28 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/7da14e80435b22deff3b711193611bd4.jpg 73e8db8dfe17d66ae3a1948f07b38975 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/0c09929572d04719a3c105390126f9fe.pdf 05f54d4a35152055ed32e76997456ef3 PDF Text Text MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok A Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport hallgatói workshopja 2026. március 10. (kedd) 16.00-18.00 Danubianum 203-206. A program megvalósulását a PPKE-BTK-KUT-25-2 számú projekt keretében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar által nyújtott támogatás és finanszírozás tette lehetővé. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok Kedves Oktatók, Doktoranduszok és Hallgatók! A Mesterséges Intelligencia és az Ember Kutatócsoport - a Pázmány Kultúr Klub és az A38 Hajó közreműködésével - 2026. március 10-ére interaktív egyetemi workshopot szervez „MI a Pázmányon” címmel, a mesterséges intelligencia egyetemi használatának témakörében. A rendezvény célja, hogy a résztvevő oktatók, doktoranduszok és graduális hallgatók megvitassák a mesterséges intelligencia felsőoktatásban betöltött aktuális és jövőbeni szerepét, valamint hogy közösen gondolkodjanak a technológia nyújtotta lehetőségekről és az ezzel járó kihívásokról. A program a World Café-módszerre épülő vélemény megosztással indul, melyet beszélgetés követ, a résztvevők aktív közreműködésével. (A World Café-módszer rövid ismertetése és a workshop főbb kérdései a 3-4. oldalon olvashatók). Az esemény részletei: · időpont: 2026. március 10. (kedd), 17:00–19:00 · helyszín: Danubianum 203-206. (1111 Budapest, Bertalan Lajos u. 2.) A workshopon résztvevő hallgatók között, az esemény végén kisorsolunk két páros A38-utalványt, melyek beválthatók az A38 koncerthajó (https://www.a38.hu/hu) valamelyik programjára. Ha szívesen vennének/vennétek részt az eseményen, kérjük, február 28-ig jelezzék/jelezzétek ezen a linken. A workshoppal kapcsolatos kérdéseket a pazmanykulturklub@gmail.com címen fogadjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Osztroluczky Sarolta, Nyírő András, Almási Zsolt A program megvalósulását a PPKE-BTK-KUT-25-2 számú projekt keretében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar által nyújtott támogatás és finanszírozás tette lehetővé. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok 2026. március 10. Danubianum 203-206. 16.00-18.00 World Café interaktív véleménybegyűjtő részvételi módszer Asztalonként egy-két kérdés Asztalonként 4-5 résztvevő, akik minden kör után asztaltársaságot cserélnek (új asztalhoz ülnek, ahol új beszélgetőtársakkal találkoznak). A moderátor elmondja nekik, hogy az előző asztaltársaság tagjai milyen válaszokat adtak a kérdésre. Érdemes új szempontból közelíteni, új válaszokat találni. Asztalonként egy moderátor aki irányítja a beszélgetést, és feljegyzi az elhangzottak lényegét (válaszokat, ötleteket, véleményeket stb.) Egy beszélgetés: kb. 10-12 perc, utána asztalt, ill. asztaltársaságot váltanak a résztvevők (kivéve a moderátor, aki az asztalnál marad) Időtartam: létszámtól függően kb. 4-5 beszélgetős kör, azaz kb. 50-60 perc. �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok a 2026. március 10-i World Café kérdései: A tanulási célok és a mérhetőség Ellenőrzés és következmények Szükség van-e még a beadandókra (szemináriumi dolgozat, szakdolgozat, disszertáció), vagy más utat kell találni a megszerzett tudás felmérésére az MI korában? Hogyan lehet úgy tervezni feladatokat és értékelést, hogy a tanulási cél és a saját teljesítmény az MI-használat mellett is tartható, illetve mérhető legyen? Melyik készségeket akarjuk mérni a BTK-n (pl. érveléstechnika, szövegértelmezés, forráskritika, stílus, fordítás, kreativitás stb.), és ezek közül melyiket „torzítja el” legkönnyebben az MI? Milyen feladatformák működnek jól az MI mellett is? Pl. folyamat-alapú beadandó (vázlat bibliográfia részlet végső változat), portfólió, szóbeli védés, tantermen belüli rövid írás, kommentált olvasónapló, forrásnapló? Mi legyen a következménye annak, ha felmerül a szabálytalan MI-használat gyanúja? (pl. oktatói beszélgetés, pótfeladat, fegyelmi út, bizonyítási teher kérdése)? Hatékonyak-e az MI-detektorok? Lehet-e az értékelést ezekre alapozni? A szakdolgozat, illetve a doktori disszertáció értékelésekor a külső és/vagy a belső bíráló szava dönt-e a szabálytalan MI-használattal kapcsolatban, vagy bármilyen gyanú esetén érdemes egyeztetniük a témavezetővel, aki folyamatosan figyelemmel kísérte az írásmű létrejöttét, a folyamat szabályszerűségét? Milyen egyetemi vagy más fórumhoz fordulhat jogorvoslatért a hallgató, ha tévesen bírálták el az MI-használati módját a szemináriumi dolgozata, a szakdolgozata vagy a disszertációja értékelésekor? Az egyetemi MI-használat elvárt szintjei A tudás és a jó gyakorlatok megosztása A PPKE MI-használatról szóló ajánlásának oktatói iránymutatása szerinti az MI-használati szintek - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - a következők: Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen MIalkalmazást érdemes használni egy bizonyos feladathoz? Tudná-e az Egyetem segíteni az oktatókat, hallgatókat és a munkatársakat az MIhasználatban való eligazodásban (pl. ingyenes tanfolyammal vagy a honlapon megosztott információkkal)? Lásd pl. a Russell Group (pl. Oxford, Cambridge) MI-szabályzatát vagy a Shenzhen University honlapjának vonatkozó tartalmait. Tudnánk-e egymást is segíteni, ha lenne erre egyetemi fórum (pl. tutorálás, workshopok, kerekasztalok, kari konferenciák)? → → → 0. szint: Nem használható az MI 1. szint: Ötletgenerálásra, vázlatkészítésre, szakirodalom felkutatására használható 2. szint: Nyelvi, stilisztikai szerkesztésre használható 3. szint: Meghatározott részfeladat elvégzésére használható 4. szint: Szabad MI-használat emberi validálással Milyen feladatoknál lenne értelme kifejezetten engedélyezni az MI-t, és milyen feladatoknál kifejezetten tiltani? Pl. témaválasztás, vázlat, forráskeresés, szövegírás, nyelvi/stilisztikai javítás, hivatkozás, ellenőrzés esetén? Oktatóként mit fogadjunk el a hallgatóktól igazolásként (pl. csak: „használtam/nem használtam”, rövid módszertani leírás, forráslistaellenőrzés, prompt-napló, mellékelt jegyzetek, egyéb)? �MI a Pázmányon Keretek és jó gyakorlatok a 2026. március 10-i World Café kérdései: Az eszközök és a hozzáférés “igazságossága” Ha egy kurzuson az MI-használat 3–4. szintje engedélyezett, de nincs mindenkinek hozzáférése fizetős alkalmazáshoz, milyen esélyegyenlőségi megoldás lenne ideális (intézményi licenc, alternatív feladat, egyetemi gépterem)? Te milyen MI alapú alkalmazásokat használsz? Elégedett vagy velük? Mást is használnál, ha lenne rá lehetőséged? Szerzői jog és adatvédelem az MI korában Hogyan változik a szerzőség és az egyéni szellemi teljesítmény értéke a tanulási folyamatban, ha az MI nem csupán segédeszköz, hanem a mű “egyéni-eredeti” jellegét meghatározó technológiai forrás? Milyen típusú tartalmakat tilos vagy kockázatos külső MI-eszközbe bemásolni? (pl. személyes adatok, érzékeny információk, hallgatói munkák, még nem publikált kutatás, bírálatok, vizsgafeladatok) Szerzői jog szempontból mi számít korrekt gyakorlatnak MI-vel (idézés, parafrázis, fordítás), és mi az, ami jogilag/etikailag kockázatos? Hogyan kezeljük a forráshasználat és a hivatkozás kérdését, ha az MI javasol forrásokat (pl. kitalált hivatkozások, pontatlan adatok)? Mi legyen a minimális ellenőrzési mód ilyen esetben? Mi a helyzet a hallgatói munkák MI-vel történő oktatói feldolgozásával (pl. összegzés, feedbackgenerálás)? Kell-e tájékoztatás/beleegyezés ezzel kapcsolatban? A témához ld. bővebben: Grad-Gyenge Anikó & Tomasovszky Edit (2025). Az AI és a szerzői jogi kihívás Dr. Újhelyi Dávid: Lehet-e az MI egy alkotás szerzője? Technológiai változások és a szerzői jog (SpiritFM-podcast, 2026) Dr. Újhelyi Dávid (2025). Talál-e szeget a jogalkotó kalapácsa? A generatív mesterséges intelligencia nemzetközi, uniós és hazai szerzői jogi szabályozásának lehetőségeiről Hallgatói felelősség és autonómia az MI korában Mit tekintünk ma „saját munkának”, ha az MI része a munkafolyamatnak? Hol van a határ a segítség és a „helyettesítés” között? Tanul-e a hallgató akkor is, ha MI-t használ, és ha igen, mit tanul? Kell-e különbséget tenni az osztatlan tanárképzésben tanuló, a BA-s, az MA-s és a PhDhallgatók között az elvárt MI-használat tekintetében? Például azért, mert a tanárképzésben tanulók maguk is olyan pályára készülnek, ahol az MI-használat, illetve annak tanítása kiemelt szereppel bír. Oktatói felelősség és identitás az MI korában Mit jelent ma „jó oktatónak” lenni, ha a hallgató bármikor hozzáfér egy MI-asszisztenshez? Miben nem helyettesíthető az oktató MI-vel, és miben igen? Elvárható-e, hogy az oktató aktívan tanítsa az MIhasználatot, vagy ez felesleges? Változik-e az oktató felelőssége, ha tudja, hogy a hallgató MI-t használ? Változik-e a felelőssége, ha ő maga is használ MI-t pl. a beadandók értékelésekor, minősítésekor? Kitekintés Hogyan néz ki majd egy „MI-barát” egyetem 5–10 év múlva? Mi az, amit most látszólag jól csinálunk, de később nagyon nehéz lesz korrigálni? Mi az a minimum, amiben konszenzusra kellene jutnia a Pázmány hallgatóinak és oktatóinak? Radikálisan megváltoztatja a bölcsészképzést az MI? Milyen tapasztalatot, véleményt, ötletet viszel haza erről a workshopról, ami szerinted később is használható lesz? � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource MI a Pázmányon : keretek és jó gyakorlatok Workshop - PPKE BTK Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. március 10. kedd 16.00-18.00 Budapest, Danubianum 203-206. Subject The topic of the resource hallgatói workshop Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. március 10. kedd 17.00-19.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum 203-206 Budapest, Bertalan L. u. 2. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260310_workshop.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e6efa729e80a8c255ef1bafbe6c56fc9.jpg 3119858c6ad5dddeba3f6a7d3ab74850 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/39d1c02ab29e0b3ddd34f84575a5b4d6.pdf 0917052255c2da38b1e84722361b71d1 PDF Text Text Meghívó a HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Pap költők a régi magyar irodalomban című műhelykonferenciájára. 2026. január 22. A magyar kultúra napján PPKE BTK, Sophianum Mikszáth tér 1. 108. terem. Szenci Molnár Albert Nyéki Vörös Mátyás Kéry István Pázmány Péter Faludi Ferenc Gyalogi János Illyés András Szőnyi Benjámin Baróti Szabó Dávid Ányos Pál Agyich István Molnár János Halápy Konstantin Kreskay Imre Lengyel József �A műhelykonferencia célja annak vizsgálata, miként határozza meg a papi/lelkészi vagy szerzetesi hivatás a lírai megszólalás formáit a régi magyar irodalom papköltőinek műveiben. Elsősorban arra keressük a választ, hogy miben különbözik a felszentelt szerzők vallásos költészete a világi alkotókéitól, kimutatható-e az ordó jelentősége az életműben, illetve az egyes költeményekben, valamint hogy a papi hivatás és a lírai szubjektivitás miként viszonyul egymáshoz. Program 9.50–10.00 A konferenciát megnyitja Armando Nuzzo, a HUN-REN–PPKE BILK vezetője 1. szekció Elnök: Armando Nuzzo 10.00–10.20 P. Vásárhelyi Judit Szenci Molnár Albert 10.20–10.40 Réger Ádám Nyéki Vörös Mátyás 10.40–11.00 Bajáki Rita Kéry István 11.00–11.20 Hargittay Emil Pázmány Péter 11.20–11.50 Vita, kávészünet 2. szekció Elnök: Bogár Judit 11.50–12.10 Borián Elréd OSB Faludi Ferenc (a szövegkiadó nézőpontjából) 12.10–12.30 Sajgó Szabolcs SJ Faludi Ferenc (a jezsuita szerzetes költő 12.30–12.50 Szelestei N. László Gyalogi János 12.50–13.50 Vita, ebédszünet nézőpontjából) �3. szekció Elnök: P. Vásárhelyi Judit 13.50–14.10 Bogár Judit Illyés András 14.10–14.30 Imre Mihály Szőnyi Benjámin 14.30–14.50 Szentmártoni Szabó Géza Lengyel József 14.50–15.20 Vita, kávészünet 4. szekció Elnök: Maczák Ibolya 15.20–15.40 Hubert Ildikó Baróti Szabó Dávid 15.40–16.00 Rédey-Keresztény János Agyich István 16.00–16.20 Egyed Emese Ányos Pál 16.20–16.50 Vita, kávészünet 5. szekció Elnök: Szádoczki Vera 16.50–17.10 Bíró Csilla Halápy Konstantin 17.10–17.30 Nagy Ágoston Kreskay Imre 17.30–17.50 Kónya Franciska Molnár János 17.50–18.10 Vita, zárszó � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Pap költők a régi magyar irodalomban Konferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. január 22. csütörtök Description An account of the resource A HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport idén a magyar kultúra napján, január 22-én rendezi meg szokásos éveleji műhelykonferenciáját. A téma ezúttal a régi magyar irodalom papköltőinek életműve, különös tekintettel arra, miként alakítja a papi/lelkészi vagy szerzetesi hivatás a lírai megszólalás formáit, témaválasztását és poétikai sajátosságait. A tanácskozás egyik alapvető kérdése, hogy miben különbözik egy felszentelt szerző vallásos tárgyú költészete a világi alkotók hasonló tematikájú műveitől, valamint hogy kimutatható-e a papi ordó, az egyházi szerepfelfogás jelentősége a költeményekben. A konferencia kiemelt figyelmet szentel annak vizsgálatára is, miként viszonyul egymáshoz a papi hivatás és a lírai szubjektivitás személyes, sokszor önreflexív megszólalása. Felvetődik a kérdés, hogy e két szempont egymást kizáró vagy egymást kiegészítő módon jelenik-e meg a költeményekben. Ilyen és ehhez hasonló kérdések megvitatására ad lehetőséget a konferencia, ahol a régi magyar irodalom számos neves kutatója számol majd be vizsgálati eredményeiről Szenci Molnár Albert, Nyéki Vörös Mátyás, Kéry István, Pázmány Péter, Faludi Ferenc, Gyalogi János, Illyés András, Szőnyi Benjámin, Baróti Szabó Dávid, Ányos Pál, Agyich István, Molnár János, Halápy Konstantin, Kreskay Imre és Lengyel József költészetével kapcsolatban. Subject The topic of the resource konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. január 22. csütörtök Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Sophianum 108 Budapest, Mikszáth K. tér 1. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260122_pap_koltok.jpg ppke_btk_20260122_pap_koltok.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/46b34700027a58fc8bea06a2e513fd01.jpg c11b6315f1e6ba61b4fc4001235c1de8 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8e45be540b287524bed9007beab20797.pdf 19a136c56d5c39ac1a5eb4f23c70feaf PDF Text Text A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1., 108 Szervezők: 
 Botos Máté (PPKE-BTK)
 Hartl Péter (ELTE-HTK; PPKE-BTK) 2026.01.23 �Program 8:30-9:00 Regisztráció   9:00-9:10 Megnyitó   9:10-9:30 Ifj Bertényi Iván: Egy nagyhatalom elitcsoportjának utóélete az I. világháború után. Vázlat a magyar közösügyi bizottság arisztokrata tagjainak két világháború közötti közéleti tevékenységéről 9:30-9:50 Fejérdy Gergely: Habsburg Ottó magyar támogatói 9:50-10:10 Filep Tamás Gusztáv: Legitimisták a lágerben   10:10-10:30 Panelbeszélgetés   10:30-10:50 Kávészünet   10:50-11:10 Gali Máté: Berzeviczy Albert közpályája a Horthykorszakban 11:10-11-30 Botos Máté: Esterházy Móric politikai pályafutása miniszterelnöksége után 11:30-11:50 Klestenitz Tibor: Az örökös pártelnök - Zichy János politikai pályafutása. 11:50-12:10 Püski Levente: Festetics Sándor, a politikus   12:10-12:30 Panelbeszélgetés   12:30-14:00 Ebéd 14:00-14:20 Soós Viktor Attila: Apor Vilmos közéleti szerepvállalása 14:20-14:40 Bakó Balázs: Az utolsó magyar egyházfejedelem – Mikes János gróf 14:40-15:00 Csajányi Melinda: Törvényhozó főnemesek és a zsidókérdés a két háború közötti Magyarországon   15:00-15:20 Panelbeszélgetés   15:20-15:40 Kávészünet   15:40-16:00 Anka László: A Nemzeti Kaszinó a két világháború között 16:00-16:20 Fehér György: A politikai rivaldafényen kívül, de a közéleti tettek sűrűjében. Gróf Károlyi László és felesége, Apponyi Franciska grófnő feledésbe merült életútja 16:20-16:40 Szabó Róbert: Gróf Apponyi György (1898-1970) politikai szerepvállalása Magyarországon és külföldön 16:40-17:00 Tarján M. Tamás: Az önmagát felépítő katedrális: Apponyi Albert Emlékiratainak szerepe a gróf kultuszában és történészi megítélésében.   17:00-17:20 Panelbeszélgetés   17:20-17:30 Zárszó   18:00-21:00 Vacsora � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között - Konferencia Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 2026. január 23. Budapest, Mikszáth K. tér 1. Sophianum 108 Description An account of the resource A PPKE BTK Gazdaságtudományi Intézete A magyar arisztokrácia politikai szerepvállalásai a két világháború között címmel konferenciát szervez január 23-án a 108-as teremben. Az interdiszciplináris konferencia célja nemcsak egy elit réteg, hanem különböző személyek, például Habsburg György vagy Esterházy Móric munkásságának bemutatása. Subject The topic of the resource konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. január 23. péntek 8.30-12.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 2026. január 23. Budapest, Mikszáth K. tér 1. Sophianum 108 Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260123_magyar_ariszt.jpg ppke_btk_20260123_magyar_ariszt.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6365595c5473748a9e877374117e7781.jpg eaef804ddc8336b3a80f96a1385421cd https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/49414971e7b9acd56c39017663558ece.pdf 3bd55031ed18cd3c2007c7082aa86cca PDF Text Text MEGHÍVÓ A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK OSZTÁLYA KLASSZIKA-FILOLÓGIAI BIZOTTSÁGA, KÖZÉP- ÉS NEOLATIN MUNKABIZOTTSÁGA, a MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRA, az ELTE HTK MORAVCSIK GYULA KUTATÓINTÉZETE, valamint a PPKE BTK KLASSZIKA-FILOLÓGIA TANSZÉK tisztelettel meghívja Önt soron következő rendezvényére, mely alkalommal a „Középkori Esték” keretében Gulyás László Szabolcs A középkori Nyírbátor története – új megvilágításban címmel tart előadást a PPKE BTK Danubianum épülete 309-es termében (1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2–4.) 2026. február 25-én, szerdán 1800 órai kezdettel. A rendezők minden érdeklődő megjelenésére számítanak. (Az eseményen kép- és hangfelvétel készülhet.) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Előadás meghívó - Gulyás László Szabolcs: A középkori Nyírbátor története – új megvilágításban Subject The topic of the resource meghívó Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. február 25., szerda 18:00- Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Danubianum 309-es terem 1111 Budapest, Bertalan Lajos utca 2–4. Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260225_gulyas.jpg ppke_btk_20260225_gulyas.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/816efff62124895305a0b3e64b8ce504.jpg 71eb376e9a91c5f3b762589760e93234 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2026 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource AI-KULCS – Mesterséges intelligencia a tanteremben Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Gyakorlati eszközök, tippek pedagógusoknak Subject The topic of the resource előadás Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2026. március 16. hétfő, 17:00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Budapest, Mikszáth K. tér 1. Sophianum 111-112. terem Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20260316_AI_eloadas.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/68c23ac0af3b8b14f220af30d42b6bc5.jpg 7d319e297e08c0e166f63795d33ed935 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dd5023cf9a2062deae07d2c5e0148f30.pdf c841f80a673b2b3d3ce994fb165ee441 PDF Text Text TJDi/r- ‘l / A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja rPKE_LteUtx/_5-jlooìIIOI ITELET® o <u Squill A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA 20 éve éledt újjá a Hallgatói Mozgalom KILÉNYI GÉZA MONSOON ZLINSZKY JÁNOS MEFESZ ALESSANDRO CAPRIOLI SPORTÉLET XI. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó 2 3 3 3 4 4 5 6 7 8 9 9 10 10 10 11 11 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A ’80-as évek közepén az Ország­ gyűlés elfogadta az Oktatási Törvényt. A törvény elfogadása után megszűnt a Kommunista Ifjúsági Szövetség monopóliuma. Létrejöhettek az első Hallgatói Önkormányzatok. A hallgatók részt vehettek az intézményi tanácsok munkájában. Megkez­ dődött az oktatói munka hallgatói véleményezés rendszerének kiala­ kítása. A hallgatók, a hallgatók közösségei jogokat szereztek, de a jogok érvényesítése akadályokba ütközött. ’88 tavaszán az Országos Felsőoktatási Ifjúsági - vagy Diák - Parla­ ment kudarccal végződött. „Ebből aztán végképp elegünk lett - em­ lékezett az 1988-as tavaszi eseményekre 2002-ben Fábri György, az OFÉSZ első elnöke -, egyrészt azt mondtuk, hogy a diákparlamentek minket többé nem érdekelnek. A diákparlamenteket a KISZ hívta össze, az akkori KISZ KB szervezte. Meg azt mondtuk, hogy nekünk ne szervezze a KISZ, meg a KISZ KB, meg senki se az életünket, hanem mi magunk ezt fel fogjuk építeni.” így folytatódott ’56 ’88-ban... Szegeden a diákok sztrájkot hirdettek. Egyetemi autonómiát és tan­ szabadságot követeltek: „Minden tanár szabadon hirdessen kollégiu­ mot és választhassa meg diákjait! Minden diák szabadon választhasson kollégiumot és választhassa meg tanárait!”. Akkor került ki a JATE BTK kapujára az azóta legendássá vált lepedő a következő felirattal: Anyu, ne félj, nem lesz semmi bajom! Szívszorító sor. A pesti és szegedi bölcsészhallgatók a küzdelemben egymásra találtak. A diákok el­ határozták, hogy független diákszervezetet hoznak létre -, a diák­ sztrájk pedig országos méretűvé nőtt. Ismét Fábri György: „1988. november 23-án és 24-én egy olyan de­ monstrációt csináltunk, amely valamennyi egyetemi városban, vala­ mennyi egyetem és a főiskolák többségének a részvételével voltak ese­ mények két napon át, egy időben, egy központból szervezve, egy cél érdekében. Ez azért lényeges, erről a magyar politikatörténet ugye nem vesz tudomást, de ez 1956 után az első országos, nem államilag szervezett megmozdulás volt. Mi nem akartunk országos politikát, pártpolitikát csinálni. Ez egy radikális különbség volt, mondjuk az akkor szintén induló Fideszes gondolkodással szemben. A Fideszes szubkultúra országos politikát akart csinálni, mi szakmapolitikát akar­ tunk csinálni. Ez nagyon éles különbséget jelentett, hogy milyen éleset ez például abban is megjelent, hogy 1988 őszén, a kecskeméti diákpar­ lamenten, a három nappal az országos demonstráció után a mozgalom képviselői szembe kerültek az akkori KISZ KB és az akkori Fidesz képviselőivel, tehát akkor ők együtt érveltek velünk szemben. [Azt mondták] „hát majd megegyezik a KISZ meg a Fidesz és akkor majd így épül...” - mi meg azt mondtuk, hogy nem, ez hallgatói ügy és szak­ mapolitikai ügy!’ És mi volt a diákok helytállásának eredménye? A rendszerváltás! „1989 tavaszán, amikor az akkor a területért felelős államminiszter, Pozsgay Imre vezetésével megalakult egy Tudományos és Felsőoktatási Taná­ csadó Testület (...). Egy nagyon tekintélyes testület volt, oda minket is meghívtak, egyszerűen azért, mert látták, hogy kellően kemény a fel­ lépésünk és így végig részesei voltunk ennek a folyamatnak. A rek­ torok folyamatosan tárgyaltak velünk, a rektori konferencia is tárgyalt velünk, tehát elég komoly súlya lett, egyszerűen azt gondolom, két okból, egyrészről a kemény fellépés miatt, amit az 1988-as demonstrá­ ció, illetve a szervezet megalakítása jelentett, és az elkészült anyagok tartalmi értékei miatt, amelyekhez képest mindig utólag tudták csak megfogalmazni, akár az akkori kormány, akár a rektori vezetések a saját elképzeléseiket.” ’90 tavaszán, a legtöbb egyetemen és főiskolán már működött magas hallgatói részvétel mellett - Hallgatói Önkormányzat, ’89-ben pedig a diákok létrehozták a HÖOK jogelődjét, az OFÉSZ-t, azaz az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetséget. Még abban az évben megdőlt a diktatúra, Magyarország újra független, szabad állam lett. _ . ,. , „ ,, Teleki László �A jövő ismétli önmagát? Ahogy az évszakok is körforgásban vannak, sok ősi kultúrában is kialakult az a hit, mely szerint az emberi történelem is folyamatos körfogásban van, ahol a sötét és arany korszakok egymást váltják. Ezt szimbolizálja a különböző jelentésekkel bíró Ouroboros (Uroboros), az önmagába harapó (sárkány) kígyó is. Innen származik a népszerű mondás: „a történelem ismétli önmagát” is. Ez a hit olyan erővel van jelen végig a történelem folyamán, hogy manapság már valódi tételeket is vonnak le ez alapján. Ezek közé tartozik az ember evolúciós fejlődésének is hul­ lámként való ábrázolása, ahol is a fejlődést egy csúcspont, majd a hanyatlás követi. (Sokak szerint a hanyatlás már el is kezdődött és az emberiség „aranykora” nagyjából a 19. század­ ban volt, míg mások szerint még várni kell a fejlődés csúcspontjára.) A téma megtetszett a sci-fi íróknak is, akik felhasználták azt műveikben. így találkozhatunk a különböző könyvekben (és azok alapján készített mozifilmekben) a távoli jövőben kardokat használó lovagokkal (Star Wars), cowboy ruhát hordó telepesekkel (Serenity), vagy éppen ó- vagy középkori társadalmi rétegződéssel (Dűne-univerzum, Asimov-művek, Star Wars). Ez utóbbi talán a legfontosabb. Ugyanis sok író szerint a majdani, több bolygóra terjedő em­ beriség közös (állam)formája ismét a leginkább a Római Birodalomra hasonlító Császárság lesz, melyben egy egész galaxist kezében tartó Uralkodó fog irányítani mindent. Hogy miért nem köztársaság? Erre csak az államformák változásait szintén körforgásként leíró platóni és cicerói elmélettel lehet válaszolni. Ezek alapján a köztársaság elkerülhetetlenül császárságba (illetve egyeduralomba, zsarnokságba) fog torkollni egyszer. Az ehhez vezető út a történelem során többször tapasztalt és a könyvekben is leggyakrabban alkal­ mazott példája a háborúkhoz köthető. Ezek során lesz majd (ahogy korábban is volt Id. gyakorlatilag az egész római császárság korát kezdve Caesarral) egy férfi, aki nagyobb elismerést/befolyást szerez társainál és a harcok végeztével magát egyeduralkodóvá nyil­ váníttatja, majd különböző eszközökkel megszilárdítja ezt a címet leszármazói számára is. Persze ez sem tart a végtelenségig, egy idő után vagy a leszármazók hanyagsága és/vagy gyengesége, avagy egyéb külső tényezők (pl. újabb harcok) során természetesen ez az ál­ lapot átcsap majd arisztokráciába, majd anarchiába, köztársaságba, stb. Ennek egyetlen fokmérője az idő lesz, melyet nem lehet előre megjósolni. Ugyanígy azt sem, hogy az előbb említett háború, mely ezt az eredményt fogja hozni, mikor fog beköszönni. Azonban a mostani külpolitikát szemlélve (gondolok itt leginkább Oroszországra) az olvasóban felmerülhet a gondolat, hogy ha ez a helyzet így folytatódik, akkor bizony nincs messze egy (már Nostradamus által is - bár jóval korábbra - megjósolt) következő világháború. Vagyis népszerűbben kifejezve: a jövő elkezdődött... Konta Balázs Beszámoló a Pázmány Napról Kedves Mindenki! Azt kell, hogy mondjam, egy újabb élménnyel gazdagodtam. Kiváltságos helyzetben va­ gyok, hiszen, mint gólya, mindent újdonságként lá­ tok. (Na persze, ha az érem másik oldalát nézzük, nem­ rég még komoly gondot je­ lentett eljutni a latin teremhez is, és ember legyen a talpán, aki a térképeken ki­ igazodik...) Éppen ebédem végére értem, amikor valaki megkérdezte: nincs-e ked­ vem részt venni a Pázmány Nap délutáni előadásain? Volt, és nem bántam meg! Mindkét délutáni előadás tanulságosnak bizonyult. Botos József tanár úr által képet kaphattunk arról, hogyan lehet meg­ találni egy alapvető emberi értékeket támadó korszakban a saját utunkat. A másodikban sportolók - Valkay Ágnes vízilab­ dázó, Kiss Gergő birkózó és Parti András kerékpáros mondták el tapasztalataikat a pekingi olimpiával kapcsolatban. Különlegesség volt, hogy az olimpikonokon kívül, sportorvos is válaszolt kérdéseinkre, különös tekintettel az ominózus doppingügyekre (felvetődött a kérdés: mennyiben fair az egyes szerek engedélyezése, vagy tiltása?). Mindenesetre később elgondolkoztam a valaki által felvetett „kemolimpia” kifejezésen... Természetesen ezzel még korántsem ért véget a Pázmány Nap. Csak ezek után következett az esti forraltborozás, ami persze (szerencsére) nem csak az alkoholszint beállításáról szólt. Előke­ rültek a gitárok, és velük együtt a még fel nem fedezett tehet­ ségek is. Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a bográcsok közösségépítő erejéről is. Tóth Bálint András Tisztelt Hallgatók és Hallgatói Önkormányzat Tisztségviseló'i! Május 6-án névre szólóan meghívót kaptunk a Pro Facultate-napra. Izgatottan vártuk a nevezetes napot, hiszen a több éves munkánk során még nem volt rá példa, hogy személyesen invitáljanak e jeles rendezvényre. A díszteremben a Radnay József Prodékán Úr díjazása után mi lettünk a pulpitushoz szólítva, hogy a hallgatók részéről 2008-ban alapított „Hallgatókért” oklevelet átvehessük. Az elismerésnek nagyon örülünk, ezúton köszönjük a megtisztelő bizalmat, és azt, hogy május 8-át ilyen emlékezetessé tették számunkra. Minden hallgatónak sikeres vizsgaidőszakot kívánunk! Nemes Józsefné és Varga Móni Egyetemre járni kicsit olyan, mint piacra menni. És nem, nem azért, mert nagy a hangzavar, meg lehet tudni a pletykákat, és ha jól osztjuk be az időnket egy nap alatt le tudjuk rendezni az egy hétre való dolgunkat... Inkább azért, mert bi­ zonyos értelemben üres tarisznyával jövünk, hogy azt a tanároktól szerzett tudással töltsük meg. Átadnak nekünk valamit, ami az övék, de ha figyelemmel fizetünk érte, a miénk is lehet. Ha viszont már így gondolkodunk: nem elképzel­ hető, hogy mindannyian bírunk olyan tudással, amivel mások is szívesen gazdagodnának? Lehet­ séges, hogy jól megy a zenélés, netalán a barká­ csolás, vagy éppenséggel jól tudunk táncolni. Hát Csergő Laci jól tud. Neki pedig az a - logikát egyáltalán nem nélkülöző - ötlet jutott még múlt félévben az eszébe, hogy egy egyetemen, ahova (feltehetőleg) tanulni (is) járnak az emberek, talán olyanok is lesznek, akik szívesen elsajátítanák ezt a tudományt tőle. Persze testnevelési tárgy, egyesület szintjén van már táncoktatás a Szent­ királyiban; azonban ilyen kötetlen, és a műfajok széles skáláját felvonultató kezdeményezésre azonban még nem volt példa. Ekképpen persze rizikós vállalkozásnak is tűnhetett: hiszen nem volt kiplakátozva, nem történt szórólap oszto­ gatás: száj- (és iwiw-) hagyomány útján lehetett főleg hallani róla. Az eredmény: már az első al­ kalommal megtelt a terem tanulásra elszánt Nem 1 tánclépés joghallgatókkal, partnerekkel (barátokkal, csalá­ dokkal, ügyfelekkel stb.). Szerencsére a lelkesedés megmaradt, úgyhogy idén is minden csütörtök este fél hatkor felcsendül a rocki, a keringő, és még számos más műfaj. Laca elmondása szerint ebben a félévben jó eséllyel még az ír táncba is belekóstolhatunk. A legjobb az egészben a foglalkozások nyi­ tottsága. Nem elhanyagolható szempont, hogy ingyenes, és bárki eljöhet. Ezen azt is kell érteni, hogy semmilyen előképzettség nem szükséges (jelzem, nekem pl. falábam van. Tényleg. Hason­ lít az igazi lábra, de sok szempontból hasznave­ hetetlen). Ellenben akkor sem kell unatkozással számolni, ha vérprofik vagyunk. Laca és kolleginája, Hárnási Kinga együtt tartják a foglalkozásokat, így lehetséges, hogy kezdőknek és haladóknak egyaránt figyelmet tudnak szen­ telni. Kezdésképpen megmutatnak pár lépést, fi­ gyelmeztetve kéztartásra, egy-egy mozdulat sajátságaira, majd ha már jól megy, lehet párba rendeződni. Az, hogy párral vagy egyedül jön valaki teljesen mindegy, persze sok szempontból előnyös lehet, ha „bebiztosítjuk” magunkat, és nem egyedül érkezünk, viszont jóval többet tanul­ hatunk, ha nem csak egyvalaki stílusához szokunk hozzá, és ilyen módon bárkihez tudunk alkalmazkodni. Annál is inkább, mert a cél egy nyitott, jókedvű társaság kiépítése: hisz ez tényleg egy minden formalitást nélkülöző program. Ezt erősítendő jöttek létre a Living Room-os esték, ahol az egyik teremben késő estig szól a roki, és várja a lelkes csapatot. És valóban: jó ennek a társaságnak a része lenni, hisz nagyokat nevetünk, bulizunk, és nem utolsó sor­ ban: megtanulunk táncolni! Következő alkalom: november 30. Tanári Klub Ha érdekel, vedd fel az iwiw-en: JÁK Társastáncklub Barát Zsófia harmadik oldal �„A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” Beszélgetés Alessandro Caprioli atyával Fáradhatatlanul dolgozik nap, mint nap. Töretlen hite van, és kész ezt bármikor meg­ osztani velünk, ha hagyjuk. Azért jött ide Olaszországból, mert tudja, hogy változásra van szükségünk. Változásra, melynek a fe­ jünkben és a szívünkben kell lezajíania. - Köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. Mit osztana meg a hallgatókkal eddigi életútjától? - A nevem Alessandro Caprioli, 34 éves vagyok, Milánóban születtem. Egy tradicionális, régi gim­ náziumban érettségiztem, amely egy főként filozófiára és irodalomra specializálódott közép­ iskola. Ezt követően politikai-közgazdaságtani végzettséget szereztem, szintén Milánóban. - Hogyan vezet az út a közgazdaságtantól a papi hivatásig? - Ez érdekes történet. Még az egyetemen részt vettem egy zarándoklaton Czestochowa-ban, Lengyelországban, amely nagyon nagy hatás­ sal volt rám. Ekkor döntöttem el, hogy a papi hivatást választom. Beiratkoztam hat a Lateráni Egyetemre, ahol mesterfokozatot sze­ reztem az „egyház szociális tanításá” tárnájából, ami a szakterületem. A kurzuson találkoztam régi barátokkal, ismerősökkel is. Ez meglepetés volt, ugyanakkor egyre inkább éreztem, hogy világos javaslatot kaptam Isten­ től és tudtam, hogy jó úton járok. Ezután elvégeztem a St. Carlo Borromeo Papi Testvériség Szemináriumát. A Santa Maria Maggiore Templomban szenteltek pappá. - Biztosan sokan kérdezték már, de miért éppen Magyarországra jött? - Már a Szeminárium utolsó évében - amely ún. missziós év - Magyarországra vezetett az utam. Tagja vagyok a Communione E Liberazione Katolikus Mozgalomnak, melynek vezetője, Luigi Giussam jó barátságot ápol Erdő Péter Bíboros Úrral. O ajánlotta a közvetlen főnökömnek, hogy küldjön misszio­ náriusokat Magyarországra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert kiváltságnak érzem, hogy a hitemet megoszthatom masokkal. - Nagyon jól beszél magyarul. Hogyan boldogult a nyelvvel? - Nagy kihívás még most is. Mondhatnám azt is, hogy megtanulni angolul vagy franciául csak egy új nyelv elsajátítását jelenti. A magyar nyelv tanulásakor viszont szó szerint újra meg kellett tanulnom beszélni, akár egy kisgye­ reknek (nevet - B.D). Becket Szent Tamás sze­ rint is az nevel igazán alázatosságra egy felnőttet, ha idegen nyelven kezd tanulni. Rendkívül nehéz számomra Katekizmust vagy a Szentírást magyarul olvasni. De a kiejtés az, amelyik leginkább kihívja a hitem. Ekkor erőt merítek abból, hogy Krisztus vállalta, hogy értünk emberré lesz. Ehhez képest igazan nem nagy az én feladatom. - Mit gondol a magyar emberekről? - A magyar népnek hihetetlen méltósága van. Amikor a történetét olvastam, láttam, hogy mennyit szenvedett .azért, hogy megvédje a keresztény Európát. Úgy látom, hogy ez a tény és a nemzettudat nagyon fontos az itt élők számára. - Válóban így gondolja? - Igen. Ehhez hozzájárul a különleges nyelv is, amely közelebb hozza egymáshoz az em­ bereket. Meglepődtem például, hogy a hívek a misék végén gyakran eléneklik a magyar him­ nuszt. Emellett persze egyfajta fásultságot, közönyt is tapasztaltam. - Ón szerint ennek mi az oka? - A magyar nép gyökerei vallásos gyökerek, de a kommunizmus kulturális befolyása miatt mély lelki válságba került. A fásultság, reményvesztettség nem más, mint a Krisz­ tustól való elfordulás. Persze az elnyomó rend­ szer alatt is voltak mártírok, mint például Mindszenty bíboros, aki tanúságot tett hitéről. Üzenete mégsem jutott el sokakhoz, akik sajnálatos módon teljes mértékben a hiten kívül nevelkedtek. - A „hiten kívüliség” magyar sajátosság vagy világtendencia Ón szerint? - Világtendencia, de ott, ahol az immanens ide­ ológia politikai renddé vált, ez a jelenség sokkal erősebb. Persze Rómában is mély válság van, de ott mindig szabad volt a hit megvallása és ez nagy különbség. - Hogyan lehet megszólítani az embereket? Milyen eszközök vannak az egyház kezében? - Hiba lenne azt gondolnunk, hogy pusztán a programok jelentik a megoldást. A hit csak em­ beri kapcsolatok útján terjedhet tovább. A leg­ fontosabb, hogy a hívők hiteles tanúk legyenek, hogy a kapcsolat személyes legyen. A család ennek nagyon lényeges alapja, kiindulópontja. Jézus sem szervezett programokat, hanem találkozott az emberekkel. Ennek nyomán alakultak az első keresztény közösségek. Egy baráti meghívás sokkal többet ér, mint egy for­ mális hirdetés. Persze az is lényeges, hogy min­ den eszközt felhasználjunk annak érdekében, hogy az emberek tudjanak a létezésünkről. Ilyen az internet, a plakátok és az újság. Az egy­ In Memóriám* Estotepárati...quia nescitis neque diem, neque horam. (Mt 10,16) Készen kell lennünk, mert valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát... De hogyan is állhatnánk készen?! Keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azt, amit gondolok, érzek. Egyszerűen iszonyatosan sajnálom, fáj, ami történt. S kínkeserves az, hogy megváltoztathatatlan. Hány Pázmányos társunkat vesztettük már el? Az elmúlt években hány szerettünk ment már el? S mennyien voltak azok, akikről nem is tudunk? Oh, boldog tudatlanság! Én mostanában csak azt kértem, hogy ne mondják el, hogy kit vesztet­ tem el. Beleborzongva hallgatom. Iszonyatos a tehetetlenség. És az, hogy nem áll meg az élet. Nem lehet a fájdalomba belemélyedni, mert az elet megy tovább. Egy pillanat és tovaszáll. S magunk sem tudhatjuk, hogy mikor ér utol a halál. negyedik oldal ház maga is ezen a két szinten dolgozik: a személyes kapcsolat és a hirdetés szintjén. - Mit jelent „hiteles tanúnak” lenni? - Van egy ismerősöm, akinek könyvesboltja van. Sok szép vallásos könyvet ajánl a beté­ rőknek, hangzatos gondolatokkal kísérve. De amikor egyszer megkérdeztem, hogy neki személyesen mit jelent a hit, nem tudott vála­ szolni. Egy hiteles tanú minden percben megéli a hitet, és át is tudja adni másoknak. - Milyennek találja az egyetemistákat? - Remélem, hogy idővel nyitottabbak és befogadóbbak lesznek, mint most. Ez a feladatom, ezért is vagyok itt. - Meghirdette az egyetemen a „ Vallásos érzék” című kurzust. Meséljen róla néhány mondat­ ban. - Szeretnék segíteni az embereknek megélni és megvallani a hitet. Szeretném megmutatni, hogy a hit és az értelem együtt járnak, nem tagadhatják meg egymást. Ennek Luigi Gius­ sani könyve szerint három előfeltétele van: a realizmus, az ésszerűség és az erkölcsi megis­ merés. Ezt a könyvet követve ismerhetjük fel, tudhatjuk meg, mit is jelent az, hogy az ember vallásos teremtmény. Aki követi a kurzust, láthatja, hogy a kinyilatkoztatás ésszerű hi­ potézis, következésképpen ésszerűtlen tagadni. A cél az, hogy az emberek ráébredjenek, hogy a vallás személyesen nekik szól. - Mit jelent az, hogy valaki „vallásos érzékkel” rendelkezik? - Hogy a mindennapokban is keresztény tud lenni. Hogy végiggondolja, mi az, amiért érdemes élnie, akár csak öt percre is, és megke­ resi, hogyan kapcsolódik ez a tapasztalat a boldogság iránti vágyához. - Mit tart még fontosnak elmondani magáról? - Mindig kész vagyok találkozni mindenkivel, oktatókkal és hallgatókkal egyaránt. Szeretném megismerni azokat a keresztényeket, akik az egyetemen dolgoznak és tanulnak. - Milyen programokat ajánl az érdek­ lődőknek? - Szeretettel várok mindenkit az egyetemisták kórusán minden hétfőn fél hétkor. A Krisztus Király Plébánián szoktunk összegyűlni Szilasi Alex vezetésével. A már említett Vallásos érzék című kurzust minden kedden 13 órától tartjuk a lelkészi szobában. A jövőben előreláthatólag rendezünk néhány érdekes kiállítást is az Egyetemen, de erről még nem árulok el többet - Üzen-e valamit a hallgatóknak? - Legyetek hűségesek a szívetekhez. Ha ko­ molyan veszitek a boldogság iránti vágyatokat, világos lesz számotokra, hogy egyedüllstenaz, aki megfelel nekünk. Borbás Dorottya Hányszor táncoltunk már a vég peremén? De még itt vagyunk! S próbáljuk úgy élni minden napunk, hogy környezetünkben maradandó nyomot hagyjunk. S komolyan, nem tudhatjuk, hogy mikor történik valami. Nem érdemes haragudni! Ki kell használni a lehetőségeket, minden édes percet. Persze bizonyos keretek között. Sokszor szívesen felpofoznám a szomorkodókat, hogy: „Ember!? Mozog a kezed, lábad, élsz, lélegzel! Ugyan, akkor mi okod nekike­ seredni? Inkább mosolyogj, hogy élsz!” Sokan nem tudják értékelni az életüket. Pedig kellene. Nem tudhatod, sem a napot, sem az órát. Annyi biztos, hogy soha nem felejtünk el Titeket, Téged! Mikola Orsolya * A vonatbalesetben elhunyt hallgatótársunk, Kukucska Zsófia emlékére. �Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Könyvajánló A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara különleges intézmény: alapítását tekintve meglehetősen új, értékrendje és szemlélete ugyanakkor évezredekre visszamenő. Néhány év alatt szó szerint a semmiből feltört, és elfoglalta méltó helyét a ma­ gyar jogászképzés élvonalában. Tette mindezt szilárd küldetéstudat alapján, a hazai jogászelit tagjait felsorakoztató professzori karral, újító és többletet is megkövetelő tanmenettel, valamint a pályán a helyüket megálló, végzett hallgatókkal - ugyanakkor meglehetősen kiszámíthatatlan és képlékeny társadalmi közegben, számtalan akadály, kétkedés, ellenállás és elszegett ígéret között. Ezt a kanyargós, rögös, de mégis szép utat tárja elénk a Kar alapító dékánja, mint leghitelesebb krónikás. A mű leginkább egy kortörténetet bemutató dokumentumgyűjteményként definiálható, meglehetősen sajátos szerkezettel: az öt részre tagolt, alapos, összefoglaló jellegű felvezetés után rögtön a kötet szinte egészét kitevő mel­ léklet következik, amely éves bontásban, sorszámozva tartalmaz a Karhoz kapcsolódó, válogatott írásokat. Olvasás közben azonban fokról-fokra kiderül, hogy itt sokkal többről van szó puszta dokumentumgyűjteménynél. Az alapítás dokumentumain keresztül megis­ merhetjük a tudós jogász professzor, volt alkotmánybíró Szerző karrierjét és küzdelmes életútját; a diktatúra után ébredező, a szabad­ ság szárnyait próbálgató társadalom sajátos, átmeneti állapotát; és ebben a viszontagságos közegben egy intézmény formálódását, amely - legalább is fogantatásakor - messze többre volt hivatott puszta jogászképzésnél. A rendszerváltozás után hazánkban meg­ teremtődtek az alkotmányos és jogszabályi feltételei egy független, demokratikus jogállam kialakításának. Voltak azonban, akik fölis­ merték: a jogszabályi környezet önmagában csak egy puszta váz, melyet ki kell tölteni tar­ talommal a jogállamiság valódi megvalósulása érdekében, és hogy a rendszerváltozás végre a fejekben is megtörténjen. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az elgondolás vezette Karunk alapítóit, mikor megszületett először egy kato­ likus Jogtudományi Intézet, majd egy teljes Facultas létrehozatalának terve. Hogy maga az elképzelés mennyire hiánypótló, milyen régóta várt volt, azt jól szemlélteti, hogy az oktatói kar igen rövid idő alatt, már az első évfolyam indulása előtt, mind az öt évfolyamra teljes egészében összeállt. A hallgatóság is a várt­ nál lényegesen nagyobb számban jelentkezett hisz az új Kar még egy esélyt adott nekik, hogy bebizonyíthassák, hajlandók tenni azért, hogy a jogászi pályára kerülhessenek. Az oktatás a lehető legjobb kezekben volt, hisz a tanárok a legnevesebb tudományos kutatók (egyetemi tanárok, akadémikusok), hivatásuk ranglétráját bejárt gyakorlati szakemberek közül kerültek ki, több évtizedes oktatói múlttal és példamutató értékszemlélettel. Tudták azt is, hogy nincs egyetem hallgatók nélkül, hanem az „velük és értük” van, akik a hivatott tanárokhoz szabadon csatlakozva alkotnak közösséget, művelődés céljából. Ezért a hallgató nem tárgy, hanem col­ lega minor, aki jogosult tanára figyelmére és törődésére, hogy tehetségét és képességeit az universitas keretei között, és annak dicsőségére kibontakoztathassa. Cserébe azonban el is vár­ ják tőle, hogy ne elégedjen meg pusztán a vizs­ gaminimum teljesítésével, hanem tegyen meg minden tőle telhetőt az ismeretek lehető legtel­ jesebb elsajátításáért és kamatoztatásáért. Nem kerülték el azonban az új Kart a ne­ hézségek sem, sőt néha szinte kifejezetten ke­ resték. A gondok már a Kar elhelyezésével elkezdődtek: az alapító szándéka szerint a székhely Esztergom lett volna, ez azonban, akárcsak az Alkotmánybíróság esetében, meghiúsult. Ideiglenes megoldásként az irgal­ mas rendi apácák ménesi úti épületében kaptak helyet az előadók és az oktatói szobák; majd komoly jogi és anyagi nehézségek árán sikerült megszerezni a Szentkirályi utcai épületeket. Mivel a Kar épüléséhez anyagi forrásokat is rendkívül szűkmarkúan biztosítottak, elhe­ lyezésben és berendezésben ma is az Egyetem legszerényebb Kara vagyunk. Akadályokat gördített egyre-másra az állami vezetés is. Törvény alapján a katolikus püspöki kar ugyan alapíthatott egyetemi kart, ehhez nem kell a Minisztérium engedélye; de ha a Karon oktatni is kívánnak, ahhoz már külön engedély szükséges - vélték. Kritikák össztüzébe került a hallgatók eredményességi rangsorolása is, hogy minden évben azok kaphassák a keservesen kiharcolt állami támo­ gatást, akik arra a legalkalmasabbak. (Érdemes ezt összevetni a közelmúlt felsőoktatás-finan­ szírozási reformelképzeléseivel.) Nem volt hiány sajtótámadásokból, dilettáns kritikákból és a legkülönbözőbb körökből érkező kétkedő levelekből sem, melyekre nem volt rest a Szerző személyesen, türelmesen, aprólékos részletességgel válaszolni. A kö­ tetben összegyűjtve ezek a tanulságos vá­ laszlevelek és interjúk is olvashatók. Mégis, per varios casus, per tót discrimina rerum kibontakozott és elismertette magát a Jog- és Államtudományi Kar, érezve az indíttatást, hogy változást hozzon az elmúlt negyven év ideológiailag megkötött oktatásában, és a rend­ szerváltozás folyamatában terjessze, kitel­ jesítse az új Alkotmány értéktartalmát. Annak érdekében, hogy a Karon végzettek még biz­ tosabban megállják a helyüket, az intézmény számos többletkövetelményt támasztott a hall­ gatóság felé, de cserébe többet is kívánt nyúj­ tani. A Szerző ezeket is részletesen ismerteti a kötetben, a korabeli dokumentumok tükrében. Az idők során sajnos sok eredeti elképzelés megakadt a központi felsőoktatási politika el­ lentétes irányú törekvésein, mások félbe maradtak belső ellentétek miatt, vagy kellő tá­ mogatás és kitartás hiányában, megint mások egyszerűen elfelejtődtek. Mindezek ellenére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Kara kivívta az elismerést, és példát mutatott abban, hogy a felsőoktatásban is lehet törekedni nemcsak oktatásra, de nevelésre is. Évről évre tanítja hallgatóit jogál­ lamiságra, és az értékek helyes sorrendjére, amelyben az erkölcsi értékek az elsők, ez után következnek a szellemi értékek, s csak ezt követően az anyagiak - és nem fordítva. 2002-ben egy interjúban a Szerző arról beszélt, hogy bár a kezdeti álmokból nem minden való­ sult meg, azért a körülmények ellenére az Egyetem még azt csinálja, amit annak idején elképzeltek, és büszke az itt végzett hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. Szívből kívánom, hogy ez még nagyon sokáig elmond­ ható legyen Karunkról. A most megjelent kötet pedig éppen arra szolgál, hogy eredeti tisz­ taságában bemutassa és megértesse, mit képzel­ tek el az alapítók, és miért hozták létre ezt az intézményt. Ezeket a gondolatokat pedig nem szabad sohasem szem elől tévesztenünk - mert ha az eredetet elvetjük, azzal viszonylagossá vál­ nak a következmények, az eredmények is. {Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei. Budapest: Szent István Társulat, 2008.) Nagy Gusztáv Búcsú 2/6 (Almaimban beszélgetünk) Álmaimban beszélgetünk Ugyanazon pádon ülünk Te engem nézel, én meg Téged Nincs sem harag, sem önérzet És akkor, ím megtörténik A csoda: ajkam megnyílik S kifolyik belőle minden Mit sok, hónap rejtett innen, Tőled el; mint a vulkán Mint a folyó, mint az orkán, Mintha beteg, lázas lennék Torkomon jön az okádék, Hogy sajnálom, de köszönöm, Mindazt, amit adtál nekem Rossz voltam és megbántam már, Hogy nem voltam igazi pár, Hogy ha volna egy időgép, „Milenneha” lehetőség Máshogy tenném, megláthatnád, Tudok én is lenni család: Barátnő és kis feleség Anya, nővér, boldog cseléd Szerető és bájos nimfa Halál, Élet, Átok, Ima Nem Veled és Nem a Tied Ami volt, többé nem lehet, Egyszer, majd, Valaki Mással Újra az új tudománnyal Elkezdem majd ami nem ment, Amit nem akart az Úr fent, Azt, mi nem működött köztünk Álmomban csak beszélgetünk. (PhS verse) ötödik oldal �Kilényi Géza professzor ’56-ja „Nem vagyok egy ’56-os hős, mert noha fegy­ verem mindig volt, de egyetlenegyszer sem sütöttem el és legalább háromszor voltam karnyújtásnyi távolságba ahhoz, hogy a velem egy oldalon állók pisztolyából, puskájából heveny ólommérgezés következtében otthagyjam a fogam...”- kezdi beszélgetésünket Kilényi Géza Tanár Úr, az Alkotmányjogi Tanszék professor emeritusa. Helyzetem nehéz, hisz terjedelmi okokból esé­ lyem sincsen arra, hogy az interjút egészében tárhassam a Kedves Olvasó elé. Nem szólhatok részletekbe menően, csupán említés szintjén azokról a történelem tankönyvekből hiányzó vagy talán apróságnak megítélt mozaik­ darabkákról, melyek egy tisztább képet adhat­ nának arról, amiről a rendszerváltásig nem lehetett beszélni. A számtalan esemény közül egyet ragadnék ki, amelyből talán megérthetjük, hogy milyen az, amikor ember, embernek farkasa, amikor a halál olyan közelségbe kerül, hogy az esendő ember orrában érezheti annak bűzét, és csak Istenben és önmagában bízhat... Csak azt remélem, közelebb hozhatom ’56 lélektanát, nemcsak a történettel, de Professzor Úr saját szavaival is. „Én napokig el voltam zárva a jogi kartól. Talán a harmadik napon sikerült bejutnom, majd a Katonai Tanszéktől (mert akkor ilyen is volt) megkaptuk azt a parancsot, hogy mindenki men­ jen a lakóhelye szerint illetékes katonai had­ kiegészítő parancsnoksághoz. Ott jelentkezzünk, mert Nagy Imre elrendelte, hogy miután egyál­ talán nem volt rendőrség, egyetemistákból álló zászlóaljak tartsák fenn a nyugalmat és a közbiztonságot. Akkor már borzasztó nehéz volt, akkor már sok fegyver volt az utcán. Nem tudom minek nevezzem őket, tudniillik, ma dicsfény­ ben úsznak a pesti srácok, akik meg is érdemlik, mert, hát sokan közülük meghaltak - folytatja az emlékektől felzaklatottan -, de az akkori sze­ memmel én egy kicsikét másképp láttam. Min­ den utcasarkon tizennégy-tizenhat éves gyerekek, amit szerezni tudtak, puskával, pisz­ tollyal vagy géppisztollyal eljátszották a rendőrt, igazoltatták az autósokat. Voltak olyan falra­ gaszok, hogy „Szabad ember jelvénye a fegyver”. Volt egy bizonyos, kaotikus helyzet. Nem loptak, raboltak, csak nem érték fel ésszel, hogy nem babra megy a dolog. A legkülönbözőbb helyeken voltak, különböző terek elnevezése alatt, teljesen spontán, felfegyverzett csoportosulások. Nem egységes fegyverek voltak, amit szerezni tudtak. En eleget tettem a parancsnak. A lakásunktól nem messze volt a kiegészítő parancsnokság, je­ lentkeztem. Azonnal átöltöztettek bennünket rangjelzés nélküli katonaruhába és a raktárból nagy ládákban hoztak, dobtáras szovjet gyárt­ mányú géppisztolyokat. A raktárban úgy tartják a fegyvereket, hogy ujjnyi vastagon be vannak zsírozva, hogy be ne rozsdásodjanak. Az első dolog az volt, hogy rongyokat kaptunk. Mini­ mum másfél óra volt, amíg egy géppisztolyt üzemképes állapotba hoztunk. ” Ilyenkor mi jár az ember fejében? „Semmi, semmi különös az, hogy most nekem, hogy kell minél gyorsabban hadra fogható ál­ lapotba hozni ezt a fegyvert. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk. Bennünket azzal küldtek oda, hogy rendfenntartás lesz a fela­ hatodik oldal datunk. Lényeg az, hogy délután befut egy hír, hogy a Bosnyák téren van egy negyven-ötven főből álló felfegyverzett fiatalokból álló csapat, akiknek a körében elterjedt, hogy mi, tulaj­ donképpen katonaruhába átöltöztetett ÁVO-sok vagyunk, és az éjszaka folyamán ki akarnak füstölni bennünket. Ezt úgy délután négykor tudta meg a parancsnok és kifundálta, hogy az lesz a legjobb, ha megerősített járőrt küld, mert az egyetemisták voltak az egyetlenek, akik meg­ bízhatók voltak a felkelők szemében is, a legértékesebb dokument a diákigazolvány volt, mert lehet, hogy az A VO-sok mindent hamisí­ tottak, de diákigazolványt azt nem, nekünk meg itt volt a zsebünkben. A lényeg az, hogy kiküldtek egy megerősített járőrt. A megerősített járőr négy fő volt, parancsnoka egy tartalékos alhadnagy, akit szabályszerű katonai behívóval hívtak be. Úgy nézett ki, hogy két ember elöl, két ember hátul. Megyünk a Bosnyák tér felé, kiérünk a Thököly útra, jött egy katonai csapat­ szállító autó - maga már nem emlékezhet rá tulajdonképpen teherautó alvázára szereltek fel keresztpadokat, így ötven-hatvan ember elfért, de nem rendőrök ültek benne, hanem..., hát nem tudom, ilyen sötét alakok, na. Szerintem börtön­ ből szabadultak, nem tudom. Szóval jött egy ilyen rendőri csapatszállító teherautó, nagyon rondán néztek ránk. Most képzelje el, kijárási tilalom van, és dobtáras géppisztollyal menetel egy megerősített járőr. Élmentek a Keleti pályaudvar felé, mi pedig a Bosnyák tér felé. Egyszeresük jön egy Tátra típusú autó, ter­ mészetesen rendszám nélkül, mert akkor leszedték az összes rendszámot. Egy marha nagy vöröskeresztes zászló, mert akkoriban az volt a divat, semmi közük nem volt a vöröskereszthez, de mint a magyar zászló kilógatva az ablakon. Azok is nagyon csúnyán néztek ránk. Menetelünk, ők meg mentek a Keleti felé, de nagyon randán néztek ránk. Messziről meglát­ tuk, hogy a Bosnyák téren ott vannak ezek a srá­ cok, ők is megláttak bennünket. Jönnek felénk, mi meg szépen meneteltünk tovább azzal, hogy nem akarunk bántani senkit. Bennünket azért küldtek ki, hogy mi magyarázzuk el: kérem, mi egyetemisták vagyunk, mi is a forradalom oldalán állunk, ne bántsuk egymást, nincs értelme. Kérem szépen, jöttek egyre közelebb, mi meg mentünk előre, tehát a távolság egyre fo­ gyott. Útjavítás volt a Tököly úton, nagy prizmából összerakott utcakövek voltak feltomyosulva. Azt mondja, harminc vagy negyven méterre értünk egymástól. Ránk üvölt: Állj! Fel a kezekkel! Tudja, én 21 éves voltam, a legitim magyar miniszterelnök parancsára cselekedtem. Olyan nehezen viseltem el a gondolatot, hogy én most adjam meg magam, talán megérti. Szóval én, ha rajtam múlik akkor lebukom a kövek mögé aztán onnan próbálok tárgyalni, nem állok ott céltábla gyanánt. Az volt az isteni szeren­ csém, hogy ott volt az alhadnagy. Szóval én háromszor hagytam ott a fogam majdnem, és mindig nálam idősebb emberek bölcsessége mentett meg. Az alhadnagy azt mondta, hogy emeljük föl a kezünket. Most katonáéknád nincs pofázás, meg nincs parancs, meg nincs vi­ tatkozás. Nem szívesen tettem meg, megmondom őszintén. Nem akartam gyerekekre lőni, de nem akartam megadni sem magam. Na kérem szépen, a következő pillanatban az a Tátra kocsi, amelyikről beszéltem, mi az útszegélytől nem messze voltunk, odaállt közvetlenül. Bevet­ ték a zászlót, megjelent egy golyószóró, ránk irányozva, hátsó ablakba, kiugrott egy fickó, lekapta a vállunkról a golyószórót, be a kocsiba és el. Mi ott álltunk, felemelt karokkal, fegy­ vertelenül. Miután ártalmatlanok voltunk, hát ezek felálltak és jöttek felénk, és mi akkor, rákezdtük a magyar miatyánkot, hogy barmok, itt a diákigazolványunk, egyetemisták vagyunk, miért kellett ezt csinálni? Kik voltak azok akik lefegyvereztek? Azok is a mieink - mondták majd szólunk nekik. Soha nem láttuk őket. Lényeg az, hogy beszélgetünk és hát próbáljuk őket rávenni, hogy menjenek haza, mi azért vagyunk itt, hogy a kerület rendjét, biztonságát őrizzük. Nem kell, hogy helyettünk csinálják, még egyszer igazoljuk magunkat, egyetemisták vagyunk, nem A VO-sok, menjenek haza. Miközben ők, velünk voltak elfoglalva, nagy sebességgel és mindenféle megkülönböztetőjelzés nélkül jött egy mentőautó. Ezek is akkor vették észre, mi is velük voltunk elfoglalva. Már mel­ lettünk volt. A következő pillanatban, minden fegyverből tűz a mentőautóra. Na, most ennek előzménye volt, amiről mi tudtunk. Amikor a Rádió ostroma zajlott, éjszaka, a Bródy Sándor utca felől támadtak a forradalmárok és közben az AVH-nak - az AVH minden eshetőségre felkészült - nekik voltak olyan autóik, amelyek, Országos Mentőszolgálat feliratot viseltek és a lőszerutánpótlást a hátsó bejáraton keresztül mentőautókkal bonyolították le. Most attól a pil­ lanattól kezdve, hogy az köztudottá vált, hogy az A VO-sok számára a lőszert mentőautókkal szállították, a forradalmárok egyetlen men­ tőautónak se hittek. Lényeg az, hogy mindennel, pisztolytól kezdve a géppisztolyig, mindennel lőttek a mentőautóra. Sikerült az egyik hátsó gu­ miját kilőni, közben viszont volt egy kis szeren­ csétlen, kis vékony dongájú tizenkét-tizennégy éves gyerek, valahogy kilógott a sorból, keresztül­ lőtték. Úgyhogy az a mentőautó, kilőtt hátsó kerékkel vitte be az Uzsoki útra, hogy meg­ mentsék az életét. Na, látjátok, menjetek haza, az Isten áldjon meg bennetek, hát egymást lövitek le. Menjetek haza, mi itt vagyunk, fenn­ tartjuk a kerület rendjét. Menjetek haza, mond­ tuk. ” Mind a történet, mind beszélgetésünk alatt impulzusok hada ért, hol feszülten és izgalom­ mal várakozván, hol megkönnyebbülten só­ hajtva, vagy éppen nevetve szívtam magamba Professzor Úr ’56-ját. Lejegyezte: Kiss Viktória �52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t „Bár zord a harc, megéri a világ. Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. ” (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) Kikről írjon egy diáklap az ’56-os forradalom és szabadságharc kapcsán? A diákokról. A „szent suhancok”-ról. Természetesen! Mikor és hol kezdődött? A háború után - ’45-ben - alakult meg az első MEFESZ. Első elnöke Jónás Pál volt. ’44-től a sztálini Szovjetunió vezetői tudatosan építették fel a Vörös Hadsereg által megszállt térségben a szovjetmintájú totális diktatúrákat. ’50-ben a MEFESZ ellehetetlenült. Az állampárt, azaz az MD£ feloszlatta a MEFESZ-t egyúttal létrehozta a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t. ’56 tavaszán enyhülés volt érezhető. A be­ iratkozást követően megkezdődött a moz­ golódás Szegeden a diákok között. Az ’56-os Pilvax a szegedi Diákklub volt. A diákok mondták ki először, egymás közt, szűk körben, amit mások nem mertek, ez volt a szikra -, elegük lett, valahogy így: utáltuk azt, hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nem szabadon be­ szélnek! 1956. október 16-án, Szegeden, az Auditórium Maximumban összegyűltek a szegedi diákok, abban az előadóban, ahol Radnóti Miklós böl­ csészettudományokat hallgatott. A gyűlést a DISZ hívta össze -, de a tömeg, a csurig megtelt előadó láttán elfogyott a DISZ képviselőinek bá­ torsága. A bölcsész- és joghallgatók vették át az irányítást, Lejtényi András és Tóth Imre, a gyűlést Kiss Tamás vezette le. A diákok el­ határozták, hogy az állampárt ifjúsági- és diák­ szervezetétől, a DISZ-től független, önálló, demokratikusan szerveződő és működő diák­ szervezetet hoznak létre. Az új diákszervezetet a szegedi diákok Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, azaz MEFESZ-nek nevezték el. A diákok megállapodtak abban, hogy 20-án ismét összegyűlnek, elfogadják a MEFESZ szervezeti- és működési szabályzatát. A gyűlés ezt követően politikai tömeggyűléssé alakult át. Ez a nap - október 16. - a Hallgatói Önkormányzatiság és az Egyetemi Autonómia napja ma is! 1956. október 17. és 19. között a diákok karonként megtartották gyűléseiket és megválasztották képviselőiket. Szolcsányi János akadémikus, egyetemi tanár beszámolója szerint „...Budapesten az MDP Politikai Bizottsága is megvitatta a szegedi helyzetet, és a megoldás kidolgozására Marosán Györgyöt akarták Szegedre elküldeni. O azonban erre csak akkor vállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kap tűzparancsra. (Ld. Kahler Frigyes, Sortűz Szegeden, Szegedi Műhely 1998/1-4-, 17. old.). Gerő Ernő távol­ létében Ács Lajos, az MDP központi ve­ zetőségének titkára nem járult hozzá a tűzparancs engedélyezéséhez [...]!’. Romsics Ignác összegyűjtötte és csoportosí­ totta a diákok követeléseit: „[1.] A külpolitiká­ val foglalkozók elsősorban a szovjet-magyar kapcsolatok új, kölcsönösségi alapokra helyezését, s ezen belül a külkereskedelmi szer­ ződések nyilvánosságra hozatalát, valamint a Pécs mellett feltárt urániumkincs világpiaci értékesítését kívánták. Emellett érintették a jugoszláv-magyar kapcsolatok normalizálásának szükségességét, s mindenekelőtt - az első pont­ ban - azt, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. [2.] A legtöbb kívánság az ország politikai rendszerének megújítására vonatkozott. A diákok új kormányt akartak Nagy Imre vezetésével, s mielőbbi választá­ sokat általános, titkos és egyenlő választójog alapján, több párt részvételével. A sajtó-, a szólás- és a vallásszabadság ugyancsak szere­ pelt a követelések között. A koncepciós pe­ rekkel kapcsolatban a felelősök, név szerint Rákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróság elé állításának szükségességét hangsúlyozták. [3.] A gazdaság- és társadalompolitika terén a terv­ gazdálkodás magyar feltételeknek megfelelő revízióját, a normák, bérek és árak újraren­ dezését, a beszolgáltatások mérséklését s a magánparasztok elleni diszkriminációk megszüntetését követelték. Az államosítások érvénytelenítése vagy a működő szövetke­ zetek felosztása nem szerepelt a pontok között. [4.] A követelések negyedik csoportja a nemzeti szimbólumokkal és ünnepekkel foglalkozott. A diákok azt kívánták, hogy a vörös csillaggal ékesített 1949-es címert váltsák fel a nemzeti színek által dominált s a kettős keresztet is tar­ talmazó úgynevezett Kossuth-címerrel; hogy a Felvonulási téren magasodó hatalmas Sztálinszobrot bontsák le, s helyén az 1848-1849-es hősöknek és mártíroknak állítsanak emléket; hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap; s hogy a honvédség szovjet mintájú egyenruháját váltsák fel a magyar tradícióknak megfelelő uniformissal.”. A diákok követelték továbbá, hogy töröljék el a halálbüntetést politikai bűncselekmények ese­ tén, hogy az egyetemi ifjúság nagyobb részt kapjon az ország politikai és egyéb ügyeinek intézésében, követelték az egyetemi au­ tonómiát, a diákoknak szuverén egyetemi pol­ gárjogot követeltek. A követeléseket pontokba szedték. Bátran kijelenthetjük, föllázadt az egyetemi ifjúság! Követeléseik híre futótűzként terjedt az országban. Sorra alakultak meg a MEFESZ egyetemi és főiskolai szervezetei. De hogy történt a szétrajzás, abban a világban, ahol még nem volt internet és MSN? 1956. október 21-én, azt követően, hogy a szegedi diákok 1956. ok­ tóber 17-én és 18-án elküldték a Diáktestvéreink című írásbeli felhívást, a szegedi diákok küldöttei gyakorlatilag minden egyetemi és főiskolai központba elmentek, Kiss Tamás is, személyesen. Csaknem minden egyetemi és főiskolai központban voltak a szegedieknek kapcsolataik. A szegedi választott diákküldöt­ tek segítséget és pénzbeli támogatást kértek a rektoraiktól és a dékánjaiktól. Kértek és kap­ tak! A legtöbb nagygyűlést a DISZ és az egyetemi vagy főiskolai pártbizottság hívta össze -, de a DISZ és pártbizottsági vezetők nem tudták kézben tartani az eseményeket. A szegedi diákküldöttek részt vettek ezeken a nagygyűléseken. Ismertették a követeléseiket, a MEFESZ szervezeti és működési szabályza­ tát. A DISZ és pártbizottság által összehívott nagygyűlések, hipp-hopp, MEFESZ alakuló gyűlésekké alakultak át! A diákok az ország egyetemein és főiskoláin egy emberként csatlakoztak a MEFESZ-hez. A MEFESZ szó jelszóvá erősödött. A MEFESZ „volt az a szervezet [...], amelyiket nem a központi hatalom hozott létre, [...] hanem egy spontán alulról jövő dolog, amit magunk alakí­ tottunk ki és mi magunk találtuk ki, hogy ezt hogyan is csináljuk.”. A diákküldöttek felkeresték a munkásfiata­ lokat is. És eljött 1956. október 23. Várallyay Gyula így emlékezik 23-ára: „délelőtt folyamán óráról órára feszültebbé vált a hangu­ lat. Cholnoky Tibor rektor mechanikaórát tar­ tott mérnökhallgatóknak reggel tíz órakor. Az óra végén könnyes szemmel vett át egy csokor virágot két kollégánktól, és féltő hangon intette a diákokat: Nagyon vigyázzanak, fiúk! A gépészkaron pedig Mutnyánszky [Ádám] pro­ fesszor megszakította utolsó óráját és elbocsá­ totta a diákokat: Menjetek, fiaim! Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint a mechanikaóra!’. (I. m. 32. old.) A műegyetemisták pedig aznap délután, zárt sorokban, összekapaszkodva elin­ dultak a város felé... Az elbukott szabadságharcot követően 8000 diák hagyta el az országot. Az ’50-es évek táján a magyar felsőoktatásban 3040000 diák tanult. A diákok több mint 20%-a kivándorolt-, a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Micsoda érvágás! Kik voltak Ok, a „szent suhancok”? Nagy gye­ rekek, akik szerelmesek voltak meg meccsre jártak - akkor még volt foci Magyarországon! -, olyanok, mint Bandi, Berci, Dóri és Döme, Fefe és Gyömbi, a két Viki. Nagy gyerekek, akik filléres cuccokban dobtak el álmokat, és csináltak történelmet. És tudom, Ti is megten­ nétek! Úton az egyetemre gondoljatok azokra, akik pont itt, ezeken a belvárosi utcákon, az Üllői úton és Baross Gábor utcán, estek el. Család és kisbabák helyett a halál lett osztály­ részük. És gondoljatok azokra is, akik kötelet kaptak, Tóth Ilonkára, az orvostanhallgatóra, és Mansfeld Péterre, aki nem volt még 18. Azokra, akiket sok év börtönnel sújtottak, akiknek keresztbe tört a pályájuk -, de semmit sem tennének másképp’, mint ott, ahova a sors állította őket, és akkor, ’56 őszén. És azokra is gondoljatok, akik huszonegynéhány évesen, nyelvtudás és minden egyéb nélkül el kellett, hogy hagyják családjaikat, szüleiket és testvéreiket, szülőföldjüket -, és azokra, akik nem élhették meg 1989. június 16-át, Nagy Imréék újratemetését. Teleki László hetedik oldal �Látatlanul látni A látássérült hallgatók a Karon - beszélgetés Márkus Petrával Október idusán van a Fehér Bot Napja. Ennek apropójából beszélgettem Márkus Petrával, aki már harmadéves hallgatónk. És vak. Nekünk, látóknak is sokszor nehezen megy a tanulás, képzelem, hogy mekkora erőfeszítés és akarat kell Nekik, ahhoz, hogy a - legtöbbször nem könnyű - tananyagot elsajátítsák, a mindennapok nehézségeiről nem is beszélve. Jelenleg Petra számításai szerint - hét látássérült diák tanul intézményünkben. A Neptun-on és például a liftben lévő Braille-jelzések hiányán kívül nem is tudnak olyat mondani, amin változtatni kel­ lene (a Neptun-nal mondjuk mi sem vagyunk mindig kibékülve...). - Mit jelent számodra az, hogy nem látsz? - Számomra a vakság ténye egy állapotot tükröz, amivel együtt kell élni. Szüleim próbál­ tak úgy nevelni, hogy tisztában legyek lehetőségeimmel és korlátáimmal is, így nem nagyon okozott problémát, hogy elfogadjam. Igyekszem nem sajnáltatni magam, és inkább abba a kategóriába tartozom, amely viccelődik fogyatékosságával. Véleményem szerint min­ den fogyatékkal élő - akár már azzal, hogy em­ berek között mozog - felhívja a figyelmet arra, hogy mik a képességei, mik a nehézségei, il­ letve, hogy miben szorul segítségre. Szerintem elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás tanúsítása azokkal szemben, akikkel érint­ kezünk, hiszen ezáltal tudják az emberek megítélni, hogy hogyan kell pl. egy látás­ sérülthöz, sikethez vagy mozgássérülthöz vi­ szonyulni (pl. egy vak esetében mi karolunk a minket kísérőbe, és nem fordítva). Mi pedig igyekszünk minél jobban kielégíteni az em­ berek kíváncsiságát és ösztönözni őket, hogy merjenek tőlünk kérdezni. Ha látják, hogy nem sajnáltatjuk magunkat, és normális életet élünk, akkor ők is hamarabb oldódnak, jobban bele tudják élni magukat a helyzetünkbe, és rájön­ nek arra, hogy mi is ugyanúgy egyéniségek vagyunk, mint bárki más: nekünk is vannak érzéseink, értékeink, igényeink, és csak egy képességbeh eltérés a különbség. - Mikor vesztetted el a szemed világát? - Koraszülöttségem folytán az inkubátorban vagy túl sok, vagy túl kevés oxigént kaptam... Hogy egy vak jogász szavaival éljek: „inkubá­ torszökevény” vagyok. - Gyerekkorodban ezt a helyzetet hogyan élted meg? - Igyekeztem részt venni - amennyire csak tehet­ tem - minden játékban. Annak révén, hogy van egy nővérem, Rita - akihez gyakran jöttek a bará­ tai - sokat voltam látó környezetben. Ezen kívül sokat jelentett az is, hogy nem voltam kollégista a Vakok Iskolájában. Viszont amikor a tesóm el­ ment egy-egy buliba, nagy kedvem lett volna vele tartani, de szüleim elmagyarázták, hogy nem vagyunk összekötve, illetve ha majd nagyobb leszek, akkor én is mehetek. Ez, hogy nem tiltot­ ták meg, hanem elmagyarázták, hogy miért nem mehetek, nagyban hozzájárult, hogy nagyon jó a viszonyom testvéremmel és a sógorommal is. Mindketten segítettek a matematikában és az an­ golban is. Ráadásul, ha valami probléma adódik a számítógépemmel, „vakon bízhatom” a sógo­ romra. A hetedik osztályt egy hatosztályos gimnáziumban kezdtem, de szerencsére kellemesen csalódtam, mind a tanárokban, mind a diákokban, akik sohasem éreztették azt, hogy a vakság gondot okoz számukra bár e kérdéskör megítélése véleményem szerint nyolcadik oldal nagyban múlik az érintett látássérült személy hozzáállásán is. Nagyon jólesett például, amikor az osztálytársaim egy emberként mondták, hogy már pedig fogok táncolni a sza­ lagavatón, és azért, mert vak vagyok, nem maradhatok ki a „buliból”. Egy matektanár pedig megtanulta a Braille-írást is, ezáltal job­ ban tudott nekem segíteni. - Családod hogy kezeli a helyzetet, hogyan segít Neked? - Bármikor, bármelyikükre, az élet minden területén számíthatok. Gimnazista éveim kezde­ tén laptopom sem volt, Braille-írással jegyzetel­ tem. Amikor már rendelkeztem ezzel az eszközzel, az volt a baj, hogy elektronikusan kevés könyv volt elérhető. Emiatt segítségre szorultam a tananyagok feldolgozását illetően, amiben a családon kívül osztálytársaim és tanáraim is részt vettek. Szerintem ahhoz, hogy valaki integráltan tudjon tanulni - ami ebben az esetben nem speciális intézményt jelent - legalább a kezdetek­ ben szükséges, hogy legyen valaki a kör­ nyezetéből, aki segíti a tanulásban, és akivel az esetleges nehézségeket meg lehet beszélni - Milyen támogatóid vannak? - Van néhány egyesület és alapítvány, amely a látássérülteket hívatott segíteni. Én a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége alá tartozó egyik egyesületnek a küldöttje vagyok. Fontosak továbbá azon levelezőlisták is, melyeken meg tudjuk vitatni a felmerülő kérdéseket (pl. egyes listák profilja az, hogy az informatikában történő jártasságunkat igye­ kezzenek növelni), és e lehetőség által könynyebb az információáramlás is. - Van-e egy hely, ahova rendszeresen jársz, egy közösség, ahol szintén látáskárosultak, vakok vannak? - Régebben voltam kifejezetten látássérül­ teknek szervezett táborokban, bár most már inkább - többnyire látó - barátaimmal vagy a családommal szoktam nyaralni. Általános iskolában lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy lovagolhassunk, és egy évig síeltem is, de sajnos elég hamar megszűntek ezek a prog­ ramok. Évente egy-két alkalommal tartanak olyan összejövetelt (ún. teadélutánt, ahol van lehetőség karaoke-ra is), ahová látássérülteket és nem látássérülteket egyaránt várnak. Ezen kívül van egy kifejezetten sportolásra hívatott egyesület is, bár - főként idő hiányában - nem igazán tudok részt venni a programjain. Fontosnak tartom továbbá azokat a ren­ dezvényeket is, ahol az emberek megismerhetik a fogyatékkal élők lehetőségeit, esetleges prob­ lémáit. Ha módomban áll, akkor szívesen elkí­ sérem barátaimat egy-egy ilyen programra. - Mikor jutott eszedbe, hogy a jogra jössz? - Régóta az volt a célom, hogy a fogyatékosok ügyében tevékenykedhessem, hiszen azt látom, hogy időnként úgy alkotnak a fejünk felett jogsza­ bályokat, úgy akadálymentesítenek, hogy az érin­ tetteket nem kérdezik meg, és nem vonják be a döntéshozatalba... A szemléletváltás pedig lassú folyamat, melyben az érdekképviseleti szer­ veknek és a médiának is nagy a szerepe. A vakok ügyében még problémát jelent, hogy nincsen egységes érdekképviselet, és nagyon kevés olyan kérdést tudnék mondani, melyre a látássérültek többsége azonos megoldásban gondolkozna. Hogy miért pont a Pázmányra esett a választá­ som? Azért, mert jókat hallottam, végzett és je­ lenleg is itt tanuló hallgatóktól. - Hogy oldod meg a tanulást? - Sokat jelent, hogy internetről le lehet tölteni a jogszabályokat, amit egy képernyőolvasó program (Jaws fór Windows) tesz hallhatóvá. Bár problémát jelent, hogy a Magyar Közlöny pdf állománya képként jelenik meg, és a doku­ mentum levédettsége folytán a karakterfelis­ merő szoftverekkel nem tudjuk szöveges formává átalakítani. A tankönyvek egy részét a tanárok rendelkezésünkre bocsátják, ami pedig nincs meg, azt be kell szkennelnünk, amiből szerencsés esetben tudunk tanulni, de van, amikor a felismerés minősége igen gyatra. A kiadók piaci érdekeikre hivatkozva általában - még ellenszolgáltatás fejében sem - bocsátják rendelkezésünkre a tananyagot, és egyéb, nem feltétlen a tanulással kapcsolatos irodalmat, pedig mi ugyanúgy megtérítenénk az árát, mint más. Ezzel kapcsolatban egyébként készült egy általános ombudsmani jelentés is... A kézzel kidolgozott tételsorokat pedig egy-két évfolyamtársam mondja fel diktafonra, vagy diktálja le. - Ha végzel, mit szeretnél csinálni? Hol tudsz elhelyezkedni? - A kedvencem az alkotmány- és a polgári jog. Igazán két terület érdekel annyira, hogy nem is tudom megmondani, melyiket választanám: az adatvédelem és a fogyatékosok ügye. Még nem tudom pontosan, hogy hol tudnék dolgozni. Ez még a jövő zenéje. Mikola Orsolya �Monszun a Szentkirályi utcában Aki eddig még nem hallott a Monsoon zenekarról, annak éppen ideje tájékozódni egy kicsit. A Mon­ soon Robbie Williams Tribute zenekar tehetséges és lelkes fiatal zenészekből áll, akik nagy hoz­ záértéssel igyekeznek emelni a hazai pop zenei piac színvonalát, sikerrel. Rengeteg koncertet tudhatnak már a hátuk mögött, többek közt az idei Pázmányos gólyatáborban is találkozhattunk velük. A zenekar dobosával, Fábián Tiborral beszélgettem a zenekarról, az azzal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól és jövőbeni terveiről. - Mikor és hogyan alakult a zenekar? - A Monsoon Robbie Williams Tribute zenekar 2006-ban alakult, ennek az előzmény zenekara a Passengers nevű formáció volt. Ezt négyen vittük tovább, így alapítottuk a Monsoont. léhát a már meglevő zenekar alakult át plusz tagokkal. Most már csak ketten vagyunk a törzstagokból, én és az énekesünk. A Robbie tribute zenekar úgy alakult, hogy rájöttünk arra, hogy ha több zenekartól dolgozunk fel dalokat, az kevésbé kon­ certképes, szóval egy irányra kell ráállni, és mivel Robbit nagyon szereti a zenekar minden tagja, így jött az ötlet, hogy csináljunk egy Robbie Williams tribute-ot. Magyarországon amúgy is nagyon ritkák a hozzánk hasonló popzenét játszó zenekarok. - Tanultatok zenélni? - Én 12 évig zongoráztam, most a kőbányai jazz konzervatóriumba járok, Krisztián és Marci autodidakta, Arnold pedig zeneaka­ démiát végzett zenész. - Pontosan hogyan kapcsolódtok a Pázmány­ hoz? - Én voltam Pázmányos. Még elsőben, mikor idekerültem, beadtam a HÖK-nek egy Passen­ gers CD-t, hogy szívesen játszanánk egyetemi rendezvényeken. Ezután elhívtak minket egy február 14-i Valentin-napi bulira. Utána már többször hívtak minket, aminek nagyon örültünk. - Miért pont Robbie Williams? Mitől tartjátok őt különlegesnek? - Szerintünk O az, aki megtestesíti az igényes popzenét. Tehát nem azt, ami múlandó, hanem ami megmarad, amire majd évek múltán is em­ lékezni fogunk. - Említetted, hogy ritka az ilyen típusú pop tribute zenekar. Hogyan fogadott titeket kezdetben a közönség? Hogy érzitek, mennyire van rá igény? - A közönség nagyon jól fogadta, mert Robbie Williamset a fiatalpktól az idősebb korosztályig mindenki szereti. És tekintve, hogy mi nem egy rock tribute zenekar vagyunk - amiből különben is elég sok van - be tudtunk jutni olyan helyekre, mint például az Alcatraz, a Jam Pub vagy a Morrison’s 2. Tehát ahol inkább a populárisabb vonal érvényesül. Az utóbbi két hely már törzs­ helyünknek számít. Ezen kívül volt alkalmunk már fellépni az RTL Klub Reggeli című mű­ sorában is, é^ az ott készült felvétel került fel DVD-nkre. Úgy érezzük, hogy van igény arra, amit csinálunk. Sőt, vannak a közönségből olyanok, akik szinte rendszeresen eljárnak a kon­ certjeinkre. - Mennyi időt vesz el a koncertezés és a próbák? - Havi 2-3 koncert az átlagos, a későbbiekben szeretnénk többet is. Nincs menedzserünk, tehát a koncerteket mi szervezzünk saját erőből. Próba meg heti egy kettő van, ezek három-négy órásak szoktak lenni. A basszus­ gitárosunknak van stúdiója, nála szoktunk próbálni. Régebben persze óradíjas termekbe jártunk. Másfelől nekem is van egy próbater­ mem, ez a Felsőerdősor utca 9-ben található, és Műhely néven fut. Itt három terem áll a zenekarok rendelkezésére, profi felszere­ lésekkel dolgozhatnak és mindezt stúdió­ körülmények között tehetik. A Műhely elsősorban profi zenekaroknak ajánlott. - Tervezitek-e, hogy saját szerzeményekkel rukkoltok elő, és ha igen, marad-e ez a pop vonal? - Igen, már nagyon komoly tárgyalások foly­ nak több kiadóval is. Vannak saját számaink, az énekesünk nagyon tehetséges zeneszerző. A pop vonalat úgy tervezzük, hogy továbbra is követjük. Arra törekszünk, hogy a saját stílusunkat vigyük bele a dalokba ezáltal nagyon igényes popot szeretnénk csinálni. Ter­ mészetesen ez továbbra is Monsoon néven fog futni. - Robbie Williams-en kívül milyen zenéket hallgattok, mik vannak még hatással rátok? Art brut, a brutális művészet Ha felnéztek a budai várra, kifeszítve láthatjátok a feliratot: Art brut Ausztriában és Magyarországon - Belső utak képei. De mit is jelent ez tulajdonképpen? Amint megpillantottam, azonnal felkeltette az érdek­ lődésemet, így egy nap ellátogattam a Nemzeti Galériába, s utánajártam. Az elnevezés - mely nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent - Jean Dubuffet, francia festőművésztől származik, aki az 1940-es években a társadalom perifériáján alkotók műveit gyűjtötte össze. De kik is ezek? Pszichotikusok, csavargók és rabok. A nálunk látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kul­ turális Fórum együttműködésének eredménye. Három gyűjteményt ölel fel. Az egyik az osztrák művészetterápiás és pszichoszociáÚs műhelyek­ ből származó munkákat tartalmazza, s ehhez társul a budapesti Pszichi­ átriai Múzeum és gróf Teleki Ernő 1957 és 1970 között készült rajzsorozata. A tárlatot nézegetve láttam gyerekrajz-szerűségeket, zsírkrétás, színes, pacsmagos képeket. Hogy melyik stílusba tartoznak ezek az alkotások? Nem pontosan meghatározható, de nem is ez a - Elsősorban a Queen, a U2, mai zenekarok közül pedig szeretjük például a Maroon 5-ot. A gimnáziumi zenekarral annak idején rengeteg Guns n’ Rosest, Metallicat és Aerosmith-et játszottunk. Nekem amúgy nagy ked­ vencem még a Kispál és a Borz, valamint Jamie Winchester, más stílusból pedig a Dream Theater. A zenekaron belül azért az ízlésvilág nagyjából egységes, de mégis mindenki egy kicsit másféle zenét hallgat. - Ez az egyetlen zenekar, amiben benne vagy­ tok, vagy játszotok többen is? - A basszusgitárosunk, Vígh Arnold sok zenekarban játszik, például a Máté Péter Em­ lékzenekarban, a Back to Blackban is helyettesít néha, stúdiózik, ő a zenélésből él. A gitárosunknak, Lovrek Krisztiánnak is van más zenekara, Vödrös Marcinak, az éneke­ sünknek nincs, ő a zenélés mellett dolgozik. Nekem pedig van egy saját alternatív rock zenekarom, velük készül a nagylemez, ami egyébként ingyenesen letölthető az internetről (www.lazasojom.hu). - Budapesten rengeteg helyen léptetek már fel sőt, vidéken is többször játszottatok. Ter­ vezitek, hogy külföldön is felléptek majd? - Tervezzük, most éppen abban a dilemmában vagyunk, hogy egy Robbie tribute zenekarnak hogy lenet külföldön koncertet szervezni. Például Németországban vagy Ausztriában elég sok van a pop-tribute zenekarokból is. Most egy nagyon minőségi és igényes demo anyag összeállításán dolgozunk, továbbá ke­ ressük azt a koncertet a leszervezettek közül, ahol alkalmas lehet a helyszín egy olyan klip leforgatására, ami aztan felkerülhetne a demora. - Mikor várható egy új lemez? Szerintem egy fél éven belül. A számok már demók formájában készen vannak, ezeket majd stúdióban felvesszük. De manapság egy lemezt kiadni nagyon nehéz, és a kiadók sem vállalnak be semmi újat. Csak a biztosra men­ nek és ezért a fiatal tehetséges zenekaroknak nagyon nehéz érvényesülni. - Befejezésül: történt-e koncerten olyan dolog, ami meghatározó, vagy maradandó élmény volt? - A Jam Pubban volt koncertünk, és egyszer csak megjelent öt kopasz srác, akik nagyon szigorú szemmel néztek minket^ mikor ját­ szottunk. Egyszer csak a legszélsőnek elindult a bal lába ütemre. Végül az egész társaság hatalmas táncolásba kezdett. Akkor gondol­ tuk azt, hogy ha már az ilyen kopasz, kigyúrt embereket is táncra tudjuk perdíteni, akkor valószínűleg jó úton haladunJk. További információk: www.monsoonmusic.hu Vass Petra lényeg. Ezek az alkotók nem részesültek képzésben, ők nem vették fi­ gyelembe az aktuális irányzatokat. Függetlenek voltak mindentől. És mindenkitől. Az egész világtól. Betegségük miatt elszakadtak a megszokott környezetüktől, barátaiktól, családjuktól. De ők is éreztek, álmodtak, örültek és sírtak. S ezeket az érzéseket „kifestették”, „kiraj­ zolták” magukból. Terápiás módszerként - akkor ez még újdonságnak számított - alkalmazták. Elsősorban az avantgardisták körében talált megértésre. Ennek a gyógyítási módnak a hatására Európa-szerte gyűjtemények alakultak: Magyarországon - a torinói, párizsi, londoni és heidelbergi után - Selig Árpád lipótmezei orvos alapított múzeumot 1910-ben. Sajnos, 2007 végén az itt működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet végleg bezárt... Erről beszélnek az akkor még ott lakó betegek, orvosok egy kisfilmen. Nagyon érdekesek a képek, elgondolkodtató, hogy mi zajlódhatott le a készítő fejében. De vajon mennyire nevezhető ez művészetnek? S ha annak nevezzük, nem veszíti el a klasszikus értelemben vett művészet az értékét? Énnek eldöntését mindenkire magára bízom. Még november 9-ig megtekinthető a kiállítás. Mikola Orsolya kilencedik oldal �Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? A címbeli kérdés persze nem bennem, és nem most merült fel először a történelem­ ben. Már első évben tanulunk a precedensjogról, és felvetődik bennünk - vagy legalábbis bennem -, vajon angolszász bará­ tainknak nem szúr-e szemet, hogy sokszor kifejezetten igazságtalansághoz vezet, ha egy ítéletet arra alapozunk, hogy korábban már hoztak ilyen témában döntést, jó lesz az nekünk is. Békés Imre professzor úr mondott egyszer erre egy példát: Angliában egy asszony ha­ zament, és bejelentette a férjének, aki munkanélküliként főfoglalkozásban elitta az asszony által keresett pénzt, hogy válni akar. A derék férj erre megerőszakolta. Ha jól emlékszem egy tatárjárás előtti időből származó ítéletre alapozva, az urat felmentették, mivel a precedens határozat úgy szólt, hogy a férjnek joga van a fe­ leségével bármikor házaséletet élnie. Lévén, hogy még nem váltak el, a férj csak élt ezen jogával. Aztán persze ment uniós fórum elé az ügy. Itthon más a helyzet. Nem precedensek alapján ítélkezik a bíró. De nagyon sok esetben az úgynevezett „bírói gyakorlat” szerint. Ami igencsak hasonló in­ tézmény. Ez persze könnyebbé és gyorsabbá teszi a dolgát, sőt, legtöbbször in­ dokolt is. De néha nagyon melléfog vele. Álljon itt példaként egy friss ítélet egy kerületi bíróságról, amit ittas vezetés ügyében hoztak: buliban a srác elfogadta a házigazda kínálását, és megitta a félliteres korsóból a narancslevet. Hazafele balesetet szenvedett az autójával, és kimutatták a vérében az alkoholt. A srác egyből felhívta a házigazdát, aki érdeklődésére be is számolt róla, hogy teljesen jó szándékkal némi vodkát is tett a narancslébe. Ciki. A bíró elfogadta az or­ vosszakértő véleményét, hogy a srác nem produkálta az ittasság klinikai tüneteit, és azt is, hogy nem érezte a fél liter narancslében a kevesebb, mint fél deci vodkát. Elfogadta az ügyvéd érvelését, hogy az ittas vezetés szándékos bűncselekmény, jelen esetben legrosszabb esetben is csak gondatlanság róható fel a srácnak, mondván, miért nem érdeklődött a házigazdánál, hogy van-e az italában alkohol. Arról nem is beszélve, hogy másodéven általános rész elején már mindenki tanult a büntethetőséget kizáró okok között a tévedésről. Minda­ zonáltal bűnösnek mondta ki a bíróság a srácot (egy év járművezetéstől eltiltás, 60.000 Ft pénzbüntetés), méghozzá ezzel az indoklással: „nem életszagú, hogy egy fiatal nem fogyaszt alkoholt egy buliban?’ Lefordítva: a bírói gyakorlat az, hogy akkor is elkaszáljuk a vádlottat ittas vezetésért, ha nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, úgyis 99 százalékban jogos az ítélet. (Persze tisztelet a kivételnek, hallottam már nem egy felmentést is hasonló ügyben) De nem csak a bírók között akadnak, akik az egyszerűség, gyorsaság és a kényelem érdekében kvázi megszokásból ítélkeznek. Csalásos ügyben az ügyész nem tudott jobb indoklást adni arra a kérdésre, hogy miért pont 56 tanút idézett be a több mint 300 sértettből, mint hogy ő csak megörökölte az ügyet, nem tudja, hogy korábban miért pont őket szúrták ki, és mi alapján. O csak jött, és tárgyalt megszokásból A kedvencem viszont az, amikor 4 óra előtt pár perccel telefonál a bíróságra egy ügyvéd, hogy „Hol­ nap tárgyalok önökkel, a vádlott kirendelt védője vagyok. Meg tudná mondani nekem, hogy hívják a védencemet?” Mert hát kirendelt védőjeként nem is kell annyira fáradni. Tisztelet persze a kivételnek továbbra is. Újra felteszem a kérdést: indokolt és üdvös, ha a 99 százalékos arány és a bírósá­ gok túltelítettsége miatt elfogadjuk a megszokást a jogalkalmazásban? Kovács Bence Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Reakció K. B. cikkére Kovács Bence kolléga legutóbbi számban megjelent cikkének (Nyári munka vagy szakmai gyakorlat?, ítélet 2008/4.) hatására én is késztetést éreztem arra, hogy megosszam néhány tapasztalatomat a nagyérdeművel - csak éppen az el­ lenkező szemszögből. Jómagam ugyanis, mivel már volt részem az idők során egyéb munka végzésében (ahol egyébiránt lehetőségem volt egy asztal­ nál borítékolni egy frissen végzett közgazdásszal, valamint egy bölcsész- és egy orvostanhallgatóval - csak hogy a kilátásokat mutassam), valamint az idő szorítását is érezve, szétküldtem önéletrajzomat a lakóhelyemhez közeli - mert hülye azért nem vagyok (?) - ügyvédi irodákba, aminek hatására néhány nappal később fel is vettek az egyikbe a gyakorlati időmet ledolgo­ zandó. Sajnos - tapasztalatlanságomat is elárulva - már itt elkövettem azt a hibát, mely a végzetemet okozta az elkövetkezendő harminc napban. Nálam ugyanis a nagy életta­ pasztalat a következő volt: ha van bármi egyéb végzettséged a jogin kívül, akármennyire is kecsegtető, ne írd bele az önéletraj­ zodba. Jelen esetben ez részemről a programozói végzettség volt, melyet nagy büszkén beírtam, mutatva ezzel, mennyire jól fogok majd érteni a Mikrofoszt termékcsaládhoz (ellentétben tudomásom szerint jó pár generációmbelivel), ami esetleg növel­ heti értékemet a „piacon”. Később kiderült: túlságosan is. Ugyanis az irodában meglátva értékeimet már megvolt a fe­ ladatom, mielőtt megkezdhettem volna az első napomat. A harminc nap alatt (amit mellesleg keményen le is dolgoztattak velem napi nyolc órában) feladataim az irodában az általam (alap­ pal) várt jogi munka helyett érdemeim hatására kizárólag a számi tógépekre korlátozódott: telepítettem operációs rend­ szereket (legalább hat alkalommal ottlétem alatt), majd a munkához kapcsolódó egyéb programokat, ezek után pedig gon­ dolkodhattam az ügyfélánomány mappái elrendezésének hatékonyabbá tételén, majd bevitelén a gépi adatbázisba - vagyis egyenként kb. 200 mappa tartalmát írhattam be word-dokumentumokba, különböző elrendezés szerint. Természetesen ezt mind azért, hogy jobban megismerkedhessem az iroda ügyeivel legalábbis az irodavezető véleménye szerint. Joggal kapcsolatos munkám a ledolgozott harminc nap alatt pedig mindösszesen annyi volt, hogy - a júliustól kezdődő cég-bejelentés-változás hatására - elsajátíthattam egy internetes kérelemkitöltő program használatát, de azt is csak abból a célból, hogy utána felhasználói útmutatót írhassak róla az iroda munkatársainak. Persze - mond­ hatná mindenki - semmi okom nem lehetne panaszra, hiszen kap­ tam érte fizetést. Csakhogy ennek mértéke nevetségesen alacsony volt (órabérben számolva a 100 ft/órát sem érte el) és miután a puszta gyakornok titulus helyett ezért ott a rendszergazdagépösszeszerelő-adat-báziskezelő-titkár munkaköröket láttam el, azt hiszem ez járt is. Viszont eredeti célomat - vagyis hogy a jog­ ban nagyobb jártasságot szerzek - messze nem értem el Összességében nézve tehát az élet nem fenékig tejfel és bizony az embernek jó néhány buktatón keresztül kell esnie, mire elég tapasztalttá válik annak vitelére. Remélem azonban, hogy írá­ sommal egy kicsit segítséget nyújtottam e buktatók elke­ rülésében a mostanság gyakorlatot keresők körében. Konta Balázs Röplabda a Karon Karunk mindig is tisztelettel, szeretettel tekintett az újító szellemre, az új kezdeményezésekre. Idén hasonlóval Szőcs Edit, a Hallgatói Önkormányzat tagja lépett fel. Szeptember elején kezdett munkálkodni a rendszeres röplabdázási lehetőség megteremtésén, amelyhez segítséget kapott Babicz Dávidtól, a HŐK sportért felelős alelnökétől. Végül, a Testnevelési Csoport nagylelkű hozzájárulásával, szeptember végén elkezdődtek az edzések, csütörtökönként 13-15 óra között, a tornateremben. Az eddig kis létszámú, de annál lelkesebb, vegyesen lányokból és fiúkból álló csoport egyelőre kötetlen program keretében ismerkedik a játék szabályaival, gyakorolja annak fogásait. További tervek akadnak bőven, minden csak létszám és lelkesedés kérdése. Ha elég nagy az érdeklődés a sportág iránt, a focihoz hasonlóan csapatok alakulhatnak, ame­ lyek szervezett bajnokság keretei közt mérhetik össze erejüket. Ez esetben a bajnoki for­ dulókra ismert és népszerű játékosokat hívnának, hogy ők is népszerűsítsék a sportágat. Egy ilyen kezdeményezés mindig nehezen indul be: sok munka, mire a hallgatók tu­ domást szereznek róla, rengeteg szervezést igényel az első csapatok összeállítása. Ugyanakkor aggodalomra semmi ok, hiszen a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. tizedik oldal �A középpontban: a nő Érdekes, hogy Lyonban mindig hétvégére süt ki a nap. Mintha csalogatná a lakókat, hogy az egész napot a városban töltsék, ilyenkor nem csak a turisták lepik el a tereket, parkokat, hanem a helybeliek is. Mint Erasmus-os diák, egyik csoportba sem tartozom igazán, de én is engedtem az időjárás hívó szavanak egy séta erejéig. A kis utcákat és a nagy tereket járva belebotlottam egy kis kiállításba, két mű­ vésznő együttműködésének és barátságának gyümölcsébe. Veronique Soriano festőnő igazi női festő. Sokan kikérik maguknak, hogy nincsen női irodalom, sem női képzőművészet, az alkotá­ sok többségén mégis erezni lehet a feminitást, a gyengébbik nem lágyabb vonásait. De Véronicjue Soriano magabiztosan vállalja női mivoltát, a képeken mitológiai és bibliai női alakok sokaságát vonultatja fel. Angyalokat, anyákat választ témául, de felismerhetjük Maria Magdolnát, Noé feleségét, Juditot, Salomét és Bethsabét is a festményeken. A hát­ térben kastélyokat, termőföldeket látunk, az alakok hasonló körülmények között jelennek meg, emiatt sokszor támad az az érzésünk, hogy már láttuk a képet pár perccel ezelőtt is. A színekkel sem játszik sokat a festőnő, csupán a piros, fekete, barna és kék színek je­ lennek meg. Ezekkel a hasonlóságokkal vi­ szont egyeni világot teremtett magának a művésznő, bár én nem éreztem ennek a világ­ nak az átgondoltságát. A nő sokkal inkább szívből fest, benyomásokat jelenít meg, ettől lesz egy festőnő női festő a férfiak raciona­ lizált, megszerkesztett képi világával szemben. Ha ezt az érzelmekkel teli alkotási vágyat át tudja ültetni a racionalitás világába, többé nem tehetünk különbséget nő és férfi alkotó között. Ilyenkor mondják néhány művésznőre, hogy úgy fest, mint egy férfi. Catherine Scelher szobrászművészno nagy barátságban van Sorianoval, és bár műveinek témája szintén a nő, szobrain mégsem érezzük női mivoltának nagy hangsúlyát. Alkotásai a természet és az ember munkájának összhangiát mutatják. Talált uszadék fákra, kövekre, aílati csontokra építi műveit. Nagy gonddal keresi a megfelelő alapanyagot, utána félreteszi azokat addig, míg felismeri a bennük rejlő, eddig ki­ használatlan lehetőséget, azt, hogy kifejezzék az elesettséget, a kiszolgáltatottságot, vagy éppen a közösségi tudat erejét. Fémből formai arcot a göcsötokkel teli fának, a medence­ csontnak: halfejű emberei mind-mind mintha néma kiáltással akarnák felhívni magukra a fi­ gyelmünket. Tekintetük miatt kétségbeesést érzünk még a táncoló alakra, a gyermekét ölelő anyára, vagy a családfa figuráira nézve Lőni vagy nem lőni... A közelmúlt eseményei miatt az emberek kritikus szemüvegen keresztül tekintenek a vadászokra. Tevékenységüket veszélyesnek, felelőtlennek, fölöslegesnek, az állatvédők akár még embertelennek is tilulálják. Kérdés, hogy mindennek mennyi a lét jogosultsága? Vizsgáljuk meg job­ ban ezeket a negatív állításokat !A vadászat legyen sport, hobby vagy hi­ vatás, tény és való, hogy veszélyes, az volt már az őskorban is, és habár másként, de az napjainkban is. Mindenki, aki erre adja a fejét, annak tisztában kell lennie, és van is, a veszélyekkel. Ahhoz, hogy valaki vadászhasson több akadályt is le kell küzdenie. Ilyen a fegyvervizsga elméleti és gyakorlati része, a vadászvizsga, mellyel a leendő vadászok betekintést nyernek a vadak, a vadgazdaság, valamint a fegyverkezelés rejtelmeibe. Ezek után még ki kell váltaniuk az aktív vadászjegyüket, adott esetben vadászati engedélyt kell szerezniük, meg kell kötniük a kötelező biztosításokat és a felelősségbiztosítást. Vadászat során vezetniük kell az ún. vadászati naplót. Ebben a vadász írásban határozza meg azt, hol, mikor és mire fog majd vadászni. Ezek az infor­ mációk garantálják egyrészt a biztonságot a vadász számára, másrészt pedig a környezetvédelem szempontjából is fontos szerepet játszanak ezek a dokumentumok, mivel így tudják a kilőtt állatokat nyilvántartani és a faj létszámát nyomon követni. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy mindent megtesznek azért, hogy felkészülten lépjenek a tettek mezejére. Nyilván sokan ellenségesen tekintenek a vadászok munkájára, de ne ítélkezzünk elhamarkodottan. A vadászok, bármilyen hihetetlen, de is. Kerek szemük és tátott szájuk életért kiált, mintha mindenki meg akarna fulladni ebben a világban, repülő alakjai is inkább sodródnak, mintsem tudatosan haladnának egy cél felé. Az uszadék fák nyílásaiból lábak, kezek merednek az ég felé, és a földön tátog a hozzá tartozó rémületet tükröző arc. A nagy érzelmek játékosa Catherine Scellier, a misz­ tikumot és a mindennapjaink primitívnek tűnő világát egyszerre tárja elénk. Hiszen az ember (Pilinszky szavaival élve) ’útszéli isten’, ugyanakkor ezt hajlamosak vagyunk elfelej­ teni, és kicsinyes vágyaink vezetnek minket miközben egyik napról a másikra élünk. Az emberen belül a nő érdekli igazán a művésznőt, s vele kapcsolatban a jelenlevő és a hiányzó rész egymáshoz viszonyulása. Mert minden nőnek szüksége van egy férfira, és minden férfi igazán csak egy szerető társ mel­ lett érezheti teljesnek az eletét. Két ember alkot egy testet, és Scellier műveinek nagy részénél hiányzik a másik fél. Az ölelés című szobor is a levegőt szorítja kitartóan, de két­ ségbeesve. Mellenél tátong az űr, és kedvünk lenne odatenni egy másik alkotást, hogy bár hazug módon, de egymásra találjon két lélek. S minthogy ezt nem tehettem meg. és nem is volt kétezer euróm, hogy hazavigyek egy szob­ rot, így kiléptem a macskaköves utcára, ahol vakított a nap? és a vénasszonyok nyarát élvezve, a lehulló leveleken lépkedve folytattam a sétát a sok-sok házaspár és szereímespár között. Aradszki Dea qélkülöz heteden elemei a társadalomnak. Ok töltik be a csúcsragadozó szerepét, mivel az erről a területről azok tel­ jességgel hiányoznak. Természetes el­ lenség híján bizonyos állatfajok túlszaporodhatnak, amik további prob­ lémákat okozhatnak, ugyanis ez által újabb állat- ill. növényfajok pusztulhat­ nak ki. Továbbá anyagi szempontból sem elhanyagolható a túlszaporodás kérdése, ugyanis a vadak rengeteg kárt okoznak még így is a mezőgazdaságban, nem beszélve az egyéb károkról, amelyek megtérítése szintén a vadászok kö­ telezettségei közé tartoznak. Ilyen például az, amikor a vad közúti balesetet okoz. Mint látjuk, egy vadásznak rengeteg kötelezettsége van az emberek, a gazdák, illetve a természet irányában, fontos társadalmi feladatot látnak el. Nem beszélve arról, hogy az állam konyhájára is eleget tesznek le, ugyanis minden egyes vadnak kilövési ára van, ami az államot illeti meg. Szó mi szó, a vadászok nem felelőtlen hebehurgya alakok, akik félvállról vennék saját, illetve mások életet, és jót szórakoznak az állatok szenvedésein, ők csakis a beteg vagy valamilyen szempontból hibás, il­ letve túlszaporodott fajok egyedeit lehetik ki, amelyek természetes szelekció révén előbb utóbb, így is, úgy is elhullanának. Kocsis Agnes „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Szeptember 28-án mutatta be a Pesti Színház lián Eldad rendezésében (Az élet mint olyan, Hat hét, hat tánc). A kellékes című darabot (eredeti címe: Josef Beider felvirágzása). Beider József (Kern András), a nyugdíj előtt álló színházi kellékese, egyik este legnagyobb meglepetésére nem találja üresen a nézőteret. Ezen annyira meglepődik, hogy megszeppenését, lámpalázait leküszködve ott marad a színpadon, eleinte félénken, bujkálva, majd szép lassan hozzászokva a közönségéhez, egyre magabiztosabban meséim kezd az életről, ami a színház, és a színházról, ami az ő egész élete. Természetesen nagyon hálás szerep ez Kern Andrásnak, egyszereplős darabjában kedvére „bohóckodhat” a színpadon, de valahogy mégis hiányzik az egészből valami. Eberhard Síréul műve Parti Nagy Lajos fordításával válik egyetlen hosszú monológgá. A magyar szöveg nagy erénye a ritmusossága és a kiéleződött, drámai helyzetek könnyed poénná alakítása. A fordító által „pestiesített” szöveg olyan természetességgel hangzik Kern szájából, mmtha eredetileg is ráírták volna. Még angol, orosz, német, kínai, japán nyelvű színjáték-karikatúrával is szórakoztatja a hirtelen lett közönségét. A kellékek, amelyek Beider József kezebe kerülnek, mind valamilyen más színdarab felismerhető elemei, koponya (Hamlet), bőrönd (Az ügynök halála). Találkozhatunk Pliszeckaja-kifigurázással lámpaernyő-selyemből tekert rózsaszín szoknyában balettozva, valamint felismerhetők klasszikus nagyok utánzott hangjai is. A Pesti Színház nyilván nem csupán jutalomjátékként tűzte műsorára a darabot. A röpke másfél óra - még annyi sem -, amelyre betévedtünk, megéri. De megérhette volna sokkal jobban is. Zágon Orsi tizenegyedik oldal �Konfliktusok a mindennapokban Avagy a bajok felmerülése egyben új lehetőség is Azt mondják, az ember ne nyilatkozzon általános jelleggel, ha a többségi véleményt nem ismeri, így saját nézőpontom szűrőjére hagyatkozva tudom csak ismertetni a következő mindennapi esetet, és abból a különöstől az általánosig megállapítá­ sokat tenni. Konfliktusok nap, mint nap történnek veled is, velem is, ahol sok ember él együtt ez elkerül­ hetetlen; arról nem is beszélve, hogy különböző szerepben vagyunk kénytelenek megállni a helyünket. Éppen ezen ismétlődő motívumra hi­ vatkozva a konfliktusok egy részéről már tu­ domást sem veszünk, rutinszerűen megoldjuk az együttélésből fakadó feszültségeket. Magamon észre veszem, hogy az utazás során elszenvedett kellemetlenségek során felgyülemlett feszült­ ségeket egy, az orrom alatt elmormogott meg­ jegyzéssel lerendezem, lehetőleg természetesen úgy, hogy a másik ne hallja. Hiszen csak nem fo­ gunk összeveszni a nap elején azon, hogy meglök­ tek, vagy ráléptek a lábamra... Ez a hozzáállás nem tudatos a részemről annyi­ ban, hogy alapvetően konfliktuskerülő természet vagyok, így reflexszerűen, átgondolás nélkül inkább továbbállok. Mégis azonban marad valami feszültség bennem egy-egy ilyen eset után. Lerendeztem, túl vagyok rajta, azonban mégsem érzem magam a helyzet magaslatán, felveszem ezért a közöny „álarcát”. Ennek következményeként már legközelebbi alka­ lomkor valószínűleg már előítéleteimtől telten fogok reagálni, előre várva a másik szereplő ma­ gatartását, nyugtázva, hogy úgyis ugyanaz fog történni mint előző alkalommal. Vajon jó ez így? Vajon mi történik egy ilyen helyzetben? Ez utóbbi kérdésre válaszolva tudnunk kell, hogy ha ténylegesen összeütközésbe kerülünk valakivel és alulmaradunk vele szemben önértékelésünk, önképünk sérül. Magunk tökéletlenségével ke­ rülünk olyankor tehát szembe, amikor a konflik­ tusainkat nem oldjuk meg, vagy annak nem megfelelő módját választjuk. Innen való tehát a feszültség érzete, amely a másik személy viselkedéséhez kapcsolódik. Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét előbb említett reakció funkciója, hogy védelmet jelentsen a következő alkalom felmerülése esetén keletkező feszültség levezetésére, magunkban a konfliktus megoldására. A közöny az érzelmi oldalunk el­ rejtését szolgálja, magunkra erőltetése pedig el kívánja hitetni velünk, hogy teljes mértékben érzéketlenek vagyunk a külső történések iránt. Az előítéletek pedig a kiszámíthatóság érzetét keltik: már előre tudom, hogy mit fognak a viselkedésemre reagálni. Ez a viselkedésforma abból a szempontból megfelelő, hogy a konflik­ tus megoldásához passzív hozzáállást jelent, hiszen csak az érzelmi beállítódásunkat kell megfelelőre hangolnunk. Ahhoz azonban nem segít hozzá, hogy a minden­ napokban átélt konfliktusok megoldási módját átalakítsuk, megtanuljuk kulturált kezelésüket és ezzel a külvilág felé is példát mutassunk. Gondo­ lok itt a másik fél partnerként való figyelembe vételére a feszültség feloldásakor, amely az előző tömegközlekedési példára vonatkoztatva úgy je­ lenhetne meg, hogy emberi hangon, a másik szemébe nézve (ez nagyon fontos!) megkérem a lábamon álló / engem meglökő utast, hogy legyen szíves, hagyjon fel ezzel a magatartással. Azzal, hogy a másik felet bevonom a konfliktus leren­ dezésébe úgy hogy ránézek, hozzá beszélek, tudatosítom benne, hogy ő is szükséges ahhoz, hogy a feszültség megszűnjön. A nyugodt hangnem, provokációt mellőző hangsúly és a megfelelő szavak használata természetesen mind hozzásegít a békés rendezéshez. Ha partnerként veszem figyelembe a másik felet, fel kell is­ mernem az ő magatartásának forrását, indítékait, érdekeit. Az érdekek figyelembe vétele lehet, hogy az adott helyzetben rávilágít a másik fél érdekeinek, szándékainak hiányára, ami a prob­ léma megoldását egyszerűbbé teszi, hiszen a másik fél nem fogja az álláspontját védeni. Azon­ ban ha az érdekeit védi, azokat mérlegelnem kell abból a szempontból, hogy számomra elfogadható-e az ő szándéka, illetve meg kell kísérelnem megérteni az ő helyzetét, (lehet, hogy azért ül le előttem, mert aznap vérvétele volt és le van gyengülve). Az empátia, beleérzés más helyzetébe a legnehezebb a problémák feloldásánál, tekintve, hogy többnyire én-centrikusan állunk hozzá a különböző élethelyzetekhez, így a megoldatlan konfliktusok száma csak nő. Ezért kellene a kisebb, könnyebben kezelhető helyzeteket kezelni, hiszen a bonyolultabb, többszereplős problémák kezelésére a választ nehezebben találjuk majd meg... Az említett technikák természetesen csak egy nagyon kis szeletét képezik a lehetőségek tárházának, amelyek a - kisebb-nagyobb - konf­ liktusos helyzet békés megoldásához segítenek hozzá. Alkalmazzuk tehát bátran őket, hiszen minden konfliktushelyzet egy új lehetőség a kul­ turált megoldás felé... Fábián Beatrix Nagy házalakítás Talán sokan láttátok a Viasat 3-on futó Extrémé Makeover: Home Editiont, azaz a nagy házalakítás műsorát. A műsor rendkívül meg­ ható, szívmelengető, rá­ ébreszt az élet apró örömeire, a szeretet fon­ tosságára. A felállás a következő: van egy stáb, aki a beérkezett pályázatok kö­ zül kiválaszt egy, valami­ lyen oknál fogva hátrányos helyzetű családot, akinek a házát és vele együtt az életét gyökeresen meg fogják változtatni, és ami a leg­ megdöbbentőbb, hogy ezt mindössze egy hét alatt teszik meg. Ez idő alatt a stáb tagjai reggeltől estig azon fáradoznak, hogy egy olyan épületet húzzanak fel, amely szó szerint minden igényt kielégít. A profi csapat palotát varázsol a kis lyukakból, s rettenetes állapotban lévő házakból is. Ezt utolsó reményként, de olykor köszönetként, a hála jeleként is fel lehet fogni. Remény, mert gyakran sok éves szenvedés, szűkölködés után ez az első segítő kéz, ami javítani próbál a bajba jutot­ tak életkörülményein. A köszönetét pedig azért emelném ki, mert a közösség gyakran hozzájárul a munkálatok lefolytatásához, hálája jeléül a családok aktív szociális tevékenységért. Amíg pedig a munkálatok folynak, a családokat elküldik valahová nyaralni, de persze közben folyamatosan tartják velük a kapcsolatot, rémisztgetve őket a házuk ledózerolásának rémképeivel. tizenkettedik oldal A műsor világszerte nagyon sikeres, és népszerűségét mi sem bi­ zonyítja jobban, hogy többek között két Emmy-díjat is bekaszált a valóságshow kategóriában. Nem csoda, hiszen egy olyan amerikai vilá­ got tár elénk, ahol a csillogás és fényűzés helyett gyakran a minden­ napos túlélés a tét. S hogy miből futja jótékonykodásra? Felteszem, a reklámokból finan­ szírozzák, amelyeket az adás során rendszeresen viszont is hallhatunk, láthatunk. Magát a tevékenységet, a segítőkész szándékot, magát pedig a műsort is szép és jó dolognak tartom. Úgy érzem, hogy tényleg olyan családok kapnak lehetőséget az újrakezdéshez, akik mind nagyon megérdemelnek egy új esélyt az élettől. A kiválasztottak sokrétűek: vannak közöttük nyolcgyerekes egyedülálló anyák, háborús orvosok, súlyos rákban szenvedők, vakok, utcai lövöldözés áldozataként lebénult férfiak, avagy valamilyen közösségi feladatot ellátó, olyan szerény em­ berek, akik munkájukért cserébe korábban nem nagyon kértek/kaptak semmit. Van egy mondás, miszerint a pénz nem boldogít. Azonban ebben az eset­ ben, ezek az emberek segítség nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni, és újra a társadalom szerves részeivé válni. Örülök, hogy látok végre egy olyan műsort, amelynek nem az a célja, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Persze a támogatók nem pusztán nagylelkűség­ ből jótékonykodnak, de ebben az esetben mindez mellékes, ugyanis amellett, hogy ők is gazdagodnak, más rászorult embereknek is segítenek. Úgy vélem, ez a műsor egyben az adakozás és a jó cselekede­ tek reklámja is, ugyanis a nézők sorából talán olyasvalakinek is megeny­ hül a szíve, olyasvalakit is jó cselekedetekre motivál, aki szintén tudna, és ezután talán fog is segíteni szegény, elesett, kevésbé szerencsés em­ bereken. Kocsis Ágnes �A Hungária Fürdő Ebben a szép őszi időben sétáljunk egyet ked­ venc fővárosunkban - ne is sétáljunk messze Karunktól, és máris elszomorító állapotokat találhatunk a környékbeli utcákban, és megint megállapíthatjuk, hogy milyen „re­ mekül” sáfárkodunk műemléki épületeinkkel. A Dohány utcában található Budapest egyik legrégebbi fürdőépülete, pontosab­ ban már csak a romjai. A romjai, melyek a 2005 óta műemléki védelem alatt áÚnak, ezzel is konzerválva ezt a lehetetlen helyzetet. Elszomorító állapotban van, pedig 1820-tól működött, Pest városának harmadik legjelentősebb fürdőépületeként volt ismert. Mára csupán a Dohány utca 44. szám alatti, műemléki védelem alatt álló, 1910-ben emelt szecessziós épület homlokzatrésze maradt meg, a fürdőépület jelentős része el­ pusztult. Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdő még a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt (a mai Do­ hány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat. 1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún. di­ vatosztállyal. 1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépí­ tendő impozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többe­ meletes, bécsi szecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyo­ lítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek. Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába került. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották a Con­ tinental Szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradt szecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházat nyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működő színháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyre elhagyottabb egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett. Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték be menedékhe­ lyüket. 1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egy kétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdő és az egykori, mára földig rombolt Continental Szálló helyén a fürdő főhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001 szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bon­ táshoz, és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lép­ csőházának megóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította a beruházót, hogy fél éven belül végezze el az állag­ megóvási feladatokat. Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulaj­ donos korábbi bontási munkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így 2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost a hátsó traktus teljes lebontására kötelezték. Mégis, kinek az érdeke? Ki a felelős azért, hogy egy értékes, belvárosi telek ilyen elszomorító, és egyszersmind életveszélyes állapotban van évek, évtizedek óta? Horváth László A nyomozó Fekete humor okosan tálalva Szeretnivaló film, sze­ retnivaló humorral. Amikor beültem a mo­ ziba, és a második perc után kilóra mérték a hölgy máját, aki az előző képkockán még kiskosztümben élete dolgaival volt elfoglal­ va, enyhén szólva is csak levegő után kap­ kodtam. Képtelen ba­ lesetek, a boncmester meg csak végzi a dol­ gát, és a végén ő smin­ keli a delikvenst (hát igen, magyar specialitás, Amerikában erre is külön embert vesznek fel... hiába, kis pénz, kis foci...). No, de hogy komolyra fordítsuk a szót: a film megosztó. Szélsőséges reakciót vált ki emberekből, vagyis vagy nagyon nem szeretik, avagy nagyon igen. Én ez utóbbi kategóriába tartozom. Gyil­ kos humorral megáldott történetecske, amit egy kimerítő „szellemi munkával” telt éjszaka után a lehető legőszintébb szívvel tudok ajánlani könnyed vasárnapi matiné gyanánt. Az első érzésem az volt, hogy „na, megint sikerült kiválasztanom egy életigenléstől igencsak távol álló filmet”. A patológia, a hullák, az elha­ gyott fiúcska, az antiszociális jellem, a lélekfagyasztó zene már épp kiüldöztek volna a teremből, mikor felcsendült az a bizonyos, az első szívmelengető poén. Tény, ami tény: fekete. Sőt az egész sztori akkora poén, hogy hiába a durva vicc, mégiscsak derűsen áll fel az ember fia/lánya a székből a vége felirat után. És ami a legszebb: körülbelül a felénél elkezdődik valami egészen furcsa csoda: a történet. Mert az is van neki, nemcsak az untig ismételt sokszorosan idézőjeles „mondani­ való”. Egy krimi kockái sejlenek fel szemünk előtt, s észre se vesszük, de a konditermi haláleseten borzongva mélázó közönségből átalakulunk ön­ jelölt Columbókká, és Malkáv Tiborral (Anger Zsolt) együtt nyomozzuk: vajon ki ölte meg Szirmai Ferencet? Vagyis oké, oké, hát persze hogy Tibor volt. Csak lazán leütötte és tarkón szúrta egy szikével, amíg a fe­ jére mért erős hatástól épp görcsöt kapott. Szakszerűen, egyszerűen. De ki bérelte fel? Miért? Hogyan? És a szálak csak bonyolódnak, Tibor meg csak ül némán. Néha szól, de akkor nagyon. Nem, ő nem akar randizni, csak moziba megy. Aztán lehet vele menni. Tibor patológus. Nem igazán társas lény, mondhatni a halottakkal jobban megtalálja a közös hangot. De az eddigiekből adódóan szerintem ezzel nem árultam el nagy titkot. Van neki anyukája. Rákos. De, mint meg­ tudjuk a Rák Hátrafelé Megy Alapítvány szóróanyagáról, a rák hátrafelé megy, ezáltal előrehalad, tehát visszafejlődik. Tehát Tibor is szeretné, ha egy svéd klinika foglalkozna a kedves mama rákjával, de ahhoz sok pénz, vagy az Alapítvány támogatása szükséges, amit sajna nem tudnak biztosí­ tani, de azért a remény hal meg utoljára, és ne adja fel, ők vele vannak, legalábbis lélekben. Nos, Tibor a rákkal így nem tud leszámolni (pedig próbálkozik erősen kézbe venni a bestia likvidálását), elég tanácstalan lesz, de töretlenül bíztatja édesanyját („Tibiké, nem akarok meghalni!” Tibi: „Aki nem akar meghalni, nem is fog. Pont^j s közben még szerelmi életére is marad energiája („Moziba megyek? „Ez meghívás akart lenni?” „Nem, de jöhetsz, ha akarsz?). Mikor már épp feladná a dolgot a mamával („Hát akkor az lesz, hogy meg fog halni!”), beüt a nagy lehetőség: Küklopsz akinek Róbert De Niro-s külsejétől az egész film a Rettegés fokához ha­ sonló árnyalatot kap - megbízza egy személy eltüntetésével. Tibor nem sokat dilemmázik az ölni vagy nem ölni kérdés erkölcsi vonulatán: mivel épp ráér, és kell az a 10 millió, hát nosza-rajta: megcsinálja. És ehhez képzeljük el Malkáv Tibor szenvtelen arcát, olykor rángatózó szemét, kissé darabos járását. A lényeg, hogy körülbelül két perc után felfogjuk: ez az ember komolyan gondolja, hogy tesz a világra magasról, de annyira sze­ retnivaló módon csinálja, hogy még a gyilkolást is elnézzük neki. A prob­ lémája csak ott kezdődik, hogy másnap levelet kap az elhunyt személytől... Tibornak nincs humorérzéke, és töretlenül moziba menne, még akkor is, ha a filmművészet haldoklik. De hosszas unszolásra elmegy azért szín­ házba is, hisz mégiscsak megnyugtatóbb dolog olyan művészeti ágra pazarolnia idejét, ami már rég kiszenvedett. De aggodalomra semmi ok: a mozi, különösen a magyar mozi, biztosan nem fog ilyen veszélyeztetett fázisba lépni, ha lesz még egy-két ilyen film, és még egynéhány Gigor At­ tilához hasonló, humort, macskasimogatást, boncolást „bevállaló” rendező. Ablonczy Zsuzsanna tizenharmadik oldal �Egy darabka nosztalgia A Háry Étterem Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elke­ rülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlehetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Háry Étterem a Bródy Sándor utcában. Éttermünk a hagyományos magyar vendéglő őstípusának felel meg, mind az étlapon sze­ replő tételek, mind pedig a hely belső kialakításának tekintetében, amely az eről­ tetett népies vonalat igyekszik hozni, ezzel pedig a nyolcvanas évek divatos étterem­ berendezési elveit követi; aminél azonban nagyobb baj, hogy bútoraik kényelmetlenek, és nem esik jól a hosszabb ideig tartó, ráérős üldögélés. A Háry Étterem haladni óhajt a korral - meg­ jelent itt is a terasz, nyilvánvalóan látták, hogy a környéken mindenhol van, hát itt is kell. Nos nem, nem kell. Felesleges, ugyanis a Bródy utca nem az a hely, mely csábítana kiülésre, a panorámát a szemközti Tabdi Borozó törzsközönsége szolgáltatja (persze amennyi­ ben valaki hamisítatlan VIII. kerületi szociotripre vágyik, úgy kihagyhatatlan). Az ételek a hagyományos magyar konyhát képviselik; egyik fogásról sem állíthatjuk, hogy szörnyű lenne, viszont maradandó élményt egyik sem okozott. Illetve a „két­ személyes csülöktál” gyakorlatilag minden mást is tartalmazott - vélhetően a „másodla­ gos felhasználás” jeleként. Igaz ugyan, hogy borjúpaprikást igazán kiválót ettünk itt, tehát ez pusztán valamilyen „véletlen” mellényúlás lehetett csak. Jöjjenek viszont a negatívumok: a kiszolgálás az eddig vizsgált helyek közül kizárólag a Zappa Café kelletlen személyzetével veszi fel a versenyt, az asztalunkkal foglalkozó főúr bizony lassú volt, maga sem ismerte az étlap egyes tételeit, nem tisztában a napi menü létével, ellenben hajlamos volt a számla tételeinek helytelen összeadására; illetőleg viszonylag gyenge az étterem italválasztéka. Összességében az étterem viszonylag széles törzsvendégkörrel rendelkezik, vélhetően azonban ezt pusztán az elmúlt évtizedek dicső múltja okozza. A lehetőség megvan egy nívós kisvendéglő létrehozására, az akarat azonban úgy látszik, hogy hiányzik. (Értékelés: 2/5) Horváth László A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of Leon CD kritika tudok változni, nem tudok változni”. Megvan? Na ez NEM a Verve. Már­ mint persze, az ő hatalmas, a „Kegyetlen Játékok” c. filmben sze­ replő dalukról van szó, azonban ez Hát vakok vagyunk, nem látjuk? mindössze egy rövid állomás volt kar­ Egyek vagyunk de hiányosak Vpkok vagyunk, örök árnyékban rierjük útján. Mert tegye fel a kezét, És egy villámcsapás fénye tudna csak megváltani minket aki tudja, hogy ezen kívül mit csinál­ Mert a szerelem hangzavar, a szerelem fájdalom tak magukkal Verve-ék! Az énekes A szerelem az a blues amit újra és újra kell, hogy énekeljek. Richard Ashcroft pl. 1999 óta dolgo­ (The Vérve: Lőve Is Nőise) zott szólókarrierjén, együttmű­ ködött a Chemical Brothers-el és az Az a baj az élvezetekkel, hogy valamiért mindig (egy hónapja említett, aki-nem-olvasta-magáralelkiismeret-furdalással kell, hogy fizessünk értük. vessen) Coldplay-jel is. Lassan 30 év is eltelik a Általában ugyanis elmondható, ha nekik adózunk, kezdés óta, de stúdióalbumnak ez a mostanában vagy rosszat teszünk, vagy ők tesznek rosszat megjelent, szójátékra apelláló „Forth” a negyedik. És ahogy a cím szótári értelme mutatja: valóban nekünk. Egészen megmaradt az a pillanat, ahogy egy „előre mutató” tendenciát sugároz az album. az 1-es villamoson ülök, és a véletlenszerű lejátszás funkciónak hála hirtelen felcsendül a „Sex On Vannak slágerek itt is, de főleg dallamos, pszichedelikus az egész... nem abból az „okéé, ez Fire” a Kings of Leon-tól. De akár a 30 másod­ most nagyon elvont, meg biztos nagyon altér is, perccel ezelőtti pillanatot is említhetném, amikor de egyszerűen nem élvezem” fajtából. Egy a Verve „Lőve is Noise”-a szólalt meg itt mellet­ nagyon okos album ez, nincsen rá jobb szó. Á tem az MTV2-n. Tiszta ügy: ha meghallom ezeket szövegek átgondoltak, frappánsak, és összhang­ a számokat, egy utánozhatatlan, nagyszerű érzés fut végig rajtam. Egy idő után mindenki kifej­ ban vannak az előadásmóddal. Richardék egy pil­ lanatra sem engedik ki a gyeplőt a kezükből: ha leszti a saját rutinját: érezheti már az első tak­ tusánál egy új számnak, hogy ez most beleillik-e a egy dallamot elkezdtek, azt végig viszik, és megőrzik a számok rockos, összefogott jellegét. zenei világába, vagy inkább léptetést nyom a zenelejátszón. És mégis: lassan másfél éve szeret­ Ez egy viszonylag új trend, a jelenhez képest legalább is, ugyanis ha megfigyeljük, mostanában ném rávenni mindazokat, akik eljutnak idáig, az ítélet utolsó oldalaiig, hogy adjanak egy esélyt: a bandák nagyon szeretnének tartozni egy adott zsánerbe. Ha britpop, akkor a letisztultság a esélyt olyan számoknak és előadóknak, akikkel lényeg, ha metál, az üvöltés, ha klasszikus rock, legfeljebb egy jeles költőnkről elnevezett rádió, és akkor a gitárszólón van a hangsúly. Különböző más, kisebb médiumok foglalkoznak. Ezek ké­ stílusokat ötvözni valamiért nem nagyon mernek rem, ugyanis potenciális örömforrások. Mégpedig az előadók ebben a harmadik évezredben, pedig a bevezetőben említett hátrányok nélkül! Most ragaszkodhatunk a dallamossághoz úgy is, hogy két előadót is választottam, nem csak, mert az értékeik hasonlóak, hanem mert meglátásom sze­ nem ez adja egyedül a szám motorját, és lehet úgy is hangsúly a hangszeren, hogy nem keverjük az rint jelenük sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a múltjuk. énekhang fölé. Ha már énekhang, muszáj rátérni Itt van például ez a „Bittersweet Symphony”-s a Kings of Leon-ra. Ez egy, a Verve-nél jóval fiata­ labb banda. Első albumukat 2003-ban adták ki, dolog. Tudjátok, a hegedűkkel a bevezetőben, meg a pasival, aki a klipben mindenkit fellök az bár mostanára ők is a negyedik CD-jüknél, az utcán, annyival indokolva tetteit, hogy „You „Only By the Night”-nál tartanak. Ritka felállás: know I can’t change, I can’t change - Tudod, nem mindegyik tagnak Followill (lefordítva „aka- Vajon még a modem idők lábai is pinában készült talpakon tápodnak majd? Atérezzük mind, ezekben az unalmas, fényes plázákban, Hogy a bejáraton túl az út csak messzebbre, messzebbre visz? tizennegyedik oldal The Verve ratkövető”) a vezetékneve; az énekes, basszus­ gitáros és dobos testvérek, míg a másod-gitáros, másod-énekes az unokatestvérük. A srácok az USA déli részéből származnak, és nevüket apjuk illetve nagyapjuktól kölcsönözték: mindkettejüket Leonnak hívják. Karrierjüket keresztény dalok éneklésével kezdték, csak ezután váltottak a rock and roll-ra. Minden bizonnyal Isten áldásával, hisz csupán öt év leforgása alatt eljutottak a brit Ústák élére. Persze az ún. „önerő” sem elhanyagolható: az énekes, Caleb hangja egészen kivételes. Amolyan egyszerre megnyerőén rekedt, erőteljes, de minden szólamot száz százalékig eltaláló és bármeddig kiéneklő fajta. Ha minden hangszert, ütemet és értelemmel bíró szöveget kiveszünk a számokból, az ő orgánuma akkor is megállja fölöttébb élvezhetőén - a helyét. De ezen elemek hiányáról egyáltalán nem szólhatunk, mert csakúgy, mint a Verve esetében, itt is egy szinte művészi, kreatív, de ízig-vérig rock ’n’ roll hang­ szerelés adja a kíséretet. Az eredmény: valami egészen különös, újra, meg újra és még egyszer meghallgatható album. És, hogy miért érdemes most nem csak szépen becsukni az újságot, vagy rátérni egy másik cikk olvasására, ezek meghall­ gatása nélkül? Nagyon egyszerű: lehet ülni a vil­ lamoson, hallgatni a dalokat úgy, hogy a szétáradó energia és jóérzés mellett ne érdekeljen, ha a műszőrmés, fakó néni vagy tweedzakós, hú-denagyon-komolyan-veszem-magam pasas értetlen­ kedve néz minket. Barát Zsófia �Járó-Kelő: Dublin - Okés fiúk, akkor most hozzunk létre egy várost, ami nagyon ütős lesz! - Jó, jó, de mégis hogyan? - Hát, van egy ötletem: csináljuk olyanra, mint egy angol nagy-kisváros. Csak mondjuk, hagyjuk ki mind azokat az elemeket, amik szürkévé és barátságtalanná tudják tenni ezeket! - O, hát ez nagyon jól hangzik. És hogy nevezzük el? - Hát hívjuk, mondjuk Dublinnak! A várostörténet valószínűleg nem egy ilyen beszélgetést hozna fel az ír főváros keletkezésének módjáról, pedig a sok pozitívum és a meglepően kevés árnyoldal szinte tudatosságot sugároz. Ez első blikkre persze nem annyira evidens. Ha bármilyen közlekedési eszközzel robogunk át a váro­ son, ekképpen részben el is zárva tőle, ugyanazt fogjuk látni, mintha Lon­ don külvárosában járnánk. A házak vörös vagy szürke téglákból, kőből állnak: a lakónegyedekben kicsit elválasztva egymástól, jókora nagyszobai ablakokkal, zsebkendőnyi kerteken át néznek az utcára. A belvárosban már közelebb szorulnak egymáshoz az épületek, és egy-két emelettel meg is nőnek. Még a bolthálózatok is ugyanazok, de legalábbis gyanúsan sok ha­ sonlósággal bírnak, mint az egy szigettel arrébb lévők. Nehéz megma­ gyarázni, mégis honnan ered az a markáns különbség. A levegőben úszik talán, és ahogy magába szívja az ember, úgy érzi át? Akkor már inkább a Guinness sörben... Komolyra fordítva a szót: mintha ebben a kedves ír városban kevésbé gyakran fordítanák annyit komolyra a szót. Az egész városban van valami lazaság, ami inkább a déli, kontinentális országokra jellemző. A taxiban nincs feszengés, a sofőr barátságosan ecseteli, hogy „shoda seyn i’ las’saterrday when th’fooball wa’on!”... jó persze azt már ne­ hezebb kivenni a jellegzetes ír akcentuson keresztül, hogy a múlt heti for­ galmat méltatja. Ha már forgalom: az is meglepő, hogy bár a város jócskán teli van emberrel, helyivel, külföldivel, továbbá, itt valamiért külön kategóriának számító, angollal, az egész mégsem tűnik nyomasztó tömeg­ nek. Inkább azt lehetne mondani: Dublin lüktet, valósággal zsong. A parkok teli vannak szerelmespárokkal, baráti társaságokkal, akiken világít az an­ golszász országokra oly kevéssé jellemző őszinte mosoly. A hangsúly itt az őszintén van, mert per­ sze mosolyogni az an­ golok is tudnak, sőt! Nagyon nevetnek, na­ gyon meglepődnek, na­ gyon együtt éreznek, csak az ember sosem lehet benne biztos, hogy ebből mennyi érzelem valós. Es még valami: hajlamosak a túlzásokra, különösen a bulizás terén: este 8-kor már látni szórványosan szalonspiccesen nem kicsit túlhaladott, meglepően alulöltözött hölgyikéket bóklászni, míg 10-re már, mintha betil­ tották volna a józanságot, elszabadul a pokol. Na, az írek ezt valahogy oko­ sabban csinálják. 8-kor persze itt sem üresek az utcát, épp ellenkezőleg: a buli központ lemple Bar környékén falkákban állnak a szórakozni vágyók. Mégis öröm rájuk nézni: jól érzik magukat, beszélgetnek, kezükben az el­ maradhatatlan fekete sör, amit egyelőre azonban inkább iszogatnak, mint vedelnek. A pubokban még jobb a hangulat, minden harmadik helyen ugyan­ is élő zenével szórakoztatják a közönséget. Itt könnyen megtörténhet, hogy a mellettünk álló barátságosan ránk mosolyog, látva jó kedvünket, minek (és az említett sötét nedűnek) hála, könnyen megjöhet a kedvünk az ismerős dalokba történő becsatlakozásra is. Ezt követően pedig akkor sem kell meglepődni, ha maguk a zenészek integetnek oda, ajánlják fel az épp leját­ szott számot nekünk, amiért olyan szépen együtténekeltünk. Ez pedig olyan mintha maga a város adott volna egy jó szoros ölelést. Mintha a pubok, utcák, emberek mind azt mondanák: no barátom, egy újabb jó kis nap telt el, ugye? Bezony. Hát így fordulhat elő, hogy az ember másnap, a reptérre kászálódva eldönti magában, hogy ha 2 év múlva a friss jogi diplomájával mégsem tud mit kezdeni, akkor üsse szikla, angolosan távozik, és elmegy, mondjuk, csaposnak egy bizonyos „jobb, mintha angol lenne” városkába. Barát Zsófia Szentendre varázsa Kegyes volt a Jóisten, s adott pár napsütéses őszi délutánt, így gondoltam egyet, és ellátogattam Szentendrére. Azelőtt még sosem jártam ott. Mindig mikor a piros metróval az Astoria irányába siklottam, hallottam, hogy Batthyány tér, átszállás a szentendrei hévre... Körülbelül háromnegyed óra alatt meg is érkeztem, majd besétáltam a városba. Hát, még a lélegzetem is elállt! Mintha egy másik országban, egy mesevilágban lettem volna! Hundertwasseri házak, gurgulázó em­ berek, tarkabarka árusok, ínycsiklandó illa­ tok... A Fő téren egy Szentháromság szobor található. Emberléptékű, a környező házikók sokaságában szinte fel sem tűnik. Körülötte presszók, éttermek, nem messze pedig, a dombtetőn egy kis templom tornya ágaskodik az ég felé. Szűk sikátorokon, apró, macs­ kaköves lépcsőkön keresztül lehet megkö­ zelíteni. Felkapaszkodva, néhány szusszanás után csodálatos panoráma tárul elénk: a Duná­ val körülvett Szentendrei-sziget, aprókavicsos folyópart, kígyóként tekergőző utcák, terra­ kotta cserepek, színes ablakkeretek. Néhány percre teljesen elfeledkezik az ember ön­ magáról, teljesen kikapcsol, s csak bámul. Nem véletlen, hogy ez a hely a művészetek és a kultúra paradicsoma. Lépten-nyomon múzeumok, kiállítások. Az üzletekben is jellemző kerámiák. Egyikbe betérve Kovács Margit alkotásainak utánzatát tanulmányo­ zom. Apró, kis női alak, cserépből, bongyor ha­ jacskával. Sajnos, a múzeumra az orrom előtt tették rá, a lakatot, így a kiállítását nem láthat­ tam. (Érdemes hat óra előtt kiérni...) Bosszankodtam is. Mérgem azonban a Skanzenhez érve teljesen elmúlt. Ennek a hi­ vatalos neve: Szentendrei Szabadtéri Múzeum. 1967-ben alapították, Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és me­ zővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mu­ tatja be hagyományos településtípusok keretében a XVIII. század végétől a XX. század közepéig. Hét tájegység kapott helyet: a Felső-Tiszavidék, az Alföld, a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony-Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros. Most úgy­ nevezett Hetedhét Játékév van, ez azt takarja, hogy még több alkalom van a játszadozásra, olyan játékok kipróbálására, amiről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk. Ha csak hétvégén van időtök ellátogatni ide, akkor találkozhat­ tok a Szombati Szöszmötöléssel illetve a Tótá­ gas Vasárnappal. Egy idő után úgy fogjátok érezni magatokat, mint egy mesében! Nagy bánatomra a percek gyorsan peregtek, s vége szakadt a mókának. Haza kellett jönnöm. Remélem, Ti is kedvet kaptatok egy kis kirán­ duláshoz! Megfáradt jogvándorok, egy-két paragrafus között javaslom Nektek, látogas­ satok el ide, s újult erővel tudjátok folytatni utatokat! Mikola Orsolya Focibajnokság a Karon Idén is elindult a Pázmány JAK focibajnokság, a Kar saját focibajnoksága. Az immár több éve megrendezésre kerülő versenyre ezúttal 9 csapat jelentkezett. Természetesen ötletgazdag nevekből most sem szenvedtünk hiányt, találunk itt Bíbortótágas Fenevadakat, és egy olasz, Erasmusos diákkal felálló Nagymama 2.0-t is. Az elsőévesek is szép számmal képviseltetik magukat a tornán. Külön öröm, hogy a nemzetközi igazgatási sza­ kosok is játszanak, ők az Internazionale csapatnév alatt, ráadásul eddig igen jól teljesítenek. A felsőbbévesek is magukénak érzik a focibajnokságot, szinte mindegyik csapatban találhatunk labdazsonglőröket az idősebbek közül. Idén december elejéig fog tartani a bajnokság, ami tavasszal természetesen ismét megrendezésre kerül. A hangulat kiváló, amit a Galérián szurkoló csinos lányok tesznek csak még hangulatosabbá... Az állás a 4. forduló után: 1. Internazionale 3 3- 0 - 0 24-11 9 pont Red Devils Advocate 3 3-0 - 0 34-21 9 pont 3. Legis Lazio 43-0-1 26-19 6 pont 4. Nosztalgia FC 3 2 - 0 - 1 17-13 6 pont 5. Tesil 4 1- 1-2 34-29 4 pont 6. Nagymama 2.0 4 1 - 1 - 2 27-29 4 pont 7. Bíbortótágas Fenevadak 3 1-0 - 2 21-34 3 pont 8. Reál Margit 20-0-2 05-13 0 pont 9. Konyhai Vegyes Vágott 30-0-3 05-24 0 pont Babicz Dávid tizenötödik oldal �HÍVŐ SZÓ Tudomány és hit Idén több nagy hatású egyházi dokumentum megszületésének ünnepeljük kerek évfor­ dulóját. Ilyen a VI. Pál pápa által 1968-ban megírt, a helyes születésszabályozás kérdésével foglalkozó Humanae vitae kezdetű enciklika, az 1988-as keltezésű Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás fő témája a világi krisz­ tushívők szerepe, míg az úgyszintén 1988-ban, a megelőző évi Mária-év alkalmából kiadott Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél a nők méltóságával és hivatásával foglalkozik. Azonban az egyetemi, illetve a tudományos élet szempontjából legfontosabbnak minősít­ hető, jubiláló szentszéki dokumentum a II. János Pál pápa által írt Fides et ratio, vagyis a „hit és értelem” szavakkal kezdődő enciklika. Az 1998. szeptember 14-ére datált okmány megszületésének tizedik évfordulóján érdemes néhány gondolattal megemlékezni róla. Ha röviden össze akarjuk foglalni, azt mond­ hatjuk, hogy az enciklika az igazság kereséséről szól. A tudományoknak, legfőképp pedig a filozófiának a hithez való viszonyulásáról. A dolgok értelmének kutatása az ember legalapvetőbb tulajdonságainak egyike. Hiszen „maga Isten oltotta az emberek elméjébe a törekvést, hogy meg akarják ismerni az igazsá­ got és önmagukat, és Istent megismerve és szeretve eljuthassanak önmaguk teljes igazságához” A dokumentum kijelenti, hogy kétféle megis­ merés létezik. Az egyik az érzéki észlelésre, vagyis a tapasztalatra épül, és egyedül az ész világossága mellett haladhat előre, a természetes ész réndjéhez tartozik. A másik viszont az Isten által kinyilatkoztatott, hozzánk Jézus Krisztus közvetítésével eljutó, a Szentlélek által megvilá­ gosított igazságokhoz vezet el. Ez a hit útja. A kettő ugyan soha nem eshet egybe, ám nincs is közöttük áthidalhatatlan távolság. A kinyilatkoz­ tatásba vetett hit nem teszi fölöslegessé a gon­ dolkodás folyamatát. A kettő feltételezi és kiegészíti egymást: „Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (8. pont). A hit és az ész működésének egyaránt elsődleges célja az igazság megismerése, közös tárgyuk pedig az igazság. Az enciklika szerint a modern kor új kihívása az igazság megismerésének elbizonytalanodása és vi­ szonylagossá válása. Az Egyház elveti azokat a filozófiai irányzatokat, amelyek az igazság megis­ merésének lehetőségét tagadják. így például a historicizmust, a moderniz­ must, a pozitivizmust vagy a pragmatizmust. A világ problémái az igazság válságából fakadnak, ezért olyan filozófiára van szükség, amely a valóságot oksági és kom­ munikatív felépítésben tanulmányozza. Ha a filozófia elutasítja a metafizikát, lényegében már nem is filozófia többé. A természettudósok számára azt javasolja, hogy kutatásukat abban az egészben folytassák, amelyet a filozófiai és erkölcsi értékek határoznak meg. Az Egyháznak szüksége van a hit és értelem közötti megfelelő összhangra, amelyet a keresztény bölcselet jelenít meg. A Katolikus Egyház számára ugyanis a legfontosabb, ha nem az egyetlen eszköz, amellyel elérheti és megszólíthatja a nem-hívő embereket, a filozó­ fia. Ennek a dialógusnak igaznak és őszintének kell lennie, mivel „csak így lehet legyőzni a Meghívó A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola 2005-ben indította útjára a Létkérdés Konferenciát, egy a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatának keretében évente megrendezett, egynapos tudományos konferenciát, amely párbeszédre invitálja a társadalom- és természettudományok, illetve a teológia neves képviselőit. A névadás nem volt véletlen, hiszen a konferenciák a min­ denkit érintő és érdeklő igazi „létkérdéseket” vitatják meg. A Főiskola idén, negyedik alkalommal is megrendezi ezt az évről-évre látogatottabb és elismer­ tebb konferenciát, melynek témája ezúttal: A HALÁL. Többek között olyan izgalmas előadáscímekkel hívogatjuk az érdeklő hallgatókat, mint A halál jelentései, Az eltávozás pszi­ chológiája, Igazságos-e a halál? Ízelítőül az előadók névsorából: Béres Tamás (evangélikus teológus), Cser Zoltán (buddhista teológus), Hegedűs Katalin (társadalomkutató, mentálhigiénés szakember), Kránitz Mihály (ka­ tolikus teológus, PPKE HTK), Nádas Péter (író), Pilling János (pszichiáter, thanatológus), Sivaráma Szvámi (vaisnava teológus), Tasi István (kultúraantropológus), Tóth-Soma László (val­ lásfilozófus). IV Létkérdés Konferencia: A HALÁL-Biztos? Helyszín: Gólyavár, ELTE Bölcsészet-tudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. Időpont: 2008. november 20. csütörtök, 10.00 - 18.00 óráig Belépődíj: lOOOFt/fő. A rendezvény diákigazolvány felmutatásával ingyenes! Részletes program és további információk: www.letkerdes.hu HSLÓ! VAN roci ^ccs^ez ? ^ttóhöz7 vAfa! TÓRA 2AA\ vwcs széthúzásokat, és megtenni az utat az egy és teljes igazság felé” (92. pont). II. János Pál pápa hangsúlyozza az igazságnak, az igazság keresésének, így magának a filozó­ fiának az erkölcs területén betöltött lényeges szerepét. Az erkölcsteológiának olyan filozófiai etikára van szüksége, amely tiszteletben tartja az értékek igazságát. Ez az etika föltételezi, és magában foglalja a filozófiai antropológiát és az értékek metafizikai földolgozását. „Ha az erkölcsteológia ezt az egységes szemléletet követi, mely szükségszerűen kapcsolódik a keresztény életszentséggel, a természetes és természetfölötti erényekkel, képes lesz arra, hogy a legmegfelelőbben és hatékonyan közeledjék azokhoz a problémákhoz, melyek­ ben illetékes: a béke, a szociális igazságosság, a család, az élet védelme és a környezet prob­ lémáihoz” (98. pont). Az előző sorokban helyhiány miatt csupán néhány megfontolásra érdemes gondolatot emeltem ki e terjedelmes enciklikából. De aki szívén viseli a tudományok művelésének vallá­ sos lelkülettel való átitatását, annak javaslom, hogy az egész dokumentumot olvassa át, és annak mondanivalóján gondolkodjon el. A tar­ talmas időtöltésre garanciát jelent a mindenki által tisztelt szerző, II. János Pál pápa neve. Teleki Levente euUséMi a ma/ez. A/ew � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Subject The topic of the resource Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta,Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1379kb+3677kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_5_20081101 Relation A related resource T00088 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_5_20081101 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5337b0b0192c4588ac8b7a64c812ce13.jpg 62a9838edc50345bb9432cbd4627ff30 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fc2cc847c4df1e50e116e71ab6df43f6.pdf f3283f809e741442f0a432d0747f3745 PDF Text Text PPKE úteTet A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ©ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ A ROCK ’N’ ROLL ! KARÁCSONY HAJAS BARNABÁS SZLOVÁK SÖR KUNDERA KATOLIKUS MARXIZMUS OPUS DEI XI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: ww. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 28. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Chopin és McCartney ölelkezése addig volt országunk, Rock ’rí roll és komolyzene a Pázmány Szalonban míg az mi hitünk virágjában volt” Lehetett volna. Lehetett volna jobb világot teremteni. A múlt század hat­ vanas éveinek generációja őszintén hitt ebben, határon innen és nyugatra egyaránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett volna. Kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket összetartó közös szentség, a rock ’n’ roll. A házibulik, bormámoros klubok és a „mi értjük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, éppen ezért cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, Lennon és a Rickenbaker nem csak nálunk, a puha diktatú­ rában. Lehetett volna? Talán igen. Talán nem. Mindenesetre az immár ötödik szezonjába lépett Pázmány Szalonban november 12-én megtörtént a kísérlet a már eltemetett remények feltá­ masztására. Rockerek (Horváth Tamás, Szabó Levente és Geier Attila, mind-mind gitárokkal felfegyverkezve) és az egy szem „komoly” zenész, Szilasi Alex zongorista vívott nemes párviadalt Horváth Attila docensünk felügyelete mellett, olyat, amelyben mindenki győzött; egymásra talált a két műfaj, mi több, kiderült, nincs is két műfaj: csak a zene van. Megtudtuk, hogyan ölelkezik össze Chopin és McCartney, hogy a lengyel-francia zeneszerző már régen a liverpooli vagánygyerek előtt megírta a Yesterday-t, hogy Tolcsvay Mozart-tól nyúlta a Nemzeti Dal zenéjét, vagy fordítva. Hogy minden egy és egy a minden. Hogy Beethovenben, Lennonban, Dylanben minden megvan, ami nekünk kellhet. Mert a jó zene őszinte. A jó zene öntudatos. A jó zene mindent elmond helyetted. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai „fogyasztó ember” más dimen­ ziókban mozog. Nem kíváncsi az igazságra, mert az fájhat, nem gon­ dolkodik el a lényegről, miközben minden másra hajlandó energiát fecsérelni, fél a mélységtől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől, nem hisz az örök igazságok létezésében. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után: a „tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a könyveket, a filmeket, a zenét, és így a rock ’n’ rollt is. Mert a tömeg igenis itt van velünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségének felsőbbrendűségét. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I hâve a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon 2 3 4 4 5 5 6 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal *★★ Itt volt velünk a Pázmány Szalon jóvoltából John Lennon. Aki háromperces művekben írta meg egy korszak örök himnuszait, akinek dalait hallgatva, szemünket behunyva úgy is tűnhet, hogy minden rend­ ben van. A XX. század nagy forradalmára, az ellenkultúra prófétája, a mindig fiatal, örök rosszfiú, akinek hamiskás mosolyáért mindenki min­ dent megbocsát, még tévedéseit is. Itt volt körünkben Bob Dylan, aki „itt se vagyok” arckifejezésével, három akkorddal és egy szájharmonikával, orrhangon énekelve költészetté emelte a zenét. Kocsmaköltészetté, igaz, de hány kocs­ maköltőt méltatnak ma komoly, öltönyös professzorok? Lehet, hogy már Katona József, Petőfi, Burns, Villon, Oscar Wilde vagy Dylan Thomas is rocker volt? A díszteremben üdvözölhettük Chuck Berry-t, a fehér hangú feketét, akitől biztosan nem vennénk használt autót, akinek a szeme sem áll jól, aki kacsázó színpadi mozgásával divatot teremtett (igaz, Angus?), és aki azokat a dalokat írta meg, amelyeket azóta sem tud senki felülmúlni, és amelyek születése óta most már lassan három emberöltő is eltelt, de frissességük, erejük nem hajlandó megkopni. „A rock örök és elpusztíthatatlan” - hirdette anno Schuster Lóránt a P Mobilból. Sajnos, tévedett. Az ember bármit képes elpusztítani. Rock is csak addig lesz, amíg az ember ember marad. Ütána jöhet a mindent könyörtelenül feloldó sivár, csak anyagban létező világ. „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborá­ nak egy másik tagja, Nagy Feró. Ö is tévedett. Amit a Pázmány Sza­ lonban hallottunk, nem „csak” rock ’n’ roll. Hanem maga az élet. A Török Szultán �„íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Adventi beszélgetés Karunk oktatóival Karácsony. Vizsgaidőszak. Hát igen, kedves Kollegák és Kolleginák, egy egyetemi polgár számára összekapcsolódnak ezek a fogalmak. De jó is volt pár évvel ezelőtt, mikor már nagyjából Mikulás napjától fogva lelkesen vártuk a téli szünet kitörését, hogy félre lehessen dobni a tankönyveket, s csak a bejglire, szaloncukorhegyekre, ajándékokra kelljen koncentrálni! Nos, már gyökeresen más a helyzet. Kinek éppen melyik vaskos, súlyzózáshoz is alkalmas iromány az elmaradhatatlan a csillagszóró, angyalhaj, mécses mellett. De azért igyekszünk - ha mást nem is nagyon engedhetünk meg magunknak - a karácsony néhány napját szeretetben, békességben, együtt tölteni családunkkal. S ez oktatóinkkal sincs másképpen! Egy-egy megmérettetés előtt nyugtatgatjuk magunkat, hogy úgy is túl fogjuk élni, hisz’ a tanár is ember... S hogy ez mennyire így van, azt a következő néhány beszélgetés is alátámasztja, melyet egyetemünk öt oktatójával készítettem: Tersztyánszky Ödönné Vasadi Évával, El Beheiri Nadjával, Schanda Balázzsal, Komáromi Lászlóval és Szabó Istvánnal. - Mit jelent Önöknek a karácsony ünnepe? Hogy készülnek rá? -VE.: Karácsonykor megszületik Krisztus, az ige testté lön. Ez az egyik legnagyobb ünnep. Gyermekkoromtól kezdve egy külön rítus előzte meg. Az adventi időszakban apró csillagocskákat vágtunk papírból, és abba Írogattuk a jócse­ lekedeteket. S ezek is felkerültek a karácsonyfára. Ezt a tradíciót a lányaim is őrzik. Kislányként még szinte mindent otthon készítettünk. Nehéz idők voltak - háború, ostrom -, de a szüleim mindig odafigyeltek arra, hogy a megelőző néhány hétben belengje az otthont a várakozás hangulata. Elkezdtek készülni a sütemények, a szaloncukor. Amikor édesanya lettem, férjemmel mi is igyekeztünk megteremteni - mind lelkileg és formálisan - ezt a hangulatot. Apró, kis trükköket vetettünk be: Szenteste például a kulcs­ lyukban égő csillagszóró vagy a leterített angyal­ hajak teremtették meg ezt a miliőt. A fát mindig én díszítettem. A gyerekek pedig az üvegen átra­ jzolódó mozgásba belelátták az angyalok ráncát. - E. B. N.: Tízéves koromig Egyiptomban, később Ausztriában karácsonyoztunk. Nyilván ezek különbözően zajlottak. Egyiptomban ilyenkor különösen odafigyelnek a szegényekre. A karácsonyhoz hozzátartozik a másokkal való törődés. Azok a családok, amelyek megengedhették maguknak, állatokat vágtak le ás másnap reggel a kapukat kinyitván beengedték a rászorulókat és megajándékozták őket egy-egy csomag étellel. Ezt a nagyszüleim és mi is mindig megtettük. Ez a hagyomány aztán később, Ausztriában is folytató­ dott, igaz, más módon. Ott egy plébánián, barát­ nőimmel 24-én elmentünk, s ajándékokat vittünk a kijelölt családok számára. Voltak közöttük nagy­ családosok, szegények, egyedülálló, idős emberek. Tulajdonképpen a karácsony az egymásra való odafigyelést is jelenti. - S. B.: A Karácsony ünnepe által az Egyház évről évre emlékeztet minket arra, hogy Isten emberré lett, vállalta a mi, földi létünket. És hogyan vál­ lalta!? Hozzátartoznak és szeretem is a karácsonyi süteményeket, de a lényeg mégsem ez. Hanem egy olyan dráma, aminek a döbbeneté évről évre egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább a zsíroskenyeret választanám. Azaz: minden külsőség addig jó, amíg a lényeg felé segít. Azonban gyakran mintha elfedné azt. Idén azzal lesz különlegesebb a karácsonyunk, hogy nemrég megszületett harmadik gyermekünk. Őt is betehetjük a fa alá, még nem mászik el. így a betle­ hem még élethűbb. A külsőségekkel való készülést elsősorban a gyerekek miatt tesszük, de a lényegről nem szabad, hogy elterelje a figyelmet. - K. L.: Karácsonykor Isten olyan közel jött az em­ berhez Jézus Krisztusban, hogy emberré lett. Magára vette emberi létünknek - a bűnt kivéve - összes sajá­ tosságát. Ha Isten a Szeretet - ahogy hiszem, hogy az - akkor ez az esemény szükségszerű volt, mert az igazi szeretet folytonos jelenlét, eggyé válás. Persze, ha belegondolok: amennyire szükségszerű, annyira fölfoghatatlan is. A végtelen Isten - egy kisgyermek­ ben. Pár napja hallottam egy hasonlatot: „Az óceán egy kis ladikba szállt”. Kívánom mindnyájunknak, hogy az ajándékok után való futkosás mellett képesek legyünk ennek a titoknak a mélyére szállni! Ilyenkor mindig együtt a család. Testvéreimmel és szüléinkkel is együtt vagyunk. Nagyobbik öcsém hazalátogat az Egyesült Államokból, s ami még különösen széppé teszi az ünnepet, hogy kisebbik öcsémnek van két kislánya, akik sajátos üdeséget hoznak a családba. Ezt a két kis tündért látva a Megváltó gyermekségét is könnyebb átélni. Számomra sokat jelentenek az ad­ venti időszakban a roráték. Ezek a hajnak misék je­ lentik nekem a lelki készülődés, ráhangolódás legfőbb elemét. - Sz. L: A karácsony, a kereszténység legnagyobb ünnepe, mely nálunk csendesen zajlik. Fontos a nyugalom. Általában a szülőket látogatjuk meg, feldíszítjük a fát, megajándékozzuk egymást, s elmegyünk az éjféli misére. - Van-e valami nélkülözhetetlen, elmarad­ hatatlan „kellék” akár tárgyakkal, akár a menüvel kapcsolatban? - V É.: Hát, elmaradhatatlan a szentestei ebéd. Mindig én készítem. Két okból kifolyólag. Az egyik, hogy ugye ekkor van a névnapom, s megköszöntének. A másik, hogy segítsek a gye­ rekeknek. Már 16 unokám van - néhány héten belül születik a 17., aki kislány -, a vejeim elviszik a gyerkőcöket otthonról, míg a lányaim elren­ dezik a fát, s nálunk találkozunk. Együtt ünnepelünk. Amikor is nélkülözhetetlen a közös éneklés és a Szentírásból való olvasás. S a menü: sajtleves rántott hallal, majonézzel és bejglivel. Az estét azonban mindenki, a saját család­ jával, szűk körben tölti. A következő nap a másik nagyszülőké, s karácsony más napján ismét együtt vagyunk. Amennyiben a bejgli kelléknek számít, az nélkülözhetetlen. Általában 16-ot készítek: minden családnak 2 mákosat és 2 diósat. Már a férjem el is kezdte törni a diót. Idén úgy gondolom, hogy mivel már felcseperedtek a gyerekek, növelni is kell az adagot, mert keveslik. - E. B. N.: Nálunk karácsonykor mindig felcsendül­ nek a magyar dallamok. Nagyon szeretem a ma­ gyar karácsonyi zenét. A tipikusnak mondható énekeket és dalokat, mert megteremt egy bizonyos alaphangulatot és mély értékeket fejez ki. A legtöb­ bet áthatja a vallásosság, a hit, mely kifejezi a karácsony lényeg, Krisztus születését. A slágerek nagyon melodikusak, könnyedek, de pont ezért kedvelem őket kevésbé, mert nem kötődnek kultúrákhoz. Világszerte hallhatóak. A karácsonyi ételek közül nálunk sem hiányzott sosem a hal. Édesanyám mindig krumplisalátával tálalta. Böjtöt tartottunk 24-ig, ezt annak zárásaként fogyasz­ tottuk. S természetesen elmaradhatatlan a bejgli. Különösen a diósat kedvelem. - S. B.: Nagyon fontos a Bibliából való felolvasás. A családi ünneplés Szenteste Lukács evangéliumá­ val kezdődik, majd éneklünk. Erre egész advent­ ben készülünk. S persze az ajándékok. Melyet az angyalok hoznak. Ez különösen fontos, mivel így tudjuk a gyerekeket rávezetni, hogy tőlünk sem­ mit nem kapnak, legfeljebb általunk. - K. L.: Nálunk is kiemelt szerepe van annak, hogy a Születés történetét felolvassunk a Szent­ írásból. Ezen kívül vannak olyan díszek, ame­ lyeket kiskorom óta mindig a karácsonyfára aggatunk. Ez az állandóságra emlékeztet. Bár vál­ toznak az idők, a családom és én is változunk, a lényeg, hogy a gyermek Jézus meglátogat és meghív minket, változatlan. Felesleges lenne sorolni az ünneplés külsődleges eszközeit, mint nélkülözhetetlennek tűnő kellékeket, mert alig­ hanem mindegyikről hamar belátnánk, hogy valójában nem is szükséges. Az idősebb gene­ rációtól vannak elbeszéléseim pincei óvóhelyen, karácsonyfa és bejgli nélkül megünnepelt kará­ csonyról, s általában úgy emlékeznek ezekre az időkre, hogy ott tapasztalták meg igazán az ün­ nep lényegét. Szívből kívánom, hogy egyikünk­ nek se kelljen a pincében karácsonyozni, s legyen karácsonyfa, ajándék, ünnepi étek, családi együttlét, de legfőképp idő, legalább pár nap, egymásra. - Befejezésként azt kérném, hogy elevenít­ senek fel valami kedves emléket! - E. B. N.: A betlehem-készítésnek nálunk is nagy a hagyománya. Ausztriában rendszeresen ren­ deznek versenyeket is, hogy melyik a legszebb betlehem. Ezt próbáltam itthon is meghonosítani. A legnagyobb hangsúly azonban itt is az együtt töltött időn van. Azon, hogy a család aprajanagyja ott legyen, s együtt barkácsoljon. - S. B.: Tavaly a kari ünnepségen meséltem is egy akkor még friss élményemet: december elején Strasbourgba utaztam. Stuttgartig repültem, onnan vonattal mentem tovább. Az átszállásnál a pályaudvaron volt egy hatalmas betlehemi installáció, majdnem életnagyságú, faragott figurákkal. A Szent Család, a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Ehhez hasonlóan a strasbourgi pályaudvaron is volt fenyő, azonban alatta nem egy betlehem, hanem egy műanyag, színes hóember díszelgett. A városközpontban pedig ennél is érdekesebb látvány fogadott: törpék álltak a fa alatt. Bájos és hátborzongató, hogy a laicitás nevében így szekularizálódik egy ünnep, a politikai korrektség épp a lényeg ehiallgatására kényszerít rá szabad em­ bereket. Úgyhogy én azokhoz szeretnék ra­ gaszkodni, akik 2008 éve ezt az ünnepet máig érvényes ünneppé tették. - K. L.: Csodálatos emlék a pásztorjáték. Gyer­ mekként testvéreimmel családi körben rendszere­ sen beöltöztünk, hogy ilyen módon is felelevenítsük a Megváltó születésének történetét. Általában az éjféli mise előtt is szerepeltünk. Talán az öreg pásztort még most is hűen alakítanám. - Sz. I.: A karácsonyból mindig a fehér hóra, s a hideg téli napokon ropogó cserépkályhára emlék­ szem szívesen vissza. Vártuk a Jézuskát, s a sok szép ajándékot. A faluba, ahol laktunk, édesapám volt a lelkész, s akit a templomból ismertem, azokhoz be-belátogattam. Üldögéltünk, beszélget­ tünk, sok finomsággal megkínáltak. Mikola Orsolya harmadik oldal �Bojkottálni a szlovák sört? Az elmúlt hetekben egyre többször hallja az ember azt a felhívást, hogy a nemzeti érzelmű honpol­ gár lehetőleg kerülje tót szomszédaink aranysárga italának fogyasztását. A magam részéről már az ötlet puszta felvetését is meglehetősen szürreális­ nak találtam, de mindé esetre hosszas homlokráncolás közepette gon­ dosan mérlegelni kezdtem a lehetőséget. A válasz azonban hamar megfo­ galmazódott bennem: nem, a továbbiakban sem fogom bojkottálni az Aranyfácánt és társait. Mert a szlovák sör azért mégiscsak szlovák sör, és mint ilyen, finom. A célkitűzés persze vitán felül nemes, a nemzeti érzület kristálytiszta megnyilvánulása, főleg joghallgatók részéről, akiknek a sörfogyasztás mondhatni szakrális jelentőségű napi esemény. Mégis olyan halvány kételyek ébredtek bennem, hogy ez a kőkemény gazdasági embargó esetleg mégsem döntené romba két héten belül a szlovák gazdaságot, sőt még a szesziparban sem alakulna ki jelentős recesszió. Ez esetben pedig - valljuk be őszintén - a megalkuvást nem tűrő fácánaszketizmus is elveszti voltaképpeni értelmét. Pedig egy szellemes e-mail-spam még a tiltólistára felvett sörmárkákat (Zlaty Bazant, Steiger, Rekord, Sálon sör, Corgon, Lezák, Porter, Gemer) is lelkiismeretesen felsorolja. Ez a levél egyébként számomra forradalmian új informá­ ciókat is tartalmazott, eddig ugyanis a korábban csatos üvegben pompázó Kelt sört is szlováknak hittem, most pedig kiderült, hogy cseh. Annyi baj legyen. Megvannak azonban ennek az anti-pivo kezdeményezésnek a maga indítóokai, amelyek mellett kár lenne szó nélkül elmenni. A felvidéki magyarok helyzete ugyanis az elmúlt időszakban meglehetősen kellemetlenné vált, a magyar-szlovák viszony pedig mélypontra került. Ha nem süllyed ennél is mélyebbre. A két nemzet közti, és egyáltalán a szomszéd népeinkkel kapcsolatos etnikai szembenállás persze évszázados tradícióra tekint vissza, és okairól könyvtárnyi nagyságrendű irodalom született az idők során, így aztán hely (és a kellő ismeretek) hiányában én sem nyilat­ koznék róla bővebben. Viszont az a vélemé­ nyem, hogy a fiatal magyar értelmiségnek feltétlenül szembe kell néznie ezzel az egyébként kissé agyonhallgatott-átpolitizált problémával, méghozzá amennyire lehet, elfogulatlanul. A mai rákfene közvetlen kiindulópontja ugyan 88 éves, de a jelenkornak is megvannak a maga visszásságai a kérdésben. Megintcsak hosszan lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek a magyar társadalom jelenlegi döbbenetes mértékű megosztottságához ve­ zettek, mindenesetre szerintem nyilvánvaló, hogy a mai magyar értelmiségből, sőt a lakosságból is hiányzik az általános egészséges nemzeti öntudat. A hazai lakosság meglátá­ som szerint teljesen dipolarizált a hazafiasság és a határon túli magyarok kérdésével kapcso­ latban. A fiatalok egyik fele trianonos kapuc­ nis pulcsit visel, a másik felének pedig legfeljebb halvány fogalma van arról, hogy Gyergyószentmiklós miért is különbözik egy hajszállal mondjuk Ploiestitől. Szóval hiányzik az „aurea mediocritas” a totális közöny és az irracionális mértékű nacionalizmus között. Egy pázmányos hallgatónak talán furcsának tűnhet ez utóbbi kijelentés, de ez csak azért van, mert mi éppen egy olyan „mikrokoz­ moszban” élünk, ahol ezek a kérdések vi­ szonylag a helyén vannak. Az immár 15. születésnapját ünneplő Szlovák Köztársaság vezető államférfiúi az utóbbi időben mindenesetre elég sokat kellemet­ lenkednek. Az oktatási miniszter atyai jóindu­ lata folytán a magyar diákok megtanulhatják furcsa, hibrid nyelvű tankönyveikből, hogy a Slovenská Republica legdélebbi városa, Stúrovo a Dunaj folyó partján fekszik. Hehe. Mindannyiunk kedvenc nacionalista párt- és kormányvezére, Ján Slota - a köztiszteletnek örvendő valahai autótolvaj, akit utóbbiért jogerősen el is ítéltek - közben kedvesen „kócos” és „nyomorult asszonynak” titulálja a magyar külügyminisztert. Pártjának honlapján Európa-térkép jelenik meg Magyarország nélkül (Ausztria és Szlovákia osztozik rajtunk). Végül pedig csak úgy barátilag javaslatot tesz arra, hogy ugyan már, srácok, romboljuk le Bu­ dapestet a földig. Csak hogy a legközismertebb December 10. - Az Emberi Jogok Napja Hatvan évvel ezelőtt tettük meg jogfejlődésünkben az egyik legfontosabb lépést. 