3 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/360fc1863522e321e3992a310ee85af5.jpg 0015fa28e0dc2024be6c5706d4e01ca5 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fa00378a6f869c979da361d16de95ca8.pdf c5ceb0c4438897395be9671f255d9f12 PDF Text Text _2_2OD7O4O3 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A FOGYASZTÁS LÁBADY TAMÁS ESTERHÁZY JÁNOS VÉDEGYLET SZENT ERZSÉBET SZILASI ALEX PÁZMÁNY SZALON X. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. április 3. �Nagy Sándor, a fogyasztó „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Érdekes vitát folytattunk le a szerkesztőség tagjaival, az első szám megjelenésének örömére tartott pezsgős koccintás alkalmával. A be­ szélgetés akörül forgott, hogy vajon mennyiben kell közéleti irányult­ ságúnak lennie, illetve mennyiben kell közvetlenül politizálnia egy egyetemi lapnak. A döntő többség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közéleti tartalom elengedhetetlen, de a napi politika a lapban mellőzendő. Persze, ma már bármi kerüljön is szóba egy beszélgetés so­ rán, szinte kizárható annak esélye, hogy ne lehessen megtalálni az adott téma politikai vonatkozásait: eljutottunk oda, hogy már a leg­ alapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, sőt, egyre bántóbb éllel rajzo­ lódik ki a meg nem értés a társadalom tagjai között. A politizálás diákkorban is fontos, de aközben létfontosságú, hogy senkit ne kápráztasson el a napi események olykor vakító fé­ nye. Az igazi vita nem pártokról, a közélet egyes nehézsúlyú har­ cosairól szól. Nem érdemes gondolkodásunkat mások által meg­ szabott keretek közé zárni, kiváltképp, ha olyanokról van szó, akikre alig néhány évtized elteltével senki nem emlékszik majd. A vita a morális alapértékekről folyik. Azokról, amelyeket itt, a Pázmány jogi karán fokozott erőteljességgel kell bemutatni. A jog - minden felületes látszat ellenére - erre igencsak alkalmas. Ami­ kor az erkölcsöt tiszteletben tartó szerződésekről, a tulajdon szo­ ciális kötöttségeiről, az emberi élet kezdetéről és végéről, a sajtó­ szabadság helyes értelmezéséről, a munkavállaló védelméről, a közvetlen demokráciáról beszélünk, olyan kérdések sorához érünk el, amelyek egy közösség életét, annak vállalt és betartott erkölcsi értékeit alapvetően határozzák meg, és jelölik ki tagjainak útját. A morális alapértékek segítségével kijelölt célok közül természete­ sen kiemelkedően fontos a közösség továbbélésének a biztosítása. Azért annak tagjain kívül senki más nem fog egy árva lépést sem tenni. A mi közösségünk (nevezzük bár népnek, nemzetnek, társa­ dalomnak, ahogy tetszik) pedig igencsak rászorul a segítségre. A népesedéspolitika eredménytelenségével, az egészségügy, az okta­ tás, a kultúra lezüllésével minden korábbi, sokévszázados erőfeszí­ tés értelmét vesztheti. A szeptember óta látványosan forrongó ma­ gyar közélet első számú kérdése ez, és nem a kordonok, az égő au­ tók, vagy a bárdolatlan miniszterelnöki megnyilvánulások. A jog az igazságra és az erkölcsre tanít. A katolikus egyetem pedig azt vallja, hogy az alapvető erkölcsi normák kétezer éve változatlanok, az igazság objektíve létezik, nem relativizálható, és a fontos kérdések mind-mind eldönthetők, mi több, kötelezően, felelősen el is döntendők. Az ehhez hasonló eszmefuttatások sokakból egyfajta fásult elutasí­ tást váltanak ki. Sokan kikérik maguknak az erkölcsi kioktatást, amelynek már a végighallgatása is fárasztó, és amely semmire nem jó, mert forintban (pláne euróbán) nem mérhető hasznot ígér, a normák betartásának jelentős erőfeszítéséért cserébe. Azt mondta valaki ne­ kem a minap, hogy a jogászok fennsőbbrendűnek gondolják magu­ kat másokhoz képest. Ez persze nagy butaság, de naivan abban re­ ménykedem, a téves benyomás talán abból is fakad, hogy a jog tanu­ lása némelyeket képes rávezetni az erkölcsileg helyes útra, amelynek nyílt vállalása persze az utat tévesztett kóbor lelkek szemében olykor önteltnek, sőt agresszívnek tűnhet. Ezt az utat türelemmel és alázat­ tal el kell magyarázni mindenkinek, aki nem részesült abban a kegy­ ben, hogy más módon leljen rá. Persze nincs erre mindig idő és lehe­ tőség, a közösségben való gondolkodást pedig sokan már eleve pro­ vokációként élik meg: az ő esetükben diadalmaskodni látszik a ma uralkodó eszmék által sugallt, támadhatatlannak, tökéletesnek vélt, valójában zsákutcába vivő, hamis individualizmus. Igen, korunk ideálja a „fogyasztó ember” lett, aki a rá mért néhány évtized alatt minden elérhető földi jót megszerez magának. Ettől harsog a tévé, és ezt hirdeti a közéletben megnyilvánulok jelentős része is. Nemrég olvastam egy cikket egy angol úriemberről, aki alig túl a harmincon már fontmilliomos, napi 16 órában hajszolja a pénzt, és éppen most vett magának egy városkát a bolgár tenger­ parton, amelyet önmagáról stílusosan Alexander- nek (Sándor) fog átnevezni. Alighanem korunk Nagy Sándora ő. De vajon marad-e elég ideje valóban élni? Mi is az élet, és mi célja lehet a fékevesztett habzsolásnak? „Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál (Lk 12, 20)?” Koltay András �Lánchíd Rádió, FM 100.3. Rádiót indított a Hír TV és a Magyar Nemzet mögött áló tulajdono­ si kör. Március 15-e hajnalban kezdte meg működését Magyarország első konzervatív kereskedelmi adója, a Lánchíd Rádió. A nap huszonnégy órájában fogható sugárzást egyelőre Budapest és vonzáskörzete élvezheti. Ezzel párhuzamosan azonban az Interneten keresztül (www.lanchidradio.hu) a világ bármely pontján elindítható az élő adás. A rádió főszerkesztője Belénessy Csaba, a Vasárnapi Új­ ság korábbi vezetője, de rajta kívül számos az ismerős hang a Magyar Rádióból. Ilyen többek között Szilágyi Zoltán, aki korábban a Kossuth Rádió bemondója volt; Jónás István, a Napközben korábbi műsorveze­ tője; a Vasárnapi Újságból ismert Földvári Géza; a Mi időnk című mű­ sorban megszokott Horváth Ágnes. A csapatot erősíti Kovács Kokó István is, aki vasárnap esténként közéleti emberekkel beszélget. A Lánchíd Rádió Kft. műsorszolgáltatási szabályzatába belekukkant­ va kiderül, hogy engedélyét közműsor-szolgáltatásra kérte és kapta (elérhető a Kulturális Közlöny 2006. évi 23. számában). Eszerint a na­ pi műsoridő több mint ötven százalékát közszolgálati műsorszámok teszik ki. De ne ijedjünk meg, marad elég hely a zenének is. Jeszensz­ ky Zsolt, a rádió zenei vezetője igényes, ám a többi kereskedelmi adó repertoárjából eleddig jószerivel kimaradt dallamokat ígér. Minden egész és félórában hírek hallhatók, a köztük lévő időt pedig különböző hírműsorok és magazinok töltik ki. Ilyen például a regge­ li hír- és szolgáltató magazin, a Lánchíd Expressz; a fiataloknak ki­ talált Lánchíd Junior; a környezetvédelemnek teret adó Zöldgömb; a Délelőtti és Délutáni Kalauz (amikor bekapcsoltam a rádiót, ebben a műsorszámban épp az Erasmus-ösztöndíj nyújtotta lehetőségekről volt szó). Belehallgattam a műsorba rögtön március 15-én délelőtt, és itt való­ ban az 1848-as év eseményeiről volt szó, nem pedig a napi politiká­ val kényszeresen párhuzamot kereső beszédeket kellett hallgatnom. Sáhó Eszter A Vad Fügefa Egyetemi Katolikus Közösség estéi Április 16.: Misszió, mint az Egyház alapfeladata Április 23.: A feltámadás - életünk ér­ telme, életünk célja Május 7.: Mindennapi fájdalmas tapasz­ talataink Május 14.: Isten mellénk szegődött Május 21.: Jézus hív: ajánld fel magad! Június 4.: Láttuk az Urat! Mindez gitáros énekekkel, imával, csenddel és agapéval. Találkozzunk minden hétfőn este a Ta­ nári Klubban 18.30-20.30-ig! Fegyelmi ügyek a Karon Az elmúlt évben a Fegyelmi Bizottság összetétele részben megvál­ tozott: Komáromi László adjunktus úr helyét Békés Ádám adjunk­ tus úr vette át. Változott a Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Sza­ bályzat is, mely ma már az SZMSZ részét képezi: az új szabályzat több eljárási garanciát tartalmaz, és részletezőbben sorolja fel a fe­ gyelmi vétségeket és a lehetséges fegyelmi büntetéseket. Az ügyek száma lényegében változatlan, azonban néhány újdonság figyelmet érdemel. A közelmúltban több esetben került plágium-ügy a Fegyel­ mi Bizottság elé: idegen szellemi tulajdon jogosulatlan felhasználá­ sát a Szabályzat ma már kifejezetten a fegyelmi vétségek közé so­ rolja. Az ilyen ügybekben a bizonyítás igen egyszerű, hiszen aligha a véletlen műve, ha egy évfolyamdolgozat szó szerint egyezik egy neves professzor interneten fellelhető tanulmányával... Áz elköve­ tők a határidők szorításában talán nem mérik fel, hogy nem csak szert tenni egyre egyszerűbb ilyen módon dolgozatokra, hanem ha­ sonlóan könnyű az ilyen visszaélésék kiszűrése. A plágiumügyek szaporodása mellett újdonság, hogy első ízben került a Fegyelmi Bizottság elé olyan ügy, melyben egy magáról megfeledkező hallga­ tó tettlegességre vetemedett a Kar egyik alkalmazottjával szemben. Első fokú határozatában a kari Fegyelmi Bizottság a hallgatót az Egyetemről kizárta. Remélhetőleg a kirívó eset egyedi eset marad. Schanda Balázs A kari Fegyelmi Bizottság elnöke Ünnepi kötet a Kar tízéves jubileumára A Pázmány jogi kara a közelmúltban ünnepelte tizedik születésnapját. Életre hívásában döntő szerepet játszott a felismerés, hogy a keresztény szellemű közéleti- és jogászképzés létszükséglet a társadalom számára, mely viharos gyorsasággal került át a korábbiból egy új rendszerbe, amely finomabb eszközökkel dolgo­ zik ugyan, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható korlátokat állít, és egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő vilá­ grendet épített fel. Nagy a felelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, ott tanít, dolgozik, hallgatóként egyko­ ri vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, világképet is képviseli. Az alapítás tízéves jubileumára megjelent könyvben azok szerepelnek, akik ebben az építő munkában meghatározó szerepet játszottak, számos interjú, dokumentum, adatgyűjtemény és fénykép idézi vissza az elmúlt évtizedet. Megvásárolható a jegyzetboltban. (Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. Ünnepi kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005., ára: 2490.- Ft.) A Pázmány-film újra kapható DVD-n A Kar tízéves jubileumára, 2005 végén készült el Koltay Gábor rendezésében az első évtizedet áttekintő dokumentumfilm. A filmben diákok, tanárok, kari és egyetemi vezetők tekintenek vissza az eltelt esztendőkre és egy kicsit a jövőbe is, számba véve a sürgető felada­ tokat. Archív felvételek és a Kar jelenlegi életét bemutató képsorok segítségével elevenedik meg a Kar története. A másfélórás filínet elkészültekor a tízéves jubileumi ünnepségek keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be, ahol nagy sikert aratott. A belőle készült DVD hamar elfogyott, de örömmel jelenthetjük, hogy végre újra kapható, a HÖK-irodában, mindössze 655 forintért. harmadik oldal �Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain Beszélgetés Dr. Lábady Tamás egyetemi docenssel Előadásai folyamatos teltházak előtt zajlanak, és alighanem ez a legnagyobb elismerés, amit a hallgatóság egy oktatónak nyújtani tud. Azok közé tartozik, akik képesek a téte­ les jog tárgyalása során élővé tenni azokat az alapértékeket, amelyekre ennek a jogi kar­ nak épülnie kell. Lábady Tamást faggattuk azon kérdésekről, amelyek meghatározó je­ lentőséggel bírnak a Kar önmeghatározásában és közeli jövőjének tekintetében. - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallgatók, ami tulaj­ donképpen az induláskor egy picit az el­ képzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tárgyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egye­ temnek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egye­ tem, hogy katedrája van és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédesz­ közök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hall­ gatók rendelkezésére, milyenek a kiegészí­ tő tárgyak a főtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy ez keresztény szellemiségű-e, vagy pedig nem. -Hogyan került kapcsolatba a frissen szerve­ ződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkot­ mánybírói székben ülve Zlinszky János pro­ fesszortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a Karnak - mondhatjuk ezt - az alapítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilat­ kozatot a jövőbeni oktatási tevékenységemre vonatkozólag a Kar akkreditációja érdeké­ ben, mint tudományos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a Pécsi Egyetemen oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi munkát, de óriási feladatot és kihí­ vást jelentett, hogy azt a keresztény szellemi­ séget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszerben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanár­ ként képviselhetem és adhatom át a fiatal ge­ nerációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert én a jogot ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták be­ lénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvas­ tam már mást az egyetemi évek alatt, akár­ hogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, ke­ resztény erkölcsön felnövekedett európai jogi negyedik oldal szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a ka­ tedrán, az egyetemen mást kaptam. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni? Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresztény eszméket a jogi ok­ tatásba belevinni? - Azt mindig tudtam, hogy a jog bizonyos ér­ telemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelemben transzcendens, tehát emberen tú­ li összefüggései vannak. Itt, a Katolikus Egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. El­ kezdhettem a tulajdonjog lényegét magya­ rázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulaj­ donjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsétek be a földet és hajtsátok uralma­ tok alá - az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden nö­ vényt, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulajdon kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, hanem igenis, a tulajdon kö­ telez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tu­ lajdon közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy például a meg­ bízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üzenettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a vi­ lágba és tegyetek kereszténnyé minden né­ pet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rá­ juk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jog­ viszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lel­ kesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszi­ kus, római jogi emlőkön fejlődő európai jo­ gi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a je­ lenlegi európai magánjogi kultúrához törté­ nő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a Pécsi Egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemiséggel oktatni a tárgya­ mat. Itt azonban abban a mélységben, azok­ kal a gyökerekkel tehettem ezt, amikor bát­ ran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolko­ dásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. szá­ zad végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerződési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való elfor­ dulással foglalkoztak. Ebben a szellemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van -, tulajdonképpen csak az élet anyagi alap­ ját garantálja. A vagyonjog helyett a sze­ mély méltóságának védelme az, amely ga­ ranciát ad arra, hogy teljesen autonóm mó­ don élhetünk és cselekedhetünk. Összefog­ lalva mindezt, azt szoktam mondani a hall­ gatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulaj­ donképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szellemiség, a római jog és a keresz­ tény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Gol­ gota. - A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt ebben a térségben, ha­ nem voltaképpen az egész világon. Ennek el­ lenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet élet­ re hívta? Hiszen azért ez nem csak néhány lelkes ember akaratán múlott. - Én azt gondolom, hogy a rendszerválto­ zás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt va­ lamennyien ismertük, megéltük, meglehe­ �tős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kel­ lett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, más­ részt pedig a konzervativizmus. Azt gon­ dolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar tár­ sadalomban - és állítom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizá­ ció, a laicizálódás korában igen erős és ká­ ros a média hatása. Az olykor villámgyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi vál­ tozások ellenére azonban létezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbí­ zás, a galileai üzenet szellemében él. Rá­ adásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény értékrendje. Hiába hagyta ki anno az Európai Unió al­ kotmánytervezetéből a keresztény értékek­ re való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bi­ zonyította, hogy azok a korok, amelyek alapvetően csípőből tüzelve tagadták a ke­ resztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy társadalomban a létszámot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenntartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat álláspontom szerint mindig a ke­ vesek vittek végbe. Nálunk is minden évfolyamnak megvan az a magja, és ez nem éppen csak kétszámje­ gyű mag, hanem legalább a Kar egyharmada, ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valami­ lyen mértékig beépül a hallgatók gondolko­ dásába. Talán ők már ezt fogják előírni gye­ rekeiknek, ezt fogják továbbadni munká­ jukban, környezetükben. - Hogyan értékeli az elmúlt esztendőket, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Kevesen va­ gyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar öszszeállítása is, mert nem csak én, hanem minden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen be­ folyásolta a gondolkodásunkat. Mert a ma­ tematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehe­ zebb megtalálni, és szerintem ez az okta­ tók felelőssége. Ezért valamennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt 10 esztendő minden küzdelmével, minden kudarcával, minden sikertelenségével együtt is sikertör­ ténet. Katolikus, tehát keresztény szellemi­ ségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Református Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, mert meggyőződé­ sem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire tá­ vol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávo­ lodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart kell tovább erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a tör­ ténelmi folyamattal, ami 2000 éven keresz­ tül Európában meghatározó volt, akkor le­ het egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelőssé­ günk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemiséget. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mérték­ ben felhagyok, és teljes erőmet az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt 10 év­ ben az egyetemi élet az első nagy lelkese­ dést követően nagy hanyatláson ment ke­ resztül. Az ember életében a románc után mindig következik a csalódás, és most a már többször emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizálja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadások, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor­ rendszer, amikor minden oktatónak volt 1015 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakított ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény kö­ zösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega y Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróere­ je van, és hogy mennyire eltérítheti az em­ bert a helyes útról. A kisebb létszám mindig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tet­ szik, a bibliai mustármag, amelyből az Egy­ ház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esztendő alatt. Ez ad re­ ményt. Göre Gábor „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizárólag csak profik műveljék” E fenti gondolat jegyében született 2004 ta­ vaszán a Lippay György Kör lelkes tagjai között az az elhatározás, hogy Karunkon a tánccsoport, színjátszó kör, tutor-rendszer, hitéleti tevékenység és még számos közös­ ségi színtér mellett végre kamarazenekar is szerveződjön. A cél tehát az volt, hogy klasszikus zenét játszó diákokból zenekar jöhessen létre. Némi elszántság és aktív szervezés eredmé­ nyeként 2004 őszén a zeneszerető egyete­ mista vonósokból és fúvósokból álló zene­ kar elkezdte működését, és a hagyományos kari karácsonyi ünnepségen már sikerrel bemutatkozhatott, melyet 2005-ben önálló est követett. Hamar kiderült: a heti rendsze-rességű próbák nem csak egy-cgy fellé­ pésre való szorgos felkészülést jelentenek, hanem egy roppant jó hangulatú, öszszetartó, vidám társaság alakult ki. A 2006. év fordulatot jelentett a zenekar életében. Az eddigi nagyrészt vonósokból álló zenekar profilja módosult, immár a szimfonikus ze­ nekarokhoz közelítő fúvós szólamokkal is büszkélkedhet. Egyetemünkön való szereplések mellett cé­ lunk, hogy további intézmények rendezvé­ nyein is megmutathassuk magunkat, amit indokolttá tesz az is, hogy a zenekar tagjai immár nem csak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, hanem más egyetemek és főisko­ lák hallgatói is. Voltunk már „születésnapi ajándék is, egy rövid darabot adtunk elő gyertyafénynél. A tavaszi szemeszterben elő­ reláthatólag két koncertünk is lesz. A Páz­ mány Szalon egyik előadását fogjuk gazda­ gítani, májusban pedig a Vakok Intézetének Nádor-termében játszunk. Az eddigi reper­ toáron Bach, Mozart, Strauss, Rossini, Bar­ tók, Csajkovszkij, Sibelius, Rameau, Heidrich, Farkas, Gluck, Corelli, Handel, Kókai művei szerepeltek, a lista azonban fo­ lyamatosan bővül. A zenekar karmestere ÉLTE karvezető szakon végzett, koncert­ mestere Zeneakadémiát végzett hegedűmű­ vész, karunkon végzett ügyvédjelölt. Az évközi, heti próbák mellett nyári tábort — melynek első helyszíne Tata volt —, illet­ ve egyéb közös programokat, kiránduláso­ kat is szervezünk. Rendkívüli támogatást je­ lent számunkra, hogy a Kar számos munka­ társának (az oktatóktól kezdve a könyvtár vezetőségén át a portaszolgálatig) jó szándé­ kú segítőkészségét tapasztalhatjuk, hiszen anyagi támogatás nélkül működő, „önkén­ tes” zenekarról van szó. Reméljük, hagyo­ mányt indíthatunk azzal is, hogy nyitottak vágjunk a folyamatos frissítésre, így gó­ lyáktól kezdve doktoranduszokig minden vonós, fúvós kollégát örömmel várunk. Ha kedvet érzel ahhoz, hogy játssz velünk, keresd meg bátran Gerencsér Balázst (0670-456-3467, bgcrcncscr@ja k. ppkc.hu) vagy Király Éva Máriát (06-30-311-0039, ekiralyl3@yahoo.com)! . 7 ' Király Éva Marta ötödik oldal �Érzelmek, Értékek, Jog Reflexiók A tévé ügyvédje c. műsorra X Magyar Televízió „A tévé ügyvédje” című műsorának egy márciusi adása különösen fel­ keltethette minden joghallgató érdeklődését. A témája a következő kérdés volt: iár-e saját jogon kártérítés annak a sorsszerűén fogyatékos gyermeknek,, aki orvosi műhioának kö­ szönheti megszületését? Juszt László vendége két ügyvéd: Abrahám László és Erdős György, valamint egy bíró: Lábady Tamás voltak. Már ebből a rövid bevezetőből látható, hogy a ségre méltó. Ez igaz is, azonban - döbbenetes téma izgalmas, sok vitára adhat okot, így pap­ módon - végig megkerülték azt az alapvető jo­ rikás hangulatú műsorra számíthattunk. Nem gi kérdést, hogy a gyermeknek mi a kára, és is lett másként. A műsor készítői egy érzel­ azt ki okozta. Lábady Tamás hiába próbálta mekkel telített bevezető kisfilmmel indítot­ következetes levezetéssel bizonyítani: a gyer­ tak: két család mesél arról, milyen nehéz nekik mek kártérítési igénye alaptalan, a műsorveze­ fogyatékkal élő gyermekükkel élni, és milyen tő és az ügyvédek ellenálltak. Az egyik ügyvéd rossz magának a gyermeknek is. Ezután a közelebbi részletezés nélkül a „tétele? jogra” hivatkozott, sőt, még ki is oktatta az ítélőtábmeghívott két ügyvéd ecseteli - és fogja még ecsetelni egész idő alatt - ugyanezt. la elnökét: „A tételes jogszabályok helyett az Ami az ügy jogi vonatkozásait illeti, érdemes ítéletbe fikciókat beépíteni nem lehet. Erkölcsi ezeket röviden összefoglalni. A Legfelsőbb Bí­ normákat sem!’ róság egyik háromtagú tanácsa három konkrét A műsorvezető pedig, miután látta, hogy a lo­ ügyben kimondta: „A fogyatékossággal szüle­ gika és a jog ellene szól, alattomos módon tett gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, Lábady Tamas feleségének szegezte a kérdést: „Ha Önnek adatna - Isten ne adja - egy ilyen ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elma­ radt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a unoka, akkor mit csinálna?” Vagyis a női érzel­ terhesség-megszakítással kapcsolatban a jog­ mekre és együttérzésre apellált, hátha az majd szabály által biztosított jogával, és a gyermek­ enyhíti a térj bíró szigorú logikáját. A válasz nek ennek következményeként sérülnek az élet­ azonban annyira megdöbbentette, hogy szó­ hez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű hoz sem jutott utána: „Szeretném.” Ez a szó, testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos amely a legtöbbet fejezi ki, amit ember ember­ jogai!’ (BH 2005. 394). A Pécsi ítélőtábla Polgá­ nek adhat, nem felelt meg neki, és mintha nem is kapott volna választ, újra megkérdezte: „Ön ri Kollégiuma ezzel szemben úgy foglal állást: a gyermek nem jogosult kártérítésre, hiszen „ká­ mit csinálna?” ra” csupán az, hogy él - ezt pedig polgári jogi­ Végül kibújt a szög a zsákból. Lábady bíró rámu­ lag kárnak nem lehet tekinteni. „A kárszámítás tatott a lényegre: „A gyermek szemáyében azért ugyanis minden esetben egy összehasonlításon érvényesít kártérítési igényt, mert megszületett!’ Márpedig, szólt, „senkinek sincs joga, hogy a sa­ alapszik. A kártérítési jog logikája szerint a ká­ rosultat a kártérítéssel olyan helyzetbe kell hoz­ ját halálát kérje. Valójában ez a probléma lénye­ ni, mintha a károkozás egyáltalában nem követ­ ge. A gyermek azt senkin sem kérheti számon, kezett volna be. Márpedig a kárszámításnak e hogy fogyatékos, csak azt, hogy él, és nem ölték legitim módja az adott ügyben azt követelné, meg magzatként. Szomorú, hogy ezt sem az ügy­ hogy a bíróság egy értékbeli összehasonlítást al­ védek, sem a műsorvezető nem énették meg, és kalmazzon a károsodott élet és a nemlét között. „dogmatizálással” vádolták meg a bírót. Ez pedig lehetetlen: filozófiailag is, matemati­ A műsorvezető és az ügyvédek felháborodása és kailag is és jogilag is abszurd” [A Pécsi ítélőtáb­ agressziója nem ismert határt. Egymást túlkia­ la Polgári Kollégiumának 1/2006 (VI. 2.) sz. kol­ bálva „érveltek”: „Magzatot nem lehet megölni, légiumi véleménye]. csak embert!” „Az orvos belekényszeríti a gyer­ Érdekes, hogy a műsorban erről a konkrét jo­ meket egy ilyen létbe, amely ellentétben all az gi kérdésről nagyon kevés szó esett. Az ügyvé­ Alkotmányban előírtaknak” „A gyermek azt dek hivatkoztak az orvos súlyos műhibájára, fogja kérdezni: »Anyukám, miért jöttem a világ­ ra? Engem mindenki csúfol! Én nem tudok tel­ valamint arra, hogy a gyermek anyagi segít­ A Minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Értékel a tanár és a diák Karunk Minőségbiztosítási Bizottsága fel­ mérést végzett, amelybe bevonta mind az egyetem hallgatóit, mind pedig az oktató­ kat. A vizsgálat főként az előadásokat célozta, il­ letve azt, hogy miként ítélik meg ezek szervezettsgét és színvonalát az előadók, illetve a di­ ákok. A felmérés úgynevezett „önértékelés” részé­ ben oktatóink kaptak feladatot. Az első kér­ dés („Biztosított-e, hogy az előadásokat a tárgyfelelősök tartsák?”) még nem jelentett nehézséget. Az előadásokat általában a tárgy­ jegyzők tartják, lelkiismeretesen, még akár betegen is, és arról is külön örömmel és meg­ könnyebbüléssel értesülhettünk, hogy az órák percre pontosan kezdődnek és végződnek. Az előadás szervezettségét taglaló kérdésre azonban már széles skálán mozogtak a vála­ szok. Volt, aki a technikai hiányosságokat hozta fel („üdvös lenne, ha az emelvény ke­ vésbé recsegne, hasznos volna egy, az asztalra helyezhető, nyugati egyetemeken használatos hatodik oldal előadópult beszerzése, és fontos lenne, hogy minden alkalommal rendelkezésre álljon egy filctoll, amivel valóban lehet a táblára írni - az előadóban több héten keresztül filc helyett két kréta volt gondosan a tábla alá helyezve a hallgatók nem kis derültségére”). Megint má­ sok az előadások összhangját hiányolták. A hallgatók véleményéről a tanszékek általában nem tudtak visszajelzést adni (Rendelkeznek-e információval a hallgatók elégedettségéről?), mivel nem végeznek felméréseket ilyen témá­ ban, de leszűrhető az általános vélemény, hogy a diák, mivel a „minden megszerezhető nettől” - korszakot éljük, nem igazán kíváncsi a köny­ vek puszta reprodukálására az előadásokon, és előadóink ezen elvárásokhoz igyekeznek igazí­ tani az órák tematikáját. Ugyanakkor ennek el­ lenkezőjéről, vagyis a hallgatók felkészültségé­ ről már elég éles vélemények láttak napvilágot. A Közgazdaságtudományi Intézet a diákok osztási és szorzási képességeit hiányolta, a Jog­ bölcseleti Tanszék pedig egész egyszerűen az alapvető műveltséget, amelyet a „média-for- jes életet élni!« Az anya pedig e?t fogja válaszol­ ni: »Hát, .nem közölték velem.« ÉS EZ EGY HE­ LYES VÁLASZ!’ (Vagyis az ügyvéd szerint az a helyes, ha a szülő gyermeke szemébe néz, és azt mondja: ne haragudj, ha tudtam volna, hogy nincs kezed, kikapartattalak volna.) Az ügyvédek és a műsorvezető tehát féreérthetetlenül közölték: a gyermek élete erkölcsileg és anyagilag is károstút, „szörnyű”, az Alkot­ mánynyal ellentétes (!) tudniillik neki is joga lenne a legmagasabb testi-lelki egészségre, te­ hát jobb lett volna neki, ha meg sem születik. Aki pedig lehetővé teszi, hogy mégis a világra jöjjön, az az ő - meg nem születéshez való - jo­ gát sérti, és ezzel kárt okoz. Egy másodpercig fel sem merült bennük, hogy egy fogyatékkal élő is élhet boldog, értékes életet, és hogy ennek esélyétől őt megfosztani nem lehet. Emellett az erkölcsi felfogás mellett - ami akaratlanul is a „halál civilizációja” kifejezést juttatja eszünkbe - eltörpül az a kisstílűség, ahogy a Pécsi ítélőtábla Polgári Kollégiumát és elnökét azzal vádolták, hogy külföldi legfel­ sőbb bírósági ítéletekre és mértékadó jogiro­ dalmi véleményekre (Dósa Ágnes, Jobbágyi Gábor) is figyelemmel volt. Nem biztos azonban, hogy minden szempont­ ból neheztelni kellene a gyermek kártérítési igénye mellett kardoskodókra. Ök elsősorban a végül megszületett, fogyatékos gyermek ér­ deket tartják szeip előtt, az ő életét szeretnék megkönnyíteni. Ám eközben egyrészt elru­ gaszkodnak a tételes jogtól (amennyiben egy életet kárnak tekintenek), másrészt olyan, er­ kölcsileg vitatható érveket is felhoznak, hogy „a magzat nem ember”, és hogy „a fogyaték­ kal élő nem élhet boldog életet. Á jó élet és a kényelmes élet ugyanis nem ugyanaz. . A műsorvezető záró gondolatát idézve: „Én min­ dig abban bízom, hogy előbb-utóbb a jog és az igazságérzet találkozik:’ Az igazságérzet és a jog­ tudat fejlesztésében épp egy ilyen televízió-mű­ sornak lehet kiemelkecfő szerepe. Ezt a funkció­ ját azonban csupán akkor töltheti be, ha a jogra koncentrál, és nem puszta hangulatkeltéssel akarja a társadalmat a bíróságok ellen hangolni. Végül a konkrét adást akár eredményesnek is te­ kinthetjük. Akik elfogadják az életet feltétlen ér­ tékként, és ismerik a kártérítési jog alapelveit, tudják: az erkölcsi és a szakmai fölény egyértel­ mű volt. Akik pedig a magzat halálát preferálják fogyatékos életével szemben, még jobban nehez­ telnek majd a bírákra. Boronkay Miklós rásvidékről származó” tapasztalat és élményvi­ lág rossz hatásának számlájára írnak. De! Ne felejtsük el: a hallgatók is értékeltek. Természetesen az anonimitás és önkéntes­ ség védő-óvó csillagzata alatt. A legaktívab­ bak - mint általában - az első évfolyamos diákok voltak. Hiába, „nekik még vannak illúzióik...” (idézet a Minőségbiztosítási Bi­ zottság jelentéséből). A hallgatók összesen 51 oktatót értékelhettek 1től 5-ig terjedő számokkal A minősítés az elő­ adása érthetőségére, tartalmára, érdekességére és a szakmai felkészültségre vonatkozott. Az oktatókra leadott összesített átlag, amely egyfajta „kari átlagnak” is betudható, 4,24 lett. A feltett kérdésekből az előadás érdekességét értékelték a legkritikusabban a felmérésben résztvevők. Itt az átlag 3,98 lett (ami azért nem tekinthető vészesnek). És a legmagasabb­ ra - oktatóink nagy megkönnyebbülésére az előadók felkészültségét értékelték, 4,65-ös átlaggal És hogy végül mit tanulhatunk a felmérésből? Talán pont azt, hogy van még mit tanulnunk. Mindenkinek, minden szinten... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15-e a Dunán Avagy: hazafias sörözés és „zsírosdeszka” ellenszélben Jó szokásokat meg kell tartani, ami pedig már-már hagyomány számba megy, azt aztán egyenesen vétek kihagyni az évi program-re­ pertoárból. így van ez a már sokadszorra (idén Mikuska Zotán IV éves hallgató szerve­ zésében) megrendezésre került március ti­ zenötödikéi hajókirándulással is. Indulás kis késéssel (még belefér), érkezés kis késéssel (ki érzékeli azt már a végén?). Az idő jó, a Duna szép, a sör hideg, a zsíros kenyér sós. Ideális ünnepi hangulatunkkal és kiránduláshoz illő enni-innivalónkkal fel­ vértezve elindultunk Visegrád felé. Utazá­ sunkat sok zászló, kreatív fürdőző hajlékta­ lanok és a tavasz első napsugarait élvező pá­ rok szegélyezték. Mi azonban tántoríthatatlanul haladtunk célunk, a „visegrádi gyorsí­ tott tempójú, késő van, indulunk vissza, ezért másfél óra alatt egyetek igyatok fe­ dezzétek fel a nevezetességeket”-típusú vá­ rosnézés felé. A bátrabbak „mostmár akkor is meleg van!”-lendülettel hősiesen állták ki a hajó orrában a lágy tavaszi fuvallatokat, ám mi­ kor már az utolsó akcióhősnek is kezdett elfagyni az orra, Horváth Attila tanár úr mentőcsónakként kínált előadása, és a ben­ ne elhangzó történelmi viccek mindenkit felmelegítettek. A visegrádi pihenő után hazafelé úton, a hangulat tetőfokán még a zsebrádió is elő­ került, tájékozandó a pesti koraesti prog­ ramlehetőségekről (kinek melyik összecsa­ pás helyszíne esik közel ugyebár). A szeren­ csés megérkezés után („A hajóról való távo­ zás után a testi épségért garanciát nem vál­ lalunk”) pedig mindenki egy kellemes ünne­ pi kikapcsolódással, a háta mögött léphetett újra szárazföldre. És aki lemaradt? Folyta­ tása következik jövőre, ugyanekkor, ugyanitt... Ablonczy Zsuzsanna Illetlen és szokatlan gondolatok estje Karunkon járt Pokol Béla jogászprofesszor „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé.” - jelenti ki Alkotmányunk már rögtön az elején. [2. § (2) bek.] Azonban azt, hogy mindez mit jelent és milyen következmennyel jár, már nem a nép, hanem egy arisztokratikus testület, az Alkotmánybíróság hivatott kimondani. Hiszen Magyarországon az Alkotmánybíróság a/ Alkotmány utolsó és egyben megfellebbezhetetlen értelmezőié [Abtv. 27. § (1) bek.]. És aki egy szöveget megfellebbezhetetlenül értelmezhet, valójában a tényleges jelentését adja meg. A hermeneutika elméleti igazsága ez. Az Alkot­ kívánják jogállamiként deklarált átmenetün­ mány és az Alkotmánybíróság vonatkozásában ket értékelni. Márpedig ebben a jogállami át­ viszont mindez nem pusztán elméleti jellegű menetben az AB - saját maga által is bevallot­ probléma. Ha ugyanis Magyarországon a nép a tan - központi szerepet játszott. hatalom forrása, és e nép „a népszuverenitást vá­ Pokol Béla legelőször - még a hazai intézmény lasztott képviselői útján, valamint közvetlenül hiányában, mintegy elméleti érdekességként gyakorolja” [Alkotmány 2. § (2) bek.], illetve ha 1989-ben kritizálta az alkotmánybíráskodást, aíkotmányozni, azaz a régi Alkotmánynak új je­ pontosabban az alkotmánybíróságok azon gya­ lentést adni vagy egy teljesen új szöveget elfo­ korlatát, miszerint a testületek az Alkotmányok gadni, a demokratikusan választott Országgyű­ fölé projektálnak olyan innen-onnan összesze­ lés jogosult [Alkotmány 19. § (3) bek.], akkor mit dett, dogmatikailag nem letisztult ún. alapjogo­ kezdjünk az Alkotmánybíróság alkotmányértel­ kat, amelyeket az alkotmányokba „belevezet­ mező szerepével? Mert hát ha az Alkotmánybíró­ ve”, onnan aztán mintegy „kiolvashatnak”. En­ ság az Alkotmányt nem pusztán értelmezi, de át­ nek révén viszont a jog hagyományos rétegző­ értelmezései révén jelentését is megadja, nemde déseit és rendszerét zavarják meg. Pokol szerint arra a fájdalmas végkövetkeztetésre kell jutnunk, a jog az alkotmányos, a jog- és jogági elvekből, hogy igazából nem is a parlament, hanem az Al­ a törvényi és rendeleti szabályokból, a bírói kotmánybíróság a valódi alkotmányozó hatalom esetjogból és az ezeknek fogalmi összetartást Magyarországon? Válaszunk tömör: de. biztosító jogdogmatikából áll. A morálisan akár Illetlen és szokatlan gondolatok ezek. Illetle­ igazolható alapjogok ebben a rendszerben disz­ nek, mert az AB egész tevékenysége a pompa harmóniát és dehierarchizálást eredményeznek, és kritikátlanság megnyugtató légkörében zaj­ hiszen az AB-k minden előzetes dogmatika nél­ lik. (Hans Vorländer drezdai professzor egye­ kül, mintegy „hasból” vezetgethetik le őket. nesen szakrális mutatványról beszél az AB-k Kilényi Géza vagy Schmidt Péter szintén ezt az „értelmezési aktivizmust” bírálta - tán nem nyilvános határozathozatalai kapcsán, s való­ ban: a pompás ruhákba bújt bírákat titkos és mellékes, hogy a legelső csapatból ők ketten mitikus tisztelet övezi.) És szokatlanok is, hi­ voltak valóban alkotmányjogászok. szen minden joghallgató évente többször, több Más kérdés, hogy ez a „szövegcentrikus” né­ tantárgy keretében is végighallgathatja, hogy zet pozitivista irányból bírálja az Alkotmány­ az Alkotmánybíróság az alkotmányosság és a bíróságot, mondván: morális elvekkel - á la jogállamiság (meg számos más csudajó dolog) Dworkin - felhígítják a mi szép és jó textusa­ záloga, ami nélkül itt most nem részletezendő inkat. Van azonban egy másik kritikai lehető­ hatalmas nagy baj következne be. ség is (és a meghívott előadó valamint a rész­ Tapasztalatból tudhatjuk, hogy csak kevesen vevők ezt sem mulasztották el), amely nem a mernek illetlenek és szokatlanok lenni. Ezen moralitást, hanem annak hiányát, nem a túl kevesek közé tartozik Pokol Béla, aki március szárnyaló gondolkodást, hanem pont a szűklá­ 7-én este - hallgatói meghívásra - Karunk tókörűséget kéri számon a taláros testületen. Jogbölcseleti Tanszékére látogatott. A téma az Amikor ugyanis az első Alkotmánybíróság pél­ Alkotmánybíróság volt. Meg a rendszerváltás. dául elutasította annak felvetését, hogy a kom­ Varga Csaba Tanár Úr vezetésével ugyanis im­ munizmus idején elkövetett bűncselekmények már a harmadik félévet kezdi meg egy össze­ esetében az elévülési idő nyugodjék - és így 1990 szokott és érdeklődő hallgatói kör, akik az il­ után ezen cselekmények újra meg- és elítélhetők letlenség és szokatlanság tudatos vállalásával legyenek -, nem hinném, hogy holmi moralitás vezette a bírákat. Nem, egyszerűen képtelennek bizonyultak felismerni a jog szerepét, amely nem bunkóként lebeg felettünk, hogy természetes vá­ gyainkat és akaratunkat elnyomja, hiszen érte­ lemmel csak olyan jog bírhat, amely a mindenko­ ri nép mindenkori elvárásainak felel meg, s azok­ hoz szolgál eszközként. Deformált és hasztalan (sőt: káros) az a jog, amely maga akar célt szab­ ni Mivel a jog egy kognitíve nyitott, de normatíve zárt társadalmi részrendszer, eleve értel­ meden azt feltételeznünk, hogy van olyan jog, amelynek olyan saját céljai lehetnének, amelye­ ket ha megfelelően okos alkotmánybírák megfe­ lelően nagy nagyító alatt vizslatnak, felismerhet­ nek. Helytelen koncepció az, amely azt vallja, hogy a társadalom feladata a jogot szolgálni, hogy a jog nem általunk és értünk, hanem tőlünk függedenül egzisztál, s mi szegény szerencséden jogkövetők - ha nem akarunk buták maradni csak felismerhetjük az eleve adott jogot. Az AB ilyen Isten adta adottságként kezelte a jogállami­ ság fogalmát: mintha megfogható, megtapintha­ tó tárgyi valóságról lenne esetében szó. (Tényleg, milyen ez a jogállamiság? Nagy, kicsi? Hosszú, rövid? Puha, kemény? Nem tudhatjuk, ugyanis még senki sem pakolta ki az asztalra...) Lássuk viszont be, egy egészséges társadalom - amint arra Cári Schrnitt is rámutatott - nem a jog által létezik: az csak keretet ad neki és eszközöket, melyekkel céljait a leghatéko­ nyabban elérheti. Egy rendszerváltás idején hitvány és kárté­ kony tehát az a jog, amely nem a valódi rend­ szerváltást (értsd: az igazságszolgáltatást és a reprivatizációt) szolgálja. Pbkol Béla előadásában és az azt követő köteden beszélgetésben ezen kritikai szempontok mind megjelenhettek, s a jogászprofesszor néhol kulisszadtkok felvillantásával próbálta meg meg­ válaszolni a miérteket Jó, hogy a katolikus egye­ tem teret (és termet) biztosít az illedenül szabad és szokatlanul értelmes gondolatoknak, kérdé­ seknek és válaszoknak. Csak remélni tudjuk, hogy jogi életünket is egyszer majd ez a bátor kritikai látásmód fog­ ja meghatározni a szokvány és (ál)illem posvá­ nya helyett. De ehhez több Pokol Bélára, több Varga Csa­ bára lenne szükség! Techet Péter hetedik oldal �AzÖtvenismeretlen hős éve hunyt el Esterházy János A közvélemény alig tud valamit a huszadik század egyik leginkább példamutató magyar tör­ ténelmi személyiségéről Esterházy János 1901. március 14-én született, Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. Középiskola után birtokaira vonult vissza gazdálkodni. Azok közé tarto­ zott, akik nem akartak könnyen belenyugodni a trianoni döntésbe, ott találjuk a soproni nép­ szavazást kiharcoló diákok között is. 1919-ben, a csehszlovák kormány által meg­ hozott földreform és a kiszabott súlyos adó­ terhek következtében az Esterházy-család egzisztenciálisan is bizonytalan jövő elébe né­ zett. Esterházy a család Magyarország terü­ letén maradt birtokaira költözés helyett még­ is inkább a kisebbségi léthelyzetben maradást választotta. Itt az önvédelem lehetőségeit ke­ resve került kapcsolatba a magyar kisebbség szerveződő politikai pártjainak vezetőivel. A szellemi és gazdasági kiszolgáltatottság végül a politikai pályára sodorta őt. A mindig jó kedélyű, a cigányzenét és a vi­ gasságot sem megvető gróf már fiatalon a szlovákiai magyarság pártok feletti összefo­ gásának lehetőségeit kereste. Az 1935-ös par­ lamenti választásokon, Kassán nemzetgyűlé­ si képviselői mandátumot szerzett, ahol el­ lenzéki politikusként a magyar kisebbség ér­ dekeinek következetes védelmezője és a fennálló igazságtalan viszonyok kérlelhetet­ len bírálója volt. 1936-ban a két magyar párt egyesülésekor az Egységes Magyar Párt ügy­ vezető elnökévé választották. Benes elnök a magyar párt számára kormányzati szerepet, nelu pedig tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította az ajánlatot, mondván, előbb a kormány tegyen érdemi változtatásokat kisebbségekkel szem­ beni politikájában. Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kas­ sa képviselőjeként a város átadásakor beje­ lentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlo­ vákiában marad, az odaszakadt mintegy 6570 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és miniszteri poszt várt volna rá. Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlo­ vákia parlamentjében védelmébe vette az ül­ dözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következe­ tes hirdetője maradt a magyar-szlovák egy­ másra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet... mindenkor testvérünk­ nek tekintettük, és fogjuk tekinteni 3 jövő­ ben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja!’) Sohasem vált az államberendezkedést egyre inkább befolyásoló náci ideológia kiszolgáló­ jává. Q,A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!’ - mondotta.) 1942. május 15én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as szá­ mú törvényt, nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Tevékenységét a hatalom megelégelte, felje­ lentették, majd bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letar­ tóztatták. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadá­ szatot indított ellene. Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát. A háború befejezése után szlovákiai ma­ gyar értelmiségiekkel együtt memorandu­ mot készített, amelyben a csehszlovák ha­ tóságok védelmét kérték a magyar lakos­ ság kollektív jogfosztottsága miatt. Ezután Gustáv Husák belügyi megbízott letartóz­ tatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezi­ denseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem lát­ hatta. A szovjet belügyi szervek 1945 júni­ usában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra for­ dult. Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-ántávollétében - a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásá­ Pázmány Szalon Ováció tapsgép nélkül Igazi show-hangulat, reflektor, füttyszó, új zongora, taps-visszataps-vastaps, meghajlás egyszer, kétszer, sokszor. Mindenki örül De! „Ne értsd félre!” Vagyis Pázmány Szalon. Megint. Újra, ahogy megszoktuk már harmadik éve, és mégis más. Aki eddig még nem tette volna tiszteletét Ka­ runk kulturális gyöngyszemén, annak egy rö­ vid tárgyismertető a Szalon-jelenségről: az est egy rövid köszöntő után - amelyet rendsze­ rint Horváth Attila tanár úr kivitelez - egy könnyed beszélgetéssel folytatódik, általában történelmi eseményekről és ehhez kapcsolódó zenei ínyencségekről, zongorajátékkal (kö­ szönhetően Szilasi Alex művész úr közremű­ ködésének), na meg jó adag intellektussal és néha meghívott vendéggel fűszerezve. Az est végén három zenei jellegű kérdés hangzik el, és a kérdést helyesen megvála­ szolok 1-1 üveg bort kapnak ajándékba a Sza­ lon lelkes szervezőjétől, Nyéky Boldizsártól. nyolcadik oldal Zárásképp - egyfajta levezetésként - a hall­ gatóság megbeszélheti élményeit egymással, nak vádjával kö­ tél általi halálra ítélte őt a Pozso­ nyi Szlovák Nem­ zeti Bíróság. A szovjetek a sú­ lyos beteg Esterházyt 1949-ben szolgáltatták ki a csehszlovák szer­ veknek, akik a halálos ítéletet „kegyelemből” életfogytiglanra változtatták. Sú­ lyos egészségi ál­ lapota miatt egy ideig Pozsonyban kórházban kezelték és őrizték, ahol többen is szökésre próbálták rávenni. Esterházy János azonban elutasította ezt a lehetőséget, mond­ ván, hogy nem tartja magát bűnösnek, nincs mi elől elszöknie. Börtönéből jövő üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratá­ nak, szenvedéseit, életét felajánlotta a ma­ gyarság fölszabadulásáért. Az ítéletmódosítás után végigjárta Cseh­ szlovákia szinte valamennyi börtönét. Ke­ gyelmet, könnyítést soha nem kapott, mivel „fogva tartása még nem érte el célját, politi­ kai átnevelésének megvalósulását”. Életének utolsó napjaiban, súlyos betegségében kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülő­ földjén halhasson meg. Ezt a kérését is meg­ tagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetle­ nebb politikai börtönében, a morvaországi Mírov börtönkórházában halt meg, 1957. március 8-án, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után. Halála után azonnal elhamvasztották, kiadatását ekkor sem en­ gedélyezték, földi maradványainak hollété­ ről máig is csupán bizonytalan információk­ kal rendelkezünk. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bű­ nösként tartják számon. G. B. és persze a résztvevőkkel egy pohár bor tár­ saságában. Ehhez képest kissé rendhagyóra sikeredett a március 21-i program a tánc jegyében. A meghívott előadó Kisteleky Károly egyete­ mi adjunktus (és táncművész) úr korántsem jogtörténeti témával rukkolt elő. A közel más­ fél órásra nyúlt műsor alatt a tánc fejlődésének történetét követhették nyomon a lelkes nézők mind elméletben, mind gyakorlatban. Volt itt minden a menüett-tői kezdve, a tangón át a ku­ bai vérpezsdítő salsa ritmusokig. A hangulat tetőfokán pedig a nézők is kipróbálhatták rit­ musérzéküket a tanár úr segítségével Közben pedig csak szólt és szólt a zongora. Most különösen szépen, ugyanis a régi Zim­ mermann zongora (amely Nyéky doktor úr nagylelkű adománya - a szerk.) végre megér­ demelt pihenőjét töltheti, mivel megérkezett az új Vendl & Lung típusú darab, (külön kö­ szönet érte Dékán Úrnak). És hogy mit tartogat a jövő? Ahnden bizony­ nyal van még mit várni estéről estére, és az a bizonyos „standing ovation” bizonyosan a ké­ sőbbiekben sem marad el... Ablonczy Zsuzsanna �Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Bocs, hogy késtünk, de Erica nem találta a salját - veszem ki nagy ne­ hezen Rayna lihegéssel kísért mentegetőzését. Méltán neves egyete­ münk már 2001 óta lát vendégül San Francisco-ból érkező diákokat. Ebben a félévben 21 fiatal koptatja szorgalmasan gyakorlóink lestra­ pált padjait. A vegyes irányultságú csoportból, két mérnök tanoncot, Rayna Garcia-t, és Erica Baptiste-t sikerült elkapnom, és angoltudá­ som legjavát beleadva szegeztem nekik néhány kérdést. - Mit hallottatok Magyarországról, mielőtt úgy döntöttetek, hogy meglátogatjátok hazánkat? - Erica: Nem túl sokat, de az előző szemesztert itt töltött diákok a magyar nyelv nehézségéről jócskán meséltek. A tanáraink az egyik órán vetítettek nekünk filmet a Várról, és a Dunáról. - Hat hete laktok Pest belvárosában. Mi az, ami megnyerte a tet­ szésetek? - Erica: Nagyon meg vagyunk elégedve a tömegközlekedéssel, sok­ kal gyorsabb és szétterjedtebb, mint San Francisco-ban. - Rayna: Az én kedvencem a gulyásleves (nagyot nyel), imádom, már legalább ötször ettem, de még mindig nem unom. Nem tudok betelni az épületeitekkel sem, olyan szépek, díszesek, mindegyiknek egyéni­ sége van. Nálunk a házak egyáltalán nem idézik a régi korokat. - A magyarokról, mint emberekről, mi a véleményetek? - Rayna: Hmm, nem fog tetszeni a válasz, (félénken Ericára pillant) - Kíváncsi vagyok rá! - Rayna: Nem mondanám barátságosnak őket. Mindenütt azt az úgy­ nevezett „póker-arcot” látom. Az emberek úgy ülnek az éttermekben, kávéházakban, akár egy múzeumban. Csak néznek maguk elé, nem mosolyognak, nem köszönnek. Az eladók a legridegebbek. Mintha tel­ jesen mindegy lenne nekik, hogy vásárolok-e náluk. - Ezek tényleg nem a legszívderítőbb tapasz­ talatok (bőszen bólo­ gatva). Sajnos ezt én is érzékelem... Egy vidá­ mabb téma: milyennek találjátok az itteni órá­ kat? Hasznosnak tart­ játok? Úgy tudom, amit itt teljesítetek, elfogad­ ják odahaza. - Erica: Igen, szerencsére elfogadják. Szerintem az órák igazán jók, és izgalmasak. A legjobbak a mérnök órák, mert azokon gyakran el­ megyünk és megvizslatunk néhány épületet. A Parlament például az egyik kedvenc helyem. Kár, hogy a kerítés miatt nem lehet megnéz­ ni közelről. Van magyar nyelvóránk is (vigyorog), hát a nyelvetek az nem kis falat, de próbálunk megfelelni a követelményeknek. Már magyarul kérünk az üzletekben és az esetek 20%-ban meg is értik (nevet)... a kiejtésen még van mit javítani. - Hallottam, volt egy hosszú szünetetek március 8-tól 18-ig. Merre néztetek körül? - Rayna: Oh, rengeteg helyre el akartunk menni, végül Párizs, Ró­ ma és Velence mellett döntöttünk. A múlt hónapban voltunk Prágá­ ban, Bécsben, és valószínűleg Horvátországba és Lengyelországba is eljutunk. - Hmm, Ti aztán világpolgárok vagytok. További kellemes időtöltést nálunk és sok gulyáslevest! - Rayna: Köszönöm. (Mondta magyarul egy bájos mosoly kíséretében... enyhe akcentussal.) Horvátth Sarolta Az Európai Jogelméleti Akadémián Beszélgetés Könczöl Miklóssal, karunk Jogbölcselet Tanszékének oktatójával Könczöl Miklós 2006 őszétől tart jog-, és államelméleti szemináriumokat egyetemünk hallgatóinak. Summa cum laude végezte el a Pázmány jogi karát és kitüntetéssel a pilisc­ sabai bölcsészkar ógörög, illetve latin szakát. Jelenleg a PPKE Bölcsészettudományi Ka­ rának Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában végzős hallgató. - Tanár Úr, miért épp a latin és az ógörög szakot választotta a jog mellett, illetve hon­ nan jön a tanári pálya iránti szeretete? - Budapesten a Németh László Gimnázium­ ban érettségiztem, ahol latintanárom, Gloviczki Zoltán volt az, aki megszerettette velem mind a latin nyelvet, mind a tanári pá­ lyát. Ezért jelentkeztem latin szakra. Ami a jogot illeti: épp a minap került a kezembe az önéletrajz, amit annak idején a felvételire ké­ szítettem, és amiben azt írtam, hogy a jog mögötti filozófiai megfontolások vizsgálata vonz a jogi pálya felé. Az érdeklődésem azt hi­ szem ilyen irányú is maradt, emiatt foglalko­ zom jog- és állambölcselettel. - Érdemes-e nekünk ma olyan holt nyelvek­ kel foglalkoznunk, mint a latin és az ógörög? - A holt nyelvek azért „halottak”, mert senki sem használja őket anyanyelveként. Ebből nem következik, hogy az e nyelveken született szöve­ geknek ne lenne mondanivalójuk a számunkra. Érdemesnek tehát legalább annyira érdemes ve­ lük foglalkoznunk, mint bármely élő nyelvvel De talán a hasznosságról alkotott fogalmainkat sem árt átgondolnunk: európaiságunk záloga szerintem nem elsődlegesen az euró használata, hanem közös kulturális gyökereink, melyeknek forrása az ógörög és a latin nyelv, kultúra. — Nem adatik meg sokaknak, hogy olyan je­ lentős intézményben tanulhassanak, mint az Európai Jogelméleti Akadémia. .Milyen ta­ pasztalatokat szerzett a Tanár Úr Belgium­ ban az Akadémián? - Az egész akkor kezdődött, amikor a TDK dolgozatomat készítettem és Paksy Máté felhív­ ta a figyelmemet a Fraternité Stanislas Kostka ösztöndíjára, melynek köszönhetően egy évet tanulhattam az Európai Jogelméleti Akadémián, ahol korábban rajtam kívül már Tattay Szilárd is részt vett ezen a posztgraduális képzésen. Az ösztöndíjhoz a Faludi Ferenc Akadémia közve­ títésével és segítségével jutottam hozzá, amit ez­ úton is szeretnék megköszönni Az Európai Jog­ elméleti Akadémia két brüsszeli egyetem, a Facultés Universitaires Saint-Louis, és a Katholieke Universiteit Brussel, közös kezde­ ményezéséből, 1989-ben jött létre. Alapító tanári karában szerepelt Varga Csaba professzor úr is. A képzés angol és francia nyelven folyt, a végén pedig szakdolgozatot kellett készítenünk. Té­ mavezetőm François Őst, az Akadémia egyik igazgatója volt, dolgozatom témája pedig a jövő nemzedékek fogalmának vizsgálata volt. - A jövő nemzedékek és a környezetvédelem meglehetősen távol esik a klasszika-filológi­ ától. Honnan ez a „korszerű” téma? - Először valóban azt hittem, hogy ez valami egészen új lesz. A témaválasztásban az moti­ vált, hogy éppen akkor olvastam a hírt, hogy az Országgyűlés megfelelő bizottságai vitára alkalmasnak találták a jövő nemzedékek ombudsmanjáról szóló törvényjavaslatot. Saj- nos, a kezdeményezés közben megfeneklett, de talán nem reménytelen az ügy. A kérdés ak­ tualitása valóban nem vitás, de ha közelebbről megvizsgáljuk a környezet fogalmát, hamar kiderül, hogy itt nem csak a természetes kör­ nyezet - sajnos egyre aktuálisabb - védelmé­ ről van szó. Hasonló fontossággal bír a kultu­ rális környezet, ez pedig az élet rengeteg te­ rületét érinti - még a latintanítást is. - Úgy hallottam, hogy egészen kiváló ered­ ményekkel, summa cum laude végzett a Ta­ nár Úr az Európai Jogelméleti Akadémián is, ráadásul évfolyamelsőként. — Igen. Nem tagadom, hogy ez nagy büszkeség számomra, ugyanakkor érdekes tapasztalat is volt egy olyan képzésben részt venni, ahol rang­ sorolják a hallgatók teljesítményét. Az is nagy élmény volt, hogy a tizenhat évfolyamtársam szinte mindegyike más-más európai országból érkezett, de volt afrikai és kínai is köztünk. Szóval egyszerre találkoztam tizenhat emberrel} akiket mind érdekelt a jogbölcselet. Ziegler László kilencedik oldal �„Átvinni a zenét a túlsó partra” Beszélgetés Szilasi Alex zongoraművésszel A tavasz első szárnypróbálgatásait kihasználandó a koraesti órán egy piciny teraszos kávéházban kezdünk neki a meleg teának és a beszélgetésnek, az autók pedig csak jönnek és mennek, néha letámasztanak mellénk egy kerékpárt, a háttérből zongoraszó és ciga­ rettafüst száll. Mint egy igazi párizsi szalonban... - Mi a Pázmány Szalon lényege? Mit jelent a számodra? - A szalon lényege olyan ismeretterjesztő, ze­ nét külön megszólító hangulat létrehozása, ahol a légkör nem olyan, mint egy előadáson vagy egy koncerten, amit végig kell hallgat­ nunk, és utána hazamegyünk, hanem egy inte­ raktív játék, amibe mindenki beleszólhat. És ezért már 7. féléve következetesen olyan témát választunk, amely történelmi eseményhez, pél­ dául az 1848-49-es forradalomhoz és szabad­ ságharchoz kapcsolódik. Miután a Pázmány Szalon két pilléren áll - ezek volnánk Hor­ váth Atilla tanár úr és jómagam -, minden al­ kalommal igyekszünk megtartani ezt a temati­ kát: történelmi esemény vagy akár jogi kérdé­ sek felvonultatása, alátámasztva, a zenei hát­ térrel. - Mi a közös és emelkedett „végső” cél? Miért indult tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat? - Az a cél, hogy mindenki számára kiderülhes­ sen, hogy nem is olyan kínos zenét hallgatni csak tudni kell a módját, hogy mitől élvezzük a komolyabb műfajokat. A tematikai távlatok­ ról pedig annyit, hogy az eddig kialakult vonu­ latot szeretnénk megtartani, vagyis mindig va­ lamilyen történelmi hátteret veszünk alapúi, amely köré fonódik a zene. Ezen kívül egyre szélesítjük a kört: különböző társművészete­ ket igyekszünk behozni. A múlt szemeszter­ ben a képzőművészet kapott teret, idén pedig a táncra fektettük nagyobb hangsúlyt (nagy sikerrel - a szerk.) - Milyennek találod a Pázmányos közönséget? - Egyrészt nagyon lelkesnek, másrészt egyre felkészültebb közönségnek. A tősgyökeres Pázmányos szalonlátogatók egyre nagyobb is­ meretekkel rendelkeznek. És nagy örömmel tapasztalom, hogy az érdeklődők köre is egy­ re csak szélesedik. -A kedvenc zeneszerződ-kérdésre nyilván min­ den Szalon-látogató kórusban vágná rá, hogy tagadhatatlanul Chopin... - Talán meglepő lesz, de akit a legszívesebben hallgatok az Johann Sebastian Bach. Az igaz, hogy Chopin-műveket játszom a legtöbbször és legszívesebben, de ha arra a bizonyos lakat­ lan szigetre kellene mennem - amit sohasem fogok tenni, mert eszem ágában sincs egyedül zongorázni egy pálmafa alatt (halvány mo­ soly) -, akkor oda biztos, hogy Bach-muveket vinnék. Valahogy úgv van ez, mint a könyvek­ nél. Ilyen helyre senki nem a kedvenc könyvét viszi, amit már rongyosra olvasott. Mindenki olyat keres, amit még felfedezhet magának. - Milyen volt az első találkozásod „Véle”? - Nagyapám lakásában, aki zeneszerző és kar­ nagy volt (Csenki Imre - a szerk.) találkoztam először egy nagy Bösendorfer koncertzongorá­ val. Megláttam ezt a 3 lábú csodát, és ettől kezdve éjjel-nappal ott ültem és próbálkoztam kibontakozni. Gyakorlatilag beköltöztem a zon­ gora alá. Ott is aludtam Ez akkor történt, mi­ kor hétéves koromban először hazalátogattunk Magyarországra. Miután visszamentünk Olasz­ országba, a szomszéd nénihez jártam le gyako­ rolni, mert ott neki volt egyedül zongorája. - Kik azok az elődök vagy akár kortárs művé­ szek, akik előtt megemeled a kalapod? - Mindenek előtt a nagyapám és aztán persze azok a zongoristák, akiket sajnos már csak fel­ vételről ismerhettem: Alfréd Cortot és nagy példaképem Glenn Gould („G.G”). Tanáraim közül Rados Ferenc, aki rajtam kívül azért egy Schiff Anndrást és Kocsis Zoltánt is felne­ velt (nevet). Azt hiszem ő faragott igazán zon­ goristát belőlem. - Melyik az az eredményed, legyen az akár díj akár egy vállveregetés, amelyikre a legbüszkébb vagy? - Zeneiskolai évek alatt az első sikerem egy há­ zi Chopin-versenyen elért első helyezés volt, amit számos más hasonló követett, és ezután már nem volt megállás (szerény mosoly). De amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy az érettségi idején, a zeneakadémián adott kon­ certemet a finn televízió rögzítette, és ez lett Finnországban az év felvétele. Ez nagyon meg­ lepett, mikor utólag évek múltán megtudtam, és nagy büszkeséggel töltött el. Ami most legin­ kább kitölti életem, és kvázi életműnek is fel­ fogható (szerény mosoly megint), Chopin öszszes művének felvételei, amdynek most a har­ madik lemezénél tartunk. A cannes-i Midem fesztiválon volt a bemutató. Ami pedig külön melengeti a szívem, hogy egy olyan szintű Pleyel zongorán játszhatok, amin akár Chopin is szerezhette volna műveit, ha nem távozik az élők sorából olyan tragikusan korán... - Úgy tudom, vpn némi szereped a most bemu­ tatásra került Ópium - Egy elmebeteg nő nap­ lója címűfilmben is... - Igen, ez így van, de azért még a főszerepet nem vállaltam el (megint mosoly...). Szász Já­ nos, a film rendezője Glenn Gould játékának felvételeit akarta a filmhez alapul venni, ame­ lyek jogdíja eléggé megemelte volna a film költségvet&ét, ezért engem kért fel, hogy játsszam el a darabokat. Glenn Gould játékának viszont van egy sajátos sebessége, és ehhez a tempphoz kellett igazítani a filmkockák ütemét is. Érde­ kes feladat volt, és nagyon élveztem a közös munkát Szász Jánossal, amelynek az eredmé­ nye az eredetileg tervezett hatperces betét he­ lyett 25 perc lett. (És nem mellékesen nagyban hozzájárult a film a 38. Filmszemlén elért sike­ reihez. A filmben végzett hangmérnöki munká­ ért Sípos István, Manuel Laval és Matthias Schwab Arany Mikrofon-díjat nyert - a szerk.) -És a zenei és filmes karrier közt még a könyv­ írásra is jut időd... - Hát valami ilyesmi. Mikor három év után visszajöttem Dél-Koreából, egy jól sikerült est után odajött hozzám egy kiadó képviselője, és azt kérte, hogy a történeteket, amelyeket az este folyamán elmondtam a magyar zenei helyzettel kapcsolatban, foglaljam össze egy könyv formájában. Ennek a felkérésnek szíve­ sen eleget tettem. Ebből született a Hogy van művészúr? című könyv. - Megéri? Ha nemjelentene megélhetésiforrást, akkor is maradnál a művész pályánál? - Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kerültem még elém olyan probléma, hogy ezen cl kelljen gondolkodnom, de biztos valami olyan állást keresnék, amiben legalább egy fél zongora ott van. - Mit tanácsolnál a fejüket most zenészpályára adóknak? Érdemes kitartani? Legyen a bizony­ talankodókból zongoraművész va^y menjenek inkább a biztos pálya (pl. a jog...) felé? - Legyen belőlük zongorista. Mindig is volt olyan időszak, amikor a művészetek iránti ér­ deklődés háttérbe szorult. Ez 25-30 évig tart, aztán újra berobban az érdeklődés. Bach halá­ la például még senkit nem érintett meg, ám utána egy lendülettel feltűnt Haydn, Mozart és Beethoven, és a zenei kultusz újra hullám­ hegyen volt a völgy helyett. Am most is furcsa időszakot élünk. De ennek ellenére - vagy pont ezért - érdemes folytatni, mert át kell menteni ezeket a kulturális hagyományokat az utókornak. Ugyanis lehet, hogy a világunk na­ gyon jól megvan, él és működik Mozart és Pi­ casso nélkül Ez így van, ha a világot, mint földgolyót tekintjük. Ám ha a világot, mint bennünket, érző embereket nézzük, azt kell mondanunk, hogy nem, mi nem vagyunk meg művészet nélkül Akarnunk kell megőrizni és átvinni „őket” a túlsó partra... Ablonczy Zsuzsanna Meddig terjed az ember szabadsága? Meddig terjed az ember szabadsága? Mennyire szólhat bele a jog az ember életébe és döntéseibe? Megváltoztathatjuk-e Isten által rendelt sor­ sunkat azzal, hogy mi döntünk halálunk idejéről? Többek között ezeket a kérdéseket elemezte a Vetítő Filmklub két vendége: Réz András filmesztéta és Koltay András, karunk oktatója. A kérdések a beszélgetés előtt levetített Belső tenger című spanyol film kapcsán merültek fel. A film egy fiatalkorában mozgásképtelenné vált férfi sorsát mutatja be, aki a méltóságteljes halált választotta a számára nem teljes élet helyett. Ez a probléma napjainkban egyre többször merül fel, és megosztja a közvéleményt. A Két előadó sem volt egy véleményen, Koltay tanár úr az élet védelmét tartotta elsődlegesnek, míg Réz András a saját élet feletti korlátlan döntési szabadságot preferálta. Ha jobban belegondolunk a filmesztéta álláspontjába, rájövünk, hogy az ember nem gyakorolhat isteni hatalmat, hiszen ez beláthatatlan veszélyeket rejtene magában. Az estet a vendégek és a hallgatóság egy pohár bor mellett zárta. Köszönjük a szervezőknek, Ablonczy Zsuzsinak, Bottá Áginak és Nyéky Boldizsárnak. Mihalics Vivien, Magyar Zsófia tizedik oldal �Requiem egy álomért... Száz év és megszületik az utolsó magyar? Mily ősi félelem uralkodik el egyesekben, amint meghallják: Szent Korona? Aliért van ez? A kérdés helyénvalónak tűnik, de vála­ szok még sincsenek. Aíai despiritualizált vi­ lágunkban, számsorok vagyunk csupán dí­ szes, fogyasztásunkat ábrázoló grafikonok­ kal. Arc nélküli, statisztikai képletek. Egyiptomban I. Ehnaton (IV Amenhotep, Kr. e. 1355-37) - hogy megtörje a thébai pap­ ság hatalmát -, kísérletet tett az egyistenhit bevezetésére (Aton-kultusz, nap-, fényimá­ dat). Halála után domborműveinek és szob­ rainak arcát kivésték, szintúgy nevét tartal­ mazó cartouch-ait. Arc és név nélkül, el­ vesztve erejét, nem jelentett többé veszélyt. Velünk is ezt tették. Két vesztes háborút kö­ vetően kollektivizáltak minket, sztahanovis­ ta mosolygós élmunkásokká, vidám kaszáló parasztokká. De nem volt elég a hódítóknak a test megtörése. Jól tudták, hogy amíg az emberek lelkében ég, vagy akárcsak parázs­ lik a tűz, addig nem győzhetnek. És 1956ban meg is mutattuk: Igen! Ali magyarok vagyunk, bennünk ég az a tűz! ...de vajon meddig? Mert a rendszer lassan, de bizto­ san ránk ereszkedett, akárcsak a hajnali köd. De 1989-ben leváltottuk az elnyomó­ kat. Kérdem én: valóban? Formailag min­ den bizonnyal. A tartalom azonban nem változott. Továbbra is mutatók vagyunk, igaz, most már nem, mint termelők, hanem mint fogyasztók. Saját szellemünkből lakmározunk. Új isteneink a plazmatévé és a turbódízel. Imáinkban olcsó benzinért és magas pixelszámért könyörgünk. Hogy Ácsán Szumédhó, buddhista tanítót idéz­ zem: így van ez. Világnézetek jönnek, mennek. Ez az evolú­ ció: körforgás. Alit számít, hogy kommunis­ ták vagy kapitalisták vagyunk? Nem választ­ hatunk, ki kell tölteni a férőhelyeket: lehetsz ellenálló, talpnyaló szolga, vagy kollaboráns. Na és? Jutalmat úgysem kapsz érte, csak go­ lyót, megvetést, hazug szeretetet. A test és az anyag évezredét éljük. Elindul­ tunk a lejtőn. Nem most, már régen! Alit le­ het tenni? Térjünk vissza az édeni állapotok­ ba - történeti alkotmányunk újjáélesztésé­ vel -, a Szent Korona hatalma alá! A válasz jó, de nem úgy, ahogy a legtöbben gondol­ nánk. A Szent Korona, mint közjogi jogi sze­ mély, minden hatalom forrása: túlhaladottá vált (?). A támadások azonban záporoznak ránk. Impérium Carpathia, sovinizmus, na­ cionalizmus, tarsolylemezes city-szittyák! Az egész keleti metodológia leszűkíthető egyetlen szóra: tanúság. És az egész nyuga­ ti metodológia szintén leszűkíthető egyet­ len szóra: analízis. Analizálva körbe-körbe jársz. A tanúsággal egyszerűen kijutsz a körből. Ne számoljunk, ne elemezzük alkot­ mányainkat, hogy mit szabad és mit nem, álljunk ellen a külföld nyomásának! Ne akarjuk megérteni, csak figyeljünk és ta­ pasztaljunk. Ha nem is az oly távoli kelet­ ről, de biztosan keletebbről jöttünk, mint kerekre-hízott uniós példaképeink. Álljunk meg az idő tört részére, csupán egy örökké­ való pillanatra, és erezzünk, higgyünk! A Korona személy. Önálló, lélegző entitás. Nem politikai világkép, amit a történelem útvesztőjében szedtünk magunkra (nem Szilveszter pápa küldte és nem is két darab­ ból „kovácsolták” össze, Id. 2195/2006. Korm. hat. 3. pont). Ez velünk jött, onnan... Bennünk van. Egy hit, egy eszme, amely nem uralkodásra tör a világ ezen felén, ha­ nem egy utolsó mentőöv, amibe belekapasz­ kodhatunk, és talán túlélhetjük az elkövet­ kezőket. Pártállástól függetlenül, mindenkit mellbe fog vágni a hamleti gondolat. Nem koponya, hanem sokkal inkább tükör lesz majd kezünkben. Lenni vagy nem lenni? Higgyünk! Isten nem hiába teremtett min­ ket a saját képmására. Bennünk van a töké­ letesség egy apró morzsája, van arcunk és nevünk, de nem azért, hogy mások fölé emelkedjünk. Azért, hogy segíthessünk egymásnak. Az elmúlt ezer évben nálunk sokkal különb milliók-magyarok hozták meg névtelen áldozatukat a Hazáért és test­ véreinkért a kereszténységben. Hittek ab­ ban, hogy nem élni, hanem jól, helyesen él­ ni kell. És az ember ezt csak a leges-legben­ sőjében teheti meg. Van egy Szent Koro­ nánk, egy manifesztálódott eszmeiség, dol­ gokban látó szemünknek. A legkönnyebb, ugyanakkor a legnehezebb dolgot kell meg­ tennünk. Mély levegőt kell vennünk, hogy ez a kis szellő felszíthassa a lelkűnkben szunnyadó parazsat, hogy aztán átjárhassa dermedt tagjainkat a szent ihletettség, és el­ kezdhessünk azon dolgozni, hogy még egy millenniumot megérhessen a Haza, a ma­ gyarok, a Szent Korona. Takács Gergely A félelmetes Turul Napjainkban sűrűn felvetődő kérdés, hogy mit is jelent ez a ködbevesző jelkép, a turul. Aíielőtt elkezdenénk boncol­ gatni az aktuális problémákat, mindenképpen érdemes megvizsgálni az eredetét. A turulmadár a magyarság ősi jelképe, ami a totem-imádás korából származik. A kutatások arra utalnak, hogy nem sas­ ról van szó, (ami egyébként a legtöbb európai nép ősi kultúrájában megtalálható), hanem kerecsensólyomról Ez a madár sokban eltér a korábban említett állattól, már csak abban is, hogy fő motívuma nem a ragadozó volta, hanem a vadász szerepe. A magyarság körében ez az állat a nemzet létét jelképezte, és már a honfoglalást megelőző időkből is találtak bőségesen ábrázolásokat. Később egészült ki a karddal, amit a csőrében, vagy a karmai között viselt, amit a kutatók Szent István kardjaként azonosítanak. Ennyit az őstörténetről, és neki is láthatunk az aktuális problémáknak. Sokan, sokszor hivatkoznak arra, hogy a Nyilaskeresztes Párt használta a turult, és úgymond ennek árnyékában követte el gaztetteit. Ez a megállapítás bizony erősen sántít. Nem lehet azt kijelenteni, hogy egy nyilas sem viselt ilyen kitűzőt, vagy jelvényt, de az tény, hogy a párt szimbólumai között nem szerepelt. Évekig foglalkoztam a történelmi korral, de soha egy olyan kép, vagy dokumentum sem került a kezembe, amelyen a turul látható lett volna nyilas megmozduláson. Ezzel természetesen nem a nyilasokat szeretném menteni, hanem a jelképet. A közelmúltban a legnagyobb port felkavart ügy mégis a budai turul-szobor volt. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a köztereken felál­ lítandó műalkotásokat több bizottság is véleményezi (többek között a művészet és a városkép szemszögéből), ha ezek a jóváhagyások megvan­ nak, a Fővárosi Közgyűlésnek már csak formai hozzájárulását kell adni, miután nem utasíthatja el, ha hibátlan az elsőként említett szakasz. Esetünkben is hiányzik még ez a formalitás, ám nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok más emlékmű, szobor sem rendelkezik ezzel az enge­ déllyel. Többek között a turul közvetlen közelében lévő, nem sokkal később átadott Igazak Fala emlékmű sem bír jóváhagyással, mégsem szúrt szemet a hiányosság Demszky úrnak. A politikus azzal érvelt, hogy a turul fasiszta jelkép, és mint ilyet kéne eltávolítani. Az állítólag jogi egyetemet végzett Demszky Gábor biztos régen találkozott már a Büntető Törvénykönyv nevezetű irománnyal, amely tételesen felsorolja a tiltott jelképeket (nyilaskereszt, horogkereszt, SS-jelvény, vörös csillag, sarló-kalapács). Az sem elhanyagolható, hogy nem a XII. kerületi az egyetlen hazánkban, ugyanis nagyjából minden második-harmadik háborús emlékművet nemzeti madarunk díszíti, nem is beszélve a Várban található alkotásról... Szerintem sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért lehet szabadon venni, eladni, viselni sarló-kalapácsos, vörös csillagos, CCCP felirattal ellátott me­ legítőfelsőket. ..? Holott ezek valóban tiltott jelképek, ráadásul az ezek nevében elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények még magasabb számra is rúgnak, mint a náci rezsim bűnei. Ettől persze nem lesz kisebb a szélsőjobboldali lajstrom, de nem árt felidézni az ellenpárját sem... így, aki legközelebb a turul ellen szól, az tájékozódjon megfelelően, és vegye észre a mások lelkivilágát zaklató kommunista jelképeket is. Pozsgay-Szabó Péter tizenegyedik oldal �Egy ősi múzsa „Ki megy majd le azon az árnyékos berken És idézi meg a lelkeket ott És köt egy szalagot azokra a védő karokra Ez év tavaszán?” Igen tavasz. Végre tavasz. Nyilván minden év­ szaknak megvan a maga szépsége, de azért rit­ ka, hogy valaki kedvenc évszakának a telet je­ lölje meg. Nem volt ugyan most hideg vagy lucskos, de szürke és halott bizonyosan. Nem tudom, más hogy van vele: számomra a tavasz olyan, mintha egy hosszú ideig benntartott lé­ legzet után végre újra beszívhatnám mélyen, nagyon mélyen a friss levegőt. Talán itt a vá­ rosban kevésbé érzi az ember, de ilyenkor, a tavasz és tél törékeny határán (hisz nemrég új­ ra beköszöntött a hideg, legyen bár április ele­ je) érzi meg az ember: valami különös módon működik lelke együtt a természettel, száll együtt misztikus szellemeivel, lesz tanúja Is­ ten csodatételének, ahogyan a halott termé­ szetet újraéleszti. Érzéseihez pedig ösztönösen keresi a megfelelő aláfestést. És itt jön a bibi, mert ha bekapcsoljuk a rádiót, az ottani szöve­ gek ugyan nem sok misztikumot hagynak ma­ guk után. Ekkor van szükség Loreena McKennitt szavaira - mint például a fent sze­ replő idézetben. Hogy ki ez a nő? Manitobán, Kanadában nőtt fel, saját szavaival élve „vidé­ ki gyerekkort” élt meg. Állatorvos akart lenni, fiókjában kivágásokat őriz ételekről, táplálko­ zásról, bábokról; szeret kertészkedni, magát pedig alapból visszahúzódó embernek tekinti. Ja igen... mellesleg saját lemez kiadóval (Quinlan Road), 13 millió eladott lemezzel, 11 díjjal, 4 jótékony alapítvánnyal és immár kilen­ cedik albumával büszkélkedhet. Hiszi a piszi a nyavalyás mindenit, hogy ez a nő az, akinek kiadja magát. Pedig hát mégis annak kell len­ tizenkettedik oldal nie. Ugyanis ha berakjuk bármelyik CD-jét, nem találkozunk mással, mint bódítóan gyö­ nyörű zenével. Miből is áll ez (avagy a McKennitt-zene alapanyagai)? • Végy egy ősi kelta hangzást: ezt érd el a leg­ különfélébb hangszerekkel: sípokkal, lantok­ kal, hárfákkal és amilyen zeneszerszámot még a hagyomány átörökített. • legyél hozzá egy „ütős” szöveget: na ne ro­ hanj rögtön a Black Eyed Peas szövegszerzői­ hez (bár ha mégis, legalább más okból és han­ gulat szerint kisbaltával). Inkább fordulj Shakespeare-hez (pl. „Prospero’s Speech”), Vili. Henrik angol királyhoz („Greensleeves”), kelta népdalokhoz (pl. „Cé Hé Mise Le Ulaingt?”), vagy mondjuk versnek beillő saját szerzeményeidhez (pL „All Souls Night”). • Ezután pedig fűszerezd meg az egészet egy bársonyos, kissé fátyolos, de minden egyes z hangzásában tiszta énekhanggal. És kész: Ez McKennitt kisasszony varázsa. Ha megnézzük bármelyik régi CD-jét (és itt most bátorkodók kivételesen nem egy, hanem három régi albumához nyúlni, melyek a kedvenceim közé tartoznak: „The Mask and Mirror”, „The Book of Secrets” és „The Visít”) elmondhatjuk, hogy a hangzás szinte megegyezik: az inspiráció jöhet Szicíliából, a Kaukázusból, Spanyolország­ ból vagy Marokkóból, de a zenében mindig fel­ fedezhető lesz az énekesnő egyedisége. Ugyanis (és ezt akár kritikaként is megfogalmazhat­ nánk) ez a három CD alig különbözik egymás­ tól. Prosperó beszéde kísértetiesen hasonlít Dante énekéhez, az „All Souls Night” a „Mummers’ Dance”-hez. Mégis nehéz beleunni, és ezért nem is lehet bármit felhozni McKennitt ellen. Azt az érzést kelti fel bennünk, amit álta­ lában a csak legsikeresebb és egyben legigénye­ sebb írók tudnak: ez a stílus bűvölete. Vannak olyan írók, akiknek örülünk, hogy elolvastuk a könyvét, és azzal a megelégedett ér­ zéssel tesszük le, mint a villát egy jó kis vendéglőben: finom volt, jó volt, elég volt. De ha igazán megfog egy író, akkor kielégületlenül ma­ radunk a könyv végén. Nem annyi­ ra a történet után, de a könyvben megfogalmazott hasonló érzések, írói képek, egyszó­ val: a stílus után epekedünk! Ilyen Loreena zenéje is. Van benne valami megfogalmazhatatlan vonzás. Nem pop, de dallamos, ritmikus és együtténeklős. Főik, de nem esik bele a népieskedés csapdá­ jába. Igényes, de soha nem lesz mesterkélt. Egy­ séges, de nem unalmas. Ezt pedig nemigen sike­ rült másnak utána csinálnia. Végig tudjuk hall­ gatni élvezettel a CD-t bármennyiszer, utána ak­ kor is várva várjuk majd, hogy kijöjjön az új mű, és ilyen legyen: pont ilyen, hogy ugyanezt az él­ vezetet nyújthassa. S lön. Itt van. A címe „An Ancient Muse” és a tavalyi év legvégén jelent meg. Ez alkalommal a mongol és bizánci befo­ lyás a túlnyomó. A megszokottból minden kép­ viselteti magát: van ének nélküli, hangszerre koncentráló, csendes illetve dallamos és ritmusos szám is. Nincs se imázs, se stílusváltás. Nincs kísérletezés vagy hangulattörés. Ezt sem fogják játszani a rádiók. Azonban aki ismeri az előadót, ez alkalommal is meg fogja venni az új művet - teszi ezt pedig azért, mert akárhol éljen, farmon vagy a város legbelsejében, Kanadában vagy Magyarorszá­ gon, tudja: hosszú várakozás után ismét kapott egy új, kiérdemelt zenei aláfestést a tavasz. Barát Zsófia �Szárhegyi reménysugár A Csergő házaspár az erdélyi Szárhegyen él, Gyergyószentmiklóstól néhány kilo­ méterre. Életüket jó néhány éve arra tették fel, hogy két kislányuk mellett a kör­ nyékbeli, rászoruló gyermeknek teremtsenek élhető otthont, nyújtsanak „szülői” támaszt, és elindítsák őket az életben. A szárhegyi szeretetotthon az egyik tagja a Böjté Csaba ferences szerzetes által Erdély-szerte létrehozott, ma már 14 házat számláló gyermekvédelmi hálózatnak. Csergő József és Hajnalka 14, közelebbről és távolabbról származó bentlakó, valamint to­ vábbi 40 helybeli - napközis rendszerben bejá­ ró - gyermekről gondoskodik nap, mint nap, fiatal nevelők segítségével. Az élet arrafelé senkinek sem könnyű, de a gyerekek közül né­ melyik kifejezetten embertelen körülmények közül jött, mások családi nehézségek miatt szorultak rá az új otthonra. Szombat esti megérkezésünkkor a szárhegyi fe­ rences kolostor melletti garázsból kialakított közösségi helyiség gyermekzsivajtól hangos, a sarokban cserépkályhából árad a meleg, Enikő és Laci, a nevelők nagy türelemmel és alázattal, de leginkább őszinte szeretettel foglalkoznak a jobbára 6-10 éves gyermekekkel, akik láthatóan jól érzik magukat, boldogok, a feléjük áradó szeretetet pedig sokszorosan viszonozzák. Bár abban a faluban vagyunk, ahol Bethlen Gábor született, a gyermekek az otthonban mindan­ nyian katolikus nevelést kapnak. „Kezdetben nagyon nehéz volt” - mondja József - „a ferences kolostor fogadott be minket, ahol egyedül a 87 éves Ervin atya él”. Folyamatosan sugárzó, az életbe és a Gondviselésbe vetett töretlen hitet tükröző arccal mesél nekünk a házaspár, mintha évek óta ismernénk egymást. „Lehe­ tőségeink szerint szépen lassan ala­ kítgattuk ezt a kis épületet, ami egy­ kor garázs és műhely volt, most a te­ tőteret építjük be, és terveink szerint januárban már be is költöznek oda a gyerekek. A szekré­ nyeket a minap egy itteni asztalos készítette el, azt még nem tudtuk kifizetni, de majd megsegít a Jóisten” - mondják mosolyogva, hisz így tör­ tént ez már korábban is, amikor szinte kilátásta­ lannak tűnt a helyzetük. Ekkor derült ki, hogy a baráti körünkből összegyűjtött, és magunkkal hozott adomány fillérre pontosan annyi volt, amennyi a szekré­ nyek árából származó adósság. Mi ez, ha nem égi jel? A hálálkodó szavak hallatán eltöprengünk: in­ kább mi vagyunk azok, akik hálásak lehetünk házigazdáinknak. Rajtuk keresztül tudatosul bennünk, hogy akadnak még szerte a Kárpát­ medencében jóérzésű, jólelkű emberek, akik képesek önzetlenül segítem a rászorulókon. Sokan vannak ilyenek, kicsi „lángocskák”, amelyek fénye nem mindig ér el egymáshoz, ezért tűnik olykor kilátástalannak a küzdelem hitünk, reményeink továbbörökítéséért. Fontos lenne, hogy minél több itthoni honfi­ társunk tapasztalja meg a szárhegyi és a hoz­ zá hasonló többi otthon bensőséges hangula­ tát, és őszinte szívvel segítse lehetőségei sze­ rint a kis magyar közösségeket. Calcuttái Teréz Anya a kis közösségi helység falán olvasható gondolata mindnyájunk szá­ mára iránymutatást adhat: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgo­ kat tehetünk nagy szeretettel”. Christian László SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG Száz év magány Gábriel García Márquez leghíresebb regé­ nyét vitte színre a Vígszínház társulata. A darab bemutatója 2007. január 7-én volt és az azóta eltelt időszakban hatalmas sikerrel játszották, állandó telt ház előtt. A Száz év magány 1967-ben jelent meg és az elmúlt 40 év alatt mintegy tízmilliónyi példány fo­ gyott el belőle. A kolumbiai író 1982-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat ezért a regényéért. A Száz év magány családregény, egy olyan fa­ luba kalauzolja el az olvasót - jelen esetben a nézőt -, ami a világtól teljesen elzárt, a kapcso­ latát a világgal csak a folyamatosan árut kíná­ ló kereskedők révén tartja fenn. A falut a fő­ szereplő Jósé Arcadio és felesége Ursula alapí­ totta, miután eljöttek a városból, főként a férj lelkiismerete elől menekülve, aki sértődésből megölte egyik ismerősét. (Az eseményeknek mindvégig hol passzív, hol aktív szereplője a megölt ember.) Az egyébként unokatestvéri kapcsolatban lévő házastársak gyermekeik és ismerőseik révén népesítik be a falut, ezáltal a kezdetben csak székekből, asztalokból és ágyakból álló színpad idővel nyüzsgő forga­ taggá válik. Kitűnő rendezői megoldásként lehet aposztrofálni, hogy egy-egy szereplő nem tűnik el a monológját követően, hanem a színen maradva passzív szemlélője marad az események alakulásának, így a néző számára a történet mindvégig követhető marad. Hiszen gondoljunk csak bele abba, hogy a spanyol nevek által okozott kavalkád mennyi­ re zavarhatná össze a nézőt, itt azonban mind­ végig érthető, hogy éppen kiről van szó. A darab második felvonása jóval pörgősebb, mint az első. A szereplők folya­ matosan halnak meg, ahogy haladunk az időben, és újabb kitűnő rendezői ötlettel az időből és cselekményből kihulló embe­ rek arcát valamely még élő rokona egy kézmozdulattal festi be fehérre, és az egy­ re inkább sötétülő színpadon is fehér fé­ nyek mutatnak a halottakra. A színdarab vége felé meghal a falut létrehozó Jósé Arcadio is, ezáltal felesége Ursula teljesen egyedül marad. Azonban ez nem gátolja abban, hogy továbbra is elvégezze azokat a ház körüli teendőket, amiket az évek so­ rán oly sokszor megtett. Remek ötlet volt a színpadot lépcsőzetesen elrendezni, a díszletek, a szereplők ruhái tel­ jesen kor- és élethűek, ami Füzér Anni mun­ káját dicséri. A színészek játéka teljesen ter­ mészetes, Börcsök Enikő kitűnően játssza a mindenkire vigyázó és gondoskodó család­ anyát, Hegedűs D. Géza pedig hitelesen ala­ kítja a mindig megújulni kívánó Jósé Arcadiót. A mellékszerepekben is jó alakítá­ sok láthatunk Venczel Vera, Pap Vera és Har­ kányi Endre részéről. A színészi alakítások magukkal viszik az egész darabot, a néző pe­ dig egyszerűen nem tud nem figyelni az elő­ adásra. Megéri elmenni rá annak is, aki nem olvasta García Márquez regényét, hiszen Schwajda György kitűnő feldolgozásában, Forgács Péter rendezésében készült előadás magában is teljesen élvezhető és érthető. Olyan ez a világ, mintha nem is lenne tőlünk annyira távoli. A történet Dél-Amerikában játszódik, azonban a problémák közeliek, hi­ szen nagyon is emberiek. Mindenki egy kicsit magára és környezetére ismerhet. Egy család történetét követhetjük nyomon, egy egész év­ századon keresztül, ahol legtöbbjük egész éle­ te során magányos volt, és magányosan is halt meg. Hiszen erről szól a Száz év magány... Magyar Attila tizenharmadik oldal �Asszony rózsákkal Árpád-házi Szent Erzsébet emlékezete „...e világ ködében úgy ragyogott fel, mint a hajnalcsillag’.’ (Heisterbachi Caesarius) Amikor Árpád-házi Szent Erzsébetről olvastam, azon gondolkodtam, vajon mit jelent ma a „szent” szó? Mit jelent egy ilyen kifejezés az összemosott érzések és összekuszált gondolatok világában, ahol már semmi sem egyértelmű, ahol minden viszonylagos, és ahol a megfellebbez­ hetetlen igazságok kategóriája mar nem létezik? Vajon jelent-e még egyáltalán valamit? Ha job­ ban körülnézünk, észrevesszük, hogy nem sokat. Az egyház tam'tasai süket fülekre találnak, az anyagi javak megszerzése társadalmunk életének egyedüli céljává kezd válni. Bár néhányan meg tudják, mi szükséges ahhoz, hogy valakit szentté avassanak, ennek valódi értelmét, spiri­ tuális jelentőségét vajmi kevesen érzik át. Szent Erzsébet életét megismerve azonban rájövünk, hogy a tanítás időtlen és nyolcszáz év távlatából sem veszített semmit a jelentőségéből. A történet egy asszonyról szól, aki nem huváratlanul hazatért és belépett a szobába, tulaj­ nyászkodott meg semmilyen földi szabály don ágyában pillantotta meg a megfeszített előtt, akit csak az isteni tanítás és a szeretet Krisztust. Kezdeti rosszallása elszállt, mert az törvénye vezérelt. úr „megnyitotta belső látásának szemét”. Erzsébet II. András és Merániai Gertrúd gyer­ Amikor Lajosnak hadba kellett vonulnia Itá­ mekeként, 1207-ben született. Négyéves korá­ liába, Erzsébet három éven át helyettesítette ban kezét Hermáim thüringiai őrgrófnak ígér­ őt a grófság vezetésében. Abban az időben ték, ezért már kisgyermekként elhagyta Ma­ nagy volt az éhezés, ő pedig ispotályt nyitott, gyarországot, hogy megtanulhassa új hazájá­ ahol naponta száz szegény kapott ellátást. nak minden szokását. Hermann azonban nem Drága ruháit és ékszereit eladta, gyapjút sokkal később, 19 éves korában elhunyt. Ekkor szőtt a szegényeknek, gyermekágyas asszo­ némi politikai huzavona után Lajos, Hermann nyok mellett segédkezett és megadta az el­ testvére jegyezte el. Erzsébet a wartburgi ud­ hunytaknak a végtisztességet. Egy alkalom­ varnál korán kitűnt különc viselkedésével, pél­ mal Lajos bejelentette, hogy csatlakozik a ke­ dául rendszeresen megszakította játékait Isten resztes hadakhoz. Felesége megérezte, hogy iránti szeretetének jeléül, és nem volt hajlandó ez halálát fogja jelenteni. Férjét Schmalmegtanulni a nőkre akkoriban jellemző, tipegő kaldenig, a grófság határáig kísérte, de bána­ járást sem. Leendő anyósa, Zsófia szemében a tát semmi sem tudta enyhíteni. A thüringiai leginkább elfogadhatatlan pedig az volt, hogy lovasok egy év múlva hozták haza Lajos holt­ teljes természetességgel magával egyenrangú­ testét. nak tekintett mindenkit, a legegyszerűbb em­ Erzsébet akkor is folytatta a jótékonykodást, bert is. amikor a grófság élén már sógora, Henrik állt. Személyisége az egész udvar megrökönyödé­ Egyik alkalommal a gróf váratlanul tért haza a sét kiváltotta, és ha Lajos a korai házassággal vadászatról és találkozott Erzsébettel, aki épp nem szilárdítja meg helyzetét, valószínűleg élelmet vitt a szegényeknek. Henrik feltartóztat­ haza kellett volna térnie Magyarországra. A ta és kényszerítette, hogy átadja a kosarát, de házasságkötés azonban megtörtént. Lajos és csupán illatozó rózsákat talált benne, így meg­ Erzsébet szokatlan harmóniában éltek, de a szégyenülve újra útjára bocsátotta az asszonyt. férjnek azt is el kellett fogadnia, hogy Isten (Ez a történet több változatban is létezik.) A vi­ központi helyet foglal el felesége lelkében. rágok azóta Erzsébet szimbólumaivá lettek, így Gyakran előfordult például, hogy Erzsébet éj­ számos ábrázoláson rózsákkal láthatjuk. szaka felkelt mellőle és a hideg padlóra fe­ A vár Lajos halálával üressé vált számára, sógo­ küdt, hogy az Úr szeretetéért egy időre el­ rai, Henrik és Komád pedig keményen bántak hagyja közelségét. A férj azon sem csodálko­ vele. Megfosztották vagyona kezelésétől és fér­ zott, ha felesége egy falatot sem evett, mert je birtokainak jövedelmétől. Egy esős, októberi éppen böjtölt, és azon sem, hogy ostorozta napon gyermekeivel együtt elhagyta Wartbur­ magát. Mellette állt akkor is, amikor az 1225got. Bár II. Frigyes császár megkérte a kezét, ő nem akart újabb házasságot kötni. Életében ös éhínség idején kinyittatta a hombárokat és segített az éhezőkön. Pedig Erzsébet tettei nagy szerepet játszott Marburgi Komád, akit olykor nemcsak az udvar embereit döbbentet­ maga IX. Gergely pápa jelölt ki lelki atyjául, és ték meg. Jól példázza ezt az az eset, amikor akinek engedelmességi fogadalmat tett. 1228Lajos távollétében befogadott egy leprás bete­ ban követte őt Marbmgba, ahol Assisi Szent get, akit férje ágyába fektetett. Amikor Lajos Ferenc harmadrendjének tagja lett, és ahol be­ tegápolóként dolgozott. Szállására fogadott egy vak és béna gyermeket, aki karjai között le­ helte ki a lelkét. Apjának, II. Andrásnak hívásá­ ra sem tért vissza Magyarországra. Amikor a magyar küldöttek rátaláltak, foltozott, szürke ruhájában egy rokka mellett ült. Erzsébet mindössze huszonnégy éves volt, amikor befejezte földi életét. A legenda szerint lázas, öntudatlan állapotában halkan egy ma­ gyar dalt dúdolt: „Egy kismadár ült le mellém és olyan édesen dalolt, hogy kénytelen voltam vele együtt énekelni”. 1231. november 16-án, éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, és már négy évvel ha­ lála után, 1235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették fel a római naptárba, november 19-ére, temetése napjára. 1969-ben ünnepét viszszatették november 17-ére, halálának napjára. Kultusza a XIII. századtól gyorsan terjedt Eu­ rópában. Sorra építették a róla elnevezett templomokat, kórházakat, kápolnákat és ko­ lostorokat. Ferenc József 1898. szeptember 17én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszte­ letére Erzsébet-rendet alapított. A wartburgi vár Erzsébet-lakrésze, Moritz von Schwindt romantikus képei és számos el­ beszélés őrzi emlékét. Idén születésének nyolc­ századik évfordulóját ünnepeljük. Erzsébet nagysága személyisége szilárdságá­ ban és Isten iránti szeretetében rejlik. Abban, hogy bármiről képes volt lemondani, hogy má­ sokon segítsen és mindenkit önmagával egyenlőnek tekintett. A ma emberének is javá­ ra válna, ha figyelne rá, ha tudná, ki volt az az asszony, aki a festményeken, freskókon és iko­ nokon, egy kosár rózsával a kezében, tekinte­ tét az égre emeli. Borbás Dorottya Ha a Duracell nyuszi kidől... Drága szüleim gyakran piszkálnak, hogy mi­ ért lóg folyton a fülemben a discman fülhall­ gatója, de mit tegyek, ha imádom a zenét? Szenvedélyemnek azonban nem hódolhatok felelőtlenül! Tudtátok, hogy hazánkban évente 2000 tonná­ nyi használt elem keletkezik? Nem a legegész­ ségesebb, ha az elem a discman-edből közvetle­ nül a konyhai szemetes alján landol. A benne lévő lúg és sav ugyanis rövid idő alatt feloldja a fémborítást, és így az elemben lévő nehézfé­ tizennegyedik oldal mek közvetlenül a talajba szivárognak, vagy a keletkező gáz a szemétégető kéményén keresz­ tül a levegőbe kerül (pl. kéndioxid). Tehát vagy kedvenc uborkás szendvicsedben látod viszont „zenedobozod” erőforrását, vagy éppen lábad töröd ki a savas eső miatt síkos utakon... Persze mindenre van megol­ dás. A 109/2005. kormányrendelet bevezette a használt elemek és akkumulátorok vissza­ vételi kötelezettségét, a begyűjtés megszer­ vezését és finanszírozását pedig a gyártók kötelességévé tette. Ez már becsülendő, a mi feladatunk csak annyi, hogy a gyűjtő pon­ tokra szállítsuk kifáradt barátainkat. Ka­ runk is büszkélkedhet egy ilyen zöld ször­ nyeteggel, az Aylában az információs pulttól balra dekkol. Érdemes közelebbről megis­ merkedni vele! Aki pedig konténer fóbiával küzd, forduljon kezelő orvosához, vagy használjon újratölthe­ tő elemet! Horvátth Sarolta �HIVŐ SZÓ Ünnepi bevezető A húsvét a keresztények számára az év legfon­ tosabb és legszebb ünnepe. Ellentétben azzal a közkeletű vélekedéssel, amely az egyre inkább elvilágiasodott karácsonyt tartja annak. Nem elfelejtve természetesen, hogy a karácsonynak is nagyon fontos üzenete van minden ember részére. Bár nem az, amire az emberek nagy része felhasználja: az egész évben elmulasztott szeretetet egy-egy ajándékkal, vagy néhány félig őszinte - kedves szóval kiváltani. Azon­ ban mindenről, így a karácsonyról is inkább majd a maga idejében. E két ünnepkör (a húsvéti és a karácsonyi) áll tehát a Katolikus Egyház liturgikus életének középpontjában. A húsvéti időszak azért fon­ tosabb, mivel vallásunk központi gondolata Jé­ zus Krisztus halála és feltámadása. Évről évre reményt és erőt ad, hogy rendületlenül tud­ junk törekedni afelé a transzcendens cél felé, ami minden hívő ember földi életét alapjaiban meg kéne, hogy határozza. Hiszen ki az, aki­ nek a hite még soha nem ingott meg? Látva a világban nap mint nap történő szomorú, vagy csak szégyenletes eseményeket; az eluralkodó új életszemléletet, mentalitást, ki nem gondol­ kodott még el azon, hogy mi van akkor, ha mégis mi, keresztények tévedünk? Korunkat elsődlegesen az egyén mindenek fe­ lettisége, az önös érdekek abszolút sérthetet­ lensége, illetve az élvezetek korlátok nélküli hajhászása jellemzi. Bármennyire is hinni sze­ retnénk, egyáltalán nem könnyű ezeken felül­ emelkedni. Napjainkban mindennél nagyobb szükségünk van a hitre, hogy képesek legyünk kitartani elveink és életünkön is túlmutató cél­ kitűzéseink mellett. Hogy komoly keresztény, de legalábbis keresztény értékeken alapuló éle­ tet élhessünk. Ezt a hitet hivatott az összes többi vallásos ün­ nepnél erősebben táplálni a húsvét. Ha ugyan- । is látjuk és hisszük, hogy valaki képes volt ér­ tünk, emberekért az életét önként feláldozni, csak üdvözülhessünk, amellett nem mehetünk el szó nélkül. Vallásos emberként érdemes lenne nem csak év végén, hanem ilyenkor is számvetést készí­ teni az elmúlt - igaz nem napra pontosan egy év történéseiről. Ha azonban erre vállal­ koznék, olyan dolgokat is meg kéne említe­ nem, amik nem valók egy ilyen rovatba; ha pe­ dig ezt nem tenném, altkor nem tudnék a tel­ jesség igényével írni. így befejezésül inkább egy rövid emlékeztetőt ajánlok a húsvéti ün­ nepkörről a kitartó olvasó figyelmébe. Az ünnepkör Nagyböjt idejével kezdődik. Ez a Húsvétot megelőző negyven napos előkészüle­ ti időszak. Legfontosabb alapgondolata az ön­ megtartóztatás, lemondani tudás. Kezdőnapja Hamvazószerda. Az egész Nagyböjtnek lénye­ ges eleme a szigorú böjt. A húsvéti időszak lelke, vagyis a Nagyhét Vi­ rágvasárnappal veszi kezdetét, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékezve ün­ nepi szentmisén, a virágvasárnapi körmeneten veszünk részt. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tar­ tunk ünnepélyes szentmisét, amelyen két szín alatt áldozunk. A szertartás közben megszólal­ nak, majd egészen Nagyszombatig elhallgatnak a templomokban a harangok és a csengők. A mi­ se oltárfosztással, vagyis az oltár díszeinek lesze­ désével zárul. Ezt követően a tanítványok vir­ rasztására gondolva csendes elmélkedés követ­ kezik. Ehhez a naphoz tartozik még, hogy a szé­ kesegyházakban a délelőtti szentmisén a püspö­ kök megszentelik az olajokat. Nagypénteken nincsen szentmise, helyette igeliturgia van. Ennek központi része Jézus Krisztus szenve^éstörténetének, a passiónak a meghallgatása. Áldozni viszont ekkor is lehet, ezért nevez­ zük gyakran a nagypénte­ ki szertar­ tást csonka­ misének. A nagyszom­ bat esti vigí­ lia misén már magát a Hús­ vétot ünne­ peljük. A szentmise keretében van tűzszentelés, illetve ilyen­ kor szentelik a keresztvizét Szőnyi István: Feltámadás is. Kiemelt ré­ sze a misének hitvallásunk közösségi megújítá­ sa. Az ünnepi szentmise központi eleme a feltá­ madási körmenet. Sajnálatos módon ez sok esetben inkább már társadalmi eseménnyé ala­ csonyodon; gyakran még magukat vallásosnak mondó emberek is csak arra használják fel, hogy régen látott ismerőseikkel találkozzanak. Érdemes megjegyezni, hogy Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Ugyancsak a húsvéti ünnepkörhöz tartozik, bár időben kissé elkülönül, Urunk mennybe­ menetelének az ünnepe, valamint Pünkösd napja. Előbbi a húsvét utáni negyvenedik, utóbbi pedig az ötvenedik napon van. Valójá­ ban Pünkösdkor Egyházunk megszületését is ünnepeljük. Pünkösd napjával lezárul a húsvéti időszak. Teleki Levente Kik vagyunk? Programajánló: a Védegylet közpolitikái beszélgetései a Sirályban és a Gödörben (2007. március 9. - június 15.) Politikai árnyékboksz zajlik évek óta. A rendszerkritikus jobboldal kommunistát kiált minden baloldali láttán, az anúglobalista baloldal meg a fasizálódás virtuális veszélyével vívja heroikus küzdelmét. És mindeközben valódi problémáink, „ügyeink” kibeszéletlenek marad­ nak. Az igazi „másik oldal” meg örül, hogy a kommunistázó/fasisztázó értelmiség egymással, s nem vele foglalkozik. Az ellenség pontos meghatározása azonban minden közéleti cselekvés elengedhetetlen előfeltétele - amint a XX. század egyik legeredetibb gondolkodója, Cári Schmitt ezt megállapította. A közös ellenségkép ugyanis identitásteremtő erő. És „ellenséges” jelenségekből van bőven olyan ellenségekből, amelyeket gondolkodó jobboldaliak és baloldaliak egyaránt ekként ismerhetnek fel. Környezetszennyezés, vadkapitalista túlhajtások, elüzletiesedő városi kultúra, fogyatkozó közösségi terek, pusztuló hagyományos létformák. Találjunk rájuk, és magunkra találunk. Ezt a célt szolgálják a Védegylet közpolitikái beszélgetései is. Kik vagyunk? - kérdezik a szervezők. És a kérdés nem költői. A válaszadók sokszínűsége (Tamás Gáspár Miklós­ tól Bozóki Andráson át Illés Zoltánig) megnyugtatóan lezáratlan és to­ vábbgondolható vitákat ígérnek. A kezdeményezés azonban hasznos. Mert már az is előrelépés, ha kérdezni tudunk. Hogy válaszolni is sikerül-e, meglátjuk kéthetente a Sirályban. A beszélgetések 2007. március 9-én kezdődtek, s kéthetente péntekenként folytatódnak, 17 órától, a Király utcai „Sirály" Alternatív Zsidó Kultu­ rális Központban ( VI. kér. Király u. 50.). A legutolsó beszélgetés (június 15.), amelyen többek között Lánczi András konzervatív filozófus is részt vesz, az Erzsébet téri Gödör Klubban lesz megtartva. További informáci­ ók a www.vedegylet.hu honlapon. És kik ők? De kérdezzünk mi is. Kik a szervezők? Mi várható tőlük? A beszélgetéseket a Védegylet találta ki - nem ez az első tavasz, hogy a Védegylet közpolitikái eszmecserére hívja az érdeklődőket és érintetteket. A Védegyletet 2000-ben hozták létre bal- és jobboldali értelmiségiek, hogy olyan témákat dobhassanak a közélet néhol álló, néhol virtuálisan fodrozódó vizébe, amelyek pártpolitikától függetlenül támogatókra ta­ lálhatnak. A környezetvédelem ügye, a múlt tragédiáinak feldolgozatlansága, a kapitalizmus embertelenségei, a multinacionális tőke túlhatalma, a kereskedelmi média tudatmódosítása, a közösségi létformák eltűnése (stb.), olyan témák, amelyekre a konzervatív Sólyom László, a jobboldali Karátson Gábor, a liberális Schiffer András vagy a környe­ zetvédő Jávor Benedek azonos választ tud adni. A szervezet akkor vált ismertebbé, amikor jelöltjét. Sólyom Lászlót, a Fidesz, az MDF (és az SZDSZ hallgatólagos) támogatásával államfővé választotta a T. Ház. A 2005-ös köztársasági elnök-választás sikere idején felmerült a párttá alakulás gondolata is, de a szervezetből csak egy kisebbség (Lányi And­ rás, ifj. Zlinszky János) döntött végül emellett. Az Élőlánc kudarca sejt­ hető volt, de egy ideálisabb világban parlamenti párt lehetne. Igaz, egy ideális világban sem Élőláncra, sem Védegyletre nem lenne szükség... Techet Péter tizenötödik oldal �Hallgatók az urnánál HŐK Választás 2007 A nem kifejezetten fagyos február 20-át Kovács Lóránt HÓK elnök választási kiírá­ sa töltötte meg új hevülettel... A tavaly meg­ választott kari Hallgatói Önkormányzat­ nak ugyanis lejárt a mandátuma, és új tes­ tület választása vált esedékessé. A választás 2007. március 13. keddre lett időzítve, majd utóbb ezt kiegészítendő a levelezős hallga­ tók érdekében március 10. szombati nap is meghirdetésre került. Szemtanúk állítása szerint a kiírást követő időszakban soha nem látott hallgatói megmozdulás vette kezdetét a HŐK irodák környékén. Mindez előrevetítette a meglepően magas számú je­ lölt indulását: 62 darab jelölő formanyom­ tatvány leadása történt meg határidőn be­ lül, s néhány visszalépőt leszámítva min­ denki fel is került a szavazólapra. A választási eljárás lefolytatására idén az új EHÖK alapszabály rendelkezései szerint ke­ rült sor A tavalyi listás rendszert felváltotta az egyéni küldöttekre történő szavazás: a 17 fős küldöttgyűlés tagjaira kellett leadni a voksokat. A kampányidőszakban a legkülönfélébb plakátok jelentek meg a hirdetőtáblákon, megannyi formában és megannyi mesés ígérettel kecsegtetve, a hallgatóság legfél­ tettebb álmait zászlóra tűzve. Ebből sze- mezgettünk, s közülük néhány ragyogó gyöngyszemet ajánlunk figyelembe: „Ebéd a gólyatáborban” „Neptun-rendszer fejlesztése” „Levelezés attitűd érvényesítése” „Hallgatói megmérettetések könnyítése” „Az Egyetem karjaival hatékonyabb együtt működést” rülmények ismeretében ez nem is olyan meglepő: 2919 szavazásra jogosult hallgató közül 895 adta le a voksát; szombaton 264, kedden 631 szavazócédulát találtak az urná­ ban. A számok azt mutatják, hogy tavalyi választásokhoz képest nőtt a választási haj­ landóság, a szombati „levelezős” napon is több mint százzal több szavazat érkezett a tavalyihoz képest. Összességében a 30,66%os részvételi arány országos viszonylatban is igen jónak mondható. Időközben számos panasz és egy óvás is érke­ zett a választási eljárással kapcsolatban. A jogorvoslati határidő lejártával márc. 22-én a Választási Bizottság az írásban előterjesztett panaszokat és az óvást elbírálta, és kivétel nél­ kül mindnek elutasítás lett a sorsa. Ezen ha­ tározatokat az előterjesztő hallgatók a Kari Titkárságon személyesen átvehetik. Mindemellett névjegykártya méretben nyomtatott listák is jelentős mértékben el­ szaporodtak, amelyeken jelölt hallgatók kö­ zül 17 fő szerepelt, egymással összefogás­ ban, bízva a közös sikeres választási ered­ ményben és a további együttműködésben. A hivatalos végeredményt, a küldöttgyűlés Talán kisebb zavart, vagy fejtörést okozha­ megválasztott tagjainak nevét és rájuk le­ tott néhány választónak, hogy egy-egy név adott szavazatok számát itt adjuk közre: esetenként több listán is olvasható volt. Ez Kovács Lóránt 438 szavazat azonban minden bizonynyal nem lehet Weisz Gábor Miklós 376 szavazat más, mint a kiváló együttműködő-képesség Nyéky Boldizsár dr 368 szavazat egyértelmű jele. Kemenes Fhtrik 304 szavazat A két választási nap mindegyikét igazán jó Babicz Dávid 278 szavazat hangulat jellemezte, De Szívós Mária ta­ Balog Zsolt 276 szavazat nárnőt, mint a Választási Bizottság elnökét, Kerek István 264 szavazat és a Választási .Bizottság hallgató tagjait Huss Viktória (Adám Zsófia, Árpási Zsolt, Bottá Ágnes, 254 szavazat Gyökeres Zoltán István 245 szavazat Teleki László) külön köszönet és elismerés Szecsődi Krisztián 232 szavazat illeti, hiszen ádázul őrködtek az eljárás szaBáti Erika Zsuzsa bályossága és a 2 b szavazat voksolóknak osz­ Farkas Balázs István 214 szavazat tott csokoládé fe­ Tóth Melinda 208 szavazat Molnár Zita 205 szavazat „...A budapesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. lett. Precizitásukat Czégény Sándor 204 szavazat A hallgatók ezrei iratkoztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az elő­ és munkabírásukat a maratoni szava­ Telekesi Marianna 202 szavazat adásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítko­ zatszámlálás iga­ Szilágyi Demeter 199 szavazat zott, a növendékek pedig rendetlenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és zolta szignifikán­ A küldöttgyűlés tagjainak megválasztásuk­ tanítvány között óriási szakadék tátongott, a professzor hallgatóit san: szombaton hoz gratulálunk, feladataik ellátásához jó nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál talál­ délután 4 órától es­ munkát kívánunk! kozott, és így maga a vizsga szerencsejá­ te 9-ig, kedden dél­ (A március 30-án tartott alakuló küldöttgyű­ után 4-től hajnali lésről, a megválasztott új elnök személyéről tékká vált. [...] Az egyetem abban az idő­ fél 3-ig tartott a a korai lapzárta miatt - következő szá­ ben diplomagyár benyomását tette, napi szavazatok munkban adunk tájékoztatást.) amelyben vizsgaiparszerű üzem folyt. összesítése. A köSzendrődi Szabolcs [...] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tíz­ 2001. április 26. kora délutántól késó' estig ezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda Immár hagyományosan, negyedik alkalommal kerül eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató időpazarlás folyik.’ Pro Facultate-nap. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (1928) Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom az egyetem kertjében! EHAVI IDEZET PRO FACULTATE-NAP Ki lesz a bajnok? A tavaszi szezon hajrájába ért a kari focibajnokság. Egy pillantást vetve a tabellára megállapítható, hogy még korántsem lefutott a ve­ télkedés, hiszen jelenleg két csapat áll azonos pontszámmal az élen. A tavalyi címvédő Kutyaütők csapata és a frissen debütált, de máris bajnoki címre törő Go-Ják csapata hétről-hétre magabiztos és látvá­ nyos játékkal szinte lesöprik a pályáról az ellenfeleket. Mivel még mind a két csapat veretlen, így valószínűleg a bajnoki cím sorsa a két csapat egymás elleni meccsén fog eldőlni, amit bátran nevezhetünk, ha nem is az évszázad meccsének, de a tavaszi idény rangadójának. Nem feledkezhetünk meg a többi csapatról sem, akik szintén nagy szívvel játsszák a meccseket, melyeken olykor az indulatok is a tető­ fokra hágnak, ahogy ez a focimeccseken lenni szokott. A pályán azért mindenki sportemberként viselkedik, vagy legalábbis megpróbál an­ nak látszani (bizony egyeseknek azért ez nehezebben megy, de ezért vagyunk emberek, hogy különbözőek legyünk). Megragadva az alkalmat szeretnék egy kis reklámot csinálni a bajnokság­ nak, sok szeretettel várunk mindenkit a lelátóra is, akik szívesen szurkol­ nának a helyszínen (26-os épület, 3. emelet, tornaterem). A Tabella állása: Kutyaütők 12; Go-Ják 12; Csolnak 9; Tech. KO 6; P51 4; AS lustum 4; Hó Se 0; Teamy 0 Majoros Gábor PRO FACULTATE-DÍJ 2007 Közeleg az újabb Pro Facultate díj kiosztása. A 2003-ban ala­ pított, idén ötödik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar vala­ mennyi hallgatója,-oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Ta­ nács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazólapon) április 11-17. között kerül majd megrendezésre, a díjátadás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak (akikre tehát még egyszer ne szavazza­ tok): Dr Zlinszky János (2003), Dr Bánrévy Gábor (2004), Dr Kilényi Géza (2004), Dr Pálinkás György (2004), Dr Péteri Zoltán (2004), Dr Horváth Attila (2005), Dr Békés Imre (2005), Dr Gáspárdy László (2005), Dr Tóth Mihály (2006), Dr Lábady Tamás (2006), Dr Szűrőim Szabolcs Anzelm (2006). Az én szavazatom: .................................................................. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 2. szám 2007. április 3. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Subject The topic of the resource Tartalom Hírek Az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota csúcsain „A zene túlságosan fontos ahhoz, hogy kizálólag csak profik műveljék” Érzelmek, Értékek, Jog A minőségbiztosítási Bizottság vizsgálata Március 15-e a Dunán Illetlen és szokatlan gondolatok estje Az ismeretlen hős Pázmány Szalon Rólunk: Póker-arc és gulyásleves Az Európai Jogelméleti Akadémia „Átvinni a zenét a túlsó partra” Requiem egy álomért A félelmetes Turul Egy ősi múzsa Szárhegyi reménysugár Száz év magány Asszony rózsákkal Ha a Duracell nyuszi kidől... Hívő szó Kik vagyunk Hallgatók az urnánál Ehavi idézet Pro Facultate-nap Ki lesz a bajnok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt (az online kiadás szerkesztője), Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. április 3. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (764kb+4044kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_2_20070403 Relation A related resource T00079 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_2_20070403 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4c231e2ebffc454f25c4309a12b04c6b.jpg ae3ddf52666af5bd23ca3bc581dfd743 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/328c0e7f378a24a286caad47350f40bc.pdf d038fe33496d523905a52b6e058df7a3 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPICE ötelet X.5 20070502 A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA ELJÖTT AMI IDŐNK ? CARL SCHMITT CSEHI ZOLTÁN OTDK 2007 SPORT JOG PRO FACULTATE 2007 WERBŐCZY ISTVÁN DIÁKEXPO X. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke. h u/itelet 2007. május 8. �Eljött a mi időnk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Elet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnökza Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!’ Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 12 13 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A folyamatosan frissülő honlap aktuális híreket, közérdekű információkat is tartalmaz. második oldal Nem tudom, kinek volt korábban hasonló élménye, de elég so­ kunknak rémlik fel vissza- visszatérő jelenetként gyerekkorunk­ ból, hogy amikor egy baráti összejövetelen a férfiak egy-két po­ hár bor után a haza sorsa felett kezdtek el keseregni (még a Kádár-kor éveiben, amikor nem látszott közelinek a változás), apáink egyszer csak felénk fordultak, megveregették a hátunkat, és azt mondták: „nekünk már végünk, nem jutunk semmire de majd ti, a ti időtökben megváltoztatjátok a világot”. Később az ember azt is megértette, hogy miért volt indokolt a sóhaj, és ma sem hízeleghetünk magunknak azzal, hogy a változásra irányu­ ló vágy - immáron beteljesülvén - aktualitását vesztette volna. Emberi természetünkből adódóan eleve furcsa, torz képünk van a világról. Mindig csak a jelent látjuk, és csak a belátható időbéli tá­ volságban ránk váró jövőben vagyunk képesek gondolkodni. Eb­ ből fakad, hogy oly csábítónak tűnhet az akár szélsőségekig foko­ zott individualizmus - hiszen oly nehéz egy folyamat részeként érzékelnünk saját magunkat. Azt is szívesen veszszük, ha elvég­ zendő feladatainkat megfelelően nagynak látva elringathatjuk magunkat a fontosság hitében, hiszen egészséges emberi igény, hogy valahol szükség legyen ránk. Mindezek miatt talán minden kor embere úgy véli, sorsfordító időkben él. Olyan időkben, amely hosszú-hosszú távra, előre meghatározza, jelentősen befo­ lyásolja népe, nemzete, kultúrája, vagy akár az egész emberiség jövőjét. Ezért érezzük - legtöbbször oktalanul - nagyon-nagyon fontosnak magunkat, és ezért írhat az amerikai történész könyvet a történelem végéről. Persze a magyar emberben természetes módon motoszkált foly­ tonosan a változtatás vágya - hiszen legalábbis az elmúlt ötszáz évben állandóan bajban voltunk. Rémlik, hogy mintha az Egri csillagokban az öreg Bornemissza és Cecey is apáinkhoz hason­ lóan vigasztalta volna Gergőt és Vicát - röviddel Jumurdszák gyermekrabló akciója előtt. Aztán felcseperedvén az ember körbenézett a világban, és a kel­ lő felkészültség, valamint elszánás hiányát észlelve nagyon ha­ mar megkérdőjelezte magában azt az atyai vélelmet, hogy a sa­ ját generációja lesz majd a kiválasztott, amely végre helyükre te­ szi majd a dolgokat. A dolgokat feltehetően nem is lehet csak úgy „a helyükre tenni”. Azt hiszem, apáink (és persze az öreg Bornemissza és Cecey) tévedtek. Legfeljebb annyi adathat meg egy embernek, egy generáció javának, hogy bizonyos, ígéretes jelenségeket észlelvén búcsúzzon el a földi világtól, megőrizve szívében a szebb jövő reményét. Szebb jövő? Miért, a jelen nem elég szép? No persze, egy jó kor­ só sör mellett, baráti csevely közben, a tavaszi napsütésben ej­ tőzve egyszerűen tényleg minden tökéletes. A rendelkezésre ál­ ló időben azonban óhatatlanul mást is tenni kell - ha másért nem, hát legalább azért, hogy újra ott ülhessünk a napsütésben, barátokkal körülölelve, hideg sert kortyolgatva. Hogy ki miként tölti el a maga idejét - hiszen az eljött, itt van, de sajnos véges és ráadásul meglehetősen hamar elfogy az többé-kevésbé az egyéni, autonóm döntésen múlik (abban az esetben persze, ha a közösség biztosít megfelelő alternatívákat a választásra, melyek hiányában nem is beszélhetnénk döntési lehetőségről). A választás során szó sem lehet semmiféle kényszerről, jövendő élete felől mindenki maga dönthet, és akár szabadon figyelmen kí­ vül hagyhatja az itt-ott, bizonyos döntéseknél felbukkanó morális kényszert. De ha valaki olyan elitegyetemen tanulhat/dolgozhat mint a Pázmány, és akinek leszármazol ezáltal hetedíziglen men­ tesek lesznek mindenfele anyagi jellegű problémától, annak talán megadatik, hogy távolabbra is tekinthessen. Külön-külön minden­ kinek eljött az ideje, de lehet, hogy eljött a mi időnk is. Van-e egy­ általán értelme a megkülönböztetésnek? Ki az a több-e itt, mint az „én , ki tudja? Talán igazságot is órai”? Vajon hordozott az egykori atyai sóhaj, és valóban eljött végre a mi időn k is - még ha nem is úgy, ahogy egykoron apáink gondolták. Koltay András �Pro Facultate 2007 Napi jelentés Időjá rásjelen tés: Reggel kissé hűvös, ám derült idő, 10-12 fok körüli hőmérséklettel. Délutánra 26 fokig emelkedett hőmérséklet, a késő délutáni órákra helyenként megnövekedett gomolyfelhőzet. Ideális nap a rendezvényre. Esenténynapló: 12:00-13:30: „próbatárgyalás” a Díszte­ remben. Teltház. Minden szereplő felké­ szültségről tesz tanúbizonyságot. Bíró, ügyész, ügyvéd, tanúk, és még bírság is. Mint egy igazi tárgyaláson. 13:30-14:00: Szűcs Balázs atya celebrálta mise a Mária utcai jezsuita templomban. Nagy részvételi arány. 14:15-15:00: Pro Facultate-díj átadása. (Lábjegyzet: ez a díj képezi a nap központi magját és alapját. Az első díjátadóra Geren­ csér Balázs és Koltay András tanár úr ve­ zette Lippay György Kör kezdeményezésé­ re került sor 2003-ban. Az első díjazott Zlinszky János alapító dékán volt. A díját­ adást azóta is minden évben megszervezik. 2004-ben azután tudományos rendezvé­ nyekkel, előadásokkal, néptánccal, borkós­ tolóval, Leann Dubh és Legis Actio kon­ certtel elkezdődött a Pro Facultate Kari Nap megrendezése, mely azóta a Kar tradi­ cionális rendezvényévé vált.) Idei díjazott: Dr. Schanda Balázs egyetemi docens. Köszönőbeszéd: szerény tőle meg­ szokott stílusban. Tavalyi adósság teljesíté­ se: Szuromi Szabolcs Anzelm tanár úr díjá­ nak átadására is sor kerül 15:00-16:00: Botos Katalin tanárnő és Bo­ tos József tanár úr előadása. Közben fakul­ tatív borkóstolás. Történik mindkettő ugyanott, a Gesztenyés udvarban. 16:00-17:00: Hét Csapás néptánc együttes műsora, ránctanítás. Zajos siker. Közben és utána bográcsozás, főzőverseny, ételkósto­ lás. Nagy siker, elégedett arcok. 19:00-21:30: Mándruc és Légis Actio kon­ certek. Fergeteges hangulat. 22:00-..Záró buli: ELTE - BTK Könyv­ tár Klub. Levezetésképpen. Ha még ma­ radt energia. Megjegyzés: Tökéletes hőmérséklet, amolyan profacnapos. Valahogy az időjárás is hagyományos­ sá kezd válni. Mintha tudná, hogy nem sza­ bad értelmetlenné tennie azt a sok készülő­ dést, ami mindezen eseményeket megelőzi. Jól sikerült. Le a kalappal. Hagyományos rendezvényünk újabb évet tudhat maga mögött. Sok energiája azért senkinek nem maradt a végére. Es a kérdés, amivel ahhoz a számos emberhez fordulok, akinek a munkája ben­ ne van ebben a napban: Megérte? Csak né­ zem azt a rengeteg felhőtlenül együtt szó­ rakozó diákot és tanárt. Mindenki örül, ki- Dr. Schanda Balázs és Szuromi Szabolcs Anzelm díjazottak élvezi az utolsó nagy lehetőséget a gondta­ lanságra, így vizsgaidőszak előtt. A válasz magától értetődő. Ablonczy Zsuzsanna A jogi karok legjobbjai a XXVIII. OTDK-n Balatonfüreden, festői környezetben, igen színvonalas szervezés mellett került sor a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekció­ jának tanácskozásaira 2007. április 24-26. kö­ zött. Az egyes tagozatok zsűrijét az ország leg­ nevesebb és méltán elismert jogtudósai alkot­ ták, a versenyzők pedig a jogi karok legtehet­ ségesebb, legjobb szakmai felkészültséggel és kiváló előadói képességgel rendelkező hallgatói közül kerültek ki (leg-leg-leg!!!). Egyetemünk közössége joggal lehet büszke az általunk neve­ zett résztvevőkre, ugyanis bár igen kevés dol­ gozattal indultunk (a lehetséges 40 helyett csu­ pán 28 pályaművel), ezek a munkák egytől egyig megáÜták a helyüket az ország joghallga­ tóinak legrangosabb megmérettetésén. A há­ rom nap eseményei kellemes emlékeket hagy­ tak mindannyiunkban: mind a kötetlen progra­ mokra és a felhőtlenül (de nem felelőtlenül) együtt töltött balatonparti estékre (délelőttökre, délutánokra), mind az egyes tagozatokban zajló komoly munkára szívesen gondolunk vis­ sza. Az ünnepélyes eredményhirdetés pillana­ tai pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyete­ met képviselő következő hallgatóknak okoztak az említetteken felüli, még nagyobb örömöt: 1. helyezést ért el: Nagy Gusztáv az Alkotmányjog I. tagozat­ ban, és emellett az Alkotmányjogi II. tagozat legjobb opponensi díját is magáénak tudhatja, valamint a Pro Scientia Aranyéremre is őt ta­ lálta a legérdemesebbnek a zsűri (konzulense Kilényj Géza); Tóth Áron László a Büntető anyagi jog II. ta­ gozatban, emellett a Büntető anyagi jog I. ta­ gozatban egy másik dolgozatával 3. helyezést ért el, valamint a Jog- és Állambölcseleti tago­ zat legjobb opponensének is őt találta a zsűri (konzulense Újvári Ákos). 2. helyezést ért el: Boronkay Miklós a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, emellé a Polgári anyagi jogi II. tago­ zat legjobb opponensének járó díjat is kiérde­ melte (konzulense Lábady Tamás); Navratyil Zoltán a Polgári anyagi jogi I. tago­ zatban, megosztva Boronkay Miklóssal (kon­ zulense Jobbágyi Gábor). 3. helyezést ért el: Berkes Lilla a Közigazgatási jogi tagozatban (konzulense Wetzel Tamás); Lukonics Eszter a Polgári anyagi jogi II. tago­ zatban (konzulense Koltay András); Sabjanics István az Alkotmányjog II. tagozat­ ban, amely mellé még egy Különdíjat is haza­ hozhatott (konzulense Hajas Barnabás); Serák István a Polgári anyagi jogi I. tagozat­ ban (konzulense Landi Balázs). Különdíjat kapott: Fülöp Natasa Katalin a Büntető anyagi jog II. tagozatban, akit ezen felül két legjobb oppo­ nensnek járó díjjal is jutalmaztak, egyrészt az Agrárjogi és Környezetvédelmi jogi tagozat­ ban, másrészt a Kriminalisztikai és Jogi infor­ matikai tagozatban nyújtott teljesítményéért (konzulense Molnár Gábor); Leposa Martina Réka a Polgári anyagi jogi II. tagozatban (konzulense Koltay András); Pünkösty András az Európai jogi tagozatban (konzulense Szabó Marcel). A szép eredményekért köszönet illeti az Egye­ temünket képviselő hallgatókat, valamint a zsűri munkájában is részt vevő, illetve a hely­ színen versenyzőinket bátorító, megfeszített munkával a lelket bennük tartó oktatókat is! A soron következő, 2009-es OTDK rendezési jogát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara kapta meg. Ér­ demes megfontolni a nevezést: az igen rangos elismerés, a pénzjutalmak, valamint a jó han­ gulat mellett a díjnyertes dolgozatok jeles szakdolgozatként is beszámításra kerülnek. Aki még hallgatóként a következő Kari TDKk valamelyikén bemutatja dolgozatát (a soron következő Kari TDK várható időpontja 2008. december), jogot szerezhet a résztvételre, még akkor is, ha az OTDK időpontjában már nem hallgatója Egyetemünknek. (Kérek minden érdeklődőt, hogy részletes információért vegye fel velem a kapcsolatot: pogacsas@jak.ppke.hu) Pogácsás Anett Kari TDT titkár harmadik oldal �Diké kísértése Beszélgetés Dr. Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi docenssel Csehi Zoltán tanár úr 2006-tól lett egyetemünk Kereskedelmi Jogi Tanszékének vezetője, amellett 1991-től az ELTE jogi karának oktatója, jelenleg docens. 1989-ben jogi, majd ’90-ben művészettörténeti diplomát szerzett. Többször kutatott Franciaországban, de tanult Német­ országban és az Egyesült Államokban is. Számos könyv és tanulmány szerzője, valamint a Jogállam című folyóirat szerkesztője. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett az ország egyik legnagyobb ügyvédi irodájának partnere, emellett választottbíróként is működik. - Tanár Úr, a jog mellett miért épp művé­ szettörténetet tanult? Mi a kapcsolat a két, látszólag távol eső diszciplína között? - Valójában pont fordítva történt. Eredetileg magyar-művészettörténet szakra vettek fel, de a magyar szakot, noha egyébként nagyon sze­ rettem, a nyelvészet miatt leadtam, majd egy gyermekkori jó barátom javaslatára beiratkoz­ tam a jogra. Ez elvileg azért ütközött nehézség­ be, mert abban az időben jogszabály nem tette lehetővé, hogy valaki két karra párhuzamosan járjon nappali tagozaton, azonban az akkori Dékán Úr, tekintettel a szép felvételi eredmé­ nyeimre, ehhez kivételesen hozzájárult. Nem volt könnyű két egyetemet egyszerre végezni, mert egy vizsgaidőszakban általában 14-16 vizs­ gám volt. Előadásra is csak hellyel-közzel tud­ tam eljárni, de Sólyom László tanár úr óráin mindig bent voltam. Nagyon zavart a jogi ok­ tatás tömegképzés-jellege. A művészettörténet szak viszont igazi elitképző volt. Mindössze 2530-an voltunk az egész évfolyamon. A mai na­ pig szerintem Európa egyik legjobb szellemi műhelye, a világon bárhol megállná a helyét. Ami pedig a második kérdését illeti, engem mindig érdekelt a jog kultúrtörténeti meghatá­ rozottsága. Erről írtam egyébként a Diké kí­ sértése - magánjogi és kultúrtörténeti tanulmá­ nyok című könyvemben. A jog mindig a kor­ szellem egyfajta lenyomata és kifejezője, alakí­ tója. A korszellem függvénye, hogy a jogászok hogyan gondolkodnak, milyen struktúrákban érvelnek, mit, hogyan neveznek, valamint hogy hol van a határ a jog és más magatartási szabályrendszerek, mint az erkölcs, vagy a val­ lás között. Mi a jog, tulajdonképpen hol kezdő­ dik a jog szerepe manapság, szekularizált vilá­ gunkban - ezekre a kérdésekre sokkal nehe­ zebb válaszolni, mint korábban bármikor. A korszellemmel foglalkozik a kultúrtörténet és ezen belül a művészettörténet is, csak nyilván­ valóan egy kicsit más megközelítésből, mint a jog, valójában azonban nincs is akkora különb­ ség az egyes kulturális szférák között. - Bemutatná néhány szóban olvasóinknak a másik könyvét is? Miről írt „A magánjo­ gi alapítvány” című munkájában? - Ez gyakorlatilag egy összefoglaló tanulmány Feldolgoztam az alapítvány történetét, a mi­ benlétére vonatkozó elméleteket, de kiváltkép­ pen azt vizsgáltam, arra kerestem a választ, hogy hogyan lett a jog világában egy tárgyból személy Hiszen a polgári jog tárgya a vagyon, az alapítvány pedig egy olyan vagyon, va­ gyontömeg, mely jogi személyiséggel bír. - Milyen tapasztalatokkal tért haza a kül­ földi ösztöndíjakról? - Elsősorban azzal, hogy Nyugat-Európában a szakemberek nem tehetségesebbek és nem okosabbak, mint mi, magyarok. Talán valami­ vel jobban van szervezve náluk az élet és eset­ leg még egy dolog méltó említésre: jobban megbecsülik a tanárokat, anyagilag is. Itthon szerintem mindenképpen át kell gondolni az egyetemek struktúráját. Véleményem szerint nem szükséges ennyi kötelező tárgy, ezek köré­ nek szűkítését javaslom már régóta. Egy húsz­ éves ember tud már választani, politizálhat, há­ zasodhat, gyereket vállalhat, tőzsdézhet, kft-t alapíthat, azt is el tudja dönteni, hogy a jog széles palettájáról mely részek érdeklik, a töb­ bit pedig nem kellene ráerőltetni Épp a válasz­ tás felelőssége az, ami autonóm ember­ ré tesz bennünket. A törzsanyagot jelentő­ sen csökkenteni kel­ lene valamennyi jogi karon. - Hogy került kap­ csolatba a Tanár Úr egyetemünk Keres­ kedelmi jogi Tan­ székével? - Sólyom László tanár úr hívott meg évek­ kel korábban a Doktori Iskolába oktatónak, majd még köztársasági elnöki szolgálata előtt kezdeményezte, hogy vállaljak na­ gyobb szerepet a Kar életében, végül Bándi Gyula dékán úr kért fel a Kereskedelmi Jo­ gi Tanszék vezetésére. - Milyen konkrét tervei vannak a tanszék­ kel kapcsolatban? - Elsősorban a választható tantárgyak körét szeretném bővíteni, és azt szeretném, hogy a hallgatók korszerű és európai színvonalú tu­ dásanyagot sajátíthassanak el, mert a Páz­ mánynak nem az ELTE-vel vagy a Károlival kell versenyeznie, hanem olyan nagy európai egyetemek jogi karaival, mint a bécsi, a heidelbergi vagy a padovai. Érmek érdekében azt ígérhetem, hogy én mindig olyan előadásokat igyekszem majd tartani, amelyek Európa bár­ mely más egyetemének katedráján is elhan­ gozhatnának, és ahol a hallgatók a legújabb tu­ dományos eredményekkel és aktuális problé­ mákkal ismerkedhetnek meg. - Milyen potenciált lát manapság egy olyan katolikus egyetemben, mint amilyen a Pázmány is? - Óriási erőt látok benne, mert egy olyan több évezredes egységes szellemiséget képvi­ sel, amely mindig képes volt megújulni, és amely vezérfonal ebben a kulturális káosz­ ban. Ez hatalmas előnyt jelent, és bizonyos strukturális változtatásokkal a mostani Kar még erősebb szellemi húzóerővé válhatna. Azt gondolom, hogy rövid idő alatt Európa egyik vezető jogi karává lehetne tenni. Ziegler László Jézus pere Alapító Dékán Úr hallgatói felkérésre 2007. március 28-án megtartotta hagyományos Húsvét előtti előadását Jézus pere címmel. (A délután 4-re tervezett előadás alkalmas terem híján fél 7-kor kezdődött.) negyedik oldal A Ferences Gimnáziumban megismerhet­ tem a középkorban kiátkozott - és a XX. században rehabilitált - ferences gondolko­ dók Jézus szenvedéséről és haláláról alko­ tott elképzeléseit. A szabadság új színben tűnt fel. Prof. Dr. Zlinszky János Jézus pe­ re c. előadásában több ponton mutatott rá a történelem szükségszerűségeit tagadó for­ dulópontokra. Jézus nem meghalni jött el. Nem volt szükségszerű a szenvedés és a ha­ lál. A megtestesült Ige az Örömhírt hirdet­ ni és átadni jött el. A küldetését teljesítette. A rövid- és középtávú közvetlen hatalmi ér­ dekekkel Jézus tanítása nem alkotott össz­ hangot. A zsidóság korabeli politikai elitjé­ nek többsége Jézust vetélytársként értékel­ te. És Jézusnak emiatt kellett meghalnia. A történelem legnagyobb drámája zajlott akkor Jeruzsálemben. A zsidó és római el­ járásjog szerint lezajlott két büntetőeljá­ rásban végül nem született elmarasztaló büntető ítélet. A helytartó átadta Őt a templomi elitnek; Jézust keresztre feszí­ tették. Prof. Dr. Zlinszky János a szenve­ déstörténetet új színben mutatta be; igazi drámaként. A Kar oktatói és hallgatói szép számmal voltak jelen; és nem csupán a Kar polgárai érdeklődtek az előadás iránt! A Jézus pere c. előadás valódi hallgatói összefogással jött és jöhetett létre. Köszönöm a Hallgatói Önkormányzat segítségét! És természete­ sen János bácsinak is nagyon köszönöm! Teleki László �Ballag a katona, szájában tutora... Mint minden évben 2004 óta, most is meg­ hirdettük a tutorfelvételit, ahova a lelkes elsősöket vártuk. Felmerülhet a kérdés, miért kell ez a csúnya felvételi, miért nem segíthet mindenki a gólyatáborban, aki szeretne. Szerencsére mindig jópáran van­ nak, akik egy csoport irányításával ven­ nék ki részüket Egyetemünk hírnevének öregbítéséből, s törekednünk kell arra, hogy a legjobbak tehessék ezt tizenkét gó­ lya szellemi és tanulmányi nevelésével. So­ kat agyaltunk, hogy is történjen a lelkes felvételizők minél alaposabb megismerése - ha már ennyire fontos szerepet szánunk nekik, tekintve, hogy erre nagyjából tizen­ három és fél percünk van, és gondolatolva­ sás nélkül ez nehéz feladat. Mindezért idén újítottunk, és a felvételi előtt szerveztünk egy ismerkedős hétvégét a potenciális jelent­ kezőknek, egy „Potenciál-hétvégét”. A jelent­ kezők fele - a szoros határidő ellenére - jelent­ kezett is, és Gárdonyt megszállva hozzálát­ tunk a helyenként ködös, és menet közben ala­ kuló koncepció alapján kiderítem, hogy az el­ sőévesek mit gondolnak a tutorságról, és vilá­ gossá tenni, mi miért vállaltuk ezt egy-két-három éve, és miért élvezzük annyira. Erről most nem ejtenék szót, az Egyetem közel 3/5e (az első három évfolyam) valószínűleg isme­ ri azt a tutorságot, ami négy éve működik ilyen formában, s reméljük, látjátok, mennyire szeretjük ezt csinálni. A hétvége mindenféleképpen sikeres volt. Mi - ahogy hirdettük is, ha más nem, megismer­ tünk pár elsőst, és piperkőc dámaként figyel­ hettük, hogy viselkednek egyéniben és csapat­ ban. Közvetlenül a hétvége után következett a felvételi, ami a már említett tizenhárom és fél percben történt, de az ismerkedős táborban szerzett tapasztalatok segítettek a döntésben, ha bizonytalanok voltunk a jelentkezőt illető­ en, s habár elmondható, hogy a táborban résztvevők jóval nagyobb arányban kerültek I Csapatépítő tréningen... be, felvettünk több olyan gólyát is, akit előtte - nemzetbiztonsági analógiával élve - nem fi­ gyeltünk meg. A felvételi több kisebb részből állt, ahogy im­ már három éve: első körben néminemű ismer­ kedés, beszélgetés, jelentkező-nyugtatás, vala­ mint olyan klasszikus kérdések, mint „miért akarsz jogász lenni”, „miért akarsz tutor len­ ni”, „mennyi egy korsó sör a Spariban”, és „hol van a 24-es gyakorló”. Ezután következett egy szituáció, ami kön­ nyen felmerülhet a gólyatáborban, mint „mit csinálsz, ha a gólyád unokanővérének szom­ szédjának a postásától hallja, hogy a fodrásza X. Y. vizsgáztatóhoz került, aki több mint szi­ gorú, és hogy tényleg lehetetlen átmenni nála Rómából”, vagy a három felvételiztető teljes hangerővel és odaadással illusztrálja a „mit csinálsz, ha a gólyatábori megérkezés után két perccel a focicsapatnyi elsős őrjöngve elindul a szomszédban található kocsma felé” kérdést, amire szerencsétlen jelentkező ijedten - és jog­ gal - hátrébb húzódik székével. A szituáció után már felüdülést jelentettek a tanulmányi kérdések. Itt olyan információkra voltunk A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán működő Deák Ferenc Továbbképző Intézet SZAKMAI NAPOKAT hirdet az alábbi területeken: 2007. május 18. (péntek) A polgári törvénykönyv kodifikációjának előkészítése Előadók: Dr. Wéiss Emília, Dr. Kecskés László, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Lenkovics Barnabás, Dr. Vékás Lajos, Dr. Lábady Tamás, Dr. Lévayné Dr. Fazekas Judit, Dr. Bókái Judit, Dr. Zlinszky János 2007. május 22. (kedd) Alapítványok és közalapítványok működése Előadók: Dr. Lomnici Zoltán, a Legfelső Bíróság elnöke, Dr. Csehi Zoltán, tanszékvezető egyetemi tanár Dr. Boytha György egye­ temi tanár, Dr. Pröhle Gergely, Dr. Becker Pál egyetemi docens 2007. június 1. (péntek) Ombudsman és jogvédelem Előadók: Dr. Lenkovics Barnabás egyetemi tanár, állampolgári jogok or­ szággyűlési biztosa, Dr. Péterfalvi Attila, adatvédelmi országgyűlési biz­ tos, Dr. Wirga Zs. András ügyész kíváncsiak, mint „ki a rektor”, „mik a záróvizsga-tárgyak”, „milyen lehetősé­ gek vannak az egyetemen a hallgatói aktivitásra”. Itt sajnos voltak elszomo­ rító válaszok; mi nem a zöldkönyv ol­ dalszámot, betűtípust és szerkezeti fel­ építést is felölelő ismeretét várjuk el, hanem azt, hogy a gólyatáborban csil­ logó szemmel kérdező gólyák által fel­ tett releváns kérdéseket a leendő tutor meg tudja válaszolni utánjárás nélkül, helyben. Ez a tényleges tájékoztatás és a csoportvezetővel szembeni bizalom miatt is fontos, de persze nem csak az ilyen ismereteket vizsgáljuk a felvéte­ lin, mert az ilyen irányú tudás hiánya könnyen pótolható. Mindenesetre érde­ kes látvány és felemelő érzés, amikor a gólyák - a Róma-vizsga előtti csillapíthatat­ lan feszültséghez hasonló extázisbán - még a beszélgetés előtti utolsó perceket is a tájé­ koztató magolásával töltik... Idén huszonkilencen jelentkeztek hozzánk, s ebből tizenegy elsőst vettünk fel, szinte kivé­ tel nélkül mindenkit teljes egyetértéssel, ebben mellesleg a három kompetens Scharle Zsuzsi negyedéves főtutor, Lévai Zsuzsi másodéves tutor, valamint jómagam, akiknek két elő­ dünk, Scharle Zsuzsi és Radich Orsi társelnö­ kök adják át júliustól a vezetést. Miután felvette a három mindenre elszánt fel­ vételiztető az újakat, szinte rögtön el is vittük őket még egy hétvégére, hogy a régi tutorok is megismerjék a Frisseket, a Frissek a régieket, és azért, hogy egy szentendrei tábort és annak egy kerékpárról sztoikus nyugalommal csen­ det és megértést kérő gondnokát leépítsük. A terv sikerült, így már szervezzük az augusztus előtti nagy összejövetelt, ahol már konkrét öt­ letekkel szolgálunk az első év tanulmányilag és közösségileg legfontosabb négy napjának, a gólyatábornak a lebonyolítására. Bartolák Csaba 2007. június 2. (szombat) A társasági és a cégtörvény módosításának első jogalkalmazási tapasz­ talatai és jogértelmezési kérdései. A cégtörvény várható módosítása Előadók: Dr. Vezekényi Ursula, legfelsőbb bírósági tanácsvezető bíró 2007.június 8. (péntek) Versenyjogi ítélkezés Előadók: Dr. Tóth Tihamér, a GVH elnöke, Dr. Vörös Lmre (MTA), Dr. Boytha Györgyné (PPKE), Dr. Bienerth Gusztáv (AmCham), Dr. Parragh. László (MKLK), Dr. Nagy Zoltán (GVH), Dr. Csépai Balázs (GVH), Dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, Dr. Bodócsi András (GVH), Dr. Fejes Gábor ügyvéd, Dr. Bara Zoltán (GVH), Dr. Pataki Dá­ niel (HLF), Dr. Tóth András (GVH), Dr. Hermány Csaba (TCom) Az előadások 10-17 óráig tartanak. Helyszín: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-28. Jelentkezés és információ: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézetében Tel: 429-7224; Fax: 266-5286; zatonyi@jak.ppke.hu; www.jak.ppke.hu/deak ötödik oldal �Sportjogi oktatás A 2006/2007. évi tanév első szemeszterében indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán a sportjogi oktatás. A tárgy a második félévben szünetel ugyan, azonban szep­ tembertől ismét lehet szabadon választható tárgyként tanulni. A sportjog egyre inkább kezd önállóvá válni, és ennek eredményeként egyetemünk több külföldi egyetem mellett szerződést kötött 2007 tavaszán a Testnevelési Egyetemmel a közös együttműködés érde­ kében. Az egyetemi oktatás kapcsán kérdeztük Bérces Lászlót, egyetemünk Polgári Eljá­ rásjogi Tanszékének mestertanárát, majd az egyetemek közti szerződésről és annak hát­ teréről Nemes András, a Testnevelési Egyetem docense nyilatkozott. - Tanár Úr, mién van napjainkban egyre in­ kább szükség a sportjogra és az ehhez kap­ csolódó sportjogi oktatásra? - kérdeztük Bér­ ces Lászlót. - A sportjog hatalmas joganyagot jelent és egyre inkább önálló jogággá kezd válni, ezért egyre több felsőoktatási intézmény ismeri fel ennek jelentőségét és kezdi meg oktatását. A sportjogi ismeretek nagyfokú jogi alapisme­ retet igényelnek, hiszen azzal, hogy ez a jog­ ág egy vegyes szakjogi területhez tartozik, köz- és magánjogi elemek is kapcsolódnak ide, tehát a sportjogi ismeretek elsajátításán hoz tudni kell a jog alapjait. A jogág közjogi területéhez tartoznak az alkotmányos alapjai, a pénzügyi szabályozása és a közigazgatási jo­ ga. A magánjogi részhez tartoznak a sporto­ lók személyi és vagyoni jogai, a sportvállalko­ zást, mint kereskedelmi társaságot szabályo­ zó joganyag és az immateriális javak, mint a reklámbevételek, közvetítési jogok és egy-egy játékos piaci értéke. - Az állam mennyire szól bele a sport jo­ gi szabályozásába? - Az államnak nagyon fontos szerepe van a sport terén. Gondoljunk bele abba, hogy egy nemzetközi összetételű döntéshozó bi­ zottság hogyan adhatná oda egy országnak egy világverseny megrendezésének jogát ál­ lami garanciavállalás nélkül. Ez ugye aktuá­ lis kérdés volt mostanában, a 2012-es labda­ rúgó Európa-bajnokság kapcsán. De az álla­ mi feladatvállalás nem csak ebben merül ki. Az állam feladata különböző dopping-meg­ előzési törvények és jogszabályok meghozá­ sa, együttműködve a nemzetközi szövetsé­ gekkel. Az állam kötelessége az állami kéz­ ben lévő sportlétesítmények fenntartása is. A szakszövetségek nem szeretik, ha a klu­ bok nem sport-, hanem állami bírósághoz fordulnak, mert kizárólagosságra töreked­ nek. Ennek ékes példája volt a tavalyi Ferencváros-ügy, ahol a csapat 25 millió fo­ rintja bánta, hogy a Fővárosi Bírósághoz fordult a másodosztályba sorolása miatt. - A politika mennyire van jelen egy-egy profi klub életében? - A politika mindig is meghatározó szerepet töltött be a sportban. Addig nincs baj ezzel, amíg sportszakmai kérdésekbe nem folyik bele. A probléma akkor kezdődik, amikor egyes politikai pártok az ebbe való beleszó­ lással kívánják ismertségüket növelni. 1990 előtt is meghatározó szerepe volt a sportban az államnak, hiszen a sportegyesületeket nagy állami vállalatok támogatták, mint a Csepel SC-t a Csepel Autógyár vagy a Győrt a Rába; vagy minisztériumok csapatainak tartották, például a Kispest mindig is a Hon­ védelmi Minisztérium csapata volt. Azonban az effajta állami finanszírozási rendszer a rendszerváltást követően összedőlt. 1998-ig a sportegyesületek 14 milliárd forint köztarto­ zást halmoztak fel, hiszen reklámérték és né­ zőszám nélkül nehéz volt nyereséget felmu­ tatni. Az 1996-ban létrehozott első sporttör­ vény kimondja, hogy a profi bajnokságra ne­ vezett egyesületeknek gazdasági formában kell megjelenniük. Felmerül a probléma, hogy a kft. jogutódja-e a sportegyesületnek. Végül az a döntés született, hogy az adóság a sportegyesületnél marad, de a vagyoni érték ellenérték nélkül átment a kft. tulajdonába. Ez így, ebben a formában senkinek sem volt jó. így az egyesületek működtetését vállalko­ zók és önkormányzatok vállalták magukra. Itt jelenik meg a politika. Azt szokták mon­ dani, hogy egy csapat akkor jó, ha a jobb­ szélső és a balszélső is jó. - Aki felveszi a tárgyat, hol tudja kama­ toztatni a későbbiekben az itt szerzett is­ mereteit? - Egy sportjogász bármely sport területén el tud helyezkedni, akár egy-egy szakszö­ vetség munkáját segítve, akár sportigazga­ tási feladatot ellátva. - Szerencsére nagyon nagy és ezalatt százas nagyságrendet értek. Ebben a szemeszter; ben nincs sportjogi oktatás, de szeptem­ bertől ismét lesz. A cél az, hogy egy-két éven belül a Testneve­ lési Egyetemmel együtt kiépítsük a mesterképzest, mely­ nek az alapjai már Bérces László megvannak. A dekán úrral együtt felvettük a kapcsolatot a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és folyamatos tárgya­ lásokon veszünk reszt. A MOB átvállalná az olimpiai kerettagok egyetemi képzéssel kap­ csolatos költségeit és támogatná az itteni kép­ zést is. Kapcsolatban állunk továbbá egy-két sportági szakszövetséggel is, akik örömmel fogadták a sportjogi oktatásunk kezdeménye­ zését. Hosszabb távon az egyetem részére anyagi lehetőségek is rejlenek, hiszen a szö­ vetségek felkérhetik a Pázmányt akár szakta­ nácsadásra, akár szabályzatok előkészítésére is, és ezekből csak profitálhat az iskola. - Tanár Úr, Ön az elsők között jelentette ki, hogy a sportjog önálló jogág. Ez hogy történt? - kérdeztük Nemes Andrást. - 1993-ban egy nemzetközi konferencián tartott előadásomban mondtam ki, hogy a sportjog önálló, ugyanis addig csak sport­ ról és jogról esett szó, de a kettőt névlege­ sen nem vonták össze. Akkor az elképze­ lésemet nem tartották reálisnak, de 1998ra már igen. - Azóta Bérces László tanár úrral együtt hatékonyan vesznek részt a sportjogi kép­ zésben. Ho^y született meg a két egyetem közti szerződés? - Most tavasszal egyezett meg az amszter­ dami egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Testnevelési Egyetem arról, hogy közösen fognak véghezvinni egy sportjogász szakképzést a Deák Intézet­ ben, valamint megegyezés történt az emlí­ tett egyetemeken kívül az Oxford University-vel is egy 2008-ban induló mes­ terképzésről, melynek előkészületei már javában zajlanak. Egyébként több Pázmányos hallgató írja jelenleg is a nálam sport­ jogból a Ph.D.-ját, és több nemzetközi kon­ ferencián is vettünk részt velük, ami szin­ tén örömteli. Tehát a két egyetem közti kapcsolat továbbra is nagyon jó. - Mekkora érdeklődés van a sportjogi oktatás iránt? Magyar Attila Bajnoki címvédés Véget ért a 2006/2007-es focibajnokság tavaszi szezonja, amely még az őszi felvonásnál is küzdelmesebbre sikerült. Megszületett a régi­ új bajnokcsapat! Igen, az előző szemeszterben is az élen végző Kutyaütők sikeresen megvédték elsőbbségüket. Avegjátek azonban ismét nagyon szorosra sikerült, bár talán egy hajszállal „könnyebben” sikerült begyűjteni ezt az elsőbbséget, mivel az őszi rangadón döntetlen OJ t e . . .. _ ipv akkor csnnan mhh eredmény születetett azi_iakkori vetélytárssal szemben, es aígy akkor csupán a jobb gólkülönb­ ségnek köszönhetően végeztek az élen. Most pedig a Kutyautok - yo-Ják rangadó 7-1-re vég­ ződött. Az eredmény láttán egyoldalú meccs képe villan tel előttünk, ae ez nem egészen fedi a valóságot. Lehet, hogy a hiányzó játékosokon, a Szerencsen vagy a tapasztalaton múlt a meccs, de a kívülálló szemével mindenképpen jo volt látni, ahogyan a srácok egymásnak es­ tek. így a Go-Ják elvesztették veretlen mérlegüket, es meg kellett, hogy elégedjenek az ezüst­ éremmel. A bronzot az előző szezonban a középmezőnyben végző Csolnak FC szerezte meg. Ezúton szeretnénk gratulálni minden résztvevő csapatnak a szervezők neveben! 1 Kutvaütők 2. Go-Ják 3. Csolnak Fc A további helyezettek és a Bajnoksággal kapcsolatos egyebinformációk megtalálhatók a meg­ találhatók a www.pazmanyjog.hu oldalon a Focibajnoksag menüpont alatt. Továbbá várjuk az észrevételeket, kéréseket, kérdéseket valamint azok jelentkezeset, akik szívesen segítenének a szervezésben és lebonyolításban is a pazmanyfocKflgmail.com e-maü címre. A győztes Kutyaütők hatodik oldal Majoros Gábor T. �Szász János nem beszél sokat. Magától egyál­ talán nem. Ha kérdezik, még akkor sem biz­ tos. Ez a helyzet öt perccel a beszélgetés előtt, aminek a rendező úr volt a meghívott előadó­ ja április 24-én, a koraesti órákban, a Vetítő Filmklub félévi utolsó rendezvényén. És leül, a Díszterem utolsó sorának utolsó székére. Leül és figyel. És a közönség köré húzza a széket. Körbeülik és figyelik. Es kérdezik. Van is mit. A beszélgetés fő témája az előtte, másfél órá­ ban levetített Witman fiúk volt, de hamar át­ terelődött a szó az új darbara, az Ópiumra is. A szereplők csak úgy lettek. Arra a kérdésre, hogy hogyan választja ki a karaktereket meg­ formáló színészeket, azt válaszolja: csak úgy. Megérzés. És nem, semmi baj a magyar színé­ szekkel, de hát a megérzés, az megérzés és az­ zal aztán nem lehet vitatkozni. Csak menni kell utána, jeleneseiben Dániába (Ulirch Ulrich Thomsenért - Dr. Brennert alakítja a filmben) és Norvégiába (Kirsti Stuboe-ért - Gizella). Es a zene? Az is csak úgy jön. Van egy kép, és ahhoz kell egy hang egy dallam egy kicsit több és máris kész a Glenn Gould-féle Holdfényszonátára őrjöngő Gizella. Megérzés. Ennyi az egész. És itt jön az a bizonyos feldobott kő. Mi a helyzet a végével? Van három pont a Witman fiúk és az Ópium végén is. Jó, ha az ember nem fejezi be a gondolatait? - vetődik fel a kérdés a beszélgetés során, nem a puszta lusta­ ság jele? Nem, épp ellenkezőleg! - mondja Szász János Felhívás keringőre. Ugyanis, itt ér véget az alkotó szerepe, és innentől a nézőn a sor. Gondolkodni, élvezni, magunkévá tenni a látottakat, hallottakat. Mert ez bizony nem a rendezők dolga. Ök csak egoistán kiadják, ami bennük van. Es utána a sarokba húzódnak, és várják, hogy mi, a nézők elkészítsük - persze csak gondolatban - a saját Ópiumunkat. Mi az üzenet? Merjünk gondolkodni egy filmről, egy zenéről, egy képről. Tehát, álljon itt egy verzió az egyszeri néző sa­ ját Ópiumára: Gizella elmegyógyintézetben él. Gráfomén, kényszerképzetei, és még ki tudja mennyi más egyéb baja van. Brenner doktoron pedig épp az írói válság byron-i spleen-nel vegyített ópi­ umfüggősége ütközik ki, mikor életük fonala­ it egymás mellé szövi a sors. Brenner doktor egyre élénkebb érdeklődést mutat páciense iránt, Gizella egyre többet és lelkesebben ír, és a kör bezárulni látszik. Keserű szerelmi törté­ net. Rómeó és Júha, csak kicsit nyersebben, durvábban, ma ízűén. És a vége? Három pont, ami - saját nézőpontról lévén szó - azt jelenti: mindenki bűnös. Mindenkiben ott lakozik a gonosz. Ezt eddig is tudtuk, mert általában mindenki a jóval és a rosszal foglalkozik; a hátárral, a vonallal, amit még át lehet lépni, és átlépünk megint és megint és... általában ad­ dig ügyeskedünk, amíg olyan távol kerülünk attól a bizonyos képzeletbeli vonaltól, hogy már mindegy. Ez a mindegy, ami a filmben megfogásra találtatott. Van egy pont ahol „fel­ ébredünk”. Mindegy?! Ablonczy Zsuzsanna II. JogászEXPO Heti Válasz, az ELSA, a KMRMK, a HAESF karunk nyelvi lektorátusa, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal. Nem csak a kiállí­ tóknál nézelődhettek az érdeklődők, hanem kü­ lönböző előadásokon is részt vehettek egész nap folyamán. Mindezek mellett még grafológiai tesztet is készítethettek a résztvevők, a meré­ szebbek próba-állásinterjún is kipróbálhatták magukat. Bátran mondhatjuk, rendkívül büszkék lehe­ tünk, hogy karunk ilyen rendezvény társszerve­ zője lehetett, a kiállítás színvonalassága, sokol­ dalúsága és látogatottsága alapján egyaránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a több mint 400 látogató, amellyel lekörözte a rivális egyetem azonos időpontban rendezett, hasonló jellegű rendezvényét is. Úgy gondolom, rendkívül jó al­ kalom volt ez mindazok számára, akik komo­ lyan foglalkoznak azzal, mihez is kezdjenek a diplomájukkal, ráadásul mindezt az egyetem fa­ lain belül tehették meg, ingyen. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani minden kiállítónak, előadónak és a szervezőknek egyaránt, és reméljük, a jövőben is számítha­ tunk hasonló rendezvényekre az egyetem ke­ retein belül. A.J. Három pont a mondat végén Április 17-18-án került megrendezésre a II. JogászEXPO az Egyházi Egyetemek Karrier­ irodájának (EEKI) szervezésében. A rendez­ vény első napjának a Károli Gáspár Reformá­ tus Egyetem adott otthont, itt tartották meg a rendezvény megnyitóját egy sajtótájékozta­ tóval egybekötve, valamint egy kerekasztalbeszélgetéssel zárult a nap. Másnap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán folytatódtak a programok A kiállítók között szerepelt több ügyvédi iroda (Szecskay; Csilléry Alexandra; Erdélyi György; Dezső, Ré­ ti és Antal), az Érme Kht., az Imsys Kft., EMLA, a Pannon Felszámoló Kft., Fulbright, Opten és az Asbóth, Krajnyák és Társa Szaba­ dalmi Ügyvivő Iroda. Képviseltette magát az újzélandi és a ciprusi nagykövetség, a BRFK, a Élet a kollégiumban Karunkon sajnos kevesen tudják, hogy immáron 2 éve tudunk kollégiumi helyet biztosítani hallgatóinknak.Óbudán a Márton Áron Szakkollégi­ umban (MASZ), mint „Pázmányos koliban”. Je­ lenleg egy bérelt szinten 26 szobát töltenek be a Pázmány jogászok, ez 72 főt jelent. Mit érdemes tudni erről a lehetőségről? A kollé­ giumi ügyek a Diákjóléti Bizottság hatáskörébe tartoznak; az elsődleges cél annak elérése, hogy karunk hallgatói ugyanabban a kollégiumban lakjanak. A kolidíj 21.000 Ft/hó, de a Pázmányos kollsok 17.000Ft/hó lakhatási támogatásban ré­ szesülnek. A szobák háromágyasak, külön a lá­ nyoknak és külön a fiúknak. Milyen is ez az élet? Jómagam is kolis vagyok, így tapasztalatból mondhatom, egy nagy család él itt együtt. Együtt kelünk, együtt tamilunk, bu­ lizunk, aztán valamikor hajnal tájékán, amikor már a takarítóbrigád is megérkezik, készülődünk alváshoz. Jó kollégistákhoz méltóan a 10 órai ke­ lés már hajnalnak számít, de ha szólít az egye­ tem, nem tehetünk semmit. Gyors készülődés, aztán irány az 1-es villamos. Döcögünk az Árpád-híd felé, és mily meglepő, műszaki okok mi­ att buszra kell szállnunk. Itt megjegyezném, hogy a kolisok mindig pontosan érkeznek...] Nagy nehezen beérünk a suliba, de ne csodál­ kozz, ha a gyakorlatodon köreinkből kialakult kisebb-nagyobb klikkekkel találkozol. Ez a ba­ rátságok eredménye. Majd a hosszúra nyúlt, egyetemen töltött nap után együtt indul haza a csapat, és jöhet az igazi „kolifeeling”. Kedves vendéglátónk Laca, a B/19 házigazdája már „alig várja”, hogy a fél szint benyomuljon a szobá­ jába, és megrohamozzák a számítógépét. Kezdődik a FIFA, dübörög a zene és lassan már a saját han­ gomat sem hallom. Milyen szép az idő! Menjünk ki az udvarra! Mit szólnátok, ha bográcsoznánk, vagy grilleznénk? Na jó, maradjunk csak a szimplán „ki­ ülünk az udvarra, és ott beszélgetünk” felállásnál! Mi a helyzet a tanulással? Van még időnk, előtte vár még a konditerem, aztán a szolárium. Valahogy jellemző, hogy az ember megéhezik kondizás után... Főzzünk együtt! (Csak a fiúkat ne engedjé­ tek be a konyhába!) 