2 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6365595c5473748a9e877374117e7781.jpg eaef804ddc8336b3a80f96a1385421cd https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/49414971e7b9acd56c39017663558ece.pdf 3bd55031ed18cd3c2007c7082aa86cca PDF Text Text MEGHÍVÓ A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK OSZTÁLYA KLASSZIKA-FILOLÓGIAI BIZOTTSÁGA, KÖZÉP- ÉS NEOLATIN MUNKABIZOTTSÁGA, a MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRA, az ELTE HTK MORAVCSIK GYULA KUTATÓINTÉZETE, valamint a PPKE BTK KLASSZIKA-FILOLÓGIA TANSZÉK tisztelettel meghívja Önt soron következő rendezvényére, mely alkalommal a „Középkori Esték” keretében Gulyás László Szabolcs A középkori Nyírbátor története – új megvilágításban címmel tart előadást a PPKE BTK Danubianum épülete 309-es termében (1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2–4.) 2026. február 25-én, szerdán 1800 órai kezdettel. A rendezők minden érdeklődő megjelenésére számítanak. (Az eseményen kép- és hangfelvétel készülhet.) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Előadás meghívó - Gulyás László Szabolcs: A középkori Nyírbátor története – új megvilágításban Subject The topic of the resource meghívó Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. február 25., szerda 18:00- Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum 309-es terem 1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2–4. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260225_gulyas.jpg ppke_btk_20260225_gulyas.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/46b34700027a58fc8bea06a2e513fd01.jpg c11b6315f1e6ba61b4fc4001235c1de8 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8e45be540b287524bed9007beab20797.pdf 19a136c56d5c39ac1a5eb4f23c70feaf PDF Text Text A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1., 108 Szervezők: 
 Botos Máté (PPKE-BTK)
 Hartl Péter (ELTE-HTK; PPKE-BTK) 2026.01.23 �Program 8:30-9:00 Regisztráció   9:00-9:10 Megnyitó   9:10-9:30 Ifj Bertényi Iván: Egy nagyhatalom elitcsoportjának utóélete az I. világháború után. Vázlat a magyar közösügyi bizottság arisztokrata tagjainak két világháború közötti közéleti tevékenységéről 9:30-9:50 Fejérdy Gergely: Habsburg Ottó magyar támogatói 9:50-10:10 Filep Tamás Gusztáv: Legitimisták a lágerben   10:10-10:30 Panelbeszélgetés   10:30-10:50 Kávészünet   10:50-11:10 Gali Máté: Berzeviczy Albert közpályája a Horthykorszakban 11:10-11-30 Botos Máté: Esterházy Móric politikai pályafutása miniszterelnöksége után 11:30-11:50 Klestenitz Tibor: Az örökös pártelnök - Zichy János politikai pályafutása. 11:50-12:10 Püski Levente: Festetics Sándor, a politikus   12:10-12:30 Panelbeszélgetés   12:30-14:00 Ebéd 14:00-14:20 Soós Viktor Attila: Apor Vilmos közéleti szerepvállalása 14:20-14:40 Bakó Balázs: Az utolsó magyar egyházfejedelem – Mikes János gróf 14:40-15:00 Csajányi Melinda: Törvényhozó főnemesek és a zsidókérdés a két háború közötti Magyarországon   15:00-15:20 Panelbeszélgetés   15:20-15:40 Kávészünet   15:40-16:00 Anka László: A Nemzeti Kaszinó a két világháború között 16:00-16:20 Fehér György: A politikai rivaldafényen kívül, de a közéleti tettek sűrűjében. Gróf Károlyi László és felesége, Apponyi Franciska grófnő feledésbe merült életútja 16:20-16:40 Szabó Róbert: Gróf Apponyi György (1898-1970) politikai szerepvállalása Magyarországon és külföldön 16:40-17:00 Tarján M. Tamás: Az önmagát felépítő katedrális: Apponyi Albert Emlékiratainak szerepe a gróf kultuszában és történészi megítélésében.   17:00-17:20 Panelbeszélgetés   17:20-17:30 Zárszó   18:00-21:00 Vacsora � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között - Konferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. január 23. Budapest, Mikszáth K. tér 1. Sophianum 108 Description An account of the resource A PPKE BTK Gazdaságtudományi Intézete A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között címmel konferenciát szervez január 23-án a 108-as teremben. Az interdiszciplináris konferencia célja nemcsak egy elit réteg, hanem különböző személyek, például Habsburg György vagy Esterházy Móric munkásságának bemutatása. Subject The topic of the resource konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. január 23. péntek 8.30-12.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 2026. január 23. Budapest, Mikszáth K. tér 1. Sophianum 108 Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260123_magyar_ariszt.jpg ppke_btk_20260123_magyar_ariszt.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e6efa729e80a8c255ef1bafbe6c56fc9.jpg 3119858c6ad5dddeba3f6a7d3ab74850 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/39d1c02ab29e0b3ddd34f84575a5b4d6.pdf 0917052255c2da38b1e84722361b71d1 PDF Text Text Meghívó a HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Pap költők a régi magyar irodalomban című műhelykonferenciájára. 2026. január 22. A magyar kultúra napján PPKE BTK, Sophianum Mikszáth tér 1. 108. terem. Szenci Molnár Albert Nyéki Vörös Mátyás Kéry István Pázmány Péter Faludi Ferenc Gyalogi János Illyés András Szőnyi Benjámin Baróti Szabó Dávid Ányos Pál Agyich István Molnár János Halápy Konstantin Kreskay Imre Lengyel József �A műhelykonferencia célja annak vizsgálata, miként határozza meg a papi/lelkészi vagy szerzetesi hivatás a lírai megszólalás formáit a régi magyar irodalom papköltőinek műveiben. Elsősorban arra keressük a választ, hogy miben különbözik a felszentelt szerzők vallásos költészete a világi alkotókéitól, kimutatható-e az ordó jelentősége az életműben, illetve az egyes költeményekben, valamint hogy a papi hivatás és a lírai szubjektivitás miként viszonyul egymáshoz. Program 9.50–10.00 A konferenciát megnyitja Armando Nuzzo, a HUN-REN–PPKE BILK vezetője 1. szekció Elnök: Armando Nuzzo 10.00–10.20 P. Vásárhelyi Judit Szenci Molnár Albert 10.20–10.40 Réger Ádám Nyéki Vörös Mátyás 10.40–11.00 Bajáki Rita Kéry István 11.00–11.20 Hargittay Emil Pázmány Péter 11.20–11.50 Vita, kávészünet 2. szekció Elnök: Bogár Judit 11.50–12.10 Borián Elréd OSB Faludi Ferenc (a szövegkiadó nézőpontjából) 12.10–12.30 Sajgó Szabolcs SJ Faludi Ferenc (a jezsuita szerzetes költő 12.30–12.50 Szelestei N. László Gyalogi János 12.50–13.50 Vita, ebédszünet nézőpontjából) �3. szekció Elnök: P. Vásárhelyi Judit 13.50–14.10 Bogár Judit Illyés András 14.10–14.30 Imre Mihály Szőnyi Benjámin 14.30–14.50 Szentmártoni Szabó Géza Lengyel József 14.50–15.20 Vita, kávészünet 4. szekció Elnök: Maczák Ibolya 15.20–15.40 Hubert Ildikó Baróti Szabó Dávid 15.40–16.00 Rédey-Keresztény János Agyich István 16.00–16.20 Egyed Emese Ányos Pál 16.20–16.50 Vita, kávészünet 5. szekció Elnök: Szádoczki Vera 16.50–17.10 Bíró Csilla Halápy Konstantin 17.10–17.30 Nagy Ágoston Kreskay Imre 17.30–17.50 Kónya Franciska Molnár János 17.50–18.10 Vita, zárszó � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Pap költők a régi magyar irodalomban Konferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. január 22. csütörtök Description An account of the resource A HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport idén a magyar kultúra napján, január 22-én rendezi meg szokásos éveleji műhelykonferenciáját. A téma ezúttal a régi magyar irodalom papköltőinek életműve, különös tekintettel arra, miként alakítja a papi/lelkészi vagy szerzetesi hivatás a lírai megszólalás formáit, témaválasztását és poétikai sajátosságait. A tanácskozás egyik alapvető kérdése, hogy miben különbözik egy felszentelt szerző vallásos tárgyú költészete a világi alkotók hasonló tematikájú műveitől, valamint hogy kimutatható-e a papi ordó, az egyházi szerepfelfogás jelentősége a költeményekben. A konferencia kiemelt figyelmet szentel annak vizsgálatára is, miként viszonyul egymáshoz a papi hivatás és a lírai szubjektivitás személyes, sokszor önreflexív megszólalása. Felvetődik a kérdés, hogy e két szempont egymást kizáró vagy egymást kiegészítő módon jelenik-e meg a költeményekben. Ilyen és ehhez hasonló kérdések megvitatására ad lehetőséget a konferencia, ahol a régi magyar irodalom számos neves kutatója számol majd be vizsgálati eredményeiről Szenci Molnár Albert, Nyéki Vörös Mátyás, Kéry István, Pázmány Péter, Faludi Ferenc, Gyalogi János, Illyés András, Szőnyi Benjámin, Baróti Szabó Dávid, Ányos Pál, Agyich István, Molnár János, Halápy Konstantin, Kreskay Imre és Lengyel József költészetével kapcsolatban. Subject The topic of the resource konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. január 22. csütörtök Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Sophianum 108 Budapest, Mikszáth K. tér 1. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260122_pap_koltok.jpg ppke_btk_20260122_pap_koltok.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/7da14e80435b22deff3b711193611bd4.jpg 73e8db8dfe17d66ae3a1948f07b38975 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0c09929572d04719a3c105390126f9fe.pdf 05f54d4a35152055ed32e76997456ef3 PDF Text Text MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok A Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport hallgatói workshopja 2026. március 10. (kedd) 16.00-18.00 Danubianum 203-206. A program megvalósulását a PPKE-BTK-KUT-25-2 számú projekt keretében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar által nyújtott támogatás és finanszírozás tette lehetővé. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok Kedves Oktatók, Doktoranduszok és Hallgatók! A Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport - a Pázmány Kultúr Klub és az A38 Hajó közreműködésével - 2026. március 10-ére interaktív egyetemi workshopot szervez „MI a Pázmányon” címmel, a mesterséges intelligencia egyetemi használatának témakörében. A rendezvény célja, hogy a résztvevő oktatók, doktoranduszok és graduális hallgatók megvitassák a mesterséges intelligencia felsőoktatásban betöltött aktuális és jövőbeni szerepét, valamint hogy közösen gondolkodjanak a technológia nyújtotta lehetőségekről és az ezzel járó kihívásokról. A program a World Café-módszerre épülő vélemény megosztással indul, melyet beszélgetés követ, a résztvevők aktív közreműködésével. (A World Café-módszer rövid ismertetése és a workshop főbb kérdései a 3-4. oldalon olvashatók). Az esemény részletei: · időpont: 2026. március 10. (kedd), 17:00–19:00 · helyszín: Danubianum 203-206. (1111 Budapest, Bertalan Lajos u. 2.) A workshopon résztvevő hallgatók között, az esemény végén kisorsolunk két páros A38-utalványt, melyek beválthatók az A38 koncerthajó (https://www.a38.hu/hu) valamelyik programjára. Ha szívesen vennének/vennétek részt az eseményen, kérjük, február 28-ig jelezzék/jelezzétek ezen a linken. A workshoppal kapcsolatos kérdéseket a pazmanykulturklub@gmail.com címen fogadjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Osztroluczky Sarolta, Nyírő András, Almási Zsolt A program megvalósulását a PPKE-BTK-KUT-25-2 számú projekt keretében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar által nyújtott támogatás és finanszírozás tette lehetővé. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok 2026. március 10. Danubianum 203-206. 16.00-18.00 World Café interaktív véleménybegyűjtő részvételi módszer Asztalonként egy-két kérdés Asztalonként 4-5 résztvevő, akik minden kör után asztaltársaságot cserélnek (új asztalhoz ülnek, ahol új beszélgetőtársakkal találkoznak). A moderátor elmondja nekik, hogy az előző asztaltársaság tagjai milyen válaszokat adtak a kérdésre. Érdemes új szempontból közelíteni, új válaszokat találni. Asztalonként egy moderátor aki irányítja a beszélgetést, és feljegyzi az elhangzottak lényegét (válaszokat, ötleteket, véleményeket stb.) Egy beszélgetés: kb. 10-12 perc, utána asztalt, ill. asztaltársaságot váltanak a résztvevők (kivéve a moderátor, aki az asztalnál marad) Időtartam: létszámtól függően kb. 4-5 beszélgetős kör, azaz kb. 50-60 perc. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok a 2026. március 10-i World Café kérdései: A tanulási célok és a mérhetőség Ellenőrzés és következmények Szükség van-e még a beadandókra (szemináriumi dolgozat, szakdolgozat, disszertáció), vagy más utat kell találni a megszerzett tudás felmérésére az MI korában? Hogyan lehet úgy tervezni feladatokat és értékelést, hogy a tanulási cél és a saját teljesítmény az MI-használat mellett is tartható, illetve mérhető legyen? Melyik készségeket akarjuk mérni a BTK-n (pl. érveléstechnika, szövegértelmezés, forráskritika, stílus, fordítás, kreativitás stb.), és ezek közül melyiket „torzítja el” legkönnyebben az MI? Milyen feladatformák működnek jól az MI mellett is? Pl. folyamat-alapú beadandó (vázlat bibliográfia részlet végső változat), portfólió, szóbeli védés, tantermen belüli rövid írás, kommentált olvasónapló, forrásnapló? Mi legyen a következménye annak, ha felmerül a szabálytalan MI-használat gyanúja? (pl. oktatói beszélgetés, pótfeladat, fegyelmi út, bizonyítási teher kérdése)? Hatékonyak-e az MI-detektorok? Lehet-e az értékelést ezekre alapozni? A szakdolgozat, illetve a doktori disszertáció értékelésekor a külső és/vagy a belső bíráló szava dönt-e a szabálytalan MI-használattal kapcsolatban, vagy bármilyen gyanú esetén érdemes egyeztetniük a témavezetővel, aki folyamatosan figyelemmel kísérte az írásmű létrejöttét, a folyamat szabályszerűségét? Milyen egyetemi vagy más fórumhoz fordulhat jogorvoslatért a hallgató, ha tévesen bírálták el az MI-használati módját a szemináriumi dolgozata, a szakdolgozata vagy a disszertációja értékelésekor? Az egyetemi MI-használat elvárt szintjei A tudás és a jó gyakorlatok megosztása A PPKE MI-használatról szóló ajánlásának oktatói iránymutatása szerinti az MI-használati szintek - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - a következők: Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen MIalkalmazást érdemes használni egy bizonyos feladathoz? Tudná-e az Egyetem segíteni az oktatókat, hallgatókat és a munkatársakat az MIhasználatban való eligazodásban (pl. ingyenes tanfolyammal vagy a honlapon megosztott információkkal)? Lásd pl. a Russell Group (pl. Oxford, Cambridge) MI-szabályzatát vagy a Shenzhen University honlapjának vonatkozó tartalmait. Tudnánk-e egymást is segíteni, ha lenne erre egyetemi fórum (pl. tutorálás, workshopok, kerekasztalok, kari konferenciák)? → → → 0. szint: Nem használható az MI 1. szint: Ötletgenerálásra, vázlatkészítésre, szakirodalom felkutatására használható 2. szint: Nyelvi, stilisztikai szerkesztésre használható 3. szint: Meghatározott részfeladat elvégzésére használható 4. szint: Szabad MI-használat emberi validálással Milyen feladatoknál lenne értelme kifejezetten engedélyezni az MI-t, és milyen feladatoknál kifejezetten tiltani? Pl. témaválasztás, vázlat, forráskeresés, szövegírás, nyelvi/stilisztikai javítás, hivatkozás, ellenőrzés esetén? Oktatóként mit fogadjunk el a hallgatóktól igazolásként (pl. csak: „használtam/nem használtam”, rövid módszertani leírás, forráslistaellenőrzés, prompt-napló, mellékelt jegyzetek, egyéb)? �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok a 2026. március 10-i World Café kérdései: Az eszközök és a hozzáférés “igazságossága” Ha egy kurzuson az MI-használat 3–4. szintje engedélyezett, de nincs mindenkinek hozzáférése fizetős alkalmazáshoz, milyen esélyegyenlőségi megoldás lenne ideális (intézményi licenc, alternatív feladat, egyetemi gépterem)? Te milyen MI alapú alkalmazásokat használsz? Elégedett vagy velük? Mást is használnál, ha lenne rá lehetőséged? Szerzői jog és adatvédelem az MI korában Hogyan változik a szerzőség és az egyéni szellemi teljesítmény értéke a tanulási folyamatban, ha az MI nem csupán segédeszköz, hanem a mű “egyéni-eredeti” jellegét meghatározó technológiai forrás? Milyen típusú tartalmakat tilos vagy kockázatos külső MI-eszközbe bemásolni? (pl. személyes adatok, érzékeny információk, hallgatói munkák, még nem publikált kutatás, bírálatok, vizsgafeladatok) Szerzői jog szempontból mi számít korrekt gyakorlatnak MI-vel (idézés, parafrázis, fordítás), és mi az, ami jogilag/etikailag kockázatos? Hogyan kezeljük a forráshasználat és a hivatkozás kérdését, ha az MI javasol forrásokat (pl. kitalált hivatkozások, pontatlan adatok)? Mi legyen a minimális ellenőrzési mód ilyen esetben? Mi a helyzet a hallgatói munkák MI-vel történő oktatói feldolgozásával (pl. összegzés, feedbackgenerálás)? Kell-e tájékoztatás/beleegyezés ezzel kapcsolatban? A témához ld. bővebben: Grad-Gyenge Anikó & Tomasovszky Edit (2025). Az AI és a szerzői jogi kihívás Dr. Újhelyi Dávid: Lehet-e az MI egy alkotás szerzője? Technológiai változások és a szerzői jog (SpiritFM-podcast, 2026) Dr. Újhelyi Dávid (2025). Talál-e szeget a jogalkotó kalapácsa? A generatív mesterséges intelligencia nemzetközi, uniós és hazai szerzői jogi szabályozásának lehetőségeiről Hallgatói felelősség és autonómia az MI korában Mit tekintünk ma „saját munkának”, ha az MI része a munkafolyamatnak? Hol van a határ a segítség és a „helyettesítés” között? Tanul-e a hallgató akkor is, ha MI-t használ, és ha igen, mit tanul? Kell-e különbséget tenni az osztatlan tanárképzésben tanuló, a BA-s, az MA-s és a PhDhallgatók között az elvárt MI-használat tekintetében? Például azért, mert a tanárképzésben tanulók maguk is olyan pályára készülnek, ahol az MI-használat, illetve annak tanítása kiemelt szereppel bír. Oktatói felelősség és identitás az MI korában Mit jelent ma „jó oktatónak” lenni, ha a hallgató bármikor hozzáfér egy MI-asszisztenshez? Miben nem helyettesíthető az oktató MI-vel, és miben igen? Elvárható-e, hogy az oktató aktívan tanítsa az MIhasználatot, vagy ez felesleges? Változik-e az oktató felelőssége, ha tudja, hogy a hallgató MI-t használ? Változik-e a felelőssége, ha ő maga is használ MI-t pl. a beadandók értékelésekor, minősítésekor? Kitekintés Hogyan néz ki majd egy „MI-barát” egyetem 5–10 év múlva? Mi az, amit most látszólag jól csinálunk, de később nagyon nehéz lesz korrigálni? Mi az a minimum, amiben konszenzusra kellene jutnia a Pázmány hallgatóinak és oktatóinak? Radikálisan megváltoztatja a bölcsészképzést az MI? Milyen tapasztalatot, véleményt, ötletet viszel haza erről a workshopról, ami szerinted később is használható lesz? � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource MI a Pázmányon : keretek és jó gyakorlatok Workshop - PPKE BTK Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. március 10. kedd 16.00-18.00 Budapest, Danubianum 203-206. Subject The topic of the resource hallgatói workshop Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. március 10. kedd 17.00-19.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum 203-206 Budapest, Bertalan L. u. 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260310_workshop.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8f6abacfb47e00e582262e696ce81b46.jpg 125965a5e27178d7e02165e238a9385e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/99e63e93b15fbcd2b1ed1b52c657acfc.pdf fb27af85d95739bc0c9a4818505ca250 PDF Text Text Ji.OOm.O'Z A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET ^QuutV' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A DEMOKRÁCIÁRÓL KERTÉSZ IMRE KARÁCSONY XII. évfolyam, 6. szám BOTOS KATALIN JOGESETMEGOLDÓ VERSENY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet CSERKÉSZET FOTÓPÁLYÁZAT 2009. december 3. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Válság és identitáskeresés addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. A nyomtatott sajtó jelenkori, jól kivehető, világméretű válsága ellenére sem tűnik szerencsésnek, ha egy lap saját hasábjain folytat vitát önnön kívánatos tartalmáról, hovatovább létjogosultságáról. De egy egyetemi orgánum - amely ugye nem a piacról él, és azzal foglalkozhat, amit fontosnak tart, nem pedig azzal, ami a hirdetőknek eladható - részéről ez mégsem jelez identitásválságot, legfeljebb identitáskeresést. Mi tehát megengedhetjük magunknak e luxust. Az ítélet immár 12 éve a kar elsőszámú fóruma, a vélemények cseréjét lehetővé tevő közvetítő eszköz. Léte egy többezres intézményben - ha az közösségként kíván működni, márpedig egy egyetem nem kívánhat mást! - elengedhetetlen. De csak akkor működhet jól, ha az universitas nagyobb része annak tekinti, ami: a tájékozódást, az eligazodást könnyítő médiumnak, az újságoldalakon lefolytatott viták általi előrelépés segítőjének. Ez az olvasáson túl némi aktivitást is feltételez: ezúton bátorítok hát mindenkit - hallgatót, tanárt, munkatársat - arra, hogy vegyen részt munkánkban, és ha valamiről véleménye van, ne habozzék megosztani velünk (Ablonczy Zsuzsi 15. oldalon olvasható cikkében finoman felvetett stilisztikai aggályok ne riasszanak el senkit, szükség esetén úgy átszerkesztjük a beérkezett írásokat, hogy szerzőjük sem ismer rá!). TARTALOM ★★★ IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele 2 3 3 4 5 6 6 6 7 7 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A lap történetében voltak emlékezetes, örömteli időszakok, és voltak „sötét századok is, amikor egy általános iskolai osztályújság szintjére züllöttünk - aki kíváncsi, bogarássza át a könyvtárban a régebbi számokat. A legújabb „korszak” 2007 elején kezdődött el, és ez eredményezte azt az újságot, amit az olvasó most is a kezében tart. Olyan, amilyen: sokan olvassák, kevesen íiják. Nemigen képes kiszakadni önnön kari és társadalmi környezetéből: a passzív befogadáson túl nem tudja arra sarkallni a közösséget, közönségét, hogy hasábjain valóban vitázzon, véleményt cseréljen. Ugyanakkor továbbra is meggyőződésünk, hogy egy újság erre való, és az is, hogy bőven akad olyan kitárgyalandó téma mindennapi közös életünkben, amelynek megbeszélése előrébb mozdíthatja ügyeinket, és akár jó irányba befolyásolhatja a kar működését is. Kevés visszatetszőbb dolog van, mint önmagunktól idézni, de a hiúság démona engem sem hagy érintetlenül: 2007 februáijában azt írtam ugyané oldalon, hogy „az ítéletnek - ha már mindenáron valamiféle programot kívánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig - komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeretnénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példákat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolatokat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kívánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait észlelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gondolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.” Ezért is provokálunk időről időre vitát, a legutóbbi lapszámokban - ahogy jelen számunkban is - a jogi felsőoktatás karunkon is tapasztalható problémáiról. Továbbra is azt kéijük, ne bántódjék meg senki a leírtakon, hanem reagáljon rájuk, vitatkozzon velük. Gondolatra valóban gondolat feleljen - reméljük, van még bőven belőle. Koltay András �Aliért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Avagy egy levelező tagozatos diák válasza egyetemét ért támadásokra Történt egy októberi napon, hogy a diák közgazdaságtan órára ült be diktafonnal a markában. Dr. Botos Katalin tanárnő előadá­ sának vágott változata másnap már fent volt a youtube-on. Gondolta joga van ahhoz és lehe­ tőséget teremt, hogy lejárasson egy tanárt, egy katolikus egyetemet. Feltételezem a szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Pázmányon a tanárok trágárkodnak, szitkozód­ nak, mocskolódnak, etnikai, politikai indíttatású gyűlölséget keltenek, és ehhez az egyetemi hall­ gatóság asszisztál, de nem csak asszisztál, hanem támogatja is ezt. Fórumot indított, ahol leírta véleményét, és a névtelenség okát azzal magya­ rázta, hogy másképp nem tud protestálni. Felte­ szem, ha ezt úja, akkor fenyegetve érzi magát. Hogy kitől vagy mitől, arra nem ad választ. A felvételre felfigyelt a sajtó, megindult a hadjárat egyetemünk és nagytiszteletű oktatónk ellen. Mi történik itt? - kérdeztem magamtól, és egymás után olvastam a felháborodott üzeneteket a hallgatói fórumon. Meghallgattam a felvételt, és olvastam a blogbejegyzéseket. Adva van egy előadó tanár, aki a maga stílusában, a saját világnézetével, széleskörű ismerettel, többféle pedagógiai eszközzel próbálja az előadását tarkítani, és adva van egy egyetem, ahol a hallgatókat megérinti ez a szokatlan, bár a tapasztalatok szerint annál sikeresebb előadás­ mód. A tanárnő művekből idéz, tényeket közöl, anekdotákat mesél, néha még énekel is. Abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy önmagában nem árt, ha egy tanár feltálja világnézetét, véle­ ményét, politikai meggyőződését diákjai előtt. Amennyiben kissé erősebben fogalmaz, akkor még elnézést is kér a hallgatóitól, annak rendje és módja szerint. Egy előadás a sok közül, a tanár saját szellemi alkotása, azt felhasználni, jó vagy rossz szándékkal a nyilvánosság elé tárni, csak az ő engedélyével lehet. Ezt nem csak a jogszabályok igák le, hanem az íratlan becsületkódex is így diktálja. És a kódex sok minden mást is előír, azt is, hogy létezik bizalom tanár és diák között, mint általában a bizalommal, ezzel visszaélni sem tisztességes. Hogy ebben a történetben ki emberséges, korrekt és ki unfair, ki hiteles és ki rosszindulatú, ki szitkozódik, gyűlölködik, és ki az, aki nyíltan felvállalja véleményét, ki az, aki befolyással akar bírni a másik politikai nézeteire, azt döntse el mindenki a saját megérzése, értékrendje alapján. Egy biztos, a történtek mellett szó nélkül elmenni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem lehet. Jogászok kívánunk lenni, egy társadalom értelmiségi rétegéhez kívánunk tartozni, azok közé, akiktől adott esetben a többiek várják az egyértelmű iránymutatást, akiktől elváiják az erkölcsi tartást, az etikus magatartást. Én az alábbi levéllel kívánok reagálni a történtekre, ne vegye magára, kinek nem inge: Ne legyetek büszkék magatokra, hogy ezt megtettétek! Csak hogy tudjátok, a Pázmányon azt tanuljuk, hogy: 1. meijünk gondolkodni, tegyünk fel kérdé­ seket; 2. a sikerért meg kell dolgozni; 3. legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk; 4. alaposan ismeijük meg a keresztény érték­ rendet, meijünk ezek alapján élni és dol­ gozni; 5. tegyünk különbséget jó és rossz között; 6. tiszteljük azokat a tanárainkat, akik magas szakmai minőséget képviselnek, és csak álmodozni tudunk arról, hogy egyszer olyan tudásunk, tekintélyünk lesz, mint nekik van. Már önmagában az, hogy tanítványaik le­ hetünk, megtiszteltetés; 7. azt is megtanuljuk, hogy mások véleményét meg kell hallgatnunk, még akkor is, ha az nem egyezik a sajátunkkal, hiszen a véle­ ménykülönbség a társadalmi együttélés természetes velejárója; 8. tiszteljük a jogot és keressük az igazságot; 9. legyen véleményünk; 10. legyen bennünk szakmai és emberi alázat, alázat és nem meghunyászkodás! Pázmányosnak lenni egy életszemlélet, egyben elkötelezettség a klasszikus értékek mellett! Aki egyetemi polgárként ilyen helyzetbe hozza a ta­ nárait és hallgatótársait (mindegy, mi a szándéka), az nem közénk való, nem érdemli meg, hogy ennek az egyetemnek a hallgatója legyen, és dip­ lomáját átvegye az egyetem dísztermében. Véleményed lehet, de vállald fel a nyílt párbe­ szédet, a világ csak így tehető jobbá! Nem arctalan fantomként, nem barikádok mögül, orvlövészek módjára kell vaktában tüzelni, ha így teszel sosem lesz támogatottságod olyan széles körben, mint szeretnéd. Jól jegyezzétek meg, minden tettünknek követ­ kezménye van! Csak annyit kérek, egy szó nél­ kül, szépen csendben, lépjetek ki azon a kapun, amelyen belépve lehetőséget és bizalmat kap­ tatok! Egy már meglévő diplomával, nyelvvizsgával a zsebemben, több mint 400 felvételi pontszám­ mal, semmiféle politikai múlttal, én nem kényszerből, ellenkezőleg tudatosan választottam ezt az egyetemet, azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sosem szidtam a társegyete­ meket és egyenrangú kollégának fogom tekin­ teni az azokon végzetteket, ezt kívánja a Páz­ mány szellemisége is, de ezt a tisztesség és az emberség is! És ezek után még csodálkoztok, hogy a tanárnőt vastapssal biztatják a Pázmányos diákok? Ha igen, akkor tényleg nem tudjátok, mit jelent gerinces, hiteles embernek lenni! Kustos Györgyi Pro Scientia és mestertanári kitüntetések Beérett l^rga Csaba professzor úr tanári munkája Kétszeres megtiszteltetés érte Egyetemünket. A Magyar Tudományos itteni munkájával megvalósítani. Nem túl hosszú, kevesebb mint Akadémián kétévente kiosztásra kerülő „Pro Scientia Aranyérmet” évtizedes története alatt a Pázmány Jogbölcseleti idén Techet Péter doktorandusz hallgatónk (lapunk munkatársa) Tanszéke - nemrég „Kiválósági helyként” is elismerve - az nyerte a november 10-i díszülésen, a „mesterénél? tekinthető Virga 9 V* ország vezető műhelyévé tudott válni, ahol az egykori Csaba Tanáig Ur pedig eddigi munkásságát elismerendő tanítványokból, OTDK-helyezettekből - a Pázmányon -„mestertanári” címben részesült. Mivel Techet Péter maga is a raj»'vagy külföldön tevékenykedő — nagyszerű csapat épült ki. jogelmélet területéről érkezett - vagy legalábbis: éppen most igyek- W Techet Péter Pro Scientia-díja újabb bizonyíték Varga Csaba szik oda —, mindkét kitüntetés a Pázmány jogi karán folyó jogbölazon iskolateremtő és utánpótlás-nevelő tanári tevékenycseleti, államelméleti oktatás eredményességét dicséri, bizonyítja. ségére, amit az Akadémia a mestertanári címmel csak Ami más egyetemeken tán Miskolc kivételével nehezen sikerült a megerősített. Mindkettőjüknek gratulálunk! jogelmélet helyi mestereinek, azt Varga Csaba képes volt 1995 óta tartó ítélet tudósítás harmadik oldal �A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az elmúlt években, évtizedekben számos kritika érte a demokratikus intézményrend­ szert. Sok esetben jogtalanul, időnként jogosan. Erre reagálva a legendás brit államférfi, Sir Winston Churchill szavait érdemes idézni: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk”. Tanulságos viszont áttekinteni az egyik legré­ gebben fennálló világméretű szervezet, a Kato­ likus Egyház demokráciával kapcsolatos állás­ pontját. Ezt a legjobban összefoglalva a Centesimus annus kezdetű körlevél 46. pontjában találjuk meg. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Egyház kifejezetten pozitív jelzőkkel szól a demokráciáról. Azért ezt tartja a legideálisabb államformának, mert eredete szerint arra hivatott, hogy a vezetett állampolgárok valamilyen módon részt vehes­ senek államuk kormányzásában. Joguk van ve­ zetőik megválasztásához, ellenőrzéséhez, illetve szükség esetén leváltásához is. Ezen tényezők miatt az elsődleges emberi jogok és közjó kiteljesítése ideájának ez a rendszer felel meg a leginkább. Arra azonban az Egyház is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben egy demokrá­ ciában nincsenek meg az alapvető értékek, akkor idővel többé vagy kevésbé leplezett módon a totalitárius kormányzás irányába fog fordulni. Ugyanis „valódi demokrácia csak »jogállamban«, és az emberi személy helyes értelmezése alapján lehetséges”. Látható tehát, hogy a Katolikus Egyház is tisztában van a demokratikus rendszerek gyenge pontjaival. Legalábbis azok egy részével. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia eszköz, amely egy igazságosabb világ eléréséhez vezet, soha nem lehet maga a cél, ahogyan sokan tekintenek rá. Erkölcsi értéke nem ön­ magától adódik, hanem az erkölcsi törvények­ hez való viszonyától függ. A demokráciában szükséges a hatalommegosztás, amelyben a különböző hivatalok és hatóságok a hatalom ellensúlyozására szolgálnak. Maga a tekintély, vagyis a választott képviselők mindig elszá­ molással tartoznak az állampolgároknak. Ez a kontrol elsősorban a szabad választás intéz­ ményében nyilvánul meg. A meghatározott idő­ közönként megtartott népszavazás a garanciája annak, hogy minden egyes képviselőnek szá­ mot kelljen adnia tevékenységéről. Az ellen­ őrzés mellett viszont az is lényeges, hogy a kormányzó testület feladata nem korlátozódhat a kormányzottak akaratának szolgai módon való végrehajtására. Feltétlenül rendelkezniük kell bizonyos mértékű szabadsággal küldetésük beteljesítése érdekében. Természetesen saját érdekeik is lehetnek, mégha azt sok esetben háttérbe kell is szorítaniuk. Fő feladatuk, hogy a különböző érdekeket szintézisbe hozzák, az egyetlen mindenki által elérendőnek tekintett cél, a közjó érdekében. Ezen felül lényegi fela­ datuk a közvetítés is. Az egyes egyén és a nemzet érdekei között, az eltérő társadalmi rétegek között, a politika és a közvélekedések között. negyedik oldal A demokráciákban a hatalmat birtoklóknak hangsúlyozottan erkölcsi kötelességeik vannak. Osztozniuk kell az általuk irányított nép sor­ sában, megoldásokat kell keresniük a társadalmi problémák kezelésére. A modem demokráciák­ ban talán ez a nép sorsában való osztozás valósul meg a legkevésbé. A társadalmi különb­ ségek növekedésének üteme egy klasszikus demokrata számára hihetetlennek hangoz­ hatna. Ha létezne még klasszikus demokrata államférfi. Mivel a hatalom közvetlen környe­ zetében jóformán mindent érdekek hosszú sora határoz meg, ezért az aktuálisan hatalmon lévő csoportok képtelenné válnak arra, hogy a közjót szolgálják. A mai demokratikus rend­ szerekben sajnálatos módon minden egyes fájdalmas döntés után az veszíti a legtöbbet, akinek amúgy is a legkevesebb jutott. Mivel egy egész nemzet sorsa, emberek életkörülmé­ nyeinek alakulása függ nagymértékben a képviselők megfontoltságától, illetve döntései­ től, ezért a hatalom gyakorlásának folyama­ tában a szolgálat szellemét kell előnyben ré­ szesíteni. Egy demokratikus elvek alapján felépített államban a politikusoknak olyan tulajdonságokat kell minden más elé helyez­ niük, mint a türelem, a szerénység, az ön­ mérséklet, a másokkal való megosztás hajlan­ dóságának képessége, valamint mindenekelőtt a szeretet. Végeredményben ez utóbbiból születik meg az összes többi is. A demokrácia alappillérein álló rendszerek egyik leggyakoribb, egyben legszomorúbb torzulása a korrupció jelensége. Ez a beteges viselkedés egyszerre árulja el a legfontosabb erkölcsi törvényeket és a társadalmi igazsá­ gosság normáit. Jelentős akadályokat gördít a demokratikus államok helyes működési mecha­ nizmusai elé, mivel döntően befolyásolja a vezetők és a vezetettek között fennálló viszo­ nyokat. Ha a kormányzó erő nem mutat pozitív példát az állampolgárok számára, a közintézmények iránt érzett bizalmatlanságuk növekszik, egyre inkább elveszítik érdeklő­ désüket a politika, de főként a politikusok irányában, és ezek az érzések hosszabb távon az egész államot meggyengítik. A demokrácia egyik legnagyobb ellensége saját polgárainak bizalmatlansága. Egy demokratikus rendszer nem állhat fenn bizalom nélkül. A másik veszélye a politikusok korrupt viselkedésének, hogy az emberek úgy érzik, amit a hatalom megtehet, az az ő számukra sem lehet tiltott. Ha pedig egy nemzet tagjai közül mindenki előre beleszámolja a várható költségekbe a kenőpénz összegét, és adott esetben maga is elvárja annak megfizetését, akkor az egy nagyon érdekes felépítésű demokráciát ered­ ményez. Sajnálatos helyzet, hogy kimondva kimondatlanul a legtöbben ma már nem a korrupt jelenségek teljes megszüntetését tartják a valódi célnak, hanem a minimális és sza­ bályozott korrupciós folyamat létrehozását. Ennyire természetesnek tartják a helyzetet. Ez egy nagy társadalmi összekacsintás. Pedig a megoldás nem is lenne olyan bonyolult. A híres kínai bölcs, Konfuciusz mondta: „Éljétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás”. Ilyen egyszerű az egész. Nagyon lényeges, hogy egy demokratikus állam kormányzó testületé nem működhet egy zárt­ körű szervezet mintájára. A politikai pártoknak elő kell segíteniük a polgárok minél szélesebb körű részvételét a politikai életben. Hogy ezáltal a közösségi szerepvállalás tényleg egy gyakor­ latban is működő fogalom lehessen, és min­ denki személyesen és tevékenyen is részt vállalhasson a politikai döntések meghozata­ lában. A pártoknak önmagukban is demok­ ratikusan kell működniük, tudniuk kell közös nevezőket találni a politikai ellentmondások között, valamint képesnek kell lenniük a terv­ szerű előrelátásra. Az állampolgárok demok­ ratikus politikai részvételének elsődleges szín­ tere azonban kétségkívül a népszavazás, ami által ténylegesen az összes ember részt vállalhat a társadalom irányításának folyamatában. A demokrácia alkalmazásának legjelentősebb tényezői közé tartozik a tájékoztatás. Ahhoz szükséges ez az intézmény, hogy az állam­ polgárok kívánt politikai részvétele megvaló­ sulhasson az államban. A kommunikáció különböző eszközei szolgálják azt a célt, hogy egy politikai közösség összes tagja megismer­ hesse az állam gondjait, az azokra válaszként felkínált lehetőségeket, illetve a társadalom valós adottságait. Ám napjainkban a tájékoz­ tatásban felhasználható módszerek skálája rendkívüli módon kiszélesedett. Ma már különösen nehéz megtalálni a helyes középutat az érdekek szerint korlátozott és az objektív módon való tájékoztatás között. Nem könnyű eligazodni a számtalan, a tényeket többékevésbé eltérő szemszögből bemutató elektro­ nikus, írott és egyéb sajtótermék között. Az államhatalom kötelessége annak biztosítása, hogy a média eszközeinek birtoklása és hasz­ nálata tekintetében az egyenlőség feltételei érvényesüljenek. Az értékrendekben az új év­ ezredben látható éles eltolódás azt eredmé­ nyezte, hogy egyre nagyobb mértékű az össze­ fonódás a kormányzati tevékenység, a média korlátlan urai és pénzügyi hatalmat birtokló szférák között. Ez pedig már rövid idő után alapjaiban rendítheti meg az egész demokra­ tikus intézményrendszert. A mai haszonszer­ zésen alapuló elvtelen és gyakorta igénytelen kommunikációs tevékenység helyett a hírköz­ lési eszközöket arra kell felhasználni, hogy védelmezzék az emberek közösségét a társa­ dalmi élet legkülönbözőbb területein. A média legfontosabb feladatai közé tartozik az állam­ polgárok tájékoztatása mellett az irányításuk is. Mivel a mai „rohanó világban” jóformán a média válik az emberek életében az egyetlen valóban biztos ponttá, ezért a kommunikáció világának főszereplőire soha nem látott fele­ lősség hárul. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az ember képes legyen személy mivoltát még �erősebb módon megélni, valamint minden helyzetben méltóságának és felelősségének megfelelően viselkedni. Elsődlegesen a kommu­ nikációval foglalkozók felelősségérzetén múlik, hogy egy demokratikus társadalom jó vagy kevésbé jó elvek mentén működik. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az élet minden területén, így a politikában, illetve a tömegtájékoztatásban is minden döntés és folyamat elsődleges célja és mértéke az ember mint személy A demokratikus hatalomnak két tényezőt kell figyelembe vennie: az egyes emberek és csoportok létfeltételeinek abszolút sérthetetlenségét, valamint a rendszer közjóra irányultságát. Mindent figyelembe véve a Kato­ likus Egyház kiáll a demokrácia intézmény­ rendszere mellett, és elismeri annak eredendő elvi hatékonyságát. Ám látja hibás megvaló­ sulásait is, felhívja azokra a figyelmet, és megmutatja a helyes utat. Teleki Levente Az egyetem nem demokrácia, de közösség! Egy olyan problémát szeretnék felvetni, ami már régóta foglalkoztat, és amelynek gyökerei - úgy látom - régre nyúlnak vissza. írásom jó szán­ dékból, az előrelépés reményében, és nem a zavarkeltés vágyával vagy sértettségből született. Nem gondolom azt, hogy a karon ma nem zajlik minőségi képzés, de úgy vélem, mindig, mindenen lehet tovább javítani. Az elmúlt lapszámokban közzétett cikksorozat által felbátorítva szólok tehát egy ott nem említett, de általam alapvető fontosságúnak gondolt kérdésről. Előrebocsátom: nem gondolom, hogy egy felsőoktatási intézmény akkor fog jól működni, ha a hallgatók, az oktatók, az adminisztrátorok és mindenki más egyenlő súllyal szólhat bele az egyetem irányításába. Sőt, embertelenül nagy káosz lenne belőle. Nem gondolom azt sem, hogy rossz, ha egy professzor kiküldhet valakit az előadásáról, vagy hogy változtatni kellene a tanszékek felépítésén, és végképp nem akarok jelen cikkemmel anarchiát szülni. Viszont régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy valakinek azért legalább szóvá kellene tennie azon - szerintem sokak, ha nem mindenki által ismert - hiányos­ ságok némelyikét, amelyek a Karunkon együtt dolgozók, tanulók életét nap, mint nap meg­ nehezítik. Álláspontom szerint Karunk addig nem fog igazán jól működni, amíg az ott dolgozók és tanulók évente legalább egyszer nem nyilvánít­ hatnak véleményt, amely véleménynek súlya is van. Első- vagy másodéves lehettem, amikor az egyik előadás után bejöttek a HÖK-ösök, és mindenkinek (állítólag nem is csak a hallgatók­ nak, hanem a kar összes dolgozójának) adtak egy kérdőívet, amin név nélkül értékelni lehetett a kar, az egyes tanszékek és oktatók munkáját, hozzá­ értését, módszereit. Az volt az elképzelés, hogy majd mindenki leadja a kitöltött lapot, a HŐK pedig elkészíti, majd nyilvánosságra hozza a statisztikát. Nem lett belőle semmi. A hallgatók közül túl sokan nem nyilvánítottak véleményt túlnyomórészt azért, mert fölöslegesnek tartot­ ták, vagy mert féltek, hogy valahogy mégis kiderül, hogy kiről mi a véleményük. A többiek meg hiába fáradtak. Végül nem tudom biztosan, hogy azért nem dolgozták-e fel végül a kérdő­ íveket, mert féltek az eredménytől és az annak nyilvánosságra hozatala után várható ellenhatá­ soktól, vagy mert nem volt elég reprezentatív a felmérés. Nem a hallgatók dolga a kar vezetése, de elméletileg - a HÖK-ön keresztül van beleszólási, de legalábbis véleményezési joguk. Ez helyénvaló, nem hiszem, hogy akad bárki is, aki megkérdő­ jelezi egy jól működő hallgatói képviselet lét­ jogosultságát; fontos és szükséges ahhoz, hogy egy kar jól működhessen. Akkor miért nem hallgatjuk meg a hallgatók (és a többi dolgozó, így az oktatók) véleményét is egyegy tanszék vagy tanár tevékenységéről? Nem gondolom, hogy szerencsés, ha egy hallgató minősíti az oktatóját. Abban lehet bosszú a bukásért, lehet éretlenség vagy értetlenség az oktató által előadottakkal kapcsolatban. De ha az összes hallgató, az összes oktató, az intézmény összes dolgozója (természetesen összes alatt azokat értem, akik a felméréssel érintett időszakba releváns kapcsolatba kerültek az adott oktatóval vagy tanszékkel - vagyis mindenki csak azt a részét töltené ki a kérdőívnek, amelyikkel kap­ csolatban az adott időszakra vonatkozó tényleges tapasztalata van, különben torz képet kapha­ tunk), egymástól függetlenül, név nélkül, kény­ szertől és befolyástól mentesen véleményt mondhat rendszeres időközönként, annak a „kollektív bölcsességnek” bizony mérvadónak kell lennie. Egyetlen oktató sem buktathat meg mindenkit, nem lehet haragosa az összes kolle­ gájának, így tehát elméletileg senkinek sincs félnivalója, hogy egy reprezentatív felmérésben a bosszúszomjas hallgatók és munkatársak minő­ sítik le. Sőt! Ha úgy gondolja, ő bizony jól tanít, igazságosan vizsgáztat, és egyébként is jó viszonyt táplál a kollegákkal, akkor biztos lehet benne, hogy ezt a felmérés is igazolná. Ha viszont a felmérés éppen az ellenkezőjét mutatná, vagyis ha egy oktatót vagy egy tanszéket leminősítenek, az előadásait unalmasnak, érthetetlennek, a vizsgáz­ tatási módszerét igazságtalannak tartja a nagy többség, akkor ez hosszabb távon arra sarkallhatja, hogy átgondolja és a továbbiakban még nagyobb erőfeszítéssel végezze a munkáját. Nem szeretem a „szomszéd fűje mindig zöldebb” életszemléletet, és alapvetően jól működőnek tartom a jelenlegi rendszert, de azért azt a külföldi egyetemeken megforduló oktatók is tudják, hogy tőlünk nyugatabbra a rendszeres, alapos, objektív, reprezentatív felmérések az oktatók számára is járhatnak bizonyos következményekkel - például nem lép előre a ranglétrán, vagy folyamatos, nagyon rossz minősítés esetén akár azzal is, hogy nem hosszabbítják meg a státuszát. Én azt gondolom, az egyetem célja az is, hogy: • a hallgatók a lehető legrátermettebb (értve ezalatt a szakmai felkészültség, tapasztalat, valamint az előadásmód és -stílus összesített értékeit) előadóktól hallgathassák az előadá­ sokat, • az oktatók (szigorú, de) igazságos vizsgáz­ tatással kiszűijék a jogi pályára alkalmatla­ nokat, de csak őket, akik viszont kicsit is rátermettek, azok a tudásukat, felkészült­ ségüket és képességeiket híven tükröző érdemjeggyel gazdagodjanak, hogy későbbi munkaadójuk reális képet kaphasson arról, (leendő) alkalmazottaik az egyetemi évek alatt hogyan teljesítettek, • a hallgatók be tudjanak menni az egyes tanszékekre segítséget vagy eligazítást kérni. Éppen ezért tisztelettel megkérem a HÖK-öt, hogy legyenek újra bátrak, és készítsenek új felmérést! Megkérem az összes hallgatót, oktatót és Karunkon dolgozót, hogy ne féljenek egy anonim kérdőív kitöltésétől, és saját jól felfogott érdekük miatt is vegyék a fáradságot, töltsék ki, és adják le a kérdőívet! Végezetül megkérem a Kar vezetőit, hogy a felmérés eredményét vegyék komolyan, hiszen ezzel az Egyetem és a Kar érdekeit szolgálják! Horváth Péter Megjegyzés a hallgatói véleményformálás szükségességét hangoztató cikkhez Tisztelt Szerkesztőség! A nekem olvasásra megküldött hallgatói írás mon­ dani valójának lényegével egyet értek. Hadd hivat­ kozzam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei (Budapest, 2008) című kötetemben közzétett „Demokrácia az egye­ temen” című előadásomra (291. o.), valamint ugyanezen könyv szöveges bevezető részében a V a-b) pont alatt írottakra. A cikk írója akár tőlem vehette volna a címet: „Az egyetem nem demokrácia, de közösség!” Közös­ ség, amelynek a hallgatók is tevékeny és fontos részei, s csak dicsérendő, ha közre akarnak hatni annak jobbá tételében. Az eredeti tervünk szerint a Kar tanácsában széles hallgatói képviseletet bizto­ sítottunk. Amúgy is törekedtünk a Tanácsban a teljes fakultás reprezentációjára, és ennek az építés korszakában sok hasznát láttuk. Szerintem kár volt ezt a széles képviseletet feladni, ez a magánvéle­ ményem. Jobb, ha a kifogásoknak nyilvános fóru­ mot biztosítanak, mint ha suttogva teijednek. Kérdezni persze attól kell, aki már véleményt alkothatott. Nem mindenkit mindenről, hanem valamely tárggyal kapcsolatban az azt hallgató évfolyamot, az adott munkában részt vevőket, az adott tananyagot tanulni kötelezetteket. Igyekezni kell a véleményeket sine ira et stúdió tanulmá­ nyozni, ami jogászoktól el is várható, és nem érzé­ kenyen reagálni azokra. Ez nem könnyű, de a toleranciát, és a vélemények szabad ütköztetését nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni. Talán meghozná az ilyen hallgatói véleményezés az oktatók nagyobb aktivitását is abban, hogy „meg­ védjék a bizonyítványt”, hogy feltáiják a követel­ mények mélyén rejlő és nem mindig világos cél­ zatot, irányultságot; ez is előbbre vihetné a közös ügyet. Ami mindannyiunk, oktatók és hallgatók, fiatalok és öregek szívügye. ZlinszkyJános projessor emeritus ötödik oldal �A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája Még nem is hajnalodott, amikor fáradtan, de annál lelkesebben már a vonaton ültünk Debrecen felé, hogy ha nem is a világnak, de legalább egy országnak megmutassuk, milyen is az igazi Pázmány-virtus (vagy szív). Az első megmé­ rettetésen már a megnyitó előtt túlestünk. A problémát nem a regisztráció okozta, hála a profi szervezésnek, hanem egy baseballsapka, ami miatt a zsűri egyik tagja a vonaton ragadt, és száguldott tovább Nyíregyháza felé. Kis csúszás után követ­ kezett ajogesethúzás, majd a 16 versenyző felperesalperes párba való sorsolása. Már a vonaton észrevettük a konkurenciát más jogi karok hallgatói képében, ezért megpróbáltunk halkan beszélni, miközben kialakítottuk a jel­ beszédet. Minden nagyobb résznél külön moz­ dulatokat fejlesztettünk ki (pl. személyek joga szemhez mutatás, dologi jog - képzeletbeli kocka, kötelmi jog - egy kötél húzása, öröklési jog mutatóujj elhúzása a nyak alatt, stb.). Miután megérkeztünk, elindultunk a Campus-ra az ünnepélyes megnyitóra és regisztrálni. Az egyetem nagy kiteijedésű helyen fekszik, a karok sok sárga háza „sétáló utakkal” összekötve magasodott fölénk. A Campus hoteljével szemben, a társadalomtudományi főépületben folyt a verseny, amelyet karunk egyik képviselője, Pethő Zsolt nyitotta meg, mint alperes. Egy biztosítót kellett képviselnie, ki a 3 éves határozott időre kötött vagyonbiztosítási szerződést követően 13 hónapon át még küldte a csekkeket, majd miután a tévedését észlelte, a pénzt azonnal visszafizette. Másodikként én következtem, mint felperes, aki a biztosítótól késedelmi kamatot és kártérítést követelt. A perek egy háromtagú bírói tanács előtt folytak, akik nem könnyítették meg az „ügyvédek feladatát. Miután a hét tárgyalásnak vége lett, a bíróság visszavonult egy ebéddel egybekötött tanácskozásra. A szabadidőben egy séta után a főtéren, szinte véletlenül bukkantunk rá a debreceni fiatalok kultikus helyére, a Csokonai-színházzal szembeni Bakelit Music Pub-ra. Itt építettünk képzeletben társasházat vagy „írtunk” szóbeli végrendeletet. 15 óra, megszületett az ítélet, amit egy gyors összegzés előzött meg, amelyben megköszönték a résztvevők színvonalas teljesítményét, és alapos felkészülését. A bírói tanács határozata szerint az egyetemek abszolút győztese a pécsi kar lett, így jövőre ők rendezhetik meg a versenyt. Azért nekünk sem kellett üres kézzel eljönnünk, hiszen egy harmadik hely büszke tulajdonosai lehetünk: együtt örültünk Csányi Niki sikerének. Ezután kezdődött az activity, mi az 5-ös számú asztalhoz ültünk, így minden fordulóban ötödikként kaptuk a feladványokat. Mivel mindannyiunknak más-más volt az erőssége, megegyeztünk, hogy ki mit csinál. Jágerszki Zsuzsi rajzolt, Berta Anita körülírt, én mutogattam. A fogalmak között olyanok szerepeltek, mint építési szerződés, képmás­ hangfelvétel védelme, örökös érdemtelensége, veszélyes üzemi felelősség, rendkívüli felmondás, találás, utaló magatartás, vadak, halak és más hasznos vízi állatok tulajdonának megszerzése, stb. A verseny közben figyelemmel kellett lenni az activity általános szabályain túl arra is, hogy például nem lehetet a latin nevet használni, hétköznapi jelentéséből kitalálni a szót, ennek betartásáról három különböző jogi karról érkezett zsűri tag gondoskodott. Mivel a két kör mind a hat feladványát 1-1 percen belül kitaláltuk és szabadrablással a másik csapattól pontot is szereztünk, így a Pázmány harmadik helyen végzett a jogi karok között (a versenyt Szeged nyerte, második pedig Debrecen lett). A nap zárásaként pedig svédasztalos állófogadásra voltunk hivatalosak, egy bállal egybekötve és Zsédával megfűszerezve. Külön köszönetét érde­ mel a debreceniek lelkes és színvonalas szervezése, segítőkészsége. Mindenkinek ajánlom ezt a lehe­ tőséget, aki érez magában kreativitást, érdeklődik a polgári jog iránt, és részt venne egy ilyen jó hangulatú, játékos délutánon, ahol a karok fiatal joghallgatóival ismerkedhet meg. A jövőben - érte­ süléseim szerint - több más magyarországi jogi karhoz hasonlóan, nálunk is rendezni fognak házi versenyeket, amelyek remek alkalmat kínálnak arra, hogy aki érez magában késztetést, az a gyakorlatban is kipróbálja a magát. Mint tudjuk: bátraké a jövő! Külön köszönet: Pogácsás Anett tanárnőnek a tá­ mogatásért, az útért, a szervezésért és Horváth E. írisz tanárnőnek a felkészítésért! Eredmények A jogcselmcgoldó verseny helyezettjei: legjobb felperes: Balogh Renáta ELTE ÁJK felperes II. helyezett: Zoványi Nikolett DE ÁJK felperes III. helyezett: Csányi Nikolett PPKEJÁK legjobb alperes: Bukli Ádám PTE ÁJK alperes II. helyezett: Csapó Éva PTE ÁJK alperes III. helyezett: Pákozdi Angelika SZE ÁJK Összesített 1. hely: PTE ÁJK Az activity helyezettjei: I. helyezett: SZTE ÁJK: Tari Kata, Domokos Andrea, Tóth Dominika II. helyezett: DE ÁJK: Zoványi Nikolett, Kőmíves Péter Miklós, Csécsy Timót III. helyezett: PPKEJÁK: Tóth Zsófia Anna, Berta Anita, Jágerszki Zsuzsanna Tóth Zsófia Anna - Csányi Nikolett .. .csak nézünk, mint a moziban! Beszámoló a Vetítő Filmklubbról Friss pattogatott kukorica illata szállingózik az I. előadó felől és szorgoskodó szervezők próbálnak kiigazodni a kábelrengeteg között. Előkerül egy DVD-lejátszó és egy projektor is, majd lassan legördül az óriási vászon (jé, ilyen is van az I. előadóban?!) és egy kis technikai bakit követően pár kedves üdvözlő szó után elkezdődik a vetítés, immáron harmadik éve. A vetítés főszervezőjét, Ablonczy Zsuzsit kérdezem, honnan az ötlet, hogy az I. előadót ne csak a mindennapos rutinszerű fejtágításra hasz­ náljuk, hanem havonta egyszer mozivá vará­ zsoljuk? „A Műszaki Osztály vezetője, Szikora Gyula említette anno, hogy az I. előadóban beszerelésre került egy hangtechnikai-rendszer és egy vászon, ami alkalmassá teszi vetítések tartását. Innen az ötlet, hogy a filmművészet elfeledett vagy kevésbé ismert alkotásait jogi szempontból bemutassuk a hallgatóknak!’ Zsuzsi évek óta lelkesen szervez, tesz-vcsz, és ahogy Ö mondja „Nekem már az is nagy öröm hatodik oldal lenne, ha csak egy ember tévedne be az előadásra, de ő tényleg élvezné azt a 2-2 és fél órát, amit a Vetítőre áldoz. Azonban annak ellenére, hogy már egy tanórai előadásra is nehéz becsábítani a hallgatókat, büszkén mondhatom, egy-egy alkalommal megesik, hogy akár 80-100 fő elé állok ki jó szórakozást kívánni a film élményéhez!’ Ez nem csak egy szimpla mozi. Sokszor talán olyan gondolatokra ébredünk az előadás láttán, amit nem is vártunk. Ennek megoldását segíti, hogy a vetítés után meghívott vendégek beszélnek az adott film által bemutatott témáról, aztán jöhet az interaktív beszélgetés a közönség bekapcsolódásával és akár egy kisebb jogi vita is kialakulhat. Szórakozással egybekötött művelődés. A jogi problémák színes palettáját vonultatják fel a kiválasztott filmek. Vetítésre kerültek többek között a Tizenkét dühös ember az esküdtszékkel kapcsolatban Badò Attila meghívásával, a pedofilia témájával a Lolita Tamási Erzsébettel, David Gale élete Békés Ádámmal a halálbüntetésről, a Bebukottak című dokumentumfilm Horváth Attila közreműködésével a börtönhelyzetről. A rendezvény ingyenes, bárki számára látogatható és kiváló esti program, hiszen a film pörög, a pattogatott kukorica fogy, tele az előadó... és mi csak nézünk, mint a moziban és várjuk a következő Vetítőt. Mihalics Vivien �Átalakított közigazgatási vizsga .. .avagy mi az a kiwi, ha nem madár? Októberben végzett felmérésünk egyik legszembe­ tűnőbb eredménye, hogy a klasszikus jogi pályákon kívül a közigazgatásban tervezik legtöbben az elhelyezkedést egyetemi éveik után. A pályázáshoz azonban 2009. december l-től közigazgatási versenyvizsga (kiwi) letétele szükséges. Nem árt tellát már időben egy kis know-how, ha majd eljön a munkavállalás ideje. Rossz hír tehát, hogy az eddigi gyakorlattal szakítva a jogi, illetve valamelyik igazgatási szakon szerzett diploma önmagában nem elég a pályázáshoz. Jó hír viszont, hogy a végzettség mindenképpen előny, hiszen a versenyvizsga egy része jogi témájú, így a diplomás jogászt vagy igazgatási szakembert bizonyos területeken gond nem valószínű, hogy éri. Két külön kategóriába sorolható minden, a köz igazgatásba belépni kívánt jelölt. Jogi vagy államigazgatási diplomával rendelkezők csak felső­ fokú, középiskolai vagy más egyetemi végzettségűek közép- vagy felsőfokú vizsgát tehetnek; persze a megpályázható állások némelyike csak felsőfokú vizsgával lehetséges. A vizsga mindkét szinten egységesen öt modulból áll: í alkotmány- és jogi ismeretek; 2. közigazgatás­ tudományi és közigazgatási ismeretek; 3. társadalom­ ismeretek; 4. gazdasági és pénzügyi ismeretek; 5. emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek. A megmérettetés két külön napon történik. Az írásbeli vizsga folyamán egy számítógépes teszt feladatsort és egy esszékérdést kell megírni. A szóbeli vizsgán a tárgyi tudás vizsgálata mellett szituációs helyzetelemzésben is részesülnek a pályázók; lényeglátási képesség, kommunikációs- és beszédkészség valamint problémafelismerő és reagáló képesség kerül értékelésre. A vizsgára felkészítő tanfolyamot minden e fela­ datra regisztrált felnőttképzési intézmény tartlut, így egyetemünk is. Idén téltől a Jog- és Államtudományi Kar és a Vitéz János Kar közösen szervez felkészítést folyamatos indulással a Szentkirályi utcában. Egyetemünk vezető oktatói - nagy közigazgatási rutinjukkal - gyakorlatorientált órákon adják át a vizsgához szükséges tudásanyagot. A január 15-én induló 5 napos képzés péntek-szombati napokon zajlik, az aktív egyetemistáknak pedig a regisztrációs héten — február 1-5. között — tartott alkalom lehet kézenfekvő megoldás. Pázmányos hallgatóknak jutó kedvezményekről és egyéb tudnivalókról a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Nagy Olivér ad tájékoztatást a 429-7200 / 310 mellék számon vagy a nagyo@jak.ppke.hu címen, de az információ elérhető az Intézet honlapján is. Sergo András Cserkészet - minek nevezzelek? Sokakkal beszélgettem már a cserkészetről, kü­ lönböző korosztályok tag­ jaival, különböző érdek­ lődésű emberekkel. A leg­ első kérdésem mindig az volt, hogy tudják-c, mi is ez az egész? Nagy részük­ nek csak halvány fogalma volt róla, annak ellenére, hogy hazánkban igen nagy a hagyománya a mozga­ lomnak. Persze minden­ nek oka van. Jelen rövid írás célja, hogy reagáljon néhány közkele­ tű sztereotípiára, és elhe­ lyezze a mozgalmat a )O<I. században, rámutat­ va, hogy igenis van helye a mai fiatalság életében. Hosszas történeti vissza­ tekintéssel nem rabolom az időt, legyen elég annyi, hogy a cserkészet Í907-bcn az Egyesült Királyságban alakult, azóta világmére­ teket öltött és máig szolgálja százezrek testi és lelki javát. Hazánkban 1912-ben alakul meg a Magyar Cserkészszövetség, amit a II. világliáború zűrzavarai után végleg 1948-ban tiltanak be a kommunisták. A rendszerváltozással együtt újjáalakul a szövetség és azóta is működik. Miről is beszélünk tehát? Egy önkéntes, politikamentes, vallásos, ifjúságnevelő mozgalomról. A cserkészet ugyanis ez és semmi más. Sokan félkatonai szervezetet tatnak benne. Sokak a süteményáruló gyerekek képéig jutnak el, de vannak olyanok is, akiknek a kirekesztés és a szélsőjobboldal jut róla eszükbe. Mindegyik felfogás egyaránt hibás. A cserkészet minden körülmények között politika­ mentes. nem csatlakozik egyik politikai irányzathoz sem. A cserkésznek leltet magánvéleménye, a cserké­ szetnek soha. Nem kíván katonai célokat sem ellátni, nem célja semmi hatalom megszerzése, arra rendeltetésénél fogva képtelen is. Ugyanakkor mélyen vallásos szervezet, így az agressziót elítéli. Senkit sem rekeszt ki, ugyanakkor megvannak a szabályai, mint minden közösségnek, melyek be­ tartása nélkül senki sem lelict a mozgalom tagja. Minden cserkészjelölt cserkésszé válásakor fogadal­ mat tesz. Istennel való kapcsolat nélkül ezt ncmlehct. hisz hit nélkül mire tenné azt a bizonyos fogadalmat? Ugyanakkor fclckezettől teljesen független, sőt, a kereszténység sem feltétel. (Magam is ismerek muszlint cserkészt.) A süteménnyel házaló gyerekek sztereotípiája amerikai filmekből jön, semmi köze a valósághoz. Enné] a pontnál érdemes megemlíteni a magyar cserkészet célját, hogy minden kétséget kizáróan el lehessen végre helyezni a társadalomformáló erők palettáján. Alapvető cél, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek. Ennek eléréséért ifjúságncvelést viSgcz önkéntesei által, illetve életmodelít nyújt. Mindezt saját, nem-formális nevelési módszerével teszi. A mozgalom ezt hazánkban hétéves kortól mindenkinek nyújtja, aki a cserkészet elveire nyitott és a közösség elctcben tevékeny részt vállal. Bármelyik kritérium hiányzik, az már nem cserkészet. A célhoz mindig tartozik egy módszer is, amivel az adott célt elérni kívánjuk. Esetünkben öt elemből áll. mindegyik esszenciális. Kisközösségi rendszerben működik a mozgalom, kb. hétfős fiú- illetve leányőrsök dolgoznak együtt, vezetőjük általában egy náluk idősebb, velük azonos nemű fiatal. Ha jobban belegondolunk, csupán a természet adta lehetőségek kerülnek kihasználásra: Meg kell csak nézni az utcán bandába verődött tiniket. Tíz főnél általában nincsenek többen, ha meg valami „balhét” csinálnak, azt mindig fiúk vagy lányok egymás közt, és nem „koedukáltat!” teszik. (Meglelictőscn durva példa, de rávilágít a dologra: A srácok nem viszik a barátnőjüket, amikor kirámolják a sarki fűszerest, mivel az fiúknak való balhé.) Minden jelölt fogadalmat tesz cserkésszé válásakor, mely feltételezi a cscrkészcszmény, a cserkésztörvény ismeretét. Á fogadalom szövege: Eri XY fogadom, hogy híven teljesítem kötelessé­ geimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és ember­ társaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom. A cserkásztörvény: 1. A cserkész egycneslclkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, (lazájának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az álhtokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készsé­ gesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. Minden korosztálynak más színezettel jelenik meg a törvény, mindazonáltal a legkisebbeknél is ugyanolyan fontossággal bír, mint később. Tanítási módszerét tekintve igen eltérő a meg­ szokottól a cserkészmódszer. „Leaming by doing", mondja az angol, azaz cselekedve tanulás. Konfuciust idézve: „Mondd, és elfelejtem, mutasd meg, és meg­ jegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem.” A gyerekek azt tanulják meg leginkább, amit meg is csinálhatnak. Nem hagyható figyelmen kívül a cserkészet természetlicz kötöttségé. Enélkül félkarú óriás lenne csupán. Fontos, hogy hasznos, ösztönző programok vár)ák a gyerekeket, főleg a természetben. Mai világunk annyira technikaközpontú, annyi a „mű” az életben, hogy a természet „nélkülözhetetlenebb, mint valaha”. A mozgalom céljául tűzte a nemzeti kultúra ápolását, különös tekintettel népi hagyományainkra. Ha bele­ gondolunk. hogv lassan nálunk is Haílowecntökökkcl rohangálunk ősszel,jogosan... Okkal kérdezhetjük: Mi lesz azokkal, akik idősebbek lesznek? Egyszerűen kikopnak? A válasz egyértelműen nem. Nem kell tízévesnek lenni, hogy az ember élvezzen egy túrát, vagy egy nomád tábort. Nem kell tanárnak lennie valakinek, hogy nála fiatalabbakat tanítson. Röviden; Minden korosztálynak megvan a maga föladata a mozgalomban, kicsinek és nagynak egyaránt. A végső állomás persze az, hogy a cser­ késznek munkája, családja lesz, és már nem jár rendszeresen a csapatához. Ha viszont jól működik a rendszer,- és véleményem szerint ez a Kclyzct-akkor a mozgalom elérte azzal a célját, hogy kinevelt egy olyan felnőttet, aki továbbadja az értékeket a gyermekeinek. (Más kérdés, hogy a gyerkőc nagy valószínűséggel örökli az egyenruliát is...) Az elmondottak alapján igen világos a mozgalom mai célja. Globalizálódó, butuló világunkban a kemény szabályok, a hagyományok tisztelete „nem menő”, „nem trendi". A fiatalság elfordul a hagyományos értékektől, a természettől. Sok a kallódó fiatal is, akiknek semmilyen példa sem lebeg a szemük előtt (esetleg a legújabb együttes transzszexuális frontemberéé, ami- valljuk megcsöppct sem mondható ideálisnak). A cserkészet komoly alternatívát kínál, módszere és hangulata nagyon is cllictő, hagyománytisztelete mellett nagyon is XXI. századi. Mindezek mellett nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem életforma' Bárki cllcntmondliat, akkor is kitartok mellette, hogy a cserkészet igenis „menő" dolog, csak az mondja rá, hogy „gáz", meg hogy „ciki", aki nem mászott még az őrsével sziklát, aki nem épített még öt méter magas táborkaput a semmiből, és aki nem liajhndó hinni semmiben. Bujdos Iván Ákos hetedik oldal �Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Kertész Imre nyilatkozatáról Kertész Imre Nobel-díjas írónk szerint: 1. Egy nagyvárosi ember nem élhet Budapesten, egy urbánus kozmopolita ugyanis Berlinbe való. 2. Budapest egy balkáni város. 3. A magyar irodalomba ő hozta be a modemitást, Nádas Péterrel ketten. 4. A magyarok elfojtják múltjukat, hazudoznak, a fontosabb kérdések (háború, fasizmus, kommunizmus) nem ke­ rültek feldolgozásra. 5. „Magyarországon az antiszemiták habén das Ságén" 6. O egy deka­ dens, gyökértelen ember. 7. A gulyáskommu­ nizmus egy börtön volt, Kádár pedig egy gyilkos. 8. Egy diktatúrában nem éri meg családot alapítani, mert azzal is csak lekötjük magunkat a borzalomhoz. 9. Az előző pontok az irónia megnyilvánulásai. E tételmondatok nem csak a Die I%lf-ben megjelent inteijúból, hanem egy, a zürichi Das Magazin-nal folytatott beszélgetéséből derül­ nek ki. Felesleges őijöngeni egy vélemény miatt - az ugyanis éppen a honi baloldal szokása. Egy liberális demokráciában - mindaddig, míg más Szenzáció! Esterházy, Kertész, Nádas - egy képen a valaha élt összes modern magyar író! szabadságát azzal nem sértjük -, mindenki azt mond, amit akar. Mindenki úgy minősíti ma­ gát, ahogy neki tetszik. Kertész a véleményével nem sértette senki szabadságát - így mi is meghagyjuk neki a jogot, hogy azt beszéljen, amit jónak talál. Pusztán megjegyzéseket fűzünk a tételmondatokhoz. Tehát. 1. Valóban, Budapest - hiába nagy - minőségileg nem egy nagyváros. Ami nagyvárosias benne, az lepukkant, omladozik, bontásra vár. Kihalt, bedeszkázott boltok a nagykörúton. Feketéllő paloták az Andrássy úton. Romos bérházak az Erzsébetvárosban. Rossz éttermek városszerte. Kevés kávézó, annál több kocsma. Kevés mozi, annál több multiplex. Még a színhazák terén tartjuk valamelyest a frontot. De Budapest nem nagyvárosias. Hiányzik belőle az elegancia, a nagystílűség, a világszínvonal. Budapesten állva, esetleg a Hősök terén vagy a Kossuth téren, nem érezzük azt, hogy a világ közepén lennénk. Persze ilyesmit Bécsben, Münchenben, Prágában vagy Oslóban sem éreznénk - de legalább azok egy élhető várost kínálnak ehelyett. Budapest sohasem lesz London, Párizs, Berlin, Moszkva, New Törk vagy Tokió akinek a világváros lüktetése hiányzik, valóban úgy érezheti magát Budapesten, mintha egy járási székhelyen kéne élnie. Ha Kertésznek a világváros kell, valóban másfelé kell néznie. (Bár jelezzük neki, hogy Berlin sem a világ közepe - nyolcadik oldal így döntését valószínűleg mégiscsak azt dominálhatta, hogy németül tud, és a németek istenítik őt. Londonban, New \brkban vagy Párizsban egy lenne a sok ott élő író közül. Nem készülne vele olyan csöpögős inteijú, mint a Welt-ben.) 2. Igen, Budapest egy balkáni város - már amennyiben a, balkáni jelzőt negatívumként használjuk. (Én nem tenném, Budapestről ugyanis a Balkán ütött-kopott életvidámsága, hangulata is hiányzik.) Kertésznek azonban igaza van. Ráadásul e megállapítása jogosabb is. Ugyanis Budapest sohasem volt, és sohasem lesz világváros - ám élhető város azért még lehetne. De ez sem sikerült. Kertész pusztán elfelejti hozzátenni, hogy nem a véletlen műve, de még nem is csak a Jobbiké, hogy Budapest ma egy szürke, ronda, koszos, poros, provin­ ciális, büdös, élhetetlen város. Mintha nem a világfi liberálisok, hanem a mucsai jobboldaliak irányítanák e várost húsz éve. Azaz Kertész barátai. Kertész tehát elfelejtette befejezni a mondatot. Egy „...mert húsz éve egy tehet­ ségtelen, korrupt bagázs, nem mellékesen a haveijaim, irányítják ezt a várost” azért oda­ kívánkozott volna. 3. Hogy mi modem, az kérdéses. Kronológiailag bizonyosan nincs igaza Kertésznek, stilárisan pedig vitatható az állítása. Ráadásul túl szűkre vonja a modem irodalom körét, ha abba csak ő és Nádas fér bele. (Miközben a zürichi lapnak nyilatkozva Krúdy Gyulát és Szomory Dezsőt említi nagy íróként.) Hogy a magyar polgári regényirodalom kevéssé erős - ráadásul az urbánus-népi vita okán egyébként is politikailag terhelt -, hogy a magyar irodalom témái nem csak nyelvileg idegenek más népektől, nos, ez akár igaz is lehet - de hát ez az átka vagy szerencséje annak, ha egy nép teljesen izoláltan, rokontalanul él idegenek tengerében. A posztmodem tekintetében már valóban lehetséges, hogy Esterházy Termelési regénye volt fordulópont. 4. Valóban vannak kibeszéletlen témák. Ám e témák legtöbbször olyan kényesek, hogy már azt is elítélik, aki ezek kapcsán kérdéseket mer feltenni. Hadd ne kelljen példákat említenem nem vagyok én annyira bátor. De igaz: Trianon kibeszéletlen és megoldatlan maradt. (Ameddig Romániában egy erdélyi magyarnak nem lesz minimum annyi joga, mint egy finnországi svédnek - azaz: amíg Romániában nem lesz hivatalos nyelv Aradtól a Fekete-tengerig a magyar -, nem fog eltűnni a Trianon-kérdés.) A Horthy-rendszer is feldolgozatlan maradt. Á holocaust is. A Rákosi- és a Kádár-rendszer úgyszintén. Mindezek közül a magyar nép legfeljebb a Kádár-rendszerben megkötött alkuért vonható felelősségre - a 20. század összes többi tragédiája nem a magyar nép közreműködésével, hanem éppen a feje felett zajlott. A kádári gulyáskommunizmus hatásai azonban azért mélyebbek, mert abban a nép egy jelentős része is szerepet vállalt. Tán éppen azon része, amely harmadszorra segíti hatalomra Kertész barátait itthon. így Kertész megint elfelejtette befejezni a mondatát. Egy befeje­ zetlen, félbehagyott igazság pedig néha többet rombol, mint a hallgatás. 5. Az MTI fordítója a „das Ságén haben”-t „uralkodni”-ként fordította. Ebből lett is felfor­ dulás. Pedig a lényeg nem ez. Valóban, Kertész csak annyit mondott, hogy „az antiszemiták a liangadól?. És hogy ki az antiszemita? Akik a hangadóak. És mivel ma a jobboldal a hangadó, logikusan következik ebből, hogy az egész jobboldal antiszemita. Ha ugyanis Kertésznek csak a kuruc.infóval vagy a Jobbikkal lenne baja, nem azt mondta volna, hogy ők a hangadók - hanem legfeljebb annyit, hogy ők is jelen vannak. Kertész tehát az egész magyar jobboldalt, a Heti Választól a Magyar Hírlapig, Ablonczy Balázstól Baycr Zsoltig antiszemitá­ nak tartja. Ebben nincs semmi meglepő - a ballib körök szerint még ennél is nagyobb a baj. Mindezzel viszont csak azt bizonyítják, hogy képtelenek disztingválni, képtelenek árnyaltan gondolkodni. Márpedig aki nem tud árnyaltan gondolkodni, az voltaképp gondolkodni sem képes. Aki szerint Magyarországon az egész jobboldal antiszemita, aki nem látja a valóban erősödő szélsőjobboldal (mint okozat) tényleges okát (azaz a kormány politikája miatti totális elkeseredettséget), az nem ért semmit. Az inkább kavargassa a kávét a berlini Hilton aulájában. 6. Kertésznek szíve joga úgy definiálnia magát, ahogy szeretné. Ráadásul egy író valóban főleg ha nagy író - a világnak, s nem egy-egy falunak ír. Égy írónak lehet nemzetisége, de lénye szerint valóban világpolgár, mert a világ­ irodalom részese. Kertész dekadenciája pedig nem meglepő - elvégre Nietzsche fordítójáról, tisztelőjéről van szó. A német filozófust pedig két irányba lehet továbbgondolni: az egyik 1945 óta nem ildomos, a másik pedig a Kertész által is felvállalt kozmopolita dekadencia, ahol a kultúra időtlenségében csak annak magasabb rendű szolgálói érthetik meg egymást. 7. Vilóban, a Kádár-rendszer börtön volt. Egyik kedvenc Kertész-novellám a Jegyzőkönyv. Minimalista dekadenciája ott is megjelenik - és ezért jó. Amikor a mű Esterházy Péter egy írásával közösen megjelent, tán ennek apro­ póján, Kertész felolvasta egy nagyobb közönség előtt a novellát. Az első sorokban ott ült Békési László és Csehák Judit, a „börtön” egykori ura és hölgye. És Kertész lepillantott a nézőközön­ ségre, és nem szólt semmit. Ha ő nem mer, nem akar, nem tud leszámolni az itt maradt kommunista múlttal - miért rója ezt fel a magyar népnek? Ha Kertész nem azon az oldalon állna, ahol áll - tán hitelesebben csen­ genének szavai. Ettől függetlenül mondatainak igazuk van. 8. „Es gibt kein Richtiges im Falschen”, mondta Adomo. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, írta Illyés. A diktatúra mindenütt jelen van, nincs jó oldala. Családot, szerelmet, hitvesi ágyat, hitet, templomot, ebédet, gondolatot, mozdulatot - mindent beszennyez. Ha ilyen szigorúak vagyunk, voltaképp egy diktatúrában csak két magatartás lehet erkölcsös: a kivándorlás vagy az ellenállás. Márai Sándor vagy Wittner Mária útja. (Vagy Lovas Istváné, ki a kettőt egyszemélyben egyesíti.) Mindenki más - tanár, orvos, mérnök, színész - beszennye­ ződik. Mindenki valamelyest cinkossá válik hiszen hallgat. Ilyen világba tán tényleg nem érdemes családot alapítani - ilyen világból csak menekülni lehet. Márai Sándor nem alkudott. Nem lett kirakatértelmiségi, mint Németh �László vagy Illyés Gyula. Nem kapott Kossuthdíjat, mint 1957-ben (!) Szabó Lőrinc. Talán ezért - ha nem is ő legjobb írónk, de mindenképp - ő a legmorálisabb mindközül. Kertész kategorikus véleménye a morál szigorú talajáról tehát érthető - ám az élet ennél bonyolultabb. Nem lehet megalkuvással vádolni mindenkit, aki gyereket szült akkoriban. Már csak azért sem, mert ezzel elmossuk a felelősséget. Ezzel az orvos és a hóhér, a mérnök és a párttitkár, Szabó Lőrinc és Biszku Béla közé egyenlőségjelet teszünk. Ami felettébb furcsa lenne. És Itat Kertész sem ment el, ő is itt élt, ebben a börtönben. Az, hogy nem vállalt gyereket, tán nem antikommunizmusával, hanem személyes alkatával magyarázható. Egy dekadens, hedonista embertől furcsa is lenne a családapai szerep. 9. Kertész fenti állításai - mind a nyolc tétel botrányt kavart itthon. Gyorsan csinált hát vele egy újabb inteijút a neokonzervatív Die Welt. Kertész ebben elmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a viccet - hiszen mindent csak viccként értett. Felesleges is arról beszélni, hogy igazak-e Kertész vádjai a suta, humortalan, sótlan magyarokról. (Bár azért jelezném: a pesti humor még mindig jobb, mint a poroszos berlini.) Egyébként valószínűleg „irónia-értés­ ben” nem állna rosszabbul egy kiábrándult kelet-európai, mint egy naiv nyugat-európai. De itt ez nem is fontos. A fontos és meglepő az, hogy Kertész nem ismeri az iróniát. Nem tudja, mit jelent az. Kertész nagyon komolyan beszélt önmagáról és életszemléletéről a két újságnak. Az, hogy valaki önmagát dekadens­ nek nevezi, legfeljebb akkor lehet ironikus, ha az illető egyébként jobbikos. De Kertész, tudtommal, nem az. Kertész magyarellenes mondataival semmi baj sincs. Ilyet lehet, szabad mondani, és mondtak is már páran. Az viszont szomorú, ha valaki úgy kaphat Nobcl-díjat, hogy még az irónia fogalmával sincs tisztában. Az egész interjúsorozatnak ez az egyetlen botránya. Techet Péter Jogász példatár 3. Windisch László egyete­ münk 2002-ben végzett jogász hallgatója. A tanulás évei után - adójogi érdek­ lődésének köszönhetően az APEH-nél helyezkedett el. Hét év után ma a Hivatal Közép-magyaror­ szági Regionális Igazgató­ ságának szakigazgató-he­ lyettese. A közigazgatásban dolgozó jogászok lehető­ ségeiről beszélgettünk. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? — Nehéz erre röviden válaszolni. Azt gondolom, hogy az Egyetemen kapott, elsajátított lexi­ kális tudás kellő magabiztosságot adott a jogászi pálya megkezdéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a legtöbb oktató rászoktatott - illetve rafinált vizsgakérdéseivel rákényszerített — minket az önálló gondolkodásra, a jog tételes szabályai mögött lévő valódi tartalom és összefüggések meglátására, megértésére. Nagyra értékelem - főképp így utólag vissza­ tekintve hogy voltak olyan kiemelkedő személyiségű oktatóink, akiktől a tananyagon kívül is sokat lehetett tanulni - nem szeretnék patetikus lenni, de pásképp nem tudom megfogalmazni - az Életről. Éz így már csak az egyetemi évek elmúltával fogalmazódott meg bennem. Mint teljesen átlagos egyetemis­ tának, nekem is általában igen nagy sietséggel kellett a vizsgák előtti napokban (hetekben) felkészülnöm, de tulajdonképpen ennek is liasznát látom, mivel jelenlegi szakterületemen (adójog) a jogszabályok olyan gyorsan és olyan nagy mennyiségben változnak, hogy annak követése szükségessé teszi a vizsgaidőszakok­ ban kifejlesztett, „hogyan tanuljuk meg az egyetemes jogtörténetet 6 nap alatt” módszer alkalmazását. Mikor alakult ki a közigazgatási pálya iránti érdeklődése? - Amikor már a közigazgatásban dolgoztam. Diploma után nem annyira a közigazgatás Jó pap módjára továbbtanulni A Deák Ferenc Továbbképző Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakirányú továbbkép­ zéseiért felelős. Célja nem más, mint a meg­ szerezhető jogi diploma melletti, azon túli specializáció elősegítése, a jog különböző területeire elhelyezkedő szakemberek képzése. A bolognai folyamat ugyanis a jogászképzést osztatlanként hagyta meg, így szükség van az alapdiplomában megszerezhető tudásanyag, vala­ mint a munkaerőpiac igényei közötti különbségek átívelésére. Erre törekszik az intézet, nemcsak jogászoknak, hanem az egészségügy, a gazdasági élet, a mezőgazdaság, a sportigazgatás, a környe­ zetvédelem szakembereinek, valamint a krimina­ lisztika szak keretében rendőrtiszteknek is szerve­ zett jogi képzéseivel. Az immár 10 éve működő intézetben több mint 2300 hallgató fordult meg, akik 18 szakon - pél­ dául sport- és agrárjogi, környezetvédelmi, Európa-jogi kriminalisztikai szakjogász - tanul­ hatnak. Az előadó tanárok közül a legtöbben ismerősök a szakma számára, néhányan azonban a szélesebb közvéleménynek is. Az intézet volt és jelenlegi tanárai között tisztelheti a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank és más pénzintézetek vezető szakembereit és tisztségviselőit, a közigazgatás legjelesebb képvi­ selőit, szakértői testületek és szakmai kamarák vezetőit, neves ügyvédi irodák tulajdonosait, partnereit, igazgatóit, egyetemi professzorokat, tanárokat. Idén az Intézet is megérezte a gazdasági világ­ válság hatásait. Számos cégigazgató vagy HR-, marketingvezető számolt be, hogy pénzügyi keret­ szűkítés esetén a továbbképzés az első áldozatok között lesz. Ennek ellenére idén a korábbinál több képzés indítása vált lehetségessé, igaz, a csoportok a megszokottnál alacsonyabb létszámmal működ­ nek. A jogász végzettségűek sportjogi, ingatlan­ forgalmi, környezetvédelmi, társasági jogi és cégjogi, versenyjogi és Európa-jogi képzésen kezdhették idén is tanulmányaikat, utóbbiak angol nyelven. A nem jogászok idén jogi szakokleveles környezetvédelmi és jogi szakokleveles sportszak­ embernek tanulhatnak az első félévben. Az évek óta nagy létszámmal induló krimina­ lisztikai szakjogász-képzés februárban indul, és a szeptemberben nem indult szakokat keresztfél­ évben újra meghirdeti az intézet. Sergő András vonzott, hanem a szakterületet, az adójogot tartottam érdekesnek és olyan területnek, amelyre érdemes egy jogásznak specializá­ lódnia. Miután végeztem, lehetőségem volt az APEH egyik Igazgatóságán elhelyezkedni, és — mint sokakat - „beszippantott”, magával ragadott a közigazgatás. A legtöbb jogász nem kifejezetten a közigazgatási pálya szépsége miatt választja a közszférát, de nagyon sokan megszeretik, ahogy én is. Hiába, evés közben jön meg az étvágy. Kihívásnak és élvezetes munkának tartom, hogy a sokszor merev (vagy merevnek tűnő) bürokráciába - amenynyire rajtam múlik - ésszerűséget vigyek, és jogászként, ne Jogtechnikusként” végezzem feladatomat. Mennyire népszerű ma a közigazgatási pálya? Ha a - Kormányunk által mcgltirdetctt lét­ számstop előtt - beérkező álláspályázatok számát veszem figyelembe, akkor azt mond­ hatom, hogy egyre népszerűbb a közigazgatási pálya. Ez nyilván több okra vezethető vissza, mindenesetre az utóbbi időben bőven tudtunk az álláshirdetésre beérkezett pályázatok között válogatni. Ha a népszerűséget más szem­ pontból kérdezi, akkor viszont azt kell mon­ danom, hogy sajnos egyáltalán nem népszerű. A közvéleményben kialakult (kialakították?) a lusta és túl sokat kereső köztisztviselő képe, ami rendkívül igazságtalan a túlnyomó több­ ségében igen szorgalmas, zokszó és ellen­ szolgáltatás nélkül önként túlórázó kollégá­ immal szemben. Akár általában, akár az Önök hivatalában mennyire lehetfrissdiplomás Pázmányost találni? Az APEH-nél aránylag sok Pázmányt» dol­ gozik. Próbáljuk egymással valamennyire tartani a kapcsolatot, kb. negyedévente talál­ kozót (sörözést/borozást) szervezünk az APEH-nél dolgozó Pázmányos jogászokkal. A levelező listán jelenleg 84-cn vagyunk, ami már elég szép szám, főképp, hogy az első évfolyam csak 2000-ben végzett, s a listán csak azok vannak fenn, akikről tudunk. Egyébként én úgy látom, jól megállják helyüket a Pázmányon végzett jogászok, az APEH-nél sokan már vezetői megbízást is kaptak közülük. Más közigazgatási szervek­ nél nem tudom, liány volt Pázmányos dol­ gozik. de sok volt évfolyamtársamról tudom, hogy a közigazgatás különböző területén dolgoznak. Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási Wrscnyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? Nem gondolom, hogy jogász diplomával komolyabb kihívást jelentene a közigazgatási versenyvizsga sikeres abszolválása. Ugyan­ akkor ismerve a versenyvizsga követelményét, azért azt se javasolnám senkinek, hogy fel­ készülés nélkül vágjon bele. Az új belépők felvétele bonyolultabb lesz a vizsga beveze­ tésével, és leltet, hogy lesznek olyanok is, akik a jelentkező által előre kifizetendő vizsgadíj miatt fogják kétszer meggondolni, hogy bcadják-c pályázatukat valamely köztisztvise­ lői állásra. Aki azonban biztos magában, és tényleg komolyan gondolja, azt azért pusztán a versenyvizsga léte nem fogja - remélem elriasztani a köztisztviselői pályától. Nekik jó hír, hogy sikeres pályázat esetén a vizsga díját a munkáltató megtéríti számukra. Mivel általánosan csak idén december 1-től feltétel a versenyvizsga letétele, ezért tapasztalatunk még nincs. Sergő András kilencedik oldal �Gyermekfotózás és jog Egy gyermekfotó­ kiállítás megrende­ zésekor szembesül az ember azzal, mennyi jogi és etikai kérdés merül fel ennek kapcsán. A szerzői jogoktól kezdve a személyiségi jogok legkülön­ bözőbb dilemmái olyan útvesztőbe ve­ zethetnek, amiből nehéz kikeveredni és nem is ígérem, hogy sikerül. Csu­ pán némi támpontot és gondolatébresztőt szeretnék nyújtani a pályázóknak és min­ den érdeklődőnek. A szerzői jogi kérdé­ sekre nem térek ki részletesen. A pályázók fotóik beküldésével hozzájárulnak e képek ki­ állításához, illetve az erről szóló beszámolókban való megjelentetéshez, de a szerzői jogról egyébként nem mondanak le a mi esetünkben. Egyébként pályázata válogatja, így érdemes körültekintően eljárni. Arról, hogy mit takar a szerzői jog, polgári jogi tanulmányaink során kellő tudást szerzünk, ezért itt csak annyit emelnék ki, hogy a szerzői jog személyhez fűződő és vagyoni jogokat biztosít a szerzőnek, így ő dönti cl, hogy művét nyilvánosságra hozza-e, és egyébként miként liasználja fel. A szerzői jog korlátját jelenti a szabad felhasz­ nálás köre, amely törvény által meghatározott esetekben a már nyilvánosságra hozott művek díjfizetés és a szerző engedélye nélkül is felhasználhatók. Ilyen szabad felhasználásnak minősül például az iskolai oktatás céljából történő felhasználás, amennyiben jövedelem­ szerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Sokszor találkozunk külföldi szerzőkkel, és ezért felmerül a kérdés, miként alakul ez a szabályozás a világban? A nemzet­ közi szabályozás nagyon hasonló a magyarhoz, — már csak az uniós jogharmonizáció okán is — de például az amerikai ’fair use’ intézménye is hasonló követelményeket támaszt a szabad fel­ használás körében. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a meghatározott feltételek körültekintő betartásával kihasználhatjuk c jog által biztosított lehetőséget. Téijünk át a témánk szempontjából másik ér­ dekes kérdésre, a személyiségi jogokra. E jogok az egyén magánszférájának liatárait vonják meg, és arra szolgálnak, hogy az egyéni ön­ megvalósítás c privát területét illetéktelenül senki ne háborgathassa. Az Emberi Jogok Egye­ temes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja, hogy: „Senkinek a magánéletébe, családi ügyei­ be, magánlakásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, továbbá a becsületét vagy jó lűmcvét megsérteni. Ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben mindenkinek joga van a törvény védelméhez” A személyhez fűződő jogok alapvető szabályait hazánkban a polgári törvénykönyvben találjuk, ahol a legtipikusabb jogok ki vannak emelve ugyan, de az összes személyhez fűződő jog nincs nevesítve. A PTK kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok (általában is) a tör­ vény védelme alatt állnak. E jogok megsértésére az egyén főszabály szerint bárkivel szemben hivatkozhat, és számos jogorvoslati lehetőséggel élhet a jogában sértett személy. A fotózással kapcsolatban a képmáshoz fűződő jog kérdése merül fel. Más képmásával való bármiféle visszaélés a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti. A képmás nyilvánosságra ho­ zatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A szűkszavú jogszabályi rendelkezést a bírói gyakorlat bontotta ki. A hozzájárulás nincs alakisághoz kötve (írásban, szóban vagy akár ráutaló magatartással is megadliató pl. egy rendezvényre való belépéssel), a hozzájánilásnak azonban mindig kifejezettnek kell lennie. A megadott engedély konkrét tartalma azonban csak esetről esetre, a felvételt készítő és a felvételen szereplő személy kapcsolatának, a társadalmi szokásoknak és az eset összes körül­ ményeinek alapos vizsgálata után dönthető el. A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasz­ nált kép újbóli, ezúttal hozzájárulás nélküli nyil­ vánosságra hozatala is sértheti a személyiségi jogokat. A képmáshoz fűződő jog határát jelentik azok az esetek, amikor egy személy képmását tar­ talmazó felvétel elkészítéséhez, illetve nyilvá­ nosságra hozatalához nem kell engedélyt kérnünk az érintett személytől. Az eltűnt Fotópályázatot hirdetünk a gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-JÁK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. tizedik oldal személyről, a súlyos bűncselekményt elkövető személyről, illetve a közszereplőkről készült képmás mcgliatározott feltételekkel nyilvános­ ságra hozható. Ami a témánk szempontjából azonban nagyobb jelentőséggel bír, az az utcán, egyéb nyilvános helyen készített felvételen szereplő személyek esete. Kérdés az, hogy vajon sérül-e bármilyen joguk a felvétel engedélyük nélkül történő elkészítésével, illetve nyilvános­ ságra hozatalával. A bírói gyakorlat e kérdéssel kapcsolatban alakította ki az ún. tömegfelvétel fogalmát. A képmás nyilvánosságra hozatalá­ nak tilalma nem vonatkozik a nyilvános esemé­ nyekről, rendezvényekről, táj- és utcarészle­ tekről készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, és a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott esemé­ nyeket. Ugyanakkor e kivétel alól is van kivétel. A bírói gyakorlat szerint ugyanis e tömcgfclvételek esetén a nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására mégis szükség van, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egye­ disége, egyéni portré jellege. Ilyenkor tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellék­ szereplője? Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékelte­ tünk, már szükség van a hozzájárulására. Végezetül szeretnék még néhány gondolat erejéig a gyermekekre kitérni. A jogsértéssel szembeni védelem természetesen őket is meg­ illeti, sőt, kiszolgáltatott helyzetük miatt foko­ zottan is. A gyermekek fotózásával kapcso­ latban is irányadóak a Ptk. személyiségi jogok­ kal kapcsolatos rendelkezései — hívják fel figyelmemet neves hazai fotósok - megfejelve azzal, hogy már a fotózásra is a szülők, gond­ viselők engedélyét kell kérni, hasonlóan a nyil­ vánosságra hozatalhoz. Hogy egy magasabb dimenzióba helyezzük a kérdést, a Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezményének 16. cikke deklarálja a fent említett emberi jogokat a gyermekek számára, amikor kimondja: „A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával laká­ sával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme” Az Egyezmény egyik alapelve a gyermek legjobb érdeke (best interest — hivatalos magyar fordításban „mindenek felett álló érdeke”). Annyira magától értetődőnek tűnik ennek ér­ telme, pedig a gyakorlatban nagyon sok ellentmondással találkozunk ezzel kapcsolat­ ban. Amikor éhező, szenvedő, beteg, lialott gyermekekről látok képeket, összeszorult szívvel teszem fel a kérdést: nekik nem sérül az emberi méltóságuk? Nem sérülnek itt szemé­ lyiségijogok, kegyeleti jogok? Tudom, ahol ezek a fotók készülnek, az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy c jogsértéseknek utána jáijanak, bepereljék a fotóst - de attól még a világ lelkiismercte megszólalhat. Másrészt viszont azt is látnunk kell, hogy ezek a fotósok, riporterek az életük kockáztatásával jutnak el a világ legkülönbözőbb és legveszélyesebb pont­ jaira, hogy a kínzásról, éhezésről, pusztításról, népirtásról, háborúról hírt adjanak, és felrázzák a világot. Gondoljunk csak olyan fotósokra, mint Pcdrazzini, aki az 1956-os forradalomról tudósított Budapesten, és örökítette meg e történelmi esemény felejthetetlen pillanatait �belevetve magát az utcai harcok sűrűjébe, amikor a végzetes lövés érte. Merem ajánlani még A felejtés virágai című filmet, ami a közelmúltban a hazánktól egy karnyújtásnyira, a volt Jugoszlávia területén lezajlott hihetetlenül kegyetlen, emberirtó háborúról szól az azt megörökítő riporterek szemszögéből. Visszatérve a témánkhoz, egy liáborúban meg­ sérült gyermekről készült kép közzététele lehet, hogy épp sérti annak a bizonyos gyermeknek az érdekét, de talán az üzenet eljut a világ egy másik pontján azokhoz, akik segíteni tudnak, és ezáltal - ha őt nem is - sok hasonló sorsú gyermeket megmenthetnek. Nehéz eldönteni mérlegre tehctő-c egy gyermek élete és érdeke, illetve több gyermeké. Nem is tudom lehet-e válaszolni erre az erkölcsi dilemmára...? Mindenesetre a témával kapcsolatos vélemé­ nyeket és a képeikét továbbra is várom a gyermekjog89@freemail.hu címre. Marschalkó Linda Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Még csak november idusa van, de már javában nyüzsög Salzburg, Mozart városa: felállították a jégpályát, kitcssékclték a fiákcrcscket a Residenz elől, helyükre kis házikókat telepítettek. Az adventi hetekben most a Christkindlmarkt viskói népesítik be a Dom Platzot. Még nincsenek teljesen készen az „építkezéssel, de az árusok már pakolásszák portékájukat: apróbbnál apróbb, csillogónál csillogóbb mütyürök Már most tcijeng az édes puncs és forralt bor illata. Szinte belepi a Festung lábát, átitatva a környéket, mindenkit kicsit meghódítva. Már most, órámra sietve átragad rám a liangulata a temek. Habár még nem fényiének a felaggatott füzérek, még nem siklatlak a felállított jégpályán, de már nemsokára emberhadak fognak nyüzsögni, tolon­ gani, vásárolni, szórakozni, eurók százait, ezreit kiadni karácsonyi ajándékokra. Vajon nem roliannak-e cl amellett, ami a karácsony igazi lényege lenne? De mi is az? Amikor közel két hónapja ide érkeztem, a „sógorokhoz, ahol ugye mindig „zöldebb a fű”, azt hittem, reméltem, hogy tényleg „zöldebb". Nemrégen még a hazai hírekben is benne volt, hogy' az osztrák nyugdíjasok közel négyszer annyiból tengetik napjaikat, mint a magyarok. Kétségtelen: több pénzből gaz­ dálkodnak, és jobb színvonalon élnek. En - naivan - ehhez az általános jobb léthez kapcsoltam egy nagyobb szociális érzékenységet, tolcránsabb viselkedést. Pedig mindannak ellenére, hogy itt nem kérdéses a hétvégi „zárvatartás”, a korán lejáró munkaidő, a salzburgiak türelme is hamar pihenni megy. Maradjunk annyiban: az osztrákok többsége nem a társadalmi érintkezései során tanúsított kifogástalan modoráról ismert. De sokan vagyunk itt idegenek, megteremtjük egymás irányába a hiányzó szociális érzékenységet egy kérdéssel: segíthetek valamiben? „Mi" - akár magyarok, akár németek, akár szlovákok vagyaink azok, akik emberségünkről nem feledkezünk meg. Mosolyogva köszönünk a hazaiaknak, nem csapjuk rájuk az ajtót, mert egyéncímű, hogy jön valaki mö­ göttünk, s lia tüsszent, nem derogál annyit mondanunk, hogy „Gesundheit! , vagy fia egy asztalnál ebédelünk, annyit mondani étkezés előtt: „Malilzcit!”