1948. december 10-én az ENSZ ugyanis megalkotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. John Peters Humphrey, kanadai jogász és elhivatott emberjogi aktivista szövegezte meg e dokumentumot, melyet az ENSZ közgyűlése nyolc ország - a szovjet blokk és Szaúd-Arábia - kivételével egyöntetűen megszavazott. Humphrey nem volt magára utalva e mérföldkő letételében, ugyanis Eleanor Roosevelt, az akkori First Lady, René Cassin bíró, Charles Malik diplomata és egy kínai professzor, P C. Chang segítette őt munkájában. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a II. világháború szörnyűségei ihlették. Harminc cikkelyben foglalja össze a minden embert megillető alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat. A leg­ fontosabb elemeket így foglalhatnánk össze: joga van minden embernek az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz; a kulturális életben való részvétel­ hez; mindenkinek joga van a magántulajdonhoz; védelmet biztosít a kínzás, negyedik oldal gyöngyszemeket idézzem. Koszi, Janika. És közben ő titulálja nacionalistának a magyar vezetést, és riogat a magyar fasiszta veszéllyel - holott aztán sok mindent el lehet mondani a mai magyar kormányról, de hogy külö­ nösebben dúlna kebelében a hazafiúi gerjedelem, azt talán kevéssé. A legutóbbi eset - ti. amikor szlovák roham­ rendőrök álltak neki aprófát gyártani magyar focidrukkerekből egy egyébként magyar több­ ségű város stadionjában - már az anyaországi körökben is kiverte a biztosítékot. De szerin­ tem korántsem eléggé. Félreértés ne essék, kissé véleményes esetnek tartom, hogy egy focimeccset az etnikai szembenállás demon­ strációjául használunk fel, de azt látni kell, hogy ez nem egy törvénybe ütköző cselekmény. A karhatalmat ilyen esetben bevetni pedig az. Adódik persze a kérdés, hogy mit is csináljunk. Az ország vezetésétől lelkiismeretesebb kiállást várnék a határon túli magyarok védelmében. Nem offenzívát, de defenzívát mindenképpen, mert eddig az se nagyon volt. Az egyszerű ember is sokat tehet ebben az ügy­ ben. A királyhelmeci koszorúzás például határozottan rossz húzás volt. Addig rendben van, hogy megtiszteljük a kinti magyar emlék­ műveket, sőt, koszorúzzunk tele minden négyzetmétert Pozsonytól Munkácson át Bras­ sóig, de könyörgöm, ezt ne nyilas-szerű egyen­ ruhában tegyük! Mert értelmetlen, mert félreérthető, mert veszélyes, de legfőképpen szánalmas. Menjünk ki ünnepelni/emlékezni öltönyben, nemzeti trikolór-szalaggal a karun­ kon, ahogy az párbajképes úriemberekhez illik. Mert eddig tényleg nem keltettünk valami jó benyomást magunkról. Aki meg ellenállhatat­ lan vágyat érez arra, hogy egyenruhában parádézzon, annak ott a hadsereg. Jelenleg egyébként a mi Slotánk mindenféle ok nélkül félti országa területi épségét és fordulgat az ENSZ BT-hez, hogy védelmet nyerjen a ma­ gyar militarizmus árnyékának növekvő fe­ nyegetése ellen (ismét csak hehehe). Mi pedig egyfelől védjük meg magunkat ver­ bális szinten, másfelől buzogjunk a hazáért, a nemzetért és a nyelvért, e három, egymástól válhatatlan dologért. És sörözzünk. Bendsák Márton a kegyetlen, embertelen bánásmóddal és büntetéssel szemben; megadja a gondolati-, lelkiismereti- és vallásszabadságot valamint a szabad vélemény­ formálás és -nyilvánítás szabadságát. Sajnos sokszor láthatjuk, hogy e jogokat nem adják meg az egyszerű em­ bernek. Ennek a szabad joghasználatnak pedig az az oka, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem törvényerejű dokumentum, ebből pedig egyenesen következik, hogy nem bír kötelező érvénnyel. Egyedül annyi előnye van, hogy nyomást lehet vele gyakorolni a kormányzatokra. Az viszont bizonyítja lényeges szerepét, hogy két kötelező erejű ENSZegyezménynek is az alapját képezi: a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának. Érdekességképpen pedig arról is tudhatunk, hogy a Guinness rekordok könyvében a Nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumen­ tuma. Összesen 322 nyelvre és nyelvjárásra ültették át. Születésének emlékére az 1950-ben tartott december 4-i ENSZ közgyűlés december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. Hrecska Renáta �Az irodalom máshol van Avagy a Kundera-ügy tanulságai Néhány szó elegendő a kávéházban vagy az esti házibulin, hogy tudjuk, politikailag ki hol áll. Pedig politikáról szó sincs - csak irodalomról. De hát kit ne tartanának rögtön megveszekedett miépesnek azért, mert Csurka István Hamis tanúját olvassa, vagy magyartalan szadeszosnak, mert neki kezdett Komád György Kerti mulatságának? És persze fordítva is igaz: egy jobbikos mindenképp Wass Al­ bertét szereti, egy református lelkész akkor is Szabó Dezsőről nevezi el házi színházát, ha közben tudható, hogy Szabó nem éppen lelkesedett a szín­ házi műfajokért. De kit érdekel itt műfaj, esz­ tétikum, irodalom? Minden író politikai matricát visel magán, és minden olvasó - ha táborhű akar lenni - a matrica alapján válogat. Milán Kundera eddig, szerencsére, nem lett sem miépes, sem eszdéeszes író - mindannyian találhattak valamit művében, ami az ő eszmerendszerüket erősítette, pedig Kunderatól mi sem áll távolabb, mint bármi­ lyen eszmerendszer. Ám kiábrándult hőseinek magánéletébe is mindig be-betör a politika, különösen a csehszlovák létező szocializmus em­ bertelen arcúsága. Nincs regénye, ahol ne lenne sze­ replő, aki szimpatizált volna - mint oly sokan a csehek közül - a kommunistákkal, aki ne vált volna hitbuzgóvá új vallásában, de aki ki ne ábrándult volna még azelőtt, hogy divattá vált volna otthagy­ ni a kommunista álmokat. Milán Kundera maga is a saját kárán tanult - ezt eddig is tudhattuk. Kom­ munista volt, hitt benne fiatalon. Csodálkozunk? Egy véres háború után, egy antikommunista retorikájú megszállás után, egy kifáradt polgári világ­ ban? Kundera a csehszlovák fényes szelek nemzedékének tagja - sokan hittek e nagy generá­ cióból, majd lassan, halkan, fájdalmasan csalódtak. Mondhatni: megcsaladtak. Voltak, akik együtt is működtek a rendszerrel, az eszméből dedukálták napi teendőjüket is: feljelentve akár legjobb barátjukat, szerelmüket, szüleiket is, ha a gyakorlat nem egyezett az elmélettel. Am nem csak politikai radikalizmus, ifjonti hév, világmegváltó szándék vezette a feljelentő kezét, midőn levelét megírta egy szerelmi sokszöget könnyen lehetett egysze­ rűsíteni ekként az ötvenes években. Egy fiatal, cseh antikommunista kémkedni készül szeretett hazájá­ nak gyűlölt új vezetése ellen, ám közben szerelmes lesz egy lányba, aki viszont egy másik fiatal, egy kommunista érdeklődését is elnyerte. És aki ezért, az eszméből dedukáltan és a féltékenységből indukáltan, feljelenti a kémet a rendőrségen. A felje­ lentett hosszú éveket börtönben tölt, és felejteni próbál, a feljelentő 1968-ban már másutt áll, s aztán inkább külföldre távozik - hogy felejtsen. És közben eltelnek hosszú, nehéz évek - a lét elvisel­ hetetlen nehézsége? -, mire újabb ifjúcsehek jön­ nek, feltépendő a sebeket. Kunderai történet, mi? Igen, hiszen Milán Kundera személyes történetéről lehet szó. A regényeiben szereplő meghasonlott baloldaliak, a szerelmét feljelentő Jaromil és sokan mások - mind-mind a tépelődő Kundera alteregói? Olvassuk újra így Jaromil és a kis vörös hajú lány történetét Az élet máshol van lapjain. „Végül a lány elárulja neki: a bátyja úgy döntött, hogy titokban, illegálisan, törvényellenesen elhagyja az országot; holnapután már határon túl lesz. Micsoda? Hogy a bátyád el akarja árulni a forradalmat? A te bátyád emigráns akar lenni? Hát nem tudja, hogy minden emigráns automatikusan idegen kémszervezetek ügynöke lesz? (...)- A te bátyád a barikád túlol­ dalán áll. Ezért személyes ellenségem. Ha kitör a háború, a te bátyád rám fog lőni, én pedig őrá. (...) A fiú tehát újra megkérdezte: - Magad mész el a rendőrségre? (...) Én megértem, hogy nem akarsz magad elmenni. Majd elintézem én...” És Milán Kundera elintézte. (És Milán Kundera elintézte?) Jaromil elment a rendőrségre feljelenteni szerelme bátyját, másnap már kint is volt a szor­ galmas rendőrség a bátynál ugyanúgy, mint Jaromil I have a dream... Bevallom őszintén nem győzelmi beszámolóra készültem. Az amerikai választási maraton sajá­ tosságai, a szakértők által oly sokszor emlegetett Bradley-jelenség (és újabban ellen Bradley-jelenség) folytán, valamint a közvélemény kutatások gyakori bedőlése révén szkeptikus voltam a kimenetelt tekintve. Már épp azon gondolkod­ tam, hogy hogyan, milyen képet alkotva kellene őt megőrizni az utókornak, amikor megjöttek az első eredmények. Ahogy ezek sorra, még a várakozásokat is felülmúló fölényt hoztak, egészen másra terelődtek a gondolataim. Az utóbbi pár évben arról szóltak a hírek, hogy az, amit amerikai álomnak nevezünk, valójában nem is létezik. Vagy létezik, de kicsit északabbra. Aztán jött egy ember, aki mindent átírt. Két évvel azelőtt született, hogy Martin Luther King elmondta híres beszédét Washingtonban. A fehéreknek fekete, a feketéknek sokszor fehér volt. De ő mit sem törődve ezzel járta a maga útját. Bár anyagi gondjai sosem voltak, amikor 1992ben a politika porondjára lépett számtalan aka­ dályt kellett leküzdenie. Elsőként egy politikai kampányt szervezett az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozgatott meg. Volt, amikor el­ bukott, mint 2000-ben, amikor vesztett a képviselőházi helyért zajló versenyben, máskor már elsöprő fölénnyel győzött. 2004-ben Illinois szenátorává választották. Aztán mert egy még nagyobbat álmodni, és egy évvel azt követően, hogy Hillary Clinton bejelentette indulását az el­ nöki posztért, ő is beszállt a harcba. A mérlege minden idők legsikeresebb kampánya, több mint 600 mil­ lió dollár összegyűjtött adomány, a demokrata párt konvenciójának egyhangú tá­ mogatása, végül 364 elektor szemben McCain 174-ével. O az Egyesült Államok 44. el­ nöke. Barack Hussein Obama. Bárth Bertalan szerelménél. Pedig Jaromil szerelme csak hazudott, nem is akart disszidálni a bátyja, egyszerűen csak idősebb szeretőjénél volt, azért késett, és ehhez kel­ lett az alibi. És az alibi, a szerelem, a hitbuzgalom, a történelem találkozása tragédiába torkollott. Milán Kundera visszavonultan él Párizsban, utóbbi időkben inkább ír franciául, mint csehül, a cseh­ országi közéletben nem vesz részt, a mostani botrány kapcsán ugyan adott egy védekező nyi­ latkozatott a cseh hírügynökség egy fiatal munkatársnőjének, ám előtte húsz évig semmit sem szólt egykori hazájához. Menekült? Lelkiismeret furdalás? Még akkor is, ha maga Ha vei, az időközben idősödő popsztárrá avanzsált valahai író és valahai államfő kell a védelmére? „Milán, mi Önnek hiszünk!’ Ám Milán érzi, amit Jaromil érez az utolsó házi bulin: „Érezte, hogyan folyik le az arcán a gyalázat sara, s tudta, hogy ilyen mocskolt arccal egy percig sem maradhat itt velük tovább. Hiába is nyugtatgatják, vigasztalják!’ Milán Kundera az író ugyan vízbe fúlhat, mert kit is érdekel egy párizsi lakos egyéni sorsa - ám művei is vele tűnnek el, vele buknak alá? Ő is matricát kap, őt is innentől politikai tett lesz olvasni, nem olvasni? De miért mindig az író személyét húzzuk rá a műveire? Miért illik gyűlölni az Újlipótvárosban azt a Csurka Istvánt, akiről 1988-ban még így írt a magyar urbánus szépírók kiadója, a Magvető recenzense: „Csurka István ezúttal is szenvedélyes intellektussal, fanyar humorral, de egyszersmind szellemes játékossággal igyekszik diagnosztizálni, majd közérzetileg és morálisan is mind megnyug­ tatóbban gyógyítani vagy legalább mérsékelni mindazt, amit »betegségnek« lát és érzékel”. Ma bizonyosan nem írnának így róla. Miért? Tán Csurka ma már kevéssé szenvedélyes, kevéssé fanyar, kevéssé játékos, kevéssé lát és érzékel betegségeket? Dehogyis. Csurka István írói munkásságának esztétikumát tagadják meg Csurka István, a MIÉP elnökének politikai munkásságának politikuma alapján. Politikai kérdéssé válik az esztétika? Kundera, a barátját feljelentő valamikori kommunista egyetemista szépíróságára is hasonló sors vár? Ahogy a szellemes, szenvedélyes és fanyar Csurka „nácivá” nemesült az évek során, úgy lesz „kommunista” az érzékeny, elegáns, mély Kundera? Politikai kérdéssé válhatik egy szó és annak értéke? Ne tegyük. Ha már a magyar irodal­ mat megron-tottuk a politikai látásmóddal legalább a világirodalmat hagyjuk a helyén. Régen rossz, ha valaki eddig is csak azért olvasott Kunderát, mert az nem jelentette fel barátját. És régen rossz - valóban régen -, ha valaki csak azért utálja Csurkát, mert a Magyar Igazság és Élet Pártjának az elnöke. Válogassuk szét az esztétikai, a morális és a poli­ tikai érveket egy emberi életmű értékelése során. Szóljon erről a Kundera-ügy. Techet Péter ötödik oldal �Katolikus marxizmus „Elszámolnak jogtalanságaikért a befektetők” -főpapi szavak a gazdasági válságról November elején Reinhard Marx, München és Freising érseke könyvet jelentetett meg a gaz­ dasági válságról. Nem csak a főpap neve, de a könyv címe is (Das Kapital) emlékeztetett egy 19. századi közgazdász, bizonyos Marx Károly, főművére. A bajor főpap tudatosan épít a könyvében a párhuzamokra, elismerve, hogy névrokonát a szovjetkommunizmus bukásakor tán túl hamar temette a nyugati közvélemény - hiszen a mai pénzügyi válság mintha őt igazolná. De csak mintha. Reinhard Marx ugyanis menteni próbálja a kapitalizmust. Javaslata egy világ­ méretű szociális piacgazdaság, ahol a keresztényi elvek jobban beszüremkednek a gazdasági döntések világába is. Az alábbiakban idézetek olvashatók a könyvből, amely egy fiktív levéllel indul. Fiktív levél Marx Károlyhoz: „Kedves Marx Károly, kedves névrokonom, (...) úgy hiszem, a halála után Ön is bizonyosan belátta, hogy tévedett, amikor azt áhította, nem létezik Isten. (...) Az egyház társadalmi tanítása nagyon hasonló érdekeket követ, mint annak ide­ jén Ön: fel akarja fedni, és ki akarja pellengérezni a társadalmi igazságtalanságokat, hangot szeretne adni a szegényeknek és a kizsákmányoltaknak, magyarán azoknak, akiknek nincs lobbijuk a tár­ sadalomban... De hát kinek is írom én ezt... Maga is nagyon jól tudja, hogy az egyház a szociális kérdést már a 19. században sem akarta átengedni Önnek és az Ön által életre hívott kommunista mozgalomnak. Ön még meg sem született, amikor szociálisan elkötelezett keresztények, mint Franz von Baader és Adam Heinrich Müher a 18. század­ ban feljövő kapitalizmust keményen kritizálták, és rámutatattak az új gyárakban robotoló munká­ sok nehéz sorsára. (...) A tulajdon kötelez. Használatának egyidejűleg a közösség javát is szolgálnia kell. (...) Őszintén szólva, erősen kétlem, hogy Ön olyan vitatott és kérdéses szemé­ lyiségek, mint Lenin vagy Sztálin, védelmére kelne. Azonkívül Ön is bizonyosan jól tudja, hogy történelemfilozófiája szerint Oroszországban nem is törhetett volna ki a forradalom... Ennyiben az orosz forradalom inkább cáfolja, mint igazolja az Ön elméletét... Ám nem azért írok Önnek, mert különösebb örömet okozna közölni, hogy a történelem nem igazolta Önt... Sokkal inkább azért írok, mert az utóbbi időben nem hagy nyu­ godni a kérdés, hogy tán a 20. század végén, amikor a kapitalista Nyugat legyőzte a kommu­ nista Keletet, nem volt-e túl korai végleg pálcát törni Ön és az elméletei felett. Az elmúlt század második felében úgy látszott, mintha mégiscsak Ön tévedett volna... Miközben mára már tudjuk, hogy a 20. századi fogyasztói társadalom olyan kivétel volt, amitől búcsút kell vennünk. (...) Meglepetten állapítottam meg, hogy Ön, Marx úr, 150 évvel ezelőtt megmondta, hogy »a népeket bekebelezik a világpiaci hálóba, és ezáltal a kapi­ talista rendszer nemzetköziesedése« várható. Már a Kommunista Kiáltványban megírta, hogy »a burzsoázia a világpiaci gazdálkodás miatt az országok termelését és fogyasztását kozmopolita módon szervezi. Az ősi nemzeti iparokat megsem­ misítették és megsemmisítik«... És az ember úgy érezheti, hogy igazából a mai nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi szervezetek kritikáját olvassa...: »a burzsoázia minden nemzetet arra kényszerít, hogy a burzsoázia termelési módjai­ hoz igazodjék, amennyiben nem akar tönkre menni; mindenkit arra kényszerítenek tehát, hogy bevezessék az úgynevezett civilizációt, azaz burzsoává váljanak...« Napjaink világgazdasági fej­ lődését figyelve, úgy tűnik, hogy Önnek volt igaza... De, úgy látszik, még a tőke központosodásáról szóló elméletével is Önnek lett igaza... A globális versenyben egyre kevésbé tudnak a kisebb és közepes üzemek érvényesülni a nagyok konkurenciájával szemben. Elegendő csak egy pil­ lantást vetnünk a nyugat-európai és észak­ amerikai belvárosokra, hogy lássuk, egyre kevesebb kiskereskedő és szaküzlet van... Nos, itt hatodik oldal lenne tehát az ideje, hogy megkövessük Önt? A kapitalizmus tényleg csak a történelem egy fe­ jezete, amely ugyan hosszabb ideig tart, amint azt Ön a 19. században feltételezte, de mégiscsak valamikor összeomlik? (...) A kapitalizmus ezek­ ben a napokban igazolási kényszer alatt áll... Húsz évvel a szovjetkommunizmus győzelme után, ez több mint meglepő. Az antiglobalizációs mozgalom világméretűvé vált, és a legkülön­ bözőbb társadalmi helyzetű vagy származású em­ bereket képes a nemzetközi tőkés rendszer ellen egyesíteni. Szakszervezetisek és értelmiségiek, szocialisták és keresztények, fiatalok és nyugdíja­ sok, egyetemisták és parasztok tüntetnek egymás mehett. (...) Évekig megtiltották, hogy az állam beavatkozzék a piaci folyamatokba, és most az adófizetőknek kell jótállniuk a bankok spekulációs veszteségeiért... Ézek mind magánvállalatok, amelyeknek a jólfizetett menedzserei éveken keresztül egyre átláthatatlanabb, vakmerőbb üzleteteket kötöttek és mindezzel fokozták ügyfeleik pénzsóvárságát. Ezek az emberek nagyon is jól tudták, hogy eközben hatalmas koc­ kázatokat vállalnak. Ám ezek nem az ő kocká­ zataik voltak, hanem az ügyfeleiké... A nyereségeket privatizálták, a veszteségeket meg a társadalomra terhelték... A történelem menete tehát végül mégis Önnek ad igazat, Marx úr? A kapitalizmus végül tényleg összeomlik? Egészen őszintén válaszolok Önnek: Remélem, hogy nem... A történelem során mindenütt, ahol meg­ próbálták a termelési eszközök közösségi tulaj­ donba vonásáról szóló eszméit megvalósítani, államosítás történt. Ez el kellene, hogy gondol­ kodtassa Önt is... Persze, bizonyosan Ön sem kívánta, hogy a szovjetkommunizmust az Ön nevében hozták létre. Ám igenis felelősek az Ön írásai is abban, hogy egyáltalán létrehozhatták... Ezért maradok határozott ellenfele az elméletének - minden elismerésem ellenére... A társadalmi cél, hogy megszelídítsük a kapitaliz­ must, és közigazgatási eszközökkel szociális pi­ acgazdasággá fejlesszük, az egyetlen helyes út volt, és ma sincs értelmes alternatívája... Ezért ra­ gaszkodom a féktelen kapitalizmus és a szociális piacgazdaság közötti különbségtevéshez...” További részletek a könyvből: „Mit használnak a polgári szabadságjogok, ha az emberek nem kapnak értelmes bért a munkájukért, és nem tudnak kenyeret venni? A liberális álláspont számára Marx csak gúnyt tar­ togatott: »a munkaerő azonos kizsák-mányolása a tőke elsőszámú emberi joga«, írja a Tőke első részében... Marx szerint a politikai liberalizmus által kiharcolt szabadságjogok csupán formális szabadságot garantáltak... És ebben nem is tévedett egészen!’ „Úgy hiszem, egyetlen rendszert sem lehet pusztán jogi eszközökkel szabályozni, és az er­ kölcsről lemondani... Ez a gazdaságra is igaz, sőt: itt sem lehet hézagmentes szabályokat találni min­ den lehetőségre!’ „Hayek szerint a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy a római joggal együtt képes volt általános szabályokat adni az emberi együttélés számára... Hogy az istenkérdés élő maradjon, sokkal inkább egy társadalompolitikailag fontos és elsőrangú feladat tehát... Ter­ mészetesen államegyházra nincs szükség. De mindenki számára fontos, hogy az egyház és a vallás nyilvánosan is jelen legyen!’ „A mai világ cinikusai, akik gátlástalanul haj­ landók más kárán meggazdagodni, általában már nem királyi palotákban ülnek, hanem New York, London vagy más világvárosok irodáiban... Az antik elődjeiknek még egész hadseregekre volt szükségük, nekik elegendő a laptop, a mobiltele­ fon és az a némi pénz, amit a befektetésekre és az ügyvédi díjakra szánnak... De határozottan hiszem, hogy ezek az úgymond befektetők, a velük együttműködő bankárok és az ő jogászaik egykoron elszámolnak Isten előtt a jogtalansá­ gaikért. Nem hiszen, hogy a joghézagokra utalás segíteni fog majdan rajtuk...” „A Guantanamo Bay-féle rendszer helytelen! Nem politikailag, hanem erkölcsileg helytelen.” „A világcégek különböző nemzeti vállalatainál foglalkoztatott munkavállalók mára már nem kol­ légái, hanem ellenfelei egymásnak. Aki olcsón dol­ gozik, nyer; aki túl drága, félretolják... Míg a bochumi Nokia-gyár kapui előtt síró, kétségbe esett emberek gyűltek össze tüntetni a vezetőség döntése ellen, Romániában nagy volt az öröm... Ám néhány éven belül bizonyosan kénytelen lesz megállapítani a Nokia - nagy sajnálkozás közepette hogy az új gyártási helyszín is költ­ ségessé vált, és tovább kell állniuk - keletre vagy délre, mindegy hova, csak olcsóbban lehessen gyártani!’ „Belevezetnek egy vállalkozást a gazdasági örvényekbe, vagy egyenesen csődbe viszik a vál­ lalkozást: és míg az ezért felelős menedzsereket egy szép végkielégítéssel hazaküldik, addig a munkások utcára kerülnek.” „Ha egy alapvetően helyes dolog, mint a nemzetközi pénzpiac, veszélyes burjánzást mutat, azaz - ahogy Horst Köhler, német államfő megfo­ galmazta - »egy szörnnyé« vált, nos, ideje lenne a politikának cselekednie és világos határokat szab­ nia. 2008-ban eljutottunk a világgazdasági rend­ szerünk összeomlásának közelébe. Talán most már azok is felébrednek, akik eddig mindenféle éssze­ rű rendezési politikát blokkoltak. Én legalábbis ezt remélem. A szabad piacok, sőt, a szabad pénzpiacok híve vagyok, de a piacnak szüksége van keretekre, amelyekben a különböző jogos érdekeket figyelembe veszik... A változási folyamatok terheit igazságosan kell elosztani, Itt is igaz a régi elv: az erősebb váll többet bír. És a menedzsereknek jó példával kell elől járniuk!’ „Ma a nemzetközi politikai közösség feladata a tu­ lajdon társadalmi kötelezettségét, valamint a munka és a tőke helyes viszonyát biztosítani. Mert valóban úgy van, ahogy Marx Károly 1864ben írta a Nemzetközi Munkásszövetség statú­ tumában, azaz »hogy a munkásosztály felszabadítása nem lokális, nem is nemzeti, hanem olyan szociális feladat, amely valamennyi orszá­ got átfog...« Ám ez a felszabadítás nem egy for­ radalomban kell, hogy végbe menjen, ahogy azt a névrokonom elképzelte, hanem világméretű szociális gazdasági rendszerré kell fejlődnünk!’ (Reinhard Marx: Das Kapital. Ein Plädoyer für den Menschen. München, Pattloch Verlag, 2008, Ára: 19, 95 Euró.) Válogatta, fordította: Techet Péter �A tandíjról Hiába a népsza­ vazás elsöprő ered­ ménye, a tandíj kérdése még közel sem került le a lehetséges terhek A tandíj súlyosan károsítja az tabellájáról, és mi­ Ön és környezete tanulmányait!! vel a Magyar Rek­ tori Konferencia továbbra is kitart szükségessége mellett, úgy gondoltam, nem árt egy rövid, külföldi kite­ kintést tenni. Egy éves, németországi egyete­ men töltött tanulmányai idő után, úgy érzem kellő betekintést nyertem egy olyan rendszer­ ről, amely általános tandíjat szed. Mivel Németországban a szövetségi államok között ebben a kérdésben is jelentős eltérések mu­ tatkoznak, konkrét példaként Alsó-Szászországot veszem. Ebben az államban a 2006/2007-es őszi félév óta szednek tandíjat, 500 € mértékben, félévente. Ez alól csak szo­ ciális rászorultság útján mentesül a hallgató, mint például, ha tizennégy év alatti gyermeke van, vagy egy közeli beteg rokont gondoz. A további csökkentés csak a díj befizetése után nyílik meg, itt azonban olyan választék áll a diákok rendelkezésére, amelyből egy jogosult sem csúszhat ki: a tartományban összesen 400 intézmény 600 programja található meg, az ál­ talam vizsgált felsőoktatási intézményben pedig 68 lehetőség kínálkozik. Ezek odaítélése eltérő, egyeseket kimagasló tanulmányi ered­ mény, szociális rászorultság, másokat pedig egyéni tényezők mérlegelése útján. Az ösztöndíjak mellett a finanszírozás talán legelterjedtebb formája az állami segítség igénylése. Ennek során az illetékes szerv megvizsgálja a hallgató, illetve eltartói anyagi helyzetét, majd ehhez mérten szab ki egy összegben, vagy havonta felvehető támo­ gatást, melynek mindössze a felét kell a tanul­ mányok befejezte után visszafizetni az államnak, és azt is kamat nélkül... ráadásul ezek a lehetőségek nem csak akkor lépnek fel, ha a szülők képtelenek vagy nem kívánják fi­ nanszírozni a tanulmányokat, az ezektől eltérő esetekben legfeljebb alacsonyabb annak összege. Egy átlagos szociális körülményekkel rendelkező német diák minimum 800 €-t kap így az államtól. A szülők oldaláról jelentkező finanszírozási képtelenség egyébként viszony­ lag ritkán fordul elő - főképpen a volt NSZK területén - mivel itt annak ellenére, hogy nincs minimálbér megszabva, a gyakorlatban nettó, havi 1150 € alatt nem keres senki - ez az adómentesség határa is. Ha ezek egyike sem segítené ki a hallgatót, utolsó lehetőségként marad a diákmunka, melynek keretében átlagosan heti 12-16 óra munkával keres meg havonta legfeljebb 400 €-t. A helyi ár-érték arányok jobb meg­ értéséhez érdemes megjegyezni, hogy egy helyi diák szükségleteinek kielégítése havonta 230260 € között mozog (az albérleti vagy kol­ légiumi díj nélkül, amely 168 € és 270 € között mozog). Tehát, amint látjuk, a Magyarországon beve­ zetni kívánt hasonló összeg közel sem akkora terhet róna a tanulni vágyókra, és azok család­ jára, mint például Németországban, tekintve, hogy itt a legalacsonyabb keresetek felét sem teszi ki egy félévi tanulás díja, és még a megterhelőnek nem nevezhető diákmunkával is egyszerűen finanszírozható. Felvetődik a kérdés: mit kap a tanulni vágyó mindezért cserébe? A tételes felsorolása a hazai és a németországi egyetemek nyújtotta lehetőségek, szolgáltatások eltéréseiről túl hosszú lenne, ezért csak pár, szembetűnő különbséget emelnék ki, mint például az ingyenes pszichológusi és tanácsadó irodát, amely a diákok magán- és egyetemi indíttatású lelki gondjainak feldolgozásában segít. De em­ líthetném a jól felszerelt tornatermekben, Az internet hatalma Gazdasági világválság így, gazdasági világválság úgy... a csapból is ez folyik már egy ideje. Sorra halljuk a „jobbnál jobb” híreket, elbocsátá­ sokról, a cégek, bankok, biztosítók tönkremeneteléről, adók jövőbeni várható emelkedéséről bérek csökkentéséről, és még sorolhatnám. Gon­ dolhatnánk, szűkös idők várnak majd most mindenkire. Hát az biztos, hogy sok mindenkit érinteni fog, de a baj egyeseket elkerül. Az internet, azon belül is az internetes közösségi portálok is ezek közéjük tartoznak, azok ugyanis a válság ellenére egyre jövedel­ mezőbben működnek. Ha belegondolunk, ez logikus is. A kétségbeesett emberek egyre többet látogatják az internet közösségi portáljait, egyre többen regisztrálnak, igényelnek meghívókat, teremtenek kapcsolatot egymással. Már a nyáron átlagosan két másodpercenként történt egy új regisztráció. Ez az arány pedig a válság óta csak tovább javult. Az emberek emellett kezdik bebiztosítani magukat azzal, hogy kihasználva az internet nyúj­ totta lehetőségeket, azon keresztül jelentkeznek B és C munkahelyre, az esetleges elbocsátás miatti félelem okán. Ebből az internetes portálok hatalmas hasznot hajtanak, a reklámfelületek felértékelődnek. A közösségi portálok népszerűségének növekedésére mi sem jobb példa, hogy eddig a legnépszerűbbnek számító erotikus oldalak látogatottsága sportpályákon történő, rendes edzést magába foglaló, fakultatív testnevelési lehetőségek hosszú sorát is, amelyek közül nem hiányoznak az olyan sportok sem, mint a lovaglás, az íjászat vagy a floorball. Ami pedig talán a leg­ fontosabb: a professzorok és az egyetemi vezetés hozzáállása a diákokhoz. Sajnos Magyarországon az a tapasztalat, hogy a Rektori Konferencia a diákokról, megkérdezésük és érdekük vizsgálata nélkül, sőt, egy majdnem abszolútnak mondható népakaratra is fittyet hányva dönt olyan kérdésről, amely egyértelműen befolyásolja a magyar lakosság anyagi helyzetét, és ezáltal az egész ország gazdaságát, foglalkoztatási rendszerét. Mégis tegyük fel, hogy a lakosság elfogadja a tandíj létjogosultságát, és bevezetik. Vajon az oktatási tárca és végső soron a kormány mekkora részt kívánna lekanyarítani a „fel­ sőoktatás érdekében”? És még ha az összeg döntő része az intézményeknél is maradna, hogyan állnának át a tandíjat pártoló pro­ fesszorok, dékánok és főképp a rektorok, a jelenleg sajnos elterjedt látásmódjukról melyben a hallgató alig több mint egy szám, amely a fejkvótát növeli - egy olyanra, ahol a diák már fizető „ügyfél”? Itt, Németország észak-nyugati felén könnyen belátható az 500 € létjogosultsága, mert az eredmény magáért beszél: több tanár oktat, ezáltal kisebb csoportokra oszthatók a diákok, és olyan felszereltséggel, utaztatással ösztönzik őket a különféle gyakorlati ismeretek meg­ szerzésére, hogy sajnos a diplomák értékének összehasonlításban, a magyar diák, a süllyedő hajóhoz hasonlatos felsőoktatás utolsó mat­ rózaként, már csak - a gyakorlatban kevéssé hasznos - lexikális tudásba kapaszkodhat, mint végső árbocba a habok felett. Pozsgay-Szabó Péter visszaszorult a közösségi portálok és a különböző levelezőprogramok mögé. Az internet elengedhetetlen eszköze a mai világban. Munkaterület, szóra­ kozás, hobby, kinek mikor mi. Egyre jobban, és megállíthatatlanul terjed a világban úgy, hogy a következ­ ményeit fel sem tudjuk mérni. Az is kérdéses hogy a jelenlegi online rendszer mit is takar, erre utalnak azok a törekvések, hogy a tudósok magát a fogalmat akarják újra­ definiálni. A dolog mellett ugyanis nem lehet elmenni, mivel az internet megállíthatatlanul terjeszkedik. David Weinberger filozófus, író és min­ demellett internetguru úgy véli, hogy az internet jelenleg is változik, amit mi még csak most kezdünk érzékelni. Mi, laikus emberek és az internet állandó használói azt hisszük vagy re­ méljük, hogy akik az internet honlapjait szerkesztik, és az informá­ cióikat közük, azok mind profik, és adataik is hitelesek. Ebből ered a felhasználok sebezhetősége és bizonytalansága, ami a jövő megoldandó problémái közé tartozik. Kocsis Agnes hetedik oldal �Romantikus Németország A Loreley-szikla legendája A Rajna-völgyben Mainz és Koblenz között található Loreley-szikla ma Németország legis­ mertebb helyeinek egyike. Korában semmilyen szerepe nem volt, csupán sziklaként (ley) em­ legették, ahol a visszhangot „lesték” (luren). Hírnevét Heine, Clemens Brentano kitalált bal­ ladája alapján 1823-ban megírt versének köszönheti. Ez a vers Friedrich Silcher dal­ lamával vált népdallá. A legenda szerint a régi időkben a Loreley-sziklán, a Rajna fölött esténként egy gyönyörű leány jelent meg, aki a holdfénynél aranyhaját fésülte, és olyan szépen énekelt, hogy minden hajós csak őrá figyelt. A szép dal veszélyt hozott a hajó­ sokra, mert úgy elbűvölte őket a leány éneke, hogy megfeledkeztek mindenről, s a csónak zátonyra futott, vagy örvény nyelte el. Lakott azonban a közelben egy fiatal halász, akit egészen közel engedett magához a tündér, nap­ nyugtakor megmutatta neki, hogy merre van­ nak a halak. A halászlegény mindig bőséges zsákmánnyal tért haza, és mindenkinek mesélt a ragyogó szépségű leányról. Hallott a leányról a pfalzi választófejedelem fia is, s egy este csó­ nakon arra vette útját. A tündér akkor is a Loreley-sziklán ült, és aranyhaját fésülte. Amikor az ifjú meghallotta a bűvös éneket, a hajóból a szik­ lára akart ugrani, de elvétette a lépést, és a Rajna habjai összecsaptak felette. A választófe­ jedelem vigasztalhatatlan volt, amikor meg­ tudta, hogyan vesztette el egyetlen fiát. Nagy sereget küldött a tündér lány ellen, hogy foglyul ejtsék. A lány fenn ült a Loreley-sziklán, s mikor megérkeztek a katonákkal rakott hajók, éppen borostyán nyakékével játszott. Megkérdezte a harcosokat, mi járatban vannak. - Téged akarunk elfogni! - hangzott a felelet. A leány felnevetett, a borostyánt a vízbe dobta, és így énekelt: „Gyorsan, gyorsan, édesapám, Küldd a fehér lovakat, Elutazom habok szárnyán, Hogyha jön az alkonyat.” Hirtelen vihar kerekedett, hullámzott a Rajna, sistergett a fehér tajték. Két hullám felcsapott a sziklára, és elsodorta a leányt. Látták a ka­ tonák, hogy tündérrel van dolguk, s dolguk végezetlen tértek haza a gyászoló apához, a Loreley-sziklán pedig soha többé nem énekelt a tündérleány. A valóságban ez egy mai napig rettegett, ka­ nyargós szakasza a Rajnának, ahol valóban van néhány zátony, ami a hajósok vesztét okozhatja. Mihalics Vivien Opus Dei - Isten műve „Mit érdekel engem, hogy valaki miniszter vagy utcaseprő?” Szánjunk néhány percet egy szent ember élet­ művének átgondolására. Josemaria Escriva de Balaguer y Albás Spanyolországban született 1902-ben, életét azonban már Rómában fejezte be, 1975. június 26-án. Életvitelével teljességgel kiérdemelte, hogy II. János Pál pápa szentté avatta 2002. október 6-án (emléknapját június 26-án tartjuk). Amiért a napokban eszünkbe juthat a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyisége, főművének, az általa vezetett lel­ kiség! mozgalomnak a létrejötte. Az Opus Dei - magyarul: „isten műve” - megalapítása 1928. október 2-ára, vagyis nyolcvan évvel ezelőttre datálható. Escriva 1902. január 9-én a spanyolországi Barbastro városában, Huesca tartományban látta meg a napvilágot. Vallásos családjának hat gyermeke közül ő volt a második legidősebb, ám három fiatalabb lánytestvére tragikusan korán meghal. Teológiai tanulmányait a longronói szemináriumban, majd Saragossában végezte. 23 éves korában, 1925. március 28-án szentelték pappá. Apja ezt már nem élhette meg: négy hó­ nappal korábban hunyt el. Már a teológia mel­ lett elkezdett jogot tanulni. Később egy ideig magántanárként tanított is római jogot és kánonjogot, mivel a családfő halálát követően édesanyjáról, illetve testvéreiről is neki kellett gondoskodnia. 26 évesen élete legmeghatá­ rozóbb eseményét élte át: lelki napok alatti elmélkedései hatására rájött, hogy Isten élet­ szentségre és apostoli munkára hívja meg. Egy ideig csak abban volt bizonyos, hogy hivatást kapott, tevékenysége még nem öltött hivatalos formát. Nemsokára azonban már szükség volt valamiféle megfogható elneve-zésre is, amely keretet adhatott a világban való működésüknek. Mivel pedig az egész, amit véghezvitt, és amire törekedett végsősoron Isten műve, így már a későbbi világszervezet neve is egyértelművé vált. Az Opus Dei az első személyi prelatúra. A szemé­ lyi prelatúrák létesítésének gondolatát a II. Vatikáni Zsinat vetette fel Presbyterorum ordinis kezdetű dekrétumában (PO 10b), a klérus jobb nyolcadik oldal elosztásának céljából. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „a papok megfelelő elosztásának elősegítésére vagy különös lelkipász­ tori, illetve missziós feladatok ellátására bizonyos területeken vagy bizonyos társadalmi csoportok körében az Apostoli Szentszék az érdekelt püspöki konferenciák meghallgatásával személyi prelatúrákat alapíthat, melynek világi papokból és diakónusokból állnak” (294. kánon). A személyi prelatúrák területileg nem körülhatárolt in­ tézmények. A leírt definíció ellenére az Opus Dei klerikusokat és világiakat egyaránt magában foglaló intézmény. Hiszen tagadhatatlan, hogy napjainkban egyre nagyobb feladat és felelősség hárul a világi hívekre a vallásos értékek átadásával kapcsolatos munkában. A prelatúra 1930. óta nőket is felvesz tagjai közé. Szorosan az Opus Dei mellett működik a soraiba kizárólag felszentelt papokat felvevő Szent Kereszt Papi Társaság. Je­ lenleg körülbelül négyezer taggal rendelkezik. Az Opus Dei egyik legfőbb deklarált célja a világi társadalmak keresztény elvek mentén való megújítása, a földi élet átitatása a kereszténység eszmeiségével. Ezen alapelv fontosságát és nép­ szerűségét támasztja alá, hogy ma már az egész világra kiterjedő szervezetről beszélhetünk. Napjainkban világszerte több mint nyolc­ vanötezer tagot számlál a közösség. Ennek je­ lentős része, mintegy negyvenkilencezer ember az európai kontinens lakosa. Magyarországon 1992-ben kezdte apostoli munkáját az Opus Dei. Budapesten ma két képzési, illetve kulturális in­ tézménye működik. Az alapító Escriva számos megfontolásra érdemes gondolatát jegyezte le megjelent műveiben. Az olvasó számára a legismertebb és egyben legtanul­ ságosabb a magyar nyelven Út címen megjelent írás. Először 1934-ben jelent meg Consideraciones espirituales (Lelki szemlélődések) címmel, majd az 1939-es Camino című második kiadás már a mai formát kapta. Maga a könyv 999 aforizmát tartal­ maz, melyek az értékes keresztény élethez nyúj­ tanak támpontot. Végezetül gondolatébresztés és figyelemfelkeltés céljából álljon itt tizenkét rövid, kiragadott gondolat ebből a műből. Olyan in­ telmeket választottam, amelyek mindennapi életünk szempontjából is különösen hasznosnak bi­ zonyulhatnak. Viselkedésed legyen lelked békéjének és rendjének tükre. (3.) Sohasem lesz belőled vezér, ha a tömeg­ ben nem látsz mást, mint lehetőséget, mely magasabb álláshoz segít. (32.) Mások bírálatánál, miért teszed ítéletedbe saját kudarcaid keserűségét? (52.) Ha nem kelsz fel megszabott időben, so­ hasem valósítod meg élettervedet. (78.) „Holnap!” néha bölcsességet jelent, de gyakran a legyőzőitek határozó szava. (251.) Megbocsáthatatlan, ha valaki tudós lehet­ ne és nem lesz azzá. (332.) A megalkuvás biztos jele, hogy nincs igazunk. Ha valaki engedékeny eszményeit, becsületét, vagy hitét illetőleg, akkor nincs eszménye, sem becsülete, sem hite. (394.) Óvakodjunk a „hangos” erényektől. (410.) A kritizálás, rombolás nem nehéz: akár­ melyik kőműves belevághatja csákányát a katedrális faragott, szép kövébe. Az építés azonban mesterkezeket igényel. (456.) Amikor a siker tapsát hallod, jusson eszedbe a gúnykacaj, mely kudarcaidat kí­ sérte. (589) Hallgatásodat sohasem bánod meg; beszédedet gyakran. (639) A „nagy” szentség minden pillanat „kis kötelességének” teljesítéséből áll. (817.) Teleki Levente �A gyülekezési jogról, meg minden másról Beszélgetés Hajas Barnabással, az Alkotmányjogi Tanszék adjunktusával Gyülekezési jog speckol. Katalógus nincs. Minek is?! Ki nem hagynánk! Mert érdekes, izgalmas, aktuális. Hajas Barnabás Tanár Úr vezeti, akiről óráról órára egyre többet tudunk De még mindig nem eleget! Ezért faggattam kicsit... - Tanár Úr, mi adta az ötletet, hogy legyen egy gyakorlat, mely a gyülekezési jogról szól? - 2002 óta dolgozom az ombudsmanok mellett. Szabó Máté megválasztása - nagyjából egy éve új ombudsmani szerepfelfogást hozott, új megol­ dásokat is kívánt. Leegyszerűsítve: nem csak a panaszok elintézésére és megválaszolására kon­ centrálunk, az országgyűlési biztos fellépése proaktív. Nem csak követjük az eseményeket, hanem legtöbbször ott is vagyunk, ahol a fela­ datainkkal kapcsolatos fontos dolog történik. Három nagyobb ilyen témánk van idén: a haj­ léktalansággal, a gyermeki jogokkal és a gyüle­ kezési joggal foglalkozó projekt. Ez utóbbival kapcsolatos ez a szeminárium is, melyet tulaj­ donképpen - a másik speckolomhoz, a rendvé­ delmi órához hasonlóan - a hallgatók érdeklődése miatt indítottunk el. 2007. október 22-étől fogva máig 22 napon, összesen 50 különböző ren­ dezvényen vettünk részt. Nincs is nagyon olyan esemény, amely nélkülünk zajlana. Igazából ez adta a speckol ötletét: ugye mindig történik valami érdekes, izgalmas, ami kapcsolódik a tananyaghoz, és ezekről az előző félévben is sokat meséltem, ráadásul a hallgatók is rendszeresen érdeklődtek a téma iránt. - Kikkel járnak ezekre a rendezvényekre? - A gyülekezés jogi projektben résztvevő munkatársaim közül négyen járunk „tüntetni”: Halász Zsolt, Lápossy Attila, Tóth László és jó­ magam. Lápossy Attilán kívül mindhárman a Pázmányhoz kötődünk, itt tanultunk, Halász tanár úrral pedig itt is oktatunk. - A Tanár Úr az első évfolyam hallgatói közé tartozott, akik az 1995-ben, újonnan létrejött jogi kar induló évfolyamán kezdtek tanulni. Mennyi­ ben lehetett más Önöknek, legelsőknek? - Rendkívül nagy volt bennem és tulajdonképpen az évfolyam többségében is a bizonyítási vágy, hogy majd mi megmutatjuk, s „csakazértis” jo­ gászok, mégpedig jó jogászok leszünk, és ezért mindent meg is fogunk tenni. Ugye akkor még különböző épületekben folyt a tanulás. Velünk együtt fejlődtek a dolgok. Rendkívüli tudású, karizmatikus emberek oktattak minket. Hirtelen csak három nevet említenék: Zlinszky, Kilényi és Péteri professzor urakét. Volt egyfajta helyzeti előnyünk, hogy mi voltunk az első évfolyam. Ez óriási elvárásokat is jelentett, és mi is nagyon meg akartunk felelni. Tudtuk, hogy évek múlva a mi és nem mellékesen az Önök - eredményeink alapján ítélik meg az egyetemet. Másrészt mo­ tiváló tényező volt például az évfolyamrangsor is, melyet minden félévben kifüggesztettek, s akkor az ember nyilván nemcsak azt nézte meg, hogy ő hol van... - Mennyiben vették ki a részüket a munkából? - Hát, most csak azt említeném, hogy egyszer az évfolyamunk például külön felhívás nélkül megtisztította az ablakokat. Az első évben - vic­ cesen szoktam is mondani - egy zárda ebédlőjében és szobáiban vendégeskedett az egyetem. Majd amikor a magyar katolikus püspöki kar visszakapta a Szent István Társulat egykori székházát, ide kerültünk. - Milyen volt az évfolyam? - Nagyon jó közösség alakult ki. A mai napig is - irigylésre méltóan - tartjuk a kapcsolatot. Volt, hogy reggel fél nyolctól este nyolcig bent voltunk az egyetemen. Beszélgettünk. Sokan közülünk még most is itt vannak, már ok­ tatóként. Csak néhány z név említésképpen: Bárándy Gergely, Békés Ádám, Csepely-Knorr Tamás, Éles Anita, Gyeney Laura, Halász Zsolt, Komáromi László, Kovács László, Móritz Balázs, Paksy Máté, xPatyi Gergely, Tahyné Kovács Ágnes, Újvári Ákos... - Szép helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. - Másodéves voltam, mikor az egyik alkotmányjog előadáson Kilényi Professzor Úr mondta, hogy tu­ dományos diákkört szervez, és hogy szeretné, hogy az valamiféle verseny is tállóvá váljon. Javasolt is néhány témakört, melyek közül választani lehetett. Morvái Attila barátommal kiválasztottunk egyet: a Stabilitás és mobilitás a közigazgatás vezető poszt­ jain címmel. Ez még egy fel nem dolgozott téma volt, de pont ezért volt jó. Másfél éven keresztül dolgoztunk rajta, délutánonként könyvtárba jár­ tunk, interjúkat készítettünk. Végül I. helyezést értünk el az OTDK-n 1999-ben. - Több TDK-dolgozat, vagy tudományos pályázat konzulense is. Hogy van minderre ideje? - Igyekszem a diákok számára - ha nem is azonnal, de - mindig rendelkezésre állni. Ezt a példát lát­ tam, s magam is ezt követem. Volt olyan, hogy ki­ lenc alkotmánybíróból öt az egyetemünkön tanított. Nyilván nagyon elfoglaltak voltak, de mindig volt pár percük a hallgatókra. Mikola Orsolya Járó-Kelő: Szarvas Ha már az embert nem részesítette abban a szerencsében a sors, hogy szarvasinak te­ remtette, akkor legalább legyen az ismerősei között egy. Ha nincsen, ismerjen meg egyet. Ha megismerte, menjen el meglátogatni. Innen vál­ nak izgalmassá a dolgok. Pontosabban, amolyan békés-izgalmassá. Szarvas ugyanis Békés megye közel 18 000 lelket számláló városkája, nem mellesleg a történelmi Magyarország földrajzi középpontja. Mintha ezek a tulajdonságok pre­ desztinálnák a helyet: ez egy igazi békés-lazulóscsomópont. Ebben a városban is vannak látványosságok, amiket érdemes végiglátogatni, mint mindenhol, de itt főleg leírni jó. Létezgetni. Köszönni a Körös holtágnak, miközben kávét iszogatunk a partján: „Szervusz Körös...”. A folyó mintha hümmögne egyet miközben komótosan tovább folydogál. Aztán sorban lehet köszönni mindenki másnak. Hiszen itt tényleg ismer mindenki mindenkit. Lehetetlen úgy lemenni a Belvárosi sörözőbe, az Azték Clubba, vagy a Napestig szórakozóhelyre, hogy - kedves ismerősüld? révén ugyebár - ne köszöngetne oda nekünk folyton valaki. Az igazán meglepő, hogy a fiatal felnőttség nem ég Pest-lázban. Persze, ha a munka, lehetőségek odaűzi, fölmegy a vízfej fővárosba, aztán mégis szépen hazajön, ha ideje megengedi. És ez így van rendjén. Van­ nak itt is szórakozóhelyek, kávézók, fürdő, fel­ sőoktatási intézmény - szóval minden, ami egy városba kell, csak persze olcsóbban, barátságo­ sabban. Az embernek az az érzése, hogy nin­ csenek különösebb távolságok: sem helyek, sem emberek között. Az idei tavasszal rendezett Ma­ jálison például az egyik párt standjánál bőven csapolták a sört. A másikénál a kolbász volt igazán fenséges... legfeljebb el kellett menni a harmadik standhoz a mustárért. Ezzel pedig nem volt semmi baj, mert alapvetően mindenki ismerte a másikat, és úgyis kortyolt már otthon a háziból, a nap is melegen sütött és desszertként kecsegtető volt a pörkölt mandula illata... akkor meg minek időt vesztegetni arra, hogy ki hova tartozik politikailag, meg miért... Csacsiság. Később, már nyár fele úgyis hatalmas hír rázta meg a városka nyugalmát. A Piton. Kezdetben még nem lehetett tudni, hogy milyen kígyó, de később elterjedt, bizony: pilonról van szó. Ál­ lítólag az emberekre is veszélyes bestia jól be­ leszabadult a Körösbe. Ez nyáron igencsak problémás, mert ilyenkor a fiatalok és idősek is szeretnek beleszabadulni a vízbe, a kettő össze­ fér hetősége meg legalábbis kérdéseket vet föl. Annyira, hogy egy édesanya végül megelégelte a helyzetet és levelet írt a polgármesternek, hogy ugyan, csináljanak már valamit A Pitonnal, mert ő így nem engedi el a kisfiát kenutáborba. Következő lépésként a hírekben lemegy: A Pitont megtaláltuk. Már igencsak legyengült ál­ lapotban volt, nem is tudott volna senkinek ár­ tani. Ráadásul kimúlt. Eltemettük... Ezen a ponton tán már sajnálni is lehetett volna a szerencsétlen állatot, míg ki nem derült: nem is létezett. A turisták elcsábításában vetélytárs békésszentandrásiak találták ki. Ejnye-ejnye, a kis kópék. Viszont-csínyről egyelőre nincs tu­ domás, de drukkolunk Szarvasnak. Máskülön­ ben az élet megy tovább: időnként az arborétumból a Körösön átrepül egy-egy kósza páva. Majd rájön, hogy igazából sem úszni, sem repülni nem tud. Jönnek és összevadásszák, visszaviszik. Ilyesmi. Közben a város van. Létezget. Szépen, meghitten, lazán. Ennek megfelelően jelenthetem: az idő őszi-meleg, a fák pirosas színekben pompáznak és a virágok itt még mindig nyílnak. A folyó meg folydogál. 100%-ig piton-mentesen. Barát Zsófi kilencedik oldal �A pszichológia jazz-zenészei Nem véletlenül van két pszichológus karunkon, hanem hogy megvizsgáltassanak minket magunkkal, amikor „pályára lépünk”. A szakmáról és a Karrier Iroda tréningjeiről beszél­ gettünk Keresztes Karola és Léder László trénerekkel. - Pár szóban bemutatkoznátok? Kik vagytok, és hogyan kerültetek ide? - Léder László: Egy szakmai rendezvényen találkoztam^Bánhegyi Viktóriával, régi isme­ rősömmel. Ő említette, hogy a Karrier Iroda keres trénert egy programjához. - Vannak pszichológusok, és azon belül van­ nak trénerek? Mi a különbség? - LL: Igen, van olyan, hogy trénerképző, de igazából tréner a szakmai tapasztalattól lesz az ember. Sokan nevezik magukat trénernek, de itt is a piac dönti el, hogy elfogadja-e tré­ ningnek. Ha valaki nem jó tréner, azt nem hívják sehova. - Keresztes Karola: Arról nem is beszélve, hogy minden csoportnak más trénerre van szüksége. Van tréner és tréning pedagó­ gusoknak, közgazdászoknak és más csopor­ toknak is. Mindenkinek az ő szükségeire és céljaira. Az a leghasznosabb, ha a trénerség mellett a pszichológusnak van az adott terü­ leten is még egy kis hozzáértése. - Mégis mi a lényege egy ilyen tréningnek? - LL: Olyan lélektani jelenségek jelennek meg egy tréning során, amik a hétköznapi életben csak sokára vagy egyáltalán nem. Ezeket kezelni kell tudni. Egy munkahelyen például nem ritka, hogy konfliktusok, feszültségek keletkeznek. - KK: Egy-egy ilyen konfliktust el is „ját­ szunk”. így igaziban láthatja mindenki, hogyan kell viselkednie bizonyos szituációkban. Ezt a végén meg is beszéljük. - Máshogy kell felkészülnötök egy jogásztré­ ningre? - LL: A tréning alapeleme a rugalmasság. Nincs konzervtréning, oár sokan ezt gondolják. Amikor készülünk, több forgatókönyvet is elkészítünk. Egy tréner inkább egy jazzzenészhez hasonlítható, mint egy szimfonikus zenészhez. Ettől kezdve az adott tréningen jelen lévők határozzák meg a megfelelő mód­ szert. És igen, ez szakmára specializálva is vál­ tozó, mert egy szakma nagyon meghatározza az embert. Gyakran ezeket kell felismertet­ nünk a résztvevőkkel, de néha éppen hogy ki kell léptetni őket elképzeléseikből. A nem létező, virtuális életpályák visszautasítására gondolok. A filmekből ismert drága öltönyös, a másikat legyőző jogász képe az emberek nagy részét rombolja, s nekünk időben kell szólni. A pályaválasztásban is vannak „reklámok”, aminek ugyanannyi köze van a valósághoz, mint a valódi reklámnak. - KK: Volt olyan tréningünk, amit előre megszerveztünk, ismertük a csoportot, közö­ sen alakítottuk ki a tematikát, egyszóval nagyon felkészültünk... Aztán ment a nap 1,5 órait, ami után leültünk Lacival, és újrater­ veztük az egészet. - Mire számíthat egy jogászhallgató ezen a tréningen? - LL: A jogi szakma egy embert próbáló pálya, bár ezzel nincs egyedül. Nagyon fontos az ő esetükben, hogy a morális személyes értékeket ez a pálya ne írja fölül. A feladatunk tehát úgy­ nevezett pályaszocializáció. Az első évek nagyon meghatározóak és kritikusa egy életpá­ lyában, erre pedig igazán lehet előrekészülni. Sőt keU is, hogy a karrierépítés ne ad hoc men­ jen. Abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy nem vagyunk annyira messze még az egyetemtől, így jobban megértjük a diakok gondolkodását. - Mi a rövid, vázlatos tematikája ennek a három alkalomnak? - KK: 3 állomásos szerdai jogásztréningünket önismereti alkalommal kezdtük november közepén, mert ez a legfontosabb. Van belső és külső karrierépítés. Előbbihez iól kell ismerni magadat. Ha ezt nem tudod, Könnyen nyers karrierépítésbe szaladsz, s olyan leszel 10 év múlva, mint a rossz híd, amely a két végéről indulva középen nem találkozik össze. A másik két alkalom már jóval konkrétabb dolgokról szól. Az álláskeresés nagyon fontos lépeseiről, Erasmus Körkép - Nijmegen Új rovatunkban külföldön vendégszereplő Erasmusos hallgatóinkat kérdezzük a kinti élményeikről, örömükről, bánatukról, arról, hogy mit jelent nekik ez a rendhagyó (fél)év. Biczó Anna, Nijmegen (Hollandia) - Melyek voltak az első élményeid a megérkezé­ sedet követően? - A program már augusztusban elkezdődött, volt egy bevezető hetünk, amikor egymást, a várost és az egyetemet ismertük meg. Mindenkit men­ torcsoportokba osztottak, ahová a világ minden tájáról összerakták a hallgatókat, az ausztráltól kezdve az amerikain át az ÉU tagállami diákokkal bezárólag. - Hogy tetszik a város és környéke, a holland mentalitás? - Hollandiában mindenki beszél angolul, az öreg nénitől kezdve a kisiskoláson keresztül a bolti eladóig, sőt nagyon jól. Sokat segített nekik az, hogy a televízióadásokat nem szinkronizálják, így már kicsi gyermekkoruk óta hallják az angolt. A vonatállomáson az információs pultnál angolul nemcsak hogy elmagyarázzák az irányokat, hanem rögtön kezedbe is nyomják a térképet. Érződik, hogy ez a „nyugat”: mindenki jól öltözik, mo­ tizedik oldal solyog, utazik a világban és élvezi az életet. Min­ denhol bicikliút fut, ez a legjobb közlekedési eszköz errefelé. Olcsóbb, ha secondhandben veszed, ami bár állítólag lopott, de legalább nem vesztesz annyit, ha ellopják, amint ez velem is megtörtént. Pár hónap után meg már az eső sem vészes a bicik­ lin, elég csak gyorsabban tekerni Itt, a német határ mellett, ahol Nijmegen található, az érzése az em­ bernek az, hogy minden egy karnyújtásnyira van: például áttekertünk Németországba, pár órára van Berlin és Belgium, csak két óra Amszterdam, ami az ország túlsó fele. - Miben más náluk a felsőoktatás? - Az egyetem itt is szeptemberben kezdődött, de a tanítási módszer teljesen más, mint otthon. Min­ den órára elég keményen fel kell készülni, sokat kell olvasni, természetesen angolul. Az órán per­ sze ezeket megbeszéljük, de emellett összefüg­ géseket is keresünk, és összehasonlításokat végzünk más országok jogával. Az órák anyaga természetesen ki van vetítve, és meg is kapjuk a Blackboardon, ami lényegében az itteni Neptun. Az év felosztása hasonló, mint nálunk, tehát még a vizsgaidőszak örömeit nem tapasztaltam meg, de azt tudom, hogy lesz olyan vizsgám, amihez minden könyvet lehet használni. Számomra ez hi­ állásinterjúról, a kiválasztásról, felvételi tech­ nikákról lesz szó. Hogyan készüljünk föl? Mit tegyünk? Mit mondjunk, mit ne mondjunk? Több mint egy évig egy ügyvédi irodánál foglalkoztam kiválasztással, amiből sok tapasz­ talatot szűrtem le. - LL: Magyarországon nagyon szélsőséges munkahelyi kultúrák vannak. Ha az elején egy rossz - vagy legalábbis konfliktusokkal terhelt - munkahelyre kerülsz, az nagyon ko­ molyan rombolhatja a pályádat. Ezért fontos, hogy a személyiségem és a munkahelyem belső értékrendje és munkakultúrája mege­ gyezzen, különben sérülés lesz. Már pedig emberek évekig beragadnak ilyen munkahe­ lyekre csak azért, mert nem tudják azonosí­ tani a maguk körül kialakult helyzetet. És azt láttuk magunkon is, hogy ha az ember meg­ találja a munkahelyet, amelyet saját magával közös nevezőre tud hozni, akkor indul meg az egészségesen épülő szakmai karrier is. Sergó' András Akarsz róla beszélni? Aktív ősz aktív egyetemistáknak Most, mikor már a csipkebogyót is megcsípte a dér, most, amikor már a Karrier Iroda ablakai is folyton csukva vannak, s mikor többet van sötét, mint nem, nos, mifelénk csak ilyenkor kezdődik az élet. A nyári lusta álmatlanságnak vége, az egye­ temisták mellett fölébredtek a gyakorno­ kokat eddig fogadni nem óhajtó jogi osztályok és ügyvédi irodák csőstül rohamoz­ zák a Pázmányt. A színes-szagos faliújságon mindez olvasható, néha nézegethető is. Apropó, olvasás! November 8-9-én lezajlott az Improved Reading és a Karrier Iroda má­ sodik olvasásfejlesztő tréingje. A szemnek való gyorsulás és az észnek való jobb felfogóképesség 10 fiatalnak kapcsolódhatott össze, és mivel jóval több tartott erre igényt, így az ismétlésben még lehet reménykedni. (Kereseteket az I. em. 137-ben fogadjuk.) Szemeszterünk második felét azonban a pszichológia és a jog határterületei aranyoz­ zák be. Aki szerint ez lehetetlen, az láto­ gasson el a szerdai jogásztréningekre, amely a jogásziét mintatantervbe nem került elemei közül szemezget. A mellékelt interjú ebbe enged komolyabb bepillantást. hetetlen, milyen lenne, ha a Pázmá­ nyon is nyitott Ptk-ból vizsgáz­ nánk. - Hogyan jössz ki az ösztöndíjadból? - A „Nyugat” az árszínvonalon is meglátszik: Az élel­ miszerárakon a boltban, de inkább a sörárakon a bá­ rokban, ami csak 2 dl, de 2,20 Euró alatt nem kapod meg. Körülbelül a kávéárak is innen kezdődnek, és eléggé drága a vonatozás is (Amsz­ terdam oda-vissza 29 Euró). A szállásért is jócskán kell fizetni, nagyjából 305 Éurótól kezdődik. A koli általában egy szoba, ami igaz csak a Tiéd, de a fürdő, konyha közös. Mindez azért nem nyomja rá a hangulatra a bélyegét. Mindenki lelkesen és nyi­ tottan érkezett, sok barátság kötődött már. -Ajánlanád másnak is, hogy ide jelentkezzen? - Határozottan igen! Örülök, hogy belevágtam, és hogy itt lehetek. Az egyetem weblapja: http://www.ru.nl/english/ faculties/faculty_of_law/ Bárth Bertalan �Forint helyett mosoly „A Bátor Tábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyerekeket, és sokkal bátrabb, egészségesebb, jókedvűbb és élményekkel telibb gyerek jön ki” Peti, 15 éves a Bátor Tábor egyik táborozója Manapság szinte érthetetlennek tűnik, hogy egy felnőtt ember a legdrágább kincséből, a szabadidejéből miért áldoz fel egy évben mini­ mum tíz napot másokra. Ráadásul teljesen ingyen, önkéntes alapon, pénz helyett gye­ rekek mosolyáért. A Bátor Tábor élményterápiás foglalkozásait önkéntesek - tábori nevükön cimborák közreműködésével valósítja meg. Fogarasi Szilvi a Bátor Tábor egyik önkéntese az alapítvány négyszáz segítője közül. A kamasz diabéteszes turnusban volt cimbora a hatvani táborban. - Miért jelentkeztél a táborba? - Táboroztatással régi iskolámban hét éven át foglalkoztam szervezőként. Sok oka volt annak, hogy azt befejeztem, lényegében kiöregedtem belőle, illetve ha maradok, túl sok energiámat vitte volna el a változásban lévő tábor terelgetése. Ami azt illeti, nagyon is sajnáltam, hogy véget ért életem táboroztató szakasza. Ekkor talált rám egy rádióműsor a Bátor Táborról valamikor tél végén. Kiváló lehetőségnek éreztem, hogy folytassam, amit befejezni nem is igen lehet. Arra gondoltam, hogy ha sikerülne, akkor az új társaság, az új kihívások, amivel egy teljesen más jellegű tábor jár, még inspirálóan is hatnának rám. Ebben aztán szerencsére nem is kellett csalód­ nom. - Sokan megrettennek, amikor megtudják, hogy a tábor lakói beteg gyerekek. Te nem ijedtél meg ettől? - Féltem, hogy esetleg majd rosszul kezelem a betegség jelenlétét, de szerencsére a tábor alatt az ember erről tényleg megfeledkezik. Sokat segített ebben a nyitott, tenni akaró csapat. Furcsa volt az is, hogy ezúttal nem én voltam a főszervező. Eddig az utolsó fűszálrezdülésig mindent mi találtunk ki magunknak, most pedig egy kész, hagyományokkal rendelkező táborban kellett megtalálnom a helyem. Egy kis félsz volt bennem a korosztály miatt is. A kamasz turnus résztvevői között a legfiatalab­ bak éppen a korábbi táboraim legidősebb lakói­ val voltak egyidősek. A programtartó társaimat sem ismertem korábban. Ugyan­ akkor kíváncsian vártam, hogyan fogunk tudni együttműködni. Szerencsére nagyon jól összekovácsolódott csapat lettünk. - Mit tanultál a táborban? - Baby shark... Bili... (nevet). A tréfát fél­ retéve kaptam egy komoly leckét abból, hogy a korosztály hogyan kezeli, dolgozza fel a betegségét. Megtanultam én magam is ter­ mészetességgel fogadni az ilyesmit. Nem helyes, hogy alapjáraton nem tanuljuk meg, hogy a beteg gyerekek voltaképpen átlagos gyerekek. Ugyanúgy élnek, ugyanúgy olvasnak például mindenféle ifjúsági magazint aktuális együttesekről, mint valamikor mi. Azt hiszem, sokkal inkább fel vagyok vértezve a saj­ nálkozás ellen, amiből bizony ők sem kérnek. Ehelyett inkább menjünk kézműveskediú meg íjászkodni! Nem egyszerű elfogadásról be­ szélek, ez több annál. - Miért jó önkéntesnek lenni? - A közös étkezéseket vagy az esti beszél­ getéseket nagyon szerettem. Az utolsó esti tábortűz is örök emlék marad. Emellett számos igen jó embert ismertem meg. Sok pillanatot fényképként őrzök a mai napig. De én szétválasztanám az önkéntességet a cimboraságtól, vagyis a táboroztatástól. Persze, szép dolog, hogy önkéntesként tesszük és nem pénzért, de számomra itt a táboroztatás élménye dominál. Jó adni, jó látni őket mosolyogni. Egyszerűen szeretek közösen ját­ szani, ez nem teher, számomra is élmény. Hiszen együtt nevetünk, nem igaz? Pontosan tudom, hogy ezek a táborok életre szóló élményeket adnak a gyerekeknek, és ha ön­ magában ezt nézzük, akkor ez teljesen független attól, hogy ki milyen alapon jött. Megígérhetem, hogy legközelebb is elsősorban táboroztatni fogok menni. Ha pedig tanulok közben valamit, hát állok elébe. (www.batortabor.hu) Ughy Szabina Mégis fenyeget a „Genoizmus”? A fogalom az 1997-ben készült Gattaca című sci-fi filmből származik. A történet szerint a jövőben az emberi genom teljes feltérképezésének hatására a gyermekeket azok születése előtt „megtervezhetik” szüleik: megadhatják kinézetét, valamint a vizsgálat alapján kimutatott betegségekre való hajlamot is kizárhatják. Mivel az ily módon megtervezett emberek nagyobb teherbírásúak és hosszabb életűek, mint természetes úton született társaik, esélyeik is nagyobbak lesznek a jó munkahelyeket illetően. Az így kialakult, munkáltatás során alkalmazott DNS alapú hátrányos megkü-lönböztetés neve lett genoizmus. Ennek bekövetkezése a film készítésének idején még igencsak távolinak tűnt, ám azóta történtek bizonyos tudományos felfedezések, melyek során bár nem a teljes genomot térképezték fel mára a tudósok, de nagy részét már igen. Még ez sem adna nagyobb aggodalomra okot, ha társulna ehhez megfelelő szabályozás, ami az említett állapotot megelőzné. Itt lép a képbe az általam nemrég felfedezett cikk az index.hu-ról, aminek főcíme az alábbi volt: „Az USA szenátusa április végén egyhangúlag elfogadta a genetikai alapú diszkriminációt tiltó törvényt, amely egyértelműen megtiltja, hogy a munkaadók és az egészségbiztosítók DNS-teszteket kérjenek, illetve hoz­ záférjenek a dolgozóik, illetve ügyfeleik genetikai adataihoz. A magyar országgyűlés május elején szintén egyhangúlag fogadta el a humángenetikai adatok kezeléséről szóló új törvényt, amely viszont nem tiltja ugyanezt.” Utánanéztem az említett jogszabálynak („2008. évi XXI. törvény a humán­ genetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól”) és az állítás alaposnak bi­ zonyult. A törvényben nem csak a munkaadók és biztosítók, de senki nem lett kizárva a humángenetikai adatok kezelőinek köréből, így - bár a mintavételhez az érintett hozzájárulása kell - azt bárki megteheti genetikai vizsgálat vagy humángenetikai kutatás céljából Az előbbi cél a veszélyesebb, ugyanis míg eddig a munkaadók az alkalmazottak kiválasztásánál „csak” azok magánszférájába hatolhattak be (nemrég hallottam, hogy mostanság már az iwiwen is utánanéznek az embernek), ezután már a vizsgálat segít­ ségével teljes géntérkép alapján is válogathatnak, vagyis felvehetik csak a legteherbíróbb, betegségekre legimmunisabb, stb. embereket, míg mások­ nak csak az aljamunka marad - esetleg szakképzettségüktől függetlenül is. Ugyanez igaz a biztosítókra is (csak azokat biztosítják, akik kevésbé betegeskednek, stb.), ám ez jelenleg inkább az Egyesült Államokban prob­ léma, ahol így is az egyik legrosszabb a helyzet a TB-t illetően. A problémát a cikk szerint mind Péterfalvi Atilla, mind a TASZ, valamint két nagyobb párt (Fidesz, KDNP) is felismerte, az Ország­ gyűlés mégsem szavazta meg. A jogszabály ilyetén állapota pedig táp­ talajt szolgáltathat az említett jövőkép megvalósításához, melyre jelenleg még nincs példa, azonban csak időbe telik annak megjelenése, ha a lehetőség adott marad. (Forrás: http ://index.hu/tudomany/genadat802/) Konta Balázs tizenegyedik oldal �(Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Szenvedély, egy szelet kultúra és persze hatalmas üzlet egyben. Napjainkban a legelterjedtebb reg­ geli ital, a modern ember életének része, mindegy, hogy egyszerű papírpohárból kortyolgatja, miközben a villamos után rohan, vagy aranyozott porceláncsészéből, elegáns öltözetben egy felka­ pott kávéház teraszán. Tömegcikk, mégis külön­ leges, kis mértékben jótékony hatású, nagy mennyiségben káros. Sokan rajonganak érte, mások ki nem állhatják. Ez mind: a kávé. Az ital élvezetének eredete állítólag a XIII. századra nyúlik vissza. Naironi professzor, a XVII. században, Rómában értekezést írt a kávéról, így vált ismertté a növény felfedezésének mondája, amely így szól: Egy pásztor Abesszíniában, Kaffa hegyvidékén az 1440. év egyik reggelén azzal állított be a szomszédos kolostorba, hogy nyája az elmúlt éjjel nem pihent, sőt: az állatok nyugtalanok voltak. Ebből a bará­ tok arra következtettek, hogy a juhok olyan növényből ettek, amelynek élénkítő hatása van. A helyszínen meg is állapították, melyik cserje okozta az álmatlanságot. Ezt a körülményt a szerzetesek a maguk javára használták fel, hiszen az éjszakát átvirrasztó barátok a kávécserje gyümölcsének főzetével űzték el szemükről az álmot. A mondából valószínűleg csak annyi igaz, hogy a kávéfőzés az abesszíniái fennsíkon vált először szokássá és később innen terjedt tovább. Azt, hogy ezen a területen milyen régre nyúlik vissza a kávé fogyasztása, senki sem tudja pon­ tosan. Az azonban biztos, hogy a XV században terjedt át Arábiába és Egyiptomba, ahol eleinte sok ellenségre talált. Közéjük tartozott Kair Bég is, aki 1511-ben lett Mekka helytartója, és akinek szándékában állt bebizonyítani a kávé szentségtörő voltát. E célból értekezletet is össze­ hívott, amely kimondta, hogy a kávéfogyasztás ellenkezik a Korán igéivel. A raktárakat fel­ perzselték, és akit e bűnös szenvedélyen kaptak, azt háttal egy szamárra ültették és így vezették végig Mekka utcáin, kitéve őt a tömeg gúnyo­ lódásának. A Bégnek azonban hamarosan vissza kellett vonnia szigorú rendelkezéseit, mert a kávé egyre szélesebb körben lett ismert és kedvelt. Olyannyira, hogy az ital szenvedélye továbbter­ jedt észak felé, és a XVI. században két kereskedő Konstantinápolyban már kávéházat nyitott. Európában a XVII. században indult hódító útjára a fekete ital. Az első szállítmány 1624-ben érkezett Velencébe. Ekkor ittak keresztény állam területén először kávét. 1642-től rendszeresen is megindult a behozatal, 1645-ben pedig megnyílt az első velencei kávézó. Párizsban XIV Lajos ide­ jében terjedt el szélesebb körben. Itt egyébként egy örmény kereskedő nyitotta az első kávéházat, de a helyiség túlzottan keleties berendezése miatt nem aratott átütő sikert. Annál inkább megfelelt a francia ízlésnek a szicíliai Procopio üzleti kezdeményezése, aki a Comédie Francaise-zel szemben nyitotta meg Európa első igazán mo­ dern kávézóját, ahol már nem csupán kávét, hanem teát, csokoládét és fagylaltot is - amelyet egyébként ő honosított meg Párizsban - lehetett kapni. Az első angol kávéház Oxfordban 1650ben, az első német kávézó Hamburgban, 1679-ben kezdte meg működését. A XIX. században a kávé meghódította az egész világot és kiszorított minden, a régi időkben szokásos reggeli ételt és italt, köztük a köles-és zabpépet és a köménymagos levest. A kávénövényről az első hiteles tudósítás Alpinótól, a kiváló padovai botanikus tanártól ered, aki tanulmányozta Egyiptom növényzetét és erről 1592-ben könyvet írt. A kávé a Coffea nemzetségbe tartozó cserje vagy kisebb fa, melynek fajai főleg Afrikában és Dél-Azsiában élnek. Virágaik fehérek, illatosak, a jázminéhoz hasonlóak. A Coffea nemzetség nagy létszámú, de csak két jelentős tagjának terméséből készítenek kávét: Az arab kávéból (Coffea Arabica) és a Coffea Robustából. A Coffea Arabica sokkal jobb kávéalapanyagnak szánjít, ezzel tizenkettedik oldal együtt kényesebb a Robustánál. A kávécserjéknek 900 méter tengerszint feletti magasságra, ter­ mékeny talajra és 15-24 °C közötti hőmérsékletre van szükségük a megfelelő fejlődéshez. Az Ara­ bica adja a kereskedelemben kapható kávé mint­ egy 75%-át. A Coffea Robusta igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget, a nagy páratartalmat és általában a 900 méter alatti síkságokon terem. A kávéültetvényeket többnyire friss erdőirtások talajába telepítik. A magot ágyakba vetik, majd 34 hónap múlva a kb. 4-5 cm magas csemetéket faiskolába ültetik, ahonnan az esős időszak elején az egy, legfeljebb két éves fák végleges helyükre kerülnek. Az arab kávé a negyedik, a Robusta kávé már a harmadik évben teljes termést hoz. 1820 éves korban a cserje termése fokozatosan csökkenni kezd, de gondos ápolás mellett az idős, 50-60 éves cserjék is kielégítő termést hozhatnak. A gyümölcsöt érés után szüretelik. A legjobb minőségű kávé akkor nyerhető, ha a szüreteléssel addig várnak, amikor a gyümölcs szinte már bill­ ióban van. A leszedett gyümölcsöt száraz vagy nedves eljárás útján dolgozzák fel. A száraz eljárás sze­ rint a gyümölcsöket rétegekbe rakva kevergetik, miközben erjedés indul meg a húsos részekben. Ezután cementteraszokra kiterítve, a napon kiszárítják. így kerül a hámozatlan mag a kávéhántolóba. A nedves eljárás szerint a gyümölcsöt aratás után azonnal gépbe rakják, ott kellő nyomás és vízsugár segítségével megfoszt­ ják húsától, majd újból megmossák és napon vagy szárítókamrábán kiszárítják. A kávét mindkét esetben további tisztításnak, válogatásnak vetik alá, ezután szállítják el. A feldolgozás utolsó fázisa a pörkölés, amelyet zárt edényben, folya­ matosan emelkedő hőmérsékleten végeznek, miközben a kávészemeket folyamatos mozgásban tartják. Ha alacsony a hőmérséklet, a kávészem belseje nyers marad, ha túlságosan magas, kellemetlen, kozmás íz keletkezik. Ha a pörkölés kész, a kávét hideg szélárammal gyorsan le kell hűteni. A nyers kávéban levő mintegy 5-10% cukor nagy része a pörkölés során karamellizálódik, így a pörkölt kávé cukortartalma már csupán O.5-1.5%ig terjed. Ehhez hasonlóan a koffeintartalom egy része is elbomlik, így a pörkölt kávé kevesebbet a tartalmaz, mint a nyers növény. A sok káros hatás mellett a koffein jótékony hatá­ sai közé tartozik, hogy fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket. Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, stimulálja az agykérget, gyorsítja a gondolkodást és átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő, amelyet azonban rohamos teljesítmény­ csökkenés követ. Egy csésze kávé elfogyasztása után 5 perc múlva a test szinte minden szövetében kimutatható a koffein. Koncentrációja fél óra alatt eléri a maximumot, majd lassan lecsökken. Nagy koffeinadag azonban kézremegést, vér­ tolulást és szívtáji nyomást okozhat. Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, melyet Vietnám, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Brazília és a szegényebb kávétermelő országok, (Niger, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság) között ellentétek feszülnek. Bár a kávé megosztja az embereket, tagadha­ tatlanul szimbólum, jelenség, a baráti beszélgetés vagy az ébredés elengedhetetlen része és feltöltődés (vagy csak hisszük, hogy az...). Bármit is gondolunk azonban, a lényeg mindig a mérték, hiszen mindannyian ismerjük a bölcs mondást: a jóból is megárt a sok. Borbás Dorottya Tudtad-e? - hogy a legnagyobb kávéfogyasztó az Amerikai Egyesült Államok, amely a világ összes kávéjának mintegy 30%-át importálja? - hogy Európában a finnek isszák a legtöbb, a románok a legkevesebb kávét? - hogy a kávé gazdasági károkat is okozhat, mivel a dolgozók idejük egy részét termelés helyett kávézással töltik? (Ennek kiküszöbölésére jelentek meg a kávéautomaták!) - hogy Indiában azt a kávét tartják a legjobbnak, amit a sakálok és a cibetmacskák ürülékéből szed­ nek össze? - hogy a barista eszpresszó alapú italokat és italkülönlegességeket készít, napi munkája a mix­ erhez, alapanyaggal kapcsolatos tudása a sommelierhez hasonlítható? - hogy VIII. Kelemen Pápa azt mondta, hogy a kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital? - hogy a legrégebbi kávékészítési mód a török, más néven arab módszer? - hogy Etiópia a legdrágább és legkeresettebb kávéfajta termelője? A legfontosabb kávévariációk Espresso Café cortado Doppio Ristretto Espresso, Lungo Espresso, Corretto Caffè Roma Macchiato Latte macchiato Capuccino Melange Freddo Eszpresszó technológiával készített, 25 ml űrtartalmú, sűrű, tartalmas ital. Ez a legtöbb íz és aromaanyagot tartalmazó kávéital A spanyol elnevezés jelentése: eszpresszó kávé kevés tejjel, amit külön kancsóban szervíroznak és általában a felszolgáló önti a kávéhoz Két espresso egy csészében a szokottnál kevesebb, 20 ml vízzel a szokottnál több, 30ml vízzel Az olasz elnevezés espresso kávét jelent, melyet párlat kísér, vagy annak hoz­ záadásával készül. A párlat általában grappa, azaz olasz törkölypálinka Espresso kávé, egy szelet citromhéj hozzáadásával Az olasz elnevezés foltost jelent, az ital ugyanis espresso egy foknyi tejhabbal a tetején, ami épp csak megszínezi a kávéitalt Espresso nagyon sok (2-3 dl) meleg tejjel, a tetején tejhabbal. A macchiato fordí­ tott változata, itt a feketekávé kevés a tejhez képest, alig színezve meg azt A krémes espresso és a habosított tej tökéletes elegye Feketekávé, tej és tejszín keveréke. Tetején nincs tejszínhab. A francia ere­ detű elnevezés jelentése: keverék. Tört jégre kitöltött üvegpohárban szervírozott espresso. �Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnepe November 7., A38 hajó. A metálzene szerel­ mesei most bizonyára mind elégedetten kon­ statálják, mennyire jó koncerteken vehettek részt ezen az estén. Az Insane, a Cadaveres, a Replika és a Stopyt zenekar előtt az estét a Zulu nyitotta. A korai, 20 órás kezdés ellenére, a közönségnek nagyon egyszerű dolga volt, hogy ráhangolódjon az éjszakára, hiszen a fiúk erős hangzásvilágukkal és tartalmas szövege­ ikkel tökéletes hangulatot teremtettek. Én most őket, a Zulu zenekar világát és tagjait szeret­ ném egy kicsit közelebb hozni a kedves olvasókhoz. Ebben Urbán Marci, a zenekar dobosa volt a segítségemre. -A Zulu név hallatán azt hiszem, a legtöbben felkapják a fejüket. Honnan jött, hogy ez lesz a zenekar neve? - Mikor beléptem, én is ugyanezt kérdeztem. Tulajdonképpen, ez a leleményes név egy nagyon hosszú este után született meg. Nem voltam jelen akkor, de megmondom őszintén, nekem tetszik! -A zenekar eddigi pályafutása alatt elég sok tagcsere volt. Pontosan mikor alakult és Te mióta erősíted a Zulut? - Egészen pontosan 2005-ben alakult a Zulu, és ami azt illeti, valóban sokféle zenész fordult már meg a zenekarban, akik azóta is nagyobb zenekarokban játszanak. Én Személy szerint 2007-től zenélek a fiúkkal. Az énekesünkkel, Csaba Zolival, régebb óta ismerjük egymást. Még a gimnáziumban volt egy kisebb formációnk, ez volt az eX-L. - Volt szerencsém még annak idején ott lennem egy-két eX-L koncerten, sőt még a Másnap című lemezetek is megvan. - Az eX-L volt az első zenekarom, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Nagy rutint sze­ reztem, viszonylag elég korán, és meg kell, hogy mondjam, egész jó számaink voltak, per­ sze azt hozzá kell tennem, hogy amatőr szinten. - Az eX-L-hez képest már egészen más stílust játszik a Zulu. Mesélj egy kicsit arról, mit is takar valójában a gloomy stoner? - Az eX-L-nek is megvolt a maga világa, és ennek a zenekarnak is. Igazság szerint a borongósabb hangulat nagyon sok helyen megjelenik, attól függetlenül, hogy milyen szá­ mot játszunk. Négytagú a zenekar, és ez négy teljesen eltérő világot jelent, ami összeérik eggyé. Ez a Zulu. Valaki szerint stoner rock, de annyiféle zene egyesül a Zuluban, hogy nehéz pontosan megállapítani. - Mikorra várható a következő lemez? Mik a terveitek ezzel kapcsolatban? - Január végére tervezzük az újabb stúdió munkákat, nagyon reméljük, hogy most nem jön semmi se közbe, és akkor tavaszra kiadnánk egy nagy lemezt. - Mesélj egy kicsit a tagokról. Milyen együtt dolgozni? - Egy szóban: fantasztikus. Nagyszerű emberekkel zenélek együtt, mind zeneileg mind em­ berileg. Sok éve zenél már mindenki, van, aki képzettebb, gondolok most a basszusgitá­ rosunkra, Fánczi Gáborra, aki a Zeneakadémián tanul, és ha nem ott tanulna, akkor is a zseniális szóval illetném. Söptei Balázs, a gitárosunk - elképesztő érzéke van a zenéhez, nagyon sok dalunkat ő írja, és egy élmény vele játszani. Csaba Zoli, a frontemberünk nagyon is tudja, hogy mit hogyan kell csinálni és hogyan kell összetartani egy zenekart, de persze mindenkinek van még mit tanulnia. Nem vagyunk profik, de reméljük, hogy egyszer majd olyan számokat játszhatunk együtt, amelyek mindenkinek a szívéig érnek. - Te mióta dobolsz? Kik vannak rád nagy hatással? - Kiskorom óta, azaz lassan már 13 éve dobolok. A klasszikus zenével kezdtem testvéremmel együtt az ETŰD zeneiskola keretein belül. Ez után kezdtem el foglalkozni a jazzdobolással. Pár évvel ezelőtt megismertem Nesztor Iván tanár urat, aki nem csak remek tanár, hanem pedagó­ gus is, és nagyon nagy hatással van rám, valamint annyira nagy szaktudással rendelkezik, hogy keresve sem lehetne nála jobb tanárt találni. Rajta kívül nagy tisztelője vagyok a külföldi zenészeknek is, akiknek a zenéje nagyban hozzásegített az egyéni stílusom kialakításához. Tehát Jojo Mayernek, Tony Williamsnek, Jack de Johnettenek. Ugyanakkor nem csak dobosok vannak rám hatással, gondolok itt a Chick Koreára, Keith Jarrettra, és még számos művészre, bőgősökre, fúvósokra, akik a jazz világát képviselik. - Tudomásom szerint több zenekarban is játszol. Ezek mellett mennyire van időd a tanulásra, marad-e szabadidőd? - Jelenleg négy zenekarban játszom, igaz, mostanság nincs annyi időm ezekre, mert készülök a Zeneakadémiára. Jelenleg a BGF hallgatója is vagyok, habár lélekben néha nem vagyok ott. Szabadidőm, nem nagyon van. Ha végzek a BGF-en, irány a zeneiskola, ha ott végzek, jöhet a gyakorlás, és ha azzal is végeztem, akkor jön a barátnőm, család, barátok.. - Térjünk vissza a Zulura, azon belül pedig november 7-ére, amikor is az A38 hajón elég nagy nevek társaságában léphettetek színpadra (Insane, Cadaveres, Replika). Hogy éreztétek magatokat? - Azt kell, hogy mondjam, nagyszerű este volt. Kiváló az A38 technikai felszereltsége, a szervezők is, a hangulat remek volt, és nagy élmény volt a nagyokkal játszani. - Sok kezdő zenekar álmodozik arról, hogy egyszer majd a Szigeten is fellépnek. A honlapotokon olvastam, hogy ezen ti már túl vagytok. Milyen volt és hogy sikerült az ott adott koncertetek? - Mi is kezdőkként kerültünk be két éve. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk a Szigeten, és jó érzés volt ott fellépni. Ráadásul amennyire én emlékszem, igen jól szerepeltünk. - Mik a terveitek a jövőre nézve? - A koncert után, most egy kisebb időre ismét a próbák lesznek előtérbe helyezve, és készülünk az újabb koncertekre. Ha minden igaz, egy estére csak egy műfajt fogunk előny­ ben részesíteni: nem mást, mint a drum ’n’ bass-t! További információk: www.zulumusic.hu yass petra Sokan nem tudják, vagy nem akarnak róla tudomást venni, hogy Halloween ünnepe tulajdonképpen euró­ pai eredetű. Írországban és Skóciában ezen a napon október 31-én-ünnepelték a kelták az újévet. A kelták szerint ezen a napon térnek vissza a földre az elmúlt esztendőkben elhunyt bűnösök, azóta már állatok testében lakozó lelkei. Ezek a halott lelkek a hagyo­ mány szerint összezavarhatják az élők lelkeit. Nem véletlen, hogy rettegés és félelem övezte október 31-e estéjét. Ám a pogány szokás erre is kitalált egy ellen­ szert! Úgy védekeztek, hogy maguk is szörnyű, ijesztő maskarát öltöttek, tábortüzet raktak, áldozatokat mu­ tattak be, így próbálva távol tartani a láthatatlan, gonosz szellemeket. Miután a rómaiak meghódították a keltákat, ők tovább­ ra is megmaradtak szokásuknál, s a külső behatások után az ünnep egyfajta mediterrán jelleget is felvett. 1845-ben Írországból élelem hiánya miatt sokan ván­ doroltak ki az Újvilágba nagy reményekkel és álmokkal szerencsét próbálni, magukkal víve Hal­ loween ünnepét. Amerikában sokkal nagyobb felhajtást kerítettek a dolognak, mind a gyerekek mind a felnőttek körében népszerűvé vált. A gyerekek jelmezbe öltözve jártak házról házra hogy minél több cukrot kuncsoroghas­ sanak ki szomszédaiktól, míg a felnőttek jelmez­ bálokat rendezve ünnepelték meg az ünnepet. Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan is ered, a mára már az ünnep jelképévé vált a töklámpás készítésének a szokása? Talán vannak, akik úgy gondolják, hogy ez már amerikai találmány, de csak részben van igazuk, ugyanis ez szintén a keltákhoz vezethető vissza. Állítólag réges-régen volt egy Jack nevű részeges kovács, aki állandó tréfáival egyszer az ördögöt is felszalasztotta a fára, aminek tövébe pedig keresztet raj­ zolt. Az ördög csak akkor jöhetett le a fáról, ha megígérte, hogy többet soha nem fogja zaklatni Jacket. így is lett, ám Jack egyvalamire nem számított. Ugyanis mikor meghalt, nem engedték be a mennybe iszákossága és csínytevései miatt, de a pokolban sem volt már kívánatos személy. Az ördög azonban odadobott neki egy fadarabot a pokol tűzéből, ami Jack berakott egy répába, azóta járja Jack a világot. És itt jön az amerikai hagyományteremtés a képbe, akik lassan áttértek a répáról a tökre, megteremtve Halloween egyik legjellegzetesebb jelképét, a kivájt sütőtököt, benne égő gyertyával a holtak leikeinek felajánlott ételáldozatként tették ki házaik elé a kísértetektől, ártásoktól tartó emberek. Mára természetesen e kellékek funkciója csupán a díszítésre redukálódott, és Európa-szerte egyre nép­ szerűbbé válik. Magyarországon az utóbbi években, az amerikai szokáshoz hasonlóan egyre több gyerek járja az utcákat édesség reményében, és egyre több fiatal rendez bulit Halloween ünnepe alkalmából. Az idősebb generá­ ciókból sokan elu­ tasítják az ünnepet, és nem akarnak részt venni Amerika majmolásában, míg má­ sok, főleg a fiatalok, élvezik az új hagyo­ mány nyújtotta lehe­ tőségeket. Kocsis Agnes tizenharmadik oldal �Újrakezdték nulláról A lyoni Szépművészeti Múzeum új tematikus időszaki kiállítással jelentkezett október végén. A szervezők a második világháború után kialakuló európai és észak-amerikai művészet bemutatására vállalkoztak, amikor megfogant bennük az „1945-1949 - Újrakezdés nulláról” című kiállítás gondolata. „Újra kell kezdenünk nulláról, mintha a művészet sosem létezett volna eddig!” - ahogy Barnett Newmann tömör fogalmazását olvassuk, megtaláljuk benne a kiállításnak az esszenciáját, amely hűen mutatja a második világháború kitörésével kialakult általános lelkiállapotot. A világháború befejezése után mindenki az öröm és a kétségbeesés érzései között ingadozott. Újra béke lett, de már láthatóak voltak azok a folyamatok, amelyek végül a Kelet és Nyugat kettéválasztásához és a hidegháború létrejöt­ téhez vezettek. A művészeti életben pedig ugyanúgy hangsúlyossá váltak azok a jegyek, amelyek a regresszív folyamatokra adott válaszokként megjelenve, újabb mederbe sodorták a művészet folyamát. A művészek úgy gondolták, hogy az alkotási módokat, a művészeti formákat át kell alakítani, mert a megváltozott körülmények között a régi tech­ nikák már nem képesek válaszolni a világ új je­ lenségeire, s így érvényüket vesztették Számos festő, szobrász Eszak-Amerikában, s szerte Európában újraalkotta a művészetről vallott felfogását, és „újrakezdték nulláról”. Ezeknek az alkotóknak a műveit gyűjtötték össze; a 66 kiállító között vannak ismert és kevésbé ismert személyek. A szervezők elképzelése szerint Párizs és New York, mint a tengely két vég­ pontjának képviselői mellett bemutatkoznak Európa más nemzeteinek alkotói is. A német, holland, olasz, spanyol festők a kapitalista világ képviselői, míg a vasfüggöny mögötti művészeti világot lengyelországi és cseh­ szlovákiai művészek képviselik. De műveik között ilyen formán nem lehet különbséget tenni, a két ellentétes társadalmi-politikai berendezkedés az alkotásokon nem tűnik fel. A művészet szabad világ, még ha tudjuk, hogy ez olykor csak elméletben valósult meg a keleti blokkban, és figyelő szemekkel kísérték az alkotók pályáját, a hatalom számára érthe­ tetlen, modern műveket. Az absztrakció új formáival kísérleteztek a művészek, új anyagokat, új filozófiát kezdtek el kialakítani ebben a periódusban. A hábo­ rúról, deportálásokról, atombombáról készült fotográfiákat átalakítva, kiegészítve, mintegy szimbólummá emelve láthatjuk. Sötét, illetve fekete-fehér foltok sokasága a világégésre em­ lékeztet. Azonban meglepően sok az ilyen mű, ami kissé bosszantó, és talány, hogy az azo­ nosságot szándékosan hangsúlyozták a szer­ vezők, vagy ez csupán a kor alkotóinak minél nagyobb számban való megjelenítése miatt alakult ki. A gyermekrajzok és a graffitik világában új lehetőséget látva egy naiv korszak kezdődött, mely eltörölte a figurativ és abszt­ rakt alkotás közötti határvonalat. Egyszerre jellemzi a rend és a káosz a műveket. Nincs kompozíció, nincs cím, mégis érezzük, hogy minden kép visszavezet a kiindulóponthoz, a háborúhoz. A háború pedig magában hordja a családok szétesését, a nyomorúságot, az éhezést. Azonban nem csupán fekete-fehér és komor képekből áll a kiállítás. De a meleg tónusú képek is egységesek abban, hogy a von­ alak kusza halmazában, a színfoltok és alakza­ tok rengetegében nem találjuk a nyugodt helyet, ahol megpihenhet a szemünk. Csak benyomásokat kapunk, és egyedül ezekre hagyatkozhatunk, mikor értelmezni akarjuk a műveket. Mindenképpen új irányt vetnek az alkotások, azonban érezni lehet a tapo­ gatózást, s mintha az alkotók egymásnak válaszolgatnának a képeiken keresztül. A dinamikus, spontán ecsetvonások nélkülözik az átgondoltságot, amit megerősít az a videó is, amely Hans Hartugot örökíti meg alkotás közben. Festése egy különös ritmusú tánc, amely alatt hihetetlen gyorsasággal készül el a mű. Arshile Gorkyval együtt többen vallják, hogy egyetlen feladatuk van a világon: festeni, és sohasem szabad abbahagyni az alkotást. A holland Bram van Velde viszont úgy fogalma­ zott, hogy ő sosem volt festő. Az ő feladata csak az, hogy megörökítse a kor jelenségeit, s minthogy rengeteg szinten lehet vizsgálódni, olykor teljesen elveszve érzi magát. Mi is elveszve érezhetjük magunkat a rengeteg név és hasonló ecsetvonások között. A kiállítás idő szerint hat részre tagolódik, ezeken belül láthatjuk minden alkotó munkáját kis csok­ rokba gyűjtve. Az alkotók menynyisége miatt a kiállítás szervezőinek nagy feladatot jelent­ hetett az átláthatóság, a követhetőség kia­ lakítása, amit sikerült megoldaniuk. Ez egy hangulatát tekintve igazi késő őszi kiállítás, amit rengeteg konferencia, beszélgetéssorozat kísér a mai francia művészet helyzetéről és irányáról, amelyek közül kedvére válogathat a nagyérdemű közönség. Aradszki Dea magányba csak, hogy ne kelljen elszenvednünk a vereséget, mert úgysem ment volna, vagy, hogy így legalább egy lépéssel a másik előtt járhatunk. A film tényleg olyan, mint egy elégia, és önkéntelenül is Arany János jut róla eszembe. A 108 percen végigvonul a lassú, bágyadt, tűnődő hangulat; a „megestvéledés” kérlel­ hetetlen jele mindenhol felsejlik, a zenében, a természeti jelenetekben (olyannyira, hogy a kopár tengerpart egy pillanatképének egyene­ sen azt a címet adnám: „Az elmúlás”). Az életét egyfajta csendes, cinikus szemlélő­ dőként figyelő Kepesh professzor (Ben Kingsley) mintha csak az Oszikék egy mo­ dernizált darabjából lépne elénk. Félig lenyu­ godott playboyként tengeti napjait, néha-néha kiszemelve egy-egy tanítványát napi fo­ gyasztás végett. Consuela Castilloval (Pénelopé Cruz) is ilyesféle kezdeti elképzelé­ sei voltak, ám a nő „formalitást” követelő, műalkotásszerű lénye bűvkörébe keríti, és csakhamar ráül vállára az a bizonyos zöld szemű szörny, aki kicsinyesebbnél kicsi­ nyesebb leskelődésekbe és féltékenységi ro­ hamokba taszítja a férfit, a végzetesnek bizonyuló következményeket pedig az öre­ gedéstől és kötődéstől való félelme tetőzi be. Az ő szájából hangzik el a sorsát beteljesítő mondat a film elején: az öregedéssel tulaj­ donképpen belül nem változik semmi, akkor hát miért várják el az embertől, hogy másként viselkedjen, csak mert külsőleg kissé meg­ kopott? De hogy a végére bíráljam is kissé Isabel Coixet filmjét: hibái éppen a legnagyobb előnyeiből adódnak: az elgondolkozó, vonta­ tott tempó rendben van, ha nem túl hosszú. A büszkeség és vezeklés is rendben van, ha nem teng túl a könny és sírás. És a bús zongo­ raszóló is jó lett volna, ha meg tud maradni az „éppen hogy elég” szinten. A vége felé sajnos kezdett átcsapni az elégia búskomorságba, a slusszpoén pedig, fájón mondom ki: a sablon­ szerűségbe. Ám túlfolyó könny csatornák ide, melankólia oda, az alapélményt nem tudta elrontani ez a pár baki, a hideg-borús estére tökéletesen megfelelő, nagyvárosi-jelenkori problémákat és fényeket felvillantó film, attól még marad, ami: válasz azokra a bizonyos ki nem mondott, és meg nem válaszolt kérdésekre. Ablonczy Zsuzsanna Filmajánló: Elégia A tökéletes válasz (tás) A helyzet úgy áll, hogy rájöttem: a filmek az én pszichológusaim. Mindig megtalálom a hangulatomnak megfelelő, a gondolatban fel­ tett kérdésekre az éppen legtökéletesebb választ adó darabokat. Az Elégia is valahogy így lenne leírható: a tökéletes válasz. De hogy pontosan mire is? Válasz a kérdésre, hogy a gyerekszájból, gólya hozza-e koncepcióban elmesélt koncentrációs tábor élmény-halmaz sokadszori feldolgozását nézzem-e két órán át, avagy a filmet a szép­ ségről, az elmúlásról, a magányról és minden­ nek cinikus öniróniájáról. Válasz arra, hogy vajon mitől is félnek az életben a huszonéves lánykák (a huszonévesnek épp csak hogy beszorítható, egyébként csodás Pénelopé Cruz tolmácsolásában). És válasz arra, hogy mitől is félnek az elmúlással perelő ötvenes agg­ legények, akik írnhol a sors furcsa fintorának hála épphogy úgy viselkednek deresedő (Ben Kingsley esetében inkább csak tar) homlokuk dacára, mint bakfis hódolójuknak kellene, hisztikkel és féltékenységi jelenetekkel együtt. Válasz arra, hogy mire képes a félelem, a félelem a magánytól, a büszkeség csorbulásától, az elhagyatva léttől. Válasz arra, hogy miként űzzük magunktól ezeket úgy, hogy önön félelmünk miatt saját magunkat taszítjuk a tizennegyedik oldal �Ügyes próbálkozás Építész Pince Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket láto­ gatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Múzeum utcában található Építész Pince. A Kar környékének egy, a szokásos „Pázmányos” helyek közül kissé kieső, ám üde színfoltja a most vizsgált kellemes pince. Elöljáróban: a Múzeum utca - Ötpacsirta utca sarkán található épületben évtizedek óta üzemel „vendéglátó-ipari üzemegység”, körülbelül két évvel ezelőtt rövid átalakításra bezártak. Meg kell, hogy mondjam, ez igencsak jót tett, ugyanis az újranyitott Építész Pince megőrizte erényeit, ám tényleg egy modern, ízléses, minőségi és - ami igencsak fontos - reális árfekvésű hely lett. A belső tér kialakítása a ma divatos, kissé minimalista stílust követi. Emi­ att is, valamint a viszonylag nagy, sötét felületek miatt is, kissé barát­ ságtalannak érezhetjük. Vala­ hogy hiányzik az a bizonyos meghitt kuckószerűség, de érmék hiánya nem tűnik fájó­ nak. A felszolgált ételek köre viszonylag szűk, de ezt a hi­ ányt nagyban ellenpontozza a napi menü léte és minősége. Egyetlen ponton lehetünk elégedetlenek: a kiszolgálás minősége sajnos csak átlagos; hiszen az érkezésünket köve­ tő húsz perces várakozást nem mentegetheti semmi, fő­ leg úgy, hogy rajtunk kívül két vendég volt az étteremben. Összességében elmondható, hogy egy sikerre ítélt próbálkozással van dolgunk; igazán kár, hogy apróbb hibák rontják ezt a kedvező képet. Értékelés: 3,5/5 (bízva a javulás esélyében). Horváth László (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven CD kritika Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránk szakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, Tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, Tudom, egyszer élünk, akkor is minek, Te mindent megtettél... Tudom, hogy boldog még sohasem voltál, Hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, Nincs benned semmi, ami hasonlít rád, Mégis azt mondom én, mégis azt mondom én: Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, Ahol mindig sötét van... (nincs harag) (Heaven Street Seven: Tudom, hogy szeretsz titokban) „Magyar Világsztár”. Ez a Heaven Street Seven új CD-jén, a „Jazz”-en az egyik dal címe. Sajnos eddig még nem ebbe a kategóriába soroltuk őket, és úgy tűnik: ez így marad egy darabig. Mintha a tehetséges emberek hajlamosak lennének a szeleburdiságra. Úgy általában is, de ennyi album után a Heaven Street Seven avagy HS7-tel kapcsolat­ ban már biztos levonható ez a következtetés. A fiatalka, bő 10 éves csapat egy nagyon izgalmas színfoltja a magyar könnyűzenének. Pályájukat egy angol nyelvű korong kiadásával kezdték és később, mikor már magyarul jelentették meg CDjeiket, megőrizték azt a szokásukat, hogy fordítást is készítettek a legtöbb számhoz. Mint­ egy arra várva, hogy egyszer csak felfedezi őket a nemzetközi zeneipar, és akkor majd jól kitörnek. Ez nem annyira abszurd ötlet, mint (a hazai előadók konstans sikertelenségébe belenyugvó rádióhallgató számára) elsőre tűnik. Míg a Wikipedián az együttes leírásakor a „rockzenekar” kifejezést találjuk, valójában ez épp annyira indie zene, mint amit a brit szigetek minden második előadója művel. Mint ilyen pedig elvileg nem is kéne különösebb nehézségekbe ütköznie ennek a bizonyos kitörésnek. Ez egyelőre mégis várattat magára, minden bizony­ nyal a pénzügyi válság miatt, esetleg folyama­ tosan elveszik a demo CD a postában (ó ezek a gaz, altér, jó-hanganyag-lenyúlós postások) de az is lehet, hogy a külföldi fülek még nem annyira kifinomultak, mint a mieink. Vagy: hazánkon kívül is feltűnik, hogy a minőség, nos enyhén kifejezéssel élve is, egyenetlen. A HS7 dalok - és ez minden egyes CD-jük esetében igaz - viszony­ lag egyszerű skálán osztályozhatóak. Tény ugya­ nis, hogy mindig, minden kiadványon vannak „A” kategóriás számok. Szöveg, dallam összeillik, jól hangzik, élvezhető, dúdolható, adott esetben tán­ colható a dal. Aztán ott vannak a „B” kategóriá­ sok, amiket... hát, ha már mélyre rejtettük a zsebünkben azt a zenelejátszó alkalmatosságot, vagy túl erősen kéne nyomni a léptető gombot... ugyan hallgassuk végig. A közepén majd úgyis rájövünk, nincs is semmi baj a számmal, a maga elvont kis módján egész jó, legközelebb, ha könynyebben a kezünkbe akad az említett szerkentyű, mégsem hallgatjuk végig. És vannak a „C” kategóriások, amiket semmilyen körülmények között sem! Mert nemes egyszerűséggel idegesítők. Ami ebben a vegyességben igazán elkeserítő, hogy sokszor nem is a hangszereléssel, a hangzás kreatív jellegével vagy akár a dallamos­ sággal van a gond. Fölékevernek viszont valami eszméletlen bárgyú, maflaságában sem szórakoz­ tató, hidegrázós rímekkel felszerelt szöveget. így születnek olyan sorok, miszerint: „Fenyeget az idegen agy / elvisznek, ha magamra hagy / mondd meg Bébi, hol szúrtuk el / megmondtam, hogy felezni kell” vagy „Inkább azt mondják meg, hogy a gleccserek / a szívemben mikor... / Inkább azt mondják meg, hogy miért nem lehet / szalonna a kutyából”. Végig lehet egy számot hall­ gatni ilyen szövegekkel, borsódzó hát nélkül? HS7-ék valószínűleg alábecsülik a szavak jelen­ tőségét. Egy nemrégiben folytatott beszélgetés során pont arról volt szó, hogy ki, miért, milyen zenét szeret. Egy olyan ember volt a vitapart­ nerem, akinek véleményének határozott súlyt adok; nem csoda hát, ha némileg legörbült a szám, mikor az általam kedvelt (angol) számokat „háttérzenének” minősítette. Én, mintegy visszakézből, rávágtam, hogy az ő zenéje meg szín­ tiszta (angol) közhely-halmaz. Mindenkit megnyugtathatok: a berendezés egyben maradt, az étkészlet darabjainak száma nem csökkent és a mentőket sem kellett mozgósítani. A vitát ugya­ nis rövid úton rendezni tudtuk: kiderült, hogy míg az általam hallgatott zene sokszor szinte költői babérokra törő szöveggel van ellátva (legalábbis elfogultságom így ítéli), addig az ő kedvenc számaiban inkább a hangszer használatá­ nak virtuozitása a meghatározó. Az tehát, hogy mennyire értünk, és ennek megfelelően, meny­ nyire kedvelünk egy zeneszöveget, nagyon is ko­ molyan befolyásolja, hogy, hogyan viszonyulunk magához a dalhoz, mint egészhez. Innentől pedig kifejezetten nehéz megérteni Szűcs Krisztián csapatát. Annál is inkább mert előző albumukról, a „Tudom, hogy szeretsz titokban”-ról a címadó dal és a „Mikor utoljára láttalak” szintén hátbor­ zongató, de jó értelemben. Még a fent említett kategorizáláson is felül állnak ezek a dalok, nem csak jók, hanem egyenesen zseniálisak. Igaz, nem lehet mindig zseniálisnak lenni, és valóban, a mostani albumon jól el is titkolták a fiúk, hogy van erre affinitásuk. „A” kategóriás számból itt sincs kevés, az idegesítő dalok száma pedig egész elhanyagolható. A „Ne menj vissza”, „Hullik a zápor”, „Mától nem számolom” és „Zombik fényes nappal” mind kitűnő példák az élvezhető, többször meghallgatható, egészen fülbemászó „jó kis magyar könnyűzenére”. Mégis, azzal a keserű érzéssel marad az ember, mikor végighallgatta ezt az új összeállítást, hogy ezt bizony összecsapták. Nagyon nehéz elhinni, hogy az előző albumon ment valami, és mostanára elfelejtették. Minden számban az köszön vissza: ez lehetett volna egy kategóriával jobb, ha csak egy kicsivel több időt töltenek a szöveggel, helyenként a hangsze­ reléssel. Akkor, pedig itt állnák egy magas szín­ vonalú, olykor egészen sziporkázó lemezzel. Ez a csapat ugyanis világszám. Tudna lenni. Csak kapnák már össze magukat! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Karácsonyi gondolatok A minap hallgattam a híreket a rádióban. A vidám hangú bemondónő nagy boldogsággal közölte: várhatóan idén is az mp3-lejátszók, plazmatévék, laptopok, mobiltelefonok lesznek a legnépszerűbb ajándékok karácsonyra. Elgondolkoztam: miért alakult így? Sajnos a média, a sajtó, a reklámok egészen más képet festenek a karácsonyról, mint amilyennek a valóságban lennie kellene. Ezen társaságok sze­ rint „ciki” a nagymamától kapott pulcsi, „ciki” az anyutól kapott sapka, „ciki” a hugitól kapott plüssmackó. A média szerint a legcikibb ebben a világban az, hogyha szeretünk valakit. Jártamban-keltemben sokszor találkozom így karácsony tájékán kedves arcú, pirospozsgás télapókkal, akik vidáman integetve köszöntenek: Merry Christmas! Be kell, hogy valljam, általában én is mosolygok, egy-egy darab kifejezetten tet­ szik is, ám sötét és áthatolhatatlan fellegként tornyosul közénk az, hogy ez egy más kultúra kel­ léke. Vegyük észre, hogy nem vagyunk rászorulva an­ golszász hagyományokra! Nekünk is megvannak saját szokásaink, amelyeket kötelességünk ápolni. Például nálunk december 6-án jön a Mikulás. Ablakunkba tett csizmáinkba ajándékot vagy virgácsot tesz - kinek mit, érdemei szerint. Szép a kandallókra akasztott zokni is, de nem szebb a mi szépen kitisztított csizmáinknál! Azután, nálunk a karácsonynak semmi köze a Mikuláshoz, de még a Télapóhoz sem. Véle­ ményem szerint nem szabadna engedni, hogy kisangyalok és a Kisjézus által nekünk ajándéko­ zott szépségeket ezentúl valami Merry Christmas-t éneklő télapó hozza. Én még a régi hagyományokon nőttem fel, és feltett szándékom, hogy meg is őrzöm ezt gyermekeim számára; nemzetünk jövője számára. Valamilyen szinten persze elismerés, hogy annyi sokféle ember vette át ünnepünket. Hiszen 1 S’ .55 5 '2 láthatjuk, hogy lassan vallási meggyőződéstől függetlenül, mindenki boldog karácsony táján. Ilyenkor végre lehet bulizni, jókat enni és rengeteg ajándékot bezsebelni. Éz sokak számára elég vonzó ajánlat ahhoz, hogy két napig megfeledkezzenek a vallási részletekről. Az viszont nem megengedhető, hogy a katolikus karácsony is ilyen szintre degradálódjon! Nekünk ennél többről szól, minekünk többet jelent és töb­ bet kell, hogy jelentsen ennél! A mi számunkra ugyanis az Élet születik meg Szentestén, nem pedig az új mp3-unk! Bízom benne, hogy Ti, akik e sorokat olvassátok itt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, hason­ lóképpen látjátok ezt a kérdést. Úgy vélem, hogy mi, akik ide járunk, egy picit más értékrendet val­ lunk magunkénak, mint amilyet a propaganda próbálna belénk sulykolni. Nekünk feladatunk ugyanis, és nekünk van képességünk arra, hogy meglássuk a média látszatfényessége által elhomá­ lyosított valódi szépséget! A másik pedig, amiről nem szabad elfeled­ keznünk, hogy a karácsony elsősorban Jézus Krisztus szent ünnepe. O valóban nem vár tőlünk nagy felhajtást, csak annyit kellene rászánni e megemlékezésre, hogy legalább eszünkbe jut. Ha esetleg természetesnek vélnénk, hogy ez az 0 ideje, akkor pedig lépjünk egy kicsit előrébb és tegyük meg, hogy hálás szívvel, szeretteink kezét fogva köszönetét mondunk életünkért, csalá­ dunkért, barátainkért azon a Szent estén! Áldott karácsonyt kívánok egyetemünk minden kedves Oktatójának és Hallgatójának! Hrecska Renáta Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Különleges élményben volt részünk a minap: Bérces László tanár úr Grosics Gyulát, az Aranycsapat kapusát és Kű Lajost, egykori válogatott futballistát hívta meg egy rendhagyó „sportjogi” előadás megtartására. Egy élet meséje elevenedett meg előttünk Gyula bácsi előadásában. Végigkísérhettük pályafutását a kezdetektől, megismerhettük leírásából Vili bácsit, a dorogi ificsapat edzőjét, aki eltanácsolta a focipályától („Ha még egyszer meglátlak a pálya közelében, olyat kapsz...!”). Újra átélhettük vele a komáromi felnőttcsapatban játszott első meccsét, amelyen egy véletlen folytán léphetett pályára az akkor még papnak szánt 15 éves ministráns fiúcska (mivel, ha nincs „Pap” [az eredeti kapus neve], jó lesz a ministráns is), és a komáromi kiruccanás után kapott szülői nyaklevest. Ami eztán jött - a közhellyel élve -, már történelem. Előadásában az volt a szívmelengető, hogy még életének nem éppen pozitív fordulatairól is olyan finom humorral emlékezett meg, amivel ellensúlyozni tudta például az ÁVO székhelyére, az Andrássy út 60.-ba szállításának tragikumát (Gyula bácsi tényleg úgy gondolta, hogy hazaviszik szülővároskájába, mert a rendes uraknak éppen útba esik, csak eltévesztették az irányt). Előadásának fénypontja az 1954-es világbajnoki döntő szomorú története volt. Még ennyi év távlatában is megindultságával küszködve mondta: akkor, július 5-én nemcsak 11 magyar volt a pá­ lyán, hanem 15 millió. Az elkeseredettség és a büszkeség keltette indulatok közepette tört ki belőle: úgy érezték, csalódást okoztak, hogy nem számít már semmi, még a korábbi olimpiai győzelem sem... Kű Lászlótól is több megható történetet hallhattunk a magyar foci diadalmas időszakának utolsó éveiből, kezdve az 1972-es lengyel­ magyar müncheni olimpiai döntőtől (2-1-re nyertünk), a bukaresti román-magyar mérkőzés előtt az erdélyiek üzenetét tolmácsoló lányon keresztül a magyar válogatott mindezidáig utolsó, Európa Bajnokságon rúgott góljáig. Csak meséltek és meséltek, mi pedig hallgattuk, mint gyermekek, akiknek egy hajdanvolt, letűnt nagy birodalomról mondanak csodás történeteket. S mint a gyermekek, a mese végeztével feláll­ va megpróbáltuk elképzelni: milyen is lenne, ha az a birodalom feltámadna hamvaiból, és újra olyan dicsőségessé emelkedne, mint régen...? Ablonczy Zsuzsanna � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 28. Abstract A summary of the resource. Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Subject The topic of the resource Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 28. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1487kb+4078kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_6_20081128 Relation A related resource T00089 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_6_20081128 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8321a5b276c8c0984a351a396c1853cd.jpg 32d8d055fb31114b2076806b863dea98 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6a5843a9f4bfbd33817f2c3b8a341318.pdf c039d5c598e6a52056c8e4ef932cbeb0 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűLL lapja TTFT ETS A A A^ A-^ A-^ A 0) p A. PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SZTRÁJK! Boytba György Kari TDK Vé^b Zoltán Szentföld Jakab András Merre baladunk? XIII, évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet s Sí«ií ííí 2010. március 19. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, In Memóriám Dr. Boytha György addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM In Memóriám Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÓK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón )en diplomai Alessandro Atya a Szentiöldön ^ortközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 ' Ivonas Merre haladunk? - 3. felvonár Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak BoticeUitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST 2 2 3 3 3 3 3 3 4 4 5 5 5 6 7 8 8 9 10 10 10 11 12 13 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elhunyt Dr. Boytha György címzetes egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék volt tanszékvezetője. 1929-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1957-ben avatták az áUam- és jog­ tudományok doktorává. 1961-től osztályvezetőként, majd főosztályvezetőként dolgozott az Szerzői Jogvédő Hivatalban (ma: Artisjus), később a szerzői ügynökség igazgatójaként működött. 1979-ben a ENSZ Szellemi Tulajdon Világ­ szervezetének (World InteUectual Property Organization) osztályvezetőjévé, később igazgatójává nevezték ki. 1985-ben már a Szerzői Jogvédő Hivatal főigaz­ gatója. 1993-tól Genfben a nemzetközi szerveze­ tekhez rendel Magyar Állandó Képviselet vezetője. 1961 óta oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, 1995-től a Közép-Európai Egyetem vendégtanára volt. Karunkon 2000-2003 között az Európajogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Számos külföldi egyetemre hívták meg vendégelőadóként. Több jogi témájú könyv, jegy­ zet és számtalan tanulmány szerzője. Tagja volt a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek és a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak is. Munkásságát végigkísérte a szellemi alkotások jogának szeretete, melyet értőn adott tovább jogászok generációinak. Kimeríthetetlen történelmi, zenei, irodalmi műveltsége lebilincselő előadóvá tették. Segítőkészségének és diákközpontúságának köszönhetően kitüntetett szeretetet élvezett a diákok körében. Az oktatás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata példaértékű marad tanszékünk számára. Egyik diákja így vall róla: „Nem pusztán szakember volt, de kifogástalan pedagógus is, aki nem csak csodálatraméltó szakmai múltjával, de emberi nagyságával is maradandót alkotott (...). Nekem ő volt az igazi értel­ miségi úriember megtestesítője, aki türelemmel kezelte néhol bizonyára kellemetlenül buta hallgatóit, és számomra korábban elképzelhetetlen módon egyenrangúként kezelte a gondjaira bízott diákot. Felsőokta­ tásban felettébb ritka módon nevelt is - sosem direkt módon, hanem csendesen, példával, egyetlen szemüvegvillanással, vagy akárcsak azzal, ha átható pillantással rád nézett. Óráin pedig nem csak a szakmáról tanultunk, de európaiságot, emberséget és alázatot is igyekezett átadni, annak a nagy jogászgenerációnak volt tagja, amelyre lelkünk mélyén mindannyian hasonlítani akarunk, és akik talán már soha többé sem fognak születni - pedig óriási szükség lenne rájuk. Boldog vagyok, hogy még tanulhattam tőle!’ Halála lesújtó hírként ért mindnyájunkat. Tanítványai és kollégái nevében búcsúzunk, emlékét szeretettel megőrizzük. Láncos Petra Lea Erdélyi út 2010. április 16-19. között újra megrendezésre kerül a hagyományos Pázmányos kirándulás Böjté Csaba testvér gyergyószárhegyi szeretetházába. A négy nap a kirándulásokon és az önfeledt szórakozásban kívül meg­ mutatja azt is, miként működik a Csaba testvér által vezetett gyermek­ otthon-hálózat. Az útra Christián Lászlónál (christian.laszlo@gmail.com) vagy Koltay Andrásnál (koltay@jak.ppke.hu) lehet jelentkezni. Az út költsége szállással, étkezéssel együtt 30.000,- Ft. Aki tud, előzetes egyez­ tetés után adományokat (élelmiszer, ruhák, játékok, könyvek) is hozhat. �» "Sídíí^****^ •* .f- Hírek Gólyabál 2009 „Pogóztál már nagyestélyiben? ...Nem ? Akkor gyere el...” Hangzott fel a Pázmány Rádióban a csalogató. Igen, elmondható, hogy ebben a tanévben rendhagyó gólyabálunk volt, ugyanis a korábbi évektől eltérően Egyetemünk mind az öt kara (Bölcsészettudományi, Hittudományi, Információs Technológiai, Jog- és Államtudo­ mányi, és a Vitéz János Kar) közösen szervezte meg az ünnepséget a Petőfi Csarnokban. A tavaly novemberben megrendezett gólyabálon ezúttal ötvöződtek a Kar hagyományos táncai, (palotás, keringő) és a „modem” táncok (rocky). Ennek megfelelően a programokat is legjobban a sokszínű szóval lehetne jellemezni. A vállalkozó kedvűek jelentkezhettek a bál szépe választásra, vagy kipróbálhatták énekhangjukat a karaoke szobában. Akik bíztak Fortunában, tombol^egyet válthattak. A fellépők között ott volt a JAK-on immár régi ismerősként üdvözölt Retro School Bánd a rock, Kowalsky meg a Vega a pop, valamint Hamvai P G. és Dj Juhász a disco stílus kedvelőinek örömére. Ha valaki egy kis pihenésre vágyott a forgatagban, vagy csak kíváncsi volt, hogy milyen a duda hangja, a kultúrszobában azt is meghallgathatta. Bízunk benne, hogy ez a gólyabál példa lehet arra, hogyan tud a teljes Pázmány együtt ünnepelni, megmutatva 2009 gólyáinak, mit is jelent Pázmányosnak lenni! Kustos Györgyi HÓK hírek Nyilatkozat ÜGYELET Minden szombaton 9.00 és 14.00 között ügye­ letet tartunk az aulában lévő pultnál levelezős hallgatók részére. Bármilyen problémával, ötlettel forduljatok hozzánk! Mivel a Karon némely hallgató alaptalan rágal­ makat teijeszt arról, hogy dr. Csapó Orsolya és ifj. dr. Lomnici Zoltán adjunktust „kirúgták a Karról, ezért kénytelen vagyok a következő cáfolatot nyilvánosságra hozni: 1. Dr. Csapó Orsolya adjunktus asszonnyal kapcsolatban senkinek semmilyen konfliktusa nem volt, továbbra is a tanszék megbecsült oktatója, fel nem merült munkaviszonyának megszüntetése. Dr. Csapó Orsolya, hosszabb ideje betegállományban van, amint felgyógyul, s munkavégzésre jelentkezik, óráit azonnal visszaadjuk, s részt fog venni a vizsgáztatásban is változatlanul. 2. Ifj. dr. Lomnici Zoltán esetében sem merült fel a Tanszék vagy a Kar részéről, munkaviszonyának megszüntetése, ilyen kezdeménye­ zést senki nem tett. Ifj. dr. Lomnici Zoltán 2010. február 1-én Dr. Schanda Balázs dékán úrral szabad akaratából kötött munkaszerződés módosításában, főállású munkaviszonyát közös megegyezéssel, másodállású munkaviszonnyá változtatta. Ifj. dr. Lomnici Zoltán, miután aláírta ezt a munkaszerződés módosítását, munkahelyén nem jelent meg, feladatait nem látta el, hanem a Dékán Úrhoz írt egyoldalú felmondással 2010. február 10-én megszüntette munkaviszonyát. így sem a Kar, sem a Tanszék senkit nem „rúgott ki”, dr. Csapó Orsolya munkaviszonya folya­ matos, dr. ifj. Lomnici Zoltán viszont egyoldalú felmondással szüntette meg jogviszonyát. Felhívom azon hallgatók figyelmét, akik tovább­ ra is valótlan rágalmakat teijesztenek ez ügyben, kénytelen lennék ellenük eljárást indítani. VÁLASZTÁSOK Március 20-23-án ismét hallgatói önkormányzati választások lesznek egyetemünkön. A 17 fős küldöttgyűlésbe szavazataitok alapján kerülnek be ajelöltek. A választásokon való aktív részvétel hozzájárul ahhoz, hogy minél nagyobb számban képviseltethessék magukat hallgatók a kari, illetve az egyetemi tanácsban. A felsőoktatási törvény alapján, ha a részvétel eléri a 25 száza­ lékot, akkor az egynegyedét, amennyiben meg­ haladja a 33 százalékot, akkor a tanács egyharmadát delegálhatja a hallgatói önkormányzat. TANKÖNYVBÖRZE Karunkon első alkalommal került megren­ dezésre a tankönyvbörze. Hallgatóink a már nem használt könyveiket három héten keresztül adhatták le a HOK-pultnál, amelyet egy délután az érdeklődők megvehettek. A nagy sikerre való tekintettel szeptemberben ismét megszervezzük a tankönyvbörzét. SPORT Februárban elindultak a sportprogramok is a karon. Hétfőn délutánonként játsszák a foci­ bajnokság mérkőzéseit, kedd este kosárlabdáz­ hatnak az érdeklődők, míg csütörtökön 13.00-tól röplabdázni lehet a tornateremben. Kz első polgári jogi jogeset­ megoldó verseny karunkon A hagyományos kari TDK-n kívül a Polgári Jogi Tanszék egy újfajta megmérettetésre szeretné felhívni a hallgatók figyelmét. Az első kari polgári jogi jogesetmegoldó verseny 2009. november 26-án került megrendezésre, melynek lebonyolításában és szervezésében sokat köszönhetünk Jobbágyi Gábor professzor úrnak és Pogácsás Anett tanárnőnek. A hivatalos megnyitót és köszöntőt követően a versenyzők félrevonultak, hogy a számukra még ismeretlen megoldandó esetet elemezzék egy rövid ideig, mielőtt a helyszínen felállított ún. „bíróság” előtt ismertetnék álláspontjaikat az adott ügy kapcsán. Igaz, a versenyezni vágyó kollegák száma még nem szökött a magasba, de érdeklődőkben nem volt hiány. a nézőtér szépen megtelt lelkes fiatalokkal. Minden kedves résztvevő egy-egy forró csésze tea mellett élvezhette a megoldásig vezető utat - más-más szemszögből. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani azoknak a HOKös munkatársaimnak és barátaimnak, akik az este folyamán munkájukkal segítettek. A Tanszék a közeljövőben ismét tervezi egy hasonló jellegű jogesetmegoldó verseny kiírását, illetve egy polgári jogi activity estet, melyre mindenkit szeretettel várnak. További információkért keressétek a honlapot, és a hirdetőtáblákat! Kustos Györgyi Dr. Jobbágyi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (Polgári Jogi Tanszék) Gyermekjogi fotópályázat Az ítélet 2009. novemberi számában meghir­ detett gyermekjogi fotópályázatra beérkezett képekből a tavaszi félévben kiállítást tervezünk. Köszönjük az UNICEF által felajánlott képeket is. Brett SchÜke fiatal amerikai utazó-kalandor egy egész fotósorozattal illusztrálta a dévai gyer­ mekotthonban töltött hónapjairól szóló beszá­ molóját, amelyből az elkövetkező hónapokban szemezgetünk. Külön köszönet Vizer Tamás és Négyesi Bálint Pázmányos hallgatóink lelkes részvételéért! További jó munkát kívánunk! xz Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő 2009. december 1-től minden köztisztviselői po­ zíció elnyeréséhez kötelező előzetesen közigazga­ tási versenyvizsgát tenni. A vizsgázóknak alkot­ mány- és jogi ismereteikről, közigazgatás­ tudományi felkészültségükről, társadalomismere­ tükről, gazdasági és pénzügyi tájékozottságukról, valamint emberi jogi, etikai és adatkezelési tudásukról kell számot adniuk. Felkészítő tanfolyamot a Deák Intézet is tervez. Választható időpontok: április 30., május 7-8. és 10-15. június 28. - július 2. augusztus 23-27. Oktatott modulok: 1. A társadalom és a társadalmi együttélés alap­ fogalmai 2. Alkotmányos és jogi ismeretek 3. modul: Közigazgatás-tudomány és közigazga­ tási ismeretek 4. modul: Gazdasági, pénzügyi ismeretek 5. modul: Emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek A tanfolyam díja: 20.000, Ft Modulonkénti díj: 5.000,- Ft Figyelem! Kedvezmény a PPKE hallgatóinak! PPKE JÁK, ITK, HTK, BTK-n hallgatói jog­ viszonnyal rendelkezőknek, amennyiben hárman jelentkeznek csoportosan a teljes tanfolyamra és befizetik a díjat, jelentkezőnként 50% kedvez­ ményt biztosítunk. harmadik oldal �Kari közélet y Hogyan tovább a Pázmány után? Teaest Kocsis Mátéval, a VIII. kerület polgármesterével 2010. február 16-án a Hallgatói Önkormányzat által szervezett szokásos Teaest keretében Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, egykori Pázmányos diák volt a vendég. A helyszín a Spartacus Étterem volt, ahol az elkülönített terem zsú­ folásig megtelt, így a későn érkezők szomorúan konstatálhatták kívül rekedésüket. Az este folyamán megismerhettük Kocsis Mátét, mint embert, politikust, és egykori Pázmányos diákot. Választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogy milyen az élet a Pázmány után, illetve hogy mihez is kezdhetünk Pázmányos diplománkkal? A meghívottról néhány szót szólva: Kocsis Máté 29 éves, jelenleg Józsefváros polgármestere, a Fő­ városi Közgyűlés tagja, és Józsefváros országgyű­ lési képviselőjelöltje. Az időközi polgármester­ választást 2009. november 22-én nyerte meg, 67%os többséggel. Egész életében a VIII. kerületben élt, a helyi általános- és középiskola elvégzése után karunkon szerzett diplomát. Az egyetem után kezdett el dolgozni a Fidesznél, és a néhány éves kitartó munka meghozta gyümölcsét: 29 évesen az egyik legproblémásabb és legsokszínűbb buda­ pesti kerület polgármesterének mondhatja magát. A VIII. kerület valóban nem könnyű terep egy J" 1 i s fiatal pályakezdő polgármesternek, az emberek­ nek általában a gettó fogalma ugrik be, vagy a New York-i Harlemmel vonnak párhuzamot, ha meghallják, hogy „nyócker”. Etnikai sokszínűség jellemzi Józsefvárost, és évekig az egyik leg­ rosszabb közbiztonságú kerületnek számított. A polgármester inkább a lehetőségeket látja a környékben, célja ezek maximális kiaknázása, hogy az emberek ne csak a Rákóczi téri hero­ inistákra gondoljanak a kerület kapcsán. Buda­ pest egyetemi negyedét kívánja létrehozni. sétálóutcákkal, kávézókkal, éttermekkel. ígérete szerint a Szentkirályi utcából 2012-re sétálóutca lesz. Józsefváros arculatának megváltoztatása kemény feladat, sok munkával jár majd, hogy a VIIL kerület pozitív kontextusban is említésre kerüljön. A polgármester elmondta, hogy különösen számít a frissen végzett Pázmányos jogászokra az önkormányzati munkában. Émlítette, hogy dékán úrral egy gyakornoki programot fog létrehozni Pázmányosoknak. A közigazgatásban való elhelyezkedés a jogászok számára nagyon jó lehetőség, mert bár a fizetések nagysága nem éri el az ügyvédként vagy a versenyszférában praktizáló jogászokét, ám biztos megélhetést biztosít. A régi káderek mellett nagy szükség van a fiatalos lendületre és látásmódra is az önkormányzatoknál. A lehetőség tehát nyitva áll minden fiatal pályakezdő Pázmányos előtt. A régi Pázmányos időkről szólva elmondta, hogy örül neki, hogy itt végezhette a tanulmányait és faragtak belőle embert, mert már akkoriban is remek közösség volt a PPKE JAK. A rendezvényt vastaps zárta. Palócz László Beszédek a decemberi diplomaosztón A hallgatók búcsúja a Kartól Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Igyekszem rövidre fogni, mert nem szeretnék abba a hibába esni, amiről Montesquieu így ír: ,Ami mélységben hiányzik a szónoknak, azt Î5-' hosszúsággal pótolja.” Megmondom őszintén nem könnyű társaim, s a magam nevében szólni és az egyöntetűen azonos gondolatokat kiragadni. Hiszen az elmúlt éveket mindenki a maga módján, önállóan élte meg, mind az örömöket, mind a bánatot, sikert és kudarcot, a vizsgákat, a szórakozásokat. Most azonban, azt biztosan merem állítani, hogy mindannyian örülünk. Örülünk, hogy elértük azt, amit éveken át tartó tanulással, remény­ kedéssel, fohászkodással, drukkolással, vagy így vagy úgy, vagy mindezzel együtt, de minden­ képpen szerettünk volna megszerezni, s ez nem más, mint a diploma! Ezen túlmenően, úgy gondolom, hogy az egyetem falai között eltöltött időben sokat tanul­ hattunk, de nem csak a jogtudományról, hanem az életről. így megtanultuk, hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben, miként oldjunk meg hirtelen felmerült problémákat, hogyan álljunk talpra csalódások után, miként nézzünk szembe, olyan tényekkel, amelyeket adott esetben nem tudunk megváltoztatni, illetve amelyeket egysze­ rűen csak nem értünk. Mert Sorén Kierkegaard szavaival élve „Az élet csak visszafelé érthető meg, de előrefelé kell élni!”. Azt, hogy most itt lehetünk talárban, valljuk be, nem csak saját magunknak köszönhetjük. Ezért szeretnék köszönetét mondani mindannyiunk nevében az itt egybegyűlt és velünk ünneplő csa­ ládtagoknak, társaknak, barátoknak, barátnők­ nek, akik mellettünk voltak és segítettek minket célunk megvalósításában! Továbbá köszönettel tartozunk, azon tanárainknak, professzoraink­ nak, akik, mint már említettem, nemcsak jogot oktattak nekünk, hanem tanácsaikkal, stílusuk- negyedik oldal kai, tudásukkal, az általuk képviselt világnéze­ tükkel és természetesen emberségükkel egyen­ gették útjainkat. Érissen avatott társaimnak további sok sikert és örömöt kívánok! Fegyelmükbe ajánlva Dalé Camegie gondolatát: „Két dologra kell töreked­ nünk életünkben: először arra, hogy megszerez­ zük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat!” Búcsúzni pedig egy Monty Python idézettel szeretnék mindenkitől: „Mindig nézzék az élet napos oldalát!”. Köszönöm. Till Vivien Tisztelt Dékán Úr, Tisztelt egyetemi és kari ve­ zetők, kedves hallgatótársaim, velünk ünneplők! Ha mostanság egy érettségi előtt álló végzős diák azt kémé tőlem, hogy mondjak egyetlen dolgot, amiért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karát válassza, akkor a Közösséget mondanám. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy hiába büszkélkedik egy kar elismert oktatókkal, kimagasló tudományos sikerekkel, ha magát a kart alkotó hallgatók egymásra idegenként, pusztán vetélytársként tekintenek. Nálunk itt a Pázmányon, szerencsére ez nem így van. Kiváló szakmai tudással rendelkező és pedagógiai képességgel megáldott oktatóink vannak, nem egy professzor előadása iránt akkora az érdek­ lődés, hogy gyakran még az ablakpárkányon is ültünk, mert az összes ülőhely elfogyott. Ők nem csak a száraz jogi tudást adták át nekünk, hanem egy kicsit neveltek is minket, kialakítva bennünk azt a felelősségtudatot és lelkiismere­ tességet, amelyből jogászként - bármely területen helyezkedjünk is el - nem engedhetünk. Köszö­ net érte. Ami azonban legalább ennyire fontos, az a bennünk, hallgatókban meglévő igény arra, hogy az egyetem ne csak oktatási intézményként funkcionáljon, hanem a valamihez, valakikhez tartozás élményét is megadja. Mert közösségben, együtt mindig könnyebb. Könnyebb a küzdelmes vizsgaidőszakokban, amikor valaki más segít felvenni a Neptunon a vizsgaidőpontokat, mert minket se fenyegetés, se könyörgés hatására sem enged be a rendszer, vagy amikor vizsgára menet küld üzenetet egy évfolyamtárs, hogy gondol ránk. Könnyebb túljutni a kudarcokon, a vélt vagy valós sérelmeken is. A sikerek közösségben való megünneplése pedig az egyik legfelemelőbb érzés. Ilyen ünnep a mai nap is. Együtt ünnep­ iünk azokkal, akik segítettek minket abban, hogy ma itt állhatunk diplománkkal a kezünk­ ben. Hálásan köszönjük a támogatást és szeretetet szüléinknek és nagyszüleinknek, a testvérek­ nek, féijeknek, feleségeknek, gyermekeknek és a barátoknak. Számtalan dolgot köszönhetünk ennek a közegnek, amiben az elmúlt éveket töltöttük. Életre szóló barátságokat kötöttünk, megtaláltuk az igaz szerelmet, átérezhettük a közösségért való munkálkodás örömét, és a legyűrt akadályok által erősebbek lettünk. Sokan és sokfelé indulunk majd, amikor pár perc múlva kilépünk az egyetem kapuján, de ha egyszer összetalálkozunk egy minisztériumi folyosón. a bíróságon vagy a villamoson, mi. Pázmányos jogászok mindannyian tudni fogjuk, hogy melyik tárgyhoz kötődik az „adjuk meg mindenkinek az őt megilletőt” elve, hogy milyen volt a Pro Facultate napokon tanárainkat bog­ rácsot kavargatva látni, vagy hogy mit is jelent e három szó: iustum, aequum, salutare. Ez pedig már a Közösség. Ezekkel a gondolatokkal. a közösség teremtő erejében bízva kívánok nektek sok sikert és ké­ rem a Jóisten áldását további utunkra! Scharle Zsuzsanna �Kari közélet Alessandro Atya a Szentföldön Január elsején, korán reggel, amikor még min­ denki aludt - természetesen a szilveszteri buli után az utcán bolyongókat kivéve -, felkeltem, és „ötvenedmagammal” kizötykölődtem a reptérre, fel­ szálltam a gépre, mely elrepített minket Izraelbe, így kezdődött első zarándokutam a Szentföldre, melyre már hosszú ideje vártam. Vágytam szemé­ lyesen végigjárni azokat a helyeket, ahol Jézus élt, amerre O járt. A saját szememmel látni, érezni mindazt, amivel földi élete során találkozott. Ez nemcsak egy egyszerű külföldi utazás, hanem egy zarándokút, rengeteg lehetőséggel az imád­ ságra, arra, hogy beleéljük magunkat mindabba, amit Jézus tapasztalt meg földi élete során. „Öröm töltött el, amikorjelezték: Indulunk az Úr házába. Lá­ bunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem” (122. zsoltár). Célállomásunkra csak átszállással jutottunk, s ahogy közeledtünk Tel-Aviv felé, úgy szaporodtak meg az ellenőrzések és hosszabbodtak meg az átvizsgálásunkra szánt percek, éreztetve mindazt a feszültséget és félelmet, ami a Szentföldet áthatja. Ez az érzés még jobban felerősödött, amikor megérkezésünk után buszunk átvitt minket azon a falon, ami elválasztja Kelet-Jeruzsálemet a pa­ lesztin területektől. Éz több mint pusztán egy kőépítmény: nemcsak két város határát, hanem két különböző kultúra elhatárolását jelenti. Ellen­ tétek elszeparálását, melyek nem tudnak konszen­ zusra jutni. De konfliktusok a keresztények között is vannak: nem ritka, hogy a szentélyek előtt, várakozván a bejutásra, egyes csoportokat az őrök előre enged­ nek, verekedéseket robbantva ki ezzel. Ugyanak­ kor ez azt is mutatja, hogy az emberek érdek­ lődnek ezek után a helyek iránt, mert itt minden kőnek, falnak jelentése, szent története van, hi- Félnapos tréningek önbizalom-fejlesztő tréning - március 25. 14.00-18.00 Személyiség hasznos eszközként való használata Gyakorlati tapasztalatok a mindennapi kihívásokhoz - Helyzetfelismerés növelése - Akció-reakció Kapcsolatépítési készségek. Állásinterjú felkészítő tréning - április 15. 14.00-18.00 Hol keressünk állást? - Az önéletrajz és a motivációs levél elkészítése - Az inteijú folyamata - Az inteijú nonverbális kommunikációjának jellemzői - Az interjú verbális tényezői - Jellemző kérdések Videotréning - Próbainteijú. Munkahelyi beilleszkedést segítő tréning - május 6.14.00-18.00 A „belső és külső karrier” tervezésének módszertana - Beilleszkedés és alkalmazkodás — Az önfeladás problematikája, a környezet formálásának felelőssé­ ge -Jellemző munkahely típusok elemzése - Vezetői stílusok megvitatása - Együttműködési formák. Munkajogi ismeretek - március 19. 14.00-18.00 Jogállás 2010 - április 28. szén az itt zajlott események értelmet adnak az egész világ történelmének: itt Isten beszélt az emberekkel. Abrahám révén ide vezette népét, jelen volt a jeruzsálemi templomban, megteste­ sült, szenvedett és feltámadott. Értünk. A kövek. a beléjük írt feliratok tanúsítják, hogy nem pusztán egy legendáról van szó, hanem konkrét, valóban megtörtént eseményekről. Igazán megdöbbentem, amikor Názáretbe men­ tem megnézni a megtestesülés bazilikáját. Azt a barlangot, ahol az angyal hírül adta Máriának az ige megtestesülését. „ILlük ment hát, lement Názá­ retbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsesség­ ben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 51-52) Jézus korában Názáret egy aprócska falu volt, s pont ezért lehet megtalálni azokat a helyeket, amiről az evangélium szól. Kafamaumban, a Tibériai-tó partján például lehet látni Péter házát, azt a helyet, ahol Péter anyósa fogadta Jézust, aki meggyógyította őt. Ott van a zsinagóga, ahol Sportközeiben - így vagy úgy Beszélgetés Szabó Tünde olimpiai ezüstérmes úszóval Szabó Tünde 1992 augusztusában másodikként csap a célba Egerszegi Krisztina mögött a 100 méteres női hátúszás olimpiai döntőjében, Barcelonában. Tizennyolc évvel később dr. Szabó Tünde családanya, jogász, a Főpolgármesteri Hiva­ tal munkatársa. Az ország első sportjogászai közé tartozik, miután elvégezte egyetemünk nemrég indult sportjogi posztgraduális képzését. A diploma­ osztó után kaptuk mikrofonvégre. - Sportolói pályafutását ismerjük. De hogyan alakult az élete a barcelonai olimpia után? - Az olimpia után 18 évesen abbahagytam az úszást, s elkezdtem tanulni. Először a Testnevelési Egyetemet végeztem el, majd a Szegedi Egyetemen tanultam jogot, amiből szintén diplomát szereztem. Közben férjhez mentem, és született egy kislányom is, aki ma már 12 éves. Már nem is olyan kicsi O is úszik, korosztályában országos bajnok. Cégbemutatkozások 9-16 óráig a 28-as épület aulájában Kerekasztal-beszélgetések 10 óra: Egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 12 óra: Előadás karriermenedzsment, HR témában 13.30: Új utakon új lehetőségek - Kerekasztalbeszélgetés igazgatásszervezőkkel a nemzetközi világ és a hazai igazgatás képviselőivel. Egyéb szolgáltatások próba állásinteijú, önéletrajz tanácsadás, grafológus tanácsadás, pszichológiai tanácsadás és mindig érkeznek újabb megkeresések bizonyos sportrendezvények támogatására. Ezeket meg kell vizsgálni, a rendeletnek megfelelően kell eljárni. Emellett Budapestnek több mint 40 sportegyesülete van, amelyeket szintén koordinálni, jogilag felügyel­ ni kell. Sokrétű és változatos feladat ez. - A sportjog a jogtudomány új területe? - Újnak nem új, hiszen régen is létezett. Inkább nagyobb lett a sporttal kapcsolatos ügyek száma és változatosabb azok fajtája. Ezért van egyre nagyobb szüksége rá a sportszervezeteknek, jogászoknak. Nagyon sok területre lehet továbbosztani a sportjogot. Azzal, hogy ez a képzés elindult, van már néhány sportjogász az országban. - A képzés melyik részét tartotta különösen hasznosnak? - 0« nyíregyházi lány. Mikor került Budapestre? - Nemcsak szigorúan vett jogi tárgyakat tanultunk, hanem igazgatással, sportszervezetekkel, diplomáciával kapcsolatos tárgyakat is hallgattunk. Számomra az volt érdekes, hogy sokrétűsége ellenére - vagy éppen ezért - egységes egészet tudott alkotni ez a képzés, nagyon összeszedett volt. És noha én sportjoggal foglalkozom a városházán, nekem is volt sok olyan terület, amivel a munkám során nem találkozom. - Hat évvel ezelőtt kerültem Budapestre, azóta itt dolgozom, a Főpolgármesteri Hivatalban. - Mire mondaná leginkább a képzés után, hogy az ön munkáját segíti? - Mivelfoglalkozik Ön a Hivatalban? - Mindig úgy gondolkodtam, hogy bárhová kerü­ lök az életben, sporttal - így vagy úgy - foglalkozni fc^ok. Ez a diploma is ezt segíti. Szükség van képzett sportjogi szakemberekre, és örülök, hogy az elsők között lehetek. Sergő András - Aztán egy nagyot ugorva jött a Pázmány. A Pro Facultate-nap keretében jogász és igazgatás szakosoknak Jézus vitatkozott az eucharisztiáról s az emberek elutasították őt. „Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított” (Jn 6,59) ,Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázbanfeküdt. Szóltak neki miatta. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjártfel is kelt és kiszolgálta” (Lk 4,38). Jeruzsálemben lehetőségem nyílt arra, hogy a Szent Sírban misézhessek, abban a barlangban, ahol Jézus Krisztus feltámadott. „Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él” (Lk 24,22-23) Jerikóban, a pusztában 26 fok volt, a banánfák meg roskadoztak a gyümölcsök terhe alatt. Betániába is betértünk, ami egy nagyon szegény város: a munkanélküliség és nyomor uralja. Itt találkoztunk egy palesztinai keresztény nővel. Számárrá!, akit sokszor fenyegetik különböző családok és férfiak, mivel árva kislányokat fogad be és anyaként bánik velük. Nemcsak műemlé­ kekkel találkoztunk, hanem olyan emberekkel, mint az említett Számár is, akik a hitükkel és imádságukkal példát mutatnak. Túl hosszú lenne leírni az egész zarándokutat, de összességében azt tudom mondani, hogy ami a múltban elkezdődött s meghatározta a világnak és minden egyes embernek az életét, mind a mai napig kihat és „provokálja szívünket”. Arra hív minket, hogy felismerjük Isten művét a minden­ napi életünkben: nemcsak azok által a kövek által, amik a Szentföldön vannak, hanem az emberek. az n',élő kövek által is, akik hisznek és köztünk élnek. Lejegyezte: Mikola Orsolya - Igen, hallottam a hírt, hogy itt indul a sportjogi szakjogász képzés. Már többedmagammal vártuk erre egy ideje, nem is volt kérdés, hogy ezt végzem el. - Elsősorban a fővárosban zajló nemzetközi eseményekkel foglalkozom. Budapesten rendelet szabályozza a nemzetközi versenyek - világ- és európa bajnokságok, világkupák stb. - támogatását. ötödik oldal �Kari közélet Merre haladunk? - 3. felvonás Folytatódik a vita a jogászképzés problémáiról Az Ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy a későbbi számokban fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit és hallgatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat folyamatosan közöltük a 2009. őszi számokban. Ezúttal egy újabb hallgatói írást közlünk. Ha olvasóink - tanárok vagy diákok - úgy gondolják, a vita tovább folytatódhat... 1. Túl sok a hallgató, túl sokan végeznek Az UNESCO felmérései szerint az elkövetkezendő harminc évben több felsőfokú végzettséggel rendelkező ember lesz, mint eddig a történelem során bármikor. Szüléink, vagy professzoraink korában ugyanis még az volt a tendencia; akinek diplomája van, annak munkája is van. Mára ez megváltozott, nem csak nyugatabbra, de AZlagyarországon is. A képzési irányszámok gyakran a duplájára, triplájára nőttek, ennek megfelelően a bemeneti és a kimeneti feltételek (tehát az intéz­ ményekbe való bejutás és végzés kondíciói) csökkentek. Ennek az az oka, hogy a tapasztalatok szerint viszonylag sok diák kell ahhoz, hogy kiala­ kulhasson egy olyan réteg, amely képes verseny­ helyzetbe hozni az ország gazdaságát. Bár a jogi képzés nem tartozik a bolognai folyamathoz, de annak alapvető felismerése az volt, hogy a mai információs bummban már nem elegendő a tizenkét évnyi iskolapad színvonalas munkaerő képzéséhez. Pontosan ezért érzik szükségességét mindenhol annak, hogy az eddigi privilegizált felsőoktatás helyett, egyfajta komolyabb, ha úgy tetszik „tömegképzés” jöjjön létre. A folyamat ebben a korai stádiumában természetesen azok számára, akik az universitas gondolatát másként képzelik el - különösen fájó. Ami ma en bloc a felsőoktatást, és így a jogi képzést is kellően jellemzi, az az ún. „academic inflation” folyamata. Az akadémiai infláció elmélete szerint a piacon fellelhető munkahelyek követelményei egyre inkább inflálódnak az azokra jelentkezők ellenében. Vagyis, amire korábban elég volt az érettségi, arra ma BA/BSe-t, amihez korábban főiskolai diploma kellett, ma már MA/MSe-t várnak el. Ez a jelenség átszövi a jogi területet is, a HVG és a Heti Válasz korábbi felsőoktatást értékelő különszámaiban a több lábon állásra hívták fel a figyelmet. Arra, hogy nem elegendő, ha az embernek van egy diplomája, mert ha jobb munkahelyet szeretne, szüksége lehet egy másik képzési ágról szerzettre is (például egy közgazdász oklevélre). A Pázmányon is komoly továbbképzések vannak, különféle specifikus területeken, nem beszélve a doktori iskoláról, amely az utóbbi időkben nagyobb érdeklődést tett szert, mint korábban. A vitaindító cikkben nyilatkozó oktató is arra mutatott rá helyesen, hogy a jogászok jövőjét illetően komoly paradigmaváltásra kerülhet sor a következő 15-20 évben. Határozott vélemé­ nyem, hogy a jogi képzésnek ennek megfelelően igazodnia kell a változó világhoz, nem maradhat archaikus állapotban. 2. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros Mivel a jogászok képzése is tömegképzéssé vált, gyakorlatilag nem várhatjuk el, hogy az oktatók szorosabb kapcsolatot ápoljanak a hallgatókkal. Hangsúlyozandó azonban, hogy ennek nem az oktató-hallgató tekintélyelvű kapcsolata az oka. Sajnos Magyarországon még mindig nem hevertük ki a rendszerváltás előtti időszakot, és ez a köz­ oktatásban is tökéletesen feltérképezhető. Ahogyan az orvos-beteg viszonyokban is kialakulóban van az eddigi alárendeltségi viszony helyett egyfajta part- hatodik oldal % neri kapcsolat, addig az oktatásban is ez a tendencia indult meg. Tehát, leginkább a hallgatókat kellene ösztönözni arra, hogy jó kapcsolatot ápoljanak az oktatókkal, hiszen a hallgatónak van kérdése, és nem az oktatónak. A magam részéről hiányolom az órai interaktivitást, de semmiképpen nem olyan mértékben, amely a tananyag átadásának hátrányára menne. Ebből a szempontból egy Pázmányos oktató véleményét osztom, miszerint „a hallgatók maguknak tartják a gyakorlatot”. Sok levélben olvasni, hogy a gyakorlatok arról szólnak, hogy az oktató újra ledarálja az előadáson és a könyvben található információkat. Ez valóban rossz és helytelen, időpocsékolás. Ahogyan egy másik, általam nagyon tisztelt professzor mondta: ,Annak semmi értelme nem lenne, ha én a könyvet olvasnám fel maguknak. Azt otthon, kényelmesebb körülmények között, a fotelban ülve is megtehetnék”. És valóban így van. A gyakorlatvezető oktatónak tehát törekednie kell arra, hogy az órai interaktivitást növelje, főleg, ha 20-30 fős csoportokról van szó. Sajnos úgy veszem észre, azok, akik az universitas eredeti gondolatait hirdetik, gyakran elfelejtik a hozzá kapcsolódó többi szó jelentését. A gyakorlat ugyanis más néven szeminárium. Bár elméletileg egyetlen hallgató sem kaphat diplomát (most már csak) egy félévnyi latin nyelvtan abszolválása nélkül, azért lefordítanám a szót magyarra; veteményeskertet jelent. Itt művelik meg a diákokat olyan szintre, hogy ne csak gazok nőjenek abban a bizonyos szellemi kertben. És ehhez az oktatók segítségére is kellően nagy szükség volna. Többször tapasztaltam, hogy maguk az oktatók ismerik el, hogy számukra az ideális létszám minél szűkebb csoportot jelent. Első évben jogtörténet gyakorlaton egy alkalommal nagyon kevesen jelentünk meg, erre pedig a gyakorlatvezető azt mondta; „na, ez már igazán szemináriumi létszám”. Tehát mire volna igazából szükség? Szűkebb csoportokra, elmélyültebb mun­ kára. Ebben a félévben is van olyan csoportom, ahol alig tízen vagyunk, és állítom, hogy ez az egyik legjobb óra, mert jól haladunk és az oktató is kifejezetten felszabadult ilyenkor. Nem kell drasz­ tikusan csökkenteni a létszámokat, egyszerűen elég volna 12-15 főben maximálni azokat, a diákok által oly áhított erotematikus módszer így nagyon is valósággá válhatna. Nem véletlen, hogy az angol­ szász oktatásban a legjobbakat ún. priváté schoolokban tanítják. Itt gyakran 4-5 fős csoportfoglal­ kozások vannak, az oktatónak lehetősége van mindenkire egyenlő mértékben odafigyelni. A tömegképzés problematikáját véleményem szerint legalábbis itt-ott - lehetne enyhíteni. 3. Az előadások szükségességéről Az előadásokról szeretnék még néhány szót szólni, mert ez a harmadik téma, ami a legtöbbeket fog­ lalkoztat. Egy ismert jogtörténész szállóigéje, hogy „az egyetem nem kocsma, hogy mindennap he kelljárni”. Ez a felfogás persze nagyon szélsőséges, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előadásoknak ne volna értelme. Egyszerűen az előadások misztifi­ kálásával, tudományosításával van probléma, holott az élőszó az egyik legkevésbé elsajátítható forma! Ahogyan a közhelyszámba menő latin proverbium is mondja, „verba volánt, seripta manent”, azaz a „szó elszáll, az írás megmarad”. Az előadásoknak tehát a diák műveltségének tágítása, kételyeinek, problé­ máinak megoldása volna a célja, és nem az írott anyag szóbeli reprodukálása. Pozitív példaként említeném a Bioetika kurzust, ahol az előadásokat videóra rögzítik, illetve azzal párhuzamosan diavetítést alkalmaznak, a lehető legjobb hatásfok elérése érdekében. Bár az oktatók nem tették elérhetővé a diákat önmagukban, de a videó és a dia együtt bármelyik hallgató rendelkezésére áll, feltéve, hogy regisztrál a kurzus weboldalán. El sem tudom mondani, mennyire helyeslendő ez a szemlélet! Saját kézből' tapasztaltam a nővéremen, aki az egyik közelben lévő, előkelő jogi kar hallgatója, hogy a diákok között kézről kézre teijednek a diák. Ennek az az eredménye, hogy a hallgatóknak fogalmuk sincs, hogy mit tanulnak meg, gyakran zagyváinak össze-vissza a ■vizsgákon, mert a dia önmagában nem áttekinthető, s mivel a dia az élőbeszéd kiegészítésére lett kitalálva. Viszont, ha valaki természetesen a megfelelő technológia mellett veszi a fáradságot, és végignézi újra az előadásokat, sok kétel-yt oszlathatna el. Sokszor előfordul az is, hogy az előadó közli a hallgatósággal, hogy a számonkérés anyagába az előadásokon elhangzottak is beletartoznak. Ezzel nem is volna baj, csak hogy általában homlokráncolva csodálkoznak azon, hogy a diákok nagyobb része (még azok is, akik járnak előadásra) nem emlékszik már azokra az információkra, melyek a kötelező irodalomban nem megtalálhatóak. A magyar tankönyvkiadás szomorú és siralmas helyzetét inkább nem ragoznám, itt nem értek egyet a hallgatók többségének véleményével, ugyanis ez nagyobbrészt egyáltalán nem a pro­ fesszorok hibája. Vannak olyan tudományterületek, ahol még a szakembereknek is nehéz naprakésznek maradni, hát még a diákoknak. Ha már a tanul­ mányi követelményrendszer is pontosan kiköti, hogy a diákoktól csak a taxatíve felsorolt anyagok­ ból lehet vizsgáztatni, akkor az oktató két dolgot tehet. Vagy elkészíti a plusz mondanivalóját és kiegészítéseit rövid jegyzet formájában - amire egy­ két alkalommal már volt is példa! - vagy a vizsgán, ha már kérdést tesz fel róla, megpróbálja elma­ gyarázni és átadni. Édesapám szintén egyetemen tanít - igaz, nem jogi területen - s az általa követett elv, hogy az utolsó lehetőség a tananyag átadására a vizsga. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyakran tényleg felkészületlen diákokat ne buktassák meg a számonkérés alkalmával! Hanem azt, hogy a számonkérés ne egyfajta „ki mit nem tud?” jelleggel folyjék. Tehát ha a hallgató ismeretei alapvetően. közepesen kielégítőek, akkor ne azon múljon az eredményesség, hogy az előadáson nem jegyzett meg, egy az oktató számára kellően fontos infor­ mációt. A hallgató-oktató partneri viszonylatának ugyanis kettős érdeke van; hogy a hallgató és az oktató is elégedett legyen. Hiszen ki kérdőjelezi meg azt, hogy az oktató számára nem az a boldogság, ha a hallgatók kiválóan elsajátították a tananyagot? 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék Mélyül, ez egyértelmű, bár ez attól is függ, mire gondolunk. Netán, hogy a hallgatók butábbak lennének évről évre? Ezzel nem értek egyet. Netán felkészületlenebbek, középiskolai ismereteik gyen­ gébbek? Ez már közelít a valósághoz, ami talán azt is jelenti, hogy nem feltétlenül azok jelentkeznek jogászképzésre, akiknek tényleg való volna, vagy akiket ez tényleg érdekel. De ez is nagyon nézőpont �Kari közélet kérdése, hiszen el kellene dönteni, hogy mi a cél, tehát hogy mi az egyetemi képzés célja. Milyen szakembereket szeretnénk képezni, és mely rész­ területekre? A magam részéről inkább úgy látom, a hallgatók általános érdeklődése, a világra való nyitott­ sága csökkent, mely alaposan megnehezíti az interdiszciplinaritást, hiszen például alkotmány­ jogról nem lehet alapvető közéleti és politikai ismeretek nélkül beszélni, csak úgy, ahogyan magánjogi kérdéseket sem tudunk igazán megvitat­ ni a megfelelő szemlélet nélkül. Az elméleti rész fontossága talán itt kiemelkedő, de mégis fonto­ sabbnak tűnik, hogy a hallgató maga is utána olvasson bizonyos dolgoknak. Érdeklődés nélkül ugyanis nincsen megfelelő tanulás, elsajátításról pedig pláne nem beszélhetünk. Összességében tehát a képzés mindhárom része megújulást igényel. Megújulni köteles a hallgató, változni szükséges az oktató, és átalakulni kény­ szerül a képzés. Mindhárom feltétel be fog követ­ kezni előbb-utóbb, így vagy úgy, már csak rajtunk múhk, hogy mennyire leszünk ennek támogatói, avagy szenvedő alanyai. Szabó Levente Kari TDK 2009. november 24. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens Babják Tamara Kapitány Attila Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám opponens: Tankó Bojána A felek jogválasztásának korlátozása különös tekintettel az imperativ szabályokra Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Alagániogi Tanszék 51 2. Barát Zsófia Julianna opponens: Bendsák Márton Fordíthatóság, a jelentések tartalma és ezek problémái a nemzetközi jogban Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 54 legjobb opponens 3. Lévai Zsuzsarma opponens: Nagy Attila A nemzetközi kereskedelmi szerződéses kapcsolatok „legerősebb fegyvere” az elállás konc^ciója a Bécsi Vételi Egyezményben Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék 59 III. 4. Bartóki-Gönczy Balázs opponens: Krámli Gergő A hírközlés és médiaszabályozás Dr. Szilágyi Pál Béla Dr. Koltay András Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 62 II. 5. Baruch Kriszta opponens: Csanyi Nikolett A magyar büntetés-végrehajtás garanciarendszere az Európai Unión belül Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 39 Legjobb opponens 6. Gönczi Marietta «onens: ton András Közigazgatási szerződések, különös tekintettel a hatósági szerződésekre Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 63 II. 7. Hazafi Áron opponens: Alatics Tímea Az államfő parlamentfeloszlatási joga Franciaországban a III. Köztársaság idején Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék 8. Juhász Gabriella opponens: Czitronyi Máté A letelepedési jog és az azzal való visszaélés Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 52 9. Klapsz Árpád opponens: Molnár Dávid A Lisszaboni Szerződés egy jogi megközelítésű kritikai elemzése Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 55 10. Kocsy Béla opponens: Fozsgay Szabó Péter A Kínai Népköztársaság tőzsdéje, aimak fejlődése és pénzügyi jogi szabályozása Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 11. Nagy Renátó opponens: Petik Rózába ;osszolgala Kádári titkosszolgálatok szervezete 1956-1973. Dr. Őry Károly Jogtörténeti Tanszék 50 12. Papp Dániel opponens: Fróhch Balázs Az Európai Közösségek Bírósága C-185/07. számú ítéletének hatása a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról,Î, valamint a határozatok ehsmeréseről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK Rendeletre Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék 58 13. Szakács Nóra opponens: Abionczy Zsuzsanna A fogvatartási intézetekben a büntetés-végrehajtás állományába tartozó személyek aitai megvalósított hivatah bűncselekmények vázlata Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 48 14. Szatmári Sándor opponens: Polös Csaba Az információs társadalom és a személyiségyédeiem sürgető kérdései. A magánszféra kiterjedésének új dimenziói és veszélyei az elektronikus térben. Valóban létezik-e még az elektronikus magánszféra? Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 15. Tinta Sándor opponens: Juhász Gabriella A földrajzi ^ybefüggőség, mint területszerzesi jogcím Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 16. Török Tímea opponens: Szendrődi Csaba Az egyesület mint társadalmi szervezet ügyeszi törvényességi felügyelete és a feloszlatással kapcsolatos néhány aktualitás Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 17. Versics Réka opponens: Bottá Ágnes A kötelezettségvállalás (commitment) alkalmazásának összehasonlítása az EU-ban és Magyarországon Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 64 I. 18. Scholz Ildikó opponens: Dorn Adrienn Eredetiség és átdolgozás a zeneművek körében Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 65 1. 