19 óra, kezdődik a koli BL Szé­ dületes meccs vár ránk a sztárcsapattal Gyerünk fiúk! Hajrá Antigua és Óbuda (ez volna a csapa­ tunk neve)! Győzelem, döntetlen, vereség, akkor is Ti vagytok a legjobbak! Meccs után a szokásos „mit kellett volna csinálni” megbeszélés, a fiúk ki­ veszekedik magukat, aztán az előre kialakított sor­ rend alapján vár a zuhanyzó. Egyre sötétedik. „Este van, este van, ki-ki nyuga­ lomban. ..” Ezt nem mondanám.. .A „B” földszin­ ten nagy a nyüzsgés, mindenki sürög-forog. Csak nem party lesz ma este? Á dehogy! Csak a jól meg­ szokott „felolvasóest”. A kellemes koleszos társa­ sághoz lassan megérkeznek a külsős barátok is. 23at üt az óra. Nem, nem a lámpaoltás következik, hanem a „csendben kell lenni” időszak. Megjelenik az éjszakai ügyeletes tanár is, és mi mindig meg­ ígérjük, hogy nem fogunk hangoskodni, a zenét is lehalkítjuk és megyünk aludni. Persze ezt senki nem hiszi el... Aztán ahogy mondani szokás, jó tár­ saságban repül az idő, és lassan ismét kezdenek a takarítók. Indul egy újabb nap. Másnap a fáradal­ mak kipihenése után lazíthatsz a könyvtárban, a szaunában, gépteremben vágj' a kantinban, szigo­ rúan csak egy pohár üdítő mellett. Ha kedvet kaptál arra, hogy Te is tagja legyél en­ nek a társaságnak, és később el tudd mondani, igen kolis voltam, vidáman visszaemlékezve az együtt töltött időkre, filmezésekre, a felejthetetlen bulik­ ra, a hatalmas információáradatra, barátságokra, szerelmekre, akkor jelentkezz a Diákjóléti BízottSágban félfogadási időben, vagy a HOK-ben. 2 lány és 4 fiú részére van kiadó hely! Csak Pazmányós joghallgatók jelentkezését várjuk! Találkozunk a koliban! Mihahcs Vivien hetedik oldal �„Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Néhány gondolat a Fűnyíró Filmfesztivál kapcsán 2007. április 16., este öt óra, Puskin Mozi, Körhintaterem. A vásznon a Rekviem egy álomért című, so­ kak által jól ismert film fut. Szemléletesen, évszak­ ról évszakra mutatja be, hogyan jut el valaki egy szellemileg és lelkileg bizonytalan, énékek nélküli állapotból a drogok általi önroncsolásig. Ezt követő­ en a program a mozi kávézójában folytatódik, ahol Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Erdős Eszter református lel­ késznő száll vitába Léderer Andrással, az SZDSZ Új Generáció elnökével és Juhász Péterrel, a Ken­ dermag Egyesület szóvivőjével A téma természete­ sen: a kábítószer. Mi számít egyáltalán drognak, létezik-e „könnyű” és „nehéz” változat (avagy ez a kettéosztás eleve elhibázott), és a kényes kérdés: va­ jon megengedhető-e, hogy állami kontroll alá von­ ják a marihuána-fogyasztást, ily módon pedig - ál­ lítólag - jobban ellenőrizhetővé, idegen anyagokkal kevésbé szennyezetté, 18 éven aluliak számára pe­ dig hozzáférhetetlenné tegyék a „füvet”? Azt hiszem, felesleges pontról pontra felsorolni az elhangzott gondolatokat, a téma ugyanis túlontúl fontos ahhoz, hogy puszta szillogizmussá egyszerű­ sítsük. A Kendermag Egyesület és az Új Generáció fő érve, hogy „ha már úgyis széles körben elterjedt a marihuána-fogyasztás, tegyük legálissá, vegye kézbe az állam a folyamatokat és akkor minden jobb lesz”, támadható. Először is: mi a garancia ar­ ra, hogy a törvényesen árusított fű megjelenésével a „fekete” kereskedelem egy csapásra köddé válik? Másodszor: a Kendermag Egyesület hiába hangsú­ lyozza sajtótájékoztatókon és - legalábbis az érde­ kelt réteg által - gyér nézettségű televíziós interjúk­ ban, hogy ők sohasem buzdítottak direkt módon / drogfogyasztásra, a nevük által fémjelzett akciók és a kommunikáció összességében ezt üzenik. Az pe­ dig, hogy a büntetőjogi szankció alkalmazása a fo­ gyasztóra nézve egyenesen felesleges, hiszen sem­ miféle visszatartó erővel nem bír, szintén nem állja meg a helyét, hiszen ez azt jelentené, hogy a Btk. mit sem ér, mert a benne büntetni rendelt cselekmé­ nyeket „elkövetik”... Ezzel együtt az Ifjúsági Ke­ reszténydemokrata Szövetség elnöke és a reformá­ tus lelkésznő is egyetértettek azzal, hogy a büntető­ jogi felelősségre vonás csupán ultima ratio, az első lépés a szándékosan vagy önhibán kívül csukott sze­ mek felnyitása, a felvilágosítás, a prevenció. A legmeggyőzőbb azoknak a ma már „tiszta”, volt drogfüggő fiataloknak a beszámolója volt, akik őszintén meséltek arról, hogyan kerültek kapcsolatba a kábítószerrel, hogyan veszítettek el mindent, és mikor jött el az a pont, amikor úgy érezték, segítségre van szükségük, mert egyedül képtelenek megbirkózni azzal a problé­ mával, amit a különböző szerektől való függés jelent. Egyikük megdöbbentő adatot közölt: is­ merősi körében először mindenki a marihuánát próbálta ki, de csupán egy tizedük állt meg ezen a szinten, a többiek később az úgymond „kemé­ nyebb” drogok felé fordultak. (O maga nyolc évig élt a heroin rabjaként, mielőtt felkereste a Ráckeresztúron, Erdős Eszter vezetése alatt működő drogterápiás otthont). Egy másik, rövi­ den felszólaló férfi beismerte, a drogok hatásai­ nak következtében nem tud érdemi partnerként részt venni a kialakult vitában, csupán szemé­ lyes tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kábítószerhez nyúl­ jon, a lelkésznő azt válaszolta, hogy egyértelműen egy szellemi és érzelmi vákuum, a kívülállóság, a sehová sem tartozás érzése, amely által semmivé lesz a felelős­ ség önmagunk és mások iránt is. A marihuána „leg­ alizálása” mellett kardoskodók cigarettájuk sűrű füstjében kínosan kerülték a magasabb célokra, nemzetre, családra vonatkozó kérdéseket.(Erthető is: egy darab barátnő és három darab üzleti vállal­ kozás nehezen pótolja a közösséghez való tar­ tozást. ..) A szűk másfél óra csupán az álláspontok vázolá­ sára volt elegendő. Ahogyan a műsorvezető fo­ galmazott: „a beszélgetés nem fejeződött be, csak abbamaradt”. A konszenzus azonban még nagyon messze van... Ahogyan ott ültem a sorok között, az jutott eszem­ be, vajon hogyan lehetséges, hogy már az alapérté­ kekről is vitatkoznunk kell? Miért nincsen tám­ pont, melynek mentén egy vita elindulhat? Léte­ zik, hogy (egyesek szerint) már nincs jó vagy rossz, hogy meg lehet magyarázni, hogy a fekete fehér, csak talán egy kicsit piszkosabb? És a költői kérdés: hogyan lehet „rendezni végre közös dolgainkat”? A Fűnyíró Filmfesztivál az Ifjúsági Keresz­ ténydemokrata Szövetség és az Összefogás a Magyar Családokért Egyesület szervezésében május 21-ig minden hétfőn öt órától várja az ér­ deklődőket a Puskin moziban. Borbás Dorottya •• Uj elnök a Hallgatói Önkormányzat élén 2007. március 30-án a Hallgatói Önkormány­ zat kari szervezete megtartotta az első, el­ nökválasztó küldöttgyű­ lését. Az újonnan meg­ választott elnökkel, Kemenes Patrikkal beszél­ gettünk. Interjú. - Mindenek előtt engedd meg, hogy szívből gratuláljunk megválasztásodhoz! Úgy hír­ lik kalandosra sikerült ez a választás... Beavatnál a részletekbe} - Köszönöm szépen és természetesen szíve­ sen elmondom a tényeket, melyek úgy hiszem magukért beszélnek. Az EHŐK. alapszabály alapján, amely irányadó a kari HŐK választás tekintetében, a küldöttgyűlés egyszerű több­ séggel választ tagjai közül elnököt. Ezen a sza­ vazáson a szavazatok egyszerű többségét én kaptam meg. Ezek után a levezető elnök a szabályzattal ellentétben kiírt egy második fordulót, amely ellen én tiltakoztam, ám ez a forduló mégis lezajlott, ezért óvást nyújtot­ tam be a törvényességi felügyeletet ellátó szervhez - Rektor Úrhoz aki az óvásomnak helyt adott és az első szavazás alapján engem nevezett ki a Hallgatói Önkormányzat Elnö­ kének. Körülbelül ez a rövid története az el­ nökké választásomnak. - Hallhatnánk pár szót arról a személyről, aki mostantól kezdve két teljes éven ke­ resztül fogja irányítani a Kar Hallgatói Önkormányzatát? nyolcadik oldal - Gimnáziutni éveimet a Szent Benedek Bencés Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban majd a Szent Margit Gimnáziumban töltöttem, ahol 2004-ben érettségiztem. Jelenleg a Kar har­ madéves jogász hallgatója vagyok, így előrelát­ hatólag semmi akadálya, hogy kitöltsem a man­ dátumomat. Már gimnáziumi éveim alatt is ér­ dekeltek a közösségi tevékenységek, melyeket az Egyetemen is szerettem volna folytatni, ezért először tutorként segítettem a gólyák beil­ leszkedését, 2006 óta pedig a Hallgatói Önkor­ mányzat munkájában veszek részt tevékenyen. - Hogyan kerültél kapcsolatba a HÖKkel, avagy., hogyan környékezett meg a Hallgatói Önkormányzat? - A fonyódligeti gólyatáborban éreztem azt, hogy mindenképpen szeretnék részt venni a HŐK munkájában, mert érzésem szerint új öt­ letekre, és újabb emberekre volt szükség 2005 nyarán, emiatt indultam a választásokon és nyertem mandátumot a hallgatók támogatásá­ nak köszönhetően. Az önkormányzati mun­ kám során sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a közgyűlési képviselők nagyobb részével, és végül az ő biztatásukra vállaltam el az idei kül­ döttgyűlésen a jelölést az elnöki posztra. - Mik a meglátásaid és tapasztalataid az ed­ digi hallgatói közélettel, hallgatói képvise­ lettel kapcsolatban, illetve ez irányú terveid a jövőt tekintve? - Szerintem Karunk hallgatói közélete mindig is pezsgőbb volt, mint más egyetemeken a kari közélet. Szeretném, ha azok a rendezvények, amelyek élővé tették Karunk közéletét, tovább­ ra is megmaradnának, és újabb, ha lehet még színesebb eseményekkel tudnánk bővíteni a vá­ lasztékot, hogy minél inkább ki tudjuk szolgálni a hallgatóság igényeit, és megtaláljuk pontos ér­ deklődési körét. A hallgatói képviselettel kap­ csolatban pedig szeretném a meglévő sikeres kezdeményezéseket tovább vinni, és ha lehet, még hatékonyabban képviselni a hallgatói érde­ keket. - Mikorra várható a testület - tisztségviselői helyekkel betöltött - végleges megalakulása? -Jelenleg nagyon nehéz helyzetben van a Hall­ gatói Önkormányzat, mert a közelmúltban végbement jogszabályi változások miatt egy teljesen új rendszert kell felépítenünk, ami saj­ nos hosszabb előkészítést igényel. Remélem mihamarabb sikerül ezt a helyzetet megnyug­ tatóan rendezni, de biztosítok mindenkit, hogy ez a működésünkben nem fog fennakadásokat okozni, most is aktívan szervezzük a Pro Facilitate napot, amely reményeink szerint népszerű lesz, ahogy eddig minden évben. - Köszönjük a beszélgetést, és eredményes, hallgatói érdekekért végzett munkát kívá­ nunk! - Köszönöm a lehetőséget, és bízom benne, hogy az ítélet továbbra is minden rendezvé­ nyünkről és álláspontunkról az eddig tapasz­ talható színvonalon és odaadással tájékoztatja majd a Kar minden polgárát! Szendrődi Szabolcs �A Nem Aliami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Interjú Tahy Bálinttal, a szervezet elnökével A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója (NÁFIOR) Közgyű­ lése március 22-én Tahy Bálintot, Karunk harmadéves hallgatóját választotta a NÁFIOR elnökének. Ezzel Teleki László mellett Bálint a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem jogi karának második olyan hallgatója, aki országos jelentőségű po­ zíciót tölt be a HÖOK szervezetében. Vele készítettünk interjút. - Naivnak tetsző kérdés, de szerintem sokakat érdekel, hogyan lesz valakiből a HÖOK ve­ zető tisztségviselője? - Lényegében bárki, aki hallgató a HÖOK ve­ zető tisztségviselőjévé válhat. A HÖOK de­ mokratikus szervezet. A Felsőoktatási Tör­ vény (Ftv.) értelmében minden hallgatót képvi­ sel. A testvérem, Tahy Kristóf hatására kezd­ tem el érdeklődni a hallgatói érdekképviselet iránt, aki az ITK HŐK elnöke volt. Az ITK HŐK régóta aktívan részt vesz a HÖOK munkájában, ITK-s hallgatókon keresztül nyertem én is betekintést a HÖOK életébe. Lényegében így indult el az én pályám. - Korábban is vettél már részt valamilyen hallgatói szervezet munkájában? - 2004 óta vagyok a Tutori Szervezet tagja. Eddig két gólya-csoportot vezettem. Na­ gyon élveztem ezt a két évet, igen jó társa­ ságba kerültem. Részben az itt szerzett ta­ pasztalataim alapján tanultam meg, hogy hogyan kell csapatban dolgozni. - A HÖOK szerepével mindenki tisztában van, de a NÁFIOR már kevésbé ismert intéz­ mény. Légy szives röviden foglald össze, hogy mi a NÁFIOR, és mi a jelentősége a hallgatói érdekképviseletben? - A NÁFIOR jelentése: Nem Állami Felső­ oktatási Intézmények Országos Régiója. A HÖOK hét régióból épül fel, ezekből hat te­ rületi régió, egy, a NÁFIOR országos régió. Ennek az az oka, hogy az állami intézmé­ nyektől eltérően külön régióba tartoznak az alapítványi, illetve a hitéleti képzést nyújtó és egyházi intézmények. Az alapítványi in­ tézmények olyan magánkézben lévő akkre­ ditált tanintézmények, amelyek az eltérő fenntartói minőség miatt nem sorolhatóak az állami intézményeket tömörítő régiókba. A hitéleti képzést nyújtó intézmények egy­ házi fenntartásuk miatt tartoznak külön eb­ be a régióba. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyházi egyetem. A NÁFIOR-nak az a jelentősége, hogy olyan intézményeket tömörít, amelyek egy szűk szegmens igé­ nyeit elégítik ki, újszerű módon oktatnak különböző tudományágakat, vagy meghatá­ rozott világnézetű képzést adnak. - Ha jól értem, a NÁFIOR egy olyan HÖOKrégió, amely eltérő identitású, egymástól föld­ rajzilag távol eső felsőoktatási intézménye­ ket fog össze. Hogyan tudjátok ezeket az in­ tézményeket integrálni, és egységesen képvi­ selni az érdekeiket? - Ez az a feladat, ami számunkra is a legna­ gyobb kihívást jelenti. Alapkoncepcióként na­ gyobb hangsúlyt szeretnék fektetni az alapít­ ványi és hitéleti intézmények különbözősége­ ikből fakadó szükségletek felismerésére és képviseletére az országos szervekben és testü­ letekben. Mivel a régió két egymástól eltérő in­ tézménytípust foglal magába, klasszikus érte­ lemben nehéz lenne egységes, integrált érdek­ képviseletről beszélni. Áz alapítványi intézmé­ nyek gazdasági társasághoz hasonló formá­ ban működnek, és az azonos képzést nyújtó intézmények között emiatt igen nagy a ver­ seny. A hitéleti intézmények zömének a fő jel­ lemzője pedig a kisszámú hallgatóság, családi­ as, közvetlen közeg, az emberarcú oktatás, a közösségi élmény megélése. Erre a megoldás egyszerűen az, hogy külön kezelem a problé­ mákat. Külön foglalkoznuk az alapítványi és külön a hitéleti intézmények sajátos igényei­ vel A csapatomat ennek megfelelően szervez­ tem meg. Azonos szakmai súlyt kap mind a két intézménytípus. - Mik a terveid a NÁFIOR elnökeként? Me­ lyek azok a célok, amiket a mandátumod alatt el szeretnél érni? - Az elmúlt évben a régió képviseletét sajnos méltánytalanul elhanyagolta az elődöm, olyannyirra, hogy még a HÖOK választmá­ nyi ülésekre sem járt el. (A választmányi kép­ viseletet Teleki László alelnök látta el) A csa­ patommal ezért új alapokra helyezem a régió választmányi és országos képviseletét. Minde­ nekelőtt az intézmények közötti földrajzi tá­ volság leküzdése érdekében egy igényes és naprakész honlapot hozunk létre. Személyes­ sé kívánjuk tenni a kapcsolatot, aminek érde­ kében sorra fogjuk látogatni az intézménye­ ket. Az Ftv közeljövőben várható változásaira mindenképpen fel akarjuk készíteni az intéz­ ményeket, elsősorban azért, hogy a hallgatók és a hallgatói képviselők a jogaikkal és a lehe­ tőségeikkel tisztában lehegyenek. Különös hangsúlyt fektetünk emellett a kisebb intéz­ mények támogatására. Mindenképpen meg akarjuk ismertetni a régiónkat a hallgatói köz­ véleménnyel. Erre a 2007-es debreceni EFOTT nyújt számunkara kiváló lehetőséget. - Az Egyetem, azon belül a Kar szakmai, tu­ dományos megítéléséről már sokat hallot­ tunk, a többségi vélemény szerint kiemelkedő a hírnevünk. Kevésbé ismert viszont az Egye­ tem és a Kar HÖOK-ban betöltött szerepe. Milyen a megítélésünk az országos érdekkép­ viseletben, és milyen lehetőségeink vannak? - A megítélésünk kiváló. Az Egyetem több, szakmailag kiválóan felkészült hallgatót ad a HÖOK-nak. Bojárszky András, az ITK hallgatója a HÖOK Felügyelő Bizottságá­ nak elnöke, Teleki László a HÖOK Elnöksé­ gének oszlopos tagja. A képviseletünk tehát sokkal reprezentatívabb, mint más, hasonló méretű intézményeké. Áz Ftv. módosításá­ val lényegében a piaci szereplőkhöz hasonló versenyhelyzet alakul ki a következő évek­ ben a felsőoktatásban, ezért fontos, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem előkelő helyzetben kerüljön ki ebből a versenyből. Balog Zsolt Versenyjogi Kutatóközpont alakult 2006. december 15. napján a Kari Tanács döntése értelmében a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Versenyjogi Kutatóköz­ pont alakult. A kutatóközpont célja rendkívül sokrétű, különösen mivel ez az első kizárólag versenyjoggal foglalkozó szakosított kutató­ központ Magyarországon. A tagjai között megtalálhatóak egyaránt a tudományos élet képviselői, ügyvédek, bírák és közigazgatási szak­ emberek. A Tudományos Tanács tagjai - akik a szakmai felügyeletért felelősek - olyan szakemberek, akik különösen elmélyült tudással rendelkeznek a versenyjogban. A kutatóközpont a szűk értelemben vett kutatásokon kívül számos célt tűzött maga elé. Ezek között szerepelnek olyanok, mint pl. nem­ zetközi kapcsolatok kiépítése vagy publikációk és konferenciák szervezése. A hallgatók számára a kutatóközpont azon felül, hogy lehető­ séget biztosít az érdeklődőknek a kutatásokban való részvételre abból a szempontból is jelentőséggel bírhat, hogy lehetőség nyílik a szak­ dolgozatok és egyéb pályázatok során a kutatóközpont nyújtotta előnyöket (pl. konzultáció, szakkönyvek) kihasználni. A központ hivata­ los alakuló ülését 2007 márciusában tartotta, amely után nem sokkal együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Aka­ démia Jogtudományi Intézetével, amely keretében a felek vállalták, hogy a lehetőségekhez mérten összehangolják a kutatásaikat. A kutatóközpont www.versenyjog.com domain-cím alatt önálló honlappal rendelkezik, továbbá ezen kerül megjelentetésre a rendszeres hírlevele is. Az érdeklődők a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéken Szilágyi Pálnál, vagy pedig a szpal@jak.ppke.hu e-mail cí­ men érdeklődhetnek. Szilágyi Pál kilencedik oldal �Kidobtunk 7000 Ft-ot? Beszámoló egy büntetőjogi konferenciáról A jogászok nem babonásak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy április 13-ra péntekre szervezték meg az új Btk. általános részének tervezetét megvitató konfe­ renciát. Az egész napos programnak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács aulá­ ja adott otthont. A nagyrészt professzorokból, ügyvédekből és ügyészekből álló hall­ gatóság között sajnos csak egy-két jogászhallgató bukkant fel. A konferenciát Petrétei József nyitotta meg, aki negyedórában összefoglalta a tervezett legfontosabb módosulásokat, a büntető poli­ tika változásának folyamatát. A Btk. szerve­ sen illeszkedik ama általános büntetőjogi re­ formba, amelyet pl. a Be. Novella, a mediációs törvény fémjeleznek. Célkitűzések kö­ zött szerepel a végrehajtandó szabadságvesz­ tés, mint ultima ratio, alternatív büntetési nemek gyakoribb alkalmazása, BV költségek csökkentése, fokozott megelőzés. A délelőtti szekcióban a felelősségtan került terítékre. A tálalók között volt Györgyi Kálmán IRM mi­ niszteri főtanácsadó, aki beszélt a társada­ lomra veszélyesség megszűnéséről. Megtud­ tuk, hogy a tervezet a 2 helyett 3 évig vétség­ nek minősítené a bűncselekményeket. Belovics Ervin határozott véleményt mon­ dott a büntethetőséget kizáró és megszűnte­ tő okok változásairól. Szerinte a megenge­ dett kockázatvállalás a foglalkozási szabá­ lyok pontos rögzítésével, a házi fegyelem joga, pedig a társadalmi szemléletváltás mi­ att elveszítette jelentőségét. Egyik központi kérdés volt a jogos védelem. Belovics a fo­ galomban az aktív cselekvést feltételező „támadás” szót módosítaná. Bánáti János szintén elégedetlen volt a jogos védelem tervezett passzusával. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke szerint az új Btk. azáltal, hogy további jogokat adna a védeke­ zőnek, parttalanná tenné az ítélkezést. A ter­ vezet ugyanis az arányosságot túllépő véde­ kezőt, már a felismerési képességet csupán korlátozó ijedtség esetén is felmentené. Bá­ náti azonban nem elégedett meg ennyivel: in­ tenzíven támadta a tervezet végszükség-, mentesülés- és tevékeny megbánás- fogalmát is. Fontosnak vélte a büntetési tételek csök­ kentését és a szabadságvesztéssel nem járó büntetések alkalmazásának növelését. A pénzbüntetés alsó határának harmincszoro­ sára emelése ugyanis a fizetőképtelenekre szabadságvesztés kiszabását jelentené, s így nem tehermentesítené a BV intézeteket. Az üzletszerűség általános minősítő körülmén­ nyé tétele (a büntetési tétel automatikus há­ romszoros emelése), pedig a nevezett poenológiai célt a legkevésbé sem segíti elő. Érdekes volt Bárd Károlynak a kényszer­ gyógykezelésről szóló előadása. Nemtetszés­ ét fejezte ki az intézkedés büntetőjogi színt­ érről polgári jogira irányítása miatt, ami a társadalom védettségi szintjének leszállítá­ sához vezet. A jogos védelmet Wiener A. Imre is boncol­ gatta. A védekező jogainak kiszélesítését ál­ dásosnak tartja a ny. egyetemi tanár, kikerülhetővé téve így az arányosság „szocializ­ musban divatos méricskélését”. Hiányolta továbbá a bűncselekmény fogalmának ma­ teriális elemét. A kávészünetekkel és állófogadással tagolt program délutáni részlegét Soós László IRM főosztályvezető a tervezett szankció­ rendszer fontosabb pontjainak bemutatásán kezdte. A fő- és mellékbüntetés szétválasz­ tásának megszűntetése és a szabadságvesz­ tés-büntetés visszaszorítására törekvés len­ ne az új Btk. alapköve. A felfüggesztett és részben felfüggesztett (!) szabadságvesztés önálló kiszabásának előnyére, az egyéniesítés lehetőségére mutatott rá Soós. A próba­ időt felváltó büntetés a 2-5 év közötti sza­ badságvesztéssel büntetendő cselekmények esetén lenne kiszabható. Terminológiai (életfogytig helyett élethoszszig) és szisztematikai (ember elleni bűncse­ lekményeknek az államellenes bűncselek­ mények elé helyezése) változásokra is sort kerítenének a kodifikátorok. Bárándy Péter a büntetett előélet alóli men­ tesítés fontosságára hívta fel a figyelmet, kifejezve rosszallását a bűnügyi nyilvántar­ tásban való szerepeltetés meglehetősen hos­ szú időtartama miau (3-15 év). A hozzászó­ lók között szerepelt Lévay Miklós, aki az Uniós jogharmonizáció fontosságáról mon­ dott véleményt. Az iskolateremtő Nagy Ferenc azon keve­ sek közé tartozott, akik figyeltek az időkor­ látra, így csak egy- két megjegyzést fűzött a változásokhoz. A tervezet megalkotásban komoly szerepet vállaló professzor szerint a fő- és mellékbüntetés szétválasztásának megszüntetése értelmetlen és többek között az új „élethosszig” kategória felső határá­ nak hiányát kifogásolta. Humorosan fogal­ mazott, amikor a szabadságvesztés és a köz­ érdekű munka együtt alkalmazhatóságának lehetetlenségére (ti. szabadságvesztés esetén eleve van közmunka) és a jogászi logika felülmúlhatatlanságára mutatott rá. Neki erősen ellentmondott Tóth Mihály, aki a fő- és mellékbüntetés elkülönülésének meg­ szüntetését már csak fogalmi tisztázásnak tartja. Tanszékvezetőnk szerint a gyakorlat befejezettnek tekinti ezt a folyamatot. A röpke egy órás időtúllépést tetőzve Kó­ nya István LB kollégiumvezető tette meg napirenden túli észrevételeit, majd Kondorosi Ferenc államtitkár záróbeszéde következett. A terem atmoszféráját tehát gyakran nézet­ különbségek hevítették, aláfestve a paravá­ non átszűrődő tányércsörömpöléssel. Re­ méljük a nagyszerű gondolatokat ezúttal tettek is követik, és bízunk benne, hogy a majdani új tankönyv mellé, a jegyzettámo­ gatás sem várat magára (a régi éppen 7.000 Ft-ba került)! Horvátth Sarolta - Tarr Ádám Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Március hónap végén megjelent a legnagyobb hazai bulvárlap új kampánya, melynek szlogené: „Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség. Blikk. Vége a képmutatásnak” „A Blikk a múltban sem tért ki a kényes témák elől, a kutatás kimutatta, hogy ol­ vasóink is a bátor, érthető, pártatlan hangnemet tartják a lap fő erényeinek. A Blikk az eddig is felvállalt és követett ér­ tékeit, a szókimondást, bátorságot erősíti a szlogennel, valamint azt, hogy a jövő­ ben még nagyobb hangsúlyt helyez ezek­ re” - mondta a lap marketing-vezetője, Frei Andrea. Számomra megdöbbentően hatott, hogy egy bulvárlap, amely kevés, illetve silány hírértékkel, ám annál több rágalmazás! és becsületsértési ügyben indított perrel ren­ delkezik - címlapján elmaradhatatlanul a tizedik oldal ledér hölgyek képével - erkölcsi gigászként igyekszik feltüntetni ma­ gát. Elgondolkodtam: álmodok-e vagy ez tényleg a valóság? A közélet erkölcsi szintjének folyamatos süllyedése némiképp kiszámíthatóvá te­ hette volna ezt a szintet, mégis hiheteden, hogy ezt is megérjük: a Blikk az erkölcs őre. Mintha a Sátán kiállna az Istenkáromlás ellen... Talán éppen ez a szembetűnő, nevetséges összeférhetetlenség az, ami nem engedi, hogy széles körökben elhiggyék az emberek ezt az abszurditást. Bár manapság már nem tudni. Valószínűleg, hogy csak jóindulattal lehet ilyen reményeket idealizálni, az eladási szá­ mok ténye már magában ítélet. Egy hagyományos napilap lassan labdába sem rúghat a Blikk, és a hozzá hasonló „lapok” mellett, ta­ lán csak azért is, mert a kb. 50 forintos különbözeiét nem hajlandó­ ak az átlagemberek a maguk szellemi egészségükért megfizetni. Ha a Blikk valóban bátor és pártatlan, akkor ezeket a fogalma­ kat újra kell gondolni. A hagyományos alapokon elképzelhetet­ len, hogy egy bulvárlap bármilyen erénnyel távolról is rokon le­ gyen. Pozsgay-Szabó Péter �Kai nomon egno Carl Schmitt nagyságát újra felfedezi szülővárosa Cári Schmitt az egyet­ len ember, akivel érde­ mes beszélgetni mondta a ’60-es évek­ ben Jacob Taubes, or­ todox rabbi. Pedig ő is tudta, hogy Schmitt titkos osztályozásában neki csak a Feind, az ellenség címkéje juthat. És mégis: vannak személyek, akik előtt még az el­ lenség is meghajol. Cári Schmitt vitatott, s talán pont ezért felettébb ér­ dekes, mondhatni: vitára ingerlő személyiség. Arcanumot, titkot ígér - ahogy egyik mai kritikusa, Raphael Gross megjegyzi. (Raphael Gross: Cári Schmitt und diejuden) Ismert fogalompárjai (norma-döntés, törvény-nomosz, barát-ellenség, föld­ tenger etc-X újszerű nézetei az alkotmány- vagy a nemzetközi jog terén, de szuverenitástana is mind­ mind nehezen megfejthető, többjelentésű kódok. A kódfejtés gyermeki izgalma miatt lehet érdekesebb Schmitt, mint a száraz precizitásba belefúló Kelsen. Kelsenről ugyanis tudjuk, hogy ki volt, s mit akart. Schmittnél minden csak kérdés, de valahogy sejt­ jük, hogy „kai nomon egno”, azaz „ő ismerte a tör­ vényt”. (A Schmitt sírfeliratán szereplő „nomosz” görög szó törvényként való fordításáért igen dühös lenne rám az öreg tudós.) Schmittnek azonban nem csak munkássága, de életútja is kérdésekkel teli tán nem véletlen, hogy magáról, mint „értelmiségi kalandorról” vallott. Cári Schmitt 1888-ban született Pletten-bergben, a kis vesztfáliai városkában. Egyetemi tanulmányait többek között Berlinben és Strassburgban folytatta, majd a weimari időszakban Kölnben lett egyetemi tanár. (Biográfiaként lásd Paul Noack: Cári Schmitt) Munkásságának legnagyobb része ehhez az időhöz kötődik - a későbbi műveiben már csak elrontotta, vagy magyarázgatta életművét. A weimari időszakban születtek legismertebb köny­ vei: a Gesetz und Urteil, amiben a jogalkalmazás ma is aktuális problémáira hívja fel a figyelmet; a Poli­ tikai teológia, amiben híres szuverenitás-definíció­ ját bontja ki; 4 politikai fogalma, amiben máig ha­ tó érvénnyel fogalmazza meg a politika specifiku­ mát, a barát-ellenség megkülönböztetéssel; a Diktatur, amiben a szuverenitás két oldalát mutatja be; híres parlamentarizmus kritikája (Geistesgeschichtliche Lage des heutigen Parlamen-tarismus), amely a ’68-as díáklázadók számára is kötelező olvasmánnyá lett később, vagy a Vrfassungslehre, amelynél ere­ detibb és pontosabb alkotmányjogi munka azóta sem született. A Ver-fassungslehre még a zsidó állam alkotmányozási próbálkozásaiban is mérce volt mondhatnánk hát gunyorosan, hogy Schmitt „Izra­ el koronajogásza” lett ezáltal. Politikailag Schmitt a konzervatív jobboldal kö­ reihez tartozott a weimari időkben, s bár elutasí­ totta az új, instabil és formalizmusokban tobzódó köztársaságot (érvei a ma Magyarországára is al­ kalmazhatók!), és a nemzetiszocializmust is elve­ tette. Az 1932-es döntő választások előtt kölni új­ ságcikkekben kampányolt az NSDAP ellen. Hiába. Mégpedig kétszeresen is hiába. Hiszen nem csak győzött a megvetett náci párt, de maga Schmitt is alávetette magát az új Zeitgeist-nak, s 1933. május 1-jével az NSDAP tagja lett. Miért? Az első nagy kérdőjel Schmitt életútjában. Schmitt 1933-tól három éven át a hitleri állam koro­ najogásza volt. A hosszú kések éjszakáját legitimáló hírhedt írásával (Dér Führer schützt das Recht) vagy a német tudományosság zsidótlanítását követelő konferenciájával sokak számára végleg kiírta ma­ gát a tudományból Egyesek szerint Schmitt mindig is náci volt, pusztán 1933 után merte ezt nyíltan is vállalni Charles Yves Zarka francia eszmetörténész egyenesen „nazi penseur”-nek nevezte a Le Mondeban. Azaz a náciság lett a főnév, s a gondolkodó csak, mint mellékes jelző szerepel már. Hyen egyszerűen megfejthető lenne Schmitt titka? Minden fogalma, homályos gondolata mögött csak a náciság sivársága húzódnék? Nem hinném. Valakik egyszerű opportunizmust, karriervágyat emleget­ nek Schmitt pálfordulása kapcsán, de talán az igaz­ sághoz a legközelebb Varga Csaba és Alain de Benoist francia filozófus járhat. Szerintük ugyan Schmitt tényleg elutasította a nácizmust, de annak nem vágyott győzelme után kíváncsisága mégis az ismeretlen, a járatlan, s így akár még eséllyel is ke­ csegtethető út felé sodorta. Ahogy Varga Csaba írja találóan: „gondolható út” volt számára a nácizmus. (Varga Csaba: Paradigmaváltás a jogi gondolkodás­ ban - Cári Schmitt és a vágyott szintézis megkísér­ lése, Világosság, 2003/7-8.) Es tán titkon megpróbál­ ta saját szellemi fölénye alá vetni a megszülető rend­ szert. (Alain de Benoist: Cári Schmitt et les sagouins, Éléments, 2OO3/X.) De ahogy megakadá­ lyozni nem tudta, úgy befolyásolni sem. Platón szürakúzai kudarcára emlékeztethet bennünket Schmitt hatalomközelsége és hirtelen kegyvesztett­ sége. Talán tényleg nem a filozófusok dolga az álla­ mot irányítani? Mark Lilla amerikai professzor va­ lami ilyesmit sejt számos elbukott értelmiségi (Luk­ ács, Kijévé, Schmitt, Heidegger, Foucault etc.) élet­ Hassliebe Cári Schmitt németországi reputációja és hazai recepciója Cári Schmitt neve hallatán Németországban felhorkannak. Ki ezért, ki azért. Amikor egy kom­ munista könyvesboltban Schmitt egyik könyve iránt érdeklődtem, az eladó kioktató hangnem­ ben közölte velem, hogy „fasiszták könyveit nem tartják”. Vagy mikor egy Plettenberghez kö­ zel élő rokonommal Scnmittről beszélgettem, liberális felesége humorosan csak annyit szólt be a szobába: „Ja, dér alté Nazi!’ De felhorkannak azok is, akik tisztelik, szeretik Schmittet. Egy plettenbergi kutatója alig hitte el nekem, hogy budapesti egyetemistaként ismerem Schmittet, s hogy még tételként is szerepel a szigorlatkor. (Más kérdés, hogy munkássága sajnos túlzottan leegyszerűsítve jelenik meg jogbölcseleti oktatásunkban.) Schmitt tehát vitatott, vitát kiváltó személyiség. De valahogy megkerülhetetlen. Műveire - még ha csak a „kritikai meghaladás” vágyától is vezérelve - egyaránt hivatkoznak balliberális professzorok vagy a TAZ anarchista napilap publicistái. De nevét említve azért minden professzor hozzáteszi náci múltját - a poli­ tikai korrektség szellemkelepcéjének kedvéért. (Elgondolkodtató, hogy míg a szobor nélkül ma­ radt Schmitt kapcsán nem maradhat említés nélkül náci múltja, a Pesten szoborként is megörö­ kített Lukács Györgyöt kritikátlan tisztelet övezheti, legalábbis a nyugati egyetemeken.) A nyugati heves viták ismeretében meglepően csendesen zajlott le Magyarországon Schmitt re­ cepciója. Pedig notórius nácizóink nekünk is vannak. Mégis: Schmitt munkássága kapcsán amelynek hazai megismertetésében Pethő Sándornak és Cs. Kiss Lajosnak elévülhetetlen érde­ mei vannak - sikerült a hazai jogtudománynak tudományos, s nem ideológiai-politikai vitákat folytatni Talán túlzottan is siKerült. A tudományosság es szárazság ugyanis megölte Schmitt személyiségének és mondanivalójának lényegét: a megnökkentést. Magyarországon meghökkenés nélkül ment végbe Schmitt recepciója. De a vitákat nem spórol­ hatjuk meg. Es akkor tán az egyszerű egyetemista is nagyobb érdeklődéssel fordul e szeretve gyűlölt nagy tudós felé. Úgyhogy: kéretik meghökkenni! útját vizsgálva. (Mark T.iHa: A zabolátlan érte­ lem). 1936-ban éles tá­ madás éri Schmittet az SS lapjában, állítólagos katolikus és zsidó kap­ csolatai miatt, s így visszavonulni kénysze­ rül berlini katedrájára. Három évig állt hát a hitleri hatalom szolgálatában, s ezalatt egyetlen jelentősebb művet sem publikált. Az utókor mégis ezen rövidke intermezzo alapján nyilvánította Schmittet intellektuális persona non grata-vá. Az 1945-ös összeomlás Berlinben éri. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatják ki, de könyvtá­ rát „ideiglenesen” lefoglalja a hős felszabadító szovjet hadsereg. Bár semmi törvény- vagy erkölcstelen dolgot nem tudnak Schmittre bizonyítani, mégis őrajta statuál példát az új német állam. Míg egykori nácik sokassága térhet vissza a közéleti pályára - így maga Martin Heidegger is -, Cári Schmitt önkéntes, de kényszerű száműzetésbe vonul szülővárosába, Plettenbergbe. 1945-től 1985 húsvétvasárnapján be­ következő haláláig itt élt. Ezalatt a 40 év alatt Plettenberg szellemi zarándok­ hellyé vált: szélsőbaloldaliak, anarchisták, ex-nácik és konzervatívok ültek egymás mellett a plet-tenbergi vonaton. Mindegyikük a titokzatos embert akar­ ta látni Még Joschka Fischer is járt erre. Schmitt háza így mindig neves vendégekkel volt teli - a szomszédok gúnyosan csak „ifjúsági szál­ lónak” hívták a házat. Az író Ernst Jünger ugyan­ úgy megfordult itt, mint világfi Nicolas Somban vagy a német alkotmányjog doyenje, ErnstWoífgang Böckenförde. És jöttek a kíváncsi fia­ talok is. Schmitt mindenkit szívesen fogadott csak dohányozni nem volt szabad. Bort viszont ihattak, de kizárólag szárazát, mert azt szerette a házigazda. Estére pedig mindenki kapott egy jegyzetekkel ellátott könyvet, amiről másnap re­ ferálnia kellett. Egyik kedvenc könyve volt Benjámin Disraeli kalandregénye, a Tancred. Sze­ rinte ugyanis ebből érthető meg a zsidóság lénye­ ge. (Nicolas Sombart: Ifjúkor Berlinben 19331943). És ha volt kérdés, ami Schmittet élete vé­ géig, már-már patologikus érdeklődéssel foglal­ koztatta, az a zsidókérdés (Judenfrage). Naplói­ ból kiolvasható antiszemitizmusa azonban nem vallási, nem is rasszista, hanem metafizikai volt újabb megfejtésre váró rejtély, ennek pontos tar­ talma és oka. Ilyen Schmitthez került fiatal volt Ernst Hüsbert és Gerd Giesler is. Mára nyugdíjas­ ként próbálják meg ápolni Schmitt hagyatékát és emlékét. Városa ugyanis igen mostohán bánik nagy szülöttjével. Plettenbergben járva magam is tapasz­ taltam a Schmittre utaló, emlékező nyomok fájó hi­ ányát - a turisztikai információban azt sem tudták, kit keresek. Pedig háza, amit Machiavelli száműzetési helye után San Casciano-nak nevezett, még mindig áll. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudó­ sítása szerint 22 évvel Cári Schmitt halála után azon­ ban mintha meglágyulna a hálátlan utókor szíve, s a politikai korrektségen túl, az időtlen tudást cs szel­ lemi nagyságot is felismernék. Hüsmert és Giesler egyesületet hoztak létre Schmitt emlékének ápolásá­ ra, s még a szociáldemokrata polgármestert is meg­ nyerték ügyüknek. Szobor, emlékmúzeum, emlék­ tábla - ezek vannak tervbe véve. „És ha 150 év múl­ va Plettenberget és Cári Schmittet egyszerre emlí­ tik, tán elértünk valamit” - mondja az egyik kezde­ ményező (Sollen wir Cári Schmitt ein Denkmal setzen?, FÁZ, 17. Marz 2007). Igen. Ahogy Königsbergbe Kantot „érezni” já­ runk, Plettenberg is felfedezte Schmitt hírnevé­ nek turisztikai lehetőségeit. Hegeli dialektika - helyben. Techet Péter tizenegyedik oldal �MIK(A)rofont neki!! CD ajánló „Lehetek utálatos, Talán kicsit félénk is vagyok. Miért nem szeretsz? Miért nem szeretsz anélkül, hogy megjátszanám magam? Próbáltam olyan lenni, mint Grace Kelly De mindig olyan szomorúan néz ki Aztán megpróbáltam leutánozni Freddie-t És most személyiség-őrült lettem!” Megmondom az őszintét. Eredetileg a Good Charlotte új CD-jéről akartam írni, jól lehúzni azt, és összehasonlítani a régikkel kb. azzal a konklúzióval, hogy a mélynél js van mélyebb. Aztán véleményezni ezt az egész tini Emo őrületet. így hát kezdésképpen meghallgattam a második számot a CD-n, a „Misery”-t (pár idézet belőle: „Tartsd él­ ve a szomorúságod”, „A boldogság nem áll jól rajtam”, „A szomorú­ ság a társam”) és rémesen elment a kedvem, még egy rossz kritikától is. Na ez volt az a pont, ahol bekapcsoltam helyette a „Life in Cartoon Motion”-t, Mika most megjelent albumát és elkezdtem rö­ högni. Na ez ám a totál nonszensz. Ehhez kell bőr a képen, hogy va­ laki végigbohóckodjon egy egész albumot! És miért teheti meg? Mert idáig is pont olyan össze-vissza volt az élete, mint amilyen ez a CD: amerikai apa és libanoni anya gyermekeként Londonban élt, majd ké­ sőbb Párizsban tanult. Zenei pályafutását tekintve egy szuszra el­ mondhatja magáról, hogy orosz operaénekesnő tanítványaként adott elő klasszikus darabokat a Royal Opera House-ban? szerzett reklám­ dalt a British Airways-nek és az Orbit rágóguminak. Nem csoda, ha ez a srác személyiség-őrült lett! Es valóban: így, 23 évesen ju­ tott el arra a pontra, hogy’ a fönt idézett szám („Grace Kelly”) már min­ den országban a csapból is folyik (így Magyarorszá­ gon is). No igen, csak Mikával az a baj, hogy nem hasonlítha­ tom össze szokásomhoz hűen az újat a régivel... vagy mégis? Mert hát azt azért be kell vallani, hogy Michael Holbrook Penniman (ere­ deti név) nem talált fel sem­ mi újat, legfeljebb tökélyre tizenkettedik oldal fejlesztett egy már majdnem feledésbe merülő stílust. Maga Freddie Mercury talán túl régi összehasonlítási alap lenne, bár a vonulat szálai valóban hozzá vezetnek vissza. Hát persze, hogy a glam-rock-ról van szó. Ha most Mika kö­ zelebbi elődeit tekintjük, rögtön megértjük: Ve­ gyük például akár a Darkness-t akár a Scissor Sisters-t. Na ugye, hogy megvan! Különösen az utóbbiak voltak, akik itthon megismertették ve­ lünk ennek a stílusnak az újraértelmezését olyan számokkal, mint a „Take Your Mama Out” a „Laura” vagy az „I Don’t Feel Like Dancing”. Azzal a különbséggel persze, hogy ezek az együttesek mind­ mind csoportban merték csak felvállalni ezt a zenét, Mika az egyetlen példa arra, hogy egyedül is ki mer állni a közönség elé. Ami azért nem semmi egy olyan stílusnál, ami abból áll, hogy az előadó magából kikel­ ve énekel, ökörködik, táncol, és mindezt úgy teszi, mintha véresen ko­ moly lenne. Egyesek szerint idegesítő és kibírhatatlan, de számukra Mikának csak annyi mondanivalója vgn, hogy „Aliért nem szeretsz? Mi­ ért nem sétálsz ki akkor az ajtón?!”. Es tudod mit? Igaza van. Ki lehet kapcsolni a rádiót, nem kell megvenni az albumot. De lehet együtt vagy rajta nevetni is, szerintem neki mindegy, amíg mosolyt és élvezetet ad­ hat hallgatóinak. Erre pedig van bőven példa: A „Lollvpop” úgy hang­ zik, mint egy cserfes gyermek gúnydal, a „Happy Eriding” a szakítós szamoknak az a ritka fajtája, ami még egy ilyen állapotban is mosolyt csal az ember arcára, a „Billy Brown” pedig... Na jó, arról meg ne is be­ széljünk, mert az első strófa után hangosan elnevettem magam az utcán. Gáz volt. Utcán ne liallgasd... mert... emberek néznek... Na jó, szóval vissza a kritikához: hát igen, hogy kritikus elem is legyen, azért tudni kell, hogy a folyamatos lejátszás itt sem működik, mert egy idő után bejojózik az ember. Meg hát ne várjunk különösebb zenei mélységeket a pasastól De most őszintén, létezik elég előadó, aki pont ezt próbálja el­ érni több-kevesebb sikerrel, holott sokszor nem erre van szükségünk. Nem véledenül írom ezt, mert a vizsgaidőszak pont ilyen napok összes­ sége: a sok tanulás között nem árt valaki, aki egy kis nevetést és energi­ át kölcsönöz nekünk, esetleg segít megünnepelni, vagy rálegyinteni és megújítani erőnket az így-úgy sikerült vizsgák után. Ha pedig a meg­ próbáltatás véget ér, megfelelő aláfestő zene válhat belőle a nyárra. An­ nál is inkább, mert nem csak az album kaphat lejátszót, hanem Mika is mikrofont. Aki éles szemmel figyelte az idei Sziget-plakátokat, az felfe­ dezhette rajta az előadó nevét. Remélhetőleg itt már nem lesz hasonló­ ság az előd Scissor Sisters-szel, akik csak félig-meddig igazolva pótolták egyéves késésüket a tavalyi fesztiválon. Mégse tudott senki rájuk meg­ sértődni: ahhoz túl jól szórakoztunk! Barát Zsófia �A Vatikáni Szerződés revíziója Jelszó: Az állam és az egyházak végleges szétmállasztása A hangulat fokozódik. Nem is olyan rég lam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészí­ SZDSZ-es nyomásra a kormánykoalíció ve­ ti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra zető pártja napirendre tűzte a Vatikáni emelték, és a kiegészítés módját arányosról Konkordátum revízióját. a népszámlálási arányokon alapulóra változ­ A vatikáni szerződést 1997. június 20-án kö­ tatták.) tötte meg (1997. évi CXXIV tv. az egyházak 7) A katolikus egyház további állami támo­ hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi gatást kap, melynek alapja az állampolgár­ feltételeiről) Magyarország (Horn Gyula ok azon döntése, ahogyan az egyházi köz­ miniszterelnök) és a vatikáni Apostoli szolgáltatásokat igénybe veszik. Szentszék (Angelo Sodano bíboros államtit­ A vatikáni szerződés nyomán a Magyar kár), de az országgyűlés ezt csak 1999. júli­ Köztársaság kormánya megállapodást kö­ us 5-én, a LXX. törvénnyel ratifikálta. tött más egyházakkal, illetőleg egyházi kö­ A szerződés meghirdetett célja a magyaror­ zösségekkel is, így a Magyarországi Refor­ szági Római Katolikus Egyház független mátus Egyházzal, a Magyarországi Evangé­ működésének a biztosítása volt, hogy az ál­ likus Egyházzal, a Magyarországi Zsidó lamosított vagyon egy részének viszszakaHitközségek Szövetségével, a Budai Szerb pása után függetlenül tudjon működni-; to­ Ortodox Egyházmegyével, stb. vábbá, hogy az államtól átvállalt közfelada­ A szerződés kritikusai (neoliberális politiku­ tok teljesítése (akár az oktatási, akár a szo­ sok és egyes kisegyházak: 2005-ben számuk ciális alrendszerben), megfelelő állami fi­ kb. 150 volt - mármint a kisegyházaké, nem nanszírozásban részesüljön. a neoliberálisoké) szerint ezen szerződés A nemzetközi szerződés fő pontjai a követ­ sérti az állam és az egyházak szétválasztásá­ kezők: nak alkotmányos elvét (60. § (3)), illetve a 1) A katolikus közoktatási intézmények az közpénzek közcélú felhasználásának az el­ államiakkal és az önkormányzatiakkal azo­ vét. A konkordátum revíziójának előkészíté­ nos támogatásban részesülnek. sére létrehozott bizottság jelentése igen 2) A katolikus felsőoktatási intézmények az részletes, a megoldási javaslatok terén pe­ államiakkal azonos támogatást kapnak (ez dig különösen érdekes. A továbbiakban ki­ vonatkozik a hitéleti képzést adó akkredi­ emelném a közel félszáz oldalas tervezetnek tált szakokra is). az egyházak állami finanszírozásának legvi3) A katolikus egyház a tulajdonában lévő tatottabbnak vélt pontjait és a bizottság műemlékek, múzeumok, könyvtárak és le­ megoldási javaslatait. véltárak után az állami kulturális intézmé­ Kompenzációs és egyéb (pályázatok, fejlesz­ nyekkel azonos támogatást kap. tési) támogatások egy jelentős részéből egyhá­ 4) Az egyház a kommunizmus idején állami zi intézmények nem kaphatnak. - A norma­ tulajdonba került egyházi ingatlanok egy ré­ tíva és kiegészítő támogatás nem fedezi a szét visszakapja, más részük után rendsze­ működési támogatást, ezért nem indokolt res járadékot kap (1991. évi XXXII. tv.) Az az egyéb támogatási formákat megvonni az ingatlanrendezés tematikája az Antall-koregyházi intézményektől. Meg kell teremteni mány alatt volt az elsődleges, viszont a fi­ annak törvényi szabályozását, hogy az egy­ nanszírozásé és a szociális szféráé az Orházi intézmények is hozzájuthassanak ezek­ bán-kormány alatt került erőteljesen előtér­ hez a forrásokhoz (annál is inkább, mert pl. be. A Horn-kormánynak az ingatlan-kérdés szerzetesi iskolának nincs saját bevétele) még mindig kiemelten fontos volt, de már Az egyházak adómentessége egyrészt alkot­ nem olyan mértékben, mint elődjének. Ez a mányossági szempontból kifogásolható, mástéma az Orbán-kormány idején utolsó hely­ re kerül, ami érthető is, hiszen az ingatlan­ Horváth Dániel rendezés kérdésköre addigra szinte teljesen Tán... lezárult. Medgyessy Péter, majd I. és II. Gyurcsány Ferenc regnálása idején az egy­ Tán egy esőcsepp az őszi éjszakában, házi szociális- és kulturális intézmények tá­ Napsugár, mely felszárít egy könnyet, mogatása folyamatos nehézségekbe ütkö­ Vad gyilkos ütem, mely suttogást ölt meg, zött, ütközik, továbbá (a nemrég lemonHaldokló sóhaj a világnak zajában. dott/menesztett?) Molnár Lajos kórházi ágyszám-leépítései is különös mértékben Tán örök vándor mosolyogva a záporban, érintették az egyházi egészségügyi intézmé­ Egy szivárványt káromló gyilkos köpet, nyeket: Bethesda Református Gyermek Beteg rozsdás szög, átütve remegő kezet, Kórház: 43%, Budai Irgalmas Rendi Kór­ A corpus - vér áztatta fán - kereszt alakban. ház: 36%, Szent Ferenc Kórház: 47%. 5) Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy Tán... tán mindegyik, de tán egyik sem, az állampolgárok a személyi jövedelemadó - tán halják a szép ej zenéjét a vakok — egy százalékáról valamely egyház (vagy egy Tán nincs válasz. Térdre hullok, keresem. erre a célra létrehozott állami alap) javára ren­ delkezzenek (1996. évi CXXVI. tv.). Tán megtalálom. Jó? Rossz? — meghalok. 6) Az állam garantálja az egyházaknak a tel­ - tán a süketeknek táncra kel az ütem. jes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 száza­ I Tán - és nincs tovább - illúzió vagyok. lékát; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az ál­ részt sérti az állam szuverenitását. - A bi­ zottság alkotmányossági felülvizsgálatot ja­ vasol. (Merő dőreség ezt állítani, hiszen a TB-t és a nyugdíjbiztosítást a minimálbér után központilag fizeti a Püspöki Konferen­ cia. Ha pedig az egyházi dolgozók munka­ szerződésük van, akkor teljes fizetésüknek megfelelően fizetik az egészségügyi - és nyugdíjbiztosítást). A hitoktatás finanszírozásáról és a lelkészek jö­ vedelempótlékáról a vatikáni szerződés nem rendelkezik. - így az állam minden további nélkül megszüntetheti ezt a támogatási for­ mát. Az egyháznak fölajánlható szja részének növelésével az egyház kompenzálható. Egyházi Felsőoktatási Intézményeink a gyors lé­ tesítések és fejlesztések érdekében a szakalapítás, szakindítás normális, minőségi garanciákat je­ lentő folyamatát nem járták végig, előfordult, hogy engedély nélkül indítottak szakot, amelyet utólag kivételes eljárásban engedélyeztek. ? Vilá­ gi szakok esetén az egyházi intézményekben is az állami és magán intézményekével azonos feltételrendszert kell alkalmazni: kreditrend­ szer, a bolognai képzésL, a képesítési követel­ mények, a szakindítási eljárás és engedélyezés. Az OKM szerint az egyházi felsőoktatási intéz­ ményeknek önálló jogi személyiséggel rendelke­ ző felsőoktatási intézményeknek kell lenni, nem pediglen egyházi jogi személyeknek. Az állami támogatás felhasználását az OKM nem vizsgálhatja, csak a Számvevőszék. - Az egy­ házi álláspont elfogadhatatlan, hiszen felsőok­ tatási szakmai feladatokat ellátó, ezen belül vi­ lági képzést is folytató intézményekről van szó. Az állami felügyelettel kapcsolatban pe­ dig az OKM-et éppoly jogosítványok illessék meg, mint egyéb intézmények esetén. E javaslat végtelenül cizelláltan fogalma­ zott, de ne legyenek kétségeink afelől, hogy amennyiben a koalíció végigviszi ezt a ter­ vezetet, nem fog kesztyűs kézzel bánni a keresztény felsőoktatási intézményekkel. A kormány egyértelmű célja az állam és az egyházak hosszabb távú szétválasztása (gyakorlatilag: a költségvetésből 40-80 milliárdot felszabadítani az oktatási is szociális tevékenységet végző intézmények forrásai­ nak elvonásával), ennek eléréséhez az egy­ házi önfinanszírozás vagyoni bázisának ál­ lami segítséggel történő megteremtését lát­ ják a megfelelő eszköznek. Amely, valljuk be őszintén, olyan homályos, hogy talán nem is igaz, nem is gondolták annak! Takács Gergely tizenharmadik oldal �„Mentsük meg Isten méltóságát, kardja majd rendet lát, s országok zúgnak majd új dalt, új imát” A kereszténység legfontosabb ünnepének a Feltámadást tekinti. A magyar néphagyo­ mány jónéhány rítust és szokást megőrzött ennek kapcsán. Erre utal többek között a ma­ gyar eredetű Húsvét szavunk, mely mutatja nekünk, magyaroknak egészen egyedi, sajá­ tos a viszonyunk ezzel az ünneppel, másképp fogjuk fel, másképp is böjtölünk, mint nyu­ gati keresztény testvéreink. A kereszténység ősi hírnökei, hordozói éppen mi, magyarok vagyunk, ez annál inkább sem meglepő, hogy a tudás népének tartjuk magunkat. E tudás birtokában, a „hit fegyverével” fel­ vértezve semmiképp sem hátrálhatunk meg az erkölcsi relativizmus divatjával szem­ ben, szükséges meg- és felmutatni, szokása­ ink, hagyományaink, vallási meggyőződé­ sünk. Ez az, ami egyedül képes a széthulló társadalmat, és a válsággal küszködő Euró­ pai Uniót megmenteni. Nekünk pedig köte­ lező „a hit védőbástyáiként” példát mutat­ nunk, hisz saját megsemmisülésünk fenye­ get. A belülről szétrothadó Római Biroda­ lom tanulságos előképe lehet kis orszá­ gunknak, tágabban az Európai Közösség­ nek, még tágabban az egész világnak. A ke­ reszténység hozzátartozik identitásunkhoz, „az ősmagyar pogány szokások”, jelentem: nem léteztek, a pogánylázadások, melyeket az ősvallás nevében vívtak sajnos hamis színben vannak feltűntetve. A németellenesség, pártoskodás, trónviszály és az ősi szokások védelme rejtőzött mögöttük. Arra nagyon sok forrásból lehetne idézni, hány szerzetes és katolikus előjáró írta a magya­ rokról: „a magyarokat nem szükséges meg­ téríteni, mert nem pogányok ők, csak más­ fajta keresztények”. Az ősi szokások, rituá­ lék pedig egyáltalán nem bizonyítanak semmiféle pogány eredetet, sőt állítom: egy más kultúrkörnyezetben másképp jele­ nik meg a kereszténység is, így könnyen meglepetések érhetik azokat, akik egy „csö­ vön át” értetlenkednek az elvarratlan fur­ csa szálak felett. Számomra, egyáltalán nem furcsa, hogy Jézust az íjfeszítő pusztai népek párducként szemléltették, és nem bá­ rányként, számukra a szimbolika más ké­ pekkel, más módon jelent meg. Azon sem lepődöm meg, hogy a Tiszaeszlár-Sinkahegyi ásatásokon feltárt „Elő Jézust” ábrá­ zoló mellkereszten, Jézus Urunk pártus öl­ tözéket visel. Ez a honfoglalás ideje előtti mellkereszt perdöntő bizonyítéka „po­ gány” voltunknak, annak, hogy a keresz­ ténységet mi már magunkkal hoztuk a Kár­ pát-medencébe. De mennyivel is jártunk előbbre a kereszténység útján nyugati bará­ tainknál? Az imént említett, feltámadott „Elő Jézus” sebek nélkül jelenik meg, fedet­ len lábszárral utalva a feltámadás óriási je­ lentőségére, mely nem a kereszthalál bor­ zalmas szenvedéseit próbálja hangsúlyozni. tizennegyedik oldal hanem a halál feletti győzelmet. Mint ahogy Varga Tibor is megfogalmazza, a Húsvét üzenete: „az örök élet, az anyagból eljutni a lélek útjára”. Mindnyájunknak ez az üzenet; átmenni a halálon, új testet kap­ va, mely megszabadul az ördög mérgétől, és ezáltal romlatlan, örök. Ahhoz, hogy elér­ jük ezt a teljes állapotot, a böjtre van szük­ ség, amikor az egyén elindul az elküldője felé, megpróbálunk eljutni Istenhez a Ham­ vazószerdától a tavaszi napéjegyenlőségen (március 21.), Gyümölcsoltó Nagy Boldog­ asszony ünnepén (március 25.) keresztül. A testi önmegtartóztatás nem elégséges, a böjt egy lelkiismereti vizsgálatot, meditációs szakaszt is magába foglal. Kívül-belül át­ alakulásra van szükségünk. Didymosz Júdás Tamás írta gnosztikus evangéliumában: „Jézus mondta: Amikor a kettőt eggyé te­ szitek és a bensőt olyanná, mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit, mint a lentit, s így a férfi, mint a nő egyetlen eggyé te­ szitek, akkor mentek be majd a királyság­ ba” A kérdés, hogy meg tudjuk-e haladni esendőségünket, egyedi létezésünket, képe­ sek vagyunk e egyesülni Krisztussal. Fel tudunk-e támadni Krisztussal együtt, hogy megszabaduljunk az anyag fogságából. Ezt szimbolizálja a húsvéti tojás, a zárt sírból feltámadó Krisztus, mely kiszabadul a halál fogságából... és a tojást feltörik. A lelki test győzedelmeskedik az anyag felett, a világ újraéli a paradicsomi állapotot, ez a teljes­ ség fejeződik ki magában az ünnep idő­ pontjában is; a hosszabb nappalok kezdete, a fény eljövetele, vagyis a tavaszi napéj­ egyenlőség, és a telihold. A teljességet fe­ jezte ki a Nagyszombati Határjárás is, ez azt jelentette, hogy megkerülték a település határát, (az ország határát) megkeresve a feltámadott Krisztus ragyogását az anyagi világban és ezzel megáldották az ország te­ rületét, megerősítették határát. Az íjfeszítő és egyes természeti népek a feltámadás, az újjászületés misztériumát már jóval a Níceai Zsinat (326) előtt ünnepelték (ez ha­ tározta meg a feltámadás időpontját). A magyar néphagyomány a feltámadás után, a 8. vasárnapról is megemlékezett „Fe­ hér vasárnap” néven. Ekkor már a csonka állapotú (az ember még az anyag múlandó­ ságába zárva) csonka-vasárnapot, és a Krisztust megkísértő fekete-vasárnapot is meghaladva eljutunk az öröklétbe. Régeb­ ben ezidőtájt kötöttek rokoni kapcsolato­ kat; komaságot, sógorságot. Ezen a napon mindannyian egyesülünk Krisztusban, a fi­ zikai világ összeér a metafizikaival. (A címbeli idézet az Atilla - Isten kardja cí­ mű rockoperából származik) STEP 1 ic Ei u upcan Luv 5i udci 11* Asm k iáik» i Thaly Krisztián Florentin VP STEP of ELSA Hungary - Gyakornokcsere program - Kubányi Enikő E-muil slcnfrclsnhushtnest.hu eniko.kithanyifrclsahtulapot.hu Szeretnél o külföldön gyakornokoskodni? o szert tenni kiváló munkalehetőségekre Magyarországon és +36 70 593-3273 külföldön? o megismerni külföldi diákokat, országokat, kultúrákat? , v /www^,?™e Ha a válaszod igen, akkor jelentkezz és csatlakozz az ELSA csapatához! Gyakornoki helyek egész Európában! Ausztria, Anglia, Spanyolország, Finnország, Norvégia, Németország, Olaszország, Hollandia, Litvánia, Görögország csak Rád vár! �HÍVŐ szó Csíksomlyó hív Az európai kereszténység, elsősorban a magyar (nem magyarországi) katolikus hívek szá­ mára kiemelkedő, évszádos hagyományokra visszatekintő ünnepi események közé tarto­ zik a minden évben pünkösd idején megtartandó csíksomlyói búcsú. Annak ellenére is különösen fontos ez a búcsú a valódi, értékes lelki életre vágyóknak, hogy korunkban már nem mindig lehet ugyanaz a jelentése, mint amilyen amellyel alapítói erede­ tileg felruházták. Vannak, akik azért látogatják meg ilyenkor a szent helyet, mert szeretné­ nek a környéken olcsón szórakozni egy jót, és amúgy nem tudnak egyedül elmenni oda. Má­ soknak az a fontos, hogy közösségeikben, ismerőseiknek elmondhassák, hogy részt vettek a csíksomlyói búcsún. Bizonyos körökben ugyanis az sikk. Megint mások csupán ezzel látják Székely keresztaljak Csíksomlyón letudva az évi keresztényi cselekedetüket. Hogy melyik az elfogadhatóbb motiváció, azt nem tisztem megítélni; bár ez esetben nem látom érvényesülni a kisebbik rossz elvét. De, ahogyan azt a Szentírásban is olvassuk (legalább­ is benne van): „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” Szerencsére azonban a többség nem ilyen. Akik elmennek a búcsúra, azoknak legnagyobb része valóban komolyan gondolja a vallásos in­ díttatást. Azért mennek, mert Csíksomlyó valóságos jelképe a katolikus összetartozásnak, és a búcsú varázslatos hangulata és lekisége min­ den őszintén hívő katolikust megérint, meg kell, hogy érintsen. A ma már Románia területén található Csíksomlyóról először a XIV század első feléből találkozhatunk feljegyzésekkel. Nevét a Somlyó hegye után kapta, míg a „csík” előtag a tájra utal Az 1400-as évek elején ferences szerzetesek telepedtek le itt, majd az évszázad derekán gótikus templomot építettek, többek között Hunyadi János támogatásával; az erdélyi vajda a törökök felett 1442-ben aratott győzelmet akarta ezzel meghálálni Istennek, illetve az Egyháznak. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték. Ezt a tatárok felgyúj­ tották, és bár ezt követben még felújították, helyén ma már egy barokk templom áU, amelyet elődjének anyagából emeltek, építése pedig 1876-ban fejeződött be. Érdemes megemlíteni még a Kissomlyó hegyén található három kápolnát is, amelyek közül a leghíresebb a Salvatorkápolna. A szerzetesek, méltón a ferences hagyományokhoz, nem csupán a vallásos élet területén alkottak maradandót. Nagyon fontos szerepet ját­ szottak a környék lakóinak szellemi nevelésében is. A csíksomlyói gimnázium mellett található még itt könyvtár és - 1675-től - nyomda is. Azonban mégiscsak a búcsú a lényeg. És nem csak a cikkemé. A búcsú az, ami mindenkinek elsőként jut eszébe a település nevének hallatán. Mindezek mellett pedig, pünkösd közeledtével, időszerű is. A csíksomlyói pünkösdi búcsú története a XV században kezdődött. A székely nép körében ekkor már virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete. Mária-ünnepeken szerte a környékről Somlyóra jöttek ünnepelni az embe­ rek. IV Jenő pápa az 1444-ben írt körlevelében arra buzdítja a népet, hogy járuljanak hozzá a ferencesek templomépítéséhez. Ezért cserébe, a kor szokása szerint, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. Lényegében ettől kezdve nevezhetjük búcsújáró helynek Csíksomlyói; évről évre újra összegyűlnek itt az emberek a Szűzanya tiszteletére. Azóta év közben is szüntelenül özönük a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta pedig évente több százezer ember zarándokol el ide és vesz részt az ünnepi körmeneten, szentmisén. Idén a tradícióhoz igazodva, természetesen ismét pünkösd hétvégéjén, vagyis ezúttal május elején lesz a csíksomlyói búcsú. Teleki Levente 2004. december 5. tanulságai Könyvajánló Csaknem két és fél éve már ama tragikomédiának, melyet akkor mindenki bizonyos értetlenséggel szemlélt. Legke­ vésbé talán épp’ az a „kisember” fogta föl, mire megy ki a játék, akinek a kettős állampolgárság ügyét a népszavazá­ son dűlőre kellett volna vinnie. A politikai elit nem volt ké­ pes dönteni egy, a rendszerváltás óta húzott-halasztott kér­ désben, kétes értékű „sikerrel” járt viszont a magyar ember nemzettudatának összezavarásában. Végül a többség pas­ szív, a szavazás érvénytelen maradt, Magyarország pedig nemzetközi közröhej tárgyává lett. Felvethetjük: „Mivégre ez a lejárt lemez?” A lemez nem járt le, csak megakadt a le­ játszásban, s csak forog egy helyben, egyre kínosabban és fülsértőbben. Kérdés, hogy ki hallja? Mert az ügyet „odafönt” újfgnt eltemetni látszanak. Fasang Árpád zongoraművész és műfordító, volt Unesconagykövet könyve nem pártpolitikai megközelítésű, nem a napi politikából indul ki, és nem is ahhoz érkezik el Amennyiben a helyzet ez lenne, egyrészt nem írnánk róla az ítélet hasábjain, mivel napi politikával mi sem bajló­ dunk; másrészt a megjelenés óta eltelt bő év egy ilyen jellegű kiadvány esetében szükségképpen elavulttá tenné tartalmát. Ha úgy tetszik, a könyv semleges, ez azonban nem jelent, mert nem jelenthet értéksem­ legességet is. Emberi jogokat, e körben különösen kulturális jogokat idéz, s bár tudjuk, hogy környezetéből kiragadva, különösen, ha politi­ kusok citálják, maga a jog is képes politikává válni, itt hiányzik a poli­ tikai, viszont megvan a nemzeti cél. A határon túli magyarok ügye er­ kölcsi kérdés, s nem (pejoratív értelemben vett) „politikai”. Szabjunk végre rendet dolgainknak! Amint tette Bibó István anno a politikai hisztéria jelenségének tag­ lalása kapcsán, úgy Fasang a magyar kérdés aktualizált áttekintését végzi el. Azt már Bibó is kijelentette, hogy „baj van.” A népszava­ zással ebben csupán egyetlen változás esett: „a magyar társadalom beteg, s erről 2004. december 5-e óta papírja van. A nagy kérdés, hogy a történtek után vajon mit fog kezdeni ezzel a papírral!’ A szerző az eddig nemigen taglalt történelmi, államelméleti összefüggé­ sek újszerű feldolgozásában látja a megoldást. Tisztáz evidensnek tűnő, mégis félreértett alapfogalmakat, mint nép, nemzet, kisebbség és több­ ség, egyén és ember. Leírja a határon túli magyarok helyzetét, hogy mi­ ért jelentene sebeik orvoslására valóban korszerű megol­ dást a kettős állampolgárság intézménye, melyet egyéb­ iránt a szomszédos országok is alkalmaznak. S valóban Tri­ anon idején kell kezdenünk, jelentse bár ez egyeseknek a „sérelempolitika” (de hogyan lehetne „politika” az, ami tény, történelem??) folytatását. Szót ejt a nemzetállam ku­ darcáról Európán innen és túl, s a francia nemzetállami esz­ me jelenleg zajló paradigmaváltásáról (Id. francia választá­ sok). A jövő a szolidáris vagy szubszidiárius állam lehet, va­ gyis olyan közösségközpontú entitás, mely egyenlőség és szabadság közt közvetíteni képes, alkalmas lehet a pluraliz­ mus, sokszínűség biztosítására egy államon belül, s a kultu­ rális vagy területi autonómia megvalósításával garantálná a reális demokrácia és a megmaradás feltételeit a kisebbsé­ gek számára. A könyv kitekint továbbá a nemzetközi és EU színtérre, egy, a kulturális jogokat elismerő nemzetközi konvenció kívánatosságára reflektál Idéz a szomszédokkal kötött „barátságos” államközi egyezményeink szövegéből, melyek valós működése a „normális” szintjét sem éri el. Mintha a magyar külpolitika „enyhe” önérzethiányban szenvedne. Mi­ ért? A sort folytathatnánk. A kérdés továbbra is nyitott, és szemben sok önjelölt világmegvál­ tóval, a szerző nem is kívánja azt maga eldönteni. Bár véleménye kiviláglik, mégis inkább szempontokat kíván nyújtani, s a téma megfelelő mélységű, ám olvasmányos körüljárásával az olvasóra bízza a továbbgondolást. Az ügy nincs lezárva, lépten-nyomon vis­ szaköszön, szembesülésre kényszerít. De ez nem jelenti, hogy jóvá­ tehetetlen volna. A jég olvad, az európai változások már ajtónkon kopogtatnak. Ut csak előrefelé visz, döntse hát el végre a magyar, hogy mi a fontos. (Fasang Árpád: Egy népszavazás hordaléka. Új Ember Kiadó, 2006.) Tarr Adám tizenötödik oldal �Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Az rendben is volna, hogy a mai emberek arca torz gri­ maszba fordul, vagy jobb esetben reménytelenül legyin- I tenek, ha hirtelen a „jogá- ' szókra” terelődik a baráti be­ szélgetés. A mindennapi jog­ alkalmazó (pl. a rendőr) ugyan még megtartja a há­ rom lépés távolságot, ha a forgalmi engedélyben „dr” betűket lát, de ez inkább csak az esetleges bonyodalmak el­ kerülésére szolgál, és legke­ vésbé sem a tisztelet jele. Azok a megtévedt lelkek, akik a diploma átvétele után egyből rohannak az okmány­ irodába az igazolványok ak­ tualizálása végett, vagy akik iwiw adatlapjukban a még a । diplomaosztó buli másnapos- | ságával fejükben odabiggyesztik nevük elé azt a két bötűt, rossz nyo- ' mon járnak, és feltehetően dunsztjuk sincs arról, hogy mekkora respektje volt valaha a jogásztársadalomnak Magyarországon. Amikor | még az ügyvéd, a jegyző, a jogtanácsos művelt, a közéletben aktívan részt vevő, az egyetemen vagy a jogakadémián alaposan kiképzett em­ ber volt, és nem futószalagon termelt jogi szakmunkás. No, de akkor hol vannak Budapest köztereiről a régebbi korok által a 1 jogásznagyságoknak emelt szobrok? Hol van mindenekelőtt Werbőczy István? Kérem, ne rójuk meg a Tripartitum szerzőjét: ő igenis ott volt. Meglehetősen méretes szobra évtizedekig ott állt a mai Ferenciek terén, a templommal szemben. A carrarai márványból készült alkotás Donáth Gyula keze munkája volt, egyike a Ferenc József által a századfordulón a városnak ajándékozott tíz szobornak, 1908. december 15-én avatták fel az akkori Kígyó téren. A szobor Werbőczyt híres Hármaskönyvével együtt ábrázolta, és a második világháborút feltehetően komolyabb sé­ rülés nélkül úszta meg. Innentől idézzük a Nemzeti Parasztpárt lapja, a Képes Világ 1945. májusi számát: „...legcsúfabbul Werbőczy István Apponyi téri [a tér időközben átnevezésre került] szobra járt. A korai magyar feudalizmus és a kiváltságos nemesség fővédnökének, a jelkép­ pé lett Tripartitum szerzőjének szobrát május 6-án döntötték le. Van va­ lami szimbólum abban, hogy fejjel fúródott a földbe: így dugta homok­ ba a fejét a magyar reakció minden előtt, ami jogos, méltányos és hala­ dó gondolat volt” Az újságban szereplő képen a szobor valóban fejjel le­ felé, szinte a földbe belefúródva látható. A tudósítás hangvételéből kiér­ ződik a helyeslés. Persze Werbőczyt nem csupán a háború vége után randalírozási lehetőséghez jutó barbárok tették meg a gyűlölt, elmúlt । rendszer megtestesítőjévé, Ady Endre sorai is fülünkbe csenghetnek: । „Elmegy a kútágas,/ Marad csak a kútja,/ Meg híres Werbőczi/ Úri pereputtya./ Árvult kastély gondját/ Kóbor kutya őrzi,/ Hivasd a törvénybe,/ Ha tudod, Werbőczil’ (Ülj törvényt, Werbőczi). Talán nem eretnek a gondolat, ha azt mondjuk, ezúttal bizony maga Adybandi is tévedett. Túl azon, hogy természetszerűleg a legkevésbé sem méltányos egy 400 éve meghalt jogtudor főnemesen elverni a port a Horthy-rend- szer minden elmaradt reformjá­ ért, Werbőczynek elévülhetet­ len érdemei is vannak (amelye­ ket persze álmából felsorol min­ den joghallgató, ezért felidézé­ sük itt csupán kötelességszerű újságírói feladat). Elegendő e helyütt Grosschmid Bénit idéz­ ni: Werbőczy a magyar jog önálló feldolgozásával „erőtel­ jes individualitást adott a nem­ zeti jognak, és ezzel az angol­ hoz hasonló önfényű nemzeti jogi kultúrának rakta le alapja­ it. (...) Hazánk fennállása a Hármaskönyvön alapszik; a munka egyike azon eszközök­ A szobor ledőlt... nek, melyeket mintegy a Gond­ viselés küldött az országnak, hogy azt a nehéz idők és századok súlyá­ val szemben a belső feloszlástól és megsemmisüléstől megóvja”. Úgy fest azonban, hogy a szobordöntögetők nem olvastak Grosschmidot. Mindenesetre a spontán „népi kezdeményezés” magyarázatának hi­ telességét csökkenti a tény, hogy az akció vasárnap történt, egy szétlőtt, éhező város kellős közepén; láthatjuk, nemcsak a szándék, hanem a nép­ ítélet végrehajtásának jelenete maga is abszurd lehetett. A szintén bal­ oldali irányultságú Szabadság sem rejti véka alá lelkendezését, bár az esemény megtörténtét korábbra teszi: „Az 1945. május l-jén felvonuló ünneplő tömeg igazságot szolgáltatott Werbőczy fölött is... Ledőlt a szobor, megdőlt az úri Magyarország uralma. A mérkőzést mégsem nyerte meg Werbőczy: Dózsa a győztes! (...) Hosszú az idő, de mégis elérkezett. Elégtételt kapott a megcsalt, megkínzott, sokat szenvedett parasztság, de ez még mindig kevés, az igazi elégtétel még hátra van: Werbőczy úri törvényei helyett meg kell csinálni a nép törvényeit”. Kedves olvasóink, eredményeket olvasunk: Dózsa - Werbőczy 1-0. (Ta­ lán ekkor kezdődött a „csinálni” szó nagy karrierje is a magyar közéle­ ti nyelvezetben.) A ledöntött szoborra, mint egykoron Krisztus feje fölé, Werbőczy bű­ nét is felvésték: „Ugye mostan lóg az orrod. Meghozták a földrefor­ mot!”. A darabjaira tört szoborról további adatok nem állnak rendelke­ zésre. Mindenesetre alig egy évvel az esemény után a kommunista Sza­ bad Nép megvádolt egy tanárt (a cikk címe: „Uszítás a középiskolák­ ban”), hogy Werbőczyt dicsőítette, és azt mondta róla, ő volt a legna­ gyobb magyar jogtudós. A kibontakozó új hatalom tehát később sem bocsátott meg a Hármaskönyv szerzőjének. Időközben valamennyi Werbőczy-ábrázolástól megszabadultak: a szege­ di panteon domborműve éppúgy eltűnt, mint az Igazságügyi Palotában található mellszobor. Egyetlen ábrázolása maradt csupán meg: a Parla­ ment déli főhomlokzatán álló egyik, csak látcsővel kivehető szobor, Bezerédi Gyula századfordulós alkotása a jogtudóst ábrázolja. A rendszerváltozás után - a feladatok számbavételekor - senki nem ítélte elég fontosnak a Werbőczy-szobor újbóli felállítását. így bizony nehéz lesz visszaszerezni a jogászság elhamvadt tekintélyét! (források: Pótó János - Az emlékezteiét helyei. Osiris, 2003.; Prohászka László - Szoborhistóriák. Budapest, 2004.) EHAVI IDÉZET „A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biz­ tosítsa az egyetemek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problé­ máival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katoli­ kus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tu­ dás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egye­ tem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgá­ latára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet!’ II. János Pál pápa Ex Corde Ecclesiae c. apostoli rendelkezése (1990) Göre Gábor MEGHÍVÓ Szeptember 28. és október 1. között hamisítatlan, pázmányos erdélyi túrára indulunk. A szállás a székelyföldi Gyergyószárhegyen lesz, a napi program kötetlen, várhatóan kirándulásokkal és jókedvvel teli. Látogatást teszünk a Böjté Csaba atya által szervezett gyermekvédelmi hálózat szárhegyi otthonában. Az utazás a legfejlettebb technológiával rendelkező autóbusszal kerül lebo­ nyolításra. Az út teljes költsége (utazás, szállás, ellátás) kb. 24.000 Ft. Előzetesen jelentkezni le­ het: Christián Lászlónál (Közigazgatási Jogi Tan­ szék) vagy Koltay Andrásnál (Polgári Jogi Tan­ szék), 5.000 Ft. előleg befizetése mellett, szemé­ lyesen vagy e-mailben (itelet@jak.ppke.hu). � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 3. szám 2007. május 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Subject The topic of the resource Tartalom Pro Facilitate Diké kísértése - Beszélgetés Dr. Csehi Zoltánnal Ballag a katona, szájában tutora... Szakmai napok Sportjogi oktatás Bajnoki címvédés Három pont a mondat végén H. JogászEXPO Élet a kollégiumban „Ne szívd meg, hogy ne szívd meg!” Új elnök a Hallgatói Önkormányzat éléin A Nem Állami Felsőoktatási Intézmények Országos Régiója Versenyjogi kutatóközpont alakult Kidobtunk 7000,- Ft-ot Blikk - az erkölcsök rendíthetetlen őre Kai nomon egno MIK(A)rofont neki!! - CD ajánló A Vatikáni Szerződés revíziója „Mentsük meg Isten méltóságát..!" Hívő szó - Csíksomlyó hív Könyvajánló - 2004. december 5. tanulságai Miért nincs szobra Budapesten Werbőczynek? Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: dr. Bándi Gyula dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Balog Zsolt, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horváth Botond, Horvátth Sarolta, Kerek István, Koltay András (felelős szerkesztő), Majoros Gábor, Magyar Attila, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Thaly Krisztián Florentin, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. május 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (901kb+4554kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_3_20070508 Relation A related resource T00080 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_3_20070508 Ablonczy Zsuzsanna Balog Zsolt Bándi Gyula Koltay András Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f4f5c53389bd55988a1c9b2aa4cbac28.jpg 350de747f331ad6e52e274aa02ce6564 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2c358bcd8d3ab15b3c491186ee760b5a.pdf 08e3a6ff0dbf427989f2c6ae8f5acb89 PDF Text Text ?P<E_iteUtJ<.ll_-5J2.C>OclO51í A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE TART A JOGI FELSŐOKTATÁS? ÓTOK UTAS ÉS HOLDVILÁG OVERDOSE PRO FACULTATE 2009 SAJTÓFOTÓ SIMON DENG XII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. május 11. �Merre haladunk? „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Néha kínos, kellemetlen dolgokról is beszélni kell. Néha nincs helye az udvariaskodásnak. Világosan látható, hogy a hazai felsőoktatás, és azon belül a jogi felsőoktatás súlyos gondokkal küszködik. Az alábbi cikk Karunk egyik oktatójának tollából - rövidke terjedelme csak e gondok vázlatos felsorolását teszi lehetővé, de e témáról szól e számunkban szerzőnk terjedelmes vitacikke is - mi pedig várjuk a többi hozzászó­ lást e kérdéshez. Talán hasznunkra válna, ha elkezdenénk a beszélgetést (A szerk.). addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Merre haladunk? In memóriám Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro IJicultgte 2009 HIVŐ SZÓ 2 3 3 4 6 6 7 7 8 8 9 9 10 10 10 11 11 12 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. Ekkora létszámmal nem lehet érdemi munkát végezni, de még húszfős gyakorlatok esetében sincs lehetőség az elmélyült mű­ helymunkára. Egy óra hangulatát és színvonalát ugyanis az átlag ha­ tározza meg, nem az egyébként érdeklődő, de létszámában sajnos csekélyebb réteg. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz, akik nehezen helyezkednek el, és a túlkínálat miatt lenyomják az ára­ kat is. így aztán a rátermettebb is kénytelen gyakran évekre a mini­ málbérrel beérni. Az előző állítás itt is igaz: a jogászság színvonalát a nagy átlag alapján mérjük. A tömegsodrás rontja az oktatás színvo­ nalát is, és így a végzettek felkészültségét is csökkenti. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az oktatók olykor kissé sértődötten reagálnak rá, ha nem járnak az óráikra, pedig dolgozniuk kellene azon is, hogy széles körben népszerűvé tegyék tárgyukat. A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is. Ugyanakkor nem marad sem idő, sem kedv a hallgatókkal való bajlódásra. Az egyetemi munka jelentős részét az órákon kívüli tevékenység töltené ki, a diákkörök, konzultációk, kötetlen beszélgetések fajsúlyos részét adnák a képzésnek - ha hatékonyabban működnének, mint ma. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Igaz, az oktatók között is egyre kevesebb az univerzális műveltségű ember, a klasszikus „professzor”, és legtöbben egy szűk jogi szakterület mes­ terei csupán, másfelől nyilván mégis a közéletben jártas, munkájuk­ nál fogva is érdeklődő emberekről van szó. A hallgatóság újabb és újabb generációi pedig évről évre veszítenek az általános felkészült­ ségükből, történelmi, irodalmi, közéleti, politikai ismereteikből, így hiányzik a közös alap ahhoz, hogy elrugaszkodjunk róla, és lehetővé váljon valamely téma mélyreható, érdemi tárgyalása. Az egyetemi ok­ tató szépen lassan az általános iskolai tanár szerepébe kényszerül. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a kated­ rára és egy hosszú monológban 90 percet beszélni. Lehetőséget kel­ lene teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és „eladható” legyen a tan­ anyag (akár különféle technikai segédeszközök használatával), és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, valós párbeszéd alakulhas­ son ki a tanár és a hallgatóság között. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírás ugyanis a leg­ több tanár számára terhes kötelesség, nem teljes értékű tudományos munka. így a könyvek jobbára a tételes jognak a jogszabálynál vala­ mivel bővebb, a kommentároknál szűkebb körű ismertetésére szorít­ koznak. Egy adott jogterület „szelleméből” nem tudunk meg semmit belőlük, és meg sem próbálják megszerettetni tárgyukat az olvasóval. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati is­ mereteket. El lehet végezni úgy a hazai jogi egyetemeket, hogy a diák nem találkozik egy szerződéssel, keresetlevéllel, bírósági ítélettel sem. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az elmélet megismerése el­ engedhetetlenül fontos lenne akkor, ha a hallgatót általa megérinti az adott jogterület mögöttes „filozófiája”, meglátja a jogi szabály mö­ gött közösségi és egyéb értékeket is. Az egyetemnek legalább annyira feladata az értékpreferenciák kialakítása a diákokban, ha úgy tetszik, világnézeti nevelésük, mint a jogszabályok megismertetése; elvégre mégsem jogtechnikusok, hanem felelős közéleti emberek nevelésére szövetkeztünk össze. A fenti, hevenyészett pontok jószándékú összefoglalásai közös gondja­ inknak. Ki kell mondani: a kialakult helyzetért tanár és diák együtt felelős. Ugyanakkor mindig vannak és lesznek kivételek, akik képesek kibújni az általánosítás csapdája alól. A többiek se bántódjanak meg: te­ gyünk inkább közösen arról, hogy változzon a mai, sok tekintetben ne­ héz helyzet. Egy Pázmányos oktató �In memóriám Kukucska Zsófi „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatás­ nak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésé­ nek; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Idq’e van a keresésnek és ide­ je a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnck; ideje a liadakozásnak és ideje a békes­ ségnek” (Ószövetség, Prédikátor könyve III. fe­ jezet 1. vers) Mindennek rendelt ideje van, mondja a Köny­ vek Könyve. Mi, gyarló emberek mi mást tehe­ tünk, minthogy elhiggyük. Van, amikor nem akarjuk elfogadni, van, hogy megrendül a hi­ tünk. Ilyen történik akkor, ha elveszítünk vala­ kit, akit szívből szerettünk. Nem értjük miért történt. Nem látjuk az okát. Isten útjai kifürkészhetetlenek- mondja a népi bölcsesség, azon­ ban egy tragédia után ez sem ad megnyugvást. Minden tragédia egyedi, ezért minden tragédia feldolgozása is csak egyedi lehet. Nekünk, akik szerettük Zsófit, talán az adhatott megnyug­ vást, hogy csodálatos élete volt. Szeretett, és vi­ szontszerették. Adott és ezért kapott is. Külö­ nösen szerencsés ember volt Zsófi atekintetben, hogy számára megadatott az a különleges ké­ pesség, hogy tudott adni anélkül, hogy ezért bármit elvárt volna szeretett feltétel nélkül. Bol­ LL.M. - PROGRAMM dogságának ez volt a kulcsa. Boldog volt. Ez az egyetlen dolog, ami igazán számít egész életünk során és ehhez csak annyit kell tudnunk, hogy a boldogsághoz egyetlen út vezet: a szeretet útja. Zsófi 21 éves volt, mikor 2008 októberében a gyászos monorierdei vonattragédia áldozata lett. Mi, földi halandók időben méljük az életet. Pedig micsoda balgaság ez. Az idő tény, nem érték. Zsófi ajándék volt. Egy angyal, egy égi tünemény földi életünkben. Ez érték. A mo­ solya, kedves szavai, szeretetteljes mozdulatai ezek mind, mind értékek. Ilyenben kellene mérnünk az életet. A fájdalmat azért érezzük, mert ettől megfosztattunk. Mindazonáltal re­ méljük, hogy egyszer majd, ha eljön az ideje, mi is ugyanoda kerülünk, ahova le kerültél, és vi­ szontláthatunk Téged. Mi is adunk annyit, mi is szeretünk annyira, hogy oda kerülhessünk aho­ va Te kerültél. Addig is szívünkben élsz, drága Zsófikánk! FELVÉTELT HIRDET a doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Is­ kola 2009 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudo­ mányok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem állam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább „jó" minősítésű („cum laude") egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomá­ val rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem ál­ lam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfoga­ dásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett okle­ velet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabá­ lyoknak megfelelően kell elismertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelent­ kezéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A ,jó”, illet­ Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: -Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa -Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: wwwandrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu Akik szerettek Téged, Zsófi Felvételi hirdetmény A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti; d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkal­ mazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indo­ kolt esetben - különösen a választott kutatási te­ rületre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bi­ zottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú, vagy azzal egyenérté­ kű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács en­ gedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizs­ gával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával tör­ ténő felvételt azzal, hogy az abszolutórium meg­ szerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelv­ vizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meg­ létének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 80.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori ta­ nulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját á Doktori Iskola honlap­ ján. (wwwjak.ppke.hu) A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló dip­ loma/oklevél másolat (ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/ oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord doku­ mentum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetésé­ ről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2009. június 19-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anyagok és a július 15-ig esedékes szóbelifelvételi be­ szélgetés alapján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvétek eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szüksé­ ges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) foga­ dóórája: hétfőnként 11-13 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogböl­ cseleti Tanszék (tel.: 4297-229). harmadik oldal �Amit a dánoktól tanulni érdemes Vitacikk a honi jogi felsőoktatás problémáiról „Uraim! A helyzet az, hogy benneteket az egye­ temen teljesen elrontottak. Valószínűleg helyre­ hozhatatlanul. A gólyatábortól fogva belétek nevelt jogászi sovinizmussal, amikor részegen, fél lábon ugrálva énekeltétek a jogászindulót... A terjengős, bonyolult, félig latinul írt tanköny­ vekkel... Hiányoznak a konkrét, gyakorlati is­ meretek, a nyelvtudás. Az ügyféllel, munkatár­ sakkal szembeni empátia. Hiányzik a »józan, paraszti ész«, a strukturált gondolkodás. Az írásbeliség gyenge, egy levél megírása is gondot okoz. Ennek az eredménye, hogy egy évfolyam­ ból legfeljebb egy-két embert, de alkalmasint senkit nem tudunk felvenni!’ A fentieket egy közelebbről meg nem nevezett, prominens nemzetközi ügyvédi iroda ügyveze­ tője közölte velem és más gyakornokokkal, szakmai gyakorlatom idején, egy rögtönzött délutáni fejtágítón. Még ha csak általában a ma­ gyar jogászképzésről beszélt is, és nem feltétle­ nül a mi karunkon folyó képzésről, nem árt fontolóra venni a szavait, és feltenni a kérdést: vajon mennyire mondható korszerűnek a mi oktatásunk, és mennyire felel meg a munka­ erőpiac, elsősorban a versenyszektor elvárásai­ nak? A felvetés aktualitását aláhúzza, hogy valamifé­ le képzésreformot karunk legkiválóbb oktatói is üdvösnek tartanának (Id. Elitképzés az egye­ temen - kerckasztal-beszélgetés Kilényi Géza és Zlinszky János professzorokkal, ítélet, 2009/2.), jóllehet e cikk írója óvakodik azt a látszatot kel­ teni, mintha az előbbi oktatók osztanák nézete­ it. Ellenben vannak saját, friss külföldi tapaszta­ latai arra nézve, hogy a jogászképzés milyen is lehet. És azt is gyorsan hozzá kell tenni (mielőtt a Kedves Olvasó a falhoz csapná a lapot, mond­ ván, hogy „De hát a nyugatiak gazdagok, ők megtehetik!”), hogy a minőségi, korszerű kép­ zés nem csupán pénz kérdése. Ahogy mondani szokás: az igazi különbség a fejekben van. A cikk előfeltevése, hogy a dán jogászképzés a legmesszebbmenőkig megfelel a jogászi munka időszerű kihívásainak és versenyképes - nem csak a hazai, hanem a globális piacot illetően is. Az alábbiakban elsőként a dán oktatás egyes, fontosnak vélt sajátosságait venném sorra, majd pedig rámutatnék a hazai jogi oktatás egyes, hátrányosnak tűnő vonásaira, alkalmasint fel­ vetvén a dán megoldások itthoni alkalmazásá­ nak lehetőségét. Gyakorlatias, interaktív oktatás. A tanítás legjava szemináriumi jellegű, 20-40 fős foglalkozáso­ kon folyt, kivéve egyes, elméleti megalapozást célzó tárgyakat, amelyeknél a nálunk ismert klasszikus előadási forma is alkalmas. Egy fél­ évben 3 tárgyat kell felvenni, ami heti 9-12 órát (3x3 vagy 3x4) jelent. Kevésnek tűnhet, de a ta­ pasztalat az ellenkezőjét mutatja: szeptember 1jétől fogva dugig volt a könyvár. Ennek oka, hogy az órák folyamatos készülést igényeltek. Felkészülés nélkül egyszerűen nem volt értelme bemenni az órára, mert ott nem az előadási anyag ismétlése folyt, hanem a már megtanult anyag alkalmazása. A cél az ismereteket gyako­ rolni, skillckrc tenni szert. Az órán kivétel negyedik oldal nélkül mindenkinek szerepelnie kellett, fiktív ügyekben bírói posztot vagy ügyfél képviseletét ellátnia, komplex jogesetről vagy jogi problémá­ ról PowerPoint prezentációt tartania, ill. a témákhoz/esetekhez egyébként hozzászólnia. Utána pedig szétboncolták, kivesézték, amit produkált. Nem egyszerű, gagyi kiselőadások­ ról van tehát szó, mint idehaza, amiért „jól meg­ felelt” minősítést adnak annak, aki vállalja, és amelyeken mindenki elveszti a fonalat, és szén­ né unja magát. Ráadásul ez az itthoni megoldás nem biztosít egyenlő esélyeket a hallgatók szá­ mára, valamint növeli a kontraszelekciót is. Mindezek után persze azt gondolnánk, hogy Dániában a hallgatók messze elkerülték az órá­ kat. De nem. Annak ellenére sem, hogy az órákra bejárni nem volt kötelező, sem kataló­ gus, sem zh, semmi nem volt, az oktatók min­ dig legalább 70%-os jelenléttel számolhattak. Meggyőződésem, hogy ez a fajta oktatás nagy­ részt megspórolja a hallgatónak mindazt a „belerázódást”, amit szakmai gyakorlat/jelölti idő­ szak alatt, ill. egyáltalán szakvizsga előtt el kell szenvednie, amikor közlik vele, hogy az éppen­ séggel nem úgy van, amint az egyetemen taní­ tották neki. (Ernst Rabéi is írja, hogy amikor fiatalon bíróként dolgozni kezdett, a felettese, egy idős bíró figyelmeztette őt, hogy teljesen felejtsen el mindent, amit az egyetemen tanult, igazolásul pedig minden héten megmutatta ne­ ki, amit az aktuális jogtudományi folyóiratok­ ban teljesen haszontalannak talált.) Azonban a gyakorlatias oktatás ennél többet nyújt: aktív/ kreatív megismerésre, gondolkodásra tanít. Vizsgák nyitott könyv mellett. Amint Ausztráliá­ ban vagy az USA-ban, a dánoknál is szabad a jogszabályokat használni vizsgán, még a szóbe­ liken is. Az üzenet világos: a normaszöveg adott, nem cél, csupán kiindulópont. Az abban történő eligazodás, a releváns rész megtalálása és alkalmazása, értelmezési kérdések, norma­ konfliktus megoldása sokkal közelebb áll a CDjogtárral rendelkező 21. századi jogász munkájá­ hoz, mint a bemagolt szakaszok „feléneklése”. (Eszembe jut, amikor Kilényi professzor úr Szi­ lárd Leót idézte, miszerint „Az ember feje nem arra való, hogy szecskával tömjék tele!’) Ez per­ sze nem azt jelenti, hogy ne kellene az anyagot elsajátítani, de hogy végső soron az alkalmazási készség lesz döntő. Ez azonban többet jelent az alkalmazásnál: a teljes, konkrét jogügylet vagy jogintézmény átlátását, gazdasági-társadalmi rendeltetésének megértését is magában foglalja. Nemzetköziesedés. „Future lawyers must be inter­ national" - szólt az aarhusi jogi kar dékánjának köszöntője. Arra a felismerésre alapul, hogy a globalizáció korában az angol nyelv, esetünkben a jogi szaknyelv tárgyalóképes ismerete nem al­ ternatíva, hanem szükségszerűség. A dán hall­ gatók számára ezért minden félévben kötelező egy angol nyelvű tárgyat is hallgatni. Szerencsé­ re a mi karunkon is vannak olyan oktatók, akik vállalják az idegen nyelvű szemináriumok tartá­ sát. Azonban előfordul, hogy létszámhiány mi­ att el sem indulnak, vagy éppen túlságos szak- Hamlet idejében sem volt könnyű dánnak lenni... irányultságuk bátortalanítja el a hallgatókat. De a hallgatóknak sem kellene idegenkedniük e kurzusoktól, mert előbb vagy utóbb úgysem tudják megkerülni ezeket. Az informatikai lehetőségek kihasználása. Oda­ kint, ha a tanár valamely okból nem tudta meg­ tartani az órát, vagy feladatot osztott ki, vagy valamely anyagot töltött fel a netre, vagy csak kellemes hétvégét akart kívánni, arról mindenki idejekorán értesült e-mailen keresztül. Bár en­ nek csírái a Neptun-üzenetek képében, egyes, progresszívebb tanszékek illetve a Dékáni Hiva­ tal gyakorlatában nálunk is megjelentek, karun­ kon a hirdetőtáblák internetes (Neptunos érte­ sítések, adott esetben e-maillel kombinálva) in­ formációs lehetőségekkel történő kiváltása még gyerekcipőben jár. A Neptun további kiaknázat­ lan potenciált jelent az írott anyagok internetes megosztására nézve is. Elég körülményes és fá­ rasztó helyzetet eredményez, amikor itthon a gyakorlatvezető „kézre ad” egy fénymásolatot, és utána lehet rajta osztozkodni, egy órát sorban állni a fénymásoló előtt... Kint az órákra min­ denki a helyi e-learning platformról (www.aula. au.dk) letöltött, frissiben kinyomtatott handoutokat lobogtatva érkezett órára, vagy hozta a laptopját, és azon nézte át az aznapi tematikát, eseteket, olvasmányokat, ami kellett. Tananyag-limit. A kötelező (vizsgán számon kérhető) irodalom tantárgyanként legfeljebb 600 oldal lehet, azaz egy szemeszter- során ez három tárggyal számolva 3x600=1800 oldalt je­ lent. A mögöttes filozófia szerint 600 oldal elég arra, amit az adott témáról el lehet mondani. (Ez a mi esetünkben, félévenként 7-10 tárggyal számolva, vizsgánként kb. 200 oldalt jelentene.) Ha valaki nem tudja az ismereteit ilyen teljede­ lemben kifejteni, ott valami vagy ővele, vagy pedig a tárggyal nem stimmel. A limit, ha a tan­ anyag pontos körülhatárolásával párosul, garan­ ciát jelent a hallgató számára, egyrészt megóvva őt a mértéken túli terheléstől, másrészt, a szá­ mon kérhetőség biztosítéka. Aki bukott már meg amiatt, hogy olyan konkrétumot kérdez­ tek tőle, amire a tankönyv csak halovány utalást tett, az belátja ennek jelentőségét. De a megol­ dás az oktatók számára is hasonló előnyöket kínál. �A tanárok elkötelezettsége. Vagy mondhatnám, fa­ natizmusa, végletes odaadása, elkötelezettsége. Távolról sem akarok olyasmit állítani, hogy ne­ künk ne volnának lelkiismeretes, odaadó taná­ raink, mert igenis vannak. De azért itthon még­ sem láttam olyat, hogy a tanár egy csapteleppel (!), laptoppal-prezentációval, és tíz kiló könyvvel jött volna be az órára, úgy, hogy azokat egye­ nest a munkahelyéről cipelte magával, és nem az egyetemi irodájából hozta (a csaptelep egyéb­ ként egy szerzői jogi eset illusztrációjául szol­ gált). Nem fájt a foguk az őket szünetben meg­ kereső hallgatók kérdéseire válaszolni, útba iga­ zítani (nem, nem melegebb éghajlatra küldeni), adott esetben álláslehetőségekről beszélgetni. Egyik tanáromat továbbra is rendszeresen meg­ keresem e-mailen, ő pedig érdemben válaszol (!). Az általam megismert tanárok életkora 30-45 év között ingadozott. Fiatalos lendületük részben talán ennek köszönhető (bár ez önmagában még nem szükségszerűség), részben pedig talán an­ nak, hogy nem a mi „klasszikus közép-európai” oktatási módszerünkön nőttek fel, nem zúdult rájuk olyan mennyiségű fölös információ, ami kiölte volna belőlük a szenvedélyt. A hallgatók hozzáállása. Bizony, barátaim, lenne okunk a szégyenre. A dán és általában minden egyéb külföldi hallgatónak ugyanis nemfáj meg­ szólalni. Sokkalta fesztelenebbek, nem lámpalá­ zasak, kimondják a véleményüket, adott eset­ ben idegen nyelven is. Mert lehet nekünk, ma­ gyaroknak tiszteletre méltó lexikális tudásunk, azzal tanácsos inkább tévés vetélkedőbe műso­ rába menni, mert az esetmegoldásban, a tények összekapcsolásában, a jogi relevanciák feltárásá­ ban egy fikarcnyit sem fog neki segíteni. Az in­ formáció önmagában nem érték, hanem csak ak­ kor eredményez értéket, ha felhasználják. Ha pedig egyáltalán nem használják fel, vagy nincs kilátás arra, hogy felhasználják, akkor bizony az információ ismeretének szükségessége kérdőjeleződik meg. Amikor órán egy eset kapcsán a CISG hatálybalépéséről folyt a vita, egy dán liallgató nem tudta, hogy Lengyelországban 1996-ban már nem volt szocializmus. Én persze igen, ez nekünk alap. Ámde a kérdés irreleváns­ nak bizonyult, és többé senkit nem érdekelt, hogy én tudom-e, vagy hogy a srác műveletlen volna, vagy valami. Ha feltesszük, hogy a mun­ kához ennyire alapvető történelemtudás sem kell, akkor mit is fogunk kezdeni majd a szak­ mában az ilyen jellegű ismereteinkkel? Ám ez az okfejtés még egy, a korábbi generációkra jellem­ ző ismeretszínvonalat feltételez. A mai hallga­ tóknál már a kielégítő passzív/lexikális ismere­ tek sem jellemzőek. Előző számunk hivatkozott cikkében említésre került az emberanyag egyre silányabb minősége. Amilyen eseteket néha a ta­ nároktól hallok (pl. nem tudni, hogy 2, azaz kettő világháború volt, vagy hogy valaki azt ál­ lítsa, Marx a két világháború közt élt), és ami­ lyen arcokat néha az egyetemen látok, semmi kétségem nincs eziránt. Mindez még nem lenne baj, ha a hallgatók órai aktivitása arányosan ja­ vulna. Azt tudom javasolni a hallgatóknak, hogy ne hátulról, hanem elölről töltsék fel a padokat. Hogy készüljenek az órákra, ha a tanár is fogé­ kony a közös munkára, és ne legyen már min­ den az oktatók hibája. Ne legyen már gáz jelent­ kezni, és feltenni azt a kérdést: „Miért?” Mégis­ csak egyetemen volnánk, ahol nem elvárás, hogy minden a legelső hallásra egyértelmű legyen. Az előbbiekből már valószínűleg kitűnik egy s más dolog, amit érdemes volna újragondolni, felülvizsgálni, megváltoztatni. A fenti megálla­ pításokon túl is van azonban néhány, külön ki­ emelésre érdemes gondolat. Úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb lecke, amelyet a dán (nyu­ gati) példa a klasszikus, német mintájú közép­ európai jogászképzés számára nyújtani tud, végső soron magában a jogi gondolkodásmód­ ban keresendő. Abban a gondolatban, hogy a jog önmagában nem érték', vagy ha érték, akkor sem önmagáért létező érték, hogy bebiflázva, kívül­ ről kellene fújni. A jognak célja, funkciója, társa­ dalmi-gazdasági rendeltetése van. Tartalmát a tár­ sadalmi igények alakítják, működésében pedig visszahat e viszonyokra. Mint ilyen, létében nem szükségképpeni, hanem változékony, és rend­ szeresen változik is (egy törvényt átlagosan két­ évente módosítanak). Áz ügyfél szempontjából pedig a jog csupán az érdekérvényesítés egyik eszköze. Mégis úgy tanuljuk, akárha maga a Szentírás volna, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit nem kell szó szerint tudni. Bizonyos jogágaknál ennek még lenne is értelme (pl. ka­ tegorikus és alapvető szabályok, elvek, eljárásjo­ gok stb.), de a magánjog esetében ez így köve­ telménynek sok, skill-nek viszont kevés. Éppen csak a lényeg sikkad el: a jó értelemben vett közgazdasági megközelítés. A szabály nem ma­ gától értetődő. Hiába tanuljuk meg, ha nem tudjuk, milyen célokra használhatjuk fel. Több ezren átmentünk már kereskedelmi jogból, anélkül, hogy egyáltalán láttuk, hogyan is néz ki egy izmosabb, sokszereplős szállítási szerződés, a maga finanszírozási segédkötelmeivel együtt; vagy anélkül, hogy tudnánk, egyáltalán mi vég­ ből is kereskednek az emberek? Visszaemlékez­ vén az öt évemre, egy kezemen meg tudom szá­ molni azokat az alkalmakat (pontosan emlék­ szem, hiszen ezek a reveláció erejével hatottak rám), amikor életszerű magyarázatot kaptam va­ lamely jogi szabályozásra. Ellenben, ha a pénz felől közelítjük meg őket, a szabályok értelmet fognak nyerni. Minek kellene agyatlanul bema­ golnom azt, amit másképpen is meg lehet ta­ nulni? Az pedig már szinte szóra sem érdemes, hogy a polgári jogi diszpozitív szabályok megta­ nítása egy jogintézmény vagy szerződéstípus archetipikus lényegének érzékeltetésére még csak-csak alkalmas, azonban ne gondoljuk, hogy egy komoly jogász, midőn éppen egy tar­ tós jogviszonyt minden részletében szabályozó, 90 oldalas, adott esetben atipikus szerződést szerkeszt, nem fog e szabályoktól minden le­ hetséges és megengedett módon eltérni, úgy, ahogyan az üzleti ésszerűség diktálja. A diszpozi­ tív szabályok látenssé válnak, ill. a hagyományos (re-aktív) jogalkalmazás, valamint a kisebb per­ értékű ügyek terrénumára szorulnak vissza. A gazdasági megközelítésmód elégtelenségén még az sem változtat, hogy tanítanak nekünk közgazdaságtant, „kifejezetten joghallgatók­ nak”, ami azt feltételezné, hogy elsősorban testre szabott, sajátkepi jogi-gazdasági isme­ reteket fognak tanítani. Ámde ezt közgazdá­ szok tanítják, és - az ő szakértelmüknek szóló minden tisztelet mellett - meg kell jegyezni, hogy abból, hogy az egyetemen két, sok tekintetben összefüggő tudományt egyaránt tanítanak, önmagában még nem következik az interdiszciplinaritás. Vajon elvárható-e a hall­ gatótól, hogy két különböző, sajátosan eltérő természetű és fogalomkészletű tudományból mindent magának mazsolázzon ki, ráadásul úgy, hogy még azt sem tudja, mi alapján indul­ jon el, mert - teszem azt - még nem tudja, milyen területre akar szakosodni? Hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felvegyenek a tan­ székre legalább néhány kettős végzettségű (jogász-közgazdász) oktatót. Esetleg, a tan­ könyvek egyfajta „keresztlektorálásával” is le­ hetne valamit segíteni ezen. Még egy gondolat a gyakorlatokról. Nincs értel­ me „gyakorlatot” tartani azért, hogy a hallgatók még egyszer végighallgassák, ahogyan a tanár ledarálja az előadás anyagát. Ráadásul ez a tanár számára is rendkívül fáradságos, pláne ha egy délután folyamán 4-5 gyakorlatot tart, és mind­ egyiken csakis ő szerepel. Emellett, ilyen fajta gyakorlatot tartani hihetetlenül unalmas is le­ het, a velejáró szakmai kihívás pedig tart a zé­ róhoz. Hogyha e cikk írója egykoron gyakorlat­ vezető lenne, el sem tudna képzelni annál kényelmesebb pozíciót, mint ahogyan Jákob B. Sarcnsen, egy dán ügyvéd, tartotta az óráit. Minden órán moot court, fiktív per zajlott, amelyhez a hallgatók study group-akba vagy team-ekbe voltak beosztva, és az Internetről le­ töltött húsz jogeset (nem BH-k, kész megoldás­ sal, hanem csak tényvázlatok) eldöntésében kel­ lett változatos perbeli pozíciókban helytállniuk. A hallgatók vitatkoztak, az „Öreg” pedig figyel­ te őket, néha firkantott valamit a táblára, illetve időnként egy-egy talányos felvetéssel irányította a vitát. A végén megbeszéltük a megoldást, az alternatív argumentumokat, a per valós kime­ netelét, és hogy mi a szakmai tanulság. Nem mondhatnám, hogy Sarcnsen meggebedt volna, mindamellett maximális tiszteletet vívott ki ma­ gának. Ahogy egy kanadai hallgató mondta: 'He’s hell of a lawyer’ A kifejtettek alapján esetleg nem így tűnhet, ezért még egyszer hangsúlyoznom kell: nem azt kívánom sugallni, hogy a hagyományos képzési modellünket, értékeinket egy az egyben toljuk félre. A leírtak magánvéleményt tükröznek, amely nem abszolút vagy tévedhetetlen. Azon­ ban, időszerű volna egy megfelelő középmérték erejéig igazodni a kor kívánalmaihoz. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a szakma ma is úgy vé­ lekedik a képzésről, amint száz évvel ezelőtt, Ráhel idején. Holott, időközben maguk a né­ metek is messzemenően nyitottak az skandináv/angolszász módszer irányában. Ha a Páz­ mány nem lesz képes erre, rövidesen ki fog ke­ rülni a hazai jogi fakultások élbolyából. Ami az informatikai lehetőségek kihasználását illeti, az ELTE-ÁJK máris előttünk jár (egy ottani isme­ rős beszámolója alapján). A globális trend azt mutatja, hogy a jogászi hivatás 10-15 éven belül alapvető változáson fog keresztülmenni, to­ vább, a jelzett irányban. Ezzel együtt a régi fel­ fogás képviselői letűnnek. A Pázmányon múlik, hogy képes lesz-e a haladásra, vagy pedig a kor fog majd felette ítélni, kegyetlenül. Tormás D. Ármin (Ha van igazán fontos kérdés számunkra, akkor a jogi oktatás elengedhetetlen megújítása kétségtelenül ilyen. Éppen ezért e-mailben váijuk a vitacikkre reflektáló, azt kiegészítő vagy azzal vitatkozó gon­ dolatokat, oktatóktól, diákoktól egyaránt! A szerk.) ötödik oldal �Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya Nagyszerű, hogy a kommunikációs gépezet, va­ lamint az aktuális megmondóemberek fáradt­ sága nem hiábavaló, pusztába kiáltott szó. A megszólalásig az igazira hasonlító mérgezett mag úgy tűnik, termékeny talajra ér. Mennyi jó szándék, s mennyi felelős gondolat! Vannak ugyan okvetetlenkedők, akik úgy gon­ dolják, a díszletek mögötti világ a valódi, s az a színjáték, ami a nagyközönségnek szól, valójá­ ban csak a tudatlanok bárgyú ömlengésének ad utánpótlást, működik afféle ideológiai Patyomkin-faluként. Megható az a féltő aggódás, ami szinte számolatlanul termeli az általánosságokat, a semmitmon­ dó, de hangzatos szólamokat, észrevétlenül kú­ szik be az ember zsigereibe, deformálja szemé­ lyiségét, szinte megkérdőjelezi helyét a világban. Vinnak, akik azt állítják magukról, hogy még nem találkoztak romákkal. Ennek ellenére erős indíttatást éreznek, hogy megnyilvánuljanak ebben a kérdésben, akár szóban, akár írásban, s a médiától átvett silány közhelyekkel át is adják véleményüket, ami persze sziklaszilárd - hiszen betanulták. Az, hogy konkrétum nincs benne nem zavaija őket, talán fel sem tűnik. A meg­ oldást pedig az olcsó szóvirágok nem engedik felszínre jönni. Ilyesmire persze ezekben a kö­ rökben nincs is igény, s az akarat hiánya sok-sok szócséplőnek biztosít egzisztenciát. Nehezen hihető, hogy nem találkoztak velük, mert az élet minden területén ott vannak. Ha máshol nem, a fodrásznál, az ilyen-olyan kis boltokban, üzletekben, a virágosnál, a különbö­ ző vendéglátóipari egységekben, s még hossza­ san lehetne sorolni. Hogy nem lehet őket észre­ venni? Talán azért, mert beilleszkedtek, részévé váltak a többségi társadalomnak. Ahogy nem kapjuk fel a fejünket, ha egy szőke embert látunk, s nem csodálkozunk, ha egy barnát, így az elfogadott normák szerint élő ember sem kelt feltűnést. Pedig itt vannak körülöttünk, mellettünk. Kedvességük, vidámságuk sokszor varázsol derűt gondterhelt arcunkra - csak a jót mindig nehezebb észrevenni. Persze az is lehet, hogy az önnön fényétől elkápráztatott egyén nem lát semmit, és nem is akar látni semmit. Ugyanakkor a problémák, az igazi gondok va­ lóban léteznek. Nem kell idegen országba utaz­ ni, még a fővárost sem kell elhagyni ahhoz, hogy a mélybe, a gyökerekhez jussunk. Valószí­ nűleg objektívebb lenne nagyon sok minden megítélése, ha megtapasztalnák személyesen is a nehézségeket, megismernék a bajok forrását. Akkor talán megszűnne az a finomkodó illegetés, amivel tisztes távolból megpróbálják körül­ járni a helyzetet, s remélhetőleg megszűnne az egészséges gondolkodású többség iránt érzett gyűlölet is. Elkendőzni, meg nem történtté tenni dolgokat legalábbis társadalmi vakság, de elbagatellizálni az atrocitásokat, pimaszul, flegmán elintézni a viszszavonhatatlan bűnöket az egyik legnagyobb al­ jasság, amit el lehet követni a megalázott, hitében, önbecsülésében megcsonkított többség ellen. A módszeres, aprólékos gonddal véghezvitt rombolás az élet szinte minden területén tetten érhető. Lassan alig-alig van kapaszkodó, fogy­ nak a pihenőhelyek, egyre ritkább a feltöltődésre, erőgyűjtésre az alkalom. Az összefogás, összetartozás szavak pedig előbb-utóbb értel­ metlen, tartalom nélküli, egymás utáni betűk kusza összevisszaságává lényegülnek. A társadalom szilárdnak hitt épületébe termesz­ ként költöznek be a szépen formált mondatok, az ehető mázzal bevont gondolatok, a gondosan tálalt irományok, a nélkülözhetetlen társnak ki­ kiáltott képi hamisság. Rágják, emésztik azt, ami az évszázadok során a sok-sok válogatáson keresztül beépült és szilárddá, megbonthatatlanná tette az építményt. A családok módszeres szétzilálása, ellehetetlení­ tése, s a manapság már egyre többször előfor­ duló nevetségessé tétel, kigúnyolás úgy tűnik, már kellő rombolást végzett. A hatalom kényekedvének kitett, a médiatartalmakkal kitömött zombik, vagy az önmegvalósítás mókuskereké­ ben vágtázó „belőlem csak egy van” egyének tu­ datáig aligha jutnak el a társadalmi problémák, hogy azok kezeléséről ne is beszéljünk. Az előttünk lévő generációk - a „nemsokára jobb lesz” reményével ajkukon - szépen lassan elfogytak, elfogynak. Lassan, de biztosan mi következünk. Még vannak gondolataink, még bizakodhatunk csak ennyi vagy csak annyi év és minden jó lesz. Aztán majd évek múltán, ha ne­ künk nem sikerült, majd a gyermekeinknek. Csakhogy az út ki van jelölve, s mint oktalan állatokat tereli a villanypásztor, nem engedik nekünk sem kiválasztani a másik irányt. Voltak, vannak, s persze lesznek mindig kivételek, de a többség számára a meddő évek jutnak, s a nyomtalan elmúlás. Nem lehet jobb- és baloldali valóság, mint aho­ gyan nincs olyan étel, hogy ebéd vagy vacsora. Egy nemzet van, s mi mind ennek az egynek vagyunk a tagjai. A megosztottság, a gyűlölkö­ dés azok malmára hajtja a vizet, akik céljuknak tekintik, hogy részenként felmorzsolják a né­ pet. Ha nincs összefogás, ha nincs változás, előbb-utóbb mindenki sorra kerül! Azt mondják, a remény hal meg utoljára. A re­ mény, mely még megvan, még őrizzük, vigyá­ zunk rá. A remény, mely még éltet, a remény, mely remélhetőleg erőt ad a sarokba szorított többségnek és kisebbségnek egyaránt. Hrecska Renáta „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Több mint egy hónapig, március 20-a és április 26-a között került megrendezésre a XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás és az azt kísérő, Határnyitás 20 éve című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Remélem Kedves Olva­ sók, közületek is jó páran kíváncsiak voltak, hogy hogyan és miért került az utakon már nem - vagy csak ritkán - látott kétütemű, új­ ságpapírba „burkolva”, két méter magasba a lépcsők tetejére. Igen, arról a Trabantról beszé­ lek, mely előtt oly sokan sütkéreztek a melen­ gető napsugarakban a Múzeum előtt... Nos, néhány méterrel beljebb igen elgondolkod­ tató fényképek idézték fel az elmúlt esztendő jelentősebb, lencsevégre kapott eseményeit és nem mellesleg azt, hogy 1989. szeptember 11-én nyílt meg Magyarország nyugati határa. A szervezőknek nem volt könnyű dolguk: 592 szerző pályázott pontosan 11.939 felvétellel, s ezek között kerültek kiosztásra, különböző ka­ tegóriákban a díjak. Nem akarok senkit se untatni annak felsorolá­ sával, hogy ki, milyen című képre, milyen kate­ góriában, hányadik helyezést ért el, mert ha még megpróbálnám is leírni, hogy mit láttam a képen, az az én élményem, nem a Tisztelt Ol­ vasóé. így inkább csak néhányat emelnék ki... hatodik oldal A bejárattól néhány méterre már rögtön olyan képekbe botlottam, amelyeket nem hagyhat­ tam szó nélkül. Azaz fel kellett jegyeznem, hogy ki és miről készítette. (Nyilván, egy tárlat elqen minden látogató még lelkes, hogy igen, mindent pontosan és alaposan átolvasok, meg­ nézek, feljegyzek... De az ötszázadik kép után már azt se tudja, hogy hol van...) Ilyen volt Kovács Bence Egy szebb hídért címet viselő fotója, melyen két polgármestert látha­ tunk egy összeeszkábált, tákolmány hídon, ahogy megpuszilják egymást. Ami igazán tar­ talmat ad ennek a képnek, az az, hogy az egyi­ kük magyar, másikuk pedig szlovák... Az ezt követő fotósorozaton pedig rögtön a dunaszerdahelyi pokol elevenedik meg "lakáts Péter ké­ pei által. Ezek a képek voltak azok, melyeket először láttam. Percekig álltam előttük, s köz­ ben fejben végigpörgettem magam előtt törté­ nelmünket. De a tömeg magával sodort, így kénytelen vol­ tam tovább állni. Egészen a Panelokig, Dezső T. Tamás fotósorozatáig toltak előre. Az Andre Kertész nagydíjjal jutalmazott sorozat a „szür­ keségekben” lévő különbségeket próbálja meg­ mutatni. Országunkban nagyjából 788.000 ilyen lakás található, melyekben több mint a la- A dunaszerdahelyi pokolban kosság egyötöde él. Kívülről mindegyik tömb egyformának látszik, azonban az ablakok mö­ gött más-más életek peregnek. Az egyformaság mögötti különbözőségekre akart rávilágítani a művész azzal, hogy különféle ablakokat és kü­ lönféle ágyneműket jelenített meg. Sajnos, lapunk megjelenésekor a kiállítás már továbbállt, de mindenkit bíztatok, hogy vagy keresse fel a tárlat következő állomását (Debre­ cen, Miskolc, Pécs), vagy látogassa meg a www. sf2008.hu című wcboldalt, ahol virtuálisan megtekinthetőek a képek. Mikola Orsolya �Embert ajándékba? Interjú Simon Deng, egykori szudáni rabszolgával „Most úgy beszélek veletek, mint emberi lény az emberi lényekkel. Nézzetek rám, mérjetek végig. Úgy nézek ki nektek, mint egy ajándék? Pedig így volt, ajándékba adtak oda annak a családnak, akinél 3 és fél évig szolgáltam, mint rabszolga ...” Legális rabszolgaság a XXI. században. Szinte hihetetlen. Pedig a szudáni törvények le­ hetővé teszik, hogy a muzulmán lakosság módszeresen elüldözze, és rabszolgasorba ta­ szítsa a nem-muzulmánokat. A kiút csak nagyon szűk folyosón vezet, melyet csak kevés nemzetközi szervezet ismer. Egy ilyen folyosón sikerült Simon Dengnek kiszöknie abból a reménytelennek tűnő életből, melyben azelőtt élt, hogy aztán több helyszínre - köztük múlt hónap végén karunkra is - elutazva hívja föl a figyelmet e tragédiákkal kapcsolat­ ban. Az előadás előtt sikerült egy rövid interjút készíteni Mr. Denggel. - Örülök, hogy alkalmunk nyílt beszélgetni! Most itt ülünk ebben a kényelmes egyetemi szobában, Magyaror­ szágon. Innen nehéz elképzelni, milyen lehet egy rab­ szolga élete, hogyan kerülhet ilyen helyzetbe valaki... - Állandó rettegésben teltek a mindennapjaink, hogy mikor csapnak le ránk az arab rabszolga­ tartók. Én csak 9 éves voltam, mikor elraboltak, és bár az életemet meghagyták, rabszolgaként ajándékoztak oda rokonaiknak. Az életem folya­ matos terror volt. Hamar megtanulták a család gyerekei is, hogyan kínozzanak és alázzanak meg. Ha szomjas voltam, nem ihattam, csak ti­ tokban, különben bántottak volna. - Miből álltak a feladatai? - Nagyon sok dolgom volt, mindent el kellett vé­ geznem, amire csak megkértek. Egy szót ismer­ hettem csak, azt hogy „igen”. Volt, hogy megver­ tek pusztán azért, mert nem mondtam ezt a szót elég hangosan! A vizet akkor a Nílusból szerezte minden család, és általában öszvéreken szállítot­ ták a kannákat. Az én gazdáim rám bízták ezt a lehetetlen feladatot. Gondolj csak bele, 9 évesen nekem kellett hazahordani azt az eszméletlen súlyú vizet! Volt, hogy nem bírtam, úgy éreztem, nem megy tovább; mégis reménykedtem. Ez volt az egy dolog, ami éltetett. Ez volt a reggelim, az ebédem, a vacsorám: a remény. - Nem próbált megszökni? - Nem mertem. Nézd, itt egy papírpénz a te or­ szágodból felmutat egy 200 Ft-ost), ezen egy szá­ motokra minden bizonnyal fontos ember arca szerepel. Ugyanígy van ez az USA-ban, ahol most élek, és általában a világ országaiban. Szu­ dánban viszont az egyik pénzen egy ember teste van - lábak nélkül. Rabszolgaságom során gazdá­ im sokszor mutatták fel nekem ezt a pénzt, és azzal fenyegettek, hogy ha megpróbálkozom a szökéssel, akkor úgy fogok kinézni, mint ez az ember: megtalálnak, és levágják majd mindkét lá­ bamat! Akkor gyerekként ez nagyon ijesztően hatott rám. Nem szeretek visszagondolni azokra az időkre... - Sikerült is kijutnia a rémálomból... - Igen, egyszer, mikor már elen­ gedtek egyedül a piacra, találkoz­ tam két férfival, akik azt mond­ ták, ismernek valakit a falumból. Ennek a harmadik embernek két hét múlva be tudtak mutatni, ő felismert, és megszöktetett. Szü­ leim, akik szerencsére életben maradtak, sokáig kerestettek el­ tűnésem után, magas jutalmat ígértek értem. Egy rabszolgáért egy tehenet nem lehet kapni, de két kecskét már igen... vagy egy kalasnyikovot... Apám hat tehe­ net is fizetett volna annak, aki megtalál, de mind hiába. Már le is tettek volna rólam, mire az az ember végre hazavitt, és újra ta­ lálkozhattam szüleimmel! Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem beszélek azokról az évekről, és csak a jövőre koncentrálok, így is lett, megcsináltattam a törzsi tetoválásokat, melyeket egy fiú általában 12 évesen kap meg nálunk, és fényes karrierre tettem szert, mint Szudán úszóbajnoka. Egyszer még vissza is mentem volt gazdáimhoz. Mint keresztény, szükségem volt arra, hogy megbocsássak nekik. Gondolhatnád, hogy megbánás volt bennük, vagy félelem, esetleg harag. De nem: akkor én már híresség voltam Szudánban, úgy üdvözöltek, mint egy celebet, aki a családjuk része volt egykor. Büszkék voltak rám... Megbocsátottam, de felejteni nem tudok, azokat az éveket sose kapom vissza... - Említette, hogy tett egy fogadalmat, miszerint soha többé nem beszél azokról az évekről. Most mégis itt ülünk, és pont erről beszélgetünk; hogy lehetséges ez? - Ez részben pont a te hazád egyik fiának kö­ szönhető. A szudáni helyzetet nem tudtam soká­ ig elviselni. Ha - kihasználva közismertségemet bármikor felemeltem a szavamat a rabszolgák mellett, mindig kaptam egy fenyegetést felülről. Lehetetlen volt így élni, ezért utaztam ki Ameri­ kába. Itt éltem, amikor megjelent egy jelentés az Egyesült Nemzetek Közgyűlése és az Emberi Jogok Bizottsága számára Bíró Gáspártól, aki az ENSZ különleges megbízottja volt akkoriban. Ebben volt szó az elkeserítő helyzetről az emberi jogok terén Szudánban. - Tehát az ENSZ isfelfigyelt az ottani történésekre. Milyen lépéseket tettek? - Semmilyet! Én láttam, mi történik ott, embe­ rek milliót gyilkolják le! Az ENSZ mégse cse­ lekszik. Tudod, ebben a kérdésben a beszéd ideje lejárt, most már véget kéne vetni a szörnyűsé­ geknek. Mint ez a vádemelés és elfogató parancs Omár al-Basír ellen: itt az ideje, hogy a vezetők feleljenek a történtekért! Az ENSZ meg csak tét­ lenül áll! Egyesült Nemzetek? Egyesült „semmit-nem-teszek” Nemzetek, így hívom én őket inkább! Semmire sem jók! - Ezek szerint nincs is rájuk szük­ ség? Nélkülük kéne elérni valamit? - Nem megbuktatni akarom őket (Mosolyog). Ezt a kérdést az ENSZ nélkül nem lehet ren­ dezni, ez a feladat rájuk vár. Azonban, addig is, muszáj vala­ hogyjavítani a helyzeten. - Hogyan? - Például az olyan emberi jogi szervezetek segítésével, mint a Christian Solidarity International (CSI). Ok egy részről a rabszol­ gák kimentésével foglalkoznak. 10 dollárért kivásárolják az embereket a rabszol­ gaságból, de soha nem a rabszolgatartónak, ha­ nem a csak a szöktetőnek fizetnek. Másrészről ellátják a kiszabadítottakat az életfenntartáshoz szükséges alapfelszereltségekkel. Ne gondolj luxuscikkekre, de egy ilyen csomag minden egyes darabja életet menthet: többek között szú­ nyogháló, pokróc és kanna van bennük. Más­ részről egyszerűen nem szabad elfelejtkezni a problémáról. Itt ülünk egy egyetemen, távol ezektől a borzalmaktól. Neked viszont ott a ke­ zedben az a toll: használd! íijatok, beszéljetek róla, foglalkozzatok a témával, hogy végre csele­ kedhessünk is! Barát Zsófia Ki mondta, hogy nem tudod meg változtatni a világot? Ha sokan akarunk valamit, hiszünk benne, és elszántak vagyunk, akkor igenis megváltoztat­ hatjuk környezetünket. Az emberek többsége, főleg Magyarországon, úgy gondolja, hogy fölösleges civilként beavat­ kozni a világ nagy dolgaiba, kicsik vagyunk mi a változtatáshoz. A sok rossz hír, amivel nap, mint nap bombáznak bennünket, még inkább elveszi az ember kedvét bármiféle kezdeményezéstől. Pedig egyre több mozgalom, szervezet próbál változtatni rossz szokásainkon, kömyezettudatosabb életre szólítva fel a polgárokat. Magyarországon április 22-én immár 19. alka­ lommal ünnepeltük meg a Föld napját. A programot Denis Hayes amerikai egyetemista indította el 1970. április 22-én a Föld védelmében. Azóta már több mint 125 ország polgárai és civil szervezetei kapcsolódtak be a programba. E nap alkalmából idén használt ruhákat gyűjtöttek a Gödörben, amelyek a Föld napján cseréltek gazdát. Hasonló programot már tavaly is szerveztek, így próbál­ ták a szervezők csökkenteni a használt ruhákkal szembeni ellenérzéseket. Jótékonysági cé­ lokat is szolgált a program, ugyanis a megmaradt ruhadara­ bokat a rászoruló családoknak küldték el. Mivel minden új ruha előállításához rengeteg energiát használnak fel, ezért a szerve­ zők a ruhacsere révén is próbál­ ták Föld Anyát kímélni. Hasonló önkéntes környezetvé­ delmi mozgalom a Föld Órája, amely arra hívott fel mindenkit, hogy március 28-án egy órára kapcsolja ki az elektromos be­ rendezéseket, felhívva így a fi­ gyelmet a takarékosság szüksé­ gességére. Kocsis Agnes hetedik oldal �Tudomány, verseny és szórakozás diákköri konferencia jogász módra Mint ezt a 2009. április 6-8. között megrendezésre került OTDK is bizonyítja, a diákköri konferenci­ ák remek fórumot biztosítanak ahhoz, hogy egy joghallgató sajátos és igen összetett formában csil­ logtathassa meg tehetségét. A kitartó, alapos kuta­ tást egy rendkívül érdekes és látványos szakasz kö­ veti: az egyes tagozatokban ragyogó szóbeli elő­ adásoknak, éles vitáknak is tanúi lehettek azok, akik ellátogattak az Egyetem térre, az ELTE által vendégül látott XXIX. OTDK-ra. Jóleső érzés volt látni a sok tehetséges versenyzőt, és külön örömmel töltött el az a lelkesedés, amivel a Pázmányos pályázók, opponensek készültek és érkeztek a versenyre (akár törött lábbal, vagy épp külföldről, jónéhányan pedig a záróvizsgák nyo­ masztó közelsége ellenére). Ez a lelkesedés igazi kis csapattá kovácsolta Karunk versenyzőit. Mindenki igyekezett támogatólag jelen lenni minél több Páz­ mányos versenyző előadásán, és ez a csapatszellem bizony olyankor is jól jött, amikor kisebb-nagyobb szervezésbeli problémákat kellett áthidalni (az ebédidőben elfogyott szendvicsek leleményes pót­ lásától az egyszerre három helyen opponáló diákok egymást támogató odafigyeléséig). A három nap komoly tudományos munkát, a re­ mek előadásokat, a sok-sok tapasztalatszerzést záró vidám fogadáson az jutott eszembe ahogyan végigtekintettem az akkor már felszabadultan be­ szélgető és borkóstoló diákseregen, hogy pár év múlva lehet hogy épp közülük kerülnek majd ki az akkori OTDK-k fővédnökei. Erre nem csak ami­ att gondoltam, mert a jelenlegi védnökök nagy ré­ sze valóban maga is diákkörös volt egyetemi évei alatt - ahogyan arról kellemes nosztalgiával meg is emlékeztek az ünnepélyes megnyitó alkalmával -, hanem azért, mert a rendezvényen is tiszteletüket tevő védnökök valamennyien a jogászi hivatás csú­ csainak számító posztokat töltenek be. A szép helyezésekhez minden nyertesnek szívből gratulálok, és valamennyi résztvevőnek köszönöm a helytállást! Pogácsás Anett Kari TDK titkár I. helyezett: Dominek Balázs'. A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kaliczka Alexandra: A közrend a francia és a magyar nemzetközi magánjogban. Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági jogi tagozat. Konzulens: Dr. Raffai Katalin Terhet Péter: Jogelmélet az input előtt - avagy dekonstrukcionista kísérlet egy reális alkotmányon­ tológiára. Jog- és ÁUamclméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Csaba II. helyezett: Farkas Balázs: Kontraktuális és deliktuális fele­ lősség összefüggései és elhatárolása. Polgári Jogi tagozat III. Konzulens: Dr. Lábady Tamás Gebesh Serhiy: Csőddel kapcsolatos bűncselek­ mények kezdetektől napjainkig, különös tekintet­ tel a csődbűncselekmény megváltozott tényállá­ sára. Büntetőjogi Tagozat III. - Különös rész II. tagozat. Konzulens: Dr. Epeijes Krisztián Horváth Maréit: A Panama-csatorna szerző­ dések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért Nemzetközi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Kovács Péter nyolcadik oldal Orbán Endre: A gyülekezési jogról. Alkotmány­ jogi Tagozat III. - Alapjogok I. tagozat. Konzu­ lens: Dr. Varga Zs. András Somlai Dorottya: Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogés ÁUamclméleti tagozat. Konzulens: Dr. Könczöl Miklós Urbán Péter: Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban. Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Tóth Tihamér III. helyezett: Nagy Gusztáv: A pénzügyi-gazdasági alkot­ mányjog alapjai. Törekvések a magyar gazdasági Alkotmány kifejlesztésére. Alkotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. tagozat. Konzulens: Dr. Tcrsztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes szabályok és jogi megközelítések a privátau­ tonómia mérlegén. Polgári Jogi tagozat I. Konzu­ lens: Dr. Koltay András Pintér Attila: Faktoring oda és vissza - szerző­ déstípusok határain túl (avagy a faktoring magán­ jogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és gyakorlatban). Polgári Jogi tagozat IV Konzulens: Dr. Brehószki Márta Zalka Gábor: A szándékosság elméleti és gyakor­ lati kérdései. Büntetőjogi Tagozat I.- Általános rész tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Különdíjas: Ablonczy Zsuzsanna: A laikus bíráskodás problé­ májának bemutatása a magyarországi esküdtszéki ítélkezés történetén keresztül. Magyar Állam- és Jogtörténet tagozat I. Konzulens: Dr. Horváth Attila Dezső Adrienn: A regisztrációs adó aktuális kér­ dései. Pénzügyi Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Ha­ lász Zsolt Dominek Balázs: A banki szerződések egyoldalú módosítási jogának versenyjogi vetületei. Verseny­ jogi és Fogyasztóvédelmi Jogi tagozat. Konzulens: Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Farkas Vajk: „A régi törvényességről az új törvé­ nyességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben. Al­ kotmányjogi Tagozat II. - Államszervezet II. ta­ gozat. Konzulens: Dr. Varga Zs. András Gazsó Balázs László: Jelzáloghitelek az Európai Gazdasági Térségben, különös tekintettel a vonat- kozó német, osztrák, svájci és magyar szabályozás­ ra. Pénzügyi Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Halustyik Anna, ifj. Dr. Lomnici Zoltán Horváth Dusán: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme. Polgári Jogi tagozat II. Konzulens: Dr. Boytha György Kurunczi Gábor és Ráth Olivér Zoltán: Szabad mandátum vagy frakcióhűség. Alkotmányjogi Tagozat I. - Államszervezet I. tagozat. Konzulens: Dr. Hajas Barnabás Molnár SaroltaJudit: Repedések a házasság intéz­ ményén - az élettársi kapcsolat hatása, nemzetközi tendenciák, hazai lehetőségek -. Polgári Jogi tago­ zat I. Konzulens: Dr. Csapó Orsolya Srhütt Attila: Racionalizmus, utópia, totalitariz­ mus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakeshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében. Jog- és Államelméleti tagozat. Konzu­ lens: Dr. Fekete Balázs Serák István: Hasonlóság a különbözőségben - a szomszédjogok és a telki szolgalom intézményé­ nek összevetése de lege ferenda, az osztrák, német és svájci szabályozás tükrében. Polgári Jogi tagozat I. Konzulens: Dr. Landi Balázs Tóth-Zsámboki Judit: Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról. Büntetőjogi Tagozat II. - Különös rész I. tagozat. Konzulens: Dr. Újvári Ákos Veres Zoltán: Környezetvédelmi szempontok a tulajdonjog korlátozásához. Kömyezetjogi tagozat. Konzulens: Dr. Bándi Gyula Opponensi díjban részesült: Deák József, Büntetőeljárásjogi tagozat Horváth Zsófia, Kriminológia tagozat Stefáiiich Éva, Telekommunikáció és médiajogi tagozat Vtrga Adám, Alkotmányjogi Tagozat II. - Állam­ szervezet II. tagozat lüss Katalin, Magyar Állam- és Jogtörténet tago­ zat II. Belharc Pázmányosok versenye volt a jogelméleti szekció Ha nincs a Pázmány, idén kimarad az OTDK programjából a jog- és államelméleti szekció. Egyetlen eltés jelölt kivételével, kizárólag pázmányosok mutattak be dolgozatot e tagozaton belül, így a díjakat is csak pázmányosok nyerték: mind az első, mind a második helyet, valamint a különdíjat is egyetemünk hallgatói vihették haza. Ám mégsem pázmányos verseny volt, hanem igazi jogelméleti döntő, ahol az ellenfelek hiánya nem az indulókat, hanem a hiányzókat minősítette. A dolgozatok ugyanis a jog- és államelmélet igen széles skáláján mozogtak: volt politikai filozófia, eszmetörténet, jogontológia, jog és irodalom, vala­ mint alkotmányelmélet. Ekként a Pázmány jogi kara - kiváltképp Jogbölcseleti Tanszéke - egy má­ sik egyetem szervezte országos rendezvényen bi­ zonyíthatta, más jogi karok jogbölcsész tanárai előtt, hogy nálunk a jogelméleti oktatás valóban továbbgondolható és továbbgondolt irányokba te­ reli a diákokat. A zsűri elnöke. Takács Péter a szekcióülés végén külön kiemelte ezért Varga Csa­ ba munkásságát - elvégre az ő szellemi műhelyé­ ben folyó oktatás sikerét bizonyítja a díjazott dol­ gozatok eredményessége. Varga Csaba és Péteri Zoltán egy olyan jog- és állambölcseleti oktatás, kutatás alapjait rakta le 1995-ben, ami - amint azt a korábbi OTDK-k liasonló sikerei is mutatják - a liazai jogelmélet első számú intézményevé, közös­ ségévé tette az itteni Jogbölcseleti Tanszéket és holdudvarát az elmúlt másfél évtizedben. Az egy­ kori pázmányos díjazottak közül pedig számosán - mint Paksy Máté, Cseme Péter, Tattay Szilárd, Jakab András vagy Könczöl Miklós - oktatóként, konzulensként, kutatóként folytatják immáron munkásságukat. Sepp Schluiferer �A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése I. Általános megállapítások Az első helyek száma szerinti sorrend: 1. ELTE ÁJK (8), 2. Szegedi Tudományegyetem SZTE (7), 3. Pécsi Tudományegyetem PTE (6), 4. Győri Egyetem SZE (5), 5. PPKE JÁK (4), 6. Miskolci Egyetem ME (2), 7. Debreceni Egyetem DEI (1), 8-10. Károli Gáspár Református Egyetem KRE, Rendőrtiszti Főiskola RTT; Babes-Bólyai Egyetem BCR (0). A Karok által elért összes helyezés alapján a sor­ rend: 1. ELTE (28), 2. PPKE JAK (27), 3. PTE (24), 4. SZTE (20), 5. ME (17), 6-7. DEI, SZE (10), 8. BCR (5), 9. KRE (4), 10. RTF (0). A Karok által elért I. II. III. helyezéseket és különdíjakat 4, 3, 2, 1, ponttal pontozva a sorrend: 1. ELTE (68), 2. PTE (60), 3. SZTE (56), 4. PPKE JÁK (54), 5. DEI (39), 6. ME (32), 7. SZE (28), 8. BCR (7), 9. KRE (5), 10. RTF (0) Az utóbbi évekhez képest jelentős változás a Sze­ gedi és a Pécsi Tudományegyetem jelentős erősö­ dése, és az ELTE korábbi rendkívüli nagy fölényé­ nek erőteljes mérséklődése. Feltűnő a Győri Széchenyi Egyetem 5 első helye, amely azt mutatja, hogy a létszámához képest kis kar néhány hallgatóval nagyon intenzíven foglal­ kozott. A korábbi évekhez képest erőteljesen visszaesett a Debreceni és a Miskolci Egyetem, valamint a Károli Egyetem. Változás volt a korábbi évekhez képest, hogy meg­ emelték a Karok nevezési keretét ennél fogva több volt a szekció, mint a korábbi években. II. Karunk eredményeinek értékelése Feltétlenül pozitívum a korábbi évekhez képest, hogy 50 fős nevezési keretünket ki tudtuk tölteni. Ennél fogva hallgatóink több szekcióban lényege­ sen több díjat nyertek, mint a legutóbbi OTDK-n (50 nevezett hallgatónkból 27 nyert díjat, ami fel­ tétlenül nagyon dicséretes teljesítmény). Ezúton is gratulálunk a jó helyezéseket elén hallgatóinknak. A Karok között mi értük el a legtöbb második he­ lyezést, és mi nyertük el a legtöbb különdíjat. Ugyan akkor ez a tény azt is bizonyítja, hogy átla­ gosan ugyan jó dolgozatokkal szerepeltünk, de a többi karhoz képest relatíve kevesebb volt az egé­ szen kiugró teljesítmények száma. Mindenesetre összeredményeink azt bizonyítják, hogy a legutóbbi OTDK óta pozitív változás állt be a diákköri munkában, ennek tulajdonítható, hogy a 2007. év 5-6. helyezésével szemben összeredményünket tekintve benne vagyunk a legjobb négy karban. Negatívumnak tekinthető, hogy a 34 szekcióból 14-ben nem tudtunk egyetlen helyezést sem elérni, 7-ben pedig egyáltalán nem is indítottunk dolgo­ zatot. III. A kari TDK értékelése Sikeres volt a két OTDK közötti három kari TDK lebonyolításának ötlete a korábbi 2-vel szemben, ugyanakkor viszont lényegesen jobb eredményt érhettünk volna el, ha az első két kari TDK-n nevezésre feltétlenül elfogadott dolgoza­ tok közül, 12, időközben már végzett hallgatónk vállalja az indulást. Ha e dolgozatok indulnak, minden valószínűség szerint lényegesen jobb lett volna az eredményünk, akár az első helyen is sze­ repelhettünk volna. A visszalépő hallgatók helyett a 2009-es tavaszi kari TDK-n feltételesen javasolt 15 dolgozatból melyet egyébként helyesen és mindenkivel egyet­ értve neveztünk - csak kettő kapott különdíjat és egy ért el második helyezést. Ugyanakkor a 2009es tavaszi kari TDK-n a feltétlenül nevezésre java­ solt 16 dolgozatból 8 szerzője nyert díjat. Mindez azt mutatja, hogy a Kari TDK-k kiválasztó szere­ pe az OTDK-ra való nevezésnél jó és objektív. Természetesen a 12, OTDK-szereplést nem vállaló hallgatóinkkal szemben jelenleg semmiféle esz­ közünk nincs, hogy vállalják az egynapos OTDK szereplést, pedig ez nekik is feltétlenül érdekük­ Ne ítélj, mert megítélnek! Az ember azt hihetné, hogy talán most már vége, de nem. Bizonyos, nem is olyan nagy időközön­ ként előjön a téma: Kaiser Ede ártatlan, Varga Zol­ tán bíró úr tévedett, és ahelyett, hogy (az IRM egyik korábbi vezető beosztású embere szavaival élve) abbahagyná a bíráskodást, és elmenne taníta­ ni, még ki is nevezték főbírónak. Meg egyébként is, hogy ilyen történhet, az a magyar bírósági rend­ szer szégyene, és egyáltalán, ha valamelyik bíró hi­ bázik, a bírói kar „összezár”, és mindenfajta vizs­ gálatot kizárnak. Botrányszag van, és az emberek általában szeretik a botrányszagot. Nem véletlen, hogy a híradók 8090 százalékban rémhíreket sugároznak... Meg az sem véletlen, hogy ilyen légkörben, ilyen jellegű médiareakciók után a laikus igazságszolgáltatásba vetett amúgy sem túl erős bizalma meginog. Legújabb e témában adagolható médiaszenzáció, hogy a megtestesült jóság és áratlanság (aki egyéb­ ként a többi 24 vádpontban elismerte bűnösségét, amik alapján szintén simán tényleges életfogytot kaphatna, hiszen például Mór előtt egy héttel lőtt le közvetlen közelről egy pénzszállítót), Kaiser Ede könyve megjelent „A món ártatlan” címmel. És viszik is, mint a cukrot. Csak azt csodálom, hogy Havas Henrik nem készített újabb egyórás riportot vele... Virga Zoltán tanár úr szemináriumára jártam két félévet is. Időnként beszélt nekünk a móri ügyről. Újvári Ákos tanár úr (aki akkor fogalmazóként volt jelent a tárgyalásokon) is meséit egy-két dol­ got ezzel kapcsolatban. Ott voltam Bolcsik Zoltán (a móri ügy nyomozásának időpontjába az NNI igazgatója) előadásán is, több mint egy órán át liallgattain a bizonyítékok felsorolását és elemzé­ sét. Talán ezek alapján állíthatom, hogy ha nem is ismerem az ügy össze részletét, de elég alaposan is­ merem a bizonyítékokat, amelyek Kaiser ellen szóltak. Én csak egy joghallgató vagyok, de ezek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítottnak tartottam Kaiser Ede bűnösségét. Mlint ahogy tet­ te ezt Varga Zoltán tanár úron kívül még másik kilenc bíró is akik az ügy fcllebbvitclénél eljártak. És ahogy gyanítom ti is tennétek, ha ismernétek az ügyet. Varga Zoltán kétszer nyitotta meg újra a bizonyítási eljárást, mert a perbeszédek alatt jelez­ ték neki, liogy újabb lehetséges bizonyítékot talál­ tak. Azt hiszem ennél precízebben, minden körül­ ményt alaposabban mérlegelve nem nagyon le­ hetett volna eljárni. És mégis tévedett a dolgok jelenlegi állása szerint. Mint ahogy tévedett a ki­ lenc másik bíró, tévedtem én, és tévedtek mind­ azok, akik úgy gondoltuk a bizonyítékok alapján, hogy Kaiser az egyik móri mészáros. Az Egyetem tér 1-3. (Kilényi Géza professzor után szabadon) egyik oktatója, aki tudomásom szerint soha életében nem volt gyakorló jogász, harsogva követelte Varga Zoltán fejét. Azt nem tudom, hogy miért csak az övét, azt meg még kevésbé, hogy az ügy összes részletének ismerete nélkül ben állna. Gondolkoznunk kell azon, hogyan tu­ dunk ezen a helyzeten változtatni, mert a nevezés­ re elfogadott dolgozatokban nem csak a hallgató­ nak, hanem a konzulenseknek is jelentős munkája fekszik. Összességében lényegesen javuló teljesítményünk­ ből - amely főleg a nagyszámú helyezésben nyilvá­ nult meg - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a valóban kiváló hallgatókkal a jelenleginél több időt kell foglalkozni (legalább egy-másfél évet az OTDK előtt). Feltétlenül figyelembe veendő a ko­ rábbi években kiadott tájékoztató (megtalálható a kari honlapon), amely a jó OTDK-szereplés felté­ teleit, kiindulópontjait tartalmazza. Nagyon hasz­ nos, hogy kitöltöttük 50 fős nevezési keretünket, mert sok hallgatónk szerzett személyes tapasztala­ tot, viszont az is látható, hogy néhány hónapos munkával elkészített - egyébként jó kiindulópont­ tal rendelkező, fantáziadús - dolgozatoknak a végső jó helyezések szempontjából nincs esélyük. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes hogy vette ehhez a bátorságot, én mindenesetre nem tettem volna a helyében. De nem csak ő kon­ gatta a vészharangot korrupt, gyenge és állandóan hibázó bírósági rendszert kiáltva. Parlamenti kép­ viselők, jogászok és újságírók jajveszékeltek és átkozódtak. Vagyis jajveszékelnek és átkozódnak a mai napig, aliányszor csak előkerül a móri ügy. Nlit tehet erre az ÓIT? Nem kezdheti el felolvasni a móri ügy aktáit valamelyik tévében, hogy min­ denki számára ismertté váljanak a részletek. Még csak azt sem mondhatja, hogy csak az írhat cikket, csak az nyilatkozhat Kaiserről, aki ismeri az egész ügyet. De azt megteheti, és meg is tette, hogy gya­ korlatilag egyhangúlag megszavazták Varga Zol­ tán Legfelsőbb Bíróságra történő kinevezését. Ehhez szeretnék magam és barátaim, évfolyam­ társaim és talán az összes hallgató nevében utóla­ gosan is gratulálni Varga Zoltán tanár úrnak! Kovács Bence kilencedik oldal �Jogász példatár 1. Rétvári Bence, országgyűlési képviselő Most induló sorozatunkban karunk olyan öregdiákjait szólaltatjuk meg egy-egy rövid inteijú keretében, akik dolgos életük első éveivel példák lehetnek a mai pályakezdők számára, Elsőként Rétvári Bencét, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjét kérdeztem. - Az első végzős évfolyamok egyikében végeztél: mik voltak a hőskor legfőbb jellemzői - akár a hall­ gatóságot, akár a lehetőségeitek szempontjából? - Ugyan nem az első évfolyamba jártam, ha­ nem a negyedikbe (1998-2003), de még az egye­ tem épülésének időszakában voltam hallgató. Az építkezés miatti olykor mostoha körülmé­ nyek óhatatlanul is összekovácsoltak minket. Ennek rengeteg pozitív hatása volt. Segítettük egymást jegyzettel, és minden más módon, sok közös programot szerveztünk. Az összetartásra jó példa, hogy ha pl. sorban álltunk a földhiva­ talban, bíróságon az iratbeadásra várva, és volt előtted egy Pázmányos, akkor biztos beadta a te anyagaidat is, és ezzel néha órákat nyertél. Az induló évfolyamoknak - főleg a HÖK-ösöknek - pedig lehetősége volt az új kari élet és hallgatói érdekképviseleti rendszer kialakításá­ ra, ami a mai napig meghatározó maradt. - Hogyan látod ezzel szemben ma, tíz évvel később az egyetemet? - Szerintem szépen épül és gyarapszik az egye­ tem. Akkor ér(het)i el majd igazi arculatát, ha az oktatóinak a többsége már a volt Pázmányos hallgatók közül kerül ki. - Hogyan emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivel foglalkoztál először, és hogyan, mi­ kor lett belőled „hivatásos" politikus? - Egyetem után ugyanabban az ügyvédi irodá­ ban jelöltködtem, ahol másodéves koromtól kezdve dolgoztam. Nagyon jó hangulatú iroda volt, sokféle üggyel találkozott az ember. Jó alap volt a szakvizsgához, vagy a mostani saját Tanulj meg olvasni! Olvasásfejlesztési tréning május 23-24. Egyetemistaként, főiskolásként a hallgatóknak szemeszterenként több ezer oldalnyi tananya­ got, kötelező és ajánlott olvasmányt kell feldol­ gozniuk, és ez az általános iskolában tanult módszerekkel szinte reménytelen vállalkozás. A diploma után is rengeteg írásos információ vár ránk: szakkönyvek, tanulmányok, jelenté­ sek, összefoglalók, e-mailek, folyóiratok, hírle­ velek sokaságát kell elolvasni munkahelyi kör- ügyvédi irodához. A politika kiskoromtól kezd­ ve érdekelt. Az egyetemen HŐK elnök voltam, sok egyesületben tevékenykedtem, úgyhogy in­ nen nem meglepő lépés a politika. Ha az em­ berben van elszántság nagyívű tervekre, akkor könnyen fordul a közélet irányába. A politiká­ ban pedig szintén mindenhol találkozom Pázmányosokkal. - Miben más ma a pályakezdők helyzete, mint Ne­ ked vagy évfolyamtársaidnak? Könnyebb vagy ne­ hezebb? - Nem szívesen lennék most pályakezdő. Saj­ nos az én évfolyamtársaim közül is sokan hagy­ ták el Magyarországot, hogy jobban boldogulja­ nak. A következő években szerintem nagyon nehéz lesz a pályakezdők helyzete, ezért min­ denkit arra biztatok, hogy minél több gyakorla­ tot szerezzen már az egyetemi évek alatt. Sergő András Május 23-24. között rendezzük következő tré­ ningünket, amely szombat-vasárnap 9-16 óráig tart, és amelyen Pázmányos diákok akár 10.000 forintért is részt vehetnek. További részletek és jelentkezés weboldalunkon, a wwwjak.ppke. hu/karrier címen. Lehet más? Valószínűleg nem. Pedig mostanság egy párt is hirdeti, hogy dehogynem, igenis lehet más a po­ litika. És bár szimpatikusak jelszavaik - mi le­ gyintünk csupán. Nem hiszünk már a mindent megváltoztató szempillanatban - de talán alul­ ról építkezve, a kertjeinket gondozva egyszer, valamikor tényleg lehet más. A politika meg úgyis olyan, amilyen. Annyi konzervatív szkepticizmus maradt még ben­ nünk - sőt, egyre inkább már csak az maradt -, tizedik oldal hogy ne higgyünk a hirtelen és azonnali és fé­ nyes változásokban. A forradalmak története is mutatja, hogy a „mézes hetek” hamar elfoly­ nak. Egy ideig még álldogálunk, topogunk, néhányan ordibálnak kettőt, hármat - ám végül úgyis hazamegyünk. A forradalmak, akár győznek, akár nem, mindig így végződnek. Persze, kilátástalan helyzetek idején jó hinni, hogy lehet más. Hogy bár a történelem eddig mindig másképp mutatta - mi itt és most mégis kilépünk a medréből. François Őst brüsszeli jogfilozófus írja, hogy egy hagyományból ki lehet szakadni - de magá­ ból a hagyományból, mint olyanból, semmi­ képp. És a hagyomány nem pozitív fogalom. Leíró jelenség. A hagyomány mindaz, ami kör­ bevesz bennünket. Itthon például a kádári világ nyárspolgári, provinciális, zsigulis, aranyászokos lassú, keleties világa. Nékünk ez jutott - és aki itthon akar konzervatív lenni, paradox módon, ezt védené. Lánczi András szerint viszont éppen az a paradoxon, hogy nálunk azok nevezik ma- gukat konzervatívnak, akik változást akarná­ nak. Minimum egy másik hagyományt. Pedig hagyomány nem teremthető csettintéssel, elő­ rehozott választással, kétharmaddal. Új alkot­ mány sem eredményez új hagyományt. A ha­ gyomány az, ami van. És ebben értelmeződik át, romlik le, bomlik fel, kásásodik el minden. Kétharmad, új alkotmány, mifene. Mert bármi, amit jogi eszközeinkkel teszünk, értelmét nem az eszközben, hanem az eszközt értelmező, használó közegben nyeri el. Az alkotmány je­ lentése ekképp az, ami a mi kultúránk, erőnk, akaratunk révén jelentésként kijegecesedik belőle. Nem az alkotmánnyal van hát a baj, ha éppen jelentésével, eredményeivel elégedetlenek vagyunk - hanem velük, velünk, vele, veled, velem. A politika ott téved, hogy rögtön többes szám­ ban beszél. A változásnak nem onnét kell kiin­ dulni. Hanem tőlem, tőled, tőle, s csak aztán tőlünk és tőle. Terhet Péter �Jó szomszédság Van egy gyümölcsöskertünk Budapest hatá­ rában. Gondosan ápolt, jól termő fák vannak benne, de termés sohasem marad nekünk. Vala­ hogy mindig egy-két nappal korábban leszed­ nek mindent a szomszédok. A kertben állt egy kis faház. Apám nagybátyja építgette, szépítgette - mígnem egy szép napon a szomszédok fel nem gyújtották. Porig égett, de nem lehetett bizonyítani semmit, meg hát a rokonságom sem az a „perlekedő” típus, így hát apám nagy­ bátyja nekiállt, újra felépítette, kicsinosította újra felgyújtották. Az első elkeseredés után a család összefogott, és építettünk a faház helyé­ re egy nagyobb, erősebb és még szebb tégla­ házat. Nem egyszer betörtek, és a lukas gumi­ csizmát is elvitték. 2008 februágában a kedves szomszédok éppen az ablakokon és az ajtó lévő vasrács lefeszítésével foglalatoskodtak, amikor a másik szomszéd észlelte a helyzetet. Elzavarta őket, és kihívta a rendőröket. Mire a szerv kiért, kedves barátaink visszasomfordáltak, elvitték a rácsokat, sőt, az ereszt is leszedték, és még arra is volt idejük, hogy a véletlenül arra járó keres­ kedőknek eladták az egész szerzeményüket kemény 7.500 magyar forintért. Az okozott kár 180.000 forint volt. Na ebből már eljárás kere­ kedett, aminek során kiderült, hogy jó szomszé­ daink enyhén szólva sem makulátlan előéletűek: egyikük tizenötödször lett elítélve a bíróság 2009 márciusában hozott ítéletével. Mindketten 6 hónap börtönbüntetést kaptak, és mellé mini­ mális pénzmellékbüntetést. Mivel az egyikük felfüggesztett próbaideje alatt követte el a fent taglalt manővert, ezért ő így összesen már 12 hónap letöltendővel gazdagodott. És hogy mindebből mi hogy jöttünk ki? Polgári jogi igényünket a bíróság - ahogy szokás - más törvényes útra terelte - vagyis ha akarjuk, ak­ kor egy-két év pereskedés után megítéli egy másik bíró, hogy a szomszédok kötelesek ré­ szünkre valamennyi kártérítést fizetni. Hogy miből, az más kérdés, mert mindkét elkövető munkanélküli... így tehát a magunk részéről valószínűleg véget is ért volna a történet, csak vártuk volna, hogy 8 hónap múlva jó magavise­ lettel a szomszéd kiszabadul, és folytatja, amit abbahagyott. Ámde következő látogatásunkkor a telken (két héttel ezelőtt) nagy örömmel láttuk, hogy egy-két gyümölcsfa - köztük az egyik legjobban termő almafa hiányzik. Valaki szépen kulturáltan kivágta, és elvitte. Ha bárki­ nek tüzelő kellett volna (ebben a hideg télies időjárásban természetesen megérteném), akkor ott volt a kert végében az előző két faházból megmaradt faanyag némileg kormosán ugyan, de legalább már nem kellett volna fáradni a ki­ vágásával... Szóval kártérítésre csak egy-két év múlva számíthatnánk, de akkor sem biztosan, ám előtte 8 hónap múlva kiszabadul a szom­ széd, aki várhatóan nem komái majd minket to­ vábbra sem, de addig is valaki már jelezte, hogy törődnek továbbra is velünk. Ilyenkor élmény a családban jogásznak lenni, és hallgatni, hogy miért ilyen az igazságszolgálta­ tás. Mit mondhatnék nekik? Többé-kevésbé jó ez a rendszer, csak kegyetlenül túlterhelt, ezért ilyen lassú? A súlyosabb büntetéseket pedig em­ berrablóknak és apagyilkosoknak tartjuk fenn? Hát ez nem lesz számukra kielégítő válasz. Ér­ tem én, hogy válság van (mondjuk egy éve még nem volt) de vajon nem lenne kifizetődő hoszszútávon, ha több rendőr, több ügyész és több bíró lenne? Ha egy rendesen, gyorsan működő rendszer egy ilyen elkövetőt a lopástól számított két-három héten belül leültetne? Biztos vagyok ...lenne inkább a Máris doktor a szomszédom benne, hogy kétszer is elgondolkodna rajta, hogy fél év börtön után szabadulva két hét el­ teltével visszamenne-e oda? A börtönmunkával keresett pénzéből pedig az okozott kárt téríte­ nék meg. Egy ilyen hatékonyan működő rend­ szerben a kiszabott büntetésnek talán lenne visszatartó ereje. Ez pedig nem csak a társada­ lom biztonságtudatának tenne jót, hanem való­ színűleg a gazdaságnak is, így tehát befekte­ tésnek is lehetne tekinteni - ha már a pénz a kifogás... Kovács Bence Majdnem Európa: a Ráday utca Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket isjavasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: álcázva köze­ lítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk - kissé rendha­ gyó módon - nem egy adott vendéglátóhely, hanem a Ráday utca, mintjelenség. Néhány évvel ezelőtt Ferencvárosban, a Kálvin térnél történt valami, ami nem illeszkedik a szo­ kásos budapesti közterület-felújítások sorába: itt ugyanis nem pláza vagy mélygarázs épült, hanem egy viszonylag szürke, jellegtelen ut­ cácskáját változtatták át sétálóutcává. Ez a va­ rázslat igencsak hasznos volt, hisz fővárosunk értékelhető közterületei vagy gigantikus villamosátszállók, mint a Moszkva tér, vagy épp a Móricz, vagy pedig az ide látogató turisták in­ tézményesített kirablására szakosodott furcsa helyek, ahová épelméjű lakos még véletlenül sem teszi be a lábát (Váci utca, Vár). Azonban nem lennénk itthon, ha ez nem ala­ kult volna némileg furcsán és ellentmondáso­ san: a „Ráday” volt ugyan az első olyan felújí­ tott közterület, amely tervezésekor kifejezett igény volt, hogy egyfajta közösségi teret hozza­ nak létre; amely pedig nem létezhet olyan he­ lyek nélkül, ahol a vándor megpihenhet - ez azonban némiképp felemásan sikerült. Az utca vendéglátóhelyei ősztől tavaszig nélkü­ löznek mindenféle egyéniséget, gyakorlatilag egyforma, feledhető egységeket találhatunk itt, illetve néhány galériát; azonban a tavasz bekö­ szöntővel igen bájos, kiülős helyekkel (túl)zsúfolt, egybefüggő „terasz?’ jön létre, ahol bizony jólesik megjelenni a magunkfajta harcedzett vendégnek - némely helyről azonban keserű szájízzel távozunk. Szerencsére a kezdeti divat elmúltával mind a kiszolgálás, mind pedig (diá­ koknál felettébb hangsúlyos dolog!) az árak is normalizálódtak, volt olyan hely (egy teázó név és cím a szerkesztőségben), amely többszöri tulajdonosváltás után a borzalmasan gyatra ka­ tegóriából az erős közepes mezőnyébe küzdötte fel magát. Akad néhány üdítő színfolt (mint például a Pointert Pub), amely felveszi a ver­ senyt a közeli Mikszáth térrel, vagy a Prága leázóval is. Jól tudom, milyen nehéz úgy kellemes helyet üzemeltetni, hogy 500 méteren belül nagyjából tucatnyi versenytárssal kell számol­ nunk; azonban itt átgondolt üzletpolitika, és ki­ emelkedő személyzet nélkül lehetetlen egy sze­ zonnál többet túlélni. Fontosak a tavasztól őszig zajló „Kultucca” ese­ ményei, az itteni koncertek csábítóak mindenki számára, és bár környék nem is olyan régen még nem számított a tágabb értelemben vett belváros nyugodtabb vidékei közé, ahol az em­ ber szívesen sétálgatott volna az éjszaka köze­ pén, ez az utóbbi évek során gyors ütemben normalizálódott (bár a Kecskeméti utcai rend­ őrőrs tervezett bezárása vélhetően nem tesz majd jót ennek a folyamatnak); így ma már tel­ jesen vállalható csillagos éjszakákon is. Összegezve: a „Rádayba” ma is jó kiülni, még mindig sokkal kellemesebb, mint a hasonló koncepciójú Liszt Ferenc tér nívósabb helyei amelyek sajnos hangulatukban nem a bohém egyetemisták, inkább befutott öregdiákok szá­ mára kínálnak örömteli időtöltést. Horváth László tizenegyedik oldal �Tábortűztől a hang versenytermekig Az akusztikus gitár rövid története Mi jut eszünkbe, ha valaki hátán gitártokot látunk jártunkban-kekünktón? Az első kósza gondolat le­ het, hogy az illető bérgyilkos és épp az „ügyfelet” készül a hangszernek látszó tárggyal az örök va­ dászmezőkre küldeni. Ezek után kimászunk az „El Mariachi” és más hasonló műalkotásszámba menő filmek katartikus hatása alól, és a gitárost kezdjük fürkészni. Megannyi korosztály és stílus képviselteti magát, és számuk szerencsére nő. Mitől vonz ennyi embert ez a hangszer? A válasz egyszerű: technikailag gyorsan tanulható egy bizo­ nyos szintig. Az első pár akkord néhány hét alatt megvan, ezzel már számokat kísérhetünk. Mire vi­ szont a bonyolultabb skálák és jazz-akkordok jön­ nek, évek telnek el. Igazi mesterré válni csak keve­ sek tudnak. A kihívás az a gitárosnak, hogy olyan szinten tudjon játszani, ami kiemeli a „gitározgatók” népes táborából. Az ember társas volta és a közösségi muzsika szere­ tető is népszerűvé teszi hangszerünket. Ki hallott buliról valamilyen „zajkeltő eszköz” nélkül? Sok minden szóba kerülhet ilyenkor, de hamar kizáijuk őket egy társaságban, ahol nem zenészek gyűlnek össze. Fúvósokon való játék közben nem leltet énekelni, rezesek esetén még a liangerő is kri­ tikus. Én legalábbis nem ülnék egy trombitás mellé a tábortűzhöz, amikor a „Börtön ablakába” című örökzöld sláger két versszaka közt játszik közjáté­ kot, bármily művészien teszi is. Nem beszélve a szomszédról, aki aznap este nem velünk táncol, és éjfél körül elege van belőlünk. Rézfúvóson lialkan játszani ugyan nem lehetetlen, de lia már előkerül a tokjától, akkor nem is érdemes. További gond ezzel a hangszercsoporttal, hogy hangzatokat önmagában nem játszik, egész zenekarunk meg általában nincs. Óriási népszerűségük ellenére a billentyűsöknél a méret a probléma. Próbáljunk meg egyszer egy pán­ céltőkés zongorát a vállunkra venni! ígéretes próbál­ kozások jelentek meg több hangszergyártónál, de ezek elektromosak és még mindig nehézkesek. Egy hárfánál még mindig könnyebb, nem beszélve egy dobfelszerelésről, ami dallamot nem játszik, de han­ gulatot teremthet, főleg, ha föl kell vinni az emelet­ re. Ugyanez a baj a vonósok egy részével, ráadásul mindegyik nehezen tanulható olyan szinten, hogy ne meneküljön a hallgatóság. Maradnak a pengetős hangszerek. Méretük optimá­ lis; ha épp morcos a szomszéd, könnyed egyszerű­ séggel játszható rajta a leghalkabb pianissimo, ak­ kordjátékra is alkalmas, sőt, énekelni is hagyja a rajta játszót. Közülük a gitárt minden valószínűség sze­ rint az emeli ki, hogy hangzása a legáltalánosabb, a leguniverzálisabb. A banjo, az ukulele vagy a man­ dolin igencsak speciálisak, nincsenek elterjedve min­ den kultúrában, ezért nem is használatosak olyan széles körben, mint a gitár. Az időtartam, míg a mai hangszerhez eljutunk, évszá­ zadokban mérhető. Talán a legkorábbi még létező gitár egy 1590 tájáról való, öt hangra hangolt, 68 cm húr­ hosszúságú történelmi emlék. E korszakban a formai és hangolási változatosság óriási. Csak a 16, században kezdenek áttérni a nagyobb méretre és az öt különbö­ ző hangmagasságra. Az „öthangú” barokk gitárok csak a 18. század közepén kezdenek szabványosodni ilyen téren, mégpedig Ä-D-G-H-E hangolásban. Ek­ korjelenik meg Angliában és Franciaországban a hato­ dik hang, a mély E. Ezek után már csak egy lépés a hat húr megjelenése Olaszországban és Franciaországban, ami megegyezik a mostanival. A ma ismert „klasszikus gitár” csak a 19. század fo­ lyamán alakult ki. A fejlődés elsősorban Antonio de Torres érdeme volt. Nagyobb testű, szélesebb hang­ szereket készített és kitalált egy új merevítőrend­ szert a test, pontosabban a fedlap belső oldalán. A hangterjedelmében is megnövelt új gitár-koncepció széleskörű ismertségre tett szert, hatása végigsöpört Európán. A spanyol gitárok közül a 20. század elejéig a fla­ menco volt a legnépszerűbb. Flamenconak nevezik az Andalúziában élő cigányok népzenéjét. Fontos eleme a gitárjáték, melynek jellemzője a fedlapon való dobolás és az éles, rövid hangok. A flamencogitár abban különbözik a klasszikustól, hogy sokkal könnyebb és a húrok közelebb vannak a fogólap­ hoz, elősegítve a gyors, ütőhangszerszerű játékot. A klasszikus gitárok nagy része Torres modelljének mintájára készül, bár újítások mindig voltak és min­ dig is lesznek. Az egyik legjelentősebb úttörő az 1833-ban, Ncwöörkban létrehozott Martin cég volt. Alapítója, Christian Frederick Martin Németország­ ban született, majd emigrált Amerikába. Hamaro­ san Pennsylvaniába, Nazareth-be költöztek, oda, ahol a gyár ma is áll. Fo­ kozatosan szabadultak fel az európai hatások alól, és kezdték meg­ valósítani egyéni elgon­ dolásaikat, ezek közt a híres X-merevítést, ami hozzájárult a Martin gi­ tárok sajátos hangjának kialakításához. Az ’20-as-’30-as években két jelentős változtatást végeztek a hangszereken. A bélhúrokat acélhúrok­ kal helyettesítették, ami maga után vonta az egész nyak megerősíté­ Noel Gallagher is szereti... sét, de új húrlábat is ka­ pott a modell és a bordázatát is megerősítették. A nyakat kijjebb emelték a testből, meghosszabbítva azt és könnyebb játékot biztosítva a magasabban fekvő bundokon. Martin a fémhúros gitár megkonstruálásával átlépte a klasszikus gitár határait. Ezek az új hangszerek már más stílushoz tartoznak: ma főik, vagy westem-gitároknak hívjuk őket. A kép még árnyaltabb lett a domború fedíapos jazzgitárok megjelenésével. Ennek úttörője Orville Gibson volt. Természetesen sok cég gyártott még ilyen hangszereket sikerrel, egészen az elektromos gitárok megjelenéséig. A hangerő állandó probléma volt, ha színpadra kel­ lett állni. A testet a Dreadnought után tovább már nem lehetett növelni, mert esetlenné vált volna. A tervezők találékonysága persze nem ismer határo­ kat. Kitalálták már a ’30-as évekre a rezonátoros gitárt-másik nevén dobro-t, ami az utolsó a sorban, ami kizárólag elektronika nélkül működik. Testük fémből vagy fából készült és a bennük elhelyezett alumíniumkúp-ez a rezonátor-hivatott a hangerő növelésére. Érdekes, igen jellegzetes hangjuk miatt ma is keresettek, bár igen kis számban fellelhetők. Itt, ha egy lépéssel továbblépünk, átjutunk egy má­ sik dimenzióba: az elektromos gitárok birodalmába, melyek nem azért különböznek az imént fölsorol­ taktól, mert annyira másképp játszunk rajtuk, ha­ nem azért, mert teljesen más kultúra szülte őket: a tömegszórakozás, a tízezres szuperkoncertek és audiovizuális effektek világa, melyben az akuszti­ kus gitár csak kiegészítő bár, de még mindig tiszte­ lettel övezett hangszer. Bujdos Iván Ákos A Démon gyermekei Kis teremben összezárva a színészekkel, a történet­ tel, az illatokkal, a hangulattal.. .ahonnan kimene­ külni sem lehet, olyan sokan vannak összezsúfolva a nem túl nagy helységben.. .ilyen körülmények kö­ zött kezdődik A démon gyermekei. tizenkettedik oldal Japán illatok, ruhák, cipők, frizurák, nevek... min­ den japán, kivétel a Budai Vár. Ott játszódik a két család története. Rómeó és Júliához hasonlóan, egy ifjú hithű japán (Zolika) szeretné elvenni a japán kultúra professzorasszonyának a lányát (Mónikát). De megjelennek a problémák, a család múltja, a két család konfliktusa, a történelem viszontagságai, a kapszula hiánya (ami Zolika apjának, Lajosnak kel­ lene, hogy ne igya le magát a fia eljegyzésén) és so­ rolhatnánk. Ezek mellett találkozhatunk a fiatalok problémáival, gyerekkortól hozott félelmeikkel („kukifóbia", nimfománia), a szülők elnyomott vá­ gyaival, és a szakéval, no meg persze a „kölyökszakéval” is. A férfiakat nők, a nőket férfiak játsszák, kivéve a profcsszorasszonynak a nyomortól kimen­ tett féljél (leépült ejjeskását), aki meztelen felső­ testtel ágyékkötőben teszi mindazt, amit paran­ csolnak neki. Az egész történetet áthatják a ritmusos mondókák, dallamok, idétlen dalocskák, ami miatt még inkább misztikusabb és ijesztőbb lesz az előadás. Nem be­ szélve Benedek Mari által tervezett színes, túlzó, mulatságos, emellett félelmetes jelmezekről. Pintér Béla a darab írója, rendezője által megszokott toposzok A démon gyermekeiben is megtalálhatók: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a nemek felcserélése, a magyarok helyzete, határon innen, hatá­ ron túl, mindezek mellett ügyesen összemixelve Jó­ zsefvárost Tokióval. Összefoglalva: rettenetes szülők és rettenetes gyere­ kek gyilkos komédiája fut le egy rettenetes ország­ ban, végig ezzel a rettenetes hangulattal, de érdemes végig ülni ezt a sok rettenetest! „Kétezerkettő nyarán történt augusztus hó hetedik napján, Tizennégy óra harminc perckor jelentették a rend­ őrségen, Az első kerületi kapitányságon, hogy eltűnt egy asszony a Budai Vártól. Y Kovácsné- Faragó Zsuzsa, a japán kultúra pro­ fesszora, Néprajzkutató és műfordító, a piacra indult hete­ diké reggel, De sem a csarnokban, sem otthonában nem látták őt soha többé!’ (A démon gyermekei Pintér Béla és Társulata előadá­ sában látható a Szkéné Színházban.) Zágon Orsi �z Kik ezek? ízelítő az idei fesztivál-felhozatalból Van ennek a késő tavasz, kora nyárnak egy évrőlévre ismétlődő, határozott hangulata. Ilyenkor kí­ vánkozik ki leginkább az emberfia/lánya egy ven­ déglátó helyiség teraszára sört iszogatni, kezd el parázni a vizsgaidőszakon (és facsarodik el a szíve azon, hogy az utóbbi bizony gátat vethet az előbbi­ nek), valamint igyekszik mustrálgatni az idei feszti­ vál-felhozatalt. Nem kicsit ironikus, hogy pont kis hazánk az, ahova valahogy az igazán nagy rock-ne­ veket nem hozzák el, ha igen, akkor ritkán, vagy csak miután már kicsit megkoptak, megöregedtek. Ironikus, mert közben, pedig olyan - tőlünk nyuga­ tabbra - nagy hírnévnek örvendő, ám viszonylag friss bandák jönnek el, akiknek többségéről a nagy­ közönség nem, vagy nem eleget hallott. Ennek ki­ küszöbölése végett, rendhagyó módon álljon itt egy ajánló több olyan csapatról, akiket érdemes meghall­ gatni élőben és lemezen egyaránt, ugyanis mindegyik az elmúlt év során rukkolt elő egy új koronggal! Itt van rögtön például a Volt fesztivál és a Franz Ferdinand, akinek tagjai ezt az egész kemény ütemű, letisztult, érces gitár-riffekre épülő zenét újra divat­ ba hozták. Jól csinálják, amit csinálnak, ráadásul a koncerteken is kitesznek magukért. Mivel kerülik az elektronikus effekteket, ezért a meglehetősen sa­ játságos magyar hangosítástechnika (ami nagy rész­ ben abból áll, hogy ha „rock’ banda kerül a színpad­ ra, ezt a hangosításért felelős fiúk úgy értelmezik, hogy „oké, akkor a basszust és a dobot felnyomjuk, a gitár majd úgyis hallatszik, az énekes meg majd megoldja”) sem tudja elrontani az élményt, sőt he­ lyenként kifejezetten előnyére válik a műfajnak. Az idén, januárban megjelent album, a „Tonight” na­ gyon sok újat nem mutat fel, a két aktuális sláger, a „Ulysses” és a „No You Girls” erősen hajaz az ős­ sláger „Take Me Out”-ra. Ezzel együtt korántsem a megújulásra képtelenség jön le a bandáról, hanem sokkal inkább az, hogy ha egyszer egy recept tény­ leg nagyon jól működött, az az alapján készülteket a közönség újra és újra szívesen behabzsolja! Ehhez képest egy némileg szerteágazóbb hangzást képvisel a Bloc Party, akikkel majd a Szigeten lehet összefutni. Ok is valahol a britpopnál kezdték, de az utóbbi időkben, nem kevés elektronikát is belevittek zenéjükbe. A csapat különlegessége részben a nigé­ riai gyökerekkel rendelkező Kele Okereke-nek is köszönhető. Az ő hangja egy nagyon izgalmas kontrasztot képez az egyébként rockos zenéhez, azt meg Lenny Kravitz óta tudok, hogy a fekete bőrű­ ek énekstílusa ugyanolyan jól megy a pörgősebb, gitáros számokhoz, mint az R ’n’ B-hez, épp csak valamiért ritka az ilyen felállás. A fesztiválon bizto­ sak lehetünk benne, hogy el fogják játszani a pár évvel ezelőtt rádiók által agyonismételgetett „I Still Remember”-t, épp úgy mint az újabb, kicsit erősza­ kosabb, kicsit több torzításokkal rendelkező de ugyanakkor kicsit egyedibb számokat is. Azt meg majd meglátjuk, hogy azok a bizonyos hangtechni­ kusok hogy birkóznak meg mindezzel... Talán az egyik legizgalmasabb előadója a felhozatal­ nak mégis a White Lies. Ok annyira frissek, hogy az első albumuk 2009 elején jött ki, és rögtön első he­ lyezést ért el az angol lemezeladási listákon. A csapat „Fear of Flying’-ról nevezte át magát, elmondásuk szerint azért, mert a stílus, amit 2005-ös (!) indulá­ sukkor képviseltek, távol esett attól, amit igazán szerettek volna. „Úgy éreztem, ez alatt a név alatt Paris, je t'aime! ...és Te mit teszel szerelemből? A francia filmnapok végszavaként: 1 „Mindenem megvan ahhoz, hogy szeressenek... de szörnyen magányos va­ gyok... egyedül a világegyetemben.” 2. A fiú, aki nem fél kimutatni az érzéseit. 3. „Mindenképp beszélni akartam veled, mért úgy éreztem, ha nem beszélünk, még mielőtt eltűnsz, valami olyasmit hagyok ki, ami nagyon fontos.” 4. „.. .eye contact should be avoided with the other people standing around.” „Verekedni akartál? Mint mindig, mikor veled vagyok.” Szeretet a Coen fivé­ rek módjára 5. Egy nő, aki gyermekőrzőbe adja kisbabáját minden nap, hogy dajkaként dol­ gozhasson, ám a közös dallam segít... 6. A házaló ügynök boldogsága. 7. „Úgy tett, mint egy szerelmes férfi és újra szerelmes férfivá vált, s mikor el­ ment érzelmi kómába esett.” 8. „Még mindig léteznek cowboyok.” „Most már mehetek? Apa vár.” 9. Pantomimszerelem. 10. „Gondolj úgy Gaspard-ra, mint egy léggömbre, ne úgy mint egy rabláncra, és majd el tudod engedni.” 11. Elértett mozdulatok... „...csak óvatosan, elég erős.” 12. „Megmasszírozhatom a lábad? Látom, fáj. Hisz’ egész éjjel az álmaimban jár­ káltál.” 13. „Mennyit kér azért, hogy végignézhetett egy veszekedést?” „Nem sétálhat­ nánk együtt?” „És te mit teszel szerelemből? Elviselem a fájdalmat, mikor ar­ ra gondolok milyenek voltunk.” 14. Vámpírszerelem. semmi személyesről nem tudok írni, mérsékelten vicces sztorikat találtam ki dalszövegnek, amik még számomra sem jelentettek sokat, nem hogy más­ nak” vallja be a basszusos Charles Cave. Ez már csak azért is meglepő, mert mind a négy kislemezen ki­ adott szám, különösen a „Death” és a „To Lose My Life” olyan témákat dolgoznak fel, mint a halál, az ezzel kapcsolatos pánikbetegség és a másik elveszté­ sétől való félelem. Azok a számok pedig, mint a „Price of Lőve” vagy a „From the Stars”, amik azo­ kon a bizonyos kitalált „sztorikon” alapulnak, itt már inkább sötétek, néhol melodramatikusak, mintsem jópofák. Érdemes ezért a koncert előtt e szövegeket megkeresni valamelyik honlapon, ugyanis nagyon szépen passzolnak az ugyancsak sötét, ugyanakkor slágeres dallamokhoz. Végül még érdemes a Snoiv Patrol-tfA egy-két szót ejteni. A White Lies-zal ellentétben ez az együttes már 10 évet tudhat maga mögött. Kicsit talán szo­ morú, hogy az első két albumuk nem aratott min­ dent elsöprő sikert, különös tekintettel a „When It§ All Over We Still Have To Clean Up”-ra. Ez ugyanis némileg eredetibb a maga visszafojtottságában, mint az összes utána következő album. A már új kiadó által jegyzett további három korong ugyanis sorra gyártotta a slágereket, egyre inkább hátra­ hagyva a sötét hangzást, és inkább a giccsességbe hajolva, mint szomorúságba. Mindezek ellenére az új CD, „A Hundred Millión Suns”, amit késő ősszel adtak ki, egy teljesen szórakoztató, dallamos szá­ mokkal teli, csöpögősségében sem zavaró élményt nyújt. A videókat elnézegetve, Gary Lightbody elő­ adásmódja kicsit túljátszott, ami viszont a színpa­ don előnyükre válhat, úgyhogy minden jel arra mutat, hogy egy erős, és szórakoztató előadásnak lehetünk majd tanúi, ahol leány- (és érzékeny fiú-) szív nem maradhat kifacsaratlanul. Mindezeket összevetve, levonhatjuk, hogy ha nem is ugranak ránk nagy erőszakossággal a hőn várt U2 és tsai kiírások, akkor is érdemes szemezgetni, ízlel­ getni, olykor utána olvasni ezeknek az előadóknak, hisz egyik-másik biztos különlegesen jó koncertet fog leadni, és ki tudja? Lehet, hogy, egy-két, tíz év múlva már az ő nevükért fognak az akkori zöldfülű egyetemisták ácsingózni. Barát Zsófia 15. „Hogyan is várható el tőled, hogy boldog légy egy olyan férfival, aki minden áron úgy akar veled bánni, mint egy teljesen normális emberi lénnyel?” 16. „Van, amikor az élet változást akar. Mint az évszakoknál. A tavaszunk gyö­ nyörű volt. De már vége a nyárnak. Az őszt észre sem vettük, és hirtelen na­ gyon hideg lett. Olyan hideg, hogy minden teljesen átfagy. És a hó meglepe­ tésként ért. De ha elalszol a hóban, nem is érzel fájdalmat.” 17. „Tudod mit? Azt hiszem, mégis hozom az ügyvédemet.” 18. „Csak azt tudom mondani, hogy egyszerre éreztem örömöt és szomorúsá­ got, de nem nagy szomorúságot. Mert éreztem, hogy életben vagyok. És eb­ ben a pillanatban szerettem bele Pírizsba.” +1 Én pedig ebben a pillanatban szerettem bele ebbe a filmbe. Április 24-én volt egy éves a Párizs, szeretlek. Mármint nálunk. Tizennyolc rövidfilm, 18 rendező és XVIII-féle módja a szeretet kifejezésének. Rövid, hosszú, nagy, lángoló, kihűlt, szeszélyes, fagyos, vicces, brutális, kedves, hálás, alázatos, uralkodó és még megannyi jelző és mindig ugyan az a jelzett szó... Gus van Sant-től kezdve Wes Craven-en át Izabel Coixet-ig a direk­ tor szakma krémje meséli el nekünk, egymást vált­ va, hogy mit is gondol ő Párizsról, és mit a szere­ tettől. Javaslom minden­ kinek, hogy élje át leg­ alább egyszer ezt az él­ ményt. Mármint a filmet. A többi pedig már egyéni belátás kérdése... tizenharmadik oldal �Barangolás Mainz-ban Mainz Rajna-Pfalz német szövetségi tartomány fő­ városa és egyben legnagyobb városa, a Rajna bal partján fekszik átellenben Hessen fővárosával, Wiesbadennel, 200 ezer lakosa van. Otthont ad egy egyetemnek és egy püspökségnek is. A Johannes Gutenberg Egyetem 32000 diákkal, több mint 130 országból a legnagyobb németországi egyetemek közé tartozik. Itt 2200 tudós tanít és kutat 150 inté­ zetben és a klinikán. Hatalmas a diákélet, rengeteg kutatási, tanulmányi, utazási, sportolási és egyéb le­ hetőségekkel. A városban sok a látnivaló. Egyik fő nevezetessége a Gutenberg Múzeum, amely előtt egy hatalmas könyv van az utcán. Bent meg lehet tekinteni a vá­ ros nagy szülöttjének, Johannes Gutenberg eredeti nyomógépét, és sok középkori és későbbi érdekes nyomatot. A Szent István templom szentélye feletti hatalmas mélykék háromdimenziósnak tűnő abla­ kokat Chagall mozaikjai díszítik az ótestamentum­ ból vett jelenetekkel. Állítólag Chagall a munkát először nem akarta elvállalni a zsidóüldözések miatt. A Szent István templomtól sétálva az Óvároshoz ju­ tunk, ami a dóm árnyékától (ahogy egy dal is mond­ ja) egészen a Déli Pályaudvarig húzódik. A történel­ mi Óváros nagy része megsérült a második világhá­ borúban a brit bombázások során. Itt a kacskaringós utcákban és sikátorokban esténként megtelnek a hangulatos kis borozók és kocsmák. A Óváros kö­ zepén található a Császár-tér 14 katolikus temploma közül a román stílusban épített hatalmas Mainzi Dóm, 6 toronnyal, amelyek közül a legmagasabb 83 méter, a belsejében 9 kápolnával és 14 oltárral. A ja­ nuárban játszott Mainz05-Bayem München jóté­ konysági focimeccs bevételét a dóm restaurálására fordítják. Jelentős még a Krisztus templom a 80 méter magas kupolájával. Az Eisenturm 1240-ben épült, az Alexanderturmmal és a Holzturmmal együtt ezek az egykor 34 kaput és őrtornyot szám­ láló városfal ma is álló tornyai. A városban sok épí­ tészeti stílus képviselteti magát A házak között ma is találhatunk 500 éves fagerendás épületeket. A vá­ ros tele van szökőkutakkal. Az egyik hatalmas kompozíció, a 150 karneváli figurából álló Karneváli szökőkút. A belvárost kettészeli az 50. szélességi kör, aminek a vonalát felirattal együtt ki is rakták járdá­ ból. Mainz belvárosa egyre inkább nagyvárosi karak­ tert ölt, de a külvárosi részek megőrizték a falusias jelleget. Említésre méltó a Gutenberg-tér Gutenberg szobrával, a Schiller-tér Schiller szobrával. Egyéb lát­ nivaló még a nagyhercegi palota, az igazságügyi pa­ lota, a központi pályaudvar és a városi csarnok. A Citadella délnyugati sarkában látható az úgyneve­ zett Eigelstein, régi római falak, amelyeket a hagyo­ mány szerint a légiók Drusus emlékére állítottak föl. Nem szabad megfeledkezni a februári karnevál­ ról sem, hiszen Mainz a legnagyobb karneváli váro­ sok egyike, valamint a Bundesligában játszó 1. FSV Mainz 05 meccseiről sem! Mainz és az egész kastélyokkal tarkított festői szép­ ségű Rajna-part nemcsak Erasmusra, hanem egy­ szerű utazási célra is kitűnő választás! Mihalics Vivien Ot és fél év Idézzétek fel magatokban Öt és fél évvel ezelőtti éneteket... Csak nyugodtan, álljatok meg az olva­ sásban, hunyjátok be a szemeteket egy-két percre, és merengjetek el a múltatokon... Két héttel ezelőtt ünnepeltem egy baráti társasággal a születésnapomat, és az este folyamán rengeteg fénykép készült. Otthon hazaérve nézegettem a fo­ tókat, majd megakadt a szemem egy bizonyos képen, amelyiken egyedül vagyok, és belenézek a kamerába. Ahogyan erre a képre pillantottam egy érzés ütötte fel a fejét bennem. Felnőttem! Egyszer csak elkezdtem kutatni az emlékeim között, mi tör­ tént velem az elmúlt években, s rájöttem, most jött el a pillanat, amikor lassan-Iassan, de igazán kezem­ be veszem majd a dolgokat. Mivel hamarosan újra itt a rettegett vizsgaidőszak, kicsit már mindenki azon töri a fejét, miképpen fog felkészülni egy-egy vizsgára. Ez most „csak’ egy vizsga, de amiből itt most számot kell adnunk, azt jó eséllyel egész életünkben hasznosítani fogjuk. Természetesen előfordulhat, hogy annyira időszű­ kében vagyunk, olyan nagy az anyag, esetleg olyan családi problémánk van, hogy akkor is Összetesszük a két kezünket, ha éppen átcsusszanunk a vizsgán. Lehet hogy 40 tételből 39-et tudtunk, és mégis pont azt az egyet húztuk ki, amiből nem tudunk levizs­ gázni. Megbukunk, vagy kegyelem kettest kapunk, talán bizonyítjuk, hogy tényleg az az egyetlenegy, amit nem tudunk, és jobb jeggyel távozunk. Egy a tizennegyedik oldal lényeg, mikor elmegyünk vizsgázni, azt úgy tegyük, hogy mindent megtettünk azért, hogy a lehető leg­ jobb eredményt éljük el. Hogy biztosak lehessünk abban, azt a tudást kamatoztatni tudjuk majd a jö­ vőben. Persze gondolkodhatunk most is úgy, hogy majd az államvizsgára bepótolom, de lássuk be, ez már nem a középiskola. A jövőben nem fogja érde­ kelni az ügyfeleket, hogy nem tudunk két ismeret­ lenes egyenletet kiszámolni, de ha miattunk elveszí­ tenek egy pert, ártatlanul börtönbe kerülnek, vagy elveszik tőlük a gyermeküket, mert mi most ha­ nyag módon nem tanultuk meg azt az egy jogsza­ bályt, amire éppen akkor szükség lenne, senki nem fogja a vállunkat veregetni, hogy ne foglalkozz vele, majd legközelebb sikerül. Nem! Rajtunk a sor, hogy itt és most tegyünk valamit. Ez a „valami” most ta­ lán csak a kitűnő átlag, a legnagyobb ösztöndíjsáv, a vizsgák átvészelése, hogy mindenből meglegyen az elégséges. Mindenkinek más. Most a vizsgaidőszak közeledtével, ez egy jó példa arra, hogy átérezzétek, miről beszélek. De a szöveg mögött saját életetek minden percére rálelhettek. Mindenki keresse meg azon terveket az életéből, amelyeket korábban nem valósított meg, mert úgy gondolta, ráér még, és ha ezek megvannak, tegye­ tek értük minden nap egy keveset. Higgyétek el, Öt és fél év múlva érzitek majd az áldásos hatását an­ nak, amit ma itt elkezdtetek. Császár Adrienn Dózi A lovak gyönyörű állatok, hűségesek, megtanítják az embert élni, szeretni, érezni. Mi magyarok pedig lovas nemzet vagyunk, alig több mint ezer évvel ez­ előtt hírhedté váltunk lóháton. Ám nem csak ret­ tegés jut a világnak, ha magyar lovast lát, hát még ha magyar lovat! Kincsem (1874) többszörös díjnyertes versenylo­ vunk, aki 54 versenyéből 54-et megnyert, Imperial (1960) pedig a XX. század legjobb tenyésztésű ma­ gyar versenylova volt. 1960. azonban már viszonylag távol van, és azóta nem nagyon sikerült világraszóló sikert aratnunk — mostanáig! Ma van egy pacink, aki nemzetünk büszkesége lett igen rövid időn belül. Egy négy éves hős, a tavalyi év sportolója. Egyesek úgy gondolták, hogy igazságta­ lanság egy lovat év sportolója címmel kitüntetni. Nem egészen látom be, miért. Szerencsére ma van egy néhány remek sportolónk, de ez a ló világhírne­ vet szerzett nekünk egy olyan sportágban, amelybe betörni egyébként meglehetősen nehéz. Azon kívül attól még, hogy állat, ő is ugyanúgy megdolgozik a sikerért. Lényeg a lényeg: boldogok lehetünk, hogy újra él a magyar lovasszellem. Overdose egyébként Angliában született 2005-ben. Tulajdonosa Mikóczy Zoltán, aki 2006-ban vásárol­ ta meg háromezer euróért. Igazán jó vétel volt, hi­ szen csodálatos futásainak köszönhetően mára öt milliót ér. Sorra nyeri a versenyeket, hihetetlen re­ kordokat futva. Már-már megszégyenítő a fölénye a többi lóval szemben, amikor két-három-nyolc ló­ hosszal előttük nyargal be a célba. Míg a pályán ke­ mény férfiként küzd meg a többiekkel, azon kívül sokszor mint egy megszeppent kisgyerek, bújik el gondozója háta mögé. Nagy szüksége van a szere­ tette, az odafigyelésre, becézgetésre. Azt mondják, régebben a répát szerette, mára kényesebb lett, és bioalmát eszik. A tréner kockacukrot nem ad neki, hiszen mégis csak egy sportló! Szeretik őt, többek szerint ő a mi új nemzeti hő­ sünk. Lehet benne valami, hiszen csodálatos a bol­ dogság, amit egy-egy futamgyőzelme ad nekünk. Minket képvisel, Magyarországot. Nemsokára a legelitebb közönség előtt bizonyíthat, hiszen május végén a Haydock Park-i lóversenyen indul, majd pedig június közepén a Royal Ascot Derby-n, az egyik legnagyobb presztízsű lóversenyen. A világ legjobb zsokéja fog vele, bizonyára elsőként a célba futni, az angol királynő színe előtt! Amikor születik egy csillag, menetrend szerint buk­ kannak fel olyanok, akik részesedni akarnak a si­ kerből. Őszintén remélem, hogy Dózi nem lesz po­ litikai csatározások áldozata. Azt viszont biztosan tudom, hogy ő mindig a mi lovunk lesz. Egy gyö­ nyörű angol telivér, mely csordultig tölti szívünket örömmel. Hrecska Renáta �Szerb Antal: Utas és holdvilág — Könyvajánló „A vonaton még nem volt semmi baj. Ve­ lencében kezdődött, a sikátorokkal.” Ezzel a zseniális felütéssel indul Szerb Antal mű­ ve, a magyar irodalom egyik legnépszerűbb regénye. Már ez a két mondat is magába sűrít valamit abból a hangulatiságból, ami később az egész könyvet jellemezni fogja. De erről picit később. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mérsékelten kellemes karosszékem­ ben üldögélve az Utas és holdvilág díszkia­ dását vehetem a kezembe (egyébként: Magvető, 9. kiadás). Általában nem törő­ döm sokat egy könyv külsejével, de jelen esetben ez másképp van. Most a külcsín, a belső mívcsscg és a tanalom, amit ma­ gában rejt a stílus - most ez a három igazi egységbe forr össze, mondhatni az esztétikum egységébe. Elsőre ez talán furcsán hangzik, de komolyan így van. Nehéz belekezdeni egy ennyire nagyszerű könyv ajánlásába, ezén előre meg kell jegyeznem, hogy kimerítő elemzés helyett csak a benyomásaimról szeretnék pár szót ejteni. Mint ahogy az egész könyv is valahol a benyomásokról szól. Benyo­ másokról, amelyek hosszt! utazás során érik az embert. Márpedig Szerb Antal alaposan megutaztatja karaktereit, és így minket is - per­ sze amennyiben az említett karosszéket bárminemű összefüggésbe hozhatjuk az utazással, mint olyannal. Utazunk ugyanis térben és időben meglehetősen sokat, de legelsősorban bejáljuk az emberi lélek legmélyebb bugyrait. A regény fősze­ replője, Mihály ugyanis olaszországi nászútja során döbben rá, hogy valami fél­ recsúszott az életében. Halvány kétely ébred benne, hogy a kispolgári kereskedő­ élet talán mégsem neki való, és amikor számba veszi a körülményeket, kényte­ len-kelletlen levonja a következtetést: voltaképpen alapvetően elhibázott életet élt. Ebből a nem kifejezetten lélekemelő felismerésből következik Mihály vissza­ emlékezése fiatalkorára, majd pedig az is, hogy múltjának régi, elfeledett alakjai újra testet öltenek a jelenben is. És van köztük minden, mi szem-szájnak kelle­ mes: régen elvesztett legjobb barát, egész életre szóló — és szintén elveszett — gim­ nazista-szerelem, kínzó nosztalgia az ifjúság iránt, majd pedig valamiféle reni­ tens halálvágy. Annyi biztos, hogy Mihály kiszakad a racionális valóságból, és ideje java részét szűk sikátorokban és tágas hegyek között bolyongva tölti, kétes egzisztenciájú albergókban, vagy éppen kedves kis sziklabarlangokban alszik. Ami igazán remekké teszi a regényt, az a megdöbbentően könnyed stílus, amellyel a szerző megörvendeztet bennünket. Hiszen a rég elmúlt dolgok iránti nosztalgia alapvetően mégsem tartozik a legvidámabb érzések közé, és így a mű tematikájából kiindulva holmi depressziós-borongós, Dosztojevszkij barátunkat idéző mélylélektani értekezést várnánk, szürke fellegekkel, hideg novemberi köddel, szibériai fegyházzal, miegymással... De mielőtt undorodva félrelöknénk a könyvet, kiderül, hogy Itáliában járunk, a nap, a városok ódon-méltóságteljesek, az emberek vidámak és közlékenyek, tehát minden tekintetben kedélyesek a körülmények. És ez a kellemes vidámság végig jellemzi a regényt, összekevere­ dik a főszereplő személyes vívódásaival, a szinte szakrális jellegű múltidézéssel és így összességében egy páratlan, sajátos hangulatú történetet kapunk, ami nagyszerűen olvastatja magát. Mihály gyermekkori barátai olyan magától érte­ tődő természetességgel csöppennek bele hirtelen újra a főszereplő életébe, botlanak bele Ravenna utcáin vagy Umbria hegyei között, mintha egész életükben mást se csináltak volna. Később pedig Róma, Párizs és Budapest között keringe­ nek a szereplők, és valami félelmetes magabiztossággal találnak újra meg újra egymásra, hogy ajkukon diszkrét mosollyal szövögessék a történet szálait. Egy magyar szerző tollából különösen furcsának tűnt nekem ez a jó értelemben vett európaiság. A mű magyar szereplői ugyanis szinte folyamatosan külföldön jámak-kelnek, általában jó ismerői az olasz, német, francia és angol nyelveknek és kultúráknak, és ezeket az erényeiket ki is használják. Kinyílik számukra a világ, és így — a regény olvasása erejéig legalábbis - az olvasó számára is. Ez pe­ dig örvendetes dolog. Az európaias nyíltság pedig szerencsére nem csúszik át semmiféle kozmopolitizmusba — végig fontos szerepet játszik Mihály budapesti gyermekkora, és szemléletes leírást is kapunk a korabeli székesfőváros hangula­ táról. Ellenben egyenrangú városként jelenik meg Róma, Budapest és Párizs, a szereplők pedig úgy ugranak el egyikből a másikba, mintha csak Egerbe menné­ nek Miskolcról. És jól is van ez így. Szerb Antal remekművet alkotott, de ezt csak kevés ember tudhatja. Maga a szerző gondolkodik el egy tanulmányában arról, hogy minden nemzetnek meg­ van a legtcsthezállóbb művészi kifejező eszköze, ami a magyarok esetében a nyelv, az írás. Ez a mi szerencsétlenségünk, hiszen kevesen beszélnek ezen a nyel­ ven, így aztán nincs sok ember, aki be tudná fogadni a magyar művészetet. Azoknak viszont, akik még mindig követik szerény eszmefuttatásomat - elis­ merésem a számukra -, Szerb Antal regényével sem lesz gondjuk. Az Utas és holdvilág - sok más magyar könyv mellett - örök érték, és azon ke­ vés megmaradt nemzeti kincsünk egyike, amit irigyelhetnének tőlünk még oszt­ rák sógoraink is. Ezért tehát érdemes elolvasni. Es nem mellesleg azért is, mert szórakoztató és tanulságos regény Bendsák Márton Dijonban a magyar vadak A dijoni Szépművészeti Múzeum minden évben nagy horderejű tematikus tárlatokat igyekezett összeállítani, azonban az épület 2005-ös renoválása félbeszakította ezt a folyamatot, és kis kiállítások­ kal próbálták kielégíteni a Látogatók igényeit. A munkálatok befejeztével azonban újjáéledt a hagyo­ mány, és idén Közép-Európa felé fordulva a magyar fauveizmus képviselőinek kiválóságait gyűjtötték össze, egy kiállításban szerepeltetve a francia fauveistákkal, akik ihletői, tanítói voltak a magyar művé­ szeknek. Ez a kiállítás azonban nem egy önálló tárlat, hanem a dijoni magyar kulturális szezon ke­ retében tekinthetjük meg. A januárban kezdődött eseménysorozat öt hónapon keresztül konferenciá­ kat, műhelyeket, olvasóesteket, színházi esteket, koncerteket, filmvetítéseket kínál. A magyar művé­ szeti élet sokszínűgégét felvonultató eseménysoro­ zat bemutatására törekedtek a szervezők, nagy megelégedésünkre. Annak ellenére, hogy a fauveizmus megreformálta a magyar festészetet, sokáig a művészet történeté­ ben ismeretlen fejezet maradt a magyar társadalom számára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lel­ kes dolgozóinak, kutatóinak köszönhetően azon­ ban pár éve sok rég elfelejtett, elveszett mű került újra a napvilágra magángyűjteményekből, közgyűj­ temények raktáraiból. A Magyar Nemzeti Galéria 2006-os, a „Magyar Vtdak Párizstól Nagybányáig 1904- 1914” című kiállítással mi magunk is újra fel­ fedezhettük a fauveizmust. A magyar művek most először mutatkoznak be Franciaországban, egy kiál­ lításban szerepeltetve a francia fauveizmus legna­ gyobb képviselőivel (Matissc. Derain, Mirquct. Vlaminck. Manguin). A XX. század elején a francia kultúra nagy hatással volt a magyar művészeti életre. A magyarok az el­ sők között fordultak az új nyugati irányzat felé a merészség és a kromatika jegyében, mindemellett megtartva a magyar sajátosságokat és a művészi identitást. A magyar „vadak” közül (csak a legna­ gyobbakat említve: Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Berény Róbert, Márffy Ödön, Bornemisza Géza, Perlrott Csaba Vilmos) sokan Párizsban éltek, és pri­ vát akadémiákban alakították stílusukat, köztük Matisse iskolájában. Hazájukba visszatérve Nagybá­ nyán alkottak ahol a szabadban alkalmazták a fauveista teóriákat. Itt újra felfedezték a magyar tájat, a színekkel játszva szabad utat engedtek a képzele­ tüknek. Népszerű téma a meztelen test ábrázolása, gyakran a szabadban. Ám ezt az akadémikus, évez­ redes témát élénk, erőteljes színekkel, hangsúlyos ecsetkezelésscl keltették újra életre, a jellegzetes domborulatokra, liajlatokra helyezve a hangsúlyt. A városi tájkép ábrázolása nem hagyomány a magyar festészet történetében, azonban a franciákat követ­ ve Ziffer Sándor, Rippl-Rónai József és Tilunyi La­ jos is alkotott ilyen témájú művet. Gyakoriak a holt természetet ábrázoló festmények is, a magyar mű­ vészek ennek a motívumnak az ábrázolásában kie­ melkedőt alkottak. A női és a férfiportrék, az ön­ arcképek szintén az akadémikus festészet Ősi témái, így a fauveistáknak is kedves. Amíg a témaválasz­ tásban a klasszikusokat követik, ez az új nemzedék a festési technikát tekintve forradalmár volt. A szí­ nek erősek, nem csak a kontúrok és a kiemelt vo­ nalak adják meg az alak jellegzetességét. A magyar portrékban a francia társaikhoz mérve több volt a humor, az irónia. Ez adja meg a portrékban a ma­ gyar fauveizmus különleges egyediségét. A figurák erőteljes kifejezettsége már-már karikatúrába hajlik át. Erős arcvonások, beesett arcok, élénk színek, tiszta tónusok, erős ecsetvonások figyelhetők meg. A sokféle egyéniség és temperamentum gazdaggá teszi ezt az irányzatot. Mégis mindegyikőjüket egy cél vezette: megreformálni az unalmassá vált akadé­ mikus művészetet, a valósághűségre törekvést. Mert a világ változik, halad, és mi is alakíthatjuk. De a legnagyobb hiba, ha nem veszünk tudomást a változásokról. Ezek a művészek észlelték az új sze­ leket, és a maguk - egyben a magyarok - képére formálták az irányzatot. Aki kihagyta a 2006-os kiállítást a Nemzeti Galéri­ ában, irány Díjon, és most a francia mesterekkel együtt nézheti meg! Aztán kóstolhat-vehet finom erős mustárt, ha már erre jár! Mert a léleknek is, a testnek is kell táplálék. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Eltelt egy újabb év... mint azt megszokhattuk, a vizs­ gaidőszak előtt megadatik egy délután, idén immár kettő, amikor még utoljára fellélegezhetünk a nagy injrá előtt: ez a Prö Facultatc nap. A sportversenyekkel és karriercxpóval töltött szerdai napot követő második nap nyitányaként Szentmisét mutattak be a díszteremben, amelyet a Pro Facultate díj idei átadása követett. A 2003 óta (első ízben Zlinszky János professzor úr részére) minden évben kiosztott díj a lullgatók, oktatók, alkalmazottak sza­ vazatai alapján jár annak, aki a tanárok közül sokat tett a Kar épüléséért, gazdagodásáért. Idén Szabó Ist­ ván docens, dékánhelyettes kapta a dijat, aki Szilágyi Demeter HŐK elnök latidációja után meghatottan köszönte meg a becses kitüntetést. Ezt követően a tavaly alapított, a mindenkori HÓK által odaítélt .Hallgatókért" (díjazott: Boncza Hajnal­ ka, a dékánhelyetesi titkárság vezetője) és a „Hallga­ tói Mozgalomért" dijak (díjazottak: Németh András György végzős lialljgató és a tutorok közössége) át­ adása'következett. A díjátadást követte a szokásosan megrendezett „próba­ per". amelyről keretes írásunkban részletesen olvashattok. z\ rendezvény azonban még korántsem én véget: a dísz­ teremben a rendhagyó Hzmáuy Szalonon Horváth At­ tila és Szilasi Alex szórakoztatták stabil rajongótábo­ rukat, a gesztenyés udvarban pedig elkezdődött a késő estig tartó mulatozás: néptáncosok, stand up komédiás, valamint az Animál Cannibals és a Rctro School Bánd zenéje adta a körítést az vizsgaidőszak előtti egyik utolsó közös ellazuláshoz. Hagyomány, énekek, könnyedség: ez a Pro Facultate nap. Kiliagyhatatlan. HÍVŐ SZÓ Tisztelgés a Teológus és a Pápa előtt 2009. április 16-án. csütörtökön töltötte be 82. élet­ évét a kiváló teológus, egykori münchcn-frcisingi ér­ sek, Joseph Ratzinger, a f elcdhetetlen II. János Pál pá­ pa közeli munkatársa és bizalmasa. Ami miitt ez a tény mindannyiunk számára különleges jelentőséggel bír, és az egész Katolikus Egyház szempontjából is igen lényeges, az az Úr 2005. esztendeje óta betöltött tisztsége. A hajdanvolt Ratzinger bíborost ugyanis ab­ ban az évben emelték megkérdőjclezlx'tctlcn több­ séggel a nagy hatású elődjének halálával megüresedett pápai trónra a bíborosi konklávé tagjai. A Teremtő kiszámíttótatlan döntéseinek következményeként más nézőpontból a véletlenek különös egybeesésének köszönlictőcn - pedig az említett két időpont, vagyis születésnapjának, illetve pápává választásának évfor­ dulója között mindössze néhány nap eltérés van. En­ nek megfelelően cikkemben két jeles jubileum előtt kívánok tisztelegni. 1927. április 16-án született Markt! am Inn nevű ba­ jorországi falucskában, regi bajor földműves család sarjaként. A család vallásos beállítottságát jól jellemzi, hogy két évvel idősebb bátyja, Georg is a papi hivatást választotta. Öt azonban nem érdekelték annyira a tu­ dományok, illetve az előmenetel, mint öccsét. Ratzin­ ger filozófiát és teológiát tanult a Müncheni Egyete­ men és a Frcisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. Pro Facultate 2009 Ismét győzött az igazság: mindenki jól szórakozott } A díszterem impozáns falai közt taláros urak és l>öli gyek készülődtek, majd egyszer csak előkerült egy [ rendőr is. 14 órakor a bíróság megkezdte a tárgyalást. 1 A talár szigora mögött néha cgy-cgy mosolyt arcán ! elrejteni igyekvő bírónőt Ablonczy Zsuzsi (egyben a J perjáték három éve lelkes szervezője) alakította, akii nek nem nehezebb ügyben kellett ítélkeznie, mint egy ! hétköznapi, ámbár speciális fordulatokat és elemeket 1 hordozó esetben. Jegyzője pedig immáron harmad! szór nem más volt, mint Békés Ádám tanár úr (aki ! évről évre lelkiismeretesen segíti a szereplők felkéi szülését). J A vádlottak padján Isz Ákos (Borsos Szabolcs játéka 1 által életre keltve) - anyja neve: Bor Virág - ült, buda! pesti lakos, kit italozó életmódja és szcrclemféltésc soJ dón a PPKE bírósága elé. Történt ugyanis, hogy Isz i Úr egy napon társával, Rész Egonnal (Békés Sándor 1 alakításában) nagyobb mennyiségű szeszes italt vett 1 magához, de mintliogy minden pohár egyszer kiürül, ' utánpótlásért nézve külön váltak. Ákosnak azonban [ eszébe ötlött, hogy Egon bizonyára régi kedveséhez i ment, Hajnallioz (a szintén kezdetektől jelen levő } Barát Zsófi játéka által megszemélyesítve), aki immár 1 Egonnal „van jól el" — ahogy Hajnal vallomásából I megtudtuk. így tót tel is kereste a lakást, ahol tajda! nán még ő volt a Don Juan, és kevés sikerre) ugyan, 1951-ben, Frcisingbcn szentelték pappá bátyjával együtt. Fiatalon lett egyetemi tanár. Már 1959-től fudamentális teológiát oktatott Bonnban. 1963 és 1977 között dogmatikát és dogmatörténctet tanított a münsteri, tübingeni és a regensburgi egyetemen. Ez utóbbi intézménynek rektor-helyettese is volt, majd 1977 után díszprofesszora lett. Mindeközben az 1962től 1965-ig tartó II. Virikáni Zsinaton tanácsadóként vett részt. Nagy szerepe volt abban, hogy a zsinat ré­ vén sikerült megújítani a Katolikus Egytózat. Egye­ temi oktatói pályájának végét az jelentette, hogy VI. Pál pápa 1977. inárcius 25-én München-Freising érse­ kévé kreálta, majd nem sokkal később (június 27.) bí­ borossá nevezte ki. Néhány évvel később, 1981-ben II. János Hl a Hittani Kongregáció prefektusává nevez­ te ki. Tekintélyét és elismertségét bizonyítja az is. hogy 1986 és 1992 között a Katolikus Egytóz Kate­ kizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is rábízták. 2002-ben lett a bíborosi kollégium dékánja. 2005. április 19-én, tórom nappal 78. születésnapját követően, az előzetes várakozásoknak megfelelően, megválasztották az egyetemes Katolikus Egytóz fe­ jévé. Egyházfőként a XVI. Benedek nevet vette fel Mivel a névválasztás általában bizonyos mértékig utal az elődre, érdemes megnézni, ki is volt XV Benedek pápa (1914-1922). Giacomo della Chiesa az I. világtóború idején volt a Katolikus Egyház feje. Sokszor emelte fel hangját a háború ellen, a béke mellett, va­ lamint nevéhez, fűződik Jeanne d'Arc szentté avatása. Pápaként nevéhez fűződik három kiemelt jelentőségű dokumentum: sorrendben a Deus caritas est, a Spe de megpróbált bejutni Hajnallioz. A jól szituált hölgy, akinek tanúvallomása az egész közönséget magával ragadta, egyértelműen elutasította Ákost, ezért ő egy másik utat választott, történetesen bemászott, ponto­ sabban egy akciófilmbc illő jelenettel bevetődön az ablakon. Hajnal vallomása szerint a földszinti néni hívására, megjelentek a rend őrei és elkapták a randalírozó fia­ talt, aki a szerelem és az ital hatásától bódultán magá­ val rántotta Gumi Botond hadnagy urat a földre. Igaz, Gumi Botond (Szcnczy Ákos nagy alakításában) vallomásában elmondta., hogy bár súlyos erőszakos magatartást tanúsított Ákos, de tökéletes fizikumá­ nak Itala pillanatok alatt leszerelte a dulakodót. Ab­ itati azonban nem tudtak dűlőre jutni, hiába a szem­ besítés, hogy ki-kinek a családját emlegette és milyen okból is pontosan a tett színhelyén. Már az első 10 perc után mindenki elfeledte, hogy csak egy per-játékon ül. sőt mikor a korrekt ügyész úr (Sándor Roland Zsolt személyében) vádbeszéoc és a védelem részéről felszólaló, ügyvédnő (Jultász Gabri­ ellának hála) kerültek sorra, már senki sem kételke­ dett az ügy komolyságában. A döntés végül megszületett, Isz Ákos és társai el­ hagyták a tárgyaló, akarom mondani a Dísztermet, de egy újabb színes emlékkel gazdagították a Pro Fa­ cultatc napok emlékét. Tóth TitaniUa salvi, valamint Sacramentum caritatis szavakkal kez­ dődő megnyilatkozások. Ugyancsak regnálása idejére tehető a Názáreti Jézusról írt rendkívül nagy hatású, tudományos és laikus körökben egyaránt elismert könyvének megjelenése. A 2005 óta eltelt négy év krónikádhoz tartozik az is, hogy ezen idő alatt öszszesen 38 bíborost kreált. Ezek mellett több mint tíz alkalommal utazott Olaszország határain kívülre. Ezen missziós látogatások közül kiemelkedő jelentő­ ségű az Auschwitzban, Törökországban, illetve az ENSZ-ben tett vizitációja, valamint a 2009-es év nya­ rán a Szentföldre tervezett útja. Mindenki maga ítélje meg, hogy miképpen látja Jo­ seph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek életét és tevé­ kenységét, úgy teológusként, mint pápaként. Ám azt egész cgytóztmk nevében kívánom: Isten áldja, és él­ tesse még sokáig Szentatyánkat! Teleki Levente Aio» pecOL rœzüoô'it. a PATVolóoia thua'rIai, és tuierém a FŐperes-HÓneí-nioii- USUW H0&9 CSiUAtMAk-l KEpvET A toot ICÁKHOZ.? \ To A TAMOXATASl e£4J0MlA HAU-OArc AítAVy! & AUWVI EMBERT, AtWVtSwg, líötDípeu ft ifitíms AMEOPtG- UEovET MÉM tiMuuu MŰI06n 3061 tíMMlt � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 3. szám 2009. május 11. Abstract A summary of the resource. Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Subject The topic of the resource Tartalom Merre haladunk? In memoriam Kukucska Zsófi Felvételi hirdetmény Amit a dánoktól tanulni érdemes Az érem másik oldala, avagy az xxxxxx-kártya „Egy kőhajtásnyira”: Sajtófotó 2008 Embert ajándékba? Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Tudomány, verseny és szórakozás - diákköri konferencia jogász módra Belharc A 2009. évi XXIX. jogi OTDK eredményeinek értékelése Ne ítélj, mert megítélnek! Jogász példatár 1. Tanulj meg olvasni! Lehet más? Jó szomszédság Majdnem Európa: a Ráday utca Tábortűztől a hangversenytermekig A Démon gyermekei Kik ezek? Paris, je t'aime! Barangolás Mainz-ban Dózi Öt és fél év Szerb Antal: Utas és holdvilág Dijonban a magyar vadak Pro Facultate 2009 HIVŐ SZÓ Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Bujdos Iván Ákos, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (641kb+4006kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_3_20090511 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20090511 Relation A related resource T00092 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Bujdos Iván Ákos Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12bdc1ef33fa2b2f4355bdea8f894559.jpg c524eedf53fb1d428a77b77dac317991 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/07a074d1cb572ac576a26fadcc551d05.pdf 6ddee5d1e9ac3a0dba15caac65e94998 PDF Text Text PPKE_út&Ut-_XI/_2_2OO<?O4O2 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja jJ SITELET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOZoNdoK NapjA PÉTERI ZOLTÁN HÚSVÉT LÁBADY TAMÁS SZENT FAUSZTINA THE CURE GRAFFITI XII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. április 2. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ugocsa még mindig non coronat addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen 2 3 3 4 5 5 BOZoNdoK Nap]A 6 Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép 6 7 8 9 10 10 11 11 12 12 13 14 14 15 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Én már csak olyan vagyok, hogy nem elégszem meg a naponta az utcán, a rádióból, a tévéből, az internetről rám zúduló impul­ zus- és információáradattal, ami hamis tájékozottság-érzéssel töltheti el az embert, hanem némileg önkínzó módon képes va­ gyok más, marginálisabb forrásokat is felkutatni. így jutottam el az Elet és Irodalom című, egykoron tekintélyes hetilap 2009. március 6-i számának átlapozásához. Vágvölgyi B. András írt benne egy cikket - a témája, tartalma most érdekte­ len -, amelynek egy közbeszúrt megjegyzésén fennakadt a sze­ mem. A megjegyzés azon kesereg, hogy a Megyeri híd névadá­ sára kiírt internetes pályázat legtöbb szavazatot kapott javasla­ tát a döntéshozók elvetették, így hiába buzdította egy amerikai televíziós humorista a nézőit arra, hogy minél nagyobb számban jelöljék meg a nevét, mégsem lett Magyarországon Stephen Colbert híd. Innentől idézet következik, melyben súlyos tanulságot von le a cikkíró: „sajnálatos és alkati magyar csököttség, hogy (Colbert) ... nem lehetett névadója az MO-s északi hídjának, s így lett nekünk ötletgazdagon az Megyeri híd. ... Ugocsa non coronat, az illetékes hatóság visszavonta az internetes névadás gondolatát, komolyan felvetődött a »Rákóczi híd« mint elneve­ zés, szomorú puszta marad ez már mindörökké, sár és iszap” Vegyünk egy jó mély lélegzetet. Kettőt. Hármat. Nem nagy ügy, meggondolatlan böffentés egy réteglapban. Talán nem is éri meg a vesződést, a számítógép bekapcsolását, hogy írásban is reagál­ junk rá. Egyetlen okból mégis figyelemre méltóak az idézett szavak: jellemző kórtünetnek láthatjuk azokat, egy jellemző ér­ telmiségi attitűd megnyilvánulásaként. Azok szavai, akik kétség­ beesve szeretnének szabadulni a Kárpát-medence szellemi és anyagi mocsarából, akik magukat nyitott, kozmopolita világpol­ gárnak látják, egyben életük tragédiájának, hogy ide születtek. A gunyorosnak, szellemesnek szánt döfés pedig felénk irányul, akik ebben a dagonyában próbálnak boldogulni, mi több, időn­ ként még szépnek is látják azt, de minden körülmények között feltételek nélkül szeretik - no nem a mocsarat, hanem ami alatta, meg felette van, az országot, a földjét, múltját, jelenét, jövőjét. Az idézett sorokat olvasva tétován kérdezem: miféle zűrzavar honol egyes („értelmiségi”) emberi fejekben? A döfés nem érhet célt, mert ahhoz nem elég ravasz és okos: egyszerűen egy zsibbasztó, kiábrándító, dermesztő, ernyesztő, és legfőképpen szo­ morú otrombaság. Nem kívánok e helyen Rákóczi fejedelem ér­ demeiről értekezni, akik e sorokat olvassák, azoknak ez közös, evidens ismeretanyag. A kohézióhoz szükséges minimum, az érinthetetlen konszenzus része. Azon konszenzusé, ami közös­ séggé képes emelni egy adott földrajzi terület lakóit, azokat, akik nem nyújtogatják zsiráfként nyakukat szebb és gazdagabb világok felé. A szerző által képviselt attitűd nem más, mint örökös, nekikeseredett kapkodás a „modernség”, a „felvilágosultság” felé. A nagystílűnek mutatkozó, toronymagas szellemi fölényt vélelmező, a tradíció és a hagyományos kultúra tisztele­ tét mucsainak fitymáló ítész pedig e tevékenysége közben alig tudja leplezni saját belső ürességét. Ezzel a hozzáállással nem lehetséges a dialógus. (A felvilágosult, nagystílű lapra jellemző­ en pedig a cikk mellett „kifutó, márkás férfiruházatot” hirdet­ nek, műszálas öltönyt 19 900 forintos, és három darab pamut pó­ lót 1470 forintos áron, micsoda groteszk hiba!) Csukjuk be az újságot (ne ezt, azt!), és lépjünk tovább. Ne érez­ zük sértve magunkat: a vád visszahullik a vádlóra. És nem ma­ rad más utána, csak sötét, hideg űr. A Török Szultán második oldal �Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia elnökének előteijesztésére, a Sólyom László köztársasági elnök által adományozott Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt kitüntetések át­ adására került sor 2008. március 13-án, az MTA székházának Kistermében. A kitüntetéseket Pálinkás József, az MTA elnöke adta át. Nagy örömünkre szolgál, hogy mások mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt­ je kitüntetést kapta Péteri Zoltán professzor úr, Karunk alapító tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének tudományos tanácsadója. Fontos elismerés ez egy gazdag életút elismeré­ seként, egyben egy kicsit talán Karunkra is vetül a fényéből. A magunk módján mi is megpró­ báljuk időről időre kifejezni a Kar alapításánál és felépülésénél komoly érdemeket szerzett ta­ nárok felé köszönetünket - erre szolgál a Pro Facultate díj és a Pázmány emlékérem is -, ugyan­ akkor fontos jelzés, hogy ezúttal az állam, illetve állami, „hivatalos” szervek (az MTA és a köztársasági elnök) részéről érkezik az elisme­ rés. Azt jelzi mindez, hogy Karunk végleg meg­ gyökerezett a magyar jogi felsőoktatás rend­ szerében, egyenértékű, és különbözőségében elfogadott tagja lett a jogi karok közösségének. Ha ma már, a megszokott és kényelmesnek tű­ nő körülmények közepette a hallgatók számára nem is látszik ez a kellő erővel, a Kar alapításá­ nak álma nem valósulhatott volna meg az ala­ pító professzorok áldozatos munkája nélkül. Péteri professzor úr is - a többiekkel vállvetve ifjoncokat zavarba ejtő lelkesedéssel, lendülettel FAKULTÄT FÜR VERGLEICHENDE STAATS- UND RECHTSWISSENSCHAFTEN ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST LL.M. - PROGRAMM Die Andrássy Gyula Deutschsprachige Universi­ tät Budapest bietet für graduierte Juristen einen ein- bzw. zweijährigen LL.M.-Studiengang an. Als Spezialisierungsrichtungen stehen zur Auswahl: vetette bele magát az új, katolikus jogi kar felépí­ tésébe. Az alapításban részt vevők ilyen formán történő „újjászületése” nem csupán a kezdeti idők, a Kar „hőskorának” nosztalgikus jellegű kedves anekdotáiról gondoskodott, netán az el­ ső évek nehézségeinek kiböjtöléséhez segített hozzá, hanem a Kar szellemi alapjainak lefekte­ tését is biztosította, egyben kijelölve számára a jövőben bejárandó utat is, örökkön érvényes egyben nehezen megközelíthető - mintákat ál­ lítva a jövendő tanárnemzedékek elé. Talán előbb-utóbb másokat is utolér az elisme­ rés e formája. Bőven vannak még a Karon olya­ nok, akik megérdemelnék. Mi pedig ezúton gratulálunk Professzor Úrnak, és kívánjuk, hogy áldozatos munkáját még sokáig végezze a hallgatóság nagyobb épülésére! - Internationales Untemehmensrecht: Schwer­ punkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Studienbewerber stehen mehrere Stipen­ dienmöglichkeiten (Universität Heidelberg, Aktion Österreich Ungarn, Landesstiftung Baden-Württemberg, DAAD, etc.) offen. Tag der offenen Tür: 7. Mai 2009 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2009 Nähere Informationen: www.andrassyuni.hu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. LLM@andrassyuni.hu A szerkesztőség Karriernap a Pázmányon gatási szervezetrendszerben, továbbá a nem­ zetközi nagyvállalatokon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végre­ hajtására, a közigazgatási szervek és az önkor­ mányzatok nemzetközi kapcsolatainak szerve­ zésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szer­ vezési feladatok ellátására, hatósági eljárások le­ folytatására, középvezetői feladatok elvégzésére. A kerekasztal-beszélgetések mellett lehetőség lesz részt venni ingyenes önéletrajz- és grafoló­ giai tanácsadáson, próba állásinteijún és mun­ kahelyválasztással foglalkozó pszichológiai kon­ zultáción. Április 29-én, idén harmadik alkalommal ren­ dez szakmai konzultációs fórumot a Karrier Iroda. A Károli Gáspár Református Egyetem jogi karával közösen rendezett Jogállás 2009 el­ nevezésű nap elsősorban a végzős és frissen végzett hallgatók munkaerő-piaci lehetőségeit vizsgálja. Az idei rendezvényt a Karrier Iroda a kar Pro Facultate-napja keretében, 28-as épületének földszinti aulájában és környező termeiben tart­ ja meg. Előbbiben meghívott cégek mutatkoz­ nak be, ismertetve koncepciójukat, lehetőségei­ ket, profiljukat. E mellett két kerekasztal-be- szélgetésre is sor kerül. Az elsőn a jogi hivatás­ rendek (ügyvédi, ügyészi, bírói, közjegyzői), a másodikon a versenyszféra, egyetemünkön végzett hallgatói vesznek részt, és beszélgetnek a jogászi és a jogász hallgatók jövőjéről. Az első beszélgetésen vendégeink között fogadjuk Rét­ vári Bencét, a KDNP országgyűlési képviselő­ jét, aki Karunkon végzett. Idén újdonság számba megy, hogy szeretnénk kaput nyitni a nemzetközi igazgatás szakos hallgatók felé is. Idén először végeznek ugyanis karunkon nemzetközi igazgatásszervezők, akik a későbbiekben alkalmasak lesznek a közigaz­ A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében Olvasásiej lesztési tréning Állásinteijú nap Az Improved Reading garantálja, hogy olvasási hatékonyságod legalább a duplájára nő a kétna­ pos, átfogó kurzus eredményeként, így egy napi két órát olvasással töltő munkatárs eseté­ ben hetente ötórányi értékes munkaidő szaba­ dul fel. Az állásinterjú fél-egy órája alatt eldőlhet a kar­ riered folytatása és megváltozhat a jövőd. Az, hogy ez a fontos esemény a le szándékaidnak megfelelően alakuljon, alapvetően Rajtad mú­ lik. Az interjúteelmikák tréningen olyan mód­ szereket sajátíttatsz cl, amelyek segítségével tel­ jesülhet a kívánságod: megkaptatod az Állást. A 8 órás egész napos tréning díja: 10 000 Ft 4- ÁFA Április 22.: Vállalkozási ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig - 4-es gyakorló Május 6.: Munkajogi ismeretek - ingyenes Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 - 4-es gyakorló Jelentkezés: nagyo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/310 Időpont: április 18-19. 9-16 óráig Részletek a wwwjak.ppke.hu/karrier weboldalon. Sergő András A képzés időpontja: 2009. január 31. Jelentkezés: asergo@jak.ppke.hu vagy a 429-7200/338 harmadik oldal �Akom-bákom, berkenye... A húsvéti ünnepkör titkai Sok mindent tudunk a húsvétról, hiszen leg­ szebb ünnepeink egyike, ahol valódi öröm köl­ tözik a szívekbe. Ilyen ünnep kétszer van egy évben: karácsony és húsvét - egymástól elvá­ laszthatatlan fogalmak. Jézus Krisztus szüle­ tett, meghalt és feltámadt. E három történést foglalja össze a keresztény kultúra e két ünnep­ kör hagyományaiban. Húsvét napjait a nagyböjti időszak előzi meg. A nagyböjt utolsó hetét nevezzük Nagyhétnek, amely tulajdonképpen a Virágvasámappal veszi kezdetét. Ezen a napon azt idézzük fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető emberek kísére­ tével dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén való elfogatásra emlékezünk. E napon csönd telepszik a templomok tornyaiba, „a harangok Rómába mennek”. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor spenótot, sóskát ettek az emberek, sőt a csirkéket is zöld növényekkel etették. Az a hiedelem járta, hogy ha így tesz­ nek, akkor a következő időszakban gazdag ter­ més várható. Nagypénteken Jézust halálraítélték, megosto­ rozták és keresztre feszítették. Ezen a napon a húsevés tiltott, kenyeret nem sütöttek, mert ál­ talános hiedelem volt, hogy az e napon készült kenyér kővé válik. Máskülönben a kenyérsütés azért is nehézségbe ütközött volna, mert a nép­ szokás szerint nagypénteken egyáltalán nem is gyújtottak tüzet. Nagyszombaton a keresztények már a régmúlt időktől fogva körmenetre mennek. Arra emlé­ keznek ilyenkor, hogy Jézus másnap, vasárnap hajnalban feltámad halottaiból, ahogyan azt elő­ re megígérte. A húsvéti ünnepet sok-sok szimbólum színesíti. Bár alapvetően keresztény ünnep, mégis fenn­ maradtak pogány szokások is, melyek a tavasz eljöveteléhez kapcsolódnak. Oster, a germán ta­ vaszistennő a termékenység, újjászületés jelképe volt. Nevét például az angol nyelv is megőrizte, negyedik oldal hiszen a húsvét angolul Easter. Ábrázolása a ke­ zében tartott tojással, lábánál nyulakkal és feje felett repkedő madarakkal történik. A tojás a természet, az ember újjászületésének, tavaszi ébredésének szimbóluma. Azt hiszem, mindannyiunk számára ismert szo­ kás a locsolkodás. Ki szereti, ki nem annyira, azt azonban biztosan el lehet mondani, hogy remek mókát teremt - főleg a fiúknak. Az eredeti néphagyomány ugyanis nem finom kölnikről szólt, ahogyan az ma természetes, hanem egy dézsa hideg vízről! A víznek több ismert szerepe is van e hagyo­ mányban. Egyrészről termékenységi szimbólum a locsolás, másrészt a vízzel való meghintés a kereszténység jelére és tartalmára is utal. Gyö­ kerei arra a legendára is visszanyúlnak, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le a sírt őrző katonák. Az első feljegyzések e szokásról a XVII. század­ ból származnak. Faluhelyen a legények csapato­ sanjárták a házakat és alaposan meglocsolták a lányokat. Mivel azonban ez egy termékenységi szertartás volt, a lányok hálásak voltak és hímes tojással köszönték meg a locsolást. A húsvéti lo­ csolóverseknek is nagy hagyománya van, amely gazdag tárházát nyújtja a népi költészetnek. Persze az idő múlásával megújultak e versikék, a legények már egyedül keresték fel a lányokat, és mára előkerültek a kölnik is. Korunk eszme­ rendszere további szokáshoz is hozzásegített bennünket: a lányok ma már nem csak tojást, de aprópénzt is adnak a fiúknak fáradozásuk jutalmául. A barka számomra mindig kedves növény volt. Ma is nagyon szeretem feldíszíteni szépen ki­ festett tojásokkal. Szimpátiám nem egyedülálló, ugyanis a régi emberek gyógyerőt tulajdonítot­ tak bolyhos virágainak. Azért hogy megóvja a családot a bajtól, a tűzhelybe dobták, ha pedig fájt valakinek a torka, le kellett nyelnie és elmu­ lasztotta a betegséget. Húsvétjainkat különböző állatok képe teszi még szeretette méltóbbá. De vajon tudjuk-e mit jelképez a nyúl, és mit a bárány? Nos, az utóbbi a legrégebbi húsvéti jelkép. A Bibliában Jézus Krisztus előképe volt az a bárány, amit az egyip­ tomi kivonulás idejében a zsidók nap mint nap feláldoztak, és megettek. Ami a nyulat illeti, nem olyan könnyű magyarázatot találni a megjelenésére. írásomban is többször említettem a húsvéti ünneplésben fellelhető gazdag tárházát a termékenységi rítu­ soknak. A nyúl szapora volta okán lehet például a húsvét egyik jelképe, valamint éjjeli állat, így a holddal is összefüggésbe hozható, ami szintén a termékenység szimbóluma. A tojást tojó nyúl engem mindig foglalkozta­ tott. Aztán megtudtam a hagyomány ősi erede­ tét: a történet lényege az, hogy a germánok al­ világ istennője haragjában büntetéssel sújtotta a nyulat, mely eredetileg egy fajta madár volt, ám az istennő négylábú állattá változtatta. Az is le- het azonban, hogy egy nyelvi tévedés áll e szo­ kás hátterében. A németek ugyanis egy időben gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak húsvétkor, amelynek neve Haselhuhn, vagyis röviden Hasel (a nyúl neve pedig németül Hase). Akár­ mi légyen is az eredete e kedves állatkának, az elmondható, hogy nagy népszerűségre tett szert. Elteijedése főként a húsvéti képeslapok­ kal vált igen nagyméretűvé. A tojásfestésnek is nagy hagyománya van mi­ felénk. A tojás piros színe az erőt, valamint Krisztus vérét jelképezi. A szokás elsősorban Kelet-Európábán vert gyökeret, színezésre a vö­ röshagyma héjából kifőtt levet, a börzsönyt, valamint bíbortetűt használtak. Eredetileg egy­ színű tojások készültek, ám idővel kialakult a feliratos tojások kultúrája is. A módszer titka abban rejlett, hogy a tojás festése előtt viasszal ráírták az adott szöveget vagy mintát a héjra, majd utána elkezdték a festést. A minták fajtája tájegységenként változó, nálunk legtöbbször a geometrikus, tulipános, fenyőágas, rózsás díszí­ tések a szokásosak. A díszítés folyamatát tojás­ hímzésnek nevezzük. A húsvét elengedhetetlen tartozéka a gazdag la­ koma, amelynek alapja a tojás és a sonka. A to­ jásnak az újjászületéshez van elsősorban köze, az élettelennek az élőbe való átmenetét testesíti meg. Fontos jelképe a tojásból kikelő madár Krisztus feltámadásának. Régi szokás szerint az emberek fehér kendőbe kötöttek egy tányért, arra sonkát, tojást, tormát és kalácsot raktak, amit aztán elvittek a húsvéti szentmisére. Ott a pap megszentelte a csomagot, majd hazatérvén a család minden tagja kapott egy-egy szeletkét a templomot járt ételből. Népesebb háznál előfordulhatott, hogy például a tojást hártyavékony­ ságúra kellett felvágni. Általános szokás volt, hogy a távollevő családtagoknak becsomagolták és elküldték az ünnepi ételt. Szép családi hagyományokat őriz a húsvét: nagy lakomák, rokonlátogatások, játékok. Ez is egy kis sziget rohanó életünkben, éljük át szívvel, örüljünk együtt! Egy sereg locsolót és sok-sok piros tojást kívá­ nok minden női, illetve férfi olvasónknak! Hrecska Renáta �Elfeledett értékeink... Közeledik... Jönnek a locsolók, festhetjük a pi­ ros tojásokat, elővehetjük az ünnepi ruhát, és... Jaj, elnézést..., ez ma már nem szokás?! Pedig én még emlékszem azokra az időkre! Bár már az én gyerekkoromban sem volt olyan igazi, mint a nagyszüleimnél. Aki még nem jött rá, a húsvét ünnepéről beszé­ lek. Illetve nem is az ünnepéről - mely, mint tudjuk a keresztények legfontosabb ünnepe -, hanem a hagyományokról. Ezeket ma is meg kellene tartanunk. A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. Sok szép történetet hallhatunk arról, miként jártak végig a falun a legények, hogy locsolták meg a lányokat. „Vízbevető”, „vízbehányó” hétfőnek nevezték ezt a napot, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elteijedt formájában vödömyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lá­ nyokat. Napjainkban a finomabb formája az elteijedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers el­ mondásával kell kiérdemelni a jutalmat. Talán még nekünk is vannak emlékeink róla, mikor egészen kicsiként váijuk, hogy kifesthessük a tojásokat, és hogy később szép ruhában várva a vendégeket átadhassuk nekik az általunk készí­ tett remekművet. Az asztalon sonka, tojás, tor­ ma s megannyi finom falat. Minden percben hallani véljük a csengőszót, türelmetlenül vár­ juk, mikor jön a következő locsoló. De hová tűntek ezek a szép szokások?! Régen az iskolaszünet előtt úgy köszöntünk el a barátnőkkel: „Kellemes húsvéti ünnepeket, és sok locsolót!!!” Ma a legtöbb lányt viszont kiveri a víz, ha egyre is várnia kell. Sőt, ha lehet, mindenki elutazik, vagy kirándul a családjával. Ez egyébként nem is lenne baj, ha sokan ezt nem menekülésképp tennék. Nem mondom, hogy ne menjünk ki­ rándulni, és nem mondom, hogy valóban min­ denütt megszűnt volna a húsvéti hagyomány tisztelete, de lássuk be, ma már nagyobb divat az Amerikából átszökött Halloweent „megün­ nepelni”, mint valójában azokra a dolgokra oda­ figyelni, amik igazán fontosak. Én fontosnak tartom, hogy ne vesszenek el ezek az értékek. Ha idősebb leszek, ugyanúgy fogom ünnepelni a húsvétot, mint ahogyan azt kisgyermekként tettem. Már nem én fogom festeni a piros tojást, már nem elsősorban hoz­ zámjönnek majd a locsolók, de remélem, hogy jönni fognak, s remélem, hogy nem hal ki vég­ leg ez a szokás. S remélem, hogy más is van, aki úgy gondolja, érdemes lenne megőrizni, s nem csak megőrizni, de feléleszteni ezt a hagyo­ mányt. Császár Adrienn Elitképzés az egyetemen Kerekasztal-beszélgetés az Apáthy István Kör szervezésében Március 10-én került megrendezésre a kerek­ asztal-beszélgetés karunkon, főszervezője Paulusz Bogáta és az Apáthy István Kör. A meghí­ vott előadók Kilényi Géza és Zlinszky János pro­ fesszor urak voltak, akik „Elitképzés az egyete­ men” címmel tartottak előadást. A nagy érdek­ lődésre mi sem jobb bizonyíték, hogy a hármas előadó teljesen megtelt érdeklődő hallgatókkal. Az est kellemes hangulatban zajlott, és az elő­ adás után lehetőség volt egy kis süti és üdítő mellett a professzorokkal további diskurzusra. Az előadók igyekeztek elsőként az elit, mint fo­ galom meghatározására, majd Seres Tamás, az est moderátora arról faggatta az előadókat, hogy mi is pontosan az a dolog, ami egy intéz­ ményt elitté tesz. Később megtudhattuk azt is, mi a különbség a magyar és külföldi egyetemek között, és természetesen egy kis aktuálpolitikai kérdés, mint a gyülekezési jog szabályozásának elavultsága is említésre került. Zlinszky professzor úr szerint feltétlenül szük­ ség van elitképzésre, és olyan emberekre, akik a jó értelemben vett „elit”-szerepet felvállalják. Kilényi professzor úrral egyetemben azon az állásponton voltak, hogy az elitképzéshez elhiva­ tott tanárokra és ugyancsak elszánt lelkes diá­ kokra van szükség. Erre például nagyon jó közeg egy hallgató számára, ha valamelyik szak­ kollégiumnak a tagjává szegődik (ilyen az est szervezője, az újonnan megalakult Apáthy Ist­ ván Kör is), vagy egy tanszéken demonstrátorkodik. Mint kiderült, a professzorok leghatékonyabban úgy tudnak részt venni a hallgatók képzésében, ha együtt élnek a hallgatókkal, megtalálhatók, felkereshetők, nem úgy mint egyes ún. intercity-professzorok, akik csak az órán jelennek meg a hallgatók számára az előadásokon. A professzor urak mindemellett valamelyest han­ got adtak elkeseredettségüknek is, amikor arra céloztak, hogy az egyetemek ember alapanyaga már nem az igazi, sőt mondhatjuk hogy egyre gyengébb, és így az elitképzés megvalósítása számukra is egyre nehezebb feladat. Ugyanak­ kor á professzorok áldozatos munkájának köszönhetően karunkon is jogászgenerációk nőttek és nőnek fel, akik hálával tartoznak mentoraiknak. Végezetül Bottá Ágnest, az Apáthy István Kör egyik lelkes tagját faggattam arról, hogy mi mo­ tiválta a társulatot e rendezvény megszervezésé­ ben: „Az est kettős célt szolgált: egyrészt az egyetem méltán elismert professzorait szerettük volna megkérdezni saját hazai és külföldi ta­ pasztalataikról az elitképzés területén. Szeret­ tünk volna ötletet meríteni ahhoz, hogy hogyan képezhetjük magunkat egy kis segítséggel és önszorgalommal az átlagnál jobb jogászokká és emberekké. Másrészt szerettük volna felhívni a figyelmet lelkes kis önképző körünkre, hogy a tanárok és hallgatók tudatába is beépüljön a gondolat: van igény és lehetőség a az emelt szin­ tű, változatos, kiscsoportos szakmai képzésre. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani, akik időt és fáradságot nem sajnálva tartottak és ez­ után fognak órát tartani az Apáthy Kör tagjai­ nak, vagy más tudományos diákkörök hallgató­ inak. Az Apáthy Kör jövőre vonatkozó céljai között szerepel többek között, hogy hallgatóit képezve, közösséget formálva, és közös progra­ mokat szervezve szakmailag sikeres tagjai által hírnévre és elismerésre tegyen szert, hogy a ké­ sőbbiekben hivatalos formát öltve segíthesse a diákokat egyetemi éveik alatt. Az érdeklődők pedig bármelyik tagot megkereshetik, hogy tő­ lük keljenek információt, illetve a kollégium. szak@gmail.com e-mail címen kaphatnak vá­ laszt kérdéseikre, illetve a wwwapathyszakkoli. fw.hu honlapon tájékozódhatnak.” Abban biztosan lehetünk, hogy az Apáthy Ist­ ván Kör még sok érdekes programot tartogat számunkra, érdemes felkeresni honlapukat és csatlakozni hozzájuk! Kocsis Ágnes ötödik oldal �BO/oNdoK MzpjA Gondolkoztatok már, hogy miért bolondok napja április elseje? Én igen, és arra jutottam, hogy feltétlenül kell egy ünnep a Parlamentnek is... Ám ez nem biztos, hogy igazán meggyőző, így aztán utánajártam az eredetének. Első dolog, ami szemembe ötlött, hogy nem na­ gyon lehet meghatározni, honnan is indult el ez a hagyomány. Ami biztos, hogy ezen a napon megtréfáljuk egymást, kacagunk másokon és talán még magunkon is néha. Szép ez a nap, igazi tavaszköszöntő! A kezdetek a források szerint Caesar Rómájába nyúlnak vissza. Azonban zavaros a történet, és semmi mást nem lehet erről tudni, mint hogy a consulok április elsején nyitották meg hivatalo­ san az esztendőt. Bár összefüggést találhatunk a két esemény között, mégis több az esélye, hogy egy másik elmélet a valódi. E másik verzió szerint, a tréfa napjának eredete Franciaországban található, ugyanis a régi fran­ cia naptár szerint az újesztendő pontosan április elsején kezdődött, és ezen a napon az emberek megajándékozták egymást. Később IX. Károly király rendelte el, hogy az év kezdődjön január elsején, ám a régi szokás sokáig megmaradt az emberek mindennapjaiban. Ez abban nyilvánult meg, hogy eleinte, a korábbi hagyományt meg­ tartva, továbbra is küldtek meglepetéseket egy­ másnak április elsején. Miután azonban terhessé vált az évente kétszeri ajándékozás, a tradíció át­ alakult: az ál évkezdetre egy idő után másféle ötletekkel készültek az emberek. A tréfa lett az új ajándék. Az első ugratások egyikét egyébként maga XIV Lajos francia király fia, 'Ibulouse grófja találta ki, amit Gramont márki terhére hajtott végre. Március 31-én éjszaka, amikor a márki már aludt, embereivel kilopatta a ruháit, minden da­ rabot felfejtettek, majd összevarrták őket az eredeti méretüknél szűkebbre. Amikor a márki reggel felébredt, nem tudott belebújni nadrág­ jába, majd amikor mellényét szerette volna ma­ gára venni, nem tudta begombolni, ahogyan a kabátját sem. Nagyon kétségbe esett, nem tud­ ta elképzelni, mi történhetett vele az éjszaka fo­ lyamán. Riadalmát csak fokozta, hogy küszkö­ dése alatt a gróf egyik csatlósa benyitott hozzá, és ijedten kérdezte: „Tejó ég, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkinak fogalma sem volt arról, hogy mégis miféle be­ tegség tört rá ennyire váratlanul. Elfutottak az orvosért, az orvos pedig miután a „beteget” megvizsgálta, receptet írt fel és gondterhelten távozott. Nem csoda, hiszen ő is beavatott volt! Nosza, mentek a recepttel a gyógyszerészhez, aki viszont visszaküldte az írást, mert nem ér­ tette meg az orvosi „szakvéleményt”. Ezen nem volt mit csodálkozni, ugyanis a receptre az aláb­ bi szöveg volt írva: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényed!” Napjainkban is akadnak azonban bolondságok e napon. Például 1998-ban Amerikában a Burger King bal kezeseknek készült Whopper szendvicset reklámozott, aminek az volt a lé­ nyege, hogy az öntet a jobb oldalon csöpögött ki. Az emberek keresték ezt a terméket, sőt akiknek nem tetszett, azok kifejezetten kérték, hogy ők a régi fajtát kaphassák. Hollandiában komolyabb vicc is volt. A holland televízió még az 1950-es években jelentette, hogy a pisai ferde torony összedőlt. Megdöb­ bent emberek sokasága vette fel a kapcsolatot a tévéállomással. A BMW autógyár közleményben tudatta a nagyérdeművel, hogy hamisítják a BMW-ket. A hamis járművek arról ismerhetők fel, hogy a ló­ góban látható kék és fehér színeket felcserélték. Egy másik ötlete volt a gyárnak, hogy azt állí­ totta, a Mini autót Mars kutatásra fogják hasz­ nálni. A legjobb talán az volt, amikor azzal álltak elő, hogy gumiszélvédőket fognak készí­ teni, hogy a szemberepülő bogarak lepattanja­ nak róla. És egy jól sikerült ugratás Londonból: a BBC riporterei leadták a televízióban, hogy a Big Ben cseréjét immáron kihirdették, hamarosan digitá­ lis óra mutatja majd az időt. Sokféle módon ünnepelünk, egy dolog azon­ ban közös: az emberek a világ minden táján szeretnek nevetni, önmagukon és másokon egyaránt. Ám ne feledjük: a vicc csak addig hu­ moros, ameddig a tréfamester és a megtréfált is együtt képes nevetni! Hrecska Renáta Mennyire drága az életed? „Mára közel minden ötödikfelnőtt a krónikus stressz, a lelki leszakadás állapotában van.’’ (Kopp Mária) Történetünk 2009 Magyarországán játszódik. Azon a helyen, ahol a halálozási arány jóval rosszabb, mint Ukrajnában vagy Lettországban, az élveszületések száma pedig kétségbeejtően alacsony. A főszereplők átlagemberek - azaz bárkik lehetnének, de a rend kedvéért nevezzük őket mondjuk Juditnak és Jánosnak. Egy házas­ pár, akik a következő kilátásokkal vágnak neki az életnek: Judit valószínűleg maximálisan 77 évig fog élni - persze, ha nem jön közbe semmi súlyosabb - de természetesen számos tényező rontja esélyeit a boldog, kiegyensúlyozott életre. János kilátásai már nem ilyen „rózsásak”, ő át­ lagban 69 évre számíthat itt a Földön. Ráadásul - bármennyire furcsa is ez - jóval védtelenebb, mint Judit, hiszen sokkal erősebben érik olyan hatások, minta stressz, a depresszió, a társadal­ mi elfogadottság hiánya vagy a munkahelyi konfliktusok. Nyugalom, a hosszú élet ritka... Vagy mégsem? Ha főhőseink mondjuk pár ki­ lométerrel arrébb, Ausztriában születtek volna, akkor Judit méltán reménykedhetne abban, hatodik oldal hogy megéri a 82 éves kort, és János is (át­ lagban) 77 évre számíthatna. De hogy is van ez? Kezdjük egy áttekintéssel: Ma Magyarországon a 35-64 éves korosztályban szív- és érrendszeri megbetegedésben való elhalálozás kockázata férfiak és nők esetében is 3.1-szer nagyobb, mint az uniós átlag. Emésztőrendszeri meg­ betegedés esetén ugyanez a mutató a férfiak esetében mintegy 5.5-szöröse, nők esetében 4.6szorosa a többi tagállam átlagának. Rosszul ál­ lunk tehát... De mivel magyarázható ez? Hiba lenne pusztán az egészségügyi ellátás állapotát felelőssé tenni, mivel az utóbbi években a csecsemő- és időskori halálozás jelentősen csök­ kent, 1960 és 1989 között pedig a GDP folya­ matos növekedése volt tapasztalható. Felméré­ sek szerint annak esélye, hogy ma hazánkban egy férfi túléli a 65. életévét csupán 64%. Ugyanaz az arány az érettséginél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében jóval 50% alatt van. A Demográfiai Évkönyv szerint 2005-ben 11.395-tel több férfi halt meg a 40-69 éves korosztályból, mint 1960-ban. Megdöbben­ tő tény hogy a férfiak halálozási aránya ma magasabb, mint az 1930-as években volt. Pedig akkor jóval nagyobbak voltak a társadalmi kü­ lönbségek, és az egészségügyi ellátás is alacso­ nyabb szinten állt... De miért éppen a férfiak ennyire veszélyezte­ tettek? Kopp Mária tanulmányában a „halálo­ zással szignifikánsan összefüggő pszichoszociális” okokat említ, melyek többek között a mun­ kahelyi és társadalmi bizonytalanság, az elet értelmetlenségének érzete és a rivalizálás. Öszszességében megállapítható, hogy a legnagyobb rizikót ezek a lelki, pszichés tényezők hordoz­ zák. A férfiak esetében a súlyos depressziós tü­ netegyüttes háromszor magasabb halálozással jár, a reménytelenség mindkét nem esetében szintén háromszoros kockázati tényező. 2002ben 13.6% volt a kezelésre szoruló depresszió aránya, 2006-ra ez a szám 4%-kal emelkedett. De miért van egyre több depressziós? A bizalom a társadalom testi, lelki, gazdasági fejlődésének alapja. Ennek kialakulásában alapvető a család szerepe. A magány, a jövőkép hiánya állandó fé­ lelmet, krónikus stresszt idéz elő, mert az egyén képtelen a tervezésre, amely azonban elemi em­ beri igény. Ez óriási kockázatot hordoz, külö­ nösen a családfenntartó férfiak körében. A probléma az, hogy nincsenek közös normá­ ink, az érték nélküliség pedig „öröklődik’ a kö- �Ne hagyjuk veszni a gyereket! Felnőni nehéz. Hát még egyetemre is járni köz­ ben. Mert hát ugyebár volt az a fránya közép­ iskola ahonnan (öröm)könnyek között kilöktek minket a csupa felelősséggel kikövezett bizo­ nyos nagybetűsbe, és egy gyűszűnyi borosflaskán és helyes minipogácsán kívül nem túl sokat kaptunk néhány jól csengő intelmen kívül. És ekkor jött a neheze: bekerültünk egy idegen helyre idegen elvárásokkal, idegen embe­ rekkel körülvéve. Aztán eltelt az idő, hónapok, évek egyre gyorsabban, és az idegen elvárások, a hely, az emberek kezdtek ismerőssé válni. Megszoktuk a vizsgaszituációt, az előadásokat, a hétköznapi bulikat, azt, hogy nem kémek raj­ tunk számon napról-napra, hogy nem kell már éjfélre otthon lenni, és hogy valóban a magunk uraivá váltunk. Lassan megtaláljuk a céljainkat, szépen belénk plántálja a környezetünk, hogy ki kell tűnni, valamilyen formában, egyedinek kell lenni, mert különben esélyünk sincs, lelnek az évek, az egónk nő, az idő fogy, a helyzet meg csak fokozódik. Mindenki el akar érni valamit, na de azt aztán minden áron és azonnal. És per­ sze szép dolog, ha végre megtaláljuk a helyün­ ket és céljainkat, na de - hogy egy közkeletű mondással éljek - nehogy a fürdővízzel kiönt­ sük azt a szerencsétlen gyerekét is! És hogy mi is ennek a gyerkőcnek a neve? Hát ő bizony az Emberség. Ugyanis, ha eme igen aprócska „lény” gondozását elfelejtjük beleépíteni a hét­ köznapi rutinunkba valahova a reggeli fogmo­ sás és újságolvasás közé, nem marad majd más belőlünk, csak egy lelketlen törtető öltönyös/ kosztümös gép. De nézzünk néhány trükköt, hogy is lehet ezt a csöppséget napi pár perc oda­ figyeléssel megfelelően ellátni. Az első és legfontosabb, hogy van számos más beceneve is, melyeket nem árt használni, mert a különböző szituációkban mindig másra hallgat a leginkább. Haladjunk szépen sorban. Tömegközlekedés. Reggel, mikor megtanítjuk neki, hogy a bérle­ tet elő lehet venni, és meg lehet mutatni az ellenőrnek, mert az csak a munkáját végzi, és nem feltétlenül kell úgy gondolni, hogy ő csakis azért áll a metró bejáratnál, hogy a mi napunkat keserítse (még akkor sem ha az ellenőr viszont ezt a feltett szándékot alakította ki magában)! Nos ekkor a neve: Türelem. Aztán amikor beérünk az egyetemre, és akár­ mennyire rohanunk, mert már rég elkezdődött az óra, elmagyarázzuk neki, hogy még ilyen helyzetben sem lökjük félre az ajtóból az idő­ sebb hölgyet/urat, hanem esetleg kitáljuk neki az ajtót és esetleg - félve írom le - előre enged­ jük (akkor is, ha ez a kedves hölgy/úr már elő­ zőleg megbuktatott minket háromszor). Ilyen­ kor Illedelmességnek szólítjuk. Aztán, ha már bent vagyunk, és még mindig nagyon sietünk, ám felteszem, nem rohanunk hangsebességet meghaladva, úgyhogy nyugodtan, hangosan, érthetően tudunk köszönni a szembejövő évfo­ lyamtársunknak (tehetjük ezt akkor is, ha ő nem siet az üdvözlésünkkel, annak ellenére, hogy ő Jelölt be” minket azon a bizonyos kö­ zösségi oldalon anno, azután az együtt átizgult vizsga után). Ha ilyenkor szólunk a gyerkőc­ nek, Jóindulatnak hívjuk. Beértünk, megérkeztünk, kifújhatjuk magun­ kat. És ha esetleg olyan napot választottunk mikor épp vizsgázunk is, kiváló terepet találunk a további „gyerek”-gondozásra. vetkező generációkra. Ezek az emberek a leg­ inkább manipulálhatók, hiszen nem tartoznak sehová, legalábbis így érzik. Perifériára kerül­ nek és nincs senki, akire számíthatnának. Ennek egyenes következménye az, hogy a tár­ sadalom értékrend és közös célok nélküli, leszakadt egyének gyülekezetévé válik. Nincs erkölcsi tartás, a szorongás, a depresszió mára a leggyakoribb munkaképesség-csökkenést elő­ idéző okká vált. Ráadásul az elvégzett munka mennyisége nincs arányban az érte fizetett bérrel (legalábbis az esetek nagy többségében). A munkával kapcsolatban fellépő három leg­ gyakoribb probléma az, ha nincs, ha túl sok, vagy ha bizonytalan. A munkahely bizonytalan­ ságából eredő egzisztenciális krízisnek pedig egyenes következménye a krónikus depressziós tünetegyüttes. A munkahelyi stressz önkárosí­ tó következményei között szerepel a dohány­ zás, az alkoholhoz, drogokhoz való fordulás, a kimerültség, a depresszió vagy az a hibás önér­ tékelés. Ezek a következmények elkerülhetőek lennének a munkavállaló nagyobb fokú tiszte­ letével, a vele való együttműködéssel, megfe­ lelő terheléssel és az egészség mint érték szem előtt tartásával. Igen, ez így lenne ideális. De egyelőre csak azt láthatjuk, hova vezet a kapcsolatok hiánya, a társadalmi leszakadás a folytonos rivalizálás és a munkahelyi krízis. A helytelen táplálkozásról pedig még nem is ejtet­ tünk szót. A sport, az egészséges életmód há­ romszorosára növeli a túlélés esélyét, a dohány­ zás pedig felére csökkenti azt. Megdöbbentő, mennyire végzetes következményekkel jár a többi emberhez való kapocs elszakadása, a csa­ lád hiánya. A túlélés esélye a gyermekes férfiak között négyszer, a házastárssal élők között pe­ dig ötször magasabb, mint egyedülálló társaik körében. Lehet, hogy egyszerű az orvosság? Lehet, hogy jó tartozni valahová, mondjuk egy közösséghez (és itt nem valamely divatos szek­ tára gondolok)? A felvetés szentimentális - mondhatnánk - de egyvalami biztos: a mai társadalom nem érték­ ként, inkább eszközként bánik az emberrel. Eszközként, aki dolgozik és természetesen: fo­ gyaszt. A fogyasztói szemléletnek nyilvánvaló­ an az értékvesztett egyén kedvez, hiszen egy­ szerű a képlet: ha nincs értékrended, majd én teremtek egyet, így aztán igazán bármit eladha­ tok Neked. Csak termelj eleget. De van ebben valami érdekes: A fogyasztó annyira szeret fogyasztani, hogy a végén elfo­ gyasztja önmagát. Az előbb vázolt statisztikák­ ból legalábbis ez tűnik ki... Borbás Dorottya Utolsónak akarunk bemenni. De mit ad Isten, más is van ezzel így. Persze - szinte természetes módon - ő se tud semmit és mi sem. Nos, ek­ kor azt tanítjuk meg a most épp Előzékeny­ ségnek nevezendő picinek, hogy ha neki tény­ leg erre van szüksége, az a tíz perc már tényleg nem számít semmit (annak ellenére nem, hogy esetleg társunk kihúzza előttünk az álomtételt, míg nekünk - oly sokadszorra - a rettegett 666-os jut) Nem tudjuk a tételt. Van ilyen. Jövünk máskor. Vagy hát remény hal meg utoljára alapon bármi történhet. De még véletlenül se jusson eszünk­ be ilyenkor a kis jövevény előtt olyanokkal pró­ bálkozni, mint telefonos segítségkérés és társai. De ha mégis elgyengülnénk és a kiélezett hely­ zetben „tiltott szerekhez” nyúlnánk, akkor már legalább ne próbáljuk meg tagadni a nyilván­ valót. Ugyanis még az sem baj, mondják taná­ raink. De ha elfelejtjük kis társunk nevét (meg­ súgom: Becsületesség) akkor bizony már a jövőben sem lesznek túl rózsásak a kilátásaink a későbbi vizsgákon. Végül így vagy úgy, de túljutunk a vizsgán. És ha nem sikerült olyan jól, nem aludtunk sem­ mit az éjjel, és mindennek a tetejébe meglátjuk, hogy a kedvenc helyünkön, a büfében ül valaki, akkor sem úgy nézünk a világra, hogy megpró­ báljuk közben kifejleszteni a szemmel gyilkolás legújabb, ezúttal hatásosnak bizonyuló változa­ tát, hanem rendelünk és elbeszélgetünk pár mondatban a büfés nénivel az időjárásról. A gyermeket pedig nem felejtjük el Kedvesség­ nek szólítani. Egy kávé és egy szusszanás után pedig indulha­ tunk tovább. Hazafelé a metróban még segít­ hetünk (a Figyelmesség nevű aprósággal együtt) a fiatal anyukának lecipelni a babako­ csit a lépcsőn, és mosolyoghatunk az úrra, aki a jövő havi színházműsort kínálja nekünk. Lassan vége a napunknak, és Emberség még annyi mindenből maradt ki. Még meg kell ta­ nulnia beérni a kevesebbel, belátni, ha hibázott, meg kell értenie, mit jelent az önzetlenség min­ den cél és érdek nélkül, pusztán a társaságot és nem a majdani kapcsolatot keresni minden szembejövőben. Be kell látnia, hogy következ­ mények nélkül nem taposhat át valakin, vagy nem vehet el bármit, ami a másé, csak mert céljai ezt diktálják. Ugyanis annak a valakinek ugyan úgy megvan a saját gyerkőce. Ő nevelte, gondozta, a szívét-lelkét beleadva. Ha elveszik tőle, mi marad neki? A válasz nagyon egyszerű: ha jól nevelte a gye­ reket, megmarad neki a remény, hogy egy kis odafigyeléssel talán jobb lehet, az emberek nem mennek majd el egymás mellett ridegen és megértés nélkül. Terep ugyanis van bőven a gyakorlásra, és talán végre közösen beülnek akár vitázni egy tea mellett vagy meghallgatják Alex zongorajátékát, „végigizgulják” az áprilisi hagyományos próbapert vagy megnéznek egy filmet a Vetítő(m)ben, és bemutatják egymás­ nak az általuk nevelt kis „gyermekeket”, kiket együtt már bátran nevezhetnénk csak így: humanitás. Ablonczy Zsuzsi hetedik oldal �A Teremtés csodája Beszélgetés Lábady Tamás egyetemi docenssel Néhány héttel ezelőtt Lábady Tamás Tanár Úrral beszélgettem. Nemcsak vála­ szokat kaptam, hanem olyan útravalót, amelyben előadásain, könyvein keresztül is részesülhetek, részesülhetünk Egyetemünkön oktat a polgári jogi stúdium megindulása óta, immár 13 esztendeje. Évekig alkotmánybíróként és tanárként is tevékenykedett párhuzamosan, ráadásul nem is egy helyen: Pécsett és Buda­ pest között ingázott. Ez a mai napig sincs másképpen: a hét első napjait a fővá­ rosban, a következő néhányat Baranya megye székhelyén tölti. - 1979, ‘89 és ‘99 is meghatározó évek voltak Ön számára... 1979-ben elnyerte az Alexander von Hum­ boldt Alapítvány ösztöndíját. 1989-ben azELTE-n címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. 1999-ben járt le az alkotmánybírói mandátuma, s lett újra a Baranya Megyei Bíróság bírája, ugyanebben az év­ ben részesült a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetésben, és ekkor döntött véglegesen a mi egyetemünk mellett is... - Kegyelmi ajándékként éltem meg a mindmáig Európában talán a legelegánsabb Humboldtösztöndíj elnyerését. A legvadabb kádárizmus­ ból kerültem pár hónap erejéig Nyugat-Európába, Kölnbe, s ez óriási hatással volt rám. Egy évvel korábban, mikor az ösztöndíj lehetőség­ ként felmerült, eszembe sem jutott, hogy meg­ pályázzam, mivel egy kukkot sem tudtam né­ metül. Csak mellékesen meséltem róla a felesé­ gemnek, aki azt mondta, hogy lehet, hogy én egyedül képtelen lennék ilyen rövid idő alatt megtanulni egy idegen nyelvet, de mi ketten ké­ pesek vagyunk rá. 1978 szeptemberében vettem az első magánórámat, és 1979 áprilisában nyelv­ vizsgáztam. Nem mondom, hogy brillíroztam, de sikerrel jártam, így már az ösztöndíj meg­ szerzésének ez az akadálya is elhárult. - Mekkora hatással volt ez Önre? - Ez a kiutazás mindent megváltoztatott: az addigi szemléletemet, a világlátásomat, a jogról kialakított gondolkodásomat. Mindaz, amivel addig tanulmányaim révén találkoztam - annak az ideológiája, hogy a jog a munkásosztály aka­ rata - kártyavárként omlott össze, már az első néhány héten. Rengeteg új ismeretet szereztem, s a hat hónapot alkotómunka helyett olvasással töltöttem. Megláttam azt, hogy a világban - és különösen Európában - egészen más folyama­ tok vannak a joggal összefüggésben. Felfedez­ tem az újra feléledt természetjogi gondolkodást és újra előkerült az Aquinói Szent Tamás sze­ mélye körüli kutatómunkám, melyet még kö­ zépiskolás koromban kezdtem el, amikor kiselő­ adást kellett tartanom. - Kiselőadást? - Igen. A Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba jár­ tam, és a történelem órán volt egy olyan szokás, hogy a diákok névnapjukon ajándékképpen je­ lentkezhettek felelni. Március 7-én, mivel fon­ tos volt számomra, hogy jelest kapják, jelent­ keztem, hogy Tamás nap van... Először nem nyolcadik oldal tam. Az Alkotmánybíróság egész szemléletében valóban alkotmányos forradalmat vezényelt, hi­ szen nálunk a zsamokölés sem történt meg a rendszerváltással, mint a szomszédos Romániá­ ban, tehát a rendszerváltás valóban alkotmányos keretek között zajlott, s ennek a fő karban- és kézbentartója az Alkotmánybíróság volt. Ugyanakkor eredeti vágyam - hogy bölcsész le­ gyek - miatt megmaradtam egyetemi oktató­ nak, ráadásul két helyen is: a hét első napjait ál­ talában Budapesten töltöttem, szerdán haza­ mentem Pécsre, s már következtek is az óráim. A Pázmányra történt meghívásom - annak elle­ nére, hogy a pécsi egyetemen is katolikus szel­ lemben tanítottam - óriási kihívást jelentett számomra: itt olyan hallgatóknak oktathattam, oktatom a magánjogot, akikben mégiscsak megtalálható valamifajta elkötelezettség arra, hogy keresztény szellemben szerezzék meg a diplomájukat. - 1999-ben lejárt az alkotmánybírói mandátuma... igazán értette tanárunk, hogy miért pont akkor, hiszen Tamás napja decemberben van, de meg­ indokoltam, hogy azért, mert az az apostolé, ez meg Aquinói Szent Tamásé. így végül felelhet­ tem, de akkora egyest kaptam, mint még soha, mivel róla kérdezett, és szégyenszemre nem tudtam semmit mondani. Azt ígérte, hogy kija­ víthatom, ha a következő órára összeállítok egy húsz perces kiselőadást a nagy középkori tudós­ ról. Szüleim minden egyházi ismeretségüket igénybe vették, hogy anyagot gyűjtsék. Renge­ teg irodalmat, tanulmányt olvastam és végre összeállt a munka, s sikerült kijavítanom az elégtelent. - Térjünk vissza a kölni időszakra... - Igazából ekkor teljesedett ki az a folyamat, amelyet feleségem csak úgy panaszol, hogy sze­ relmi háromszöget él meg. Bár nem egy harma­ dik személy miatt, hanem a jog iránti elkötele­ zettségemből, szerelmemből kifolyólag. Akkor valósággal beleszerelmesedtem a jogba, és en­ nek megfelelően kezdtem alakítani az egyete­ men is az előadásaimat, már a rendszerváltást megelőző években is. - 1996-tól pedig a Pázmány Péter Katolikus Egye­ temen oktat. - Ez az év óriási fordulatot hozott számomra. Akkor még az első Alkotmánybíróság tagja vol­ - Ebben az esztendőben nagy dilemma elé ke­ rültem: nyilvánvaló volt, hogy a két egyetemen való oktatást nem tudom tovább folytatni, mi­ vel megszűnt az az alkotmánybírói és infra­ strukturális háttér, amivel ez megoldható volt, így választanom kellett. Az út két irányban folytatódott tovább, mint annak idején a görö­ gök nemzeti hérosza, Herakles számára, mikor a Kithairon hegyén az állatait legeltetve egyszer csak egy válaszút elé érkezett. Az egyik a könynyed, legelőkben dús, a másik a szakadékokkal teli, nehéz utat kínálta neki - és ő gondolkodás nélkül ezt a második utat választotta, amelyet a régi görögök Aretének, az erény útjának nevez­ tek. így én is a két egyetem közül a Pázmányt választottam, de mivel a gyakorlattól sem tud­ tam elszakadni, visszamentem bírónak is. - Sosem érezte úgy, hogy akkor rosszul döntött? - Az eltelt 13-14 év alatt sem bántam meg, sőt, ez életem egyik legmeghatározóbb döntése volt. Azonban ma már szembesülnöm kell azzal, hogy a rendszeres utazások egy idő óta jobban fárasztanak, mint korábban. S látom azt, hogy az Istentől kapott karizmákat, talentumokat melyeket soha nem adott ingyen - lassanként viszszakéri tőlem. Ennek ellenére azonban még úgy gondolom, hogy távol vagyok attól, hogy ezt az oktatói karizmámat is vissza kelljen adnom. - Aki nem ismeri Önt, néhány mondat után annak is világossá válik Istennel való kapcsolata és hite. Ön és felesége többek között a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom egyik vezetője. Nem -ingott meg hitében sohasem? Mindnyájunk esetében elképzelhető, hogy eltévedünk, elszakadunk a nyájtól... - A hit kegyelmi ajándék. Hála a családomnak, szüleim mély vallásossága mellett ajándékként kaptam meg a hitet. A kamaszkor válsága azon- �bán komoly megingást hozott. Szerelmese vol­ tam az irodalomnak, így abban az időben a már nem csak szamizdatként kapható Camus, Kant, Kierkegaard, Dürennmatt írásait faltam. Ez a nyugati, dekadensnek nevezett irodalom nagy íratással volt rám. Én magam is írogattam verseket, novellákat és végül az egzisztencialista filozófia és irodalom hatására oda jutottam el, hogy a világmindenség hatalmas, térben és idő­ ben mérhetetlen arányaihoz képest parányira zsugorodott emberiét, amelyik nagyjából het­ ven évet és egy korlátozott földi életet él, azaz az egyetlen értelem az anyagi világban, végül is a teljes értelmetlenség. Valami kell, hogy legyen, ami az értelem ebőbbségét igazolja. így ennek a gondolatnak a továbbvitele vezetett vissza, im­ már tudatosan, a hithez. A szellemnek tovább kell élni az örökkévalóságban, mert csak így, csak ez által képes uralni az anyagi világot. Kell lennie egy Teremtőnek, aki ezt az egész világ­ mindenséget, benne az anyagi világ felett álló szellemet létrehozta. Az így tudatos meggyőző­ désemmé váló hitem azóta is végigkíséri min­ dennapjaimat. - A tanítvány hálás tiszteletével emlékezik meg Rudolf Lóránt professzorról, egykori tanáráról könyvében, aki felkeltette érdeklődését a civilisztika iránt. Önnek is vannak követői, akikről már tud, hogy az Ön hatására döntöttek egy-egy terület mellett? - Szladits Károly íija valahol, hogy egy igazi professzor nem attól nagy, amit ő alkotott, hanem hogy olyan tanítványokat nevelt, akik túlszárnyalják őt. Ezt azért tartom szükséges­ nek elmondani, mert szakmai pályám legna­ gyobb öröme és élménye, hogy rengeteg vissza­ jelzést kapok volt tanítványaimtól. S nemcsak én, hanem fiam is, aki itt él Budapesten, és ép­ pen a napokban mondta, hogy annyi helyen kérdeznek rá a névazonosság folytán, hogy ismer-e engem, rokona vagyok-e, s ennek kap­ csán elmondják, hogy mennyi értéket kaptak tőlem... Ez hihetetlen ajándék. Ugyanezt mondhatom el - talán még hatványozottabban - a Házas Hét­ vége lelkiségében végzett, közel negyedévszá­ zados munkánkban, ahol nagyon sok házasság és család mind a mai napig rengeteg visszajel­ zéssel igazolja azt, hogy a mi kapcsolatunk és a mi tanúságtételünk mennyire komoly változást hozott az életükben. Például számos olyan sze­ relemgyerek született az általunk vezetett Házas Hétvégék után, amikor már a házaspár egyébként befejezte volna a családtervezését. Több fényképet kaptunk, melynek hátoldalára rá van írva, hogy ez a kicsi is nekünk köszön­ heti létezését. En azt hiszem, hogy majd annak idején, amikor az Úr elé kerülök, kerülünk, az " egyetlen kérdése az lesz, hogy mennyit és mennyire szerettünk. S mi erre majd azt tudjuk válaszolni, hogy nézzen ezekre az emberekre, akik Őáltala, de a mi segítségünkkel változtak meg. Akkor talán azt fogja mondani, hogy jól van hűséges szolgám, menj be Urad örömébe. Ez a nyugalmam és ez a hitem. Ugyanígy va­ gyok az oktatói munkámmal. Tanítványaim szeretetét mutatja például, hogy 60. születésna­ pomra 2004-ben írtak és szerkesztettek nekem egy ünnepi tanulmánykötetet, ami ritkaság, mert általában idősebb, kerekebb évfordulókor a kollégák szoktak emlékkönyvet írni. Tudomá­ som szerint utoljára Grosschmid Béninek 1938ban megjelent Jubileumi Kiadása, illetőleg az ő munkájának glosszálása során írtak hálából ilyet neki. En azt hiszem, hogy már ez a könyv is mu­ tatja, hogy amit nyújtottam, az értékes volt. - Honnan meríti ezt a rengeteg erőt? -Az alapvető forrás a transzcendencia, a hitem. Az, hogy aki több talentumot kapott, annak többel kell elszámolnia. Ha ezeket az értékeket, amiket kaptam, karizmaként értékelem, akkor tudom, hogy nekem ezek ki is kell használnom. A másik, az igazi forrás pedig éppen a házassá­ gom és a családom. 13 gyönyörű unokám van, akikkel rendkívül jó a kapcsolatom. A család és a házasság olyan, mint az atomenergia, koz­ mikus forrás, amelyből újra és újra meríthetek, s ezáltal sokkal jobban fel tudom használni mindazt a képességemet, amelyet a Teremtőtől ajándékba kaptam. Természetesen nem volt mindig így, házasságunk első húsz évében sok­ szor került első helyre a munkám, és az elmúlt huszonöt évben tanultam meg igazán, hogy az első helyen mindenképpen a hitvestársi kapcso­ latnak kell lennie. Ez egy olyan töltőállomás, amiből merítve képes vagyok sokkal hatványozottabb szellemi teljesítményre, mint amúgy képes lennék. - Hogy találkozott a feleségével? - Életem kétségkívül legnagyobb csodája volt, hogy megismertem egy 16 éves gyereklányt, akit attól a pillanattól kezdve, egy hihetetlenül komoly és mély szerelemmel szeretek. Akár­ hányszor megnyitom a szívét, mindig napot ta­ lálok benne. Gimnáziumi osztálytársam volt a testvérbátyja, s egy alkalommal, mikor átmen­ tem hozzájuk, egy pillanatra megláttam a húgát. Csak köszöntünk egymásnak, de ez a HŐK VÁLASZTÁS 2009 Karunkon 2009. március 18. és 21. között zaj­ lott le a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek megválasztása. Összesen 2596 diák volt jogo­ sult szavazni, 586-an adták le szavazatukat, eb­ ből 564 volt érvényes. A 17 tagú Küldöttgyűlésbe a következő jelöl­ teket választották küldötté: Besenyei Adám, Bolyós Zsuzsanna, Csergő László, Hámási Kin­ pillanatnyi talájkozó igen mély benyomást gya­ korolt rám. Ö akkor másodéves gimnazista volt, gyönyörű, hosszú, lófarokban lelógó haj­ jal, otthon egy házi ruhát viselt mikor találkoz­ tunk. Karcsú alakja, a szeméből sugárzó hihe­ tetlen báj és kedvesség, amivel akkor fogadott engem, egy kézfogás erejéig, és talán csak annyit mondott, hogy tulajdonképpen nem va­ gyok ismeretlen számára, mert az érettségi tab­ lón látta a fényképemet. Ez szeptemberben le­ hetett, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szilveszterkor elhívtam magunkhoz test­ vérével. Ez egy végzetes éjszaka volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy minket egymásnak teremtett az Űr. Négy évig hihetetlenül nagy lendületet és inspirációt adott ez a szerelem, ezért sikerült az egyetemi évek alatt végig kivá­ lóan teljesítenem. ga, Huszár Péter, Kassai Barbara, Körösi-Szabó István, Mészáros Viktória, Nagy Adrienn, Pely­ he Balázs, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Szőcs Edit, Telekesi Mari­ anna, Töpolay Gábor, Tóth Bálint András. A küldötteknek eredményes munkát kívánok! - tb - Csodálkozom is a tanítványaimon, akiktől egyegy sikertelen vizsga után megkérdezem, hogy mi van magával, mikor látom, hogy semmit nem tanult, csak nem szerelmes? S kapok néha olyan válaszokat, hogy de igen. S ez nekem tel­ jesen érthetetlen, mert számomra a szerelem olyan löketet, olyan forrást adott, hogy egysze­ rűen én képtelen voltam - mivel ő is a középis­ kolában osztályelső volt - rosszabbul tanulni. Ügy illett, hogy valahol én is az elsők között legyek. Utolsó éves voltam, amikor összeházasodtunk. A házasságomban valóban megéltem a teremtés csodáját, amit a Genezis első oldalán olvasha­ tunk: hogy a férfi és a nő elhagyja anyját és apját, s a feleségéhez, féijéhez csatlakozik és a kettő egy lesz. Ez az egység 43 éves házassá­ gunk alatt mindvégig meghatározó volt. Ter­ mészetesen voltak „röpülj rózsám, totty”-időszakok, de alapvetően a Házas Hétvége volt az, ami tudatossá is tette számunkra a házasság ér­ tékét és szentségi ajándékát. Mikola Orsolya kilencedik oldal �A csokoládé története Mi a közös a kukoricában, a burgonyában, a paprikában és a csokoládéban? Mindegyik Amerikából hódította meg öreg kontinen­ sünket. Hálásak lehetünk az Újvilágnak, hogy annyi, mindennel örvendeztetett meg bennün­ ket. Úgy gondolom, a régmúltban vitathatatlan szerepe volt Amerika és a nagy európai hódítók párosának abban, hogy étkezési kultúránk olyan színessé, változatossá fejlődött. Ma már nemzeti ételünkké vált a paprika, boldogan esszük a sült krumplit és csodálatos, hogy egyegy vizsga előtt milyen sok csokoládé tűnik el pocakunkban! De hogyan is került asztalunkra e finom csemege? Annak kialakulása, hogy mi ilyen desszertet ehessünk, amit ma ismerünk, hosszú évszáza­ dok munkája volt. A csokoládékészítés nem csupán kémiai folyamatok sokasága, hanem valódi művészet. Az igazi finom csokoládék gyártói valódi mesteremberek. Legjobb tudásunk szerint a történet 1492-ben kezdődött, amikor Kolumbusz Kristóf felfe­ dezte Amerikát. Hazatérvén’ sok különleges­ séggel lepte meg a spanyol uralkodópárt, Ferdinánd királyt és Izabella királynét. A cso­ magban egyetlen dolog volt, amit nem tartott senki különösebben érdekesnek: néhány sötét­ barna, mandulaféleségre emlékeztető termés. A kakaóbabot akkoriban még senki nem ismerte, valódi felfedezése Hemando Cortezre, a nagy spanyol hódítóra hárult. Cortez és csapata az azték indiánok uralkodójá­ nak, Montezumának a különleges szokását is­ merte meg. A király naponta körülbelül ötven kehellyel ivott egy nagyon különös, sűrű, kese­ rű, csípős, barna italból, amit chocolatl-nek neveztek. Elkészítése ennek a királyi éteknek rengeteg fáradságot vett igénybe, ezért is szá­ mított különös megtiszteltetésnek, hogy Mon­ tezuma megvendégelte Cortezt és embereit. (Az uralkodó azért volt ilyen kegyes, mert Cortezben vélte felfedezni az aztékok isteni gyöke­ rekkel rendelkező Quetzalcoatl nevű uralkodó­ ját, aki hosszú idővel a konkvisztádorok megér­ kezte előtt hagyta el az aztékokat, de ígéretet tett arra, hogy Ce Acatl évében visszatér - ez az év pedig pontosan a spanyolok érkeztének évé­ re azaz 1519-re esett...) A spanyolok a furcsa italt, ami rettentő íze mellett még zsíros is volt és nagyon nehezen emészthető, cukorral ízesítették. Ez sem vált be azonban maradéktalanul, és a papok is gyana­ kodva fogadták az új csemegét: tartottak ugyanis tőle, hogy az anyag felkorbácsolja a szenvedélyeket. Az általános volt mindenesetre, hogy mindenki ódzkodott attól, hogy egy kortynál többet igyon belőle. V Pius pápa ötven évvel később egyenesen azt jelentette ki, hogy ebből az italból való fogyasztás nem jelenti a böjt megszegését, mert olyan szörnyű az íze, hogy nem valószínű, hogy bárkinek is élvezetet tudna okozni. Azért az évek során sok-sok praktika született arra, hogy ízletesebb lehessen: vaníliával, fahéj­ jal ízesítették, sőt kitalálták, hogy jobb volna, ha melegen innák - az eredeti verziót ugyanis hidegen fogyasztották. Végül a csokoládéital népszerűvé vált, főleg a spanyol arisztokrácia körében, és kakaóültetvényeket telepítettek a tengerentúlra. A csokoládé jövedelmező üzlet­ nek bizonyult a nehéz kezdet után, a titkot Eu­ rópa többi területe előtt csaknem száz éven ke­ resztül sikerült megőrizni. Kiszivárgása után viszont semmi sem állíthatta meg a csokoládét, hogy felbolygassa egész Eu­ rópa életét. A divatos francia udvar itala volt, majd híre átkelt a Csatornán is, és 1657-ben már meg is nyíltak az első híres angol csokoládé­ házak. Eleinte kis üzletek árulták a kézzel készített csokoládét, majd a gőzgép megjelenésével bein­ dult a nagyüzemi termelés is. 1730-ra az ára annyit esett, hogy bárki számára elérhetővé vált. 1828-ban pedig C. J. van Houten feltalálta a ka­ kaó sajtológépet, mellyel sikerült kivonni a ka­ kaóbabban található zsíranyag egy részét. Van Houten különféle alkáli sókkal javította a ka­ kaó állagát, ezek semlegesítették a savakat és még több zsír kivonását tették lehetővé, ami ál­ tal szárazabb, porszerűbb lett a kapott anyag. Ady Endre: A jogászok majálisa (Ajánljuk mindenki figyelmébe a nagy költő beharangozóját egy régi jogászbuliról. Sok minden válto­ zott az elmúlt száz esztendőben, de van, ami min­ dig ugyanaz marad...) A gyöngyvirágos május édes poéziséhez tarto­ zik a majális is. A tánc, künn a szabadban, vi­ rágillatos levegőben, ahol minden csupa szín, csupa hangulat, csupa kedély. Nagyváradon az első tavaszi mulatságot a mi derék jogászaink rendezik, s ma tartják meg a Püspökfürdőben. Nagy lelkesedéssel, fáradha­ tatlan buzgalommal működik már hetek óta a majális érdekében Ormay Lajos, a mulatság el­ nöke az ő rendezőgárdájával, s a siker bizonyo­ san nem fog elmaradni. Hiszen régen váija már a nagyváradi szép leányok serege a majálist, a hangulatos, kedves mulatságot, amelyet a ren­ dezésben legszakértőbb fiatalság, a jogászság csinál, s jó idő óta készülnek már a lenge tavaszi toalettek, a papák általánosan ismert fejcsóválgatásai közepette. tizedik oldal Az út ekkor nyílt meg az étcsokoládé gyártása felé. 1847-ben az angol Joseph Storrs Fry, Van Houten sajtológépének felhasználásával próbál­ kozott előállítani valami érdemlegeset a kakaó­ vaj, kakaómassza és cukor vegyítésével. Kitartó munkájával pedig sikerült világraszólót alkot­ nia: elkészítette a világ addigi legfinomabb ét­ csokoládéját! A következő lépés már a tejcsokoládé előállítása volt. Hol máshol születhetett volna meg, mint Svájcban? 1876-ban Veveyben Dániel Peter kikísérlctczctt egy eljárást, amivel tejet adhatott a csokoládéhoz. így már egy olyan ízletes finom­ ságot sikerült előállítania, amit ma tejcsokoládé néven jól ismerünk, és nagyon szeretünk. Úgy hiszem, hogy Rodolphe Lindt neve ismerő­ sen csenghet minden csokirajongónak. O egy svájci csokoládégyáros volt, aki állandóan kísér­ letezett a minőség javításának érdekében. 1880ban siker koronázta erőfeszítését. Egy adag cso­ koládémasszát több napon át kevergettek a főzőteknőben, és amikor az eljárást befejezték, a finom állagú csokoládéban semmi nyoma nem volt a korra oly nagyon jellemző szemcsésedésnek. Ezt a módszert ma kenőgyúrásnak nevezik. Lindt azonban nem nyugodott meg ebben a sikerben. A kakaóvajjal tovább finomít­ gatta a termékét, aminek eredményeképpen el­ készítette az ún. fondant csokoládét, mely si­ ma, könnyen olvad - és nagyon-nagyon finom! Hrecska Renáta Hangos lesz ma kora délutántól kezdve késő éjfélig a Püspökfürdő, s a Bura testvérek mu­ zsikája mellett vidáman fognak mulatni a nagy­ váradi szép asszonyok, bájos leányok a fáradha­ tatlanjogászokkal, akiknek egyetlen ambíciója ma, hogy mindenki jól találja magát a mulatsá­ gukon, amelyre olyan régen s annyi kedvvel ké­ szültek. Természetesen senki sem aggódik azon, hogy unatkozni fog a jogászmajálison, hi­ szen régen ismert dolog, hogy a jogász fiúk pompás, figyelmes táncosok, s az udvarláshoz, amint ezt bizonyára Bozóky igazgató úr is alá­ nja, sokkal jobban értenek, mint a római insti­ túciókhoz és pandektákhoz. Előre megjósolhatjuk tehát a legnagyobb bizo­ nyossággal, hogy a jogászok mai mulatsága pompásan fog sikerülni, mint a nagyváradi jo­ gászok mulatsága általában. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a kimenetel a fürdőbe a rendes fürdővonatokkal történik, éjfél után két órakor pedig külön vonat fog a közönség rendelkezésére állani. Nagyváradi Napló 1901. május 18. �Jesu ufam Tobie 70 éve... Az Isteni Irgalmasság képének eredete összekapcsolódik azzal a látomással, amelyben 1931. február 22-én Plockban volt része Fausztina Kowalska lengyel nővérnek. Az Úr Jézus ekkor juttatta kifejezésre óhaját, hogy lefesse­ nek egy képet, melyen ez a felirat álljon: Jesu ufam lobié - „Jézusom, bízom Benned!” A lengyel apáca 1905-ben született Glogowiecben. Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyo­ mor iránti érzékenység jellemezte. Egész életét felajánlotta áldozatként a bűnös emberekért. Szerzetesi életének éveit ezért a sok szenvedés és rendkívül mélységes misztikum jellemezte. A látomás által ihletett kép a feltámadt Krisz­ tust ábrázolja, aki kezein és lábain hordozza a keresztre feszítés nyomait. A képen nem látha­ tó átszúrt Szívéből két sugár tör elő: egy piros, és egy halvány. „A halvány sugár a vizet jelenti, mely megtisztítja a lelkeket; a piros a vért, ami a lelkek élete. E két sugár irgalmam bensőjéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten!’ A sugarak a szentsé­ get jelentik, valamint az egyházat, amely Krisz­ tus átszúrt oldalából született, és a Szentlélek ajándékait, amelyeknek bibliai jelképe a víz. „Boldog, aki ezek árnyékában fog élni - mond­ ta Jézus - mert Isten igazságos keze nem éri el” A kép Isten végtelen irgalmát ábrázolja, amely Krisztus húsvéti misztériumában nyilvánul meg, és gyümölcsözően folytatódik az Egyház­ ban a szentségeken keresztül. Néhány szemelvény Fausztina nővér naplójából - látomásáról: „Pénteken reggel 1935. XI. 13., ahogy beléptem a kápolnába, e szavakat hallot­ tam bensőmben: „Ez az ima haragom enyhíté­ sére szolgál. .. Amikor egy nap a folyosón men­ tem, e szavakat hallottam lelkemben: »Bárki, aki imádkozni fogja, halála óráján tapasztalni fogja nagy irgalmamat., ha csak egyszer is elimádkozza valaki, legyen bár a legmegátalkodottabb bűnös, elnyeri végtelen irgalmam kegyelmét.« ..Ahogy rövid időre beléptem a kápolnába, így szólt hozzám az Űr: »Leányom, segítsd nekem egy haldokló bűnös lelkét meg­ menteni! Imádkozd érte az Irgalmasság rózsa­ füzérét, amit tanítottam neked.« Amint el­ kezdtem az imát, megláttam a szörnyű kínok között haldokló lelket. Őrangyala védelmezni akarta, de mintegy tehetetlen volt ennek a léleknek óriási nyomorúságával szemben. Egy sereg ördög várt már erre a lélekre. Mikor imád­ koztam, megpillantottam Jézust olyan alakban, ahogy a képen ábrázolják. A szívéből jövő suga­ rak körülfogták a beteg lelket, és a sötét hatal­ mak pánikszerűen menekültek. A lélek békésen még egy utolsót felsóhajtott. Ahogy magamhoz tértem, felfogtam, milyen fontos ez az ima a haldoklók mellett. Enyhíti Isten haragját!’ Az Űr ezt mondta a Fausztinának: ,Azokat a lelkeket, akik irgalmasságom tiszteletét terjesz­ tik, egész életükben megoltalmazom, amint gyengéd anya óvja csecseműjét. Haláluk óráján pedig nem bírájuk, hanem irgalmas Megváltó­ juk leszek!’ Ehhez az egyszerű, de Istenben határtalanul bízó szerzetesnőhöz intézte Jézus e megdöbbentő sza­ vakat: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, hanem meg aka­ rom gyógyítani, és irgalmas szívemhez szorítani!’ A nővért teljesen felemésztette a tuberkulózis, és kimerítették a szenvedések, melyeket áldo­ zatként vállalt a bűnösökért. A szentség hírében halt meg Krakkóban 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen. A Szentatya, II. János Pál pápa 1993. április 18-án boldoggá, 2000. áp­ rilis 30-án szentté avatta. (Húsvét második, az Isteni Irgalmasság vasárnapján): „Krisztus Té­ ged - a lengyel nép szegény és egyszerű leányát - választott ki arra, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isteni Irgalmasság nagy titkát” Az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hagyomá­ nyos olvasón imádkozzuk, Jézus Fausztinának adott tanítása szerint. Egyetemünkön, szerdai napokon lehetősége nyílik minden Tanárnak, hallgatónak arra, hogy a földszinten lévő kis kápolnában Irgalmasság rózsafüzérét imádkozhasson 3 órától. Részletek a plakátokon. Salamon Dominika íme az Ember - egy pápa arcai II. János Pál pápa minden ember számára példakép. Nem csak a keresz­ tények, nem csak a hívők számára - mindenki számára. Életét annak szentelte, hogy békét, szeretetet és megértést vigyen az embereknek. Közvetlen, nyílt, kíváncsi, jó humorú ember volt, messze fölötte állt min­ denféle világnézeti- és pártliarcoknak. Tiszteletére a Mission Is Possiblc, egy egyetemistákból álló csoport „íme az ember - egy pápa arcai” címmel kiállítást szervezett a VÁM Design Centerben (Budapest, VI. kér. Király u. 26.), mely június 2-ig tekinthető meg. A kiállított tárgyak között szerepel többek közt Arturo Marinak, a pápa személyi fotósának 150 képe (például az is, amelyiken a Szentatya Lábady tanár urat és a feleségét áldoztatja, és az is, amelyiken Bononak, a U2 zenekar frontemberének a szemüvegét próbálja fel), a pápa cipője, bíborosi ruhája és a pásztorbot, melyet Afrikában használt. A kiállítás mellett olyan rendezvényekre is sor kerül, melyekkel a szerve­ zők II. János Pál pápa emlékének szeremének tisztelegni. így lesznek koncertek (Stan Fortuna, Tóth Vera) és a Szentatya életéhez kapcsolódó érdekes témákban (ökumenizmus, II. János Pál politikai életműve, kényes kérdések a Katolikus Egyházban, II. János Pál és a művészetek) előadások és beszélgetések. A kiállításról és a programokról részleteket a www.imeazember.hu olda­ lon lehet találni. Kovács Bence tizenegyedik oldal �Akaratlanul Jó leskelődést! Lucino Visconti a Bianco e Nero című filmel­ méleti lap hasábjain így tudósított a Vihar előtt forgatásáról: „A párbeszédeket azon melegében írom a szereplők segítségével, vagyis megkér­ dem őket, milyen módon fejeznének ki spon­ tánul bizonyos érzelmeket, milyen szavakat használnának... Következésképp a szöveg hí­ ven őrzi az eredeti, nem irodalmi tónust, melyet én igen értékesnek vélek. Semmiféle forgató­ könyvre nincs szükség. Néha borzalommal gondolok arra, mi lenne, ha a szereplőim írott szöveget mondanának el tökéletes kiejtéssel, mint egy római szalonban...” És hogy mi köze az olasz neorealizmus egyik legjelentősebb darabjának a svéd filmalkotás­ hoz? Hát nyilván nem a földrajzi és kulturális közelség vezetett a rendező úr gondolatainak tolmácsolására. Az egyszerű indokom: az Aka­ ratlanul a filmgyártás klasszikus korszakát idézte fel bennem, azt az időt amikor a néző valóban az lehetett, ami: az igazi voyeur, a kukucskáló. A film több különböző, összefüggés nélküli történetből áll, és mindegyikben olyan kamera­ állásból „leshetjük” a jelenetet, mintha mi is épp ott lennénk a buszban utasként, és hallanánk a sofőr és az utaskísérő lány beszélgetését, vagy a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelnénk a kö­ zépkorú urak előadását a petárda álrobbaná­ sáról. Akinek pedig ennyi még nem elég, a hasonlóság felfedezéséhez álljon itt egy további bizonyíték: a szereplők spontán helyzeteket Játszanak” cl, az életből vett átlagos dialógusokkal. És mind­ ezt vagy annyira profi módon teszik, hogy el­ hisszük nekik: ők képzetlen színészek, vagy va­ lóban amatőrökkel van dolgunk, akik a saját esetlegesen megélt reakcióikat ültetik át a jele­ netbe a kamera elé. (Nekem valamiért a „bé” verzió tűnik reálisabbnak, nem mellékesen talán azért is, mivel minden szereplő az igazi kereszt­ nevét használja a filmben.) Ez a felismerés azonban csak a film után, a vil­ lamoshoz vezető sétám alatt jött. És bizony ez a majdani katartikus ráeszmélés aligha lett volna elég a 90 perc megelőlegezett tudatalatti végigvárására. Más érvem is szól még amellett, hogy miért pont Ruben Östlund filmjének bemuta­ tására esett a választásom. Ez pedig nem más, mint az északi csapat mögöttes gondolata. Nem véletlenül ültetnek minket a buszba, vagy Vállalható kompromisszum A Vaskapu italmérésről Mottó: „Van, aki vendégül lát, és van, aki csak vendéglátózik.” Cikksorozatunkban a Kar kör­ nyékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasol­ hatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcáz­ va közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldoza­ tunk a Szentkirályi utcában található Vaskapu. Nem túl régen nyílt kedvenc egyetemünk tőszomszédságában egy kedves kis beülős pubszerűség, Vaskapu néven. Már hónapok óta lát­ hattuk, hogy a Karral szembeni pincehelység­ ben jelentős felújítások folynak, és íme, ez lett belőle. Ma tehát ezt a helyet vizsgáljuk meg ala­ posabban. Elöljáróban azonban fontos leszö­ gezni, hogy kissé kilóg a cikksorozatban eddig bemutatott becsületsüllyesztők közül, ugyanis itt nincs melegétel; a az ennivaló megjelölés ki­ zárólag melegszendvicsre, zsíroskenyérre, és szendvicsekre szűkül, azonban ezért bőséges kárpótlást kaphatunk más területeken. Beval­ lom, először bizonyos averzióim voltak, ame­ lyek egy része be is igazolódott. Első, és egy­ szersmind legnagyobb gondom azzal van, hogy rendelni kizárólag a pultnál lehet, a megkapott rendeléseddel pedig neked kell helyedre tipeg­ ned - én azonban szeretem, ha a felszolgáló tizenkettedik oldal időnként meglátogat asztalomnál ülve, és megkérdi, hogy mit szeretnék, netán javasol is valamit. Ez főleg nagyobb társaságok esetén zavaró, ugyanis az átlagvendég nincs kiképezve arra, hogy a többiek fogyasztását is kiszállítsa. Másik fő gondom a nyitvatartás, amely 12:00 és 24:00 közé van belőve, ugyanis néha jó lenne szürcsölni egy kávét délelőtt is, főleg úgy, hogy a honlapjuk (www.vaskapu.eu) szerint már tíz­ től váiják a vendéget. Jelentős pozitívum azonban egyrészt maga a hely hangulata, rendkívül igényes kialakítása, mérete. Itt kizárólag a bútorzatba tudok bele­ kötni, ugyanis a székek nagyok és nehezek, tehát az asztalok belső részéről kibújni gyakran macerás - tagadhatatlanul illenek azonban a helység hangulatához. Pluszpont jár azonban az italválaszték egyes ele­ meiért, hétféle csapolt sörből válogathatunk (csapolt Hoegarden búzasör!), illetve rövidek terén is szimpatikus a választék; borból azon­ ban kizárólag egy Szekszárd környéki pincészet termékeit, és néhány importbort árulnak (Chenet); ami azért - legyünk őszinték - így karcsú. Több magyar középbort szeretnék amúgyis látni a vendéglátóhelyek kínálatában, és igenis, létezik élet a Villány-Szekszárd-lökaj szentháromságon kívül. Követelem tehát a nor- । az osztályterembe: azt akarják elérni, hogy érez­ zük át, amit a film mondani szeretne, hiszen mi is kerülünk hasonló szituációkba nap, mint nap. Döntenünk kell, véleményt formálnunk, és hányszor esik meg, hogy esetleg nem azt a vo­ nalat látjuk rövidebben, amelyik valóban az, pusztán azért, mert száz másik ember az ellen­ kezőjét állítja? Hányszor történik, hogy nem merünk felállni a buszban és bevallani, hogy mi törtük le a fogantyút a wc-ben, annak ellenére, hogy addig nem indulunk tovább, és rajtunk múlik ötven másik ember útjának elrontása? Vagy épp ellenkezőleg: láthatunk arra is példát, ha valaki mégis kiáll az igazságért, és felelősség­ re vonja kollégáját, az egyik gyerek bántalmazá­ sáért az iskolában. És ezért mi jár neki? Kol­ lektív kiközösítés. Szép kilátások, mondhatni. És még sorolhatnám, hány másik apró helyzet­ tel világítnak rá arra, hogy a különvélemény a birkaszellem megtagadása mennyi negatív következményt hoz magával. Ez alapján ismét csak lemondóan sóhajthatnánk: hát akkor meg mégis mi értelme? És valóban nem kecsegtet sima úttal a gerincesnek nevezett életmód, de a film atmoszférájából mégis azt érezzük ki, hogy az ellenkezőjével valami azért mégsem stimmel: nem annak lesz végül keserű a szájíze, aki a vélt igazság megtalálásában megnyugodva tér haza, hanem akiben nem volt elég, hogy színt valljon. És, hogy melyik a helyes út, kihez melyik paszszol jobban, nos erre már nem válaszolnak Villmarék. De, ha egyjavaslattal élhetek: döntse el mindenki maga, és ha egyedül nem megy e film akár segítségül is szolgálhat. „Bon voyeur!” Ablonczy Zsuzsi mális alföldi, Sopron környéki, vagy egri boro­ kat is! A Vaskapu fő erőssége azonban a személyzet. Eddig kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, a csapat messze lekörözi a környék eddig próbált helyeinek dolgozóit, ugyanis az utóbbi időben ennyire barátságosan még nem fogadták álcázott kommandónkat ilyen kedve­ sen sehol sem. Nem tudom, hogy ez magától alakult-e így vagy az üzletpolitika része, min­ denesetre nagyon tetszik. Külön megfogott, hogy van pókerszoba, helyben kölcsönözhető szettel - mondjuk az, hogy kivetítőn Playstationon is lehet játszani, elsőre nem fogott meg, mindenesetre ötletes. Összességében: olyan a Vaskapu, amilyennek a környéken lévő Zappa Cafénak lennie kellene, ha az nem lenne a mai magyar vendéglátóipar igazi állatorvosi lova. Horváth László �A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream CD kritika Kérlek, ne kérdezd ki vagyok Vágy mikor és hol kezdődött az életem Vagy miért végeztem így és hogyan... Azt se kérdezd mi voltam ezelőtt Ha voltam is bármi egyáltalán Úgysem tudhatsz már semmit rólam Kapkodó fejemet egy irányba szegezed És kivetkőztetsz az emlékekből Ahogyfekete szemeid belémvilágítanak A hangok ésfények elmosódnak Fekete szemeidfélelem nélkül világítják meg bennem: Minden amit mertem elfelejteni, most itt van Féltem azelőtt engedni, hogy ez az este legyen Minden amire szükségem van Minden hely ahova nem akartam eljutni Az ez a hely ... Tegnap nincs, a holnap még egy napnyira van Az itt és most és veled az Ami mindig így kellene, hogy legyen. (The Cure: This. Here and Now. With You.) Hogy mi a nulladik pillanat? Mindenesetre nem a kezdet. Nem, épp ellenkezőleg: inkább az utolsó. A végcél, a konklúzió, a zenit. Amikor egy film a tulajdonképpeni utolsó jelenettel kezdődik, hogy aztán másfél óráig az ehhez tar­ tozó előzményeket tárgyalja: ez a nulladik pilla­ nat. Nos, filmeknél ez rendben is van: a végén felállhatunk a mozi terem kényelmes üléséből, nyújtózhatunk egyet és elmélkedhetünk a le­ zárt történeten, mint egészen. De mit is kezd­ jünk a valóság, az életünk nulladik pillanatával? Amiről azt hittük: ez lesz a heppiend, vagy ép­ pen: kész, itt vége az életnek, innentől nem le­ het továbbmenni, ezután nem lehet továbbélni. Aztán mégiscsak lehet. Mert azzal ellentétben, ahogy az operában a törékeny 2 mázsás mádám bátterfláj áriázza: megszakadt szívben (termé­ szetes úton) nem lehet meghalni. Ha pedig megkaptuk, amire vágyunk: a pénzt, a melót, a lányt, a fiút: ez még nem jelenti azt, hogy a függöny legördül. Lehet, addig úgy szemléltük életünket, mint aminek van forgatókönyve, csak éppen azt felejtettük el, hogy mihez kezd­ jünk, ha az általunk elgondolt történet véget ér. Mi lesz ezután? Lehet nem lesz semmi? Éljük a napjainkat monoton boldogságban vagy szo­ morúságban? Aligha. Hogy várhatjuk el akkor zenei előadóktól, hogy egy bizonyos ponton tűnjenek le a színről, mert „a csúcson kell be­ fejezni”, vagy „kizenéltek magukból mindent”. Innentől vonuljanak nyugdíjba, maguk mögött hagyva egy szépen (lefelé vagy fölfelé) ívelő ze­ nei karriert? Ha elértek a nulladik pillanathoz, a szerintünk mindent lezáró albumhoz- valóban legyen ez a vége az ő történetüknek? A Cure tökéletes példa a forgatókönyvszerű karrierre. Mielőtt 2004-ben az addig diverzitásában is tökéletes, rossz pontjain is egyedi hang­ zásuk darabjaira tört, izgalmas úton kellett végigmenniük. 1976-ban kezdtek zenélni „Easy Cure” néven. Az egyetlen ember, aki az indu­ lástól jelen van a csapatban, a legendás Róbert Smith. Máskülönben jöttek-mentek, olykor visszaköszöntek a tagok, az énekes mellett ugyanis 11 ember tudhatta magát az együttes zenészének valamilyen ponton. A hangzás ha­ sonlóképpen változatos volt, bár ez nem feltét­ lenül a zenészek cserélődésének köszönhető. A Cure-t mindig is Róbert Smith vitte a hátán. A dalok szövege, dallama, hangszerelése - tulaj­ donképpen az egész együttes irányvonala - tőle függött. O, pedig szívesen kalandozott külön­ böző stílusirányzatok között, hogy bemutat­ hassa tehetségének széles skáláját. Míg ugyanis a bandát szokás a „goth” irányzatba sorolni, ez több okból is hibás. Egyrészről a csapatnak ép­ pen annyira vannak progresszív rockos dalai, mint jazzes-bluesosak, és az elektronikus hang­ zás épp annyira védjegyük, mint a rádiók által is előszeretettel játszott pop számok. Másfelől pedig Róbert Smith egy inteijúban hatalmasat derült azon, hogy hogyan tanítják „göthös” ki­ nézetét (állítólag fehér púdert kell fölkenni, pirosra bemázolni a szánkat, feketére festeni szemünket, majd hajat tupírozni). A trend ala­ pítója ezt csak a következőképpen kommen­ tálta: „Hát mit mondjak? Angol vagyok és tök fehér az arcom, púderre mi szükségem lenne? Valóban kihúzom a szemem és borzolom a hajam, mert különben az arcom is olyan átlag lenne, mint a nevem. Miközben közel hajolok a mikrofonhoz, pedig elkenődik a rúzsom. Vic­ ces, hogy más azt direkt maszatolja...” Zenei pályájuk hasonlóan összevisszán alakult. 13 stú­ dió albumuk közül az indítás nem volt egy­ szerű, eleinte csak lassan sikerült a kritikusokat és rajongókat maguk mellé állítani a „Three Imaginary Boys”-zal és a „Seventeen Seconds”zal. Ekkor Smith nem nyilatkozott reménytelje­ sen a jövőről, egy-két tagcsere azonban hamar meghozta az eredményt. Pontosabban az ered­ mény minden elképzelhető variációját: a „Head On The Door”-t a kritikusok pozitívan fogad­ ták, rengeteg új rajongót azonban még nem to­ borzott. Majd jött a „Kiss Me Kiss Me Kiss Me” amibe a hallgatóság és kritikusok is mind bele­ szerettek. Úgy tűnt ennél nincs magasabb. Ez­ után két évvel mégis megszületett a „Disintegration”, ami 3 milliós példányszámban kelt el világszerte (nem kis eredmény egy ízig-vérig altér bandának), az NME és a Rolling Stone magazinok, az MTV imádták, a rajongók egy­ aránt. Egy South Park-os vendégszereplés után pedig az énekes számára is meglepetésként, Kyle Smith rajzfilmbéli figurája után kiabálja: „a Disintegration a legjobb album a világon!” Mi is következik az ilyen csúcsok után egy for­ gatókönyvben? Természetesen az elkerülhe­ tetlen ívelés lefelé. Volt itt album, amit csak a rajongók szerettek, volt amit már csak az együttes és aztán ki tudja, talán már ők sem? A bukásból voltak a kiemelkedés reményére okot adójelek 2004 körül. Addig maga Smith is pedzegette, hogy hagyni kéne ezt az együttes dolgot. Aztán mégis: új producer, új, fiatalos felállás, és az album címe némi ars poeticát su­ gallva „The Cure” volt! Ez lesz tehát a folytatás, vagy a hatalmas, robbanásszerű záróakkord? Ezt kérdezgette mindenki, aki figyelemmel kí­ sérte a banda életútját. Azonban egyikről sem volt szó. Az eredmény kicsit unalmas, kicsit semmilyen volt, még részleteiben is alig emlé­ keztetett a csapat fénykorára. A producer egy zajos, visszhang-effekt mentes hangzást erőlte­ tett rájuk; elvette azt ami addig a lényegüket adta. A történet kerek, a nulladik pillanat adott. Mély, reménytelen és kiábrándító. Elő lehet venni a régi albumokat, porolgatni, hallgatni. Nem tragédia ez, legfeljebb annak, akinek a kedvenc előadója volt a csapat... nem ilyen vé­ get vártunk, nem ilyet kívántunk nekik. Neki, a tehetséges Róbert Smithnek. De hát a nulla­ dik pillanat, az nulladik pillanat. És nem az. Mert aztán mégis, mi történt utána? Amikor már véget ért a forgatókönyv, amikor a történet fonala elfogyott? Az elmélet felborult. Én egészen februárig nem mertem meghall­ gatni a 2008-ban kijött Cure albumot, a „4:13 Dream”-et. Nem értettem, hogy a kétségbeejtő zenit után miért kell egy hullába még belerúgni. Meggyalázni a szép albumokat azzal, hogy egy újabb silánysággal próbálják elfedtetni emlékü­ ket. De nem így alakult. A számok összesze­ dettek, a szövegek (mert karakter hiányában arra már nem jutott alkalmam, hogy ecsetel­ jem: Smith minden dala egy-egy költemény), frappánsak, okosak, szépek. A visszhangzó gi­ tár, szintetizátor újból a helyén, Smith elfojtott hangja újra jól cseng. Akkora mestermunka, mint pl. a „Pictures of Ytu” a „Disintegration” albumról nincs, de azért egy-egy dalban elemei ott vannak. A kritikusok hadban állnak, asze­ rint hogy a legjobbnak, vagy túl könnyűnek találják a korongot, de ami a lényeg: van miről vitatkozniuk! Történt valami, valami jelentős, valami igazi az együttessel még azon a bizonyos ponton is túl... Mi a konklúzió? Van a nulladik pillanat után is élet? Vagy talán nem is volt ilyen pillanat soha, ahogy forgatókönyv sem? Időszakok vannak csak, fejezetek, amik lezárulnak, de a történet maga folytatódik? Vagy mégis: a pillanat léte­ zik, de épp csak azért, hogy rájöjjünk ideigle­ nességére. Arra, hogy egy idő után fel kell adni a forgatókönyvszerűség érzetét, hogy minden valamiért történik és valahogy végződni fog. Nincs levonandó következtetésem, nincs konklúzióm. Nem tudom a választ. Legyen ezért a kérdésre adott válasz épp olyan nyitott, mint maga a nulladik pillanat utáni idő... Barát Zsófia tizenharmadik oldal �Római kori töredék Lyonban már beköszöntött a tavasz, két hétig hétágra sütött a nap, napközben húsz fokot mutattak a gyógyszertárak villogó zöld kereszt­ jei, az emberek otthon hagyták a kabátjaikat, délutánonként a parkok megteltek piknikező társaságokkal, családokkal. Bár a szél pár napja újra elkezdte ádáz munkáját, és megint fel kell venni a rég megunt téli öltözéket, de a napsütés továbbra is kirándulásra csábít minket. Mivel a barátokkal eldöntöttük, hogy amint jó idő lesz, minden hétvégén elmegyünk valahova, elérke­ zettnek láttuk az időt, hogy meglátogassuk a mindenki által dicsért Vienne-t, mely csupán 30 kilométerre fekszik Lyontól. Ez a kisváros napjainkban apró drágakő képét mutatja. A római korban viszont fontos keres­ kedelmi központként tartották számon, a római térhódítás előtt a gallok fővárosa volt, de Julius Caesar római kolóniává nyilvánította ki. Érde­ kes, hogy e korban népesebb volt Lyonnál, mely ma Franciaország második legnagyobb városa. Később római provinciái főváros vált Vienneből. A Római Birodalom dicsősége most is megmutatkozik, számos római kori épületet csodálhatunk meg. A vonatról leszállva egyből a turisztikai iroda felé vettük az irányt, ahol min­ denki megkapta a kis térképét. Ötletes, hogy ki van jelölve egy útvonal, amit ha követünk, egy látnivalót sem hagyunk ki. Az útvonalat járdába beépített tenyérnyi rézkorong jelzi, mely a város szabadságának szimbólumát ábrázoló fát jelenít meg. Mivel az előző éjszaka rövidre sikeredett, nem lehetett megállni, hogy helyet foglaljuk egy kávézó teraszán, ahol csak úgy ömlött ránk a napfény A hideg szél is kissé elcsitult, tehát a napszemüveg maradt, de a kabát nem! Aztán Ötven méter után elénk tárult Augustus és Lí­ via temploma, korinthoszi oszlopaival, látványos oszlopcsarnokával. Krisztus előtt 20-10 között épített templom a keresztény korban katolikus templomként működött, majd a francia forra­ dalom „a ráció templomává” nyilvánította ki, majd 1822-ben múzeummá, könyvtárrá alakí­ tották. A következő állomás a Szent Móricról elnevezett gótikus székesegyház. Szomorú, hogy az egyébként gazdag kőfaragásokkal dí­ szített templomból a hugenották 1562-ben el­ követett pusztításának eredményeként az összes szobor hiányzik. A kis utcácskákon követtük a jelzéseket, s minden műemlék a római kor vagy a kereszténység dicsőségét hirdette. De talán a legnagyobb hatással mégis a római színház volt rám, mely Európa legnagyobb római kori szín­ háza. A csodálatos természeti adottságokat tel­ jes mértékben kihasználták. A nézőtérről mese­ szép kilátás nyílik az egész városra, a Rhone folyó tündököl a lemenő nap fényétől, a távol­ ban dombok ölelik körül a házakat. De nem csak egy napra érdemes ide ellátogatni, az im­ már 20 éves jazzfesztivál nagy tömegeket vonz, Graffiti: alkotás vagy firka? Érték vagy rongálás, ezzel a kérdéssel foglalko­ zik az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény graffitiről szóló kiállítása. Szerintük Budapest Európa egyik legalaposabban összefirkált városa. Mit lehet kezdeni a graffitivel, értékelni kell-e vagy lesikálni, pozitív vagy negatív jelenség-e a rengeteg összefirkált falfelület? Mindenkinek meg van a saját véleménye, a kiállítást viszont jobb úgy megtekinteni, hogy nincs vélemény. „A falakra vésett szöveg megjelenése nem egyedülálló. A névjegyhagyás általános emberi igény. Ez szubkultúra, kortünet vagy indikátor? Mielőtt ítélkeznénk, nézzünk magunkba!” - e gondolatokkal nyitották meg a kiállítást. Hogy a névjegyhagyás mennyire általános em­ beri igény, azzal lehet vitatkozni, de az biztos, hogy a falfirkálás már underground művészeti ággá nőtte ki magát. Divatszerűen az 1960-as években kezdett elteijedni nyugaton. Lehet em­ líteni ismert művészt is (Keith Haring), de álta­ lában ismeretlenek az alkotók, és ennek nagyon praktikus oka van, hiszen illegálisan tevékeny­ kednek. A graffiti az amerikai angolba olasz közvetítéssel érkezett jövevényszó, jelentése bármilyen köz-, vagy magántulajdonba(ra) karcolt, vésett, festett, vagy más módon készült rajz, írás. Ezen alkotásokat sokan elítélik és vandalizmusnak tekintik, legtöbbször tényleg a magántulajdon megsértése a cél, és nagyon kis tizennegyedik oldal mértékben hordoz művészi értékeket. Termé­ szetesen, mint mindenből, ebből is üzlet, külön iparág alakult ki, számos cég firkászok eszkö­ zeit gyártja; festékszóró flakonokat, filceket (amelyekből már több fajta létezik, és mindenki örömére a legtöbb lemoshatatlan nyomot hagy maga után), festékhengereket. A művészeti alkotásokat két nagy csoportba is be lehet sorolni, a dekorációs céllal, és az azono­ sítás céljából készülteket. Amerikában nagy je­ lentősége van az utóbbinak, leginkább a „diva­ tos” bandaháborúkban alkalmazzák, a territóri­ umok megjelölése céljából. Sőt ezeken felül a művészeket is lehet csoportosítani, vannak dí­ szítő festők, akik kedvtelésből készítenek ha­ a 7000 férőhelyes római színház hamar megte­ lik jazzrajongókkal. Olyan neves előadók léptek már föl itt, mint Miles Davis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Michel Petrucciani, Lionel Hampton, Dee Dee Bridgewater, Chuck Berry és Dia­ na Krall. A legfontosabb viszont, hogy Vienne-nek meg­ maradt a hangulata, megmaradt annak a város­ nak, aminek rendeltetett, miközben Lyon hatal­ mas várossá nőtte ki magát. Vienne a maga 30 ezres népességével megtartotta az örökséget; apró üzleteivel, pékségek, kávézók tucatjaival kellemes, derűs, elbűvölő város maradt. Ha majd megunom a folyamatos tüntetéseket Lyonban, jó lesz visszagondolni erre a napra, s felidézni azt a nyugalmat, amit akkor éreztem, mikor a római színház utolsó sorában ültünk, és lustán néztük a békés tájat. Aradszki Dea talmas ábrákat, és a teggerek, akik bármerre járnak, ott hagyják kézjelüket (ők azok, ezek szerint, akiknek általános igényük a névjegy­ hagyás). Nem könnyű értelmezni a graffiti pszichológiai hátterét, a környezet megváltoztatásának igé­ nye viszont jelen van. Kérdés az, hogy eltűijük, valamilyen módon támogassuk, vagy büntes­ sük ezt? A kiállítás után talán magabiztosabban tudunk megoldást találni a problémára, ha ez egyáltalán az. Hiszen sok esetben kimondottan előnyös a modem, alkotni vágyó művészlclkek firkái; a roskadozó, fonnyadt kék MÁV kocsiknak pél­ dául igazán jót tettek a tarka-barka alkotások. Az angyalföldi kiállítás kapcsán egy főiskolai adjunktus a sok szépség mellett a gondolatsza­ badság kifejeződését látja a falfirkákban. Ezzel ellentétben a Szeretem Budapestet Mozgalom felhívja a figyelmet, hogy csak a Nagykörúton 2317 négyzetméternyi falfirka van, és hogy a fővárosban tavaly 50 milliót költöttek a levakarásukra. Sokan eltüntetnék az összes lelkes művész műveit, de lehet, hogy csak egy kijelölt nagy falfelületre lenne szükségük. A döntés tehát a kiállítás látogatóira van bízva, ez is az első lépések egyike, hogy elfogadjuk, vannak graffitik, és ne csak utáljuk, hanem ér­ tékeljük is azokat. (A tárlat május 10-ig látható a Váci út 50. alatt) Zágon Orsi �Erasmus körkép Párizs Párizs elég kétarcú város. Egyrészről a divat, a sikk és a fények fővárosa, más­ részről viszont sokszor az jut róla eszembe, hogy ha Budapestet nevezik „Ke­ let Párizsának”, akkor ez itt a „Nyugat Balkánja”. Ez már aznap kiderült szá­ momra, amikor megérkeztem ide. Első dolgom volt beülni egy kis kávézóba, és élvezni ezt a felszabadult, bohém, franciás életérzést a Montmartre-on, viszont hazafelé tapasztalnom kellett, hogy az emberek egymásra oda nem figyelve tolakodnak a metrón, kiábrándító módon hangoskodnak, és akkor még meg sem említettem azt a rezesbandát, amely olyan volt, mintha egy Kusturica filmből bukkant volna elő. Benyomultak a metrókocsiba, és három megállón keresztül húzták a talp alá valót. Az ehhez képest békésnek mond­ ható budapesti tömegközlekedés után szinte alig hittem a szememnek, de azt kell mondanom, ha az ember túl van az első sokkon rájön, hogy pont ez a lazaság adja Párizs különleges hangulatát. A rengeteg náció és a különbözősé­ gek nyitottá teszik az embert, és nagyon sokat lehet itt tanulni az elfogadásról. A város gyönyörű, főleg ha az ember veszi a bátorságot, letér a turistautakról, és elkeveredik a kis utcák sűrűjében. Párizs különböző negye­ deiből mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Van itt franciás-kis utcás-sajt és borboltos; arabos-bolhapiacos-keleti fűszer illa­ tú; kínai-ruhaboltos-mosodás; japános-teaházas-szusiéttermes és még sorolhatnám. Párizs egy igazi metro­ polisz már rég kinőtte magát a tipikus „francia romantika” világá­ ból. A tömegközlekedés nagyon jól szervezett - 16 metróvonaluk, 5 elő­ városi vonatuk, 4 villamosuk és számtalan buszjáratuk van -, és a hiedelmekkel ellentétben a közbiz­ tonság sem rossz. Sőt! Egyszer láttam egy utcai verekedést: a rendőrök pillanatok alatt ott teremtek, és elfogták a támadót. Nagyon éberek a párizsi rendfenntartó szervek főleg azon okból, hogy ez a világ leglátogatottabb városa, és kínosan ügyelnek arra, hogy a város jóhíre megmaradjon. Ami az árakat illeti, az élelmiszerek nem sokkal kerülnek többe, mint Buda­ pesten, a szolgáltatások (kávézók, sörözők, tömegközlekedés) viszont kirívó­ an drágák. De ami a legnagyobb problémát okozza az ide érkező ösztön­ díjasoknak, az a megfelelő lakás megtalálása. Ha az ember albérletbe akar költözni a belvárosba vagy annak közelébe, akkor esetenként 400-600 eurós havi összeggel kell számolnia. Természetesen lehet keresni olcsóbban is, de na­ gyon kell vigyázni, és alaposan körbe kell érdeklődni, mert sok esetben az alacsonyabb ár rossz környékkel vagy nem túl kellemes lakótársakkal járhat együtt. Ehhez sajnos szerencse kell, volt néhány itt tanuló külföldi barátom, akiknek akadtak problé­ mái ilyen téren. Persze ha biztosra akarunk menni, akkor megpályáz­ hatunk egy helyet az egyetem kollé­ giumába, aminek a bérleti díja is ki­ sebb (200-350 euro), de az kint van az egyetem mellett Créteilben, és az ott lakóknak sokszor pont ez a problémájuk, hogy nehezen jutnak haza éjszaka, vagy egyáltalán be se jönnek Párizsba, mert az egy mini­ mum 50 perces út. A Paris 12 - Val De Mame egyetemre lehet pályázni a Pázmányról, ami - mint már említettem - nem Párizson belül, hanem egy kicsit kintebb, a „banlieuben” (elővárosi rész) található. Créteil a második kisváros Párizstól délkeletre, metróval könnyen megközelíthető, de az út egy kicsit hosszú. Az egyetem nem egy épületből áll, hanem a városban elszórva található. A jogi kar egy metrómegállónyival odébb van a központi épülettől, de ez az egyetem legszebb és legmodernebb épülete. A jogi oktatás ugyanolyan, mint nálunk, vannak nagy létszámú előadások és a hozzá tartozó kiscsoportos gyakorlatok. Az Erasmusos diákok - otthoni évfolyamuktól függően - választhatnak órákat; a szemeszter végén szóbeli vizsgát kell tenni e tárgyakból. A tananyag nem nehezebb, mint otthon, de a megfelelő franciatudás nem árt, hisz mind az órák, mind a vizsgák franciául zajlanak. A kinti adminisztráció, ami magán viseli a francia bürokrácia báját szintén francia nyelvű, angollal ne próbálkoz­ zon senki, ugyanis teljesen felesleges. De ne ijedjen meg az se, aki esetleg nem tud folyékonyan beszélni, mivel az egyetem ingyenes nyelvtanfolyamokkal segíti a külföldi hallgatókat, ami személyes tapasztalataim szerint nagyon hasznos a nyelvtanulás és a kapcsolatépítés szempontjából is. A diákélet egyébként nyüzsgő, sok az érdekes program, kirándulásokat és kul­ turális napokat is szerveznek. Mindent egybe vetve én elégedett vagyok az egyetemmel, kiváló hely arra a fél/egy évre, amit itt tölthetünk ösztöndíjasként. Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, aki nem mindennapi élményekkel szeretne gazdagodni, aki ki akaija próbálni a spenótos csigát, a durván penészes sajto­ kat és az igazi nyüzsgést, aki életre szóló barátságokat akar kötni, továbbá azoknak is, akik lélekben felül tudnak emelkedni a francia bürokrácián, akiket nem zavar, hogy időnként Bukarestet mondanak Budapest helyett, és akik szeretnék elmondani, hogy hogy is volt az a Trianon. Mert arról a legtöbb francia még csak nem is hallott... Nelhiebel Zsófia (Bárth Bertalan rovata) '8 Q CQ tizenötödik oldal �Jogállás 2009 Adj egy napot a jövődnek! Április 29. PPKE-JÁK Budapest, Szentkirályi u. 28. aula cégbemutatók állásinterjú és önéletrajz—tanácsadás pszichológus és grafológus kerekasztal-beszélaetés 10 óra beszélgetés egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 13 óra beszélgetés egyetemünk piaci szektorban dolgozó öregdiákjaival Moderátor: dr. Szilágyi Pál, tanársegéd Moderátor: dr. Pogácsás Anett, tanársegéd � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 2. szám 2009. április 2. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Subject The topic of the resource Tartalom Ugocsa még mindig non coronat Péteri Zoltán professzor úr kitüntetése az Akadémián Karriernap a Pázmányon Ákom-bákom Berkenye... Elfeledett értékeink Elitképzés az egyetemen BOloNdoK NapjA Mennyire drága az életed? Ne hagyjuk veszni a gyereket! A Teremtés csodája HŐK választás 2009 A csokoládé története Ady Endre: A jogászok majálisa Jesu ufam lobié íme az ember - egy pápa arcai Akaratlanul Vállalható kompromisszum A nulladik pillanat utáni idő: The Cure - 4:13 Dream Római kori töredék Graffiti: alkotás vagy firka Erasmus körkép Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. április 2. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (608kb+3225kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_2_20090402 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_2_20090402 Relation A related resource T00091 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d8f5284ac94aaedfa41b58eb242dd181.jpg 99c5db149b0486604246680767b955f3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/25b47fa21b0e553e34861b8187dd0d60.pdf 933815d8c3bf43c918a13be180861286 PDF Text Text PP<E_iteX&t_>CII_4j2.OO‘11OO8 A PPKE-JAK legnépszerűbb lapja fafa »ITELET« e <ü A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MERRE HALADUNK? Vita a jo^i felsőoktatás helyzetéről GÓLYATÁBOR 2009 KARRIER UTOLSÓ LÁTOGATÁS HAYDN ERASMUS PÁZMÁNY SZALON XII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. október 8. �Körbe, körbe, karikába! „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív 2 3 3 4 12 12 12 12 13 13 13 14 14 15 15 16 16 17 17 17 18 19 19 19 20 20 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Szívességet tenni egy barátnak, nem tartozik az élet legritkább jelenségei közé. Nyilván te sem vársz érte viszonzást, de azért persze nem utasítod vissza, ha ezt ő is meghálálja, amikor éppen neked van rá szükséged. Idegenekhez azonban kicsit máshogy áll az ember; legtöbbször akkor segítünk, ha nagy valószínűséggel kapunk is érte valamit, mondjuk egy másik szívességet. Csak, hogy ennek a viszontszívességnek nem kell feltétlenül ugyanattól az embertől származnia. A kanadai Courtenaz városban egy Michael Linton nevezetű munkanélküli fickó úgy gondolta, hogy a szívességeket rendszerbe is lehetne szedni, és létrehozta a Szívességbankot. A hazánkban már több helyen is működő KOR (Közösségi Önsegítő Rendszer) önkéntes munkára épül. Segítesz (szívességet teszel) az egyik tagnak, így ő jóváír neked annyi pontot, amennyit te a munkádért kérsz, így ő mínuszba kerül, te, pedig plusszba, amit „elkölthetsz” egy másik tagnál egy hasonló értékű szívességre (illetve a különbözetet kiegészítheted pénzzel). Eközben a megsegített személy a mínusz pontjai kompenzálása végett tesz egy szívességet egy harmadik tagnak, így előbb utóbb mindenki megkapja, ami neki Jár”. A pontokat a KÖR tagjai egy csekkfüzetben tartják számon. A beváltás nem időhöz kötött, azokat igény szerint bármikor felhasználhatod és a szívesség teljesítése is a te jóindulatodon múlik. A rendszer ennek ellenére hatékony, hiszen miért ne csinálnál meg valamit, amihez értesz és kedved is van, pláne ha ezért viszonzást várhatsz. Hogy milyen szívességek kerülhetnek szóba? Kihasználatlan képességeid neked is vannak, akkor is, ha most egy sem jut eszedbe! Például időd biztos van, és valaki nagyon hálás lesz érte, ha vigyázol 2 órát a húgára, vagy megszereled a számítógépét, mellyel komoly összegeket és időt spórolhatsz meg neki, te meg cserébe kapsz egy adag finom süteményt (úgysem ettél már hazai ízeket egy hónapja...), vagy megspórolhatod az albérleti konyhatakarítást. Ebbe a körbe tartoznak a kölcsönzések is. Óriási pénzeket lehetne megspórolni, ha a kedves jogász kollégák nem a kukába dobnák használt könyveiket, hanem kölcsönbe vagy örökbe odaadnák alsós KÖR tagoknak. Esetleg órai jegyzetek átadásával segíthetsz másoknak a vizsgára felkészülésben, cserébe valaki lehet elviszi a diplomamunkádat a nyomtatóba, vagy a kötőhöz, vagy elintézi a bevásárlást, amíg államvizsgára készülsz. További példa lehet a nyelv/táncoktatás, lakásfelújításnál segédkezés, fordítás, gépelés... A lehetőségeket egy nyilvános kereslet-kínálat listán tartják számon, melyből mindenki kedvére szemezgethet. Az ötlet kicsit a tökéletes (fenntartható) társadalmat idézi. Egy kulcsfogalom élteti, ez, pedig a BIZALOM. Vad idegen embereknek fogsz segíteni, azért, hogy egy másik tök idegen egyszer majd neked is segítsen. A rendszer ezért feltételez egy Közösséget így remek lehetőség ismeretségek kötésére, és a már régóta hiányolt alsós-felsős kapcsolat kialakítására. Mivel tutorként lenyomtam itt jó pár évet és megtetszett az ötlet, gondoltam kezembe veszem az irányítást, hogy mi is kialakíthassunk egy kis KÖR-t a Pázmány körein belül (ami természetesen nem záija külsős tagok csatlakozását). Ha felkeltettem az érdeklődésedet, légy szíves íij egy e-mailt a sarolltal@gmail.com címre! Akkor is íij, ha hirtelen nem jut eszedbe semmi, amit felajánlhatnál, vagy nem érted a rendszer minden egyes pontját, ezen ugyanis segíthetünk. A részletszabályokat, házirendet, személyes találkozás során beszélnénk meg, addig is sok információt találsz a http://szivessegbank.hu/ oldalon. Horvátth Sarolta �Gólyatábor 2009 A tutor szemével Sötét van. Gólya, tutor és hökös, most (az egyszer) előbb keltünk a napnál. Mindenki dörzsölgeti még a szemét, de rutinos feleink már energiaitallal érkeznek. A gólyákat csak egy téma foglalkoztatja: ugye minket akartatok szivatni ezzel a reggel 6 órás találkozóval?! Megkapjuk a pólóinkat és a mindenkinek jól álló nyári sapkát, majd megjön Bömbi, a han­ gosbeszélő és beindul az élet. Legtöbben a névtanulós (Dóri a dán díler), vagy a méltán hírhedté vált „elefánt, pirítós, kávédaráló” játékot játszatjuk. A vonatát hosszú, de a Pázmány- Jogász- és egyéb indulók zengése nagyban feledteti ezt. És ezen a ponton abba is hagyom a lineáris elemzést, de kizárólag, mert magam is csak nagy nehézségek árán tudnám szétválasztani azt a négy napot, amit ebben a mámoros-szervezősrekedtre kiáltozós-csoport foglalkozós-reggelen ként furcsán kelős időben töltöttünk. Gólya, tutor és hökös így együtt. Olvastunk már olyan kommentárt Egyetem téri kollegáink tollából, hogy „ehhez képest az a Pázmányos gólya tábornak nevezett babazsúr...” Nos mi úgy vagyunk vele, hogy sok ilyen babazsúrt szeretnénk még. Pár nappal a tábor után, hangunk keresése közben jönnek elő ismét az együtt átélt élmények képfoszlányai: akadály verseny, strandolás, beatbox és Animál koncert, no meg az elmaradhatatlan és fergeteges bulik minden este. A tábor fénypontja számunkra a szokásos gólyaavatás volt. Fénypont, de nem csak mint írói pátosz, hanem mint az a pillanat amikor mindannyi megértettük, megéltük mi lyen is Pázmányosnak lenni. Hisz gólya, tutor és HOK-ös, nappalis és levelező, jogász és nemzet közis, akiknek ezek a külöbségek már mit sem mondanak, együtt zengi, hogy „csak a Páázmány, csak a Pááázmány, csak a Pázmány éjááááóóóóó”. Mi tutorok pedig nem is kívánhatnánk ennél többet. Csak megtaláljuk egymás arcát a tömegben, és fáradtan de boldogan mosolygunk. Köszönjük gólyák, köszönjük HOKI Ui: A „fenj' legyen veletek! Bárth Bertalan A hökös szemével Augusztus 30-án hajnalban a Déli pályaudvar „gödre” szokatlanul színes napra ébredt, volt benne néhány fekete (meghívottak), rengeteg izgő-mozgó narancssárga (gólyák), no meg persze a jó öreg zöld-fehér (tutor, hők) páros. A sok kis narancs számára nagy pillanat volt ez, hiszen ekkor találkoztak először azokkal az emberekkel, akikkel életük következő öt évében együtt koptatják (ha egyáltalán megtalálják) majd a gyakorlókat a Pázmány jogi karán. Es egyszer csak felharsant egy... megafon. Hangja egy csapásra rendet teremtett a káosz bán, és a „zöld-fehérek segítségével a „megsár gított” szerelvények lassan, nagyon lassan megindultak Fonyódliget felé... A hosszú vonatát, és a fárasztó szobafoglalás mellett, gólyáink azonnal megismerhették a tábor tulajdonképpeni lényegét, a tutorfoglal kozást, ezután pedig magát az „universitast” a „Ti vagytok Európa jövője!” 2009. július 9-12. között tartották Rómában az Európai Egyetemisták Találkozóját, amelyet a Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) hívott össze, mintegy 1500 fiatal részvételével. Magyarországot harmincötén képviseltük az ország különböző egyetemi városaiból, a budapesti egyetemi lelkész vezetésével. A konferencia címe pontosan utalt a tartalmára: „Az új emmauszi tanítványok. Kereszténynek lenni az egyetemen” - mit jelent ma állandóan megújuló szívvel, hittel. Isten jelenlétében elmélyedni a tudományokban, öntudatos keresz­ tényekként formálni azt a világot, amelyben ki­ ki mint diák, vagy tanár dolgozik. A konferencia fő lielyszínc a lateráni Szent János bazilika volt, ahol a nyitó szentmisét Marék Jedraszewski, poznani segédpüspök több mint száz pap koncelebrálásával mutatott be. A szent­ mise keretében ünnepélyesen hozták be vala­ mennyi résztvevő nemzet zászlóját, köztük a magyar trikolórt is. Nagyszerű felütés volt ez és felemelő, hiszen minden részvevő nemzet közös célja: a keresztény egyetemi élet kihívásaira adható válaszok töltötték ki a négy napos rendezvény minden percét. Minden nap a közös nyitó imádságtól az esti szentmiséig és buliig a nagy világtalálkozók fílingje volt érezhető. A több nyelvre fordított konferencia részvétele mellett azért minden zarándoknak volt alkalma Róma szépségeivel is megismerkedni - külö­ nösen, ha jártas vezetőre vagy profi útikönyvre talált segítségül. Azt mondani sem kell, hogy a júliusi Rómában még a zarándokoknak is kijárt a napi háromszori fagvizás.. A magyar csoportnak külön programjai is voltak a konferencián túl: áhítatot tartottunk a Santa Maria Maggiorc-bazilikában, Meló Lajos do­ monkos szerzetessel; az Aventinuszon, Róma talán legszebb dombján Somoijai Ádám OSB vezetésével imádkoztunk vcsperást; végül az örök város melletti tengerparti városban, Dekanátus előadásának keretében. Majd a nap méltó lezárásaként vetélkedő vette kezdetét, amit önfeledt szórakozás követett. A második napon sem unatkozhattak a tisztelt (leendő) Kolleginák és Kollegák, hiszen olyan programok várták őket, mint a kerekasztalbeszélgetés, (melynek során oktatóink adták át üzenetüket az egyetem előtt állóknak, személyes élményeikkel fűszerezve.) vagy az akadályverseny Este aztán megismerkedhettek néptánc együtte­ sünkkel, és megkapták kötelező poénadagjukat is, Kovács András Péter (stand up komédiás) tolmácsolásában. Másnap következett a sportnap, így hát táborlakóink kipróbálhatták tudásukat a pingpongban, strandröpiben, fociban és kosárlabdában egy­ aránt. A fáradt sereglet, ha kedve tartotta, betérhetett az esti teaházba, ha ez még nem volt elég, ezen az estén kellett újoncainknak letenniük az ünnepélyes gólyaesküt is. Az utolsó nap Fonyódligeten a szokásos délelőtti tutorfoglalkozás után sajnos már a búcsúzás jegyében telt, azonban állíthatom, ez sem volt képes elrontani a balatoni hangulatot. Remélem rövid beszámolómmal sikerült ízelítőt adnom a néhány nap élményeiből, és hogy gólyáink nem kevesebb lelkesedéssel vesznek majd részt a Hallgatói Önkormányzat többi rendezvényén is. Tóth Bálint András Nettunóban, Goretti Szent Mária sírjánál adtunk hálát szentmise keretében, Németh László rektor vezetésével. A találkozó csúcspontja a Tarcisio Bertone bí­ boros, vatikáni államtitkár vezetésével bemuta­ tott szentmise volt a Szent Péter bazilikában, amelyet követően XVI. Benedek pápa fogadott minket. Vatikánban, az áldások termében találkozirattunk a Szentatyával, akit a rengeteg egye­ temista „világsztárnak kijáró ujjongással, skandálással és tapsolással fogadott. „Ti vagytok Európa jövője!” - mondta a Szent­ atya, így folytatva: Európa és a világ sokat vár a mai ifjúságtól: egyre növekvő erkölcsi minő­ séget, mind értékesebb lelkiséget, új kulturális szintézist. A globalizált világban olyan értelmi­ ségiekre van szükség, akik újra tudják éleszteni Isten keresésének vágyát. A Szentatya és a konferencia üzenete egyértelmű számunkra, Pázmányosok számára: fontos tuda­ tosítani és megélni kereszténységünket diákként is, tanárként is, álláskereső vagy gyakorló jogászként is. A megszerzett tudásunk mellett ez lesz az a jel, amely által emelt fejjel tudunk minden küzdel­ münkben helyt állni és az anyag helyett énékek hordozójává vállni. Útravalót és buzdítást kapunk a pápától, hogy vállaljuk fel kereszténységünket és értékeinket abban a világban, ahol most ez a legkevésbé keresett ára. Gerencsér Balázs harmadik oldal �Merre haladunk? Vita a jogi felsőoktatás helyzetéről Az ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöl­ tünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beér­ kezett írásokat e lapszámban közöljük. Szerzőik - illetve a számos szóbeli vissza­ jelzést adó oktató - szinte kivétel nélkül ZLINSZKY JÁNOS (professor emeritus, a Kar első dékánja, Római Jogi Tanszék) Engedtessék meg, hogy bár immár a partvo­ nalról, mégis elkötelezettségem jogán és okán, hozzászóljak oktatótársam május 11-i írásához. Először szeretném megjegyezni, hogy a hibák gyökere az egyre-másra önkényesen meg­ hozott felsőoktatási törvénymódosításokban rejlik, amelyek jószerivel megszüntették, de legalább is eltorzították az egyetem, európai kultúránk egyik alapvető intézményének arculatát hazánkban. Az autonómia hiánya, az elégtelen finanszírozás, a tudományszakok oktatási rendjének uniformizálás címen való eljellegtelenítése, még oly buzgó hallgatói és oktatói hozzáállással sem védhető ki teljesen. Erről többször írtam már, utoljára a PPKE JÁK kezdetei c. kötetemben (382. sköv.). Hiba volna azért, „mert sok bajunkat nincs kin megtorolni: egymást vádolni, egymást marcangolni!” (Sajó Sándor: Magyarnak lenni) A második akadálya a kibontakozásnak a kar elhelyezésének befejezetlensége (vö. PPKE JÁK kezdetei 275.). Tanítani jól kell, megfelelő választékot kínálva, ám ehhez termek szükségesek, tér, ahol hallgatói csoportok alakulhatnak ki, ahol az oktatókkal zavar­ talanul találkozhatnak, s szobák, ahol az oktatók zavartalanul dolgozhatnak. Ebből a szempontból ma a helyzet rosszabb, mint 2000-ben volt, mert az oktatás-centrikus szemléletet felváltotta egy financiális és az oktatási egységek autonómiáját lekezelő, minisztériumi óhajokhoz igazodó szemlélet. Az oktatás célját szolgáló tér csökkent, ahelyett, hogy növekedett volna. A probléma egyébként nehézség nélkül megoldható lenne a 26. számú épület megfelelő rendbe­ hozatalával. „Csak” pénz kell hozzá. Ezen nehézségek rögzítése után érdemes a felvetett, korántsem alaptalan nehézségeket számba venni. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A felvetés szerint még 20 fővel sem lehet elmélyült munkát végezni. Ezt vitatom. A negyedik oldal egyetértettek abban, hogy a jogászképzés nehézségekkel küszködik (bár többen zokon vették azt, hogy oktatótársuk nem vállalta nevével írását...). Ezek legyőzése közös ügyünk, vitathatatlan egyéni és közösségi érdek - és e tekintetben már nincsen kü­ lönbség a tanári és a hallgatói nézőpont között. Következő számunkba szeretettel várjuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat várunk. Bár félnivalója sen­ kinek nincsen, a biztonság kedvéért — erre irányuló igény esetén - a küldött cikkeket név nélkül közöljük. főelőadásoknak meg van a céljuk és rangjuk, ha megadják a színvonalukat - és ha a hallgatók készülnek az előadásokra. Ezek résztvevői létszáma akár korlátlan is lehet. Persze találkoznia kell a hallgatói érdeklő­ désnek a professzor színvonalas munkájával. Ám e tekintetben, ha lehet is emelni a szintet, nincs elmaradva a karunk, inkább az országos élvonalhoz tartozik. Tény azonban, hogy a Kar oktatói gárdájában rejlő lehetőségek távolról sincsenek kimerítve: lehetne többet, választékosabban kínálni, nyújtani. Ámde ehhez igényes hallgatóság kell, amely vállalja a többletet, és hajlandó a magasabb szintű képzésért dolgozni. Gondoljunk vissza arra a harcra, amit a hallgatók a második kötelező nyelvvizsga követelése ellen folytattak, a minisztérium támogatását igénybe véve. A Kar eredeti koncepciója szerint egyébként a megfelelő szintet el nem érő hallgatókat el kívánta tanácsolni - ez ellen mind az OM, mind a hallgatók tiltakoztak. A meg nem felelő hallgatóval foglalkozni nem kénytelenség, másrészt meg lehetne kívánni az ellenértékét. 2. Túl sok lesz a jogász! Egyelőre a jó jogászból még mindig kevés van, ha a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az önkormányzatok és a piac igényeit figyelembe vesszük. A jogi alapképzettség jól párosítható más szakokkal is, és így fokozottan hasz­ nosítható. 3. Hallgató-oktató viszony nem elég szoros. Ismét valami, ami nem pénzkérdés. A tutorrendszer kezdettől lehetővé teszi e viszony indítását, oktatóink kötelezik is magukat annak kiépítésére. Ha „nem marad sem idő, sem kedv”, az azt jelenti, hogy az oktató alkalmatlan hivatása gyakorlására. 4. Mélyül a kulturális szakadék oktató és hallgató között. Ez igaz, és oka az alap-, valamint középszintű oktatásunk gyászos színvonalvesztésében keresendő. A felsőoktatásban szavazójoggal rendelkező állampolgárok működnek, har­ coljunk azért, hogy ez a sajnálatos folyamat megforduljon. Ehhez viszont ismét szükséges, hogy ne üljünk fel „áz elitképzés veszélyei” hangoztatásának, hanem használjuk ki a magasabb szintről indulók előnyeit, és a tanulók keressék a nehezebb iskolákat. A társadalom az önhibájukon kívül nehezebb induló helyzetben lévőket támogassa, fiskális szempontokra nem figyelve, alkotmányos kötelezettsége szerint. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt. Az oktatás hagyományához hozzátartoznak a proszemináriumok és szemináriumok, a speciálkollégiumok, a tanszéki közösségek, a valós párbeszéd. Nem szabad sajnálni tőle az időt, egyik félnek sem. És persze az uniformizálás, meg a számítógépes rendszer igényei okán nem kellene megakadályozni, hogy aki részt vesz ilyen többletfoglalkozásban, azt leckekönyvében elismertethesse. 6. Nincsenek megfelelő' tankönyvek. A gondokat felvető kolléga - szokásos, de sajnálatos módon - nem nevesítette tan­ könyvekkel szembeni kifogásait. Magam egy sor olyan nálunk bevezetett tankönyvet olvastam, amelyek a tárgyat élvezetesen, szakszerűn mutatják be. A Kar tudományos közösségének kötelessége lenne az ezirányú kritika és elismerés megfogalmazása, de a hallgatók is hangot adhatnak akár tan­ könyvek, akár előadások szintjével, hiányaival kapcsolatos véleményüknek. Ehhez sem pénz kell, hanem alázat, nyitottság, őszinte bátorság és javító szándék. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú. Örülök az értékorientált oktatás kívánal­ mának, amiben a Pázmány előtte jár a többi jogi karnak. A gyakorlati ismeretek persze ugyancsak hasznosak. De hadd idézzem néhány évvel ezelőtti tapasztalatomat: jogelméleti záróvizsgán a vizsgázó hallgatón segíteni akartam, és megkértem, mondjon egy jogszabályt, bármely területről. Az utolsó vizsgájánál tartó jogászjelölt nem tudott ilyet idézni! Ez pedig nem az oktatás hibája, legfeljebb annyiban, hogy elengedték külön­ böző vizsgákon át a zárásig... JOBBÁGYI GÁBOR (dékánhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár, Polgári Jogi Tanszék) Szó mi, szó alaposan hüledeztem e cikk olvasása után. Bár úgy másfél évtizede elhatároztam, hogy a hazánkban történő mindennapos képtelenségeket igyekszem nem túl komolyan venni, mégis e cikk számos állítására úgy vélem reagálni kell. Vélemé­ nyemet elsősorban hallgatóink érdekében írom le; ne vegye kedvüket a cikk számos valótlan állítása. Válaszomban - rövidségre törekvés miatt csak az alcímekre válaszolok, bár az al­ címeken belül is több gondolat ellenvéle­ ményre ingerlő. 1-2. pont „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek foglalkozni egyszerre. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű jogász lesz.” �Egyetlen felsőoktatási intézmény sem „kény­ telen” hallgatókkal foglalkozni. A hallgatói létszámot (államilag támogatott, ill. költség­ térítéses) részben az illetékes minisztérium keretszáma alapján a felsőoktatási intézmé­ nyek adják meg, másrészről a jelentkezői érdeklődés. Hallgató nélkül nincs felsőoktatási intézmény; ezért minden egyetem és kar igyekszik növelni a keretszámot, másrészről a jó szakok és karok felé törekszenek - teljesen érthetően - a jelentkezők. Vagyis a magas hallgatói létszám öröm és érdek, és pont azok az egyetemek, főiskolák vannak bajban létük veszélyeztetése miatt! - ahová nincsenek felvehető diákok. Oszlassunk el még egy tudatosan terjesztett tévhitet; nincs jogász túlképzés! A Deák Intézet által készített pályakövetési felmérés szerint 2007-ben végzett nappali tagozatos hallgatóink közül fél év múlva senki nem volt munka nélkül, az állami felmérés szerint a frissen végzettek között 2008 első fél­ évében az összes jogi karról, az egész országban 62 álláskereső volt (!) szinte legkevesebb az összes diplomás közül! (HVG 2009. aug. 1. 49. old.) így a tény az, hogy a jelentkezők száma, és az elhelyezkedési lehetőségek alapján a jogászi hivatás kedvelt, s jó megélhetést biztosít. Szintén államilag közölt adat, hogy a pálya­ kezdő jogászok jövedelme meghaladja a diplomás átlagot. Mindez nem jelenti azt, hogy a klasszikus jogi pályákon (bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző) könnyű lenne elhelyezkedni; viszont a köz­ igazgatásban, a gazdasági-kulturális életben a jogi diplomásokat továbbra is keresik. S isme­ retségi körömben arra is bőven találok példát, ha valaki a „klasszikus” pályákat érezte hiva­ tásának előbb-utóbb, kitérőkkel, de célba ért. így ki lehet mondani; jó jogászra, most és a jövőben is szükség lesz. Hangsúlyoznám; jó jogászra! A felkészületlen, lelkiismeretlen jogászt lehet felveszik; de néhány hónap múlva megválnak tőle. S itt már azt is mondhatjuk a jogi karok között - teljes természetességgel verseny alakult ki.' E tekintetben bátran ki lehet jelenteni, hogy a Pázmányos diploma jó hírű - amit nem minden jogi kar mondhat el magáról. Szomorú, hogy mindezt a munkáltatók, s a jelentkezők tudják, a „Pázmányos oktató” sajnos nem. 3. „A hallgató oktató viszony nem kellően szoros” (?!) Ez mit jelent? Néhányszor hallottam már ezt oktatói pályám során, de soha nem fejtették ki mit kellene tennünk a „szorosságért”. (Mert ennek számtalan formája lehet!) Nézzük akkor a tanrend által biztosított „szorossági” formákat; - Minden hallgató részt vehet és figyelhet az előadásokon. Ezeket nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, ezért ez kiindulópont a hivatás, és az oktatók meg­ ismerésére. - A hallgatók szabadon jelentkezhetnek bármely oktatóhoz szemináriumra, kötelezően és szabadon választható órákra. Itt a kapcsolat még „szorosabb”, tekintettel a 10-20 fős lét­ számra. Ezen órákon a hallgatóktól függ, mennyire aktív, mennyire „bombázza” kérdésekkel az oktatót. — Szabadon lehet jelentkezni bármely oktatóhoz évfolyam-dolgozati témával. Ekkor még „szorosabb” a kapcsolat, mivel ez többszöri személyes konzultációval jár. - Minden tanszéken működik diákkör, minden oktatónak van fogadóórája - akinek „szorosság”-ból ennyi nem elég. Viszont valóban nem szoktunk jogi tanácsot adni, beadványt szerkeszteni, ez 2500 hallgató és családjai részére elég fárasztó lenne. Nem tanácsos - sőt tilos, megkockáztatom — hallgatókkal sörözgetni-borozgatni; ezek mind tragikus eredménnyel járnak. Persze lehetne; kerekasztal vitákat, közös sportrendezvényeket, kirándulásokat szervez­ ni; erre szerintem mindig kész lenne az oktatók többsége. Ilyen rendezvényeket a HOK-nek kellene szervezni; amely intézmény sajnos a „buli szervezésre” koncentrál. Nem hiszem, hogy bármely oktatónktól elvárható lenne, hogy megsüketüljön hajnali háromig az A 38-as hajón. (Nekünk reggel órát kell tartani!) 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék!’ Ebben van némi igazság. Globalista korunk nem szívleli a „reneszánsz”, sokoldalú embert, egy szakmán belül a specializálódás elkerül­ hetetlen. Érthető, hogy a hallgatókat általában kevéssé érdekli az oktatók sajátos kutatási területe. Viszont bátran állíthatom, hogy a jogászok még ma is univerzálisabbak a többi diplo­ másnál. Szinte minden oktatótársamnak tudok hobbyjáról; pl. színház—zene, olvasás, sport, politika. (Számomra is meglepő példa; Klinghammer József, volt Rektor Úrral (ELTE) gyakran lehet találkozni Fradi meccsen!) Sajnos ez sem érdekli a HOK-öt; ki miben „specialista” az oktatáson kívül. (Nem fel­ tétlenül a Fradi meccsre gondolok!) 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan követelményeinek való megfelelésre. Ma már nem elég kiállni a katedrára, és egy hosszú monológban 90 percet beszélni.” „Lehetőséget kell teremteni egyfelől arra, hogy vonzó és »eladható« legyen a tananyag (?) és arra is, hogy növekedjen az órai interaktivitás, (ez mi?) valós párbeszéd alakulhasson ki tanár és hallgatóság között.” Ez a pont Magyar, Fodor és Hiller Miniszter Uraknak annyira tetszett volna, hogy elsírnák magukat örömükben, ha olvasnák, ezért teljesen leírtam. Liberális felfogás szerint valóban teljesen elavult az oktatás, az általános iskolától az egyetemig, ezért hatékonyan és gyorsan szét kell verni mindent. Végső soron különösen feleslegesek az oktatók, (esetünkben „a katedránál monologizálók”) ők kitűnően leválthatok számító­ gépekkel és vetítőkkel. Sőt voltaképp a szóbeli vizsgáztatás jelenlegi formája is elavult, sokkal objektívabb, ha egy számítógép teszi fel a kérdéseket, és egyben értékeli is. A fejlődés végső pontján hallgatóra sem lesz szükség, elegendő lesz, ha beküldenek egy számítógépes programot az „előadó” és „vizsgáztató” számítógépnek. Egyedül a tandíj marad, mert mitől működne a gépezet? A „Pázmányos oktató” megfeledkezik arról, hogy amióta léteznek egyetemek - bármely tudományágban! - az oktatás centruma, kiindulópontja az előadás. Ami kétségtelen lehet jó, jobb, vagy rossz is, de az sem vitatható, hogy ezen egy ember (elismert szakember) igyekszik tudását, tapasztalatát átadni a tanulni vágyóknak jól-rosszul. Az oktató szavaival - egyéniségével is kell, (kellene) hogy hasson és nem számítógép kezelői ismereteivel. Meg kell jegyezni, hogy oktatói szabadság van. Ennek alapján karunkon is lehet technikai segédeszközt használni. (Van is, a Műszaki Osztály 5 perc alatt beszereli) Lehetséges óra közben is kérdést feltenni. (Ez lenne az „interaktivitás”? Itt csak az a gond, ha 200 ember folytonosan kérdéseket tenne fel, mi maradna a „monológból”? A kérdéseket inkább a gyakorlati órán kell feltenni!) Szóval az oktató oktatói szabadsága alapján jelenleg is élhet a kívánt lehetőségekkel, más kérdés, hogy véleményem szerint nem ez az „előadás” értelme, célja évszázadok óta. (Gondoljunk csak bele, végső fokon egy akadémiai székfoglaló, egy prédikáció is „interaktív” kellene, hogy legyen, a sebésznek az operált beteggel „interaktív” kapcsolatban kellene lennie? - ne folytassuk.) Abban egyetértés van köztük, hogy egy előadónak vonzóvá, érthetővé kell tennie előadását. Erre különböző egyéni - vagy elsajátítható - előadási módszerek vannak. Van, aki nem tud elég jól élni a lehetőségeivel, de ez nem ok arra, hogy leváltsuk egy mozigépésszel vagy számítógépkezelővel. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség;’ No ezt is jól megkaptuk! Lényeg; „Pázmányos oktató” szerint tankönyveink rosszak! Lehet­ séges, hogy némelyeknek ez a véleménye. Attól azonban - tételes jogi tárgyaknál - nem tudunk eltekinteni, hogy ne a hatályos jogot, bírói gyakorlatot mutassuk be, magyarázzuk. Ma már több kar - így a PPKE is - számos területen oktatói által írt tankönyv és jegyzetanyaggal rendelkezik. Ami a Pázmány esetében nem is lehet olyan rossz, mert egy részüket más karok is használják. Nagyon szívesen megmutatom a „Pázmányos oktatónak” a 25-30 évvel ezelőtt írt, az egész országban kötelező, egyforma jegyzeteket és tankönyveket. Erre vágyunk? Egyszer vizsgán, egy hallgató tétele beveze­ téseként elő akarta adni kedvenc meséjét a „Kincskereső kisködmönt” - mondván ez kapcsolódik tételéhez. Roppant sértődött volt mikor ettől visszatartottam. Talán nekünk is hasonló meséket kellene előadni tanköny­ veinkben? 7. „A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket.” (Zárójeles kérdés; nem mond ez ellent az előző kifogásnak, ahol az alcímen belül a jog­ szabályok „szellemének” bemutatását hiá­ nyolják?) Ezt a kifogást is halljuk szóban mástól is. Ehhez két gondolat. ötödik oldal �A jogegyetemet végzettek még nem kész gyakorlati szakemberek, ez nem a jogegyetemi képzés elsődleges célja. Az egyetem után a 3-4 éves gyakorlati idő következik, mely után szakvizsgát kell tenni, ezután lehet csak bíró, ügyész, ügyvéd önállóan valaki. Ennek az időszaknak áll a centrumában a gyakorlat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi képzés keretében ne találkozna a diák gyakorlattal. Minden jogi karra kötelező állami jogszabály úja elő egyrészt a kötelező tárgyakat, másrészt a tantárgyak egymáshoz viszonyított arányát. Kötelező minden jogi karon 70%-ban a záróvizsgatárgyakat, illetve az un. „szigorlati” tárgyakat oktatni. Ezek jelentős részében -az előző pont szerint - a jogszabályok és bírói gyakorlat bemutatása áll. Kérdem; ez nem gyakorlat? Ezen kívül — a 30%-ban - oktatunk még többek között nemzetközi magánjogot, kriminológiát, mun­ kajogot, kömyezetjogot, informatikát, pénz­ ügyijogot - csak néhányat említek. Ezek nem gyakorlati ismeretek? Ezen kívül a főtárgyakhoz kapcsolódó gyakorlatokon jogeseteket elemeznek és semmi akadálya szerződés tervezet vagy végrendelet készítésének ugyanitt. Hozzá­ teendő, hogy a jogi képzés során két nyári szünetben kötelező gyakorlaton kell részt venni. Némely tanszék fakultatív bírósági tárgyalás látogatást szervez. Ezek után azt állítani, hogy a „diák nem találkozik egy bírósági ítélettel, szerződéssel, keresetlevéllel” teljesen valótlan állítás! Természetesen magam sem állítom, hogy a hazai jogi oktatás, vagy a Pázmány jogi oktatása problémamentes lenne. Amióta lé­ tezünk folyamatosan találkozunk gondokkal - problémákkal, amit igyekszünk jól - rosszul megoldani, akár egyetemi, akár kari, akár tanszéki szinten. A „Pázmányos oktató” által előadott gondok problémák túlnyomó többségét azonban valótlannak, alaptalannak látom. Magam három másik súlyos gondot jelölnék meg: 1. Az elmúlt 7 év balliberális kormányzása igencsak hátrányosan érintette az egész okta­ tási rendszert, ezen belül a felsőoktatást is. A jogi oktatást is sújtó kormányzati „csapásokat” nem részletezem, de ezek nyilvánvalóan hatottak a jogi oktatás minden részletére is! 2. Az előző ponttal szorosan összefügg, hogy a középfokú oktatást is tönkretevő kor­ mányzati politika miatt - felsőoktatási oktatók egybehangzó véleménye szerint évről - évre gyengébben felkészült hallgatók kerülnek be a felsőoktatásba. Hangsúlyoznám, ez nem a hallgatók hibája. Egyre nagyobb számban találkozunk olyan hallgatókkal, kiknek beszédkézsége, helyes­ írása, alapműveltsége, tanulási képessége katasztrofálisan rossz — s ezt már nem lehet egyetemi képzés keretében helyrehozni. Húsz évvel ezelőtt megmosolyogtuk a nívós amerikai egyetemek gyakorlatát, ahol a felvett hatodik oldal hallgatóknak két éves előkészítőt kell elvégezniük, hogy pótolják hiányosságaikat. Nem állunk ettől messze! 3. Megjelent, a felsőoktatásban egy olyan hallgatói réteg, akiket én „álhallgatónak” nevezek. Kezdődik ott, hogy a felvetteknek kb. 10%-a nem iratkozik be - államilag támogatottak is - ezzel komoly anyagi kárt okoznak az intézményeknek. Vagy beiratkozik ugyan a hallgató, de egyetlen órán és vizsgán nem jelenik meg. További csoportja az „álhallgatónak”, aki abszolút felkészületlenül jelenik meg a vizsgán, egy szót sem tud tételeiről, vagy tételét visszaadja. Az utóbbi években figyeltem fel arra, hogy a vizsgázók egy része a vizsga előtt internetről levett „tételsűrítményekből” próbál készülni. A biztos kudarc garantált. Nézzünk szembe egy ténnyel; létezik egy olyan hallgatói réteg, amely előadásra nem jár, tankönyvet nem vesz kezébe, vagyis úgy kíván jogi diplomát szerezni, hogy jogi szakembert nem hallott, jogi szöveget nem vesz a kezébe - kizárólag a „tételsűrítményekkel” találkozik egy - két nappal vizsga előtt. Mi lehet az „álhallgatók” motivációja? Csak találgatni tudok. A hallgatói státuszhoz kedvezmények kapcsolódnak, (pl. utazási, adózási) az állami támogatás viszont 12 féléven keresztül jár, s ha elhagyja az egyik intézményt, a következő évben máshol folytathatja. Talán még tandíját fizetve is jobban jár néhol az álhallgató, figyelembe véve a kedvezmé­ nyeket. Talán még egy diploma is leeshet valahol, valamilyen alacsony színvonalú intézményben. Egyébként azt, hogy jogi oktatásunk nem olyan katasztrofális, mint azt a „Pázmányos oktató” véli, bizonyítják a tények. Ha olyan rosszak vagyunk, miért megbecsült a „Pázmányos” diploma, miért nyertünk oly sok díjat az OTDK-kon, miért szerepelnek hallgatóink kiemelkedően a nyugat-európai perbeszéd és jogesetmegoldó versenyeken? A „Pázmányos oktató” negatívum halmaza mellett sokkal szívesebben olvastam volna óratartási gyakorlatáról, melynek nyomán a hallgatók tódulnak óráira, szívesen megis­ merném az általa írt közkedvelt tankönyveket, jegyzeteket, hallanék az általa megvalósított, s kívánatos „szoros” hallgató-oktató viszonyról - ne folytassuk. Sajnos erre nincs módom, mert a „Pázmányos oktató” - ki tudja miért? - az anonimitás ködébe burkolózott. KATONA KLÁRA (intézetvezető egyetemi docens, Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet) Örömmel, ugyanakkor némi meglepetéssel fogadtam az ítélet szerkesztőségének fel­ kérését egy vitacikk megírására, mely a jogi felsőoktatás és képzés jelen problémáira fókuszál. Örömmel, mert a felkérés azt jelzi számomra, hogy a közgazdaságtudomány, melynek oktatása a Heller Farkas Intézet feladata a karon, a jogászkollégák számára sem csupán egy „segédtudomány” a sok közül, hanem a modem és versenyképes jogász­ képzés egyik központi eleme. Meglepetéssel pedig azért, mert mégsem érzem magam teljesen illetékesnek a kérdés megválaszo­ lásában, hiszen egy másik tudományág művelésében és oktatásában vannak tapasz­ talataim. Végül úgy döntöttem, hogy maradok a kaptafánál, és azokra a szempontokra fogok koncentrálni, melyek az Intézetünk által oktatott tárgyak jogászképzésben betöltött szerepére vonatkoznak. Mielőtt azonban ezt tenném, kitérnék arra a két cikkre, melyek a témával kapcsolatban az ítélet korábbi számaiban jelentek meg egy hallgatónk és egy oktatónk tollából. Először anonim oktatónk megjegyzéseire reagálnék. Nem igazán érzem át azokat a félelmeket, melyet oktatótársam vetett papírra a túlzott számú jogászhallgató és diplomát szerzett jogász miatt. Mi több, félelmeim — melyet a Tanulmányi Osztály statisztikái is alátá­ masztanak - éppen ellenkező előjelűek. Az idei év váratlan megugrásától eltekintve, a korábbi évek fájdalmas tendenciája éppen a jogászképzésre jelentkezettek számának drasztikus csökkenése volt. A másik szomorú tünet a lemorzsolódás mértékének növekvő aránya. Bármilyen pesszimista költségtervet is készítsen a kar, a hallgatói létszám csökkenése azt mindig túlszárnyalja. Vitatom továbbá a cikk azon kijelentését is, miszerint: „A jó, izgalmas órákon mindig lesz szép számú közönség is”. Tapasztalataim szerint ugyanis az óralátogatási kedv évfolyamról-évfolyamra változik (ugyanazon tematika és ugyanazon oktató mellett az egyik évben még az ablakpárkányban is ülnek, a következő évben pedig „harmadházzal” mennek az előadások), illetve „szezonális ingadozást” is mutat a jelenlét, értem ezen az év elei, a CV időszaki majd az elővizsga heti létszám fluktuációját. (Kivételek, persze mindig akadnak, de mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.) A másik cikk, melyet egy hallgatónk külföldi (dán) tapasztalatairól írt, sok fontos kérdésre irányítja rá a figyelmet, ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy vannak olyan sajátosságaink, oktatási hagyományaink, évtizedes beideg­ ződéseink, melyeken nem könnyű túllépni. Hallgatónk számon kéri, hogy miért nincsenek nálunk is gyakorlatias, interaktív, kiscsoportos foglalkozások. A magam részéről a leírt módszer alkalmazását már évek óta folytatom „Üzleti terv” című speciál­ kollégiumom keretében, de minden igyeke­ zetem ellenére nagyon nehezen megy a hallgatók bevonása a közös munkába. A kurzus metodikája szerint hétről hétre haladva és tanulva, a hallgatók kiscsoportjai által kiválasztott vállalkozás üzleti terve fejeze­ tenként készül el. Minden héten más-más „cég” prezentálja terve soron következő fe­ jezetét, melyet aztán közösen megvitatunk, nem a kritika, hanem az együttgondolkodás jegyében. A kurzus teljesítése a készre megírt üzleti terv A célom és elgondolásom legalábbis ez volt, de a hallgatók együttműködési kész­ sége nagyon hullámzó. �Az idegen nyelven meghirdetett órák eltűnése a palettáról szintén a hallgatói érdektelenség következménye volt. Amely tárgyak meg­ maradtak, azok az Erasmus hallgatók részvételének köszönhetik létezésüket. A két cikk problémafelvetéseiből is követ­ kezik, hogy a jogászképzés megújításakor kettős nyomás alatt kell cselekednünk. Részint potenciális hallgatóink meggyőzése a cél, hogy a jogi karok közül éppen a Pázmányt válasszák, részint pedig olyan képzési stmktúrát kell kialakítanunk, mely verseny­ képes tudást biztosít hallgatóinknak. A két cél valójában azonos, gyakorlati kivitelezésük azonban - a rövid és hosszú távú érdekek ütközése miatt - eltér egymástól. A racio­ nalitás talaján állva, és bevallom kényszerű­ ségből fakadóan is kizárólag a hosszú távú érdekeket tartom szem előtt, amikor a közgazdaságtudomány oktatását szorgalma­ zom a jogászképzésben. Az interdiszciplinaritás fontosságát igazolják a nemzetközi tapasztalatok, a munkaerő-piaci visszajelzések, és a kiművelt - nem szakbarbár - emberfők iránti igény egyaránt. A jog és a közgaz­ daságtan összekapcsolása nemcsak az egyén munkavállalását és sikerességét könnyíti meg, hanem komplexebb emberi tőkét biztosít a jövő számára. Ugyanakkor - jellegüknél fogva - sok jogi és közgazdasági tárgy tartalma közvetlenül is egymásba épül, össze­ kapcsolódik, kiegészíti egymást pl. vállalat­ gazdaságtan és versenyjog, EU gazdaságtana és EU közösségi jog, nemzetközi pénzügyek gazdasági aspektusai és pénzügyi jog stb. A kényszer magyarázatául annyit, hogy a közgazdaságtudomány másféle gondolkodás­ módot követel meg a jogászhallgatóktól, mint ami a szaktárgyaik tanulása kapcsán beidegződött, ez pedig sokszor szül sikertelenséget és elkedvetlenedést. Valójában azonban nem „úszható meg” ennek a területnek a meg­ ismerése, bármilyen jogágban is tevékeny­ kedjen a későbbiek folyamán hallgatónk. (Még a válóperekre szakosodott ügyvéd sem működhet sikeresen gazdasági ismeretek nélkül, hiszen sok házaspár hoz létre közös társaságot vagy éppen egyikük alapít saját céget. Vagyonmegosztáskor az ügyvédnek rendelkeznie kell alapvető ismeretekkel a cégek adózását, elszámolását illetően. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha valaki nem ügyvédként, hanem bíróként találkozik hasonló ügyekkel.) Ha a hallgató nem él a lehetőséggel, hogy karunkon, a diploma keretén belül sajátítsa el ezt a tudást, akkor majd praxisa kiegészítéseképpen, súlyos pénzekért, plusz idő ráfordításával kell megszereznie ezen ismereteket. A munkaerő-piaci versenyképesség javítását szolgálja az a tanrendi reformhoz kapcsolódó kezdeményezés is, mely a diploma mellék­ leteként ún. betétlapot rendszeresít. E betét­ lapokon felsorolásra kerülnek azok a témák melyeket kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak keretében abszolvált a hallgató, s melyek így együttesen plusz szakmai ismeret megszerzéséről infor­ málják a lehetséges munkáltatót. A Heller Farkas Intézet két „szakirányt” alakított ki: „Nemzetközi gazdasági ismeretek” valamint „Vállalkozási és pénzügyi ismeretek” téma­ körben. Az interdiszciplinaritás jegyében a betétlapok tartalmának kidolgozásakor együttműködtünk a kömyezetjogi, a verseny­ jogi, a pénzügyjogi tanszékekkel és az informatikával is. Ez a komplexebb tudást tükröző betétlap, úgy gondolom, nagy előrelépés abban az irányban, amit mind a két, korábban említett, cikk hiányol: gyakorlat­ orientált, ugyanakkor széles látókört ígérő képzési modult épít be képzésünkbe. Tisztelt Hallgatók! Éljenek a lehetőséggel! KOMÁROMI LÁSZLÓ (egyetemi adjunktus, Jogtörténeti Tanszék) Meglátásait név nélkül közlő kollégám két olyan körülményt is említ írásában, amelyek nemcsak karunk, de alighanem az összes jogi egyetem számára is elsősorban külső adott­ ságként jelentkeznek: az egyik a tömegképzés, a másik az egyetemre érkező hallgatók általános felkészültségének romló színvonala. A tömeges jogászképzés egész Kelet-KözépEurópára, Németországra, s az Egyesült Államokra is jellemző [erre nézve lásd pl. Pokol Bélának a 2003-ban az ELTE ÁJK-n tartott konferencia kötetében található írásait; in: Takács Péter (szerk.): A jogászképzés múltja, jelene, jövője. Budapest, ELTE AJK, 2003. Elérhető az ELTE ÁJK honlapján is.] Lehetne persze mondani, hogy a tömeges igénnyel szemben állva minden jogi kar radikálisan csökkentse hallgatói keretlétszámát. Ez hosszú távon apasztaná ugyan a jogászok létszámát, de egyben megvonná az esélyt olyanoktól is, akik egy szélesebb merítésben bekerülve bizonyíthatnák rátermettségüket (ahogy Zlinszky János professzor úr szokta idézni: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” Mt 22,14). Másrészt a minőség problémájára a létszámcsökkentés önmagában nem adna megoldást. Ami a fölvételt nyert hallgatók képességeit, előzetes felkészültségét illeti, a jogi egyetemek nyilván egy adott (és romló) helyzethez kénytelenek alkalmazkodni, amin csak az egész közoktatás hatékonyabbá tétele segít­ hetne. E helyzettel is számolva, mégis, mi várható a jogászoktól, s mi a jogi egyetemtől? A frissen végzett jogászokkal szemben támasztott elvárásokat illetőn jellemző a nemzetközi ügyvédi iroda Tormás D. Ármin által idézett illetékesének megfogalmazása (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3., 4-5. old.). Gyakorlati ismeretekkel felvértezett, azonnal „hadra fogható” fiatal jogászokat szeretne, akiknek nem kell a kezét fogni egy-egy ügy megoldása során. S valóban, a jog alapvetően gyakorlati hivatás, a hallgatók java része is gyakorlati pályán szeretne elhelyezkedni. Hogy a „gyakorlati” jogi tudásig milyen hosszú az út, arról kevésbé szoktak szólni. Mert itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ember a maga mélységében ismeri a vonatkozó joganyagot, sőt, a bírói gyakorlatot is (tételesjogi ismeretek). Nemcsak arról, hogy ki tud tölteni egy földhivatali vagy cégbejegyzési nyomtatványt (bár szükséges, s nagy mennyiségben rendkívül fárasztó tud lenni, egyébként kifejezetten unalmas is; több neves iroda állítólag főként erre használja ügyvéd­ jelöltjeit, ott ez a „gyakorlati tudás”). Nem is arról van szó, hogy képes megírni iratmintából egy ingatlan adásvételi szerződést, netán valamely típusesetben egy keresetlevelet. Az életet magát kell ismernie ahhoz, hogy a végzett jogász jó gyakorló jogász legyen. Ismernie kell a szereplőket, nyilvánvaló és rejtett érdekeiket, a tipikus konfliktusforrásokat, egy ügylet során esetlegesen bekövetkező váratlan helyzeteket, amelyek előzetes felkészülést igényelnek, stb. De tovább megyek. A jó jogásztól ennél is többet várnak. Az ügyfél és az ügy iránti elkötelezettséget, őszinteséget, segítőkész­ séget, beleérző képességet, éberséget. Pontos­ ságot, célszerű és költségkímélő eljárást, nagyfokú körültekintést, komplex látás­ módot, fáradhatatlan utánajárást, jó kritikai érzéket, ugyanakkor önmérsékletet. Ezek nyilván nem pusztán jogászi, hanem általános emberi készségek is. S végül, de nem utolsó sorban: a jó jogásznak a jog eszméjét, értéktartalmát is ismernie kell. Azt, hogy mely társadalmi és egyéni célokat képes szolgálni, hol vannak korlátái. Hogyan üresítik ki körmönfont módokon vagy alacsonyítják a hatalom eszközévé. Miként gondolkodtak ezekről a kérdésekről egykor, és miként ma. Mit tanít erről a múlt tapasztalata. Ez ezerszer több a hatályos jog beható ismereténél, több a gyakorlatban szerzett rutinnál is. Itt már tudományról és hivatásról van szó, amelyhez széleskörű humán mű­ veltség, a közéleti kérdésekhez való affinitás, állandó kíváncsiság, ismeret-szerzési készség, nyitott szem, a dolgok mélyére látó képesség szükséges. Vajon az ismeretek és készségek említett rétegei közül melyeket hivatott nyújtani az egyetem hallgatóinak? Véleményem szerint mindegyiket, de a dolog természeténél fogva nem azonos módon és mértékben. Először, magától értetődő, hogy a tételes joganyagot, valamint a bírói gyakorlat rá vonatkozó legfőbb, elvi iránymutatásait az egyetemen kell elsajátítani. A hallgató rendelkezzen átfogó tudással a tételes jogról azon a szinten, hogy egy-egy jogág főbb intézményeit és a rájuk vonatkozó szabályokat ismerje. Mindez nemcsak a klasszikus főtárgyakra, hanem a technikai-gazdasági fejlődés révén születő új jogágakra nézve is érvényes. Még ha csak a felületes áttekintést tűzzük is ki célul, aligha jövünk ki félévi három kötelező tárggyal, mint a dánok. Másodszor - úgy vélem — szükséges, hogy a hallgató legalább a fő tételes jogi tárgyak normaanyagának konkrét esetre való alkal­ mazásában is valamelyes gyakorlatot szerezzen. Többnyire erre szolgálnak a szemináriumi keretben folyó kurzusok. Régi tapasztalat, hogy épp a konkrét esetek megoldásával lehet a tárgyi tudást mélyebbé tenni [lásd pl.: SzászySchwarz Gusztáv: Gyakorlati jogtanítás. In: Parerga. ügyes jogi dolgozatok. Budapest, 1912. 273-316. old.; reprint in: Horváth Pál (szerk.): hetedik oldal �Tantdmányok az egyetemi szemináriumokról. Budapest, ELTE AJK, 2006. 12-37. old.]. Másrészt a szabályanyag konkrét helyzetre való alkalmazása már egy következő kész­ ségszintet jelent, ami eleve föltételezi a szabályok viszonylag beható ismeretét. Ne váija azonban senki, hogy öt év „nulláról” induló képzés után valaki egy ötéves szakmai gyakorlat rutinjával lépjen ki az egyetem kapuján. Az ügyvitelt, a célszerű és hatékony eljárást, az ügyfelekkel, hatóságokkal való sikeres kommunikációt a gyakorlatban lehet igazán elsajátítani, ahogy az egyéb gyakorlati készségek legjavát is. Igen, erre is rá kell szánni az időt, de az egyetem után. Igaz természetesen, hogy a „valamelyes” gyakorlati ismeretek megszerzéséhez a szemináriumokat valóban gyakorlatiasan kell(ene) tartani. Egy-egy szerződés, kereset, határozat elkészítésének bele kéne férnie a foglalkozásokba, épp az elméletben már megtanult normaanyag mélyebb elsajátítása érdekében. Egyébként komoly felkészültséget kíván az oktatótól, hogy pontosan tudja, mit és mennyit adjon át ismeretek és készségek igen széles köréből, s hogy azt hogyan adja át. Újra és újra nagyon tudatosan ellenőriznie kell önmagát, s módszereinek hatékonyságát is, fel kell vérteződnie pedagógiai, didaktikai, andragógiai ismeretekkel, amelyeket sajnos a tudományos képzésben nem oktatnak. E téren - azt hiszem - van még mit pótolni. A jó értelemben vett gyakorlati foglalkozás komoly felkészültséget kíván a hallgatótól is, mert alkalmazni csak azt lehet, amit már megtanult. Egykor Római jogi szemináriu­ mokat tartván volt tapasztalatom arról, hogy ez mennyire nehéz. Szükséges végül, hogy az egyetem oktassa és elsajátíttassa a jog elméleti alapjait, eszméjét, értéktartalmát, mind történeti, mind elméleti megközelítésben. Főként ezt a célt szolgálják a történeti és elméleti kurzusok, de termé­ szetesen minden oktató hivatott arra, hogy az általa tanított tárgy mélyrétegeit, igazi értékeit fölmutassa. Ha ezek mellett az egyetem a fentebb említett általános emberi készségekre is fel tudja hívni a figyelmet, leginkább az oktatók személyes példájával és hozzáállásával, akkor talán elmondhatja, hogy az oktatás terén nem áll távol feladata teljesítésétől. Nem gondolom, hogy a képzés jelenlegi kereteit nagymértékben át kéne alakítani e cél elérése érdekében. Oktatói részről sokkal inkább a képzési cél pontos meghatározására és tudatosítására, valamint az oktatási módszerek újragondolására, hatékonyabbá tételére van szükség. E tekintetben - több ponton egyetértve Tormás D. Árminnal szívesen vennék részt akár kari szintű oktatói eszmecserében is. Végül hadd utaljak arra: az egyetem „megszakadhat” a nagy igyekezetben, de ha törekvése nem találkozik hallgatói elkötele­ zettséggel, igényességgel, érdeklődéssel és szorgalommal, csak a minimummal beérő szemlélettel, akkor nem lesz sikeres. nyolcadik oldal LÁBADY TAMÁS (egyetemi docens, ny. alkotmánybíró, a Pécsi ítélőtábla elnöke, Polgári Jogi Tanszék) „Egy eszmét szeretnék megpendíteni, mely sok ellenzésre fog találni és ezért alkalmasint helyes? Ezzel a gondolattal kezdi Szászy-Schwarz Gusztáv Parerga c. gyűjteményes kötetének első forgácsát. A „magyar Jhering” eszméjéhez csatlakozva fűzök néhány gondolatot anonim oktatótársam problémafelvetéseinek egyik­ másik szegmentjéhez. Schwarz Gusztáv eszméje e töredékben az, hogy a jogelmélet és joggyakorlat két egyoldalúságát - a jogászképzésben is házasítsuk össze. Hitem szerint ez a házasság szilárdnak és tartósnak bizonyulna. A kibontakozó vita során, akár azt fogadjuk el igaznak, amely nézet ezt az összeházasítást hiányolja, akár azt az állítást, hogy a kívánalom postfesta, mert a házasságkötés a Pázmányon már megtörtént, azt minden bizonnyal mindenki elismeri, hogy ez a házasság - ha már megkötött is - minden­ képpen jobbítható és mélyíthető. A jogtu­ domány ugyanis gyakorlati, alkalmazó tudomány, csakúgy, mint az orvostudomány. A magánjogász vagy a büntetőjogász, a közigazgatási- és munkajogász stb., aki a jogot nem gyakorlati működésében tárja hall­ gatósága elé - újra Schwarz Gusztáv szavaival élve - „ép oly fonák alak, mint egy táncmester, ki a táncmozdulatokat csak könyvből ismeri.” Elismerve azt, hogy az elmélet-képzés legalapvetőbb színtere az egyetem, a tételes­ jogi tárgyakat oktató előadókkal szemben alapvető követelmény, hogy gyakorlati irányban tanítsanak, a jogot a maga gyakorlati működésében mutassák be és tanítványaikat azzá neveljék, amivé lenniük kell, ha jövő feladatuknak meg akarnak felelni, azaz az élő jog ismerőivé. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a gyakorlati foglalkozások e téren kevésnek bizonyulnak. Sokéves záróvizsgái tapasztalat bizonyítja, hogy közvetlenül a diplomaszerzés előtt álló hallgató még nem látott ingatlan­ nyilvántartási tulajdoni lapot, nem olvasott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezésről szóló bírói ítéletet, és nem képes az eléje tett felkészülési jegyzetlapra felírni egy saját vagy idegen váltót. Az én egyetemista éveim során a hallgatók párhuzamosan tanulták az anyagi és az eljárási jogot. Ennek megfelelően a gyakorlati foglalkozások ún. komplex praktikumok voltak, melynek során a másod-harmadéves juristák ha nem is formálisan — ügyvédi, ügyészi és bírói talárt öltöttek, és a diáktársak kézben tartott közbeszólásai mellett „valóságos” bírósági tárgyalást tartottak. Az érvekellenérvek és verdiktek mindig lázba hozták a csapatot. Ma van olyan — nem is kevés záróvizsgázó, akinek fogalma sincs arról, hogy hogyan történik egy anyagi jogi igény érvényesítése, kik és milyen pozíciót foglalnak el a per szereplői, hogy egy csak kizárást tartalmazó végrendeletet hogyan kell meg­ szerkeszteni, és hogy miként kell felállítani egy házassági vagyonmérleget. Ebben bizony hibás maga az oktatási rendszer is, és természetesen személyesen az oktató. Eszmém tehát az, hogy a tételesjogi tárgyakat előadó jogtanár az egyoldalú könyv- és törvényismertetés helyett tárgyát úgy tanítsa már az előadások során is —, hogy a hallgatók ne vesszenek el a sok kazuisztikában, hanem lássák meg az átfogó szabályt úgy, hogy e szabályra ráismerjenek az elven életben is. Ehhez igenis szükség van arra, hogy az interaktivitás már az előadások során természetesen irányítottan és kellő mértékben - biztosított legyen. A Habilitációs Bíráló Bizottság tagjaként alkalmam volt nemré­ giben meghallgatni Menyhárd Attila, az ELTE tanszékvezető docensének a hallgatók részére tartott habilitációs előadását. Mondhatom, előadásának módja és az előadás interaktivitása lenyűgözött. A dologi jog, ezen belül a tulajdonjog, a birtok, bírlalat és a tulaj­ donszerzés eredeti és származékos szerzés­ módjai voltak előadásának tárgya. Az előadás során nemcsak rajzolt a táblára - fővonalakat és különböző leágazásokat, amellyel szemlél­ tette az egész rendszert -, de célirányos, és a hallgatót személyesen megszólító rövid kérdéseivel a diákokat szabályosan izgalomba hozta, és megengedte azt is, hogy az érdeklődő hallgató hosszú előadói „monológját” többször is megszakítsa. Jogos kívánalom az oktatók és a hallgatók szorosabb közösségének a megteremtése is. Semmit nem ér a diákok bírósági tárgyalás hallgatása, ha az nem az oktatóval közösen történik és a tárgyalás után nem kerül sor arra, hogy az oktató irányításával közösen elemezzék, boncolgassák a tényállást, az ítéletet, a per szereplőinek tárgyalási tevé­ kenységét, a lehetséges jogi megoldások alternatíváit. Természetesen a közösségépítésnek más formái is lehetségesek. A közelmúltban Szuromi Szabolcs professzor úr - külföldi tapasztalatai alapján - két további tanártársunkkal együtt egy nyilvános professzori lunch-time beszél­ getésre hívott meg valamelyik oktatási nap déli óráiban a Hittudományi Kar könyvtárába. Igaz, a kötetlen - bár tematikus - tanári beszélgetés diák-hallgatói az elitképzésben részes doktoranduszok voltak, akik bátrabban kapcsolódtak be a tanárok szakmai eszme­ cseréjébe, de - kérdezem — miért ne tölthetnék a lunch-time-t alkalmanként az egyetem oktatói professzori-szakmai beszélgetéssel az alapképzés érdeklődő hallgatóinak részvéte­ lével? Egy ilyen úton két bajon is segíthetnénk egyszerre: a gyakorlati jogtanítás és a hallgatói érdeklődés tevékeny kölcsönhatása indulhatna be. Az én diákkoromban kezdődtek és váltak nagyon hamar népszerűvé a. jogesetmegoldó- és perbeszéd versenyek. Hogy a gyakorlatra orientált tanításra mily jó hatással lehetne ezeknek a formáknak a rendszeressége, mindannyiunk számára világos. Pécsi tanár koromban hallgatóim tíz-tizenöt fős cso­ portját többször meghívtam otthonomba délutáni-esti eszmecserére. Ezt a Kölni Egyetemen ösztöndíjasként ottani professzo­ romtól tanultam, aki a nyári szemeszterben �diákjainak rendszeresen adott jogtanítással egybekötött kerti partikat. Feleségem pogácsát sütött és - Uram bocsáss! - sört is ittunk. Megrendítő, ahogy - több mint húsz év eltelte után is - komoly jogászi pozícióban levő egykori tanítványaim még ma is vissza­ emlékeznek ezekre az alkalmakra, évtizedeken át is megőrizve a tudás, az érték, a szeretet és a szakma iránti elkötelezettség lelkűkbe beépült láthatatlan erejét. Hasonló történt a Pázmány néhány kezdeti évfolyamán, amikor - a tutor-rendszer keretében - tanítványaim húsz-harminc fős sora zarándokolt kétheten­ ként az Alkotmánybíróság dísztermébe. Ezeken a foglalkozásokon tanár és diák között olyan közösség épült - ahogy ezt egyik egykori tanítványom születésnapi jubileumi köte­ tembe írta -, amely megbecsülhetetlen. Persze mindehhez érdeklődő, a tudásszomj által fűtött, nyitott, jog- és igazságszerető diákok is kellenek. Tudom, hogy a hallgatói létszám kérdése számos tényező által motivált, komplex probléma. E tekintetben az ellentétes tartalmú vélemények mindegyikének van féligazsága. De azt is tudnunk kell, hogy a féligazság még csak nem is az igazság fele. Engem ebben a kontextusban két kérdés szokott néha foglalkoztatni. Az egyik: mi lenne, ha egyszer egy évfolyam valamennyi hallgatója úgy döntene, hogy részt vesz az előadásokon? Az állóhelyekkel is túlzsúfolt előtérben és előadóteremben a hallgatók utat se tudnának engedni professzoruknak. Jó ez így? A másik kérdés pedig az, hogy egy-egy évfolyam hallgatóinak - becslésem szerint mintegy húsz-huszonöt százaléka csak az, akik valóban és ténylegesen az universitas tagjaivá akarnak és tudnak nemesedni. Ez az arány és szám szomorúan kicsi, de - hitem szerint - mégsem ad okot aggodalomra és ijedelemre. Mert ha belegondolunk, a történelem során igazán nagy dolgokat és értékeket mindig a kevesek műveltek és hoztak létre. SZILÁGYI PÁL (egyetemi tanársegéd, Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék) Az egyetem önképzés. Mint más hivatásokon belül is, mindenki annyit hoz ki az ideális esetben csak öt évéből amennyit képes és amennyit akar. Vannak hallgatóink, akik a Pázmány után Európa legnevesebb oktatási­ kutatási helyein (pl. College of Europe, University of Oxford, European University Institute) folytatják tanulmányaikat, és vannak, akik nem. A tanárok, fiatal kollégák mentorai pedig, talán túlzás nélkül mondható, sok olyat letettek az asztalra, amit fiatal oktatóként legfeljebb ködös célként tűz ki az ember. Ennyi bevezető után néhány szubjektív reakció. Sokat gondolkodtam, miként lehetne összefűzni a gondolatokat, de végül arra jutottam, hogy reménykedve az elhúzódó vitában, inkább csak reakció születik a vitaindító oktatói cikkre. (Zárójelben meg­ jegyzem, hogy míg a vitaindító szerző anonim, addig a válaszadók névvel szerepelnek, ami nem túl fair. Mindenesetre a szerkesztői felkérésre tekintettel az alábbiak jutottak eszembe.) í. „A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre’.’ Igaz. De baj-e ez? Minden egyes kinevelt jogász valamilyen formában értékes tagjá lehet a társadalomnak. Nem kell mindenkinek a „leg-leg” jogásznak lennie. Sőt, jogásznak sem kell lennie. Ugyanakkor hiszem, hogy a megszerzett tudás nem jogász hivatást űzve is hasznos a társadalomnak, különösen, ha összevetjük egyes szintén ötéves képzésekkel. Az óra hangulatát valóban az átlag határozza meg, de az átlag is emelhető kitartó munkával. Bizonyosan minden kolléga megélte a hullámzó színvonalat. Az egészen kiváló képességű csoportokat és a nagyon gyatra átlagúakat. Ugyanakkor (valóban szerény és kevés) oktatói pályafutásom alatt, minden esetben lehetett haladást elérni. A kiválóból kiválóbbat, a jóból jobbat, faragni. 2. „A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz" Igaz. A versenyjog iránt érdeklődőként mondhatnám (vallom is), a verseny alapvetően jó a társadalomnak. A sok jogász a sok jogász számára probléma. A társadalom számára ez lehet érték, akár pénzben is kifejezve. Ha a hivatás szakmai színvonalát a szakmai érdekképviselet fenntartja erős szabályokkal, akkor nem szabad bezárni a kaput azok előtt, akik akkor születnek, amikor a hivatás már telítődött. Miért érne többet egy már kapun belül lévő közepes jogász, mint egy még a kapun bejutni nem tudó, várhatóan közepes? Természetesen nem tagadható az, hogy az oktatás és számonkérés is idővel igazodik a középhez. A társadalom azonban kiválasztja (mint minden más hivatás esetén is) a kiválókat. A legjobb tíz helyet akkor is a legjobb tíz kapja meg, ha tízen pályáznak, és akkor is, ha ezren. 3. „A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros!’ Lehet, hogy egyes oktatóknál nem, másoknál igen. Ez nagymértékben szubjektív megítélés kérdése, de én vallom, hogy a hallgató (leendő) kolléga, így a kellő tisztelet mellett a kollegiális viszony helyénvaló. A vizsgán és az órákon megmérettetik a tudás, de évközben és előadások-gyakorlatok között ott az ember is. Természetesen nem ismerhetünk minden hallgatót, különösen nem minden hallgató mögött megbújó egyént. De ha valaki nem mellékfoglalkozásként oktató, hanem főfog­ lalkozásúként, akkor jutnia kell időnek sok hallgató számára. Ezen viszont valóban dolgozni kell, és lehetőséget kell adni az interakcióra. De az sem várható el, hogy minden egyes oktató, legyen mégoly népszerű és kiváló is, teljes mértékben csak oktató legyen. Akadnak kiváló elméleti szakemberek, kiváló gyakorlati szakemberek, kiváló előadói képességekkel bíróak stb., és ezek tetszőleges kombinációja. A helyes egyensúlyt meg kell találni kari szinten. 4. „Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék." E tekintetben nehéz nyilatkozni, mert jómagam elég tapasztalattal nem bírok. Hallottam olyan mondatokat ötödéves joghallgatótól, ami miatt egy hetedik osztályos általános iskolás egyessel kullog(ott volna) haza. Ugyanakkor találkoztam olyanokkal is, akik mellett én hallgattam bölcsen. A vitaindítóban leírt tendenciára utaló jelek vannak, azonban az egyetemi oktatás hozott anyagból dolgozik. Ha itt kell betömködni olyan lyukakat, amelyek tátongnak, akkor az a mi feladatunk, mert valakinek be kell tömnie. Jó alapanyagból könnyű főzni, rosszból művészet. Minél kevesebb művészre lesz szükségünk, annál jobb... 5. „Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre." Nem keverendő össze az előadás a speciálkollégiummal. Aki azt várja, hogy a főelőadás olyan legyen, mint egy angol egyetemi kiscsoportos előadás, tévúton jár. Volt szerencsém részt venni külföldi graduális és posztgraduális oktatás minden szintjén. Nincs lényeges különbség a hazai főelőadásspeciálkollégium pároshoz képest stílus tekintetében. így az almát az almával... Ami pedig az interaktivitást illeti, nem hinném', hogy nagyot tévedek, amikor azt állítom, hogy az oktatók igen jelentős része ki van éhezve az interaktivitásra, amely viszont párbeszédet feltételez. Mind a két oldalnak fel kell készülnie az interakcióra. Ebben igen nagy szerepe van az oktatónak, hogy helyes úton indítsa el az órákat, valamint az egyes előadásokon részt vevő hallgatók „hang­ adóinak”. A csekély tapasztalatom az, hogy ha van két-három merészebb hangadó, akkor máris van sok megszólaló. Ha nincs, akkor marad a néma csönd és a monológ. 6. „Minőségi tankönyvekre lenne szükség." Amelyet el is olvasnak. Ez egy ördögi kör. Egy rövidített törvény kommentárt nem élvezet olvasni, én se tenném, ha nem muszáj. Nem olvasó hallgatóknak viszont nem éri meg könyvet írni. Ugyanakkor ebben az oktatók­ nak kell megtennie az első lépést, mivel az ő kötelességük közé tartozik, hogy megte­ remtsék a lehetőséget. De a hallgatóknak is el kellene tudniuk fogadni, hogy egy elméleti problémákat is feszegető könyv nem azért íródik, mert a szerző grafomán és unatkozik, hanem oktatói tapasztalatai alapján úgy véli, a leírt tudás a hallgatók nagy tömegének hasznára válik (válna, ha elsajátítanák). Ez éppoly összetett, mint bármely fentebbi és alábbi kérdés, és szorosan összefügg az oktatók és a hallgatók hozzáállásával. Meg­ jegyzendő, hogy talán a legnehezebb műfaj a tankönyv. Egyszerűbb monográfiát, kom­ mentárt, jegyzetet stb. írni, mint jó tan­ könyvet. 7. ,/l képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket." Ez a vita mindig érdekfeszítő. Ugyanakkor vegyük észre, hogy az egyetemnek nem feladata az egyetemet követő időszak helyett felkészíteni a hallgatókat. Nem kell ahhoz adásvételi szerződést látni, hogy valaki elővegye a Ptk.-t, és annak alapján megírjon egy kiváló kilencedik oldal �adásvételi szerződést. Ha valaki megtanulja a tudnivalókat alkalmazni (ergo megérti, és át is gondolja), akkor ilyen alaphelyzetek nem okozhatnak problémát. Az pedig nyilvánvaló, hogy nem nekünk kell megtanítani graduális képzésen a tőzsdei értékpapír kibocsátás apró gyakorlati tudnivalóit, vagy hogy hol kell sorban állni melyik hivatalban. Ezért hívják az ügyvédjelöltet jelöltnek stb. Mielőtt a félre­ értés megesik. Bizonyos gyakorlati ismeretek szükségesek és hasznosak, de nem az a cél, hogy jogtechnikusokat képezzünk, akik képesek a korábban felhalmozott gyakorlati tudás majmolására, hanem olyanokat, akik értik a jogterület működését és képesek arról önállóan gondolkodni, hogy új értéket teremtsenek a társadalomnak. Ez pedig erős elméleti tudás nélkül nem lehetséges. Ahogyan az elmélet is kevés önmagában a való világban a később megszerzett gyakorlati tudás nélkül. A reakció igyekezett azokat a gondolatokat összefoglalni, amelyek ellentmondanak a vitaindítónak. Ugyanakkor számos ponton egyet kell érteni a felvetett problémákkal. Ekkora helyen, ekkora teljedelemben és ebben a műfajban azonban csak sommás meg­ állapításokra futja, amelyek félreérthetőek. A jogi felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a kihívásokhoz (legyen akár technikai, akár társadalmi), de mindezt úgy, hogy közben nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel. A probléma jelentős része pedig hozzáállásbeli kérdés mindkét oldalon. VARGA ZS. ANDRÁS (c. főtanácsos ügyész, Legfőbb Ügyészség, tanszékvezető egyetemi docens, Közigazgatási Jogi Tanszék) Koltay András szerkesztő úr felkérésére - és nem a névtelen levélre válaszolva - meg­ kísérlem kifejteni néhány gondolatomat a jogászképzés aktualitásáról. Egy rövid írásban nyilván nem lehet alaposan körüljárni a témát, ám viszonylag könnyen megtalálhatók a leginkább érzékeny kérdések. A hallgatói létszám Általában ezzel szokás kezdeni az aggály­ katalógust. Magam úgy vélem azonban, hogy ezzel a kérdéssel nem sokat lehet kezdeni. A hallgatói létszám önmagában, még inkább ennek összefüggése a finanszírozással nem a Kar autonóm döntésének következménye. Más szóval: tényként kell kezelni, hogy a felsőoktatás központi állami szereplői a nagylétszámú egyetemeket/karokat/szakokat támogatják. Ebből következően a karok, köztük a PPKE JÁK nem tehet mást, minthogy megpróbál minél több hallgatót felvenni. Esetünkben azért annyit meg kell jegyezni, hogy a Kar egyfelől le szokott mondani jó néhány elvileg felvehető, de csak nagyon alacsony pontot szerzett felvételizőről, másfelől a sajátosságaink folytán kifejezetten hasznos, hogy olyanok is megismerik a pozitív jog és természetjog összefüggéseit, az Egyház társadalmi tanítását, akikből nem feltétlenül lesz gyakorló jogász. tizedik oldal Tény persze az is, hogy a hallgatói létszám befolyásolja az oktatás módszereit. Sajnos nem hiszem, hogy alappal kijelenthető lenne, hogy az egy évben maturáltak olyan nagy százaléka, mint amit mostanában tapasztalunk, alkalmas lenne arra, hogy jogi vagy bármilyen más tudományterületen elmélyült ismereteket szerezzen. Tetszik, nem tetszik, a valamikori kegyetlenül szelektáló felvételi rendszer nagyobb arányban biztosította azt, hogy az arra alkalmasak tanuljanak tovább. Az erre felkészültek persze most is a padokban ülnek, csak nehezebb felfedezni őket. Mit tehet ilyen helyzetben az oktató? Valószínűleg nincs kizárólagos válasz. A saját megoldásom az, hogy a különbségekről igyekszem nem venni tudomást, hanem minden hallgatóról feltételezem, hogy nagyon felkészült, nagyon érdeklődő, ehhez igazítom az elvárásokat. Elég fáradságos a gyakorlati kivitelezése, és a vizsgaeredmények mutatják a korlátáit. A módszer helyességének ellenkezőjéről még senki nem győzött meg. A gyakorlatorientált oktatás Szintén örökzöld felvetés, amivel szemben néhány toposz azért felvethető. Először: a joggyakorlat (jogalkalmazás) nem más, mint az anyagi jog, az eljárásjog és az egyedi tények egymásra vetítése, egyidejű értékelése. Nos, az egyetemi képzésben ezek közül legalább egy, de inkább két összetevő nem áll rendelkezésre: a hagyományos anyagi/eljárásjogi diszciplínák, illetve tantárgyak megközelítése szerint az egyiket elemezzük, a másikat ismertnek tekintjük (például a büntető anyagi jogi jogeset megoldása során a tényeket bizo­ nyítottnak tekintjük stb.). A tények ráadásul minden esetben „preparáltak”, még ha valós ügyeket is dolgozunk fel, azokat az éppen kívánt jogi kérdésnek megfelelően fogal­ mazzuk át. Attól pedig végképp eltekintünk, hogy a gyakorlatban a tények száma és minősége is folyamatosan változik. Másodszor: hallgatóként magam sem szeret­ tem jogszabályokat és dogmatikai rend­ szereket „bemagolni”, és szívesen használtam a ,„minek kell megtanulni, miért nem elég, ha tudom, hogy hol kell utánanézni?” kifogást. Nem oktatóvá válásom, hanem a gyakorlati tapasztalatok miatt tartom ezt a felvetést inadekvátnak. Ahhoz ugyanis, hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előtt fel kell ismemi. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. Ahhoz pedig, hogy feltűnjenek, legalább egyszer végig kell szen­ vedni a megismerés folyamatát még akkor is, ha mindenki, a hallgató és az oktató is tudja, hogy a tanulást közvetlenül követő lépcsőfok a felejtés. El fogjuk felejteni, de nem teljesen, és főként: nem végleg! Harmadszor: sokszor kedveskednek hallga­ tóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek. Mindez azt igazolja, hogy az egyes jogi szakterületek „gyakorlata” (persze leginkább ennek felszíne) nagyon hamar elsajátítható. Fordítva nem menne. Az elmúlt években az egyetemi oktatás mellett volt dolgom frissen végzett jogászokkal, részt vettem egyéni és szervezett továbbképzésben (például az Ügyészképző Központban), évente többször szakvizsgáztatok, voltam vezető és beosztott (az országgyűlési biztosoknál és az ügyészégen), a bíróságon napi rendszeres­ séggel tárgyalok. Ezalatt talán soha nem találkoztam olyan helyzettel, amelyben valakinek a gyakorlati ismerethiánya okozott volna komoly gondot. A dogmatikai hiányos­ ságok miatt viszont már láttam kritikus helyzeteket. Negyedszer: kérdés, hogy mi a jogi felső­ oktatás célja? Ha a rávezetés a jognak, mint tudománynak a megismerésére, akkor a hagyományos módszer nehezen vitatható. Ha közvetlenül alkalmazható ismeretek szerzése, akkor viszont ebben a formában nem lehet folytatni, akkor valóban át kell állni más struktúrára, és a Jogász” minőség meg­ szerzését fenn kell tartani a doktori iskolák számára. Bármennyire bántóan is hangzik, nem lehet egyszerre közéleti elitet és jogi szakmunkást képezni. Ötödször: kétségtelen, hogy a joggyakorlat mai divatja a szakosodás, ami kedvez a gyakorlat-orientáltság elvárásának. Csakhogy szintén korunk jelensége a pályamódosítás. Ez utóbbit pedig az könnyíti meg, ha az érintettnek alapos és átfogó jogi ismeretei vannak. Az oktatás minősége Nos, ez olyan kérdés, amellyel kapcsolatban elégedettek soha nem lehetünk. A játszma azonban itt is többszereplős. Kétségtelen például, hogy a gyakorlat nem arra való, hogy az előadást az oktató megismételje. Mi van azonban akkor, ha az előadáson a hall­ gatóknak csak töredéke vesz részt? Vagy mi van akkor, ha az előadás - egyébként valóban egyetemhez méltóan - nem a tételes és a vizsgán számon kért ismeretek lediktálására szorítkozik, hanem az oktató - ideáltipikus esetben - sziporkázó, némi aktualitást sem mellőző „szereplése”? Saját álmaim szerint ilyen előadásokat kellene tartani, majd kiadni a következő gyakorlatra (hetente!) egy-két cikket vagy könyvfejezetet, és azt a gyakorlat során megvitatni, mégpedig gyakorlati helyzetek (preparált) felhaszná­ lásával. Mindezek eredményeként a vizsga lényegében beszélgetés volna a mindkét szereplő által legalább alapjaiban ismert kérdésekről, a jegy pedig nem lehetne más, mint szükséges formaság, amely eleve nem kétséges. Igyekszem legalább megközelíteni ezt a mintát, de az eredmény mindig közös erőfeszítés gyümölcse. Az érdeklődés inspi­ rálja az oktatót, az érdektelenség visszahúz ez nem új jelenség, elegendő elolvasni Lukács János (vagy, ha úgy tetszik, John Lukács), �egyetemünk díszdoktora önéletírásának erre vonatkozó részét. Persze ne feledjük a lényeget, amire az egyik készülő tankönyvünk előszavában is idézett kínai közmondás rámutat: „a tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell”. KOLTAY ANDRÁS (egyetemi adjunktus, Polgári Jogi Tanszék) A napi munka során nem minden pillanatban látszik kellő erővel, de az egyetem nem a hallgatóság fölé rendelt oktatói rétegből, és nekik alávetett diákságból áll, hanem egymás mellé rendelt tanárok és tanulni vágyó ifjak (ideértve természetesen minden levelezés hallgatót is, hiszen aki egyetemi padban ül, mindenképpen fiatalnak számít) szoros közössége. A két fél egymás felé nyújtott kötelező szolgáltatásai is egyensúlyban vannak: az oktatónak át kell adnia meg­ szerzett tudását, segítenie kell a hallgatót abban, hogy tétova, jobbára tanácstalan exközépiskolásból útját megtaláló fiatal felnőtté váljon, míg a hallgatónak számot kell adnia az ily módon átadott tudás befogadásáról és arról, hogy néhány év alatt a kar részéről felelős, átgondolt döntéssel útjára bocsátható, immár önállóan helyét megállni képes emberré nemesedett. Ha tehát az oktatásban és a képzés folyamatában bajokat észlelünk, nem lehet azokat automatikusan a másik nyakába varrni, ahogyan diáktól és tanártól egyformán megszokott: a felelősség, és a gondok is közösek. Sem oktatók, sem diákok nélkül nem működhet egyetem (bár mindkét fél élete bizonyos tekintetben egyszerűbbé válna); nem egymás ellenségei, hanem egymásra kölcsönösen rászoruló, közös érdekeink által egymásra utalt tagjai vagyunk az universttasnak. A továbbiakban számba veszem névtelen oktatótársam által írt kritika fő pontjait, mögéjük fűzve észrevételeimet. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenek/oglalkozni egyszerre. A „tömegképzés” a felsőoktatás jelenlegi rendszeréből fakadó, kari szinten nem be­ folyásolható állapot. Az oktatás szinte futószalagon zajlik, amelynek végén sok-sok félig-meddig képzett, neve előtt büszke „dr.”-t viselő jogtechnikust nevelünk. A Pázmány eredendően meghatározott speciális hivatása, a hagyományos, közösségi értékekre, a keresz­ tény eszmék tiszteletére nevelő szándékai így nem érvényesülhetnek a szükséges erővel. Az uniformizálódás tendenciái miatt ezeket a „pluszokat” (amelyek a karalapítás elsőszámú mozgatórugói voltak, és amelyek hatékony képviselete nélkül a Pázmány létjogosultsága is megkérdőjeleződhet!) a diákság egy jelentős része zaklatásnak veszi, és sértődötten hessegeti el magától — a tömegképzésre kialakított rendszer pedig mindezt tehetet­ lenül szemléli. Mindig - ezúttal fokozott tisztelet persze a szép számú kivételnek. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzett jogász lesz. Egyetértek Zlinszky János professzor úrral abban, hogy a jó jogászból ma sincs elég. De mégis, minden „dr.” dolgozni szeretne. Egy ügyvédi irodai felvételi során így a két nap alatt az ország minden pontjáról jelentkező 4050 főről a több napos meghallgatás-sorozat végére - szorgalmát, alázatát, anyagi igényeit, szakmai felkészültségét, közösséghez való alkalmazkodását, szellemi kapacitásait, mo­ dorát, írás- és fogalmazási készségét meg­ vizsgálva - kiderül, hogy igazából egyikük sem alkalmas arra, hogy azonnal munkába állít­ ható, kezdő ügyvédjelölt legyen. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Jogos felvetés, amely szintén a képzés rendszerének hibáiból fakad. Olyan jó lenne időnként kis csoportokban, egyenrangú félként elbeszélgetni egy-egy kérdésről, amelyről előzetesen a diák is naprakész információkat szerzett, és persze a tanár is frissítette meglévő ismereteit (a jelenlegi szemináriumi rendszer ezt nem feltétlenül teszi lehetővé)! A tömegvonzás azonban ezt nem engedi meg, hiszen mindenkivel foglalkozni kell, és így már nem marad idő és erő a többletre - főleg, hogy az oktatónak is meg kell valahogyan élnie, tehát kis túlzással minden útjába eső munkát, a talicskázástól a cipőpucolásig kénytelen elvállalni. A diploma megszerzéséhez nem elengedhetetlenül szük­ séges többletmunkát pedig a diákság nem elhanyagolható része nem .szívesen végez; azt sokan nem a szellemi gyarapodás lehető­ ségeként, hanem egyenesen a gyors érvé­ nyesülés szükségtelen akadályaként érzékelik. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Botrányos élményeim vannak ezzel kap­ csolatban, amelyek talán nem fordultak elő 10-15 évvel ezelőtt. Sokaknak halvány lila gőzük nincs arról, mi az a felvilágosodás, mikor volt a Kiegyezés, ki volt Mária Terézia. Valaki idén júniusban sajtó- és médiajog vizsgán azt írta az első magyar sajtótörvény (1848) bemutatását célzó kérdésemre, hogy „1913-14-ben, a reformkor idején II. József fogadta el”. Ilyen korábban legfeljebb a boldogult emlékű szóbeli felvételin fordul­ hatott elő, és a következménye az lett, hogy miután a bizottság feltápászkodott az asztal alól, ahová a röhögéstől beesett, megbocsátó szelídséggel megmutatta a jelöltnek a kijá­ ratot. Elvégre az egyetem nem szolgálhat a közép- sőt alapfokú iskolák által üresen hagyott tudásbeli lukak betömködésére! Ha erre használjuk, nem marad idő másra. Ha nem próbáljuk betömködni a lukakat, a hallgatóság egy része egész egyszerűen nem érti meg, amit az oktató a katedrán beszél. Ördögi kör. De tegyük azért hozzá: különböző okoknál fogva a régi vágású, klasszikus műveltségű, univerzális tudású professzorok is kiveszőben vannak. lenítheti magát a „társadalmi valóságtól”. Nem tehetünk úgy, arisztokratikus gőggel lenézve „az erkölcsi romlás felé haladó” világot, mintha egy intézmény az általános jelenségek hatása alól ki tudná vonni magát. Tudomásul kell venni, hogy az újabb generációk figyelmének lekötésére - egy-egy valóban karizmatikus, idősebb professzor varázsát leszámítva - nem feltétlenül ele­ gendő, ha valaki 90 vagy 120 percet folyamatosan beszél. A totálisan mediatizált világban másra is szükség lehet: internetes segédanyagokra, az előadáson előre kiosztott „sorvezetőkre”, olvasmánylistára, kivetített prezentációra, filmbejátszásokra, meghívott vendégekre stb. Ha tehát a nagy többség figyelme általában véve lankadni látszik, az oktatónak még többet kell tennie annak fenntartásáért. Ennek persze intézményes szinten, készségszerűén meg kellene teremteni a technikai feltételeit, és végrehajtása rend­ szeres oktatói többletkészülést is igényelne. 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. A tankönyvírást sajnos nem minden tudós oktató becsüli sokra, a tankönyv a jog­ tudománybeli közfelfogás alapján nem minősül „tudományos munkának” (holott a hatása sokszorosa lehet a kanonizált műfaji sajátosságokkal bíró monográfiáknak). Ismét csak persze tisztelet a szép számú kivételnek. A tankönyveknek élvezetes olvasmányoknak kell lenniük, olyan műveknek, amelyek kinyitják témájuk kapuit az olvasó előtt, igyekeznek felkelteni érdeklődését, válaszokat adnak felmerülő kérdéseire, esetleg további kutatásra sarkallják. Minden tárgyat be lehet mutatni élvezetesen, kellő elméleti megala­ pozottsággal, de gyakorlati ismeretekkel élővé téve azt, el lehet helyezni a témát társadalmi, történelmi, akár politikai vagy irodalmi összefüggésekbe ágyazva. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ez a teljes magyar jogászképzés gondja. Persze nem lehet minden, a majdani, egyelőre ismeretlen munka során várható élethelyzetre felkészíteni a hallgatót, mégis, az alapvető okiratokat, szerződéstípusok sémáit, eljárás­ jogi dokumentumokat látásból ismernie kellene. De az egyetem nem arra való, hogy öt év után azonnal jolly jokerként használható kész jogász hagyja el kapuit: az itt töltött évek alatt a hallgatónak elsősorban jogászi mora­ litást, közösségi felelősségvállalást, többlet­ műveltséget, szilárd értékrendet kellene tanulnia, egy térképet kapnia a kezébe, amelyen az előtte nyitva álló (az öt év alatt megnyílt) utak vannak felrajzolva, ezen felül életre szóló élményeket, barátokat gyűjtenie, és ha úgy alakul, szerelmet találnia. Ennél kevesebbért nem is érdemes idejönni. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Bizonyos megszorításokkal megfontolandó felvetés. Az egyetemi képzés sem függet­ tizenegyedik oldal �Gyakorlat az Európai Bíróságon Iroda a tizedik emeleten, hozzáférés a Bíróság adatbázisához és az uniós intézmények belső rendszeréhez, belépés a könyvtár nem látogatható részeibe és végül, de nem utolsósorban, ebéd a Bíróság menzáján, ami inkább étteremre hasonlít és ahol felejthetetlenek a desszertek. Egy hónapot töltöttem Luxembourgban gya­ kornokként az Európai Bíróságon a magyar Fordító Osztályon. Az én feladatom nem idegen szövegek zövegek fordítása fordítá: volt, az úgynevezett jogászITlyclvész munkatársak dolgát megkönnyítő kutató-elemző teendőket Láttam cl. Augusztusban törvénykezési szünet volt a Bírósá­ gon, így egészen más hangulatban teltek a napok, mint amikor teljes gőzzel kell dolgozni. A bíró­ ságon kötetlenebbül öltözködnek, és állítólag érezhetően kevesebb a tennivaló is. A magyar munkatársakon kívül sok külföldi gyakornokot is megismertem. A Bíróságon egyéb­ ként kétféle gyakorlat-típus van: az cgyliónapos fizetéssel, illetve az ötliónapos fizetés nélküli. A gyakornokok közül mindenki nagyon nyitott volt, és sokat buliztunk együtt. Az egy hónapos Válság ellen szociális bolt Néhány héttel ezelőtt felkerestem egy közeli szociális boltot, hogy a magam módján tá­ mogassam a magyar gazdaságot. Mert enni úgy is kell, s egy kis sétát megért: a Mester utcától nem messze, a Balázs Béla utca 7. szám alatt találtam meg az Egyetemünkhöz legközelebb eső kereskedőt. Az Európai Unióba való belépést követően komoly gondok jelentkeztek elsősorban a zöldség, a gyümölcs, a tej, a baromfi és a sertés ágazatában, mivel a termelők elvesztették a liazai piacok jelentős részét. Ennek hátterében több dolog is állt: egyrészt a kedvezőtlen feltételek mellett aláírt koppenhágai szerződés, másrészt az, hogy a korábbi években a magyar feldolgozóipar jelentős része külföldi tulajdonba került. A hazai, ió minőségű termékek számára meg­ szűnt a belső piac, vagy csak gazdaságtalan feltételek mellett tudták a termelők értékesíteni áruikat, olyan potom összegekért, amelyek még az önköltséget sem fedezték. Ezek a problémák a 2008-as esztendőben csúcsosodtak ki: rengeteg volt a demonstráció, s elég csak a szabolcsi almatcrmcsztőkrc gondolni... Ennek megoldá­ saképpen a Magosz, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége első lépésként a CBA-val, a vezető hazai kiskereskedelmi lánccal kötött megállapodást az étkezési alma érté­ kesítésével kapcso­ latban, majd nem OAtyű"* sokkal később elindí­ tották az iskola alma Nyitás külföld felé Az Erasmus , programról mindannyian hallottunk már. Évente 155 ezer hallgató és 23 ezer oktató kerekedik fel, hogy egy másik országba lépve fejlessze tudását. Az Európai Uniós csatlakozás megnyitotta a mi egyetemeink kapuit is. Külföldi hallgatók érkeznek Magyarországra, és nekünk is sok­ sok lehetőség "kínálkozik arra, hogy szakmai tanulmányinkat egy nekünk szimpatikus külföldi egyetemen folytathassuk egy ideig. Nagy öröm ez, nem csak a személyes élmények miatt, hanem a nemzetközi kapcsolatok szempontjából is, hiszen játszva ismerheti meg a hallgató a világot e program segítségével. Gondolom azonban, hogy amíg valószínűleg senkinek sem könnyű mondjuk egy indiai vagy éppen norvég egyetemen eligazodni az épület és a tanulmányok útvesztőiben, úgy cg)' német, francia, angol hallgatónak sem lehet egyszerű befogadni a mi egyetemünket, rendszerünket. Az o dolgukat megkönnyíti, hogy immáron nem csak Kedves barátunkra, a Zöld Könyvre, és a mi útbaigazításainkra számíthatnak. Nyáron megjelent a Zöld Könyv kistestvére, az angol nyelvű Kék Könyv, mely nagyon színvo­ nalasan mutatja be a jogi kar épületét, szervezetét az idegen országokból érkező hallgatóknak. A kiadványhoz a Könyvtárban és a Külügyi Irodában lehet hozzájutni, valamint a külföldi egyetemeknek is küldünk, így az ott gyakorlatra érkezett diákokat első nap ismertem meg - amikor aláírtuk a munkaszerződésünket. Itt már mindenféle nemzetiség képviseltette magát. Luxembourgban elég drága az élet, így a mesésnek tűnő összeg kint más megvilágításba került. A gyakornoki-fizetés 1300 euró, de szállást találni a városban 500-600 euró alatt nagyon nehéz. Csupán néhányszor volt részem a szokásos luxembourgi időjárásban: amikor zuhog az eső és minden szürke. Mivel szép idő volt, a szabad hét­ végeken bejártam a mindössze 2600 négyzetkilo­ méter alapterületű országot. Kis területe ellenére sok látnivalót tartogat Luxemburg. A gyönyörű főváros, a középkori várak, a kis falvak és a le­ nyűgöző természeti szépségek miatt csak azt java­ solhatom: aki teheti, fedezze fel magának! Túrós Nóra akciót is. Ezzel egy időben Budapesten már több termékkel is felleptek a piacon, mint például a hagyma, a burgonya, a méz, a tej..., s a kereslet minden várakozást felülmúlt. így fogalmazódott meg az állandó üzletek iránti igény, majd januárban a Ferencvárosban megnyílt az első bolt. Ennek révén a rendszerből kiiktatásra kerültek a nagykereskedők, a viszonteladók, a nepperek, és immár biztos felvevő piac született a gazdák számára. A hálózat folyamatosan tcijeszkedik: Budapesten már 13, vidéken pedig 8 ilyen üzlet található. Remélem, meghoztam a kedveteket arra, hogy ilyen boltban vásároljatok, támogatva így a hazai mezőgazdaságot! Az alábbi üzletek találhatóak a fővárosban: III. kér.: Kabar út 5., Búza u. 6.; V kér.: Nádor u. 5., Molnár u. 14.; VI. kér.: Székely B. u. 24.; IX. kér.: Ralázs B. u. 7/b; XIV kér.: Fogarasi út 43/B, Telepes u. 114.; XVIII. kér.: Nagykőrösi út 50., Nemes út 105-107.; XXL ker.:Szent László út 115.; XXII. kér.: Ady E. út 99., Háros u. 177. Mikola Orsolya tanuló hallgatók, akik részt kívánnak venni az Erasmus programban, könnyűszerrel rájöhetnek, hogy miért is érdemes a mi egyetemünket választaniuk... Azt liiszem, jól tették a kiadvány megszervezői, hogy összegyűjtötték ezeket az alapvető információkat. Sokat jelenthet ez egy külföldi hallgatónak, aki bizonyára sokszor elveszettnek érezheti magát, legalábbis az év elején. Azt gondolom, hogy ezt friss kis gólyáink erezhetik at a legjobban, de talán mi is emlékszünk még az első nőnapra, amikor ki a gyakorlókat, ki a tanszékeket, ki a mosdót, ki pedig éppenséggel a kijáratot volt képtelen megtalálni. Remélem, hogyjól telik majd vendég-hallgatótársaink éve, és bízom benne, hogy sok-sok felejthetetlen kalandban lesz részük Magyarországon. Hrecska Renáta Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Az ember azt gondolja, amikor az egyetemre kerül, hogy ez egy érdekes hely, egészen más. mint a gimi. Azon túl, hogy egészen más rendszerben kell tanulni és egészen más jellegű tárgyakat, a legnagyobb változás talán mégis az, hogy a szorgalmi időszakban sokkal több idő jut a bulikra, ha sikerül, akkor mar külön albérletbe is lehet költözni, saját magunk gondoskodunk a mindennapi betevő falatokról - egv szóval az otthonról kapott támogatást pillanatok alatt el lehet költeni a hétköznapokra. Aztán a második félévtől a világ még inkább kitárul, Íriszen ha az első félévben jól teljesített a delikvens, a második félévben már ösztöndíja is van. Meg „szoctámja". Utóbbi már az elsőtől is, ta időben észreveszi az ember. Na meg persze ha rászorultságot igazol. A félévek előre haladtával aztán a tanulmányi ösztöndíjon és a szoctámon túl akár még tudományos vagy közéleti ösztöndíjat, sót esetleg köztársasági ösztöndíjat is meg lehet pályázni. Vigy éppen Erasmust. Sőt, menetközben dolgozni is lehet - akár szakmai gyakorlat keretében, akár más jelegű munkát. Utóbbiból természetszerűleg, előbbiből esetlegesen csurran-cseppen is valamicske. Azért egy tanulmányi ösztöndíjból, egy szoctámból, egy tudományos ösztöndíjból és némi munkabérből össze lehet tizenkettedik oldal már tenni egy olyan havi apanázst, amiből rendesen futja albérletre, ételre és italra, és még több bulira. Na és akkor eljön a záróvizsgák ideje. Mondanom sem kell, ha a záróvizsgákra kell készülni, senki sem dolgozik szívesen mellette. Sebaj, Íriszen azért meg lehet élni a másik három juttatásból is. Hát nem. Mint kiderült, egyetemünk rendszere az abszolvált hallgatót már nem tekinti teljesen sorai közé tartozónak. Hiába ugyanúgy 30 kredites félév, hiába ezen áll vagy bukik, hogy minél jobb eredménnyel szerezzen minél több ember Rízmányos diplomát, aki már egyszer abszolvált, az csak passzív taligától státusban létezhet. Na már most hallgatói juttatások - úgy, mint Ösztöndíjak,.támogatások, sőt a diákra matrica - csak aktív státusúaknak jár. írtam a HŐK illetékesének, de legnagyobb sajnálkozása mellett értésemre hozta, hogy nem tehet semmit, ez a rendszer. Úgyhogy most készülök az államvizsgákra, és semmit sem kapok az egyetemtől, hogy ezzel támogassák a sikeres felkészülést. De legalább felnőtt bérletet kell vennem, ha megyek vizsgázni. Na jó, nem csak nekem. Minden záróvizsgázónak. Kovács Bence �Mit mesél az Adómanó? Mottó: „Megöl a disznó/ejti Nagyúr, / Éreztem, megöl, ha hagyom, / Vigyorgott rám és ült meredten: /Az aranyon ült, az aranyon, / Éreztem, megöl, ha hagyom!’ (Ady Endre: Harc a Nagyúrral) 2009 júniusiban - valószínűiéi; népszerűsítési szándékkal a kisebb korosztályok szamára — az APEH külön rovatot indított honlapján Adómanó meséi címmel. Az első mesében a következőkről lehet olvasni: „...MiaManó elpanaszolja, a Gorgyon folyó akadályozza őket abban, hogy a szörpöt és a kalácsot szabadon cserélgethessek. A túloldalon üres mézeskalácsot esznek a mi híres csemegénk nélkül, de mi is szörpöt eszünk szörppel. így az egyetlen lehetőség a többszöri gólya- és vakondjárat. AdóManó egy pillanatra clcsodálkozik, majd megkérdezi: - Nem értelek titeket, kedves rokonok. Miért nem hívtok hídverő manókat? Egy írét alatt összecszkábálnának egy pompás, széles tölgyfa hidat. Azon aztán annyi kalácsot átlaozliattok. hogy csak győzzétek mártogatni. - Az jó lenne! - válaszol MiaManó, a polgármester. - De kinek van annyi manómanija, hogy ezt ki tudja fizetni? Egy ilyen híd legalább 100 aranyba kerülne. Az legalább 100 napnyi szüret. - Hát fizessétek ki a manókincstárból! - javasolja AdóManó. - Honnan? - vonja fel a szemöldökét MiaManó. - Hát a kincstárból. Ahol az adót tartjátok. MiaManó hatalmas pillákkal, értetlenül bámul unokatestvérére. - Nem értem... Midót? Dodót? A könyvtárban? -Az adót a kincstárban. Elmagyarázom' — m: egy ilyen híd egy manónak ____ sok aranyába kerülne, és sok-sok szörpöt kéne egymaga szürctelnie, hogy' összegyűljön. Viszont nem is lenne igazságos, lia csak o fizetné ki, hisz nemcsak ő liasználná, hanem mindenki. Na mármost: lia nem tévedek, a kalácsföldickkcl együtt ti pont százan vagytok. Ha mindenki befizet egy aranyat, az nem sok. Ezek után megépíthetitek a hidat, és hirtelen sokkal több szörpöt cs kalácsot tudtok cserélni és eladni...!1 Akkor nézzük meg, hogy az az egy arany mit jelent a való életben (néhány példa): - Munkabér: bruttó 100.000,- Ft munkabér után (ennél többet kezdő fiatal mostanában elég ritkán I WANT YOUR MONEY keres) a munkáltató 130.450,- Ft-ot fizet ki, amelyből a munkavállaló 76340,- Ft-ot kap (vagyis jelen esetben az az egy arany 54.110,- Ft.) - Áfa: 25% július 1-jctől, egyes termékeknél 18%. Az ivóvízre például az előbbi vonatkozik, így egy 200,- Ft-os ásványvízből az egy arany ára 5Q- Ft. -Vagyonadó: a 2009. LXXVlll. törvény alapján melyet azóta megtámadtak az AB előtt is minden tulajdonosnak bizonyos feltételek bekövetkezése esetén adóznia kell jövő év elejétől meglévő lakóingatlana, vízi- és légi járműve, valamint nagyteljesítményű gépkocsija után. Ez alapján egy II. kerületi 66 nr-es, 10 évnél fiatalabb, összkomfortos lakás után az interneten lévő kalkulátor szerint az a bizonyos arany 75.130,- Ft Ipsz évente. És mindezen pénzekből mi lesz? Híd? Lehetséges. Meg más is. Egy februári hír szerint a válság idején (és adóemelések előtt) a tavalyi év végén az adóhivatal 16,7 milliárd forint prémiumot osztott ki 15.600 munkavállalója között. Ez nagyjából 1.070.000,- Ft/fő. Valószínűleg nekik emiatt az egy arany miatt tényleg nem kell aggódniuk. A disznófejű Nagyúr meg csak vigyorog tovább... (forrás: http://wwwapch.hu/gycrcKckncic_ fiataloknak/adomano_mcsei/) Kanta Balázs „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Sosem lehetünk elég óvatosak halljuk gyakran. De, hogy "már az álláslairdctésckbcn sem bízhat az ember... ezt nem gondoltam volna, egészen addig, amíg személyesen nem volt részem egy olyan interjúban, amelynek folytán csaknem én is egy piramisjáték részesévé váltam. Történt ugyanis, hogy - bár még diplomám nem lévén - megfogant bennem a gondolat: álláskeresésbe fogok. Gondoltam kipróbálnám magain más, jogon kívüli területen is, tapasztalatnak mindenképpenjól fog jönni. Már a második hete intenzíven ráálltam az önéletrajzküldözgetésre, hívtak is egy pár helyre a szokásos válasszal: „lu Téged választunk, visszajelzőnk...”. Mivel nem vagyok a türelmemről híres, és inkább a dolgok elcbc megyek, küldözgettem csak tovább. Egy nap aztán fel is hívtak X Kft.-től, hogy fogadnának interjúra. Természetesen fellángolt bennem a remény szikrája: talán most! A helyszín a belváros egyik - ingatlanok tekintetében - legdrágább Kerülete, gyönyörű panoráma,Jó közlekedés. Nem utolsó szempont ugyebár. Újonnan kifestett, szerény bútorozású irodában egy kellemes külsejű, fiatal férfi fogadott: a vezető. Elkezdtünk beszélgetni, már az interiú elején mondta, furcsállja, hogy ma kevesen jöttek hozzá, bezzeg tegnap, na tegnap sokan voltak. Kilencen. Ma pedig én vagyok az első. Miközben magamról, szakmai pályafutásomról kérdezett, serényen jegyzetelt a cég lógójával ellátott papírra. Maja a cégről ejtett pár szót. Külföldi, Magyarországon székhelye nincs, határon átnyúló szolgáltatásokat nyújt. Frissen alakult, mindössze egy hazai partnerrel, amelynek a termékeit kellene értékesíteni, na de persze nem nekem, hanem azoknak, akiket majd én kiválasztok a feladatra... Hmmm... vezetői pozíció, nem is rossz kezdésnek, ráadásul még a próbaidő alatt is kapok pénzt. Álomállás... Az egyetlen problémám azzal volt, hogy nekem is vennem kellene a cég termékeiből. Na meg a vállalkozói jogviszony. Az interjúra szánt első óra után beszólt a titkárnő, hogy itt van a másik jelölt a meghallgatásra, menni kell... Teljesen meg voltam győzve - de mivel tartom magam az elveimhez, elsőre állást nem fogadok cl, így bővebb átgondolásra félretettem magamban "a dolgot. Általában célszerű megnézni a céget, mielőtt interjúra megyünk liozzájuk. Ezt én már aznap reggel is próbáltam megtenni, de semmit sem találtam egy külföldi lionlapon kívül. Az interjú után már motiváltabb voltam, így elkezdtem keresgetni bármilyen sajtóhírt, véleményeket, akármit. Amit találtam, annak annyira nem örültem: egy blogon írta egy áldozat, liogy ez bizony piramisjáték. Gyorsan neki az internetnek, Wikipedia, mit is jelent ez pontosan? Igen, tagokat kell beszervezni, embereket kell felvenni, ezután pénzt kapok. Jé, én pont ezt csinálnám! Na de váriunk, mi van a termékkel? Hát ugye az lenne a belepő... Hirtelen megvilágosodtam: új iroda, nincs cégtábla, kevés alkalmazott, egy partner, állítólagosán sok jelentkező (pedig mikor távoztam, én nem láttam az utánam következőt), rögtön vezetői állás... Hat bizony ilyen tényleg csak álmunkban létezik legálisan - a valóságban nem nagyon. Mindenki vigyázzon cellát magára - könnyű bedőlni! Fábián Beatrix Hajnalka Jogász példatár 2. Szávó Tímea, a DHL Expressz HR specialistája Szávó Tímea a jogi egyetemen szerzett tudását más körben kamatoztatja. Egy világcég alkalmazottjaként betekintést ad abba, mit tehet az ember jogászként az ügyvédi irodák világán túl. - Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Hogyan segített a pályakezdésben? - Eddig 5 felsőoktatási intézmény laallgatója voltam, a Pázmányos jogászi végzettség az utolsó. Az első végzettségem megszerzésekor (ezt nappalin végeztem, az összes többit levelezőn) a pályakezdésben az segített, hogy nemzetközileg elismert angol nyelvű diplomát is kaptunk, az akkreditált magyar képzés mellett, ami akkor még nagy dolognak számított. - Hónán emlékszel vissza az egyetem utáni első éveidre? Mivelfoglalkoztál először, és hogyan kerültél a DHL-hez? - Vállalati oldalon egy külföldi, multinacionális, nemzetközt vállalat értékesítési osztályán asszisztensként kezdtem, majd rövid időn belül egy újonnan alakult projekt teambe kerülve bizonyos HR-es feladatokba is Iclictőségcm nyílt ismereteket szerezni. A HR-cs Karrierem igazából itt kezdődött és szakmai téren a legszélesebb körű tapasztalatok sikerült megszerezni, rengeteg új dolgot megtanulnom. A karrierem rezeként tanácsadói oldalon is dolgoztam, majd a későbbiekben visszatértem a vállalati HR-hez, amikor a DHL Expresszhcz HRD Specialista munkakörben csatlakoztam. - Miben más a pályakezdők helyzete most, mint Neked van évfolyamtársaidnak? Könnyebb vág)1 nehezebb? - Véleményem szerint az elhelyezkedésben nehezebb, hiszen nagyobb a verseny (ugyanúgy, mint a képzőhelyek között is). Könnyebb viszont olyan szemszögből íteh/e, hogy sokkal több támogatást és felkészülési lehetőséget kapnak a pályázók (állásintcíjúkra felkészítés, próbainteijúk, vállalatlátogatások, stb.). Az első diplomám megszerzésekor ezek nem létező fogalmak voltak, és frissen végzett diákként az első interjún elképzelni sem tudtam, hogy mi fog rám várni. - A jogászi pálya annyira telített, hogy a jogi karokon végzettek egyre kisebb százaléka dolgozik klasszikus jogi munkakörben. Az ilyen diákok nagy része egyéb nagyvállalatoknál dolgozik? Jelent-e ez (szemléletbeli vagy más) változást a munkáltatónak? - A munkáltató oldaláról, amennyiben a frissen végzett jogászhallgató nem jogi munkakörben dolgozik, semmilyen változást, megkülönböztetést nem jelent. A klasszikus jogi munkakörökbe az elhelyezkedés nagyon nehéz, sokszor kapcsolatokat igényel. A vállalatok egy részénél működik csak külön jogi osztály (pl. pénzügyi vállalatok, bankok, biztosítók) és a legtöbb multinacionális cég külön jogi irodával szerződik. Véleményem szerint a közigazgatási, államigazgatási szektorból sokan vesznek részt jogi képzésen, hiszen a mindennapi munkájuk során és a karrierben történő előrelépés miatt szükség van erre a végzettségre. Sergő András tizenharmadik oldal �Haydn és az idő(m) Nap, mint nap Egyetemünk felé topogva belém hasított az érzés - mikor elhaladtam a pávatollakkal a tetején ékeskedő Iparművészeti Múzeum épülete előtt, melynek két oszlopa közé ki van feszítve a hívogató feliratú plakát: „Haydn és az idő” —, hogy bármilyen kevéssé is érek rá, meg kell néznem. Aktualitása megkérdőjelezhetetlen: a bécsi klasszikus triumvirátus első tagja éppen 200 évvel ezelőtt, 1809-ben hunyt el. Az alapkoncepció, miszerint emlékezzünk meg a magyar vonatkozá­ sokban bővelkedő osztrák zeneszerzőről, s hogy nyilvánvalóan anyaghiány miatt - tágítsuk ki a kört a megfoghatatlan idő felé, érdekes. Bele­ magyarázható, hogy igen, számos művét e témában komponálta..., de hogy maga a kiállítás anyagát képző tárgyak pusztán annyiból kapcso­ lódnak Haydnhoz, hogy a XVIII. századból, illetve némelyek a fertődi Eszterházy kastélyból szár­ maznak, már-már nevetséges. Felháborodottságomat igazolta a vendégkönyv végiglapozása, ahol a világ minden részéről érke­ zett látogatók dokumentálták, hogy igen, eljöttek - egyes fanatikus Haydn-rajongók még ÜjZélandról is -, kifizették a borsos belépőt, s tény­ leg lenyűgöző az épület, de amiért jöttek, annak semmi, de semmi köze nem volt Haydnhoz! Oldalakon át olvasgattam a felháborodott meg­ jegyzéseket, s elgondolkodtam, hogy ha mindenki látja a problémát, vagyis azt, hogy egy semmiséget adnak el Haydn nevével, ezáltal csalódást okozva minden látogató számára, akkor miért csinálják így?! (Bizonyára elő van írva, így kapnak támogatást, meg ők is tudják, hogy valahogy be kell csalni - vagy csapni? - az embereket.) Amúgy apró kis tárgyakat láthattunk, olyan miniatűröket, hogy a megtekintésükhöz egy na­ gyító is kellett volna. Ráadásul a „felcímkézés” gót betűkkel történt, mely nem segítette az olvasást... Hogy még jobban lehessen kötni a dolgot Haydnhoz, egy „falnyi” szöveget olvashattunk róla. Dicséretet érdemlő, hogy az Évszakok oratóriuma által ihletett négy évszak, a tavasz (gyermekkor), a nyár (első szárnybontogatások), az ősz (sikerek) és a tél (utolsó évei) köré rendezték a „látnivalókat”, melyek némelyike az Eszterházy család kastélyából származik, akiknél közel 30 évig karmesterként tevékenykedett. Franz Joseph Haydn a mai magyar határ közelében fekvő kis falucskában, Rohrauban, egy szegény család gyermekeként látta meg a nap­ világot 1732-ben. Korán megmutatkozó tehetsé­ gének, csodálatos ének­ hangjának azonban ka­ maszkori mutálása vé­ get vetett, így esett, hogy egy alkalommal Mária Terézia hallva hangját, egyenesen károgásnak nevezte azt. Életrajzában az ezután következő éveket, mi­ kor oktatnia kellett, így summázta: „Nyolc tel­ jes évig kellett ezután a fiatalság tanításából szűkösen tengődnöm”. Azonban a véletlenek szövevényén keresztül, a szegénységből egészen a kastélyig vezetett útja: 1761-ben a Habsburg Birodalom egyik leggaz­ dagabb és legbefolyásosabb családja, az Eszterházyak szolgálatába állt. A Fertő-tó melletti Kismartonban és Eszterházán, viszonylagos elszigeteltségben éltek. Szerződés kötelezte arra, hogy „naponta délelőtt és délután megjelenik az előszobában, és megtudakolja a zenélésre vonat­ kozó hercegi parancsot. Türelmesen várakozik, majd pedig a kapott parancsot a többi muzsikussal is közli” és a „Herceg Úr Okegyelmességének mindenkori parancsára köteles a karnagy Ofőméltóságának tetszése szerinti zeneműveket komponálni”. Az, hogy milyen kedve volt az Eszterházyaknak, tökéletesen követhető Haydn életművén: mivel Eszterházy Miklósnak a kedvenc hangszere a baryton-gamba (egyfajta vonós hangszer) volt, számos ilyen darab született, s amikor eluralkodott rajta az operamánia, akkor Haydnnak, ha tetszett neki, ha nem, operákat kellett írnia. A megrendelő kívánsága szerint... Zenéjével mindenkire hat és hatott: Beethoven a tanítványa volt, s a klasszikus zene két meg­ határozó műfaja, a szimfónia és a vonósnégyes is hozzá kapcsolódik. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, hogy egy olyan korban, amikor a zene­ szerzők kizárólag arisztokratáknak ajánlják mű­ veiket - óh, hogy a világ mennyire nem változik -, számosán, például Mozart is, neki dedikálta szerzeményét. Kölcsönösen csodálták egymást s nem egyszer együtt muzsikáltak: Mozart brácsázott, míg Haydn hegedült, egy alkalommal pedig barátját szinte az egekig magasztalta: „Gyakran hízelegnek nekem azzal barátaim, hogy van némi tehetségem, de Mozart jelentősen felülmúlt!’ Bizonyára Mozartot büszkeség töltötte volna el - ha megérte volna -, hogy Haydn temetésén az ő Requiem-jének előadásával búcsúznak. Ha már túl sok, Haydn keze nyomát viselő emlék nem is jutott a múzeum birtokába, pár zene­ számmal „illusztrálhatták’ volna a kiállítást. Ezt nagyon hiányoltam. Valahogy jobban passzolt volna Haydnhoz a zene, mint az idő. Még csakcsak megindokolható lenne a látottak címe, ha órákról lenne szó... No, de nem akarok én ünneprontó lenni, bárkinek is elvenni a kedvét a még 2010. február 7-ig látható kiállítás megtekintésétől. Sőt! Ajánlom, hogy látogassatok el ebbe a csodálatos, Lechner Ödön által tervezett épületbe, mely zenés programoknak is színtere: legközelebb október idusán az Esterházy Trió lesz hallható. Mindazoknak, akikben egy kis bizal­ matlanságot keltettem az Iparművészeti Múzeum által kínált programok iránt, jelezném, hogy Egyetemünkön a Pázmány Szalon keretében mi is életre keltjük a nagy klasszikust, Haydnt. S ez garantáltan nem lesz időpocsékolás. Mikola Orsolya Haydntól Tiestóig és vissza Idén két zseniális alkotót ünnepel a klasszikus zene világa: Joseph Haydnt és Georg Friedrich Hándelt. Haláluk évfordulóján - Haydnnak 200, míg Handelnek 250 éves - az utókor koncertek sorozatával emlékezik meg róluk, mint a zene­ irodalom legnagyobbjairól. Ünnepeljük egész munkásságukat, azt a hihetetlenül gazdag és értékes életművet, amit maguk után hagytak. Általuk nemcsak koruk, de az utókor is gazda­ godott, mind a hallgatóság, mind az utánuk következő zenészgeneráció, akik tőlük tanultak. Miért ünnepelünk még mindig? Ki ünnepel egyáltalán? Kit fog meg még mindig a zenéjük? Miért? Nehéz kérdések ezek egy olyan korban, amit a stílusbeli sokszínűség és a gyors változások legalább annyira jellemeznek, mint XIV Lajos udvarát a fényűzés. Ma általános jelenség, hogy a klasszikus zene szándékosan nem nevezem komolyzenének egyszerűen nem „trendi”. Kevesen vannak, akik szeretik és rendszeresen hallgatják. Magyarázható ez azzal, hogy régi. Fölhozható, hogy túl szerteágazó a terület - egy reneszánsz motetta és egy romantikus szimfónia tényleg ég és föld -, mégis választható lenne a különböző korok zenéjéből egy kis szegmentum, ami befogadható és „emészthető”. Sokakban meg is van a haj­ landóság és az eredendő vonzódás, a többség tizennegyedik oldal visszahúzó hatása azonban legtöbbször erősebb. Nem kell a klasszikus, mert „gáz”, mert „ciki”. Valójában nem is tudjuk megmondani, miért nem szeretjük, vagy miért nem szeretjük annyira, mint a kevésbé fajsúlyos zenéket. Könnyű pedig belátni, hogy nincs új a nap alatt. Ma is a régieket vesszük elő, ha igazán nagyot akarunk alakítani. Jó példa erre Dj Tiesto Adagio fór strings című száma, mely eredetileg Sámuel Barber amerikai zene­ szerző gyönyörű munkája, s melyet a lemezlovas szinte változtatás nélkül dolgozott föl „a mai kor nyelvén”. Kicsit túlozva ugyan, de azt mond­ hatjuk, hogy kidobta a szólamok nagyját, az alapdallamra rátett egy spéci szintetizátorhangot és alárakott egy dobgép-szólamot. Ennyi... Fogyaszt­ hatóvá tette, slágert csinált belőle. Érdeme mind­ azonáltal nem elhanyagolható, hiszen sokakat megismertetett az eredeti művel is. Ha a zene struktúráját nézzük, folyamatos könnyebbé válást figyelhetünk meg. A szólamok egyszerűsödése és számuk csökkenése, illetve összhangzattani egyszerűsödés figyelhető meg. Mivel a zenei nyelv kisebb szókinccsel dolgozik, a mondanivaló is szűkül, ami szükségszerű kö­ vetkezménye bizonyos társadalmi jelenségeknek, amit nem feladatom elemezni. Ami az egyes zeneszámból kivész, az valamelyest visszatér a széles stíluspalettán. A barokk korban barokk volt csupán, ma trance, house, techno, altér, rock és sorolhatnám még oldalakon keresztül. Egy időszakon belül olyan sok a stílus, ami szinte nem is tartható fejben. Természetesen ez az eszmefuttatás sem hibátlan. Úgy tűnhet, mintha a zene fejlődése lineáris vonal lenne, egyik végén Palestrinával, másikon Tiestóval. Nem ilyen egyszerű a helyzet. Számos hatás együttese alakítja ugyanis a muzsikát is, mint minden mást. A mai populáris zenében meg­ található többek közt a különböző népzenék, a country - ami maga is népzene a maga módján és a jazz hatása is. Ha erről az oldalról is vizsgálni akarnánk a témát, talán az egész újság sem lenne elég, épp ezért el kell tőle tekinteni. Ha azonban az emberek ízlésének szemszögéből tekintjük a prob­ lémát, a lineáris ív megrajzolható. Az egykor nagy társasági eseménynek számító koncertek - egyegy szimfónia ősbemutatója, amit maga a szerző vezényelt - úgy vonzották az egyetemi ifjúságot, mint mágnes a szöget. Nem olyan értelemben voltak ezek kuriózumok, mint ma. Nem bogaras, fura dolgok, hanem nagy események, melyek részei voltak az akkori társadalmi vérkeringésnek, teljesen elfogadottak és megértettek voltak. A fiatalság életében ma ezek helyét átveszik a különböző diszkók és könnyűzenei koncertek. �A magyarok meghódították Granadát A dél-spanyolországi Andalúzia tartományban található Granada, az egykori mór birodalom utolsó végvára, ami az oda látogató magyarok számára egy meghökkentően gyönyörű, számos kultúra örökségéből fennmaradt gyöngyszem. Ez a város ad otthont a Granadai Nemzetközi Tánc és Zene Fesztiválnak, amit idén 58. alkalommal rendeztek meg. Ezzel ez a legrégebbi és legnívósabb spanyol fesztiválnak számít. Minden évben június végétől július közepéig, közel három hétig tart e programsorozat. Az évnek ebben az időszakában mindig biztos a jó idő, de a hőmérő higanyszálai még nem érik el az augusztusi 40-45 fokos hőséget. Az egyetemi város még tele van a vizsgákkal már végzett felszabadult diákokkal, a granadaiak még nem mennek nyaralni és a Fesztiválra az egész országból és külföldről is rengeteg érdeklődő érkezik a városba. A hangulat a tetőfokára hág ilyenkor. A Fesztivál klasszikus vonala mellett néhány éve ezzel párhuzamosan megrendezésre kerül a FEX, amely a Fesztivál kiteijesztése, a Budapesti Tavaszi Fesztivál mellett megrendezett Fringe-hez hasonlítható, amelyen könnyedebb műfajok, újító jellegű formációk mutatkoznak be a közönség számára ingyenesen a város legszebb pontjain és a környékbeli kisvárosokban - az eltérő igényeknek és eltérő anyagi lehetőségeknek is eleget téve ezzel. Az elmúlt évek során több kelet európai ország képviseltette magát a fesztiválon, ahol némi ízelítőt kaptatott a közönség, milyen a kelet európai, balkáni hangzásvilág, ami számukra annyira más, annyira eltér a megszokottól. Mi, magyarok pedig a szemükben egy nagyon gazdag, egzotikus, felfedezésre váró keleti világ vagyunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy végre meg­ mutathattunk nekik egy kis szeletet a zenénk, kultúránk, és nyelvünk gazdagságából. Idén először volt alkalma a hivatalos részvételre egy magyar együttesnek a madridi Magyar Nagykövetségen dolgozó kulturális és oktatásügyi szakdiplomatával közösen elvégzett munkánk, illetve a Balassi Intézet és mások anyagi támogatásának köszönhetően. E részvétel fontos diplomácia lépésnek is számít a két ország között - ami a közelgő közös európai uniós elnökségre tekintettel még nagyobb jelentőséggel bír. Idén Magyarország képviseletével a pécsi szék­ helyű Dutar együttes lett megtisztelve. Az együttest Csőke Renáta és Kopeczky Péter 2004ben alapította. A duóhoz a repertoár bővülésével más zenészek - Révész György, Siptár Miklós és Balogh Balázs - is csatlakoztak, így mára öttagúvá bővült a zenekar, amely számos szakmai elismerést vívott ki, kezdve a Kaleidoszkóp-díj 2005-ben való elnyerésétől, a Budapest Fringe Fesztiválon elnyert számos díjig. A repertoárjuk igen változatos; tiszta népdalok, átgondolt népzenék, feldolgozások és saját szerzemények mind megszólalnak kon­ certjeiken, ahol két különböző kultúra talál­ kozásának lehetünk tanúi, a magyar és a cigány folklór kincseit kutatva, azokat világzenei kontextusban egy kicsit másképp értelmezi újra. Az együttes meghódította Granadát. Hatalmas sikert aratott az első albumuk, az Idegen vendég dalain túl, a külön erre az alkalomra megzenésített és a magyar és lovári nyelvek mellett spanyolul is előadott Lorca versekkel, hiszen a Granada közeli kis faluban született Federico García Lorca mérhetetlen tiszteletnek örvend a helybeliek körében. A helyi lapokban több oldalas cikkek jelentek meg, méltatva a zenészeket; az énekesnő „mámontó és édes hangját”, amely méltó volt ehhez a lélegzetelállítóan gyönyörű helyszínhez, és külön is méltatták azt a gesztust, hogy a Lorca verseket itt előadták. A népi hangszerek közül a húros hangszerek nagy részét már ismerte a közönség, mivel a gitár mellett a mór időkből is rengeteg féle húros hangszer maradt rájuk, viszont a fúvós hangszerek nagy választéka lenyűgözte őket. A koncertek után a kisgyerekek megrotamozták az együttest, hogy közelebbről is megnézhessék ezeket a számukra ismeretlen hangszereket; a furulyát, a káváit és a tilinkót. A Dutar sikere jó példával szolgáltat az egyetemi zenekarunknak, néptáncosainknak és más for­ mációknak is, hiszen az együttes egy pécsi középiskola tanáraiból és diákjaiból formálódott. Érdemes tehát nagyot álmodni, és azt meg­ valósítani! (Róluk bővebben: www.dutar.hu) Marschalkó Linda Lublin - a kis nagyváros Erasmus körkép Sokan fölhozzák, hogy a klasszikus zene azért nem népszerű, mert „poros” és régi, de nem hinném, hogy igazuk lenne, hisz a stílus jelentősen átalakulva, de megtalálható és hallgatható ma is a kortárs műveken keresztül, melyek értékéről csupán az utókor mondhat igazán véleményt. A zenehallgatás értékválasztás. Attól, hogy a XXI. században élünk, nem feltétlenül kell elfelednünk, ami régen volt. Akik akkor éltek, azok sem felejtették az előttük élőket és alkotókat. Klasszikust idézve: „Szép az, ami nekem érdek nélkül tetszik” Megtehetem tehát, hogy olyat választok, amilyet akarok, viszont választásom akkor lesz igazán megfelelő, ha nem azt mondom az általam preferált zenéről, hogy „király7’, meg „menő”, vagy, Jó”, hanem hogy szép. Megfordítva Kant gondolatát: Ha rá tudom mondani biztonsággal, hogy szép, akkor tetszik igazán. Nem gondolom, hogy a klasszikus a „legzenébb” zene. Nem a többi stílus fölött, hanem azok mellett áll egyenrangúként. Van rajta kívül más muzsika is, ami szép. Csupán türelemmel kell lennünk iránta, mert bonyolult. Venni kell a fáradságot és meg kell érteni, el kell rajta gondolkodni. Nekünk pedig, akik fiatalok vagyunk, és szeretnénk majdan értelmiségiek lenni, mindenképp ki kell mellette tartanunk. Bujdos Iván Lublin tipikus egyetemváros. Márpedig egy Pázmányos hallgatónak ez mindenképp új élmény. Az egyetemi negyeded kívül is lépten-nyomon hallgatókba botlik az ember (ellenben nyáron kihal a város, ami igen vicces). Lublin, körülbelül háromszázezres lakosságával, gyönyörű óvárosával és várával nagyvárosnak (is) mondható. Az egyetem (a KUL) a város központjában talál­ ható. Innen nem messze vannak a kollégiumok is, a maguk minden előnyével és hátrányával. A másik lehe­ tőség az albérlet. Én ezt vá­ lasztottam és. nagyon be­ vált, hisz a lakótársam és a szomszéd joghallgatók sze­ mélyében igazi lengyel barátokra leltem. Aki az albérletre szavaz, fontolja meg milyen távolra is költözik, mert az éjszakai buszok csak csütör­ töktől vasárnapig járnak. Ennyit arról, hogy miért kisváros. Az egyetem képzési kínálatából elsősorban az Amerikai Jogi Centrum tárgyait érdemes választani. Ezen belül is Delaine Swenson órái kötelezőek! Swenson volt amerikai ügyvéd, ezen kívül számtalan, főleg ázsiai projektben vett részt, melyek ezen országok — mindenekelőtt Kína demokratizálódását igyekszenek elősegíteni. Az eredmény egy hatalmas élet- és jogtapasztalattal rendelkező, hamisíthatatlan amerikai stílusú em­ ber, akinek érdekes, interaktív, vicces órái vannak. Tavasszal pedig a születésnapja ürügyén grillezésre és házibulijába invitálja a jogászpalántákat. A többi órák egyébként nagyon hasonlóak az itthoniakhoz. Lényegében azonos időtartam, aktivitás, készülés. Mindenképpen javas­ lom felvenni a lengyel nyelvi kurzust. Jó lehe­ tőség megtanulni az alapokat, és a szemesz­ ter végén már érteni egy-két dolgot a bolt­ ban, buszon stb., és nem mellesleg ez heti két találkozót jelent a többi Erasmusossal is. Kinek ajánlható tehát Lublin? Aki szereti Közép-Európát (minden előnyével és hátrányával együtt), aki meg akar ismemi olyan nyugati hallgatókat, akik nyitottak a régiónkra, és mindenek előtt azoknak, akik közelebb kívánnak kerülni egy nagyon szimpatikus, tartással rendelkező, baráti nemzethez. És hogy kiknek nem? Akik nem szeretnek március 15-én tízcentis hóra ébredni. Síelni tudók előnyben. Na zdrowie! (Egészségedre!) Bárth Bertalan tizenötödik oldal �A vallás, mint üzlet - hit és pénz Ezúttal a piszkos anyagiak és a deklaráltan transzcendentális irányultság között fennálló egyik lehetséges kapcsolatra kívánok rámutatni. Olyan problémák megvilágítására teszek kísér­ letet, amelyek nem csupán a hitüket gyakorlókat, de minden embert egyformán érintenek, hiszen az vallási szervezetek társadalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlenül fontos. A hit világának elanyagiasodását legfőképp az egyházalapítások megállíthatatlannak tetsző folyamatán mérhetjük le. Felmerül a kérdés: milyen következményei lehetnek annak, ha a vallás üzletté válik? Mivel e téma a harmadik évezred hajnalán különös aktualitással bír, így talán nem fölösleges néhány szót szólni róla. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a fejlett országok lakosainak hithez való kötődése, legyen az bármilyen jellegű, nemzedékről nemzedékre egyre gyengébbnek bizonyul. Míg mára egészen veszélyes ponthoz értünk. Sokpólusú, szabadelvű világunkban már főként a természetfelettitől, a végső felelősségre vonástól való félelem miatt akarnak az emberek eltávolodni mindenféle vallástól. A legtöbben szeretnék elhinni, hogy itt a földön bármit meg lehet tenni, hiszen úgyis csak „egyszer élünk”. A legkülönbözőbb csatornákon keresztül kapjuk folyamatosan az ösztönzést, hogy ezt ne is tudjuk elfelejteni. A média és a modern liberális államok vezetőinek egyaránt érdeke, hogy az embereknek ne legyenek természetfeletti kötődéseik. így lehetséges gyakorlatilag a végletekig fokozni az eladásokat, illetve ekképpen lehet az eszmei gyökereiktől megfosztott, ezáltal szűklátókörűvé vált polgá­ rokkal jóformán bármit elhitetni. Az emberek így a gondolkodás képességéről lemondott bábokká válnak, akiknek csak a megszerezhető élmények mennyisége számít. Korunkban általánosan elter­ jedt a minőség keresésének felcserélése a mennyi­ ség gyűjtésével. Mintha bármit is érnének a majdani, elkerülhetetlen haldoklás közben ezek emlékei. Mindenesetre az emberek ma már egyre nehezebben viselik el, ha valaki korlátozni akarja őket életük felelőtlenségében. Ezért eltávolodnak mindenfajta vallástól, és közben akaratlanul is megalkotják a saját hitüket. Az anyagi javak és a korlátlan élvezés hitét. Régebben, így a középkor bizonyos időszakaiban még nem ez volt az elsődleges indok az egyháztól való elfordulásra. Sokszor éppen az elbizonyta­ lanodás és a valódi hit volt a motiváció. A hit abban, hogy a csalódások ellenére valahol mégis­ csak megélhető a tiszta vallás. Elsősorban ez ve­ zetett a reformáció új egyházainak létrejöttéhez, az emberiség vallási megosztásához is. Az is igaz ugyanakkor, hogy több, valóban nemes cél által vezérelt hitújító mellett gyakran a személyes motiváció, a kitörési lehetőség keresése és a hatalomvágy is erősen közrejátszott az egyházak alapításában. Nem egy olyan uralkodót láthatunk a reformáció időszakában, akik hatalmuk növe­ lését és az katolikus befolyás csökkenését szem előtt tartva váltottak vallást. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt fél évezred alatt. Csak az eszközök. A reformáció korában kezdődő vallásalapítási folya­ matok pedig mind a mai napig hatással vannak a világra. Azt megelőzően ugyanis soha nem voltak olyan erős új „vallások’ vagy egyházak, amelyek nem tűntek volna el szinte teljesen mindössze néhány évszázad alatt. Az ókori, illetve kora középkori birodalmakban általában tisztában voltak azzal, hogy egy erős és egységes egyházzal rendelkező állam sokkalta nagyobb eséllyel lép fel bárkivel szemben, mint egy eszmeiségében je­ lentősen megosztott népközösség. Akkor még sokak számára nyilvánvaló volt az is, hogy ezt az egységet leginkább a kereszténység képes nyújtani. A középkorban éppen ez a belső egység látszott megtörni. Ezért már nem mindenki látta egy­ formán hasznosnak a keresztény elvek mellett való kiállást. Ebben a helyzetben tudták áttömi a falat a reformáció erős támogatással induló egyházai. Az anyagi javak és a hitelvek összeütközésének leglátványosabb területe az új egyházak születése, a szekták és kisegyházak alapításának mára jellemző szűnni nem akaró divathulláma. A XX. század utolsó évtizedében kezdett Európába is begyűrűzni az USA-ban már régóta elterjedt szektásodási folyamat. Az 1990-es évek elején az újfent szabaddá váló, de szabadságukkal élni nehezen tudó közép- és kelet-európai államok ideális táptalaját jelentették ennek. Magyarorszá­ gon például a vallásszabadság túlerőltetésének hála olyannyira leegyszerűsítették az egyházalapítás feltételeit, hogy csak az nem alapított egyházat, aki nem akart. És ez még a mai napig így is van. Majd, amikor bevezették, hogy az állampolgárok jövedelmük után fizetett adójuk egy százalékát bármely szabályosan létesült, bejegyzett egyháznak átutalhatták, a kísértés már akkora mértékű lett, hogy annak egyre nehezebb ellenállni. Az úttörő az egykori teológus-hallgató, Németh Sándor által 1989-ben alapított ma már Hit Gyülekezete néven ismert tekintélyes üzleti vállalkozás. Ez a közösség a hittel visszaélő vallási marketing-tevékenység első és egyik legerőteljesebb nyílt megnyilvánulása. Az azóta már közoktatási és felsőoktatási intéz­ ményekkel, saját, hetenként jelentkező, többórás televízió műsorral, valamint ultramodern köz­ ponttal rendelkező kisegyház egy kissé erőltetett alapokon induló, ám a maga nemében rendkívüli sikertörténet főszereplője. Az V század környékén létező nesztoriánus szekta elvi alapjain felépülő „egyháznak” látványosan nincs más célja, mint a Katolikus Egyháztól való különbözés, és a vallásos élet mentén való meggazdagodás. Lassan ideje lenne bevallani, hogy valójában ez az a pont, ami miatt a szektáknak ténylegesen van létjogosult­ ságuk a harmadik évezredben: divat lett ugyanis különbözni a Katolikus Egyháztól. Hogy ennek mi az oka, azt ma már meglehetősen nehéz eldönteni. Talán a külső, erőteljes liberális behatások, esetleg az egyházi vezetők sokat emlegetett konzervativizmusa. De lehet, hogy ezek együtt, és még sok más. De, hogy miképpen lehetséges ennek a folyamatnak a megállítása, azt röviden meg lehet fogalmazni. Meg kell újulni és vonzóvá kell válni. Intő jel, hogy míg a világ azon részein, amely a média- és egyéb marketinghatásoktól elszigeteltebbnek mondható, egyre inkább hódít a kereszténység, addig a fejlett államokban a kisebb és jóval megengedőbb új egyházak hódítanak. Kétségtelen, az embereknek levegőre és valódi kötődésre van szükségük. Kevesebb kötöttséggel. A katolikusok ugyanis egy óriási egyházi közösség tagjai, ami - főként a városokban - automatikusan kevesebb személyes­ séggel jár. Vágyakoznak az olyan közösségek iránt, amelyek személyesen szólítják inog őket. És a szekták meg is teszik az embereknek ezt a szívességet. Mindeközben pedig jóval kisebb mértékben határolják be az emberek életét, mint, ahogyan azt a történelmi egyházak teszik. Bár már látható, hogy ez a tendencia nemsokára rendkívül veszélyessé fog válni, ma az embereknek mégis erre van szükségük. így minden egyházi közösség előtt két út áll: vagy megadják ezt nekik, vagy elveszítik őket. Ez utóbbi pedig hosszú távon meglehetősen veszélyesnek fog bizonyulni, mind az adott közösségek, mind pedig az eszmei korlátáiktól megfosztott emberek számára. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az említett korlátok nem csupán lehatárolnak, hanem a támaszkodást is nagyban elősegítik. Teleki Levente A Vidék Napja Ismét egy új tanév veszi kezdetét. Kezdődik a tanulás, a Zh-ra való felkészülés, az éjszakába nyúló magolás. De érdemes megvizsgálni az érem másik oldalát is. Hiszen az új tanévvel kezdetét veszik az új programok is. Ezen belül pedig nem csak a fergeteges bulikra és karaoke partikra gondolok. Érdemes olykor az egyetemre jövet-menet szétnézni a plakátokon, figyelni a hirdetéseket. Én pontosan így tettein, amikor felfigyeltem egy érdekes fclllívásra. így történhetett, hogy szeptember 18-án egy csodálatos napot töltöttem el a barátaimmal a Vtjdahunyad várban. Szeptember 18-án ugyanis, Budapesten az érdeklődők megismerkedhettek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmal, a térségek turisztikai kínálatával, hagyo­ mányaikkal, művészetükkel és nem utolsó sorban az ott élő emberekkel. A program egész napos volt, reggel elsősorban a kicsiknek kedveztek, de délutánra összegyűlt a környék apraja-nagyja. A barátaimmal négyen indultunk neki a délutáni napsütésben, hogy felfedezzük a látnivalókat. Éppen akkor érünk oda, amikor kezdetét vette a „parasztolimpia". Itt különböző csoportoknak kellett megcsinálni viccesebbnél viccesebb fela­ tizenhatodik oldal datokat. Volt itt eldugott tárgyak keresése a szénakazalban, szénabála görgetés és kukoricadarálás. Egyszóval a szervezők igencsak megnevettették a közönséget. Mindeközben a Vajdahunyad vár belső részéhez közeledtünk rengeteg pavilont találtunk, ahol különböző a tájegységre jellemző érdekességekkel találkozhattunk. Láthattunk kovácsokat, kézműves karcolt tojásokat, fonott kosarakat, térítőkét egyaránt. Ezen kívül volt bőven étel-ital, bor és pálinkakóstolás, valamint ízletes pogácsa és perec. A nagyszínpadon zenés és táncos bemutató várta a közönséget. S habár ebben az évben már véget ért ez a fesztivál, javaslom, hogy aki kedvet érez ellátogatni, jövőre mindenképpen vegyen részt rajta, mert tényleg csodálatos élményt nyújtliat. Természetesen az év még csak most kezdődik, úgyhogy a sok tanulás mellett figyeljétek a lehetőségeket, és időnként látogassatok el ti is cgy-cgy rendezvényre. Császár Adrienn �Aknay múzsái Szentendre ékszerdoboz. Az ékszerdobozok pedig általában vonzzák a szépérzékkel mcgáldottrnegvert lelkeket. Tcliát nem lehet azon cso­ dálkozni, hogy Szentendre sok művészt inspirált pusztán annyival, hogy itt laktak, itt alkottak. Az embert körülvevő világ, környezet hat ránk, ebből merítjük energiánkat, vagy éppen fordítva; emiatt érezzük levertnek, megtörtnek magunkat. Szentendre sokunkat feltölt. Az itt alkotó mű­ vészek pedig hozzáadnak ehhez a nyugodt vibráláshoz valami folyton változó, megismétel­ hetetlen ajándékot. A művészet úgy lebeg a város fölött, mint Aknay János őrangyalai. Aknay János is a városban alkot, s hatvanadik születésnapjára gyűjteményes tárlatot rendeztek a szentendrei Műv’észetmalomban. 1971-ben költö­ zött a városba a művész, azóta is aktívan részt vesz a művészeti életben, a legendás Vajda Lajos Stúdiónak egyik alapítója, számos képzőművészeti csoport tagja, segítőié, támogatója. Közéleti szerepvállalásait, segítőkészségének megnyilvánu­ lásait hosszasan lehetne itt most sorolni, de érdekesebbnek mutatkozik festészetéről írni. Aknay János termékeny alkotó, négy emeleten keresztül csodálhatjuk alkotásait. Már maga a kiállítótcrem, a Művészetmalom is tökéletes adottságokkal rendelkezik a modern képek színes liangulatainak visszatükrözéséhez. A fehérre festett, olykor pusztán hagyott téglafalak, a hatalmas tér utat enged a szemünknek. A tárlat nem időrendben s nem is téma szerint cso­ portosítja a képeket, egymás mellett találjuk a 70es évek végén készült és a pár éve festett műveket. Ahogy haladunk a tárlatban, az eleinte zavaró rendezetlenség formás egésszé kezd összeállni. Két vezérmotívuma a város és az angyalfigurák. A város Szentendre, természetesen a művész sze­ mével. Nem is érthetjük, hogy hogyan ábrázolhatja egyenes vonalak sokaságával egy olyan város részletet, ahol minden utca kanyargós, ahol nincs derékszög és szinte egyenes sem. S mégis a tisztán geometrikus formák összeillesztésével kisutcás, szentendrei hangulatot kelt. Templomtornyok, apró ablakok, végtelenbe vivő lépcsők, Iráztetők sokasága: ez a város. Motívumait gyakorta félre­ teszi, majd évek múltán újrafesti, újragondolja őket, folyamatosan megújítva festészetét. így ez a festészet ma is folyamatosan változik. Képsoro­ zatai, képvariációi ugyanazokat a témákat jáija körül, s mégis tud nekünk újat adni oly sok év után is. Az a fajta művész, aki minden pillanatban dolgozik, aki átgondolja motívumait, képzet­ társításait, hozzátesz és elvesz dolgokat. Angyalképeit is aliglra lehetne összeszámolni, oly sok variánsban, oly sok éven keresztül foglalkozott Isten segítőtársaival. Leány-, festő- őr- vagy városvédő angyal-ikonok néznek ránk a falakról. Kisleánya betegsége, majd elvesztésének feldol­ gozása magától értetődően jelenik meg, épül be, lesz végtelen allegória képei témáiban. Az an­ gyalok mindenhol jelen vannak, egy angyal mindenkire vigyáz, viszont nem tud minket megvédeni a kudarcoktól, veszélyektől, csak segít nekünk, hogy el tudjuk ezeket viselni. Van, hogy nem halljuk meg, van, hogy túl sokat várunk tőle. Ó nem parancsol, csak öv; jelenléte láthatatlan biztonság, nyugodtsága erőt ad. Meghasadt tojás­ ból születnek, s rovásírás jellegű absztrakt alakba, vagy ikonosztázra emlékeztető formába önti őket a művész. A város fölött repülnek, ablakokba beköszönnek, tornyokba benéznek. Szentendré­ nek, a városnak is van angyala, aki vigyáz, hogy megmaradjon ez a hely olyannak, amilyen. Ezt az egyszerre földi és égi témájú festészetet, az egész eddigi életpályát egy oeuvre-katalógus könyv mutatja be a tárlat mellett. S ha lekéstük az október 18-i dátumról, januártól a debreceni Modemben is megtekinthetjük a kiséletmű kiállítást. Aradszki Dea KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon A KözösPont-misszió Sziget­ misszióként született 2000ben néhány elszánt fiatal lelkesedéséből a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös kezdeménye­ zésére. Ennek az ökume­ nikus szerveződésnek célja a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a hazai fesztiválokon, melyek a mai magyar ifjúság reális kereszt­ metszetét adják, helyzetét tükrözik. Munkatársai közé tartoznak a liárom egyház hivatalos képviseletét és a lelkigondozás bázisát biztosító lelkipásztorok, illetve e három felekezethez tartozó önkéntes fiatalok. A KözösPont először a Sziget Fesztiválon jelent meg, azóta már a VOLTon, az EFOTTon (egy alkalommal) és a Hcgyalja Fesztiválon is megtalálható a KP Sátor. Erdélyi fesztiválokon a Kcskenyút nevű testvérszervezetünk végez liasonló munkát. A hazai fesztiválok látogatói többségükben ma­ gyarok, ez azonban a Szigetről az utóbbi években nem mondliató cl. Többségükben franciák, hollan­ dok, de a világ minden pontjáról érkeztek fcsztivá- lozók. Természetesen a külföldi betérőket is szívesen fogadjuk, a mi feladatunk azonban elsősorban a magyar fiatalok megszólítása. A Sziget nem az erőszakos, nem is a dirckt, még csak nem is a „liatékony” misszió liclye. Sokkal inkább egyfajta hitvalló jelenlété, ami elgondolkodtat, megkérdőjelez bevett sémákat. Nem térítünk kinyilatkoztatás­ szerűen, nem bombázzuk az embereket jól bevált szlogenekkel, hanem magunkat is kitesszük a minden találkozással, eszmecserével együtt járó bizonytalanságnak. A krisztusi megváltás és szabadítás üzenetét a fiatalok nyelvén hirdetjük, nyitott elfogadással a betérő fiatalok értékeire, különös hangsúlyt fektetve a személyes, lelkigondozói beszél­ getésekre. A Szigeten a Civil Faluban kapott helyet a KözösPönt Sátor. Fiatalok szervezésében fiataloknak épült a sátor a programok és lelkibeszélgctésck tereként. Az idei szigetes KP stábunk kb. 30 önkéntesből állt. Váltásban dolgoztunk, mert a sátor majdnem egész nap, délelőtt 11-től hajnalt 5-ig nyitva állt a betérők számára. Napközben különféle programokkal; rajzolással, játékokkal, előadásokkal készültünk, amelyek az aznapi témánkhoz kapcsolódva segí­ tettek felvezetni a beszélgetéseket. Idén a „Kap­ csolat” témakörét jártuk körül (világgal, családom­ START-olj időben! Nem könnyű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, főként nem pályakezdőként. Ezzel sajnos mindannyian szembesülünk. Ki korábban, ki később. Fontos ismernünk ezért a lehetőségeinket, tudatában lenni a kedvezményeknek, amelyek segíthetnek bennünket, hogy vonzóbbá váljunk a munkaadók számára. Bár tapasztalataim szerint nem áll túl sok eszköz a rendelkezésünkre, az egyik talán leghasznosabb a STARTkártya, amely adózási szempontból szolgál előnyökkel a munkaadó számára. Én még harmadéves koromban ismerkedtem vele egy szemináriumon, később pedig szakmai gyakorlatom letöltése során az ügyvédjelölt kolléganő személyes tapasztalatként számolt be a kártya kedvező fogadtatásáról. Jó tudni, hogy néhány munkaadó egyenesen pályázati feltételként szerepelteti a kártyát, Íriszen az számára a következő kedvezményeket biztosítja: 1. a tételes egészségügyi hozzájárulás alóli mentesség; 2. a 3, illetve 1 százalékos munkaadói járulék és a 29, illetve 26 százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében mal, társammal, magammal, Istennel való kapcso­ latom), de valójában a beszélgetéseket soha nem szorítottuk korlátok közé, a téma inkább csak segítségül szolgált. Az esti órákban tcaházzá vált a sátor, hangulatos gyertyák mellet zsíros kenyérrel és teával vártuk a betérőket. Éjfél előtt közös állítattál zártuk a nappali munkát. Utána az éjszakai stáb erőn felül teljesített szolgálatot a már „kissé megfáradt" éjszakai látogatókkal és a hideggel dacolva. A Sziget utolsó napján, vasárnap katolikus misét, evangélikus és református istentiszteletet tartottunk a sátorban, minden fesztiválozó számára megadva a lehetőséget, hogy a szokásos istentiszteletén részt vegyen ilyen szokatlan körülmények között, vagy éppen megis­ merje a számára még ismeretlent. Amellett, hogy a betérőket fogadtuk, a közösségünk befelé is épült. Megismertünk más felekezeteket, megismertük egymást, hozzánk hasonló fiatalokat; olyanokat, akik ugyanúgy, mint más mai fiatal szeretjük a jó zenét, jó liangulatot, jó bon (persze mértékkel), táncot stb., és van valami lényegi ha­ sonlóság bennünk, a hitünk - az a közös pont, ami összeköt minket. (Rólunk bővebben: www.kozospont.com) Marschalkó Linda a bruttó munkabér 10 százalékának, második évében 20 százalékának megfelelő fizetési kötelezettség (járulékkedvezmény). A járulékkedvezményeket azok vehetik igénybe, akik a vonatkozó jogszabály (2004. évi CXXIII. törvény) szerint pályakezdőnek minősülnek,- így felsőfokú végzettség esetében a harmincadik életévüket még nem töltötték be; tanulmányaikat befejezték, vagy megszakították; es először létesítenek foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt. Amennyiben tehát munkát kirántok vállalni a nyáron, illetve év közben, mindenképpen ügyeljetek arra, hogy erre lehetőség szerint diákszövetkezeten kerüljön sor, Íriszen így START-kártya jogosultságotok sem kerülhet veszélybe. A kártya kiváltása rendkívül egyszerű, és ellentétben az e hivatalban megszokott órákon át tartó várakozással, meglepően rövid idő alatt igényelhető az APEH Budapest, 13. kér. Petneházy u. 6-8. cím alatti ügyfélszolgálatán. Természetesen önmagában a kártya nem elegendő a kívánt állás elnyerésére, ugyanakkor megnövclhctőck az esélyek a segítségével. Akinek már aktuális a kérdés sok sikert kívánok! (További információ: www.magyarorszag.hu,www.apeh.hu) Fábián Beatrix tizenhetedik oldal �Utolsó látogatás A második világháború idején, végső kiképzésükre várva angol katonák szállnak meg egy használaton kívüli vidéki kastélyban, mielőtt a frontra vezénylik őket. Egy fiatal százados szemléli katonáit, amint a szükséges felszereléseket pakolják le a teherautókról, és sietős egyked­ vűséggel birtokba veszik a hatalmas, kopott­ ságában is pompás épületet. A százados járt már itt korábban. A tágas folyosók, a díszes lépcsők, a kiszáradt, piszokkal teli szökőkút, a szobrok és a festmények mind-mind ismerősek számára. *** Beszámoló következik egy könyvről és a belőle készült filmről. A könyvet kevesen olvasták. Az Utolsó látogatás című, itthon 2009 májusában bemutatott filmet művészmozik poros, de mégis barátságos vetítőtermeibe kényszerítették... hiába, az európai kultúra a kevés bennfentes kedvtelése, luxusszámba menő magánhobbija lett, egy beavatott, szűk köré... Pedig Evelyn Waugh hasonló című, 1944-ben írt regénye, amelyet Ottlik Géza 1973-ban ültetett magyarra, a közelmúlt európai irodalmának egyik alapműve. Waugh angol is - kicsit mindig gyanús és furcsa az európai, „kontinentális” szemnek -, katolikus is - furcsa és gyanús az angol szemnek -, így tehát duplán érdekes figura. Aki nem mellesleg, minden ellenkező híresztelés és sajátos keresztneve dacára férfi. Angol melankóliával és ironikus humorral telezsúfolt könyve pedig egy különleges kirakós játék, amelynek darabjai a végén csodálatosan, egyik pillanatról a másikra kerülnek a helyükre, és így a cselekmény egyes elemei csak a legvégén nyerik el értelmüket. A történetben a két háború közötti angol világ legillusztrisabb helyszínei és szereplői elevenednek meg: az oxfordi egyetem, London, Velence, Marokkó az egykori gyarmatok képviseletében, és főleg a csodálatos angol vidék, a countryside, bennük a kor tipikus alakjaival, melyek némelyike pőrén áll előttünk az író vesékbe hatoló jellemábrázolása által, mások éppen csak felvil­ lannak, és már el is tűnnek a nagy forgatagban. Szívünket különösen melengeti a regényben szereplő, a filmből már hiányzó két magyar utalás (távoli magyar kuzinokra és Horthy Miklós 1919es bevonulására Budapestre...). Ennél is fontosabb kapocs a magyar olvasó és a regény között a temérdek rokon vonás, ami e könyvet és Szerb Antal Utas és holdvilágít összekapcsolja. A két író bizonnyal hasonló műveltségű, humorú, mi több, lelki alkatú lehetett; regényeik konklúziója mégis egészen más. A történet röviden a következő: a főhős, Charles Ryder százados, a könyv elején friss oxfordi diák az egyetemen összebarátkozik egy furcsa, különleges fiúval, Sebastian Flyte-tal. Barátságuk mély és önzetlen - de a dúsgazdag famíliából származó Sebastian óvakodik attól, hogy barátját bevezesse családjába. Ez előbb-utóbb mégis, óhatatlanul megtörténik, Charles pedig, aki londoni középosztálybeli családból jön, elámul a látványtól, a hatalmas kastélytól, a természetes, a mindennapok velejárójaként tekintett pompától, és nem utolsósorban Sebastian gyönyörű húgától, Júliától. Amint barátja észreveszi összekacsintását a lánnyal, el is hidegül tőle - ő egyedül, kizárólag csak magának akarta Charlest. Ezt követően a szereplők útjai különválnak. Évek telnek el, Sebastian elzüllik, idült alkoholistaként tizennyolcadik oldal Marokkóban tengeti napjait. A család feje, a Lord mindeközben Velencében él, házasságtörő kap­ csolatban, és esze ágában sincs hazajönni. Charlesból ismert festő lesz, az egyetemet persze nem végzi el, ellenben megházasodik. A végzet azonban nem engedi a markából: egy hajóúton újra találkozik a már szintén házas Júliával, és ekkor beteljesül korábbi vonzalmuk. Immár együtt tervezgetik a közös jövőt... A könyvben csak sejtetve, de a filmben ki­ hangsúlyozva szerepel a történet homoszexuális szála. Barátja talán szerelemmel vonzódik Charleshoz. A hatvanas évek hippijeinek előképe, Sebastian élete a lázadásról szól. Küzdelme az ifjúság folytonos, és megérthető harca „a szabadságért” - amelyből születhetnek ugyan értékek, de ami a maga egészében előbb-utóbb anakronisztikussá válik. A legtöbben ezért ki is növik a lázadó kort; az csak a fiataloknak áll igazán jól (ezért veszélyesek az ötven feletti férfiak hosszú hajjal...). A társadalmi változások viszont soha nem forradalmi gyorsasággal következnek be, a lázadás pedig nem önérték, és előbb-utóbb öncélúvá válik. Van, aki tönkremegy ebbe, mint Sebastian, akinek örökös szeretetéhsége nem lelhet kielégítésre. Nem képes betagozódni az őt egyébként szerető közösségbe; elkerülhetetlen bukását az olvasó és a néző sajnálja, de így nem válhat morális hőssé. A történetben nem csak Sebastian bukik, hanem egy társadalmi osztály, egy életforma, sőt egy egész társadalmi rendszer is. Ezt az osztályt, az angol arisztokráciát két ellenszenves karakter, az erőszakos, kíméletlen anya (a filmben Emma Thompson nagyszerű alakításában), és a nevet­ ségesen „karót nyelt” legidősebb fiú képviseli. De a bukásban, amikor valami nagy és nemes tűnik el, mindig van mit siratni. A történelem folya­ matosságának megszakadását látjuk, egy évszáza­ dokig egyeduralkodó réteg lassú elsorvadását, amely ez idő alatt ugyan temérdek bűnt és hibát követett el, létében maga is anakronisztikussá vált, de mégis, eltűnésével a századok minden magába szívott műveltsége, erkölcsiségc, előkelősége is elenyészik. És nem marad más utána, mint a gyönyörű épület, benne a szobrok, festmények, könyvek, és a kertben egy kiszáradt szökőkút. Hagyjuk magukra egy pillanatra az angolokat, és gondoljunk magunkra is egy kicsit: nekünk még ennyi sem igen maradt, legfeljebb mutatóba. A lassan elsüllyedő életforma helyébe azonmód másik lép: képviselője Júlia félje, a gátlástalan amerikai üzletember, aki örömest eljátssza a buzgó katolikust, hogy ezáltal feleséget nyerve be­ bocsátást nyeljen a család ismeretségi köreibe. A rang és a cím segítségével pedig még a háborúból is hasznot húz. A huszadik század új, modem embertípusát látjuk, egyelőre még a felsőbb körök eleganciájához igazodó modorral és stílussal. A történet legfontosabb és legnehezebben kibogozható szála a család katolicizmusa köré fonódik. A szigorú anya bigottnak tűnik, vallásossága öncélúnak látszik. Valójában jót akar, de rosszul. Mégis, ha rosszul akaijuk is a jót, attól még az jó marad. A végre egymásra találó Charles és Juha nem lehet egészen egymásé. Sokáig ennek ellenére úgy tűnik, hogy a szerelem legyőzheti a társadalom, az Egyház és a család által állított akadályokat. De Júlia mégis csak, „túlságosan is” katolikus; ilyen körülmények között nem lehet soha boldog és nyugodt. Hamis a magyar lapokban a film kapcsán megjelent kritikák kérdésfeltevése, amely a történet legfőbb dilemmáját kívánná összefoglalni („legyőzheti-e a bigott vallásosság a boldogságot”?), mert Waugh ebben a konflik­ tusban a vallás oldalán áll — csak éppen mélységes és őszinte megértéssel szemléli a másik oldalt is. Joggal várnánk el talán ezt az empátiát az Egyház nézőpontjának megítélésekor is. A vallás, mint mindennapi életmód - ábrázolja a katolikus Waugh - az arisztokráciával együtt, bár nem feltétlenül kéz a kézben süllyed a mélybe. Az egyébként jószándékú, nyitott Charles - aki rácsodálkozik a család sajátos világára - sem akar többet, mint „boldognak lenni”. Júlia gon­ dolkodása tehát nem „korszerű”, de ő hitéből adódóan nem a maga ura. Amikor a Velencében lébecoló őshippi családfő hazatér meghalni, gyermekei papot hívnak hozzá. A régóta hitetlen apa először üvöltve küldi el a bárgyúnak lefestett falusi papot, de az utolsó pillanatban mégis fejet hajt; reszketeg kezével keresztvetéssel fogadja a végső feloldozást. A hippi nem hippi többé, hanem az akolba visszatért bárány. Az egyetlen szereplő, akinek személyes sorsa „happy end”-del zárul. Lánya és gyermekei megkönnyebbült mosollyal búcsúztatják apjukat. E mosollyal eldől, hogy Júlia nem választhatja a bűnös, házasságtörő szerelmet. Charles eleinte ámulva figyeli ezt a világot, minden vágya, hogy a benne szereplők közé tartozzon. De valójában képtelen erre. A vallásosság nehezen befogadható, emberi hibák, gyengeségek által eltorzított megjelenése nem ragadhatja magával. Sorsa az új impulzusok mohó behabzsolása, de mégis az örök kívülállás, a sodródás és így a boldogtalanság. De ebben a történetben mindenki boldogtalan lesz. Az eltérő világnézetek össze­ egyeztethetetlenek; egymással is, és a világ realitásával is. A százados fanyar mosollyal a szája sarkában sétál körbe a hatalmas, gazdája által magára hagyott birtokon. Júlia a háború elől Amerikába menekült. A házban és a kertben katonák sürgölődnek. Éppen a szobrokat és a képeket takarják le ponyvákkal, félre nem érthető utalásként. Amikor majd e leplek lehullnak, a képek és a szobrok már csodálni és csodálkozni való kulisszákká silányultak, és nem a mindennapok hűséges kísérői többé. Egy kultúra süllyed el a mélyben, és Európa már soha nem lesz ugyanolyan, mint egykor... Koltay András �Placebo - Battle for the Sun CD kritika Sok teória létezik arról, hogy miért jó egy együttes. Az elsődleges" általában, hogy a zenészek mennyire tehetségesek. Aztán ott van magának a daloknak a különleges és bonyolult szerkezete, ami aztán mégis egy ütős egységgé alakul át. \Sgy szimplán csak új még a csapat és izgalmas. Nos ha ezek egy gyógyír jellegű zenének a tő összetevői, akkor a Placebo sikerének titkát homály takarja... Nincs itt szó az együttes lehúzásáról: a zene valóban ezreket ragad meg. Az idei Sziget plakátokon az ő nevük szerepelt a legnagyobb betűkkel, és augusztus 15-én már két órával a koncert előtt ki tehették a „megtelt” táblát a nagyszínpad és környékére. Biztosan közelebb kerülünk a siker titkának felfedezéséhez, lia a választ továbbra is a EL,A,C,E,B és O betűk plakáton szereplő hatalmas méretében keressük. Brianék persze nem így látják, és még csak nem is az új „Battle Fór The Sun" c. albumukat tüntetik fel okként a jobb hangulatra. A csapat ugyanis nem rég liajtott végre egy tagcserét: az új dobos Rózsaszín sajt Kapuzárási pánik es hang árum Egy egoista apa-elnyomott fia kapcsolat. Valójában egy igen nagy fikció. Egy mi lenne ha...? Mert mi lenne, ha egy embertípusnak, akinek rendes körülmények között sohasem születne gyermeke legalábbis olyan nem, akiről tud - mégis sikeredne egy? És mi lenne, ha egy embertípus, aki rendes körülmények között valószínűleg soliascm nevelne fel egy gyermeket, mégis megteszi valahogy? A filmben a klasszikus „Mi lenne, lia Rómeó és hiba mégsem végzi ilyen csúf módon?"-típusú kérdéssel kerülünk szembe óhatatlanul. Ugyanis Papp Tibor (Bczcrédi Zoltán, aki kissé kopasz, kissé köpcös, de igenis el tudja hitetni, hogy ó a falu bikája, mert jól csinálja, amit csinál) valószínűleg soliascm nevelte volna gyereket, ha a felesége nem távozik olyan tragikusan hamar az élők sorából, mint ahogy tette. Akkor valószínűleg Papp Tibor és felesége közt a férfi elviselhetetlenül agresszív modora és kiállhatathn egoizmusa miatt idővel megkeseredik a viszony, ami rövid vág)' kevésbé rövid úton a há­ Stcvc Forrcst és állítólag sok életet liozott az együttesbe. „Valami újat akartunk, amiben több szín és optimizmus van!’ Itt persze érdemes megállni, különösen, ami a színeket illeti. Még a Meds megjelenése előtt kérdezték a csapatot arról, hogy hogyan jellemeznék az előző albumaikat, mire a nagyon frappáns „zöld, sárga, Irama, kék” választ adták. Ez annak ellenére, hogy kicsit arrogánsán flegmának hangzik egész ügyes válasz volt. A tény ugyanis az, hogy zenei pályafutása alatt nem sok változatosságot vitt a munkájába a csapat. A „Black Markét Music”-on ugyan van egy nagyon üdítő és annál kevésbé említett rap jellegű szám, a „Spitc &’ Malicc", de ezen kívül végig megmaradtak a stílusnál, amit egyes források (talán némileg eltúlozva) a Nirvána egy glam verziójának titulálnak. Ha kottán nézzük a számokat szinte kínosan egyhangú a basszus (A „Bittér End” című slágerben összesen két liang szerepel), és a többi liangszcrről sem lehet elmondani, hogy különösebben virtuóz dallamokat játszanak. Azon ha n a torzítás annál több, és Bnan minden pirulás nélkül beszél az említett interjúban arról, hogy szedik darabjaikra és aztán mindenféle cffcktekkel gazdagítva, hogyan rakják újból össze a számokat. Azt, hogy a dalik különösebben hajaznának egvmasra azonban tagadják, a „Without You I’m Nothmg" c. zasság felbontásához vezet. így Dani (Tóth Barnabás, aki egyben a film rendezője és forgató­ könyvírója is) csak nagyritkán látta volna az apukáját, és ebből is csak egy olyan sablon vicces történetet lehetett volna összehozni, ahol az útját kereső fiatal felnőtt srác néha együtt ebédel a link „faterral", aki soha véget nem érő csajozós s/torikkal fárasztja, és bugyuta tanácsokkal látja cl. Ám jelen esetben Dániel kénytelen végigasszisztálni apja évtizedekig elhúzódó kapuzárási pánikját és kicsinyes hisztijeit, amit azonban meglehetős nyugalommal túr cl. Hiszen Dániel jó fiú. És követve a jófiúk lázadási technikáját „csakazértsc" lesz rosszfiú belőle, apja minden igyekezete és bánata ellenére. O, kis romantikus túlzással az igazit keresi és Tibor állandó, rövid és igencsak velős intelmei ellenére sem hajlandó c keresgélése közben néha napján megpihenni egy-cgy kevésbe igazi hölgy mellett. És persze a történet nem lenne az, ami egy meglepőnek kevéssé nevezhető, ám annál inkább üdítő fordulat nélkül: Dánielnek elege lesz „a fiú neveli a felnőni képtelen apukát"-szercpből és kivesz egy kis szabit. A történet szempontjából ugyan kevés, hangulatilag azonban annál nagyobb dobás a francia jelenet. Itt hallható ugyanis a leghosszabb ideig a film külön hangulati varázsát adó hang druna (különleges, doblioz hasonló harigot adó ütőshangszer). A szemnek - és persze Tibor Est egy pohár bor mellett... Programajánló Mai rolianó világunkban nincs időnk a kultúrára. Vilaki egy beszélgetés során azt mondta nekem: ha vállalkozna, biztosan kocsmát nyitna, hisz’ arra mindig szükség van. Még így válság idején is. Abban van a „biznisz". Ez a mondat elgondolkodásra késztetett... Vijon én mit kezdenék, lia lenne pár forintnyi invcsztálnivalóm? Azt hiszem, egy hangulatos vendéglőt nyitnék. És lia még időm is lenne, biztosan magam készíteném az ételeket is. Na. de ne kalandozzunk ennyire cl Mert ilyet látunk nap, mint nap. Étcl-italfogyasztás, némi halk zene és kész is. Ebből tizenkettő egy tucat. Mitől is lehetne liát különleges az én kis tavernám? Műsor. ,A szórakoztatás mindig is vonzotta az embereket. Élő zene. Amolyan húszas-harmincas évek stílusában. De az még nem sokban különbözne a lejátszóból sugárzottól. Akkor legyen kis zene és kis szöveges adalék. De ehhez már két ember szükséges. Kell egy zenész, leginkább zongoraművész, aki amellett, hogy a fejében - pontosabban szólva a kezében - több ezer kotta és dallam rejtőzik, még zenetörténeti érdekességekből is naprakész. Ezen kívül szükség van egy beszélgetőpartnerre, aki a művészvilág és történelem színes anekdotáival végigvezeti az est fonalát. Mindezt a betévedő vendégek esetleg a vacsora elfogyasztása után egy pobár finom bor mellett élvezhetik végig. És hogy változatossá is tegyem a műsort néha vendégelőadókat is hívnék, teszem azt az Akadémia Quartctct vagy Jókai Anna írónőt, az Egyetemi Kamarazenekart, gitármű­ vészeket, Koltay Gábor filmrendezőt, táncosokat, akik bemutatják a zene és tánc fejlődésének összliangját a keringőtői a vérpezsdítő salsa-ig... Szép gondolat mindez, de sajnos nincs befektetnivalóm. Emellett mindezt már kitalálták előttem és meg is valósították. Immáron hatodik éve,minden évben egyre nagyobb és nagyobb sikerrel És. hogy albumukkal való hasonlóságot a basszista Stcfan Olsdal tagadja: „Nem, már vagy tíz éve bele sem hallgattam abba az albumba. Sosem állt szándékunkban, hogy újraalkossuk a múltat, pont az ellenkezőjét tettük. Próbálunk előre lépni, a „Battle fór the Sun"-t inkább egyfajta újra felfedezett energiából építkezik.. Amikor megváltunk Stcvc Hcwitt-to), egy ideig fennállt annak lehetősége, hogy egy’ Pct Snop Boys szerű duóban maradjunk - nevet fel Molko -, de inkább úgy döntöttünk, hogy trióban folytatjuk. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem akarjuk feladni, hiszen 20-as éveink eleje óta ez volt az életünk, túl sok energiát fércöítünk bele ahhoz, hogy egyszerűen csak elsétáljunk. Biztosak voltunk benne: még nem adtuk kí magunkból a legjobbat!" Ennek ellenére semelyik ponton nem állítják, hogy a „Battle Fór The Sun lenne ez a legjobb, inkább az energikus „újrakezdős” jellegét hangsúlyozzák. Ez meg úgy tűnik rendben is van, mert amikor a Szigeten színpadra léptek, az együttes minden tagjáról lerítt a boldogság és az energia: látszott, hogy megint élvezik a zenélést. És valóban, most már régebbi számok is előkerültek az újakkal együtt, két ráadást nyomtak le, a közönség meg hálásan őrjöngött. Ahhoz, hogy pontosan miért is, illetve mi az ami az együttest oly sikeressé teszi ugyan nem kerültünk közelebb. Annyi mindenesetre levonható, hogy Placcboék élvezik csinálni, és egy darabig meg fogják is, a közönség pedig változatlanul "több mint tíz éve imádja egyre nagyobb dózisban bevenni a zenéjüket. Barát Zsófia folytonos nyers, ám embertípusától egyáltalán nem szokatlan Káromkodásában kissé megfáradt fülnek pihentető kitérő után a fim fonala visszatér a pesti valóságba és rendezi a szálakat, ahogy illik... Anélkül, hogy bármiféle elemzésbe bonyolódnék a magyar film és magyar filmezés helyzetét illetően csupán annyit mondok: ennek a filmnek még nem volt meg a helye a ha/ai kategóriák között. De csinált egyet magának. És vária szeretettel a további, hozzá hasonló alkotásokat. Hajrá. Ahlonczy Zsuzsi hol találják a kedves ítélet-olvasók ezt a filmbéli liangulatú liclyct? A pontos cím: 1082 Budapest, Szentkirályi utca 28.. II. emelet, II. János Pál pápa terem. A liázigazdák még mindig, és változatlanul: Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens. Minden adott tehát hogy megvalósuljon az étterem-elképzelésem. Csupán étellel nem tudunk szolgálni. Egyelőre. A következő estre október 21-én kerül sor 18:30 órai kezdettel a Díszteremben Zene a humorban, humor a zenében címmel. Az est meghívott vendége: Kovács András Péter, humorista. A belépés díjtalan. Azt hiszem, minden adott egy kellemes estéhez. Egy óra után, előtt, vagy csak a pár perces szünetben beugorva egy kis kikapcsolódásra. Mindenkit vár szeretettel: a Pázmány Szalon. Ablonay Zsuzsi tizenkilencedik oldal �Kérdőív Elhelyezkedési preferencia vizsgálatáról A Karrier Iroda a következő, 3 perc alatt kitölthető kérdőívvel a hallgatók elhelyezkedési preferenciáját szeretné vizsgálni. Kéijük, hogy a kitöltött űrlapot az aulában álló Karrier faliújság alatt található postaládába dobják be. A kérdőívet kitöltők között 3 db 6.000 Ft-os könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet a Szent István Társulat egyetemünkön működőJustinianus Egyetemi könyvesboltja ajánlott fel. Leadási határidő: október 10. Együttműködésüket előre is köszönjük! 1. Pontozza 1-10 között az alábbi lehetséges munkahelyeket a szerint, hogy a diploma megszerzését követően hol és mennyire szívesen dolgozna jogi és/vagy nem jogi munkakörben: Nem jogi munkakörben: Jogi munkakörben: Államigazgatás, közigazgatás (minisztérium, hivatal, önkormányzat, rendőrség, APEH, stb.): Igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség, végrehajtás): Kis (1-6 fős) ügyvédi iroda: Nagy, esetleg több országban jelenlévő ügyvédi iroda: Közjegyzőség: Pénzügyi, tanácsadói, adó- és bankszektor: Hazai cég: Multinacionális cég; Non-profit szektor: Egyéni vagy családi vállalkozás: Külföldön szeretne munkát vállalni: Egyéb: 2. Jelen időpontban van-e konkrét elképzelése, hol dolgozna legszívesebben? Mi az? 3. Részt venne-e az elhelyezkedést segítő képzéseken (kompetencia fejlesztés, közigazgatási versenyvizsgára felkészítés, stb.) meg az egyetemi tanulmányai alatt: X igen X nem 4. Gondolt-c arra, hogy az egyetemi tanulmányai befejezését követően is képzi magát? Ha igen, jelölje meg, milyen képzésen venne részt szívesen: • Doktori képzésen • Szakosodást segítő (felsőfokú) szakirányú továbbképzésen ■ Kompetencia-fejlesztő (önismereti, kommunikációs, önéletrajzíró, stb.) képzésen • Egy újabb diploma megszerzésével, mégpedig: • Egyéb: 5. Érdekelné-e gyakornoki munka a piaci szektor prominens szereplőinél a diploma megszerzését követően is (tapasztalatszerzés, esetleg munkavállalás érdekében)? X igen x nem 6, Személyes adatok: Évfolyam: Tanulmányok várható befejezése: Szak: 7. Ha szeretne részt venni nyereményjátékunkban, a következő adatokat is adja meg! Név: Telefon: p p y fö? z fa? E-mail: ma, aasst. vaskapu 6 a ?) UJhat vím is TUDOM, o TUdHÍT, H0G7 S—T6l£ 46 W . D-síO NE rO ooc & Barát Zsófia rajzai y rh MOUOOfA WLX; T1OYÍV1, CUU l CM y V m VAAJ. MÍM A oyAKtói ma’A uaotam a ka'ís kid sok * __LUjÍÉMAjÍ Mér»" MIT W51ÍI«.?! tlZ-J tos a vlc.es! rKitw vamozA .U6H élUtM A SUM WT ! XT MVUCI HAV«p HWtCU'Cj » L sitt tv . neo-.«ÍL ~ Universitas cum politika?! Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) azt szeretné elérni, hogy a politika újra mcgjclcnltcsscn a felsőoktatási intézményekben. Az ifjú keresztény­ demokraták egyeztetéseket kezdeményeztek a parla­ menti frakcióval rendelkező pártok ifjúsági szerve­ zeteivel, és mintegy egy hónapos egyeztetőmunkát követően konszenzus született. Ez az országos poli­ tikában oly ritkán tapasztalható véleményazonosság jelzésértékű lehet. Könnyen elképzelhető, hogy még a 2010-cs választások előtt a gyakorlatban is realizálódhat ez a kezdeményezés. Az ifjúsági szervezetek egy, a rektori konferenciának in közös levélben juttatták kifejezésre álláspontjukat. A fiatalok politikai aktivitása, a demokratikus jövő záloga - hangsúlyozta Rétvári Bence, a KDNP országgyűlési képviselője, az Ifjúsági Kercszténydemokrata Szövetség ditökc, karunk egykori hallgatója és HOK-elnökc. Ebben politikai- és világnézettől függetlenül mindenki egyetért: valóban fontos, hogy a fiatalok ne forduljanak el a politikától, valamint, hagy érdeklődjenek a közélet eseményei iránt. Abban a kérdésben, hogy az egyetemeken milyen szinten legyen jelen a politizálás, már lehet, kell, és érdemes is vitatkozni. Még mielőtt egyesek politikai háborúkat vizionálnának az egyetemek folyosóin, ahol konzer­ vatívok és liberálisok egymást fojtogatva vívnak ádáz csatát cgy-cgy kopogtatócédula megszerzéséért, le kell szögezni: egyáltalán nem erről lenne szó. A kez­ deményezés célja, hogy szabályozott keretek között, értelmes vitákon a „szcllcmharcok tiszta sugaránál” felszámoltassák a fiatalok politika és közélet iránt tapasztalható általános közönye és információhiánya. Alátámasztja ezt az állítási „Az Ifjúság 2IXI8 Gyors­ jelentés”, amely - a korábbi kutatásokhoz lusonlóan részletesen elemzi a fiatalok és a politika viszonyát. Arra a kérdésre, hogy' egy jó állampolgárnak fontos-e a választásokon való részvétel, a válaszadók 72%-a igennel válaszolt. Ezzel szemben csak 34% vesz részt ténylegesen is a választásokon. Megállapítható tehát, hogy a fiatalok kétszer nagyobb arányban élnének demokratikus jogaikkal, de a tájékozottság és motiváció alacsony szintje miatt mégsem teszik. Ijesztő, hogy a fiatalok fele elfogadhatónak tartana egy diktatúrát ma Magyarországon. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődést! nyugateurópai országokban, vagy az Egyesült Államokban természetes, hogy az egyetemek és főiskolák politikai rendezvények színterei lehetnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kialakult megosztottság eddig ezt nem tette lehetővé. Az egyetemi politizálás tiltásának húsz évvel ezelőtt nyilvánvalóan az volt az indoka, hogy az MSZMP-t távol tartsák az intézményektől, de mára ezt a döntést felül kell vizsgálni. Á Felsőoktatási törvény nem tartalmaz a politikai rendezvényekre, illetve a kampuszókon megalakuló politikai jellegű hallgatói szervezetekre vonatkozó szabályozást, az egyetemek szervezeti és működési szabályzatai azonban sok esetben elutasítóin Fogalmaznak ezekkel kapcsolatban. Ezért a hallgatók által megszervezni kívánt politikai rendezvények burkolt formában vagy külön engedélyek beszerzése után valósulhatnak csak meg. Napjaink jtolitikai döntései 20-30 évre befolyásolják a fiatalok jövőjét, ezért ezek a döntések nem szület­ hetnek meg nélkülü(n)k. A fentebbi felmérésekben szereplő tendenciák feltétlen javulnának, ha a pártok vagy azok ifjúsági szervezetei ott is megszólíthatnák a hallgatókat, ahol a legtöbb idejüket töltik: a felső­ oktatási intézményekben. A szervezetek működése nyilván nem sérthetné az oktatás rendjét, valamint egyenlő feltételek mellett zajlana. Az új elképzelésről általánosságbm annyi mondható el. ltogy minden bejegyzett párt ifjúsági társszervezete lehetőséget kapna a megjelenésre, ha az aktív jogviszonyú taligátok között taggal rendelkezik. 'létót nem a pártok, a pártpolitika kerülne előtérbe, hanem a közélet fiatalokat érintő kérdései, melyet elsősorban nem „nagypolitikusok, hanem a kortársak vezetnének elő. Szintén fontos megjegyezni, hogy' a politika nem az egyetem oktatóit és egyéb alkalmazottait célozva kerülne be az egyetemek és főiskolák falain belülre, hanem a hallgatók számára. Palócz László � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 4. szám 2009. október 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Subject The topic of the resource Tartalom Körbe, körbe, karikába! Gólyatábor 2009 „Ti vagytok Európa jövője!” Merre haladunk? Gyakorlat az Európai Bíróságon Válság ellen szociális bolt Nyitás külföld felé Hogyan támogassuk a diploma előtt állókat? Alit mesél az Adómanó? „Álomállás” - vagy inkább kellemetlen meglepetés? Jogász példatár 2. Haydn és az idő(m) Haydntól Tiestóig és vissza A magyarok meghódították Granadát Lublin - a kis nagyváros A vallás, mint üzlet - hit és pénz A Vidék Napja Aknay múzsái KözösPont-misszió a Sziget Fesztiválon START-olj időben! Utolsó látogatás Placebo - Battle fór the Sun Rózsaszín sajt Est egy pohár bor mellett... Universitas cum politika?! Kérdőív Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. október 8. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (557kb+4187kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_4_20091008 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 20 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_3_20091008 Relation A related resource T00093 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/a4933ff2fcafa08a09f7d8c673cbcd30.jpg 538128306faeeb98e1af142e0457ba20 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/64af544e81721e49306437b27309ceb0.pdf dbbab0e6c6e65271513280ce9902bccf PDF Text Text PPKE_útel£t_XIL5-j2C>O<?lX12. A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja »ITELET Ml A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA HÚSZÉVES A GYERMEKJOGI EGYEZMÉNY SZOCIÁLIS BOLTOK KARRIER FOCIBAJNOKSÁG L M. 1956 MERRE HALADUNK? - 2. RÉSZ E-VANGÉLIUM XII. évfolyam, 5. szám HERTAMÜLLER e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet ÚJ PTK. 2009. november 12. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény addig volt országunk, míg az mi hitűnk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibájnókság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! 