. Érdeklődéssel várom, hogy vajon az adventi várakozás időszakában változik-e valami: vagy csak megint „mi" segítjük vak liallgatótarsunkat a nelyére, csak „mi" segítjük a bottal valóban botladozó idős nénit a macskakövcs utcán... Mert lehet, hogy itt fényesebben csillognak a füzérek, több csomaggal megrakodva rohangásznak az emberek, de biztos, hogy ott, belül, a magyarok hamarabb megérzik a karácsony valódi lényegét. Nagyon remélem, hogy így lesz. A szeretet ünnepén Mikola Orsolya Karácsony ünnepe a világban Karácsonyt mindenhol megünnepelik a Földön, ahol a keresztény kultúra részét képezi az emberek életének. Mindenki tudja, hogy mennyi boldog­ sággal, mennyi szépséggel jár együtt ez az ünnep, mindenki érzi a szcrctetct, amit ilyenkor kapunk. Itt Európában nagyjából hasonló szokásokkal ünnepelünk, ám eltérések mindenhol adódnak, néha még országon belül is. Általában a meg­ hittség, a családiasság a fő jellemzője a karácsony­ nak, de vannak népek, ahol móka és vidámság tölti ki ezeket a napokat. Most egy viszonylag átfogó képet szeretnek adni arról, nogv hol hogvan is ünnepelünk. Németország Karácsonyapó (Weihnachtsmann) hozza nekik a karácsonyi meglepetéseket. A karácsonyfa-állítás hagyománya tőlük ered. Anglia Karácsonyapó (Father Christmas) a kéményen át, a kandallóból előbújva érkezik liozzájuk december 25-én reggel. Ajándékaikat a kandalló fölé lógatott vastag zokniba kapják. Karácsonyfát állítanak, a londoni Trafalgar Squarc-cn felállított 20 méter magas, 40-50 éves nagy fenyőfát pedig hagyomá­ nyosan Norvégiából kapják a II. Világháborúban nyújtott segítségükért ajándékba. Írország Nem elégszenek meg a általános karácsonyi szokásokkal, náluk a karácsony két hétig tart! Az első felvonás a Little Christmas, mely december 13-tól karácsony reggeléig tart. A karácsonyi misére való indulás előtt whiskey-t vagy sört és rétest készítenek ki a mikulásnak, a rénszarvasok­ nak pedig az ajtó elé kitesznek egy nagy csokor sárgarépát. Ajándékaikat ők is 25-én bontják ki, 26-án pedig általában lóversenyre mennek. U&4 Az angol liagyományokat átvették, csak náluk Santa Claus hozza az ajándékokat. Ok tejet és süteményt készítenek ki neki. Svédország Akárcsak nálunk, ott is szenteste bontja ki az ajándékokat a család, a vacsora elfogyasztása után. Karácsonyfát állítanak, a meglepetéseket pedig Jultomtcn, a manó hozza. Dánia A dánok az adventi koszorút felakasztják, így gyújtják meg a gyertyákat. Karácsonyfáikat saját készítésű díszekkel ékesítik, melyek dán zászlófüzérekből és piros-fehér szívekből állnak. A ka­ rácsonyi ünnepi vacsorát liat órakor kezdik cl. A desszertként tálalt tejberizsben hagyományosan mindig van egy szem mandula, és aki azt megtalálja, szerencsemalacot kap ajándékba. Finnország Joulu Pukki, az igazi lappföldi mikulás nem titokban érkezik a finnekhez, hanem belépve a házba, hangosan tudakolja, hogy van-e házban jó gyerek? A finnek persze karácsonykor is szaunáznak, a karácsonyi étclsor pedig lazacból, sajtlcvcsből, rénszarvashúsból, és tejszínes szilva­ krémből áll. Este szentmisére mennek a családok, és meglátogatják elhunyt szeretteik sírjait is. Izland Az izlandi hagyományokban a Jola>veinar-ok, vagyis 13 kis manó kapott főszerepet. Úgy tartják, hogy régebben ezek a manók bosszantó tréfákat űztek főként a gyermekekkel, ám a Mikulás megszelídítette őket, és azóta ajándékokat készí­ tenek a kicsiknek. Á csizmákat december elején kell kitenni az ablakba, majd karácsonykor derül ki, hogy mi került bele. A rosszcsontok jutalma Izlandon nem virgács, hanem krumpli. Franciaország Éjféli szentmisére mennek, majd elfogyasztják ünnepi vacsorájukat, mely libamájból, haltól, szarvasgombából áll. Az ország deli részén a ha­ lászok hallal teli kosarakat tesznek az oltár elé, hogy ezzel róják le kegyeletüket. Spanyolország A Három Királyok hozzák az ajándékot Víz­ keresztkor. A gyerekek az ajtó elé a küszöbre teszik ki csizmáikat. Olaszország A déli országokban általában Vízkeresztkor aján­ dékozzák meg egymást az emberek. Itt La Bcfana, azaz Vízkereszt szülöttje hozza a meglepetéseket. Külföldi liatásra már megjelent a télapó (Babbo Natale) is, aki viszont karácsonykor hoz ajándékot. Portugália Brit mintát követve karácsony reggel kapják meg az ajándékot, a kandalló mellé cipőket tesznek ki. Az ajándékozó személyét tekintve az ország egyik része Karácsonyapót (O Pai Natal) válja, a másik rész viszont Jézust. Ausztrália A Mikulás kengurun érkezik a katolikus lakos­ sághoz. Karácsonyfát általában ők is állítanak, ám többnyire csak műfenyőt. Este szentmisére men­ nek, ők is örülnek az ajándékoknak, és a vacsorát a szabadban, családi piknik keretében fogyasztják el. Hrecska Renáta tizenegyedik oldal �Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Szabályzatot gyártanak a változatosság kedvéért. Ennek előzményét a kö­ vetkezőképpen foglal­ hatjuk össze: 2010. január 1-el újfent változik az ügyvédi törvény E válto­ zások egyike a frissen megjelenő 96/A. §, az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatására való jogosultság­ ról, mely szerint az ügyvédjelölteket csak azok az ügyvédek foglalkoztathatnak a jövőben, akik az ott megállapított feltételeknek megfelelnek. Ezen ügyvédekről jegyzék készül, ahova kérelemre lehet felvételt nyerni. A jelöltek szabályaiba való ilyetén „belepiszkálás” egyfajta vérszemként működhetett a kamarai körökben, így születhetett a döntés, hogy ha már szabályozzák, hogy ki foglal­ koztathat jelöltek, akkor azt is szabják meg, hogy hogyan teheti ezt meg. Ezen „igényt” hivatott kielégíteni az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatásának tárgyi feltételeiről szóló szabályzat, melyet természetesen csak a jó szándék vezérel, hiszen annak célja 1. §-a szerint is az, hogy „az ügyvédjelölt megfelelő szakmai gyakorlatot szerezhessen és így jól felkészült ügyvédek nyeljenek felvételt a kamarába”. E szabályzatot tettem jelen cikkem céltáblájává, ahol pár, általam aggályosabbnak tartott részt emelek ki és véleményezek az alábbiakban: 5. § (1) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvédnek az ügyvédjelöltet úgy kell elhelyeznie, hogy az egy ügyvédjelöltre jutó alapterület legalább 6 nm legyen. (A dolog önmagában is olyan abszurd, hogy e §-nak két változatot is készítettek, melyek annyiban különböznek, hogy a második vál­ tozatból ez a bekezdés hiányzik. Megjegyezném még - személyes tapasztalatból építkezve -, hogy véleményem szerint ezt a feltételt nem sok iroda fogja tudni teljesíteni. Például ahol én gyakomokoskodtam, ott annak ellenére, hogy maga az iroda elég nagy volt, a tárgyaló, gép­ terem és az ügyvéd szobája mellett a 2 jelöltnek csak egy nagyjából 8 m2-es hely jutott - de ott ők jól meg is fértek. Hiszen ajelöltek többsége úgyis nagyrészt asztal mellett, vagy házon kívül fog dolgozni, így túl sok helyre sincs szüksége.) 5. 5 (2) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd köteles biztosítani az ügyvédjelölt számára, hogy a) munkáját önálló munkavégzési helyen (külön író­ asztalon) végezhesse, b) a munkavégzése kapcsán számítógépet, jogszabá­ lyokat használhasson, c) a munkaviszonyából származó kötelezettségei teljesítése érdekében telefonon, e-mailen elérhető legyen. (A szabályzatnak ezzel a részével nincs gondom, bár azt hiszem, hogy ez is be fog tenni jó néhány ügyvédnek - főleg vidéken. Idevágó történetként megemlíteném, hogy egy ismerősöm akart házat venni vidéken, az ottani idős ügyvéd segítségével tizenkettedik oldal elkészítve az adásvételi szerződést. Kissé meg­ lepődött, mikor az ügyvédnél egy hagyományos táska-írógépet talált a szerződés megírására... Na az ilyeneknél nem valószínű, hogy a technika ördöge sűrűn kopogtatna.) (E § első bekezdését csak a tréfa kedvéért raktam be, hiszen - mivel a jelölt munkaviszony alapján végzi tevékenységét az ügyvédnél - a jelöltekre is kiteljed a Munka törvénykönyvének hatálya aminek 117/B §-a egyértelműen leíija: „A teljes munkaidő mértéke napi nyolc, heti negyven óra!’ 6. § (1) Egy ügyvédjelöltfoglalkoztatásának további Tehát ennél többet ajelölt sem dolgozhat, hacsak előfeltétele, hogy az őtfoglalkoztató ügyvéd: nem másodállásként is ezt tenné... a) tárgyévet megelőző igazolt éves bruttó bevétele Ellenben a második bekezdés már egy komo­ egyéni ügyvéd, egyszemélyes iroda esetén legalább 7 lyabb problémát vet fel, méghozzá a követ­ millió Ft legyen, kezőt: b) irodájában az egy tagra eső, a tárgyévet megelőző A szakvizsgához kellő időbe mindig beszámít a igazolt éves bruttó bevétel nem jelöltként végzett jogászi munka is, - 2-5 tagú iroda esetében legalább 6 millió Ft legyen ugyanakkor a jelöltként töltött idő nem mindig. - 6 vagy ennél nagyobb taglétszámú iroda esetében Ugyanis az ügyvédi törvény 99. § -a szerint 5,5 millió Ft legyen. melyre e szabályzat is hivatkozik -, ha a jelölt (2 ) Ha az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd több munkaviszonya megszűnik és három hónapon ügyvédjelöltetfoglalkoztat, az (1) belül nem sikerül egy újat létesítenie bejegyzett bekezdésben írt bevételminimumon felül ügyvéd­ ügyvédnél, akkor törlik a jegyzékből és a gya­ jelöltenként további, legalább 2 millió Ft-os éves korlati ideje újra kezdődik - ugyanez azonban az bruttó bevétellel kell rendelkeznie. egyéb jogászi tevékenységre, pl.: jogi előadóra, (Itt válik kissé komolyabbá a dolog. Ugyanis nem vonatkozik. Tehát a szabályok - a törvény amellett, hogy véleményem szerint az ügyvéd és a szabályzat is - két út közötti választásra bevételének az égvilágon semmi köze a kényszerítik - szerintem teljesen feleslegesen - a jelöltet: vagy jelöltként indul a gyakorlat jelöltekhez, szemben például ajelölt fizetésének minimális összegével, amiről viszont sehol sincs megszerzéséért, de akkor 3 évig mindenképpen szó, sem a szabályzatban, sem az ügyvédi tör­ jelöltként kell tevékenykednie, vagy „eljogászvényben - ezt a feltételt még az előzőnél is kodik különböző pályákon és ha megunja őket, kevesebb iroda fogja tudni teljesíteni. És itt nem akkor a hátralevő időre jelöltnek áll - hiszen az a bevételekkel való ügyeskedésre gondolok addigi gyakorlatát mindenképpen beszámítják -, [ilyen nyilván az ügyvédi társadalomban nem is illetőleg végig más módon szerez gyakorlatot.) létezik], aminek eredményeképp az adóhatóság A fentiekből talán kiderül, hogy bár a Kamara jóval kevesebb bevételt tart nyilván az adott eddig sem volt túl szolgálatkész a jelöltekkel ügyvédről - márpedig adóbevallással kell szemben — alátámasztja ezt az ügyvédi törvény igazolni e feltétel teljesülését -, hanem arról a 96. § (2) bekezdése, miszerint „az ügyvédjelölt nem kevés ügyvédről, aki megélhetési okokból nem kamarai tag’, ugyanakkor mégis fizetnie nem kizárólagos tevékenységként végzi az kell tagdíjat, regisztrációs díjat (hajói tudom, ez ügyvédeskedést. Ilyen például a volt főnököm most 45.000.- Ft körül van Budapesten, amit is, aki - amellett, hogy mindenhol kiváló ugyan az ügyvédnek kellene állnia, de olyan ügyvédként van számon tartva - csak másod­ ritka az ilyen eset is, mint a fehér holló), vala­ állásban ügyvéd, így kötve hiszem, hogy e be­ mint a felelősségbiztosítást, továbbá kötelező vételi minimumnak akár csak a felét képes képzésre kell járnia, ami alól csak orvosi megkeresni egy évben - és itt még nem is igazolással mentheti ki magát és úgy is csak 3 beszéltünk a gazdasági válság „áldásos hatá­ alkalommal (ahogy egy ismerősöm megje­ sairól”. Ehhez is egy példát említve: főnökömet gyezte: mint az általános iskolában) -, de ezzel megkereste már olyan ügyvéd, akit 10 éves meg azt is megakadályozza, hogy a jelölteknek egyáltalán állása legyen. így bár a jogi egye­ munkaviszony után kirúgtak az irodából, és mivel a válság miatt nem tudott talpra állni, már temek ontják magukból a friss diplomásokat ott tartott, hogy akármilyen állást elvállal - jelen évente, e szabályzat alapján azoknak az esetben biztonsági őri munkáról volt szó eddigihez képest is csak töredéke lesz jelölt. A főnököm kapcsolatai révén.) többi meg oldja meg, ahogy tudja. Végülis ez is egy mód a jogászok számának visszaszorítására. 7. § (1) Az ügyvédjelölti munkaviszony legalább heti Egyetlen reménysugárnak azt lehetne csak em­ 40 óra időtartamú, valóságos, tényleges ésfolyamatos líteni, hogy a fent idézett szabályzat egyelőre munkavégzésre irányuló jogviszony. csak tervezet formájában létezik - vagyis még (2 ) Az ügyvédjelöltjoggyakorlati idejébe - ha annak változtathatnak rajta. Reméljük a legjobbakat, egy részét nem ügyvédjelöltként töltötte (a szabályzat megtalálható a következő linken: csak a jogi végzettséget igazoló doktori oklevél http//wwwbpugyvedikamara.hu/filcs/46/46044.pdf) megszerzése után, jogi képesítéshez kötött főállású munkakörben töltött idő számítható be. A külön­ [Megj.: a legújabb fejlemények szerint a fenti böző jogi munkaterületeken szerzett joggyakorlat szabályzatot a Kamara nem fogadta el, azonban idejét össze kell adni. Külföldön szerzett diploma félő, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani. esetén az annak magyarországi Túl kecsegtető az a 96/A. §...] elismerését követően szerzett hazai joggyakorlat vehetőfigyelembe. Kanta Balázs �Egyetemi politizálás vol. 2. Az ítélet 2009/4. számában Universitas cum politika? című cikkem folytatásának szánom az alábbi írást. A pártok ifjúsági szervezeteinek kezdeményezése a politika behozataláról a felsőoktatási intézményekbe továbbra is vita tárgya a magyar közélet és civil szféra leg­ különbözőbb szintjein. Az ötlettől mind a rektori konferencia, mind a HÖOK elzárkó­ zott még október folyamán. Az ifjúsági szerve­ zetek között páratlan egyetértésre találó, az ifjú kereszténydemokraták (IKSZ) által felvetett kezdeményezés erősen felborzolta a kedélyeket. Elsőként talán e számunkban közölt, Horváth László által írt reflexióra válaszolnék. Először is, találó észrevételeket olvashatunk írásában, való­ ban sokaknak aggályai vannak azzal kapcsolat­ ban, hogy kis magyar valóságunkban milyen hatásokkal járna e kezdeményezés sikere. 1989ben üdvözlendő volt, hogy kivonták a politikát a munkaliclyckről és az iskolákból. Éppen azért tették, mert előtte negyven évig olyan mérték­ ben beleszólt az Allampárt az emberek min­ dennapjaiba, hogy finoman fogalmazva se szerezhettek jó élményeket a közélettel kap­ csolatban. 1989-ben a demokrácia levegőjébe beleszippantó magyar társadalom még nem tudta azt, amit a szerencsésebb történelmű fejlődésű országok már igen: az egyetemi politizálás a közélet hajtóereje lehet, ha szabá­ lyozott keretek között zajlik! Nyilvánvalóan nem lehetne drogliberalizációs kampány­ program a dísztermünkben, de „Vitaest a drog­ prevencióról és drogliberalizációról az ifjúsági szervezetek vezetőivel” példának okáért elkép­ zelhető lenne. A szerző egy másik kérdésére reflektálva, nem szavazatgyűjtő kampánykörutak céljaként érvényesülhetne a kezdeménye­ zés, hanem a fiatalok közélet és politika iránti érdektelenségének és tájékozatlanságának a Universitas cum politica? Reflexiók Palócz László írására Az ítélet 2009/4. számának hátsó borítóján olvasható egy, egyébként megfontolásra érdemes írás az egyetemi politizálással kapcsolatban. Az, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok érdeklődnek az életüket súlyosan befolyásoló kérdések iránt, régi hagyomány. Minden, az utóbbi néhány évben született felmérés azonban azt igyekszik bizonyítani, hogy a hallgatók mintha kezdenének elfordulni közügyeinktől, és a biztos szavazó pártválasztók csekélyke szeletén kívül vajmi kevesen kísérnék figyelemmel közéletünket. Ez pedig súlyos hiba, hiszen ki mástól, mint a jövő értelmiségétől várható az, hogy - ha másképp nem is, legalább szavazóként - részt felszámolásáért, azért, hogy ne pestisként gondoljanak a politikára. A kezdeményezés keresztülvitelével talán az utca helyett az egyetem falain belül nyilvánítanák ki álláspont­ jukat. Hiszen az egyetem feladata a nevelés, illetve a ,jó”, gondolkodó, cselekvő polgárrá válás elősegítése. Jelenleg ahány egyetem, annyi szokás - nagy­ jából így jellemezhető a felsőoktatás és a politika viszonya. Ad hoc jellegű rektori dönté­ sek szabályozzák ezt a kényes viszont. Vélemé­ nyem szerint nem lehet vita tárgya, hogy a kérdést szabályozni kell, azon kell vitázni, hogy mely szinteken. Hogyan változtatható meg a magyar politikai élet, ha a fiatalok éppen legtermészetesebb szocializációs helyükön, az egyetemeken nem politizálhatnak? November közepén - miután a rektori konferencia nem volt hajlandó párbeszédre a kérdést illetően, és a HÖOK is elhatárolódott győri közgyűlésén - a pártok ifjúsági szerve­ zetei közösen álltak ki a közéletért. Rétvári Bence, az IKSZ elnöke elmondta, hogy szeret­ nék, ha a rektori konferencia nem zárkózna el a témában a párbeszédtől. Hozzátette: ahogy a politika iránti érdeklődés, úgy a demokráciába vetett hit is megcsappant. Minden második fiatal elfogadná, ha diktatórikus berendezkedés lenne Magyarországon. Az az álláspontjuk, hogy a parlamenti demokrácia nem rekeszthető ki az egyetemekről, a parlamenti demokratikus intézményeknek, politikai vitáknak az egyete­ meken is ugyanúgy helye van, mint ahogy a sportnak, szórakozásnak, vallási életnek. Ha utóbbiak jelen lehetnek, akkor a politika is jelen lehet - tette hozzá. Hangsúlyozta: nem akarnak szervezetten kopogtatócédulákat gyűjteni, vagy választási plakátokkal elárasztani az intézmé­ nyeket, csak a politika iránt érdeklődő fiatalok­ vegyen közös világunk irányításában. Amennyiben ez kimarad, úgy a „felelős állampolgárrá válás” folyamatának első lépcsője is kimarad, és hiába ábrándozunk a „civil társadalom fokozott szerepvállalásáról”, ha épp csak nem lesz, aki gyakorolja azt a bizonyos civil kontrollt. Az egyetem azonban nem lehet a politikailag nyíltan elkötelezett nevelés színtere, és főképp a ma mamutegyetemeinek korában nem lehet az. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy nem a világnézetileg semleges oktatás a cél Karunkon (sőt!), azonban a pártpolitika részvétele egy felsőoktatási intézmény min­ dennapjaiban napjaink magyar valóságában nem biztos, hogy kizárólag üdvös hatásokkal járna. Ma is szép számú hallgató vesz részt különféle pártok ifjúsági szervezeteiben, ez kifejezetten jó és üdvözlendő, azonban pont az adja meg ezeknek a szervezeteknek a sokszínűségét és valódi erejét, hogy nem zárkóznak be kizárólag egy intézmény falai közé, ott intézményi vagy munkahelyi csoportot létrehozva, hanem a falakon kívül, de másfajta légkörben találkoznak a politizálok közös kérdéseinkkel. 1989 egyik alapvető vívmánya, hogy a Párt nak szeretnének ilyen témájú rendezvényeket tartani. A Societasos Oroszvári Péter kifejezte, hogy Magyarországon nagyon szerteágazó a szabályozás, vagy beengedik az egyes szerveze­ teket vagy nem, de többségében a tiltás jellem­ ző, így egységesíteni kellene a szabályozást. Böröcz László, a Fidelitas operatív elnöke meg­ jegyezte, hogy nagyon fontos lenne a rektori konferenciával konszenzusos megoldást találni. Szabadkai Viktor, az SZDSZ-Uj Generáció elnöke szerint a rektori konferencia elutasító álláspontja a „hallgatás kultúráját kívánja konzerválni”. Szerinte a politika most is kézzel foghatóan jelen van a felsőoktatásban, akár civil szervezetek mögé bújtatva, akár a hallgatói önkormányzatokra gyakorolt nyomás formá­ jában. A rektori konferencia álláspontja azért képmutató, mert elzárkózik a nyílt és szabad véleménynyilvánítástól - fűzte hozzá. A pártok ifjúsági szervezetei ugyanakkor nem tartanák célszerűnek, ha törvényi szabályozás születne, ezért kezdeményeztek társadalmi párbeszédet. Történt mindez november 16-án. A másnap ülésező rektori konferencia ismét elutasította a kezdeményezést, egyhangúlag söpörte le a pártok ifjúsági szervezeteinek véle­ ményét. Rétvári Bence elmondta: ennek követ­ keztében a felsőoktatási törvény módosítását kezdeményezik a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei. Ismerve a rektori konferencia eddigi, végletekig elutasító magatartását, nem lepődött meg a döntésen. Ugyanakkor remélte, hogy legalább párbeszédet hajlandó folytatni e kérdésben a testület. Hozzátette: más szerveze­ tekkel is folytatni kívánják a konzultációt a témáról. A parlamenti pártok ifjúsági szerveze­ teivel pedig a jövő héten ülnek le egyeztetni, és áttekintik a felsőoktatási törvény módosítá­ sának lehetőségét, hogy kinyíljanak előttük az egyetemek kapui. (Folyt köv.) Palócz László kivonult az iskolákból és a munkahelyekről. Talán jobb is, ha egyik párt sem tér oda vissza. Hiszem azt, hogy az egyetem feladata egyfajta nevelés is - ebbe a közügyek iránt érdeklődő állampolgárrá nevelés is beletartozik. Azonban a politikai kérdések bevitele az oktatási intéz­ mények folyosóira nem lehet e nevelés eszköze. Nem probléma, ha - akár politikusok részvé­ telével - kerekasztal-beszélgetéseken szóba kerülnek napjaink kérdései, de ezek szervezett formában való megrendezése talán kissé szerencsétlen, hiszen mi alapján szelektálunk egyes politikai erők, egyes politikusok között? A politikai meggyőződés épp elégé magánügy ahhoz, hogy eldöntse a nyilvánvalóan felnőtt hallgató, hogy kivel és hol akaija azt megvitatni. A Gesztenyésben nyilvánvalóan lehet okosakat mondani a társadalom peremén élők felzárkóz­ tatásáról, de biztosan szerencsés-e a Dísz­ teremben drogliberalizációs kampányprogra­ mot tartani? Ki vállalja annak ódiumát, hogy meghúzza a határokat, és a szépreményű együttgondol­ kodás nem fajul szavazatszerző kampánykőrúttá? Horváth László tizenharmadik oldal �hirtelen villámfényt vett észre a tiszta égből, mely­ ben egy árny körvonalazódott ki mellette... és a síkok a pillanat tört részére egymáshoz értek... az árny áttetsző volt és lúrtelen úgy tűnt, mintha belé rohanna... majd az egész véget ért. Joan Clark töprengve folytatta útját liazafclé. Szülei már várták. Megérkezve levette cipőjét és cgv pillanatra az előszómban lévő tükörre tekintve földbe gyökerezett a lába. Amit abban látott, azt agya képtelen volt elfogadni. Csak nézte magát, karcsú alakját, hosszú barna haját és nem hitte cl, hogy a tükörben álló lány valóban ő leimé... A szomszédos házban eközben Peter Wilson. fizikus-zseni, fejét vakarva azon gondolkodott, vajon hol rontliatta el Icgtyabb kísérletét. Számí­ tásai szerint műszere az idősík mcghajlításával képes kezelőjét az időben előre és hátra is utaz­ tatni. De ehelyett bekapcsolás után egy villanás kíséretében az egész szerkezet füstölni kezdett, így látszólag kísérlete eredménytelenül zárult... Húrelmélet John Clark aznap este későn ment laaza az edzésről. A városi lakótelep a késő őszi, ködös estében szinte misztikus helynek tűnt; mint egy betonból készült erdő, tele rejtőző, gonosz ma­ nóval és az éjszaka egyéb elvetemült teremt­ ményével. A hasonlat a lakók miatt is lielvénvalónak tűnt. A lakótelep tele volt furcsábbnál furcsább emberrel: kisstílű bűnözőkkel, önkéntes tudósokkal, perverz kukkolókkal, unatkozó hackcrekkel - akiknek legfőbb vágya valamelyik kormányzati portálra betömi feltűnésmentcsen, csak a hecc kedvéért - és kezdő zenészekkel. Természetesen a hazafelé vezető járda mellett már évek óta nem működtek a lámpák, így Johnnak csak a távoli épület ablakainak világítása adott irányt. Aliogy sétált a sötét ösvényen... valaki fel­ kapcsolt egy kapcsolót... és a valóságok végtele füzére egy pillanatra meggyűrődni látszott... Kanta Balázs Nézőpont kérdése Egy érdekes látványra szeretném felhívni a figyelmed, ami nem mindennapi. Ebben az esetben nem is túlzás, valóban nem lehet minden nap látni! Voltál már a Gellért-hegycn? Láttad már a tetejéből a festői kilátást? Megcsodáltad már közelről a Szabadság-szobrot? Amit biztosan állíthatok, hogy lia mindezekben volt már részed, akkor sem ékel át minden varázslatot, amit ez a helyszín nyújthat. Ami ezeket számomra új nézőpontból mutatta meg, egy alapvetően bosszantó, nem éppen közkedvelt jelenség: a köd. Különösen nem nevezhető örömtelinek, amikor a kilátás miatt tesszük meg a Citadellára vezető utat. Gondoljunk csak bele, ki örülne, lia felérve alig látna messzebb az orránál, mindezt a köd nevezetű rémségnek köszönhetően. Mégis, megdöbbentő Vizsga előtti mosolyszüret JAz ügyvédhez becsönget a szomszédja, akinek kis élelmiszer boltja van. - Elnézést a zavarásért, tanácsot szeretnék kérni. - Csak tessék. - Ki fizeti meg azt a kárt, amit egy kutya okoz? - Természetesen a gazdája. - Akkor legyen szíves fizetni ezer forintot, ügyvéd úr, mert a kutyája ellopott egy rúd szalámit a boltomból! - Kérem, akkor ezt levonva összesen ötszáz forinttal jön a jogi tanácsért. - Lehetnék még valamiben segítségére? - kérdezi az ügyvéd a halálraítéltet. - Igen...Úgy félek a villamosszéktől. Kérem legyen mellettem es fogja a kezemet... Válóperes ügyvéd a klienséhez: - Mi vonzotta az asszonyhoz? - Az, hogy szókimondó, egyenes, nyílt. - És most miért akar elválni tőle? - Mert szókimondó, egyenes, nyílt. Bíró a vádlotthoz: - Kéri a következő kérdést, vagy megáll három évnél? A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon. - Mit akar ezzel ? - kérdi a bíró clhűlve. — Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom. A fiatal ügyvéd vesz egy BMW-t. Hazafelé tartva az autószalonból száguldozik az országúton. A kocsi felugrik kétszázra, ám az ügyvéd későn veszi észre, hogy az út elég élesen elkanyarodik. Belctapos a fékbe, de már túl késő, a kocsi kipördül és felkenődik az út szélén álló óriási tölgyfára. Égy motoros, aki épp a kocsi mögött ment látja a szörnyű balesetet, odamegy, hogy tud-c esetleg segíteni. De csak azt látja, hogy az ügyvéd szanaszét szakadt ruhában és könyékbol leszakadt alkarral áll, és bámulja a roncsot. Észre sem veszi, hogy nincs kaija, miközben így siránkozik: - A kocsim! A gyönyörű kocsim! A mó- tizennegyedik oldal toros erre megszólal: - Ember, tényleg azt gondojia, hogy a kocsija miatt kéne aggódnia? Szerintem inkább a kezét nézze meg. Az ügyvéd fásultan néz le a bal karjára és meglátja a csonkot ami a kezéből maradt. Egyből elsápad. és felsikolt: - A Rolcxcm! Két jóbarát támasztja a pultot a kocsmában. - Mondd, megegyeztél már a feleségeddel a vagyonmegosztásban? — Hogyne. a válóperes ügyvédem mindent elintézett. - Na, mesélj! — A lakás és a gyerek a feleségemé lett, az autó az enyém, a vagyon pedig az ügyvedé. Ügyvéd kérdezi az orvost a tárgyaláson: — Doktor, amikor elkezdte a hulla felboncolását, ellenőrizte-e a pulzust? - Nem, ügyvéd úr. - Ellenőrizte a légzést? - Nem. — Ellenőrizte a vérnyomást? - Nem. - Téliát elvben lehetséges volt, hogy az áldozat még életben volt, amikor a boncolást megkezdte. - Nem. - Honnan tudliatja ilyen biztosan, doktor? - Mivel az agya az asztalon pihent formaiinban. - Nem Iclrctségcs. hogy az áldozat valahogyan mégis életben volt? - El tudom képzelni hogy az áldozat még életben volt és salairól ügyvédkedett. Egy kezdő ügyvéd a szenvedő alanya az alábbi párbeszédnek: - Szóval maga ügyvéd. Van már valami ügye? - Nincs. - Szóval ügyetlen! - Pontosabban volt már egy... - Akkor együgyű! - ...de aztan elvették és másnak adták. - Tehát ügyefogyott! (Összeállította: Hreeska Renáta) jelenségben lehet része annak, aki ellátogat a szoborhoz ködös időben. Október 23-án néhány barátommal kirándulni indultunk. A ködös időben előre kitervelt útvonalunknak megfelelően a cél a Gellcrt-hegy teteje volt. Ahogy mentünk felfelé, a köd miatt nem láttunk néliany méternél távolabb. Mikor már nagyon közel jártunk, a szürke fcllcgből, mint egy bűvészmutatvány csattanójában előbukkant a Szabadság-szobor, ami hirtelen megjelenve oly nagynak tűnt, hogy szinte egy fantasy-világban éreztem magam. Hatalmas alakja hirtelen került elő a semmiből, egyszerre volt ijesztő és csodálatos látvány. Eddig, lia a ködre gondoltam, mindig negatívan álltam hozzá, nem is gondoltam, hogy örömteli élményt is nyújthat. Ajánlom minden­ kinek, hogy szánjon ra időt és látogasson cl a Citadellára' új és még ismeretlen tarsa, a Köd jelenlétében. ’ Császár Adrienn Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék könyvtárának átadása Karunk Polgári Jogi tanszéke nagyon fontos és hasznos munka végére ért a közelmúltban: megnyílt a polgári jogi könyvtár. A megnyitón jeles hazai jogászok vettek részt, Zlinszky János pro­ fesszor, Karunk alapító dékánja, és az Országos Közjegyzői Kamara elnöke, Tóth Adám tartott köszöntő beszédet - a kamara anyagi támogatásával jölictctt létre a könyvtár, a tanszék Nizsalovszky Endre-tcrmébcn. A gyűjtemény jelen arcula­ tának kialakítása, a kötetek számba vétele fél évet vett igénybe a gyűjtőmunkán fe­ lül, de a munka eredménye szerencsére most már szá­ munkra is hozzáférhető a tanszéken. Biztatok mindenkit, hogy lá­ togassa meg a Polgári Jogi Tanszék könyvtárát a harmadik emeleten, mert ’"’álló élményben lesz része. Nekünk az órán i Tanár Ür büszkén mesélt erről a kis rról, ami valójában egy kisebbfajta kiállítás ls. A könyvgyűjtemény magában foglal olyan nagy műveket, mint a Tripartitum XVII. századi magyar nyelvű kiadása. Nán.ásy Benjámin 1799-es kiadású, öröklési jogról szóló műve is szerepel a kiállított könyvek között, akárcsak a Planum Tábuhre, és más klasszikus jogi művek, törvénygyűjtemények. A kötetek tematikus rendszerben. Helyben történő olvasás és kutatás céljából minden hallgató számára elérhetők - oktatási időn kívül. Hreeska Renáta �írjunk, gyerekek! avagy: érted haragszom, nem ellened! Vitaindító gondolatok, provokáció, tápláló kézbe harapás. Szinte mindegy, hogy nevezzük, én mégis „utánam az özönvíz alapon felvetnék pár problémát, és ha a kedves és igen tisztelt olvasó egyet ért, avagy még ideálisabb, ha nem, kérem őt, ne habozzék gondolataimra gondolatokkal reagálni. Első körben arra gondoltam, metaforikus lepelbe burkolva, virágnyelven elmesélem, mi is a baj. De végül arra jutottam, hogy ez már itt sajnos nem segít. Az általános iskolai tanító nénim a minap érdeklődött felőlem: hol vagyok, mit csinálok, mi van velem. Elképedve hallgatta, hogy immáron ötödéves (a záróvizsgák függvényében), végzős egyetemista tanítványa áll előtte. Erről a talál­ kozásról aztán felrémlett első „írói” szárny­ próbálgatásom képe: neki adtam oda remegő lábakkal első történeteimet, s tőle vártam elszorult torokkal a kritikus szavakat irományaim értékelése végett. Mert értékelt, és még ha csak egy 9-10 éves kislány állt is előtte, figyelmeztetett a nyelv­ helyességre, a történet vonalvezetésére, szólt, ha logikai baki van egy-egy mesében, és megdorgált, ha hiányzott egy-két (sok) vessző. Szólt, ha jó irányba haladtam, és annál inkább, ha nem. És épp ennek fontosságát felismerve vállaltam egy pedagógus­ napi köszöntő megtartását egy városkányi tanító előtt. Felismertem, és megköszöntem (többek között) neki, hogy akkor tudott kritikusan szemlélni. És pont. Itt vége is lehetne a történetnek. De minden pátosz nélkül: tudjuk mi kritikusan szemlélni magunkat? Mert már kinőttünk a tanító nénink óvó-intő szárnyai alól, és bizony a mai világtól nem várhatjuk el, hogy minduntalan velünk legyen elfoglalva. Viszont néha fel kellene ismernünk, ami nyilvánvaló. De nem tesszük. Nézzük meg, hogy mit adunk ki a kezünkből. Megnézzük? Megnézzük, hogy mire van szüksége az olvasónak? Hiszen értük van ez a lap! „Értem, érted, énünk’, ha úgy tetszik. Persze rendben van, hogy mindenkinek vannak (idézőjel!) „írói” ambíciói, és ki akaija őket elégíteni, de legalább a látszatát próbáljuk megtartani annak, hogy ezen a 16 oldalon nem mi, a szerzők vagyunk a lényeg (és nem csak mi olvassuk!), hanem, hogy tényleg egyetemi lap „Jegyünk. És akkor itt a vitaindító mondat: mi legyen egy egyetemi újságban? Ez a kérdés merül fel újra és újra a szerkesztőségi ülésen. Legyen-e politika? Az bizony kényes terület, arra elsősorban más lapok valók, az aktualitást nehéz megőrizni stb. Jó. Legyen-e könnyed, kulturális vonal? Hát legyen, de mostanság már túlzásba vittük, fogjuk vissza, legyen inkább mégis közéletibb, komolyabb, közelibb. Na, hát, nosza rajta mi marad? Nyilván, hogy a lényeg marad: foglalkozzunk leginkább egyetemünk közéletével. És akkor, hogy ne csak üres mellveregetésnek tessék a kirohanásom, íme, néhány javaslat. Első körben szükség lenne egy összeszedett, tanszéki programajánlóra, hiszen mindenkivel megesik, hogy meglátja egy hirdetőtábláról félig lelógó A/4-es papírlapon, hogy egy neves közéleti személyiség igen érdekes előadást tartott Karunkon - két nappal ezelőtt. Nincs rendesen meghirdetve, nincs fóruma az ilyen eseményeknek. Legyünk hát mi! Másodsorban: ha már vannak programok, legyenek róla beszámolók. Ami dicséretes és néha van is, de ezt még igencsak lehetne fokozni. Hiszen annyi színes esemény színtere egyetemünk, ha az egyetlen és legnépszerűbb újság nem teszi közhírré ezeket, akkor mi? Ezek után: vita, vita, vita. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, csak még aktívabb részvételre buzdítok mindenkit. Aztán persze ott van az Erasmus-körkép, a közérdekű felhívások, a diáko­ kat globálisabb szinten érintő problémák, és még sorolhatnám. Ez mind nagyon szép és jó. De! Mindezeken túl. Meddig tudjuk elhitetni magunkkal és olvasóinkkal, hogy bizony van kapcsolat, hogy igen, ez olyan téma és legfőképpen úgy megfogalmazott téma, ami minket érint? Mi a határ? Úgy hiszem, hogy a kereskedelmi csatornákat megszégyenítő filmelőzetes-egyveleg végére oda­ vetett fél mondat egy tövig lerágott problémáról, vagy az egyetemisták cipőcserélgetési szokásai már rég túlhaladják ezt a képzeletbeli határvonalat. És azt sem hiszem, hogy a Júlia-Romana és társai füzetekbe illő folytatásos regények tere lenne ez a „tizenhat” oldal. Provokáció? Egyértelműen. Magas labda, ám vállalom a kockázatot. Imhol hát a lehetőség, ha csak erre a cikkre reakcióként, ha csak „mostmutasd-meg” „csak-azért-is”, megy ez nálad jobban is alapon (amit egyébként merek remélni). A lényeg: legyen mögötte valami. Ami értünk van. Értem, érted értünk. Ha úgy tetszik. Abionczy Zsuzsanna Válogatott festők a Virág Judit Galériában Remek dolog lehet galériatulajdonos­ nak lenni. De még jobb lehet egész nap ott ülni a régi, antik tárgyak között, a múlt századi íróasztalnál vár­ ni, hogy valaki érdeklődő, hozzáértő betétjén körülnézni. Vagy egy turista, aki „csak körbenéz. Ha magam is galériatulajdonos lennék, időnként kimennek az Ecserire, körbejárnám a piacot cgy-cgy ódon bútordarabért, óráért, régi telefonért, gramofonért, tintatartóért, amit majd fel lehet újí­ tani, meg lehet tisztítani, és úgy már kelendő darab lesz belőle. Kitenném a Fáik Miksa utcai kirakatba, hogy utána ötvenes párok nézegethessék színház után. S van olyan, hogy mindez nem elég, s egyfajta jutalomjátékkal fel szeretném pezsdíteni ezt a műtárgykereskedői életemet. S akkor álmodok egy meré­ szet, hogy összegyűjtöm egy kiállítás erejéig a legjobb magyar festők mű­ veit, s szubjektív módon kiválogatom a legszebb festményeket. Ezt az álmot később százszor elátkozom, mert a Csontváry önarcképe, egy a 121-ből képek összegyűjtése nehéz feladat. Vannak olyan művek, amiket nem kapok kölcsön egy kiállításra, vannak olyanok, amiket más képek helyett fogok kiállítani. De ezeket majd a látogatók be fogják tudni a szubjektív válogatás esetlegességébe. Érdekes volna számolni, liány ezer telefon, c-mail kell ehliez a kiállításhoz. És lia már ezek a képek együtt vannak, okos dolog lenne egy kiadványt összerakni, amelyben például közéleti személyiségek kommentálhatnák a képeket. Felhívok pár barátot, ismerőst, akik a médiában napi szinten képviseltetik magukat. „Nagy nevel?. Az 6 kommcntáijaik majd érdekelni fogja a közönséget. Egészen pontosan 121 emberre van szükségem. Ennyi kép van. Plakátok, hirdetések is kellenek, amennyi csak lehet Es az igazi örömöm nekem mi is lesz ezután? Miután kész a kiállítás, csak váijuk a látogatókat ölbe tett kézzel? Engedjem el a gyermekemet ilyen egyszerűen a saját útján? Nem, ez lehetetlen. Ott kell lennem nekem is: Tárlatvezetéseket fogok csinálni! Ilyenkor elmagyarázom a képeket, miért ezek kerültek ide, miért egymás mellé, miért ilyen stílusú a kép, mién így használta az ecsetet, miért ilyen színekkel dolgozott a művész. „Figyeljük meg a különbséget...”. És az emberek jönni fognak. Fiatal párok, családok, műgyűjtők, műkedvelők, vagy olyanok, akiket csak vonz a tömeg, és megnézik, hogy mi történik itt. Gyerekcsoportok előzetes bejelentkezéssel való fogadására is nyitott vagyok. Játékokkal vezetem rá őket a „szép” fogalmának megtalálásához. Fontos az új generáció. Azt hiszem ennyi elég is lesz. Egy hónapra utoljára, a kiállítás időtartama alatt csak ez fogja kitölteni az időmet. Ez az én jutalomjátékom. Tudjuk, hogy minden egyes képnek megvan a saját története. Most már minden itt elhelyezett képpel kapcsolatban nekem is van mcsélnhalóm. Valahogy így képzelhető cl az a hosszú munka, amely létrcliozta a 121 legszebb magyar festmény című kiállítást. Virág Judit és Törő István válogatta össze a festményeket, melyek a klasszikusoktól egészen az avantgárd képekig mutatják be a magyar festészet kiemelkedő alakjainak munkáit. És valóban jönnek az emberek, a tárlatvezetéseken tömegek vannak. Csupa nagy nevek műveit Láthatjuk ezen a tárlaton. A válogatás tájképeket, portrékat, önarcképeket, csendéleteket vonultat fel, melyek mélyen tükrözik a festő egyéniségét, és a kort, amelyben születtek. Magam részéről egypár kedvencet kinagytak a válogatásból, de cl kell fogadnunk, ilyen a szubjektivitás. Szerintem mindenkinek van 121 magyar kedvence, mindenki képzeletben össze tudna állítani egy válogatást, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a kiállítás hűen mutatja be azoknak a művészeknek a munkáit, akikre méltán büszkék lehetünk. Örülhetünk, hogy nem csak állami múzeumokban, szétszórva csodálhatjuk meg ezeket a festményeket. Ezzel az egyfajta „instant" kiállítással egy helyen követhetjük figyelemmel a korszakváltásokat a legnagyobb alkotók ecsetvonásain keresztül. Érdekes lenne 50 év múlva is létrehozni egy hasonló tárlatot, de szűkítve a kört a modern festészetre. Ilyen időtávlatból össze lehetne válogatni a nagy kortárs festők legjobb munkáit. Remélem, hogy másoknak is vannak ilyen elképzelései. A megvalósulásukat pedig várjuk türelemmel. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Európa és a kereszt jele Az európai emberi jogi bíróság döntése a kereszténység jelképéről Érdekes és jelentős döntést hozott a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága november elején a Lautsi kontra Olaszország ügyben. Az ügy előzményeként egy ateista olasz házaspár tett panaszt az olasz bíróságok előtt, mert gyermekük olyan - állami - iskolában volt kénytelen tanulni, amelynek tantermeiben - mint máshol is, Olaszország-szerte - kifüggesztették a falra a katolikus egyház legfőbb jelképét, a keresztet. Az olasz bíróságok elutasították a panaszt, amelynek azonban a strasbourgi bíróság helyt adott, és úgy döntött, az olasz állam megsértette a panaszos gyermekének szabad (szülei által meghatározott) tanulás­ hoz, illetve vallásszabadsághoz fűződő jogát. A tanulás joga magában foglalja azt is, hogy aki tanít, ne kényszerítse semmilyen érték­ rend elfogadására tanulóját. A vallásszabad­ ság egyben a meggyőződés hiányának sza­ badsága is. Mindez érthető, a döntés tehát jogi érvekkel megtámasztható, mégis felme­ rülhetnek kételyek vele kapcsolatban. Az ítélet persze nem „Európa” döntés­ hozóinak véleményét tükrözi, „csupán” hét mégoly jól felkészült, kiművelt - európai polgár, köztük egy magyar döntött így. Még fellebbezni is lehet ellene, másodfokon tehát akár meg is változtatható. Mégis, már így, jelen helyzetben is súlyos kérdéseket vet fel. Mit jelent a kereszt? Nem azt, hogy értékét, az általa szimbolizált világnézetet minden­ kinek el kell fogadnia. A kereszt egyik értelmezése, olvasata azonban mindenki szá­ mára kötelezően elfogadandó: Európa, és benne Olaszország múltját, történetét, kultú­ ráját, végső soron létét jelképezi. Hasonló vitát már lefolytattunk néhány éve az európai alkotmány elhíresült preambulum-vitájánál: akkor az EU valamiféle rosszul felfogott semlegességre alapozva végül nem vette be a (később elutasított, majd most, a lisszaboni szerződés formájában újjáéledt) szövegbe a kereszténységre való - igen enyhe - utalást. Érdemes e témához elolvasni - az egyébiránt zsidó származású - Joseph Weiler könyvét (Keresztény Európa. Budapest, Szent István Társulat, 2006). A szerző abban értetlenkedését fejezi ki, amién Európa nem vállalja fel önmagát: Európát ugyanis a görög demokrácián és a római jogon túl elsősorban a Golgota dombján hozott áldozat tette azzá, ami (természetesen sok egyéb tényező mellett, mint például az emberi jogok tiszteletét általánosan elfogadtató felvilágo­ sodás). Ez nem ízlés, vagy világnézet kérdése, hanem szikár tény. Ennek elutasítása pedig súlyos identitászavarról árulkodik. Érdekes, hogy míg a strasbourgi testület a Vajnai kontra Magyarország ügyben tavaly elsősorban arra hivatkozva tekintette meg­ engedhetetlennek a vörös csillag nyilvános használatának teljes és kategorikus tiltását, hogy az többértelmű jelkép, tehát kitűzése nem feltétlenül jelent a diktatúrával való azonosulást, addig a kereszt többértelműsé­ gét nem vette fontolóra. Nem szeretnék demagóg lenni: a döntésből nem következik a teljes tilalom, tehát aki akaija, tisztelheti továbbra is a keresztet. Magániskolák a jövőben is kihelyezhetik majd falaikra - igazság szerint még Olasz­ országot sem tudják levételére kényszeríteni. Szintén csúsztatás lenne azt mondani, hogy míg a bíróság tavaly „befogadta” a vörös csil­ lagot, most „elutasította” a keresztet. Erről nincsen szó, a döntés - hasonlóan a tavalyi­ hoz - nem általános érvényű, és látszólag értéksemleges. De az állami semlegesség doktrínájának veszélyes továbbgondolása (eltorzítása) igenis következhet e döntésből. A semlegesség alkotmányjogi elve értelmé­ ben az állam nem választhat a rendelkezésre álló világnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie, tehát semmilyen formában nem juttathatja ked­ vezőbb pozícióba egyiket a másiknál, de a semlegesség elve csak addig tartható, amíg azt biztosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások közül. Az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor, de nem is lehet teljesen független, és az elv nem is vár el tőle közömbösséget. Az egyén nem vákuumba születik bele, az őt körülvevő kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetőségét - az államnak pedig kötelessége, hogy azt az alternatívát, amelyik a saját polgáraira jellemző értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemzeti, és azzal összefüg­ gésben az európai kultúrát (amelyek egyik jelképe a kereszt), az egyéb választási lehe­ tőségekhez képest hangsúlyosabban támo­ gassa. Az állam tehát ennek megfelelően dönthet az iskolai oktatás tartalmáról, a kulturális intézmények központi finanszíro­ zásáról, a nemzeti ünnepek meghatározásá­ ról, mi több, a templomok állami pénzből való renoválásáról is. Eközben megőrzi alkotmányjogi értelemben vett semlegessé­ gét, ugyanakkor felfedi polgárai előtt saját értékpreferenciáit, sőt, bíztatja őket azok elfogadására. Mindezek alapján a semleges­ ség abszolút értelemben nem is valósítható meg, mert az az együttélés kereteinek megszűntét, és így az állam önfeladását jelentené. Érdekes fejlemény az is, hogy miközben Európa új, egyre nagyobb számban érkező lakosai jobbára ragaszkodnak vallásukhoz, meggyőződésükhöz, és a különböző civilizá­ ciók együttélésében mutatkozó harmónia hiányának több alkalommal tragikus követ­ kezményei is voltak, Európa időnként mint­ ha önként lemondana saját gyökereinek tiszteletéről. Nem arról van szó, hogy ideális esetben minden európai polgárnak katoli­ kusnak vagy legalábbis kereszténynek kellene lennie, de a kereszténységre (is) alapozott európai kultúrát legalábbis magáénak kellene vallania. A gyökérzettől való — tudattalan, vagy tudatos, például bíróság döntések által elősegített - elszakadás védtelenné, sőt, identitászavarossá tehet minket. A korban, amikor Európa hosszú távú jövője is eldőlhet, ez adhat okot némi aggodalomra. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 6. szám 2009. december 03. Abstract A summary of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Subject The topic of the resource Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. december 03. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (746kb+3740kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_6_20091203 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_6_20091203 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Relation A related resource T00095 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/a4933ff2fcafa08a09f7d8c673cbcd30.jpg 538128306faeeb98e1af142e0457ba20 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/64af544e81721e49306437b27309ceb0.pdf dbbab0e6c6e65271513280ce9902bccf PDF Text Text PPKE_útel£t_XIL5-j2C>O<?lX12. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja »ITELET Ml A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA HÚSZÉVES A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY SZOCIÁLIS BOLTOK KARRIER FOCIBAJNOKSÁG L M. 1956 MERRE HALADUNK? - 2. RÉSZ E-VANGÉLIUM XII. évfolyam, 5. szám HERTAMÜLLER e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet ÚJ PTK. 2009. november 12. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény addig volt országunk, míg az mi hitűnk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibájnókság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! 2 3 3 3 3 3 4 7 8 9 10 11 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Az ENSZ közgyűlése a Gyermekjogairól szóló egyezményt 1989. novem­ ber 20-án fogadta el, melynek jelentőségét egyrészt az adja, hogy ko­ rábban nem létezett speciálisan a gyermekek jogait átfogóan rendező egyezmény, valamint, hogy ez a legszélesebb körben (az Egyesült Államok és Szomália kivételével a világ összes állama tagja) és legrövidebb időn belül ratifikált emberi jogi egyezmény. Az egyezmény az emberi jogokat biztosítja a gyermek számára, figye­ lembe véve helyzetéből adódó különleges védelemhez és támogatáshoz való jogát. A dolgok jelenlegi állása szerint egymilliárd gyermek van a világon, aki nem élvezheti ezeket a jogokat, mert legalább egy, az életben maradáshoz szükséges javadalmat nélkülöz. Gondoljunk csak a megfelelő lakóhely, tiszta ivóvíz, egészségügyi ellátás, elemi oktatás hiányára. A gyermeki jogok érvényesülésének nélkülözhetetlen feltétele azok ismerete. A gyermekjogokat magukkal a gyermekekkel és családjaikkal meg kell ismertetni. E jogok tényleges érvényesüléséhez azonban szükséges az is, hogy a gyermekügyekben döntést hozók és a gyerme­ kekkel foglalkozó szakemberek is megfelelő gyermekjogi ismeretekkel rendelkezzenek, és a gyermekjogi értékek áthassák szemléletmódjukat. Ezért van különös jelentősége a jogi pályára készülő fiataloknak, a jövőbeni politikusoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, bíráknak vagy akár csak a szülőként gyermekeikkel kapcsolatos döntések meghozóinak tudatformálására. Értékválság idején különösen fontos ezeknek az örök emberi értékeknek a lefektetése és érvényesítése, amely világnézettől függetlenül mindenki számára értékmérőként szolgálnak. Ha a felnö­ vekvő generációk gondolkodását már ezek az eszmék hatják át, akkor szebb jövő vár az emberiségre. Mottóként álljon itt Pérez de Cuéllar, volt ENSZ főtitkár gondolata: „Az a mód, ahogyan a társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak az együttműködés és a törődés fokát jelzi, hanem jól tükrözi társadalmi igazságérzetét, a jövő iránti elkötelezettségét, és azt, mennyire fontos az eljövendő generáció emberi feltételeinek javítása!’ A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény főbb rendelkezései 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Minden gyermeknek joga van a szeretette és gondoskodásra. Minden gyermek egyenlő. Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz. Minden gyermeknek joga van a játékhoz. A gyermekeket nem szabad dolgoztatni. A gyermekeket nem szabad elhanyagolni. A gyermekek nem válhatnak háborúk áldozataivá. A gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává. A gyermekeknek joga van kifejezni saját véleményüket. A gyermekeknek joguk van saját vallásukat gyakorolni. A gyermekeknek joguk van másokkal való együttlétre. A gyermekeknek joguk van az információhoz. A családon kívül élő gyermeknek joga van a speciális védelemre. A menekült gyermekeknek joga van a speciális segítségre. A fogyatékkal élő gyermekeknek joga van a speciális gondozáshoz. A törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekeket megilleti a külön segítség. Marschalkó Linda �A magyarok harca Október szép hónap. Már hullik a fák lombja, ám még langyosan süt a nap. A levelek sárgán, pirosán ragyognak az őszi napfényben. Ez az évszak maga a boldogság - ahogyan hallgat­ hatjuk, miként motoszkálnak a kis állatok az avarban, beszívhatjuk orrunkba az esőtől nedves föld illatát, megfigyelhetjük hogyan készülődik a télre a cinege. Szép ez a hónap, ez az évszak. Ősz van. Ötvenhárom esztendővel ezelőtt ezt is érezhették volna az emberek. Azonban ez akkor lehetetlenek tetszett. Aki magyarnak érezte magát, aki hallani vélte a szabadság hívó szavát, és aki felfedezett magában egy cseppnyi bátorságot is, tollatta a hangját. Az kiállt, az harcolt, az megtolt. Érted, énem, a jövőért. 1956-ban emberek mentek az utcára, mert magyar mivoltukat, a nemzetüket meg akarták védeni. Egy olyan hatalom tartotta elnyomásban népünket, amelyet senki nem kért, nem választott. 1956 hétköznapi hősei azonban megtoltak ér­ tünk. Békés emberek voltak, békétlenül távoz­ tak közülünk. Ártatlanul estek el - bűnük annyi volt, hogy torcolni kívántak hazájukért, ami már akkor is az övék volt, ahogyan ma is a miénk. E harcnak vannak túlélői. Élnek még emberek, akik akkor is harcoltak, ma is torcolnak hazájukért. Élnek, bizakodnak abban, hogy talán eljő egy jobb világ. Ez a talán, az egyetlen reménységük, éltetőjük, akárcsak nekünk. Az ember mindig vissza kell, hogy tétjén a gyö­ kereihez, mert mint a növény, ő is abból táp­ lálkozik. Nincs ez másként a nemzetek esetében sem. Ahhoz, hogy egy nemzet hosszú időkig fennálljon, kell a történelem. Nekünk kell 1956! Amíg lesz egyetlen igaz magyar ember is a Hírek a Kari Tanácsról 2009. október 2. Ezzel a néhány sorral szeretnénk megnyitni egy olyan cikksorozatot, melynek célja lenne, hogy mindenki értesüljön a Kart - és minket, hallga­ tókat - érintő fontos kérdésekről, döntésekről, amelyek a Kari Tanácson születnek. A következőkben szeretnénk összefoglalni az októberi tanács eseményeit: Dékán Úr bejelentette, hogy az idén nyáron felújított előadóink (II, III, és IV) munkálatai a végéhez közelednek, melynek keretében eltá­ volították a korábbi tartóoszlopokat, a tömtek új katedrát, padokat, és padlóburkolatot kaptak, (apropó nagykabát, senki ne aggódjon, foga­ saink is lesznek) A Tanács szavazott a Kari Bizottságok tagjait illetően (a terjedelem rövidsége miatt csak a hallgatói szempontból legfontosabbak vezetőit említenénk meg): Diákjóléti Bizottság - Dr. Horváth Attila, Fegyelmi Bizottság - Dr. Virga Zs. András, Krcditátvitcli Bizottság - Dr. Szabó István, Tanulmányi Bizottság - Dr. H. Szilágyi István. A Hallgatói Önkormányzat indítványozta a Pázmány Nap hivatalos tanítási szünetté nyilvánítását, tekintettel a rendezvény egész napos voltára, melyet a Kar vezetése fontolóra vett, és kompromisszumos megoldást javasolt, ennek mibenlétéről azonban még nem született döntés. Módosításra került TVSZ 159.§ (2), és a Deák Ferenc Továbbképző Intézet Hallgatói követelményrendszerének 3.§ kiegészült az (5) bekezdéssel, a más felsőoktatási intézményben teljesített tárgyak elismerésével kapcsolatosan. Hallgatói Önkormányzat Evergreens - Bíbortógás Fenevadak 15-5 Dokil - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 1. forduló (2009. szeptember 28.): Legis Lazio - Tesil 3-0 (megállapított eredmény) Legis Lazio - Bíbortógás Fenevadak 16-1 Red DeviR Advocat - Dokil 16-3 ACB FC - N. Vaskapu FC 1-13 Fegyencjárat - Evergreens 6-7 2. forduló (2009. október 5.): Tesil - Konyhai Vegyes Vágott ACB FC - Fegyencjárat Dundee United - N. Vaskapu FC csapatnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10, 11. N. Vaskapu FC Legis Lazio Evergreens Red Devils Advocat Konyhai Vegyes Vágott ACB FC Tesil Dokil Fegyencjárat Dundee United Bíbortógás Fenevadak_________ 3. forduló (2009. október 12.): Legis Lazio - Dokil 11-5 Red Devili Advocat - Dundee United 8-1 ACB FC - Konyhai Vegyes Vágott 3-5 N. Vaskapu FC - Bíbortógás Fenevadak 14-3 Fegyencjárat - Tesil 7-9 Evergreens - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 0-3 16-3 1-13 G. 3 3 3 2 2 1 1 1 0 0 0 V 0 0 0 0 0 2 2 2 3 2 3 FELHÍVÁS A következő, 2011 tavaszán esedékes Országos Tudományos Diákköri Konferencia előtt vár­ hatóan három Kari TDK kerül majd meg­ rendezésre, amelyeken a legjobbak nem csak a helyezésekért, díjakért versengenek majd, de itt szerezhető jogosultság az OTDK-n való részvételre is. A soron következő Kari Tudományos Diákköri Konferencia 2009. november 24-én 14 órától a II. János Pál pápa teremben kerül megren­ dezésre, amelyre nevezni a tanszékvezetői ajánlással ellátott dolgozat Kari Titkárságon, történő leadásával lehet. Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékán-helyettes kari TDKfeleló's dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár Őszi tréningek a Karrier Irodában november 20.: Pszichológiai szerda III. — Önéletrajz-írási tanácsadás november 23.: Üzleti tervezés I. november 30.: Üzleti tervezés II. december 4.: Pszichológiai szerda IV Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Általános tudnivalók: Az Internazionale visszalépett. D. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Hrecska Renáta Kedves Hallgatók! PPKE JÁK HŐK focibajnol(ság eredményei és a tabella 1-3. forduló világon, addig mindig lesz olyan ház, ahol az elnyomás ellen fellázadó hősökért imádkoznak, áltól imádkoznak a felszabadulásért, a virágzó hazáért, a szebb jövőért. Amíg él egy igaz magyar ember, addig él Magyarország is! gólkülönbség pontszám 40 - 05 +35 30 - 06 +24 25 - 11 +14 24 - 04 +20 08 - 03 +05 20 - 21 -01 09-13-04 11 - 27 -16 16 - 32 -16 02 - 21 -19 09 - 45 -36 9 pont 9 pont 9 pont 6 pont 6 pont 3 pont 3 pont 3 pont 0 pont 0 pont 0 pont - Pszichológiai szerda: 14-18 óráig; 24-es gyakorló (26-os épület I. em. 228.). 2500 Ft+ÁFA / alkalom - Üzleti tervezés: 15-16.30 óráig; V előadó (26-os épület I. em. 214.). Ingyenes. Minden képzésünk előzetes regisztrációt igényel. Információ: Nagy Olivér (429-7200/310; nagyo@jak.ppke.hu harmadik oldal �Merre haladunk? - 2. felvonás Vita a jogászképzés problémáiról - ezúttal a hallgatók szemszögéből Az ítélet 2009/3. számában két, névte­ lenül szerkesztőségünkbe érkezett cik­ ket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról. mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat e lapszámban a 2009/4. számban közöltük. Jelen számunkba vártuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából, amelyeket az alábbiak­ ban közlünk. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat kaptunk, amelyek akkor is megérdemlik a megfontolást, ha esetleg vitathatók. Ha olvasóink úgy gondolják, a vita a következő számban tovább folytatódhat... Sajnos nem voltam Erasmussal sehol, és őszintén meg kell hogy mondjam, az Egye­ temben rejlő összes lehetőséget sem használtam ki, ugyanakkor mint az Universitas tagjának, és mint államvizsgák előtt álló hallgatónak meg van a magam álláspontja a felvetett kérdé­ sekben. Az, hogy ezt ezúttal nem csak a barátaimmal osztom meg egy vendéglátóipari egységben annak tudható be, hogy üdvösnek tartom a párbeszédet oktató és hallgató között a minél eredményesebb közös jövő érdekében. Talán ha a felvetődő problémákról a Kari Tanácsban szó lenne, illetve amennyiben már tárgyalták ezeket a témákat a HŐK tájé­ koztatná a hallgatókat (akár ezen folyóirat hasábjain) az álláspontokról és a kialakult konszenzusról (vagy éppen annak hiányáról), az hosszútávon nagyban segítené az esetleges problémák megoldását. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy véleményem szerint mindegyik felvetett probléma, mindegyik (építő) kritika csak részben lehetett helytálló, hiszen mind tan­ székek, mind oktatók, mind hallgatók tekin­ tetében, de a tankönyvek között is igen nagy különbségek figyelhetőek meg. Általánosság­ ban azt mondani tehát, hogy nem elég szorosak az oktató - hallgató kapcsolatok, vagy hogy rosszak a tankönyvek, esetleg elavult a tanítási rendszer túlzás, és fölöslegesen kelt feszültséget mindkét oldalon. Tudom, hogy a vitaindító cikkek szerzői is tisztában vannak ezzel, és nem is az volt a céljuk, hogy mindenkire és mindenre érvényes kritikát fogalmazzanak meg, de a 2009/4. számban publikált reakciók némelyi­ kében ezt a hozzáállást véltem felfedezni. Úgy gondolom, ez a megközelítés és az ebből fakadó esetleges megbántódások nagyban nehezítik a párbeszédet és a probléma­ megoldást. Örülnék, ha csak én értelmeztem volna rosszul egy-egy mondatot, és senki nem akart volna általánosítani. Ha pedig így van elnézést kérek fenti soraimért. Nem ismerem az állami finanszírozás számait és pontos mibenlétét, de azt gondolom nem állok távol az igazságtól, ha azt állítom, minél több hallgatója van egy felsőoktatási intéz­ ménynek, arányosan annál több állami tá­ mogatás is jár neki. Vagy legalábbis kellene járnia. Ez a tény már önmagában is indokolttá teheti az első évfolyamra történő „tömeges” felvételt. Hiszen bármennyire fájó is a tény, de pénz nélkül nem működik egy intézmény sem. Másrészt pedig ahogy már előttem is idézték: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak’ (Mt 22,14). Ha jól emlékszem a gólyatáborban elhangzottakra, 2004-ben több, mint 300 hallgatót vettek fel a Karra, viszont tudomásom szerint mostanra nem maradtunk többen 100-nál. Ugyanezt a statisztikát hal­ lottam már 500-ból 150-nel is, de talán nem is a pontos számok adják a lényeget. Sokkal inkább az, hogy azok, akik nem hivatásból érkeztek a Karra, vagy egyszerűen más talentumokat kaptak a Jóistentől, lassacskán kikoptak közülünk, és a végén már nem is tömegesen államvizsgázunk. Akik viszont megmaradtunk, elég színvonalas képzésben részesülhettünk nem lettünk a „tömegképzés” áldozatai. Lehet, hogy személyes megszólítottság és részvétel nélkül kevésbé „hatásos” egy előadás, és ugyebár 300 (500) hallgatóval nehezen lehetne interaktívan foglalkozni. De nem is kell. Osztom azt a véleményt, hogy az előadásoknak nem párbeszédeknek kell lenniük. Termé­ szetesen, ha valakiben kérdés fogalmazódik meg, vagy valamit nem ért, azt jó, ha meg­ kérdezheti az előadótól, és ha egy témában annyi kérdés születik, amennyi már „zavarná a monológot”, akkor ott lehet, hogy valamit a tanár nem magyarázott el elég szabatosan, de általában véve azt hiszem ezzel nem nagyon szokott probléma lenni. Tapasztalataim szerint minden előadónak fel lehetett tenni kérdést, és az esetek nagyon nagy többségében érdemi választ is kaptunk rá. Előfordult, hogy a tartós értetlenséget vagy egy téma iránti rendkívüli érdeklődést látva egy professzor azt kérte, hogy a megmaradt homályt hadd oszlathassa el majd szünetben vagy előadás után, vagy a vitát máskor folytassák egy külön találkozó vagy gyakorlat keretében, de ez nem baj. Az előadás célja véleményem szerint adott tudomány­ terület részletes megismertetése a hallgatókkal, és nem feladatmegoldás. Utóbbiakra lett kita­ lálva a gyakorlat és a speckol. Én is hallgató vagyok, és némi szégyenérzettel magamban mondom, hogy nálunk nem hogy nem „divat” hozzászólni, kérdezni, vitatkozni az elhang­ zottakkal, hanem sokszor kifejezetten ellen­ állásba ütközik a hallgatótársak részéről, ha valaki rendszeresen hozzászól, vagy „túl aktiV. Pedig ebben valóban lehetne tanulni a dánoktól (és másoktól): fontos lenne gyakorlatokon és speckolokon kérdezni, konkrét eseteket megoldani, valós feladatokkal találkozni, és azokat megbeszélni. Természetesen van gyakor­ negyedik oldal latvezető és speciálkollégiumi oktató, aki saját praxisából vagy a hétköznapokból hozott példákkal minden órán igyekszik „életet vinni az üres vázba” - de sajnos a hallgató passzivitásba gyakran belebuknak ők is. Pedig lenne értelme ilyen jellegű óráknak. A fentiekben már részben taglaltam: nem tartom kimondottan elavultnak a jelenlegi oktatási gyakorlatot, inkább kihasználatlannak érzem. Szükség van a főelőadásra, az alapokat mindenképpen ott kell elsajátítani. Az alapvető jogászi gondolkodásmódot, a jog rendszerét, dogmatikáját, egy-egy jogág fejlődését a leg­ jobban nagy szakmai tekintéllyel rendelkező professzoroktól lehet elsajátítani, méghozzá a „monológjaikból”. Más kérdés, hogy vannak nagytudású és felkészült előadók, akik nem tudnak érdekfeszítően, követhetően beszélni, főleg nem 90 percen keresztül, de egy-két ilyen kivételtől eltekintve Karunk előadóira inkább az jellemző, hogy jól rendszerezve, érthetően, sokszor még (a normális határokon belül) közvetlen légkört teremtve is tudnak előadást tartani. Nem véletlen, hogy van olyan pro­ fesszor, akinek az előadásaira sokan a nem jogász barátaikat is meghívják, vagy hogy egy tanár előadásainak még a végén is tud figyelni a hallgató. Viszont fontos leszögezni: vannak olyan előadók, akiknek a stílusát kevesebben tudják értékelni, de ezen kisebbséget való­ színűleg jobban le is köti egy-egy ilyen előadás, mint egy népszerű professzor zsúfolt teremben tartott „monológja”. Később pedig belőlük lesznek az adott jogterület nagyágyúi. Ez így van rendjén. A gyakorlatoknál érzésem szerint már sokkal nagyobb a szórás. Van, amelyiknek a katalóguson kívül semmi más motivációs ereje sincs, mert csak az előadás anyagát hadaija el rövidítve újra a tanár. Úgy gondolom, nem helyes álláspont, hogy ha kevesen járnak előadásra, legalább gyakorlaton halljanak az anyagról. Aki nem jár előadásra, és emiatt hátrányba kerül, az vessen magára, és próbáljon vizsgaidőszakban előadásjegyzetek után rohan­ gálni. De adassák meg a lehetőség a hallga­ tóknak, hogy gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, ami nem csak azt jelenti, hogy az embernek mutatnak egy adásvételi blankettát, hanem hogy azt tanulja meg magától megírni, tanuljon meg perbeszédet mondani, ne csak BH-k érvrendszereivel ismerkedjen, készüljön fel általánosabb eljárási helyzetekre, ne csak elméletben, hanem próbaperek keretében is. Akad tanár, aki ilyen jellegű gyakorlatot tart, de sajnos 5 év alatt jellemzően nem ezt tapasz­ taltam. Itt jegyzem meg, hogy bár az oktatási modellt alapvetően nem tartom elavultnak, de a vizs­ garendszert igen. Példának okáért fontos a magánjog fejlődését vagy a magánjog és a polgári jog fogalmát megismerni, és adjon is számot ebbéli felhalmozott tudásáról a hallgató az adott félévet lezáró kollokviumban, de úgy gondolom, a záróvizsgán ezeket már nem kellene kérdezni. Ezek az ismeretek az alapvető gondolkodás formálására, a jogászi szemlélet­ mód kialakítására szolgálnak, és egyáltalán nem szükséges záróvizsgán (vagy később) pontosan tudni, hogy mikor élt Imerius, vagy, hogy kik volt a Code Civil szerkesztőbizottságának a tagjai. Véleményem szerint az sem indokolt, hogy a polgári jogviszony fogalmát kell tudni, vagy hogy tudni kell, hogy a jogi tényeket milyen szempontok alapján lehet csoporto­ �sítani. Ezeket az életben többet úgysem fogja használni az ember, ha pedig mégis valami oknál fogva utána akarna nézni, a kollok­ viumok miatt már tudni fogja, hogy melyik könyvben keresse - a ragaszkodik a könyvhöz, és nem elég neki az internet. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az állás­ pontommal hatalmas ellenállást és ellenérzést váltok ki sokakból, de nem a polgárpukkasztás a célom. Talán ez is egy példa arra, hogy „mélyül a tanár és a diák közötti kulturális szakadék? Ez a szakadék pedig nem csak a lexikális tudás terén figyelhető meg (azt magam is elkeserítőnek tartom, hogy a gimnáziumból kikerült érettségizett emberek történelmi, és irodalmi, sőt általános műveltsége milyen mértékben halványodik), hanem szemléletmódban is. A lexikális tudás is átrendeződött. Nagyszüleim generációjával beszélgetve időről időre szóba került, hogy miért nem ismerek fel egyből egy híres „klasszikus” zeneművet. Sokat hallgatok „klasszikus” zenét, és szeretem is, de klasszi­ kusnak tartom a Guns rí Roses-t és a Tátrai Band-et is is. Én hallgatok „klasszikust”, és tudom, hogy ki volt Mozart, de nehezen tudom elképzelni, hogy a nagyszüleim generációjához tartozók 99 százaléka ne nézne rám kérdőn, ha szóba jönne Axl Rose vagy Charlie neve. Pedig ők is klasszikusok. A szemléletmód is változik. Nem mindig jó irányba, ez tény. De ebből kiindulva nem lehet elvetni mindent, ami más, mint a régi, megszokott, bevett. Ma már nem a felhalmozott tudás, hanem a szakmai gyakorlat, nem az irodalmi ismeretek, hanem a rátermettség a fontosabb egy jogásznak. Ha pedig a záróvizsgára készülvén értékes órák vagy napok mennek cl azzal, hogy történeti tételeket, fogalmakat és a gyakorlatban töké­ letesen szükségtelen csoportosításokat magol az ember, azzal a Hk. és a többi törvény elől veszi cl az időt. Természetesen ez nagyon sarkított álláspont, de van igazságtartalma. Mint ahogy annak is, hogy a számítógép megjelenéséig a minden jogszabályra kitcijedő lexikális tudásnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint ma. Ma nem kell könyvtárba menni, ha régi jogszabályokat akar tanulmányozni az ember, úgyszintén nem kell kétségbe esni, lia Irncrius vagy Portalis kerül szóba. Fél perc alatt meg lehet találni ezeket (őket) az interneten. Elég hozzá egy számítógép és internethozzáférés. Lehet ezt értékvesztésnek nevezni, de szerintem jobban inkább az értékátren­ deződés a jobb szó. Nem kell minden téren elhagyni a korábbi értékeket. De van ahol lehet, sőt célszerű is. A lustaság fél egészség, és lia valaki fél perc alatt megtalálja a keresett jogszabályi részt az interneten és azt alkalmazni is tudja, akkor azt nem érzem rosszabbnak, mintha szó szerint el elmondaná fejből. Újra hangsúlyozom, ez koránt sem igaz az élet minden területére. Botrányos és felháborító lenne, ha a Himnuszt interneten keresgélnénk, vagy ha minden egyes alapfogalomnak utána kellene nézni. De el kell fogadni, hogy a nem alapszükségleti információknak már utána lehet járni pillanatok alatt. Ha pedig változik, fejlődik a világ, akkor hogy lépést tudjunk tartani (természetesen ésszerű korlátok között), nekünk is változnunk kell vele. Ez még ko­ rántsem jelenti a professzionális képzés fel­ adását - amiket ínam, a számonkérésre, illetve annak a megállapítására vonatkoznak, hogy valaki felkészült-e a jogászi pályára, vagy sem. Végül pár szó az oktató-hallgató kapcsolatról. Nem gondolom, hogy ezen a téren problémák lennének a Karon. Amennyire 5 év alatt megfigyelhettem, aki akart, kapcsolatot tudott teremteni a számára szimpatikus oktatóval vagy hallgatóval, ki tudott alakítani megfelelő szakmai, sőt, néha kimondottan mentor­ pártfogolt kapcsolatot. Vannak oktatók, akik cgy-egy évfolyam felét, és olyanok is, akik csak cgy-egy liallgatót ismernek névről. Úgy gondolom nem feltétlen jobb az egyik a másiknál. Az oktató személyisége, a hallgatók érdeklődése, és számos egyéb tényező is közrehathat abban, hogy ez így alakult. Ameddig nem találkozom olyannal, aki tanácsot, eligazítást, segítséget kért oktatótól, de nem kapott, vagy demonstrátort keresett, de egyet sem talált, addig nem fogom azt érezni, hogy ezen a téren változtatni kellene. Horváth Péter A szerit, megjegyzése: én a magam részéréíl védelmembe veszem Irneritist, és a jogviszony fogalmának ismeretét is elengedhetetlennek tartom. Aki nincs tisztában a jog történetiségével, társadalmi beágyazottságával, évezredek alattformálódó erkölcsi, etikai tartalmával, ha úgy tetszik, ethoszával (és e tudás a rég elporladt egykori jogásznagyságok ismeretét is feltételezi), csak a jogot gépiesen, felületesen ismerő és alkalmazó Jogtechnikus" lehet. Aki pedig nem tudja, mi az a jogviszony, nem isfogja felismerni, ha munkája során találkozik eggyel. Az elméleti ismeretek fontosságáról legyen szabad lúrga Zs. András tanszékvezető docens úr múlt számbeli írásából idéznem: „...hallgatóként magam sem szerettem jogszabályokat és dogmatikai rendszereket »bemagolni« (...). [De] ahhoz (...), hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előttfel kell ismerni. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. (...) [S]okszor kedveskednek hallgatóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek’.’ - KA Két dolog késztetett a véleményem megírására. Egyrészt egy hallgatótársam dániai tapasz­ talatairól szóló cikke (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3.), mert én is hasonló tapasztalatokat szereztem egy másik nyugateurópai jogi egyetemen. Másfelől Jobbágyi tanár úr válasza (ítélet, 2009/4.), amelyben nem elsősorban a fent említett cikket, hanem az egyik oktatótársának megállapításait bírálta. A magyar és az (észak-)nyugat-európai jogi oktatás éles kontrasztját mindenki megtapasztalliatja, aki eltölt pár hónapot egy ottani intézményben. Fölösleges lenne leírnom min­ den egyes idevágó élményemet. Inkább egy példát hozok, amelyben több, szerintem fontos mozzanat rejlik. Legelső külföldi előadásom alkotmányjog volt elsőévesekkel, akik azon a héten kezdték az egyetemet. A professzor egy általános bemu­ tatkozás után egy lapot osztatott szét a hallgatók közt, amelyen egy jogeset (!) szerepelt egy fiktív kormányfőválasztásról. A friss elsőévesek azonnal ki is nyitották a náluk lévő alkotmányszöveget, és élénk diskurzus (!) vette kezdetét az esetről köztük és a tanár közt. A külföldi előadásoknak ugyanis szerves része, hogy a hallgatók észrevételeket tesznek a témában, amelyek akár ellentétesek is lehetnek a professzor nézeteivel vagy az uralkodó felfogással, mégis mindig okos vita bontakozik ki belőlük, amelyre egyik fél sem sajnálja az időt. A leginkább szembetűnő az volt, hogy ezek a hallgatók mernek és tudnak kérdezni. Ennek gyökerei természetesen az általános, de főként a középiskolai oktatásban keresendők, ahol az osztály egymással vitatkozó kis csoportokban dolgozza föl az aznapi tananyagot, míg a tanár amellett, hogy előre kitalálja a csoportmunka részleteit - csak moderátor, és rendelkezésre áll, ha a diákoknak kérdésük akad. Ez a kötetlen légkör és a motiváltság az, amely megtanítja a gyerekeket arra, hogy kérdezni alapvető joguk (a megszégyenülés veszélye nélkül), és hogy tudják, mit akarnak ez által megtudni. Talán ez a legfájóbb liiányossága a mai magyar közokta­ tásnak, hogy' ennek a készségnek a kifejlesz­ tésében inkább az órai munka kerékkötőjét látja, semmint öntudatos polgárok kincvclésének útját. Ez azonban nem vezethet ahhoz a hozzá­ álláshoz, hogy akkor már az egyetemi elő­ adásokat ne is zavarja meg az a néhány hallgatói kérdés, ezért azokat inkább a gyakorlatokra száműzzük. Jobbágyi tanár úr válaszában épp azt emelte ki, hogy' az előadásokat „nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, akkor miért is ne illenének a hallgatók kérdései az előadásra, ahol a diákok pont a legilletékescbbektől kaphatnának adekvát választ a tan­ anyaggal kapcsolatban? Ide kívánkozik a kérdés, hogy a „kiváló szakember-csapnivaló előadó” vagy a „nagy­ szerű előadó-középszerű szakember” típusú oktatók tartsák-c az előadásokat. Nyilván ez ebben a formában eldönthetetlen, mert a legideálisabb a kettő keveréke. Azonban az első típus esetén elgondolkodtató, hogy ha egy elsőrangú szakember nem tudja megfelelően átadni tapasztalatait a hallgatóságnak, akkor azok a diákok szempontjából sajnos olyanok, mintha nem is léteznének, és ezt nem tudja pótolni semmiféle igyekezet sem. Éppen az a többlet nem adódik át, amely miatt az adott oktató nem középszerű. Maradjunk az előadásoknál! A fenti példámban a tanár egy segédanyaggal is készült az előadására (jogesetet osztott ki), ahogyan neves alkotmánybíró vagy' épp kezdő kollégája is liandoutot, fóliát vagy prezentációt készített az előadásra. Oktatóinknak valóban szabadsá­ gukban áll, hogy ezek egyikét se alkalmazzák előadásaikon; de azt liangsúlyozni kell, hogy ezek a technikák nem pusztán látványelemek, hanem vizuálisan könnyítik meg a liallgatók számára a tananyag befogadását, bonyolultabb összefüggéseinek megértését. Elkészítésük sem bonyolult annak, aki már felhasználói szinten ismeri a számítógépet (oktatóink többségén a 21. században már nem fog ki a technika), továbbá csak egyszer igényelnek időráfordítást, később már csak aktualizálni kell ezeket. Szerintem a fenti módszerek valósítják meg az előadáson az ún. „interaktivitást”. Ezeknek ötödik oldal �köszönhetően a tananyag későbbi elsajátítása könnyebb lesz a hallgatóknak, az oktató pedig visszajelzéseket kap a diákoktól. Ezt a tanár úr még az általa felhozott akadémiai és műtéti példákkal sem tudja negligálni (a műtétes példához: a helyi érzéstelenítéssel operált beteg - ha úgy tetszik - „interaktív” visszajelzései a sebész felé elengedhetetlenek a műtét sikeréhez). Az egyre újabb kihívásokat állító és globalizált világban az „előadás évszázados céljára és értelmére” hivatkozni, véleményem szerint megkérdőjelezhető. A másik fontos kérdés az elmélet és a gyakorlat viszonya. Külhoni diáktársaink az előadásokon, a gyakorlatokon és a vizsgákon egy olyan univerzális jogeset-megoldási tesztsémával dolgoznak, amely független az adott esettől és a jogszabályok hatályától. Szerintem ez a jogszabály igazi „szelleme”, nem pedig a diákokba sulykolt normaszöveg, amelyet ha később megváltoztat a jogalkotó, akkor az egykori hallgató fejében már csak egy hatálytalan paragrafushalmaz néhány eleme kering majd, míg az új jogszabállyal képtelen lesz dolgozni (Id. az új Ptk. közelgő hatálybalépése). Ezért nem ellentétes a gya­ korlatorientált oktatással a jogszabály „szelle­ mének” bemutatása. Ma a Pázmány „gyakorlati” óráinak többségét tisztelet a kivételnek - valóban az előadások sűrített változata tölti ki, nem a kereset­ levelekkel és a szerződésekkel való „találkozás”. Ez ellen fölhozható, hogy „a diákok nem is járnak előadásra, hogy lehetne arra gyakorlati foglalkozást építeni?” Azonban az életszagú jogesetek közös feldolgozásából fakadó motivációval már számolni lehetne, és ebből következően azzal is, hogy a diákok többsége készülni is fog ezekre az órákra, hogy a megoldásokat megértse. Jobbágyi tanár úr érvelésének azt a részét nem értem, ahol a gyakorlati oktatás példájaként hozza fel a „nemzetközi magánjogot, [...] munkajogot, környezetjogot, [...] pénzügyi jogot”. Miért gyakorlatiasabbak ezek a tárgyak a joganyagukat, előadásukat vagy éppen vizsgájukat tekintve, mint például a büntető­ vagy a polgári jog? Mindig lesznek olyan más „súlyos gondok” és dicsérendő eredmények, amelyek mögül lehet bírálni a (Pázmányos) jogi oktatás hiányos­ ságainak firtatóit. De tényleg ennyire biztos, hogy a vitasorozatot elindító két cikkben teljes mértékben „valótlan és alaptalan” problémák kerültek fölvetésre? Erdő Krisztián A szerk. megjegyzése: bármilyen csábító, vonzó és kívánatos lehet külföldön megismert példákkal szembesülve a honifelsőoktatás reformjáért kiáltani, nem lehetfigyelmen kívül hagyni a több évszázados magyarországi hagyományokat és bevett oktatási metódusokat, amely szerint a tanár beszél, a diák pedig feszülten figyel. Magam is híve lennék a „beszélgetős", interaktív óráknak, és akár még az előadásokon is el tudnék képzelni hallgatói hozzászólásokat, de ennek alapvető feltétele a diákság erre irányuló igénye és a vitában való részvételhez kellőfelkészültsége (félreértés ne essék: nem az adott jogi problémára vonatkozó részletes ismeretek előzetes megszerzését jelenti ez, hanem a vitatott kérdések felismeréséhez szükséges hatodik oldal műveltséget, tájékozottságot, humánumot...). Ami pedig a képzés gyakorlatiasságát illeti: amíg a hallgatóság jelentős része csupán „megúszni" akarja az egyes tanórákat, illetve nem szerzi meg félév közben a szükséges elméleti ismereteket, és nem tudja alkalmazni a korábban tanultakat (és a tanítás rendje ezt nem követeli meg tőlük), addig hogyan vitatkozzunk gyakorlati jogi kérdésekről? - KA A nyári vitaindító cikk fontos témákat vetett fel. Tanulságos volt elgondolkozni azon, hogy mit is érzek az egyetemmel kapcsolatban, és érdekes volt azután számba vennem a cikkben szereplő hét pontot, miután kiváló tanáraink megfontolandó véleményüket nyújtották át nekünk az előző számban. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre. Szerintem ez így, egy az egyben nem helyes. Tény, hogy ha egy tanulócsoport résztvevői egy bizonyos számot meghaladnak, a személyes kapcsolat lehetetlenné válik. Magam is járok olyan gyakorlatra, ahol ötvenen vagyunk, és így az interaktív témafeldolgozás igencsak behatárolt. Egy-egy ilyen szeminárium hasonlít egy főelőadásra, de ez nem olyan igazán nagy probléma. Amikor pedig 15-20-an gyűlünk össze egy teremben, akkor már tényleg nem érdemes a túlzott mennyiségű létszámról beszélni. Egy ekkora csoportban jól lehet dolgozni, elsősorban rajtunk múlik, hogy ez menyire teljesül. Talán érdemes azt a jó érzést is értékelnünk, hogy épületünk minden szegletében ismerős, baráti arcok köszönnek vissza ránk. Egy üres épületben nem lenne felemelő tanulni. Csupa elit arc között, akik megsavanyodnak önnön fensőbbségüktől... Ez egyáltalán nem lenne kellemes. Jó, hogy ennyien vagyunk. Professzoraink hatalmas munkával vezetik a speciálkollégiumokat is. Tisztában vagyok vele, hogy munkaerejük véges, ám a nagyszámú szabadon választható tantárgy hozzájárul ahhoz, hogy mindannyian olyan tárgyakat tanulhassunk, ami igazán érdekel, leköt, foglalkoztat bennünket. Ennyiféle tárgyat kevés hallgatóval lehetetlen lenne fenntartani, és értelme sem lenne. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzettjogász lesz. Én úgy vélem, hogy az emberektől nem szabad megtagadni a tanulás lehetőségét. A jó pap holtig tanul, és így van ez az átlagemberrel is. Jó lenne, ha annyit tanulhatnánk, amennyi csak jól esik - azonban a „túl sok a tanuló” felfogás megfoszt ettől. Máris nagyon sokan estek el a sikeres jövő lehetőségétől, hiszen a szűkös anyagi feltételek miatt lezárul előttük ez az út. Szerintem nem elsősorban a hallgatók lét­ számával van a probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy aránylag sajnos ijesztően sok olyan egyetemista van, aki - ahogy Jobbágyi professzor úr is utalt rá - csak azért van itt, hogy melegedjen. Olyan emberek is járnak közöttünk, akikről messziről látszik, hogy unatkoznak, nem érdekli őket semmilyen követelmény és semmilyen lehetőség. Én pedig kapásból tudnám sorolni azokat a személyeket ismerőseim közül, akiknek álmuk, hogy jogot tanulhassanak, de nem hátrányos helyzetűek. Szóval talán a hozzáállásra, az érdeklődésre kellene koncentrálni, arra, hogy az tanulhasson, aki valóban szeretne. No meg arra, hogy aki bekerült, az alázattal hallgassa e valóban szép, különleges és sokrétű tudományt. Ha elhivatott hallgatók lennének, akkor elhivatott jogászok kerülnének ki az egye­ temről. Elhivatott jogászból pedig nem elég a rengeteg sem, mert a jog az élet minden, valóban minden területén jelen van. Jó szakemberből mindig hiány van. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az egyetemek egy részében valóban efelé tendál a dolog. Akad olyan oktató, akik azt a benyomást keltik, mintha lenéznék a hallgatót, és e benyomást nem is igyekeznek enyhíteni. Nálunk viszont ez kis mértékben van jelen. Többnyire kedvesen, segítőkészen fogadnak oktatóink, és ha elutasítanak, az csak azért van, mert ballábuk is van... Úgy vélem, hogy hallgatónak és hallgatottnak egyaránt tisztában kell lennie az universitas fogalmával. Mi egyenrangúak vagyunk, csak professzoraink műveltebbek tőlünk. Ezt fi­ gyelembe véve, tisztelettel kell közelednünk és biztos, hogy nem kapunk elutasítást. Persze nem tudom, mit értünk a szorosságon - ha közös Vaskapus dülöngélést, hát akkor még egy darabig laza kapcsolattal kell számolni. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Ami a kulturális szakadékot illeti - hát az hatalmas. Elsősorban az általános- és közép­ iskolai oktatás hibája ez, de legalább ennyire hibásak az érintett szülők is, akik nem látták, hogy gyermekük mennyire el van maradva az elvárható műveltségi szinttől, vagy ha látták, akkor aranyosnak tartották és nem tettek ellene semmit. Azonban tizennyolc évesen szerintem már nem hibáztathatjuk oktatóinkat, nevelőinket. A felnőttkorba belépve illene számba vennünk hiányosságainkat és autodidakta módon bepótolni a tudás hiányát. Semmiképpen nem gondolom, hogy alapvető tudásanyagot egy felsőoktatási intézménynek kellene megtanítania. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ez egy gyöngyszem. Szóval nekünk ez az idejétmúlt oktatás alkalmatlan. Ami másoknak fél évezreden át megfelelt, az a modem hallgató követelményeihez képest már fabatkát sem ér. Az én véleményem az, hogy lehet, hogy Nyugaton minden modernizált, minden gépesített, minden csupa kor-követelményeinek-megfelelő. Azonban a nyugatiak nem tudnak többet tőlünk - a szakértelem nem ezen múlik. Figyelni is meg kell tanulni. Az egyetem nem cirkusz, ahová mutatványok valók. A professzor pedig nem mutatványos, nem szórakoztatóipari munkás. Professzoraink komoly tudományos munkával komoly eredményeket tettek, tesznek le az asztalra. Úgy vélem, hogy nem a Power Point érdemli a figyelmet, hanem elsősorban a professzor. A jog ráadásul türelemjáték. Aki most nem tud figyelni, az majd ügyfeleit megkéri, hogy problémájukat számítógépes prezentációval adják elő, mert különben képtelen felfogni? Meg ugye a kor követelményeinek nem felel �meg, hogy elsíija a bánatát. Nagy presztízse lesz ennek a jogásznak... 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. Tankönyveink egy része jobb, másik része kevésbé jó. Tény, hogy vannak egészen szakkönyvnek kinéző művek, melyek nem éppen hallgatóbarátok. Azonban a jogszabályok sem hallgatóbarátok. Meg kell tanulnia egy jogásznak, hogy szakmai dolgokat is tudjon olvasni. Nem lehet húsz oldalas, színes ábrákkal ellátott füzetkéket kiadni a jogról. Nem lehet, és véleményem szerint nem is kell. Nem a tankönyvnek kell igazodni annak a hallgatónak a szintjéhez, aki nem is kíván jogot tanulni, hanem nekünk kell felnőni a szakmához. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ami a gyakorlati ismereteket illeti, ez igen vicces. Valóban abszolút gyakorlati ismeret lenne, lia cgy-egy professzor úr beöltözne bírónak, lenne vádlott, vádló, ügyész, ügyvéd, tanúk, bizonyítékok, segédszemélyzet... Szerin­ tem ez a színjátszókor feladata - ők jól is csinálják -, nem a főelőadásoké, még csak nem is a szemináriumoké. Az elméleti ismeretek alapot adnak. Ha nincs elméleti tudásunk, akkor nem vagyunk képesek átlátni a dolgokat. Elméleti tudás nélkül ott lennénk a bíróság előtt, mint amikor a gólya bekerül az I. előadóba és magyar jogtörténeten hallja először Szent István nevét; Utóbbin semmi nem múlik, előbbin életek. Jó a gyakorlat, de elmélet nélkül nem működhet megfelelően. Az egyetemnek nem az a feladata, hogy kész mesteijogászt adjon a világnak. Ellenben az, hogy megfelelő alapot adjon az elinduláshoz. Szerintem kötelességünk, hogy elmondjuk, Icíijuk, lia valamivel elégedetlenek vagyunk. Ez fontos a fejlődés érdekében, azért, hogy minél megfelelőbb környezetben tanulhassunk. Azt viszont lényeges szem előtt tartani, hogy mi az, ami csak a kényelem érdekében jelent gondot, és az álprobléma megoldása a minőség rovására menne. Az ilyen problémákat magunkban kell elrendezni. Hrecska Renáta A tájképfestő Herta Müller irodalmi Nobel-díja Milyen Herta, kérdezték sokan meglepetten. Hiszen az esélyesek között voltak nálánál jóval ismertebb nevek is: Philip Roth, Amos Oz vagy éppen Bob Dylan. Az idei Nobel-díjat azonban végül a bánáti német Herta Müller kapta. Herta Müller 1953-ben született a Temes megyei Niczkyfalván, amit akkoriban még többségében bánáti svábok laktak. A kisebbségi lét és különösen németsége jelentősen meg­ határozta Müller egész életét - így írói mun­ kásságát is. (Németországban élve már például többször is szót emelt a bevándorlók jogaiért.) Sváb, jómódú paraszti családból származik, édesanyját a háború után Szovjetunióba hur­ colták, a korábban Waffen-SS-katona édesapa teherautósofőrként tartotta el a családot a kommunista Romániában. Herta Müller a Temesvári Egyetemen ger­ manisztikát és román irodalmat tanult. Ezután hosszabb ideig egy gyárban fordítóként tevé­ kenykedett - ám mikor megtagadta a Securitatéval való együttműködést, elbocsátották. (A Securitate később, hamis levelekben tudatosan próbálta azt a látszatot kelteni a német közvé­ lemény felé, hogy Müller együttműködött vele.) Fordítói állása után német nemzetiségi isko­ lákban, óvodákban tanított, meg persze magán­ tanítványokat fogadott - és közben publikált, írásai azonban csak cenzúrázva jelenhettek meg; A szerk. megjegyzése: az eredeti vitacikk anonim szerzőjének vélhetően nem állt szándékában vásári mutatványosokatfaragni az oktatókból, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadónak óhatatlanul figyelemmel kell lennie közönsége igényeire is. Még akkor sem működhet tehát elefántcsonttornyába bezárva, ha annak a közönségnek az átlagos műveltségi, ktdtnráltságbeli színvonala esetleg kissé süllyedt az elmúlt években, évtizedekben. Az oktatás elveszti hatékonyságát akkor, ha az előadókban öten vagy húszán hallgatják a professzort, hiszen a képzés mindenkinek szól, a tanár mindenkit tanítani akar, nem csak ezen érdeklődő keveseket. Módot kellene tehát találni arra, hogy az oktató megtalálja a közös hangot a diákjaival. Ehhez persze a „showműsor” nem elengedhetetlen követelmény; boldogok lehetnek azok, akiknek puszta Szávára, katalógus tartása nélkül is megtelik az előadóterem... - KA első jelentősebb műve a Mélységek (Nieder­ ungen). A bukaresti Kriterionnál kiadott kis könyvecskében „egy falu” történetét, minden­ napjait meséli el, gyerekszemszögből. Müller száraz, leíró, ám nyelvezetében mégis régies stílusa már itt megmutatkozik. Mindaz, amit ábrázol, egy nép, a sokszor elfeledett és sokszor üldözött kelet-európai németség sorsa: de nem nagy szavakban, könnyfakasztó sorokban panaszkodik - hanem csak ábrázolja azt, amit lát, amit tud, amit meg- és átél. És mindezt egy nagyon tiszta, kerek német nyelven. Szavai erősnek hatnak - anélkül, hogy erősek lennének. A Niederungenben nem „a falu” szenvedéseit, hanem a szürkeséget, a felnőttek szomorú, keserű világát mutatja be. Ahol az anya már a házasság napján tudja, hogy a félje vemi fogja. Ahol ütve küldik ágyba a gyereket. Ahol a szomorúság a mindennap. Müller dokumentaristaként közel kúszik a hangtalan szenve­ déshez. Führer-mesék, részeg apák, pofonok ez „a falu” élete. Elviselhetetlen anti-idill - de melléolvasta akkoriban mindenki Románia elviselhetetlenségét is. 1987-ben Müller végül elhagyta ezt a szomorú országot akkori féijével, a német olvasók számára ismertebb, szintén író és szintén bánáti sváb Richard Wagnerral. A házaspár mindkét tagja azóta Berlinben él, de elváltán immár. A Nobel-díjat egész munkásságáért - de különösen legutób­ bi, idén megjelent könyvéért, az Atemschaukelért (kb. „Lélegzethinta”) ítél­ ték neki oda Stock­ holmban. Ebben egy Szovjetunióba hur­ colt fiatal fogoly történetét meséli el részben az erdélyi német író, Oskar Pastior személyes történetéből kiindulva -, mindenféle nagy érzelem nélkül, hagyva, hogy a történet egyébkénti borzalma, s ne az író kommentálja fogja meg az olvasót. A Nobel-bizottság döntését azzal indokolta, hogy Müller regényeiben, esszéiben „a hazátlanság tájait” ábrázolja. Síkságokat, mélyedé­ seket - minden értelemben. A német közvélemény egyöntetűen gratulált Müllemek, akit igencsak meglepett a döntés. Egyedül a német kultúrpápa, Marcel ReichRanicki nem akart semmit sem szólni Müller díja kapcsán - tudvalevő, hogy a lengyel-zsidó származású német irodalomkritikusnak régi favoritja Philipp Roth. Kissé gunyorosan csak ennyit mondott ezért a sajtónak: „Minden évben megéltem, hogy megint nem ő (mármint Roth) kapja a díjat. És számoltam azzal, hogy ezúttal egy nőt díjaznak.” liehet Péter Német nyelvű irodalmi Nobel-díjasok: 1902 Theodor Mommsen (történetírói munkásságáért), 1908 Rudolf Éneken, 1910 Paul Heyse, 1912 Gerhard Hauptmann, 1919 Cári Spitteler (svájci író), 1929 Thomas Mann, 1946 Hermáim Hesse, 1966 Nelly Sachs (svéd állampolgárként kapta már), 1972 Heinrich Böll, 1981 Éliás Canetti (az Angliában élt, bolgár-zsidó származású író sokat írt németül), 1999 Günter Grass, 2004 Elfriede Jelinek (osztrák iro, bar kerte, hogy Ausztria ne vegye megtiszteltetésnek a kitüntetését), 2009 Herta Müller. hetedik oldal �Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Minden magyar polgárt érint az új Ptk. elfo­ gadása, a joghallgatót pedig sokszorosan is - és nem csak azért, mert nem mindegy, hogy a mostaniból, vagy a jövőre hatályba lépő újból kell-e felkészülnünk vizsgára. Mi megtanultuk, hogy régebbi magyar magánjogunk például a családjogot szervesen a személyi joghoz tarto­ zónak, a Ptk. részének tekintette, de aztán a szocializmusban ideológiai okokból kikerült abból, és részben elszakadni látszott a gyöke­ reitől. Máris egy nagy pozitívum: ez most helyreáll (az új Ptk-nak hét könyve van, és minden könyvben elölről kezdődik a szakaszok számozása). Az is jó, hogy a rendszerváltozás óta toldozott-foldozott Ptk. most új, egységes arculatot kap. Kettő-null. A sort pedig bizo­ nyára lehetne még folytatni. De sajnos a pozitívumok mellett Lábady tanár úr és Zlinszky professzor úr felsorolt pár ko­ moly negatívumot is. Szászy-Schwarz Gusztáv már az 1900-as Polgári Törvénykönyv tervezetének kidolgozásakor kifejtette azt az álláspontját, hogy az új magán­ jogi kódex megalkotásával megbízott felelős Állandó Bizottságnak függetlennek kellene lenni a mindenkori minisztertől, mert a politika férfiait „a nap álja hozza és viszi” így a törvény tervezetét az egyik államtitkár megcsinálja, a másik viszont feldönti. A politika férfiai a tör­ vény szövegeit „ide-oda kergetik”, ezért állan­ dó és a politikától független, magasan kvali­ fikált szakmai grémiumnak kell a kodifikációt végeznie. Ezt az igen logikus gondolatot akceptálva 1998ban az akkori Kormány határozatot hozott egy szakértői testület felállításáról, amely feladatul kapta a magyar magánjog újrakodifikálását. 9 év kemény munkája után a bizottság az interneten, az IRM honlapján közzé tette a tervezetét, és hagyott majdnem háromnegyed évet, hogy mindenki tanulmányozhassa, és megfogalmazhassa a tervezettel kapcsolatos kritikáját. A legkülönfélébb szakmai és kevésbé szakmai testületektől és személyektől beér­ kezett javaslatok áttanulmányozására és a kódex végleges szövegformálására a kodifikációs szerkesztő bizottságnak még egy fél évre lett volna szüksége, amikor az éppen aktuális nyolcadik oldal miniszter egy egyszerű szóbeli közléssel elvette a megbízatást a testülettől, és a kodifikációt a minisztérium hatáskörébe vonta. A norma­ alkotás ugyan valóban a minisztérium egyik feladata, de vannak egy nemzet életében olyan jelentőséggel bíró törvények, amelyek megal­ kotását mégsem a minisztériumnak kellene elvégeznie, hanem a jogász szakma elitjének. A „kevésbé szakértőkből” álló minisztérium aztán rövid idő alatt számtalan ponton módo­ sította - helyenként szinte a felismerhetetlenségig eltorzította - a testület által kidolgo­ zott, de még be nem fejezett tervezetet, majd parlamenti vitára bocsátotta. Az Országgyű­ lésben több száz módosító indítványt nyújtottak be a törvénytervezettel kapcso­ latban, csak a zárószavazás napján 238-at. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a végül alig több, mint 50%-os többséggel megszavazott törvény arculatát a Parlamentben alakították ki. Azon túl, hogy az országgyűlési képviselők jelentős többsége természetesen nem jogász, elképzelhetetlen, hogy 238 módosító indítványt a rendelkezésre álló idő alatt alaposan végigtanulmányozhattak volna, hogy aztán a szavazás során bölcs döntést hozhassanak. Lábady tanár úr frappáns megállapítása szerint „Egy nemzet alapvető jogi kultúráját, személyi és vagyoni viszonyainak arculatát tükröző és kifejező kódexet az Országgyűlésnek legalább 95%-os többséggel illik elfogadnia” - ehhez képest mint írtam, alig több, mint 50% jött össze. Ezen elszomorító előélet után pár konkrét tény magából a törvényből: • A különböző lobbiknak és politikai érde­ keknek köszönhető módosítások következ­ tében a kódex teli van koherencia-za­ varokkal, azután például nem ismeri a cselekvőképtelen nagykorú bíróság által elrendelt gondnokság alá helyezését, helyet­ te a korlátozottan cselekvőképesség fogal­ maival operál. • Az Alkotmánnyal teljesen szembe menve az élet továbbadására nem képes meleg kap­ csolatban élőket vagyonjogi és örökjogi helyzetüknél fogva kedvezőbb helyzetbe hozza, mint az élet továbbadására képes élettársakat, és bizonyos tekintetben a házastársakat is. Ezen ugyan a végszava­ záskor enyhítettek egy keveset, de a vég­ eredmény összképe nem sokat változott. • A házastársak kötelezettségei között már nem szerepel a hűség, mint a házasság egyik legfontosabb alappillére, helyette a „kor szellemének megfelelő” együttműkö­ dési kötelezettség került be a szövegbe. • A törvény a tervek szerint 2010. május 1-én lép hatályba - gyakorlatilag lehetetlen, hogy a jogalkalmazók ennyi idő alatt legalább megfelelő szinten fel tudjanak készülni az új jogszabály alkalmazására. Teszem hozzá, az új Ptk.-hoz tartozó Ptké. még el sem készült. Lehet sok előnye és pozitívuma az új Ptk.-nak, ámde számtalan igen komoly, alkotmányossági aggályokat is felvető hibája is van. A köztár­ sasági elnöknek három lehetősége volt: aláírja a törvényt, visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, illetve az Alkotmánybírósághoz küldi meg alkotmányossági kontrollra. Teljesen evidens, hogy az első lehetőséget egy szakértő nem választhatta. A harmadik lehe­ tőség szóba jött ugyan, de ahogy arra Zlinszky professzor úr rávilágított: az Alkotmánybíróság gyakorlatából munkahatékonyságra hivatko­ zással kikopott az az eljárási elv, hogy amennyiben egy normaszakasszal kapcsolatban alkotmányossági aggály merült felt, a Testület nem csak a kérdéses részt, hanem a teljes törvényt megvizsgálta. így tehát az elnöknek az összes alkotmányossági szempontból vitatha­ tónak tartható részt meg kellett volna jelölnie, ha nem akarta volna megkockáztatni, hogy a későbbiek során szembesítik a szűrésből kima­ radt, ámde alkotmányellenes részekkel. A ren­ delkezésére álló 15 nap alatt pedig gyakorlatilag lehetetlen lett volna az összes aggályos részt összegyűjteni (előzetesen pedig nem igen készülhetett a feladatra, hiszen, mint írtam, csak a zárószavazás napján 238 módosító javaslat érkezett). Bár a Bokros-csomagról az első Alkotmánybíróság kimondta, hogy egészé­ ben véve is alkotmányellenes, mivel nem hagy kellő időt a jogalkalmazók számára a felkészü­ lésre, az elnök vélhetően nem volt biztos benne, hogy a mostani Testület ugyanezt az álláspontot foglalná el. így tehát nem maradt más válasz­ tása, mint a kódexet visszaküldeni az Ország­ gyűlés elé, hogy azt a képviselők saját maguk vizsgálják felül. Sajnos a mai parlamenti képviselőket és az Országgyűlés szokásait ismerve nem nagy a realitása, hogy érdemi változásokat eszközöl­ nének majd a törvényen. Most már csak az a kérdés, hogy a 2010-es választásokra gyakorlatilag biztosan prognoszti­ zálható Fidesz győzelem után az új kormány tartja-e magát a mostanában tett ígéreteihez, és meg liatályba lépése előtt hatálytalanítja-c az új Ptk.