19. Klajkó Csilla opponens: Uto-Siklódi Zoltán Elektronikus cégeljárás tipikus problémái az ügyvédi iroda szemszögéből Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 48 1. határterületei Helyezés 43 40 III. 45 50 51 hetedik oldal �Interjú Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Beszélgetés Végh Zoltánnal Nem tudom. Ti hogy vagytok vele, de ha kül­ földön járok, mindig keresem az ott élő magyarokat, izgatottan fürkészek mindent hazai nevek után, s megdob­ ban a szívem^ ha rá­ akadok egyre. így mikor a Salzburgi Egyetem Pázmányhoz hasonlóan labirintusos folyosóin bóklásztam, s megpillan­ tottam az egyik ajtó mellett egy táblácskát, melyen „Zoltán Vegh Ao. Univ. Prof. Df’ felirat állt, felcsillant a szemem. Ezt ^követő megkeresésemet Végh Zoltán Professzor Úr kedvesen fogadta. üzentem neki, hogy amikor jön, akkor én nyom­ ban levizsgáztatom, csak ezt ne csinálja... Mert ilyenkor csak ott ül az ember és vár, olyan „mint a svájci sajt, ahol az egyik lyuk a másikat éri”... Jelenleg kevés a gyakorlat, korábban volt úgyne­ vezett Arbeitsgemeinschaft, ahol a tanár és a diák együttműködésén lett volna a hangsúly, azonban az órák előrehaladtával a hallgatók száma is meg­ fogyatkozott s a szemeszter végére már tényle­ gesen négyszemközt maradtunk. De azok, akik rendesen bejártak, azok mind eÚsmerték azt, hogy máshol nem tanultak annyit, mint ezeken a személyes, kötelezettség nélküli diskurzusokon. Természetesen a munka komoly volt: Digestaexegézist végeztünk, jogeseteket oldottunk meg... - Nem tudom, hogy Ön hogy van vele, de nekem nagyon nincs ínyemre a klasszikusok modernizálása... Az ember végső soron azért jár színházba, hogy kiszakadjon a saját világából, s máshova csöppenjen, legalább pár óra erejéig. - S nálunk? - Itt Salzburgban melyik színházat preferálja? - Igen erős szálakkal kötődik a Pázmányhoz, neve a Polgári Jogi Tanszék honlapján még most is az oktatók között szerepel. - Ami itt túl laza, az Magyarországon túl szigorú. Ott a másik véglet a jellemző: rengeteg gyakorlat, mely által a hallgatóknak nincsen sok szabadideje. Az mondjuk kétségtelen, hogy így év közben is rá vannak szorítva arra, hogy a tananyaggal foglal­ kozzanak. Ugyanakkor egy egészséges középutat kéne találni abban, hogy mennyire vannak a diákok az egyetemhez kötve, és mennyi idő marad nekik a szabad tanulásra. - Az említett Schauspielhaus eredetileg amatőr színjátszókból állt, azonban mára már a darabok színvonala sokszor lekörözi a Landestheater-t. Ez utóbbi azonban szélesebb palettával bír: operákat és balettelőadásokat is műsorra tűznek. Nagyon szeretem még a salzburgi nyári játékokat - és épp most kaptam meg rá a belépőmet. Nagyon színvonalas, világhírű előadásoknak lehet ott az ember részese. - Ausztriában milyen az egyetemre való felvétel szűrése? Mennyire válogatják meg a diákokat? - Látom, nagy munkában van. - Magam sosem tanultam magyarországi egye­ temen, s már több mint 65 esztendeje Ausztriában élek, így pusztán konferenciák alkalmával ismer­ kedtem meg Zlinszky János professzor úrral, aki az - akkor még a Ménesi úton működő - Páz­ mányra hívott meg, mint római jogi vendég­ előadót. Később Jobbágyi Gábor meghívására évekig tartottam előadást „Bevezetés az osztrák polgári jogba német nyelven” címmel, azonban mivel ezek az órák tömbösítve voltak, s a hall­ gatók szembesültek azzal, hogy két hét leforgása alatt, ömlesztve kell ezeket a stúdiumokat elsa­ játítaniuk, és hogy ezeken a heteken más órákról hiányozniuk kell, leadták a tárgyat. Emellett foko­ zatosan visszaesett a német nyelv iránti érdeklődés is, így sajnos már évek óta nem oktattam Önöknél. Utoljára két éve, Zlinszky professzor úr születésnapja alkalmából voltam a Pázmányon. Ezen óráim során a célom mindig az volt, hogy a diákok megfelelően tudják használni a német nyelvet, de egy-egy kulcsfontosságú szakszó .nemtudása” ne gátolja őket a kifejezésben, s amennyiben tényleg szükséges, azt kipótolhatták magyarul is. - Hajói tudom, akkor a Miskolci Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán még most is tevé­ kenykedik. .. - Igen. Néhány évvel ezelőtt nagy megtisztelte­ tésben volt részem: díszoklevelet adományoztak számomra. így igyekszem is ezt az elismerést meghálálni. - Milyen főbb elveket követ, követett pályája során? - Mindig, itt is és Magyarországon is nagy hangsúlyt fektettem a gyakorlatra: jogeseteken keresztül megértetni a hallgatóval az anyagot. Nem egy-egy területet veséztem ki, hanem az összefüggésekre igyekeztem rávilágítani. - Mi a véleménye az osztrák és a magyar jogi oktatásról? - Tömören összegezve: a két véglet. Itt igazából úgy is el lehet végezni az egyetemet, hogy az ember csak vizsgázni jár be, hiszen a négy év Ausztriában csak négy évig tart a jogi egyetem alatt összesen négy gyakorlat elvégzése szükséges. A vizsgákat a hallgató tulajdonképpen majdnem bármikor leteheti. Volt egy olyan eset, amikor egy rendőr kolléga szolgálati elfoglaltságokra hivat­ kozva 32-szer mondta le a vizsgáját. A végén már nyolcadik oldal - Már úgymond mindenki egyetemre mehet, semmilyen felvételi vizsga nem létezik. Jó, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy tanulhasson, de szigorúbb feltételek kellenének hozzá. Nem tekinteném alapjognak, hogy bárki, akármennyire buta és akármennyire lusta is, beiratkozhat. Érettségi nélkül is lehet diplomát szerezni... Van egy úgynevezett különbözeti vizsga, mely alapján a bizottság eldönti, hogy az illető rendelkezik-e a megfelelő előismeretekkel s hogy leteheti-e az úgynevezett Studienberechtigungspriifung-ot. Ha ezt én, mint a bizottság elnöke javasolom, akkor le­ vizsgázhatnak, s amennyiben ezt sikeresen abszol­ válják, akkor folytathatják a megfelelő szinten a tanulmányaikat. Ezek a hallgatók sokszor moti­ váltabbak múlt az érettségizettek... - Számos feladatot betöltött, három évvel ezelőttig a salzburgi zenei életben is jelentős szerepet játszott. Amikor Ón felől érdeklődtem, néhány mondat után mondták, hogy nagy „színházbajáró”, komolyzene­ kedvelő. - Évekig elnöke voltam a Camerata Academica des Mozarteums Salzburg-nak. A zene nagyon fontos része az életemnek: magam is trombitáltam, majdnem 15 évig egy amatőr zenekar tagja voltam. Már fiatalon is a hangversenyek, az operák és a kamarazene bűvkörében éltem s mind a mai napig esténként, kikapcsolódásként megnézek egy-egy előadást. - Magyarországon melyik színházakat látogatta, látogatja? - Amikor csak sikerült jegyet szereznem az operába, akkor oda mentem. Ha meg már nem, akkor gyakori vendége voltam a Pesti és a Katona József Színháznak. Amikor Szegeden voltam, akkor ott mentem el előadásra. Utoljára is remek darabot láttam, egy vendégtársulat előadásában: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operáját, amelyben érdekes volt, hogy Ariadne nem egy szigeten, hanem egy kórház pszichiát­ riáján siratta szerelmét... - Szerencsére itt Ausztriában még nem történtek olyan radikális újítások, bár itt is volt már olyan, hogy egy klasszikus darabban robogó lépett a színre. Ólykor sikerül eltalálni az újításokat, de egyáltalán nem tetszik, amikor Goethe EjMsí-ján keresztül a rendező a saját mondanivalóját közli. Vagyis ez is rendben lenne, de akkor azt a címet adja neki, hogy X.Y Faust-ja Goethe nyomán... S akkor tudja a néző, hogy múe számítson. - Igen, még mindig akad tennivalóm. Jelenleg könyvet írok a „Mainz-i rabszolga-projekt” kere­ tében - a rabszolga-felszabadítást érintő latin szövegek fordítását és kiértékelését végezzük. Emellett elnöke vagyok a Hochschüler Innenschaft Salzburg-nak, azaz a diák választási bizottságnak, ami elég sok munkával jár. Továbbá a polcokon is rendet kéne raknom a szobámban... Mikola Orsolya Technológia 2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a KözépMagyarországi Operatív Program keretében kiírt egy Európai Uniós pályázatot a felsőoktatási intézmények technikai színvonalának emelésére Ezt a pályázatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meg is nyerte. Ennek segítségével lehetővé vált a cél, hogy megteremt­ sünk az Egyetem hallgatóinak, tanárainak és kutatói­ nak munkáját hatékonyan támogató informatikai kör­ nyezetet, ideértve minden olyan háttértényezőt, amely szükséges a nemzetközileg is versenyképesebb hallgatói, oktatási, kutatási, innovációs szolgáltatásokat nyújtó felsőoktatás megteremtéséhez, a minőségbiztosításhoz, az intézmény korszerű irányításához és költséghatékony gazdálkodásához. A mi karunkon Katona Klára Tanár­ nő és Kohán Miklós, a műszaki osztály munkatársa felelt a projekt megtervezéséért és kivitelezéséért. A pályázaton egyetemünk azért indult el, mert az európai átlagtól való technikai lemaradásunk miatt sokkal nehezebb volt a tudást átadni, feldolgozni, tartani a karok között a kapcsolatot, és e tényezők komoly gátját képezték a hallgatók érvényesülésének. A pályázat elnyerésével a kutatást, oktatást szolgáló technikai berendezések használata biztosítottá vált, va­ lamint az intézmény adminisztrációja is fejlett nyilván­ tartási rendszert kapott (Poszeidón program) és beve­ zették az internet alapú VOIP telefonvonalat az intéz­ ményen belüli hívásokhoz. Képzéseink egyre nagyobb mértékben állnak nyitva külföldi hallgatók előtt is, főként angol nyelven. �Interjú 4(«í A 21. század magyar Bartolusa Beszélgetés Jakab Andrással Tavaly novemberben je­ lent meg a Századvég Kiadó gondozásában és Jakab András szerkeszté­ sében „Az Alkotmány című, .'-íkr, kommentárja1”’ sas»:. mintegy háromezer oldal terjedelmű, kétkötetes munka, amely korszakos jelentőségűnek tekinthető az újkori magyar jogtu­ domány fejlődése szempontjából. A szerkesztő a feladatot 20Ö6-ban vette át Sólyom Lászlótól, aki a projekt eredeti elindítója volt, de aki köztársasági elnökké választása után (érthető módon) már nem tudta ellátni a szerkesztői felada­ tokat. A kommentár bemutatóját 2010. január 19-én az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egye­ temen tartották, ahol Sólyom László köztársasági elnök, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mél­ tatta a kötetet. Jakab Andrást, a mű szerkesztőjét, karunk egykori hallgatóját kérdeztük a munkáról. b - Az Alkotmány kommentárjának összeállítására eredetileg vállalkozó szerzőgárda kivétel nélkül Sólyom László tanítványai közé tartozik? - Egyáltalán nem. Sólyom Lászlót természetesen már korábban is mindannyian ismertük, de én pél­ dául csak egy németországi konferencián talál­ koztam vele. Megköszönte a neki elküldött mono­ gráfiámat. Ennek a munkának az elolvasása után döntött úgy, hogy engem is meghív a csapatba. Másokat az alkotmánybírósági időszaka alatt ismert meg, megint másokat az MTA Jogtudományi Intézetéből. Mindannyian jóval fiatalabbak voltunk nála, de a tanítványi lét hagyományos formai krité­ riuma - doktori értekezés megírása a felügyelete alatt - senkire sem illett. Amikor Sólyom László 2005-ben államfő lett, új szerkesztőre volt szükség, és a többiek engem választottak meg erre a megtisztelő feladatra. Ezek után bővült az eredetileg tizenöt fős alkotói gárda a végső, csaknem ötven főre. Többek közt Trócsányi László alkotmánybíró is ekkor csatlakozott hozzánk. Az újonnan érkezők egy részének már nem is volt személyes kapcsolata Sólyom Lászlóval, bár munkásságát nyilván ők is ismerték. - Hogyan választottad ki az egyes paragrafusok értelmezéséhez a szerzőt? - A szerzők egy része az eredeti csapat tagja volt, a többséget azonban már valóban én kértem fel. Ez utóbbihoz az Országgyűlési Könyvtár katalógusában megnéztem, hogy ki publikált a legtöbbet az adott témáról, ezeket az írásokat átnéztem jogászi okfejtés és alaposság tekintetében, és ha ez rendben volt, no meg persze ha az illető is elvállalta a felkérést, akkor ő lett az adott szakasz szerzője. Néhány témáról még senki nem írt magyarul, ott rokon témák kutatóinál puhatolóztam. Olyan is volt, hogy egy új szerzőt a régi szerzők ajánlottak a figyelmembe, mert az aktuális kutatási témája pont passzolt egy gazdátlan paragrafushoz. Igyekeztem elkerülni a baráti alapon való felkérést: olyan is volt, akivel személyesen csak a könyvbemutatón ismerkedtem meg, előtte csak olvastuk egymás írásait. De erre büszke vagyok, és szerintem ez lenne az egészséges egy tudományos vállalkozásnál. - Mi volt a szerkesztői munka legnehezehh része? - A hagyományos szerkesztői teendők, tehát a szö­ vegek egységesítése, a szakirodalmi feldolgozottság és a logikus okfejtés szempontjából való kritikus olvasás, illetve ezekben javítások kérése mellett a projekt méreteiből adódtak újszerű feladatok. Ez egyrészt a szponzorok meggyőzését jelentette (ez ügyben a szerzők maguk is sokat segítettek), más­ részt a kéziratok megtárgyalására irányuló konfe­ renciák megszervezését. Ami azonban talán a legne­ hezebb volt, az a csaknem ötvenfős csapat tagjainak folyamatos győzködése, hogy a vállalkozás valóban sikerülni fog. A csoportpszichológia ugyanis úgy működik, hogy amennyiben néhányan nem hisznek benne, akkor a többiek is majd arra hivatkoznak. fejlesztések Egyetemünkön Kialakítottunk külföldi felsőoktatási intézményekkel közös tanulmányi programokat, melyekben hazai és nemzetközi hallgatók & oktatók is részt vehetnek. Egyetemünk öt karral rendelkezik, melyek három különböző városban találhatóak meg: Budapesten, Piliscsabán és Esztergomban. Eddig a távolság lényeges akadályát képezte a hatékony közös munkának, egyáltalán a közös Pázmányos tudat megszületésének. Mostantól mindez megváltozhat! A pályázat eredménye, hogy az Egyetemmel kapcso­ latos összes hang- és videofelvétel, készítette akár bel­ ső, avagy kívülálló személy, bekerül majd egy közös archívumba. Lesz egy tv stúdiónk, ahol mindenféle oktatási célt szolgáló anyagot fel lehet majd venni, bevezetésre kerül a net tv, lesz lehetőségünk rádió­ adásokat készíteni, amiket interneten és földi sugár­ zással is lehet fogni. Ezen technikai újítások fizikai hátterét az Információs Technológiai Kar adja majd. Nálunk közvetlenül tapasztalható újítások a videokon­ ferencia órák bevezetése, ami lényeges utazási költségés időmegtakarítással jár mind nekünk hallgatóknak, mind pedig az oktatóknak, az informatikai labor LCD monitorokkal való felszerelése, a labor és a gyakorló hűtése, látássérült hallgatótársainknak pedig önálló munkaállomások kialakítása. Fejlesztéseink között említhetjük a néhány hónap múlva induló Pázmány University Electronic Press-t, vagy röviden e-kiadót, ami egy rendkívül örömteli kezdeményezés az egyetem részéről. hogy a kétkedők munkája nélkül úgysem lehet meg­ csinálni, és ezért aztán tényleg nem lesz meg a projekt. Ha ellenben mindenki elhiszi, hogy rajta kívül mindenki más teljes szívvel rajta van az ügyön, akkor ő is lelkes lesz. Ha úgy tetszik, a csapatmun­ kánál a sikerben való hit fenntartása az egyik kul­ csa magának a sikernek. Ez elsőre meglepően hangzik, de tényleg így működik. - Miben más ez az alkotmánykommentár, mint a korábbiak? - Első ránézésre nyílván a teljedelemben, hiszen sokszorosa a korábbi kommentároknak. De filo­ zófiájában is más, hiszen nem csupán összegyűjteni és rendszerezni akartuk az AB döntéseit vagy a szakirodalmi álláspontokat, hanem átfogó fogalmi rendszert (dogmatikát) építettünk, amellyel a jövő­ beli (még soha fel nem merült, hipotetikus) esetek is megoldhatóak. Ezen felül a háromezer oldalnyi szöveget nagyjából kétszáz oldalnyi mutató követi, ami a kézikönyvszerű használatot jelentősen megkönnyíti. Ez utóbbi is hiányzik más magyar­ országi kommentárokból. - Számos országban tanultál, tanítottál és kutattál: Ausztriában, Németországban, Angliában és Spanyol­ országban is. ián tehát összehasonlítási alapod, de vajon elég Jól ismered-e a létező magyarjoggyakorlatot? - Szerintem a külföldi tartózkodás előny egy ilyen vállalkozásnál. A legjobban egyébként mind a mai napig a magyar jogot ismerem, és a kutatásaim többsége is erre vonatkozik. De az elsődleges feladat szerkesztőként nem is a joggyakorlat pontos is­ merete, hanem a módszertani egységesítés és csiszolás. Ha az adott téma legjobb magyar szak­ értője írja valamelyik paragrafus kommentárját, akkor semmilyen szerkesztő nem tudna tartalmilag javítgatni a munkáján - az okfejtés logikusságát és szerkezetét azonban meg lehet ítélni, és az esetleges nyitva hagyott kérdésekre is fel lehet hívni az illető figyelmét. Ahhoz azonban, hogy egy szerkesztő ezt meg tudja tenni, a külföldi módszertani minták ismeretére van szüksége. - Mennyiben kötődik a munka a Pázmány jogi karához? Az e-kiadó lényege abban áll, hogy a hallgatók és a kutatók egyszerűen kiválasztják az adatbázisból a munkájukhoz szükséges tanulmányt, tudományos munkát és azt néhány perc alatt kinyomtatják. Ezek a munkák azért kerülnek be ebbe az adatbázisba, mert egyébként túl kevés példányszámra lenne igény, nagy nyomdában nem érné meg kinyomtatni őket. Ezentúl viszont mi egyszerűen kikeressük ami kell, kinyom­ tatjuk és fűzött könyvként tarthatjuk kezünkben az anyagot. Az e-kiadó jegyzeteket, könyveket, akár előad^anyagokat is nyújthat nekünk. Ezenkívül kutatási anyagok, tudományos közlemények, PhD disszertá­ ciók és az egyetem működésével kapcsolatos doku­ mentumok lesznek elérhetőek. A KMOP pályázat elnyerésével tehát rendkívül hasznos beruházásokat eszközölhetett egyetemünk. Most már közösen dolgozlratnak a karok: az ITK a technikai tudását adja, a BTK és mi, a JAK pedig tartalmilag járulhatunk hozzá a minden eddiginél sikeresebb együttműködéshez. 2007-ben új irányt vett egyetemünk élete, s egy lassan hároméves fejlődés végén és egy remélhetőleg hosszú időkön át tartó, gyümölcsöző jövő előtt állunk most. Tulajdonképpen létrejön közöttünk egy „virtuális közös campus”, ahol tényleg átérezhetjük, hogy mindannyian Pázmányosok vagyunk, tanuljunk akár technikai csodákról, nyelvé­ szetről vagy éppen törvényekről. Hrecska Renáta - A munka a magyarországi jogi karok és oktatóik közös erőfeszítésével született. Maga a Pázmány is jelentős előrendeléssel segített minket, egy konfe­ renciát is tartottunk itt, és a szerzők jelentős része itt tanít vagy itt tanult (mint például jómagam). Sólyom László is kiemelte a könyvbemutatón, hogy jelenleg a két-három legfontosabb hazai jogtudományi műhely egyike a Pázmány. Ezzel én is egyetértek. - Miként látod a Pázmányjövőjét és esélyeit a hazaijogi oktatásban és jogtudományban? - Egy új jogi kar mindig lehetőséget jelent, hogy ne csak leutánozzuk azt, amit más jogi karok csinálnak, hanem valóban újat alkossunk. Biztatónak gondo­ lom az angol nyelvű oktatás hangsúlyozását, vagy épp a hagyományos, merev tanszéki struktúrák fellazítására irányuló törekvést. A lustum Aequum Salutare folyóirat minősége is optimizmusra ad okot. - Miért nem kapható a kommentár a könyvesboltokban? - Mert a könyvesboltok nagyjából 40%-os árréssel dolgoznak. Ennek megfelelően a már így is borsos árú kötet jóval drágább lenne. A Századvég Kiadó honlapján azonban megrendelhető elektronikusan, és ez a fajta könyvkereskedés szerintem manapság már eléggé bevett gyakorlat. Koltay András kilencedik oldal �Publicisztika Vén Európánk A közelmúltban napvilágot látott az a hír, miszerint a szomszédos országokhoz képest is nagyon rossz hazánk demográfiai helyzete. A KSH legfrissebb adatai szerint 34 ezerrel csökkent a népesség egy év alatt. A szám persze önmagáért beszél. S az is beszédes, hogy nálunk 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne, de ebből csak 13 (!) születik meg. A jelenség persze nem újdonság Európában, így élhetnénk azzal a hagyományos módszerrel, hogy vigyázó szemeinket Nyugatra vetve megnézzük. ők hogyan orvosolják ezt a problémát. Megnézzük, de mi van, ha nem tetszik, amit látunk? Legutóbbi bécsi emlékeim jutnak eszembe. Járok-kelek a városban, utazok a metrón, és bizony látom, hogy minden harmadik ember az Unión kívüli gyökerekkel bír. Budapesten nemrég jelentősen megcsappant a kínaiak száma - most már látom, hová mentek. De nem csak ők vannak jelen nagy számban, mellettük törökök, albánok és sok más, távoli kultúrából érkező. Miért? Mert ez az Unió fő demográfiai politikája. Ha a népek Európája nem képes az önmaga reprodukcióját megoldani, jöjjenek más népek, akik majd megteszik helyettünk. Aki pedig ezt ellenzi, annak nincs szíve vagy rasszista. így az átlag nyugat­ európai polgár kínosan ügyelve arra, hogy a fenti jelzők egyikét se aggassák rá, helyesli is ezt a politikát. Mindaddig, amíg a szomszédságába meg nem érkezik egy család, és mindaddig, amíg pár év után el nem költözik egy másik városrészbe, mondván, hogy ott még csak a sajátjai (vagy egyéb európai népek) laknak. Azt gondolom, vén Európánk vezetői az elmúlt pár évtizedben a veleszületett egyenlőség zászlóra tűzése mellett elfelejtettek valamit. Azt, hogy a jog alapja a kötelezettség teljesítése. Pedig ez régen természetes volt, és tulajdonképp a sajátjainkkal szemben továbbra is gond nélkül alkalmazzuk. Igen beszédes ma is, hogy Angliában a választási jegyzékbe mindenkinek külön regisztráltatnia kell magát. Hogy lehet ez? A választási jog adófizetéshez van kötve. Ha nem veszel részt a közterhekben, nincs jogod beleszólni abba, hogyan alakuljanak az ország dolgai. Ellenben a migránsokkal szemben - a demográfiai helyzet jobbításának oltárán feláldozva - az asszimiláció szikráját sem követeljük meg. Ez az, ami a problémák fő gyökere. Ma, ha Svédországban menedékjoghoz fordul egy koszovói, jellemzően kiutalnak neki egy lakást, és az első dolga, hogy kirakja a parabola antennát, majd egész nap a hazai csatornákat nézi, az előírt nyelvi kurzust (jellemzően) ellógja, és jól él a neki nyújtott szociális támogatásból. Végül világra hoznak pár gyermeket, akik svéd állampolgárok lesznek. És mindenki boldog? Nem hiszem. A franciák, akik már nem mernek bemenni Párizs bizonyos külvárosaiba, az olaszok, akik 2007 óta a bevándorlók által elkövetett erőszakos bűnözések kiugró mértékével nem tudnak mit kezdeni - ők biztos nem. Nem ez az első közösségi politika, amit nyugodtan mondhatunk elhibázottnak. Hiszen ma a termelést elősegítő támogatások helyett gazdáink arra kapnak pénzt, hogy kivágják a szőlőiket (hiszen oly sok a bor már Európában), vagy hogy búza helyett energiafüvet ültessenek (amiről köztudott, hogy hamar kiszipolyozza a termőföld energiáját). Csak remélem, hogy mire célországgá válnánk, maguknak sikerül megoldást találnunk hazánk elöregedésére, mielőtt mások találnak nekünk. azon Persze emlékezetes. a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után lehet, hogy túl sokat kérek. Pedig ők nem is akartak bevándorolni... Bárth Bertalan Nem (csak) leányálom! Az egyetemünk képzésén résztvevők túlnyomó része a gyengébbik nem tagja, ezt a folyosókon rohanva is tapasztalhatjuk. Nem csak a jogász, de a nemzetközi igazgatás szakokon és erős többségben képviseltetik magukat a lányok. Miért van ez? Korábban a jogász (tágabb értelemben az ügyvédi) szakma totális férfi-monopólium volt: közrejátszhat ugyan a női emancipáció hiánya is, de a hölgyek maguk is más szerepkörben látták magukat. Az önálló, saját lábán megálló nő a rendszerváltás vége felé leginkább a szolgáltatási szférában egyre nagyobb mértékben megjelenő magánválblkozások terén talált magára, tessék csak a fodrászatokra, varrodákra és kozmetikákra gondolni. Az új évezred és az új generáció azonban magával hozta a régi vágású férfiak rémálmát, s ezzel megjelentek az azonos fizetésért harcoló businesskisasszonyok, akik inkább a karriert választották a család helyett, gyakran éppen férjükre hagyva a családépítés hagyományosan női szerepkörét. Azonban még a mai nap is csak álom a férfiak és a nők egyenjogúsága, a legújabb kutatások szerint is a férfiakat részesítik előnyben nagyon sok esetben a munkaadók, a tetejébe azonos munkakörben is nagyon eltérő lehet a nők és a férfiak fizetésének mértéke, „természetesen” a férfiak javára. De azért szépen lassan a női nem magasan képzett rétege is megtalálja a hangját, egyre több női közéleti személyiséget láthatunk, a politikában és a gaz­ daságban is, akár csak a jog világában. A kutatók között is szép számmal találhatunk hölgyeket, nevük immáron nem csak apró betűvel van szedve egy neves férfikolléga mellett, hanem - éppen az egyenjogúság jegyében - talán még meg is előzve a tizedik oldal hímnemű társkolléga nevét, azonos betűmérettel virít egy-egy tudományos publikáció alján. A gyengébbik nem megerősödése a jogászszakmá­ ban több okra is visszavezethető. Egyes elméletek szerint több fiú lenne a szakon, de ők legtöbbször nem jutnak be. Nem a tudás mértékének különbö­ zőségét kell felhánytorgatni, hanem inkább a milyen­ ségét: a felmérések szerint a fiúk sokkal gyakorlatiasabbak (ezért jók inkább a matematika és a termé­ szettárgyak terén), míg a lányok sokkal inkább haj­ lamosak a precíz, pontos tanulásra, és valljuk be, a felvételi tárgyként megjelölt történelemben nem elég csak tessék-lássék módjára tudni az évszámokat. Másik magyarázat, hogy a lányok rákényszerülnek arra, hogy jogásznak menjenek. Elsőre ez meghök­ kentőnek tűnhet, de a nemek eltérő tanulási kész­ ségét tovább boncolgatva a legtöbb lány számára a mérnöki pálya alapból esélytelen, s akkor mi marad kis hazánk társadalmilag megbecsült szakmái között? Az orvos és a jogász, semmi más. A tanári állás is va­ laha ezek között szerepelt, de az alulfisetettség meg­ tette a hatását a presztízs lerontásának érdekében. És mi van, ha egyszer bekerültek a lányok a jogi egyetemre? A tanulás mellett megjelenik a hatalmas kérdőjel is az évek előre haladtával: vajon jól választottunk? Sok lány elbizonytalanodik, hogy mit is keres itt, miért is tanul, s hogy nem csak szülői ráhatás miatt kezdte-e el a minimum öt évig tartó képzést? Kevés lány adja fel végleg, de a tartózkodás oka is részben az ismeretlentől való félelem lehet: nem mernek váltani, és nem is tudják elképzelni, hogy mit csinálhatnánk a jog helyett. Elvégre is, ki akarná eldobni több éves befektetett munkáját? Kis-Molnár Flóra Come on law! Nem tudom. Nem akarok nagy igazságokat kinyilatkoztatni. Amit a következő sorokban olvashattok, az személyes vélemény, a teljesség igénye nélkül és a téma teljes körbejárásának hiányában. Vélemény, ami nyitott az új ismeretek és ellenvetések felé. Gondolkodásra az késztetett, hogy tapasztalni kezdtem a jogszabályok tartalma és gyakorlati megvalósulása közti különbségeket. A jog, mint a társadalom rendjét biztosító kény­ szerszabályok összessége elengedhetetlenül fontos az emberiségnek. Sok ember él a földön, akik bizony készek embertársaikon keresztül lépdelve mindent megtenni vélt vagy valós boldogságukért. Azonban az ember attól ember, hogy az ösztön volta mellett gondolkodásra is képes, és rájött arra, hogy nem muszáj úgy élnie, mint a természet egyéb élőlényei teszik. Képes arra, hogy koordi­ nálja és ellenőrizze életviszonyait, ezért elkezdte magát szabályozni. Ez volt a jogrendszerek létre­ jöttének legfőbb oka. Hogy miért írtam le ezeket a könnyfakasztóan bölcs sorokat? Mert pontosan ennél az oknál lennék kíváncsi a Ti vagy Önök véleményére! Mi a jobb az embereknek? A) Jogszabályok, amik tételesen le vannak fektetve ugyan, de a gyakor­ latban mégsem úgy érvényesülnek, ahogy le vannak írva, illetve nem is feltétlen egyértelmű a megfogalmazásuk, vagy B) ha nincsenek jogsza­ bályaink, csak olyan bíróságaink, amelyek a múlt ítéleteinek segítségével döntenek. Igen, a prob­ léma alapvetően egyszerű. A kontinentális, avagy az angolszász jogrendszerek közül melyiket érezzük hitelesebbnek? Hiteles. Szándékosan élek ezzel a szóval és nem az igazságosságéval. Tudom Hallgatótársaim, hogy jogi stúdiumaink során az első, amit belénk ültet­ nek, hogy a jog célja az igazságosság megterem­ tése. lustum, aequum, salutare. Azonban szerintem a 21. század jogrendszerének nem lehet ilyen célt kitűznie. Megváltozott a világ, és vele együtt az emberek. De a ma emberének is szüksége van egy olyan társadalomformáló erőre, amiben bízhat, hogy megvédi a másik ember elől. Vagy legalábbis reménykedhet, hogy segíteni tud rajta. Mert ha tudom, hogy ezek a jogszabályok nem segítenek rajtam, nem is fogok velük fog­ lalkozni, elvesztem a hitem a jogban. Ez azért is járhat súlyos következményekkel, mert én magam is ellene fogok szegülni, és erre fogom buzdítani társaimat is. Megbosszulom a rossz jogot. Ha azonban nincs jogszabály, nem tudom, hogy mi a jog. Csak annyit tudok, hogy van, de hogy ez kedvezni fog-e nekem vagy sem? Ez csak az ítélet után derül ki. Nagyon izgalmas kérdés, mert a velem pereskedő fél is ugyanebben a helyzetben van: mindketten váijuk a kiszámíthatatlan ítélet eredményét. Tudjuk, hogy ez számunkra rosszul is elsülhet, de még is megpróbáltunk a jog segít­ ségéhez fordulni. Szerintem ez azért van, mert a common law hitelesebb formája az európai ember konfliktus megoldásának. Abból az emberképből indul ki, hogy mi nem a jóra törekszünk, hanem arra, ami a boldogulásunkhoz szükségeltetik. Ezért bármire hajlandóak vagyunk, éppen ezért az összes emberi viszony leszabályozásával (mint anno a porosz Allgemeines Landrecht) nem is próbálkozik. Úgyis lehetetlen... Eölhasználja segítségül a precedenseket, de ajudge made law lényege pontosan a bíró. A bíró sze­ mélyiségétől, erkölcsi érzékétől, igazságérzetétől �Publicisztika függ a döntés végkimenetele. A kérdés, hogy ez nem igazságtalanabb-e, mint az előre lefektetett jogszabályok. A válaszom egy újabb kérdés: a jogalkotó vagy az őt utasító kormányzati emberek személyisége nem ugyanilyen döntő a „paragrafusok megalkotásánál? Lehet aztán vitatkozni, hogy de a kontinentális jogrendszerekben is komoly mérlegelési jogköre van a bírónak, meg hogy lehetőség van a méltányosság alkalmazására, stb. Szerintem a lényegi kérdés: melyik a hitelesebb megoldás az embereknek? Melyikben fognak hinni? Hol fognak inkább a jog segítségéhez for­ dulni? Mert a jog csak akkor képes társadalom­ formáló erővé válni, ha minden ember hasznát meri/tudja venni. Márpedig ez egyre kevésbé jellemző, sajnos. Ennek több oka is van. Ezek közül kettőt emelnék ki. Egyrészt nem ismeri azt a töménytelen mennyi­ ségű érthetetlen jogszabályt, ami a rendelkezéséré állna. Másrészt lehetősége sincs az alkalmazásukra - ha ismeri őket, ha nem -, mert maradjunk annyiban, hogy a pereskedés drágább, mint a gumicukor. Ez utóbbi kitétel természetesen az angolszász jogrendszereknél is fenn áll. De akkor mégis mi a megoldás? Szerintem nincs megoldás. Amióta ember az ember, gyúijuk meg gyűljük egymást, és ez így is van rendjén. Nem tudunk kibújni emberi mivoltunkból. De minél inkább vágyunk az egyenlőségre, a kiegyensúlyo­ zott jogszabályokra, az igazságos jogra, annál in­ kább be fog következni mindennek az ellentettje. Ezt már Platón is megírta, nem saját ötlet. Legalább az angol jog nem ringatja magát ilyen hiú ábrándba. Mint ahogy sok más jogrendszer sem. Lehet éppen ezért működőképesebbek? Hitele­ sebbek? Stevanyik Adám Sztrájk, mint végső eszköz Január közepén egy hétre megbénult a budapesti tömegközlekedés. Ez sokunknak -különösen a vizsgaidőszak közepén - igen nagy bosszúságot okozott. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk eljutni úticélunkhoz, késtünk, idegeskedtünk, és vártunk. Az egészet nem tudtuk hova tenni. A híradásokból érthetetlen volt, hogy hogyan is zajlanak az események: miért nem jár a busz, és miért jár a metró? Most akkor ki sztrájkol és ki nem? Kik azok a sztrájktörők? Miért nem tud megállapodni egymással a munkáltató és a szakszervezetek, és egyáltalán: mi is az a sztrájk? Mielőtt a fenti kérdéseket megválaszolnánk, és megértenénk azt, hogy mi vezet odáig, hogy egyik napról a másikra eltűnnek a buszok fő­ városunk utcáiról, utazzunk vissza az időben és ismerkedjünk meg egy kicsit a ,sztrájktörténelemmel”! Arra a kérdésre igen nehéz, sőt talán lehetetlen is válaszolni, hogy mikor és hol történt az első sztrájk, hiszen sokféle fajtáját, formáját és lehe­ tőségét ismerjük a munkavállalói nyomásgyakor­ lás e formájának az egészen extrém akcióktól (a későbbiekben számos ilyenről lesz szó) a klasszikus bérharcokig. Tulajdonképpen több ezer évvel ezelőttről is indulhatunk, hiszen sok történész már a Kr.e. 494-es római secessiot vagy éppen az ókori Egyiptomban a Dejr el-Medinai munkások III. Ramszesz elleni felkelését is sztrájkoknak tekinti. A Magyarországon lezajlott első „sztrájkhof vagy legalábbis sztrájkhoz hasonló akcióhoz viszont már egy egészen konkrét eseményt ta­ lálunk a „szakirodalomban”. 1526-ban Beszterce­ bányán kirobbant az első munkásfelkelés, amihez néhány napon belül mintegy 4000 bányász € csatlakozott a Garam-menti bányákból. A fel­ kelés, melyet az elviselhetetlen nyomor miatt szerveztek, tragikus véget ért: Werbőczy István kegyetlenül „rendet rakott”. A sztrájk szervezőit kivégezték, a bányászok pedig jó ideig nem mertek tettekkel is érvényt szerezni követe­ léseiknek. Nem volt vidám dolog a sztrájk a XDÍ. század Amerikájában sem, ekkortól beszélhetünk ugyanis valójában „sztrájktörténelemről”. Az 1873-as gazdasági válság miatt a munkanélküliek száma az egekbe szökött. Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel közömbösítettek. A munkavállalók és a ,munkásosztál^ azonban egyre öntudatosabbá és egyre bátrabbá kezdett válni. A szakszervezetek zászlajukra tűzték a nyolcórás munkaidőt (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...), a követelés nyomatékosítására pedig 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdettek. Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Millwaukee-ban a kivezényelt rendőrség a tö­ megbe lőtt, s kilenc holttest maradt a helyszínen. Pár száz kilométerrel odébb Chicagóban a karhatalom hasonlóan brutálisan lépett fel; a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök kö­ zötti összecsapásban négyen vesztették életüket. Később a tömegtüntetések szervezőit koholt vádak alapján halálra ítélték. Május 1-je tehát nem a „szeretet ünnepe”, ahogyan azt egy majálison készített közismert videofelvételből megtudhatjuk, hanem ennek az eseménysornak az évfordulója. Ahogy haladunk a történelemben számos érdekes sztrájkkal is találkozhatunk. Egy bizonyos Adrián Swain nevű angol hősünknek például egyenesen az volt a mániája, hogy F következetesen melegítőben szeretett munkába járni - tanár volt az illető -, hiába tiltotta azt mindenféle szabályzat. Kirúgták. Nem mellesleg, szakszer­ vezeti tisztségviselő volt. Bár a 35 éve az iskolánál dolgozó munkaerő furcsa szokását illetően egészen biztosan megoszlottak a vélemények kollégái körében, mindez nem akadályozhatta meg őket abban, hogy sztrájkot hirdessenek visszavétele érdekében. A munkabeszüntetésben résztvevő tanári kar tekintélyes létszáma miatt az iskolát már-már a bezárás fenyegette. A lakat azonban sose került fel az intézmény kapujára, mivel visszavették a renitens munkaerőt, aki egyébként azt is sérelmezte, hogy az öltözködést szabályozó utasítást nem véleményeztették a szakszer­ vezettel. Sztrájkot akár két percre is lehet hirdetni. Az alábbi idézet 2009. január 8-án a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonaton elhang­ zott: „A Gázai Övezetben kialakult helyzet miatt a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy határozott, hogy kifejezi szolidaritását a palesztin emberekkel. Ennek jegyében a szerelvény két perccel tovább várakozik az állomáson. Ugyanez történik a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonattal. Az izraeli katonák azonnali távozását követeljük a palesztin területekről. Köszönjük megértésüket.” Ez volt talán a sztrájktörténelem legrövidebb munkabeszün­ tetése. Nehéz helyzetben lennének a magyar mozdonyvezetők, ha hasonló akciót szeretnének szervezni, hiszen hazánkban a késést és a kétperces sztrájkot bajosan lehetne szétválasztani egymástól... A leghosszabb sztrájk Margaret Thatcher 1983-as újraválasztása után történt. A takarékosság jegyében hozzákezdett a veszteséges bányák bezáráshoz. Közel száz - főként walesi - bányát akart megszüntetni, ezzel 80 ezer bányász állása került veszélybe. A munkások egy éven keresztül, 1984 és 1985 között sztrájkoltak, három milliárd font veszteséget okozva az államnak. Ebben az évben számos konfliktus volt a bányászok között. A feketelábú bányászról szóló népdal is ekkor született, amit előszeretettel énekeltek a sztrájkoló bányászok a sztrájktörők füle hallatára. Utóbbiak azonban ettől mégse egy jó hangulatú kóruspróbán érezték magukat, különösen mikor a gerincük eltűrését láttató sorokat kellett végighallgatniuk. A miniszterelnök végül nem engedett a sztrájkolók követelésének, és a bányákat bezárták. Egészen meghökkentő és vicces „sztrájkfel­ hívások is születtek például Dél-Amerikában. 1997 októberében a kolumbiai hadsereg első embere, Manuel Bonnet nyilvánosan „sztrájkra55” szólította fel az ellenlábas gerillák asszonyait, barátnőit. A szándéka az volt, hogy a megvonás hatására az ellenfelei hajlandók lesznek tűz­ szünetet kötni. Ez volt a célja a bogotai polgár­ mesternek is, aki egyenesen eltiltotta egymástól a párokat. Terve bejött, nemsokára életbe lépett a tűzszünet. Felsorolásunkból végül nem maradhatnak ki a franciák sem. Az egyik legkevésbé empatikus sztrájkoló is közülük került ki. Történt ugyanis, hogy az Air Francé egyik pilótája megvárta, míg az utasok szépen felszállnak a gépre, kényelmesen elhelyezkednek, majd indulás helyett bejelentette, hogy ő akkor most sztrájkba lép. A francia „sztrájkkultúra” azonban annyira fejlett, hogy az emberek csalódottan, de egy hangos szó nélkül leszálltak a gépről. Ugyanezt képzeljük el itthon... A sztrájk tehát, mint fenti összeállításunkból kiderül, igen sokrétű „fegyver”. Alkalmazása azonban mégsem elvetendő, még akkor sem, ha az a nem sztrájkolóknak nehézséget okoz, hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz nekünk is szüksé­ günk arra, hogy érdekeinkért kiálljunk. Akár munkabeszüntetéssel is. Szabó Imre tizenegyedik oldal �Irodalom Az Arnylakók Novella ,yAz emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés 9> (H. PL.) Ismerős az az érzés, amikor a szemed sarkában mintha mozgást látnál a sötétben, de mikor odanézel, nem látsz semmit? És annak az érzése, hogy folyamatosan figyelnek? Én folyton ezeket érzem. De én tudom is ennek az okát... 1929. február 13-án születtem, Midnight Town poros kisvárosában. Születésem napján az elbeszélések szerint esős volt az idő, de volt is oka a szomorúságra. Édesanyám azzal az emberfeletti erőfeszítéssel, mellyel nekem életet adott, el is dobta a sajátját magától, mellyel elnyerte örök hálámat iránta. Apám születésemtől fogva egyedül nevelt. Bár soha nem hozta szóba anyám halálát, titkon mindig úgy éreztem, hogy engem hibáztat ezért. A házat, melyben születtem, anyám halála után nem tudta elviselni többé, így nem sokkal később, három éves koromban el is költöztünk onnét a Cambridge-i egyetem campusába, ahol apám tanított; fizika-biológia szakos professzor volt. Mivel ő mindig előadásokat tartott, nem volt ideje velem foglalkozni, így gyermekkorom nagy részét az egyetem épületében töltöttem. Szabad bejárásom volt a tanári irodákba és apám biológia szertárába is. így szerettem meg a biológiát; amelyen belül később, egyetemi éveim alatt az emberi agy felfedezésére szakosodtam. Rendszeresen járattam az emberi aggyal kapcsolatos kutatásokról szóló szaklapokat, így felkeltette figyelmemet, mint fedeznek fel újabb bizonyítékokat arra, hogy az agy sokoldalúbb, mint aminek hittük; valamint az, hogy milyen hatással vannak rá bizonyos vibrációk. Ekkor határoztam el, hogy én is magánkutatásba kezdek a témával kapcso­ latban. Mivel édesapám szakterülete révén nekem is völt némi betekintésem a technikai részekbe, sikerült megépítenem egy szerke­ zetet, mellyel hitem szerint sikerül olyan rezgé­ seket keltenem, amelyekre az általam szerzett kísérleti állatok reagálni fognak. Kíváncsi­ ságom pusztán tudományos céllal indult, de utólag visszagondolva mintha olvastam volna valamit bizonyos médiumokról, akik erős elektromágneses sugárzásnak tulajdonították újonnan kialakult képességeiket. E képessé­ geket ők szellemekkel és spirituális erőkkel hozták összefüggésbe. A kutatásaim kezdetben semmi eredményt nem hoztak. Éveket töltöttem a szerkezet folya­ matos módosításával, valamint a patkányok megfigyelésével, de semmi nem utalt arra, hogy bármi változást okozott volna életükben a naponta mellettük bekapcsolt erős hullámokat kibocsátó szerkezet. Már a kísérlet teljes kudarcként való elkönyvelését határoztam el, amikor egyik nap felfigyeltem valamire: a tizenkettedik oldal patkányok elkezdték kerülni a ketrec sötét helyeit és ha lekapcsoltam a világítást, heves visításba kezdtek. A dolgot először nem tudtam mire vélni, gondoltam idővel el fog múlni ez a reakció, de később már nem csak akkor viselkedtek így, mikor bekapcsoltam a gépet, hanem máskor is. E problémát - melyről kezdetben azt hittem, hogy a gép által véletlenül okozott agykárosodásnak köszönhetem - úgy próbáltam orvosolni, hogy az állatokat átvittem egy másik szobába, remélve, hogy a meg­ változott környezet hatására megváltozik a viselkedésük is - de nem így történt. Akármit csináltam velük, a patkányok iszonyodtak a sötéttől, mintha valami gonosz lenne ott, aki csak arra les, hogy eléije őket. Mikor az első patkány szívrohamot kapott a lekapcsolt lám­ pától, úgy döntöttem, kísérletemet kiteijesztem más állatokra is: először kutyákon, majd macskákon, nyulakon próbáltam ki gépemet, minden esetben ugyanazt érve el: totális félelmet a sötét, vagy árnyékos helyektől. ★ Mire túljutottam a 200. kísérletemen is, kíváncsiságom nem ismert határokat: mi történhetett ezeknek az állatoknak az elmé­ jével? Mi rémisztheti őket ennyire a sötétben? Mivel semelyik kísérleti példány nem mutatott egyéb pszichikai és fiziológiai változást, úgy döntöttem, a kísérletet elvégzem immár a főemlősök egy példányával is. Mivel az alsóbb rendű állatok és a főemlősök agyhullámai eltérőek, addig nem tapasztaltam semmi változást a kutatások során, akár bent voltam a kísérleti laborban a gép működése alatt, akár nem. Az újabb kísérlethez ezért alakítani kellett a rádióhullámok erősségén és frekvenciáján is. A nagyobb dózis érdekében kialakítottam egy kalapszerű eszközt, melyet a fejre húzva a kísérleti alany agya erősebben kapja a kibocsátott sugárzást, mint testének más része. Ez vezetékes összeköttetésben volt hangvilla alakú szerkezetemmel. Mivel a város nem rendelkezett állatkerttel - legalábbis nem olyannal, ahol majmokat is tartanak - kény­ telen voltam emberi alanyt keríteni kutatá­ somhoz. Tekintve azonban, hogy annak ered­ ményéről és ártalmas hatásáról nem voltak megfelelő adataim, nem akartam másnak ártani, kísérleti nyulat csinálva belőle. így egyedüli esélyként magamon próbáltam ki a szerkezetet. Bár így utólag nagy hiba volt ez tőlem, életem legnagyobb hibája, de akkor úgy éreztem, a tudomány érdekében meg kell ezt a lépést tennem. Bárcsak tudtam volna akkor, hogy ezzel nem segítek az emberiségen, hanem hatalmas veszélytől óvtam volna meg azzal, ha nem folytatom a kísérletet: a tudás veszélyétől! E)e persze ezeket akkor még nem tudtam, így a megfelelő óvintézkedések megtétele után melyek kiteijedtek arra a lehetőségre is, hogy többet ép ésszel nem szállók ki a gépből fejemre húztam a kalapot és beültem a géphez erősített székbe. Kezdetben nem éreztem semmi változást sem a szervezetemet tekintve, sem a körülvevő környezetet; ezért úgy határoztam, megeme­ lem a sugárzás erősségét. Az ezt követő néhány percről csak halvány emlékeim vannak: egy erős fényt láttam, majd szürke pontokat és sok, nagyon sok figyelő tekintetet. A saját sikolyom­ ra ébredtem nem sokkal később. Ébredésemet követően először megvizsgáltam magam, testileg-szellemileg ugyanaz vagyok-e, mint voltam. Ezek az eredmények sikerrel zárultak, így feltételeztem, hogy agyamra mégsem volt káros hatással a gép. Majd eszembe jutott, hogyan reagáltak az állatok a sötétben. Mivel a laborban a vizsgálat alatt minden lámpa égett, nem volt árnyékos rész odabent. Úgy határoztam hát, hogy lekapcsolok párat a lámpákból, lesz-e valami hatással rám a bekövetkező félhomály. És akkor megláttam őket. Az árnyékos részeket foglalták el, de azokat teljesen kitöltötték testükkel - vagy ami volt nekik helyette. Kisebb és nagyobb, nyálkásnak tűnő, rémisztő teremtmények voltak. Egyesek csápokat viseltek a szájuk helyén, másoknak az egész felső részét - melyet nem nevezhetek fejnek - kitöltötték a szemek. E teremtmények pedig csak álltak szótlanul és engem figyeltek. Kezdeti rémületemen azzal a gondolattal estem át, hogy az egész talán a gépezet rezgései miatt van, amely megzavarja a látóidegeimet. így lekapcsoltam a még mindig működő gépet. De a lények nem tűntek el! Ott álltak és néztek rám. Ekkor már tényleg elfogott a rémület és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a laborból, az ajtót bezárva magam után, hátha nem tudnak követni. De ez sajnos nem így történt. A laboron kívül a másik szoba sötétjében újabb teremtményeket vettem észre, részben hasonló, részben teljesen különböző felépítéssel, amint rám merednek, szótlanul. Megpillantva őket nem tudtam a cselekedeteimet uralni többé, fejvesztett rohanásba kezdtem, ki a folyosóra, ki az épületből. Az udvarra érve kissé megnyu­ godtam, de ez csak addig tartott, amíg újabb példányokat nem vettem észre - a legközelebbi fa árnyékos lombkoronájában. Ez volt őrületem - és hátralévő életem - első napja. if: 'k K'íóí'aL két év telt el. Az első hetekben aludni sem tudtam, tudván, hogy a sötét tele van nyálkás, csápos, iszonyatos gülüszemű lények­ kel, melyek minden sarokban és árnyékos területen engem figyelnek. Elneveztem őket Amylakóknak, hiszen csak az árnyékos helyeken tűntek fel. a világos részeken sosem. Lakásomat átalakítottam: kiszedtem belőle minden tárgyat, ami árnyékot vethet, és az összes szobát felszereltem erős lámpákkal. Az �Irodalom éjszakákat felkapcsolt villany mellett töltöttem, nappal pedig csak olyan helyekre mentem el, ahova a legszükségesebb volt és csak akkor, ha tudtam, hogy van ott világítás. De így sem kerülhettem el őket teljesen. Minden eresz alatt, minden sikátorban láttam őket: álltak és fi­ gyeltek. Általában engem néztek - gondolom feltűnt nekik, hogy én is látom őket - de voltak esetek, amikor más embereket figyeltek meg. Megpróbáltam szólni hozzájuk, de nem hallottak engem - legalábbis nem látszott rajtuk - és én sem hallottam még egyikőjüket sem. Kezdetben azt hittem, hogy csak én látom őket, de eszembe jutott, hogy minden áUat, amellyel kísérleteztem, ugyanazt a viselkedést tanúsí­ totta, amelyet én is mutatok most, így létezésükhöz nem férhet kétség. Ekkor fogtam bele a keresésbe. Feltételeztem - bár erre semmi alapom nem volt -, hogy ha az átkozott gépem adta segítséggel én is látom őket, talán más is kapcsolatba került már velük. Keresésemet siker koronázta. Kiderült, hogy az emberiség kezdete óta láttak ilyen lényeket: rajta voltak a barlangrajzokon, egyiptomi falvéseteken, etruszk agyagtáblákon. Azonban idővel ezek az ábrázolások eltűntek. Mintha az emberiségnek a fejlődés során kikopott volna az a képessége, hogy látja őket. Azonban nekem a gépemmel A vizsgaidőszak Megint tél volt, tele nyomasztó szürkeséggel és ronda köddel, városi szmoggal. Sötét tócsákkal az amúgy is mocskos belvárosi utcácskában, ahol Brúnó egyetemének épülete - nem, nem magasodott, semmi sem tud magasodni egy ekkorka mellékutcában, ahol minden épület nagyjából egyforma méretű - kívülről nagy­ jából akkorának tűnik, mint egy körfolyosós bérház. Tehát nem magasodott, csak ott volt, mint valami biztonságot nyújtó kuckó, kiismer­ hetetlen zugaival, rideg és kopár, néha mégis egészen otthonos légkörével - máskor pedig egy rossz álom díszleteként, amit talán nem látsz, mégis tudod, hogy ott van. Brúnó barátunk nyúzott arccal üldögélt a folyosó egyik kínzóan kényelmetlen padján, és a szembántóan vibráló neonlámpa alatt gondterhelten mélázott. Éppen elege volt, gyűlölte a világot, és úgy érezte magát, mint rossz amerikai krimisorozatok kiégett irodai multirabszolgái, akik mindenféle csúnya dolgot követnek el gyűrött öltönyben és félrecsúszott nyakkendőben. Valamiért az embernek ilyenkor, amikor arra vár, hogy végre bemehessen abba az átkozott terembe, csupa-csupa felesleges gondolata támad. A várakozás első órájában próbál még kétségbeesetten tanulni, amikor pedig rájön, hogy innentől csak butább lesz, akkor elkezd feleslegesnél is feleslegesebb problémákkal foglalkozni. Először is eszébe jut, hogy ki lehetett az, aki megvette ide ezeket a középkori kínzóeszközre emlékeztető lócákat, és vajon miért nem verték le még azt a szörnyen kattogó neoncsövet. Fel sem merül benne, hogy a pad, amin ül, semmiben sem különbözik a sikerült valahogy hatnom erre az elsatnyult érzékelésre, újra működésbe hozva azt. Ha nem ismertem volna ennek következményeit, még büszke is lettem volna magamra - így azonban csak gyűlölhettem gépemet, mely ilyen tudást adott a kezembe. E lények az idők kezdete óta figyelnek minket és mi nem tehetünk ellene semmit. Semmit, csak egy dolgot: figyelmen kívül hagyjuk őket. Ez volt az a megoldás, amit az emberi faj választott magának; és az érzékelésnek ez a szintje elkorcsosult minden emberben, meghagyva pusztán azt az érzést egyesekben, hogy figyelik őt, míg másokban a mozgás érzetét a sötétben. Én maradtam az egyetlen, aki még látja őket, és az egyetlen, aki beleőrül e tudásba. Jelenleg a bostoni elmegyógyintézet foglya vagyok. A bizonyítékok birtokában már nem hittem azt, hogy őrültnek néznek - sőt, éppen az ellenkezőjét gondoltam. A teljes megerősí­ téshez pedig nem kellett más, mint a gépem, mellyel megmutathatom mindenki számára az igazságot. Valamivel azonban nem számoltam. Hosszabb távolmaradásom következtében, mely az eszeveszett kirohanásommal kezdődött az egyetemi épületből, a labor használatának szükségéből gépemet elvitették onnan az egyik raktárba, az egyetemi épület alá. Ez alatt azt a világ minden pontján rendszerbe állított liasonló ülőalkalmatosságoktól, csak az elmúlt napok­ ban gömyedten meredt maga elé, és okosodni próbált, a neon vibrálása pedig - tekintve, hogy más a fénye, mint a monitornak - csak egyszerűen szokatlan ilyenkor megszokott élőhelyének világítása után. Brúnó ilyenkor, hideg januári reggeleken, amikor borzasztóan konzervatív szabású öltö­ nyében (amiben úgy néz ki, mint egy kisvárosi temetkezési vállalkozó) várja a villamost, hogy elrepítse mai szenvedéseinek színhelyére, min­ dig arra gondol, hogy mennyire elege van, és hogy már hónapok óta egyesével számolja a tárgyait - hiszen minden egyes órával közelebb kerül az áhított célhoz. Egyre nehezebben viseli a hideg izzadságcseppeket a füle mögött, vala­ hányszor becsukódik mögötte a persze kizá­ rólag ilyenkor a kelleténél hangosabban csat­ tanó kilinccsel záródó ajtó, egyre nagyobbat sóhajt belül, amikor tételt húz. Tényleg, a tételek! Undorodik, valahányszor gusztustalan, színes papírcsíkokat lát, rajtuk nagyobb helykihasználás végett szétszerelték és bedobozolták. Egyes részei eközben eltűntek, míg másokat elállítottak, tönkretettek. Gépem eképpen használhatatlanná vált, anélkül pedig személyemet egyszerű üldözési mániás őrültnek tekintve begyógyszereztek és bezártak ide, ebbe a szobába. Látva, mennyire rettegek a sötéttől, itt éjjel-nappal ég a villany és ez így jó. így legalább - ha már bizonyítani nem tudok semmit - azok a rettenetes lények nem érnek el, nem találnak meg. Itt nyugodtan meg­ öregedhetek. .. ★★★ A fenti sorok írója a bostoni elmegyógyintézet egyik paranoid-skizofréniásoknak fenntartott gumiszobájában vesztette életét 30 évesen, 1959. február 11-én. Halálát egy hirtelen áramki­ maradás okozta, mely túl nagy hatással volt gyenge szívére, így infarktust kapott. Az ezt megelőző pillanatban az osztály hangos volt hisztérikus ordításától, mellyel a következő szavakat ismételte: „Körülvettek! Elvisznek! A sötétbe taszítanak!”. Mikor az ápolók rátaláltak, haja tejfehér volt, élettelen szemei pedig az egyik üres sarokba meredtek. A. B. Chronos számokkal (39/A; 20/B.... stb.); érdekes, régen még igyekezett „okosan” tételt húzni, külön szisztémája volt, hogy honnan húz, milyen sorrendben - aztán egyszer csak nem koto­ rászott többé izgalomtól remegő kézzel, lianem w',minden mindégé alapon odanyúlt, és felvette a legfelsőt, majd egykedvű, higgadt hangon bediktálta a számát. Unta a várakozást. Szorította fejét a nemrég a nyeklő műanyagpohárból bedöngölt három bűnrossz kávé, dörzsölte nyakát a konformista fehér ing gallérja - számtalanszor megfogadta gyerekes módon, hogy ha egyszer végez, egy életre beteszi az egyszínű fehér ingeit a szekrénybe, rázárja az ajtót, a kulcsot pedig eldugja önmaga elől - és megpróbált bele nem gondolni a következő három órába, ameddig végre bejutnak a szobába, ahol ül egy ember, aki jelen pillanatban élet és halál ura, de való­ színűleg belül ugyanúgy unja, mint Brúnó és sorstársai. Megdörzsölte szürke karikák mögül pislogó, táskás szemeit - „még két vizsga, és úgy fogok kinézni, mint Derrick” - majd szexisen őszülő első tincseire gondolt, amik közül bizony (zsenge kora dacára) már néhány szál ott maradt zh lapokon, tanszéki szobák mélyén, és senki által sem olvasott szakkönyvek oldalai közé csukva. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, barátunk nyelt egyet, majd gépiesen nyakkendője csomóját megigazítva, túlzottan sietős mozdulattal állt fel, és lépett az ajtó felé. Amikor köszönt, még megállapította, hogy nem is remeg a hangja majd az ajtó (a kelleténél hangosabban) becsukódott. Horváth László tizenharmadik oldal �Ajánló Boticellitől Picassóig A Szépművészeti Múzeum kiállításai Megfáradt vándorként még a vizsgaidőszakban ki emlékszik már arra?! - vezetett utam a Hősök terénél magasodó Szépművészeti Múzeumba, ahol még éppen el tudtam csípni az itáliai festészet reneszánszát bemutató kiállítást. A XV-XVI. századból származó alkotások tárlata egyedülálló, több éves munka eredménye volt: nem vándorkiállításról van szó, hiszen csak egyszer és csak nálunk látható. A 130 kép egyharmada magyar kézben van, míg a többit világhírű kép­ tárak - mint például a firenzei Uffizi, a madridi Prado, a New Y^rk-i Metropolitan Museum, a párizsi Louvre - adták kölcsön számunkra. A már-már megszokott kapurendszeren áthaladva, a tömegen keresztülvergődve, kissé sötétben - bár lehet, hogy csak a tanulás következtében hagyott alább szemem világa - hét termen keresztül, Uccellótól indulva gyönyörködhettünk a képek­ ben. A téma, az örök és kiapadhatatlan forrás a Biblia volt, melynek megelevenedő jelenetein a reneszánszra jól jellemző emberábrázolás volt megfigyelhető. Emellett a részletekig ható aprólékosság, a táj és az ember összhangja látható. A képeket sorra véve jó volt kicsit „nosztalgiázni”, jogi tanulmányaim mellett művészettörténeti és irodalmi ismereteimet feleleveníteni. Az első szekció „A festészet tudománya” címet viselte, s a festészeti technikák változását mutatta be, majd „Az emberarcok, angyalarcok keretében portrékat tekintettünk meg. A következő részben („Reneszánsz határok nélkül”) a gótikával illetve az északi művészetekkel való kapcsolatát mu­ tatták be. Számomra a leglenyűgözőbb rész „Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsf elnevezést viselő szekció jelentette, ahol többek között Raffaello, Correccio és Leonardo da Vinci képeit lehetett megtekinteni. Nem tehetem meg, hogy ne emeljem ki Leonardo Hölgy hermelinnel című, 1489 körül készült képét. melyet a modern portréfestés első remekének tekintenek, s majdnem olyan híres, mint a Louvrei Mona Lisá-f. hangoztatta -, a lengyelek számára ez a kép az egyetemes emberi kultúrát jelképezi, és így nem szívesen adják ki a kezükből. A felbecsülhetetlen képen - értéke a 80 milliárd forintos biztosításból azért érzékelhető - egy fiatal lány, minden bizonnyal a 16 éves Cecília Gallerani található, akinek apja Sforza herceg udvarában dolgozott, nem volt nemes származású, de lányát nagy gonddal nevelte, és műveltsége Leonardot is megíhlette. Az ábrázolás újszerűsége abban valósul meg, hogy a mester a szokásos, ikonszerű ábrá­ zolás helyett a kezében egy állattal - a címmel ellentétben nem hermelinnel, hanem inkább vadászmenyéttel -, a válla felett jobbra tekintve ábrázolja. Ez a fehér lény szimbolizálja a tiszta­ ságot, mint nemes értéket és utal a herceg címe­ rére is, aki ekkor az úgynevezett Hermelin Rend tagja volt. A kép aprólékos kidolgozásából való elmélyülést követő felocsúdás után továbbhaladva az ötödik részben „Tiziano: a festészet diadala” rész kere­ tében az érett reneszánsz velencei mestereinek, Giorgione és Tiziano képei láthatóak, majd „A Velence és hátországa” szekció Tintoretto és Paolo Veronese munkásságába nyújt betekintést, amikor is Velence nagyhatalommá vált. Ezt tükrözik a ké­ pek a város színeinek képi megjelenítésével: az alakok ruhái sárgás-bíbor és kék színben pom­ páznak. Az utolsó rész. ,A reneszánsz válsága és a manierizmus,55’ már a humanizmus optimista világképének megrendülését tükrözi Baccafumi, Parmigioanino, Lelio Orsi és Bronzion révén. A kiállítás vége felé, a kijárat irányába botorkálva megakadt a szemem egy festményen: a. keresztet cipelő Jézust segíti Cirénei Simon. Tiziano alkotása igazán különleges. Simon fejének teteje nem látszik, a kereszt nagyobbik része is csak félig látható. A késő reneszánsz alkotáson megjelenik maga a Tiziano is: Simon az ő képmása. Sokáig a sötét tónusú képet nézve szinte ott éreztem magam Simon mellett, megelevenedett előttem a jelenet, a hiányzó részek a képzeletembe kitel­ jesedtek és magam is ott voltam és segítettem. A kiállítás február 10-éig volt megtekinthető. Remélem, minél többen láttátok! Mikola Orsolya Leonardo menyétje Ez azonban nem Párizsban, hanem - hacsak nem utazik éppen - Krakkóban látható, ahonnan nagyon nehezen adták ki. Nyolc éve nem volt távol „hazájától”, s ha visszakerül a helyére, újabb tíz évig megint „nem megy sehova”, mivel - mint ahogy ezt a Czatoryski Múzeum képviselője is tizennegyedik oldal Két órám közötti szünetben ellátogattam a Szépművészeti Múzeum soron következő időszaki kiállítására, melynek címe: Degas-tól Picassóig. Ez sejteti, hogy a kiállítás kronologikus rendet kö­ vetve mutatja be az egyes művészettörténeti korok remekműveit. A realizmussal kezdve, az impresszionizmuson és szimbolizmuson keresztül az avantgarde-ig láthat műveket az érdeklődő. A festmények a moszkvai Puskin Múzeumból származnak, mégpedig két orosz textílgyáros, Mozorov és Scsukin gyűjte­ ményéből. A tárlat első művei, melyek többek között Corot, Dias de la Pena, Daubigny, Courbet alkotásai, a realista ábrázolást példázzák: a környező világ pon­ tos megjelenítése, az emberek és a tájak részletes kidolgozása jellemzi. Az első kép ami a szemünk elé tárul Corot Fürdő'ző Diánája, mely mellett a burbizoni iskola több alkotójának remekei láthatók, mint a realiz­ mus színfoltjai. Közülük többen vidékre költöz­ tek, hogy a falusi élet egyszerűségéből táplálkozva nyeljenek ihletet, és - szakítva a teremben történő festészet „szürkeségével’ - a "1,plein air” irányzatát támogassák. Ezen megfontolásukat mutatja például Bouveret Aez ifjú pár megáldása című műve. Érdekes, hogy ezek az alkotók mind az emberi élet egy-egy, sokszor egyszerű pillanatát próbálják megragadni és ábrázolni, míg másokat egy mező és egy felette elrepülő madár nyűgöz le. A következő részleget az impresszionista képek alkották. Ez az irányzat a 19. század végén, 20. század elején alakult ki, s főként egy - ráadásul nem impresszionista alkotóval fémjelzett: a párizsi Manet-val. Ezen művek a mester által átélt spontán érzést, látványt vetítik a vászonra, és ezért különösen érdekesnek hathatnak műveik, hiszen egy bizonyos szögben, egy bizonyos megvilágítás­ ban, egy bizonyos testhelyzetben láttak úgy vala­ mit, ahogyan azt lefestették. Kiemelném Monet Szénakazlak című művet, aki pont egy olyan pillanatot ragadott meg, mely által magam is a mezőn érezhettem magam, naple­ mentekor. Az impresszionisták elsősorban tájképékét festettek. Degas azonban a személyek ábrázolásában is élt ezzel a Fényképésznek modellt álló táncosnő című művében, melyen a nőalak rendkívül nyújtott és figyelemreméltó pillanatnyi testhelyzetben látható. Az impresszionizmussal szemben jelent meg a modernista ábrázolás, amelynek keretében egy Van Gogh képet is megcsodálbattunk, A börtönudvar című alkotást. Hihetetlen erővel tükrözi a festő érzéseit a hideg színek, megtört arcok és a sab­ lonos ábrázolás által, hiszen ekkor elmegyógy­ intézetben volt. A következő termet a szimbolizmusnak szentelték, mely a 20. század elején virágzott és a lényegi sajátossága az, hogy az alkotó elszakad a puszta természeti látványtól és a festményébe beviszi a belső érzelmeit, érzéseit is. Ezért központi jelentősége van a színekkel való játéknak. Ezen a körön belül láthattam Carried Anyák és gyermekek című művét, mely a művészetben gyakori anya­ ábrázolás példája. Megtekintettem még Denis A művész felesége című alkotását, amely misztikus módon, beszédes színekben és érdekes háttér­ momentumokkal ábrázolja a hölgyet, ezenkívül még Matisse Fehér vázáját, amely az alkotó öröm­ érzetét sugározza a vidám színekkel és virágokkal. A Fauveok, a vadak mozgalmának alkotásai volt a következő állomás, mely az avantgárd első mozgalma. A valós ábrázolástól és egyáltalán a valóságtól elrugaszkodva, számomra érthetetlen és sokszor kivehetetlen műveket termett. Itt láttam a Fatörzseket, amely elöl egy rendkívül kidolgozott, szép fatörzset ábrázol, a mögötte lévő erdő viszont elmosódik, ezzel is arra ösztönözve, hogy csak az első fatörzsre koncentráljunk. A további avantgárd művek között láttam Picassoképeket: A két akrobatát, amelyen látható egy ké­ pein többször is visszatérő női arc. Ez azt a benyo­ mást keltette bennem, hogy ezek az akrobaták nagyon fáradtak, nagyon meggyötörtek, s szerin­ tem az alkotó is ezt kívánta tükrözni. A másik Picasso-festmény az Izabella királyné címet viseli. Ezen a művön már jól kivehető a kubizmusra jellemző szögletesség. Engem ezek a művek mindig arra emlékeztetnek, hogy az alkotó talán egy faszobrot festett le, és ez a festmény is úgy hatott. Egy másik híres alkotó Henry Rousseau, kinél visszatérő jelenség a dzsungel valamint a vadállatok és az extrém környezetben történő ábrázolás. A további művek szintén a kubizmus jeles alkotásai, mint például Braque Kastélya, mely legfőképp egy vonalzóval készített gyerekrajzra emlékeztetett. A kiállítás április 25-éig megtekinthető, ajánlom mindenkinek! Both Hunor �Fis Ajánló iiAj ru Bródy Café kCikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Lassan közeledünk utunk végéhez, mert bármilyen nagy is a kocsmasűrűség kedvenc kömyékékünkön, kezdenek elfogyni a kellemes vendéglők/italmérések. Ma a nagy idők tanúja, a „Bródy” lesz áldozatunk. A Bródy Sándor utca - Horánszky utca sarkán évtizedek óta uralja az utcaképet a kellemesen jellegtelen ablaksor és porta, a tudatlan egyetemista először hajlamos is elmenni előtte anélkül, hogy felkapná fejét. Pedg ha tudná, hogy igazi mérföldkő ez a hely a Pázmányos szórakozás történetében (bizony, a nótaestek), akkor talán tenne egy próbát. Nos, belépve nem számíthatunk túl látványos dolgokra: valahonnan a ’80-as évek végéről itt maradt berendezés fogad, már szinte sehol sem látott békebeli műbőrtokos étlappal. Amelyen teljes megelégedésünkre klasszikus „kockásabroszos” ételek sorakoznak, nem pedig a mindenhová beszivárgó egyenpulykamell mirelit gyümölcsökkel. Nem, rendes tészták, pörköltek, szóval az átlagos mindennapos menzapótléknak megfelelő a menü. A decens, őszes hajú pincér bácsi nem gyorsan, de némi ironikus derűvel szállítja a kívánt borjúpörköltet, amely meglepően hozza műfaji kellékeit, és még azt is hajlandó vagyok elhinni. hogy nem tejelésből kiöregedett tehénként merengett borjúkorának finom legelőiről, hanem - ha nem is boíjú - de mondjuk kamaszkorú szarvasmarha. A köretként fogyasztott tarhonya helyi viszonylatban díjnyertes, összességében ilyen korrekt pörköltet e környéken Feri bácsi Szentkirályi utcai Király Sörözőjének (A CBA-val majdnem szemben, a kínai helyén, ha valaki még emlékszik rá) megszűnte óta nem ettem. Jó, tudom, kissé túlfűszerezett, kissé (túl)zsíros, a beleloccsantott vörösbor is lehetne kevesebb, de nyílik a konyha ük-<4 I i- ,1 *• ajtaja, és megértek mindent. A szakács egy negyvenes, kövér, bajuszos úr, aki kinéz egy cigire és egy borra a pulthoz - a nehéz marhapörkölt pedig a koncepció része, erre mondják alföldi bográcsversenyeken, hogy „látszik, hogy férfi főzte”. A desszertként kért palacsinta kissé hideg, ettől - túrós palacsinta lévén gyakorlatilag meg is hal, vitathatatlan erényei nem domborodnak ki, de kissé melegebben kifejezetten finom lenne. Összességében korrekt kiskocsma, ahol enni is lehet, mégpedig régimódi, nehéz, büdös szagokat maguk után hagyó ételeket. A konyha kifejezett pozitívumok és nagy hiányok nélkül működik, a vendégkör inkább 50 feletti, akiken látszik, hogy már akkor is idejártak, amikor én még csattogós falepkét tologattam óvodában, és elégedettek ezzel így. A vörösboruk viszont kifejezetten pocsék. Éhséget maga után hagyó nap zárultával enni tökéletes, randihelyszínnek azért nem javasolhatjuk könnyű szívvel. Horváth László A fotográfia termékeny szerelmese Ihncsó Zoltán kiállításáról A technikai találmányok mindig új utakra vezetik (olykor pedig kényszerítik) az embereket. Gondol­ juk csak el, milyen nagymértékben változott meg a festészet szerepe a fotográfia megjelenésével. Hiszen hajdanán a festészet is egyfajta dokumentá­ cióként szolgált, a tehetős emberek arcképeik meg­ rendelésével adtak a festőknek feladatot és ezzel honoráriumot. A festők feladata volt minél élet­ szerűbb portrék megalkotása, idilli tájképek szépsé­ gének bemutatása. A fotográfia megjelenésével e feladatuk végérvényesen megszűnt. Bár meg kell vallani - számomra sajnálatos módon - ezt az álta­ lam giccsnek nyilvánított festmények alkotói nem igazán vették észre. S ők továbbra is próbálkoznak erdei ösvények és szép bakfisok ábrázolásával, amit olykor „kettőt fizet, hármat vihet” festményakción próbálnak eladni (reményeim szerint kevés sikerrel). Szomorú, hogy a legtöbbször meglévő technikai tu­ dásuk mellett teljességgel hiányzik kreatív képzelő­ erejük, hogy valami újszerűt teremtsenek... A modemitásnak tehát meg kellett születnie a művé­ szetekben, hiszen eredeti funkcióját már nem tölt­ hette be, az emberi kéz nem versenyezhetett a teclinika pontosságával. S íme, ezzel együtt egy új „faj” is keletkezett; a fotográfusoké. Igazából mindig kissé félek, amikor fotográfiai kiál­ lításra megyek: vajon nem találom-e mesterkéltnek a megörökített pillanatokat? Vajon nem fogok-e a laikus könnyelmű csapdájába beleesni azt mondván, hogy ilyet én is tudnék csinálni? Ezekkel a félel­ meimmel érkeztem a Mai Manó házba is, ahol többek között Vancsó Zoltán fotográfiáit tekint­ hetjük meg Szándéktalan fény című kiállításán. Ahogy beléptem a terembe, szinte nem is megörö­ kített pillanatokat láttam, hanem a szó eredeti értelmében fény-képeket. A fekete-fehér képek alatt idézeteket látunk, Mészöly Miklós gondolatait, melyeket - egyfajta értelmező kéziszótárként - Vancsó választott ki a képeihez, mivel bevallása szerint hasonló dolgok foglalkozatják, mint az írót. Kétségtelen, hogy a forma mögött olykor nehéz megtalálni a tartalmat, s ebben készségesen segít nekünk Vancsó Zoltán, finoman vezetve kezünket. Fekete-fehér képein Japán, Spanyolország, DélAfrikai Köztársaság, Mauritius, Olaszország és hazánk apró jeleneteit láthatjuk. Az első ránézésre szigorú, megrendezett kompozícióknak tűnő fotók valójában tökéletes pillanatképek. Azért olyan megragadóak, mert olykor meg nem fogalmazott gon­ dolatainkat látjuk visszatükröződni (mint a Tokiót ábrázoló képen, ahol a nap helyett a szmogos, felhős égen utcai lámpák látszanak, mint a jövő uralkodó fényforrása), olykor pedig a nyugodt, mozdulatlan alakok békéje érint meg minket, vagy egy múló pillanat, amikor kutyánk a kanálisban szagot fog. Az emberi alakokat megjelenítő fényképek szá­ momra sokkal izgalmasabbnak tűntek társaiknál, de nem azért mert embereket ábrázolnak. Hanem éppen azért, mert nem az alakokon van a hangsúly, azok szinte beleolvadnak a kompozícióba, szinte csak statiszták. W Vancsó fényképezőgépével különős, misztikus dimenziókba emeli a leghétköznapibb jelene- v teket. Egyik kedvenc képemen obsz lakóház fala látható, vakablakában Szűz Mária szobra, s R mellette lévő nyitott ablakban * pedig egy ötvenes férfi meztelen ■ hátát látjuk. „Szomszédok’ - ol- & vashatjuk címként. Ebben a kép- U ben benne van az olasz kisváros ■ mindennapi szakralitása a hagyó- s mány és a tisztelet minden ízévei, s a másik oldalon az elvisel- ® hetetlen délutáni hőség. Szinte halljuk is a szobából kiszűrődő rádió hangját, ahol régi slágerek mennek, vagy 3 jelentéktelen, de hangos beszélgetéseket az utcán. E fénykép ellenére Vancsó képei zömében ,csendes” képek. A kiállításon megtekinthető videó melletti kiírás figyelmeztet minket, hogy az összeál­ lítás nézése közben vegyük föl a fejhallgatót. Végig nyugodt, hódító zenét hallunk. Zene nélkül is élvez­ zük a képeket, de köszönjük szépen a lehetőséget. A kiállítást március 28-ig tekinthetjük meg. De nem csak ezért érdemes a Mani Manó Házba (Magyar Fotográfusok Háza) ellátogatni, hiszen ezen kívül megtekinthetjük Baricz Kati gyerekportréit, vala­ mint az Európai Bizottság „Képzelj el egy új világot.n’ címmel kiírt fotópályázat díjazottainak munkáit is, ahol vannak izgalmas alkotások. Aradszki Dea ■Sí. tizenötödik oldal �Kari sportélet ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften neon \ so.aa-2s.oo í lé-of Studienangebote der Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften rfieBonr res/TBf9Bm r/tepo/tru. a. rűL rőaj pbl / 1 i HOSAftLABD/l > sojo MOftA y & 2'^ 'Sí Ä-'iV v» pp*« 4 j.’,^ Ifr - j FÜR GRADUIERTE JURISTEN: LL.M.-Studiengang mit den Spezialisierungsrichtungen: - Internationales Untemehmensrecht: Schwerpunkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Bewerber mit Bachelor-Abschluss: Master in Europäische und Internationale Verwaltung A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása Tag der offenen Tür: Anfang Mai 2010 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2010 Nähere Informationen zu den Programmen und den Stipendienmöglichkeiten: LQra elindult a kari focibajnokság. A mérkőzések minden hétfő délután 13-17 óra között kerülnek megrendezésre, 2x20 perces időtartamban. A bajnokság február 22-én vette kezdetét és május 3-ig tart. Szeretettel várunk a meccseken minden érdeklődőt! www.andrassyuni.eu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. Kontaktperson; Matthias Schäfer llm@andrassyuni.hu meiv@andrassyuni.hu 2010, február 22. - í. forduló Sopronig Maszok- Konyhai Vegyesvagott N’Vaskapu Fc- Budapest Rangers Intemazionale- Bibortogas Fenevadak Tesil- Evergreens Red Devils Advocate- Fegyencjarat 17-1 17-0 6-7 4-9 13-6 2010. március 1. - 2. forduló Internazionale - Fegyencjarat NVaskapu Fc - Bibortógàs E Sopronig Màszok - Red Devils A. Tesil - Bp. Rangers Evergreens - Konyhai Y 5-6 14-2 8-4 B-6 9-3 2010. március 8. - 3. forduló Intemazionale - N’Vaskapu Fc Red Devils A. - Evergreens Sopronig Maszok - Tesil Konyhai V - Bibortogas E Fegyencjarat - Bp. Rangers 2010. március 22. - 4. forduló 13: 00-13:40 ü: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Evergreens Sopronig Maszok - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Fegyencjarat Tesil - Biborti^as E Konyhai Y - Red Devils A. 2010. március 29. - 5. forduló 13: 00-B:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Internazionale - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Konyhai Y Sopronig Maszok - Evergreens Tèsil - Red Devils A. Fegyencjarat - Bibortógàs E 5-10 8-1 13A 9-8 B-3 2010. április 12. - 6. forduló 13: 00-ß:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Sopronig Maszok - Fegyencjarat Intemazionale - Red Devils A. NVaskapu Fc - Tesil Bp. Rangers - Konyhai Y Bibortógàs E - Evergreens 2010. április 19. - 7. forduló B: 00-B:40 B: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Evergreens NVaskapu Fc - Red Devils A. Tesil - Konyhai Y Bp. Rangers - Bibortogas E 2010. április 26. - 8. forduló 13:00-13:40 13: 50-1430 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Bibortógàs E - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Tesil Internazionale - Konyhai Y N’Vaskapu Fc - Evergreens Red Devils A. - Bp. Rangers 2010. május 3. - 9. forduló ü: 00-13:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Konyhai Y - Fegyencjarat Bp. Rangers - Evergreens Red Devils A. - Bibortogas E Tesil - Intemazionale Sopronig Maszok - N’Vaskapu Fc A tabella állását a kari újságban, az ítéletben követhetitek nyomon. A változtatás Jogát a szervezőkfenntartják! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 1. szám 2010. március 19. Abstract A summary of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Subject The topic of the resource In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. március 19. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2021kb+24710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Relation A related resource T00110 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Table Of Contents A list of subunits of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af112a8a31688a55c851b701cbbb22eb.jpg 91274c6dbc96bded76f50c3e75b2294c https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2cf9bd69ff89d1bb5b0db5538fb43f52.pdf 118ed4c77934c5f0890fed18d6e816cf PDF Text Text F?[C£_iMU_>ClltJíJ2.C>ÍC>O4O9 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja iTELETi 2? A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA i ■* sk-^ ^■ < /a i; <«« jb ■' » ■} ''í $ A 4 Xk-i ^■‘íi- '^i ’SJf'Wl Qí* V ív k-•*)».'»>. 3-^ » ‘jLia üíy VÁLASZTÁSOK 2010 Mickelin Ckopin Andalúzia Steinmetiz; B amakás Antigoné ítélet retro XIII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. április 9. �.4 -I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 X- È addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt■99’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Órsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy fihn Alice „Odaországban’ Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság 2 3 3 3 3 4 4 5 5 6 7 7 8 9 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az idei év a választások jegyében telik, és ez az óriási közhely ezúttal karunkra is igaz. A soros HÖK-választásra utalunk ezzel, és címla­ punkkal is. William Hogarth 18. századi szatirikus angol festő egyik képét tettük a borítóra, amely a „Választások” című képciklusából származik. Önbizalommal mondhatjuk, hogy a mi saját, belső HÖKös választásunk mellőzte azon visszásságokat, kigúnyolásra okot adó körülményeket, amelyek láttán a festő a maga idejében ecsetet ragadott. Reméljük, hogy az eredmény, illetve a felállt testület megfelelően fogja szolgálni mandátumuk ideje alatt a hallgatóság és a kar érdekeit. Titokban abban is reménykedünk, hogy évről-évre egyre többen lesznek majd, akik a hallgatói önkormányzati mozgalmat magukénak érzik, és akár el is indulnak a következő választási versenyen, vagy munkájukkal - testületen kívülről is támogatják a megválasztott jelölteket és programjuk megvalósítását, esetleg csak részt vesznek a HŐK által szervezett programokon és ezáltal gazdagítják maguk is a kari hallgatói közéletet. Karunkon az idei évben a Hallgató Önkormányzat megválasztása március 20. és 23. között került megrendezésre. A voksolás rendben zajlott le, amely 21,3%-os részvétel mellett érvényes és eredményes volt. A szavazati joggal rendelkező 2374 hallgató közül 506 adta le voksát, 500 érvényes és 6 érvénytelen szavazat született. A szavazatszámláló bizottság közel öt óra munka után hirdette ki a megválasztott jelöltek alább olvasható névsorát. A küldöttek névsora abc-sorrendben következő: Arnóth Judit Besenyei Adám Csáki Réka Demkó-Szekeres Imola Hámási Kinga Hetzl Norbert Huszár Péter Kassai Barbara Kolonusz Éva Körösi-Szabó István Nagy Adrienn Palócz László Szabó Imre Szatmári-Mester Anikó Szilágyi Demeter Teleki László Tóth Bálint Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. A küldötteknek ezúton is gratulálunk, és eredményes jövőbeni munkát kívánunk! Látogassatok el az ítélet honlapjára! Helyreigazítás www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Az előző számunkban szereplő „Az első polgári jogi jogesetmegoldó verseny karunkon” című cikk szerzője helyesen Bolyós Zsuzsanna. A hibáért elnézést kérünk az olvasóktól és az érintettektől. második oldal �Kari közélet «äeiSi Chopin-est a Pázmányon Zongorista zongorával a zongoristáról. Röviden így jellemezhető az im­ máron tizenegyedik sze­ mesztere megrendezésre kerülő Pázmány Szalon nyitóműsora, melynek ház^azdái Horváth Attila V tanár úr és Szilasi Alex zongoraművész. Az idei év első estéje a Chopin-év jegyében telt: megismerhettük a len­ gyel zongorista élettörté­ net, sokszor pikáns rész­ letekkel fűszerezve, amelyek kellemesen üdévé és befogadhatóvá tették az információkat. Olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy Chopin születési dátuma erősen vitatott, hogy a zeneszerző nem csak a zene, hanem a nők báiványa is volt: viharos szerelmi kalandját egy polgárukkasztó viselkedésű nővel pedig ne is említsük. ddig erre azt mondhatnánk, hogy érdekes, de semmi esetre sem lenyűgöző: az estet azt tette igazán különlegessé, hogy zongorán kísérve rögtön ízelítőt és megerősítést kaptunk Chopin zenei világából. Hor­ váth Attila boncolgató kérdéseire Szilasi Alex a zongorán játszva felelt. Megmutatta, miben rejlik Chopin lengyelsége, miért lett már életében legenda, miben mutatott Párizsnak újat. Több nocture, mazurka és etudes is felcsendült a II. János Pál pápa teremben, hamisíthatatlan Chopin-stílusban. A zongoraelőadás záróakkordjaként két játékos bravúrral lepett meg minket Szilasi Alex: a párizsi g szalonok világát varázsolta a terem falai közé. Chopin egyik kedvelt társaság-szórakoztatása volt az, hogy a hallgatóság tagjai által folyamatosan szőtt - meglehetősen abszurd - történetet kísért megfelelő zenei aláfestéssel. Most is a nézők segítségét kérték a házigazdák a produkcióhoz: íw született meg egy Pázmányos jegyespár viharos élettörténete. Amellett, hogy színre lépett a várható bizonyos harmadik, a katonaság is felvonult a Szaharában, s végül még az anyósok harcának is fültanúi lehettünk. De minden jó, ha a vége ige jó: jó: természetesen „happf lett a befejezé: befejezés. odik rögt rögtönzés ... is a közönség segítségét kérte: kérti itt A második mi szabhattuk meg, hogy milyen klasszikus zene­ művet, kinek a jellegzetes jellegzetes előadásmódjában, müven milyen stílusban szeretnénk meghallgatni - talán nem soKan mondhatják el magúkról hogy a Für Elise-t bluesként is ismerik. Szilasi Alex előadása heves tapsviharral zárult, de ez még nem az est végét jelentette: Pest me^e legjobb borai mellett beszélgethettünk tovább, akár az előadókkal is. Noha a nézők ők egy es részét nem karunk hallgatói tették ki, de így íí is kellemes meglepetés, hogy mennyien érdeklődnek a klasszikus zene iránt. Azok a hallgatók, akik a borkóstoló után is maradtak, még Szilasi művész úr fiát is hallhatták a zongorán játszani: meg kell hagyni, az alma nem esett messze a fájától. És hogy az sem szomorkodjon, aki kihagyta: még két előadás lesz idén a Pázmány Szalon megrendezésében, de már most ígéretet kaptunk, hogy jövőre az Erkelévforduló is étlapra (és műsorszámra) kerül. Kis-Molnár Flóra Olimpiai bajnok a Pázmányon sportolóként Pázmányos diplomával A teaest legutóbbi vendége Március 16-án Steinmetz Barnabás kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Sydney és Athén olimpiai bajnoka nagyjából másfél órát töltött társaságunkban, és a nagy érdeklődés mellett lezajlott eseményen oldott hangulatú beszél­ getés bontakozott ki. A vízilabda rejtelmei és a nagy meccsek felelevenítése mellett, a Pázmányos évekről is szó esett. A beszélgetés az Athéni olimpiai döntő legizg:;almasabb perceiből összeállított videóval kezdődé kezdődött, a szerbek elleni afeledhetetlenül izgalmas meccset még ennyi év után is feszülten izgulta újra a közönség. A drámai perceken való nosztalgiázás után természetesen azonnal a vízilabdára terelődött a szó, érdekes kulisszatitkokat tudhattunk meg a válogatottról és az ominózus mérkőzésről. Steinmetz Bernabás elmondta, ho^ az athéni döntőben 7:7-es állásnál bizony sok minden lejátszódott benne. valóban minden jóérzésű magyar ember előtt „lepergett az élete”. A végül 8:7-re megnyert döntő utáni perceket élete egyik legeufórikusabb pillanatainak titulálta. Kifejtette, hogy a szerbek nagyon kemény ellenfelek tudnak lenni, sokszor a sportszerűség határait feszegetik. A magyar váloga­ tott azonban technikai tudásban, és a kombinatív játékban jobb. Ha mindkét csapat a legjobb napját fogja ki, akkor nem lehet kérdéses a mieink győzelme - fejtette ki a vízilabdázó. Bár már régóta nem tudtuk megverni déli szomszédainkat, azonban a legfontosabb világeseményen az olimpi; olimpiákon, Sydney óta nem találtunk legyőzőre. A szerb válogatott az összes Világkupa, Unicum-kupa, és más kisebb tomák győzelmeit elcserélné egy olimpiai győzelemre, ebben nem kételkedhetünk. Élete másik riagy élménye, hogy az öccsével, Aoammal együtt le­ hetett olimpiai bajnok 2004-ben. Mint mondta, nagyon szoros kapcsolat fűzi az öccséhez, ezért sosem játszott ellene szívesen. Egyszer azonban 2 percre egy Vasas - Honvéd meccsen mégis neki kellett fognia, és a fiatalabbik Steinmetz fivér gólt is szerzett róla... A Pázmányos I” ' ' ’ " ' ’ ' ■ -bajno • ­ éveket felelevenítve olimpiai kunk elmondta, hogy rendkívülien jó közösségre talált karunkon, még ha sportolói elfoglaltságai miatt keveset is volt itt. Amikor Nápolyban játszott. kedvezményes tanrendje volt, így csak a vizsgákra járt haza, am ám lelkes eviolyamtarsaitol évfolyamtársaitól folyamatosan Kapta a tanulnivalót. Ha itthon volt, akkor a mindennapi edzések mellett igyekezett megfelelni a követelrnényeknek, amely - mint említette sokszor nem volt könnyű, ám a kitartó munka meghozta gyümölcsét. Pályafutása befejeztével sok sportoló depressziós lesz, és nem találja a helyét a világban. Hiányzik nekik az adrenalin, és ha nem gondoltak pályafutásuk utáni jövmükre, akkor megélhetési gondjai is akadhatnak. Steinmetz Barnabással szerencsére nem így történt, hiszen jogász édesapja mindig is tanulásra sarkallta a sport mellett. A kihívásokat kereste egész életében, ezért is igazolt át a Vasasból a Ferencvárosba 2009 nyarán. A Fradinál most egy új csapatot kell építeni, ahol a fiatalok mellett elkél az a mérhetetlen tapasztalat és tudás, mellyel ő rendelkezik. Steinmetz Barnabás példakép lehet minden fia­ talnak. Kétszeres olimpiai bajnok, emellett prakti------------------— „„un szinten záló jogász, és a mai napig a legmagasabb játszik klubcsapatában, a Ferencvárosban. Jelenleg egy cégnél dolgozik jogi tanácsadóként. Tudatosan építette fel az egész életét, sportolóként és magánember­ ként egyaránt. Van élet a Pázmány után olimpiai bajnok­ ként is - vontuk le a konklúziót az este végén... Palócz László Még több esetet akarunk! Úgy tűnik, a második polgári jogi jogesetmegoldó verseny, mely szintén a Polgári Jogi . Tanszék TDl’K-ja keretében zajlott zaj! keretéi le 2010. március 10-én még több hallgatótársunk érdeklődését keltette fel. Különösen faelemre méltó a nézőközönségben helyet foglaló megannyi levelezős hallgató száma - és egy versenyző páros akik munka után beugrottak még egy kis polgári jogi „mókára”. Nemcsak a sorok tölti töltődtek fel liallgatók sokaságával, hanem a kis jogászpalánták bátorsága is fokozódott, lar három páros is megméretette magát a Ugyanis immár tisztelt publikum és , h a mi nélkülözhetetlen „mozgó bíróságunk előtt. Az aktuális esettel mindenki csak a megnyitó után találkozik először, ezért úgy fair, hogy a párok kapnak egy rövid időt - kb. negyed órát - az közös feldolgozására, a szerepek kiosztására - ki lesz az alperes, illetve ki a felperes. Aki épp most gondolkozik azon, hogy talán nekem is be kellene neveznem, ki kellene próbálnom, az ne hátráljon meg! A versenyzők más-más évfolyamról szállnak ringbe, a legtöbben csak a második évfolyamról csöppenek bde, így elkerülhetetlen, hogy olyan dolgokról is szó essék, amit ők még csupán említés szintjén hallottak. Semmi pánik (a Rigán Törvénykönyvet nyugodtan használhatják a megoldáshoz)! A szemlélődök sem úszták meg az estét gondolkodás nélkül. Amíg az ,ügy\'édkék’ felkészülési idejükben hevesen nyalaztak nyáJazták a Ptk.