2 3 3 3 3 3 4 7 8 9 10 11 12 12 12 13 13 13 14 14 14 15 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Az ENSZ közgyűlése a Gyermekjogairól szóló egyezményt 1989. novem­ ber 20-án fogadta el, melynek jelentőségét egyrészt az adja, hogy ko­ rábban nem létezett speciálisan a gyermekek jogait átfogóan rendező egyezmény, valamint, hogy ez a legszélesebb körben (az Egyesült Államok és Szomália kivételével a világ összes állama tagja) és legrövidebb időn belül ratifikált emberi jogi egyezmény. Az egyezmény az emberi jogokat biztosítja a gyermek számára, figye­ lembe véve helyzetéből adódó különleges védelemhez és támogatáshoz való jogát. A dolgok jelenlegi állása szerint egymilliárd gyermek van a világon, aki nem élvezheti ezeket a jogokat, mert legalább egy, az életben maradáshoz szükséges javadalmat nélkülöz. Gondoljunk csak a megfelelő lakóhely, tiszta ivóvíz, egészségügyi ellátás, elemi oktatás hiányára. A gyermeki jogok érvényesülésének nélkülözhetetlen feltétele azok ismerete. A gyermekjogokat magukkal a gyermekekkel és családjaikkal meg kell ismertetni. E jogok tényleges érvényesüléséhez azonban szükséges az is, hogy a gyermekügyekben döntést hozók és a gyerme­ kekkel foglalkozó szakemberek is megfelelő gyermekjogi ismeretekkel rendelkezzenek, és a gyermekjogi értékek áthassák szemléletmódjukat. Ezért van különös jelentősége a jogi pályára készülő fiataloknak, a jövőbeni politikusoknak, ügyvédeknek, ügyészeknek, bíráknak vagy akár csak a szülőként gyermekeikkel kapcsolatos döntések meghozóinak tudatformálására. Értékválság idején különösen fontos ezeknek az örök emberi értékeknek a lefektetése és érvényesítése, amely világnézettől függetlenül mindenki számára értékmérőként szolgálnak. Ha a felnö­ vekvő generációk gondolkodását már ezek az eszmék hatják át, akkor szebb jövő vár az emberiségre. Mottóként álljon itt Pérez de Cuéllar, volt ENSZ főtitkár gondolata: „Az a mód, ahogyan a társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak az együttműködés és a törődés fokát jelzi, hanem jól tükrözi társadalmi igazságérzetét, a jövő iránti elkötelezettségét, és azt, mennyire fontos az eljövendő generáció emberi feltételeinek javítása!’ A Gyermek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény főbb rendelkezései 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. Minden gyermeknek joga van a szeretette és gondoskodásra. Minden gyermek egyenlő. Minden gyermeknek veleszületett joga van az életre. Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz. Minden gyermeknek joga van a játékhoz. A gyermekeket nem szabad dolgoztatni. A gyermekeket nem szabad elhanyagolni. A gyermekek nem válhatnak háborúk áldozataivá. A gyermek nem válhat szexuális visszaélés áldozatává. A gyermekeknek joga van kifejezni saját véleményüket. A gyermekeknek joguk van saját vallásukat gyakorolni. A gyermekeknek joguk van másokkal való együttlétre. A gyermekeknek joguk van az információhoz. A családon kívül élő gyermeknek joga van a speciális védelemre. A menekült gyermekeknek joga van a speciális segítségre. A fogyatékkal élő gyermekeknek joga van a speciális gondozáshoz. A törvénnyel összeütközésbe kerülő gyermekeket megilleti a külön segítség. Marschalkó Linda �A magyarok harca Október szép hónap. Már hullik a fák lombja, ám még langyosan süt a nap. A levelek sárgán, pirosán ragyognak az őszi napfényben. Ez az évszak maga a boldogság - ahogyan hallgat­ hatjuk, miként motoszkálnak a kis állatok az avarban, beszívhatjuk orrunkba az esőtől nedves föld illatát, megfigyelhetjük hogyan készülődik a télre a cinege. Szép ez a hónap, ez az évszak. Ősz van. Ötvenhárom esztendővel ezelőtt ezt is érezhették volna az emberek. Azonban ez akkor lehetetlenek tetszett. Aki magyarnak érezte magát, aki hallani vélte a szabadság hívó szavát, és aki felfedezett magában egy cseppnyi bátorságot is, tollatta a hangját. Az kiállt, az harcolt, az megtolt. Érted, énem, a jövőért. 1956-ban emberek mentek az utcára, mert magyar mivoltukat, a nemzetüket meg akarták védeni. Egy olyan hatalom tartotta elnyomásban népünket, amelyet senki nem kért, nem választott. 1956 hétköznapi hősei azonban megtoltak ér­ tünk. Békés emberek voltak, békétlenül távoz­ tak közülünk. Ártatlanul estek el - bűnük annyi volt, hogy torcolni kívántak hazájukért, ami már akkor is az övék volt, ahogyan ma is a miénk. E harcnak vannak túlélői. Élnek még emberek, akik akkor is harcoltak, ma is torcolnak hazájukért. Élnek, bizakodnak abban, hogy talán eljő egy jobb világ. Ez a talán, az egyetlen reménységük, éltetőjük, akárcsak nekünk. Az ember mindig vissza kell, hogy tétjén a gyö­ kereihez, mert mint a növény, ő is abból táp­ lálkozik. Nincs ez másként a nemzetek esetében sem. Ahhoz, hogy egy nemzet hosszú időkig fennálljon, kell a történelem. Nekünk kell 1956! Amíg lesz egyetlen igaz magyar ember is a Hírek a Kari Tanácsról 2009. október 2. Ezzel a néhány sorral szeretnénk megnyitni egy olyan cikksorozatot, melynek célja lenne, hogy mindenki értesüljön a Kart - és minket, hallga­ tókat - érintő fontos kérdésekről, döntésekről, amelyek a Kari Tanácson születnek. A következőkben szeretnénk összefoglalni az októberi tanács eseményeit: Dékán Úr bejelentette, hogy az idén nyáron felújított előadóink (II, III, és IV) munkálatai a végéhez közelednek, melynek keretében eltá­ volították a korábbi tartóoszlopokat, a tömtek új katedrát, padokat, és padlóburkolatot kaptak, (apropó nagykabát, senki ne aggódjon, foga­ saink is lesznek) A Tanács szavazott a Kari Bizottságok tagjait illetően (a terjedelem rövidsége miatt csak a hallgatói szempontból legfontosabbak vezetőit említenénk meg): Diákjóléti Bizottság - Dr. Horváth Attila, Fegyelmi Bizottság - Dr. Virga Zs. András, Krcditátvitcli Bizottság - Dr. Szabó István, Tanulmányi Bizottság - Dr. H. Szilágyi István. A Hallgatói Önkormányzat indítványozta a Pázmány Nap hivatalos tanítási szünetté nyilvánítását, tekintettel a rendezvény egész napos voltára, melyet a Kar vezetése fontolóra vett, és kompromisszumos megoldást javasolt, ennek mibenlétéről azonban még nem született döntés. Módosításra került TVSZ 159.§ (2), és a Deák Ferenc Továbbképző Intézet Hallgatói követelményrendszerének 3.§ kiegészült az (5) bekezdéssel, a más felsőoktatási intézményben teljesített tárgyak elismerésével kapcsolatosan. Hallgatói Önkormányzat Evergreens - Bíbortógás Fenevadak 15-5 Dokil - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 1. forduló (2009. szeptember 28.): Legis Lazio - Tesil 3-0 (megállapított eredmény) Legis Lazio - Bíbortógás Fenevadak 16-1 Red DeviR Advocat - Dokil 16-3 ACB FC - N. Vaskapu FC 1-13 Fegyencjárat - Evergreens 6-7 2. forduló (2009. október 5.): Tesil - Konyhai Vegyes Vágott ACB FC - Fegyencjárat Dundee United - N. Vaskapu FC csapatnév 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10, 11. N. Vaskapu FC Legis Lazio Evergreens Red Devils Advocat Konyhai Vegyes Vágott ACB FC Tesil Dokil Fegyencjárat Dundee United Bíbortógás Fenevadak_________ 3. forduló (2009. október 12.): Legis Lazio - Dokil 11-5 Red Devili Advocat - Dundee United 8-1 ACB FC - Konyhai Vegyes Vágott 3-5 N. Vaskapu FC - Bíbortógás Fenevadak 14-3 Fegyencjárat - Tesil 7-9 Evergreens - Intemazionale 3-0 (megállapított eredmény) 0-3 16-3 1-13 G. 3 3 3 2 2 1 1 1 0 0 0 V 0 0 0 0 0 2 2 2 3 2 3 FELHÍVÁS A következő, 2011 tavaszán esedékes Országos Tudományos Diákköri Konferencia előtt vár­ hatóan három Kari TDK kerül majd meg­ rendezésre, amelyeken a legjobbak nem csak a helyezésekért, díjakért versengenek majd, de itt szerezhető jogosultság az OTDK-n való részvételre is. A soron következő Kari Tudományos Diákköri Konferencia 2009. november 24-én 14 órától a II. János Pál pápa teremben kerül megren­ dezésre, amelyre nevezni a tanszékvezetői ajánlással ellátott dolgozat Kari Titkárságon, történő leadásával lehet. Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékán-helyettes kari TDKfeleló's dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár Őszi tréningek a Karrier Irodában november 20.: Pszichológiai szerda III. — Önéletrajz-írási tanácsadás november 23.: Üzleti tervezés I. november 30.: Üzleti tervezés II. december 4.: Pszichológiai szerda IV Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Általános tudnivalók: Az Internazionale visszalépett. D. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Hrecska Renáta Kedves Hallgatók! PPKE JÁK HŐK focibajnol(ság eredményei és a tabella 1-3. forduló világon, addig mindig lesz olyan ház, ahol az elnyomás ellen fellázadó hősökért imádkoznak, áltól imádkoznak a felszabadulásért, a virágzó hazáért, a szebb jövőért. Amíg él egy igaz magyar ember, addig él Magyarország is! gólkülönbség pontszám 40 - 05 +35 30 - 06 +24 25 - 11 +14 24 - 04 +20 08 - 03 +05 20 - 21 -01 09-13-04 11 - 27 -16 16 - 32 -16 02 - 21 -19 09 - 45 -36 9 pont 9 pont 9 pont 6 pont 6 pont 3 pont 3 pont 3 pont 0 pont 0 pont 0 pont - Pszichológiai szerda: 14-18 óráig; 24-es gyakorló (26-os épület I. em. 228.). 2500 Ft+ÁFA / alkalom - Üzleti tervezés: 15-16.30 óráig; V előadó (26-os épület I. em. 214.). Ingyenes. Minden képzésünk előzetes regisztrációt igényel. Információ: Nagy Olivér (429-7200/310; nagyo@jak.ppke.hu harmadik oldal �Merre haladunk? - 2. felvonás Vita a jogászképzés problémáiról - ezúttal a hallgatók szemszögéből Az ítélet 2009/3. számában két, névte­ lenül szerkesztőségünkbe érkezett cik­ ket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy az őszi első számban egy fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit arról. mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat e lapszámban a 2009/4. számban közöltük. Jelen számunkba vártuk az oktatói véleményekre reflektáló írásokat a diákok tollából, amelyeket az alábbiak­ ban közlünk. Őszinte és felelősségteljes gondolatokat kaptunk, amelyek akkor is megérdemlik a megfontolást, ha esetleg vitathatók. Ha olvasóink úgy gondolják, a vita a következő számban tovább folytatódhat... Sajnos nem voltam Erasmussal sehol, és őszintén meg kell hogy mondjam, az Egye­ temben rejlő összes lehetőséget sem használtam ki, ugyanakkor mint az Universitas tagjának, és mint államvizsgák előtt álló hallgatónak meg van a magam álláspontja a felvetett kérdé­ sekben. Az, hogy ezt ezúttal nem csak a barátaimmal osztom meg egy vendéglátóipari egységben annak tudható be, hogy üdvösnek tartom a párbeszédet oktató és hallgató között a minél eredményesebb közös jövő érdekében. Talán ha a felvetődő problémákról a Kari Tanácsban szó lenne, illetve amennyiben már tárgyalták ezeket a témákat a HŐK tájé­ koztatná a hallgatókat (akár ezen folyóirat hasábjain) az álláspontokról és a kialakult konszenzusról (vagy éppen annak hiányáról), az hosszútávon nagyban segítené az esetleges problémák megoldását. Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy véleményem szerint mindegyik felvetett probléma, mindegyik (építő) kritika csak részben lehetett helytálló, hiszen mind tan­ székek, mind oktatók, mind hallgatók tekin­ tetében, de a tankönyvek között is igen nagy különbségek figyelhetőek meg. Általánosság­ ban azt mondani tehát, hogy nem elég szorosak az oktató - hallgató kapcsolatok, vagy hogy rosszak a tankönyvek, esetleg elavult a tanítási rendszer túlzás, és fölöslegesen kelt feszültséget mindkét oldalon. Tudom, hogy a vitaindító cikkek szerzői is tisztában vannak ezzel, és nem is az volt a céljuk, hogy mindenkire és mindenre érvényes kritikát fogalmazzanak meg, de a 2009/4. számban publikált reakciók némelyi­ kében ezt a hozzáállást véltem felfedezni. Úgy gondolom, ez a megközelítés és az ebből fakadó esetleges megbántódások nagyban nehezítik a párbeszédet és a probléma­ megoldást. Örülnék, ha csak én értelmeztem volna rosszul egy-egy mondatot, és senki nem akart volna általánosítani. Ha pedig így van elnézést kérek fenti soraimért. Nem ismerem az állami finanszírozás számait és pontos mibenlétét, de azt gondolom nem állok távol az igazságtól, ha azt állítom, minél több hallgatója van egy felsőoktatási intéz­ ménynek, arányosan annál több állami tá­ mogatás is jár neki. Vagy legalábbis kellene járnia. Ez a tény már önmagában is indokolttá teheti az első évfolyamra történő „tömeges” felvételt. Hiszen bármennyire fájó is a tény, de pénz nélkül nem működik egy intézmény sem. Másrészt pedig ahogy már előttem is idézték: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak’ (Mt 22,14). Ha jól emlékszem a gólyatáborban elhangzottakra, 2004-ben több, mint 300 hallgatót vettek fel a Karra, viszont tudomásom szerint mostanra nem maradtunk többen 100-nál. Ugyanezt a statisztikát hal­ lottam már 500-ból 150-nel is, de talán nem is a pontos számok adják a lényeget. Sokkal inkább az, hogy azok, akik nem hivatásból érkeztek a Karra, vagy egyszerűen más talentumokat kaptak a Jóistentől, lassacskán kikoptak közülünk, és a végén már nem is tömegesen államvizsgázunk. Akik viszont megmaradtunk, elég színvonalas képzésben részesülhettünk nem lettünk a „tömegképzés” áldozatai. Lehet, hogy személyes megszólítottság és részvétel nélkül kevésbé „hatásos” egy előadás, és ugyebár 300 (500) hallgatóval nehezen lehetne interaktívan foglalkozni. De nem is kell. Osztom azt a véleményt, hogy az előadásoknak nem párbeszédeknek kell lenniük. Termé­ szetesen, ha valakiben kérdés fogalmazódik meg, vagy valamit nem ért, azt jó, ha meg­ kérdezheti az előadótól, és ha egy témában annyi kérdés születik, amennyi már „zavarná a monológot”, akkor ott lehet, hogy valamit a tanár nem magyarázott el elég szabatosan, de általában véve azt hiszem ezzel nem nagyon szokott probléma lenni. Tapasztalataim szerint minden előadónak fel lehetett tenni kérdést, és az esetek nagyon nagy többségében érdemi választ is kaptunk rá. Előfordult, hogy a tartós értetlenséget vagy egy téma iránti rendkívüli érdeklődést látva egy professzor azt kérte, hogy a megmaradt homályt hadd oszlathassa el majd szünetben vagy előadás után, vagy a vitát máskor folytassák egy külön találkozó vagy gyakorlat keretében, de ez nem baj. Az előadás célja véleményem szerint adott tudomány­ terület részletes megismertetése a hallgatókkal, és nem feladatmegoldás. Utóbbiakra lett kita­ lálva a gyakorlat és a speckol. Én is hallgató vagyok, és némi szégyenérzettel magamban mondom, hogy nálunk nem hogy nem „divat” hozzászólni, kérdezni, vitatkozni az elhang­ zottakkal, hanem sokszor kifejezetten ellen­ állásba ütközik a hallgatótársak részéről, ha valaki rendszeresen hozzászól, vagy „túl aktiV. Pedig ebben valóban lehetne tanulni a dánoktól (és másoktól): fontos lenne gyakorlatokon és speckolokon kérdezni, konkrét eseteket megoldani, valós feladatokkal találkozni, és azokat megbeszélni. Természetesen van gyakor­ negyedik oldal latvezető és speciálkollégiumi oktató, aki saját praxisából vagy a hétköznapokból hozott példákkal minden órán igyekszik „életet vinni az üres vázba” - de sajnos a hallgató passzivitásba gyakran belebuknak ők is. Pedig lenne értelme ilyen jellegű óráknak. A fentiekben már részben taglaltam: nem tartom kimondottan elavultnak a jelenlegi oktatási gyakorlatot, inkább kihasználatlannak érzem. Szükség van a főelőadásra, az alapokat mindenképpen ott kell elsajátítani. Az alapvető jogászi gondolkodásmódot, a jog rendszerét, dogmatikáját, egy-egy jogág fejlődését a leg­ jobban nagy szakmai tekintéllyel rendelkező professzoroktól lehet elsajátítani, méghozzá a „monológjaikból”. Más kérdés, hogy vannak nagytudású és felkészült előadók, akik nem tudnak érdekfeszítően, követhetően beszélni, főleg nem 90 percen keresztül, de egy-két ilyen kivételtől eltekintve Karunk előadóira inkább az jellemző, hogy jól rendszerezve, érthetően, sokszor még (a normális határokon belül) közvetlen légkört teremtve is tudnak előadást tartani. Nem véletlen, hogy van olyan pro­ fesszor, akinek az előadásaira sokan a nem jogász barátaikat is meghívják, vagy hogy egy tanár előadásainak még a végén is tud figyelni a hallgató. Viszont fontos leszögezni: vannak olyan előadók, akiknek a stílusát kevesebben tudják értékelni, de ezen kisebbséget való­ színűleg jobban le is köti egy-egy ilyen előadás, mint egy népszerű professzor zsúfolt teremben tartott „monológja”. Később pedig belőlük lesznek az adott jogterület nagyágyúi. Ez így van rendjén. A gyakorlatoknál érzésem szerint már sokkal nagyobb a szórás. Van, amelyiknek a katalóguson kívül semmi más motivációs ereje sincs, mert csak az előadás anyagát hadaija el rövidítve újra a tanár. Úgy gondolom, nem helyes álláspont, hogy ha kevesen járnak előadásra, legalább gyakorlaton halljanak az anyagról. Aki nem jár előadásra, és emiatt hátrányba kerül, az vessen magára, és próbáljon vizsgaidőszakban előadásjegyzetek után rohan­ gálni. De adassák meg a lehetőség a hallga­ tóknak, hogy gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, ami nem csak azt jelenti, hogy az embernek mutatnak egy adásvételi blankettát, hanem hogy azt tanulja meg magától megírni, tanuljon meg perbeszédet mondani, ne csak BH-k érvrendszereivel ismerkedjen, készüljön fel általánosabb eljárási helyzetekre, ne csak elméletben, hanem próbaperek keretében is. Akad tanár, aki ilyen jellegű gyakorlatot tart, de sajnos 5 év alatt jellemzően nem ezt tapasz­ taltam. Itt jegyzem meg, hogy bár az oktatási modellt alapvetően nem tartom elavultnak, de a vizs­ garendszert igen. Példának okáért fontos a magánjog fejlődését vagy a magánjog és a polgári jog fogalmát megismerni, és adjon is számot ebbéli felhalmozott tudásáról a hallgató az adott félévet lezáró kollokviumban, de úgy gondolom, a záróvizsgán ezeket már nem kellene kérdezni. Ezek az ismeretek az alapvető gondolkodás formálására, a jogászi szemlélet­ mód kialakítására szolgálnak, és egyáltalán nem szükséges záróvizsgán (vagy később) pontosan tudni, hogy mikor élt Imerius, vagy, hogy kik volt a Code Civil szerkesztőbizottságának a tagjai. Véleményem szerint az sem indokolt, hogy a polgári jogviszony fogalmát kell tudni, vagy hogy tudni kell, hogy a jogi tényeket milyen szempontok alapján lehet csoporto­ �sítani. Ezeket az életben többet úgysem fogja használni az ember, ha pedig mégis valami oknál fogva utána akarna nézni, a kollok­ viumok miatt már tudni fogja, hogy melyik könyvben keresse - a ragaszkodik a könyvhöz, és nem elég neki az internet. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel az állás­ pontommal hatalmas ellenállást és ellenérzést váltok ki sokakból, de nem a polgárpukkasztás a célom. Talán ez is egy példa arra, hogy „mélyül a tanár és a diák közötti kulturális szakadék? Ez a szakadék pedig nem csak a lexikális tudás terén figyelhető meg (azt magam is elkeserítőnek tartom, hogy a gimnáziumból kikerült érettségizett emberek történelmi, és irodalmi, sőt általános műveltsége milyen mértékben halványodik), hanem szemléletmódban is. A lexikális tudás is átrendeződött. Nagyszüleim generációjával beszélgetve időről időre szóba került, hogy miért nem ismerek fel egyből egy híres „klasszikus” zeneművet. Sokat hallgatok „klasszikus” zenét, és szeretem is, de klasszi­ kusnak tartom a Guns rí Roses-t és a Tátrai Band-et is is. Én hallgatok „klasszikust”, és tudom, hogy ki volt Mozart, de nehezen tudom elképzelni, hogy a nagyszüleim generációjához tartozók 99 százaléka ne nézne rám kérdőn, ha szóba jönne Axl Rose vagy Charlie neve. Pedig ők is klasszikusok. A szemléletmód is változik. Nem mindig jó irányba, ez tény. De ebből kiindulva nem lehet elvetni mindent, ami más, mint a régi, megszokott, bevett. Ma már nem a felhalmozott tudás, hanem a szakmai gyakorlat, nem az irodalmi ismeretek, hanem a rátermettség a fontosabb egy jogásznak. Ha pedig a záróvizsgára készülvén értékes órák vagy napok mennek cl azzal, hogy történeti tételeket, fogalmakat és a gyakorlatban töké­ letesen szükségtelen csoportosításokat magol az ember, azzal a Hk. és a többi törvény elől veszi cl az időt. Természetesen ez nagyon sarkított álláspont, de van igazságtartalma. Mint ahogy annak is, hogy a számítógép megjelenéséig a minden jogszabályra kitcijedő lexikális tudásnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint ma. Ma nem kell könyvtárba menni, ha régi jogszabályokat akar tanulmányozni az ember, úgyszintén nem kell kétségbe esni, lia Irncrius vagy Portalis kerül szóba. Fél perc alatt meg lehet találni ezeket (őket) az interneten. Elég hozzá egy számítógép és internethozzáférés. Lehet ezt értékvesztésnek nevezni, de szerintem jobban inkább az értékátren­ deződés a jobb szó. Nem kell minden téren elhagyni a korábbi értékeket. De van ahol lehet, sőt célszerű is. A lustaság fél egészség, és lia valaki fél perc alatt megtalálja a keresett jogszabályi részt az interneten és azt alkalmazni is tudja, akkor azt nem érzem rosszabbnak, mintha szó szerint el elmondaná fejből. Újra hangsúlyozom, ez koránt sem igaz az élet minden területére. Botrányos és felháborító lenne, ha a Himnuszt interneten keresgélnénk, vagy ha minden egyes alapfogalomnak utána kellene nézni. De el kell fogadni, hogy a nem alapszükségleti információknak már utána lehet járni pillanatok alatt. Ha pedig változik, fejlődik a világ, akkor hogy lépést tudjunk tartani (természetesen ésszerű korlátok között), nekünk is változnunk kell vele. Ez még ko­ rántsem jelenti a professzionális képzés fel­ adását - amiket ínam, a számonkérésre, illetve annak a megállapítására vonatkoznak, hogy valaki felkészült-e a jogászi pályára, vagy sem. Végül pár szó az oktató-hallgató kapcsolatról. Nem gondolom, hogy ezen a téren problémák lennének a Karon. Amennyire 5 év alatt megfigyelhettem, aki akart, kapcsolatot tudott teremteni a számára szimpatikus oktatóval vagy hallgatóval, ki tudott alakítani megfelelő szakmai, sőt, néha kimondottan mentor­ pártfogolt kapcsolatot. Vannak oktatók, akik cgy-egy évfolyam felét, és olyanok is, akik csak cgy-egy liallgatót ismernek névről. Úgy gondolom nem feltétlen jobb az egyik a másiknál. Az oktató személyisége, a hallgatók érdeklődése, és számos egyéb tényező is közrehathat abban, hogy ez így alakult. Ameddig nem találkozom olyannal, aki tanácsot, eligazítást, segítséget kért oktatótól, de nem kapott, vagy demonstrátort keresett, de egyet sem talált, addig nem fogom azt érezni, hogy ezen a téren változtatni kellene. Horváth Péter A szerit, megjegyzése: én a magam részéréíl védelmembe veszem Irneritist, és a jogviszony fogalmának ismeretét is elengedhetetlennek tartom. Aki nincs tisztában a jog történetiségével, társadalmi beágyazottságával, évezredek alattformálódó erkölcsi, etikai tartalmával, ha úgy tetszik, ethoszával (és e tudás a rég elporladt egykori jogásznagyságok ismeretét is feltételezi), csak a jogot gépiesen, felületesen ismerő és alkalmazó Jogtechnikus" lehet. Aki pedig nem tudja, mi az a jogviszony, nem isfogja felismerni, ha munkája során találkozik eggyel. Az elméleti ismeretek fontosságáról legyen szabad lúrga Zs. András tanszékvezető docens úr múlt számbeli írásából idéznem: „...hallgatóként magam sem szerettem jogszabályokat és dogmatikai rendszereket »bemagolni« (...). [De] ahhoz (...), hogy utána lehessen nézni egy dogmatikai kérdésnek, azt mindenek előttfel kell ismerni. Egyszerűbben: ha egy eset körülményeinek megismerése során nem tűnnek fel a minősítési, bizonyítási stb. problémák, akkor a leggazdagabb könyvtár is felesleges. (...) [S]okszor kedveskednek hallgatóim olyan kijelentésekkel, hogy a szakmai gyakorlat vagy a jogi irodákban végzett munkájuk során néhány hét vagy hónap alatt többet tanultak, mint az egyetemen évek alatt. Az ilyen kijelentések első hallásra persze sértőnek tűnhetnek, valójában az egyetemi elméleti oktatást hagyományos módszerének helyességét igazolják. Azért tudnak ugyanis a gyakorlat során villámgyorsan fejlődni, mert az elméleti ismeretekkel (vagy legalább nyomaival) rendelkeznek’.’ - KA Két dolog késztetett a véleményem megírására. Egyrészt egy hallgatótársam dániai tapasz­ talatairól szóló cikke (Amit a dánoktól tanulni érdemes. ítélet, 2009/3.), mert én is hasonló tapasztalatokat szereztem egy másik nyugateurópai jogi egyetemen. Másfelől Jobbágyi tanár úr válasza (ítélet, 2009/4.), amelyben nem elsősorban a fent említett cikket, hanem az egyik oktatótársának megállapításait bírálta. A magyar és az (észak-)nyugat-európai jogi oktatás éles kontrasztját mindenki megtapasztalliatja, aki eltölt pár hónapot egy ottani intézményben. Fölösleges lenne leírnom min­ den egyes idevágó élményemet. Inkább egy példát hozok, amelyben több, szerintem fontos mozzanat rejlik. Legelső külföldi előadásom alkotmányjog volt elsőévesekkel, akik azon a héten kezdték az egyetemet. A professzor egy általános bemu­ tatkozás után egy lapot osztatott szét a hallgatók közt, amelyen egy jogeset (!) szerepelt egy fiktív kormányfőválasztásról. A friss elsőévesek azonnal ki is nyitották a náluk lévő alkotmányszöveget, és élénk diskurzus (!) vette kezdetét az esetről köztük és a tanár közt. A külföldi előadásoknak ugyanis szerves része, hogy a hallgatók észrevételeket tesznek a témában, amelyek akár ellentétesek is lehetnek a professzor nézeteivel vagy az uralkodó felfogással, mégis mindig okos vita bontakozik ki belőlük, amelyre egyik fél sem sajnálja az időt. A leginkább szembetűnő az volt, hogy ezek a hallgatók mernek és tudnak kérdezni. Ennek gyökerei természetesen az általános, de főként a középiskolai oktatásban keresendők, ahol az osztály egymással vitatkozó kis csoportokban dolgozza föl az aznapi tananyagot, míg a tanár amellett, hogy előre kitalálja a csoportmunka részleteit - csak moderátor, és rendelkezésre áll, ha a diákoknak kérdésük akad. Ez a kötetlen légkör és a motiváltság az, amely megtanítja a gyerekeket arra, hogy kérdezni alapvető joguk (a megszégyenülés veszélye nélkül), és hogy tudják, mit akarnak ez által megtudni. Talán ez a legfájóbb liiányossága a mai magyar közokta­ tásnak, hogy' ennek a készségnek a kifejlesz­ tésében inkább az órai munka kerékkötőjét látja, semmint öntudatos polgárok kincvclésének útját. Ez azonban nem vezethet ahhoz a hozzá­ álláshoz, hogy akkor már az egyetemi elő­ adásokat ne is zavarja meg az a néhány hallgatói kérdés, ezért azokat inkább a gyakorlatokra száműzzük. Jobbágyi tanár úr válaszában épp azt emelte ki, hogy' az előadásokat „nagyobbrészt a jogászi hivatás elismert szakemberei tartják, akkor miért is ne illenének a hallgatók kérdései az előadásra, ahol a diákok pont a legilletékescbbektől kaphatnának adekvát választ a tan­ anyaggal kapcsolatban? Ide kívánkozik a kérdés, hogy a „kiváló szakember-csapnivaló előadó” vagy a „nagy­ szerű előadó-középszerű szakember” típusú oktatók tartsák-c az előadásokat. Nyilván ez ebben a formában eldönthetetlen, mert a legideálisabb a kettő keveréke. Azonban az első típus esetén elgondolkodtató, hogy ha egy elsőrangú szakember nem tudja megfelelően átadni tapasztalatait a hallgatóságnak, akkor azok a diákok szempontjából sajnos olyanok, mintha nem is léteznének, és ezt nem tudja pótolni semmiféle igyekezet sem. Éppen az a többlet nem adódik át, amely miatt az adott oktató nem középszerű. Maradjunk az előadásoknál! A fenti példámban a tanár egy segédanyaggal is készült az előadására (jogesetet osztott ki), ahogyan neves alkotmánybíró vagy' épp kezdő kollégája is liandoutot, fóliát vagy prezentációt készített az előadásra. Oktatóinknak valóban szabadsá­ gukban áll, hogy ezek egyikét se alkalmazzák előadásaikon; de azt liangsúlyozni kell, hogy ezek a technikák nem pusztán látványelemek, hanem vizuálisan könnyítik meg a liallgatók számára a tananyag befogadását, bonyolultabb összefüggéseinek megértését. Elkészítésük sem bonyolult annak, aki már felhasználói szinten ismeri a számítógépet (oktatóink többségén a 21. században már nem fog ki a technika), továbbá csak egyszer igényelnek időráfordítást, később már csak aktualizálni kell ezeket. Szerintem a fenti módszerek valósítják meg az előadáson az ún. „interaktivitást”. Ezeknek ötödik oldal �köszönhetően a tananyag későbbi elsajátítása könnyebb lesz a hallgatóknak, az oktató pedig visszajelzéseket kap a diákoktól. Ezt a tanár úr még az általa felhozott akadémiai és műtéti példákkal sem tudja negligálni (a műtétes példához: a helyi érzéstelenítéssel operált beteg - ha úgy tetszik - „interaktív” visszajelzései a sebész felé elengedhetetlenek a műtét sikeréhez). Az egyre újabb kihívásokat állító és globalizált világban az „előadás évszázados céljára és értelmére” hivatkozni, véleményem szerint megkérdőjelezhető. A másik fontos kérdés az elmélet és a gyakorlat viszonya. Külhoni diáktársaink az előadásokon, a gyakorlatokon és a vizsgákon egy olyan univerzális jogeset-megoldási tesztsémával dolgoznak, amely független az adott esettől és a jogszabályok hatályától. Szerintem ez a jogszabály igazi „szelleme”, nem pedig a diákokba sulykolt normaszöveg, amelyet ha később megváltoztat a jogalkotó, akkor az egykori hallgató fejében már csak egy hatálytalan paragrafushalmaz néhány eleme kering majd, míg az új jogszabállyal képtelen lesz dolgozni (Id. az új Ptk. közelgő hatálybalépése). Ezért nem ellentétes a gya­ korlatorientált oktatással a jogszabály „szelle­ mének” bemutatása. Ma a Pázmány „gyakorlati” óráinak többségét tisztelet a kivételnek - valóban az előadások sűrített változata tölti ki, nem a kereset­ levelekkel és a szerződésekkel való „találkozás”. Ez ellen fölhozható, hogy „a diákok nem is járnak előadásra, hogy lehetne arra gyakorlati foglalkozást építeni?” Azonban az életszagú jogesetek közös feldolgozásából fakadó motivációval már számolni lehetne, és ebből következően azzal is, hogy a diákok többsége készülni is fog ezekre az órákra, hogy a megoldásokat megértse. Jobbágyi tanár úr érvelésének azt a részét nem értem, ahol a gyakorlati oktatás példájaként hozza fel a „nemzetközi magánjogot, [...] munkajogot, környezetjogot, [...] pénzügyi jogot”. Miért gyakorlatiasabbak ezek a tárgyak a joganyagukat, előadásukat vagy éppen vizsgájukat tekintve, mint például a büntető­ vagy a polgári jog? Mindig lesznek olyan más „súlyos gondok” és dicsérendő eredmények, amelyek mögül lehet bírálni a (Pázmányos) jogi oktatás hiányos­ ságainak firtatóit. De tényleg ennyire biztos, hogy a vitasorozatot elindító két cikkben teljes mértékben „valótlan és alaptalan” problémák kerültek fölvetésre? Erdő Krisztián A szerk. megjegyzése: bármilyen csábító, vonzó és kívánatos lehet külföldön megismert példákkal szembesülve a honifelsőoktatás reformjáért kiáltani, nem lehetfigyelmen kívül hagyni a több évszázados magyarországi hagyományokat és bevett oktatási metódusokat, amely szerint a tanár beszél, a diák pedig feszülten figyel. Magam is híve lennék a „beszélgetős", interaktív óráknak, és akár még az előadásokon is el tudnék képzelni hallgatói hozzászólásokat, de ennek alapvető feltétele a diákság erre irányuló igénye és a vitában való részvételhez kellőfelkészültsége (félreértés ne essék: nem az adott jogi problémára vonatkozó részletes ismeretek előzetes megszerzését jelenti ez, hanem a vitatott kérdések felismeréséhez szükséges hatodik oldal műveltséget, tájékozottságot, humánumot...). Ami pedig a képzés gyakorlatiasságát illeti: amíg a hallgatóság jelentős része csupán „megúszni" akarja az egyes tanórákat, illetve nem szerzi meg félév közben a szükséges elméleti ismereteket, és nem tudja alkalmazni a korábban tanultakat (és a tanítás rendje ezt nem követeli meg tőlük), addig hogyan vitatkozzunk gyakorlati jogi kérdésekről? - KA A nyári vitaindító cikk fontos témákat vetett fel. Tanulságos volt elgondolkozni azon, hogy mit is érzek az egyetemmel kapcsolatban, és érdekes volt azután számba vennem a cikkben szereplő hét pontot, miután kiváló tanáraink megfontolandó véleményüket nyújtották át nekünk az előző számban. 1. A jogi karok túlzott mennyiségű hallgatóval kénytelenekfoglalkozni egyszerre. Szerintem ez így, egy az egyben nem helyes. Tény, hogy ha egy tanulócsoport résztvevői egy bizonyos számot meghaladnak, a személyes kapcsolat lehetetlenné válik. Magam is járok olyan gyakorlatra, ahol ötvenen vagyunk, és így az interaktív témafeldolgozás igencsak behatárolt. Egy-egy ilyen szeminárium hasonlít egy főelőadásra, de ez nem olyan igazán nagy probléma. Amikor pedig 15-20-an gyűlünk össze egy teremben, akkor már tényleg nem érdemes a túlzott mennyiségű létszámról beszélni. Egy ekkora csoportban jól lehet dolgozni, elsősorban rajtunk múlik, hogy ez menyire teljesül. Talán érdemes azt a jó érzést is értékelnünk, hogy épületünk minden szegletében ismerős, baráti arcok köszönnek vissza ránk. Egy üres épületben nem lenne felemelő tanulni. Csupa elit arc között, akik megsavanyodnak önnön fensőbbségüktől... Ez egyáltalán nem lenne kellemes. Jó, hogy ennyien vagyunk. Professzoraink hatalmas munkával vezetik a speciálkollégiumokat is. Tisztában vagyok vele, hogy munkaerejük véges, ám a nagyszámú szabadon választható tantárgy hozzájárul ahhoz, hogy mindannyian olyan tárgyakat tanulhassunk, ami igazán érdekel, leköt, foglalkoztat bennünket. Ennyiféle tárgyat kevés hallgatóval lehetetlen lenne fenntartani, és értelme sem lenne. 2. A túlzott mennyiségű hallgatóból túlzott mennyiségű végzettjogász lesz. Én úgy vélem, hogy az emberektől nem szabad megtagadni a tanulás lehetőségét. A jó pap holtig tanul, és így van ez az átlagemberrel is. Jó lenne, ha annyit tanulhatnánk, amennyi csak jól esik - azonban a „túl sok a tanuló” felfogás megfoszt ettől. Máris nagyon sokan estek el a sikeres jövő lehetőségétől, hiszen a szűkös anyagi feltételek miatt lezárul előttük ez az út. Szerintem nem elsősorban a hallgatók lét­ számával van a probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy aránylag sajnos ijesztően sok olyan egyetemista van, aki - ahogy Jobbágyi professzor úr is utalt rá - csak azért van itt, hogy melegedjen. Olyan emberek is járnak közöttünk, akikről messziről látszik, hogy unatkoznak, nem érdekli őket semmilyen követelmény és semmilyen lehetőség. Én pedig kapásból tudnám sorolni azokat a személyeket ismerőseim közül, akiknek álmuk, hogy jogot tanulhassanak, de nem hátrányos helyzetűek. Szóval talán a hozzáállásra, az érdeklődésre kellene koncentrálni, arra, hogy az tanulhasson, aki valóban szeretne. No meg arra, hogy aki bekerült, az alázattal hallgassa e valóban szép, különleges és sokrétű tudományt. Ha elhivatott hallgatók lennének, akkor elhivatott jogászok kerülnének ki az egye­ temről. Elhivatott jogászból pedig nem elég a rengeteg sem, mert a jog az élet minden, valóban minden területén jelen van. Jó szakemberből mindig hiány van. 3. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros. Az egyetemek egy részében valóban efelé tendál a dolog. Akad olyan oktató, akik azt a benyomást keltik, mintha lenéznék a hallgatót, és e benyomást nem is igyekeznek enyhíteni. Nálunk viszont ez kis mértékben van jelen. Többnyire kedvesen, segítőkészen fogadnak oktatóink, és ha elutasítanak, az csak azért van, mert ballábuk is van... Úgy vélem, hogy hallgatónak és hallgatottnak egyaránt tisztában kell lennie az universitas fogalmával. Mi egyenrangúak vagyunk, csak professzoraink műveltebbek tőlünk. Ezt fi­ gyelembe véve, tisztelettel kell közelednünk és biztos, hogy nem kapunk elutasítást. Persze nem tudom, mit értünk a szorosságon - ha közös Vaskapus dülöngélést, hát akkor még egy darabig laza kapcsolattal kell számolni. 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék. Ami a kulturális szakadékot illeti - hát az hatalmas. Elsősorban az általános- és közép­ iskolai oktatás hibája ez, de legalább ennyire hibásak az érintett szülők is, akik nem látták, hogy gyermekük mennyire el van maradva az elvárható műveltségi szinttől, vagy ha látták, akkor aranyosnak tartották és nem tettek ellene semmit. Azonban tizennyolc évesen szerintem már nem hibáztathatjuk oktatóinkat, nevelőinket. A felnőttkorba belépve illene számba vennünk hiányosságainkat és autodidakta módon bepótolni a tudás hiányát. Semmiképpen nem gondolom, hogy alapvető tudásanyagot egy felsőoktatási intézménynek kellene megtanítania. 5. Az oktatás hagyományos rendszere idejétmúlt, alkalmatlan a mai kor követelményeinek való megfelelésre. Ez egy gyöngyszem. Szóval nekünk ez az idejétmúlt oktatás alkalmatlan. Ami másoknak fél évezreden át megfelelt, az a modem hallgató követelményeihez képest már fabatkát sem ér. Az én véleményem az, hogy lehet, hogy Nyugaton minden modernizált, minden gépesített, minden csupa kor-követelményeinek-megfelelő. Azonban a nyugatiak nem tudnak többet tőlünk - a szakértelem nem ezen múlik. Figyelni is meg kell tanulni. Az egyetem nem cirkusz, ahová mutatványok valók. A professzor pedig nem mutatványos, nem szórakoztatóipari munkás. Professzoraink komoly tudományos munkával komoly eredményeket tettek, tesznek le az asztalra. Úgy vélem, hogy nem a Power Point érdemli a figyelmet, hanem elsősorban a professzor. A jog ráadásul türelemjáték. Aki most nem tud figyelni, az majd ügyfeleit megkéri, hogy problémájukat számítógépes prezentációval adják elő, mert különben képtelen felfogni? Meg ugye a kor követelményeinek nem felel �meg, hogy elsíija a bánatát. Nagy presztízse lesz ennek a jogásznak... 6. Minőségi tankönyvekre lenne szükség. Tankönyveink egy része jobb, másik része kevésbé jó. Tény, hogy vannak egészen szakkönyvnek kinéző művek, melyek nem éppen hallgatóbarátok. Azonban a jogszabályok sem hallgatóbarátok. Meg kell tanulnia egy jogásznak, hogy szakmai dolgokat is tudjon olvasni. Nem lehet húsz oldalas, színes ábrákkal ellátott füzetkéket kiadni a jogról. Nem lehet, és véleményem szerint nem is kell. Nem a tankönyvnek kell igazodni annak a hallgatónak a szintjéhez, aki nem is kíván jogot tanulni, hanem nekünk kell felnőni a szakmához. 7. A képzés túlzottan elméleti orientációjú, nem ad át kellő gyakorlati ismereteket. Ami a gyakorlati ismereteket illeti, ez igen vicces. Valóban abszolút gyakorlati ismeret lenne, lia cgy-egy professzor úr beöltözne bírónak, lenne vádlott, vádló, ügyész, ügyvéd, tanúk, bizonyítékok, segédszemélyzet... Szerin­ tem ez a színjátszókor feladata - ők jól is csinálják -, nem a főelőadásoké, még csak nem is a szemináriumoké. Az elméleti ismeretek alapot adnak. Ha nincs elméleti tudásunk, akkor nem vagyunk képesek átlátni a dolgokat. Elméleti tudás nélkül ott lennénk a bíróság előtt, mint amikor a gólya bekerül az I. előadóba és magyar jogtörténeten hallja először Szent István nevét; Utóbbin semmi nem múlik, előbbin életek. Jó a gyakorlat, de elmélet nélkül nem működhet megfelelően. Az egyetemnek nem az a feladata, hogy kész mesteijogászt adjon a világnak. Ellenben az, hogy megfelelő alapot adjon az elinduláshoz. Szerintem kötelességünk, hogy elmondjuk, Icíijuk, lia valamivel elégedetlenek vagyunk. Ez fontos a fejlődés érdekében, azért, hogy minél megfelelőbb környezetben tanulhassunk. Azt viszont lényeges szem előtt tartani, hogy mi az, ami csak a kényelem érdekében jelent gondot, és az álprobléma megoldása a minőség rovására menne. Az ilyen problémákat magunkban kell elrendezni. Hrecska Renáta A tájképfestő Herta Müller irodalmi Nobel-díja Milyen Herta, kérdezték sokan meglepetten. Hiszen az esélyesek között voltak nálánál jóval ismertebb nevek is: Philip Roth, Amos Oz vagy éppen Bob Dylan. Az idei Nobel-díjat azonban végül a bánáti német Herta Müller kapta. Herta Müller 1953-ben született a Temes megyei Niczkyfalván, amit akkoriban még többségében bánáti svábok laktak. A kisebbségi lét és különösen németsége jelentősen meg­ határozta Müller egész életét - így írói mun­ kásságát is. (Németországban élve már például többször is szót emelt a bevándorlók jogaiért.) Sváb, jómódú paraszti családból származik, édesanyját a háború után Szovjetunióba hur­ colták, a korábban Waffen-SS-katona édesapa teherautósofőrként tartotta el a családot a kommunista Romániában. Herta Müller a Temesvári Egyetemen ger­ manisztikát és román irodalmat tanult. Ezután hosszabb ideig egy gyárban fordítóként tevé­ kenykedett - ám mikor megtagadta a Securitatéval való együttműködést, elbocsátották. (A Securitate később, hamis levelekben tudatosan próbálta azt a látszatot kelteni a német közvé­ lemény felé, hogy Müller együttműködött vele.) Fordítói állása után német nemzetiségi isko­ lákban, óvodákban tanított, meg persze magán­ tanítványokat fogadott - és közben publikált, írásai azonban csak cenzúrázva jelenhettek meg; A szerk. megjegyzése: az eredeti vitacikk anonim szerzőjének vélhetően nem állt szándékában vásári mutatványosokatfaragni az oktatókból, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadónak óhatatlanul figyelemmel kell lennie közönsége igényeire is. Még akkor sem működhet tehát elefántcsonttornyába bezárva, ha annak a közönségnek az átlagos műveltségi, ktdtnráltságbeli színvonala esetleg kissé süllyedt az elmúlt években, évtizedekben. Az oktatás elveszti hatékonyságát akkor, ha az előadókban öten vagy húszán hallgatják a professzort, hiszen a képzés mindenkinek szól, a tanár mindenkit tanítani akar, nem csak ezen érdeklődő keveseket. Módot kellene tehát találni arra, hogy az oktató megtalálja a közös hangot a diákjaival. Ehhez persze a „showműsor” nem elengedhetetlen követelmény; boldogok lehetnek azok, akiknek puszta Szávára, katalógus tartása nélkül is megtelik az előadóterem... - KA első jelentősebb műve a Mélységek (Nieder­ ungen). A bukaresti Kriterionnál kiadott kis könyvecskében „egy falu” történetét, minden­ napjait meséli el, gyerekszemszögből. Müller száraz, leíró, ám nyelvezetében mégis régies stílusa már itt megmutatkozik. Mindaz, amit ábrázol, egy nép, a sokszor elfeledett és sokszor üldözött kelet-európai németség sorsa: de nem nagy szavakban, könnyfakasztó sorokban panaszkodik - hanem csak ábrázolja azt, amit lát, amit tud, amit meg- és átél. És mindezt egy nagyon tiszta, kerek német nyelven. Szavai erősnek hatnak - anélkül, hogy erősek lennének. A Niederungenben nem „a falu” szenvedéseit, hanem a szürkeséget, a felnőttek szomorú, keserű világát mutatja be. Ahol az anya már a házasság napján tudja, hogy a félje vemi fogja. Ahol ütve küldik ágyba a gyereket. Ahol a szomorúság a mindennap. Müller dokumentaristaként közel kúszik a hangtalan szenve­ déshez. Führer-mesék, részeg apák, pofonok ez „a falu” élete. Elviselhetetlen anti-idill - de melléolvasta akkoriban mindenki Románia elviselhetetlenségét is. 1987-ben Müller végül elhagyta ezt a szomorú országot akkori féijével, a német olvasók számára ismertebb, szintén író és szintén bánáti sváb Richard Wagnerral. A házaspár mindkét tagja azóta Berlinben él, de elváltán immár. A Nobel-díjat egész munkásságáért - de különösen legutób­ bi, idén megjelent könyvéért, az Atemschaukelért (kb. „Lélegzethinta”) ítél­ ték neki oda Stock­ holmban. Ebben egy Szovjetunióba hur­ colt fiatal fogoly történetét meséli el részben az erdélyi német író, Oskar Pastior személyes történetéből kiindulva -, mindenféle nagy érzelem nélkül, hagyva, hogy a történet egyébkénti borzalma, s ne az író kommentálja fogja meg az olvasót. A Nobel-bizottság döntését azzal indokolta, hogy Müller regényeiben, esszéiben „a hazátlanság tájait” ábrázolja. Síkságokat, mélyedé­ seket - minden értelemben. A német közvélemény egyöntetűen gratulált Müllemek, akit igencsak meglepett a döntés. Egyedül a német kultúrpápa, Marcel ReichRanicki nem akart semmit sem szólni Müller díja kapcsán - tudvalevő, hogy a lengyel-zsidó származású német irodalomkritikusnak régi favoritja Philipp Roth. Kissé gunyorosan csak ennyit mondott ezért a sajtónak: „Minden évben megéltem, hogy megint nem ő (mármint Roth) kapja a díjat. És számoltam azzal, hogy ezúttal egy nőt díjaznak.” liehet Péter Német nyelvű irodalmi Nobel-díjasok: 1902 Theodor Mommsen (történetírói munkásságáért), 1908 Rudolf Éneken, 1910 Paul Heyse, 1912 Gerhard Hauptmann, 1919 Cári Spitteler (svájci író), 1929 Thomas Mann, 1946 Hermáim Hesse, 1966 Nelly Sachs (svéd állampolgárként kapta már), 1972 Heinrich Böll, 1981 Éliás Canetti (az Angliában élt, bolgár-zsidó származású író sokat írt németül), 1999 Günter Grass, 2004 Elfriede Jelinek (osztrák iro, bar kerte, hogy Ausztria ne vegye megtiszteltetésnek a kitüntetését), 2009 Herta Müller. hetedik oldal �Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Minden magyar polgárt érint az új Ptk. elfo­ gadása, a joghallgatót pedig sokszorosan is - és nem csak azért, mert nem mindegy, hogy a mostaniból, vagy a jövőre hatályba lépő újból kell-e felkészülnünk vizsgára. Mi megtanultuk, hogy régebbi magyar magánjogunk például a családjogot szervesen a személyi joghoz tarto­ zónak, a Ptk. részének tekintette, de aztán a szocializmusban ideológiai okokból kikerült abból, és részben elszakadni látszott a gyöke­ reitől. Máris egy nagy pozitívum: ez most helyreáll (az új Ptk-nak hét könyve van, és minden könyvben elölről kezdődik a szakaszok számozása). Az is jó, hogy a rendszerváltozás óta toldozott-foldozott Ptk. most új, egységes arculatot kap. Kettő-null. A sort pedig bizo­ nyára lehetne még folytatni. De sajnos a pozitívumok mellett Lábady tanár úr és Zlinszky professzor úr felsorolt pár ko­ moly negatívumot is. Szászy-Schwarz Gusztáv már az 1900-as Polgári Törvénykönyv tervezetének kidolgozásakor kifejtette azt az álláspontját, hogy az új magán­ jogi kódex megalkotásával megbízott felelős Állandó Bizottságnak függetlennek kellene lenni a mindenkori minisztertől, mert a politika férfiait „a nap álja hozza és viszi” így a törvény tervezetét az egyik államtitkár megcsinálja, a másik viszont feldönti. A politika férfiai a tör­ vény szövegeit „ide-oda kergetik”, ezért állan­ dó és a politikától független, magasan kvali­ fikált szakmai grémiumnak kell a kodifikációt végeznie. Ezt az igen logikus gondolatot akceptálva 1998ban az akkori Kormány határozatot hozott egy szakértői testület felállításáról, amely feladatul kapta a magyar magánjog újrakodifikálását. 9 év kemény munkája után a bizottság az interneten, az IRM honlapján közzé tette a tervezetét, és hagyott majdnem háromnegyed évet, hogy mindenki tanulmányozhassa, és megfogalmazhassa a tervezettel kapcsolatos kritikáját. A legkülönfélébb szakmai és kevésbé szakmai testületektől és személyektől beér­ kezett javaslatok áttanulmányozására és a kódex végleges szövegformálására a kodifikációs szerkesztő bizottságnak még egy fél évre lett volna szüksége, amikor az éppen aktuális nyolcadik oldal miniszter egy egyszerű szóbeli közléssel elvette a megbízatást a testülettől, és a kodifikációt a minisztérium hatáskörébe vonta. A norma­ alkotás ugyan valóban a minisztérium egyik feladata, de vannak egy nemzet életében olyan jelentőséggel bíró törvények, amelyek megal­ kotását mégsem a minisztériumnak kellene elvégeznie, hanem a jogász szakma elitjének. A „kevésbé szakértőkből” álló minisztérium aztán rövid idő alatt számtalan ponton módo­ sította - helyenként szinte a felismerhetetlenségig eltorzította - a testület által kidolgo­ zott, de még be nem fejezett tervezetet, majd parlamenti vitára bocsátotta. Az Országgyű­ lésben több száz módosító indítványt nyújtottak be a törvénytervezettel kapcso­ latban, csak a zárószavazás napján 238-at. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a végül alig több, mint 50%-os többséggel megszavazott törvény arculatát a Parlamentben alakították ki. Azon túl, hogy az országgyűlési képviselők jelentős többsége természetesen nem jogász, elképzelhetetlen, hogy 238 módosító indítványt a rendelkezésre álló idő alatt alaposan végigtanulmányozhattak volna, hogy aztán a szavazás során bölcs döntést hozhassanak. Lábady tanár úr frappáns megállapítása szerint „Egy nemzet alapvető jogi kultúráját, személyi és vagyoni viszonyainak arculatát tükröző és kifejező kódexet az Országgyűlésnek legalább 95%-os többséggel illik elfogadnia” - ehhez képest mint írtam, alig több, mint 50% jött össze. Ezen elszomorító előélet után pár konkrét tény magából a törvényből: • A különböző lobbiknak és politikai érde­ keknek köszönhető módosítások következ­ tében a kódex teli van koherencia-za­ varokkal, azután például nem ismeri a cselekvőképtelen nagykorú bíróság által elrendelt gondnokság alá helyezését, helyet­ te a korlátozottan cselekvőképesség fogal­ maival operál. • Az Alkotmánnyal teljesen szembe menve az élet továbbadására nem képes meleg kap­ csolatban élőket vagyonjogi és örökjogi helyzetüknél fogva kedvezőbb helyzetbe hozza, mint az élet továbbadására képes élettársakat, és bizonyos tekintetben a házastársakat is. Ezen ugyan a végszava­ záskor enyhítettek egy keveset, de a vég­ eredmény összképe nem sokat változott. • A házastársak kötelezettségei között már nem szerepel a hűség, mint a házasság egyik legfontosabb alappillére, helyette a „kor szellemének megfelelő” együttműkö­ dési kötelezettség került be a szövegbe. • A törvény a tervek szerint 2010. május 1-én lép hatályba - gyakorlatilag lehetetlen, hogy a jogalkalmazók ennyi idő alatt legalább megfelelő szinten fel tudjanak készülni az új jogszabály alkalmazására. Teszem hozzá, az új Ptk.-hoz tartozó Ptké. még el sem készült. Lehet sok előnye és pozitívuma az új Ptk.-nak, ámde számtalan igen komoly, alkotmányossági aggályokat is felvető hibája is van. A köztár­ sasági elnöknek három lehetősége volt: aláírja a törvényt, visszaküldi az Országgyűlésnek megfontolásra, illetve az Alkotmánybírósághoz küldi meg alkotmányossági kontrollra. Teljesen evidens, hogy az első lehetőséget egy szakértő nem választhatta. A harmadik lehe­ tőség szóba jött ugyan, de ahogy arra Zlinszky professzor úr rávilágított: az Alkotmánybíróság gyakorlatából munkahatékonyságra hivatko­ zással kikopott az az eljárási elv, hogy amennyiben egy normaszakasszal kapcsolatban alkotmányossági aggály merült felt, a Testület nem csak a kérdéses részt, hanem a teljes törvényt megvizsgálta. így tehát az elnöknek az összes alkotmányossági szempontból vitatha­ tónak tartható részt meg kellett volna jelölnie, ha nem akarta volna megkockáztatni, hogy a későbbiek során szembesítik a szűrésből kima­ radt, ámde alkotmányellenes részekkel. A ren­ delkezésére álló 15 nap alatt pedig gyakorlatilag lehetetlen lett volna az összes aggályos részt összegyűjteni (előzetesen pedig nem igen készülhetett a feladatra, hiszen, mint írtam, csak a zárószavazás napján 238 módosító javaslat érkezett). Bár a Bokros-csomagról az első Alkotmánybíróság kimondta, hogy egészé­ ben véve is alkotmányellenes, mivel nem hagy kellő időt a jogalkalmazók számára a felkészü­ lésre, az elnök vélhetően nem volt biztos benne, hogy a mostani Testület ugyanezt az álláspontot foglalná el. így tehát nem maradt más válasz­ tása, mint a kódexet visszaküldeni az Ország­ gyűlés elé, hogy azt a képviselők saját maguk vizsgálják felül. Sajnos a mai parlamenti képviselőket és az Országgyűlés szokásait ismerve nem nagy a realitása, hogy érdemi változásokat eszközöl­ nének majd a törvényen. Most már csak az a kérdés, hogy a 2010-es választásokra gyakorlatilag biztosan prognoszti­ zálható Fidesz győzelem után az új kormány tartja-e magát a mostanában tett ígéreteihez, és meg liatályba lépése előtt hatálytalanítja-c az új Ptk.-t. És ha igen, akkor mi lesz a törvény sorsa és mi lesz a szakértői testület által alkotott tervezettel? Azt már csak csendben merem kérdezni, hogy ha ezeket azért nagyjából előre lehetett látni, akkor miért járatja le magát és az országot ilyen lépésekkel az kormány és a parlamenti többség? Miért kell egy sokéves színvonalas munka gyümölcsét - beérése előtt - kapkodva, pillanatok alatt tönkre tenni? Kovács Bence �Fenn a hegyen a Diák Hitellel Kommunikációs tréningen jártunk Idén sokadik alkalommal került megrendezésre a Diák Hitel Központ Zrt. jóvoltából az egye­ temi lapok szerkesztőségi tagjai számára szervezett kommunikációs tréning. Az ítélet szerkesztőségét jómagam képviseltem, így köz­ vetlen benyomások alapján tudok beszámolni a kétnapos eseményről. A 2009. október 1-jére és 2-ára időzített ren­ dezvénynek a dobogókői Hotel Pilis impozáns épülete adott otthont. Az ország különböző területéről érkeztek a zömében kommunikáció szakos hallgatók, hogy megosszák egymással újságírási, szerkesztési, dizájnbeli tudásukat és hosszú-rövid távú kapcsolatokat építsenek az esetleges későbbi együttműködés reményében. A mindössze húsz fős csapatot ugyanakkor nemcsak az tette különlegessé, hogy szegedi, pécsi, egri vagy miskolci tagja volt, hanem a média területén képviselt szakmák sokszínű­ sége is jellemezte a főszerkesztőtől a lap dizájnját tervező lapigazgatóig - így tapasztalat­ cserére bőven volt lehetőség. E meglehetősen vegyes társaság összejöve­ telének elsődleges célját, a fentiektől eltérően ugyanakkor egy előzetesen összeállított, viszonylagosan kötött programon való részvétel képezte, amely szakmába vágó adalékokkal szolgált az egybegyűlteknek: elsősorban kom­ munikációs tréningek valamint szakmabe­ mutató beszélgetések formájában. Természe­ tesen a rendezvény lebonyolítójának számító cég fő profiljáról, a diákhitelről is részletesebb tájékoztatást kaptunk, amelynek elsődleges célja a szolgáltatással kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt. Őri András, a cég szóvivője elő­ adása szerint ugyanis sokan tévesen azonosítják a diákhitelt a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelekkel, amelyhez gondolatban az eladósodás veszélye is társul. Ezt kiküszöbölendő kisfilmekkel, tájékoztatatókkal, plakátokkal vala­ mint egy új kezdeményezéssel (erről majd később) hívják fel a figyelmet a különbségekre és a diákhitel által nyújtott előnyökre. Ilyen előnynek számít - többek között - a vissza­ fizetés kezdő időpontja, amely az első munkába állással veszi kezdetét (a hallgatónak csak a diplomája megszerzése után kell megkezdenie a törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnése után), vagy a törlesztő részlet pályakezdők nehézségeit is figyelembe vevő jellege (a tör­ lesztés megkezdésének évében és a következő évben csak a minimálbér alapján kell a tör­ lesztést megfizetni.). A rövid tájékoztatást követően a Momentán Társulat „iránymutatásai” alapján kezdetét vette a rendezvény kommunikációs trénig része. A színtársulat tagjai kezdetben az oldott hangulat biztosítása érdekében névmemóriás játékokkal segítettek a csapattagoknak egymás neveinek megismerésében. Az első látásra könnyűnek és egyszerűnek tűnő játékok azonban meglepően nagy figyelmet igényeltek, mire elértük a kívánt eredményt, azaz hiba nélkül, azonnali reakcióként tudtuk a ránk meredő csapattag nevét (csak megjegyzésként annyit, hogy a mereven ránk szegeződő tekintet a játék részét képezte az ún. cápás játékban). A nevek meg­ ismerését a résztvevők rövid bemutatása követte, méghozzá a tréningnek megfelelő formában: a csapatnak ugyanis kisebb csopor­ tokra oszlását követően az egyes csoportta­ gokat bemutató rövid tudósítást kellett adnia hol egy' közszolgálati, hol egy kereskedelmi híradónak megfelelő stílusban az illető főbb tulajdonságairól. E rövid játékokat több hasonló jellegű követte, amelyek közül még kiemelést érdemel a manapság oly népszerű kibeszélőshow-k paródiája, amely jelen esetben valamely klasszikus meséből kimarad szereplő (mint például a nyolcadik törpe) ebbéli sérelméből eredő problémáját kívánta megoldani a való­ ságban is hangoztatott technikák valamelyi­ kével (a műsorban résztvevőket elválasztó fal, titokszoba, DNS teszt...). A rövid játékok amellett, hogy a résztvevők körében osztatlan sikert arattak, nem vesztet­ ték el tréning jellegüket, hiszen nagyban épül­ tek a spontaneitásra, gyors reagáló-képességre és a nyilvánosság előtti beszédre. A tréningeket bizonyos időközönként a szak­ mabemutató beszélgetések váltották fel, ame­ lyeken a meghívott vendégelőadók elbeszélése alapján ismerhettük meg az illető szakmai életútját. A meghívottak elismert kommuni­ kációs szakembereknek minősülnek, akik életpályájuk során különböző médiumoknál szereztek tapasztalatokat, így komoly érdek­ lődésre tartottak számot a hallgatóság körében. Vendégként első nap Somorai László, a Szerencsejáték Zrt. kommunikációs igazgatója, valamint Borókai Gábor, a Heti Válasz főszer­ kesztője, korábbi kormányszóvivő (akiről egyéb­ ként kiderült, hogy kezdetben maga is jogász­ nak készült) előadását követhettük figye­ lemmel. Mindkét előadás a kommunikációs szakma szeretetéről, színes szakmai pályáról tanúskodott. A második napon Veiszer Alinda műsorvezetőt volt szerencsénk kicsit közelebb­ ről megismerni, aki jelenleg a Magyar Televízió riportere, a Záróra című műsor szerkesztője és műsorvezetője. Mivel szabadon eltölthető időnk napközben nemigen akadt, az esti órákra maradt ennek pótlása. Szerencsére a szállásadó hotel nemcsak finom étellel, lakájos szobákkal szolgálta a kényelmünket, hanem kevés vendég lévén, csaknem kizárólagos használatra rendelkezé­ sünkre állt a hotel medencéje, illetve bowlingpályája. így választása szerint ki egyik, ki másik kedvtelésnek hódolhatott kedélyes borszürcsölés mellett vagy éppen egy jól habzó sör társaságában, amely egyáltalán nem könnyítette meg a másnap reggeli felkelést. Ennek termé­ szetesen inkább a késői lefekvés mintsem a megízlelt bor vagy sör minősége volt az oka... A második nap szintén nem hagyott időt az unalomra, hiszen folytatódtak a kommuniká­ ciós tréningek, elhangzott a fentebb említett szakmabemutató előadás valamint különleges lehetőségként adódott számunkra, hogy kisfilmek készítésében vegyünk részt. Ennek apro­ póját a Diák Hitel Központ Zrt. új kampánya képezte, amely ún. „lúzer” helyzeteket bemu­ tató kisfilmeken keresztül szeretné „felnyitni a hallgatók szemét” a hitelben rejlő anyagi lehetőségekre, amellyel gyakorlatilag azt az időt spórolják meg, amelyeket számukra is kelle­ metlen munkák elvégzésével töltenének; vagy éppenséggel a felvett összeget felelőtlen módon szórakozásra és hamburgerre költenék - a ta­ nuláshoz szükséges eszközök helyett. A felada­ tunk elsősorban a hallgatói élethez kapcsolódó kellemetlen helyzetek közül egy, általunk esetlegesen átélt eset megfilmesítése volt. A technikai hátteret, azaz a filmezéshez szükséges eszközöket, vágást, hangosítást biztosították számunkra. A kész filmeket elkészítésük után feltöltötték a kampány részét képező internetes oldalra, ahol szavazás tárgyává tették a fő­ nyeremény elérését a legjobb kisfilm készítői számára. E tárgyban így négy kisfilm készült el a csapatok jóvoltából, amellyel maradandót alkotva emlékezetessé tettük az elmúlt két nap eseményeit. A rendezvény összességében egy rendkívül kellemes, hasznos, ismeretekkel teli program­ nak bizonyult. (A kisfilmek megtekinthetők a wwwnemvagyokluzcr.hu weblapon.) Fábián Beatrix kilencedik oldal �A szociális bolthálózatról Beszélgetés Horváth Attilával és Schlett Andrással Az előző számban olvashattatok a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetke­ zetek Szövetségéről, a szociális boltháló­ zatról és a közelünkben található üzle­ teikről. Tevékenységük, céljaik példaérté­ kűek és követendők, s remélhetőleg nem utópikusak. Egyetemünk két oktatójával, Horváth Attila és Schlett András Tanár Úrral beszélgettünk a „jelenségről”. - Mi a véleményük ezekről az új típusú üzletekről? - Horváth Attila: Remek kezdeményezés. Kicsiben a korábbi Hangya Boltok Szövetke­ zetét hozzák vissza, mely azt akarta kiküszö­ bölni, hogy a termelő és a fogyasztó között a kereskedő túl sokat tegyen az árukra. - Schlett András: Valóban, Magyarországon 1889-ben indult útjára a Hangya szövetkezet, melynek fő célja az volt, hogy kivédje az amerikai kukorica és búzadömping pusztító árlenyomó hatását és elhárítsa az áru-uzsora pestisét. Ez azt jelentette, hogy a spekulánsok kivonták az árut a piacról, ezzel okozva hiányt, majd erre visszahozták a terméket, persze már uzsora-áron. Az évek előrehaladtával 19O-re 700.000-re nőtt a Hangya-tagok száma, s 30 konzervgyár és 400 üzlet tartozott közéjük. - H. A.: Nem az volt a cél, hogy minél nagyobb liasznot hajtsanak. Egészen minimális profit volt a termékeken, s azt is arányosan osztották szét a tagok között, míg a vásárlót is olcsó és jó minőségű áruval látták el. A mostani törek­ vések is ebbe az irányba mutatnak, a hazai gazdaságot támogatva. - Anti rá is fér. Laikus szemmel is könnyű észrevenni, hogy egyre kevesebb a kiskereskedő, alig találni már nem valami üzletlánchoz tartozó vegyesboltot, s mi, vásárlók is inkább felkeressük a hiper-szuper marketeket, hogy kedvezőbb áron vásárolhassunk. — S. A.: Igen, sajnos az elmúlt évtizedekben roltamosan megváltozott az ország kereske­ delmi liálózata: nemcsak az élelmiszerekkel való kereskedés terén nyíltak nagyáruházak, hanem megjelentek a különféle szaküzletek is. Egymás konkurenciái lettek, gyilkos árversenyt elő­ idézve, mely nekünk, fogyasztóknak kifeje­ zetten jól jön, de a kiskereskedőket teljesen lesöpri a piacról, s szintén kellemetlen helyzetbe hozza a termelőket. Tőkeerejüknél fogva tel­ jesen átrendezik a települések kereskedelmi térképét: teremtenek 50-100 munkahelyet, de legalább kétszer ennyit szüntetnek meg köz­ vetve azáltal, hogy a helyi kereskedőket tönk­ reteszik. Ez azért is hatalmas probléma, mert így azokat a lokálpatriótákat lehetetlenítik el, akik aktív szereplői a városi közéletnek, támogatói a helyi rendezvényeknek, kulturálisés sporteseményeknek, s míg a multik kiáramoltatják a megszerzett profitot az országból, ők a saját környezetükbe, településükbe invesztálták. - H. A.: Azonban az utóbbi időben egyre több áruházban találkozom kiemelten, címkével el­ látott magyar termékkel, s nem messze tőlünk is, minden vasárnap hazai termelők kínálják portékájukat a piacon. A magyar termékek tizedik oldal sokszor sokkal jobbak, mint az import áruk. A 80-as években egy ideig lebecsülték a magyar termékeket, aminek nem sok alapja van: nyilván trópusi gyümölcsök termesztésével felesleges próbálkoznunk, de a magyar gazdaság párat­ lanul jó. Sosem felejtem el, amikor hosszabb ideig kint voltam Németországban, hogy mennyire vágytam a magyar paprika zamata után. Nagyon sok és jó minőségű földdel rendelkezünk, az összes európai ország közül kiemelkedünk. Csak Dánia rendelkezik hasonló mennyiségű, de nem ilyen jó minőségű ter­ mőfölddel. - Én is azt tapasztalom, hogy a mi gyümölcseink, zöldségeink páratlanok. Azonban ennek tudata sokszor kevés ahhoz, hogy ne egy olcsóbb, szebb csomagolású „konkurenst" válasszunk. Ilyenkor csak az győz meg, hogy a magyar gazdaságot támogatom vásárlásommal. Sok kicsi, sokra megy... Egy jó reklám, szebb, vonzóbb csomagolás, tudatosabb vásárlók azonban sokat segítenének. - S. A.: A „tudatos vásárló” fogalma sajnos jelenleg kimerül a „homo consumens” elneve­ zésben, ez azt a vásárlóréteget lakatja, melynek életformájává vált, hogy a reklámújságokon ke­ resztül, állandóan figyeli az akciókat, s a hétvégi kirándulást egy nagyáruházban tartja meg. Sokszor ezért még - a különböző törzsvásárlói programok keretében - meg is jutalmazzák. - H. A.: Igen, jó reklámmal, marketinggel, talán tetszetősebb csomagolással ki kéne emelni a hazai árukat. Sajnos, a nagyáruházak az egy­ mással való versengésben annyira alámennek az áraknak, hogy mindenki mást kiszorítanak a piacról. - S. A.: Igen, mert megvan nekik a biztos tőkéjük, a biztos háttér, mellyel ezt megtehetik. Nagy károkat okozva azonban. S a termelők igazából nem sokat tehetnek: helyzetükből és a piaci viszonyokból adódóan árelfogadók, az ára­ kat a keresleti oldal liatározza meg. A legtöbb esetben sok kistermelő áll szemben egyetlen felvásárlóval. A szerződésük köti őket, a telje­ sítés azonban problémákba ütközhet. - Sajnos, a mezőgazdaság ezért ingoványos talaj: az időjárás, kiszámíthatatlan. - H.A.: Evről-évre egyre melegebbek a nyarak. Meg kellene próbálni alkalmazkodni e változá­ sokhoz: át kellene állni az öntözésre, mely lehetne az árvízvédelemnek a mellékterméke. Másrészt szárazságot és aszályt jobban tűrő növényeket is termeszthetnének, hiszen tőlünk délebbre, melegebb égliajlaton is van mezőgaz­ daság, ott is boldogulnak valahogy. Persze, mindez főleg pénz kérdése. - S. A.: Nehéz helyzetben vannak a gazdák, az élelmiszer-vertikumban a termékpálya két vé­ gén álló fogyasztók és az alapanyagot előállító mezőgazdasági termelők alkupozíciója a leg­ rosszabb. Ok „kicsik”, nem mobilak és informálatlanok, míg a kereskedők, illetve az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások nagyok, árukészletük mobil és természetesen jól infor­ máltak. Ok diktálják az árat, ezáltal olyan veszteséget okozva, mely egész gazdaságokat tesz, tehet tönkre. - Lehet, hogy naiv a kérdés: de akkor meddig lesz még magyar mezőgazdaság? Meddig tartanak ki a gazdák? Hogyhogy nem mondják azt, hogy elég volt, nem csinálom tovább, mert beleölök időt, pénzt és energiát, s még örülök, ha a befektetett tőkém megtérül. Ráadásul bármikor elverheti a jég a termést, jöhet aszály vagy ár, és vége. - H. A.: Azért nem olyan könnyű a váltás, a magyar parasztember elkötelezte magát, álta­ lában generációról-gcnerációra öröklődnek a földek, a gépek. Legfeljebb csak akkor hagyja ott a földjét, lia már menthetetlenül tönkre­ ment. - Emlékszem még, anno a magyar állam- és jogtörténet órákon is beszéltük, hogy a szövetkezetek jelentése mennyire pejoratív tartalmat nyert és mennyirefélreértelmezett az eredetihez képest. - S. A.: A kommunizmus időszakában erő­ szakos úton kialakított sztálinista kolhozmodelleknek - melyeknek egyáltalán semmi köze nem volt a nyugati típusú szövetkezetekhez az lett az eredménye, hogy a rendszerváltáskor csak egy jelszót lehetett a politikai vereség kockázata nélkül kimondani: Le a szövetke­ zetekkel! Az első években a Zacsek Gyula MDF képviselő kezdeményezésére létrejött, ún. MDF-piacoknak jutott a szerep, hogy felve­ gyék a küzdelmet a lánckereskedelemmel. „Ha lehet, kérnénk egy zacsek krumplit!” - humo­ rizáltak a képviselővel politikai ellenfelei. A Nyugat-Európai szövetkezetek, melyek mintá­ jára gróf Károlyi Mihály is kialakította Magyarországon a szövetkezeteket - fűzi bele Horváth Attila Tanár Úr, általában egycélúak voltak: a gazdálkodási folyamat egy-egy moz­ zanatát egyesítették, kicsit egyensúlyozva a monopol helyzetüket. - Manapság miért nincsenek ilyen törekvések? lágy csak nem hallani annyit róluk? Pedig mennyivel egyszerűbb lenne több gazdának összefogni és közösen megvenni a gépeket. Nyilván problematikus a használatuk, ha mindenkinek egy azon időben kell aratnia, de ezt ki lehelne küszöbölni azzal, ha más időben érő terményeket vetnek. - H. A.: Szerencsére erre nyugodt szívvel rácáfolhatok: nemrég a közvetlen környe­ zetembe volt szükség ilyen szövetkezet alapító okiratának megírására, s örömmel mondha­ tom, hogy azóta is jól működik a dolog. Remélem, mások számára is példát statuálnak és minél többen követik őket. S végezetül álljon itt Schlett Tanár Úr tan­ meséje: egy svájci szálloda alkalmazásába vesz egy magyar menedzsert, aki lelkesen nekifog munkájának: felbontja a drága beszállítói szerződéseket, az eszközöket, alapanyagokat a globális piacról szerezi be, ezáltal jelentős költség-minimalizálást végre­ hajtva. Ragyogó arccal megy az igazgatóhoz referálni, aki viszont hadvész ülte képpel fogadja: Barátom jegyezze meg: én itt élek ebben a városban, ebben a kantonban és országban. A beszállítóim és az általam be­ fizetett adókból működik a város, a kanton és az ország, ezért először azt nézem, mit lehet venni a városban, majd a környéken, a kantonban, illetve Svájcban. Ettől ilyen erős és magabiztos a mi országunk. Mikola Orsolya �A katolicizmus a fejlődő országokban Az Apostoli Szentszék tevékenységét vizsgálva az elmúlt időben azt vehetjük észre, hogy a Vatikán egyre többet foglalkozik a fejlődő, főként afrikai államokkal. Ez különösen igaz a nagy elődje, II. János Pál méltó követőjének bizonyult jelenlegi egyházfőre, XVI. Benedek pápára. Ennek a növekvő érdeklődésnek a hát­ terét kísérlem bemutatni a következőkben. A jelentős hagyományú egyházak között is ki­ emelkedő szerepet követel magának a harma­ dik világ vallási meghódításában a keresztény­ ség, ezen belül is mindenekelőtt a Római Katolikus Egyház, amely már ma is, és egyre erősödő módon a Föld legnépesebb, szervezett vallási közössége. Sőt, azt is megkockáztat­ hatjuk, hogy mindközül a legnagyobb szerve­ zett közösség. A Katolikus Egyház számára történetének kezdete óta a mai napig rendkívül lényeges, hogy az igaz hitet elterjessze az egész világon; perspektívájában a világ valamennyi nem katolikus hívője, de a vallástalanok is úgy jelennek meg, mint potenciális egyháztagok. Bármennyire is frázisként hangzik, de a kato­ licizmus számára minden egyes ember fontos. Noha a harmadik világ lakóinak megtérítésével konkrét hatalomra vagy pénzügyi nyereségre nem tehet szert. 'Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy mindig is a segítségben lesz a legnagyobb üzlet. Biztosak lehetünk abban, hogy aki az adományok céljukhoz való eljut­ tatásában segédkezik, illetve azok szétosztásánál bábáskodik, soha nem fog rosszul járni. De a szerény és igazságos haszon nem tagadható meg attól, aki nemes ügy mellett áll. És ne legyenek kétségeink, az Egyház mindenkori legfőbb vezetése jóval nagyobb távlatokban gondolkodik annál, mintsem, hogy az adott pillanatban learatható, hosszútávon meglehető­ sen csekélynek tetsző haszon motiválja tetteit. Hihetetlen alapossággal kiépített szervezettsé­ gének köszönhetően már korunkban is a leg­ erősebb egyházi szervezet, tehát nem szorul rá az értelmetlen haszonszerzésre. Éppen ezért mindent meg kell tenni az egyházi hierarchia sérthetetlenségének megvédése érdekében, hi­ szen ebben rejlik az Egyház igazi ereje. Nem meglepő statisztikai adat, hogy amíg a fejlett világban a katolikusok száma az USA kivételével gyakorlatilag nem nőtt, addig jelen­ tős mértékben emelkedett Afrikában, ahol napjainkban a legnagyobb a katolikus hitre tér­ tek száma. Ezzel szemben az iszlám követőinek száma a fejlődőnek nevezett világrészeken kívül és főként Európában, illetve Észak-Amerikában is növekszik. Énnek két legfontosabb útját a bevándorlások, valamint az áttérések jelen­ tették. Nem kérdéses, hogy ezeket a folyama­ tokat már nem egyszer megbánták az elmúlt egy évtizedben a fejlett államok polgárai. Igaz ugyan, hogy általában csak primitív előítéletek és megkérdőjelezhető média-akciók okán vál­ totta ki az iszlám a „művelt” Nyugat megbékíthetetlen, minden bizonnyal még évtizedek múlva is visszaköszönő ellenszenvét. Ma már jóformán lehetetlen lenne megmagyarázni, hogy az ismert 2001. szeptember 11-i esemé­ nyek esetleg valóban iszláinhitű terroristák műve, de a hangsúly az első szó helyett a másodikon van. Terrorizmusukból táplálkozott a hitük, nem pedig fordítva. Látnunk kell, hogy a vallásokkal szembeni előítéletek legfontosabb forrása a média. Amit mi, az európai-amerikai kultúrkör tagjai, a világ egyházairól tudunk, azt szinte kizárólag a tele­ vízióból és a rádióból, illetve a mindenkihez eljutó magazinokból tudjuk. Tetteikről, műkö­ désükről, felépítésükről, de sok esetben tanítá­ saikról is kizárólag azt tudhatjuk meg, amit tudatni akarnak velünk. Példaként elég meg­ említeni a már említett sztereotípiát a terro­ ristanevelő, erőszakot hirdető iszlám vallásról. Holott az iszlám hit öt pillére a következő: a hit lényegének (Egy az Isten és Mohamed az O prófétája) elfogadása és megvallása, napi ötszöri ima, böjti hónap megtartása, mekkai zarán­ doklat, kötelező jótékonykodás. Ez sok minden­ nek nevezhető, de erőszakosnak nem. Kiemel­ kedő fontossággal szerepel a próféta tanításá­ ban a szent háború eszméje, vagyis a hit védelméért és tévesztéséért folytatott állandó küzdelem, amely a propaganda „áldásos” tevé­ kenységének hála, mára az emberek döntő többségének elsőként jut eszébe az iszlámról. Ez a vallási fanatizmus eredetileg azt jelentette, hogy az igazhitűeknek szakadatlanul küzde­ niük kell a pogányság ellen, az egyistenhit kizárólagosságáért. A tévhitekkel ellentétben azonban nem irányul eleve a zsidók és a ke­ resztények elpusztítására, hiszen ők is Allah, az egyetlen igaz isten hívei. Tehát amíg nem ők támadnak az igaz hit ellen, életük háborítat­ lanságát biztosítani kell. Ezzel szemben a harmadik világban a média legveszélyesebb eszközei csak elvétve juthatnak el. így a fejlett társadalmak által ismert elő­ ítéletektől hemzsegő világ helyett, itt az em­ berek annak hisznek, aki odamegy hozzájuk, segítséget és perspektívát nyújt nekik. Ebben a tekintetben pedig a Római Katolikus Egyház misszionáriusainak tevékenysége messze a leg­ sikeresebb és leglátványosabb. Ennek köszön­ hetően a harmadik világ ma még rendkívül elmaradott államainak polgárai tömegesen keresztelkednek meg. Az említett folyamatnak hosszútávon több rendkívül fontos eredménye lehet. A perifériák társadalmaiban véghezvitt térhódításnak kö­ szönhetően a hívők tábora jelentős mértékben megerősödik. Ez az első távlati haszon a katolicizmus számára. Ez ugyan sokáig a sta­ tisztikák által közölt számokon kívül semmiben nem látszik majd meg, de később annál inkább kamatozhat az egyre nagyobb hátország által nyújtott biztonság és erő. Mivel az újonnan megtért társadalmi rétegek tagjai túlnyomó többségében fiatalok, vagy sok gyermeket vállaló családok, ezért elkerülhetetlen a Kato­ likus Egyház néhány évtizeden belül végbemenő nagymértékű megfiatalodása Ennek egyik előnye, hogy a sokak által — általában tévesen — az öregek vallásaként aposztrofált keresztény hit újra mindenki által látható módon a fiataloké lehet. És ez most már csak idő kérdése. Ehhez járulhat egy automatikus mó­ don lezajló strukturális és kultikus megújulási folyamat is. A tévhitekkel ellentétben erre nem hitbéli-dogmatikai kérdések tekintetében van szükség, mivel azok az Egyház szilárd alapját jelentik, nem szorulnak felülvizsgálatra, és változhatatlanok. A változtatásokra, frissítésre sokkal inkább a gyakorlat szorul rá. Az Egyház ezenfelül jól járhat egy másik ponton is. A Szentszék egyre kevésbé leplezett nemzetközi politikai és gazdasági tevékenysége során. Növekvő befolyásának szilárd hátteret biztosít a támogatására létrejövő új tömegbázis. Fölösleges megmagyarázni, hogy mire lehet képes egy stabil eszmerendszeren felépülő világszervezet, ha a Föld teljes lakossága egyharmadának vagy akár a felének megingatha­ tatlan támogatását bírja. Gyakorlatilag bármire. Ennek előszele már napjainkban jól érzékelhető. A Vatikán, a Pápa, vagy akár csak a bíborosok befolyása az Egyház legsikeresebb korszakait idézi. Az I. Vatikáni Zsinattól (1869-1870) kezdődött a modem felemelkedés időszaka, amely a rendkívüli képességekkel megáldott karizmatikus vezető, II. János Pál pápa ural­ kodásának idején csúcsosodott ki. Ennek a közel másfél évszázadnak a következménye­ ként alakult ki az az állapot, hogy korunkban a Katolikus Egyház soha nem látott eredmé­ nyeket érhet el. Mostanra pedig már azt is tudjuk, hogy mindez még korántsem jelenti a végállomást az egyházi terjeszkedés folyamán. Végül meg kell említeni a gazdasági vonatko­ zást is, amelyben találkoznak a hit szempontjai az anyagi szükségletek kérdésével. Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a sok millió újonnan megtért hívő, sok millió potenciális fogyasztó megjelenését is jelenti egyben. Mert a vallás is egyfajta árucikk. Mindössze az a kérdés, hogy maga az árus hisz-e abban, amit kínál, esetleg csak saját hasznára tekint. Szerencsére a katoli­ kus hit, és az Atya Isten szolgálatát hivatásuk­ ként választók túlnyomó többsége ez utóbbi kategóriába tartozik. Az Egyház fenntartása igenis pénzbe kerül itt a Földön, még akkor is, ha erről sokan inkább szemérmesen hallgatni szeretnének. A papok ellátása, a szegények tá­ mogatása, a kórházak és más intézmények fenntartása, a látványos szertartások, illetve a civil államok vezetőit megillető körülmények másolása mind-mind nagy összegeket emészt fel. De a kegytárgyak eladásából, a turisták fogadásából, a saját márkanévvel megjelentetett termékekből, illetve a zarándokhelyek fenntar­ tásából származó bevételek valamelyest ellensú­ lyozzák ezeket a kiadásokat. És nem kétséges, hogy hosszú távon a ma még a „harmadik világnak” számító fejlődő társadalmak igaz hitű, vallásukhoz a nyugati embernél sokkal inkább ragaszkodó, újonnan megtért hívei fog­ ják a legnagyobb anyagi áldozatokat hozni sze­ retett Egyházuk érdekében. Teleki Levente tizenegyedik oldal �Az E-vangélium, és aki mögötte van Beszélgetés Horváth István Sándor atyával „Istenem, csak most segíts meg! Még most, utoljára!” - mormoljuk magunkban szám­ talanszor vizsgák előtt. Ha sikeresen abszol­ válunk, akkor megfogadjuk, hogy ezentúl rendszeresen imádKozunk, mert mégis mi­ lyen dolog az, hogy csak úgy kérünk a Jóistentől, s nem adunk érte semmit... Valahogy elfelejtünk imádkozni a minden­ napok szürkeségében, s talán pont ezt orvosolja az evangéliumi hírlevél. Már közel egy éve érkezik meg internetes postalá­ dámba minden hajnalban, olyan öt óra körül az aznapi evangélium, majd az arra ref­ lektáló elmélkedés és az imádság. Sokáig azt hittem, hogy ezek sablon üzenetek s évek óta ugyanazokat küldik szét. Azonban ahogy teltek-múltak a napok, felfedeztem aktuali­ tásukat és kíváncsivá váltam, hogy ki áll mindezek mögött. így bukkantam rá Hor­ váth István Sándor Atyára. - István Atya, mióta készíti az elmélkedéseket a mindennapi evangéliumhoz? - Az e-mailcs c-vangéliumot 2004. július 9. óta küldöm mindazoknak, akik feliratkoznak. Az első hónapokban csak néhány százan kérték, de azóta jócskán gyarapodott a listatagok száma. Mostaná­ ban érjük cl a 20 ezres számot. Az első 5 hónapban csak az evangéliumot tartalmazta a levél, majd kibővült az elmélkedéssel és az imádsággal. Bár a liturgia rendjének megfelelően a hétköznapi evangéliumok évente ismétlődnek és a vasárnapiak is három évente, én azonban minden alkalommal új elmélkedést írok és az imádság is változik. - Honnan származik az ötlete egy ilyen - ingyenes szolgáltatásnak? - Magam sem tudom, valahogyan kipattant a fejemből. Talán a Gondviselés rendezte így, hogy ezáltal is sok emberhez eljusson a mindennapi örömhír. - Hajnalok hajnalán Ön küldi szét? - Sokan gondolják ezt, de a valóság egy kicsit más. A küldést egy számítógépes program végzi, de nekem kell gondoskodnom róla, hogy legyen mit kiküldeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a küldendő evangéliumot, az elmélkedést és' az imádságot feltöltöm előzetesen egy adatbázisba. Mindig na­ pokkal, hetekkel előre dolgozok. Ennek köszön­ hetően senki sem veszi észre, ha például napokig nem vagyok intcmctközelbcn, mert az e-mail ak­ kor is elmegy mindenkinek a szokott időben. - Ön hol tevékenykedik? - A Szombathelyi Egyházmegye papja vagyok 1994 óta. Jelenleg Zala lövő varosában és a Kör­ nyező falvakban látom cl plébánosként a lelki­ pásztori teendőket. - Milyen indíttatásból lett pap? Innocent Bystander Kovács Kettő János, vagyis angolul John 2 Smith, asztrofizikus, főállásban autóbuszvezető (a NASA-nál túljelentkezés volt) összeszorult gyomorral vágott neki a napi műszaknak. Mióta New Yorkba költözött, folyamatos rettegésben él. Ez a város nemcsak zsúfolt, de még veszélyes is - főleg a tömegközlekedésben utazóknak. Mert tegnap is mi volt? Az a rohadt pók­ ember telchálózta az utat két felhőkarcoló között, mikor doktor Octopusszal liarcolt és ezzel megakasztotta a főutcán a forgalmat teljesen. Persze ilyenkor az utasok meg nem a baj okozóját, hanem a buszvezetőt kezdik cl szidni. De hát mit tehet ő róla? Pedig a buszvezetés még a jobbik meló a NY-i tömeg­ közlekedésben. Itt kevesebb az esély rá, hogy az aszfalt rászakadjon az ember fejére, mint a metrónál. Mert ott is van ám élet! A szcllcmirtók folyamatosan újabb cktoplazma-fészkckct találnak az elfeledett metrójáratokban, a csator- Merre visz a jogi diploma? Diplomás kiútkeresés a Karrier Iroda tréningjével Szeptember és október hónapban végzett kutatást a Karrier Iroda, amelyben 275, jogi karunkra járó vagy záróvizsgázó hallgatót kérdezett meg elhelyezkedni elképzeléseikről. Röviden összefoglalva azt tapasz­ taljuk. a bejáratott jogászképckből nehezen tud kilép­ ni a fiatal hallgató - egyetlen kivétel a közigazgatás. Mielőtt az eredményeket jobban megvizsgálnánk, es­ sen pár szó az előzményekről és magáról a vizsgá­ latról. A jogászi pálya telítettsége miatt egyre égetőbb kérdés a jogi tudás egyéb területeken való alkal­ mazásának lehetősége. Egyre nagyobb feladat liánul a jogászokra egyéb területeken is. A lullgatók ilyen iranyti hajlandóságára is kíváncsiak voltunk. A kérdőív online és papír alapon Is kitölthető volt: a résztvevők leginkább a 4-5. évesekből, vagyis a 2010ben vagy 2011-ben végzők közül került ki. A kérdé­ sek két nagy csoportra oszthatók: először arra kértük a kitöltőt, 1-10-ig pontozzon néhány lehetséges mun­ kahelytípust, attól függően, mennyire dolgozna ott szívesen. Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás, a kis és nagy ügyvédi iroda, a közjegyzőség, a pénz­ ügyi- és bankszektor, egyéb hazai cs multinacionális cégek, saját vállalkozás és külföldi munkalehetőség ezeket osztályoztattuk a szerint is, ha jogi vagy nem jogi munkát kellene végezni. A második blokkban az tizenkettedik oldal egyetemi évek alatti és a diploma utáni tanulási hajlandóságot kérdeztük. A különböző szakterületeket vizsgálva első liclycn az igazságszolgáltatás zárt. 7,08 átlagpontja után a köz­ igazgatás és a nagy, nemzetközi ügyvédi iroda kö­ vetkezik 6,76 és 6,72 átlagponttal. Ezeket követi a közjegyzői feladatok ellátása (6,69). Az alsóbb osz­ tályok élén a hazai cégjogi képviselete van (6,58), azt követi a saját vállalkozás (6,16), maid a nemzetközi vállalat jogi képviselete (6,09) és a Külföldi munka­ vállalás (55). A sort a pénzügyi- és bankszektorban végzett jogi munka iránti vágy záija 4,77 pontát­ laggal. A nem jogi munkakörök csak ezután jönnek: a legtöbb pontot a külföldi munkavállalás érte cl (4,76), legkevesebbet a kis ügyvédi iroda nem jogi alkalmazotti munkaköre (3,03). A megadott adatok - Csak azért, mert úgy éreztem, hogy a ió Isten ezt kívánja tőlem. E luvásnak engedelmeskedtem, citc mondtam örömmel igent. Azóta sem bántam meg, hogy a legnagyobb Ur szolgálatába álltam. - Mesélne néhány szóban magáról? - A papság életem lényegéhez tartozik, ezért ha magamról kellene mesélném, akkor arról beszél­ hetnék, hogy milyen örömeim vannak a papi élet során. De azt hiszem, hogy ez nagyon hosszúra nyúlna. Az c-mailcs c-vangclium küldést tartom a „hobbimnál?, de természetesen nem szórakozásról van itt szó. Szerencsés, ha egy pap „hobbija” egészen közel áll saját hivatásához és az Egyház küldetéséhez. Szeretném sok fiatalnak elmondani, hogy szívesen vállalják a papi hivatást, ha erre belső indíttatást éreznek, mert mind Istennek, mint az Egyháznak szüksége van papokra. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy csatlakozzanak, melyet Egyetemünk honlap­ ján keresztül is megtehetnek: az ismert www.jak.ppke.hu, aztan középen, a képek fölött: „Napi Evangélium”, két kattintás, és már olvasható is, pár gördítés, és ott a fel­ iratkozás. Csak azért, hogy ne csak a bajban imádkozzunk! Mikola Orsolya nákban mutánsok és vámpírok laknak, akikkel a Penge meg az a Hcllboy küzdenek egyfolytában és időnként óriás hüllők is bebontják a járatot, mikor kijönnek napozni a tengerből. Ha taxizna, akkor meg még durvább alakokkal találkozna. Hiszen mindenki hallott már a sikátorokról, ahol egyre csak eltűnnek az emberek, a csavargók - akiket az a Spawn vezet - pedig nem tudnak soha semmiről... Egyszer egy liavcija mesélt Jánosnak Európáról. Ott lehet jól élni. Arra nincsenek szuperhősök, meg szupergonoszok, csak egyszerű bűnözők és a fizetés is jóval magasabb. Sokszor azt kívánja János, bárcsak Magyarországon lehetne BKV igazgató... Kanta Balázs érdekes kérdése, hogy hallgatóink ugyanolyan szíve­ sen dolgoznának külföldön bármityen munkakör­ ben, mint ittlion például egy bank jogi osztályán. A második kérdéscsoportban kevésbé aprózódik el ennyire a válaszadók elképzelése. Arra a kérdésünkre, hogy hajlandó-c az egyetemi tanulmányok mellett kompctcnciafcjlcsztő vagy egyéb, kiegészítő képzés­ ben részt venni még a diploma előtt, 75,24%-ban igennel válaszoltak a résztvevők. A hallgatók felisme­ rik tehát, hogy a diploma megszerzése az első, de nem az utolsó lépcsőfok. A magas számú közigaz­ gatási preferencia átlagpontja pedig arra figyelmeztet mindenkit, hogy az állami szektorban elhelyezkedni vágyó hallgatók idén decembertől kötelezve lesznek a közigazgatási versenyvizsgára. A diploma utáni munkavállalás terén is megmutat­ koznak az igények. A kitöltők 62%-a tervez szak­ irányú továbbképzésen, 49%-a pedig doktori képzés­ ben részt venni. A lullgatók 41%-a pedig újabb diploma (szociológia, politológia, közgazdász stb.) megszerzésében gondolkodik. Sergő András Kérdőívünk kitöltői között a Szent István Társulat Justmianus Egyetemi Jegyzetboltjának egyenként 6.000,- Ft értékű könyvutalványát sorsoltuk ki. Nyerteseink: Ling Dániel, Móricz Anita, Kriskó Anett. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, nyereményüket átvehetik a Karrier Irodában! �Adatvédelmi piac A minap éppen tallóztam az utóbbi hónapban megjelent jogszabályok között, amikor megakadt a szemem az alábbi címen: „188/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet a közigazgatási liatósági eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megis­ merhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért fizetendő költségtérítésről". Ennek mindjárt az első §-a a következőképpen szól: „A közigazgatási hatósági eljárás irataiban az iratbetekintést kérő személy által meg nem ismerhető személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért (a to­ vábbiakban: anonimizálás), valamint az ilyen módon kivonatolt iratról való másolat készítéséért a megismerhetetlenné tétellel érintett oldalanként 200 forint költségtérítést kell fizetni.” Meg nem ismerhető adatok megismerhetetlenné tételéért? Ez kissé elgondolkodtatott. Hát - a nyil­ vánvaló fogalomzavaron túl - az Adatvédelmi tör­ vény szerint nem csak a beleegyezésemmel lehet bármilyen adatomat másnak kiadni? De igen, to­ vábbá törvényi felhatalmazás alapján is. E felhatal­ mazás meg is történik a polgárok személyi adatai­ nak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 17. § (1) tók-tón: „A nyilvántartás szervei az e törvényben meghatározott feltételek­ kel és korlátok között - a polgár, illetve jogi sze­ mély és jogi személyiséggel nem rendelkező szer­ vezet kérelmére, a felhasználás céljának és jogalap­ jának igazolása esetén - adatot szolgáltatnak. (2) A nyilvántartásból adatok az alábbi csoporto­ sítás szerint szolgáltathatók: a) név és lakcím adatok (felvilágosítás a lakcímről); b) természetes személyazonosító adatok és lakcím­ adatok, állampolgárság, családi állapot, a házasság­ kötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésé­ nek helye, a nem, a nyilvántartástól való kikerülés oka, helye és ideje; c) a b) pontban felsorolt adatok és a személyazo­ nosító jel; d) a nyilvántartásba felvett adatok teljes köre? Ezt a kön tovább bővítik más szabályok - például a születési adatokkal is. Mivel a jogszabályban nincs szó mérlegelésről, vagy megtagadásról, való­ színűnek tartom, hogy a jogalap bánni lehet. És hogy mindez mennyibe kerül? A választ erre a 16^007. (III. 13.) IRM-McHVM együttes rendelet „a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásától teljesített adatszolgáltatásért, a kapcsolatfelvétel céljától való megkeresésért, vala­ mint értesítésért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról” adja meg, ahol is részletesen fel van sorolva, hogy milyen adatért mennyit kell fizetni. Hogy ezt meg vonzóbbá tegyék a cégek felé, egy alsó határt is megadtak a fizetendő díjnak. így ha valaki egy személyről akar adatot kérni, azért 2800.- (a KEKKH honlapja szerint már 3500.-), míg ha 100 emberről, akkor fejenként 560.- (a KEKKH honlapja szerint 730.-) forintot kell fzetni. Ahogy azt a nyugati országoktól hozott menta­ litás teszi: vásárolj többet és fizess kevesebbet. Aki meg nem szeretné, lia teljesen illetéktelen személyek szereznének tudomást családi állapo­ táról, vagy élettársi kapcsolatáról, csak fizessen... Kanta Balázs Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Azon szerencsések egyike vagyok, aki elmondhatja, hogy külföldi szakmai gyakorlat keretében tótekintést nyerhettem egy idegen ország különböző jogterületeire. Németország, Rhcinland-Pfalz, Wiesbaden. Erasmusos diák­ ként Mainzban kaptam ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy részt vehessek a Wiesbadeni Bíróság egy hónapos gyakornoki programján. Az ember azt gondolná, hogy az itthoni tapasztalatok alapján ez is a mindennapos akta­ olvasásról és tárgyalásra járásról fog szólni. Nem így történt. A szeptemberre meghirdetett gyakorlaton egy bírónő és egy bíró vezetésével 28 diák vett részt, köztük ketten voltunk magyarok, a többiek németek. Első nap megkaptuk a négy hét precíz beosztását. Mondanom sem kell, hogy pozitív meglepetés ért, liiszcn szinte mindennapra más program volt kiírva. Tárgyalásra utaztunk Rüdeshcimtó, előadást liallgattunk Wiesbadentón a családjogról, a fiatalkorúakra vonatkozó jogi szabályozásról, látogatást tettünk neves ügyvédnél, a Főügyészségen megnézhettük a bizonyítékraktárt, a lefoglalt fegyvereket, pénzt és drogokat. Ellátogattunk a Rendőr-főkapitányságra, majd a Rcndőriskolába is, ahonnan busszal kivittek bennünket a rendőrség közleke­ désrendészeti csoportjának gyakorlópályájára, ahol beülhettünk a tesztautókba és megtapasztalhattuk az ABS működését különböző sebességeknél. Bemu­ tatták a drogkereső kutyák munkáját is. Jártunk biztosítótársaságnál, börtön­ ben, nemzetközi ügyvédi irodában Frankfurtban és az Igazságügyi Orvos­ szakértői Intézetben, ahol holttestet is mutattak, és a különféle mérgekről és Átmenet Novella A nő a korlátnak támaszkodva állt, miközben az egyre sűrűbben feltámadó szél tóle-tólekapott ha­ jába. Bár tudta, hogy mindennek vége szakad egy­ szer, mégsem számított rá, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Szeme a távolba révedt, rozsdavörös hajá­ nak cgy-cgy tincse zabolátlanul csapdosott körülötte. Nem volt különösebben szép. Közép­ termetű, átlagos alkatú hajadon volt, akit minden­ ki idősebbnek vélt első látásra. E Itatást főként arckifejezése keltette másokban, az a megnyug­ vást sugárzó arc, amely csak nagyon idős, sokatlátott emberek sajátja, azoké, akik már a böl­ csesség ajándékára szert tettek. Mogyoróbama megértő szeme ismerősnek hatott mindenki szá­ mára, akivel csak találkozott. Bronzszínű szája korábban ifjúságának kifejezője volt, liangos és kihívó; ezt domború homlokának lágy ráncai tet­ tek idősebbé. Mára a száj megfakult, elcsende­ sedett, s csupán egy keskenyedő vékony szalag maradt a múltbéli húsos ajkakból. Fázósan összehúzta magán barna szövetkabát­ jának fel-fel libbenő anyagát, mely a szél növekvő a DNS vizsgálatról tartottak előadást. Mindenhol barátságosan fogadtak ben­ nünket és igyekeztek az adott jogterületet a lehető legjobban bemutatni, az előnyeivel és hátrányaival együtt, hogy a későbbiek­ ben a diákok könnyebben tudjanak dön­ teni. Tanácsokat adtak a vizsgákhoz és to­ vábbi szakmai lehetőségeket is ajánlottak az előbbrejutáshoz. Azt kell, hogy mond­ jam, a négy hét alatt sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Sajnos a ma­ gyar diplomával nem sokra megy az em­ ber külföldön, ebben az esetben Német­ országban, de aki teheti, mindenképpen vegyen részt egy ilyen külföldi szakmai gyakorlaton. Izgalmas, új ismeretekre tehetünk szert és talán kedvet kapunk, hogy végül mégis külföld felé orientálódjunk, és ott is elvégezzük a szükséges tanulmányokat. erejére önálló életre kívánt kelni, és várt. Bár nem kívánta a találkozást, tudta hogy elkerülhetetlen. Gondolatai nyugtalanul jártak körül cgy-cgy cmlékképet, akárcsak a szélben kavargó falevelek, tudatában annak, hogy ezek számára földi tar­ tózkodásának egyetlen tudati maradékai... Mély lelki vándorlásától a szemerkélő, apró cscppektón gyöngyöző csőre tért vissza, amely mintha kíván­ ságára mázolná cl az elmúlás fájdalmával átitatott emlék-maradványok élénk színű kis festményeit. A kabátja szövetén lassan átszivárgó víztől a hideg végigfutott a liátán, arcát s kaijait libabőr borította tó. Ellenállva annak a kísértő gondolatnak, hogy most nyomban elinaljon és elrejtőzzék a rá váró hideg és sötétség elől, figyelmét a lemenő nap fényében vöröslő tájra irányította. A helyszínnel továbbra is elégedett volt, az ő választását dicsérte: a kis parkban minden együtt volt, amely jellemezte s így megkönnyítette számára az elválást. Tekintete a fák mélyen ba­ rázdált törzsére esett, amely homloka redőihez volt hasonlatos. Haja, szeme, szája a színpompás avar kevert rőtjét, sárgáját s barnáját idézte. Az eső­ cseppek s az azokat felváltó enyhe meleg szellő hangulatai változásának voltak tanúi. A táj ő maga volt egész valójában... Lassan, kopogó léptekkel közeledett akinek érke­ zését várta. Lelke korábbi izgatottsága, félelme kiváltotta háborgását a beletörődés csendesítette le. Mihalics Vivien s immár készen állt a találkozásra. A parkbéli lámpa sárga fénykörétón megjelent az, aki felvált­ ja majd a természet örökkévaló törvényének megfelelve. A férfi közelebb érve az ismerős kéz­ fogással köszöntötte, s a nő végigmértc a hosszú évezredek során mit sem változó külsejét. Az érkező barátságos arckifcjczésscl bírt, amelynek mélyén a világoskék szempár fgyek, amely hason­ latosan a nőéhez mély bölcsességről árulkodott. A férfi fehér szakálla, akárha prémes kabátja folytatása lenne, övezte egészségesen pirospozsgás arcát. Termetén látszott, hogy erős, egészséges, széles váltakkáI és makacs áliával kitartását jelezte a külvilágnak, kegyetlen szája a csontig hatoló hideg érzését keltette. Mindketten tudták, itt az idő. Szavak nélkül is értették már egymást, s ha évente rövid időre kellett is találkozniuk, az örök idők óta fennálló gyakorlat nem követelt meg semmilyen szóváltást. A nő csendesen liagyta, hogy a férfi a benne már csak halványan pislákoló erőt átvegye, hogy benne újra megerősödjön és betöltse rendeltetését. Az elcmycdt testet a férfi gyöngéden az avarra helyezte, hogy majdan újjászülethessen. Távoztában visszapillantott a nőre, s szokása szerint meg­ ajándékozta őt az első hópelyhek pulu takarójával. Fábián Beatrix tizenharmadik oldal �Boldog születésnapot Budapest! Mi a véleményetek a városi létről? Én szeretem. Tetszik, ahogy nyüzsgünk, ahogy lótunk-futunk ügyes bajos kis dolgaink után, ahogy gyönyör­ ködünk cgy-cgy pazar kirakatban, ahogy örülünk amikor bejön valami új, valami csillogó nyugati... Szeretem a város színpompás forgatagát. Tudomtudom, hogy más város is modem és szép, de nekem mégis sokat jelent, hogy itt lehetek, és az ország szíve azért mégiscsak itt dobog! Most persze van is okom, hogy ezt leírjam, ugyanis hazánk fővárosa, Budapest a napokban ünnepli születésnapját. November 17-én lesz 136 éves kedves városunk. Most duplán is körülnézek jártamban-kcltcmbcn, hiszen ez nagy idő egy város életében. Szemembe gyűjtöm szépséges látképét, feltérképezem minden kis szegletét, amit Petőfi már nem láthatott, de Arany János még örülhetett neki. Mennyi-mennyi történelmi örökséget őriznek az ódon falak, mi mindennek voltak tanúi a közel másfél évszázad során! Honfoglalásunk ezredik évfordulója, a századforduló, két világ­ háború, egy' szabadságliarc, egy' ezredforduló... * November 17-ét 1991 tavaszán nyilvánította Buda­ pest Főváros Közgyűlése Budapest születésnap­ jává, ugyanis 1873-ban ezen a napon egyesítették Pestet. Budát és Óbudát. Azt nem tudom, hogy mennyire tudja egy átlag fővárosi Budapest történelmét, de egy egyetemistának igazán illik ismernie. íme hát: A város első főpolgármestere Ráth Károly volt, polgármestere pedig Kammermayer Károly. A város fejlesztéséért báró Podmaniczky Frigyes felelt, aki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának volt az egyik vezetője. Ez a szerv sza­ bályozta a Duna budapesti szakaszát, megépítette a rakpartokat, közraktárakat, hidakat emelt, szabályozta a főbb útvonalakat. 1870-ben Lcchncr Lajos megnyerte a városrende­ zésre kiírt pályázatot, innentől olyan volt a város, mint ma: csupa-csupa építkezés... Persze némine­ mű különbség azért van. Lcchncr Lajos munkál­ kodása alatt kiszélesítették az utakat, meghosszab­ bították őket, az Andrássy utat 1871-ben kezdték cl építeni. A Margit-híd is ebben az időszakban Túlvilági fények Itáliában Turner-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum újra előállt egy olyan kiállítással, ami hiánypótlónak bizonyul Magyarországon, mivel Tumcrrel a magyar közönség most találkozliat első ízben önálló tárlaton. Az angol Joseph Mailord William Tűmért a 19. század, sőt, talán az egész művészettörténet egyik legje­ lentősebb tájképfestőjeként tartják számon. Tiimer egész életében harcolt azért, hogy a tájképfestészetet a festészet témáinak rangsorában elő­ kelőbb helyre juttassa. A kor ízlése szerint ugyanis a történeti témák kelendőbbnek mutatkoztak. De ő, mint ünnepelt és rendkívüli üzleti érzékkel is megáldott művész megtehette, hogy ne csak a megrendelők igényeit elégítse ki, hanem támoga­ tókat szerezve saját inspirációit is alaposan kidol­ gozhassa. Véleménye szerint ünncpeltségénck egyetlen titka az „átkozottul kemény munka” volt. Korai tájképeire is lutottak a kortársak itáliai témájú művei, figyelte, tanulmányozta az olasz tájat már akkor is, mikor még nem is járt ott. Képei korai korszakában a vad, fenséges tájat áb­ rázolta, ahol a kék, szürke, s sárgás-narancsos szí­ nek játszották a főszerepet. 1819-ben végül eljutott Olaszországig, s rengeteg telerajzolt jegyzet­ füzettel tért haza Angliába, hogy vázlatait otthon dolgozza ki. A mediterrán napfény hatására képei kifényesedtek, vakító sárgás-fehéres színekkel dolgozott tovább. A kritikusok egy része pedig ezzel az új, szokatlan stílussal nem tudott mit kezdeni, s azzal jellemezték, hogy az olasz napfény incgvakította, és képeivel a közönséget is meg akarja vakítani. Festményei valóban szinte túlvilági színekben kezdtek tündökölni, s c fényáradat nagy újítás volt a korban. De Tumer mellé állt Anglia legnagyobb kritikusa, s ugyanígy tettek megrendelői is, aminek hatására még ötször elutazhatott álmai országába vázhtokat készíteni, benyomásait rögzíteni. Képeit utólag átdolgozta, s ezeknél az átdolgozásoknál csak fehér és sárga festéket vitt fel a vászonra. így' képei liatalmas fényáradatban kezdtek pompázni. Tűmért az ókori itáliai városrészetek ábrázolásánál is a modem város érdekelte: a korabeli élet az ókori örökség romjai mellett. Ezzel a civilizációk lianyatlásának tizennegyedik oldal és megújulásának körfolyamatát érzékeltette. Épületei, a várost ábrázoló tájképei pedig egyre elmosódottabbak lettek a folyamatosan és egyre intenzívebben kísérletező Tiirncr képein. Áz alkotások titokzatos ködben úsznak, s sokak szerint ezzel a sejtelmes bolyongással, tökéletes színkavalkáddal fogalmazta meg Velence titkának készült el és a tömegközlekedés is ekkor jelent meg - ekkor még sínen közlekedő lovaskocsik szállították az utasokat. Sorra nyíltak meg a hangulatos kávéházak, a New Tbrk, a Ccntrál, a Japán Kávéház, az Orfeum. 1884-ben megnyílt az Operaház, majd a város történetének fénypontja 1896-ban következett el, a milleniumkor. A főváros nemzetközi kiállítást szervezett a Városligetben, ahol bemutatták Magyarország kultúráját, tájait, városait. Erre az alkalomra épült a Millenium Kisföldalatti és a Víjdahunyad vára is. Az Országhíz már olyan szépen clkészülőben volt, hogy az ünnepi ülést a kupolateremben tarthatták meg - az épületet egyébként 1902-ben avatták fel. En nagyon örülök, hogy a régi emberek szívükön viselték e város és lakóinak jövőjét. Szokták mondani, hogy ha az alagutat ma építenék, két év alatt bcomlana. Lehet benne valami. Hogy ren­ geteg milliárdba kerülne, az viszont biztos, pedig régen a kezdetlegesebb technikának köszönhetően azt hiszem, jóval költségesebb lehetett egy-egy ilyen beruházás. Persze akkor valódi szakértők álltak neki a munkának. Mindenesetre vigyázzunk örökségünkre, vigyáz­ zunk Budapestre! Hrecska Renáta korok művészeire is Itatással voltak, azt a célját is elérte, hogy a tájképfestészet, mint téma, előke­ lőbb megítélés alá essen. Monet például úgy fogal­ mazott, hogy „nyitott szemmel festő művész volt”. Tiimer tehát nem az az alkotó volt, aki egy „a korszak neves képviselője” címmel beérte volna. A legkeményebb munkával és nyitott lélekkel fel­ ismerte, hogy a táj mit kíván mondani, a természet és város hangulatát a végletekig meg tudta jelení­ teni. De mindezeken is túl, kísérletezésével kinyi­ tott egy kaput egy új irányba, mely kapun később sokan haladtak át saját útjaikat keresve. Aradszki Dea Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? lényegét is. A művész ars poétikaként fogalmazott úgy, hogy az atmoszféra az ő stílusa. S valóban a tomboló színekkel, a poétikus ködösség megjele­ nítésével a művész új ösvényeket taposott Ki a művészettörténetben. Rétegről rétegre vitte fel a titokzatos fényeket megjelenítő tónusokat, s ennek eredményeként a kép tárgya már szinte nincs is jelen. íme, az absztrakt művészet korai előfutára. Szüntelen tcclinikai újításai segítették kiemelni a művész hangulatát, kései képei nem is igazi tájak, csak Tiimer képzelet-szüleményei. Fcstőkéssel, ronggyal, ujjaival dolgozta ki műveit teljesen megszabadulva a művészeti kötöttségek­ től. Idős korára már szinte absztrakt képeket fes­ tett, nem törődve a kritikusok és a megrendelők véleményével. A teljes fclszabadultság érzékelhető alkotásain. A már szép vagyonnal rendelkező, de egészségi állapotában megromlott művész tudta, már nem indulhat újra útnak, viszont érzelmeit egyre inkább szabadjára engedve képei inkább alkotója lelkivilágát, mint a tájat ábrázolta. Tiimer művészete tartalmában, mélységében egé­ szen rendkívüli. Legradikálisabb újításai a későbbi Tíz dolog, amivel csökkentheted a hulladékod: 1. Vigyél magaddal bevásárlólistát, vászon­ táskát, kosarat! 2. Taposd laposra, és gyújtsd szelektíven! 3. Komposztálj! 4. Javíttasd meg! Használd újra! 5. Cseréld el vagy add tovább! 6. Vásárolj piacon, és támogasd a helyi keres­ kedelmet! 7. Keresd az újrahasznosított termékeket! 8. Válaszd a visszaválthatót! 9. Jáij könyvtárba, kölcsönzőbe! 10. Tegyél meg mindent, hogy ne árasszon el postai levélszemét! Forrás: HuMuSz Nulla Hulladék Program �Megtört ölelések Igazán, egészében Immáron ötödik éve filmkritikát igyekszem időről időre - hogy iól/rosszul-e ki-ki döntse cl maga kreálni rövidcbb-hosszabb tcíjcdclcmben, azzal a szándékkal, hogy felkeltsem az érdeklődést cgy-egy film iránt. Az még az én idcalista/naiv gondolat­ világommal is elég tisztán sejthető, hogy nem cgv Kivonta megjelenő egyetemi újság, néhol igencsak szűkös hasábjain kell megváltani a filmvilágot. De, idcalista/naiv gondolatvilágom lévén, szükségem van egyfajta küldetéstudatra, hogy mégis alátámasszam e nosszú évek során immáron megtisztelőén rovattá avatott cikksorozat létalapját. S mi is lenne ez az „alap"? Az alap a már említett idcalizmusmentcsség. Legalábbis annak minimalizálása. Magyarán szólva: nem fogom leírni és ajánlani/kritizálni a legújabb mega-giga produkciót, hiszen nyilván azt már meg­ tették előttem százan és fogják legalább ugyan­ ennyien utánam is. Nyitón ilyen jellegű alkotások tukmálására nincs is szükség, hiszen aki kíváncsi rá - abszolút legális formában természetesen - meg is fogja ismemi/tekinteni. És ez így természetes. Gondolná a gyakorlott olvasó: nyitón most jön a „viszont az un. szerzői filmeket nem ismeri senki, azokat mutassuk hát be" fordulat. De nem. Hiszen az ilyen típusú filmeknek is megvan a maguk fóruma, akik ilyen filmekre vágynak, tudatosan keresik őket és nem az én profán írásaim alapján válogatnának. Mi marad akkor a cél? Egyrészről a szerkesztőség 99,87%-ához hasonlóan írói ambícióim kiélése, ha kell, lia nem. Másrészről olyan filmek bemutatása, melyek nem feltétlenül a legnehezebben érthető, legclvontabb alkotások, liancm nemes egyszerűség­ gel, azon művek, melyeket esetleg kevesebb mozi­ ban vetítenek, kisebb visszlianggal, ám mégis olyan valamijük van, ami miatt érdemes nem tovasiklani felettük, mikor esti, esetleg délutáni programot keresünk. És ha ez már egy embernél célba talál, már megérte. (Ha pedig nem, még mindig marad nekem a „lia kell, Ka nem”-bői az utóbbi.) És a fordulat: mindennek ellenére most, kevéssé ugyan, de mégis váltanék. Almodóvart ugyanis nem kell tukmálni. A Megtört öleléseket nem kell bemutatni. Ha másért nem, Pcnélopc Cruzért végül minden férfiember megadja magát a könnyes, romantikus filmet váró hölgypartnere mozi-ajánlatára. Almodóvar ugyanis egyfajta megnyugvás- Nagy ritkán, mikor eljutunk egy filmjéig, képzeletben megveregetjük önnön vállunkat szerzői filmes műveltségünk ilyen bravúros kipipálásáért. Hiszen óranézegetés és asítozás nélkül végig tudtuk ülni, és megkockáztatom, egyszer-kétszer még cl is tudtuk nevetni magunkat rajta... huhh, hát ennél könnyeb­ ben nem is mehetett volna, és máris megvan a témánk egy füstös kocsmában egy sör melletti, igen elvont - jo jogászhoz méltóan kevés alapból sokat kihozó -beszélgetéshez. De. És mindig ott van az a kicsi, idegesítő de. Pcdro Almodóvar nem olyan egyszerű és Könnyed, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Persze még két héttel a bemutató után is hellycl-közzcl teltházasak az előadások, de tudjuk csak be ezt nyugodtan a letudandó tisztclctkömck. Ugyanis mit látunk a filmben? Kicsit elvont, kicsit kusza, kicsit vicces és olyan se füle, se farka befejezés... Kicsit értjük is, meg nem is. De ez még belefér, szerzői filmről lévén szó - gondoljuk ys belenyugszunk abba a kicsit nem értjük részbe is. És akkor megint csak: de. Itt van a történet lényege: pont azt a kicsi részt kell megérteni, hogy tudjuk úgy igazán élvezni, ne csak letudni, és örülni, hogy van egy ilyen populárisba hajló .művészfilm’ rendező. Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban „Egy kis néger gyerckkatona vérzáporos utazása a teljes civilizációs összeomlásban, a huszadik század végi Afrikában, Libériában és Sierra Lconében, ahol egyébként máig változatlan a helyzet? Az Afrika Volta ire-jének kikiáltott elefántcsontparti író Ahmadou Kourouma műve az „Allah nem köteles”. Egy afrikai kisfiiú elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, kisfiúhoz illő szófordulatokkal, szórakoztató beszólásokkal. Paradox az egész, liiszen ez a kölyök, akinek naplószcrií írásából ismerjük meg sorsát, amit Károm szótár segítségével fogalmaz (és akkor írja, mikor kedve van liozzá); beáll gyerckkatonanak, kap „kalast", meghúzza a ravaszt, és máris jön a ra-tta-tta-tta ...és ez jó, így van dolga neki is! Ha nehezen bírja a tempót, segítségül kapja a kábítószert, így bátrabban bolyong társaival a törzsi háborúk liatborzongato világában... és örül, hogy small-soldicr lett. A lakosság közben középkori sötétségben él, főhősünk anyját sem engedik megmenteni, mocskos, gaz európai orvosokkal... hiszen a varázslat, a varazsige az jobban gyógyít, ennek következtében elüszkösödött lába miatt élete nagy részét a „vaíagán csúszva” kell leélni, íriszen Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgok felett. És amúgy is, nagyon szép élete lesz a mamának Allah mellett, laa elhagyja ezt a helyet, ez a jele a sok szenvedésnek. A leg­ ijesztőbb, hogy időben nem is vagyunk olyan távol (1993-ban), és nem kitalációról van szó, hanem az író gycrckkatonák emlékezései alapján íija a regényt, amiért 2000-ben elnyerte a Renaudot-dfjat. A műnek érdekes a nyel­ vezete is, amit még a fordítás ellenére is izgalmas, számos különböző törzsi nyelv szavaival találkozliatunk. Emellett az író azt is meg akarta mutatni, hogy mennyire különbözik a párizsi francia nyelv attól, amit Afrikában beszélnek, ezt persze az eredeti nyelven olvasók érzékeltetik. Mindezek mellett „bennszülött afrikai fekete néger” káromkodásból is kapunk nagy adagot, amin sokszor - a történet ellenére - felnevetünk. De a végen rezignaítan megértjük, hogy Allah nem köteles méltányosnak lenni... „Én sem, én sem vagyok köteles mindezt elmondani, elmesélni, hogy milyen kutyának való élet jutott nekem, nem vagyok köteles a szótáraimat lapozgatni, hogy érttetten mondjam cl, ami kikívánkozik belőlem. Elegem van; mára befejeztem. Es mindenki húzzon el a jó büdös francba!" Zágon Örs Először is: a filmet összességében tessék nézni. Egy egész: történet, kép és zene. Nem alárendelt és nem eszköz, sőt megkockáztatom, a Megtört ölelések esetében mintha a történet lenne a másik kettő háttere. Mateo Blanco története esetében nem kell arra törekedni, hogy minden áron bclcprcseljük az elvárt film keretbe: egy ahpszituáció, abból kiboruló, a végén megoldódó konfliktus. Sőt. úgy se próbáljunk gondolkodni ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy a megoldás az, hogy' nincs megoldás. Mateo Blanco (Luís Homar) története olyan, mint az élet. Egy sztori az életből, melyet találomra kira­ gadtunk belőle. Elvesztette látását egy autóbaleset­ ben, ráadásként látásánál százszor fontosabbat: élete szerelmét, Lénát (Pcnélopc Cruz). Ennek egy sze­ relmi háromszöggel fűszerezett körülményeit követhetjjik nyomon a filmben. Nincs eleje, nincs vége. Es lássuk te: egy ilyen helyzetnek az életben sem lenne se eleje, se vége. Legalábbis nem a tör­ ténetek megoldása szintién. Hiszen egy életnek nincs megoldása. Csak jól/rosszul megélt cs elmesélt történetei. És hogy a megoldás végül, a legcslegvégén jó lesz-e, mindenkinek magának kell ki­ alakítanál. A lehetőség ugyanis adott. Csak üljünk te egy moziba, és nézzük meg. Úgy igazán, egészében. Elvárások és túlmagyarázások nélkül. Ablonczy Zsuzsimul Találkozás a komolyzenével A komolyzene szó hal­ latán, biztosan sokan összerezzennek, azt gon­ dolják tőlük távol álló világ. Inkább akkor a rock, pop és az r ’n’ b. Be kell vallanom, én is ezekkel az érzésekkel tekintetem e zenei stí­ lusra. Azonban október 17-én a Művészetek pa­ lotájában a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny­ teremben részese voltam valaminek, ami megvál­ toztatta a véleményemet. Egy kedves barátom, aki többcdmagával időnként ellátogat cgy-egy hangversenyre, engem is meghívott, hogy töltsünk el együtt egy kellemes estet. Gondoltam, ha masért nem akkor a társaság miatt én is elmegyek. Otthonról elindulva elképzelésem sem volt, mire számíthatok. Nem értettem mi lehet izgalmas abban, hogy 2,5 órán keresztül hegedűket és brácsákat, fuvolákat és klarinétokat hallgassak. Végül megérkeztem a helyszínre. A többiekkel együtt bementünk a lungvcrscnytcrcmbe és elfoglalva a helyünket, vártunk. Megérkezett a zenekar, és Vásáry Tamás vezényletével elkezdték a koncertet. Ahogy ott ültem, és hallgattam a különböző hangszereket egészen belemerültem a zenébe. Égyszcrrc érdekesnek találtam a lialk. majd nangos, a gyors majd lassú váltásokat. Élvezettel figyeltem a művészeket és a karmester mozdulatait. A következő, amire figyelmes lettem, hogy bár csak néliány percnek éreztem az eltelt időt, mégis veget ér az előadás első fele. Mondanom sem kell, a koncert második részlete ugyan ilyen gyorsasággal ért véget. Egyszóval nem volt se túl rövid, se túl hosszú. Pont az a kellemes érzés maradt bennem, ami azt sugallja, hogy hasonló programban máskor is részt kell vennem. Szóval, aki úgy érzi, hogy eddig meg nem volt bátorsága, hogy végigüljön egy koncertet, annak javaslom, legyen nyitott a változásra, minél előbb'tegyen szert saját tapasztalatokra. Ezen kívül kívánom, hogy leljen rá a zenében lévő értékekre úgy, ahogyan ezen alkalomból nekem is sikerült rátalálnom. Császár Adrienn tizenötödik oldal �Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-jAK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. Zene a humorban humor a zenében • Pázmány Szalon a humor, Haydn és a magyar nyelv jegyében • 2009« október 28« szerda este 18:30 A zene humora Vendég: KOVÁCS ANDRÁS PÉTER, humorista 2009. november 4. szerda este 18:30 Melyik zeneszerzőtől való a nemet himnusz? Beethoven? Brahms? Wagner? Ki tippelt Haydnra? Nyert. PÁZMÁNY SZALON A HAYDN ÉV KERETÉBEN 2609. november 25. szerda este 18:30 Zene és vers kapcsolata A film hnliina a rrnrrr A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: DR. HORVÁTH ATTILA SZILASI ALEX egyetemi docens zongoraművész A szalon vendégeit hiingancinnokkal lepjük meg! Helyszín: PPKE JAK, II. János Pál pápa terem (Díszterem) 1082. Budapest, Szentkirályi u. 28. • A szalonba a belépés díjtalan. Információ: ablonczyzs@freemail.hu, uyekyb@gitiail.com, Pázmányos Programok (ÍMÍw-klub) tizenhatodik oldal � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 5. szám 2009. november 12. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Subject The topic of the resource Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. november 12. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (678kb+3458kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_5_20091112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_5_20091112 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Húszéves a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény A magyarok harca Hírek a Kari Tanácsról Felhívás Őszi tréningek a Karrier Irodában PPKE JÁK HŐK focibajnokság eredményei és a tabella Merre haladunk? - 2. felvonás A tájképfestő (Herta Müller irodalmi Nobel-díja) Néhány gondolat az új Polgári Törvénykönyvről Fenn a hegyen a Diák Hitellel A szociális bolthálózatról A katolicizmus a fejlődő országokban Az E-vangélium, és aki mögötte van Innocent Bystander 12 Merre visz a jogi diploma? Adatvédelmi piac Wiesbaden - bíróság - gyakorlat Átmenet Boldog születésnapot Budapest! Túlvilági fények Itáliában Idegesítő kétnaponta levinni a szemetet? Megtört ölelések Allah nem köteles méltányosnak lenni az evilági dolgokban Találkozó a komolyzenével Fotópályázatot hirdetünk A gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! Relation A related resource T00094 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8f6abacfb47e00e582262e696ce81b46.jpg 125965a5e27178d7e02165e238a9385e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/99e63e93b15fbcd2b1ed1b52c657acfc.pdf fb27af85d95739bc0c9a4818505ca250 PDF Text Text Ji.OOm.O'Z A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ÍTÉLET ^QuutV' A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA A DEMOKRÁCIÁRÓL KERTÉSZ IMRE KARÁCSONY XII. évfolyam, 6. szám BOTOS KATALIN JOGESETMEGOLDÓ VERSENY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet CSERKÉSZET FOTÓPÁLYÁZAT 2009. december 3. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Válság és identitáskeresés addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. A nyomtatott sajtó jelenkori, jól kivehető, világméretű válsága ellenére sem tűnik szerencsésnek, ha egy lap saját hasábjain folytat vitát önnön kívánatos tartalmáról, hovatovább létjogosultságáról. De egy egyetemi orgánum - amely ugye nem a piacról él, és azzal foglalkozhat, amit fontosnak tart, nem pedig azzal, ami a hirdetőknek eladható - részéről ez mégsem jelez identitásválságot, legfeljebb identitáskeresést. Mi tehát megengedhetjük magunknak e luxust. Az ítélet immár 12 éve a kar elsőszámú fóruma, a vélemények cseréjét lehetővé tevő közvetítő eszköz. Léte egy többezres intézményben - ha az közösségként kíván működni, márpedig egy egyetem nem kívánhat mást! - elengedhetetlen. De csak akkor működhet jól, ha az universitas nagyobb része annak tekinti, ami: a tájékozódást, az eligazodást könnyítő médiumnak, az újságoldalakon lefolytatott viták általi előrelépés segítőjének. Ez az olvasáson túl némi aktivitást is feltételez: ezúton bátorítok hát mindenkit - hallgatót, tanárt, munkatársat - arra, hogy vegyen részt munkánkban, és ha valamiről véleménye van, ne habozzék megosztani velünk (Ablonczy Zsuzsi 15. oldalon olvasható cikkében finoman felvetett stilisztikai aggályok ne riasszanak el senkit, szükség esetén úgy átszerkesztjük a beérkezett írásokat, hogy szerzőjük sem ismer rá!). TARTALOM ★★★ IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele 2 3 3 4 5 6 6 6 7 7 8 9 9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A lap történetében voltak emlékezetes, örömteli időszakok, és voltak „sötét századok is, amikor egy általános iskolai osztályújság szintjére züllöttünk - aki kíváncsi, bogarássza át a könyvtárban a régebbi számokat. A legújabb „korszak” 2007 elején kezdődött el, és ez eredményezte azt az újságot, amit az olvasó most is a kezében tart. Olyan, amilyen: sokan olvassák, kevesen íiják. Nemigen képes kiszakadni önnön kari és társadalmi környezetéből: a passzív befogadáson túl nem tudja arra sarkallni a közösséget, közönségét, hogy hasábjain valóban vitázzon, véleményt cseréljen. Ugyanakkor továbbra is meggyőződésünk, hogy egy újság erre való, és az is, hogy bőven akad olyan kitárgyalandó téma mindennapi közös életünkben, amelynek megbeszélése előrébb mozdíthatja ügyeinket, és akár jó irányba befolyásolhatja a kar működését is. Kevés visszatetszőbb dolog van, mint önmagunktól idézni, de a hiúság démona engem sem hagy érintetlenül: 2007 februáijában azt írtam ugyané oldalon, hogy „az ítéletnek - ha már mindenáron valamiféle programot kívánunk meghatározni a lap számára - a kari közélet elsőszámú fórumává kell válnia, magát - legalábbis a szükséges mértékig - komolyan vevő, mégis könnyed, kedélyes fórummá. Meg szeretnénk mutatni a közelünkben található nemes és követendő példákat, bemutatni a továbbadásra, átörökítésre érdemes gondolatokat. Ezeken túl azonban kibeszéletlen kérdéseket is feszegetni kívánunk, a kari, egyetemi, de akár az országos közélet gondjait észlelvén. Ha valakit az esetleges kritika érzékenyen érintene, kérem, orrolás helyett inkább tegye közzé nálunk saját véleményét. Gondolatra gondolat feleljen - egy egyetemi Kar kicsiny léptékeiben talán lehet élettere az egészséges közéleti szellemnek.” Ezért is provokálunk időről időre vitát, a legutóbbi lapszámokban - ahogy jelen számunkban is - a jogi felsőoktatás karunkon is tapasztalható problémáiról. Továbbra is azt kéijük, ne bántódjék meg senki a leírtakon, hanem reagáljon rájuk, vitatkozzon velük. Gondolatra valóban gondolat feleljen - reméljük, van még bőven belőle. Koltay András �Aliért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Avagy egy levelező tagozatos diák válasza egyetemét ért támadásokra Történt egy októberi napon, hogy a diák közgazdaságtan órára ült be diktafonnal a markában. Dr. Botos Katalin tanárnő előadá­ sának vágott változata másnap már fent volt a youtube-on. Gondolta joga van ahhoz és lehe­ tőséget teremt, hogy lejárasson egy tanárt, egy katolikus egyetemet. Feltételezem a szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a Pázmányon a tanárok trágárkodnak, szitkozód­ nak, mocskolódnak, etnikai, politikai indíttatású gyűlölséget keltenek, és ehhez az egyetemi hall­ gatóság asszisztál, de nem csak asszisztál, hanem támogatja is ezt. Fórumot indított, ahol leírta véleményét, és a névtelenség okát azzal magya­ rázta, hogy másképp nem tud protestálni. Felte­ szem, ha ezt úja, akkor fenyegetve érzi magát. Hogy kitől vagy mitől, arra nem ad választ. A felvételre felfigyelt a sajtó, megindult a hadjárat egyetemünk és nagytiszteletű oktatónk ellen. Mi történik itt? - kérdeztem magamtól, és egymás után olvastam a felháborodott üzeneteket a hallgatói fórumon. Meghallgattam a felvételt, és olvastam a blogbejegyzéseket. Adva van egy előadó tanár, aki a maga stílusában, a saját világnézetével, széleskörű ismerettel, többféle pedagógiai eszközzel próbálja az előadását tarkítani, és adva van egy egyetem, ahol a hallgatókat megérinti ez a szokatlan, bár a tapasztalatok szerint annál sikeresebb előadás­ mód. A tanárnő művekből idéz, tényeket közöl, anekdotákat mesél, néha még énekel is. Abban mindnyájan egyetérthetünk, hogy önmagában nem árt, ha egy tanár feltálja világnézetét, véle­ ményét, politikai meggyőződését diákjai előtt. Amennyiben kissé erősebben fogalmaz, akkor még elnézést is kér a hallgatóitól, annak rendje és módja szerint. Egy előadás a sok közül, a tanár saját szellemi alkotása, azt felhasználni, jó vagy rossz szándékkal a nyilvánosság elé tárni, csak az ő engedélyével lehet. Ezt nem csak a jogszabályok igák le, hanem az íratlan becsületkódex is így diktálja. És a kódex sok minden mást is előír, azt is, hogy létezik bizalom tanár és diák között, mint általában a bizalommal, ezzel visszaélni sem tisztességes. Hogy ebben a történetben ki emberséges, korrekt és ki unfair, ki hiteles és ki rosszindulatú, ki szitkozódik, gyűlölködik, és ki az, aki nyíltan felvállalja véleményét, ki az, aki befolyással akar bírni a másik politikai nézeteire, azt döntse el mindenki a saját megérzése, értékrendje alapján. Egy biztos, a történtek mellett szó nélkül elmenni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem lehet. Jogászok kívánunk lenni, egy társadalom értelmiségi rétegéhez kívánunk tartozni, azok közé, akiktől adott esetben a többiek várják az egyértelmű iránymutatást, akiktől elváiják az erkölcsi tartást, az etikus magatartást. Én az alábbi levéllel kívánok reagálni a történtekre, ne vegye magára, kinek nem inge: Ne legyetek büszkék magatokra, hogy ezt megtettétek! Csak hogy tudjátok, a Pázmányon azt tanuljuk, hogy: 1. meijünk gondolkodni, tegyünk fel kérdé­ seket; 2. a sikerért meg kell dolgozni; 3. legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk; 4. alaposan ismeijük meg a keresztény érték­ rendet, meijünk ezek alapján élni és dol­ gozni; 5. tegyünk különbséget jó és rossz között; 6. tiszteljük azokat a tanárainkat, akik magas szakmai minőséget képviselnek, és csak álmodozni tudunk arról, hogy egyszer olyan tudásunk, tekintélyünk lesz, mint nekik van. Már önmagában az, hogy tanítványaik le­ hetünk, megtiszteltetés; 7. azt is megtanuljuk, hogy mások véleményét meg kell hallgatnunk, még akkor is, ha az nem egyezik a sajátunkkal, hiszen a véle­ ménykülönbség a társadalmi együttélés természetes velejárója; 8. tiszteljük a jogot és keressük az igazságot; 9. legyen véleményünk; 10. legyen bennünk szakmai és emberi alázat, alázat és nem meghunyászkodás! Pázmányosnak lenni egy életszemlélet, egyben elkötelezettség a klasszikus értékek mellett! Aki egyetemi polgárként ilyen helyzetbe hozza a ta­ nárait és hallgatótársait (mindegy, mi a szándéka), az nem közénk való, nem érdemli meg, hogy ennek az egyetemnek a hallgatója legyen, és dip­ lomáját átvegye az egyetem dísztermében. Véleményed lehet, de vállald fel a nyílt párbe­ szédet, a világ csak így tehető jobbá! Nem arctalan fantomként, nem barikádok mögül, orvlövészek módjára kell vaktában tüzelni, ha így teszel sosem lesz támogatottságod olyan széles körben, mint szeretnéd. Jól jegyezzétek meg, minden tettünknek követ­ kezménye van! Csak annyit kérek, egy szó nél­ kül, szépen csendben, lépjetek ki azon a kapun, amelyen belépve lehetőséget és bizalmat kap­ tatok! Egy már meglévő diplomával, nyelvvizsgával a zsebemben, több mint 400 felvételi pontszám­ mal, semmiféle politikai múlttal, én nem kényszerből, ellenkezőleg tudatosan választottam ezt az egyetemet, azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Sosem szidtam a társegyete­ meket és egyenrangú kollégának fogom tekin­ teni az azokon végzetteket, ezt kívánja a Páz­ mány szellemisége is, de ezt a tisztesség és az emberség is! És ezek után még csodálkoztok, hogy a tanárnőt vastapssal biztatják a Pázmányos diákok? Ha igen, akkor tényleg nem tudjátok, mit jelent gerinces, hiteles embernek lenni! Kustos Györgyi Pro Scientia és mestertanári kitüntetések Beérett l^rga Csaba professzor úr tanári munkája Kétszeres megtiszteltetés érte Egyetemünket. A Magyar Tudományos itteni munkájával megvalósítani. Nem túl hosszú, kevesebb mint Akadémián kétévente kiosztásra kerülő „Pro Scientia Aranyérmet” évtizedes története alatt a Pázmány Jogbölcseleti idén Techet Péter doktorandusz hallgatónk (lapunk munkatársa) Tanszéke - nemrég „Kiválósági helyként” is elismerve - az nyerte a november 10-i díszülésen, a „mesterénél? tekinthető Virga 9 V* ország vezető műhelyévé tudott válni, ahol az egykori Csaba Tanáig Ur pedig eddigi munkásságát elismerendő tanítványokból, OTDK-helyezettekből - a Pázmányon -„mestertanári” címben részesült. Mivel Techet Péter maga is a raj»'vagy külföldön tevékenykedő — nagyszerű csapat épült ki. jogelmélet területéről érkezett - vagy legalábbis: éppen most igyek- W Techet Péter Pro Scientia-díja újabb bizonyíték Varga Csaba szik oda —, mindkét kitüntetés a Pázmány jogi karán folyó jogbölazon iskolateremtő és utánpótlás-nevelő tanári tevékenycseleti, államelméleti oktatás eredményességét dicséri, bizonyítja. ségére, amit az Akadémia a mestertanári címmel csak Ami más egyetemeken tán Miskolc kivételével nehezen sikerült a megerősített. Mindkettőjüknek gratulálunk! jogelmélet helyi mestereinek, azt Varga Csaba képes volt 1995 óta tartó ítélet tudósítás harmadik oldal �A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az elmúlt években, évtizedekben számos kritika érte a demokratikus intézményrend­ szert. Sok esetben jogtalanul, időnként jogosan. Erre reagálva a legendás brit államférfi, Sir Winston Churchill szavait érdemes idézni: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk”. Tanulságos viszont áttekinteni az egyik legré­ gebben fennálló világméretű szervezet, a Kato­ likus Egyház demokráciával kapcsolatos állás­ pontját. Ezt a legjobban összefoglalva a Centesimus annus kezdetű körlevél 46. pontjában találjuk meg. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Egyház kifejezetten pozitív jelzőkkel szól a demokráciáról. Azért ezt tartja a legideálisabb államformának, mert eredete szerint arra hivatott, hogy a vezetett állampolgárok valamilyen módon részt vehes­ senek államuk kormányzásában. Joguk van ve­ zetőik megválasztásához, ellenőrzéséhez, illetve szükség esetén leváltásához is. Ezen tényezők miatt az elsődleges emberi jogok és közjó kiteljesítése ideájának ez a rendszer felel meg a leginkább. Arra azonban az Egyház is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben egy demokrá­ ciában nincsenek meg az alapvető értékek, akkor idővel többé vagy kevésbé leplezett módon a totalitárius kormányzás irányába fog fordulni. Ugyanis „valódi demokrácia csak »jogállamban«, és az emberi személy helyes értelmezése alapján lehetséges”. Látható tehát, hogy a Katolikus Egyház is tisztában van a demokratikus rendszerek gyenge pontjaival. Legalábbis azok egy részével. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a demokrácia eszköz, amely egy igazságosabb világ eléréséhez vezet, soha nem lehet maga a cél, ahogyan sokan tekintenek rá. Erkölcsi értéke nem ön­ magától adódik, hanem az erkölcsi törvények­ hez való viszonyától függ. A demokráciában szükséges a hatalommegosztás, amelyben a különböző hivatalok és hatóságok a hatalom ellensúlyozására szolgálnak. Maga a tekintély, vagyis a választott képviselők mindig elszá­ molással tartoznak az állampolgároknak. Ez a kontrol elsősorban a szabad választás intéz­ ményében nyilvánul meg. A meghatározott idő­ közönként megtartott népszavazás a garanciája annak, hogy minden egyes képviselőnek szá­ mot kelljen adnia tevékenységéről. Az ellen­ őrzés mellett viszont az is lényeges, hogy a kormányzó testület feladata nem korlátozódhat a kormányzottak akaratának szolgai módon való végrehajtására. Feltétlenül rendelkezniük kell bizonyos mértékű szabadsággal küldetésük beteljesítése érdekében. Természetesen saját érdekeik is lehetnek, mégha azt sok esetben háttérbe kell is szorítaniuk. Fő feladatuk, hogy a különböző érdekeket szintézisbe hozzák, az egyetlen mindenki által elérendőnek tekintett cél, a közjó érdekében. Ezen felül lényegi fela­ datuk a közvetítés is. Az egyes egyén és a nemzet érdekei között, az eltérő társadalmi rétegek között, a politika és a közvélekedések között. negyedik oldal A demokráciákban a hatalmat birtoklóknak hangsúlyozottan erkölcsi kötelességeik vannak. Osztozniuk kell az általuk irányított nép sor­ sában, megoldásokat kell keresniük a társadalmi problémák kezelésére. A modem demokráciák­ ban talán ez a nép sorsában való osztozás valósul meg a legkevésbé. A társadalmi különb­ ségek növekedésének üteme egy klasszikus demokrata számára hihetetlennek hangoz­ hatna. Ha létezne még klasszikus demokrata államférfi. Mivel a hatalom közvetlen környe­ zetében jóformán mindent érdekek hosszú sora határoz meg, ezért az aktuálisan hatalmon lévő csoportok képtelenné válnak arra, hogy a közjót szolgálják. A mai demokratikus rend­ szerekben sajnálatos módon minden egyes fájdalmas döntés után az veszíti a legtöbbet, akinek amúgy is a legkevesebb jutott. Mivel egy egész nemzet sorsa, emberek életkörülmé­ nyeinek alakulása függ nagymértékben a képviselők megfontoltságától, illetve döntései­ től, ezért a hatalom gyakorlásának folyama­ tában a szolgálat szellemét kell előnyben ré­ szesíteni. Egy demokratikus elvek alapján felépített államban a politikusoknak olyan tulajdonságokat kell minden más elé helyez­ niük, mint a türelem, a szerénység, az ön­ mérséklet, a másokkal való megosztás hajlan­ dóságának képessége, valamint mindenekelőtt a szeretet. Végeredményben ez utóbbiból születik meg az összes többi is. A demokrácia alappillérein álló rendszerek egyik leggyakoribb, egyben legszomorúbb torzulása a korrupció jelensége. Ez a beteges viselkedés egyszerre árulja el a legfontosabb erkölcsi törvényeket és a társadalmi igazsá­ gosság normáit. Jelentős akadályokat gördít a demokratikus államok helyes működési mecha­ nizmusai elé, mivel döntően befolyásolja a vezetők és a vezetettek között fennálló viszo­ nyokat. Ha a kormányzó erő nem mutat pozitív példát az állampolgárok számára, a közintézmények iránt érzett bizalmatlanságuk növekszik, egyre inkább elveszítik érdeklő­ désüket a politika, de főként a politikusok irányában, és ezek az érzések hosszabb távon az egész államot meggyengítik. A demokrácia egyik legnagyobb ellensége saját polgárainak bizalmatlansága. Egy demokratikus rendszer nem állhat fenn bizalom nélkül. A másik veszélye a politikusok korrupt viselkedésének, hogy az emberek úgy érzik, amit a hatalom megtehet, az az ő számukra sem lehet tiltott. Ha pedig egy nemzet tagjai közül mindenki előre beleszámolja a várható költségekbe a kenőpénz összegét, és adott esetben maga is elvárja annak megfizetését, akkor az egy nagyon érdekes felépítésű demokráciát ered­ ményez. Sajnálatos helyzet, hogy kimondva kimondatlanul a legtöbben ma már nem a korrupt jelenségek teljes megszüntetését tartják a valódi célnak, hanem a minimális és sza­ bályozott korrupciós folyamat létrehozását. Ennyire természetesnek tartják a helyzetet. Ez egy nagy társadalmi összekacsintás. Pedig a megoldás nem is lenne olyan bonyolult. A híres kínai bölcs, Konfuciusz mondta: „Éljétek el, hogy a becsületesség jobban kifizetődjék, mint a lopás, és akkor nem lesz lopás”. Ilyen egyszerű az egész. Nagyon lényeges, hogy egy demokratikus állam kormányzó testületé nem működhet egy zárt­ körű szervezet mintájára. A politikai pártoknak elő kell segíteniük a polgárok minél szélesebb körű részvételét a politikai életben. Hogy ezáltal a közösségi szerepvállalás tényleg egy gyakor­ latban is működő fogalom lehessen, és min­ denki személyesen és tevékenyen is részt vállalhasson a politikai döntések meghozata­ lában. A pártoknak önmagukban is demok­ ratikusan kell működniük, tudniuk kell közös nevezőket találni a politikai ellentmondások között, valamint képesnek kell lenniük a terv­ szerű előrelátásra. Az állampolgárok demok­ ratikus politikai részvételének elsődleges szín­ tere azonban kétségkívül a népszavazás, ami által ténylegesen az összes ember részt vállalhat a társadalom irányításának folyamatában. A demokrácia alkalmazásának legjelentősebb tényezői közé tartozik a tájékoztatás. Ahhoz szükséges ez az intézmény, hogy az állam­ polgárok kívánt politikai részvétele megvaló­ sulhasson az államban. A kommunikáció különböző eszközei szolgálják azt a célt, hogy egy politikai közösség összes tagja megismer­ hesse az állam gondjait, az azokra válaszként felkínált lehetőségeket, illetve a társadalom valós adottságait. Ám napjainkban a tájékoz­ tatásban felhasználható módszerek skálája rendkívüli módon kiszélesedett. Ma már különösen nehéz megtalálni a helyes középutat az érdekek szerint korlátozott és az objektív módon való tájékoztatás között. Nem könnyű eligazodni a számtalan, a tényeket többékevésbé eltérő szemszögből bemutató elektro­ nikus, írott és egyéb sajtótermék között. Az államhatalom kötelessége annak biztosítása, hogy a média eszközeinek birtoklása és hasz­ nálata tekintetében az egyenlőség feltételei érvényesüljenek. Az értékrendekben az új év­ ezredben látható éles eltolódás azt eredmé­ nyezte, hogy egyre nagyobb mértékű az össze­ fonódás a kormányzati tevékenység, a média korlátlan urai és pénzügyi hatalmat birtokló szférák között. Ez pedig már rövid idő után alapjaiban rendítheti meg az egész demokra­ tikus intézményrendszert. A mai haszonszer­ zésen alapuló elvtelen és gyakorta igénytelen kommunikációs tevékenység helyett a hírköz­ lési eszközöket arra kell felhasználni, hogy védelmezzék az emberek közösségét a társa­ dalmi élet legkülönbözőbb területein. A média legfontosabb feladatai közé tartozik az állam­ polgárok tájékoztatása mellett az irányításuk is. Mivel a mai „rohanó világban” jóformán a média válik az emberek életében az egyetlen valóban biztos ponttá, ezért a kommunikáció világának főszereplőire soha nem látott fele­ lősség hárul. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az ember képes legyen személy mivoltát még �erősebb módon megélni, valamint minden helyzetben méltóságának és felelősségének megfelelően viselkedni. Elsődlegesen a kommu­ nikációval foglalkozók felelősségérzetén múlik, hogy egy demokratikus társadalom jó vagy kevésbé jó elvek mentén működik. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az élet minden területén, így a politikában, illetve a tömegtájékoztatásban is minden döntés és folyamat elsődleges célja és mértéke az ember mint személy A demokratikus hatalomnak két tényezőt kell figyelembe vennie: az egyes emberek és csoportok létfeltételeinek abszolút sérthetetlenségét, valamint a rendszer közjóra irányultságát. Mindent figyelembe véve a Kato­ likus Egyház kiáll a demokrácia intézmény­ rendszere mellett, és elismeri annak eredendő elvi hatékonyságát. Ám látja hibás megvaló­ sulásait is, felhívja azokra a figyelmet, és megmutatja a helyes utat. Teleki Levente Az egyetem nem demokrácia, de közösség! Egy olyan problémát szeretnék felvetni, ami már régóta foglalkoztat, és amelynek gyökerei - úgy látom - régre nyúlnak vissza. írásom jó szán­ dékból, az előrelépés reményében, és nem a zavarkeltés vágyával vagy sértettségből született. Nem gondolom azt, hogy a karon ma nem zajlik minőségi képzés, de úgy vélem, mindig, mindenen lehet tovább javítani. Az elmúlt lapszámokban közzétett cikksorozat által felbátorítva szólok tehát egy ott nem említett, de általam alapvető fontosságúnak gondolt kérdésről. Előrebocsátom: nem gondolom, hogy egy felsőoktatási intézmény akkor fog jól működni, ha a hallgatók, az oktatók, az adminisztrátorok és mindenki más egyenlő súllyal szólhat bele az egyetem irányításába. Sőt, embertelenül nagy káosz lenne belőle. Nem gondolom azt sem, hogy rossz, ha egy professzor kiküldhet valakit az előadásáról, vagy hogy változtatni kellene a tanszékek felépítésén, és végképp nem akarok jelen cikkemmel anarchiát szülni. Viszont régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy valakinek azért legalább szóvá kellene tennie azon - szerintem sokak, ha nem mindenki által ismert - hiányos­ ságok némelyikét, amelyek a Karunkon együtt dolgozók, tanulók életét nap, mint nap meg­ nehezítik. Álláspontom szerint Karunk addig nem fog igazán jól működni, amíg az ott dolgozók és tanulók évente legalább egyszer nem nyilvánít­ hatnak véleményt, amely véleménynek súlya is van. Első- vagy másodéves lehettem, amikor az egyik előadás után bejöttek a HÖK-ösök, és mindenkinek (állítólag nem is csak a hallgatók­ nak, hanem a kar összes dolgozójának) adtak egy kérdőívet, amin név nélkül értékelni lehetett a kar, az egyes tanszékek és oktatók munkáját, hozzá­ értését, módszereit. Az volt az elképzelés, hogy majd mindenki leadja a kitöltött lapot, a HŐK pedig elkészíti, majd nyilvánosságra hozza a statisztikát. Nem lett belőle semmi. A hallgatók közül túl sokan nem nyilvánítottak véleményt túlnyomórészt azért, mert fölöslegesnek tartot­ ták, vagy mert féltek, hogy valahogy mégis kiderül, hogy kiről mi a véleményük. A többiek meg hiába fáradtak. Végül nem tudom biztosan, hogy azért nem dolgozták-e fel végül a kérdő­ íveket, mert féltek az eredménytől és az annak nyilvánosságra hozatala után várható ellenhatá­ soktól, vagy mert nem volt elég reprezentatív a felmérés. Nem a hallgatók dolga a kar vezetése, de elméletileg - a HÖK-ön keresztül van beleszólási, de legalábbis véleményezési joguk. Ez helyénvaló, nem hiszem, hogy akad bárki is, aki megkérdő­ jelezi egy jól működő hallgatói képviselet lét­ jogosultságát; fontos és szükséges ahhoz, hogy egy kar jól működhessen. Akkor miért nem hallgatjuk meg a hallgatók (és a többi dolgozó, így az oktatók) véleményét is egyegy tanszék vagy tanár tevékenységéről? Nem gondolom, hogy szerencsés, ha egy hallgató minősíti az oktatóját. Abban lehet bosszú a bukásért, lehet éretlenség vagy értetlenség az oktató által előadottakkal kapcsolatban. De ha az összes hallgató, az összes oktató, az intézmény összes dolgozója (természetesen összes alatt azokat értem, akik a felméréssel érintett időszakba releváns kapcsolatba kerültek az adott oktatóval vagy tanszékkel - vagyis mindenki csak azt a részét töltené ki a kérdőívnek, amelyikkel kap­ csolatban az adott időszakra vonatkozó tényleges tapasztalata van, különben torz képet kapha­ tunk), egymástól függetlenül, név nélkül, kény­ szertől és befolyástól mentesen véleményt mondhat rendszeres időközönként, annak a „kollektív bölcsességnek” bizony mérvadónak kell lennie. Egyetlen oktató sem buktathat meg mindenkit, nem lehet haragosa az összes kolle­ gájának, így tehát elméletileg senkinek sincs félnivalója, hogy egy reprezentatív felmérésben a bosszúszomjas hallgatók és munkatársak minő­ sítik le. Sőt! Ha úgy gondolja, ő bizony jól tanít, igazságosan vizsgáztat, és egyébként is jó viszonyt táplál a kollegákkal, akkor biztos lehet benne, hogy ezt a felmérés is igazolná. Ha viszont a felmérés éppen az ellenkezőjét mutatná, vagyis ha egy oktatót vagy egy tanszéket leminősítenek, az előadásait unalmasnak, érthetetlennek, a vizsgáz­ tatási módszerét igazságtalannak tartja a nagy többség, akkor ez hosszabb távon arra sarkallhatja, hogy átgondolja és a továbbiakban még nagyobb erőfeszítéssel végezze a munkáját. Nem szeretem a „szomszéd fűje mindig zöldebb” életszemléletet, és alapvetően jól működőnek tartom a jelenlegi rendszert, de azért azt a külföldi egyetemeken megforduló oktatók is tudják, hogy tőlünk nyugatabbra a rendszeres, alapos, objektív, reprezentatív felmérések az oktatók számára is járhatnak bizonyos következményekkel - például nem lép előre a ranglétrán, vagy folyamatos, nagyon rossz minősítés esetén akár azzal is, hogy nem hosszabbítják meg a státuszát. Én azt gondolom, az egyetem célja az is, hogy: • a hallgatók a lehető legrátermettebb (értve ezalatt a szakmai felkészültség, tapasztalat, valamint az előadásmód és -stílus összesített értékeit) előadóktól hallgathassák az előadá­ sokat, • az oktatók (szigorú, de) igazságos vizsgáz­ tatással kiszűijék a jogi pályára alkalmatla­ nokat, de csak őket, akik viszont kicsit is rátermettek, azok a tudásukat, felkészült­ ségüket és képességeiket híven tükröző érdemjeggyel gazdagodjanak, hogy későbbi munkaadójuk reális képet kaphasson arról, (leendő) alkalmazottaik az egyetemi évek alatt hogyan teljesítettek, • a hallgatók be tudjanak menni az egyes tanszékekre segítséget vagy eligazítást kérni. Éppen ezért tisztelettel megkérem a HÖK-öt, hogy legyenek újra bátrak, és készítsenek új felmérést! Megkérem az összes hallgatót, oktatót és Karunkon dolgozót, hogy ne féljenek egy anonim kérdőív kitöltésétől, és saját jól felfogott érdekük miatt is vegyék a fáradságot, töltsék ki, és adják le a kérdőívet! Végezetül megkérem a Kar vezetőit, hogy a felmérés eredményét vegyék komolyan, hiszen ezzel az Egyetem és a Kar érdekeit szolgálják! Horváth Péter Megjegyzés a hallgatói véleményformálás szükségességét hangoztató cikkhez Tisztelt Szerkesztőség! A nekem olvasásra megküldött hallgatói írás mon­ dani valójának lényegével egyet értek. Hadd hivat­ kozzam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei (Budapest, 2008) című kötetemben közzétett „Demokrácia az egye­ temen” című előadásomra (291. o.), valamint ugyanezen könyv szöveges bevezető részében a V a-b) pont alatt írottakra. A cikk írója akár tőlem vehette volna a címet: „Az egyetem nem demokrácia, de közösség!” Közös­ ség, amelynek a hallgatók is tevékeny és fontos részei, s csak dicsérendő, ha közre akarnak hatni annak jobbá tételében. Az eredeti tervünk szerint a Kar tanácsában széles hallgatói képviseletet bizto­ sítottunk. Amúgy is törekedtünk a Tanácsban a teljes fakultás reprezentációjára, és ennek az építés korszakában sok hasznát láttuk. Szerintem kár volt ezt a széles képviseletet feladni, ez a magánvéle­ ményem. Jobb, ha a kifogásoknak nyilvános fóru­ mot biztosítanak, mint ha suttogva teijednek. Kérdezni persze attól kell, aki már véleményt alkothatott. Nem mindenkit mindenről, hanem valamely tárggyal kapcsolatban az azt hallgató évfolyamot, az adott munkában részt vevőket, az adott tananyagot tanulni kötelezetteket. Igyekezni kell a véleményeket sine ira et stúdió tanulmá­ nyozni, ami jogászoktól el is várható, és nem érzé­ kenyen reagálni azokra. Ez nem könnyű, de a toleranciát, és a vélemények szabad ütköztetését nem lehet elég korán elkezdeni gyakorolni. Talán meghozná az ilyen hallgatói véleményezés az oktatók nagyobb aktivitását is abban, hogy „meg­ védjék a bizonyítványt”, hogy feltáiják a követel­ mények mélyén rejlő és nem mindig világos cél­ zatot, irányultságot; ez is előbbre vihetné a közös ügyet. Ami mindannyiunk, oktatók és hallgatók, fiatalok és öregek szívügye. ZlinszkyJános projessor emeritus ötödik oldal �A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája Még nem is hajnalodott, amikor fáradtan, de annál lelkesebben már a vonaton ültünk Debrecen felé, hogy ha nem is a világnak, de legalább egy országnak megmutassuk, milyen is az igazi Pázmány-virtus (vagy szív). Az első megmé­ rettetésen már a megnyitó előtt túlestünk. A problémát nem a regisztráció okozta, hála a profi szervezésnek, hanem egy baseballsapka, ami miatt a zsűri egyik tagja a vonaton ragadt, és száguldott tovább Nyíregyháza felé. Kis csúszás után követ­ kezett ajogesethúzás, majd a 16 versenyző felperesalperes párba való sorsolása. Már a vonaton észrevettük a konkurenciát más jogi karok hallgatói képében, ezért megpróbáltunk halkan beszélni, miközben kialakítottuk a jel­ beszédet. Minden nagyobb résznél külön moz­ dulatokat fejlesztettünk ki (pl. személyek joga szemhez mutatás, dologi jog - képzeletbeli kocka, kötelmi jog - egy kötél húzása, öröklési jog mutatóujj elhúzása a nyak alatt, stb.). Miután megérkeztünk, elindultunk a Campus-ra az ünnepélyes megnyitóra és regisztrálni. Az egyetem nagy kiteijedésű helyen fekszik, a karok sok sárga háza „sétáló utakkal” összekötve magasodott fölénk. A Campus hoteljével szemben, a társadalomtudományi főépületben folyt a verseny, amelyet karunk egyik képviselője, Pethő Zsolt nyitotta meg, mint alperes. Egy biztosítót kellett képviselnie, ki a 3 éves határozott időre kötött vagyonbiztosítási szerződést követően 13 hónapon át még küldte a csekkeket, majd miután a tévedését észlelte, a pénzt azonnal visszafizette. Másodikként én következtem, mint felperes, aki a biztosítótól késedelmi kamatot és kártérítést követelt. A perek egy háromtagú bírói tanács előtt folytak, akik nem könnyítették meg az „ügyvédek feladatát. Miután a hét tárgyalásnak vége lett, a bíróság visszavonult egy ebéddel egybekötött tanácskozásra. A szabadidőben egy séta után a főtéren, szinte véletlenül bukkantunk rá a debreceni fiatalok kultikus helyére, a Csokonai-színházzal szembeni Bakelit Music Pub-ra. Itt építettünk képzeletben társasházat vagy „írtunk” szóbeli végrendeletet. 15 óra, megszületett az ítélet, amit egy gyors összegzés előzött meg, amelyben megköszönték a résztvevők színvonalas teljesítményét, és alapos felkészülését. A bírói tanács határozata szerint az egyetemek abszolút győztese a pécsi kar lett, így jövőre ők rendezhetik meg a versenyt. Azért nekünk sem kellett üres kézzel eljönnünk, hiszen egy harmadik hely büszke tulajdonosai lehetünk: együtt örültünk Csányi Niki sikerének. Ezután kezdődött az activity, mi az 5-ös számú asztalhoz ültünk, így minden fordulóban ötödikként kaptuk a feladványokat. Mivel mindannyiunknak más-más volt az erőssége, megegyeztünk, hogy ki mit csinál. Jágerszki Zsuzsi rajzolt, Berta Anita körülírt, én mutogattam. A fogalmak között olyanok szerepeltek, mint építési szerződés, képmás­ hangfelvétel védelme, örökös érdemtelensége, veszélyes üzemi felelősség, rendkívüli felmondás, találás, utaló magatartás, vadak, halak és más hasznos vízi állatok tulajdonának megszerzése, stb. A verseny közben figyelemmel kellett lenni az activity általános szabályain túl arra is, hogy például nem lehetet a latin nevet használni, hétköznapi jelentéséből kitalálni a szót, ennek betartásáról három különböző jogi karról érkezett zsűri tag gondoskodott. Mivel a két kör mind a hat feladványát 1-1 percen belül kitaláltuk és szabadrablással a másik csapattól pontot is szereztünk, így a Pázmány harmadik helyen végzett a jogi karok között (a versenyt Szeged nyerte, második pedig Debrecen lett). A nap zárásaként pedig svédasztalos állófogadásra voltunk hivatalosak, egy bállal egybekötve és Zsédával megfűszerezve. Külön köszönetét érde­ mel a debreceniek lelkes és színvonalas szervezése, segítőkészsége. Mindenkinek ajánlom ezt a lehe­ tőséget, aki érez magában kreativitást, érdeklődik a polgári jog iránt, és részt venne egy ilyen jó hangulatú, játékos délutánon, ahol a karok fiatal joghallgatóival ismerkedhet meg. A jövőben - érte­ süléseim szerint - több más magyarországi jogi karhoz hasonlóan, nálunk is rendezni fognak házi versenyeket, amelyek remek alkalmat kínálnak arra, hogy aki érez magában késztetést, az a gyakorlatban is kipróbálja a magát. Mint tudjuk: bátraké a jövő! Külön köszönet: Pogácsás Anett tanárnőnek a tá­ mogatásért, az útért, a szervezésért és Horváth E. írisz tanárnőnek a felkészítésért! Eredmények A jogcselmcgoldó verseny helyezettjei: legjobb felperes: Balogh Renáta ELTE ÁJK felperes II. helyezett: Zoványi Nikolett DE ÁJK felperes III. helyezett: Csányi Nikolett PPKEJÁK legjobb alperes: Bukli Ádám PTE ÁJK alperes II. helyezett: Csapó Éva PTE ÁJK alperes III. helyezett: Pákozdi Angelika SZE ÁJK Összesített 1. hely: PTE ÁJK Az activity helyezettjei: I. helyezett: SZTE ÁJK: Tari Kata, Domokos Andrea, Tóth Dominika II. helyezett: DE ÁJK: Zoványi Nikolett, Kőmíves Péter Miklós, Csécsy Timót III. helyezett: PPKEJÁK: Tóth Zsófia Anna, Berta Anita, Jágerszki Zsuzsanna Tóth Zsófia Anna - Csányi Nikolett .. .csak nézünk, mint a moziban! Beszámoló a Vetítő Filmklubbról Friss pattogatott kukorica illata szállingózik az I. előadó felől és szorgoskodó szervezők próbálnak kiigazodni a kábelrengeteg között. Előkerül egy DVD-lejátszó és egy projektor is, majd lassan legördül az óriási vászon (jé, ilyen is van az I. előadóban?!) és egy kis technikai bakit követően pár kedves üdvözlő szó után elkezdődik a vetítés, immáron harmadik éve. A vetítés főszervezőjét, Ablonczy Zsuzsit kérdezem, honnan az ötlet, hogy az I. előadót ne csak a mindennapos rutinszerű fejtágításra hasz­ náljuk, hanem havonta egyszer mozivá vará­ zsoljuk? „A Műszaki Osztály vezetője, Szikora Gyula említette anno, hogy az I. előadóban beszerelésre került egy hangtechnikai-rendszer és egy vászon, ami alkalmassá teszi vetítések tartását. Innen az ötlet, hogy a filmművészet elfeledett vagy kevésbé ismert alkotásait jogi szempontból bemutassuk a hallgatóknak!’ Zsuzsi évek óta lelkesen szervez, tesz-vcsz, és ahogy Ö mondja „Nekem már az is nagy öröm hatodik oldal lenne, ha csak egy ember tévedne be az előadásra, de ő tényleg élvezné azt a 2-2 és fél órát, amit a Vetítőre áldoz. Azonban annak ellenére, hogy már egy tanórai előadásra is nehéz becsábítani a hallgatókat, büszkén mondhatom, egy-egy alkalommal megesik, hogy akár 80-100 fő elé állok ki jó szórakozást kívánni a film élményéhez!’ Ez nem csak egy szimpla mozi. Sokszor talán olyan gondolatokra ébredünk az előadás láttán, amit nem is vártunk. Ennek megoldását segíti, hogy a vetítés után meghívott vendégek beszélnek az adott film által bemutatott témáról, aztán jöhet az interaktív beszélgetés a közönség bekapcsolódásával és akár egy kisebb jogi vita is kialakulhat. Szórakozással egybekötött művelődés. A jogi problémák színes palettáját vonultatják fel a kiválasztott filmek. Vetítésre kerültek többek között a Tizenkét dühös ember az esküdtszékkel kapcsolatban Badò Attila meghívásával, a pedofilia témájával a Lolita Tamási Erzsébettel, David Gale élete Békés Ádámmal a halálbüntetésről, a Bebukottak című dokumentumfilm Horváth Attila közreműködésével a börtönhelyzetről. A rendezvény ingyenes, bárki számára látogatható és kiváló esti program, hiszen a film pörög, a pattogatott kukorica fogy, tele az előadó... és mi csak nézünk, mint a moziban és várjuk a következő Vetítőt. Mihalics Vivien �Átalakított közigazgatási vizsga .. .avagy mi az a kiwi, ha nem madár? Októberben végzett felmérésünk egyik legszembe­ tűnőbb eredménye, hogy a klasszikus jogi pályákon kívül a közigazgatásban tervezik legtöbben az elhelyezkedést egyetemi éveik után. A pályázáshoz azonban 2009. december l-től közigazgatási versenyvizsga (kiwi) letétele szükséges. Nem árt tellát már időben egy kis know-how, ha majd eljön a munkavállalás ideje. Rossz hír tehát, hogy az eddigi gyakorlattal szakítva a jogi, illetve valamelyik igazgatási szakon szerzett diploma önmagában nem elég a pályázáshoz. Jó hír viszont, hogy a végzettség mindenképpen előny, hiszen a versenyvizsga egy része jogi témájú, így a diplomás jogászt vagy igazgatási szakembert bizonyos területeken gond nem valószínű, hogy éri. Két külön kategóriába sorolható minden, a köz igazgatásba belépni kívánt jelölt. Jogi vagy államigazgatási diplomával rendelkezők csak felső­ fokú, középiskolai vagy más egyetemi végzettségűek közép- vagy felsőfokú vizsgát tehetnek; persze a megpályázható állások némelyike csak felsőfokú vizsgával lehetséges. A vizsga mindkét szinten egységesen öt modulból áll: í alkotmány- és jogi ismeretek; 2. közigazgatás­ tudományi és közigazgatási ismeretek; 3. társadalom­ ismeretek; 4. gazdasági és pénzügyi ismeretek; 5. emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek. A megmérettetés két külön napon történik. Az írásbeli vizsga folyamán egy számítógépes teszt feladatsort és egy esszékérdést kell megírni. A szóbeli vizsgán a tárgyi tudás vizsgálata mellett szituációs helyzetelemzésben is részesülnek a pályázók; lényeglátási képesség, kommunikációs- és beszédkészség valamint problémafelismerő és reagáló képesség kerül értékelésre. A vizsgára felkészítő tanfolyamot minden e fela­ datra regisztrált felnőttképzési intézmény tartlut, így egyetemünk is. Idén téltől a Jog- és Államtudományi Kar és a Vitéz János Kar közösen szervez felkészítést folyamatos indulással a Szentkirályi utcában. Egyetemünk vezető oktatói - nagy közigazgatási rutinjukkal - gyakorlatorientált órákon adják át a vizsgához szükséges tudásanyagot. A január 15-én induló 5 napos képzés péntek-szombati napokon zajlik, az aktív egyetemistáknak pedig a regisztrációs héten — február 1-5. között — tartott alkalom lehet kézenfekvő megoldás. Pázmányos hallgatóknak jutó kedvezményekről és egyéb tudnivalókról a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Nagy Olivér ad tájékoztatást a 429-7200 / 310 mellék számon vagy a nagyo@jak.ppke.hu címen, de az információ elérhető az Intézet honlapján is. Sergo András Cserkészet - minek nevezzelek? Sokakkal beszélgettem már a cserkészetről, kü­ lönböző korosztályok tag­ jaival, különböző érdek­ lődésű emberekkel. A leg­ első kérdésem mindig az volt, hogy tudják-c, mi is ez az egész? Nagy részük­ nek csak halvány fogalma volt róla, annak ellenére, hogy hazánkban igen nagy a hagyománya a mozga­ lomnak. Persze minden­ nek oka van. Jelen rövid írás célja, hogy reagáljon néhány közkele­ tű sztereotípiára, és elhe­ lyezze a mozgalmat a )O<I. században, rámutat­ va, hogy igenis van helye a mai fiatalság életében. Hosszas történeti vissza­ tekintéssel nem rabolom az időt, legyen elég annyi, hogy a cserkészet Í907-bcn az Egyesült Királyságban alakult, azóta világmére­ teket öltött és máig szolgálja százezrek testi és lelki javát. Hazánkban 1912-ben alakul meg a Magyar Cserkészszövetség, amit a II. világliáború zűrzavarai után végleg 1948-ban tiltanak be a kommunisták. A rendszerváltozással együtt újjáalakul a szövetség és azóta is működik. Miről is beszélünk tehát? Egy önkéntes, politikamentes, vallásos, ifjúságnevelő mozgalomról. A cserkészet ugyanis ez és semmi más. Sokan félkatonai szervezetet tatnak benne. Sokak a süteményáruló gyerekek képéig jutnak el, de vannak olyanok is, akiknek a kirekesztés és a szélsőjobboldal jut róla eszükbe. Mindegyik felfogás egyaránt hibás. A cserkészet minden körülmények között politika­ mentes. nem csatlakozik egyik politikai irányzathoz sem. A cserkésznek leltet magánvéleménye, a cserké­ szetnek soha. Nem kíván katonai célokat sem ellátni, nem célja semmi hatalom megszerzése, arra rendeltetésénél fogva képtelen is. Ugyanakkor mélyen vallásos szervezet, így az agressziót elítéli. Senkit sem rekeszt ki, ugyanakkor megvannak a szabályai, mint minden közösségnek, melyek be­ tartása nélkül senki sem lelict a mozgalom tagja. Minden cserkészjelölt cserkésszé válásakor fogadal­ mat tesz. Istennel való kapcsolat nélkül ezt ncmlehct. hisz hit nélkül mire tenné azt a bizonyos fogadalmat? Ugyanakkor fclckezettől teljesen független, sőt, a kereszténység sem feltétel. (Magam is ismerek muszlint cserkészt.) A süteménnyel házaló gyerekek sztereotípiája amerikai filmekből jön, semmi köze a valósághoz. Enné] a pontnál érdemes megemlíteni a magyar cserkészet célját, hogy minden kétséget kizáróan el lehessen végre helyezni a társadalomformáló erők palettáján. Alapvető cél, hogy a társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek. Ennek eléréséért ifjúságncvelést viSgcz önkéntesei által, illetve életmodelít nyújt. Mindezt saját, nem-formális nevelési módszerével teszi. A mozgalom ezt hazánkban hétéves kortól mindenkinek nyújtja, aki a cserkészet elveire nyitott és a közösség elctcben tevékeny részt vállal. Bármelyik kritérium hiányzik, az már nem cserkészet. A célhoz mindig tartozik egy módszer is, amivel az adott célt elérni kívánjuk. Esetünkben öt elemből áll. mindegyik esszenciális. Kisközösségi rendszerben működik a mozgalom, kb. hétfős fiú- illetve leányőrsök dolgoznak együtt, vezetőjük általában egy náluk idősebb, velük azonos nemű fiatal. Ha jobban belegondolunk, csupán a természet adta lehetőségek kerülnek kihasználásra: Meg kell csak nézni az utcán bandába verődött tiniket. Tíz főnél általában nincsenek többen, ha meg valami „balhét” csinálnak, azt mindig fiúk vagy lányok egymás közt, és nem „koedukáltat!” teszik. (Meglelictőscn durva példa, de rávilágít a dologra: A srácok nem viszik a barátnőjüket, amikor kirámolják a sarki fűszerest, mivel az fiúknak való balhé.) Minden jelölt fogadalmat tesz cserkésszé válásakor, mely feltételezi a cscrkészcszmény, a cserkésztörvény ismeretét. Á fogadalom szövege: Eri XY fogadom, hogy híven teljesítem kötelessé­ geimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és ember­ társaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom. A cserkásztörvény: 1. A cserkész egycneslclkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, (lazájának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. 5. A cserkész másokkal szemben gyöngéd, magával szemben szigorú. 6. A cserkész szereti a természetet, jó az álhtokhoz és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készsé­ gesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta. Minden korosztálynak más színezettel jelenik meg a törvény, mindazonáltal a legkisebbeknél is ugyanolyan fontossággal bír, mint később. Tanítási módszerét tekintve igen eltérő a meg­ szokottól a cserkészmódszer. „Leaming by doing", mondja az angol, azaz cselekedve tanulás. Konfuciust idézve: „Mondd, és elfelejtem, mutasd meg, és meg­ jegyzem, engedd, hogy csináljam, és megértem.” A gyerekek azt tanulják meg leginkább, amit meg is csinálhatnak. Nem hagyható figyelmen kívül a cserkészet természetlicz kötöttségé. Enélkül félkarú óriás lenne csupán. Fontos, hogy hasznos, ösztönző programok vár)ák a gyerekeket, főleg a természetben. Mai világunk annyira technikaközpontú, annyi a „mű” az életben, hogy a természet „nélkülözhetetlenebb, mint valaha”. A mozgalom céljául tűzte a nemzeti kultúra ápolását, különös tekintettel népi hagyományainkra. Ha bele­ gondolunk. hogv lassan nálunk is Haílowecntökökkcl rohangálunk ősszel,jogosan... Okkal kérdezhetjük: Mi lesz azokkal, akik idősebbek lesznek? Egyszerűen kikopnak? A válasz egyértelműen nem. Nem kell tízévesnek lenni, hogy az ember élvezzen egy túrát, vagy egy nomád tábort. Nem kell tanárnak lennie valakinek, hogy nála fiatalabbakat tanítson. Röviden; Minden korosztálynak megvan a maga föladata a mozgalomban, kicsinek és nagynak egyaránt. A végső állomás persze az, hogy a cser­ késznek munkája, családja lesz, és már nem jár rendszeresen a csapatához. Ha viszont jól működik a rendszer,- és véleményem szerint ez a Kclyzct-akkor a mozgalom elérte azzal a célját, hogy kinevelt egy olyan felnőttet, aki továbbadja az értékeket a gyermekeinek. (Más kérdés, hogy a gyerkőc nagy valószínűséggel örökli az egyenruliát is...) Az elmondottak alapján igen világos a mozgalom mai célja. Globalizálódó, butuló világunkban a kemény szabályok, a hagyományok tisztelete „nem menő”, „nem trendi". A fiatalság elfordul a hagyományos értékektől, a természettől. Sok a kallódó fiatal is, akiknek semmilyen példa sem lebeg a szemük előtt (esetleg a legújabb együttes transzszexuális frontemberéé, ami- valljuk megcsöppct sem mondható ideálisnak). A cserkészet komoly alternatívát kínál, módszere és hangulata nagyon is cllictő, hagyománytisztelete mellett nagyon is XXI. századi. Mindezek mellett nem egyszerű szabadidős tevékenység, hanem életforma' Bárki cllcntmondliat, akkor is kitartok mellette, hogy a cserkészet igenis „menő" dolog, csak az mondja rá, hogy „gáz", meg hogy „ciki", aki nem mászott még az őrsével sziklát, aki nem épített még öt méter magas táborkaput a semmiből, és aki nem liajhndó hinni semmiben. Bujdos Iván Ákos hetedik oldal �Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Kertész Imre nyilatkozatáról Kertész Imre Nobel-díjas írónk szerint: 1. Egy nagyvárosi ember nem élhet Budapesten, egy urbánus kozmopolita ugyanis Berlinbe való. 2. Budapest egy balkáni város. 3. A magyar irodalomba ő hozta be a modemitást, Nádas Péterrel ketten. 4. A magyarok elfojtják múltjukat, hazudoznak, a fontosabb kérdések (háború, fasizmus, kommunizmus) nem ke­ rültek feldolgozásra. 5. „Magyarországon az antiszemiták habén das Ságén" 6. O egy deka­ dens, gyökértelen ember. 7. A gulyáskommu­ nizmus egy börtön volt, Kádár pedig egy gyilkos. 8. Egy diktatúrában nem éri meg családot alapítani, mert azzal is csak lekötjük magunkat a borzalomhoz. 9. Az előző pontok az irónia megnyilvánulásai. E tételmondatok nem csak a Die I%lf-ben megjelent inteijúból, hanem egy, a zürichi Das Magazin-nal folytatott beszélgetéséből derül­ nek ki. Felesleges őijöngeni egy vélemény miatt - az ugyanis éppen a honi baloldal szokása. Egy liberális demokráciában - mindaddig, míg más Szenzáció! Esterházy, Kertész, Nádas - egy képen a valaha élt összes modern magyar író! szabadságát azzal nem sértjük -, mindenki azt mond, amit akar. Mindenki úgy minősíti ma­ gát, ahogy neki tetszik. Kertész a véleményével nem sértette senki szabadságát - így mi is meghagyjuk neki a jogot, hogy azt beszéljen, amit jónak talál. Pusztán megjegyzéseket fűzünk a tételmondatokhoz. Tehát. 1. Valóban, Budapest - hiába nagy - minőségileg nem egy nagyváros. Ami nagyvárosias benne, az lepukkant, omladozik, bontásra vár. Kihalt, bedeszkázott boltok a nagykörúton. Feketéllő paloták az Andrássy úton. Romos bérházak az Erzsébetvárosban. Rossz éttermek városszerte. Kevés kávézó, annál több kocsma. Kevés mozi, annál több multiplex. Még a színhazák terén tartjuk valamelyest a frontot. De Budapest nem nagyvárosias. Hiányzik belőle az elegancia, a nagystílűség, a világszínvonal. Budapesten állva, esetleg a Hősök terén vagy a Kossuth téren, nem érezzük azt, hogy a világ közepén lennénk. Persze ilyesmit Bécsben, Münchenben, Prágában vagy Oslóban sem éreznénk - de legalább azok egy élhető várost kínálnak ehelyett. Budapest sohasem lesz London, Párizs, Berlin, Moszkva, New Törk vagy Tokió akinek a világváros lüktetése hiányzik, valóban úgy érezheti magát Budapesten, mintha egy járási székhelyen kéne élnie. Ha Kertésznek a világváros kell, valóban másfelé kell néznie. (Bár jelezzük neki, hogy Berlin sem a világ közepe - nyolcadik oldal így döntését valószínűleg mégiscsak azt dominálhatta, hogy németül tud, és a németek istenítik őt. Londonban, New \brkban vagy Párizsban egy lenne a sok ott élő író közül. Nem készülne vele olyan csöpögős inteijú, mint a Welt-ben.) 2. Igen, Budapest egy balkáni város - már amennyiben a, balkáni jelzőt negatívumként használjuk. (Én nem tenném, Budapestről ugyanis a Balkán ütött-kopott életvidámsága, hangulata is hiányzik.) Kertésznek azonban igaza van. Ráadásul e megállapítása jogosabb is. Ugyanis Budapest sohasem volt, és sohasem lesz világváros - ám élhető város azért még lehetne. De ez sem sikerült. Kertész pusztán elfelejti hozzátenni, hogy nem a véletlen műve, de még nem is csak a Jobbiké, hogy Budapest ma egy szürke, ronda, koszos, poros, provin­ ciális, büdös, élhetetlen város. Mintha nem a világfi liberálisok, hanem a mucsai jobboldaliak irányítanák e várost húsz éve. Azaz Kertész barátai. Kertész tehát elfelejtette befejezni a mondatot. Egy „...mert húsz éve egy tehet­ ségtelen, korrupt bagázs, nem mellékesen a haveijaim, irányítják ezt a várost” azért oda­ kívánkozott volna. 3. Hogy mi modem, az kérdéses. Kronológiailag bizonyosan nincs igaza Kertésznek, stilárisan pedig vitatható az állítása. Ráadásul túl szűkre vonja a modem irodalom körét, ha abba csak ő és Nádas fér bele. (Miközben a zürichi lapnak nyilatkozva Krúdy Gyulát és Szomory Dezsőt említi nagy íróként.) Hogy a magyar polgári regényirodalom kevéssé erős - ráadásul az urbánus-népi vita okán egyébként is politikailag terhelt -, hogy a magyar irodalom témái nem csak nyelvileg idegenek más népektől, nos, ez akár igaz is lehet - de hát ez az átka vagy szerencséje annak, ha egy nép teljesen izoláltan, rokontalanul él idegenek tengerében. A posztmodem tekintetében már valóban lehetséges, hogy Esterházy Termelési regénye volt fordulópont. 4. Valóban vannak kibeszéletlen témák. Ám e témák legtöbbször olyan kényesek, hogy már azt is elítélik, aki ezek kapcsán kérdéseket mer feltenni. Hadd ne kelljen példákat említenem nem vagyok én annyira bátor. De igaz: Trianon kibeszéletlen és megoldatlan maradt. (Ameddig Romániában egy erdélyi magyarnak nem lesz minimum annyi joga, mint egy finnországi svédnek - azaz: amíg Romániában nem lesz hivatalos nyelv Aradtól a Fekete-tengerig a magyar -, nem fog eltűnni a Trianon-kérdés.) A Horthy-rendszer is feldolgozatlan maradt. Á holocaust is. A Rákosi- és a Kádár-rendszer úgyszintén. Mindezek közül a magyar nép legfeljebb a Kádár-rendszerben megkötött alkuért vonható felelősségre - a 20. század összes többi tragédiája nem a magyar nép közreműködésével, hanem éppen a feje felett zajlott. A kádári gulyáskommunizmus hatásai azonban azért mélyebbek, mert abban a nép egy jelentős része is szerepet vállalt. Tán éppen azon része, amely harmadszorra segíti hatalomra Kertész barátait itthon. így Kertész megint elfelejtette befejezni a mondatát. Egy befeje­ zetlen, félbehagyott igazság pedig néha többet rombol, mint a hallgatás. 5. Az MTI fordítója a „das Ságén haben”-t „uralkodni”-ként fordította. Ebből lett is felfor­ dulás. Pedig a lényeg nem ez. Valóban, Kertész csak annyit mondott, hogy „az antiszemiták a liangadól?. És hogy ki az antiszemita? Akik a hangadóak. És mivel ma a jobboldal a hangadó, logikusan következik ebből, hogy az egész jobboldal antiszemita. Ha ugyanis Kertésznek csak a kuruc.infóval vagy a Jobbikkal lenne baja, nem azt mondta volna, hogy ők a hangadók - hanem legfeljebb annyit, hogy ők is jelen vannak. Kertész tehát az egész magyar jobboldalt, a Heti Választól a Magyar Hírlapig, Ablonczy Balázstól Baycr Zsoltig antiszemitá­ nak tartja. Ebben nincs semmi meglepő - a ballib körök szerint még ennél is nagyobb a baj. Mindezzel viszont csak azt bizonyítják, hogy képtelenek disztingválni, képtelenek árnyaltan gondolkodni. Márpedig aki nem tud árnyaltan gondolkodni, az voltaképp gondolkodni sem képes. Aki szerint Magyarországon az egész jobboldal antiszemita, aki nem látja a valóban erősödő szélsőjobboldal (mint okozat) tényleges okát (azaz a kormány politikája miatti totális elkeseredettséget), az nem ért semmit. Az inkább kavargassa a kávét a berlini Hilton aulájában. 6. Kertésznek szíve joga úgy definiálnia magát, ahogy szeretné. Ráadásul egy író valóban főleg ha nagy író - a világnak, s nem egy-egy falunak ír. Égy írónak lehet nemzetisége, de lénye szerint valóban világpolgár, mert a világ­ irodalom részese. Kertész dekadenciája pedig nem meglepő - elvégre Nietzsche fordítójáról, tisztelőjéről van szó. A német filozófust pedig két irányba lehet továbbgondolni: az egyik 1945 óta nem ildomos, a másik pedig a Kertész által is felvállalt kozmopolita dekadencia, ahol a kultúra időtlenségében csak annak magasabb rendű szolgálói érthetik meg egymást. 7. Vilóban, a Kádár-rendszer börtön volt. Egyik kedvenc Kertész-novellám a Jegyzőkönyv. Minimalista dekadenciája ott is megjelenik - és ezért jó. Amikor a mű Esterházy Péter egy írásával közösen megjelent, tán ennek apro­ póján, Kertész felolvasta egy nagyobb közönség előtt a novellát. Az első sorokban ott ült Békési László és Csehák Judit, a „börtön” egykori ura és hölgye. És Kertész lepillantott a nézőközön­ ségre, és nem szólt semmit. Ha ő nem mer, nem akar, nem tud leszámolni az itt maradt kommunista múlttal - miért rója ezt fel a magyar népnek? Ha Kertész nem azon az oldalon állna, ahol áll - tán hitelesebben csen­ genének szavai. Ettől függetlenül mondatainak igazuk van. 8. „Es gibt kein Richtiges im Falschen”, mondta Adomo. „Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, írta Illyés. A diktatúra mindenütt jelen van, nincs jó oldala. Családot, szerelmet, hitvesi ágyat, hitet, templomot, ebédet, gondolatot, mozdulatot - mindent beszennyez. Ha ilyen szigorúak vagyunk, voltaképp egy diktatúrában csak két magatartás lehet erkölcsös: a kivándorlás vagy az ellenállás. Márai Sándor vagy Wittner Mária útja. (Vagy Lovas Istváné, ki a kettőt egyszemélyben egyesíti.) Mindenki más - tanár, orvos, mérnök, színész - beszennye­ ződik. Mindenki valamelyest cinkossá válik hiszen hallgat. Ilyen világba tán tényleg nem érdemes családot alapítani - ilyen világból csak menekülni lehet. Márai Sándor nem alkudott. Nem lett kirakatértelmiségi, mint Németh �László vagy Illyés Gyula. Nem kapott Kossuthdíjat, mint 1957-ben (!) Szabó Lőrinc. Talán ezért - ha nem is ő legjobb írónk, de mindenképp - ő a legmorálisabb mindközül. Kertész kategorikus véleménye a morál szigorú talajáról tehát érthető - ám az élet ennél bonyolultabb. Nem lehet megalkuvással vádolni mindenkit, aki gyereket szült akkoriban. Már csak azért sem, mert ezzel elmossuk a felelősséget. Ezzel az orvos és a hóhér, a mérnök és a párttitkár, Szabó Lőrinc és Biszku Béla közé egyenlőségjelet teszünk. Ami felettébb furcsa lenne. És Itat Kertész sem ment el, ő is itt élt, ebben a börtönben. Az, hogy nem vállalt gyereket, tán nem antikommunizmusával, hanem személyes alkatával magyarázható. Egy dekadens, hedonista embertől furcsa is lenne a családapai szerep. 9. Kertész fenti állításai - mind a nyolc tétel botrányt kavart itthon. Gyorsan csinált hát vele egy újabb inteijút a neokonzervatív Die Welt. Kertész ebben elmondta, hogy a magyarok nem értik az iróniát, a viccet - hiszen mindent csak viccként értett. Felesleges is arról beszélni, hogy igazak-e Kertész vádjai a suta, humortalan, sótlan magyarokról. (Bár azért jelezném: a pesti humor még mindig jobb, mint a poroszos berlini.) Egyébként valószínűleg „irónia-értés­ ben” nem állna rosszabbul egy kiábrándult kelet-európai, mint egy naiv nyugat-európai. De itt ez nem is fontos. A fontos és meglepő az, hogy Kertész nem ismeri az iróniát. Nem tudja, mit jelent az. Kertész nagyon komolyan beszélt önmagáról és életszemléletéről a két újságnak. Az, hogy valaki önmagát dekadens­ nek nevezi, legfeljebb akkor lehet ironikus, ha az illető egyébként jobbikos. De Kertész, tudtommal, nem az. Kertész magyarellenes mondataival semmi baj sincs. Ilyet lehet, szabad mondani, és mondtak is már páran. Az viszont szomorú, ha valaki úgy kaphat Nobcl-díjat, hogy még az irónia fogalmával sincs tisztában. Az egész interjúsorozatnak ez az egyetlen botránya. Techet Péter Jogász példatár 3. Windisch László egyete­ münk 2002-ben végzett jogász hallgatója. A tanulás évei után - adójogi érdek­ lődésének köszönhetően az APEH-nél helyezkedett el. Hét év után ma a Hivatal Közép-magyaror­ szági Regionális Igazgató­ ságának szakigazgató-he­ lyettese. A közigazgatásban dolgozó jogászok lehető­ ségeiről beszélgettünk. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? — Nehéz erre röviden válaszolni. Azt gondolom, hogy az Egyetemen kapott, elsajátított lexi­ kális tudás kellő magabiztosságot adott a jogászi pálya megkezdéséhez, de ennél sokkal fontosabb, hogy a legtöbb oktató rászoktatott - illetve rafinált vizsgakérdéseivel rákényszerített — minket az önálló gondolkodásra, a jog tételes szabályai mögött lévő valódi tartalom és összefüggések meglátására, megértésére. Nagyra értékelem - főképp így utólag vissza­ tekintve hogy voltak olyan kiemelkedő személyiségű oktatóink, akiktől a tananyagon kívül is sokat lehetett tanulni - nem szeretnék patetikus lenni, de pásképp nem tudom megfogalmazni - az Életről. Éz így már csak az egyetemi évek elmúltával fogalmazódott meg bennem. Mint teljesen átlagos egyetemis­ tának, nekem is általában igen nagy sietséggel kellett a vizsgák előtti napokban (hetekben) felkészülnöm, de tulajdonképpen ennek is liasznát látom, mivel jelenlegi szakterületemen (adójog) a jogszabályok olyan gyorsan és olyan nagy mennyiségben változnak, hogy annak követése szükségessé teszi a vizsgaidőszakok­ ban kifejlesztett, „hogyan tanuljuk meg az egyetemes jogtörténetet 6 nap alatt” módszer alkalmazását. Mikor alakult ki a közigazgatási pálya iránti érdeklődése? - Amikor már a közigazgatásban dolgoztam. Diploma után nem annyira a közigazgatás Jó pap módjára továbbtanulni A Deák Ferenc Továbbképző Intézet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakirányú továbbkép­ zéseiért felelős. Célja nem más, mint a meg­ szerezhető jogi diploma melletti, azon túli specializáció elősegítése, a jog különböző területeire elhelyezkedő szakemberek képzése. A bolognai folyamat ugyanis a jogászképzést osztatlanként hagyta meg, így szükség van az alapdiplomában megszerezhető tudásanyag, vala­ mint a munkaerőpiac igényei közötti különbségek átívelésére. Erre törekszik az intézet, nemcsak jogászoknak, hanem az egészségügy, a gazdasági élet, a mezőgazdaság, a sportigazgatás, a környe­ zetvédelem szakembereinek, valamint a krimina­ lisztika szak keretében rendőrtiszteknek is szerve­ zett jogi képzéseivel. Az immár 10 éve működő intézetben több mint 2300 hallgató fordult meg, akik 18 szakon - pél­ dául sport- és agrárjogi, környezetvédelmi, Európa-jogi kriminalisztikai szakjogász - tanul­ hatnak. Az előadó tanárok közül a legtöbben ismerősök a szakma számára, néhányan azonban a szélesebb közvéleménynek is. Az intézet volt és jelenlegi tanárai között tisztelheti a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank és más pénzintézetek vezető szakembereit és tisztségviselőit, a közigazgatás legjelesebb képvi­ selőit, szakértői testületek és szakmai kamarák vezetőit, neves ügyvédi irodák tulajdonosait, partnereit, igazgatóit, egyetemi professzorokat, tanárokat. Idén az Intézet is megérezte a gazdasági világ­ válság hatásait. Számos cégigazgató vagy HR-, marketingvezető számolt be, hogy pénzügyi keret­ szűkítés esetén a továbbképzés az első áldozatok között lesz. Ennek ellenére idén a korábbinál több képzés indítása vált lehetségessé, igaz, a csoportok a megszokottnál alacsonyabb létszámmal működ­ nek. A jogász végzettségűek sportjogi, ingatlan­ forgalmi, környezetvédelmi, társasági jogi és cégjogi, versenyjogi és Európa-jogi képzésen kezdhették idén is tanulmányaikat, utóbbiak angol nyelven. A nem jogászok idén jogi szakokleveles környezetvédelmi és jogi szakokleveles sportszak­ embernek tanulhatnak az első félévben. Az évek óta nagy létszámmal induló krimina­ lisztikai szakjogász-képzés februárban indul, és a szeptemberben nem indult szakokat keresztfél­ évben újra meghirdeti az intézet. Sergő András vonzott, hanem a szakterületet, az adójogot tartottam érdekesnek és olyan területnek, amelyre érdemes egy jogásznak specializá­ lódnia. Miután végeztem, lehetőségem volt az APEH egyik Igazgatóságán elhelyezkedni, és — mint sokakat - „beszippantott”, magával ragadott a közigazgatás. A legtöbb jogász nem kifejezetten a közigazgatási pálya szépsége miatt választja a közszférát, de nagyon sokan megszeretik, ahogy én is. Hiába, evés közben jön meg az étvágy. Kihívásnak és élvezetes munkának tartom, hogy a sokszor merev (vagy merevnek tűnő) bürokráciába - amenynyire rajtam múlik - ésszerűséget vigyek, és jogászként, ne Jogtechnikusként” végezzem feladatomat. Mennyire népszerű ma a közigazgatási pálya? Ha a - Kormányunk által mcgltirdetctt lét­ számstop előtt - beérkező álláspályázatok számát veszem figyelembe, akkor azt mond­ hatom, hogy egyre népszerűbb a közigazgatási pálya. Ez nyilván több okra vezethető vissza, mindenesetre az utóbbi időben bőven tudtunk az álláshirdetésre beérkezett pályázatok között válogatni. Ha a népszerűséget más szem­ pontból kérdezi, akkor viszont azt kell mon­ danom, hogy sajnos egyáltalán nem népszerű. A közvéleményben kialakult (kialakították?) a lusta és túl sokat kereső köztisztviselő képe, ami rendkívül igazságtalan a túlnyomó több­ ségében igen szorgalmas, zokszó és ellen­ szolgáltatás nélkül önként túlórázó kollégá­ immal szemben. Akár általában, akár az Önök hivatalában mennyire lehetfrissdiplomás Pázmányost találni? Az APEH-nél aránylag sok Pázmányt» dol­ gozik. Próbáljuk egymással valamennyire tartani a kapcsolatot, kb. negyedévente talál­ kozót (sörözést/borozást) szervezünk az APEH-nél dolgozó Pázmányos jogászokkal. A levelező listán jelenleg 84-cn vagyunk, ami már elég szép szám, főképp, hogy az első évfolyam csak 2000-ben végzett, s a listán csak azok vannak fenn, akikről tudunk. Egyébként én úgy látom, jól megállják helyüket a Pázmányon végzett jogászok, az APEH-nél sokan már vezetői megbízást is kaptak közülük. Más közigazgatási szervek­ nél nem tudom, liány volt Pázmányos dol­ gozik. de sok volt évfolyamtársamról tudom, hogy a közigazgatás különböző területén dolgoznak. Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási Wrscnyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? Nem gondolom, hogy jogász diplomával komolyabb kihívást jelentene a közigazgatási versenyvizsga sikeres abszolválása. Ugyan­ akkor ismerve a versenyvizsga követelményét, azért azt se javasolnám senkinek, hogy fel­ készülés nélkül vágjon bele. Az új belépők felvétele bonyolultabb lesz a vizsga beveze­ tésével, és leltet, hogy lesznek olyanok is, akik a jelentkező által előre kifizetendő vizsgadíj miatt fogják kétszer meggondolni, hogy bcadják-c pályázatukat valamely köztisztvise­ lői állásra. Aki azonban biztos magában, és tényleg komolyan gondolja, azt azért pusztán a versenyvizsga léte nem fogja - remélem elriasztani a köztisztviselői pályától. Nekik jó hír, hogy sikeres pályázat esetén a vizsga díját a munkáltató megtéríti számukra. Mivel általánosan csak idén december 1-től feltétel a versenyvizsga letétele, ezért tapasztalatunk még nincs. Sergő András kilencedik oldal �Gyermekfotózás és jog Egy gyermekfotó­ kiállítás megrende­ zésekor szembesül az ember azzal, mennyi jogi és etikai kérdés merül fel ennek kapcsán. A szerzői jogoktól kezdve a személyiségi jogok legkülön­ bözőbb dilemmái olyan útvesztőbe ve­ zethetnek, amiből nehéz kikeveredni és nem is ígérem, hogy sikerül. Csu­ pán némi támpontot és gondolatébresztőt szeretnék nyújtani a pályázóknak és min­ den érdeklődőnek. A szerzői jogi kérdé­ sekre nem térek ki részletesen. A pályázók fotóik beküldésével hozzájárulnak e képek ki­ állításához, illetve az erről szóló beszámolókban való megjelentetéshez, de a szerzői jogról egyébként nem mondanak le a mi esetünkben. Egyébként pályázata válogatja, így érdemes körültekintően eljárni. Arról, hogy mit takar a szerzői jog, polgári jogi tanulmányaink során kellő tudást szerzünk, ezért itt csak annyit emelnék ki, hogy a szerzői jog személyhez fűződő és vagyoni jogokat biztosít a szerzőnek, így ő dönti cl, hogy művét nyilvánosságra hozza-e, és egyébként miként liasználja fel. A szerzői jog korlátját jelenti a szabad felhasz­ nálás köre, amely törvény által meghatározott esetekben a már nyilvánosságra hozott művek díjfizetés és a szerző engedélye nélkül is felhasználhatók. Ilyen szabad felhasználásnak minősül például az iskolai oktatás céljából történő felhasználás, amennyiben jövedelem­ szerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Sokszor találkozunk külföldi szerzőkkel, és ezért felmerül a kérdés, miként alakul ez a szabályozás a világban? A nemzet­ közi szabályozás nagyon hasonló a magyarhoz, — már csak az uniós jogharmonizáció okán is — de például az amerikai ’fair use’ intézménye is hasonló követelményeket támaszt a szabad fel­ használás körében. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a meghatározott feltételek körültekintő betartásával kihasználhatjuk c jog által biztosított lehetőséget. Téijünk át a témánk szempontjából másik ér­ dekes kérdésre, a személyiségi jogokra. E jogok az egyén magánszférájának liatárait vonják meg, és arra szolgálnak, hogy az egyéni ön­ megvalósítás c privát területét illetéktelenül senki ne háborgathassa. Az Emberi Jogok Egye­ temes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja, hogy: „Senkinek a magánéletébe, családi ügyei­ be, magánlakásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, továbbá a becsületét vagy jó lűmcvét megsérteni. Ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben mindenkinek joga van a törvény védelméhez” A személyhez fűződő jogok alapvető szabályait hazánkban a polgári törvénykönyvben találjuk, ahol a legtipikusabb jogok ki vannak emelve ugyan, de az összes személyhez fűződő jog nincs nevesítve. A PTK kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok (általában is) a tör­ vény védelme alatt állnak. E jogok megsértésére az egyén főszabály szerint bárkivel szemben hivatkozhat, és számos jogorvoslati lehetőséggel élhet a jogában sértett személy. A fotózással kapcsolatban a képmáshoz fűződő jog kérdése merül fel. Más képmásával való bármiféle visszaélés a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti. A képmás nyilvánosságra ho­ zatalához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A szűkszavú jogszabályi rendelkezést a bírói gyakorlat bontotta ki. A hozzájárulás nincs alakisághoz kötve (írásban, szóban vagy akár ráutaló magatartással is megadliató pl. egy rendezvényre való belépéssel), a hozzájánilásnak azonban mindig kifejezettnek kell lennie. A megadott engedély konkrét tartalma azonban csak esetről esetre, a felvételt készítő és a felvételen szereplő személy kapcsolatának, a társadalmi szokásoknak és az eset összes körül­ ményeinek alapos vizsgálata után dönthető el. A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasz­ nált kép újbóli, ezúttal hozzájárulás nélküli nyil­ vánosságra hozatala is sértheti a személyiségi jogokat. A képmáshoz fűződő jog határát jelentik azok az esetek, amikor egy személy képmását tar­ talmazó felvétel elkészítéséhez, illetve nyilvá­ nosságra hozatalához nem kell engedélyt kérnünk az érintett személytől. Az eltűnt Fotópályázatot hirdetünk a gyermekjogi egyezmény elfogadásának 20. évfordulója alkalmából! A PPKE-JÁK hallgatói pályázhatnak az általuk készített, az egyezmény egyes cikkeiben biztosított jogokat vagy az egyezmény egészének szellemiségét tükröző, akár digitális, akár analóg, fekete-fehér vagy színes fotókkal. Beküldési határidő: 2009. december 15. A beérkező legjobb művekből kiállítást szervezünk 2010 februáijában az egyetemen. A szerzői jogokról nem kéijük, hogy mondjanak le a pályázók, de a képek beküldésével a kiállításon és az eseményről szóló beszámolón való felhasználásba a szerző beleegyezik. A beérkezett fotókat a kiíró által felkért fotóművészek zsűrizik. Az első három helyezett oklevélben és alkotói tárgyjutalomban részesül. A fotók beküldésekor a szerző nevét, elérhetőségét és a kép címét is kéijük megjelölni. A digitális képeket jpg formátumban a gyermekjog89@freemail.hu e-mail címre, az analóg képeket pedig a HŐK Irodába (Szentkirályi u. 26-os épület, hátsó traktus) kéijük eljuttatni. A képen szereplő gyermek személyiségi jogainak tiszteletben tartása lényegi szempont a fotók elbírálásánál! További részletek felől a megadott e-mail címen lehet érdeklődni. tizedik oldal személyről, a súlyos bűncselekményt elkövető személyről, illetve a közszereplőkről készült képmás mcgliatározott feltételekkel nyilvános­ ságra hozható. Ami a témánk szempontjából azonban nagyobb jelentőséggel bír, az az utcán, egyéb nyilvános helyen készített felvételen szereplő személyek esete. Kérdés az, hogy vajon sérül-e bármilyen joguk a felvétel engedélyük nélkül történő elkészítésével, illetve nyilvános­ ságra hozatalával. A bírói gyakorlat e kérdéssel kapcsolatban alakította ki az ún. tömegfelvétel fogalmát. A képmás nyilvánosságra hozatalá­ nak tilalma nem vonatkozik a nyilvános esemé­ nyekről, rendezvényekről, táj- és utcarészle­ tekről készült felvételekre, amikor az ábrázolás módja nem egyéni, és a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott esemé­ nyeket. Ugyanakkor e kivétel alól is van kivétel. A bírói gyakorlat szerint ugyanis e tömcgfclvételek esetén a nyilvánosságra hozatalhoz a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására mégis szükség van, ha - az összes körülményre tekintettel - megállapítható a felvétel egye­ disége, egyéni portré jellege. Ilyenkor tehát azt kell szem előtt tartani, hogy a személy, akit fotózunk a kép főszereplője, vagy mellék­ szereplője? Ha az alany maga a téma, vagy hangsúlyos helyet kap a kompozícióban, bizonyos szituációt rajta keresztül érzékelte­ tünk, már szükség van a hozzájárulására. Végezetül szeretnék még néhány gondolat erejéig a gyermekekre kitérni. A jogsértéssel szembeni védelem természetesen őket is meg­ illeti, sőt, kiszolgáltatott helyzetük miatt foko­ zottan is. A gyermekek fotózásával kapcso­ latban is irányadóak a Ptk. személyiségi jogok­ kal kapcsolatos rendelkezései — hívják fel figyelmemet neves hazai fotósok - megfejelve azzal, hogy már a fotózásra is a szülők, gond­ viselők engedélyét kell kérni, hasonlóan a nyil­ vánosságra hozatalhoz. Hogy egy magasabb dimenzióba helyezzük a kérdést, a Gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezményének 16. cikke deklarálja a fent említett emberi jogokat a gyermekek számára, amikor kimondja: „A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával laká­ sával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme” Az Egyezmény egyik alapelve a gyermek legjobb érdeke (best interest — hivatalos magyar fordításban „mindenek felett álló érdeke”). Annyira magától értetődőnek tűnik ennek ér­ telme, pedig a gyakorlatban nagyon sok ellentmondással találkozunk ezzel kapcsolat­ ban. Amikor éhező, szenvedő, beteg, lialott gyermekekről látok képeket, összeszorult szívvel teszem fel a kérdést: nekik nem sérül az emberi méltóságuk? Nem sérülnek itt szemé­ lyiségijogok, kegyeleti jogok? Tudom, ahol ezek a fotók készülnek, az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy c jogsértéseknek utána jáijanak, bepereljék a fotóst - de attól még a világ lelkiismercte megszólalhat. Másrészt viszont azt is látnunk kell, hogy ezek a fotósok, riporterek az életük kockáztatásával jutnak el a világ legkülönbözőbb és legveszélyesebb pont­ jaira, hogy a kínzásról, éhezésről, pusztításról, népirtásról, háborúról hírt adjanak, és felrázzák a világot. Gondoljunk csak olyan fotósokra, mint Pcdrazzini, aki az 1956-os forradalomról tudósított Budapesten, és örökítette meg e történelmi esemény felejthetetlen pillanatait �belevetve magát az utcai harcok sűrűjébe, amikor a végzetes lövés érte. Merem ajánlani még A felejtés virágai című filmet, ami a közelmúltban a hazánktól egy karnyújtásnyira, a volt Jugoszlávia területén lezajlott hihetetlenül kegyetlen, emberirtó háborúról szól az azt megörökítő riporterek szemszögéből. Visszatérve a témánkhoz, egy liáborúban meg­ sérült gyermekről készült kép közzététele lehet, hogy épp sérti annak a bizonyos gyermeknek az érdekét, de talán az üzenet eljut a világ egy másik pontján azokhoz, akik segíteni tudnak, és ezáltal - ha őt nem is - sok hasonló sorsú gyermeket megmenthetnek. Nehéz eldönteni mérlegre tehctő-c egy gyermek élete és érdeke, illetve több gyermeké. Nem is tudom lehet-e válaszolni erre az erkölcsi dilemmára...? Mindenesetre a témával kapcsolatos vélemé­ nyeket és a képeikét továbbra is várom a gyermekjog89@freemail.hu címre. Marschalkó Linda Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Még csak november idusa van, de már javában nyüzsög Salzburg, Mozart városa: felállították a jégpályát, kitcssékclték a fiákcrcscket a Residenz elől, helyükre kis házikókat telepítettek. Az adventi hetekben most a Christkindlmarkt viskói népesítik be a Dom Platzot. Még nincsenek teljesen készen az „építkezéssel, de az árusok már pakolásszák portékájukat: apróbbnál apróbb, csillogónál csillogóbb mütyürök Már most tcijeng az édes puncs és forralt bor illata. Szinte belepi a Festung lábát, átitatva a környéket, mindenkit kicsit meghódítva. Már most, órámra sietve átragad rám a liangulata a temek. Habár még nem fényiének a felaggatott füzérek, még nem siklatlak a felállított jégpályán, de már nemsokára emberhadak fognak nyüzsögni, tolon­ gani, vásárolni, szórakozni, eurók százait, ezreit kiadni karácsonyi ajándékokra. Vajon nem roliannak-e cl amellett, ami a karácsony igazi lényege lenne? De mi is az? Amikor közel két hónapja ide érkeztem, a „sógorokhoz, ahol ugye mindig „zöldebb a fű”, azt hittem, reméltem, hogy tényleg „zöldebb". Nemrégen még a hazai hírekben is benne volt, hogy' az osztrák nyugdíjasok közel négyszer annyiból tengetik napjaikat, mint a magyarok. Kétségtelen: több pénzből gaz­ dálkodnak, és jobb színvonalon élnek. En - naivan - ehhez az általános jobb léthez kapcsoltam egy nagyobb szociális érzékenységet, tolcránsabb viselkedést. Pedig mindannak ellenére, hogy itt nem kérdéses a hétvégi „zárvatartás”, a korán lejáró munkaidő, a salzburgiak türelme is hamar pihenni megy. Maradjunk annyiban: az osztrákok többsége nem a társadalmi érintkezései során tanúsított kifogástalan modoráról ismert. De sokan vagyunk itt idegenek, megteremtjük egymás irányába a hiányzó szociális érzékenységet egy kérdéssel: segíthetek valamiben? „Mi" - akár magyarok, akár németek, akár szlovákok vagyaink azok, akik emberségünkről nem feledkezünk meg. Mosolyogva köszönünk a hazaiaknak, nem csapjuk rájuk az ajtót, mert egyéncímű, hogy jön valaki mö­ göttünk, s lia tüsszent, nem derogál annyit mondanunk, hogy „Gesundheit! , vagy fia egy asztalnál ebédelünk, annyit mondani étkezés előtt: „Malilzcit!”. Érdeklődéssel várom, hogy vajon az adventi várakozás időszakában változik-e valami: vagy csak megint „mi" segítjük vak liallgatótarsunkat a nelyére, csak „mi" segítjük a bottal valóban botladozó idős nénit a macskakövcs utcán... Mert lehet, hogy itt fényesebben csillognak a füzérek, több csomaggal megrakodva rohangásznak az emberek, de biztos, hogy ott, belül, a magyarok hamarabb megérzik a karácsony valódi lényegét. Nagyon remélem, hogy így lesz. A szeretet ünnepén Mikola Orsolya Karácsony ünnepe a világban Karácsonyt mindenhol megünnepelik a Földön, ahol a keresztény kultúra részét képezi az emberek életének. Mindenki tudja, hogy mennyi boldog­ sággal, mennyi szépséggel jár együtt ez az ünnep, mindenki érzi a szcrctetct, amit ilyenkor kapunk. Itt Európában nagyjából hasonló szokásokkal ünnepelünk, ám eltérések mindenhol adódnak, néha még országon belül is. Általában a meg­ hittség, a családiasság a fő jellemzője a karácsony­ nak, de vannak népek, ahol móka és vidámság tölti ki ezeket a napokat. Most egy viszonylag átfogó képet szeretnek adni arról, nogv hol hogvan is ünnepelünk. Németország Karácsonyapó (Weihnachtsmann) hozza nekik a karácsonyi meglepetéseket. A karácsonyfa-állítás hagyománya tőlük ered. Anglia Karácsonyapó (Father Christmas) a kéményen át, a kandallóból előbújva érkezik liozzájuk december 25-én reggel. Ajándékaikat a kandalló fölé lógatott vastag zokniba kapják. Karácsonyfát állítanak, a londoni Trafalgar Squarc-cn felállított 20 méter magas, 40-50 éves nagy fenyőfát pedig hagyomá­ nyosan Norvégiából kapják a II. Világháborúban nyújtott segítségükért ajándékba. Írország Nem elégszenek meg a általános karácsonyi szokásokkal, náluk a karácsony két hétig tart! Az első felvonás a Little Christmas, mely december 13-tól karácsony reggeléig tart. A karácsonyi misére való indulás előtt whiskey-t vagy sört és rétest készítenek ki a mikulásnak, a rénszarvasok­ nak pedig az ajtó elé kitesznek egy nagy csokor sárgarépát. Ajándékaikat ők is 25-én bontják ki, 26-án pedig általában lóversenyre mennek. U&4 Az angol liagyományokat átvették, csak náluk Santa Claus hozza az ajándékokat. Ok tejet és süteményt készítenek ki neki. Svédország Akárcsak nálunk, ott is szenteste bontja ki az ajándékokat a család, a vacsora elfogyasztása után. Karácsonyfát állítanak, a meglepetéseket pedig Jultomtcn, a manó hozza. Dánia A dánok az adventi koszorút felakasztják, így gyújtják meg a gyertyákat. Karácsonyfáikat saját készítésű díszekkel ékesítik, melyek dán zászlófüzérekből és piros-fehér szívekből állnak. A ka­ rácsonyi ünnepi vacsorát liat órakor kezdik cl. A desszertként tálalt tejberizsben hagyományosan mindig van egy szem mandula, és aki azt megtalálja, szerencsemalacot kap ajándékba. Finnország Joulu Pukki, az igazi lappföldi mikulás nem titokban érkezik a finnekhez, hanem belépve a házba, hangosan tudakolja, hogy van-e házban jó gyerek? A finnek persze karácsonykor is szaunáznak, a karácsonyi étclsor pedig lazacból, sajtlcvcsből, rénszarvashúsból, és tejszínes szilva­ krémből áll. Este szentmisére mennek a családok, és meglátogatják elhunyt szeretteik sírjait is. Izland Az izlandi hagyományokban a Jola>veinar-ok, vagyis 13 kis manó kapott főszerepet. Úgy tartják, hogy régebben ezek a manók bosszantó tréfákat űztek főként a gyermekekkel, ám a Mikulás megszelídítette őket, és azóta ajándékokat készí­ tenek a kicsiknek. Á csizmákat december elején kell kitenni az ablakba, majd karácsonykor derül ki, hogy mi került bele. A rosszcsontok jutalma Izlandon nem virgács, hanem krumpli. Franciaország Éjféli szentmisére mennek, majd elfogyasztják ünnepi vacsorájukat, mely libamájból, haltól, szarvasgombából áll. Az ország deli részén a ha­ lászok hallal teli kosarakat tesznek az oltár elé, hogy ezzel róják le kegyeletüket. Spanyolország A Három Királyok hozzák az ajándékot Víz­ keresztkor. A gyerekek az ajtó elé a küszöbre teszik ki csizmáikat. Olaszország A déli országokban általában Vízkeresztkor aján­ dékozzák meg egymást az emberek. Itt La Bcfana, azaz Vízkereszt szülöttje hozza a meglepetéseket. Külföldi liatásra már megjelent a télapó (Babbo Natale) is, aki viszont karácsonykor hoz ajándékot. Portugália Brit mintát követve karácsony reggel kapják meg az ajándékot, a kandalló mellé cipőket tesznek ki. Az ajándékozó személyét tekintve az ország egyik része Karácsonyapót (O Pai Natal) válja, a másik rész viszont Jézust. Ausztrália A Mikulás kengurun érkezik a katolikus lakos­ sághoz. Karácsonyfát általában ők is állítanak, ám többnyire csak műfenyőt. Este szentmisére men­ nek, ők is örülnek az ajándékoknak, és a vacsorát a szabadban, családi piknik keretében fogyasztják el. Hrecska Renáta tizenegyedik oldal �Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Szabályzatot gyártanak a változatosság kedvéért. Ennek előzményét a kö­ vetkezőképpen foglal­ hatjuk össze: 2010. január 1-el újfent változik az ügyvédi törvény E válto­ zások egyike a frissen megjelenő 96/A. §, az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatására való jogosultság­ ról, mely szerint az ügyvédjelölteket csak azok az ügyvédek foglalkoztathatnak a jövőben, akik az ott megállapított feltételeknek megfelelnek. Ezen ügyvédekről jegyzék készül, ahova kérelemre lehet felvételt nyerni. A jelöltek szabályaiba való ilyetén „belepiszkálás” egyfajta vérszemként működhetett a kamarai körökben, így születhetett a döntés, hogy ha már szabályozzák, hogy ki foglal­ koztathat jelöltek, akkor azt is szabják meg, hogy hogyan teheti ezt meg. Ezen „igényt” hivatott kielégíteni az ügyvédjelöltek foglalkoz­ tatásának tárgyi feltételeiről szóló szabályzat, melyet természetesen csak a jó szándék vezérel, hiszen annak célja 1. §-a szerint is az, hogy „az ügyvédjelölt megfelelő szakmai gyakorlatot szerezhessen és így jól felkészült ügyvédek nyeljenek felvételt a kamarába”. E szabályzatot tettem jelen cikkem céltáblájává, ahol pár, általam aggályosabbnak tartott részt emelek ki és véleményezek az alábbiakban: 5. § (1) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvédnek az ügyvédjelöltet úgy kell elhelyeznie, hogy az egy ügyvédjelöltre jutó alapterület legalább 6 nm legyen. (A dolog önmagában is olyan abszurd, hogy e §-nak két változatot is készítettek, melyek annyiban különböznek, hogy a második vál­ tozatból ez a bekezdés hiányzik. Megjegyezném még - személyes tapasztalatból építkezve -, hogy véleményem szerint ezt a feltételt nem sok iroda fogja tudni teljesíteni. Például ahol én gyakomokoskodtam, ott annak ellenére, hogy maga az iroda elég nagy volt, a tárgyaló, gép­ terem és az ügyvéd szobája mellett a 2 jelöltnek csak egy nagyjából 8 m2-es hely jutott - de ott ők jól meg is fértek. Hiszen ajelöltek többsége úgyis nagyrészt asztal mellett, vagy házon kívül fog dolgozni, így túl sok helyre sincs szüksége.) 5. 5 (2) Az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd köteles biztosítani az ügyvédjelölt számára, hogy a) munkáját önálló munkavégzési helyen (külön író­ asztalon) végezhesse, b) a munkavégzése kapcsán számítógépet, jogszabá­ lyokat használhasson, c) a munkaviszonyából származó kötelezettségei teljesítése érdekében telefonon, e-mailen elérhető legyen. (A szabályzatnak ezzel a részével nincs gondom, bár azt hiszem, hogy ez is be fog tenni jó néhány ügyvédnek - főleg vidéken. Idevágó történetként megemlíteném, hogy egy ismerősöm akart házat venni vidéken, az ottani idős ügyvéd segítségével tizenkettedik oldal elkészítve az adásvételi szerződést. Kissé meg­ lepődött, mikor az ügyvédnél egy hagyományos táska-írógépet talált a szerződés megírására... Na az ilyeneknél nem valószínű, hogy a technika ördöge sűrűn kopogtatna.) (E § első bekezdését csak a tréfa kedvéért raktam be, hiszen - mivel a jelölt munkaviszony alapján végzi tevékenységét az ügyvédnél - a jelöltekre is kiteljed a Munka törvénykönyvének hatálya aminek 117/B §-a egyértelműen leíija: „A teljes munkaidő mértéke napi nyolc, heti negyven óra!’ 6. § (1) Egy ügyvédjelöltfoglalkoztatásának további Tehát ennél többet ajelölt sem dolgozhat, hacsak előfeltétele, hogy az őtfoglalkoztató ügyvéd: nem másodállásként is ezt tenné... a) tárgyévet megelőző igazolt éves bruttó bevétele Ellenben a második bekezdés már egy komo­ egyéni ügyvéd, egyszemélyes iroda esetén legalább 7 lyabb problémát vet fel, méghozzá a követ­ millió Ft legyen, kezőt: b) irodájában az egy tagra eső, a tárgyévet megelőző A szakvizsgához kellő időbe mindig beszámít a igazolt éves bruttó bevétel nem jelöltként végzett jogászi munka is, - 2-5 tagú iroda esetében legalább 6 millió Ft legyen ugyanakkor a jelöltként töltött idő nem mindig. - 6 vagy ennél nagyobb taglétszámú iroda esetében Ugyanis az ügyvédi törvény 99. § -a szerint 5,5 millió Ft legyen. melyre e szabályzat is hivatkozik -, ha a jelölt (2 ) Ha az ügyvédjelöltet foglalkoztató ügyvéd több munkaviszonya megszűnik és három hónapon ügyvédjelöltetfoglalkoztat, az (1) belül nem sikerül egy újat létesítenie bejegyzett bekezdésben írt bevételminimumon felül ügyvéd­ ügyvédnél, akkor törlik a jegyzékből és a gya­ jelöltenként további, legalább 2 millió Ft-os éves korlati ideje újra kezdődik - ugyanez azonban az bruttó bevétellel kell rendelkeznie. egyéb jogászi tevékenységre, pl.: jogi előadóra, (Itt válik kissé komolyabbá a dolog. Ugyanis nem vonatkozik. Tehát a szabályok - a törvény amellett, hogy véleményem szerint az ügyvéd és a szabályzat is - két út közötti választásra bevételének az égvilágon semmi köze a kényszerítik - szerintem teljesen feleslegesen - a jelöltet: vagy jelöltként indul a gyakorlat jelöltekhez, szemben például ajelölt fizetésének minimális összegével, amiről viszont sehol sincs megszerzéséért, de akkor 3 évig mindenképpen szó, sem a szabályzatban, sem az ügyvédi tör­ jelöltként kell tevékenykednie, vagy „eljogászvényben - ezt a feltételt még az előzőnél is kodik különböző pályákon és ha megunja őket, kevesebb iroda fogja tudni teljesíteni. És itt nem akkor a hátralevő időre jelöltnek áll - hiszen az a bevételekkel való ügyeskedésre gondolok addigi gyakorlatát mindenképpen beszámítják -, [ilyen nyilván az ügyvédi társadalomban nem is illetőleg végig más módon szerez gyakorlatot.) létezik], aminek eredményeképp az adóhatóság A fentiekből talán kiderül, hogy bár a Kamara jóval kevesebb bevételt tart nyilván az adott eddig sem volt túl szolgálatkész a jelöltekkel ügyvédről - márpedig adóbevallással kell szemben — alátámasztja ezt az ügyvédi törvény igazolni e feltétel teljesülését -, hanem arról a 96. § (2) bekezdése, miszerint „az ügyvédjelölt nem kevés ügyvédről, aki megélhetési okokból nem kamarai tag’, ugyanakkor mégis fizetnie nem kizárólagos tevékenységként végzi az kell tagdíjat, regisztrációs díjat (hajói tudom, ez ügyvédeskedést. Ilyen például a volt főnököm most 45.000.- Ft körül van Budapesten, amit is, aki - amellett, hogy mindenhol kiváló ugyan az ügyvédnek kellene állnia, de olyan ügyvédként van számon tartva - csak másod­ ritka az ilyen eset is, mint a fehér holló), vala­ állásban ügyvéd, így kötve hiszem, hogy e be­ mint a felelősségbiztosítást, továbbá kötelező vételi minimumnak akár csak a felét képes képzésre kell járnia, ami alól csak orvosi megkeresni egy évben - és itt még nem is igazolással mentheti ki magát és úgy is csak 3 beszéltünk a gazdasági válság „áldásos hatá­ alkalommal (ahogy egy ismerősöm megje­ sairól”. Ehhez is egy példát említve: főnökömet gyezte: mint az általános iskolában) -, de ezzel megkereste már olyan ügyvéd, akit 10 éves meg azt is megakadályozza, hogy a jelölteknek egyáltalán állása legyen. így bár a jogi egye­ munkaviszony után kirúgtak az irodából, és mivel a válság miatt nem tudott talpra állni, már temek ontják magukból a friss diplomásokat ott tartott, hogy akármilyen állást elvállal - jelen évente, e szabályzat alapján azoknak az esetben biztonsági őri munkáról volt szó eddigihez képest is csak töredéke lesz jelölt. A főnököm kapcsolatai révén.) többi meg oldja meg, ahogy tudja. Végülis ez is egy mód a jogászok számának visszaszorítására. 7. § (1) Az ügyvédjelölti munkaviszony legalább heti Egyetlen reménysugárnak azt lehetne csak em­ 40 óra időtartamú, valóságos, tényleges ésfolyamatos líteni, hogy a fent idézett szabályzat egyelőre munkavégzésre irányuló jogviszony. csak tervezet formájában létezik - vagyis még (2 ) Az ügyvédjelöltjoggyakorlati idejébe - ha annak változtathatnak rajta. Reméljük a legjobbakat, egy részét nem ügyvédjelöltként töltötte (a szabályzat megtalálható a következő linken: csak a jogi végzettséget igazoló doktori oklevél http//wwwbpugyvedikamara.hu/filcs/46/46044.pdf) megszerzése után, jogi képesítéshez kötött főállású munkakörben töltött idő számítható be. A külön­ [Megj.: a legújabb fejlemények szerint a fenti böző jogi munkaterületeken szerzett joggyakorlat szabályzatot a Kamara nem fogadta el, azonban idejét össze kell adni. Külföldön szerzett diploma félő, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani. esetén az annak magyarországi Túl kecsegtető az a 96/A. §...] elismerését követően szerzett hazai joggyakorlat vehetőfigyelembe. Kanta Balázs �Egyetemi politizálás vol. 2. Az ítélet 2009/4. számában Universitas cum politika? című cikkem folytatásának szánom az alábbi írást. A pártok ifjúsági szervezeteinek kezdeményezése a politika behozataláról a felsőoktatási intézményekbe továbbra is vita tárgya a magyar közélet és civil szféra leg­ különbözőbb szintjein. Az ötlettől mind a rektori konferencia, mind a HÖOK elzárkó­ zott még október folyamán. Az ifjúsági szerve­ zetek között páratlan egyetértésre találó, az ifjú kereszténydemokraták (IKSZ) által felvetett kezdeményezés erősen felborzolta a kedélyeket. Elsőként talán e számunkban közölt, Horváth László által írt reflexióra válaszolnék. Először is, találó észrevételeket olvashatunk írásában, való­ ban sokaknak aggályai vannak azzal kapcsolat­ ban, hogy kis magyar valóságunkban milyen hatásokkal járna e kezdeményezés sikere. 1989ben üdvözlendő volt, hogy kivonták a politikát a munkaliclyckről és az iskolákból. Éppen azért tették, mert előtte negyven évig olyan mérték­ ben beleszólt az Allampárt az emberek min­ dennapjaiba, hogy finoman fogalmazva se szerezhettek jó élményeket a közélettel kap­ csolatban. 1989-ben a demokrácia levegőjébe beleszippantó magyar társadalom még nem tudta azt, amit a szerencsésebb történelmű fejlődésű országok már igen: az egyetemi politizálás a közélet hajtóereje lehet, ha szabá­ lyozott keretek között zajlik! Nyilvánvalóan nem lehetne drogliberalizációs kampány­ program a dísztermünkben, de „Vitaest a drog­ prevencióról és drogliberalizációról az ifjúsági szervezetek vezetőivel” példának okáért elkép­ zelhető lenne. A szerző egy másik kérdésére reflektálva, nem szavazatgyűjtő kampánykörutak céljaként érvényesülhetne a kezdeménye­ zés, hanem a fiatalok közélet és politika iránti érdektelenségének és tájékozatlanságának a Universitas cum politica? Reflexiók Palócz László írására Az ítélet 2009/4. számának hátsó borítóján olvasható egy, egyébként megfontolásra érdemes írás az egyetemi politizálással kapcsolatban. Az, hogy a felsőoktatásban részt vevő fiatalok érdeklődnek az életüket súlyosan befolyásoló kérdések iránt, régi hagyomány. Minden, az utóbbi néhány évben született felmérés azonban azt igyekszik bizonyítani, hogy a hallgatók mintha kezdenének elfordulni közügyeinktől, és a biztos szavazó pártválasztók csekélyke szeletén kívül vajmi kevesen kísérnék figyelemmel közéletünket. Ez pedig súlyos hiba, hiszen ki mástól, mint a jövő értelmiségétől várható az, hogy - ha másképp nem is, legalább szavazóként - részt felszámolásáért, azért, hogy ne pestisként gondoljanak a politikára. A kezdeményezés keresztülvitelével talán az utca helyett az egyetem falain belül nyilvánítanák ki álláspont­ jukat. Hiszen az egyetem feladata a nevelés, illetve a ,jó”, gondolkodó, cselekvő polgárrá válás elősegítése. Jelenleg ahány egyetem, annyi szokás - nagy­ jából így jellemezhető a felsőoktatás és a politika viszonya. Ad hoc jellegű rektori dönté­ sek szabályozzák ezt a kényes viszont. Vélemé­ nyem szerint nem lehet vita tárgya, hogy a kérdést szabályozni kell, azon kell vitázni, hogy mely szinteken. Hogyan változtatható meg a magyar politikai élet, ha a fiatalok éppen legtermészetesebb szocializációs helyükön, az egyetemeken nem politizálhatnak? November közepén - miután a rektori konferencia nem volt hajlandó párbeszédre a kérdést illetően, és a HÖOK is elhatárolódott győri közgyűlésén - a pártok ifjúsági szerve­ zetei közösen álltak ki a közéletért. Rétvári Bence, az IKSZ elnöke elmondta, hogy szeret­ nék, ha a rektori konferencia nem zárkózna el a témában a párbeszédtől. Hozzátette: ahogy a politika iránti érdeklődés, úgy a demokráciába vetett hit is megcsappant. Minden második fiatal elfogadná, ha diktatórikus berendezkedés lenne Magyarországon. Az az álláspontjuk, hogy a parlamenti demokrácia nem rekeszthető ki az egyetemekről, a parlamenti demokratikus intézményeknek, politikai vitáknak az egyete­ meken is ugyanúgy helye van, mint ahogy a sportnak, szórakozásnak, vallási életnek. Ha utóbbiak jelen lehetnek, akkor a politika is jelen lehet - tette hozzá. Hangsúlyozta: nem akarnak szervezetten kopogtatócédulákat gyűjteni, vagy választási plakátokkal elárasztani az intézmé­ nyeket, csak a politika iránt érdeklődő fiatalok­ vegyen közös világunk irányításában. Amennyiben ez kimarad, úgy a „felelős állampolgárrá válás” folyamatának első lépcsője is kimarad, és hiába ábrándozunk a „civil társadalom fokozott szerepvállalásáról”, ha épp csak nem lesz, aki gyakorolja azt a bizonyos civil kontrollt. Az egyetem azonban nem lehet a politikailag nyíltan elkötelezett nevelés színtere, és főképp a ma mamutegyetemeinek korában nem lehet az. Azt hiszem, hogy abban egyetérthetünk, hogy nem a világnézetileg semleges oktatás a cél Karunkon (sőt!), azonban a pártpolitika részvétele egy felsőoktatási intézmény min­ dennapjaiban napjaink magyar valóságában nem biztos, hogy kizárólag üdvös hatásokkal járna. Ma is szép számú hallgató vesz részt különféle pártok ifjúsági szervezeteiben, ez kifejezetten jó és üdvözlendő, azonban pont az adja meg ezeknek a szervezeteknek a sokszínűségét és valódi erejét, hogy nem zárkóznak be kizárólag egy intézmény falai közé, ott intézményi vagy munkahelyi csoportot létrehozva, hanem a falakon kívül, de másfajta légkörben találkoznak a politizálok közös kérdéseinkkel. 1989 egyik alapvető vívmánya, hogy a Párt nak szeretnének ilyen témájú rendezvényeket tartani. A Societasos Oroszvári Péter kifejezte, hogy Magyarországon nagyon szerteágazó a szabályozás, vagy beengedik az egyes szerveze­ teket vagy nem, de többségében a tiltás jellem­ ző, így egységesíteni kellene a szabályozást. Böröcz László, a Fidelitas operatív elnöke meg­ jegyezte, hogy nagyon fontos lenne a rektori konferenciával konszenzusos megoldást találni. Szabadkai Viktor, az SZDSZ-Uj Generáció elnöke szerint a rektori konferencia elutasító álláspontja a „hallgatás kultúráját kívánja konzerválni”. Szerinte a politika most is kézzel foghatóan jelen van a felsőoktatásban, akár civil szervezetek mögé bújtatva, akár a hallgatói önkormányzatokra gyakorolt nyomás formá­ jában. A rektori konferencia álláspontja azért képmutató, mert elzárkózik a nyílt és szabad véleménynyilvánítástól - fűzte hozzá. A pártok ifjúsági szervezetei ugyanakkor nem tartanák célszerűnek, ha törvényi szabályozás születne, ezért kezdeményeztek társadalmi párbeszédet. Történt mindez november 16-án. A másnap ülésező rektori konferencia ismét elutasította a kezdeményezést, egyhangúlag söpörte le a pártok ifjúsági szervezeteinek véle­ ményét. Rétvári Bence elmondta: ennek követ­ keztében a felsőoktatási törvény módosítását kezdeményezik a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei. Ismerve a rektori konferencia eddigi, végletekig elutasító magatartását, nem lepődött meg a döntésen. Ugyanakkor remélte, hogy legalább párbeszédet hajlandó folytatni e kérdésben a testület. Hozzátette: más szerveze­ tekkel is folytatni kívánják a konzultációt a témáról. A parlamenti pártok ifjúsági szerveze­ teivel pedig a jövő héten ülnek le egyeztetni, és áttekintik a felsőoktatási törvény módosítá­ sának lehetőségét, hogy kinyíljanak előttük az egyetemek kapui. (Folyt köv.) Palócz László kivonult az iskolákból és a munkahelyekről. Talán jobb is, ha egyik párt sem tér oda vissza. Hiszem azt, hogy az egyetem feladata egyfajta nevelés is - ebbe a közügyek iránt érdeklődő állampolgárrá nevelés is beletartozik. Azonban a politikai kérdések bevitele az oktatási intéz­ mények folyosóira nem lehet e nevelés eszköze. Nem probléma, ha - akár politikusok részvé­ telével - kerekasztal-beszélgetéseken szóba kerülnek napjaink kérdései, de ezek szervezett formában való megrendezése talán kissé szerencsétlen, hiszen mi alapján szelektálunk egyes politikai erők, egyes politikusok között? A politikai meggyőződés épp elégé magánügy ahhoz, hogy eldöntse a nyilvánvalóan felnőtt hallgató, hogy kivel és hol akaija azt megvitatni. A Gesztenyésben nyilvánvalóan lehet okosakat mondani a társadalom peremén élők felzárkóz­ tatásáról, de biztosan szerencsés-e a Dísz­ teremben drogliberalizációs kampányprogra­ mot tartani? Ki vállalja annak ódiumát, hogy meghúzza a határokat, és a szépreményű együttgondol­ kodás nem fajul szavazatszerző kampánykőrúttá? Horváth László tizenharmadik oldal �hirtelen villámfényt vett észre a tiszta égből, mely­ ben egy árny körvonalazódott ki mellette... és a síkok a pillanat tört részére egymáshoz értek... az árny áttetsző volt és lúrtelen úgy tűnt, mintha belé rohanna... majd az egész véget ért. Joan Clark töprengve folytatta útját liazafclé. Szülei már várták. Megérkezve levette cipőjét és cgv pillanatra az előszómban lévő tükörre tekintve földbe gyökerezett a lába. Amit abban látott, azt agya képtelen volt elfogadni. Csak nézte magát, karcsú alakját, hosszú barna haját és nem hitte cl, hogy a tükörben álló lány valóban ő leimé... A szomszédos házban eközben Peter Wilson. fizikus-zseni, fejét vakarva azon gondolkodott, vajon hol rontliatta el Icgtyabb kísérletét. Számí­ tásai szerint műszere az idősík mcghajlításával képes kezelőjét az időben előre és hátra is utaz­ tatni. De ehelyett bekapcsolás után egy villanás kíséretében az egész szerkezet füstölni kezdett, így látszólag kísérlete eredménytelenül zárult... Húrelmélet John Clark aznap este későn ment laaza az edzésről. A városi lakótelep a késő őszi, ködös estében szinte misztikus helynek tűnt; mint egy betonból készült erdő, tele rejtőző, gonosz ma­ nóval és az éjszaka egyéb elvetemült teremt­ ményével. A hasonlat a lakók miatt is lielvénvalónak tűnt. A lakótelep tele volt furcsábbnál furcsább emberrel: kisstílű bűnözőkkel, önkéntes tudósokkal, perverz kukkolókkal, unatkozó hackcrekkel - akiknek legfőbb vágya valamelyik kormányzati portálra betömi feltűnésmentcsen, csak a hecc kedvéért - és kezdő zenészekkel. Természetesen a hazafelé vezető járda mellett már évek óta nem működtek a lámpák, így Johnnak csak a távoli épület ablakainak világítása adott irányt. Aliogy sétált a sötét ösvényen... valaki fel­ kapcsolt egy kapcsolót... és a valóságok végtele füzére egy pillanatra meggyűrődni látszott... Kanta Balázs Nézőpont kérdése Egy érdekes látványra szeretném felhívni a figyelmed, ami nem mindennapi. Ebben az esetben nem is túlzás, valóban nem lehet minden nap látni! Voltál már a Gellért-hegycn? Láttad már a tetejéből a festői kilátást? Megcsodáltad már közelről a Szabadság-szobrot? Amit biztosan állíthatok, hogy lia mindezekben volt már részed, akkor sem ékel át minden varázslatot, amit ez a helyszín nyújthat. Ami ezeket számomra új nézőpontból mutatta meg, egy alapvetően bosszantó, nem éppen közkedvelt jelenség: a köd. Különösen nem nevezhető örömtelinek, amikor a kilátás miatt tesszük meg a Citadellára vezető utat. Gondoljunk csak bele, ki örülne, lia felérve alig látna messzebb az orránál, mindezt a köd nevezetű rémségnek köszönhetően. Mégis, megdöbbentő Vizsga előtti mosolyszüret JAz ügyvédhez becsönget a szomszédja, akinek kis élelmiszer boltja van. - Elnézést a zavarásért, tanácsot szeretnék kérni. - Csak tessék. - Ki fizeti meg azt a kárt, amit egy kutya okoz? - Természetesen a gazdája. - Akkor legyen szíves fizetni ezer forintot, ügyvéd úr, mert a kutyája ellopott egy rúd szalámit a boltomból! - Kérem, akkor ezt levonva összesen ötszáz forinttal jön a jogi tanácsért. - Lehetnék még valamiben segítségére? - kérdezi az ügyvéd a halálraítéltet. - Igen...Úgy félek a villamosszéktől. Kérem legyen mellettem es fogja a kezemet... Válóperes ügyvéd a klienséhez: - Mi vonzotta az asszonyhoz? - Az, hogy szókimondó, egyenes, nyílt. - És most miért akar elválni tőle? - Mert szókimondó, egyenes, nyílt. Bíró a vádlotthoz: - Kéri a következő kérdést, vagy megáll három évnél? A vádlott kezében egy baseballütővel jelenik meg a bíróságon. - Mit akar ezzel ? - kérdi a bíró clhűlve. — Kérem, az idézésben az állt, hogy a védelemről magamnak kell gondoskodnom. A fiatal ügyvéd vesz egy BMW-t. Hazafelé tartva az autószalonból száguldozik az országúton. A kocsi felugrik kétszázra, ám az ügyvéd későn veszi észre, hogy az út elég élesen elkanyarodik. Belctapos a fékbe, de már túl késő, a kocsi kipördül és felkenődik az út szélén álló óriási tölgyfára. Égy motoros, aki épp a kocsi mögött ment látja a szörnyű balesetet, odamegy, hogy tud-c esetleg segíteni. De csak azt látja, hogy az ügyvéd szanaszét szakadt ruhában és könyékbol leszakadt alkarral áll, és bámulja a roncsot. Észre sem veszi, hogy nincs kaija, miközben így siránkozik: - A kocsim! A gyönyörű kocsim! A mó- tizennegyedik oldal toros erre megszólal: - Ember, tényleg azt gondojia, hogy a kocsija miatt kéne aggódnia? Szerintem inkább a kezét nézze meg. Az ügyvéd fásultan néz le a bal karjára és meglátja a csonkot ami a kezéből maradt. Egyből elsápad. és felsikolt: - A Rolcxcm! Két jóbarát támasztja a pultot a kocsmában. - Mondd, megegyeztél már a feleségeddel a vagyonmegosztásban? — Hogyne. a válóperes ügyvédem mindent elintézett. - Na, mesélj! — A lakás és a gyerek a feleségemé lett, az autó az enyém, a vagyon pedig az ügyvedé. Ügyvéd kérdezi az orvost a tárgyaláson: — Doktor, amikor elkezdte a hulla felboncolását, ellenőrizte-e a pulzust? - Nem, ügyvéd úr. - Ellenőrizte a légzést? - Nem. — Ellenőrizte a vérnyomást? - Nem. - Téliát elvben lehetséges volt, hogy az áldozat még életben volt, amikor a boncolást megkezdte. - Nem. - Honnan tudliatja ilyen biztosan, doktor? - Mivel az agya az asztalon pihent formaiinban. - Nem Iclrctségcs. hogy az áldozat valahogyan mégis életben volt? - El tudom képzelni hogy az áldozat még életben volt és salairól ügyvédkedett. Egy kezdő ügyvéd a szenvedő alanya az alábbi párbeszédnek: - Szóval maga ügyvéd. Van már valami ügye? - Nincs. - Szóval ügyetlen! - Pontosabban volt már egy... - Akkor együgyű! - ...de aztan elvették és másnak adták. - Tehát ügyefogyott! (Összeállította: Hreeska Renáta) jelenségben lehet része annak, aki ellátogat a szoborhoz ködös időben. Október 23-án néhány barátommal kirándulni indultunk. A ködös időben előre kitervelt útvonalunknak megfelelően a cél a Gellcrt-hegy teteje volt. Ahogy mentünk felfelé, a köd miatt nem láttunk néliany méternél távolabb. Mikor már nagyon közel jártunk, a szürke fcllcgből, mint egy bűvészmutatvány csattanójában előbukkant a Szabadság-szobor, ami hirtelen megjelenve oly nagynak tűnt, hogy szinte egy fantasy-világban éreztem magam. Hatalmas alakja hirtelen került elő a semmiből, egyszerre volt ijesztő és csodálatos látvány. Eddig, lia a ködre gondoltam, mindig negatívan álltam hozzá, nem is gondoltam, hogy örömteli élményt is nyújthat. Ajánlom minden­ kinek, hogy szánjon ra időt és látogasson cl a Citadellára' új és még ismeretlen tarsa, a Köd jelenlétében. ’ Császár Adrienn Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék könyvtárának átadása Karunk Polgári Jogi tanszéke nagyon fontos és hasznos munka végére ért a közelmúltban: megnyílt a polgári jogi könyvtár. A megnyitón jeles hazai jogászok vettek részt, Zlinszky János pro­ fesszor, Karunk alapító dékánja, és az Országos Közjegyzői Kamara elnöke, Tóth Adám tartott köszöntő beszédet - a kamara anyagi támogatásával jölictctt létre a könyvtár, a tanszék Nizsalovszky Endre-tcrmébcn. A gyűjtemény jelen arcula­ tának kialakítása, a kötetek számba vétele fél évet vett igénybe a gyűjtőmunkán fe­ lül, de a munka eredménye szerencsére most már szá­ munkra is hozzáférhető a tanszéken. Biztatok mindenkit, hogy lá­ togassa meg a Polgári Jogi Tanszék könyvtárát a harmadik emeleten, mert ’"’álló élményben lesz része. Nekünk az órán i Tanár Ür büszkén mesélt erről a kis rról, ami valójában egy kisebbfajta kiállítás ls. A könyvgyűjtemény magában foglal olyan nagy műveket, mint a Tripartitum XVII. századi magyar nyelvű kiadása. Nán.ásy Benjámin 1799-es kiadású, öröklési jogról szóló műve is szerepel a kiállított könyvek között, akárcsak a Planum Tábuhre, és más klasszikus jogi művek, törvénygyűjtemények. A kötetek tematikus rendszerben. Helyben történő olvasás és kutatás céljából minden hallgató számára elérhetők - oktatási időn kívül. Hreeska Renáta �írjunk, gyerekek! avagy: érted haragszom, nem ellened! Vitaindító gondolatok, provokáció, tápláló kézbe harapás. Szinte mindegy, hogy nevezzük, én mégis „utánam az özönvíz alapon felvetnék pár problémát, és ha a kedves és igen tisztelt olvasó egyet ért, avagy még ideálisabb, ha nem, kérem őt, ne habozzék gondolataimra gondolatokkal reagálni. Első körben arra gondoltam, metaforikus lepelbe burkolva, virágnyelven elmesélem, mi is a baj. De végül arra jutottam, hogy ez már itt sajnos nem segít. Az általános iskolai tanító nénim a minap érdeklődött felőlem: hol vagyok, mit csinálok, mi van velem. Elképedve hallgatta, hogy immáron ötödéves (a záróvizsgák függvényében), végzős egyetemista tanítványa áll előtte. Erről a talál­ kozásról aztán felrémlett első „írói” szárny­ próbálgatásom képe: neki adtam oda remegő lábakkal első történeteimet, s tőle vártam elszorult torokkal a kritikus szavakat irományaim értékelése végett. Mert értékelt, és még ha csak egy 9-10 éves kislány állt is előtte, figyelmeztetett a nyelv­ helyességre, a történet vonalvezetésére, szólt, ha logikai baki van egy-egy mesében, és megdorgált, ha hiányzott egy-két (sok) vessző. Szólt, ha jó irányba haladtam, és annál inkább, ha nem. És épp ennek fontosságát felismerve vállaltam egy pedagógus­ napi köszöntő megtartását egy városkányi tanító előtt. Felismertem, és megköszöntem (többek között) neki, hogy akkor tudott kritikusan szemlélni. És pont. Itt vége is lehetne a történetnek. De minden pátosz nélkül: tudjuk mi kritikusan szemlélni magunkat? Mert már kinőttünk a tanító nénink óvó-intő szárnyai alól, és bizony a mai világtól nem várhatjuk el, hogy minduntalan velünk legyen elfoglalva. Viszont néha fel kellene ismernünk, ami nyilvánvaló. De nem tesszük. Nézzük meg, hogy mit adunk ki a kezünkből. Megnézzük? Megnézzük, hogy mire van szüksége az olvasónak? Hiszen értük van ez a lap! „Értem, érted, énünk’, ha úgy tetszik. Persze rendben van, hogy mindenkinek vannak (idézőjel!) „írói” ambíciói, és ki akaija őket elégíteni, de legalább a látszatát próbáljuk megtartani annak, hogy ezen a 16 oldalon nem mi, a szerzők vagyunk a lényeg (és nem csak mi olvassuk!), hanem, hogy tényleg egyetemi lap „Jegyünk. És akkor itt a vitaindító mondat: mi legyen egy egyetemi újságban? Ez a kérdés merül fel újra és újra a szerkesztőségi ülésen. Legyen-e politika? Az bizony kényes terület, arra elsősorban más lapok valók, az aktualitást nehéz megőrizni stb. Jó. Legyen-e könnyed, kulturális vonal? Hát legyen, de mostanság már túlzásba vittük, fogjuk vissza, legyen inkább mégis közéletibb, komolyabb, közelibb. Na, hát, nosza rajta mi marad? Nyilván, hogy a lényeg marad: foglalkozzunk leginkább egyetemünk közéletével. És akkor, hogy ne csak üres mellveregetésnek tessék a kirohanásom, íme, néhány javaslat. Első körben szükség lenne egy összeszedett, tanszéki programajánlóra, hiszen mindenkivel megesik, hogy meglátja egy hirdetőtábláról félig lelógó A/4-es papírlapon, hogy egy neves közéleti személyiség igen érdekes előadást tartott Karunkon - két nappal ezelőtt. Nincs rendesen meghirdetve, nincs fóruma az ilyen eseményeknek. Legyünk hát mi! Másodsorban: ha már vannak programok, legyenek róla beszámolók. Ami dicséretes és néha van is, de ezt még igencsak lehetne fokozni. Hiszen annyi színes esemény színtere egyetemünk, ha az egyetlen és legnépszerűbb újság nem teszi közhírré ezeket, akkor mi? Ezek után: vita, vita, vita. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, csak még aktívabb részvételre buzdítok mindenkit. Aztán persze ott van az Erasmus-körkép, a közérdekű felhívások, a diáko­ kat globálisabb szinten érintő problémák, és még sorolhatnám. Ez mind nagyon szép és jó. De! Mindezeken túl. Meddig tudjuk elhitetni magunkkal és olvasóinkkal, hogy bizony van kapcsolat, hogy igen, ez olyan téma és legfőképpen úgy megfogalmazott téma, ami minket érint? Mi a határ? Úgy hiszem, hogy a kereskedelmi csatornákat megszégyenítő filmelőzetes-egyveleg végére oda­ vetett fél mondat egy tövig lerágott problémáról, vagy az egyetemisták cipőcserélgetési szokásai már rég túlhaladják ezt a képzeletbeli határvonalat. És azt sem hiszem, hogy a Júlia-Romana és társai füzetekbe illő folytatásos regények tere lenne ez a „tizenhat” oldal. Provokáció? Egyértelműen. Magas labda, ám vállalom a kockázatot. Imhol hát a lehetőség, ha csak erre a cikkre reakcióként, ha csak „mostmutasd-meg” „csak-azért-is”, megy ez nálad jobban is alapon (amit egyébként merek remélni). A lényeg: legyen mögötte valami. Ami értünk van. Értem, érted értünk. Ha úgy tetszik. Abionczy Zsuzsanna Válogatott festők a Virág Judit Galériában Remek dolog lehet galériatulajdonos­ nak lenni. De még jobb lehet egész nap ott ülni a régi, antik tárgyak között, a múlt századi íróasztalnál vár­ ni, hogy valaki érdeklődő, hozzáértő betétjén körülnézni. Vagy egy turista, aki „csak körbenéz. Ha magam is galériatulajdonos lennék, időnként kimennek az Ecserire, körbejárnám a piacot cgy-cgy ódon bútordarabért, óráért, régi telefonért, gramofonért, tintatartóért, amit majd fel lehet újí­ tani, meg lehet tisztítani, és úgy már kelendő darab lesz belőle. Kitenném a Fáik Miksa utcai kirakatba, hogy utána ötvenes párok nézegethessék színház után. S van olyan, hogy mindez nem elég, s egyfajta jutalomjátékkal fel szeretném pezsdíteni ezt a műtárgykereskedői életemet. S akkor álmodok egy meré­ szet, hogy összegyűjtöm egy kiállítás erejéig a legjobb magyar festők mű­ veit, s szubjektív módon kiválogatom a legszebb festményeket. Ezt az álmot később százszor elátkozom, mert a Csontváry önarcképe, egy a 121-ből képek összegyűjtése nehéz feladat. Vannak olyan művek, amiket nem kapok kölcsön egy kiállításra, vannak olyanok, amiket más képek helyett fogok kiállítani. De ezeket majd a látogatók be fogják tudni a szubjektív válogatás esetlegességébe. Érdekes volna számolni, liány ezer telefon, c-mail kell ehliez a kiállításhoz. És lia már ezek a képek együtt vannak, okos dolog lenne egy kiadványt összerakni, amelyben például közéleti személyiségek kommentálhatnák a képeket. Felhívok pár barátot, ismerőst, akik a médiában napi szinten képviseltetik magukat. „Nagy nevel?. Az 6 kommcntáijaik majd érdekelni fogja a közönséget. Egészen pontosan 121 emberre van szükségem. Ennyi kép van. Plakátok, hirdetések is kellenek, amennyi csak lehet Es az igazi örömöm nekem mi is lesz ezután? Miután kész a kiállítás, csak váijuk a látogatókat ölbe tett kézzel? Engedjem el a gyermekemet ilyen egyszerűen a saját útján? Nem, ez lehetetlen. Ott kell lennem nekem is: Tárlatvezetéseket fogok csinálni! Ilyenkor elmagyarázom a képeket, miért ezek kerültek ide, miért egymás mellé, miért ilyen stílusú a kép, mién így használta az ecsetet, miért ilyen színekkel dolgozott a művész. „Figyeljük meg a különbséget...”. És az emberek jönni fognak. Fiatal párok, családok, műgyűjtők, műkedvelők, vagy olyanok, akiket csak vonz a tömeg, és megnézik, hogy mi történik itt. Gyerekcsoportok előzetes bejelentkezéssel való fogadására is nyitott vagyok. Játékokkal vezetem rá őket a „szép” fogalmának megtalálásához. Fontos az új generáció. Azt hiszem ennyi elég is lesz. Egy hónapra utoljára, a kiállítás időtartama alatt csak ez fogja kitölteni az időmet. Ez az én jutalomjátékom. Tudjuk, hogy minden egyes képnek megvan a saját története. Most már minden itt elhelyezett képpel kapcsolatban nekem is van mcsélnhalóm. Valahogy így képzelhető cl az a hosszú munka, amely létrcliozta a 121 legszebb magyar festmény című kiállítást. Virág Judit és Törő István válogatta össze a festményeket, melyek a klasszikusoktól egészen az avantgárd képekig mutatják be a magyar festészet kiemelkedő alakjainak munkáit. És valóban jönnek az emberek, a tárlatvezetéseken tömegek vannak. Csupa nagy nevek műveit Láthatjuk ezen a tárlaton. A válogatás tájképeket, portrékat, önarcképeket, csendéleteket vonultat fel, melyek mélyen tükrözik a festő egyéniségét, és a kort, amelyben születtek. Magam részéről egypár kedvencet kinagytak a válogatásból, de cl kell fogadnunk, ilyen a szubjektivitás. Szerintem mindenkinek van 121 magyar kedvence, mindenki képzeletben össze tudna állítani egy válogatást, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a kiállítás hűen mutatja be azoknak a művészeknek a munkáit, akikre méltán büszkék lehetünk. Örülhetünk, hogy nem csak állami múzeumokban, szétszórva csodálhatjuk meg ezeket a festményeket. Ezzel az egyfajta „instant" kiállítással egy helyen követhetjük figyelemmel a korszakváltásokat a legnagyobb alkotók ecsetvonásain keresztül. Érdekes lenne 50 év múlva is létrehozni egy hasonló tárlatot, de szűkítve a kört a modern festészetre. Ilyen időtávlatból össze lehetne válogatni a nagy kortárs festők legjobb munkáit. Remélem, hogy másoknak is vannak ilyen elképzelései. A megvalósulásukat pedig várjuk türelemmel. Aradszki Dea tizenötödik oldal �Európa és a kereszt jele Az európai emberi jogi bíróság döntése a kereszténység jelképéről Érdekes és jelentős döntést hozott a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága november elején a Lautsi kontra Olaszország ügyben. Az ügy előzményeként egy ateista olasz házaspár tett panaszt az olasz bíróságok előtt, mert gyermekük olyan - állami - iskolában volt kénytelen tanulni, amelynek tantermeiben - mint máshol is, Olaszország-szerte - kifüggesztették a falra a katolikus egyház legfőbb jelképét, a keresztet. Az olasz bíróságok elutasították a panaszt, amelynek azonban a strasbourgi bíróság helyt adott, és úgy döntött, az olasz állam megsértette a panaszos gyermekének szabad (szülei által meghatározott) tanulás­ hoz, illetve vallásszabadsághoz fűződő jogát. A tanulás joga magában foglalja azt is, hogy aki tanít, ne kényszerítse semmilyen érték­ rend elfogadására tanulóját. A vallásszabad­ ság egyben a meggyőződés hiányának sza­ badsága is. Mindez érthető, a döntés tehát jogi érvekkel megtámasztható, mégis felme­ rülhetnek kételyek vele kapcsolatban. Az ítélet persze nem „Európa” döntés­ hozóinak véleményét tükrözi, „csupán” hét mégoly jól felkészült, kiművelt - európai polgár, köztük egy magyar döntött így. Még fellebbezni is lehet ellene, másodfokon tehát akár meg is változtatható. Mégis, már így, jelen helyzetben is súlyos kérdéseket vet fel. Mit jelent a kereszt? Nem azt, hogy értékét, az általa szimbolizált világnézetet minden­ kinek el kell fogadnia. A kereszt egyik értelmezése, olvasata azonban mindenki szá­ mára kötelezően elfogadandó: Európa, és benne Olaszország múltját, történetét, kultú­ ráját, végső soron létét jelképezi. Hasonló vitát már lefolytattunk néhány éve az európai alkotmány elhíresült preambulum-vitájánál: akkor az EU valamiféle rosszul felfogott semlegességre alapozva végül nem vette be a (később elutasított, majd most, a lisszaboni szerződés formájában újjáéledt) szövegbe a kereszténységre való - igen enyhe - utalást. Érdemes e témához elolvasni - az egyébiránt zsidó származású - Joseph Weiler könyvét (Keresztény Európa. Budapest, Szent István Társulat, 2006). A szerző abban értetlenkedését fejezi ki, amién Európa nem vállalja fel önmagát: Európát ugyanis a görög demokrácián és a római jogon túl elsősorban a Golgota dombján hozott áldozat tette azzá, ami (természetesen sok egyéb tényező mellett, mint például az emberi jogok tiszteletét általánosan elfogadtató felvilágo­ sodás). Ez nem ízlés, vagy világnézet kérdése, hanem szikár tény. Ennek elutasítása pedig súlyos identitászavarról árulkodik. Érdekes, hogy míg a strasbourgi testület a Vajnai kontra Magyarország ügyben tavaly elsősorban arra hivatkozva tekintette meg­ engedhetetlennek a vörös csillag nyilvános használatának teljes és kategorikus tiltását, hogy az többértelmű jelkép, tehát kitűzése nem feltétlenül jelent a diktatúrával való azonosulást, addig a kereszt többértelműsé­ gét nem vette fontolóra. Nem szeretnék demagóg lenni: a döntésből nem következik a teljes tilalom, tehát aki akaija, tisztelheti továbbra is a keresztet. Magániskolák a jövőben is kihelyezhetik majd falaikra - igazság szerint még Olasz­ országot sem tudják levételére kényszeríteni. Szintén csúsztatás lenne azt mondani, hogy míg a bíróság tavaly „befogadta” a vörös csil­ lagot, most „elutasította” a keresztet. Erről nincsen szó, a döntés - hasonlóan a tavalyi­ hoz - nem általános érvényű, és látszólag értéksemleges. De az állami semlegesség doktrínájának veszélyes továbbgondolása (eltorzítása) igenis következhet e döntésből. A semlegesség alkotmányjogi elve értelmé­ ben az állam nem választhat a rendelkezésre álló világnézetek, értékfelfogások között, azokat egyenrangúnak kell tekintenie, tehát semmilyen formában nem juttathatja ked­ vezőbb pozícióba egyiket a másiknál, de a semlegesség elve csak addig tartható, amíg azt biztosítja, hogy mindenki szabadon választhat a rendelkezésre álló felfogások közül. Az állam nem kényszeríthet senkit döntése meghozatalakor, de nem is lehet teljesen független, és az elv nem is vár el tőle közömbösséget. Az egyén nem vákuumba születik bele, az őt körülvevő kulturális közeg biztosítja számára az értékválasztás lehetőségét - az államnak pedig kötelessége, hogy azt az alternatívát, amelyik a saját polgáraira jellemző értékeket vonultatja fel, nevezetesen a nemzeti, és azzal összefüg­ gésben az európai kultúrát (amelyek egyik jelképe a kereszt), az egyéb választási lehe­ tőségekhez képest hangsúlyosabban támo­ gassa. Az állam tehát ennek megfelelően dönthet az iskolai oktatás tartalmáról, a kulturális intézmények központi finanszíro­ zásáról, a nemzeti ünnepek meghatározásá­ ról, mi több, a templomok állami pénzből való renoválásáról is. Eközben megőrzi alkotmányjogi értelemben vett semlegessé­ gét, ugyanakkor felfedi polgárai előtt saját értékpreferenciáit, sőt, bíztatja őket azok elfogadására. Mindezek alapján a semleges­ ség abszolút értelemben nem is valósítható meg, mert az az együttélés kereteinek megszűntét, és így az állam önfeladását jelentené. Érdekes fejlemény az is, hogy miközben Európa új, egyre nagyobb számban érkező lakosai jobbára ragaszkodnak vallásukhoz, meggyőződésükhöz, és a különböző civilizá­ ciók együttélésében mutatkozó harmónia hiányának több alkalommal tragikus követ­ kezményei is voltak, Európa időnként mint­ ha önként lemondana saját gyökereinek tiszteletéről. Nem arról van szó, hogy ideális esetben minden európai polgárnak katoli­ kusnak vagy legalábbis kereszténynek kellene lennie, de a kereszténységre (is) alapozott európai kultúrát legalábbis magáénak kellene vallania. A gyökérzettől való — tudattalan, vagy tudatos, például bíróság döntések által elősegített - elszakadás védtelenné, sőt, identitászavarossá tehet minket. A korban, amikor Európa hosszú távú jövője is eldőlhet, ez adhat okot némi aggodalomra. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 6. szám 2009. december 03. Abstract A summary of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Subject The topic of the resource Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárth Bertalan, Bendsák Márton, Bujdos Iván, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Marschalkó Linda, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Palócz László, Salamon Dominika, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. december 03. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (746kb+3740kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_6_20091203 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_6_20091203 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Válság és identitáskeresés Miért érdemes katolikus egyetemen tanulni? Pro Scientia és mestertanári kitüntetések A Katolikus Egyház értékítélete a demokráciáról Az egyetem nem demokrácia, de közösség! A II. Országos Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny krónikája ...csak nézünk, mint a moziban! Polgári Jogi TDK - Jogesetmegoldó Verseny Átalakított közigazgatási vizsga Cserkészet - minek nevezzelek? Mit mondhat egy berlini, és mit nem? Jogász példatár 3. Jó pap módjára továbbtanulni Gyermekfotózás és jog Karácsony, a szeretet ünnepe... közeledik Karácsony ünnepe a világban Mivel töltik mostanság az idejüket az Ügyvédi Kamaránál? Egyetemi politizálás vol. 2. Universitas cum politica? Húrelmélet Nézőpont kérdése Vizsga előtti mosolyszüret Kuriózumok a harmadikon - a Polgári Jogi Tanszék , könyvtárának átadása Írjunk, gyerekek! Válogatott festők a Virág Judit Galériában Európa és a kereszt jele Relation A related resource T00095 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Bujdos Iván Császár Adrienn Fábián Beatrix Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Marschalkó Linda Mihalics Vivien Mikola Orsolya Palócz László Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Salamon Dominika Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af112a8a31688a55c851b701cbbb22eb.jpg 91274c6dbc96bded76f50c3e75b2294c https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2cf9bd69ff89d1bb5b0db5538fb43f52.pdf 118ed4c77934c5f0890fed18d6e816cf PDF Text Text F?[C£_iMU_>ClltJíJ2.C>ÍC>O4O9 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja iTELETi 2? A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA i ■* sk-^ ^■ < /a i; <«« jb ■' » ■} ''í $ A 4 Xk-i ^■‘íi- '^i ’SJf'Wl Qí* V ív k-•*)».'»>. 3-^ » ‘jLia üíy VÁLASZTÁSOK 2010 Mickelin Ckopin Andalúzia Steinmetiz; B amakás Antigoné ítélet retro XIII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. április 9. �.4 -I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 X- È addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt■99’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Órsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy fihn Alice „Odaországban’ Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság 2 3 3 3 3 4 4 5 5 6 7 7 8 9 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az idei év a választások jegyében telik, és ez az óriási közhely ezúttal karunkra is igaz. A soros HÖK-választásra utalunk ezzel, és címla­ punkkal is. William Hogarth 18. századi szatirikus angol festő egyik képét tettük a borítóra, amely a „Választások” című képciklusából származik. Önbizalommal mondhatjuk, hogy a mi saját, belső HÖKös választásunk mellőzte azon visszásságokat, kigúnyolásra okot adó körülményeket, amelyek láttán a festő a maga idejében ecsetet ragadott. Reméljük, hogy az eredmény, illetve a felállt testület megfelelően fogja szolgálni mandátumuk ideje alatt a hallgatóság és a kar érdekeit. Titokban abban is reménykedünk, hogy évről-évre egyre többen lesznek majd, akik a hallgatói önkormányzati mozgalmat magukénak érzik, és akár el is indulnak a következő választási versenyen, vagy munkájukkal - testületen kívülről is támogatják a megválasztott jelölteket és programjuk megvalósítását, esetleg csak részt vesznek a HŐK által szervezett programokon és ezáltal gazdagítják maguk is a kari hallgatói közéletet. Karunkon az idei évben a Hallgató Önkormányzat megválasztása március 20. és 23. között került megrendezésre. A voksolás rendben zajlott le, amely 21,3%-os részvétel mellett érvényes és eredményes volt. A szavazati joggal rendelkező 2374 hallgató közül 506 adta le voksát, 500 érvényes és 6 érvénytelen szavazat született. A szavazatszámláló bizottság közel öt óra munka után hirdette ki a megválasztott jelöltek alább olvasható névsorát. A küldöttek névsora abc-sorrendben következő: Arnóth Judit Besenyei Adám Csáki Réka Demkó-Szekeres Imola Hámási Kinga Hetzl Norbert Huszár Péter Kassai Barbara Kolonusz Éva Körösi-Szabó István Nagy Adrienn Palócz László Szabó Imre Szatmári-Mester Anikó Szilágyi Demeter Teleki László Tóth Bálint Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. A küldötteknek ezúton is gratulálunk, és eredményes jövőbeni munkát kívánunk! Látogassatok el az ítélet honlapjára! Helyreigazítás www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Az előző számunkban szereplő „Az első polgári jogi jogesetmegoldó verseny karunkon” című cikk szerzője helyesen Bolyós Zsuzsanna. A hibáért elnézést kérünk az olvasóktól és az érintettektől. második oldal �Kari közélet «äeiSi Chopin-est a Pázmányon Zongorista zongorával a zongoristáról. Röviden így jellemezhető az im­ máron tizenegyedik sze­ mesztere megrendezésre kerülő Pázmány Szalon nyitóműsora, melynek ház^azdái Horváth Attila V tanár úr és Szilasi Alex zongoraművész. Az idei év első estéje a Chopin-év jegyében telt: megismerhettük a len­ gyel zongorista élettörté­ net, sokszor pikáns rész­ letekkel fűszerezve, amelyek kellemesen üdévé és befogadhatóvá tették az információkat. Olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy Chopin születési dátuma erősen vitatott, hogy a zeneszerző nem csak a zene, hanem a nők báiványa is volt: viharos szerelmi kalandját egy polgárukkasztó viselkedésű nővel pedig ne is említsük. ddig erre azt mondhatnánk, hogy érdekes, de semmi esetre sem lenyűgöző: az estet azt tette igazán különlegessé, hogy zongorán kísérve rögtön ízelítőt és megerősítést kaptunk Chopin zenei világából. Hor­ váth Attila boncolgató kérdéseire Szilasi Alex a zongorán játszva felelt. Megmutatta, miben rejlik Chopin lengyelsége, miért lett már életében legenda, miben mutatott Párizsnak újat. Több nocture, mazurka és etudes is felcsendült a II. János Pál pápa teremben, hamisíthatatlan Chopin-stílusban. A zongoraelőadás záróakkordjaként két játékos bravúrral lepett meg minket Szilasi Alex: a párizsi g szalonok világát varázsolta a terem falai közé. Chopin egyik kedvelt társaság-szórakoztatása volt az, hogy a hallgatóság tagjai által folyamatosan szőtt - meglehetősen abszurd - történetet kísért megfelelő zenei aláfestéssel. Most is a nézők segítségét kérték a házigazdák a produkcióhoz: íw született meg egy Pázmányos jegyespár viharos élettörténete. Amellett, hogy színre lépett a várható bizonyos harmadik, a katonaság is felvonult a Szaharában, s végül még az anyósok harcának is fültanúi lehettünk. De minden jó, ha a vége ige jó: jó: természetesen „happf lett a befejezé: befejezés. odik rögt rögtönzés ... is a közönség segítségét kérte: kérti itt A második mi szabhattuk meg, hogy milyen klasszikus zene­ művet, kinek a jellegzetes jellegzetes előadásmódjában, müven milyen stílusban szeretnénk meghallgatni - talán nem soKan mondhatják el magúkról hogy a Für Elise-t bluesként is ismerik. Szilasi Alex előadása heves tapsviharral zárult, de ez még nem az est végét jelentette: Pest me^e legjobb borai mellett beszélgethettünk tovább, akár az előadókkal is. Noha a nézők ők egy es részét nem karunk hallgatói tették ki, de így íí is kellemes meglepetés, hogy mennyien érdeklődnek a klasszikus zene iránt. Azok a hallgatók, akik a borkóstoló után is maradtak, még Szilasi művész úr fiát is hallhatták a zongorán játszani: meg kell hagyni, az alma nem esett messze a fájától. És hogy az sem szomorkodjon, aki kihagyta: még két előadás lesz idén a Pázmány Szalon megrendezésében, de már most ígéretet kaptunk, hogy jövőre az Erkelévforduló is étlapra (és műsorszámra) kerül. Kis-Molnár Flóra Olimpiai bajnok a Pázmányon sportolóként Pázmányos diplomával A teaest legutóbbi vendége Március 16-án Steinmetz Barnabás kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Sydney és Athén olimpiai bajnoka nagyjából másfél órát töltött társaságunkban, és a nagy érdeklődés mellett lezajlott eseményen oldott hangulatú beszél­ getés bontakozott ki. A vízilabda rejtelmei és a nagy meccsek felelevenítése mellett, a Pázmányos évekről is szó esett. A beszélgetés az Athéni olimpiai döntő legizg:;almasabb perceiből összeállított videóval kezdődé kezdődött, a szerbek elleni afeledhetetlenül izgalmas meccset még ennyi év után is feszülten izgulta újra a közönség. A drámai perceken való nosztalgiázás után természetesen azonnal a vízilabdára terelődött a szó, érdekes kulisszatitkokat tudhattunk meg a válogatottról és az ominózus mérkőzésről. Steinmetz Bernabás elmondta, ho^ az athéni döntőben 7:7-es állásnál bizony sok minden lejátszódott benne. valóban minden jóérzésű magyar ember előtt „lepergett az élete”. A végül 8:7-re megnyert döntő utáni perceket élete egyik legeufórikusabb pillanatainak titulálta. Kifejtette, hogy a szerbek nagyon kemény ellenfelek tudnak lenni, sokszor a sportszerűség határait feszegetik. A magyar váloga­ tott azonban technikai tudásban, és a kombinatív játékban jobb. Ha mindkét csapat a legjobb napját fogja ki, akkor nem lehet kérdéses a mieink győzelme - fejtette ki a vízilabdázó. Bár már régóta nem tudtuk megverni déli szomszédainkat, azonban a legfontosabb világeseményen az olimpi; olimpiákon, Sydney óta nem találtunk legyőzőre. A szerb válogatott az összes Világkupa, Unicum-kupa, és más kisebb tomák győzelmeit elcserélné egy olimpiai győzelemre, ebben nem kételkedhetünk. Élete másik riagy élménye, hogy az öccsével, Aoammal együtt le­ hetett olimpiai bajnok 2004-ben. Mint mondta, nagyon szoros kapcsolat fűzi az öccséhez, ezért sosem játszott ellene szívesen. Egyszer azonban 2 percre egy Vasas - Honvéd meccsen mégis neki kellett fognia, és a fiatalabbik Steinmetz fivér gólt is szerzett róla... A Pázmányos I” ' ' ’ " ' ’ ' ■ -bajno • ­ éveket felelevenítve olimpiai kunk elmondta, hogy rendkívülien jó közösségre talált karunkon, még ha sportolói elfoglaltságai miatt keveset is volt itt. Amikor Nápolyban játszott. kedvezményes tanrendje volt, így csak a vizsgákra járt haza, am ám lelkes eviolyamtarsaitol évfolyamtársaitól folyamatosan Kapta a tanulnivalót. Ha itthon volt, akkor a mindennapi edzések mellett igyekezett megfelelni a követelrnényeknek, amely - mint említette sokszor nem volt könnyű, ám a kitartó munka meghozta gyümölcsét. Pályafutása befejeztével sok sportoló depressziós lesz, és nem találja a helyét a világban. Hiányzik nekik az adrenalin, és ha nem gondoltak pályafutásuk utáni jövmükre, akkor megélhetési gondjai is akadhatnak. Steinmetz Barnabással szerencsére nem így történt, hiszen jogász édesapja mindig is tanulásra sarkallta a sport mellett. A kihívásokat kereste egész életében, ezért is igazolt át a Vasasból a Ferencvárosba 2009 nyarán. A Fradinál most egy új csapatot kell építeni, ahol a fiatalok mellett elkél az a mérhetetlen tapasztalat és tudás, mellyel ő rendelkezik. Steinmetz Barnabás példakép lehet minden fia­ talnak. Kétszeres olimpiai bajnok, emellett prakti------------------— „„un szinten záló jogász, és a mai napig a legmagasabb játszik klubcsapatában, a Ferencvárosban. Jelenleg egy cégnél dolgozik jogi tanácsadóként. Tudatosan építette fel az egész életét, sportolóként és magánember­ ként egyaránt. Van élet a Pázmány után olimpiai bajnok­ ként is - vontuk le a konklúziót az este végén... Palócz László Még több esetet akarunk! Úgy tűnik, a második polgári jogi jogesetmegoldó verseny, mely szintén a Polgári Jogi . Tanszék TDl’K-ja keretében zajlott zaj! keretéi le 2010. március 10-én még több hallgatótársunk érdeklődését keltette fel. Különösen faelemre méltó a nézőközönségben helyet foglaló megannyi levelezős hallgató száma - és egy versenyző páros akik munka után beugrottak még egy kis polgári jogi „mókára”. Nemcsak a sorok tölti töltődtek fel liallgatók sokaságával, hanem a kis jogászpalánták bátorsága is fokozódott, lar három páros is megméretette magát a Ugyanis immár tisztelt publikum és , h a mi nélkülözhetetlen „mozgó bíróságunk előtt. Az aktuális esettel mindenki csak a megnyitó után találkozik először, ezért úgy fair, hogy a párok kapnak egy rövid időt - kb. negyed órát - az közös feldolgozására, a szerepek kiosztására - ki lesz az alperes, illetve ki a felperes. Aki épp most gondolkozik azon, hogy talán nekem is be kellene neveznem, ki kellene próbálnom, az ne hátráljon meg! A versenyzők más-más évfolyamról szállnak ringbe, a legtöbben csak a második évfolyamról csöppenek bde, így elkerülhetetlen, hogy olyan dolgokról is szó essék, amit ők még csupán említés szintjén hallottak. Semmi pánik (a Rigán Törvénykönyvet nyugodtan használhatják a megoldáshoz)! A szemlélődök sem úszták meg az estét gondolkodás nélkül. Amíg az ,ügy\'édkék’ felkészülési idejükben hevesen nyalaztak nyáJazták a Ptk.-t, es és próbálták próbáltak minél több kártérítést kipréselni az ellenérdekű félből, addig a kö­ zönség agytekervényeit polgári jogi activity-vel moz­ gatták meg a szervezők. Minden induló, legyen az akár felperesi, akár alperesi pozícióban, szépen helytállt. * A zsűri végül egy lánypárost ítélt a legmeggyőzőbb­ nek és legtalpraesettebbnek, s őket jutalmazta az első legtalpi helyezéssel: Fáy Eszter Veronikát és Hrecska Renátát (szerkesztőségünk tagját). Gratulálunk nekik! Áki már részt vett ezen a versenyen azért, aki még nem, legalább kíváncsiságból jöjjön el a következőre! A következő eseményre 2010. április 20-án kerül sor, ISáX) órakor. Jelentkezéseiteket Pogácsás Anett tanárnő szeretettel váija, amennyiben versenyzőként kívántok részt venni az estén. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor PRO FACULTATE-NAP 2010. április 29. (csütörtök) kora délutántól késő estig Immár hagyományosan, nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató Pro Facultate-nap. Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom a kar dísztermében és kertjében! PRO FACULTATE-DÍJ 2010 Közeleg az újabb Pro Facultate-díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén nyolcadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazóla­ pon) április folyamán kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak; Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), |Dr. Pálinkás Györ^ (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005\ Dr. Békés Imre (2005), |Dr. Gáspárdy Lászlói (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzeim (2006), Dr. Schanda Balázs (2007), Dr. Radnay József (2008), Dr. Szabó István (2009). A 2010-es jelöltlista, amelyről kiválasztható a díjazott sze­ mély: Dr. Bándi Gyula, Dr. Belovics Ervin, Dr. Botos Katalin, Dr. Erdődy János, Dr. Gerencsér Balázs, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Koltay András, Dr. Schlett András, Dr. Varga Zoltán, Dr. Varga Zs András. Az én szavazatom: harmadik oldal �Kari közélet Bérlőcske Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három fiatal leányzó, akik a sikeres felvételi után nyakukba vették a nagyvilágot, felköltöztek a fővárosba, hogy megkezd­ jék életük legszebb éveit, az egyetemista éveket. Fel­ merül a kérdés, hol is szálljanak meg? Böngészgették a lakáshirdetéseket, míg nem rábukkantak a hőn áhított .albérletre” (lakásbérletre). Az otthonos, tágas lakáska mindannyiuk tetszését el­ nyerte, a bérbeadó utasítására még át is kellett rendezni itt-ott (a bérlőnek!?). Ráharaptak a vonzó bérleti díjra, s sebtében meg is kötötték a határozott idejű (augusz­ tusig tartó) bérleti szerződést, de nem számoltak az egyéb kiadásokkal. Manyi néni, a bérbeadó segítőké­ szen állt a naiv kis leánykákhoz. Felajánlotta, hogy majd ő befizet minden számlát, ne vesződjenek vele a szor­ gos diákok. A három ifjú szépen megköszönte a segítő­ készséget, de arra hivatkozva, hogy ők még frissek és fürgék, amellett döntöttek, hogy saját kezűleg viszik a postára a csekkeket. Teltek-múltak a hónapok, s beköszöntött a zord tél. A szokásos kiadásokhoz immár fűtés számla is járult. Az egyik leányzónak mániájává vált, hogy folyamatosan nyári hőmérséklet uralkodjék a lakásban, mondván, ő fázik. Ám a következő hónapban ott lapult a csúnya fűtés számla a postaládában, ez az összeg a lakbér értékéhez közelített. Természetesen a leány ekkor már hallani sem akart arról, hogy ennyit kifizessen, pedig ő akart a kint repkedő mínuszokban pólóban járkálni a lakásban. A vita közöttük kezdett elmérgesedni: ki mit fizessen? Innentől kezdve menthetetlenné vált a helyzet. Fontos megemlíteni, hogy lányok - ha tudtak róla, ha nem - között egyetemlegesség állt fenn, így ők bérlőtársak, nem pedig társbérlők voltak. A vacogó hideg sokáig húzódott, a hőmérséklet benn azonban nem változott, tartotta az állandó 30 OC-ot. A „fázós” kislány azzal fenyegette a többieket, hogy őt nem érdekli a megállapodás, májusban hazaköltözik, s a továbbiakban egy kanyi fillért sem fognak tőle kapni. Márciust írunk. Á másik két ijedt bérlő hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Mikor a szerződés megköttetett, a lánykák kaucióként kéthavi lakbért fizettek Manyi néninek, aki ezt önkényesen bútorvásárlásra fordította. A legidősebb hölgyemény osztott-szorzott, s végül úgy döntött, hogy egyszerűbb lemondani erről az összegről, semhogy további adósságokba veije magát. A mese úgy ért véget, hogy ő hagyta el elsőként a bérleményt. A másik két fenyegetőző és fizetni nem kívánó társ hoppon maradt. Bár ha okosak voltak, ők sem jártak pórul, hisz Manyi néni nem követelhetett tőlük sem semmit, hisz számlát egyik hónapban sem adott a bérleti díjról. Hangsúlyoz­ nám, hogy ezt a megoldást csak akkor vegyük elő, ha hasonló helyzetben vagyunk. Hasznos tanácsok: 1. A bérleménnyel kapcsolatos költségeket mindig a bérlő fizesse be, soha ne háruljon ez a bérbeadóra! 2. Nem mindegy, hogy bérlőtársakról vagy társ­ bérlőkről beszélünk. 3. Gyanús, ha a bérleti díjat a bérbeadó kezébe kell adnunk, s ő erről nem ad semmilyen számlát, s itt egy egyszerű kis papírdarab nem minősül annak. 4. A foglaló és a „kaució” nem ugyanazt jelenti. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV 2010. március 12. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens 1. 2. 34. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Pap Zsófia opponens: Kuthiné Nagy Andrea Karády Anna opponens: Prokob Szilvia Vajtai Adrienn opponens: Baku György Finta Zsanett opponens: Kofalvi Edgár Manfréd Janovics Lilla opponens: Horváth Márton Karacs Dávid opponens: Csigi Tamás Schneider András opponens: Varga Adám Kocsy Béla opponens: Tmh Hanna Kurunczi Gábor Varga Adám opponens: R^h Ohvér Kuthiné Nagy Andrea opponens: Pap Zsófia Berta Anita opponens:. Hornyák Agnes Nebehaj Erika opponens: Szabó Andrea Szatmári Sarolta opponens: Somlai Dorottya Baku György opponens: Vajtai Adrienn Tóth Renáta opponens: Gönczi Marietta Szőke Dóra opponens: Varbai Kitti Turjányi Bernadett opponens: Tóth Harma Nagy Attila opponens: Lévai Zsuzsanna Varbai Kitti opponens: Szőke Dóra Varga Adrienn opponens: Samu Andrea Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám Helyezés Az egyházak jogi személyiségének kérdése polgári jogi és kánonjogi szempontból A háziorvos polgári jogi helyzete, és szerződései, s a praxisjog^ mint átruházható vagyoni értékű jog kérdései Orvos és beteg a polgári jogban. Az orvosi jogviszony tartalma es lehetséges szabályozása a gyakorlat és külföldi modellek tükrében A merchandising gyakorlata és jogi szabályozása Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 64 IL Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 68 I. Legjobb opponens Dr. Lomnici Zoltán; Dr. Pogácsás Anett Polgári Jogi Tanszék 53 Legjobb opponens Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 55 Csatabárd helyett békepipa Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 52 A közvetett tettesség Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 65 A szerzői jogok büntetőjogi védelme Dr. Belovics Ervin Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 51 Társadalmi felelősségvállalás (CSIG és a megváltozott munkaképességnek foglalkoz­ tatását érintő jogszabályok integrációja Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 35 Legjobb opponens Az etnikai nyilvántartásról Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 68 I. Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék 56 Dr. Mohi Csaba Európajogi és Nemzetközi Tanszék 49 Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Tanszék 61 A házasság és a család alkotmányos védelme a jelenkori tendenciák, mint alkotmányjogi kihívások tükrében Nukleáris non-proliferáció és exportellenőrzes Az aranyrészvények megítélése az Európai Unió jogában Kínai jogi gondolkodás és filozófia Konfuciusztól Mao Ce-tung diktatúrájáig Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék 40 Drog, jog, kommunikáció Dr. Varga Csaba; Dr. Bory Noémi Jogbölcseleti Tanszék; Büntető üUiiLCLU niiyagi, Anyagi,. uijaiaöi Eljárási tés Végrehajtási Jogi Tanszék 49 Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 63 Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 50 Dr. Christián László Közigazgatási Jogi Tanszék 43 Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 55 Munkanélküliség és közigazgatás Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 37 Jogorvoslat az ingatlan-nyüvántartási eljárásban Dr. Kárpáthy Zoltán Közigazgatási Jogi Tanszék 47 A magyar és német társasági adó adóalanyainak összevetése. Különös tekintettel az eltérő német megoldásokra Az államnyelvről szóló törvény módosításának hatása a kisebbségek nyelvhasználatára Gyógyászati GMO-k a magyar közigazgatásban, avagy megjegyzések a géntörvény margójára A környezetünkért való felelősség érvényre juttatásában való ügyészi közreműködés lehetőségei, JxUlvIllMo különös tekintettel az ügyészi ICllClUdCgCI^ LvJxUlv törvényességi felügyeletre Kari TDK Bíráló Bizottság tagjai: negyedik oldal Dr. Jobbágyi Gábor Tüdományos Dékánhelyettes dr. Szilágyi Pál Béla Egyetemi Tanársegéd d. Békés Ádám Egyetemi Adjunktus 11. III. III. dr. Pogácsás Anett Kari TDK titkár �Közélet IQra a sztrájkról Sztrájk mint alapjog, avagy milyen a jó sztrájktörvény? Előző számban a sztrájktörténelem­ mel foglalkoztunk, most ismerked­ jünk meg a sztrájk „jogi oldalával”, a sztrájkjoggal! Az elmúlt években számos helyen hir­ dettek munkabeszüntetést szakszer­ vezetek a vasúton, a fővárosi tömeg­ közlekedésben, a helyközi közlekedés­ ben és több közszolgáltatást érintő te­ rületen is. Minden egyes sztrájk befe­ jeztével vita nyílt a sztrájk gyakor­ lásának helyességéről és a sztrájktör­ vény „minőségéről”. Számtalan kriti­ kai hang fogalmazódott meg például az elégséges szolgáltatás fogalmáról és a tájékoztatási kötelezettségekről a sztrájk bejelentésével kapcsolatban. A vita komolyságát jelzi, hogy a kérdés rendezése érdekében Szabó Máté ombudsman már egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult. „Az 1989es sztrájktörvény létrejötte óta jelentősen megváltozott a helyzet. Magyarország időközben a szocializmusból a posztmodembe és az Európai Unióba lépett át’ nyilatkozta a biztos. A helyzet kétségtelenül változott 1989 óta, azt azon­ ban, hogy 1989. évi VII. törvénnyel bajok vannak-e igen sokan vitatják. Például az érintettek. ,Szabó Máté egy 20 éve kialakult és jól működő gya­ korlatot támad, amely gyakorlatilag talán az egyetlen igazán hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a gazdasági és hatalmi fölényben lévő munkáltatókkal szembeni’ - részlet a LIGA Szakszervezetek nyilat­ kozatából. Kár vitatni, hogy a sztrájk az egyetlen hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a szakszervezetek nem vélet­ lenül tiltakoznak a törvény bármilyen jellegű módo­ sítása ellen. A sztrájktörvényt azonban több oldalról kell vizsgálnunk. Például onnan, hogy az hol érvénye­ sül. A sztrájk és a sztrájkjog - mint az előző számból megismerhettük - tiszta piaci viszonyok között alakult ki a XK. században, olyan helyzetben, ahol a mun­ káltató a profitért dolgoztat, a szakszervezet pedig tisztességes bért és munkakörülményeket követel. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor a sztrájknak hol is van igazán helye. Helye van-e a közérdekű szolgál­ tatást végző állami vállaltoknál és közalkalmazot­ taknál, vagy csak a versenyszférában és az olyan hely­ zetekben, amikor a munkáltató piaci szereplő és a ma­ gántőke érdekeit képviseli? Magyarországon a 11. világ­ háború előtt nem sztrájkolhattak a közalkalmazottak, később a sztrájkjogot pedig teljes egészében a szocia­ lizmussal összeegyeztethetetlennek nyilvánították A rendszerváltáskor megalkotott sztrájktörvény nem egy „bevált” külföldi modellt vett alapul, hanem a társadalom és a gazdaság demokratizálódási folyama­ tában jött létre. A nemzetközi gyakorlat is jelentős eltéréseket mutat, vannak nagyon szigorú szabályozást hirdető országok, és vannak a sztrájknak szinte teljesen szabad utat biztosító államok. Míg Olaszországban kötelező megállapodni az elégséges szolgáltatásról (a közszolgáltatásoknál legalább 50 százalékos teljesítést kell biztosítani a munkabeszüntetés alatt is) addig az angolszász országokban a felek közötti megállapodás­ ra építő gyakorlat a jellemző. Az is eltérő, hogy hol milyen területeken lehet, illetve nem lehet sztrájkolni. Ausztriában például tilos az egészségügyben, de Ang­ liában még a tűzoltóknál is megengedett. Az azonban - szinte - általánosságban elmondható, hogy a törvény a munkavállalót védi. (Franciaországban még a sztrájk­ törést is büntetik.) Magyarországon teljes, a demokráciában talán nem is megengedett korlátozása van a sztrájkjognak a fegy- veres- és rendvédelmi szféra egész területén, a törvény azonban ettől eltekintve véleményem szerint jó és jelen helyzetben nem lenne szabad változtatni rajta. Nem lenne szabad változtatni rajta, mert nincsen mögötte konszenzus a három érintett fél között (kor­ mányzat, szakszervezetek, munkaadói szervezetek). Nem lenne szabad most változtatni rajta, mert akik most változtatni akaiják, azok korlátozni akarnak. Korlátozni akarnak, mert a felelősséget egyértelműen a szakszervezetekre kenik rá, holott a vitatott kér­ désekben (elégséges szolgáltatás, tájékoztatás) legalább akkora szerepe van a tárgyalóasztal másik felén ülő munkáltatónak, mint a munkavállalóknak. A törvény a jóhiszeműségre alapoz, és arra, hogy mindkét fél a konfliktus mielőbbi megoldásában érdekelt. A sztrájk­ joggal pedig nem lehet visszaélni. A jogellenes sztrájkot a bíróság állapítja meg, a szervezőknek és az abban részt vevőknek számolniuk kell ennek lehetőségével és következményeivel. (Legutóbb a Magyar Posta rúgott ki 29 embert jogellenes sztrájkban való részvétel miatt - igaz vitatott körülmények között) Elfejeltjük azt a tényt is, amit az elmúlt 20 év statisz­ tikái igen jól mutatnak, hogy a magyar munkavállalók sereghajtók Európában, ha sztrájkok szervezésről van szó. ,Nem sztrájkoló nép a magyar, hiszen évente 10-12 munkabeszüntetésre kerül sor, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag - mondta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyet­ tese a Magyar Munkajogi Társaság, valamint a Magyar Munkaügyi Kapcsolatok Társasága által rendezett esz­ mecserén. 1989 óta összesen 572 munkaügyi akcióra került sor, amelyből ténylegesen 226 volt sztrájk. Ebből hét esetben szolidaritásból tartottak akciót, 89 pedig rendes munkabeszüntetést jelent. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóval magasabb a figyelmez­ tető akciók aránya, 83 százalékban a munkáltatókra kiteijedő sztrájkokról beszélhetünk, a többi esetben a kormány, a parlament a célpont. Az elégséges szolgál­ tatásokról 93 esetben kellett tárgyalni, ebből 53 esetben meg tudtak egyezni erről” (HR Portál, Szilágyi Katalin). A címben feltett kérdésre válaszolni, hogy milyen az ideális és jó sztrájkjog válaszolni olyan, mintha arra válaszolnánk, hogy milyen az ideális világ. Nincs rá megfelelő válasz. A törvénynek szabályoznia kell és kereteket biztosítania. A mai magyar sztrájktörvény erre alkalmas. Amit vitatunk benne az nem a törvény hibája, hanem a konfliktusban érintett felek komp­ romisszumképtelensége. A megoldást az idő hozza el. a sztrájkkultúra kialakulása. Nem a keményebb szabályozás. Szabó Imre Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Az antik kultúra zseniális egyéniségeket adott az utókornak. A különböző szellemi műhelyekben meg­ születtek az emberi gondolatok és eszmék legfon­ tosabb alapkövei, amelyekre a későbbiekben felépít­ mények rakódtak. Bízvást ki lehet jelenteni, ameddig az emberi gondolkodás kereteit ki lehet feszíteni, azt a görögök megtették. Ezt a keretet vagy inkább kertet mi már csak gondozni, ápolni tudjuk, és ezt (saját érdekünkben) kötelességünknek kell, hogy érezzük. Szophoklész több - részben vagy egészben - fenn­ maradt drámája közül most eggyel szeretnék foglal­ kozni, az Antigonéval. A cikk célja az, hogy gondolkodásra bírjam hallgató­ társaimat. Bízva abban, hogy mindannyian ismeijük a mű tartalmát, rögtön rá is térek az elméleti kérdések boncolgatására. Ez a darab azért lehet érdekes számunkra, mert jogászhallgatók lévén - érdeklődünk a specifikus jog­ esetek iránt. Meglepően hangozhat a kijelentés, de Antigoné és Kreón konfliktusa bizonyítja, hogy az egyetemes emberi problémákat nem lehet megvizs­ gálni a teljesség igényével anélkül, hogy ne vennénk magunkra a jogász szemüvegét. Az egész egy nagy jogeset. Akár az élet. A jog az élet minden területét átszövi, és amikor Péteri professzor úr visszaemlékezik Grosschmid Béni híres példájára a jogalanyokról és jogtárgyakról, azzal a jogászi gondolkodásunk fejlesztését hivatott szolgálni. Szophoklész nem jogi művet írt, és mégis komoly problémákat vet föl a törvényekről. Mi a törvény és mi az ,én” viszonya a törvényhez? A konfliktus, mely feloldhatatlan, és egész létünket meghatározza. A mű minden szereplője vágyakozik valamire, céljai vagy ösz­ tönei irányítják, és amint ezek összeütközésbe kerül­ nek egymással, előkerül a jog. így van ez az Ant^onéban is, ahol Kreón, mint az új király hatalmat gyakorol, és nem engedheti meg magának, hogy ne tartsák be törvényeit. Nem mutathat gyengeséget, nem inoghat meg önmagában. Antigoné viszont „hősnő” akar lenni. nem nyugszik bele a sorsába. Szándékosan az új törvény ellen lázad - megboldogult bátyja emlékére és az Istenek akaratára hivatkozva de ha alaposan megvizsgáljuk beszédét, és figyelembe vesszük azt, hogy a mű végén „pillanatok alatt” öngyilkos lesz, elgondolkodunk. Nem lehetséges, hogy Antigoné sok­ kal inkább saját magával foglalkozott és önmagáért temette el Polüneikészt, mint sem azért mert őszintén ötödik oldal �Közélet szerette bátyját? Biztos, hogy az Istenek iránt érzett tisztelete vagy az igazságérzete késztette megszegni Kreón törvényét? Másrészről nagyon érdekes azon is elgondolkodni, hogyan vállalt felelősséget Antigoné más emberekért. Például édesanyja öngyilkossága. Nem gondolt azzal, hogy ki hozta őt világra és egy anyának milyen érzései vannak? Ha engem barlangba zárnak és ott éhen halok, milyen érzései lesznek ezután? Csak az ÉN a fontos, meg a „hős” tett? Tudhatta, hogy Haimón (Kreón fia) szereti, tiszta szívéből. Az élő szeretetét föláldozta a halott emlékéért és az isteni törvények érvényesítéséért. Helyes értékrend ez? Még egy kérdés. Vajon az Istenek miért nem mentik meg az életét, ha az ő akaratuk szerint cselekszik? De már át is váltunk Haimónra. Öngyilkosságot elkövetni egy nő lialála miatt? Milyen szeretet ez? Önző? Az emberi élet mindennél fontosabb, és szereplőink csak úgy dobálják el maguktól, mintha bizonyosak lennének a szebb és jobb folytatásban. De miért? Szubjektív véleményem, de Antigoné és Haimón pszichológiai szempontból a két személyiséget vizsgálva nem pozitív szereplők. Lehet ezzel szemben érvelni, de hogy ők hozták a halált a műbe az fontos tény. Hasonló a véleményem Rómeó és Júlia tragédiájáról. Nem érzem át az ő „hősi” voltukat sem. Meghalni a szerelemért? Az milyen szerelem? Ezekkel nem mentem föl Kreónt, és még azt sem mondom, hogy Iszméné (Antigoné testvére) pozitív személyiség lenne. Kreónban, ami a legjobban bosszant, hogy nem marad konzekvens ahhoz az értékrendhez, amit jómaga fölállított. Ezzel teljesen hitelét veszti, mint uralkodó és ember egyaránt. A mű végén kiengedné Antigonét a börtönből, Teiresziasz az öreg jós vészjósló szavai miatt. Pedig ez a figyelmeztetés arról szól, hogy nem kérte ki az Istenek véleményét az új törvény meghozása előtt (mitologikus elem). Lehetséges, hogy ez az egyetlen olyan hibája Kreónnak, amivel megsérti az Istenek, azaz a Természet törvényét? Ha kikérte volna a város népének véleményét, akkor nem szegül szembe az Istenekkel. De királyi akarata sem érvényesült volna. Ezért inkább Türannosz módjára (amitől úgy féltek a görögök, mint Asterix és Obelix gall faluja, attól hogy a fejükre szakad az ég) önhatalmúlag hozza meg a törvényeket. Mint egy Isten. Iszméné tekinthető Antigoné ellenkező végletének. Ő elfogadja az életet, de nem érezhetjük­ úgy, hogy meghunyászkodik? Lehet-e ember kiegyensúlyozott úgy, hogy közben tudja: igazságérzete jelentősen sérült. Nem áll ki semmiért, bele nyugszik mindenbe. A sérelmek pedig csak nőnek és nőnek. Komoly belső feszültséget okozva. Az elfogadás mégis szimpatikusabb, mint az öngyilkosság. Még egy kérdésre térnék ki, amit már a cikk elején is felvetettem. Jogászi szempontból hogyan értékelhetjük a művet? Most nem akarok ki térni azokra a jogelméleti illetve jogfilozófiai vitákra, amelyek a jog­ pozitivizmus és természetjog ütközéseként élik meg a mű fő konfliktusát. Vagy emberek vs. Istenek vagy férfiak vs. Nők vagy demokrácia vs. Zsarnokság és még sorolhatnám a mű konfliktus- elméleteit. Engem inkább az érdekelne. Ti mit gondoltok arról, hogy mi a jog, mi a törvény, mi a rend, mi a hatalom és a tekintély, de legfőképpen mi az igazság? Az én olvasatomban, ebben a műben nincs hős. De gonosz és rossz sincs. Mindenki ember. Tele hibákkal és gyarlóságokkal. Azonban meg kell tanulni együtt élni. Különbözőek vagyunk eltérő képességekkel illetve lehetőségekkel. Mindannyian mást és mást akarunk. Akkor soha nem fogunk tudni egymással békében élni? Szophoklész drámájának végkicsengése ez. Stevanyik Adám hatodik oldal Rendhagyó andalúz útikalauz Andalúzia Spanyolország legdélibb és egyben leg­ népesebb tartománya. A spanyolok általában is híresek a vidámságukról, kitörő életörömükről hát még e kü­ lönleges vidék lakói. Ha meg akarjuk érteni, honnan jön ez az életszemlélet, egészen Andalúzia történelmének hajnaláig kell vissza­ tekintenünk, azokra, akik 3000 évvel ezelőtt lakták a Guadalquivir folyó völgyét. Ezek az oly távoli andalúz ősök a történetírók tanúsága szerint kedves, igen boldog és szívélyes, a végletekig vendégszerető népek voltak. A Paradicsom lakóinak sajátos álmodozó nemtörődömségével élték napjaikat és élvezték a föld ajándékait. Törvényeiket időtlen idők óta versbe foglalták. A föníciaiak évezredeken át éltek itt, hosszabb ideig, mint az egyiptomi piramisok építői a Nílus völgyében. Igen fejlett kultúra volt az övék, de nem anyagi, hanem szellemi javakat halmoztak fel. Nem emeltek piramisokat, sem nagy templomokat vagy óriási emlékműveket. Túl elegánsak voltak ahhoz, hogy a .barbárokhof hasonlóan lelkesedjenek e túlzásokért. Ezek az andalúz ősök nem szerettek háborúzni. Szerettek békében élni, nagyra vágyás és félelem nélkül. Az élet napos oldalát nézték, és minden nap jót ettek. Jobban vonzotta őket az anyagi javaknál a finomság, a könnyedség tökéletesítése egy dallamban, táncmozdulatban vagy versben. Inkább elmélkedtek az élet és a világegyetem misztériumán, mintsem ku­ tatták titkait. Egyszóval, hajlamuk volt a boldogságra. Amikor az antik világ felfedezte Andalúziát, teljesen lenyűgözte. A görögök és rómaiak képzeletében úgy jelenhetett meg e távoli mesés táj, mint később az európaiak képzeletében a Csendes-óceán paradicsomi szigeteinek képe. Andalúzia volt annak a kornak az El Doradoja. Az étel és ital itt karnyújtásnyira voltak ugyanúgy, mint a csók szép lányaik ajkán! A tartessusi istenek nem követeltek véráldozatot, épp oly békések és nagylelkűek voltak, mint híveik. A föníciaiak és görögök átörökítették az isteneiket, a kultúrájukat és szokásaikat. Teljes odaadással adóztak Astartének, a termékenység istennőjenek, akinek tiszteletére pompázatos szertartásokat mutattak be. T 'ti i* A szívükben a termékenység istennője minden más isteneket megelőzve uralkodott. Azt mondják, ez lehet a gyökere az andalúzok Mária iránti mérhetetlen tiszteletének. A Római Birodalom néhány évszázaddal később meghódította az akkori világot, Andalúziát is a fenn­ hatósága alá hajtva. A paradicsomi Fönícia a múltba veszett, és a helyén született Bética, egy újabb római tartomány. Új nyelvet és kultúrát hoztak magukkal, újabb történelmi porréteggel fedve a legendás hírű Argantonio föníciai király kertjét. Az andalúz lelket, azonban sem a Római Birodalom sem a későbbi civilizációk nem rengethették meg. A halhatatlan föníciai örökség tovább élt a szívekben. Andalúzia a különböző hódító népek, vérük és kul­ túráik keveredése által vált azzá, ahogyan ma ismeijük, hiszen mindezek mély nyomot hagytak a régre visszanyúló szellemi örökségen. A keltibérek mérték­ letes lelki alkata, a rómaiak kiegyensúlyozott méltó­ ságérzete, a sémik melankóliája, a mórok barokk dagályossága, a spanyolok büszkesége és a cigányok nosztalgiája mind alkotórészei az andalúz léleknek. Andalúz Húsvét Az andalúzok mérhetetlen életszeretete tükröződik az ünnepeikben is, amelyből az év majdnem minden napjára jut egy. Megünneplik védőszentjeiket, a Szűzanyát, vallásos és nem vallásos ünnepeiket zajos körmenetekkel, zarándoklatokkal, a sokat vitatott bikaviadalokkal és a legkülönbözőbb népszokásokkal. Legnagyobb ünnepük a Húsvét és az azt megelőző Nagyhét, a Semana Santa, amely Virágvasárnaptól Húsvétvasámapig tart. Erre a kiemelkedő alkalomra Spanyolország minden vidékéről és külföldről ünnep­ lők tömegei érkeznek Andalúziába. Míg az e vidéken oly tipikus kis fehér falvak meghitt légkörben ünnepelnek, addig Sevilla és Granada utcái megtelnek a kíváncsiskodó tömegekkel. A különböző gyüleke­ zetek hatalmas Krisztust és a Szűzanyát ábrázoló - a passió egyes jeleneteit megörökítő - szobrot cipelnek körbe templomukból indulva a város legforgalmasabb utcáin. Azon versengenek a gyülekezetek, hogy a virágokkal pazaran díszített, ünneplőbe öltöztetett szobraikkal túlszárnyalják a többiekét. Egészséges verseny ez, amelynek nyertesei e szoborköltemények csodájára járó ünneplők, de ugyanakkor sajátos áldozat és hatalmas erőpróba ez a gyülekezet bivalyerős férfi tagjai számára, akik vállukon hordozzák a közel egy tonna súlyú szobrot. Amikor feltűnik a hatalmas feszület, megváltozik a hangulat: bánatos siratóénekek hangzanak fel a tömegben. A kúp alakú süveget viselő mezítlábas vezeklők után a gyönyörű fekete csipke­ fátyolba öltözött gyertyahordozó nők haladnak el, mellettük pedig a gyerekseregek azon versenyeznek. hogy ki tud nagyobb labdát gyúrni a lecsöpögő viaszból. Mindezt a tipikus és összetéveszthetetlen ünnepien gyászos dallamokat játszó zenekar kíséri, amibe a hét végére belesajdul az ember feje. A Nagy­ szombati hajnalig tartó mise csendjével megnyugtatja a lelket, és az ünnepsorozatot a Húsvétvasárnapi Feltámadás záija. A Nagyhét megünneplésének e módja szokatlannak tűnhet számunkra, külsőségekben nagyon eltér az itthon megszokottól, de azt ne felejtsük, hogy Húsvét lényege és üzenete a világon mindenütt ugyanaz! Kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot! Marschalkó Linda �K *** Közélet • i Véget ért a Kennedy-korszak Lassan egy éve már, hogy Edward Moore Kennedy agydaganat következtében meghalt. 1962-től nyolcszor választották újra a „szená­ tus oroszlánját”. A családban „Teddf volt a legkisebb, így nehéz dolga volt a bátyaihoz felzárkózni a politikai eredmények terén. Ennek ellenére a sors úgy rendezte a dolgokat, hogy mégis neki sikerült tartósan a politikai pályán maradnia. Életét, ahogy egyetlen Kennedy-ét sem nem kerülték el a botrányok és kudarcok sem, ennek ellenére a szegények­ ért és rászorulókért vívott harca miatt sikerült kivívnia a társadalom elismertségét és tovább­ vinnie a család szellemiségét. Sokáig kérdés volt az amerikai sajtóban, hogy lesz-e örököse a Kennedy-dinasztiának, de nagyon úgy tű­ nik, hogy megtörik a család politikai siker­ sorozata. Bár John E Kennedy lánya, Caroline (aki egyébként karitatív tevékenységéről ismert az amerikai köztudatban) segédkezett Obama elnöknek a 2007-es választási kam­ pány során. Amerikában közhely az a megállapítás, hogy a Kennedy-család történetét hihetetlen sikerek és hatalmas tragédiák jellemzik. A Kennedyátok című könyv írója, Peter Klein megdöb­ bentő tényeket közöl: A család alapítója egy nincstelen ír emigráns volt, akinek a leszár­ mazottai alig száz év múlva amerika első számú családjai közé emelkedtek és a család­ ból került ki minden idők talán legnépszerűbb Csillag Mint tudjátok, sorozatunkban rendszeresen körülnézünk egy, a Kar környékén található vendéglátóhelyen, most azonban kissé rend­ hagyó lesz a „i,gasztro” rovat. Hogy miért? Megtörtént az, amiről már annyit hallhattunk: Michelin-csillagot kapott egy hazai étterem, a Cbstes. Miért is fontos ez? Fontos ez egyáltalán? Tényleg, mi tulajdonképpen a Michelincsillag? Nos, az úgy volt, hogy egy francia testvérpár 1891-ben feltalálta a leszerelhető gumiab­ roncsot (a fúvott gumi egy habókos skót, bizonyos Mr. Dunlop találmánya volt), és - 1 Ted Kennedy, a szenátus nemrég kimúlt oroszlánja amerikai elnöke: John Fitzgerald Kennedy. Ugyanakkor az író 39 tragédiát számolt össze a családban, amelyek között balesetek, fiata­ lon bekövetkező halálos betegségek, drogha­ lálok és a közismert merényletek vannak. A könyv JFK halálának a 40. évfordulójára ké­ szült, aki máig tisztázatlanul vált merénylet áldozatává 1963. november 22-én, Dallasban. A halálesetről számos teória született s keve­ sen találták elfogadhatónak a gyilkosságról készült Warren-jelentést, de nem tűnik túl biztonságos dolognak a kérdéssel foglalkozni. Allard Lowensteinnel, a képviselőház jogász tagja egy „elégedetlen ügyfele” végzett, mikor feszegetni kezdte ezt a témát és pénzt gyűjtött a vizsgálatok újrakezdéséhez. Pár évvel később John testvére, Robert E Kennedy szintén merénylet áldozata lett, amikor 1968. június 4-én megválasztották a miután az autózás egyre divatosabb lett jobb körökben - kiadtak egy térképet, amin be­ jelölték a Párizs környékén található jobb hoteleket és éttermeket, hogy legyen miért autóba ülni. Ez a kiadvány lett a Michelin Guide, ami lassan nemzetközi lett. A hatvanas években Franciaországban egyre divatosabb lett az új konyhaművészet, a W', nouvelle cuisine”, egyre többen utaztak el valahová kizárólag enni, és egyre inkább státuszszimbólum lett odajárni, ahol a nagyok főznek, ekkor jelentek meg a sztárszakácsok (mint Paul Bocuse), és kaptak kedvet egyre többen alkotva főzni. Ahogyan egyre „menőbb’ lett szakértő kül­ sővel hümmögni, ha egy jó étterem szóba ke­ rült (és természetesen ahogyan egyre több lett a műkedvelő), úgy lett egyre fontosabb az éttermeknek, hogy ki kerül be a katalógusba nem pusztán az étteremnek éri meg ez azon­ ban, hanem maga a város is profitál az ismert­ ségből, illetve Michelin-olvasó általában nem napi 5 eurót költő hátizsákos turista, így hosszú távon üzletileg is megéri ebben benne lenni. Egyre többen szerepelnek is. Kelet-Európa azonban eddig kapott csillagot, csak előttünk nem sokkal egy prágai étterem, illetve néhány vendéglő lett javasolt. Magyarország sem most került be először a kalauzba: korábban már címlistában szerepelt demokrata párt elnökjelöltjének Los Angeles­ ben. Richard Nixon igazi ellenfél híján, simán nyert az elnökválasztáson. Bobby 10 árvát hagyott maga után. Nagy reményeket fűztek a család rajongói az elnök fiához, John E Kennedy Jr.-hoz, de ez is szertefoszlott, mivel az ifjabb JFK és felesége szörnyethalt, amikor 1999-ben lezuhant a ma­ gángépük, miközben épp egy családi esküvőre siettek. Klein felveti azt a teóriát, hogy a családot elátkozták s fel is idéz egy mendemondát, miszerint az elnök apja, Joseph R Kennedy aki egyébként Roosevelt elnök nagykövete volt Angliában - nem hagyott imádkozni egy rabbit a zsidó újév alkalmából, miközben utaztak a hajón Anglia felé, s ezért a rabbi elátkozta a politikust. Állítását Klein a Bibliával támasztotta alá. A két merényletet sokan a maffiának, mások a KGB művének, megint mások az amerikai bankároknak tulajdonítják. Mindenesetre tény, hogy a Kennedy-k nem a sors kegyeltjei. S bár ígéretes és hosszan tartó befolyású politikai dinasztiává nőtték ki magukat, ma már nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai közéletből végleg eltűnik a család. Both Hunor magyar étterem (Náncsi Néni), azonban nem kapott csillagot, illetve a hely nem is váltotta be a hozzáfűzött reményeket sem. Nekünk, akik egyelőre még nem fogyasz­ tunk nap, mint nap menüt a Costesben azért jó ez, mert így legalább reménykedhetünk abban, hogy a nyugati vendéglős-mentalitás­ nak legalább egy része leszivárog a minden­ napok éttermébe is. Ne áltassuk magunkat: a magyar vendéglátás még nem tart ott, hogy tömegesen lehetne csillagokat osztogatni (ez nem is cél), de egy ilyen elismerés sokat segíthet legyőzni az egyenfőzőcskézést. Reméljük, ez is segít abban, hogy eltűnjenek az egyenéttermek egyénétlapjai, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek szere­ pelnek. Hogy a kétnapos rántott hús nem fog brassóivá manifesztálódni harmadnap. Hogy javul a mindennapok étlapja is, eltűnnek az ehetetlen pizzák. Hogy eltűnnek azok a gu­ lyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap. Reméljük, lassan változik valami, és egyre boldogabb lehetünk minden éttermi túránk után. Mert enni (és főzni is) jó! Horváth László hetedik oldal �Egyház Mit kaptunk az Egyháztól? Most, amikor már évek óta nagyjából csak az jut el hozzánk az egyházakkal kapcsolatban, ami bot­ rányos, de legalábbis kritizálható, érdemes rávilá­ gítani egy másik nézőpontra is. Ez pedig a vallásos elvek gyakorlati haszna. Amikor mindenfelől az egyházakhoz kötődő személyek ellen támasztott vélt, koholt, adott esetben valósnak tetsző vádakkal találkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek csupán kiragadott és felnagyított példák. Veszélyes tendenciákról hallunk szinte kizárólag egyes egyházakra levetítve, miközben azok valójában sajnos a világi élet minden más színterén is jelen vannak. Ráadásul arányaiban általában sokkalta nagyobb mértékben. A lényeg ezektől rendkívül távol áll. Ezt az esszenciát az elvek, a vallásos többség által még ma is képviselt és megélt eszmék jelentik. És az elteijedt tév­ hitekkel ellentétben ezeknek az elveknek gyakor­ lati hasznuk is van. A vádak az elmúlt évtizedben különösen gyakran érintik a Római Katolikus Egyházat, illetve szolgálattevőit. Ennek az egyház­ nak a legszilárdabb azonban az elvi megalapozása is, ezért nem árt, ha e kettő elterjedtsége között időről időre megkíséreljük csökkenteni a kialakuló szakadékot. írásom különleges aktualitását az adja, hogy az elmúlt hetekben jóformán másról sem hallunk a Katolikus Egyházzal kapcsolatban, mint pedofil és perverz papokról és azok erkölcstelen, beteges cselekedeteiről. Azt természetesen meg sem sza­ bad kérdőjelezni, hogy a bűnösöknek feltétlenül bűnhődniük kell, méghozzá nem csupán egyházunk joga szerint, hanem az egyes világi jogrendek által támasztott keretek között is. A legfelsőbb egyházi hatóság állásfoglalásait is szem előtt tartva, ki kell jelentenünk, hogy semmi ilyen és ehhez hasonló bűntett nem maradhat titokban, illetve megtorlás nélkül. Bármennyire is szomorú és hihetetlennek tetsző az ilyen természetellenes viselkedés egyházi berkekben, sajnos, kiváltképp a mostanában egyre gyakrabban előkerülő őszinte vallomások tudatában, már nemigen lehet cáfolni ezek előfordulását. Mindenekelőtt le kell szögez­ nem, hogy az Egyháznak semmi oka nincs arra, hogy védekezésre kényszerüljön. Én magam azonban mégis kénytelen vagyok leírni azt, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az ilyen tettek papok között a világ többi szektorához viszonyítva akárcsak közelítő arányban is fordulnak elő. Csak éppen nem az az igazán érdekes hír, ha egy átlagos munkahely dolgozói közül többnek vannak pedofil hajlamai, hanem, ha a világméretű egy­ házszervezet egy-egy tagja támadhatóvá válik. Hangsúlyoznom kell a támadhatóság kifejezést. hiszen teljes körű bizonyítás hiányában egyelőre bűnösségről nem beszélhetünk. Jelen történelmi helyzetben is el kell fogadnunk, hogy a világban nap mint nap megtapasztalható mocsok, bár az Egyház egyes tagjait megfertőzheti, magától az Egyháztól még mindig rendkívül messze állnak. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az Egyházzal kapcsolatba hozható egyetlen ilyen eset is több a megengedettnél. Ezen tettek álszent kiemelése, és az egész katolicizmus ezek miatt történő kárhoztatása mégis ahhoz hasonlítható, mintha az összes magyar ügyvédet elítélnénk, csak azért, mert egy vagy két jogi képviselőről kiderült, hogy megvesztegethetők. A példa hasonlóan életszerű és közeli. Ezzel azonban ehelyütt ennél többet nem érdemes foglalkoznom, megteszik azt helyettem mások, máshol. Azt kell ellenben áttekintenünk röviden, nyolcadik oldal hogy mi az, amivel más csatornákon jóval keve­ sebbszer találkozhatunk. Mik azok az igen fontos hatások, előnyök, amelyek az Egyház jelentős mértékű, nélkülözhetetlen munkája nélkül nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben valósulhattak volna meg. Milyen különösen lényeges alapelvek, viselkedésformák, intézmények, művészeti és egyéb értékek közvetítését és megteremtését kö­ szönhetjük a Katolikus Egyház áldásos tevékeny­ ségének. Lássuk: mit kaptunk az Egyháztól? Kezdjük a legkézenfekvőbb, és megkérdőjelezhe­ tetlen tényekkel. Olyan dolgokról van itt szó, amikkel mindannyian találkozunk már az általá­ nos iskolában. Híres és népszerű műalkotások tömegéről beszélhetünk. Festmények, szobrok és szebbnél szebb épületek őrzik a vallásos témák által megérintett művészek keze nyomát. Az em­ beri történelem folyamán a művészet szinte vala­ mennyi ága rendkívüli mértékű ihletet merített a katolikus tanítás alapjait tartalmazó szent könyv­ ből, a Bibliából. Annyi műalkotást köszönhetünk a katolicizmusnak, hogy az egyetlen más vallásról vagy eszmerendszerről sem mondható el. A világ kulturális bölcsőjének beállított Európa ugyan so­ kat merített például az antik görög-római kultúr­ körtől is, ám végleges formájának kialakulásáért elmondhatatlanul sokat tettek a katolikus egyház­ fők, vallásos uralkodók és természetesen a kereszténységből táplálkozó művészek. Különösen sokat kell, hogy jelentsen számunkra az, amit a kultúra terjesztéséért, az oktatás fejlődéséért és annak egyre szélesebb körben való elérhetőségéért tett az Egyház. E területen szintén elvitathatatlan a munkája és megsüvegelendő a teljesítménye. Az egész egyetemi oktatás a papok tanító tevékenysége nyomán fejlődött ki, és érte el mai színvonalát. Hogy ezt egyenes vonalú fejlődésnek tartjuk-e, esetleg nem, az már megítélés kérdése. Az viszont vitathatatlan, hogy a káptalani iskolák, illetve az ott folytatott képzés, valamint a papok képzésének egyre magasabb nívóra emelése iránti igény nélkül jókora, adott esetben több évszázados késésben is lehetett volna az egyetemi oktatás kialakulása és fejlődése. A növekvő tudásvágy és a megszerzett tudás átadása iránt érzett elkötelezettség együtt teremtették meg az alapokat. S ez a kettő abban az időben egyszerre, elsődlegesen a papok, még inkább a szerzetesek kiváltsága volt. Nem véletlen, hogy az egyetemek alapításához a kezdeti időszakban a római pápa hozzájárulása kellett. Mindez tehát elengedhetetlenül szükségeltetetett ahhoz, hogy a XI. században, Bolognában megalakulhasson az első egyetem. Az oktatás témakörével kapcsolatban nem vitatatható az sem, hogy a még mindig magas képzési színvonalat biztosító katolikus egyetemek és főiskolák mellett az általános- és középiskolák népszerűsége sem csökken jelentősen. Az ismer­ tebb és népszerűbb közoktatási intézmények - így például a bencések, a ferencesek vagy a piaristák iskolái - még ma is az elitképzés egyik lehetséges színtereként szerepelnek a köztudatban. Teljes joggal. Ehhez társul az a nem csak keresztények között közkedvelt nézet is, hogy a rossz, lusta vagy buta gyereket katolikus iskolába kell íratni. Itt aztán a valláson alapuló pedagógiának köszön­ hetően még a családban elrontott nevelés káros hatásai is könnyedén meggyógyíthatók, és az iskolából kikerülve a fiatal a kívánt szintet fogja mutatni úgy erkölcsi, mint értelmi szinten. Mindemellett a katolicizmus olyan évezredes gyökerekből táplálkozó eszmerendszert mutat be számunkra, amely egy ideális társadalom kialakulásának alapfeltételeit tartalmazza. Olyan elvek ezek, amelyekre józanul és logikusan gondolkodva minden társadalomnak magától is rá kellene ébrednie. Az, hogy az élet-imádástól megrészegült emberek számára ez mégsem természetes, nem az Egyház hibája. És ezeknek az embereknek kéjes örömet okoz, ha azt mond­ hatják, „lám, ezek sem jobbak, mint mi!” Ez a primitív kárörvendés okozza a tömegtájékoztatásban és közbeszédben érzékelhető látványos hangsúly-különbségeket. Sokan hajlamosak elfelejteni azt is, hogy ez az eszmerendszer nem csupán papíron létezik. Olyan nagyszerű emberek egész sorát nevelte ki, akiket még a hasonló dolgok iránt nem különösebben fogékony világ is gondolkodás nélkül elismer. Elég, ha csak a közelmúltból Teréz anyát vagy II. János Pál pápát említjük. Csupán kiragadott példák az elmúlt két évezred számtalan nagy hatású, joggal az életszentség hírében álló kereszténye között. Ok egytől egyig megélték azt, amit vallottak és tanítottak. És egyikükről sem olvashatjuk azt, hogy elégedetlenül, boldogtalanul vagy csalódottan halt volna meg. Ezzel szemben azok, akik éjt nappallá téve kizárólag az élvezeteket és a világi örömöket kergetik, nem kevés esetben halnak meg úgy, hogy gyógyíthatatlan hiányérzetük van. Elgondolkodtató párhuzam. Ezek után már mindenkinek csupán annyi a teen­ dője, hogy átgondolja a fentieket, nem részleteit kiemelve, hanem összefüggésében tekintve azt. Majd érdemes körülnézni saját környezetünkben is, hiszen mindenki tud olyan papokról, akiknek életvitele annak ellenére is követendő, ha ők is esendőek, emberek. Bűncselekmények alól termé­ szetesen az ő esetükben sem létezhet felmentés. Am abban biztos vagyok, hogy összességében sokkal több a követhető és elismerésre méltó életpélda papi körökben, mint a sajnos mégis jóval látványosabban megjelenő negatív jelenségek. Ezzel együtt nem vonható kétségbe, hogy bizonyos kérdések tekintetében elérkezett az elgondol­ kodás ideje, mind az Egyház berkein belül, mind pedig azokon kívül. Teleki Levente �Egyház Keresztény gazdaságszemlélet A címben megjelölt téma az elmúlt években különleges aktualitást nyert. Az egész világot sújtó újkori gazdasági világválság ugyanis sokakat ráébresztett arra, hogy valami rosszul működik. Ne legyenek illúzióink, mindenkit azért biztosan nem. Viszont ebben az időszakban talán nem haszontalan áttekinteni, milyen utat mutat a Katolikus Egyház a gazdaság hosszú távon is rendezett működésének kialakítására. Ezúttal nem elsősorban a későbbi recesszió elkerülésére, illetve a jelenlegiből való kilábalásra irányuló konkrét lépéseket tekintjük át, hanem a legfon­ tosabb gazdasággal kapcsolatos keresztény alapelveket. Mindenekelőtt azt kell elfogadnunk, hogy az Egyháznak, mint intézménynek meglehetősen szűk mozgástere van a szociális és gazdasági kérdések konkrét megoldása tekintetében. Ezzel szemben azok a keresztény emberek, akik a világban, a többi ember között élnek, már jóval többet tehetnek. A Katolikus Egyház feladata annyi, hogy megadja azokat az irányelveket, amelyek mentén mi magunk „megválthatjuk a mi kis világunkat. XIII. Leó pápa nagyhatású újítása, a Rerum novarum (1891) kezdetű szociális enciklika óta az Egyház egységes tanrendszerrel rendelkezik a társadalommal kapcsolatos kérdé­ sek megoldását illetően. Egy folyamatosan épülő, megújuló, mégis örök rendszerrel, amely kézzelfogható és megvalósítható válaszokat kínál minden társadalmi kérdésre. Mert „az Egyház nem tartja elégségesnek, hogy rámutat a gyógyulás útjára, hanem sajátkezúleg nyújtja az orvosságot” (Rerum novarum 22). Ezt a tanítást tanulmányozva nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyház szociális-gazdasági felvetésekre kínált megoldási lehetőségei, legalábbis azok alapjai egyáltalán nem idegenek a nem keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézen­ fekvő, igaz gyakran mostohán kezelt fogal­ makról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. AII. Vatikáni Zsinat résztvevői a Gaudium et spes kezdetű dokumentum gazdasággal foglalkozó fejezetének legelején összegzik az Egyház gaz­ dasági tevékenységről alkotott állásfoglalásainak alapgondolatát: „A gazdasági életben is tisztelni és érvényesíteni kell az emberi személy méltóságát és teljes hivatását és az egész társadalom közjavát. Az ember ugyanis szerzője, középpontja és célja az egész gazdasági életnekl’ (Gaudium et spes 63). Ez az eszme végigkíséri és meghatározza valamennyi ebben a témában közreadott egyházi megnyilatkozást. A véleményalkotást megelőzően szükséges, hogy tisztában legyünk a gazdaság, mint társadalmi tényező fontosságával. A világ népességének fo­ lyamatos növekedésével az emberiség szükségletei is arányosan nőnek. Ennek követésében és kielégítésében kiemelkedő funkciót töltenek be a piac szereplői. Ahhoz, hogy az igényekkel lépést lehessen tartani, elengedhetetlen a termelé­ kenység állandó növelése, tehát a gazdasági fejlődés; amit önmagában az Egyház is támogat és helyesnek tart. Ez a fejlődés viszont, mai profitorientált világunkban elkerülhetetlenül egy­ fajta verseny kialakulásához vezet; amivel együtt jár az is, hogy sokan eszközként fogják kezelni és kizárólag saját hatalmuk, befolyásuk növelésére adta lehetőségeket. így használják fel a piac ] ’ eljutunk oda, hogy a termelés elsődleges céljává a lehető legnagyobb nyereség, illetve a hatalom megszerzése válik. Pedig az emberiség haladását célzó gazdasági tevékenységnek és bármiféle anyagi gyarapodásnak minden esetben az ember és a társadalom szolgálatában kell állnia. Az ezzel szemben véghezvitt folyamatok egyértelműen a fentebb említett alapelv ellenére vannak: a legfontosabb ugyanis minden esetben a közjó szolgálata. A fejlődés irányítása tehát kollektív felelősség: nem lehet kizárni belőle senkit, de részt is kell vennie benne mindenkinek. Komoly veszélyt hordoznak a gazdasági élet egyes szereplői között kialakult egyre növekvő különb­ ségek, amelyek a társadalomban és nemzetközi szinten is a szakadékok mélyüléséhez vezetnek. Törekedni kell ennek megállítására. Ez viszont nem egyszerű feladat, hiszen akinek hatalom van a birtokában, az a legritkább esetben akar lemondani arról; akinek viszont semmije sincs, az pusztán saját erejéből nem lesz képes felállni. Ehelyütt különösen nagy szerepe lehet a szoli­ daritás alapelvének. Külön foglalkozik az Egyház társadalmi tanításábán az állam szerepével, így a gazdaságban elfoglalt helyével is. Ebben a szegmensben pedig az állam kiemelkedően nagy felelősséggel bír. Ez a felelősség, az általánosan eltegedt sztereotípiá­ val szemben természetesen nem kizárólagos, hiszen „a szolidaritás elsősorban azt jelenti, hogy mindenki felelősséget visel mindenkiért, így ez nem köthető kizárólag az államhof (Id. XVI. Benedek, Caritas in veritate 38). Mégis gyakran az államra hárul például a piaci folyamatok esetleges káros hatásainak helyrehozása; adott esetben az igazságosság elvére tekintettel akár a pénzügyi egyenlőtlenségek valamilyen formájú kiigazítása is. Lényeges feladata van a verseny szabadságának megóvásában is, elsősorban annak szabályozásával és a monopóliumok korlátozá­ sával. Az állam tehát nem vonulhat ki a piac­ gazdaság rendszeréből: fel kell építenie és fenn kell tartania azt. Ahogy azt az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában is olvassuk, „a szabad piac csak akkor tudja a maga teljességében kibontakoztatni előnyeit, ha az áUam oldaláról létezik olyan szervezet, amely a gazdasági fejlődés irányát megszabja és irányítja, amely gondoskodik az igazságos és átlátható szabályok betartásáról, és - ameddig feltétlenül szükséges - közvetlenül is beavatkozik. Mint minden más szektorban, az emberek jogainak védelme és érvényesítése a gazdaság területén is elsődlegesen a közhatalom kötelessége. Az állam legfontosabb tevékenységei közül végül ki kell emelni a közös értékek (azaz mindenekelőtt környezetünk) feletti őrködést. A gazdasággal kapcsolatban még két lényegi fo­ galom van, amit az Egyház is gyakran említ: a tulajdon és a munka. A tulajdon vonatkozásában mindenekelőtt a Föld egyetemes rendeltetését kell említeni: az ember jogszerűen birtokolt javait köteles nem csupán saját, hanem az emberiség közös vagyonaként is kezelni, vagyis önös érdekein túl másoknak is hasznára kell lennie. A tulajdonhoz való jogot a Katolikus Egyház is az ember alapvető jogai között tartja számon, és tanítja: mindenkit megillet a jog, hogy önmagá­ nak és családjának elegendő része legyen a javakból; egészen addig, amíg az a közjót szol­ gálja. Amikor viszont valaki a közjó rovására visszaél tulajdonával, az államnak közbe kell lépnie. Az állam egyik legfontosabb feladata ugyanis a közjó védelme. Felügyelnie kell, hogy ne kerüljön veszélybe a társadalomban létező igazságos egyensúly. A túlzott befolyásolás veszélye nélkül arra kell törekednie, hogy a gazdaságban végzett munkából, illetve annak eredményeiből mindenki tehetségéhez és munká­ jához mérten kivehesse a részét. Ösztönöznie kell valamennyi polgárát - vezetőket és vezetetteket egyaránt -, hogy az általa megalkotott, a közjót előtérbe helyező gazdaságpolitikát valósítsák meg saját életükben is, tevékenységük minden pilla­ natában. A munka a keresztény tanítás szerint isteni rendeltetés és az ember lényegéhez tartozik. Ezért mindenkinek kötelessége dolgozni, és mindenki­ nek joga van a munkához. Fontosságát alátámasztja a munka személyi jellege, valamint hogy az ember munkájával tökéletesítheti a teremtést. A munka azon legjellemzőbb emberi tulajdonsá­ gok egyike, melyek megkülönböztetik őt a többi élőlénytől. Az ember munkája előbbre való a gazdasági élet bármely más területénél. A munka tehát kötelesség, azonban mégis az ember szolgálatában áll, és soha nem lehet fontosabb az embernél. A társadalmi tanítás lényegi része a jog szerint adott, tisztességes mértékű munkabér fontosságának kiemelése is. Ennek szükségessége azért megkérdőjelezhetetlen, mivel ,a munka díjazása az a konkrét út, amelyen keresztül az emberek zöme hozzáférhet azokhoz a javakhoz, amelyek közös használatra vannak rendelve” (II. János Pál, Laborem exercens 88). Mindenki, különösen, akinek családját kell eltartania, jogosult a tisztességes munkabérre. E témában kiemelendő még az érdekvédelmi- és szakszervezetek szerepe is. Alapításukhoz termé­ szetes jog fűződik. A Katolikus Egyház pedig nem csupán elismeri ezt a jogosultságot, hanem kifejezetten hasznosnak is tartja, és támogatja az ilyen intézményeket. A munkások ugyanis helyzetükből adódóan nem képesek minden esetben önmaguk megvédésére, hiszen a munkál­ tató mindig megkérdőjelezhetetlen erőfölényben van. Az ezzel való visszaélés különösen súlyos bűnnek tekinthető. Sajnos azonban azt kell látnunk, ilyen meglehetősen gyakran fordul elő. Az elbocsátások, a bércsökkentések és más tisz­ tességesnek nem feltétlenül nevezhető munka­ adói döntések ellen az egyszerű munkás egyedül csak akkor léphet fel, amennyiben hajlandó megkockáztatni akár munkája elvesztését is. A szakszervezetek viszont a kollektív fellépés mellett az államhatalom támogatását is hígak, ezért befolyásuk sokkalta nagyobb lehet. Mégsem vállalhatnak azonban konkrét politikai szerepet, mert akkor önnön céljaikkal kerülhetnek szembe. Helyzetükkel visszaélni pedig nekik sincs joguk. Ez különösen a sztrájkjog alkalmazását illetően fontos. A napjainkban szinte első reakcióként alkalmazott munkabeszüntetés, egy ideális társadalomban csak végső eszköz lehetne. Ezek tehát a keresztény társadalmi doktrína gazdaságot érintő legfontosabb alapelvei. Mind­ ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a világ­ ban elterjedt nézetekkel ellentétben a Katolikus Egyház tanítása korántsem elavult és alkaknazhatatlan elveket tartalmaz. Sokkal inkább azt állapíthatjuk meg, hogy ezen eszmék egyáltalán nem állnak messze a tisztességes, másokra tekintettel lévő, akár vallásos, akár hitetlen, de józan gondolkodású emberektől. Teleki Levente kilencedik oldal �Interjú Magyarok a „világ színpadán’’ Salzburgban Salzburg: „die Bühne der Welt”, vagyis a „világ színpada”, kétségtelenül pezsgő kulturális élettel. Melyben mi, magyarok is jelen vagyunk. Néhány héttel ezelőtt a Großes Festspielhaus-ban vendégszerepelt a Győri Balett a Keep Smiling című táncszínházi produkcióval, melyben Charlie Chaplinnek állítottak emléket. A nézőtéren ülve, magyarként, osztrák földön magyar előadást nézni, együtt nevetni a táncosokkal, tapsolni nekik... En nemcsak kívül, hanem „belül” is büszkén mosolyogtam! Néhány nappal később a helyi Schauspielhaus programját böngészve megakadt a szemem a „Liliom von Franz Molnar” kiíráson. Számos kérdés ötlött fel bennem, hogy hogyan, miért éppen e darabot adják elő... Hogy ne maradjanak megválaszolatlanul, Robert Pienz-et, a darab rendezőjét, a színház igazgatóját kérdeztem. Egy bohéman rendetlen direktori szobában, kávé mellett beszélgettünk a magyaroktól kiindulva, a Schauspielhaus-on át az európai kulturális közösség koncepciójának megfogalmazásáig. S Tű t y SÍ .11 »■t **.