-t. És ha igen, akkor mi lesz a törvény sorsa és mi lesz a szakértői testület által alkotott tervezettel? Azt már csak csendben merem kérdezni, hogy ha ezeket azért nagyjából előre lehetett látni, akkor miért járatja le magát és az országot ilyen lépésekkel az kormány és a parlamenti többség? Miért kell egy sokéves színvonalas munka gyümölcsét - beérése előtt - kapkodva, pillanatok alatt tönkre tenni? Kovács Bence �Fenn a hegyen a Diák Hitellel Kommunikációs tréningen jártunk Idén sokadik alkalommal került megrendezésre a Diák Hitel Központ Zrt. jóvoltából az egye­ temi lapok szerkesztőségi tagjai számára szervezett kommunikációs tréning. Az ítélet szerkesztőségét jómagam képviseltem, így köz­ vetlen benyomások alapján tudok beszámolni a kétnapos eseményről. A 2009. október 1-jére és 2-ára időzített ren­ dezvénynek a dobogókői Hotel Pilis impozáns épülete adott otthont. Az ország különböző területéről érkeztek a zömében kommunikáció szakos hallgatók, hogy megosszák egymással újságírási, szerkesztési, dizájnbeli tudásukat és hosszú-rövid távú kapcsolatokat építsenek az esetleges későbbi együttműködés reményében. A mindössze húsz fős csapatot ugyanakkor nemcsak az tette különlegessé, hogy szegedi, pécsi, egri vagy miskolci tagja volt, hanem a média területén képviselt szakmák sokszínű­ sége is jellemezte a főszerkesztőtől a lap dizájnját tervező lapigazgatóig - így tapasztalat­ cserére bőven volt lehetőség. E meglehetősen vegyes társaság összejöve­ telének elsődleges célját, a fentiektől eltérően ugyanakkor egy előzetesen összeállított, viszonylagosan kötött programon való részvétel képezte, amely szakmába vágó adalékokkal szolgált az egybegyűlteknek: elsősorban kom­ munikációs tréningek valamint szakmabe­ mutató beszélgetések formájában. Természe­ tesen a rendezvény lebonyolítójának számító cég fő profiljáról, a diákhitelről is részletesebb tájékoztatást kaptunk, amelynek elsődleges célja a szolgáltatással kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt. Őri András, a cég szóvivője elő­ adása szerint ugyanis sokan tévesen azonosítják a diákhitelt a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelekkel, amelyhez gondolatban az eladósodás veszélye is társul. Ezt kiküszöbölendő kisfilmekkel, tájékoztatatókkal, plakátokkal vala­ mint egy új kezdeményezéssel (erről majd később) hívják fel a figyelmet a különbségekre és a diákhitel által nyújtott előnyökre. Ilyen előnynek számít - többek között - a vissza­ fizetés kezdő időpontja, amely az első munkába állással veszi kezdetét (a hallgatónak csak a diplomája megszerzése után kell megkezdenie a törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnése után), vagy a törlesztő részlet pályakezdők nehézségeit is figyelembe vevő jellege (a tör­ lesztés megkezdésének évében és a következő évben csak a minimálbér alapján kell a tör­ lesztést megfizetni.). A rövid tájékoztatást követően a Momentán Társulat „iránymutatásai” alapján kezdetét vette a rendezvény kommunikációs trénig része. A színtársulat tagjai kezdetben az oldott hangulat biztosítása érdekében névmemóriás játékokkal segítettek a csapattagoknak egymás neveinek megismerésében. Az első látásra könnyűnek és egyszerűnek tűnő játékok azonban meglepően nagy figyelmet igényeltek, mire elértük a kívánt eredményt, azaz hiba nélkül, azonnali reakcióként tudtuk a ránk meredő csapattag nevét (csak megjegyzésként annyit, hogy a mereven ránk szegeződő tekintet a játék részét képezte az ún. cápás játékban). A nevek meg­ ismerését a résztvevők rövid bemutatása követte, méghozzá a tréningnek megfelelő formában: a csapatnak ugyanis kisebb csopor­ tokra oszlását követően az egyes csoportta­ gokat bemutató rövid tudósítást kellett adnia hol egy' közszolgálati, hol egy kereskedelmi híradónak megfelelő stílusban az illető főbb tulajdonságairól. E rövid játékokat több hasonló jellegű követte, amelyek közül még kiemelést érdemel a manapság oly népszerű kibeszélőshow-k paródiája, amely jelen esetben valamely klasszikus meséből kimarad szereplő (mint például a nyolcadik törpe) ebbéli sérelméből eredő problémáját kívánta megoldani a való­ ságban is hangoztatott technikák valamelyi­ kével (a műsorban résztvevőket elválasztó fal, titokszoba, DNS teszt...). A rövid játékok amellett, hogy a résztvevők körében osztatlan sikert arattak, nem vesztet­ ték el tréning jellegüket, hiszen nagyban épül­ tek a spontaneitásra, gyors reagáló-képességre és a nyilvánosság előtti beszédre. A tréningeket bizonyos időközönként a szak­ mabemutató beszélgetések váltották fel, ame­ lyeken a meghívott vendégelőadók elbeszélése alapján ismerhettük meg az illető szakmai életútját. A meghívottak elismert kommuni­ kációs szakembereknek minősülnek, akik életpályájuk során különböző médiumoknál szereztek tapasztalatokat, így komoly érdek­ lődésre tartottak számot a hallgatóság körében. Vendégként első nap Somorai László, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszer­ kesztője, korábbi kormányszóvivő (akiről egyéb­ ként kiderült, hogy kezdetben maga is jogász­ nak készült) előadását követhettük figye­ lemmel. Mindkét előadás a kommunikációs szakma szeretetéről, színes szakmai pályáról tanúskodott. A második napon Veiszer Alinda műsorvezetőt volt szerencsénk kicsit közelebb­ ről megismerni, aki jelenleg a Magyar Televízió riportere, a Záróra című műsor szerkesztője és műsorvezetője. Mivel szabadon eltölthető időnk napközben nemigen akadt, az esti órákra maradt ennek pótlása. Szerencsére a szállásadó hotel nemcsak finom étellel, lakájos szobákkal szolgálta a kényelmünket, hanem kevés vendég lévén, csaknem kizárólagos használatra rendelkezé­ sünkre állt a hotel medencéje, illetve bowlingpályája. így választása szerint ki egyik, ki másik kedvtelésnek hódolhatott kedélyes borszürcsölés mellett vagy éppen egy jól habzó sör társaságában, amely egyáltalán nem könnyítette meg a másnap reggeli felkelést. Ennek termé­ szetesen inkább a késői lefekvés mintsem a megízlelt bor vagy sör minősége volt az oka... A második nap szintén nem hagyott időt az unalomra, hiszen folytatódtak a kommuniká­ ciós tréningek, elhangzott a fentebb említett szakmabemutató előadás valamint különleges lehetőségként adódott számunkra, hogy kisfilmek készítésében vegyünk részt. Ennek apro­ póját a Diák Hitel Központ Zrt. új kampánya képezte, amely ún. „lúzer” helyzeteket bemu­ tató kisfilmeken keresztül szeretné „felnyitni a hallgatók szemét” a hitelben rejlő anyagi lehetőségekre, amellyel gyakorlatilag azt az időt spórolják meg, amelyeket számukra is kelle­ metlen munkák elvégzésével töltenének; vagy éppenséggel a felvett összeget felelőtlen módon szórakozásra és hamburgerre költenék - a ta­ nuláshoz szükséges eszközök helyett. A felada­ tunk elsősorban a hallgatói élethez kapcsolódó kellemetlen helyzetek közül egy, általunk esetlegesen átélt eset megfilmesítése volt. A technikai hátteret, azaz a filmezéshez szükséges eszközöket, vágást, hangosítást biztosították számunkra. A kész filmeket elkészítésük után feltöltötték a kampány részét képező internetes oldalra, ahol szavazás tárgyává tették a fő­ nyeremény elérését a legjobb kisfilm készítői számára. E tárgyban így négy kisfilm készült el a csapatok jóvoltából, amellyel maradandót alkotva emlékezetessé tettük az elmúlt két nap eseményeit. A rendezvény összességében egy rendkívül kellemes, hasznos, ismeretekkel teli program­ nak bizonyult. (A kisfilmek megtekinthetők a wwwnemvagyokluzcr.hu weblapon.) Fábián Beatrix kilencedik oldal �A szociális bolthálózatról Beszélgetés Horváth Attilával és Schlett Andrással Az előző számban olvashattatok a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetke­ zetek Szövetségéről, a szociális boltháló­ zatról és a közelünkben található üzle­ teikről. Tevékenységük, céljaik példaérté­ kűek és követendők, s remélhetőleg nem utópikusak. Egyetemünk két oktatójával, Horváth Attila és Schlett András Tanár Úrral beszélgettünk a „jelenségről”. - Mi a véleményük ezekről az új típusú üzletekről? - Horváth Attila: Remek kezdeményezés. Kicsiben a korábbi Hangya Boltok Szövetke­ zetét hozzák vissza, mely azt akarta kiküszö­ bölni, hogy a termelő és a fogyasztó között a kereskedő túl sokat tegyen az árukra. - Schlett András: Valóban, Magyarországon 1889-ben indult útjára a Hangya szövetkezet, melynek fő célja az volt, hogy kivédje az amerikai kukorica és búzadömping pusztító árlenyomó hatását és elhárítsa az áru-uzsora pestisét. Ez azt jelentette, hogy a spekulánsok kivonták az árut a piacról, ezzel okozva hiányt, majd erre visszahozták a terméket, persze már uzsora-áron. Az évek előrehaladtával 19O-re 700.000-re nőtt a Hangya-tagok száma, s 30 konzervgyár és 400 üzlet tartozott közéjük. - H. A.: Nem az volt a cél, hogy minél nagyobb liasznot hajtsanak. Egészen minimális profit volt a termékeken, s azt is arányosan osztották szét a tagok között, míg a vásárlót is olcsó és jó minőségű áruval látták el. A mostani törek­ vések is ebbe az irányba mutatnak, a hazai gazdaságot támogatva. - Anti rá is fér. Laikus szemmel is könnyű észrevenni, hogy egyre kevesebb a kiskereskedő, alig találni már nem valami üzletlánchoz tartozó vegyesboltot, s mi, vásárlók is inkább felkeressük a hiper-szuper marketeket, hogy kedvezőbb áron vásárolhassunk. — S. A.: Igen, sajnos az elmúlt évtizedekben roltamosan megváltozott az ország kereske­ delmi liálózata: nemcsak az élelmiszerekkel való kereskedés terén nyíltak nagyáruházak, hanem megjelentek a különféle szaküzletek is. Egymás konkurenciái lettek, gyilkos árversenyt elő­ idézve, mely nekünk, fogyasztóknak kifeje­ zetten jól jön, de a kiskereskedőket teljesen lesöpri a piacról, s szintén kellemetlen helyzetbe hozza a termelőket. Tőkeerejüknél fogva tel­ jesen átrendezik a települések kereskedelmi térképét: teremtenek 50-100 munkahelyet, de legalább kétszer ennyit szüntetnek meg köz­ vetve azáltal, hogy a helyi kereskedőket tönk­ reteszik. Ez azért is hatalmas probléma, mert így azokat a lokálpatriótákat lehetetlenítik el, akik aktív szereplői a városi közéletnek, támogatói a helyi rendezvényeknek, kulturálisés sporteseményeknek, s míg a multik kiáramoltatják a megszerzett profitot az országból, ők a saját környezetükbe, településükbe invesztálták. - H. A.: Azonban az utóbbi időben egyre több áruházban találkozom kiemelten, címkével el­ látott magyar termékkel, s nem messze tőlünk is, minden vasárnap hazai termelők kínálják portékájukat a piacon. A magyar termékek tizedik oldal sokszor sokkal jobbak, mint az import áruk. A 80-as években egy ideig lebecsülték a magyar termékeket, aminek nem sok alapja van: nyilván trópusi gyümölcsök termesztésével felesleges próbálkoznunk, de a magyar gazdaság párat­ lanul jó. Sosem felejtem el, amikor hosszabb ideig kint voltam Németországban, hogy mennyire vágytam a magyar paprika zamata után. Nagyon sok és jó minőségű földdel rendelkezünk, az összes európai ország közül kiemelkedünk. Csak Dánia rendelkezik hasonló mennyiségű, de nem ilyen jó minőségű ter­ mőfölddel. - Én is azt tapasztalom, hogy a mi gyümölcseink, zöldségeink páratlanok. Azonban ennek tudata sokszor kevés ahhoz, hogy ne egy olcsóbb, szebb csomagolású „konkurenst" válasszunk. Ilyenkor csak az győz meg, hogy a magyar gazdaságot támogatom vásárlásommal. Sok kicsi, sokra megy... Egy jó reklám, szebb, vonzóbb csomagolás, tudatosabb vásárlók azonban sokat segítenének. - S. A.: A „tudatos vásárló” fogalma sajnos jelenleg kimerül a „homo consumens” elneve­ zésben, ez azt a vásárlóréteget lakatja, melynek életformájává vált, hogy a reklámújságokon ke­ resztül, állandóan figyeli az akciókat, s a hétvégi kirándulást egy nagyáruházban tartja meg. Sokszor ezért még - a különböző törzsvásárlói programok keretében - meg is jutalmazzák. - H. A.: Igen, jó reklámmal, marketinggel, talán tetszetősebb csomagolással ki kéne emelni a hazai árukat. Sajnos, a nagyáruházak az egy­ mással való versengésben annyira alámennek az áraknak, hogy mindenki mást kiszorítanak a piacról. - S. A.: Igen, mert megvan nekik a biztos tőkéjük, a biztos háttér, mellyel ezt megtehetik. Nagy károkat okozva azonban. S a termelők igazából nem sokat tehetnek: helyzetükből és a piaci viszonyokból adódóan árelfogadók, az ára­ kat a keresleti oldal liatározza meg. A legtöbb esetben sok kistermelő áll szemben egyetlen felvásárlóval. A szerződésük köti őket, a telje­ sítés azonban problémákba ütközhet. - Sajnos, a mezőgazdaság ezért ingoványos talaj: az időjárás, kiszámíthatatlan. - H.A.: Evről-évre egyre melegebbek a nyarak. Meg kellene próbálni alkalmazkodni e változá­ sokhoz: át kellene állni az öntözésre, mely lehetne az árvízvédelemnek a mellékterméke. Másrészt szárazságot és aszályt jobban tűrő növényeket is termeszthetnének, hiszen tőlünk délebbre, melegebb égliajlaton is van mezőgaz­ daság, ott is boldogulnak valahogy. Persze, mindez főleg pénz kérdése. - S. A.: Nehéz helyzetben vannak a gazdák, az élelmiszer-vertikumban a termékpálya két vé­ gén álló fogyasztók és az alapanyagot előállító mezőgazdasági termelők alkupozíciója a leg­ rosszabb. Ok „kicsik”, nem mobilak és informálatlanok, míg a kereskedők, illetve az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások nagyok, árukészletük mobil és természetesen jól infor­ máltak. Ok diktálják az árat, ezáltal olyan veszteséget okozva, mely egész gazdaságokat tesz, tehet tönkre. - Lehet, hogy naiv a kérdés: de akkor meddig lesz még magyar mezőgazdaság? Meddig tartanak ki a gazdák? Hogyhogy nem mondják azt, hogy elég volt, nem csinálom tovább, mert beleölök időt, pénzt és energiát, s még örülök, ha a befektetett tőkém megtérül. Ráadásul bármikor elverheti a jég a termést, jöhet aszály vagy ár, és vége. - H. A.: Azért nem olyan könnyű a váltás, a magyar parasztember elkötelezte magát, álta­ lában generációról-gcnerációra öröklődnek a földek, a gépek. Legfeljebb csak akkor hagyja ott a földjét, lia már menthetetlenül tönkre­ ment. - Emlékszem még, anno a magyar állam- és jogtörténet órákon is beszéltük, hogy a szövetkezetek jelentése mennyire pejoratív tartalmat nyert és mennyirefélreértelmezett az eredetihez képest. - S. A.: A kommunizmus időszakában erő­ szakos úton kialakított sztálinista kolhozmodelleknek - melyeknek egyáltalán semmi köze nem volt a nyugati típusú szövetkezetekhez az lett az eredménye, hogy a rendszerváltáskor csak egy jelszót lehetett a politikai vereség kockázata nélkül kimondani: Le a szövetke­ zetekkel! Az első években a Zacsek Gyula MDF képviselő kezdeményezésére létrejött, ún. MDF-piacoknak jutott a szerep, hogy felve­ gyék a küzdelmet a lánckereskedelemmel. „Ha lehet, kérnénk egy zacsek krumplit!” - humo­ rizáltak a képviselővel politikai ellenfelei. A Nyugat-Európai szövetkezetek, melyek mintá­ jára gróf Károlyi Mihály is kialakította Magyarországon a szövetkezeteket - fűzi bele Horváth Attila Tanár Úr, általában egycélúak voltak: a gazdálkodási folyamat egy-egy moz­ zanatát egyesítették, kicsit egyensúlyozva a monopol helyzetüket. - Manapság miért nincsenek ilyen törekvések? lágy csak nem hallani annyit róluk? Pedig mennyivel egyszerűbb lenne több gazdának összefogni és közösen megvenni a gépeket. Nyilván problematikus a használatuk, ha mindenkinek egy azon időben kell aratnia, de ezt ki lehelne küszöbölni azzal, ha más időben érő terményeket vetnek. - H. A.: Szerencsére erre nyugodt szívvel rácáfolhatok: nemrég a közvetlen környe­ zetembe volt szükség ilyen szövetkezet alapító okiratának megírására, s örömmel mondha­ tom, hogy azóta is jól működik a dolog. Remélem, mások számára is példát statuálnak és minél többen követik őket. S végezetül álljon itt Schlett Tanár Úr tan­ meséje: egy svájci szálloda alkalmazásába vesz egy magyar menedzsert, aki lelkesen nekifog munkájának: felbontja a drága beszállítói szerződéseket, az eszközöket, alapanyagokat a globális piacról szerezi be, ezáltal jelentős költség-minimalizálást végre­ hajtva. Ragyogó arccal megy az igazgatóhoz referálni, aki viszont hadvész ülte képpel fogadja: Barátom jegyezze meg: én itt élek ebben a városban, ebben a kantonban és országban. A beszállítóim és az általam be­ fizetett adókból működik a város, a kanton és az ország, ezért először azt nézem, mit lehet venni a városban, majd a környéken, a kantonban, illetve Svájcban. Ettől ilyen erős és magabiztos a mi országunk. Mikola Orsolya �A katolicizmus a fejlődő országokban Az Apostoli Szentszék tevékenységét vizsgálva az elmúlt időben azt vehetjük észre, hogy a Vatikán egyre többet foglalkozik a fejlődő, főként afrikai államokkal. Ez különösen igaz a nagy elődje, II. János Pál méltó követőjének bizonyult jelenlegi egyházfőre, XVI. Benedek pápára. Ennek a növekvő érdeklődésnek a hát­ terét kísérlem bemutatni a következőkben. A jelentős hagyományú egyházak között is ki­ emelkedő szerepet követel magának a harma­ dik világ vallási meghódításában a keresztény­ ség, ezen belül is mindenekelőtt a Római Katolikus Egyház, amely már ma is, és egyre erősödő módon a Föld legnépesebb, szervezett vallási közössége. Sőt, azt is megkockáztat­ hatjuk, hogy mindközül a legnagyobb szerve­ zett közösség. A Katolikus Egyház számára történetének kezdete óta a mai napig rendkívül lényeges, hogy az igaz hitet elterjessze az egész világon; perspektívájában a világ valamennyi nem katolikus hívője, de a vallástalanok is úgy jelennek meg, mint potenciális egyháztagok. Bármennyire is frázisként hangzik, de a kato­ licizmus számára minden egyes ember fontos. Noha a harmadik világ lakóinak megtérítésével konkrét hatalomra vagy pénzügyi nyereségre nem tehet szert. 'Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy mindig is a segítségben lesz a legnagyobb üzlet. Biztosak lehetünk abban, hogy aki az adományok céljukhoz való eljut­ tatásában segédkezik, illetve azok szétosztásánál bábáskodik, soha nem fog rosszul járni. De a szerény és igazságos haszon nem tagadható meg attól, aki nemes ügy mellett áll. És ne legyenek kétségeink, az Egyház mindenkori legfőbb vezetése jóval nagyobb távlatokban gondolkodik annál, mintsem, hogy az adott pillanatban learatható, hosszútávon meglehető­ sen csekélynek tetsző haszon motiválja tetteit. Hihetetlen alapossággal kiépített szervezettsé­ gének köszönhetően már korunkban is a leg­ erősebb egyházi szervezet, tehát nem szorul rá az értelmetlen haszonszerzésre. Éppen ezért mindent meg kell tenni az egyházi hierarchia sérthetetlenségének megvédése érdekében, hi­ szen ebben rejlik az Egyház igazi ereje. Nem meglepő statisztikai adat, hogy amíg a fejlett világban a katolikusok száma az USA kivételével gyakorlatilag nem nőtt, addig jelen­ tős mértékben emelkedett Afrikában, ahol napjainkban a legnagyobb a katolikus hitre tér­ tek száma. Ezzel szemben az iszlám követőinek száma a fejlődőnek nevezett világrészeken kívül és főként Európában, illetve Észak-Amerikában is növekszik. Énnek két legfontosabb útját a bevándorlások, valamint az áttérések jelen­ tették. Nem kérdéses, hogy ezeket a folyama­ tokat már nem egyszer megbánták az elmúlt egy évtizedben a fejlett államok polgárai. Igaz ugyan, hogy általában csak primitív előítéletek és megkérdőjelezhető média-akciók okán vál­ totta ki az iszlám a „művelt” Nyugat megbékíthetetlen, minden bizonnyal még évtizedek múlva is visszaköszönő ellenszenvét. Ma már jóformán lehetetlen lenne megmagyarázni, hogy az ismert 2001. szeptember 11-i esemé­ nyek esetleg valóban iszláinhitű terroristák műve, de a hangsúly az első szó helyett a másodikon van. Terrorizmusukból táplálkozott a hitük, nem pedig fordítva. Látnunk kell, hogy a vallásokkal szembeni előítéletek legfontosabb forrása a média. Amit mi, az európai-amerikai kultúrkör tagjai, a világ egyházairól tudunk, azt szinte kizárólag a tele­ vízióból és a rádióból, illetve a mindenkihez eljutó magazinokból tudjuk. Tetteikről, műkö­ désükről, felépítésükről, de sok esetben tanítá­ saikról is kizárólag azt tudhatjuk meg, amit tudatni akarnak velünk. Példaként elég meg­ említeni a már említett sztereotípiát a terro­ ristanevelő, erőszakot hirdető iszlám vallásról. Holott az iszlám hit öt pillére a következő: a hit lényegének (Egy az Isten és Mohamed az O prófétája) elfogadása és megvallása, napi ötszöri ima, böjti hónap megtartása, mekkai zarán­ doklat, kötelező jótékonykodás. Ez sok minden­ nek nevezhető, de erőszakosnak nem. Kiemel­ kedő fontossággal szerepel a próféta tanításá­ ban a szent háború eszméje, vagyis a hit védelméért és tévesztéséért folytatott állandó küzdelem, amely a propaganda „áldásos” tevé­ kenységének hála, mára az emberek döntő többségének elsőként jut eszébe az iszlámról. Ez a vallási fanatizmus eredetileg azt jelentette, hogy az igazhitűeknek szakadatlanul küzde­ niük kell a pogányság ellen, az egyistenhit kizárólagosságáért. A tévhitekkel ellentétben azonban nem irányul eleve a zsidók és a ke­ resztények elpusztítására, hiszen ők is Allah, az egyetlen igaz isten hívei. Tehát amíg nem ők támadnak az igaz hit ellen, életük háborítat­ lanságát biztosítani kell. Ezzel szemben a harmadik világban a média legveszélyesebb eszközei csak elvétve juthatnak el. így a fejlett társadalmak által ismert elő­ ítéletektől hemzsegő világ helyett, itt az em­ berek annak hisznek, aki odamegy hozzájuk, segítséget és perspektívát nyújt nekik. Ebben a tekintetben pedig a Római Katolikus Egyház misszionáriusainak tevékenysége messze a leg­ sikeresebb és leglátványosabb. Ennek köszön­ hetően a harmadik világ ma még rendkívül elmaradott államainak polgárai tömegesen keresztelkednek meg. Az említett folyamatnak hosszútávon több rendkívül fontos eredménye lehet. A perifériák társadalmaiban véghezvitt térhódításnak kö­ szönhetően a hívők tábora jelentős mértékben megerősödik. Ez az első távlati haszon a katolicizmus számára. Ez ugyan sokáig a sta­ tisztikák által közölt számokon kívül semmiben nem látszik majd meg, de később annál inkább kamatozhat az egyre nagyobb hátország által nyújtott biztonság és erő. Mivel az újonnan megtért társadalmi rétegek tagjai túlnyomó többségében fiatalok, vagy sok gyermeket vállaló családok, ezért elkerülhetetlen a Kato­ likus Egyház néhány évtizeden belül végbemenő nagymértékű megfiatalodása Ennek egyik előnye, hogy a sokak által — általában tévesen — az öregek vallásaként aposztrofált keresztény hit újra mindenki által látható módon a fiataloké lehet. És ez most már csak idő kérdése. Ehhez járulhat egy automatikus mó­ don lezajló strukturális és kultikus megújulási folyamat is. A tévhitekkel ellentétben erre nem hitbéli-dogmatikai kérdések tekintetében van szükség, mivel azok az Egyház szilárd alapját jelentik, nem szorulnak felülvizsgálatra, és változhatatlanok. A változtatásokra, frissítésre sokkal inkább a gyakorlat szorul rá. Az Egyház ezenfelül jól járhat egy másik ponton is. A Szentszék egyre kevésbé leplezett nemzetközi politikai és gazdasági tevékenysége során. Növekvő befolyásának szilárd hátteret biztosít a támogatására létrejövő új tömegbázis. Fölösleges megmagyarázni, hogy mire lehet képes egy stabil eszmerendszeren felépülő világszervezet, ha a Föld teljes lakossága egyharmadának vagy akár a felének megingatha­ tatlan támogatását bírja. Gyakorlatilag bármire. Ennek előszele már napjainkban jól érzékelhető. A Vatikán, a Pápa, vagy akár csak a bíborosok befolyása az Egyház legsikeresebb korszakait idézi. Az I. Vatikáni Zsinattól (1869-1870) kezdődött a modem felemelkedés időszaka, amely a rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus vezető, II. János Pál pápa ural­ kodásának idején csúcsosodott ki. Ennek a közel másfél évszázadnak a következménye­ ként alakult ki az az állapot, hogy korunkban a Katolikus Egyház soha nem látott eredmé­ nyeket érhet el. Mostanra pedig már azt is tudjuk, hogy mindez még korántsem jelenti a végállomást az egyházi terjeszkedés folyamán. Végül meg kell említeni a gazdasági vonatko­ zást is, amelyben találkoznak a hit szempontjai az anyagi szükségletek kérdésével. Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a sok millió újonnan megtért hívő, sok millió potenciális fogyasztó megjelenését is jelenti egyben. Mert a vallás is egyfajta árucikk. Mindössze az a kérdés, hogy maga az árus hisz-e abban, amit kínál, esetleg csak saját hasznára tekint. Szerencsére a katoli­ kus hit, és az Atya Isten szolgálatát hivatásuk­ ként választók túlnyomó többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. Az Egyház fenntartása igenis pénzbe kerül itt a Földön, még akkor is, ha erről sokan inkább szemérmesen hallgatni szeretnének. A papok ellátása, a szegények tá­ mogatása, a kórházak és más intézmények fenntartása, a látványos szertartások, illetve a civil államok vezetőit megillető körülmények másolása mind-mind nagy összegeket emészt fel. De a kegytárgyak eladásából, a turisták fogadásából, a saját márkanévvel megjelentetett termékekből, illetve a zarándokhelyek fenntar­ tásából származó bevételek valamelyest ellensú­ lyozzák ezeket a kiadásokat. És nem kétséges, hogy hosszú távon a ma még a „harmadik világnak” számító fejlődő társadalmak igaz hitű, vallásukhoz a nyugati embernél sokkal inkább ragaszkodó, újonnan megtért hívei fog­ ják a legnagyobb anyagi áldozatokat hozni sze­ retett Egyházuk érdekében. Teleki Levente tizenegyedik oldal �Az E-vangélium, és aki mögötte van Beszélgetés Horváth István Sándor atyával „Istenem, csak most segíts meg! Még most, utoljára!” - mormoljuk magunkban szám­ talanszor vizsgák előtt. Ha sikeresen abszol­ válunk, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl rendszeresen imádKozunk, mert mégis mi­ lyen dolog az, hogy csak úgy kérünk a Jóistentől, s nem adunk érte semmit... Valahogy elfelejtünk imádkozni a minden­ napok szürkeségében, s talán pont ezt orvosolja az evangéliumi hírlevél. Már közel egy éve érkezik meg internetes postalá­ dámba minden hajnalban, olyan öt óra körül az aznapi evangélium, majd az arra ref­ lektáló elmélkedés és az imádság. Sokáig azt hittem, hogy ezek sablon üzenetek s évek óta ugyanazokat küldik szét. Azonban ahogy teltek-múltak a napok, felfedeztem aktuali­ tásukat és kíváncsivá váltam, hogy ki áll mindezek mögött. így bukkantam rá Hor­ váth István Sándor Atyára. - István Atya, mióta készíti az elmélkedéseket a mindennapi evangéliumhoz? - Az e-mailcs c-vangéliumot 2004. július 9. óta küldöm mindazoknak, akik feliratkoznak. Az első hónapokban csak néhány százan kérték, de azóta jócskán gyarapodott a listatagok száma. Mostaná­ ban érjük cl a 20 ezres számot. Az első 5 hónapban csak az evangéliumot tartalmazta a levél, majd kibővült az elmélkedéssel és az imádsággal. Bár a liturgia rendjének megfelelően a hétköznapi evangéliumok évente ismétlődnek és a vasárnapiak is három évente, én azonban minden alkalommal új elmélkedést írok és az imádság is változik. - Honnan származik az ötlete egy ilyen - ingyenes szolgáltatásnak? - Magam sem tudom, valahogyan kipattant a fejemből. Talán a Gondviselés rendezte így, hogy ezáltal is sok emberhez eljusson a mindennapi örömhír. - Hajnalok hajnalán Ön küldi szét? - Sokan gondolják ezt, de a valóság egy kicsit más. A küldést egy számítógépes program végzi, de nekem kell gondoskodnom róla, hogy legyen mit kiküldeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldendő evangéliumot, az elmélkedést és' az imádságot feltöltöm előzetesen egy adatbázisba. Mindig na­ pokkal, hetekkel előre dolgozok. Ennek köszön­ hetően senki sem veszi észre, ha például napokig nem vagyok intcmctközelbcn, mert az e-mail ak­ kor is elmegy mindenkinek a szokott időben. - Ön hol tevékenykedik? - A Szombathelyi Egyházmegye papja vagyok 1994 óta. Jelenleg Zala lövő varosában és a Kör­ nyező falvakban látom cl plébánosként a lelki­ pásztori teendőket. - Milyen indíttatásból lett pap? Innocent Bystander Kovács Kettő János, vagyis angolul John 2 Smith, asztrofizikus, főállásban autóbuszvezető (a NASA-nál túljelentkezés volt) összeszorult gyomorral vágott neki a napi műszaknak. Mióta New Yorkba költözött, folyamatos rettegésben él. Ez a város nemcsak zsúfolt, de még veszélyes is - főleg a tömegközlekedésben utazóknak. Mert tegnap is mi volt? Az a rohadt pók­ ember telchálózta az utat két felhőkarcoló között, mikor doktor Octopusszal liarcolt és ezzel megakasztotta a főutcán a forgalmat teljesen. Persze ilyenkor az utasok meg nem a baj okozóját, hanem a buszvezetőt kezdik cl szidni. De hát mit tehet ő róla? Pedig a buszvezetés még a jobbik meló a NY-i tömeg­ közlekedésben. Itt kevesebb az esély rá, hogy az aszfalt rászakadjon az ember fejére, mint a metrónál. Mert ott is van ám élet! A szcllcmirtók folyamatosan újabb cktoplazma-fészkckct találnak az elfeledett metrójáratokban, a csator- Merre visz a jogi diploma? Diplomás kiútkeresés a Karrier Iroda tréningjével Szeptember és október hónapban végzett kutatást a Karrier Iroda, amelyben 275, jogi karunkra járó vagy záróvizsgázó hallgatót kérdezett meg elhelyezkedni elképzeléseikről. Röviden összefoglalva azt tapasz­ taljuk. a bejáratott jogászképckből nehezen tud kilép­ ni a fiatal hallgató - egyetlen kivétel a közigazgatás. Mielőtt az eredményeket jobban megvizsgálnánk, es­ sen pár szó az előzményekről és magáról a vizsgá­ latról. A jogászi pálya telítettsége miatt egyre égetőbb kérdés a jogi tudás egyéb területeken való alkal­ mazásának lehetősége. Egyre nagyobb feladat liánul a jogászokra egyéb területeken is. A lullgatók ilyen iranyti hajlandóságára is kíváncsiak voltunk. A kérdőív online és papír alapon Is kitölthető volt: a résztvevők leginkább a 4-5. évesekből, vagyis a 2010ben vagy 2011-ben végzők közül került ki. A kérdé­ sek két nagy csoportra oszthatók: először arra kértük a kitöltőt, 1-10-ig pontozzon néhány lehetséges mun­ kahelytípust, attól függően, mennyire dolgozna ott szívesen. Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a kis és nagy ügyvédi iroda, a közjegyzőség, a pénz­ ügyi- és bankszektor, egyéb hazai cs multinacionális cégek, saját vállalkozás és külföldi munkalehetőség ezeket osztályoztattuk a szerint is, ha jogi vagy nem jogi munkát kellene végezni. A második blokkban az tizenkettedik oldal egyetemi évek alatti és a diploma utáni tanulási hajlandóságot kérdeztük. A különböző szakterületeket vizsgálva első liclycn az igazságszolgáltatás zárt. 7,08 átlagpontja után a köz­ igazgatás és a nagy, nemzetközi ügyvédi iroda kö­ vetkezik 6,76 és 6,72 átlagponttal. Ezeket követi a közjegyzői feladatok ellátása (6,69). Az alsóbb osz­ tályok élén a hazai cégjogi képviselete van (6,58), azt követi a saját vállalkozás (6,16), maid a nemzetközi vállalat jogi képviselete (6,09) és a Külföldi munka­ vállalás (55). A sort a pénzügyi- és bankszektorban végzett jogi munka iránti vágy záija 4,77 pontát­ laggal. A nem jogi munkakörök csak ezután jönnek: a legtöbb pontot a külföldi munkavállalás érte cl (4,76), legkevesebbet a kis ügyvédi iroda nem jogi alkalmazotti munkaköre (3,03). A megadott adatok - Csak azért, mert úgy éreztem, hogy a ió Isten ezt kívánja tőlem. E luvásnak engedelmeskedtem, citc mondtam örömmel igent. Azóta sem bántam meg, hogy a legnagyobb Ur szolgálatába álltam. - Mesélne néhány szóban magáról? - A papság életem lényegéhez tartozik, ezért ha magamról kellene mesélném, akkor arról beszél­ hetnék, hogy milyen örömeim vannak a papi élet során. De azt hiszem, hogy ez nagyon hosszúra nyúlna. Az c-mailcs c-vangclium küldést tartom a „hobbimnál?, de természetesen nem szórakozásról van itt szó. Szerencsés, ha egy pap „hobbija” egészen közel áll saját hivatásához és az Egyház küldetéséhez. Szeretném sok fiatalnak elmondani, hogy szívesen vállalják a papi hivatást, ha erre belső indíttatást éreznek, mert mind Istennek, mint az Egyháznak szüksége van papokra. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy csatlakozzanak, melyet Egyetemünk honlap­ ján keresztül is megtehetnek: az ismert www.jak.ppke.hu, aztan középen, a képek fölött: „Napi Evangélium”, két kattintás, és már olvasható is, pár gördítés, és ott a fel­ iratkozás. Csak azért, hogy ne csak a bajban imádkozzunk! Mikola Orsolya nákban mutánsok és vámpírok laknak, akikkel a Penge meg az a Hcllboy küzdenek egyfolytában és időnként óriás hüllők is bebontják a járatot, mikor kijönnek napozni a tengerből. Ha taxizna, akkor meg még durvább alakokkal találkozna. Hiszen mindenki hallott már a sikátorokról, ahol egyre csak eltűnnek az emberek, a csavargók - akiket az a Spawn vezet - pedig nem tudnak soha semmiről... Egyszer egy liavcija mesélt Jánosnak Európáról. Ott lehet jól élni. Arra nincsenek szuperhősök, meg szupergonoszok, csak egyszerű bűnözők és a fizetés is jóval magasabb. Sokszor azt kívánja János, bárcsak Magyarországon lehetne BKV igazgató... Kanta Balázs érdekes kérdése, hogy hallgatóink ugyanolyan szíve­ sen dolgoznának külföldön bármityen munkakör­ ben, mint ittlion például egy bank jogi osztályán. A második kérdéscsoportban kevésbé aprózódik el ennyire a válaszadók elképzelése. Arra a kérdésünkre, hogy hajlandó-c az egyetemi tanulmányok mellett kompctcnciafcjlcsztő vagy egyéb, kiegészítő képzés­ ben részt venni még a diploma előtt, 75,24%-ban igennel válaszoltak a résztvevők. A hallgatók felisme­ rik tehát, hogy a diploma megszerzése az első, de nem az utolsó lépcsőfok. A magas számú közigaz­ gatási preferencia átlagpontja pedig arra figyelmeztet mindenkit, hogy az állami szektorban elhelyezkedni vágyó hallgatók idén decembertől kötelezve lesznek a közigazgatási versenyvizsgára. A diploma utáni munkavállalás terén is megmutat­ koznak az igények. A kitöltők 62%-a tervez szak­ irányú továbbképzésen, 49%-a pedig doktori képzés­ ben részt venni. A lullgatók 41%-a pedig újabb diploma (szociológia, politológia, közgazdász stb.) megszerzésében gondolkodik. Sergő András Kérdőívünk kitöltői között a Szent István Társulat Justmianus Egyetemi Jegyzetboltjának egyenként 6.000,- Ft értékű könyvutalványát sorsoltuk ki. Nyerteseink: Ling Dániel, Móricz Anita, Kriskó Anett. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, nyereményüket átvehetik a Karrier Irodában! �Adatvédelmi piac A minap éppen tallóztam az utóbbi hónapban megjelent jogszabályok között, amikor megakadt a szemem az alábbi címen: „188/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet a közigazgatási liatósági eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megis­ merhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítésről". Ennek mindjárt az első §-a a következőképpen szól: „A közigazgatási hatósági eljárás irataiban az iratbetekintést kérő személy által meg nem ismerhető személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért (a to­ vábbiakban: anonimizálás), valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért a megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként 200 forint költségtérítést kell fizetni.” Meg nem ismerhető adatok megismerhetetlenné tételéért? Ez kissé elgondolkodtatott. Hát - a nyil­ vánvaló fogalomzavaron túl - az Adatvédelmi tör­ vény szerint nem csak a beleegyezésemmel lehet bármilyen adatomat másnak kiadni? De igen, to­ vábbá törvényi felhatalmazás alapján is. E felhatal­ mazás meg is történik a polgárok személyi adatai­ nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 17. § (1) tók-tón: „A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételek­ kel és korlátok között - a polgár, illetve jogi sze­ mély és jogi személyiséggel nem rendelkező szer­ vezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalap­ jának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak. (2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoporto­ sítás szerint szolgáltathatók: a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről); b) természetes személyazonosító adatok és lakcím­ adatok, állampolgárság, családi állapot, a házasság­ kötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésé­ nek helye, a nem, a nyilvántartástól való kikerülés oka, helye és ideje; c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazo­ nosító jel; d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre? Ezt a kön tovább bővítik más szabályok - például a születési adatokkal is. Mivel a jogszabályban nincs szó mérlegelésről, vagy megtagadásról, való­ színűnek tartom, hogy a jogalap bánni lehet. És hogy mindez mennyibe kerül? A választ erre a 16^007. (III. 13.) IRM-McHVM együttes rendelet „a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásától teljesített adatszolgáltatásért, a kapcsolatfelvétel céljától való megkeresésért, vala­ mint értesítésért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról” adja meg, ahol is részletesen fel van sorolva, hogy milyen adatért mennyit kell fizetni. Hogy ezt meg vonzóbbá tegyék a cégek felé, egy alsó határt is megadtak a fizetendő díjnak. így ha valaki egy személyről akar adatot kérni, azért 2800.- (a KEKKH honlapja szerint már 3500.-), míg ha 100 emberről, akkor fejenként 560.- (a KEKKH honlapja szerint 730.-) forintot kell fzetni. Ahogy azt a nyugati országoktól hozott menta­ litás teszi: vásárolj többet és fizess kevesebbet. Aki meg nem szeretné, lia teljesen illetéktelen személyek szereznének tudomást családi állapo­ táról, vagy élettársi kapcsolatáról, csak fizessen... Kanta Balázs Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Azon szerencsések egyike vagyok, aki elmondhatja, hogy külföldi szakmai gyakorlat keretében tótekintést nyerhettem egy idegen ország különböző jogterületeire. Németország, Rhcinland-Pfalz, Wiesbaden. Erasmusos diák­ ként Mainzban kaptam ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy részt vehessek a Wiesbadeni Bíróság egy hónapos gyakornoki programján. Az ember azt gondolná, hogy az itthoni tapasztalatok alapján ez is a mindennapos akta­ olvasásról és tárgyalásra járásról fog szólni. Nem így történt. A szeptemberre meghirdetett gyakorlaton egy bírónő és egy bíró vezetésével 28 diák vett részt, köztük ketten voltunk magyarok, a többiek németek. Első nap megkaptuk a négy hét precíz beosztását. Mondanom sem kell, hogy pozitív meglepetés ért, liiszcn szinte mindennapra más program volt kiírva. Tárgyalásra utaztunk Rüdeshcimtó, előadást liallgattunk Wiesbadentón a családjogról, a fiatalkorúakra vonatkozó jogi szabályozásról, látogatást tettünk neves ügyvédnél, a Főügyészségen megnézhettük a bizonyítékraktárt, a lefoglalt fegyvereket, pénzt és drogokat. Ellátogattunk a Rendőr-főkapitányságra, majd a Rcndőriskolába is, ahonnan busszal kivittek bennünket a rendőrség közleke­ désrendészeti csoportjának gyakorlópályájára, ahol beülhettünk a tesztautókba és megtapasztalhattuk az ABS működését különböző sebességeknél. Bemu­ tatták a drogkereső kutyák munkáját is. Jártunk biztosítótársaságnál, börtön­ ben, nemzetközi ügyvédi irodában Frankfurtban és az Igazságügyi Orvos­ szakértői Intézetben, ahol holttestet is mutattak, és a különféle mérgekről és Átmenet Novella A nő a korlátnak támaszkodva állt, miközben az egyre sűrűbben feltámadó szél tóle-tólekapott ha­ jába. Bár tudta, hogy mindennek vége szakad egy­ szer, mégsem számított rá, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Szeme a távolba révedt, rozsdavörös hajá­ nak cgy-cgy tincse zabolátlanul csapdosott körülötte. Nem volt különösebben szép. Közép­ termetű, átlagos alkatú hajadon volt, akit minden­ ki idősebbnek vélt első látásra. E Itatást főként arckifejezése keltette másokban, az a megnyug­ vást sugárzó arc, amely csak nagyon idős, sokatlátott emberek sajátja, azoké, akik már a böl­ csesség ajándékára szert tettek. Mogyoróbama megértő szeme ismerősnek hatott mindenki szá­ mára, akivel csak találkozott. Bronzszínű szája korábban ifjúságának kifejezője volt, liangos és kihívó; ezt domború homlokának lágy ráncai tet­ tek idősebbé. Mára a száj megfakult, elcsende­ sedett, s csupán egy keskenyedő vékony szalag maradt a múltbéli húsos ajkakból. Fázósan összehúzta magán barna szövetkabát­ jának fel-fel libbenő anyagát, mely a szél növekvő a DNS vizsgálatról tartottak előadást. Mindenhol barátságosan fogadtak ben­ nünket és igyekeztek az adott jogterületet a lehető legjobban bemutatni, az előnyeivel és hátrányaival együtt, hogy a későbbiek­ ben a diákok könnyebben tudjanak dön­ teni. Tanácsokat adtak a vizsgákhoz és to­ vábbi szakmai lehetőségeket is ajánlottak az előbbrejutáshoz. Azt kell, hogy mond­ jam, a négy hét alatt sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Sajnos a ma­ gyar diplomával nem sokra megy az em­ ber külföldön, ebben az esetben Német­ országban, de aki teheti, mindenképpen vegyen részt egy ilyen külföldi szakmai gyakorlaton. Izgalmas, új ismeretekre tehetünk szert és talán kedvet kapunk, hogy végül mégis külföld felé orientálódjunk, és ott is elvégezzük a szükséges tanulmányokat. erejére önálló életre kívánt kelni, és várt. Bár nem kívánta a találkozást, tudta hogy elkerülhetetlen. Gondolatai nyugtalanul jártak körül cgy-cgy cmlékképet, akárcsak a szélben kavargó falevelek, tudatában annak, hogy ezek számára földi tar­ tózkodásának egyetlen tudati maradékai... Mély lelki vándorlásától a szemerkélő, apró cscppektón gyöngyöző csőre tért vissza, amely mintha kíván­ ságára mázolná cl az elmúlás fájdalmával átitatott emlék-maradványok élénk színű kis festményeit. A kabátja szövetén lassan átszivárgó víztől a hideg végigfutott a liátán, arcát s kaijait libabőr borította tó. Ellenállva annak a kísértő gondolatnak, hogy most nyomban elinaljon és elrejtőzzék a rá váró hideg és sötétség elől, figyelmét a lemenő nap fényében vöröslő tájra irányította. A helyszínnel továbbra is elégedett volt, az ő választását dicsérte: a kis parkban minden együtt volt, amely jellemezte s így megkönnyítette számára az elválást. Tekintete a fák mélyen ba­ rázdált törzsére esett, amely homloka redőihez volt hasonlatos. Haja, szeme, szája a színpompás avar kevert rőtjét, sárgáját s barnáját idézte. Az eső­ cseppek s az azokat felváltó enyhe meleg szellő hangulatai változásának voltak tanúi. A táj ő maga volt egész valójában... Lassan, kopogó léptekkel közeledett akinek érke­ zését várta. Lelke korábbi izgatottsága, félelme kiváltotta háborgását a beletörődés csendesítette le. Mihalics Vivien s immár készen állt a találkozásra. A parkbéli lámpa sárga fénykörétón megjelent az, aki felvált­ ja majd a természet örökkévaló törvényének megfelelve. A férfi közelebb érve az ismerős kéz­ fogással köszöntötte, s a nő végigmértc a hosszú évezredek során mit sem változó külsejét. Az érkező barátságos arckifcjczésscl bírt, amelynek mélyén a világoskék szempár fgyek, amely hason­ latosan a nőéhez mély bölcsességről árulkodott. A férfi fehér szakálla, akárha prémes kabátja folytatása lenne, övezte egészségesen pirospozsgás arcát. Termetén látszott, hogy erős, egészséges, széles váltakkáI és makacs áliával kitartását jelezte a külvilágnak, kegyetlen szája a csontig hatoló hideg érzését keltette. Mindketten tudták, itt az idő. Szavak nélkül is értették már egymást, s ha évente rövid időre kellett is találkozniuk, az örök idők óta fennálló gyakorlat nem követelt meg semmilyen szóváltást. A nő csendesen liagyta, hogy a férfi a benne már csak halványan pislákoló erőt átvegye, hogy benne újra megerősödjön és betöltse rendeltetését. Az elcmycdt testet a férfi gyöngéden az avarra helyezte, hogy majdan újjászülethessen. Távoztában visszapillantott a nőre, s szokása szerint meg­ ajándékozta őt az első hópelyhek pulu takarójával. Fábián Beatrix tizenharmadik oldal �Boldog születésnapot Budapest! Mi a véleményetek a városi létről? Én szeretem. Tetszik, ahogy nyüzsgünk, ahogy lótunk-futunk ügyes bajos kis dolgaink után, ahogy gyönyör­ ködünk cgy-cgy pazar kirakatban, ahogy örülünk amikor bejön valami új, valami csillogó nyugati... Szeretem a város színpompás forgatagát. Tudomtudom, hogy más város is modem és szép, de nekem mégis sokat jelent, hogy itt lehetek, és az ország szíve azért mégiscsak itt dobog! Most persze van is okom, hogy ezt leírjam, ugyanis hazánk fővárosa, Budapest a napokban ünnepli születésnapját. November 17-én lesz 136 éves kedves városunk. Most duplán is körülnézek jártamban-kcltcmbcn, hiszen ez nagy idő egy város életében. Szemembe gyűjtöm szépséges látképét, feltérképezem minden kis szegletét, amit Petőfi már nem láthatott, de Arany János még örülhetett neki. Mennyi-mennyi történelmi örökséget őriznek az ódon falak, mi mindennek voltak tanúi a közel másfél évszázad során! Honfoglalásunk ezredik évfordulója, a századforduló, két világ­ háború, egy' szabadságliarc, egy' ezredforduló... * November 17-ét 1991 tavaszán nyilvánította Buda­ pest Főváros Közgyűlése Budapest születésnap­ jává, ugyanis 1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet. Budát és Óbudát. Azt nem tudom, hogy mennyire tudja egy átlag fővárosi Budapest történelmét, de egy egyetemistának igazán illik ismernie. íme hát: A város első főpolgármestere Ráth Károly volt, polgármestere pedig Kammermayer Károly. A város fejlesztéséért báró Podmaniczky Frigyes felelt, aki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt az egyik vezetője. Ez a szerv sza­ bályozta a Duna budapesti szakaszát, megépítette a rakpartokat, közraktárakat, hidakat emelt, szabályozta a főbb útvonalakat. 1870-ben Lcchncr Lajos megnyerte a városrende­ zésre kiírt pályázatot, innentől olyan volt a város, mint ma: csupa-csupa építkezés... Persze némine­ mű különbség azért van. Lcchncr Lajos munkál­ kodása alatt kiszélesítették az utakat, meghosszab­ bították őket, az Andrássy utat 1871-ben kezdték cl építeni. A Margit-híd is ebben az időszakban Túlvilági fények Itáliában Turner-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum újra előállt egy olyan kiállítással, ami hiánypótlónak bizonyul Magyarországon, mivel Tumcrrel a magyar közönség most találkozliat első ízben önálló tárlaton. Az angol Joseph Mailord William Tűmért a 19. század, sőt, talán az egész művészettörténet egyik legje­ lentősebb tájképfestőjeként tartják számon. Tiimer egész életében harcolt azért, hogy a tájképfestészetet a festészet témáinak rangsorában elő­ kelőbb helyre juttassa. A kor ízlése szerint ugyanis a történeti témák kelendőbbnek mutatkoztak. De ő, mint ünnepelt és rendkívüli üzleti érzékkel is megáldott művész megtehette, hogy ne csak a megrendelők igényeit elégítse ki, hanem támoga­ tókat szerezve saját inspirációit is alaposan kidol­ gozhassa. Véleménye szerint ünncpeltségénck egyetlen titka az „átkozottul kemény munka” volt. Korai tájképeire is lutottak a kortársak itáliai témájú művei, figyelte, tanulmányozta az olasz tájat már akkor is, mikor még nem is járt ott. Képei korai korszakában a vad, fenséges tájat áb­ rázolta, ahol a kék, szürke, s sárgás-narancsos szí­ nek játszották a főszerepet. 1819-ben végül eljutott Olaszországig, s rengeteg telerajzolt jegyzet­ füzettel tért haza Angliába, hogy vázlatait otthon dolgozza ki. A mediterrán napfény hatására képei kifényesedtek, vakító sárgás-fehéres színekkel dolgozott tovább. A kritikusok egy része pedig ezzel az új, szokatlan stílussal nem tudott mit kezdeni, s azzal jellemezték, hogy az olasz napfény incgvakította, és képeivel a közönséget is meg akarja vakítani. Festményei valóban szinte túlvilági színekben kezdtek tündökölni, s c fényáradat nagy újítás volt a korban. De Tumer mellé állt Anglia legnagyobb kritikusa, s ugyanígy tettek megrendelői is, aminek hatására még ötször elutazhatott álmai országába vázhtokat készíteni, benyomásait rögzíteni. Képeit utólag átdolgozta, s ezeknél az átdolgozásoknál csak fehér és sárga festéket vitt fel a vászonra. így' képei liatalmas fényáradatban kezdtek pompázni. Tűmért az ókori itáliai városrészetek ábrázolásánál is a modem város érdekelte: a korabeli élet az ókori örökség romjai mellett. Ezzel a civilizációk lianyatlásának tizennegyedik oldal és megújulásának körfolyamatát érzékeltette. Épületei, a várost ábrázoló tájképei pedig egyre elmosódottabbak lettek a folyamatosan és egyre intenzívebben kísérletező Tiirncr képein. Áz alkotások titokzatos ködben úsznak, s sokak szerint ezzel a sejtelmes bolyongással, tökéletes színkavalkáddal fogalmazta meg Velence titkának készült el és a tömegközlekedés is ekkor jelent meg - ekkor még sínen közlekedő lovaskocsik szállították az utasokat. Sorra nyíltak meg a hangulatos kávéházak, a New Tbrk, a Ccntrál, a Japán Kávéház, az Orfeum. 1884-ben megnyílt az Operaház, majd a város történetének fénypontja 1896-ban következett el, a milleniumkor. A főváros nemzetközi kiállítást szervezett a Városligetben, ahol bemutatták Magyarország kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra épült a Millenium Kisföldalatti és a Víjdahunyad vára is. Az Országhíz már olyan szépen clkészülőben volt, hogy az ünnepi ülést a kupolateremben tarthatták meg - az épületet egyébként 1902-ben avatták fel. En nagyon örülök, hogy a régi emberek szívükön viselték e város és lakóinak jövőjét. Szokták mondani, hogy ha az alagutat ma építenék, két év alatt bcomlana. Lehet benne valami. Hogy ren­ geteg milliárdba kerülne, az viszont biztos, pedig régen a kezdetlegesebb technikának köszönhetően azt hiszem, jóval költségesebb lehetett egy-egy ilyen beruházás. Persze akkor valódi szakértők álltak neki a munkának. Mindenesetre vigyázzunk örökségünkre, vigyáz­ zunk Budapestre! Hrecska Renáta korok művészeire is Itatással voltak, azt a célját is elérte, hogy a tájképfestészet, mint téma, előke­ lőbb megítélés alá essen. Monet például úgy fogal­ mazott, hogy „nyitott szemmel festő művész volt”. Tiimer tehát nem az az alkotó volt, aki egy „a korszak neves képviselője” címmel beérte volna. A legkeményebb munkával és nyitott lélekkel fel­ ismerte, hogy a táj mit kíván mondani, a természet és város hangulatát a végletekig meg tudta jelení­ teni. De mindezeken is túl, kísérletezésével kinyi­ tott egy kaput egy új irányba, mely kapun később sokan haladtak át saját útjaikat keresve. Aradszki Dea Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? lényegét is. A művész ars poétikaként fogalmazott úgy, hogy az atmoszféra az ő stílusa. S valóban a tomboló színekkel, a poétikus ködösség megjele­ nítésével a művész új ösvényeket taposott Ki a művészettörténetben. Rétegről rétegre vitte fel a titokzatos fényeket megjelenítő tónusokat, s ennek eredményeként a kép tárgya már szinte nincs is jelen. íme, az absztrakt művészet korai előfutára. Szüntelen tcclinikai újításai segítették kiemelni a művész hangulatát, kései képei nem is igazi tájak, csak Tiimer képzelet-szüleményei. Fcstőkéssel, ronggyal, ujjaival dolgozta ki műveit teljesen megszabadulva a művészeti kötöttségek­ től. Idős korára már szinte absztrakt képeket fes­ tett, nem törődve a kritikusok és a megrendelők véleményével. A teljes fclszabadultság érzékelhető alkotásain. A már szép vagyonnal rendelkező, de egészségi állapotában megromlott művész tudta, már nem indulhat újra útnak, viszont érzelmeit egyre inkább szabadjára engedve képei inkább alkotója lelkivilágát, mint a tájat ábrázolta. Tiimer művészete tartalmában, mélységében egé­ szen rendkívüli. Legradikálisabb újításai a későbbi Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod: 1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászon­ táskát, kosarat! 2. Taposd laposra, és gyújtsd szelektíven! 3. Komposztálj! 4. Javíttasd meg! Használd újra! 5. Cseréld el vagy add tovább! 6. Vásárolj piacon, és támogasd a helyi keres­ kedelmet! 7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 8. Válaszd a visszaválthatót! 9. Jáij könyvtárba, kölcsönzőbe! 10. Tegyél meg mindent, hogy ne árasszon el postai levélszemét! Forrás: HuMuSz Nulla Hulladék Program �Megtört ölelések Igazán, egészében Immáron ötödik éve filmkritikát igyekszem időről időre - hogy iól/rosszul-e ki-ki döntse cl maga kreálni rövidcbb-hosszabb tcíjcdclcmben, azzal a szándékkal, hogy felkeltsem az érdeklődést cgy-egy film iránt. Az még az én idcalista/naiv gondolat­ világommal is elég tisztán sejthető, hogy nem cgv Kivonta megjelenő egyetemi újság, néhol igencsak szűkös hasábjain kell megváltani a filmvilágot. De, idcalista/naiv gondolatvilágom lévén, szükségem van egyfajta küldetéstudatra, hogy mégis alátámasszam e nosszú évek során immáron megtisztelőén rovattá avatott cikksorozat létalapját. S mi is lenne ez az „alap"? Az alap a már említett idcalizmusmentcsség. Legalábbis annak minimalizálása. Magyarán szólva: nem fogom leírni és ajánlani/kritizálni a legújabb mega-giga produkciót, hiszen nyilván azt már meg­ tették előttem százan és fogják legalább ugyan­ ennyien utánam is. Nyitón ilyen jellegű alkotások tukmálására nincs is szükség, hiszen aki kíváncsi rá - abszolút legális formában természetesen - meg is fogja ismemi/tekinteni. És ez így természetes. Gondolná a gyakorlott olvasó: nyitón most jön a „viszont az un. szerzői filmeket nem ismeri senki, azokat mutassuk hát be" fordulat. De nem. Hiszen az ilyen típusú filmeknek is megvan a maguk fóruma, akik ilyen filmekre vágynak, tudatosan keresik őket és nem az én profán írásaim alapján válogatnának. Mi marad akkor a cél? Egyrészről a szerkesztőség 99,87%-ához hasonlóan írói ambícióim kiélése, ha kell, lia nem. Másrészről olyan filmek bemutatása, melyek nem feltétlenül a legnehezebben érthető, legclvontabb alkotások, liancm nemes egyszerűség­ gel, azon művek, melyeket esetleg kevesebb mozi­ ban vetítenek, kisebb visszlianggal, ám mégis olyan valamijük van, ami miatt érdemes nem tovasiklani felettük, mikor esti, esetleg délutáni programot keresünk. És ha ez már egy embernél célba talál, már megérte. (Ha pedig nem, még mindig marad nekem a „lia kell, Ka nem”-bői az utóbbi.) És a fordulat: mindennek ellenére most, kevéssé ugyan, de mégis váltanék. Almodóvart ugyanis nem kell tukmálni. A Megtört öleléseket nem kell bemutatni. Ha másért nem, Pcnélopc Cruzért végül minden férfiember megadja magát a könnyes, romantikus filmet váró hölgypartnere mozi-ajánlatára. Almodóvar ugyanis egyfajta megnyugvás- Nagy ritkán, mikor eljutunk egy filmjéig, képzeletben megveregetjük önnön vállunkat szerzői filmes műveltségünk ilyen bravúros kipipálásáért. Hiszen óranézegetés és asítozás nélkül végig tudtuk ülni, és megkockáztatom, egyszer-kétszer még cl is tudtuk nevetni magunkat rajta... huhh, hát ennél könnyeb­ ben nem is mehetett volna, és máris megvan a témánk egy füstös kocsmában egy sör melletti, igen elvont - jo jogászhoz méltóan kevés alapból sokat kihozó -beszélgetéshez. De. És mindig ott van az a kicsi, idegesítő de. Pcdro Almodóvar nem olyan egyszerű és Könnyed, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Persze még két héttel a bemutató után is hellycl-közzcl teltházasak az előadások, de tudjuk csak be ezt nyugodtan a letudandó tisztclctkömck. Ugyanis mit látunk a filmben? Kicsit elvont, kicsit kusza, kicsit vicces és olyan se füle, se farka befejezés... Kicsit értjük is, meg nem is. De ez még belefér, szerzői filmről lévén szó - gondoljuk ys belenyugszunk abba a kicsit nem értjük részbe is. És akkor megint csak: de. Itt van a történet lényege: pont azt a kicsi részt kell megérteni, hogy tudjuk úgy igazán élvezni, ne csak letudni, és örülni, hogy van egy ilyen populárisba hajló .művészfilm’ rendező. Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban „Egy kis néger gyerckkatona vérzáporos utazása a teljes civilizációs összeomlásban, a huszadik század végi Afrikában, Libériában és Sierra Lconében, ahol egyébként máig változatlan a helyzet? Az Afrika Volta ire-jének kikiáltott elefántcsontparti író Ahmadou Kourouma műve az „Allah nem köteles”. Egy afrikai kisfiiú elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, kisfiúhoz illő szófordulatokkal, szórakoztató beszólásokkal. Paradox az egész, liiszen ez a kölyök, akinek naplószcrií írásából ismerjük meg sorsát, amit Károm szótár segítségével fogalmaz (és akkor írja, mikor kedve van liozzá); beáll gyerckkatonanak, kap „kalast", meghúzza a ravaszt, és máris jön a ra-tta-tta-tta ...és ez jó, így van dolga neki is! Ha nehezen bírja a tempót, segítségül kapja a kábítószert, így bátrabban bolyong társaival a törzsi háborúk liatborzongato világában... és örül, hogy small-soldicr lett. A lakosság közben középkori sötétségben él, főhősünk anyját sem engedik megmenteni, mocskos, gaz európai orvosokkal... hiszen a varázslat, a varazsige az jobban gyógyít, ennek következtében elüszkösödött lába miatt élete nagy részét a „vaíagán csúszva” kell leélni, íriszen Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgok felett. És amúgy is, nagyon szép élete lesz a mamának Allah mellett, laa elhagyja ezt a helyet, ez a jele a sok szenvedésnek. A leg­ ijesztőbb, hogy időben nem is vagyunk olyan távol (1993-ban), és nem kitalációról van szó, hanem az író gycrckkatonák emlékezései alapján íija a regényt, amiért 2000-ben elnyerte a Renaudot-dfjat. A műnek érdekes a nyel­ vezete is, amit még a fordítás ellenére is izgalmas, számos különböző törzsi nyelv szavaival találkozliatunk. Emellett az író azt is meg akarta mutatni, hogy mennyire különbözik a párizsi francia nyelv attól, amit Afrikában beszélnek, ezt persze az eredeti nyelven olvasók érzékeltetik. Mindezek mellett „bennszülött afrikai fekete néger” káromkodásból is kapunk nagy adagot, amin sokszor - a történet ellenére - felnevetünk. De a végen rezignaítan megértjük, hogy Allah nem köteles méltányosnak lenni... „Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érttetten mondjam cl, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. Es mindenki húzzon el a jó büdös francba!" Zágon Örs Először is: a filmet összességében tessék nézni. Egy egész: történet, kép és zene. Nem alárendelt és nem eszköz, sőt megkockáztatom, a Megtört ölelések esetében mintha a történet lenne a másik kettő háttere. Mateo Blanco története esetében nem kell arra törekedni, hogy minden áron bclcprcseljük az elvárt film keretbe: egy ahpszituáció, abból kiboruló, a végén megoldódó konfliktus. Sőt. úgy se próbáljunk gondolkodni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy a megoldás az, hogy' nincs megoldás. Mateo Blanco (Luís Homar) története olyan, mint az élet. Egy sztori az életből, melyet találomra kira­ gadtunk belőle. Elvesztette látását egy autóbaleset­ ben, ráadásként látásánál százszor fontosabbat: élete szerelmét, Lénát (Pcnélopc Cruz). Ennek egy sze­ relmi háromszöggel fűszerezett körülményeit követhetjjik nyomon a filmben. Nincs eleje, nincs vége. Es lássuk te: egy ilyen helyzetnek az életben sem lenne se eleje, se vége. Legalábbis nem a tör­ ténetek megoldása szintién. Hiszen egy életnek nincs megoldása. Csak jól/rosszul megélt cs elmesélt történetei. És hogy a megoldás végül, a legcslegvégén jó lesz-e, mindenkinek magának kell ki­ alakítanál. A lehetőség ugyanis adott. Csak üljünk te egy moziba, és nézzük meg. Úgy igazán, egészében. Elvárások és túlmagyarázások nélkül. Ablonczy Zsuzsimul Találkozás a komolyzenével A komolyzene szó hal­ latán, biztosan sokan összerezzennek, azt gon­ dolják tőlük távol álló világ. Inkább akkor a rock, pop és az r ’n’ b. Be kell vallanom, én is ezekkel az érzésekkel tekintetem e zenei stí­ lusra. Azonban október 17-én a Művészetek pa­ lotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­ teremben részese voltam valaminek, ami megvál­ toztatta a véleményemet. Egy kedves barátom, aki többcdmagával időnként ellátogat cgy-egy hangversenyre, engem is meghívott, hogy töltsünk el együtt egy kellemes estet. Gondoltam, ha masért nem akkor a társaság miatt én is elmegyek. Otthonról elindulva elképzelésem sem volt, mire számíthatok. Nem értettem mi lehet izgalmas abban, hogy 2,5 órán keresztül hegedűket és brácsákat, fuvolákat és klarinétokat hallgassak. Végül megérkeztem a helyszínre. A többiekkel együtt bementünk a lungvcrscnytcrcmbe és elfoglalva a helyünket, vártunk. Megérkezett a zenekar, és Vásáry Tamás vezényletével elkezdték a koncertet. Ahogy ott ültem, és hallgattam a különböző hangszereket egészen belemerültem a zenébe. Égyszcrrc érdekesnek találtam a lialk. majd nangos, a gyors majd lassú váltásokat. Élvezettel figyeltem a művészeket és a karmester mozdulatait. A következő, amire figyelmes lettem, hogy bár csak néliány percnek éreztem az eltelt időt, mégis veget ér az előadás első fele. Mondanom sem kell, a koncert második részlete ugyan ilyen gyorsasággal ért véget. Egyszóval nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Pont az a kellemes érzés maradt bennem, ami azt sugallja, hogy hasonló programban máskor is részt kell vennem. Szóval, aki úgy érzi, hogy eddig meg nem volt bátorsága, hogy végigüljön egy koncertet, annak javaslom, legyen nyitott a változásra, minél előbb'tegyen szert saját tapasztalatokra. Ezen kívül kívánom, hogy leljen rá a zenében lévő értékekre úgy, ahogyan ezen alkalomból nekem is sikerült rátalálnom. Császár Adrienn tizenötödik oldal �Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-jAK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. Zene a humorban humor a zenében • Pázmány Szalon a humor, Haydn és a magyar nyelv jegyében • 2009« október 28« szerda este 18:30 A zene humora Vendég: KOVÁCS ANDRÁS PÉTER, humorista 2009. november 4. szerda este 18:30 Melyik zeneszerzőtől való a nemet himnusz? Beethoven? Brahms? Wagner? Ki tippelt Haydnra? Nyert. PÁZMÁNY SZALON A HAYDN ÉV KERETÉBEN 2609. november 25. szerda este 18:30 Zene és vers kapcsolata A film hnliina a rrnrrr A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: DR. HORVÁTH ATTILA SZILASI ALEX egyetemi docens zongoraművész A szalon vendégeit hiingancinnokkal lepjük meg! Helyszín: PPKE JAK, II. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082. Budapest, Szentkirályi u. 28. • A szalonba a belépés díjtalan. Információ: ablonczyzs@freemail.hu, uyekyb@gitiail.com, Pázmányos Programok (ÍMÍw-klub) tizenhatodik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 5. szám 2009. november 12. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Subject The topic of the resource Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. november 12. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (678kb+3458kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_5_20091112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_5_20091112 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Relation A related resource T00094 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8f5284ac94aaedfa41b58eb242dd181.jpg 99c5db149b0486604246680767b955f3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/25b47fa21b0e553e34861b8187dd0d60.pdf 933815d8c3bf43c918a13be180861286 PDF Text Text PP<E_iteX&t_>CII_4j2.OO‘11OO8 A PPKE-JAK legnépszerűbb lapja fafa »ITELET« e <ü A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE HALADUNK? Vita a jo^i felsőoktatás helyzetéről GÓLYATÁBOR 2009 KARRIER UTOLSÓ LÁTOGATÁS HAYDN ERASMUS PÁZMÁNY SZALON XII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. október 8. �Körbe, körbe, karikába! „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív 2 3 3 4 12 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 19 20 20 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Szívességet tenni egy barátnak, nem tartozik az élet legritkább jelenségei közé. Nyilván te sem vársz érte viszonzást, de azért persze nem utasítod vissza, ha ezt ő is meghálálja, amikor éppen neked van rá szükséged. Idegenekhez azonban kicsit máshogy áll az ember; legtöbbször akkor segítünk, ha nagy valószínűséggel kapunk is érte valamit, mondjuk egy másik szívességet. Csak, hogy ennek a viszontszívességnek nem kell feltétlenül ugyanattól az embertől származnia. A kanadai Courtenaz városban egy Michael Linton nevezetű munkanélküli fickó úgy gondolta, hogy a szívességeket rendszerbe is lehetne szedni, és létrehozta a Szívességbankot. A hazánkban már több helyen is működő KOR (Közösségi Önsegítő Rendszer) önkéntes munkára épül. Segítesz (szívességet teszel) az egyik tagnak, így ő jóváír neked annyi pontot, amennyit te a munkádért kérsz, így ő mínuszba kerül, te, pedig plusszba, amit „elkölthetsz” egy másik tagnál egy hasonló értékű szívességre (illetve a különbözetet kiegészítheted pénzzel). Eközben a megsegített személy a mínusz pontjai kompenzálása végett tesz egy szívességet egy harmadik tagnak, így előbb utóbb mindenki megkapja, ami neki Jár”. A pontokat a KÖR tagjai egy csekkfüzetben tartják számon. A beváltás nem időhöz kötött, azokat igény szerint bármikor felhasználhatod és a szívesség teljesítése is a te jóindulatodon múlik. A rendszer ennek ellenére hatékony, hiszen miért ne csinálnál meg valamit, amihez értesz és kedved is van, pláne ha ezért viszonzást várhatsz. Hogy milyen szívességek kerülhetnek szóba? Kihasználatlan képességeid neked is vannak, akkor is, ha most egy sem jut eszedbe! Például időd biztos van, és valaki nagyon hálás lesz érte, ha vigyázol 2 órát a húgára, vagy megszereled a számítógépét, mellyel komoly összegeket és időt spórolhatsz meg neki, te meg cserébe kapsz egy adag finom süteményt (úgysem ettél már hazai ízeket egy hónapja...), vagy megspórolhatod az albérleti konyhatakarítást. Ebbe a körbe tartoznak a kölcsönzések is. Óriási pénzeket lehetne megspórolni, ha a kedves jogász kollégák nem a kukába dobnák használt könyveiket, hanem kölcsönbe vagy örökbe odaadnák alsós KÖR tagoknak. Esetleg órai jegyzetek átadásával segíthetsz másoknak a vizsgára felkészülésben, cserébe valaki lehet elviszi a diplomamunkádat a nyomtatóba, vagy a kötőhöz, vagy elintézi a bevásárlást, amíg államvizsgára készülsz. További példa lehet a nyelv/táncoktatás, lakásfelújításnál segédkezés, fordítás, gépelés... A lehetőségeket egy nyilvános kereslet-kínálat listán tartják számon, melyből mindenki kedvére szemezgethet. Az ötlet kicsit a tökéletes (fenntartható) társadalmat idézi. Egy kulcsfogalom élteti, ez, pedig a BIZALOM. Vad idegen embereknek fogsz segíteni, azért, hogy egy másik tök idegen egyszer majd neked is segítsen. A rendszer ezért feltételez egy Közösséget így remek lehetőség ismeretségek kötésére, és a már régóta hiányolt alsós-felsős kapcsolat kialakítására. Mivel tutorként lenyomtam itt jó pár évet és megtetszett az ötlet, gondoltam kezembe veszem az irányítást, hogy mi is kialakíthassunk egy kis KÖR-t a Pázmány körein belül (ami természetesen nem záija külsős tagok csatlakozását). Ha felkeltettem az érdeklődésedet, légy szíves íij egy e-mailt a sarolltal@gmail.com címre! Akkor is íij, ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit felajánlhatnál, vagy nem érted a rendszer minden egyes pontját, ezen ugyanis segíthetünk. A részletszabályokat, házirendet, személyes találkozás során beszélnénk meg, addig is sok információt találsz a http://szivessegbank.hu/ oldalon. Horvátth Sarolta �Gólyatábor 2009 A tutor szemével Sötét van. Gólya, tutor és hökös, most (az egyszer) előbb keltünk a napnál. Mindenki dörzsölgeti még a szemét, de rutinos feleink már energiaitallal érkeznek. A gólyákat csak egy téma foglalkoztatja: ugye minket akartatok szivatni ezzel a reggel 6 órás találkozóval?! Megkapjuk a pólóinkat és a mindenkinek jól álló nyári sapkát, majd megjön Bömbi, a han­ gosbeszélő és beindul az élet. Legtöbben a névtanulós (Dóri a dán díler), vagy a méltán hírhedté vált „elefánt, pirítós, kávédaráló” játékot játszatjuk. A vonatát hosszú, de a Pázmány- Jogász- és egyéb indulók zengése nagyban feledteti ezt. És ezen a ponton abba is hagyom a lineáris elemzést, de kizárólag, mert magam is csak nagy nehézségek árán tudnám szétválasztani azt a négy napot, amit ebben a mámoros-szervezősrekedtre kiáltozós-csoport foglalkozós-reggelen ként furcsán kelős időben töltöttünk. Gólya, tutor és hökös így együtt. Olvastunk már olyan kommentárt Egyetem téri kollegáink tollából, hogy „ehhez képest az a Pázmányos gólya tábornak nevezett babazsúr...” Nos mi úgy vagyunk vele, hogy sok ilyen babazsúrt szeretnénk még. Pár nappal a tábor után, hangunk keresése közben jönnek elő ismét az együtt átélt élmények képfoszlányai: akadály verseny, strandolás, beatbox és Animál koncert, no meg az elmaradhatatlan és fergeteges bulik minden este. A tábor fénypontja számunkra a szokásos gólyaavatás volt. Fénypont, de nem csak mint írói pátosz, hanem mint az a pillanat amikor mindannyi megértettük, megéltük mi lyen is Pázmányosnak lenni. Hisz gólya, tutor és HOK-ös, nappalis és levelező, jogász és nemzet közis, akiknek ezek a külöbségek már mit sem mondanak, együtt zengi, hogy „csak a Páázmány, csak a Pááázmány, csak a Pázmány éjááááóóóóó”. Mi tutorok pedig nem is kívánhatnánk ennél többet. Csak megtaláljuk egymás arcát a tömegben, és fáradtan de boldogan mosolygunk. Köszönjük gólyák, köszönjük HOKI Ui: A „fenj' legyen veletek! Bárth Bertalan A hökös szemével Augusztus 30-án hajnalban a Déli pályaudvar „gödre” szokatlanul színes napra ébredt, volt benne néhány fekete (meghívottak), rengeteg izgő-mozgó narancssárga (gólyák), no meg persze a jó öreg zöld-fehér (tutor, hők) páros. A sok kis narancs számára nagy pillanat volt ez, hiszen ekkor találkoztak először azokkal az emberekkel, akikkel életük következő öt évében együtt koptatják (ha egyáltalán megtalálják) majd a gyakorlókat a Pázmány jogi karán. Es egyszer csak felharsant egy... megafon. Hangja egy csapásra rendet teremtett a káosz bán, és a „zöld-fehérek segítségével a „megsár gított” szerelvények lassan, nagyon lassan megindultak Fonyódliget felé... A hosszú vonatát, és a fárasztó szobafoglalás mellett, gólyáink azonnal megismerhették a tábor tulajdonképpeni lényegét, a tutorfoglal kozást, ezután pedig magát az „universitast” a „Ti vagytok Európa jövője!” 2009. július 9-12. között tartották Rómában az Európai Egyetemisták Találkozóját, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hívott össze, mintegy 1500 fiatal részvételével. Magyarországot harmincötén képviseltük az ország különböző egyetemi városaiból, a budapesti egyetemi lelkész vezetésével. A konferencia címe pontosan utalt a tartalmára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” - mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel. Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresz­ tényekként formálni azt a világot, amelyben ki­ ki mint diák, vagy tanár dolgozik. A konferencia fő lielyszínc a lateráni Szent János bazilika volt, ahol a nyitó szentmisét Marék Jedraszewski, poznani segédpüspök több mint száz pap koncelebrálásával mutatott be. A szent­ mise keretében ünnepélyesen hozták be vala­ mennyi résztvevő nemzet zászlóját, köztük a magyar trikolórt is. Nagyszerű felütés volt ez és felemelő, hiszen minden részvevő nemzet közös célja: a keresztény egyetemi élet kihívásaira adható válaszok töltötték ki a négy napos rendezvény minden percét. Minden nap a közös nyitó imádságtól az esti szentmiséig és buliig a nagy világtalálkozók fílingje volt érezhető. A több nyelvre fordított konferencia részvétele mellett azért minden zarándoknak volt alkalma Róma szépségeivel is megismerkedni - külö­ nösen, ha jártas vezetőre vagy profi útikönyvre talált segítségül. Azt mondani sem kell, hogy a júliusi Rómában még a zarándokoknak is kijárt a napi háromszori fagvizás.. A magyar csoportnak külön programjai is voltak a konferencián túl: áhítatot tartottunk a Santa Maria Maggiorc-bazilikában, Meló Lajos do­ monkos szerzetessel; az Aventinuszon, Róma talán legszebb dombján Somoijai Ádám OSB vezetésével imádkoztunk vcsperást; végül az örök város melletti tengerparti városban, Dekanátus előadásának keretében. Majd a nap méltó lezárásaként vetélkedő vette kezdetét, amit önfeledt szórakozás követett. A második napon sem unatkozhattak a tisztelt (leendő) Kolleginák és Kollegák, hiszen olyan programok várták őket, mint a kerekasztalbeszélgetés, (melynek során oktatóink adták át üzenetüket az egyetem előtt állóknak, személyes élményeikkel fűszerezve.) vagy az akadályverseny Este aztán megismerkedhettek néptánc együtte­ sünkkel, és megkapták kötelező poénadagjukat is, Kovács András Péter (stand up komédiás) tolmácsolásában. Másnap következett a sportnap, így hát táborlakóink kipróbálhatták tudásukat a pingpongban, strandröpiben, fociban és kosárlabdában egy­ aránt. A fáradt sereglet, ha kedve tartotta, betérhetett az esti teaházba, ha ez még nem volt elég, ezen az estén kellett újoncainknak letenniük az ünnepélyes gólyaesküt is. Az utolsó nap Fonyódligeten a szokásos délelőtti tutorfoglalkozás után sajnos már a búcsúzás jegyében telt, azonban állíthatom, ez sem volt képes elrontani a balatoni hangulatot. Remélem rövid beszámolómmal sikerült ízelítőt adnom a néhány nap élményeiből, és hogy gólyáink nem kevesebb lelkesedéssel vesznek majd részt a Hallgatói Önkormányzat többi rendezvényén is. Tóth Bálint András Nettunóban, Goretti Szent Mária sírjánál adtunk hálát szentmise keretében, Németh László rektor vezetésével. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone bí­ boros, vatikáni államtitkár vezetésével bemuta­ tott szentmise volt a Szent Péter bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadott minket. Vatikánban, az áldások termében találkozirattunk a Szentatyával, akit a rengeteg egye­ temista „világsztárnak kijáró ujjongással, skandálással és tapsolással fogadott. „Ti vagytok Európa jövője!” - mondta a Szent­ atya, így folytatva: Európa és a világ sokat vár a mai ifjúságtól: egyre növekvő erkölcsi minő­ séget, mind értékesebb lelkiséget, új kulturális szintézist. A globalizált világban olyan értelmi­ ségiekre van szükség, akik újra tudják éleszteni Isten keresésének vágyát. A Szentatya és a konferencia üzenete egyértelmű számunkra, Pázmányosok számára: fontos tuda­ tosítani és megélni kereszténységünket diákként is, tanárként is, álláskereső vagy gyakorló jogászként is. A megszerzett tudásunk mellett ez lesz az a jel, amely által emelt fejjel tudunk minden küzdel­ münkben helyt állni és az anyag helyett énékek hordozójává vállni. Útravalót és buzdítást kapunk a pápától, hogy vállaljuk fel kereszténységünket és értékeinket abban a világban, ahol most ez a legkevésbé keresett ára. Gerencsér Balázs harmadik oldal �Merre haladunk? Vita a jogi felsőoktatás helyzetéről Az ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöl­ tünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beér­ kezett írásokat e lapszámban közöljük. Szerzőik - illetve a számos szóbeli vissza­ jelzést adó oktató - szinte kivétel nélkül ZLINSZKY JÁNOS (professor emeritus, a Kar első dékánja, Római Jogi Tanszék) Engedtessék meg, hogy bár immár a partvo­ nalról, mégis elkötelezettségem jogán és okán, hozzászóljak oktatótársam május 11-i írásához. Először szeretném megjegyezni, hogy a hibák gyökere az egyre-másra önkényesen meg­ hozott felsőoktatási törvénymódosításokban rejlik, amelyek jószerivel megszüntették, de legalább is eltorzították az egyetem, európai kultúránk egyik alapvető intézményének arculatát hazánkban. Az autonómia hiánya, az elégtelen finanszírozás, a tudományszakok oktatási rendjének uniformizálás címen való eljellegtelenítése, még oly buzgó hallgatói és oktatói hozzáállással sem védhető ki teljesen. Erről többször írtam már, utoljára a PPKE JÁK kezdetei c. kötetemben (382. sköv.). Hiba volna azért, „mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: egymást vádolni, egymást marcangolni!” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni) A második akadálya a kibontakozásnak a kar elhelyezésének befejezetlensége (vö. PPKE JÁK kezdetei 275.). Tanítani jól kell, megfelelő választékot kínálva, ám ehhez termek szükségesek, tér, ahol hallgatói csoportok alakulhatnak ki, ahol az oktatókkal zavar­ talanul találkozhatnak, s szobák, ahol az oktatók zavartalanul dolgozhatnak. Ebből a szempontból ma a helyzet rosszabb, mint 2000-ben volt, mert az oktatás-centrikus szemléletet felváltotta egy financiális és az oktatási egységek autonómiáját lekezelő, minisztériumi óhajokhoz igazodó szemlélet. Az oktatás célját szolgáló tér csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. A probléma egyébként nehézség nélkül megoldható lenne a 26. számú épület megfelelő rendbe­ hozatalával. „Csak” pénz kell hozzá. Ezen nehézségek rögzítése után érdemes a felvetett, korántsem alaptalan nehézségeket számba venni. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A felvetés szerint még 20 fővel sem lehet elmélyült munkát végezni. Ezt vitatom. A negyedik oldal egyetértettek abban, hogy a jogászképzés nehézségekkel küszködik (bár többen zokon vették azt, hogy oktatótársuk nem vállalta nevével írását...). Ezek legyőzése közös ügyünk, vitathatatlan egyéni és közösségi érdek - és e tekintetben már nincsen kü­ lönbség a tanári és a hallgatói nézőpont között. Következő számunkba szeretettel várjuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat várunk. Bár félnivalója sen­ kinek nincsen, a biztonság kedvéért — erre irányuló igény esetén - a küldött cikkeket név nélkül közöljük. főelőadásoknak meg van a céljuk és rangjuk, ha megadják a színvonalukat - és ha a hallgatók készülnek az előadásokra. Ezek résztvevői létszáma akár korlátlan is lehet. Persze találkoznia kell a hallgatói érdeklő­ désnek a professzor színvonalas munkájával. Ám e tekintetben, ha lehet is emelni a szintet, nincs elmaradva a karunk, inkább az országos élvonalhoz tartozik. Tény azonban, hogy a Kar oktatói gárdájában rejlő lehetőségek távolról sincsenek kimerítve: lehetne többet, választékosabban kínálni, nyújtani. Ámde ehhez igényes hallgatóság kell, amely vállalja a többletet, és hajlandó a magasabb szintű képzésért dolgozni. Gondoljunk vissza arra a harcra, amit a hallgatók a második kötelező nyelvvizsga követelése ellen folytattak, a minisztérium támogatását igénybe véve. A Kar eredeti koncepciója szerint egyébként a megfelelő szintet el nem érő hallgatókat el kívánta tanácsolni - ez ellen mind az OM, mind a hallgatók tiltakoztak. A meg nem felelő hallgatóval foglalkozni nem kénytelenség, másrészt meg lehetne kívánni az ellenértékét. 2. Túl sok lesz a jogász! Egyelőre a jó jogászból még mindig kevés van, ha a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és a piac igényeit figyelembe vesszük. A jogi alapképzettség jól párosítható más szakokkal is, és így fokozottan hasz­ nosítható. 3. Hallgató-oktató viszony nem elég szoros. Ismét valami, ami nem pénzkérdés. A tutorrendszer kezdettől lehetővé teszi e viszony indítását, oktatóink kötelezik is magukat annak kiépítésére. Ha „nem marad sem idő, sem kedv”, az azt jelenti, hogy az oktató alkalmatlan hivatása gyakorlására. 4. Mélyül a kulturális szakadék oktató és hallgató között. Ez igaz, és oka az alap-, valamint középszintű oktatásunk gyászos színvonalvesztésében keresendő. A felsőoktatásban szavazójoggal rendelkező állampolgárok működnek, har­ coljunk azért, hogy ez a sajnálatos folyamat megforduljon. Ehhez viszont ismét szükséges, hogy ne üljünk fel „áz elitképzés veszélyei” hangoztatásának, hanem használjuk ki a magasabb szintről indulók előnyeit, és a tanulók keressék a nehezebb iskolákat. A társadalom az önhibájukon kívül nehezebb induló helyzetben lévőket támogassa, fiskális szempontokra nem figyelve, alkotmányos kötelezettsége szerint. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt. Az oktatás hagyományához hozzátartoznak a proszemináriumok és szemináriumok, a speciálkollégiumok, a tanszéki közösségek, a valós párbeszéd. Nem szabad sajnálni tőle az időt, egyik félnek sem. És persze az uniformizálás, meg a számítógépes rendszer igényei okán nem kellene megakadályozni, hogy aki részt vesz ilyen többletfoglalkozásban, azt leckekönyvében elismertethesse. 6. Nincsenek megfelelő' tankönyvek. A gondokat felvető kolléga - szokásos, de sajnálatos módon - nem nevesítette tan­ könyvekkel szembeni kifogásait. Magam egy sor olyan nálunk bevezetett tankönyvet olvastam, amelyek a tárgyat élvezetesen, szakszerűn mutatják be. A Kar tudományos közösségének kötelessége lenne az ezirányú kritika és elismerés megfogalmazása, de a hallgatók is hangot adhatnak akár tan­ könyvek, akár előadások szintjével, hiányaival kapcsolatos véleményüknek. Ehhez sem pénz kell, hanem alázat, nyitottság, őszinte bátorság és javító szándék. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú. Örülök az értékorientált oktatás kívánal­ mának, amiben a Pázmány előtte jár a többi jogi karnak. A gyakorlati ismeretek persze ugyancsak hasznosak. De hadd idézzem néhány évvel ezelőtti tapasztalatomat: jogelméleti záróvizsgán a vizsgázó hallgatón segíteni akartam, és megkértem, mondjon egy jogszabályt, bármely területről. Az utolsó vizsgájánál tartó jogászjelölt nem tudott ilyet idézni! Ez pedig nem az oktatás hibája, legfeljebb annyiban, hogy elengedték külön­ böző vizsgákon át a zárásig... JOBBÁGYI GÁBOR (dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár, Polgári Jogi Tanszék) Szó mi, szó alaposan hüledeztem e cikk olvasása után. Bár úgy másfél évtizede elhatároztam, hogy a hazánkban történő mindennapos képtelenségeket igyekszem nem túl komolyan venni, mégis e cikk számos állítására úgy vélem reagálni kell. Vélemé­ nyemet elsősorban hallgatóink érdekében írom le; ne vegye kedvüket a cikk számos valótlan állítása. Válaszomban - rövidségre törekvés miatt csak az alcímekre válaszolok, bár az al­ címeken belül is több gondolat ellenvéle­ ményre ingerlő. 1-2. pont „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű jogász lesz.” �Egyetlen felsőoktatási intézmény sem „kény­ telen” hallgatókkal foglalkozni. A hallgatói létszámot (államilag támogatott, ill. költség­ térítéses) részben az illetékes minisztérium keretszáma alapján a felsőoktatási intézmé­ nyek adják meg, másrészről a jelentkezői érdeklődés. Hallgató nélkül nincs felsőoktatási intézmény; ezért minden egyetem és kar igyekszik növelni a keretszámot, másrészről a jó szakok és karok felé törekszenek - teljesen érthetően - a jelentkezők. Vagyis a magas hallgatói létszám öröm és érdek, és pont azok az egyetemek, főiskolák vannak bajban létük veszélyeztetése miatt! - ahová nincsenek felvehető diákok. Oszlassunk el még egy tudatosan terjesztett tévhitet; nincs jogász túlképzés! A Deák Intézet által készített pályakövetési felmérés szerint 2007-ben végzett nappali tagozatos hallgatóink közül fél év múlva senki nem volt munka nélkül, az állami felmérés szerint a frissen végzettek között 2008 első fél­ évében az összes jogi karról, az egész országban 62 álláskereső volt (!) szinte legkevesebb az összes diplomás közül! (HVG 2009. aug. 1. 49. old.) így a tény az, hogy a jelentkezők száma, és az elhelyezkedési lehetőségek alapján a jogászi hivatás kedvelt, s jó megélhetést biztosít. Szintén államilag közölt adat, hogy a pálya­ kezdő jogászok jövedelme meghaladja a diplomás átlagot. Mindez nem jelenti azt, hogy a klasszikus jogi pályákon (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) könnyű lenne elhelyezkedni; viszont a köz­ igazgatásban, a gazdasági-kulturális életben a jogi diplomásokat továbbra is keresik. S isme­ retségi körömben arra is bőven találok példát, ha valaki a „klasszikus” pályákat érezte hiva­ tásának előbb-utóbb, kitérőkkel, de célba ért. így ki lehet mondani; jó jogászra, most és a jövőben is szükség lesz. Hangsúlyoznám; jó jogászra! A felkészületlen, lelkiismeretlen jogászt lehet felveszik; de néhány hónap múlva megválnak tőle. S itt már azt is mondhatjuk a jogi karok között - teljes természetességgel verseny alakult ki.' E tekintetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pázmányos diploma jó hírű - amit nem minden jogi kar mondhat el magáról. Szomorú, hogy mindezt a munkáltatók, s a jelentkezők tudják, a „Pázmányos oktató” sajnos nem. 3. „A hallgató oktató viszony nem kellően szoros” (?!) Ez mit jelent? Néhányszor hallottam már ezt oktatói pályám során, de soha nem fejtették ki mit kellene tennünk a „szorosságért”. (Mert ennek számtalan formája lehet!) Nézzük akkor a tanrend által biztosított „szorossági” formákat; - Minden hallgató részt vehet és figyelhet az előadásokon. Ezeket nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, ezért ez kiindulópont a hivatás, és az oktatók meg­ ismerésére. - A hallgatók szabadon jelentkezhetnek bármely oktatóhoz szemináriumra, kötelezően és szabadon választható órákra. Itt a kapcsolat még „szorosabb”, tekintettel a 10-20 fős lét­ számra. Ezen órákon a hallgatóktól függ, mennyire aktív, mennyire „bombázza” kérdésekkel az oktatót. — Szabadon lehet jelentkezni bármely oktatóhoz évfolyam-dolgozati témával. Ekkor még „szorosabb” a kapcsolat, mivel ez többszöri személyes konzultációval jár. - Minden tanszéken működik diákkör, minden oktatónak van fogadóórája - akinek „szorosság”-ból ennyi nem elég. Viszont valóban nem szoktunk jogi tanácsot adni, beadványt szerkeszteni, ez 2500 hallgató és családjai részére elég fárasztó lenne. Nem tanácsos - sőt tilos, megkockáztatom — hallgatókkal sörözgetni-borozgatni; ezek mind tragikus eredménnyel járnak. Persze lehetne; kerekasztal vitákat, közös sportrendezvényeket, kirándulásokat szervez­ ni; erre szerintem mindig kész lenne az oktatók többsége. Ilyen rendezvényeket a HOK-nek kellene szervezni; amely intézmény sajnos a „buli szervezésre” koncentrál. Nem hiszem, hogy bármely oktatónktól elvárható lenne, hogy megsüketüljön hajnali háromig az A 38-as hajón. (Nekünk reggel órát kell tartani!) 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék!’ Ebben van némi igazság. Globalista korunk nem szívleli a „reneszánsz”, sokoldalú embert, egy szakmán belül a specializálódás elkerül­ hetetlen. Érthető, hogy a hallgatókat általában kevéssé érdekli az oktatók sajátos kutatási területe. Viszont bátran állíthatom, hogy a jogászok még ma is univerzálisabbak a többi diplo­ másnál. Szinte minden oktatótársamnak tudok hobbyjáról; pl. színház—zene, olvasás, sport, politika. (Számomra is meglepő példa; Klinghammer József, volt Rektor Úrral (ELTE) gyakran lehet találkozni Fradi meccsen!) Sajnos ez sem érdekli a HOK-öt; ki miben „specialista” az oktatáson kívül. (Nem fel­ tétlenül a Fradi meccsre gondolok!) 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a katedrára, és egy hosszú monológban 90 percet beszélni.” „Lehetőséget kell teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és »eladható« legyen a tananyag (?) és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, (ez mi?) valós párbeszéd alakulhasson ki tanár és hallgatóság között.” Ez a pont Magyar, Fodor és Hiller Miniszter Uraknak annyira tetszett volna, hogy elsírnák magukat örömükben, ha olvasnák, ezért teljesen leírtam. Liberális felfogás szerint valóban teljesen elavult az oktatás, az általános iskolától az egyetemig, ezért hatékonyan és gyorsan szét kell verni mindent. Végső soron különösen feleslegesek az oktatók, (esetünkben „a katedránál monologizálók”) ők kitűnően leválthatok számító­ gépekkel és vetítőkkel. Sőt voltaképp a szóbeli vizsgáztatás jelenlegi formája is elavult, sokkal objektívabb, ha egy számítógép teszi fel a kérdéseket, és egyben értékeli is. A fejlődés végső pontján hallgatóra sem lesz szükség, elegendő lesz, ha beküldenek egy számítógépes programot az „előadó” és „vizsgáztató” számítógépnek. Egyedül a tandíj marad, mert mitől működne a gépezet? A „Pázmányos oktató” megfeledkezik arról, hogy amióta léteznek egyetemek - bármely tudományágban! - az oktatás centruma, kiindulópontja az előadás. Ami kétségtelen lehet jó, jobb, vagy rossz is, de az sem vitatható, hogy ezen egy ember (elismert szakember) igyekszik tudását, tapasztalatát átadni a tanulni vágyóknak jól-rosszul. Az oktató szavaival - egyéniségével is kell, (kellene) hogy hasson és nem számítógép kezelői ismereteivel. Meg kell jegyezni, hogy oktatói szabadság van. Ennek alapján karunkon is lehet technikai segédeszközt használni. (Van is, a Műszaki Osztály 5 perc alatt beszereli) Lehetséges óra közben is kérdést feltenni. (Ez lenne az „interaktivitás”? Itt csak az a gond, ha 200 ember folytonosan kérdéseket tenne fel, mi maradna a „monológból”? A kérdéseket inkább a gyakorlati órán kell feltenni!) Szóval az oktató oktatói szabadsága alapján jelenleg is élhet a kívánt lehetőségekkel, más kérdés, hogy véleményem szerint nem ez az „előadás” értelme, célja évszázadok óta. (Gondoljunk csak bele, végső fokon egy akadémiai székfoglaló, egy prédikáció is „interaktív” kellene, hogy legyen, a sebésznek az operált beteggel „interaktív” kapcsolatban kellene lennie? - ne folytassuk.) Abban egyetértés van köztük, hogy egy előadónak vonzóvá, érthetővé kell tennie előadását. Erre különböző egyéni - vagy elsajátítható - előadási módszerek vannak. Van, aki nem tud elég jól élni a lehetőségeivel, de ez nem ok arra, hogy leváltsuk egy mozigépésszel vagy számítógépkezelővel. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség;’ No ezt is jól megkaptuk! Lényeg; „Pázmányos oktató” szerint tankönyveink rosszak! Lehet­ séges, hogy némelyeknek ez a véleménye. Attól azonban - tételes jogi tárgyaknál - nem tudunk eltekinteni, hogy ne a hatályos jogot, bírói gyakorlatot mutassuk be, magyarázzuk. Ma már több kar - így a PPKE is - számos területen oktatói által írt tankönyv és jegyzetanyaggal rendelkezik. Ami a Pázmány esetében nem is lehet olyan rossz, mert egy részüket más karok is használják. Nagyon szívesen megmutatom a „Pázmányos oktatónak” a 25-30 évvel ezelőtt írt, az egész országban kötelező, egyforma jegyzeteket és tankönyveket. Erre vágyunk? Egyszer vizsgán, egy hallgató tétele beveze­ téseként elő akarta adni kedvenc meséjét a „Kincskereső kisködmönt” - mondván ez kapcsolódik tételéhez. Roppant sértődött volt mikor ettől visszatartottam. Talán nekünk is hasonló meséket kellene előadni tanköny­ veinkben? 7. „A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket.” (Zárójeles kérdés; nem mond ez ellent az előző kifogásnak, ahol az alcímen belül a jog­ szabályok „szellemének” bemutatását hiá­ nyolják?) Ezt a kifogást is halljuk szóban mástól is. Ehhez két gondolat. ötödik oldal �A jogegyetemet végzettek még nem kész gyakorlati szakemberek, ez nem a jogegyetemi képzés elsődleges célja. Az egyetem után a 3-4 éves gyakorlati idő következik, mely után szakvizsgát kell tenni, ezután lehet csak bíró, ügyész, ügyvéd önállóan valaki. Ennek az időszaknak áll a centrumában a gyakorlat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi képzés keretében ne találkozna a diák gyakorlattal. Minden jogi karra kötelező állami jogszabály úja elő egyrészt a kötelező tárgyakat, másrészt a tantárgyak egymáshoz viszonyított arányát. Kötelező minden jogi karon 70%-ban a záróvizsgatárgyakat, illetve az un. „szigorlati” tárgyakat oktatni. Ezek jelentős részében -az előző pont szerint - a jogszabályok és bírói gyakorlat bemutatása áll. Kérdem; ez nem gyakorlat? Ezen kívül — a 30%-ban - oktatunk még többek között nemzetközi magánjogot, kriminológiát, mun­ kajogot, kömyezetjogot, informatikát, pénz­ ügyijogot - csak néhányat említek. Ezek nem gyakorlati ismeretek? Ezen kívül a főtárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatokon jogeseteket elemeznek és semmi akadálya szerződés tervezet vagy végrendelet készítésének ugyanitt. Hozzá­ teendő, hogy a jogi képzés során két nyári szünetben kötelező gyakorlaton kell részt venni. Némely tanszék fakultatív bírósági tárgyalás látogatást szervez. Ezek után azt állítani, hogy a „diák nem találkozik egy bírósági ítélettel, szerződéssel, keresetlevéllel” teljesen valótlan állítás! Természetesen magam sem állítom, hogy a hazai jogi oktatás, vagy a Pázmány jogi oktatása problémamentes lenne. Amióta lé­ tezünk folyamatosan találkozunk gondokkal - problémákkal, amit igyekszünk jól - rosszul megoldani, akár egyetemi, akár kari, akár tanszéki szinten. A „Pázmányos oktató” által előadott gondok problémák túlnyomó többségét azonban valótlannak, alaptalannak látom. Magam három másik súlyos gondot jelölnék meg: 1. Az elmúlt 7 év balliberális kormányzása igencsak hátrányosan érintette az egész okta­ tási rendszert, ezen belül a felsőoktatást is. A jogi oktatást is sújtó kormányzati „csapásokat” nem részletezem, de ezek nyilvánvalóan hatottak a jogi oktatás minden részletére is! 2. Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy a középfokú oktatást is tönkretevő kor­ mányzati politika miatt - felsőoktatási oktatók egybehangzó véleménye szerint évről - évre gyengébben felkészült hallgatók kerülnek be a felsőoktatásba. Hangsúlyoznám, ez nem a hallgatók hibája. Egyre nagyobb számban találkozunk olyan hallgatókkal, kiknek beszédkézsége, helyes­ írása, alapműveltsége, tanulási képessége katasztrofálisan rossz — s ezt már nem lehet egyetemi képzés keretében helyrehozni. Húsz évvel ezelőtt megmosolyogtuk a nívós amerikai egyetemek gyakorlatát, ahol a felvett hatodik oldal hallgatóknak két éves előkészítőt kell elvégezniük, hogy pótolják hiányosságaikat. Nem állunk ettől messze! 