-t, es és próbálták próbáltak minél több kártérítést kipréselni az ellenérdekű félből, addig a kö­ zönség agytekervényeit polgári jogi activity-vel moz­ gatták meg a szervezők. Minden induló, legyen az akár felperesi, akár alperesi pozícióban, szépen helytállt. * A zsűri végül egy lánypárost ítélt a legmeggyőzőbb­ nek és legtalpraesettebbnek, s őket jutalmazta az első legtalpi helyezéssel: Fáy Eszter Veronikát és Hrecska Renátát (szerkesztőségünk tagját). Gratulálunk nekik! Áki már részt vett ezen a versenyen azért, aki még nem, legalább kíváncsiságból jöjjön el a következőre! A következő eseményre 2010. április 20-án kerül sor, ISáX) órakor. Jelentkezéseiteket Pogácsás Anett tanárnő szeretettel váija, amennyiben versenyzőként kívántok részt venni az estén. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor PRO FACULTATE-NAP 2010. április 29. (csütörtök) kora délutántól késő estig Immár hagyományosan, nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató Pro Facultate-nap. Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom a kar dísztermében és kertjében! PRO FACULTATE-DÍJ 2010 Közeleg az újabb Pro Facultate-díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén nyolcadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazóla­ pon) április folyamán kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak; Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), |Dr. Pálinkás Györ^ (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005\ Dr. Békés Imre (2005), |Dr. Gáspárdy Lászlói (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzeim (2006), Dr. Schanda Balázs (2007), Dr. Radnay József (2008), Dr. Szabó István (2009). A 2010-es jelöltlista, amelyről kiválasztható a díjazott sze­ mély: Dr. Bándi Gyula, Dr. Belovics Ervin, Dr. Botos Katalin, Dr. Erdődy János, Dr. Gerencsér Balázs, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Koltay András, Dr. Schlett András, Dr. Varga Zoltán, Dr. Varga Zs András. Az én szavazatom: harmadik oldal �Kari közélet Bérlőcske Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három fiatal leányzó, akik a sikeres felvételi után nyakukba vették a nagyvilágot, felköltöztek a fővárosba, hogy megkezd­ jék életük legszebb éveit, az egyetemista éveket. Fel­ merül a kérdés, hol is szálljanak meg? Böngészgették a lakáshirdetéseket, míg nem rábukkantak a hőn áhított .albérletre” (lakásbérletre). Az otthonos, tágas lakáska mindannyiuk tetszését el­ nyerte, a bérbeadó utasítására még át is kellett rendezni itt-ott (a bérlőnek!?). Ráharaptak a vonzó bérleti díjra, s sebtében meg is kötötték a határozott idejű (augusz­ tusig tartó) bérleti szerződést, de nem számoltak az egyéb kiadásokkal. Manyi néni, a bérbeadó segítőké­ szen állt a naiv kis leánykákhoz. Felajánlotta, hogy majd ő befizet minden számlát, ne vesződjenek vele a szor­ gos diákok. A három ifjú szépen megköszönte a segítő­ készséget, de arra hivatkozva, hogy ők még frissek és fürgék, amellett döntöttek, hogy saját kezűleg viszik a postára a csekkeket. Teltek-múltak a hónapok, s beköszöntött a zord tél. A szokásos kiadásokhoz immár fűtés számla is járult. Az egyik leányzónak mániájává vált, hogy folyamatosan nyári hőmérséklet uralkodjék a lakásban, mondván, ő fázik. Ám a következő hónapban ott lapult a csúnya fűtés számla a postaládában, ez az összeg a lakbér értékéhez közelített. Természetesen a leány ekkor már hallani sem akart arról, hogy ennyit kifizessen, pedig ő akart a kint repkedő mínuszokban pólóban járkálni a lakásban. A vita közöttük kezdett elmérgesedni: ki mit fizessen? Innentől kezdve menthetetlenné vált a helyzet. Fontos megemlíteni, hogy lányok - ha tudtak róla, ha nem - között egyetemlegesség állt fenn, így ők bérlőtársak, nem pedig társbérlők voltak. A vacogó hideg sokáig húzódott, a hőmérséklet benn azonban nem változott, tartotta az állandó 30 OC-ot. A „fázós” kislány azzal fenyegette a többieket, hogy őt nem érdekli a megállapodás, májusban hazaköltözik, s a továbbiakban egy kanyi fillért sem fognak tőle kapni. Márciust írunk. Á másik két ijedt bérlő hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Mikor a szerződés megköttetett, a lánykák kaucióként kéthavi lakbért fizettek Manyi néninek, aki ezt önkényesen bútorvásárlásra fordította. A legidősebb hölgyemény osztott-szorzott, s végül úgy döntött, hogy egyszerűbb lemondani erről az összegről, semhogy további adósságokba veije magát. A mese úgy ért véget, hogy ő hagyta el elsőként a bérleményt. A másik két fenyegetőző és fizetni nem kívánó társ hoppon maradt. Bár ha okosak voltak, ők sem jártak pórul, hisz Manyi néni nem követelhetett tőlük sem semmit, hisz számlát egyik hónapban sem adott a bérleti díjról. Hangsúlyoz­ nám, hogy ezt a megoldást csak akkor vegyük elő, ha hasonló helyzetben vagyunk. Hasznos tanácsok: 1. A bérleménnyel kapcsolatos költségeket mindig a bérlő fizesse be, soha ne háruljon ez a bérbeadóra! 2. Nem mindegy, hogy bérlőtársakról vagy társ­ bérlőkről beszélünk. 3. Gyanús, ha a bérleti díjat a bérbeadó kezébe kell adnunk, s ő erről nem ad semmilyen számlát, s itt egy egyszerű kis papírdarab nem minősül annak. 4. A foglaló és a „kaució” nem ugyanazt jelenti. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV 2010. március 12. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens 1. 2. 34. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Pap Zsófia opponens: Kuthiné Nagy Andrea Karády Anna opponens: Prokob Szilvia Vajtai Adrienn opponens: Baku György Finta Zsanett opponens: Kofalvi Edgár Manfréd Janovics Lilla opponens: Horváth Márton Karacs Dávid opponens: Csigi Tamás Schneider András opponens: Varga Adám Kocsy Béla opponens: Tmh Hanna Kurunczi Gábor Varga Adám opponens: R^h Ohvér Kuthiné Nagy Andrea opponens: Pap Zsófia Berta Anita opponens:. Hornyák Agnes Nebehaj Erika opponens: Szabó Andrea Szatmári Sarolta opponens: Somlai Dorottya Baku György opponens: Vajtai Adrienn Tóth Renáta opponens: Gönczi Marietta Szőke Dóra opponens: Varbai Kitti Turjányi Bernadett opponens: Tóth Harma Nagy Attila opponens: Lévai Zsuzsanna Varbai Kitti opponens: Szőke Dóra Varga Adrienn opponens: Samu Andrea Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám Helyezés Az egyházak jogi személyiségének kérdése polgári jogi és kánonjogi szempontból A háziorvos polgári jogi helyzete, és szerződései, s a praxisjog^ mint átruházható vagyoni értékű jog kérdései Orvos és beteg a polgári jogban. Az orvosi jogviszony tartalma es lehetséges szabályozása a gyakorlat és külföldi modellek tükrében A merchandising gyakorlata és jogi szabályozása Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 64 IL Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 68 I. Legjobb opponens Dr. Lomnici Zoltán; Dr. Pogácsás Anett Polgári Jogi Tanszék 53 Legjobb opponens Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 55 Csatabárd helyett békepipa Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 52 A közvetett tettesség Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 65 A szerzői jogok büntetőjogi védelme Dr. Belovics Ervin Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 51 Társadalmi felelősségvállalás (CSIG és a megváltozott munkaképességnek foglalkoz­ tatását érintő jogszabályok integrációja Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 35 Legjobb opponens Az etnikai nyilvántartásról Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 68 I. Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék 56 Dr. Mohi Csaba Európajogi és Nemzetközi Tanszék 49 Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Tanszék 61 A házasság és a család alkotmányos védelme a jelenkori tendenciák, mint alkotmányjogi kihívások tükrében Nukleáris non-proliferáció és exportellenőrzes Az aranyrészvények megítélése az Európai Unió jogában Kínai jogi gondolkodás és filozófia Konfuciusztól Mao Ce-tung diktatúrájáig Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék 40 Drog, jog, kommunikáció Dr. Varga Csaba; Dr. Bory Noémi Jogbölcseleti Tanszék; Büntető üUiiLCLU niiyagi, Anyagi,. uijaiaöi Eljárási tés Végrehajtási Jogi Tanszék 49 Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 63 Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 50 Dr. Christián László Közigazgatási Jogi Tanszék 43 Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 55 Munkanélküliség és közigazgatás Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 37 Jogorvoslat az ingatlan-nyüvántartási eljárásban Dr. Kárpáthy Zoltán Közigazgatási Jogi Tanszék 47 A magyar és német társasági adó adóalanyainak összevetése. Különös tekintettel az eltérő német megoldásokra Az államnyelvről szóló törvény módosításának hatása a kisebbségek nyelvhasználatára Gyógyászati GMO-k a magyar közigazgatásban, avagy megjegyzések a géntörvény margójára A környezetünkért való felelősség érvényre juttatásában való ügyészi közreműködés lehetőségei, JxUlvIllMo különös tekintettel az ügyészi ICllClUdCgCI^ LvJxUlv törvényességi felügyeletre Kari TDK Bíráló Bizottság tagjai: negyedik oldal Dr. Jobbágyi Gábor Tüdományos Dékánhelyettes dr. Szilágyi Pál Béla Egyetemi Tanársegéd d. Békés Ádám Egyetemi Adjunktus 11. III. III. dr. Pogácsás Anett Kari TDK titkár �Közélet IQra a sztrájkról Sztrájk mint alapjog, avagy milyen a jó sztrájktörvény? Előző számban a sztrájktörténelem­ mel foglalkoztunk, most ismerked­ jünk meg a sztrájk „jogi oldalával”, a sztrájkjoggal! Az elmúlt években számos helyen hir­ dettek munkabeszüntetést szakszer­ vezetek a vasúton, a fővárosi tömeg­ közlekedésben, a helyközi közlekedés­ ben és több közszolgáltatást érintő te­ rületen is. Minden egyes sztrájk befe­ jeztével vita nyílt a sztrájk gyakor­ lásának helyességéről és a sztrájktör­ vény „minőségéről”. Számtalan kriti­ kai hang fogalmazódott meg például az elégséges szolgáltatás fogalmáról és a tájékoztatási kötelezettségekről a sztrájk bejelentésével kapcsolatban. A vita komolyságát jelzi, hogy a kérdés rendezése érdekében Szabó Máté ombudsman már egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult. „Az 1989es sztrájktörvény létrejötte óta jelentősen megváltozott a helyzet. Magyarország időközben a szocializmusból a posztmodembe és az Európai Unióba lépett át’ nyilatkozta a biztos. A helyzet kétségtelenül változott 1989 óta, azt azon­ ban, hogy 1989. évi VII. törvénnyel bajok vannak-e igen sokan vitatják. Például az érintettek. ,Szabó Máté egy 20 éve kialakult és jól működő gya­ korlatot támad, amely gyakorlatilag talán az egyetlen igazán hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a gazdasági és hatalmi fölényben lévő munkáltatókkal szembeni’ - részlet a LIGA Szakszervezetek nyilat­ kozatából. Kár vitatni, hogy a sztrájk az egyetlen hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a szakszervezetek nem vélet­ lenül tiltakoznak a törvény bármilyen jellegű módo­ sítása ellen. A sztrájktörvényt azonban több oldalról kell vizsgálnunk. Például onnan, hogy az hol érvénye­ sül. A sztrájk és a sztrájkjog - mint az előző számból megismerhettük - tiszta piaci viszonyok között alakult ki a XK. században, olyan helyzetben, ahol a mun­ káltató a profitért dolgoztat, a szakszervezet pedig tisztességes bért és munkakörülményeket követel. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor a sztrájknak hol is van igazán helye. Helye van-e a közérdekű szolgál­ tatást végző állami vállaltoknál és közalkalmazot­ taknál, vagy csak a versenyszférában és az olyan hely­ zetekben, amikor a munkáltató piaci szereplő és a ma­ gántőke érdekeit képviseli? Magyarországon a 11. világ­ háború előtt nem sztrájkolhattak a közalkalmazottak, később a sztrájkjogot pedig teljes egészében a szocia­ lizmussal összeegyeztethetetlennek nyilvánították A rendszerváltáskor megalkotott sztrájktörvény nem egy „bevált” külföldi modellt vett alapul, hanem a társadalom és a gazdaság demokratizálódási folyama­ tában jött létre. A nemzetközi gyakorlat is jelentős eltéréseket mutat, vannak nagyon szigorú szabályozást hirdető országok, és vannak a sztrájknak szinte teljesen szabad utat biztosító államok. Míg Olaszországban kötelező megállapodni az elégséges szolgáltatásról (a közszolgáltatásoknál legalább 50 százalékos teljesítést kell biztosítani a munkabeszüntetés alatt is) addig az angolszász országokban a felek közötti megállapodás­ ra építő gyakorlat a jellemző. Az is eltérő, hogy hol milyen területeken lehet, illetve nem lehet sztrájkolni. Ausztriában például tilos az egészségügyben, de Ang­ liában még a tűzoltóknál is megengedett. Az azonban - szinte - általánosságban elmondható, hogy a törvény a munkavállalót védi. (Franciaországban még a sztrájk­ törést is büntetik.) Magyarországon teljes, a demokráciában talán nem is megengedett korlátozása van a sztrájkjognak a fegy- veres- és rendvédelmi szféra egész területén, a törvény azonban ettől eltekintve véleményem szerint jó és jelen helyzetben nem lenne szabad változtatni rajta. Nem lenne szabad változtatni rajta, mert nincsen mögötte konszenzus a három érintett fél között (kor­ mányzat, szakszervezetek, munkaadói szervezetek). Nem lenne szabad most változtatni rajta, mert akik most változtatni akaiják, azok korlátozni akarnak. Korlátozni akarnak, mert a felelősséget egyértelműen a szakszervezetekre kenik rá, holott a vitatott kér­ désekben (elégséges szolgáltatás, tájékoztatás) legalább akkora szerepe van a tárgyalóasztal másik felén ülő munkáltatónak, mint a munkavállalóknak. A törvény a jóhiszeműségre alapoz, és arra, hogy mindkét fél a konfliktus mielőbbi megoldásában érdekelt. A sztrájk­ joggal pedig nem lehet visszaélni. A jogellenes sztrájkot a bíróság állapítja meg, a szervezőknek és az abban részt vevőknek számolniuk kell ennek lehetőségével és következményeivel. (Legutóbb a Magyar Posta rúgott ki 29 embert jogellenes sztrájkban való részvétel miatt - igaz vitatott körülmények között) Elfejeltjük azt a tényt is, amit az elmúlt 20 év statisz­ tikái igen jól mutatnak, hogy a magyar munkavállalók sereghajtók Európában, ha sztrájkok szervezésről van szó. ,Nem sztrájkoló nép a magyar, hiszen évente 10-12 munkabeszüntetésre kerül sor, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag - mondta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyet­ tese a Magyar Munkajogi Társaság, valamint a Magyar Munkaügyi Kapcsolatok Társasága által rendezett esz­ mecserén. 1989 óta összesen 572 munkaügyi akcióra került sor, amelyből ténylegesen 226 volt sztrájk. Ebből hét esetben szolidaritásból tartottak akciót, 89 pedig rendes munkabeszüntetést jelent. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóval magasabb a figyelmez­ tető akciók aránya, 83 százalékban a munkáltatókra kiteijedő sztrájkokról beszélhetünk, a többi esetben a kormány, a parlament a célpont. Az elégséges szolgál­ tatásokról 93 esetben kellett tárgyalni, ebből 53 esetben meg tudtak egyezni erről” (HR Portál, Szilágyi Katalin). A címben feltett kérdésre válaszolni, hogy milyen az ideális és jó sztrájkjog válaszolni olyan, mintha arra válaszolnánk, hogy milyen az ideális világ. Nincs rá megfelelő válasz. A törvénynek szabályoznia kell és kereteket biztosítania. A mai magyar sztrájktörvény erre alkalmas. Amit vitatunk benne az nem a törvény hibája, hanem a konfliktusban érintett felek komp­ romisszumképtelensége. A megoldást az idő hozza el. a sztrájkkultúra kialakulása. Nem a keményebb szabályozás. Szabó Imre Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Az antik kultúra zseniális egyéniségeket adott az utókornak. A különböző szellemi műhelyekben meg­ születtek az emberi gondolatok és eszmék legfon­ tosabb alapkövei, amelyekre a későbbiekben felépít­ mények rakódtak. Bízvást ki lehet jelenteni, ameddig az emberi gondolkodás kereteit ki lehet feszíteni, azt a görögök megtették. Ezt a keretet vagy inkább kertet mi már csak gondozni, ápolni tudjuk, és ezt (saját érdekünkben) kötelességünknek kell, hogy érezzük. Szophoklész több - részben vagy egészben - fenn­ maradt drámája közül most eggyel szeretnék foglal­ kozni, az Antigonéval. A cikk célja az, hogy gondolkodásra bírjam hallgató­ társaimat. Bízva abban, hogy mindannyian ismeijük a mű tartalmát, rögtön rá is térek az elméleti kérdések boncolgatására. Ez a darab azért lehet érdekes számunkra, mert jogászhallgatók lévén - érdeklődünk a specifikus jog­ esetek iránt. Meglepően hangozhat a kijelentés, de Antigoné és Kreón konfliktusa bizonyítja, hogy az egyetemes emberi problémákat nem lehet megvizs­ gálni a teljesség igényével anélkül, hogy ne vennénk magunkra a jogász szemüvegét. Az egész egy nagy jogeset. Akár az élet. A jog az élet minden területét átszövi, és amikor Péteri professzor úr visszaemlékezik Grosschmid Béni híres példájára a jogalanyokról és jogtárgyakról, azzal a jogászi gondolkodásunk fejlesztését hivatott szolgálni. Szophoklész nem jogi művet írt, és mégis komoly problémákat vet föl a törvényekről. Mi a törvény és mi az ,én” viszonya a törvényhez? A konfliktus, mely feloldhatatlan, és egész létünket meghatározza. A mű minden szereplője vágyakozik valamire, céljai vagy ösz­ tönei irányítják, és amint ezek összeütközésbe kerül­ nek egymással, előkerül a jog. így van ez az Ant^onéban is, ahol Kreón, mint az új király hatalmat gyakorol, és nem engedheti meg magának, hogy ne tartsák be törvényeit. Nem mutathat gyengeséget, nem inoghat meg önmagában. Antigoné viszont „hősnő” akar lenni. nem nyugszik bele a sorsába. Szándékosan az új törvény ellen lázad - megboldogult bátyja emlékére és az Istenek akaratára hivatkozva de ha alaposan megvizsgáljuk beszédét, és figyelembe vesszük azt, hogy a mű végén „pillanatok alatt” öngyilkos lesz, elgondolkodunk. Nem lehetséges, hogy Antigoné sok­ kal inkább saját magával foglalkozott és önmagáért temette el Polüneikészt, mint sem azért mert őszintén ötödik oldal �Közélet szerette bátyját? Biztos, hogy az Istenek iránt érzett tisztelete vagy az igazságérzete késztette megszegni Kreón törvényét? Másrészről nagyon érdekes azon is elgondolkodni, hogyan vállalt felelősséget Antigoné más emberekért. Például édesanyja öngyilkossága. Nem gondolt azzal, hogy ki hozta őt világra és egy anyának milyen érzései vannak? Ha engem barlangba zárnak és ott éhen halok, milyen érzései lesznek ezután? Csak az ÉN a fontos, meg a „hős” tett? Tudhatta, hogy Haimón (Kreón fia) szereti, tiszta szívéből. Az élő szeretetét föláldozta a halott emlékéért és az isteni törvények érvényesítéséért. Helyes értékrend ez? Még egy kérdés. Vajon az Istenek miért nem mentik meg az életét, ha az ő akaratuk szerint cselekszik? De már át is váltunk Haimónra. Öngyilkosságot elkövetni egy nő lialála miatt? Milyen szeretet ez? Önző? Az emberi élet mindennél fontosabb, és szereplőink csak úgy dobálják el maguktól, mintha bizonyosak lennének a szebb és jobb folytatásban. De miért? Szubjektív véleményem, de Antigoné és Haimón pszichológiai szempontból a két személyiséget vizsgálva nem pozitív szereplők. Lehet ezzel szemben érvelni, de hogy ők hozták a halált a műbe az fontos tény. Hasonló a véleményem Rómeó és Júlia tragédiájáról. Nem érzem át az ő „hősi” voltukat sem. Meghalni a szerelemért? Az milyen szerelem? Ezekkel nem mentem föl Kreónt, és még azt sem mondom, hogy Iszméné (Antigoné testvére) pozitív személyiség lenne. Kreónban, ami a legjobban bosszant, hogy nem marad konzekvens ahhoz az értékrendhez, amit jómaga fölállított. Ezzel teljesen hitelét veszti, mint uralkodó és ember egyaránt. A mű végén kiengedné Antigonét a börtönből, Teiresziasz az öreg jós vészjósló szavai miatt. Pedig ez a figyelmeztetés arról szól, hogy nem kérte ki az Istenek véleményét az új törvény meghozása előtt (mitologikus elem). Lehetséges, hogy ez az egyetlen olyan hibája Kreónnak, amivel megsérti az Istenek, azaz a Természet törvényét? Ha kikérte volna a város népének véleményét, akkor nem szegül szembe az Istenekkel. De királyi akarata sem érvényesült volna. Ezért inkább Türannosz módjára (amitől úgy féltek a görögök, mint Asterix és Obelix gall faluja, attól hogy a fejükre szakad az ég) önhatalmúlag hozza meg a törvényeket. Mint egy Isten. Iszméné tekinthető Antigoné ellenkező végletének. Ő elfogadja az életet, de nem érezhetjük­ úgy, hogy meghunyászkodik? Lehet-e ember kiegyensúlyozott úgy, hogy közben tudja: igazságérzete jelentősen sérült. Nem áll ki semmiért, bele nyugszik mindenbe. A sérelmek pedig csak nőnek és nőnek. Komoly belső feszültséget okozva. Az elfogadás mégis szimpatikusabb, mint az öngyilkosság. Még egy kérdésre térnék ki, amit már a cikk elején is felvetettem. Jogászi szempontból hogyan értékelhetjük a művet? Most nem akarok ki térni azokra a jogelméleti illetve jogfilozófiai vitákra, amelyek a jog­ pozitivizmus és természetjog ütközéseként élik meg a mű fő konfliktusát. Vagy emberek vs. Istenek vagy férfiak vs. Nők vagy demokrácia vs. Zsarnokság és még sorolhatnám a mű konfliktus- elméleteit. Engem inkább az érdekelne. Ti mit gondoltok arról, hogy mi a jog, mi a törvény, mi a rend, mi a hatalom és a tekintély, de legfőképpen mi az igazság? Az én olvasatomban, ebben a műben nincs hős. De gonosz és rossz sincs. Mindenki ember. Tele hibákkal és gyarlóságokkal. Azonban meg kell tanulni együtt élni. Különbözőek vagyunk eltérő képességekkel illetve lehetőségekkel. Mindannyian mást és mást akarunk. Akkor soha nem fogunk tudni egymással békében élni? Szophoklész drámájának végkicsengése ez. Stevanyik Adám hatodik oldal Rendhagyó andalúz útikalauz Andalúzia Spanyolország legdélibb és egyben leg­ népesebb tartománya. A spanyolok általában is híresek a vidámságukról, kitörő életörömükről hát még e kü­ lönleges vidék lakói. Ha meg akarjuk érteni, honnan jön ez az életszemlélet, egészen Andalúzia történelmének hajnaláig kell vissza­ tekintenünk, azokra, akik 3000 évvel ezelőtt lakták a Guadalquivir folyó völgyét. Ezek az oly távoli andalúz ősök a történetírók tanúsága szerint kedves, igen boldog és szívélyes, a végletekig vendégszerető népek voltak. A Paradicsom lakóinak sajátos álmodozó nemtörődömségével élték napjaikat és élvezték a föld ajándékait. Törvényeiket időtlen idők óta versbe foglalták. A föníciaiak évezredeken át éltek itt, hosszabb ideig, mint az egyiptomi piramisok építői a Nílus völgyében. Igen fejlett kultúra volt az övék, de nem anyagi, hanem szellemi javakat halmoztak fel. Nem emeltek piramisokat, sem nagy templomokat vagy óriási emlékműveket. Túl elegánsak voltak ahhoz, hogy a .barbárokhof hasonlóan lelkesedjenek e túlzásokért. Ezek az andalúz ősök nem szerettek háborúzni. Szerettek békében élni, nagyra vágyás és félelem nélkül. Az élet napos oldalát nézték, és minden nap jót ettek. Jobban vonzotta őket az anyagi javaknál a finomság, a könnyedség tökéletesítése egy dallamban, táncmozdulatban vagy versben. Inkább elmélkedtek az élet és a világegyetem misztériumán, mintsem ku­ tatták titkait. Egyszóval, hajlamuk volt a boldogságra. Amikor az antik világ felfedezte Andalúziát, teljesen lenyűgözte. A görögök és rómaiak képzeletében úgy jelenhetett meg e távoli mesés táj, mint később az európaiak képzeletében a Csendes-óceán paradicsomi szigeteinek képe. Andalúzia volt annak a kornak az El Doradoja. Az étel és ital itt karnyújtásnyira voltak ugyanúgy, mint a csók szép lányaik ajkán! A tartessusi istenek nem követeltek véráldozatot, épp oly békések és nagylelkűek voltak, mint híveik. A föníciaiak és görögök átörökítették az isteneiket, a kultúrájukat és szokásaikat. Teljes odaadással adóztak Astartének, a termékenység istennőjenek, akinek tiszteletére pompázatos szertartásokat mutattak be. T 'ti i* A szívükben a termékenység istennője minden más isteneket megelőzve uralkodott. Azt mondják, ez lehet a gyökere az andalúzok Mária iránti mérhetetlen tiszteletének. A Római Birodalom néhány évszázaddal később meghódította az akkori világot, Andalúziát is a fenn­ hatósága alá hajtva. A paradicsomi Fönícia a múltba veszett, és a helyén született Bética, egy újabb római tartomány. Új nyelvet és kultúrát hoztak magukkal, újabb történelmi porréteggel fedve a legendás hírű Argantonio föníciai király kertjét. Az andalúz lelket, azonban sem a Római Birodalom sem a későbbi civilizációk nem rengethették meg. A halhatatlan föníciai örökség tovább élt a szívekben. Andalúzia a különböző hódító népek, vérük és kul­ túráik keveredése által vált azzá, ahogyan ma ismeijük, hiszen mindezek mély nyomot hagytak a régre visszanyúló szellemi örökségen. A keltibérek mérték­ letes lelki alkata, a rómaiak kiegyensúlyozott méltó­ ságérzete, a sémik melankóliája, a mórok barokk dagályossága, a spanyolok büszkesége és a cigányok nosztalgiája mind alkotórészei az andalúz léleknek. Andalúz Húsvét Az andalúzok mérhetetlen életszeretete tükröződik az ünnepeikben is, amelyből az év majdnem minden napjára jut egy. Megünneplik védőszentjeiket, a Szűzanyát, vallásos és nem vallásos ünnepeiket zajos körmenetekkel, zarándoklatokkal, a sokat vitatott bikaviadalokkal és a legkülönbözőbb népszokásokkal. Legnagyobb ünnepük a Húsvét és az azt megelőző Nagyhét, a Semana Santa, amely Virágvasárnaptól Húsvétvasámapig tart. Erre a kiemelkedő alkalomra Spanyolország minden vidékéről és külföldről ünnep­ lők tömegei érkeznek Andalúziába. Míg az e vidéken oly tipikus kis fehér falvak meghitt légkörben ünnepelnek, addig Sevilla és Granada utcái megtelnek a kíváncsiskodó tömegekkel. A különböző gyüleke­ zetek hatalmas Krisztust és a Szűzanyát ábrázoló - a passió egyes jeleneteit megörökítő - szobrot cipelnek körbe templomukból indulva a város legforgalmasabb utcáin. Azon versengenek a gyülekezetek, hogy a virágokkal pazaran díszített, ünneplőbe öltöztetett szobraikkal túlszárnyalják a többiekét. Egészséges verseny ez, amelynek nyertesei e szoborköltemények csodájára járó ünneplők, de ugyanakkor sajátos áldozat és hatalmas erőpróba ez a gyülekezet bivalyerős férfi tagjai számára, akik vállukon hordozzák a közel egy tonna súlyú szobrot. Amikor feltűnik a hatalmas feszület, megváltozik a hangulat: bánatos siratóénekek hangzanak fel a tömegben. A kúp alakú süveget viselő mezítlábas vezeklők után a gyönyörű fekete csipke­ fátyolba öltözött gyertyahordozó nők haladnak el, mellettük pedig a gyerekseregek azon versenyeznek. hogy ki tud nagyobb labdát gyúrni a lecsöpögő viaszból. Mindezt a tipikus és összetéveszthetetlen ünnepien gyászos dallamokat játszó zenekar kíséri, amibe a hét végére belesajdul az ember feje. A Nagy­ szombati hajnalig tartó mise csendjével megnyugtatja a lelket, és az ünnepsorozatot a Húsvétvasárnapi Feltámadás záija. A Nagyhét megünneplésének e módja szokatlannak tűnhet számunkra, külsőségekben nagyon eltér az itthon megszokottól, de azt ne felejtsük, hogy Húsvét lényege és üzenete a világon mindenütt ugyanaz! Kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot! Marschalkó Linda �K *** Közélet • i Véget ért a Kennedy-korszak Lassan egy éve már, hogy Edward Moore Kennedy agydaganat következtében meghalt. 1962-től nyolcszor választották újra a „szená­ tus oroszlánját”. A családban „Teddf volt a legkisebb, így nehéz dolga volt a bátyaihoz felzárkózni a politikai eredmények terén. Ennek ellenére a sors úgy rendezte a dolgokat, hogy mégis neki sikerült tartósan a politikai pályán maradnia. Életét, ahogy egyetlen Kennedy-ét sem nem kerülték el a botrányok és kudarcok sem, ennek ellenére a szegények­ ért és rászorulókért vívott harca miatt sikerült kivívnia a társadalom elismertségét és tovább­ vinnie a család szellemiségét. Sokáig kérdés volt az amerikai sajtóban, hogy lesz-e örököse a Kennedy-dinasztiának, de nagyon úgy tű­ nik, hogy megtörik a család politikai siker­ sorozata. Bár John E Kennedy lánya, Caroline (aki egyébként karitatív tevékenységéről ismert az amerikai köztudatban) segédkezett Obama elnöknek a 2007-es választási kam­ pány során. Amerikában közhely az a megállapítás, hogy a Kennedy-család történetét hihetetlen sikerek és hatalmas tragédiák jellemzik. A Kennedyátok című könyv írója, Peter Klein megdöb­ bentő tényeket közöl: A család alapítója egy nincstelen ír emigráns volt, akinek a leszár­ mazottai alig száz év múlva amerika első számú családjai közé emelkedtek és a család­ ból került ki minden idők talán legnépszerűbb Csillag Mint tudjátok, sorozatunkban rendszeresen körülnézünk egy, a Kar környékén található vendéglátóhelyen, most azonban kissé rend­ hagyó lesz a „i,gasztro” rovat. Hogy miért? Megtörtént az, amiről már annyit hallhattunk: Michelin-csillagot kapott egy hazai étterem, a Cbstes. Miért is fontos ez? Fontos ez egyáltalán? Tényleg, mi tulajdonképpen a Michelincsillag? Nos, az úgy volt, hogy egy francia testvérpár 1891-ben feltalálta a leszerelhető gumiab­ roncsot (a fúvott gumi egy habókos skót, bizonyos Mr. Dunlop találmánya volt), és - 1 Ted Kennedy, a szenátus nemrég kimúlt oroszlánja amerikai elnöke: John Fitzgerald Kennedy. Ugyanakkor az író 39 tragédiát számolt össze a családban, amelyek között balesetek, fiata­ lon bekövetkező halálos betegségek, drogha­ lálok és a közismert merényletek vannak. A könyv JFK halálának a 40. évfordulójára ké­ szült, aki máig tisztázatlanul vált merénylet áldozatává 1963. november 22-én, Dallasban. A halálesetről számos teória született s keve­ sen találták elfogadhatónak a gyilkosságról készült Warren-jelentést, de nem tűnik túl biztonságos dolognak a kérdéssel foglalkozni. Allard Lowensteinnel, a képviselőház jogász tagja egy „elégedetlen ügyfele” végzett, mikor feszegetni kezdte ezt a témát és pénzt gyűjtött a vizsgálatok újrakezdéséhez. Pár évvel később John testvére, Robert E Kennedy szintén merénylet áldozata lett, amikor 1968. június 4-én megválasztották a miután az autózás egyre divatosabb lett jobb körökben - kiadtak egy térképet, amin be­ jelölték a Párizs környékén található jobb hoteleket és éttermeket, hogy legyen miért autóba ülni. Ez a kiadvány lett a Michelin Guide, ami lassan nemzetközi lett. A hatvanas években Franciaországban egyre divatosabb lett az új konyhaművészet, a W', nouvelle cuisine”, egyre többen utaztak el valahová kizárólag enni, és egyre inkább státuszszimbólum lett odajárni, ahol a nagyok főznek, ekkor jelentek meg a sztárszakácsok (mint Paul Bocuse), és kaptak kedvet egyre többen alkotva főzni. Ahogyan egyre „menőbb’ lett szakértő kül­ sővel hümmögni, ha egy jó étterem szóba ke­ rült (és természetesen ahogyan egyre több lett a műkedvelő), úgy lett egyre fontosabb az éttermeknek, hogy ki kerül be a katalógusba nem pusztán az étteremnek éri meg ez azon­ ban, hanem maga a város is profitál az ismert­ ségből, illetve Michelin-olvasó általában nem napi 5 eurót költő hátizsákos turista, így hosszú távon üzletileg is megéri ebben benne lenni. Egyre többen szerepelnek is. Kelet-Európa azonban eddig kapott csillagot, csak előttünk nem sokkal egy prágai étterem, illetve néhány vendéglő lett javasolt. Magyarország sem most került be először a kalauzba: korábban már címlistában szerepelt demokrata párt elnökjelöltjének Los Angeles­ ben. Richard Nixon igazi ellenfél híján, simán nyert az elnökválasztáson. Bobby 10 árvát hagyott maga után. Nagy reményeket fűztek a család rajongói az elnök fiához, John E Kennedy Jr.-hoz, de ez is szertefoszlott, mivel az ifjabb JFK és felesége szörnyethalt, amikor 1999-ben lezuhant a ma­ gángépük, miközben épp egy családi esküvőre siettek. Klein felveti azt a teóriát, hogy a családot elátkozták s fel is idéz egy mendemondát, miszerint az elnök apja, Joseph R Kennedy aki egyébként Roosevelt elnök nagykövete volt Angliában - nem hagyott imádkozni egy rabbit a zsidó újév alkalmából, miközben utaztak a hajón Anglia felé, s ezért a rabbi elátkozta a politikust. Állítását Klein a Bibliával támasztotta alá. A két merényletet sokan a maffiának, mások a KGB művének, megint mások az amerikai bankároknak tulajdonítják. Mindenesetre tény, hogy a Kennedy-k nem a sors kegyeltjei. S bár ígéretes és hosszan tartó befolyású politikai dinasztiává nőtték ki magukat, ma már nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai közéletből végleg eltűnik a család. Both Hunor magyar étterem (Náncsi Néni), azonban nem kapott csillagot, illetve a hely nem is váltotta be a hozzáfűzött reményeket sem. Nekünk, akik egyelőre még nem fogyasz­ tunk nap, mint nap menüt a Costesben azért jó ez, mert így legalább reménykedhetünk abban, hogy a nyugati vendéglős-mentalitás­ nak legalább egy része leszivárog a minden­ napok éttermébe is. Ne áltassuk magunkat: a magyar vendéglátás még nem tart ott, hogy tömegesen lehetne csillagokat osztogatni (ez nem is cél), de egy ilyen elismerés sokat segíthet legyőzni az egyenfőzőcskézést. Reméljük, ez is segít abban, hogy eltűnjenek az egyenéttermek egyénétlapjai, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek szere­ pelnek. Hogy a kétnapos rántott hús nem fog brassóivá manifesztálódni harmadnap. Hogy javul a mindennapok étlapja is, eltűnnek az ehetetlen pizzák. Hogy eltűnnek azok a gu­ lyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap. Reméljük, lassan változik valami, és egyre boldogabb lehetünk minden éttermi túránk után. Mert enni (és főzni is) jó! Horváth László hetedik oldal �Egyház Mit kaptunk az Egyháztól? Most, amikor már évek óta nagyjából csak az jut el hozzánk az egyházakkal kapcsolatban, ami bot­ rányos, de legalábbis kritizálható, érdemes rávilá­ gítani egy másik nézőpontra is. Ez pedig a vallásos elvek gyakorlati haszna. Amikor mindenfelől az egyházakhoz kötődő személyek ellen támasztott vélt, koholt, adott esetben valósnak tetsző vádakkal találkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek csupán kiragadott és felnagyított példák. Veszélyes tendenciákról hallunk szinte kizárólag egyes egyházakra levetítve, miközben azok valójában sajnos a világi élet minden más színterén is jelen vannak. Ráadásul arányaiban általában sokkalta nagyobb mértékben. A lényeg ezektől rendkívül távol áll. Ezt az esszenciát az elvek, a vallásos többség által még ma is képviselt és megélt eszmék jelentik. És az elteijedt tév­ hitekkel ellentétben ezeknek az elveknek gyakor­ lati hasznuk is van. A vádak az elmúlt évtizedben különösen gyakran érintik a Római Katolikus Egyházat, illetve szolgálattevőit. Ennek az egyház­ nak a legszilárdabb azonban az elvi megalapozása is, ezért nem árt, ha e kettő elterjedtsége között időről időre megkíséreljük csökkenteni a kialakuló szakadékot. írásom különleges aktualitását az adja, hogy az elmúlt hetekben jóformán másról sem hallunk a Katolikus Egyházzal kapcsolatban, mint pedofil és perverz papokról és azok erkölcstelen, beteges cselekedeteiről. Azt természetesen meg sem sza­ bad kérdőjelezni, hogy a bűnösöknek feltétlenül bűnhődniük kell, méghozzá nem csupán egyházunk joga szerint, hanem az egyes világi jogrendek által támasztott keretek között is. A legfelsőbb egyházi hatóság állásfoglalásait is szem előtt tartva, ki kell jelentenünk, hogy semmi ilyen és ehhez hasonló bűntett nem maradhat titokban, illetve megtorlás nélkül. Bármennyire is szomorú és hihetetlennek tetsző az ilyen természetellenes viselkedés egyházi berkekben, sajnos, kiváltképp a mostanában egyre gyakrabban előkerülő őszinte vallomások tudatában, már nemigen lehet cáfolni ezek előfordulását. Mindenekelőtt le kell szögez­ nem, hogy az Egyháznak semmi oka nincs arra, hogy védekezésre kényszerüljön. Én magam azonban mégis kénytelen vagyok leírni azt, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az ilyen tettek papok között a világ többi szektorához viszonyítva akárcsak közelítő arányban is fordulnak elő. Csak éppen nem az az igazán érdekes hír, ha egy átlagos munkahely dolgozói közül többnek vannak pedofil hajlamai, hanem, ha a világméretű egy­ házszervezet egy-egy tagja támadhatóvá válik. Hangsúlyoznom kell a támadhatóság kifejezést. hiszen teljes körű bizonyítás hiányában egyelőre bűnösségről nem beszélhetünk. Jelen történelmi helyzetben is el kell fogadnunk, hogy a világban nap mint nap megtapasztalható mocsok, bár az Egyház egyes tagjait megfertőzheti, magától az Egyháztól még mindig rendkívül messze állnak. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az Egyházzal kapcsolatba hozható egyetlen ilyen eset is több a megengedettnél. Ezen tettek álszent kiemelése, és az egész katolicizmus ezek miatt történő kárhoztatása mégis ahhoz hasonlítható, mintha az összes magyar ügyvédet elítélnénk, csak azért, mert egy vagy két jogi képviselőről kiderült, hogy megvesztegethetők. A példa hasonlóan életszerű és közeli. Ezzel azonban ehelyütt ennél többet nem érdemes foglalkoznom, megteszik azt helyettem mások, máshol. Azt kell ellenben áttekintenünk röviden, nyolcadik oldal hogy mi az, amivel más csatornákon jóval keve­ sebbszer találkozhatunk. Mik azok az igen fontos hatások, előnyök, amelyek az Egyház jelentős mértékű, nélkülözhetetlen munkája nélkül nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben valósulhattak volna meg. Milyen különösen lényeges alapelvek, viselkedésformák, intézmények, művészeti és egyéb értékek közvetítését és megteremtését kö­ szönhetjük a Katolikus Egyház áldásos tevékeny­ ségének. Lássuk: mit kaptunk az Egyháztól? Kezdjük a legkézenfekvőbb, és megkérdőjelezhe­ tetlen tényekkel. Olyan dolgokról van itt szó, amikkel mindannyian találkozunk már az általá­ nos iskolában. Híres és népszerű műalkotások tömegéről beszélhetünk. Festmények, szobrok és szebbnél szebb épületek őrzik a vallásos témák által megérintett művészek keze nyomát. Az em­ beri történelem folyamán a művészet szinte vala­ mennyi ága rendkívüli mértékű ihletet merített a katolikus tanítás alapjait tartalmazó szent könyv­ ből, a Bibliából. Annyi műalkotást köszönhetünk a katolicizmusnak, hogy az egyetlen más vallásról vagy eszmerendszerről sem mondható el. A világ kulturális bölcsőjének beállított Európa ugyan so­ kat merített például az antik görög-római kultúr­ körtől is, ám végleges formájának kialakulásáért elmondhatatlanul sokat tettek a katolikus egyház­ fők, vallásos uralkodók és természetesen a kereszténységből táplálkozó művészek. Különösen sokat kell, hogy jelentsen számunkra az, amit a kultúra terjesztéséért, az oktatás fejlődéséért és annak egyre szélesebb körben való elérhetőségéért tett az Egyház. E területen szintén elvitathatatlan a munkája és megsüvegelendő a teljesítménye. Az egész egyetemi oktatás a papok tanító tevékenysége nyomán fejlődött ki, és érte el mai színvonalát. Hogy ezt egyenes vonalú fejlődésnek tartjuk-e, esetleg nem, az már megítélés kérdése. Az viszont vitathatatlan, hogy a káptalani iskolák, illetve az ott folytatott képzés, valamint a papok képzésének egyre magasabb nívóra emelése iránti igény nélkül jókora, adott esetben több évszázados késésben is lehetett volna az egyetemi oktatás kialakulása és fejlődése. A növekvő tudásvágy és a megszerzett tudás átadása iránt érzett elkötelezettség együtt teremtették meg az alapokat. S ez a kettő abban az időben egyszerre, elsődlegesen a papok, még inkább a szerzetesek kiváltsága volt. Nem véletlen, hogy az egyetemek alapításához a kezdeti időszakban a római pápa hozzájárulása kellett. Mindez tehát elengedhetetlenül szükségeltetetett ahhoz, hogy a XI. században, Bolognában megalakulhasson az első egyetem. Az oktatás témakörével kapcsolatban nem vitatatható az sem, hogy a még mindig magas képzési színvonalat biztosító katolikus egyetemek és főiskolák mellett az általános- és középiskolák népszerűsége sem csökken jelentősen. Az ismer­ tebb és népszerűbb közoktatási intézmények - így például a bencések, a ferencesek vagy a piaristák iskolái - még ma is az elitképzés egyik lehetséges színtereként szerepelnek a köztudatban. Teljes joggal. Ehhez társul az a nem csak keresztények között közkedvelt nézet is, hogy a rossz, lusta vagy buta gyereket katolikus iskolába kell íratni. Itt aztán a valláson alapuló pedagógiának köszön­ hetően még a családban elrontott nevelés káros hatásai is könnyedén meggyógyíthatók, és az iskolából kikerülve a fiatal a kívánt szintet fogja mutatni úgy erkölcsi, mint értelmi szinten. Mindemellett a katolicizmus olyan évezredes gyökerekből táplálkozó eszmerendszert mutat be számunkra, amely egy ideális társadalom kialakulásának alapfeltételeit tartalmazza. Olyan elvek ezek, amelyekre józanul és logikusan gondolkodva minden társadalomnak magától is rá kellene ébrednie. Az, hogy az élet-imádástól megrészegült emberek számára ez mégsem természetes, nem az Egyház hibája. És ezeknek az embereknek kéjes örömet okoz, ha azt mond­ hatják, „lám, ezek sem jobbak, mint mi!” Ez a primitív kárörvendés okozza a tömegtájékoztatásban és közbeszédben érzékelhető látványos hangsúly-különbségeket. Sokan hajlamosak elfelejteni azt is, hogy ez az eszmerendszer nem csupán papíron létezik. Olyan nagyszerű emberek egész sorát nevelte ki, akiket még a hasonló dolgok iránt nem különösebben fogékony világ is gondolkodás nélkül elismer. Elég, ha csak a közelmúltból Teréz anyát vagy II. János Pál pápát említjük. Csupán kiragadott példák az elmúlt két évezred számtalan nagy hatású, joggal az életszentség hírében álló kereszténye között. Ok egytől egyig megélték azt, amit vallottak és tanítottak. És egyikükről sem olvashatjuk azt, hogy elégedetlenül, boldogtalanul vagy csalódottan halt volna meg. Ezzel szemben azok, akik éjt nappallá téve kizárólag az élvezeteket és a világi örömöket kergetik, nem kevés esetben halnak meg úgy, hogy gyógyíthatatlan hiányérzetük van. Elgondolkodtató párhuzam. Ezek után már mindenkinek csupán annyi a teen­ dője, hogy átgondolja a fentieket, nem részleteit kiemelve, hanem összefüggésében tekintve azt. Majd érdemes körülnézni saját környezetünkben is, hiszen mindenki tud olyan papokról, akiknek életvitele annak ellenére is követendő, ha ők is esendőek, emberek. Bűncselekmények alól termé­ szetesen az ő esetükben sem létezhet felmentés. Am abban biztos vagyok, hogy összességében sokkal több a követhető és elismerésre méltó életpélda papi körökben, mint a sajnos mégis jóval látványosabban megjelenő negatív jelenségek. Ezzel együtt nem vonható kétségbe, hogy bizonyos kérdések tekintetében elérkezett az elgondol­ kodás ideje, mind az Egyház berkein belül, mind pedig azokon kívül. Teleki Levente �Egyház Keresztény gazdaságszemlélet A címben megjelölt téma az elmúlt években különleges aktualitást nyert. Az egész világot sújtó újkori gazdasági világválság ugyanis sokakat ráébresztett arra, hogy valami rosszul működik. Ne legyenek illúzióink, mindenkit azért biztosan nem. Viszont ebben az időszakban talán nem haszontalan áttekinteni, milyen utat mutat a Katolikus Egyház a gazdaság hosszú távon is rendezett működésének kialakítására. Ezúttal nem elsősorban a későbbi recesszió elkerülésére, illetve a jelenlegiből való kilábalásra irányuló konkrét lépéseket tekintjük át, hanem a legfon­ tosabb gazdasággal kapcsolatos keresztény alapelveket. Mindenekelőtt azt kell elfogadnunk, hogy az Egyháznak, mint intézménynek meglehetősen szűk mozgástere van a szociális és gazdasági kérdések konkrét megoldása tekintetében. Ezzel szemben azok a keresztény emberek, akik a világban, a többi ember között élnek, már jóval többet tehetnek. A Katolikus Egyház feladata annyi, hogy megadja azokat az irányelveket, amelyek mentén mi magunk „megválthatjuk a mi kis világunkat. XIII. Leó pápa nagyhatású újítása, a Rerum novarum (1891) kezdetű szociális enciklika óta az Egyház egységes tanrendszerrel rendelkezik a társadalommal kapcsolatos kérdé­ sek megoldását illetően. Egy folyamatosan épülő, megújuló, mégis örök rendszerrel, amely kézzelfogható és megvalósítható válaszokat kínál minden társadalmi kérdésre. Mert „az Egyház nem tartja elégségesnek, hogy rámutat a gyógyulás útjára, hanem sajátkezúleg nyújtja az orvosságot” (Rerum novarum 22). Ezt a tanítást tanulmányozva nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyház szociális-gazdasági felvetésekre kínált megoldási lehetőségei, legalábbis azok alapjai egyáltalán nem idegenek a nem keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézen­ fekvő, igaz gyakran mostohán kezelt fogal­ makról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. AII. Vatikáni Zsinat résztvevői a Gaudium et spes kezdetű dokumentum gazdasággal foglalkozó fejezetének legelején összegzik az Egyház gaz­ dasági tevékenységről alkotott állásfoglalásainak alapgondolatát: „A gazdasági életben is tisztelni és érvényesíteni kell az emberi személy méltóságát és teljes hivatását és az egész társadalom közjavát. Az ember ugyanis szerzője, középpontja és célja az egész gazdasági életnekl’ (Gaudium et spes 63). Ez az eszme végigkíséri és meghatározza valamennyi ebben a témában közreadott egyházi megnyilatkozást. A véleményalkotást megelőzően szükséges, hogy tisztában legyünk a gazdaság, mint társadalmi tényező fontosságával. A világ népességének fo­ lyamatos növekedésével az emberiség szükségletei is arányosan nőnek. Ennek követésében és kielégítésében kiemelkedő funkciót töltenek be a piac szereplői. Ahhoz, hogy az igényekkel lépést lehessen tartani, elengedhetetlen a termelé­ kenység állandó növelése, tehát a gazdasági fejlődés; amit önmagában az Egyház is támogat és helyesnek tart. Ez a fejlődés viszont, mai profitorientált világunkban elkerülhetetlenül egy­ fajta verseny kialakulásához vezet; amivel együtt jár az is, hogy sokan eszközként fogják kezelni és kizárólag saját hatalmuk, befolyásuk növelésére adta lehetőségeket. így használják fel a piac ] ’ eljutunk oda, hogy a termelés elsődleges céljává a lehető legnagyobb nyereség, illetve a hatalom megszerzése válik. Pedig az emberiség haladását célzó gazdasági tevékenységnek és bármiféle anyagi gyarapodásnak minden esetben az ember és a társadalom szolgálatában kell állnia. Az ezzel szemben véghezvitt folyamatok egyértelműen a fentebb említett alapelv ellenére vannak: a legfontosabb ugyanis minden esetben a közjó szolgálata. A fejlődés irányítása tehát kollektív felelősség: nem lehet kizárni belőle senkit, de részt is kell vennie benne mindenkinek. Komoly veszélyt hordoznak a gazdasági élet egyes szereplői között kialakult egyre növekvő különb­ ségek, amelyek a társadalomban és nemzetközi szinten is a szakadékok mélyüléséhez vezetnek. Törekedni kell ennek megállítására. Ez viszont nem egyszerű feladat, hiszen akinek hatalom van a birtokában, az a legritkább esetben akar lemondani arról; akinek viszont semmije sincs, az pusztán saját erejéből nem lesz képes felállni. Ehelyütt különösen nagy szerepe lehet a szoli­ daritás alapelvének. Külön foglalkozik az Egyház társadalmi tanításábán az állam szerepével, így a gazdaságban elfoglalt helyével is. Ebben a szegmensben pedig az állam kiemelkedően nagy felelősséggel bír. Ez a felelősség, az általánosan eltegedt sztereotípiá­ val szemben természetesen nem kizárólagos, hiszen „a szolidaritás elsősorban azt jelenti, hogy mindenki felelősséget visel mindenkiért, így ez nem köthető kizárólag az államhof (Id. XVI. Benedek, Caritas in veritate 38). Mégis gyakran az államra hárul például a piaci folyamatok esetleges káros hatásainak helyrehozása; adott esetben az igazságosság elvére tekintettel akár a pénzügyi egyenlőtlenségek valamilyen formájú kiigazítása is. Lényeges feladata van a verseny szabadságának megóvásában is, elsősorban annak szabályozásával és a monopóliumok korlátozá­ sával. Az állam tehát nem vonulhat ki a piac­ gazdaság rendszeréből: fel kell építenie és fenn kell tartania azt. Ahogy azt az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában is olvassuk, „a szabad piac csak akkor tudja a maga teljességében kibontakoztatni előnyeit, ha az áUam oldaláról létezik olyan szervezet, amely a gazdasági fejlődés irányát megszabja és irányítja, amely gondoskodik az igazságos és átlátható szabályok betartásáról, és - ameddig feltétlenül szükséges - közvetlenül is beavatkozik. Mint minden más szektorban, az emberek jogainak védelme és érvényesítése a gazdaság területén is elsődlegesen a közhatalom kötelessége. Az állam legfontosabb tevékenységei közül végül ki kell emelni a közös értékek (azaz mindenekelőtt környezetünk) feletti őrködést. A gazdasággal kapcsolatban még két lényegi fo­ galom van, amit az Egyház is gyakran említ: a tulajdon és a munka. A tulajdon vonatkozásában mindenekelőtt a Föld egyetemes rendeltetését kell említeni: az ember jogszerűen birtokolt javait köteles nem csupán saját, hanem az emberiség közös vagyonaként is kezelni, vagyis önös érdekein túl másoknak is hasznára kell lennie. A tulajdonhoz való jogot a Katolikus Egyház is az ember alapvető jogai között tartja számon, és tanítja: mindenkit megillet a jog, hogy önmagá­ nak és családjának elegendő része legyen a javakból; egészen addig, amíg az a közjót szol­ gálja. Amikor viszont valaki a közjó rovására visszaél tulajdonával, az államnak közbe kell lépnie. Az állam egyik legfontosabb feladata ugyanis a közjó védelme. Felügyelnie kell, hogy ne kerüljön veszélybe a társadalomban létező igazságos egyensúly. A túlzott befolyásolás veszélye nélkül arra kell törekednie, hogy a gazdaságban végzett munkából, illetve annak eredményeiből mindenki tehetségéhez és munká­ jához mérten kivehesse a részét. Ösztönöznie kell valamennyi polgárát - vezetőket és vezetetteket egyaránt -, hogy az általa megalkotott, a közjót előtérbe helyező gazdaságpolitikát valósítsák meg saját életükben is, tevékenységük minden pilla­ natában. A munka a keresztény tanítás szerint isteni rendeltetés és az ember lényegéhez tartozik. Ezért mindenkinek kötelessége dolgozni, és mindenki­ nek joga van a munkához. Fontosságát alátámasztja a munka személyi jellege, valamint hogy az ember munkájával tökéletesítheti a teremtést. A munka azon legjellemzőbb emberi tulajdonsá­ gok egyike, melyek megkülönböztetik őt a többi élőlénytől. Az ember munkája előbbre való a gazdasági élet bármely más területénél. A munka tehát kötelesség, azonban mégis az ember szolgálatában áll, és soha nem lehet fontosabb az embernél. A társadalmi tanítás lényegi része a jog szerint adott, tisztességes mértékű munkabér fontosságának kiemelése is. Ennek szükségessége azért megkérdőjelezhetetlen, mivel ,a munka díjazása az a konkrét út, amelyen keresztül az emberek zöme hozzáférhet azokhoz a javakhoz, amelyek közös használatra vannak rendelve” (II. János Pál, Laborem exercens 88). Mindenki, különösen, akinek családját kell eltartania, jogosult a tisztességes munkabérre. E témában kiemelendő még az érdekvédelmi- és szakszervezetek szerepe is. Alapításukhoz termé­ szetes jog fűződik. A Katolikus Egyház pedig nem csupán elismeri ezt a jogosultságot, hanem kifejezetten hasznosnak is tartja, és támogatja az ilyen intézményeket. A munkások ugyanis helyzetükből adódóan nem képesek minden esetben önmaguk megvédésére, hiszen a munkál­ tató mindig megkérdőjelezhetetlen erőfölényben van. Az ezzel való visszaélés különösen súlyos bűnnek tekinthető. Sajnos azonban azt kell látnunk, ilyen meglehetősen gyakran fordul elő. Az elbocsátások, a bércsökkentések és más tisz­ tességesnek nem feltétlenül nevezhető munka­ adói döntések ellen az egyszerű munkás egyedül csak akkor léphet fel, amennyiben hajlandó megkockáztatni akár munkája elvesztését is. A szakszervezetek viszont a kollektív fellépés mellett az államhatalom támogatását is hígak, ezért befolyásuk sokkalta nagyobb lehet. Mégsem vállalhatnak azonban konkrét politikai szerepet, mert akkor önnön céljaikkal kerülhetnek szembe. Helyzetükkel visszaélni pedig nekik sincs joguk. Ez különösen a sztrájkjog alkalmazását illetően fontos. A napjainkban szinte első reakcióként alkalmazott munkabeszüntetés, egy ideális társadalomban csak végső eszköz lehetne. Ezek tehát a keresztény társadalmi doktrína gazdaságot érintő legfontosabb alapelvei. Mind­ ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a világ­ ban elterjedt nézetekkel ellentétben a Katolikus Egyház tanítása korántsem elavult és alkaknazhatatlan elveket tartalmaz. Sokkal inkább azt állapíthatjuk meg, hogy ezen eszmék egyáltalán nem állnak messze a tisztességes, másokra tekintettel lévő, akár vallásos, akár hitetlen, de józan gondolkodású emberektől. Teleki Levente kilencedik oldal �Interjú Magyarok a „világ színpadán’’ Salzburgban Salzburg: „die Bühne der Welt”, vagyis a „világ színpada”, kétségtelenül pezsgő kulturális élettel. Melyben mi, magyarok is jelen vagyunk. Néhány héttel ezelőtt a Großes Festspielhaus-ban vendégszerepelt a Győri Balett a Keep Smiling című táncszínházi produkcióval, melyben Charlie Chaplinnek állítottak emléket. A nézőtéren ülve, magyarként, osztrák földön magyar előadást nézni, együtt nevetni a táncosokkal, tapsolni nekik... En nemcsak kívül, hanem „belül” is büszkén mosolyogtam! Néhány nappal később a helyi Schauspielhaus programját böngészve megakadt a szemem a „Liliom von Franz Molnar” kiíráson. Számos kérdés ötlött fel bennem, hogy hogyan, miért éppen e darabot adják elő... Hogy ne maradjanak megválaszolatlanul, Robert Pienz-et, a darab rendezőjét, a színház igazgatóját kérdeztem. Egy bohéman rendetlen direktori szobában, kávé mellett beszélgettünk a magyaroktól kiindulva, a Schauspielhaus-on át az európai kulturális közösség koncepciójának megfogalmazásáig. S Tű t y SÍ .11 »■t **.* t h à 1 II :i 'i.HOOOLAT CHAPtlNHEK-; ..hommage o CHAHIN-j abba a színházba többet nem mennek. így érthető, nézhető, élvezhető műsort kell szolgáltatnunk, elveinket szem előtt tartva. A mindenn^i gazdasági, társadalmi, politikai problémákra reflektálunk a magunk módján. - A távolmaradáson kívül hogy reagálnak még az osztrákok? - A helyiek és alapvetően általában az itteni közönség nagyon udvarias: fujjogásra nincs példa. De mivel a visszajelzésekre szükségünk van, minden évben készítünk felméréseket. - Alapvetően tetszett, habár kényes egy táncos véleményét kérni egy táncműről, mivel mi alapvetően nagyon kritikusak vagyunk mind saját magunkkal, mind a szakmánkkal kapcsolatosan, de azért igyek­ szem mindig laikusként szemlélni. De a legjobb 1 ’ visszajelzéssel ebben az esetben is a gyerekek szolgálnak... - Annak ellenére, hogy elsősorban a kisebbeket célozta meg a darab, a „laikus közönség” is sokat tanulhattunk belőle... - A közönségünk nagyrészt állandó: aki szereti az ilyen fajta előadást, az évek óta bérletes tag. Főként a diákok és a nyugdíjasok tartoznak ide, de mindig van egy „mozgó” közönség is, aki csak az adott darabra kíváncsi, az csalogatja hozzánk. - Peter Breuer-nek, a Salzburg Ballett igazgatójának egyben e darab koreográfusának - egyik legnagyobb WD erenye, erénye, hogy rendkívül jo Jó kultúrpolitikát folytat: megvizsgálja a közönség igényeit, s megpróbál annak eleget tenni. Alkotásai sikeressége a mondanivaló könnyű értelmezhetőségében, sokszí­ nűségében, aktualitásában, valamint professzionális kivitelezésében rejlik. Az együttes táncosai magasan kvalifikáltak, a szákmai színvonaluk, technikai tudásuk és művészi kifejezésmódjuk a közönséget megannyiszor magával ragadja, lenyűgözi. - Mi az ars poetica-juk? Hogy tudná jellemezni a Schauspielhaus-t? - Biztos is vagyok abban, hogy most minden kisgyerek balettozni akar... - A színpadon könnyedséggel találkozik az élet és a halál, küzdenek, táncolnak, nevetnek... A színpad egy olyan hely, ahol felnőttként egy gyermek is felléphet, illetve gyermekként egy felnőtt. A színpad egy időre reményt, aggodalmat, különböző gondo­ latokat kölcsönöz a nézők számára, s egy Jelenetben valósítanak meg ellentétes dolgokat, mint a hamleti „lenni vagy nem lenni...” kérdése. Magában a Játékban az élmény a mérvadó: az érzés és a felismerés a színház igazi lényege, nekünk is, a kulisszák mögött szervezőknek is, a közönségnek is. A színjáték és a valóság a színház keretein belül nem állnak ellentétben egymással: a valóság a színészi Játék által elérhetővé válik. A mi Schauspielhaus-unknak a mottója a Játékhoz, Játékban való kedv, s a „receptünk, hogy mindig aktuális dolgokról szólunk. - Többek között ez is volt a cél! Az új, felnövekvő generációval megszerettetni a színház- és táncművészetet, megértetni azt, előidézni azt, hogy kiala­ kuljon egy vonzódás aahhoz. A darab a tánc történetének bemutatásával is ezt próbálja meg elérni: az ősi táncrítusoktól a keringőn át, a táncirodalom gyöngyszemein keresztül a hiphop-ig... Tudatosítani a fiatalokban a táncművészet esztétikai sokszínűségét és sokféleségét, azt, hogy mindez érzéseket közvetít, s hogy a balett nem ódivatú, sőt, újból és újból megújul és tovább él. - S ez alapján például melyik korosztály az - ha egyáltalán lehet ilyen statisztikai megállapítást tenni amelyik a leginkább a publikumot alkotja? - A darabok problémái multikulturálisak. Nyitnak külföldfelé is? - A német nyelv ebből a szempontból igen előnyös: németországi és svájci kapcsolatokkal, partner­ intézményekkel is rendelkezünk, a „cserejátékok, vendégszereplések minden évben rendszeresek. V( - Otthon is vannak hasonló kezdeményezések? - Törekvések vannak, de kifejezetten ilyen előadá­ sokról én még nem tudok.^Legfeljebb hasonlóakról, mint például a Magyar Állami Operaház balett­ társulatának, a Magyar Nemzeti Balettnek a karácsonyi időszakban futó Diótörő, de á Budapest Táncszínház, a Bozsik Yvette társulat, a Pécsi Balett, a Góbi Rita társulat, és más egyéb együttesek is igyekeznek odavonzani a színházba a gyermek­ közönséget, megszerettetni velük a táncot, a színhá­ zat, kinevelni az jövő közönségét. Hogy esett éppen erre a darabra a választása? - Molnár „Liliom”-ja. azok közé a darabok közé tartozik, mely a magyarok és az osztrákok számára is egy identitásképet jelenít meg. Ez a darab már kezdettől fogva szerepel a hazai színpadokon, s a közönség mindig szívesen fogadja. - Az ,fíngst essen Seele auf” (Afélelem megeszi a lelket) című produkcióban is a Liliomban szereplőhöz hasonló motívum volt megfigyelhető: egy idősebb nő és egy fiatal, marokkóiférfi szerelmét hogyanfogadja a környezete, s ez az ellenségesség hogy emészti fel kapcsolatukat... Lehet azt mondani, hogy az idei évad darabjai e köré a rendezőelv köré épülnek? - Alapvetően igen: mindig megpróLái^.A iróbálunk valami többletet nyújtani a nézőknek. S a közönség érti, mit akarunk mondani: látnak valamit, láttatunk valamit. elsősorban a színészi Játékon és a fénytechnikán van a hangsúly, a díszletek csak Jelképesek. Mi csak szín­ darabokat Játszunk, modern színházként, ennek megfelelő rendezésben. S azért a verseny e téren sem kicsi: a városban még itt a Landestheater, a festspielhausi vendégprodukciók, a Kleines Theater is. - Jelentős nézői „utómunkára” van szükség a darab teljes befogadására, azonban - észrevételem szerint - a megértés még pont a megérthetőség és az érthetetlenség határán van. Még egy olyan területen, ahol mindenki számára befo­ gadható az „üzenet”. E mögött mekkora a tudatosság? - Az észrevétele teljesen helytálló: a modern színházak közé tartozunk, de az érthetőség határát nem lépjük át. Nyílván anyagi okok miatt sem, hiszen Salzburg nem nagy város, a közönséget pedig alapvetően a helyiek képezik, s ha egyszer nem élveznek egy darabot, akkor erre a reakció az, hogy tizedik oldal % - Nem gondoltak még arra, hogy más nyelven is ínnadra állítsanak egy-egy előadást, előa színpadra hogy más országokba is képviseltethessék magukat? - Dolgozunk ezen. Korábban még ú^ véltem, hogy az Európai Unió együttműködésével erre hivatalos kereteket teremthetnénk. Azonban ennél egy egy­ szerűbb és gyorsabb utat látok kivitelezhetőneK: egyszerűen nekünk, direktoroknak kell összebeszél­ nünk. A távlati célom azonban az, hogy egy nagy, európai, közös kulturális színpadot valósítsunk meg: lehetőséget az összes uniós tagállam csereszereplé­ seire, színdarabok cseréjére. Üdítőleg hatna ez az egész színházi életre: új rendezők, más nációból, az ottani aktuális problémák, történetek feldolgozá­ sával... Végül is az Európai Uniót ilyen síkon is lehetne érteni. Véleményem szerint ez az egész közösséget, a különböző nemzetiségű embereket, országokat közelebb hozná egymáshoz, a kultúra nyelvén megérteni a másikat igazán nemes, szép és nem lehetetlen feladatat. Remélem, mihamarabb kézzelfogható eredményekről tudok beszámolni. - Korábban a társulat tagja voltál, ismered a mostani szereplőket is? - Igen, mindegyikük személyes Jó barátom, a mos­ tani társulat tagjainak a zöme kollégám volt. A salz­ burgi együttes a mai napig tiszteletbeli tagként kezel, csakúgy, mint a győri társulat, ami különösen nagy boldogsággal tölt el. - 12 évig voltál a Győri Balett tagja, mielőtt Salzburgba szerződtél. - Igen, hosszú ideig a győri társulat szólistája voltam, több szakmai és állami kitüntetésben is részesültem, majd 2005-ben kértek fel, hogy csatlakozzam a salzburgi baletthez. Pályafutásomnak egy sérülés ve­ tett véget... Mindezek ellenére szerencsésnek mond­ hatom magam: számos, csodás szerepet formál­ hattam meg, táncolhattam el, rengeteg nagy egyéni­ séggel dolgozhattam együtt. Megmérethettem magam külföldön is, rengeteget utaztam, és szám­ talan embernek okozhattam örömöt. - Ezt én is nagyon remélem, valóban remek és korszakalkotó lenne! - Néhány napja szerepelt a győri társulat a Festspielhausban... Ezt követően utam a konkurens Landestheater premierjére, az Eine kleine Tanzgeschichte-re, vagyis a tánc történetét feldolgozó, elsősorban gyermekeknek szóló darabra vezetett, mely után a társulat egykori magyar tagjával, Sándor Zoltánnal beszélgettem a darabról, a színházról, a balettről és a győri társulat vendégszereplé­ séről, melyben évekig táncolt. - Súgott is a szívem... Annak idején még öt-hat alkalommal nekem is volt alkalmam, hasonló keretek között ott fellépni. Most is, a hagyományoknak meg­ felelően. a nyugat-európai turnéjuk egyik állomásaként adták ák elő a salzburgi közönségnek a Keep Smiling - Hommáge á Chaplin-t, Dhaplin-t, ami hatalmas natali siker volt. Ilyenkor, közvetve én is részesülhetek sikerükben, ha magam már nem is léphetek sosem a szá­ momra világot jelentő deszkákra... — Hogy tetszett a hemutató? Mikola Orsolya �Ajánló CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Mi lehet a köze egy földimogyorószemnek a sikerhez és a boldogsághoz? Meglepően sok... Abban az évben, amikor Lady Gaga a világ egyik legnagyobb popsztára lett azáltal, hogy úgy tesz, mintha őrült lenne, a siker porondjára lépő Florence Welch tényleg az - írja az angol Times egy, a Florence and the Machine énekesnőjéről szóló inteijúban. Azonban a diszlexiával diagnosz­ tizált valamint kényszerbetegségre, hiperaktívitásra és inszomniára egyaránt panaszkodó Florence határozottan tagadja, hogy őrült lenne. Neeeeeeeem”, visít fel, „Nincs olyan pillanata az életemnek, amikor megkérdőjelezném, hogy épelméjű vagyok! De sosem akarnék lelketlen lenni. Ha a gondolataim kevésbé lengenének ki, talán sosem írnék dalokat. És nem is énekelnék!’ Azért pedig igazán nagy kár lenne. A Kate Bush és Siouxie Sioux nyomdokaiba boldogan lépő 23 éves lány az egész világot ámulatba ejti hangjával. Paul Epworth producer szerint éneke olyan, mint egy mezőn keresztülfutó ordítás, amely a dalszövegek lágyságával vegyítve egyszerűen halálos. Helyen­ ként kétségbeejtő, másutt kétségbeejtően szép. Nem csoda hát, ha itthon a Petőfi Rádió több héten keresztül a 2009-ben megjelent „Lungs’ albumról származó „Yiu’ve Got the Love’ c. számot játszotta a leggyakrabban. Művészettel foglalkozó szülők lányaként Florence gondolatai, jó képességei ellenére, már gyerek­ korában is hajlamosak volt elkalandozni az isko­ lában. Többször kapott figyelmeztetést órán való énekelgetésért. Miután a Camberwell művészeti főiskolát otthagyta, figyelmét inkább egy saját zenekar alapítására fordította. Két tiszavirág-életű együttes után jött létre a Florende and the Machine. A formáció egyetlen állandó tagja maga Florence, míg a többi zenész a dal illetve az éne- kesnő igényeinek megfelelően szerepel. „A leg­ többjükkel hosszú ideje dolgozom együtt, tudják miket írok, mi a stílusom, mit akarok. A hosszú idő persze relatív: A „Lungs” Welch kisasszony debütáló albuma és fellépések is csak 2006ban kezdődtek. Ekkoriban történt, hogy az együttes menedzserre talált: Mariead Nash azután döntött az együttműködésről, hogy a részeg Florence követte a WC-re a „Something Got A Hold On Me”, Etta James számot énekelve. Három évvel később megszületett a 55-,Lungs” és gyakorlatilag minden dal róla a „Kiss With A Fist”-től, a „Rabbit Heart (Raise It Up)”, és a legendás „Wiu’ve Got The Love”-on keresztül, egészen a januárban újra kiadott „Dog Days Are C)ver”-ig hatalmasat szólt. A siker receptje már ránézésre is biztos: egy soulos, indie-s hangzással álunk szemben, gyönyörű énekkel és még szebb, frappáns szövegekkel. Régóta szükség volt egy olyan női énekesre, aki ezt a populárisán dallamos és mégis alternatív hang­ zást jól vissza tudja adni. A dalok ugyanis tudnak gyengédek lenni mindenfajta nyávogás nélkül, és a keménység nem elcsépelt, émelyítő ízű „Girl Power”-ben testesül meg, hanem kétségbeesett, helyenként eltökélt és mélységes, mélységes őszin­ teségben. Florence nő a javából, és nincs szüksége sem a társadalom, sem a pop-világ által generált sablonokra ahhoz, hogy az legyen, még akkor is, ha éppen nem elhaló hangon, búgva trillázik, hanem mély, kemény hangon kiált. Ugyanakkor nem is kőkemény rock-csajszi: ha éppen arról kell dalt írni, hogy a kedves más lány homlokát csókolja, és erre nincs más megoldás, mint italba fojtani magunkat, akkor azt megénekli úgy ahogy van, nem kívánva revánsot egy elektromos gitár tépésével. A sztereotípiákat azzal küzdi le, hogy egy pillanatra sem szűnik meg egyéniség lenni, és odafigyelni mindarra, ami érdekli. „Eszméletlenül foglalkoztat az emberi test belseje, mert nem értem. Pedig ez akkora része az életemnek: testnek lenni!’ Mondja a fent említett inteijúban, majd elkezdi lóbálni kaijait „A testemet saját magam növesztettem!” Állítólag a következő album melynek felvételét már meg is kezdték - több dala fog az emberi testről szólni. Addig még egy év és sok koncert van hátra, ám a Florence and the Machine pályájának felfelé ívelő vonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 20í0-es BRIT Awards-zon a „Lungs” megnyerte a MasterCard legjobb angol albumának járó díját. A siker receptjében tehát nem kétséges, tehetséget és szerencsét egyaránt találunk. A fő összetevő azonban mégsem ez, hanem valami, amit mind­ annyian megirigyelhetünk, és remélhetőleg el is sajátítunk ahhoz, hogy sikeresek és főleg boldogak legyünk: „A lelkesedés! Én egy földimogyoró­ szemért is tudok lelkesedni!” - kiált föl vigyorogva Florence. Barát Zsófia Bin-Jip - egy zenekar és egy film Bin-Jip, azaz üres házak. Ez a név egy dél-koreaijapán filmet és egy magyar együttest is takar. Mindkettőre szeretném felhívni a figyelmeteket. Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billen­ tyű), Gyémánt Bálint (gitár) és Andrew J (ritmus, hangminták, scratch) legfrissebb felállása koránt­ sem új. Több mint egy éve dolgoznak így négyen együtt, de már a Bin-Jip előtt is voltak közös munkáik (nem is sikertelenül). Harcsa Veronika neve talán ismerősen csenghet a Petőfi Rádió hallgatóinak, főleg ha azt mondom Erik Sumo Bánd, ahol Kiss Erzsi mellett ő a másik női hang. Az első album anyagát március 5-én, az A38 hajón mutatták be. Elmondásuk szerint a koncerteken arra fognak törekedni, hogy a dalokat úgy adják elő, ahogyan a lemezen hallható lesz. Cserébe a számokban, számok között improvizációkat ját­ szanak Andrew J groove-jaira. És hogy mindez miért jó? Mind a négy zenész magasan képzett, elismert művész. Pontosan tudják, mikor mire van szükség, miből mennyi kell. A Bin-Jip zenéjét a trip-hop, electronic, nu-jazz szavakkal szokták kategorizálni, de akinek ez nem mond semmit, hallgasson bele az együttes hivatalos myspace oldalán zenéjükbe. Harcsa Veronika hangja töké­ letesen illik Andrew J modern hangjaihoz és ritmusaihoz, a két hangszeres zenész pedig szinte észrevétlenül építi tovább a dj által felvetett alaphangzásokat, hogy aztán a koncerten, élőben, néhol teljesen elszabaduljon minden. Látszólag. Ugyanis a művészek nagyon is tudatosan, okosan építik fel a számokat. Mégsem válik mesterkélté. Megmarad a hangok pontos helye, de olyan könnyedén játszanak mindezzel, hogy a közönség úgy érzi, nem is lehet ezt másképp, csak így Harcsa Veronika egyik interjújában mesélte, hogy mikor megnézte a Bin-Jip - Lopakodó lelkek című filmet, írt egy számot. Nem csodálom. A 2004-es alkotás valóban nagyon inspiráló lehet a művészek számára, de mindenképp elgondolkodtató. A történet nagyon röviden: egy fiatalember minden nap, a város egy negyedében, minden ajtóra szórólapokat ragaszt. Éjjel aztán oda tör be, ahol nem szedik le a cetlit napközben, mert üres a lakás. Nem a vagyonát szerzi így, hanem szállását. Cse­ rébe, mielőtt másnap végleg elmenne, kitakarít, kimossa a szennyest, és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Egyszer aztán (ahogy ez már csak lenni szokott) összeakad egy nővel, aki (miután megszabadította erőszakos férje uralma alól) mellészegődik. Innentől ketten jáiják a várost, teljes némaságban, szavak nélkül. Ebben az állandó szótlanságban valami olyan mély és erős kapcsolat alakul ki köztük, amire szó talán nincs is, A film rendezője, Kim Ki-duk (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, A sziget), nem törekedett nagyon elvont, vagy túlságosan látványos jelenetekre, vagy képekre. Igaz, hogy a film második felében összemosódni látszik a képzelet a valóságos, érzé­ kelhető világgal, de ez még nem zavaró a hollywoodi filmeken felnőtteknek sem. A történet is és a film képe is szép. Nem lenyűgöző, nem ,háromdés” élmény. Egyszerűen csak szép. Galiger Enikő tizenegyedik oldal �Ajánló Alice „Odaországban’’ Tim Burton legújabb filmje az ismert karakter, Aliz egy újabb kalandját meséli el az álmok földjén, az ottaniak által nevezett Odaországban. A történet röviden a következő: az immár felnőtté cseperedett Aliz, miután otthagyja meglehetősen zavarbaejtőre sikeredett eljegyzési ünnepségét, egy nyulat követve belepottyan a már ismert üregbe, hogy azon keresztül Csodaorszába jusson. Később kiderül: odajutásának oka volt. Csodaország lakói akarták őt vissza­ hívni, hogy ismét megmentse a vidéket a ke­ gyetlen Vörös Királynő hatalmától. A filmet nézve az embernek olyan érzése támad, hogy a rendezőt bizony igencsak aka­ dályozta két tényező a film elkészítése során: egyrészt a Disney-logó (mely tudvalevőleg csak olyan filmeknek lehet sajátja, amelyek még a legkisebb gyermekek számára is nézhetőek, vagyis gyakorlatilag semmilyen erőszakos jele­ netet nem tartalmaznak), valamint a játékidő rövidsége. Ennek megfelelően egy szemkápráz­ tató, ámde történetileg üres filmet láthatunk. Tim Burton (Karácsonyi Lidércnyomás, Beetle Juice, Támad a Mars!) a tőle elvárható szintet hozta a látványvilág megteremtésével: a környe­ zet gyakorlatilag tökéletes (a Vörös Királynő várában különböző állatok tartják a csillárt, asztalt, stb.), a karakterek részletesen kidolgo­ zottak (Alice jól ismert öltözéke, a Bolond Kalapos felemás nagyságú és egymástól füg­ getlenül mozgó szemei, stb.) és némileg észre­ vehető a rendezőre jellemző groteszk alakzatok megjelenése is (az Álmosvölgy Legendájából jól ismert kicsavart fával kezdve egészen a várárok­ ban úszó, arc alakú kövekig) ám a történet (vagy annak hiánya) megbontja az egyensúlyt. Aliz valami rejtélyes oknál fogva - habár a film alatt végig rémálmait emlegeti — amnéziában szenved a Csodaországban tett korábbi útjaival kapcsolatban, ami jó alapot ad arra, hogy újra felvonultassa a film a már ismert karaktereket. Azonban ezek újrafeltűnései is vegyes kimene­ telűek: a szereplők nagy része emlékszik Alizra még ifjú korából, igazolva a film folytatás sze­ repét, azonban például a korábban már pillan­ góvá változott Bölcselő most újfent hernyó alakban pipázik annak a bizonyos gombának a tetején... A történet rövidsége miatt a szereplők nagy része - melyből elég sok akad - kidolgo­ zatlan marad, pár mellékszereplő mindössze egy-két percre bukkan fel minden előzmény nélkül (pl.: a beszélő kutya), majd aztán ismét eltűnik a homályban. Ettől pedig a karakterek súlytalanokká válnak, akiknek helyzetét a néző nem tudja kellőképpen átérezni. A Mia Wasikowska által alakított Aliz alakja szintén ezek közé tartozik: az egész történet alatt csak sodródik az árral, hiszen már a film elején közük vele a végzetét, melytől nem képes elszabadulni. A film alatt végig nem ő vezeti a történetet, minden próbálkozása dacára csak egy mellékszereplővé alacsonyul, szerepe a néző szemében már-már közömbössé válik. Talán a legjobban kidolgozott karakterek - nem véletlenül - a Johnny Depp (Ollókezű Edward, Álmosvölgy Legendája, Charlie és a Csokigyár) által alakított Bolond Kalapos - akinek itt újabb részletet ismerhetjük meg a múltjából, mely talán elmebeli állapotára is (k)alappal szolgálhat -, valamint a rendező feleségeként annak minden filmjében szereplő Helena Bonham Carter (Nagy Hal, Halott menyasszony), aki a Vörös Királynőt alakítja. Előbbi karakteréhez hűen meglehetősen bolond, folyton ugyanazon az agyalágyult kérdésen töri a fejét, miközben alig van tisztában pillanatnyi helyzetével; utóbbi megmaradt a kegyetlen úrnőnek, aki szemreb­ benés nélkül lecsapatja bárkinek a fejét, tekintet nélkül az elkövetett cselekmény súlyára. Tim Burton filmjeinek kedvelőjeként (a fent említett filmek mind tőle vannak, és csak aján­ lani tudom őket) számomra a fésületlen mester zsinórban már a második rossz próbálkozását követte el ezzel a filmmel: míg a legutóbbi Sweeney Todd esetében a tőle nem megszokott brutális erőszak irányába tévedt el Burton, a jelen film kapcsán bár a mesés környezet megvalósul, a történet teljesen átgondolatlan­ nak tűnik. Ennek akadálya lehetett a már emlí­ tett Disney stúdió is, bár’ ez korábban (pl. az Ollókezű Edward esetében) nem korlátozta a kellően groteszk hangulat megteremtésében. Az elvont ötleteket érezzük azért a film során egyes párbeszédekből („valami nőhet a fejében a Vörös Királynőnek, attól olyan nagy neki”), ezek mégsem adják vissza a már megszokott hangulatot. Összegzésképpen a filmet az egyszer megnéz­ hető kategóriába sorolnám, melyet a látvány­ világ miatt érdemes megnézni, de nem ez lesz az a film, amiről mindenkinek a rendező neve fog beugrani. Talán ha a játékidő és a korhatár magasabb lett volna, a film is jobban beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket. Aki pedig egy kellően sötét hangulatú Alice átdolgozásra kíváncsi, annak ajánlani tudom American McGee Alice című játékát, amelyben a főhős egy elmegyógyintézetből kerül át Csodaországba, ahol is kalandjait egy hatalmas konyhakéssel felszerelkezve kezdi el... A. B. Chronos Bende Tamás: felszárad izzadt kavicsok között törött kagylók, elhagyott csigaházakat mos a víz. bőrünkre száradt só a szégyen, lassan eltűnik minden, illat, szín, mosoly. partra vetett halak tátogják a titkot, de a titok sosem érhető, morajlás öli a hangokat, kiégett tekintet pásztázza a tájat. sziget, tán túlpart, dombok. az érzék csalódás, önmagunkba temetkezünk, test köré csavart törölköző. talán minden folt felszárad egyszer, helyükön csak a megbánás marad. Bende Tamás: titkom az ártér neszezése kihallatszik bőröm alól tuják illata izzad tenyeremben a takaró ráncaiba csomagolom önmagam te rájöttél a titkomra valahol ott a sikoly és a nevetés között amikor mellettem aludtál el ruhák nélkül boldogan Kis Molnár Flóra: Terra Nova Erős a hang. Zúg a fülem, visít. Hiába vagyok, mégsem létezem. Szórna-széma, a test csak sír. Komplex képek, kavargás, káosz. Az agyam a dió, körülötte a héj. Én vagyok az ég, s a világ csak fátyol. Utánad kapok, ellibbensz. Eszme vagy. Lelkem kietlen világa. Más univerzumok járnak körülöttem. Szférák feszülnek köztünk, S ahogyan vegetálunk. Az együtt létezés megszűnik. Akarom azt a világháborút. Akarom a zajt. Szeretném, ha összeroppanna világunk. Tükör az. Ezer apró szilánk. Üvegmozaik. Ha kiengeded a lelked, szilánk nem sebzi meg. Más lelkek apró elemei. Építőkockák. Építsünk egy újat. Földet. Kettőnknek. Kis Molnár Flóra: Tudás A titok megmarad. A kapu bezárul. S mi csak ülünk mögötte. Kezünket nyújtjuk. De nem kaphatjuk meg. Boldog a tudatlanság. tizenkettedik oldal �Ajánló Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Már jó ideje nézi a Budapesti közönség a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum kiállításának plakát­ jait. Azokat, melyek közül az egyik egy mosolygó koponya, a másik pedig egy denevérként plafonról lelógó, unott tekintetű kislány. Jómagam is, ahogy a 49-es villamos vonalán naponta legalább kétszer utazom, unatkozásom kellős közepén megfigyel­ tem, hogy szinte minden megállóban ott figyel a kislány, vagy ott vicsorog a sárga koponya. Furcsa­ mód észrevettem, hogy egyetlenegy kiállítás pla­ kátja sem kötötte le így a figyelmemet, mint ez a kettő. Már néha idegesített látványuk, olykor pe­ dig sokáig bambultam rajtuk, és szinte kiabált felettük az írás: Glenn Brown. Ki is lehet ez a férfi? Megnéztem. Ahogy a pénztárnál ingyen elvehető kiadványt olvasom, lélekben felkészülök, hogy én egy min­ denhonnan vevő, a festészeti korokból idéző és azokat átalakító festői munkákat fogok látni, az úgynevezett mash-up művészet jeles képviselőjé­ nek alkotásait. Tipikus polgárpukkasztó művész lehet, hiszen radikális, szokatlan szemlélete van a festészetről. Azt vallja, hogy a modern kultúrában már elfogadott más alkotóktól átvenni egyes alkotásokat, azokat átformálni, összemosni más művekkel, s így önálló alkotás jön létre. Gondol­ junk csak a DJ-k munkájára. Ars poeticája szerint a világban hozzá sodródó képeket átemeli és kisa­ játítja, és mint valami kulturális kincset, felhasz­ nálja saját művészetében. Ezen információk birtokában lépek be a terembe. Az első kép, amit megpillantok, egy zöld kutyát ábrázol, mellette zöld szőrös (!) kutyakoponyával. Kétségtelenül bizarr látvány, főleg, ha még hozzá­ tesszük, hogy a figurák megmunkálása olyan érzetet kelt, mintha millió kis féreg lenne rajtuk. Ezek az ecsetvonások már ismerősnek tűnnek a koponyás plakátról, de így közelről szemlélve jobban látszódik a művész technikai tudása. Minden festményén dinamikus vonalak láthatóak. de ha közelről megnézzük a képeket, feltűnik, hogy a felszínük teljesen sima. Mintha szemfény­ vesztést látnánk. A másik teremben pedig az ellen­ kezője tárul elénk: Glenn Brown képes volt több kilógramm olajfestéket egy asztalra kenni úgy, hogy a festéktől az asztalnak megváltozott a formája. A mű címe alatt olvashatjuk, hogy 12 év alatt készült el vele. Jó munkához persze idő kell. Látunk még barokk stílusra emlékeztető kislányt, mutogató bohócot, megtermékenyítést, rózsa­ csokrot, oszlásnak indult, lúdtalpas lábfejet, fe­ jetlen női testet - hogy csak néhány képet említsek. A képekben közös, hogy mindegyikük háttere számítógépes technikával készült, feltűnő­ en homogén. Az alakok pedig mintha egy pusztulóban levő vüágból jönnének, onnan fednék fel esetlenségüket, groteszkségüket. Féregszerű ecset­ vonások uralják az arcokat, lepik el a virágcsokrókát. Képeinek másik része giccs és sci-fi ihletésű. Jövőbeli, futurisztikus tájakat látunk, melyek már ismerősek képregények és fantasy filmek hátte­ Villányi László: mondja édesanyám Könyvajánló Villányi László, a győri székhelyű Mű­ hely folyóirat többek között Radnóti- és József Attila-díjas költő-főszerkesztője 2009 őszén új kö­ tettel jelentkezett. A mondja édesanyám című könyv a 11. a szerző köteteinek sorában. Varga Mátyás meg­ fogalmazása szerint a kötet „hátterében egy­ fajta órai historyt sejt az olvasó”. Való igaz, a töredékszerű, rövid, központozást mellőző versek mind-mind valamiféle családi emlékből. elbeszélés-maradványból, történet-darabból építkeznek. A könyv felépítése is az emlékezés folyamatának rendezetlenségét és esetlegessé­ gét követi. A versek a kronológiát mellőzve mojii váltják egymást, mint elő-előbukkanó gon­ dolat- és emlékfoszlányok. Olvashatunk a lírai én családjáról, az anyai és apai ágról egyaránt, emigrálásokról (Németország, Uj-Zéland, Dá­ nia, Ausztrália), (újra)házasodásokról („nagy­ anyám nővére Emma néni ! a cigányasszony jóslatát beteljesítve ! háromszor megy féijhez...”), a Világégésről és a „testvéri Szovjetunió kegyességéről”. Mindezt 3-16 sorban. A verseket - ahogyan az a címből is kikö­ vetkeztethető - az anya-fiú viszony köti össze. A haldokló édesanya és fia utolsó beszélge­ téseinek, a kórházi ágy mellett eltöltött óráknak megidézése olyan közel enged a költő szub­ jektív érzéseihez, élményeihez, hogy az olvasó már-már egyszerre hatódik meg és érzi magát zavarban („most felkelek mondja édesanyám / s nem mondhatom béna a lába / gondosan oda­ készítem papucsát”). Villányi László költészetének meghatározó témája a szerelem. A kortárs felfogás szerint reiből. A művész maga is kigúnyolja műveit, hiszen egyik ilyen képének azt a címet adta, hogy „Esztétikai szegénység...”. Glenn Brown művészeti filozófiájával sok ellenséget szerzett magának. Nem mindenki volt hajlandó elfogadni, hogy az átvétel lehet egyedi is, hogy más művének egyértelmű felhasználása a festészetben is teremthet új alkotásokat. Persze eddig is találkoztam olyan művekkel, amelyek régebbi festmények újrafogalmazásai voltak, de olyan művésszel még nem, aki egész pályáját erre építi. Brown ráadásul nem is kért engedélyt a művek felhasználásához. így történhetett meg, hogy egy Dali-festmény saját verzióra való átalakítása miatt a Gala-Salvador Dali Alapítvány be is perelte a festőt. De a festőnek neves híve akadt a Taté Modem igazgatója személyében, aki elismerően nyilatkozik Brown művészetéről. Szerinte műveinek eredetisége az „eredeti” művek kiválasztásában és vegyítésében áll, ugyanis az alapul vett műveket átalakítja, és teljesen más jelentést ad nekik. Véleményem szerint ez legtöbbször sikerül is a művésznek, azonban éppen egy Dali-képnél én sem találtam túl eredetinek a kompozíció jobbról balra kicserélését, a fekete­ fehér színvilágot és a kép elnyújtását. Összességében furcsa, groteszk képeket láthatunk. Én többet vártam. Persze a jó marketing megtette a hatását: elmentem végül, van már Glenn Brown matricám, néztem képet a 3D-s szemüveggel is, kérdőívet töltöttem ki, és ugyanazzal a jeggyel megnézhettem volna mindhárom kiállítást is, ami csupán azért maradt ki, mert a Hatalmi játszmák című kiállítást aznap este nyitották meg (szerintem ígéretesnek mutatkozik). De a Fókuszban a gyűjtemény című kiállításon a vakok és gyengén látók számára adaptált, tapintható műtárgymáso­ latok kiállítása remek és üdvözlendő ötlet. Aradszki Dea szerelemről nehéz írni, hisz az újat mondás kényszere itt jelentkezik a legerőteljesebben. Villányi mégis képes újat és új formában mondani. Szikáran, lecsupaszítva, szinte tárgyi­ lagosan ír: „és hogy állsz a szerelemmel / kér­ dezi halálos ágyán édesanyám / várakozom fe­ lelem ! mintha valami megnyugtatót monda­ nék . A kötetben egy különleges téma is megjelenik: a gének átörökítésének kérdése. Nyilvánvaló, hogy az édesanya haldoklásának kapcsán a fiúban felmerül a kérdés, hogy az elmúlás után mennyi az, ami a szeretett szülőből itt maradhat („lehet sejtjeid még mindig itt élnek bennem ! újságolom édesanyámnak..!’). Villányi László mondja édesanyám című köte­ tében letisztult és közérthető verseken keresztül dolgozza fel a történelem fricskáit, a kiszolgál­ tatottságot, a gyermekkor átszivárgó emlékeit és az édesanya elvesztésének tényét. A könyv az Orpheusz kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható az írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.), valamint az Alexandra könyváruházban (www.alexandra.hu). Bende Tamás tizenharmadik oldal �A, ítélet retro Ml Az ítélet retro című rovatunkban a korábbi ítélet-évfolyamok írásaiból szemezgetünk. 1998 óta bizony tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze! Olyan cikkeket kerestünk Nektek, amelyek megítélésünk szerint örökkön érvényes - de legalábbis a mai hallgatóság érdeklődésére is számot tartó - mondanivalót fogalmaznak meg. Elődeink csontkeze, illetve karunkat már elhagyó hallgatók szelleme így nyúl felénk a múltból... E számunkban a sajnálatos körülmények között kimúlt szóbeli felvételik aranyköpéseinek egy töredékét közöljük - a felvétel e módja a régi időkben nem csupán a hallgatóság hatékonyabb kiválasztását biztosította, hanem felejthetetlen perceket szerzett a részt vevő oktatóknak, és mindazoknak, akik utólag értesültek az elhangzottakról... A második cikk a Szentkirályi utcába költözés utáni első öt esztendő azon műintézményeit mutatja be, amelyek!» a hallgatók sűrűn összegyűltek, megbeszélni a tanórákon elhangzottakat. Ezek némelyike ma is változatlan formában üzemel, tessék felkeresni őket egy kis múltidézésre! A harmadik írás pedig a felejthetetlen Uhrin Benedek talán legnagyobb slágerét elemzi a jogász-irodalmár szemszögéből. Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elképesztő tudatlan­ ságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöltek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értéktelen. Most az eddig összegyűjtött aranyköpések kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Végezetül olvashatjátok öt kedvencünket, melyek - kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül - szinte új távlatokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán - És a Tóra? - Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Adagyar Monarchiából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistaellenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Péter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? - Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? - Az SZDSZ és az MDF • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! - Göncz Árpád, Fráter György. • Ki volt Szent Imre nevelője? - Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? - XVIII. század. - Nem. Mikor szűnt meg? - 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! - .. Az északiak! - Például? - Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíborosokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a pogányság. • A keleti kereszténység vezetője a tibeti láma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! - Felebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! - Szűz Mária. • Foglalja össze a keresztény tanítás lényegét! - Hát, ezt így Anscluss nem tudnám megmondani. • Ki volt az első pápa? - VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomtatással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegez­ tetőgépen van, kikapcsolja a lélegeztetőgépet. • Mi a cigányság vezető rétege? - Á maffia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvényeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POLITIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csutka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994—1998 között? (háromdiplomás felvételiző) - A miép és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? - Van a jogász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Alkotmányt és belefoglalja az alkot­ mányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Alkotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Románia és Szlovénia, Kárpátalja Csehországban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarország jellemző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyarországot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? - A Tiszán. - Hol ?? - A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? - A víziorgona. • Ha kivágják az őserdőt, megállnak a szelek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT LEGJOBBJA • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!). • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? - Festegetett (!!!). Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak’ megtétele, akár az elő­ adások, zárthelyik, szóbeli vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben a liallgatóság elérte más, évtizedek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelenbe, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdéseit, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptem­ berében még mindenki ott volt minden előadáson tizennegyedik oldal (ahogy az az elsős évfolyamokra általában jellemző), a másodikon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerkedjünk az egyetem hangulatával. A hely általában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató három betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanjainak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiány­ pótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillet­ tünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt (a kimért bor tisztán, de még szódával is ihatatlannak bizonyult), valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellék­ helyiség mellett. Sajnálatos módon az egykor kul­ tikus hely immár jó ideje zárva tart. Egy fokkal feljebb léptünk az igényességben: kö­ vetkezett a Blues Pub a Krúdy utcában. A kísérő­ zene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett panasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan (és a később megnyílt Darshan-udvar), szintén a Krúdy utcában már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmeztetett: .mindenféle kábítószer fogyasztása �ítélet retro tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az árszínvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelye­ zett szemináriumok helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. Ezentúl mindennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utunkat, csak hogy minden irányból „védve legyünk, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leterhelő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egysében megtaláltuk a számításunkat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig m^ mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor komoly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen; a személyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén (az egyetem épületében) üzemelő Spartacus Pizzéria és „Élménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshelyünk is, ahová a már végzettek is visszajárnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Alkalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfolyam-, érettségi találkozó, végzősök .bankettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Szintén gyakran megfordultunk a Múzeum körút egyes egységeiben: Irish Cat (semmi extra, angol stílusú csehó, hétvégenként tánc, hét közben jó sötét boxokkal, ahol nem zavar senki, bár olykor a pincérre azért szükség lenne). Múzeum kávézó (finom saláták), stb., ahogyan a Ráday utca is kif(^hatatlan a szórakozóhelyekből (bár ’96 táján még harmadennyi sem volt). Bár a Ráday utca legtöbb helye kissé túlzottan steril (mondjuk ki: sznob), azért a Berliner pincéje, vagy a Bakáts téren az Orfeusz még őriz valamit a régi hangulatból. Javasolható még az Építész Pince a Múzeum utcában, illetve a Mikszáth tér sarkán található Zappa Café, amely ráadásul jó sokáig nyitva van és kiváló pilsenit csapolnak benne. A Mikszáth téren van egy kiülős hely is (a neve a homályba vész), de az sajnos időjáráshoz kötött. Az igazán bátrak a Kálvin téri aluljáróba is leme­ részkedhetnek, a Cha-Cha-Cha sem rossz, de az aluljáró igazi arca leginkább a rran^ííban lelhető fel (a telefonfülkék mellett). Non-stop nyitva tartás, a kemény magyar valóság élethű megjelenítése, a fiatalok és az „alsó tízezer” sajátos keveredése adja a hely imázsát, és ha szerencsétek van, találkozhattok Dezsővel is, aki a magyar vendéglátás egyik igazi, régi vágású nagymestere, a pesti flaszter élő legen­ dája (vigyázat, Fradi-drukker és eléggé jókötésű is, úgyhogy liláknak belépés csak saját felelősségre). Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be alaposan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok időt töltöttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulat­ ból talán azt mondjuk; időpazarlás volt, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsmaasztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelemek éppúgy, mint a barátságok, és itt alakultak ki az igazi ellentétek is. A hangos »,világmegváltók’-ból mára megfontolt „majdnemjogászoké lettünk, az eltelt évek pedig örökre elindítottak minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bizony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Persze ez a kis kedvcsináló (mely vélhetően teljesen haszontalan, mert a kedv nyilván e nélkül is megvan) nem felbujtás az órák elbliccelésére, inkább az előadásokon hallottak megbeszélése és közös elemzése, ami értelmét adja az összejöveteleknek. Úgyhogy: egészségünkre! Sz. V Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Verselemzés Vin nekem egy aranyos kis pulikutyám Reggel pórázon sétáltatja a nagymamám Mivel hogy kislány ó', a neve Rebeka Nagymamám rám bízta, mertfáj a dereka Refrén: Ejnye-ejnye Rebeka, meg ne tudja nagymama Könnyelműség, emiatt leszel mama Vidd el kisfiam sétáim a Rebekát Vigyázz jó erősen fogd a pórázát A téren sok kis kutya csapja a szelet Vigyázz rá jól kisfiam, mert bajba eshet A téren szabadon engedtem Rebekát Hálából gyorsan megcsóválta a farkát Örömében el is futott jó messzire Biztosan tudta, hogy ott van a pincsije Ez a kutyaszerelem visz majd a hajha engem A mű nagysága éppen abban rejlik, hogy a szerző egyszerű, hétköznapi nyelven tud megfogalmazni súlyos társadalomkritikát, és egyben filozofikus útmutatást is adni a jövőre nézve. Mindenképpen elmondható, hogy korát meghazudtolóan előremutató és sokáig érvényes mondanivalójú mű született, amit feltétlenül érdemes jogászi szemmel is górcső alá venni. Stílusában és műfajában a darab a harmincas évek francia sanzonjait (Edith Haf, Maurice Chevalier) idézi, mintegy ezzel is felhívva a figyelmet azokra a visszásságokra, melyek azóta sem egyenlítődtek ki a modern társadalmakban. Ilyennek nevezhetjük azt a látszólag semmitmondó, ámde annál súlyosabb problémát, miszerint bár a «i.gyönyörű kis pulikutyá» a mesélő tulajdona (1. sor), őt mégis a nagymama viszi reggelente sétálni. Ezzel adja meg a szerző azt a rá oly jellemző komor-borongós alaphangot, mely annyi művében megtalálható. Az eb neve Rebeka (3. sor), mely természetesen a bibliai Rebeka, Izsák felesége, Jákob és Ézsau édesanyja történetére utal. Igen nehéz megfejteni az utalás mögötti szándékot, mi is csak találgatni tudunk. Köztudott, hogy Rebeka jobban szerette fiai közül Jákobot. Felmerülhet akkor a kérdés, a történet két másik szereplője közül (ti. a mesélő és a nagymama), vajon melyiket szeretheti jobban Rebeka, a pulikutya? A nagymama dereka fáj (4. sor), és ezzel a látszólag jelentéktelen közbevetéssel, mely azért alapvetően határozza meg a történet alakulását, mintegy a társadalombiztosítási rendszer tarthatatlan állapotára figyel­ mezteti hallgatóságát a Mester. A refrén (5. sor) szívbemarkoló fájdalmassággal figyelmeztet a tragédiára: Rebekának nem szabad utódot szülnie, hiszen objektív (a társadalom állapota) és szubjektív (egyéni körülmények) okok azt legalábbis ,nem teszik tanácsossá”, ahogy eufémizálva megfogalmazza („könnyelműség”) mindezt a költő. A nagymama szavaiban érződik az aggodalom, amikor akaratán kívül el kell, hogy engedje az ártatlan Rebekát unokájával (7. sor). Már érződik a közelgő tragikus végkifejlet előszele. A hallgató és az olvasó megborzong egy pillanatra, hiszen Rebeka, kinek ábrázolása leginkább a régi görög .tragikus triásá’, azaz Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész hősnőábrázolásaíhoz hasonlatos, rohamosan közeleg sorsa felé. És végül bekövetkezik az elkerülhetetlen; Rebeka szinte maga fut sorsa elé (13. sor). Mint minden tragikus hősében, így az ő sorsában is ott a szebb jövő ígérete: Rebeka, aki puli létére egy pincsit választott (14. sor), ezzel mintegy megteremtette a fajok közti egyenlőtlenségek eltörlését, ami ma ugyan már alkotmányos alapjog, de azért korántsem tekinthető mindenki által elfo­ gadottnak. A befejezésben (15. sor) a mesélő kétségbe esve ismeri fel azt, hogy ő is tevékeny részese volt a tragédiának, hiszen ő az, aki megszabadította a kutyát rabláncától, azaz ő vette le Rebeka pórázát. Ám a felismerés kései, és a hiba immár végleg helyrehozhatatlan. M.B. tizenötödik oldal �____________ B______________________________ Kari sportélet Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság lújon ki nevet a végén? Immáron a 4. forduló is megrendezésre került Karunk futball bajnok­ ságában. Kezd kitisztulni a kép az erőviszonyokat illetően. Sejthető már, hogy melyik csapatoknak van esélyük az első helyre odaérni, és kik fognak küzdeni egymással az utolsó hely elkerüléséért. Még 6 forduló van hátra, de már idáig is számos izgalmas mérkőzésre került sor. Ezek közül szemeznék ki néhányat, és foglalnám össze Nektek. Az első forduló egy szoros meccset hozott (az Inter csapata maradt alul komoly csatában), a többi „papírforma” eredménynek számított. A második forduló legígéretesebb meccse előtt csak tippelni lehetett, hogy ki fog győztesként távozni a pályáról. A Red Devil^ csapata mellett szólt az, hogy évek óta kiegyensúlyozott, nagyon jó futballt játszanak, de sejteni lehetett, hogy az újonnan szerveződött Sopronig Mászok nagyon komoly ellenfele lesz a vörösöknek. A fiúkon látszott, hogy már másztak Sopronig, mert kiváló erőben voltak mindannyian és bravúros játékkal, megérdemelten győztek március első napjának rangadóján. A harmadik forduló az „alsóházban” tanyázó Bíbortógás Fenevadak és az addig még pontot sem szerző Konyhai Vegyesvágott harcát hozta a „kiesés” ellen. A Konyhai a mérkőzés végéig jobban játszott, és több gólos előnyre is szert tett, de az utolsó percekre elfáradtak. Kemény pillana­ tokat éltek át a lefújásig. Ha a Bíbortógás kicsivel korábban kap észbe bármi történhetett volna. A negyedik fordulóban két mérkőzés is volt, ami jó iramú izgalmas játékot hozott. Az Evergreens hősies küzdelemben az utolsó pillanatban tudott pontot menteni az Inter ellen. Alább közlöm Tóth Máté beszá­ molóját a meccsről: március 22-én az első mérkőzést a nemzetközi igazgatás szak zászlóshajója, az Intemazionale vívta az Evergreens csapata ellen. Utóbbiak egy fővel kevesebben jelentek meg, de az Inter sportszerűségből belement a 3-H-es játékba. A mérkőzés elején az Inter került előnybe, amit a zöldek gyorsan ki is egyenlítettek. Azonos erők csatáját hozta az 1. félidő, a csapatok 3-2-es Inter vezetéssel fordultak. A második játékrészben az Inter hátrányba került, majd ismét megfordította a meccset. Az utolsó percekben a mindent egy lapra feltevő, kapusát is előre hozó Evergreens kiegyenlített egy 15 másodperccel a lefújás előtt lőtt góllal. A fordulatos, sportszerű mérkőzés eredménye: 5-5. Utolsó összefoglalónk a Nosztalgia Vaskapu FC - Fegyencjárat meccsről szól. Személyes kötődésem van a mérkőzéshez, mert a Vaskapu színeiben játszom immáron 3 éve (korábban nem ez volt a csapatnév, csak miután megnyílt az Egy’etemmel szemben található vendéglátó ipari egység változtattuk meg nevünket). Megpróbálom objektívan összefoglalni az eseményeket. Óriási iramban kezdődött a meccs, nagyon jó hangulat volt a lelátón is (a pálya fölött egy „gangról” lehet követni az eseményeket és kb. 15-20 fő gyűlt össze). A vezetést a Vaskapu szerezte meg, de Itamar jött rá a Fegyencek válasza. Ezt követően ismét a fekete mezben játszó Nosztalgia csapat szerzett vezetést, de a válasz most sem késett, kettő-kettő. A félidő előtt egy szerencsésen megpattant beadás után a „hazai” csapatnál volt az előny. A második félidő első tíz percében hatalmas csata folyt a pályán és volt lehetőség az egyenlítésre. Ekkor azonban jött a negyedik gól, amit gyorsan követett az ötödik is. Ezt már nem tudta lereagálni az egyre inkább fáradó Fegyencjárat és a mérkőzés végére teljesen összeesett. A sportszerű, jó iramú meccset végül a Vaskapu nyerte meg 9-2 arányban. Zárom soraimat azzal, hogy csak ajánlani tudom a Pázmány Ligát hétfőn délután egy és öt között bárkinek, aki szereti a focit. Kellemes kikap­ csolódás az a 40 perc, amíg egy meccs tart. Azoktól a csapatoktól elnézést kérek, akikről nem ejtettem szót ebben a cikkben, nem láttam a mérkőzésüket. A következő alkalommal igyek­ szem pótolni liiányosságomat. Reméljük a jó kezdés után további kiváló mérkőzések következnek, és ne feledjétek: ha bárkinek kedve támad a focihoz, akkor készüljön a Pro Facultate nap előtt megrendezésre kerülő „egydélutános” focibaj­ nokságra! Stevanyik Adám 2010. márc.22. - 4. forduló Intemazionale- Evergreens 5-5 Sopronig Mászok- Bp. Rangers 19-3 N’Vaskapu Fc- Fegycncjárat 9-2 Tesil- Bíbortógás E 16-4 Konyhai V- Red Devils A. 1-16 2010. március 29. - 5. forduló Internazionale- Bp. Rangers 10-2 N’Vaskapu Fc- Konyhai Y 10-3 Sopronig Mászok- Evergreens 13-1 Tesil- Red Devils A. 8-8 Fegycncjárat- Bíbortógás E 11-5 Unod a banánt? Közigazgatási versenyvizsga (kiwi) tanfolyam Felkészítő tanfolyamok a Deák Intézetben: - április 30., május 7-8. és 14-15. - június 28. - július 2. - szeptember 6-10. íK'< >1 ■ ■ Jelentkezés és információ: 1 - www.jak.ppke.hu/deak - 06 (1) 429-7200 ! 310 I. em. 139. F 'x _ 2009. ascsmber l-tSi. cenni, A vlzsgizáhnak alketoS társadaíom/smeretukróí, gazdáit és péfiZű^^SI^^ jg versenyvizsgát fsés adatkezelési [udásukró! kell számot adnsuk. KarrierNap 2010 cégek - Standok - előadások öregdiákok - kerekasztal - grafológus - pszichológus - önéletrajz állásinterjú jogászok igazgatásszervezők 5^ '5 <3 oq Figyelem! 2010. április 28. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 2. szám 2010. április 9. Abstract A summary of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Subject The topic of the resource HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. április 9. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1362kb+25215kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Relation A related resource T00111 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Table Of Contents A list of subunits of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4749de15179eda7bd9f85a3b95e04d83.jpg 5c5dde9ef102c50819d040774d1b5eb3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af28cb1ef1d2161882996f7ce638af99.pdf 2a1dfe10d8fd11999a5e42b1a821e3da PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ITELETS <D re A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA PÉTERI ZOETÁN NYOLCVAN ÉVES Vámpírok Erdélyken A^r^azoli Lengyel tragédia E^ykáz és politika Kafka Pro Facultate 2010 XIII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelett^ak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. május 11. �Vargazoli meghalt „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt39’ I (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnwvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Gahger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Vargazoh meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga...55’ kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HOOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kpl Kis-Molnár FJóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGO kaotikus rendje! Küenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap 2 3 3 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 ’9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A mai, média uralta világban Varga Zoltán vagy inkább: Vargazoli, így, egybeírva -, azaz egy olyan futballista, akinek nem örökítette meg % minden meccsen minden mozdulatát legalább harmincféle beállításból a kamera, és akinek legnagyobb mérkőzései után nem maradt 4' mozgókép, akkor is csak legenda lehet, ha itt él köztünk. Hisszük-e vagy sem a róla keringő történeteket - talán a mesélő szuggesztivitásán vagy a hallgató szkepticizmusán múlik. De ha valakinek a játékáról mindenki ódákat zeng, akkor jobban járunk, ha elhisszük azokat - így, beavatottként, kicsit mi is részesei leszünk a legendának. Vargazoli annak a Fradinak volt féltett kincse, amelyik a hatvanas években Európa egyik legjobb csapata volt, európai kupát nyert, és aranylabdást adott Albert Flórián személyében. Vargazoli univerzális játékos volt, távoli bombák, felhőfejesek, ollózások, cselsorozatok. pontrúgások mestere. De nem elsősorban emiatt lett legenda: élete igazi eltékozolt, soha ki nem teljesedő magyar élet volt. Olyan, amelybe szeretjük olykor belelátni magunk vagy akár - mint cseppben a tengert - az egész nemzet sorsát. Vargazoli a világ elől világgá ment, 1968-ban Nyugatra távozott. Hiába a Bundesliga, hiába Európa akkori legjobb klubcsapata, az Ajax, nem vert gyökeret igazán sehol. A tehetség mellé nehéz természet és ellene összeesküvő körülmények társultak. Az ifjú zseni így nem válhatott korszakos világsztárrá. Aztán sokkal később, a kilencvenes években hazajött, a Fradi edzőjének. A remény is visszatért egy kis időre: hátha most, amikor már senki nem számított rá, valóra válhatnak az álmok, egyenesbe kerülhet egy girbegurba élet, és egy csapásra megváltozhat a mi világunk is. Vargazoli még mindig kisfiús mosolyával együtt hazahozta őszinte, szinte gyermeki naivitását is. Csodát tennie a magyar futball közegében neki sem sikerülhetett, nem hagyták, és talán nem volt elég kitartó sem. A játék és a közönség iránti mély alázattal mindig a tökéletességre törekedett - hiába próbálták hozzáállását a nyugatról jöttek sznobizmusának beállítani. Nagy-nagy szeretet, de nagy-nagy értetlenség is fogadta, a távolból sok őszinte rajongó és tisztelő, közelében rengeteg ártó szellem. Vargazoli megint elbukott. A mi legendáink már csak ilyenek, mi leginkább veszteseinket tudjuk ünnepelni, a vesztett csatáktól az elvesztett futballvilágbajnokságokig. Mégsem a vesztesek, inkább a drámai elbukások népe vagyunk, és ne tagadjuk, olykor el is hisszük, jól áll nekünk ez a hősi póz. Jó tíz évvel ezelőtt Sydneyben, egy medencében hűsölve egy disszidens magyar barát - amikor néhány pillanatra kizökkentünk az önfeledt kerti sütögetős, sörözgetős, labdázgatós szórakozásból - fátyolos szemmel mesélt arról a szabadrúgásról, amit Vargazoli lőtt a Honvéd ellen, nyolcvanezer néző előtt a Népstadionban, 0-0-ás állásnál, az utolsó percben. Fel, a sorfal felett, egyenesen a pipába. A hazájától távol élő, magát így örökös boldogtalanságra ítélt magyarnak az a gól - nem túlzás - otthonát, fiatalságát, az elmúló időt jelentette, és jelenti még ma is. Hiába, a futball nem játék. Vargazoli elment, úgy, ahogy egy futballistának el kell menme - a pályán, játék után a kispadon ülve. Valaki, aki a miénk volt, most végleg elveszett - és csak félve merjük bevallani magunknak, hogy már régen elvesztettük őt. Mi pedig itt maradtunk a legendáinkkal, az apáról fiúra szálló emlékeinkkel, és valami furcsa, már-már jól eső melankóliával szívünkben. A szerk. �Kari közélet Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Április 21-én ünnepeltük karunk dísztermében Péteri Zoltán tanár úr nyolcvanadik születésnapját. Az eseményre megtelt a terem, rengeteg hallgató és tanár is részt vett az ünnepségen. A házigazda Koltay András tanár úr volt. Az első köszöntő, Schanda Balázs dékán úr beszédében visszaemlékezett ELTE-s diákéveire; mint el­ mondta, hallgatói évei alatt nem igazán rajongott a jogelméletért. Ez csak az államvizsgára felkészítő ún. szakszemináriumon, tanulmányai vége felé változott meg. Ekkor ugyanis új tanárt kaptak Péteri Zoltán személyében, az órák pedig egycsapásra élvezetesek és érthetőek lettek. E történet elmesélése után a dékán úr megköszönte az ünnepeltnek, hogy a kezdetektől részt vett a Pázmány jogi karának építésében. A következő köszöntést a volt alkotmánybírótól, az ELTE professzorától, Harmathy Attilától hallhattuk. Első mondataiban az idő múlásáról beszélt, és arról, hogy lelke mélyén nemigen hiszi el, hogy az ünnepelt valóban nyolcvanadik születésnapját ünnepli: „Zolihoz valahogy nem tartozik hozzá a 80 év...”. Majd felelevenítette a sok közös emlék közül az egyik legkedvesebbiket, a közös strasbourgi utazásokat, a hatvanas évek közepéről. Mint mondta, ők - bezárva a vasfüggöny mögé - ekkor ismerhettek meg „egy másik levegőt, egy másik világot”. Ennek megismerésében „Zolinak elévülhetetlen szerepe volt. Beszédét „Kedves Zoli, Isten éltessen”-nel és egy baráti öleléssel zárta. A harmadik köszöntő egyetemünk alapító dékánja, Zlinszky János professzor úr volt. Beszédében elmondta, hogy Péteri tanár úr kezdettől fogva a népszerű tanárok közé tartozott, és biztos alapokat nyújtott a hallgatók számára. Visszaemlékezett a kezdetekre, és megemlítette, milyen öröm volt vele dolgozni („kongeniális partner volt, az egyik, akire építeni Herczegh Géza professzor karikatúrája Péteri Zoltánról 1954-ből lehetett”). Mind a ketten elkötelezettek voltak az új kar felépítésében. Egy hallgatót idézett a kezdeti évekből: „mi azért vagyunk modem kar, mert sok az öreg tanárunk”. Hírek a Kari Tanácsról 2010. április 9. Ismét itt az idő, hogy krónikás! szerepünknek eleget téve ismét tollat ragadjunk, és híven beszámoljunk Nektek arról, miként határozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa április 9-i ülésén. Javaslatot nyújtottak be a záróvizsgák kötelező letételi idejének meghosszabbítására, amelyet a Tanács elfogadott, így a vonatkozó szövegrész a TVSZ-ben módosításra kerül. Az új szabályrész alább olvasható: Kari rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdé­ séhez: Az osztatlan jogászképzésben, tekintettel arra, hogy a záróvizsga több, eltérő időpontban teljesítendő részvizsgából áll, melyeket a min­ denkor hatályos képzési követelmények szerint kell teljesíteni, a hallgatói jogviszony az abszo­ lutórium megszerzése miatti megszűnésétől számított hét éven belül a záróvizsga utolsó részvizsgáját is le kell tenni. Amennyiben a hallgató ezen határidőig nem teszi le a záróvizsga minden részvizsgáját, az addig megszerzett részjegyei érvénytelenné válnak. Ezt követően ismét hét éven belül van lehetősége a záróvizsga valamennyi részvizsgájának letételére. Átmeneti rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekez­ déséhez: Azon hallgatóknál, akiknek az abszolu­ tórium megszerzéséből eredően hallgatói jog­ viszonyuk 2007. július 1-je előtt szűnt meg, a hét éves periódust 2007. július 1-jétől kell számítani. Felmerült a szemináriumok rendjének, temati­ kájának szabályozása, elősegítendő, hogy a hallgatók valóban a gyakorlatból kapjanak ízelítőt ezeken az órákon, és ne a főelőadás megismétlésével, vagy számonkérésével teljen az erre szánt idő. A javaslatot a Hallgatói Önkor­ mányzat is támogatta, azonban csupán három igen szavazatot kapott, így a Tanács a tan­ szabadság elvére hivatkozva elutasította azt. Elfogadásra került egy új karunkon indítandó képzés, az igazgatásszervező alapszak szakin­ dítási kérelme, melynek célja, olyan szakemberek képzése, akik a megszerzett közigazgatási, jogi, gazdasági ismeretek alkalmazásával képesek igazgatási feladatok megoldására, közigazgatási döntések előkészítésére, végrehajtására, az ön­ kormányzati és más közigazgatási szervek működésének szervezésére. A szak elindítására azonban csak a MAB engedélyének birtokában lesz majd lehetőség. A professzor szavait követően Fekete Balázs tanár úr lépett a mikrofonhoz, aki bemutatta a születésnapi ajándékot. A Koltay Andrással közösen szerkesztett könyv Péteri Zoltán tizenhárom - a jogösszehasonlítás témakörében született - tanulmányára épül, de található benne még hat köszöntő írás, teljes bibliográfiai gyűjtemény, hosszú „életút-interjú'l” és egyéb érdekességek is. A könyv a Pázmány, az ELTE és a szegedi jogi kar anyagi támogatásával született meg. A bemutatás után a két társszerkesztő közösen adott át egy példányt a könyvből az ünnepeltnek. Végül maga az ünnepelt, Péteri Zoltán tanár úr lépett - jelentősen meghatódva - a pódiumra. Egy történetet mesélt el, felidézve Nelson admirális trafalgari csata előtti szónoklatát, amelynek utolsó mondata így hangzott: „Anglia elválja, hogy a mai napon mindenki teljesítse a kötelezettségét!”. Majd a győztes csata után, amikor a hadvezér halálos sebbel feküdt, ezek voltak utolsó szavai: .Köszönöm Istenem, teljesítettem a kötelességémét!”. Péteri tanár úr elérzékenyülve mondta ki Nelson szavait; mint mondotta, boldog lenne, ha a végső elszámolásnál ő is elmondhatná ugyan­ ezeket. Ezt követően szűnni nem akaró vastaps köszöntötte. A szervezők általi ajándékként minden jelenlévő kapott egy példányt az ünnepi kötetből, a rendezvényt pedig pezsgős fogadás zárta. Smitnya Sándor Jogesetmegoldás A félév utolsó polgári jogi jogesetmegoldó versenyén vehettek részt az érdeklődők április 20-án. A mostani egy kicsit eltért az eddig megszokottól, egy igen érdekes és színvonalas TDK dolgozattal ismerkedhettünk meg rögtön az elején, melynek témája: a polgári jog és az orvosi jog viszonya. közelebbről bemutatva a beteg és az orvos kapcsolatát. Pogácsás Anett tanárnő egy családi joggal kapcsolatos esettel örvendeztetett meg bennünket, a versenyzők különösebb nehézség nélkül feldolgozták az ügyet, mindnyájan derekasan helytálltak. Míg az indulók fel­ készülési idejüket töltötték, a jelenlévők - mármár szokásosnak nevezhető módon - közösen .kóstolgatták a kivetített szöveget, s néhányan negy-két megoldási lehetőséggel is előrukkoltak a közönség soraiból. Ám az 55.ítélet'.55 meghozataláig senki sem lehetett biztos abban, hogy az elgondolása helyes-e, illetve, hogy a bíróság is ugyanígy gondolkodott-e. Az estét hatalmas tapsvihar zárta, mely mindenkinek szólt. Itt a vizsgaidőszak, aztán a jól kiérdemelt nyári szünet, de fel a fejekkel, ősszel újult erővel, frissen, fiatalosan visszatér a polgári jogi jogesetmegoldó verseny! Bolyós Zsuzsanna harmadik oldal �I *»*> ■ •. *Í bw ‘kV ■.» átMi Kari közélet „Nemzetközis hallgatónak, de jól vagyon dolga. ” Az egyetemünk jogi karán néhány éve immáron nem csak jogászképzés folyik, hanem megkezdték a nemzetközi igazgatás BA, illetve idéntől az MA képzést is. A bolognai rendszer szülte megosztott képzés teljesen új szak: egyedül a győri egyetem előzött meg minket, nyomdokainkban pedig már a Corvinus is lépked, ugyanis ott a következő szemesztertől indul meg ez a képzés. De hogy tulajdonképpen mi is ez? Tetszetős leírást találhatunk a felvi.hu oldalán, ami azt sugallja, hogy ezek a bizonyos igazgatási szakemberek akik mi leszünk - szinte mindenre jók. Nem csak hogy kifinomult érzékük van az emberekkel való kommunikációhoz és a társas tudományokhoz, de a közigazgatás rögös területén is magabiztosan megállnak jogi oktatásuknak köszönhetően. A multifunkcionális bürokraták világában az igazga­ tási szakemberek elmehetnek önkormányzatok­ hoz, multinacionális cégekhez, nemzetközi szerve­ zetekhez dolgozni. Annyira jól hangzik. Már túlságosan is. Hogy miért is? Mert senki sem tudja szinte, mi is ez a szak. A laikusok erőszeretettel osztják be ezt a képzést a nemzetközi tanulmányokhoz, s csak megértőén bólogatnak mindenre a tudatlanságuk további leplezése érdekében: de nem kell még ennyire messzire sem mennünk. Egyetemünkön is néha fennakadást okoz, kik is azok a bizonyos titokzatos „nemzetközisek. E cikk segítségével szeretném kicsit jobban bemutatni ezt a szakot: egy közvéleménykutatást prezentálnék, amit az első- és másodéves hallgatókhoz sikerült eljuttat­ nom. íme hát, a mi elképzelésünk a szakról. í. Felvételi, avagy hogyan is jött ez? A bizonyos, végzős körében jól ismert kék könyvet bújva bukkanhattunk az országban két helyen erre a szakra: a nemzetközi igazgatás sokat sejtető hangzása talán sokunkat rögtön lebilincselt. És mi is kell hozzá? Rögtön meg is nézhettük: magyar és történelem, a jogász szak déjà vuje. Rövid kalku­ lálás: jogi kar, és ugyanazok a felvételi tárgyak... vajon mennyire lesz „jogos” a szak? Arra juthat­ tunk, hogy biztosan tömik majd a fejünk jogsza­ bályokkal, de nyílván sok-sok nyelvet is tanul­ hatunk majd... A közvéleménykutatásra választ adók szinte egy­ től egyig elsőként jelölték meg ezt a szakot. Itt illik megjegyezni, hogy többször hallottam sajnos jogászoktól, hogy mi biztos csak lecsúsztunk a jo­ gász szakról, azért vagyunk itt, amolyan pótlék­ ként. Itt az idő eloszlatni a tévhiteket: a válaszolók közül senki sem jelentkezett elsősorban a jogász szakra, s került véletlen ide. Ami még hízelgőbb: saját bevallás szerint senki sem bánta meg, hogy ide jött. 2. Elképzeléseink a képzésről A hallgatók többsége meg van elégedve a karunk nyújtotta képzéssel, noha akadnak problémák és megjegyezni való hibák. Az első és legfontosabb, amibe ütközünk, hogy gyakran oktatóink sincse­ nek tisztában vele, pontosan mit is tanultunk, mire lehet alapozni. Apró technikai hibaként akadnak olyan párhuzamosan oktatott tárgyak is, melyek közül elvileg az egyik a másikra épülne. A másik sarkalatos pont a nyelvoktatás kérdése. Itt negyedik oldal 1 egyetlen válaszoló csak elégedett, mindenki más panaszkodott: a szakon országismeretet, szakigaz­ gatási nyelvet és tárgyalástechnikát oktatnak, angol, német és francia nyelven. Azonban a probléma az, hogy a gyakorlaton a csoportok teljesen véletlenül vannak összeválogatva: sokan hiányoljuk a szintfelmérőt a munkaképes cso­ portok összeállítására. Több megjegyzés érkezett arra is, hogy ezek az idegen nyelvű órákon sok esetben felesleges információkat kell megtanulni. Konkrétan az országismeret esetén érkezett né­ hány válasz, ami hiányolta a „használható”, adott országra jellemző protokoll- és viselkedéskultúra oktatását. Ehhez kapcsolódik még a szaknyelv kérdése is, melynek képzésével ugyan mindenki meg volt elégedve elmondásuk szerint, de többen felháborodtak azon, hogy a diplomához állami finanszírozás esetén is biztosan be kell invesz­ tálnunk cirka 100 000 forintot: két szaknyelvi kurzus 25-25 000 Ft értékben, egy nyelvvizsga­ felkészítő tanfolyam, s végül maga a vizsga díja is középfokú szinten 25 000 forintot kóstál. A diplomázáshoz pedig nem elég a sikeres állam­ vizsga: egy középfokú, illetve egy szaknyelvi nyelvvizsga szükséges. Néhány javaslat is érkezett a probléma áthidalására: lehetne néhány idegen nyelven oktatott tárgyunk, vagy egy-egy ilyen előadás is. Egy másik kérdés a tantárgyak hasznosságát boncolgatta: vegyes érzelmekkel vallottak erről a válaszolók. Mindenki meg volt elégedve bizonyos fokig, de tudtunk megnevezni olyan tárgyakat, melyeket nyugodt szívvel ki lehetne húzni a tantárgylistáról, amolyan „töltelék érzését keltve bennünk. 3. Oktató- és diákhozzáállás a képzéshez Néha szembesülünk azzal, hogy az alaptudásunk meglehetősen alacsony néhány témában, amelyről professzoraink magabiztosan és látványosan bele­ élve magukat tartanak előadást, s néhány tanár meg is jegyezte, hogy az egyetemekre bejutott diákok nagy része meglehetősen tájékozatlan. Ok­ okozati összefüggéseket keresve válaszolták a következőket a hallgatók: a középiskolai képzés színvonala meg­ felelő, többet egyszerűen nem lehet a középiskolai tanulók fejébe verni; a középiskolai képzés nagyon eltérő oktatási intézménytől függően. A köz­ ponti érettségi próbálja ezt megoldani, de mint sejtjük, a középszintű érettségik javításánál normális esetben a tanuló saját tanára próbál mindent kihozni a dologból: talán néha a valóság rovására is; a középiskolai képzés színvonala valóban alacsony, ez pedig az oktatási miniszté­ riumnak köszönhető. Ezt nem is kell tovább magyarázni: az oktatás látványo­ san és drasztikusan lefelé ívelő pályája kimutatható a költségvetési megvonások­ kal egyenesen arányosan; a középiskolai képzés színvonala alacsony, de aki akar, tud tanulni. Ha valaki érez magában ambíciót, megtanulhat bármit, vagy szülői segítséggel (magántanár fi­ nanszírozása), de akár anélkül is; a középiskolai képzés lényegtelen. Az egyetemnek kellene komolyabb bejutási limitet szabni: emelt szintű érettségit kel­ lene követelni az egyik felvételi tárgyból. A másik témakör, amit a kérdőív itt említett, arra kérdezett rá, hogy a hallgatók az egyetemen mennyit foglalkoznak az elméjük autodidakta pallérozására. A szak határtudományaival csak nagyon kevesen foglalkoznak, de szinte mindenki a nyelveket jelölte meg, mint önszorgalomból gyakorolt és fejlesztett terület. A gazdaság is előkelő pozíciót foglalt el a válaszok alapján: nem hiába gerince a záróvizsgának is a nemzetközi gazdálkodás. 4. Vizsgák A vizsgaidőszakok nehézségéről hihetetlen nagy szórás jellemezte a válaszolókat: mivel sokan közülük csak az első vizsgaidőszakon volt, nem pontosan tudták megmondani, hogyan is viszo­ nyulnak ezekhez. Volt, akinek nehéz volt, akadt olyan is, aki kisujjból rázta ki a dolgot. Egy érdekes megjegyzés volt itt, ami hiányolta a gyakoribb évközi számonkérést, mert az kényszerítő erejével megkönnyíteni a vizsgákra való felkészülést. Erre mondják, hogy az egyetemen már saját felelősség az idő beosztása, de talán jó tanács lehet ez a megoldást is. 5. Diploma, elhelyezkedés Megoszlanak a vélemények, hogy vajon leengedő lesz-e a BA képzés diplomája az elhelyezkedéshez. Tanárvélemény is akad, aki szerint igen, de legtöbben szeretnék elvégezni a karon idén indult MA szakot is, hogy így a nemzetközi ismeretek teljes repertoárjával felfegyverkezve mehessenek állásbörzére. De hogy mire is jó ez a diploma, hol lehet elhelyezkedni? A szak célja a közigazgatásban otthonosan mozgó szakemberek képzése, munka­ területként főleg állami szférát, nemzetközi szervezeteket és multinacionális cégeket megne­ vezve. A kérdőívben erre is akadt kérdés: meg­ döbbentő, hogy mindenki a minisztériumoknál akar elhelyezkedni, előszeretettel a külügyminisz­ tériumnál. A nemzetközi szervezetek is erős támogatottságot élveznek, s a multinacionális cégek eme jövőkép alapján csak nagyon kévé­ sünkét fogják alkalmazni: szinte senki sem szeretne ilyen helyen dolgozni. Egyetlen egy válaszoló élt az „egyéb” opcióval, s a magánvállalkozó pozíciót adta meg. Az állam által finanszírozott oktatás akkor éri el a célját minden esetben, ha olyan szakembert képez, amit a hazai piac fel tudni venni, hisz akkor a bizonyos adókon keresztül megtérülhet az oktatási költség, illetve a felsőfokú képzettségű emberek emelhetik a közkultúra színvonalát és minőségét is. Ennek tükrében is merült fel a hazai kontra külföldi munkavállalás kérdése, aminek válasza nagyon is tükrözi a fiatalok országról alkotott képét: ugyan szinte mindenki szeretne itthon dolgozni, ugyanakkor mindenki számára belefér néhány éves külföldi kiruccanás. Az ál-indok a tapasztalatszerzés, valljuk be, a vonzóbb és valódi a fizetések jóval magasabb színvonala. �Kari közélet 6. Egyetemi hangulat érzem, pár dologban hátrányom van n,Úgy nemzetközisként az egyetemen!’ Nem csak egy válaszoló érzi úgy. Mint ahogyan a HŐK választási kampányában is szerepelt a célkitűzés a nemzetközis hallgatók hatékonyabb „beintegrálására”, úgy mi is érezzük, hogy néha valóban mostoha­ szakként éljük meg a nemzetközi igazgatást a jogászhoz képest. Mentség talán, hogy viszonylag új ugyebár a képzés, az egyetem átállása pedig nehézkes: még is, ne csodálkozzon senki, hogy a kevésbé jogosabb speciálkollégiumokra csak nemzetközisek járnak: elvégre is, mit keresnénk mi például egy büntetőjogi szabadon választotton, vagy akár egy versenyjogi előadáson? Nem sokat konyítunk a témához, főleg nem elsősként. így marad körülbelül olyan 10-15 „értelmes” szabadon választható tárgy, amiért élet-halál harcot vívunk tárgyfelvétel idején. Ne csodálkozzon tehát senki, hogy a számunkra korábban megnyitott neptunon már csak a jó öreg 20/20 fogad, ha valaki a „híres perek...”-re kattint. (Ennek az órának például potom 3 perc elég volt, hogy a nemzetközis invázió áldozatává váljon) Az egyetem nyújtotta plusz lehetőségeken szívesen vesznek részt nemzetközis hallgatók saját bevallásuk szerint, de apró megjegyzést ide is beszúrtak a válaszolók: sajnos kevés nem csak joggal foglalkozó előadás van. A bírósági látoga­ tások azonban a nemzetköziseket is lázba hozzáktehát összességében, meg vagyunk elégedve a programokkal, csak talán néhány idegen nyelvű, nem jogi tárgyú előadást is szívesen vennék. 7. Nemzetközi igazgatás és a napi közélet Az egyetemünkön elengedhetetlen ugye a mindennapi tájékozódás a közéletről, ezt tanáraink is sűrűn éreztetik. Az ítéletben korábban megjelent, a jogász szak jövőjét boncolgató cikksorozatban a szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy a hallgatók érdektelensége nem is olyan nagy azért. Vagy hát, inkább érthető. A nemzetközisek körében is utána jártam a dolognak: a napi tájékozódást mindenki fontosnak tartja, minimum egy rádiós hír-hallgatás vagy egy Metropol elolvasásának a szintjén - noha jegyez­ zük meg, utóbbi hírértéke meglehetősen alacsony. Legtöbben a HVG-t olvassák szaklapként, vagy annak interneten elérhető cikkeit, de kevesen merik biztosan állítani, hogy teljesen otthon vannak az oktatóink által érintett aktuális témákban: általában többé-kevésbé hallottak valamit a hírekről, de mélyebben nem tudnak érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Talán valamiféle indokként hozható fel az, hogy még annyira sem politikai pályára készít fel a szak, mint a jogász, de azért mi is ludasak vagyunk, minden mennyiségben. Sokan beszélnek arról, hogy mit is kellene jobbá tenni a szakon, de a hallgatók számához képest irreálisan kevesen töltötték ki a kérdőívet, ami meg kell hagyni, nem lett volna nagy erőfeszítés. Ezek után hogyan is akarunk harcolni lehetőségeinkért?! 8. Afentiekbó'l leszűrhető néhány javaslat Több nemzetköziseknek szóló rendezvény Szintfelmérő az idegen nyelvű oktatása megkezdése előtt Több idegen nyelvű lehetőség (előadások, idegen nyelvű tárgyak szélesebb skálája) A tanrend ésszerűbb felépítése (hogy el­ kerüljük az „önök tulajdonképpen mit is vettek előző délévben?” típusú kérdéseket) Gyakorlatiasabb, „életszagúbb” tárgyak Nagyobb hangsúly fektetése a protokollra. kommunikációra, tárgyalástechnikára. közéleti megjelenésre épülő tárgyakra A jogász és nemzetközis szak hallgatóinak .összemelegítésé Kis-Molnár Flóra Kolimomentum 5 óra 30 perc. Megjöttek a takarítók. A népes takarítóbrigád önkéntes ébresztőórát játszva kellően hangos a nevetésével és a folyosón kiabálásával, hogy felvetje a fél szintet. Vagy nem is a takarítók ezek, hanem egy buliból éppen most hazaérő társaság? A magassarkúak hangját tihanyi echo módjára hangosítja fel a néma csend a folyosón. Az eredmény ugyanaz: fel lehet ébredni, hallatlanul korán. 8 óra. A koli kelésének átlagideje: legtöbben ilyenkor mennek reggeli tusolásra, rohangálnak a konyha és a szoba között (elvileg ugyanis tilos mikrót használni a szobákban, a konyhában van lehetőség erre), de persze a takarítóknak is ilyenkor kell belendülniük, hogy látványos legyen a takarításuk, persze megakasztva az amúgy is sietős rohanást, a későn kelők balszerencséjére. A három fős szobák ilyenkor kicsinek bizo­ nyulnak; a legtöbb szobában jobb esetben kettő szék akad az asztalnál a reggelihez, de legalább egy vízforraló használatéjért nem kell kitenni a lábunk a szobába: csap itt is akad. Tovább fokozódik a luxus... egy hűtő képében! A koli persze nem tömegesen indul meg az egyetem felé, de mindenkinek javasolt 1 órával korábban megkezdenie a BKV-zást, ha időbe be akar jutni a városba. Az út ugyanis meglehetősen hosszú: Óbuda III. kerületéből fél- háromnegyed óra bejutni az egyetemig normális esetben. Kivéve, ha valaki a metró elé ugrott. A koli lakossága majdnem BMW-vel közlekedik Busz, Metró, Villamos. A leggyorsabb ugyanis az 1-es villamos végállomásáról eldöcögni az Árpád hídig, s ott metróra szállni. És BKV-sztrájk idején? Nem kell kétségbe esni: még a szentendrei HÉV sincs annyira egetrengetően messze. De, mint minden rendes kollégiumban, itt is az esték a legszínesebbek. A Márton Áron szak­ kollégium, ahol havi 22 500 Ft-ért el vagyunk szállásolva, érdekes belső világgal rendelkezik: az ember mindent megkaphat, amit akar. Vagy 4 helyen lehet fénymásolni, 500 Ft-ért már fél óra masszázs is akad, de ugyanennyiért lehet akciós öveket venni. A kábé 70 Ft-os lejárt energiaital, a 100 Ft-tos Durex, az 1000 Ft-os ukrán vodka és hasonló eredetű cigi pedig már igazán a nya­ lánkságok közé tartozik. Másik szélsőségként adóbevallást is csináltathatunk, vagy japán nyelv tanulására is adhatjuk a fejünket, s még csak ki sem kell lépnünk a koleszből. Az esték folyamán megélénkül a folyosói hangulat is: sokan közösen főznek, vagy a fiúk éppen focizni mennek együtt, mások pedig a bulikat szervezik innen: alapozás helyben, azután pedig irány valami pesti szórakozóhely. De néhanapján pénteken még a buli kedvéjért sem kell elhagynunk az épületet: a hírhedt előtérbuli is a kollégiumi HŐK saját kreálmánya. De hogy tanulni is kellene? Ne is tovább! Szintenként akadnak tanulószobák, ahol jó oxigén-hiányban és sugdolózásban lehet küsz­ ködni a jogi könyvek világával. A kollégiumnak mellékesen akad saját könyvtára is, ami tekintélyes kisebbségekkel kapcsolatos anyagot mondhat magáénak. Ugyanis a kollégium, határon túli magyaroknak van eredetileg fenntartva: nem kell fennakadni tehát, ha az embernek valaki idegen nyelven vakkant oda a folyosón valamit. Márton Jirtíti Szakkollégium IQ A szórakozási lehetőségek átlagosak más kollégi­ umhoz mérve. Persze nekünk nem akad mászó­ falunk, mint egy BME-s szállás alagsorában, de nekünk is van valami konditermünk. Az udvaron röplabdapálya és kosárlabda pálya is van, valamint ingyenes aerobic órákat is tartanak vállalkozó szel­ leműek. Gépterem akad kettő is, ezeket 19-től 24-ig óráig vehetjük igénybe, de a szobákba is be lehet vezettetni az internetet (1000 Ft/hó), akár csak a tvkábelt, ahol még az HBO-t is ingyen lehet fogni. A szobákról is néhány szót ejtve: általában 3 fő lakik együtt, osztozik meg körülbelül 18-20 négyzetméteren, néha még pókokkal is meg­ osztva. Mindegyik szobának „hihetetlen” a pano­ rámája: kinek egy fitneszterem, kinek a szembe szobák, kinek pedig a főépület jut látványként. De pozitívumok is kellenek! Nekünk van az országban az egyetlen Szabó Ervin nevű könyvtárosunk. Jó a közösség. Ha hiányzik valami anyag, csak át kell kopogtatni a szomszédba. És a lényeg. A facebook-on tesztet tölthetünk ki arról, jó MASZ-osok vagyunk-e. Kis-Molnár Flóra ötödik oldal �Kari közélet Pro Facultate Nap 2010 h Sohasem voltak még ennyien a gesztenyéskertben.,. Karunkon Április 29-én Pro Facultate Napra került sor. A hagyományosan április végén megrendezendő Pro Facultate („a Karért”) piros betűs nap az évben. A rendezvény különlegessége, hogy azt teljes mértékben hallgatók, illetve a Hallgatói Önkormányzat szervezi, így a Kar által szervezett Pázmány nap mellett a legfontosabb és leglátogatottabb rendezvénnyé nőtte ki magát az évek során. A rendezvény a hagyományos szentmise után a Pro Facultate díj átadásával indult a Díszteremben, ahol hallgatói vélemények alapján kerültek kiosztásra a díjak az oktatóknak, hallgatói tisztségviselőknek, illetve kari alkalmazottaknak. A díjazottak között volt idén Dr. Botos Katalin professzor asszony és a közelmúltban elhunyt Dr. Boytha György, niint posztumusz díjazott. Kovács Lóránt egykori HŐK elnök, és Csízik Zoltánné, a Polgári Jogi Tanszék adminisztrátora. A díjátadó beszédek és laudációk után kétségünk sem férhetett hozzá, hogy a díjakkal tényleg olyan embereket díjaztak a hallgatók, akiknek a Karért végzett munkája maradandó, és munkássá­ guk mérföldkőnek számít a Kar történetében. Botos Kati néni külön kiemelte, hogy a legfontosabb relikviák között fogja tartani a díjat, hiszen ha az ember a hallgatóitól kap elismerést, az mindig külön­ leges. Továbbá elmondta, hogy az ellene irányuló őszi lejáratókampány után különösképp jól esik neki a hallgatók mellette való kiállása. Á hallgatókért díjat Kovács Lóránt kapta, akinek laudációjában Szilágyi Demeter kiemelte, hogy „Lóci” elnöksége alatt vált professzionálissá a HÓK működése. Posztumusz díjazott volt a nemrég elhunyt Boytha György professzor, díját családtagjai vették át meghatódva. Az adminisztrátori díjazott Csízik Zoltánné volt, aki­ nek nélkülözhetetlen munkája a Polgári Jogi Tanszé­ ken a sokszor nehézkes adminisztrációt is gördülé­ kennyé teszi. A díjátadó után a gesztenyéskertben kezdetét vette a főzés és az evés-ivás. A HÓK és a tutorok bográcsai mellett a Közigazgatási Jogi Tanszék, és a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet is főzésre adta a fejét. Az eredmény nem maradt el: a legkülön­ bözőbb ízvilágok közül válogathattunk. A bográcsok mellett három órától a bor is főszerepet játszott, tanárok és diákok együtt fogyasztottak el egy-egy pohárral. Számomra ez adta a rendezvény lényegét: összehozza az embereket. Rég nem látott ismerősök találkoznak, tanárok és diákok cserélhetnek eszmét kötetlenebb keretek között, egyfajta integrációs erőként is aposztrofálható a Pro Facultate nap: ide még az is ellátogat, aki amúgy nem szokott Páz­ mányos rendezvényeken részt venni, vagy a kari közéletben szerepet vállalni. A verőfényes napsütés­ ben elfogyasztott zsíros kenyerek és bor után, négy órakor a Hétcsapás Néptáncegyüttes varázsolta el a Gesztenyéskert mulatozóit. Mintegy másfél órás műsorukkal fergeteges hangulatot teremtettek, a résztvevők már igen csak ráhangolódva várták az esti koncerteket. Időközben a zsúfolásig megtelt a gesz­ tenyéskert, a felsőbb évesek és tanárok elmondása szerint sosem voltak még ennyien Pro Facultate napon! Hat órakor kezdetét vették a koncertek. Az első fellépő a Hated Tomorrow nevű zenekar volt, melynek énekese első éves jogász hallgatónk. Az együttes 2005-ben alakult, nemrégiben készült el első videóklipjük, melyet a zenetelevíziók is játszanak már. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVETELTHIRDET a doktori (Ph,D,) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 2010 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem áUam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább ,jó” minősítésű („cum laude”) egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkező felvé­ telizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem államés jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell elis­ mertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelentke­ zéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes fel­ vételt érvényteleníti; hatodik oldal d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkalmaz­ ható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben - különösen a választott kutatási területre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú. vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedé­ lyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával történő felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyen­ értékű nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 83.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (wwwjak.ppke.hu) Ezután következett egy feldolgozásokat játszó együt­ tes, a LeQwaRock. Á hangulat ekkortájt már a tetőfokára hágott, tanár-diák egyaránt az első sorok­ ban ugrált a koncerten. Kis csúszással, kilenc órakor kezdett a főfellépő, a magyar punk-rock zene leg­ jelesebb képviselője a várva várt Supemem. A feszti­ válhangulatot idéző koncerten nem volt olyan ember, akit ne ragadott volna magával az együttes lendülete. A koncertek végeztével, mi szervezők örömmel konstatálhattuk, hogy egy olyan Pro Facultate napot sikerült összehoznunk, amellyel reményeink szerint mindenkit sikerült megszólítanunk, és mindenki úgy emlékszik majd rá, hogy valóban egy piros betűs nap volt az évben. A gesztenyéskert viharos elhagyása után, a társaság nagy része a szinte már Pázmányos törzshelynek számító Living Room felé vette az irányt, ahol tovább folytatódott a mulatozás. A hajnalig tartó buliban jó volt látni, hogy tanárok is részt vettek, így továbbra is „jprofacos” hangulatban telt az este. Őszintén reméljük, hogy tényleg sikerült valami ten­ nünk a karért, annak hírnevének öregbítéséért, és azért, hogy a hallgatók évek elmúltával az ilyen kö­ zösségi események miatt is szép emlékekkel emlé­ kezzenek vissza a Pázmány Jogi Karán töltött évekre. Ahogy az este folyamán az oly sokszor elhangzott, én is ezzel a felkiáltással zárnám rövid beszámolómat: Csak a Pázmány! Jövőre veletek/önökkel ugyanitt! Palócz László A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumen­ tum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2010. június 18-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anya­ gok és a július í5-ig esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alayján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Dok­ tori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) fogadóórája: csütörtökönként 10-11 és 16-17 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcse­ leti Tanszék (tel.: 4297-229). �Kari közélet Karrier Nap 2010 Kerületi polgármester öregdiák szerepben Karunk negyedszer rendezte meg éves állásbörzéjét április 28-án. 17 cég, 3 előadás, több tucat tanácsadás és több száz résztvevő jellemezte a rendezvényt. Az állásbörze legfontosabb eseménye idén is a cégek és ügyvédi irodák megjelenése volt, a standolás a tavalyitól eltérően két helyszínen zajlott. A főépület aulájának megszokott berendezése mellett idén a Tanulmányi Osztály előtti tér is megtelt, így a „zsibongó” név most elnyerte valódi értelmét. A 17 kiállító között volt ügyvédi iroda, jogi könyvkiadó, fejvadász cég, de jelen volt a közszféra is. A kiállítók megjelenését idén is kerekasztal-beszélgetések színesítették. Az első a kar klasszikus jogi munkakörben dolgozó öregdiákjai voltak a vendégek, és beszéltek egyetemről, pályakezdésről, munkáról és munkahelyről. Kocsis Máté, a kerület polgármestere és országgyűlési képviselője mellett egy neves ügyvédi iroda, egy ügyészség és egy bíróság képviselője beszélt. A második, délutáni alkalmon inkább az igazgatásszakosoknak mutattak utat a vendégek: a köz- és a versenyszféra keresi a rendszerezett jogi gondolkodású, de nem feltétlenül jogász fiatalokat. A meghívott vendégek külön felhívták a jelenlévők figyelmét a szakosodás fontosságára, hiszen az érvényesülésben ma már elengedhetetlen, hogy valaki a legjobbak között legyen egy szűk területen. Ezen túl fontos a magas szintű nyelvtudás, a szorgalom és a tudatos karrierépítés már az alsóbb évfolyamosoknak is. A fenti programokat pedig különböző trénerek, pszichológusok, személyzeti tanácsadó szakemberek tanácsadásai, személyes konzultációi tették teyesebbé. A nap lebonyolításáért köszönettel tartozunk a Hallgatói Önkormányzat és a Műszaki Osztály dolgozóinak, akiknek segítségével jöhetett létre ez a nap. Sergő András Jogász példatár Beszélgetés Ruszthiné Juhász Dorinával Ruszthiné Juhász Dorina egyetemünk első évfo­ lyamainak végzős jogászai között volt. Akkor és azóta is a versenyjog aktuális kérdései foglalkoz­ tatták. Ma a Gazdasági Versenyhivatal jogtaná­ csosa, az egyetem versenyjogi szakjogász posztgra­ duális képzésének oktatója. Emlékeiről és az általa látott lehetőségekről kérdeztük. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? - Az egyetemi évek - mint sokaknál - az én esetemben is meghatározóak voltak: nemcsak a hivatásomat köszönhetem az egyetemnek, hanem itt ismertem meg a férjemet - évfolyamtársak voltunk -, és életre szóló barátságokat is kötöttem. Véleményem szerint egy felsőoktatási intéz­ ménnyel szemben alapkövetelmény, hogy ne csak a lexikális tudásra helyezze a hangsúlyt, hanem igyekezzen a hallgatókat erkölcsi, emberi szem­ pontból is felkészíteni a jogászi hivatásra. Ószintén mondhatom, hogy a Pázmány minden várakozá­ somat felülmúlta. A karon már a mi időnkben is olyan jogászegyéniségek tanítottak, akik nemcsak a tudásukat adták át, hanem a saját pályájukkal, életútjukkal is példát mutattak. Az egyetemnek köszönhetem, hogy azt is megtanították, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy a munka örömet' okoz­ zon, így én is azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk. - Mikor alakult ki az állami szféra pályája iránti érdeklődése? - Amikor elsőéves voltam, még büntetőjoggal szerettem volna foglalkozni. Harmadéves korom­ ban az egyik büntetőjogi gyakorlaton a Tánczosféle gyermekgyilkosságot kellett elemeznünk, annyira megviselt a történteknek már a puszta olvasása is - napokig erről a szörnyűségről álmod­ tam -, hogy akkor ismertem fel, ez a jogterület nem nekem való. Szerencsére más jogágak - mint például nemzetközi jog, európajog, családjog. társasági jog - is érdekeltek, azonban amikor negyedéves koromban jöttek a versenyjogi tár­ gyak: rögtön megéreztem, hogy ez a jogterület igazán nekem való. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy Boytha Györgyné és Tóth Tihamér nemcsak kiváló órákat tartottak - ahol szinte mindenre kiterjedő lexikális tudást, és na­ gyon hasznos gyakorlati ismereteket is elsajátíthat­ tunk -, hanem a jogterület iránti lelkesedésük és hivatástudatuk engem is magával ragadott. Azt hiszem, hogy az ő biztatásuk és a megfelelő irányba terelő kritikai észrevételeik nélkül én is azon jogászok táborát gyarapítottam volna, akik nem lelik örömüket a munkájukban, és „pusztán’ a megélhetésükért dolgoznak. Mivel a versenyjog ma Magyarországon - egy-két kivételes hatáskör­ től eltekintve - a Gazdasági Versenyhivatal „mono­ póliuma”, magától értetődött, hogy a diploma megszerzése után oda nyújtom be a pályázatomat. - Ma milyen esélye van a végzetteknek az állami szférában való elhelyezkedésre? Egyáltalán mennyire népszerű ma ez a pálya? - A jó munkahelyekre mindig nehéz volt bekerülni. Az állami szférában is vannak olyan munkahelyek, amelyek nagyon népszerűek - ilyen a Gazdasági Versenyhivatal is. Gyakran hallani, hogy az állami szférában protekció nélkül lehe­ tetlen elhelyezkedni. A kapcsolatoknak valóban nagy szerepük van, de ha valaki igazán elszánt és nagy munkabírású, előbb-utóbb be fog kerübi a hőn áhított munkahelyre. Az állami szférában manapság talán még nehezebb státuszhoz jutni, mint amikor én voltam friss diplomás. Szinte mindenhol létszámstop van, de a helyzet nem reménytelen, mert minden állami munkahelyen vannak kismamák, kiküldetésben dolgozók vagy egyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévők, akiknek a helyére határozott idejű kinevezéssel be lehet kerülni. Az ilyen lehetőséget is meg kell becsülni, mert így a pályakezdő kap egy esélyt, hogy bizonyítson, és ha beválik, előbb-utóbb véglegesíteni fogják. A Gazdasági Versenyhivatal­ ban mindig kaptak esélyt a pályakezdők. Amióta bevezették, friss diplomásként ide is jellemzően ösztöndíjas foglalkoztatással lehet bekerülni, azonban ha valaki megfelelően teljesít, jók az esélyei, hogy üresedés esetén kinevezést kapjon. Itt sok pázmányos öregdiák dolgozik, ami annak is köszönhető, hogy az egyetemen már a mi időnkben is nagy hangsúlyt helyeztek az olyan ,fiatal” jogágak oktatására, mint a versenyjog. Úgy emlékszem, hogy akkoriban csak a Pázmá­ nyon volt kötelező tantárgy a versenyjog. Amióta a Karon megalakult a Versenyjogi Kutatóközpont, az egyetemen a versenyjogi képzés kiválósága egyedülállósággal párosult. A Kutatóközpont Szilágyi Pál vezetésével sokat és eredményesen dolgozik azon, hogy a magyar egyetemek közül a Pázmányon legyen a legjobb versenyjogi tudásköz­ pont, így a graduális hallgatók is nagy lehetőséget kaptak arra, hogy a többi egyetem hallgatóihoz képest jobban elmélyíthessék versenyjogi tudásukat. - Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási kérsenyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? - A közigazgatásba való belépés átszervezése addig nem változtatja meg érdemben a rendszert, amíg lehetőség van az ún. ösztöndíjas foglal­ koztatásra. A jelenlegi rendszerben a közigazgatási intézmények inkább először egyéves, START kártyás munkaviszony keretében foglalkoztatják a pályakezdőket, és hiába teljesítenek jól, csak szerződésük lejártával kaphatnak először határo­ zott idejű, majd határozatlan idejű kinevezést és csak utóbbiaknak feltétele a közigazgatási ver­ senyvizsga megléte, vagyis a bekerülésnek nem, pusztán a bennmaradásnak. A frissen végzett jogászok számára a közigazgatási versenyvizsga első látásra nem tűnik igazságos belépési kor­ látnak, hiszen a záróvizsgákon már bizonyítottak, amelyek anyaga nagy részben lefedi a közigaz­ gatási versenyvizsga követelményeit. Azonban ha a rendszer egyszer „kifonja” magát, objektívebb ki­ választást eredményezhet, így nagyobb szerephez jut majd a pályázók tudása és rátermettsége. Sergő András hetedik oldal �siaÄ Közélet Erdély vámpírjai Egy amerikai Böjté Csaba testvér házában Ne tévesszen meg senkit a cím. Nem Drakuláról szólt beszélgetésem a fiatal amerikai utazóval, hanem az erdélyi Tusnádfürdőn, Csaba testvér gyermekotthonában szerzett tapasztalatairól. Brett Schilke az amerikai Wisconsin államból származik. 21 évesen „kultúrközi” pszichológiából és orosz nyelvből szerzett diplomájával vágott neki a világnak. Egy testvérvárosi programnak köszön­ hetően vetődött Kurganba, egy szibériai kisvá­ rosba. Gyermekvédelmi programot indított, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy már majdnem két éve él ezen a hazájától oly távoli vidéken. Gyermekvédelmi munkája révén kerültem vele kapcsolatba. Az élet különös véletlenje folytán eltöltött néhány hónapot a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői szeretetházában. Az itt végzett munkájáról mesélt nekem. - Hogyan vitt az utad épp Erdélybe? - Valójában egy szerencsés véletlen folytán, vagyis egy kezdetben igen kellemetlennek mondható jogszabályváltozás folytán. Az oroszországi vízu­ mom meghosszabbításához el kellett hagynom az országot, és három hónapot kellett külföldön töltenem a szabályok értelmében. Hat napom volt mindennek a leszervezésére. A gyors megoldást erre a szorongató helyzetre egy barátom révén találtam meg, aki korábban angoltanárként dolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonában. Feltett a vonat­ ra, és azt mondta, hogy bízzak rá mindent, ő majd leszervez nekem mindent, mire odaérek. így is történt. Kilenc napig utaztam vonaton és buszon, mire ott találtam magam Tusnádfürdőn, anélkül, hogy bármi elképzelésem lett volna arról, mi fog történni, kihez, hova megyek pontosan. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a szokásokat. Igaz emiatt nem aggódtam annyira, mert hozzá­ szoktam már az évek során az új emberekhez, új környezethez. Már vártak rám az állomáson, és beköltöztem én is az otthonba. - Gondolom korábban is jártál már hasonló intéz­ ményekben? családon belüli erőszak és más veszélyes körül­ mény miatt kerültek ide. Az otthonnak van egy vezetője és 10 bentlakó hivatásos nevelő szülője, akik 5-12 gyermekből álló kis csoportokért felelnek. Van olyan szülő, aki gyermekével együtt azért költözött be az otthónba, hogy megszabaduljanak a nagyvárosok pénzhajhász fogyasztói világától. Mások puszta jó szándékból, elhivatottságból vállalják a munkát. A személyzetet is bele számolva körülbelül száz gyermek és felnőtt él a tusnádfürdői gyermek­ otthonban. Nem olyan ez a hely, amilyennek a gyermek­ otthonokat vagy árvaházakat gondolnánk; sötét szobákkal, komor felügyelőkkel és szigorú házi­ renddel, hanem valóban olyan ez mint egy otthon, ahol együtt él a nagy család. Cserépkályhákban és kandallókban ropog a tűz, tiszta szobák, meleg takarók, forró tea gőzölög a konyhában. Azt gondolják, hogy ezeknek a gyerekeknek semmijük nincs. Twist Oliver-szerű koszos arcú, kopott ruhájú éhező gyerekek képzelnek el, pedig ezek a gyerekek nem szenvednek hiányt. Ök olyanok, mint bárki más. Ismerik a legújabb slágereket és filmeket, intemeteznek, saját email címük van, nyelveket tanulnak. Az otthon könyvtára magyar, román, angol és német nyelvű könyvekkel van tele. Boldogok, egy nagy szeretetteljes családhoz taroznak, ahol biztonságban érezhetik magukat. tói - Hivatalosan a gyerekek és a személyzet angol­ tanára voltam, de ez csak napi 2 órát jelentett. Lényegében az egész napot a gyerekekkel töl­ töttem. Együtt éltem velük; együtt ettünk, együtt tanultunk, együtt játszottunk, együtt pihentünk és együtt ünnepeltünk. - Mi a legszebb emléked az ott töltött hónapból? - Kik élnek ebben az otthonban? Milyen gyerekek kerülnek ide? - Tusnádfürdőn nem csak árvák élnek, hanem olyan gyerekek is, akiket a szüleik valamilyen okból nem tudtak nevelni, maguk mellett tartani. Igyekeztem minél többet megtudni ezeknek a gyerekeknek az életéről. Rengeteg történetet hallottam, kezdve attól a kislánytól, akit egy fűtetlen, romos épületből mentettek ki tél idején megmentve őt a fagyhaláltól. Egy másik kisfiú pedig azért került például az otthonba, mert az anyja új párja nem tudta elfogadni őt. Sokan a családjuk rossz anyagi helyzete, alkoholizmus. nyolcadik oldal J. II ■ WH I •“x’i U nyomát nem találtam. Igaz, nincs itt koporsóban lakó, vérszívó ragadozó, de szerintem Erdélyben mégis léteznek „vámpírok, és ezek az alkoho­ lizmus, kábítószer, erőszak és a prostitúció, melyek épp olyan veszélyesek, és amelyek ellen nem lehet szemtől szembe felvenni a küzdelmet. Sokkal alattomosabb ellenségek ezek annál. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány azért küzd, hogy ezektől a vámpíroktól megmentse a gyermekeket és családokat. Marschalkó Linda Néhány szó a HÖOK-ról - Mi volt a te feladatod? - Valóban jártam, de Amerikában és Orosz­ országban kizárólag állami intézményként mű­ ködnek a különböző gyermekvédelmi intézmé­ nyek. Erdélyben ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az állami szerepvállalás nem kizárólagos, mert nem tud minden igényt kielégíteni. Ezért engedi, hogy alapítványok is fenntarthassanak ilyen intézményeket. 1 - A Tusnádfürdőn töltött Karácsonyt például soha nem felejtem el. Azt a meghitt hangulatot, amikor összegyűltek a gyerekek, szülők, barátok, személyzet és több támogató, mecénás is a gyö­ nyörűen feldíszített óriási karácsonyfa mellett, ami alatt ott várta a gyerekeket a jószívű ado­ mányozók által felajánlott ajándék. Míg bent ben­ sőséges hangulatban ünnepeltünk, odakint befed­ te a tájat a friss hó. Felejthetetlen volt ez a pillanat. A külföldiek Erdélyről általában csak azt tudják, hogy itt élt Drakula gróf. A vámpír legendát kutatva érkeznek erre a misztikus vidékre. Én is hasonló elképzelésekkel érkezetem, de Drakula A HÖOK, teljes nevén a Hallgatói Önkor­ mányzatok Országos Konferenciája, Magyar­ ország főiskolai és egyetemi hallgatói önkor­ mányzatainak érdekképviseleti szövetsége. Azzal a céllal jött létre, hogy együttműködve a többi hallgatói érdekképviseleti szervvel, minden olyan problémával foglalkozzon, amely orszá­ gosan érinti a felsőoktatásban tanulókat. Tevékenységével növelni igyekszik a felsőoktatás színvonalát, mind napi szinten azzal, hogy hangot ad a hallgatók véleményének, igényeinek, mind, pedig szakmai szempontból, hiszen kiveszi a részét a jogalkotás e részterületén folyó munkából is. A HÖOK tagjai a magyarországi, állami és az állam által elismert nem áUami intézményekben működő, az intézmény szabályzata alapján a ka­ ronként külön megválasztott hallgatói önkor­ mányzatok, ennek hiányában az intézményi hallgatói önkormányzatok. A HÖOK legfőbb döntéshozó szerve a Közgyűlés, melynek tagjai a kari hallgatói önkormányzatok választott kép­ viselői. A Közgyűlések között a legfőbb képvise­ leti és döntéshozó fórum a Választmány, melynek tagjai a regionális szövetségek képviselői és a HOOK elnöke. A HÖOK végrehajtó szerve a tíztagú Elnökség. Az Elnökség az elnök irá­ nyításával gondoskodik a HÖOK szervezeteinek, az irodának és a HÖOK alá rendelt szervezetek hatékony működéséről. 2010, csakúgy, mint az egész országban, a HÖOK számára is a választás ideje. A szervezet május 8án tartja Tisztújító Küldöttgyűlését a Parlament felsőházában, amelyre minden érdeklődőt szere­ tettel vár! �s\ >'» »A. Közélet A történelem a jövő záloga H lengyel tragédiáról Ugyanott, 70 évvel ezelőtt. Talán nincs is olyan nemzet, amelynek ne lenne egy olyan vesztőhelye egy település, egy mező vagy erdő -, amely már nevében hívószó tengernyi fájdalomra. Ha nem lenne Trianon, mi minden bizonnyal Mohácsot emlegetnénk. Ha a szerbek pedig nemrég Koszovó elvesztésével nem szenvedték volna el az ő kis Trianonjukat, valószínűleg szintúgy a régmúlt történelmen búslakodnának. Lengyelország viszont az újabb kátyúi tragédiával most egyszerre néz a múltba és a jelenbe. Bár a nemzetközi média szombat délután már egye­ nesen „Kátyú 2”-ről cikkezett, kár lenne összemosni a két veszteséget. 70 éve valóban a lengyel értelmiség és hadsereg módszeres lemészárlásáról volt szó. Húszezer katona kivégzése akkor olyan horderejű volt, hogy nem volt olyan család, akit szegről-végről legalább ne érintett volna. A most Szfnolenszkben történtek ilyen horderővel nem bírtak, de mégis rendkívüli tragédiáról van szó. Másképp nem nevezhető egy olyan szerencsétlenség, ahol az áldozatok számánál csak rangjelzéseik és az állam­ életben betöltött pozíciók voltak magasabbak. A köztársasági elnök és felesége, a szárazföldi erők parancsnoka, a légierő parancsnoka, a haditengerészét parancsnoka, a nemzeti bank elnöke, az olimpiai bizottság elnöke, a lengyel emigráns kor­ mány utolsó elnöke, számtalan vezető ellenzéki (HS) képviselő... Hosszan lehetne folytatni. Csakúgy, mint azon állami vezetők listáját, akik a gyászszertartáson személyesen is részt kívántak venni. Az ő részvétük a tragédia nagyságához hasonlóan kiemelkedő volt. Persze naivak lennénk nem észrevenni a politikai indíttatást sem. Mert barátra bizony mindenkinek szüksége van. Az államnak is. EyjaQaUajökull persze sok mindent átírt, így akinek mégsem volt annyira muszáj jelen lennie (vagy tényleg nem is tudott volna), végül távol maradt. A magyar delegáció ott volt, és ezen túlmenően is a kormány külön nemzeti gyásznappal, valamint Kossuth téri állami megemlékezéssel próbálta leróni tiszteletét a lengyel-magyar barátság jegyében. Talán nem érdemes több szót vesztegetni arra, hogy maga a gesztus szép, a megemlékezéssel kapcsolatos állampolgári érdektelenségen ugyanakkor naivitás lenne csodálkozni, hiszen akiben megmozdult valami a hírek kapcsán, az már korábban meggyújtott egy mécsest, és elmondott egy imát választása szerint a Bem József téren vagy a Stefánia úti nagykövetség előtt. Érdemesebb e ponton egy-két szót ejteni a lengyel­ magyar barátságról. Kétségtelen, hogy a történelem, a sors párhuzamai örök időkre kapcsot jelentenek közöttünk. A két-két szomszédos hatalom közötti egyensúly megtalálása hasonlóra edzett minket. De mi a helyzet ma? Létezik-e még lengyel-magyar barátság vagy csak mi gondoljuk, szeretnénk? Az én megérzésem, hogy van is, és nincs is. A középiskolai történelemoktatás mindkét országban hagyomá­ nyosan részletes, így egyik oldalon sem találunk olyan embert, aki ne ismerné a „lengyel-magyar két jó barát...” mondást, vagy ne hallott volna közös királyunkról, 1. (Nagy) Lajosról, aki a lengyeleknél Ludwik Wégierski (azaz Magyar Lajos) néven ismert. Ezen a ponton, vagyis a történelmi perspektíván túl azonban mély homály tátong, főleg barátaink oldalán. Mi ugyanis gyakran látogatunk el hozzájuk, legalább a kötelező Krakkó-Auschwitz-Wieliczka vonalat bejárva, az átlaglengyel azonban, ha családi kötődéssel nem rendelkezik, csak ritkán vetődik el Budapestre, így halvány emlékképeik a mi szüléink generációjából származnak, és kizárólag a BudapestBalaton-tokaji-gulyás vonalon mozognak. Felis­ merve ezt a sztereotípiákba zártságot, egy Krzysztof Varga nevű, magyar kötődéssel bíró lengyel író tavaly Varsóban díjazott könyvet írt rólunk, lengyeleknek. A címe: Turulpörkölt. Azon túl, hogy az író próbálja megsemmisíteni az elfásult sztereo­ típiákat, és felismer egy-két kívülről világosabban látszó társadalmi folyamatot, magyar szempontból olyan negatív országimázst épít ki az olvasóban, amelyhez képest a régi berögződések inkább szol­ gálták az érdekeinket. Varga könyvét persze nem kell a lengyel nemzet kollektív véleményeként kezelni, ugyanakkor mementónak kiváló, és rávilágít valami fontosra. 2010-et írunk. Az EU tagjai vagyunk. Ok nagyok, mi kevésbé (bár próbálnánk már elszakadni, attól, hogy kicsik - sógorék még Burgenlanddal együtt is kisebbek). Nekik sok szavazatuk van, nekünk kevesebb. Közép-Európát a „sok kicsin” túl, kifelé leginkább ők szimbolizálják. És máris több dolog világossá válik. Hogy három éve március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánítottuk. Hogy Óbuda polgármestere pár éve kiemelten támogat minden kapcsolódó rendezvényt. Hogy Sólyom László második hivatalos útja Gdanskba vezetett. Ezek a szimbolikus lépések nagyon fontosak. Mert az a helyzet, hogy mára kissé eltávolodtunk. A két nép máshová helyezi magát a nagy közös Európában. A lengyelek köszönik, jól érzik magukat, boldogok azzal, ahogy vannak. Ehhez képest mi még mindig nem leljük magunkat, és történelem szülte komplexusainktól kimerülve nem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. Itt az idő, hogy büszkék legyünk magunkra, hogy újra megtaláljuk helyünket és szerepünket Közép-Európában, hogy mi is immáron előre nézzünk, és nem utolsósorban, hogy legyenek jövőbe mutató terve­ ink. Egyedül? Dehogy! Barátainkkal, közösen. Bárth Bertalan Válaszd a bringát és a friss levegőt! Egy kellemes, napsütéses szombat délután mi másra vágyik az ember, mint nyugalomra és csendre. A fárasztó hétköznapi taposómalom nehézségeit és rémségeit kiverve a fejéből, pihenni és kikapcsolódni próbál, hisz tudja: hétfőn minden kezdődik elölről, ez ellen nem tehet semmit. Mit sem sejtve, jól megérdemelt szabadidejüket töltve - ki a kanapén heverve a televízió előtt, ki a szabadban sétálgatva -, hirtelen több száz kerékpáros tűnik fel a semmiből, akik a Critical Mass: Válaszd a bringát! nevű rendezvénysorozathoz csatlakozva róják a körutat, a 4,6-os villamossal párhuzamosan haladva. Az elérni kívánt cél igen egyszerű és nemes; az autók számának csökkentése az utakon, vagy ahogy' a honlapjukon is szerepel: friss levegőt! Sajnos néhányuk nem a legideálisabb módját választotta a közlekedésnek, elfelejtkeztek arról, hogy a KRESZ alapján a kerékpár is járműnek számít, így nekik is be kelfkellenc tartaniuk az idevonatkozó szabá­ lyokat. Kora délután hangos kurjongatásoktól, dudaszótól és furcsa hahotázástól zengett a körút, melyre a környék lakói is felfigyeltek. Az egész körutat biciklisraj lepte el, akik nem törődve semmivel, csak tekertek, egymást követve nem épp libasorban, villamosra és gyalogosra tekintet nélkül. A kerékpár is ugyanolyan járműnek számít a KRESZ szerint, akárcsak az autó, így ennek a vezetéséhez is elengedhetetlenül szükségesek az alábbi feltételek betartása: járművezetésre alkalmas állapot (vagyis a kerékpárosoknak sem szabadna alkoholt fogyasztania), illetve a KRESZ-szabályok átfogó ismerete. Nos, a kedves demonstrálók java megfeledkezett ezekről az „apróságokról”. A sarki közértesek viszont örülhettek, méteres sorok álltak a pénztárak előtt köszönhetően a szomjas bringásoknak, akik szomjoltóként általában pár liter vizet tettek a kosarukba, de akadt olyan is, aki 3-4 doboz sört és némi töményét vásárolt. Hmmm, szerintük ez nem sorolandó az alkoholfélék közé?? A második pont még érdekesebb: a KRESZszabályok átfogó ismerete. Jómagam csupán egy negyed órát szemléltem a lelkes aktivistákat, de ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy felfigyeljek néhány olyan dologra, amelyet sikerült „elkövet­ niük’. Elsőként: a járdán kerékpározni tilos! A járda ugyanis elsődlegesen gyalogosok kényelmes köz­ lekedését szolgálja, ám ezen a szombaton megtré­ fálták őket a bicajosok, olykor szlalomozni kényszerültek a járókelők, ha el akartak jutni A-bóI B-be. (Kedvenc alakzatom a tripla bringás, mely nemes egyszerűséggel annyit jelent, hogy három személy tolja a bringáját egy sorban.) Egy másik lényeges szabály: a gyalogosok mindig elsőbbséget élveznek a zebrán, így nem lenne szabad őket megzavarni az átkelésben (természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne engedjük el például a szirénázó mentőt). A biciklisekre ez csak abban az esetben vonatkozik, ha leszállnak a járműről, és tolják maguk mellett. S végül, de nem utolsósorban, a piros jelzőlámpa a bringásoknak is megálljt parancsol. Hiába zárták le ezt az útszakaszt, s hiába irányították rendőrök a forgalmat, a tömeg hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a gyalogosokat és a villamost, akadályozva őket a közlekedésben, pár percnyi kellemetlenséget okozva ezzel ember­ társainknak. Összegezve az eseményeket, a szombat délutáni .nyuginak” lőttek, a körút zajosabb volt, mint általában, de a cél, amiért majd két órát pedáloztak a résztvevők, nemcsak helyes, hanem követendő, sőt nem túlzás, ha azt mondom, még többen kellene csatlakoznunk az efféle kezdeményezésekhez. Mindannyiunk érdeke, hogy csökkenjen a lég­ szennyezettség, de az is fontos - amiről sajnálatosan néhányan megfeledkeztek -, hogyan juttatjuk el ezt az üzenetet a többi emberhez, mit lát belőle egy külső szemlélő, ha kitekint az ablakán. Az arany középút mindenesetre talán ez lehetne: élni és élni hagyni, azaz álljanak ki a céljaik, meg­ győződésük mellett, de mindezt úgy, hogy tar­ tózkodjanak mások megzavarásától, bosszantásától. Bűíyós Zsuzsanna kilencedik oldal �Közélet A Per világa Franz Kafka bizonytalan ügye Dr. Franz Kafka többek között azért is állhat egy jogi kar folyóiratának kereszttüzében, mert a híres író, aki a huszadik század egyetemes irodalmának meghatározó egyénisége lett, míg „civilben” jogot végzett ügyintézőként ténykedett egy biztosítási irodánál. Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Cseh­ országban született 1883 júhusában. Prága zsidó negyedében látta meg a napvilágot, ami egy külön burkot képzett a cseh fővárosban. A prágai zsidók, sem csehnek, sem németnek nem mondhatták magukat. Teljesen elszeparált közösség volt az övéké, csak egymásra számíthattak. Kafka azon­ ban nem volt mélyen vallásos, ezért kirekesztetté vált a szűk körön belül is. Megindult az egész életét és életművét meghatározó ehdegenedési folyamat. Negatív világképének kialakulásában a legko­ molyabb szerepet családjához fűződő viszonya játszotta. Édesapja hajlamos volt őt bántalmazni, szeretetet soha nem mutatott az érzékeny fiú felé. Fiútestvérei meghaltak, de egyik lánytestvéréhez kifejezetten szoros lelki kapcsolat fűzte. Szemé­ lyes vélemény, de az ebben a korban kialakuló, és komoly fejlődésnek induló pszichoanalízis alap­ tételei, Freud, Adler és Jung korszakalkotó gondolatai az Anya, Apa és a Család meghatározó szerepéről a pszichés zavarok kialakulásában, Kafka esetében igazolódni látszanak. Nem tudta kezeliú az Apa elutasítását, hiányzott identitástudata, és ez rányomta bélyegét egész személyiségfejlődésére. Élete végéig nem találta meg lelke békéjét, folyamatosan üldözöttnek érezte magát, amiért drágán fizetett a szeren­ csétlen sorsú Kafka. Pszichoszomatikussá vált, azaz lelki problémái testi tünetekben jelentkeztek (például migrénes fejfájás), teljesen meghasonlott önmagával, depresszióra való hajlama fölerő­ södött. Szenvedéseit próbálta kompenzálni, ke­ reste problémáira a gyógymódot, de ez kényszeres tevékenységekbe csapott át (például folyamatosan pasztörizálatlan tejet ivott), és ezek (is) okoz­ hatták, hogy 1917-re tuberkulózist állapítottak meg nála, ami 1924-es halálához vezetett. Az elnyúló életrajzi bemutatásnak nem vagyok híve az egyébként rövid, gondolatébresztő írá­ soknál. Azonban Kafka írói stílusának meg­ értéséhez, és ezen belül is „A per” világának és hangulatának átérzéséhez szükségesnek véltem, hogy jobban megismerjük a személyiséget aki, ezt tizedik oldal a jogászi szemszögből is hallatlanul érdekes művet papírra vetette. Kafka rendkívüh racionális tudással rendelkezett. 1906-ban szerezte meg jogi diplomáját a Német Egyetemen, ahol kiváló professzora, Hans Gross gondolatai (hetente 16 órát hallgatta előadásait) segítettek neki az osztrák-magyar jog visszás­ ságainak felismerésében. A per című munkáját különösképpen érdekes megvizsgálni jogászi szemszögből, mert egy különleges „eljárást” mutat be. A mű lényegét pár sorban szeretném össze­ foglalni, mert „Az átváltozás” című novelláján kívül a középiskolai irodalomoktatás nem tartja kötelezőként számon Kafkát. Ajánlani tudom mindenkinek a mű elolvasását, mert fölkészít a legrosszabbra. Persze javallott közben egy-két vidám nótát is meghallgatni, és ne egy elégtelennel zárult vizsgaélmény okozta szomorúság kellős közepén csapjuk föl a könyvet. Josef K. egy szép reggelen arra ébred, hogy két idegen közU vele letartóztatását. Megvádolták, bár ő nem tett semmit. A főszereplő „passióját.35’ követhetjük nyomon, ahogy az ellene indult, először komolytalannak hitt per hogyan nyomja rá bélyegét mindennapjaira, és hogyan emészti föl személyiségét, egész emberi mivoltát. Közben egy olyan abszurd világ kerül bemutatásra a Kafkára jellemző rideg és tényszerű stílusban, hogy az Olvasó elveszti biztonságérzését. A mű értelmezői közül sokan ezt a fagyos hangulatot a magánéleti válságának tudják be. A művet 1914-ben írta meg, abban az évben, amikor Fehce Bauerrel eljegyezték egymást. Kafka azon­ ban képtelen volt elvenni feleségül a nőt. Hivatalos eljegyzésük estéjén Kafka azt írta naplójába, hogy olyan volt az egész, akár egy per, egy eljárás, ahol mások döntenek életedről, te csak kívülről figyel­ heted. Felice-nek írt levelében úgy fogalmazott, hogy olyannak érzi kapcsolatukat, mint akiket egymáshoz kötöztek a Francia Forradalom utáni terror idején, és csak a kivégzésükre várnak. Végül nem házasodtak össze. Sok elemző azt állítja, hogy Kafka ezzel teljesen föladta önmagát, és ez jelenik meg a műben. Josef K. hatalmas küzdelmek után lemond pere sikeréről, és rezignáltan veszi tudomásul, hogy megölik. A végén már az is lehet, hogy hisz is saját bűnösségében. Ez a záróakkord (amit Kafka elsőként írt meg a műből!) rendel­ kezik egy nagyon érdekes szövegrésszel. Anúkor Josef K.-t közre fogja a két „őr”, és hárman sétálnak az utcán, feltűnik egy rendőr. Megállítaná őket, azonban maga a kivégzésre váró kezd el rohanni előle, ítéletvégrehatóinak segédkezve ezzel... Kafka kora társadalmát erősen kritizálja. Az emberek elidegenedtek egymástól, félelemben élik életüket, és nem is akarnak változtatni a dolgok állásán. Elfogadják sorsukat anélkül, hogy küzdenének. Meghunyászkodnak a Hatalom előtt. Hogy milyen Hatalom előtt? Erre a kérdésre nem kapunk választ. De a perben összemosódik valós és valótlan Hatalom („őrök” és a rendőr), és egyetlen biztos marad a végén: a halál. Te nem járhatsz jól semmilyen hatalommal szemben sem. Erre utal az a rész is, amikor a festő felsorolja Josef K-nak azt a három eljárási lehetőséget, ahogyan perét tárgyalhatják. Az első a fölmentés. Ez az, amit soha nem tesz a bíróság. Második a perhalasztás. Harmadik a perújrafelvétel. A lényeg, hogy semmiképpen nem szabadulhatsz meg a peredtől. Nincs szabadság. Foglalkozzunk egy kicsit a mű címével. „A per”, tehát egy jogi eljárás. Kétségtelen, hogy a jogász Kafka tisztában volt mind az anyagi, mind az eljárási és mind a végrehajtási jogi jogszabályok hibáival. Nem háborgott nyíltan ellenük sohasem. Éjszaka azonban, amikor műveit írta, felszabadult benne az a feszültség, amit a racionális tudás és a szembenálló tehetetlenség érzése okozott benne. Érmek lenyomata a regény. Valakit letartóztatnak, úgy, hogy nem követett el semmit. Az illető szabadon mozoghat. Nem tudja nyomon követni ügye alakulását, a bírósági tárgyalások kaotikusak, a bírák alkalmatlanok. Az egész rendszer átláthatatlan, és nincs belőle me­ nekvés. Kafka nyilvánvalóan görbe tükröt akart mutatni az osztrák-magyar jogszolgáltatásnak. A műben leírt szélsőséges per a valóságban nem történhetett volna meg. Azonban Josef K. ügye jól figurázza ki azt a bürokratikus rendszert, ami jellemezte a korabeli (i)gazságszolgáltatást. Bizony voltak letartóztatások koholt vádak alap­ ján, és a kétrészes eljárás első felében (ha kevésbé súlyos ügyről volt szó) valóban mozoghatott a vádlott szabadon. A valóságban sem volt könnyű nyomon követni az ügyek alakulását, jogbizony­ talanság uralkodott. Érdekesség, hogy mikor értő barátainak fölolvasta Josef K. perét, azok hatalmas nevetésben törtek ki, pedig a mű hangulata kifejezetten borongós, nincs benne semmi tréfa. De ha megértjük azt, hogy Kafka mind magánéleti, mind szakmai kiábrán­ dultságában írta meg ezt a művet, a groteszk (mármár az abszurd) eszközéhez nyúlva, jobban meg­ érthetjük barátai reakcióját. Az egész csak egy vicc. Kifiguráz, kigúnyol mindent és beletörődik sorsába. Legjobb lesz, ha mi is elfogadjuk az életet olyannak amilyen, és Péteri Professzor Úr szavaival élve: teljesítjük kötelességünket. Csak egyet ne felejtsünk el, amire Kafka nem volt képes: gondolkozzunk pozitívan. Stevanyik Adám �Interjú Ungarnreisen Salzburgban Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, egyre jobban erősödik bennem a honvágy: otthonom, családom, barátaim, megszokott környezetem hiánya. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ez az (érzés ilyen rövid idő alatt kialakul. TaBn ebből kifolyólag is rááll a szemem a „hazai” dolgokra, így Könnyűszerrel leltem rá egy magyar utazási irodára Salzburg egyik legforgalmasabb utcája, a Linzergasse mellett, a \Ú)lf-Dietrich-Straße 3-as szám alatt. Már messziről piros-fehér-zöld zászló jelzi érde­ keltségüket, a kirakatban prospektusok, képek és plakátok integetnek az arra járóknak, csalogatják a sétálgatókat kis országunkba: kikapcsolódni, gyógyulni, várost nézni. Örömmel böngésztem a kínálatot, miközben egyre csak nőtt bennem a kíváncsiság, hogy hogyan is ... került —.. ....... Salzburg —.j, egyik legfrekventál— tabo helyére ez a kis iroda, mely tökéletes prezentálója országunknak a salzburgiak számára. Kérdéseim azonban nem maradtak megvá­ laszolatlanul: a tulajdonossal, Stassák Pállal beszélgettem. - Feleségével, Stassák Ágnessel családi vállalko­ zásként tevékenykednek több mint 14 esztendeje. De hogyan is kerültek pont ide, Salzburgba? - Az utazás közvetítésére... - Igen. Mi nem az utazás szervezői, hanem az utazás közvetítői koncessziót kaptuk meg, tehát mi a saját nevünkben, saját nevünk alatt nem hozhatunk létre mondjuk egy buszos utazást. Mi más nevében, másnak a termékét, megállapodás alapján értékesítjük. - Bizonyára van már egy kialakult, visszatérő vendégkörük... - Mára már van törzskörünk, azonban akkor teljesen a nulláról indultunk, hiszen nem ....... ónk egy üzletet, hanem létrehoztunk átvettünk ei egyet. Elsősoroan a szenior korosztály, tehat tehát az idősebbek, nyugdíjasok az érdekeltek. c.. A hozzánk betérők általunk kicsit betekintést nyerhetnek az országba is. - Kétségtelenül így van! Magam is betértem néhány, közeli Reisebüro^a, magyar utak után érdeklődve, s kedvesen Önöket javasolták. Nem sok Magyar­ országot reklámozó, hirdető plakátot látni Ausztria ezen, hazánktól távolabb eső részén. Míg Bécsben számos magyar kiállításra hívjákfel a népfigyelmét, „hírverést. Miért onnantól mintha elvágták volna a ff* van ez így? - Még a rendszerváltozás előtt, munkámból kifolyólag Bécsben dolgoztam az IBUSZkirendeltségnél, a szerződés lejárta után azon­ ban hazatértünk Magyarországra. A 90-es évek elején, a határok megnyílásával már könnyebb volt menni, így volt lehetőségem élni egy iide szóló munkaajánlattal. Itt kaptam állast, s családommal együtt ideköltöztünk 1991-ben. - Sajnálatos, de ez a megfigyelése helytálló. Bécsben, az Opernring-en van a Magyar Turisztikai Hivatal, az Ungarisches Touris­ musamt, s elsősorban oda koncentrálnak. Pedig itt is van érdeklődés Magyarország irányába és egy kis hátszéllel még jobban fel lehetne lendíteni a turizmust. - Mennyire volt nehéz az osztrák piacra magyar állampolgárként „betörni”? - Már többször rendeztek magyar heteket, ha már ,fentről” nem is érkezik támogatás. Önök, itteni magyarok, vendéglátósok összefogtak. - Nem volt egyszerű. Az utazási irodai koncesszió megszerzése különösen nehéz, de gondoltam, hogy egy próbát megér a dolog: többéves ausztriai és magyarországi szakmai gyakorlatom volt, megfelelő végzettséggel szintén rendelkeztem... De hát nem vagyok osztrák állampolgár, másrészt nagyon szigorúak voltak az előírások, de találtam egy viszonylag járható utat, mely eredményeképp megalakí­ tottunk egy betéti társaságot, mely megkapta a koncessziót, kizárólag magyarországi utazá­ sokkal való foglalkozásra. Ez volt úgymond a kiskapuhoz a kulcs: nálunk nem lehet tenerifei utat találni, így nyilvánvalóan kevésbé jelen­ tettünk zavaró tényezőt a különböző érdeké.Ak körök számára. Miért? Miért kell ártatlan embereknek meghalni s mi vezethet egy 17 éves fiatal lányt arra, hogy ártatlanokat (és saját magát) megölje? Honnan űlölet? ered ez az óriási gyűlölet? Újra felmerült ■nnem ez a kérdés, amikor hallottam a moszkvai metrómerényletekről. Március 29-én, reggel 8 órakor a Lubjanka megállóhelyen robbant az első bomba s ezután mindössze háromnegyed óra múlva a Park Kultúri megállónál. A hírek szerint a két öngyilkos merénylő nő volt, akik a testükre erősített robbanószerkezet segítségével követték el a me­ rényleteket, amelyek 40 ember halálát okozták. Az ügyészség szerint olyan pokolgépek robban­ mdarabokkal és S2 hattak, amelyeket fémdarabokkal szögekkel töltöttek meg. A reggeli csúcsforgalomban az amúgy így is túlterhelt metró leállt, s a felszínen sem lehetett a robbanások közelébe jutni, mivel - Mit van mit tenni... Nem messze innen, Grofígmain-ban található egy étterem, a Gasthof Kaiser Kari, magyar specialitásokat kínál, melyre elég jelentős igény van. Hozzánk is gyakran betérnek, hogy ajánljunk valami konyhát, ahol magyarosan főznek. Ennek az étteremnek magyar a vezetője, s kölcsönösen kirakjuk a másik szóló­ támogatjuk egymást, kirakji szállodáinak lapjait, prospektusait. A Danubius Dar támogatásával, illetve egy az irodánk közelében található salzburgi szállodával karöltve jöttek létre két egymást követő évben, 2000-ben és 2001-ben a salzburgi magyar hetek, ahol a salzburgi közönség a magyar ételek-italok mellett a magyar folklórt és táncokat is megismerhette. - Ón, Önök már hosszú évek óta itt élnek, dolgoznak... Bizonyára jobban meg tudják nekem magyarázni, vagy legalább igazolni azon érzésemet, mely a salzburgiak zárkózottságát, távolságtartását mutatja. - Ennek mi is szenvedő alanyai voltunk kapcsolódott bele a beszélgetésbe Stassák Ágnes míg meg nem értettem és helyére nem raktam a dolgokat. Ennek gyökerei igen mélyre nyúlnak vissza: Salzburg önálló, mindentől, Bécstől is független érseki székhely volt. S ezt az autonómiát mind a mai napig őrzik a helyiek. Ez ..a ridegseg ridegség nemes: nemcsak a külföldiekkel, hanem a nem salzburgiakkal szemben általános. Bécsbe sem szívesen „mennek fel”, mert mit keres55nének ők a bécsiek között... Bizalmatlanság is elmondható még róluk, így szolgáltatásaink nyújtásánál ennek eloszlatására is külön figyelmet fordítunk. - Egyre többet hallani, hogy jönnek az osztrákok csináltatni hozzánk a fogaikat... Láttam Önöknél is „Zahnarzt”-ot hirdető plakátot. Mennyire van erre igény, mennyire keresett ez a többletszolgáltatás? - Hát, ugye itt is érzékelhető a bizalmatlanság, az óvatosság. Mert mi van, ha a hazatérés után el kezd fájni a foga a betegnek, ki tudja akkor kezelni, orvosolni a problémáját. Messze van már Salzburgtól Magyarország... Az alapötlet egyébként remek, hiszen egy fogászati kezelés is általában hosszabb időtartalmú, tehát a gyógykúrákhoz hasonlóan is heteket vehet, vesz igénybe, mialatt a vendég fizeti a szállást és az egyéb ;gyeb kiad kiadásait is. S hogy ezt az aggályt is eloszlassuk ;loszlassuk megfelelő partnereink vannak: már Hévízen és Bükfürdőn is lehetőség van fogászati kezelésre, s hazatérés utáni probléma esetén pedig itt, Salzburgban egy magyar fogorvosnő latja el a bajt, ha gond van. isnő Iá Mikola Orsolya a mentők s a Rendkívüli Helyzetek Miniszté­ riumának járművei foglalták el a helyszínt. Ennek következtében az áldozatok hozzátar­ tozói sem tudtak az állomások közelébe kerülni. ii óra magasságában közzétették a sérültek listáját, s azt, hogy kit melyik kórházban ápolnak. A taxisok máris hasznot kívántak húzni a helyzetből, s többszörösére emelték díjaikat a munkába igyekvőkkel szemben. A metró forgalma már a délutáni órákban hely­ reállt, a hozzátartozók mécsesekkel és virágokkal emlékeztek szeretteikre. Ez a terror­ akció a harmadik a rendszerváltás óta a moszk­ vai metró történetében. Talán véletlenül, de szintén március 29-ére esett a 2000-es zsani-veí;gyenói rajtaütés, amelyben az ülönleges alakulat 52 tagját OMON nevű különleges ölték meg a második csecsen-orosz háború idején, s már így is az oroszok fekete napjának számított. 2001 februárjában szintén pokolgép robbant, szerencsére az nem követelt áldozatot. 2006- bán a moszkvai metró zöld vonalán, az Avtozavodszkaja megállónál pokolgép robbant. Ez a terrorcselekmény 50 áldozatot követelt s lég­ alább lOOan megsérültek. Nem mentegetni kívánom az elkövetőket, akik valószínűleg csecsen muszlimok voltak, de nem szabad elfelejtenünk a sztálini „nemzetiség­ politikát”. 1944-ben Berija adott utasítást a csecsének és ingusok áttelepítésére KözépÁzsiába, amelynek eredményeként közel fél­ eportáltak vagonokban Kazahmillió csecsent dei sztánba, s aki elilenszegült, agyonlőtték. Tízezren már a szállítás közben meghaltak, további százezer ember pedig az éhezés, betegségek áldozata lett. Az indok egyszerű volt: „szét kell zúzni a náci ellenséggel kollaboráló szabotőröket és kémeket!”. A haragot csak tovább táplálta a két csecsenorosz háború már a rendszerváltás után, és a konfliktus mai napig sem tűnik feloldottnak... Both Hunor tizenegyedik oldal �g Egyház Egyházi személyek politikai szerepvállalása Ezúttal egy meglehetősen közkedvelt témában kívánok állást foglalni. Ez a kérdés az egyházi személyek politikai szerepvállalásának, illetve véleményformálásának lehetősége. Vagyis, hogy mikor, milyen minőségben és mennyit adhat elő politikai nézeteiből az Egyház felszentelt szol­ gálója? Időről időre újra felmerülő, sokak szerint mesterségesen generált probléma ez, amely vá­ lasztások és népszavazások esetén mindig közép­ pontba kerül. A kampányidőszakokon túl azon­ ban szinte egyáltalán nem. Elsőként azt tekintsük át, hogy egyáltalán mi az, ami politikai állásfoglalásnak számít. Nos, ennek eldöntése általában kifejezetten szubjektív ténye­ zőkön múlik. Mivel a Katolikus Egyház amellett, hogy transzcendentális irányultságú társaság, a földi világban jelenlévő közösség is, ezért le kell szögezni, hogy nem csupán joga, de kötelessége is híveinek iránymutatást adnia a társadalmat érintő legfontosabb kérdésekben is. Nem kell azonban mást tennie, minthogy interpretálja a vallás taní­ tását, és az ahhoz legközelebb álló vélemény támogatására szólítsa fel a hívőket. Ha a politikai részvételről beszélünk, először tisztáznunk kell, hogy mit is értünk politizálás alatt. Azért külö­ nösen fontos ez, mivel az Egyház megszólalásai nagy többségében nem politizálni akar, hanem mindössze híveinek ad erkölcsi útmutatást, vagyis saját közösségének, illetve mindenkinek, aki nem zárkózik el attól. A közügyekben való szabad véleményalkotás (alkotmány által biztosított) joga pedig mindenkit megillet, azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. Az erkölcsi eligazítást azonban semmiképpen nem szabad összekeverni a politizálással. Mi a határ az efféle megnyilatkozás és politikai állásfoglalás között? Tárgyát tekintve a kettőt nem könnyű sőt gyakorlatilag lehetetlen - megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai nézőpontból. Az, hogy ezeket az erkölcsi állásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, az legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnak tartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hát­ rányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állam­ polgárságról tartott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szava­ zattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitába, hogy jelentene-e többletterhet ez a döntés magyar társadalomnak vagy sem. Látni kell, hogy mivel az Egyház nem elsősorban az egyes emberrel, hanem sokkal inkább az emberek közösségeivel foglal­ kozik, ezért akaratlanul is érintkezik a politikai szférával. Napjainkban a politika szóról már min­ denki a pártpolitikára gondol. Viszont könnyen belátható, hogy valójában már az is politizál, aki akár csak egy közösség vagy egyén mindennapi kérdéseiről véleményt nyilvánít, s azt célként meg is akaija valósítani. tizenkettedik oldal Az Egyház és tagjai is felelősek az emberiség sorsáért. Ez a felelősség a mai világban egyre jelentősebb. Ha állást akarunk foglalni például a család témakörében, és adott esetben azt egy kormány intézkedéseihez viszonyítjuk - máris politizálunk. Nincs is ezzel semmi baj. A politi­ kával kapcsolatos esetleges előítéletek miatt nem tagadhatjuk meg az állásfoglalást, amikor nyilván­ valóan súlyos, hitet és erkölcsöt érintő kérdésekről van szó. Keresztényi magatartás lenne-e ilyen helyzetekben azzal érvelni, hogy nem politizálok; vagyis nem az én dolgom!? A 11. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: aki keresztény és olyan helyzetben van, hogy tehessen valamit az igazságtalanságok ellen, annak kötelessége jó példát mutatni. Az Egyház tehát kötelességének érzi, hogy hallassa szavát az emberiség sorskérdéseiben, a társadalom szellemi, lelki és gazdasági fejlődésének érde­ kében. Egyház és politika kapcsolata nem vezetők vagy rendszerek kapcsolata, hanem közös fele­ lősségvállalás a társadalom és az emberiség érdekében. Az Egyház küldetésében fontos szerepet kapnak a világi hívek. Az egyházi hierarchia és a világi hívek kapcsolatában előbbi feladata, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze a világban követendő erkölcsi elveket. Ez az irá­ nyítás nem gyámkodás, hanem inkább irány­ mutatás. A világi hívek tevékenysége a minden­ napi élet szervezésében, megújításában szabad, sőt független. A földi rend összetevőinek, köztük a politika intézményeinek. Istentől kapott saját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Az Egyház evilági küldeté­ sének megvalósítása tehát elsősorban a világi hívek feladata. Autonómiájuk azonban nem jelenti az erkölcsi törvényektől való független­ séget. Működjenek együtt másokkal, használják és érvényesítsék szaktudásukat, de cselekedeteik mindig legyenek összhangban a keresztény élet felsőbbrendű elveivel. A világi hívők a keresztény értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat; emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és együttműködnek a többi állampolgárral. Annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. A katolikus vallás, a legtöbb valláshoz hasonlóan elsősorban az ember túlvilági életével foglalkozik. Az Egyház tevékenysége tehát elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható; a vallásos emberek állampolgárok is egyben. Az Egyház sajátos kettős jellege (természetfölötti és evilági) miatt mindkettő jelentős. Minél jobban meg tud felelni transzcendens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyább a társadalomban betöltött szerepe. Látható, hogy az Egyháznak nem elsődleges feladata és célja a társadalmi vagy a politikai élet alakítása. a kapcsolat mégis szükségszerűen fennáll. Ha azonban például a politikai cselekvést állítaná középpontba, súlyos szereptévesztésben lenne. A kérdés már csupán az, hogy ezek a társadalmi kérdésekben tett állásfoglalások meddig mehet­ nek el. Vajon megengedhető, hogy az Egyház társadalmi tanításához elvben közelebb álló politikai tömörülésre való szavazásra buzdítsák a híveket a papok, egy azzal látványosan nem azonosuló párttal szemben? Nos, az egyházi szolgálattevők feladata az, hogy az említett szociális doktrínát részletesen ismertessék híveik­ kel, akik aztán önálló értékelésre és állásfoglalásra képes emberi személyként meghozzák saját, jól megfontolt konkrét döntéseiket. Amennyiben azt az ideális helyzetet vesszük, hogy nem a párt-, illetve emberi szimpátia dönt az államot érintő kérdésekben, akkor az elvek ismertetése után már el kell hinnünk, hogy az emberek az általuk a lehető legjobbnak ítélt eszmerendszert képviselő csoportosulás mellett fogják letenni voksukat. Az már más lapra tartozik, hogy ez az ideális állapot sajnos nem létezik. Ezzel szemben vannak a papok számára kifejezetten tiltottnak tekinthető politikai megnyilvánulási módok is. Semmiképpen nem megengedhető például, hogy egy pap a templom és az egyházi öltözet vitathatatlan erejét használja fel arra, hogy az embereket egy-egy párt melletti feltétlen kiállásra szólítsa fel. Azt az érzetet keltve ezáltal, hogy aki ezzel szemben szavaz, az bűnt követ el. Ennek másik nagy veszélye a hívek egymással való szembeállítása, politikai nézeteik alapján. Ez megengedhetetlen. Az Egyház pásztora nem szíthat ellentétet hívei között, semmilyen módon. Mindez vonatkozik természetesen a nagyobb nyilvánosság előtt, tehát elsősorban a média különböző csatornáin tett megnyilatkozásokra is. Ha egy egyházi vezetőt ebben a minőségében kérnek fel nyilatkozat tételére, akkor nincs joga konkrét politikai állásfoglalások kinyilvánítására. Márpedig annak meglehetősen kicsi az esélye, hogy egy papot mint magánembert szólítsanak meg a médiában. Ezzel szemben azonban senki nem tilthatja meg egyetlen embernek, tehát a papoknak sem, hogy magánemberként, saját ismerőseik, barátaik vagy családtagjaik körében kinyilvánítsák konkrét politikai nézeteiket. Ez természetesen jogukban áll, de hangsúlyozni kell, hogy mindezt nem papként, hanem a társadalom egyszerű tagjaként tehetik meg. A konklúzió tehát a következő. Nem egészséges, és nem is megengedhető, hogy bármely egyházi közösség, illetve annak szolgálattevője hivatását és az emberekre gyakorolt megkérdőjelezhetetlen hatását használja fel annak érdekében, hogy valamely politikai erő támogatására szólítsa fel híveit. A véleménynyilvánítás joga azonban min­ denki számára adott, és senkitől sem tagadható meg. A magánemberként való állásfoglalás tehát olyan alapvető jog, amellyel bárki élhet. A hangsúly viszont azon van, hogy kizárólag mint magánember teheti meg ezt tiszta lelkiismerettel. Nem mint elismert sportoló, híres zenész vagy nagynevű színész. Kiváltképp pedig nem egy természetfeletti értékrend képviselőjeként, tehát papként. Teleki Levente �Irodalom Si- Napfény Elrich már azelőtt felébredt csörgőórájának vilá­ gításra, hogy az megszólalt volna múlt századi sípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötör­ ték: képek egy olyan korból, mely már csak a történelemkönyvekben létezik - és eltemetve az ő tudatalattijának mélyén. Lassan feltápászkodott, lenyomta az órát még éppen azelőtt, hogy az nekikezdett volna reggeli rutinjának, és papucsot húzva kimászott a fürdőszobába. A tükör feletti neonégő érzékelve jelenlétét rögtön működésbe lépett, elvakítva Elrichet, aki miután visszanyerte látását, unottan vizslatni kezdte tükörképét. Onnan a megszokott sovány, szürkés-sárgás bőrű arc nézett vissza rá, mint... mióta is? Nem tudta. A Nagy Villanás óta - amely a későbbi időszámítás kezdő időpontjának számít - az időt egy központi óra méri, amely egyben az éveket is számolja. Ez az óra azonban rendszeresen elromlik, így az emberek már nem támaszkodhatnak az általa mutatott időre olyan bátran, migt régen. Mivel azonban ehhez az órához van viszonyítva a műszakkezdés ideje is, senkinek sem akaródzik mélyebben utánajárni a kihagyások okának, koc­ kára téve az azok alatti kisebb pihenőidőket. Arcának tanulmányozását a borotválkozás követte - arcszőrzete szürkés színű, tehát már idősebbnek számít - majd a felöltözés. A konyhában már várta az asztalán a szokásos reggeli: bádogtálban szin­ tetikus gabonapehely vitaminfolyadékkal leöntve és bádogbögrében egy kis kávé - mely egy meleg, szürkésbarnás színű folyadékot jelentett. A reg­ gelit elköltve az asztal közepére tette a reggelizéshez használt eszközöket és megnyomta a jobb sarokban lévő gombot. A többit majd az automata elintézi. Ezután cipőt húzott és elindult munkába. A város többi férfi tagjával együtt ő is a helyi gyárban dolgozott, mely a várost látta el élelemmel és az ahhoz használatos eszközökkel, az étkezések után hagyott ételmaradékokat hasznosítva pedig egyben áramot is termelt. Elrich rálépett a csúszószalagra, végighaladt a neonfényekkel világított széles folyosón, mely a város főútjának számított és befordult a szürke gyárépület szögletes kapuján. Odabent elfoglalta jól megszokott kabinját, ahol folytatta előző nap félbe maradt munkáját, amely megegyezett ugyanazzal, amit oklevelezése óta csinált. Leült a futószalag mellé és kiválogatta a csorba bádog­ tányérokat, amelyekből a város lakossága ételeit kapja. Fölötte villogott a neonlámpa, amelyet azó­ ta nem cseréltek még ki, amióta itt dolgozik. Délben átballagott az épület étkezdéjébe, egy re­ Szalai Zsolt: idetett valaki Könyvajánló „Az új költőnemzedék egyik ígéretes tagjának (...) harmadik verses­ IdctcU valaki kötete a benső és kül­ ső utak bejárásának könyve.” - iga Kemsei István, Szalai Zsolt idetett valaki című kö­ tetének fülszövegében. Kemseivel teljes mér­ tékben egyetérthetünk. A kötet versei valóban az ön- és világmegismerés témáját dolgozzák fel. Szalai lírájában megfigyelhető valamiféle lépcső­ zetes nyitás. Önmaga felé. Hiszen míg első kötetében (A romantika posztulálása, 2004) az olgektívebb, filozofikus-bölcselkedő, kívülre he­ lyezkedő költői magatartás érvényesül, addig a másodikban (sörülökazerkélyen, 2006) már egy szubjektivebb, az átélt érzésekről, a szerelemről is szólni vágyó és szólni is tudó hang látszik kibontakozni. Ennek a folyamatnak a betetőzése az idetett valaki (2009). Már a cím is megkapó, hiszen az „idetett’ értelmezhető befejezett melléknévi igenévként és múlt idejű igeként is (ahogy a szerző a kötet utolsó versének végén le is rántja a leplet: „csak idetett valaki vagy ! idetett valaki egyszer”), továbbá mint múlt idejű ige, annyi jelentéssel bír, ahány mondatvégi írásjelet képzelünk mögé (./?/!). Szalai kreativitása a versek formáján is látszik. Játszik a tipográfiával, a szöveg vizuális lehető­ ségeivel és kifejező képességével. Olvashatunk abszolút szabad verseket, időmértékes versrészletet, fordítást (mimar), vagy a papíron „széthulló”, majd újra „összeálló” sorokat is. Ugyancsak egyedi és frappáns a kötetszerkesztési technika. Ugyanis a cikluscímek külön oldalon helyezkednek el és Szalai Zsolt 1 ahogy haladunk a könyvben, besoroznak egymás alá, oly módon, hogy a korábbiak halványan, míg az aktuális cím mindig sötéten szedett. így végül egy teljes vers(töredék)et tesznek ki („tudod te is / kimetszett sag / ahogy időnk / elenged / a szemek sem beszélnek”). A „benső út bejárásának” legerőteljesebb ciklusa a kimetszett sarj. E versek mind-mind a gyermekkor emlékeit, pillanatképeit jelenítik meg, akként, hogy gyermekéveinek színhelyére visszatérve („máshon­ nan érkezel, van otthonod, / a veszíthető birto­ kolható..?; „nem várták vissza, izzadság és arcszesz bódulatában, érkezés-e ez egyáltalán..?), a lírai énből az ismerős látvány, az egykor meghatározó helyek előhúzzák az elfelejtettnek hitt élményeket („szét­ loccsannak emlékeid..? ; „gyermekkora emlékére ráborul a szomorúfűz?). Egymást követik az asszociatív versek a biciklizésről; a fáramászásról; az idős, kényszergyűjtögető Jolánról; a disznótorról; a dédiről, vagy Morcosról, az öreg puliról. Szálait láthatóan izgatja a kérdés, hegy mennyire átélhető és mekkora pontossággal rekonstruálható az, ami elmúlt. Jelen esetben a gyermekkor, 20-25 távbtából. A ciklus verseit átjáija a kitaszítottság, a kitagadottság és az önkéntes(?) száműzetés, vagyis a ,kimetszettség” érzete. Szalai Zsolt köteteinek elengedhetetlen eleme a német romantika nagy alakjainak megidézése (pl.: Hölderlin, Goethe, Schiller), s az az eszmetörténeti és filozófiai közeg, mely azt a korszakot áthatja. Szalai alkatából adódóan filozofikus jellem (filo­ zófiát is tanít) és ez az attitűd az idetett valakiből sem hiányozhat. A „külső utak bejárásának” ciklusa az ahogy időnk című. A versek egy olyan nászút élményeit foglalják össze, mely egy Renault4 képességeire van bízva, és öt országban megtett háromezer kilométert jelent. A nagy elődök városaiban (is) megélt szerelem, a pedezett betonfalú, hosszú padokkal megtöltött helyiségbe, ahol összegyűlik ilyenkor az egész gyár. szürkés fejek néma sora, és elfogyasztotta a szokásos ebédjét: rántott vitaminszeletet pürével, valamint desszertként édes tésztakockát. Munka után hazament és bekapcsolta a tévét. Megnézte a legújabb filmsikert, amelyben egy sze­ relmes pár hosszú évek megfeszített munkájának eredményeként megszerzi élete lakását. Elrich sze­ mében a lakás a legszebb volt, amit valaha látott (észre sem véve, hogy az ugyanolyan apró, szürke és sötét volt, mint minden polgár lakása, melyektől csak színes függönyében különbözött). A műsor végeztével megvacsorázott - főtt húskocka vita­ minlevelekkel - és ágyba bújt. Éjjel ugyanaz a rémálom tört rá: egy olyan helyen volt, ahol nem voltak sem betonfalak, sem mennyezet; felül mindenhol kékség volt, valami ismeretlen helyről jövő erős világosság. Alul pedig mintha apró, nyirkos zöld papírcsápok csapkodták volna a lábát, miközben menedéket keresve futott a nagy térség elől. Izzadtan ébredt reggel csörgőórájának világításra. Körülnézett és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy ismét az 50 éve otthonának számító 9-es bunker biztonságos betonfalai között van. A. B. Chronos külső és benső út találkozását, a legalapvetőbb emberi érzelem és az európai kultúra össze­ fonódását jelzi. A tudomány, a művészet és az emóció teljes összhangja árad a versekből. Az út számos állomásáról (Hága, Jéna, Weimar, Grado, stb.) született vers az egymásra utaltság („óvatosságra intő javaslattal élsz: / „Azért csak kapcsold fel a fényszórót. Akkor is ha nem tudod, most aztán / tényleg hová?””), a rácsodálkozás („belakható, élhető város, mondom neked, ahogy sétálunk a Saale fölötti hídon?) és a kultúra befogadásának örömét („Goethe már sosincs otthon, így csak a kertben sétálunk..?) tükrözi. A kötet utolsó ciklusában „már a szemek sem beszélne!?. A költő három versben (alANORÁMA, tanárúr, nem kívánságműsor), megrendítő őszinte­ séggel vall apa és fia „elsorvadt” viszonyáról. Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet feloldani egy régóta tartó konfliktust („Felálltok egymásnak, / apa és fia, mennél arrébb a kisszobába, még hiányozna a dulakodás, ! de hogy utánad szól, hozzávágod a papucsod”) és hc^ megbocsátható-e valaha a szülő bűne: a felelőtlenség („Elcsukló köszönések. Nincs kérés, nincs -bocsánat?). Az emberi önpusztítás naturalista képei sokkolóan hatnak az olvasóra, az addig ismert lágyabb, filozofikusabb költői hang kemény, ellentmondást nem tűrő tónusra vált („a lefolyókból bugyog vissza az alkohol. Hányok mikor írom, ő nem.” ; „El-elhalkuló lélegzetvételek, horkantások, a magatehetet­ lenség puffanásai a kanapén.” ; „Néma / kéts^beesés, már a szemek sem beszélnek. Ökölnyíre hízott nyirokcsomó a nyakán.”). Az idetett valaki a címadó verssel, egy ars poeticus önvallomással zárul, melyből kiolvashatjuk a vers, tágabb értelemben a kötet születésének folyamatát. A könyv elolvasása után konstatálhatjuk: öröm, hogy Szalai Zsoltot idetette valaki egyszer. Kötetbemutató: 2010. május 21. 18:00, Alexandra Könyvesház (Nyugati tér 7.), Alexandra Pódium Bende Tamás tizenharmadik oldal �Ajánló A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Nos, van egy közös kedvenc tavaszi napunk (nem, nem a vizsgaidőszak egyik találomra választott napja, közel sem. Ez pedig a Pro Facultate, ami ugyebár kulturális esemény, társadalmi kohéziós alkalom - persze ha nem akamnk tudósnak tűnni, akkor jobb, ha abban maradunk, hogy egy tökéletes nyárkezdő esemény minden apróbb (és nagyobb) jogászkezdemény számára. Az ember érdekes dolgokat hall, bort is kóstol, zenét is hallgat, netán táncol is, tehát megéhezik. Mit is ehetünk ilyenkor? Barabás Lőrinc Eklektric: Trick A válasz egyszerű: bográcsos ételeket (e cikk írásakor még a Pro Fac 2010 előtt vagyunk, az idei menü még nem ismert), illetve bármi mást. Bármi mást enni azonban máskor is lehet, de bográcsozni, na azt az albérletben nehéz kivitelezni. Mégpedig mert macerás, meg ugyebár sokan is kellenek hozzá, hiszen kevés emberre bográcsban nem lehet főzni, és a lassú tűzön főtt pörkölt zamatát normál körülmények között, konyhában nem lehet visszaadni. Bográcsban főzni jó. Egyrészt azért, mert közösségi program, egyedül ülni mellette nem jó, sőt, unalmas; másrészt pedig azért, mert szertartásos. Külön rituáléja (mit rituáléja! tudománya!) van annak, hogy milyen fával fűthetünk be, és mikor tehetünk rá vékonyát avagy vastagot. Fával fűtünk, bizony, a széles körben ismert „gázkereszt” egyrészt a gyengék játékszere, másrészt pedig akkor kotyvaszthatnánk gáztűzhelyen is, hfezen sokkal semlegesebb íze lesz így az elkészült mesterműnek. Használjunk csak nyugodtan fát, de óvatosan, a bográcsos ételek akkor a legfinomabbak, ha lassú tűzön készülnek. Az én bográcsos pörköltem valahogy így néz ki: lassú tűzön hagymát zsírban (nem olajban, bográcsozunk, hellóhelló, ez most nem fogyókúra!) üvegesre pirítok, majd a tűzről levéve (amúgy megbámul) beleteszem az őrölt .édesnemes” fűszerpaprikát (tippet nem tudok adni, szerencsére „hand made’' by nagymama), rá a kockákra vágott húst, majd sót és borsot. Miközben puhul, mehet bele 1-2 összevágott paradicsom, paprika (netán egy erős paprika is), és lassan megpuhítjuk. Esetleg önthetünk bele nagyon (!) pici vörösbort is, ez nem lehet több egy decinél semmi esetre sem (de lehet, marhánál); de tulajdonképpen elhagyható. Ha a köretet belefőzzük, akkor ne akkor tegyük bele a krumplit, amikor a hús már puha, hanem értelemszerűen jóval korábban. Sertéscombból, vagy lapockából a legfinomabb; baromfinál pedig nem árt, ha kicsit érettebb, tehát nem grillcsirke nagyságú. Néhányan tesznek bele őrölt köményt is, én nem szoktam, de nem árt; jobban szeretem kiélvezni az ízeket, tehát nem rajongok a minden mást megölő fűszerezésért. Amit viszont tilos: bármiféle ipari alapanyagot; tehát piros aranyat, paradicsomsűrítményt, egyéb szemetet a bográcsba, vagy annak közelébe hordani! A pörkölthöz persze kovászos uborkát eszünk, ami messze nem ugyanaz, mint az úgynevezett savanyú uborka. Hogy mennyire? Legközelebb kiderül! Két évvel a Ladal után Barabás Lőrinc és zenésztársai újabb lemezt adtak ki, a címével ellentétben trükközés nélkül, sok mindenben a bevált dolgokat követve. A Trick nem próbálja meg túlszárnyalni elődjét, se újradefiniálni a nu jazzt. Kicsit másabb, korántsem savanyú és kétségtelenül az övék. A trombitás-dalszerző 2006-ban alapította meg Eklektric-et. Az elnevezés magáért beszél, illetve a zenéért, természetesen. Dalaik olyan hatásokat tettek egymás mellé, amelyeknek alapesetben nem feltétlenül lenne közük a másikhoz: így került össze a hip-hop, a többi tánczenei stílus és a jazz. A 2007es Ladallal debütált ez a hangzásvilág, és a közönség egyből rávetette magát. Szinte mindegyik szám sikerrel ötvözte az említett stílusokat: a dob (Delov Jávor) és basszusgitár (Bata István) néhol középtempósan lüktető, néhol táncosabb alapozásaira Lőrinc minimál-trombitálása felelt; a billentyűs hangszerek (Premecz Mátyás) egyszer csilingelő, máskor karcos megszólalása együtt volt jelen a scratch-elésekkel (Dermot); Sena Dagadu vagy Kemon rapjeit Fábián Juli jazzéneke egészítette ki. 2009-ben jött ki a Trick, a Barabás Lőrinc Eklektric második lemeze, ami számos változást mutat elődjéhez képest. A legszembetűnőbb, hogy sokkal egységesebb, kevesebb hatást mutat fel, mint a Ladal. Ennek egyik fő oka az. hogy Sena kilépett az együttesből, és csak a ’Strange 2___ 2____________ Night’-ban vendégszerepel énekkel, továbbá az eddigi DJ helyére más lépett (DJ QC). így a hip-hop nagyrészt eltűnt a hangzásból és kevesebb a középtempós dal. Helyette jóval nagyobb lett a pörgősebb tánczene szerepe. A nehezebben befogadható, instru- i mentális szerzeményekből is | kevesebb van a Tricken: a jazz nem 1 különül el annyira a többi ha- W tástól, jobban közeledik azokhoz ■ és integráns részükké válik. I Mégse lehet okunk panaszra I azért, mert a Trick nem váltotta H meg a yilágot vagy legalább a nu ■ jazzt. És azért sem, mert ez a I lemez könnyedebb és egyszerűbb I lett, mint az elődje. Sőt, még azért I se, mert kevesebb izgalmat hoz, I mint a Ladal. Ugyanis a Barabás ■ Lőrinc Eklektric még mindig egy ■ ugyanolyan kúlan lüktető jazzt I játszik, amire a lehető legjobb I érzéssel lehet bólogatni. I Bradák Soma Kis-Molnár Flóra: Ébresztés Tegnapi szenvedélyünk összecsavarodva hever a sarokban. Bőrömön fojtogató ölelésed tengeri só illata rajzolja elém Mandula szemeid. Bőrödre aranyport fújt a felkelő nap pogány szertartásként. Csigolyáid fel;lém fordulnak. Érintésemre bízva a vágy ébresztését. Bende Tamás: nem tudnék talpamon a sebek begyógyultak. az üvegszilánkokat feltakarítottam. a seprű ismét a falhoz támasztva, régi helyén. szavaitokat már nem tudom visszaidézni. csak a talpamon lévő hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra. de a kukát kitettem az ház elé. ma jött érte a szemeteskocsi. az apró részleteknek nincs jelentőségük. csak arra kérlek titeket, hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakőre, nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak. nem tudnék még egyszer feltakarítani. Horváth László tizennegyedik oldal �Ajánló Irány BORGO kaotikus rendje! Jó ideje írok kiállításokról cikkeket, s mindig reméltem, hogy egyszer teljes lehet a jutalomjáték-sorom, amikor a legtöbb olyan művészről írhatok, akik nagy hatással vannak rám. Hozzáteszem, sokkal nehezebb egy olyan személyről írnom, akit ismerek, aki közel áll hozzám (tehát meg van az esély arra, hogy a jutalomjáték kínná növi ki magát). Most elérkezettnek láttam az időt, hogy Borgó György Csabáról írjak, akit teljes szívemből tisztelek és szeretek. A Miskolci Galériában május 7-én nyílik egy kiállítása, mely egy teljes hónapig lesz látható vasárnap és hétfő kivételével 9-17 óráig. Borgó Marosvásárhelyen született, fordulatos élete alatt volt úszó, atléta, válogatott birkózó, testnevelési főiskolás, járt a református teológiára, volt megyei ló­ farok begyűjtő ügynök, korongozó, modell egy művészeti népfőiskolán, önkéntes tejkihordó és ki tudja, mi még, de elsősorban mindig is képzőművész. Ars poeticája szerint úgy rajzol vagy fest, „ahogy az Athos-hegyi vagy a montecassinoi szerzetesek írtak, akik azt hitték, hogy ahány vonalat húznak a perga­ menre, annyi sebet ejtenek a sátánon...” Ez a mondat mindent elárul képeinek látványvilágáról, s ugyanúgy szellemiségéről. Festményei, rajzai vibrálnak, mindig az az érzésem, mintha mozgóképet látnék. Megindul a sok figura (fél-absztrakt kisautók, kacsák, kémények, bábuk és csak a művész tudja, hogy mi minden még), lüktetve repülnek a térben, magukévá téve, teljesen belakva azt. Talán e vibrálás miatt van, hogy órákig el tudom nézni egyetlen képét. Művészete teljesen egyedi, világa összetéveszthetetlen más alkotók képeivel. A szimmetriaelv, a központosított alkotások, a fél­ absztrakt figurák egységes motívumrendszerré állnak össze, gondosan kialakított nyelvezettel. Figuráinál talán csak színei jellegzetesebbek, színelméletéről sokat tudnának mesélni az egri főiskolás diákjai, de engem csupán az a fantasztikus összhang és végletekig fo­ kozott színkavalkád ragad meg, ami képeire jellemző. Litográfiáinál, nyomatainál is legalább annyi színár­ nyalatot használ, mint olajfestményeinél. A Borgójelenség, a „borgóizmus” első ránézésre szinte megfejthetetlen jelképrendszernek tűnik, de ha aprán­ ként, külön-külön kezdjük el figyelni a figurákat, könnyen felfedezhetjük az apró részletekben az egy­ séges egésszé összeállt kaotikus rendet. Azért csodálom Borgó művészetét, mert teljes egész, megismételhe­ tetlen és utánozhatatlan képi világot alakított ki, világszemlélete, gondolatainak vezérmotívumai kódol­ va vannak minden egyes képben. Ebben a borgói kódo­ lásban fedezhetjük fel akkori lakóhelyének jellegzetes tereit (Százhalombatta őskori temetkezési sírdombjai, a szennyezett Duna, füstölő kémények), apró emlékeket idéző épületeket (Marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélye. í A.’«5 ÍV í/i’* .....A Sí ? szentmártonkátai kút), de ugyanúgy egyetemes jelké­ peket is (hét pecsét, aradi akasztófák, 12 törzs). Több ezer éves szimbólumok és egészen friss vizuális vagy akár érzelmi-érzéki élmények leképezései tehát egymás mellett találhatóak. Miskolci kiálKtásának címe: Jónás merülései. Jónás bib­ liai alakja is egy szimbólum, a hányattatás, ellensze­ gülés, megbocsátás (talán az egész esendő emberi jel­ lem) szimbóluma. Szimbólumokon keresztül gondol­ kodtat el minket, s képeit nézve tudjuk, hogy nincs egyetlen ecsetvonás sem indokolatlanul meghúzva. A gond csak ott van, hogy olykor nem látjuk meg, nem értjük meg ezeket az egyetemes szimbólumokat, amelyre egész európai kultúránk épül, s amiből nekünk is kellene továbbépítkezni, ha hagyni akarunk valami maradandót a világra, vagy ha csak meg akarjuk érteni azt. Érdemes néha elgondolkodnunk, hogy vajon lesz-e olyan motívum, ornamentika, szimbólum a korunkból. Kilenc kicsi rongybaba Shane Acker 2009-es „egész estés” animációs filmje a külföldi bemutató után jó fél évvel végre nálunk is mozikba került. Korábban ugyan voltak olyan híresz­ telések, hogy - mivel külföldön nem sikerült túl nagy bevételt szereznie - itthon csak DVD-n lehet az alko­ tást megtekinteni, úgy látszik a hazai forgalmazók mégis akként döntöttek, megéri megpróbálni a mozis vetítést nálunk is. A „9” című film megalkotásának története 2005-be nyúlik vissza, mikor is nagyjából 10 és fél perces alakban elnyert a Sundance fesztiválon több díjat is. Ezt követően a történet eredetiségén felbuzdulva Tim Burton (Alice Csodaországban) és Timur Bekmambetov (Éjszakai őrjárat) úgy döntöttek, hozzávágnak a készítőhöz egy kisebb summát, hogy rövidfilmjének történetét kibővítve, immár nagyfilmként vihesse azt vászonra. Ez azonban sajnos az alkotáson is meglátszik: bár a film így sem a teljes délutánunkat foglalja le (csupán 79 perc), a cselekmény a néző szemében mégis kissé elnyújtottnak tűnik. A film az emberiség különbözőképpen elmondott, ám ugyanarra visszavezethető - saját teremtménye által előidézett - végzete után néhány hónappal (héttel?) kezdődik, mikor is egy félig lerombolt ház felső emeletén életre kel főhősünk, aki kivételesen egy rongybaba, hátán egy hatalmas 9-es számmal. Ébredése után a háborút követően megmaradt, emberi marad­ ványokkal elszórt romok között kutatva ráakad még több ilyen szerzetre, melyek különböző számokat viselnek testük valamelyik részén. Miután főhősünk is csatlakozik vegyes csapatukhoz, véletlenül felébreszt egy gyilkos gépet, amelynek célja, hogy az emberiség létének utolsó jeleit is eltörölje a Föld színéről... Az eredeti rövidfilmmel ellentétben itt már nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes szereplők is. Megtudhatjuk, hogy alkotója felépítésüket folyamatosan fejlesztette, verziónként külön számmal és személyiséggel látva el őket - melyek közül a legutolsó és így a legjobban megszerkesztett példány főhősünk - és ez kialakítá­ sukon is látszik: vezetőjük 1-es, akinek száma egy pénzérmén látható, mely a kalapjához van erősítve (ami egyben egyfajta koronának, vagy törzsi státuszszim- amit érdemes lesz megőrizni? Vajon nem arról van-e szó napjainkban, hogy hiába nő fel új generáció, mert az elődök nincs mit átadjanak neki? Hiányzik a „meséld el a fiadnak!” parancsoló üzenete... Sokan azért ked­ velik jobban a régi korok művészetét, mert ott még érthető volt minden, a tájkép tájkép maradt, a portré pedig portré. De korunk a legtökéletesebb káosz felé haladva már nem ezt hívja életre. A felszín mögött húzódik a lényeg, a sorok között kell olvasnunk nap mint nap. A művészet is változik, alakul, de gyakran elfelejti eredeti rendeltetését, és besorolja magát a popkultúra felszínes világába. Ekkor jelenik meg Andy Warhol Marilyn Monroe-t ábrázoló képe, s több millió hasonló alkotás. Borgó ezzel szemben olyan ember, akit elszomorít, hogy a mai ember az igazi szimbólumokat már látni és értelmezni sem tudja. A számok jelentései végigvonulnak történelmünkön és kultúránkon, és Borgó művészetében is megkerülhetetlenek. A rítusok­ nak, színeknek kulturális jelentése, miértje volt. Minden mindennel összefüggve egységes egészet alkotott a világban, s ez a sokrétű motívumrendszer generációról generációra szállt, míg meg nem tiltották, vagy ki nem ment a divatból a róla való beszélgetés. Ezért sokan nem értik és nem is érthetik Borgó művészetét. Vannak köztük, akik saját kudarcukat be nem vallva elfordulnak (és ugyanígy tesznek a legtöbb modem festménnyel), és vannak, akik pusztán eszté­ tikai érzékük kielégítését találják meg képeiben (volt, aki azt kérte a művésztől, hogy fessen neki egy lila árnyalatú képet, mert nagyon tetszenek neki a festő munkái. Csak sajnos hozzátette: fontos, hogy lila le­ gyen, mert az illik az új ülőgarnitúrájukhoz!). De számos ember csodálja ezt a kiegyensúlyozott. szimmetrikus, áttekinthető renddé rendezett Káoszt, az egész hangulatvilágot, ami az embert magával ragadja, amikor ránéz egy művére. Figyeljük, hallgassuk, és értsük Borgót, nehogy úgy legyen magyar festő, ahogy Publius Ovidius Naso alkotott a száműzetésében. A művész idén májusban lesz 60 éves. Ezúton is Isten éltesse sokáig! Aradszki Dea bólumnak is értelmezhető), szeme írisze pedig mind­ össze három részből áll, így ennek megfelelően szomorú és gonosz tekintettel tud csak nézni; a többiek közül még kiemelendő az elmebeteg 6-os, csíkos anyagból varrt testével és töltőtollhegyekből álló ujjakkal, melyekkel folyamatosan rajzol; valamint a harcos 8-as, aki nagydarab figura, száma a vállán teto­ válás, és egy fél ollóval van felszerelkezve, amelyet kardként használ. A történet a játékidő növelésével bővült - a rövid­ filmben látható gonosz csak az első akadály lesz hőseinknél, amelyet le kell gyűrniük céljuk elérése során - azonban minden igyekezet ellenére elég erőltetettre sikerült, mely nincs híján logikai buktatóknak sem. Ezt azonban bőven ellensúlyozza a film látvány­ világa: végig komor, sötét felhőkkel teli, poszt­ apokaliptikus környezetben játszódik a film, romos házakkal és oszladozó emberekkel - ez utóbbiak soha sem teljesen láthatók, hogy a kisebbek is élvezni tudják a filmet -, az ilyen típusú filmek kedvelőinek igazi csemegének számít. Ha hasonlítani lehet valamihez, leginkább a Fallout című számítógépes játéksorozat hangulatához áll a legközelebb - leszámítva az ott szereplő, különböző élőlényeket. Mindent összevetve egy látványos, fordulatokban gazdag animációs film a 9, melyet egyszer minden­ képpen érdemes megnézni és bár a kisfilm ismeretében én többre számítottam történet terén, az ilyen témájú filmek között mégis az emlékezetesebbek közé tehető. A. B. Chronos tizenötödik oldal �Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! 2010. május 3-án befejeződött a kari labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az alábbiakban az utolsó négy forduló érdekesebb mérkőzései és a végeredmény olvasható. 6. forduló, április 12. Intemazionale - Red Devils A. 3-7 A tabellán elfoglalt helyezés alapján a Red Devils gólarányjavításra számíthatott, ehelyett szoros, csak a végén eldőlő mérkőzést láthatott a közönség. A döntetlenre sokáig esélye volt az Internek, a győzelem azonban irreális lett volna. N. Vaskapu - Tesil 4-8 A szokásosnál kevesebb néző előtt lejátszott meccsen némileg meglepő vereséget szenvedett a Vaskapu. A vezetés még megvolt, de egy kapu előtti tűzijáték után egyenlített a Tesil, majd fordított és egy büntetővel a félidő végéig 1-4-re elhúzott. A második 20 percben már csak az eredmény után futhatott a Vaskapu, a Tesil jó játékát átmentette erre a félidőre is. A sok lövést, szép és jó iramú játékot hozó meccset megérdemelten nyerte meg a Tesil. Bp. Rangers - Konyhai Vegyesvágott 5-16 A néhányak által talán tévesen „kiesési rangadónak” titulált mérkőzésen a KW percek alatt elhúzott több góllal és nem hagyott kétséget a meccs kimeneteléről. A Rangers rúgott egy-két szép gólt, de a meccset nem tudta szorosabbá tenni. A végén már egyik csapat sem törődött a védekezéssel, így csak a különbség lehetett kérdéses. Bíbortógás F. - Evergreens 9-11 A forduló legizgalmasabb meccsét hozta a lelkes Bíbortógás és a tartalékos Evergreens csatája. Oda-vissza potyogtak a gólok mindkét oldalon, többször is megfordult az eredmény, a félidőben az Evergreens vezetett 6-4-re. A második játékrészben 10-5-nél már eldőlni látszott a meccs, de a Bíbortógás felállt és szorossá tette a végét. Az öldöklő csatában a kevésbé fáradt csapat nyert. A fordulóban játszották még: Sopronig Mászok - Fegyencjárat 10-5 7. forduló, április 19. Intemazionale - Sopronig Mászok 0-7 Az állandó kapusát nélkülöző Internek nem volt esélye a listavezető Sopronig Mászok ellen, akik győzelmükkel karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtől. Tesil - Konyhai Vegyesvágott 11-7 Jobban kezdett a KW és már két góllal is vezetett, amikor a közvetlenül a félidő előtt egy fölösleges szabálytalanság és az azért megítélt büntető, valamint kiállítás visszahozta a Tesil reményeit. Az emberelőnyben kiegyenlítettek, majd két újabb, erősen vitatható büntetővel a vezetést is megszerezték. A jelentős lélektani hátrányba került KW ezt már nem tudta megfordítani és 7-est is hibázott. A négy büntető és egy kiállítás ellenére is sportszerű, jó iramú mérkőzés szorosabb volt, mint az eredmény mutatja. Bp. Rangers - Bíbortógás F. 2-15 A 9. és a 10. helyezett csatája a vártnál simább Bíbortógás-győzelmet hozott. A Rangers hiába vezetett több szép támadást is, a befejezésbe rendre hiba csúszott. A Bíbortógás E győzelmével megelőzte a tabellán az Inter csapatát. További eredmények a fordulóban; Fegyencjárat - Evergreens 5-6, N. Vaskapu - Red Devils A. 7-10. 8. forduló, április 26. Bíbortógás E - Sopronig Mászok 4-14 A forduló legnagyobb kérdése az volt, hogy bebiztosítja-e bajnoki címét a Sopronig Mászok csapata. A „szenvedő alany” ezen a héten a Bíbortógás Fenevadak volt, akiknek - mint legtöbb ellenfelüknek - esélyt sem adtak és megérdemelten nyertek. Intemazionale - Konyhai Vegyesvágott 1-2 A nem túl gólgazdag mérkőzésen inkább a küzdelem dominált, a végeredmény már az első félidő végére kialakult. A második játékrészben több lehetősége volt az Internek, gólt azonban még büntetőből sem tudtak szerezni, így végül a KW nyerte az alsóházi rangadót. Red Devils A. - Bp. Rangers 9-9 A forduló meglepetését az utolsó helyezett és a második csatája hozta: A tartalékos Red Devils, nincs jobb szó rá, elszórakozta a győzelmet. A meccs többször is állt döntetlenre, majd a 2. fél­ időben a Devils elhúzott több góllal, azonban a Rangers az utolsó percekben egyenlített. A kékek rászolgáltak a döntetlenre és - mint utóbb kiderült - egyetlen szezonbeli pontjukat szerezték. A forduló további mérkőzésein a Fegyencjárat lelépte a több emberét is nélkülöző Tesil-et (16-1), Az N. Vaskapu pedig hozta a kötelezőt az Evergreens ellen (7-4). 9. forduló, május 3. Konyhai Vegyesvágott - Fegyencjárat 7-6 A mérkőzés tétje a 6. hely volt, ennek megfelelően komoly erőbedobással kezdett mindkét csapat. A vezetést a KW szerezte meg és meg is tartotta a meccs végéig. A fegyencjárat minden felzárkózási kísérletére újabb góllal tudott válaszolni és számos kihagyott helyzete alapján, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Red Devils A. - Bíbortógás F. 10-6 A forduló előtt a 3. helyre visszacsúszó Devils számára fontos volt a győzelem. A sok .kölcsönjátékossal” teletűzdelt vörösök nem tudtak egyértelműen elhúzni a Bíbortógásoktól, a 2. félidő közepén döntetlen volt az állás. Fáradó ellenfelük azonban a hajrában elvesztette kapusát és már nem tudott visszazárkózni. Sopronig Mászok - N. Vaskapu 9-3 A már bajnok Sopronig Mászok számára tét nélküli volt a mérkőzés, a Vaskapunak azonban mindenképpen nyernie kellett, hogy megtartsa 2. helyét. A Mászok azonban - nagyon sportszerűen - teljes erőbedobással küzdött és az 1. félidőben gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 0-6-tal fordultak a csapatok, majd a Vaskapu szépített, de a meccset nem tudta szorossá tenni, pedig zsinórban három szabadrúgást is rúghatott, veszélyes helyről. A végére már mindkét csapat kiengedett, és itt is, ott is született néhány szép gól. A Sopronig Mászok 9. meccsét is megnyerte, a Vaskapu vereségével visszacsúszott a 3. helyre. Az utolsó fordulóban a Bp. Rangers simán kikapott az Evergreenstől (1-11), az Intemazionale pedig csak a végén tudott kicsit javítani a gólarányon a Tesil ellen (5-10). A Pázmány Liga 2010. tavaszi kiírásának végeredménye: 1. 2. 3. 4. 5. 6. Sopronig Mászok Red Devils Advocate N, Vaskapu FC Evergreens Tesil Konyhai Vegyesvágott 7. Fegyencjárat 8. Bíbortógás Fenevadak 9. Intemazionale 10. Bp. Rangers 9 9 9 9 9 9 GY 9 6 6 5 5 4 4 2 1 0 D 0 2 0 1 1 0 0 0 1 1 V 0 1 3 3 3 5 5 7 7 8 RG 110 85 81 57 75 49 70 60 40 31 KG 25 ■ 49 43 55 82 83 59 98 56 123 Pont 27 20 18 16 16 12 12 6 4 1 A Sopronig Mászok csapata kiemelkedett a mezőnyből, ellenfeleinek nem egyszer kétszám­ jegyű gólt lőtt. Kiváló egyéni teljesítmények mellett csapatként is jól működtek, a kreatív és erőteljes támadójátékuk sosem ment a védekezés rovására. A Csányi Márk, Gyimesi Tamás, Karsai Balázs, Kótai Szabolcs, Ladányi Tamás, Lévai Gábor, Stikes Péter, Szabó György, Szilágyi Demeter összetételű csapat imponáló, 110-25-ös gólaránnyal nyerte a bajnokságot. A következő kiírás nagy kérdése lesz, hogy ki tudja megszorítani a friss bajnokot. A bajnoki címvédő Red Devils Advocate számára a végén még az ezüstérem is veszélyben forgott, de az utolsó meccsüket hozták. Többször előfordult, hogy nem tudtak teljes létszámban kiállni, talán ennek is köszönhető, hogy pontokat hullajtottak. Igaz, a bajnoki címhez a Sopronig Mászokat is le kellett volna győzni, de egyetlen vereségüket, még a 2. fordulóban éppen ellenük szenvedték el. A relatíve gyengébb félév ellenére a Red Devils továbbra is komoly ellenfele bárkinek. A Nosztalgia Vaskapu FC ebben a félévben be kellett étje a bronzéremmel. Az első két helyezett mellett a végül 5. Tesil-től is kikaptak, és ez a vereség a második helybe került. A legbővebb játékoskerettel és a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapat bármire képes lehet, ha jobban megszervezi magát és kiélezett helyzetekben is hozni tudja a rá jellemző jó csapatjátékot. Végig a dobogó közelében tanyázott, de a „nagyokat” nem tudta megszorítani az Evergreens, sőt, az Intemazionale ellen is csak az utolsó pillanatban mentett pontot. Más csapatokhoz hasonlóan, többször küzdött létszámgondokkal, de a kötelező győzelmeket hozta. Az Evergreenszel azonos pontszámmal végzett a Tesil, de az első fordulóban éppen tőlük kaptak ki, ezért mögéjük szomlnak a végelszámolásánál. Gólarányuk (kb. 20-szal többet rúgtak és kaptak, mint az azonos pontszámot elért Evergreens) azt mutatja, hogy jóval nyíltabb játékot vállaltak fel. A Red Devils ellen elért 8-8-as döntetlenjük és a Vaskapu legyőzése alapján akár előrébb is végezhettek volna. A Konyhai Vegyesvágott helyzete a tabellán elég tiszta: Az előtte állóktól kikapott, a mögötte találhatóakat megverte. Nem túl szerencsés sorsolása (a félév elején találkozott az összes erősebb csapattal) miatt eleinte nem állt túl jól a tabellán, ellenfelei talán ezért egy kicsit le is becsülték. A 6. helyet az utolsó fordulóban, igazi ki-ki meccsen szerezte meg. A sok kapott gól azt mutatja, hogy védekezésben feltétlenül javulniuk kell. A csapat utoljára indult ezen a néven, és újraszerveződik a következő félévre. A Fegyencjárat egyértelműen jobb csapat annál, hogy a 7. helyen álljon. A nagyokat nem tudták megszorítani, és a középmezőnybeli csapatok ellen sem voltak meggyőzőek. A Tesil 16-1-es legyőzése viszont akkor is szép eredmény, ha az ellenfél tartalékos volt. A mögöttük állóknak viszont nem hagytak esélyt. A Bíbortógás Fenevadak lelkes és szimpatikus játékot játszott a félév során és hét veresége ellenére sem vallott szégyent senki ellen. Az első fordulóban, az Inter ellen aratott győzelme so­ kat ért, ezzel lettek nyolcadikok. Szoros meccset játszottak még az Evergreenszel és a KW-vel is. Az Intemazionale is azok a csapatok közé tartozik, akik többre képesek, mit a szerzett pontjaik mutatják. Az Evergreens csak az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenük, és a KW is csak egy góllal győzte le őket. Sérülések őket is hátráltatták, de az egyetlen győzelem a Rangers ellen kevés. Mindenesetre nem vallottak szégyent. A bajnokság utolsó helyezettje, a Bp. Rangers azért érdemel dicséretet, mert az olykor nagyon súlyos vereségek ellenére is hétről hétre újra kiálltak és újra megpróbáltak nyerni. A Red Devils ellen elért döntetlen sem a véletlen műve: mutatja, hogy ők is többre képesek, de védekezésben (123 kapott gól) feltétlenül javulniuk kell. A szervezők, Sokolowski Márk és Stevanyik Ádám ezúton is köszönik a csapatoknak a részvételt, a pontos megjelenést és a sportszerű, kirívó durvaságoktól mentes játékot. Nagy Lajosnak és Nagy György Attilának a színvonalas játékvezetést, a szurkolóknak pedig a lelkest buzdítást. Találkozzunk a Pázmány Liga 2010. őszi kiírásában is! Pázmány sportnap Április 28-án másodszor került megrendezésre Karunkon a Pázmány sportnap, és örömmel nyugtázhattam, hogy a szerdai munkanap ellenére sok hallgatótársam részt tudott venni egy kis testmozgásban. Aki tanulmányi kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni, azt csak bíztatni tudom, hogy jövőre is szeretnénk egy teljes napot áldozni a kari sportéletre és pótolhatja az idei kimaradást, aki meg lusta volt eljönni az bánhatja, mert jó hangulatú röplabda- kosár- és foci­ meccsekből maradt ki. Délelőtt 10 órakor kezdődött a röplabda mini torna 3 csapat részvételével. A felek olyan hévvel csaptak bele a játékba, hogy még csapatnevet sem volt idejük választani, így a lebonyolítás megkönnyítése végett, 1-es 2-es és 3-as csapatoknak lettek megjelölve. ' ’ M 9 9 9 9 Az összesítésben legjobb eredményeket felmutató 1-es és 2-es csapat vívta meg a döntőt, amit a végig magabiztosan játszó, mindösszesen egy vereséget szenvedő 2-es csapat nyert meg. A Hegyi Bernadett, Péntek Bálint, Lantos Dávid és Deli Péter alkotta négyes teljesen megérdemelten bizonyult a legjobbnak. A játék jó színvonalú volt és a hangulatra sem lehetett panasz. A mérkőzések az én ,játékvezetésem” alatt folytak, de külön kiemelném Tóth Máté kollegát, aki mint szervezőtárs nem lett volna köteles játszani, de mégis besegített a 3-as csapatba mely nélküle csak 3 főt számolt volna. Délután jött egy kis foci torna, ahol hat jogász és egy bölcsész csapat képviseltette magát. Az „A’ csoportból a Red Devils és a Konyhai Vegyesvágott csapatai, míg a „B” jelű kvartettben a Fegyencjárat és a Btk Tóth Máté bizonyultak a legjobbnak. A mérkőzések sportszerűek voltak és jó hangulatban teltek, egyedül a Vaskapu és a Red Devils^ csatája lett nagyon feszült. A harmadik helyért való küzdelemben a Btk bizonyult jobbnak. A vég^ kiegyenlített meccsen a helyzeteit jobban kihasználó csapat győzött. A döntőt a Red Devils^ csapata nyerte meg a végig hősiesen küzdő Fegyencjárat ellen. A vörösök a másodé félidőben fokozatosan felőrölték, és végül magabiztosan győzték le ellenfelüket. Este zárult a program, amikorra már nem maradt más tisztem, mint bezárni a 2010-es sportnapot és megköszönni a részvételt. A 26-os épületből kilépve boldogan indultam végig a Szentkirályi utcán, azzal a gondolattal, hogy lehet a Pázmány jogi Karán egyre színvonalasabb sportéletet formálni, mert van rá igény. Stevanyik Ádám � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 3. szám 2010. május 11. Abstract A summary of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Subject The topic of the resource Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnűvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2034kb+27620kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Relation A related resource T00112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András