* t h à 1 II :i 'i.HOOOLAT CHAPtlNHEK-; ..hommage o CHAHIN-j abba a színházba többet nem mennek. így érthető, nézhető, élvezhető műsort kell szolgáltatnunk, elveinket szem előtt tartva. A mindenn^i gazdasági, társadalmi, politikai problémákra reflektálunk a magunk módján. - A távolmaradáson kívül hogy reagálnak még az osztrákok? - A helyiek és alapvetően általában az itteni közönség nagyon udvarias: fujjogásra nincs példa. De mivel a visszajelzésekre szükségünk van, minden évben készítünk felméréseket. - Alapvetően tetszett, habár kényes egy táncos véleményét kérni egy táncműről, mivel mi alapvetően nagyon kritikusak vagyunk mind saját magunkkal, mind a szakmánkkal kapcsolatosan, de azért igyek­ szem mindig laikusként szemlélni. De a legjobb 1 ’ visszajelzéssel ebben az esetben is a gyerekek szolgálnak... - Annak ellenére, hogy elsősorban a kisebbeket célozta meg a darab, a „laikus közönség” is sokat tanulhattunk belőle... - A közönségünk nagyrészt állandó: aki szereti az ilyen fajta előadást, az évek óta bérletes tag. Főként a diákok és a nyugdíjasok tartoznak ide, de mindig van egy „mozgó” közönség is, aki csak az adott darabra kíváncsi, az csalogatja hozzánk. - Peter Breuer-nek, a Salzburg Ballett igazgatójának egyben e darab koreográfusának - egyik legnagyobb WD erenye, erénye, hogy rendkívül jo Jó kultúrpolitikát folytat: megvizsgálja a közönség igényeit, s megpróbál annak eleget tenni. Alkotásai sikeressége a mondanivaló könnyű értelmezhetőségében, sokszí­ nűségében, aktualitásában, valamint professzionális kivitelezésében rejlik. Az együttes táncosai magasan kvalifikáltak, a szákmai színvonaluk, technikai tudásuk és művészi kifejezésmódjuk a közönséget megannyiszor magával ragadja, lenyűgözi. - Mi az ars poetica-juk? Hogy tudná jellemezni a Schauspielhaus-t? - Biztos is vagyok abban, hogy most minden kisgyerek balettozni akar... - A színpadon könnyedséggel találkozik az élet és a halál, küzdenek, táncolnak, nevetnek... A színpad egy olyan hely, ahol felnőttként egy gyermek is felléphet, illetve gyermekként egy felnőtt. A színpad egy időre reményt, aggodalmat, különböző gondo­ latokat kölcsönöz a nézők számára, s egy Jelenetben valósítanak meg ellentétes dolgokat, mint a hamleti „lenni vagy nem lenni...” kérdése. Magában a Játékban az élmény a mérvadó: az érzés és a felismerés a színház igazi lényege, nekünk is, a kulisszák mögött szervezőknek is, a közönségnek is. A színjáték és a valóság a színház keretein belül nem állnak ellentétben egymással: a valóság a színészi Játék által elérhetővé válik. A mi Schauspielhaus-unknak a mottója a Játékhoz, Játékban való kedv, s a „receptünk, hogy mindig aktuális dolgokról szólunk. - Többek között ez is volt a cél! Az új, felnövekvő generációval megszerettetni a színház- és táncművészetet, megértetni azt, előidézni azt, hogy kiala­ kuljon egy vonzódás aahhoz. A darab a tánc történetének bemutatásával is ezt próbálja meg elérni: az ősi táncrítusoktól a keringőn át, a táncirodalom gyöngyszemein keresztül a hiphop-ig... Tudatosítani a fiatalokban a táncművészet esztétikai sokszínűségét és sokféleségét, azt, hogy mindez érzéseket közvetít, s hogy a balett nem ódivatú, sőt, újból és újból megújul és tovább él. - S ez alapján például melyik korosztály az - ha egyáltalán lehet ilyen statisztikai megállapítást tenni amelyik a leginkább a publikumot alkotja? - A darabok problémái multikulturálisak. Nyitnak külföldfelé is? - A német nyelv ebből a szempontból igen előnyös: németországi és svájci kapcsolatokkal, partner­ intézményekkel is rendelkezünk, a „cserejátékok, vendégszereplések minden évben rendszeresek. V( - Otthon is vannak hasonló kezdeményezések? - Törekvések vannak, de kifejezetten ilyen előadá­ sokról én még nem tudok.^Legfeljebb hasonlóakról, mint például a Magyar Állami Operaház balett­ társulatának, a Magyar Nemzeti Balettnek a karácsonyi időszakban futó Diótörő, de á Budapest Táncszínház, a Bozsik Yvette társulat, a Pécsi Balett, a Góbi Rita társulat, és más egyéb együttesek is igyekeznek odavonzani a színházba a gyermek­ közönséget, megszerettetni velük a táncot, a színhá­ zat, kinevelni az jövő közönségét. Hogy esett éppen erre a darabra a választása? - Molnár „Liliom”-ja. azok közé a darabok közé tartozik, mely a magyarok és az osztrákok számára is egy identitásképet jelenít meg. Ez a darab már kezdettől fogva szerepel a hazai színpadokon, s a közönség mindig szívesen fogadja. - Az ,fíngst essen Seele auf” (Afélelem megeszi a lelket) című produkcióban is a Liliomban szereplőhöz hasonló motívum volt megfigyelhető: egy idősebb nő és egy fiatal, marokkóiférfi szerelmét hogyanfogadja a környezete, s ez az ellenségesség hogy emészti fel kapcsolatukat... Lehet azt mondani, hogy az idei évad darabjai e köré a rendezőelv köré épülnek? - Alapvetően igen: mindig megpróLái^.A iróbálunk valami többletet nyújtani a nézőknek. S a közönség érti, mit akarunk mondani: látnak valamit, láttatunk valamit. elsősorban a színészi Játékon és a fénytechnikán van a hangsúly, a díszletek csak Jelképesek. Mi csak szín­ darabokat Játszunk, modern színházként, ennek megfelelő rendezésben. S azért a verseny e téren sem kicsi: a városban még itt a Landestheater, a festspielhausi vendégprodukciók, a Kleines Theater is. - Jelentős nézői „utómunkára” van szükség a darab teljes befogadására, azonban - észrevételem szerint - a megértés még pont a megérthetőség és az érthetetlenség határán van. Még egy olyan területen, ahol mindenki számára befo­ gadható az „üzenet”. E mögött mekkora a tudatosság? - Az észrevétele teljesen helytálló: a modern színházak közé tartozunk, de az érthetőség határát nem lépjük át. Nyílván anyagi okok miatt sem, hiszen Salzburg nem nagy város, a közönséget pedig alapvetően a helyiek képezik, s ha egyszer nem élveznek egy darabot, akkor erre a reakció az, hogy tizedik oldal % - Nem gondoltak még arra, hogy más nyelven is ínnadra állítsanak egy-egy előadást, előa színpadra hogy más országokba is képviseltethessék magukat? - Dolgozunk ezen. Korábban még ú^ véltem, hogy az Európai Unió együttműködésével erre hivatalos kereteket teremthetnénk. Azonban ennél egy egy­ szerűbb és gyorsabb utat látok kivitelezhetőneK: egyszerűen nekünk, direktoroknak kell összebeszél­ nünk. A távlati célom azonban az, hogy egy nagy, európai, közös kulturális színpadot valósítsunk meg: lehetőséget az összes uniós tagállam csereszereplé­ seire, színdarabok cseréjére. Üdítőleg hatna ez az egész színházi életre: új rendezők, más nációból, az ottani aktuális problémák, történetek feldolgozá­ sával... Végül is az Európai Uniót ilyen síkon is lehetne érteni. Véleményem szerint ez az egész közösséget, a különböző nemzetiségű embereket, országokat közelebb hozná egymáshoz, a kultúra nyelvén megérteni a másikat igazán nemes, szép és nem lehetetlen feladatat. Remélem, mihamarabb kézzelfogható eredményekről tudok beszámolni. - Korábban a társulat tagja voltál, ismered a mostani szereplőket is? - Igen, mindegyikük személyes Jó barátom, a mos­ tani társulat tagjainak a zöme kollégám volt. A salz­ burgi együttes a mai napig tiszteletbeli tagként kezel, csakúgy, mint a győri társulat, ami különösen nagy boldogsággal tölt el. - 12 évig voltál a Győri Balett tagja, mielőtt Salzburgba szerződtél. - Igen, hosszú ideig a győri társulat szólistája voltam, több szakmai és állami kitüntetésben is részesültem, majd 2005-ben kértek fel, hogy csatlakozzam a salzburgi baletthez. Pályafutásomnak egy sérülés ve­ tett véget... Mindezek ellenére szerencsésnek mond­ hatom magam: számos, csodás szerepet formál­ hattam meg, táncolhattam el, rengeteg nagy egyéni­ séggel dolgozhattam együtt. Megmérethettem magam külföldön is, rengeteget utaztam, és szám­ talan embernek okozhattam örömöt. - Ezt én is nagyon remélem, valóban remek és korszakalkotó lenne! - Néhány napja szerepelt a győri társulat a Festspielhausban... Ezt követően utam a konkurens Landestheater premierjére, az Eine kleine Tanzgeschichte-re, vagyis a tánc történetét feldolgozó, elsősorban gyermekeknek szóló darabra vezetett, mely után a társulat egykori magyar tagjával, Sándor Zoltánnal beszélgettem a darabról, a színházról, a balettről és a győri társulat vendégszereplé­ séről, melyben évekig táncolt. - Súgott is a szívem... Annak idején még öt-hat alkalommal nekem is volt alkalmam, hasonló keretek között ott fellépni. Most is, a hagyományoknak meg­ felelően. a nyugat-európai turnéjuk egyik állomásaként adták ák elő a salzburgi közönségnek a Keep Smiling - Hommáge á Chaplin-t, Dhaplin-t, ami hatalmas natali siker volt. Ilyenkor, közvetve én is részesülhetek sikerükben, ha magam már nem is léphetek sosem a szá­ momra világot jelentő deszkákra... — Hogy tetszett a hemutató? Mikola Orsolya �Ajánló CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Mi lehet a köze egy földimogyorószemnek a sikerhez és a boldogsághoz? Meglepően sok... Abban az évben, amikor Lady Gaga a világ egyik legnagyobb popsztára lett azáltal, hogy úgy tesz, mintha őrült lenne, a siker porondjára lépő Florence Welch tényleg az - írja az angol Times egy, a Florence and the Machine énekesnőjéről szóló inteijúban. Azonban a diszlexiával diagnosz­ tizált valamint kényszerbetegségre, hiperaktívitásra és inszomniára egyaránt panaszkodó Florence határozottan tagadja, hogy őrült lenne. Neeeeeeeem”, visít fel, „Nincs olyan pillanata az életemnek, amikor megkérdőjelezném, hogy épelméjű vagyok! De sosem akarnék lelketlen lenni. Ha a gondolataim kevésbé lengenének ki, talán sosem írnék dalokat. És nem is énekelnék!’ Azért pedig igazán nagy kár lenne. A Kate Bush és Siouxie Sioux nyomdokaiba boldogan lépő 23 éves lány az egész világot ámulatba ejti hangjával. Paul Epworth producer szerint éneke olyan, mint egy mezőn keresztülfutó ordítás, amely a dalszövegek lágyságával vegyítve egyszerűen halálos. Helyen­ ként kétségbeejtő, másutt kétségbeejtően szép. Nem csoda hát, ha itthon a Petőfi Rádió több héten keresztül a 2009-ben megjelent „Lungs’ albumról származó „Yiu’ve Got the Love’ c. számot játszotta a leggyakrabban. Művészettel foglalkozó szülők lányaként Florence gondolatai, jó képességei ellenére, már gyerek­ korában is hajlamosak volt elkalandozni az isko­ lában. Többször kapott figyelmeztetést órán való énekelgetésért. Miután a Camberwell művészeti főiskolát otthagyta, figyelmét inkább egy saját zenekar alapítására fordította. Két tiszavirág-életű együttes után jött létre a Florende and the Machine. A formáció egyetlen állandó tagja maga Florence, míg a többi zenész a dal illetve az éne- kesnő igényeinek megfelelően szerepel. „A leg­ többjükkel hosszú ideje dolgozom együtt, tudják miket írok, mi a stílusom, mit akarok. A hosszú idő persze relatív: A „Lungs” Welch kisasszony debütáló albuma és fellépések is csak 2006ban kezdődtek. Ekkoriban történt, hogy az együttes menedzserre talált: Mariead Nash azután döntött az együttműködésről, hogy a részeg Florence követte a WC-re a „Something Got A Hold On Me”, Etta James számot énekelve. Három évvel később megszületett a 55-,Lungs” és gyakorlatilag minden dal róla a „Kiss With A Fist”-től, a „Rabbit Heart (Raise It Up)”, és a legendás „Wiu’ve Got The Love”-on keresztül, egészen a januárban újra kiadott „Dog Days Are C)ver”-ig hatalmasat szólt. A siker receptje már ránézésre is biztos: egy soulos, indie-s hangzással álunk szemben, gyönyörű énekkel és még szebb, frappáns szövegekkel. Régóta szükség volt egy olyan női énekesre, aki ezt a populárisán dallamos és mégis alternatív hang­ zást jól vissza tudja adni. A dalok ugyanis tudnak gyengédek lenni mindenfajta nyávogás nélkül, és a keménység nem elcsépelt, émelyítő ízű „Girl Power”-ben testesül meg, hanem kétségbeesett, helyenként eltökélt és mélységes, mélységes őszin­ teségben. Florence nő a javából, és nincs szüksége sem a társadalom, sem a pop-világ által generált sablonokra ahhoz, hogy az legyen, még akkor is, ha éppen nem elhaló hangon, búgva trillázik, hanem mély, kemény hangon kiált. Ugyanakkor nem is kőkemény rock-csajszi: ha éppen arról kell dalt írni, hogy a kedves más lány homlokát csókolja, és erre nincs más megoldás, mint italba fojtani magunkat, akkor azt megénekli úgy ahogy van, nem kívánva revánsot egy elektromos gitár tépésével. A sztereotípiákat azzal küzdi le, hogy egy pillanatra sem szűnik meg egyéniség lenni, és odafigyelni mindarra, ami érdekli. „Eszméletlenül foglalkoztat az emberi test belseje, mert nem értem. Pedig ez akkora része az életemnek: testnek lenni!’ Mondja a fent említett inteijúban, majd elkezdi lóbálni kaijait „A testemet saját magam növesztettem!” Állítólag a következő album melynek felvételét már meg is kezdték - több dala fog az emberi testről szólni. Addig még egy év és sok koncert van hátra, ám a Florence and the Machine pályájának felfelé ívelő vonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 20í0-es BRIT Awards-zon a „Lungs” megnyerte a MasterCard legjobb angol albumának járó díját. A siker receptjében tehát nem kétséges, tehetséget és szerencsét egyaránt találunk. A fő összetevő azonban mégsem ez, hanem valami, amit mind­ annyian megirigyelhetünk, és remélhetőleg el is sajátítunk ahhoz, hogy sikeresek és főleg boldogak legyünk: „A lelkesedés! Én egy földimogyoró­ szemért is tudok lelkesedni!” - kiált föl vigyorogva Florence. Barát Zsófia Bin-Jip - egy zenekar és egy film Bin-Jip, azaz üres házak. Ez a név egy dél-koreaijapán filmet és egy magyar együttest is takar. Mindkettőre szeretném felhívni a figyelmeteket. Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billen­ tyű), Gyémánt Bálint (gitár) és Andrew J (ritmus, hangminták, scratch) legfrissebb felállása koránt­ sem új. Több mint egy éve dolgoznak így négyen együtt, de már a Bin-Jip előtt is voltak közös munkáik (nem is sikertelenül). Harcsa Veronika neve talán ismerősen csenghet a Petőfi Rádió hallgatóinak, főleg ha azt mondom Erik Sumo Bánd, ahol Kiss Erzsi mellett ő a másik női hang. Az első album anyagát március 5-én, az A38 hajón mutatták be. Elmondásuk szerint a koncerteken arra fognak törekedni, hogy a dalokat úgy adják elő, ahogyan a lemezen hallható lesz. Cserébe a számokban, számok között improvizációkat ját­ szanak Andrew J groove-jaira. És hogy mindez miért jó? Mind a négy zenész magasan képzett, elismert művész. Pontosan tudják, mikor mire van szükség, miből mennyi kell. A Bin-Jip zenéjét a trip-hop, electronic, nu-jazz szavakkal szokták kategorizálni, de akinek ez nem mond semmit, hallgasson bele az együttes hivatalos myspace oldalán zenéjükbe. Harcsa Veronika hangja töké­ letesen illik Andrew J modern hangjaihoz és ritmusaihoz, a két hangszeres zenész pedig szinte észrevétlenül építi tovább a dj által felvetett alaphangzásokat, hogy aztán a koncerten, élőben, néhol teljesen elszabaduljon minden. Látszólag. Ugyanis a művészek nagyon is tudatosan, okosan építik fel a számokat. Mégsem válik mesterkélté. Megmarad a hangok pontos helye, de olyan könnyedén játszanak mindezzel, hogy a közönség úgy érzi, nem is lehet ezt másképp, csak így Harcsa Veronika egyik interjújában mesélte, hogy mikor megnézte a Bin-Jip - Lopakodó lelkek című filmet, írt egy számot. Nem csodálom. A 2004-es alkotás valóban nagyon inspiráló lehet a művészek számára, de mindenképp elgondolkodtató. A történet nagyon röviden: egy fiatalember minden nap, a város egy negyedében, minden ajtóra szórólapokat ragaszt. Éjjel aztán oda tör be, ahol nem szedik le a cetlit napközben, mert üres a lakás. Nem a vagyonát szerzi így, hanem szállását. Cse­ rébe, mielőtt másnap végleg elmenne, kitakarít, kimossa a szennyest, és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Egyszer aztán (ahogy ez már csak lenni szokott) összeakad egy nővel, aki (miután megszabadította erőszakos férje uralma alól) mellészegődik. Innentől ketten jáiják a várost, teljes némaságban, szavak nélkül. Ebben az állandó szótlanságban valami olyan mély és erős kapcsolat alakul ki köztük, amire szó talán nincs is, A film rendezője, Kim Ki-duk (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, A sziget), nem törekedett nagyon elvont, vagy túlságosan látványos jelenetekre, vagy képekre. Igaz, hogy a film második felében összemosódni látszik a képzelet a valóságos, érzé­ kelhető világgal, de ez még nem zavaró a hollywoodi filmeken felnőtteknek sem. A történet is és a film képe is szép. Nem lenyűgöző, nem ,háromdés” élmény. Egyszerűen csak szép. Galiger Enikő tizenegyedik oldal �Ajánló Alice „Odaországban’’ Tim Burton legújabb filmje az ismert karakter, Aliz egy újabb kalandját meséli el az álmok földjén, az ottaniak által nevezett Odaországban. A történet röviden a következő: az immár felnőtté cseperedett Aliz, miután otthagyja meglehetősen zavarbaejtőre sikeredett eljegyzési ünnepségét, egy nyulat követve belepottyan a már ismert üregbe, hogy azon keresztül Csodaorszába jusson. Később kiderül: odajutásának oka volt. Csodaország lakói akarták őt vissza­ hívni, hogy ismét megmentse a vidéket a ke­ gyetlen Vörös Királynő hatalmától. A filmet nézve az embernek olyan érzése támad, hogy a rendezőt bizony igencsak aka­ dályozta két tényező a film elkészítése során: egyrészt a Disney-logó (mely tudvalevőleg csak olyan filmeknek lehet sajátja, amelyek még a legkisebb gyermekek számára is nézhetőek, vagyis gyakorlatilag semmilyen erőszakos jele­ netet nem tartalmaznak), valamint a játékidő rövidsége. Ennek megfelelően egy szemkápráz­ tató, ámde történetileg üres filmet láthatunk. Tim Burton (Karácsonyi Lidércnyomás, Beetle Juice, Támad a Mars!) a tőle elvárható szintet hozta a látványvilág megteremtésével: a környe­ zet gyakorlatilag tökéletes (a Vörös Királynő várában különböző állatok tartják a csillárt, asztalt, stb.), a karakterek részletesen kidolgo­ zottak (Alice jól ismert öltözéke, a Bolond Kalapos felemás nagyságú és egymástól füg­ getlenül mozgó szemei, stb.) és némileg észre­ vehető a rendezőre jellemző groteszk alakzatok megjelenése is (az Álmosvölgy Legendájából jól ismert kicsavart fával kezdve egészen a várárok­ ban úszó, arc alakú kövekig) ám a történet (vagy annak hiánya) megbontja az egyensúlyt. Aliz valami rejtélyes oknál fogva - habár a film alatt végig rémálmait emlegeti — amnéziában szenved a Csodaországban tett korábbi útjaival kapcsolatban, ami jó alapot ad arra, hogy újra felvonultassa a film a már ismert karaktereket. Azonban ezek újrafeltűnései is vegyes kimene­ telűek: a szereplők nagy része emlékszik Alizra még ifjú korából, igazolva a film folytatás sze­ repét, azonban például a korábban már pillan­ góvá változott Bölcselő most újfent hernyó alakban pipázik annak a bizonyos gombának a tetején... A történet rövidsége miatt a szereplők nagy része - melyből elég sok akad - kidolgo­ zatlan marad, pár mellékszereplő mindössze egy-két percre bukkan fel minden előzmény nélkül (pl.: a beszélő kutya), majd aztán ismét eltűnik a homályban. Ettől pedig a karakterek súlytalanokká válnak, akiknek helyzetét a néző nem tudja kellőképpen átérezni. A Mia Wasikowska által alakított Aliz alakja szintén ezek közé tartozik: az egész történet alatt csak sodródik az árral, hiszen már a film elején közük vele a végzetét, melytől nem képes elszabadulni. A film alatt végig nem ő vezeti a történetet, minden próbálkozása dacára csak egy mellékszereplővé alacsonyul, szerepe a néző szemében már-már közömbössé válik. Talán a legjobban kidolgozott karakterek - nem véletlenül - a Johnny Depp (Ollókezű Edward, Álmosvölgy Legendája, Charlie és a Csokigyár) által alakított Bolond Kalapos - akinek itt újabb részletet ismerhetjük meg a múltjából, mely talán elmebeli állapotára is (k)alappal szolgálhat -, valamint a rendező feleségeként annak minden filmjében szereplő Helena Bonham Carter (Nagy Hal, Halott menyasszony), aki a Vörös Királynőt alakítja. Előbbi karakteréhez hűen meglehetősen bolond, folyton ugyanazon az agyalágyult kérdésen töri a fejét, miközben alig van tisztában pillanatnyi helyzetével; utóbbi megmaradt a kegyetlen úrnőnek, aki szemreb­ benés nélkül lecsapatja bárkinek a fejét, tekintet nélkül az elkövetett cselekmény súlyára. Tim Burton filmjeinek kedvelőjeként (a fent említett filmek mind tőle vannak, és csak aján­ lani tudom őket) számomra a fésületlen mester zsinórban már a második rossz próbálkozását követte el ezzel a filmmel: míg a legutóbbi Sweeney Todd esetében a tőle nem megszokott brutális erőszak irányába tévedt el Burton, a jelen film kapcsán bár a mesés környezet megvalósul, a történet teljesen átgondolatlan­ nak tűnik. Ennek akadálya lehetett a már emlí­ tett Disney stúdió is, bár’ ez korábban (pl. az Ollókezű Edward esetében) nem korlátozta a kellően groteszk hangulat megteremtésében. Az elvont ötleteket érezzük azért a film során egyes párbeszédekből („valami nőhet a fejében a Vörös Királynőnek, attól olyan nagy neki”), ezek mégsem adják vissza a már megszokott hangulatot. Összegzésképpen a filmet az egyszer megnéz­ hető kategóriába sorolnám, melyet a látvány­ világ miatt érdemes megnézni, de nem ez lesz az a film, amiről mindenkinek a rendező neve fog beugrani. Talán ha a játékidő és a korhatár magasabb lett volna, a film is jobban beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket. Aki pedig egy kellően sötét hangulatú Alice átdolgozásra kíváncsi, annak ajánlani tudom American McGee Alice című játékát, amelyben a főhős egy elmegyógyintézetből kerül át Csodaországba, ahol is kalandjait egy hatalmas konyhakéssel felszerelkezve kezdi el... A. B. Chronos Bende Tamás: felszárad izzadt kavicsok között törött kagylók, elhagyott csigaházakat mos a víz. bőrünkre száradt só a szégyen, lassan eltűnik minden, illat, szín, mosoly. partra vetett halak tátogják a titkot, de a titok sosem érhető, morajlás öli a hangokat, kiégett tekintet pásztázza a tájat. sziget, tán túlpart, dombok. az érzék csalódás, önmagunkba temetkezünk, test köré csavart törölköző. talán minden folt felszárad egyszer, helyükön csak a megbánás marad. Bende Tamás: titkom az ártér neszezése kihallatszik bőröm alól tuják illata izzad tenyeremben a takaró ráncaiba csomagolom önmagam te rájöttél a titkomra valahol ott a sikoly és a nevetés között amikor mellettem aludtál el ruhák nélkül boldogan Kis Molnár Flóra: Terra Nova Erős a hang. Zúg a fülem, visít. Hiába vagyok, mégsem létezem. Szórna-széma, a test csak sír. Komplex képek, kavargás, káosz. Az agyam a dió, körülötte a héj. Én vagyok az ég, s a világ csak fátyol. Utánad kapok, ellibbensz. Eszme vagy. Lelkem kietlen világa. Más univerzumok járnak körülöttem. Szférák feszülnek köztünk, S ahogyan vegetálunk. Az együtt létezés megszűnik. Akarom azt a világháborút. Akarom a zajt. Szeretném, ha összeroppanna világunk. Tükör az. Ezer apró szilánk. Üvegmozaik. Ha kiengeded a lelked, szilánk nem sebzi meg. Más lelkek apró elemei. Építőkockák. Építsünk egy újat. Földet. Kettőnknek. Kis Molnár Flóra: Tudás A titok megmarad. A kapu bezárul. S mi csak ülünk mögötte. Kezünket nyújtjuk. De nem kaphatjuk meg. Boldog a tudatlanság. tizenkettedik oldal �Ajánló Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Már jó ideje nézi a Budapesti közönség a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum kiállításának plakát­ jait. Azokat, melyek közül az egyik egy mosolygó koponya, a másik pedig egy denevérként plafonról lelógó, unott tekintetű kislány. Jómagam is, ahogy a 49-es villamos vonalán naponta legalább kétszer utazom, unatkozásom kellős közepén megfigyel­ tem, hogy szinte minden megállóban ott figyel a kislány, vagy ott vicsorog a sárga koponya. Furcsa­ mód észrevettem, hogy egyetlenegy kiállítás pla­ kátja sem kötötte le így a figyelmemet, mint ez a kettő. Már néha idegesített látványuk, olykor pe­ dig sokáig bambultam rajtuk, és szinte kiabált felettük az írás: Glenn Brown. Ki is lehet ez a férfi? Megnéztem. Ahogy a pénztárnál ingyen elvehető kiadványt olvasom, lélekben felkészülök, hogy én egy min­ denhonnan vevő, a festészeti korokból idéző és azokat átalakító festői munkákat fogok látni, az úgynevezett mash-up művészet jeles képviselőjé­ nek alkotásait. Tipikus polgárpukkasztó művész lehet, hiszen radikális, szokatlan szemlélete van a festészetről. Azt vallja, hogy a modern kultúrában már elfogadott más alkotóktól átvenni egyes alkotásokat, azokat átformálni, összemosni más művekkel, s így önálló alkotás jön létre. Gondol­ junk csak a DJ-k munkájára. Ars poeticája szerint a világban hozzá sodródó képeket átemeli és kisa­ játítja, és mint valami kulturális kincset, felhasz­ nálja saját művészetében. Ezen információk birtokában lépek be a terembe. Az első kép, amit megpillantok, egy zöld kutyát ábrázol, mellette zöld szőrös (!) kutyakoponyával. Kétségtelenül bizarr látvány, főleg, ha még hozzá­ tesszük, hogy a figurák megmunkálása olyan érzetet kelt, mintha millió kis féreg lenne rajtuk. Ezek az ecsetvonások már ismerősnek tűnnek a koponyás plakátról, de így közelről szemlélve jobban látszódik a művész technikai tudása. Minden festményén dinamikus vonalak láthatóak. de ha közelről megnézzük a képeket, feltűnik, hogy a felszínük teljesen sima. Mintha szemfény­ vesztést látnánk. A másik teremben pedig az ellen­ kezője tárul elénk: Glenn Brown képes volt több kilógramm olajfestéket egy asztalra kenni úgy, hogy a festéktől az asztalnak megváltozott a formája. A mű címe alatt olvashatjuk, hogy 12 év alatt készült el vele. Jó munkához persze idő kell. Látunk még barokk stílusra emlékeztető kislányt, mutogató bohócot, megtermékenyítést, rózsa­ csokrot, oszlásnak indult, lúdtalpas lábfejet, fe­ jetlen női testet - hogy csak néhány képet említsek. A képekben közös, hogy mindegyikük háttere számítógépes technikával készült, feltűnő­ en homogén. Az alakok pedig mintha egy pusztulóban levő vüágból jönnének, onnan fednék fel esetlenségüket, groteszkségüket. Féregszerű ecset­ vonások uralják az arcokat, lepik el a virágcsokrókát. Képeinek másik része giccs és sci-fi ihletésű. Jövőbeli, futurisztikus tájakat látunk, melyek már ismerősek képregények és fantasy filmek hátte­ Villányi László: mondja édesanyám Könyvajánló Villányi László, a győri székhelyű Mű­ hely folyóirat többek között Radnóti- és József Attila-díjas költő-főszerkesztője 2009 őszén új kö­ tettel jelentkezett. A mondja édesanyám című könyv a 11. a szerző köteteinek sorában. Varga Mátyás meg­ fogalmazása szerint a kötet „hátterében egy­ fajta órai historyt sejt az olvasó”. Való igaz, a töredékszerű, rövid, központozást mellőző versek mind-mind valamiféle családi emlékből. elbeszélés-maradványból, történet-darabból építkeznek. A könyv felépítése is az emlékezés folyamatának rendezetlenségét és esetlegessé­ gét követi. A versek a kronológiát mellőzve mojii váltják egymást, mint elő-előbukkanó gon­ dolat- és emlékfoszlányok. Olvashatunk a lírai én családjáról, az anyai és apai ágról egyaránt, emigrálásokról (Németország, Uj-Zéland, Dá­ nia, Ausztrália), (újra)házasodásokról („nagy­ anyám nővére Emma néni ! a cigányasszony jóslatát beteljesítve ! háromszor megy féijhez...”), a Világégésről és a „testvéri Szovjetunió kegyességéről”. Mindezt 3-16 sorban. A verseket - ahogyan az a címből is kikö­ vetkeztethető - az anya-fiú viszony köti össze. A haldokló édesanya és fia utolsó beszélge­ téseinek, a kórházi ágy mellett eltöltött óráknak megidézése olyan közel enged a költő szub­ jektív érzéseihez, élményeihez, hogy az olvasó már-már egyszerre hatódik meg és érzi magát zavarban („most felkelek mondja édesanyám / s nem mondhatom béna a lába / gondosan oda­ készítem papucsát”). Villányi László költészetének meghatározó témája a szerelem. A kortárs felfogás szerint reiből. A művész maga is kigúnyolja műveit, hiszen egyik ilyen képének azt a címet adta, hogy „Esztétikai szegénység...”. Glenn Brown művészeti filozófiájával sok ellenséget szerzett magának. Nem mindenki volt hajlandó elfogadni, hogy az átvétel lehet egyedi is, hogy más művének egyértelmű felhasználása a festészetben is teremthet új alkotásokat. Persze eddig is találkoztam olyan művekkel, amelyek régebbi festmények újrafogalmazásai voltak, de olyan művésszel még nem, aki egész pályáját erre építi. Brown ráadásul nem is kért engedélyt a művek felhasználásához. így történhetett meg, hogy egy Dali-festmény saját verzióra való átalakítása miatt a Gala-Salvador Dali Alapítvány be is perelte a festőt. De a festőnek neves híve akadt a Taté Modem igazgatója személyében, aki elismerően nyilatkozik Brown művészetéről. Szerinte műveinek eredetisége az „eredeti” művek kiválasztásában és vegyítésében áll, ugyanis az alapul vett műveket átalakítja, és teljesen más jelentést ad nekik. Véleményem szerint ez legtöbbször sikerül is a művésznek, azonban éppen egy Dali-képnél én sem találtam túl eredetinek a kompozíció jobbról balra kicserélését, a fekete­ fehér színvilágot és a kép elnyújtását. Összességében furcsa, groteszk képeket láthatunk. Én többet vártam. Persze a jó marketing megtette a hatását: elmentem végül, van már Glenn Brown matricám, néztem képet a 3D-s szemüveggel is, kérdőívet töltöttem ki, és ugyanazzal a jeggyel megnézhettem volna mindhárom kiállítást is, ami csupán azért maradt ki, mert a Hatalmi játszmák című kiállítást aznap este nyitották meg (szerintem ígéretesnek mutatkozik). De a Fókuszban a gyűjtemény című kiállításon a vakok és gyengén látók számára adaptált, tapintható műtárgymáso­ latok kiállítása remek és üdvözlendő ötlet. Aradszki Dea szerelemről nehéz írni, hisz az újat mondás kényszere itt jelentkezik a legerőteljesebben. Villányi mégis képes újat és új formában mondani. Szikáran, lecsupaszítva, szinte tárgyi­ lagosan ír: „és hogy állsz a szerelemmel / kér­ dezi halálos ágyán édesanyám / várakozom fe­ lelem ! mintha valami megnyugtatót monda­ nék . A kötetben egy különleges téma is megjelenik: a gének átörökítésének kérdése. Nyilvánvaló, hogy az édesanya haldoklásának kapcsán a fiúban felmerül a kérdés, hogy az elmúlás után mennyi az, ami a szeretett szülőből itt maradhat („lehet sejtjeid még mindig itt élnek bennem ! újságolom édesanyámnak..!’). Villányi László mondja édesanyám című köte­ tében letisztult és közérthető verseken keresztül dolgozza fel a történelem fricskáit, a kiszolgál­ tatottságot, a gyermekkor átszivárgó emlékeit és az édesanya elvesztésének tényét. A könyv az Orpheusz kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható az írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.), valamint az Alexandra könyváruházban (www.alexandra.hu). Bende Tamás tizenharmadik oldal �A, ítélet retro Ml Az ítélet retro című rovatunkban a korábbi ítélet-évfolyamok írásaiból szemezgetünk. 1998 óta bizony tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze! Olyan cikkeket kerestünk Nektek, amelyek megítélésünk szerint örökkön érvényes - de legalábbis a mai hallgatóság érdeklődésére is számot tartó - mondanivalót fogalmaznak meg. Elődeink csontkeze, illetve karunkat már elhagyó hallgatók szelleme így nyúl felénk a múltból... E számunkban a sajnálatos körülmények között kimúlt szóbeli felvételik aranyköpéseinek egy töredékét közöljük - a felvétel e módja a régi időkben nem csupán a hallgatóság hatékonyabb kiválasztását biztosította, hanem felejthetetlen perceket szerzett a részt vevő oktatóknak, és mindazoknak, akik utólag értesültek az elhangzottakról... A második cikk a Szentkirályi utcába költözés utáni első öt esztendő azon műintézményeit mutatja be, amelyek!» a hallgatók sűrűn összegyűltek, megbeszélni a tanórákon elhangzottakat. Ezek némelyike ma is változatlan formában üzemel, tessék felkeresni őket egy kis múltidézésre! A harmadik írás pedig a felejthetetlen Uhrin Benedek talán legnagyobb slágerét elemzi a jogász-irodalmár szemszögéből. Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elképesztő tudatlan­ ságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöltek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értéktelen. Most az eddig összegyűjtött aranyköpések kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Végezetül olvashatjátok öt kedvencünket, melyek - kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül - szinte új távlatokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán - És a Tóra? - Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Adagyar Monarchiából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistaellenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Péter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? - Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? - Az SZDSZ és az MDF • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! - Göncz Árpád, Fráter György. • Ki volt Szent Imre nevelője? - Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? - XVIII. század. - Nem. Mikor szűnt meg? - 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! - .. Az északiak! - Például? - Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíborosokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a pogányság. • A keleti kereszténység vezetője a tibeti láma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! - Felebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! - Szűz Mária. • Foglalja össze a keresztény tanítás lényegét! - Hát, ezt így Anscluss nem tudnám megmondani. • Ki volt az első pápa? - VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomtatással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegez­ tetőgépen van, kikapcsolja a lélegeztetőgépet. • Mi a cigányság vezető rétege? - Á maffia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvényeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POLITIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csutka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994—1998 között? (háromdiplomás felvételiző) - A miép és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? - Van a jogász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Alkotmányt és belefoglalja az alkot­ mányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Alkotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Románia és Szlovénia, Kárpátalja Csehországban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarország jellemző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyarországot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? - A Tiszán. - Hol ?? - A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? - A víziorgona. • Ha kivágják az őserdőt, megállnak a szelek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT LEGJOBBJA • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!). • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? - Festegetett (!!!). Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak’ megtétele, akár az elő­ adások, zárthelyik, szóbeli vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben a liallgatóság elérte más, évtizedek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelenbe, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdéseit, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptem­ berében még mindenki ott volt minden előadáson tizennegyedik oldal (ahogy az az elsős évfolyamokra általában jellemző), a másodikon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerkedjünk az egyetem hangulatával. A hely általában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató három betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanjainak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiány­ pótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillet­ tünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt (a kimért bor tisztán, de még szódával is ihatatlannak bizonyult), valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellék­ helyiség mellett. Sajnálatos módon az egykor kul­ tikus hely immár jó ideje zárva tart. Egy fokkal feljebb léptünk az igényességben: kö­ vetkezett a Blues Pub a Krúdy utcában. A kísérő­ zene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett panasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan (és a később megnyílt Darshan-udvar), szintén a Krúdy utcában már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmeztetett: .mindenféle kábítószer fogyasztása �ítélet retro tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az árszínvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelye­ zett szemináriumok helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. Ezentúl mindennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utunkat, csak hogy minden irányból „védve legyünk, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leterhelő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egysében megtaláltuk a számításunkat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig m^ mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor komoly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen; a személyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén (az egyetem épületében) üzemelő Spartacus Pizzéria és „Élménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshelyünk is, ahová a már végzettek is visszajárnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Alkalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfolyam-, érettségi találkozó, végzősök .bankettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Szintén gyakran megfordultunk a Múzeum körút egyes egységeiben: Irish Cat (semmi extra, angol stílusú csehó, hétvégenként tánc, hét közben jó sötét boxokkal, ahol nem zavar senki, bár olykor a pincérre azért szükség lenne). Múzeum kávézó (finom saláták), stb., ahogyan a Ráday utca is kif(^hatatlan a szórakozóhelyekből (bár ’96 táján még harmadennyi sem volt). Bár a Ráday utca legtöbb helye kissé túlzottan steril (mondjuk ki: sznob), azért a Berliner pincéje, vagy a Bakáts téren az Orfeusz még őriz valamit a régi hangulatból. Javasolható még az Építész Pince a Múzeum utcában, illetve a Mikszáth tér sarkán található Zappa Café, amely ráadásul jó sokáig nyitva van és kiváló pilsenit csapolnak benne. A Mikszáth téren van egy kiülős hely is (a neve a homályba vész), de az sajnos időjáráshoz kötött. Az igazán bátrak a Kálvin téri aluljáróba is leme­ részkedhetnek, a Cha-Cha-Cha sem rossz, de az aluljáró igazi arca leginkább a rran^ííban lelhető fel (a telefonfülkék mellett). Non-stop nyitva tartás, a kemény magyar valóság élethű megjelenítése, a fiatalok és az „alsó tízezer” sajátos keveredése adja a hely imázsát, és ha szerencsétek van, találkozhattok Dezsővel is, aki a magyar vendéglátás egyik igazi, régi vágású nagymestere, a pesti flaszter élő legen­ dája (vigyázat, Fradi-drukker és eléggé jókötésű is, úgyhogy liláknak belépés csak saját felelősségre). Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be alaposan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok időt töltöttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulat­ ból talán azt mondjuk; időpazarlás volt, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsmaasztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelemek éppúgy, mint a barátságok, és itt alakultak ki az igazi ellentétek is. A hangos »,világmegváltók’-ból mára megfontolt „majdnemjogászoké lettünk, az eltelt évek pedig örökre elindítottak minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bizony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Persze ez a kis kedvcsináló (mely vélhetően teljesen haszontalan, mert a kedv nyilván e nélkül is megvan) nem felbujtás az órák elbliccelésére, inkább az előadásokon hallottak megbeszélése és közös elemzése, ami értelmét adja az összejöveteleknek. Úgyhogy: egészségünkre! Sz. V Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Verselemzés Vin nekem egy aranyos kis pulikutyám Reggel pórázon sétáltatja a nagymamám Mivel hogy kislány ó', a neve Rebeka Nagymamám rám bízta, mertfáj a dereka Refrén: Ejnye-ejnye Rebeka, meg ne tudja nagymama Könnyelműség, emiatt leszel mama Vidd el kisfiam sétáim a Rebekát Vigyázz jó erősen fogd a pórázát A téren sok kis kutya csapja a szelet Vigyázz rá jól kisfiam, mert bajba eshet A téren szabadon engedtem Rebekát Hálából gyorsan megcsóválta a farkát Örömében el is futott jó messzire Biztosan tudta, hogy ott van a pincsije Ez a kutyaszerelem visz majd a hajha engem A mű nagysága éppen abban rejlik, hogy a szerző egyszerű, hétköznapi nyelven tud megfogalmazni súlyos társadalomkritikát, és egyben filozofikus útmutatást is adni a jövőre nézve. Mindenképpen elmondható, hogy korát meghazudtolóan előremutató és sokáig érvényes mondanivalójú mű született, amit feltétlenül érdemes jogászi szemmel is górcső alá venni. Stílusában és műfajában a darab a harmincas évek francia sanzonjait (Edith Haf, Maurice Chevalier) idézi, mintegy ezzel is felhívva a figyelmet azokra a visszásságokra, melyek azóta sem egyenlítődtek ki a modern társadalmakban. Ilyennek nevezhetjük azt a látszólag semmitmondó, ámde annál súlyosabb problémát, miszerint bár a «i.gyönyörű kis pulikutyá» a mesélő tulajdona (1. sor), őt mégis a nagymama viszi reggelente sétálni. Ezzel adja meg a szerző azt a rá oly jellemző komor-borongós alaphangot, mely annyi művében megtalálható. Az eb neve Rebeka (3. sor), mely természetesen a bibliai Rebeka, Izsák felesége, Jákob és Ézsau édesanyja történetére utal. Igen nehéz megfejteni az utalás mögötti szándékot, mi is csak találgatni tudunk. Köztudott, hogy Rebeka jobban szerette fiai közül Jákobot. Felmerülhet akkor a kérdés, a történet két másik szereplője közül (ti. a mesélő és a nagymama), vajon melyiket szeretheti jobban Rebeka, a pulikutya? A nagymama dereka fáj (4. sor), és ezzel a látszólag jelentéktelen közbevetéssel, mely azért alapvetően határozza meg a történet alakulását, mintegy a társadalombiztosítási rendszer tarthatatlan állapotára figyel­ mezteti hallgatóságát a Mester. A refrén (5. sor) szívbemarkoló fájdalmassággal figyelmeztet a tragédiára: Rebekának nem szabad utódot szülnie, hiszen objektív (a társadalom állapota) és szubjektív (egyéni körülmények) okok azt legalábbis ,nem teszik tanácsossá”, ahogy eufémizálva megfogalmazza („könnyelműség”) mindezt a költő. A nagymama szavaiban érződik az aggodalom, amikor akaratán kívül el kell, hogy engedje az ártatlan Rebekát unokájával (7. sor). Már érződik a közelgő tragikus végkifejlet előszele. A hallgató és az olvasó megborzong egy pillanatra, hiszen Rebeka, kinek ábrázolása leginkább a régi görög .tragikus triásá’, azaz Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész hősnőábrázolásaíhoz hasonlatos, rohamosan közeleg sorsa felé. És végül bekövetkezik az elkerülhetetlen; Rebeka szinte maga fut sorsa elé (13. sor). Mint minden tragikus hősében, így az ő sorsában is ott a szebb jövő ígérete: Rebeka, aki puli létére egy pincsit választott (14. sor), ezzel mintegy megteremtette a fajok közti egyenlőtlenségek eltörlését, ami ma ugyan már alkotmányos alapjog, de azért korántsem tekinthető mindenki által elfo­ gadottnak. A befejezésben (15. sor) a mesélő kétségbe esve ismeri fel azt, hogy ő is tevékeny részese volt a tragédiának, hiszen ő az, aki megszabadította a kutyát rabláncától, azaz ő vette le Rebeka pórázát. Ám a felismerés kései, és a hiba immár végleg helyrehozhatatlan. M.B. tizenötödik oldal �____________ B______________________________ Kari sportélet Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság lújon ki nevet a végén? Immáron a 4. forduló is megrendezésre került Karunk futball bajnok­ ságában. Kezd kitisztulni a kép az erőviszonyokat illetően. Sejthető már, hogy melyik csapatoknak van esélyük az első helyre odaérni, és kik fognak küzdeni egymással az utolsó hely elkerüléséért. Még 6 forduló van hátra, de már idáig is számos izgalmas mérkőzésre került sor. Ezek közül szemeznék ki néhányat, és foglalnám össze Nektek. Az első forduló egy szoros meccset hozott (az Inter csapata maradt alul komoly csatában), a többi „papírforma” eredménynek számított. A második forduló legígéretesebb meccse előtt csak tippelni lehetett, hogy ki fog győztesként távozni a pályáról. A Red Devil^ csapata mellett szólt az, hogy évek óta kiegyensúlyozott, nagyon jó futballt játszanak, de sejteni lehetett, hogy az újonnan szerveződött Sopronig Mászok nagyon komoly ellenfele lesz a vörösöknek. A fiúkon látszott, hogy már másztak Sopronig, mert kiváló erőben voltak mindannyian és bravúros játékkal, megérdemelten győztek március első napjának rangadóján. A harmadik forduló az „alsóházban” tanyázó Bíbortógás Fenevadak és az addig még pontot sem szerző Konyhai Vegyesvágott harcát hozta a „kiesés” ellen. A Konyhai a mérkőzés végéig jobban játszott, és több gólos előnyre is szert tett, de az utolsó percekre elfáradtak. Kemény pillana­ tokat éltek át a lefújásig. Ha a Bíbortógás kicsivel korábban kap észbe bármi történhetett volna. A negyedik fordulóban két mérkőzés is volt, ami jó iramú izgalmas játékot hozott. Az Evergreens hősies küzdelemben az utolsó pillanatban tudott pontot menteni az Inter ellen. Alább közlöm Tóth Máté beszá­ molóját a meccsről: március 22-én az első mérkőzést a nemzetközi igazgatás szak zászlóshajója, az Intemazionale vívta az Evergreens csapata ellen. Utóbbiak egy fővel kevesebben jelentek meg, de az Inter sportszerűségből belement a 3-H-es játékba. A mérkőzés elején az Inter került előnybe, amit a zöldek gyorsan ki is egyenlítettek. Azonos erők csatáját hozta az 1. félidő, a csapatok 3-2-es Inter vezetéssel fordultak. A második játékrészben az Inter hátrányba került, majd ismét megfordította a meccset. Az utolsó percekben a mindent egy lapra feltevő, kapusát is előre hozó Evergreens kiegyenlített egy 15 másodperccel a lefújás előtt lőtt góllal. A fordulatos, sportszerű mérkőzés eredménye: 5-5. Utolsó összefoglalónk a Nosztalgia Vaskapu FC - Fegyencjárat meccsről szól. Személyes kötődésem van a mérkőzéshez, mert a Vaskapu színeiben játszom immáron 3 éve (korábban nem ez volt a csapatnév, csak miután megnyílt az Egy’etemmel szemben található vendéglátó ipari egység változtattuk meg nevünket). Megpróbálom objektívan összefoglalni az eseményeket. Óriási iramban kezdődött a meccs, nagyon jó hangulat volt a lelátón is (a pálya fölött egy „gangról” lehet követni az eseményeket és kb. 15-20 fő gyűlt össze). A vezetést a Vaskapu szerezte meg, de Itamar jött rá a Fegyencek válasza. Ezt követően ismét a fekete mezben játszó Nosztalgia csapat szerzett vezetést, de a válasz most sem késett, kettő-kettő. A félidő előtt egy szerencsésen megpattant beadás után a „hazai” csapatnál volt az előny. A második félidő első tíz percében hatalmas csata folyt a pályán és volt lehetőség az egyenlítésre. Ekkor azonban jött a negyedik gól, amit gyorsan követett az ötödik is. Ezt már nem tudta lereagálni az egyre inkább fáradó Fegyencjárat és a mérkőzés végére teljesen összeesett. A sportszerű, jó iramú meccset végül a Vaskapu nyerte meg 9-2 arányban. Zárom soraimat azzal, hogy csak ajánlani tudom a Pázmány Ligát hétfőn délután egy és öt között bárkinek, aki szereti a focit. Kellemes kikap­ csolódás az a 40 perc, amíg egy meccs tart. Azoktól a csapatoktól elnézést kérek, akikről nem ejtettem szót ebben a cikkben, nem láttam a mérkőzésüket. A következő alkalommal igyek­ szem pótolni liiányosságomat. Reméljük a jó kezdés után további kiváló mérkőzések következnek, és ne feledjétek: ha bárkinek kedve támad a focihoz, akkor készüljön a Pro Facultate nap előtt megrendezésre kerülő „egydélutános” focibaj­ nokságra! Stevanyik Adám 2010. márc.22. - 4. forduló Intemazionale- Evergreens 5-5 Sopronig Mászok- Bp. Rangers 19-3 N’Vaskapu Fc- Fegycncjárat 9-2 Tesil- Bíbortógás E 16-4 Konyhai V- Red Devils A. 1-16 2010. március 29. - 5. forduló Internazionale- Bp. Rangers 10-2 N’Vaskapu Fc- Konyhai Y 10-3 Sopronig Mászok- Evergreens 13-1 Tesil- Red Devils A. 8-8 Fegycncjárat- Bíbortógás E 11-5 Unod a banánt? Közigazgatási versenyvizsga (kiwi) tanfolyam Felkészítő tanfolyamok a Deák Intézetben: - április 30., május 7-8. és 14-15. - június 28. - július 2. - szeptember 6-10. íK'< >1 ■ ■ Jelentkezés és információ: 1 - www.jak.ppke.hu/deak - 06 (1) 429-7200 ! 310 I. em. 139. F 'x _ 2009. ascsmber l-tSi. cenni, A vlzsgizáhnak alketoS társadaíom/smeretukróí, gazdáit és péfiZű^^SI^^ jg versenyvizsgát fsés adatkezelési [udásukró! kell számot adnsuk. KarrierNap 2010 cégek - Standok - előadások öregdiákok - kerekasztal - grafológus - pszichológus - önéletrajz állásinterjú jogászok igazgatásszervezők 5^ '5 <3 oq Figyelem! 2010. április 28. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 2. szám 2010. április 9. Abstract A summary of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Subject The topic of the resource HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. április 9. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1362kb+25215kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Relation A related resource T00111 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Table Of Contents A list of subunits of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8321a5b276c8c0984a351a396c1853cd.jpg 32d8d055fb31114b2076806b863dea98 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6a5843a9f4bfbd33817f2c3b8a341318.pdf c039d5c598e6a52056c8e4ef932cbeb0 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűLL lapja TTFT ETS A A A^ A-^ A-^ A 0) p A. PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SZTRÁJK! Boytba György Kari TDK Vé^b Zoltán Szentföld Jakab András Merre baladunk? XIII, évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet s Sí«ií ííí 2010. március 19. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, In Memóriám Dr. Boytha György addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM In Memóriám Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÓK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón )en diplomai Alessandro Atya a Szentiöldön ^ortközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 ' Ivonas Merre haladunk? - 3. felvonár Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak BoticeUitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST 2 2 3 3 3 3 3 3 4 4 5 5 5 6 7 8 8 9 10 10 10 11 12 13 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elhunyt Dr. Boytha György címzetes egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék volt tanszékvezetője. 1929-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1957-ben avatták az áUam- és jog­ tudományok doktorává. 1961-től osztályvezetőként, majd főosztályvezetőként dolgozott az Szerzői Jogvédő Hivatalban (ma: Artisjus), később a szerzői ügynökség igazgatójaként működött. 1979-ben a ENSZ Szellemi Tulajdon Világ­ szervezetének (World InteUectual Property Organization) osztályvezetőjévé, később igazgatójává nevezték ki. 1985-ben már a Szerzői Jogvédő Hivatal főigaz­ gatója. 1993-tól Genfben a nemzetközi szerveze­ tekhez rendel Magyar Állandó Képviselet vezetője. 1961 óta oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, 1995-től a Közép-Európai Egyetem vendégtanára volt. Karunkon 2000-2003 között az Európajogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Számos külföldi egyetemre hívták meg vendégelőadóként. Több jogi témájú könyv, jegy­ zet és számtalan tanulmány szerzője. Tagja volt a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek és a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak is. Munkásságát végigkísérte a szellemi alkotások jogának szeretete, melyet értőn adott tovább jogászok generációinak. Kimeríthetetlen történelmi, zenei, irodalmi műveltsége lebilincselő előadóvá tették. Segítőkészségének és diákközpontúságának köszönhetően kitüntetett szeretetet élvezett a diákok körében. Az oktatás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata példaértékű marad tanszékünk számára. Egyik diákja így vall róla: „Nem pusztán szakember volt, de kifogástalan pedagógus is, aki nem csak csodálatraméltó szakmai múltjával, de emberi nagyságával is maradandót alkotott (...). Nekem ő volt az igazi értel­ miségi úriember megtestesítője, aki türelemmel kezelte néhol bizonyára kellemetlenül buta hallgatóit, és számomra korábban elképzelhetetlen módon egyenrangúként kezelte a gondjaira bízott diákot. Felsőokta­ tásban felettébb ritka módon nevelt is - sosem direkt módon, hanem csendesen, példával, egyetlen szemüvegvillanással, vagy akárcsak azzal, ha átható pillantással rád nézett. Óráin pedig nem csak a szakmáról tanultunk, de európaiságot, emberséget és alázatot is igyekezett átadni, annak a nagy jogászgenerációnak volt tagja, amelyre lelkünk mélyén mindannyian hasonlítani akarunk, és akik talán már soha többé sem fognak születni - pedig óriási szükség lenne rájuk. Boldog vagyok, hogy még tanulhattam tőle!’ Halála lesújtó hírként ért mindnyájunkat. Tanítványai és kollégái nevében búcsúzunk, emlékét szeretettel megőrizzük. Láncos Petra Lea Erdélyi út 2010. április 16-19. között újra megrendezésre kerül a hagyományos Pázmányos kirándulás Böjté Csaba testvér gyergyószárhegyi szeretetházába. A négy nap a kirándulásokon és az önfeledt szórakozásban kívül meg­ mutatja azt is, miként működik a Csaba testvér által vezetett gyermek­ otthon-hálózat. Az útra Christián Lászlónál (christian.laszlo@gmail.com) vagy Koltay Andrásnál (koltay@jak.ppke.hu) lehet jelentkezni. Az út költsége szállással, étkezéssel együtt 30.000,- Ft. Aki tud, előzetes egyez­ tetés után adományokat (élelmiszer, ruhák, játékok, könyvek) is hozhat. �» "Sídíí^****^ •* .f- Hírek Gólyabál 2009 „Pogóztál már nagyestélyiben? ...Nem ? Akkor gyere el...” Hangzott fel a Pázmány Rádióban a csalogató. Igen, elmondható, hogy ebben a tanévben rendhagyó gólyabálunk volt, ugyanis a korábbi évektől eltérően Egyetemünk mind az öt kara (Bölcsészettudományi, Hittudományi, Információs Technológiai, Jog- és Államtudo­ mányi, és a Vitéz János Kar) közösen szervezte meg az ünnepséget a Petőfi Csarnokban. A tavaly novemberben megrendezett gólyabálon ezúttal ötvöződtek a Kar hagyományos táncai, (palotás, keringő) és a „modem” táncok (rocky). Ennek megfelelően a programokat is legjobban a sokszínű szóval lehetne jellemezni. A vállalkozó kedvűek jelentkezhettek a bál szépe választásra, vagy kipróbálhatták énekhangjukat a karaoke szobában. Akik bíztak Fortunában, tombol^egyet válthattak. A fellépők között ott volt a JAK-on immár régi ismerősként üdvözölt Retro School Bánd a rock, Kowalsky meg a Vega a pop, valamint Hamvai P G. és Dj Juhász a disco stílus kedvelőinek örömére. Ha valaki egy kis pihenésre vágyott a forgatagban, vagy csak kíváncsi volt, hogy milyen a duda hangja, a kultúrszobában azt is meghallgathatta. Bízunk benne, hogy ez a gólyabál példa lehet arra, hogyan tud a teljes Pázmány együtt ünnepelni, megmutatva 2009 gólyáinak, mit is jelent Pázmányosnak lenni! Kustos Györgyi HÓK hírek Nyilatkozat ÜGYELET Minden szombaton 9.00 és 14.00 között ügye­ letet tartunk az aulában lévő pultnál levelezős hallgatók részére. Bármilyen problémával, ötlettel forduljatok hozzánk! Mivel a Karon némely hallgató alaptalan rágal­ makat teijeszt arról, hogy dr. Csapó Orsolya és ifj. dr. Lomnici Zoltán adjunktust „kirúgták a Karról, ezért kénytelen vagyok a következő cáfolatot nyilvánosságra hozni: 1. Dr. Csapó Orsolya adjunktus asszonnyal kapcsolatban senkinek semmilyen konfliktusa nem volt, továbbra is a tanszék megbecsült oktatója, fel nem merült munkaviszonyának megszüntetése. Dr. Csapó Orsolya, hosszabb ideje betegállományban van, amint felgyógyul, s munkavégzésre jelentkezik, óráit azonnal visszaadjuk, s részt fog venni a vizsgáztatásban is változatlanul. 2. Ifj. dr. Lomnici Zoltán esetében sem merült fel a Tanszék vagy a Kar részéről, munkaviszonyának megszüntetése, ilyen kezdeménye­ zést senki nem tett. Ifj. dr. Lomnici Zoltán 2010. február 1-én Dr. Schanda Balázs dékán úrral szabad akaratából kötött munkaszerződés módosításában, főállású munkaviszonyát közös megegyezéssel, másodállású munkaviszonnyá változtatta. Ifj. dr. Lomnici Zoltán, miután aláírta ezt a munkaszerződés módosítását, munkahelyén nem jelent meg, feladatait nem látta el, hanem a Dékán Úrhoz írt egyoldalú felmondással 2010. február 10-én megszüntette munkaviszonyát. így sem a Kar, sem a Tanszék senkit nem „rúgott ki”, dr. Csapó Orsolya munkaviszonya folya­ matos, dr. ifj. Lomnici Zoltán viszont egyoldalú felmondással szüntette meg jogviszonyát. Felhívom azon hallgatók figyelmét, akik tovább­ ra is valótlan rágalmakat teijesztenek ez ügyben, kénytelen lennék ellenük eljárást indítani. VÁLASZTÁSOK Március 20-23-án ismét hallgatói önkormányzati választások lesznek egyetemünkön. A 17 fős küldöttgyűlésbe szavazataitok alapján kerülnek be ajelöltek. A választásokon való aktív részvétel hozzájárul ahhoz, hogy minél nagyobb számban képviseltethessék magukat hallgatók a kari, illetve az egyetemi tanácsban. A felsőoktatási törvény alapján, ha a részvétel eléri a 25 száza­ lékot, akkor az egynegyedét, amennyiben meg­ haladja a 33 százalékot, akkor a tanács egyharmadát delegálhatja a hallgatói önkormányzat. TANKÖNYVBÖRZE Karunkon első alkalommal került megren­ dezésre a tankönyvbörze. Hallgatóink a már nem használt könyveiket három héten keresztül adhatták le a HOK-pultnál, amelyet egy délután az érdeklődők megvehettek. A nagy sikerre való tekintettel szeptemberben ismét megszervezzük a tankönyvbörzét. SPORT Februárban elindultak a sportprogramok is a karon. Hétfőn délutánonként játsszák a foci­ bajnokság mérkőzéseit, kedd este kosárlabdáz­ hatnak az érdeklődők, míg csütörtökön 13.00-tól röplabdázni lehet a tornateremben. Kz első polgári jogi jogeset­ megoldó verseny karunkon A hagyományos kari TDK-n kívül a Polgári Jogi Tanszék egy újfajta megmérettetésre szeretné felhívni a hallgatók figyelmét. Az első kari polgári jogi jogesetmegoldó verseny 2009. november 26-án került megrendezésre, melynek lebonyolításában és szervezésében sokat köszönhetünk Jobbágyi Gábor professzor úrnak és Pogácsás Anett tanárnőnek. A hivatalos megnyitót és köszöntőt követően a versenyzők félrevonultak, hogy a számukra még ismeretlen megoldandó esetet elemezzék egy rövid ideig, mielőtt a helyszínen felállított ún. „bíróság” előtt ismertetnék álláspontjaikat az adott ügy kapcsán. Igaz, a versenyezni vágyó kollegák száma még nem szökött a magasba, de érdeklődőkben nem volt hiány. a nézőtér szépen megtelt lelkes fiatalokkal. Minden kedves résztvevő egy-egy forró csésze tea mellett élvezhette a megoldásig vezető utat - más-más szemszögből. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani azoknak a HOKös munkatársaimnak és barátaimnak, akik az este folyamán munkájukkal segítettek. A Tanszék a közeljövőben ismét tervezi egy hasonló jellegű jogesetmegoldó verseny kiírását, illetve egy polgári jogi activity estet, melyre mindenkit szeretettel várnak. További információkért keressétek a honlapot, és a hirdetőtáblákat! Kustos Györgyi Dr. Jobbágyi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (Polgári Jogi Tanszék) Gyermekjogi fotópályázat Az ítélet 2009. novemberi számában meghir­ detett gyermekjogi fotópályázatra beérkezett képekből a tavaszi félévben kiállítást tervezünk. Köszönjük az UNICEF által felajánlott képeket is. Brett SchÜke fiatal amerikai utazó-kalandor egy egész fotósorozattal illusztrálta a dévai gyer­ mekotthonban töltött hónapjairól szóló beszá­ molóját, amelyből az elkövetkező hónapokban szemezgetünk. Külön köszönet Vizer Tamás és Négyesi Bálint Pázmányos hallgatóink lelkes részvételéért! További jó munkát kívánunk! xz Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő 2009. december 1-től minden köztisztviselői po­ zíció elnyeréséhez kötelező előzetesen közigazga­ tási versenyvizsgát tenni. A vizsgázóknak alkot­ mány- és jogi ismereteikről, közigazgatás­ tudományi felkészültségükről, társadalomismere­ tükről, gazdasági és pénzügyi tájékozottságukról, valamint emberi jogi, etikai és adatkezelési tudásukról kell számot adniuk. Felkészítő tanfolyamot a Deák Intézet is tervez. Választható időpontok: április 30., május 7-8. és 10-15. június 28. - július 2. augusztus 23-27. Oktatott modulok: 1. A társadalom és a társadalmi együttélés alap­ fogalmai 2. Alkotmányos és jogi ismeretek 3. modul: Közigazgatás-tudomány és közigazga­ tási ismeretek 4. modul: Gazdasági, pénzügyi ismeretek 5. modul: Emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek A tanfolyam díja: 20.000, Ft Modulonkénti díj: 5.000,- Ft Figyelem! Kedvezmény a PPKE hallgatóinak! PPKE JÁK, ITK, HTK, BTK-n hallgatói jog­ viszonnyal rendelkezőknek, amennyiben hárman jelentkeznek csoportosan a teljes tanfolyamra és befizetik a díjat, jelentkezőnként 50% kedvez­ ményt biztosítunk. harmadik oldal �Kari közélet y Hogyan tovább a Pázmány után? Teaest Kocsis Mátéval, a VIII. kerület polgármesterével 2010. február 16-án a Hallgatói Önkormányzat által szervezett szokásos Teaest keretében Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, egykori Pázmányos diák volt a vendég. A helyszín a Spartacus Étterem volt, ahol az elkülönített terem zsú­ folásig megtelt, így a későn érkezők szomorúan konstatálhatták kívül rekedésüket. Az este folyamán megismerhettük Kocsis Mátét, mint embert, politikust, és egykori Pázmányos diákot. Választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogy milyen az élet a Pázmány után, illetve hogy mihez is kezdhetünk Pázmányos diplománkkal? A meghívottról néhány szót szólva: Kocsis Máté 29 éves, jelenleg Józsefváros polgármestere, a Fő­ városi Közgyűlés tagja, és Józsefváros országgyű­ lési képviselőjelöltje. Az időközi polgármester­ választást 2009. november 22-én nyerte meg, 67%os többséggel. Egész életében a VIII. kerületben élt, a helyi általános- és középiskola elvégzése után karunkon szerzett diplomát. Az egyetem után kezdett el dolgozni a Fidesznél, és a néhány éves kitartó munka meghozta gyümölcsét: 29 évesen az egyik legproblémásabb és legsokszínűbb buda­ pesti kerület polgármesterének mondhatja magát. A VIII. kerület valóban nem könnyű terep egy J" 1 i s fiatal pályakezdő polgármesternek, az emberek­ nek általában a gettó fogalma ugrik be, vagy a New York-i Harlemmel vonnak párhuzamot, ha meghallják, hogy „nyócker”. Etnikai sokszínűség jellemzi Józsefvárost, és évekig az egyik leg­ rosszabb közbiztonságú kerületnek számított. A polgármester inkább a lehetőségeket látja a környékben, célja ezek maximális kiaknázása, hogy az emberek ne csak a Rákóczi téri hero­ inistákra gondoljanak a kerület kapcsán. Buda­ pest egyetemi negyedét kívánja létrehozni. sétálóutcákkal, kávézókkal, éttermekkel. ígérete szerint a Szentkirályi utcából 2012-re sétálóutca lesz. Józsefváros arculatának megváltoztatása kemény feladat, sok munkával jár majd, hogy a VIIL kerület pozitív kontextusban is említésre kerüljön. A polgármester elmondta, hogy különösen számít a frissen végzett Pázmányos jogászokra az önkormányzati munkában. Émlítette, hogy dékán úrral egy gyakornoki programot fog létrehozni Pázmányosoknak. A közigazgatásban való elhelyezkedés a jogászok számára nagyon jó lehetőség, mert bár a fizetések nagysága nem éri el az ügyvédként vagy a versenyszférában praktizáló jogászokét, ám biztos megélhetést biztosít. A régi káderek mellett nagy szükség van a fiatalos lendületre és látásmódra is az önkormányzatoknál. A lehetőség tehát nyitva áll minden fiatal pályakezdő Pázmányos előtt. A régi Pázmányos időkről szólva elmondta, hogy örül neki, hogy itt végezhette a tanulmányait és faragtak belőle embert, mert már akkoriban is remek közösség volt a PPKE JAK. A rendezvényt vastaps zárta. Palócz László Beszédek a decemberi diplomaosztón A hallgatók búcsúja a Kartól Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Igyekszem rövidre fogni, mert nem szeretnék abba a hibába esni, amiről Montesquieu így ír: ,Ami mélységben hiányzik a szónoknak, azt Î5-' hosszúsággal pótolja.” Megmondom őszintén nem könnyű társaim, s a magam nevében szólni és az egyöntetűen azonos gondolatokat kiragadni. Hiszen az elmúlt éveket mindenki a maga módján, önállóan élte meg, mind az örömöket, mind a bánatot, sikert és kudarcot, a vizsgákat, a szórakozásokat. Most azonban, azt biztosan merem állítani, hogy mindannyian örülünk. Örülünk, hogy elértük azt, amit éveken át tartó tanulással, remény­ kedéssel, fohászkodással, drukkolással, vagy így vagy úgy, vagy mindezzel együtt, de minden­ képpen szerettünk volna megszerezni, s ez nem más, mint a diploma! Ezen túlmenően, úgy gondolom, hogy az egyetem falai között eltöltött időben sokat tanul­ hattunk, de nem csak a jogtudományról, hanem az életről. így megtanultuk, hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben, miként oldjunk meg hirtelen felmerült problémákat, hogyan álljunk talpra csalódások után, miként nézzünk szembe, olyan tényekkel, amelyeket adott esetben nem tudunk megváltoztatni, illetve amelyeket egysze­ rűen csak nem értünk. Mert Sorén Kierkegaard szavaival élve „Az élet csak visszafelé érthető meg, de előrefelé kell élni!”. Azt, hogy most itt lehetünk talárban, valljuk be, nem csak saját magunknak köszönhetjük. Ezért szeretnék köszönetét mondani mindannyiunk nevében az itt egybegyűlt és velünk ünneplő csa­ ládtagoknak, társaknak, barátoknak, barátnők­ nek, akik mellettünk voltak és segítettek minket célunk megvalósításában! Továbbá köszönettel tartozunk, azon tanárainknak, professzoraink­ nak, akik, mint már említettem, nemcsak jogot oktattak nekünk, hanem tanácsaikkal, stílusuk- negyedik oldal kai, tudásukkal, az általuk képviselt világnéze­ tükkel és természetesen emberségükkel egyen­ gették útjainkat. Érissen avatott társaimnak további sok sikert és örömöt kívánok! Fegyelmükbe ajánlva Dalé Camegie gondolatát: „Két dologra kell töreked­ nünk életünkben: először arra, hogy megszerez­ zük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat!” Búcsúzni pedig egy Monty Python idézettel szeretnék mindenkitől: „Mindig nézzék az élet napos oldalát!”. Köszönöm. Till Vivien Tisztelt Dékán Úr, Tisztelt egyetemi és kari ve­ zetők, kedves hallgatótársaim, velünk ünneplők! Ha mostanság egy érettségi előtt álló végzős diák azt kémé tőlem, hogy mondjak egyetlen dolgot, amiért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karát válassza, akkor a Közösséget mondanám. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy hiába büszkélkedik egy kar elismert oktatókkal, kimagasló tudományos sikerekkel, ha magát a kart alkotó hallgatók egymásra idegenként, pusztán vetélytársként tekintenek. Nálunk itt a Pázmányon, szerencsére ez nem így van. Kiváló szakmai tudással rendelkező és pedagógiai képességgel megáldott oktatóink vannak, nem egy professzor előadása iránt akkora az érdek­ lődés, hogy gyakran még az ablakpárkányon is ültünk, mert az összes ülőhely elfogyott. Ők nem csak a száraz jogi tudást adták át nekünk, hanem egy kicsit neveltek is minket, kialakítva bennünk azt a felelősségtudatot és lelkiismere­ tességet, amelyből jogászként - bármely területen helyezkedjünk is el - nem engedhetünk. Köszö­ net érte. Ami azonban legalább ennyire fontos, az a bennünk, hallgatókban meglévő igény arra, hogy az egyetem ne csak oktatási intézményként funkcionáljon, hanem a valamihez, valakikhez tartozás élményét is megadja. Mert közösségben, együtt mindig könnyebb. Könnyebb a küzdelmes vizsgaidőszakokban, amikor valaki más segít felvenni a Neptunon a vizsgaidőpontokat, mert minket se fenyegetés, se könyörgés hatására sem enged be a rendszer, vagy amikor vizsgára menet küld üzenetet egy évfolyamtárs, hogy gondol ránk. Könnyebb túljutni a kudarcokon, a vélt vagy valós sérelmeken is. A sikerek közösségben való megünneplése pedig az egyik legfelemelőbb érzés. Ilyen ünnep a mai nap is. Együtt ünnep­ iünk azokkal, akik segítettek minket abban, hogy ma itt állhatunk diplománkkal a kezünk­ ben. Hálásan köszönjük a támogatást és szeretetet szüléinknek és nagyszüleinknek, a testvérek­ nek, féijeknek, feleségeknek, gyermekeknek és a barátoknak. Számtalan dolgot köszönhetünk ennek a közegnek, amiben az elmúlt éveket töltöttük. Életre szóló barátságokat kötöttünk, megtaláltuk az igaz szerelmet, átérezhettük a közösségért való munkálkodás örömét, és a legyűrt akadályok által erősebbek lettünk. Sokan és sokfelé indulunk majd, amikor pár perc múlva kilépünk az egyetem kapuján, de ha egyszer összetalálkozunk egy minisztériumi folyosón. a bíróságon vagy a villamoson, mi. Pázmányos jogászok mindannyian tudni fogjuk, hogy melyik tárgyhoz kötődik az „adjuk meg mindenkinek az őt megilletőt” elve, hogy milyen volt a Pro Facultate napokon tanárainkat bog­ rácsot kavargatva látni, vagy hogy mit is jelent e három szó: iustum, aequum, salutare. Ez pedig már a Közösség. Ezekkel a gondolatokkal. a közösség teremtő erejében bízva kívánok nektek sok sikert és ké­ rem a Jóisten áldását további utunkra! Scharle Zsuzsanna �Kari közélet Alessandro Atya a Szentföldön Január elsején, korán reggel, amikor még min­ denki aludt - természetesen a szilveszteri buli után az utcán bolyongókat kivéve -, felkeltem, és „ötvenedmagammal” kizötykölődtem a reptérre, fel­ szálltam a gépre, mely elrepített minket Izraelbe, így kezdődött első zarándokutam a Szentföldre, melyre már hosszú ideje vártam. Vágytam szemé­ lyesen végigjárni azokat a helyeket, ahol Jézus élt, amerre O járt. A saját szememmel látni, érezni mindazt, amivel földi élete során találkozott. Ez nemcsak egy egyszerű külföldi utazás, hanem egy zarándokút, rengeteg lehetőséggel az imád­ ságra, arra, hogy beleéljük magunkat mindabba, amit Jézus tapasztalt meg földi élete során. „Öröm töltött el, amikorjelezték: Indulunk az Úr házába. Lá­ bunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem” (122. zsoltár). Célállomásunkra csak átszállással jutottunk, s ahogy közeledtünk Tel-Aviv felé, úgy szaporodtak meg az ellenőrzések és hosszabbodtak meg az átvizsgálásunkra szánt percek, éreztetve mindazt a feszültséget és félelmet, ami a Szentföldet áthatja. Ez az érzés még jobban felerősödött, amikor megérkezésünk után buszunk átvitt minket azon a falon, ami elválasztja Kelet-Jeruzsálemet a pa­ lesztin területektől. Éz több mint pusztán egy kőépítmény: nemcsak két város határát, hanem két különböző kultúra elhatárolását jelenti. Ellen­ tétek elszeparálását, melyek nem tudnak konszen­ zusra jutni. De konfliktusok a keresztények között is vannak: nem ritka, hogy a szentélyek előtt, várakozván a bejutásra, egyes csoportokat az őrök előre enged­ nek, verekedéseket robbantva ki ezzel. Ugyanak­ kor ez azt is mutatja, hogy az emberek érdek­ lődnek ezek után a helyek iránt, mert itt minden kőnek, falnak jelentése, szent története van, hi- Félnapos tréningek önbizalom-fejlesztő tréning - március 25. 14.00-18.00 Személyiség hasznos eszközként való használata Gyakorlati tapasztalatok a mindennapi kihívásokhoz - Helyzetfelismerés növelése - Akció-reakció Kapcsolatépítési készségek. Állásinterjú felkészítő tréning - április 15. 14.00-18.00 Hol keressünk állást? - Az önéletrajz és a motivációs levél elkészítése - Az inteijú folyamata - Az inteijú nonverbális kommunikációjának jellemzői - Az interjú verbális tényezői - Jellemző kérdések Videotréning - Próbainteijú. Munkahelyi beilleszkedést segítő tréning - május 6.14.00-18.00 A „belső és külső karrier” tervezésének módszertana - Beilleszkedés és alkalmazkodás — Az önfeladás problematikája, a környezet formálásának felelőssé­ ge -Jellemző munkahely típusok elemzése - Vezetői stílusok megvitatása - Együttműködési formák. Munkajogi ismeretek - március 19. 14.00-18.00 Jogállás 2010 - április 28. szén az itt zajlott események értelmet adnak az egész világ történelmének: itt Isten beszélt az emberekkel. Abrahám révén ide vezette népét, jelen volt a jeruzsálemi templomban, megteste­ sült, szenvedett és feltámadott. Értünk. A kövek. a beléjük írt feliratok tanúsítják, hogy nem pusztán egy legendáról van szó, hanem konkrét, valóban megtörtént eseményekről. Igazán megdöbbentem, amikor Názáretbe men­ tem megnézni a megtestesülés bazilikáját. Azt a barlangot, ahol az angyal hírül adta Máriának az ige megtestesülését. „ILlük ment hát, lement Názá­ retbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsesség­ ben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 51-52) Jézus korában Názáret egy aprócska falu volt, s pont ezért lehet megtalálni azokat a helyeket, amiről az evangélium szól. Kafamaumban, a Tibériai-tó partján például lehet látni Péter házát, azt a helyet, ahol Péter anyósa fogadta Jézust, aki meggyógyította őt. Ott van a zsinagóga, ahol Sportközeiben - így vagy úgy Beszélgetés Szabó Tünde olimpiai ezüstérmes úszóval Szabó Tünde 1992 augusztusában másodikként csap a célba Egerszegi Krisztina mögött a 100 méteres női hátúszás olimpiai döntőjében, Barcelonában. Tizennyolc évvel később dr. Szabó Tünde családanya, jogász, a Főpolgármesteri Hiva­ tal munkatársa. Az ország első sportjogászai közé tartozik, miután elvégezte egyetemünk nemrég indult sportjogi posztgraduális képzését. A diploma­ osztó után kaptuk mikrofonvégre. - Sportolói pályafutását ismerjük. De hogyan alakult az élete a barcelonai olimpia után? - Az olimpia után 18 évesen abbahagytam az úszást, s elkezdtem tanulni. Először a Testnevelési Egyetemet végeztem el, majd a Szegedi Egyetemen tanultam jogot, amiből szintén diplomát szereztem. Közben férjhez mentem, és született egy kislányom is, aki ma már 12 éves. Már nem is olyan kicsi O is úszik, korosztályában országos bajnok. Cégbemutatkozások 9-16 óráig a 28-as épület aulájában Kerekasztal-beszélgetések 10 óra: Egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 12 óra: Előadás karriermenedzsment, HR témában 13.30: Új utakon új lehetőségek - Kerekasztalbeszélgetés igazgatásszervezőkkel a nemzetközi világ és a hazai igazgatás képviselőivel. Egyéb szolgáltatások próba állásinteijú, önéletrajz tanácsadás, grafológus tanácsadás, pszichológiai tanácsadás és mindig érkeznek újabb megkeresések bizonyos sportrendezvények támogatására. Ezeket meg kell vizsgálni, a rendeletnek megfelelően kell eljárni. Emellett Budapestnek több mint 40 sportegyesülete van, amelyeket szintén koordinálni, jogilag felügyel­ ni kell. Sokrétű és változatos feladat ez. - A sportjog a jogtudomány új területe? - Újnak nem új, hiszen régen is létezett. Inkább nagyobb lett a sporttal kapcsolatos ügyek száma és változatosabb azok fajtája. Ezért van egyre nagyobb szüksége rá a sportszervezeteknek, jogászoknak. Nagyon sok területre lehet továbbosztani a sportjogot. Azzal, hogy ez a képzés elindult, van már néhány sportjogász az országban. - A képzés melyik részét tartotta különösen hasznosnak? - 0« nyíregyházi lány. Mikor került Budapestre? - Nemcsak szigorúan vett jogi tárgyakat tanultunk, hanem igazgatással, sportszervezetekkel, diplomáciával kapcsolatos tárgyakat is hallgattunk. Számomra az volt érdekes, hogy sokrétűsége ellenére - vagy éppen ezért - egységes egészet tudott alkotni ez a képzés, nagyon összeszedett volt. És noha én sportjoggal foglalkozom a városházán, nekem is volt sok olyan terület, amivel a munkám során nem találkozom. - Hat évvel ezelőtt kerültem Budapestre, azóta itt dolgozom, a Főpolgármesteri Hivatalban. - Mire mondaná leginkább a képzés után, hogy az ön munkáját segíti? - Mivelfoglalkozik Ön a Hivatalban? - Mindig úgy gondolkodtam, hogy bárhová kerü­ lök az életben, sporttal - így vagy úgy - foglalkozni fc^ok. Ez a diploma is ezt segíti. Szükség van képzett sportjogi szakemberekre, és örülök, hogy az elsők között lehetek. Sergő András - Aztán egy nagyot ugorva jött a Pázmány. A Pro Facultate-nap keretében jogász és igazgatás szakosoknak Jézus vitatkozott az eucharisztiáról s az emberek elutasították őt. „Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított” (Jn 6,59) ,Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázbanfeküdt. Szóltak neki miatta. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjártfel is kelt és kiszolgálta” (Lk 4,38). Jeruzsálemben lehetőségem nyílt arra, hogy a Szent Sírban misézhessek, abban a barlangban, ahol Jézus Krisztus feltámadott. „Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él” (Lk 24,22-23) Jerikóban, a pusztában 26 fok volt, a banánfák meg roskadoztak a gyümölcsök terhe alatt. Betániába is betértünk, ami egy nagyon szegény város: a munkanélküliség és nyomor uralja. Itt találkoztunk egy palesztinai keresztény nővel. Számárrá!, akit sokszor fenyegetik különböző családok és férfiak, mivel árva kislányokat fogad be és anyaként bánik velük. Nemcsak műemlé­ kekkel találkoztunk, hanem olyan emberekkel, mint az említett Számár is, akik a hitükkel és imádságukkal példát mutatnak. Túl hosszú lenne leírni az egész zarándokutat, de összességében azt tudom mondani, hogy ami a múltban elkezdődött s meghatározta a világnak és minden egyes embernek az életét, mind a mai napig kihat és „provokálja szívünket”. Arra hív minket, hogy felismerjük Isten művét a minden­ napi életünkben: nemcsak azok által a kövek által, amik a Szentföldön vannak, hanem az emberek. az n',élő kövek által is, akik hisznek és köztünk élnek. Lejegyezte: Mikola Orsolya - Igen, hallottam a hírt, hogy itt indul a sportjogi szakjogász képzés. Már többedmagammal vártuk erre egy ideje, nem is volt kérdés, hogy ezt végzem el. - Elsősorban a fővárosban zajló nemzetközi eseményekkel foglalkozom. Budapesten rendelet szabályozza a nemzetközi versenyek - világ- és európa bajnokságok, világkupák stb. - támogatását. ötödik oldal �Kari közélet Merre haladunk? - 3. felvonás Folytatódik a vita a jogászképzés problémáiról Az Ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy a későbbi számokban fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit és hallgatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat folyamatosan közöltük a 2009. őszi számokban. Ezúttal egy újabb hallgatói írást közlünk. Ha olvasóink - tanárok vagy diákok - úgy gondolják, a vita tovább folytatódhat... 1. Túl sok a hallgató, túl sokan végeznek Az UNESCO felmérései szerint az elkövetkezendő harminc évben több felsőfokú végzettséggel rendelkező ember lesz, mint eddig a történelem során bármikor. Szüléink, vagy professzoraink korában ugyanis még az volt a tendencia; akinek diplomája van, annak munkája is van. Mára ez megváltozott, nem csak nyugatabbra, de AZlagyarországon is. A képzési irányszámok gyakran a duplájára, triplájára nőttek, ennek megfelelően a bemeneti és a kimeneti feltételek (tehát az intéz­ ményekbe való bejutás és végzés kondíciói) csökkentek. Ennek az az oka, hogy a tapasztalatok szerint viszonylag sok diák kell ahhoz, hogy kiala­ kulhasson egy olyan réteg, amely képes verseny­ helyzetbe hozni az ország gazdaságát. Bár a jogi képzés nem tartozik a bolognai folyamathoz, de annak alapvető felismerése az volt, hogy a mai információs bummban már nem elegendő a tizenkét évnyi iskolapad színvonalas munkaerő képzéséhez. Pontosan ezért érzik szükségességét mindenhol annak, hogy az eddigi privilegizált felsőoktatás helyett, egyfajta komolyabb, ha úgy tetszik „tömegképzés” jöjjön létre. A folyamat ebben a korai stádiumában természetesen azok számára, akik az universitas gondolatát másként képzelik el - különösen fájó. Ami ma en bloc a felsőoktatást, és így a jogi képzést is kellően jellemzi, az az ún. „academic inflation” folyamata. Az akadémiai infláció elmélete szerint a piacon fellelhető munkahelyek követelményei egyre inkább inflálódnak az azokra jelentkezők ellenében. Vagyis, amire korábban elég volt az érettségi, arra ma BA/BSe-t, amihez korábban főiskolai diploma kellett, ma már MA/MSe-t várnak el. Ez a jelenség átszövi a jogi területet is, a HVG és a Heti Válasz korábbi felsőoktatást értékelő különszámaiban a több lábon állásra hívták fel a figyelmet. Arra, hogy nem elegendő, ha az embernek van egy diplomája, mert ha jobb munkahelyet szeretne, szüksége lehet egy másik képzési ágról szerzettre is (például egy közgazdász oklevélre). A Pázmányon is komoly továbbképzések vannak, különféle specifikus területeken, nem beszélve a doktori iskoláról, amely az utóbbi időkben nagyobb érdeklődést tett szert, mint korábban. A vitaindító cikkben nyilatkozó oktató is arra mutatott rá helyesen, hogy a jogászok jövőjét illetően komoly paradigmaváltásra kerülhet sor a következő 15-20 évben. Határozott vélemé­ nyem, hogy a jogi képzésnek ennek megfelelően igazodnia kell a változó világhoz, nem maradhat archaikus állapotban. 2. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros Mivel a jogászok képzése is tömegképzéssé vált, gyakorlatilag nem várhatjuk el, hogy az oktatók szorosabb kapcsolatot ápoljanak a hallgatókkal. Hangsúlyozandó azonban, hogy ennek nem az oktató-hallgató tekintélyelvű kapcsolata az oka. Sajnos Magyarországon még mindig nem hevertük ki a rendszerváltás előtti időszakot, és ez a köz­ oktatásban is tökéletesen feltérképezhető. Ahogyan az orvos-beteg viszonyokban is kialakulóban van az eddigi alárendeltségi viszony helyett egyfajta part- hatodik oldal % neri kapcsolat, addig az oktatásban is ez a tendencia indult meg. Tehát, leginkább a hallgatókat kellene ösztönözni arra, hogy jó kapcsolatot ápoljanak az oktatókkal, hiszen a hallgatónak van kérdése, és nem az oktatónak. A magam részéről hiányolom az órai interaktivitást, de semmiképpen nem olyan mértékben, amely a tananyag átadásának hátrányára menne. Ebből a szempontból egy Pázmányos oktató véleményét osztom, miszerint „a hallgatók maguknak tartják a gyakorlatot”. Sok levélben olvasni, hogy a gyakorlatok arról szólnak, hogy az oktató újra ledarálja az előadáson és a könyvben található információkat. Ez valóban rossz és helytelen, időpocsékolás. Ahogyan egy másik, általam nagyon tisztelt professzor mondta: ,Annak semmi értelme nem lenne, ha én a könyvet olvasnám fel maguknak. Azt otthon, kényelmesebb körülmények között, a fotelban ülve is megtehetnék”. És valóban így van. A gyakorlatvezető oktatónak tehát törekednie kell arra, hogy az órai interaktivitást növelje, főleg, ha 20-30 fős csoportokról van szó. Sajnos úgy veszem észre, azok, akik az universitas eredeti gondolatait hirdetik, gyakran elfelejtik a hozzá kapcsolódó többi szó jelentését. A gyakorlat ugyanis más néven szeminárium. Bár elméletileg egyetlen hallgató sem kaphat diplomát (most már csak) egy félévnyi latin nyelvtan abszolválása nélkül, azért lefordítanám a szót magyarra; veteményeskertet jelent. Itt művelik meg a diákokat olyan szintre, hogy ne csak gazok nőjenek abban a bizonyos szellemi kertben. És ehhez az oktatók segítségére is kellően nagy szükség volna. Többször tapasztaltam, hogy maguk az oktatók ismerik el, hogy számukra az ideális létszám minél szűkebb csoportot jelent. Első évben jogtörténet gyakorlaton egy alkalommal nagyon kevesen jelentünk meg, erre pedig a gyakorlatvezető azt mondta; „na, ez már igazán szemináriumi létszám”. Tehát mire volna igazából szükség? Szűkebb csoportokra, elmélyültebb mun­ kára. Ebben a félévben is van olyan csoportom, ahol alig tízen vagyunk, és állítom, hogy ez az egyik legjobb óra, mert jól haladunk és az oktató is kifejezetten felszabadult ilyenkor. Nem kell drasz­ tikusan csökkenteni a létszámokat, egyszerűen elég volna 12-15 főben maximálni azokat, a diákok által oly áhított erotematikus módszer így nagyon is valósággá válhatna. Nem véletlen, hogy az angol­ szász oktatásban a legjobbakat ún. priváté schoolokban tanítják. Itt gyakran 4-5 fős csoportfoglal­ kozások vannak, az oktatónak lehetősége van mindenkire egyenlő mértékben odafigyelni. A tömegképzés problematikáját véleményem szerint legalábbis itt-ott - lehetne enyhíteni. 3. Az előadások szükségességéről Az előadásokról szeretnék még néhány szót szólni, mert ez a harmadik téma, ami a legtöbbeket fog­ lalkoztat. Egy ismert jogtörténész szállóigéje, hogy „az egyetem nem kocsma, hogy mindennap he kelljárni”. Ez a felfogás persze nagyon szélsőséges, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előadásoknak ne volna értelme. Egyszerűen az előadások misztifi­ kálásával, tudományosításával van probléma, holott az élőszó az egyik legkevésbé elsajátítható forma! Ahogyan a közhelyszámba menő latin proverbium is mondja, „verba volánt, seripta manent”, azaz a „szó elszáll, az írás megmarad”. Az előadásoknak tehát a diák műveltségének tágítása, kételyeinek, problé­ máinak megoldása volna a célja, és nem az írott anyag szóbeli reprodukálása. Pozitív példaként említeném a Bioetika kurzust, ahol az előadásokat videóra rögzítik, illetve azzal párhuzamosan diavetítést alkalmaznak, a lehető legjobb hatásfok elérése érdekében. Bár az oktatók nem tették elérhetővé a diákat önmagukban, de a videó és a dia együtt bármelyik hallgató rendelkezésére áll, feltéve, hogy regisztrál a kurzus weboldalán. El sem tudom mondani, mennyire helyeslendő ez a szemlélet! Saját kézből' tapasztaltam a nővéremen, aki az egyik közelben lévő, előkelő jogi kar hallgatója, hogy a diákok között kézről kézre teijednek a diák. Ennek az az eredménye, hogy a hallgatóknak fogalmuk sincs, hogy mit tanulnak meg, gyakran zagyváinak össze-vissza a ■vizsgákon, mert a dia önmagában nem áttekinthető, s mivel a dia az élőbeszéd kiegészítésére lett kitalálva. Viszont, ha valaki természetesen a megfelelő technológia mellett veszi a fáradságot, és végignézi újra az előadásokat, sok kétel-yt oszlathatna el. Sokszor előfordul az is, hogy az előadó közli a hallgatósággal, hogy a számonkérés anyagába az előadásokon elhangzottak is beletartoznak. Ezzel nem is volna baj, csak hogy általában homlokráncolva csodálkoznak azon, hogy a diákok nagyobb része (még azok is, akik járnak előadásra) nem emlékszik már azokra az információkra, melyek a kötelező irodalomban nem megtalálhatóak. A magyar tankönyvkiadás szomorú és siralmas helyzetét inkább nem ragoznám, itt nem értek egyet a hallgatók többségének véleményével, ugyanis ez nagyobbrészt egyáltalán nem a pro­ fesszorok hibája. Vannak olyan tudományterületek, ahol még a szakembereknek is nehéz naprakésznek maradni, hát még a diákoknak. Ha már a tanul­ mányi követelményrendszer is pontosan kiköti, hogy a diákoktól csak a taxatíve felsorolt anyagok­ ból lehet vizsgáztatni, akkor az oktató két dolgot tehet. Vagy elkészíti a plusz mondanivalóját és kiegészítéseit rövid jegyzet formájában - amire egy­ két alkalommal már volt is példa! - vagy a vizsgán, ha már kérdést tesz fel róla, megpróbálja elma­ gyarázni és átadni. Édesapám szintén egyetemen tanít - igaz, nem jogi területen - s az általa követett elv, hogy az utolsó lehetőség a tananyag átadására a vizsga. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyakran tényleg felkészületlen diákokat ne buktassák meg a számonkérés alkalmával! Hanem azt, hogy a számonkérés ne egyfajta „ki mit nem tud?” jelleggel folyjék. Tehát ha a hallgató ismeretei alapvetően. közepesen kielégítőek, akkor ne azon múljon az eredményesség, hogy az előadáson nem jegyzett meg, egy az oktató számára kellően fontos infor­ mációt. A hallgató-oktató partneri viszonylatának ugyanis kettős érdeke van; hogy a hallgató és az oktató is elégedett legyen. Hiszen ki kérdőjelezi meg azt, hogy az oktató számára nem az a boldogság, ha a hallgatók kiválóan elsajátították a tananyagot? 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék Mélyül, ez egyértelmű, bár ez attól is függ, mire gondolunk. Netán, hogy a hallgatók butábbak lennének évről évre? Ezzel nem értek egyet. Netán felkészületlenebbek, középiskolai ismereteik gyen­ gébbek? Ez már közelít a valósághoz, ami talán azt is jelenti, hogy nem feltétlenül azok jelentkeznek jogászképzésre, akiknek tényleg való volna, vagy akiket ez tényleg érdekel. De ez is nagyon nézőpont �Kari közélet kérdése, hiszen el kellene dönteni, hogy mi a cél, tehát hogy mi az egyetemi képzés célja. Milyen szakembereket szeretnénk képezni, és mely rész­ területekre? A magam részéről inkább úgy látom, a hallgatók általános érdeklődése, a világra való nyitott­ sága csökkent, mely alaposan megnehezíti az interdiszciplinaritást, hiszen például alkotmány­ jogról nem lehet alapvető közéleti és politikai ismeretek nélkül beszélni, csak úgy, ahogyan magánjogi kérdéseket sem tudunk igazán megvitat­ ni a megfelelő szemlélet nélkül. Az elméleti rész fontossága talán itt kiemelkedő, de mégis fonto­ sabbnak tűnik, hogy a hallgató maga is utána olvasson bizonyos dolgoknak. Érdeklődés nélkül ugyanis nincsen megfelelő tanulás, elsajátításról pedig pláne nem beszélhetünk. Összességében tehát a képzés mindhárom része megújulást igényel. Megújulni köteles a hallgató, változni szükséges az oktató, és átalakulni kény­ szerül a képzés. Mindhárom feltétel be fog követ­ kezni előbb-utóbb, így vagy úgy, már csak rajtunk múhk, hogy mennyire leszünk ennek támogatói, avagy szenvedő alanyai. Szabó Levente Kari TDK 2009. november 24. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens Babják Tamara Kapitány Attila Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám opponens: Tankó Bojána A felek jogválasztásának korlátozása különös tekintettel az imperativ szabályokra Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Alagániogi Tanszék 51 2. Barát Zsófia Julianna opponens: Bendsák Márton Fordíthatóság, a jelentések tartalma és ezek problémái a nemzetközi jogban Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 54 legjobb opponens 3. Lévai Zsuzsarma opponens: Nagy Attila A nemzetközi kereskedelmi szerződéses kapcsolatok „legerősebb fegyvere” az elállás konc^ciója a Bécsi Vételi Egyezményben Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék 59 III. 4. Bartóki-Gönczy Balázs opponens: Krámli Gergő A hírközlés és médiaszabályozás Dr. Szilágyi Pál Béla Dr. Koltay András Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 62 II. 5. Baruch Kriszta opponens: Csanyi Nikolett A magyar büntetés-végrehajtás garanciarendszere az Európai Unión belül Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 39 Legjobb opponens 6. Gönczi Marietta «onens: ton András Közigazgatási szerződések, különös tekintettel a hatósági szerződésekre Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 63 II. 7. Hazafi Áron opponens: Alatics Tímea Az államfő parlamentfeloszlatási joga Franciaországban a III. Köztársaság idején Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék 8. Juhász Gabriella opponens: Czitronyi Máté A letelepedési jog és az azzal való visszaélés Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 52 9. Klapsz Árpád opponens: Molnár Dávid A Lisszaboni Szerződés egy jogi megközelítésű kritikai elemzése Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 55 10. Kocsy Béla opponens: Fozsgay Szabó Péter A Kínai Népköztársaság tőzsdéje, aimak fejlődése és pénzügyi jogi szabályozása Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 11. Nagy Renátó opponens: Petik Rózába ;osszolgala Kádári titkosszolgálatok szervezete 1956-1973. Dr. Őry Károly Jogtörténeti Tanszék 50 12. Papp Dániel opponens: Fróhch Balázs Az Európai Közösségek Bírósága C-185/07. számú ítéletének hatása a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról,Î, valamint a határozatok ehsmeréseről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK Rendeletre Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék 58 13. Szakács Nóra opponens: Abionczy Zsuzsanna A fogvatartási intézetekben a büntetés-végrehajtás állományába tartozó személyek aitai megvalósított hivatah bűncselekmények vázlata Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 48 14. Szatmári Sándor opponens: Polös Csaba Az információs társadalom és a személyiségyédeiem sürgető kérdései. A magánszféra kiterjedésének új dimenziói és veszélyei az elektronikus térben. Valóban létezik-e még az elektronikus magánszféra? Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 15. Tinta Sándor opponens: Juhász Gabriella A földrajzi ^ybefüggőség, mint területszerzesi jogcím Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 16. Török Tímea opponens: Szendrődi Csaba Az egyesület mint társadalmi szervezet ügyeszi törvényességi felügyelete és a feloszlatással kapcsolatos néhány aktualitás Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 17. Versics Réka opponens: Bottá Ágnes A kötelezettségvállalás (commitment) alkalmazásának összehasonlítása az EU-ban és Magyarországon Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 64 I. 18. Scholz Ildikó opponens: Dorn Adrienn Eredetiség és átdolgozás a zeneművek körében Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 65 1. 19. Klajkó Csilla opponens: Uto-Siklódi Zoltán Elektronikus cégeljárás tipikus problémái az ügyvédi iroda szemszögéből Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 48 1. határterületei Helyezés 43 40 III. 45 50 51 hetedik oldal �Interjú Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Beszélgetés Végh Zoltánnal Nem tudom. Ti hogy vagytok vele, de ha kül­ földön járok, mindig keresem az ott élő magyarokat, izgatottan fürkészek mindent hazai nevek után, s megdob­ ban a szívem^ ha rá­ akadok egyre. így mikor a Salzburgi Egyetem Pázmányhoz hasonlóan labirintusos folyosóin bóklásztam, s megpillan­ tottam az egyik ajtó mellett egy táblácskát, melyen „Zoltán Vegh Ao. Univ. Prof. Df’ felirat állt, felcsillant a szemem. Ezt ^követő megkeresésemet Végh Zoltán Professzor Úr kedvesen fogadta. üzentem neki, hogy amikor jön, akkor én nyom­ ban levizsgáztatom, csak ezt ne csinálja... Mert ilyenkor csak ott ül az ember és vár, olyan „mint a svájci sajt, ahol az egyik lyuk a másikat éri”... Jelenleg kevés a gyakorlat, korábban volt úgyne­ vezett Arbeitsgemeinschaft, ahol a tanár és a diák együttműködésén lett volna a hangsúly, azonban az órák előrehaladtával a hallgatók száma is meg­ fogyatkozott s a szemeszter végére már tényle­ gesen négyszemközt maradtunk. De azok, akik rendesen bejártak, azok mind eÚsmerték azt, hogy máshol nem tanultak annyit, mint ezeken a személyes, kötelezettség nélküli diskurzusokon. Természetesen a munka komoly volt: Digestaexegézist végeztünk, jogeseteket oldottunk meg... - Nem tudom, hogy Ön hogy van vele, de nekem nagyon nincs ínyemre a klasszikusok modernizálása... Az ember végső soron azért jár színházba, hogy kiszakadjon a saját világából, s máshova csöppenjen, legalább pár óra erejéig. - S nálunk? - Itt Salzburgban melyik színházat preferálja? - Igen erős szálakkal kötődik a Pázmányhoz, neve a Polgári Jogi Tanszék honlapján még most is az oktatók között szerepel. - Ami itt túl laza, az Magyarországon túl szigorú. Ott a másik véglet a jellemző: rengeteg gyakorlat, mely által a hallgatóknak nincsen sok szabadideje. Az mondjuk kétségtelen, hogy így év közben is rá vannak szorítva arra, hogy a tananyaggal foglal­ kozzanak. Ugyanakkor egy egészséges középutat kéne találni abban, hogy mennyire vannak a diákok az egyetemhez kötve, és mennyi idő marad nekik a szabad tanulásra. - Az említett Schauspielhaus eredetileg amatőr színjátszókból állt, azonban mára már a darabok színvonala sokszor lekörözi a Landestheater-t. Ez utóbbi azonban szélesebb palettával bír: operákat és balettelőadásokat is műsorra tűznek. Nagyon szeretem még a salzburgi nyári játékokat - és épp most kaptam meg rá a belépőmet. Nagyon színvonalas, világhírű előadásoknak lehet ott az ember részese. - Ausztriában milyen az egyetemre való felvétel szűrése? Mennyire válogatják meg a diákokat? - Látom, nagy munkában van. - Magam sosem tanultam magyarországi egye­ temen, s már több mint 65 esztendeje Ausztriában élek, így pusztán konferenciák alkalmával ismer­ kedtem meg Zlinszky János professzor úrral, aki az - akkor még a Ménesi úton működő - Páz­ mányra hívott meg, mint római jogi vendég­ előadót. Később Jobbágyi Gábor meghívására évekig tartottam előadást „Bevezetés az osztrák polgári jogba német nyelven” címmel, azonban mivel ezek az órák tömbösítve voltak, s a hall­ gatók szembesültek azzal, hogy két hét leforgása alatt, ömlesztve kell ezeket a stúdiumokat elsa­ játítaniuk, és hogy ezeken a heteken más órákról hiányozniuk kell, leadták a tárgyat. Emellett foko­ zatosan visszaesett a német nyelv iránti érdeklődés is, így sajnos már évek óta nem oktattam Önöknél. Utoljára két éve, Zlinszky professzor úr születésnapja alkalmából voltam a Pázmányon. Ezen óráim során a célom mindig az volt, hogy a diákok megfelelően tudják használni a német nyelvet, de egy-egy kulcsfontosságú szakszó .nemtudása” ne gátolja őket a kifejezésben, s amennyiben tényleg szükséges, azt kipótolhatták magyarul is. - Hajói tudom, akkor a Miskolci Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán még most is tevé­ kenykedik. .. - Igen. Néhány évvel ezelőtt nagy megtisztelte­ tésben volt részem: díszoklevelet adományoztak számomra. így igyekszem is ezt az elismerést meghálálni. - Milyen főbb elveket követ, követett pályája során? - Mindig, itt is és Magyarországon is nagy hangsúlyt fektettem a gyakorlatra: jogeseteken keresztül megértetni a hallgatóval az anyagot. Nem egy-egy területet veséztem ki, hanem az összefüggésekre igyekeztem rávilágítani. - Mi a véleménye az osztrák és a magyar jogi oktatásról? - Tömören összegezve: a két véglet. Itt igazából úgy is el lehet végezni az egyetemet, hogy az ember csak vizsgázni jár be, hiszen a négy év Ausztriában csak négy évig tart a jogi egyetem alatt összesen négy gyakorlat elvégzése szükséges. A vizsgákat a hallgató tulajdonképpen majdnem bármikor leteheti. Volt egy olyan eset, amikor egy rendőr kolléga szolgálati elfoglaltságokra hivat­ kozva 32-szer mondta le a vizsgáját. A végén már nyolcadik oldal - Már úgymond mindenki egyetemre mehet, semmilyen felvételi vizsga nem létezik. Jó, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy tanulhasson, de szigorúbb feltételek kellenének hozzá. Nem tekinteném alapjognak, hogy bárki, akármennyire buta és akármennyire lusta is, beiratkozhat. Érettségi nélkül is lehet diplomát szerezni... Van egy úgynevezett különbözeti vizsga, mely alapján a bizottság eldönti, hogy az illető rendelkezik-e a megfelelő előismeretekkel s hogy leteheti-e az úgynevezett Studienberechtigungspriifung-ot. Ha ezt én, mint a bizottság elnöke javasolom, akkor le­ vizsgázhatnak, s amennyiben ezt sikeresen abszol­ válják, akkor folytathatják a megfelelő szinten a tanulmányaikat. Ezek a hallgatók sokszor moti­ váltabbak múlt az érettségizettek... - Számos feladatot betöltött, három évvel ezelőttig a salzburgi zenei életben is jelentős szerepet játszott. Amikor Ón felől érdeklődtem, néhány mondat után mondták, hogy nagy „színházbajáró”, komolyzene­ kedvelő. - Évekig elnöke voltam a Camerata Academica des Mozarteums Salzburg-nak. A zene nagyon fontos része az életemnek: magam is trombitáltam, majdnem 15 évig egy amatőr zenekar tagja voltam. Már fiatalon is a hangversenyek, az operák és a kamarazene bűvkörében éltem s mind a mai napig esténként, kikapcsolódásként megnézek egy-egy előadást. - Magyarországon melyik színházakat látogatta, látogatja? - Amikor csak sikerült jegyet szereznem az operába, akkor oda mentem. Ha meg már nem, akkor gyakori vendége voltam a Pesti és a Katona József Színháznak. Amikor Szegeden voltam, akkor ott mentem el előadásra. Utoljára is remek darabot láttam, egy vendégtársulat előadásában: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operáját, amelyben érdekes volt, hogy Ariadne nem egy szigeten, hanem egy kórház pszichiát­ riáján siratta szerelmét... - Szerencsére itt Ausztriában még nem történtek olyan radikális újítások, bár itt is volt már olyan, hogy egy klasszikus darabban robogó lépett a színre. Ólykor sikerül eltalálni az újításokat, de egyáltalán nem tetszik, amikor Goethe EjMsí-ján keresztül a rendező a saját mondanivalóját közli. Vagyis ez is rendben lenne, de akkor azt a címet adja neki, hogy X.Y Faust-ja Goethe nyomán... S akkor tudja a néző, hogy múe számítson. - Igen, még mindig akad tennivalóm. Jelenleg könyvet írok a „Mainz-i rabszolga-projekt” kere­ tében - a rabszolga-felszabadítást érintő latin szövegek fordítását és kiértékelését végezzük. Emellett elnöke vagyok a Hochschüler Innenschaft Salzburg-nak, azaz a diák választási bizottságnak, ami elég sok munkával jár. Továbbá a polcokon is rendet kéne raknom a szobámban... Mikola Orsolya Technológia 2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a KözépMagyarországi Operatív Program keretében kiírt egy Európai Uniós pályázatot a felsőoktatási intézmények technikai színvonalának emelésére Ezt a pályázatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meg is nyerte. Ennek segítségével lehetővé vált a cél, hogy megteremt­ sünk az Egyetem hallgatóinak, tanárainak és kutatói­ nak munkáját hatékonyan támogató informatikai kör­ nyezetet, ideértve minden olyan háttértényezőt, amely szükséges a nemzetközileg is versenyképesebb hallgatói, oktatási, kutatási, innovációs szolgáltatásokat nyújtó felsőoktatás megteremtéséhez, a minőségbiztosításhoz, az intézmény korszerű irányításához és költséghatékony gazdálkodásához. A mi karunkon Katona Klára Tanár­ nő és Kohán Miklós, a műszaki osztály munkatársa felelt a projekt megtervezéséért és kivitelezéséért. A pályázaton egyetemünk azért indult el, mert az európai átlagtól való technikai lemaradásunk miatt sokkal nehezebb volt a tudást átadni, feldolgozni, tartani a karok között a kapcsolatot, és e tényezők komoly gátját képezték a hallgatók érvényesülésének. A pályázat elnyerésével a kutatást, oktatást szolgáló technikai berendezések használata biztosítottá vált, va­ lamint az intézmény adminisztrációja is fejlett nyilván­ tartási rendszert kapott (Poszeidón program) és beve­ zették az internet alapú VOIP telefonvonalat az intéz­ ményen belüli hívásokhoz. Képzéseink egyre nagyobb mértékben állnak nyitva külföldi hallgatók előtt is, főként angol nyelven. �Interjú 4(«í A 21. század magyar Bartolusa Beszélgetés Jakab Andrással Tavaly novemberben je­ lent meg a Századvég Kiadó gondozásában és Jakab András szerkeszté­ sében „Az Alkotmány című, .'-íkr, kommentárja1”’ sas»:. mintegy háromezer oldal terjedelmű, kétkötetes munka, amely korszakos jelentőségűnek tekinthető az újkori magyar jogtu­ domány fejlődése szempontjából. A szerkesztő a feladatot 20Ö6-ban vette át Sólyom Lászlótól, aki a projekt eredeti elindítója volt, de aki köztársasági elnökké választása után (érthető módon) már nem tudta ellátni a szerkesztői felada­ tokat. A kommentár bemutatóját 2010. január 19-én az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egye­ temen tartották, ahol Sólyom László köztársasági elnök, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mél­ tatta a kötetet. Jakab Andrást, a mű szerkesztőjét, karunk egykori hallgatóját kérdeztük a munkáról. b - Az Alkotmány kommentárjának összeállítására eredetileg vállalkozó szerzőgárda kivétel nélkül Sólyom László tanítványai közé tartozik? - Egyáltalán nem. Sólyom Lászlót természetesen már korábban is mindannyian ismertük, de én pél­ dául csak egy németországi konferencián talál­ koztam vele. Megköszönte a neki elküldött mono­ gráfiámat. Ennek a munkának az elolvasása után döntött úgy, hogy engem is meghív a csapatba. Másokat az alkotmánybírósági időszaka alatt ismert meg, megint másokat az MTA Jogtudományi Intézetéből. Mindannyian jóval fiatalabbak voltunk nála, de a tanítványi lét hagyományos formai krité­ riuma - doktori értekezés megírása a felügyelete alatt - senkire sem illett. Amikor Sólyom László 2005-ben államfő lett, új szerkesztőre volt szükség, és a többiek engem választottak meg erre a megtisztelő feladatra. Ezek után bővült az eredetileg tizenöt fős alkotói gárda a végső, csaknem ötven főre. Többek közt Trócsányi László alkotmánybíró is ekkor csatlakozott hozzánk. Az újonnan érkezők egy részének már nem is volt személyes kapcsolata Sólyom Lászlóval, bár munkásságát nyilván ők is ismerték. - Hogyan választottad ki az egyes paragrafusok értelmezéséhez a szerzőt? - A szerzők egy része az eredeti csapat tagja volt, a többséget azonban már valóban én kértem fel. Ez utóbbihoz az Országgyűlési Könyvtár katalógusában megnéztem, hogy ki publikált a legtöbbet az adott témáról, ezeket az írásokat átnéztem jogászi okfejtés és alaposság tekintetében, és ha ez rendben volt, no meg persze ha az illető is elvállalta a felkérést, akkor ő lett az adott szakasz szerzője. Néhány témáról még senki nem írt magyarul, ott rokon témák kutatóinál puhatolóztam. Olyan is volt, hogy egy új szerzőt a régi szerzők ajánlottak a figyelmembe, mert az aktuális kutatási témája pont passzolt egy gazdátlan paragrafushoz. Igyekeztem elkerülni a baráti alapon való felkérést: olyan is volt, akivel személyesen csak a könyvbemutatón ismerkedtem meg, előtte csak olvastuk egymás írásait. De erre büszke vagyok, és szerintem ez lenne az egészséges egy tudományos vállalkozásnál. - Mi volt a szerkesztői munka legnehezehh része? - A hagyományos szerkesztői teendők, tehát a szö­ vegek egységesítése, a szakirodalmi feldolgozottság és a logikus okfejtés szempontjából való kritikus olvasás, illetve ezekben javítások kérése mellett a projekt méreteiből adódtak újszerű feladatok. Ez egyrészt a szponzorok meggyőzését jelentette (ez ügyben a szerzők maguk is sokat segítettek), más­ részt a kéziratok megtárgyalására irányuló konfe­ renciák megszervezését. Ami azonban talán a legne­ hezebb volt, az a csaknem ötvenfős csapat tagjainak folyamatos győzködése, hogy a vállalkozás valóban sikerülni fog. A csoportpszichológia ugyanis úgy működik, hogy amennyiben néhányan nem hisznek benne, akkor a többiek is majd arra hivatkoznak. fejlesztések Egyetemünkön Kialakítottunk külföldi felsőoktatási intézményekkel közös tanulmányi programokat, melyekben hazai és nemzetközi hallgatók & oktatók is részt vehetnek. Egyetemünk öt karral rendelkezik, melyek három különböző városban találhatóak meg: Budapesten, Piliscsabán és Esztergomban. Eddig a távolság lényeges akadályát képezte a hatékony közös munkának, egyáltalán a közös Pázmányos tudat megszületésének. Mostantól mindez megváltozhat! A pályázat eredménye, hogy az Egyetemmel kapcso­ latos összes hang- és videofelvétel, készítette akár bel­ ső, avagy kívülálló személy, bekerül majd egy közös archívumba. Lesz egy tv stúdiónk, ahol mindenféle oktatási célt szolgáló anyagot fel lehet majd venni, bevezetésre kerül a net tv, lesz lehetőségünk rádió­ adásokat készíteni, amiket interneten és földi sugár­ zással is lehet fogni. Ezen technikai újítások fizikai hátterét az Információs Technológiai Kar adja majd. Nálunk közvetlenül tapasztalható újítások a videokon­ ferencia órák bevezetése, ami lényeges utazási költségés időmegtakarítással jár mind nekünk hallgatóknak, mind pedig az oktatóknak, az informatikai labor LCD monitorokkal való felszerelése, a labor és a gyakorló hűtése, látássérült hallgatótársainknak pedig önálló munkaállomások kialakítása. Fejlesztéseink között említhetjük a néhány hónap múlva induló Pázmány University Electronic Press-t, vagy röviden e-kiadót, ami egy rendkívül örömteli kezdeményezés az egyetem részéről. hogy a kétkedők munkája nélkül úgysem lehet meg­ csinálni, és ezért aztán tényleg nem lesz meg a projekt. Ha ellenben mindenki elhiszi, hogy rajta kívül mindenki más teljes szívvel rajta van az ügyön, akkor ő is lelkes lesz. Ha úgy tetszik, a csapatmun­ kánál a sikerben való hit fenntartása az egyik kul­ csa magának a sikernek. Ez elsőre meglepően hangzik, de tényleg így működik. - Miben más ez az alkotmánykommentár, mint a korábbiak? - Első ránézésre nyílván a teljedelemben, hiszen sokszorosa a korábbi kommentároknak. De filo­ zófiájában is más, hiszen nem csupán összegyűjteni és rendszerezni akartuk az AB döntéseit vagy a szakirodalmi álláspontokat, hanem átfogó fogalmi rendszert (dogmatikát) építettünk, amellyel a jövő­ beli (még soha fel nem merült, hipotetikus) esetek is megoldhatóak. Ezen felül a háromezer oldalnyi szöveget nagyjából kétszáz oldalnyi mutató követi, ami a kézikönyvszerű használatot jelentősen megkönnyíti. Ez utóbbi is hiányzik más magyar­ országi kommentárokból. - Számos országban tanultál, tanítottál és kutattál: Ausztriában, Németországban, Angliában és Spanyol­ országban is. ián tehát összehasonlítási alapod, de vajon elég Jól ismered-e a létező magyarjoggyakorlatot? - Szerintem a külföldi tartózkodás előny egy ilyen vállalkozásnál. A legjobban egyébként mind a mai napig a magyar jogot ismerem, és a kutatásaim többsége is erre vonatkozik. De az elsődleges feladat szerkesztőként nem is a joggyakorlat pontos is­ merete, hanem a módszertani egységesítés és csiszolás. Ha az adott téma legjobb magyar szak­ értője írja valamelyik paragrafus kommentárját, akkor semmilyen szerkesztő nem tudna tartalmilag javítgatni a munkáján - az okfejtés logikusságát és szerkezetét azonban meg lehet ítélni, és az esetleges nyitva hagyott kérdésekre is fel lehet hívni az illető figyelmét. Ahhoz azonban, hogy egy szerkesztő ezt meg tudja tenni, a külföldi módszertani minták ismeretére van szüksége. - Mennyiben kötődik a munka a Pázmány jogi karához? Az e-kiadó lényege abban áll, hogy a hallgatók és a kutatók egyszerűen kiválasztják az adatbázisból a munkájukhoz szükséges tanulmányt, tudományos munkát és azt néhány perc alatt kinyomtatják. Ezek a munkák azért kerülnek be ebbe az adatbázisba, mert egyébként túl kevés példányszámra lenne igény, nagy nyomdában nem érné meg kinyomtatni őket. Ezentúl viszont mi egyszerűen kikeressük ami kell, kinyom­ tatjuk és fűzött könyvként tarthatjuk kezünkben az anyagot. Az e-kiadó jegyzeteket, könyveket, akár előad^anyagokat is nyújthat nekünk. Ezenkívül kutatási anyagok, tudományos közlemények, PhD disszertá­ ciók és az egyetem működésével kapcsolatos doku­ mentumok lesznek elérhetőek. A KMOP pályázat elnyerésével tehát rendkívül hasznos beruházásokat eszközölhetett egyetemünk. Most már közösen dolgozlratnak a karok: az ITK a technikai tudását adja, a BTK és mi, a JAK pedig tartalmilag járulhatunk hozzá a minden eddiginél sikeresebb együttműködéshez. 2007-ben új irányt vett egyetemünk élete, s egy lassan hároméves fejlődés végén és egy remélhetőleg hosszú időkön át tartó, gyümölcsöző jövő előtt állunk most. Tulajdonképpen létrejön közöttünk egy „virtuális közös campus”, ahol tényleg átérezhetjük, hogy mindannyian Pázmányosok vagyunk, tanuljunk akár technikai csodákról, nyelvé­ szetről vagy éppen törvényekről. Hrecska Renáta - A munka a magyarországi jogi karok és oktatóik közös erőfeszítésével született. Maga a Pázmány is jelentős előrendeléssel segített minket, egy konfe­ renciát is tartottunk itt, és a szerzők jelentős része itt tanít vagy itt tanult (mint például jómagam). Sólyom László is kiemelte a könyvbemutatón, hogy jelenleg a két-három legfontosabb hazai jogtudományi műhely egyike a Pázmány. Ezzel én is egyetértek. - Miként látod a Pázmányjövőjét és esélyeit a hazaijogi oktatásban és jogtudományban? - Egy új jogi kar mindig lehetőséget jelent, hogy ne csak leutánozzuk azt, amit más jogi karok csinálnak, hanem valóban újat alkossunk. Biztatónak gondo­ lom az angol nyelvű oktatás hangsúlyozását, vagy épp a hagyományos, merev tanszéki struktúrák fellazítására irányuló törekvést. A lustum Aequum Salutare folyóirat minősége is optimizmusra ad okot. - Miért nem kapható a kommentár a könyvesboltokban? - Mert a könyvesboltok nagyjából 40%-os árréssel dolgoznak. Ennek megfelelően a már így is borsos árú kötet jóval drágább lenne. A Századvég Kiadó honlapján azonban megrendelhető elektronikusan, és ez a fajta könyvkereskedés szerintem manapság már eléggé bevett gyakorlat. Koltay András kilencedik oldal �Publicisztika Vén Európánk A közelmúltban napvilágot látott az a hír, miszerint a szomszédos országokhoz képest is nagyon rossz hazánk demográfiai helyzete. A KSH legfrissebb adatai szerint 34 ezerrel csökkent a népesség egy év alatt. A szám persze önmagáért beszél. S az is beszédes, hogy nálunk 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne, de ebből csak 13 (!) születik meg. A jelenség persze nem újdonság Európában, így élhetnénk azzal a hagyományos módszerrel, hogy vigyázó szemeinket Nyugatra vetve megnézzük. ők hogyan orvosolják ezt a problémát. Megnézzük, de mi van, ha nem tetszik, amit látunk? Legutóbbi bécsi emlékeim jutnak eszembe. Járok-kelek a városban, utazok a metrón, és bizony látom, hogy minden harmadik ember az Unión kívüli gyökerekkel bír. Budapesten nemrég jelentősen megcsappant a kínaiak száma - most már látom, hová mentek. De nem csak ők vannak jelen nagy számban, mellettük törökök, albánok és sok más, távoli kultúrából érkező. Miért? Mert ez az Unió fő demográfiai politikája. Ha a népek Európája nem képes az önmaga reprodukcióját megoldani, jöjjenek más népek, akik majd megteszik helyettünk. Aki pedig ezt ellenzi, annak nincs szíve vagy rasszista. így az átlag nyugat­ európai polgár kínosan ügyelve arra, hogy a fenti jelzők egyikét se aggassák rá, helyesli is ezt a politikát. Mindaddig, amíg a szomszédságába meg nem érkezik egy család, és mindaddig, amíg pár év után el nem költözik egy másik városrészbe, mondván, hogy ott még csak a sajátjai (vagy egyéb európai népek) laknak. Azt gondolom, vén Európánk vezetői az elmúlt pár évtizedben a veleszületett egyenlőség zászlóra tűzése mellett elfelejtettek valamit. Azt, hogy a jog alapja a kötelezettség teljesítése. Pedig ez régen természetes volt, és tulajdonképp a sajátjainkkal szemben továbbra is gond nélkül alkalmazzuk. Igen beszédes ma is, hogy Angliában a választási jegyzékbe mindenkinek külön regisztráltatnia kell magát. Hogy lehet ez? A választási jog adófizetéshez van kötve. Ha nem veszel részt a közterhekben, nincs jogod beleszólni abba, hogyan alakuljanak az ország dolgai. Ellenben a migránsokkal szemben - a demográfiai helyzet jobbításának oltárán feláldozva - az asszimiláció szikráját sem követeljük meg. Ez az, ami a problémák fő gyökere. Ma, ha Svédországban menedékjoghoz fordul egy koszovói, jellemzően kiutalnak neki egy lakást, és az első dolga, hogy kirakja a parabola antennát, majd egész nap a hazai csatornákat nézi, az előírt nyelvi kurzust (jellemzően) ellógja, és jól él a neki nyújtott szociális támogatásból. Végül világra hoznak pár gyermeket, akik svéd állampolgárok lesznek. És mindenki boldog? Nem hiszem. A franciák, akik már nem mernek bemenni Párizs bizonyos külvárosaiba, az olaszok, akik 2007 óta a bevándorlók által elkövetett erőszakos bűnözések kiugró mértékével nem tudnak mit kezdeni - ők biztos nem. Nem ez az első közösségi politika, amit nyugodtan mondhatunk elhibázottnak. Hiszen ma a termelést elősegítő támogatások helyett gazdáink arra kapnak pénzt, hogy kivágják a szőlőiket (hiszen oly sok a bor már Európában), vagy hogy búza helyett energiafüvet ültessenek (amiről köztudott, hogy hamar kiszipolyozza a termőföld energiáját). Csak remélem, hogy mire célországgá válnánk, maguknak sikerül megoldást találnunk hazánk elöregedésére, mielőtt mások találnak nekünk. azon Persze emlékezetes. a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után lehet, hogy túl sokat kérek. Pedig ők nem is akartak bevándorolni... Bárth Bertalan Nem (csak) leányálom! Az egyetemünk képzésén résztvevők túlnyomó része a gyengébbik nem tagja, ezt a folyosókon rohanva is tapasztalhatjuk. Nem csak a jogász, de a nemzetközi igazgatás szakokon és erős többségben képviseltetik magukat a lányok. Miért van ez? Korábban a jogász (tágabb értelemben az ügyvédi) szakma totális férfi-monopólium volt: közrejátszhat ugyan a női emancipáció hiánya is, de a hölgyek maguk is más szerepkörben látták magukat. Az önálló, saját lábán megálló nő a rendszerváltás vége felé leginkább a szolgáltatási szférában egyre nagyobb mértékben megjelenő magánválblkozások terén talált magára, tessék csak a fodrászatokra, varrodákra és kozmetikákra gondolni. Az új évezred és az új generáció azonban magával hozta a régi vágású férfiak rémálmát, s ezzel megjelentek az azonos fizetésért harcoló businesskisasszonyok, akik inkább a karriert választották a család helyett, gyakran éppen férjükre hagyva a családépítés hagyományosan női szerepkörét. Azonban még a mai nap is csak álom a férfiak és a nők egyenjogúsága, a legújabb kutatások szerint is a férfiakat részesítik előnyben nagyon sok esetben a munkaadók, a tetejébe azonos munkakörben is nagyon eltérő lehet a nők és a férfiak fizetésének mértéke, „természetesen” a férfiak javára. De azért szépen lassan a női nem magasan képzett rétege is megtalálja a hangját, egyre több női közéleti személyiséget láthatunk, a politikában és a gaz­ daságban is, akár csak a jog világában. A kutatók között is szép számmal találhatunk hölgyeket, nevük immáron nem csak apró betűvel van szedve egy neves férfikolléga mellett, hanem - éppen az egyenjogúság jegyében - talán még meg is előzve a tizedik oldal hímnemű társkolléga nevét, azonos betűmérettel virít egy-egy tudományos publikáció alján. A gyengébbik nem megerősödése a jogászszakmá­ ban több okra is visszavezethető. Egyes elméletek szerint több fiú lenne a szakon, de ők legtöbbször nem jutnak be. Nem a tudás mértékének különbö­ zőségét kell felhánytorgatni, hanem inkább a milyen­ ségét: a felmérések szerint a fiúk sokkal gyakorlatiasabbak (ezért jók inkább a matematika és a termé­ szettárgyak terén), míg a lányok sokkal inkább haj­ lamosak a precíz, pontos tanulásra, és valljuk be, a felvételi tárgyként megjelölt történelemben nem elég csak tessék-lássék módjára tudni az évszámokat. Másik magyarázat, hogy a lányok rákényszerülnek arra, hogy jogásznak menjenek. Elsőre ez meghök­ kentőnek tűnhet, de a nemek eltérő tanulási kész­ ségét tovább boncolgatva a legtöbb lány számára a mérnöki pálya alapból esélytelen, s akkor mi marad kis hazánk társadalmilag megbecsült szakmái között? Az orvos és a jogász, semmi más. A tanári állás is va­ laha ezek között szerepelt, de az alulfisetettség meg­ tette a hatását a presztízs lerontásának érdekében. És mi van, ha egyszer bekerültek a lányok a jogi egyetemre? A tanulás mellett megjelenik a hatalmas kérdőjel is az évek előre haladtával: vajon jól választottunk? Sok lány elbizonytalanodik, hogy mit is keres itt, miért is tanul, s hogy nem csak szülői ráhatás miatt kezdte-e el a minimum öt évig tartó képzést? Kevés lány adja fel végleg, de a tartózkodás oka is részben az ismeretlentől való félelem lehet: nem mernek váltani, és nem is tudják elképzelni, hogy mit csinálhatnánk a jog helyett. Elvégre is, ki akarná eldobni több éves befektetett munkáját? Kis-Molnár Flóra Come on law! Nem tudom. Nem akarok nagy igazságokat kinyilatkoztatni. Amit a következő sorokban olvashattok, az személyes vélemény, a teljesség igénye nélkül és a téma teljes körbejárásának hiányában. Vélemény, ami nyitott az új ismeretek és ellenvetések felé. Gondolkodásra az késztetett, hogy tapasztalni kezdtem a jogszabályok tartalma és gyakorlati megvalósulása közti különbségeket. A jog, mint a társadalom rendjét biztosító kény­ szerszabályok összessége elengedhetetlenül fontos az emberiségnek. Sok ember él a földön, akik bizony készek embertársaikon keresztül lépdelve mindent megtenni vélt vagy valós boldogságukért. Azonban az ember attól ember, hogy az ösztön volta mellett gondolkodásra is képes, és rájött arra, hogy nem muszáj úgy élnie, mint a természet egyéb élőlényei teszik. Képes arra, hogy koordi­ nálja és ellenőrizze életviszonyait, ezért elkezdte magát szabályozni. Ez volt a jogrendszerek létre­ jöttének legfőbb oka. Hogy miért írtam le ezeket a könnyfakasztóan bölcs sorokat? Mert pontosan ennél az oknál lennék kíváncsi a Ti vagy Önök véleményére! Mi a jobb az embereknek? A) Jogszabályok, amik tételesen le vannak fektetve ugyan, de a gyakor­ latban mégsem úgy érvényesülnek, ahogy le vannak írva, illetve nem is feltétlen egyértelmű a megfogalmazásuk, vagy B) ha nincsenek jogsza­ bályaink, csak olyan bíróságaink, amelyek a múlt ítéleteinek segítségével döntenek. Igen, a prob­ léma alapvetően egyszerű. A kontinentális, avagy az angolszász jogrendszerek közül melyiket érezzük hitelesebbnek? Hiteles. Szándékosan élek ezzel a szóval és nem az igazságosságéval. Tudom Hallgatótársaim, hogy jogi stúdiumaink során az első, amit belénk ültet­ nek, hogy a jog célja az igazságosság megterem­ tése. lustum, aequum, salutare. Azonban szerintem a 21. század jogrendszerének nem lehet ilyen célt kitűznie. Megváltozott a világ, és vele együtt az emberek. De a ma emberének is szüksége van egy olyan társadalomformáló erőre, amiben bízhat, hogy megvédi a másik ember elől. Vagy legalábbis reménykedhet, hogy segíteni tud rajta. Mert ha tudom, hogy ezek a jogszabályok nem segítenek rajtam, nem is fogok velük fog­ lalkozni, elvesztem a hitem a jogban. Ez azért is járhat súlyos következményekkel, mert én magam is ellene fogok szegülni, és erre fogom buzdítani társaimat is. Megbosszulom a rossz jogot. Ha azonban nincs jogszabály, nem tudom, hogy mi a jog. Csak annyit tudok, hogy van, de hogy ez kedvezni fog-e nekem vagy sem? Ez csak az ítélet után derül ki. Nagyon izgalmas kérdés, mert a velem pereskedő fél is ugyanebben a helyzetben van: mindketten váijuk a kiszámíthatatlan ítélet eredményét. Tudjuk, hogy ez számunkra rosszul is elsülhet, de még is megpróbáltunk a jog segít­ ségéhez fordulni. Szerintem ez azért van, mert a common law hitelesebb formája az európai ember konfliktus megoldásának. Abból az emberképből indul ki, hogy mi nem a jóra törekszünk, hanem arra, ami a boldogulásunkhoz szükségeltetik. Ezért bármire hajlandóak vagyunk, éppen ezért az összes emberi viszony leszabályozásával (mint anno a porosz Allgemeines Landrecht) nem is próbálkozik. Úgyis lehetetlen... Eölhasználja segítségül a precedenseket, de ajudge made law lényege pontosan a bíró. A bíró sze­ mélyiségétől, erkölcsi érzékétől, igazságérzetétől �Publicisztika függ a döntés végkimenetele. A kérdés, hogy ez nem igazságtalanabb-e, mint az előre lefektetett jogszabályok. A válaszom egy újabb kérdés: a jogalkotó vagy az őt utasító kormányzati emberek személyisége nem ugyanilyen döntő a „paragrafusok megalkotásánál? Lehet aztán vitatkozni, hogy de a kontinentális jogrendszerekben is komoly mérlegelési jogköre van a bírónak, meg hogy lehetőség van a méltányosság alkalmazására, stb. Szerintem a lényegi kérdés: melyik a hitelesebb megoldás az embereknek? Melyikben fognak hinni? Hol fognak inkább a jog segítségéhez for­ dulni? Mert a jog csak akkor képes társadalom­ formáló erővé válni, ha minden ember hasznát meri/tudja venni. Márpedig ez egyre kevésbé jellemző, sajnos. Ennek több oka is van. Ezek közül kettőt emelnék ki. Egyrészt nem ismeri azt a töménytelen mennyi­ ségű érthetetlen jogszabályt, ami a rendelkezéséré állna. Másrészt lehetősége sincs az alkalmazásukra - ha ismeri őket, ha nem -, mert maradjunk annyiban, hogy a pereskedés drágább, mint a gumicukor. Ez utóbbi kitétel természetesen az angolszász jogrendszereknél is fenn áll. De akkor mégis mi a megoldás? Szerintem nincs megoldás. Amióta ember az ember, gyúijuk meg gyűljük egymást, és ez így is van rendjén. Nem tudunk kibújni emberi mivoltunkból. De minél inkább vágyunk az egyenlőségre, a kiegyensúlyo­ zott jogszabályokra, az igazságos jogra, annál in­ kább be fog következni mindennek az ellentettje. Ezt már Platón is megírta, nem saját ötlet. Legalább az angol jog nem ringatja magát ilyen hiú ábrándba. Mint ahogy sok más jogrendszer sem. Lehet éppen ezért működőképesebbek? Hitele­ sebbek? Stevanyik Adám Sztrájk, mint végső eszköz Január közepén egy hétre megbénult a budapesti tömegközlekedés. Ez sokunknak -különösen a vizsgaidőszak közepén - igen nagy bosszúságot okozott. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk eljutni úticélunkhoz, késtünk, idegeskedtünk, és vártunk. Az egészet nem tudtuk hova tenni. A híradásokból érthetetlen volt, hogy hogyan is zajlanak az események: miért nem jár a busz, és miért jár a metró? Most akkor ki sztrájkol és ki nem? Kik azok a sztrájktörők? Miért nem tud megállapodni egymással a munkáltató és a szakszervezetek, és egyáltalán: mi is az a sztrájk? Mielőtt a fenti kérdéseket megválaszolnánk, és megértenénk azt, hogy mi vezet odáig, hogy egyik napról a másikra eltűnnek a buszok fő­ városunk utcáiról, utazzunk vissza az időben és ismerkedjünk meg egy kicsit a ,sztrájktörténelemmel”! Arra a kérdésre igen nehéz, sőt talán lehetetlen is válaszolni, hogy mikor és hol történt az első sztrájk, hiszen sokféle fajtáját, formáját és lehe­ tőségét ismerjük a munkavállalói nyomásgyakor­ lás e formájának az egészen extrém akcióktól (a későbbiekben számos ilyenről lesz szó) a klasszikus bérharcokig. Tulajdonképpen több ezer évvel ezelőttről is indulhatunk, hiszen sok történész már a Kr.e. 494-es római secessiot vagy éppen az ókori Egyiptomban a Dejr el-Medinai munkások III. Ramszesz elleni felkelését is sztrájkoknak tekinti. A Magyarországon lezajlott első „sztrájkhof vagy legalábbis sztrájkhoz hasonló akcióhoz viszont már egy egészen konkrét eseményt ta­ lálunk a „szakirodalomban”. 1526-ban Beszterce­ bányán kirobbant az első munkásfelkelés, amihez néhány napon belül mintegy 4000 bányász € csatlakozott a Garam-menti bányákból. A fel­ kelés, melyet az elviselhetetlen nyomor miatt szerveztek, tragikus véget ért: Werbőczy István kegyetlenül „rendet rakott”. A sztrájk szervezőit kivégezték, a bányászok pedig jó ideig nem mertek tettekkel is érvényt szerezni követe­ léseiknek. Nem volt vidám dolog a sztrájk a XDÍ. század Amerikájában sem, ekkortól beszélhetünk ugyanis valójában „sztrájktörténelemről”. Az 1873-as gazdasági válság miatt a munkanélküliek száma az egekbe szökött. Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel közömbösítettek. A munkavállalók és a ,munkásosztál^ azonban egyre öntudatosabbá és egyre bátrabbá kezdett válni. A szakszervezetek zászlajukra tűzték a nyolcórás munkaidőt (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...), a követelés nyomatékosítására pedig 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdettek. Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Millwaukee-ban a kivezényelt rendőrség a tö­ megbe lőtt, s kilenc holttest maradt a helyszínen. Pár száz kilométerrel odébb Chicagóban a karhatalom hasonlóan brutálisan lépett fel; a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök kö­ zötti összecsapásban négyen vesztették életüket. Később a tömegtüntetések szervezőit koholt vádak alapján halálra ítélték. Május 1-je tehát nem a „szeretet ünnepe”, ahogyan azt egy majálison készített közismert videofelvételből megtudhatjuk, hanem ennek az eseménysornak az évfordulója. Ahogy haladunk a történelemben számos érdekes sztrájkkal is találkozhatunk. Egy bizonyos Adrián Swain nevű angol hősünknek például egyenesen az volt a mániája, hogy F következetesen melegítőben szeretett munkába járni - tanár volt az illető -, hiába tiltotta azt mindenféle szabályzat. Kirúgták. Nem mellesleg, szakszer­ vezeti tisztségviselő volt. Bár a 35 éve az iskolánál dolgozó munkaerő furcsa szokását illetően egészen biztosan megoszlottak a vélemények kollégái körében, mindez nem akadályozhatta meg őket abban, hogy sztrájkot hirdessenek visszavétele érdekében. A munkabeszüntetésben résztvevő tanári kar tekintélyes létszáma miatt az iskolát már-már a bezárás fenyegette. A lakat azonban sose került fel az intézmény kapujára, mivel visszavették a renitens munkaerőt, aki egyébként azt is sérelmezte, hogy az öltözködést szabályozó utasítást nem véleményeztették a szakszer­ vezettel. Sztrájkot akár két percre is lehet hirdetni. Az alábbi idézet 2009. január 8-án a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonaton elhang­ zott: „A Gázai Övezetben kialakult helyzet miatt a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy határozott, hogy kifejezi szolidaritását a palesztin emberekkel. Ennek jegyében a szerelvény két perccel tovább várakozik az állomáson. Ugyanez történik a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonattal. Az izraeli katonák azonnali távozását követeljük a palesztin területekről. Köszönjük megértésüket.” Ez volt talán a sztrájktörténelem legrövidebb munkabeszün­ tetése. Nehéz helyzetben lennének a magyar mozdonyvezetők, ha hasonló akciót szeretnének szervezni, hiszen hazánkban a késést és a kétperces sztrájkot bajosan lehetne szétválasztani egymástól... A leghosszabb sztrájk Margaret Thatcher 1983-as újraválasztása után történt. A takarékosság jegyében hozzákezdett a veszteséges bányák bezáráshoz. Közel száz - főként walesi - bányát akart megszüntetni, ezzel 80 ezer bányász állása került veszélybe. A munkások egy éven keresztül, 1984 és 1985 között sztrájkoltak, három milliárd font veszteséget okozva az államnak. Ebben az évben számos konfliktus volt a bányászok között. A feketelábú bányászról szóló népdal is ekkor született, amit előszeretettel énekeltek a sztrájkoló bányászok a sztrájktörők füle hallatára. Utóbbiak azonban ettől mégse egy jó hangulatú kóruspróbán érezték magukat, különösen mikor a gerincük eltűrését láttató sorokat kellett végighallgatniuk. A miniszterelnök végül nem engedett a sztrájkolók követelésének, és a bányákat bezárták. Egészen meghökkentő és vicces „sztrájkfel­ hívások is születtek például Dél-Amerikában. 1997 októberében a kolumbiai hadsereg első embere, Manuel Bonnet nyilvánosan „sztrájkra55” szólította fel az ellenlábas gerillák asszonyait, barátnőit. A szándéka az volt, hogy a megvonás hatására az ellenfelei hajlandók lesznek tűz­ szünetet kötni. Ez volt a célja a bogotai polgár­ mesternek is, aki egyenesen eltiltotta egymástól a párokat. Terve bejött, nemsokára életbe lépett a tűzszünet. Felsorolásunkból végül nem maradhatnak ki a franciák sem. Az egyik legkevésbé empatikus sztrájkoló is közülük került ki. Történt ugyanis, hogy az Air Francé egyik pilótája megvárta, míg az utasok szépen felszállnak a gépre, kényelmesen elhelyezkednek, majd indulás helyett bejelentette, hogy ő akkor most sztrájkba lép. A francia „sztrájkkultúra” azonban annyira fejlett, hogy az emberek csalódottan, de egy hangos szó nélkül leszálltak a gépről. Ugyanezt képzeljük el itthon... A sztrájk tehát, mint fenti összeállításunkból kiderül, igen sokrétű „fegyver”. Alkalmazása azonban mégsem elvetendő, még akkor sem, ha az a nem sztrájkolóknak nehézséget okoz, hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz nekünk is szüksé­ günk arra, hogy érdekeinkért kiálljunk. Akár munkabeszüntetéssel is. Szabó Imre tizenegyedik oldal �Irodalom Az Arnylakók Novella ,yAz emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés 9> (H. PL.) Ismerős az az érzés, amikor a szemed sarkában mintha mozgást látnál a sötétben, de mikor odanézel, nem látsz semmit? És annak az érzése, hogy folyamatosan figyelnek? Én folyton ezeket érzem. De én tudom is ennek az okát... 1929. február 13-án születtem, Midnight Town poros kisvárosában. Születésem napján az elbeszélések szerint esős volt az idő, de volt is oka a szomorúságra. Édesanyám azzal az emberfeletti erőfeszítéssel, mellyel nekem életet adott, el is dobta a sajátját magától, mellyel elnyerte örök hálámat iránta. Apám születésemtől fogva egyedül nevelt. Bár soha nem hozta szóba anyám halálát, titkon mindig úgy éreztem, hogy engem hibáztat ezért. A házat, melyben születtem, anyám halála után nem tudta elviselni többé, így nem sokkal később, három éves koromban el is költöztünk onnét a Cambridge-i egyetem campusába, ahol apám tanított; fizika-biológia szakos professzor volt. Mivel ő mindig előadásokat tartott, nem volt ideje velem foglalkozni, így gyermekkorom nagy részét az egyetem épületében töltöttem. Szabad bejárásom volt a tanári irodákba és apám biológia szertárába is. így szerettem meg a biológiát; amelyen belül később, egyetemi éveim alatt az emberi agy felfedezésére szakosodtam. Rendszeresen járattam az emberi aggyal kapcsolatos kutatásokról szóló szaklapokat, így felkeltette figyelmemet, mint fedeznek fel újabb bizonyítékokat arra, hogy az agy sokoldalúbb, mint aminek hittük; valamint az, hogy milyen hatással vannak rá bizonyos vibrációk. Ekkor határoztam el, hogy én is magánkutatásba kezdek a témával kapcso­ latban. Mivel édesapám szakterülete révén nekem is völt némi betekintésem a technikai részekbe, sikerült megépítenem egy szerke­ zetet, mellyel hitem szerint sikerül olyan rezgé­ seket keltenem, amelyekre az általam szerzett kísérleti állatok reagálni fognak. Kíváncsi­ ságom pusztán tudományos céllal indult, de utólag visszagondolva mintha olvastam volna valamit bizonyos médiumokról, akik erős elektromágneses sugárzásnak tulajdonították újonnan kialakult képességeiket. E képessé­ geket ők szellemekkel és spirituális erőkkel hozták összefüggésbe. A kutatásaim kezdetben semmi eredményt nem hoztak. Éveket töltöttem a szerkezet folya­ matos módosításával, valamint a patkányok megfigyelésével, de semmi nem utalt arra, hogy bármi változást okozott volna életükben a naponta mellettük bekapcsolt erős hullámokat kibocsátó szerkezet. Már a kísérlet teljes kudarcként való elkönyvelését határoztam el, amikor egyik nap felfigyeltem valamire: a tizenkettedik oldal patkányok elkezdték kerülni a ketrec sötét helyeit és ha lekapcsoltam a világítást, heves visításba kezdtek. A dolgot először nem tudtam mire vélni, gondoltam idővel el fog múlni ez a reakció, de később már nem csak akkor viselkedtek így, mikor bekapcsoltam a gépet, hanem máskor is. E problémát - melyről kezdetben azt hittem, hogy a gép által véletlenül okozott agykárosodásnak köszönhetem - úgy próbáltam orvosolni, hogy az állatokat átvittem egy másik szobába, remélve, hogy a meg­ változott környezet hatására megváltozik a viselkedésük is - de nem így történt. Akármit csináltam velük, a patkányok iszonyodtak a sötéttől, mintha valami gonosz lenne ott, aki csak arra les, hogy eléije őket. Mikor az első patkány szívrohamot kapott a lekapcsolt lám­ pától, úgy döntöttem, kísérletemet kiteijesztem más állatokra is: először kutyákon, majd macskákon, nyulakon próbáltam ki gépemet, minden esetben ugyanazt érve el: totális félelmet a sötét, vagy árnyékos helyektől. ★ Mire túljutottam a 200. kísérletemen is, kíváncsiságom nem ismert határokat: mi történhetett ezeknek az állatoknak az elmé­ jével? Mi rémisztheti őket ennyire a sötétben? Mivel semelyik kísérleti példány nem mutatott egyéb pszichikai és fiziológiai változást, úgy döntöttem, a kísérletet elvégzem immár a főemlősök egy példányával is. Mivel az alsóbb rendű állatok és a főemlősök agyhullámai eltérőek, addig nem tapasztaltam semmi változást a kutatások során, akár bent voltam a kísérleti laborban a gép működése alatt, akár nem. Az újabb kísérlethez ezért alakítani kellett a rádióhullámok erősségén és frekvenciáján is. A nagyobb dózis érdekében kialakítottam egy kalapszerű eszközt, melyet a fejre húzva a kísérleti alany agya erősebben kapja a kibocsátott sugárzást, mint testének más része. Ez vezetékes összeköttetésben volt hangvilla alakú szerkezetemmel. Mivel a város nem rendelkezett állatkerttel - legalábbis nem olyannal, ahol majmokat is tartanak - kény­ telen voltam emberi alanyt keríteni kutatá­ somhoz. Tekintve azonban, hogy annak ered­ ményéről és ártalmas hatásáról nem voltak megfelelő adataim, nem akartam másnak ártani, kísérleti nyulat csinálva belőle. így egyedüli esélyként magamon próbáltam ki a szerkezetet. Bár így utólag nagy hiba volt ez tőlem, életem legnagyobb hibája, de akkor úgy éreztem, a tudomány érdekében meg kell ezt a lépést tennem. Bárcsak tudtam volna akkor, hogy ezzel nem segítek az emberiségen, hanem hatalmas veszélytől óvtam volna meg azzal, ha nem folytatom a kísérletet: a tudás veszélyétől! E)e persze ezeket akkor még nem tudtam, így a megfelelő óvintézkedések megtétele után melyek kiteijedtek arra a lehetőségre is, hogy többet ép ésszel nem szállók ki a gépből fejemre húztam a kalapot és beültem a géphez erősített székbe. Kezdetben nem éreztem semmi változást sem a szervezetemet tekintve, sem a körülvevő környezetet; ezért úgy határoztam, megeme­ lem a sugárzás erősségét. Az ezt követő néhány percről csak halvány emlékeim vannak: egy erős fényt láttam, majd szürke pontokat és sok, nagyon sok figyelő tekintetet. A saját sikolyom­ ra ébredtem nem sokkal később. Ébredésemet követően először megvizsgáltam magam, testileg-szellemileg ugyanaz vagyok-e, mint voltam. Ezek az eredmények sikerrel zárultak, így feltételeztem, hogy agyamra mégsem volt káros hatással a gép. Majd eszembe jutott, hogyan reagáltak az állatok a sötétben. Mivel a laborban a vizsgálat alatt minden lámpa égett, nem volt árnyékos rész odabent. Úgy határoztam hát, hogy lekapcsolok párat a lámpákból, lesz-e valami hatással rám a bekövetkező félhomály. És akkor megláttam őket. Az árnyékos részeket foglalták el, de azokat teljesen kitöltötték testükkel - vagy ami volt nekik helyette. Kisebb és nagyobb, nyálkásnak tűnő, rémisztő teremtmények voltak. Egyesek csápokat viseltek a szájuk helyén, másoknak az egész felső részét - melyet nem nevezhetek fejnek - kitöltötték a szemek. E teremtmények pedig csak álltak szótlanul és engem figyeltek. Kezdeti rémületemen azzal a gondolattal estem át, hogy az egész talán a gépezet rezgései miatt van, amely megzavarja a látóidegeimet. így lekapcsoltam a még mindig működő gépet. De a lények nem tűntek el! Ott álltak és néztek rám. Ekkor már tényleg elfogott a rémület és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a laborból, az ajtót bezárva magam után, hátha nem tudnak követni. De ez sajnos nem így történt. A laboron kívül a másik szoba sötétjében újabb teremtményeket vettem észre, részben hasonló, részben teljesen különböző felépítéssel, amint rám merednek, szótlanul. Megpillantva őket nem tudtam a cselekedeteimet uralni többé, fejvesztett rohanásba kezdtem, ki a folyosóra, ki az épületből. Az udvarra érve kissé megnyu­ godtam, de ez csak addig tartott, amíg újabb példányokat nem vettem észre - a legközelebbi fa árnyékos lombkoronájában. Ez volt őrületem - és hátralévő életem - első napja. if: 'k K'íóí'aL két év telt el. Az első hetekben aludni sem tudtam, tudván, hogy a sötét tele van nyálkás, csápos, iszonyatos gülüszemű lények­ kel, melyek minden sarokban és árnyékos területen engem figyelnek. Elneveztem őket Amylakóknak, hiszen csak az árnyékos helyeken tűntek fel. a világos részeken sosem. Lakásomat átalakítottam: kiszedtem belőle minden tárgyat, ami árnyékot vethet, és az összes szobát felszereltem erős lámpákkal. Az �Irodalom éjszakákat felkapcsolt villany mellett töltöttem, nappal pedig csak olyan helyekre mentem el, ahova a legszükségesebb volt és csak akkor, ha tudtam, hogy van ott világítás. De így sem kerülhettem el őket teljesen. Minden eresz alatt, minden sikátorban láttam őket: álltak és fi­ gyeltek. Általában engem néztek - gondolom feltűnt nekik, hogy én is látom őket - de voltak esetek, amikor más embereket figyeltek meg. Megpróbáltam szólni hozzájuk, de nem hallottak engem - legalábbis nem látszott rajtuk - és én sem hallottam még egyikőjüket sem. Kezdetben azt hittem, hogy csak én látom őket, de eszembe jutott, hogy minden áUat, amellyel kísérleteztem, ugyanazt a viselkedést tanúsí­ totta, amelyet én is mutatok most, így létezésükhöz nem férhet kétség. Ekkor fogtam bele a keresésbe. Feltételeztem - bár erre semmi alapom nem volt -, hogy ha az átkozott gépem adta segítséggel én is látom őket, talán más is kapcsolatba került már velük. Keresésemet siker koronázta. Kiderült, hogy az emberiség kezdete óta láttak ilyen lényeket: rajta voltak a barlangrajzokon, egyiptomi falvéseteken, etruszk agyagtáblákon. Azonban idővel ezek az ábrázolások eltűntek. Mintha az emberiségnek a fejlődés során kikopott volna az a képessége, hogy látja őket. Azonban nekem a gépemmel A vizsgaidőszak Megint tél volt, tele nyomasztó szürkeséggel és ronda köddel, városi szmoggal. Sötét tócsákkal az amúgy is mocskos belvárosi utcácskában, ahol Brúnó egyetemének épülete - nem, nem magasodott, semmi sem tud magasodni egy ekkorka mellékutcában, ahol minden épület nagyjából egyforma méretű - kívülről nagy­ jából akkorának tűnik, mint egy körfolyosós bérház. Tehát nem magasodott, csak ott volt, mint valami biztonságot nyújtó kuckó, kiismer­ hetetlen zugaival, rideg és kopár, néha mégis egészen otthonos légkörével - máskor pedig egy rossz álom díszleteként, amit talán nem látsz, mégis tudod, hogy ott van. Brúnó barátunk nyúzott arccal üldögélt a folyosó egyik kínzóan kényelmetlen padján, és a szembántóan vibráló neonlámpa alatt gondterhelten mélázott. Éppen elege volt, gyűlölte a világot, és úgy érezte magát, mint rossz amerikai krimisorozatok kiégett irodai multirabszolgái, akik mindenféle csúnya dolgot követnek el gyűrött öltönyben és félrecsúszott nyakkendőben. Valamiért az embernek ilyenkor, amikor arra vár, hogy végre bemehessen abba az átkozott terembe, csupa-csupa felesleges gondolata támad. A várakozás első órájában próbál még kétségbeesetten tanulni, amikor pedig rájön, hogy innentől csak butább lesz, akkor elkezd feleslegesnél is feleslegesebb problémákkal foglalkozni. Először is eszébe jut, hogy ki lehetett az, aki megvette ide ezeket a középkori kínzóeszközre emlékeztető lócákat, és vajon miért nem verték le még azt a szörnyen kattogó neoncsövet. Fel sem merül benne, hogy a pad, amin ül, semmiben sem különbözik a sikerült valahogy hatnom erre az elsatnyult érzékelésre, újra működésbe hozva azt. Ha nem ismertem volna ennek következményeit, még büszke is lettem volna magamra - így azonban csak gyűlölhettem gépemet, mely ilyen tudást adott a kezembe. E lények az idők kezdete óta figyelnek minket és mi nem tehetünk ellene semmit. Semmit, csak egy dolgot: figyelmen kívül hagyjuk őket. Ez volt az a megoldás, amit az emberi faj választott magának; és az érzékelésnek ez a szintje elkorcsosult minden emberben, meghagyva pusztán azt az érzést egyesekben, hogy figyelik őt, míg másokban a mozgás érzetét a sötétben. Én maradtam az egyetlen, aki még látja őket, és az egyetlen, aki beleőrül e tudásba. Jelenleg a bostoni elmegyógyintézet foglya vagyok. A bizonyítékok birtokában már nem hittem azt, hogy őrültnek néznek - sőt, éppen az ellenkezőjét gondoltam. A teljes megerősí­ téshez pedig nem kellett más, mint a gépem, mellyel megmutathatom mindenki számára az igazságot. Valamivel azonban nem számoltam. Hosszabb távolmaradásom következtében, mely az eszeveszett kirohanásommal kezdődött az egyetemi épületből, a labor használatának szükségéből gépemet elvitették onnan az egyik raktárba, az egyetemi épület alá. Ez alatt azt a világ minden pontján rendszerbe állított liasonló ülőalkalmatosságoktól, csak az elmúlt napok­ ban gömyedten meredt maga elé, és okosodni próbált, a neon vibrálása pedig - tekintve, hogy más a fénye, mint a monitornak - csak egyszerűen szokatlan ilyenkor megszokott élőhelyének világítása után. Brúnó ilyenkor, hideg januári reggeleken, amikor borzasztóan konzervatív szabású öltö­ nyében (amiben úgy néz ki, mint egy kisvárosi temetkezési vállalkozó) várja a villamost, hogy elrepítse mai szenvedéseinek színhelyére, min­ dig arra gondol, hogy mennyire elege van, és hogy már hónapok óta egyesével számolja a tárgyait - hiszen minden egyes órával közelebb kerül az áhított célhoz. Egyre nehezebben viseli a hideg izzadságcseppeket a füle mögött, vala­ hányszor becsukódik mögötte a persze kizá­ rólag ilyenkor a kelleténél hangosabban csat­ tanó kilinccsel záródó ajtó, egyre nagyobbat sóhajt belül, amikor tételt húz. Tényleg, a tételek! Undorodik, valahányszor gusztustalan, színes papírcsíkokat lát, rajtuk nagyobb helykihasználás végett szétszerelték és bedobozolták. Egyes részei eközben eltűntek, míg másokat elállítottak, tönkretettek. Gépem eképpen használhatatlanná vált, anélkül pedig személyemet egyszerű üldözési mániás őrültnek tekintve begyógyszereztek és bezártak ide, ebbe a szobába. Látva, mennyire rettegek a sötéttől, itt éjjel-nappal ég a villany és ez így jó. így legalább - ha már bizonyítani nem tudok semmit - azok a rettenetes lények nem érnek el, nem találnak meg. Itt nyugodtan meg­ öregedhetek. .. ★★★ A fenti sorok írója a bostoni elmegyógyintézet egyik paranoid-skizofréniásoknak fenntartott gumiszobájában vesztette életét 30 évesen, 1959. február 11-én. Halálát egy hirtelen áramki­ maradás okozta, mely túl nagy hatással volt gyenge szívére, így infarktust kapott. Az ezt megelőző pillanatban az osztály hangos volt hisztérikus ordításától, mellyel a következő szavakat ismételte: „Körülvettek! Elvisznek! A sötétbe taszítanak!”. Mikor az ápolók rátaláltak, haja tejfehér volt, élettelen szemei pedig az egyik üres sarokba meredtek. A. B. Chronos számokkal (39/A; 20/B.... stb.); érdekes, régen még igyekezett „okosan” tételt húzni, külön szisztémája volt, hogy honnan húz, milyen sorrendben - aztán egyszer csak nem koto­ rászott többé izgalomtól remegő kézzel, lianem w',minden mindégé alapon odanyúlt, és felvette a legfelsőt, majd egykedvű, higgadt hangon bediktálta a számát. Unta a várakozást. Szorította fejét a nemrég a nyeklő műanyagpohárból bedöngölt három bűnrossz kávé, dörzsölte nyakát a konformista fehér ing gallérja - számtalanszor megfogadta gyerekes módon, hogy ha egyszer végez, egy életre beteszi az egyszínű fehér ingeit a szekrénybe, rázárja az ajtót, a kulcsot pedig eldugja önmaga elől - és megpróbált bele nem gondolni a következő három órába, ameddig végre bejutnak a szobába, ahol ül egy ember, aki jelen pillanatban élet és halál ura, de való­ színűleg belül ugyanúgy unja, mint Brúnó és sorstársai. Megdörzsölte szürke karikák mögül pislogó, táskás szemeit - „még két vizsga, és úgy fogok kinézni, mint Derrick” - majd szexisen őszülő első tincseire gondolt, amik közül bizony (zsenge kora dacára) már néhány szál ott maradt zh lapokon, tanszéki szobák mélyén, és senki által sem olvasott szakkönyvek oldalai közé csukva. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, barátunk nyelt egyet, majd gépiesen nyakkendője csomóját megigazítva, túlzottan sietős mozdulattal állt fel, és lépett az ajtó felé. Amikor köszönt, még megállapította, hogy nem is remeg a hangja majd az ajtó (a kelleténél hangosabban) becsukódott. Horváth László tizenharmadik oldal �Ajánló Boticellitől Picassóig A Szépművészeti Múzeum kiállításai Megfáradt vándorként még a vizsgaidőszakban ki emlékszik már arra?! - vezetett utam a Hősök terénél magasodó Szépművészeti Múzeumba, ahol még éppen el tudtam csípni az itáliai festészet reneszánszát bemutató kiállítást. A XV-XVI. századból származó alkotások tárlata egyedülálló, több éves munka eredménye volt: nem vándorkiállításról van szó, hiszen csak egyszer és csak nálunk látható. A 130 kép egyharmada magyar kézben van, míg a többit világhírű kép­ tárak - mint például a firenzei Uffizi, a madridi Prado, a New Y^rk-i Metropolitan Museum, a párizsi Louvre - adták kölcsön számunkra. A már-már megszokott kapurendszeren áthaladva, a tömegen keresztülvergődve, kissé sötétben - bár lehet, hogy csak a tanulás következtében hagyott alább szemem világa - hét termen keresztül, Uccellótól indulva gyönyörködhettünk a képek­ ben. A téma, az örök és kiapadhatatlan forrás a Biblia volt, melynek megelevenedő jelenetein a reneszánszra jól jellemző emberábrázolás volt megfigyelhető. Emellett a részletekig ható aprólékosság, a táj és az ember összhangja látható. A képeket sorra véve jó volt kicsit „nosztalgiázni”, jogi tanulmányaim mellett művészettörténeti és irodalmi ismereteimet feleleveníteni. Az első szekció „A festészet tudománya” címet viselte, s a festészeti technikák változását mutatta be, majd „Az emberarcok, angyalarcok keretében portrékat tekintettünk meg. A következő részben („Reneszánsz határok nélkül”) a gótikával illetve az északi művészetekkel való kapcsolatát mu­ tatták be. Számomra a leglenyűgözőbb rész „Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsf elnevezést viselő szekció jelentette, ahol többek között Raffaello, Correccio és Leonardo da Vinci képeit lehetett megtekinteni. Nem tehetem meg, hogy ne emeljem ki Leonardo Hölgy hermelinnel című, 1489 körül készült képét. melyet a modern portréfestés első remekének tekintenek, s majdnem olyan híres, mint a Louvrei Mona Lisá-f. hangoztatta -, a lengyelek számára ez a kép az egyetemes emberi kultúrát jelképezi, és így nem szívesen adják ki a kezükből. A felbecsülhetetlen képen - értéke a 80 milliárd forintos biztosításból azért érzékelhető - egy fiatal lány, minden bizonnyal a 16 éves Cecília Gallerani található, akinek apja Sforza herceg udvarában dolgozott, nem volt nemes származású, de lányát nagy gonddal nevelte, és műveltsége Leonardot is megíhlette. Az ábrázolás újszerűsége abban valósul meg, hogy a mester a szokásos, ikonszerű ábrá­ zolás helyett a kezében egy állattal - a címmel ellentétben nem hermelinnel, hanem inkább vadászmenyéttel -, a válla felett jobbra tekintve ábrázolja. Ez a fehér lény szimbolizálja a tiszta­ ságot, mint nemes értéket és utal a herceg címe­ rére is, aki ekkor az úgynevezett Hermelin Rend tagja volt. A kép aprólékos kidolgozásából való elmélyülést követő felocsúdás után továbbhaladva az ötödik részben „Tiziano: a festészet diadala” rész kere­ tében az érett reneszánsz velencei mestereinek, Giorgione és Tiziano képei láthatóak, majd „A Velence és hátországa” szekció Tintoretto és Paolo Veronese munkásságába nyújt betekintést, amikor is Velence nagyhatalommá vált. Ezt tükrözik a ké­ pek a város színeinek képi megjelenítésével: az alakok ruhái sárgás-bíbor és kék színben pom­ páznak. Az utolsó rész. ,A reneszánsz válsága és a manierizmus,55’ már a humanizmus optimista világképének megrendülését tükrözi Baccafumi, Parmigioanino, Lelio Orsi és Bronzion révén. A kiállítás vége felé, a kijárat irányába botorkálva megakadt a szemem egy festményen: a. keresztet cipelő Jézust segíti Cirénei Simon. Tiziano alkotása igazán különleges. Simon fejének teteje nem látszik, a kereszt nagyobbik része is csak félig látható. A késő reneszánsz alkotáson megjelenik maga a Tiziano is: Simon az ő képmása. Sokáig a sötét tónusú képet nézve szinte ott éreztem magam Simon mellett, megelevenedett előttem a jelenet, a hiányzó részek a képzeletembe kitel­ jesedtek és magam is ott voltam és segítettem. A kiállítás február 10-éig volt megtekinthető. Remélem, minél többen láttátok! Mikola Orsolya Leonardo menyétje Ez azonban nem Párizsban, hanem - hacsak nem utazik éppen - Krakkóban látható, ahonnan nagyon nehezen adták ki. Nyolc éve nem volt távol „hazájától”, s ha visszakerül a helyére, újabb tíz évig megint „nem megy sehova”, mivel - mint ahogy ezt a Czatoryski Múzeum képviselője is tizennegyedik oldal Két órám közötti szünetben ellátogattam a Szépművészeti Múzeum soron következő időszaki kiállítására, melynek címe: Degas-tól Picassóig. Ez sejteti, hogy a kiállítás kronologikus rendet kö­ vetve mutatja be az egyes művészettörténeti korok remekműveit. A realizmussal kezdve, az impresszionizmuson és szimbolizmuson keresztül az avantgarde-ig láthat műveket az érdeklődő. A festmények a moszkvai Puskin Múzeumból származnak, mégpedig két orosz textílgyáros, Mozorov és Scsukin gyűjte­ ményéből. A tárlat első művei, melyek többek között Corot, Dias de la Pena, Daubigny, Courbet alkotásai, a realista ábrázolást példázzák: a környező világ pon­ tos megjelenítése, az emberek és a tájak részletes kidolgozása jellemzi. Az első kép ami a szemünk elé tárul Corot Fürdő'ző Diánája, mely mellett a burbizoni iskola több alkotójának remekei láthatók, mint a realiz­ mus színfoltjai. Közülük többen vidékre költöz­ tek, hogy a falusi élet egyszerűségéből táplálkozva nyeljenek ihletet, és - szakítva a teremben történő festészet „szürkeségével’ - a "1,plein air” irányzatát támogassák. Ezen megfontolásukat mutatja például Bouveret Aez ifjú pár megáldása című műve. Érdekes, hogy ezek az alkotók mind az emberi élet egy-egy, sokszor egyszerű pillanatát próbálják megragadni és ábrázolni, míg másokat egy mező és egy felette elrepülő madár nyűgöz le. A következő részleget az impresszionista képek alkották. Ez az irányzat a 19. század végén, 20. század elején alakult ki, s főként egy - ráadásul nem impresszionista alkotóval fémjelzett: a párizsi Manet-val. Ezen művek a mester által átélt spontán érzést, látványt vetítik a vászonra, és ezért különösen érdekesnek hathatnak műveik, hiszen egy bizonyos szögben, egy bizonyos megvilágítás­ ban, egy bizonyos testhelyzetben láttak úgy vala­ mit, ahogyan azt lefestették. Kiemelném Monet Szénakazlak című művet, aki pont egy olyan pillanatot ragadott meg, mely által magam is a mezőn érezhettem magam, naple­ mentekor. Az impresszionisták elsősorban tájképékét festettek. Degas azonban a személyek ábrázolásában is élt ezzel a Fényképésznek modellt álló táncosnő című művében, melyen a nőalak rendkívül nyújtott és figyelemreméltó pillanatnyi testhelyzetben látható. Az impresszionizmussal szemben jelent meg a modernista ábrázolás, amelynek keretében egy Van Gogh képet is megcsodálbattunk, A börtönudvar című alkotást. Hihetetlen erővel tükrözi a festő érzéseit a hideg színek, megtört arcok és a sab­ lonos ábrázolás által, hiszen ekkor elmegyógy­ intézetben volt. A következő termet a szimbolizmusnak szentelték, mely a 20. század elején virágzott és a lényegi sajátossága az, hogy az alkotó elszakad a puszta természeti látványtól és a festményébe beviszi a belső érzelmeit, érzéseit is. Ezért központi jelentősége van a színekkel való játéknak. Ezen a körön belül láthattam Carried Anyák és gyermekek című művét, mely a művészetben gyakori anya­ ábrázolás példája. Megtekintettem még Denis A művész felesége című alkotását, amely misztikus módon, beszédes színekben és érdekes háttér­ momentumokkal ábrázolja a hölgyet, ezenkívül még Matisse Fehér vázáját, amely az alkotó öröm­ érzetét sugározza a vidám színekkel és virágokkal. A Fauveok, a vadak mozgalmának alkotásai volt a következő állomás, mely az avantgárd első mozgalma. A valós ábrázolástól és egyáltalán a valóságtól elrugaszkodva, számomra érthetetlen és sokszor kivehetetlen műveket termett. Itt láttam a Fatörzseket, amely elöl egy rendkívül kidolgozott, szép fatörzset ábrázol, a mögötte lévő erdő viszont elmosódik, ezzel is arra ösztönözve, hogy csak az első fatörzsre koncentráljunk. A további avantgárd művek között láttam Picassoképeket: A két akrobatát, amelyen látható egy ké­ pein többször is visszatérő női arc. Ez azt a benyo­ mást keltette bennem, hogy ezek az akrobaták nagyon fáradtak, nagyon meggyötörtek, s szerin­ tem az alkotó is ezt kívánta tükrözni. A másik Picasso-festmény az Izabella királyné címet viseli. Ezen a művön már jól kivehető a kubizmusra jellemző szögletesség. Engem ezek a művek mindig arra emlékeztetnek, hogy az alkotó talán egy faszobrot festett le, és ez a festmény is úgy hatott. Egy másik híres alkotó Henry Rousseau, kinél visszatérő jelenség a dzsungel valamint a vadállatok és az extrém környezetben történő ábrázolás. A további művek szintén a kubizmus jeles alkotásai, mint például Braque Kastélya, mely legfőképp egy vonalzóval készített gyerekrajzra emlékeztetett. A kiállítás április 25-éig megtekinthető, ajánlom mindenkinek! Both Hunor �Fis Ajánló iiAj ru Bródy Café kCikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Lassan közeledünk utunk végéhez, mert bármilyen nagy is a kocsmasűrűség kedvenc kömyékékünkön, kezdenek elfogyni a kellemes vendéglők/italmérések. Ma a nagy idők tanúja, a „Bródy” lesz áldozatunk. A Bródy Sándor utca - Horánszky utca sarkán évtizedek óta uralja az utcaképet a kellemesen jellegtelen ablaksor és porta, a tudatlan egyetemista először hajlamos is elmenni előtte anélkül, hogy felkapná fejét. Pedg ha tudná, hogy igazi mérföldkő ez a hely a Pázmányos szórakozás történetében (bizony, a nótaestek), akkor talán tenne egy próbát. Nos, belépve nem számíthatunk túl látványos dolgokra: valahonnan a ’80-as évek végéről itt maradt berendezés fogad, már szinte sehol sem látott békebeli műbőrtokos étlappal. Amelyen teljes megelégedésünkre klasszikus „kockásabroszos” ételek sorakoznak, nem pedig a mindenhová beszivárgó egyenpulykamell mirelit gyümölcsökkel. Nem, rendes tészták, pörköltek, szóval az átlagos mindennapos menzapótléknak megfelelő a menü. A decens, őszes hajú pincér bácsi nem gyorsan, de némi ironikus derűvel szállítja a kívánt borjúpörköltet, amely meglepően hozza műfaji kellékeit, és még azt is hajlandó vagyok elhinni. hogy nem tejelésből kiöregedett tehénként merengett borjúkorának finom legelőiről, hanem - ha nem is boíjú - de mondjuk kamaszkorú szarvasmarha. A köretként fogyasztott tarhonya helyi viszonylatban díjnyertes, összességében ilyen korrekt pörköltet e környéken Feri bácsi Szentkirályi utcai Király Sörözőjének (A CBA-val majdnem szemben, a kínai helyén, ha valaki még emlékszik rá) megszűnte óta nem ettem. Jó, tudom, kissé túlfűszerezett, kissé (túl)zsíros, a beleloccsantott vörösbor is lehetne kevesebb, de nyílik a konyha ük-<4 I i- ,1 *• ajtaja, és megértek mindent. A szakács egy negyvenes, kövér, bajuszos úr, aki kinéz egy cigire és egy borra a pulthoz - a nehéz marhapörkölt pedig a koncepció része, erre mondják alföldi bográcsversenyeken, hogy „látszik, hogy férfi főzte”. A desszertként kért palacsinta kissé hideg, ettől - túrós palacsinta lévén gyakorlatilag meg is hal, vitathatatlan erényei nem domborodnak ki, de kissé melegebben kifejezetten finom lenne. Összességében korrekt kiskocsma, ahol enni is lehet, mégpedig régimódi, nehéz, büdös szagokat maguk után hagyó ételeket. A konyha kifejezett pozitívumok és nagy hiányok nélkül működik, a vendégkör inkább 50 feletti, akiken látszik, hogy már akkor is idejártak, amikor én még csattogós falepkét tologattam óvodában, és elégedettek ezzel így. A vörösboruk viszont kifejezetten pocsék. Éhséget maga után hagyó nap zárultával enni tökéletes, randihelyszínnek azért nem javasolhatjuk könnyű szívvel. Horváth László A fotográfia termékeny szerelmese Ihncsó Zoltán kiállításáról A technikai találmányok mindig új utakra vezetik (olykor pedig kényszerítik) az embereket. Gondol­ juk csak el, milyen nagymértékben változott meg a festészet szerepe a fotográfia megjelenésével. Hiszen hajdanán a festészet is egyfajta dokumentá­ cióként szolgált, a tehetős emberek arcképeik meg­ rendelésével adtak a festőknek feladatot és ezzel honoráriumot. A festők feladata volt minél élet­ szerűbb portrék megalkotása, idilli tájképek szépsé­ gének bemutatása. A fotográfia megjelenésével e feladatuk végérvényesen megszűnt. Bár meg kell vallani - számomra sajnálatos módon - ezt az álta­ lam giccsnek nyilvánított festmények alkotói nem igazán vették észre. S ők továbbra is próbálkoznak erdei ösvények és szép bakfisok ábrázolásával, amit olykor „kettőt fizet, hármat vihet” festményakción próbálnak eladni (reményeim szerint kevés sikerrel). Szomorú, hogy a legtöbbször meglévő technikai tu­ dásuk mellett teljességgel hiányzik kreatív képzelő­ erejük, hogy valami újszerűt teremtsenek... A modemitásnak tehát meg kellett születnie a művé­ szetekben, hiszen eredeti funkcióját már nem tölt­ hette be, az emberi kéz nem versenyezhetett a teclinika pontosságával. S íme, ezzel együtt egy új „faj” is keletkezett; a fotográfusoké. Igazából mindig kissé félek, amikor fotográfiai kiál­ lításra megyek: vajon nem találom-e mesterkéltnek a megörökített pillanatokat? Vajon nem fogok-e a laikus könnyelmű csapdájába beleesni azt mondván, hogy ilyet én is tudnék csinálni? Ezekkel a félel­ meimmel érkeztem a Mai Manó házba is, ahol többek között Vancsó Zoltán fotográfiáit tekint­ hetjük meg Szándéktalan fény című kiállításán. Ahogy beléptem a terembe, szinte nem is megörö­ kített pillanatokat láttam, hanem a szó eredeti értelmében fény-képeket. A fekete-fehér képek alatt idézeteket látunk, Mészöly Miklós gondolatait, melyeket - egyfajta értelmező kéziszótárként - Vancsó választott ki a képeihez, mivel bevallása szerint hasonló dolgok foglalkozatják, mint az írót. Kétségtelen, hogy a forma mögött olykor nehéz megtalálni a tartalmat, s ebben készségesen segít nekünk Vancsó Zoltán, finoman vezetve kezünket. Fekete-fehér képein Japán, Spanyolország, DélAfrikai Köztársaság, Mauritius, Olaszország és hazánk apró jeleneteit láthatjuk. Az első ránézésre szigorú, megrendezett kompozícióknak tűnő fotók valójában tökéletes pillanatképek. Azért olyan megragadóak, mert olykor meg nem fogalmazott gon­ dolatainkat látjuk visszatükröződni (mint a Tokiót ábrázoló képen, ahol a nap helyett a szmogos, felhős égen utcai lámpák látszanak, mint a jövő uralkodó fényforrása), olykor pedig a nyugodt, mozdulatlan alakok békéje érint meg minket, vagy egy múló pillanat, amikor kutyánk a kanálisban szagot fog. Az emberi alakokat megjelenítő fényképek szá­ momra sokkal izgalmasabbnak tűntek társaiknál, de nem azért mert embereket ábrázolnak. Hanem éppen azért, mert nem az alakokon van a hangsúly, azok szinte beleolvadnak a kompozícióba, szinte csak statiszták. W Vancsó fényképezőgépével különős, misztikus dimenziókba emeli a leghétköznapibb jelene- v teket. Egyik kedvenc képemen obsz lakóház fala látható, vakablakában Szűz Mária szobra, s R mellette lévő nyitott ablakban * pedig egy ötvenes férfi meztelen ■ hátát látjuk. „Szomszédok’ - ol- & vashatjuk címként. Ebben a kép- U ben benne van az olasz kisváros ■ mindennapi szakralitása a hagyó- s mány és a tisztelet minden ízévei, s a másik oldalon az elvisel- ® hetetlen délutáni hőség. Szinte halljuk is a szobából kiszűrődő rádió hangját, ahol régi slágerek mennek, vagy 3 jelentéktelen, de hangos beszélgetéseket az utcán. E fénykép ellenére Vancsó képei zömében ,csendes” képek. A kiállításon megtekinthető videó melletti kiírás figyelmeztet minket, hogy az összeál­ lítás nézése közben vegyük föl a fejhallgatót. Végig nyugodt, hódító zenét hallunk. Zene nélkül is élvez­ zük a képeket, de köszönjük szépen a lehetőséget. A kiállítást március 28-ig tekinthetjük meg. De nem csak ezért érdemes a Mani Manó Házba (Magyar Fotográfusok Háza) ellátogatni, hiszen ezen kívül megtekinthetjük Baricz Kati gyerekportréit, vala­ mint az Európai Bizottság „Képzelj el egy új világot.n’ címmel kiírt fotópályázat díjazottainak munkáit is, ahol vannak izgalmas alkotások. Aradszki Dea ■Sí. tizenötödik oldal �Kari sportélet ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften neon \ so.aa-2s.oo í lé-of Studienangebote der Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften rfieBonr res/TBf9Bm r/tepo/tru. a. rűL rőaj pbl / 1 i HOSAftLABD/l > sojo MOftA y & 2'^ 'Sí Ä-'iV v» pp*« 4 j.’,^ Ifr - j FÜR GRADUIERTE JURISTEN: LL.M.-Studiengang mit den Spezialisierungsrichtungen: - Internationales Untemehmensrecht: Schwerpunkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Bewerber mit Bachelor-Abschluss: Master in Europäische und Internationale Verwaltung A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása Tag der offenen Tür: Anfang Mai 2010 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2010 Nähere Informationen zu den Programmen und den Stipendienmöglichkeiten: LQra elindult a kari focibajnokság. A mérkőzések minden hétfő délután 13-17 óra között kerülnek megrendezésre, 2x20 perces időtartamban. A bajnokság február 22-én vette kezdetét és május 3-ig tart. Szeretettel várunk a meccseken minden érdeklődőt! www.andrassyuni.eu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. Kontaktperson; Matthias Schäfer llm@andrassyuni.hu meiv@andrassyuni.hu 2010, február 22. - í. forduló Sopronig Maszok- Konyhai Vegyesvagott N’Vaskapu Fc- Budapest Rangers Intemazionale- Bibortogas Fenevadak Tesil- Evergreens Red Devils Advocate- Fegyencjarat 17-1 17-0 6-7 4-9 13-6 2010. március 1. - 2. forduló Internazionale - Fegyencjarat NVaskapu Fc - Bibortógàs E Sopronig Màszok - Red Devils A. Tesil - Bp. Rangers Evergreens - Konyhai Y 5-6 14-2 8-4 B-6 9-3 2010. március 8. - 3. forduló Intemazionale - N’Vaskapu Fc Red Devils A. - Evergreens Sopronig Maszok - Tesil Konyhai V - Bibortogas E Fegyencjarat - Bp. Rangers 2010. március 22. - 4. forduló 13: 00-13:40 ü: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Evergreens Sopronig Maszok - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Fegyencjarat Tesil - Biborti^as E Konyhai Y - Red Devils A. 2010. március 29. - 5. forduló 13: 00-B:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Internazionale - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Konyhai Y Sopronig Maszok - Evergreens Tèsil - Red Devils A. Fegyencjarat - Bibortógàs E 5-10 8-1 13A 9-8 B-3 2010. április 12. - 6. forduló 13: 00-ß:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Sopronig Maszok - Fegyencjarat Intemazionale - Red Devils A. NVaskapu Fc - Tesil Bp. Rangers - Konyhai Y Bibortógàs E - Evergreens 2010. április 19. - 7. forduló B: 00-B:40 B: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Evergreens NVaskapu Fc - Red Devils A. Tesil - Konyhai Y Bp. Rangers - Bibortogas E 2010. április 26. - 8. forduló 13:00-13:40 13: 50-1430 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Bibortógàs E - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Tesil Internazionale - Konyhai Y N’Vaskapu Fc - Evergreens Red Devils A. - Bp. Rangers 2010. május 3. - 9. forduló ü: 00-13:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Konyhai Y - Fegyencjarat Bp. Rangers - Evergreens Red Devils A. - Bibortogas E Tesil - Intemazionale Sopronig Maszok - N’Vaskapu Fc A tabella állását a kari újságban, az ítéletben követhetitek nyomon. A változtatás Jogát a szervezőkfenntartják! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 1. szám 2010. március 19. Abstract A summary of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Subject The topic of the resource In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. március 19. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2021kb+24710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Relation A related resource T00110 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Table Of Contents A list of subunits of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d0453c41f8063530658badc437ce04ba.jpg 69e7c992d7fe99fe9fd8e297caee9944 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/98faccf59b08c1959963962c01e7342c.pdf 52400238c0d5cc5014f3da048e99a828 PDF Text Text J2.O1O1.O2.2. XIII. évfolyam, 4. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet h A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja 0) ■^6 ^tétet r k í 4 9 i r i1 7 1 HŐK Egy új kezdet hajnalán Schanda Balázs Diákhitel Hitkérdések Sportjog Crossover Békés Imre 2010. október 22. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, -n Köszöntő « È míg az mi hitünk virágjában volt39’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport). Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: ViUkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM HŐK választás....................................................................... Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda ......... Karrier Iroda Őszi Programok........................................... Kari TDK .............................. .............................................. Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával In memóriám........................................................................... Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd............... .. Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal Egy régi intézmény gyermekbetegségei................. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin ... Egy város más szemmel: Santiago de Chile ......... Diákhitel vs. Diákmunka Az ember útjai .................................................................. Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással .... Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van Kiss Molnár Flóra: Avalon ............................................. Bende Tamás: üzenet........................................................ Finy Petra: histeria grandiflora .................................... Cukormázas tiniálom - Ka tv Perry: Teenage dream .. Amikor a rocker is operát dúdol.................................... Nevem: Senki............................................................ ........ Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ... 2nel - Keleti siker nyugati zenében..................... I^lie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité Miért fontos a sport?............................................... 'Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye! .3. oldal .3. oldal .3. oldal .3. oldal .3. oldal .3. oldal .4. oldal .4. oldal .5. oldal .5. oldal .7. oldal .8. oldal .8. oldal .9. oldal .9. oldal .10. oldal .10. oldal .11. oldal 12. oldal 12. oldal .13. oldal 14. oldal .14. oldal .14. oldal .15. oldal .15. oldal .15. oldal .16. oldal .16. oldal Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára, ahol többek között megtalálhatjátok a lap korábbi számainak archívumát! www.jak.ppke.hu/itelet Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is! Új év, új kezdet. Különösen igaz ez Gólyatársainkra, akik csupán egy-másfél hónapja kezdték el átélni, megtapasztalni, milyen is egyetemi polgárként élni. Nektek csak egy nagy „elődünket' idézve üzenhetek: „Nem ígérhetek mást, csak vért és verítéket^.55 Mindazonáltal a vért és a verítéket könnyen feleditek majd, mert harmadéves hallgatóként bátran mondhatom: egyetemünk végtelen sok örömteli pillanattal lát majd el Benneteket. Kiváló tanárok és hallgatótársak kísérnek majd Mindnyájatokat az itt töltött három, öt, esetleg tíz, húsz év során. Ez az év azonban nem csak első éveseink életében hozott nagy változást. Egyetemünk is kívül-belül megújult. A felújítási munkálatokat mindannyian láthattuk-láthatjuk, ám a színfalak mögött bizony sok-sok személycsere is történt. Legfontosabb itt kiemelni, hogy Szilágyi Demeter, aki a Hallgatói Önkormányzat elnökeként 2008. óta sikeresen egyengette a hallgatók és tanárok közötti kapcsolatot, párbeszédet alakított ki az olykor ellenérdekű felek között, ebben az évben átadta a stafétabotot Palócz Lászlónak, harmadéves hallgatótársunknak. A kihívásokkal most egy sok tekintetben megújult, friss HŐK veheti fel a harcot. Talán nem itt lenne a helye, de nem mehetünk el szó nélkül a téma mellett. Elmúlt a nyár. Sajnos ez a rövidke két hónap, karunk két hallgatóját és egy kiváló professzorát vitte magával: Marosi László Bálint, Kónyi-Kiss Domonkos és Békés Imre professzor úr ha­ gyott itt bennünket. Békés Tanár úrról mindössze annyit mond­ hatok: megtiszteltetés, hogy tanulhattam Tőle. Emlékükre álljon itt ez a néhány sor: „Nagyon akartam élni még. Erezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem. Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem. Őrizzetek szívetekben!’ Ebben a hónapban ünnepeljük az 1956-os forradalom évfordulóját is. 23-án mindannyian gondolkozzunk el egy kicsit hazánk elmúlt ötvennégy évén. Most úgy tűnik, hogy változások indulnak el nemzetünk életében - rajtunk a sor, hogy kézbe vegyük lehető­ ségeinket! Nem szeretném szomorkás hangulatban zárni a köszöntőmet, így felhívnám a figyelmeteket arra, amit bizonyára Ti is első pillan­ tásra észrevettetek: az ítélet megújult külsővel kezdi el ezt a szemesztert. Arra buzdítanék mindenkit, hogy mondja el véle­ ményét, szívesen fogadjuk az építő kritikákat - hiszen ez a lap a Tiétek, Nektek szól! Nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket az ítélet új arculata. Ahhoz viszont, hogy belsőleg is megújulhassunk, vérfrissítésre van szükségünk! Várjuk mindazon vállalkozó kedvű hallgató jelent­ kezését a szerkesztőségünkbe, aki érez magában vágyat az írásra! Ne az asztalfióknak íijatok, hanem mindenkinek! Vers, novella, kritika és vélemények - bármit hozhattok, ami csak a tollhegyen kifér! Végezetül ezúton kívánok sikeres új tanévet minden Pázmányos hallgatónak és oktatónak egyaránt! - második oldal - Hrecska Renáta �BÚCSÚ Békés Imre professzortól, r HŐK választás"^ a diáktárstól, munkatárstól és baráttól... Zlinszky János professzor beszéde a temetésen, 2010. július 16. Aki elmegy, kissé mintha meghalna. Aki meghal, mintha csak épp elmenne. El, oda, a szomszédba, ahol kész a hely mindannyiunk számára, ahol a kis halálok, nagy elválások után a végleges, teljes, szeretetben beteljesülő nagy együttlét nyugalma, békéje, öröme következik. Ez a mi hitünk. Nem is úgy állunk hát itt, az időleges elválás végsőnek tűnő pillanatában, mint akiknek nincs reményük. Nem a kétségbeesés, nem a kényszerű belenyugvás, nem is a vég, a befejezés érzése tölt el bennünket. Talán azok is, kissé, emberek vagyunk, és gyarló hitünk távol van a tudás biztosságától. Mégis, a beteljesülés, a siker, a jól végzett munka tudata az, ami elsősorban eltölt bennünket, mikor e ravatal előtt állunk, búcsúzón fejet hajtunk. Búcsúzunk. Nem örökre, de bizonytalan időre. Búcsú­ zunk, és e búcsú több szálon is indokolt. Búcsúzom a diáktárstól. A diáktársak nevében is, akikkel együtt kop­ tattuk a budapesti piarista gimnázium padjait, együtt töltekeztünk pietate et litteris, majd érett férfiúságunk első lendületével együtt jártuk az alma mater studiorum, a ' ' ' királyi . ■ j egyetem széles képcsőit, Pázmány alapította készen arra, hogy a jog és f igazság fegyvereivel narcoljunk a haza, a nemzet, polgártársaink igazáért. Aztán a nagybetűs élet küzdőterén, immár a hivatásunk megkövetelte tudás fegyverzetében, egy ellenséges. igazságot torzító és jogot politikai eszközzé alacson^'tó társadalmi rendszer keretei között, együtt munkálkodtunk a jó megtartásán, a jobb alapozásán, a jövő épí­ tésén. Családban, baráti körben, a hivatás adta lehetőségekkel élve, és nem visszaélve, elvhűn, de nem haszon­ elvűn. Tanítva, amit tudtunk, hittünk, és remélve, hoj>sy minden ellenkező jellel szemben értelme van annak, ak. amit meggyőződéssel teszünk, ha vetünk, alapozunk. Hosszú volt az út és rögös. Nehéz a pálya és nem akadálymentes. Csapdákkal, hamis útjelzesekkel, mere­ dek kaptatókkal bővelkedő. Közben „az útfélen itt-ott egy kis virág nekünk nyitott: azt leszedve, megvolt szí­ vünk minden kedvel’ Közben, körültekintve, láthattuk. hogy ha kevesen vagyunk is, de nem vagyunk egyedül. Hogy baráti, egyetértő, együtt érző társak csapata mozog velünk, köröttünk. Ez erőt adott, biztatást, vigasztáást. Most búcsúzom a pályatárstól, akinek hiva­ tástudatán nem csak kollégák, de új nemzedékek sora erősödhetett, nőhetett fel a Jogállamért vívott harcban. És végül, mintegy a palya megkoszorúzásaként, búcsúzom a csapat nevében, amely ennek a jogállamnak új műhelyt, új szentélyt épített: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanárai, munkatársai, hallgatói nevében. Feltekintve arra a kollégára, aki az épület egyik saroktomyának eme­ lését, alakítását vállalta, élete immár nyugalmat érdemlő szakaszában, fiatalos hévvel és lendülettel. Jó tizenöt éve az osztrák követség szalonjában, barátunk és iskolatársunk követi megbízását ünnepelve, először került szóba közöttünk az új Kar, először ott vetettem fel, bízva, kérve, hogy a jogtudomány egyik klasszikus ágának gondját-baját vegye át és alakítsa legjobb belátása szerint. Ki láthatta, még akkor, mi fog kinőni „ebből a kisded makkból”. Ámde nyilvánvaló volt, hogy éppen a főtárgyak megalapozása, méltó kezekbe adása meghatározó lesz az intézmény híre-neve, felvirágzása szempontjából. Nekem, 'em, aki az összefutó szálakat iparkodtam kézbe fogni és tartani, nagy megnyugvást es bíztatást jelentett, mikor Imre barátom első szóra határozottan és fenntartás nélkül felvállalta az új Karon a büntetőjogi intézet szervezését és irányítását, a tárgy gondozását és oktatását. 'Tudtam, méltóbb kézbe nem adhatom, és hittem, hogy a vállalt feladatot lehető legjobban fogja megoldani. így is lett. Békés Imre professzor úr meghatározó egyénisége az alapítók körének. Mikor 2000 tavaszán az első diplomákat adta ki a sok nehézséget ;get diadallal y, az útn^ legyőzött és beteljesült intézmény, útnak bocsájtott fiatal doktorok első két csoportját lát mi ketten búcsúztattuk. Akkor kötötte ő az ifjúság lelkére, a bírói hiva­ tástudat gyönyörű példáját felidézve, hogy az igazságért mindent érdemes feláldozni, az igazságot semmiért nem adhatjuk el. Ha most megszólalna, elmondhatná az apostollal: a jó harcot megharcoltam, a futást elvégeztem, végezetül . -1 -- igazság • - 1koronáj: eltétetett nekem az nekem, hanem mindazoknak, akik ezt az utat járják, ezt az igazságot vallják, llják, nyomomat követik. Mindazoknak, akik ma nagy számmal állnak e ravatal körül, és tesznek, - remélem és bízom benne, - szívükben fogadást, hogy hívek lesznek mesterük tanításához, megőrzik és érvényesítik az igazságot, és ez áltaí megszerzik a nemzetnek, a rájuk bízott közösségnek, a szabadság alkotó örömét! Példaképe és é mestere voltál az ifjúságnak, Imre, légy pártfogója és közbenjáró közös művünkért a másik parton is. Ott, ahol immár végső békédet megtalálod, ahol reményünk szerint nemsokára találkozunk: öreg diákok, öreg tanárok, koi^eniális kollégák. E találkozó reményében búcsúzunk 'Tőled szeretettel és el nem múló nálával mindazért, amit tettél, mindazért, amit adtál. Köszönünk mindent, és őrizzük hagyatékodat! Folyt, köv.: Pázmány Szalon! Nem telhet el szemeszter Pázmány Szalonunk nélkül: három felejthetetlen és felülmúlhatatlan szerda este a k,ulturális szórakoztatás jegyében Horváth Attila Tanár Úrnak és Szilasi Alex zongoraművésznek köszönhetőén. S hogy mi lesz az idei program? Horváth Attila Tanár Urat kérdeztem. - Mikor és minek a jegyében zajlik majd az idei első Szalon? - Október 13-ára, a Pázmány-napra szervezzük Humor a zenében - zene a huinoroan címmel. Egy már korábban fellépő vendégünk. Kovács András Péter közreműködésevei tervezzük az idei első estet. Kicsit populárisabb, könnyedebb a téma.i. Felvezetés... - Hogyan került kapcsolatba a már m országszerte ismert stand up comedy-sset? - Kovács András Péter annak idején az ELTE-n jogot végzett, majd tanársegédünk volt, csak aztán elcsábította a showbusiness. Nai •lágyon jó zenei érzékkel rendelkezik, tavaly is remekül bde tudott illeszkedni a műsorba és hatalmas sikere volt. - A további estek is kicsit könnyedebb témákat dolgoznak fel? - Nem, hiszen egy alkalommal Széchenyi halálának százötvenedik, egy másik alkalommal pedig Erkel születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk. - Széchenyi? Széchenvi? És Es a zongora? zonoora? - Hát igen, nagyon sokan nem is tudják, hogy milyen sok mindennel foglalkozott a legnagrobb ' magyar: többek között hazánk zenei életévei is. Ő volt az, aki például rábeszélte Liszt Ferencet, hogy alapítsa meg a Zeneakadémiát, de támc^atta Erkelt is, figyelemmel kísérte az egész magyar zenei életet. Tudjuk, ho^ az első magyar kaszinót is o hozta létre, de azt nem igazán, hogy az ún. kaszinóbálokon nyitótáncként bevezette a palotást, mely el is teriedt. (A gólyabálokat is ezzel nyitják meg.) - A Zeneakadémia 1875-ös megalakításánál Erkd is közreműködött és első igazgatója volt, míg Liszt az első elnöke. - Az Erkel-évforduló november 7-én lesz: kétszáz éve látta meg a napvilágot a Himnusz megzenésítője, a Bánk bán című opera komponálja, de mar nagy erővel készülünk a következő esztendőre, amikor meg Liszt Ferenc születésének ünnepelhetjük kétszázadik évfordulóját. - Éhben az évben a híres lengyel zeneszerző, Chopin volt középpontban, ‘:özéppontban, szintén születésének kétszázadik. évfordulója alkalmából. - A 2011-es esztendőben pedig Lisztre kell felhívni a figyelmet: s erről nekünk kell gondoskodnunk. Egyelőre sajnos, nagyon kevés programot látok: a régi kormánynak már nem, az újnak pedig még nem volt ideje erre koncentrálni. Pedig nagyon érdekes, hogy a Chopin-évforduló miatt a lengyelek voltak az EU soros Chopin-évíordulo elnökei, s ezért küzdöttek, 1 hogy az évfordulóra ily módon is rá tudjanak erősíteni. Nekünk meg teljesen véletlenül az ölünkbe hullott ez a lehetőség, amivel élnünk is keU(ene). Nagyon sokan például nem tudják. hogy Liszt magyar volt és mindig is magyarnak vallotta magát. Van e^ törekvésünk is ezzel kapcsolatban: szeretnénk, ho^ ennek apropójából kicsit nagyobb volumenű legyen a Szalon és az országos ünnepségekbe is bekapcsolódnánk. De addig is, jó szórakozást a következő Szalonokhoz! Ne felejtsétek: szerda, 18.30, ü. János Pál pápa terem. Mikola Orsolya - harmadik oldal - Kr augusztus 27-i HŐK Küldöttgyűlt___ lés a_ leköszönő Szilágyi Demeter utódjául, szeptember 1-i hatállyal Palocz Lászlót, lapunk szerkesztőségének munkatársát választotta elnöknek. A szeptember 20-i HŐK Küldöttgyűlésen a tagok az alábbi tisztségviselőket választottak meg: Általános alelnök: Nagy Adrienn Rendezvényszervező Bizottsfc Elnök: Huszár.Péter PR- és Marketing Bizottság Elnök: Besenyei Ádám Diákjóléti- és Tanulmányi Ügyek Bizottsága Ébiök: Tóth Bálint Gazdasági Bizottság Elnök: Hetzl Norbert Felügyelő Bizottság Elnök: Sokolowski Márk Érdekképviseleti referens: Szabó Imre Kulturális referens: Bujdos Iván Sport referens: Stevanyik Ádám Irodavezető: Csáki Réka Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda Karrier Iroda negyedszer. Kezdhetném így azaz nem túl eredeti módon^ idén már negyedik beköszönésünket, aminek lényege persze idén is ugyanaz (figyelem, ez a cikk semmi újat nem fog tartalmazni), mint mindig, vagyis hogy van új látni-, hallani-, tanulniyaló a hárrnas előadón és a közig-tanszéken túl. Szeretnénk idén is - az eddigi évekhez hasonlóan képzésekkel, egy-, kétnapos vagy akár egész féléven át tartó qkosításokkal kedveskedni. Minden olyannal, amit aJogi oktatás szükségszerűen nem bír el, nem is lévén feladata; mégis fontos, mondjuk úgy, nélkülöz­ hetetlen a sikeres elhelyezkedéshez, hovatovább erve"—' nyesüléshez. Ha ezzel — ------ megvagyunk, „kereshetünk is e^ jó kis helyet mé^mT - anogy^az Illés örökzöld dalában rneg...... ^vaKorlat. és á^llásajánlatainkkal keressük "a legmegfelelőbb diákot diákc a legmegfelelőbb munkára. Nem feledkezünk el a nemzetközi igazgatás szakon tanuló diákjainkról sem.i. Az ő „ esetükben _____ _ _különösen _____ törekszünk az fények és a lehetőségek összehangolá­ sára. Mire és hogyan gondoljon a világ arra, amit e falak között csak úgy hívunk: nemzetközi igazgatás. A munka után pedig a szórakozás: az idén alaki:uló Pázmány Alumni Mozgalom hamarosan alumni kon­ ferenciával, és Pázmányos iwiw-veUérkezik. Ez azon­ ban egy másik történet, egy másik ítélet számba. Sergő András Karrier Iroda - Őszi programok .. Október 6. - December 7. Őszi 6-osfogat - karrierdélutánok kéthetente Október 15-16. ! ÁUásinteijú tréning November 6-7. ! Olvasásfejlesztő tréning November 18. / Pázmány Alumni Konferencia wwwjak.ppke.hu/karrier Kari TDK eredményei 2010. október 4. L helyezett: Sebeidet András Jopponens^ Varga Ádám), Círn: Szabad felhasználás a büntetőjogban tekintettel a fájlcserére. Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 69 pont í. helyezett: Enesey Eszter (opponens: Baku György), Cím: A védelemhez való jog biztosítása a Nürnbergi? perben. Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 68pont 11. helyezett: Tőzsér Tamás (opponens: Kovács Zoltán), Cím: „Parlamentalizálódás” az Európai Unióban vàltozaràk változások és lehetőségek a Lisszaboni szerződés tükrében. Konzulens: Dr. szilágyi Pál Béla, 67 pont II. helyezett: Lévai Gábor (opponens: Kurunczi Gábor), Cím: A tőle elvárhatóság problematikája a büntetőjog­ ban, avagy a szubjektum előre látásának és gondossá­ ganak 1 gának hatarai, Konzulens: Dr. Belovics Ervin, 65 pont ni. heh helyezett: Dömötörfy Borbála (opponens: Decsi TaTa más), Cím: Versenyjog es választottbiráskodás,i, KonzuKom„ lensek: Dr. Raffai Katalin és Dr. Szilágyi Pál Béla, 63 pont ill. III. helyezett: Kurunczi Gábor - Rátn Olivér (opponens: Varga Adám), Cím: Az ingatlanadóról. Konzulens: Dr. HaBsz Zsolt, 62 pont Kiváló opponensek: Varga Adám (Komáromi Dóra dolgozata, A köz­ szereplők hírnév- és becsületvédelme. Konzulensek: Dr. Belovics Ervin és Dr. Koltay András, 61 pont) Baku Gyö^ (Kevevári István dolgozata, Vita és meg­ ismerés - Retorika és dialektika adílasszikus és posztmodem korban, Konzulens: Dr. Frivaldszky János, 50 PPPt) Csányi Nikolett (Mészáros Ádám dolgozata, A jogos védelem és a végszükség összehasonlítása. Konzulens: Dr. Újvári Ákos, pont) �■ ^arí^^yélet Vitázzunk egy tea mellett! - teaest Christián Lászlóval Szolgálunk vagy Védünk? Az idei félév első teaestjén Dr. Christián Lászlót, a Közigazgatási Jogi Tanszék oktatóját láttuk vendégül. Mondhatnánk, hogy már-már hagyománnyá vált rendezvényünk, azonban ez az est kicsit más volt, mint az eddigiek. Más volt, mivel most nem a Pázmányosokat feltétlenül érintő, a jogászi és igazgatási szakma szempontjából fontos kérdést boncolgattunk, hanem visszatérve a tavaly őszi szemeszterhez, egy különösen meghatározó és érdekes területet vettünk górcső alá, jelesül a rendészetet, illetve annak jövőjét. Meghatározó ez a terület, mivel életünk minden­ napjait befolyásolja, hogy milyen változások mennek végbe a rendvédelmi szerveknél. Érdekes is egyben, hiszen ha rendvédelemről, illetve rendészetről beszélünk, akkor olyan „közkedvelt.55’ témákat is érintenünk kell, mint például a; nemzetbiztonság, a terrorelhárítás vagy a politikai közbeszédben mára napi szinten emlegetett közbiztonság. 55'.Szolgálunk v^gy védünk, avagy merre tart a rendészet?” - a feltett kérdésre szinte lehetetlen röviden válaszolni. Christián László felvezetőjében több szempontból közelítette meg a témát. Történt-e valódi rendszerváltás a rendvédelmi szerveknél, vagy a mai napig az átpolitizáltság a jellemző? Centralizált, vagy decentralizált szer­ vezeti modell a jobb? Változtatni kell-e a szolgálati nyugdíj rendszerén? Az új kormány tett-e érdemi lépéseket a közbiztonság javításáért? Természe­ tesen Tanár Úr sem vállalkozott megkérdőjelez­ hetetlen válaszokat adni, inkább egy gondolat­ ébresztő, vitaindító jelleggel kezdte az előadását mint később bebizonyosodott, ezt bölcsen tette. Az est szervezése előtt, a téma ismeretében kicsit féltünk attól, hogy bekövetkezik az a bizonyos kínos csend a hallgatóság részéről, erre azonban rácáfoltak a teaest részvevői. Számos kérdésben vita bontakozott ki, illetve rengeteg kérdés merült felt, amit egy rövid beszámolóban talán lehetetlen is összegezni. Pro és kontra érvek hangzottak el az átszervezések irá­ nyának helyességéről, a rendvédelmi szervek szét­ tagoltságának szükségességéről, a Belügyminisz­ térium „hatalomcentralizációjáról”, vagy például az önkormányzati rendőrség létrehozásáról. .Mindenképpen előremutató lenne, ha a mostani szervezeti széttagoltság a rendészeti szerveknél csökkenne, mivel vannak olyan feladatok és hatás­ körök melyek elvégzésének hatékonyságát egy szervezeti integráció növelni tudná!’ - vitathatatlan az állítás. Megkockáztatom, nincs olyan szakmá­ ban dolgozó, vagy a területre rálátással bíró szak­ értő, aki ezzel ne értene egyet. Talán „csak’ az éppen aktuális kormányzat (ok), hiszen ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk évről évre. Felsorolni sem lehet hány rendészeti szerv van Magyarországon, hányfelé ágazik a terület. Sokszór felmerül a 55.civilesítés ” szó is, erre azonban ’ átfogó javaslatcsomagot még nem láthattunk. Mára - különösen a gazdasági válság és a lét­ számhiány tükrében - vitathatatlannak tűnik az is. hogy felül kell vizsgálni a szolgálati nyugdíjazás ma működő gyakorlatát, ugyanakkor ezt a kérdést rendkívül óvatosan kell kezelni. Valóban aggályos. hogy a kiskapuknak köszönhetően egyesek idejekorán hagyják el a pályát és mennek (sokszor a fizetésüknél magasabb értékű) nyugdíjba, azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az átlag leterheltsége például egy börtönőmek nem hasonlítható össze (senkit meg nem bántva) egy kevésbé veszélyes és „idegőrlő” szakmában dolgo­ zóéval. Azon viszont feltétlenül változtatni kéne (és ez talán a szolgálati nyugdíjba vonulás mérté­ két is csökkentené), hogy - idézve az érintettek képviselőit: „a 20-25-30 év szolgálati idő nincs megbecsülve a testületnél". És ha már említve lett a létszámhiány: elkerül­ hetetlenül növelni kell a rendvédelmi dolgozók számát (különösen a rendőrségnél), hogy a fela­ datokat maradéktalanul elláthassák. Kérdés azonban, hogy honnan „kerül elő’ a sokat emlegetett 3000 új rendőr, illetve mitől lesz „vonzó” a rend­ védelmi pálya. Versenyképes fizetés? A szakma megbecsülésének visszaszerzése? Mindkettő? Talán valami más? Az ma tisztán látszik - mint a cím is sugallja -, hogy a kérdések idejét éljük. Az este folyamán nem is vállalkoztunk feltétlen arra^ hogy itt és most kimondjuk, vagy a Tanár Úrral kimon­ dassuk, mit és hogyan kéne, kellene tenni. Összegzésként azonban azt elmondhatjuk, hogy az est elérte a célját. A megtelt Spari mellett bebizonyítottuk, hogy érdemes szakmai vitákat és beszélgetéseket szervezni a hallgatóknak, hiszen a jogászok nem csak a bulizásban jeleskednek! Szabó Imre BÚCSÚ a Pázmánytól Rónyai Nóra Diplomaosztó Beszéde - 2010. június 11. Tiszteit Kari Tanács, Kedves Végzős Hallgatók, Szüléink, és velünk ünneplő meghívottak! Az elmúlt napokban folyamatosan azon gondol­ kodtam, mit is mondhatnék ma Önöknek, és Nektek, kedves Hallgatótársaim. Egyik nap már a metrón is ezen merengtem, és kértem a Jóistent, hogy küldjön valami gondolatot, jelet, amin elindulhatok. Ekkor észrevettem, hogy már egy ideje folyamatosan egy plakátot bámulok, amin a következő szlogen áll: „A megtett út tesz külön­ legessé!’ Elmosolyodtam. A máskor akár klisének is elkönyvelhető mondat most teljesen más értelmet nyert. A megtett út tesz bennünket egyedivé, mássá, nem maga a cél. Itt ma mindannyian azt ünne­ peljük, hogy megtettük ezt az utat; ki-ki a maga szemüvegén keresztül: akár első diplomásként, akár levelezős diákként munka és család mellett végighaladva, akár szülőként, támasz gyanánt végigélve, barátként vigasztalva, velünk örülve, akár oktatóként a mindennapi feladatot ellátva, de ezzel egy újabb generációt kinevelve. Életünk jelentős, minimum öt évét töltöttük el e falak között. Sokat fejlődtünk tudásban, érte­ lemben, de a legtöbbet mégis lélekben, emberileg változtunk, tágítva napról napra személyes hatá­ rainkat. Tanultunk: szorgalmat, jó adag leleményességet, (amit a magyar bürokrácia útvesztőiben a jövőben is prímán fogunk tudni alkalmazni) bátorságot, toleranciát (gondolok itt a NEPTUN rendszeres jelentkezésre), elfogadást (másokét és önmagunkét). De legfőképp HITET tanultunk, önmagunkba vetett hitet! Hogy képesek vagyunk bármire! Amikor egy ilyen vagy olyan okból kilátástalannak tűnő vizsgán az utolsó pillanatban is képesek voltunk megrázni magunkat, hogy igenis, meg­ csináljuk, csak rajtunk múlik. És amint ezt elhit­ tük, a segítség jött. (Ilyen vagy olyan formában: vagy valaki lesúgta, vagy a semmiből eszünkbe jutott.) A mai nap tudatosodik bennünk, hogy mekkora utat tettünk meg: ha visszanézünk, már nem látjuk az elejét, előrenézve még nem tudjuk, merre visz. Nem is kell még tudnunk, maga az út a cél. A jogászeskü az úton egy kicsi, de annál jelentőségteljesebb állomás. Nem minden nap tesz esküt az ember. Hogy mi változik meg ennek hatására? Függetlenül attól, hogy jogászként fogunk-e a jövőben elhelyezkedni, vagy sem, a továbbiakban már nemcsak önmagunkért és a családunkért kell felelősséget vállalni: ezzel az es­ küvel nemcsak egy titulust szereztünk, hanem egy szolgálatot is vállaltunk. Igyekeznünk kell a jövőben a legjobb tudásunk szerint segíteni azok­ nak, akik jogi ügyben, jogi kérdésekkel fordulnak hozzánk. A mai nap nemcsak nekünk egy nagy állomás, hanem szüléinknek, családunknak is, akik végig­ élték velünk ezt a minimum öt évet. A mai nap nemcsak azért öröm, hogy mi doktorok lettünk, hanem végre ők is visszakapják a karácsonyt, és megszabadulnak a vizsgaidőszakoktól is. Gondo­ - negyedik oldal - lom, mindenkiben élénken él az állapot, amikor már a „hogy vagy?” is kötözködésnek számított. Emellett az olyan biztató mondatok: hogy „Annyit tanultál, biztos menni fog!”, „Ne izgulj!”, „Ne maradj fenn sokáig, mert fáradt leszel másnap!I”’ a világból kergették ki az emberi mivoltára már alig emlékeztető joghallgatót, arról nem is beszélve, hogy sokszor hónapokig nem lehetett velünk normálisan kommunikálni. Köszönet Nekik, hogy nem szűnő szeretettel bízattak és támogattak bennünket! Köszönettel tartozunk professzorainknak, akik a szakmai színvonal mellett egy értékrendet, szelle­ miséget adtak át nekünk! És hadd mondjak külön köszönetét azoknak a fiatal oktatóknak, akik közül legtöbben már e falak közül kerültek ki. Nyitottságukkal, lendü­ letükkel, tenni akarásukkal igazi lüktető erei ennek az egyetemnek, és tudom, hogy sokan közülünk az ő bátorító szavuknak és támogatá­ suknak köszönhetik, hogy sikert értek el egy TDK-n, perbeszédversenyen, vagy döntöttek úgy, hogy meglépnek egy hatalmas lépést: jelentkeznek Erasmusra vagy más diákcsere programra, és kipróbálják önmagukat külföldön, öregbítve ezzel a Pázmány hírnevét is! Útravalóul Pázmány Péter szavaival búcsúznék: „Nemes szép élethez nem kellenek nagy csele­ kedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet!.55’ Rónyai Nóra �Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon 2010. szeptember 18-19-én újra megrendezték a Nemzeti Kulturális Örökség Napjait (KÖN), melynek keretében egyetemünk Szentkirályi utcai épülete is kitárta kapuit az érdeklődők előtt. 1984-ben Franciaországban Történelmi Műem­ lékek Nyílt Napja címmel indult útjára az a rendezvénysorozat, melynek keretében a zárva tartó középületek egy hétvégén megnyitották kapuikat, és ingyen, szakszerű vezetéssel fo­ gadták a látogatókat. A kezdeményezés sikerén felbuzdulva egyre több ország rendezett ilyen nyílt napokat, 1999 óta pedig az EU is saját programjának tekinti, és ajánlásokkal, központi koordinációval segíti az ingyenes épületláto­ gatások megszervezését. Hazánkban a Kultu­ rális Orökségvédelmi Hivatal szervezi a KÖN programját, melynek évente más-más központi témája van, idén „Felemelő század” címmel a reformkor állt az események középpontjában. A Vili, kerületben a Civilek a Palotanegyedért Egyesületet szervezte a programok nagy részét, ötletes térképet is készítettek, ezzel is segítve a helyszínek közötti tájékozódást. Fontos, nép­ szerű állomás volt egyetemünk Szentkirályi utcai épülete is, mely 18-án, szombaton tárta ki kapuit az érdeklődők előtt. A korábbi évekhez hasonlóan idén is nagy érdeklődés mutatkozott a JAK épülete iránt, a kezdeti rossz idő ellenére összesen közel 200-an látogattak el hozzánk. A látogatás három csoportban, 9,11 és 13 órakor SÉ SS ai SS 1» j5S 1 •X í •«Hl a 28-as szám elől indult Kalocsai Ilona, könyvtárvezető lelkes irányításával. A Szent István Társulat neogótikus stílusú, 1898-ban Hofhauser Antal tervei szerint felépült egykori központi épületéről és a környékről szóló rövid helytörténeti bevezető után a főlépcső fordu­ lójában lévő Pázmány Péter bíborost, eszter­ gomi érseket ábrázoló domborműnél az idén 375 éves egyetem rövid történetével ismerked­ hettek meg a látogatók. Innen fölfelé haladva megtekintették a 11. János Pál pápáról elne­ vezett dísztermet, majd a 30-as épületben, a Könyvtár előteréből nyíló, várostörténeti kurió­ zumnak számító Királyok termét, mely a nagyközönség számára minden évben csak egyszer, a KÖN alkalmával látogatható. (Ezen kívül évente egyszer a gólyáknak, illetve alka­ lomszerűen az egyetem vendégeinek nyitják csak ki.) A terem az egykori épület lépcső­ házának felső szintje volt, amit egy 1963-as átépítéskor megszüntettek és önálló teremként létrehozták a Királyok termét. A helyiség teljes falfelületét Gaál Lajos 1873-ban festett, a fal­ festészetben ritka olajtechnikával készült 64 festménye díszíti. Ezek a magyar történelem jeles alakjait ábrázolják, királyokat, erdélyi fejedelmeket, a 13 aradi vértanút, illetve egyet­ len külföldiként Abdul Med Zsid török szul­ tánt, aki Kossuth Lajosnak és társainak adott menedékjogot a szabadságharc leverése után. Fontos esemény volt ez a nyílt nap egyetemünk életében, hisz ilyenkor mutathatjuk meg a külvilágnak, hogy az oktatási és tudományos tevékenység mellett jelentős építészeti, művé­ szettörténeti értékekkel is büszkélkedhetünk. l l^jai Balázs Egyetemünk múltja, jelene 0 jövője Beszélgetés Schanda Balázs Dékán Úrral Ünnepelünk: az Eötvös Lóránd Tudomány­ egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ,őse”, a Pázmány Péter által 1635-ben, Nagyszombatban alapított egyetem 375 éves. Ennek apropójából beszélgettem Schanda Balázs Dékán Úrral Egyetemünk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. - Az egyetem, amit Pázmány Péter esztergomi érsek Nagyszombatban alapított két fakultással rendelkezett: egy teológiaival és egy filozó­ fiaival. Ez a két kar a mai napig létezik: 1950ben a hittudományi kart leválasztották, de ez a jogfolytonosságát nem érinti. Tehát lényegében a két intézményen belül két kar mondhatja magáról, hogy tényleg 375 éves: ez az ELTE bölcsészettudományi és a PPKE hittudományi kara. A későbbi karok annak rendje és módja szerint sokasodtak, majd Mária Terézia alatt átköltözött az egyetem Pestre illetve Budára, azután a XK. század folyamán szekularizálódott, és az mondható inkább rá, hogy egy állami egyetem, amelynek volt egy hittudo­ mányi kara. így sem az ELTE, sem a mi jogi karunkat nem Pázmány Péter alapította. Magát az egyetemet alapította ő, és ennek az egye­ temnek egyformán vagyunk örökösei mi és az ELTE is. Ebbe a családba tartozik tulajdon­ képpen a SOTE is, aminek a jogelődje az egyik kara volt a Pázmány Péter, korábban a Királyi Magyar Tudományegyetemnek. Nem kell a történelmünket átírnunk: a jogi kar tizenha­ todik évébe lépett, ezt nem kell több száz évnek mondanunk, de az örökségére büszkének, szelleméhez pedig hűségesnek kell lennünk. - Maga az egyetem, az universitas, egységét jelenti egyrészt a tanároknak és tanulóknak, másrészt a különféle tudomány területeknek. Külföldi ismeréíseimnek sokszor nehéz elma­ gyarázni, hogy Magyarországon hogyan is van ez a rendszer, s hogy lehet például csak Budapesten három jogi kar. - Egységes egyetemi modellről nem lehet beszélni. A német nyelvű közép-európai egye­ temekre igaz az, hogy egy város, egy egyetem, de már Bécsben azt látjuk, hogy jogászképzés nemcsak a bécsi tudományegyetemen, hanem a közgazdasági egyetemen is elérhető. És persze az is elmondható, hogy csak a bécsi tudo­ mányegyetem jogi karának 11000 hallgatója van, azaz több mint a három pesti jogi karnak összesen. Az egyetemünk egyik a sajátossága, hogy nálunk valamennyi tudományterület - a csúcstechnológiák és a hittudomány is - meg­ jelenik. Abból az irányból is fel lehet tenni a kérdést, hogy a klasszikus egyetem, amely a keresztény világ a szülötte,' teológia nélkül az-e még aminek indult? Sok európai országban - például Németországban, Ausztriában - megmaradtak a hittudományi karok az állami egyetemeken. Magyarországon ez azonban másként alakult: ezt persze nem akaijuk megváltoztatni. De az eredeti egyetemi eszményhez közelebb lehe­ tünk azzal, hogy nálunk ez a dimenzió is megjelenik a palettán. - ötödik oldal - Persze még valamit hozzá lehet tenni: a külön­ böző egyetemek versengése és egészséges együttműködése mindenkinek jól jöhet. Hogy itt, egymás közelében sokféle egyetem van, nem jelenti azt, hogy egy egyetemista, egy kutató, vagy egy oktató szempontjából nagyon merev falak lennének. Könyvtárainkat, rendezvénye­ inket meg kell nyitnunk egymás előtt. Biztos az, hogy például az Andrássy Egyetem német nyel­ vű könyvtára, tőlünk egy utcasaroknyira buda­ pesti viszonylatban utolérhetetlen. Az átjárható­ ságra kell törekednünk, nem szabad egy intézményi falai közé bezárkózni. - Ezt a fajta együttműködést az is tükrözte, hogy az ELTE, a Pázmány és a SOTE közösen ünnepelte a 375. évfordulót. De azért a riva­ lizálás vitathatatlan, természetes is. Diákként talán hangsúlyosabb helyet foglal el a Ki is a Jobb? - kérdése, de oktatóként. Egyetemünk Dékánjaként milyennek ítéli a kapcsolatot? - Az ELTE és a Pázmány viszonya jó, de természetesen ez egy versenyhelyzet, az ELTE pedig korrekt vetélytárs, nincs a két intézmény között semmiféle feszültség. Nyilvánvalóan vannak csipkelődések, de ez természetes vele­ járója az egymás mellett élésnek. - Milyen a Pázmány karai közötti együttmű­ ködés? Tavaly a gólyabál már közösen zajlott, de mi például nem láthatunk bele a többi kar kurzuskínálatába, áthallgatásra még nem igen van lehetó'ség. - Vannak azért közös kurzusok - persze a földrajzi értelemben vett széttagoltság nehéz­ �i^űvt-^öyélel ■ i % í»^ V* '^’K ^’>-*Kk’r^ ^*iM«w ségeket jelent - s van olyan is, mint például a bioetíka, amely videokonferencia-rendszeren keresztül valósul meg. A közös gólyabál a közös tudat erősítésének az első lépése, hiszen egy egyetem a Pázmány. Nyilván a karok autonó­ miája esetünkben nagyon széles: különböző időpontokban jöttek létre, távol is esnek egymástól, különösen Piliscsaba (Bölcsészettu­ dományi Kar) és Esztergom (Vitéz János Kar) nincs a szomszédban. Ez is egy kihívás: a jövőben hogyan tudjuk erősíteni az egységet. Bízom benne, hogy sikerülni fog. - Egyetemünk katolikus, amely II. János Pál pápa 1990-ben megjelent apostoli rendelkezése szerint egy olyan, az egyházi hatóság által alapított, elismert, de az adott országban is egyetemként elfogadott, nagyobbrészt világi tudományokkal foglalkozó intézmény, amely intézményes elkötelezettséget vállal arra, hogy teljes oktatói, kutatói és nevelői tevékenységét a katolikus hit szellemében végzi. Mégis, nem­ csak katolikusok tanulnak nálunk, ha lehet azt mondani, toleránsak vagyunk. - En azt hiszem, hogy elköteleződni csak szabadságban lehet. Az egyetemnek szabad légkört kell biztosítani, amit csak akkor lehet, ha tudjuk azt, kik vagyunk. Ez nem relati­ vizmus. Pont annak az ellentettjét próbáljuk meg megvalósítani. A dolgokról általában világosan eldönthető, hogy mire valók: a valóság nem az én döntésemtől függ, hanem adott. Mondjuk a szék az egy valóság, az a valósága, hogy le lehet rá ülni. Ha valaki azt gondolja, hogy papírrepülő és kidobja az ablakon, akkor a dolog valóságával szemben, valahol az igaz­ sággal szemben cselekszik. Lehet, hogy rossz a példa, de az is lehet, hogy a hallgatók értik... itt könnyű belátni a tévedést, de hasonló tévedések uralják az emberi élettel kapcsolatos alapvető helyzeteket. Mivel relativista környezetben élünk, nagyon fontos, hogy lecövekeljünk né­ hány fix pontot, és ezt itt nagyobb szabad­ ságban tehetjük, mint egy olyan intézmény, ahol bizonyos dolgokat nem lehet kimondani, mert azt mondják rá, hogy tabu vagy politikailag inkorrekt. - Nem lehet ezzel visszaélni? - Franciaországban, amikor az állami iskolák­ ban elkezdték betiltani a fejkendők viselését, akkor az elkötelezett muszlim családok mene­ külési iránya a katolikus iskolák felé vitt, ahol tiszteletben tartották az öltözködési szoká­ saikat. Ha tudjuk azt, hogy kik vagyunk, és nem vagyunk bizonytalanok az identitásunk­ ban, akkor nem keU megijednünk attól, ha valami mással találkozunk. Nyílván azt kérjük, sőt, elvárjuk mindenkitől, aki az intézmé­ nyünkbe jön, hogy annak identitását tartsa tiszteletben. Nem kell vele azonosulnia, de tiszteletben kell tartania. - A pályaválasztás előtt mindenki igyekszik informálódni, hogy a „hova tovább?” kérdése még könnyebben megválaszolható legyen. A Pázmány milyen csatornákon keresztül lép a piacra? - Jelen vagyunk minden lehetséges fórumon, az Educatio kiállítástól a bannerekig. Külön törekszünk arra, hogy megszólítsuk az egyházi középiskolásokat, és jelen legyünk az egyház életében, így a katolikus sajtóban. Azt hiszem, hogy aki a jogászképzés iránt érdeklődik, az ma már mindenképpen számol a Pázmánnyal. ■» ^OjÄ - S persze ott vannak az „ismerősök ”... - Ez a legfontosabb: a suttogó propaganda. hogy hallgatóink, volt hallgatóink mit monda­ nak rólunk, hogy veszi fel őket a munkaerő­ piac. így hiába fényezi az ember magát: ha a portéka nem vonzó, akkor gyárthat magáról szép, színes prospektusokat és lehet csillogó­ villogó a honlapja, de az emberek elmondják róla, hogy milyen. A hallgatókat nem lehet be­ csapni. Akkor fognak jót mondani, ha a tapasztalataik jók. - Referenciául szolgálnak azok is, akiknek a nevét a közéletben olvashatjuk, s kiderül róluk, hogy pázmányosok, vagy azok voltak... - Természetesen. Büszkék is vagyunk, de nemcsak azokat kell szem előtt tartani, akik valamilyen fényes karriert futnak be, vagy az előtt állnak, hanem minden hallgatónkat, akik valamilyen egyéb területen töltenek be tisztsé­ geket. Minden hallgató egyformán fontos. - A 2010-es tanévben Egyetemünk nappali tagozatos jogász képzését 1480 jelentkezőből 393-an jelölték meg első helyem. A korábbi évek statisztikáit visszanézve egyértelműen megálla­ pítható, hogy ez a szám évről-évre nő. Ma már ilyen sokan vannak, akik tudatosan a keresztény értékrend miatt választják az egyetemet? - Elkötelezettséget, szellemiséget nagyon ne­ héz statisztikai eszközökkel mérni. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt években a PPKE JAK a jogászképzés vonatkozásában gyakorlatilag az egyetlen volt, amely növelni tudta szeletét az egyre kisebb tortából, ami az államilag támo­ gatott képzési helyek elosztását illeti. - Minek köszönhető ez? - Egyrészt mert egyre többen jelölik meg a mi Egyetemünket az első helyen és azért is, mert a nagy átlagnál talán egy picit jobbak a jelent­ kezőink - remélem nem csak a pontszámok tekintetében. Az elmúlt évek alapján azt látjuk, hogy nagyon kemény versenyhelyzetben voltak egymással a jogászképzésben a karok és ebben a versenyben megálltuk a helyünket. Hogy elkö­ telezettségünkkel azonosulnak-e, vagy más, egyéb okból jelölnek meg minket első helyen ahány hallgató, annyi féle válasz. De bízunk benne, hogy a képzés színvonala, az intézmény szellemisége, emberközpontúsága, a hallgatói közösség együtt jelenteknek vonzerőt. - Mezey Barna, az ELTE augusztusban hiva­ talba lépett rektora, az Állam- és Jogtudományi Kar korábbi dékánja nemrég arról beszélt, hogy régi felvételi rendszerrel, módszerrel mennyivel jobban lehetett szelektálni és talán érdemes lenne azt a szisztémát visszaállítani. - A felvételinek vannak és voltak nagy előnyei és komoly hátrányai is. Sok szempontból .kényelmes” dolog, hogy a hallgatókat „kap­ juk, és nem nekünk kell felvételiztetnünk őket. Háromezer jelentkezőt szóbeliztetni úgy, hogy - nyilván akkor szét kell osztani őket legalább húsz bizottsághoz - egységes szempontok alapján történjen... Nagyon sok problémának forrása, habár nekem csak jó emlékeim vannak a régi felvételikről. Lehet, hogy orvosolná a .minőségi” problémát, hiszen sok oktató pa­ naszkodik, hogy a hallgatóknak évről-évre gyengébb a felkészültsége. Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy jelenleg sokkal többen érettségiznek, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, és sokkal többen is kerülnek be a felsőokta­ tásba. Ez magával hozza azt is, hogy bizonyos - hatodik oldal - szempontból a középfokú oktatásnak a szín­ vonala csökkent: nem mindegy, hogy egy évjárat több mint fele érettségizik, vagy alig tíz százaléka. Ha felvételiztetnénk, akkor is csak a kétszáz, háromszáz legjobbat vennénk föl, adott jelentkezők közül. Hogy más módszerrel jobban ki lehetne-e választani a legjobbakat, legalkalmasabbakat - ez a kérdés, valamint az, hogy a felvételivel járó teher és kockázat arányban áll-e a minőségjavulás lehetőségével, vagy ez inkább ábránd. - Már az előadók egyre csökkenő méretén is lát­ szik, hogy működik a természetes szelekció... - Idén éppen egy nagyon nagy létszámú nap­ pali tagozatos jogászszak indult: remélem, hogy jövőre nem fognak beférni a kettes előadóba... - Akkor újabb átalakításokra lenne szükség. Még most is folynak a munkálatok, tavaly is újítások fogadtak a szemeszter elején. Mik a további célok? - Mindenek előtt arra törekszünk, hogy az oktatási feltételek javuljanak: újuljanak meg azok a termek, ahol a hallgatók a legtöbbet megfordulnak. Tavaly először a kettes, hármas és négyes előadók kerülhettek sorra: nagy munka volt, aki emlékszik rá, az tudja, hogy milyenek voltak régen ezek a termek, középen vastag oszlopokkal. Idén a német katolikus egyház szolidaritási alapjából kaptunk egy jelentősebb támogatást, amelyhez persze saját forrásokat is hozzá kellett tenni, így került sor az egyes előadó felújítása. Nagyon remélem, hogy az idei télen már kevésbé lesz hideg és huzatos - tavaly télen egy hallgatói panaszra csak a tavasz ígéretét és a másodévesekre váró komfortot válaszolhattam... Abban is bízom, jövő nyáron nem ismétlődik meg az, hogy még dolgoznak az épületben, amikor már tanulni kéne. Idén sajnos bele­ csúsztunk a szorgalmi időszakba - ezen a helyen is köszönöm mindenki türelmét és megértését. Nyilván vannak terveink, a lehetőségeink függvényében haladunk előre. Ezeknek egy része kevésbé látványos. Például az, hogy a díszterem födémét idén meg kellett erősíteni igen jelentős kiadás volt, de a hiányát csak akkor vettük volna észre, ha beszakadt volna. - Az újdonságokhoz hozzátartozik az Egye­ temi Könyvkiadó életre hívása, melynek már két kötete is megjelent. Mit is takar ez tulaj- ■ dánképpen? - Igen, két monográfia: Kovács Péternek egy nemzetközi jogi és Szabó Istvánnak egy osztrák alkotmánytörténeti könyve. Ugyanakkor kiad­ tunk már tanulmányköteteket és tankönyveket is: a vizsgaidőszak közeledtével már bizonyára több lesz kapható. Lényegében arra keresünk megoldást, hogy a hallgatók számára a jegy­ zetek olcsóbban legyenek hozzáférhetőek, nem titkoltan részben azért is, hogy ne „lopott'.5’ (fénymásolt) jegyzetekből tanuljanak, hanem azok reális áron megvásárolhatóak legyenek. Ezért döntöttünk úgy, hogy a jegyzetek és néhány szakkönyv kiadását, a Kar oktatóinak tudományos műveit saját kiadásba vesszük. Ez nem változtat azon, hogy a Szent István Társu­ lattal minden tekintetben együttműködünk. A jegyzetboltot ők üzemeltetik és a saját ki­ adású könyveink, tankönyveink is ott lesznek kaphatóak. Mikola Orsolya �^ő'/éíel Egy régi intézmény gyermekbetegségei - avagy kalandozás a fizetési meghagyásos eljárás útvesztőiben Bizonyára mindenki hallott már róla, hogy a ko­ rábban a Polgári Perrendtartásban szereplő fizetési meghagyásos eljárás - részben uniós nyomásra tavaly „radikális” változáson esett át: külön törvényben, a 2009. évi L. törvényben került szabá­ lyozásra és az azzal járó feladatok nagy részét a bíróságok helyett a közjegyzők vállalták át. Emel Emel-­ lett az eljárás csaknem teyesen elektronikussá, így egyszerűbben és gyorsabban intézhetővé vált. Es SOK szempontból költségesebbé. Jelen cikkemben a korábbi szabályok áttekintése után leírom az általam eddig tapasztalt „kezdeti nehézségeket”, melyek - annak ellenére, hogy egy régi eljárásról van szó, melynek új szabályait már tavaly tör­ vénybe iktatták - a törvény június 1-jei hatályba­ lépése óta változatlanul fennállnak. A fizetési meghagyásos eljárás a Polgári perrend­ tartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) meg­ alkotásakor már része volt jogrendszerünknek, e törvényben pedig bírói nemperes eljárás formá­ jában került rögzítésre (313-323. §). Alkalmazására akkor van mód, ha a hitelező kisebb értékben követel ingó- vagy pénztartozást adósától. E követélés behajtása érdekében a hitelezőnek elég volt egy formanyomtatványt kitöltenie és illetékbélyeggel - valamint ügyvédi ellenjegyzéssel, vagy két tanú aláírásával - ellátva beküldenie a bíróSágnak, ahol azt egy leginkább formai vizsgálat után aláírva (ekkor vált fizetési meghagyássá a kérelem) továbbították az adós felé. Az adós előtt három lehetőség állt, hogyan reagáljon a meghagyásra: ellentmondhatott a fizetési meghagyásnak, ekkor perré alakult az eljárás és a továbbiakban a eres eljárás szabályai voltak érvényesek (pl.: a itelezőnek is ki kellett egészítenie a 3 %-os illetéket a peres eljárásban kötelező 6 %-ra); amennyi­ ben a meghagyásra nem reagált, a tájékoztatóban is megadott 15 (váltó esetén 3) napos határidőt követően a fizetési meghagyás jogerős és végre­ hajtható lett, annak minden hátrányával; illetőleg megfizethette a tartozást a hitelező felé, ami az eljárás megszüntetésével járt. Ha az adós az ellent­ mondás mellett döntött, annak megalkotása - mi­ vel nem volt eddig semmilyen kötelező formai kritériuma - igen egyszerű volt, egy puszta „a követélés összegét és jogalapját vitatom” mondattal meg lehetett oldani. Ezzel a labda ismét a hitelező oldalára került: vagy kiegészítette az illetéket a bírói eljárás megindításához, vagy nem reagált, ám ekkor nem is kapta vissza a követelt összeget. Eddig. Az országgyűlés által megszavazott 2009. évi L. törvény nagyban hasonlít a korábban a Pp-ben lévő szabályokra - sok esetben egy az egyben átvéve annak szövegét -, azonban eltérések is mutatkoznak szép számmal. Legnagyobb változás, hogy a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmeket immár nem a bíróságra kell beküldeni, hanem egy (elektronikus rendszer használatánál a rendszer által kijelölt-, természetes személyeknél alkalmazható szóbeli kérelemnél pedig bármelyik) közjegyzőhöz, aki ennek alapján kiállítja a fizetési meghagyást - tehát a két űrlap elvált egymástól - és küldi Idi el az adósnak, amire utóbbinak szintén a kibocsátó közjegyzőhöz kell küldenie ellentmondását. Amennyiben ez megtörténik, a közjegyző eljárását megszünteti és mint peres eljárást továbbítja az illetékes bíróság felé. Á Pp-ben ennek megfelelően már csak azon szabályok maradtak meg, amelyek a bíróságok feladatát határozzák meg a fizetési meghagyás odaérkezését követően. Mindezért - mivel nem bírósági eljárással indul - már nem illetéket, hanem „eljárási díjat.... ’ kell fizetni, amely részben a közjegyző munkadíja, részben az eljárással kapcsolatos költségek fedezésére irányul. Mértéke megegyezik a korábbi illeték összegével, persze kiegészítik egyéb díjak is, ám ezek csak speciális esetekben alkalmazandók (több fél, másolatok készítése, stb.). A fenti szabályok arra szolgálnak, hogy a bíróságokat tehermentesítsék (korábban a bíróságok túlterheltségükből kifolyóan a törvényi határidő ellenére sok esetben a hozzájuk beérkezett kérelem alapján több mint fél év elteltével tudták csak kibocsátani a fizetési meghagyást, jelentősen el­ nyújtva ezáltal az eljárást), az igen nagyszámú fizetési meghagyásos eljárások menetét pedig meggyorsítsák (az elektronikus út jelentősen meg­ gyorsítja az igényérvényesítést, ami különösen jelentős lehet a kisebb értékű ügyekben, hisz a hatékonyság elve jobban érvényesül). Ideális eset­ ben. Csakhogy az elmélet és a gyakorlat jelen esetben is más utat követ, így napjainkban nem nagyon beszélhetünk az ideális eset megvalósulásáról. Ennek több oka is van, amelyek közül én az alábbiakat tapasztaltam. R 4 í E 1) Annak ellenére, hogy az új fizetési meghagyá­ sos eljárásról szóló törvényt 2009. június 23-án hirdették ki, ezzel csaknem egy éves f ílkészülési és rendszerkiépítési időt adva az alkalmazó ható­ Ságoknak és ügyvédeknek, az egész dologról szinte a teljes egy év alatt mély hallgatás volt a jog­ alkalmazók felé mind közjegyzői, mind minisztériumi berkekben. Habár sok kérdést (pl.: űrlapok tartalma, ügyelosztás, költségek szab^yozása) az igazságügyért felelős miniszter - vagyis az akkori IRM - szabályozott volna rendelet formájában, e rendeletek mind csak idén májusban jelentek meg. Emellett a Közjegyzői Kamara (MOKK) is késésben volt a fizetési meghagyásokat kezelő elektronikus rendszerével, oly mértékben, hogy annak tényleges használatát csak június közepére sikerült megoldaniuk és annak működtetése azóta is nehézségekbe ütközik (Id. a MOKK honlapján az FMH rendszerrel kapcsolatos közzétételek). Mivel igen sokáig senki nem tudott semmit a törvényszövegen kívül a tényleges - gyakorlatban működő - eljárásról, a nyári időszak az ügyvédek nagy reszenek részének különböző, kulonbozo, ezzel kapcsolatos felkészítő előadások látogatásával telt, melyeket még "g most is tartanak, vélhetően az igény további fennállása miatt. A Közjegyzői Kamara pedig az interpretációs homály eloszlatásához annyival járult csupán hozzá, hogy honlapján megadott „helpdesk” címszó alatt egy(!) darab telefonszámot - amit mondanom sem kell, hogy nem sűrűn vesznek fel - és egy e-mail címet,' ahova az eljárással kapcsolatos kérdéseiket intézhetik az érintettek. 2) Azzal, hogy a fizetési meghagyást jogi sze­ mélyek tekintetében teljes mértékben elektroni- hetedik oldal - kussá tették, egyben kötelezték őket arra is, hogy a kérelmeket minősített elektronikus aláírással nyújtsák be. Mivel ilyen aláírással nem rendelkezik minden jogi személy a cégek nagy részének e megoldás két lehetőséget eredményezett, hogy jogos követeléseiket érvényesíthessék: vagy ügy­ véddel állíttatják ki a kérelmet - amely eddig nem volt kötelező két tanú aláírása esetén -, vagy előfizetnek egy programra, amelynek segítségével maguk is el tudják látni Ltni ugyar ugyan aláírással a nyomtatványt, azonban ez csak akk<:or lenne kifizetődő. ha tomegí tömegével használnák ezen aláírásukat. 3) Mivel jómagam az adós oldaláról kerültem kapcsolatba az új eljárással, számomra legnagyobb probléma az ellentmondás volt. A törvény ugyanúgy szabályozza az ellentmondás gyakor­ lását, mint korábban a Pp, ugyanakkor nem tér ki arra, hogy azt miként kell benyújtani a közjegyző felé (arra a közjegyző által kiküldött fizetési meg­ hagyás tájékoztatója utal csak). Külön fejezetet kaptak a fizetési meghagyásról szóló törvényben a beadványok, ahol rögzítették a fenti feltételt is, nevezetesen, hogy azokat űrlapon és minősített elektronikus aláírással kell ellátni. Ezek körébe a törvény szövege alapján elvileg minden irat bele­ tartozik, mely az eljárással kapcsolatban szóba jöhet - így vélhetően az ellentmondás is. Azonban erre a mai napig nem született semmilyen formanyomtatvány és azzal kapcsolatban felvilágosítás sem történt semelyik hatóság részéről. Következésképpen jelenleg az ellentmondások iletnek, ahogy eeddig is, vagyis a fenti ugyanúgy születnek, módon leírja az adós, hogy a követelést vitatja. csakhogy most már elektronikus aláírással is el kell az ellentmondást látni. Ennek megfelelően az : adósoknak is ugyanazok a lehetőségeik, mint: a hitelezőknek: fizetik az üsigyvédet, vagy előfizetnek egy programra. Ennek pedig edig ára van, ellentétben a korábbi gyakorlattal, ahol csak a postai bélyeget kellett kifizetni az ellentmondáshoz. Ez pedig egy további problémához vezet: ha - mint esetemben is - a vétlen adós, akitől jogosulatlanul követelnek tartozást, kifizet X összeget egy ügyvédnek, hogy elkészítse a nem túl nagy . munkával járó ellentmondást, de később az eyárás mégsem alakul perré, mert időközben a hitelező is rájött saját nibájára, akkor az adós a kifizetett ügyvédi költségeket hogyan szerezze vissza? Mert ha az ügyből tárgyalás lenne, akkor érvényesíthető lenne esetleg ez a költség is a rosszhiszemű hitelezővel szemben, de anélkül? Követelje új eljárásban e költséget, kifizetve újabb súlyos összegeket az ügyvédre? E probléma nyilvánvalóan megoldásra került a hitelező oldalán különböző költségmen­ tességek formájában, de ugyanez nem vonatkozik az adósra. Következésképpen a jelenlegi szabályo­ zás szerint az adós - ha a fizetési meghagyást ellentmondással megtámadta és az később nem alakul át perré - a felmerült költségeit kénytelen „lenyelni”, vagy újabb költségek árán szerezheti csak vissza... Ilyen, és ehhez hasonló problémákkal gazdag tehát a fizetési meghagyással kapcsolatos jelenlegi eljárás, ahol az egy éves felkészülési idő és a hatálybalépés óta eltelt csaknem 4 hónap tapasz­ talata után sem tud senki semmi kézzel foghatót a teljes eljárással kapcsolatban (esetemben az a közjegyző, akihez az ellentmondást kellett küldeni, azt sem tudta, hogy neki kell azt megkapnia). Bízzunk benne, hogy e „kezdeti .kezdeti nehézségek a későbbiek folyamán megoldásra találnak, addig viszont az ügyvédek nagy része csak annyit ajánl ügyfeleinek: várjon még követelésének behajtá­ sával. Ez viszont nem lehet megoldás hosszú távon senki részére, és remélem, hogy célja sem ez volt a törvényt megalkotó országgyűlésnek a fizetési meghagyásos eljárások csökkentésére... Konta Balázs ' �Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nőmén est ómen - avagy a név kötelez? Szeptember 19-én vasárnap délelőtt a frissen meg­ alakult Nemzeti Konzervatív Történetkutató Ala­ pítvány a Szabó Ervinről elnevezett fővárosi könyvtárhálózat nevének megváltoztatását kezde­ ményezi a választások után megalakuló új Fővárosi Közgyűlésnél. A szervezet szerint méltatlan, hogy az egyik legfontosabb nemzeti intézmény „egy szélsőbalos kommunista ideológus” nevét viselje. A kezdeményezést a kulturális államtitkár, Szőcs Géza maradéktalanul támogatja... Kétségtelenül korszakváltáshoz érkeztünk. A .szavazófülkékben lezajlott forradalmat” (idé55' zet a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatából) és a kormányzati ciklus első száz napját .konszolidációs időszakot” - ha már forrada55-' lom, akkor nyugodtan használhatjuk ezt a ki­ fejezést - követően igény mutatkozik a szocia­ lista „örökség” totális eltörlésére. Ennek első .áldozata” jelen állás szerint Szabó Ervin lehet. 55* Az a Szabó Ervin, akit egyesek (például a fent említett konzervatív történészek) lassan a Tanácsköztársaság vérvörös 133 napjának ideo­ lógusának, megalapozójának tartanak. Szabó Ervin legfőbb bűne az, hogy vállaltan kommu­ nista volt. Tagja volt a Magyarországi Szociál­ demokrata Pártnak, fordított Marxot, Kom­ munista Kiáltványt, a Huszadik Század című folyóiratban, (az egyik első jelentős szociológiai lap) pedig rendszeresen írt és értekezett a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt továbbá a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Olyannyira „hitt a vérontásban”, hogy az első Színes Város Vasarely Budapest utcáin Jártatok mostanában a Flórián téren? Vagy a Károly körúton, a Városház téren? A Moszkva téren biztos sokan voltatok, hiszen a Városjáték utolsó állomása ott volt szeptember második hetében. De vajon feltűnt akkor a változás? Ez év tavaszán indult útnak a Színes Város program, melynek célja Budapest elhanyagolt tereinek újraszínezése. A tisztán civil kez­ deményezést a Norvég CrvÜ Alap és a -világ vezető színes festék gyártója támogatta a Lets Colour Projekt keretében. Ez utóbbi mellesleg nem csak Európában, de a -vüág számos pontján működik (keressetek rá Y)utube-on). A cél mindenhol, itthon is, ugyanaz volt: egy élhe­ tőbb, színesebb városkép. A magyar alkotókat emellett Victor Vasarely (1908-1997), azaz Vásárhel-yi Győző Színes Város című könyve is inspirálta. Vasarely álma az volt, hogy a művészet kivonuljon az utcára, terekre. az emberek közé, hogy elérhető és kézzelfogható op-art' egyik legjelentősebb legyen. Az kép-viselőjének hatása leginkább a Városház -világháború idején az antimilitarista mozgalom egyik szellemi vezérévé vált. Ezek Szabó Ervin bűnei. Szabó Ervin tehát bűnös volt! Felelős a későbbiekben, az „eszme55’ nevében elkövetett bűntettekért, a rengeteg ártatlan áldozatért. Nem -vitás, ezen értelmezés szerint le kell szedni a táblát, át kell nevezni a fővárosi könyvtárat! De álljunk meg egy pilla­ natra! Most a „szavazófülkékben lezajlott for­ radalmat” követően vált ez aktuálissá? Miért nem folytak erről korábban -viták? Talán azért, mert Szabó Ervint nem a politikai nézetei alapján ítélték meg, hanem az alapján, hogy mit tett „le az asztalra”, mit tett a magyar könyvtárhálózatért. Az Országos Széchényi Könyvtár volt főigazgatója. Monok István véle­ ménye szerint Szabó Ervin személye egyrészt olyan mértékig dehonesztálódott 55-,nem életművének egy korszakában hangoztatott ideológiai nézete miatt, ami indokolttá tenné a névváltoztatást, másrészt Szabó Ervin a maga korában egy „nagyon progresszív”, kifejezetten a közkultúrát előtérbe helyező koncepció sze­ rint szervezte a könyvtárat.” Érdemei között említhetjük, hogy „a korabeli porosz könyvtári felfogással szemben ő az angolszász modellt vezette be!’ Széles körű művelődési hálózatot szervezett, a könyvtárat a széles néprétegek számára tette hozzáférhetővé, biztosítva, hogy az ne csupán úri kastélyok szalonját jelentse. Mindezek persze miért is lennének relevánsak Szabó Ervin megítélésnek szempontjából? Megtéren érhető tetten, ahol az alkotók a tűzoltóság hatalmas fehér tűzfalára festettek fel egy tipikus Vasarely „gömböt”. Festettek, és ez a kulcsszó. Sokat hallottam arról, hogy az alkotók az ún. legál falak számát próbálják növelni, hogy a város vezetősége IS ezáltal beengedte a graffitit a városkép tervezésébe. Pedig erről szó sincs. Ez nem graffiti, itt ecsettel és hengerrel dolgoznak az önkéntesek, nem pedig spray-vel. Ezenkívül az alkotásokból hiányzik a graffiti másik fő jellemzője: a karakteres önkifejezés. A látványterveket TJ Julka festőművésznő alkotta meg és ezeknek a munkáknak a célja is alapvetően más. 55',az emberek jókedvét hivatott - nyolcadik oldal - szokhattuk, hogy ma mindent a politika ural. Vannak a jók és vannak a rosszak. Fekete és fehér. De hova vezethet mindez? Móra Ferenc ekképp emlékezett Szabó Ervinről: „Halála talán nagyobb vesztesége a holnapi Magyarországnak, mint a mainak, de az érte való gyász egészen a miénk, s ahhól igaz fájdalommal vesszük ki a részünket mi is, akik szerte a vidéken vagyunk névtelen és kicsi, de hűséges és hívó' kubikosai annak a kultúrának, amelynek O építőmestere volt’.’ - adódik a kérdés, Móra Ferenc méltó arra, hogy a szegedi könyvtár a nevét viselje? Azt gondolom, ez nem lehet követendő út. Ki lesz a következő? József Attila? Szabó Imre szolgálni”, ahogy azt Megyeri András a projekt életre hívója fogalmazta meg egy interjúban. Persze voltak kisebb események, melyek inkább egy graffiti illegális elkészítésére emlékeztette az alkotókat. Kétszer is be-vitte őket a rendőrség pár órára, hiába volt engedél-yük, a Moszkva téren pedig az egyik hajléktalan az állványukat próbálta meg felgyújtani, ugyanis nem tudott aludni a munkálatoktól... Ennek ellenére elkészültek, és bár vannak negatív hangok (érdekes, hogy jórészt pont a Street art képviselői fejezik ki nem tetszésüket), a média és a városvezetés (naná, hiszen nekik egyetlen forintjukba sem került) üdvözlik a kezde­ ményezést, és a lakosság nagy része is örül, hogy van valami változatosság a szürkeségben. Az alkotó brigád most épp pihen. Három helyszínre volt pénzük, most pedig várnak. Támogatókra, önkormányzati felkérésekre, hiszen az nyilvánvaló, hogy szürke, lepusztult terekből, felületekből (sajnos) nincs hiány fővárosunkban. Addig is élvezzük amit eddig adtak, pontosabban visszaadtak: a tér közösségi funkcióját. Galiger Enikő �Egy város más szemmel: Santiago de Chile Chile (a dél-amerikai országok egy részéhez ha­ sonlóan) idén ünnepli a 200. születésnapját. Mivel ezt a szemesztert Santiagóban töltöm, én is részese lehetek a nagy ünneplésnek. A programok több­ sége szeptember 18-a, a nemzeti ünnep köré szer­ veződött. A „Kenyeret és cirkuszt a népnek!' örökérvényű felszólításnak eleget téve, a szerve­ zők rodeóval, kutyafutóversennyel, lovasbemuta­ tóval, néptánc előadásokkal és táncházzal szóra­ koztatták a nagyérdeműt szerte az országban. Azok pedig, akik otthon maradtak, kerti hús­ sütések tömkelegével licitálták felül a szomszé­ dokat, barátokat. Az itteni tavasz első napjait tehát nem virágillatban, hanem a grillrácson éppen sülő hús illatával eltelve tölthettük. Külföldiként igyekszem minél jobban megismerni a helyiek gondolkodását, s gyakran csodálkozom az apró részleteken, amelyek szokatlannak, fur­ csának tűnnek nekem. Az itteni emberek ámu­ lattal beszélnek Európáról, aki járt ott azért, aki pedig nem, azért. Éurópa az itteni emberek szemében a legszebb, legjobb, legcsodálatosabb. Santiagót a felhőkarcolóival, üvegpalotáival nagy­ nak, szmogosnak és csúnyának látják, míg az összes európai város emberi léptékű, gyönyörű ékszerdoboz. Valóban óriási ez a város, és az is igaz, hogy tele van új irodaházakkal. A liberális piac­ gazdaság káros Itatásának tudhatjuk be, hogy rengeteg régi épületet lebontottak, és helyükbe parkolóházak épültek, vagy éppen óriási lakóházak luxus apartmanokkal. Van Santiagónak azonban egy másik arca is: a régi belváros, ahol többségben meghagyták a századfordulós, neoklasszicista stílusú épületeket, mivel ez a kerület nem szá­ mított divatosnak az elmúlt időszakban (azaz érdeklődés hiányában hagyták meg a régi épületeket). De ahogy telik az idő, változik a divat is. Az utóbbi pár évben érezhetően változott az emberek képe az országukról, a városukról, a kultúrájukról. A chileiek újra felfedezték a néptáncukat, a különleges fűszereiket, s már nem azért lépnek be a népművészeti boltokba, hogy jelmeznek vegyék meg a népviseletüket, hanem hogy a nemzeti ünnepen ünnepi öltözetként viselhessék. Új jelen­ ségként tapasztalhatják a helyiek azt is, hogy úgy bontják le a régi épületeket, hogy a homlokzatukat meghagyják, az épület többi részét hordják el, majd teljesen újjáépítik. Az emberek szemlélete változik, de valami állandó: A város, ahol lakunk legtöbb esetben nem képezi turisztikai érdeklődésünk középpontját. A barce­ lonaiak nem mennek a Sagrada Famíliába, a pári­ zsiak nem szeretik az Eiffel tornyot, s a buda­ pestiek többsége sem járt a Gellért fürdőben. Itt, Santiagóban sem más a helyzet. A helyiek az otthon-munkahely-szupermarket Bermuda-há­ romszögében elveszve sosem látták városukat olyannak, amilyen valójában. Egész egyszerűen azért, mert túl közel van. Ezen a hiányosságon segít egy kültéri kiállítás a város szívében található Forestal parkban. Az ötlet zsenialitása az egysze­ rűségében rejlik. A kiállítás célja az, hogy bemu­ tassa a santiagóiaknak Santiagót. A fontos épüle­ tek, mint a Kormányépület, a Nemzeti Könyvtár, • a Szépművészeti Múzeum, az Opera, a Nemzeti Bank, a Posta, épülete mind-mind neoklasszicista stílusban épültek. Ezek az erőt sugárzó, hatalmas épületek egytől-egyig nyitva állnak a közönség előtt. A kiállításon olvashatjuk az intézmények épületeinek történetét, láthatunk századfordulós képeket, s abból is ízelítőt kapunk, hogy milyen látvány fogad minden betérő érdeklődőt. Igazi kóstolóasztal hangulata van a képeknek; olyan gazdagon díszített belső tereket, folyosókat lát­ hatunk, hogy aki nem járt még abban az épület­ ben, mindenképp megfogadja magában, hogy elmegy. Aki pedig már járt, rájön, hogy épp abban a teremben még soha nem akadt dolga. Ezeket a felismeréseket pedig úgy tehetjük meg, hogy nem is erőltetjük meg magunkat azzal, hogy betérünk egy múzeumba. Mert épp itt van a lényeg: nem azoknak állították össze ezt az anyagot, akik amúgy is kiállítás-látogatók, hanem azoknak, aki csak most tudja meg, hogy például vasárnapon­ ként ingyenes a Szépművészeti. A 200. évforduló jó indok az összegzésre, hogy láthassuk, honnan jöttünk, mit értünk eddig el, mit adtunk a világörökségnek, a tudománynak, a művészeteknek, mitől vagyunk különlegesek és mások, mint a többi nemzet. A chilei nép elindult egy olyan úton, ami nem engedi, hogy a nagy multikulturalizmus kénsavában feloldódjon a nemzeti tudat. Én csak azt kívánom, hogy anélkül, hogy öntömjénezésbe fordulna, minden nemzet találja meg ezt az utat. Aradszki Dea Diákhitel vs. Diákmunka Boldog, mosolygós diákok, malacpersely, a lehe­ tőségek széles tárházát szimbolizáló tojás - ezek a diákhitel marketing elemei. A könnyű hozzá­ férhetőség, valódi alternatívaként megjelenés és fiatalosság révén könnyen kialakul az a „cooPI” életérzés, ami egy hallgatót a komolyabb mérle­ gelés nélküli hitelfelvételre sarkall. Ördögtől való volna tehát a diákhitel? Nyilván nem! A diákhitel küldetése szerint: a felsőfokú tanulmányok megkönnyítésére létrejött konstruk­ ció, amely segít az egyetemi-, főiskolai évek alatt. A diákhitelt felvevőknek minden bizonnyal két csoportja van: vannak, akik olyan környezetből jönnek, hogy a felvett összeg teszi egyáltalán lehetővé, hogy részt vegyenek a felsőoktatásban. A másik csoportot pedig azok alkotják, akik - főleg gólyaként - a távolba vesző és bizonytalan ösztön­ díj alternatívájaként, egyben az élményteli hallga­ tói élet anyagi bázisaként gondolnak rá. A hitelfelvevők emellett az alapján is osztályoz­ hatók, hogy a visszafizetés ténylegesen a kezdő munkavállalót terheli majd, vagy esetleg a szülők átvállalják azt. Mindkét eset buktatókat rejt magá­ ban. Bár mindannyian többszázezres kezdő fize­ tésről álmodozunk, de ez alighanem csak nagyon keveseknek fog összejönni: a valóság, hogy kezdő ügyvédjelöltként vagy fogalmazóként kb. 90.000 110.000 Ft-ot vihetünk majd haza. Ha ebből levonjuk a törlesztőrészletet és a szakmánként eltérő egyéb költségeket (bérlet, kamarai tagság, szakvizsga felkészítő) akkor könnyen kiszámít­ ható, hogy mennyi marad majd az albérletre vagy pusztán a mindennapi megélhetésre. Ennek tük­ rében pedig mindjárt más, hogy a hitel a tanu­ lásunkat vagy 5 éves szórakozásunkat szolgálta-e. Ha a kedvezőbb felállásról van szó, tehát szüléink vállalták a visszafizetést, látszólag minden töké­ letes, azonban mint a legutóbbi válság megmu­ tatta, sajnos nagyon könnyen elveszthető az addig stabilnak tűnő állás is, 50-60 évesen pedig új munkahelyet találni borzasztó nehéz. Ezen a ponton jön - jöhetne - képbe a diákmunka. Él az a közhiedelem, hogy csak szórólapozás és egyéb „alja” munkákat ajánlanak, csomó olyat, amit egy - mindenki választása szerint - egész­ séges önbizalommal és ambíciókkal teli, avagy be­ képzelt joghallgató sohasem vállalna. Ezzel szem­ ben, aki valaha ellátogatott egy iskolaszövetkezet honlapjára tudhatja, hogy korántsem csak a fenti hirdetésekkel lehet találkozni (megjegyzem a munkavállalás szándéka nélkül is érdemes csak böngészni és megnézni mi az, amit a piac vár olyan ez, mint a rendes állásportálok kicsiben). Hirdetnek itt mindenféle fizikai és szellemi munkát: tolmácsolás, fordítás, pénztárosi munka, irodai kisegítés, adatrögzítés, telefonos munka, leltár, hostess munka, hipermarket - ez a hirde­ tések fő vonala, de akad - hogy haza is beszéljek ügyvédi iroda vagy más cég gyakornoki felhívása is. És a fizetés; alkalrhinál a munka után, egyéb­ ként kéthetente vagy havonta. Az órabérek átlagban 500 Ft/óra körül vannak. Ha heti kettő alkalommal, napi hat óra munkavégzéssel szá­ molunk, akkor az havi 24.000 Ft bevételt jelent anélkül, hogy le kellene mondanunk az összes buliról és, hogy a munka a tanulmányaink rová­ sára menne. Ez az összeg pedig bőven alkalmas arra, hogy a pusztán szórakozásra költött diákhitel - kilencedik oldal egészét, míg a tanulmányok finanszírozására felvett összeg legalább egy részét kiváltsa. Ezek után világos, hogy a diákmunka igenis ugyanúgy bevételi alternatíva, mint a diákhitel. Persze egyetemi polgárnak lenni azzal is jár, hogy az ilyen döntéseket magunk hozzuk meg, tanulság viszont, hogy ne csak csőlátással a jelent nézzük, hanem a jövőnkre is gondoljunk. Iskolaszövetkezetek; - www.rebusz.hu - www.furgediak.hu - www.pensum.hu - www.melodiak.hu - www.muisz.hu/diakmunka - www.multijobisz.hu Bárth Bertalan �^dyélef Uj utakat kell keresni Interjú Nemes Andrással Nemes András ügyvéd, egyetemi tanár, a hazai és a nemzetközi sportjog ismert és elismert alakja. A Nemzetközi Sportjogász Szövetség idén megválasztott alelnökeként nagy része volt és van az egyetemünkön már két éve futó sportjogi szakjogász képzésben. Új jogi utakról és világkongresszusról beszélgettünk, és az is kiderült, mit szeretne a leendő főpolgármestertől. - A sportjog új tudományágnak tűnik szá­ momra. Valóban így van? - Igen, 1993-ban, amikor erről beszéltem, sokan nem vették komolyan, azonban ma már ez természetes. 2000-ben az én PhD munkám kiadásával jött létre az első sportjogi kiadvány, amelyben elévülhetetlen érdeme volt Bérces tanár úrnak és Sárközy Tamásnak, aki a Buda­ pesti Corvinus Egyetem tanáraként a téma szakértője. - Mi volt a meghökkenés oka? - A sportjog kicsit különbözik a többi jogtudományi területtől. Más jogterület ugyanis az állam által meghatározott jogi keretek között működik. A sportjog ezzel szemben egy olyan speciális normarendszer, amelyben a nemzet­ közi sportági szakszövetségek szabályai és ajánlásai a mérvadóak, és ezek a szabályok épülnek be a szuverén országok jogrendszerébe. Legjobb példa erre a Nemzetközi Dopping- Az ember útjai írásomban az életünkben bejárt stádiumokat szeretném vizsgálat tárgyává tenni. Minden em­ ber különböző „létszakaszokon” megy keresztül születésétől a haláláig. Megszületünk, édesanyánk táplál, gondoz bennünket. Óvodába, iskolába járunk. Felelős­ ségünk minimális, gyakorlatilag nincs is. Ha bármi kisebb vagy komolyabb baj van, rögtön a szüléinkhez rohanunk segítségért. Ezek a „gyermeki én” tipikus jellemzői. Véleményem szerint a gyermeki én is felbont­ ható további állomásokra: a gyermeki lét első életszakaszában még „dzsiádzsó” katonákkal vagy Barbie babákkal játszunk. 14-15 éves kor­ ban azonban megunjuk ezeket a játékszereket, és élő személyekre cseréljük őket. De ez a valóságban nem több egy eszközcserénél. Alap­ vetően partnerünkben még mindig egy játék­ szert látunk. Ahogy meguntuk a babáinkat, eldobtuk őket, és újat kerestünk. Ha megfi­ gyeljük a legtöbb tinédzserkori szerelem is csak tiszavirág-életű, hamar eldőljük magunktól a másikat. Csak a gyermeki énnek ebben a második stádiumában, az eszközcsere után már megjelenik a nemiség, a szexualitás, és talán a legfontosabb: a kommunikáció. Míg játékbabáink nem beszélgettek velünk, nem volt véleményük semmiről, addig kamasz­ ellenes Ügynökség (WADA) megalakulása, amely esetében egy alapítványi szabályrendszert vett át és alkalmaz az egész világ, ez önmagában is egy újszerű jelenség. - Ma már nem kérdés a tudományág létezése; olyannyira nem, hogy az egyetemi képzésbe is bekerült. - Igen, két helyen is, Pécsett és itt, a Páz­ mányon. Nagyon örülök, hogy Bérces László tanár úr felvállalta ennek a fiatal jogterületnek a bemutatását és a konkrét normatív szabá­ lyozás mellett a leendő jogászoknak elsősorban egyfajta szemléletbeli újdonságot szeretne bemutatni. Azt láttatni, hogy felmerülhetnek esetleg olyan kérdések, amik a jog jelenleg ismert, klasszikus eszközeivel nem oldhatók meg, így folyamatosan új utakat kell keresni. Más szóval a szemünk előtt bontakozik ki és fejlődik egy új szabályozási terület, merőben új jogi megoldásokkal. - Akkor viszont ennél többet szeretne átadni a két éve indult posztgraduális továbbképzés. Mi lesz az itt végzett sportjogi szakjogászok feladata? - Azt veszem észre, hogy a sportigazgatás vagy sportmenedzsment területén sokan dolgoznak olyanok, akik nagyon nagy pénzek felett rendelkezve gyakran kellő szaktudás nélkül hoznak jogi ismereteket feltételező döntéseket. Ez pedig veszélyes, és könnyen neki lehet menni kori szerelmeinkkel már egymás közt tudtunk gondolatokat cserélni. A kommunikációs gon­ dolatcsere pedig elengedhetetlen a személyiség­ fejlődéshez. Úgy gondolom, mi egyetemisták, 80%-ban még a gyermeki én periódusában tartózkodunk. Legtöbbünknek segítenek a szülei, más dol­ gunk jóformán nincs, csak tanulni és szóra­ kozni, meg persze cserélgetni a szerelmeinket. Komoly tét és felelősség még mindig nincs az életünkben. Ha hibázunk, van még egy CV ha megint hibázunk még ott a CV CV-UV dékáni méltányossági, újrafelvételi... Aztán majd eljön az idő, amikor megjelenik a .felnőtt énünk”. Ekkor már nem anyu és apu az első gondolatunk, ha gond van. Önállókká válunk. Innentől beszélhetünk teljes nemi identitásról is, mert az önállóság és a nemiség szorosan összefüggnek egymással. Egy felnőtt énnel rendelkező férfi, nő már nem pusztán eszközként kezeli szerelmeit, a feleségét vagy az élettársát. Elkezd racionalizálni, érzelmi intelli­ genciája már elég fejlett ahhoz, hogy lássa a másik értékét bizonyos idő eltelte után is. Az sem biztos, hogy egy személy biztosan eljut 40-50 éves emberként a felnőtt éntudatba. Láttam már negyven éves anyát, akinek min­ dene London városa körül forgott az életében es „Londongaby”-nak kellett hívni a baráti körében is. Gyakran egyik plüssmackója által kommunikált az emberrel, miközben állítólag tizedik oldal - a falnak. Az egykor jól működő MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség - SA), ahol én is lövészkedtem, a rendszerváltás után tönkre­ ment és eltűnt. Rengeteg sportlétesítményt privatizáltak, de annak idején nem volt meg a jogi garancia ezen létesítmények sportcélú hasznosításra. 1996-ban megszületett ugyan az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvény, de ekkor már a folyamatok nagy részén túl voltunk. Ezért nagyon fontos olyan jogi és igazgatási szakemberek képzése, akik átlátják ezeket a folyamatokat, és persze tudnak súgni a kormányzatnak és egyéb döntéshozó szerveknek. Ez igen nagy kihívást jelent. - Utoljára hadd kérdezzem arról a sportjogi konferenciáról, amelyet Ön szervez! Miről van szó? - 2013-ban szeretnénk Budapestre hozni a Nemzetközi Sportjogász Szövetség (lASL) világkongresszusát. A világ legszebb helyein szokták ezt megrendezni, így tőlem is kér­ dezték a kollégák, hogy mikor megyünk már Budapestre. Éppen a Gazdasági Versenyhiva­ talnak (GVH) udvarolunk, és persze szeret­ nénk, ha a szakmai hátteret a két érintett egyetem, a TF és a Pázmány biztosítaná. Jelen­ leg éppen fővédnököt keresünk. Schmitt Pál köztársasági elnök urat szerettük volna fel­ kérni, ő azonban nem tudta elvállalni, így most majd a főpolgármestert fogom meg­ keresni. Sergő András vezető beosztásban dolgozott. Szóval ez nem teljesen életkorfüggő, de tény, hogy az önál­ lósággal nagyon is összefügg, hogy kialakul-e egy felnőtt éntudat, hiszen, amíg a szülők gya­ korlatilag minden megtesznek helyettünk, mitől fejlődnénk jellemileg? Mit tapasztalunk? Cosinus tételt, endoplazmatikus retikulumokat, Hans Kelsent? Az iskolapadban, azt sem a gyakorlatban. Aztán a felnőtt énből jön az utolsó énfajta: a ,szülői én”. Ebben a szakaszban már nem te vagy az első a magad számára, már nem a karriered építése a legfontosabb, hanem a csa­ ládod, a gyermekeid. Minden erőddel azon vagy, hogy őket segítsd a magad legjobb képességei és lehetőségei szerint. Szüléink már régen ezen az úton járnak. Senkit se tévesszen meg: a szülői én nem feltétlenül alakul ki a gyermeknemzés által. Érdekes megfigyelnünk az olyan kultúrákat, ahol már szokás kamaszkorban gyermeket szülni. Egy 15 éves anya vagy apa életkori sa­ játosságok miatt is még javában a gyermeki én stádiumában tart. így az az érdekes szituáció abkulhat ki, hogy gyermek nevel gyenneket, vak vezet világtalant. Ennek sajnos a tünetei megmutatkoznak társadalmi szinten is, hiszen generációk nőnek fel tulajdonképpen szülői példa nélkül. Molnár Zoltán Jonatán �Megvádolt Egyház Botrányok és ami mögöttük van A történelem folyamát vizsgálva megfigyelhetünk egy újra és újra felmerülő viselkedésmódot. Időről időre, amikor komoly, az egész világot befolyásoló gazdasági vagy társadalmi problémák tornyo­ sulnak az emberiség előtt, hirtelen előkerül egy, a figyelmet meglehetősen hatásos módon elterelő téma. Ezt a témát rendszerint a Katolikus Egyház szolgáltatja. Vagyis intézményrendszerének műkö­ dése vagy szolgálattevőinek viselkedése. Kiragadott, felnagyított problémák ezek, amelyek a világban járva szinte már fel sem tűnnek nekünk. De, ha valamit az Egyházhoz kötődő emberek tesznek, az kifejezetten alkalmas arra, hogy az átlagembert megbotránkoztassa. No nem azért, mert ő maga olyannyira vallásos vagy erkölcsös lenne, hanem mert jólesik neki, hogy a nála t rodást keltő történéseinek kezdete az írországi egyházhoz köthető. Írország volt tehát a kiinduló­ pont, amely a közember számára a katolicizmus egyik legjelentősebb fellegvárát jelenti napjaink­ ban. A csapás így kettős, és különösen is fájó. A folyamatot a 2009 májusában közzétett úgyne­ vezett Ryan-jelentés indította el, amely a dublini kormányzat megrendelésére még 1999-ben indí­ tott vizsgálat eredményeit közölte. A világszerte felháborodást okozó adatokat azonban a fél évvel később megjelent Murphy-jelentés tárta fel. Ez a több mint 700 oldalas dokumentum a 1975-2004 közötti, egyházi személyek által elkövetett szexu­ ális visszaéíéseket kutatta. A novemberi megjele­ nést követően valóságos lavina indult el. A Katolikus Egyház régóta nem látott mértékű í I í í I lé fi jobbnak látszók is hibáznak. Az már fel sem tűnik neki, hogy valójában sokkalta kevesebbszer, mint ő. Ez a tendencia különösképpen jellemző a XXXXI. századra, vagyis a magát nemes egyszerű­ séggel „legújabb” vagy „modern” korként aposzt­ rofáló időszakra. A modem technológiáknak hála pedig korábban elképzelhetetlen tömegeket képes elérni az a tevékenység, amit méltán nevezhetünk egyszerűen lejárató kampánynak. E rövid bevezető abból nyeri aktualitását, hogy a minden embert érintő második nagy gazdasági világválsággal szinte egy időben kerültek nap­ világra a Katolikus Egyház legfrissebb „bűnei”. Bár némelyik már akkor történt, amikor e sorok szerzője még nem is élt, mégis most nyertek különös aktualitást. Természetesen mindez vélet­ len egybeesés. Cikkemben az elmúlt néhány év „egyházi bűn­ lajstromát”, annak következményeit, és a botrá­ nyok kirobbanásának főbb okait kívánom feltárni. Emellett, a tévhitek eloszlatásának céljából, össze­ foglalom az Egyház ide vonatkozó belső szabá­ lyozását is. Mindenekelőtt nézzük meg az elmúlt időszak legnagyobb hatást kiváltó történéseinek rövid összefoglalóját. Kisebb jelentőségű ügyek ugyan aránylag gyakran előkerültek addig is, ám azok nem mindig jutottak el a széles tömegekhez, illetve hamar feledésbe merültek. Az elmúlt évek igazán nagy felhábo­ támadások kereszttüzébe került, több ír püspök lemondási szándékát jelezte XVI. Benedek pápa felé. Az Egyházat eszmei megalapozottsága miatt egyébként sem szívlelő, magukat önkéntes bírának kinevező, félinformációk alapján tájékozódó, a mások hibái iránt különösen fogékony tömegek ekkor kaptak először kézzelfogható muníciót kicsinyes kritikáikhoz. Amiket a modem eszközök kihasználásával általában közkinccsé is tettek természetesen a legtöbb esetben névtelenül. Az írországi események hatására aztán több európai országban is előkerültek hasonló bűn­ cselekmények áldozatai, illetve indultak vizsgá­ latok. A legerősebben talán Németország érezte meg ezt. Innen is évtizedekkel korábban történt vélt vagy valós eseményekről szerezhettünk tudomást. Elsőként a berlini elitgimnáziumnak számító jezsuita Canisius kollégium kapcsán merült fel, hogy korábbi paptanárok az 1970-es és 80-as években több diákot megrontottak, illetve szexuálisan molesztáltak. Ezt követően több hasonló információ is napvilágra került. A pedofilbotrányok mellett persze előkerültek más nagy port kavaró ügyek is. Walter Mixa, augsburgi érseket például azzal vádolták meg, hogy korábban hosszú éveken keresztül durván bánt a rábízott gyermekekkel. Az érsek végül el is ismerte a testi fenyítés tényét, és felajánlotta lemondását a pápá­ nak. Ehhez csupán annyit érdemes hozzáfűzni. - tizenegyedik oldal hogy ne feledjük, évtizedekkel ezélőtt a maitól gyökeresen eltérő nevelési módszerek voltak elter­ jedtek. Olyanok, amelyekben adott esetben megengedett volt egy-két pofon is. Ma már ezt nehezen hisszük vagy fogadjuk el, hiszen a gyerekeknek már annyi joguk van az iskolában, hogy azokat lassan számon sem tudják tartani. Németország után Ausztria is a figyelem közép­ pontjába került. Szexuális visszaélések több egy­ kori áldozata szólalt meg ekkor a nyilvánosság előtt. Ez esetben is elsődlegesen a 70-es és 80-as évekre tehetőek a bűncselekmények, de 2001-es eseményre is fény derült egy Vorarlberg! cisztercita internátus vezetőjének elmondása alapján. Európán kívüliként meg kell említeni az USA-t is, amely a hasonló ügyek meglehetősen bőséges táp­ talaja volt a viszonylagos nyugalom időszakában is. Ezúttal ugyan csak marginálisan került képbe, de feltétlenül említésre érdemes, elsősorban a bostoni főegyházmegye papjainak cselekedetei miatt. Ezek tehát az elmúlt évek botrányainak főbb sarokkövei. A történések miatt eddig lemondott vagy lemondatott egyházi személyek, szinte egytől egyig nem az általuk elkövetett bűncselekmények, hanem mások hibáinak elhallgatása miatt kénysze­ rültek bűnhődni. Ez természetesen nem menti fel őket, de figyelembe kell venni az egyházi és világ eljárások, illetve büntetések közötti komoly eltéré­ seket, amik miatt részben máshogy kell megítélni az effajta hallgatást. Ezek vizsgálatát megelőzően azonban le kell szögeznünk, hogy a bűnök és bű­ nösök megkérdőjelezhetetlen ismeretétől még ma is meglehetősen távol állunk, tehát a lemondás a legtöbb esetben csak egy értékelendő gesztus, nem pedig erkölcsi kötelesség. Először is be kell látnunk, hogy ha a Katolikus Egyház egyetlen komolyabb hiba következmé­ nyeként végleg megbélyegezné az embert, nagyon kevesen reménykedhetnének még az üdvösségben. Ha egyáltalán van ilyen köztünk. Az Egyház leg­ főbb célja azonban az ember megjavítása, vagyis a lelkek üdvössége. Ezt pedig kétségkívül nem minden esetben szolgálja az azonnali feljelentés és meghurcolás. Éppen ezért valóban létezik egyfajta titoktartási kötelezettség, amely éppúgy fontos az áldozatok számára, ahogyan a megvádolt papok jó hírének védelmére is, hiszen ahhoz mindaddig joguk van, amíg bűnösségük be nem bizonyo­ sodik. Nyilvánvalóan vannak olyan cselekedetek, amelyek nem maradhatnak következmények, tehát szigorú büntetés nélkül, ám józan ésszel meg kell különböztetnünk a bűnt a hibától. Természe­ tesen a pedofília súlyos bűn, a szellem beteges torzulása, ami mások, az áldozatok életét akár visszavonhatatlanul is tönkre teheti. Az, hogy az effajta szexuális visszaéléseknek mik az okai, pszichológiai és szociológiai kutatások tárgya kell, hogy legyen. Ez ugyanis közel sem az egyházi szolgálattevőkre jellemző sajátosság, ha­ nem az egész emberiséget mérgező betegség, amely a társadalom minden szegmensét érinti. Kétségtelen, hogy vannak bizonyos szakmák és .hivatások”, amelyek az ilyen beteg emberek szá­ mára vonzóbbak lehetnek, de ezeket tekintve a papi hivatást választók között talán a legkisebb a pedofilok aránya. Persze az ezt alátámasztó adatok jóval kisebb mértékben kerülnek nyilvánosságra. A feltételezett okok között viszont egyet feltét­ lenül meg kell említeni. Sokan ugyanis azt hangoztatják, hogy a cölibátus eltörlésével a pedofília is megszűnne«az Egyházban. Ez nevet­ séges, érvekkel nem alátámasztható képzelgés. Kétségbevonhatatlan, hogy más, világi munkát végzők között is találunk pedofilokat. Pedig nekik bármikor lehetőségük lenne arra, hogy megháza­ sodjanak vagy természetes vágyaikat más együtt­ élésben kiéljék. Ha viszont azt mondjuk, hogy emberek lévén, a papoknak is vannak ilyen vágyaik és igényeik, az sem lenne magyarázat arra, hogy ezt gyerekeken élik ki. A pedofília nem pótcselekvés, hanem betegség, ami nagyrészt független a társadalomban elfoglalt pozíciótól. A �Ibgyliű-/ -f^rűáíflűiíí papság pedig kétségkívül választott hivatás, tehát már meglévő elvek és szabályok önkéntes elfo­ gadását feltételezi. Aki tehát nem akaija alávetni magát a cölibátusnak, ne menjen papnak. Kissé képmutatónak tetszik a szabályok elfogadásával belépni, aztán azok ellen tenni vagy lázadozni. A nagy felháborodást világszerte részben az is okozta, hogy a bűncselekmények nem fokoza­ tosan, tehát elkövetésük után azonnal, hanem csak évtizedekkel később kerültek a nyilvánosság elé. így hatásuk megsokszorozódott az elhallgatások egyidejű felmerülésével. Ez valóban hiba, még akkor is, ha bizonyosan soha nem volt ok nélküli a hallgatás. Azt el kell fogadnunk, hogy egy társadalmi következményeket is magában rejtő bűncselekmény elkövetőjének a társadalom előtt felelnie kell tetteiért. Ha pedig esetleg a belső egyházi vizsgálat tartana évtizedekig, az a vizsgálati rendszer újragondolását teszi szükségessé. A következmények tekintetében közel sem olyan rossz a helyzet, ahogyan azt sokfelé megkísérlik beállítani. Nem fordulnak el milliós tömegek az Egyháztól, még ha valóban vannak is csalódottak. Akik most vehemensen támadják a Katolikus Egyházat, azelőtt sem voltak annak elkötelezett hívei, tehát véleményük legfeljebb erősödött, nem pedig változott. Az Egyház politikai és társadalmi életben betöltött erősödő szerepe pedig lényegében ugyanolyan maradt. A kissé megkésett, ám annál intenzívebb vatikáni retorika ebből a szempontból meghozta a remélt eredményt. XVI. Benedek pápa, valamint a vatikáni asszisztencia minden lehetséges módon elítélte a bűnösöket, illetve magukat a bűnös cselekedeteket. Az elítélő vagy bocsánatkérő nyilatkozatok sokasága, a szabályo­ zások megerősítése, illetve az elkövetők szigorú megbüntetésének kilátásba helyezése, egytől egyig szükséges és hasznos reakciók voltak. Mindezek eredményeként ma már egyre kevesebb szó esik a fél éve még minden hírműsor elejét elfoglaló eseményekről. Végezetül tekintsük át az ide tartozó egyházi jogi szabályozás néhány lényegi vagy vitás pontját. A legsúlyosabb büntetendő cselekményekre vonat­ kozó legújabb szabályozást - ilyenek a pedofil bűncselekmények is -, a Szentatya kifejezett szándékára és jóváhagyásával készült, 2010. május 21-én kiadott Normáé de gravioribus delictis című dokumentum tartalmazza. Ennek közvetlen előz­ ményei a még II. János Pál által jegyzett 2001-es Sacramentorum sanctitatis tutela motu proprio, valamint az annak végrehajtását szabályozó De delictis gravioribus, amelyet a Hittani Kongregáció adott ki 2001. május 18-án. A most nyilvánosságra hozott dokumentum ezen ideiglenes jellegű sza­ bályozások végleges megerősítését jelenti. Az első és legfontosabb feladat a félreértelmezett titoktartási kötelezettség fogalmának tisztázása. Közel sem arról van szó ugyanis, hogy az egyházi vezetőknek, vagy más papoknak a világi ható­ ságok előtt kell titokban tartani az ilyen jellegű cselekményeket. Ezt nem várta el, és nem váija el jelenleg sem az illetékes hatóság. A titoktartás kötelezettsége valójában csak az' eljárásban érin­ tettek, vagyis a megvádolt papok, illetve az áldo­ zatok jó hírének védelmét, és emellett természe­ tesen a botrány elkerülését hivatott szolgálni. A botrány ugyanis a közvetlen érintetteken túl mások számára is károkat okozhat, veszélyeztetve az Egyház legfőbb küldetését, a lelkek üdvösségét. A vonatkozó eljárások éppen ezért pápai titok alá esnek, ami a kánonjogban a legszigorúbb minő­ sítésű titokfajta. Ettől azonban élesen meg kell különböztetnünk azt a titoktartást, amely a gyónásból szerzett in­ formáció védelmét szolgálja (Id. Egyházi Törvény­ könyv, 1388. kán. 1. §). Ez a szentségi pecsét ugyanis minden ember, bármely elkövetett bűnére vonatkozik, és nem függ a gyóntató pap saját elhatározásától, véleményétől. Semmilyen körül­ mények között nem hozható harmadik ember tudomására semmi, még egyes részletek sem, a gyóntatószékben elhangzottakból (983. kán. 1. §). Aki tehát ilyen úton szerez tudomást pedofil vagy bármely más jellegű bűncselekményekről, azt nem mondhatja el senkinek. Ezzel ugyanis véglegesen megszüntetné azt a bizalmi rendszert, amelyben a gyónó képes olyan dolgokat is bevallani Isten színe előtt gyóntatójának, amelyet talán még önmagá­ nak sem akar elismerni. Ugyancsak figyelemreméltó a korhatár kérdése. A klerikus által a hatodik parancsolat ellen kisko­ rúval szemben elkövetett büntetendő cselekmény meghatározásában ugyanis a kiskorú fogalma alatt a 18. életévét még be nem töltött személyt kell érteni. Ez láthatóan jóval szigorúbb, mint a legtöbb állami jogrendszer által meghatározott korhatár. Az elévülés tekintetében is pontos szabályozást nyújt a dokumentum. A legsúlyosabb büntetendő cselekmények elévülési idejét kiterjeszti tízről húsz évre. A kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés esetében ez az idő az áldozat 18. életévének be­ töltésétől számítandó. II. János Pál pápa azonban még 2002 novemberében felhatalmazta a döntésre illetékes Hittani Kongregációt, hogy egyedi esetben az eljáró püspökök indokolt kérésére felmentést adhat az elévülési határidő alól. Ezt a Kongregáció rendszerint meg is adja. Ennek lényeges szerepe lehet napjainkban, amikor húsz­ harminc évvel korábbi esetekre derül fény. Az új dokumentum egyik fontos megjegyzése, hogy a kiskorúval szemben elkövetett szexuális visszaéléssel azonos megítélés alá tartozónak mondja ki az értelmi fogyatékos személlyel szembeni hasonló visszaélést korhatártól függet­ lenül, valamint a 14 évesnél fiatalabb gyermekek­ kel kapcsolatos pornográf anyagok egyházi sze­ mély általi megszerzését, birtoklását és teijesztését. Ezek a Katolikus Egyház vonatkozó törvényi rendelkezései. Mielőtt bárki a szigorú, kiközösítést és egyéb kifejezetten súlyos szankciókat hiányolná, le kell szögeznünk, hogy az egyházi szabályozás céljai nem hasonlíthatók a világi rendszerekéhez. Ahogy illetékességi körük is természetes módon eltér. Előbbi elsődleges célja a bűnös megjavítása, és ennek érdekében kizárólag saját, főként lelki természetű eszközeivel élhet. Ezzel szemben az elkövetőt fizikailag is érintő büntetés kiszabására az állami szervek alkalmasak és hivatottak. Teleki Levente Kis-Molnár Flóra: Avalon Bende Tamás: üzenet Ritmustalan zaj. Te miért nem hallod? Fejemben szól. Utemtelen dobolás. Nem a szívverésem. Nem a lélegzetem. A gondolataim rezegtetik Saját egyetemem. csak képzeletben üzenek valamit, sosem kapod meg. (száz százalék, hogy a levelet elkeveri a posta.) Egy rozsdásodott mechanikus zenekar Maradványain hóvirág is nőhet. A robotszerű monoton rend-szolgákat Forradalom söpri el - tompa csillogás a távolból. Adhatnék képet a világomról. Egyetlen pillanatot. Ha nem tetszik, tegyél érte. Dögcédulává is polírozhatod. De remélem, mosolyoddal Napfényt rajzolsz nekem. 2010. május 6. idehallik egy vonat suttogása, most szeli ketté a dombokat, üres vagonokban utazik az este, néhány csont roppan a kerekek alatt, nem hat meg, rég nem hat meg. bőröd alá bújik valami fagyos félelem. reggelre a sirályok mind vízbe fúlnak, szabadságuk állandósul. örökölt nyugalom. csak képzeletben üzenek valamit, nem baj ha nem kapod meg. halott sirályok vijjogása az elmorzsolt njondat. vonat-suttogás és csontroppanás, dalol az este. - tizenkettedik oldal - . �^rűóalotJí Finy Petra: histeria grandiflora A kortárs irodalom (viszonylagos) ismeretén kívül az is előnye annak, ha a recenzens tagja valamely országos írószervezetnek (jelen eset­ ben FISZ), hogy újra és újra kiváló könyvekkel gazdagodik. Természetesen az éves tagsági díj fejében (ámbár megjegyezendő, hogy ezen díj egy vékonyka verses kötet árát teszi ki). így fordulhat elő, hogy egy öt esztendeje megjelent mű bemutatására kerül sor e hasábokon. Finy Petra költő, író első verses kötete „histeria grandiflora” címmel látott napvilágot. A költő­ nő azóta a gyermekirodalom elismert alkotó­ jának minősül, hiszen számos gyermekeknek szóló mű és mesekönyv szerzője. Ezért is meg­ lepő, hogy pályájának kezdete, berobbanása az irodalomba egy verses kötethez, mi több, gyer­ mekirodalom-mentes kötethez köthető. További érdekesség, hogy a könyv fülszövegét a 2006-ban elhunyt Lázár Ervin írta, akiről köz­ tudott, hogy a meseírás mestere volt. Lázár (saját bevallása szerint) „vers-laikus”, „versanitszakértő”. 55-,Ezt most úgy írom, mint (...) olvasó, se több se kevesebb? - olvashatjuk tőle. TTa ez valóban igaz és hihetünk Lázár Ervin önkritikájának (miért ne tennénk?), akkor beigazolódni látszik, hogy a laikus olvasó fedezi fel az igazán jó műveket és szerzőket. A fülszöveg részét képezi továbbá egy sajátos Finy Petra-önéletrajz is, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy „első babakocsiját kapta 4 éves korában” és hogy „első UVjét Puskin Anyeginjéből kapta, mert Tatjánát Natasának hívta”, valamint hogy „első biciklijére 2003-ban ült, addig ugyanis nem tanult meg tekerni”. Finy Petra alcímet is adott a kötetnek: „vagyis ha az elme bimbóként kibomlik. Valahogy ilyen bimbóként bomlanak ki a histeria grandiflora versei és így bomlik ki maga a költészet is. Meglepő az a hang, amelyet Finy megüt ezekben az írásokban. Könnyedség vegyül a súllyal, kacagás a könnyel, irónia a végtelen komolysággal, s mindezt körülfogja valamiféle (pozitív értelemben vett) naivitás. Valami, ami arra figyelmeztet: az élet szerethető. Verseiben a központozást megtartja, ám a mondatkezdő nagybetűt elhagyja, valamint sokszor alkalmazza az anaforát, vagyis a sor eleji szóismétlést. Gyakori az in médiás rés kez­ dés, illetve a különféle kötő- és töltelékszavak (mondjuk, például, szerintem) használata. A kötet három ciklusra oszlik. A cikluscímek (is) bizonyítékai a költőnő szellemességének. A szerkesztés tudatosságát jelzi, hogy ezen cí­ mekhez is egy-egy alcím társul (egyke - versek, melyek rólam szólnak; kettőke - versek, melyek rólad és rólam szólnak; többke - versek, melyek bárkiről szólhatnak). A szerző nyilván­ valóan nem a recenzens dolgát kívánta meg­ könnyíteni ezzel a nyílt kategorizálással. Akár játékos félrevezetés is lehet ez a fogás, hiszen a könyvet elolvasva rájövünk, hogy az összes vers egyszerre szól róla és mindenkiről (vagy bár­ kiről?). Még akkor is, ha (mint tudjuk) minden vers fikció és a szöveg szempontjából a szerző személye közömbös. Finy „születésnapomra55” című költeményében így fogalmaz: ,nem is azért írok, hogy jobbá váljon tőlem a világ. / hanem hogy pár percre ne legyen olyan rossz. / hogy egy pillanatra felkapcsoljam a napot”. Mi más lehetne a költészet feladata, értelme? A kötet első verse egy nem mindennapi személyiségről árulkodik. Az a frappáns ezek­ ben a sorokban, hogy az ember rejtett elemeire, rejtett sajátosságaira hívják fel a figyelmet, azokra a személyiségjegyekre, szokásokra, me- . lyeket csak a hozzánk legközelebb állók vesz­ nek észre („...nézd meg, milyen halkan fújok orrot, / senki sem tudja utánam csinálni..? ; „...nézd meg k betűm, nincsen hurka...” ; „...nézd meg, hogyan gurítok üveggolyót sötétben? - bemutatkozom). Az egyke versei között találunk egyszerűbb, rövidebb, könnyed darabokat (pl.: miért pont a naplemente? ; őszintén be kell vallanom; taníts meg a komoly­ talanságra). De jelen vannak súlyosabb, hosszabb alkotások is (pl.: születésnapomra. magány, csak feküdni). Több ezek közül filozófiai, lét- és önértelmező kérdéseket tárgyal („teázás nélkül az élet csak élet marad, ! a halál viszont több a kelleténél’’ - vessző, paripáim; 55 ...a fülembe furrogott hangja, ! hogy lehet máshogy is, ! hogy a nagy dolgok nem egy vánkoson születnek, ! hanem a szélvihar kellős közepén..? - ballada a senki lányáról). Az egyke kezdő verseit, napsütötte, nevető költői világát egy, az előbb említett, tudatosan alkalmazott, sötétebb, nehezebb tónus váltja fel, hogy aztán egy rezignált verssel (félelmeink zenéje) záruljon. Ebben az írásban vetődik fel a kérdés: ,mi lesz, ha a szomorúság végképp / eltűnik szemünkből, / és kénytelenek leszünk szembe­ nézni / örömünkkel?”. A kettőke aüncíme árulkodó: itt bizonyára szerelemről lesz szó - gondolhatnánk, és milyen igazunk is lenne. Részben legalábbis. A második ciklus első versei a férfi-nő kapcsolat, a szerelem, az egymás megismerésének, megtar­ tásának folyamatát ábrázolják. Gyakran, monu­ mentális érzelmek megélésekor fogalom­ meghatározásra kényszerülünk, talán, hogy tudjuk mivel is állunk szemben. De hogy is lehetne definiálni a definiálhatatlant? Finy neki veselkedik a lehetetlennek és néhány kiváló próbálkozás, lehetőség elő is bukkan („találtam rád több definíciót is: / a selyem hangja, amint kés hasítja, (...) legördülő márványgolyó a gerincemen..? - pontatlan definíció). Ám a szerelem nem csak Ódát szül, hanem Héja nász az avaron-t is, meg Elbocsátó szép üzenetet. Ez - tizenharmadik oldal - a polaritás a kettőkében is kifejezésre jut („még mondta azt is, / hogy komolyabban kéne vennem az életet, / mert nem lehet minden dombra lecsücsülni, (...) aztán mondott még valamit, / de arra már nem emlékszem? ellentétek taszítják egymást). A szerelem mellett más kapcsolatok (családi, baráti) is feltűnnek egy-egy vers erejéig. Ami viszont érdekesebb, az József Attila és Pilinszky János megidézése. József Attila már az előző ciklusban is jelen van, ugyanis a születés­ napomra egyértelmű reflektálás az ő azonos című alkotására. Finy nem alkalmazta azt a speciáüs rímtechnikát (tani- / tani), mely az eredeti műnek oly sajátos hangzást kölcsönöz. Szerencsére, hiszen már jó páran megpróbál­ koztak vele és nem biztos, hogy jól tették. A kettőkében viszont a szerző egy kifejezetten József Attiláról szóló verssel állít emléket a XX. század nagy lírikusának, „az ezeréves kisgyerek avagy József Attila” címmel. Pilinszky János Azt hiszem című költeményének híres sorai („azt hiszem, hogy szeretlek; / lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz..?) így szólnak a „balázsnak ajánlott credo című Finy-versben: „azt hiszem, hogy szeretlek, / lehunyt szemmel kacagok, mert élsz..? . * A többke versei két csoportba oszthatók. Találunk olyan alkotásokat, melyek esetében már a címek is mosolyra húzzák a szánkat (ki imádkozik az apácákért?, a legvidámabb ba­ rokk, a hintalovakat is lelövik, ugye?). Ezekben a versekben a humor veszi át a szerepet, az irónia, az élet kiparodizálása árad a sorokból. Mégis, valamifajta cinizmus, megdöbbenés átszivárog ezekbe az írásokba is. Finy ugyanis a humort vegyíti a komolysággal. Olyan témákat dolgoz fel, olyan gondolatokat jelenít meg ezekben a gyakran pár soros szövegekben. amelyek a komikus képeket, az ironikus hangnemet képesek a visszájára fordítani („a törött lábú hintalovon / a tarkólövés nem segít, / de nem is ront a helyzetén? - a hintalovat is lelövik, ugye?; „megkérném a kedves öngyilkos­ jelölteteket, / hogy csak halkan ugorjának a tóba, / mert zavarják a halak nyugalmát? kérem, ne ijsztegesse a halakat). Másfelől pedig jelen vannak azok az alkotások, melyek mindenféle kertelés nélkül, meglehetős kegyet­ lenséggel közük az igazat, a valót, a nehezebb érzéseket („szerintem még a bőrömet is lehúznátok,! ha nem lenne annyira rám tapadva?55 - szemtelenül nyomasztóak vagytok; „a szomo­ rúságra ébredni kell, / egyszercsak felkelsz, és tele a szíved / ezzel-azzal, / például egy néma búgócsigával..? - hellohétfő). A borítót Novák Zoltán Tervezte és a kötetet a szerző saját illusztrációi díszítik. Finy Petra histeria grandiflorája ékes példa arra, hogy mi is valójában a kortárs költészet: tudósít ás a jelenkor nyelvezetével. a jelenkor történéseiről. Vagyis beszéd (/írás) a hétköznapiságról, hétköznapian. Persze olykor-olykor egy kis mélylélektani és filozófiai kérdésekkel keverve. Finy Petra könyve mindenképpen üde színfolt a kortárs irodaüni palettán. (Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2005, 82 oldal, 1500 Ft) Bende Tamás �Amikor a rocker is operát dúdol Cukormázas tiuiálom Nevem: Senki Katy Perry: Teenage Dream Szeptemberben Magyarország első önálló opera crossover estjén vehettek részt a Duna Palotába ellátogatók. A Klasszikon együttes, amely a műfaj egyik legjelesebb képviselője, élvezetesen kalauzolta el a hallgatóságot e különleges zenei világba, ahol az is világossá vált, hogy rock és opera olykor nem is áll annyira távol egymástól. Bár mi már egy picit túl vagyunk a tini kor­ szakunkon, mégis bátran kijelenthetem, hogy bármelyikünk boldogan hallgathatja Katy Perry legújabb albumát, a Teenage Dreams-et. Bárhol és bármikor - erre a lemezre ez abszolút mond­ ható. Esős napon a fotelban, vagy épp tanulás közben egy kis koffeinpótlékként maga a tökély. Kiforrott stílus, színvonalas zene és igazi Katy Perry-feeling jellemzi a lemezt. n .. .és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét. a lepke őt és mindhármunkat én^ (Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma) A crossover a zenei stílusok keveredését jelenti. Igen nagy merészségnek tekinthető olyan operaáriákat átültetni a rock, pop, swing vagy blues műfajába, mint Bizet Carmenje, vagy Gounod Faustja, Puccini gyönyörű darabjairól nem is beszélve. Talán pont azért, mert e műfajok keveredése nem magától értetődő, az eredmény sem olyan, amit első ránézésre várnánk. A Klasszikon szakmailag kifogástalanul mű­ ködik. Az énekesnő, Sebők Mónika eredetileg is operákat énekel, ennek megfelelően hangja szabadon íveli át a több oktávos különbségeket is. Az együttes többi tagja. Nagy László Andrián (zongora). Martos Attila (nagybőgő, basszus­ gitár), Tiba Sándor (dob) és Zsemlye Sándor (szaxofon) mind-mind profi zenészek. Aho­ gyan Sebők Mónika, az együttes énekesnője fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy csak akkor válik minden zenekedvelő számára élvezhetővé és hitelessé egy crossover opera­ előadás, lia mind az énekes, mind az együttes tagjai képzett és tapasztalt előadók. Jómagam klasszikus operaénekesnőként kezdtem szak­ mai pályafutásomat, ezt követően ismerkedtem meg a crossoverben rejlő hihetetlen sokszínű­ séggel, kreativitással és művészi szabadsággal. A Klasszikon Együttes minden tagja professzio­ nális zenész, akik saját hangszerük mesterei. Ez a fajta igényesség és az ehhez társuló elhi­ vatottság tette lehetővé, hogy az elmúlt évek során elkészült közel 50 átdolgozás mára egy teljes crossover opera repertoárrá válhasson!’ Az együttes a klasszikusokban rejlő értékek átörökítése céljából a komolyzenei dallamkincs tágan értelmezett „ad libitum” vagyis „tetszés szerinti” feldolgozása mellett teszi le voksát. Egyedi feldolgozásaikban érintetlenül hagyják az eredeti operaáriák dallamkincsét, ám mind a hangszerelést, mind a ritmizálást a mai kor zenei igényeihez igazítják. Előadásukhoz egyfajta különös kettősséggel közelíthetünk. Mozart, Bizet, Verdi és Puccini eredetiben az igaziak. Érdekes élmény meghall­ gatni új értelmezésben is őket, de ezután bár­ kiben megfogalmazódhat a kétely, hogy miért kellene mindent átdolgozni a kornak megfelelő szellemiségben. Van, ami eredetiben szép, és bár a hangkészletét nem veszíti el, minden mást liangulatot, mondanivalót - igen. Ha viszont nyitottan, az újdonságokra fogé­ konyan ülünk le meghallgatni egy crossover operát, akkor igazi élményben lehet részünk. A Klasszikon feldolgozásában az eredeti mű nem lesz ugyan több, ám előadásuk egy kellemes este emlékét hagyja maga után. A lemezt amilyen jól nyitja a Teenage Dreams, olyan jól fejezi be a Not like the movies. Lelassul, mélyül az album, és ugyanez történik a hall­ gatóval is. Mivel minden jó, ha a vége jó - és még jobb, ha az eleje meg a közepe is - Katy albumát összefoglalhatnánk úgy is: megérte elkészíteni. Hrecska Renáta Hrecska Renáta A szívem kolibriként verdesett amikor meg­ hallottam a TTummingbird Heartbeat című dalt - mondhatnám, de inkább egyszerűen csak úgy fogalmaznék, hogy örültem. Katy Perry az I kissed a girl idejében ijesztően hatott rám. Ha elfelejtettem, hogy tudok angolul, még tetszett is volna a szám, de sajnos nem tudtam kiverni a fejemből az említett nyelvet... Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, és a kétkedők számára is hallgathatóvá avanzsált Amerika kedvence. Katy a Teenage Dreams-el most egyértelműen bebizonyította, hogy érdemes vele számolni, ha könnyűzenéről van szó. A lemezen tizenkét szám hallható, köztük a rá­ diók által oly kedvelt California Guris, amit Snoop Dogg közreműködésével ad elő kedvenc művésznőnk. A dalokra nagyon jellemző a len­ dület, és a tipikus Katy Perry-féle ritmusvilág. Az album összetéveszthetetlen, eredeti és élvezetes. Hogy a tizenkét zeneszám közül melyikeket emelném ki, arra csak nagy erőlködés után tudnék válaszolni. Mindegyikben van valami kihagyhatatlan, ami miatt érdemes meghallgatni. A Teenage Dreams megfelelő nyitószám, a „Yoii make me feel like I’m living a teenage dream” sor azt is tisztázza, hogy nem pont arról van itt szó, hogy miről álmodik a tini. A szerelem szép és megfiatalít - nagy igazságokról énekel itt Katy. Nekem személy szerint a már említett Hum­ mingbird Heartbeat tetszik a leginkább, mert szerencsésen ötvözi Katy stílusát és az általá­ nosan bevett zenei formulákat. A lemez dalai nagyrészt a szerelemről szólnak ilyenek a címadó szám, a kolibris dal, a The one that got away. Akad közöttük vidám, bizakodó, de hallhatunk bánatosat is. Van, ami egy átmulátott éjszakáról mesél - a Last friday night (TG.I.F) és van, ami a tengerpartról - ez pedig a jól ismert California Guris. Sokszínű témaválasz­ tás habkönnyű interpretálása az album egésze. - tizennegyedik oldal - 2092-t írunk és a Föld utolsó halandó embere a halálán van. Haldoklását a televízió élőben köz­ vetíti, ahol szavazni lehet: hagyják-e meghalni, avagy próbálják halhatatlanná tenni őt is? Mind­ eközben egy felismerhetetlenre tetovált orvos és egy múlt századi hangrögzítővel felszerelkezett riporter megpróbálják rávenni a haldoklót, mondja el élettörténetét. Az öregember történetei azonban nem illenek össze: az egyikben elváló szülei közül az édesanyjával, míg a másikban édesapjával marad. Továbbfolytatva a történetet pedig a szálak még jobban összekuszálódnak... így kezdődik Jaco Van Dormael legújabb filmje: a Mr. Nobody. Á film voltaképpen egy alapkérdésre épül: mi lenne ha? Ez a kérdés valószínűleg már mindenkinek megmozgatta legalább egyszer a fantáziáját: mi lett volna, ha nem késem le a buszt, mi lett volna, ha egy nappal többet készülök fel erre a vizsgára, stb. Tulajdonképpen ez az alap­ kérdése a legtöbb, multidimenziókról és időuta­ zásról szóló filmnek is. Egy apróbb változás vala­ kinek az életében akár az egész történelmet meg­ változtathatja. Többek között ez az ötlet szolgált alapul Philip K. Dick Ember a fellegvárban című könyvének, aminek lapjain a japánok nyerték meg a világháborút, valamint Ray Bradbury Menny­ dörgő robaj című novellájának, ahol egy óvatlan időutazó az őskorban eltaposva egy pillangót olyan láncreakciót okoz, melynek hatására megváltoznak az írásjelek és az USA elnöke egy diktátor lesz. A film főhőse Nemo Nobody, akit Jared Leto alakít. Nemo születésétől kilenc éves koráig line­ áris a történet, amikor is szülei elválnak és őt döntésre kényszerítik: válasszon közülük, kivel akar élni a továbbiakban. Ekkor szakad több szálra a történet, melyben váltakozva végigkísérhetjük az ifjú Nemo férfivá válását, megházasodását és ha­ lálát is aszerint, hogy apjával, vagy édesanyjával maradt-e. Mindeközben több csomópont is kiala­ kul Nemo életében, ahol választásra kényszerül, így tagolva tovább egyre több párhuzamos szálra a történetet a végkifejletig. A film mintegy magába olvasztja több hasonló film ötleteit is, amely azonban alig észrevehető, és nem tűnik szó szerinti „lenyúlásnak. A fent be­ mutatott alaptörténet már egyszer - igaz kevésbé bonyolultan - kifejtésre került A nő kétszer című filmben, míg egyes ötletek felmerülnek mind a Pillangó effektusból, mind a Forrás című filmből. A megértést egyben bonyolítja, hogy rendszeresen előjön az álom az álomban effektus is, ugyanis az életek közötti váltakozás mindig a főhős felébre­ désével történik, így zavarva össze a nézőt: vajon egy álmot, vagy egy élet variációit látja. Összességében a Mr. Nobody egy gyönyörűen megszerkesztett film, mely bővelkedik mind humorban, mind drámában, de mégsem tűnik túl romantikusnak. Bár a vizuális effektek nagyon szépek lettek - egyes jelenetek nemcsak elérik, de talán meg is haladják az Eredet szintjét mind kinézetben, mind abszurditásban -, néha nekem már túl soknak tűntek. Azonban mivel a film így is elég hosszú (155 perc), ezek nagy része betud­ ható egyszerű rövidítésnek - például a szerelmes jelenetek fal-ágy átmenete. A filmet talán legjob­ ban egy neten olvasott jelző íija le: művészfilm rengeteg pénzből. Látványos, elég abszurd, de mégis emészthető, mely elgondolkodtat, elszo­ morít és megnevettet egyszerre. Akiknek pedig a fent felsorolt filmek tetszettek, azoknak minden­ képpen ajánlani tudom! A. B. Chronos �Rock, Jonas, Satöbbi Rock Tábor 2 - a Záróbuli A Rock Tábor 2 dalait a legnagyobb videomeg­ osztó portálon immáron több mint tizenkét milliószor nézték meg. Jelent valamit ez a szám leginkább azt, hogy a számok nagyon jók. Maga a film is remek, de a koreográfiák, a fülbemászó dallamok hatásosan gondoskodnak arról, hogy a High Scool Musical után újabb feledhetetlen alkotás vonulhasson be a köztudatba. A Jonas Brothers tagjait nem kell bemutatni. Az ember ismeri őket a zenéjükről (Work it out. Give love a try, LA. Baby), a sorozataikból, vagy csak annál a ténynél fogva, mert lánynak született. A három fiú mellett biztosan nem mehetünk el szó nélkül. A Camp Rock is valójában az ő filmjük, hiába hívják Joe-t Shane-nek, Nick-et Nate-nek és Kevint Jason-nak, a ■'valóságot nem hagyják a hátuk mögött, szerepük szerint is rocksztárok. A két legfőbb karaktert, Mitchie-t és Shane-t Demi Lovato (őt egyebek mellett a Sonny, a sztár­ jelölt című sorozatból ismerhetjük) és Joe Jonas játsza, akik amellett, hogy szeretnék ” kilibontakoztatni szerelmüket, nagyon igyekeznek megmenteni kedvencüket, a Rock Tábort. A Camp Rock má­ sodik részében kénytelenek megküzdeni a profi Sztár Táborral, akiket egy tó és sok-sok dollár választ el főhőseink üdülőhelyétől. A küzdelem kimeneteléről nem számolok be, az maradjon meglepetés. Most maradnék a soundtracknél. A film zenéje Amerikában a Billboard listán harmadikként debütált. 41 000 példányban kelt el már a prem íremier héten, mára ez a szám már jócskán meghaladta a 300 ezret. Európát tekintve Olasz­ országban érte el eddig a legnagyobb sikert, hiszen elsőként is állt a helyi slágerlistán. Magyarországon augusztus 27-én jelent meg az aldbum ^Dandó Áckim és Némethy Brigitta duettjével, az így van jól-lal. Ezt a dalt nagy szerencsénkre török és román verzióban is meghallgathatjuk, hátha nem telünk be a hazaival. (I wouldn’t change a thing címen kellene, hogy fent legyen eredetiben az al­ bumon, ám érthetetlen okból, angolul nem szerepel.) A lemezen tizenöt dal kapott helyet, nagyjából egy órás játékidővel. A két legnépszerűbb szám a Demi Lovato által énekelt Can’t back down és a Camp Rock csapata által előadott It^ On. Az albumon vegyesen találhatóak egyéni produkcióra ki­ hegyezett és inkább csapatra tervezett trackek. Az egyénik közül mindenképpen kiemelendőek Demi mellett Nick Jonas, valamint Matthew „Mdot” Finley szólója. Utóbbi egy rendkívül érett, dinamikus számmal, a Fire-ral mutatja be a Sztár Tábor adottságait a filmben, és ez a dal filmen kívül is nagy biztonsággal állja meg a helyét. A csoportos előadások közül a Can’t back down a favorit, ami ebben a kategóriában pont annyira jó, mint a Fire egyéniben. Itt még kiemelendő a filmet záró This is our song, ami Demi, Nick, Joe és Alyson Stoner előadásában hangzik el. Összességében elmondható, hogy a Camp Rock 2 - Final Jam című film zenei albuma nagyon rendben van. Sok műfaj található meg :g rajta, a poptól kezdve a rockon át egészen a hip-nopig mindenki rábukkanhat a kedvencére, amit később két előadás szünetében, a büfé és a terem között félúton önfeledten dúdolgathat. Hrecska Renáta 2nel - keleti siker nyugati zenében Azt hitted eddig, Lady Gaga eredeti, és valami újat is mutat? Sokan felháborodva jelentik ki, hogy Gwen Stefani is készített már egy furcsa ruhákban. kiegészítőkben, sminkekben bővelkedő klipet, de még is messzebbre kell nyúlnunk: immáron nem a keleti zene tart nyugatra, hanem pontosan fordítva. Japán, Dél-Korea és Malajzia zenei piaca viszonylag zárt, a nyugati zenészek most próbálják áttörni a hazai zenészek monopóliumát. (Fergie feat Koda Kumi, The Hoostabank feat Anna Tsuchiya stb). De miért is érdemel a címben szereplő együttes említést? Egy dél-koreai 4 főt számkló lánycsapatról van szó, a nevük olvasható „to anyone”-nak vagy „twenty-one”-nak is, bár a lányok saját maguk az első verziót támogatják. Az YG entertainment kiadó legsikeresebb csapata tavaly, a testvércsapatuk (a szintén 4 fiúból álló Big Bang) wdeójában mutatkozott be, sikerük pedig azóta töretlen. A négy lány: Dara, Minzy, Bőm és CL amit tud, azt jól tudja eladni, és ez a lényeg - érdemes egy pillantást vetni a klipjeikre, és rögtön meg lehet érteni, mire gondolok. Nem csak hog)- az öltözetük fe‘........ is. CL meghökkentő, de a csapat alapvető felállása - aki a jelenleg legjobban hangsúlyozott tag - és Minzy - aki kiemelkedő táncos - viszik a kicsit rockosabb, vadabb stílust, míg Bomie lágy hangja tökéletesen kiegészül Dara szintén egyedi skáujával. A banda vezetője és rappere CL (19) már régebb óta a szórakoztatóipar tagja: 16 évesen került a köz­ tudatba, miután felénekelte a Big Bang CD-jének introját. Minzy (16) a híres táncos, Gong Okjin unokája, 6 éves kora óta szerepel a médiában, miután az internetre felkerült videókra felfigyelt az YG. Bőm (26) viszonylag későn kezdett bele a zeneiparba: 3 évig folyamatosan csak a kiadók ajtaján kopogtatott, de végül főénekesként került a csapatba, míg Dara (2Ö eredetileg a Fülöpszigeteken futott be. A csapat zenei világa frissítő: liip-hopos beütéssel, erős hangzásvilággal mutatkoztak be a közönség előtt és tartják is magukat ehhez. Idén több alkalommal látogattak el az USA-ba, hogy a Black Eyed Peas Will.IAm-ével vegyenek fel csaknem 10 számot: a videomegosztó portálokon is meghallgat­ ható egy rövid interjú Will.LAm-mel még a felvételek előtt, amiben hallható, milyen nagyra tartja a lányokat. A debütáló számuk a „Fire” volt, ezt követte a „Try to follow me”, majd a lágyabb hangvételre áttérve az „I don’t care” következett. A lányok szólókat is énekeltek, illetve .saját elfoglaltságok miatt egy röpke időre visszavonultak, majd alig néhány napja. szeptemberben kezdték el promotálni az új albumukat, melyekről a „Can’t nobody már is a koreai zenelisták trónjára került. Végleg megdön­ tötték keleti sztereotípiát, és ezzel az új koncepcióyal hódítják meg3 a világot, hisz most az Egyesült Államokbeli bemutatkozásukra bem készülnek az angoiul is felénekelt számaikkal. Kis-Molnár Hóra - tizenötödik oldal - Kylie (és) az istennő Kylie Minogue: Aphrodite Az ausztrál énekesnő legújabb nagylemeze, az Aphrodité kellemes meglepetést tartogat hallgatói­ nak. Kylie-tól megszokhattuk már, hogy pörgős számokat énekel, ám ez a lemez is bizonyítja, hogy az azonos stílus mellett is lehetséges a megújulás. A lemezen tizenkét új dal kapott helyet, lassú szám ezúttal egyáltalán nincs az albumon. Ebből adódik egy kis probléma is, nevezetesen az, hogy az egész olyan, mintha egy megállíthatatlan hullámvasútban ülnénk, az utolsó akkordok elhangzása után szinte megkönnyebbülünk. Az oka ennek a gondnak nem is az, hogy gyorsak a számok, hanem az, hogy gyakorlatilag nincs köztük szünet. A trackek között nagyjából két másodperc van, ami levegővételre sem elég, nem hogy arra, hogy leülepedjenek a hallottak, és fel­ készüljünk a következőre. Erre az ideális idő négy­ öt másodperc, kettő-három viszont kevés. Ezen azonban túl lehet lépni. A lemez dalai közül hármat maga Kylie írt, meggyőzően hozva saját stílusát. A korong első száma, az All the lovers, melyet rádióhallgatóként és zenetelevízió nézőként már régen szívünkbe zárhattunk, szinte uralja a lemezt. Az album ugyan színvonalas, de ennek a számnak a minő­ ségét a többi dal csak szeretné elérni. A Better than today egészen érdekes, olyan be­ nyomást kelt, mintha nem lett volna több dallam a fejekben, és ezért mások nyári slágereit összegyúrták, kicsit átírták, és lett ezekből egy „valódi’ Kylie szám. Az Aphrodite-vel pedig az a baj, hogy úgy közelít hozzá az ember, hogy ez biztosan egy gyengéd, simogató szám lesz, szerelemistennőről lévén szó. Ehhez képest kis túlzással Madonnásra sikerült, a refrén pedig inkább egy menő fiú­ csapatnak menne el. Tartalmában természetesen semmi köze nincs Aphrodite-hoz, Kylie magáról énekel: „Én egy aranylány vagyok, egy Aphrodité”. A többi dal viszont tényleg jó. A Get outta my way dallamvilága nem túl eredeti, de pont ezért sze­ rethető meg gyorsan, és hangzik ismerősen már első hallgatásra is. A Pút Y)ur hands up igazi bulizene a tengerpartról, míg a Mighty Rivers az élet sodró folyamáról szól, amelyben a szerelem ad kapaszkodót, hogy el ne vesszen az ember - ez talán jobb is lett volna Aphroditénak. Kylie hangjára sem panaszkodhatunk, bár sok megpróbáltatáson ment keresztül - magánéleti, egészségügyi válságok - mégis példát mutatott az újrakezdéshez, a felszínen maradáshoz. Rajongói nem csak egy remek előadót, hanem egy kitartó, alázatos embert hallgathatnak. Nem sok olyan művészt találhatunk napjaink zenei világában, aki huszonöt év, tíz stúdióalbum, tíz turné, hetvenkilenc különböző díj elnyerése után is önmagát képes hozni, és nem lehet unni. Összességében bátran elmondható, hogy ismét sikerült egy igazi Kylie-s albumot létrehozni, amit bátran hallgathatunk házibuliban, a kocsiban vagy futás közben, de igazából bármikor, ha egy kis energiára van szükségünk. Hrecska Renáta �aiSihtaiií ilM mii. ■iiií.,; iii iiiiiaMi.i Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye! A PPKE JÁK HŐK ebben a félévben is kiírta a kari kispályás labdarúgó-bajnokságot. Nagy örömünkre az elmúlt szemeszter tíz csapatához képest erre az őszre tizenhárom csapat nevezett, közülük három gólyákból, egy pedig erasmusos hallgatókból alakult. A bajnokság küzdelmei december 6-ig, hétfői (12:30-tól 17:00-ig) és csütörtöki napokon (15:30-tól 17:00-ig) zajlanak. Két játéknapon már túl is vagyunk, lássuk mi történt eddig! A nyitómérkőzést a tavaszi bajnok Sopronig Mászok játszotta a Tesil ellen, és 8:3-as győzelmével mindenki értésére adta, hogy komolyan gondolja a címvédést. A még csak formálódó ÁS lustum súlyos vereségbe (2:15) szaladt bele a továbbra is nagyon erős Red Devill Advocate ellen. Utóbbiak idén is fő kihívói a címvédőnek. A Bíbortógás Fenevadak ellen rögtön egy 11:3-as győzelemmel mutatkozott be az egyik újonc, a Gólya United. A szintén újonc Csipet Csapat meglepte a már rutinos résztvevőnek számító Intett (4:3). A régóta bajnoki címre áhítozó Vaskapu Fc esélyt sem adott a harmadik újonc Zságoj FC csapatának (20:0). A nap zárásaként a Bp. Rangers pedig szoros mérkőzésen (4:5) maradt alul az Erasmus Dream Team ellen, A második játéknapon ismét a Sopronig Mászok játszotta az első mérkőzést és a vártnál kisebb különbségű, de papírforma-győzelmet aratott a Bíbortógás Fenevadak ellen (7:2). A tartalékosán felálló Tesil bizonyára jobb eredményekre is képes lesz majd, mint a Red Devih elleni 4:17-es vereség. Bemutatkozott a Fegyencjárat is: a félidőben még döntetlenre állt az aznapi második meccsét játszó Sopronig Mászok ellen, de a végét a címvédő jobban bírta (4:7). Az Inter a vártnál sokkal könnyebben győzte le az AS lustumot (9:1), a nap szenzációja azonban még csak ezután következett: Megtört a Bp. Rangers közel két idényen át tartó nyeretlenségi sorozata! A szenvedő alany a Csipet Csapat volt, akik csak a végére tudták szorossá tenni a mérkőzést (9:7). A nap zárómeccsén a Vaskapu Fc könnyed győzelmet aratott az Erasmus Dream Team ellen (8:0). A Gólya United és a Zságoj FC szabadnaposak voltak. A Pázmány Labdarúgó Liga állása a 2. játéknap után 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. Sopronig Mászok Vaskapu Fc Red Devils Advocate Gólya United Inter Bp. Rangers Csipet Csapat Erasmus Dream Team Fegyencjárat Bíbortógás Fenevadak Tesil Zságoj FC__________ AS lustum M 3 2 2 1 2 2 2 2 1 2 2 1 2 GV 3 2 2 1 1 1 1 1 0 0 0 0 0 D 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 V 0 0 0 0 1 1 1 1 1 2 2 1 2 RG 22 28 32 11 12 13 9 5 4 5 8 0 1 KG 9 0 7 3 5 12 10 12 7 18 25 20 24 GK 13 28 25 8 7 1 -1 -7 -3 -D -17 -20 -23 Pont 9 6 6 3 3 3 3 3 0 0 0 0 0 A további menetrend: 3. játéknap szept. 30. (csütörtök) 15:30-16:10 Inter - Fegyencjárat 16:20-17:00 Bíbortógás Fenevadak - Fegyencjárat 4. játéknap 12:30-13:10 13:15-13:55 14:00-14:40 14:45-15:25 15:30-16:10 16:15-16:55 okt. 4. (hétfő) Zságoj FC - Fegyencjárat Bíbortógás Fenevadak - Red Devih Advocate Zságoj FC - Sopronig Mászok Bp. Rangers - AS lustum Vaskapu Fc - Gólya United Erasmus Dream Team - Csipet Csapat 5. játéknap okt. 7. (csütörtök) 15:30-16:10 Gólya United - Bp. Rangers 16:20-17:00 Zságoj FC - Tesil 6. játéknap 12:30-13:10 13:15-13:55 14:00-14:40 14:45-15:25 15:30-16:10 16:15-16:55 okt. 11. (hétfő) AS lustum - Fegyencjárat Erasmus Dream Team - Gólya United Csipet Csapat -AS lustum Bp. Rangers - Tesil Zságoj FC - Red Devils Advocate Inter - Bíbortógás Fenevadak 7. játéknap okt. 14. (csütörtök) 15:30-16:10 Zságoj FC - Gólya United 16:20-17:00 Bíbortógás Fenevadak - Csipet Csapat 8. játéknap 12:30-13:10 13:15-13:55 14:00-14:40 14:45-15:25 15:30-16:10 16:15-16:55 okt. 18. (hétfő) Tesil - Fegyencjárat Gólya United - Sopronig Mászok Csipet Csapat - Tesil Vaskapu Fc - Red Devilk Advocate Bp. Rangers - Bíbortógás Fenevadak Zságoj FC - Inter 9. játéknap okt. 21. (csütörtök) 15:30-16:10 Inter - Tesil 16:20-17:00 Sopronig Mászok - Red Devils Advocate okt. 25. (hétfő), okt. 28. (csüt.) - őszi szünet, nov 1. (hétfő) - halottak napja 10. játéknap nov 4. (csütörtök) 15:30-16:10 Red Devils Advocate - Fegyencjárat 16:20-17:00 Csipet Csapat - Fegyencjárat Miért fontos a sport? A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karának hallgatói rendszeres stressz hatásának vannak kitéve. A félévente ismétlődő vizsgaidőszakok, melyeket a szebbnél szebb tételsorok tesznek felejthetetlenné, sok fiatal egészséges életmódját lehetetlenítik el. Ilyenkor indul meg a háromszázhetvenötödik típusú energiaital eladási statisztikáinak rohamos javulása, a napi 1000 Ft-os cigaretta átlagfogyasztás és a mértéktelen táplálkozás. Az olvasótermekben sűrűn szoktak elhangzani a következőkhöz hasonló mondatok: „Fú, nagyon fáradt vagyok, be kell dobjak pár energiaitak” vagy „Ajaj, kezd elmúlni a kávé hatása, mindjárt elalszorrf de a kedvencem az ötpercenként hallható „vizsga-refrén”: „Nem szívunk el egy cigit?” Ha mi, fiatalok már 20 évesen ilyen sok(k) hatásoknak tesszük ki a szervezetünket, mi lesz később? Szeretném bemutatni az egészségtelen strcssz-kezelési módszerek egyik legnépszerűbb alakját: Miszter Alkoholt. Nagyon könnyen meg lehet vele ismerkedni, mindig mindenhol megtalálható és könnyen emészthető a stílusa. Nem kell sok időt tölteni vele, és egyből jobb kedvre derülünk Tőle, elfeledjük gondunk, bajunk. Első találkozásra megfelelő partnernek tűnik, hogy megnyugtassuk magunkat, és kiegyensúlyozottan vegyük az akadályokat. Azonban csak ideiglenesen, van ránk „poziuV Íratással a Miszter. Hosszú távon kihasznál a gaz és nem tudjuk sehogy sem lerázni, beférkőzött a bizal­ munkba. Csak Vele tudunk nyugodtak lenni, sokat gondo­ lunk rá, szinte szerelmesek leszünk belé. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a fenti példákhoz hasonló, függést okozó szerek vagy eszközök veszélyesek. Van, amelyik kevésbé, de van olyan is, amelyik nagyon súlyos károsodást okoz a személyiségben, amelyre nincs gyógyír. Más megoldást kell hát keressünk. Többet is találhat az élet göröngyös útján haladó elszánt kalandor, de most csak a sporttal szeretnék foglalkozni. Tovább általánosítanék: a mozgással. .Minden embernek mások a fizikai adottságai, ezért a saját igényeinek megfelelően kell lazítania szervezete terhe­ - tizenhatodik oldal - 11. játéknap nov 8. (hétfő) 12:30-13:10 Erasmus Dream Team - Fegyencjárat 13:15-13:55 AS lustum - Tèsi 1 14:00-14:40 Erasmus Dream Team - Sopronig Mászok 14:45-15:25 Gólya United - Red Devili Advocate 15:30-16:10 Vaskapu Fc - Inter 16:15-16:55 Bp. Rangers - Zságoj FC 12. játéknap nov 11. (csütörtök) 15:30-16:10 Sopronig Mászok - Vaskapu Fc 16:20-17:00 AS lustum - Erasmus Dream Team 13. játéknap nov 15. (hétfő) 12:30-13:10 Vaskapu Fc - Fegyencjárat 13:15-13:55 Csipet Csapat - Zságoj FC 14:00-14:40 Vaskapu Fc - Bp. Rangers 14:45-15:25 Gólya United - Inter 15:30-16:10 AS lustum - Bíbortógás Fenevadak 16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Tesil 14. játéknap nov. 18. (csütörtök) 15:30-16:10 Erasmus Dream Team- Zságoj FC 16:20-17:00 Inter - Bp. Rangers 15. játéknap nov 22. (hétfő) 12:30-13:10 Gólya United - Fegyencjárat 13:15-13:55 Csipet Csapat - Vaskapu Fc 14:00-14:40 AS lustum - Zságoj FC 14:45-15:25 Sopronig Mászok - Inter 15:30-16:10 Tesil - Bíbortógás Fenevadak 16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Red Devils Advocate 16. játéknap nov 25. (csütörtök) 15:30-16:10 Bíbortógás Fenevadak - Vaskapu Fc 16:20-17:00 Red Devil^ Advocate - Csipet Csapat 17. játéknap nov. 29. (hétfő) 12:30-13:10 Bp. Rangers - Fegyencjárat 13:15-13:55 Gólya United - Csipet Csapat 14:00-14:40 Sopronig Mászok - Bp. Rangers 14:45-15:25 AS lustum - Vaskapu Fc 15:30-16:10 Red Devils Advocate - Inter 16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Bíbortógás Fenevadak 18. játéknap dec. 2. (csütörtök) 15:30-16:10 Tesil - Gólya United 16:20-17:00 Sopronig Mászok - AS lustum 19. játéknap dec.6. (hétfő) 12:30-13:10 AS lustum - Gólya United 13:15-13:55 Sopronig Mászok - Csipet Csapat 14:00-14:40 Tesil - Vaskapu Fc 14:45-15:25 Red Devils Advocate - Bp. Rangers 15:30-16:10 Bíbortógás Fenevadak - Zságoj FC 16:15-16:55 Erasmus Dream Team - Inter Várunk minden szurkolót, érdeklődőt a C épület III. emeleti tornaterem karzatára, buzdítsa ki-ki a saját évfolyamtársát, ismerősét! Tóth Máté lését. Ami biztos azonban, hogy testmozgásra mindenki­ nek szüks^e van kortól és nemtől függetlenül. „Ép testben ép lélek!’ Bármennyire is elcsépelten hatigzik a mondás, de az igazság tartalma ritka nagy (egyszerű­ ségében van az ereje). Ha rendszeresen mozgunk, az kedvünket is pozitívan befolyásolja, felgyorsítja szellemi működésünket és problémamegoldó készségünket, jobban alszunk, kipihentebbek leszünk. Ezen kívül hatékonyan gátolja rossz szokásaink kialakulását vagy fölerősödését, megerősödünk, kevesebbet betegeskedünk. Egyszóval rengeteg előnye van a sportnak. Természetesen vannak hátrányai is, hisz pénzbe kerül a felszerelés és a helyszín biztosítása, de valamit valamiért. Akinek fizikai és anyagi lehetőségei engedik, az ne szalassza el a mozgás okozta életörömöt. Jómagam is rendszeresen sportolok és ezért vállaltam a Hallgatói Önkormányzatban a sportreferensi posztot, hogy a Karon minél színvonalasabb sportéletet tudjunk megvalósítani segítőimmel. De ehhez Ti is kelletek. Csatlakozzatok a foci, kosár vagy röplabda csapatokhoz, hisz ez mindannyiunk közös érdeke! Stevanyik Ádám � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 4. szám 2010. október 22. Abstract A summary of the resource. HŐK választás Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda Karrier Iroda Őszi Programok Kari TDK Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával In memóriám Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd. Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal Egy régi intézmény gyermekbetegségei Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin Egy város más szemmel: Santiago de Chile Diákhitel vs. Diákmunka Az ember útjai Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van Kiss Molnár Flóra: Avalon Bende Tamás: üzenet Finy Petra: histeria grandiflora Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream Amikor a rocker is operát dúdol Nevem: Senki Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ... 2nel - Keleti siker nyugati zenében Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité Miért fontos a sport? Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye! Subject The topic of the resource HŐK választás Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda Karrier Iroda Őszi Programok Kari TDK Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával In memóriám Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd. Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal Egy régi intézmény gyermekbetegségei Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin Egy város más szemmel: Santiago de Chile Diákhitel vs. Diákmunka Az ember útjai Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van Kiss Molnár Flóra: Avalon Bende Tamás: üzenet Finy Petra: histeria grandiflora Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream Amikor a rocker is operát dúdol Nevem: Senki Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ... 2nel - Keleti siker nyugati zenében Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité Miért fontos a sport? Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Szabó Imre (közélet), Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: ViUkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Adám, Szabó Imre, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. október 22. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1594kb+24517kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_4_20101022 Relation A related resource T00113 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_4_20101022 Table Of Contents A list of subunits of the resource. HŐK választás Másik történet - avagy beköszön a Karrier Iroda Karrier Iroda Őszi Programok Kari TDK Folyt, köv.: Pázmány Szalon! - interjú Horváth Attilával In memóriám Búcsú a Pázmánytól - Diplomaosztó beszéd. Vitázzunk egy tea mellett! - Teaest Christián Lászlóval Kulturális Örökség Napja a Jogi Karon Egyetemünk múltja, jelene és jövője - interjú Schanda Balázzsal Egy régi intézmény gyermekbetegségei Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár: Nomen est omen Színpompás város - Vasarely Budapest utcáin Egy város más szemmel: Santiago de Chile Diákhitel vs. Diákmunka Az ember útjai Új utakat kell keresni - Interjú Nemes Andrással Megvádolt Egyház - Botrányok és ami mögöttük van Kiss Molnár Flóra: Avalon Bende Tamás: üzenet Finy Petra: histeria grandiflora Cukormázas tiniálom - Katy Perry: Teenage dream Amikor a rocker is operát dúdol Nevem: Senki Rock, Jonas, Satöbbi - Rock Tábor 2 - a Záróbuli ... 2nel - Keleti siker nyugati zenében Kylie (és) az istennő - Kylie Minogue: Aphrodité Miért fontos a sport? Megkezdődött a Pázmány Labdarúgó Liga őszi idénye! Aradszki Dea Bárth Bertalan Bende Tamás Both Hunor HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András