3. Megjelent, a felsőoktatásban egy olyan hallgatói réteg, akiket én „álhallgatónak” nevezek. Kezdődik ott, hogy a felvetteknek kb. 10%-a nem iratkozik be - államilag támogatottak is - ezzel komoly anyagi kárt okoznak az intézményeknek. Vagy beiratkozik ugyan a hallgató, de egyetlen órán és vizsgán nem jelenik meg. További csoportja az „álhallgatónak”, aki abszolút felkészületlenül jelenik meg a vizsgán, egy szót sem tud tételeiről, vagy tételét visszaadja. Az utóbbi években figyeltem fel arra, hogy a vizsgázók egy része a vizsga előtt internetről levett „tételsűrítményekből” próbál készülni. A biztos kudarc garantált. Nézzünk szembe egy ténnyel; létezik egy olyan hallgatói réteg, amely előadásra nem jár, tankönyvet nem vesz kezébe, vagyis úgy kíván jogi diplomát szerezni, hogy jogi szakembert nem hallott, jogi szöveget nem vesz a kezébe - kizárólag a „tételsűrítményekkel” találkozik egy - két nappal vizsga előtt. Mi lehet az „álhallgatók” motivációja? Csak találgatni tudok. A hallgatói státuszhoz kedvezmények kapcsolódnak, (pl. utazási, adózási) az állami támogatás viszont 12 féléven keresztül jár, s ha elhagyja az egyik intézményt, a következő évben máshol folytathatja. Talán még tandíját fizetve is jobban jár néhol az álhallgató, figyelembe véve a kedvezmé­ nyeket. Talán még egy diploma is leeshet valahol, valamilyen alacsony színvonalú intézményben. Egyébként azt, hogy jogi oktatásunk nem olyan katasztrofális, mint azt a „Pázmányos oktató” véli, bizonyítják a tények. Ha olyan rosszak vagyunk, miért megbecsült a „Pázmányos” diploma, miért nyertünk oly sok díjat az OTDK-kon, miért szerepelnek hallgatóink kiemelkedően a nyugat-európai perbeszéd és jogesetmegoldó versenyeken? A „Pázmányos oktató” negatívum halmaza mellett sokkal szívesebben olvastam volna óratartási gyakorlatáról, melynek nyomán a hallgatók tódulnak óráira, szívesen megis­ merném az általa írt közkedvelt tankönyveket, jegyzeteket, hallanék az általa megvalósított, s kívánatos „szoros” hallgató-oktató viszonyról - ne folytassuk. Sajnos erre nincs módom, mert a „Pázmányos oktató” - ki tudja miért? - az anonimitás ködébe burkolózott. KATONA KLÁRA (intézetvezető egyetemi docens, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) Örömmel, ugyanakkor némi meglepetéssel fogadtam az ítélet szerkesztőségének fel­ kérését egy vitacikk megírására, mely a jogi felsőoktatás és képzés jelen problémáira fókuszál. Örömmel, mert a felkérés azt jelzi számomra, hogy a közgazdaságtudomány, melynek oktatása a Heller Farkas Intézet feladata a karon, a jogászkollégák számára sem csupán egy „segédtudomány” a sok közül, hanem a modem és versenyképes jogász­ képzés egyik központi eleme. Meglepetéssel pedig azért, mert mégsem érzem magam teljesen illetékesnek a kérdés megválaszo­ lásában, hiszen egy másik tudományág művelésében és oktatásában vannak tapasz­ talataim. Végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és azokra a szempontokra fogok koncentrálni, melyek az Intézetünk által oktatott tárgyak jogászképzésben betöltött szerepére vonatkoznak. Mielőtt azonban ezt tenném, kitérnék arra a két cikkre, melyek a témával kapcsolatban az ítélet korábbi számaiban jelentek meg egy hallgatónk és egy oktatónk tollából. Először anonim oktatónk megjegyzéseire reagálnék. Nem igazán érzem át azokat a félelmeket, melyet oktatótársam vetett papírra a túlzott számú jogászhallgató és diplomát szerzett jogász miatt. Mi több, félelmeim — melyet a Tanulmányi Osztály statisztikái is alátá­ masztanak - éppen ellenkező előjelűek. Az idei év váratlan megugrásától eltekintve, a korábbi évek fájdalmas tendenciája éppen a jogászképzésre jelentkezettek számának drasztikus csökkenése volt. A másik szomorú tünet a lemorzsolódás mértékének növekvő aránya. Bármilyen pesszimista költségtervet is készítsen a kar, a hallgatói létszám csökkenése azt mindig túlszárnyalja. Vitatom továbbá a cikk azon kijelentését is, miszerint: „A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is”. Tapasztalataim szerint ugyanis az óralátogatási kedv évfolyamról-évfolyamra változik (ugyanazon tematika és ugyanazon oktató mellett az egyik évben még az ablakpárkányban is ülnek, a következő évben pedig „harmadházzal” mennek az előadások), illetve „szezonális ingadozást” is mutat a jelenlét, értem ezen az év elei, a CV időszaki majd az elővizsga heti létszám fluktuációját. (Kivételek, persze mindig akadnak, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.) A másik cikk, melyet egy hallgatónk külföldi (dán) tapasztalatairól írt, sok fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy vannak olyan sajátosságaink, oktatási hagyományaink, évtizedes beideg­ ződéseink, melyeken nem könnyű túllépni. Hallgatónk számon kéri, hogy miért nincsenek nálunk is gyakorlatias, interaktív, kiscsoportos foglalkozások. A magam részéről a leírt módszer alkalmazását már évek óta folytatom „Üzleti terv” című speciál­ kollégiumom keretében, de minden igyeke­ zetem ellenére nagyon nehezen megy a hallgatók bevonása a közös munkába. A kurzus metodikája szerint hétről hétre haladva és tanulva, a hallgatók kiscsoportjai által kiválasztott vállalkozás üzleti terve fejeze­ tenként készül el. Minden héten más-más „cég” prezentálja terve soron következő fe­ jezetét, melyet aztán közösen megvitatunk, nem a kritika, hanem az együttgondolkodás jegyében. A kurzus teljesítése a készre megírt üzleti terv A célom és elgondolásom legalábbis ez volt, de a hallgatók együttműködési kész­ sége nagyon hullámzó. �Az idegen nyelven meghirdetett órák eltűnése a palettáról szintén a hallgatói érdektelenség következménye volt. Amely tárgyak meg­ maradtak, azok az Erasmus hallgatók részvételének köszönhetik létezésüket. A két cikk problémafelvetéseiből is követ­ kezik, hogy a jogászképzés megújításakor kettős nyomás alatt kell cselekednünk. Részint potenciális hallgatóink meggyőzése a cél, hogy a jogi karok közül éppen a Pázmányt válasszák, részint pedig olyan képzési stmktúrát kell kialakítanunk, mely verseny­ képes tudást biztosít hallgatóinknak. A két cél valójában azonos, gyakorlati kivitelezésük azonban - a rövid és hosszú távú érdekek ütközése miatt - eltér egymástól. A racio­ nalitás talaján állva, és bevallom kényszerű­ ségből fakadóan is kizárólag a hosszú távú érdekeket tartom szem előtt, amikor a közgazdaságtudomány oktatását szorgalma­ zom a jogászképzésben. Az interdiszciplinaritás fontosságát igazolják a nemzetközi tapasztalatok, a munkaerő-piaci visszajelzések, és a kiművelt - nem szakbarbár - emberfők iránti igény egyaránt. A jog és a közgaz­ daságtan összekapcsolása nemcsak az egyén munkavállalását és sikerességét könnyíti meg, hanem komplexebb emberi tőkét biztosít a jövő számára. Ugyanakkor - jellegüknél fogva - sok jogi és közgazdasági tárgy tartalma közvetlenül is egymásba épül, össze­ kapcsolódik, kiegészíti egymást pl. vállalat­ gazdaságtan és versenyjog, EU gazdaságtana és EU közösségi jog, nemzetközi pénzügyek gazdasági aspektusai és pénzügyi jog stb. A kényszer magyarázatául annyit, hogy a közgazdaságtudomány másféle gondolkodás­ módot követel meg a jogászhallgatóktól, mint ami a szaktárgyaik tanulása kapcsán beidegződött, ez pedig sokszor szül sikertelenséget és elkedvetlenedést. Valójában azonban nem „úszható meg” ennek a területnek a meg­ ismerése, bármilyen jogágban is tevékeny­ kedjen a későbbiek folyamán hallgatónk. (Még a válóperekre szakosodott ügyvéd sem működhet sikeresen gazdasági ismeretek nélkül, hiszen sok házaspár hoz létre közös társaságot vagy éppen egyikük alapít saját céget. Vagyonmegosztáskor az ügyvédnek rendelkeznie kell alapvető ismeretekkel a cégek adózását, elszámolását illetően. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha valaki nem ügyvédként, hanem bíróként találkozik hasonló ügyekkel.) Ha a hallgató nem él a lehetőséggel, hogy karunkon, a diploma keretén belül sajátítsa el ezt a tudást, akkor majd praxisa kiegészítéseképpen, súlyos pénzekért, plusz idő ráfordításával kell megszereznie ezen ismereteket. A munkaerő-piaci versenyképesség javítását szolgálja az a tanrendi reformhoz kapcsolódó kezdeményezés is, mely a diploma mellék­ leteként ún. betétlapot rendszeresít. E betét­ lapokon felsorolásra kerülnek azok a témák melyeket kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak keretében abszolvált a hallgató, s melyek így együttesen plusz szakmai ismeret megszerzéséről infor­ málják a lehetséges munkáltatót. A Heller Farkas Intézet két „szakirányt” alakított ki: „Nemzetközi gazdasági ismeretek” valamint „Vállalkozási és pénzügyi ismeretek” téma­ körben. Az interdiszciplinaritás jegyében a betétlapok tartalmának kidolgozásakor együttműködtünk a kömyezetjogi, a verseny­ jogi, a pénzügyjogi tanszékekkel és az informatikával is. Ez a komplexebb tudást tükröző betétlap, úgy gondolom, nagy előrelépés abban az irányban, amit mind a két, korábban említett, cikk hiányol: gyakorlat­ orientált, ugyanakkor széles látókört ígérő képzési modult épít be képzésünkbe. Tisztelt Hallgatók! Éljenek a lehetőséggel! KOMÁROMI LÁSZLÓ (egyetemi adjunktus, Jogtörténeti Tanszék) Meglátásait név nélkül közlő kollégám két olyan körülményt is említ írásában, amelyek nemcsak karunk, de alighanem az összes jogi egyetem számára is elsősorban külső adott­ ságként jelentkeznek: az egyik a tömegképzés, a másik az egyetemre érkező hallgatók általános felkészültségének romló színvonala. A tömeges jogászképzés egész Kelet-KözépEurópára, Németországra, s az Egyesült Államokra is jellemző [erre nézve lásd pl. Pokol Bélának a 2003-ban az ELTE ÁJK-n tartott konferencia kötetében található írásait; in: Takács Péter (szerk.): A jogászképzés múltja, jelene, jövője. Budapest, ELTE AJK, 2003. Elérhető az ELTE ÁJK honlapján is.] Lehetne persze mondani, hogy a tömeges igénnyel szemben állva minden jogi kar radikálisan csökkentse hallgatói keretlétszámát. Ez hosszú távon apasztaná ugyan a jogászok létszámát, de egyben megvonná az esélyt olyanoktól is, akik egy szélesebb merítésben bekerülve bizonyíthatnák rátermettségüket (ahogy Zlinszky János professzor úr szokta idézni: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Mt 22,14). Másrészt a minőség problémájára a létszámcsökkentés önmagában nem adna megoldást. Ami a fölvételt nyert hallgatók képességeit, előzetes felkészültségét illeti, a jogi egyetemek nyilván egy adott (és romló) helyzethez kénytelenek alkalmazkodni, amin csak az egész közoktatás hatékonyabbá tétele segít­ hetne. E helyzettel is számolva, mégis, mi várható a jogászoktól, s mi a jogi egyetemtől? A frissen végzett jogászokkal szemben támasztott elvárásokat illetőn jellemző a nemzetközi ügyvédi iroda Tormás D. Ármin által idézett illetékesének megfogalmazása (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3., 4-5. old.). Gyakorlati ismeretekkel felvértezett, azonnal „hadra fogható” fiatal jogászokat szeretne, akiknek nem kell a kezét fogni egy-egy ügy megoldása során. S valóban, a jog alapvetően gyakorlati hivatás, a hallgatók java része is gyakorlati pályán szeretne elhelyezkedni. Hogy a „gyakorlati” jogi tudásig milyen hosszú az út, arról kevésbé szoktak szólni. Mert itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ember a maga mélységében ismeri a vonatkozó joganyagot, sőt, a bírói gyakorlatot is (tételesjogi ismeretek). Nemcsak arról, hogy ki tud tölteni egy földhivatali vagy cégbejegyzési nyomtatványt (bár szükséges, s nagy mennyiségben rendkívül fárasztó tud lenni, egyébként kifejezetten unalmas is; több neves iroda állítólag főként erre használja ügyvéd­ jelöltjeit, ott ez a „gyakorlati tudás”). Nem is arról van szó, hogy képes megírni iratmintából egy ingatlan adásvételi szerződést, netán valamely típusesetben egy keresetlevelet. Az életet magát kell ismernie ahhoz, hogy a végzett jogász jó gyakorló jogász legyen. Ismernie kell a szereplőket, nyilvánvaló és rejtett érdekeiket, a tipikus konfliktusforrásokat, egy ügylet során esetlegesen bekövetkező váratlan helyzeteket, amelyek előzetes felkészülést igényelnek, stb. De tovább megyek. A jó jogásztól ennél is többet várnak. Az ügyfél és az ügy iránti elkötelezettséget, őszinteséget, segítőkész­ séget, beleérző képességet, éberséget. Pontos­ ságot, célszerű és költségkímélő eljárást, nagyfokú körültekintést, komplex látás­ módot, fáradhatatlan utánajárást, jó kritikai érzéket, ugyanakkor önmérsékletet. Ezek nyilván nem pusztán jogászi, hanem általános emberi készségek is. S végül, de nem utolsó sorban: a jó jogásznak a jog eszméjét, értéktartalmát is ismernie kell. Azt, hogy mely társadalmi és egyéni célokat képes szolgálni, hol vannak korlátái. Hogyan üresítik ki körmönfont módokon vagy alacsonyítják a hatalom eszközévé. Miként gondolkodtak ezekről a kérdésekről egykor, és miként ma. Mit tanít erről a múlt tapasztalata. Ez ezerszer több a hatályos jog beható ismereténél, több a gyakorlatban szerzett rutinnál is. Itt már tudományról és hivatásról van szó, amelyhez széleskörű humán mű­ veltség, a közéleti kérdésekhez való affinitás, állandó kíváncsiság, ismeret-szerzési készség, nyitott szem, a dolgok mélyére látó képesség szükséges. Vajon az ismeretek és készségek említett rétegei közül melyeket hivatott nyújtani az egyetem hallgatóinak? Véleményem szerint mindegyiket, de a dolog természeténél fogva nem azonos módon és mértékben. Először, magától értetődő, hogy a tételes joganyagot, valamint a bírói gyakorlat rá vonatkozó legfőbb, elvi iránymutatásait az egyetemen kell elsajátítani. A hallgató rendelkezzen átfogó tudással a tételes jogról azon a szinten, hogy egy-egy jogág főbb intézményeit és a rájuk vonatkozó szabályokat ismerje. Mindez nemcsak a klasszikus főtárgyakra, hanem a technikai-gazdasági fejlődés révén születő új jogágakra nézve is érvényes. Még ha csak a felületes áttekintést tűzzük is ki célul, aligha jövünk ki félévi három kötelező tárggyal, mint a dánok. Másodszor - úgy vélem — szükséges, hogy a hallgató legalább a fő tételes jogi tárgyak normaanyagának konkrét esetre való alkal­ mazásában is valamelyes gyakorlatot szerezzen. Többnyire erre szolgálnak a szemináriumi keretben folyó kurzusok. Régi tapasztalat, hogy épp a konkrét esetek megoldásával lehet a tárgyi tudást mélyebbé tenni [lásd pl.: SzászySchwarz Gusztáv: Gyakorlati jogtanítás. In: Parerga. ügyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 273-316. old.; reprint in: Horváth Pál (szerk.): hetedik oldal �Tantdmányok az egyetemi szemináriumokról. Budapest, ELTE AJK, 2006. 12-37. old.]. Másrészt a szabályanyag konkrét helyzetre való alkalmazása már egy következő kész­ ségszintet jelent, ami eleve föltételezi a szabályok viszonylag beható ismeretét. Ne váija azonban senki, hogy öt év „nulláról” induló képzés után valaki egy ötéves szakmai gyakorlat rutinjával lépjen ki az egyetem kapuján. Az ügyvitelt, a célszerű és hatékony eljárást, az ügyfelekkel, hatóságokkal való sikeres kommunikációt a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, ahogy az egyéb gyakorlati készségek legjavát is. Igen, erre is rá kell szánni az időt, de az egyetem után. Igaz természetesen, hogy a „valamelyes” gyakorlati ismeretek megszerzéséhez a szemináriumokat valóban gyakorlatiasan kell(ene) tartani. Egy-egy szerződés, kereset, határozat elkészítésének bele kéne férnie a foglalkozásokba, épp az elméletben már megtanult normaanyag mélyebb elsajátítása érdekében. Egyébként komoly felkészültséget kíván az oktatótól, hogy pontosan tudja, mit és mennyit adjon át ismeretek és készségek igen széles köréből, s hogy azt hogyan adja át. Újra és újra nagyon tudatosan ellenőriznie kell önmagát, s módszereinek hatékonyságát is, fel kell vérteződnie pedagógiai, didaktikai, andragógiai ismeretekkel, amelyeket sajnos a tudományos képzésben nem oktatnak. E téren - azt hiszem - van még mit pótolni. A jó értelemben vett gyakorlati foglalkozás komoly felkészültséget kíván a hallgatótól is, mert alkalmazni csak azt lehet, amit már megtanult. Egykor Római jogi szemináriu­ mokat tartván volt tapasztalatom arról, hogy ez mennyire nehéz. Szükséges végül, hogy az egyetem oktassa és elsajátíttassa a jog elméleti alapjait, eszméjét, értéktartalmát, mind történeti, mind elméleti megközelítésben. Főként ezt a célt szolgálják a történeti és elméleti kurzusok, de termé­ szetesen minden oktató hivatott arra, hogy az általa tanított tárgy mélyrétegeit, igazi értékeit fölmutassa. Ha ezek mellett az egyetem a fentebb említett általános emberi készségekre is fel tudja hívni a figyelmet, leginkább az oktatók személyes példájával és hozzáállásával, akkor talán elmondhatja, hogy az oktatás terén nem áll távol feladata teljesítésétől. Nem gondolom, hogy a képzés jelenlegi kereteit nagymértékben át kéne alakítani e cél elérése érdekében. Oktatói részről sokkal inkább a képzési cél pontos meghatározására és tudatosítására, valamint az oktatási módszerek újragondolására, hatékonyabbá tételére van szükség. E tekintetben - több ponton egyetértve Tormás D. Árminnal szívesen vennék részt akár kari szintű oktatói eszmecserében is. Végül hadd utaljak arra: az egyetem „megszakadhat” a nagy igyekezetben, de ha törekvése nem találkozik hallgatói elkötele­ zettséggel, igényességgel, érdeklődéssel és szorgalommal, csak a minimummal beérő szemlélettel, akkor nem lesz sikeres. nyolcadik oldal LÁBADY TAMÁS (egyetemi docens, ny. alkotmánybíró, a Pécsi ítélőtábla elnöke, Polgári Jogi Tanszék) „Egy eszmét szeretnék megpendíteni, mely sok ellenzésre fog találni és ezért alkalmasint helyes? Ezzel a gondolattal kezdi Szászy-Schwarz Gusztáv Parerga c. gyűjteményes kötetének első forgácsát. A „magyar Jhering” eszméjéhez csatlakozva fűzök néhány gondolatot anonim oktatótársam problémafelvetéseinek egyik­ másik szegmentjéhez. Schwarz Gusztáv eszméje e töredékben az, hogy a jogelmélet és joggyakorlat két egyoldalúságát - a jogászképzésben is házasítsuk össze. Hitem szerint ez a házasság szilárdnak és tartósnak bizonyulna. A kibontakozó vita során, akár azt fogadjuk el igaznak, amely nézet ezt az összeházasítást hiányolja, akár azt az állítást, hogy a kívánalom postfesta, mert a házasságkötés a Pázmányon már megtörtént, azt minden bizonnyal mindenki elismeri, hogy ez a házasság - ha már megkötött is - minden­ képpen jobbítható és mélyíthető. A jogtu­ domány ugyanis gyakorlati, alkalmazó tudomány, csakúgy, mint az orvostudomány. A magánjogász vagy a büntetőjogász, a közigazgatási- és munkajogász stb., aki a jogot nem gyakorlati működésében tárja hall­ gatósága elé - újra Schwarz Gusztáv szavaival élve - „ép oly fonák alak, mint egy táncmester, ki a táncmozdulatokat csak könyvből ismeri.” Elismerve azt, hogy az elmélet-képzés legalapvetőbb színtere az egyetem, a tételes­ jogi tárgyakat oktató előadókkal szemben alapvető követelmény, hogy gyakorlati irányban tanítsanak, a jogot a maga gyakorlati működésében mutassák be és tanítványaikat azzá neveljék, amivé lenniük kell, ha jövő feladatuknak meg akarnak felelni, azaz az élő jog ismerőivé. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gyakorlati foglalkozások e téren kevésnek bizonyulnak. Sokéves záróvizsgái tapasztalat bizonyítja, hogy közvetlenül a diplomaszerzés előtt álló hallgató még nem látott ingatlan­ nyilvántartási tulajdoni lapot, nem olvasott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésről szóló bírói ítéletet, és nem képes az eléje tett felkészülési jegyzetlapra felírni egy saját vagy idegen váltót. Az én egyetemista éveim során a hallgatók párhuzamosan tanulták az anyagi és az eljárási jogot. Ennek megfelelően a gyakorlati foglalkozások ún. komplex praktikumok voltak, melynek során a másod-harmadéves juristák ha nem is formálisan — ügyvédi, ügyészi és bírói talárt öltöttek, és a diáktársak kézben tartott közbeszólásai mellett „valóságos” bírósági tárgyalást tartottak. Az érvekellenérvek és verdiktek mindig lázba hozták a csapatot. Ma van olyan — nem is kevés záróvizsgázó, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan történik egy anyagi jogi igény érvényesítése, kik és milyen pozíciót foglalnak el a per szereplői, hogy egy csak kizárást tartalmazó végrendeletet hogyan kell meg­ szerkeszteni, és hogy miként kell felállítani egy házassági vagyonmérleget. Ebben bizony hibás maga az oktatási rendszer is, és természetesen személyesen az oktató. Eszmém tehát az, hogy a tételesjogi tárgyakat előadó jogtanár az egyoldalú könyv- és törvényismertetés helyett tárgyát úgy tanítsa már az előadások során is —, hogy a hallgatók ne vesszenek el a sok kazuisztikában, hanem lássák meg az átfogó szabályt úgy, hogy e szabályra ráismerjenek az elven életben is. Ehhez igenis szükség van arra, hogy az interaktivitás már az előadások során természetesen irányítottan és kellő mértékben - biztosított legyen. A Habilitációs Bíráló Bizottság tagjaként alkalmam volt nemré­ giben meghallgatni Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető docensének a hallgatók részére tartott habilitációs előadását. Mondhatom, előadásának módja és az előadás interaktivitása lenyűgözött. A dologi jog, ezen belül a tulajdonjog, a birtok, bírlalat és a tulaj­ donszerzés eredeti és származékos szerzés­ módjai voltak előadásának tárgya. Az előadás során nemcsak rajzolt a táblára - fővonalakat és különböző leágazásokat, amellyel szemlél­ tette az egész rendszert -, de célirányos, és a hallgatót személyesen megszólító rövid kérdéseivel a diákokat szabályosan izgalomba hozta, és megengedte azt is, hogy az érdeklődő hallgató hosszú előadói „monológját” többször is megszakítsa. Jogos kívánalom az oktatók és a hallgatók szorosabb közösségének a megteremtése is. Semmit nem ér a diákok bírósági tárgyalás hallgatása, ha az nem az oktatóval közösen történik és a tárgyalás után nem kerül sor arra, hogy az oktató irányításával közösen elemezzék, boncolgassák a tényállást, az ítéletet, a per szereplőinek tárgyalási tevé­ kenységét, a lehetséges jogi megoldások alternatíváit. Természetesen a közösségépítésnek más formái is lehetségesek. A közelmúltban Szuromi Szabolcs professzor úr - külföldi tapasztalatai alapján - két további tanártársunkkal együtt egy nyilvános professzori lunch-time beszél­ getésre hívott meg valamelyik oktatási nap déli óráiban a Hittudományi Kar könyvtárába. Igaz, a kötetlen - bár tematikus - tanári beszélgetés diák-hallgatói az elitképzésben részes doktoranduszok voltak, akik bátrabban kapcsolódtak be a tanárok szakmai eszme­ cseréjébe, de - kérdezem — miért ne tölthetnék a lunch-time-t alkalmanként az egyetem oktatói professzori-szakmai beszélgetéssel az alapképzés érdeklődő hallgatóinak részvéte­ lével? Egy ilyen úton két bajon is segíthetnénk egyszerre: a gyakorlati jogtanítás és a hallgatói érdeklődés tevékeny kölcsönhatása indulhatna be. Az én diákkoromban kezdődtek és váltak nagyon hamar népszerűvé a. jogesetmegoldó- és perbeszéd versenyek. Hogy a gyakorlatra orientált tanításra mily jó hatással lehetne ezeknek a formáknak a rendszeressége, mindannyiunk számára világos. Pécsi tanár koromban hallgatóim tíz-tizenöt fős cso­ portját többször meghívtam otthonomba délutáni-esti eszmecserére. Ezt a Kölni Egyetemen ösztöndíjasként ottani professzo­ romtól tanultam, aki a nyári szemeszterben �diákjainak rendszeresen adott jogtanítással egybekötött kerti partikat. Feleségem pogácsát sütött és - Uram bocsáss! - sört is ittunk. Megrendítő, ahogy - több mint húsz év eltelte után is - komoly jogászi pozícióban levő egykori tanítványaim még ma is vissza­ emlékeznek ezekre az alkalmakra, évtizedeken át is megőrizve a tudás, az érték, a szeretet és a szakma iránti elkötelezettség lelkűkbe beépült láthatatlan erejét. Hasonló történt a Pázmány néhány kezdeti évfolyamán, amikor - a tutor-rendszer keretében - tanítványaim húsz-harminc fős sora zarándokolt kétheten­ ként az Alkotmánybíróság dísztermébe. Ezeken a foglalkozásokon tanár és diák között olyan közösség épült - ahogy ezt egyik egykori tanítványom születésnapi jubileumi köte­ tembe írta -, amely megbecsülhetetlen. Persze mindehhez érdeklődő, a tudásszomj által fűtött, nyitott, jog- és igazságszerető diákok is kellenek. Tudom, hogy a hallgatói létszám kérdése számos tényező által motivált, komplex probléma. E tekintetben az ellentétes tartalmú vélemények mindegyikének van féligazsága. De azt is tudnunk kell, hogy a féligazság még csak nem is az igazság fele. Engem ebben a kontextusban két kérdés szokott néha foglalkoztatni. Az egyik: mi lenne, ha egyszer egy évfolyam valamennyi hallgatója úgy döntene, hogy részt vesz az előadásokon? Az állóhelyekkel is túlzsúfolt előtérben és előadóteremben a hallgatók utat se tudnának engedni professzoruknak. Jó ez így? A másik kérdés pedig az, hogy egy-egy évfolyam hallgatóinak - becslésem szerint mintegy húsz-huszonöt százaléka csak az, akik valóban és ténylegesen az universitas tagjaivá akarnak és tudnak nemesedni. Ez az arány és szám szomorúan kicsi, de - hitem szerint - mégsem ad okot aggodalomra és ijedelemre. Mert ha belegondolunk, a történelem során igazán nagy dolgokat és értékeket mindig a kevesek műveltek és hoztak létre. SZILÁGYI PÁL (egyetemi tanársegéd, Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék) Az egyetem önképzés. Mint más hivatásokon belül is, mindenki annyit hoz ki az ideális esetben csak öt évéből amennyit képes és amennyit akar. Vannak hallgatóink, akik a Pázmány után Európa legnevesebb oktatási­ kutatási helyein (pl. College of Europe, University of Oxford, European University Institute) folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik nem. A tanárok, fiatal kollégák mentorai pedig, talán túlzás nélkül mondható, sok olyat letettek az asztalra, amit fiatal oktatóként legfeljebb ködös célként tűz ki az ember. Ennyi bevezető után néhány szubjektív reakció. Sokat gondolkodtam, miként lehetne összefűzni a gondolatokat, de végül arra jutottam, hogy reménykedve az elhúzódó vitában, inkább csak reakció születik a vitaindító oktatói cikkre. (Zárójelben meg­ jegyzem, hogy míg a vitaindító szerző anonim, addig a válaszadók névvel szerepelnek, ami nem túl fair. Mindenesetre a szerkesztői felkérésre tekintettel az alábbiak jutottak eszembe.) í. „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre’.’ Igaz. De baj-e ez? Minden egyes kinevelt jogász valamilyen formában értékes tagjá lehet a társadalomnak. Nem kell mindenkinek a „leg-leg” jogásznak lennie. Sőt, jogásznak sem kell lennie. Ugyanakkor hiszem, hogy a megszerzett tudás nem jogász hivatást űzve is hasznos a társadalomnak, különösen, ha összevetjük egyes szintén ötéves képzésekkel. Az óra hangulatát valóban az átlag határozza meg, de az átlag is emelhető kitartó munkával. Bizonyosan minden kolléga megélte a hullámzó színvonalat. Az egészen kiváló képességű csoportokat és a nagyon gyatra átlagúakat. Ugyanakkor (valóban szerény és kevés) oktatói pályafutásom alatt, minden esetben lehetett haladást elérni. A kiválóból kiválóbbat, a jóból jobbat, faragni. 2. „A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz" Igaz. A versenyjog iránt érdeklődőként mondhatnám (vallom is), a verseny alapvetően jó a társadalomnak. A sok jogász a sok jogász számára probléma. A társadalom számára ez lehet érték, akár pénzben is kifejezve. Ha a hivatás szakmai színvonalát a szakmai érdekképviselet fenntartja erős szabályokkal, akkor nem szabad bezárni a kaput azok előtt, akik akkor születnek, amikor a hivatás már telítődött. Miért érne többet egy már kapun belül lévő közepes jogász, mint egy még a kapun bejutni nem tudó, várhatóan közepes? Természetesen nem tagadható az, hogy az oktatás és számonkérés is idővel igazodik a középhez. A társadalom azonban kiválasztja (mint minden más hivatás esetén is) a kiválókat. A legjobb tíz helyet akkor is a legjobb tíz kapja meg, ha tízen pályáznak, és akkor is, ha ezren. 3. „A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros!’ Lehet, hogy egyes oktatóknál nem, másoknál igen. Ez nagymértékben szubjektív megítélés kérdése, de én vallom, hogy a hallgató (leendő) kolléga, így a kellő tisztelet mellett a kollegiális viszony helyénvaló. A vizsgán és az órákon megmérettetik a tudás, de évközben és előadások-gyakorlatok között ott az ember is. Természetesen nem ismerhetünk minden hallgatót, különösen nem minden hallgató mögött megbújó egyént. De ha valaki nem mellékfoglalkozásként oktató, hanem főfog­ lalkozásúként, akkor jutnia kell időnek sok hallgató számára. Ezen viszont valóban dolgozni kell, és lehetőséget kell adni az interakcióra. De az sem várható el, hogy minden egyes oktató, legyen mégoly népszerű és kiváló is, teljes mértékben csak oktató legyen. Akadnak kiváló elméleti szakemberek, kiváló gyakorlati szakemberek, kiváló előadói képességekkel bíróak stb., és ezek tetszőleges kombinációja. A helyes egyensúlyt meg kell találni kari szinten. 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék." E tekintetben nehéz nyilatkozni, mert jómagam elég tapasztalattal nem bírok. Hallottam olyan mondatokat ötödéves joghallgatótól, ami miatt egy hetedik osztályos általános iskolás egyessel kullog(ott volna) haza. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal is, akik mellett én hallgattam bölcsen. A vitaindítóban leírt tendenciára utaló jelek vannak, azonban az egyetemi oktatás hozott anyagból dolgozik. Ha itt kell betömködni olyan lyukakat, amelyek tátongnak, akkor az a mi feladatunk, mert valakinek be kell tömnie. Jó alapanyagból könnyű főzni, rosszból művészet. Minél kevesebb művészre lesz szükségünk, annál jobb... 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre." Nem keverendő össze az előadás a speciálkollégiummal. Aki azt várja, hogy a főelőadás olyan legyen, mint egy angol egyetemi kiscsoportos előadás, tévúton jár. Volt szerencsém részt venni külföldi graduális és posztgraduális oktatás minden szintjén. Nincs lényeges különbség a hazai főelőadásspeciálkollégium pároshoz képest stílus tekintetében. így az almát az almával... Ami pedig az interaktivitást illeti, nem hinném', hogy nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy az oktatók igen jelentős része ki van éhezve az interaktivitásra, amely viszont párbeszédet feltételez. Mind a két oldalnak fel kell készülnie az interakcióra. Ebben igen nagy szerepe van az oktatónak, hogy helyes úton indítsa el az órákat, valamint az egyes előadásokon részt vevő hallgatók „hang­ adóinak”. A csekély tapasztalatom az, hogy ha van két-három merészebb hangadó, akkor máris van sok megszólaló. Ha nincs, akkor marad a néma csönd és a monológ. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség." Amelyet el is olvasnak. Ez egy ördögi kör. Egy rövidített törvény kommentárt nem élvezet olvasni, én se tenném, ha nem muszáj. Nem olvasó hallgatóknak viszont nem éri meg könyvet írni. Ugyanakkor ebben az oktatók­ nak kell megtennie az első lépést, mivel az ő kötelességük közé tartozik, hogy megte­ remtsék a lehetőséget. De a hallgatóknak is el kellene tudniuk fogadni, hogy egy elméleti problémákat is feszegető könyv nem azért íródik, mert a szerző grafomán és unatkozik, hanem oktatói tapasztalatai alapján úgy véli, a leírt tudás a hallgatók nagy tömegének hasznára válik (válna, ha elsajátítanák). Ez éppoly összetett, mint bármely fentebbi és alábbi kérdés, és szorosan összefügg az oktatók és a hallgatók hozzáállásával. Meg­ jegyzendő, hogy talán a legnehezebb műfaj a tankönyv. Egyszerűbb monográfiát, kom­ mentárt, jegyzetet stb. írni, mint jó tan­ könyvet. 7. ,/l képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket." Ez a vita mindig érdekfeszítő. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az egyetemnek nem feladata az egyetemet követő időszak helyett felkészíteni a hallgatókat. Nem kell ahhoz adásvételi szerződést látni, hogy valaki elővegye a Ptk.-t, és annak alapján megírjon egy kiváló kilencedik oldal �adásvételi szerződést. Ha valaki megtanulja a tudnivalókat alkalmazni (ergo megérti, és át is gondolja), akkor ilyen alaphelyzetek nem okozhatnak problémát. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem nekünk kell megtanítani graduális képzésen a tőzsdei értékpapír kibocsátás apró gyakorlati tudnivalóit, vagy hogy hol kell sorban állni melyik hivatalban. Ezért hívják az ügyvédjelöltet jelöltnek stb. Mielőtt a félre­ értés megesik. Bizonyos gyakorlati ismeretek szükségesek és hasznosak, de nem az a cél, hogy jogtechnikusokat képezzünk, akik képesek a korábban felhalmozott gyakorlati tudás majmolására, hanem olyanokat, akik értik a jogterület működését és képesek arról önállóan gondolkodni, hogy új értéket teremtsenek a társadalomnak. Ez pedig erős elméleti tudás nélkül nem lehetséges. Ahogyan az elmélet is kevés önmagában a való világban a később megszerzett gyakorlati tudás nélkül. A reakció igyekezett azokat a gondolatokat összefoglalni, amelyek ellentmondanak a vitaindítónak. Ugyanakkor számos ponton egyet kell érteni a felvetett problémákkal. Ekkora helyen, ekkora teljedelemben és ebben a műfajban azonban csak sommás meg­ állapításokra futja, amelyek félreérthetőek. A jogi felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz (legyen akár technikai, akár társadalmi), de mindezt úgy, hogy közben nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel. A probléma jelentős része pedig hozzáállásbeli kérdés mindkét oldalon. VARGA ZS. ANDRÁS (c. főtanácsos ügyész, Legfőbb Ügyészség, tanszékvezető egyetemi docens, Közigazgatási Jogi Tanszék) Koltay András szerkesztő úr felkérésére - és nem a névtelen levélre válaszolva - meg­ kísérlem kifejteni néhány gondolatomat a jogászképzés aktualitásáról. Egy rövid írásban nyilván nem lehet alaposan körüljárni a témát, ám viszonylag könnyen megtalálhatók a leginkább érzékeny kérdések. A hallgatói létszám Általában ezzel szokás kezdeni az aggály­ katalógust. Magam úgy vélem azonban, hogy ezzel a kérdéssel nem sokat lehet kezdeni. A hallgatói létszám önmagában, még inkább ennek összefüggése a finanszírozással nem a Kar autonóm döntésének következménye. Más szóval: tényként kell kezelni, hogy a felsőoktatás központi állami szereplői a nagylétszámú egyetemeket/karokat/szakokat támogatják. Ebből következően a karok, köztük a PPKE JÁK nem tehet mást, minthogy megpróbál minél több hallgatót felvenni. Esetünkben azért annyit meg kell jegyezni, hogy a Kar egyfelől le szokott mondani jó néhány elvileg felvehető, de csak nagyon alacsony pontot szerzett felvételizőről, másfelől a sajátosságaink folytán kifejezetten hasznos, hogy olyanok is megismerik a pozitív jog és természetjog összefüggéseit, az Egyház társadalmi tanítását, akikből nem feltétlenül lesz gyakorló jogász. tizedik oldal Tény persze az is, hogy a hallgatói létszám befolyásolja az oktatás módszereit. Sajnos nem hiszem, hogy alappal kijelenthető lenne, hogy az egy évben maturáltak olyan nagy százaléka, mint amit mostanában tapasztalunk, alkalmas lenne arra, hogy jogi vagy bármilyen más tudományterületen elmélyült ismereteket szerezzen. Tetszik, nem tetszik, a valamikori kegyetlenül szelektáló felvételi rendszer nagyobb arányban biztosította azt, hogy az arra alkalmasak tanuljanak tovább. Az erre felkészültek persze most is a padokban ülnek, csak nehezebb felfedezni őket. Mit tehet ilyen helyzetben az oktató? Valószínűleg nincs kizárólagos válasz. A saját megoldásom az, hogy a különbségekről igyekszem nem venni tudomást, hanem minden hallgatóról feltételezem, hogy nagyon felkészült, nagyon érdeklődő, ehhez igazítom az elvárásokat. Elég fáradságos a gyakorlati kivitelezése, és a vizsgaeredmények mutatják a korlátáit. A módszer helyességének ellenkezőjéről még senki nem győzött meg. A gyakorlatorientált oktatás Szintén örökzöld felvetés, amivel szemben néhány toposz azért felvethető. Először: a joggyakorlat (jogalkalmazás) nem más, mint az anyagi jog, az eljárásjog és az egyedi tények egymásra vetítése, egyidejű értékelése. Nos, az egyetemi képzésben ezek közül legalább egy, de inkább két összetevő nem áll rendelkezésre: a hagyományos anyagi/eljárásjogi diszciplínák, illetve tantárgyak megközelítése szerint az egyiket elemezzük, a másikat ismertnek tekintjük (például a büntető anyagi jogi jogeset megoldása során a tényeket bizo­ nyítottnak tekintjük stb.). A tények ráadásul minden esetben „preparáltak”, még ha valós ügyeket is dolgozunk fel, azokat az éppen kívánt jogi kérdésnek megfelelően fogal­ mazzuk át. Attól pedig végképp eltekintünk, hogy a gyakorlatban a tények száma és minősége is folyamatosan változik. Másodszor: hallgatóként magam sem szeret­ tem jogszabályokat és dogmatikai rend­ szereket „bemagolni”, és szívesen használtam a ,„minek kell megtanulni, miért nem elég, ha tudom, hogy hol kell utánanézni?” kifogást. Nem oktatóvá válásom, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt tartom ezt a felvetést inadekvátnak. Ahhoz ugyanis, hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előtt fel kell ismemi. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. Ahhoz pedig, hogy feltűnjenek, legalább egyszer végig kell szen­ vedni a megismerés folyamatát még akkor is, ha mindenki, a hallgató és az oktató is tudja, hogy a tanulást közvetlenül követő lépcsőfok a felejtés. El fogjuk felejteni, de nem teljesen, és főként: nem végleg! Harmadszor: sokszor kedveskednek hallga­ tóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek. Mindez azt igazolja, hogy az egyes jogi szakterületek „gyakorlata” (persze leginkább ennek felszíne) nagyon hamar elsajátítható. Fordítva nem menne. Az elmúlt években az egyetemi oktatás mellett volt dolgom frissen végzett jogászokkal, részt vettem egyéni és szervezett továbbképzésben (például az Ügyészképző Központban), évente többször szakvizsgáztatok, voltam vezető és beosztott (az országgyűlési biztosoknál és az ügyészégen), a bíróságon napi rendszeres­ séggel tárgyalok. Ezalatt talán soha nem találkoztam olyan helyzettel, amelyben valakinek a gyakorlati ismerethiánya okozott volna komoly gondot. A dogmatikai hiányos­ ságok miatt viszont már láttam kritikus helyzeteket. Negyedszer: kérdés, hogy mi a jogi felső­ oktatás célja? Ha a rávezetés a jognak, mint tudománynak a megismerésére, akkor a hagyományos módszer nehezen vitatható. Ha közvetlenül alkalmazható ismeretek szerzése, akkor viszont ebben a formában nem lehet folytatni, akkor valóban át kell állni más struktúrára, és a Jogász” minőség meg­ szerzését fenn kell tartani a doktori iskolák számára. Bármennyire bántóan is hangzik, nem lehet egyszerre közéleti elitet és jogi szakmunkást képezni. Ötödször: kétségtelen, hogy a joggyakorlat mai divatja a szakosodás, ami kedvez a gyakorlat-orientáltság elvárásának. Csakhogy szintén korunk jelensége a pályamódosítás. Ez utóbbit pedig az könnyíti meg, ha az érintettnek alapos és átfogó jogi ismeretei vannak. Az oktatás minősége Nos, ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban elégedettek soha nem lehetünk. A játszma azonban itt is többszereplős. Kétségtelen például, hogy a gyakorlat nem arra való, hogy az előadást az oktató megismételje. Mi van azonban akkor, ha az előadáson a hall­ gatóknak csak töredéke vesz részt? Vagy mi van akkor, ha az előadás - egyébként valóban egyetemhez méltóan - nem a tételes és a vizsgán számon kért ismeretek lediktálására szorítkozik, hanem az oktató - ideáltipikus esetben - sziporkázó, némi aktualitást sem mellőző „szereplése”? Saját álmaim szerint ilyen előadásokat kellene tartani, majd kiadni a következő gyakorlatra (hetente!) egy-két cikket vagy könyvfejezetet, és azt a gyakorlat során megvitatni, mégpedig gyakorlati helyzetek (preparált) felhaszná­ lásával. Mindezek eredményeként a vizsga lényegében beszélgetés volna a mindkét szereplő által legalább alapjaiban ismert kérdésekről, a jegy pedig nem lehetne más, mint szükséges formaság, amely eleve nem kétséges. Igyekszem legalább megközelíteni ezt a mintát, de az eredmény mindig közös erőfeszítés gyümölcse. Az érdeklődés inspi­ rálja az oktatót, az érdektelenség visszahúz ez nem új jelenség, elegendő elolvasni Lukács János (vagy, ha úgy tetszik, John Lukács), �egyetemünk díszdoktora önéletírásának erre vonatkozó részét. Persze ne feledjük a lényeget, amire az egyik készülő tankönyvünk előszavában is idézett kínai közmondás rámutat: „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. KOLTAY ANDRÁS (egyetemi adjunktus, Polgári Jogi Tanszék) A napi munka során nem minden pillanatban látszik kellő erővel, de az egyetem nem a hallgatóság fölé rendelt oktatói rétegből, és nekik alávetett diákságból áll, hanem egymás mellé rendelt tanárok és tanulni vágyó ifjak (ideértve természetesen minden levelezés hallgatót is, hiszen aki egyetemi padban ül, mindenképpen fiatalnak számít) szoros közössége. A két fél egymás felé nyújtott kötelező szolgáltatásai is egyensúlyban vannak: az oktatónak át kell adnia meg­ szerzett tudását, segítenie kell a hallgatót abban, hogy tétova, jobbára tanácstalan exközépiskolásból útját megtaláló fiatal felnőtté váljon, míg a hallgatónak számot kell adnia az ily módon átadott tudás befogadásáról és arról, hogy néhány év alatt a kar részéről felelős, átgondolt döntéssel útjára bocsátható, immár önállóan helyét megállni képes emberré nemesedett. Ha tehát az oktatásban és a képzés folyamatában bajokat észlelünk, nem lehet azokat automatikusan a másik nyakába varrni, ahogyan diáktól és tanártól egyformán megszokott: a felelősség, és a gondok is közösek. Sem oktatók, sem diákok nélkül nem működhet egyetem (bár mindkét fél élete bizonyos tekintetben egyszerűbbé válna); nem egymás ellenségei, hanem egymásra kölcsönösen rászoruló, közös érdekeink által egymásra utalt tagjai vagyunk az universttasnak. A továbbiakban számba veszem névtelen oktatótársam által írt kritika fő pontjait, mögéjük fűzve észrevételeimet. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A „tömegképzés” a felsőoktatás jelenlegi rendszeréből fakadó, kari szinten nem be­ folyásolható állapot. Az oktatás szinte futószalagon zajlik, amelynek végén sok-sok félig-meddig képzett, neve előtt büszke „dr.”-t viselő jogtechnikust nevelünk. A Pázmány eredendően meghatározott speciális hivatása, a hagyományos, közösségi értékekre, a keresz­ tény eszmék tiszteletére nevelő szándékai így nem érvényesülhetnek a szükséges erővel. Az uniformizálódás tendenciái miatt ezeket a „pluszokat” (amelyek a karalapítás elsőszámú mozgatórugói voltak, és amelyek hatékony képviselete nélkül a Pázmány létjogosultsága is megkérdőjeleződhet!) a diákság egy jelentős része zaklatásnak veszi, és sértődötten hessegeti el magától — a tömegképzésre kialakított rendszer pedig mindezt tehetet­ lenül szemléli. Mindig - ezúttal fokozott tisztelet persze a szép számú kivételnek. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz. Egyetértek Zlinszky János professzor úrral abban, hogy a jó jogászból ma sincs elég. De mégis, minden „dr.” dolgozni szeretne. Egy ügyvédi irodai felvételi során így a két nap alatt az ország minden pontjáról jelentkező 4050 főről a több napos meghallgatás-sorozat végére - szorgalmát, alázatát, anyagi igényeit, szakmai felkészültségét, közösséghez való alkalmazkodását, szellemi kapacitásait, mo­ dorát, írás- és fogalmazási készségét meg­ vizsgálva - kiderül, hogy igazából egyikük sem alkalmas arra, hogy azonnal munkába állít­ ható, kezdő ügyvédjelölt legyen. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Jogos felvetés, amely szintén a képzés rendszerének hibáiból fakad. Olyan jó lenne időnként kis csoportokban, egyenrangú félként elbeszélgetni egy-egy kérdésről, amelyről előzetesen a diák is naprakész információkat szerzett, és persze a tanár is frissítette meglévő ismereteit (a jelenlegi szemináriumi rendszer ezt nem feltétlenül teszi lehetővé)! A tömegvonzás azonban ezt nem engedi meg, hiszen mindenkivel foglalkozni kell, és így már nem marad idő és erő a többletre - főleg, hogy az oktatónak is meg kell valahogyan élnie, tehát kis túlzással minden útjába eső munkát, a talicskázástól a cipőpucolásig kénytelen elvállalni. A diploma megszerzéséhez nem elengedhetetlenül szük­ séges többletmunkát pedig a diákság nem elhanyagolható része nem .szívesen végez; azt sokan nem a szellemi gyarapodás lehető­ ségeként, hanem egyenesen a gyors érvé­ nyesülés szükségtelen akadályaként érzékelik. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Botrányos élményeim vannak ezzel kap­ csolatban, amelyek talán nem fordultak elő 10-15 évvel ezelőtt. Sokaknak halvány lila gőzük nincs arról, mi az a felvilágosodás, mikor volt a Kiegyezés, ki volt Mária Terézia. Valaki idén júniusban sajtó- és médiajog vizsgán azt írta az első magyar sajtótörvény (1848) bemutatását célzó kérdésemre, hogy „1913-14-ben, a reformkor idején II. József fogadta el”. Ilyen korábban legfeljebb a boldogult emlékű szóbeli felvételin fordul­ hatott elő, és a következménye az lett, hogy miután a bizottság feltápászkodott az asztal alól, ahová a röhögéstől beesett, megbocsátó szelídséggel megmutatta a jelöltnek a kijá­ ratot. Elvégre az egyetem nem szolgálhat a közép- sőt alapfokú iskolák által üresen hagyott tudásbeli lukak betömködésére! Ha erre használjuk, nem marad idő másra. Ha nem próbáljuk betömködni a lukakat, a hallgatóság egy része egész egyszerűen nem érti meg, amit az oktató a katedrán beszél. Ördögi kör. De tegyük azért hozzá: különböző okoknál fogva a régi vágású, klasszikus műveltségű, univerzális tudású professzorok is kiveszőben vannak. lenítheti magát a „társadalmi valóságtól”. Nem tehetünk úgy, arisztokratikus gőggel lenézve „az erkölcsi romlás felé haladó” világot, mintha egy intézmény az általános jelenségek hatása alól ki tudná vonni magát. Tudomásul kell venni, hogy az újabb generációk figyelmének lekötésére - egy-egy valóban karizmatikus, idősebb professzor varázsát leszámítva - nem feltétlenül ele­ gendő, ha valaki 90 vagy 120 percet folyamatosan beszél. A totálisan mediatizált világban másra is szükség lehet: internetes segédanyagokra, az előadáson előre kiosztott „sorvezetőkre”, olvasmánylistára, kivetített prezentációra, filmbejátszásokra, meghívott vendégekre stb. Ha tehát a nagy többség figyelme általában véve lankadni látszik, az oktatónak még többet kell tennie annak fenntartásáért. Ennek persze intézményes szinten, készségszerűén meg kellene teremteni a technikai feltételeit, és végrehajtása rend­ szeres oktatói többletkészülést is igényelne. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírást sajnos nem minden tudós oktató becsüli sokra, a tankönyv a jog­ tudománybeli közfelfogás alapján nem minősül „tudományos munkának” (holott a hatása sokszorosa lehet a kanonizált műfaji sajátosságokkal bíró monográfiáknak). Ismét csak persze tisztelet a szép számú kivételnek. A tankönyveknek élvezetes olvasmányoknak kell lenniük, olyan műveknek, amelyek kinyitják témájuk kapuit az olvasó előtt, igyekeznek felkelteni érdeklődését, válaszokat adnak felmerülő kérdéseire, esetleg további kutatásra sarkallják. Minden tárgyat be lehet mutatni élvezetesen, kellő elméleti megala­ pozottsággal, de gyakorlati ismeretekkel élővé téve azt, el lehet helyezni a témát társadalmi, történelmi, akár politikai vagy irodalmi összefüggésekbe ágyazva. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ez a teljes magyar jogászképzés gondja. Persze nem lehet minden, a majdani, egyelőre ismeretlen munka során várható élethelyzetre felkészíteni a hallgatót, mégis, az alapvető okiratokat, szerződéstípusok sémáit, eljárás­ jogi dokumentumokat látásból ismernie kellene. De az egyetem nem arra való, hogy öt év után azonnal jolly jokerként használható kész jogász hagyja el kapuit: az itt töltött évek alatt a hallgatónak elsősorban jogászi mora­ litást, közösségi felelősségvállalást, többlet­ műveltséget, szilárd értékrendet kellene tanulnia, egy térképet kapnia a kezébe, amelyen az előtte nyitva álló (az öt év alatt megnyílt) utak vannak felrajzolva, ezen felül életre szóló élményeket, barátokat gyűjtenie, és ha úgy alakul, szerelmet találnia. Ennél kevesebbért nem is érdemes idejönni. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Bizonyos megszorításokkal megfontolandó felvetés. Az egyetemi képzés sem függet­ tizenegyedik oldal �Gyakorlat az Európai Bíróságon Iroda a tizedik emeleten, hozzáférés a Bíróság adatbázisához és az uniós intézmények belső rendszeréhez, belépés a könyvtár nem látogatható részeibe és végül, de nem utolsósorban, ebéd a Bíróság menzáján, ami inkább étteremre hasonlít és ahol felejthetetlenek a desszertek. Egy hónapot töltöttem Luxembourgban gya­ kornokként az Európai Bíróságon a magyar Fordító Osztályon. Az én feladatom nem idegen szövegek zövegek fordítása fordítá: volt, az úgynevezett jogászITlyclvész munkatársak dolgát megkönnyítő kutató-elemző teendőket Láttam cl. Augusztusban törvénykezési szünet volt a Bírósá­ gon, így egészen más hangulatban teltek a napok, mint amikor teljes gőzzel kell dolgozni. A bíró­ ságon kötetlenebbül öltözködnek, és állítólag érezhetően kevesebb a tennivaló is. A magyar munkatársakon kívül sok külföldi gyakornokot is megismertem. A Bíróságon egyéb­ ként kétféle gyakorlat-típus van: az cgyliónapos fizetéssel, illetve az ötliónapos fizetés nélküli. A gyakornokok közül mindenki nagyon nyitott volt, és sokat buliztunk együtt. Az egy hónapos Válság ellen szociális bolt Néhány héttel ezelőtt felkerestem egy közeli szociális boltot, hogy a magam módján tá­ mogassam a magyar gazdaságot. Mert enni úgy is kell, s egy kis sétát megért: a Mester utcától nem messze, a Balázs Béla utca 7. szám alatt találtam meg az Egyetemünkhöz legközelebb eső kereskedőt. Az Európai Unióba való belépést követően komoly gondok jelentkeztek elsősorban a zöldség, a gyümölcs, a tej, a baromfi és a sertés ágazatában, mivel a termelők elvesztették a liazai piacok jelentős részét. Ennek hátterében több dolog is állt: egyrészt a kedvezőtlen feltételek mellett aláírt koppenhágai szerződés, másrészt az, hogy a korábbi években a magyar feldolgozóipar jelentős része külföldi tulajdonba került. A hazai, ió minőségű termékek számára meg­ szűnt a belső piac, vagy csak gazdaságtalan feltételek mellett tudták a termelők értékesíteni áruikat, olyan potom összegekért, amelyek még az önköltséget sem fedezték. Ezek a problémák a 2008-as esztendőben csúcsosodtak ki: rengeteg volt a demonstráció, s elég csak a szabolcsi almatcrmcsztőkrc gondolni... Ennek megoldá­ saképpen a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége első lépésként a CBA-val, a vezető hazai kiskereskedelmi lánccal kötött megállapodást az étkezési alma érté­ kesítésével kapcso­ latban, majd nem OAtyű"* sokkal később elindí­ tották az iskola alma Nyitás külföld felé Az Erasmus , programról mindannyian hallottunk már. Évente 155 ezer hallgató és 23 ezer oktató kerekedik fel, hogy egy másik országba lépve fejlessze tudását. Az Európai Uniós csatlakozás megnyitotta a mi egyetemeink kapuit is. Külföldi hallgatók érkeznek Magyarországra, és nekünk is sok­ sok lehetőség "kínálkozik arra, hogy szakmai tanulmányinkat egy nekünk szimpatikus külföldi egyetemen folytathassuk egy ideig. Nagy öröm ez, nem csak a személyes élmények miatt, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is, hiszen játszva ismerheti meg a hallgató a világot e program segítségével. Gondolom azonban, hogy amíg valószínűleg senkinek sem könnyű mondjuk egy indiai vagy éppen norvég egyetemen eligazodni az épület és a tanulmányok útvesztőiben, úgy cg)' német, francia, angol hallgatónak sem lehet egyszerű befogadni a mi egyetemünket, rendszerünket. Az o dolgukat megkönnyíti, hogy immáron nem csak Kedves barátunkra, a Zöld Könyvre, és a mi útbaigazításainkra számíthatnak. Nyáron megjelent a Zöld Könyv kistestvére, az angol nyelvű Kék Könyv, mely nagyon színvo­ nalasan mutatja be a jogi kar épületét, szervezetét az idegen országokból érkező hallgatóknak. A kiadványhoz a Könyvtárban és a Külügyi Irodában lehet hozzájutni, valamint a külföldi egyetemeknek is küldünk, így az ott gyakorlatra érkezett diákokat első nap ismertem meg - amikor aláírtuk a munkaszerződésünket. Itt már mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Luxembourgban elég drága az élet, így a mesésnek tűnő összeg kint más megvilágításba került. A gyakornoki-fizetés 1300 euró, de szállást találni a városban 500-600 euró alatt nagyon nehéz. Csupán néhányszor volt részem a szokásos luxembourgi időjárásban: amikor zuhog az eső és minden szürke. Mivel szép idő volt, a szabad hét­ végeken bejártam a mindössze 2600 négyzetkilo­ méter alapterületű országot. Kis területe ellenére sok látnivalót tartogat Luxemburg. A gyönyörű főváros, a középkori várak, a kis falvak és a le­ nyűgöző természeti szépségek miatt csak azt java­ solhatom: aki teheti, fedezze fel magának! Túrós Nóra akciót is. Ezzel egy időben Budapesten már több termékkel is felleptek a piacon, mint például a hagyma, a burgonya, a méz, a tej..., s a kereslet minden várakozást felülmúlt. így fogalmazódott meg az állandó üzletek iránti igény, majd januárban a Ferencvárosban megnyílt az első bolt. Ennek révén a rendszerből kiiktatásra kerültek a nagykereskedők, a viszonteladók, a nepperek, és immár biztos felvevő piac született a gazdák számára. A hálózat folyamatosan tcijeszkedik: Budapesten már 13, vidéken pedig 8 ilyen üzlet található. Remélem, meghoztam a kedveteket arra, hogy ilyen boltban vásároljatok, támogatva így a hazai mezőgazdaságot! Az alábbi üzletek találhatóak a fővárosban: III. kér.: Kabar út 5., Búza u. 6.; V kér.: Nádor u. 5., Molnár u. 14.; VI. kér.: Székely B. u. 24.; IX. kér.: Ralázs B. u. 7/b; XIV kér.: Fogarasi út 43/B, Telepes u. 114.; XVIII. kér.: Nagykőrösi út 50., Nemes út 105-107.; XXL ker.:Szent László út 115.; XXII. kér.: Ady E. út 99., Háros u. 177. Mikola Orsolya tanuló hallgatók, akik részt kívánnak venni az Erasmus programban, könnyűszerrel rájöhetnek, hogy miért is érdemes a mi egyetemünket választaniuk... Azt liiszem, jól tették a kiadvány megszervezői, hogy összegyűjtötték ezeket az alapvető információkat. Sokat jelenthet ez egy külföldi hallgatónak, aki bizonyára sokszor elveszettnek érezheti magát, legalábbis az év elején. Azt gondolom, hogy ezt friss kis gólyáink erezhetik at a legjobban, de talán mi is emlékszünk még az első nőnapra, amikor ki a gyakorlókat, ki a tanszékeket, ki a mosdót, ki pedig éppenséggel a kijáratot volt képtelen megtalálni. Remélem, hogyjól telik majd vendég-hallgatótársaink éve, és bízom benne, hogy sok-sok felejthetetlen kalandban lesz részük Magyarországon. Hrecska Renáta Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Az ember azt gondolja, amikor az egyetemre kerül, hogy ez egy érdekes hely, egészen más. mint a gimi. Azon túl, hogy egészen más rendszerben kell tanulni és egészen más jellegű tárgyakat, a legnagyobb változás talán mégis az, hogy a szorgalmi időszakban sokkal több idő jut a bulikra, ha sikerül, akkor mar külön albérletbe is lehet költözni, saját magunk gondoskodunk a mindennapi betevő falatokról - egv szóval az otthonról kapott támogatást pillanatok alatt el lehet költeni a hétköznapokra. Aztán a második félévtől a világ még inkább kitárul, Íriszen ha az első félévben jól teljesített a delikvens, a második félévben már ösztöndíja is van. Meg „szoctámja". Utóbbi már az elsőtől is, ta időben észreveszi az ember. Na meg persze ha rászorultságot igazol. A félévek előre haladtával aztán a tanulmányi ösztöndíjon és a szoctámon túl akár még tudományos vagy közéleti ösztöndíjat, sót esetleg köztársasági ösztöndíjat is meg lehet pályázni. Vigy éppen Erasmust. Sőt, menetközben dolgozni is lehet - akár szakmai gyakorlat keretében, akár más jelegű munkát. Utóbbiból természetszerűleg, előbbiből esetlegesen csurran-cseppen is valamicske. Azért egy tanulmányi ösztöndíjból, egy szoctámból, egy tudományos ösztöndíjból és némi munkabérből össze lehet tizenkettedik oldal már tenni egy olyan havi apanázst, amiből rendesen futja albérletre, ételre és italra, és még több bulira. Na és akkor eljön a záróvizsgák ideje. Mondanom sem kell, ha a záróvizsgákra kell készülni, senki sem dolgozik szívesen mellette. Sebaj, Íriszen azért meg lehet élni a másik három juttatásból is. Hát nem. Mint kiderült, egyetemünk rendszere az abszolvált hallgatót már nem tekinti teljesen sorai közé tartozónak. Hiába ugyanúgy 30 kredites félév, hiába ezen áll vagy bukik, hogy minél jobb eredménnyel szerezzen minél több ember Rízmányos diplomát, aki már egyszer abszolvált, az csak passzív taligától státusban létezhet. Na már most hallgatói juttatások - úgy, mint Ösztöndíjak,.támogatások, sőt a diákra matrica - csak aktív státusúaknak jár. írtam a HŐK illetékesének, de legnagyobb sajnálkozása mellett értésemre hozta, hogy nem tehet semmit, ez a rendszer. Úgyhogy most készülök az államvizsgákra, és semmit sem kapok az egyetemtől, hogy ezzel támogassák a sikeres felkészülést. De legalább felnőtt bérletet kell vennem, ha megyek vizsgázni. Na jó, nem csak nekem. Minden záróvizsgázónak. Kovács Bence �Mit mesél az Adómanó? Mottó: „Megöl a disznó/ejti Nagyúr, / Éreztem, megöl, ha hagyom, / Vigyorgott rám és ült meredten: /Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom!’ (Ady Endre: Harc a Nagyúrral) 2009 júniusiban - valószínűiéi; népszerűsítési szándékkal a kisebb korosztályok szamára — az APEH külön rovatot indított honlapján Adómanó meséi címmel. Az első mesében a következőkről lehet olvasni: „...MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessek. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra clcsodálkozik, majd megkérdezi: - Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy írét alatt összecszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot átlaozliattok. hogy csak győzzétek mártogatni. - Az jó lenne! - válaszol MiaManó, a polgármester. - De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. - Hát fizessétek ki a manókincstárból! - javasolja AdóManó. - Honnan? - vonja fel a szemöldökét MiaManó. - Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. - Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? -Az adót a kincstárban. Elmagyarázom' — m: egy ilyen híd egy manónak ____ sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szürctelnie, hogy' összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, lia csak o fizetné ki, hisz nemcsak ő liasználná, hanem mindenki. Na mármost: lia nem tévedek, a kalácsföldickkcl együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt cs kalácsot tudtok cserélni és eladni...!1 Akkor nézzük meg, hogy az az egy arany mit jelent a való életben (néhány példa): - Munkabér: bruttó 100.000,- Ft munkabér után (ennél többet kezdő fiatal mostanában elég ritkán I WANT YOUR MONEY keres) a munkáltató 130.450,- Ft-ot fizet ki, amelyből a munkavállaló 76340,- Ft-ot kap (vagyis jelen esetben az az egy arany 54.110,- Ft.) - Áfa: 25% július 1-jctől, egyes termékeknél 18%. Az ivóvízre például az előbbi vonatkozik, így egy 200,- Ft-os ásványvízből az egy arany ára 5Q- Ft. -Vagyonadó: a 2009. LXXVlll. törvény alapján melyet azóta megtámadtak az AB előtt is minden tulajdonosnak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén adóznia kell jövő év elejétől meglévő lakóingatlana, vízi- és légi járműve, valamint nagyteljesítményű gépkocsija után. Ez alapján egy II. kerületi 66 nr-es, 10 évnél fiatalabb, összkomfortos lakás után az interneten lévő kalkulátor szerint az a bizonyos arany 75.130,- Ft Ipsz évente. És mindezen pénzekből mi lesz? Híd? Lehetséges. Meg más is. Egy februári hír szerint a válság idején (és adóemelések előtt) a tavalyi év végén az adóhivatal 16,7 milliárd forint prémiumot osztott ki 15.600 munkavállalója között. Ez nagyjából 1.070.000,- Ft/fő. Valószínűleg nekik emiatt az egy arany miatt tényleg nem kell aggódniuk. A disznófejű Nagyúr meg csak vigyorog tovább... (forrás: http://wwwapch.hu/gycrcKckncic_ fiataloknak/adomano_mcsei/) Kanta Balázs „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Sosem lehetünk elég óvatosak halljuk gyakran. De, hogy "már az álláslairdctésckbcn sem bízhat az ember... ezt nem gondoltam volna, egészen addig, amíg személyesen nem volt részem egy olyan interjúban, amelynek folytán csaknem én is egy piramisjáték részesévé váltam. Történt ugyanis, hogy - bár még diplomám nem lévén - megfogant bennem a gondolat: álláskeresésbe fogok. Gondoltam kipróbálnám magain más, jogon kívüli területen is, tapasztalatnak mindenképpenjól fog jönni. Már a második hete intenzíven ráálltam az önéletrajzküldözgetésre, hívtak is egy pár helyre a szokásos válasszal: „lu Téged választunk, visszajelzőnk...”. Mivel nem vagyok a türelmemről híres, és inkább a dolgok elcbc megyek, küldözgettem csak tovább. Egy nap aztán fel is hívtak X Kft.-től, hogy fogadnának interjúra. Természetesen fellángolt bennem a remény szikrája: talán most! A helyszín a belváros egyik - ingatlanok tekintetében - legdrágább Kerülete, gyönyörű panoráma,Jó közlekedés. Nem utolsó szempont ugyebár. Újonnan kifestett, szerény bútorozású irodában egy kellemes külsejű, fiatal férfi fogadott: a vezető. Elkezdtünk beszélgetni, már az interiú elején mondta, furcsállja, hogy ma kevesen jöttek hozzá, bezzeg tegnap, na tegnap sokan voltak. Kilencen. Ma pedig én vagyok az első. Miközben magamról, szakmai pályafutásomról kérdezett, serényen jegyzetelt a cég lógójával ellátott papírra. Maja a cégről ejtett pár szót. Külföldi, Magyarországon székhelye nincs, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt. Frissen alakult, mindössze egy hazai partnerrel, amelynek a termékeit kellene értékesíteni, na de persze nem nekem, hanem azoknak, akiket majd én kiválasztok a feladatra... Hmmm... vezetői pozíció, nem is rossz kezdésnek, ráadásul még a próbaidő alatt is kapok pénzt. Álomállás... Az egyetlen problémám azzal volt, hogy nekem is vennem kellene a cég termékeiből. Na meg a vállalkozói jogviszony. Az interjúra szánt első óra után beszólt a titkárnő, hogy itt van a másik jelölt a meghallgatásra, menni kell... Teljesen meg voltam győzve - de mivel tartom magam az elveimhez, elsőre állást nem fogadok cl, így bővebb átgondolásra félretettem magamban "a dolgot. Általában célszerű megnézni a céget, mielőtt interjúra megyünk liozzájuk. Ezt én már aznap reggel is próbáltam megtenni, de semmit sem találtam egy külföldi lionlapon kívül. Az interjú után már motiváltabb voltam, így elkezdtem keresgetni bármilyen sajtóhírt, véleményeket, akármit. Amit találtam, annak annyira nem örültem: egy blogon írta egy áldozat, liogy ez bizony piramisjáték. Gyorsan neki az internetnek, Wikipedia, mit is jelent ez pontosan? Igen, tagokat kell beszervezni, embereket kell felvenni, ezután pénzt kapok. Jé, én pont ezt csinálnám! Na de váriunk, mi van a termékkel? Hát ugye az lenne a belepő... Hirtelen megvilágosodtam: új iroda, nincs cégtábla, kevés alkalmazott, egy partner, állítólagosán sok jelentkező (pedig mikor távoztam, én nem láttam az utánam következőt), rögtön vezetői állás... Hat bizony ilyen tényleg csak álmunkban létezik legálisan - a valóságban nem nagyon. Mindenki vigyázzon cellát magára - könnyű bedőlni! Fábián Beatrix Hajnalka Jogász példatár 2. Szávó Tímea, a DHL Expressz HR specialistája Szávó Tímea a jogi egyetemen szerzett tudását más körben kamatoztatja. Egy világcég alkalmazottjaként betekintést ad abba, mit tehet az ember jogászként az ügyvédi irodák világán túl. - Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Hogyan segített a pályakezdésben? - Eddig 5 felsőoktatási intézmény laallgatója voltam, a Pázmányos jogászi végzettség az utolsó. Az első végzettségem megszerzésekor (ezt nappalin végeztem, az összes többit levelezőn) a pályakezdésben az segített, hogy nemzetközileg elismert angol nyelvű diplomát is kaptunk, az akkreditált magyar képzés mellett, ami akkor még nagy dolognak számított. - Hónán emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivelfoglalkoztál először, és hogyan kerültél a DHL-hez? - Vállalati oldalon egy külföldi, multinacionális, nemzetközt vállalat értékesítési osztályán asszisztensként kezdtem, majd rövid időn belül egy újonnan alakult projekt teambe kerülve bizonyos HR-es feladatokba is Iclictőségcm nyílt ismereteket szerezni. A HR-cs Karrierem igazából itt kezdődött és szakmai téren a legszélesebb körű tapasztalatok sikerült megszerezni, rengeteg új dolgot megtanulnom. A karrierem rezeként tanácsadói oldalon is dolgoztam, majd a későbbiekben visszatértem a vállalati HR-hez, amikor a DHL Expresszhcz HRD Specialista munkakörben csatlakoztam. - Miben más a pályakezdők helyzete most, mint Neked van évfolyamtársaidnak? Könnyebb vág)1 nehezebb? - Véleményem szerint az elhelyezkedésben nehezebb, hiszen nagyobb a verseny (ugyanúgy, mint a képzőhelyek között is). Könnyebb viszont olyan szemszögből íteh/e, hogy sokkal több támogatást és felkészülési lehetőséget kapnak a pályázók (állásintcíjúkra felkészítés, próbainteijúk, vállalatlátogatások, stb.). Az első diplomám megszerzésekor ezek nem létező fogalmak voltak, és frissen végzett diákként az első interjún elképzelni sem tudtam, hogy mi fog rám várni. - A jogászi pálya annyira telített, hogy a jogi karokon végzettek egyre kisebb százaléka dolgozik klasszikus jogi munkakörben. Az ilyen diákok nagy része egyéb nagyvállalatoknál dolgozik? Jelent-e ez (szemléletbeli vagy más) változást a munkáltatónak? - A munkáltató oldaláról, amennyiben a frissen végzett jogászhallgató nem jogi munkakörben dolgozik, semmilyen változást, megkülönböztetést nem jelent. A klasszikus jogi munkakörökbe az elhelyezkedés nagyon nehéz, sokszor kapcsolatokat igényel. A vállalatok egy részénél működik csak külön jogi osztály (pl. pénzügyi vállalatok, bankok, biztosítók) és a legtöbb multinacionális cég külön jogi irodával szerződik. Véleményem szerint a közigazgatási, államigazgatási szektorból sokan vesznek részt jogi képzésen, hiszen a mindennapi munkájuk során és a karrierben történő előrelépés miatt szükség van erre a végzettségre. Sergő András tizenharmadik oldal �Haydn és az idő(m) Nap, mint nap Egyetemünk felé topogva belém hasított az érzés - mikor elhaladtam a pávatollakkal a tetején ékeskedő Iparművészeti Múzeum épülete előtt, melynek két oszlopa közé ki van feszítve a hívogató feliratú plakát: „Haydn és az idő” —, hogy bármilyen kevéssé is érek rá, meg kell néznem. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a bécsi klasszikus triumvirátus első tagja éppen 200 évvel ezelőtt, 1809-ben hunyt el. Az alapkoncepció, miszerint emlékezzünk meg a magyar vonatkozá­ sokban bővelkedő osztrák zeneszerzőről, s hogy nyilvánvalóan anyaghiány miatt - tágítsuk ki a kört a megfoghatatlan idő felé, érdekes. Bele­ magyarázható, hogy igen, számos művét e témában komponálta..., de hogy maga a kiállítás anyagát képző tárgyak pusztán annyiból kapcso­ lódnak Haydnhoz, hogy a XVIII. századból, illetve némelyek a fertődi Eszterházy kastélyból szár­ maznak, már-már nevetséges. Felháborodottságomat igazolta a vendégkönyv végiglapozása, ahol a világ minden részéről érke­ zett látogatók dokumentálták, hogy igen, eljöttek - egyes fanatikus Haydn-rajongók még ÜjZélandról is -, kifizették a borsos belépőt, s tény­ leg lenyűgöző az épület, de amiért jöttek, annak semmi, de semmi köze nem volt Haydnhoz! Oldalakon át olvasgattam a felháborodott meg­ jegyzéseket, s elgondolkodtam, hogy ha mindenki látja a problémát, vagyis azt, hogy egy semmiséget adnak el Haydn nevével, ezáltal csalódást okozva minden látogató számára, akkor miért csinálják így?! (Bizonyára elő van írva, így kapnak támogatást, meg ők is tudják, hogy valahogy be kell csalni - vagy csapni? - az embereket.) Amúgy apró kis tárgyakat láthattunk, olyan miniatűröket, hogy a megtekintésükhöz egy na­ gyító is kellett volna. Ráadásul a „felcímkézés” gót betűkkel történt, mely nem segítette az olvasást... Hogy még jobban lehessen kötni a dolgot Haydnhoz, egy „falnyi” szöveget olvashattunk róla. Dicséretet érdemlő, hogy az Évszakok oratóriuma által ihletett négy évszak, a tavasz (gyermekkor), a nyár (első szárnybontogatások), az ősz (sikerek) és a tél (utolsó évei) köré rendezték a „látnivalókat”, melyek némelyike az Eszterházy család kastélyából származik, akiknél közel 30 évig karmesterként tevékenykedett. Franz Joseph Haydn a mai magyar határ közelében fekvő kis falucskában, Rohrauban, egy szegény család gyermekeként látta meg a nap­ világot 1732-ben. Korán megmutatkozó tehetsé­ gének, csodálatos ének­ hangjának azonban ka­ maszkori mutálása vé­ get vetett, így esett, hogy egy alkalommal Mária Terézia hallva hangját, egyenesen károgásnak nevezte azt. Életrajzában az ezután következő éveket, mi­ kor oktatnia kellett, így summázta: „Nyolc tel­ jes évig kellett ezután a fiatalság tanításából szűkösen tengődnöm”. Azonban a véletlenek szövevényén keresztül, a szegénységből egészen a kastélyig vezetett útja: 1761-ben a Habsburg Birodalom egyik leggaz­ dagabb és legbefolyásosabb családja, az Eszterházyak szolgálatába állt. A Fertő-tó melletti Kismartonban és Eszterházán, viszonylagos elszigeteltségben éltek. Szerződés kötelezte arra, hogy „naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és megtudakolja a zenélésre vonat­ kozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli” és a „Herceg Úr Okegyelmességének mindenkori parancsára köteles a karnagy Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni”. Az, hogy milyen kedve volt az Eszterházyaknak, tökéletesen követhető Haydn életművén: mivel Eszterházy Miklósnak a kedvenc hangszere a baryton-gamba (egyfajta vonós hangszer) volt, számos ilyen darab született, s amikor eluralkodott rajta az operamánia, akkor Haydnnak, ha tetszett neki, ha nem, operákat kellett írnia. A megrendelő kívánsága szerint... Zenéjével mindenkire hat és hatott: Beethoven a tanítványa volt, s a klasszikus zene két meg­ határozó műfaja, a szimfónia és a vonósnégyes is hozzá kapcsolódik. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy egy olyan korban, amikor a zene­ szerzők kizárólag arisztokratáknak ajánlják mű­ veiket - óh, hogy a világ mennyire nem változik -, számosán, például Mozart is, neki dedikálta szerzeményét. Kölcsönösen csodálták egymást s nem egyszer együtt muzsikáltak: Mozart brácsázott, míg Haydn hegedült, egy alkalommal pedig barátját szinte az egekig magasztalta: „Gyakran hízelegnek nekem azzal barátaim, hogy van némi tehetségem, de Mozart jelentősen felülmúlt!’ Bizonyára Mozartot büszkeség töltötte volna el - ha megérte volna -, hogy Haydn temetésén az ő Requiem-jének előadásával búcsúznak. Ha már túl sok, Haydn keze nyomát viselő emlék nem is jutott a múzeum birtokába, pár zene­ számmal „illusztrálhatták’ volna a kiállítást. Ezt nagyon hiányoltam. Valahogy jobban passzolt volna Haydnhoz a zene, mint az idő. Még csakcsak megindokolható lenne a látottak címe, ha órákról lenne szó... No, de nem akarok én ünneprontó lenni, bárkinek is elvenni a kedvét a még 2010. február 7-ig látható kiállítás megtekintésétől. Sőt! Ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a csodálatos, Lechner Ödön által tervezett épületbe, mely zenés programoknak is színtere: legközelebb október idusán az Esterházy Trió lesz hallható. Mindazoknak, akikben egy kis bizal­ matlanságot keltettem az Iparművészeti Múzeum által kínált programok iránt, jelezném, hogy Egyetemünkön a Pázmány Szalon keretében mi is életre keltjük a nagy klasszikust, Haydnt. S ez garantáltan nem lesz időpocsékolás. Mikola Orsolya Haydntól Tiestóig és vissza Idén két zseniális alkotót ünnepel a klasszikus zene világa: Joseph Haydnt és Georg Friedrich Hándelt. Haláluk évfordulóján - Haydnnak 200, míg Handelnek 250 éves - az utókor koncertek sorozatával emlékezik meg róluk, mint a zene­ irodalom legnagyobbjairól. Ünnepeljük egész munkásságukat, azt a hihetetlenül gazdag és értékes életművet, amit maguk után hagytak. Általuk nemcsak koruk, de az utókor is gazda­ godott, mind a hallgatóság, mind az utánuk következő zenészgeneráció, akik tőlük tanultak. Miért ünnepelünk még mindig? Ki ünnepel egyáltalán? Kit fog meg még mindig a zenéjük? Miért? Nehéz kérdések ezek egy olyan korban, amit a stílusbeli sokszínűség és a gyors változások legalább annyira jellemeznek, mint XIV Lajos udvarát a fényűzés. Ma általános jelenség, hogy a klasszikus zene szándékosan nem nevezem komolyzenének egyszerűen nem „trendi”. Kevesen vannak, akik szeretik és rendszeresen hallgatják. Magyarázható ez azzal, hogy régi. Fölhozható, hogy túl szerteágazó a terület - egy reneszánsz motetta és egy romantikus szimfónia tényleg ég és föld -, mégis választható lenne a különböző korok zenéjéből egy kis szegmentum, ami befogadható és „emészthető”. Sokakban meg is van a haj­ landóság és az eredendő vonzódás, a többség tizennegyedik oldal visszahúzó hatása azonban legtöbbször erősebb. Nem kell a klasszikus, mert „gáz”, mert „ciki”. Valójában nem is tudjuk megmondani, miért nem szeretjük, vagy miért nem szeretjük annyira, mint a kevésbé fajsúlyos zenéket. Könnyű pedig belátni, hogy nincs új a nap alatt. Ma is a régieket vesszük elő, ha igazán nagyot akarunk alakítani. Jó példa erre Dj Tiesto Adagio fór strings című száma, mely eredetileg Sámuel Barber amerikai zene­ szerző gyönyörű munkája, s melyet a lemezlovas szinte változtatás nélkül dolgozott föl „a mai kor nyelvén”. Kicsit túlozva ugyan, de azt mond­ hatjuk, hogy kidobta a szólamok nagyját, az alapdallamra rátett egy spéci szintetizátorhangot és alárakott egy dobgép-szólamot. Ennyi... Fogyaszt­ hatóvá tette, slágert csinált belőle. Érdeme mind­ azonáltal nem elhanyagolható, hiszen sokakat megismertetett az eredeti művel is. Ha a zene struktúráját nézzük, folyamatos könnyebbé válást figyelhetünk meg. A szólamok egyszerűsödése és számuk csökkenése, illetve összhangzattani egyszerűsödés figyelhető meg. Mivel a zenei nyelv kisebb szókinccsel dolgozik, a mondanivaló is szűkül, ami szükségszerű kö­ vetkezménye bizonyos társadalmi jelenségeknek, amit nem feladatom elemezni. Ami az egyes zeneszámból kivész, az valamelyest visszatér a széles stíluspalettán. A barokk korban barokk volt csupán, ma trance, house, techno, altér, rock és sorolhatnám még oldalakon keresztül. Egy időszakon belül olyan sok a stílus, ami szinte nem is tartható fejben. Természetesen ez az eszmefuttatás sem hibátlan. Úgy tűnhet, mintha a zene fejlődése lineáris vonal lenne, egyik végén Palestrinával, másikon Tiestóval. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Számos hatás együttese alakítja ugyanis a muzsikát is, mint minden mást. A mai populáris zenében meg­ található többek közt a különböző népzenék, a country - ami maga is népzene a maga módján és a jazz hatása is. Ha erről az oldalról is vizsgálni akarnánk a témát, talán az egész újság sem lenne elég, épp ezért el kell tőle tekinteni. Ha azonban az emberek ízlésének szemszögéből tekintjük a prob­ lémát, a lineáris ív megrajzolható. Az egykor nagy társasági eseménynek számító koncertek - egyegy szimfónia ősbemutatója, amit maga a szerző vezényelt - úgy vonzották az egyetemi ifjúságot, mint mágnes a szöget. Nem olyan értelemben voltak ezek kuriózumok, mint ma. Nem bogaras, fura dolgok, hanem nagy események, melyek részei voltak az akkori társadalmi vérkeringésnek, teljesen elfogadottak és megértettek voltak. A fiatalság életében ma ezek helyét átveszik a különböző diszkók és könnyűzenei koncertek. �A magyarok meghódították Granadát A dél-spanyolországi Andalúzia tartományban található Granada, az egykori mór birodalom utolsó végvára, ami az oda látogató magyarok számára egy meghökkentően gyönyörű, számos kultúra örökségéből fennmaradt gyöngyszem. Ez a város ad otthont a Granadai Nemzetközi Tánc és Zene Fesztiválnak, amit idén 58. alkalommal rendeztek meg. Ezzel ez a legrégebbi és legnívósabb spanyol fesztiválnak számít. Minden évben június végétől július közepéig, közel három hétig tart e programsorozat. Az évnek ebben az időszakában mindig biztos a jó idő, de a hőmérő higanyszálai még nem érik el az augusztusi 40-45 fokos hőséget. Az egyetemi város még tele van a vizsgákkal már végzett felszabadult diákokkal, a granadaiak még nem mennek nyaralni és a Fesztiválra az egész országból és külföldről is rengeteg érdeklődő érkezik a városba. A hangulat a tetőfokára hág ilyenkor. A Fesztivál klasszikus vonala mellett néhány éve ezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a FEX, amely a Fesztivál kiteijesztése, a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett megrendezett Fringe-hez hasonlítható, amelyen könnyedebb műfajok, újító jellegű formációk mutatkoznak be a közönség számára ingyenesen a város legszebb pontjain és a környékbeli kisvárosokban - az eltérő igényeknek és eltérő anyagi lehetőségeknek is eleget téve ezzel. Az elmúlt évek során több kelet európai ország képviseltette magát a fesztiválon, ahol némi ízelítőt kaptatott a közönség, milyen a kelet európai, balkáni hangzásvilág, ami számukra annyira más, annyira eltér a megszokottól. Mi, magyarok pedig a szemükben egy nagyon gazdag, egzotikus, felfedezésre váró keleti világ vagyunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy végre meg­ mutathattunk nekik egy kis szeletet a zenénk, kultúránk, és nyelvünk gazdagságából. Idén először volt alkalma a hivatalos részvételre egy magyar együttesnek a madridi Magyar Nagykövetségen dolgozó kulturális és oktatásügyi szakdiplomatával közösen elvégzett munkánk, illetve a Balassi Intézet és mások anyagi támogatásának köszönhetően. E részvétel fontos diplomácia lépésnek is számít a két ország között - ami a közelgő közös európai uniós elnökségre tekintettel még nagyobb jelentőséggel bír. Idén Magyarország képviseletével a pécsi szék­ helyű Dutar együttes lett megtisztelve. Az együttest Csőke Renáta és Kopeczky Péter 2004ben alapította. A duóhoz a repertoár bővülésével más zenészek - Révész György, Siptár Miklós és Balogh Balázs - is csatlakoztak, így mára öttagúvá bővült a zenekar, amely számos szakmai elismerést vívott ki, kezdve a Kaleidoszkóp-díj 2005-ben való elnyerésétől, a Budapest Fringe Fesztiválon elnyert számos díjig. A repertoárjuk igen változatos; tiszta népdalok, átgondolt népzenék, feldolgozások és saját szerzemények mind megszólalnak kon­ certjeiken, ahol két különböző kultúra talál­ kozásának lehetünk tanúi, a magyar és a cigány folklór kincseit kutatva, azokat világzenei kontextusban egy kicsit másképp értelmezi újra. Az együttes meghódította Granadát. Hatalmas sikert aratott az első albumuk, az Idegen vendég dalain túl, a külön erre az alkalomra megzenésített és a magyar és lovári nyelvek mellett spanyolul is előadott Lorca versekkel, hiszen a Granada közeli kis faluban született Federico García Lorca mérhetetlen tiszteletnek örvend a helybeliek körében. A helyi lapokban több oldalas cikkek jelentek meg, méltatva a zenészeket; az énekesnő „mámontó és édes hangját”, amely méltó volt ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínhez, és külön is méltatták azt a gesztust, hogy a Lorca verseket itt előadták. A népi hangszerek közül a húros hangszerek nagy részét már ismerte a közönség, mivel a gitár mellett a mór időkből is rengeteg féle húros hangszer maradt rájuk, viszont a fúvós hangszerek nagy választéka lenyűgözte őket. A koncertek után a kisgyerekek megrotamozták az együttest, hogy közelebbről is megnézhessék ezeket a számukra ismeretlen hangszereket; a furulyát, a káváit és a tilinkót. A Dutar sikere jó példával szolgáltat az egyetemi zenekarunknak, néptáncosainknak és más for­ mációknak is, hiszen az együttes egy pécsi középiskola tanáraiból és diákjaiból formálódott. Érdemes tehát nagyot álmodni, és azt meg­ valósítani! (Róluk bővebben: www.dutar.hu) Marschalkó Linda Lublin - a kis nagyváros Erasmus körkép Sokan fölhozzák, hogy a klasszikus zene azért nem népszerű, mert „poros” és régi, de nem hinném, hogy igazuk lenne, hisz a stílus jelentősen átalakulva, de megtalálható és hallgatható ma is a kortárs műveken keresztül, melyek értékéről csupán az utókor mondhat igazán véleményt. A zenehallgatás értékválasztás. Attól, hogy a XXI. században élünk, nem feltétlenül kell elfelednünk, ami régen volt. Akik akkor éltek, azok sem felejtették az előttük élőket és alkotókat. Klasszikust idézve: „Szép az, ami nekem érdek nélkül tetszik” Megtehetem tehát, hogy olyat választok, amilyet akarok, viszont választásom akkor lesz igazán megfelelő, ha nem azt mondom az általam preferált zenéről, hogy „király7’, meg „menő”, vagy, Jó”, hanem hogy szép. Megfordítva Kant gondolatát: Ha rá tudom mondani biztonsággal, hogy szép, akkor tetszik igazán. Nem gondolom, hogy a klasszikus a „legzenébb” zene. Nem a többi stílus fölött, hanem azok mellett áll egyenrangúként. Van rajta kívül más muzsika is, ami szép. Csupán türelemmel kell lennünk iránta, mert bonyolult. Venni kell a fáradságot és meg kell érteni, el kell rajta gondolkodni. Nekünk pedig, akik fiatalok vagyunk, és szeretnénk majdan értelmiségiek lenni, mindenképp ki kell mellette tartanunk. Bujdos Iván Lublin tipikus egyetemváros. Márpedig egy Pázmányos hallgatónak ez mindenképp új élmény. Az egyetemi negyeded kívül is lépten-nyomon hallgatókba botlik az ember (ellenben nyáron kihal a város, ami igen vicces). Lublin, körülbelül háromszázezres lakosságával, gyönyörű óvárosával és várával nagyvárosnak (is) mondható. Az egyetem (a KUL) a város központjában talál­ ható. Innen nem messze vannak a kollégiumok is, a maguk minden előnyével és hátrányával. A másik lehe­ tőség az albérlet. Én ezt vá­ lasztottam és. nagyon be­ vált, hisz a lakótársam és a szomszéd joghallgatók sze­ mélyében igazi lengyel barátokra leltem. Aki az albérletre szavaz, fontolja meg milyen távolra is költözik, mert az éjszakai buszok csak csütör­ töktől vasárnapig járnak. Ennyit arról, hogy miért kisváros. Az egyetem képzési kínálatából elsősorban az Amerikai Jogi Centrum tárgyait érdemes választani. Ezen belül is Delaine Swenson órái kötelezőek! Swenson volt amerikai ügyvéd, ezen kívül számtalan, főleg ázsiai projektben vett részt, melyek ezen országok — mindenekelőtt Kína demokratizálódását igyekszenek elősegíteni. Az eredmény egy hatalmas élet- és jogtapasztalattal rendelkező, hamisíthatatlan amerikai stílusú em­ ber, akinek érdekes, interaktív, vicces órái vannak. Tavasszal pedig a születésnapja ürügyén grillezésre és házibulijába invitálja a jogászpalántákat. A többi órák egyébként nagyon hasonlóak az itthoniakhoz. Lényegében azonos időtartam, aktivitás, készülés. Mindenképpen javas­ lom felvenni a lengyel nyelvi kurzust. Jó lehe­ tőség megtanulni az alapokat, és a szemesz­ ter végén már érteni egy-két dolgot a bolt­ ban, buszon stb., és nem mellesleg ez heti két találkozót jelent a többi Erasmusossal is. Kinek ajánlható tehát Lublin? Aki szereti Közép-Európát (minden előnyével és hátrányával együtt), aki meg akar ismemi olyan nyugati hallgatókat, akik nyitottak a régiónkra, és mindenek előtt azoknak, akik közelebb kívánnak kerülni egy nagyon szimpatikus, tartással rendelkező, baráti nemzethez. És hogy kiknek nem? Akik nem szeretnek március 15-én tízcentis hóra ébredni. Síelni tudók előnyben. Na zdrowie! (Egészségedre!) Bárth Bertalan tizenötödik oldal �A vallás, mint üzlet - hit és pénz Ezúttal a piszkos anyagiak és a deklaráltan transzcendentális irányultság között fennálló egyik lehetséges kapcsolatra kívánok rámutatni. Olyan problémák megvilágítására teszek kísér­ letet, amelyek nem csupán a hitüket gyakorlókat, de minden embert egyformán érintenek, hiszen az vallási szervezetek társadalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlenül fontos. A hit világának elanyagiasodását legfőképp az egyházalapítások megállíthatatlannak tetsző folyamatán mérhetjük le. Felmerül a kérdés: milyen következményei lehetnek annak, ha a vallás üzletté válik? Mivel e téma a harmadik évezred hajnalán különös aktualitással bír, így talán nem fölösleges néhány szót szólni róla. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a fejlett országok lakosainak hithez való kötődése, legyen az bármilyen jellegű, nemzedékről nemzedékre egyre gyengébbnek bizonyul. Míg mára egészen veszélyes ponthoz értünk. Sokpólusú, szabadelvű világunkban már főként a természetfelettitől, a végső felelősségre vonástól való félelem miatt akarnak az emberek eltávolodni mindenféle vallástól. A legtöbben szeretnék elhinni, hogy itt a földön bármit meg lehet tenni, hiszen úgyis csak „egyszer élünk”. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül kapjuk folyamatosan az ösztönzést, hogy ezt ne is tudjuk elfelejteni. A média és a modern liberális államok vezetőinek egyaránt érdeke, hogy az embereknek ne legyenek természetfeletti kötődéseik. így lehetséges gyakorlatilag a végletekig fokozni az eladásokat, illetve ekképpen lehet az eszmei gyökereiktől megfosztott, ezáltal szűklátókörűvé vált polgá­ rokkal jóformán bármit elhitetni. Az emberek így a gondolkodás képességéről lemondott bábokká válnak, akiknek csak a megszerezhető élmények mennyisége számít. Korunkban általánosan elter­ jedt a minőség keresésének felcserélése a mennyi­ ség gyűjtésével. Mintha bármit is érnének a majdani, elkerülhetetlen haldoklás közben ezek emlékei. Mindenesetre az emberek ma már egyre nehezebben viselik el, ha valaki korlátozni akarja őket életük felelőtlenségében. Ezért eltávolodnak mindenfajta vallástól, és közben akaratlanul is megalkotják a saját hitüket. Az anyagi javak és a korlátlan élvezés hitét. Régebben, így a középkor bizonyos időszakaiban még nem ez volt az elsődleges indok az egyháztól való elfordulásra. Sokszor éppen az elbizonyta­ lanodás és a valódi hit volt a motiváció. A hit abban, hogy a csalódások ellenére valahol mégis­ csak megélhető a tiszta vallás. Elsősorban ez ve­ zetett a reformáció új egyházainak létrejöttéhez, az emberiség vallási megosztásához is. Az is igaz ugyanakkor, hogy több, valóban nemes cél által vezérelt hitújító mellett gyakran a személyes motiváció, a kitörési lehetőség keresése és a hatalomvágy is erősen közrejátszott az egyházak alapításában. Nem egy olyan uralkodót láthatunk a reformáció időszakában, akik hatalmuk növe­ lését és az katolikus befolyás csökkenését szem előtt tartva váltottak vallást. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt fél évezred alatt. Csak az eszközök. A reformáció korában kezdődő vallásalapítási folya­ matok pedig mind a mai napig hatással vannak a világra. Azt megelőzően ugyanis soha nem voltak olyan erős új „vallások’ vagy egyházak, amelyek nem tűntek volna el szinte teljesen mindössze néhány évszázad alatt. Az ókori, illetve kora középkori birodalmakban általában tisztában voltak azzal, hogy egy erős és egységes egyházzal rendelkező állam sokkalta nagyobb eséllyel lép fel bárkivel szemben, mint egy eszmeiségében je­ lentősen megosztott népközösség. Akkor még sokak számára nyilvánvaló volt az is, hogy ezt az egységet leginkább a kereszténység képes nyújtani. A középkorban éppen ez a belső egység látszott megtörni. Ezért már nem mindenki látta egy­ formán hasznosnak a keresztény elvek mellett való kiállást. Ebben a helyzetben tudták áttömi a falat a reformáció erős támogatással induló egyházai. Az anyagi javak és a hitelvek összeütközésének leglátványosabb területe az új egyházak születése, a szekták és kisegyházak alapításának mára jellemző szűnni nem akaró divathulláma. A XX. század utolsó évtizedében kezdett Európába is begyűrűzni az USA-ban már régóta elterjedt szektásodási folyamat. Az 1990-es évek elején az újfent szabaddá váló, de szabadságukkal élni nehezen tudó közép- és kelet-európai államok ideális táptalaját jelentették ennek. Magyarorszá­ gon például a vallásszabadság túlerőltetésének hála olyannyira leegyszerűsítették az egyházalapítás feltételeit, hogy csak az nem alapított egyházat, aki nem akart. És ez még a mai napig így is van. Majd, amikor bevezették, hogy az állampolgárok jövedelmük után fizetett adójuk egy százalékát bármely szabályosan létesült, bejegyzett egyháznak átutalhatták, a kísértés már akkora mértékű lett, hogy annak egyre nehezebb ellenállni. Az úttörő az egykori teológus-hallgató, Németh Sándor által 1989-ben alapított ma már Hit Gyülekezete néven ismert tekintélyes üzleti vállalkozás. Ez a közösség a hittel visszaélő vallási marketing-tevékenység első és egyik legerőteljesebb nyílt megnyilvánulása. Az azóta már közoktatási és felsőoktatási intéz­ ményekkel, saját, hetenként jelentkező, többórás televízió műsorral, valamint ultramodern köz­ ponttal rendelkező kisegyház egy kissé erőltetett alapokon induló, ám a maga nemében rendkívüli sikertörténet főszereplője. Az V század környékén létező nesztoriánus szekta elvi alapjain felépülő „egyháznak” látványosan nincs más célja, mint a Katolikus Egyháztól való különbözés, és a vallásos élet mentén való meggazdagodás. Lassan ideje lenne bevallani, hogy valójában ez az a pont, ami miatt a szektáknak ténylegesen van létjogosult­ ságuk a harmadik évezredben: divat lett ugyanis különbözni a Katolikus Egyháztól. Hogy ennek mi az oka, azt ma már meglehetősen nehéz eldönteni. Talán a külső, erőteljes liberális behatások, esetleg az egyházi vezetők sokat emlegetett konzervativizmusa. De lehet, hogy ezek együtt, és még sok más. De, hogy miképpen lehetséges ennek a folyamatnak a megállítása, azt röviden meg lehet fogalmazni. Meg kell újulni és vonzóvá kell válni. Intő jel, hogy míg a világ azon részein, amely a média- és egyéb marketinghatásoktól elszigeteltebbnek mondható, egyre inkább hódít a kereszténység, addig a fejlett államokban a kisebb és jóval megengedőbb új egyházak hódítanak. Kétségtelen, az embereknek levegőre és valódi kötődésre van szükségük. Kevesebb kötöttséggel. A katolikusok ugyanis egy óriási egyházi közösség tagjai, ami - főként a városokban - automatikusan kevesebb személyes­ séggel jár. Vágyakoznak az olyan közösségek iránt, amelyek személyesen szólítják inog őket. És a szekták meg is teszik az embereknek ezt a szívességet. Mindeközben pedig jóval kisebb mértékben határolják be az emberek életét, mint, ahogyan azt a történelmi egyházak teszik. Bár már látható, hogy ez a tendencia nemsokára rendkívül veszélyessé fog válni, ma az embereknek mégis erre van szükségük. így minden egyházi közösség előtt két út áll: vagy megadják ezt nekik, vagy elveszítik őket. Ez utóbbi pedig hosszú távon meglehetősen veszélyesnek fog bizonyulni, mind az adott közösségek, mind pedig az eszmei korlátáiktól megfosztott emberek számára. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az említett korlátok nem csupán lehatárolnak, hanem a támaszkodást is nagyban elősegítik. Teleki Levente A Vidék Napja Ismét egy új tanév veszi kezdetét. Kezdődik a tanulás, a Zh-ra való felkészülés, az éjszakába nyúló magolás. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is. Hiszen az új tanévvel kezdetét veszik az új programok is. Ezen belül pedig nem csak a fergeteges bulikra és karaoke partikra gondolok. Érdemes olykor az egyetemre jövet-menet szétnézni a plakátokon, figyelni a hirdetéseket. Én pontosan így tettein, amikor felfigyeltem egy érdekes fclllívásra. így történhetett, hogy szeptember 18-án egy csodálatos napot töltöttem el a barátaimmal a Vtjdahunyad várban. Szeptember 18-án ugyanis, Budapesten az érdeklődők megismerkedhettek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal, a térségek turisztikai kínálatával, hagyo­ mányaikkal, művészetükkel és nem utolsó sorban az ott élő emberekkel. A program egész napos volt, reggel elsősorban a kicsiknek kedveztek, de délutánra összegyűlt a környék apraja-nagyja. A barátaimmal négyen indultunk neki a délutáni napsütésben, hogy felfedezzük a látnivalókat. Éppen akkor érünk oda, amikor kezdetét vette a „parasztolimpia". Itt különböző csoportoknak kellett megcsinálni viccesebbnél viccesebb fela­ tizenhatodik oldal datokat. Volt itt eldugott tárgyak keresése a szénakazalban, szénabála görgetés és kukoricadarálás. Egyszóval a szervezők igencsak megnevettették a közönséget. Mindeközben a Vajdahunyad vár belső részéhez közeledtünk rengeteg pavilont találtunk, ahol különböző a tájegységre jellemző érdekességekkel találkozhattunk. Láthattunk kovácsokat, kézműves karcolt tojásokat, fonott kosarakat, térítőkét egyaránt. Ezen kívül volt bőven étel-ital, bor és pálinkakóstolás, valamint ízletes pogácsa és perec. A nagyszínpadon zenés és táncos bemutató várta a közönséget. S habár ebben az évben már véget ért ez a fesztivál, javaslom, hogy aki kedvet érez ellátogatni, jövőre mindenképpen vegyen részt rajta, mert tényleg csodálatos élményt nyújtliat. Természetesen az év még csak most kezdődik, úgyhogy a sok tanulás mellett figyeljétek a lehetőségeket, és időnként látogassatok el ti is cgy-cgy rendezvényre. Császár Adrienn �Aknay múzsái Szentendre ékszerdoboz. Az ékszerdobozok pedig általában vonzzák a szépérzékkel mcgáldottrnegvert lelkeket. Tcliát nem lehet azon cso­ dálkozni, hogy Szentendre sok művészt inspirált pusztán annyival, hogy itt laktak, itt alkottak. Az embert körülvevő világ, környezet hat ránk, ebből merítjük energiánkat, vagy éppen fordítva; emiatt érezzük levertnek, megtörtnek magunkat. Szentendre sokunkat feltölt. Az itt alkotó mű­ vészek pedig hozzáadnak ehhez a nyugodt vibráláshoz valami folyton változó, megismétel­ hetetlen ajándékot. A művészet úgy lebeg a város fölött, mint Aknay János őrangyalai. Aknay János is a városban alkot, s hatvanadik születésnapjára gyűjteményes tárlatot rendeztek a szentendrei Műv’észetmalomban. 1971-ben költö­ zött a városba a művész, azóta is aktívan részt vesz a művészeti életben, a legendás Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, számos képzőművészeti csoport tagja, segítőié, támogatója. Közéleti szerepvállalásait, segítőkészségének megnyilvánu­ lásait hosszasan lehetne itt most sorolni, de érdekesebbnek mutatkozik festészetéről írni. Aknay János termékeny alkotó, négy emeleten keresztül csodálhatjuk alkotásait. Már maga a kiállítótcrem, a Művészetmalom is tökéletes adottságokkal rendelkezik a modern képek színes liangulatainak visszatükrözéséhez. A fehérre festett, olykor pusztán hagyott téglafalak, a hatalmas tér utat enged a szemünknek. A tárlat nem időrendben s nem is téma szerint cso­ portosítja a képeket, egymás mellett találjuk a 70es évek végén készült és a pár éve festett műveket. Ahogy haladunk a tárlatban, az eleinte zavaró rendezetlenség formás egésszé kezd összeállni. Két vezérmotívuma a város és az angyalfigurák. A város Szentendre, természetesen a művész sze­ mével. Nem is érthetjük, hogy hogyan ábrázolhatja egyenes vonalak sokaságával egy olyan város részletet, ahol minden utca kanyargós, ahol nincs derékszög és szinte egyenes sem. S mégis a tisztán geometrikus formák összeillesztésével kisutcás, szentendrei hangulatot kelt. Templomtornyok, apró ablakok, végtelenbe vivő lépcsők, Iráztetők sokasága: ez a város. Motívumait gyakorta félre­ teszi, majd évek múltán újrafesti, újragondolja őket, folyamatosan megújítva festészetét. így ez a festészet ma is folyamatosan változik. Képsoro­ zatai, képvariációi ugyanazokat a témákat jáija körül, s mégis tud nekünk újat adni oly sok év után is. Az a fajta művész, aki minden pillanatban dolgozik, aki átgondolja motívumait, képzet­ társításait, hozzátesz és elvesz dolgokat. Angyalképeit is aliglra lehetne összeszámolni, oly sok variánsban, oly sok éven keresztül foglalkozott Isten segítőtársaival. Leány-, festő- őr- vagy városvédő angyal-ikonok néznek ránk a falakról. Kisleánya betegsége, majd elvesztésének feldol­ gozása magától értetődően jelenik meg, épül be, lesz végtelen allegória képei témáiban. Az an­ gyalok mindenhol jelen vannak, egy angyal mindenkire vigyáz, viszont nem tud minket megvédeni a kudarcoktól, veszélyektől, csak segít nekünk, hogy el tudjuk ezeket viselni. Van, hogy nem halljuk meg, van, hogy túl sokat várunk tőle. Ó nem parancsol, csak öv; jelenléte láthatatlan biztonság, nyugodtsága erőt ad. Meghasadt tojás­ ból születnek, s rovásírás jellegű absztrakt alakba, vagy ikonosztázra emlékeztető formába önti őket a művész. A város fölött repülnek, ablakokba beköszönnek, tornyokba benéznek. Szentendré­ nek, a városnak is van angyala, aki vigyáz, hogy megmaradjon ez a hely olyannak, amilyen. Ezt az egyszerre földi és égi témájú festészetet, az egész eddigi életpályát egy oeuvre-katalógus könyv mutatja be a tárlat mellett. S ha lekéstük az október 18-i dátumról, januártól a debreceni Modemben is megtekinthetjük a kiséletmű kiállítást. Aradszki Dea KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon A KözösPont-misszió Sziget­ misszióként született 2000ben néhány elszánt fiatal lelkesedéséből a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös kezdeménye­ zésére. Ennek az ökume­ nikus szerveződésnek célja a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a hazai fesztiválokon, melyek a mai magyar ifjúság reális kereszt­ metszetét adják, helyzetét tükrözik. Munkatársai közé tartoznak a liárom egyház hivatalos képviseletét és a lelkigondozás bázisát biztosító lelkipásztorok, illetve e három felekezethez tartozó önkéntes fiatalok. A KözösPont először a Sziget Fesztiválon jelent meg, azóta már a VOLTon, az EFOTTon (egy alkalommal) és a Hcgyalja Fesztiválon is megtalálható a KP Sátor. Erdélyi fesztiválokon a Kcskenyút nevű testvérszervezetünk végez liasonló munkát. A hazai fesztiválok látogatói többségükben ma­ gyarok, ez azonban a Szigetről az utóbbi években nem mondliató cl. Többségükben franciák, hollan­ dok, de a világ minden pontjáról érkeztek fcsztivá- lozók. Természetesen a külföldi betérőket is szívesen fogadjuk, a mi feladatunk azonban elsősorban a magyar fiatalok megszólítása. A Sziget nem az erőszakos, nem is a dirckt, még csak nem is a „liatékony” misszió liclye. Sokkal inkább egyfajta hitvalló jelenlété, ami elgondolkodtat, megkérdőjelez bevett sémákat. Nem térítünk kinyilatkoztatás­ szerűen, nem bombázzuk az embereket jól bevált szlogenekkel, hanem magunkat is kitesszük a minden találkozással, eszmecserével együtt járó bizonytalanságnak. A krisztusi megváltás és szabadítás üzenetét a fiatalok nyelvén hirdetjük, nyitott elfogadással a betérő fiatalok értékeire, különös hangsúlyt fektetve a személyes, lelkigondozói beszél­ getésekre. A Szigeten a Civil Faluban kapott helyet a KözösPönt Sátor. Fiatalok szervezésében fiataloknak épült a sátor a programok és lelkibeszélgctésck tereként. Az idei szigetes KP stábunk kb. 30 önkéntesből állt. Váltásban dolgoztunk, mert a sátor majdnem egész nap, délelőtt 11-től hajnalt 5-ig nyitva állt a betérők számára. Napközben különféle programokkal; rajzolással, játékokkal, előadásokkal készültünk, amelyek az aznapi témánkhoz kapcsolódva segí­ tettek felvezetni a beszélgetéseket. Idén a „Kap­ csolat” témakörét jártuk körül (világgal, családom­ START-olj időben! Nem könnyű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, főként nem pályakezdőként. Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk. Ki korábban, ki később. Fontos ismernünk ezért a lehetőségeinket, tudatában lenni a kedvezményeknek, amelyek segíthetnek bennünket, hogy vonzóbbá váljunk a munkaadók számára. Bár tapasztalataim szerint nem áll túl sok eszköz a rendelkezésünkre, az egyik talán leghasznosabb a STARTkártya, amely adózási szempontból szolgál előnyökkel a munkaadó számára. Én még harmadéves koromban ismerkedtem vele egy szemináriumon, később pedig szakmai gyakorlatom letöltése során az ügyvédjelölt kolléganő személyes tapasztalatként számolt be a kártya kedvező fogadtatásáról. Jó tudni, hogy néhány munkaadó egyenesen pályázati feltételként szerepelteti a kártyát, Íriszen az számára a következő kedvezményeket biztosítja: 1. a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség; 2. a 3, illetve 1 százalékos munkaadói járulék és a 29, illetve 26 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében mal, társammal, magammal, Istennel való kapcso­ latom), de valójában a beszélgetéseket soha nem szorítottuk korlátok közé, a téma inkább csak segítségül szolgált. Az esti órákban tcaházzá vált a sátor, hangulatos gyertyák mellet zsíros kenyérrel és teával vártuk a betérőket. Éjfél előtt közös állítattál zártuk a nappali munkát. Utána az éjszakai stáb erőn felül teljesített szolgálatot a már „kissé megfáradt" éjszakai látogatókkal és a hideggel dacolva. A Sziget utolsó napján, vasárnap katolikus misét, evangélikus és református istentiszteletet tartottunk a sátorban, minden fesztiválozó számára megadva a lehetőséget, hogy a szokásos istentiszteletén részt vegyen ilyen szokatlan körülmények között, vagy éppen megis­ merje a számára még ismeretlent. Amellett, hogy a betérőket fogadtuk, a közösségünk befelé is épült. Megismertünk más felekezeteket, megismertük egymást, hozzánk hasonló fiatalokat; olyanokat, akik ugyanúgy, mint más mai fiatal szeretjük a jó zenét, jó liangulatot, jó bon (persze mértékkel), táncot stb., és van valami lényegi ha­ sonlóság bennünk, a hitünk - az a közös pont, ami összeköt minket. (Rólunk bővebben: www.kozospont.com) Marschalkó Linda a bruttó munkabér 10 százalékának, második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség (járulékkedvezmény). A járulékkedvezményeket azok vehetik igénybe, akik a vonatkozó jogszabály (2004. évi CXXIII. törvény) szerint pályakezdőnek minősülnek,- így felsőfokú végzettség esetében a harmincadik életévüket még nem töltötték be; tanulmányaikat befejezték, vagy megszakították; es először létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben tehát munkát kirántok vállalni a nyáron, illetve év közben, mindenképpen ügyeljetek arra, hogy erre lehetőség szerint diákszövetkezeten kerüljön sor, Íriszen így START-kártya jogosultságotok sem kerülhet veszélybe. A kártya kiváltása rendkívül egyszerű, és ellentétben az e hivatalban megszokott órákon át tartó várakozással, meglepően rövid idő alatt igényelhető az APEH Budapest, 13. kér. Petneházy u. 6-8. cím alatti ügyfélszolgálatán. Természetesen önmagában a kártya nem elegendő a kívánt állás elnyerésére, ugyanakkor megnövclhctőck az esélyek a segítségével. Akinek már aktuális a kérdés sok sikert kívánok! (További információ: www.magyarorszag.hu,www.apeh.hu) Fábián Beatrix tizenhetedik oldal �Utolsó látogatás A második világháború idején, végső kiképzésükre várva angol katonák szállnak meg egy használaton kívüli vidéki kastélyban, mielőtt a frontra vezénylik őket. Egy fiatal százados szemléli katonáit, amint a szükséges felszereléseket pakolják le a teherautókról, és sietős egyked­ vűséggel birtokba veszik a hatalmas, kopott­ ságában is pompás épületet. A százados járt már itt korábban. A tágas folyosók, a díszes lépcsők, a kiszáradt, piszokkal teli szökőkút, a szobrok és a festmények mind-mind ismerősek számára. *** Beszámoló következik egy könyvről és a belőle készült filmről. A könyvet kevesen olvasták. Az Utolsó látogatás című, itthon 2009 májusában bemutatott filmet művészmozik poros, de mégis barátságos vetítőtermeibe kényszerítették... hiába, az európai kultúra a kevés bennfentes kedvtelése, luxusszámba menő magánhobbija lett, egy beavatott, szűk köré... Pedig Evelyn Waugh hasonló című, 1944-ben írt regénye, amelyet Ottlik Géza 1973-ban ültetett magyarra, a közelmúlt európai irodalmának egyik alapműve. Waugh angol is - kicsit mindig gyanús és furcsa az európai, „kontinentális” szemnek -, katolikus is - furcsa és gyanús az angol szemnek -, így tehát duplán érdekes figura. Aki nem mellesleg, minden ellenkező híresztelés és sajátos keresztneve dacára férfi. Angol melankóliával és ironikus humorral telezsúfolt könyve pedig egy különleges kirakós játék, amelynek darabjai a végén csodálatosan, egyik pillanatról a másikra kerülnek a helyükre, és így a cselekmény egyes elemei csak a legvégén nyerik el értelmüket. A történetben a két háború közötti angol világ legillusztrisabb helyszínei és szereplői elevenednek meg: az oxfordi egyetem, London, Velence, Marokkó az egykori gyarmatok képviseletében, és főleg a csodálatos angol vidék, a countryside, bennük a kor tipikus alakjaival, melyek némelyike pőrén áll előttünk az író vesékbe hatoló jellemábrázolása által, mások éppen csak felvil­ lannak, és már el is tűnnek a nagy forgatagban. Szívünket különösen melengeti a regényben szereplő, a filmből már hiányzó két magyar utalás (távoli magyar kuzinokra és Horthy Miklós 1919es bevonulására Budapestre...). Ennél is fontosabb kapocs a magyar olvasó és a regény között a temérdek rokon vonás, ami e könyvet és Szerb Antal Utas és holdvilágít összekapcsolja. A két író bizonnyal hasonló műveltségű, humorú, mi több, lelki alkatú lehetett; regényeik konklúziója mégis egészen más. A történet röviden a következő: a főhős, Charles Ryder százados, a könyv elején friss oxfordi diák az egyetemen összebarátkozik egy furcsa, különleges fiúval, Sebastian Flyte-tal. Barátságuk mély és önzetlen - de a dúsgazdag famíliából származó Sebastian óvakodik attól, hogy barátját bevezesse családjába. Ez előbb-utóbb mégis, óhatatlanul megtörténik, Charles pedig, aki londoni középosztálybeli családból jön, elámul a látványtól, a hatalmas kastélytól, a természetes, a mindennapok velejárójaként tekintett pompától, és nem utolsósorban Sebastian gyönyörű húgától, Júliától. Amint barátja észreveszi összekacsintását a lánnyal, el is hidegül tőle - ő egyedül, kizárólag csak magának akarta Charlest. Ezt követően a szereplők útjai különválnak. Évek telnek el, Sebastian elzüllik, idült alkoholistaként tizennyolcadik oldal Marokkóban tengeti napjait. A család feje, a Lord mindeközben Velencében él, házasságtörő kap­ csolatban, és esze ágában sincs hazajönni. Charlesból ismert festő lesz, az egyetemet persze nem végzi el, ellenben megházasodik. A végzet azonban nem engedi a markából: egy hajóúton újra találkozik a már szintén házas Júliával, és ekkor beteljesül korábbi vonzalmuk. Immár együtt tervezgetik a közös jövőt... A könyvben csak sejtetve, de a filmben ki­ hangsúlyozva szerepel a történet homoszexuális szála. Barátja talán szerelemmel vonzódik Charleshoz. A hatvanas évek hippijeinek előképe, Sebastian élete a lázadásról szól. Küzdelme az ifjúság folytonos, és megérthető harca „a szabadságért” - amelyből születhetnek ugyan értékek, de ami a maga egészében előbb-utóbb anakronisztikussá válik. A legtöbben ezért ki is növik a lázadó kort; az csak a fiataloknak áll igazán jól (ezért veszélyesek az ötven feletti férfiak hosszú hajjal...). A társadalmi változások viszont soha nem forradalmi gyorsasággal következnek be, a lázadás pedig nem önérték, és előbb-utóbb öncélúvá válik. Van, aki tönkremegy ebbe, mint Sebastian, akinek örökös szeretetéhsége nem lelhet kielégítésre. Nem képes betagozódni az őt egyébként szerető közösségbe; elkerülhetetlen bukását az olvasó és a néző sajnálja, de így nem válhat morális hőssé. A történetben nem csak Sebastian bukik, hanem egy társadalmi osztály, egy életforma, sőt egy egész társadalmi rendszer is. Ezt az osztályt, az angol arisztokráciát két ellenszenves karakter, az erőszakos, kíméletlen anya (a filmben Emma Thompson nagyszerű alakításában), és a nevet­ ségesen „karót nyelt” legidősebb fiú képviseli. De a bukásban, amikor valami nagy és nemes tűnik el, mindig van mit siratni. A történelem folya­ matosságának megszakadását látjuk, egy évszáza­ dokig egyeduralkodó réteg lassú elsorvadását, amely ez idő alatt ugyan temérdek bűnt és hibát követett el, létében maga is anakronisztikussá vált, de mégis, eltűnésével a századok minden magába szívott műveltsége, erkölcsiségc, előkelősége is elenyészik. És nem marad más utána, mint a gyönyörű épület, benne a szobrok, festmények, könyvek, és a kertben egy kiszáradt szökőkút. Hagyjuk magukra egy pillanatra az angolokat, és gondoljunk magunkra is egy kicsit: nekünk még ennyi sem igen maradt, legfeljebb mutatóba. A lassan elsüllyedő életforma helyébe azonmód másik lép: képviselője Júlia félje, a gátlástalan amerikai üzletember, aki örömest eljátssza a buzgó katolikust, hogy ezáltal feleséget nyerve be­ bocsátást nyeljen a család ismeretségi köreibe. A rang és a cím segítségével pedig még a háborúból is hasznot húz. A huszadik század új, modem embertípusát látjuk, egyelőre még a felsőbb körök eleganciájához igazodó modorral és stílussal. A történet legfontosabb és legnehezebben kibogozható szála a család katolicizmusa köré fonódik. A szigorú anya bigottnak tűnik, vallásossága öncélúnak látszik. Valójában jót akar, de rosszul. Mégis, ha rosszul akaijuk is a jót, attól még az jó marad. A végre egymásra találó Charles és Juha nem lehet egészen egymásé. Sokáig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szerelem legyőzheti a társadalom, az Egyház és a család által állított akadályokat. De Júlia mégis csak, „túlságosan is” katolikus; ilyen körülmények között nem lehet soha boldog és nyugodt. Hamis a magyar lapokban a film kapcsán megjelent kritikák kérdésfeltevése, amely a történet legfőbb dilemmáját kívánná összefoglalni („legyőzheti-e a bigott vallásosság a boldogságot”?), mert Waugh ebben a konflik­ tusban a vallás oldalán áll — csak éppen mélységes és őszinte megértéssel szemléli a másik oldalt is. Joggal várnánk el talán ezt az empátiát az Egyház nézőpontjának megítélésekor is. A vallás, mint mindennapi életmód - ábrázolja a katolikus Waugh - az arisztokráciával együtt, bár nem feltétlenül kéz a kézben süllyed a mélybe. Az egyébként jószándékú, nyitott Charles - aki rácsodálkozik a család sajátos világára - sem akar többet, mint „boldognak lenni”. Júlia gon­ dolkodása tehát nem „korszerű”, de ő hitéből adódóan nem a maga ura. Amikor a Velencében lébecoló őshippi családfő hazatér meghalni, gyermekei papot hívnak hozzá. A régóta hitetlen apa először üvöltve küldi el a bárgyúnak lefestett falusi papot, de az utolsó pillanatban mégis fejet hajt; reszketeg kezével keresztvetéssel fogadja a végső feloldozást. A hippi nem hippi többé, hanem az akolba visszatért bárány. Az egyetlen szereplő, akinek személyes sorsa „happy end”-del zárul. Lánya és gyermekei megkönnyebbült mosollyal búcsúztatják apjukat. E mosollyal eldől, hogy Júlia nem választhatja a bűnös, házasságtörő szerelmet. Charles eleinte ámulva figyeli ezt a világot, minden vágya, hogy a benne szereplők közé tartozzon. De valójában képtelen erre. A vallásosság nehezen befogadható, emberi hibák, gyengeségek által eltorzított megjelenése nem ragadhatja magával. Sorsa az új impulzusok mohó behabzsolása, de mégis az örök kívülállás, a sodródás és így a boldogtalanság. De ebben a történetben mindenki boldogtalan lesz. Az eltérő világnézetek össze­ egyeztethetetlenek; egymással is, és a világ realitásával is. A százados fanyar mosollyal a szája sarkában sétál körbe a hatalmas, gazdája által magára hagyott birtokon. Júlia a háború elől Amerikába menekült. A házban és a kertben katonák sürgölődnek. Éppen a szobrokat és a képeket takarják le ponyvákkal, félre nem érthető utalásként. Amikor majd e leplek lehullnak, a képek és a szobrok már csodálni és csodálkozni való kulisszákká silányultak, és nem a mindennapok hűséges kísérői többé. Egy kultúra süllyed el a mélyben, és Európa már soha nem lesz ugyanolyan, mint egykor... Koltay András �Placebo - Battle for the Sun CD kritika Sok teória létezik arról, hogy miért jó egy együttes. Az elsődleges" általában, hogy a zenészek mennyire tehetségesek. Aztán ott van magának a daloknak a különleges és bonyolult szerkezete, ami aztán mégis egy ütős egységgé alakul át. \Sgy szimplán csak új még a csapat és izgalmas. Nos ha ezek egy gyógyír jellegű zenének a tő összetevői, akkor a Placebo sikerének titkát homály takarja... Nincs itt szó az együttes lehúzásáról: a zene valóban ezreket ragad meg. Az idei Sziget plakátokon az ő nevük szerepelt a legnagyobb betűkkel, és augusztus 15-én már két órával a koncert előtt ki tehették a „megtelt” táblát a nagyszínpad és környékére. Biztosan közelebb kerülünk a siker titkának felfedezéséhez, lia a választ továbbra is a EL,A,C,E,B és O betűk plakáton szereplő hatalmas méretében keressük. Brianék persze nem így látják, és még csak nem is az új „Battle Fór The Sun" c. albumukat tüntetik fel okként a jobb hangulatra. A csapat ugyanis nem rég liajtott végre egy tagcserét: az új dobos Rózsaszín sajt Kapuzárási pánik es hang árum Egy egoista apa-elnyomott fia kapcsolat. Valójában egy igen nagy fikció. Egy mi lenne ha...? Mert mi lenne, ha egy embertípusnak, akinek rendes körülmények között sohasem születne gyermeke legalábbis olyan nem, akiről tud - mégis sikeredne egy? És mi lenne, ha egy embertípus, aki rendes körülmények között valószínűleg soliascm nevelne fel egy gyermeket, mégis megteszi valahogy? A filmben a klasszikus „Mi lenne, lia Rómeó és hiba mégsem végzi ilyen csúf módon?"-típusú kérdéssel kerülünk szembe óhatatlanul. Ugyanis Papp Tibor (Bczcrédi Zoltán, aki kissé kopasz, kissé köpcös, de igenis el tudja hitetni, hogy ó a falu bikája, mert jól csinálja, amit csinál) valószínűleg soliascm nevelte volna gyereket, ha a felesége nem távozik olyan tragikusan hamar az élők sorából, mint ahogy tette. Akkor valószínűleg Papp Tibor és felesége közt a férfi elviselhetetlenül agresszív modora és kiállhatathn egoizmusa miatt idővel megkeseredik a viszony, ami rövid vág)' kevésbé rövid úton a há­ Stcvc Forrcst és állítólag sok életet liozott az együttesbe. „Valami újat akartunk, amiben több szín és optimizmus van!’ Itt persze érdemes megállni, különösen, ami a színeket illeti. Még a Meds megjelenése előtt kérdezték a csapatot arról, hogy hogyan jellemeznék az előző albumaikat, mire a nagyon frappáns „zöld, sárga, Irama, kék” választ adták. Ez annak ellenére, hogy kicsit arrogánsán flegmának hangzik egész ügyes válasz volt. A tény ugyanis az, hogy zenei pályafutása alatt nem sok változatosságot vitt a munkájába a csapat. A „Black Markét Music”-on ugyan van egy nagyon üdítő és annál kevésbé említett rap jellegű szám, a „Spitc &’ Malicc", de ezen kívül végig megmaradtak a stílusnál, amit egyes források (talán némileg eltúlozva) a Nirvána egy glam verziójának titulálnak. Ha kottán nézzük a számokat szinte kínosan egyhangú a basszus (A „Bittér End” című slágerben összesen két liang szerepel), és a többi liangszcrről sem lehet elmondani, hogy különösebben virtuóz dallamokat játszanak. Azon ha n a torzítás annál több, és Bnan minden pirulás nélkül beszél az említett interjúban arról, hogy szedik darabjaikra és aztán mindenféle cffcktekkel gazdagítva, hogyan rakják újból össze a számokat. Azt, hogy a dalik különösebben hajaznának egvmasra azonban tagadják, a „Without You I’m Nothmg" c. zasság felbontásához vezet. így Dani (Tóth Barnabás, aki egyben a film rendezője és forgató­ könyvírója is) csak nagyritkán látta volna az apukáját, és ebből is csak egy olyan sablon vicces történetet lehetett volna összehozni, ahol az útját kereső fiatal felnőtt srác néha együtt ebédel a link „faterral", aki soha véget nem érő csajozós s/torikkal fárasztja, és bugyuta tanácsokkal látja cl. Ám jelen esetben Dániel kénytelen végigasszisztálni apja évtizedekig elhúzódó kapuzárási pánikját és kicsinyes hisztijeit, amit azonban meglehetős nyugalommal túr cl. Hiszen Dániel jó fiú. És követve a jófiúk lázadási technikáját „csakazértsc" lesz rosszfiú belőle, apja minden igyekezete és bánata ellenére. O, kis romantikus túlzással az igazit keresi és Tibor állandó, rövid és igencsak velős intelmei ellenére sem hajlandó c keresgélése közben néha napján megpihenni egy-cgy kevésbe igazi hölgy mellett. És persze a történet nem lenne az, ami egy meglepőnek kevéssé nevezhető, ám annál inkább üdítő fordulat nélkül: Dánielnek elege lesz „a fiú neveli a felnőni képtelen apukát"-szercpből és kivesz egy kis szabit. A történet szempontjából ugyan kevés, hangulatilag azonban annál nagyobb dobás a francia jelenet. Itt hallható ugyanis a leghosszabb ideig a film külön hangulati varázsát adó hang druna (különleges, doblioz hasonló harigot adó ütőshangszer). A szemnek - és persze Tibor Est egy pohár bor mellett... Programajánló Mai rolianó világunkban nincs időnk a kultúrára. Vilaki egy beszélgetés során azt mondta nekem: ha vállalkozna, biztosan kocsmát nyitna, hisz’ arra mindig szükség van. Még így válság idején is. Abban van a „biznisz". Ez a mondat elgondolkodásra késztetett... Vijon én mit kezdenék, lia lenne pár forintnyi invcsztálnivalóm? Azt hiszem, egy hangulatos vendéglőt nyitnék. És lia még időm is lenne, biztosan magam készíteném az ételeket is. Na. de ne kalandozzunk ennyire cl Mert ilyet látunk nap, mint nap. Étcl-italfogyasztás, némi halk zene és kész is. Ebből tizenkettő egy tucat. Mitől is lehetne liát különleges az én kis tavernám? Műsor. ,A szórakoztatás mindig is vonzotta az embereket. Élő zene. Amolyan húszas-harmincas évek stílusában. De az még nem sokban különbözne a lejátszóból sugárzottól. Akkor legyen kis zene és kis szöveges adalék. De ehhez már két ember szükséges. Kell egy zenész, leginkább zongoraművész, aki amellett, hogy a fejében - pontosabban szólva a kezében - több ezer kotta és dallam rejtőzik, még zenetörténeti érdekességekből is naprakész. Ezen kívül szükség van egy beszélgetőpartnerre, aki a művészvilág és történelem színes anekdotáival végigvezeti az est fonalát. Mindezt a betévedő vendégek esetleg a vacsora elfogyasztása után egy pobár finom bor mellett élvezhetik végig. És hogy változatossá is tegyem a műsort néha vendégelőadókat is hívnék, teszem azt az Akadémia Quartctct vagy Jókai Anna írónőt, az Egyetemi Kamarazenekart, gitármű­ vészeket, Koltay Gábor filmrendezőt, táncosokat, akik bemutatják a zene és tánc fejlődésének összliangját a keringőtői a vérpezsdítő salsa-ig... Szép gondolat mindez, de sajnos nincs befektetnivalóm. Emellett mindezt már kitalálták előttem és meg is valósították. Immáron hatodik éve,minden évben egyre nagyobb és nagyobb sikerrel És. hogy albumukkal való hasonlóságot a basszista Stcfan Olsdal tagadja: „Nem, már vagy tíz éve bele sem hallgattam abba az albumba. Sosem állt szándékunkban, hogy újraalkossuk a múltat, pont az ellenkezőjét tettük. Próbálunk előre lépni, a „Battle fór the Sun"-t inkább egyfajta újra felfedezett energiából építkezik.. Amikor megváltunk Stcvc Hcwitt-to), egy ideig fennállt annak lehetősége, hogy egy’ Pct Snop Boys szerű duóban maradjunk - nevet fel Molko -, de inkább úgy döntöttünk, hogy trióban folytatjuk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem akarjuk feladni, hiszen 20-as éveink eleje óta ez volt az életünk, túl sok energiát fércöítünk bele ahhoz, hogy egyszerűen csak elsétáljunk. Biztosak voltunk benne: még nem adtuk kí magunkból a legjobbat!" Ennek ellenére semelyik ponton nem állítják, hogy a „Battle Fór The Sun lenne ez a legjobb, inkább az energikus „újrakezdős” jellegét hangsúlyozzák. Ez meg úgy tűnik rendben is van, mert amikor a Szigeten színpadra léptek, az együttes minden tagjáról lerítt a boldogság és az energia: látszott, hogy megint élvezik a zenélést. És valóban, most már régebbi számok is előkerültek az újakkal együtt, két ráadást nyomtak le, a közönség meg hálásan őrjöngött. Ahhoz, hogy pontosan miért is, illetve mi az ami az együttest oly sikeressé teszi ugyan nem kerültünk közelebb. Annyi mindenesetre levonható, hogy Placcboék élvezik csinálni, és egy darabig meg fogják is, a közönség pedig változatlanul "több mint tíz éve imádja egyre nagyobb dózisban bevenni a zenéjüket. Barát Zsófia folytonos nyers, ám embertípusától egyáltalán nem szokatlan Káromkodásában kissé megfáradt fülnek pihentető kitérő után a fim fonala visszatér a pesti valóságba és rendezi a szálakat, ahogy illik... Anélkül, hogy bármiféle elemzésbe bonyolódnék a magyar film és magyar filmezés helyzetét illetően csupán annyit mondok: ennek a filmnek még nem volt meg a helye a ha/ai kategóriák között. De csinált egyet magának. És vária szeretettel a további, hozzá hasonló alkotásokat. Hajrá. Ahlonczy Zsuzsi hol találják a kedves ítélet-olvasók ezt a filmbéli liangulatú liclyct? A pontos cím: 1082 Budapest, Szentkirályi utca 28.. II. emelet, II. János Pál pápa terem. A liázigazdák még mindig, és változatlanul: Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens. Minden adott tehát hogy megvalósuljon az étterem-elképzelésem. Csupán étellel nem tudunk szolgálni. Egyelőre. A következő estre október 21-én kerül sor 18:30 órai kezdettel a Díszteremben Zene a humorban, humor a zenében címmel. Az est meghívott vendége: Kovács András Péter, humorista. A belépés díjtalan. Azt hiszem, minden adott egy kellemes estéhez. Egy óra után, előtt, vagy csak a pár perces szünetben beugorva egy kis kikapcsolódásra. Mindenkit vár szeretettel: a Pázmány Szalon. Ablonay Zsuzsi tizenkilencedik oldal �Kérdőív Elhelyezkedési preferencia vizsgálatáról A Karrier Iroda a következő, 3 perc alatt kitölthető kérdőívvel a hallgatók elhelyezkedési preferenciáját szeretné vizsgálni. Kéijük, hogy a kitöltött űrlapot az aulában álló Karrier faliújság alatt található postaládába dobják be. A kérdőívet kitöltők között 3 db 6.000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet a Szent István Társulat egyetemünkön működőJustinianus Egyetemi könyvesboltja ajánlott fel. Leadási határidő: október 10. Együttműködésüket előre is köszönjük! 1. Pontozza 1-10 között az alábbi lehetséges munkahelyeket a szerint, hogy a diploma megszerzését követően hol és mennyire szívesen dolgozna jogi és/vagy nem jogi munkakörben: Nem jogi munkakörben: Jogi munkakörben: Államigazgatás, közigazgatás (minisztérium, hivatal, önkormányzat, rendőrség, APEH, stb.): Igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség, végrehajtás): Kis (1-6 fős) ügyvédi iroda: Nagy, esetleg több országban jelenlévő ügyvédi iroda: Közjegyzőség: Pénzügyi, tanácsadói, adó- és bankszektor: Hazai cég: Multinacionális cég; Non-profit szektor: Egyéni vagy családi vállalkozás: Külföldön szeretne munkát vállalni: Egyéb: 2. Jelen időpontban van-e konkrét elképzelése, hol dolgozna legszívesebben? Mi az? 3. Részt venne-e az elhelyezkedést segítő képzéseken (kompetencia fejlesztés, közigazgatási versenyvizsgára felkészítés, stb.) meg az egyetemi tanulmányai alatt: X igen X nem 4. Gondolt-c arra, hogy az egyetemi tanulmányai befejezését követően is képzi magát? Ha igen, jelölje meg, milyen képzésen venne részt szívesen: • Doktori képzésen • Szakosodást segítő (felsőfokú) szakirányú továbbképzésen ■ Kompetencia-fejlesztő (önismereti, kommunikációs, önéletrajzíró, stb.) képzésen • Egy újabb diploma megszerzésével, mégpedig: • Egyéb: 5. Érdekelné-e gyakornoki munka a piaci szektor prominens szereplőinél a diploma megszerzését követően is (tapasztalatszerzés, esetleg munkavállalás érdekében)? X igen x nem 6, Személyes adatok: Évfolyam: Tanulmányok várható befejezése: Szak: 7. Ha szeretne részt venni nyereményjátékunkban, a következő adatokat is adja meg! Név: Telefon: p p y fö? z fa? E-mail: ma, aasst. vaskapu 6 a ?) UJhat vím is TUDOM, o TUdHÍT, H0G7 S—T6l£ 46 W . D-síO NE rO ooc & Barát Zsófia rajzai y rh MOUOOfA WLX; T1OYÍV1, CUU l CM y V m VAAJ. MÍM A oyAKtói ma’A uaotam a ka'ís kid sok * __LUjÍÉMAjÍ Mér»" MIT W51ÍI«.?! tlZ-J tos a vlc.es! rKitw vamozA .U6H élUtM A SUM WT ! XT MVUCI HAV«p HWtCU'Cj » L sitt tv . neo-.«ÍL ~ Universitas cum politika?! Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) azt szeretné elérni, hogy a politika újra mcgjclcnltcsscn a felsőoktatási intézményekben. Az ifjú keresztény­ demokraták egyeztetéseket kezdeményeztek a parla­ menti frakcióval rendelkező pártok ifjúsági szerve­ zeteivel, és mintegy egy hónapos egyeztetőmunkát követően konszenzus született. Ez az országos poli­ tikában oly ritkán tapasztalható véleményazonosság jelzésértékű lehet. Könnyen elképzelhető, hogy még a 2010-cs választások előtt a gyakorlatban is realizálódhat ez a kezdeményezés. Az ifjúsági szervezetek egy, a rektori konferenciának in közös levélben juttatták kifejezésre álláspontjukat. A fiatalok politikai aktivitása, a demokratikus jövő záloga - hangsúlyozta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Ifjúsági Kercszténydemokrata Szövetség ditökc, karunk egykori hallgatója és HOK-elnökc. Ebben politikai- és világnézettől függetlenül mindenki egyetért: valóban fontos, hogy a fiatalok ne forduljanak el a politikától, valamint, hagy érdeklődjenek a közélet eseményei iránt. Abban a kérdésben, hogy az egyetemeken milyen szinten legyen jelen a politizálás, már lehet, kell, és érdemes is vitatkozni. Még mielőtt egyesek politikai háborúkat vizionálnának az egyetemek folyosóin, ahol konzer­ vatívok és liberálisok egymást fojtogatva vívnak ádáz csatát cgy-cgy kopogtatócédula megszerzéséért, le kell szögezni: egyáltalán nem erről lenne szó. A kez­ deményezés célja, hogy szabályozott keretek között, értelmes vitákon a „szcllcmharcok tiszta sugaránál” felszámoltassák a fiatalok politika és közélet iránt tapasztalható általános közönye és információhiánya. Alátámasztja ezt az állítási „Az Ifjúság 2IXI8 Gyors­ jelentés”, amely - a korábbi kutatásokhoz lusonlóan részletesen elemzi a fiatalok és a politika viszonyát. Arra a kérdésre, hogy' egy jó állampolgárnak fontos-e a választásokon való részvétel, a válaszadók 72%-a igennel válaszolt. Ezzel szemben csak 34% vesz részt ténylegesen is a választásokon. Megállapítható tehát, hogy a fiatalok kétszer nagyobb arányban élnének demokratikus jogaikkal, de a tájékozottság és motiváció alacsony szintje miatt mégsem teszik. Ijesztő, hogy a fiatalok fele elfogadhatónak tartana egy diktatúrát ma Magyarországon. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést! nyugateurópai országokban, vagy az Egyesült Államokban természetes, hogy az egyetemek és főiskolák politikai rendezvények színterei lehetnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kialakult megosztottság eddig ezt nem tette lehetővé. Az egyetemi politizálás tiltásának húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan az volt az indoka, hogy az MSZMP-t távol tartsák az intézményektől, de mára ezt a döntést felül kell vizsgálni. Á Felsőoktatási törvény nem tartalmaz a politikai rendezvényekre, illetve a kampuszókon megalakuló politikai jellegű hallgatói szervezetekre vonatkozó szabályozást, az egyetemek szervezeti és működési szabályzatai azonban sok esetben elutasítóin Fogalmaznak ezekkel kapcsolatban. Ezért a hallgatók által megszervezni kívánt politikai rendezvények burkolt formában vagy külön engedélyek beszerzése után valósulhatnak csak meg. Napjaink jtolitikai döntései 20-30 évre befolyásolják a fiatalok jövőjét, ezért ezek a döntések nem szület­ hetnek meg nélkülü(n)k. A fentebbi felmérésekben szereplő tendenciák feltétlen javulnának, ha a pártok vagy azok ifjúsági szervezetei ott is megszólíthatnák a hallgatókat, ahol a legtöbb idejüket töltik: a felső­ oktatási intézményekben. A szervezetek működése nyilván nem sérthetné az oktatás rendjét, valamint egyenlő feltételek mellett zajlana. Az új elképzelésről általánosságbm annyi mondható el. ltogy minden bejegyzett párt ifjúsági társszervezete lehetőséget kapna a megjelenésre, ha az aktív jogviszonyú taligátok között taggal rendelkezik. 'létót nem a pártok, a pártpolitika kerülne előtérbe, hanem a közélet fiatalokat érintő kérdései, melyet elsősorban nem „nagypolitikusok, hanem a kortársak vezetnének elő. Szintén fontos megjegyezni, hogy' a politika nem az egyetem oktatóit és egyéb alkalmazottait célozva kerülne be az egyetemek és főiskolák falain belülre, hanem a hallgatók számára. Palócz László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 4. szám 2009. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Subject The topic of the resource Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (557kb+4187kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_4_20091008 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20091008 Relation A related resource T00093 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f4f5c53389bd55988a1c9b2aa4cbac28.jpg 350de747f331ad6e52e274aa02ce6564 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2c358bcd8d3ab15b3c491186ee760b5a.pdf 08e3a6ff0dbf427989f2c6ae8f5acb89 PDF Text Text ?P<E_iteUtJ<.ll_-5J2.C>OclO51í A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE TART A JOGI FELSŐOKTATÁS? ÓTOK UTAS ÉS HOLDVILÁG OVERDOSE PRO FACULTATE 2009 SAJTÓFOTÓ SIMON DENG XII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. május 11. �Merre haladunk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Néha kínos, kellemetlen dolgokról is beszélni kell. Néha nincs helye az udvariaskodásnak. Világosan látható, hogy a hazai felsőoktatás, és azon belül a jogi felsőoktatás súlyos gondokkal küszködik. Az alábbi cikk Karunk egyik oktatójának tollából - rövidke terjedelme csak e gondok vázlatos felsorolását teszi lehetővé, de e témáról szól e számunkban szerzőnk terjedelmes vitacikke is - mi pedig várjuk a többi hozzászó­ lást e kérdéshez. Talán hasznunkra válna, ha elkezdenénk a beszélgetést (A szerk.). addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Merre haladunk? In memóriám Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro IJicultgte 2009 HIVŐ SZÓ 2 3 3 4 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. Ekkora létszámmal nem lehet érdemi munkát végezni, de még húszfős gyakorlatok esetében sincs lehetőség az elmélyült mű­ helymunkára. Egy óra hangulatát és színvonalát ugyanis az átlag ha­ tározza meg, nem az egyébként érdeklődő, de létszámában sajnos csekélyebb réteg. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz, akik nehezen helyezkednek el, és a túlkínálat miatt lenyomják az ára­ kat is. így aztán a rátermettebb is kénytelen gyakran évekre a mini­ málbérrel beérni. Az előző állítás itt is igaz: a jogászság színvonalát a nagy átlag alapján mérjük. A tömegsodrás rontja az oktatás színvo­ nalát is, és így a végzettek felkészültségét is csökkenti. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az oktatók olykor kissé sértődötten reagálnak rá, ha nem járnak az óráikra, pedig dolgozniuk kellene azon is, hogy széles körben népszerűvé tegyék tárgyukat. A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is. Ugyanakkor nem marad sem idő, sem kedv a hallgatókkal való bajlódásra. Az egyetemi munka jelentős részét az órákon kívüli tevékenység töltené ki, a diákkörök, konzultációk, kötetlen beszélgetések fajsúlyos részét adnák a képzésnek - ha hatékonyabban működnének, mint ma. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Igaz, az oktatók között is egyre kevesebb az univerzális műveltségű ember, a klasszikus „professzor”, és legtöbben egy szűk jogi szakterület mes­ terei csupán, másfelől nyilván mégis a közéletben jártas, munkájuk­ nál fogva is érdeklődő emberekről van szó. A hallgatóság újabb és újabb generációi pedig évről évre veszítenek az általános felkészült­ ségükből, történelmi, irodalmi, közéleti, politikai ismereteikből, így hiányzik a közös alap ahhoz, hogy elrugaszkodjunk róla, és lehetővé váljon valamely téma mélyreható, érdemi tárgyalása. Az egyetemi ok­ tató szépen lassan az általános iskolai tanár szerepébe kényszerül. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a kated­ rára és egy hosszú monológban 90 percet beszélni. Lehetőséget kel­ lene teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és „eladható” legyen a tan­ anyag (akár különféle technikai segédeszközök használatával), és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, valós párbeszéd alakulhas­ son ki a tanár és a hallgatóság között. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírás ugyanis a leg­ több tanár számára terhes kötelesség, nem teljes értékű tudományos munka. így a könyvek jobbára a tételes jognak a jogszabálynál vala­ mivel bővebb, a kommentároknál szűkebb körű ismertetésére szorít­ koznak. Egy adott jogterület „szelleméből” nem tudunk meg semmit belőlük, és meg sem próbálják megszerettetni tárgyukat az olvasóval. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati is­ mereteket. El lehet végezni úgy a hazai jogi egyetemeket, hogy a diák nem találkozik egy szerződéssel, keresetlevéllel, bírósági ítélettel sem. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az elmélet megismerése el­ engedhetetlenül fontos lenne akkor, ha a hallgatót általa megérinti az adott jogterület mögöttes „filozófiája”, meglátja a jogi szabály mö­ gött közösségi és egyéb értékeket is. Az egyetemnek legalább annyira feladata az értékpreferenciák kialakítása a diákokban, ha úgy tetszik, világnézeti nevelésük, mint a jogszabályok megismertetése; elvégre mégsem jogtechnikusok, hanem felelős közéleti emberek nevelésére szövetkeztünk össze. A fenti, hevenyészett pontok jószándékú összefoglalásai közös gondja­ inknak. Ki kell mondani: a kialakult helyzetért tanár és diák együtt felelős. Ugyanakkor mindig vannak és lesznek kivételek, akik képesek kibújni az általánosítás csapdája alól. A többiek se bántódjanak meg: te­ gyünk inkább közösen arról, hogy változzon a mai, sok tekintetben ne­ héz helyzet. Egy Pázmányos oktató �In memóriám Kukucska Zsófi „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatás­ nak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésé­ nek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Idq’e van a keresésnek és ide­ je a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnck; ideje a liadakozásnak és ideje a békes­ ségnek” (Ószövetség, Prédikátor könyve III. fe­ jezet 1. vers) Mindennek rendelt ideje van, mondja a Köny­ vek Könyve. Mi, gyarló emberek mi mást tehe­ tünk, minthogy elhiggyük. Van, amikor nem akarjuk elfogadni, van, hogy megrendül a hi­ tünk. Ilyen történik akkor, ha elveszítünk vala­ kit, akit szívből szerettünk. Nem értjük miért történt. Nem látjuk az okát. Isten útjai kifürkészhetetlenek- mondja a népi bölcsesség, azon­ ban egy tragédia után ez sem ad megnyugvást. Minden tragédia egyedi, ezért minden tragédia feldolgozása is csak egyedi lehet. Nekünk, akik szerettük Zsófit, talán az adhatott megnyug­ vást, hogy csodálatos élete volt. Szeretett, és vi­ szontszerették. Adott és ezért kapott is. Külö­ nösen szerencsés ember volt Zsófi atekintetben, hogy számára megadatott az a különleges ké­ pesség, hogy tudott adni anélkül, hogy ezért bármit elvárt volna szeretett feltétel nélkül. Bol­ LL.M. - PROGRAMM dogságának ez volt a kulcsa. Boldog volt. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít egész életünk során és ehhez csak annyit kell tudnunk, hogy a boldogsághoz egyetlen út vezet: a szeretet útja. Zsófi 21 éves volt, mikor 2008 októberében a gyászos monorierdei vonattragédia áldozata lett. Mi, földi halandók időben méljük az életet. Pedig micsoda balgaság ez. Az idő tény, nem érték. Zsófi ajándék volt. Egy angyal, egy égi tünemény földi életünkben. Ez érték. A mo­ solya, kedves szavai, szeretetteljes mozdulatai ezek mind, mind értékek. Ilyenben kellene mérnünk az életet. A fájdalmat azért érezzük, mert ettől megfosztattunk. Mindazonáltal re­ méljük, hogy egyszer majd, ha eljön az ideje, mi is ugyanoda kerülünk, ahova le kerültél, és vi­ szontláthatunk Téged. Mi is adunk annyit, mi is szeretünk annyira, hogy oda kerülhessünk aho­ va Te kerültél. Addig is szívünkben élsz, drága Zsófikánk! FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Is­ kola 2009 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudo­ mányok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó" minősítésű („cum laude") egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomá­ val rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem ál­ lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfoga­ dásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett okle­ velet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabá­ lyoknak megfelelően kell elismertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelent­ kezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A ,jó”, illet­ Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: -Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa -Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: wwwandrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu Akik szerettek Téged, Zsófi Felvételi hirdetmény A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti; d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkal­ mazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indo­ kolt esetben - különösen a választott kutatási te­ rületre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bi­ zottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú, vagy azzal egyenérté­ kű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács en­ gedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizs­ gával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával tör­ ténő felvételt azzal, hogy az abszolutórium meg­ szerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelv­ vizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meg­ létének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 80.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori ta­ nulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját á Doktori Iskola honlap­ ján. (wwwjak.ppke.hu) A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló dip­ loma/oklevél másolat (ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord doku­ mentum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésé­ ről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2009. június 19-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbelifelvételi be­ szélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvétek eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szüksé­ ges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) foga­ dóórája: hétfőnként 11-13 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogböl­ cseleti Tanszék (tel.: 4297-229). harmadik oldal �Amit a dánoktól tanulni érdemes Vitacikk a honi jogi felsőoktatás problémáiról „Uraim! A helyzet az, hogy benneteket az egye­ temen teljesen elrontottak. Valószínűleg helyre­ hozhatatlanul. A gólyatábortól fogva belétek nevelt jogászi sovinizmussal, amikor részegen, fél lábon ugrálva énekeltétek a jogászindulót... A terjengős, bonyolult, félig latinul írt tanköny­ vekkel... Hiányoznak a konkrét, gyakorlati is­ meretek, a nyelvtudás. Az ügyféllel, munkatár­ sakkal szembeni empátia. Hiányzik a »józan, paraszti ész«, a strukturált gondolkodás. Az írásbeliség gyenge, egy levél megírása is gondot okoz. Ennek az eredménye, hogy egy évfolyam­ ból legfeljebb egy-két embert, de alkalmasint senkit nem tudunk felvenni!’ A fentieket egy közelebbről meg nem nevezett, prominens nemzetközi ügyvédi iroda ügyveze­ tője közölte velem és más gyakornokokkal, szakmai gyakorlatom idején, egy rögtönzött délutáni fejtágítón. Még ha csak általában a ma­ gyar jogászképzésről beszélt is, és nem feltétle­ nül a mi karunkon folyó képzésről, nem árt fontolóra venni a szavait, és feltenni a kérdést: vajon mennyire mondható korszerűnek a mi oktatásunk, és mennyire felel meg a munka­ erőpiac, elsősorban a versenyszektor elvárásai­ nak? A felvetés aktualitását aláhúzza, hogy valamifé­ le képzésreformot karunk legkiválóbb oktatói is üdvösnek tartanának (Id. Elitképzés az egye­ temen - kerckasztal-beszélgetés Kilényi Géza és Zlinszky János professzorokkal, ítélet, 2009/2.), jóllehet e cikk írója óvakodik azt a látszatot kel­ teni, mintha az előbbi oktatók osztanák nézete­ it. Ellenben vannak saját, friss külföldi tapaszta­ latai arra nézve, hogy a jogászképzés milyen is lehet. És azt is gyorsan hozzá kell tenni (mielőtt a Kedves Olvasó a falhoz csapná a lapot, mond­ ván, hogy „De hát a nyugatiak gazdagok, ők megtehetik!”), hogy a minőségi, korszerű kép­ zés nem csupán pénz kérdése. Ahogy mondani szokás: az igazi különbség a fejekben van. A cikk előfeltevése, hogy a dán jogászképzés a legmesszebbmenőkig megfelel a jogászi munka időszerű kihívásainak és versenyképes - nem csak a hazai, hanem a globális piacot illetően is. Az alábbiakban elsőként a dán oktatás egyes, fontosnak vélt sajátosságait venném sorra, majd pedig rámutatnék a hazai jogi oktatás egyes, hátrányosnak tűnő vonásaira, alkalmasint fel­ vetvén a dán megoldások itthoni alkalmazásá­ nak lehetőségét. Gyakorlatias, interaktív oktatás. A tanítás legjava szemináriumi jellegű, 20-40 fős foglalkozáso­ kon folyt, kivéve egyes, elméleti megalapozást célzó tárgyakat, amelyeknél a nálunk ismert klasszikus előadási forma is alkalmas. Egy fél­ évben 3 tárgyat kell felvenni, ami heti 9-12 órát (3x3 vagy 3x4) jelent. Kevésnek tűnhet, de a ta­ pasztalat az ellenkezőjét mutatja: szeptember 1jétől fogva dugig volt a könyvár. Ennek oka, hogy az órák folyamatos készülést igényeltek. Felkészülés nélkül egyszerűen nem volt értelme bemenni az órára, mert ott nem az előadási anyag ismétlése folyt, hanem a már megtanult anyag alkalmazása. A cél az ismereteket gyako­ rolni, skillckrc tenni szert. Az órán kivétel negyedik oldal nélkül mindenkinek szerepelnie kellett, fiktív ügyekben bírói posztot vagy ügyfél képviseletét ellátnia, komplex jogesetről vagy jogi problémá­ ról PowerPoint prezentációt tartania, ill. a témákhoz/esetekhez egyébként hozzászólnia. Utána pedig szétboncolták, kivesézték, amit produkált. Nem egyszerű, gagyi kiselőadások­ ról van tehát szó, mint idehaza, amiért „jól meg­ felelt” minősítést adnak annak, aki vállalja, és amelyeken mindenki elveszti a fonalat, és szén­ né unja magát. Ráadásul ez az itthoni megoldás nem biztosít egyenlő esélyeket a hallgatók szá­ mára, valamint növeli a kontraszelekciót is. Mindezek után persze azt gondolnánk, hogy Dániában a hallgatók messze elkerülték az órá­ kat. De nem. Annak ellenére sem, hogy az órákra bejárni nem volt kötelező, sem kataló­ gus, sem zh, semmi nem volt, az oktatók min­ dig legalább 70%-os jelenléttel számolhattak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta oktatás nagy­ részt megspórolja a hallgatónak mindazt a „belerázódást”, amit szakmai gyakorlat/jelölti idő­ szak alatt, ill. egyáltalán szakvizsga előtt el kell szenvednie, amikor közlik vele, hogy az éppen­ séggel nem úgy van, amint az egyetemen taní­ tották neki. (Ernst Rabéi is írja, hogy amikor fiatalon bíróként dolgozni kezdett, a felettese, egy idős bíró figyelmeztette őt, hogy teljesen felejtsen el mindent, amit az egyetemen tanult, igazolásul pedig minden héten megmutatta ne­ ki, amit az aktuális jogtudományi folyóiratok­ ban teljesen haszontalannak talált.) Azonban a gyakorlatias oktatás ennél többet nyújt: aktív/ kreatív megismerésre, gondolkodásra tanít. Vizsgák nyitott könyv mellett. Amint Ausztráliá­ ban vagy az USA-ban, a dánoknál is szabad a jogszabályokat használni vizsgán, még a szóbe­ liken is. Az üzenet világos: a normaszöveg adott, nem cél, csupán kiindulópont. Az abban történő eligazodás, a releváns rész megtalálása és alkalmazása, értelmezési kérdések, norma­ konfliktus megoldása sokkal közelebb áll a CDjogtárral rendelkező 21. századi jogász munkájá­ hoz, mint a bemagolt szakaszok „feléneklése”. (Eszembe jut, amikor Kilényi professzor úr Szi­ lárd Leót idézte, miszerint „Az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele!’) Ez per­ sze nem azt jelenti, hogy ne kellene az anyagot elsajátítani, de hogy végső soron az alkalmazási készség lesz döntő. Ez azonban többet jelent az alkalmazásnál: a teljes, konkrét jogügylet vagy jogintézmény átlátását, gazdasági-társadalmi rendeltetésének megértését is magában foglalja. Nemzetköziesedés. „Future lawyers must be inter­ national" - szólt az aarhusi jogi kar dékánjának köszöntője. Arra a felismerésre alapul, hogy a globalizáció korában az angol nyelv, esetünkben a jogi szaknyelv tárgyalóképes ismerete nem al­ ternatíva, hanem szükségszerűség. A dán hall­ gatók számára ezért minden félévben kötelező egy angol nyelvű tárgyat is hallgatni. Szerencsé­ re a mi karunkon is vannak olyan oktatók, akik vállalják az idegen nyelvű szemináriumok tartá­ sát. Azonban előfordul, hogy létszámhiány mi­ att el sem indulnak, vagy éppen túlságos szak- Hamlet idejében sem volt könnyű dánnak lenni... irányultságuk bátortalanítja el a hallgatókat. De a hallgatóknak sem kellene idegenkedniük e kurzusoktól, mert előbb vagy utóbb úgysem tudják megkerülni ezeket. Az informatikai lehetőségek kihasználása. Oda­ kint, ha a tanár valamely okból nem tudta meg­ tartani az órát, vagy feladatot osztott ki, vagy valamely anyagot töltött fel a netre, vagy csak kellemes hétvégét akart kívánni, arról mindenki idejekorán értesült e-mailen keresztül. Bár en­ nek csírái a Neptun-üzenetek képében, egyes, progresszívebb tanszékek illetve a Dékáni Hiva­ tal gyakorlatában nálunk is megjelentek, karun­ kon a hirdetőtáblák internetes (Neptunos érte­ sítések, adott esetben e-maillel kombinálva) in­ formációs lehetőségekkel történő kiváltása még gyerekcipőben jár. A Neptun további kiaknázat­ lan potenciált jelent az írott anyagok internetes megosztására nézve is. Elég körülményes és fá­ rasztó helyzetet eredményez, amikor itthon a gyakorlatvezető „kézre ad” egy fénymásolatot, és utána lehet rajta osztozkodni, egy órát sorban állni a fénymásoló előtt... Kint az órákra min­ denki a helyi e-learning platformról (www.aula. au.dk) letöltött, frissiben kinyomtatott handoutokat lobogtatva érkezett órára, vagy hozta a laptopját, és azon nézte át az aznapi tematikát, eseteket, olvasmányokat, ami kellett. Tananyag-limit. A kötelező (vizsgán számon kérhető) irodalom tantárgyanként legfeljebb 600 oldal lehet, azaz egy szemeszter- során ez három tárggyal számolva 3x600=1800 oldalt je­ lent. A mögöttes filozófia szerint 600 oldal elég arra, amit az adott témáról el lehet mondani. (Ez a mi esetünkben, félévenként 7-10 tárggyal számolva, vizsgánként kb. 200 oldalt jelentene.) Ha valaki nem tudja az ismereteit ilyen teljede­ lemben kifejteni, ott valami vagy ővele, vagy pedig a tárggyal nem stimmel. A limit, ha a tan­ anyag pontos körülhatárolásával párosul, garan­ ciát jelent a hallgató számára, egyrészt megóvva őt a mértéken túli terheléstől, másrészt, a szá­ mon kérhetőség biztosítéka. Aki bukott már meg amiatt, hogy olyan konkrétumot kérdez­ tek tőle, amire a tankönyv csak halovány utalást tett, az belátja ennek jelentőségét. De a megol­ dás az oktatók számára is hasonló előnyöket kínál. �A tanárok elkötelezettsége. Vagy mondhatnám, fa­ natizmusa, végletes odaadása, elkötelezettsége. Távolról sem akarok olyasmit állítani, hogy ne­ künk ne volnának lelkiismeretes, odaadó taná­ raink, mert igenis vannak. De azért itthon még­ sem láttam olyat, hogy a tanár egy csapteleppel (!), laptoppal-prezentációval, és tíz kiló könyvvel jött volna be az órára, úgy, hogy azokat egye­ nest a munkahelyéről cipelte magával, és nem az egyetemi irodájából hozta (a csaptelep egyéb­ ként egy szerzői jogi eset illusztrációjául szol­ gált). Nem fájt a foguk az őket szünetben meg­ kereső hallgatók kérdéseire válaszolni, útba iga­ zítani (nem, nem melegebb éghajlatra küldeni), adott esetben álláslehetőségekről beszélgetni. Egyik tanáromat továbbra is rendszeresen meg­ keresem e-mailen, ő pedig érdemben válaszol (!). Az általam megismert tanárok életkora 30-45 év között ingadozott. Fiatalos lendületük részben talán ennek köszönhető (bár ez önmagában még nem szükségszerűség), részben pedig talán an­ nak, hogy nem a mi „klasszikus közép-európai” oktatási módszerünkön nőttek fel, nem zúdult rájuk olyan mennyiségű fölös információ, ami kiölte volna belőlük a szenvedélyt. A hallgatók hozzáállása. Bizony, barátaim, lenne okunk a szégyenre. A dán és általában minden egyéb külföldi hallgatónak ugyanis nemfáj meg­ szólalni. Sokkalta fesztelenebbek, nem lámpalá­ zasak, kimondják a véleményüket, adott eset­ ben idegen nyelven is. Mert lehet nekünk, ma­ gyaroknak tiszteletre méltó lexikális tudásunk, azzal tanácsos inkább tévés vetélkedőbe műso­ rába menni, mert az esetmegoldásban, a tények összekapcsolásában, a jogi relevanciák feltárásá­ ban egy fikarcnyit sem fog neki segíteni. Az in­ formáció önmagában nem érték, hanem csak ak­ kor eredményez értéket, ha felhasználják. Ha pedig egyáltalán nem használják fel, vagy nincs kilátás arra, hogy felhasználják, akkor bizony az információ ismeretének szükségessége kérdőjeleződik meg. Amikor órán egy eset kapcsán a CISG hatálybalépéséről folyt a vita, egy dán liallgató nem tudta, hogy Lengyelországban 1996-ban már nem volt szocializmus. Én persze igen, ez nekünk alap. Ámde a kérdés irreleváns­ nak bizonyult, és többé senkit nem érdekelt, hogy én tudom-e, vagy hogy a srác műveletlen volna, vagy valami. Ha feltesszük, hogy a mun­ kához ennyire alapvető történelemtudás sem kell, akkor mit is fogunk kezdeni majd a szak­ mában az ilyen jellegű ismereteinkkel? Ám ez az okfejtés még egy, a korábbi generációkra jellem­ ző ismeretszínvonalat feltételez. A mai hallga­ tóknál már a kielégítő passzív/lexikális ismere­ tek sem jellemzőek. Előző számunk hivatkozott cikkében említésre került az emberanyag egyre silányabb minősége. Amilyen eseteket néha a ta­ nároktól hallok (pl. nem tudni, hogy 2, azaz kettő világháború volt, vagy hogy valaki azt ál­ lítsa, Marx a két világháború közt élt), és ami­ lyen arcokat néha az egyetemen látok, semmi kétségem nincs eziránt. Mindez még nem lenne baj, ha a hallgatók órai aktivitása arányosan ja­ vulna. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy ne hátulról, hanem elölről töltsék fel a padokat. Hogy készüljenek az órákra, ha a tanár is fogé­ kony a közös munkára, és ne legyen már min­ den az oktatók hibája. Ne legyen már gáz jelent­ kezni, és feltenni azt a kérdést: „Miért?” Mégis­ csak egyetemen volnánk, ahol nem elvárás, hogy minden a legelső hallásra egyértelmű legyen. Az előbbiekből már valószínűleg kitűnik egy s más dolog, amit érdemes volna újragondolni, felülvizsgálni, megváltoztatni. A fenti megálla­ pításokon túl is van azonban néhány, külön ki­ emelésre érdemes gondolat. Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb lecke, amelyet a dán (nyu­ gati) példa a klasszikus, német mintájú közép­ európai jogászképzés számára nyújtani tud, végső soron magában a jogi gondolkodásmód­ ban keresendő. Abban a gondolatban, hogy a jog önmagában nem érték', vagy ha érték, akkor sem önmagáért létező érték, hogy bebiflázva, kívül­ ről kellene fújni. A jognak célja, funkciója, társa­ dalmi-gazdasági rendeltetése van. Tartalmát a tár­ sadalmi igények alakítják, működésében pedig visszahat e viszonyokra. Mint ilyen, létében nem szükségképpeni, hanem változékony, és rend­ szeresen változik is (egy törvényt átlagosan két­ évente módosítanak). Áz ügyfél szempontjából pedig a jog csupán az érdekérvényesítés egyik eszköze. Mégis úgy tanuljuk, akárha maga a Szentírás volna, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit nem kell szó szerint tudni. Bizonyos jogágaknál ennek még lenne is értelme (pl. ka­ tegorikus és alapvető szabályok, elvek, eljárásjo­ gok stb.), de a magánjog esetében ez így köve­ telménynek sok, skill-nek viszont kevés. Éppen csak a lényeg sikkad el: a jó értelemben vett közgazdasági megközelítés. A szabály nem ma­ gától értetődő. Hiába tanuljuk meg, ha nem tudjuk, milyen célokra használhatjuk fel. Több ezren átmentünk már kereskedelmi jogból, anélkül, hogy egyáltalán láttuk, hogyan is néz ki egy izmosabb, sokszereplős szállítási szerződés, a maga finanszírozási segédkötelmeivel együtt; vagy anélkül, hogy tudnánk, egyáltalán mi vég­ ből is kereskednek az emberek? Visszaemlékez­ vén az öt évemre, egy kezemen meg tudom szá­ molni azokat az alkalmakat (pontosan emlék­ szem, hiszen ezek a reveláció erejével hatottak rám), amikor életszerű magyarázatot kaptam va­ lamely jogi szabályozásra. Ellenben, ha a pénz felől közelítjük meg őket, a szabályok értelmet fognak nyerni. Minek kellene agyatlanul bema­ golnom azt, amit másképpen is meg lehet ta­ nulni? Az pedig már szinte szóra sem érdemes, hogy a polgári jogi diszpozitív szabályok megta­ nítása egy jogintézmény vagy szerződéstípus archetipikus lényegének érzékeltetésére még csak-csak alkalmas, azonban ne gondoljuk, hogy egy komoly jogász, midőn éppen egy tar­ tós jogviszonyt minden részletében szabályozó, 90 oldalas, adott esetben atipikus szerződést szerkeszt, nem fog e szabályoktól minden le­ hetséges és megengedett módon eltérni, úgy, ahogyan az üzleti ésszerűség diktálja. A diszpozi­ tív szabályok látenssé válnak, ill. a hagyományos (re-aktív) jogalkalmazás, valamint a kisebb per­ értékű ügyek terrénumára szorulnak vissza. A gazdasági megközelítésmód elégtelenségén még az sem változtat, hogy tanítanak nekünk közgazdaságtant, „kifejezetten joghallgatók­ nak”, ami azt feltételezné, hogy elsősorban testre szabott, sajátkepi jogi-gazdasági isme­ reteket fognak tanítani. Ámde ezt közgazdá­ szok tanítják, és - az ő szakértelmüknek szóló minden tisztelet mellett - meg kell jegyezni, hogy abból, hogy az egyetemen két, sok tekintetben összefüggő tudományt egyaránt tanítanak, önmagában még nem következik az interdiszciplinaritás. Vajon elvárható-e a hall­ gatótól, hogy két különböző, sajátosan eltérő természetű és fogalomkészletű tudományból mindent magának mazsolázzon ki, ráadásul úgy, hogy még azt sem tudja, mi alapján indul­ jon el, mert - teszem azt - még nem tudja, milyen területre akar szakosodni? Hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felvegyenek a tan­ székre legalább néhány kettős végzettségű (jogász-közgazdász) oktatót. Esetleg, a tan­ könyvek egyfajta „keresztlektorálásával” is le­ hetne valamit segíteni ezen. Még egy gondolat a gyakorlatokról. Nincs értel­ me „gyakorlatot” tartani azért, hogy a hallgatók még egyszer végighallgassák, ahogyan a tanár ledarálja az előadás anyagát. Ráadásul ez a tanár számára is rendkívül fáradságos, pláne ha egy délután folyamán 4-5 gyakorlatot tart, és mind­ egyiken csakis ő szerepel. Emellett, ilyen fajta gyakorlatot tartani hihetetlenül unalmas is le­ het, a velejáró szakmai kihívás pedig tart a zé­ róhoz. Hogyha e cikk írója egykoron gyakorlat­ vezető lenne, el sem tudna képzelni annál kényelmesebb pozíciót, mint ahogyan Jákob B. Sarcnsen, egy dán ügyvéd, tartotta az óráit. Minden órán moot court, fiktív per zajlott, amelyhez a hallgatók study group-akba vagy team-ekbe voltak beosztva, és az Internetről le­ töltött húsz jogeset (nem BH-k, kész megoldás­ sal, hanem csak tényvázlatok) eldöntésében kel­ lett változatos perbeli pozíciókban helytállniuk. A hallgatók vitatkoztak, az „Öreg” pedig figyel­ te őket, néha firkantott valamit a táblára, illetve időnként egy-egy talányos felvetéssel irányította a vitát. A végén megbeszéltük a megoldást, az alternatív argumentumokat, a per valós kime­ netelét, és hogy mi a szakmai tanulság. Nem mondhatnám, hogy Sarcnsen meggebedt volna, mindamellett maximális tiszteletet vívott ki ma­ gának. Ahogy egy kanadai hallgató mondta: 'He’s hell of a lawyer’ A kifejtettek alapján esetleg nem így tűnhet, ezért még egyszer hangsúlyoznom kell: nem azt kívánom sugallni, hogy a hagyományos képzési modellünket, értékeinket egy az egyben toljuk félre. A leírtak magánvéleményt tükröznek, amely nem abszolút vagy tévedhetetlen. Azon­ ban, időszerű volna egy megfelelő középmérték erejéig igazodni a kor kívánalmaihoz. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a szakma ma is úgy vé­ lekedik a képzésről, amint száz évvel ezelőtt, Ráhel idején. Holott, időközben maguk a né­ metek is messzemenően nyitottak az skandináv/angolszász módszer irányában. Ha a Páz­ mány nem lesz képes erre, rövidesen ki fog ke­ rülni a hazai jogi fakultások élbolyából. Ami az informatikai lehetőségek kihasználását illeti, az ELTE-ÁJK máris előttünk jár (egy ottani isme­ rős beszámolója alapján). A globális trend azt mutatja, hogy a jogászi hivatás 10-15 éven belül alapvető változáson fog keresztülmenni, to­ vább, a jelzett irányban. Ezzel együtt a régi fel­ fogás képviselői letűnnek. A Pázmányon múlik, hogy képes lesz-e a haladásra, vagy pedig a kor fog majd felette ítélni, kegyetlenül. Tormás D. Ármin (Ha van igazán fontos kérdés számunkra, akkor a jogi oktatás elengedhetetlen megújítása kétségtelenül ilyen. Éppen ezért e-mailben váijuk a vitacikkre reflektáló, azt kiegészítő vagy azzal vitatkozó gon­ dolatokat, oktatóktól, diákoktól egyaránt! A szerk.) ötödik oldal �Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya Nagyszerű, hogy a kommunikációs gépezet, va­ lamint az aktuális megmondóemberek fáradt­ sága nem hiábavaló, pusztába kiáltott szó. A megszólalásig az igazira hasonlító mérgezett mag úgy tűnik, termékeny talajra ér. Mennyi jó szándék, s mennyi felelős gondolat! Vannak ugyan okvetetlenkedők, akik úgy gon­ dolják, a díszletek mögötti világ a valódi, s az a színjáték, ami a nagyközönségnek szól, valójá­ ban csak a tudatlanok bárgyú ömlengésének ad utánpótlást, működik afféle ideológiai Patyomkin-faluként. Megható az a féltő aggódás, ami szinte számolatlanul termeli az általánosságokat, a semmitmon­ dó, de hangzatos szólamokat, észrevétlenül kú­ szik be az ember zsigereibe, deformálja szemé­ lyiségét, szinte megkérdőjelezi helyét a világban. Vinnak, akik azt állítják magukról, hogy még nem találkoztak romákkal. Ennek ellenére erős indíttatást éreznek, hogy megnyilvánuljanak ebben a kérdésben, akár szóban, akár írásban, s a médiától átvett silány közhelyekkel át is adják véleményüket, ami persze sziklaszilárd - hiszen betanulták. Az, hogy konkrétum nincs benne nem zavaija őket, talán fel sem tűnik. A meg­ oldást pedig az olcsó szóvirágok nem engedik felszínre jönni. Ilyesmire persze ezekben a kö­ rökben nincs is igény, s az akarat hiánya sok-sok szócséplőnek biztosít egzisztenciát. Nehezen hihető, hogy nem találkoztak velük, mert az élet minden területén ott vannak. Ha máshol nem, a fodrásznál, az ilyen-olyan kis boltokban, üzletekben, a virágosnál, a különbö­ ző vendéglátóipari egységekben, s még hossza­ san lehetne sorolni. Hogy nem lehet őket észre­ venni? Talán azért, mert beilleszkedtek, részévé váltak a többségi társadalomnak. Ahogy nem kapjuk fel a fejünket, ha egy szőke embert látunk, s nem csodálkozunk, ha egy barnát, így az elfogadott normák szerint élő ember sem kelt feltűnést. Pedig itt vannak körülöttünk, mellettünk. Kedvességük, vidámságuk sokszor varázsol derűt gondterhelt arcunkra - csak a jót mindig nehezebb észrevenni. Persze az is lehet, hogy az önnön fényétől elkápráztatott egyén nem lát semmit, és nem is akar látni semmit. Ugyanakkor a problémák, az igazi gondok va­ lóban léteznek. Nem kell idegen országba utaz­ ni, még a fővárost sem kell elhagyni ahhoz, hogy a mélybe, a gyökerekhez jussunk. Valószí­ nűleg objektívebb lenne nagyon sok minden megítélése, ha megtapasztalnák személyesen is a nehézségeket, megismernék a bajok forrását. Akkor talán megszűnne az a finomkodó illegetés, amivel tisztes távolból megpróbálják körül­ járni a helyzetet, s remélhetőleg megszűnne az egészséges gondolkodású többség iránt érzett gyűlölet is. Elkendőzni, meg nem történtté tenni dolgokat legalábbis társadalmi vakság, de elbagatellizálni az atrocitásokat, pimaszul, flegmán elintézni a viszszavonhatatlan bűnöket az egyik legnagyobb al­ jasság, amit el lehet követni a megalázott, hitében, önbecsülésében megcsonkított többség ellen. A módszeres, aprólékos gonddal véghezvitt rombolás az élet szinte minden területén tetten érhető. Lassan alig-alig van kapaszkodó, fogy­ nak a pihenőhelyek, egyre ritkább a feltöltődésre, erőgyűjtésre az alkalom. Az összefogás, összetartozás szavak pedig előbb-utóbb értel­ metlen, tartalom nélküli, egymás utáni betűk kusza összevisszaságává lényegülnek. A társadalom szilárdnak hitt épületébe termesz­ ként költöznek be a szépen formált mondatok, az ehető mázzal bevont gondolatok, a gondosan tálalt irományok, a nélkülözhetetlen társnak ki­ kiáltott képi hamisság. Rágják, emésztik azt, ami az évszázadok során a sok-sok válogatáson keresztül beépült és szilárddá, megbonthatatlanná tette az építményt. A családok módszeres szétzilálása, ellehetetlení­ tése, s a manapság már egyre többször előfor­ duló nevetségessé tétel, kigúnyolás úgy tűnik, már kellő rombolást végzett. A hatalom kényekedvének kitett, a médiatartalmakkal kitömött zombik, vagy az önmegvalósítás mókuskereké­ ben vágtázó „belőlem csak egy van” egyének tu­ datáig aligha jutnak el a társadalmi problémák, hogy azok kezeléséről ne is beszéljünk. Az előttünk lévő generációk - a „nemsokára jobb lesz” reményével ajkukon - szépen lassan elfogytak, elfogynak. Lassan, de biztosan mi következünk. Még vannak gondolataink, még bizakodhatunk csak ennyi vagy csak annyi év és minden jó lesz. Aztán majd évek múltán, ha ne­ künk nem sikerült, majd a gyermekeinknek. Csakhogy az út ki van jelölve, s mint oktalan állatokat tereli a villanypásztor, nem engedik nekünk sem kiválasztani a másik irányt. Voltak, vannak, s persze lesznek mindig kivételek, de a többség számára a meddő évek jutnak, s a nyomtalan elmúlás. Nem lehet jobb- és baloldali valóság, mint aho­ gyan nincs olyan étel, hogy ebéd vagy vacsora. Egy nemzet van, s mi mind ennek az egynek vagyunk a tagjai. A megosztottság, a gyűlölkö­ dés azok malmára hajtja a vizet, akik céljuknak tekintik, hogy részenként felmorzsolják a né­ pet. Ha nincs összefogás, ha nincs változás, előbb-utóbb mindenki sorra kerül! Azt mondják, a remény hal meg utoljára. A re­ mény, mely még megvan, még őrizzük, vigyá­ zunk rá. A remény, mely még éltet, a remény, mely remélhetőleg erőt ad a sarokba szorított többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hrecska Renáta „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Több mint egy hónapig, március 20-a és április 26-a között került megrendezésre a XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás és az azt kísérő, Határnyitás 20 éve című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Remélem Kedves Olva­ sók, közületek is jó páran kíváncsiak voltak, hogy hogyan és miért került az utakon már nem - vagy csak ritkán - látott kétütemű, új­ ságpapírba „burkolva”, két méter magasba a lépcsők tetejére. Igen, arról a Trabantról beszé­ lek, mely előtt oly sokan sütkéreztek a melen­ gető napsugarakban a Múzeum előtt... Nos, néhány méterrel beljebb igen elgondolkod­ tató fényképek idézték fel az elmúlt esztendő jelentősebb, lencsevégre kapott eseményeit és nem mellesleg azt, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: 592 szerző pályázott pontosan 11.939 felvétellel, s ezek között kerültek kiosztásra, különböző ka­ tegóriákban a díjak. Nem akarok senkit se untatni annak felsorolá­ sával, hogy ki, milyen című képre, milyen kate­ góriában, hányadik helyezést ért el, mert ha még megpróbálnám is leírni, hogy mit láttam a képen, az az én élményem, nem a Tisztelt Ol­ vasóé. így inkább csak néhányat emelnék ki... hatodik oldal A bejárattól néhány méterre már rögtön olyan képekbe botlottam, amelyeket nem hagyhat­ tam szó nélkül. Azaz fel kellett jegyeznem, hogy ki és miről készítette. (Nyilván, egy tárlat elqen minden látogató még lelkes, hogy igen, mindent pontosan és alaposan átolvasok, meg­ nézek, feljegyzek... De az ötszázadik kép után már azt se tudja, hogy hol van...) Ilyen volt Kovács Bence Egy szebb hídért címet viselő fotója, melyen két polgármestert látha­ tunk egy összeeszkábált, tákolmány hídon, ahogy megpuszilják egymást. Ami igazán tar­ talmat ad ennek a képnek, az az, hogy az egyi­ kük magyar, másikuk pedig szlovák... Az ezt követő fotósorozaton pedig rögtön a dunaszerdahelyi pokol elevenedik meg "lakáts Péter ké­ pei által. Ezek a képek voltak azok, melyeket először láttam. Percekig álltam előttük, s köz­ ben fejben végigpörgettem magam előtt törté­ nelmünket. De a tömeg magával sodort, így kénytelen vol­ tam tovább állni. Egészen a Panelokig, Dezső T. Tamás fotósorozatáig toltak előre. Az Andre Kertész nagydíjjal jutalmazott sorozat a „szür­ keségekben” lévő különbségeket próbálja meg­ mutatni. Országunkban nagyjából 788.000 ilyen lakás található, melyekben több mint a la- A dunaszerdahelyi pokolban kosság egyötöde él. Kívülről mindegyik tömb egyformának látszik, azonban az ablakok mö­ gött más-más életek peregnek. Az egyformaság mögötti különbözőségekre akart rávilágítani a művész azzal, hogy különféle ablakokat és kü­ lönféle ágyneműket jelenített meg. Sajnos, lapunk megjelenésekor a kiállítás már továbbállt, de mindenkit bíztatok, hogy vagy keresse fel a tárlat következő állomását (Debre­ cen, Miskolc, Pécs), vagy látogassa meg a www. sf2008.hu című wcboldalt, ahol virtuálisan megtekinthetőek a képek. Mikola Orsolya �Embert ajándékba? Interjú Simon Deng, egykori szudáni rabszolgával „Most úgy beszélek veletek, mint emberi lény az emberi lényekkel. Nézzetek rám, mérjetek végig. Úgy nézek ki nektek, mint egy ajándék? Pedig így volt, ajándékba adtak oda annak a családnak, akinél 3 és fél évig szolgáltam, mint rabszolga ...” Legális rabszolgaság a XXI. században. Szinte hihetetlen. Pedig a szudáni törvények le­ hetővé teszik, hogy a muzulmán lakosság módszeresen elüldözze, és rabszolgasorba ta­ szítsa a nem-muzulmánokat. A kiút csak nagyon szűk folyosón vezet, melyet csak kevés nemzetközi szervezet ismer. Egy ilyen folyosón sikerült Simon Dengnek kiszöknie abból a reménytelennek tűnő életből, melyben azelőtt élt, hogy aztán több helyszínre - köztük múlt hónap végén karunkra is - elutazva hívja föl a figyelmet e tragédiákkal kapcsolat­ ban. Az előadás előtt sikerült egy rövid interjút készíteni Mr. Denggel. - Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni! Most itt ülünk ebben a kényelmes egyetemi szobában, Magyaror­ szágon. Innen nehéz elképzelni, milyen lehet egy rab­ szolga élete, hogyan kerülhet ilyen helyzetbe valaki... - Állandó rettegésben teltek a mindennapjaink, hogy mikor csapnak le ránk az arab rabszolga­ tartók. Én csak 9 éves voltam, mikor elraboltak, és bár az életemet meghagyták, rabszolgaként ajándékoztak oda rokonaiknak. Az életem folya­ matos terror volt. Hamar megtanulták a család gyerekei is, hogyan kínozzanak és alázzanak meg. Ha szomjas voltam, nem ihattam, csak ti­ tokban, különben bántottak volna. - Miből álltak a feladatai? - Nagyon sok dolgom volt, mindent el kellett vé­ geznem, amire csak megkértek. Egy szót ismer­ hettem csak, azt hogy „igen”. Volt, hogy megver­ tek pusztán azért, mert nem mondtam ezt a szót elég hangosan! A vizet akkor a Nílusból szerezte minden család, és általában öszvéreken szállítot­ ták a kannákat. Az én gazdáim rám bízták ezt a lehetetlen feladatot. Gondolj csak bele, 9 évesen nekem kellett hazahordani azt az eszméletlen súlyú vizet! Volt, hogy nem bírtam, úgy éreztem, nem megy tovább; mégis reménykedtem. Ez volt az egy dolog, ami éltetett. Ez volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám: a remény. - Nem próbált megszökni? - Nem mertem. Nézd, itt egy papírpénz a te or­ szágodból felmutat egy 200 Ft-ost), ezen egy szá­ motokra minden bizonnyal fontos ember arca szerepel. Ugyanígy van ez az USA-ban, ahol most élek, és általában a világ országaiban. Szu­ dánban viszont az egyik pénzen egy ember teste van - lábak nélkül. Rabszolgaságom során gazdá­ im sokszor mutatták fel nekem ezt a pénzt, és azzal fenyegettek, hogy ha megpróbálkozom a szökéssel, akkor úgy fogok kinézni, mint ez az ember: megtalálnak, és levágják majd mindkét lá­ bamat! Akkor gyerekként ez nagyon ijesztően hatott rám. Nem szeretek visszagondolni azokra az időkre... - Sikerült is kijutnia a rémálomból... - Igen, egyszer, mikor már elen­ gedtek egyedül a piacra, találkoz­ tam két férfival, akik azt mond­ ták, ismernek valakit a falumból. Ennek a harmadik embernek két hét múlva be tudtak mutatni, ő felismert, és megszöktetett. Szü­ leim, akik szerencsére életben maradtak, sokáig kerestettek el­ tűnésem után, magas jutalmat ígértek értem. Egy rabszolgáért egy tehenet nem lehet kapni, de két kecskét már igen... vagy egy kalasnyikovot... Apám hat tehe­ net is fizetett volna annak, aki megtalál, de mind hiába. Már le is tettek volna rólam, mire az az ember végre hazavitt, és újra ta­ lálkozhattam szüleimmel! Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek azokról az évekről, és csak a jövőre koncentrálok, így is lett, megcsináltattam a törzsi tetoválásokat, melyeket egy fiú általában 12 évesen kap meg nálunk, és fényes karrierre tettem szert, mint Szudán úszóbajnoka. Egyszer még vissza is mentem volt gazdáimhoz. Mint keresztény, szükségem volt arra, hogy megbocsássak nekik. Gondolhatnád, hogy megbánás volt bennük, vagy félelem, esetleg harag. De nem: akkor én már híresség voltam Szudánban, úgy üdvözöltek, mint egy celebet, aki a családjuk része volt egykor. Büszkék voltak rám... Megbocsátottam, de felejteni nem tudok, azokat az éveket sose kapom vissza... - Említette, hogy tett egy fogadalmat, miszerint soha többé nem beszél azokról az évekről. Most mégis itt ülünk, és pont erről beszélgetünk; hogy lehetséges ez? - Ez részben pont a te hazád egyik fiának kö­ szönhető. A szudáni helyzetet nem tudtam soká­ ig elviselni. Ha - kihasználva közismertségemet bármikor felemeltem a szavamat a rabszolgák mellett, mindig kaptam egy fenyegetést felülről. Lehetetlen volt így élni, ezért utaztam ki Ameri­ kába. Itt éltem, amikor megjelent egy jelentés az Egyesült Nemzetek Közgyűlése és az Emberi Jogok Bizottsága számára Bíró Gáspártól, aki az ENSZ különleges megbízottja volt akkoriban. Ebben volt szó az elkeserítő helyzetről az emberi jogok terén Szudánban. - Tehát az ENSZ isfelfigyelt az ottani történésekre. Milyen lépéseket tettek? - Semmilyet! Én láttam, mi történik ott, embe­ rek milliót gyilkolják le! Az ENSZ mégse cse­ lekszik. Tudod, ebben a kérdésben a beszéd ideje lejárt, most már véget kéne vetni a szörnyűsé­ geknek. Mint ez a vádemelés és elfogató parancs Omár al-Basír ellen: itt az ideje, hogy a vezetők feleljenek a történtekért! Az ENSZ meg csak tét­ lenül áll! Egyesült Nemzetek? Egyesült „semmit-nem-teszek” Nemzetek, így hívom én őket inkább! Semmire sem jók! - Ezek szerint nincs is rájuk szük­ ség? Nélkülük kéne elérni valamit? - Nem megbuktatni akarom őket (Mosolyog). Ezt a kérdést az ENSZ nélkül nem lehet ren­ dezni, ez a feladat rájuk vár. Azonban, addig is, muszáj vala­ hogyjavítani a helyzeten. - Hogyan? - Például az olyan emberi jogi szervezetek segítésével, mint a Christian Solidarity International (CSI). Ok egy részről a rabszol­ gák kimentésével foglalkoznak. 10 dollárért kivásárolják az embereket a rabszol­ gaságból, de soha nem a rabszolgatartónak, ha­ nem a csak a szöktetőnek fizetnek. Másrészről ellátják a kiszabadítottakat az életfenntartáshoz szükséges alapfelszereltségekkel. Ne gondolj luxuscikkekre, de egy ilyen csomag minden egyes darabja életet menthet: többek között szú­ nyogháló, pokróc és kanna van bennük. Más­ részről egyszerűen nem szabad elfelejtkezni a problémáról. Itt ülünk egy egyetemen, távol ezektől a borzalmaktól. Neked viszont ott a ke­ zedben az a toll: használd! íijatok, beszéljetek róla, foglalkozzatok a témával, hogy végre csele­ kedhessünk is! Barát Zsófia Ki mondta, hogy nem tudod meg változtatni a világot? Ha sokan akarunk valamit, hiszünk benne, és elszántak vagyunk, akkor igenis megváltoztat­ hatjuk környezetünket. Az emberek többsége, főleg Magyarországon, úgy gondolja, hogy fölösleges civilként beavat­ kozni a világ nagy dolgaiba, kicsik vagyunk mi a változtatáshoz. A sok rossz hír, amivel nap, mint nap bombáznak bennünket, még inkább elveszi az ember kedvét bármiféle kezdeményezéstől. Pedig egyre több mozgalom, szervezet próbál változtatni rossz szokásainkon, kömyezettudatosabb életre szólítva fel a polgárokat. Magyarországon április 22-én immár 19. alka­ lommal ünnepeltük meg a Föld napját. A programot Denis Hayes amerikai egyetemista indította el 1970. április 22-én a Föld védelmében. Azóta már több mint 125 ország polgárai és civil szervezetei kapcsolódtak be a programba. E nap alkalmából idén használt ruhákat gyűjtöttek a Gödörben, amelyek a Föld napján cseréltek gazdát. Hasonló programot már tavaly is szerveztek, így próbál­ ták a szervezők csökkenteni a használt ruhákkal szembeni ellenérzéseket. Jótékonysági cé­ lokat is szolgált a program, ugyanis a megmaradt ruhadara­ bokat a rászoruló családoknak küldték el. Mivel minden új ruha előállításához rengeteg energiát használnak fel, ezért a szerve­ zők a ruhacsere révén is próbál­ ták Föld Anyát kímélni. Hasonló önkéntes környezetvé­ delmi mozgalom a Föld Órája, amely arra hívott fel mindenkit, hogy március 28-án egy órára kapcsolja ki az elektromos be­ rendezéseket, felhívva így a fi­ gyelmet a takarékosság szüksé­ gességére. Kocsis Agnes hetedik oldal �Tudomány, verseny és szórakozás diákköri konferencia jogász módra Mint ezt a 2009. április 6-8. között megrendezésre került OTDK is bizonyítja, a diákköri konferenci­ ák remek fórumot biztosítanak ahhoz, hogy egy joghallgató sajátos és igen összetett formában csil­ logtathassa meg tehetségét. A kitartó, alapos kuta­ tást egy rendkívül érdekes és látványos szakasz kö­ veti: az egyes tagozatokban ragyogó szóbeli elő­ adásoknak, éles vitáknak is tanúi lehettek azok, akik ellátogattak az Egyetem térre, az ELTE által vendégül látott XXIX. OTDK-ra. Jóleső érzés volt látni a sok tehetséges versenyzőt, és külön örömmel töltött el az a lelkesedés, amivel a Pázmányos pályázók, opponensek készültek és érkeztek a versenyre (akár törött lábbal, vagy épp külföldről, jónéhányan pedig a záróvizsgák nyo­ masztó közelsége ellenére). Ez a lelkesedés igazi kis csapattá kovácsolta Karunk versenyzőit. Mindenki igyekezett támogatólag jelen lenni minél több Páz­ mányos versenyző előadásán, és ez a csapatszellem bizony olyankor is jól jött, amikor kisebb-nagyobb szervezésbeli problémákat kellett áthidalni (az ebédidőben elfogyott szendvicsek leleményes pót­ lásától az egyszerre három helyen opponáló diákok egymást támogató odafigyeléséig). A három nap komoly tudományos munkát, a re­ mek előadásokat, a sok-sok tapasztalatszerzést záró vidám fogadáson az jutott eszembe ahogyan végigtekintettem az akkor már felszabadultan be­ szélgető és borkóstoló diákseregen, hogy pár év múlva lehet hogy épp közülük kerülnek majd ki az akkori OTDK-k fővédnökei. Erre nem csak ami­ att gondoltam, mert a jelenlegi védnökök nagy ré­ sze valóban maga is diákkörös volt egyetemi évei alatt - ahogyan arról kellemes nosztalgiával meg is emlékeztek az ünnepélyes megnyitó alkalmával -, hanem azért, mert a rendezvényen is tiszteletüket tevő védnökök valamennyien a jogászi hivatás csú­ csainak számító posztokat töltenek be. A szép helyezésekhez minden nyertesnek szívből gratulálok, és valamennyi résztvevőnek köszönöm a helytállást! Pogácsás Anett Kari TDK titkár I. helyezett: Dominek Balázs'. A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kaliczka Alexandra: A közrend a francia és a magyar nemzetközi magánjogban. Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági jogi tagozat. Konzulens: Dr. Raffai Katalin Terhet Péter: Jogelmélet az input előtt - avagy dekonstrukcionista kísérlet egy reális alkotmányon­ tológiára. Jog- és ÁUamclméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Csaba II. helyezett: Farkas Balázs: Kontraktuális és deliktuális fele­ lősség összefüggései és elhatárolása. Polgári Jogi tagozat III. Konzulens: Dr. Lábady Tamás Gebesh Serhiy: Csőddel kapcsolatos bűncselek­ mények kezdetektől napjainkig, különös tekintet­ tel a csődbűncselekmény megváltozott tényállá­ sára. Büntetőjogi Tagozat III. - Különös rész II. tagozat. Konzulens: Dr. Epeijes Krisztián Horváth Maréit: A Panama-csatorna szerző­ dések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért Nemzetközi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Kovács Péter nyolcadik oldal Orbán Endre: A gyülekezési jogról. Alkotmány­ jogi Tagozat III. - Alapjogok I. tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Zs. András Somlai Dorottya: Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogés ÁUamclméleti tagozat. Konzulens: Dr. Könczöl Miklós Urbán Péter: Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban. Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Tóth Tihamér III. helyezett: Nagy Gusztáv: A pénzügyi-gazdasági alkot­ mányjog alapjai. Törekvések a magyar gazdasági Alkotmány kifejlesztésére. Alkotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. tagozat. Konzulens: Dr. Tcrsztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes szabályok és jogi megközelítések a privátau­ tonómia mérlegén. Polgári Jogi tagozat I. Konzu­ lens: Dr. Koltay András Pintér Attila: Faktoring oda és vissza - szerző­ déstípusok határain túl (avagy a faktoring magán­ jogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és gyakorlatban). Polgári Jogi tagozat IV Konzulens: Dr. Brehószki Márta Zalka Gábor: A szándékosság elméleti és gyakor­ lati kérdései. Büntetőjogi Tagozat I.- Általános rész tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Különdíjas: Ablonczy Zsuzsanna: A laikus bíráskodás problé­ májának bemutatása a magyarországi esküdtszéki ítélkezés történetén keresztül. Magyar Állam- és Jogtörténet tagozat I. Konzulens: Dr. Horváth Attila Dezső Adrienn: A regisztrációs adó aktuális kér­ dései. Pénzügyi Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Ha­ lász Zsolt Dominek Balázs: A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Farkas Vajk: „A régi törvényességről az új törvé­ nyességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben. Al­ kotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. ta­ gozat. Konzulens: Dr. Varga Zs. András Gazsó Balázs László: Jelzáloghitelek az Európai Gazdasági Térségben, különös tekintettel a vonat- kozó német, osztrák, svájci és magyar szabályozás­ ra. Pénzügyi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Halustyik Anna, ifj. Dr. Lomnici Zoltán Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kurunczi Gábor és Ráth Olivér Zoltán: Szabad mandátum vagy frakcióhűség. Alkotmányjogi Tagozat I. - Államszervezet I. tagozat. Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Molnár SaroltaJudit: Repedések a házasság intéz­ ményén - az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák, hazai lehetőségek -. Polgári Jogi tago­ zat I. Konzulens: Dr. Csapó Orsolya Srhütt Attila: Racionalizmus, utópia, totalitariz­ mus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakeshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében. Jog- és Államelméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Fekete Balázs Serák István: Hasonlóság a különbözőségben - a szomszédjogok és a telki szolgalom intézményé­ nek összevetése de lege ferenda, az osztrák, német és svájci szabályozás tükrében. Polgári Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Landi Balázs Tóth-Zsámboki Judit: Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról. Büntetőjogi Tagozat II. - Különös rész I. tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Veres Zoltán: Környezetvédelmi szempontok a tulajdonjog korlátozásához. Kömyezetjogi tagozat. Konzulens: Dr. Bándi Gyula Opponensi díjban részesült: Deák József, Büntetőeljárásjogi tagozat Horváth Zsófia, Kriminológia tagozat Stefáiiich Éva, Telekommunikáció és médiajogi tagozat Vtrga Adám, Alkotmányjogi Tagozat II. - Állam­ szervezet II. tagozat lüss Katalin, Magyar Állam- és Jogtörténet tago­ zat II. Belharc Pázmányosok versenye volt a jogelméleti szekció Ha nincs a Pázmány, idén kimarad az OTDK programjából a jog- és államelméleti szekció. Egyetlen eltés jelölt kivételével, kizárólag pázmányosok mutattak be dolgozatot e tagozaton belül, így a díjakat is csak pázmányosok nyerték: mind az első, mind a második helyet, valamint a különdíjat is egyetemünk hallgatói vihették haza. Ám mégsem pázmányos verseny volt, hanem igazi jogelméleti döntő, ahol az ellenfelek hiánya nem az indulókat, hanem a hiányzókat minősítette. A dolgozatok ugyanis a jog- és államelmélet igen széles skáláján mozogtak: volt politikai filozófia, eszmetörténet, jogontológia, jog és irodalom, vala­ mint alkotmányelmélet. Ekként a Pázmány jogi kara - kiváltképp Jogbölcseleti Tanszéke - egy má­ sik egyetem szervezte országos rendezvényen bi­ zonyíthatta, más jogi karok jogbölcsész tanárai előtt, hogy nálunk a jogelméleti oktatás valóban továbbgondolható és továbbgondolt irányokba te­ reli a diákokat. A zsűri elnöke. Takács Péter a szekcióülés végén külön kiemelte ezért Varga Csa­ ba munkásságát - elvégre az ő szellemi műhelyé­ ben folyó oktatás sikerét bizonyítja a díjazott dol­ gozatok eredményessége. Varga Csaba és Péteri Zoltán egy olyan jog- és állambölcseleti oktatás, kutatás alapjait rakta le 1995-ben, ami - amint azt a korábbi OTDK-k liasonló sikerei is mutatják - a liazai jogelmélet első számú intézményevé, közös­ ségévé tette az itteni Jogbölcseleti Tanszéket és holdudvarát az elmúlt másfél évtizedben. Az egy­ kori pázmányos díjazottak közül pedig számosán - mint Paksy Máté, Cseme Péter, Tattay Szilárd, Jakab András vagy Könczöl Miklós - oktatóként, konzulensként, kutatóként folytatják immáron munkásságukat. Sepp Schluiferer �A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése I. Általános megállapítások Az első helyek száma szerinti sorrend: 1. ELTE ÁJK (8), 2. Szegedi Tudományegyetem SZTE (7), 3. Pécsi Tudományegyetem PTE (6), 4. Győri Egyetem SZE (5), 5. PPKE JÁK (4), 6. Miskolci Egyetem ME (2), 7. Debreceni Egyetem DEI (1), 8-10. Károli Gáspár Református Egyetem KRE, Rendőrtiszti Főiskola RTT; Babes-Bólyai Egyetem BCR (0). A Karok által elért összes helyezés alapján a sor­ rend: 1. ELTE (28), 2. PPKE JAK (27), 3. PTE (24), 4. SZTE (20), 5. ME (17), 6-7. DEI, SZE (10), 8. BCR (5), 9. KRE (4), 10. RTF (0). A Karok által elért I. II. III. helyezéseket és különdíjakat 4, 3, 2, 1, ponttal pontozva a sorrend: 1. ELTE (68), 2. PTE (60), 3. SZTE (56), 4. PPKE JÁK (54), 5. DEI (39), 6. ME (32), 7. SZE (28), 8. BCR (7), 9. KRE (5), 10. RTF (0) Az utóbbi évekhez képest jelentős változás a Sze­ gedi és a Pécsi Tudományegyetem jelentős erősö­ dése, és az ELTE korábbi rendkívüli nagy fölényé­ nek erőteljes mérséklődése. Feltűnő a Győri Széchenyi Egyetem 5 első helye, amely azt mutatja, hogy a létszámához képest kis kar néhány hallgatóval nagyon intenzíven foglal­ kozott. A korábbi évekhez képest erőteljesen visszaesett a Debreceni és a Miskolci Egyetem, valamint a Károli Egyetem. Változás volt a korábbi évekhez képest, hogy meg­ emelték a Karok nevezési keretét ennél fogva több volt a szekció, mint a korábbi években. II. Karunk eredményeinek értékelése Feltétlenül pozitívum a korábbi évekhez képest, hogy 50 fős nevezési keretünket ki tudtuk tölteni. Ennél fogva hallgatóink több szekcióban lényege­ sen több díjat nyertek, mint a legutóbbi OTDK-n (50 nevezett hallgatónkból 27 nyert díjat, ami fel­ tétlenül nagyon dicséretes teljesítmény). Ezúton is gratulálunk a jó helyezéseket elén hallgatóinknak. A Karok között mi értük el a legtöbb második he­ lyezést, és mi nyertük el a legtöbb különdíjat. Ugyan akkor ez a tény azt is bizonyítja, hogy átla­ gosan ugyan jó dolgozatokkal szerepeltünk, de a többi karhoz képest relatíve kevesebb volt az egé­ szen kiugró teljesítmények száma. Mindenesetre összeredményeink azt bizonyítják, hogy a legutóbbi OTDK óta pozitív változás állt be a diákköri munkában, ennek tulajdonítható, hogy a 2007. év 5-6. helyezésével szemben összeredményünket tekintve benne vagyunk a legjobb négy karban. Negatívumnak tekinthető, hogy a 34 szekcióból 14-ben nem tudtunk egyetlen helyezést sem elérni, 7-ben pedig egyáltalán nem is indítottunk dolgo­ zatot. III. A kari TDK értékelése Sikeres volt a két OTDK közötti három kari TDK lebonyolításának ötlete a korábbi 2-vel szemben, ugyanakkor viszont lényegesen jobb eredményt érhettünk volna el, ha az első két kari TDK-n nevezésre feltétlenül elfogadott dolgoza­ tok közül, 12, időközben már végzett hallgatónk vállalja az indulást. Ha e dolgozatok indulnak, minden valószínűség szerint lényegesen jobb lett volna az eredményünk, akár az első helyen is sze­ repelhettünk volna. A visszalépő hallgatók helyett a 2009-es tavaszi kari TDK-n feltételesen javasolt 15 dolgozatból melyet egyébként helyesen és mindenkivel egyet­ értve neveztünk - csak kettő kapott különdíjat és egy ért el második helyezést. Ugyanakkor a 2009es tavaszi kari TDK-n a feltétlenül nevezésre java­ solt 16 dolgozatból 8 szerzője nyert díjat. Mindez azt mutatja, hogy a Kari TDK-k kiválasztó szere­ pe az OTDK-ra való nevezésnél jó és objektív. Természetesen a 12, OTDK-szereplést nem vállaló hallgatóinkkal szemben jelenleg semmiféle esz­ közünk nincs, hogy vállalják az egynapos OTDK szereplést, pedig ez nekik is feltétlenül érdekük­ Ne ítélj, mert megítélnek! Az ember azt hihetné, hogy talán most már vége, de nem. Bizonyos, nem is olyan nagy időközön­ ként előjön a téma: Kaiser Ede ártatlan, Varga Zol­ tán bíró úr tévedett, és ahelyett, hogy (az IRM egyik korábbi vezető beosztású embere szavaival élve) abbahagyná a bíráskodást, és elmenne taníta­ ni, még ki is nevezték főbírónak. Meg egyébként is, hogy ilyen történhet, az a magyar bírósági rend­ szer szégyene, és egyáltalán, ha valamelyik bíró hi­ bázik, a bírói kar „összezár”, és mindenfajta vizs­ gálatot kizárnak. Botrányszag van, és az emberek általában szeretik a botrányszagot. Nem véletlen, hogy a híradók 8090 százalékban rémhíreket sugároznak... Meg az sem véletlen, hogy ilyen légkörben, ilyen jellegű médiareakciók után a laikus igazságszolgáltatásba vetett amúgy sem túl erős bizalma meginog. Legújabb e témában adagolható médiaszenzáció, hogy a megtestesült jóság és áratlanság (aki egyéb­ ként a többi 24 vádpontban elismerte bűnösségét, amik alapján szintén simán tényleges életfogytot kaphatna, hiszen például Mór előtt egy héttel lőtt le közvetlen közelről egy pénzszállítót), Kaiser Ede könyve megjelent „A món ártatlan” címmel. És viszik is, mint a cukrot. Csak azt csodálom, hogy Havas Henrik nem készített újabb egyórás riportot vele... Virga Zoltán tanár úr szemináriumára jártam két félévet is. Időnként beszélt nekünk a móri ügyről. Újvári Ákos tanár úr (aki akkor fogalmazóként volt jelent a tárgyalásokon) is meséit egy-két dol­ got ezzel kapcsolatban. Ott voltam Bolcsik Zoltán (a móri ügy nyomozásának időpontjába az NNI igazgatója) előadásán is, több mint egy órán át liallgattain a bizonyítékok felsorolását és elemzé­ sét. Talán ezek alapján állíthatom, hogy ha nem is ismerem az ügy össze részletét, de elég alaposan is­ merem a bizonyítékokat, amelyek Kaiser ellen szóltak. Én csak egy joghallgató vagyok, de ezek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tartottam Kaiser Ede bűnösségét. Mlint ahogy tet­ te ezt Varga Zoltán tanár úron kívül még másik kilenc bíró is akik az ügy fcllebbvitclénél eljártak. És ahogy gyanítom ti is tennétek, ha ismernétek az ügyet. Varga Zoltán kétszer nyitotta meg újra a bizonyítási eljárást, mert a perbeszédek alatt jelez­ ték neki, liogy újabb lehetséges bizonyítékot talál­ tak. Azt hiszem ennél precízebben, minden körül­ ményt alaposabban mérlegelve nem nagyon le­ hetett volna eljárni. És mégis tévedett a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint ahogy tévedett a ki­ lenc másik bíró, tévedtem én, és tévedtek mind­ azok, akik úgy gondoltuk a bizonyítékok alapján, hogy Kaiser az egyik móri mészáros. Az Egyetem tér 1-3. (Kilényi Géza professzor után szabadon) egyik oktatója, aki tudomásom szerint soha életében nem volt gyakorló jogász, harsogva követelte Varga Zoltán fejét. Azt nem tudom, hogy miért csak az övét, azt meg még kevésbé, hogy az ügy összes részletének ismerete nélkül ben állna. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tu­ dunk ezen a helyzeten változtatni, mert a nevezés­ re elfogadott dolgozatokban nem csak a hallgató­ nak, hanem a konzulenseknek is jelentős munkája fekszik. Összességében lényegesen javuló teljesítményünk­ ből - amely főleg a nagyszámú helyezésben nyilvá­ nult meg - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóban kiváló hallgatókkal a jelenleginél több időt kell foglalkozni (legalább egy-másfél évet az OTDK előtt). Feltétlenül figyelembe veendő a ko­ rábbi években kiadott tájékoztató (megtalálható a kari honlapon), amely a jó OTDK-szereplés felté­ teleit, kiindulópontjait tartalmazza. Nagyon hasz­ nos, hogy kitöltöttük 50 fős nevezési keretünket, mert sok hallgatónk szerzett személyes tapasztala­ tot, viszont az is látható, hogy néhány hónapos munkával elkészített - egyébként jó kiindulópont­ tal rendelkező, fantáziadús - dolgozatoknak a végső jó helyezések szempontjából nincs esélyük. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes hogy vette ehhez a bátorságot, én mindenesetre nem tettem volna a helyében. De nem csak ő kon­ gatta a vészharangot korrupt, gyenge és állandóan hibázó bírósági rendszert kiáltva. Parlamenti kép­ viselők, jogászok és újságírók jajveszékeltek és átkozódtak. Vagyis jajveszékelnek és átkozódnak a mai napig, aliányszor csak előkerül a móri ügy. Nlit tehet erre az ÓIT? Nem kezdheti el felolvasni a móri ügy aktáit valamelyik tévében, hogy min­ denki számára ismertté váljanak a részletek. Még csak azt sem mondhatja, hogy csak az írhat cikket, csak az nyilatkozhat Kaiserről, aki ismeri az egész ügyet. De azt megteheti, és meg is tette, hogy gya­ korlatilag egyhangúlag megszavazták Varga Zol­ tán Legfelsőbb Bíróságra történő kinevezését. Ehhez szeretnék magam és barátaim, évfolyam­ társaim és talán az összes hallgató nevében utóla­ gosan is gratulálni Varga Zoltán tanár úrnak! Kovács Bence kilencedik oldal �Jogász példatár 1. Rétvári Bence, országgyűlési képviselő Most induló sorozatunkban karunk olyan öregdiákjait szólaltatjuk meg egy-egy rövid inteijú keretében, akik dolgos életük első éveivel példák lehetnek a mai pályakezdők számára, Elsőként Rétvári Bencét, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdeztem. - Az első végzős évfolyamok egyikében végeztél: mik voltak a hőskor legfőbb jellemzői - akár a hall­ gatóságot, akár a lehetőségeitek szempontjából? - Ugyan nem az első évfolyamba jártam, ha­ nem a negyedikbe (1998-2003), de még az egye­ tem épülésének időszakában voltam hallgató. Az építkezés miatti olykor mostoha körülmé­ nyek óhatatlanul is összekovácsoltak minket. Ennek rengeteg pozitív hatása volt. Segítettük egymást jegyzettel, és minden más módon, sok közös programot szerveztünk. Az összetartásra jó példa, hogy ha pl. sorban álltunk a földhiva­ talban, bíróságon az iratbeadásra várva, és volt előtted egy Pázmányos, akkor biztos beadta a te anyagaidat is, és ezzel néha órákat nyertél. Az induló évfolyamoknak - főleg a HÖK-ösöknek - pedig lehetősége volt az új kari élet és hallgatói érdekképviseleti rendszer kialakításá­ ra, ami a mai napig meghatározó maradt. - Hogyan látod ezzel szemben ma, tíz évvel később az egyetemet? - Szerintem szépen épül és gyarapszik az egye­ tem. Akkor ér(het)i el majd igazi arculatát, ha az oktatóinak a többsége már a volt Pázmányos hallgatók közül kerül ki. - Hogyan emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivel foglalkoztál először, és hogyan, mi­ kor lett belőled „hivatásos" politikus? - Egyetem után ugyanabban az ügyvédi irodá­ ban jelöltködtem, ahol másodéves koromtól kezdve dolgoztam. Nagyon jó hangulatú iroda volt, sokféle üggyel találkozott az ember. Jó alap volt a szakvizsgához, vagy a mostani saját Tanulj meg olvasni! Olvasásfejlesztési tréning május 23-24. Egyetemistaként, főiskolásként a hallgatóknak szemeszterenként több ezer oldalnyi tananya­ got, kötelező és ajánlott olvasmányt kell feldol­ gozniuk, és ez az általános iskolában tanult módszerekkel szinte reménytelen vállalkozás. A diploma után is rengeteg írásos információ vár ránk: szakkönyvek, tanulmányok, jelenté­ sek, összefoglalók, e-mailek, folyóiratok, hírle­ velek sokaságát kell elolvasni munkahelyi kör- ügyvédi irodához. A politika kiskoromtól kezd­ ve érdekelt. Az egyetemen HŐK elnök voltam, sok egyesületben tevékenykedtem, úgyhogy in­ nen nem meglepő lépés a politika. Ha az em­ berben van elszántság nagyívű tervekre, akkor könnyen fordul a közélet irányába. A politiká­ ban pedig szintén mindenhol találkozom Pázmányosokkal. - Miben más ma a pályakezdők helyzete, mint Ne­ ked vagy évfolyamtársaidnak? Könnyebb vagy ne­ hezebb? - Nem szívesen lennék most pályakezdő. Saj­ nos az én évfolyamtársaim közül is sokan hagy­ ták el Magyarországot, hogy jobban boldogulja­ nak. A következő években szerintem nagyon nehéz lesz a pályakezdők helyzete, ezért min­ denkit arra biztatok, hogy minél több gyakorla­ tot szerezzen már az egyetemi évek alatt. Sergő András Május 23-24. között rendezzük következő tré­ ningünket, amely szombat-vasárnap 9-16 óráig tart, és amelyen Pázmányos diákok akár 10.000 forintért is részt vehetnek. További részletek és jelentkezés weboldalunkon, a wwwjak.ppke. hu/karrier címen. Lehet más? Valószínűleg nem. Pedig mostanság egy párt is hirdeti, hogy dehogynem, igenis lehet más a po­ litika. És bár szimpatikusak jelszavaik - mi le­ gyintünk csupán. Nem hiszünk már a mindent megváltoztató szempillanatban - de talán alul­ ról építkezve, a kertjeinket gondozva egyszer, valamikor tényleg lehet más. A politika meg úgyis olyan, amilyen. Annyi konzervatív szkepticizmus maradt még ben­ nünk - sőt, egyre inkább már csak az maradt -, tizedik oldal hogy ne higgyünk a hirtelen és azonnali és fé­ nyes változásokban. A forradalmak története is mutatja, hogy a „mézes hetek” hamar elfoly­ nak. Egy ideig még álldogálunk, topogunk, néhányan ordibálnak kettőt, hármat - ám végül úgyis hazamegyünk. A forradalmak, akár győznek, akár nem, mindig így végződnek. Persze, kilátástalan helyzetek idején jó hinni, hogy lehet más. Hogy bár a történelem eddig mindig másképp mutatta - mi itt és most mégis kilépünk a medréből. François Őst brüsszeli jogfilozófus írja, hogy egy hagyományból ki lehet szakadni - de magá­ ból a hagyományból, mint olyanból, semmi­ képp. És a hagyomány nem pozitív fogalom. Leíró jelenség. A hagyomány mindaz, ami kör­ bevesz bennünket. Itthon például a kádári világ nyárspolgári, provinciális, zsigulis, aranyászokos lassú, keleties világa. Nékünk ez jutott - és aki itthon akar konzervatív lenni, paradox módon, ezt védené. Lánczi András szerint viszont éppen az a paradoxon, hogy nálunk azok nevezik ma- gukat konzervatívnak, akik változást akarná­ nak. Minimum egy másik hagyományt. Pedig hagyomány nem teremthető csettintéssel, elő­ rehozott választással, kétharmaddal. Új alkot­ mány sem eredményez új hagyományt. A ha­ gyomány az, ami van. És ebben értelmeződik át, romlik le, bomlik fel, kásásodik el minden. Kétharmad, új alkotmány, mifene. Mert bármi, amit jogi eszközeinkkel teszünk, értelmét nem az eszközben, hanem az eszközt értelmező, használó közegben nyeri el. Az alkotmány je­ lentése ekképp az, ami a mi kultúránk, erőnk, akaratunk révén jelentésként kijegecesedik belőle. Nem az alkotmánnyal van hát a baj, ha éppen jelentésével, eredményeivel elégedetlenek vagyunk - hanem velük, velünk, vele, veled, velem. A politika ott téved, hogy rögtön többes szám­ ban beszél. A változásnak nem onnét kell kiin­ dulni. Hanem tőlem, tőled, tőle, s csak aztán tőlünk és tőle. Terhet Péter �Jó szomszédság Van egy gyümölcsöskertünk Budapest hatá­ rában. Gondosan ápolt, jól termő fák vannak benne, de termés sohasem marad nekünk. Vala­ hogy mindig egy-két nappal korábban leszed­ nek mindent a szomszédok. A kertben állt egy kis faház. Apám nagybátyja építgette, szépítgette - mígnem egy szép napon a szomszédok fel nem gyújtották. Porig égett, de nem lehetett bizonyítani semmit, meg hát a rokonságom sem az a „perlekedő” típus, így hát apám nagy­ bátyja nekiállt, újra felépítette, kicsinosította újra felgyújtották. Az első elkeseredés után a család összefogott, és építettünk a faház helyé­ re egy nagyobb, erősebb és még szebb tégla­ házat. Nem egyszer betörtek, és a lukas gumi­ csizmát is elvitték. 2008 februágában a kedves szomszédok éppen az ablakokon és az ajtó lévő vasrács lefeszítésével foglalatoskodtak, amikor a másik szomszéd észlelte a helyzetet. Elzavarta őket, és kihívta a rendőröket. Mire a szerv kiért, kedves barátaink visszasomfordáltak, elvitték a rácsokat, sőt, az ereszt is leszedték, és még arra is volt idejük, hogy a véletlenül arra járó keres­ kedőknek eladták az egész szerzeményüket kemény 7.500 magyar forintért. Az okozott kár 180.000 forint volt. Na ebből már eljárás kere­ kedett, aminek során kiderült, hogy jó szomszé­ daink enyhén szólva sem makulátlan előéletűek: egyikük tizenötödször lett elítélve a bíróság 2009 márciusában hozott ítéletével. Mindketten 6 hónap börtönbüntetést kaptak, és mellé mini­ mális pénzmellékbüntetést. Mivel az egyikük felfüggesztett próbaideje alatt követte el a fent taglalt manővert, ezért ő így összesen már 12 hónap letöltendővel gazdagodott. És hogy mindebből mi hogy jöttünk ki? Polgári jogi igényünket a bíróság - ahogy szokás - más törvényes útra terelte - vagyis ha akarjuk, ak­ kor egy-két év pereskedés után megítéli egy másik bíró, hogy a szomszédok kötelesek ré­ szünkre valamennyi kártérítést fizetni. Hogy miből, az más kérdés, mert mindkét elkövető munkanélküli... így tehát a magunk részéről valószínűleg véget is ért volna a történet, csak vártuk volna, hogy 8 hónap múlva jó magavise­ lettel a szomszéd kiszabadul, és folytatja, amit abbahagyott. Ámde következő látogatásunkkor a telken (két héttel ezelőtt) nagy örömmel láttuk, hogy egy-két gyümölcsfa - köztük az egyik legjobban termő almafa hiányzik. Valaki szépen kulturáltan kivágta, és elvitte. Ha bárki­ nek tüzelő kellett volna (ebben a hideg télies időjárásban természetesen megérteném), akkor ott volt a kert végében az előző két faházból megmaradt faanyag némileg kormosán ugyan, de legalább már nem kellett volna fáradni a ki­ vágásával... Szóval kártérítésre csak egy-két év múlva számíthatnánk, de akkor sem biztosan, ám előtte 8 hónap múlva kiszabadul a szom­ széd, aki várhatóan nem komái majd minket to­ vábbra sem, de addig is valaki már jelezte, hogy törődnek továbbra is velünk. Ilyenkor élmény a családban jogásznak lenni, és hallgatni, hogy miért ilyen az igazságszolgálta­ tás. Mit mondhatnék nekik? Többé-kevésbé jó ez a rendszer, csak kegyetlenül túlterhelt, ezért ilyen lassú? A súlyosabb büntetéseket pedig em­ berrablóknak és apagyilkosoknak tartjuk fenn? Hát ez nem lesz számukra kielégítő válasz. Ér­ tem én, hogy válság van (mondjuk egy éve még nem volt) de vajon nem lenne kifizetődő hoszszútávon, ha több rendőr, több ügyész és több bíró lenne? Ha egy rendesen, gyorsan működő rendszer egy ilyen elkövetőt a lopástól számított két-három héten belül leültetne? Biztos vagyok ...lenne inkább a Máris doktor a szomszédom benne, hogy kétszer is elgondolkodna rajta, hogy fél év börtön után szabadulva két hét el­ teltével visszamenne-e oda? A börtönmunkával keresett pénzéből pedig az okozott kárt téríte­ nék meg. Egy ilyen hatékonyan működő rend­ szerben a kiszabott büntetésnek talán lenne visszatartó ereje. Ez pedig nem csak a társada­ lom biztonságtudatának tenne jót, hanem való­ színűleg a gazdaságnak is, így tehát befekte­ tésnek is lehetne tekinteni - ha már a pénz a kifogás... Kovács Bence Majdnem Európa: a Ráday utca Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: álcázva köze­ lítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk - kissé rendha­ gyó módon - nem egy adott vendéglátóhely, hanem a Ráday utca, mintjelenség. Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szo­ kásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen ut­ cácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a va­ rázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták in­ tézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár). Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem ala­ kult volna némileg furcsán és ellentmondáso­ san: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújí­ tott közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozza­ nak létre; amely pedig nem létezhet olyan he­ lyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet - ez azonban némiképp felemásan sikerült. Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkü­ löznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz bekö­ szöntővel igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz?’ jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek - némely helyről azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diá­ koknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra ka­ tegóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointert Pub), amely felveszi a ver­ senyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága leázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából tucatnyi versenytárssal kell számol­ nunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és ki­ emelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy sze­ zonnál többet túlélni. Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” ese­ ményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az em­ ber szívesen sétálgatott volna az éjszaka köze­ pén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rend­ őrőrs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már tel­ jesen vállalható csillagos éjszakákon is. Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok szá­ mára kínálnak örömteli időtöltést. Horváth László tizenegyedik oldal �Tábortűztől a hang versenytermekig Az akusztikus gitár rövid története Mi jut eszünkbe, ha valaki hátán gitártokot látunk jártunkban-kekünktón? Az első kósza gondolat le­ het, hogy az illető bérgyilkos és épp az „ügyfelet” készül a hangszernek látszó tárggyal az örök va­ dászmezőkre küldeni. Ezek után kimászunk az „El Mariachi” és más hasonló műalkotásszámba menő filmek katartikus hatása alól, és a gitárost kezdjük fürkészni. Megannyi korosztály és stílus képviselteti magát, és számuk szerencsére nő. Mitől vonz ennyi embert ez a hangszer? A válasz egyszerű: technikailag gyorsan tanulható egy bizo­ nyos szintig. Az első pár akkord néhány hét alatt megvan, ezzel már számokat kísérhetünk. Mire vi­ szont a bonyolultabb skálák és jazz-akkordok jön­ nek, évek telnek el. Igazi mesterré válni csak keve­ sek tudnak. A kihívás az a gitárosnak, hogy olyan szinten tudjon játszani, ami kiemeli a „gitározgatók” népes táborából. Az ember társas volta és a közösségi muzsika szere­ tető is népszerűvé teszi hangszerünket. Ki hallott buliról valamilyen „zajkeltő eszköz” nélkül? Sok minden szóba kerülhet ilyenkor, de hamar kizáijuk őket egy társaságban, ahol nem zenészek gyűlnek össze. Fúvósokon való játék közben nem leltet énekelni, rezesek esetén még a liangerő is kri­ tikus. Én legalábbis nem ülnék egy trombitás mellé a tábortűzhöz, amikor a „Börtön ablakába” című örökzöld sláger két versszaka közt játszik közjáté­ kot, bármily művészien teszi is. Nem beszélve a szomszédról, aki aznap este nem velünk táncol, és éjfél körül elege van belőlünk. Rézfúvóson lialkan játszani ugyan nem lehetetlen, de lia már előkerül a tokjától, akkor nem is érdemes. További gond ezzel a hangszercsoporttal, hogy hangzatokat önmagában nem játszik, egész zenekarunk meg általában nincs. Óriási népszerűségük ellenére a billentyűsöknél a méret a probléma. Próbáljunk meg egyszer egy pán­ céltőkés zongorát a vállunkra venni! ígéretes próbál­ kozások jelentek meg több hangszergyártónál, de ezek elektromosak és még mindig nehézkesek. Egy hárfánál még mindig könnyebb, nem beszélve egy dobfelszerelésről, ami dallamot nem játszik, de han­ gulatot teremthet, főleg, ha föl kell vinni az emelet­ re. Ugyanez a baj a vonósok egy részével, ráadásul mindegyik nehezen tanulható olyan szinten, hogy ne meneküljön a hallgatóság. Maradnak a pengetős hangszerek. Méretük optimá­ lis; ha épp morcos a szomszéd, könnyed egyszerű­ séggel játszható rajta a leghalkabb pianissimo, ak­ kordjátékra is alkalmas, sőt, énekelni is hagyja a rajta játszót. Közülük a gitárt minden valószínűség sze­ rint az emeli ki, hogy hangzása a legáltalánosabb, a leguniverzálisabb. A banjo, az ukulele vagy a man­ dolin igencsak speciálisak, nincsenek elterjedve min­ den kultúrában, ezért nem is használatosak olyan széles körben, mint a gitár. Az időtartam, míg a mai hangszerhez eljutunk, évszá­ zadokban mérhető. Talán a legkorábbi még létező gitár egy 1590 tájáról való, öt hangra hangolt, 68 cm húr­ hosszúságú történelmi emlék. E korszakban a formai és hangolási változatosság óriási. Csak a 16, században kezdenek áttérni a nagyobb méretre és az öt különbö­ ző hangmagasságra. Az „öthangú” barokk gitárok csak a 18. század közepén kezdenek szabványosodni ilyen téren, mégpedig Ä-D-G-H-E hangolásban. Ek­ korjelenik meg Angliában és Franciaországban a hato­ dik hang, a mély E. Ezek után már csak egy lépés a hat húr megjelenése Olaszországban és Franciaországban, ami megegyezik a mostanival. A ma ismert „klasszikus gitár” csak a 19. század fo­ lyamán alakult ki. A fejlődés elsősorban Antonio de Torres érdeme volt. Nagyobb testű, szélesebb hang­ szereket készített és kitalált egy új merevítőrend­ szert a test, pontosabban a fedlap belső oldalán. A hangterjedelmében is megnövelt új gitár-koncepció széleskörű ismertségre tett szert, hatása végigsöpört Európán. A spanyol gitárok közül a 20. század elejéig a fla­ menco volt a legnépszerűbb. Flamenconak nevezik az Andalúziában élő cigányok népzenéjét. Fontos eleme a gitárjáték, melynek jellemzője a fedlapon való dobolás és az éles, rövid hangok. A flamencogitár abban különbözik a klasszikustól, hogy sokkal könnyebb és a húrok közelebb vannak a fogólap­ hoz, elősegítve a gyors, ütőhangszerszerű játékot. A klasszikus gitárok nagy része Torres modelljének mintájára készül, bár újítások mindig voltak és min­ dig is lesznek. Az egyik legjelentősebb úttörő az 1833-ban, Ncwöörkban létrehozott Martin cég volt. Alapítója, Christian Frederick Martin Németország­ ban született, majd emigrált Amerikába. Hamaro­ san Pennsylvaniába, Nazareth-be költöztek, oda, ahol a gyár ma is áll. Fo­ kozatosan szabadultak fel az európai hatások alól, és kezdték meg­ valósítani egyéni elgon­ dolásaikat, ezek közt a híres X-merevítést, ami hozzájárult a Martin gi­ tárok sajátos hangjának kialakításához. Az ’20-as-’30-as években két jelentős változtatást végeztek a hangszereken. A bélhúrokat acélhúrok­ kal helyettesítették, ami maga után vonta az egész nyak megerősíté­ Noel Gallagher is szereti... sét, de új húrlábat is ka­ pott a modell és a bordázatát is megerősítették. A nyakat kijjebb emelték a testből, meghosszabbítva azt és könnyebb játékot biztosítva a magasabban fekvő bundokon. Martin a fémhúros gitár megkonstruálásával átlépte a klasszikus gitár határait. Ezek az új hangszerek már más stílushoz tartoznak: ma főik, vagy westem-gitároknak hívjuk őket. A kép még árnyaltabb lett a domború fedíapos jazzgitárok megjelenésével. Ennek úttörője Orville Gibson volt. Természetesen sok cég gyártott még ilyen hangszereket sikerrel, egészen az elektromos gitárok megjelenéséig. A hangerő állandó probléma volt, ha színpadra kel­ lett állni. A testet a Dreadnought után tovább már nem lehetett növelni, mert esetlenné vált volna. A tervezők találékonysága persze nem ismer határo­ kat. Kitalálták már a ’30-as évekre a rezonátoros gitárt-másik nevén dobro-t, ami az utolsó a sorban, ami kizárólag elektronika nélkül működik. Testük fémből vagy fából készült és a bennük elhelyezett alumíniumkúp-ez a rezonátor-hivatott a hangerő növelésére. Érdekes, igen jellegzetes hangjuk miatt ma is keresettek, bár igen kis számban fellelhetők. Itt, ha egy lépéssel továbblépünk, átjutunk egy má­ sik dimenzióba: az elektromos gitárok birodalmába, melyek nem azért különböznek az imént fölsorol­ taktól, mert annyira másképp játszunk rajtuk, ha­ nem azért, mert teljesen más kultúra szülte őket: a tömegszórakozás, a tízezres szuperkoncertek és audiovizuális effektek világa, melyben az akuszti­ kus gitár csak kiegészítő bár, de még mindig tiszte­ lettel övezett hangszer. Bujdos Iván Ákos A Démon gyermekei Kis teremben összezárva a színészekkel, a történet­ tel, az illatokkal, a hangulattal.. .ahonnan kimene­ külni sem lehet, olyan sokan vannak összezsúfolva a nem túl nagy helységben.. .ilyen körülmények kö­ zött kezdődik A démon gyermekei. tizenkettedik oldal Japán illatok, ruhák, cipők, frizurák, nevek... min­ den japán, kivétel a Budai Vár. Ott játszódik a két család története. Rómeó és Júliához hasonlóan, egy ifjú hithű japán (Zolika) szeretné elvenni a japán kultúra professzorasszonyának a lányát (Mónikát). De megjelennek a problémák, a család múltja, a két család konfliktusa, a történelem viszontagságai, a kapszula hiánya (ami Zolika apjának, Lajosnak kel­ lene, hogy ne igya le magát a fia eljegyzésén) és so­ rolhatnánk. Ezek mellett találkozhatunk a fiatalok problémáival, gyerekkortól hozott félelmeikkel („kukifóbia", nimfománia), a szülők elnyomott vá­ gyaival, és a szakéval, no meg persze a „kölyökszakéval” is. A férfiakat nők, a nőket férfiak játsszák, kivéve a profcsszorasszonynak a nyomortól kimen­ tett féljél (leépült ejjeskását), aki meztelen felső­ testtel ágyékkötőben teszi mindazt, amit paran­ csolnak neki. Az egész történetet áthatják a ritmusos mondókák, dallamok, idétlen dalocskák, ami miatt még inkább misztikusabb és ijesztőbb lesz az előadás. Nem be­ szélve Benedek Mari által tervezett színes, túlzó, mulatságos, emellett félelmetes jelmezekről. Pintér Béla a darab írója, rendezője által megszokott toposzok A démon gyermekeiben is megtalálhatók: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a nemek felcserélése, a magyarok helyzete, határon innen, hatá­ ron túl, mindezek mellett ügyesen összemixelve Jó­ zsefvárost Tokióval. Összefoglalva: rettenetes szülők és rettenetes gyere­ kek gyilkos komédiája fut le egy rettenetes ország­ ban, végig ezzel a rettenetes hangulattal, de érdemes végig ülni ezt a sok rettenetest! „Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rend­ őrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Vártól. Y Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra pro­ fesszora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hete­ diké reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé!’ (A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata előadá­ sában látható a Szkéné Színházban.) Zágon Orsi �z Kik ezek? ízelítő az idei fesztivál-felhozatalból Van ennek a késő tavasz, kora nyárnak egy évrőlévre ismétlődő, határozott hangulata. Ilyenkor kí­ vánkozik ki leginkább az emberfia/lánya egy ven­ déglátó helyiség teraszára sört iszogatni, kezd el parázni a vizsgaidőszakon (és facsarodik el a szíve azon, hogy az utóbbi bizony gátat vethet az előbbi­ nek), valamint igyekszik mustrálgatni az idei feszti­ vál-felhozatalt. Nem kicsit ironikus, hogy pont kis hazánk az, ahova valahogy az igazán nagy rock-ne­ veket nem hozzák el, ha igen, akkor ritkán, vagy csak miután már kicsit megkoptak, megöregedtek. Ironikus, mert közben, pedig olyan - tőlünk nyuga­ tabbra - nagy hírnévnek örvendő, ám viszonylag friss bandák jönnek el, akiknek többségéről a nagy­ közönség nem, vagy nem eleget hallott. Ennek ki­ küszöbölése végett, rendhagyó módon álljon itt egy ajánló több olyan csapatról, akiket érdemes meghall­ gatni élőben és lemezen egyaránt, ugyanis mindegyik az elmúlt év során rukkolt elő egy új koronggal! Itt van rögtön például a Volt fesztivál és a Franz Ferdinand, akinek tagjai ezt az egész kemény ütemű, letisztult, érces gitár-riffekre épülő zenét újra divat­ ba hozták. Jól csinálják, amit csinálnak, ráadásul a koncerteken is kitesznek magukért. Mivel kerülik az elektronikus effekteket, ezért a meglehetősen sa­ játságos magyar hangosítástechnika (ami nagy rész­ ben abból áll, hogy ha „rock’ banda kerül a színpad­ ra, ezt a hangosításért felelős fiúk úgy értelmezik, hogy „oké, akkor a basszust és a dobot felnyomjuk, a gitár majd úgyis hallatszik, az énekes meg majd megoldja”) sem tudja elrontani az élményt, sőt he­ lyenként kifejezetten előnyére válik a műfajnak. Az idén, januárban megjelent album, a „Tonight” na­ gyon sok újat nem mutat fel, a két aktuális sláger, a „Ulysses” és a „No You Girls” erősen hajaz az ős­ sláger „Take Me Out”-ra. Ezzel együtt korántsem a megújulásra képtelenség jön le a bandáról, hanem sokkal inkább az, hogy ha egyszer egy recept tény­ leg nagyon jól működött, az az alapján készülteket a közönség újra és újra szívesen behabzsolja! Ehhez képest egy némileg szerteágazóbb hangzást képvisel a Bloc Party, akikkel majd a Szigeten lehet összefutni. Ok is valahol a britpopnál kezdték, de az utóbbi időkben, nem kevés elektronikát is belevittek zenéjükbe. A csapat különlegessége részben a nigé­ riai gyökerekkel rendelkező Kele Okereke-nek is köszönhető. Az ő hangja egy nagyon izgalmas kontrasztot képez az egyébként rockos zenéhez, azt meg Lenny Kravitz óta tudok, hogy a fekete bőrű­ ek énekstílusa ugyanolyan jól megy a pörgősebb, gitáros számokhoz, mint az R ’n’ B-hez, épp csak valamiért ritka az ilyen felállás. A fesztiválon bizto­ sak lehetünk benne, hogy el fogják játszani a pár évvel ezelőtt rádiók által agyonismételgetett „I Still Remember”-t, épp úgy mint az újabb, kicsit erősza­ kosabb, kicsit több torzításokkal rendelkező de ugyanakkor kicsit egyedibb számokat is. Azt meg majd meglátjuk, hogy azok a bizonyos hangtechni­ kusok hogy birkóznak meg mindezzel... Talán az egyik legizgalmasabb előadója a felhozatal­ nak mégis a White Lies. Ok annyira frissek, hogy az első albumuk 2009 elején jött ki, és rögtön első he­ lyezést ért el az angol lemezeladási listákon. A csapat „Fear of Flying’-ról nevezte át magát, elmondásuk szerint azért, mert a stílus, amit 2005-ös (!) indulá­ sukkor képviseltek, távol esett attól, amit igazán szerettek volna. „Úgy éreztem, ez alatt a név alatt Paris, je t'aime! ...és Te mit teszel szerelemből? A francia filmnapok végszavaként: 1 „Mindenem megvan ahhoz, hogy szeressenek... de szörnyen magányos va­ gyok... egyedül a világegyetemben.” 2. A fiú, aki nem fél kimutatni az érzéseit. 3. „Mindenképp beszélni akartam veled, mért úgy éreztem, ha nem beszélünk, még mielőtt eltűnsz, valami olyasmit hagyok ki, ami nagyon fontos.” 4. „.. .eye contact should be avoided with the other people standing around.” „Verekedni akartál? Mint mindig, mikor veled vagyok.” Szeretet a Coen fivé­ rek módjára 5. Egy nő, aki gyermekőrzőbe adja kisbabáját minden nap, hogy dajkaként dol­ gozhasson, ám a közös dallam segít... 6. A házaló ügynök boldogsága. 7. „Úgy tett, mint egy szerelmes férfi és újra szerelmes férfivá vált, s mikor el­ ment érzelmi kómába esett.” 8. „Még mindig léteznek cowboyok.” „Most már mehetek? Apa vár.” 9. Pantomimszerelem. 10. „Gondolj úgy Gaspard-ra, mint egy léggömbre, ne úgy mint egy rabláncra, és majd el tudod engedni.” 11. Elértett mozdulatok... „...csak óvatosan, elég erős.” 12. „Megmasszírozhatom a lábad? Látom, fáj. Hisz’ egész éjjel az álmaimban jár­ káltál.” 13. „Mennyit kér azért, hogy végignézhetett egy veszekedést?” „Nem sétálhat­ nánk együtt?” „És te mit teszel szerelemből? Elviselem a fájdalmat, mikor ar­ ra gondolok milyenek voltunk.” 14. Vámpírszerelem. semmi személyesről nem tudok írni, mérsékelten vicces sztorikat találtam ki dalszövegnek, amik még számomra sem jelentettek sokat, nem hogy más­ nak” vallja be a basszusos Charles Cave. Ez már csak azért is meglepő, mert mind a négy kislemezen ki­ adott szám, különösen a „Death” és a „To Lose My Life” olyan témákat dolgoznak fel, mint a halál, az ezzel kapcsolatos pánikbetegség és a másik elveszté­ sétől való félelem. Azok a számok pedig, mint a „Price of Lőve” vagy a „From the Stars”, amik azo­ kon a bizonyos kitalált „sztorikon” alapulnak, itt már inkább sötétek, néhol melodramatikusak, mintsem jópofák. Érdemes ezért a koncert előtt e szövegeket megkeresni valamelyik honlapon, ugyanis nagyon szépen passzolnak az ugyancsak sötét, ugyanakkor slágeres dallamokhoz. Végül még érdemes a Snoiv Patrol-tfA egy-két szót ejteni. A White Lies-zal ellentétben ez az együttes már 10 évet tudhat maga mögött. Kicsit talán szo­ morú, hogy az első két albumuk nem aratott min­ dent elsöprő sikert, különös tekintettel a „When It§ All Over We Still Have To Clean Up”-ra. Ez ugyanis némileg eredetibb a maga visszafojtottságában, mint az összes utána következő album. A már új kiadó által jegyzett további három korong ugyanis sorra gyártotta a slágereket, egyre inkább hátra­ hagyva a sötét hangzást, és inkább a giccsességbe hajolva, mint szomorúságba. Mindezek ellenére az új CD, „A Hundred Millión Suns”, amit késő ősszel adtak ki, egy teljesen szórakoztató, dallamos szá­ mokkal teli, csöpögősségében sem zavaró élményt nyújt. A videókat elnézegetve, Gary Lightbody elő­ adásmódja kicsit túljátszott, ami viszont a színpa­ don előnyükre válhat, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy egy erős, és szórakoztató előadásnak lehetünk majd tanúi, ahol leány- (és érzékeny fiú-) szív nem maradhat kifacsaratlanul. Mindezeket összevetve, levonhatjuk, hogy ha nem is ugranak ránk nagy erőszakossággal a hőn várt U2 és tsai kiírások, akkor is érdemes szemezgetni, ízlel­ getni, olykor utána olvasni ezeknek az előadóknak, hisz egyik-másik biztos különlegesen jó koncertet fog leadni, és ki tudja? Lehet, hogy, egy-két, tíz év múlva már az ő nevükért fognak az akkori zöldfülű egyetemisták ácsingózni. Barát Zsófia 15. „Hogyan is várható el tőled, hogy boldog légy egy olyan férfival, aki minden áron úgy akar veled bánni, mint egy teljesen normális emberi lénnyel?” 16. „Van, amikor az élet változást akar. Mint az évszakoknál. A tavaszunk gyö­ nyörű volt. De már vége a nyárnak. Az őszt észre sem vettük, és hirtelen na­ gyon hideg lett. Olyan hideg, hogy minden teljesen átfagy. És a hó meglepe­ tésként ért. De ha elalszol a hóban, nem is érzel fájdalmat.” 17. „Tudod mit? Azt hiszem, mégis hozom az ügyvédemet.” 18. „Csak azt tudom mondani, hogy egyszerre éreztem örömöt és szomorúsá­ got, de nem nagy szomorúságot. Mert éreztem, hogy életben vagyok. És eb­ ben a pillanatban szerettem bele Pírizsba.” +1 Én pedig ebben a pillanatban szerettem bele ebbe a filmbe. Április 24-én volt egy éves a Párizs, szeretlek. Mármint nálunk. Tizennyolc rövidfilm, 18 rendező és XVIII-féle módja a szeretet kifejezésének. Rövid, hosszú, nagy, lángoló, kihűlt, szeszélyes, fagyos, vicces, brutális, kedves, hálás, alázatos, uralkodó és még megannyi jelző és mindig ugyan az a jelzett szó... Gus van Sant-től kezdve Wes Craven-en át Izabel Coixet-ig a direk­ tor szakma krémje meséli el nekünk, egymást vált­ va, hogy mit is gondol ő Párizsról, és mit a szere­ tettől. Javaslom minden­ kinek, hogy élje át leg­ alább egyszer ezt az él­ ményt. Mármint a filmet. A többi pedig már egyéni belátás kérdése... tizenharmadik oldal �Barangolás Mainz-ban Mainz Rajna-Pfalz német szövetségi tartomány fő­ városa és egyben legnagyobb városa, a Rajna bal partján fekszik átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel, 200 ezer lakosa van. Otthont ad egy egyetemnek és egy püspökségnek is. A Johannes Gutenberg Egyetem 32000 diákkal, több mint 130 országból a legnagyobb németországi egyetemek közé tartozik. Itt 2200 tudós tanít és kutat 150 inté­ zetben és a klinikán. Hatalmas a diákélet, rengeteg kutatási, tanulmányi, utazási, sportolási és egyéb le­ hetőségekkel. A városban sok a látnivaló. Egyik fő nevezetessége a Gutenberg Múzeum, amely előtt egy hatalmas könyv van az utcán. Bent meg lehet tekinteni a vá­ ros nagy szülöttjének, Johannes Gutenberg eredeti nyomógépét, és sok középkori és későbbi érdekes nyomatot. A Szent István templom szentélye feletti hatalmas mélykék háromdimenziósnak tűnő abla­ kokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentum­ ból vett jelenetekkel. Állítólag Chagall a munkát először nem akarta elvállalni a zsidóüldözések miatt. A Szent István templomtól sétálva az Óvároshoz ju­ tunk, ami a dóm árnyékától (ahogy egy dal is mond­ ja) egészen a Déli Pályaudvarig húzódik. A történel­ mi Óváros nagy része megsérült a második világhá­ borúban a brit bombázások során. Itt a kacskaringós utcákban és sikátorokban esténként megtelnek a hangulatos kis borozók és kocsmák. A Óváros kö­ zepén található a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a román stílusban épített hatalmas Mainzi Dóm, 6 toronnyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, a belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. A ja­ nuárban játszott Mainz05-Bayem München jóté­ konysági focimeccs bevételét a dóm restaurálására fordítják. Jelentős még a Krisztus templom a 80 méter magas kupolájával. Az Eisenturm 1240-ben épült, az Alexanderturmmal és a Holzturmmal együtt ezek az egykor 34 kaput és őrtornyot szám­ láló városfal ma is álló tornyai. A városban sok épí­ tészeti stílus képviselteti magát A házak között ma is találhatunk 500 éves fagerendás épületeket. A vá­ ros tele van szökőkutakkal. Az egyik hatalmas kompozíció, a 150 karneváli figurából álló Karneváli szökőkút. A belvárost kettészeli az 50. szélességi kör, aminek a vonalát felirattal együtt ki is rakták járdá­ ból. Mainz belvárosa egyre inkább nagyvárosi karak­ tert ölt, de a külvárosi részek megőrizték a falusias jelleget. Említésre méltó a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával. Egyéb lát­ nivaló még a nagyhercegi palota, az igazságügyi pa­ lota, a központi pályaudvar és a városi csarnok. A Citadella délnyugati sarkában látható az úgyneve­ zett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyo­ mány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Nem szabad megfeledkezni a februári karnevál­ ról sem, hiszen Mainz a legnagyobb karneváli váro­ sok egyike, valamint a Bundesligában játszó 1. FSV Mainz 05 meccseiről sem! Mainz és az egész kastélyokkal tarkított festői szép­ ségű Rajna-part nemcsak Erasmusra, hanem egy­ szerű utazási célra is kitűnő választás! Mihalics Vivien Ot és fél év Idézzétek fel magatokban Öt és fél évvel ezelőtti éneteket... Csak nyugodtan, álljatok meg az olva­ sásban, hunyjátok be a szemeteket egy-két percre, és merengjetek el a múltatokon... Két héttel ezelőtt ünnepeltem egy baráti társasággal a születésnapomat, és az este folyamán rengeteg fénykép készült. Otthon hazaérve nézegettem a fo­ tókat, majd megakadt a szemem egy bizonyos képen, amelyiken egyedül vagyok, és belenézek a kamerába. Ahogyan erre a képre pillantottam egy érzés ütötte fel a fejét bennem. Felnőttem! Egyszer csak elkezdtem kutatni az emlékeim között, mi tör­ tént velem az elmúlt években, s rájöttem, most jött el a pillanat, amikor lassan-Iassan, de igazán kezem­ be veszem majd a dolgokat. Mivel hamarosan újra itt a rettegett vizsgaidőszak, kicsit már mindenki azon töri a fejét, miképpen fog felkészülni egy-egy vizsgára. Ez most „csak’ egy vizsga, de amiből itt most számot kell adnunk, azt jó eséllyel egész életünkben hasznosítani fogjuk. Természetesen előfordulhat, hogy annyira időszű­ kében vagyunk, olyan nagy az anyag, esetleg olyan családi problémánk van, hogy akkor is Összetesszük a két kezünket, ha éppen átcsusszanunk a vizsgán. Lehet hogy 40 tételből 39-et tudtunk, és mégis pont azt az egyet húztuk ki, amiből nem tudunk levizs­ gázni. Megbukunk, vagy kegyelem kettest kapunk, talán bizonyítjuk, hogy tényleg az az egyetlenegy, amit nem tudunk, és jobb jeggyel távozunk. Egy a tizennegyedik oldal lényeg, mikor elmegyünk vizsgázni, azt úgy tegyük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a lehető leg­ jobb eredményt éljük el. Hogy biztosak lehessünk abban, azt a tudást kamatoztatni tudjuk majd a jö­ vőben. Persze gondolkodhatunk most is úgy, hogy majd az államvizsgára bepótolom, de lássuk be, ez már nem a középiskola. A jövőben nem fogja érde­ kelni az ügyfeleket, hogy nem tudunk két ismeret­ lenes egyenletet kiszámolni, de ha miattunk elveszí­ tenek egy pert, ártatlanul börtönbe kerülnek, vagy elveszik tőlük a gyermeküket, mert mi most ha­ nyag módon nem tanultuk meg azt az egy jogsza­ bályt, amire éppen akkor szükség lenne, senki nem fogja a vállunkat veregetni, hogy ne foglalkozz vele, majd legközelebb sikerül. Nem! Rajtunk a sor, hogy itt és most tegyünk valamit. Ez a „valami” most ta­ lán csak a kitűnő átlag, a legnagyobb ösztöndíjsáv, a vizsgák átvészelése, hogy mindenből meglegyen az elégséges. Mindenkinek más. Most a vizsgaidőszak közeledtével, ez egy jó példa arra, hogy átérezzétek, miről beszélek. De a szöveg mögött saját életetek minden percére rálelhettek. Mindenki keresse meg azon terveket az életéből, amelyeket korábban nem valósított meg, mert úgy gondolta, ráér még, és ha ezek megvannak, tegye­ tek értük minden nap egy keveset. Higgyétek el, Öt és fél év múlva érzitek majd az áldásos hatását an­ nak, amit ma itt elkezdtetek. Császár Adrienn Dózi A lovak gyönyörű állatok, hűségesek, megtanítják az embert élni, szeretni, érezni. Mi magyarok pedig lovas nemzet vagyunk, alig több mint ezer évvel ez­ előtt hírhedté váltunk lóháton. Ám nem csak ret­ tegés jut a világnak, ha magyar lovast lát, hát még ha magyar lovat! Kincsem (1874) többszörös díjnyertes versenylo­ vunk, aki 54 versenyéből 54-et megnyert, Imperial (1960) pedig a XX. század legjobb tenyésztésű ma­ gyar versenylova volt. 1960. azonban már viszonylag távol van, és azóta nem nagyon sikerült világraszóló sikert aratnunk — mostanáig! Ma van egy pacink, aki nemzetünk büszkesége lett igen rövid időn belül. Egy négy éves hős, a tavalyi év sportolója. Egyesek úgy gondolták, hogy igazságta­ lanság egy lovat év sportolója címmel kitüntetni. Nem egészen látom be, miért. Szerencsére ma van egy néhány remek sportolónk, de ez a ló világhírne­ vet szerzett nekünk egy olyan sportágban, amelybe betörni egyébként meglehetősen nehéz. Azon kívül attól még, hogy állat, ő is ugyanúgy megdolgozik a sikerért. Lényeg a lényeg: boldogok lehetünk, hogy újra él a magyar lovasszellem. Overdose egyébként Angliában született 2005-ben. Tulajdonosa Mikóczy Zoltán, aki 2006-ban vásárol­ ta meg háromezer euróért. Igazán jó vétel volt, hi­ szen csodálatos futásainak köszönhetően mára öt milliót ér. Sorra nyeri a versenyeket, hihetetlen re­ kordokat futva. Már-már megszégyenítő a fölénye a többi lóval szemben, amikor két-három-nyolc ló­ hosszal előttük nyargal be a célba. Míg a pályán ke­ mény férfiként küzd meg a többiekkel, azon kívül sokszor mint egy megszeppent kisgyerek, bújik el gondozója háta mögé. Nagy szüksége van a szere­ tette, az odafigyelésre, becézgetésre. Azt mondják, régebben a répát szerette, mára kényesebb lett, és bioalmát eszik. A tréner kockacukrot nem ad neki, hiszen mégis csak egy sportló! Szeretik őt, többek szerint ő a mi új nemzeti hő­ sünk. Lehet benne valami, hiszen csodálatos a bol­ dogság, amit egy-egy futamgyőzelme ad nekünk. Minket képvisel, Magyarországot. Nemsokára a legelitebb közönség előtt bizonyíthat, hiszen május végén a Haydock Park-i lóversenyen indul, majd pedig június közepén a Royal Ascot Derby-n, az egyik legnagyobb presztízsű lóversenyen. A világ legjobb zsokéja fog vele, bizonyára elsőként a célba futni, az angol királynő színe előtt! Amikor születik egy csillag, menetrend szerint buk­ kannak fel olyanok, akik részesedni akarnak a si­ kerből. Őszintén remélem, hogy Dózi nem lesz po­ litikai csatározások áldozata. Azt viszont biztosan tudom, hogy ő mindig a mi lovunk lesz. Egy gyö­ nyörű angol telivér, mely csordultig tölti szívünket örömmel. Hrecska Renáta �Szerb Antal: Utas és holdvilág — Könyvajánló „A vonaton még nem volt semmi baj. Ve­ lencében kezdődött, a sikátorokkal.” Ezzel a zseniális felütéssel indul Szerb Antal mű­ ve, a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regénye. Már ez a két mondat is magába sűrít valamit abból a hangulatiságból, ami később az egész könyvet jellemezni fogja. De erről picit később. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérsékelten kellemes karosszékem­ ben üldögélve az Utas és holdvilág díszkia­ dását vehetem a kezembe (egyébként: Magvető, 9. kiadás). Általában nem törő­ döm sokat egy könyv külsejével, de jelen esetben ez másképp van. Most a külcsín, a belső mívcsscg és a tanalom, amit ma­ gában rejt a stílus - most ez a három igazi egységbe forr össze, mondhatni az esztétikum egységébe. Elsőre ez talán furcsán hangzik, de komolyan így van. Nehéz belekezdeni egy ennyire nagyszerű könyv ajánlásába, ezén előre meg kell jegyeznem, hogy kimerítő elemzés helyett csak a benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni. Mint ahogy az egész könyv is valahol a benyomásokról szól. Benyo­ másokról, amelyek hosszt! utazás során érik az embert. Márpedig Szerb Antal alaposan megutaztatja karaktereit, és így minket is - per­ sze amennyiben az említett karosszéket bárminemű összefüggésbe hozhatjuk az utazással, mint olyannal. Utazunk ugyanis térben és időben meglehetősen sokat, de legelsősorban bejáljuk az emberi lélek legmélyebb bugyrait. A regény fősze­ replője, Mihály ugyanis olaszországi nászútja során döbben rá, hogy valami fél­ recsúszott az életében. Halvány kétely ébred benne, hogy a kispolgári kereskedő­ élet talán mégsem neki való, és amikor számba veszi a körülményeket, kényte­ len-kelletlen levonja a következtetést: voltaképpen alapvetően elhibázott életet élt. Ebből a nem kifejezetten lélekemelő felismerésből következik Mihály vissza­ emlékezése fiatalkorára, majd pedig az is, hogy múltjának régi, elfeledett alakjai újra testet öltenek a jelenben is. És van köztük minden, mi szem-szájnak kelle­ mes: régen elvesztett legjobb barát, egész életre szóló — és szintén elveszett — gim­ nazista-szerelem, kínzó nosztalgia az ifjúság iránt, majd pedig valamiféle reni­ tens halálvágy. Annyi biztos, hogy Mihály kiszakad a racionális valóságból, és ideje java részét szűk sikátorokban és tágas hegyek között bolyongva tölti, kétes egzisztenciájú albergókban, vagy éppen kedves kis sziklabarlangokban alszik. Ami igazán remekké teszi a regényt, az a megdöbbentően könnyed stílus, amellyel a szerző megörvendeztet bennünket. Hiszen a rég elmúlt dolgok iránti nosztalgia alapvetően mégsem tartozik a legvidámabb érzések közé, és így a mű tematikájából kiindulva holmi depressziós-borongós, Dosztojevszkij barátunkat idéző mélylélektani értekezést várnánk, szürke fellegekkel, hideg novemberi köddel, szibériai fegyházzal, miegymással... De mielőtt undorodva félrelöknénk a könyvet, kiderül, hogy Itáliában járunk, a nap, a városok ódon-méltóságteljesek, az emberek vidámak és közlékenyek, tehát minden tekintetben kedélyesek a körülmények. És ez a kellemes vidámság végig jellemzi a regényt, összekevere­ dik a főszereplő személyes vívódásaival, a szinte szakrális jellegű múltidézéssel és így összességében egy páratlan, sajátos hangulatú történetet kapunk, ami nagyszerűen olvastatja magát. Mihály gyermekkori barátai olyan magától érte­ tődő természetességgel csöppennek bele hirtelen újra a főszereplő életébe, botlanak bele Ravenna utcáin vagy Umbria hegyei között, mintha egész életükben mást se csináltak volna. Később pedig Róma, Párizs és Budapest között keringe­ nek a szereplők, és valami félelmetes magabiztossággal találnak újra meg újra egymásra, hogy ajkukon diszkrét mosollyal szövögessék a történet szálait. Egy magyar szerző tollából különösen furcsának tűnt nekem ez a jó értelemben vett európaiság. A mű magyar szereplői ugyanis szinte folyamatosan külföldön jámak-kelnek, általában jó ismerői az olasz, német, francia és angol nyelveknek és kultúráknak, és ezeket az erényeiket ki is használják. Kinyílik számukra a világ, és így — a regény olvasása erejéig legalábbis - az olvasó számára is. Ez pe­ dig örvendetes dolog. Az európaias nyíltság pedig szerencsére nem csúszik át semmiféle kozmopolitizmusba — végig fontos szerepet játszik Mihály budapesti gyermekkora, és szemléletes leírást is kapunk a korabeli székesfőváros hangula­ táról. Ellenben egyenrangú városként jelenik meg Róma, Budapest és Párizs, a szereplők pedig úgy ugranak el egyikből a másikba, mintha csak Egerbe menné­ nek Miskolcról. És jól is van ez így. Szerb Antal remekművet alkotott, de ezt csak kevés ember tudhatja. Maga a szerző gondolkodik el egy tanulmányában arról, hogy minden nemzetnek meg­ van a legtcsthezállóbb művészi kifejező eszköze, ami a magyarok esetében a nyelv, az írás. Ez a mi szerencsétlenségünk, hiszen kevesen beszélnek ezen a nyel­ ven, így aztán nincs sok ember, aki be tudná fogadni a magyar művészetet. Azoknak viszont, akik még mindig követik szerény eszmefuttatásomat - elis­ merésem a számukra -, Szerb Antal regényével sem lesz gondjuk. Az Utas és holdvilág - sok más magyar könyv mellett - örök érték, és azon ke­ vés megmaradt nemzeti kincsünk egyike, amit irigyelhetnének tőlünk még oszt­ rák sógoraink is. Ezért tehát érdemes elolvasni. Es nem mellesleg azért is, mert szórakoztató és tanulságos regény Bendsák Márton Dijonban a magyar vadak A dijoni Szépművészeti Múzeum minden évben nagy horderejű tematikus tárlatokat igyekezett összeállítani, azonban az épület 2005-ös renoválása félbeszakította ezt a folyamatot, és kis kiállítások­ kal próbálták kielégíteni a Látogatók igényeit. A munkálatok befejeztével azonban újjáéledt a hagyo­ mány, és idén Közép-Európa felé fordulva a magyar fauveizmus képviselőinek kiválóságait gyűjtötték össze, egy kiállításban szerepeltetve a francia fauveistákkal, akik ihletői, tanítói voltak a magyar művé­ szeknek. Ez a kiállítás azonban nem egy önálló tárlat, hanem a dijoni magyar kulturális szezon ke­ retében tekinthetjük meg. A januárban kezdődött eseménysorozat öt hónapon keresztül konferenciá­ kat, műhelyeket, olvasóesteket, színházi esteket, koncerteket, filmvetítéseket kínál. A magyar művé­ szeti élet sokszínűgégét felvonultató eseménysoro­ zat bemutatására törekedtek a szervezők, nagy megelégedésünkre. Annak ellenére, hogy a fauveizmus megreformálta a magyar festészetet, sokáig a művészet történeté­ ben ismeretlen fejezet maradt a magyar társadalom számára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lel­ kes dolgozóinak, kutatóinak köszönhetően azon­ ban pár éve sok rég elfelejtett, elveszett mű került újra a napvilágra magángyűjteményekből, közgyűj­ temények raktáraiból. A Magyar Nemzeti Galéria 2006-os, a „Magyar Vtdak Párizstól Nagybányáig 1904- 1914” című kiállítással mi magunk is újra fel­ fedezhettük a fauveizmust. A magyar művek most először mutatkoznak be Franciaországban, egy kiál­ lításban szerepeltetve a francia fauveizmus legna­ gyobb képviselőivel (Matissc. Derain, Mirquct. Vlaminck. Manguin). A XX. század elején a francia kultúra nagy hatással volt a magyar művészeti életre. A magyarok az el­ sők között fordultak az új nyugati irányzat felé a merészség és a kromatika jegyében, mindemellett megtartva a magyar sajátosságokat és a művészi identitást. A magyar „vadak” közül (csak a legna­ gyobbakat említve: Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos) sokan Párizsban éltek, és pri­ vát akadémiákban alakították stílusukat, köztük Matisse iskolájában. Hazájukba visszatérve Nagybá­ nyán alkottak ahol a szabadban alkalmazták a fauveista teóriákat. Itt újra felfedezték a magyar tájat, a színekkel játszva szabad utat engedtek a képzele­ tüknek. Népszerű téma a meztelen test ábrázolása, gyakran a szabadban. Ám ezt az akadémikus, évez­ redes témát élénk, erőteljes színekkel, hangsúlyos ecsetkezelésscl keltették újra életre, a jellegzetes domborulatokra, liajlatokra helyezve a hangsúlyt. A városi tájkép ábrázolása nem hagyomány a magyar festészet történetében, azonban a franciákat követ­ ve Ziffer Sándor, Rippl-Rónai József és Tilunyi La­ jos is alkotott ilyen témájú művet. Gyakoriak a holt természetet ábrázoló festmények is, a magyar mű­ vészek ennek a motívumnak az ábrázolásában kie­ melkedőt alkottak. A női és a férfiportrék, az ön­ arcképek szintén az akadémikus festészet Ősi témái, így a fauveistáknak is kedves. Amíg a témaválasz­ tásban a klasszikusokat követik, ez az új nemzedék a festési technikát tekintve forradalmár volt. A szí­ nek erősek, nem csak a kontúrok és a kiemelt vo­ nalak adják meg az alak jellegzetességét. A magyar portrékban a francia társaikhoz mérve több volt a humor, az irónia. Ez adja meg a portrékban a ma­ gyar fauveizmus különleges egyediségét. A figurák erőteljes kifejezettsége már-már karikatúrába hajlik át. Erős arcvonások, beesett arcok, élénk színek, tiszta tónusok, erős ecsetvonások figyelhetők meg. A sokféle egyéniség és temperamentum gazdaggá teszi ezt az irányzatot. Mégis mindegyikőjüket egy cél vezette: megreformálni az unalmassá vált akadé­ mikus művészetet, a valósághűségre törekvést. Mert a világ változik, halad, és mi is alakíthatjuk. De a legnagyobb hiba, ha nem veszünk tudomást a változásokról. Ezek a művészek észlelték az új sze­ leket, és a maguk - egyben a magyarok - képére formálták az irányzatot. Aki kihagyta a 2006-os kiállítást a Nemzeti Galéri­ ában, irány Díjon, és most a francia mesterekkel együtt nézheti meg! Aztán kóstolhat-vehet finom erős mustárt, ha már erre jár! Mert a léleknek is, a testnek is kell táplálék. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Eltelt egy újabb év... mint azt megszokhattuk, a vizs­ gaidőszak előtt megadatik egy délután, idén immár kettő, amikor még utoljára fellélegezhetünk a nagy injrá előtt: ez a Prö Facultatc nap. A sportversenyekkel és karriercxpóval töltött szerdai napot követő második nap nyitányaként Szentmisét mutattak be a díszteremben, amelyet a Pro Facultate díj idei átadása követett. A 2003 óta (első ízben Zlinszky János professzor úr részére) minden évben kiosztott díj a lullgatók, oktatók, alkalmazottak sza­ vazatai alapján jár annak, aki a tanárok közül sokat tett a Kar épüléséért, gazdagodásáért. Idén Szabó Ist­ ván docens, dékánhelyettes kapta a dijat, aki Szilágyi Demeter HŐK elnök latidációja után meghatottan köszönte meg a becses kitüntetést. Ezt követően a tavaly alapított, a mindenkori HÓK által odaítélt .Hallgatókért" (díjazott: Boncza Hajnal­ ka, a dékánhelyetesi titkárság vezetője) és a „Hallga­ tói Mozgalomért" dijak (díjazottak: Németh András György végzős lialljgató és a tutorok közössége) át­ adása'következett. A díjátadást követte a szokásosan megrendezett „próba­ per". amelyről keretes írásunkban részletesen olvashattok. z\ rendezvény azonban még korántsem én véget: a dísz­ teremben a rendhagyó Hzmáuy Szalonon Horváth At­ tila és Szilasi Alex szórakoztatták stabil rajongótábo­ rukat, a gesztenyés udvarban pedig elkezdődött a késő estig tartó mulatozás: néptáncosok, stand up komédiás, valamint az Animál Cannibals és a Rctro School Bánd zenéje adta a körítést az vizsgaidőszak előtti egyik utolsó közös ellazuláshoz. Hagyomány, énekek, könnyedség: ez a Pro Facultate nap. Kiliagyhatatlan. HÍVŐ SZÓ Tisztelgés a Teológus és a Pápa előtt 2009. április 16-án. csütörtökön töltötte be 82. élet­ évét a kiváló teológus, egykori münchcn-frcisingi ér­ sek, Joseph Ratzinger, a f elcdhetetlen II. János Pál pá­ pa közeli munkatársa és bizalmasa. Ami miitt ez a tény mindannyiunk számára különleges jelentőséggel bír, és az egész Katolikus Egyház szempontjából is igen lényeges, az az Úr 2005. esztendeje óta betöltött tisztsége. A hajdanvolt Ratzinger bíborost ugyanis ab­ ban az évben emelték megkérdőjclezlx'tctlcn több­ séggel a nagy hatású elődjének halálával megüresedett pápai trónra a bíborosi konklávé tagjai. A Teremtő kiszámíttótatlan döntéseinek következményeként más nézőpontból a véletlenek különös egybeesésének köszönlictőcn - pedig az említett két időpont, vagyis születésnapjának, illetve pápává választásának évfor­ dulója között mindössze néhány nap eltérés van. En­ nek megfelelően cikkemben két jeles jubileum előtt kívánok tisztelegni. 1927. április 16-án született Markt! am Inn nevű ba­ jorországi falucskában, regi bajor földműves család sarjaként. A család vallásos beállítottságát jól jellemzi, hogy két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta. Öt azonban nem érdekelték annyira a tu­ dományok, illetve az előmenetel, mint öccsét. Ratzin­ ger filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyete­ men és a Frcisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. Pro Facultate 2009 Ismét győzött az igazság: mindenki jól szórakozott } A díszterem impozáns falai közt taláros urak és l>öli gyek készülődtek, majd egyszer csak előkerült egy [ rendőr is. 14 órakor a bíróság megkezdte a tárgyalást. 1 A talár szigora mögött néha cgy-cgy mosolyt arcán ! elrejteni igyekvő bírónőt Ablonczy Zsuzsi (egyben a J perjáték három éve lelkes szervezője) alakította, akii nek nem nehezebb ügyben kellett ítélkeznie, mint egy ! hétköznapi, ámbár speciális fordulatokat és elemeket 1 hordozó esetben. Jegyzője pedig immáron harmad! szór nem más volt, mint Békés Ádám tanár úr (aki ! évről évre lelkiismeretesen segíti a szereplők felkéi szülését). J A vádlottak padján Isz Ákos (Borsos Szabolcs játéka 1 által életre keltve) - anyja neve: Bor Virág - ült, buda! pesti lakos, kit italozó életmódja és szcrclemféltésc soJ dón a PPKE bírósága elé. Történt ugyanis, hogy Isz i Úr egy napon társával, Rész Egonnal (Békés Sándor 1 alakításában) nagyobb mennyiségű szeszes italt vett 1 magához, de mintliogy minden pohár egyszer kiürül, ' utánpótlásért nézve külön váltak. Ákosnak azonban [ eszébe ötlött, hogy Egon bizonyára régi kedveséhez i ment, Hajnallioz (a szintén kezdetektől jelen levő } Barát Zsófi játéka által megszemélyesítve), aki immár 1 Egonnal „van jól el" — ahogy Hajnal vallomásából I megtudtuk. így tót tel is kereste a lakást, ahol tajda! nán még ő volt a Don Juan, és kevés sikerre) ugyan, 1951-ben, Frcisingbcn szentelték pappá bátyjával együtt. Fiatalon lett egyetemi tanár. Már 1959-től fudamentális teológiát oktatott Bonnban. 1963 és 1977 között dogmatikát és dogmatörténctet tanított a münsteri, tübingeni és a regensburgi egyetemen. Ez utóbbi intézménynek rektor-helyettese is volt, majd 1977 után díszprofesszora lett. Mindeközben az 1962től 1965-ig tartó II. Virikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat ré­ vén sikerült megújítani a Katolikus Egytózat. Egye­ temi oktatói pályájának végét az jelentette, hogy VI. Pál pápa 1977. inárcius 25-én München-Freising érse­ kévé kreálta, majd nem sokkal később (június 27.) bí­ borossá nevezte ki. Néhány évvel később, 1981-ben II. János Hl a Hittani Kongregáció prefektusává nevez­ te ki. Tekintélyét és elismertségét bizonyítja az is. hogy 1986 és 1992 között a Katolikus Egytóz Kate­ kizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is rábízták. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. 2005. április 19-én, tórom nappal 78. születésnapját követően, az előzetes várakozásoknak megfelelően, megválasztották az egyetemes Katolikus Egytóz fe­ jévé. Egyházfőként a XVI. Benedek nevet vette fel Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, érdemes megnézni, ki is volt XV Benedek pápa (1914-1922). Giacomo della Chiesa az I. világtóború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett, va­ lamint nevéhez, fűződik Jeanne d'Arc szentté avatása. Pápaként nevéhez fűződik három kiemelt jelentőségű dokumentum: sorrendben a Deus caritas est, a Spe de megpróbált bejutni Hajnallioz. A jól szituált hölgy, akinek tanúvallomása az egész közönséget magával ragadta, egyértelműen elutasította Ákost, ezért ő egy másik utat választott, történetesen bemászott, ponto­ sabban egy akciófilmbc illő jelenettel bevetődön az ablakon. Hajnal vallomása szerint a földszinti néni hívására, megjelentek a rend őrei és elkapták a randalírozó fia­ talt, aki a szerelem és az ital hatásától bódultán magá­ val rántotta Gumi Botond hadnagy urat a földre. Igaz, Gumi Botond (Szcnczy Ákos nagy alakításában) vallomásában elmondta., hogy bár súlyos erőszakos magatartást tanúsított Ákos, de tökéletes fizikumá­ nak Itala pillanatok alatt leszerelte a dulakodót. Ab­ itati azonban nem tudtak dűlőre jutni, hiába a szem­ besítés, hogy ki-kinek a családját emlegette és milyen okból is pontosan a tett színhelyén. Már az első 10 perc után mindenki elfeledte, hogy csak egy per-játékon ül. sőt mikor a korrekt ügyész úr (Sándor Roland Zsolt személyében) vádbeszéoc és a védelem részéről felszólaló, ügyvédnő (Jultász Gabri­ ellának hála) kerültek sorra, már senki sem kételke­ dett az ügy komolyságában. A döntés végül megszületett, Isz Ákos és társai el­ hagyták a tárgyaló, akarom mondani a Dísztermet, de egy újabb színes emlékkel gazdagították a Pro Fa­ cultatc napok emlékét. Tóth TitaniUa salvi, valamint Sacramentum caritatis szavakkal kez­ dődő megnyilatkozások. Ugyancsak regnálása idejére tehető a Názáreti Jézusról írt rendkívül nagy hatású, tudományos és laikus körökben egyaránt elismert könyvének megjelenése. A 2005 óta eltelt négy év krónikádhoz tartozik az is, hogy ezen idő alatt öszszesen 38 bíborost kreált. Ezek mellett több mint tíz alkalommal utazott Olaszország határain kívülre. Ezen missziós látogatások közül kiemelkedő jelentő­ ségű az Auschwitzban, Törökországban, illetve az ENSZ-ben tett vizitációja, valamint a 2009-es év nya­ rán a Szentföldre tervezett útja. Mindenki maga ítélje meg, hogy miképpen látja Jo­ seph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek életét és tevé­ kenységét, úgy teológusként, mint pápaként. Ám azt egész cgytóztmk nevében kívánom: Isten áldja, és él­ tesse még sokáig Szentatyánkat! Teleki Levente Aio» pecOL rœzüoô'it. a PATVolóoia thua'rIai, és tuierém a FŐperes-HÓneí-nioii- USUW H0&9 CSiUAtMAk-l KEpvET A toot ICÁKHOZ.? \ To A TAMOXATASl e£4J0MlA HAU-OArc AítAVy! & AUWVI EMBERT, AtWVtSwg, líötDípeu ft ifitíms AMEOPtG- UEovET MÉM tiMuuu MŰI06n 3061 tíMMlt � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 3. szám 2009. május 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Subject The topic of the resource Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (641kb+4006kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_3_20090511 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20090511 Relation A related resource T00092 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Bujdos Iván Ákos Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12bdc1ef33fa2b2f4355bdea8f894559.jpg c524eedf53fb1d428a77b77dac317991 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07a074d1cb572ac576a26fadcc551d05.pdf 6ddee5d1e9ac3a0dba15caac65e94998 PDF Text Text PPKE_út&Ut-_XI/_2_2OO<?O4O2 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja jJ SITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOZoNdoK NapjA PÉTERI ZOLTÁN HÚSVÉT LÁBADY TAMÁS SZENT FAUSZTINA THE CURE GRAFFITI XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. április 2. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ugocsa még mindig non coronat addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen 2 3 3 4 5 5 BOZoNdoK Nap]A 6 Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép 6 7 8 9 10 10 11 11 12 12 13 14 14 15 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a naponta az utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul­ zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzéssel töltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va­ gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni. így jutottam el az Elet és Irodalom című, egykoron tekintélyes hetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B. András írt benne egy cikket - a témája, tartalma most érdekte­ len -, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze­ mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá­ sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla­ tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikai televíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számban jelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Colbert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságot von le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy (Colbert) ... nem lehetett névadója az MO-s északi hídjának, s így lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. ... Ugocsa non coronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadás gondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve­ zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap” Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy, meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri meg a vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál­ junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézett szavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér­ telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség­ beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi és anyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol­ gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek. A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul, akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn­ ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények között feltételek nélkül szeretik - no nem a mocsarat, hanem ami alatta, meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét. Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavar honol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhet célt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsibbasztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo­ morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér­ demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös, evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, az érinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös­ séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat, akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabb világok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mint örökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágosultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemi fölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele­ tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben alig tudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nem lehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző­ en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet­ nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó­ lót 1470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!) Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez­ zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma­ rad más utána, csak sötét, hideg űr. A Török Szultán második oldal �Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnökének előteijesztésére, a Sólyom László köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át­ adására került sor 2008. március 13-án, az MTA székházának Kistermében. A kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át. Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­ je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr, Karunk alapító tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré­ seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetül a fényéből. A magunk módján mi is megpró­ báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánál és felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta­ nárok felé köszönetünket - erre szolgál a Pro Facultate díj és a Pázmány emlékérem is -, ugyan­ akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam, illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és a köztársasági elnök) részéről érkezik az elisme­ rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg­ gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend­ szerében, egyenértékű, és különbözőségében elfogadott tagja lett a jogi karok közösségének. Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű­ nő körülmények közepette a hallgatók számára nem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá­ nak álma nem valósulhatott volna meg az ala­ pító professzorok áldozatos munkája nélkül. Péteri professzor úr is - a többiekkel vállvetve ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST LL.M. - PROGRAMM Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí­ tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formán történő „újjászületése” nem csupán a kezdeti idők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegű kedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el­ ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segített hozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte­ tését is biztosította, egyben kijelölve számára a jövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes egyben nehezen megközelíthető - mintákat ál­ lítva a jövendő tanárnemzedékek elé. Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme­ rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya­ nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezúton gratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk, hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze a hallgatóság nagyobb épülésére! - Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: www.andrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu A szerkesztőség Karriernap a Pázmányon gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem­ zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végre­ hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor­ mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve­ zésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer­ vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le­ folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére. A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőség lesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló­ giai tanácsadáson, próba állásinteijún és mun­ kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon­ zultáción. Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren­ dez szakmai konzultációs fórumot a Karrier Iroda. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el­ nevezésű nap elsősorban a végzős és frissen végzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit vizsgálja. Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar Pro Facultate-napja keretében, 28-as épületének földszinti aulájában és környező termeiben tart­ ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz­ nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei­ ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be- szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás­ rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), a másodikon a versenyszféra, egyetemünkön végzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetnek a jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az első beszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét­ vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő­ jét, aki Karunkon végzett. Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénk kaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakos hallgatók felé is. Idén először végeznek ugyanis karunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akik a későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz­ A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében Olvasásiej lesztési tréning Állásinteijú nap Az Improved Reading garantálja, hogy olvasási hatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna­ pos, átfogó kurzus eredményeként, így egy napi két órát olvasással töltő munkatárs eseté­ ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba­ dul fel. Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar­ riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az, hogy ez a fontos esemény a le szándékaidnak megfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú­ lik. Az interjúteelmikák tréningen olyan mód­ szereket sajátíttatsz cl, amelyek segítségével tel­ jesülhet a kívánságod: megkaptatod az Állást. A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft 4- ÁFA Április 22.: Vállalkozási ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig - 4-es gyakorló Május 6.: Munkajogi ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 - 4-es gyakorló Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/310 Időpont: április 18-19. 9-16 óráig Részletek a wwwjak.ppke.hu/karrier weboldalon. Sergő András A képzés időpontja: 2009. január 31. Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/338 harmadik oldal �Akom-bákom, berkenye... A húsvéti ünnepkör titkai Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg­ szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl­ tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egy évben: karácsony és húsvét - egymástól elvá­ laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle­ tett, meghalt és feltámadt. E három történést foglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep­ kör hagyományaiban. Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. A nagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek, amely tulajdonképpen a Virágvasámappal veszi kezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető emberek kísére­ tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfogatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik a templomok tornyaiba, „a harangok Rómába mennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek az emberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkel etették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz­ nek, akkor a következő időszakban gazdag ter­ més várható. Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto­ rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon a húsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál­ talános hiedelem volt, hogy az e napon készült kenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütés azért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép­ szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombaton a keresztények már a régmúlt időktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé­ keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnap hajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő­ re megígérte. A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti. Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn­ maradtak pogány szokások is, melyek a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta­ vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképe volt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte, negyedik oldal hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke­ zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal történik. A tojás a természet, az ember újjászületésének, tavaszi ébredésének szimbóluma. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo­ kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, azt azonban biztosan el lehet mondani, hogy remek mókát teremt - főleg a fiúknak. Az eredeti néphagyomány ugyanis nem finom kölnikről szólt, ahogyan az ma természetes, hanem egy dézsa hideg vízről! A víznek több ismert szerepe is van e hagyo­ mányban. Egyrészről termékenységi szimbólum a locsolás, másrészt a vízzel való meghintés a kereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö­ kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák. Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század­ ból származnak. Faluhelyen a legények csapato­ sanjárták a házakat és alaposan meglocsolták a lányokat. Mivel azonban ez egy termékenységi szertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímes tojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo­ csolóverseknek is nagy hagyománya van, amely gazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek. Persze az idő múlásával megújultak e versikék, a legények már egyedül keresték fel a lányokat, és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme­ rendszere további szokáshoz is hozzásegített bennünket: a lányok ma már nem csak tojást, de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásuk jutalmául. A barka számomra mindig kedves növény volt. Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki­ festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló, ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot­ tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja a családot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedig fájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu­ lasztotta a betegséget. Húsvétjainkat különböző állatok képe teszi még szeretette méltóbbá. De vajon tudjuk-e mit jelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbi a legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában Jézus Krisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip­ tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint nap feláldoztak, és megettek. Ami a nyulat illeti, nem olyan könnyű magyarázatot találni a megjelenésére. írásomban is többször említettem a húsvéti ünneplésben fellelhető gazdag tárházát a termékenységi rítu­ soknak. A nyúl szapora volta okán lehet például a húsvét egyik jelképe, valamint éjjeli állat, így a holddal is összefüggésbe hozható, ami szintén a termékenység szimbóluma. A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta­ tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede­ tét: a történet lényege az, hogy a germánok al­ világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta a nyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ám az istennő négylábú állattá változtatta. Az is le- het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo­ kás hátterében. A németek ugyanis egy időben gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvétkor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis röviden Hasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár­ mi légyen is az eredete e kedves állatkának, az elmondható, hogy nagy népszerűségre tett szert. Elteijedése főként a húsvéti képeslapok­ kal vált igen nagyméretűvé. A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi­ felénk. A tojás piros színe az erőt, valamint Krisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorban Kelet-Európábán vert gyökeret, színezésre a vö­ röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt, valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy­ színű tojások készültek, ám idővel kialakult a feliratos tojások kultúrája is. A módszer titka abban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszal ráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra, majd utána elkezdték a festést. A minták fajtája tájegységenként változó, nálunk legtöbbször a geometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí­ tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás­ hímzésnek nevezzük. A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la­ koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to­ jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze, az élettelennek az élőbe való átmenetét testesíti meg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madár Krisztus feltámadásának. Régi szokás szerint az emberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért, arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak, amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a pap megszentelte a csomagot, majd hazatérvén a család minden tagja kapott egy-egy szeletkét a templomot járt ételből. Népesebb háznál előfordulhatott, hogy például a tojást hártyavékony­ ságúra kellett felvágni. Általános szokás volt, hogy a távollevő családtagoknak becsomagolták és elküldték az ünnepi ételt. Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagy lakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egy kis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel, örüljünk együtt! Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá­ nok minden női, illetve férfi olvasónknak! Hrecska Renáta �Elfeledett értékeink... Közeledik... Jönnek a locsolók, festhetjük a pi­ ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és... Jaj, elnézést..., ez ma már nem szokás?! Pedig én még emlékszem azokra az időkre! Bár már az én gyerekkoromban sem volt olyan igazi, mint a nagyszüleimnél. Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé­ lek. Illetve nem is az ünnepéről - mely, mint tudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe -, hanem a hagyományokról. Ezeket ma is meg kellene tartanunk. A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sok szép történetet hallhatunk arról, miként jártak végig a falun a legények, hogy locsolták meg a lányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőnek nevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elteijedt formájában vödömyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá­ nyokat. Napjainkban a finomabb formája az elteijedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el­ mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talán még nekünk is vannak emlékeink róla, mikor egészen kicsiként váijuk, hogy kifesthessük a tojásokat, és hogy később szép ruhában várva a vendégeket átadhassuk nekik az általunk készí­ tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor­ ma s megannyi finom falat. Minden percben hallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár­ juk, mikor jön a következő locsoló. De hová tűntek ezek a szép szokások?! Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk el a barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!!!” Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyre is várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik, vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem is lenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképp tennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki­ rándulni, és nem mondom, hogy valóban min­ denütt megszűnt volna a húsvéti hagyomány tisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divat az Amerikából átszökött Halloweent „megün­ nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda­ figyelni, amik igazán fontosak. Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgy fogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan azt kisgyermekként tettem. Már nem én fogom festeni a piros tojást, már nem elsősorban hoz­ zámjönnek majd a locsolók, de remélem, hogy jönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég­ leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, aki úgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nem csak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo­ mányt. Császár Adrienn Elitképzés az egyetemen Kerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében Március 10-én került megrendezésre a kerek­ asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Paulusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí­ vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro­ fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete­ men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek­ lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármas előadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal. Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő­ adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítő mellett a professzorokkal további diskurzusra. Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo­ galom meghatározására, majd Seres Tamás, az est moderátora arról faggatta az előadókat, hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz­ ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is, mi a különbség a magyar és külföldi egyetemek között, és természetesen egy kis aktuálpolitikai kérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásának elavultsága is említésre került. Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük­ ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik a jó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják. Kilényi professzor úrral egyetemben azon az állásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva­ tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá­ kokra van szükség. Erre például nagyon jó közeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak­ kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az est szervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist­ ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátorkodik. Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabban úgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében, ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók, felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. intercity-professzorok, akik csak az órán jelennek meg a hallgatók számára az előadásokon. A professzor urak mindemellett valamelyest han­ got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arra céloztak, hogy az egyetemek ember alapanyaga már nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyre gyengébb, és így az elitképzés megvalósítása számukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak­ kor á professzorok áldozatos munkájának köszönhetően karunkon is jogászgenerációk nőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznak mentoraiknak. Végezetül Bottá Ágnest, az Apáthy István Kör egyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo­ tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé­ ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt az egyetem méltán elismert professzorait szerettük volna megkérdezni saját hazai és külföldi ta­ pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret­ tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan képezhetjük magunkat egy kis segítséggel és önszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká és emberekké. Másrészt szerettük volna felhívni a figyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy a tanárok és hallgatók tudatába is beépüljön a gondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin­ tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, akik időt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez­ után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai­ nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató­ inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljai között szerepel többek között, hogy hallgatóit képezve, közösséget formálva, és közös progra­ mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai által hírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké­ sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse a diákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődők pedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő­ lük keljenek információt, illetve a kollégium. szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá­ laszt kérdéseikre, illetve a wwwapathyszakkoli. fw.hu honlapon tájékozódhatnak.” Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist­ ván Kör még sok érdekes programot tartogat számunkra, érdemes felkeresni honlapukat és csatlakozni hozzájuk! Kocsis Ágnes ötödik oldal �BO/oNdoK MzpjA Gondolkoztatok már, hogy miért bolondok napja április elseje? Én igen, és arra jutottam, hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnek is... Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző, így aztán utánajártam az eredetének. Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na­ gyon lehet meghatározni, honnan is indult el ez a hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a napon megtréfáljuk egymást, kacagunk másokon és talán még magunkon is néha. Szép ez a nap, igazi tavaszköszöntő! A kezdetek a források szerint Caesar Rómájába nyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, és semmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy a consulok április elsején nyitották meg hivatalo­ san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunk a két esemény között, mégis több az esélye, hogy egy másik elmélet a valódi. E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredete Franciaországban található, ugyanis a régi fran­ cia naptár szerint az újesztendő pontosan április elsején kezdődött, és ezen a napon az emberek megajándékozták egymást. Később IX. Károly király rendelte el, hogy az év kezdődjön január elsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt az emberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánult meg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg­ tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy­ másnak április elsején. Miután azonban terhessé vált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át­ alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféle ötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett az új ajándék. Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV Lajos francia király fia, 'Ibulouse grófja találta ki, amit Gramont márki terhére hajtott végre. Március 31-én éjszaka, amikor a márki már aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da­ rabot felfejtettek, majd összevarrták őket az eredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márki reggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág­ jába, majd amikor mellényét szerette volna ma­ gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan a kabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud­ ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo­ lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö­ dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá, és ijedten kérdezte: „Tejó ég, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinak fogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be­ tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak az orvosért, az orvos pedig miután a „beteget” megvizsgálta, receptet írt fel és gondterhelten távozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt! Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez, aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér­ tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nem volt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb­ bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényed!” Napjainkban is akadnak azonban bolondságok e napon. Például 1998-ban Amerikában a Burger King bal kezeseknek készült Whopper szendvicset reklámozott, aminek az volt a lé­ nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögött ki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőt akiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték, hogy ők a régi fajtát kaphassák. Hollandiában komolyabb vicc is volt. A holland televízió még az 1950-es években jelentette, hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb­ bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot a tévéállomással. A BMW autógyár közleményben tudatta a nagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. A hamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a ló­ góban látható kék és fehér színeket felcserélték. Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí­ totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz­ nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzal álltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí­ teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja­ nak róla. És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBC riporterei leadták a televízióban, hogy a Big Ben cseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá­ lis óra mutatja majd az időt. Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon­ ban közös: az emberek a világ minden táján szeretnek nevetni, önmagukon és másokon egyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu­ moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált is együtt képes nevetni! Hrecska Renáta Mennyire drága az életed? „Mára közel minden ötödikfelnőtt a krónikus stressz, a lelki leszakadás állapotában van.’’ (Kopp Mária) Történetünk 2009 Magyarországán játszódik. Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóval rosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban, az élveszületések száma pedig kétségbeejtően alacsony. A főszereplők átlagemberek - azaz bárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzük őket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas­ pár, akik a következő kilátásokkal vágnak neki az életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77 évig fog élni - persze, ha nem jön közbe semmi súlyosabb - de természetesen számos tényező rontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre. János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át­ lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul - bármennyire furcsa is ez - jóval védtelenebb, mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyan hatások, minta stressz, a depresszió, a társadal­ mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyi konfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka... Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki­ lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna, akkor Judit méltán reménykedhetne abban, hatodik oldal hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át­ lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez? Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországon a 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás kockázata férfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb, mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg­ betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiak esetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál­ lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hiba lenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotát felelőssé tenni, mivel az utóbbi években a csecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök­ kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya­ matos növekedése volt tapasztalható. Felméré­ sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkban egy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%. Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében jóval 50% alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint 2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben­ tő tény hogy a férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években volt. Pedig akkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü­ lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso­ nyabb szinten állt... De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte­ tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo­ zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociális” okokat említ, melyek többek között a mun­ kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az elet értelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Öszszességében megállapítható, hogy a legnagyobb rizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz­ zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü­ netegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, a reménytelenség mindkét nem esetében szintén háromszoros kockázati tényező. 2002ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszió aránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett. De miért van egyre több depressziós? A bizalom a társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésének alapja. Ennek kialakulásában alapvető a család szerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé­ lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyén képtelen a tervezésre, amely azonban elemi em­ beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö­ nösen a családfenntartó férfiak körében. A probléma az, hogy nincsenek közös normá­ ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik’ a kö- �Ne hagyjuk veszni a gyereket! Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz­ ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép­ iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktek minket a csupa felelősséggel kikövezett bizo­ nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi borosflaskán és helyes minipogácsán kívül nem túl sokat kaptunk néhány jól csengő intelmen kívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egy idegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe­ rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok, évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások, a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni. Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat, a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kémek raj­ tunk számon napról-napra, hogy nem kell már éjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunk uraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat, szépen belénk plántálja a környezetünk, hogy ki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinek kell lenni, mert különben esélyünk sincs, lelnek az évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet meg csak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit, na de azt aztán minden áron és azonnal. És per­ sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün­ ket és céljainkat, na de - hogy egy közkeletű mondással éljek - nehogy a fürdővízzel kiönt­ sük azt a szerencsétlen gyerekét is! És hogy mi is ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony az Emberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska „lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét­ köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo­ sás és újságolvasás közé, nem marad majd más belőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/ kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt, hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda­ figyeléssel megfelelően ellátni. Az első és legfontosabb, hogy van számos más beceneve is, melyeket nem árt használni, mert a különböző szituációkban mindig másra hallgat a leginkább. Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés. Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle­ tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni az ellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, és nem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakis azért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkat keserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszont ezt a feltett szándékot alakította ki magában)! Nos ekkor a neve: Türelem. Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár­ mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődött az óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyen helyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő­ sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitáljuk neki az ajtót és esetleg - félve írom le - előre enged­ jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő­ zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen­ kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha már bent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk, ám felteszem, nem rohanunk hangsebességet meghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan, érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo­ lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha ő nem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére, hogy ő Jelölt be” minket azon a bizonyos kö­ zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgult vizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc­ nek, Jóindulatnak hívjuk. Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun­ kat. És ha esetleg olyan napot választottunk mikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunk a további „gyerek”-gondozásra. vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg­ inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznak sehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül­ nek és nincs senki, akire számíthatnának. Ennek egyenes következménye az, hogy a tár­ sadalom értékrend és közös célok nélküli, leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincs erkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő­ idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munka mennyisége nincs arányban az érte fizetett bérrel (legalábbis az esetek nagy többségében). A munkával kapcsolatban fellépő három leg­ gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok, vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan­ ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedig egyenes következménye a krónikus depressziós tünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí­ tó következményei között szerepel a dohány­ zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, a kimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér­ tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőek lennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte­ letével, a vele való együttműködéssel, megfe­ lelő terheléssel és az egészség mint érték szem előtt tartásával. Igen, ez így lenne ideális. De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet a kapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. A helytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet­ tünk szót. A sport, az egészséges életmód há­ romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány­ zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő, mennyire végzetes következményekkel jár a többi emberhez való kapocs elszakadása, a csa­ lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiak között négyszer, a házastárssal élők között pe­ dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaik körében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság? Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egy közösséghez (és itt nem valamely divatos szek­ tára gondolok)? A felvetés szentimentális - mondhatnánk - de egyvalami biztos: a mai társadalom nem érték­ ként, inkább eszközként bánik az emberrel. Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo­ gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló­ an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy­ szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd én teremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha­ tok Neked. Csak termelj eleget. De van ebben valami érdekes: A fogyasztó annyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo­ gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák­ ból legalábbis ez tűnik ki... Borbás Dorottya Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten, más is van ezzel így. Persze - szinte természetes módon - ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek­ kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny­ ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény­ leg erre van szüksége, az a tíz perc már tényleg nem számít semmit (annak ellenére nem, hogy esetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt, míg nekünk - oly sokadszorra - a rettegett 666-os jut) Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor. Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármi történhet. De még véletlenül se jusson eszünk­ be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró­ bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai. De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely­ zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor már legalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván­ valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná­ raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg­ súgom: Becsületesség) akkor bizony már a jövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásaink a későbbi vizsgákon. Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. És ha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem­ mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk, hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki, akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró­ báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkolás legújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa­ tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pár mondatban a büfés nénivel az időjárásról. A gyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség­ nek szólítani. Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha­ tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít­ hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággal együtt) a fiatal anyukának lecipelni a babako­ csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki a jövő havi színházműsort kínálja nekünk. Lassan vége a napunknak, és Emberség még annyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta­ nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott, meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min­ den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot és nem a majdani kapcsolatot keresni minden szembejövőben. Be kell látnia, hogy következ­ mények nélkül nem taposhat át valakin, vagy nem vehet el bármit, ami a másé, csak mert céljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinek ugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte, gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elveszik tőle, mi marad neki? A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye­ reket, megmarad neki a remény, hogy egy kis odafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nem mennek majd el egymás mellett ridegen és megértés nélkül. Terep ugyanis van bőven a gyakorlásra, és talán végre közösen beülnek akár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatják Alex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisi hagyományos próbapert vagy megnéznek egy filmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás­ nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiket együtt már bátran nevezhetnénk csak így: humanitás. Ablonczy Zsuzsi hetedik oldal �A Teremtés csodája Beszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála­ szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztül is részesülhetek, részesülhetünk Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdium megindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárként is tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda­ pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá­ rosban, a következő néhányat Baranya megye székhelyén tölti. - 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Ön számára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum­ boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben azELTE-n címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-ben járt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra a Baranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év­ ben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkor döntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is... - Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáig Európában talán a legelegánsabb Humboldtösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus­ ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Európába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egy évvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség­ ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg­ pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né­ metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé­ gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy én egyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alatt megtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké­ pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettem az első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv­ vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam, de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg­ szerzésének ez az akadálya is elhárult. - Mekkora hatással volt ez Önre? - Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: az addigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogról kialakított gondolkodásomat. Mindaz, amivel addig tanulmányaim révén találkoztam - annak az ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka­ rata - kártyavárként omlott össze, már az első néhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem, s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasással töltöttem. Megláttam azt, hogy a világban - és különösen Európában - egészen más folyama­ tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez­ tem az újra feléledt természetjogi gondolkodást és újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze­ mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö­ zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő­ adást kellett tartanom. - Kiselőadást? - Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár­ tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás, hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je­ lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon­ tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent­ keztem, hogy Tamás nap van... Először nem nyolcadik oldal tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletében valóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi­ szen nálunk a zsamokölés sem történt meg a rendszerváltással, mint a szomszédos Romániá­ ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányos keretek között zajlott, s ennek a fő karban- és kézbentartója az Alkotmánybíróság volt. Ugyanakkor eredeti vágyam - hogy bölcsész le­ gyek - miatt megmaradtam egyetemi oktató­ nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál­ talában Budapesten töltöttem, szerdán haza­ mentem Pécsre, s már következtek is az óráim. A Pázmányra történt meghívásom - annak elle­ nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel­ lemben tanítottam - óriási kihívást jelentett számomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam, oktatom a magánjogot, akikben mégiscsak megtalálható valamifajta elkötelezettség arra, hogy keresztény szellemben szerezzék meg a diplomájukat. - 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma... igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor, hiszen Tamás napja decemberben van, de meg­ indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ez meg Aquinói Szent Tamásé. így végül felelhet­ tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha, mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nem tudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija­ víthatom, ha a következő órára összeállítok egy húsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós­ ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot gyűjtsék. Renge­ teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végre összeállt a munka, s sikerült kijavítanom az elégtelent. - Térjünk vissza a kölni időszakra... - Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat, amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze­ relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma­ dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele­ zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkor valósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en­ nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete­ men is az előadásaimat, már a rendszerváltást megelőző években is. - 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye­ temen oktat. - Ez az év óriási fordulatot hozott számomra. Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol­ - Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke­ rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemen való oktatást nem tudom tovább folytatni, mi­ vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra­ strukturális háttér, amivel ez megoldható volt, így választanom kellett. Az út két irányban folytatódott tovább, mint annak idején a görö­ gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikor a Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszer csak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a könynyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkal teli, nehéz utat kínálta neki - és ő gondolkodás nélkül ezt a második utat választotta, amelyet a régi görögök Aretének, az erény útjának nevez­ tek. így én is a két egyetem közül a Pázmányt választottam, de mivel a gyakorlattól sem tud­ tam elszakadni, visszamentem bírónak is. - Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött? - Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt, ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Azonban ma már szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobban fárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogy az Istentől kapott karizmákat, talentumokat melyeket soha nem adott ingyen - lassanként viszszakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgy gondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt az oktatói karizmámat is vissza kelljen adnom. - Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annak is világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Ön és felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője. Nem -ingott meg hitében sohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogy eltévedünk, elszakadunk a nyájtól... - A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak, szüleim mély vallásossága mellett ajándékként kaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon- �bán komoly megingást hozott. Szerelmese vol­ tam az irodalomnak, így abban az időben a már nem csak szamizdatként kapható Camus, Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam. Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalom nagy íratással volt rám. Én magam is írogattam verseket, novellákat és végül az egzisztencialista filozófia és irodalom hatására oda jutottam el, hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő­ ben mérhetetlen arányaihoz képest parányira zsugorodott emberiét, amelyik nagyjából het­ ven évet és egy korlátozott földi életet él, azaz az egyetlen értelem az anyagi világban, végül is a teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen, ami az értelem ebőbbségét igazolja. így ennek a gondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im­ már tudatosan, a hithez. A szellemnek tovább kell élni az örökkévalóságban, mert csak így, csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kell lennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ­ mindenséget, benne az anyagi világ felett álló szellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző­ désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min­ dennapjaimat. - A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik meg Rudolf Lóránt professzorról, egykori tanáráról könyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztika iránt. Önnek is vannak követői, akikről már tud, hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy terület mellett? - Szladits Károly íija valahol, hogy egy igazi professzor nem attól nagy, amit ő alkotott, hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akik túlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges­ nek elmondani, mert szakmai pályám legna­ gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza­ jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsak én, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép­ pen a napokban mondta, hogy annyi helyen kérdeznek rá a névazonosság folytán, hogy ismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap­ csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptak tőlem... Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el - talán még hatványozottabban - a Házas Hét­ vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá­ zados munkánkban, ahol nagyon sok házasság és család mind a mai napig rengeteg visszajel­ zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és a mi tanúságtételünk mennyire komoly változást hozott az életükben. Például számos olyan sze­ relemgyerek született az általunk vezetett Házas Hétvégék után, amikor már a házaspár egyébként befejezte volna a családtervezését. Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön­ heti létezését. En azt hiszem, hogy majd annak idején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, az " egyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit és mennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjuk válaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre, akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtak meg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jól van hűséges szolgám, menj be Urad örömébe. Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va­ gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaim szeretetét mutatja például, hogy 60. születésna­ pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekem egy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság, mert általában idősebb, kerekebb évfordulókor a kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá­ som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az ő munkájának glosszálása során írtak hálából ilyet neki. En azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu­ tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt. - Honnan meríti ezt a rengeteg erőt? -Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem. Az, hogy aki több talentumot kapott, annak többel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket, amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkor tudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom. A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá­ gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van, akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család és a házasság olyan, mint az atomenergia, koz­ mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek, s ezáltal sokkal jobban fel tudom használni mindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtől ajándékba kaptam. Természetesen nem volt mindig így, házasságunk első húsz évében sok­ szor került első helyre a munkám, és az elmúlt huszonöt évben tanultam meg igazán, hogy az első helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso­ latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás, amiből merítve képes vagyok sokkal hatványozottabb szellemi teljesítményre, mint amúgy képes lennék. - Hogy találkozott a feleségével? - Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt, hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt, akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenül komoly és mély szerelemmel szeretek. Akár­ hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta­ lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt a testvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen­ tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam a húgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a HŐK VÁLASZTÁS 2009 Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj­ lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek megválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo­ sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb­ ből 564 volt érvényes. A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl­ teket választották küldötté: Besenyei Adám, Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hámási Kin­ pillanatnyi talájkozó igen mély benyomást gya­ korolt rám. Ö akkor másodéves gimnazista volt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj­ jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz­ tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe­ tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadott engem, egy kézfogás erejéig, és talán csak annyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va­ gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab­ lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le­ hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test­ vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy minket egymásnak teremtett az Űr. Négy évig hihetetlenül nagy lendületet és inspirációt adott ez a szerelem, ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá­ lóan teljesítenem. ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Körösi-Szabó István, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely­ he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari­ anna, Töpolay Gábor, Tóth Bálint András. A küldötteknek eredményes munkát kívánok! - tb - Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egyegy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogy mi van magával, mikor látom, hogy semmit nem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néha olyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel­ jesen érthetetlen, mert számomra a szerelem olyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze­ rűen én képtelen voltam - mivel ő is a középis­ kolában osztályelső volt - rosszabbul tanulni. Ügy illett, hogy valahol én is az elsők között legyek. Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk. A házasságomban valóban megéltem a teremtés csodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha­ tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját és apját, s a feleségéhez, féijéhez csatlakozik és a kettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá­ gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter­ mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-időszakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az, ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér­ tékét és szentségi ajándékát. Mikola Orsolya kilencedik oldal �A csokoládé története Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, a paprikában és a csokoládéban? Mindegyik Amerikából hódította meg öreg kontinen­ sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogy annyi, mindennel örvendeztetett meg bennün­ ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlan szerepe volt Amerika és a nagy európai hódítók párosának abban, hogy étkezési kultúránk olyan színessé, változatossá fejlődött. Ma már nemzeti ételünkké vált a paprika, boldogan esszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egyegy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik el pocakunkban! De hogyan is került asztalunkra e finom csemege? Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertet ehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza­ dok munkája volt. A csokoládékészítés nem csupán kémiai folyamatok sokasága, hanem valódi művészet. Az igazi finom csokoládék gyártói valódi mesteremberek. Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe­ dezte Amerikát. Hazatérvén’ sok különleges­ séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt, Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso­ magban egyetlen dolog volt, amit nem tartott senki különösebben érdekesnek: néhány sötét­ barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. A kakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte, valódi felfedezése Hemando Cortezre, a nagy spanyol hódítóra hárult. Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá­ nak, Montezumának a különleges szokását is­ merte meg. A király naponta körülbelül ötven kehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese­ rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nek neveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknek rengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá­ mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon­ tezuma megvendégelte Cortezt és embereit. (Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cortezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke­ rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó­ ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér­ kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér - ez az év pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé­ re azaz 1519-re esett...) A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő íze mellett még zsíros is volt és nagyon nehezen emészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált be azonban maradéktalanul, és a papok is gyana­ kodva fogadták az új csemegét: tartottak ugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja a szenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre, hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egy kortynál többet igyon belőle. V Pius pápa ötven évvel később egyenesen azt jelentette ki, hogy ebből az italból való fogyasztás nem jelenti a böjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze, hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetet tudna okozni. Azért az évek során sok-sok praktika született arra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj­ jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna, ha melegen innák - az eredeti verziót ugyanis hidegen fogyasztották. Végül a csokoládéital népszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokrácia körében, és kakaóültetvényeket telepítettek a tengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet­ nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu­ rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke­ resztül sikerült megőrizni. Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthatta meg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu­ rópa életét. A divatos francia udvar itala volt, majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben már meg is nyíltak az első híres angol csokoládé­ házak. Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készített csokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein­ dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az ára annyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált. 1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka­ kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka­ kaóbabban található zsíranyag egy részét. Van Houten különféle alkáli sókkal javította a ka­ kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat és még több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál­ tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag. Ady Endre: A jogászok majálisa (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto­ zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min­ dig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto­ zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi­ rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha­ tatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el­ nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo­ san nem fog elmaradni. Hiszen régen váija már a nagyváradi szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren­ dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai közepette. tizedik oldal Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártása felé. 1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, Van Houten sajtológépének felhasználásával próbál­ kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó­ vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartó munkájával pedig sikerült világraszólót alkot­ nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét­ csokoládéját! A következő lépés már a tejcsokoládé előállítása volt. Hol máshol születhetett volna meg, mint Svájcban? 1876-ban Veveyben Dániel Peter kikísérlctczctt egy eljárást, amivel tejet adhatott a csokoládéhoz. így már egy olyan ízletes finom­ ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládé néven jól ismerünk, és nagyon szeretünk. Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő­ sen csenghet minden csokirajongónak. O egy svájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér­ letezett a minőség javításának érdekében. 1880ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso­ koládémasszát több napon át kevergettek a főzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték, a finom állagú csokoládéban semmi nyoma nem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsésedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnak nevezik. Lindt azonban nem nyugodott meg ebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít­ gatta a termékét, aminek eredményeképpen el­ készítette az ún. fondant csokoládét, mely si­ ma, könnyen olvad - és nagyon-nagyon finom! Hrecska Renáta Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu­ zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy­ váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha­ tatlanjogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá­ gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké­ szültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi­ szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá­ nja, sokkal jobban értenek, mint a római insti­ túciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo­ nyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo­ gászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére állani. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Jesu ufam Tobie 70 éve... Az Isteni Irgalmasság képének eredete összekapcsolódik azzal a látomással, amelyben 1931. február 22-én Plockban volt része Fausztina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézus ekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse­ nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesu ufam lobié - „Jézusom, bízom Benned!” A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiecben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo­ mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnös emberekért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és rendkívül mélységes misztikum jellemezte. A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz­ tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza a keresztre feszítés nyomait. A képen nem látha­ tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros, és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti, mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, ami a lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten!’ A sugarak a szentsé­ get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz­ tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélek ajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz. „Boldog, aki ezek árnyékában fog élni - mond­ ta Jézus - mert Isten igazságos keze nem éri el” A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amely Krisztus húsvéti misztériumában nyilvánul meg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház­ ban a szentségeken keresztül. Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából - látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13., ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot­ tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté­ sére szolgál. .. Amikor egy nap a folyosón men­ tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat., ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét.« ..Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Űr: »Leányom, segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg­ menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa­ füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el­ kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád­ koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga­ rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal­ mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésen még egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját!’ Az Űr ezt mondta a Fausztinának: ,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz­ tik, egész életükben megoltalmazom, amint gyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó­ juk leszek!’ Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízó szerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza­ vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka­ rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani!’ A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis, és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo­ zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírében halt meg Krakkóban 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen. A Szentatya, II. János Pál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp­ rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, az Isteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té­ ged - a lengyel nép szegény és egyszerű leányát - választott ki arra, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát” Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá­ nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinának adott tanítása szerint. Egyetemünkön, szerdai napokon lehetősége nyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogy a földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasság rózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részletek a plakátokon. Salamon Dominika íme az Ember - egy pápa arcai II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz­ tények, nem csak a hívők számára - mindenki számára. Életét annak szentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek. Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min­ denféle világnézeti- és pártliarcoknak. Tiszteletére a Mission Is Possiblc, egy egyetemistákból álló csoport „íme az ember - egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VÁM Design Centerben (Budapest, VI. kér. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthető meg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, a pápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a Szentatya Lábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak, a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője, bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt. A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve­ zők II. János Pál pápa emlékének szeremének tisztelegni. így lesznek koncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódó érdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényes kérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadások és beszélgetések. A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda­ lon lehet találni. Kovács Bence tizenegyedik oldal �Akaratlanul Jó leskelődést! Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel­ méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előtt forgatásáról: „A párbeszédeket azon melegében írom a szereplők segítségével, vagyis megkér­ dem őket, milyen módon fejeznének ki spon­ tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakat használnának... Következésképp a szöveg hí­ ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyet én igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató­ könyvre nincs szükség. Néha borzalommal gondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írott szöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel, mint egy római szalonban...” És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyik legjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás­ hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturális közelség vezetett a rendező úr gondolatainak tolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka­ ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idézte fel bennem, azt az időt amikor a néző valóban az lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló. A film több különböző, összefüggés nélküli történetből áll, és mindegyikben olyan kamera­ állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is épp ott lennénk a buszban utasként, és hallanánk a sofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö­ zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná­ sáról. Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóság felfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték: a szereplők spontán helyzeteket Játszanak” cl, az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind­ ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el­ hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va­ lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele­ netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé” verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talán azért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt­ nevét használja a filmben.) Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil­ lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez a majdani katartikus ráeszmélés aligha lett volna elég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végigvárására. Más érvem is szól még amellett, hogy miért pont Ruben Östlund filmjének bemuta­ tására esett a választásom. Ez pedig nem más, mint az északi csapat mögöttes gondolata. Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy Vállalható kompromisszum A Vaskapu italmérésről Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör­ nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol­ hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz­ va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza­ tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu. Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünk tőszomszédságában egy kedves kis beülős pubszerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát­ hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység­ ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala­ posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö­ gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki­ zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkül, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Beval­ lom, először bizonyos averzióim voltak, ame­ lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy­ szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg­ ned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló tizenkettedik oldal időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz­ től váiják a vendéget. Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele­ kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához. Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele­ meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azon­ ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-lökaj szentháromságon kívül. Követelem tehát a nor- । az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez­ zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen mi is kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap. Döntenünk kell, véleményt formálnunk, és hányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo­ nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az, pusztán azért, mert száz másik ember az ellen­ kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nem merünk felállni a buszban és bevallani, hogy mi törtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére, hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunk múlik ötven másik ember útjának elrontása? Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát, ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség­ re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá­ sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol­ lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni. És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet­ tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény a birkaszellem megtagadása mennyi negatív következményt hoz magával. Ez alapján ismét csak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor meg mégis mi értelme? És valóban nem kecsegtet sima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de a film atmoszférájából mégis azt érezzük ki, hogy az ellenkezőjével valami azért mégsem stimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze, aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodva tér haza, hanem akiben nem volt elég, hogy színt valljon. És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik paszszol jobban, nos erre már nem válaszolnak Villmarék. De, ha egyjavaslattal élhetek: döntse el mindenki maga, és ha egyedül nem megy e film akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!” Ablonczy Zsuzsi mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro­ kat is! A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környék eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve­ sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így vagy az üzletpolitika része, min­ denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes. Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova. Horváth László �A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream CD kritika Kérlek, ne kérdezd ki vagyok Vágy mikor és hol kezdődött az életem Vagy miért végeztem így és hogyan... Azt se kérdezd mi voltam ezelőtt Ha voltam is bármi egyáltalán Úgysem tudhatsz már semmit rólam Kapkodó fejemet egy irányba szegezed És kivetkőztetsz az emlékekből Ahogyfekete szemeid belémvilágítanak A hangok ésfények elmosódnak Fekete szemeidfélelem nélkül világítják meg bennem: Minden amit mertem elfelejteni, most itt van Féltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyen Minden amire szükségem van Minden hely ahova nem akartam eljutni Az ez a hely ... Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira van Az itt és most és veled az Ami mindig így kellene, hogy legyen. (The Cure: This. Here and Now. With You.) Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nem a kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább az utolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikor egy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettel kezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar­ tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla­ nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végén felállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből, nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le­ zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd­ jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával? Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép­ pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le­ het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni. Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben, ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádám bátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé­ szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, a lányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy a függöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltük életünket, mint aminek van forgatókönyve, csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd­ jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér. Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük a napjainkat monoton boldogságban vagy szo­ morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkor zenei előadóktól, hogy egy bizonyos ponton tűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be­ fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”. Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögött hagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze­ nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, a szerintünk mindent lezáró albumhoz- valóban legyen ez a vége az ő történetüknek? A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerű karrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásában is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang­ zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellett végigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „Easy Cure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu­ lástól jelen van a csapatban, a legendás Róbert Smith. Máskülönben jöttek-mentek, olykor visszaköszöntek a tagok, az énekes mellett ugyanis 11 ember tudhatta magát az együttes zenészének valamilyen ponton. A hangzás ha­ sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét­ lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. A Cure-t mindig is Róbert Smith vitte a hátán. A dalok szövege, dallama, hangszerelése - tulaj­ donképpen az egész együttes irányvonala - tőle függött. O, pedig szívesen kalandozott külön­ böző stílusirányzatok között, hogy bemutat­ hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanis a bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, ez több okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép­ pen annyira vannak progresszív rockos dalai, mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang­ zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által is előszeretettel játszott pop számok. Másfelől pedig Róbert Smith egy inteijúban hatalmasat derült azon, hogy hogyan tanítják „göthös” ki­ nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni, pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeni szemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala­ pítója ezt csak a következőképpen kommen­ tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tök fehér az arcom, púderre mi szükségem lenne? Valóban kihúzom a szemem és borzolom a hajam, mert különben az arcom is olyan átlag lenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok a mikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic­ ces, hogy más azt direkt maszatolja...” Zenei pályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú­ dió albumuk közül az indítás nem volt egy­ szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokat és rajongókat maguk mellé állítani a „Three Imaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje­ sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamar meghozta az eredményt. Pontosabban az ered­ mény minden elképzelhető variációját: a „Head On The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad­ ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to­ borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me” amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele­ szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez­ után két évvel mégis megszületett a „Disintegration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérig altér bandának), az NME és a Rolling Stone magazinok, az MTV imádták, a rajongók egy­ aránt. Egy South Park-os vendégszereplés után pedig az énekes számára is meglepetésként, Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja: „a Disintegration a legjobb album a világon!” Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for­ gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe­ tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak a rajongók szerettek, volt amit már csak az együttes és aztán ki tudja, talán már ők sem? A bukásból voltak a kiemelkedés reményére okot adójelek 2004 körül. Addig maga Smith is pedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttes dolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalos felállás, és az album címe némi ars poeticát su­ gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás, vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord? Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí­ sérte a banda életútját. Azonban egyikről sem volt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsit semmilyen volt, még részleteiben is alig emlé­ keztetett a csapat fénykorára. A producer egy zajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte­ tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüket adta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott. Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehet venni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni. Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek a kedvenc előadója volt a csapat... nem ilyen vé­ get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki, a tehetséges Róbert Smithnek. De hát a nulla­ dik pillanat, az nulladik pillanat. És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána? Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor a történet fonala elfogyott? Az elmélet felborult. Én egészen februárig nem mertem meghall­ gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13 Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtő zenit után miért kell egy hullába még belerúgni. Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egy újabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü­ ket. De nem így alakult. A számok összesze­ dettek, a szövegek (mert karakter hiányában arra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel­ jem: Smith minden dala egy-egy költemény), frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi­ tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtott hangja újra jól cseng. Akkora mestermunka, mint pl. a „Pictures of Ytu” a „Disintegration” albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemei ott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze­ rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnek találják a korongot, de ami a lényeg: van miről vitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős, valami igazi az együttessel még azon a bizonyos ponton is túl... Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után is élet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha, ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannak csak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történet maga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte­ zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle­ nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adni a forgatókönyvszerűség érzetét, hogy minden valamiért történik és valahogy végződni fog. Nincs levonandó következtetésem, nincs konklúzióm. Nem tudom a választ. Legyen ezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott, mint maga a nulladik pillanat utáni idő... Barát Zsófia tizenharmadik oldal �Római kori töredék Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétig hétágra sütött a nap, napközben húsz fokot mutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt­ jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat, délutánonként a parkok megteltek piknikező társaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napja újra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kell venni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütés továbbra is kirándulásra csábít minket. Mivel a barátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz, minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke­ zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk a mindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30 kilométerre fekszik Lyontól. Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képét mutatja. A római korban viszont fontos keres­ kedelmi központként tartották számon, a római térhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de Julius Caesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde­ kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, mely ma Franciaország második legnagyobb városa. Később római provinciái főváros vált Vienneből. A Római Birodalom dicsősége most is megmutatkozik, számos római kori épületet csodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből a turisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min­ denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy ki van jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egy látnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdába beépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenít meg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett, nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljuk egy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránk a napfény A hideg szél is kissé elcsitult, tehát a napszemüveg maradt, de a kabát nem! Aztán Ötven méter után elénk tárult Augustus és Lí­ via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványos oszlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 között épített templom a keresztény korban katolikus templomként működött, majd a francia forra­ dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki, majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí­ tották. A következő állomás a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház. Szomorú, hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí­ szített templomból a hugenották 1562-ben el­ követett pusztításának eredményeként az összes szobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük a jelzéseket, s minden műemlék a római kor vagy a kereszténység dicsőségét hirdette. De talán a legnagyobb hatással mégis a római színház volt rám, mely Európa legnagyobb római kori szín­ háza. A csodálatos természeti adottságokat tel­ jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese­ szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhone folyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol­ ban dombok ölelik körül a házakat. De nem csak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im­ már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz, Graffiti: alkotás vagy firka? Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko­ zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény graffitiről szóló kiállítása. Szerintük Budapest Európa egyik legalaposabban összefirkált városa. Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-e vagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e a rengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinek meg van a saját véleménye, a kiállítást viszont jobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény. „A falakra vésett szöveg megjelenése nem egyedülálló. A névjegyhagyás általános emberi igény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor? Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” - e gondolatokkal nyitották meg a kiállítást. Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em­ beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a falfirkálás már underground művészeti ággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-as években kezdett elteijedni nyugaton. Lehet em­ líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta­ lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyon praktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny­ kednek. A graffiti az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentése bármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra) karcolt, vésett, festett, vagy más módon készült rajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik és vandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg a magántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis tizennegyedik oldal mértékben hordoz művészi értékeket. Termé­ szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, külön iparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö­ zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket (amelyekből már több fajta létezik, és mindenki örömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagy maga után), festékhengereket. A művészeti alkotásokat két nagy csoportba is be lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono­ sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je­ lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva­ tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri­ umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül a művészeket is lehet csoportosítani, vannak dí­ szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha­ a 7000 férőhelyes római színház hamar megte­ lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptek már föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hampton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia­ na Krall. A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg­ maradt a hangulata, megmaradt annak a város­ nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal­ mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30 ezres népességével megtartotta az örökséget; apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaival kellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Ha majd megunom a folyamatos tüntetéseket Lyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, s felidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem, mikor a római színház utolsó sorában ültünk, és lustán néztük a békés tájat. Aradszki Dea talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerre járnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezek szerint, akiknek általános igényük a névjegy­ hagyás). Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiai hátterét, a környezet megváltoztatásának igé­ nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűijük, valamilyen módon támogassuk, vagy büntes­ sük ezt? A kiállítás után talán magabiztosabban tudunk megoldást találni a problémára, ha ez egyáltalán az. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös a modem, alkotni vágyó művészlclkek firkái; a roskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél­ dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások. Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolai adjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza­ badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzel ellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalom felhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton 2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy a fővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levakarásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkes művész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelölt nagy falfelületre lenne szükségük. A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva, ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk, vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér­ tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig látható a Váci út 50. alatt) Zágon Orsi �Erasmus körkép Párizs Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más­ részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke­ let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá­ momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba, és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on, viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nem figyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkor még meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egy Kusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és három megállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond­ ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de azt kell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez a lazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé­ gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról. A város gyönyörű, főleg ha az ember veszi a bátorságot, letér a turistautakról, és elkeveredik a kis utcák sűrűjében. Párizs különböző negye­ deiből mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Van itt franciás-kis utcás-sajt és borboltos; arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa­ tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japános-teaházas-szusiéttermes és még sorolhatnám. Párizs egy igazi metro­ polisz már rég kinőtte magát a tipikus „francia romantika” világá­ ból. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett - 16 metróvonaluk, 5 elő­ városi vonatuk, 4 villamosuk és számtalan buszjáratuk van -, és a hiedelmekkel ellentétben a közbiz­ tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrök pillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsi rendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabb városa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon. Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda­ pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó­ an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön­ díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akar költözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 eurós havi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na­ gyon kell vigyázni, és alaposan körbe kell érdeklődni, mert sok esetben az alacsonyabb ár rossz környékkel vagy nem túl kellemes lakótársakkal járhat együtt. Ehhez sajnos szerencse kell, volt néhány itt tanuló külföldi barátom, akiknek akadtak problé­ mái ilyen téren. Persze ha biztosra akarunk menni, akkor megpályáz­ hatunk egy helyet az egyetem kollé­ giumába, aminek a bérleti díja is ki­ sebb (200-350 euro), de az kint van az egyetem mellett Créteilben, és az ott lakóknak sokszor pont ez a problémájuk, hogy nehezen jutnak haza éjszaka, vagy egyáltalán be se jönnek Párizsba, mert az egy mini­ mum 50 perces út. A Paris 12 - Val De Mame egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami - mint már említettem - nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieuben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre, metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetem nem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egy metrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebb és legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannak nagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. Az Erasmusos diákok - otthoni évfolyamuktól függően - választhatnak órákat; a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nem nehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind az órák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magán viseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz­ zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nem tud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyon hasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is. A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul­ turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok az egyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretne gazdagodni, aki ki akaija próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto­ kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbá azoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián, akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, és akik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbb francia még csak nem is hallott... Nelhiebel Zsófia (Bárth Bertalan rovata) '8 Q CQ tizenötödik oldal �Jogállás 2009 Adj egy napot a jövődnek! Április 29. PPKE-JÁK Budapest, Szentkirályi u. 28. aula cégbemutatók állásinterjú és önéletrajz—tanácsadás pszichológus és grafológus kerekasztal-beszélaetés 10 óra beszélgetés egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 13 óra beszélgetés egyetemünk piaci szektorban dolgozó öregdiákjaival Moderátor: dr. Szilágyi Pál, tanársegéd Moderátor: dr. Pogácsás Anett, tanársegéd � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 2. szám 2009. április 2. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Subject The topic of the resource Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. április 2. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (608kb+3225kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_2_20090402 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_2_20090402 Relation A related resource T00091 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c055e889c0f43f7052ac86668dd76a06.jpg 86b36138603380e229e8fe7bce2730ba https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6c0a0b2e4340f716649d5269d6378ff8.pdf e3d509839eb98041db0e4c2d06a65c15 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_útetetJ<»_l JZOO^O^OS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOJTÉ CSABA, A REMÉNY HÍRHOZÓJA KARRIERTAVASZ KÖNYVTÁR OTDK TUTOROK LADY DIANA ERASMUS XII. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet/a/jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. március 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Hogyan tovább? addig volt országunk, Böjté Csaba atya levele míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátih Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére... Egy újságcikk tanulságos utóélete 2 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 8 9 9 10 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonyta­ lanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a hol­ naptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várja, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusz­ tulást fog hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk. Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi -, hogy lassan megyünk? Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől! Megtorpant a világunk, de nem is baj - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, limlomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vá­ gyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra, amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre ki­ mondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk. És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújí­ tani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre bará­ taiddal leülj, és egymást férfiasán ugratva elbeszélgessetek, gondolom, megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság. Azért vagyok visszafo­ gott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyor­ san kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák. Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világ­ ról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villanyégőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő az előállított termékekre. Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mu­ tatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mé­ lyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt, es a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel ben­ nünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék. Kisebb testvéri szeretettel: Csaba testvér �„Ezért mondom néktek: ne aggódjatok! Beszélgetés Böjté Csaba ferences-rendi szerzetessel Böjté Csaba, erdélyi ferences szerzetes az árvák atyja. Ma már 1800 árva, félárva, illetve a családi fészekből kihullott gyermek felkutatását, felkarolását, nevelését és útjára bocsájtását végzi munkatársaival együtt Déván, Szászvárosban, Kolozsváron, Szovátán, Petrozsényben, Kovásznán, Nagyszalontán, Tbrockón, Gyulafehérváron, Szárhegyen, lUsnádfürdőn és más erdélyi városokban. Csaba testvér - ahogy mindenki szólítja - sokunk szívében keltette életre a reményt; a reményt arra, hogy a 21. század zűrzavaros, eligazodási pontokat nehezen nyújtó világában is van helye az emberi méltóság tiszteletének, a szeretetnek, a másokkal való törődés­ nek, a közösség felé megnyilvánuló alázatnak, az odaadásnak; nem zabálhat fel, nem pusztíthat el minden emberit a materiális javakat mindenek felett értékelő, egyeduralomra törő szem­ léletmód. Immáron két éve, hogy Karunkról is rendszeresen útra kel egy hallgatókkal és adományokkal tömött busz, amely a szárhegyi gyermekotthon felé veszi az irányt lehetőségeinkhez képest tehát mi is támogatjuk Csaba testvér és csapatának munkáját. Ötvenedik születésnapja alkalmából a Frigyesy Ágnes által készített beszélgetés közreadásával köszöntjük Őt. - Lassan 15 éves dévai gyermekvédelmi tevékenységem során Isten nagyon sok kedves gyermekkel, munkatárssal, jótevővel ajándéko­ zott meg. Nincs két egyforma ember, gyermek, mindegyik Isten áldása, ajándéka. Az évek alatt voltak megrendítően szép percek, de csontig vágó nehéz pillanatok is. Megtapasztaltam Isten kézzel érinthető közelségét, dé a marék porból született lényem behatároló korlátáit is. Szívem­ ben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép „kalandba”, és megengedte, hogy nem a test és a vér kíván­ ságából, hanem az ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem. A Szent Ferenc Alapítvány keretében nagyon sokan szövetséget kötöttünk szeretetből, bizalommal az élet szolgálatára. Alapítvá­ nyunkat 1993-ban hoztuk létre Erdélyben, 2002ben Magyarországon. Isten kegyelmét szün­ telenül érezzük, mert újabb és újabb feladatot bízott ránk, és mindig küldött társakat, anyagi segítséget is, hogy az élet szolgálatát ered­ ményesen tudjuk végezni. Jelenleg 1800 gyer­ meket nevelünk negyven helységben, szeretettel. Azt szeretnénk, ha a bajba jutott és tőlünk segítséget kérő gyermekek, fiatalok, szépen kibontakoznának, felnőnének, hogy felelős apák, anyák, becsületes állampolgárok, jókedvű, életerős, Istent és embert szerető, tisztelő felnőttek legyenek, akik akár „a jég hátán” is megállják a helyüket, eltartják család­ jukat. - Magyarországi bemutatkozásuk során egy napot önökkel töltöttem Gödöllőn. Ezek a gyermekek testileg-lelkileg egészségesek. A szeretet csodára képes? - Örvendek, ha így látja. Csodálom, Isten mi­ lyen jó minőségű embereket teremtett. Szilá­ gyi Domokos költő ezt így fogalmazta meg: „Mennyi mindent kibír a nyavalyás”. Pedig sok nehézségen estek át ezek a gyermekek. Hiszen arra születtünk, hogy épek, egész­ séges, boldogok legyünk ezen a földön. - Csaba atya, egy évtizedes szeretet-gyakorlás és átadás után, hogyan látja: szeretette csak szeretettel válaszolhatunk? - Tegnap prédikáltam az emmausi tanítványokról. Milyen csodálatos Jézus gesz­ tusa, aki az elszomorodott, elcsüggedt, elbátortalanodott tanítványok után siet, akik épp ott akarják hagyni az egész ügyet. Jézus utánuk megy és beszélget velük: nyugtatja, bíztatja, bátorítja őket. Isten ezt ma is megteszi újból és újból az emberiséggel. És mi is ezt kell, hogy tegyük. Az emberek útközben elfáradnak, elcsüggednek, reménytelenné vál­ nak, de ha Jézus Krisztus szellemével - sok­ szor vérző szívvel -, melléjük szegődünk, segíthetünk, hogy talpra álljanak, és erőt merítsenek. - Csaba testvér! - így szólítják önt az árvák. Beszéljünk az első pillanatról! Meglátott az utcán egy csellengő gyermeket és úgy érezte, segítenie kell? - Isten szerencsére nagy szívet teremtett belém, mindig vonzódtam a kisebb, az elesettebb felé. A ferencesek magukat kisebb testvérnek tartják. A világ kisebb testvérei akarnak lenni. Ennek jelentése: a kicsinyeket, az elesetteket támogatjuk és szeretjük. Hiszem, hogy ezen a földön a legnagyobb érték az élet. Mélyen megrendített, amikor tudatosult ben­ nem: Kétezer évvel ezelőtt - hatalmi szóra - ki­ oltják a gyermekek életét Betlehemben. Szent József választhatott hivatása, karrierje, barátai, az egész életformája és a kis Jézus között. Szent József - bár nem övé vér szerint a kis Jézus -, mégis az élet, a gyermek mellett döntött. Az egyetlen helyes döntést hozta meg. Ma is, aki nem az élet mellett dönt, nem a szeretet mellett dönt, nem a gyermekek mellett dönt, lehet, hogy nagyon gazdag lesz, de boldog soha. - Csaba atya átélhette-e gyermekkorában a teljes családi együttlét örömét? - Sajnos nem Édesapámat politikai okok miatt börtönbe zárták. Rólam csak úgy szerezhetett tu­ domást, hogy édesanyám három év múlva elküldte neki a kis, kék színű papucsomat a cso­ magban. Apám ekkor felujjongott: Hűha, fiam van! „Madárnyelven” tudta meg, hogy élek. Kiszabadulása után - a börtönben többször megverték, és a hasnyálmirigye kifakadt - más­ fél hónap múlva meghalt. - Megrázó történet. Miért került édesapja börtönbe? - 1956 után költeményeket írt. Egyik versében térről, farkasüvöltésről, és a közelgő tavaszról írt. Ezt a „rendszer elleni izgatásnak” minősítették a kommunisták. Emiatt kapott hét évet, melyből négy és fél esztendőt leült. -E drámai események közepette született meg a testvére? - Igen. Miután Édesapám kiszabadult a börtön­ ből, e rövid másfél hónap alatt fogant meg a húgom, aki apám halála után nyolc hónappal született - nagyon tisztelem a szüléimét, mert nagyon kevés idő adatott nekik arra, hogy sze­ ressék egymást. -Hogyan érlelődött önben a gondolat, hogy pap lesz? - Nekem nagyon fájt mindaz, ami Romániában történt a kommunista időkben. Egyfelől láttam azt a mérhetetlen rombolást, melynek annyi ál­ dozata volt. Az egész rendszer: a kollek­ tivizálás, az államosítás, a börtönbe zárások, nem vitték előbbre a világot. A kommunizmus nagy kitérő volt. A nyolcvanas évek elején, nem láttam más lehetőséget a világ megváltoz­ tatására, mint, hogy tanuljak, pap legyek, és szolgáljam Istent, ezáltal mosolyt hozhassak a földre. - Tudomásom szerint Csaba atyát titokban szentelték pappá... - A kommunista időkben, ha valaki templom körüli körökben mozgott, előbb-utóbb zaklatni kezdték. Én is jártam ifjúsági találkozókra, amikor házkutatást tartottak nálunk. Szegény anyám nagyon megijedt, mert apámat egy­ házkutatás alkalmával vitték el. Amikor a Teológiára jelentkeztem, azzal kerestek meg, kizárnak a pártból. Mondtam nekik, nem vagyok párttag. Erre azt válaszolták: akkor kizárnak a KlSZ-ből. Mondtam nekik, KISZtag sem vagyok. Próbáltak megfélemlíteni, de a püspökség felvett Gyulafehérvárra, és rendes körülmények között végeztem el a teológiát. A ferences rendbe titokban jelentkeztem 1982ben, s erről a döntésemről csak a lelki vezetőm, az érsek és a provinciális tudott. Ekkor már készültem a szerzetesi életre. - Édesanyja örült-e, hogy Csaba atya a papi hivatást választotta? - Azt hiszem, inkább féltett, nehogy apám sorsára jussak. Meg attól is tartott, vajon megállom-e a helyem? Szerencsére elmond­ hatom: édesanyám még él, és az egyik legked­ vesebb munkatársam. - Csaba testvér 1800 gyermek nevelését, gon­ dozását vállalta. Milyen körülmények harmadik oldal �közül kerültek ezek a fiatalok annak idején először a dévai Magyarok Nagyasszonya Kol­ légiumba? - Mindegyikük sorsa más. De nekem ter­ mészetes: ha valaki bekopog, és segítséget kér, nyitott ajtóra talál. Általában, ha a plébánosok, vagy az emberek látnak kószáló, csellengő gyer­ mekeket, szólnak. Egyik gyermekünk például kiszökött otthonról. Az anyukája bezárta a házba. A kicsi, négy éves kislány nagyon félt, mert egerek futkostak a lakásban. Kiugrott az ablakon, s kószálása közben találtak rá. Három hét múlva került elő az édesanyja, s miután látta, hogy jó helyen van nálunk, ránk bízta a nevelését. Szeretném hangsúlyozni: igazából én csak „család-fenntartó” vagyok. Egy-egy nevelő mellé kerül nyolc-tíz gyermek, így működik nálunk a „család”. Persze az én nyakamba is felülnek a gyermekek, de valójában egy-egy „szociális család” gondozza őket. - Mennyire sérültek ezek a gyermekek, amikor odakerülnek a dévai kollégiumba? - Mindig mondogatom nekik: ne nézegessenek vissza! Kell látniuk maguk előtt a célt, amely felé haladnak. A gyermek, ha sokat néz vissza­ felé, és számba veszi a hántásokat, veréseket, rúgásokat, vagy a megerőszakolását, ment­ hetetlenül összecsap feje fölött a hullám. Fontos, hogy lásson maga előtt célt, és azt próbálja megvalósítani. Ez a gyógyulás legjobb módja. - És a sok-sok szeretet, amit kapnak a Kol­ légiumban. - Igen, ez nagyon fontos. Erezze, hogy sze­ retik, értékelik, hogy ő is képes valamire. Hogy ennyien megtapsolják Budapesten, Gödöllőn vagy Győrben. Ez mind gyógyít és erőt ad nekik álmaik szövögetésében. - Papi jelmondatában Csaba atya hivatása világosan kirajzolódik, holott szolgálata kezde­ tén nem tudhatta: Isten ennyi teremtményét bízza majd gondoskodó szeretetére. Nem csodálatos ez a Gondviselés? - Gyermekkoromban mindig arra vágytam, olyan házam legyen, ahová bárki bekopoghat. És ha bajban van, otthonra találjon. Fontos tudni: a gyermekek mellett befogadtam sok­ sok fiatalt is, akik nevelik őket. Sokan munkanélküliek voltak, mások különféle gon­ dokkal küszködtek. A második vatikáni zsinat egyik gondolatát választottam papi jel­ mondatommá, mely így hangzik: „Isten azt akarja: az emberiség egy nagy' családot alkos­ son és mindannyian egymásnak testvérei legyünk!’ Frigyesy Ágnes Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Januárban újabb friss diplomásokat avattunk. A búcsúzók szavára érdemes odafigyelni - ismerik a leghasznosabb infokat a vizsgákkal kapcso­ latban, és talán már mást is tudnak, mást is megtanultak, mint azok, akik útja még hosszú és rögös az oklevél átvételéig. Hallgassuk meg őket! Bezzegh Katalin beszéde Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Egyetemi Tanács, hallgatótársak, kedves szülők, családtagok és vendégeink! Örülök, hogy veletek oszthatom meg ezt a napot, ami a sokatokkal közösen megtett út egy kereszteződése, ahonnan együtt zarándokolunk tovább. Az elmúlt évek érettebbé tettek minket, friss jogászokká váltunk. Most a mi kezünkben lesz a döntés, hogy mire fordítjuk a kapott talentumokat és azt a tudást, amit az egyetemi évek alatt elsajátítottuk. Ezen a héten előttem csak úgy, mint előttetek, sokszor lepergett az elmúlt 5 év, a maga minden várakozásával és csalódásával, sikereivel és kudarcaival, barátságaival és szerelmeivel, a gólyatáborokkal, felező bulikkal és Pro Facultate napokkal együtt... Ma, amikor megálltam az egyetem, az Alma Mater előtt, ugyanazt éreztem, mint a legelső napon. Izgalmat és kétségbeesést. És ott volt az a torokszorító érzés... Jogász leszek? Hogy mit jelent jogásznak lenni? Egyelőre még csak elképzeléseim vannak róla, ugyanakkor nagyon közel érzem magamhoz az egyik legidősebb, még ma is praktizáló ügyvéd, Gayer Gyula gondolatait, aki szerint egy jogásznak minden élethelyzetben úgy kell viselkednie, hogy figyelemmel legyen arra, hogy betartsa nemcsak a jogi, hanem az erkölcsi és morális szabályokat egyaránt. Nemcsak azért kell jogkövető magatartást tanúsítania, mert jogász, hanem azért, mert egy jogász saját maga számára is csak akkor lehet hiteles, hogyha betartja a szabályokat, akkor is, ha senki nem figyeli, vagy ellenőrzi őt. A mai világban az ügyvédek és jogászok számára az egyik legnagyobb kihívás embernek maradni mindig, minden körülmény mellett. Kérlek, ne felejtsétek el soha, hogy a döntéseinkben, nem pedig a tetteinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában. Az, hogy ma ilyen emberekként állhatunk itt Önök előtt, köszönhető a csalá­ dunknak és az egyetemünk oktatóinak. Hallgatótársaim nevében is szeretnék köszönetét mondani Családjaink tagjainak, akik a tőlük telhető minden módon próbálták könnyíteni és segíteni az egyetemi éveinket. Szeretnénk köszönetét mondani egyetemünk oktatóinak, akik rendíthetedenül vezettek át minket a jog útvesztőin. Szeretnénk megköszönni a professzorainknak, hogy az elmúlt rend­ szer viszontagságai között is megtartották hitüket és meggyőződésüket, s hogy tudásuk legjava mellett erkölcsi tartást is kaptunk tőlük. Köszönjük fiatal ok­ tatóinknak, hogy a mai, anyagias világban úgy döntöttek, mégis egyetemünk oktatói lesznek. Szeretnénk megköszönni a Katolikus Egyháznak, hogy ezen az egyetemen tanulhattunk, és hogy egy jog- és államtudományi kar, nem pedig egy állam- és jogtudományi kar hallgatói lehettünk. Daimer szavaival szeretnék búcsúzni: „három dolog nem tér vissza soha: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az eltelt nap!’ Köszönöm. Sáhó Eszter beszéde Tisztelt Egyetemi Tanács, Avatottak, Kedves Szülők, Rokonok és Barátok! Amikor végigtekintek otthon a könyvespolcon, tudatosul bennem, hogy mennyi mindenen vagyunk túl. Sokat küzdöttünk ezért a diplomáért, vagy ahogyan egymás között szoktuk mondani, azért a két betűért, amit a mai naptól a nevünk elé írhatunk, de azt hiszem, most mindegyikünk arra gon­ dol, hogy megérte, sőt, annak kizárólag az elvégzett munka adja az értékét. negyedik oldal Nem tudom, a többiek is így éreztek-e, de én az utolsó államvizsgám után csak arra tudtam gondolni, hogy végre kialudhatom magam, és másnap könyvet sem kell a kezembe vennem. Tudtam, hogy vége van, teljesítettem a diplomához szükséges összes feltételt, de nem töltöttek el magasztos gon­ dolatok. Először akkor éreztem, hogy valami olyat értem el, amire büszke lehetek, amikor a múlt héten megkaptam az egyetemtől a meghívókat a mai napra. Kinyitottam, és ez állt benne: „az Egyetemi Tanács tisztelettel meghívja a diplomaosztó díszülésre, melynek keretében a Jog- és Államtu­ dományi Kar végzős hallgatóit doktorrá avatják!’ Ekkor öntött el az érzés, hogy az én diplomaosztómról van szó, engem is doktorrá fognak avatni. Kedves Avatottak! Nem tesz minden nap esküt az ember! A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a most letett doktori eskü nem az életben oly gyakran előfonjuk) formalitások egyike, hanem egy életre szóló iránymutatás mindennapi cse­ lekedeteinkhez. Mit is jelent ez számunkra? Beléptünk a társadalmi elitbe? Úgynevezett értelmiséginek számítunk? Elértünk valamit és kifújhatjuk ma­ gunkat? Zlinszky János professzor úr mondta egyszer: az összes szerelmes filmben a „happy end”-et a házasság jelenti, de a valóságban nem így van. A házasságkötéssel kezdődik a kemény munka. Úgy érzem, a diploma is ehhez hasonló. Már eddig is sokat tettünk érte, de életünk küzdelmes része még hátra van. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy érdemesek voltunk erre a kitüntetésre. A sok gratuláció azonban, ami most majd körülvesz bennün­ ket, nemcsak minket illet. Sőt. Ebben a diplomában benne van mindazok munkája, akik mellettünk voltak akkor is, amikor erősek voltunk, de akkor is, amikor elbizonytalanodtunk a tudásunkban vagy önmagunkban. Hadd mondjam el, nekem ez az egyetem az első egyházi intézmény az életemben, előtte állami iskolákba jártam. És én itt, a Pázmányon tapasztaltam először, hogy tanáraink nemcsak ki merik mondani véleményüket, hanem igényük is van arra, hogy azt megosszák velünk. Ezáltal nemcsak doktorrá segítettek bennünket, hanem bölcsebbé, és talán emberibbé is váltunk általuk. Ezen a karon nemcsak jogi tudást, hanem útravalót is kaptunk. Oktatóink az előt­ tünk álló jogászi pályára tele batyuval engednek el minket. A ránk váró nehéz döntéshelyzetekben lesz hova visszatekintenünk, lesz mit előhúznunk ebből a batyuból. Tanáraink mellett, akiknek ajegtöbbet köszönhetünk, az a csalá­ dunk, azon belül is elsősorban szüléink. Ok is kellettek ahhoz, hogy jogásszá válhassunk. Támogattak bennünket, amikor érettségi után úgy döntöttünk, ezt a hivatást választjuk, végigizgulták velünk a felvételit, aztán az összes vizsgaidőszakot. De azt gondolom, ami nekünk a legtöbbet jelentette: egy­ szerűen ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk. Az volt a legfontosabb, hogy biztos pontként és mindig ott álltak mögöttünk. A szüléink otthon, a tanáraink pedig itt az egyetemen arra buzdítottak minket, hogy tanuljunk, mert a tudás érték, nyelveket beszélni érték, a társadalmat, az embereket szolgáim érték. Hozzá kell tenni, tették mindezt úgy, hogy legtöbbjük még ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek fiatalként egészen mást oktattak az iskolában és esélyük sem volt olyan tudást, tapasztalatokat szerezni, mint most nekünk. Évfolyamom nevében mindezt most megköszönöm tanári karunknak, és úgy gondolom, a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy ezt megtegyük majd saját szüléink irányában is. Köszönöm a figyelmet, és mindenkinek Isten áldását kívánom további munkájához! �Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a kari könyvtár vezetőjével Bizonyára mindannyian voltatok már karunk könyvtárában. Nem mindegy azonban, hogy mikor, ugyanis az utóbbi időben egy kicsit megváltozott. Rö­ viden úgy foglalhatjuk össze, hogy felzárkóztunk a kari könyvtárak versenyében. Kalocsai Ilonává], a könyvtár vezetőjével beszélgettünk a fejlesztésekről - Első fejlesztésük már belépéskor feltűnik: egy mágneskapu és paraván. Milyen problémák vezettek idáig? - Ilyen biztonsági berendezés minden nagyobb könyvtárban létezik, nálunk is eljött az ideje ennek. Óhatatlan, hogy bizonyos leleményes hallgatók azt gon­ dolják, hogy a szabályok ellenében, a figyelmet ki­ játszva hosszabb időre magukhoz veszik a könyvet. Öt évvel ezelőtt tartottunk egy teljes körű leltárt és az ered­ mény elszomorító volt - rengeteg könyv hiányzott... - Gondolom, ezt nem hagyhatták szó nélkül... - Valóban nem. A leltár után kamerákat szereltünk fel, most pedig az Oktatási- és Kulturális Mi­ nisztérium pályázatán elnyert összegből mágneska­ pukat tettünk a kijárathoz. - Ez azt jelenti, hogy most már egyáltalán nem vihetjük ki a könyveket? - Szó sincs róla. Az eddigi szabályoknak megfelelően, diákigazolvány leadásával a könyvek kivihetők má­ solásra, de aznap vissza is kell azokat hozni. Ebben tehát nem állt be változás, csupán abban, hogy anélkül, hogy az erre alkalmas készülékkel inaktiválnánk a ki­ adványok mágnescsíkját, senki sem viheti ki őket észrevétlenül. - A könyvtár nagy fejlesztéseken van túl. Elkészült a kis olvasóterem is... - Valóban. Nagyon örülünk, hogy sikerült kialakí­ tani. A karunk közel kétmillió forintot szánt rá, hogy egy igazán színvonalas kisolvasó készüljön. Itt is van Wifi, minden tankönyvből vagy két példány, itt olvashatóak a nagy kézikönyvek, mint például a Révai Nagy Lexikon, és itt egy polcon megtalál­ hatók egyetemünk és karunk kiadványai. Ebben az olvasóteremben összesen kilencszáz kötetet tartunk. Húsz férőhelyével pedig száz főre egészítette ki könyvtárunk olvasótermi befogadóképességét! Te­ kintettel arra, hogy nyáron ez a legmelegebb helyi­ ségünk, légkondicionáló berendezést is szereltünk bele. - Kilencszáz kötetet tartanak a kis olvasóban. Jól tudom, hogy körülbelül 35 000 kötetük van összesen? - így van. A többi könyvet a nyolcvan férőhelyes Nagy Olvasóteremben találhatják meg. Itt minden kötelező irodalomból 5-5 példánnyal rendelkezünk. Ezeken kívül vannak itt is kézikönyvek, szótárak, valamint a leg­ fontosabb és legújabb jogi, államtudományi, történelmi, közgazdasági magyar és külföldi szakirodalom. A galérián pedig a folyóirataink vannak. - Amit látunk, az az összes kötetük? - Nem egészen. Régi kiadású szak- és tankönyvein­ ket, a szakdolgozatokat, különböző folyóiratok bekötött változatait és néhány jogtudós értékes ha­ gyatékát a raktárunkban őrizzük, ám igény szerint ezek is megtekinthetőek. - Beléptünkkor az informatikai rész tárul elénk, és a folyóiratok. Milyen sajtótermékeket olvashatunk a könyvtárban? - Megrendelt folyóirataink listája megtekinthető a kar honlapján. Nagy általánosságban elmondható, hogy a napilapokat, a joghoz köthető heti- és havi lapokat, különböző szakfolyóiratokat megtalálják nálunk. Külföldről is járatunk kiadványokat. Ter­ mészetesen ezeken kívül itt is olvashatják Karunk lustum, Aequum, Salutare című folyóiratát, és persze az ítéletet... - A kari honlapot többször említette. A könyvtár mely elektronikus szolgáltatásai érhetőek el innen? PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Szerződéskötések fogalmazása, kérelem, prezentá­ ció, szakmai tanácsadás angolul vagy németül? E fe­ ladatok hallatán sokan arra gondolnak, az alapnyelvi készségek elégségesek lehetnek, a munkaerőpiaci tapasztalatok azonban azt mutatják, szükség van szaknyelvi tudásra is. Ezért döntött úgy Karunk vezetősége, közösen a Nyelvi Lektorátus szakmai mentoraival, hogy lehetőséget biztosít jogász és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) hallgatóknak angol és német nyel­ ven a PROFEX Államilag elismert jogi- és közigaz­ gatási szaknyelvi vizsga megszerzésére. - Előkészítő tárgyalások után 2006-ban jogosítványt szereztünk arra, hogy Karunk lektorátusa a pécsi PROFEX államilag elismert nyelvvizsgaközpont beje­ lentett vizsgahelye legyen. Ez azt jelenti, hogy egyetemünkön, ismerős helyszínen, PROFEX vizs­ gáztató tanáraink készítenek fel nyelvvizsgára, és ők vizsgáztatnak is - fogalmazott Lovas Judit, karunk Nyelvi Lektorátusának vezetője. A PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai nyelvvizsga írásbeli és szóbeli részből áll, amelyekre külön-külön is lehet jelentkezni, továbbá három­ fokozatú - tehát alap- (Bl), közép- (B2) és felső­ fokon (Cl) letehető. A vizsgafejlesztők mind a ma­ gyarországi hagyományokat, mind az Európa Tanács nyelvtudásszintekre vonatkozó ajánlásait szem előtt tartották. A vizsga államilag akkreditált nyelvvizsgatípusként a diplomaszerzés feltételeinek teljesítéséhez hozzájárul, és garantálja a nyelvpótlékra való jogosultságot. Lektorátusunk jogász- és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) képzésben részt vevő hallgatóink mellett jogászok­ nak, közigazgatásban dolgozóknak, államigazgatási karok hallgatóinak, jogi asszisztenseknek is ajánlja. A PPKE JAK bejelentett vizsgahelye évente kétszer szervez PROFEX nyelvvizsga előkészítő tan­ folyamot. Vizsgázni minden év novemberében lehet. Az érdeklődők a felmerült kérdéseire szívesen adunk felvilágosítást a lektoratus@jak,.ppke.hu email címen, valamint a 429-7200/232-es telefon­ számon. Az ügyfélfogadási időben a Nyelvi Lektorátus irodavezetője, Kuslits Mária (363-as szoba) áll a hallgatók rendelkezésére. Szederkényi Éva PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai vizsga bejelentett vizsgahelye Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Nyelv Szint Részegység Tanfolyamok Vizsgák Angol Alap- (Bl), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere Német Alap- (B1), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere - A kar honlapján megtalálható a könyvtár kataló­ gusa, a szakdolgozatok listája, mely 1999. óta folya­ matosan bővül és mára kb. 5500 címet tartalmaz, a Hein Online nevű jogi adatbázis, mely amerikai jogtörténeti gyűjtemény és a legújabb szerzemény, a Westlaw jogi adatbázis. - Mondana néhány szót a Westlaw-ról? - A Kar összes számítógépéről hozzáférhető. A West­ law egy olyan angolszász jogi adatbázis, amelyben a világ angolszász területeinek és az Európai Úniónak a hatályos jogszabályait, különböző jogeseteit talál­ hatják meg, ezen kívül híreket olvashatnak olyan for­ rásokból, mint például az Economist, vagy a Financial Times. A Westlaw-t a Könyvtári Bizottság döntése alapján vásároltuk meg - ötezer euróba került a 2009 évi előfizetése. A mi könyvtárunk Ma­ gyarországon a harmadik, a CEU Könyvtára és az Országgyűlési Könyvtár után, akik rendelkeznek vele. - Az informatikai részlegről mit tudna mondani? - A Nagy Olvasóteremben van egy számítógépünk, melyet leginkább a könyvtári katalógussal és saját munkára használhatnak. Informatika laborunkban tíz számítógép áll a hallgatók rendelkezésére, ame­ lyeken elérhetőek a számítógépes alapprogramok, a Complex jogtár, az internet, természetesen a Neptun és a könyvtári katalógusunk. Egyébként pedig itt található a ruhatár is, és itt a bejárata a Királyok Ter­ mének. - Csodaszép az a terem! - Könyvtárunk nem ezen a helyen állt egészen 2001ig, előtte a mai Római Jogi és Jogtörténeti Tanszék helyén volt. 2001-re azonban a kar kialakította a 30as épület I. emeletén a Kari Könyvtárat, s így az ún. Királyok Terme is hozzánk került. A Királyok leimét nem tartjuk nyitva, mert a romantika festészetének egy ritka emléke, és meg szeretnénk őrizni szépségét. Csak külföldi és belföldi vendégeinknek, valamint gó­ lyáinknak szoktuk megmutatni. - Hallgatótársaimtól azt szoktam hallani - és én is alátámasztom -, hogy nagyon fejlett könyvtárunk van. Itt mindig megtalálhatjuk az adott irodalmat, ami kell a munkánkhoz, és az On kollégái is segítőkészen állnak rendelke­ zésünkre... - Nagyon örülünk annak, ha a hallgatók elégedettek. Kollégáim mindannyian könyvtári szakképzettséggel rendelkeznek, a könyvtárat pedig igyekszünk a Karhoz méltóvá tenni. Tagjai vagyunk az Egyházi Könyvtárosok Egyesületének (EKE), és személyes képviseletünk van az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumában. - Néhány hallgatótársam hosszú ideje tartó prob­ lémája az, hogy miért nincs nyitva a könyvtár szombatonként? - Volt egy nagyon rövid időszak, amikor ezen a napon is be lehetett jönni, de mindössze három-négy ember használta ki a lehetőséget. Nem tűnt jó ötlet­ nek, hogy nyitva legyünk. Ugyanez áll a nagy Infor­ matika Laborra is. Azok, akik addig fontosnak érezték, hogy szombaton is igénybe vegyék a szol­ gáltatást, érdekes módon eltűntek... - Most láttam, hogy a kis olvasó sincs nyitva pénteken. Talán ugyanez az oka? - Nem. A kis olvasó tanulmányi célt szolgál pén­ tekenként, záróvizsgát tartanak itt, szekciós üléseket. - A Kar életében milyen feladatai vannak a könyvtárnak? - Egyrészt biztosítanunk kell Önöknek a nyugodt tanulást, a szakirodalmat. Ezen kívül mi szerezzük be a szakirodalmat a tanszékeknek is. Mindegyiknek van külön könyvtárfelelőse, aki összegyűjti, s leadja a szakkönyv igényeket. Feladatainkban az Infor­ matikai Csoport, a Műszaki Osztály és a Gazdasági Osztály segít minket. Ezeken kívül könyvtárközi kapcsolatokat tartunk fenn, melyek többek között cserekiadványokban nyilvánulnak meg. Hrecska Renáta ötödik oldal �Tavaszi szél tutort áraszt Vége az első vizsgaidőszaknak. Már mindenki tudja, mire jó a Szásztükör, kik a jellemgyenge akarnokok és azt, hogy van latinul az örömlány. Ennél is fontosabb azonban, hogy újra itt a tutor­ tavasz! A rügyfakadással és a korafebruári bulikkal az el­ sőéves Pázmányosok életében is elérkezik az, amit a gólyatábor óta várnak, a tutorfelvételi. Legaláb­ bis a tutorok mindig ezt szeretnék hinni, és ál­ talában kétféle ember jelentkezik. Az egyik őszinte, nem mindig bevallott rajongással tiszteleg tutora előtt, aki mindenben segített, s mintegy meghálálva a legnemesebb módon, ő maga is tu­ torrá kíván érni, s áldozni minden elsőéves számára, aki ezt kéri. A másik lehetőség, amit kevésbé várunk, ha a je­ lentkező elégedetlen egyetem eleji tapasztalataival és a patriarchalitás jegyében kirendelt szellemi vezetőjével. Ekkor a dacos jelentkező úgy érzi, sőt, tudja, többet adhat kiforratlan segítőjénél, s így fel is ajánlja segítségét, s bízik annak használ­ hatóságában, s elődje túlszárnyalásában. Mivel jelen sorok botcsinálta újságírójának sok évvel ezelőtti tutora már elvégezte az egyetemet - lega­ lábbis nem olvassa az ítéletet, megengedhető a személyes nosztalgia, a könnyes múltidézés és az önző belső monológ, amivel elárulom, én magam is az okoskodó Gerzsonok csoportjába tartoztam. Nevess ki, de ne vess meg, ahogy a grafiti hirdeti. Akkortájt nehéz volt elhinni, hogy egy olyan srác húz ki a felsőoktatási csávából, aki igazságügyi or­ vostanról szóló csúnya könyvekből mutogatja a gólyáknak a villámcsapás által leszakított kéz sérüléseit, valamint egy húszperces beszélgetés alatt képes elfogyasztani negyven szem epres cukorkát, mialatt idegesnek tűnő mozdulatokkal magyarázza, hol is van a huszonhatos gyakorló. Kérlek, kedves olvasó, aki az előadásra várva természetesen nem az előadáson! - arra vetemedtél az összes kézzelfogható tartalommal bíró cikk átnyálazása után, hogy egy fél­ revezetőén egyértelmű cím alapján értékes in­ formációkat szerzel, nézd el nekem a szentimen­ talitásba csapó önfeltárást, és ne add fel, mert valóban oka és célja van a tanmesének. Az előző szóvirág lényege tehát az, hogy akkor nem hittem el, hogy ez a srác tényleg segíteni jött, és amikor hallottam a felvételiről, azonnal fel is iratkoztam a Lapra, s éreztem, erre születtem. Fel­ vettek, örültünk, gólyatáboroztunk, majd eljött az első komolyabb kérdések időszaka a gólyák részéről. Olyan kérdéseké, amit már nem feltétlenül tudsz, ha csak jegyzetért és inni enni jársz be az egyetemre. Leginkább én lepődtem meg, amikor tudtam a válaszokat, és el is gondolkodtam. Ezek tényleg a TO előtt álldogálva ragadtak rám? Egyre többről ugrott be, hogy a cukorkás srác mondta, és ez további gondolatokra sarkallt, és ezek közül csak egyik volt a hála. Ez persze még annyira nem érdekel senkit, mint a korábbi okfejtés, de mégis, rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű dolog tutor­ nak lenni, viszont ezzel arányosan tölt el büszkeséggel. Minden valamire való tanmesének bír minimális tanulsággal, de ebben az esetben nem kockáz­ tathatom meg, hogy a fentebb kiszínezett em­ lékömlengések alapján bárki eljutna a cikk eredeti mondanivalójához, így én magam vonom le, mint­ egy induktív módszerrel. Ha úgy érzed, jó volt a tutorod, jelentkezz. Ha esetleg úgy érzed, te magad is végigjárnád a raszkolnyikovi jellemfej­ lődést, jelentkezz. Bartolák Csaba Rügyfakadás tutor módra Itt a tavasz, és ismét frissít a tutorság. Nem csak az derül ki, hogy mikor, hanem az is, hogy mi alapján válogatjuk új tagjaikat. Tavasszal mindig felpezsdül a tutorság élete, és ez nem csak a közelgő gólyatábornak, és annak szervezésének szól Ilyenkor, egészen pontosan áprilisban felvételiztetünk, meghallgatunk mindenkit, aki jelentkezik, illetve belefér a háromnapos eljárásba. Persze itt rögtön felbuzog a sok államtörténeti jegyzet és „Róma apróbetű” között, hogy minek ide felvételi? Itt nem az segít, aki szeretne? Minek szűrni? Ezek könnyen megválaszolható kérdések, ha elgondolkodsz azon, az első évfolyamból mindenkire rábíznád-e tizenöt kedves ismerősödet. Nyilván nem, és ezt nekünk ki kell szűrni. Persze ez valóban nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Van néhány értékelési szempont azon kívül, hogy ittunk-e gólya­ táborban a sráccal, vagy a hölgy külső értékei elhomályosítják belső hiányosságait. A tutori szerep egy felelős beosztás, így sajnos ki kell belőle hagynunk azokat, akik nehezen dolgoznak csapatban, esetleg valamilyen küldetéstudat miatt annyira vezetnének, hogy nem marad kit. Nehéz dolog ezt eldönteni egy tízperces beszélgetés alapján, éppen ezért a felvételi előtt korlátozott számban megpattanunk egy hétvégére valamelyik közeli városba, és összeengedjük a tutorok néhány erre kiképzett megfigyelőjét a potenciális jelentkezőkkel. Innen ered a név, Potenciál-tábor. Sajnos mindkét csapat száma korlátozott az arányok és a megfigyelhetőség miatt. Mert itt bizony figyelünk, és ilyenkor minden tutor a spicli énjével nevet a poénjaidon, fogja a homlokod, és amikor valami rendszerelleneset mondasz ebédnél, ő kibújik a papucsból, és lábbal kapcsolja be a diktafont. Figyelembe vesszük, rendelkezel-e elegendő tudással, amit át lehet adni, rendelkezel-e olyan emberi és vezetői képességekkel, amivel kiérdemied a csoportod tiszteletét, és hogy nincs-e a múltadnak olyan sötét foltja, amely inkább rontana a tutorság hírén, mint segítene. A sok jegyzetelés és laboratóriumi vizsgálat el­ lenére remekül szórakozunk általában, és valóban eléri a célját a tábor: jobban megismerjük azokat, akikre rábíznánk a Pázmány új évfolyamát. Azokat, akikkel szívesen táborozunk évente négy hétvégét, akiből az évek alatt barát lesz, vagy több, szóval azokat, akik életünk részévé válnak, és ha jól választunk, olyan pluszt kapunk mi is, már bent lévők, és ti is, most jelentkezők, hogy évek múltán minden tu­ torként töltött percre boldogan gondolunk majd vissza. Tehát ha úgy érzed, megfelelnél, jelentkezz. Ha úgy érzed, kipróbálnád magad, jelentkezz. Fontos, hogy ez az első és utolsó lehetőség, hiszen csak elsőéves hallgatók jelentkezését tudjuk elfogadni. A következő időpontokat tartsd szem előtt, és akkor nem maradsz le semmiről. Felvételik meghirdetése: március 2. Potenciál-tábor jelentkezési határideje: március 20. Potenciál-tábor: április 3-4-5. Tütorfelvételi: április 15-16-17. Bartolák Csaba, a tutorok elnöke hatodik oldal Gyomorgörcs Gyomorgörcs, reszketés, félelem... Elengedhetetlen „kellékei” a vizsgaidő­ szaknak. Mi lesz, ha... Nem, sikerülni fog! Ötöst kapok! ... Majd néhány óra múlva: Csak a kettes legyen meg... Még később: Tuti bukás... Efféle - de egész biztosan hasonló érzések cirkulálnak általában minden hall­ gató fejében. Egyik este rajtam is eluralkodott a rettegés, mikor megpillantottam Törőcsik Marit a tévében. Az ml vasárnap esti műsorában beszélt a 74. életévét betöltő színésznő, megrendítő őszinteséggel, tisztasággal, nemes egysze­ rűséggel. Egy ország aggódott érte, mikor hirte­ len kórházba került, hetekig kómában volt, de felépült. S ez a „második esély” őt is megváltoz­ tatta. Ahogy mesélt, emlékeztetett arra, amire egy darabig magam is minden nap gondoltam: élek. Azt mondják, akit meglegyintett a halál szele, mindent másképpen lát. Tisztábban, világo­ sabban. Az élet minden napját képes értékként felfogni, az apróságokban is meglátni a szépet. Az élet és halál között lebegő ember, ha kap még egy esélyt, megváltozik. Minden megvilágosodik előtte, képes az életet értékelni. A Nemzet Színésznőjét hallgatva bennem is visszaváltozott valami. Mintha pillanatok alatt megszállt volna valami belső béke és nyugalom, valamiféle har­ mónia. Ahogy a kórházban eltöltött napokról mesélt, az Öt körülvevő szeretettől, melyet hálásan köszön, s mely éltette és erőt adott Neki... Kicsit visszafogta magát, kevesebbet dolgozik, de azért az idei filmszemle megnyitását elvál­ lalta, s újabb szerepre is készül... Mert hiába, az ember nem tudja meghazudtolni önmagát, min­ den baj ellenére folytatni akarja ott, ahol abba­ hagyta. Amikor külső körülmények megálljt parancsolnak neki. Elgondolkodtam azon, hogy vajon egy ilyen fi­ gyelmeztetés, „oda koppintás” meddig elégHát, addig, míg a közvetlen élmény kezd a feledés homályába merülni. De vigyázni kell, mert egyszer végképp vége lehet az örökös ma­ lomnak. Amikor már nem kapunk második vagy sokadik esélyt. Nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó óránk... - ez a riport is erre emlékeztetett. E gondolatokkal fejemben újult erővel és mosolyogva tudtam folytatni a tanulást, ame­ lyre, erőnk teljében, szerencsére megvan a lehetőségünk; és ezt ki is kell használni. Amennyire és ameddig lehet. Mikola Orsolya �Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Úgy gondolom, erre a kérdésre talán többen is felkapják a fejüket. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen többen kerestek már meg ezzel a kérdéssel. Aki nem ismerne, annak el is mon­ dom, hogy miért. Közel öt éve kerültem kapcso­ latba az első diákszövetkezettel, és szinte minden feladatkörben dolgoztam már. Bizonyára Ti is megfordultatok már mindenféle kecsegtető aján­ lattal felfegyverzett ilyen és olyan diák­ szövetkezetek honlapján és bizonyára Nektek is megvannak a tapasztalataitok ezen a téren. De azok kedvéért, akik kíváncsiak egy másik ember tapasztalatára, úgy döntöttem, talán érdemes összefoglalni a legfontosabbakat, amit én ez alatt az öt év alatt összegyűjtöttem. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ha meg­ nézünk egy hirdetést, elsősorban az órabér a leg­ fontosabb mindenki számára. Csak ezek után következik a mérlegelés. Hol is van a munka? Mikor kellene dolgozni? Mit is kellene dolgozni? E kérdésekből épül fel a diákszövetkezetek rek­ lám kampánya is. Mi pedig bosszúsan vonjuk le a következtetéseket. Ha jó az órabér, messze van. Ha jó helyen van, akkor pedig biztosan túl alacsony az órabér. Ha vi­ szont minden stimmel, akkor is találkozhatunk azzal a csalódott érzéssel, amikor a munkahelyen nem azt kapjuk, amire jelentkeztünk. Felkínálnak pl. egy adatrögzítéses munkát, majd mikor oda érkezel, kiderül, hogy két napon keresztül fénymá­ solnod kelt Esetleg elmész egy munkahelyre azzal a tudattal, hogy te nyolctól négyig vállaltad a munkát, ott mégis kilenctől ötig számítanak rád. Ebből az a következtetés adódik, hogy mindig körültekintőnek kell lenni! Mindig kérdezd meg pontosan mi a munkakör és meddig tart! Ne hagyd magad lerázni olyan kérdésekkel, hogy: „Biztosan így van, ahogy mi mondjuk, de ott úgyis elmond­ ják majd”. Ebből csak rosszul jöhetsz ki. Vagy elmész egy olyan munkát elvégezni, amit igazából nem is vállaltál volna el, vagy lemondod, amiből meg az következik, hogy „nem megbízhatónak” titulálnak, és nem keresnek meg a jobb aján­ lataikkal Ráadásul ezeket a Te hibádnak tüntetik fel, holott nagyon sokszor a diákszövetkezetek hi­ báznak. Az én „kedvenc” élményem az volt, amikor még „kezdő” diákként elvállaltam egy munkát az egyik ismert diákszövetkezetnél. Kitöltöttem minden űr­ lapot a bejelentkezéshez, elmentem csináltattam egészségügyi kiskönyvet (a feladatkörhöz elvárt követelménynek megfelelően) Ledolgoztam az első két hetemet (ez július utolsó két hete volt, s ebből a pénzből mentem volna nyaralni augusztus végén). Mindent úgy tettem tehát, ahogyan azt elvárták. Majd egyszer csak augusztus 4-en csörög a tele­ fonom. A diákszövetkezet volt. Azért hívtak, mert nem tudták átutalni a fizetésemet, mivel nem töltöt­ tem ki egy papírt (!), és tegnap már leadták a név­ sort, akiknek fizetést kell utalni. Kérték, hogy fáradjak be és töltsem ki a hiányzó dokumentumot, hogy a jövő hónapban (szeptemberben) majd elkiűdhessék a júliusban ledolgozott keresetemet. Na, hát erre köpni-nyelni nem tudtam. Mint ahogy írtam ebből a pénzből szerettem volna nyaralni menni. Nos, hát képzeljétek a helyembe magatokat. Első önálló kereset, első nyaralás, melyet Te magad szervezel úgy, ahogy le akarod. Erre egyszer csak azt mondják, hogy nincs meg a pénzed, amiért dol­ goztál. Viszont ekkor gyanússá vált néhány dolog. Először is, ha nem volt meg a papír, ami kellett volna a fizetéshez, miért nem az előtt hívtak mielőtt a fizetést átutalták, miért egy nappal utána? Másodszor - és itt folytatnám a történetet -, amikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat, mindenből kaptam egy fénymásolatot, és rémlett, hogy minden szükséges papírt ki is töltöttem, így megkérdeztem a leányzót, aki hívott, hogy ugyan mondja már meg melyik papír hiányzik. Meg is kaptam a választ, azonban ezzel világossá vált szá­ momra, hogy a lap nem hiányozhat, hiszen bi­ zonyítékom volt rá, hogy kitöltöttem. Másnap bementem az irodába és ismételten megkérdeztem az illetékeset, hogy most akkor púért is nem kap­ tam tulajdonképpen fizetést. 0 ismét előjött a hiányzó lap problémájával. Nyomatékosan közöl­ tem, hogy higgye el, kitöltöttem a papírt. Szinte összeveszett velem hogy márpedig nekem nincs igazam, mert akkor meglenne, ők nem hagynának el ilyen fontos dokumentumot stb. Na ekkor lett végképp elegem belőle, és előrántottam a bi­ zonyítékot, vagyis a fénymásolatot. Hát most a lány volt az, aki köpni-nyelni nem tudott, hebegett, meg habogott valami bocsánatféleséget, és hogy ő nem tudja hogyan tűnhetett el a lap. Nos, hogy végül el tudtam menni a megtervezett nyaralásra, azt csak édesanyámnak köszönhetem, aki kiderítette, hogyan lehet hónap közepén is pó­ tutalással megkapni a fizetésem - mivel hozzá kell tennem -, a diákszövetkezet egy bocsánatkérésen túl semmit nem tett ezért. Nos, azt hiszem, ez a példa tanulságos lehet mindenkinek. Egyébként a diákszövetkezetben nem én voltam az' egyetlen pórul járt ember. Nem ismertem a lányt, akit két héttel ezután láttam a szövetkezetnél, de pityeregve ült az ügyfél pult előtt, és a főnökkel tár­ gyalt, hogy ne aggódjon, mert kifizetik neki kézbe a pénzét, és el lesz rendezve, hogy megkapja időben, ami jár neki Akkor láttam utoljára azt a bizonyos diákszövetkezet. De azért, hogy ne men­ jen el végleg a kedvetek a munkavállalástól, el kell mondanom, hogy az elmúlt három évben jó tapasztalatokat szereztem és az új diák­ szövetkezetnél szerencsére nem értek még csalódá­ sok. Úgy tűnik az általános tapasztalatokból egy tanulságos példa kerekedett ki, remélem azért hasznos emlék lesz, mikor munkát vállaltok, s ki tudja, talán a következő számban ismét olvashat­ tok néhány hasznos információt. Császár Adrienn Karriertavasz A füvek és fák rügyezésével a Karrier Iroda is újra kiny­ itott. Illetve kinyitott volna, ha medve módjára aludta volna át a telet az első emeleti kollektíva. De tavaszi kikeletünk persze derült égből való villámcsapás lett volna, ha nem állnának mögöttünk az előkészítés jéggel borított hetei. Persze a tél sem telt eseménytelenül, hiszen lezajlott a 2009-es év első programja, a Karrier Intézettel meg­ szervezett állásinterjú nap. A helyzeti előnyre tavasszal is lesz lehetőség, amire keretes szövegünkben egy januári résztvevő hívja föl a figyelmet. Éljünk vele, főleg a fel­ sőbb éves hallgatóknak érdemes. De egyéb, rövidebb lélegzetű ese­ ményeinken is ajánlott a megjelenés. Szerda délutánonként morzsáinkat csipegetheti mindenki, aki szeretné az öt év jogi tanulmányok nyújtotta lehetőségeken túl a munkaerőpiac egyéb szeleteit is megismerni. Végül meg kell említeni, hogy idén tavasszal is lesz olvasásfejlesztő tréning, immáron harmadszor pallérozhatjuk elménket. Végezetül, de nem utolsó sorban közöljük örömmel, hogy idén tavasszal is lesz találkozási lehetőség a munkaadók és a munkavállalók számára. Az április 29-ei Pro Facultate nap keretében lesz lehetőség kipróbálni az ál­ laskeresést kicsiben, részt venni beszélgetésen a szakma nagyjaival, és egyéb karrieres lehetőségek is várnak mindenkit. $ 'A d á 2007-ben végeztem, és mivel továbbra is tájékozódni akartam az Egyetem kínálta lehetőségekről, nem iratkoztam le a Karrier Iroda hírleveléről Innen értesültem az állásinterjú tréningről is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy régóta van állásom, s még sosem voltam - a mai értelemben vett - ál­ lásinterjún. Nagyot változott azóta a világ, és kíváncsi voltam - ha az élet úgy hozná -, hogyan kell „profi” módon felkészülni egy meghallgatásra, milyen kérdésekre lehet számítani, és általában hogyan zajlik egy állásinterjú. Számomra a legnagyobb haszna az volt, hogy magabiztosabbá tett, s nemcsak állásinterjún hasznosítható ismereteket adott. Ajánlom mindenkinek, mert meggyőződésem, hogy sok kudarcélménytől kímélhetjük meg magunkat, s felkészülten nagyobb esélyünk lesz. Köszönöm a szervezőknek és a trénernek, Gerlei Bélának. „ . „ .. . Fodomé Schtszler Terézia A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében: Március 4.: Önismereti és jogászi identitást fejlesztő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 12-20 óráig Március 18.: Állásititerjúra felkészítő tréning Óktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április L: Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április 22.: Vállalkozási ismeretek Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig Május 6.: Munkajogi ismeretek Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 óráig A képzés helyszíne minden alkalommal a 4-es gyakorló (Bp., Szentkirályi u. 28. III. emelet 353.) Az képzések díja 2500 Ft + ÁFA, a Vállalkozási ismeretek és a Munkajogi ismeretek Pázmányos hallgatóknak ingyenes. Jelentkezni lehet Nagy Olivérnél a nagyo@jak.ppke.hu címen vagy a 429-7200/310-es telefonszámon. A jelentkezés a díj befizetésével válik hivatalossá. Jelentkezési határidő: minden képzés előtt 2 nappal 12 óráig. A képzési alkalmak minimális létszáma 8 fő. hetedik oldal �x X X x x xbűnözés Leírni sem merjük, kimondani sem. Pedig az utóbbi időben egyre többen és egyre többet teszik meg. Hogy a Jobbik háza tájáról hallottunk már ilyesmit, nem nagy kunszt. De hogy a Hírszerző is ingassa a fejét a baloldaliak politikai korrekt nyelvezete okán - az már megállásra késztető pil­ lanat. Mi is történt? Induljunk messziről. Évszázadok óta cigányszármazású emberek élnek velünk együtt: nem csak kultúrájuk, de egész létük, lényegük elválaszthatatlan mindattól, amit ma­ gyarságnak hívunk. És nem azért, mert külföldön - hála az ízléstelen operetteknek - sokszor velük, az ő zenéjükkel, virtusukkal azonosítanak ben­ nünket. Hanem azért, mert a cigányság része a magyar nemzetnek, irodalomnak, kultúrának - és hétköznapoknak. Nem bevándorlók ők, mint a törökök Németországban vagy Hollandiában, akikhez az ottani jobbikosok könnyen vághatják oda: „menjetek haza” - mert a magyar cigányok­ nak nincs másutt haza. Éppen ezért kell sürgősen megoldani az esetleges együttélési problémákat. Budaiként nem tudhatom, hogy vannak-e egyál­ talán problémák. En személy szerint nem találkoztam még bűnöző cigánnyal, nekem még nem volt sohasem kellemetlen tapasztalatom roma emberrel. Persze, mondom, nem a Nyírség­ ben élek. Ahogy azok sem a Nyírségben vagy DélBaranyában éltek s élnek, akik évtizedeken keresztül erőltették a politikailag korrekt nyelvezetet a magyar közbeszédre. Bennük azon­ ban nem volt meg a tapasztalatlanság alázata. Am virágnyelvük egy ideig legalább súrolta a valóság felszínét, egy ideje viszont - mintha - már nem is érintkeznék vele. Másról szól. Elmélet volt és elmélet is maradt. És még csak nem is vitatom, hogy szép elmélet. Ahogy valamennyi utópia is mind-mind szép elmélet volt - csupán hasztalan, és ami a politikában hasztalan, az egy idő után káros is. Nos, a politikailag korrekt nyelvezet célja a prob­ lémák elfedése volt. Hogy a meglévő indulatok, olykor rasszista dühök ne tudjanak megfogal­ mazódni. Mivel nem voltak szavak, nem lehettek viták sem, így maradtak forró, forrongó indula­ tok. És egyszer csak az lett az egészből, ami. A politikailag korrekt nyelvezet nyelvtanához már kitalálói sem tartják magukat, Gusztos Péter is cigányokról beszél. A szélsőjobb eközben készségesen ad keretet a korábban ki nem mond­ ható, mert meg nem fogalmazható ellen­ érzéseknek. Először a miskolci kapitány nyilatkozott, majd megtörtént a veszprémi tragédia, és mások is szólásra jelentkeztek a témában. És nem mindig a kiengesztelés vágya, hanem az elkeseredett két­ ségbeesés, a düh hallatszott csak. És lassan úgy látszódhat, mintha ebben az országban csak „cigánybűnözők” és „cigánybűnözőzők” élnének. Mintha az egész cigányság fogta volna a kést, amit beleszúrtak azon a tragikus vasárnap este a román kézilabdázóba. Ne engedjük, hogy a politikai korrektséget felváltsa a politikai inkorrektség. Maradjunk a valóságnál. Igen, valószínűleg van a bűnözésnek egy olyan formája, ami azért alakulhat ki tán nagyobb számban a hazai cigányság körében, mert e bűnözés valódi okai is e néprétegben talál­ hatók meg. Eddig igaz lehet. De ez még nem cigánybűnözés. És még nem is cigány bűnözés. Hanem társadalmi anomália. A kipontozatlan valóság. Techet Péter Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM Tamás Gáspár Miklós a mi pusztai Trockijunk. Jó szívvel szerethetik mindazon baloldaliak, akik nem akarnak felelősnek látszani min­ dazért, amit a baloldal művel és művelni szo­ kott szerte a nagyvilág­ ban s kishazánkban. Tamás Gáspár Miklós kibújik a kritika alól: ő már rég másutt áll, miközben ellenfelei céloznák. Am az elvek válto­ gatása még nem jelent elvtelenséget, pusztán hűtlenséget - ahogy Révész Sándor írja. Tamás Gáspár Miklós nagyon is „elves” ember: neki valóban elvei vannak. Éppen, mikor melyik. Mielőtt azonban azt gondolná bárki is, hogy Tamás Gáspár Miklós éppen azért lenne elvtelen, mert elvei számosak és könnyen változnak - téved. A Kolozsváron anarchistaként indult, a Kádár-rend­ szerben liberalizmussal lázadó, a rendszerváltáskor sétapálcával burke-iánus konzervatív és mára marxistává lett filozófus-filológus egy örök kereső ember. És György Péter szerint a saját kárára téved. (Ha azonban hiszünk az értelmiség felelősségében, hozzátehetjük: a mi kárunkra is.) Nem kényelmesedik el a válaszban, ha azt nem érzi teljes egészében önmaga számára meggyőzőnek. TGM ugyanis maximalista: kompromisszumokkal nem elégszik meg. Ha az aktuális elvben csalódik, jöhet az újabb alámerülés, az újabb izmus. A filozófus tavaly év végén volt hatvanéves. Mi el­ tekintettünk a saját bejáratú laudációtól, elvégezték azt mások helyettünk. Barátai, egykori és tán jövő­ beli eszmetársai, figyelői ugyanis emlékkönyvet ál­ lítottak össze a belpesti belterj e nagy ünnepére. Eklektikus alkotás született. Némi másodfrissességű filozófiai traktátus, kisesszé, egy-két laudáló cikkecske - amelyekben néha kínosan dicsérik már TGM egyébként valóban meglévő műveltségi és minden egyéb kvalitásait -, néhány műelemzés, egy Kőszeg Ferenc-vallomás és pár kortörténeti doku­ mentum, visszaemlékező, bús, melankolikus írás. Talán ez utóbbiak a legérdekesebbek, mert bepillan­ tást engednek a mi megőszült hatvannyolcasaink fénykorába, a hetvenes-nyolcvanas évek állott idejű világába. Ami persze nem volt igazi fénykor, mert Nyugat-Európával ellentétben, itt, Kelet-Európában. Pesten és Kolozsvárott egyaránt, valóban egy diktatúra ellen kellett lázadni - és az mindig ne­ hézkesebb, mint a kapitalizmusban baloldali zsúrfiúskodni. A könyvben számos valahai eszmetárs vallja meg így; a könyv nyújtotta szűkkörben-, hogy ő is csaló­ dott ám a fenenagy liberalizmusban, s egy-egy bekezdést, ha kiragadnánk a többiből, akár a radikáljobboldali rendszerkritikusok is elpana- szólhatták volna. Egy-egy mondatot szó szerint átkontrollcékontrollvézhet Bogár László is valamely új könyvébe. Azt például, hogy „a rendszerváltás óta Magyarország a tőke hátsóudvarává vált” (Csordás Gábor). Vagy azt, hogy „tévedésnek bizonyult” az 1989-es liberális demokráciában látni az igazságta­ lanság elleni eszközt (György Péter). Vagy, hogy „a rendszerkritika is a rendszert erősíti”, ahogy kiábrándultán írja keserű cikkében a kolozsvári Se­ lyem Zsuzsa. Persze, bármily hasonlóak az érzések, TGM-nek és körének elvei még véletlenül sincsenek karnyújtás­ nyira a jobboldali nézetektől, a jobboldali kiábrán­ dultságokból. Mert egyvalami változatlan maradt Tamás Gáspár Miklós életművében. Az ellenség. A Beszélő 2008. decemberi számában nyilatkozza, hogy az SZDSZ-szel még mindig közösek az ellen­ ségei Márpedig Cári Schmitt szerint ellenségeink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Ahogy Derrida mondja: azok vagyunk, amik nem vagyunk. TGM és az SZDSZ tehát egyként ugyanaz nem. És vala­ hol e következetességében van a baj. A könyvből is érződik a közös ellenségkép. Bár azért így sem egészen tanulság nélküli a túloldali töprengéseket, tépelődéseket olvasgatni. [György Péter - Radnóti Sándor (szerk.):A máskéntgondolkodó. Tamás Gáspár Miklós 60. Budapest, Elet és Irodalom, 2008.299 oldal, 2.700,- Ft] Techet Péter A villanykapcsoló Lehet egyszerű, lehet díszesebb, a környezetbe simuló vagy figyelemfelkeltően kiemelkedő. A minket körülvevő tárgyak, eszközök között talán az egyik legfontosabb. Sokfelé megtalálható, de kedvenc tartózkodási helye a fal, leginkább az ajtó mellett, mindenki számára könnyen elérhetően. A hetek, hónapok vagy akár az évek is csendes szemlélődéssel telnek számára. A villanykapcsoló jól érzi magát a falon. Neki feladata van, s minden pillanatban várja, hogy ennek eleget tehessen. Egy érintésre elégedetten hátradől, s lám a fény kigyullad. Aki bejött a helyiségbe, nyugtázza, hogy világos van, esetleg örül - a villanykapcsoló mindenesetre elégedett. Lám szükség van rám! - gondolja, talán nélkülözhetetlen is az ő léte, és ez boldogsággal tölti el. Nem tudja mióta, de az ő születése óta biztosan a villany kapcsolók gondoskodnak arról, hogy fényt adjanak az embereknek. Az áram én vagyok! - szokta mondani néha magában, és ilyenkor előfordul, hogy baljós gondolatok is előjönnek a precíz szerkezetben. Ez leginkább akkor következik be, amikor egyedül marad a kivilágított helyiségben. Mennyi áram van bennem? - gondolja aggódva. - Nem fogy el? - s felrémlenek előtte az emberek szavai az energiapazarlásról, az áramfogyásról. Ez főképp olyankor történik, amikor magára hagyják, kimennek a helyiségből és nem törődnek vele. Nem is a fény zavarja leginkább, hanem az előbbi gondolatok és a pazarlás bizonyossága. Nem kellett volna lekapcsolni? De igen! Hrecska Renáta nyolcadik oldal �Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Egy közérdekű felhívás keltette fel a figyelmemet és irányította rá arra a kérdésre, amely a televízió által közvetített programok, valamint a kiskorúak viselkedése közötti kapcsolatra keresi a választ. E tekintetben élesen megoszlanak a vélemények a társadalomban, mint oly sok más határozott állás­ foglalást igénylő kérdés esetében is. Paradox módon ez a problémafelvetés is egy médiumon keresztül jutott el hozzám, amiből kö­ vetkezően (legalábbis rám nézve mindenképpen) helytállónak bizonyul azon állítás, hogy a televízió a mindennapi életünk részét képezi, s hatással van ránk. Be kell ismernünk, hogy a televízió átalakította életvitelünk ütemezését, sza­ badidőnk eltöltésének módját, s ezzel szerves részévé vált életünknek. Nem csoda tehát, hogy foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogy az egyes közvetített tartalmak milyen hatással vannak ránk, illetve társadalmi környezetünkre. E körben nyilvánvalóan érdekesebb vizsgálódási alanyoknak bizonyulnak a gyerekek, hiszen iden­ titásuk még formálható. Egy gyermek felnőtté válása során, amikor elsajátítja a társadalom által elvárt mintákat (szocializáció), sok különböző tényező játszik szerepet. Normális esetben e folyamatban a média hatása a többi szocializációs tényező a család, barátok, iskola hatásaival ke­ veredik, tehát a tévé hatása nem tekinthető kizárólagosnak. Gyakran éppen közös prog­ ramként tartják számon a televíziózást, amellyel alapvetően addig nincsenek is problémák, amíg a többi szereplő, s elsősorban a szülő, segít feldol­ gozni a látottakat. A baj akkor történik, ha a gy­ erek elveszti a realitásérzékét, a szülő pedig a kontrollt gyermeke nevelése felett. Korábban csak közvetetten, de sajnos mára személyes tapasztalat útján is meggyőződtem róla, hogy egyes szülők egyfajta „babysitter”-ként tekintenek a televízióra. Az ilyen szülők felelőtlen hozzáállásával a gyereknek lehetősége van válo­ gatás nélkül megnézni mindent, sőt még az sem valószínű, hogy az anya vagy apa segítenek az élmény feldolgozásában - mivel nem tudják mit nézett a gyermek, vagy esetleg fel sem merül ben­ nük ennek szükségessége. Ennek hatásai pedig nem kiszá-míthatók sem rövid, sem hosszútávon - ez nyilvánvalóan egyéni helyzet függvénye. Nem kell, hogy patakokban folyjon a vér a tele­ vízióban, vagy hogy szükségszerűen erőszak­ ábrázolásra kerüljön sor, a gyerekre e hélkül is hatással vannak a sugárzott tartalmak. Annyit ele­ gendő megérteni, hogy a gyermeknek a televízió is a valóságot jelenti, amely nyilvánvalóan egy torzított változat, s ezt tudatosítani kell benne is. A szülőknek időt és energiát kellene tehát ráfordí­ taniuk a gyerekükre, hogy annak irányában lehetővé tegyék a látottak feldolgozását. Nem elégséges e tekintetben a piktogramok feltüntetése a műsorok során (amelyek néha olyan messze áll­ nak a sugárzott tartalomtól, mint az a bizonyos távolság Makó és Jeruzsálem között), a szülők hoz­ záállásában szükséges változást eszközölni. Erre kívánta felhívni a figyelmet az ORTT öt héten át tartó kampánya, amely a tudatos média­ fogyasztásra ösztönöz. A kampány három kisfilmből összeállított anyag, amely a szülők felelősségét igyekszik hangsúlyozni azzal, hogy bemutatják a kiskorúak személyiségfejlődésére leginkább károsan ható médiatartalmat: a félelemkeltést, az erőszak - és szexualitás-ábrá­ zolást. Ezek a kisfilmek (ún. spot-ok) az Európai Unió finanszírozásából készültek, s korábban Romániában sugározták őket több mint 2000 al­ kalommal, amelynek következtében a lakosság 60%-ához eljutott a bennük foglalt információ. A társadalmi sikereket látva az ORTT és a román Nemzeti Audiovizuális Tanács együtt­ működési megállapodásának köszönhetően de­ cember végétől megtekinthetőek a kisfilmek a televízióban, illetve a www.ortt.hu honlapon. Mint tudjuk, egy felhívás még nem elégséges kezdeményezés a változásra, arra mindenesetre elegendő, hogy hatására a dolgozó anyukák, il­ letve apukák felkapják egy pillanatra a fejüket, hogy a gyermekük esetlegesen igényli a tár­ saságukat és a velük való kommunikációt. Sajnálatos módon az utóbbi időben a híradások rendszeres témájává vált a gyermekek által elkövetett erőszak, ami a helyzet súlyosbodását mutatja. Egyre gyakrabban derül fény a gyer­ mekek egymás, vagy környezetük irányában tanúsított erőszakos cselekedetekre, így ha­ marosan elkerülhetetlenné válik a politika és a törvényhozó által egy, a jelen állapotra vonatkozó, hatékonyabb megoldás kidolgozása is. Fábián Beatrix Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! (2008 novemberében Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja a gödöllői egyete­ men tartott előadást, amelynek során elmon­ dott szavait többen úgy értelmezték, hogy a nagycsaládok ellenében, a magzatelhajtásról, mint családtervezési módszerről jóváhagyólag szólt. Az ügyből jelentős sajtóbéli polémia keletkezett. Ehhez kíván hozzászólni - lapunk megjelenési sajátosságaiból adódóan némileg megkésve - Karunk alapító dékánja, a római jog professzora.) Ez a figyelmeztetés jut eszembe egyre-másra. Elektromos postán kapom, majd az általam értékelt Magyar Hírlap hasábjain, még hozzá az általam íróként ugyancsak értékelt, noha sokszor heves, érzelmeitől indíttatva a célon túllövő Bayer Zsolt tollából olvasom a jövő nemzedék érdekeit képviselő ombudsman elmarasztalását. Majd az általam ugyancsak kedvelt Echo TV szer­ kesztői megbeszélésén szereplő három újságíró szájából sorra hallom vissza Bayer Zsolt vádjait, aki egy levél alapján elfogadhatatlan hangnemben marasztalja el a jövő nemzedék képviseletét hi­ vatásként felvállaló polgári jogok biztosát. A közleményekből kitűnik, hogy se Bayer Zsolt nem vette magának a fáradtságot Fülöp Sándor megkérdezésére, se az Echo TV bármelyik megszólalója - újságírók, a tájékoztatás hivatott művelői - nem adtak módot a megtámadottnak arra, hogy álláspontját kifejtse. A sajtó és média erkölcsi követelményei minimuma, hogy a tájékoztató meggyőződjék az általa taglalt vélemény, a más szájába adott szavak igazságtar­ talmáról. Pedig, ha már lelkesen ítélkezünk éppen azokról, akiket látatlanban is védenünk kellene, akkor legalább az alapvető, már a rómaiak XII táblás törvényében is kimondott elv szerint nem sza­ badna ítélni mindkét oldal meghallgatása nélkül. Ennyit a sajtó és média fórumain megszólaló hi­ vatott szereplőktől, mint alapvető etikai követelményt el lehetne várni. (Persze lehet, hogy tudták, akkor kútba esnék a hangzatos polémia.) Megvallom, én a Gödöllőn elhangzottakat is­ mertető levél tartalmát eleve kétségbe vontam. Ösmerem Sólyom László elnökünket annyira, hogy soha nem jelölt volna - kivált nem a számára különösen fontos helyre - olyan embert, akinek a vele szemben megfogalmazott gyermek és életellenes nézetek szemére vethetők lennének. Ebben a bizalmát vesztett világban, a hiteltelen közszereplők seregében számomra az elnöknek van annyi hitele, előlegezek annyi bizalmat neki, hogy pusztán e miatt s adjak hitelt a levélnek: lehet, hogy az írója félig értett, félre értett, nem értett valamit az általa hallottakból. Remélem, nem szándékosan magyaráz félre, tesz értetlenné valamit, hogy ez által ronthassa hitelét valakinek, aki jó célokat felvállalva, közérdekből szól, cse­ lekszik. Mondom, ennyit az Elnök kiválasztottjának is megelőlegeznék. Ám ismerem az érintettet is. Fülöp Sándor sem nem őrült - mint azt Bayer Zsolt, a tőle megszokott szerény hangnemben megfellebbezhetetlenül feltételezi -, sem nem gazember. Nem kiirtani készül a jövő magyar nemzedékeit, hanem életfeltételeiket javítani. E célja miatt előre felkészülhetett persze közíróink széles köréből támadásokra, finan­ ciális indokok, nők önrendelkezésének sérelme, és más szempontok alapján. Az álmában sem juthatott eszé-be, hogy épp az úgynevezett nemzeti szárny, épp a keresztény tényezők fogják először megtámadni. S hogy miért mégis éppen ők? „Mert sok ba­ junkat nincs kin megtorolni, egymást vádolni, egymást marcangolni” szoktuk mi, magyarok. Ezzel megtakarítjuk a másik oldalnak, az életet valóban ellenzőknek, a bokros csomagokat, családi megszorításokat kitalálóknak, az óvodákat, iskolákat bezáróknak, a támadást. Ali indítjuk meg a harcot az ellen a hatóság ellen, aki, úgy gondolhatják ők és joggal, netán akadá­ lyozná őket piac- és profitmentő munkájukban, zsebük töltögetésében, holmi szociális, erkölcsi vagy alkotmányos szempontok hangoztatásával. Remélem, rövidlátásból, félreértésből, netán megszólalási viszketegségből szóltak, akik ellene szóltak az ombudsmannak. A másik lehetőség ugyanis az, hogy egyesek sorainkba férkőzve ezt tudatosan teszik. Elgáncsolni akarják, már előre is, jövőnk érdekében kifejtendő munkáját. És teszik ezt látszólag, az erkölcsöt és életet védő ítélkező magaslatából. Nem félnek a rájuk váró ítélettől? Zlinszky János kilencedik oldal �Wales gyöngyszeme Lady Diana emlékére Ki is volt valójában Diana? Hogy kezdődött az ő életének tündérmeséje? Hogyan volt képes mindannyiunk szimpátiáját egyetlen mosolyával el­ nyerni? A humanitárius munkát végző, emberszerető nő tragikus halála után egyfajta Diana-kultusz alakult ki Hercegnő és átlagos ember volt egyszerre. Pártját fogta a betegeknek és hátrányos helyzetűeknek, továbbá a taposóaknák használata elleni fellépése valóban a problémára irányította a figyelmet világszerte, olykor viszont politikai naivitása miatt kinevették. Fájdalmában jobb millió nő osztozott, mikor hűtlen férje miatt válására került a sor. Élete olyannyira a szemünk előtt zajlott, hogy elmondhatjuk, a valóság show-k előtti korszakban Diana életét akár egy igazi - és tragikusan záruló - valóság show-nak is tekinthetjük. Diána Wales ékessége, (Diana Frances Spencer) 1961-ben, brit arisz­ tokrata családba született. Szülei válásakor Diana és bátyja édes­ apjukhoz, és, ezzel 16. századi althorp-i rezidenciájába kerültek Londonból. Édesanyja révén ír, skót, angol és amerikai vér is csörgedezett ereiben, apai révén azonban II. Károly leszármazottja volt. Élete koránt sem volt olyan fényűző, mint gondolhatnánk, pincérnősködött, takarított, majd egy óvodában segédként is elhe­ lyezkedett. Spencer család évszázadok óta közel állt a brit királyi család­ hoz, a XVII. században uralkodói támogatásban részesültek. Diana anyai nagyanyja, sokáig Erzsébet királynő barátnője és udvarhölgye volt. Min­ debből látható, hogy Diana tökéletes jelölt volt Károly herceg fe­ leségének. Károly herceg szerelmi élete mindig is sajtótéma volt, mikor már a harmincas éveit járta, nagy nyomás nehezedett rá, ugyanis ideje volt megházasodnia. 1981. február 24-én az eljegyzéssel csöppent Diana a kezdetben valóságos tündérmesének tűnő életbe. Felfoghatatlanul sok, közel 1 mil­ liárd néző kísért figyelemmel az eseményt a televízióban. Ettől kezdve az érdeklődés iránta nem lankadt, sőt folyamatosan az emberek és a média figyelmének középpontjába került. A kor legismertebb hírességévé vált, a média ál­ landó figyelmét később, botrányosra sikere­ dett válásakor is kihasználta - a közvéleményt férje, a trónörökös ellene hangolta, holott maga sem élt feddhetetlenül a házasság ideje alatt. Igazi ikonná azonban tragikus halálát követően vált, amely együtt érte új­ donsült vőlegényével egy párizsi alagútban, a lesifotósok elől menekülőben. Az 1997-ben elhunyt hercegnő emlékére a világot már bejárt kiállítást most Budapesten rendezik meg, a Károlyi-Csekonics Rezidenciában (Múzeum utca, egy percre az egyetemtől), amelynek anyagát Diana családja állította össze. A kiállítás május 3-ig látogatható, megtekinthetők benne a hercegnő gyermekkori fotó, videói és többek között esküvői ruhája is. Diana testvére fontosnak tartja, hogy ne csak Dianára emlékezzünk, hanem tartsuk élet­ ben azokat az alapítványokat is, amelyekért a walesi hercegnő fáradhatat­ lanul küzdött; a jelentős bevételt termelő kiállítás-sorozat is ezt a célt szolgálja. Kocsis Ágnes Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról A diákköri tudományos konferenciák nélkülözhetetlen részévé váltak Karunk (és minden, küldetését komolyan gondoló egyetem) életének. 2009 tavaszán az ELTE jógi kara ad otthont a mindig nagy figyelemmel kísért és óriási jelentősséggel bíró országos megmérettetesnek, ahol a kiírásban előírt limit alapián a PPKE-IÁK legfeljebb 50 dolgozattal képviseltetheti magát. Legtehetségesebb versenyzőink az elmúlt másfél év alatt meghirdetett három kari TDK valamelyikén szerezhettek jogot a nevezésre. A 2007/2008-as tanév során tartott két kan TDK alkalmával 21 hallgató már kvalifikálta magát, így a legutóbbi, 2008 novemberében megrendezésre került helyi fordulón a 36 jelentkezőből értelemszerűen már csak 29 mű szerzője juthatott tovább az országos fordulóra. 2009. április 6. és 8. között a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián Karunkat képviselő ötven hallgató a különböző jogi egyetemek neves oktatatói, közéleti személyiségek, a jogászság elismert szakemberi, a szakmai kamarák illetve cégek, vállalkozások képviselői előtt mutathatják meg rátermettségüket, tehetnek tanúbizonyságot tehetségükről Aki teheti, maga is látogasson cl ekkor az Egyetem térre, hiszen a komoly megmérettetés helyszínen mind oktatóink, mind hallgatóink támogatása különösen sokat jelent a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karát képviselő ötven versenyzőnek! A legutóbbi kari TDK díjazottjai (2008. november 13.): L Horváth Dusán (dolgozatának címe: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme; konzulense: dr. Boytha György) 2. megosztva: Schütt Attila (Racionalizmus, utópia, totalitarizmus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakcshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében: Fekete Balázs Veres Zoltán (Környezetvedelmi szempontok a tu­ lajdonjog korlátozásához; Bándi Gyula) 3. megosztva: ftrkas Vhjk (,>A régi törvényességről az új törvényességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben; Varga Zs. András) Rónyai Nóra (A tisztességtelen kereskedelmi gyakor­ latról szóló irányelv felmerülő jogharmonizációs prob­ lémái Magyarországon és az Európai Unió egyes tagállamaiban; Szilágyi Pál) Kiváló opponensek lettek: Veres Zoltán; Varga Ádám; Stcfanich Éva A XXIX. OTDK-ra (2009. április 6-8., Budapest) Karunk által nevezett hallgatók és konzulenseik: Ablonczv Zsuzsanna; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék' Baku György; Dr. Bory Noémi Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Bojnár Katinka; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Dalmay Klára; Dr. Jobbágyi Gábor, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Polgári Jogi Tanszék Deák-Varga Katalin; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Delbó Márta; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Dezső Adrienn; Dr. Halász Zsolt Pénzügyi Jogi Tanszék Dominek Balázs; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Dorn Adrienn; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Faddi Tímea; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék tizedik oldal Farkas Balázs; Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tanszék Farkas Vajk; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Fekete Katalin; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék Gazsó Balázs László; Dr. Halustyik Anna, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán - Pénzügyi Jogi Tanszék Gebes Serhiy; Dr. Eperjes Krisztián Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Holló József; Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék Horváth Dusán; Dr. Boytha György Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Horváth Marcell; Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Jakab Hajnalka; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Józsa Katalin; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kaliczka Alexandra; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Koncz Zsuzsanna Zsófia; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Konta Balázs; Dr. Péteri Zoltán Jogbölcseleti Tanszék Kovács Bence; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kozma Gergely; Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék Kretter Diána; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Kurunczi Gábor, Ráth Olivér; Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék Laukó Olga; Dr. Hársfai Katalin - Kánonjogi Intézet Leitert Dávid; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Molnár Sarolta Judit; Dr. Csapó Orsolya Polgári Jogi Tanszék Nagy Gusztáv; Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Alkotmányjogi Tanszék Orbán Endre; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Pintér Attila; Dr. Brehőszki Márta Kereskedelmi Jogi Tanszék Pintér Győző; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Pongrácz Zoltán Tamás; Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék Póta Margaréta; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Rónyai Nóra; Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Schütt Attila; Dr. Fekete Balázs Jogbölcseleti Tanszék Serák István; Dr. Landi Balázs, Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Somlai Dorottya; Dr. Könczöl Miklós Jogbölcseleti Tanszék léchet Péter; Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Till Vivien; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Tóth-Zsámboki Judit; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Urbán Péter; Dr. Tóth Tihamér Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Várnai László; Dr. Ádány Tamás Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Veres Zoltán; Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Wachtler Angéla; Dr. Gerencsér Éalázs Közigazgatási Jogi Tanszék Zalka Gábor; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyeites dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár �Erasmus körkép: Bergen Alikor közöltem a hírt, hová is távozom a következő fél évre, mindenki rémülten a szívéhez kapott: „Norvégia?? Az hol is van pontosan? És januárban?? De ott nagyon hideg van, meg fogsz fagyni!” 2009 januárjában érkeztem Bergenbe, Norvégia második legnagyobb városába, mely mégis egy nyugodt, cso­ daszép kisváros. A norvég táj már az Oslóban töltött nyári nyelvtanfolyam során elvarázsolt, de ilyenkor télen, ha lehet, még gyönyörűbb. Apropó, itt aján­ lanám mindenki figyelmébe a nyáron megren­ dezésre kerülő EILC tanfolyamot: általában 3 hétig tart, Oslóban vagy Tromsöben kerül megren­ dezésre, és norvégul próbálják tanítgatni a leendő Erasmusos hallgatókat. Ez már csak azért is hasznos, mert sok olyan embert ismerhetsz meg, akikkel majdan együtt fogod tölteni a sokak által életed egyik legszebb időszakának titulált fél, illetve egy évet. Dióhéjban a városról: Bergenben talán egyetlen negatívuma, hogy szinte mindennap esik az eső. De ez valahogy más, mint a hazai eső, gyorsan meg lehet szokni, vagy inkább beletörődni. Az elmúlt félévben 83 napig megállás nélkül esett, és míg az ittlévő diákokat ez szörnyülködéssel töltötte el, a norvégok hallatlanul büszkék voltak rá, hogy ezzel bekerülhettek a Guiness-rekordok könyvébe. A külföldi diákokat a Fantoftban szállásolják el, ami egy 8-17 emeletes házakból álló hatalmas kollégium, csaknem 2000 diákkal, ami már magában garantálja a jó hangulatot. Én rendkívül szerencsésnek mond­ hatom magam, hiszen a 16. emeleten kaptam szobát. Ez természetesen csak a megérkezésem utáni nap tudatosult bennem, mikor megjavították a liftet: az első nap ugyanis valamilyen okból nem működött, így egyedül kellett felcipelnem a közel 40 kilós bőröndjeimet a 16. emeletre. A kilátás azonban min­ denért kárpótol A város lényegében a lábunk alatt terül el, havas hegycsúcsokkal körülvéve. így min­ den reggel, mikor felkelek, és kinézek az ablakon, nem tudom megállni, hogy ne készítsem el a kétszázadik képemet arról, ami a szemem elé tárul. Mindenkinek külön szobája van, saját kis fürdővel, a konyhán pedig 6 másik emberrel osztozunk: ál­ talában ez a színhelye a közös főzéseknek, éjszakába nyúló pókerpartiknak. Az egyetem: a tavaszi félévre érkező hallgatóknak sajnos már nem rendeznek orientációs progra­ mokat, viszont rendelnek mellénk egy buddy-nak nevezett norvég tutort, aki mindenben segít. Az egyetemen felvett kurzusaim (sajnos?) majd csak márciusban, illetve áprilisban kezdődnek, de az eddig hallottak alapján a tanítási módszer ki­ csit más, mint otthon. Az előadások általában úgy zajlanak, hogy az előadó felvezet egy témát, ame­ lyet később a diákokkal közösen vitatnak meg, a vizsgán pedig egy többoldalas esszét kell pro­ dukálni a megadott témáról, ellenben a nyelvtan­ folyamok ingyenesek, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem oroszt tanulni. A lelke­ sedésem az óra első percéig tartott, mikor nyil­ vánvalóvá vált, hogy az oktatás norvég nyelven zajlik: néha már azt sem tudtam eldönteni, most norvég vagy orosz nyelven beszél a tanár. Zavarom akkor vált teljessé, mikor az 50 fős tömegből engem kiszemelve megkért, hogy akkor legyek szíves, és olvassam fel az előttem levő szöveget oroszul A kevés kivételtől eltekintve a legtöbb nyelvet angolul tanítják, így a norvégot is. Itt már az abc-nél gondok akadtak, hiszen vajmi kevesen tudják kiejteni az y-t (azt hiszem ez a hang nálunk az ü, az ű és az í betű sajátos keverékeként áll elő), így házi feladatként el kel­ lett mennünk a helyi akváriumba megnézni, hogy a halak hogy tapasztják a szájukat az üvegre. Na valahogy nekünk is így kellene megformálni a fent nevezett y betűt. Jó hangulat itt is garantált! Költségek: az ösztöndíj sajnos csak a kollégiumra elég, így nagyon sokan dolgoznak a diákok közül ahhoz, hogy ki tudjanak jönni pénzügyileg. Mi jelen­ leg a munkakereső fázisban vagyunk, de jövő héttől talán már az IKEA vagy a helyi McDonald’s lelkes dolgozói közt fognak számon tartam minket. A legalacsonyabb órabér 120 NŐK, ami átszámítva körülbelül négyezer forint, amiből már békésen meg lehet itt kint élni A csekély számú érintett kedvéért: az alkohol megfizethetetlen. Egy korsó sör ezer forintnál kezdődik, úgyhogy valamilyen okból kifolyólag az utóbbi időben megnőtt az otthonról küldött, szeszes italnak látszó tárgyat tartalmazó cso­ magok száma. A közlekedés és a bevásárlás egyaránt nagyon drága, a hazai árak háromszorosával kell szá­ molni, de azért itt is meg lehet találni a helyi ak­ ciókat: ennyi halat még életemben nem ettem, mint itt 1 hónap alatt, ugyanis a hal nagyon olcsó, így a menü minden nap: HAL (lazac, hekk, ton­ hal, bálnahús, kagyló, rák,és amit még el lehet képzelni) Ha lusták vagyunk főzni, elmegyünk a helyi halpiacra, ahol egy nagyon kedves bácsi, aki hihetetlen módon beszél magyarul, mindig megkínál minket egy kis füstölt lazaccal, vagy amit éppen megkívánunk. Zárásként néhány szó a lakosokról: a norvégok 90%-a beszél angolul (a maradék 10 azért nem, mert még nem tud beszélni), ezzel együtt nagyon kedves és segítőkész emberek. Ha bármi segítség­ re van szükséged, gondolkodás nélkül behívnak a tüneményes faházukba, megkínálnak egy kis kakaóval, vagy süteménnyel, és érdeklődve hall­ gatják kis országunkról szóló történeteinket. Az elmúlt egy hónapban rengeteget kirándultunk a hegyekben, a fjordoknál, hihetetlen helyeken síeltünk, így igaz a mondás : aki egyszer meglátja Norvégiát, sosem felejti. Ámulatba ejtő, bájos ország, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Az egyetem honlapja: http://www.uib.no/en Pap Zsófia Karnevál Németországban A farsang a középkor óta a vízkereszt és a ham­ vazószerda közötti idő­ szakot jelöli, ham­ vazószerda után kez­ dődik a húsvétig tartó böjt. A karneváli szezon, vagyis az „ötödik év­ szak”, sok helyen már a II. hónap 11 napján, 11 óra 11 perckor elkez­ dődik. A valódi farsangi ün­ nepségsorozat, vagy más néven a karnevál, hamvazószerda előtti csütörtökön kezdődik. Ál­ talában Kölnben indul, az utcai parádé pedig Düsseldorfban és Mainzban folytatódik egészen hétfő hajnalig. A Rajna-vidéken a csütörtöki nap az asszonyok farsangja. Ilyenkor a hölgyek átveszik az irányítást, sok városban megrohamozzák a városházát, a férfiak pedig régi nyakkendőt kötnek, mert a hölgyek levágják a nyakkendő végét. Más tájakon a hagyományoknak megfelelően ezt a napot „zsíros” vagy „piszkos” csütörtöknek nevezik, mert ekkor lehetett a böjti időszak előtt utoljára állatot vágni. Ilyenkor különösen zsíros ételeket főztek, hogy a zsír meg ne romoljon. A „kormos” péntek szintén egy régi szokásról kapta a nevét: a gyerekek korommal dörzsö­ lik be az arcukat. Szombattól kezdve aztán kilométeres farsangi menetek vonulnak át a városokon és a falvakon. Jelmezes zenészcsoportok, táncformációk és lovas gárdák sorakoznak fel, miközben a konfetti- és cukorkaesőben „Aalaf” és „Helau” szavakat kiáltanak. A legfontosabb napok a rózsahétfő és húshagyókedd. A rózsahétfő, a farsang utolsó előtti napja, a karnevál csúcspontja, amely régiónként más néven ismeretes (farsang, böjtéjszaka). Az első rózsahétfői felvonulást Németországban 1823-ban Kölnben rendezték, két évvel később követte ezt Düsseldorf és 1836-ban Mainz. A rózsahétfő szó eredete vitatott: néhányan a „rhosen” bolondozni szóból származtatják, mások pedig a „rózsavasárnapra” (Sonntag Laetare) vezetik vissza, mert ezen a napon nyújtotta át a pápa az aranyrózsát az arra érdemes személyeknek. Ezen a napon milliónyi ember énekel és táncol az utcákon. Kocsik haladnak el az utcákon, rajtuk hatalmas papírmasé figurákkal. Ezekkel az alakokkal a bolondok a politikusokat és programjaikat gúnyolják. Németországban évről évre karnevál-herceget is választanak. Hamvazószerdán a keresztény tam'tás szerint elkezdődik a húsvétig tartó böjti időszak. Ekkor a katolikus papok a bűnbánat jeleként hamu­ val egy keresztet rajzolnak a hívők homlokára. Ez emlékeztet a múlandóságra. A „hét nélkülözés héten”, ahogy a böjti időszakot Néme­ tországban nevezik, sok ember megpróbál lemondani valamiről. A bolondos szokásokban hamvazószerdát hering fogyasztásával vagy más az egyes régiókra,jellemző, a karnevál- és a farsang végét jelző szokásokkal ünnepük. Észak-Hessenben szalmamedve-nappal ünnepel­ nek. Ezen a napon a fiatalemberek betekerik magukat szalmába, a fiatal lányok végigvezetik őket a faluban, majd a szalmát elégetik, hogy elűz­ zék a telet. A pohtikai pártok a hamvazószerdát a pohtikai ellenféllel való általános leszámolásra használják. Ezért is nevezik ezt a napot poli­ tikai hamvazószerdának. Mihalics Vivien tizenegyedik oldal �Már csak órái vannak a Földnek? Soha nem szerettem a fizikát, bár azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül Kissé fogyaté­ kosak is maradtak az ismereteim, mivel a tanárom sem erőltette meg magát, és én sem érdeklődtem eléggé. Azt azonban minden hiányosságom ellenére tudom, hogy az asztak lámpám nem magától világít. Banális? Sajnos az a helyzet, hogy a világon rengetegen élnek, akik az ilyen alapvető is­ meretekkel sincsenek tisztában, köszönhetően a szabadszellemű oktatási rendszernek. Mivel bízom benne, hogy „kollégáimból” minden próbálkozás el­ lenére sem sikerült még kiverni a józanészt, csak röviden utalnék rá, hogy Magyarország villamos energia termelését 35%-35%-ban atomenergiából és földgázból fedezi, a maradékot kőolaj és megújuló energiaforrás adja. Termelésünk tehát még egészen környezetbarátnak mondható, ha eltekintünk az atom hulladék évszázadokig tartó sugárzásától és a földgázfüggőségünktől. A világ legnagyobb szennyezője, Amerika, azonban nincs ilyen jó helyzetben. Az ott elhasznált villamos energia felét ugyanis széntüzelésű erőművek állítják elő. Aki nem tudja ez mit jelent, jobb, ha felidéz magában egy a 19. század Angliájában játszódó filmet és jó mélyet szippant a levegőből. Ugyanez érvényes Ausztráliára, aki a világ egyik legnagyobb szén ex­ portőre és felhasználója. Azt viszont talán mind­ nyájan tudjuk, hogy a szennyezés sajnos nem áll meg a határokon. Talán ennek köszönhető, hogy 2007-ben egy szél­ mentes napon Sydney lakosai úgy döntöttek kikapcsolják a díszkivilágítást egy órára és fel­ szólították az állampolgárokat, hogy hasonlóan cselekedjenek saját lámpáikkal. Ezzel rengeteg áramot spóroltak meg, sőt néhány erőművet le is kellett állítani rövid időre, mégsem ez volt azon ok, ami miatt a WWF (Természetvédelmi Világalap) környezetvédelmi világszervezet felkarolta a kezdeményezést. Nehéz ugyanis megállapítani mennyi energiát lehet megspórolni egy óra alatt az energiatakarékos LED lámpák ki-majd bekapcsolásával. A legnagyobb ered­ mény a fejekben keletkezett. Nem kérdés vajon melyik okoz nagyobb megdöbbentést a Pekingi Olimpia fináléja, vagy amikor este 9kor hirtelen elmegy egy órára az áram? Ezt ismerték fel olyan városok vezetői is, mint Las Vegas, Los Angeles, London, Hong-Kong, Róma, Varsó, Dubai, Budapest, Pécs, stb., amikor a 2008-as Föld Órájához csatlakoztak. Emberek milliói vettek részt egyénileg is és kapcsolták le saját otthonukban a világítást, jelezvén ezzel, hogy ők igenis tudják, miből keletkezik az áram, és azt is, hogy az nem végtelen. A világszintű összefogás elsődleges jelentősége annak a tudatosítása, hogy nem szabad pazarlóan bán­ nunk erőforrásainkkal és feleslegesen szenynyeznünk amúgy is túlterhelt levegőnket. Voltak, akik csak szórakozásból csatlakoztak, mert vonzotta őket az ötlet, összehozni egy pikniket a haverokkal gyertyafény és gitár mellett a sötét városban, amire már a díszkivilágítás kiépítése óta nem volt lehetőség (javaslom néz­ zétek meg ti is a www.youtube.com-on az Earth Hour 2009 című videót, hogy kedvet kapjatok!). Tavaly Budapest csatlakozását a Föld Órájához Rétvári Bence fővárosi kereszténydemokrata képviselő javaslatára, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a közgyűlés. Ezen a sikeren felbuz­ dulva, idén március 28-án este 20 órától 60 percen keresztül ismét lekapcsolják a főváros dísz­ kivilágítását. Hogy mi is kihasználjuk ezt a ritka al­ kalmat az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség úgy döntött, pikniket rendez a Gellérthegyen a Lődombon (a Citadella sétány által közrefogott zöld terület a Szirtes utca torkolatánál), ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Várunk szeretettel Téged is, egy zenés, gyertyás/fáklyás beszélgetésre március 28-án, szom­ baton, este 20 órától! Több információ a http://www.iksz.net/ Zöld Zóna rovatában található. Horvátth Sarolta Gólyabál 2008 A Gólyatábor felejthetetlen élményei után, az ifjú jogász tanoncok következő legfontosabb ál­ lomása a Gólyabál; természetesen minden gólya izgatottan, csinos ruhában, elegánsan érkezett a számukra különösen is emlékezetes Bálra, amely (jegytől függően) ízletes vacsorából, utána pedig pörgős koncertekből állt. Több hónapnyi munkát és előkészületet igényelt az idei ren­ dezvény, büszkén elmondhatjuk, hogy idén no­ vember 29-én 242 vacsoravendéget láttunk vendégül a Gólyavár Rendezvény- és Konferen­ ciaközpontban. A bál nyitó beszédekkel indult, többet közt a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szilágyi Demeter köszöntötte a megjelenteket, illetve a kari vezetés nevében Szigeti Magdolna üd­ vözölte bálozó gólyáinkat. A beszédek után el­ sőéves diákjaink előadták a hagyományos nyitótáncot, a palotást; ezúton is szeretnénk megköszönni Draskóczy-Littner Anitának a betanítását. A színpadi konferálást idén a tu­ torok vezetői Bartolák Csaba és Glück Diána végezték. Az est későbbi óráiban a diákok szavazhattak a gólyabál királyára és király­ nőjére: idei nyerteseink Litavecz Dániel és Kasi Marietta voltak, akik éjfélkor átvették megérdemelt díjaikat. A báli zenét az Amala Bánd szolgáltatta, akik „a hazai autentikus cigányzene mellett más országokban élő cigányok zenéjének stílusje­ gyeit is ötvözik, Indiától egészen Andalúz­ iáig”; Kalányos Zsolt, a zenekar vezetője Karunk hallgatója. Az Amala Bánd után az Irie Maffia két DJ-je adta a zenét nagyjából hajnal háromig. A súlyos ütemekre a Gólyabál résztvevői hatalmasat tombolhattak. Végül mind a Gólyák, mind a Bál többi résztvevője (szülők, felsőbbévesek) elégedetten távozhat­ tak, mert az este igencsak jól sikerült. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szervezőnek az áldozatos munkát és kitartást, legfőképpen Telekesi Mariannának, aki a rendezvény egyik főszervezőjeként rengeteget tett azért, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Soós Erzsébet - Vhss Petra Az ősz folyamán Czibolya Gábor, Karunk korábbi hallgatója megkereste Dékán Urat, hogy engedélyezzen karácsonyi ajándékgyűjtést 2008. november 17. és december 15. között Karunkon a felvidéki és kárpátaljai gyermekek javára. Dékán Úr továbbította felénk a megkeresést, a HŐK pedig megszervezte gyűjtést. Az összegyűlt ajándékokat a Rákóczi Szövetség eljuttatta a rászoruló gyerekeknek. Örömmel jelentjük, hogy az idén sikerült megtöltenünk az autójukat! Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki gyarapította az ajándékgyűjtő doboz tartalmát! Felelősségünk teljes tudatában? Lassan más végzős társaimmal együtt lehetőséget kapunk a nagy megmérettetésre... És itt most, bár igen nagy kihívásnak tűnik még, nem a záróvizsgákra gondolok, hanem a nagy betűs életben való helytállásra, ami nem kizárólag végzősöket érintő ügy, hiszen előbb-utobb ez mindenkit utolér. Nejn tudom, másokat is foglalkoztat-e ez a kérdés, de én sokat gondo­ lkoztam már: Vajon elég felnőttek vagyunk-e már az Élethez? Engem a felnőttségnek azon ismertetőlegye érdekel, amely a saját magatartásunkhoz való tudati viszonyulásunkban jelenik meg. s ebből is a tetteinkből fakadó esetlegesen negatív következmények vállalásának képessége. Egyszerűbben meghatározva: a felelősség körüli problémák foglalkoztatnak mind a külvilág, mind pedig önmagunk felé. Ezek ugyanis szükségszerű velejárói a felnőttségnek, akár akartuk, akár nem; s nem csak jogi szférában, hanem az élet minden területén: a munkában, családi, baráti körben egyaránt. Azzal, hogy majd egyszer végre diplománk boldog birtokosaként a társadalomban szerepet vállalunk, hatalmas felelősség fog ránk nehezedni, hiszen - jellege természetese attól függően alakul majd, hogy ki milyen területen kíván majd tevékenykedni - a végzettségünkből kifolyólag bizalmat előlegeznek meg számunkra, s környezetünk vélelmezi az egyetem belénk plántált tudás maradéktalan meglétét. Természetesen ez a bizalom nagyonis hízelgő, ugyanakkor együtt jár azzal, hogy - a jogi tudásunknak is megfelelő - cselekvésünkért vállalnunk kell a felelősseget, még akkor is, ha ez kellemetlen, s esetlegesen a kívánt hatás elmaradt. Márpedig ez nem olyan hozzáállás, amelyet itt, az egyetem keretei között kell(ene) megtanulnunk, ehhez meg kellene) érnünk. Természetesen hasznosak e körben az erkölcsi nevelést is magukban foglaló kurzusok; azonban ezt az utat mindenkinek önmagának kell megtennie, s ezzel megtapasztalnia a felnőttségnek ezt a kevésbé kényelmes oldalát is. Elsőként például úgy, hogy a saját önmagunkkal szemben vagyunk képesek a felelősség vállalására, vagyis hogy, elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy bevalljuk magúnknak, a felelősség bennünket terhel, s nem elhárítjuk azt. Természetes emberi reakció, hogy szeretnénk - ideális esetben el­ sőként önmagunknak, s utána a külvilág elvárásainak - megfelelni, minden helyzetben a lehető legjobb megoldását megtalálni. Ugyanakkor tökéletlen emberi mivoltunkból kifolyólag az esetleges tévedésekkel is számolnunk kell. Nem arra gondolok, hogy minden esetben magunkat kellene hibáztatnunk, de az eredmény bekövetkezésében játszott szerepünk megértésére, tudatosítására és vállalásara van szükség ahhoz, hogy fejlődjünk, és így egyszer majd felnőjünk. S a fejlődés nem csupán egyéni, hanem társadalmi szinten is mérhetővé válna, ha mindenki felismerné a saját szerepet, lehetőségeit, cselekvési útjait és választásával merne szembe nézni, mert ugyebár az egyén felelőssége ugyanúgy fennáll a társadalom sorsának alakulásáért, mint fordítva... „ ° Fóbia» Beatrix tizenkettedik oldal �Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! Járó-Kelő: Brüsszel Ritka az a pillanat, amikor valamit a lelkünket szinte ízigvérig ismerő eladó elénk tár kirakatában, és az nekünk (természetünk­ kel oly ellentétes mó­ don) nem kell. Pedig a brüsszeli boltok tulaj­ donosai aztán pontosan tudják, melyik szív mitől is döglik. Nem csoda: a város hemzseg az eurokratáktól és a turistáktól, akik Európa minden országából tódultak ide. A város kevesebb, mint 150 000 lakosából körülbelül 50 000 főt számlálnak a külföldiek. Ez a szám a turisták és feketemunkások nélkül értendő. A belvárosban és az EU-negyedben szinte csak elvétve található valódi belga, az itt élő külföldiek gúnyos megjegyzése szerint ők is legfeljebb annyiról ismerszenek meg, hogy semmilyen érdekes, más nációra jellemző karakter nem fedezhető fel rajtuk. Ám a semmilyenséggel csak felületesen lehetne vádolni az ittenieket. Példás, figyelmes házigazdák ők. Egy Pázmányos joghallgató érdeklődésére szolgálhat, milyen is az Uniós központ. A válasz: gyönyörű! Amikor karácsonyi fényekbe öltözik minden ház, a Grand’ Piacé aranyozott házaira csipkemintát vetítenek, és színes fényeket táncoltatva ünnepi dalokat játszanak bele az éjszakába: nos kevés lenne azt mondani, hogy lélegzetelál­ lító! Az utcán annyi a látnivaló, a szépen kifestett, méltósággal és barátsá­ gosan pompázó ház, hogy öröm letenni a térképet. A Gare Centrale környékén már elkezdi orrunkba fújni a szél az „ízek utcája” illatait. Aztán ahogy a Bourse-re, a tőzsde utcájára érünk, amerre csak nézünk, mindenhol mézeskalács házikóra emlékeztető boltok kínálják a híres belga csokit, és eperrel, tejszínhabbal megrakott goffrit. No, és természetesen a már említett kirakatok, melyek csipkét, a francia tervezőkkel versenyre kelő ruhaköl­ teményeket, ékszereket, bőrdíszműket (ezen belül is - ó mily’ fájdalom gyönyörűséges táskákat) kínálnak. Ezekre minden bizonnyal lesz igénye és pénze a kedves turistának, és EU-s dolgozónak... Előbbinek - ha nem diák, és számolt a kísértéssel - minden bizonnyal igen. No de mi a helyzet az utób­ bival? Ambivalens pozíció ez. Minden bizonnyal sokakat érdekelne, mi több, kelnének magukból ki örömükben, ha elnyernének egy állást az Európai Par­ lamentben. Nem csoda, hiszen a jó fizetés reményén kívül szakmai tapaszta­ latot, elismertséget, aranyat érő kapcsolatokat lehet szerezni. Ám muszáj észben tartani, hogy ez mind csakis kemény munkával érhető el. Napközben a Parlament csillogó ablakai, és méltóságteljes, modern falai egy valóságos méhkaptárt rejtenek. Ha fél nyolckor lépünk be az épületbe, már megannyi dolgozót fogunk kabát és táska nélkül látni (tehát már jóval túl az érkezésen), ahogy tovasietnek a folyosókon. Este 9 felé is bőven lesznek, akik csak akkor hagyják el az épületet. Persze, aki itt dolgozik, igazán a történések közép­ pontjában érezheti magát, és úgy tűnik, mindenki szereti a munkáját. Ám ennek ára van: állítólag átlagban három évig bírják az emberek itt a tempót, aztán hazamennek. Brüsszel ugyanis mindent megtesz azért, hogy az eu­ rokraták otthon érezhessék magukat. Csakhogy ők ezt legfeljebb hétvégén élvezhetik ki. A kérdés: kivel? Természetesen munkatársakkal szoros barát­ ság alakulhat ki, azonban kinek lenne ideje egy kapcsolatra? „Itt mindenki csak átutazóban van”, meséli egy itt dolgozó, „senki nem akar semmi ko­ molyat, úgyis tudjuk, hogy csak ideiglenesen vagyunk itt”. Brüsszel nem egy rideg hely, csak éppen túl sokan vannak itt egyedül. Persze a város igyekszik a már említett fényekkel, dalokkal, csodaszép árukkal kedvükre tenni. Csak hát az emberi lélek már úgy van ezzel, mint egy tükör. Szereti akképpen be­ fogadni a boldogságot, hogy azt átsugározhassa a másik emberre; nem egy sötét felület, mely magába gyűjti és elnyeli a fényt, az örömet. Brüsszel nem elutasító: barátsággal vár vendégségbe mindenkit; bátorság kitartás és elhi­ vatottság kell azonban ahhoz, hogy elfogadjuk az invitációt. Barát Zsófia A történet már korábban kezdődött. Néhány polgárpukkasztó, unatkozó művész kitalálta, hogy a művészetnek nincs magasztos értéke. Eltűnt a nemesség, a modorosság, a befejezett, kerek világszemlélet az élet egyéb területeiről, így nem szükséges, sőt, egyenesen visszamaradott dolog ezeket fenntartani a művészet számára. Lekopasztották azt a fát, amely folyamatos átalakulása közben évezredeken keresztül mindvégig hatalmas lombkoronával és erőteljes gyökérzettel rendelkezett. Nem kellett nekik. Gyakor­ latilag a művészet lényegét tagadták meg, s szórakozásukká tették azt, amit eddig minden művész hivatásként élt meg. Ennek a vonu­ latnak az esszenciáját képezi a ’ready made’ művészet, amelyet szemlélve legtöbbünk azt mondaná, hogy „ilyet én is tudok!”. A lyoni Modern Művészetek Múzeuma pedig egy új tárlattal megint megmutatja nekünk, hogy milyet is tudnánk, ha akarnánk. Miért megint? 2007-ben rendeztek itt egy hasonló kiállítást, „The Freak Show” címmel, ahol közel 50 feltűnő, különleges, néha őrült ötlet bemutatásával hívta magára a figyelmet a múzeum. Most pedig itt van ennek a művészeti vadhajtás-irányzatnak a folytatása. „Mindegy mi!”- napjaink művészetének e különös vonalát képviselők mottója szerint a téma lényegtelen, a mondanivaló má­ sodlagos jelentőségű. Viszont az esztétikai értéket is figyelmen kívül hagyták, egyfajta hozzá nem értést, amatőrséget érzékeltet­ nek, hangsúlyoznak a művek. A művészek úgy kezdtek el festeni, mint a gyerekek, triviális, szegényes témákat találva. A mindennapi élet jelenetei gyakori témák, olyan jelenségek bemutatása, melyek nem hordoznak mondanivalót, rutincselekvések, apró mozzanatok ábrázolása, minden hangsúly nélkül. így jelennek meg a számomra oly kiábrándító cím nélküli alkotások. Egytől egyig visszautasítják ezek a művészek, hogy nekik el kellene magyarázni a modern művészetet, és legfőképpen azt, hogy ez egyáltalán miért nevezik ezt művészetnek. Szükségszerű velejárója ennek az irányzatnak az alkotók túlzott fesztelensége; bizalmaskodása, nem számít a közön­ ség reakciója, a szabadságot teljes egészében élik meg, sőt fitog­ tatják. Mégsem ez a felszabadult természetes öröm érzékelhető a műveken, hanem az a cél, hogy valami extravagánsat alkossanak. Ha pedig ez cél, akkor ez hiba. Hiszen az eszköz lehet extravagáns, lehet figyelemfelkeltő, akár polgárpukkasztó is, de ha ez céllá alakul, akkor ott baj van. Mert láthattunk már-már az abnormális határán levő fantázia-szüleményeket (említhetném például Wim Delvoye Disney figurákkal tetovált sertéseit), de mindnek volt más, több célja, mint a meghökkentés. Vannak viszont olyan alkotások, amik mulatságosak, különösek, de nem adják azt az élményt, amiért általában kiállításra megyünk. Megnézzük ezeket a műveket, megállunk előttük fél percre, elolvassuk a címeiket, de sajnos legtöbbjükre már fél óra múlva sem emlékezünk. Mert üresek. Üre­ sek, és mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nem értünk hozzá. Hogy tudatlanok vagyunk. A régi korok művészete ma is ámulatba ejti a szemlélőt, de a fo­ tográfia feltalálásával az élethű ábrázolás feladata megszűnt; nyil­ vánvaló, hogy új értelmet kellett keresni a művészetnek. Ennek a folyamatnak viszont a végét jelenti a „ready made”. Éppen ezért csodálatos, hogy ez az elide­ genedett életérzést, a fo­ gyasztói társadalom primitívségét tükröző ötlet­ irányzat csak egy oldalága a modern művészetnek. A többi ága pedig folyamatosan újabb és újabb hajtásokat ereszt, növekszik, nyújtózik a fény felé, ezzel erősítve a modern művészetbe vetett hitünket. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �A vendég imája A Bástya Bisztró Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Rákóczi úton található Bástya Bisztró, azonban elöljáróban álljon itt egy rövidke ima, melynek apropóját idei első lapszámunk megje­ lenése adja. Uram! Vigyázz az újévben is, kedvenc éttermünkre, és főleg a szakácsára: Mert megtanítottak minket arra, hogy a húst mindig meg kell enni, különben visszakapjuk másnap fasírozottként. Mert megtanítottak minket arra, hogy a kitálalt ételt maradéktalanul el kell fogyasztani, mert ha nem, másnaptól az adagok nagysága kéthar­ madára csökken. Mert megtanítottak minket arra, hogy soha se fogadjuk el a pincére ajánlását, mert az, biztosan tegnapról maradt. Mert soha nem kaptunk torokgyulladást a hideg sörüktől, vagy a forró levesüktől. Köszönjük, hogy megáldottad szakácsunkat képzelőerővel, hogy mit szeretett volna nekünk főzni, és Köszönjük, hogy minket is megáldottál hu­ morérzékkel, amikor megláttuk mit ered­ ményezett a képzelőerő. Adj nekünk bölcsességet, hogy megérthessük sza­ kácsunk magyarázatát, miszerint a kitálalt étel, nem égett oda, hanem amit érzünk, az egy új íz­ világ, aTa franc, és amit hiányolunk ételünkből, az nem is belevaló. Adj nekünk szeretetet, hogy megbocsáthassunk, azért a sok-sok elvesztegetett időért, amit a Amikor beültem a moziba, valami hasonlót vár­ tam ettől a filmtől, mint amit általában vár az ember egy kelet-európai filmtől: kisvároska (lehetőleg fejlődésben erősen elmaradott), benne kis (általában csonka, legoptimálisabb es­ etben apahiányos) családocska, kis problémácskák (anya a környéken fellelhető egyetlen gyár oszlopos alkalmazottja, napi robotba belefásultan, otthon alkoholba fojtja életundorát, lánya korán érett, férfi társaságot meg nem vető, szeretetet kereső, szintén elveszett lélek, és persze a legkisebb gyerek - neme lényegte­ len - akivel majd valami történik). Na szép, mondhatni, ezek vagyunk mi itt „keleten”. De hát hiába, az égvilágon semmi pozitívra ne számítson az ember, ha beül a moziba, és csakazértis azt akarja nézni, hogy mi van, a mi lehetne helyett. A filmkészítők pedig mostanság „csakazértis” azt akarják megmutatni, hogy mi van itt „nálunk”. Az pedig nem kecsegtet túl sok jóval. Na, de mi van akkor, ha mégis van­ nak olyan elfajzott emberek, akik „csakazértse” akarnak beállni az önsajnálók kötelezően válasz­ tandó táborába és „csakazértis” jól, ad absurdum boldogan próbálják tengetni életüket a létező sze­ rény körülmények között? Hát bizony, ekkor születik egy nagyon jó film, itt és most története­ sen a Cselek, amiben minden elem megvan, hogy papírforma „kilátástalan-az-életem-jaj-mi-értelmeennek”-jellegű történetté váljon (szocreál kis­ városka: pipa, csonkacsalád: pipa, anya-lánya-fia: pipa). A film mégsem ezt az utat választja: Ste- tizennegyedik oldal megrendelés után, valamint a fogások között kel­ lett eltöltenünk. Adj nekünk türelmet, hogy elviselhessük szaká­ csunk magyarázatát arról, hogy miért nem kapjuk meg azt, amit az étlapról megrendeltünk, és amit kaptunk, az „miért akkora és olyan, mint amilyen!’ Mert ha erőt kérnénk, Uram, ki tudja, mi is történne! Azonban nézzük, mit tapasztaltunk legutóbb: A Bástya Bisztró némiképp kilóg a sorozatban eddig szereplő vendéglátóhelyek közül, hiszen egyrészt távolabb van a Kartól, mint az eddig szereplőek, másrészt pedig kissé kilóg ebből a sor­ ból, hiszen teljesen más filozófia alapján működik, mint az afféle diáktanyák. Rendkívül ízlésesen sikerült berendezni az étter­ met a legutóbbi felújítás után, azonban itt is feltűnik a dizájn egyik nagy veszélye, hogy tulaj­ donképpen hosszabb távon székeik talán kényel­ metlenek: 1-1,5 óránál többet üldögélni már nem kellemes rajtuk. Kifejezetten szimpatikus, hogy érkezéskor nem rohan le egyből a pincér italrendeléssel, hanem néhány percig hagyja, hogy tanulmányozzuk az étlapot. Furcsa, de sem klasszikus magyaros ét­ termi vonalat nem látunk az étlapon, sem pedig nagy különlegességeket, viszont a választék nem túl széles - a „főétel” rovat például mindössze nyolc ételt tartalmaz. Sajnos egyre inkább láthatjuk, hogy itthon ma ez egyre inkább terjed, Cselek Mert így is lehet fekék nem élnek éppen rózsás körülmények között, mondhatni szegények, mégsem sugározza egyikük arca sem, egyetlen képkocka erejéig sem a csüggedtséget. Mindenki éppen jól megvan azzal, amije van. És valóban nem kell lemonda­ niuk semmiről: van házuk, a nővérnek munkája és barátja, közös családi kirándulások, szóra­ kozóhely, boldogság. Csak egy kicsit lerobbantabbán, „szocreálosabban”, mint lehetne. De nem érdekel senkit. Vagy legalábbis nem az az életük középpontja, hogy a pénztelenség miatt kesereg­ jenek naphosszat. Mert így is lehet. Stefeket és nővérét, Elkát anyjuk egyedül neveli, mert apjuk már jó pár éve otthagyta a családot. A kis Stefek - akinek vasutas pályája nagyjából hiszen a hozzávalók frissessége és egyenletes minősége másképpen nem biztosítható. A vizsgálat idején bébi csirkepaprikást, illetve mozzarellával grillezett csirkemellet kóstoltunk, előbbit galuskával, utóbbit pedig gombával; és bizton állíthatjuk, hogy a sorozatunk kezdete óta ízlelt második legfinomabb ételt tisztelhetjük ebben a csirkemellben (az örök első: az Apacuka tárkonyos ragulevese); a „bébi csirkepaprikás” azonban erősen vitatható. A „bébi” kitétel itt a jérce korára utal, elviekben tehát zsenge kell, hogy legyen; az én elképzeléseim szerint azonban ízletesebb egy kissé „érettebb”, tehát legalább „kamaszkorú” csirke, hiszen a pörköltfőzés során üdvös, ha nem csak a hozzáadott fűszerek domi­ nálnak, hanem a csirke saját íze is - ezt persze csirkéje válogatja, hiszen ez néha messze áll a tökéletestől. Összességében nagyon jó, színvonalas kis helyet sikerült összehozni, amit bátran tudunk ajánlani mindenkinek. Probléma csak egy helyen van sajnos az áraik egy picit magasabbak a sorozat­ ban eddig megszokottnál; bár a Zappa árait messze nem érik el, a kiszolgálás minősége pedig messze meghaladja azt. (Értékelés: 4/5) Horváth László borítékolható - azonban nyomozni kezd, mert az állomáson egy férfiban felfedezni véli eddig csak fényképről látott apját. A napok telnek-múlnak, és Stefek összebarátkozik a férfival, egyre közelebb jut a megoldáshoz, nagyon lefoglalja nyomozói szerepköre, ám mégis marad ideje nővérével néhány apró áldozatot hozni azért, hogy másra rámosolyogjon a szerencse. Andrzej Jakimowski filmjének kulcsa nem a történetben rejlik. Az van is, meg nincs is, kicsit olyan „legyen már valami sztori, ha már filmről beszélünk”-érzése van az embernek az apás vonulat láttán. Utólag átgondolva az egész légkör emlékeztet kissé az Amélie csodálatos életére. Apró örömök az életben, csak épp itt apró jótettekre cserélték fel az eső illatát... no meg persze a helyes kis párizsi miliőt magyar szemnek sokkal otthonosabbnak ható lengyel kisvároskára. És ha valaki arra gondolna ezen a ponton, hogy igen, a kutya ott van elásva, hogy a sztori nem tipikus „keleti”, hanem tipikus „nyu­ gati”, az bizony téved. Itt nem az agyonrágott, nosza rajta, „keressünk már boldogságot” felk­ iáltással indul rohamra a film apraja-nagyja, hanem lassú, megfontolt mozdulatokkal felveszik azt a földről. Nem kell elszántan hajszolni el nem érhető célokat, romba dőlni, ha nem érjük el, csak egyszerűen meglátni azt a legjobbat, ami történetesen lehet: nem egy Mercedes, csak mondjuk egy Zsiguli, de ugyanúgy megfelel a cél­ nak. Mert így is lehet... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15. ünnepére Még tart a tél. Békés csend honol, vastag hópaplan borít be mindent. A természet nyu­ godtan alussza álmát, ám hamarosan ráköszönt az ébredés. A fenti világban is a csend az úr. A szétforgácsolódás, a megosz­ tottság, a gondosan elhintett állandó fenyegetettség, az egymástól való félelem hó­ takarója lepi be. Síri ez a világ. Egy nemzet al­ szik a hó alatt - haldoklik. Túl soká tart ez az álom. Jó lenne már felébredni! A segélykiáltásokat senki sem hallja, a hó fölött csak a csupasz fák várakoznak. Egy dicső kép él emlékükben, arról az időről, amikor még minden virágzó volt. A hideg szél fütyülésében már ez az emlék is inkább álomnak tetszik. A nemzet azt hiszi, álmodik. Nem fél, és nem is fázik. Lassú fagyás az, ami felemészti. Téli álmot alszunk meddig még?! Március van, beköszönt a tavasz a maga pompájával, derűjével, mi mégis alszunk. Talán már meg is fagytunk... Elvégre hosszú ez a tél. Nem’is tudom - lassan hetven év. Néha még mozdulunk picit, mario­ nett-figuraként még bólogatunk, s a tehetetlen báb akár még mosolyog is, ha azt festik az arcára. Egy nemzet, melynek lelke a népe. Csakhogy ez a lélek mintha már régen kiégett volna, s szálló pernye a hideg szélben. Március van. E hónap szép emlékeket őriz egy nemzeti hőstettről, amiről nem tudni, meddig em­ lékezhetünk még meg. Az a március, az az 1848. március 15-e lerázta a béklyókat, és örökké tartó tavaszt ígért. Ami lehetett volna, aminek lennie kellett volna, százhatvan évvel ezelőtt véget ért, s álom maradt csupán. Milyen fennkölt, milyen szép, ahogy készülünk a közelgő ünnepre, fejet hajtva a 48-as hősök előtt. Ám ha magunkba nézünk, bi­ zony nem lehetünk büszkék! Az elmúlt évtizedek felemésztették az összetar­ tozást, a nemzeti büszkeséget, az önbecsülést. Évszázadról évszázadra ezer veszély fenyegette népünket, de mégis volt újra, mindig volt tovább! Azonban az utóbbi idők soha nem látott veszélyeket hoztak magukkal. Mindennél aktu­ álisabbak Petőfi szavai: „Ébredj, Hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed...” Amikor elérkezik március 15-e, ezen a vasárnapon nem a munkaszüneti napnak kellene örülni, és ne az ilyen-olyan programok összeállítása legyen a fő gondunk! Talán az enyhe zsörtölődést is mel­ lőzni kellene, hogy miért van másnap hétfő, és miért kell újra a kis fontos dol­ gaink után szal­ adni. Az év globális napjai között lega­ lább egy legyen, amikor eszünk és szívünk a hazánk­ kal telik meg! Nem baj, ha csor­ dultig akár, hiszen rengeteg a mulasztásunk, szinte mérhetetlenül sok a tennivaló, ami ránk vár. Mi vagyunk talán az utolsók, akik még tehetünk azért, hogy népünk, melyért őseink annyi áldoza­ tot hoztak, ne csak némi emlékfoszlány legyen talán még az sem. Ki-ki otthon, vagy társaságban, esetleg elzarándokolva a történelmi helyek valamelyikére, gondoljon arra, mit tehet azért, hogy nemzetünk felemelkedése ne örök álomra szenderült vágy maradjon csupán! Az összetar­ tozás, az önbecsülés, a haza iránt érzett felelősség, büszkeség tegye újra erőssé nemzetün­ ket! Hrecska Renáta HÍVŐ SZÓ Az Egyház a világban - az Egyház társadalmi tanításának megalapozása A Szentszék különböző szerveinek elsődleges feladata egy olyan általános, kintsük, hanem hozzánk hasonlónak, mintegy segítő társnak” (Sollicitudo rei de egyben a kor szükségleteihez alkalmazkodó, állandóan megújuló tanrend­ socialis 39). Sokféle kifejezési formájával találkozhatunk: az anyagi támo­ szer kialakítása, amelynek segítségével az Egyház alkalmassá válik, hogy gatástól a nyilvános demonstrációkig. Jellemző még, hogy főképpen vészhe­ aktuális kérdésekben véleményt nyilvánítson, adott esetben alternatívákat lyzetekben mutatkozik meg. Veszélye azonban, hogy a jósággal, önzetlenséggel kínáljon fel az emberiség számára. vissza lehet élni; és az emberek közül sokan hajlamosak is Az Egyház pedig nem csak jogot formál erre a kihasználni a segítő szándékkal hozzájuk közelítőt. Koc­ véleménynyilvánításra, de kötelességének is tekinti azt kázat az is, hogy a szolidaritás helytelen alkalmazása (vö. Rerum novarum 13). Ez a rendszerezett tanítás az könnyen vezethet egy „atyáskodó” állam kialakulásához, Egyház szociális tanítása. amely indokolatlan esetekben is segítséget nyújt. Ez vi­ szont megszüntetheti a társadalom felelősségét. Ézeket el A keresztény szociális tanításnak három jól körülhatárol­ ható alappillére van. Az első és legfontosabb a személy, kell kerülni, hiszen a szolidaritás elvének nem elsősorban aminek minden esetben a kiindulási és a legfőbb vi­ az egyes esetek megoldására kell irányulnia, hanem sokkal szonyítási pontot kell jelentenie. Az Egyház számára az inkább arra, hogy ne alakulhasson ki olyan igazságtalan emberi személy méltósága megkérdőjelezhetetlen, hiszen helyzet, amiből szükségszerűen származnak további az magában a teremtésben, és a benne elnyert istenképbűnök. Meg kell azonban nyilvánulnia minden szükséget más-mivoltában kap megalapozást (vö. Katolikus Egyház szenvedő, kiszolgáltatott helyzetben lévő irányában. Katekizmusa 1700). A társadalom valamennyi kez­ A harmadik a szubszidiaritás elve. Ez azt jelenti, hogy deményezésének a személy az alapja, az alanya és a célja „amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik (Id. Gaudium et spes 25). Az ember, lévén közösségi lény, révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni egyszerre egyén és a társadalom tagja - egészséges fej­ és a közösségre bízni tilos” (Quadragesimo anno 79). lődéséhez mindkét dimenzióra szüksége van. Ugyancsak Mindenképpen arról van tehát szó, hogy a társadalom a személyi méltóságból és annak eredetéből következik, vagy annak egy jelentősebb csoportja kisegít egy hogy minden ember alapvetően egyenlő (Id. Gaudium et kisebb csoportot (esetleg egyént); nem figyelmen kívül spes 29). Ez alapján egyértelmű, hogy bármiféle elnyo­ hagyva annak érdekeit, önállóságát és szabadságát. A más a természet rendje ellen való támadás; tehát tár­ szubszidiaritás-elv semmibe vételének sajnos számtalan sadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek kijár a példáját láthatjuk korunkban is. Elég csak arra gondol­ XIII. Leó pápa személy tisztelete. ni, hogy fejlődő országokba sok esetben csak látszat­ A következő lényeges alapelv a szolidaritás elve. Az Egyház segítség érkezik a várva várt nyugati „megmentőtői”, értelmezésében a szolidaritás a társadalomban megnyilvánuló olyan jóakarat, aki azonban azért jön, hogy befektetett pénzén megvegye az emberek, il­ törekvés, amely minden ember javára irányul „Nem holmi szánalom és bizony­ letőleg az állam bizalmát, de önállóságuk már nem áll érdekében, nem talan irgalmasság vagy felületes részvét, hanem eltökélt akarat a közjó szol­ hagyja őket talpra állni. gálatára, állandó gondoskodás róla, azaz mindenkiről külön-külön és Látható tehát, hogy az Egyház szociális-társadalmi problémákra kínált összességében, mert mindnyájan felelősek vagyunk egymásért” (Sollicitudo rei megoldási lehetőségei, legalábbis az alapok egyáltalán nem idegenek a nem socialis 38). A szolidaritás annak felismerése, hogy az ember csak közösségben keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézenfekvő, igaz tud kibontakozni, ezért rászorul másokra, függ a másik embertől; ugyanakkor gyakran mostohán kezelt fogalmakról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, neki is részt kell vállalnia a közösség építésében. Tehát a szolidaritás sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. megköveteli egymás kölcsönös segítését. „A szolidaritás segít bennünket abban, Teleki Levente hogy a másikat - személyt, népet, nemzetet - ne valamiféle eszköznek te­ tizenötödik oldal �A magyarok Istenére... Úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj? Nem látod a kiutat? Ehhez hasonló szavakat olvashatunk azokon a plakátokon, melyek egyetemünk lelkészségére hívják fel a figyelmünket. Mert hitünk és Isten az, amelyre támaszkodhatunk, ha „egy nagy, sötétlő erdőbe” jutunk. S kinek ne lennének gondjai, problémái? Több mint ezer éve, hogy Szent István Szűz Máriának ajánlotta az országot. Magyarország azért állt be a katolikus országok sorába, mert válaszút elé került: vagy rövid tündöklés után az enyészetté válik a többi nomád néphez hasonlóan, vagy letelepedik, s felveszi a kereszténységet. Utóbbi mellett döntöttünk. De hol tartunk ma? Mi történik? Miért nem hisznek az emberek? Ez magyar jelenség? Számtalanszor törnek bennem felszínre ezek a kérdések, fájdalmasan, kétségbeejtően. Nehezen tudom megérteni azokat, akik nem hisznek. Valamiben. Mi jelent számukra kapaszkodót? Talán azért látok annyi elkeseredett, életunt em­ bert magam körül? Persze máshol is vannak problémák: Spanyolor­ szágban buszokon hadakoznak. Az ateisták buszok oldalára írták ki: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódj, élvezd az életet”. Hát, ha ez valóban így lenne, akkor lenne igazán ok aggodalomra! De nem kellett sokáig várni, megérkezett rá a válasz: „Isten létezik. Töltsön el Krisztus élete!’ Mikola Orsolya Helyeselem, amit az előttem szóló mond, ez valóban megfelel annak a kulturális helyzetnek, amelyben élünk. A hívő, a valóban komoly és nem felszínes keresztény nem maradhat közömbösnek a mai emberek lelki válsága előtt, mert akik eltévedtek és reménység nélkül élik meg az életüket, azok között lehetnek rokonaink és bará­ taink is. Persze mindig van okunk, hogy panaszkodjunk. Ez szükséges provokáció a mi lelki lustasá­ gunknak és „langyosságunknak”, de fontos hang­ súlyozni, hogy a mi panaszunk nem ugyanaz, mint a világ panasza - ami gyűlölködő és azzal fe­ jezi ki magát, hogy elítél másokat - hanem szeretetből születik. A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” (Zsoltár 41,11). Ez a zsoltárrészlet jól magyarázza, hogy honnan származik ez a szomorúság, ami kitölti a szívün­ ket: onnan, hogy az emberek nem ismerik fel is­ tent. A buzgóságból származik, vagyis az isten országa iránti szenvedélyünkből, az emberek üd­ vössége iránti szenvedélyünkből. Olyan, mint ha egy drága barátunk beteg lenne: bajára van gyógyír, de ő elutasítja azt, mert makacs, ostoba és büszke. Könnyű lenne csak úgy nézni őt, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is ilyenek voltunk Krisztussal való találkozásunk előtt, s gyakran még most is ilyenek vagyunk. Alázatosan fel kell ismernünk, hogy kicsinyek vagyunk. De Isten lehajolt hozzánk, szeretett min­ ket. S ha minket sikerült megváltoztatnia, akkor másokat nem tud megváltoztatni? Ha mi megté­ rtünk, nem lehet, hogy mások is térjenek meg? Ez semmilyen körülménytől nem függ, csak éntőlem, csak attól, ami bennem történik. És mindez a szabadságomról szól. Persze mindenki egy meg­ határozott országba, kultúrába, családba születik, melyben felnő, s mindez jelentősen meghatározza a személyiségét. A magyar történelem tele volt szenvedéssel és megpróbáltatásokkal, de végül a belső szabadságunk révén fel tudtuk dolgozni a meg­ próbáltatásokat. Ezen okulva is láthatjuk, hogy a mi felelősségünk a változtatás, amit először magunkkal kell kezdeni, s csak ez után lehetséges a környezetet is alakítani. Alessandro Caprioli, kari lelkész Egy újságcikk tanulságos utóélete Miközben az ország gőzerővel robog a gaz­ dasági, valamint nem mellékesen a szellemi és morális összeomlás felé, népessége pedig szó szerint kihalófélben van, ismételten olyan témák uralják a nyilvánosságot, amelyek újbóli, sokad­ szor! megtárgyalása sem képes közelebb vinni minket az áhított társadalmi békéhez és nyuga­ lomhoz. Igen, igen, megint a rasszizmus (és azzal együtt persze az antiszemitizmus, idegen­ gyűlölet, tolerancia stb.) kérdéséről van szó. Mint immáron lassan húsz éve mindig. Az első szabadon választott magyar kormány mega­ lakulásától kezdve a mindenkori konzervatív oldallal szemben folyamatosan kijátszható, és ki is játszott kártya ez. Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány megtette nyilatkozatát, és abban annyit mondott: a városban elkövetett utcai rablások elkövetői kivétel nélkül cigány emberek, a „magyarok” inkább benzinkutakat meg bankokat rabolnak ki Nekem ugyan személy szerint nem tetszik, ha a cigányokat ab ovo kizárjuk a magyar nemzet köréből (szívem mélyén talán még hiszek a XIX. századi gyökerű „kulturális nemzet” eszméjében), és amennyiben azt elfogadják, szívesen, magától értetődően magyarnak tekinteném valamennyi cigány, zsidó, sváb és egyéb polgártársamat, de e distinkción senki nem akadt fenn. Annál nagyobb felzúdulás követte a rendőri vezető szavait azok állítólagos rasszista tartalma miatt; mint mond­ ták, a bűnelkövetők nemzetisége nem nyilván­ tartható, illetve vizsgálható adat, továbbá megengedhetetlen, hogy a kapitány kijelentésével a cigányokat (erőszakos) bűnöző alkatúnak, a bűnözésre genetikailag kódoltnak ítélje. A vádak abszurditása nyilvánvaló: aki látott már cigány­ embert, az tudja, hogy etnikai hovatartozása különösebb vizsgálat nélkül felismerhető; ami pedig a második kijelentést illeti, a rendőrka­ pitány egész egyszerűen nem tett efféle álta­ lánosító kijelentést. Pásztor Albertét eltávolítása majd azonnali visszahelyezése után a fővárosi liberális értel­ miség ismét síkra szállt a sértve érzett emberi jogok védelmében. A legtalálóbban György Péter Élet és Irodalomban megjelent cikke (2009. február 6.) foglalja össze ezt a némileg hisztérikus attitűdöt: írásának címe alapján, ami történt, nem más, mint „a jogállam és a felvilá­ gosodás kormány általi elárulása”. Ezt követően Veszprémben cigány származású elkövetők brutálisan meggyilkoltak egy román kézilabdázót, mely tragédiára reflektálva jelent meg Bayer Zsolt cikke a Magyar Hírlapban (Betelt a pohár! 2009. február 9.). A megjelenést követően maga a miniszterelnök kérte arra az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat, hogy mondják le a lap előfizetését, egyúttal arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a rek­ lámok megjelentetését a lapban, továbbá utasí­ totta a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő „sajtóetikai vagy jogi eljárást” a megjelent írással kapcsolatban. A felszólítás több okból is sántít: a miniszterelnöknek általában véve nincsen joga bármire is kérni vagy utasítani az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat; a cikkel a szerző nem követett el jogsértést, „sajtóetikai eljárás” indítására pedig a kor­ mányzatnak egyelőre nincsen módja. A „politikai korrektség” képmutató álcája mögé bújva nem lehet örökké a közösség alapértékeiért aggódó értelmiségit vagy jogvédőt alakítani. Felelős közéleti személyiség mindezidáig nem mondta, és nem is gondolta, hogy a cigányság­ ban genetikailag kódolt a bűnelkövetésre való hajlam. Még Bayer cikke is hosszasan szólt a tisztességes cigány emberek sokaságáról. Min­ denkinek közös érdeke a cigányság társadalmi integrációja. Mindenki szereti a Száztagú a t? ,s 'g a Cigányzenekart. Mindenki elismeri valamennyi társadalmi közösség méltóságát, jogát a kulturális önazonosságra - de csak abban az esetben, ha cserébe az adott közösség is elfogadja a többségi társadalom normáit. Az együttélés alapvető sza­ bálya ez; éppúgy igaz a britföldön élő muszlimok, mint a magyarországi cigányság esetében. Éppenséggel nem olyan nehéz e normákkal együtt élni: a hátrányos helyzetűek pozitív disz­ kriminációja, az emberi jogok fokozott tisztelete éppen, hogy kedvez e közösségeknek. Fel­ háborító, és egyben fárasztó a rasszizmus vádjá­ val való folyamatos szembesítés - és ami még rosszabb, ellehetetleníti a valós problémák kezelését és megoldását. A gondok megnevezése nem hátrányos megkülönböztetés, a tisztessége­ sen élő cigányokat pedig nem érheti hátrány a bűnöző cigányok miatt. Mélyen egyetértek György Péterrel abban, hogy mindannyiunknak szeretnünk kell Ma­ gyarországot, és „csak akkor lehet ez az ország megint kinek-kinek az otthona, hogyha min­ denkinek az lesz. (...) Nincs két, nincs három Magyarország, csupán egy van..Senki nem gondol mást a konzervatív oldalon sem. Éppen ideje lenne már elkezdeni azért az egyért dol­ gozni. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 1. szám 2009. március 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Subject The topic of the resource Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. március 5. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (647kb+3790kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_1_20090305 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_1_20090305 Relation A related resource T00090 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárt Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya