4 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1b45d34098f9655979fd11d8f13021ce.jpg fd8782f8195dbfea23a2c1915cabfbdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ade535f4ddd790a9b50f180abe7e954d.pdf 4a9ce08358af31b5dc2c12e442567752 PDF Text Text A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jo^- és Államtudományi Karának hivatalos lapja XIII. évfolyam, 5. szám e-mail; itelet@jak.ppke.ku konlap: www.jak.ppke.ku/itelet Te/ef Ki jutkat ne? Nagyító alatt a Felsőoktatási Törvénytervezet Gólyatál Európai Unió Aiesec Hadit és Szatyor Klimt Fekete Balázs 2010. november 16. �Társadalmi egyeztetés kezdődik az új felsőoktatási törvényről „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, 2010. október 22-én az Index internetes hírportál „Buktatást vezet­ nének be az egyetemeken” c. nagy vihart kavart cikkében szivárog­ tatott ki információkat az új felsőoktatási törvény koncepciójával kapcsolatban. Bár a hivatalos tervezetet csak november 2-án mutatja be a szaktárca, az írás hallgatói körökben nagy felzúdulást váltott ki. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Az Index írásában foglaltak szerint elvennék a hallgatói önkormány­ zatoktól az egyetértési jogot (véleményezési jogra cserélnék a hallga­ tók rendszerváltás óta létező egyetértési jogát a tanulmányi és vizsgaszabályzat, illetve a térítési és juttatási szabályok kialakításában). Egy tárgyat csak kétszer vehetnének fel a hallgatók, és csak két-két alka­ lommal vizsgázhatnának, ha ez nem sikerül, egyetemi tanulmányaik véget érnek. Az Index információi szerint a tervezet a felvételit két tárgyból tett emelt szintű érettségi teljesítéséhez kötné, továbbá több ponton visszanyesné az egyetemek és főiskolák jelenleg meglevő, gazdálkodási autonómiáját is. A cikk megjelenésének napján a Műszaki Egyetem 1956-os meg­ Szerkesztőség: emlékezésén a BME hallgatói képviseletének vezetője kitért ünnepi PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba beszédében az új tervezetre, és felszólította a kormányzatot, hogy ne csorbítsa a hallgatói jogokat. A Hallgatói Önkormányzatok Országos E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Konferenciája (HÖOK), a hallgatók országos, kizárólagos érdekkép­ Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet viseleti szerve is nemtetszését fejezte ki az új tervezet megvalósulása Nyomdai kivitelezés: iránt. ViUkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Körösparti Péter, a HÖOK elnökének érvelése szerint a vizsgalehe­ tőségek korlátozásával a professzorok az egyetemek élet-halál uraivá TARTALOM válnának a fenti intézkedéssel, „kivégzőosztag elé állítva" a vizsgázó hallgatókat. Náray-Szabó Gábor egyetemi tanár - aki a tervezetet elő­ Társadalmi egyeztetés kezdődik készítő bizottság elnöke - azon az állásponton van, hogy a vizsga­ az uí új helsooktatasi FelsőoKtatási Törvényről 1 örvényről .... .2. oldal lehetőségek korlátozása a valóban tanulni vágyó hallgatók érdekét Gólyabál 2010 - Nem medencésparty! .3. oldal szolgálja, és azt szeretné elérni, hogy a tanulók már az első vizsga­ Javaslat ......................... .3. oldal Kitüntették Szilasi Alexet .3. oldal alkalomra megfelelően felkészüljenek. Abban mindkét fél egyetért, Jogesetmegoídó verseny .3. oldal hogy szükség lenne legalább két emelt szintű érettségihez kötni a lustitia leteszi kardját ^át és mérlegét továbbtanulást, sőt a hallgatók képviselője szerint a felvételizőktől egy .4. oldal - Interjú Fekete Balázzsal .... Nem csak a jogászoké a világ ............... .5. oldal nyelvvizsga felmutatását is el lehetne várni. LOL, avagy a humor hatalrna ............. .5. oldal A kormányzat állítja: a 2002-2010 közötti időszakkal ellentétben az új 1956-tól az új Felsőoktatási Törvényig .. .6. oldal Egyetemi rangsor es és helsooktatasi Felsőoktatási Torvéi 1 örvény .6. oldal oktatásirányítás valós egyeztetésre és párbeszédre törekszik a hallga­ Természeti katasztrófák a gyártósorról ... .7. oldal tókkal, a hallgatói érdekképviseleti szervezetekkel, valamint a parla­ Európai Unió - Magyarország 1. .8. oldal menti pártok ifjúsági szervezeteivel. Az MSZP ifjúsági szervezete az Nosztalgia a nyugdíjról? .... .8. oldal Aiesec-kel a nagyvilágban ...................................... .9. oldal Index cikk utáni órákban közleményben dorgálta a kormányzatot, Kulturális pezsgés ---- Budán - Interjú Falvai Mátyással ,10. oldal hiányolva a nemzeti együttműködést az új felsőoktatási törvény .11. oldal Angyali üdvözlet kapcsán. Az IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a kor.11. oldal Olyan a Hold .11. oldal Eerrant ___ mányzó KDNP ifjúsági szervezete) szerint a Societas árnyékra .11. oldal A világ ........... . ........................................... vetődött, mivel az elmúlt években az ifjú szocialisták nem szólaltak 12. oldal A Berger Dalma jelenség ............................ meg, és nem tiltakoztak akkor, amikor előzetes konzultáció nélkül 12. oldal Robbie Williams: The Gratest Hits 1990-2010 Hogyan szerezzünk barátot? - Mary és Max ,13. oldal tandíjat vezettek be a felsőoktatásban, amikor a hallgatók utazási ked­ ,13. oldal Soul Kitchen . .............................................. vezményeit megszüntették, vagy amikor a felsőoktatási szakkollé­ ,14. oldal Akos: A katona imája .................................. giumok állami normatíváját drasztikusan csökkentették. Az IKSZ ,14. oldal A szecesszió meztelen igazsága ................... ,15. oldal Jogász Példatár - Interjú Landi Balázzsal .. álláspontja szerint a felsőoktatásban az új kormány által szorgalmazott Karrier Kalauz ............................................ .15. oldal párbeszédre és kiegyensúlyozott szabályozásra van szükség, nem pedig ,15. oldal Karrier Iroda - Őszi programok ............... felelőtlen riogatásra és hangulatkeltésre. 16. oldal Jubileumi ünnepség és alumni konferencia .. Október 25-én Hoffmann Rózsa, az oktatásért felelős államtitkár közleményben tudatta, hogy november elején nemzeti konzultáció Toborzás! indul, és mindazok türelmét kéri, akik a munkaanyag egy-egy részle­ Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan tét megismerve máris egyeztetést sürgetnek. hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság Jómagam hallgatói önkormányzati vezetőként őszintén remélem, munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a hogy a november 3-tól induló nemzeti konzultáció során sikerül meg­ szerkesztőség bármely tagjánál. őrizni a hallgatói jogokat, valamint olyan megállapodások és kompro­ misszumok születnek a kormányzat, a Professzorok Batthyány Köre, a HÖOK képviselői valamint a pártok ifjúsági szervezetei között, Látogassatok el az ítélet honlapjára, hogy minőségi képzést nyújtó, versenyképes felsőoktatás lesz a követ­ ahol többek között megtalálhatjátok kező években Magyarországon. Hiszen mind a kormánynak, mind a a lap korábbi számainak archívumát! hallgatói képviseletnek ez a célja, ebben nem kételkedem. Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport). Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) www.jak.ppke.hu/itelet Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is! — második oldal — Palócz László �ti GÓLYABÁL 2010 - Nem medencésparty! Javaslat Mélyen Tisztelt Kollégák! Alant olvasható gondolataim a tavalyi felsőoktatás vitacikk-sorozat kapcsán szü­ lettek, melyeket azóta nevelek, szelídítek, hogy a megfelelő pillanatban szabadon engedjem elmém ketrecéből. Komoly tanulság mindenkinek, hogy egy vélemény az idő múlásával finomodik, s ezáltal sokkal nagyobb hasznot hoz megformálója és ismerői számára. Ennek okán kissé elemelkedve, egy magasabb nézőpontból figyelhetjük a horizontot. Csak remélhetem, hogy e nézőpont, melyet most megismernek. Önöknek is jobb kilátást, mindenekelőtt tisztábban látást hoz. Innen fentről, de semmi esetre sem fentebb, mint bárki, jómagam azt látom, hogy problémáink megoldásakor legtöbbször egymás felé fordulunk, de sosem egy­ máshoz. Úgy vélem a helyes magatartás az, ha először önmagunk felé fordulunk, de nem el egymástól. Javaslom tehát, tartsunk önvizsgálatot és vállaljunk/eZeZossé^eí létünkért, tetteink­ ért, mert ez az, ami kiveszett legtöbbünkből. Felelősségvállalás, emberség, tisztelet legyenek vezérlő szavaink. Felelősség, response-ability, azaz a válaszadás képessége. Feladatunk ma szinte véget nem érő kérdések megválaszolása, melyek közül választott hivatásunk okán a leg­ fontosabb, visszautasíthatjuk-e Betegünk kezelését? Hitem szerint nem. Lehető­ ségünk, hogy szabadon válasszuk meg a gyógymódot, melynek helyes és bölcs kiválasztása azonban örök kötelességünk, ami mindannyiunk vállát nyomja. Ezál­ tal vállalunk felelősséget önmagunkért, egymásért, közös jövőnkért. Válaszokat várok tehát mindenkitől. Akarjuk-c, hogy e jövő közös legyen, a mi jövőnk, vagy az ,enyém és a tied”. E közös jövő tudásból épül, mely bőségesen áll rendelkezésre életünk e szakaszá­ ban, az oktatás legfelső fokán. Úgy vélem, ezt nem becsüljük meg eléggé. Több tiszteletet követel e szellem, universitas, melyet egy bizonyos módon - talán nem meglepetés - felelősségvállalással adhatunk meg. Javaslom tehát egy olyan kereshető adatbázis létrehozatalát, mely tartalmazza az évfolyam- és szakdolgozatok címét, bibliográfiáját és a szerző nevét, elérhetőségét. E két „örökség’, melyet elsősorban persze magunkért készítünk, de az egyetemre .hagyományozunk, fémjelzi ittlétünket, s tudásunk legjavát. Álláspontom szerint ezen felhalmozott tudás közös, ha úgy tetszik, nemzeti vagyonunk részét képezi, legalábbis addig, amíg okulásunkat az állam támogatja. E vagyonnal, tulajdonnal a jó gazda gondosságával kell, hogy bánjunk és nem hagyhatjuk elsikkadni. Ily módon, hozzájárulásunkkal munkánk nyilvánosságához, felelősséget vállalhatunk közös jövőnkért, bármikor készen a válaszra, melyet adott esetben ezen adatbázison keresztül feltett kérdésre kell adnunk. Távolra mutató elképzeléseim nem képezhetik e cikk tárgyát a rendszer további kihasználását illetően, hiszen javaslatom inkább elméleti, mint gyakorlati - tisztában vagyok a megvalósítás nehézségeivel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennék hitet jövője mellett. Egy talán kellemetlen kérdés felett viszont nem hunyhatunk szemet. A cenzus. ami a. political correctness divatjában nem túlzottan illendő fogalom, e rendszer nél­ külözhetetlen eleme, mely mellett ki kell állnunk és nem engedhetünk a modernitás efféle allűijeinek. Felelősségvállalásunk részeként arra is kell gondolnunk, hogy valóban tudásunk legjavát ajánljuk fel közösségünk számára. Meglátásom szerint e minőségi kritérium a javunkra válhat, hiszen ösztönzőleg hat közös tudá­ sunk jövőbeni gyarapítói számára. Végezetül sosem szűnő türelemmel, újra és újra hangsúlyozom és hívom fel figyelmünket, maradjunk meg embernek, hisz ez a legtöbb, amit tehetünk. Szememre vethetik, hogy ezek csak nagy szavak, de ha így van mi más marad? Lebegés a létben, hajszolva, hogy mi lehet az élet sója, megfeledkezve az élet súlyáról. Talán sokunk álma az űrutazás, azonban próbáljunk meg ezúttal két lábbal a földön maradni. Nem csak a tavalyi, hanem az idei gólyabál is rendhagyó lesz a pázmányosok életében. 2010. november 18-án a Széchenyi Fürdő aulája ad helyszínt a gólyák ünnepének, ahol sokminden más mellett a hazai popkultúra ismert alakjai is tiszteletüket teszik. Az előző évben egy rendhagyó gólyabálnak lehettek tanúi, akik egy csípős, novemberi napon ellátogattak a Petőfi Csarnokba: az egyetem öt kara közösen köszöntötte gólyáit egy fergeteges buli keretein belül. Tavaly több mint 2000 pázmányos előtt zenélt a Viva TV-ből ismert Zola zenekara, a Retro School Bánd és a Kowalsky meg a Vega, majd az est má­ sodik felében a világ­ szerte neves Hamvai PG. kedvezett az elekt­ ronikus zene kedve­ lőinek. A bulit végül Juhász Laci szettje zár­ ta, aki a lelkes közön­ ségnek reggel hat óráig pörgette a lemezeket. A hallgatói önkor­ mányzat idén is ha­ sonló színvonalú ren­ dezvényt tervez. A Szé­ chenyi Fürdő Auláját (1146 Budapest, Állatkerti krt. 11.) választottuk helyszínnek, amely kiváló terepet nyújt a november 18-án megrendezésre kerülő gólyabálnak. A hallgatói önkormányzat mint minden programjánál, de a bálnál különösen is törekszik az igényes szórakoztatás elérésére. Ebben most partnerünk lesz a Mystery Gang és a pázmányos berkekben közkedvelt Animál Cannibals, majd a 2002-ben alakult Muzzaik DJ-páros, Danny-L és Sullivan. A bál utolsó szereplője pedig a JÁK rezidensének számító, DJ Jabin lesz. Mindezen programokat színezi még a tombolasorsolás, ahol értékesebbnél értékesebb nyereményekkel gaz­ dagodhattok (szépségszalon-jegyek, vacsorameghívások, színházjegyek, kondi­ bérletek, taxicsekkek, egyéb tárgyi ajándékok); illetve a gólyabál csúcspontjaként definiált bál szépe választás. A bálkirálynőre és a bálkirályra a helyszínen tudtok majd szavazni a belépőjegy mellé kapott szavazólapon keresztül. Mindezeket azonban a tradíciónak megfelelően megelőzi a gólyák által bemutatott nyitótánc, amely idén is a palotás lesz. A gólyabálra a jegyeket november 3-tól vásárolhatjátok meg a főépület aulájában minden nap 11 és 15 óra között. A belépő ára tavalyhoz képest nem változott, vagyis elővételben a gólyáknak 1500, felsőéveseknek 1800, külsősöknek 2200 forint, míg a helyszínen mindenkinek egyaránt 2500 forint. Ne feledd: találkozunk november 18-án a Széchenyi Fürdőben! JÁKHÖK RÉSZLETES PROGRAM 20.00 kapunyitás 20.30 nyitótánc 21.00 bál 22.00 Mystery Gang 23.30 tombolasorsolás 00.00 Animal Cannibals 00.30 Bál Szépe Választás 01.00 Muzzaik DJ Jabin 03.00 BPB Polgári Jogi Jogesetmegoldó Verseny Október elején ismét megrendezésre került a Polgári Jogi TDK keretében karunk már jól ismert Jogesetmegoldó versenye. Örömmel vehettük észre, hogy egyre többen érdeklődünk az esemény iránt. Ez persze nem csoda, hiszen izgalmas eseteken túl még izgalmasabb megoldásokkal találkozhatunk az < indulók jóvoltából. Ez alkalommal egy érdekes kötelmi jogi esettel ismerkedhettek meg az érdeklődők. A közönség szavazata alapján felperesi kategóriában Csányi Nikolett, az alperesek közül pedig Hrecska Renáta vihette haza az első helyezettnek járó oklevelet. A versenyen rajtuk kívül részt vettek: Bándi Imre, LQ Ádám, Fáy Eszter Veronika, Jauemik Miklós és Kovács Krisztián. Amíg a versenyző párosok felkészültek, Mikola Orsolya mutatta be TDK dolgozatát. Kitüntették Szilasi Alexet Karunk népszerű rendezvényének, a Pázmány Szalonnak zongoramestere, Szilasi Alex október 23-án átvehette a Lengyel Intézet igazgatójától a varsói Chopin Intézet kitüntetését. A Chopin-év alkalmából kifejtett tevékenysége, munkássága elismeréseként a Chopin-év útlevelét állították ki a részére, amivel a kiválasztottak szűk köréhez tartozhat. Hrecska Renáta - harmadik oldal - Hrecska Renáta �lustitia leteszi kardját és mérlegét. Kirándulni indul. lustitia leteszi kardját és mérlegét. Kirán­ dulni indul. Az irodalom világába. S minket is magával invitál egy nemrég megjelent tanulmányköteten keresztül (lustitia ki­ rándul - Tanulmányok a „jog és irodalom’' köréből. Szent István Társulat, Budapest, 2009.). Ha Vele tartunk, kalandos utazásra számíthatunk: változatos helyeket ismer­ hetünk meg, különböző szerzőkkel talál­ kozhatunk. Garantáltan lesznek régi isme­ rősök - remélem -, de újabbak is, kikkel ez a különleges megismerkedés életre szóló nyomokat is hagyhat bennünk. Kirándu­ lásáról összegyűjtött iratai lejegyzésében többek között Jogbölcseleti Tanszékünk oktatói segédkeztek, a szerkesztői teendő­ ket pedig H. Szilágyi István, Fekete Balázs és Könczöl Miklós vállalta magára. Ennek apropójából Fekete Balázs Tanár Úrral beszélgettünk. — 2009-ben jelent meg a könyv, melynek gyökerei azonban mélyebbre nyúlnak vissza. - Ez egy évtizede tartó munkának az eredménye, de konkrétan a 2008-as II. Jog és irodalom szimpóziumon részt vevő előadók és annak kapcsán felkért szerzők írásait tartalmazza, jelentős részben ka­ runk oktatóinak munkáit. - Több tekintetben is együttműködés történt: egyrészt a Jogbölcseleti Tanszék mellett a Jog­ történeti Tanszék is „képviseltette magát” Hor­ váth Attila Tanár Úr révén, másrészt a Páz­ mány Bölcsészettudományi Karáról is írtak oktatók, harmadrészt pedig a Debreceni Egye­ temmel is összefogtak. A lektori munkát pedig Kiss Anna, az OKRI munkatársa, a Bűnbe­ esett irodalmi hó'sök írója látta el. - Innen is látszik, hogy mennyire érdekes a jog és irodalom kapcsolata. - Kétségtelen. Ugyanakkor nem nevezhetném könnyed olvasmánynak a kötetet. Kiket akar­ nak megszólítani? - Az olvasókat általában. Természetesen a kötet szól a szűkebb értelemben felfogott szakmai köröknek, azoknak, akik jogel­ mélettel, irodalomelmélettel foglalkoznak, ezen a területen kutatnak. Fontos emellett, hogy az oktatásban is alkalmazhatjuk. És szól mindazoknak, akik egy kicsit fogé­ konyabbak a jog iránt. Aki szereti például Márquezt, olvashat az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregényéről, jogi szemüvegen keresztül H. Szilágyi István jóvoltából. Vagy R Szabó Béla Papinianus a színpadon. A jog mártírja vagy modern mintakép? című írásán keresztül egy római jogász morális vívó­ dásait ismerhetjük meg egy barokk drámán keresztül. - Ön a nemrég, 2008-ban elhunyt Nobeldíjas orosz író, Szolzsenyicin Gulag sziget­ csoport című dokumentumregényével kapcso­ latban írt. Nem kis vállalkozás egy többkötetes műben megjelenő' jogi rétegekről egy rövidebb tanulmányban beszámolni. Hogy esett rá a választás? - Szolzsenyicin egy remek és világhírű író. De teljesen szubjektív az indok: viszonylag nagy kézikönyvtárat örököltem nagy­ apámtól, melyben kiemelkedő helyet fog­ lalt el az orosz irodalom, és itt szerettem meg az orosz írókat. A Gulag szigetcso­ port egy 1989-es „kalózkiadás” formájában jutott el hozzám, és elolvasva rögtön magával ragadott mind a téma, mind maga az író. Szolzsenyicint nemcsak mint írót, hanem mint személyiséget is jelentősnek látom, aki számomra egy korszak jelképe. Szol­ zsenyicin sorsa összefonódott a 20. századi orosz történelemmel, részt vett a második világháborúban, megjárta a Gulágot, rövid ideig elismert író volt, majd emigrált és 1989 után újra visszatért Oroszországba. Amiről mi a történelemkönyvekből tanu­ lunk, ő azt mind végigélte és még e viharos időszakokban is meg tudta őrizni ember­ ségét - mindenféle politikai és más nyo­ mással szemben. Mindig is szerettem az írásait, mellyel kapcsolatban az volt az újdonság, hogy jogászi szemmel újraol­ vassam és A Gulag szigetcsoport jogi dimenzióira koncentráljak. A jog megje­ lenése a műben pedig valamilyen szinten természetesnek mondható, hiszen a Gulág lakóinak kellett a szovjet „igazságszolgál­ tatással” találkozniuk. - A? irodalom, a történelem és a jog területén is kiemelkedő a mű. — Komplex, ettől még jobb és hitelesebb. Jelentős szerepet játszott abban, hogy a kommunizmusról a Nyugat-Európában létező, gyakran romantikus elképzelések fokozatosan árnyaltabbá váltak és így a nyugati értelmiség is pontosabb és realisz­ tikusabb képet alkothatott az ottani rend­ szer valóságáról. - Szolzsenyicin 1970-ben átvett Nobel-díjánál kiemelték „erkölcsi erejét”. Hogy ezenfelül milyen átható hatással bírt, azt azzal is érzé­ kelhetjük, hogy a mű címében szereplő archipelágó, azaz szigetcsoport kifejezést is törölték az orosz szótárakból. - Szolzsenyicin első műve, mellyel ismert­ té vált a Szovjetunióban, az Iván Gyenyiszovics egy napja c. kisregény, mely körülbelül füzet vastagságú, s egy gulagbeli napot ír le. Igazából az, hogy ez a mű a Szovjetunióban megjelenhetett, már egy — negyedik oldal — hatalmas dolog volt. Egy szovjet irodalmi folyóirat szerkesztője úgy írt róla, hogy általa egy teljesen új írói hang jelent meg a korszak szovjet irodalomban. Az Iván Gyenyiszovics egy napja Hruscsov kife­ jezett támogatásával jelent meg 1962-ben, azonban a reformista erők gyengülésével Szolzsenyicin körül is egyre fogyott a levegő: kevesebb publikációs lehetőséget kapott és 1969-ben kizárták még az író­ szövetségből is. Közben azonban készült A Gulag szigetcsoport, melynek a már megírt részeit barátai rejtették el, többek között Észtországban, hogy ha valami tör­ ténik vele, a kézirat ne vesszen el. A könyv először külföldön jelent meg 1973-ban, nagy sikert aratva, Oroszországban meg nagy port kavarva: művét pamfletnek nyilvánították a szocializmus és a kom­ munizmus ellen. - Állampolgárságától is megfosztották, melyet csak a rendszer összeomlása után, 1990-ben kapott vissza, s ekkor tért haza Amerikából. De már egy más világba. Ajánlásnak és az író előtti tisztelgésnek is szánja a tanulmányát. - Szolzsenyicin olyan nyelvezetet használt, mely a jogászok, joghallgatók számára különösen érdekes és tanulságos lehet. Remekül él a költői képekkel, kiválóan hívja segítségül a metaforákat. Például az 58. paragrafusról, mely alapján általában elítélték a Gulag rabjait, így írt: „nagy­ szerű, hatalmas, mérhetetlen, burjánzó, ezerarcú, mindent felölelő Otvennyolcas, mely világokat foglal magába [...] és nincs az égvilágon olyan vétség, amelyet meg ne lehetne torolni az Otvennyolcadik Cikkely széles tenyerével”. Ezáltal tette lehetővé, hogy ne csak tudjuk, hanem érzelmileg is átéljük, miről van szó, és teljesebb képet alkothassunk a jog működéséről - Egy tanítványa úgyJógalmazta meg, hogy a könyvet olvasva megtanulta, hogy milyen a jog, mert addig igazából azt tanulta, hogy mi a jog. - Igen, mert minden, ami történt a Gulagon, az jogszerű volt, a szovjet jogrend­ szernek pontosan megfelelt. De mégis érezzük, hogy micsoda igazságtalanság. Egy másik művében, A pokol tornácában leírja, hogy mikor már semmit nem tudtak rábizonyítani valakire, mert egész életében folyamatosan hallgatott, akkor a feljelen­ tés elmulasztása miatt csukták le. Szolzsenyicin arra mutat rá, hogy a jogrendszer tulajdonképpen egy váz, melyet körbevesz­ nek a politikai és társadalmi érdekek, és a jogi kultúra, mely, ha olyan, akkor képes lehet magát a jogot is teljesen kiforgatni. Mikola Orsolya �w ^d'^élet “ LOL, avagy a humor hatalma Sokat gondolkodtam, hogy milyen tudományos témával engedhetnélek Titeket rácsodálkozni a teremtett világra. Mégicsak PPKE-n vagyunk... Mígnem ezt sikerült az Arpád-hídnál a dugó­ ban ülve eldöntenem, amikor egy hajléktalan a szokásos újsággal közeledve, melynek látványa már keveseket érint meg igazán, odalépett, és rám nevetett egy jó nagyot - mire akaratlanul is elmosolyodtam. Ekkor megszólalt: - Van egy jó viccem, barátom! - és már vára­ kozva nevetett. Erre a váratlan fejleményre nem is tudtam mit reagálni, mert úgy elcsodálkoztam. És látva, hogy elérte célját, folytatta: - Miért viszik el az anyóst szavazni? Na?... Hogy szokja az urnát! És akkorát röhögött, hogy én sem bírtam ma­ gam visszatartani. Önkéntelenül kezdtem apró után kotorászni a zsebemben, miközben a lám­ pa felé sandítottam, hogy még ne kelljen nyom­ ni a gázt. Talán az elmúlt évek sorozatos válasz­ tási kampányai és voksáradata után ez a poén még az anyósok részéről is megbocsátható. (Tisztelet a kivételnek.) Hazafelé azonban nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen zseniális is volt ez az egy perces kis intermezzo. Miközben az elesett helyzetben lévő hontalan egyenrangú partnerré vált legalább 1 percre, s nem a markát tartotta megalázkodva, sőt még adni is tudott a ,semmiből”, és alamizsnáért sem könyörgött, az autóban ülők mégis díjazták önkéntelenül is a szokatlan, ám ötletes performanszt. Ha valaki Amerikában, de akárcsak NyugatEurópában élt már pár hónapot, pontosan is­ meri azt az érzést, hogy a sok mosolygós ember után hazaérve, Ferihegyen lehet érezni az alap­ vető különbséget. Persze mondhatjuk, hogy a magyarok hangulata alulról sem konvergál az Uniós átlaghoz, sok a gond, de ez nem ma­ gyarázza azt a tényt, hogy ha a metrón utazva, egy idegenre rámosolygunk, biztos, hogy mini­ mum patológiás esetnek néz. Természetesen az őszinteség egy más kérdés, de alapvetően a nevetés tudományos, orvosi aspek­ tusai bizonyítottak. Gondoljunk csak arra, hogy egy kiadós nevetés hasonló élettani folyama­ tokat indukál, mintha csokit ennénk vagy spor­ tolnánk, azaz endorfint (boldogsághormont) termel, amitől jobban érezzük magunkat. Ezzel a tudományos felismeréssel persze nem találjuk fel a spanyolviaszt, de talán alátámaszt­ hatjuk azt, hogy egy „boldogabb”, „könnye­ debb” ember jobban tud másokkal interakcióba lépni, másban pozitív gondolatokat ébreszteni, és kitűzött célokat elérni. Ez a felismerés vezette az üzleti élet megha­ tározó elemeit, hogy interjúk alkalmával az egyéb képességeken túl már a humorérzékre is mint kívánatos tulajdonságra tekintsenek, hiszen egy humoros ember sokkal könnyebben találja meg másokkal a közös hullámhosszt, és sokkal inkább rugalmasabb lesz, ígéretesebb a cég számára. (A politika és a T. polgár igénye a humorérzékre pedig nyilvánvaló.) Pozitív példaként említhető az Amerikából idehaza is meghonosított bohócdoktorok igen fontos szerepe is, akik a nagybeteg gyerekeket, vagy elhagyatottan, kórházban fekvő embe­ reket sarkallnak bohócruhában egy kiadós nevetésre, így segítve elő gyógyulásukat vala­ mint immunrendszerük erősödését (bizonyított tény). Persze néha ez nem könnyű: látva egy gyermek önfeledt moso­ lyát, miközben első lépé­ seit egy kemoterápiás állványhoz kötve kényte­ len megtenni... Sőt, csakhogy némi val­ lástörténeti vonulata is legyen írásomnak, Luther Márton híres volt - a reformáción túl -, az oly­ kor a szalonképesség ha­ tárait sem megvető nyelvi leleményességéről is. Ismerjük a humor jóté­ kony erejét, azonban ko­ rántsem tudjuk, hogy az Nem csak a jogászoké a világ... A felháborodásnak ideje hangot adni - az egye­ temen még mindig ismeretlen fogalom az al­ kotmány egyik alapjoga, minden törvény álta­ lános alapelve, az egyenlő elbánás doktrínája. Mert a Pázmányon sokak szerint csak jogászok léteznek. Abból is csak a nappalis fajta számít. Pedig kérem szépen, hölgyeim és uraim, be kell jelentenem: Önök nincsenek egyedül! A nappalisok és levelezősök közti különbség­ tételt minden egyetemen érezni lehet, miszerint egy levelezős diploma nem ér annyit, mint a nappalis... De mi a helyzet, ha egy bukdácsoló nappalis diákot állítunk szembe egy színötös levelezőssel, aki csak azért nem vállalta a hétközbeni tanulást, mert egzisztenciáját próbálja megteremteni vagy gyereket nevel? Személyes tapasztalat, hogy a nappalis státusz nem jár együtt egyenesen arányosan az agykapacitás megnövekedésével, és a levelezőn való tanulás sem biztosítja, hogy egy degradált, csak a diplo­ mára hajtó személy lesz az, aki tétova pillantá­ sokkal megjelenik egy-egy vizsgán a megfelelő termet még nagyobb buzgósággal keresve. A másik valamiért még inindig fehér foltként kezelt sarkalatos pont a nemzetközi igazgatás szak, amelyet valahogy a legtöbb tanszéken el­ felejtenek, ha nem oktatják az adott diákokat. (Tisztelet a kivételnek!). Valamiért csak jogá­ szok lehetnek ott egy TDK-n a zsűri elnöki megnyitója szerint: nem mintha nem lett volna nemzetközis kezek körül kikerült pályázat is. — ötödik oldal emberi agyban a humorérzék hol is leledzik. Egy kiadós nevetés alkalmával egyes agy­ területek fokozott aktivitása ugyan bizonyított, és az is valószínű, hogy a gondolathoz képest a humorérzék olykor még több száz (ezer) idegpálya szimultán működéséhez is kötött, így a humorérzék fejlettsége könnyen arányos lehet az intelligenciahányadossal. Halkan jegyzem meg, hogy az állatoknak is van egyfajta fejletlen humorérzékük, mely szintén mérhető. Am ahogy a személyiség agyi manifesztációja sem tisztázott, valószínű, hogy egyhamar a humorérzék mibenenlétét sem fogjuk tudni lokalizálni. A humor olyan adottság, melyben mindenki egyenlő, mely hadat üzen a korlátoknak és a társadalmi kötöttségeknek. Nem számít kor, nem, vagyoni, társadalmi helyzet, bőrszín. És az a viccmester az Árpádhídnál, ha haj­ léktalan is, nincstelennek semmiképp sem mondható. Egy biztos, ez egy olyan adottság, mely túl­ mutat az emberi relációkon - mellyel kár lenne nem élni! Cheer up!...avagy...Rideo Ergo Sum. Bárdossy Csaba Még az Erasmus-os oktatói ajánlólap is csak azt a kérdést tünteti fel, hogy az oktató szerint milyen jogász válik majd a nebulóból, a nemzetközi igazgatási szakembert lehagyták. Dicséret a HOK-nek: a hibákból tanulva az elnök az évnyitó beszédében elsőként köszön­ tötte az emlegetett sanyarú sorsú szak diákjait. Mellesleg, csendben megjegyezném a tényeket. A karnak több mint 40%-a levelezős diák, akiket ugyanazok a jogok illetik meg elmé­ letben. A nemzetközi szakra idén pedig több volt a felvételi pontszám, mint a jogra, mutatva a szak erősségét és emelkedő jelentősségét. Nem azt kívánom, hogy ezután az áldozat szerepét a levelezős nemzetközisek vegyék fel (valljuk be, ez az ultimate kombó), sokkal inkább csak picit érdeklődni kellene mások iránt, mert egy egyetemen élünk! Sam �'"-.•5«»' -Kötéléi Egyetemi rangsor és felsőoktatási törvény Érdekes elgondolkodni azon, vajon milyen faktorok alapján állítanak össze egyetemi rangsorokat, mindenesetre jelez valamit a magyar oktatási rendszerről az a tény, hogy az ELTE a 401-450. helyen van csak (itt már ki sem írják a pontos sorszámot), a Szegedi Egyetem a 450-500. helyen küszködik vala­ hol, a mi egyetemünk pedig fel sincs tüntetve a világ 500 legjobb egyeteme között. Az összes erasmus-os társegyete­ münk megelőzött minket szinte, némelyi­ kük meglehetősen előkelő helyen végezve a rangsorolásban. Az utóbbi hetekben nagy port kavartak az új felsőoktatási törvényről kiszivárgott infor­ mációk: az egyetemeken szigorítanák a tárgyfelvételt és a vizsgázást, de ugyanúgy korlátoznák a hallgatói önkormányzatok jogait a költségvetés terén. Az egyetemek finanszírozási formája is megváltozna, tel­ jesítménymutatókat kombinálnának az új hallgatók és a minősített oktatók számával. Változtatni kell, az biztos. De így? A HÖOK megvonta támogatását az új felsőoktatási törvénytől és élesen bírálta az egyetemi hallgatókat sújtani kívánó rendelkezéseket. Csak abban értett egyet a HÖOK és a ter­ vezetet előkészítő bizottság, hogy a képzést megkezdőket nehezebb feltételek elé kell állítani. Immáron kettő emelt szintű érettségi lenne szükséges bármely egyetemre való be­ jutáshoz, mellyel a „tömegképzés” effektust szeretnék kiküszöbölni. Mindösszesen kétszer lehetne felvenni egy tárgyat, így a vizsgázások száma is csök­ kenne: 2-2 alkalomra szigorodna a tervezet szerint. Elsőre megdöbbentőnek tűnik, de talán érdemesebb a sorok mögé nézni, és a 2x2 alkalmat felszorozni még kettővel: megfeledkezünk arról, hogy a vizsgaidőszak végén van lehetőség a javítóvizsgákra, ezután következik csak a CV- időszak, ahol szintén van egy UV lehetősége mindenkinek. így már nem tűnik annyira kevésnek az esély, sőt talán elérhetnék ezzel a szigorítással azt, hogy a professzorok átgondoltabban tá­ masszanak igényeket a hallgatók elé, nem pedig pillanatnyi szeszélyük alapján. Azonban a másik lényeges része a tervezet­ nek aláássa az egész felsőoktatási autonó­ miát. Az egyetemen, mint önálló szervezet­ ként működnek a hallgatói önkormányza­ tok, melyek a hallgatókat képviselik. A valódi tárgyalóképes joguk mindösszesen vélemé­ nyezésre szelídülne a törvénytervezet alapján. Sokat emelgetett problémát jelent a képzé­ sek aránytalan eloszlása Náray-Szabó Gábor (a bizottság elnöke) és Körösparti Péter (HÖOK elnök) szerint is. Még mindig túlképzés van bölcsészekből és hiány mér­ nökökből, orvosokból. Talán megköveznek sokan ezért a kijelen­ tésemért, de sokkal inkább a felvett hallgatók számával kellene játszani. Azzal, hogy a költségvetéses hallgatók pontszáma jóval alacsonyabb, mint az államilag támogatott helyeké ugyanazon a szakon, csak annyi érhető el, hogy a valóban tanulni akaró diákok közé bekerülnek olyanok is, akik nem érik el a megkövetelt értékeket, legalábbis általában. Lehet azt mondani, hogy pechje volt az illetőnek éppen az érettségi idősza­ kában, de akkor az tegyen újra érettségit, és a probléma már is megoldva. Továbbá, két­ séges, hogy szükség lenne ennyiféle szakra: például miért kell felsőoktatásban képezni táncos- és próbavezető szakembert? Ez miért nem egy szakma, miért egyetemi-felső­ oktatási képzés? Úgysem mi fogjuk megadni a választ a kérdésekre, de érdemes visszakanyarodni az első bekezdéshez: nem is meglepetés talán, hogy ennyire alul szerepelünk világviszony­ latban, amikor ilyen fejetlenség van a magyar felsőoktatásban. Kis-Molnár Flóra 1956-tól az új Felsőoktatási Törvényig 2010. október 22-én az index internetes hír­ portál megjelentetett egy nagy port kavart cikket az új felsőoktatási törvénytervezettel kapcsolatban. A Budapesti Műszaki Egyetem 1956-os meg­ emlékezésén Keresztes Péter a BME Egye­ temi Hallgatói Képviselet Elnöke beszédében kitért a készülő új felsőoktatási törvényre is, és felszólította a Kormányzatot, hogy ne nyúljanak a hallgatói jogokhoz, íme a beszéd teljes teijedelmében: Tisztelt megemlékezők, tisztelt megjelentek! A Műegyetem ifjúsága nevében köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadság­ harc kiindulási eseményének helyszínén. Külön tisztelettel köszöntöm azokat az 56-os műegyetemi hallgatókat, akik fiatalon, nagy lelkesedéssel és energiával, a bátor tenni aka­ rás szándékával elindították azt a folyamatot, amelynek az 1956-os forradalom lett az ered­ ménye. Kedves 56-os műegyetemi hallgatók! Enged­ jétek meg, hogy a jelenlegi hallgatóság nevé­ ben köszönetét mondjak azért, hogy tettei­ tekkel megalapoztátok azt a szabadságot, melynek következményeként mi szabadon szólhatunk, és szabad választásokon vehe­ tünk részt. Hajtó Ödön előző évi kritikáját megfogadva, most az Ifjúság nevében megszólítom a politikát. 1956-ban a Professzorok és a hallgatók együtt, szinte egymásba kapaszkodva mene­ teltek az elnyomás és a diktatúra ellen a szabad Magyarországért. Aki a magyar ifjúság ellen tesz, a haza ellen tesz. Aki a fiatal értelmiség ellen cselekszik, az az ifjúság ellen cselekszik. Véleményem szerint 2010 Polgári Magyar­ országában, még a Professzorok Batthyány Körének sem lenne szabad, hogy olyan gon­ dolatai ébredjenek, melynek, gyakran egyéni sérelmekből fakadóan, fő céljai között van a hallgatóság intézményi vezetésből történő el­ távolítása, a Hallgatók szerepének eliminálása. Egy olyan új Felsőoktatási Törvény tervezet, amely a tisztelt professzor urak nyomására - hatodik oldal az intézményi autonómiát nyomokban sem tartalmazza, amelyben a hallgatókat alsóbb­ rendű egyetemi polgárként kezelik, nem engedve beleszólást még saját ügyeikbe sem, elfogadhatatlan! A Kormányzatot is megvezetve, az ilyen törekvéseket támogatók 1956-óta nem látott módon, sáros halina csizmájukkal tapossák a demokráciát. Miniszterelnök Úr 2009 őszén levelet kül­ dött az egyetemi ifjúságnak, melyben az áll, hogy,, a következő polgári kormány nem ellenfelekként, hanem a jövő erőforrásaiként tekint majd a fiatalokra!' Ez alapján kérjük Orbán Viktor Miniszter­ elnök Urat, mint volt diákvezetőt, hogy a hallgatók jogait és szerepüket az intézmé­ nyek vezetésében védje meg! Köszönöm, hogy meghallgattak! A beszédet az index október 22-i cikke ih­ lette, ületve az eddigi új felsőoktatási tör­ vénnyel kapcsolatos egyeztetések. forrás: http//www.hook.hu �"^yélet Természeti katasztrófák a gyártósorról A tíz évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezés után a közelmúltban ismét katasztrófa rázta meg Magyarországot: október 4-én délben az ajkai timföldgyár gátjának fala átszakadt, és az alumíniumgyártás mel­ léktermékeként felhalmozódott vörösiszap rázúdult több településre. Halottak, több­ száz sérült, eltűnt emberek adják a mérle­ gét az esetnek. A Katasztrófavédelem úgy tájékoztatott a baleset után, hogy a vörösiszap lúgos kém­ hatása miatt az anyaggal való közvetlen érintkezés égési sérüléseket okozhat, ráadásul egy szakértő szerint bár egészségkárosító határértéken belül, de radioaktív sugárzása is van a kiömlött zagynak. Ezen kívül nehézfémeket tar­ talmaz, a légutakba és az emésztőrendszerbe jutva erő­ sen mérgező. Eddig a vörösiszap kipusztította Marcali élővilágát - a tájon élők nem reményked­ hetnek abban, hogy az elkö,,^11 vetkező emberöltőn belül helyreáll a föld termékeny­ sége. Embereknek, állatoknak és növé­ nyeknek egyaránt sivataggá vált egyetlen nap leforgása alatt a táj, ahol életüket mindaddig töltötték. Az Ajkai Timföldgyár Zrt. vezérigazgatója szerint valószínűleg az esőzések hatására történt meg a baleset. Mások a szelet is megemlítették, és azt is, hogy bár a nyo­ máskiegyenlítés miatt szabályszerűen kör alakú tározókban kellene, hogy tartsák a vállalatok a felgyülemlett anyagokat, a timföldgyár négyzetes tározókat alakított ki. Bizonyára mindegyik ok hozzájárult a katasztrófa megtörténtéhez, azonban áll­ junk meg talán annál, ahogy ezt az egész ügyet kezelik. A hatóságok e cikk meg­ írásáig nem találták meg a felelősöket. Pedig nagyon igyekeztek: egy kocsijával elsodort férfi ügyében halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt indult bünte­ tőeljárás, és a rendőrség vizsgálja a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. felelősségét az ügyben. A MAE hozzáértése és kezdeti együtt­ működési készsége teljesen jól megfi­ gyelhető az alábbi, az első huszonnégy óra során tett nyilatkozataikból: „Semmilyen tekintetben nem veszélyes, és nem ártalmas anyagról van szó, nem okoz maradandó károsodást!’ „Egy erős slagos lemosással el lehet távolítani.” (Ehhez csak annyit, hogy október 24-én ötven darab húsztonnás teherautó hordta a VI-os tározóba vissza a kiömlött anyag maradékát, egész nap mosták az aszfaltról a maradványokat a háríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környe­ zetet veszélyeztető tevékenységével más­ nak kárt okoz. Szerintem beláthatjuk, hogy a Timföldgyár az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okozott. Amennyiben ezt elfogadjuk, akkor többé nem kell felelősöket, mentő okokat, kibúvókat keresni. A Timföld' gyárnak egyszerűen meg kellene téríteni a vörösiszap által okozott károkat, (dermésze’, . Jl tesen csak akkor, ha a robbantásos hír csupán a képzelet műve.) Az is elgondolkodtató, hogy 2004 óta létezik egy magyar találmány, ami a timföldgyár­ tás maradék anyagának ele­ meit szétbontva, újrahasznosíthatóvá alakítja az egyéb­ ként veszélyes terméket. Természetesen drágább ezt a a* találmányt használni, mint reménykedni, hogy nem követ­ kezik be semmi gond, azon­ munkagépek, és nem kevés gipsszel szór­ ban kis sarkítással pár ember gyarapodása ták fel az utakat.) miatt most százak szenvednek. „Itt olyan természeti összejátszásról van Nem egyedi eset, hogy valamilyen ta­ szó, amely a tervezésnél még nem állt lálmányt azért nem alkalmaznak a nagy fennr (El sem tudom képzelni, mire gon­ gyárak, mert sokba kerülne. Ha azonban a doltak - nem tervezték, hogy vörösiszapot jövőben az ilyen beruházásokkal meg fognak benne tárolni?) lehetne akadályozni a hasonló tragédiákat, ,Az sem biztos, hogy van hibást akkor szerintem mindenképpen megérné Hát, lehet. Ahogy ők is mondták: „Két kipróbálni a dolgot. biztos dolog van, a múlt meg a vörösAkárhogy is alakulnak majd a dolgok, a iszapkazetta’’ (Sic!) társadalom azért érdemel egy piros pontot. Felröppent egy olyan hír is, ami szerint egy Példás összefogás valósult meg a károember állítólag a gátszakadáskor éppen a sultak megsegítésére. a legkülönfélébb gáton álldogált békésen és videózott. A fil­ vállalatok, szervezetek gyűjtenek adomá­ men elvileg rajta van az egész esemény, és nyokat, az Orbán-kormány pedig létre­ az is, hogy pontosan a katasztrófa bekö­ hozta a Magyar Kármentő Alapot, ahová a vetkeztekor egy hang ezt kiáltja: „Mi volt világ minden részéből érkezhetnek ado­ ez a robbanás?” Ez egybevághatna azzal, mányok. hogy elég sokan kételkednek abban, hogy a Együtt, összefogással és támogatással most meglévő hiányosságok ellenére is termé­ még túljuthatunk a katasztrófa követ­ szetes úton bekövetkezhetett-e volna ez az kezményein. Azt viszont ideje lenne meg­ eset... tanulni, hogy az olyan események, mint a Mindenesetre mielőtt bárki rágalmazással ciánmérgezés, a nehézfém szennyezések és vádolna, leszögezném, hogy létezik az a vörösiszap ne legyenek elintézve egy-egy objektív felelősség kategóriája is. Ptk. 345. fejcsóválással. Jó lenne, ha nem csak károk § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevé­ lennének, hanem felelősök is. kenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség Hrecska Renáta alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan el- - hetedik oldal - �Európai Unió - Magyaroszág L Bővítsük EU-s ismereteinket magyar szemszögből Nem is lehetne aktuálisabb e téma ismertetése és kifejtése, mint most, hiszen számos nemzetközi behatás és esemény alakítja Magyarország hely­ zetét az Európai Unióban. Legtöbben nem rendel­ kezünk elég ismerettel uniós tekintetben, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi tájékozódás és különböző események, rendelkezések megértése szempontjából. Fel kell ismerni az általános intelli­ gencián felüli tudás hiányát és csak ezek után lehet .kutatómunkába” kezdeni a témával kapcsolatban. Az általános tudnivalókon kívüli ismeretek meg­ szerzése érdekében, illetve a témában való mélyebb tájékozódás végett, fontos az Európai Unió főbb kialakulási lépéseinek áttekintése, intézményi működésének megértése, egyezményeivel való közelebbi találkozás, és ehhez kapcsolódóan Magyarország Európai Unión belüli történetének, szerepének megértése. Végül is ezekre épül 2010 európai politikája. Hogyan is érthetnénk meg a napjainkban, mind a sajtóban, mind pedig a médiá­ ban hangoztatott EU-s híreket, ha nem tudjuk biztosan a történeti hátteret, nem rendelkezünk elegendő ismerettel ezek mélyebb megítéléséhez. A felvetődött problémakör tisztázására jöjjön tehát egy aktuális minket is érintő nemzetközi hír, amelyen keresztül ízelítőt nyújtok a szervezeti fel­ építésről és alapelvekről, illetve a fontosabb alap­ szerződésekről. Előzményként meg kell említeni a Római Szerződést, amelyet hat nyugat-európai állam 1957. március 25-én írt alá, ezzel létrehozva az Európai Gazdasági Közösséget (EGK). Alap­ vető célja, az országok közötti politikai és gazda­ sági únió létrehozása, melynek érdekében a tagálla­ moknak egyes tevékenységeket és feladatokat a szükséges jogosítványok által kell átruházni. A kö­ zös politika létrehozása után a költségek megosz­ tására kerül sor, s így jön létre az európai költség­ vetés, amely valójában egy jövedelemáramlás. Az EU mire és mennyit költ ej a költségvetésből egy demokratikus döntés végeredménye. Az Európai Bizottság minden évben szakpolitikai terület és program vonatkozásában költségvetési javaslatot terjeszt elő. A következő évi kiadásokról azonban, az Európai Parlamentben ülő választott képviselőink és az Európai Unió Tanácsa dönt. A költségvetési év végén a Bizottságnak jelentés­ ben kell beszámolnia a Parlamentnek arról, hogy mire költötte az EU a pénzt. A költségvetés vég­ rehajtását az Európai Számvevőszék is ellenőrzi. Ezek tehát a költségvetés kialakulásához vezető út legfőbb állomásai. Az éves költségvetés elve Nosztalgia a nyugdíjról? 1900 óta nem kevesebb, mint három évtizeddel nőtt a világ átlagéletkora, ami talán az emberiség egyik legnagyobb vívmánya. Természetesen nem maga a demográfiai robbanás az amitől kétségbe vonhatnánk a civilizációnk egyéb találmányait, újításait, hanem az ezt kiváltó körülmények. Az egészségügyi rendszerek kiépülése, a higiénia köz­ tudatba ívódása, a tömegtáplálkozás megoldása - éhínségek visszaszorítása - az állami szociális rendszer kiépülése és még sorolhatnánk. Napjainkra azonban a nyugdíjrendszer fuldoklik a múlt sikerétől rá nehezedett elvárások miatt. A problémák a múltban gyökereznek. Hiszen a háborút követő „baba boomok óta a fejlett világ ide sorolhatjuk a hajdani „keleti tömböt” is - nem képes az önfenntartásra. Európában például 1,4 születés jut egy nőre, a minimális növekedéshez szükséges 2,1 helyett. Magyarországon még az EU-s átlaghoz képest is szomorúbb a helyzet, így a nyugdíjrendszerünk összeomlása is keserűbb és fájdalmasabb végkifejlet elé nézhet, ha nem tör­ ténik valami változás. Sokszor halljuk megoldásként, hogy emelni kel­ lene a nyugdíjkorhatárt az EU-s szintre. Ez esetben vizsgáljuk meg a kérdést abból a szem­ szögből, hogy míg Svédországban, Németország­ ban hatvanhét, Hollandiában és Spanyolországban meg hatvanöt év a korhatár, addig az átlagéletkor ezekben az országokban helyenként évtizedekkel is megelőzheti a miénket. Tehát, nem szerencsés feltétlenül a nyugdíj­ korhatár emelésével próbálkozni, illetve morálisan is igencsak megkérdőjelezhető lenne. Ebben az esetben ugyanis az az ország lennénk, ahol az átlagéletkor nem haladja meg a nyugdíjkorhatárt nálunk a 2009. évi XL. törvény értelmében ez az érték 62 és 65 között mozog így is. Akkor minek a rendszert fenntartani? Minek ennyit dolgozni? A sztahanovista mozgalom halott, a nihilizmusba meg amúgy is divat belefulladni. És mi lesz azzal a fiatalkori ars poeticával, hogy: .Kisfiam mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? - Nyugdíjas!I”’ Fájdalmas kimondani, de ha nem szakad ránk hirtelen egy újabb Patkó-korszak, vagy az SZDSZ javaslatát valaki elő nem ássa egy kuka aljából hogy telepítsünk be kétszázezer Kínai munka­ vállalót - akkor a mi nemzedékünk, csak nosztal­ giázhat a nyugdíjról. Ez a probléma Európa-szerte tépázza a politikus idegeit, mivel népszerűséggel kecsegtető megoldás nem kopogtat egylőre senki ajtaján. Lehetséges alternatíva lehet e probléma orvoslá­ sára, hogy a fiatalok gyermekvállalását támogassa az állam. Ez sok tekintetben megoldást jelenthet­ ne, mivel így a fiatalok elvándorlását és a népesség elöregedését is megállíthatnánk, amitől pirkadhatna végre az alagút végén, ami a ’80-as évek óta tartó demográfia mélyrepülését jelenti a magyar nemzetnek, de kinek a kárára? Persze az érem kétoldalú és egy nyugdíjas aspektusából nézve - nyolcadik oldal — szerint, a költségvetésnek kizárólag egyetlen és teljes évre kell szólnia. Emellett beszélhetünk úgynevezett költségvetési periódusokról, amelyek az Unió kiadásainak és bevételeinek főbb kereteit határozzák meg. A jelenlegi költségvetési periódus 2007-2013-ig tart. Az Európai Bizottság 2010. szeptember 28-án közzétett dokumentuma szerint Lengyelország Magyarországhoz hasonlóan, 6,5 milliárd euróval több úniós költségvetési forrásösszeget kapott, mint amennyit eredetileg befizetett. A kiadott do­ kumentum szerint az előirányzott összeg 97 szá­ zalékát használták fel, a teljes kiadások pedig meghaladták a 112 milliárd eurót is. Az adatok egyértelműen mutatják azt a tendenciát, miszerint a két ország a legfrissebb költségvetés nyertese, így tisztán érvényesül az Európai Unió költség­ vetési alapelveinek egy másik aspektusa az externalitás, aminek értelmében a tevékenységek egy részével kapcsolatosan a költségek és hasznok a partner országokban is megjelennek. Ez megfelelő ellenőrzést és kompenzációkat igényelhet. A cikk célja nem az egész Európai Unió működési mechanizmusának ismertetése, csupán egy rész kiragadása az egészből, egy kis darab, amely felölel jó pár kérdést. A leírtak alapján tisztán látszik, az hogy egy dologhoz hány másik kapcsolódik, mennyi következtetés és hivatkozás van, ame­ lyekhez nélkülözhetetlen a dolgok mögé látni és felismerni egy hír mögötti gazdag tartalmat. Folytatás következik! S.N. jogosan mondhatjuk, hogy harminc esetenként negyven év munka után, miért ne illetné meg a kiérdemelt „végkielégítés”? Nem beszélve azokról a kommunista politikusokról, akik a rendszer­ váltás után is ugyanúgy kapják a megközelítőleg félmilliós nyugdíjukat. Csak ők se tudják már valószínűleg, hogy mire fel. Franciaországban éppen hatalmas sztrájkok övezik a kormány nyugdíjkorhatár emelését, mivel a vál­ ság idején még egy akkora országnak is, mint Franciaország meg kell fognia a pénztárcája alját. Hiszen általában egy állam két legnagyobb kiadása az egészségügy és a szociális rendszerek... Nálunk szerencsére a kormány máshonnan kö­ zelíti meg a probléma gyökerét, mivel főként a multik megadóztatásával igyekszik enyhíteni a gondok forrását, a pénzhiányt. Mindemellett ko­ moly elhatározások összpontosulnak a fiatalok megsegítésére, amelyek lassú, de bíztató pályával kecsegtetnek a jövőre nézve, de nyugdíjunk való­ színűleg akkor sem lesz. Legalább is nem az az álom összeg, amiről még a hős korszakban fantáziáltak az emberek. El kell dönteni, hogy mi a fontosabb; a következő generációnak megteremteni a lehetőséget - lakás és gyermektámogatás illetve korrekt kezdőbérek vagy a tisztes bánásmód a nagyszüleinkkel. Nem szabad persze élesen elválasztani a két szegmenst, de, hogy merre billen majd inkább a zsebünk az a jövő nagy kérdése lehet, mivel többről van itt szó, mint politikáról. Kiirucz Dániel �^ttterjú AIESEC-kel a nagyvilágban Az egész világon bárhová jelentkezhetsz ezzel a programmal szakmai-, és időszakos mun­ kára. Ez egy non-profit szervezet, mellyel vállalkozó szellemű fiatalok szerezhetnek élettapasztalatot. A lehetőségekről, felada­ tokról beszélgettünk Kovácsvölgyi Nórával. - Mi a legpozitívabb és legnegatívabb dolog, ami eszedbe jut, ha az AIESEC programra gondolsz? - A legjobb, hogy 107 ország közül választ­ hatsz, hová szeretnél menni, míg a nega­ tívum, hogy a csatlakozási folyamat az AIESEC-esekhez elég hosszú. - Pontosan hogyan zajlik a csatlakozási folya­ mat? Mivel egy olyan szervezetről beszélünk, ami külföldre delegál tagokat, a nyelvi szintfelmérőt biztosra vehetjük, de milyen egyéb kötelezettségek vannak? - A csatlakozásnak négy része van: egy hétvégi táborban kell részt venni, ahol pontosan bemutatják a szervezet struktúráját és működését, a lehetőségekről beszélnek, és a jelentkezők összemérhetik a saját igényei­ ket a szervezetével. A második lépés egy AIESEC-es nyelvvizsga letétele (ha rendel­ kezel felsőfokú angollal, kiváltható), mely egy gyenge felsőfoknak vagy erős közép­ foknak felel meg. Ennek van írásbeli, szóbeli része természetesen. Ezt követi egy angol nyelvű interjú, ahol leginkább szituációs játékokra helyezik a hangsúlyt: például mit tennél, ha mindenedet ellopnák, és egyedül állnál a külföldi reptéren? (Elsőnek ab­ szurdnak tűnik, de a véletlenekre fel kell készülni - saját tapasztalat.) Ezen kívül vannak csapatjátékok, szintén angol nyelven, ahol különböző kompetenciákat mérnek az interjú keretében. Az utolsó lépcsőfok egy egynapos felkészítő tanfolyam. A regiszt­ rációs díj soknak tűnik (30 000 Ft), de még így is megéri, ha egy nyaraláshoz hasonlítjuk. - Az angolon kívül lehet más nyelven is le­ folytatni az egészet? Sok időbe telt a felkészülés? - Az angol az alapnyelv, de más nyelvek pluszt jelentenek, főleg a fogadó ország nyelve. A felkészülés 1-2 hónap is lehet, az az angoltudástól függ. - Mi fogott meg ennyire, hogy ne riadj vissza a procedúrától? - Az időigényesség egy dolog, de sokkal többet ér a külföldi gyakorlat lehetősége, a nyelvtanulást nagyban segíti, és mégsem ösztöndíj- jellegű a dolog, ahol az egyetem feltételeket szab a kinti tartózkodásra. Ha egyszer odajutottál, ott úgy oldod meg a feladatod, ahogyan tudod: az életre készít fel, hogy kreatívan szembesülj a nehézségekkel. - Ha egyszer sikerült a felvételi és kiválasztottad egy bizonyos rendszer alapján a szimpatikus mun­ kát, akkor hogyan tovább? Ideje a költségekről is beszélni, mert ez is fontos tényező. - Ha sikerült a felvételid, egy IP menedzser keze alá kerülsz még 1-2 társaddal, aki segíti a további eligazodásodat a szervezetben, amolyan tutor-rendszerként. Vele rendszere­ sen kell a kapcsolatot tartani, tőle tudhatunk meg minden információt a kiutazással kapcsolatban. “ “ .0 > - ■t' ff" 4- így vár az orosz IP menedzserem De először a munkahelyválasztásról. A www.myaiesec.com oldalra az IP menedzser feltölti a felvettek adatait, és ez alapján mindenki saját maga kiválaszthatja, milyen szektorban, melyik országban, mit is szeretne csinálni. Négy szektort lehet megkülönböztetni: okta­ tási, társadalomfejlesztési, üzleti és infor­ mációs technológiai. Az utóbbi kettőhöz valódi szaktudás is szükséges, ha az adott munkahelyen elvárás, míg az első kettő sokkal inkább általánosabb, bárki számára nyitott lehetőség. A költségek pedig változóak, ugyanis az AIESEC csak a szállást biztosítja, illetve álta­ lában az étkezést, de a kiutazás önköltséges. Igazából helytől függ, mert van, ahol adnak zsebpénzt is, de van, ahol az étkezést is ma­ gadnak kell megoldanod. A kiutazásban a szervezet annyiban segít, hogy a kinti társszerv egyik tagja szintén az IP menedzsered lesz, akihez fordulhatsz a problémáiddal, és segít megoldani azokat. — kilencedik oldal - - A mi egyetemünk hallgatóinak melyik szak­ területet ajánlod inkább? - A DT-t, azaz a társadalomfejlesztést. Ezzel főleg óvodákba, iskolákba, árvaházakba, fogyatékosok intézetébe lehet menni, ahol általában alapfokú angolt kell oktatni, vagy esetleg alapvető tantárgyakat (pl.: mate­ matika). A legtöbb ilyen munka Indiában, Kínában, Afrikában és Kelet-Közép Euró­ pában van. Nyugat- és Eszak-Európában nincs nagyon. - A személyes élményeidről is mesélnél? Pon­ tosan mi is volt a feladatod, mennyire volt megterhelő és mennyi nehézséggel néztél szembe? - Eredetileg egy nyári táborba mentem volna Oroszországba, Kazanyba, egy 3 napos vonatút után. Moszkvában némi szeren­ csétlen élményből fakadt barátságot magam mögött tudva érkeztem meg Kazanyba, ahol kiderült, hogy a helyi menedzserem nem nagyon tud angolul, dolgozni pedig végül egy óvodában kellett méghozzá foglalkozásokat tartani angolul a gyerekeknek. Az elején feszült voltam, hogy mit gondol­ hatnak a gyerekek egy vadidegenről, aki próbálja őket angolra oktatni úgy, hogy nem orosz és furcsa akcentussal beszéli az oroszt, de hamar kiderült, hogy az orosz gyerekek nagyon nyitottak és hamar befogadtak. A munkaidőm napi 3-4 óra volt abszolút kötetlen beosztással. Az ottani AIESECesekkel is megbarátkoztam és azóta is tartom velük a kapcsolatot, de sok ismerőst sze­ reztem metrózás közben vagy városi séták során is. - A külföldi tartózkodásod alatt megismerhettél egy másik kultúrát is, amit a magyarok csak leginkább sztereotípiákkal és a történelem meg­ bélyegzésével tudnak elképzelni. Milyen pluszt adott neked ez az oroszországi utazás a további életedre? - A két nemzet pozitív-negatív tulajdonsá­ gai különböznek, akár csak a mentalitásuk. A mi kultúránkat külső szemmel is meg­ ismerhettem és az új, pozitív dolgokat azóta is megpróbálom átültetni a magyar jelenek hétköznapjaiba. - Végül, de nem utolsó sorban miért ajánlod az AIESEC-et a Pázmányosoknak? - Hasznos időtöltésre alkalmas nyári prog­ ram, amiben az ember ugyanannyit nyerhet, amennyit beleadott. Fejleszti az egyéni kész­ ségeket: az emberekkel való bánásmódot, a kommunikációt és a problémamegoldó krea­ tivitást, és egy életrajzban egyesek szemében felérhet bármelyik egyetemi ösztöndíjjal is. Kis-Molnár Flóra �í&rűdalűHí Kulturális pezsgés Budán Interjú Falvai Mátyással Idén szeptember 17-én, hatvanegy év után nyílt újra a Hadik Kávéház és a Szatyor Bár és Galéria. A Szatyor megragadó, inspirativ közegében, bab­ gulyás és cézár csirke társaságában Falvai Mátyás íróval, kritikussal, a Hadik és a Szatyor kommu­ nikációs vezetőjével, valamint irodalmi program­ szervezőjével beszélgettem. Kérdeztem őt az át­ alakításról, a kávéház történetéről, kulturális koncepciókról, a kortárs művészet helyzetéről, irodalomról. - Hogyan kerültél a Hadik látókörébe, vagy meg is fordíthatnánk a kérdést, hogyan került a Hadik a te látókörödbe? - A kapcsolódási pont a Holdudvar és a Hadikház művészeti vezetője, Bosznai Tibor. Ugyanis négy évvel ezelőtt jelentkeztem a margitszigeti Holdudvar Galéria gyakornoki állására, mint galériaasszisztens. Felvételt nyertem, azóta pedig a Holdudvar kreatív csapatának tagja vagyok. A kommunikáció és az irodalmi programszervezés tartozik a hatáskörömbe. A Hadik és a Szatyor újraindulásakor ezt a csapatot kérték fel a progra­ mok szervezésére és a kulturális kommunikációra. A két munkahely tökéletesen kiegészíti egymást, hiszen a Holdudvar csak áprilistól szeptemberig van nyitva, mert az alapvetően nyári projekt. - Mi az, amit fontos tudni a Hadik Kávéházról, mi adja a hely kulturális jelentőségét? - Az 1920 és 1930 között virágkorát élő egykori kávéház hatalmas belmagassággal rendelkezett. Ha jól tudom, akkoriban egyébként is meg volt határozva, hogy egy klasszikus polgári kávéház belmagasságának pontosan mekkorának kell len­ nie. A Hadik valójában egy óriási egybenyitott tér volt, L-alakú alaprajzzal, mely szinte semmiben sem különbözött a többi kávéháztól. Ami mégis irodalomtörténeti jelentőségét adja, az nem más, mint az az asztaltársaság, amely ide járt. Olyan személyiségek választották törzshelyükké a Hadi­ kot, mint Karinthy Frigyes (aki a jelenlegi Karin­ thy utcában lakott), Kosztolányi Dezső, Tersánszky Józsi Jenő, vagy Déry Tibor. Móricz Zsigmond is meg-megfordult a kávéházban, annak ellenére, hogy ő nem volt állandó tagja a társaságnak. Érde­ kes, hogy akik talán még ezen nagy szerzőknél is jobban meghatározták a Hadik életét, azok az előbb említett urak feleségei voltak, Karinthyné Böhm Arankával az élen. Ok töltötték meg ugya­ nis pezsgéssel ezt a „túlvilágított, rideg hombárt” ahogy egyszer Móricz nevezte a helyet. Tehát vala­ hogy így írható le a fénykor. Már akkor is egy kétplatformú képződmény volt a kávéház, hiszen az alapterületen kizárólag a Hadik helyezkedett el, de akkoriban már ugyancsak működött Szatyor Bár, ami az alagsorban kapott helyet. A neve on­ nan ered, hogy amikor Karinthy először lement a bárba és meglátta a falon körbefutó gyékényeket, azzal heccelte a tulajdonost, hogy úgy érzi magát, mint egy szatyorban. A tulaj persze kapva az alkalmon az addigi Hadik Tavernát átkeresztelte Szatyor Bárra. - Az klasszikusabb stílusú, XX. századi hangulatot idéző Hadik körülbelül fele akkora most, mint a Szatyor. Pedig egykor az egész terület a kávéházhoz tartozott. Nem volt cél a Hadik eredeti állapotának visszaállítása? - A felújításnál az üzemeltetők a már említett kétfenekűséget megtartva akarták helyreállítani az intézményt. A terv egyrészről egy kisebb, az egykori Hadik atmoszféráját, belső terét, a múlt század hangulatát megjelenítő enteriőr kialakítása volt. Másrészről a Szatyor Bár képében egy XXL századi választ kívántunk adni arra a pezsgő kulturális közegre, amely a ’20-as években jelle­ mezte a helyet. Sokak számára talán meglepő lehet ez a koncepció, s talán távolinak érzik a Szatyort a korabeli Hadikot jellemző klasszikusabb világtól. Én viszont úgy érzem, hogy a bár megjeleníti mindazt a bohém, európai nagyvárosi életet, ami a kor irodalmi kávéházaiban oly meghatározó volt, így valójában a két hely egy irányba mutat. - Ez a kétoldalúság észrevehető a vendégek összetételén is? - A miliő nyilván meghatározó, hiszen a Hadik elegánsabb, klasszikusabb stílusa inkább vonzza a középkorú vendégeket, valamint az idősebb kor­ osztályt. Míg a Szatyor progresszívebb, moder­ nebb hangulatához a fiatalok kötődnek jobban. Ez is volt a prekoncepciónk, ám örömmel látjuk, hogy számos idősebb vendég is szívesen tér be a Sza­ tyorba és ugyanígy fiatalok is látogatják a Hadikot. - Mennyire volt, vagy volt-e egyáltalán cél a Szatyor kialakításánál az oly népszerű romkocsma-dizájn? - Egy blogbejegyzésben a blogíró kissé pikírt mó­ don úgy aposztrofálja a Szatyort mint egy luxusromkocsmát. Ez a fogalom eddig még nem létezett. Mindenesetre annyiban el kell, hogy gondolkodjunk rajta, hogy egy átlagos romkocsma kócosságát és ingergazdagságát valóban felmutatja a hely, de szerintem a bár sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt. Az áraink pedig egyáltalán nem luxusárak, sőt alacsonyabbak is, mint sok romkocsmában. Tehát ilyen értelemben vissza kell utasítanunk ezt a megfogalmazást, nem is nevezném romkocsmának a bárt. A Szatyor ugyanis éppen egyediségével tűnik ki. A minap egy japán forgatócsoport járt nálunk, akik a nagy európai városok legérdekesebb, legizgalmasabb helyeit mutatják be. Ez mindenképpen nagy elismerés. Az tény viszont, hogy olyan hely kialakítására törekedtünk, ahova belépve az ember inspirációt nyer, ami kiragadja őt a kinti világból. Ha pedig egyedül jön be valaki, akkor is órákon át lefoglalja őt a látvány. Azt gondolom, ezt a célt a húsz kortárs fiatal képzőművésznek sikerült is megvalósítania. - Kik ők? - A vezető dizájner Babos Zsili Bertalan, aki egy rendkívül népszerű fiatal képzőművész, ő fogta össze azt a csapatot, akik kialakították ezt a belső teret. Egy sokszínű művészcsoport vett részt a munkában. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy már maga a hely is képzőművészeti alko­ tásnak minősül. Mivel a Holdudvar Galéria kap­ csán nagy rálátásunk nyílt a kortárs képzőművé­ szetre, így nem tapogatózunk a sötétben e művészeti ágat illetően sem. Havi rendszerességgel kérünk fel tehetséges művészeket, hogy állítsanak ki a Szatyor Galériában. Nemrég például a Kombínó, kombiné, metafizika című kiállítás kereté­ - tizedik oldal - ben Osgyányi Sára, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna és Schnedarek Réka alkotásai voltak megtekinthetők. - Mint író és kritikus, testhez állófeladat számodra az irodalmi programok szervezése. A Hadikban futó Foglalt Páholy elnevezésű rendezvénysorozatra egyre többen kíváncsiak. Milyen cél indította el ezt a sorozatot? - Az egyik cél a kávéházi irodalmi élet felpezs­ dítése volt. Azért fontos ez a fajta irodalom­ szervezés, mert az a kávéházi irodalom, ami a múlt században áthatotta az egész kulturális közeget, és amit mi oly meghatározónak tartunk, az már nem működik olyan önszervező módon, mint egykor. Ezért mindenképpen kell egy kis rásegítés. Úgy tűnik ez sikeresen beindult és már generálja is saját magát. Másfelől a rendszerváltáskor, az irodalmi szcéna piaci alapokra helyezésével, történt egyfajta tor­ zulás az irodalmi életben. Mert amíg a kortárs iro­ dalom egyes szegmensei, mint amilyen a folyóirat­ kultúra, vagy a fiatal líra és próza, kevés teret és ismertséget kapnak, addig egyes szerzők viszont méltatlanul nagy figyelemnek örvendenek. Ezen mindenképpen korrigálni kell. És ha erre van lehetőségünk, miért ne tennénk meg? Meg kell adni a lehetőséget a fiataloknak és a folyóira­ toknak is, viszont a már elismert, kiváló szerzők folyamatos jelenléte ugyanennyire fontos. - Honnan a név? - Mint már említettem, a Hadik alaprajza L-alakú volt, és ennek az L-alaknak a csücskében volt az a bizonyos Böhm Aranka- és Karinthy-féle asztal­ társaság, melyet Foglalt Páholynak hívtak. Németh Andor egyébként írt is egy regényt magáról a Foglalt Páholyról és a Hadikról. Sajnos már évti­ zedek óta nem adták ki a könyvet. Tehát a névadás egyféle főhajtás ez előtt az asztaltársaság előtt. - Milyen eddigi programok köthetdek a Foglalt Páholyhoz? - Eddig tartottunk két folyóirat-bemutatót. A Kortárs Folyóirat és a Szépirodalom! Figyelő szerkesztőit hívtuk meg. A Hadikban került sor a Szépirodalmi Figyelő díjának átadására. Valamint vendégünk volt még Mészáros Urbán Szabó Gá­ bor író és Szalai Zsolt költő. Mindketten friss kötetüket (Nemmozgó; idetett valaki) mutatták be. Továbbá egy fiatal költőkből, írókból álló csapat is - amelynek te is tagja vagy - nálunk tartja műhelymunkáját. Megjegyezendő, hogy még a PRAE.HU általános művészeti portál szer­ kesztőségi ülése is nálunk zajlik. Tehát szeretnénk, ha kialakulna a Foglalt Páholy körül egy olyan kultúrakereső, irodalmat szerető és olvasó közön­ ség, akiket hétről hétre be lehet vonzani a Ha­ dikba. Fontos, hogy a Szatyor Bárban is tartunk irodalmi programokat, melyek KönyvesSzatyor néven futnak. Például a Literával közösen szer­ vezünk egy rendezvénysorozatot, „Itt van a város’ címmel. Vendégünk volt már többek között Mundruczó Koméi, Bereményi Géza, vagy Térey János. Novemberben pedig a közönség Németh Gábor­ ral, valamint Garaczi Lászlóval találkozhat a Szatyorban. - Tudom, hogy nemrég jelent meg új novellásköteted. Gépindák címmel. Várhatunk-e bemutatót akár a Foglalt Páholyban, akár a Könyves Szatyorban? - Nyáron a Holdudvarban már volt egy nagy­ szabású bemutatóm. Mivel államvizsgázom, nem tervezek mostanában budapesti programot. Bár a Győri Könyvszalonon jelen leszek a Gépindákkal. Budapesten előreláthatólag tavasszal szeretnék egy kisebb, bulisabb bemutatót, ha nem is itt a Hadikban, vagy a Szatyorban, de mindenképpen a fővárosban. A kötet egyébként jól halad a maga útján, a visszajelzések is pozitívak. - Hogy gondolod, van-e lehetőség arra, hogy a Hadik és a Szatyor a budapesti irodalmi élet centrumává váljon? - Tulajdonképpen mi nem akarunk semminek sem a centruma lenni. Nem akarunk semmilyen �^l’ÍMŰtg irodalmi státuszt elfoglalni. Egész egyszerűen egy jól működő, értő közönség kialakítását szeretnénk elérni, katalizálni próbáljuk az irodalmi életet, csak így tud fennmaradni. — Ami nyilván érdekli az egyetemistákat, az az ételek, italok ára. Mennyire diákharát hely a Szatyor? - Ázz gondolom, hogy a déli menünk, mely déltől háromig kapható, egyértelműen jó választás. Mert nyolcszázkilencven forintért egy házias jellegű, jó ízű, kétfogásos ebédet kapnak a vendégek. Nem akarok negatív reklámot generálni, de itt színvo­ nalasabban meg tudsz ebédelni, mint egy gyors­ étteremben. Igyekeztünk az árak kialakításánál figyelemmel lenni arra, hogy a környéken sok kol­ légium és egyetem van. Elmondható, hogy a mi­ nőségre helyeztük a hangsúlyt és egy olyan helyet szerettünk volna kialakítani, ahol bárki feszengés nélkül, jó hangulatban töltheti el az idejét. Bende Tamás Kis-Molnár Flóra: Olyan a Hold... Olyan a Hold, mint az ember. Néha kiteljesedik, s beragyogja az eget. Utána öröme fogyni kezd: Fénye csökken, jelenléte apad. S a végén gyászba burkolózik. Elrejtőzik a többi csillag elől. De aztán újra és újra Lángra lobban. A halálban a születés, A születésben pedig a remény. A jobbra. AMO.Re: A világ Sími, hol senki sem látja, úgy, hogy senki nem tudja, mennyi minden bánt, tép és marcangol, míg kívülről minden ugyanolyan: külcsíny máz, jópofa, vidám, silány képmutatás. Képmutatás ez az egész világ! Tükröt tartasz, majd beállsz. A sorba. Sorba(n) állsz, ki bejársz, ki vagy TE? Kitalálsz Egyet s Mást, majd megmondják, minek látsz(ol)... k 1» _ Angyali üdvözlet Konrad Belowitz élete válságban volt. Barátnője elhagyta, munkájából kirúgták. Barátai nem foglalkoztak vele, pedig nagy szüksége lett volna rájuk. Családja már nem élt, legutoljára édesanyja távozott el egy jobb világba, azt megelőzően néhány nappal, hogy barátnője is elliagyta (még elmondani sem tudta neki). Magányosnak, feleslegesnek érezte magát. Már-már azon gondolkodott, egyáltalán van-e értelme az életnek. Hiszen semmiben sem volt kiemelkedő, tehetsége nem volt semmihez, amely megnehezítette a munkakeresést is. Kitaszítottnak érezte magát, akit a társadalom - mint a beteg egyedeket a csorda - magára hagyott. Elhatározta, hogy véget vet szenvedésének. Stílusosan, ahogy azt korábban is tették, kisétált a város melletti hídra, hogy onnan vesse bele magát a megáradt folyó habjaiba. Már a híd korlátjánál állt, mikor váratlanul megrezgett a zsebe. Először nem tudta, mi volt az, majd rájött, hogy mobiltelefonját a nadrágjában hagyta. SMS-t kapott egy ismeretlen számról. Bár megnézni feleslegesnek tartotta így a halál torkában, kíváncsisága mégis felülkerekedett rajta és megnyitotta az üzenetet. Ennyi állt benne: „És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom”. Nem értette, mi lehetett ez az üzenet, azonban a hatása megvolt. Vallásos áhítat szállta meg, úgy érezte, valaki odafönt mégis törődik vele és nem véletlen, hogy most kapta meg ezt az üzenetet, ezzel a szö­ veggel. Elöntötte a bizakodás, és már nem érezte annak szükségét, hogy életének véget vessen, sőt: valamit alkotni akart és azt megosztani másokkal. Eltávolodott hát a híd korlátjától és hazament. Élete gyökeresen megváltozott. Felfokozott vidámsága vonzotta az embereket, többé már nem volt egyedül. Alkotókészsége szorgalmának köszönhetően javult, beiratkozott egy művésziskolába, ahol meg­ tanították, hogyan fejezze ki gondolatait és vágyait rajzban, szob­ rokban. Képzőművész lett, méghozzá elismert. Sokat keresett, de nem ez hajtotta, hanem a boldogság. Nyolcvankilenc évet élt le, családjának tagjai között hajtotta végső álomra a szemét. Három gyermeke és 10 unokája vette körül halálos ágyát. ★ ★ ★ A híres terroristacsoport újabb bank kirablására és felrobbantására készült. A pénzre a fegyverek és bombák megszerzése miatt, a fel­ robbantásra és a minél több emberáldozatra a megfélemlítés miatt volt szükség. A helyet már kijelölték, már csak a pontos idő kellett, amikor a lehető legtöbben tartózkodnak a bankban és éppen műszakváltás van az őröknél. Megegyeztek, hogy a csoport két tagja végzi a megfigyelést, és mikor látják, hogy az őrök szedelőzködnek, üzenetet írnak mobiljukon a többieknek. Mivel tudták, hogy a rendőrség figyeli a telefonjaikat, rejtjelet alkalmaztak: a bankrablás napját Máté napra Bende Tamás: Ferrant?* mert nincs már igényed reggel hányás ízével a szádban indulsz el a járdán meg-megcsúszol a nadrágzsebed belsejébe kapaszkodsz nem tévedhetsz el úti célod nem meghatározott a mellékutcák és a terek bizalmatlanul méregetnek külföldi rendszámok dudálnak rád szirénák karmolják a dobhártyád kirakatokból mutogatsz magadra a cipőd orrára rászárad a sár csak a hidak alig érezhető remegése nyugtat meg valamelyest *A bolyongó tervezték, így azt találták ki, hogy a támadás idejének meghatá­ rozásához a Bibliát liasználják. Az SMS-ben elküldött szöveg sorszáma Máté evangéliumából adja, meg az időpontot, mikor lehet behatolni a bank épületébe. A rablás napján minden a terv szerint haladt: mindenki elfoglalta a helyét és a megfigyelők pontosan ráláttak a biztonsági őrökre. Mikor látszott, hogy közeledik a váltás, egyikük megírta az üzenetet, melyben egy 5 perccel későbbi időpontot adott meg, mikor már csak az új őrök érkeznek, de a régiek már elmentek. Az SMS-t elküldték, de a megadott időben nem történt semmi. A megfigyelők nem értették és lementek a többiekhez, azonban amint megmozdultak, a biztonságiak kiszúrták őket és értesítették a rendőrséget. Az addigra újra együtt lévő egész csoport minden tagját sikerült elfognia a kiérkező rendőröknek. Mivel több embert is megöltek korábban, az ítélet mindannyiukra nézve életfogytiglan volt. Csak a börtönben, mikor újból találkoztak, tudták tisztázni a történteket. Az üzenet valóban elküldésre került, ám a felírt telefonszám rossz volt: egy szám téves volt benne, így nem a kívánt ember kapta azt meg, hanem egy depressziós fiatalember a Föld másik oldalán. A.B. Chronos — tizenegyedik oldal �A Berger Dalma jelenség - Singas, Volkova Sisters Vannak órák az ember életében, amikor nem akar semmi nehezet, csak valami könnyen emészthető, egyszerű dolgot. Amit nem kell értelmezni, nem kell boncolgatni, vagy meg­ érteni. Jön az ember fejébe, mint egy egyszerű hamburger, eltölt egy időre, mást nem is lehet tőle elvárni. Özönlenek mindenhonnan az ilyen filmek, műsorok, zenék. Jó érzés lebutulni né­ ha. Igazából nem is kell(ene) ezeket ajánlani. Ha akarjuk, ha nem, folyamatosan a jólmegcsinált, csúcsratervezett világ főszereplőivel találko­ zunk. Ok kacsintanak ránk a plakátokról, ők repítenek el minket egy másik, szebb, egysze­ rűbb élet történéseibe esténként, és ők azok, akik a rádióból, a bulikban elszórakoztatnak minket. „Ismeijük őket közelről, hiszen a mar­ keting része ennek az érzésnek is a megterem­ tése. Mű anyag. Külön. Akit most szeretnék bemutatni, semmi ilyennel nem szolgál. Nem is akar, nem is tette soha, és nem is fog senki kedvéért „celebkedni”. Az egyik legirritálóbb énekesnőnek tartott előadó nem foglalkozik sokat a közönséggel, az el­ várásokkal, a piaccal. Berger Dalma jelenség, amely a magyar underground zenei élet meg­ határozó része lett. Valamit magára adó klub egyszer biztosan meghívja valamelyik együtte­ sével. Fesztiválokon rendszeresen fellép. Szá­ molni kell vele, mert énekelt már Angéla Merkel előtt, mért ahol megjelenik, amibe belekezd, az egészen különleges, és valami teljesen más, mint amit addig megszoktunk. Nem tömeg­ termék, nem műanyag, kőkemény valóság, a maga nyers erejével. Esclin Syndo, Realistic Crew, Singas és Volkova Sisters. Ez az a négy együttes ahol alkotott, munkálkodott, énekelt. Személy szerint nem tudom pontosan követni épp melyik zenekar él, hol dolgozik, ez folyamatosan változik. Az el­ következő hónapokban mind a négy fonnációval fellép Budapesten, ezek közül most a Singas-ról és a Volkova Sisters-ről írnék nektek. A Singas, eredeti néven Singas Project, 2005ben alakult Pécset. 2010-ig hosszú út vezetett, a zenekar sok formában, sok helyen megfordult. A jelenlegi felállásban Csemák Zoltán Samu (billentyűs^. Szabó Kornél Dénes (basszus). Porteleki Áron (dobok) és Berger Dalma (ének) zenél, ahogy a billentyűs mondta „Istenigazából csak annyi helyre van szükségünk, ahol el­ férünk a hangszereinkkel. Mindegy, hogy egy kis klubba, vagy egy több ezerfős koncert­ terembe megyünk, a zene jön velünk^. Legutóbb az új West Balkánban láttam őket, a Monday Session első fellépőiként. Ahogy Dal- ma akkor fogalmazott „Lejöttem ide, körül­ néztem és megláttam ezt a kis színpadot itt. Rögtön gondoltam, hogy jó lenne itt valamit csinálni, úgyhogy nagyon örülök, hogy a West Balkán meghívott minket, mert ez így nagyon jó!” És tényleg nagyon jó. Progresszív jazz, nujazz. Bár a koncert elején úgy tűnt mintha Robbie Williams In And Out Of Consciousness: The Gratest Hits 1990-2010 Különösebben sosem kedveltem Robbie WUliams-et, sem a Take That korszakában, sem szólóban. Kétségtelen viszont, hogy figyelem­ reméltó karrier áll a háta mögött, és ha nem is tetszik előadóként, szakmailag mégis számolni kell vele. Karizmatikus személyiség, különleges hangi adottságokkal és eredeti slágerekkel. Karrierje akkor indult, amikor én megszülettem - hihetetlen még belegondolni is. Mennyi minden történt az elmúlt húsz évben velem! Robbie-n ezzel szemben nem fogott az idő, a mai napig fiatal emberként tekinthetünk rá, és pályája töretlenül ível felfelé. Ennek a szép ívnek egyik állomása az október közepén megjelent legújabb album, amely egyfajta összegzésként tölti be szerepét a brit énekes életében. Az elmúlt húsz év legnagyobb slágereit hallhatjuk a lemezen, mint amilyen az Angels, a Feel, a Rock DJ, a Let Me Entertain Yíu vagy a Sheh The One. Az alapkiadáson harminckilenc szám hallható, köztük a frissen készült, Gary Barlow-val közösen előadott du­ ett, a Shame, és a Take That-től ismert Every­ thing Changes. A jeles alkalomra Robbie csapata átfogó összeállítással rukkolt elő, ugyanis az alaple­ mezen túl, három további - egy három, egy hat, és egy kétlemezes - verziót vásárolhatnak meg a rajongók. Ha csak a számadatokat vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvalóvá válik, hogy micsoda életművet tudhat megáénak ez a so­ kakat megosztó, ám megkerülhetetlenül tehet­ séges előadó: a legexkluzívabb gyűjteményen ötvennyolc(!) ismert sláger, harmincnyolc video­ klip, valamint a Berlin Velodrome-ban bemuta­ tott 2005-ös koncert felvétele hallható-látható. Rengeteg rajongót tudhat magáénak Európa egyik első számú kedvence. Talán sajnálatos. félkész számokat játszana az együttes és kí­ sérletezik, a végére belelendült mindenki és összeállt a zene. Dalma hangja a helyére került, és a három zenész olyat játszott mögötte, hogy a késői óra ellenére teljesen lekötötte a figyel­ mem a zene. Vérprofik. Dalmára amúgy is jellemző a profizmus. Mindenen, amihez hozzányúl, rajta marad egy feledhetetlen Dalma íz. Ez alól a Volkova Sisters sem kivétel. Ezt az együttest az Esclin Syndot alapító Dalma és Sándor Dániel (billentyű) hozta létre, mert volt, ami az „Esclinbe egész egyszerűen nem fért bele” (B.D). Gyorsan hozzácsapták az ex-Hiperkarmás Frenket (dob, billentyű, gitár) és Kovács Gergelyt (gitár) és megszületett egy új, egységes, izgalmas, leg­ inkább a kilencvenes évek befelé forduló zenéire emlékeztető formáció, ami például Trickyre, vagy a Portisheadre hasonlít. De nincs értelme nagyon hasonlítgatni, magyarázni. El kell menni és meg kell hallgatni. De vigyázat! Ez is nagy és nehéz falat. Magam részéről, alig bírtam legyűrni. A Gödörben el se fért, az agyamat szétkarcolta, leszakította, megcsócsálta, majd elengedte, hogy úgy kellett össze­ kaparnom. Ez nem az a zene, amit elalváshoz fogok hallgatni. De előveszem majd, ha elegem van a világból, a családból, szerelmekből. Ha nem látom a kiutat, vagy megcsömörlöttem a hamburgertől. Akit ezek után még érdekel, az inkább ne számítson semmire. Csak hallgassa meg és en­ gedje, hogy a zene hasson az agyára. Sokszor hallottam már Berger Dalmát énekelni élőben, felvételről, albumról egyaránt, és mindig más volt. Megismételhetetlen jelenség, ami egyszerre lenyűgöz és idegesít. Galiger Enikő hogy Amerikában nem sikerült jelentősebb táborra szert tennie, ám ez nem az ő hibája. Egyszerűen arról van szó, hogy a tengerentúlon ahogy a futball is mást jelent, mint nálunk, a zenei ízlésüknek is más kedvez, mint a miénk­ nek. Európában viszont valóban jelentős sike­ reket ért el. Maga talán már számon sem tartja ezeket, itt viszont érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Királyságban több albuma kelt el, mint bármelyik másik szólóénekesnek a törté­ nelem során, az egész világon pedig több mint hetvenmUlió lemezt adott el. Még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült azzal a telje­ sítménnyel, hogy a 2006-os világkörüli turné­ jára egyetlen nap leforgása alatt 1,6 millió jegyet adtak el. Karrieije során dolgozott együtt Nicole Kidman-nel, Kylie Minogue-gal és a Pét Shop Boyszal is. Kissé botrányos életét mindenképpen ellensúlyozza, hogy rengeteget jótékonykodik, például az UNICEF nemzeti nagyköveteként megszervezett egy jótékonysági futballgálát a szervezet számára, ami e kezdeményezésnek hála, hat millió fonttal gazdagodott. Robbie Williams gyermekkorában állítólag színész akart lenni. Ez az álma ugyan nem vált valóra, de így legalább a popzene gazdagabb lett egy valódi ikonnal. Hrecska Renáta — tizenkettedik oldal �Hogyan szerezzünk barátot? Mary és Max Erre a kérdésre kereste a választ a hazánkban frissen bemutatott Mary és Max című gyurmanimációs — ha élhetek ilyen szóhasználattal, az angol „claymation” kifejezésből némi levezetéssel - film főhőse, Mary Dinkle, az ausztrál kislány. Mivel környezetét unalmasnak tartja. szüleivel pedig nem jut dűlőre (anyja alkoholista, apja „kissé” anti­ szociális), a keze ügyébe keveredő telefonkönyvből véletlenszerűen kiválaszt egy nevet és e személynek címezve elküld egy levelet, melyhez barátsága jeléül egy tábla csokoládét is csatol. A levél végül eljut címzettjéhez, egy New York-i negyvenes éveiben járó, test­ súlyproblémákkal- és Asperger szindrómával küzdő férfihez, akinek ezzel váratlan fordulatot hoz megszokott életébe. Válaszolva a levélre megkezdődik csaknem húsz éves kapcsolatuk, melyben soha nem találkoznak személyesen... A filmmel legelőször a tavalyi Oscar nevezésért küzdő animációs filmekkel kapcsolatban találkoztam. (Személy szerint nem engedem magam azon tévhitbe esni, hogy az animációs filmek azonosak a gyerekfilmekkel, hiszen ezt jó pár éve megcáfolják az egyre inkább felnőtteknek szóló történetek, mint ahogyan jelen alkotás is. Persze még mindig létezik a csak gyerekeknek szóló animációs filmek világa, szerencsére azonban ezek köre egyre inkább leszűkül a Disney stúdió produktumaira, ha kizárólag a moziban bemutatott filmeket nézzük.) Mivel nem hallottam erről korábban, megnéztem az előzetesét, amelyet követően alig vártam, hogy itthon is megjelenhessen - sajnos erre jó ideig vámom kellett. A film kinézete ne tévesszen meg senkit. Habár gyurmából van kialakítva benne minden - hozzáteszem zseniálisan -, ezt az alkotást kizárólag az idősebb korosztálynak ajánlom megtekintésre. A kisgyerekek nem fogják érteni a humort sem benne, kellő tudás nélkül (mint például a főszereplő anyjának bemutatása, akiről a kis Mary azt hiszi, hogy azért iszik folyton Sherry nevű teát, hogy tesztelje, miközben láthatjuk, hogy a kedves mama hajcsavarókkal a fején részegen fetreng a kanapén). Igazi drámáról van szó, megfűszerezve néhol egy kevés tréfával is, melyek leginkább a kis Mary félreértéseiből, illetve a vele levelező Max mesélő technikájából adódnak. A fűm gyönyörűen van megalkotva mind a kinézetet, mind a mozgást illetően. A drámai hatást kiemeli a film színvilága is: Max környezete teljesen monokróm, a nagyváros szürkesége rátelepül az Soul Kitchen Adott egy görög testvérpár, egy szociopata chéf, egy raktárépületből átalakított étterem (a Soul Kitchen), egy az épületre pályázó régi ismerős (gonosz, szőke, német), egy Kínába elutazott csalfa nő (gonosz, szőke, német) és Gryllus Dorka, a gyógytornász. Mindez Hamburgban. Multikulti életérzés, a jövőből. Fatih Akin, a Fallal szemben c. film rende­ zéséért Arany Medve-díjjal jutalmazott török származású német rendező új filmje könynyed, kedves vígjáték, amely semmi mást nem akar tanítani a nézőnek, csak azt, hogy mindig van lejjebb, és sosem szabad feladni. Ez persze lehetne nagy falat is, de szeren­ csénkre az alkotóknak nem bizonyult annak, nem vették ezt annyira komolyan. emberekre is. Az egyedüli színes tárgyak a Mary által küldött ajándékok, melyekben szintén nem sok erő van, a legdominánsabb szín a vörös bennük. Mary világa a poros kisváros színeit viseli - a szépia minden árnyalata, szintén egy kis vörössel kiegészítve. Az egyedi kialakítás a nagyszerű történet mellé egyfajta művésziességet, mesés jelleget kölcsönöz a filmnek - ez utóbbit erősíti a narráció is -, mely talán a drámai feszültséget is tompítja. Összességében egy nagyon szerethető, a végére igencsak szomorú filmről van szó, melynek története, látványa és zenéje (nagyrészt zongora és hegedű) is számomra a felejthetetlen kategóriát jelentette. Bemutatója igencsak késett itthon (Ausztráliában, hazai filmként. tavaly áprilisban mutatták be), de ennek lehet több oka is. Jóhiszeműségemben én felrovom ezt annak, hogy mivel a tavalyi év során több „ütősebb” animációs film jelent meg a világpiacon (pl.: Coraline, 9, Derült égből fasírt, Up - külön öröm számomra, hogy csaknem mindegyik más cégtől), melyeket nem lehetett itthon egyszerre eladni, ezért inkább „csöpögtették őket a hazai mozikba. De megérkezett, így mindenkit arra buzdítok, ha szeretik a drámai felhangú, mégis magával ragadó filmeket, mindenképpen iktassák be ezt is a megnézendők közé! A főszereplő Zinos barátnője Sanghajba utazik, ő mindenáron utána menne, de... Na és itt következik a végeláthatatlan balsze­ rencse sorozat, melyből rengeteg sikerült, félig sikerült és nem sikerült (ebből kevesebb) poén kerekedik. Persze mire minden rendbe jönne, megint minden elromlik, hogy aztán a film egy tipikus, európai ízű megoldással véget éljen. Nem lesz hirtelen mindenki sze­ relmes, gazdag, okos és szép. Csak megcsillan tizenharmadik oldal A. B. Chronos a fény az alagút végén, ami pont elég (gon­ doljunk csak a vizsgaidőszak utolsó hetére), hogy újabb lendületet vegyen mindenki és tovább tudja folytatni a munkát. Felszaba­ dító. Néhol közhelyes. De ami szép, hogy van testvérek közti végtelen szeretet, türelem és megértés. Van sok útkereső, magányos fiatal a világ minden tájáról, aminek a követ­ kezménye sok igen jó hangulatú, hajnalig tartó buli. Vannak finom ételek. Ott a Dorka is! A rendező valamilyen elképzelt világot rajzol fel előttünk, ami felé talán Európa tart, ahol a mindenféle nációjú emberek együtt oldják meg a problémáikat, együtt jutnak előre és együtt boldogok. Az ese­ mények jól haladnak, nem lassul be sehol a film. Nincs ez túlbonyolítva és ennek a szto­ rinak pont elég a száz perc. És ezerkilencszáz karakter. Cal ígér Enikő �A szecesszió meztelen igazsága lendületes, hullámzó formáival a szabadságot, a lelki felszabadulást testesítette meg. A tár­ sadalmi konvencióktól elszakadva azt az igaz­ ságot fedezte fel újra, hogy az ember mégiscsak a természet gyermeke, és a természetben találja meg az igazi örömét, vágyai kiteljesedését. De ez az irányzat nem csak a festészetben jelentkezett. Az építészetben, a bútorokon, használati tárgyakon is megjelentek a szecesszió összetéveszthetetlen jegyei (augusztusig csodál­ hattunk meg egy tíz hónapig tartó szecessziós bútorkiállítást az Iparművészeti Múzeumban). Magyarországon a szecesszió nagy népszerű­ ségnek örvendett, sok épület, bérház épült ebben a stílusban, és többek között ennek köszönhetjük azt az egyedülálló városképet. ami Budapest sajátja. De kanyarodjunk vissza a tárlathoz. A nagyszabású kiállításnak Klimt egyik leg­ ismertebb műve adott nevet: Nuda Veritas, azaz A meztelen igazság. Ez a mű sokkolta a kora­ beli közvéleményt, hiszen olyan természetes­ séggel és idilli módon ábrázol egy női alakot, amit az akkori közerkölcs elítélendőnek mi­ nősített. A maga egyszerűségében, mindenfajta mesterkéltséget nélkülöző módon ábrázol egy hölgyet, hatalmas hajkoronával, burjánzó nö­ vények és vízi állatokkal körülvéve. Mintha egy vízi tündér jönne elő az álmainkból, hogy felkeltse rejtett kívánságainkat, arra ösztö­ nözve, hogy azt cselekedjük, amire igazából vágyunk. Az alak felett egy idézet olvasható Schillertől, mely szerint, ha az alkotók tetteikkel és művészetükkel nem nyerik el mindenki tetszését, akkor tessenek a kisebbségnek, mert sokaknak tetszeni rossz. Ez az idézet hű pél­ dáját adja az irányzat nevelési célzatú törek­ véseinek, hogy megtanítson minket újra olyan dolgokon elgondolkodni, amire nem kényszerü­ lünk a modem élet mindennapjaiban. De nem csak Klimt művészetével ismerkedhe­ tünk meg a tárlaton. A művész 57 képe mellett több mint 70 művész, köztük a bécsi szecesszió képviselőinek műveit láthatjuk, de ugyanúgy a nemzetközi művészeti életre is kitekintést ad a kiállítás, azokat a művészeket bemutatva, akik hatást gyakoroltak a bécsi csoportra. A rajzok és sokszorosított grafikák adják a tárlat törzs­ anyagát, de néhány meghatározó festmény is helyet kapott a tárlaton (a Nuda Veritas mellett az Aranylovas című kép adja a tárlat másik nagy büszkeségét, ami sajnos csak két hétig lát­ ható). A kiállítás a képek mellett bemutatja a művészeket is; beszél a Ver Sacrum (Szent tavasz) című folyóiratról, amit a bécsi művé­ szek indítottak útnak, de külön egységet szentel a Beethoven-kiállításnak is, amely mérföldkő volt a korszak művészeti életében. Külön termek mutatják be a portré- és tájkép­ festészetet, valamint Klimt erotikus rajzait is. A Szépművészeti Múzeum kiállítása hű képet ad a bécsi szecesszióról, kialakulásának, fej­ lődésének folyamatáról. E tárlat része annak a sorozatnak, amely a modem festészet kialaku­ lását kívánja bemutatni. A kiállítás január 9-ig látogatható, s ezzel a múzeum is zárja kapuit egy időre, hogy öt hónap múlva felújítva, majd 2012-ben egy új földalatti szárnnyal kibővülve várja látogatóit. Töltekezzünk hát fel, engedjük magunkat ellepni a növénymotívumokkal, mert januártól mellőzni fogjuk a Szépművé­ szeti által nyújtott örömforrásokat. Négy év, két lemez és egy remek album hogy zenész volnék, hiszen zenészek vesznek körül, tudom, milyenek ők. Vállalom, hogy nem vagyok képzett, mert így sikerül olyan területekre tévedni, ahová zenész nem merészkedne. Én egy énekmondó srác vagyok!’ Stílusához saját bevallása szerint Cseh Tamás, Bnice Springsteen „egyszálgitáros” korszaka és Bob Dylan áll közel. Az albumot egy különlegesen szép Super Jewel Boxban adták ki, a fotókat Emraer László ké­ szítette. A lemez eklektikus, sokféle életérzést je­ lenítenek meg a számok. A tizenhárom dal között éppúgy hallhatunk balladákat, mint zúzós rock­ zenét. Nagy hatással van az albumra a nyolcvanas évek hangszerelése, ami többek között A katona imája címadó dalban is megfigyelhető. A Minden álom véget ér egyfajta reflexió a Minden most kezdődik el című slágerre^ Ákos az eredeti hang­ szerelést is megtartotta. Érdemes meghallgatni a Főleg régen című dalt - a szövegre fókuszálva. Ahogy említette, ez a szám „tíz évet végigkísérő vélemények desztillátuma”. Olyan hozzászólá­ sokról írt dalt, amik valóban meghatározták a karrierjét, kicsit görbe tükröt tartva a nagy „kia­ tikusok’ orra elé. Ákos azt vallja, hogy „a dal egy szakrális közeg, a színpad egy szakrális tér. Ott egy sürítettebb, készültebb állapotban van az ember.” Ez meg­ látszik A katona imáján is: érett, mély, érzelmekkel teli dabival tökéletesen zárja le az elmúlt négy év hosszú várakozását. Hrecska Renáta Budapestre érkezett egy a szecesszió irányzatát bemutató kiállítás Nuda Veritas - Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895-1905 címmel, és nekem az az érzésem, hogy mindig olyankor hoznak Magyarországra számomra igazán kedves művészettörténeti irányzatokat, amikor én nem tudom megnézni. így jártam a szintén a Szépművészeti Múzeum által bemutatott Mucha-kiállítással is, s most újra elhozták az egyik kedvenc művészeti irányzatom jeles képviselőjének, Gustav Klimtnek alkotásait, karöltve mintegy hetven művész képeivel, grafikáival. A szecesszió irány­ zata a XIX.-XX. század fordulóján a művészetben jelent­ kező radikális újítás egyik megtestesülé­ se volt. A modem élet technikai újítá­ sai s a társadalmipolitikai változások a művészeti életre is hatottak. A szeceszi. szió (vagy ahogy a franciák nevezik: art nouveau) irányzatá­ nak bécsi művészei új formavilágot ke­ resve arra töreked­ MKW» A ] tek, hogy ezt a vál­ tozást a művészeti életbe is átvigyék, és szakítsanak az akadémizmus meggyökeresedett elveivel. Ez a stílus a növénymotívumokkal, indákkal és I Ákos: A katona imája A múlt hónap végén jelent meg Ákos legújabb nagylemeze, Á katona imája, amelynek érdekes­ sége, hogy a zenei CD mellett egy ajándék DVD összeállítást is tartalmaz. A Szindbád dala és a Fénybe nézz mellett tizenegy új számmal örven­ deztette meg közönségét a népszerű énekes, a filmek között pedig találunk egy, a Szindbád turnéról készült összeállítást, két élő koncertfel­ vételt, és a Szindbád dalának videoklipjét. „Rólam elhíresült, hogy úgy tűnik, nagyon sokat tervezek^ mondta Ákos a lemez előkészületeivel kapcsolatban. A katona imájával kapcsolatban azonban nem tervezte, hogy négy év szünet után hozza ki, ám mint folytatta: „Rengeteget turnéz­ tunk, jött a negyven éves évforduló, ami egyben huszadik éves jubileuma volt annak, hogy színi” padón állok. Igazoltan voltam távoli Az énekes kitért arra is, hogy sokan úgy gon­ dolják, számára garantált a siker, a közönség szeretete. Ahogy elmondta, a kétségek, amikor az ember megküzd egy-egy dalért, nem publikusak. Ó mindig nagyon készül, szavai szerint: „Tulaj­ donképpen én már húsz éve egy feltörekvő első lemezes előadó vagyok!’ Minden albumára és min­ den fellépésére úgy tekint, mintha az lenne a leg- első és egyben a legutolsó alkalom, hogy együtt lehessen azokkal, akik szívesen hallgatják őt. A lemezen ami először feltűnhet - Ákos össze­ téveszthetetlen hangján túl -, hogy zeneileg nyers. Az énekes erről így beszélt: „Úgy éreztem, jobban áll ezeknek a daloknak a nyers hangzás, mint a profi zene!’ Majd így folytatta: „Nem gondolom. 4^^ íbA KATONA IMÁJA tizennegyedik oldal Aradszki Dea �^^arríer diploma után közvetlenül. Mi történt Önnel az Egyetem után? Jogász Példatár Interjú Landi Balázs tanár úrral Dr. Landi Balázs tanár úr karunk első végzett hallgatói között volt. Azóta a tudományos életben és a közigazgatásban is megfodúit. Sólyom László volt köztársasági elnök úr személyi titkára is volt. Jelenleg a Polgári Jogi Tanszék oktatója. Régmúltról és jelenről beszélgettünk. - Ön a második évfolyamban végzett egyetemünkön. Mi vonzotta Önt egy még szinte teljesen kiépítetlen infrastruktúrájú egyetemre, szemben a többszáz éves múltú intézményekkel? — Már kiskorom óta arra készültem, hogy orvos vagy jogász leszek - talán éppen azért, mert a szűkén vett családunkban egyik szakma sincs képviselve. A két hivatás közötti választás azonban nehéz volt: nemcsak az érettségiig kísért el, hanem még a Pázmány elvégzését követően is foglalkoztatott, hiszen másfél évvel a jogi diplomám megszerzését követően csak erős családi presszióra nem kezdtem el az orvosi egyetemet. Vagyis kifejezetten nem volt jogászi hivatástudatom, így talán nem olyannyira „bántó” azt elmondanom, hogy, első helyen én az ELTE jogi fakultását jelöltem meg akkor, csak éppen 1 ponttal a felvételi ponthatár alatti eredményt értem el. Amikor pedig elmentem megtekinteni az írásbeli felvételi dolgozatomat, egyértelműen látszott, hogy egy feladat esetében tévesen javították azt, valamint egy másik feladatnál számszakilag rosszul adták össze a részpontokat. Ezt akkor én ott helyben jeleztem a felvételizőkhöz ki­ rendelt oktatónak, amelyre azonban olyan stílusban kaptam választ, hogy elhatároztam, nem adok be írás­ beli fellebbezést a felvételi feladatlapom javítása ellen. Hihetetlen imponáló és lelkesítő élmény volt, hogy számos olyan vezető jogásszal és egyéb szakmailag elismert előadóval találkozhattam, akÚc magától való természetességgel jöttek az újonnan létrehozott katolikus egyetem jogi karára. S ez ragadott meg engem is; ezért számomra ez a hőskor nem annyira a Ménesi útról, a gyakorta kaotikus oktatási rendről, vagy lehetetlen infrastrukturális körülményekről szól, hanem arról a napról napra ismételten átélt érzésről, amelyet két szóval tudnék leírni; elkötelezettség és hűség. - Mit jelent ma? Más ma a helyzet? Könnyebb vagy nehezebb a mai diákoknak? — Számomra ma is ugyanezt jelenti. Persze a helyzet egészen más; nekünk akkor még volt időnk a „fontos dolgokkal” foglalkozni, mert nem, vagy csak elvétve volt Internet, e-mail, mobiltelefon, wellness-hétvége, kikapcsolhatatlan és lehalkíthatatlan reklámdömping vagy éppen romkocsma. - Az Egyetem után rögtön meghívást kaptam Jobbágyi tanár úrtól a Polgári Jogi Tanszékre, de rövid ideig tanítottam a Károli Gáspár Egyetemen és hospitáltam az ELTE jogi karán is. Emellett dol­ goztam a Magyar Akkreditációs Bizottságban és a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda ösztöndíjasaként, illetve a Doktori Iskola titkáraként. Ez utóbbi két munkát már közvetlenül Sólyom László tanár úr mellett végeztem. Innen az ismeretség és a munka­ kapcsolat. - Elogyan telt egy átlagos munkanapja - már ha volt ilyen - a Köztársasági Elnöki Hivatalban? - Mindig kétkedve fogadom az „átlagos munkanap”ra vonatkozó kérdéseket, sőt különösen kétkedve tanulmányoztam annak idején a munkajogi törvény vonatkozó rendelkezéseit, mért szerintem nincsen „átlagos munkanapja”, „rendes munkaideje” vagy éppen „túlmunka ideje’ egy tanárnőnek, egy gyógypedagógusnak, vagy egy titkárnőnek, ha valóban hivatásként végzi munkáját. Én is ilyen vagyok: ha valamibe belekezdek, akkor szíwellélekkel, s ami még ennél is fontosabb: legjobb tudásom szerint végzem. Erre pedig éppen elég alkalmat kínált az elnökség öt éve. - Iblt-e valamilyen kimagasló emlék? - Több ilyen emlékem is van. Egyik alkalommal Szent István ünnepén a felvidéki Deákiban ün­ nepeltünk. A köztársasági elnök érkezésére valóban nagy tömeg gyűlt össze, s az emberek őszinte lelkesedéssel, minden protokolláris és biztonsági kötöttséget mellőzve álltak körülöttünk. Az ember érezte, hogy valóban együtt ünnepelünk. Az ünnepi műsor és beszédek elhangzását követően közösen énekeltük el a Himnuszt. Ekkor közvetlenül mellettünk egy idős helybeli bácsi felsóhajtott: „De jó magyarnak lenni!I”’ SergS András — Tudták Önök akkor, mi az, hogy jogásznak tanulni egy katolikus egyetemen? Mit jelentett? Mi volt a nóvum? - Már az első előadások olyan hatással voltak rám, hogy tudtam, jó helyen vagyok. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokkal inkább az előadó tanáraink személyisége fogott meg, mintsem a jogtudomány. Igazából szívesen tanultam volna akár másodfokú matematikai egyenleteket. vagy biokémiai ismereteket is, ha közben Zlinszky tanár úr sokat tapasztalt, bölcs és lényeglátó emberségét, Kuminetz atya csendes, mégis hihetetlenül erős és sugárzó meggyőződését, Gerics tanár úr és Ladányi tanárnő, mint férj és feleség egymás és a kutatás iránti feltétlen és őszinte elkötelezettségét, avagy Botos tanárnő magabiztos és gyakorta kritikus .fellépését” szemlélhettem közben. Karrier Iroda - Őszi programok Nem azt mondom, hogy ezek feltétlenül ördögtől való dolgok, de a mi korosztályunk számára könnyebb talán megfelelő helyen kezelni ezeket. Sokkal szilárdabbnak érzem értékrendemet, munkaés döntési mechanizmusaimat, mint a fiatalabb generáció többsége esetében ezt tapasztalom. Túl sok, és túl sokféle hatás éri őket; ezért őszintén kívánom, hogy ebben is segítséget adjon nekik a Pázmány! - Es most Önről. Azt tudjuk, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr titkára volt, de nyilván nem a Karrier Kalauz 1. Mesterségem címere - az önéletrajz újonnan induló, Karrier Kalauz című sorozatunkban a sikeres elhelyezkedés és a zökkenőmentes munkahelyi beilleszkedés feltételeit járjuk körül. Első állomásunk a belépő funkciót betöltő önéletrajz. Nézzen ki szépen! Nagyon fontos az igényesség. Az önéletrajz olyan, mint egy névjegykártya. Első és legelemibb benyomást teszi a tulajdonosáról. Ha ápolatlan, piszkos, gyűrött, vagy alig látszik a tinta a papíron, nem a megbízható kolléga képét festi le. A szöveg formázása is legyen átlátható, következetes; legyen jó ránézni! Ha szükségesnek tartod, nézesd meg egy ,jobb szemű” ismerőssel. Egyeseknek ’ k az ilyenek hamarabb feltűnnek Akármilyen sokat írnál, ne legyen több két A/4 oldalnál. Nem olvassák végig. Csak vázlatosan! Az önéletrajz sosem lehet folyékony szöveg formájú, minden esetben csak a vázlatos forma az elfogadott. Egy nagyobb cég HR-osztályán egy állás megpályázásakor akár többszáz önéletrajz is átfuthat. Garantáltan az lesz az első kieső, akiének az átolvasása többet vesz igénybe 20-25 másodpercnél. Sablon található az intereneten, de szívesen küldünk mi is. Mit írjak bele? Nincs referenciám! Már az egyetemen el kell kezdeni építkezni. Sok helyen fogadnak gyakornokokat pusztán olyan feltétellel, hogy bizonyos számú elvégzett féléve legyen, vagy jó jegye legyen a munkáltatót érintő tárgyból. Ez egy későbbi állás megpályázása esetén már szakmai tapasztalatnak számít. Ha megteheted, ne tartson vissza, hogy nem fizetnek, a megszerzett tapasztalat, és a lehetőség. November 18. 10 éves jubileumi ünnepség és alumni konferencia November 24. Munkajogi ismeretek - elhelyezkedés után November 26-27. Olvasásfejlesztő tréning - fejleszd hatékonyságod December 8. Protokoll ismeretek - desszert gyanánt wwwjak.ppke.hu/karrier hogy referenciát szerezz, hosszú távon sokkal fontosabb. Ezen kívül jól mutat az önéletrajzban az egyetemi társadalmi munka, külföldi ösztöndíj vagy tanszéki demonstrátori feladatok elvállalása is. Ám ha az ember ezekkel vár az egyetem elvégzéséig, jóval nehezebb dolga lesz. Mit kell beírni? A legfelső részre a személyes kapcsolati adatok kerüljenek. Név, születési hely és dátum, cím, amelyen elérhető vagy, telefon (amelyen a nap nagy részében elérhető vagy), e-mail cím. Lehetőleg ne az edescukipofa666@valami.hu vagy a lanyokkedvence@valami.hu címet add meg, hozz létre egyet a saját nevedből - hamar hiteledet veszted, ha a cég nevében is így viselkedsz. A levélhez hason­ lóan az e-mailre is ülik hamar válaszolni. Ezt követi a szakmai tapasztalatok leírása, ahol két-két mondatban foglald össze tevékenységedet. A végzettség következük. Itt a közép- és felsőfokú oktatásra kíváncsiak, az általános iskola végzésének helye és ideje teljesen fölösleges. A félbehagyott tanulmányok beírása sem előnyös, csak későbbi magyarázkodásra ad okot. Nyelvismeret és/vagy -vizsgák, egyéb ismeretek, hobbi Ha fontos, de a megpályázandó álláshoz szorosan nem kapcsolódó szakismereted, tevékenységed van, itt tűntesd fel. Ne fényezd magad - átlátszó! Törekedj mindig a szikár és objektív lényegre. Nem kell dicsérni előző munkahelyed vagy egyetemed színvonalát, a munkáltató úgyis tisztában van vele. Csak visszaüt, ha a pályázó nagyon igyekszik a jobb színben való feltűnésért. Ne hazudj - úgyis, kiderül! Szigorúan tilos! Ha az önéletrajzból nem derül ki, az interjú alatt önellentmondásokba bonyolódsz. Ha mégsem, munka alatt kiderül. - tizenötödik oldal — S.A. �Jubileumi ünnepség és alumni konferencia PPKE JÁK 2010. november 18. 14.00-15.30 Plenáris ülés Köszöntő Dr. Schanda Balázs dékán, PPKE Jog- és Államtudományi Kar ,Az első 10 é^ Dr. Zlinszky János alapító dékán, PPKE Jog- és Államtudományi Kar „Jogászok az átalakított közigazgatásban’ Dr. Rétvári Bence államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium .Igazságügyi reform és közigazgatási bíráskodás' Dr. Kozma György kollégiumvezető. Legfelsőbb Bíróság .Alkotmányozás és ügyészség” Dr. Polt Péter c. egyetemi tanár, PPKE Jog- és Államtudományi Kar ,The rule of La\V - A jog hatalma a társadalomban Dr. Réti László elnök. Budapesti Ügyvédi Kamara ,Az ügyvédi és közjegyzői hivatásrendek jövője’ Dr. Tóth Ádám elnök. Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elismerések átadása Dr. Szalai Márta intézetvezető. Deák Ferenc Továbbképző Intézet 55- 55 55- 55- 55 55 55- 15.30-16.00 Kávészünet 16.00-17.30 Alumni szekciók (a plenáris ülés előadóinak részvételével folytatódó kerekasztal beszélgetések) Bírói hivatásrend tagjai. Téma: Az igazságügyi reform és a közigazgatási bíráskodás aktuális kérdései. A kerekasztal vendégei: Dr. Kozma György kollégiumvezető. Legfelsőbb Bíróság - Dr. Székely Ákos bíró. Legfelsőbb Bíróság - Dr. Kőhalmi Attila bíró, 11. és III. kerületi Bíróság - Dr. Bőgős Fruzsina bíró. Fővárosi Bíróság, Közigazgatási Kollégium - Moderátor: Dr. Szabó Sarolta egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. Ügyészi hivatásrend tagjai. Téma: Az alkotmányozás és az ügyészség helyzete. A kerekasztal vendégei: Dr. Belovics Ervin tanszékvezető e. docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar - Dr. Varga Zs. András tanszékvezető e. docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar - Dr. Bertényi Imre ügyész. Központi Nyomozó Főügyészség - Moderátor: Dr. Hajas Barnabás egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Állam­ tudományi Kar. Ügyvédi és közjegyzői hivatásrend tagjai. Téma: Szakvizsgarendszer, szakosodás, kötelező továbbképzés A hivatásrendek jövője. A kerekasztal vendégei: Dr. Réti László elnök. Budapesti Ügyvédi Kamara Dr. Tóth Ádám elnök. Magyar Országos Közjegyzői Kamara - Dr. Papp Alexandra ügyvéd Dr. Nemescsói András ügyvéd. Moderátor: Dr. Raffai Katalin egyetemi docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. Közszolgálatban dolgozók. Téma: Jogászi hivatás a közigazgatásban. A kerekasztal vendégei: Dr. Rétvári Bence államtitkár, KIM - Dr. Tóth Tihamér egyetemi docens, PPKE Jog- és Államtudományi Kar Dr. Fekete Borbála jegyző, Kakucs Önkormányzata - Dr. Deák Ferenc jegyző. Budavári Önkor­ mányzat - Moderátor: Dr. Gerencsér Balázs egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. PPP (politika, piaci szféra, PhD). Téma: Jogászkarrier - másképp. A kerekasztal vendégei: Dr. Stágel Bence országgyűlési képviselő, mb. oktató, PPKE Jog- és Államtudományi Kar - Dr. Kocsis Máté országgyűlési képviselő. Vili. kér. polgármestere - Dr. Ugrón Gáspár MVM Zrt. Vezérigazgatói főtanácsadó, Rákóczi Szövetség főtitkára. Moderátor: Dr. Szilágyi Pál, egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. További információ és ingyenes regisztráció: www.jak.ppke.hu/deak k J � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 5. szám 2010. október 22. Abstract A summary of the resource. Társadalmi egyeztetés kezdődik az új Felsőoktatási Törvényről Gólyabál 2010 - Nem medencésparty! Javaslat Kitüntették Szilasi Alexet Jogesetmegoldó verseny lustitia leteszi kardját és mérlegét - Interjú Fekete Balázzsal Nem csak a jogászoké a világ LOL, avagy a humor hatalma 1956-tól az új Felsőoktatási Törvényig Egyetemi rangsor és Felsőoktatási Törvény Természeti katasztrófák a gyártósorról ... Európai Unió - Magyarország I. Nosztalgia a nyugdíjról? Aiesec-kel a nagyvilágban Kulturális pezsgés Budán - Interjú Falvai Mátyással Angyali üdvözlet Olyan a Hold L'errant A világ A Berger Dalma jelenség Robbie Williams: The Gratest Hits 1990-2010 Hogyan szerezzünk barátot? - Mary és Max Soul Kitchen Ákos: A katona imája A szecesszió meztelen igazsága Jogász Példatár - Interjú Landi Balázzsal Karrier Kalauz Karrier Iroda - Őszi programok Jubileumi ünnepség és alumni konferencia Subject The topic of the resource Társadalmi egyeztetés kezdődik az új Felsőoktatási Törvényről Gólyabál 2010 - Nem medencésparty! Javaslat Kitüntették Szilasi Alexet Jogesetmegoldó verseny lustitia leteszi kardját és mérlegét - Interjú Fekete Balázzsal Nem csak a jogászoké a világ LOL, avagy a humor hatalma 1956-tól az új Felsőoktatási Törvényig Egyetemi rangsor és Felsőoktatási Törvény Természeti katasztrófák a gyártósorról ... Európai Unió - Magyarország I. Nosztalgia a nyugdíjról? Aiesec-kel a nagyvilágban Kulturális pezsgés Budán - Interjú Falvai Mátyással Angyali üdvözlet Olyan a Hold L'errant A világ A Berger Dalma jelenség Robbie Williams: The Gratest Hits 1990-2010 Hogyan szerezzünk barátot? - Mary és Max Soul Kitchen Ákos: A katona imája A szecesszió meztelen igazsága Jogász Példatár - Interjú Landi Balázzsal Karrier Kalauz Karrier Iroda - Őszi programok Jubileumi ünnepség és alumni konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport). Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Adám, Szabó Imre, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. november 16. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1517kb+23580kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_5_20101116 Relation A related resource T00114 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_5_20101116 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Társadalmi egyeztetés kezdődik az új Felsőoktatási Törvényről Gólyabál 2010 - Nem medencésparty! Javaslat Kitüntették Szilasi Alexet Jogesetmegoldó verseny lustitia leteszi kardját és mérlegét - Interjú Fekete Balázzsal Nem csak a jogászoké a világ LOL, avagy a humor hatalma 1956-tól az új Felsőoktatási Törvényig Egyetemi rangsor és Felsőoktatási Törvény Természeti katasztrófák a gyártósorról ... Európai Unió - Magyarország I. Nosztalgia a nyugdíjról? Aiesec-kel a nagyvilágban Kulturális pezsgés Budán - Interjú Falvai Mátyással Angyali üdvözlet Olyan a Hold L'errant A világ A Berger Dalma jelenség Robbie Williams: The Gratest Hits 1990-2010 Hogyan szerezzünk barátot? - Mary és Max Soul Kitchen Ákos: A katona imája A szecesszió meztelen igazsága Jogász Példatár - Interjú Landi Balázzsal Karrier Kalauz Karrier Iroda - Őszi programok Jubileumi ünnepség és alumni konferencia Aradszki Dea Bárth Bertalan Bende Tamás Both Hunor HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d46b2f4859da31e4f2cb316824ef9c7b.jpg 2818212f09911c9f682a710556427245 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/f6a8785b07c9c3be0e38026096277b17.pdf 7964aa08d1925ab7a9e8ef9092d6701e PDF Text Text A Pázmány Péter Katolikus Egyetem xni. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke.liu konlap: www.jak.ppke.ku/itelet Jo^- és Államtudományi Karának h kivatalos lapja <D ^télet Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket és SikerekLen Gazdag Boldog Új Esztendőt Kívánunk! Bo^Tánffy Szilárd Teaest Alkotmánybíró s ág Szerzői Jogok ExperiDanee Gál Gyula 2010. december 10. �■ ■ H Búcsúzik 2010 ,Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 99' addig volt országunk, .99 míg az mi hitünk virágjában volt’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bárdossy Csaba, Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta (szerkesztő), Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Őrsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Simon Nikolett, Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet), Tóth Máté Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM A Pázmány Szalon megemlékezése........................ .3. oldal Teaest Jávor Benedekkel ......................................... .3. oldal Tisztújítás volt a HŐK vezetésében ...................... .3. oldal Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam .... .4. oldal Prágai Sörtúra .......................................................... .4. oldal Bírt Or Nőt - Szavazás az életről .......................... .5. oldal Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító .5. oldal Mi lesz veled Alkotmánybíróság? .......................... .6. oldal Dobrudzsái vakáció ................................................. .6. oldal LOL, avagy a humor hatalma 2............................... .7. oldal Ősz Párizsban ............................................................ .7. oldal Interjú Gál Gyula Tanár Úrral................................ .8. oldal Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására ................. .9. oldal .10. oldal Esti mese ..................................................................... Csíny vagy bűn? ...................................................... . .11. oldal Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban 12. oldal Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album ... .12. oldal Experidance - Boldogság 69:09 ........................ ,13. oldal Egy film az életről - Lourdes .......................... ,13. oldal Édes élet a Bródy Sándor utcában................... ,14. oldal Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél........... .15. oldal Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással .15. oldal Öregdiák fiatal szemmel ................................... 16. oldal 16. oldal Karrier Iroda - Tavasszal is várimk! ............. Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára, ahol többek között megtalálhatjátok a lap korábbi számainak archívumát! www.jak.ppke.hu/itelet Csatlakozzatok hozzánk Facebook-on is! Vizsgaidőszak. Karácsony. Új év. A decembereinket, legalábbis egye­ temi éveink alatt, e három nagy esemény határozza meg. Persze mint minden évben, idén több más dologról is szól e hónap. Ahogyan ebben a lapszámban is olvashatjátok majd, az Alkotmánybíróság intézményének rövid története fordulóponthoz érkezett. A szerve­ zet, ami a fékek és egyensúlyok rendszerében papíron(!) fontos pozíciót tudhatott magáénak, most lehet, hogy a végét járja. Mielőtt azonban elhatalmasodna rajtunk a demokrácia és jogállam iránt érzett kétségbeesés, szögezzük le, hogy az Alkotmánybíróság mindig is ellentmondásos szervezetként töltötte be több-kevesebb sikerrel a funkcióját. Tény persze, hogy főleg az utóbbi nyolc évben, meg­ mentette az országot néhány, enyhén fogalmazva furcsa törvény hatályba léptetésétől - gondoljunk csak az új Polgári Törvény­ könyvre. E hónap elejére azt is megértük, hogy a világhálón eldőlt egy ember élete vadidegen szörfözők és lájkolók szavazatai alapján. Előkarácsonyi ajándékként a leendő „szülők’ megkapták a voksok ered­ ményét, és ha hallgattak rájuk, akkor - legalábbis a szavazásnak a cikk írásakor való állása szerint - elvetették gyermeküket. Mire ezt az újságot olvassátok, a baba sorsa eldőlt. A házaspár államában december 9-én betiltották az abortuszt. Amennyiben a kisbaba meghalt, úgy legyen ez a pár sor, és az újságban található cikk egy megemlékezés mindazokra, akiket jogtalanul ölnek meg világszerte a jog köntösébe takarózva. Ha életben maradt, úgy kívánom Neki, hogy ne e két személy gondoskodásában bízva kelljen felnőnie, hanem fogadja őt örökbe egy igazi szerető család. És ha már család. Közeledik a karácsony, a család, a szeretet ünnepe. A televízióban elmerülve mosolyogva figyelem meg, hogyan készül a fogyasztó az ünnepekre. Tekintsünk be a média csodálatos ünnepi világába: Miután betettük a sütőbe a karácsonyi instant pulykát, nekiállhatunk, és könnyekig meghatva készíthetjük ünnepi menünk első fogását, új zselés állagú alapanyagból, hogy az eredmény íze igazán olyan lehessen, mint az otthon készített levesé. Mert hát egyébként óhatatlan, hogy a természetes dolgokból készült étel olyan, mintha valami műanyag vacakból készítettük volna... Ha az ajándéka­ inknak nem örülünk teljes szívből, mert nem Balázs legújabb ötletét kaptuk a Vodafone-ból, vagy mert a kishúgunk félredobva saját kis csomagját önfeledten teszi magáévá a mi csörgő-rezgő ajándé­ kunkat, hát kezdhetjük a családi civakodást. Azonban vigaszként ott van nekünk a Head&Shoulders összetartó ereje: „bár mindenben nem érthetünk egyet, de egyformán dús és korpamentes hajunk mindannyiunknak leheti Lássuk be: a karácsonynak nem erről kellene szólnia. Azt tapasz­ talom, hogy a múltban sokkal izgalmasabb volt ez az ünnepkör is. Több érzelem, és több öröm kötődött hozzá. Az emberek mára csalódtak benne, kis túlzással csak a gyerekek várják. Nem egy embertől hallottam az utóbbi hetekben, hogy számára unalmas a karácsony. Főként az olyan közhelyek, mint a szeretet, az önzetlenség, a lélek mélyén megszülető boldogság. Szerintem most itt az idő, hogy megvizsgáljuk, számunkra mit jelent az advent, a karácsony: valami, a legmélyebb emberi rétegeimről szóló dolgot, vagy csak egy felszínes szentimentális ünnepet? Válaszunkban meg­ oldást kaphatunk arra, hogy miért gondolkodunk úgy e szent ünnepről, ahogyan. Ha az ember azt érzi, hogy valami képmutató és felszínes, akkor természetes, hogy elveszíti az érdeklődését iránta. Ezzel szemben, ha valóban átjárja lényünket a lényeg, a hangulat, akkor újra gyermekként várhatjuk december 24-ét. Sikeres vizsgaidőszakot, áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! __ - második oldal - Hrecska Renáta �Teaest Jávor Benedekkel A Pázmány Szalon megemlékezése Erkel Ferenc^ a korszakalkotó zseni Izgalmas zenetörténeti előadásnak lehettünk a tanúi november 10-én a Pázmány Szalonban. Az Erkel-év jegyében a magyar nemzeti zeneművészet megteremtője, Erkel Ferenc életművébe kaptunk átfogó betekintést Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész vezetésével. Az est kezdetén Szilasi Alex legújabb kitüntetéséről számolt be: a lengyel Chopin Intézet, mint Chopin zongora­ műveinek egyik legkiválóbb interpretálójának és „utazó nagykövetének”, len­ gyel útlevelet ajánlott fel a számára. Pár nappal korábban Lengyelországban kon­ certezett a művész és fellépett többek között az első lengyel miniszterelnök és zongoraművész, Paderewski emlékére rendezett állami megemlékezésen is. Erkel Ferenc művészetét bemutatva el­ sőként annak problematikájára világított rá Szilasi Alex és Horváth Attüa tanár úr, hogy a Hunyadi László és a Bánk bán kivételével a többi Erkel-opera csak kéz­ iratban maradt fenn, melyeknek egyes lapjai sajnálatos módon megfakultak és ezért ma már nem lehet teljes egészében rekonstruálni ezeket az alkotásokat. Erkel Ferencnek maradandó érdeme, hogy szinte a semmiből megteremtette nemcsak a magyar operakultúrát, hanem a hazai zeneoktatást is. Igaz, a Nemzeti Zenede és a Zeneakadémia vezetéséhez Liszt Ferenc adta a nevét, de a gyakorlati oktatás szervezése Erkel kezében összpontosult. Az új zenei nyelv kialakítása a verbunkosból indult ki, miként ezt Szilasi Alex példákkal, többek között az Erkel által lejegyzett Rákóczi-indulóval is illusztrálta. A nemzeti operastílus legfontosabb jellemzője történelmünk kiemelkedő ese­ ményeinek színrevitele. A nagyformátumú hősök, mint Bánk bán vagy Hunyadi László mellett pedig már a nép, a parasztság képviselője is megjelenik - Tiborc alakjával - a színpadon. Megismerkedhettünk a Hunyadi László-nyitány motívumaival, amely monumen­ talitásával önálló zeneműként is megállja a helyét. Azt is megtudtuk, hogy a „Meg­ halt a cselszövő” miért „suttógókórus”: az elnyomás éveiben nem lehetett hangos örvendezéssel kikiabálni egy idegen érdekeket kiszolgáló bábpolitikus halálát. Az est fénypontja Bánk bán áriája, a „Hazám, hazám” volt Szabó Levente tenorista tolmácsolásában. Szilasi Alex elemzésében rámutatott, hogy a száműzött-motívum a Hunyadi Lászlóban is megjelent, ^a fődallam pedig a mű keletkezésekor betiltott Himnusz motívumát is felidézi. így válhatott a híres ária mintegy máso­ dik nemzeti himnuszunkká. Szilasi Alex a Himnusz eredeti, pozitív jövőképet sugárzó, gyorsabb, palotás­ tempójú változatára is felhívta a figyelmünket. A mai verziót a trianoni tragédiát követően kezdték játszani Dohnányi Ernő átdolgozásában, aki négy hanggal lejjebb transzponálta a művet. Liszt Ferenc „Szózat és Himnusz!’ c. feldolgozásának kezdő részlete is elhangzott, megelőlegezve a Pázmány Szalon jövő évi Liszt-sorozatát. Az est rendhagyó befejezéseként meggyőződhettünk, hogy Szilasi Alex impro­ vizáló művészként is a világ élvonalába tartozik. A közönség javaslatára egy Zrínyi Ilonáról szóló fiktív romantikus opera keresztmetszetét-parafrázisát adta elő. ellenállhatatlan humorérzékéről is tanúságot téve. Péterfi-Nagy László Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Hallgatói Önkormányzat a Teaestet, ezúttal Jávor Benedekkel, „Fiatalként a politikában” címmel. A lassan hagyomá­ nyosnak mondható téma harmadik vendége (Kocsis Máté és Rétvári Bence után) 1998 óta Egyetemünk oktatója, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője és a Fenntartható Fejlődés Bizottság elnöke. Bevezetőjében elmesélte, hogyan került bele a po­ litika körforgásába. Biológusnak készült mindig, 1997-ben meg is szerezte diplomáját az ÉLTÉ biológia szakán, majd 2006-ban doktorált. El­ mondta, hogy őt mindig is jobban érdekelte a ku­ tatás tárgyának a fenntartása, megőrzése, mint maga a klasszikus értelemben vett biológiai kuta­ tás. Ennek megfelelően foglalkozott ökopolitiká­ val, környezeti etikával valamint a társadalom és a civil szervezetek részvételével a környezetvéde­ lemben. A Védegylet egyik alapítójaként 2000 óta valóban tevékenyen részt vesz a magyarorszá­ gi környezetvédelem előremozdításában. „Egyik nap arra ébredtem, hogy egy fához vagyok lán­ colva” mesélte nevetve, jelezve ezzel is, hogy mennyire gyorsan és váratlanul történtek vele a dolgok. Öt évvel ezelőtt például arra a kérdésre, hogy képviselőként dolgozna-e, rögtön rávágta volna a választ, soha! Aztán mégis úgy alakult, hogy 2008-ban létrejött a Lehet Más a Politika terve, majd 2009-ben elindultak az EP választáson, 2010-ben pedig az ország­ gyűlési választásokon. Az első téma természetesen a vörösiszap katasztrófa volt. A felelősökkel kapcso­ latban leszögezte, hogy a MAL Zrt. vezetőségének bűnösségét nem vonja két­ ségbe, de felhívta a figyelmet arra, hogy a probléma ennél sokkal szerteágazóbb. A hatóságok megalapozatlan engedélyeitől kezdve, a jogalkotók mulasztásán át, a privatizációs ügyletek enyhén szólva gyanús voltáig, mindenki felelős a kialakult helyzetért (ezeket egyébként egy októberi közleményében is leírta). Hozzátette, környezetvédők már 2003-ban jelezték, hogy a vörösiszap problémája megoldat­ lan, az illetékesek akkor sem értek rá érdemben foglalkozni az üggyel. Mondhat­ juk, hogy ez a szituáció az elmúlt húsz év politikájának állatorvosi lova. A megjelent hallgatókat - érthető módon - rendkívül izgatta az LMP színeiben fővárosi polgármester jelöltként indult oktatónk véleménye Budapest jövőjével kapcsolatban. Jávor Benedek véleménye szerint a rendszerváltás óta követett út nem folytatható tovább, ezt be kell látnunk végre, ahogy ezt a nyugati nagy­ városok évtizedekkel ezelőtt megtették. Bár a Budapest Szíve program jó irány, van még hova fejlődni és ennek kulcsa a BKV helyzetének normalizálása, melyet egy cégen belüli átalakításban és a finanszírozás hatékony felosztásában lát (1/3 a fővárosi önkormányzatot, 1/3 a központi költségvetést és 1/3 az utasokat terhelné). Ezenkívül, szerinte egy előre tekintő, tartható és jól átgondolt terv, koncepció szükséges ahhoz, hogy a célt, egy élhetőbb várost, elérhessünk. Végezetül az LMP-vel kapcsolatos kérdésekre adott válaszában kifejtette, hogy pártjának jövője kiszámíthatatlan. Egyelőre a párton belül is viták folynak arról, vajon mi lenne jobb: ha a következő választásokig átalakulnak egy néppárttá, ennek minden következményével, vagy megmaradnak kispártnak, így (talán) hatékonyabban és őszintébben képviselve az ún. zöld érdekeket. Arra a kérdésre, hogy valóban lehet e más a politika, őszintén válaszolta, hogy eddig úgy tűnik igen. Maga a tény, hogy egy párt környezetvédelmi értékekkel indult el a választásokon már sokat változtatott a politika addigi arculatán. „Soha nem volt ilyen zöld a kampány!” emlékeztetett, hozzátéve, hogy a Parlamentben egy darabig ugyan csak „szaglászták” őket, de a szakértelmet mindkét oldal elismeri, és respektálja. Véle­ ménye szerint jót tett az állóvíznek a sok új arc, és megindult a szemléletváltás. Palócz László HŐK elnök beszéde a 2010-es Gólyabálon Tisztelt Dékán Úr, tisztelt Alessandro Atya, tisztelt Oktatók! Kedves Hallgatótársaim, kedves Gólyák, kedves Ünneplő Közönség! Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a jeles eseményen. Amennyiben megengedi a kedves ünneplő közönség, ma este főként az elsőéves hallgatótársaimhoz szólnék. Már három hónap telt el, mióta tagjai lettetek a Pázmány közösségének. Őszintén remélem, már ezalatt átéreztétek, hogy mit is jelent Pázmányosnak lenni, és Magyarország legjobb hangulatú intézményében tanulni. Remélem, a vizsgaidőszakban is hasonlóan jókedvűek és mosolygósak lesztek, mint most a félév legkülönlegesebb estéjén, a Gólyabálon. A Hallgatói Önkormányzat igyekezett nektek egy olyan programot biztosítani, amely valóban méltó arra, hogy együtt ünnepelhessük meg a teljes értékű Pázmányossá válásotokat. Ez az este nem a legis actiókról szól, hanem arról, hogy továbbmentek azon az úton, amire ráléptetek szeptemberben, és sok-sok élménnyel gazdagodva, új barátságokat kötve vágtok neki az első nagy megmérettetésnek: a vizsgaidőszaknak. Természetesen nem a vizsgaidőszakról szeretnék ma beszélni, hanem arról, hogy mit is jelent Pázmányosnak lenni. Azt jelenti, hogy Magyarország legjobb képzést nyújtó, legjobb közösségi élettel rendelkező intézményének lehettek oszlopos tagjai! Igen, én nem hiszek azoknak a torz és ad hoc felmérések eredményeit hangoztató statisztikáknak, amelyek azt állítják, hogy a Pázmány nem az első helyek egyikét foglalja el a jogi egyetemek közül! Aki ezt állítja az vagy nem hozzáértő és sosem járt a Pázmány jogi karára, sosem vizsgázott Polgári Jogból, vagy nincs helyén a minőségérzéke. Továbtó sosem kapta meg azokat az értékeket, amelyeket más egyetemen nem kaphat meg, hanem csak itt a Pázmányon! Én tudom és hiszem, hogy mi vagyunk a legjobbak, és nap mint nap minden hallgató legjobb tudásával és szorgalmával azért küzd, hogy jó szakemberré váljon, és ezáltal nem csak a saját, hanem a Pázmány szekerét is előretolja! Mi a Hallgatói Önkormányzatban azon vagyunk, veletek és értetek dolgozva együtt toljuk ezt a szekeret amit úgy hívnak, hogy Pázmány, és továbbra is azon leszünk, hogy ilyen színvonalas rendezvényeket csináljunk nektek mint a 2010-es év Gólyabálja! Ezek fényében kívánok nektek a HŐK nevében nagyon szép estét, jó szórakozást, és sikeres vizsgaidőszakot! Hajrá Pázmány! - harmadik oldal Galiger Enikő Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Nagy Adrienn eddigi általános alelnök több mint két év után lemondott posztjáról, helyére a PPKE JÁK HŐK küldöttgyűlése Sokolowski Márk ne­ gyedéves jogász hallgatót választotta meg 9 igen szavazattal és 1 tartózko­ dással. Tóth Máté negyedéves jogász hallgató is megválasztásra került a Felügyelő Bizottság élére egyhangúlag. Amóth Juditnak harmadéves nemzet­ közi igazgatás szakos, és elsőéves jo­ gász hallgató 8 igen, 1 érvénytelen és 1 tartózkodás mellett lett kulturális referens. PPKE-JÁKHÖK �irt, Ítélet Alkotmányozási pódiumbeszélgetésen jártam A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi karának díszterme adott otthont, a november 10-re megrendezett nyilvános alkotmá­ nyozási pódiumbeszélgetésnek. A rendezvény elsőd­ leges célja, az alkotmány országgyűlési koncepció­ jának véglegesítés előtti befolyásolása volt. A kerekasztal beszélgetés, csak, mint egy előzetese a 2011 februáijára tervezett, országos alkotmányjogi konferenciának. Ahol már nem egy, hanem több szekcióülés formájában kerülnek részletezésre az addigra várható koncepció alapvonásai. A pódiumbeszélgetésen hallhattuk Lábady Tamás egyetemi docens, volt alkotmánybíró, a Pécsi ítélő­ tábla elnöke, Schanda Balázs egyetemi docensünk, aki egyben az Alkotmányjogi Tanszék vezetője. Varga Zs. András egyetemi docens, a Közigaz­ gatási Jogi Tanszék vezetője és nem utolsósorban, Jakab András egyetemi docens és Zlinszky János, professor emeritus, volt alkotmánybíró vélemé­ nyeit a témában. A rendezvényt Koltay András egyetemi adjunktus vezette és konferálta. A konferencia nyitószavai ka­ runk professzora. Sólyom László, volt Köztársasági és Alkotmánybírósági elnök szájából hangzottak el. A rendezvényen a szakma jeles képviselői, egyetemi tanárok, köztisztviselők és a téma iránt lelkesen érdeklődő hallgatók is képviseltették magukat. Az előadók lehetőséget kaptak, az alkotmány­ előkészítő eseti bizottsághoz szeptember 30-ig beérkezett és azóta ennek honlapján elérhető szak­ véleményekre való reagálásra. Egyetemünk felkért oktatói rendelkezésre bocsátották észrevételeiket, úgy, mint Jakab András A magánszemélyektől beérkezett észrevételek című javaslatával. A listán további ismerős nevekkel találhatjuk szembe ma­ gunkat, úgy, mint Schanda Balázs dékán úr. Szabó István oktatási dékán helyettes és egyetemi docens. Jobbágyi Gábor a polgári jogi tanszék vezetője, vagy a jogbölcseleti tanszéket vezető Varga Csaba. A közvetlen demokrácia intézményei, az emberi élet és a család védelme, a preambulum probléma­ köre, a hatalomgyakorlás egyes formái éppúgy kifejtésre kerültek, mint az új alkotmány gondo­ lati adalékai, a különböző alapjogok, alkotmányos alapértékek és irányelvek. A felsorolt pontok a konferencia egészét áthatották, amelynek közép­ pontjában, maga az alkotmányozás folyamata és az új alkotmány állt. Feltevődött a kérdés, hogy valóban szükséges-e az új alkotmány? Sólyom László, bevezető előadásában hangsúlyt fektetett az alkotmány szilárdságára, kiemelve az alkotmány jogállami szerepét, emellett az igazsá­ gosság és jogszerűség egymáshoz való viszonyát. Az alkotmányba vetett bizalom aspektusából vizs­ gálta a hagyományozás és a tradíciók kiemelkedő szerepét. Az alkotmánybíróság tekintetében a legnagyobb veszteségnek költségvetési tárgyú tör­ vények alkotmányellenességének, s szankciójának Prágai Sörtúra Október 29-31. között került megrendezésre a „Jozef megmutatja Prágát!” című sörtúra, amely­ nek plakátjait láthattátok épületszerte is a Hők­ nek köszönhetően. A kiránduláson résztvevő keménymag, de még a szervezők jelentős része is karunkról került ki, kivéve a túra reklámarcát, Zolát, aki örömmel fogadta el a hagyomány­ teremtőnek szánt kirándulásra való meghívást. Az elkövetkező sorokon egy átlagos útinapló is kö­ vetkezhetne, annak minden unalmas részletével.... Azonban a reggel 9-kor tartott pihenőt a szerve­ zők egy welcome Becherovka-val színesítették, melyért ezúton is kijár a dicséret. Pozsonyon át, Prágába véve az irányt az eurc/korona/Schengen kérdéskört is megtárgyalva érkeztünk meg az egyszerre gyönyörű városba és sörparadicsomba, elfoglalva szállásunkat, a Hotel Juno-t. Az Óváros és a Zsidó Negyed idegenvezetőkkel való bejárása után az egyik patinás étteremben költöttük el vacsoránkat (U Medvidku), meg­ kezdve a finom cseh remekek kóstolgatását, nem feledkezve meg a 13%-os sörökről sem. Ezután kisebb társaságokba verődve vetettük bele magun­ kat a prágai éjszakai életbe, ki-ki vérmérséklete alapján. Mindenesetre megállapítottuk, hogy Prága méltán érdemli ki a buliváros címet. A másnapi Velke Popovice-ben töltött délelőtt szintén welcome drinkkel kezdődött, de ez már a Közel sörgyárban, ahol közelebbről ismerkedtünk a Közel védjegyéül szolgáló kecskével, na és persze a szűrőkádakkal, üstökkel. Egy órával később bevettük a Prágai Várat, a Szent Vitus Székesegyházat, Vaclav Klaus rezidenciáját majd a Károly-hidat, miután fakultatív program­ ként csatlakozhattunk a Moldva-i hajókázáshoz vagy egy napsütéses korzózáshoz a Svejk Éttermet avagy Dávid Czemy polgárpukkasztó szobrait megcélozva. A búcsúestét a társaság együtt töltötte, felkeres­ tük Hrabal egyik kedvenc törzshelyét (U Fleku), majd onnan elszakadva páran egy angol bárba is betévedtünk a főtér szegletében, ahol gitárzene gondoskodott az igazi prágai hangulatról, termé­ szetesen Karéi Gott slágereit sem kímélve. A csehek a sör nyugtató hatásának is köszönhe­ tően elég békések, tisztelet a kivételnek (néhányan megismerkedtek a metró ellenőreivel is), amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a prágaiak a néme­ tek ellen csak 1945.május 9-én indítottak felkelést!(már vége volt a háborúnak!) Furcsa módon a csehek kétharmada nem tartja magát vallásosnak, a munkanélküliségi ráta az egyik legalacsonyabb az Unióban, és a gazdaság is felívelőben van, ezzel együtt is a KSEM-nek (Morva- és Csehországi Kommunista Párt) az idei választáson a voksok 13,7%-át sikerült megszerez­ nie - tudtuk meg idegenvezetőinktől. Egy biztos, két nap alatt jócskán hozzájárultunk a statisztikához, miszerint az egy főre jutó cseh sör­ fogyasztás a legnagyobb a világon. Mindezt remek egyetemi hangulatban, költséghatékony szerve­ zéssel, ajándék út kisorsolásával az Eurotrip és a partyszervezes.hu jóvoltából. ...Krakkó tavasszal, mégvalaki? Bárdossy Csaba negyedik oldal — elvételét tartja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmányos kontroll kiiktatásával felértékelődik a köztársasági elnök politikai vétója. Kiemelte a ha­ tályos alkotmány szerepét, hiszen az újnak erre kell épülnie, hogy használható, és legitim alkotmány lehessen. Végezetül leszögezte, hogy a napjainkban megjelenő klasszikus dilemmák, nem számítanak újdonságnak, mivel ezek a régi jogállamokban is felmerülő problémaként szerepeltek. Zlinszky János, véleményében válaszolt arra a mindenki által érdeklődéssel várt kérdésre, misze­ rint valójában égető szükség van-e új alkotmányra és, hogy a mostani tényleg akadálya-e bármiben is az ország demokratikus és sikeres működésének. Miben is indokolt az 1949. évi XX. törvény mó­ dosítása? Bizonyos dolgokat javíthatónak gondol, de a tartalom nagy része megtartandó lenne. Egyre jobban cáfolhatók az új alkotmány mellett fel­ hozható érvek. Szerinte az alkotmány eredetileg is csak ideiglenesnek volt szánva, addig, amíg a parlament újat nem alkot. A volt alkotmánybíró tolmácsolásában egyértelművé vált, hogy a „galop­ pozó alkotmányozásnak” valódi veszélye van, tehát az erre szánt időt nem szabadna lespórolni. Első­ ként, a fontosabb részletkérdésekről kell meg­ egyezni és majd csak ezután következhet, maga a megfogalmazás. ,Nem tudok más indokot elképzelni, mint hogy ez az egész, az új hatalom szimbolikus tette, amivel az újrakezdést, a nagytakarítást kívánják érzékel­ tetni” - hallhattuk Lábady Tamás a Pécsi ítélőtábla elnökének szavait. Az aktuálpolitikától tartóz­ kodva kifejtette, hogy kollégáihoz hasonlóan ő is egyetért az új alkotmány szükségességével. Varga Zs. András közjogi érveket felsorakoztatva beszélt a témáról. Ó kifejezetten szereti a mostani alkot­ mányt, hiszen mikor jogész lett akkor is ez volt hatályban, de ugyanakkor elmondta, hogy egészé­ ben soha sem szavazták meg. Tömörebb, rövidebb alaptörvényre lenne szükség! Jakab András az óvatos, gondos kodifikációt szorgalmazza, és ennek három funkcióját emelte ki, név szerint, jogállami norma, demokratikus jellegű és szimbo­ likus összetartó ereje van. Egyetemi docensünk szerint komoly értékeket képvisel a mostani, ami helyett eredete miatt kell új, és mert az 1949-es számot viseli. Schanda Balázs is érvelt ezen állítás mellett, mivel az alkotmánynak nem egyetlen tör­ vénynek kellene lennie, hanem magának az alkot­ mánynak. A beszélgetés záróakkordját Salamon László, Ka­ runk címzetes egyetemi docensének, az Ország­ gyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnökének szavai jelentették. Salamon tanár úr nem kívánta összegezni az addig elhangzottakat, viszont egyes kérdésekre visszautalt véleményében. Az új alkotmány szükségességét azzal indokolta, hogy hiába szerkesztettek a rendszerváltáskor egy új alaptörvényt, „a mostani 1949-es évszáma egy stigma”. A most aktuális szöveget viszont nem szabadon választott parlament szavazta meg, és az Ellenzéki Kerekasztalt sem választotta meg senki. A mostani alkotmányt is alkalmasnak tartja, de nélkülözhetetlennek az, hogy ebbe mindenképp bele kell építeni az elmúlt években megszerzett tapasztalatokat. Nem szabad megfeledkezni arról a kijelentésről, miszerint a kétkamarás parlament hívének nevezte magát. így a meghozott döntések politikai értelemben vett legitimációja erősebb lenne, a politikai rendszer stabilitása pedig bizto­ sabb talajon állhatna. Végül, de nem utolsó sorban kijelentette, hogy a napi poíitikának nincs helye az alkotmányozási kérdések vitájánál. S.N. �Szerzői jogok vs. társadalmi igények - kibékíthetetlen ellentét? Vitaindító Ma már szinte alig ismerek olyan embert, aki ne sértett volna legalább egyszer szerzői jogo(ka)t életében, sőt, egyre több olyan felhasználóval találkozom, aki azzal sincs tisztában, pontosan mivel sért szerzői jogokat és mikor jogszerű a felhasználása (például amiatt, mert tevékeny­ sége szabad felhasználás alá esik). Ezzel párhu­ zamosan mégis egyre nő azok száma, akik egyáltalán tudnak a szerzői jog létezéséről, és például egyre többen hallottak már arról, mit jelent az üreshordozó-díj, kik a közös jogke­ zelők, mit jelent a fájlcsere, stb. A szerzői jog ma már mondhatni mindenkit .közelről” érint, egyre többen fogalmaznak meg konkrét véleményt hatékonyságáról, mű­ ködéséről, jövőjéről. A leggyakrabban az internet korában élő felhasználók (jogos, vagy jogosnak vélt) igényei kerülnek hangoztatásra, illetve a nagy kiadók vagy egyes jogkezelők elleni, általában támadó hangvételű írásokkal találkozhatunk a legkülönfélébb fórumokon. Egyre kevesebb szó esik magáról a szerzőről, arról a szobrászról, íróról, költőről, grafikusról, zeneszerzőről, stb., aki alkot, és még kevesebb a hazai, kezdő alkotókról. Azért emeltem ki ez utóbbi csoportot, mert például amíg igaz lehet, hogy a felhasználók által szabadon elérhetővé tett, letölthető alkotás kiváló, ingyenes reklámot jelenthet egy befutott, világhírű író számára, addig pl. egy kezdő magyar szerző nem való­ színű, hogy önmagában ezzel a „reklámmalI”’ sokra megy, amikor ő maga bevételre is szá­ mított az eladott példányok alapján. Azonban ezek után senki sem fogja megvásárolni az ingyenesen is elérhető művet. Persze aki művész, emellett rendelkezhet egy kiváló eg­ zisztenciát nyújtó állással is, így nagyvonalúan lemondhat mindenféle szerzői vagyoni jogáról végül is napi tíz óra irodai munka után kiválóan lehet még verseket írni vagy dalszöveget sze­ rezni, emellett léteznek jótevő mecénások, stb... Nemrégiben azt az érvelést is hallottam ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy „régen egy igazi alkotó az alkotás öröméért alkotott, és az sem érdekelte, ha ennek fejében egy kis padlás­ szobában halt meg tüdőgyulladásban”. Valóban, ilyen önfeláldozó szerzők is szolgálhatnak a jövő ideál-tipikus alkotójául, de vajon tényleg ennyire mostohán kezelnék a szerzőket a XXI. század felhasználói? Érezzük, hogy valahogyan a két szélsőség kö­ zött kell a jövő jogász nemzedékének választ találnia a kérdésre, mégpedig úgy, hogy végre ne csak a szerző vagyoni, hanem személyhez fű­ ződő jogai is megfelelő figyelmet kapjanak. A szerzői jog jelenlegi rendszerét lehet kritizálni - sőt, a megfelelő alternatívát kínáló, építő jel­ legű észrevételek csak jó hatással lehetnek a jogterület fejlődésére. Valóban léteznek jelenleg .kényszer”- illetve „félmegoldások”, így például valószínűleg maguk a szerzők lennének a leg­ boldogabban, ha az üreshordozó-díjakra nem lenne szükség. Hiszen az üreshordozó-díjnak a termék árába történő beépítése nem csak azt a - tegyük hozzá, csapán néhány - felhasználót zavarja, aki csak és kizárólag szerzői jogi védelem alatt nem álló, vagy saját művet tárol az adott hordozón, hanem azt a szerzőt is, aki az adott mű jogszerű felhasználásával (pl. nem az engedélye nélkül az internetre feltöltött kéz­ iratot egy DVD-re kimásolva, hanem a kiadott könyvet megvásárolva) jóval nagyobb bevételre számíthatott volna. Persze sokan vannak azon a véleményen, hogy az alkotóknak mindenféle anyagi kompenzálás nélkül, örömmel kell a társadalom számára rendelkezésre bocsátaniuk kreativitásuk gyümölcsét. De ez azt kellene hogy jelentse, hogy nem létezhetnek „főállású’ alkotók? Egy alkotónak mosolyogva kellene néznie, amint mindenki más profitál az ő Birth or not? Félő, hogy a reflektorfény csábítása könnyen követőkre találhat az így is jócskán évi 1,5 millió abortusszal terhelt USA-ban. És ha belegon­ dolunk, ez egy új valóságshow, ahol névtelenül, ingyen lehet szavazni egy védtelen élet végéről, mégpedig úgy, hogy esélye sem volt „az utolsó szó jogához”. Ha egy anya az abortusz mellett dönt, akárcsak nehéz körülményei miatt, valahol még feldol­ gozható. De amikor ismeretlen felhasználók kapják meg a döntés jogát, szavazva egy másik ember életéről, ez egészen döbbenetes. Azonban a „Give Birth” opció szavazattöbbsége esetén zöld lámpát kaphat az élet. Figyelemmel követve a szavazást kb. 300 ezren adták le eddig a voksukat, de fél órája átvette a vezetést „Have an abortion” nyilván néhány szélsőséges liberális szervezet, média ráhatásaként, de nem kizárva a szavazás internetes vírus által való eldöntését. Szavazás az életről Egy nagy vihart kavart oldalon e sorok írásával egyidőben lehet szavazni, hogy egy amerikai pár elvetesse, avagy megtartsa gyermekét. (A sza­ vazás címe: Should We Give Birth or Have an Abortion?) Ez az jelenség világszerte tömeges reakciókat váltott ki mind a sajtó, mind pedig az interneten szörfölők körében. A pár állítása szerint hideget, meleget kapva özönlenek az olvasói levelek, amelyek többsé­ gében a „Have an abortion” opcióra leadott szavazattöbbség esetén az örökbefogadást vállalják gyermektelen párok, élet- és jogvédők, érezve a szokatlan jelenség veszélyét és tétjét, ami valójában egy élet, avagy annak halála. - ötödik oldal - szellemi termékéből, miközben ő és csa­ ládja abból egyáltalán nem termel bevételt? Sőt, egy dal szerzője boldogan nézze és egyszeruen elismerése jeléül fogadja el, amint egy kiváló mo­ sogatószivacs reklám­ jában az ő szerzemé­ nye csendül fel, és egy plázában az ő dalaira vásárolnak boldogan az emberek? Többektől hallottam azt a véleményt, hogy akárhogyan is alkotjuk meg a szabályokat, egy­ szerűen nem tudjuk érvényesíteni azokat, ezért az lenne a legegyszerűebb megoldás, ha nem tekintenénk jogsértéseknek a modem technika által lehetővé tett többszörözéseket, fájlcserét, stb. (Jónéhány büntetőjogász ennél a pontnál talán hangosan felszisszen, elképzelve, mi lenne a következménye az „úgyis sok a lopás, lehetet­ len mindet felderíteni, ezért inkább a helyze­ tünk megkönnyítése érdekében ne is üldözzük azokat” hozzáállásnak). Erre a felvetésemre néhányan korrigálták elképzelésüket, és úgy fog­ laltak állást, hogy az analóg világban minden maradjon a régi, csak az internetre vonatkozóan vezessünk be új szabályokat. Ez az elmélet persze nagyon egyszerűen hangzik, megvalósí­ tása azonban számos problémát vet fel. Mi le­ gyen az elhatárolás pontos alapja, hogyan vá­ lasszuk ketté a két területet? És mi számítson végül is az interneten jogszerű felhasználásnak? Netán műtípusonként történjen meg egyfajta differenciálás? Sok a kérdés, és egyelőre kevés a valamennyi érdekeltre tekintettel lévő, valós alternatívát kínáló válasz. Kíváncsian várom, hogy Kamuk hallgatói, mint tipikus felhasználók, mint a leg­ különfélébb alkotások szerzői és mint a terület lehetséges jövőbeli jogalkotói, hogyan látják a kérdést, és milyen elképzeléseik vannak a szer­ zőijogról? Gondolatébresztőnek szánt írásomra érdeklődve várom a hallgatói véleményeket, ötleteket tartalmazó szerzői alkotásokat! 4^' Pogácsás Anett Eközben az illető hölgy ultrahang-felvétekkel színesített blogjában számol be, hogy a felülvizsgála­ ton a babával minden rendben, szépen fejlő■ dik, és köszöni, hogy —' ilyen sokan érdeklődnék irántuk, majd még egyszer emlékeztet a dec. 9-i törvényes határidőre. (Az esetleges be­ avatkozás legális elvégzésének utolsó napja.) Természetesen az elnök megvétózhatja a szava­ zás eredményét, bárhogy is alakul. A szavazás után megjelenő rendszerüzenet: „Thank You for voting!”. Pedig „Merry Christmas!” is üdvözöl­ hetné a webkettő „emberét”, (birthomot.com) Bárdossy Csaba �S.Wj!:i«=-i-_^ M*^J5rT3*’SJWÍ • TEJ'ííT' ^^^elet Ali lesz veled Alkotmánybíróság? Az utóbbi hetekben az Alkotmánybíróság volt az érdeklődés középpontjában. Talán ekkora figyelem utoljára a megalakulásakor övezte a taláros testületet. De honnan is indultunk és hol tartunk most? Az Alkotmánybíróság megalakí­ tásáról 1989 januáijában határozott az Ország­ gyűlés. Magáról a szervezetről, hatáskörről azonban már a rendszerváltást előkészítő háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon döntés született. Az Alkotmánybíróság az b ■ ' r'.. alkotmányvédelem legfőbb szerve. Alapvető feladatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: a jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata, az alkotmányos rend és az Alkotmányban bizto- sított alapjogok védelme. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az előzetes normakontroll, utólagos normakontroll, jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, alkotmány­ jogi panasz, mulasztásban megnyilvánuló alkot­ mányellenesség vizsgálata, hatásköri összeütkö­ zés, az Alkotmány rendelkezéseinek értelme­ zése, egyéb eljárások. Az események akkor gyorsultak fel, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a 98%-os különadóról szóló törvény alkotmányellenes. Még meg sem száradt a tinta a határozaton, máris politikai kereszttűz alá vették az Alkot­ mánybíróságot. Lázár János, a kormányzó párt frakcióvezetője arra a következtetésre jutott, hogy nincs más lehetőség, mint korlátozni az AB jogkörét. Ezen kijelentés mellett a jogász­ társadalom sem mehetett el szó nélkül. Sorra szólaltak fel az Alkotmánybíróság volt tagjai, jeles alkotmányjogászok, jogászok, hogy ez a mondat a Magyar Köztársaság demokratikus jogállami működését veszélyezteti. De mintha az értelmiség heves kirohanása hang nélkül ma­ radt volna. Az Országgyűlés már a következő szavazás alkalmával keresztülvitte az Alkot­ mánybíróság hatáskörének megvonását. Ennek Dobrudzsái vakáció Egy könyv, Wass Alberttől az Elvásik a veres csillag, amely a Tizenhárom almafa folytatása, késztetett ennek a cikknek a megírására. A szerző a regény végén leírja, a tőle megszokott erős érzékeltetés! eszközökkel, egy a történelem által méltatlanul elfeledett és sok erdélyi ma­ gyar, „kuláE’ családot érintő drámát, neveze­ tesen a Dobrudzsába történő deportálásukat. A főhős Tánczos Csuda Mózsi hiába próbálta a megszokott, csavaros székely észjárással kiját­ szani a rendszert és alkalmazkodni a túlélés érdekében a változó világhoz, mégis felke­ rült arra a listára, amely a Kommandóról száműzött. a dobrudzsai iszappokolba kény­ szeríttettek névsorát tartal­ mazta. A történet sajnos valóságon alapszik. A második világháborút lezáró Párizsi Béke visszaállította a régi határokat és így a székelység, ugyanúgy, / ' ahogy az erdélyi magyarság többi része is újra román fennhatóság alá került. Ami­ nek a következménye a megtorlások és a mesterséges integrálás tervének megszületése lett. Ezt a célt szolgálta már ebben a korai időszakban a dobrudzsai kényszermunka és deportálás, s majd később a Ceausescu időben a regáti románság régi magyar, erdélyi városokba történő betelepítése, aminek ma már láthatjuk a magyar-román lakosság arányaiban mutatkozó következményeit. Az első nagy megtorlás az erdélyi nagybirto­ kosoknak a száműzetése volt a Duna-csatornához, miután a földjeiket, birtokukat államo­ sították. A „Halál-csatorna” építése 1949-ben kezdődött el, ahol a „szocializmus ellenségeivelp)’ építették az eredetileg 60 km-esre tervezett csatornát. A munkát tehát a pont kapóra jövő jelszó alatt 60 ezer (75%-ában) erdélyi magyar ember végezte, teljesen embertelen körülmé­ nyek között. A csatorna célja az volt, hogy a Fekete tengert ezen a csatornán keresztül Az Oder-Rajna csatornához kapcsolják nehézipari termékek szálKtása végett. Óriási munkaerőt követelt ez a projekt és mivel kellett az utánpótlás, az állampárt még egy Dekrétumban is szabályozta (1970-ben!), hogy ha bárki kritizálni meri a gazdasági döntéseket, vagy a kisebbségi politikát, az kényszermunkára kerül. Mindenesetre az eredmény önmagáért beszél: az itt dolgozó magyarok (és mások) 300 millió köbméter talajt ástak ki és a csatorna a 80-as évek közepére elkészült. Az kérdéses, hogy mennyire volt gazdasá­ gos beruházás, hiszen kiszá­ molták, hogy a Ceausescu megalomániájából újrakezdett munka körülbelül 630 év alatt fogja visszatermelni azt az összeget, amit a román állam (nyugati segítséggel) a nagy álom meg­ valósulására költött. Az ár sok-sok ezer ember élete, akik mindenfajta emléktábla, vagy sírhely nélkül alusszák örök álmukat. 1950-ben kezdődött a „nagy vakáció” a három­ széki székelyeknek. A karhatalomnak nem szá­ mított, hogy gyerek, asszony vagy öregember, akit úgy gondoltak, kihurcolták otthonaikból és nagy teherautókon szállították őket Brassóba. — hatodik oldal - értelmében az AB a költségvetésről, a költség­ vetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, vala­ mint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket csak akkor vizsgálhatja felül és semmisítheti meg, ha azok az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok vé­ delméhez való jogot, a gondolat, a lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampol­ gársághoz kapcsolódó jogokat sértik. Egyetlen alapjog maradt ki ebből a listából, a tulajdonhoz való jog, ami a leginkább sérülhet ezekben a helyzetekben. Az Alkotmánybíróság jogkörének megvonásá­ val kapcsolatban a következőknek adott han­ got: „Az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének változatlan fenntartása a magyar alkot­ mányos rend lényegi biztosítéka. A hatáskörök meg­ változtatásának tervével kapcsolatban az Alkotmány­ bíróság továbbá azt is megjegyzi, hogy a törvény­ hozásnak még az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól kivont területeken is számolnia kell az Európai Unió Bírósága és az Emberi fogok Európai Bíró­ sága által végzett ellenó'rzés lehetőségével” Baracsi Katalin A legtöbbjük azt sem tudta, hogy hova fognak menni, hiszen abban az időben esélyes volt a Duna-csatoma vagy akár Szibéria is. Ezután marhavagonokba tették őket és kezdődhetett a két napig tartó utazás. 100-120 embert is bezsú­ foltak egy-egy vagonba, bármifajta egészség­ ügyi berendezés nélkül. A végállomás Cataloi volt, ahol egy több ezer hektáros területen fek­ vő állami gazdaság adott otthont a háromszé­ kieknek. A későbbiekben kisebb enyhülés kezdődött el, ekkor a gyerekek egy részét haza­ engedték, de ennek az lett a következménye, hogy sok család végleg kettészakadt. Jogvédő szervezetek fel is emelték a hangjukat az embertelen körülmények miatt. Beszámol­ nak a napi 10-12 órás kegyetlen munkáról, amelyet rendkívül rossz táplálkozási és egész­ ségügyi körülmények között kell végezniük. Az Amnesty International beszámol jelentésében arról is például, hogy a rabok a vizet közvetlenül a Dunából nyerték és az időjárási körülmé­ nyekre tekintet nélkül, a munkát fagyban, vagy kegyetlen melegben, malária veszély mellett is kellett végezni, az iszappokolban. Az ott történ­ teknek a nagyobb része még így sem látott napvilágot, de talán most hozzájárul egy Buka­ restben megnyílt kiállítás, amely az Egy kiter­ velt temető címet viseli. Két túlélő azt a célt tűzte ki, hogy megpróbálják feltárni az ott tör­ ténteket és ezáltal is elősegíteni a még élő bűnö­ sök felelősségre vonását. Ez azonban egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak, több helyről is elküldték őket, azzal, hogy ők erről még ma sem mernek semmifajta információt kiadni. Ennek ellenére a kiállítás megtekinthető és re­ mélhetőleg a közfigyelmet jobban ráirányítja erre az egyiptomi piramisok építésének mód­ szereire emlékeztető projektre. Both Hunor �'^élet Ősz Párizsban Mintha néhány napra időkapszulába zártak volna, úgy állt meg számomra a hétköznapi robotolás, mikor a francia fővárosban ragadtam a hónapok óta tartó sztrájk általánossá válásakor. Lelassult minden; a repterekre nem jött kattintgatós turista, s nem is hagyta el néhány napig légi úton senki sem a várost. A meleg sem sietett távozni, így a napsugarak még velem maradtak és melengettek. Kedve­ sen, cirógatva törtek át az őszi faleveleken, melyek mintha oda lettek volna ragasztva, az ágakon függeszkedtek. Rozsda- és gesztenyebarna, mohazöld, mustársárga és megannyi színben pompázó, terebélyes platánok és „űr­ szelvénybe nyúló fák szegélyezték a széles uta­ kat, amelyeket fehér, magas házak öveztek, tö­ vükben megannyi kávézóval, virágossal, össze­ fonva a frissen sült croissant és szirmos rózsa illatát. Az így kirajzolódó harmóniát a szirénázó ren­ dőrautók és az utcákon hömpölygő tömeg törte meg, mely azonban fülhallgató és kellemes zene segítségével könnyen kizárható volt, megra­ gadva a napot, kihasználva a pillanatot, kalan­ dozva a Napkirály birodalmában. A Notre Dame tövéhez érve, a színpompás rózsaablakokra felnézve megelevenedett Quasi­ modo, aki megbabonázva nézte Esmeralda táncát. A szegény púpos mosolygott, egészen belefeledkezett a cigánylány figyelésébe. A felső párkányon egy szörnyalak mellett állt, mint az egész líe de la Cité kis őre. Oly gyengéden nézte Esmeraldát, mint ahogy a Szajna két ága karolja át a kis szigetet, amelyről tovább baktatva a zsibongó Latin negyedbe érkeztem. Macska­ köves, kacskaringós utcákon keresztül egészen a Musée d’Orsay-ig vitt az utam, közben a túl­ oldalra nézve a Louvre elterülő szárnyain szinte keresztül látva vissza mosolyogtam Mona Lisára. De a francia impresszionisták képei jobban vonzottak: Monet, Degas, Cézanne... Légies- -1 ■ ■ ség, könnyedség, akárcsak a hatalmas Eiffeltoronyra tekintve, ami a temérdek vaselem elle­ nére oly törékenyen magasodik a lába előtt he­ verő város elé, hogy fel sem fogjuk erejét. Szemközt vele a Trocadero tér, s távol valahol a mártírok hegyén, a Montmartre-on keleties Sacre Coeur. Felkapaszkodva a hercegnő szoknyájára, lenéz­ ve a lába előtt heverő Mars mezőre, az aranyló kupolájú Invalidusok dómjára, ahol a Szent Ilona szigetéről elhozott Napóleon márvány­ szarkofágja pihen, s emlékezik a dicső csatákra. a Champs Elysées egyik végén emelkedő Diadalívhez hasonlóan. A távolban, kicsit messzebb azonban már valami új, más emel­ kedik: futurisztikus, csillogó üvegmonstrumok, már nem a Haussmann báró által tervezett városkép elemeiként. A múlt és a jelen, a jelen és a jövő valahol el kell, hogy váljon. Néhol még egybeolvad, jól megfér, ott azonban már teret nyert a modernség. Azonban még nagyjából meg van az egyensúly: a tizenkét sugárút össze­ futásánál álló Diadalív, az Arc de Triomphe tengelyén található a Louvre üvegpiramisától néhány lépésnyire álló Arc de Triomphe du Carrousel és a már modern a Grande Arche, egységben és békében. Tolerálják egymást, akár­ csak az emberek, akikben közös, hogy a francia nyelvet beszélik. Ha franciák, ha nem, ha értik a másikat, ha nem. Süket sógor módjára csak mondják és mondják, én meg „je ne comprends pás”. De megértem őket, ők franciák, kiknek zászlója büszkén lobog a Diadalív ívében, Euró­ pa szívében. Mikola Orsolya LOL, avagy a humor hatalma (2.) A folyamatos közéleti izgalmak közben ki­ kapcsolódni vágyók kívánsága előtt mélyen meghajolva ajánlom ezen sorokat, megemlé­ kezve a világ egy szerencsésebb szegletében zajló korántsem jelentéktelen tudományos felfedezések világáról. A közelmúltban zajlott le a világ egyetlen, s így legrangosabbnak mondható tudományos elis­ merés az anti-Nobel (lg Nobel prize) díjkiosztó gálája, nem kevésbé impresszív helyen, mint a Harvard egyik dísztermében. Az elismerést komolynak szánt haszontalan kutatási ered­ mények kapják (a díj neve az angol „ignoble”, azaz „alantas származású” szóra utal). Igazi Nobel-díjasok is örömmel vállalják a díj­ kiosztáson való közreműködést, kifejezve így is őszinte együttérzésüket a díjazottakkal, akik általában az eléggé értelmetlen felfedezéseket produkáló, azokat neves lapokban (Nature) publikálni sem szégyenlő tudósok köréből kerülnek ki. A díj (Tojásra hajoló kopasz csirke) meglepő módon semmilyen juttatással nem jár, sőt a díjazottnak saját zsebből kell fizetni az utazást is. A béke-Ig Nobelt az amerikai légierő ohiói Wright Laboratóriumának tudósai kapták. A kutatók szó szerint értették a „szeretkezz, ne háborúzz” szlogent, és olyan bombát kezdtek tervezni, amely „az ellenséges katonákat ellen­ állhatatlanná teszi egymás számára”. 2007-ben a kémiai lg Nobelt a japán Jamamoto Maju vihette haza, amiért kimutatta, hogyan lehet vaníliaaromát szintetizálni tehéntrágyából. A New '\brk-i Comell Egyetem kutatója, Brian Wansink az emberi étvágy határait vizsgálta egy kísérletben, amelyben egy gyakorlatilag fene­ ketlen levesestálból etetett önkénteseket. Wansink a tálban levő levest egy rejtett csövön ke- resztül pótolta, és arra a megrázó követ­ keztetésre jutott, hogy a kifogyhatatlan tálból kanalazók 70 százalékkal többet esznek, mint a hagyományos módon levesező kontrollcsoport. A repüléstechnikai lg Nobelnek az argentin Quilmes-i Nemzeti Egyetem tudósai örülhet­ tek, amiért felfedezték, hogy potencianövelő szerek csökkentik a biológiai óra hosszabb re­ pülés okozta időeltolódását, vagyis a jetlaget. Az irodalmi díjat az ausztrál Glenda Browne érdemelte ki a „the” szócska, vagyis a határozott névelő angol megfelelőjének kutatásáért. Iván Schwab ás Philip May azzal érdemelték ki a kitüntetést ornitológia kategóriában, hogy tu­ dományosan megvizsgálták, miért nem fájdul meg a harkály feje attól, hogy napi 12 000 alkalommal a fához veri. A Kaliforniai Egyetem tudósai szerint a harkályt a többi madárénál vastagabb koponya védi, amely szivacsos szerke­ zetével óvja az agyat az ütésektől. Arra is rá­ jöttek, hogy egy milliszekundummal azelőtt, hogy a harkály csőre a fához verődne, a madár pislogóreflexe működésbe lép, így akadályozza meg, hogy szemei kiugorjanak a hirtelen be­ csapódástól. Az orvosi díjat egy holland tudóspáros kapta, ők azt állítják, hogy az asztma kezelhető hullámvasutazással, legalábbis enyhítők vele rohamai. Díjat kapott egy olasz csapat is: ma­ tematikával bizonyították be, hogy hatékonyab­ ban működhetnének a vállalatok, ha találomra léptetnék elő dolgozóikat. A leghírhedtebbé azonban egy korábbi irodalmi anti-Nobel vált a világban: ír rendőrök kapták, amiért vagy félszázszor bírságolták meg a len­ gyel Vezetői Engedélyt. A tévedést az okozta, hogy a lengyel jogosít­ ványokban a jobb felső sarokban virít a felirat: Vezetői Engedély, vagyis Pravo Jazdy. A rendő- hetedik oldal - rök meg mindig azt hitték, ez a szabálysértő neve. Töltötték is ki szorgosan Vezetői Enge­ dély névre a bírságcetliket, ám egy lengyelt sem hívtak így az érintettek közül, ezért mindegyi­ kük megúszta a dolgot, az ír rendőrök pedig már-már fantomnak hitték Pravo Jazdyt, aki állandóan változtatja a lakcímét: mindegyik megbírságolt lengyel máshol lakott. A gálán hagyomány volt, hogy a díjazottak papírrepülőket dobálnak a színpadra, de ez idén biztonsági okok miatt elmaradt. A díj lét­ jogosultságát alátámasztandó, az idei fizikai Nobel-díjas, Andre Geim tíz évvel ezelőtt élő békák mágneses térben való lebegtetéséért holland kutatótársával kapott lg Nobelt, majd 2010-ben megosztva megkapta a fizikai Nobeldíjat a kétdimenziós gráfénre vonatkozó ku­ tatásaiért. Bárdossy Csaba �^aterjú „Egy jogásznak mindent tudnia kell, és még valamit hozzá.” Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Nem tartozhattam azon szerencsés hallgatók közé, akiket még utolsó csoportjaiban ok­ tatott a nemzetközi joggal, világűijoggal fog­ lalkozó tanár úr, s akik fényképét mosolyog­ va mutatja. De néhány órás beszélgetésünk is örök útravalóul szolgál. Karizmatikus egyé­ nisége és határozott nézetei igencsak példa­ értékűek, s követésre méltóak. - A közelmúltban köszönt el egyetemünktől... - Sajnos egészségem már nem engedi, hogy az órákat megtarthassam. Tizenöt év után nehéz szívvel búcsúztam, mert az oktatás lételemem. Legszívesebben innen, az olvasó­ fotelemből is folytatnám az előadásokat. Úgy, ahogy most magát untatom. - Hallgatói kedvelték, pedig előadásait a hagyo­ mányos, úgymond „poroszos” módon tartotta. - Ha a téma beható ismeretén alapuló, jól felépített előadás „poroszos” - ám legyen. A hallgatóság bevonása retorikai feladat. Igaz, az amerikai stílusú interaktivitásnak egyál­ talán nem vagyok híve: a közbeszólásoknak, a Coca Cola mellől odavetett mondatoknak. De az előadás után minden kérdést szívesen megtárgyaltam az érdeklődő diákokkal. Módszerem igazi elismerése az volt, amikor az utolsó indexaláírás után odajött egy hall­ gató, és csak annyit mondott: „Kérem, tanár úr, minden előadása élmény volt!'I” - A diákoknak olyan rövid összefoglalókat adott, amiket „tacepao”-nak nevez. - Igen, tréfásan hívom így az előadások alkalmával kiosztott lapokat - a kínai diákok egykori röplapjai nyomán. Ezek az előadás vázlatát, fontosabb definíciókat, számadato­ kat tartalmaztak és a „napirend előtt” néhány percben említett témákat: hanyagságból vagy tudatosan züllesztett szép magyar nyelvünk védelmében, vagy protokoll-ismeretek rög­ zítésére. Tűrhetetlennek tartom például, hogy még parlamenti képviselők is azt hiszik, ők „törvénykeznek” (holott törvényt hoznak), vagy hogy Kolontár „helyiség”. Egy régi szó­ lás szerint a jogásznak mindent tudnia kell, és még valamit hozzá. Hallgatóim talán emlékezni fognak arra, mit jelent az RSVP rövidítés egy meghívón, és előveszik a gasztronómiai tacepaót, ha ünne­ pi menüt terveznek. - Kedves tanára, Flachbarth Ernő, a nemzetközi kisebbségi jog szakértője mellett tanársegédként tevékenykedett. Néhány évvel ezelőtt, 2002-ben, kezdeményezésére emlékkönyv is megjelent tisz­ teletére. Ebben ön is ír róla, a tudósról és professzorról. - Mindig az volt a célom, hogy amit tudok, továbbadhassam. Ez a flachbarthi iskola szel­ leméből következett. Valóban, abban a sze­ rencsében volt részem, hogy dolgozhattam mellette, ő mindmáig példaképem. Az okta­ tás volt a szenvedélye. A legnehezebb idők­ ben divat volt a „lemorzsolódás elleni harc’ jegyében elítélni a tárgyi tudás szigorú meg­ követelését. O ilyen engedményt nem tett, s a hallgatók és oktatók is tisztelték érte. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a Kar lehe­ tővé tette az emlékkönyv megjelenését, és ezzel ráirányította a figyelmet egy nagy ma­ gyar tudós már-már elfelejtett életművére. - Önt a világűrjog hazai „atyjaként” tartják számon. Számtalan publikációja jelent meg, s joggal mondható korszakalkotónak í964-es Világűrjog, majd 1969-es Space Law című könyve. 2005. augusztus 21-én a Magyar Köz­ társaság elnöke „közel ötven éven át végzett tudo­ mányos tevékenysége, különösen a világűrjog tu­ dományának megalapozásában és művelésében élért, nemzetközi elismerésben részesülő eredmé­ nyeiért, valamint több évtizedes kimagasló tu­ dományos oktatói munkája elismeréséül” egyete­ münk docenseként a Magyar Köztársasági Arany Erdemkereszt kitüntetésében részesítette. - Ami az „atyaságot” illeti: mater semper certa est, páter incertus. A világűrjogban nincs DNSvizsgálat. Kétségtelen, hogy 1964-ben meg­ jelent könyvem a szocialista államokban első összefoglalása volt egy új jogterületnek, és világviszonylatban is az elsők közt volt. Az 1969-es „Space Law” ezt alapszerződésünk, az 1967-ben aláírt Outer Space Treaty figye­ lembe vételével fejlesztette tovább. Az Erdemkeresztet nagy örömmel fogad­ tam. Nemcsak személyes okból, hanem azért is, mert ez magának a világűijog tudomá­ nyának elismerését jelenti. - A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia rendes tagja, a Nemzetközi Világűrjogi Intézet tiszteletbeli igazgatója. Ha gyermekkori, szinte mérnöki pontossággal készített csillagászati raj­ zait nézem, úgy tűnik, igen korán elindult az ide vezető úton. nyolcadik oldal - Csillagászattal tízéves koromban kezdtem foglalkozni. Ez a rajz 1937-ből származik. Egy iskolatársamnak és barátomnak lelkesen számoltam be arról, hogy kidolgoztam a csillagászati távolságmérés trigonometriai módszerét. Ma már persze mosolygok rajta, mert kissé pontatlanra sikeredett: szögmérő és vonalzó segítségével a Hold Földtől való távolságát úgy 40 000 km-es eltéréssel adtam meg. De komolyra fordítva a szót: a mester­ séges holdak és bolygók csillagászati törvény­ szerűségek szerint haladnak, az orbitális mozgáshoz szükséges sebességet a rakéta­ technika biztosította, ami ugyanúgy érdekelt, mint a hagyományos repülés. Mindehhez társult később a nemzetközi jog - ez volt az indíttatás. - Mikor kezdett a világűrjoggal mint önálló tudománnyal foglalkozni? - 1957-ben, amikor még nem volt kívánatos a nevén nevezni, ezt az új területet a légijog új kérdéseként közelítettük meg. Első tanul­ mányom a Jogtudományi Közlönyben „Légi­ tér és világűr” címmel, ötven évvel ezelőtt, 1960-ban jelent meg. Ebben fejtettem ki azt az új látásmódot, ami - szakítva a hagyo­ mányos sémákkal -, űrtevékenységnek az orbitális vagy orbitális célú tevékenységet tekinti. Függetlenül bármiféle elhatárolástól légitér és szabad világűr közt. Ezt a funkcionalista felfogást az úgynevezett szocialista országokban egyedül képviseltem akkor is, amikor a Szovjetunió az elhatárolást támo­ gatta. Meg kell mondanom, hogy ebből az semmi hátrányom nem ??.ellentmondásból” származott, és az Interkozmosz űrkutatási programja keretében elméletem tárgyilagos viták témája volt. - Egy előadásában azt mondta, úgy tűnik, a világűrjog konzervál. - Valóban, például A. Meyer, E. Pépin, és mások jóval kilencven feletti kort értek meg. Többen közülük az 1. világháború előtt a nemzetközi légijog megalapozásában is részt vettek. Mrs. Galloway akit tréfásan és szeretettel „a világűrjog nagymamájának’ neveztek, 103. életévében, von Rauchhaupt professzor számára 104 évesen jött el az a bizonyos „dies certus, incertus quando”. Svájcban, egy óra cifferblattján olvastam a következő bölcs figyelmeztetést: „Jede Se­ 55 kunde verletzt die letzte aber tötet dich.’ Vagyis: „Minden másodperc megsebez, az utolsó megöl.” 84 éves fejjel ezt a másod­ percet, amelyből egy évben 31 és fél millió van, feltehetőleg hamarabb várhatom, mint Ön. Melyik lesz az, csak a Mindenható tudja. Egy tevékeny élet alkonyán, aminek nagyon szép záróakkordja volt tizenöt éves oktatói munkám egyetemünkön, nem ér váratlanul. Mikola Orsolya �layhày Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására A boldoggá- és szentté avatás, vagyis a kanonizálás a Katolikus Egyház egyik leg­ szebb ünnepi eseménye. Tehát nem minden­ napi történésről beszélhetünk. Ha pedig egy magyar ember életét és tetteit ismeri el az Egyház ezzel a szép szertatással és az élők számára sokat jelentő címmel, számunkra különös örömöt és büszkeséget kell, hogy jelentsen. Ilyen örömteli eseményre nemrégi­ ben került sor legutóbb. Nagyváradon, 2010. október 30-án, szombaton a XVI. Benedek pápa küldötteként jelenlévő Angelo Amato érsek, a Szenttéavatás! Ügyek Kongregációjá­ nak prefektusa kihirdette Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatását. A boldog­ gá avatás ténye és az esemény helyszíne is különleges a maga nemében. A helyszín azért, mivel Nagyváradon 1. László király 1192-es szentté avatása óta, tehát 818 éve nem volt ehhez hasonló esemény. Az újonnan boldoggá avatott személye pedig azért, mert ő Romániában az első, aki a kommunista rendszer áldozataként kapta ezt a kitüntető elismerést. Hazánkban is csak tavaly tört meg az a mély csend, amely azokat övezte e tekintetben, akik a kommunista rezsim alatt a katolikus eszméket és elveket büszkén és megalkuvás nélkül vállalták és megélték, gondolkodás nélkül elfogadva ezzel akár a halál lehetőségét is. A magyarországi egyház tekintetében ezt a tisztességet Meszlényi Zoltán, szintén püspök vértanú érdemelte ki, akit 2009. október 31-én, Esztergomban avattak boldoggá. A most kanonizált egykori nagyváradi püspök ugyan élete jelentős részét a mai Románia területén töltötte, kétségbevonha­ tatlan magyarságát mi sem bizonyítja ékeseb­ ben, minthogy az említett ünnepi szertartást a nagyváradi székesegyházban. Erdő Péter, Magyarország bíborosa, prímás, esztergombudapesti érsek celebrálta. Méltán lehetünk tehát büszkék rá mi, magyarok is, ahogyan a romániai katolikusok is azok. És ez úgyszin­ tén öröm számunkra, hiszen két, egymással sok esetben vitában álló nemzet között egy fontos közös pontot jelent. A következőkben a hazánkban méltatlanul szűk körben ismert és elismert XX. századi vértanú püspök sze­ mélyét, ezzel együtt életét és tevékenységét kívánom közelebb hozni az olvasóhoz. Bogdánffy Szilárd 1911. február 21-én szü­ letett a Torontál megyei Feketetón. Ez a helyiség ma Szerbiához tartozik Crna Bara néven. Középiskolai tanulmányait a temes­ vári piarista gimnázium tanulójaként végezte. 1929-ben felvételt nyert a nagyváradi Teológiai Akadémiára. Kiváló eredményei és példa­ mutató viselkedése elismeréseként elöljárói a Budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, hogy annak elvégzése után a tanári pályára léphessen. Tanulmányai befejezése után 1934-ben visszatért Nagyváradra, ahol pappá szentelték. Szatmáron a papnevelő intézetben kezdte szolgálatát, mint helyettes tanár és tanulmányi felügyelő. 1935-ben már a nagyváradi Gojdu Líceum hittanáraként is tanított, ezzel párhuzamosan pedig kine­ vezték a Szent József Intézet tanulmányi felügyelőjének és lelki vezetőjének. 1938-ban az Orsolya-rend Tanítóképző Intézetének hittanára és lelkésze is lett. 1936 és 1943 kö­ zött a budapesti Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karán végzett felsőbb tanul­ mányokat, doktori értekezését 1943-ban védte meg. Szellemi képességeinek és lelkiségének kö­ szönhetően hamar kiemelkedett a szatmári­ nagyváradi egyházmegye munkatársai közül. Mindemellett fizikumát sem hanyagolta el. Amikor tehette, az országot járta és sokat sportolt, különösen is szerette a hegyek vi­ lágát. Lenyűgöző tudású hittanárrá, teológiai professzorrá vált. Egyénisége, lelkisége és nevelési módszere tanítványaiban és híveiben is szimpátiát keltett, a tanuló ifjúság körében hamar népszerűvé vált. Félelem nélkül kiállt az üldözöttek mellett, ezért zaklatta a román csendőrség. Fenyegették a nyilasok is, mert zsidók bújtatásával sokakat mentett meg a haláltól. 1939 novemberében a román hatóságok a trianoni békeszerződés miatt elvesztett terü­ letek visszaszerzésének céljából létrejött Rongyos Gárda szervezésében való részvétel koholt vádjával letartóztatták, megkínozták, majd állampolgárságától megfosztva kitolon­ colták Magyarországra. Itt kilenc hónapig a Ranolder Intézet hitoktatójaként és spiritu­ álisaként működött. 1940 szeptemberében a magyar hadsereget követve visszatért Nagy­ váradra, ahol a szeminárium lelki vezetését és — kilencedik oldal — az erkölcstan oktatását kapta feladatául. Kiemelkedő tudását jelzi, hogy a háborúban elhurcolt tanárok helyett 1945 és 1947 között nem csak hittant, de szükség esetén latint, franciát és matematikát is tanított. 1945 őszén az Orsolya-rend lelki vezető nélkül maradt növendékei számára pápai jóváha­ gyással megalapította a Merici Szent Angéla harmadrendet. Ezzel elsődleges célja a keresz­ tény családok erősítése volt. 1947 tavaszán Scheffler János püspök kéré­ sére Szatmárra költözött, ahol fontos tiszt­ ségeket töltött be a püspök mellett, mint tanácsosa és titkára. A püspök bizalmasaként még ugyanebben az évben a szatmári és váradi egyházmegyék, valamint a bukaresti apostoli nunciatúra összekötője is lett. A pap­ neveldék 1948. évi államosítása után a papképzés folyamatosságának biztosítása érdekében Felsőbányán és Színfaluban titkos szemináriumot szervezett. Miután az egyház­ üldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a titkos püspökszenteléseket, a bukaresti nunciatúra vezetője, Gerald P O’Hara nunciatúrai régens 1949. február 14én ily módon püspökké szentelte. Alig két hónappal ezután, április 5-én a román állam­ biztonsági szervek hazaárulás vádjával letar­ tóztatták. Négy éven keresztül minden jogalap nélkül tartották fogva és kínozták a börtönökben. Itt sem felejtette el azonban küldetését, mindennap azt kereste, mivel enyhíthetné társai szenvedéseit: elrejtett ke­ nyérdarabokat adott a legyengültnek, ciga­ rettát a dohányosnak, más helyett cipelte a nehéz zsákokat. Ezt megtorlandó a börtön­ őrök gyakran megverték. Koncepciós perét csak 1953 áprilisában folytatták le, és ennek eredményeképpen 12 évnyi kényszermun­ kára ítélték. Családjának és ügyvédjének si­ került ugyan elérnie az ítélet megsemmisí­ tését még a per újratárgyalása előtt, ám a fiatal püspök ezt már nem élte meg. A nagyenyedi börtönben tüdőgyulladást kapott, és miután a börtönorvos nem volt hajlandó gyógyszert adni neki, betegsége végzetesnek bizonyult. Vértanúként hunyt el 1953. ok­ tóber 2-án. 1992 márciusában Tempfli József akkori nagyváradi megyéspüspök indította el Bog­ dánffy Szilárd boldoggá avatási ügyét. E rövid megemlékezés méltóbb lezárást nem kaphatna Erdő Péter ünnepi szentbeszédében elhangzott szavainak idézésénél: ff*,Szilárd püspök vértanúsága a remény forrása számunkra. Szenvedésével és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami nagyobb, mint ez a földi élet. Ezért erősebb a szeretet, mint a halál, ezért nem fér össze a szeretet a félelemmel” Teleki Ijevente �Esti mese Történt egyszer, hogy élt két jó barát egy békés kis település házikójában. Egészen idilli állapotok uralkodtak ebben a városban. Az utcák nem voltak zajosak, a levegő friss volt és oxigéndús, de még a víz íze is finomabb volt a szokásos nagyvárosihoz képest. A két barát már idejét se tudta annak, mióta köl­ álmokat szövögetett. Biztonságban érezte denek munkát keresni, ugyanennyiszer fo­ magát, mint az anyaméhben, és még olyan gadták meg a jövő heti nagytakarítást, de ezek a dolgok mindig elmaradtak. Mindig meghallgatták a másikat, hogy min lehetne kellemes melegség is áradt felé, mert a fűtésen nem spóroltak a fiúk. Zoli sem volt hajlandó vállára venni az élet nyűgjeit, így a két barát, lassan de biztosan emésztette fel szüleiktől kapott pénzét. Dolgozniuk nem kellett. Nem is tudtak volna. Mindkettejük nagyon lusta volt. Tudták ezt egymásról is, és kellene változtatni. Végiggondolták kö­ zösen lépésről-lépésre a tervet. Volt 3 éves, 5 éves. Építkeztek. Gondolatban. Majd el­ mentek a dolgukra. A tett meghalt. Nem volt sok kínja és még brutális vérengzés ál­ töztek össze, hogy új életet kezdhessenek. nem is vetették a másik szemére. Mégis milyen alapon tették volna? Nem is ebben a városban születtek, nem A helyzet azonban így nem volt sokáig dozata sem lett. Csak úgy csendben elszu­ nyókált. Persze gondosan ügyeltek rá, hogy fel ne ébresszék. Megrázogatták, nem kelt kötötte őket ide semmi, egyszerűen csak vágytak arra a békére és nyugalomra, ami ezt fenntartható. Mégsem voltak képesek lépni. Kivárásra játszottak. Majd lesz valami. Hát A két fiú egyébként normális családból a helyet jellemezte. Komoly döntést kellett meghozzanak. Szüleiket, családjukat otthon De ne szaladjunk ennyire előre. Vagy sie- hagyták és úgy határoztak, saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. ■ tünk? Lehetséges. Az idő drága, minden­ kinek kevés van belőle. Béla volt kettőjük közül az idősebb. Ez nem Elgondolkozott már azon a kedves Olvasó, járt azzal, hogy ő lett volna az érettebb is. hogy milyen fontos tényező életünkben az lett is. fel, békén hagyták. származott. Béla famíliája szegény volt, ám szülei mindent megtettek egy szem fiúkért. A fiatal Bélus mindig elmondhatta magáról, hogy micsoda áldozat ő (tényleg így is ér­ zete), valójában pedig nem kellett volna, hogy panaszkodjon élete miatt. Mindent megka­ pott, amit csak kért. Ha teljesíthető volt. A szülők nem vették észre, hogy ezzel többet ártanak szeretett gyereküknek, mint hasz­ nálnak. Tudták jól, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek föl kell nőni, de nem akartak ezzel foglalkozni. Valójában így volt nekik a legkényelmesebb. Nem unatkoztak, mindig volt mit tenni-venni a „fiúcska” körül. Még társaságot is szolgáltatott, mert meg lehetett ismerkedni a többi gyerek szüleivel a játszó­ téren, iskolában, meg jó ég tudja még hol. Bélus volt a kiskutyákhoz hasonlatos családi játékszer, annyi különbséggel, hogy néha beszélni is kellett vele, meg jóval drágább volt a fenntartása. De egyébként nagyon sze­ rették, mert jóképű, humoros, igazi vagány srác volt ő. Jól tanult az iskolában, szor­ galmasan készült az órákra és még a lányok is imádták. Béla szívét azonban már rabul ejtette valaki, akivel szemben a csajoknak esélye sem volt: saját maga. Képtelen volt megnyílni őszinte érzelmekkel bárki felé, Igazából nem jelentett semmit. Csak a tényszerűség kedvéért mondtam el. Bélus (így becézték társai) nagyon szeretett szó­ idő? Idő nélkül nem lenne az életünknek se mert mindig önmagával foglalkozott. A lé­ nyeg az volt, hogy rajongjanak érte, alátá­ masszák az ő tökéletességét. eleje, se vége, csak bele lennénk ágyazva a térbe és fogalmunk sem lenne mi a cél, mi az Zoltán sorsa sok mindenben különbözött Béláétól. Csöndes fiú volt, magának való, ám rakozni, a jót soha nem sajnálta magától. értelem. Lehet, nem is foglalkoznánk vele. sokszor ki tudott nyílni az emberek felé. A problémákkal viszont utált szembe nézni. Leginkább észre sem vette őket. Nem akart foglalkozni velük. Úgy gondolta van még Mindenesetre idő van. Nem is akármilyen, Szerette a magányt, de sokszor vágyott társaság után is. Furcsa kettőség volt ez benne, mint ha két személy vívott volna ideje felnőni. Nem kell azt elsietni. A gond adatott nekünk, és ne tékozoljuk el. Nagyon jól tudta ezt Béla és Zoltán is. El is ezzel az volt, hogy Bélus már 31. életévébe készült lépni. Barátja, Zoltán egészen más személyiség volt. kiváló atléta lehetne belőle, olyan gyorsan szalad. Épp ezért becsüljük meg, amennyi határozták, hogy változtatni fognak élet­ életre szóló küzdelmet. Egy nyílt, vidám és egy szomorú, befelé forduló. Szülei nem foglalkoztak vele sokat, mert mindkette­ Meg 2 évvel fiatalabb is. O nem szerette a mulatozást, a társaságokat, jobban érezte módjukon, és végre kitörnek abból a mo­ csárból, amibe belepottyantak. Vagy inkább belesüllyedtek. Nem egyből kerültek mélyre, magát az otthon négy fala között. Többször szépen-gyorsan kellett süppedniük. De ki­ mindig is maguk keresték meg napi be­ tevőjüket. Szerették a gyerekeket és akartak előfordult, hogy magzati pozíciót felvéve feküdt takaros ágyikójában és szebbnél szebb mászni jóval keservesebb küldetésnek tűnt. Ezerszer elhatározták, hogy másnap elkez­ többet is, hogy legyenek Zolinak testvérei, de be kellett lássák, ehhez nincs elegendő - tizedik oldal - jüknek rengeteget kellett dolgozniuk. Az anya és az apa is nehéz sorból származott, �‘^rűdaíűtíf pénzük. Szerették fiukat is, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Azokat az egyszerű tanácsokat se fogadta meg a gyerek, amik dolgairól. Idővel le sem lehetett vakarni őket egymásról és kiválóan kiegészítették a másikat. Bélus volt a nagydumás, aki föl­ hajtotta a haverokat és a csajokat Zolinak, aki pedig rendszeresen súgott neki a dol- dig ott hagyták a munkahelyet valamilyen ürüggyel. Az életben van jó pár rossz dolog, amit nem árt időben kitapasztalni és elfogadni. Utóbbit nem sikerült a két férfinak. Férfinak, hiszen magától értetődőek voltak. Nem lehetett vele beszélni. A szülők arra számítottak, hogy majd ő akar tanulni tőlük, ehhez képest Zolit gozatoknál és fedezte a lógásokat. Amíg sokszor ki se lehetett mozdítani a szobájából. Gondolták, hogy majd a saját bőrén meg­ a szüleiknél éltek, megtörhetetlennek tűnt ez az egység köztük. Fehér hollót sűrűbben tapasztalja, hogy hogyan is működik a világ. A kicsi Zoltán el is kezdett „tapasztalgatni”, lehetett látni, mint ilyet. Bíztak a másikban. Érettségi után úgy döntöttek, hogy új éle­ de nem nagyon tetszett neki, amit látott, tet fognak kezdeni, és elmennek munkát A szülők is egyre idősebbek lettek, munka­ helyeik megszűntek, egyre több gyógyszert hallott és érzékelt. Félni kezdett a való vi­ keresni, távol otthonuktól. Jól tudták, hogy a kellett fizetniük és inkább ők várták volna lágtól. Visszavonulót fújt hát és teremtett magának egy másikat az otthon melegében. Álmodozott egyre hosszabban, és kezdtek szüleik ezt úgy sem engednék, így más meg­ oldáshoz kellett folyamodniuk. Gondoltak a segítséget a gyerekektől, mint fordítva. Persze tudták jól, hogy hiába várnak. Közben Bélának és Zoltánnak fiatalon fel­ elmaradni az őt jellemző pozitívumok. Az élet néha csodálatos véletleneket pro­ Ebből a pénzből sikerült albérletet találniuk dukál. A két különböző karakter valószí­ nűleg soha nem ismerkedik meg egymással, egy nagyot és mindketten hitelt vettek föl. és vígan beköltöztek új otthonukba. Szülei­ .95 két kész tény elé állítva fogták „batyujukat' ahogy teltek-múltak az évek, lassan felnőtt korúvá váltak. Anyagi gondjaik meg kezdtek szaporodni, a pénz el-elmaradozott otthon­ ról, munkájuk meg még mindig nem volt. vett hitelüket is törleszteniük kellett volna. A bajok sűrűsödtek, de hát Lustaság Úr már úgy beköltözött hozzájuk harmadik lakónak, ha nem ugyanabba az intézménybe irat­ és elköltöztek. Volt nagy sírás-rívás, hogy ne menjenek, ez felelőtlenség, fogalmuk hogy onnan lehetetlenség volt fölállítani, így csordogáltak a napok, mikor váratlanul koznak be. Egyikük se akart elmenni a felvételijére, mondván ez rossz lesz nekik, sincs, hogyan kell önfenntartóan élni, de a két fiú hajthatatlan volt. Teltek-múltak betoppant az életükbe egy új szomszéd: Teréz. Teréz egy csinos 25 éves lány volt, aki van jobb hely is. De végül sikerült őket az évek és a szülők végül belenyugodtak abba, hogy a gyerekek nem élnek már otthon. Érdekes helyzet állt elő: nem is na­ nagyon kedves mézes-mázos stílusával az ujja meggyőzni, hogy tanulni kell, mert csak úgy van esélyük megállni saját lábukon. Tehát a két fiú középiskolában ismerkedett meg egymással. Osztálytársak voltak és - megint a véletlen folytán - egy padban csücsültek minden órán (az osztályfőnök ültette őket össze még első órán, hogy majd Zoli mellett úgyis csöndben lesz Bélus, aki rögtön kitűnt szemtelenségével). Eleinte ,kényszerből” beszélgettek, nehogy a tan­ 55- gyon hiányoztak. Könnyebb volt az élet két problémás kölök nélkül, sokkal gördülé­ kenyebben mentek a dolgok. így hát amel­ lett döntöttek a szülők, hogy lehetősé­ geikhez mérten támogatják fiaik megélhe­ tését és nem erőltetik hazatérésüket tovább. Majd felnőnek maguktól. Béla és Zoltán meg élte aranyéletét és tették anyagra kelljen figyelni, mert az károsítja az egészséget. Majd elkezdtek spontán dumálni azt, ami éppen jól esett. Egy ideig még va­ lóban kerestek munkát, sőt egy-két helyen a bulikról, sportról, na meg az élet nagy pár hónapig még dolgoztak is, de végül min­ köré csavarta a két férfit. Pillanatok alatt átlátta a helyzetet és úgy döntött megszerzi a lakást magának, mert hát az ő élete se volt könnyű és az ilyen lusta emberek amúgy sem érdemelnek semmit. Hozzá is kezdett terve megvalósításához. A történet folytatását a kedves Olvasóra bízom. Nagyon nehéz feladat elé állítanám. Gondolja ki a vidám zárását ennek a törté­ netnek -, ha tudja - és iga meg. Elvégre ez egy esti mese. Stevanyik Adám Csíny vagy bűn? Ezzel a címmel kerül hamarosan a boltok polcaira egy minden ízében újszerű könyv. A szerzők jogászok, tanárok, filozófusok, irodalmárok és gyerekek. Nem tévedés az utolsóként megemlített szerzői kör! Ugyanis a könyv az általános iskola felső tagozatának kötelező olvas­ mányaira támaszkodva irodalmi € példákon keresztül mutat be jogi és erkölcsi kérdéseket. A kötet­ ben szereplő művek mindegyi­ kében egy-egy gyerek szerzőpá­ rosként szerepel. Hogy hogyan? A könyvbe írók mindegyike 99',saját” gyerekkel dolgozott, az ő te kérdéseik nyomán, a legkülönfélébb kommunikációs helyze­ tekben - levél, telefonbeszélge- tés, email - dolgozzák fel a kötelező olvasmányokat egy-egyjogi vagy erkölcsi kérdés mentén. Nem titkolt cél a szerzők részéről, hogy más megvilágításba I r helyezzék a kötelező olvasmányokat és a sajátos hangvétel révén az erkölcsöt és az etikát is visszacsempésszék a minden­ napokba és a jogot is elérhető közelségbe hozzák. Persze nem­ csak az iskolások számára lehet kedves ez a könyv, hanem minden irodalomszerető jogász és nem jogász megtalálhatja benne kedvenc, már-már fele­ désbe merült íróját, szereplőjét. - tizenegyedik oldal I I lj Baracsi Katalin �Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album André: Ünnep Idén elérkezett Vásáry André, a Csillag Születik című tehetségkutató műsorban országszerte ismertté vált énekes nagy álma: kiadta „Ünnep’ című karácsonyi lemezét, amelyen minden egyes számot szimfonikus nagyzenekari kísé­ rettel vettek fel. A lemez igazi ritkaság, hiszen férfiszoprán eddig még nem adott ki karácsonyi lemezt szimfonikus kísérettel, ráadásul a CD-n sze­ replő művek hat nyelven hangzanak el. Min­ denesetre a zenekedvelők előrendelési igénye alapján az album már aranylemez, és a Mahasz lemezeladási listáján harmadikként debütált! Ne gondoljuk, hogy Vásáry André csupán azon celebek táborát erősíti, akik manapság a csapból folynak. Mostani népszerűségét tíz év kemény munkával alapozta meg. Bostonban képezte magát, megnyerte a Miskolci Operaversenyt, döntősként szerepelt a Római Nemzetközi Énekversenyen. Meghallgatásra hívta, majd szerepet ajánlott neki Ricardo Muti, turnézott Németországban, felkérték énekelni a bécsi Staatsoperbe, a hazai és külföldi koncert színpadok keresett vendégművésze. Nem mel­ lékesen ő az az előadóművész, aki különleges hangjával az operát, mint műfajt megismertette és megszerettette a fiatalokkal is. Hazai elismertsége nemcsak a koncerteken mutatkozik meg látványosan. Első színpadi szerepét a Pesti Színház Eszterházy Péter: Rubens és a nem euklideszi nők című darab­ jában játszotta, idén pedig második nagysikerű évadát kezdi vendégművészként Schiller Ár­ mány és Szerelem című darabjában is a Nemzeti Színházban, ahol Kossuth-díjas szín­ 81 i t ■ (■ / ■' 1 ■< ^ss művészekkel egy színpadon alakítja különleges, kizárólag az ő énekhangjára írt szerepét. A művész decemberre kapott meghívást a Medveczky Ádám által vezényelt Debreceni Filharmonikusok koncertjére, januárra pedig a Dohnányi Zenekar két koncertjére az Olasz Intézetbe illetve a Művészetek Palotájába. November elején megjelenő Ünnep című har­ madik lemezén szimfonikus zenekari kísérettel hangzik el 13 csodálatos klasszikus és örökzöld karácsonyi dal, amelynek jótékonysági lemez­ bemutató koncertjére december 14-én, este nyolckor kerül sor a Budapesti Kongresszusi Központban. A rendkívüli kulturális esemény színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a Szom­ bathelyi Szimfonikus Zenekart Vásáry Tamás Kossuth-díjas, világhírű karmester dirigálja, de a műsorban fellépnek Tunyogi Henriett és Solymosi Tamás balett művészek is, akik Európa és a világ balett színpadainak ünnepelt sztáijai. A megjelenő új CD és a lemezbemutató koncert egyben jótékonysági célokat is szol­ gálnak, hiszen a koncert teljes nyeresége és az eladott CD-k bevételének egy része a Semmel­ weis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája Trautsch András Olivér Alapítványát támogatja. Ez a jótékonysági koncert szervesen illeszkedik Vásáry társadalmi szerepvállalásába, melynek keretében fellépéseivel részt vett az emlőrák elleni küzdelemben, támogatta a Pethő Inté­ zetet, a Gyógyvarázs című kezdeményezéssel a gyermekétkeztetést, valamint aktív részese a környezettudatos életmód népszerűsítésének. Hrecska Renáta Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Intenzív színek, gömbölyded formák, sajátos utánzások, életképek, diszkrét meztelenség, mese és valóság vászonra festve és szoborba öntve. Kulcsszavak a kortárs kolumbiai festő, Femando Botero a még január 23-ig a SzépMűben látható és tapintható kiállításához. Realistának vallja magát: ez azonban csak saját vüágának a valóságát jelenti. Elnagyolt, ,monumentalista” alakok, statikus, érzelemmentes(nek szánt) jelenetek, fokozott expresszivitás. Illusztráció-szerű képek közé csöppenünk: Botero mintha életének és álmainak egy-egy momentumát egyszerűsítette volna le a gye­ rekek, a Mi számunkra. A latin-amerikai származású művészre Euró­ pában, elsősorban Madridban és Firenzében folytatott tanulmányai alatt nagy hatással voltak a Prado és az Uffizi képei: a kiállításon találkozhatunk többek között Velázquez Margaréta infánsnőjének és Van Eyck Amolfini házaspárjának sajátos értelmezésével, másával, amelyeket rögtön - Botero kifejezett kérésére elhelyezett fényképek révén - össze is vethe­ tünk az eredeti alkotásokkal. Ádám és Éva „klasszikus” édenkerti jelenetét sem a megszokott módon, külön képen lát- hatjuk: itt együtt s mindketten almával szere­ pelnek - a nemi egyenjogúság tréfás ábrázolása -, egyformán felelősek a bűnbeesésért. Bár Éva, már kiharapott egy darabot... Különlegesség, hogy a múzeumi szabályzatot félredobva, a művészet még jobb átélése végett meg kell érintenünk flouch me!) a szobrokat, hogy ne csak a festményeken láthassuk, hanem a saját bőrünkön meg is érezhessük Botero valóságát. Botero sajátos ábrázolásmódjával tartózkodik mindentől, ami megszokott. Talán ezért is késett, egészen a ’70-es éveikig az ismertsége és elismerése. Tudatosan kerül mindenfajta véle­ ménynyilvánítást: bármit is jelenít meg a képein, nem akar mély érzelmeket kifejezni, nem akar minden áron „mondanivalót” hordoz­ ni, csak közvetíteni törekszik. Azonban, ha akarja, ha nem, mégis elgondol5) kodtat: „visszaűz’ a Paradicsomba, s Beatrice-i szerepet játszva kalauzol végig. Gyermeki éne­ met, érdeklődésemet és kíváncsiságomat is igénybe veszi: mindent érintsek meg és min­ denre csodálkozzak rá... S így vettem észre a részletekben rejlő lényeget: egy-egy képben a festő saját képében a képet, elrejtve a Botero kézjegyet. Mikola Orsolya — tizenkettedik oldal - �Instant nosztalgia ExperiDance - Boldogság 69:09 A 10 éve működő ExperiDance társulat legújabb előadása, a Boldogság 69:09, a .Bezzeg az én időmben...!” évezredes mondatot dolgozza fel, két felvonásban. (A darabot a Művészetek Palotájában láttam, ahol egy órával a kezdés előtt két terem, a Fesztivál színpad és a Bartók terem előadásaira bejuthat bárki, akinek van érvényes diákigazol­ ványa és 300 forintja. Összehasonlításképp: ennyi­ be fájt ezen a nyáron a Zöld Pardon.) A Boldogság két idősíkban játszódik, 2009-ben és 1969-ben, amelyek közt a három főszereplő utazgat. A darab egy mai party jelenettel nyit, ahol a fiatalok a bömbölő zenében, kihívó partycuccban, különböző szerek befolyása alatt próbálják magukat jól érezni. Innen emel ki a tömegből egy elveszett, eltévelyedett fiatal srácot (Péli Róbert) egy éltes úriember, akit maga a társulat vezetője alakít (Román Sándor), hogy együtt utazzanak vissza az időben, az öregúr fiatalkori alteregójához (Patonai Norbert), akinek segítségével elmagyaráz­ zák, eltáncolják, hogyan is kell, kellene egy hölggyel bánni, hogy az ne hagyja őt rögtön faképnél. Meg­ tanítják szegény fiút mindenre, hogy végre boldog lehessen. Persze közben kiderül, hogy 69-ben sem volt fenékig tejfel az élet. Patonai Norbertnek meg kell küzdenie nemcsak az orosz katonákkal, de a besúgás miatti fájdalmasan gyötrő lelkifurdalással is, és egy alkalommal jól meg is veri a rendőrség. Ennek ellenére valahogy minden sokkal szebb, könnyedebb, kedvesebb, a jelenkori jelenetek fertő­ jéhez képest maga a megvalósult ártatlanság. A da­ rab nem bír túllépni a „kedélyes szocializmus” ké­ pén, és egy közelibb, személyesebb képet adni. Egy film az életről Lourdes (filmelemzés) Nehéz szavakat találnom, A stáblista a végére ért, a dallamok elhallgattak. En továbbra is csak ülök. Nézem az üres mozivásznat, és tűnődök. Tűnő­ dök végtelennek tűnő perceken át életről, csodák­ ról, bánatról, szeretetről, hiábavalóságról. Tűnődök kérdéseken, amelyeket talán senki sem válaszolhat meg - hiszen mindannyian más választ adunk rájuk. A Lourdes nagy film. Emberileg. A karakterek, a sorsok, a jellemábrázolás mind a valóságos életből kinyert esszenciák, amik a vásznon összeállva nagyszerű kompozícióvá állnak össze. Nem va­ gyok benne biztos, hogy a film megkapja majd azt a médiavisszhangot, amit egyébként megérdemel­ ne, mert igaz film. Nem hollywoodi tucattermék, nincsenek benne erkölcsileg deformált emberek, bármilyen kisebbséget képviselő színészek. A film­ ben gyógyulni vágyók és gyógyítók vannak. És ke­ resztény hit. Megdöbbentő volt átélni, hogy egyes jeleneteknél, mint például a lourdes-i gyógyvíz körülkínálásánál, a nézőtéren nevetgélés hangjait hallottam. Több komoly vallásos témánál úgyszintén. Elgon­ dolkodtam ezen is: vajon aki nem hisz semmiben, az miért ül be a Lourdes-ra? Hogy kinevethesse? Hogy jót derüljön azokon, akik gyógyulás remé­ A szerelmi szálak kissé furcsán alakulnak a törté­ netben. 2009-ben, korunk hőse először egy barna hajú, aranyruhás, nagyon szexi vadmacskára .hajt”, majd miután ő kétszer is kikosarazza (a bunkó, és a „jólnevelt” verzió se működik), hát marad a szöszke, fehér ruhás angyalszerű leányzó, aki amúgy még a bunkó verzióra is bukott volna. Ez egyébként egy angyalnak is köszönhető, aki számomra kicsit érthetetlen módon keveredik a történetbe. A funkciója tulajdonképpen rejtély maradt előttem. Odáig rendben, hogy ő intézi az idősíkok közti váltásokat, de néha úgy tűnik, befolyásolni tudja az emberek szándékát is, bár ezt a képességét szerintem feleslegesen használja. it nagy valószínűséggel nélküle is ugyanúgy alakul­ nak a dolgok. Ráadásul az öregúrral tisztázatlan marad a kapcsolata, van is köztük valami, meg nincs is. Zavaróan sokat van jelen. nyében elzarándokolnak oda? Vagy azokon, akik vették a fáradtságot, és készítettek a hívőkről egy megható drámát? A Lourdes játékfilmként van meghatározva, ám véleményem szerint nyugodtan lehet drámaként tekinteni rá. Nem csak emberi sorsokat ábrázol, hanem tragédiákat, lélek mélyén zajló súlyos tragé­ diákat. A filmet Jessica Hausner rendezte, tavaly mutatták be Ausztriában. A 2009-es Velencei Filmfesztiválon több díjat is nyert. Története szerint egy sclerosis multiplex-ben szenvedő lány, Christine gyógyulását mutatja be a kezdeti kétkedéstől a csodálatos gyógyuláson át egészen a magányos és reménytelen végkifejletig. Sokan irigyek Christine-re, amikor a teljes bénult­ ságból fel^ógyul és járni kezd - még az orvos segédje is azt jósolja, a javulás nem lesz hosszú életű. Mégis, a lányra úgy tűnik, rátalál a szerelem, többen imádkoznak azért, hogy a csoda ne csak egy álom legyen. Azonban Cécile, a gondozó, aki leginkább szívén viseli a lány sorsát, egyszer csak összeesik, és többet nem hallunk róla. Az utolsó információnk, hogy élet és halál között lebeg. Ezután sűrűsödnek a fellegek, a néző már ekkor érezheti, hogy nem lesz boldog végkifejlet. A filmet egy táncos est zárja le - a legmélyebb hatású jele­ neteknek lehetünk az utolsó fél órában szemtanúi. — tizenharmadik oldal - A sztori tehát elég gyengécske. Bár az ötlet maga nagyon jó, nem értem, miért nem voltak követ­ kezetesebbek az alkotók. Ha már nagy nehezen végre a srác fejébe verték, hogy egy virágszállal kell és lehet levenni a nőt a lábáról, akkor ez miért nem működik rögtön? Azt éreztem, hogy a szőke lány tulajdonképpen elég megalázó szerepbe kerül, mert a „Nincs ló, jó a szamár is!” klasszikus helyzetében. o elég világos módon az utóbbi! Zavaró. A darab látvány része viszont tökéletes. A tánc és a koreográfia a megszokott módon lenyűgöző. A táncosok precízek, szépek, és profik. A jelmezek szerintem nagyon ötletesek. A múltban játszódó jelenetekben a ruhák színe almazöld és sárga, a hölgyeken pedig műanyag bubifrizura van. Ara­ nyos. Ezzel szemben, a jelenben, a lányokon majd­ hogynem nincs semmi, az is fehér vagy arany­ színű. A díszlet minimális, így gyorsabban lehet ugrálni az időben és térben. Inkább a fények töltik ki a teret, ami nekem nagyon tetszett, mert így elég hely maradt az én fantáziámnak. Az előadás összességében élvezhető, helyenként rendesen magával is ragad. Az alkotók nem akar­ tak túl sok mondanivalót belepréselni az előadásba. A felcsendülő zenéket mindenki jól ismeri (Ha­ rangozó Teri, Illés együttes. Kovács Kati, Szécsi Pál, stb). Kinek a fiatalságát, kinek a gyerekkorát idézi fel. A nosztalgiázás pedig mindig bejön, gon­ doljunk csak a Mámmá mia! sikerére. Galiger Enikő Christine táncol szerelmével, míg egyszerre összecsuklik. Csak megbotlott? Vagy tényleg eddig tar­ tott a csoda? A férfi a falhoz kíséri, hosszú másod­ percekig állnak ott némán, mozdulatlanul. Aztán Christine szobatársa, egy idős asszony kéretlenül odatolja hozzájuk a lány kerekesszékét. Hárman állnak tovább némaságban - és negyedikként a szék. Végül a férfi e szavakkal távozik: „Mindjárt visszajövök” És tudjuk; solia többé nem jön. Christine és az idős hölgy hallgatja a Felicità örökzöld dalla­ mait, míg aztán a lány megmozdul, és alázatosan visszaül a kerekesszékébe. Hihetetlen jelenet. Ahogyan a bánat, a magány és a kilátástalanság ott lebeg, és mégis mindez csupán a néző szívében ölt alakot, mert a lány néma és békés. Végül a nézőt magát is kétségek között hagyja a film: nem tudjuk meg, hogy néhány perc­ cel azelőtt Christine egyszerűen csak elesett a par­ ketten vagy valóban visszatért a betegsége. Christine - az ő szavaival élve - normális életet akart. Megkapta, ám nem lett boldogabb. A gyón­ tatóatya azt mondta az egyik jelenetben, hogy minden élet egyedi. Minden életnek megvan a maga szépsége, feladata, amit meg kell becsülni. Tragikus, amikor beteljesül legnagyobb álmunk, és mi kénytelenek vagyunk csalódni benne. Nem kell visszatartani könnyeinket. Ez a film mindannyiunkról szól. Az élet, az álmok, az örö­ mök ugyanúgy benne vannak, mint a sivárság, a kétségbeesés és a tehetetlenség. Míg előbbieket meg kell becsülnünk, utóbbiakat meg kell sirat­ nunk. így élhetünk mi is alázattal, nézhetünk szembe a sorssal, ha odavet, ahol nem érezzük magunkat otthon - akár egy béna lány "a normális világban". Hrecska Renáta �'^utíttárla Edes élet a Brody Sándor utcában Minket, Pázmányos joghallgatókat minden bizonnyal sokféle szempontból lehet kisebb-nagyobb csoportokba osztani. Ez a fajta osztályozósdi, amikor egy egész legalább két részre oszlik, azok pedig minimum további háromra amúgy sem idegen a jogászságtól. De hogy jön ez ide? Mi, Pázmányos joghallgatók többségében vagy a Kálvin tér vagy az Astoria felől közelítjük meg az egyetemet. Utóbbiak pedig tovább oszthatók aszerint, hogy a Rákóczi úton avagy a Múzeum körúton kezdik objektív/szubjektív reggeleiket. Előbbieket meg kell mondjam, sosem értettem. Ok forgalmas, szmogos és szürke M X’ ■ ^1 -SB»-** i ..ír' |B- • •< > A' ’ út mellett haladnak, ahol alig akad egy-két budapesti viszony­ latban kiemelkedő épület, ami feldobná az embert. Ellenben a másik csoport díszköves járdán, a felújított ELTE mellett halad el. a Bródy sarkára érve a Nemzeti Múzeummal találja szembe magát, majd Olasz Intézet, Andrássy Egyetem, Magyar Rádió. Kell ennél impozánsabb? Sokat látott falak ezek, akár mindegyikük megérne egy külön cikket is. De én most csak egyet emelek ki közülük. Ez pedig a Bródy Sándor utca 8. szám alatti palota, most az Olasz Nagykövetség és egyben Olasz Kulturális Intézet. Mint ismert az épület a régi képviselőház otthona volt, együtt a szemközti Nemzeti Múzeum dísztermében helyet kapó felsőházzal alkotta a magyar parlamentet, amíg Steindl Imre alkotása az Országház el nem készült. Ma, a nem hivatali ügyeket intézők főként a nyelvórák kapcsán juthatnak be a fő­ kapun, de hozzáteszem a bal oldali kiskapu is tartogat szá­ munkra valami érdekeset. Itt található ugyanis az Intézet kávézója, amelynek a neve homályba vész, azonban sok jelentőséggel amúgy sem bír, hisz úgyis mindenki úgy fogja emlegetni: „az Olasz Intézet kávézója”. Lassan egy éve volt, amikor nagyfelújításon esett túl e hely, elnyerve mai „metro­ politan art style” formáját. ahol a múlt, a jelen, és az ezt keretbe foglaló egyedi művészeti megjelenés ötvöződik. Ha valakit a hely stílusa esetleg nem fogna meg, várnia kell, amíg kihozzák az első csésze kávéját. Akik jártak már itt, azoknak nem kell részleteznem miről van szó, de azok kedvéért, akik még nem: ez kérem havazza kávé. Nem a mostan­ ság mindenhol elterjedt, égetett-keserű ízű német borzadály (Dallmayr). Az itteni kávé finoman ötvözi a telt ízt, a kávétól elvárt élénkítő erővel. Persze ahányan készítik, annyiféle, de biztosan állítom: mindegyik remekmű! Legyen szó akár egy hagyományos eszpresszóról, cappuccinóról, amelynek tejhabjáról szolidan hullik alá a cukor, vagy a nálunk ritkaságszámba menő ristrettoról (fél eszpresszó méretű, nagyon erős, nagyon ízes). A kávéélményt kiegészítendő feltétlenül rendeljünk egyet a süte­ mények, desszertek közül is: eredeti, töltetlen croissant, fahéjas­ vagy mazsolás csiga, tiramisu. De ha ennél jobban korog a gyomrunk, akkor sem kell aggódni, mindig vannak szendvicsek és délben valamilyen főétel - a hagyományos vonalon, azaz lasagne, pasta, pizzaszelet. Az árak egyáltalán nincsenek elszállva, sőt ár­ érték arányban a legjobbak között van. _____ Minden túlzás nélkül állítom. nincs még egy ilyen hely Budapesten! Arról lehet vitát nyitni, hogy egy ilyen törté­ nelmi jelentőségű épület le­ het-e külföldi kézen - még ha i az diplomáciai használatot is jelent, de arról nem, hogy ez a kávézó a lehető legjobb helyen van, nálunk a Palotanegyedben. Legközelebb tehát kedves Kollegák, az egyetemre me­ net vagy jövet bátran térjetek be egy csésze olasz kávéra, mert az élmény minden pénzt megér. g-C Bárth Bertalan — tizennegyedik oldal �furrier •• ■< Fékpedál helyett Öregdiákunk a GVH Versenytanács élén Dr. Tóth András egyetemünk öregdiákja, egye­ temi adjunktus, a Pázmányos versenyjogi szakjogász képzés oktatója. A Gazdasági Ver­ senyhivatalban, majd a White&Case Ügyvédi íródnál eltöltött évek után nemrég a GVH Versenytanácsának elnöki posztjába hívták vissza. A frissen kinevezett szakemberrel a Kar alumni konferenciáján beszélgettünk verseny­ jogi képzésről, kartellekről és a fékpedál helyes használatáról. - Ön 2002-ben végzett az egyetemen, majd elkezdte doktori tanulmányait. A tudományos pálya érdekelte? - Szűkebb területem kutatási témái érdekeltek. Már egyetem alatt megtaláltuk egymást Boytha tanárnővel. Ez időben a Szent Ignác Szakkollé­ giumban laktam, és az ott induló tudományos mentorprogramhoz csatlakoztam harmadéves koromban. Ez a program lehetőséget teremtett a többre vágyó fiataloknak, hogy egy területen elmélyedjen, és egy egyetemi tanárral, szak­ emberrel abban valami komolyat alkosson. Nekem ez a távközlési jog volt, a tutorom pedig a Magyar Telekom akkori osztályvezetője lett. O ajánlotta, hogy foglalkozzam a versenyjog­ gal, mert abban nagyobb lehetőségek vannak. A versenyjog és a távközlési jog viszonyával nyertem meg a kari TDK-t, szereztem később helyezést az OTDK-n. Ezt dolgoztam tovább a doktori program keretében. A Faludi Ferenc Akadémia is támogatott ösztöndíjával, így 2001-ben a münsteri egyetemen is tanulhattam. Rákaptam a kutatás ízére. - Innen nézve mintha csak egy hajszál választotta el a piaci szférától. - Részben azért benne voltam és vagyok, nem áll távol tőlem; bár ezt is a tudományos pá­ lyának köszönhetem. Kutatási témámmal a piac több szereplőjének feltűntem, és megtalált többféle törvény-előkészítéssel foglalkozó szak­ értői csoport is. így ajogalkotásba is lehetősé­ gem lett bepillantani. így kerültem kapcsolatba nemzetközi ügyvédi irodákkal, a piaci élet más szereplőivel. - így került 2007-ben a White&Case Ügyvédi Irodába? - Igen, hiszen a közös munka során nagyon jó együttműködés alakult ki. Bár kicsit ódzkodtam otthagyni a GVH-t, hiszen a jó légkörön túl az is a maradás mellett szólt, hogy itt nagyon támo­ gatták - és teszik azt ma is - a munkatársak tu­ dományos fejlődését. Ugyanakkor vonzott az új lehetőség, a kihívás. így kimondva egyszerűnek tűnhet a váltás, de egy egészen más rendszerhez kellett hozzászokni. így utólag visszanézve azon­ ban azt kell, hogy mondjam: emberileg és szak­ mailag rengeteget profitáltam a későbbiekre. - A versenyjog fejlődő jogtudományi ág. Ez azt jelenti, hogy újnak is mondható? - Magyarországon 20 éves, Európában 60. De a híres Sherman Act - vagyis az első modem Antitröszt törvény - 1891-ben született az Egyesült Államokban, így nagyon nagy tapasz­ talat áll a magyar versenyjogi gondolkodás se­ gítségére. - Ennek gyümölcse az egyetemen most már har­ madik éve zajló versenyjogi szakjogász képzés? - Unikális, hiánypótló képzésről beszélhetünk. Nem tudok még egy olyan jogi kart mondani Magyarországról, amely a versenyjognak ekko­ rajelentőséget tulajdonít már a graduális képzé­ si rendszerében. Ezt a tárgyat a jogászképzés ré­ szévé tenni már a ‘90-es évek közepén Zlinszky dékán úr és Boytha tanárnő nagy bölcsességére vall. Ebből nőtt ki a szakirányú továbbképzés úgy, mint a Versenyjogi Kutatóközpont, mind­ kettő az itt végzett és itt oktató Szilágyi Pál műve. De a Karon folyó versenyjogi képzés kapcsán ki kell még emelnem Tóth Tihamér dékán-helyettes urat is, aki mind a GVH-ban mind a White&Case-nél munkatársam és idővel jó barátom is lett, nem mellesleg elődöm a Versenytanács elnöki posztján. - Idén novemberben került vissza - immáron a GVH Versenytanács elnökeként, ami a GVH elnökhelyettesi posztját is jelenti - a közigazgatásba. Pár szóban elmondaná, mi a Hivatal szerepe és feladata? - Egy sajátos jogállású szervezetről beszélünk, amely idén lett 20 éves. Feladata annak a sajátos jogi eszközrendszernek a működtetése, amely­ ről korábban már beszéltünk. Autonóm jog­ állású szerv, vagyis - noha a közigazgatás része - nem a Kormány, hanem az Országgyűlés alá tartozik. A Versenytanács a GVH-n belül önálló ugyanakkor a hivatal egészével szerves egy­ ségben lévő szerv. A Versenytanács tagjai csak a törvényeknek vannak alárendelve és mindig ta­ nácsban döntenek a piaci viszonyokba való be­ avatkozásról. Hitem szerint ez garantálja, hogy a hivatal döntéseit mindenkor kizárólag szak­ mai szempontoknak rendelje alá. - Egy fajta fék szerepet is betölt? - Igen, így is lehet mondani. Bár a piacnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ezért óvatosan kell bánni azzal a pedállal. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy egyfajta a fék ké­ szenléti állapotban legyünk és hitelesen tudjunk azzal fenyegetni, hogy a normaszegés esetén a szankció sem fog elmaradni. Ezzel ugyanis meg lehet előzni a jogsértések bekövetkeztét, amely társadalmilag hasznosabb, mint a pedálra lépni. Sergó' András konkrét személynek címzed a levelet (ez persze egy kis nyomozást, utánajárást igényel). Karrier Kalauz 2. A motivációs levél Az előző számban elkezdett sorozatunk első részében az önéletrajz helyes megírásához adtunk tippeket. A folytatásban a gyakran szintén szükséges motivációs levélről szólunk. Mi az, mi legyen és mi ne legyen benne? A motivációs, más néven kísérőlevél megírása hasznos lehet, ha a munka­ vállaló szeretne bemutatkozni a leendő munkaadójának. Kiemelheted benne azon sajátos tulajdonságaidat, amelyeket a munkaadó a munkakör betöltéséhez fontos szempontként megjelölt, illetve azokat is, amelyek további előnyt jelenthetnek az állás elnyeréséhez. A jól megírt önéletrajz azt a benyomást kelti, hogy Te vagy a legalkalmasabb személy az állás betöltésére, ezért - az önéletrajzzal ellentétben - rendkívül fontos a stílus. 1. Megszólítás, bevezetés A motivációs (kísérő) levél felépítése legyen egyszerű és áttekinthető. Első lépésben alakítsd ki a fejlécet (név, lakcím, telefon, e-mail), amelyet a címzett adatai követnek majd (a cég neve és címe). Ezt követően pedig a hagyományos felosztás szerint írható meg a kísérőlevél, tehát: megszó­ lítás, tartalom, dátum, hely, aláírás. Felkeltheti irántad az érdeklődést, ha 2. Tárgyalás A megszólítást és a kísérőlevél szövegét is célszerű egy konkrét személynek címezni. Már a tárgyalás bevezető részében utalhatsz rá, hogy ismered azt a szakterületet, amelyen az adott cég, iroda működik. Meg­ említheted a munkáltató idáig elért legnagyobb sikereit is. A továbbiakban pedig tüntesd fel szakmai tapasztalataidat, készségeidet a meghirdetett állásajánlat feltételeire tekintettel, illetve megindokolhatod miért éppen Te lehetsz a legalkalmasabb személy az állás betöltésére. Válaszolj arra a kér­ désre, hogy mivel szeretnél hozzájárulni a cég jövőbeni sikereihez. Foglald össze az idáig elért sikereidet, mutasd meg, mi rejlik Benned. Mindezt persze kellő visszafogottsággal; a vártnál több polír visszataszító lehet. 3. Befejezés: rövid, velős, pozitív Ne mondj el mindent önmagadról, inkább keltsd fel az olvasó érdeklődését személyedre, és hagyj teret a majdani kérdéseknek is! Mutass érdeklődést a személyes találkozó iránt! A szöveg után ne felejtsd el megadni telefon és e-mail elérhetőségedet! Együttműködésben a Profesia s.KO.-val, a workania.hu üzemeltetőjével - tizenötödik oldal - �•• Öregdiák fiatal szemmel Hallgatók beszámolója a novemberi alumni napról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi karának első öregdiák találko­ zója, egyben e rendezvény keretében lebonyo­ lított jubileumi díjátadó ünnepség november 18-án került megrendezésre, a Deák Ferenc Továbbképző Központ szervezésében. Az elő­ adások apropóját az jelentette, hogy a Kar 10 évvel ezelőtt adta át az első jogász diplomát, és a végzett jogászok szakosodását elősegítő To­ vábbképző Intézet is éppen 10 éve kezdte meg tevékenységét. Plenáris ülés Dr. Schanda Balázs dékán Úr megnyitója után karunk alapító dékánja, Dr. Zlinszky János .5? szólt, „aki nélkül ma egyikünk se lenne itt’ (Schanda. B.). A volt dékán úr szívesen emlé­ kezett vissza az elmúlt 10 év munkájára az építkezés” időszakától egészen napjainkig. Örömmel konstatálta, hogy az egyetem eleget tett az egy évtizeddel ezelőtt kitűzött céljainak, így annak, hogy ne csak egy diplomát adjon a jogász értelmiség kezébe, hanem va­ lami „többet”: egy keresztény rendszeren nyugvó erkölcsi tőkét. A következő előadó Dr. Rétvári Bence államtitkár, aki a jogászokat érintő közigazgatási szerkezeti válto­ zásokról tartott előadást. Az állam­ titkár úr ismertető előadását megelő- ' ’ zően volt hallgatóként köszönetét mondott az egyetemnek és jelen lévő volt tanárainak, hogy a boldoguláJH sához való kellő tudást itt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen maradéktalanul megkapta. Kellemes és könnyed hangulatot teremtve beszélt vizsgaélményeiről, az évfolyamtársakat összefűző betyárbecsületről és a tanulmányi éveken átívelő összetartásról. Külön kiemelném még Dr. Polt Pétert, egyetemünk oktatóját. Az ügyész úr az Alkotmánybíróság és az Ügyészség jövőjéről beszélt az új Alkotmány tükrében. Kiemelte, hogy az ügyészség, mint önálló alkotmányos tényező fog megjelenni az új alkotmányban, valamint többek között két olyan fontos vál­ toztatás is bekerül majd, minthogy: a legfőbb ügyész nem lesz interpellálható és a legfőbb ügyész csak az ügyészek közül lesz megvá­ lasztható. Szekciókra bontva A díjak és elismerések átadása után kerülhetett sor a szekcióülésekre, ahol már egy kerekasztal beszélgetés keretében nyílhatott lehetőség az egyes szakmákat napjainkban leginkább érintő kérdéseinek megtárgyalására. Az alumni talál­ kozó egyik legfontosabb célja az, hogy meg­ teremtse az azonos hivatásrendben vagy szak­ területen életpályát építő jogászok számára azt, hogy ismét felvehessék és ápolhassák a kap­ csolatot régi oktatóikkal és azokkal a Pázmá­ nyon végzett pályatársaikkal. Három szekciót kiemelve beszámolunk a folytatásról. Bírák tegnap, ma és holnap Az egész beszélgetés az igazságügyi reform körül forgott. Dr. Szabó Sarolta egyetemi adjunktus, Mária Terézia Planum Talubare-jával nyitotta meg a beszélgetést, majd az igazság­ ügyi reform, mint egy a válságra adott válasz vált beszélgetés fő tárgyává. Minden résztvevő egyértelműen leszögezte, hogy nincs válság. Dr. Kozma György a Legfelsőbb Bíróság kollé­ giumvezetője a 150/2010. LB határozatra utalt érvelésében, Dr. Székely Ákos bíró az ítélő­ táblák területilletékességi szabályainak újragon­ dolását tartotta szükségesnek. A két fiatalabb ’3 bíró Dr. Bőgős Fruzsina (Fővárosi Bíróság) a rájuk nehezedő súlyos eljárási terhekre hívta fel a figyelmet, míg Dr. Kőhalmi Attila (II, III. Kerületi Bíróság) az instruktori bíró rendszer használatát tartaná a lehető legjobb választásnak. PPP - avagy hová álljanak a belgák? (piac, PhD, politika) A valódi „alumni-hangulathoZ a témakör kötetlensége mellett az is valószínűsíthetően hozzájárult, hogy az egyik legnépesebb öreg­ diák-társaság gyűlt itt össze. A szekcióülés által összefogott rendkívül széles és szerteágazó témakörben nehéz is lett volna más közös pon­ tot találni, mint a Pázmány, így nem meglepő módon elsősorban a tapasztalatokra, értékekre, és az egyetem által adott többletre tevődött itt a hangsúly. A meghívott kerekasztal-vendégek nagy része roppant fontosnak tartotta az egyetem által képviselt keresztény szellemiséget. A vendégek mindegyike kiemelten fontosnak tekintette azt a légkört, mely a Pázmányt jellemezte és jel­ lemzi ma is. Mindannyian hangsúlyozták, hogy a legfontosabb és legtartósabb kapcsolataüc itt, az egyetem falai között alakultak ki - amely falak az elmúlt évek alatt jelentős felújításon, fejlesztésen estek át. Egyetlen kritika látszott megfogalmazódni, ez pedig az egyetemi felvételi hiánya. Az egyik meghívottunk (dr. Ugrón Gáspár) érzékeltette, hogy az oktatást karunkon (időszűke mellett) azért hagyta abba, mert a diákoknál súlyos hiá­ nyosságokat észlelt az alapműveltségben. Emel­ lett a felvételi alkalmassági szűrőként is mű­ ködött. Közigazgatásban ,Jogászi hivatás a közigazgatásban” címmel kezdődött meg délután fél ötkor az egyetem Dísztermében a közszolgálatban dolgozók „kerékasz­ tal beszélgetése”. Egy későbbi - és egy Erasmus szatírába is teljes mér­ tékben beleülő - hasonlattal élve, egy betévedt vendégnek is >5.véletlenül” egyértelmű lehetett, hogy itt bizony jogászok ülnek - ki más is tudná mindezt egy négyszögletű asztalnál ülve végrehajtani... Gerencsér Balázs tanár úr mint moderátor - nem mellékesen öregdiák is - működött közre a beszélgetésben, a felvezetés után egyszerűnek tűnő kérdéssel kezdte: „Ki miért választotta a közszférát?” A válaszok nagy ré­ szénél érzékelhető volt a tipikus jog­ hallgató trichotómia - mindenki bíró, ügyész vagy ügyvéd lesz -, és nagyrészt véletlenek sorozatának volt köszönhető, hogy a közszfé­ rában helyezkedtek el; egy ilyen véletlen volt például az is, hogy Deák Ferenc úr a sok szét­ küldött pályázat utána „csak az AB-ra jutott be”. A további beszélgetés már kötetlenebbül zajlott, megtudtuk, hogy egy Pázmányos bizony megállja a helyét egy az Egyetem térről érkezett vetélytárssal szemben is, vagy hogy mÜyen jó is, mücor egy ismeretlen közegben találkozunk egy „földinkkel”. Összeállította: Bakos Orsolya, Dömötörfy Borbála, Kovács Krisztián, Simon Nikolett, Zlinszky Péter és Sergő András I Karrier Iroda • Tavasszal is várunk I I Olvasásfejlesztő tréning • Cégbemutatkozások • Állás- és gyakornoki helyek ’ Fókuszban a nemzetközi igazgatás • Karrier Nap 2011 | I I. em. 137. a TO fölött I � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 6. szám 2010. december 10. Abstract A summary of the resource. A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Subject The topic of the resource A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bárdossy Csaba, Bende Tamás (irodalom), Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta (szerkesztő), Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Adám (sport), Simon Nikolett, Szabó Imre (közélet). Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet), Tóth Máté Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bárdossy Csaba, Bende Tamás, Bárth Bertalan, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Adám, Simon Nikolett, Szabó Imre, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András, Tóth Máté Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. december 10.. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1889kb+24989kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_6_20101210 Relation A related resource T00115 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_6_20101210 Table Of Contents A list of subunits of the resource. A Pázmány Szalon megemlékezése Teaest Jávor Benedekkel Tisztújítás volt a HŐK vezetésében Alkotmányozó pódiumbeszélgetésen jártam Prágai Sörtúra Birt Or Not - Szavazás az életről Szerzői jogok vs. társadalmi igények - Vitaindító Mi lesz veled Alkotmánybíróság? Dobrudzsái vakáció LOL, avagy a humor hatalma 2. Ősz Párizsban Interjú Gál Gyula Tanár Úrral Bogdánffy Szilárd boldoggá avatására Esti mese Csíny vagy bűn? Botero mesés képei a Szépművészeti Múzeumban Egy kivételes hang és egy, a világon egyedülálló album Experidance - Boldogság 69:09 Egy film az életről - Lourdes Édes élet a Bródy Sándor utcában Karrier Kalauz 2. - A motivációs levél Fékpedál helyett - Interjú Dr. Tóth Andrással Öregdiák fiatal szemmel Karrier Iroda - Tavasszal is várunk! Aradszki Dea Bárdossy Csaba Bárth Bertalan Bende Tamás Both Hunor Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Simon Nikolett Stevanyik Ádám Szabó Imre Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András Tóth Máté https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4749de15179eda7bd9f85a3b95e04d83.jpg 5c5dde9ef102c50819d040774d1b5eb3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af28cb1ef1d2161882996f7ce638af99.pdf 2a1dfe10d8fd11999a5e42b1a821e3da PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ITELETS <D re A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA PÉTERI ZOETÁN NYOLCVAN ÉVES Vámpírok Erdélyken A^r^azoli Lengyel tragédia E^ykáz és politika Kafka Pro Facultate 2010 XIII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelett^ak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. május 11. �Vargazoli meghalt „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt39’ I (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnwvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Gahger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Vargazoh meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga...55’ kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HOOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kpl Kis-Molnár FJóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGO kaotikus rendje! Küenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap 2 3 3 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 ’9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A mai, média uralta világban Varga Zoltán vagy inkább: Vargazoli, így, egybeírva -, azaz egy olyan futballista, akinek nem örökítette meg % minden meccsen minden mozdulatát legalább harmincféle beállításból a kamera, és akinek legnagyobb mérkőzései után nem maradt 4' mozgókép, akkor is csak legenda lehet, ha itt él köztünk. Hisszük-e vagy sem a róla keringő történeteket - talán a mesélő szuggesztivitásán vagy a hallgató szkepticizmusán múlik. De ha valakinek a játékáról mindenki ódákat zeng, akkor jobban járunk, ha elhisszük azokat - így, beavatottként, kicsit mi is részesei leszünk a legendának. Vargazoli annak a Fradinak volt féltett kincse, amelyik a hatvanas években Európa egyik legjobb csapata volt, európai kupát nyert, és aranylabdást adott Albert Flórián személyében. Vargazoli univerzális játékos volt, távoli bombák, felhőfejesek, ollózások, cselsorozatok. pontrúgások mestere. De nem elsősorban emiatt lett legenda: élete igazi eltékozolt, soha ki nem teljesedő magyar élet volt. Olyan, amelybe szeretjük olykor belelátni magunk vagy akár - mint cseppben a tengert - az egész nemzet sorsát. Vargazoli a világ elől világgá ment, 1968-ban Nyugatra távozott. Hiába a Bundesliga, hiába Európa akkori legjobb klubcsapata, az Ajax, nem vert gyökeret igazán sehol. A tehetség mellé nehéz természet és ellene összeesküvő körülmények társultak. Az ifjú zseni így nem válhatott korszakos világsztárrá. Aztán sokkal később, a kilencvenes években hazajött, a Fradi edzőjének. A remény is visszatért egy kis időre: hátha most, amikor már senki nem számított rá, valóra válhatnak az álmok, egyenesbe kerülhet egy girbegurba élet, és egy csapásra megváltozhat a mi világunk is. Vargazoli még mindig kisfiús mosolyával együtt hazahozta őszinte, szinte gyermeki naivitását is. Csodát tennie a magyar futball közegében neki sem sikerülhetett, nem hagyták, és talán nem volt elég kitartó sem. A játék és a közönség iránti mély alázattal mindig a tökéletességre törekedett - hiába próbálták hozzáállását a nyugatról jöttek sznobizmusának beállítani. Nagy-nagy szeretet, de nagy-nagy értetlenség is fogadta, a távolból sok őszinte rajongó és tisztelő, közelében rengeteg ártó szellem. Vargazoli megint elbukott. A mi legendáink már csak ilyenek, mi leginkább veszteseinket tudjuk ünnepelni, a vesztett csatáktól az elvesztett futballvilágbajnokságokig. Mégsem a vesztesek, inkább a drámai elbukások népe vagyunk, és ne tagadjuk, olykor el is hisszük, jól áll nekünk ez a hősi póz. Jó tíz évvel ezelőtt Sydneyben, egy medencében hűsölve egy disszidens magyar barát - amikor néhány pillanatra kizökkentünk az önfeledt kerti sütögetős, sörözgetős, labdázgatós szórakozásból - fátyolos szemmel mesélt arról a szabadrúgásról, amit Vargazoli lőtt a Honvéd ellen, nyolcvanezer néző előtt a Népstadionban, 0-0-ás állásnál, az utolsó percben. Fel, a sorfal felett, egyenesen a pipába. A hazájától távol élő, magát így örökös boldogtalanságra ítélt magyarnak az a gól - nem túlzás - otthonát, fiatalságát, az elmúló időt jelentette, és jelenti még ma is. Hiába, a futball nem játék. Vargazoli elment, úgy, ahogy egy futballistának el kell menme - a pályán, játék után a kispadon ülve. Valaki, aki a miénk volt, most végleg elveszett - és csak félve merjük bevallani magunknak, hogy már régen elvesztettük őt. Mi pedig itt maradtunk a legendáinkkal, az apáról fiúra szálló emlékeinkkel, és valami furcsa, már-már jól eső melankóliával szívünkben. A szerk. �Kari közélet Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Április 21-én ünnepeltük karunk dísztermében Péteri Zoltán tanár úr nyolcvanadik születésnapját. Az eseményre megtelt a terem, rengeteg hallgató és tanár is részt vett az ünnepségen. A házigazda Koltay András tanár úr volt. Az első köszöntő, Schanda Balázs dékán úr beszédében visszaemlékezett ELTE-s diákéveire; mint el­ mondta, hallgatói évei alatt nem igazán rajongott a jogelméletért. Ez csak az államvizsgára felkészítő ún. szakszemináriumon, tanulmányai vége felé változott meg. Ekkor ugyanis új tanárt kaptak Péteri Zoltán személyében, az órák pedig egycsapásra élvezetesek és érthetőek lettek. E történet elmesélése után a dékán úr megköszönte az ünnepeltnek, hogy a kezdetektől részt vett a Pázmány jogi karának építésében. A következő köszöntést a volt alkotmánybírótól, az ELTE professzorától, Harmathy Attilától hallhattuk. Első mondataiban az idő múlásáról beszélt, és arról, hogy lelke mélyén nemigen hiszi el, hogy az ünnepelt valóban nyolcvanadik születésnapját ünnepli: „Zolihoz valahogy nem tartozik hozzá a 80 év...”. Majd felelevenítette a sok közös emlék közül az egyik legkedvesebbiket, a közös strasbourgi utazásokat, a hatvanas évek közepéről. Mint mondta, ők - bezárva a vasfüggöny mögé - ekkor ismerhettek meg „egy másik levegőt, egy másik világot”. Ennek megismerésében „Zolinak elévülhetetlen szerepe volt. Beszédét „Kedves Zoli, Isten éltessen”-nel és egy baráti öleléssel zárta. A harmadik köszöntő egyetemünk alapító dékánja, Zlinszky János professzor úr volt. Beszédében elmondta, hogy Péteri tanár úr kezdettől fogva a népszerű tanárok közé tartozott, és biztos alapokat nyújtott a hallgatók számára. Visszaemlékezett a kezdetekre, és megemlítette, milyen öröm volt vele dolgozni („kongeniális partner volt, az egyik, akire építeni Herczegh Géza professzor karikatúrája Péteri Zoltánról 1954-ből lehetett”). Mind a ketten elkötelezettek voltak az új kar felépítésében. Egy hallgatót idézett a kezdeti évekből: „mi azért vagyunk modem kar, mert sok az öreg tanárunk”. Hírek a Kari Tanácsról 2010. április 9. Ismét itt az idő, hogy krónikás! szerepünknek eleget téve ismét tollat ragadjunk, és híven beszámoljunk Nektek arról, miként határozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa április 9-i ülésén. Javaslatot nyújtottak be a záróvizsgák kötelező letételi idejének meghosszabbítására, amelyet a Tanács elfogadott, így a vonatkozó szövegrész a TVSZ-ben módosításra kerül. Az új szabályrész alább olvasható: Kari rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdé­ séhez: Az osztatlan jogászképzésben, tekintettel arra, hogy a záróvizsga több, eltérő időpontban teljesítendő részvizsgából áll, melyeket a min­ denkor hatályos képzési követelmények szerint kell teljesíteni, a hallgatói jogviszony az abszo­ lutórium megszerzése miatti megszűnésétől számított hét éven belül a záróvizsga utolsó részvizsgáját is le kell tenni. Amennyiben a hallgató ezen határidőig nem teszi le a záróvizsga minden részvizsgáját, az addig megszerzett részjegyei érvénytelenné válnak. Ezt követően ismét hét éven belül van lehetősége a záróvizsga valamennyi részvizsgájának letételére. Átmeneti rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekez­ déséhez: Azon hallgatóknál, akiknek az abszolu­ tórium megszerzéséből eredően hallgatói jog­ viszonyuk 2007. július 1-je előtt szűnt meg, a hét éves periódust 2007. július 1-jétől kell számítani. Felmerült a szemináriumok rendjének, temati­ kájának szabályozása, elősegítendő, hogy a hallgatók valóban a gyakorlatból kapjanak ízelítőt ezeken az órákon, és ne a főelőadás megismétlésével, vagy számonkérésével teljen az erre szánt idő. A javaslatot a Hallgatói Önkor­ mányzat is támogatta, azonban csupán három igen szavazatot kapott, így a Tanács a tan­ szabadság elvére hivatkozva elutasította azt. Elfogadásra került egy új karunkon indítandó képzés, az igazgatásszervező alapszak szakin­ dítási kérelme, melynek célja, olyan szakemberek képzése, akik a megszerzett közigazgatási, jogi, gazdasági ismeretek alkalmazásával képesek igazgatási feladatok megoldására, közigazgatási döntések előkészítésére, végrehajtására, az ön­ kormányzati és más közigazgatási szervek működésének szervezésére. A szak elindítására azonban csak a MAB engedélyének birtokában lesz majd lehetőség. A professzor szavait követően Fekete Balázs tanár úr lépett a mikrofonhoz, aki bemutatta a születésnapi ajándékot. A Koltay Andrással közösen szerkesztett könyv Péteri Zoltán tizenhárom - a jogösszehasonlítás témakörében született - tanulmányára épül, de található benne még hat köszöntő írás, teljes bibliográfiai gyűjtemény, hosszú „életút-interjú'l” és egyéb érdekességek is. A könyv a Pázmány, az ELTE és a szegedi jogi kar anyagi támogatásával született meg. A bemutatás után a két társszerkesztő közösen adott át egy példányt a könyvből az ünnepeltnek. Végül maga az ünnepelt, Péteri Zoltán tanár úr lépett - jelentősen meghatódva - a pódiumra. Egy történetet mesélt el, felidézve Nelson admirális trafalgari csata előtti szónoklatát, amelynek utolsó mondata így hangzott: „Anglia elválja, hogy a mai napon mindenki teljesítse a kötelezettségét!”. Majd a győztes csata után, amikor a hadvezér halálos sebbel feküdt, ezek voltak utolsó szavai: .Köszönöm Istenem, teljesítettem a kötelességémét!”. Péteri tanár úr elérzékenyülve mondta ki Nelson szavait; mint mondotta, boldog lenne, ha a végső elszámolásnál ő is elmondhatná ugyan­ ezeket. Ezt követően szűnni nem akaró vastaps köszöntötte. A szervezők általi ajándékként minden jelenlévő kapott egy példányt az ünnepi kötetből, a rendezvényt pedig pezsgős fogadás zárta. Smitnya Sándor Jogesetmegoldás A félév utolsó polgári jogi jogesetmegoldó versenyén vehettek részt az érdeklődők április 20-án. A mostani egy kicsit eltért az eddig megszokottól, egy igen érdekes és színvonalas TDK dolgozattal ismerkedhettünk meg rögtön az elején, melynek témája: a polgári jog és az orvosi jog viszonya. közelebbről bemutatva a beteg és az orvos kapcsolatát. Pogácsás Anett tanárnő egy családi joggal kapcsolatos esettel örvendeztetett meg bennünket, a versenyzők különösebb nehézség nélkül feldolgozták az ügyet, mindnyájan derekasan helytálltak. Míg az indulók fel­ készülési idejüket töltötték, a jelenlévők - mármár szokásosnak nevezhető módon - közösen .kóstolgatták a kivetített szöveget, s néhányan negy-két megoldási lehetőséggel is előrukkoltak a közönség soraiból. Ám az 55.ítélet'.55 meghozataláig senki sem lehetett biztos abban, hogy az elgondolása helyes-e, illetve, hogy a bíróság is ugyanígy gondolkodott-e. Az estét hatalmas tapsvihar zárta, mely mindenkinek szólt. Itt a vizsgaidőszak, aztán a jól kiérdemelt nyári szünet, de fel a fejekkel, ősszel újult erővel, frissen, fiatalosan visszatér a polgári jogi jogesetmegoldó verseny! Bolyós Zsuzsanna harmadik oldal �I *»*> ■ •. *Í bw ‘kV ■.» átMi Kari közélet „Nemzetközis hallgatónak, de jól vagyon dolga. ” Az egyetemünk jogi karán néhány éve immáron nem csak jogászképzés folyik, hanem megkezdték a nemzetközi igazgatás BA, illetve idéntől az MA képzést is. A bolognai rendszer szülte megosztott képzés teljesen új szak: egyedül a győri egyetem előzött meg minket, nyomdokainkban pedig már a Corvinus is lépked, ugyanis ott a következő szemesztertől indul meg ez a képzés. De hogy tulajdonképpen mi is ez? Tetszetős leírást találhatunk a felvi.hu oldalán, ami azt sugallja, hogy ezek a bizonyos igazgatási szakemberek akik mi leszünk - szinte mindenre jók. Nem csak hogy kifinomult érzékük van az emberekkel való kommunikációhoz és a társas tudományokhoz, de a közigazgatás rögös területén is magabiztosan megállnak jogi oktatásuknak köszönhetően. A multifunkcionális bürokraták világában az igazga­ tási szakemberek elmehetnek önkormányzatok­ hoz, multinacionális cégekhez, nemzetközi szerve­ zetekhez dolgozni. Annyira jól hangzik. Már túlságosan is. Hogy miért is? Mert senki sem tudja szinte, mi is ez a szak. A laikusok erőszeretettel osztják be ezt a képzést a nemzetközi tanulmányokhoz, s csak megértőén bólogatnak mindenre a tudatlanságuk további leplezése érdekében: de nem kell még ennyire messzire sem mennünk. Egyetemünkön is néha fennakadást okoz, kik is azok a bizonyos titokzatos „nemzetközisek. E cikk segítségével szeretném kicsit jobban bemutatni ezt a szakot: egy közvéleménykutatást prezentálnék, amit az első- és másodéves hallgatókhoz sikerült eljuttat­ nom. íme hát, a mi elképzelésünk a szakról. í. Felvételi, avagy hogyan is jött ez? A bizonyos, végzős körében jól ismert kék könyvet bújva bukkanhattunk az országban két helyen erre a szakra: a nemzetközi igazgatás sokat sejtető hangzása talán sokunkat rögtön lebilincselt. És mi is kell hozzá? Rögtön meg is nézhettük: magyar és történelem, a jogász szak déjà vuje. Rövid kalku­ lálás: jogi kar, és ugyanazok a felvételi tárgyak... vajon mennyire lesz „jogos” a szak? Arra juthat­ tunk, hogy biztosan tömik majd a fejünk jogsza­ bályokkal, de nyílván sok-sok nyelvet is tanul­ hatunk majd... A közvéleménykutatásra választ adók szinte egy­ től egyig elsőként jelölték meg ezt a szakot. Itt illik megjegyezni, hogy többször hallottam sajnos jogászoktól, hogy mi biztos csak lecsúsztunk a jo­ gász szakról, azért vagyunk itt, amolyan pótlék­ ként. Itt az idő eloszlatni a tévhiteket: a válaszolók közül senki sem jelentkezett elsősorban a jogász szakra, s került véletlen ide. Ami még hízelgőbb: saját bevallás szerint senki sem bánta meg, hogy ide jött. 2. Elképzeléseink a képzésről A hallgatók többsége meg van elégedve a karunk nyújtotta képzéssel, noha akadnak problémák és megjegyezni való hibák. Az első és legfontosabb, amibe ütközünk, hogy gyakran oktatóink sincse­ nek tisztában vele, pontosan mit is tanultunk, mire lehet alapozni. Apró technikai hibaként akadnak olyan párhuzamosan oktatott tárgyak is, melyek közül elvileg az egyik a másikra épülne. A másik sarkalatos pont a nyelvoktatás kérdése. Itt negyedik oldal 1 egyetlen válaszoló csak elégedett, mindenki más panaszkodott: a szakon országismeretet, szakigaz­ gatási nyelvet és tárgyalástechnikát oktatnak, angol, német és francia nyelven. Azonban a probléma az, hogy a gyakorlaton a csoportok teljesen véletlenül vannak összeválogatva: sokan hiányoljuk a szintfelmérőt a munkaképes cso­ portok összeállítására. Több megjegyzés érkezett arra is, hogy ezek az idegen nyelvű órákon sok esetben felesleges információkat kell megtanulni. Konkrétan az országismeret esetén érkezett né­ hány válasz, ami hiányolta a „használható”, adott országra jellemző protokoll- és viselkedéskultúra oktatását. Ehhez kapcsolódik még a szaknyelv kérdése is, melynek képzésével ugyan mindenki meg volt elégedve elmondásuk szerint, de többen felháborodtak azon, hogy a diplomához állami finanszírozás esetén is biztosan be kell invesz­ tálnunk cirka 100 000 forintot: két szaknyelvi kurzus 25-25 000 Ft értékben, egy nyelvvizsga­ felkészítő tanfolyam, s végül maga a vizsga díja is középfokú szinten 25 000 forintot kóstál. A diplomázáshoz pedig nem elég a sikeres állam­ vizsga: egy középfokú, illetve egy szaknyelvi nyelvvizsga szükséges. Néhány javaslat is érkezett a probléma áthidalására: lehetne néhány idegen nyelven oktatott tárgyunk, vagy egy-egy ilyen előadás is. Egy másik kérdés a tantárgyak hasznosságát boncolgatta: vegyes érzelmekkel vallottak erről a válaszolók. Mindenki meg volt elégedve bizonyos fokig, de tudtunk megnevezni olyan tárgyakat, melyeket nyugodt szívvel ki lehetne húzni a tantárgylistáról, amolyan „töltelék érzését keltve bennünk. 3. Oktató- és diákhozzáállás a képzéshez Néha szembesülünk azzal, hogy az alaptudásunk meglehetősen alacsony néhány témában, amelyről professzoraink magabiztosan és látványosan bele­ élve magukat tartanak előadást, s néhány tanár meg is jegyezte, hogy az egyetemekre bejutott diákok nagy része meglehetősen tájékozatlan. Ok­ okozati összefüggéseket keresve válaszolták a következőket a hallgatók: a középiskolai képzés színvonala meg­ felelő, többet egyszerűen nem lehet a középiskolai tanulók fejébe verni; a középiskolai képzés nagyon eltérő oktatási intézménytől függően. A köz­ ponti érettségi próbálja ezt megoldani, de mint sejtjük, a középszintű érettségik javításánál normális esetben a tanuló saját tanára próbál mindent kihozni a dologból: talán néha a valóság rovására is; a középiskolai képzés színvonala valóban alacsony, ez pedig az oktatási miniszté­ riumnak köszönhető. Ezt nem is kell tovább magyarázni: az oktatás látványo­ san és drasztikusan lefelé ívelő pályája kimutatható a költségvetési megvonások­ kal egyenesen arányosan; a középiskolai képzés színvonala alacsony, de aki akar, tud tanulni. Ha valaki érez magában ambíciót, megtanulhat bármit, vagy szülői segítséggel (magántanár fi­ nanszírozása), de akár anélkül is; a középiskolai képzés lényegtelen. Az egyetemnek kellene komolyabb bejutási limitet szabni: emelt szintű érettségit kel­ lene követelni az egyik felvételi tárgyból. A másik témakör, amit a kérdőív itt említett, arra kérdezett rá, hogy a hallgatók az egyetemen mennyit foglalkoznak az elméjük autodidakta pallérozására. A szak határtudományaival csak nagyon kevesen foglalkoznak, de szinte mindenki a nyelveket jelölte meg, mint önszorgalomból gyakorolt és fejlesztett terület. A gazdaság is előkelő pozíciót foglalt el a válaszok alapján: nem hiába gerince a záróvizsgának is a nemzetközi gazdálkodás. 4. Vizsgák A vizsgaidőszakok nehézségéről hihetetlen nagy szórás jellemezte a válaszolókat: mivel sokan közülük csak az első vizsgaidőszakon volt, nem pontosan tudták megmondani, hogyan is viszo­ nyulnak ezekhez. Volt, akinek nehéz volt, akadt olyan is, aki kisujjból rázta ki a dolgot. Egy érdekes megjegyzés volt itt, ami hiányolta a gyakoribb évközi számonkérést, mert az kényszerítő erejével megkönnyíteni a vizsgákra való felkészülést. Erre mondják, hogy az egyetemen már saját felelősség az idő beosztása, de talán jó tanács lehet ez a megoldást is. 5. Diploma, elhelyezkedés Megoszlanak a vélemények, hogy vajon leengedő lesz-e a BA képzés diplomája az elhelyezkedéshez. Tanárvélemény is akad, aki szerint igen, de legtöbben szeretnék elvégezni a karon idén indult MA szakot is, hogy így a nemzetközi ismeretek teljes repertoárjával felfegyverkezve mehessenek állásbörzére. De hogy mire is jó ez a diploma, hol lehet elhelyezkedni? A szak célja a közigazgatásban otthonosan mozgó szakemberek képzése, munka­ területként főleg állami szférát, nemzetközi szervezeteket és multinacionális cégeket megne­ vezve. A kérdőívben erre is akadt kérdés: meg­ döbbentő, hogy mindenki a minisztériumoknál akar elhelyezkedni, előszeretettel a külügyminisz­ tériumnál. A nemzetközi szervezetek is erős támogatottságot élveznek, s a multinacionális cégek eme jövőkép alapján csak nagyon kévé­ sünkét fogják alkalmazni: szinte senki sem szeretne ilyen helyen dolgozni. Egyetlen egy válaszoló élt az „egyéb” opcióval, s a magánvállalkozó pozíciót adta meg. Az állam által finanszírozott oktatás akkor éri el a célját minden esetben, ha olyan szakembert képez, amit a hazai piac fel tudni venni, hisz akkor a bizonyos adókon keresztül megtérülhet az oktatási költség, illetve a felsőfokú képzettségű emberek emelhetik a közkultúra színvonalát és minőségét is. Ennek tükrében is merült fel a hazai kontra külföldi munkavállalás kérdése, aminek válasza nagyon is tükrözi a fiatalok országról alkotott képét: ugyan szinte mindenki szeretne itthon dolgozni, ugyanakkor mindenki számára belefér néhány éves külföldi kiruccanás. Az ál-indok a tapasztalatszerzés, valljuk be, a vonzóbb és valódi a fizetések jóval magasabb színvonala. �Kari közélet 6. Egyetemi hangulat érzem, pár dologban hátrányom van n,Úgy nemzetközisként az egyetemen!’ Nem csak egy válaszoló érzi úgy. Mint ahogyan a HŐK választási kampányában is szerepelt a célkitűzés a nemzetközis hallgatók hatékonyabb „beintegrálására”, úgy mi is érezzük, hogy néha valóban mostoha­ szakként éljük meg a nemzetközi igazgatást a jogászhoz képest. Mentség talán, hogy viszonylag új ugyebár a képzés, az egyetem átállása pedig nehézkes: még is, ne csodálkozzon senki, hogy a kevésbé jogosabb speciálkollégiumokra csak nemzetközisek járnak: elvégre is, mit keresnénk mi például egy büntetőjogi szabadon választotton, vagy akár egy versenyjogi előadáson? Nem sokat konyítunk a témához, főleg nem elsősként. így marad körülbelül olyan 10-15 „értelmes” szabadon választható tárgy, amiért élet-halál harcot vívunk tárgyfelvétel idején. Ne csodálkozzon tehát senki, hogy a számunkra korábban megnyitott neptunon már csak a jó öreg 20/20 fogad, ha valaki a „híres perek...”-re kattint. (Ennek az órának például potom 3 perc elég volt, hogy a nemzetközis invázió áldozatává váljon) Az egyetem nyújtotta plusz lehetőségeken szívesen vesznek részt nemzetközis hallgatók saját bevallásuk szerint, de apró megjegyzést ide is beszúrtak a válaszolók: sajnos kevés nem csak joggal foglalkozó előadás van. A bírósági látoga­ tások azonban a nemzetköziseket is lázba hozzáktehát összességében, meg vagyunk elégedve a programokkal, csak talán néhány idegen nyelvű, nem jogi tárgyú előadást is szívesen vennék. 7. Nemzetközi igazgatás és a napi közélet Az egyetemünkön elengedhetetlen ugye a mindennapi tájékozódás a közéletről, ezt tanáraink is sűrűn éreztetik. Az ítéletben korábban megjelent, a jogász szak jövőjét boncolgató cikksorozatban a szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy a hallgatók érdektelensége nem is olyan nagy azért. Vagy hát, inkább érthető. A nemzetközisek körében is utána jártam a dolognak: a napi tájékozódást mindenki fontosnak tartja, minimum egy rádiós hír-hallgatás vagy egy Metropol elolvasásának a szintjén - noha jegyez­ zük meg, utóbbi hírértéke meglehetősen alacsony. Legtöbben a HVG-t olvassák szaklapként, vagy annak interneten elérhető cikkeit, de kevesen merik biztosan állítani, hogy teljesen otthon vannak az oktatóink által érintett aktuális témákban: általában többé-kevésbé hallottak valamit a hírekről, de mélyebben nem tudnak érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Talán valamiféle indokként hozható fel az, hogy még annyira sem politikai pályára készít fel a szak, mint a jogász, de azért mi is ludasak vagyunk, minden mennyiségben. Sokan beszélnek arról, hogy mit is kellene jobbá tenni a szakon, de a hallgatók számához képest irreálisan kevesen töltötték ki a kérdőívet, ami meg kell hagyni, nem lett volna nagy erőfeszítés. Ezek után hogyan is akarunk harcolni lehetőségeinkért?! 8. Afentiekbó'l leszűrhető néhány javaslat Több nemzetköziseknek szóló rendezvény Szintfelmérő az idegen nyelvű oktatása megkezdése előtt Több idegen nyelvű lehetőség (előadások, idegen nyelvű tárgyak szélesebb skálája) A tanrend ésszerűbb felépítése (hogy el­ kerüljük az „önök tulajdonképpen mit is vettek előző délévben?” típusú kérdéseket) Gyakorlatiasabb, „életszagúbb” tárgyak Nagyobb hangsúly fektetése a protokollra. kommunikációra, tárgyalástechnikára. közéleti megjelenésre épülő tárgyakra A jogász és nemzetközis szak hallgatóinak .összemelegítésé Kis-Molnár Flóra Kolimomentum 5 óra 30 perc. Megjöttek a takarítók. A népes takarítóbrigád önkéntes ébresztőórát játszva kellően hangos a nevetésével és a folyosón kiabálásával, hogy felvetje a fél szintet. Vagy nem is a takarítók ezek, hanem egy buliból éppen most hazaérő társaság? A magassarkúak hangját tihanyi echo módjára hangosítja fel a néma csend a folyosón. Az eredmény ugyanaz: fel lehet ébredni, hallatlanul korán. 8 óra. A koli kelésének átlagideje: legtöbben ilyenkor mennek reggeli tusolásra, rohangálnak a konyha és a szoba között (elvileg ugyanis tilos mikrót használni a szobákban, a konyhában van lehetőség erre), de persze a takarítóknak is ilyenkor kell belendülniük, hogy látványos legyen a takarításuk, persze megakasztva az amúgy is sietős rohanást, a későn kelők balszerencséjére. A három fős szobák ilyenkor kicsinek bizo­ nyulnak; a legtöbb szobában jobb esetben kettő szék akad az asztalnál a reggelihez, de legalább egy vízforraló használatéjért nem kell kitenni a lábunk a szobába: csap itt is akad. Tovább fokozódik a luxus... egy hűtő képében! A koli persze nem tömegesen indul meg az egyetem felé, de mindenkinek javasolt 1 órával korábban megkezdenie a BKV-zást, ha időbe be akar jutni a városba. Az út ugyanis meglehetősen hosszú: Óbuda III. kerületéből fél- háromnegyed óra bejutni az egyetemig normális esetben. Kivéve, ha valaki a metró elé ugrott. A koli lakossága majdnem BMW-vel közlekedik Busz, Metró, Villamos. A leggyorsabb ugyanis az 1-es villamos végállomásáról eldöcögni az Árpád hídig, s ott metróra szállni. És BKV-sztrájk idején? Nem kell kétségbe esni: még a szentendrei HÉV sincs annyira egetrengetően messze. De, mint minden rendes kollégiumban, itt is az esték a legszínesebbek. A Márton Áron szak­ kollégium, ahol havi 22 500 Ft-ért el vagyunk szállásolva, érdekes belső világgal rendelkezik: az ember mindent megkaphat, amit akar. Vagy 4 helyen lehet fénymásolni, 500 Ft-ért már fél óra masszázs is akad, de ugyanennyiért lehet akciós öveket venni. A kábé 70 Ft-os lejárt energiaital, a 100 Ft-tos Durex, az 1000 Ft-os ukrán vodka és hasonló eredetű cigi pedig már igazán a nya­ lánkságok közé tartozik. Másik szélsőségként adóbevallást is csináltathatunk, vagy japán nyelv tanulására is adhatjuk a fejünket, s még csak ki sem kell lépnünk a koleszből. Az esték folyamán megélénkül a folyosói hangulat is: sokan közösen főznek, vagy a fiúk éppen focizni mennek együtt, mások pedig a bulikat szervezik innen: alapozás helyben, azután pedig irány valami pesti szórakozóhely. De néhanapján pénteken még a buli kedvéjért sem kell elhagynunk az épületet: a hírhedt előtérbuli is a kollégiumi HŐK saját kreálmánya. De hogy tanulni is kellene? Ne is tovább! Szintenként akadnak tanulószobák, ahol jó oxigén-hiányban és sugdolózásban lehet küsz­ ködni a jogi könyvek világával. A kollégiumnak mellékesen akad saját könyvtára is, ami tekintélyes kisebbségekkel kapcsolatos anyagot mondhat magáénak. Ugyanis a kollégium, határon túli magyaroknak van eredetileg fenntartva: nem kell fennakadni tehát, ha az embernek valaki idegen nyelven vakkant oda a folyosón valamit. Márton Jirtíti Szakkollégium IQ A szórakozási lehetőségek átlagosak más kollégi­ umhoz mérve. Persze nekünk nem akad mászó­ falunk, mint egy BME-s szállás alagsorában, de nekünk is van valami konditermünk. Az udvaron röplabdapálya és kosárlabda pálya is van, valamint ingyenes aerobic órákat is tartanak vállalkozó szel­ leműek. Gépterem akad kettő is, ezeket 19-től 24-ig óráig vehetjük igénybe, de a szobákba is be lehet vezettetni az internetet (1000 Ft/hó), akár csak a tvkábelt, ahol még az HBO-t is ingyen lehet fogni. A szobákról is néhány szót ejtve: általában 3 fő lakik együtt, osztozik meg körülbelül 18-20 négyzetméteren, néha még pókokkal is meg­ osztva. Mindegyik szobának „hihetetlen” a pano­ rámája: kinek egy fitneszterem, kinek a szembe szobák, kinek pedig a főépület jut látványként. De pozitívumok is kellenek! Nekünk van az országban az egyetlen Szabó Ervin nevű könyvtárosunk. Jó a közösség. Ha hiányzik valami anyag, csak át kell kopogtatni a szomszédba. És a lényeg. A facebook-on tesztet tölthetünk ki arról, jó MASZ-osok vagyunk-e. Kis-Molnár Flóra ötödik oldal �Kari közélet Pro Facultate Nap 2010 h Sohasem voltak még ennyien a gesztenyéskertben.,. Karunkon Április 29-én Pro Facultate Napra került sor. A hagyományosan április végén megrendezendő Pro Facultate („a Karért”) piros betűs nap az évben. A rendezvény különlegessége, hogy azt teljes mértékben hallgatók, illetve a Hallgatói Önkormányzat szervezi, így a Kar által szervezett Pázmány nap mellett a legfontosabb és leglátogatottabb rendezvénnyé nőtte ki magát az évek során. A rendezvény a hagyományos szentmise után a Pro Facultate díj átadásával indult a Díszteremben, ahol hallgatói vélemények alapján kerültek kiosztásra a díjak az oktatóknak, hallgatói tisztségviselőknek, illetve kari alkalmazottaknak. A díjazottak között volt idén Dr. Botos Katalin professzor asszony és a közelmúltban elhunyt Dr. Boytha György, niint posztumusz díjazott. Kovács Lóránt egykori HŐK elnök, és Csízik Zoltánné, a Polgári Jogi Tanszék adminisztrátora. A díjátadó beszédek és laudációk után kétségünk sem férhetett hozzá, hogy a díjakkal tényleg olyan embereket díjaztak a hallgatók, akiknek a Karért végzett munkája maradandó, és munkássá­ guk mérföldkőnek számít a Kar történetében. Botos Kati néni külön kiemelte, hogy a legfontosabb relikviák között fogja tartani a díjat, hiszen ha az ember a hallgatóitól kap elismerést, az mindig külön­ leges. Továbbá elmondta, hogy az ellene irányuló őszi lejáratókampány után különösképp jól esik neki a hallgatók mellette való kiállása. Á hallgatókért díjat Kovács Lóránt kapta, akinek laudációjában Szilágyi Demeter kiemelte, hogy „Lóci” elnöksége alatt vált professzionálissá a HÓK működése. Posztumusz díjazott volt a nemrég elhunyt Boytha György professzor, díját családtagjai vették át meghatódva. Az adminisztrátori díjazott Csízik Zoltánné volt, aki­ nek nélkülözhetetlen munkája a Polgári Jogi Tanszé­ ken a sokszor nehézkes adminisztrációt is gördülé­ kennyé teszi. A díjátadó után a gesztenyéskertben kezdetét vette a főzés és az evés-ivás. A HÓK és a tutorok bográcsai mellett a Közigazgatási Jogi Tanszék, és a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet is főzésre adta a fejét. Az eredmény nem maradt el: a legkülön­ bözőbb ízvilágok közül válogathattunk. A bográcsok mellett három órától a bor is főszerepet játszott, tanárok és diákok együtt fogyasztottak el egy-egy pohárral. Számomra ez adta a rendezvény lényegét: összehozza az embereket. Rég nem látott ismerősök találkoznak, tanárok és diákok cserélhetnek eszmét kötetlenebb keretek között, egyfajta integrációs erőként is aposztrofálható a Pro Facultate nap: ide még az is ellátogat, aki amúgy nem szokott Páz­ mányos rendezvényeken részt venni, vagy a kari közéletben szerepet vállalni. A verőfényes napsütés­ ben elfogyasztott zsíros kenyerek és bor után, négy órakor a Hétcsapás Néptáncegyüttes varázsolta el a Gesztenyéskert mulatozóit. Mintegy másfél órás műsorukkal fergeteges hangulatot teremtettek, a résztvevők már igen csak ráhangolódva várták az esti koncerteket. Időközben a zsúfolásig megtelt a gesz­ tenyéskert, a felsőbb évesek és tanárok elmondása szerint sosem voltak még ennyien Pro Facultate napon! Hat órakor kezdetét vették a koncertek. Az első fellépő a Hated Tomorrow nevű zenekar volt, melynek énekese első éves jogász hallgatónk. Az együttes 2005-ben alakult, nemrégiben készült el első videóklipjük, melyet a zenetelevíziók is játszanak már. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVETELTHIRDET a doktori (Ph,D,) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 2010 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem áUam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább ,jó” minősítésű („cum laude”) egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkező felvé­ telizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem államés jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell elis­ mertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelentke­ zéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes fel­ vételt érvényteleníti; hatodik oldal d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkalmaz­ ható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben - különösen a választott kutatási területre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú. vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedé­ lyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával történő felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyen­ értékű nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 83.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (wwwjak.ppke.hu) Ezután következett egy feldolgozásokat játszó együt­ tes, a LeQwaRock. Á hangulat ekkortájt már a tetőfokára hágott, tanár-diák egyaránt az első sorok­ ban ugrált a koncerten. Kis csúszással, kilenc órakor kezdett a főfellépő, a magyar punk-rock zene leg­ jelesebb képviselője a várva várt Supemem. A feszti­ válhangulatot idéző koncerten nem volt olyan ember, akit ne ragadott volna magával az együttes lendülete. A koncertek végeztével, mi szervezők örömmel konstatálhattuk, hogy egy olyan Pro Facultate napot sikerült összehoznunk, amellyel reményeink szerint mindenkit sikerült megszólítanunk, és mindenki úgy emlékszik majd rá, hogy valóban egy piros betűs nap volt az évben. A gesztenyéskert viharos elhagyása után, a társaság nagy része a szinte már Pázmányos törzshelynek számító Living Room felé vette az irányt, ahol tovább folytatódott a mulatozás. A hajnalig tartó buliban jó volt látni, hogy tanárok is részt vettek, így továbbra is „jprofacos” hangulatban telt az este. Őszintén reméljük, hogy tényleg sikerült valami ten­ nünk a karért, annak hírnevének öregbítéséért, és azért, hogy a hallgatók évek elmúltával az ilyen kö­ zösségi események miatt is szép emlékekkel emlé­ kezzenek vissza a Pázmány Jogi Karán töltött évekre. Ahogy az este folyamán az oly sokszor elhangzott, én is ezzel a felkiáltással zárnám rövid beszámolómat: Csak a Pázmány! Jövőre veletek/önökkel ugyanitt! Palócz László A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumen­ tum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2010. június 18-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anya­ gok és a július í5-ig esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alayján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Dok­ tori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) fogadóórája: csütörtökönként 10-11 és 16-17 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcse­ leti Tanszék (tel.: 4297-229). �Kari közélet Karrier Nap 2010 Kerületi polgármester öregdiák szerepben Karunk negyedszer rendezte meg éves állásbörzéjét április 28-án. 17 cég, 3 előadás, több tucat tanácsadás és több száz résztvevő jellemezte a rendezvényt. Az állásbörze legfontosabb eseménye idén is a cégek és ügyvédi irodák megjelenése volt, a standolás a tavalyitól eltérően két helyszínen zajlott. A főépület aulájának megszokott berendezése mellett idén a Tanulmányi Osztály előtti tér is megtelt, így a „zsibongó” név most elnyerte valódi értelmét. A 17 kiállító között volt ügyvédi iroda, jogi könyvkiadó, fejvadász cég, de jelen volt a közszféra is. A kiállítók megjelenését idén is kerekasztal-beszélgetések színesítették. Az első a kar klasszikus jogi munkakörben dolgozó öregdiákjai voltak a vendégek, és beszéltek egyetemről, pályakezdésről, munkáról és munkahelyről. Kocsis Máté, a kerület polgármestere és országgyűlési képviselője mellett egy neves ügyvédi iroda, egy ügyészség és egy bíróság képviselője beszélt. A második, délutáni alkalmon inkább az igazgatásszakosoknak mutattak utat a vendégek: a köz- és a versenyszféra keresi a rendszerezett jogi gondolkodású, de nem feltétlenül jogász fiatalokat. A meghívott vendégek külön felhívták a jelenlévők figyelmét a szakosodás fontosságára, hiszen az érvényesülésben ma már elengedhetetlen, hogy valaki a legjobbak között legyen egy szűk területen. Ezen túl fontos a magas szintű nyelvtudás, a szorgalom és a tudatos karrierépítés már az alsóbb évfolyamosoknak is. A fenti programokat pedig különböző trénerek, pszichológusok, személyzeti tanácsadó szakemberek tanácsadásai, személyes konzultációi tették teyesebbé. A nap lebonyolításáért köszönettel tartozunk a Hallgatói Önkormányzat és a Műszaki Osztály dolgozóinak, akiknek segítségével jöhetett létre ez a nap. Sergő András Jogász példatár Beszélgetés Ruszthiné Juhász Dorinával Ruszthiné Juhász Dorina egyetemünk első évfo­ lyamainak végzős jogászai között volt. Akkor és azóta is a versenyjog aktuális kérdései foglalkoz­ tatták. Ma a Gazdasági Versenyhivatal jogtaná­ csosa, az egyetem versenyjogi szakjogász posztgra­ duális képzésének oktatója. Emlékeiről és az általa látott lehetőségekről kérdeztük. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? - Az egyetemi évek - mint sokaknál - az én esetemben is meghatározóak voltak: nemcsak a hivatásomat köszönhetem az egyetemnek, hanem itt ismertem meg a férjemet - évfolyamtársak voltunk -, és életre szóló barátságokat is kötöttem. Véleményem szerint egy felsőoktatási intéz­ ménnyel szemben alapkövetelmény, hogy ne csak a lexikális tudásra helyezze a hangsúlyt, hanem igyekezzen a hallgatókat erkölcsi, emberi szem­ pontból is felkészíteni a jogászi hivatásra. Ószintén mondhatom, hogy a Pázmány minden várakozá­ somat felülmúlta. A karon már a mi időnkben is olyan jogászegyéniségek tanítottak, akik nemcsak a tudásukat adták át, hanem a saját pályájukkal, életútjukkal is példát mutattak. Az egyetemnek köszönhetem, hogy azt is megtanították, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy a munka örömet' okoz­ zon, így én is azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk. - Mikor alakult ki az állami szféra pályája iránti érdeklődése? - Amikor elsőéves voltam, még büntetőjoggal szerettem volna foglalkozni. Harmadéves korom­ ban az egyik büntetőjogi gyakorlaton a Tánczosféle gyermekgyilkosságot kellett elemeznünk, annyira megviselt a történteknek már a puszta olvasása is - napokig erről a szörnyűségről álmod­ tam -, hogy akkor ismertem fel, ez a jogterület nem nekem való. Szerencsére más jogágak - mint például nemzetközi jog, európajog, családjog. társasági jog - is érdekeltek, azonban amikor negyedéves koromban jöttek a versenyjogi tár­ gyak: rögtön megéreztem, hogy ez a jogterület igazán nekem való. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy Boytha Györgyné és Tóth Tihamér nemcsak kiváló órákat tartottak - ahol szinte mindenre kiterjedő lexikális tudást, és na­ gyon hasznos gyakorlati ismereteket is elsajátíthat­ tunk -, hanem a jogterület iránti lelkesedésük és hivatástudatuk engem is magával ragadott. Azt hiszem, hogy az ő biztatásuk és a megfelelő irányba terelő kritikai észrevételeik nélkül én is azon jogászok táborát gyarapítottam volna, akik nem lelik örömüket a munkájukban, és „pusztán’ a megélhetésükért dolgoznak. Mivel a versenyjog ma Magyarországon - egy-két kivételes hatáskör­ től eltekintve - a Gazdasági Versenyhivatal „mono­ póliuma”, magától értetődött, hogy a diploma megszerzése után oda nyújtom be a pályázatomat. - Ma milyen esélye van a végzetteknek az állami szférában való elhelyezkedésre? Egyáltalán mennyire népszerű ma ez a pálya? - A jó munkahelyekre mindig nehéz volt bekerülni. Az állami szférában is vannak olyan munkahelyek, amelyek nagyon népszerűek - ilyen a Gazdasági Versenyhivatal is. Gyakran hallani, hogy az állami szférában protekció nélkül lehe­ tetlen elhelyezkedni. A kapcsolatoknak valóban nagy szerepük van, de ha valaki igazán elszánt és nagy munkabírású, előbb-utóbb be fog kerübi a hőn áhított munkahelyre. Az állami szférában manapság talán még nehezebb státuszhoz jutni, mint amikor én voltam friss diplomás. Szinte mindenhol létszámstop van, de a helyzet nem reménytelen, mert minden állami munkahelyen vannak kismamák, kiküldetésben dolgozók vagy egyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévők, akiknek a helyére határozott idejű kinevezéssel be lehet kerülni. Az ilyen lehetőséget is meg kell becsülni, mert így a pályakezdő kap egy esélyt, hogy bizonyítson, és ha beválik, előbb-utóbb véglegesíteni fogják. A Gazdasági Versenyhivatal­ ban mindig kaptak esélyt a pályakezdők. Amióta bevezették, friss diplomásként ide is jellemzően ösztöndíjas foglalkoztatással lehet bekerülni, azonban ha valaki megfelelően teljesít, jók az esélyei, hogy üresedés esetén kinevezést kapjon. Itt sok pázmányos öregdiák dolgozik, ami annak is köszönhető, hogy az egyetemen már a mi időnkben is nagy hangsúlyt helyeztek az olyan ,fiatal” jogágak oktatására, mint a versenyjog. Úgy emlékszem, hogy akkoriban csak a Pázmá­ nyon volt kötelező tantárgy a versenyjog. Amióta a Karon megalakult a Versenyjogi Kutatóközpont, az egyetemen a versenyjogi képzés kiválósága egyedülállósággal párosult. A Kutatóközpont Szilágyi Pál vezetésével sokat és eredményesen dolgozik azon, hogy a magyar egyetemek közül a Pázmányon legyen a legjobb versenyjogi tudásköz­ pont, így a graduális hallgatók is nagy lehetőséget kaptak arra, hogy a többi egyetem hallgatóihoz képest jobban elmélyíthessék versenyjogi tudásukat. - Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási kérsenyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? - A közigazgatásba való belépés átszervezése addig nem változtatja meg érdemben a rendszert, amíg lehetőség van az ún. ösztöndíjas foglal­ koztatásra. A jelenlegi rendszerben a közigazgatási intézmények inkább először egyéves, START kártyás munkaviszony keretében foglalkoztatják a pályakezdőket, és hiába teljesítenek jól, csak szerződésük lejártával kaphatnak először határo­ zott idejű, majd határozatlan idejű kinevezést és csak utóbbiaknak feltétele a közigazgatási ver­ senyvizsga megléte, vagyis a bekerülésnek nem, pusztán a bennmaradásnak. A frissen végzett jogászok számára a közigazgatási versenyvizsga első látásra nem tűnik igazságos belépési kor­ látnak, hiszen a záróvizsgákon már bizonyítottak, amelyek anyaga nagy részben lefedi a közigaz­ gatási versenyvizsga követelményeit. Azonban ha a rendszer egyszer „kifonja” magát, objektívebb ki­ választást eredményezhet, így nagyobb szerephez jut majd a pályázók tudása és rátermettsége. Sergő András hetedik oldal �siaÄ Közélet Erdély vámpírjai Egy amerikai Böjté Csaba testvér házában Ne tévesszen meg senkit a cím. Nem Drakuláról szólt beszélgetésem a fiatal amerikai utazóval, hanem az erdélyi Tusnádfürdőn, Csaba testvér gyermekotthonában szerzett tapasztalatairól. Brett Schilke az amerikai Wisconsin államból származik. 21 évesen „kultúrközi” pszichológiából és orosz nyelvből szerzett diplomájával vágott neki a világnak. Egy testvérvárosi programnak köszön­ hetően vetődött Kurganba, egy szibériai kisvá­ rosba. Gyermekvédelmi programot indított, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy már majdnem két éve él ezen a hazájától oly távoli vidéken. Gyermekvédelmi munkája révén kerültem vele kapcsolatba. Az élet különös véletlenje folytán eltöltött néhány hónapot a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői szeretetházában. Az itt végzett munkájáról mesélt nekem. - Hogyan vitt az utad épp Erdélybe? - Valójában egy szerencsés véletlen folytán, vagyis egy kezdetben igen kellemetlennek mondható jogszabályváltozás folytán. Az oroszországi vízu­ mom meghosszabbításához el kellett hagynom az országot, és három hónapot kellett külföldön töltenem a szabályok értelmében. Hat napom volt mindennek a leszervezésére. A gyors megoldást erre a szorongató helyzetre egy barátom révén találtam meg, aki korábban angoltanárként dolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonában. Feltett a vonat­ ra, és azt mondta, hogy bízzak rá mindent, ő majd leszervez nekem mindent, mire odaérek. így is történt. Kilenc napig utaztam vonaton és buszon, mire ott találtam magam Tusnádfürdőn, anélkül, hogy bármi elképzelésem lett volna arról, mi fog történni, kihez, hova megyek pontosan. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a szokásokat. Igaz emiatt nem aggódtam annyira, mert hozzá­ szoktam már az évek során az új emberekhez, új környezethez. Már vártak rám az állomáson, és beköltöztem én is az otthonba. - Gondolom korábban is jártál már hasonló intéz­ ményekben? családon belüli erőszak és más veszélyes körül­ mény miatt kerültek ide. Az otthonnak van egy vezetője és 10 bentlakó hivatásos nevelő szülője, akik 5-12 gyermekből álló kis csoportokért felelnek. Van olyan szülő, aki gyermekével együtt azért költözött be az otthónba, hogy megszabaduljanak a nagyvárosok pénzhajhász fogyasztói világától. Mások puszta jó szándékból, elhivatottságból vállalják a munkát. A személyzetet is bele számolva körülbelül száz gyermek és felnőtt él a tusnádfürdői gyermek­ otthonban. Nem olyan ez a hely, amilyennek a gyermek­ otthonokat vagy árvaházakat gondolnánk; sötét szobákkal, komor felügyelőkkel és szigorú házi­ renddel, hanem valóban olyan ez mint egy otthon, ahol együtt él a nagy család. Cserépkályhákban és kandallókban ropog a tűz, tiszta szobák, meleg takarók, forró tea gőzölög a konyhában. Azt gondolják, hogy ezeknek a gyerekeknek semmijük nincs. Twist Oliver-szerű koszos arcú, kopott ruhájú éhező gyerekek képzelnek el, pedig ezek a gyerekek nem szenvednek hiányt. Ök olyanok, mint bárki más. Ismerik a legújabb slágereket és filmeket, intemeteznek, saját email címük van, nyelveket tanulnak. Az otthon könyvtára magyar, román, angol és német nyelvű könyvekkel van tele. Boldogok, egy nagy szeretetteljes családhoz taroznak, ahol biztonságban érezhetik magukat. tói - Hivatalosan a gyerekek és a személyzet angol­ tanára voltam, de ez csak napi 2 órát jelentett. Lényegében az egész napot a gyerekekkel töl­ töttem. Együtt éltem velük; együtt ettünk, együtt tanultunk, együtt játszottunk, együtt pihentünk és együtt ünnepeltünk. - Mi a legszebb emléked az ott töltött hónapból? - Kik élnek ebben az otthonban? Milyen gyerekek kerülnek ide? - Tusnádfürdőn nem csak árvák élnek, hanem olyan gyerekek is, akiket a szüleik valamilyen okból nem tudtak nevelni, maguk mellett tartani. Igyekeztem minél többet megtudni ezeknek a gyerekeknek az életéről. Rengeteg történetet hallottam, kezdve attól a kislánytól, akit egy fűtetlen, romos épületből mentettek ki tél idején megmentve őt a fagyhaláltól. Egy másik kisfiú pedig azért került például az otthonba, mert az anyja új párja nem tudta elfogadni őt. Sokan a családjuk rossz anyagi helyzete, alkoholizmus. nyolcadik oldal J. II ■ WH I •“x’i U nyomát nem találtam. Igaz, nincs itt koporsóban lakó, vérszívó ragadozó, de szerintem Erdélyben mégis léteznek „vámpírok, és ezek az alkoho­ lizmus, kábítószer, erőszak és a prostitúció, melyek épp olyan veszélyesek, és amelyek ellen nem lehet szemtől szembe felvenni a küzdelmet. Sokkal alattomosabb ellenségek ezek annál. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány azért küzd, hogy ezektől a vámpíroktól megmentse a gyermekeket és családokat. Marschalkó Linda Néhány szó a HÖOK-ról - Mi volt a te feladatod? - Valóban jártam, de Amerikában és Orosz­ országban kizárólag állami intézményként mű­ ködnek a különböző gyermekvédelmi intézmé­ nyek. Erdélyben ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az állami szerepvállalás nem kizárólagos, mert nem tud minden igényt kielégíteni. Ezért engedi, hogy alapítványok is fenntarthassanak ilyen intézményeket. 1 - A Tusnádfürdőn töltött Karácsonyt például soha nem felejtem el. Azt a meghitt hangulatot, amikor összegyűltek a gyerekek, szülők, barátok, személyzet és több támogató, mecénás is a gyö­ nyörűen feldíszített óriási karácsonyfa mellett, ami alatt ott várta a gyerekeket a jószívű ado­ mányozók által felajánlott ajándék. Míg bent ben­ sőséges hangulatban ünnepeltünk, odakint befed­ te a tájat a friss hó. Felejthetetlen volt ez a pillanat. A külföldiek Erdélyről általában csak azt tudják, hogy itt élt Drakula gróf. A vámpír legendát kutatva érkeznek erre a misztikus vidékre. Én is hasonló elképzelésekkel érkezetem, de Drakula A HÖOK, teljes nevén a Hallgatói Önkor­ mányzatok Országos Konferenciája, Magyar­ ország főiskolai és egyetemi hallgatói önkor­ mányzatainak érdekképviseleti szövetsége. Azzal a céllal jött létre, hogy együttműködve a többi hallgatói érdekképviseleti szervvel, minden olyan problémával foglalkozzon, amely orszá­ gosan érinti a felsőoktatásban tanulókat. Tevékenységével növelni igyekszik a felsőoktatás színvonalát, mind napi szinten azzal, hogy hangot ad a hallgatók véleményének, igényeinek, mind, pedig szakmai szempontból, hiszen kiveszi a részét a jogalkotás e részterületén folyó munkából is. A HÖOK tagjai a magyarországi, állami és az állam által elismert nem áUami intézményekben működő, az intézmény szabályzata alapján a ka­ ronként külön megválasztott hallgatói önkor­ mányzatok, ennek hiányában az intézményi hallgatói önkormányzatok. A HÖOK legfőbb döntéshozó szerve a Közgyűlés, melynek tagjai a kari hallgatói önkormányzatok választott kép­ viselői. A Közgyűlések között a legfőbb képvise­ leti és döntéshozó fórum a Választmány, melynek tagjai a regionális szövetségek képviselői és a HOOK elnöke. A HÖOK végrehajtó szerve a tíztagú Elnökség. Az Elnökség az elnök irá­ nyításával gondoskodik a HÖOK szervezeteinek, az irodának és a HÖOK alá rendelt szervezetek hatékony működéséről. 2010, csakúgy, mint az egész országban, a HÖOK számára is a választás ideje. A szervezet május 8án tartja Tisztújító Küldöttgyűlését a Parlament felsőházában, amelyre minden érdeklődőt szere­ tettel vár! �s\ >'» »A. Közélet A történelem a jövő záloga H lengyel tragédiáról Ugyanott, 70 évvel ezelőtt. Talán nincs is olyan nemzet, amelynek ne lenne egy olyan vesztőhelye egy település, egy mező vagy erdő -, amely már nevében hívószó tengernyi fájdalomra. Ha nem lenne Trianon, mi minden bizonnyal Mohácsot emlegetnénk. Ha a szerbek pedig nemrég Koszovó elvesztésével nem szenvedték volna el az ő kis Trianonjukat, valószínűleg szintúgy a régmúlt történelmen búslakodnának. Lengyelország viszont az újabb kátyúi tragédiával most egyszerre néz a múltba és a jelenbe. Bár a nemzetközi média szombat délután már egye­ nesen „Kátyú 2”-ről cikkezett, kár lenne összemosni a két veszteséget. 70 éve valóban a lengyel értelmiség és hadsereg módszeres lemészárlásáról volt szó. Húszezer katona kivégzése akkor olyan horderejű volt, hogy nem volt olyan család, akit szegről-végről legalább ne érintett volna. A most Szfnolenszkben történtek ilyen horderővel nem bírtak, de mégis rendkívüli tragédiáról van szó. Másképp nem nevezhető egy olyan szerencsétlenség, ahol az áldozatok számánál csak rangjelzéseik és az állam­ életben betöltött pozíciók voltak magasabbak. A köztársasági elnök és felesége, a szárazföldi erők parancsnoka, a légierő parancsnoka, a haditengerészét parancsnoka, a nemzeti bank elnöke, az olimpiai bizottság elnöke, a lengyel emigráns kor­ mány utolsó elnöke, számtalan vezető ellenzéki (HS) képviselő... Hosszan lehetne folytatni. Csakúgy, mint azon állami vezetők listáját, akik a gyászszertartáson személyesen is részt kívántak venni. Az ő részvétük a tragédia nagyságához hasonlóan kiemelkedő volt. Persze naivak lennénk nem észrevenni a politikai indíttatást sem. Mert barátra bizony mindenkinek szüksége van. Az államnak is. EyjaQaUajökull persze sok mindent átírt, így akinek mégsem volt annyira muszáj jelen lennie (vagy tényleg nem is tudott volna), végül távol maradt. A magyar delegáció ott volt, és ezen túlmenően is a kormány külön nemzeti gyásznappal, valamint Kossuth téri állami megemlékezéssel próbálta leróni tiszteletét a lengyel-magyar barátság jegyében. Talán nem érdemes több szót vesztegetni arra, hogy maga a gesztus szép, a megemlékezéssel kapcsolatos állampolgári érdektelenségen ugyanakkor naivitás lenne csodálkozni, hiszen akiben megmozdult valami a hírek kapcsán, az már korábban meggyújtott egy mécsest, és elmondott egy imát választása szerint a Bem József téren vagy a Stefánia úti nagykövetség előtt. Érdemesebb e ponton egy-két szót ejteni a lengyel­ magyar barátságról. Kétségtelen, hogy a történelem, a sors párhuzamai örök időkre kapcsot jelentenek közöttünk. A két-két szomszédos hatalom közötti egyensúly megtalálása hasonlóra edzett minket. De mi a helyzet ma? Létezik-e még lengyel-magyar barátság vagy csak mi gondoljuk, szeretnénk? Az én megérzésem, hogy van is, és nincs is. A középiskolai történelemoktatás mindkét országban hagyomá­ nyosan részletes, így egyik oldalon sem találunk olyan embert, aki ne ismerné a „lengyel-magyar két jó barát...” mondást, vagy ne hallott volna közös királyunkról, 1. (Nagy) Lajosról, aki a lengyeleknél Ludwik Wégierski (azaz Magyar Lajos) néven ismert. Ezen a ponton, vagyis a történelmi perspektíván túl azonban mély homály tátong, főleg barátaink oldalán. Mi ugyanis gyakran látogatunk el hozzájuk, legalább a kötelező Krakkó-Auschwitz-Wieliczka vonalat bejárva, az átlaglengyel azonban, ha családi kötődéssel nem rendelkezik, csak ritkán vetődik el Budapestre, így halvány emlékképeik a mi szüléink generációjából származnak, és kizárólag a BudapestBalaton-tokaji-gulyás vonalon mozognak. Felis­ merve ezt a sztereotípiákba zártságot, egy Krzysztof Varga nevű, magyar kötődéssel bíró lengyel író tavaly Varsóban díjazott könyvet írt rólunk, lengyeleknek. A címe: Turulpörkölt. Azon túl, hogy az író próbálja megsemmisíteni az elfásult sztereo­ típiákat, és felismer egy-két kívülről világosabban látszó társadalmi folyamatot, magyar szempontból olyan negatív országimázst épít ki az olvasóban, amelyhez képest a régi berögződések inkább szol­ gálták az érdekeinket. Varga könyvét persze nem kell a lengyel nemzet kollektív véleményeként kezelni, ugyanakkor mementónak kiváló, és rávilágít valami fontosra. 2010-et írunk. Az EU tagjai vagyunk. Ok nagyok, mi kevésbé (bár próbálnánk már elszakadni, attól, hogy kicsik - sógorék még Burgenlanddal együtt is kisebbek). Nekik sok szavazatuk van, nekünk kevesebb. Közép-Európát a „sok kicsin” túl, kifelé leginkább ők szimbolizálják. És máris több dolog világossá válik. Hogy három éve március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánítottuk. Hogy Óbuda polgármestere pár éve kiemelten támogat minden kapcsolódó rendezvényt. Hogy Sólyom László második hivatalos útja Gdanskba vezetett. Ezek a szimbolikus lépések nagyon fontosak. Mert az a helyzet, hogy mára kissé eltávolodtunk. A két nép máshová helyezi magát a nagy közös Európában. A lengyelek köszönik, jól érzik magukat, boldogok azzal, ahogy vannak. Ehhez képest mi még mindig nem leljük magunkat, és történelem szülte komplexusainktól kimerülve nem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. Itt az idő, hogy büszkék legyünk magunkra, hogy újra megtaláljuk helyünket és szerepünket Közép-Európában, hogy mi is immáron előre nézzünk, és nem utolsósorban, hogy legyenek jövőbe mutató terve­ ink. Egyedül? Dehogy! Barátainkkal, közösen. Bárth Bertalan Válaszd a bringát és a friss levegőt! Egy kellemes, napsütéses szombat délután mi másra vágyik az ember, mint nyugalomra és csendre. A fárasztó hétköznapi taposómalom nehézségeit és rémségeit kiverve a fejéből, pihenni és kikapcsolódni próbál, hisz tudja: hétfőn minden kezdődik elölről, ez ellen nem tehet semmit. Mit sem sejtve, jól megérdemelt szabadidejüket töltve - ki a kanapén heverve a televízió előtt, ki a szabadban sétálgatva -, hirtelen több száz kerékpáros tűnik fel a semmiből, akik a Critical Mass: Válaszd a bringát! nevű rendezvénysorozathoz csatlakozva róják a körutat, a 4,6-os villamossal párhuzamosan haladva. Az elérni kívánt cél igen egyszerű és nemes; az autók számának csökkentése az utakon, vagy ahogy' a honlapjukon is szerepel: friss levegőt! Sajnos néhányuk nem a legideálisabb módját választotta a közlekedésnek, elfelejtkeztek arról, hogy a KRESZ alapján a kerékpár is járműnek számít, így nekik is be kelfkellenc tartaniuk az idevonatkozó szabá­ lyokat. Kora délután hangos kurjongatásoktól, dudaszótól és furcsa hahotázástól zengett a körút, melyre a környék lakói is felfigyeltek. Az egész körutat biciklisraj lepte el, akik nem törődve semmivel, csak tekertek, egymást követve nem épp libasorban, villamosra és gyalogosra tekintet nélkül. A kerékpár is ugyanolyan járműnek számít a KRESZ szerint, akárcsak az autó, így ennek a vezetéséhez is elengedhetetlenül szükségesek az alábbi feltételek betartása: járművezetésre alkalmas állapot (vagyis a kerékpárosoknak sem szabadna alkoholt fogyasztania), illetve a KRESZ-szabályok átfogó ismerete. Nos, a kedves demonstrálók java megfeledkezett ezekről az „apróságokról”. A sarki közértesek viszont örülhettek, méteres sorok álltak a pénztárak előtt köszönhetően a szomjas bringásoknak, akik szomjoltóként általában pár liter vizet tettek a kosarukba, de akadt olyan is, aki 3-4 doboz sört és némi töményét vásárolt. Hmmm, szerintük ez nem sorolandó az alkoholfélék közé?? A második pont még érdekesebb: a KRESZszabályok átfogó ismerete. Jómagam csupán egy negyed órát szemléltem a lelkes aktivistákat, de ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy felfigyeljek néhány olyan dologra, amelyet sikerült „elkövet­ niük’. Elsőként: a járdán kerékpározni tilos! A járda ugyanis elsődlegesen gyalogosok kényelmes köz­ lekedését szolgálja, ám ezen a szombaton megtré­ fálták őket a bicajosok, olykor szlalomozni kényszerültek a járókelők, ha el akartak jutni A-bóI B-be. (Kedvenc alakzatom a tripla bringás, mely nemes egyszerűséggel annyit jelent, hogy három személy tolja a bringáját egy sorban.) Egy másik lényeges szabály: a gyalogosok mindig elsőbbséget élveznek a zebrán, így nem lenne szabad őket megzavarni az átkelésben (természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne engedjük el például a szirénázó mentőt). A biciklisekre ez csak abban az esetben vonatkozik, ha leszállnak a járműről, és tolják maguk mellett. S végül, de nem utolsósorban, a piros jelzőlámpa a bringásoknak is megálljt parancsol. Hiába zárták le ezt az útszakaszt, s hiába irányították rendőrök a forgalmat, a tömeg hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a gyalogosokat és a villamost, akadályozva őket a közlekedésben, pár percnyi kellemetlenséget okozva ezzel ember­ társainknak. Összegezve az eseményeket, a szombat délutáni .nyuginak” lőttek, a körút zajosabb volt, mint általában, de a cél, amiért majd két órát pedáloztak a résztvevők, nemcsak helyes, hanem követendő, sőt nem túlzás, ha azt mondom, még többen kellene csatlakoznunk az efféle kezdeményezésekhez. Mindannyiunk érdeke, hogy csökkenjen a lég­ szennyezettség, de az is fontos - amiről sajnálatosan néhányan megfeledkeztek -, hogyan juttatjuk el ezt az üzenetet a többi emberhez, mit lát belőle egy külső szemlélő, ha kitekint az ablakán. Az arany középút mindenesetre talán ez lehetne: élni és élni hagyni, azaz álljanak ki a céljaik, meg­ győződésük mellett, de mindezt úgy, hogy tar­ tózkodjanak mások megzavarásától, bosszantásától. Bűíyós Zsuzsanna kilencedik oldal �Közélet A Per világa Franz Kafka bizonytalan ügye Dr. Franz Kafka többek között azért is állhat egy jogi kar folyóiratának kereszttüzében, mert a híres író, aki a huszadik század egyetemes irodalmának meghatározó egyénisége lett, míg „civilben” jogot végzett ügyintézőként ténykedett egy biztosítási irodánál. Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Cseh­ országban született 1883 júhusában. Prága zsidó negyedében látta meg a napvilágot, ami egy külön burkot képzett a cseh fővárosban. A prágai zsidók, sem csehnek, sem németnek nem mondhatták magukat. Teljesen elszeparált közösség volt az övéké, csak egymásra számíthattak. Kafka azon­ ban nem volt mélyen vallásos, ezért kirekesztetté vált a szűk körön belül is. Megindult az egész életét és életművét meghatározó ehdegenedési folyamat. Negatív világképének kialakulásában a legko­ molyabb szerepet családjához fűződő viszonya játszotta. Édesapja hajlamos volt őt bántalmazni, szeretetet soha nem mutatott az érzékeny fiú felé. Fiútestvérei meghaltak, de egyik lánytestvéréhez kifejezetten szoros lelki kapcsolat fűzte. Szemé­ lyes vélemény, de az ebben a korban kialakuló, és komoly fejlődésnek induló pszichoanalízis alap­ tételei, Freud, Adler és Jung korszakalkotó gondolatai az Anya, Apa és a Család meghatározó szerepéről a pszichés zavarok kialakulásában, Kafka esetében igazolódni látszanak. Nem tudta kezeliú az Apa elutasítását, hiányzott identitástudata, és ez rányomta bélyegét egész személyiségfejlődésére. Élete végéig nem találta meg lelke békéjét, folyamatosan üldözöttnek érezte magát, amiért drágán fizetett a szeren­ csétlen sorsú Kafka. Pszichoszomatikussá vált, azaz lelki problémái testi tünetekben jelentkeztek (például migrénes fejfájás), teljesen meghasonlott önmagával, depresszióra való hajlama fölerő­ södött. Szenvedéseit próbálta kompenzálni, ke­ reste problémáira a gyógymódot, de ez kényszeres tevékenységekbe csapott át (például folyamatosan pasztörizálatlan tejet ivott), és ezek (is) okoz­ hatták, hogy 1917-re tuberkulózist állapítottak meg nála, ami 1924-es halálához vezetett. Az elnyúló életrajzi bemutatásnak nem vagyok híve az egyébként rövid, gondolatébresztő írá­ soknál. Azonban Kafka írói stílusának meg­ értéséhez, és ezen belül is „A per” világának és hangulatának átérzéséhez szükségesnek véltem, hogy jobban megismerjük a személyiséget aki, ezt tizedik oldal a jogászi szemszögből is hallatlanul érdekes művet papírra vetette. Kafka rendkívüh racionális tudással rendelkezett. 1906-ban szerezte meg jogi diplomáját a Német Egyetemen, ahol kiváló professzora, Hans Gross gondolatai (hetente 16 órát hallgatta előadásait) segítettek neki az osztrák-magyar jog visszás­ ságainak felismerésében. A per című munkáját különösképpen érdekes megvizsgálni jogászi szemszögből, mert egy különleges „eljárást” mutat be. A mű lényegét pár sorban szeretném össze­ foglalni, mert „Az átváltozás” című novelláján kívül a középiskolai irodalomoktatás nem tartja kötelezőként számon Kafkát. Ajánlani tudom mindenkinek a mű elolvasását, mert fölkészít a legrosszabbra. Persze javallott közben egy-két vidám nótát is meghallgatni, és ne egy elégtelennel zárult vizsgaélmény okozta szomorúság kellős közepén csapjuk föl a könyvet. Josef K. egy szép reggelen arra ébred, hogy két idegen közU vele letartóztatását. Megvádolták, bár ő nem tett semmit. A főszereplő „passióját.35’ követhetjük nyomon, ahogy az ellene indult, először komolytalannak hitt per hogyan nyomja rá bélyegét mindennapjaira, és hogyan emészti föl személyiségét, egész emberi mivoltát. Közben egy olyan abszurd világ kerül bemutatásra a Kafkára jellemző rideg és tényszerű stílusban, hogy az Olvasó elveszti biztonságérzését. A mű értelmezői közül sokan ezt a fagyos hangulatot a magánéleti válságának tudják be. A művet 1914-ben írta meg, abban az évben, amikor Fehce Bauerrel eljegyezték egymást. Kafka azon­ ban képtelen volt elvenni feleségül a nőt. Hivatalos eljegyzésük estéjén Kafka azt írta naplójába, hogy olyan volt az egész, akár egy per, egy eljárás, ahol mások döntenek életedről, te csak kívülről figyel­ heted. Felice-nek írt levelében úgy fogalmazott, hogy olyannak érzi kapcsolatukat, mint akiket egymáshoz kötöztek a Francia Forradalom utáni terror idején, és csak a kivégzésükre várnak. Végül nem házasodtak össze. Sok elemző azt állítja, hogy Kafka ezzel teljesen föladta önmagát, és ez jelenik meg a műben. Josef K. hatalmas küzdelmek után lemond pere sikeréről, és rezignáltan veszi tudomásul, hogy megölik. A végén már az is lehet, hogy hisz is saját bűnösségében. Ez a záróakkord (amit Kafka elsőként írt meg a műből!) rendel­ kezik egy nagyon érdekes szövegrésszel. Anúkor Josef K.-t közre fogja a két „őr”, és hárman sétálnak az utcán, feltűnik egy rendőr. Megállítaná őket, azonban maga a kivégzésre váró kezd el rohanni előle, ítéletvégrehatóinak segédkezve ezzel... Kafka kora társadalmát erősen kritizálja. Az emberek elidegenedtek egymástól, félelemben élik életüket, és nem is akarnak változtatni a dolgok állásán. Elfogadják sorsukat anélkül, hogy küzdenének. Meghunyászkodnak a Hatalom előtt. Hogy milyen Hatalom előtt? Erre a kérdésre nem kapunk választ. De a perben összemosódik valós és valótlan Hatalom („őrök” és a rendőr), és egyetlen biztos marad a végén: a halál. Te nem járhatsz jól semmilyen hatalommal szemben sem. Erre utal az a rész is, amikor a festő felsorolja Josef K-nak azt a három eljárási lehetőséget, ahogyan perét tárgyalhatják. Az első a fölmentés. Ez az, amit soha nem tesz a bíróság. Második a perhalasztás. Harmadik a perújrafelvétel. A lényeg, hogy semmiképpen nem szabadulhatsz meg a peredtől. Nincs szabadság. Foglalkozzunk egy kicsit a mű címével. „A per”, tehát egy jogi eljárás. Kétségtelen, hogy a jogász Kafka tisztában volt mind az anyagi, mind az eljárási és mind a végrehajtási jogi jogszabályok hibáival. Nem háborgott nyíltan ellenük sohasem. Éjszaka azonban, amikor műveit írta, felszabadult benne az a feszültség, amit a racionális tudás és a szembenálló tehetetlenség érzése okozott benne. Érmek lenyomata a regény. Valakit letartóztatnak, úgy, hogy nem követett el semmit. Az illető szabadon mozoghat. Nem tudja nyomon követni ügye alakulását, a bírósági tárgyalások kaotikusak, a bírák alkalmatlanok. Az egész rendszer átláthatatlan, és nincs belőle me­ nekvés. Kafka nyilvánvalóan görbe tükröt akart mutatni az osztrák-magyar jogszolgáltatásnak. A műben leírt szélsőséges per a valóságban nem történhetett volna meg. Azonban Josef K. ügye jól figurázza ki azt a bürokratikus rendszert, ami jellemezte a korabeli (i)gazságszolgáltatást. Bizony voltak letartóztatások koholt vádak alap­ ján, és a kétrészes eljárás első felében (ha kevésbé súlyos ügyről volt szó) valóban mozoghatott a vádlott szabadon. A valóságban sem volt könnyű nyomon követni az ügyek alakulását, jogbizony­ talanság uralkodott. Érdekesség, hogy mikor értő barátainak fölolvasta Josef K. perét, azok hatalmas nevetésben törtek ki, pedig a mű hangulata kifejezetten borongós, nincs benne semmi tréfa. De ha megértjük azt, hogy Kafka mind magánéleti, mind szakmai kiábrán­ dultságában írta meg ezt a művet, a groteszk (mármár az abszurd) eszközéhez nyúlva, jobban meg­ érthetjük barátai reakcióját. Az egész csak egy vicc. Kifiguráz, kigúnyol mindent és beletörődik sorsába. Legjobb lesz, ha mi is elfogadjuk az életet olyannak amilyen, és Péteri Professzor Úr szavaival élve: teljesítjük kötelességünket. Csak egyet ne felejtsünk el, amire Kafka nem volt képes: gondolkozzunk pozitívan. Stevanyik Adám �Interjú Ungarnreisen Salzburgban Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, egyre jobban erősödik bennem a honvágy: otthonom, családom, barátaim, megszokott környezetem hiánya. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ez az (érzés ilyen rövid idő alatt kialakul. TaBn ebből kifolyólag is rááll a szemem a „hazai” dolgokra, így Könnyűszerrel leltem rá egy magyar utazási irodára Salzburg egyik legforgalmasabb utcája, a Linzergasse mellett, a \Ú)lf-Dietrich-Straße 3-as szám alatt. Már messziről piros-fehér-zöld zászló jelzi érde­ keltségüket, a kirakatban prospektusok, képek és plakátok integetnek az arra járóknak, csalogatják a sétálgatókat kis országunkba: kikapcsolódni, gyógyulni, várost nézni. Örömmel böngésztem a kínálatot, miközben egyre csak nőtt bennem a kíváncsiság, hogy hogyan is ... került —.. ....... Salzburg —.j, egyik legfrekventál— tabo helyére ez a kis iroda, mely tökéletes prezentálója országunknak a salzburgiak számára. Kérdéseim azonban nem maradtak megvá­ laszolatlanul: a tulajdonossal, Stassák Pállal beszélgettem. - Feleségével, Stassák Ágnessel családi vállalko­ zásként tevékenykednek több mint 14 esztendeje. De hogyan is kerültek pont ide, Salzburgba? - Az utazás közvetítésére... - Igen. Mi nem az utazás szervezői, hanem az utazás közvetítői koncessziót kaptuk meg, tehát mi a saját nevünkben, saját nevünk alatt nem hozhatunk létre mondjuk egy buszos utazást. Mi más nevében, másnak a termékét, megállapodás alapján értékesítjük. - Bizonyára van már egy kialakult, visszatérő vendégkörük... - Mára már van törzskörünk, azonban akkor teljesen a nulláról indultunk, hiszen nem ....... ónk egy üzletet, hanem létrehoztunk átvettünk ei egyet. Elsősoroan a szenior korosztály, tehat tehát az idősebbek, nyugdíjasok az érdekeltek. c.. A hozzánk betérők általunk kicsit betekintést nyerhetnek az országba is. - Kétségtelenül így van! Magam is betértem néhány, közeli Reisebüro^a, magyar utak után érdeklődve, s kedvesen Önöket javasolták. Nem sok Magyar­ országot reklámozó, hirdető plakátot látni Ausztria ezen, hazánktól távolabb eső részén. Míg Bécsben számos magyar kiállításra hívjákfel a népfigyelmét, „hírverést. Miért onnantól mintha elvágták volna a ff* van ez így? - Még a rendszerváltozás előtt, munkámból kifolyólag Bécsben dolgoztam az IBUSZkirendeltségnél, a szerződés lejárta után azon­ ban hazatértünk Magyarországra. A 90-es évek elején, a határok megnyílásával már könnyebb volt menni, így volt lehetőségem élni egy iide szóló munkaajánlattal. Itt kaptam állast, s családommal együtt ideköltöztünk 1991-ben. - Sajnálatos, de ez a megfigyelése helytálló. Bécsben, az Opernring-en van a Magyar Turisztikai Hivatal, az Ungarisches Touris­ musamt, s elsősorban oda koncentrálnak. Pedig itt is van érdeklődés Magyarország irányába és egy kis hátszéllel még jobban fel lehetne lendíteni a turizmust. - Mennyire volt nehéz az osztrák piacra magyar állampolgárként „betörni”? - Már többször rendeztek magyar heteket, ha már ,fentről” nem is érkezik támogatás. Önök, itteni magyarok, vendéglátósok összefogtak. - Nem volt egyszerű. Az utazási irodai koncesszió megszerzése különösen nehéz, de gondoltam, hogy egy próbát megér a dolog: többéves ausztriai és magyarországi szakmai gyakorlatom volt, megfelelő végzettséggel szintén rendelkeztem... De hát nem vagyok osztrák állampolgár, másrészt nagyon szigorúak voltak az előírások, de találtam egy viszonylag járható utat, mely eredményeképp megalakí­ tottunk egy betéti társaságot, mely megkapta a koncessziót, kizárólag magyarországi utazá­ sokkal való foglalkozásra. Ez volt úgymond a kiskapuhoz a kulcs: nálunk nem lehet tenerifei utat találni, így nyilvánvalóan kevésbé jelen­ tettünk zavaró tényezőt a különböző érdeké.Ak körök számára. Miért? Miért kell ártatlan embereknek meghalni s mi vezethet egy 17 éves fiatal lányt arra, hogy ártatlanokat (és saját magát) megölje? Honnan űlölet? ered ez az óriási gyűlölet? Újra felmerült ■nnem ez a kérdés, amikor hallottam a moszkvai metrómerényletekről. Március 29-én, reggel 8 órakor a Lubjanka megállóhelyen robbant az első bomba s ezután mindössze háromnegyed óra múlva a Park Kultúri megállónál. A hírek szerint a két öngyilkos merénylő nő volt, akik a testükre erősített robbanószerkezet segítségével követték el a me­ rényleteket, amelyek 40 ember halálát okozták. Az ügyészség szerint olyan pokolgépek robban­ mdarabokkal és S2 hattak, amelyeket fémdarabokkal szögekkel töltöttek meg. A reggeli csúcsforgalomban az amúgy így is túlterhelt metró leállt, s a felszínen sem lehetett a robbanások közelébe jutni, mivel - Mit van mit tenni... Nem messze innen, Grofígmain-ban található egy étterem, a Gasthof Kaiser Kari, magyar specialitásokat kínál, melyre elég jelentős igény van. Hozzánk is gyakran betérnek, hogy ajánljunk valami konyhát, ahol magyarosan főznek. Ennek az étteremnek magyar a vezetője, s kölcsönösen kirakjuk a másik szóló­ támogatjuk egymást, kirakji szállodáinak lapjait, prospektusait. A Danubius Dar támogatásával, illetve egy az irodánk közelében található salzburgi szállodával karöltve jöttek létre két egymást követő évben, 2000-ben és 2001-ben a salzburgi magyar hetek, ahol a salzburgi közönség a magyar ételek-italok mellett a magyar folklórt és táncokat is megismerhette. - Ón, Önök már hosszú évek óta itt élnek, dolgoznak... Bizonyára jobban meg tudják nekem magyarázni, vagy legalább igazolni azon érzésemet, mely a salzburgiak zárkózottságát, távolságtartását mutatja. - Ennek mi is szenvedő alanyai voltunk kapcsolódott bele a beszélgetésbe Stassák Ágnes míg meg nem értettem és helyére nem raktam a dolgokat. Ennek gyökerei igen mélyre nyúlnak vissza: Salzburg önálló, mindentől, Bécstől is független érseki székhely volt. S ezt az autonómiát mind a mai napig őrzik a helyiek. Ez ..a ridegseg ridegség nemes: nemcsak a külföldiekkel, hanem a nem salzburgiakkal szemben általános. Bécsbe sem szívesen „mennek fel”, mert mit keres55nének ők a bécsiek között... Bizalmatlanság is elmondható még róluk, így szolgáltatásaink nyújtásánál ennek eloszlatására is külön figyelmet fordítunk. - Egyre többet hallani, hogy jönnek az osztrákok csináltatni hozzánk a fogaikat... Láttam Önöknél is „Zahnarzt”-ot hirdető plakátot. Mennyire van erre igény, mennyire keresett ez a többletszolgáltatás? - Hát, ugye itt is érzékelhető a bizalmatlanság, az óvatosság. Mert mi van, ha a hazatérés után el kezd fájni a foga a betegnek, ki tudja akkor kezelni, orvosolni a problémáját. Messze van már Salzburgtól Magyarország... Az alapötlet egyébként remek, hiszen egy fogászati kezelés is általában hosszabb időtartalmú, tehát a gyógykúrákhoz hasonlóan is heteket vehet, vesz igénybe, mialatt a vendég fizeti a szállást és az egyéb ;gyeb kiad kiadásait is. S hogy ezt az aggályt is eloszlassuk ;loszlassuk megfelelő partnereink vannak: már Hévízen és Bükfürdőn is lehetőség van fogászati kezelésre, s hazatérés utáni probléma esetén pedig itt, Salzburgban egy magyar fogorvosnő latja el a bajt, ha gond van. isnő Iá Mikola Orsolya a mentők s a Rendkívüli Helyzetek Miniszté­ riumának járművei foglalták el a helyszínt. Ennek következtében az áldozatok hozzátar­ tozói sem tudtak az állomások közelébe kerülni. ii óra magasságában közzétették a sérültek listáját, s azt, hogy kit melyik kórházban ápolnak. A taxisok máris hasznot kívántak húzni a helyzetből, s többszörösére emelték díjaikat a munkába igyekvőkkel szemben. A metró forgalma már a délutáni órákban hely­ reállt, a hozzátartozók mécsesekkel és virágokkal emlékeztek szeretteikre. Ez a terror­ akció a harmadik a rendszerváltás óta a moszk­ vai metró történetében. Talán véletlenül, de szintén március 29-ére esett a 2000-es zsani-veí;gyenói rajtaütés, amelyben az ülönleges alakulat 52 tagját OMON nevű különleges ölték meg a második csecsen-orosz háború idején, s már így is az oroszok fekete napjának számított. 2001 februárjában szintén pokolgép robbant, szerencsére az nem követelt áldozatot. 2006- bán a moszkvai metró zöld vonalán, az Avtozavodszkaja megállónál pokolgép robbant. Ez a terrorcselekmény 50 áldozatot követelt s lég­ alább lOOan megsérültek. Nem mentegetni kívánom az elkövetőket, akik valószínűleg csecsen muszlimok voltak, de nem szabad elfelejtenünk a sztálini „nemzetiség­ politikát”. 1944-ben Berija adott utasítást a csecsének és ingusok áttelepítésére KözépÁzsiába, amelynek eredményeként közel fél­ eportáltak vagonokban Kazahmillió csecsent dei sztánba, s aki elilenszegült, agyonlőtték. Tízezren már a szállítás közben meghaltak, további százezer ember pedig az éhezés, betegségek áldozata lett. Az indok egyszerű volt: „szét kell zúzni a náci ellenséggel kollaboráló szabotőröket és kémeket!”. A haragot csak tovább táplálta a két csecsenorosz háború már a rendszerváltás után, és a konfliktus mai napig sem tűnik feloldottnak... Both Hunor tizenegyedik oldal �g Egyház Egyházi személyek politikai szerepvállalása Ezúttal egy meglehetősen közkedvelt témában kívánok állást foglalni. Ez a kérdés az egyházi személyek politikai szerepvállalásának, illetve véleményformálásának lehetősége. Vagyis, hogy mikor, milyen minőségben és mennyit adhat elő politikai nézeteiből az Egyház felszentelt szol­ gálója? Időről időre újra felmerülő, sokak szerint mesterségesen generált probléma ez, amely vá­ lasztások és népszavazások esetén mindig közép­ pontba kerül. A kampányidőszakokon túl azon­ ban szinte egyáltalán nem. Elsőként azt tekintsük át, hogy egyáltalán mi az, ami politikai állásfoglalásnak számít. Nos, ennek eldöntése általában kifejezetten szubjektív ténye­ zőkön múlik. Mivel a Katolikus Egyház amellett, hogy transzcendentális irányultságú társaság, a földi világban jelenlévő közösség is, ezért le kell szögezni, hogy nem csupán joga, de kötelessége is híveinek iránymutatást adnia a társadalmat érintő legfontosabb kérdésekben is. Nem kell azonban mást tennie, minthogy interpretálja a vallás taní­ tását, és az ahhoz legközelebb álló vélemény támogatására szólítsa fel a hívőket. Ha a politikai részvételről beszélünk, először tisztáznunk kell, hogy mit is értünk politizálás alatt. Azért külö­ nösen fontos ez, mivel az Egyház megszólalásai nagy többségében nem politizálni akar, hanem mindössze híveinek ad erkölcsi útmutatást, vagyis saját közösségének, illetve mindenkinek, aki nem zárkózik el attól. A közügyekben való szabad véleményalkotás (alkotmány által biztosított) joga pedig mindenkit megillet, azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. Az erkölcsi eligazítást azonban semmiképpen nem szabad összekeverni a politizálással. Mi a határ az efféle megnyilatkozás és politikai állásfoglalás között? Tárgyát tekintve a kettőt nem könnyű sőt gyakorlatilag lehetetlen - megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai nézőpontból. Az, hogy ezeket az erkölcsi állásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, az legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnak tartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hát­ rányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állam­ polgárságról tartott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szava­ zattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitába, hogy jelentene-e többletterhet ez a döntés magyar társadalomnak vagy sem. Látni kell, hogy mivel az Egyház nem elsősorban az egyes emberrel, hanem sokkal inkább az emberek közösségeivel foglal­ kozik, ezért akaratlanul is érintkezik a politikai szférával. Napjainkban a politika szóról már min­ denki a pártpolitikára gondol. Viszont könnyen belátható, hogy valójában már az is politizál, aki akár csak egy közösség vagy egyén mindennapi kérdéseiről véleményt nyilvánít, s azt célként meg is akaija valósítani. tizenkettedik oldal Az Egyház és tagjai is felelősek az emberiség sorsáért. Ez a felelősség a mai világban egyre jelentősebb. Ha állást akarunk foglalni például a család témakörében, és adott esetben azt egy kormány intézkedéseihez viszonyítjuk - máris politizálunk. Nincs is ezzel semmi baj. A politi­ kával kapcsolatos esetleges előítéletek miatt nem tagadhatjuk meg az állásfoglalást, amikor nyilván­ valóan súlyos, hitet és erkölcsöt érintő kérdésekről van szó. Keresztényi magatartás lenne-e ilyen helyzetekben azzal érvelni, hogy nem politizálok; vagyis nem az én dolgom!? A 11. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: aki keresztény és olyan helyzetben van, hogy tehessen valamit az igazságtalanságok ellen, annak kötelessége jó példát mutatni. Az Egyház tehát kötelességének érzi, hogy hallassa szavát az emberiség sorskérdéseiben, a társadalom szellemi, lelki és gazdasági fejlődésének érde­ kében. Egyház és politika kapcsolata nem vezetők vagy rendszerek kapcsolata, hanem közös fele­ lősségvállalás a társadalom és az emberiség érdekében. Az Egyház küldetésében fontos szerepet kapnak a világi hívek. Az egyházi hierarchia és a világi hívek kapcsolatában előbbi feladata, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze a világban követendő erkölcsi elveket. Ez az irá­ nyítás nem gyámkodás, hanem inkább irány­ mutatás. A világi hívek tevékenysége a minden­ napi élet szervezésében, megújításában szabad, sőt független. A földi rend összetevőinek, köztük a politika intézményeinek. Istentől kapott saját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Az Egyház evilági küldeté­ sének megvalósítása tehát elsősorban a világi hívek feladata. Autonómiájuk azonban nem jelenti az erkölcsi törvényektől való független­ séget. Működjenek együtt másokkal, használják és érvényesítsék szaktudásukat, de cselekedeteik mindig legyenek összhangban a keresztény élet felsőbbrendű elveivel. A világi hívők a keresztény értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat; emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és együttműködnek a többi állampolgárral. Annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. A katolikus vallás, a legtöbb valláshoz hasonlóan elsősorban az ember túlvilági életével foglalkozik. Az Egyház tevékenysége tehát elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható; a vallásos emberek állampolgárok is egyben. Az Egyház sajátos kettős jellege (természetfölötti és evilági) miatt mindkettő jelentős. Minél jobban meg tud felelni transzcendens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyább a társadalomban betöltött szerepe. Látható, hogy az Egyháznak nem elsődleges feladata és célja a társadalmi vagy a politikai élet alakítása. a kapcsolat mégis szükségszerűen fennáll. Ha azonban például a politikai cselekvést állítaná középpontba, súlyos szereptévesztésben lenne. A kérdés már csupán az, hogy ezek a társadalmi kérdésekben tett állásfoglalások meddig mehet­ nek el. Vajon megengedhető, hogy az Egyház társadalmi tanításához elvben közelebb álló politikai tömörülésre való szavazásra buzdítsák a híveket a papok, egy azzal látványosan nem azonosuló párttal szemben? Nos, az egyházi szolgálattevők feladata az, hogy az említett szociális doktrínát részletesen ismertessék híveik­ kel, akik aztán önálló értékelésre és állásfoglalásra képes emberi személyként meghozzák saját, jól megfontolt konkrét döntéseiket. Amennyiben azt az ideális helyzetet vesszük, hogy nem a párt-, illetve emberi szimpátia dönt az államot érintő kérdésekben, akkor az elvek ismertetése után már el kell hinnünk, hogy az emberek az általuk a lehető legjobbnak ítélt eszmerendszert képviselő csoportosulás mellett fogják letenni voksukat. Az már más lapra tartozik, hogy ez az ideális állapot sajnos nem létezik. Ezzel szemben vannak a papok számára kifejezetten tiltottnak tekinthető politikai megnyilvánulási módok is. Semmiképpen nem megengedhető például, hogy egy pap a templom és az egyházi öltözet vitathatatlan erejét használja fel arra, hogy az embereket egy-egy párt melletti feltétlen kiállásra szólítsa fel. Azt az érzetet keltve ezáltal, hogy aki ezzel szemben szavaz, az bűnt követ el. Ennek másik nagy veszélye a hívek egymással való szembeállítása, politikai nézeteik alapján. Ez megengedhetetlen. Az Egyház pásztora nem szíthat ellentétet hívei között, semmilyen módon. Mindez vonatkozik természetesen a nagyobb nyilvánosság előtt, tehát elsősorban a média különböző csatornáin tett megnyilatkozásokra is. Ha egy egyházi vezetőt ebben a minőségében kérnek fel nyilatkozat tételére, akkor nincs joga konkrét politikai állásfoglalások kinyilvánítására. Márpedig annak meglehetősen kicsi az esélye, hogy egy papot mint magánembert szólítsanak meg a médiában. Ezzel szemben azonban senki nem tilthatja meg egyetlen embernek, tehát a papoknak sem, hogy magánemberként, saját ismerőseik, barátaik vagy családtagjaik körében kinyilvánítsák konkrét politikai nézeteiket. Ez természetesen jogukban áll, de hangsúlyozni kell, hogy mindezt nem papként, hanem a társadalom egyszerű tagjaként tehetik meg. A konklúzió tehát a következő. Nem egészséges, és nem is megengedhető, hogy bármely egyházi közösség, illetve annak szolgálattevője hivatását és az emberekre gyakorolt megkérdőjelezhetetlen hatását használja fel annak érdekében, hogy valamely politikai erő támogatására szólítsa fel híveit. A véleménynyilvánítás joga azonban min­ denki számára adott, és senkitől sem tagadható meg. A magánemberként való állásfoglalás tehát olyan alapvető jog, amellyel bárki élhet. A hangsúly viszont azon van, hogy kizárólag mint magánember teheti meg ezt tiszta lelkiismerettel. Nem mint elismert sportoló, híres zenész vagy nagynevű színész. Kiváltképp pedig nem egy természetfeletti értékrend képviselőjeként, tehát papként. Teleki Levente �Irodalom Si- Napfény Elrich már azelőtt felébredt csörgőórájának vilá­ gításra, hogy az megszólalt volna múlt századi sípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötör­ ték: képek egy olyan korból, mely már csak a történelemkönyvekben létezik - és eltemetve az ő tudatalattijának mélyén. Lassan feltápászkodott, lenyomta az órát még éppen azelőtt, hogy az nekikezdett volna reggeli rutinjának, és papucsot húzva kimászott a fürdőszobába. A tükör feletti neonégő érzékelve jelenlétét rögtön működésbe lépett, elvakítva Elrichet, aki miután visszanyerte látását, unottan vizslatni kezdte tükörképét. Onnan a megszokott sovány, szürkés-sárgás bőrű arc nézett vissza rá, mint... mióta is? Nem tudta. A Nagy Villanás óta - amely a későbbi időszámítás kezdő időpontjának számít - az időt egy központi óra méri, amely egyben az éveket is számolja. Ez az óra azonban rendszeresen elromlik, így az emberek már nem támaszkodhatnak az általa mutatott időre olyan bátran, migt régen. Mivel azonban ehhez az órához van viszonyítva a műszakkezdés ideje is, senkinek sem akaródzik mélyebben utánajárni a kihagyások okának, koc­ kára téve az azok alatti kisebb pihenőidőket. Arcának tanulmányozását a borotválkozás követte - arcszőrzete szürkés színű, tehát már idősebbnek számít - majd a felöltözés. A konyhában már várta az asztalán a szokásos reggeli: bádogtálban szin­ tetikus gabonapehely vitaminfolyadékkal leöntve és bádogbögrében egy kis kávé - mely egy meleg, szürkésbarnás színű folyadékot jelentett. A reg­ gelit elköltve az asztal közepére tette a reggelizéshez használt eszközöket és megnyomta a jobb sarokban lévő gombot. A többit majd az automata elintézi. Ezután cipőt húzott és elindult munkába. A város többi férfi tagjával együtt ő is a helyi gyárban dolgozott, mely a várost látta el élelemmel és az ahhoz használatos eszközökkel, az étkezések után hagyott ételmaradékokat hasznosítva pedig egyben áramot is termelt. Elrich rálépett a csúszószalagra, végighaladt a neonfényekkel világított széles folyosón, mely a város főútjának számított és befordult a szürke gyárépület szögletes kapuján. Odabent elfoglalta jól megszokott kabinját, ahol folytatta előző nap félbe maradt munkáját, amely megegyezett ugyanazzal, amit oklevelezése óta csinált. Leült a futószalag mellé és kiválogatta a csorba bádog­ tányérokat, amelyekből a város lakossága ételeit kapja. Fölötte villogott a neonlámpa, amelyet azó­ ta nem cseréltek még ki, amióta itt dolgozik. Délben átballagott az épület étkezdéjébe, egy re­ Szalai Zsolt: idetett valaki Könyvajánló „Az új költőnemzedék egyik ígéretes tagjának (...) harmadik verses­ IdctcU valaki kötete a benső és kül­ ső utak bejárásának könyve.” - iga Kemsei István, Szalai Zsolt idetett valaki című kö­ tetének fülszövegében. Kemseivel teljes mér­ tékben egyetérthetünk. A kötet versei valóban az ön- és világmegismerés témáját dolgozzák fel. Szalai lírájában megfigyelhető valamiféle lépcső­ zetes nyitás. Önmaga felé. Hiszen míg első kötetében (A romantika posztulálása, 2004) az olgektívebb, filozofikus-bölcselkedő, kívülre he­ lyezkedő költői magatartás érvényesül, addig a másodikban (sörülökazerkélyen, 2006) már egy szubjektivebb, az átélt érzésekről, a szerelemről is szólni vágyó és szólni is tudó hang látszik kibontakozni. Ennek a folyamatnak a betetőzése az idetett valaki (2009). Már a cím is megkapó, hiszen az „idetett’ értelmezhető befejezett melléknévi igenévként és múlt idejű igeként is (ahogy a szerző a kötet utolsó versének végén le is rántja a leplet: „csak idetett valaki vagy ! idetett valaki egyszer”), továbbá mint múlt idejű ige, annyi jelentéssel bír, ahány mondatvégi írásjelet képzelünk mögé (./?/!). Szalai kreativitása a versek formáján is látszik. Játszik a tipográfiával, a szöveg vizuális lehető­ ségeivel és kifejező képességével. Olvashatunk abszolút szabad verseket, időmértékes versrészletet, fordítást (mimar), vagy a papíron „széthulló”, majd újra „összeálló” sorokat is. Ugyancsak egyedi és frappáns a kötetszerkesztési technika. Ugyanis a cikluscímek külön oldalon helyezkednek el és Szalai Zsolt 1 ahogy haladunk a könyvben, besoroznak egymás alá, oly módon, hogy a korábbiak halványan, míg az aktuális cím mindig sötéten szedett. így végül egy teljes vers(töredék)et tesznek ki („tudod te is / kimetszett sag / ahogy időnk / elenged / a szemek sem beszélnek”). A „benső út bejárásának” legerőteljesebb ciklusa a kimetszett sarj. E versek mind-mind a gyermekkor emlékeit, pillanatképeit jelenítik meg, akként, hogy gyermekéveinek színhelyére visszatérve („máshon­ nan érkezel, van otthonod, / a veszíthető birto­ kolható..?; „nem várták vissza, izzadság és arcszesz bódulatában, érkezés-e ez egyáltalán..?), a lírai énből az ismerős látvány, az egykor meghatározó helyek előhúzzák az elfelejtettnek hitt élményeket („szét­ loccsannak emlékeid..? ; „gyermekkora emlékére ráborul a szomorúfűz?). Egymást követik az asszociatív versek a biciklizésről; a fáramászásról; az idős, kényszergyűjtögető Jolánról; a disznótorról; a dédiről, vagy Morcosról, az öreg puliról. Szálait láthatóan izgatja a kérdés, hegy mennyire átélhető és mekkora pontossággal rekonstruálható az, ami elmúlt. Jelen esetben a gyermekkor, 20-25 távbtából. A ciklus verseit átjáija a kitaszítottság, a kitagadottság és az önkéntes(?) száműzetés, vagyis a ,kimetszettség” érzete. Szalai Zsolt köteteinek elengedhetetlen eleme a német romantika nagy alakjainak megidézése (pl.: Hölderlin, Goethe, Schiller), s az az eszmetörténeti és filozófiai közeg, mely azt a korszakot áthatja. Szalai alkatából adódóan filozofikus jellem (filo­ zófiát is tanít) és ez az attitűd az idetett valakiből sem hiányozhat. A „külső utak bejárásának” ciklusa az ahogy időnk című. A versek egy olyan nászút élményeit foglalják össze, mely egy Renault4 képességeire van bízva, és öt országban megtett háromezer kilométert jelent. A nagy elődök városaiban (is) megélt szerelem, a pedezett betonfalú, hosszú padokkal megtöltött helyiségbe, ahol összegyűlik ilyenkor az egész gyár. szürkés fejek néma sora, és elfogyasztotta a szokásos ebédjét: rántott vitaminszeletet pürével, valamint desszertként édes tésztakockát. Munka után hazament és bekapcsolta a tévét. Megnézte a legújabb filmsikert, amelyben egy sze­ relmes pár hosszú évek megfeszített munkájának eredményeként megszerzi élete lakását. Elrich sze­ mében a lakás a legszebb volt, amit valaha látott (észre sem véve, hogy az ugyanolyan apró, szürke és sötét volt, mint minden polgár lakása, melyektől csak színes függönyében különbözött). A műsor végeztével megvacsorázott - főtt húskocka vita­ minlevelekkel - és ágyba bújt. Éjjel ugyanaz a rémálom tört rá: egy olyan helyen volt, ahol nem voltak sem betonfalak, sem mennyezet; felül mindenhol kékség volt, valami ismeretlen helyről jövő erős világosság. Alul pedig mintha apró, nyirkos zöld papírcsápok csapkodták volna a lábát, miközben menedéket keresve futott a nagy térség elől. Izzadtan ébredt reggel csörgőórájának világításra. Körülnézett és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy ismét az 50 éve otthonának számító 9-es bunker biztonságos betonfalai között van. A. B. Chronos külső és benső út találkozását, a legalapvetőbb emberi érzelem és az európai kultúra össze­ fonódását jelzi. A tudomány, a művészet és az emóció teljes összhangja árad a versekből. Az út számos állomásáról (Hága, Jéna, Weimar, Grado, stb.) született vers az egymásra utaltság („óvatosságra intő javaslattal élsz: / „Azért csak kapcsold fel a fényszórót. Akkor is ha nem tudod, most aztán / tényleg hová?””), a rácsodálkozás („belakható, élhető város, mondom neked, ahogy sétálunk a Saale fölötti hídon?) és a kultúra befogadásának örömét („Goethe már sosincs otthon, így csak a kertben sétálunk..?) tükrözi. A kötet utolsó ciklusában „már a szemek sem beszélne!?. A költő három versben (alANORÁMA, tanárúr, nem kívánságműsor), megrendítő őszinte­ séggel vall apa és fia „elsorvadt” viszonyáról. Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet feloldani egy régóta tartó konfliktust („Felálltok egymásnak, / apa és fia, mennél arrébb a kisszobába, még hiányozna a dulakodás, ! de hogy utánad szól, hozzávágod a papucsod”) és hc^ megbocsátható-e valaha a szülő bűne: a felelőtlenség („Elcsukló köszönések. Nincs kérés, nincs -bocsánat?). Az emberi önpusztítás naturalista képei sokkolóan hatnak az olvasóra, az addig ismert lágyabb, filozofikusabb költői hang kemény, ellentmondást nem tűrő tónusra vált („a lefolyókból bugyog vissza az alkohol. Hányok mikor írom, ő nem.” ; „El-elhalkuló lélegzetvételek, horkantások, a magatehetet­ lenség puffanásai a kanapén.” ; „Néma / kéts^beesés, már a szemek sem beszélnek. Ökölnyíre hízott nyirokcsomó a nyakán.”). Az idetett valaki a címadó verssel, egy ars poeticus önvallomással zárul, melyből kiolvashatjuk a vers, tágabb értelemben a kötet születésének folyamatát. A könyv elolvasása után konstatálhatjuk: öröm, hogy Szalai Zsoltot idetette valaki egyszer. Kötetbemutató: 2010. május 21. 18:00, Alexandra Könyvesház (Nyugati tér 7.), Alexandra Pódium Bende Tamás tizenharmadik oldal �Ajánló A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Nos, van egy közös kedvenc tavaszi napunk (nem, nem a vizsgaidőszak egyik találomra választott napja, közel sem. Ez pedig a Pro Facultate, ami ugyebár kulturális esemény, társadalmi kohéziós alkalom - persze ha nem akamnk tudósnak tűnni, akkor jobb, ha abban maradunk, hogy egy tökéletes nyárkezdő esemény minden apróbb (és nagyobb) jogászkezdemény számára. Az ember érdekes dolgokat hall, bort is kóstol, zenét is hallgat, netán táncol is, tehát megéhezik. Mit is ehetünk ilyenkor? Barabás Lőrinc Eklektric: Trick A válasz egyszerű: bográcsos ételeket (e cikk írásakor még a Pro Fac 2010 előtt vagyunk, az idei menü még nem ismert), illetve bármi mást. Bármi mást enni azonban máskor is lehet, de bográcsozni, na azt az albérletben nehéz kivitelezni. Mégpedig mert macerás, meg ugyebár sokan is kellenek hozzá, hiszen kevés emberre bográcsban nem lehet főzni, és a lassú tűzön főtt pörkölt zamatát normál körülmények között, konyhában nem lehet visszaadni. Bográcsban főzni jó. Egyrészt azért, mert közösségi program, egyedül ülni mellette nem jó, sőt, unalmas; másrészt pedig azért, mert szertartásos. Külön rituáléja (mit rituáléja! tudománya!) van annak, hogy milyen fával fűthetünk be, és mikor tehetünk rá vékonyát avagy vastagot. Fával fűtünk, bizony, a széles körben ismert „gázkereszt” egyrészt a gyengék játékszere, másrészt pedig akkor kotyvaszthatnánk gáztűzhelyen is, hfezen sokkal semlegesebb íze lesz így az elkészült mesterműnek. Használjunk csak nyugodtan fát, de óvatosan, a bográcsos ételek akkor a legfinomabbak, ha lassú tűzön készülnek. Az én bográcsos pörköltem valahogy így néz ki: lassú tűzön hagymát zsírban (nem olajban, bográcsozunk, hellóhelló, ez most nem fogyókúra!) üvegesre pirítok, majd a tűzről levéve (amúgy megbámul) beleteszem az őrölt .édesnemes” fűszerpaprikát (tippet nem tudok adni, szerencsére „hand made’' by nagymama), rá a kockákra vágott húst, majd sót és borsot. Miközben puhul, mehet bele 1-2 összevágott paradicsom, paprika (netán egy erős paprika is), és lassan megpuhítjuk. Esetleg önthetünk bele nagyon (!) pici vörösbort is, ez nem lehet több egy decinél semmi esetre sem (de lehet, marhánál); de tulajdonképpen elhagyható. Ha a köretet belefőzzük, akkor ne akkor tegyük bele a krumplit, amikor a hús már puha, hanem értelemszerűen jóval korábban. Sertéscombból, vagy lapockából a legfinomabb; baromfinál pedig nem árt, ha kicsit érettebb, tehát nem grillcsirke nagyságú. Néhányan tesznek bele őrölt köményt is, én nem szoktam, de nem árt; jobban szeretem kiélvezni az ízeket, tehát nem rajongok a minden mást megölő fűszerezésért. Amit viszont tilos: bármiféle ipari alapanyagot; tehát piros aranyat, paradicsomsűrítményt, egyéb szemetet a bográcsba, vagy annak közelébe hordani! A pörkölthöz persze kovászos uborkát eszünk, ami messze nem ugyanaz, mint az úgynevezett savanyú uborka. Hogy mennyire? Legközelebb kiderül! Két évvel a Ladal után Barabás Lőrinc és zenésztársai újabb lemezt adtak ki, a címével ellentétben trükközés nélkül, sok mindenben a bevált dolgokat követve. A Trick nem próbálja meg túlszárnyalni elődjét, se újradefiniálni a nu jazzt. Kicsit másabb, korántsem savanyú és kétségtelenül az övék. A trombitás-dalszerző 2006-ban alapította meg Eklektric-et. Az elnevezés magáért beszél, illetve a zenéért, természetesen. Dalaik olyan hatásokat tettek egymás mellé, amelyeknek alapesetben nem feltétlenül lenne közük a másikhoz: így került össze a hip-hop, a többi tánczenei stílus és a jazz. A 2007es Ladallal debütált ez a hangzásvilág, és a közönség egyből rávetette magát. Szinte mindegyik szám sikerrel ötvözte az említett stílusokat: a dob (Delov Jávor) és basszusgitár (Bata István) néhol középtempósan lüktető, néhol táncosabb alapozásaira Lőrinc minimál-trombitálása felelt; a billentyűs hangszerek (Premecz Mátyás) egyszer csilingelő, máskor karcos megszólalása együtt volt jelen a scratch-elésekkel (Dermot); Sena Dagadu vagy Kemon rapjeit Fábián Juli jazzéneke egészítette ki. 2009-ben jött ki a Trick, a Barabás Lőrinc Eklektric második lemeze, ami számos változást mutat elődjéhez képest. A legszembetűnőbb, hogy sokkal egységesebb, kevesebb hatást mutat fel, mint a Ladal. Ennek egyik fő oka az. hogy Sena kilépett az együttesből, és csak a ’Strange 2___ 2____________ Night’-ban vendégszerepel énekkel, továbbá az eddigi DJ helyére más lépett (DJ QC). így a hip-hop nagyrészt eltűnt a hangzásból és kevesebb a középtempós dal. Helyette jóval nagyobb lett a pörgősebb tánczene szerepe. A nehezebben befogadható, instru- i mentális szerzeményekből is | kevesebb van a Tricken: a jazz nem 1 különül el annyira a többi ha- W tástól, jobban közeledik azokhoz ■ és integráns részükké válik. I Mégse lehet okunk panaszra I azért, mert a Trick nem váltotta H meg a yilágot vagy legalább a nu ■ jazzt. És azért sem, mert ez a I lemez könnyedebb és egyszerűbb I lett, mint az elődje. Sőt, még azért I se, mert kevesebb izgalmat hoz, I mint a Ladal. Ugyanis a Barabás ■ Lőrinc Eklektric még mindig egy ■ ugyanolyan kúlan lüktető jazzt I játszik, amire a lehető legjobb I érzéssel lehet bólogatni. I Bradák Soma Kis-Molnár Flóra: Ébresztés Tegnapi szenvedélyünk összecsavarodva hever a sarokban. Bőrömön fojtogató ölelésed tengeri só illata rajzolja elém Mandula szemeid. Bőrödre aranyport fújt a felkelő nap pogány szertartásként. Csigolyáid fel;lém fordulnak. Érintésemre bízva a vágy ébresztését. Bende Tamás: nem tudnék talpamon a sebek begyógyultak. az üvegszilánkokat feltakarítottam. a seprű ismét a falhoz támasztva, régi helyén. szavaitokat már nem tudom visszaidézni. csak a talpamon lévő hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra. de a kukát kitettem az ház elé. ma jött érte a szemeteskocsi. az apró részleteknek nincs jelentőségük. csak arra kérlek titeket, hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakőre, nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak. nem tudnék még egyszer feltakarítani. Horváth László tizennegyedik oldal �Ajánló Irány BORGO kaotikus rendje! Jó ideje írok kiállításokról cikkeket, s mindig reméltem, hogy egyszer teljes lehet a jutalomjáték-sorom, amikor a legtöbb olyan művészről írhatok, akik nagy hatással vannak rám. Hozzáteszem, sokkal nehezebb egy olyan személyről írnom, akit ismerek, aki közel áll hozzám (tehát meg van az esély arra, hogy a jutalomjáték kínná növi ki magát). Most elérkezettnek láttam az időt, hogy Borgó György Csabáról írjak, akit teljes szívemből tisztelek és szeretek. A Miskolci Galériában május 7-én nyílik egy kiállítása, mely egy teljes hónapig lesz látható vasárnap és hétfő kivételével 9-17 óráig. Borgó Marosvásárhelyen született, fordulatos élete alatt volt úszó, atléta, válogatott birkózó, testnevelési főiskolás, járt a református teológiára, volt megyei ló­ farok begyűjtő ügynök, korongozó, modell egy művészeti népfőiskolán, önkéntes tejkihordó és ki tudja, mi még, de elsősorban mindig is képzőművész. Ars poeticája szerint úgy rajzol vagy fest, „ahogy az Athos-hegyi vagy a montecassinoi szerzetesek írtak, akik azt hitték, hogy ahány vonalat húznak a perga­ menre, annyi sebet ejtenek a sátánon...” Ez a mondat mindent elárul képeinek látványvilágáról, s ugyanúgy szellemiségéről. Festményei, rajzai vibrálnak, mindig az az érzésem, mintha mozgóképet látnék. Megindul a sok figura (fél-absztrakt kisautók, kacsák, kémények, bábuk és csak a művész tudja, hogy mi minden még), lüktetve repülnek a térben, magukévá téve, teljesen belakva azt. Talán e vibrálás miatt van, hogy órákig el tudom nézni egyetlen képét. Művészete teljesen egyedi, világa összetéveszthetetlen más alkotók képeivel. A szimmetriaelv, a központosított alkotások, a fél­ absztrakt figurák egységes motívumrendszerré állnak össze, gondosan kialakított nyelvezettel. Figuráinál talán csak színei jellegzetesebbek, színelméletéről sokat tudnának mesélni az egri főiskolás diákjai, de engem csupán az a fantasztikus összhang és végletekig fo­ kozott színkavalkád ragad meg, ami képeire jellemző. Litográfiáinál, nyomatainál is legalább annyi színár­ nyalatot használ, mint olajfestményeinél. A Borgójelenség, a „borgóizmus” első ránézésre szinte megfejthetetlen jelképrendszernek tűnik, de ha aprán­ ként, külön-külön kezdjük el figyelni a figurákat, könnyen felfedezhetjük az apró részletekben az egy­ séges egésszé összeállt kaotikus rendet. Azért csodálom Borgó művészetét, mert teljes egész, megismételhe­ tetlen és utánozhatatlan képi világot alakított ki, világszemlélete, gondolatainak vezérmotívumai kódol­ va vannak minden egyes képben. Ebben a borgói kódo­ lásban fedezhetjük fel akkori lakóhelyének jellegzetes tereit (Százhalombatta őskori temetkezési sírdombjai, a szennyezett Duna, füstölő kémények), apró emlékeket idéző épületeket (Marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélye. í A.’«5 ÍV í/i’* .....A Sí ? szentmártonkátai kút), de ugyanúgy egyetemes jelké­ peket is (hét pecsét, aradi akasztófák, 12 törzs). Több ezer éves szimbólumok és egészen friss vizuális vagy akár érzelmi-érzéki élmények leképezései tehát egymás mellett találhatóak. Miskolci kiálKtásának címe: Jónás merülései. Jónás bib­ liai alakja is egy szimbólum, a hányattatás, ellensze­ gülés, megbocsátás (talán az egész esendő emberi jel­ lem) szimbóluma. Szimbólumokon keresztül gondol­ kodtat el minket, s képeit nézve tudjuk, hogy nincs egyetlen ecsetvonás sem indokolatlanul meghúzva. A gond csak ott van, hogy olykor nem látjuk meg, nem értjük meg ezeket az egyetemes szimbólumokat, amelyre egész európai kultúránk épül, s amiből nekünk is kellene továbbépítkezni, ha hagyni akarunk valami maradandót a világra, vagy ha csak meg akarjuk érteni azt. Érdemes néha elgondolkodnunk, hogy vajon lesz-e olyan motívum, ornamentika, szimbólum a korunkból. Kilenc kicsi rongybaba Shane Acker 2009-es „egész estés” animációs filmje a külföldi bemutató után jó fél évvel végre nálunk is mozikba került. Korábban ugyan voltak olyan híresz­ telések, hogy - mivel külföldön nem sikerült túl nagy bevételt szereznie - itthon csak DVD-n lehet az alko­ tást megtekinteni, úgy látszik a hazai forgalmazók mégis akként döntöttek, megéri megpróbálni a mozis vetítést nálunk is. A „9” című film megalkotásának története 2005-be nyúlik vissza, mikor is nagyjából 10 és fél perces alakban elnyert a Sundance fesztiválon több díjat is. Ezt követően a történet eredetiségén felbuzdulva Tim Burton (Alice Csodaországban) és Timur Bekmambetov (Éjszakai őrjárat) úgy döntöttek, hozzávágnak a készítőhöz egy kisebb summát, hogy rövidfilmjének történetét kibővítve, immár nagyfilmként vihesse azt vászonra. Ez azonban sajnos az alkotáson is meglátszik: bár a film így sem a teljes délutánunkat foglalja le (csupán 79 perc), a cselekmény a néző szemében mégis kissé elnyújtottnak tűnik. A film az emberiség különbözőképpen elmondott, ám ugyanarra visszavezethető - saját teremtménye által előidézett - végzete után néhány hónappal (héttel?) kezdődik, mikor is egy félig lerombolt ház felső emeletén életre kel főhősünk, aki kivételesen egy rongybaba, hátán egy hatalmas 9-es számmal. Ébredése után a háborút követően megmaradt, emberi marad­ ványokkal elszórt romok között kutatva ráakad még több ilyen szerzetre, melyek különböző számokat viselnek testük valamelyik részén. Miután főhősünk is csatlakozik vegyes csapatukhoz, véletlenül felébreszt egy gyilkos gépet, amelynek célja, hogy az emberiség létének utolsó jeleit is eltörölje a Föld színéről... Az eredeti rövidfilmmel ellentétben itt már nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes szereplők is. Megtudhatjuk, hogy alkotója felépítésüket folyamatosan fejlesztette, verziónként külön számmal és személyiséggel látva el őket - melyek közül a legutolsó és így a legjobban megszerkesztett példány főhősünk - és ez kialakítá­ sukon is látszik: vezetőjük 1-es, akinek száma egy pénzérmén látható, mely a kalapjához van erősítve (ami egyben egyfajta koronának, vagy törzsi státuszszim- amit érdemes lesz megőrizni? Vajon nem arról van-e szó napjainkban, hogy hiába nő fel új generáció, mert az elődök nincs mit átadjanak neki? Hiányzik a „meséld el a fiadnak!” parancsoló üzenete... Sokan azért ked­ velik jobban a régi korok művészetét, mert ott még érthető volt minden, a tájkép tájkép maradt, a portré pedig portré. De korunk a legtökéletesebb káosz felé haladva már nem ezt hívja életre. A felszín mögött húzódik a lényeg, a sorok között kell olvasnunk nap mint nap. A művészet is változik, alakul, de gyakran elfelejti eredeti rendeltetését, és besorolja magát a popkultúra felszínes világába. Ekkor jelenik meg Andy Warhol Marilyn Monroe-t ábrázoló képe, s több millió hasonló alkotás. Borgó ezzel szemben olyan ember, akit elszomorít, hogy a mai ember az igazi szimbólumokat már látni és értelmezni sem tudja. A számok jelentései végigvonulnak történelmünkön és kultúránkon, és Borgó művészetében is megkerülhetetlenek. A rítusok­ nak, színeknek kulturális jelentése, miértje volt. Minden mindennel összefüggve egységes egészet alkotott a világban, s ez a sokrétű motívumrendszer generációról generációra szállt, míg meg nem tiltották, vagy ki nem ment a divatból a róla való beszélgetés. Ezért sokan nem értik és nem is érthetik Borgó művészetét. Vannak köztük, akik saját kudarcukat be nem vallva elfordulnak (és ugyanígy tesznek a legtöbb modem festménnyel), és vannak, akik pusztán eszté­ tikai érzékük kielégítését találják meg képeiben (volt, aki azt kérte a művésztől, hogy fessen neki egy lila árnyalatú képet, mert nagyon tetszenek neki a festő munkái. Csak sajnos hozzátette: fontos, hogy lila le­ gyen, mert az illik az új ülőgarnitúrájukhoz!). De számos ember csodálja ezt a kiegyensúlyozott. szimmetrikus, áttekinthető renddé rendezett Káoszt, az egész hangulatvilágot, ami az embert magával ragadja, amikor ránéz egy művére. Figyeljük, hallgassuk, és értsük Borgót, nehogy úgy legyen magyar festő, ahogy Publius Ovidius Naso alkotott a száműzetésében. A művész idén májusban lesz 60 éves. Ezúton is Isten éltesse sokáig! Aradszki Dea bólumnak is értelmezhető), szeme írisze pedig mind­ össze három részből áll, így ennek megfelelően szomorú és gonosz tekintettel tud csak nézni; a többiek közül még kiemelendő az elmebeteg 6-os, csíkos anyagból varrt testével és töltőtollhegyekből álló ujjakkal, melyekkel folyamatosan rajzol; valamint a harcos 8-as, aki nagydarab figura, száma a vállán teto­ válás, és egy fél ollóval van felszerelkezve, amelyet kardként használ. A történet a játékidő növelésével bővült - a rövid­ filmben látható gonosz csak az első akadály lesz hőseinknél, amelyet le kell gyűrniük céljuk elérése során - azonban minden igyekezet ellenére elég erőltetettre sikerült, mely nincs híján logikai buktatóknak sem. Ezt azonban bőven ellensúlyozza a film látvány­ világa: végig komor, sötét felhőkkel teli, poszt­ apokaliptikus környezetben játszódik a film, romos házakkal és oszladozó emberekkel - ez utóbbiak soha sem teljesen láthatók, hogy a kisebbek is élvezni tudják a filmet -, az ilyen típusú filmek kedvelőinek igazi csemegének számít. Ha hasonlítani lehet valamihez, leginkább a Fallout című számítógépes játéksorozat hangulatához áll a legközelebb - leszámítva az ott szereplő, különböző élőlényeket. Mindent összevetve egy látványos, fordulatokban gazdag animációs film a 9, melyet egyszer minden­ képpen érdemes megnézni és bár a kisfilm ismeretében én többre számítottam történet terén, az ilyen témájú filmek között mégis az emlékezetesebbek közé tehető. A. B. Chronos tizenötödik oldal �Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! 2010. május 3-án befejeződött a kari labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az alábbiakban az utolsó négy forduló érdekesebb mérkőzései és a végeredmény olvasható. 6. forduló, április 12. Intemazionale - Red Devils A. 3-7 A tabellán elfoglalt helyezés alapján a Red Devils gólarányjavításra számíthatott, ehelyett szoros, csak a végén eldőlő mérkőzést láthatott a közönség. A döntetlenre sokáig esélye volt az Internek, a győzelem azonban irreális lett volna. N. Vaskapu - Tesil 4-8 A szokásosnál kevesebb néző előtt lejátszott meccsen némileg meglepő vereséget szenvedett a Vaskapu. A vezetés még megvolt, de egy kapu előtti tűzijáték után egyenlített a Tesil, majd fordított és egy büntetővel a félidő végéig 1-4-re elhúzott. A második 20 percben már csak az eredmény után futhatott a Vaskapu, a Tesil jó játékát átmentette erre a félidőre is. A sok lövést, szép és jó iramú játékot hozó meccset megérdemelten nyerte meg a Tesil. Bp. Rangers - Konyhai Vegyesvágott 5-16 A néhányak által talán tévesen „kiesési rangadónak” titulált mérkőzésen a KW percek alatt elhúzott több góllal és nem hagyott kétséget a meccs kimeneteléről. A Rangers rúgott egy-két szép gólt, de a meccset nem tudta szorosabbá tenni. A végén már egyik csapat sem törődött a védekezéssel, így csak a különbség lehetett kérdéses. Bíbortógás F. - Evergreens 9-11 A forduló legizgalmasabb meccsét hozta a lelkes Bíbortógás és a tartalékos Evergreens csatája. Oda-vissza potyogtak a gólok mindkét oldalon, többször is megfordult az eredmény, a félidőben az Evergreens vezetett 6-4-re. A második játékrészben 10-5-nél már eldőlni látszott a meccs, de a Bíbortógás felállt és szorossá tette a végét. Az öldöklő csatában a kevésbé fáradt csapat nyert. A fordulóban játszották még: Sopronig Mászok - Fegyencjárat 10-5 7. forduló, április 19. Intemazionale - Sopronig Mászok 0-7 Az állandó kapusát nélkülöző Internek nem volt esélye a listavezető Sopronig Mászok ellen, akik győzelmükkel karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtől. Tesil - Konyhai Vegyesvágott 11-7 Jobban kezdett a KW és már két góllal is vezetett, amikor a közvetlenül a félidő előtt egy fölösleges szabálytalanság és az azért megítélt büntető, valamint kiállítás visszahozta a Tesil reményeit. Az emberelőnyben kiegyenlítettek, majd két újabb, erősen vitatható büntetővel a vezetést is megszerezték. A jelentős lélektani hátrányba került KW ezt már nem tudta megfordítani és 7-est is hibázott. A négy büntető és egy kiállítás ellenére is sportszerű, jó iramú mérkőzés szorosabb volt, mint az eredmény mutatja. Bp. Rangers - Bíbortógás F. 2-15 A 9. és a 10. helyezett csatája a vártnál simább Bíbortógás-győzelmet hozott. A Rangers hiába vezetett több szép támadást is, a befejezésbe rendre hiba csúszott. A Bíbortógás E győzelmével megelőzte a tabellán az Inter csapatát. További eredmények a fordulóban; Fegyencjárat - Evergreens 5-6, N. Vaskapu - Red Devils A. 7-10. 8. forduló, április 26. Bíbortógás E - Sopronig Mászok 4-14 A forduló legnagyobb kérdése az volt, hogy bebiztosítja-e bajnoki címét a Sopronig Mászok csapata. A „szenvedő alany” ezen a héten a Bíbortógás Fenevadak volt, akiknek - mint legtöbb ellenfelüknek - esélyt sem adtak és megérdemelten nyertek. Intemazionale - Konyhai Vegyesvágott 1-2 A nem túl gólgazdag mérkőzésen inkább a küzdelem dominált, a végeredmény már az első félidő végére kialakult. A második játékrészben több lehetősége volt az Internek, gólt azonban még büntetőből sem tudtak szerezni, így végül a KW nyerte az alsóházi rangadót. Red Devils A. - Bp. Rangers 9-9 A forduló meglepetését az utolsó helyezett és a második csatája hozta: A tartalékos Red Devils, nincs jobb szó rá, elszórakozta a győzelmet. A meccs többször is állt döntetlenre, majd a 2. fél­ időben a Devils elhúzott több góllal, azonban a Rangers az utolsó percekben egyenlített. A kékek rászolgáltak a döntetlenre és - mint utóbb kiderült - egyetlen szezonbeli pontjukat szerezték. A forduló további mérkőzésein a Fegyencjárat lelépte a több emberét is nélkülöző Tesil-et (16-1), Az N. Vaskapu pedig hozta a kötelezőt az Evergreens ellen (7-4). 9. forduló, május 3. Konyhai Vegyesvágott - Fegyencjárat 7-6 A mérkőzés tétje a 6. hely volt, ennek megfelelően komoly erőbedobással kezdett mindkét csapat. A vezetést a KW szerezte meg és meg is tartotta a meccs végéig. A fegyencjárat minden felzárkózási kísérletére újabb góllal tudott válaszolni és számos kihagyott helyzete alapján, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Red Devils A. - Bíbortógás F. 10-6 A forduló előtt a 3. helyre visszacsúszó Devils számára fontos volt a győzelem. A sok .kölcsönjátékossal” teletűzdelt vörösök nem tudtak egyértelműen elhúzni a Bíbortógásoktól, a 2. félidő közepén döntetlen volt az állás. Fáradó ellenfelük azonban a hajrában elvesztette kapusát és már nem tudott visszazárkózni. Sopronig Mászok - N. Vaskapu 9-3 A már bajnok Sopronig Mászok számára tét nélküli volt a mérkőzés, a Vaskapunak azonban mindenképpen nyernie kellett, hogy megtartsa 2. helyét. A Mászok azonban - nagyon sportszerűen - teljes erőbedobással küzdött és az 1. félidőben gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 0-6-tal fordultak a csapatok, majd a Vaskapu szépített, de a meccset nem tudta szorossá tenni, pedig zsinórban három szabadrúgást is rúghatott, veszélyes helyről. A végére már mindkét csapat kiengedett, és itt is, ott is született néhány szép gól. A Sopronig Mászok 9. meccsét is megnyerte, a Vaskapu vereségével visszacsúszott a 3. helyre. Az utolsó fordulóban a Bp. Rangers simán kikapott az Evergreenstől (1-11), az Intemazionale pedig csak a végén tudott kicsit javítani a gólarányon a Tesil ellen (5-10). A Pázmány Liga 2010. tavaszi kiírásának végeredménye: 1. 2. 3. 4. 5. 6. Sopronig Mászok Red Devils Advocate N, Vaskapu FC Evergreens Tesil Konyhai Vegyesvágott 7. Fegyencjárat 8. Bíbortógás Fenevadak 9. Intemazionale 10. Bp. Rangers 9 9 9 9 9 9 GY 9 6 6 5 5 4 4 2 1 0 D 0 2 0 1 1 0 0 0 1 1 V 0 1 3 3 3 5 5 7 7 8 RG 110 85 81 57 75 49 70 60 40 31 KG 25 ■ 49 43 55 82 83 59 98 56 123 Pont 27 20 18 16 16 12 12 6 4 1 A Sopronig Mászok csapata kiemelkedett a mezőnyből, ellenfeleinek nem egyszer kétszám­ jegyű gólt lőtt. Kiváló egyéni teljesítmények mellett csapatként is jól működtek, a kreatív és erőteljes támadójátékuk sosem ment a védekezés rovására. A Csányi Márk, Gyimesi Tamás, Karsai Balázs, Kótai Szabolcs, Ladányi Tamás, Lévai Gábor, Stikes Péter, Szabó György, Szilágyi Demeter összetételű csapat imponáló, 110-25-ös gólaránnyal nyerte a bajnokságot. A következő kiírás nagy kérdése lesz, hogy ki tudja megszorítani a friss bajnokot. A bajnoki címvédő Red Devils Advocate számára a végén még az ezüstérem is veszélyben forgott, de az utolsó meccsüket hozták. Többször előfordult, hogy nem tudtak teljes létszámban kiállni, talán ennek is köszönhető, hogy pontokat hullajtottak. Igaz, a bajnoki címhez a Sopronig Mászokat is le kellett volna győzni, de egyetlen vereségüket, még a 2. fordulóban éppen ellenük szenvedték el. A relatíve gyengébb félév ellenére a Red Devils továbbra is komoly ellenfele bárkinek. A Nosztalgia Vaskapu FC ebben a félévben be kellett étje a bronzéremmel. Az első két helyezett mellett a végül 5. Tesil-től is kikaptak, és ez a vereség a második helybe került. A legbővebb játékoskerettel és a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapat bármire képes lehet, ha jobban megszervezi magát és kiélezett helyzetekben is hozni tudja a rá jellemző jó csapatjátékot. Végig a dobogó közelében tanyázott, de a „nagyokat” nem tudta megszorítani az Evergreens, sőt, az Intemazionale ellen is csak az utolsó pillanatban mentett pontot. Más csapatokhoz hasonlóan, többször küzdött létszámgondokkal, de a kötelező győzelmeket hozta. Az Evergreenszel azonos pontszámmal végzett a Tesil, de az első fordulóban éppen tőlük kaptak ki, ezért mögéjük szomlnak a végelszámolásánál. Gólarányuk (kb. 20-szal többet rúgtak és kaptak, mint az azonos pontszámot elért Evergreens) azt mutatja, hogy jóval nyíltabb játékot vállaltak fel. A Red Devils ellen elért 8-8-as döntetlenjük és a Vaskapu legyőzése alapján akár előrébb is végezhettek volna. A Konyhai Vegyesvágott helyzete a tabellán elég tiszta: Az előtte állóktól kikapott, a mögötte találhatóakat megverte. Nem túl szerencsés sorsolása (a félév elején találkozott az összes erősebb csapattal) miatt eleinte nem állt túl jól a tabellán, ellenfelei talán ezért egy kicsit le is becsülték. A 6. helyet az utolsó fordulóban, igazi ki-ki meccsen szerezte meg. A sok kapott gól azt mutatja, hogy védekezésben feltétlenül javulniuk kell. A csapat utoljára indult ezen a néven, és újraszerveződik a következő félévre. A Fegyencjárat egyértelműen jobb csapat annál, hogy a 7. helyen álljon. A nagyokat nem tudták megszorítani, és a középmezőnybeli csapatok ellen sem voltak meggyőzőek. A Tesil 16-1-es legyőzése viszont akkor is szép eredmény, ha az ellenfél tartalékos volt. A mögöttük állóknak viszont nem hagytak esélyt. A Bíbortógás Fenevadak lelkes és szimpatikus játékot játszott a félév során és hét veresége ellenére sem vallott szégyent senki ellen. Az első fordulóban, az Inter ellen aratott győzelme so­ kat ért, ezzel lettek nyolcadikok. Szoros meccset játszottak még az Evergreenszel és a KW-vel is. Az Intemazionale is azok a csapatok közé tartozik, akik többre képesek, mit a szerzett pontjaik mutatják. Az Evergreens csak az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenük, és a KW is csak egy góllal győzte le őket. Sérülések őket is hátráltatták, de az egyetlen győzelem a Rangers ellen kevés. Mindenesetre nem vallottak szégyent. A bajnokság utolsó helyezettje, a Bp. Rangers azért érdemel dicséretet, mert az olykor nagyon súlyos vereségek ellenére is hétről hétre újra kiálltak és újra megpróbáltak nyerni. A Red Devils ellen elért döntetlen sem a véletlen műve: mutatja, hogy ők is többre képesek, de védekezésben (123 kapott gól) feltétlenül javulniuk kell. A szervezők, Sokolowski Márk és Stevanyik Ádám ezúton is köszönik a csapatoknak a részvételt, a pontos megjelenést és a sportszerű, kirívó durvaságoktól mentes játékot. Nagy Lajosnak és Nagy György Attilának a színvonalas játékvezetést, a szurkolóknak pedig a lelkest buzdítást. Találkozzunk a Pázmány Liga 2010. őszi kiírásában is! Pázmány sportnap Április 28-án másodszor került megrendezésre Karunkon a Pázmány sportnap, és örömmel nyugtázhattam, hogy a szerdai munkanap ellenére sok hallgatótársam részt tudott venni egy kis testmozgásban. Aki tanulmányi kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni, azt csak bíztatni tudom, hogy jövőre is szeretnénk egy teljes napot áldozni a kari sportéletre és pótolhatja az idei kimaradást, aki meg lusta volt eljönni az bánhatja, mert jó hangulatú röplabda- kosár- és foci­ meccsekből maradt ki. Délelőtt 10 órakor kezdődött a röplabda mini torna 3 csapat részvételével. A felek olyan hévvel csaptak bele a játékba, hogy még csapatnevet sem volt idejük választani, így a lebonyolítás megkönnyítése végett, 1-es 2-es és 3-as csapatoknak lettek megjelölve. ' ’ M 9 9 9 9 Az összesítésben legjobb eredményeket felmutató 1-es és 2-es csapat vívta meg a döntőt, amit a végig magabiztosan játszó, mindösszesen egy vereséget szenvedő 2-es csapat nyert meg. A Hegyi Bernadett, Péntek Bálint, Lantos Dávid és Deli Péter alkotta négyes teljesen megérdemelten bizonyult a legjobbnak. A játék jó színvonalú volt és a hangulatra sem lehetett panasz. A mérkőzések az én ,játékvezetésem” alatt folytak, de külön kiemelném Tóth Máté kollegát, aki mint szervezőtárs nem lett volna köteles játszani, de mégis besegített a 3-as csapatba mely nélküle csak 3 főt számolt volna. Délután jött egy kis foci torna, ahol hat jogász és egy bölcsész csapat képviseltette magát. Az „A’ csoportból a Red Devils és a Konyhai Vegyesvágott csapatai, míg a „B” jelű kvartettben a Fegyencjárat és a Btk Tóth Máté bizonyultak a legjobbnak. A mérkőzések sportszerűek voltak és jó hangulatban teltek, egyedül a Vaskapu és a Red Devils^ csatája lett nagyon feszült. A harmadik helyért való küzdelemben a Btk bizonyult jobbnak. A vég^ kiegyenlített meccsen a helyzeteit jobban kihasználó csapat győzött. A döntőt a Red Devils^ csapata nyerte meg a végig hősiesen küzdő Fegyencjárat ellen. A vörösök a másodé félidőben fokozatosan felőrölték, és végül magabiztosan győzték le ellenfelüket. Este zárult a program, amikorra már nem maradt más tisztem, mint bezárni a 2010-es sportnapot és megköszönni a részvételt. A 26-os épületből kilépve boldogan indultam végig a Szentkirályi utcán, azzal a gondolattal, hogy lehet a Pázmány jogi Karán egyre színvonalasabb sportéletet formálni, mert van rá igény. Stevanyik Ádám � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 3. szám 2010. május 11. Abstract A summary of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Subject The topic of the resource Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnűvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2034kb+27620kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Relation A related resource T00112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/68c23ac0af3b8b14f220af30d42b6bc5.jpg 7d319e297e08c0e166f63795d33ed935 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dd5023cf9a2062deae07d2c5e0148f30.pdf c841f80a673b2b3d3ce994fb165ee441 PDF Text Text TJDi/r- ‘l / A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja rPKE_LteUtx/_5-jlooìIIOI ITELET® o <u Squill A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA 20 éve éledt újjá a Hallgatói Mozgalom KILÉNYI GÉZA MONSOON ZLINSZKY JÁNOS MEFESZ ALESSANDRO CAPRIOLI SPORTÉLET XI. évfolyam, 5. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó 2 3 3 3 4 4 5 6 7 8 9 9 10 10 10 11 11 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A ’80-as évek közepén az Ország­ gyűlés elfogadta az Oktatási Törvényt. A törvény elfogadása után megszűnt a Kommunista Ifjúsági Szövetség monopóliuma. Létrejöhettek az első Hallgatói Önkormányzatok. A hallgatók részt vehettek az intézményi tanácsok munkájában. Megkez­ dődött az oktatói munka hallgatói véleményezés rendszerének kiala­ kítása. A hallgatók, a hallgatók közösségei jogokat szereztek, de a jogok érvényesítése akadályokba ütközött. ’88 tavaszán az Országos Felsőoktatási Ifjúsági - vagy Diák - Parla­ ment kudarccal végződött. „Ebből aztán végképp elegünk lett - em­ lékezett az 1988-as tavaszi eseményekre 2002-ben Fábri György, az OFÉSZ első elnöke -, egyrészt azt mondtuk, hogy a diákparlamentek minket többé nem érdekelnek. A diákparlamenteket a KISZ hívta össze, az akkori KISZ KB szervezte. Meg azt mondtuk, hogy nekünk ne szervezze a KISZ, meg a KISZ KB, meg senki se az életünket, hanem mi magunk ezt fel fogjuk építeni.” így folytatódott ’56 ’88-ban... Szegeden a diákok sztrájkot hirdettek. Egyetemi autonómiát és tan­ szabadságot követeltek: „Minden tanár szabadon hirdessen kollégiu­ mot és választhassa meg diákjait! Minden diák szabadon választhasson kollégiumot és választhassa meg tanárait!”. Akkor került ki a JATE BTK kapujára az azóta legendássá vált lepedő a következő felirattal: Anyu, ne félj, nem lesz semmi bajom! Szívszorító sor. A pesti és szegedi bölcsészhallgatók a küzdelemben egymásra találtak. A diákok el­ határozták, hogy független diákszervezetet hoznak létre -, a diák­ sztrájk pedig országos méretűvé nőtt. Ismét Fábri György: „1988. november 23-án és 24-én egy olyan de­ monstrációt csináltunk, amely valamennyi egyetemi városban, vala­ mennyi egyetem és a főiskolák többségének a részvételével voltak ese­ mények két napon át, egy időben, egy központból szervezve, egy cél érdekében. Ez azért lényeges, erről a magyar politikatörténet ugye nem vesz tudomást, de ez 1956 után az első országos, nem államilag szervezett megmozdulás volt. Mi nem akartunk országos politikát, pártpolitikát csinálni. Ez egy radikális különbség volt, mondjuk az akkor szintén induló Fideszes gondolkodással szemben. A Fideszes szubkultúra országos politikát akart csinálni, mi szakmapolitikát akar­ tunk csinálni. Ez nagyon éles különbséget jelentett, hogy milyen éleset ez például abban is megjelent, hogy 1988 őszén, a kecskeméti diákpar­ lamenten, a három nappal az országos demonstráció után a mozgalom képviselői szembe kerültek az akkori KISZ KB és az akkori Fidesz képviselőivel, tehát akkor ők együtt érveltek velünk szemben. [Azt mondták] „hát majd megegyezik a KISZ meg a Fidesz és akkor majd így épül...” - mi meg azt mondtuk, hogy nem, ez hallgatói ügy és szak­ mapolitikai ügy!’ És mi volt a diákok helytállásának eredménye? A rendszerváltás! „1989 tavaszán, amikor az akkor a területért felelős államminiszter, Pozsgay Imre vezetésével megalakult egy Tudományos és Felsőoktatási Taná­ csadó Testület (...). Egy nagyon tekintélyes testület volt, oda minket is meghívtak, egyszerűen azért, mert látták, hogy kellően kemény a fel­ lépésünk és így végig részesei voltunk ennek a folyamatnak. A rek­ torok folyamatosan tárgyaltak velünk, a rektori konferencia is tárgyalt velünk, tehát elég komoly súlya lett, egyszerűen azt gondolom, két okból, egyrészről a kemény fellépés miatt, amit az 1988-as demonstrá­ ció, illetve a szervezet megalakítása jelentett, és az elkészült anyagok tartalmi értékei miatt, amelyekhez képest mindig utólag tudták csak megfogalmazni, akár az akkori kormány, akár a rektori vezetések a saját elképzeléseiket.” ’90 tavaszán, a legtöbb egyetemen és főiskolán már működött magas hallgatói részvétel mellett - Hallgatói Önkormányzat, ’89-ben pedig a diákok létrehozták a HÖOK jogelődjét, az OFÉSZ-t, azaz az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetséget. Még abban az évben megdőlt a diktatúra, Magyarország újra független, szabad állam lett. _ . ,. , „ ,, Teleki László �A jövő ismétli önmagát? Ahogy az évszakok is körforgásban vannak, sok ősi kultúrában is kialakult az a hit, mely szerint az emberi történelem is folyamatos körfogásban van, ahol a sötét és arany korszakok egymást váltják. Ezt szimbolizálja a különböző jelentésekkel bíró Ouroboros (Uroboros), az önmagába harapó (sárkány) kígyó is. Innen származik a népszerű mondás: „a történelem ismétli önmagát” is. Ez a hit olyan erővel van jelen végig a történelem folyamán, hogy manapság már valódi tételeket is vonnak le ez alapján. Ezek közé tartozik az ember evolúciós fejlődésének is hul­ lámként való ábrázolása, ahol is a fejlődést egy csúcspont, majd a hanyatlás követi. (Sokak szerint a hanyatlás már el is kezdődött és az emberiség „aranykora” nagyjából a 19. század­ ban volt, míg mások szerint még várni kell a fejlődés csúcspontjára.) A téma megtetszett a sci-fi íróknak is, akik felhasználták azt műveikben. így találkozhatunk a különböző könyvekben (és azok alapján készített mozifilmekben) a távoli jövőben kardokat használó lovagokkal (Star Wars), cowboy ruhát hordó telepesekkel (Serenity), vagy éppen ó- vagy középkori társadalmi rétegződéssel (Dűne-univerzum, Asimov-művek, Star Wars). Ez utóbbi talán a legfontosabb. Ugyanis sok író szerint a majdani, több bolygóra terjedő em­ beriség közös (állam)formája ismét a leginkább a Római Birodalomra hasonlító Császárság lesz, melyben egy egész galaxist kezében tartó Uralkodó fog irányítani mindent. Hogy miért nem köztársaság? Erre csak az államformák változásait szintén körforgásként leíró platóni és cicerói elmélettel lehet válaszolni. Ezek alapján a köztársaság elkerülhetetlenül császárságba (illetve egyeduralomba, zsarnokságba) fog torkollni egyszer. Az ehhez vezető út a történelem során többször tapasztalt és a könyvekben is leggyakrabban alkal­ mazott példája a háborúkhoz köthető. Ezek során lesz majd (ahogy korábban is volt Id. gyakorlatilag az egész római császárság korát kezdve Caesarral) egy férfi, aki nagyobb elismerést/befolyást szerez társainál és a harcok végeztével magát egyeduralkodóvá nyil­ váníttatja, majd különböző eszközökkel megszilárdítja ezt a címet leszármazói számára is. Persze ez sem tart a végtelenségig, egy idő után vagy a leszármazók hanyagsága és/vagy gyengesége, avagy egyéb külső tényezők (pl. újabb harcok) során természetesen ez az ál­ lapot átcsap majd arisztokráciába, majd anarchiába, köztársaságba, stb. Ennek egyetlen fokmérője az idő lesz, melyet nem lehet előre megjósolni. Ugyanígy azt sem, hogy az előbb említett háború, mely ezt az eredményt fogja hozni, mikor fog beköszönni. Azonban a mostani külpolitikát szemlélve (gondolok itt leginkább Oroszországra) az olvasóban felmerülhet a gondolat, hogy ha ez a helyzet így folytatódik, akkor bizony nincs messze egy (már Nostradamus által is - bár jóval korábbra - megjósolt) következő világháború. Vagyis népszerűbben kifejezve: a jövő elkezdődött... Konta Balázs Beszámoló a Pázmány Napról Kedves Mindenki! Azt kell, hogy mondjam, egy újabb élménnyel gazdagodtam. Kiváltságos helyzetben va­ gyok, hiszen, mint gólya, mindent újdonságként lá­ tok. (Na persze, ha az érem másik oldalát nézzük, nem­ rég még komoly gondot je­ lentett eljutni a latin teremhez is, és ember legyen a talpán, aki a térképeken ki­ igazodik...) Éppen ebédem végére értem, amikor valaki megkérdezte: nincs-e ked­ vem részt venni a Pázmány Nap délutáni előadásain? Volt, és nem bántam meg! Mindkét délutáni előadás tanulságosnak bizonyult. Botos József tanár úr által képet kaphattunk arról, hogyan lehet meg­ találni egy alapvető emberi értékeket támadó korszakban a saját utunkat. A másodikban sportolók - Valkay Ágnes vízilab­ dázó, Kiss Gergő birkózó és Parti András kerékpáros mondták el tapasztalataikat a pekingi olimpiával kapcsolatban. Különlegesség volt, hogy az olimpikonokon kívül, sportorvos is válaszolt kérdéseinkre, különös tekintettel az ominózus doppingügyekre (felvetődött a kérdés: mennyiben fair az egyes szerek engedélyezése, vagy tiltása?). Mindenesetre később elgondolkoztam a valaki által felvetett „kemolimpia” kifejezésen... Természetesen ezzel még korántsem ért véget a Pázmány Nap. Csak ezek után következett az esti forraltborozás, ami persze (szerencsére) nem csak az alkoholszint beállításáról szólt. Előke­ rültek a gitárok, és velük együtt a még fel nem fedezett tehet­ ségek is. Végül, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a bográcsok közösségépítő erejéről is. Tóth Bálint András Tisztelt Hallgatók és Hallgatói Önkormányzat Tisztségviseló'i! Május 6-án névre szólóan meghívót kaptunk a Pro Facultate-napra. Izgatottan vártuk a nevezetes napot, hiszen a több éves munkánk során még nem volt rá példa, hogy személyesen invitáljanak e jeles rendezvényre. A díszteremben a Radnay József Prodékán Úr díjazása után mi lettünk a pulpitushoz szólítva, hogy a hallgatók részéről 2008-ban alapított „Hallgatókért” oklevelet átvehessük. Az elismerésnek nagyon örülünk, ezúton köszönjük a megtisztelő bizalmat, és azt, hogy május 8-át ilyen emlékezetessé tették számunkra. Minden hallgatónak sikeres vizsgaidőszakot kívánunk! Nemes Józsefné és Varga Móni Egyetemre járni kicsit olyan, mint piacra menni. És nem, nem azért, mert nagy a hangzavar, meg lehet tudni a pletykákat, és ha jól osztjuk be az időnket egy nap alatt le tudjuk rendezni az egy hétre való dolgunkat... Inkább azért, mert bi­ zonyos értelemben üres tarisznyával jövünk, hogy azt a tanároktól szerzett tudással töltsük meg. Átadnak nekünk valamit, ami az övék, de ha figyelemmel fizetünk érte, a miénk is lehet. Ha viszont már így gondolkodunk: nem elképzel­ hető, hogy mindannyian bírunk olyan tudással, amivel mások is szívesen gazdagodnának? Lehet­ séges, hogy jól megy a zenélés, netalán a barká­ csolás, vagy éppenséggel jól tudunk táncolni. Hát Csergő Laci jól tud. Neki pedig az a - logikát egyáltalán nem nélkülöző - ötlet jutott még múlt félévben az eszébe, hogy egy egyetemen, ahova (feltehetőleg) tanulni (is) járnak az emberek, talán olyanok is lesznek, akik szívesen elsajátítanák ezt a tudományt tőle. Persze testnevelési tárgy, egyesület szintjén van már táncoktatás a Szent­ királyiban; azonban ilyen kötetlen, és a műfajok széles skáláját felvonultató kezdeményezésre azonban még nem volt példa. Ekképpen persze rizikós vállalkozásnak is tűnhetett: hiszen nem volt kiplakátozva, nem történt szórólap oszto­ gatás: száj- (és iwiw-) hagyomány útján lehetett főleg hallani róla. Az eredmény: már az első al­ kalommal megtelt a terem tanulásra elszánt Nem 1 tánclépés joghallgatókkal, partnerekkel (barátokkal, csalá­ dokkal, ügyfelekkel stb.). Szerencsére a lelkesedés megmaradt, úgyhogy idén is minden csütörtök este fél hatkor felcsendül a rocki, a keringő, és még számos más műfaj. Laca elmondása szerint ebben a félévben jó eséllyel még az ír táncba is belekóstolhatunk. A legjobb az egészben a foglalkozások nyi­ tottsága. Nem elhanyagolható szempont, hogy ingyenes, és bárki eljöhet. Ezen azt is kell érteni, hogy semmilyen előképzettség nem szükséges (jelzem, nekem pl. falábam van. Tényleg. Hason­ lít az igazi lábra, de sok szempontból hasznave­ hetetlen). Ellenben akkor sem kell unatkozással számolni, ha vérprofik vagyunk. Laca és kolleginája, Hárnási Kinga együtt tartják a foglalkozásokat, így lehetséges, hogy kezdőknek és haladóknak egyaránt figyelmet tudnak szen­ telni. Kezdésképpen megmutatnak pár lépést, fi­ gyelmeztetve kéztartásra, egy-egy mozdulat sajátságaira, majd ha már jól megy, lehet párba rendeződni. Az, hogy párral vagy egyedül jön valaki teljesen mindegy, persze sok szempontból előnyös lehet, ha „bebiztosítjuk” magunkat, és nem egyedül érkezünk, viszont jóval többet tanul­ hatunk, ha nem csak egyvalaki stílusához szokunk hozzá, és ilyen módon bárkihez tudunk alkalmazkodni. Annál is inkább, mert a cél egy nyitott, jókedvű társaság kiépítése: hisz ez tényleg egy minden formalitást nélkülöző program. Ezt erősítendő jöttek létre a Living Room-os esték, ahol az egyik teremben késő estig szól a roki, és várja a lelkes csapatot. És valóban: jó ennek a társaságnak a része lenni, hisz nagyokat nevetünk, bulizunk, és nem utolsó sor­ ban: megtanulunk táncolni! Következő alkalom: november 30. Tanári Klub Ha érdekel, vedd fel az iwiw-en: JÁK Társastáncklub Barát Zsófia harmadik oldal �„A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” Beszélgetés Alessandro Caprioli atyával Fáradhatatlanul dolgozik nap, mint nap. Töretlen hite van, és kész ezt bármikor meg­ osztani velünk, ha hagyjuk. Azért jött ide Olaszországból, mert tudja, hogy változásra van szükségünk. Változásra, melynek a fe­ jünkben és a szívünkben kell lezajíania. - Köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. Mit osztana meg a hallgatókkal eddigi életútjától? - A nevem Alessandro Caprioli, 34 éves vagyok, Milánóban születtem. Egy tradicionális, régi gim­ náziumban érettségiztem, amely egy főként filozófiára és irodalomra specializálódott közép­ iskola. Ezt követően politikai-közgazdaságtani végzettséget szereztem, szintén Milánóban. - Hogyan vezet az út a közgazdaságtantól a papi hivatásig? - Ez érdekes történet. Még az egyetemen részt vettem egy zarándoklaton Czestochowa-ban, Lengyelországban, amely nagyon nagy hatás­ sal volt rám. Ekkor döntöttem el, hogy a papi hivatást választom. Beiratkoztam hat a Lateráni Egyetemre, ahol mesterfokozatot sze­ reztem az „egyház szociális tanításá” tárnájából, ami a szakterületem. A kurzuson találkoztam régi barátokkal, ismerősökkel is. Ez meglepetés volt, ugyanakkor egyre inkább éreztem, hogy világos javaslatot kaptam Isten­ től és tudtam, hogy jó úton járok. Ezután elvégeztem a St. Carlo Borromeo Papi Testvériség Szemináriumát. A Santa Maria Maggiore Templomban szenteltek pappá. - Biztosan sokan kérdezték már, de miért éppen Magyarországra jött? - Már a Szeminárium utolsó évében - amely ún. missziós év - Magyarországra vezetett az utam. Tagja vagyok a Communione E Liberazione Katolikus Mozgalomnak, melynek vezetője, Luigi Giussam jó barátságot ápol Erdő Péter Bíboros Úrral. O ajánlotta a közvetlen főnökömnek, hogy küldjön misszio­ náriusokat Magyarországra. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert kiváltságnak érzem, hogy a hitemet megoszthatom masokkal. - Nagyon jól beszél magyarul. Hogyan boldogult a nyelvvel? - Nagy kihívás még most is. Mondhatnám azt is, hogy megtanulni angolul vagy franciául csak egy új nyelv elsajátítását jelenti. A magyar nyelv tanulásakor viszont szó szerint újra meg kellett tanulnom beszélni, akár egy kisgye­ reknek (nevet - B.D). Becket Szent Tamás sze­ rint is az nevel igazán alázatosságra egy felnőttet, ha idegen nyelven kezd tanulni. Rendkívül nehéz számomra Katekizmust vagy a Szentírást magyarul olvasni. De a kiejtés az, amelyik leginkább kihívja a hitem. Ekkor erőt merítek abból, hogy Krisztus vállalta, hogy értünk emberré lesz. Ehhez képest igazan nem nagy az én feladatom. - Mit gondol a magyar emberekről? - A magyar népnek hihetetlen méltósága van. Amikor a történetét olvastam, láttam, hogy mennyit szenvedett .azért, hogy megvédje a keresztény Európát. Úgy látom, hogy ez a tény és a nemzettudat nagyon fontos az itt élők számára. - Válóban így gondolja? - Igen. Ehhez hozzájárul a különleges nyelv is, amely közelebb hozza egymáshoz az em­ bereket. Meglepődtem például, hogy a hívek a misék végén gyakran eléneklik a magyar him­ nuszt. Emellett persze egyfajta fásultságot, közönyt is tapasztaltam. - Ón szerint ennek mi az oka? - A magyar nép gyökerei vallásos gyökerek, de a kommunizmus kulturális befolyása miatt mély lelki válságba került. A fásultság, reményvesztettség nem más, mint a Krisz­ tustól való elfordulás. Persze az elnyomó rend­ szer alatt is voltak mártírok, mint például Mindszenty bíboros, aki tanúságot tett hitéről. Üzenete mégsem jutott el sokakhoz, akik sajnálatos módon teljes mértékben a hiten kívül nevelkedtek. - A „hiten kívüliség” magyar sajátosság vagy világtendencia Ón szerint? - Világtendencia, de ott, ahol az immanens ide­ ológia politikai renddé vált, ez a jelenség sokkal erősebb. Persze Rómában is mély válság van, de ott mindig szabad volt a hit megvallása és ez nagy különbség. - Hogyan lehet megszólítani az embereket? Milyen eszközök vannak az egyház kezében? - Hiba lenne azt gondolnunk, hogy pusztán a programok jelentik a megoldást. A hit csak em­ beri kapcsolatok útján terjedhet tovább. A leg­ fontosabb, hogy a hívők hiteles tanúk legyenek, hogy a kapcsolat személyes legyen. A család ennek nagyon lényeges alapja, kiindulópontja. Jézus sem szervezett programokat, hanem találkozott az emberekkel. Ennek nyomán alakultak az első keresztény közösségek. Egy baráti meghívás sokkal többet ér, mint egy for­ mális hirdetés. Persze az is lényeges, hogy min­ den eszközt felhasználjunk annak érdekében, hogy az emberek tudjanak a létezésünkről. Ilyen az internet, a plakátok és az újság. Az egy­ In Memóriám* Estotepárati...quia nescitis neque diem, neque horam. (Mt 10,16) Készen kell lennünk, mert valóban nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát... De hogyan is állhatnánk készen?! Keresem a szavakat, amivel kifejezhetném azt, amit gondolok, érzek. Egyszerűen iszonyatosan sajnálom, fáj, ami történt. S kínkeserves az, hogy megváltoztathatatlan. Hány Pázmányos társunkat vesztettük már el? Az elmúlt években hány szerettünk ment már el? S mennyien voltak azok, akikről nem is tudunk? Oh, boldog tudatlanság! Én mostanában csak azt kértem, hogy ne mondják el, hogy kit vesztet­ tem el. Beleborzongva hallgatom. Iszonyatos a tehetetlenség. És az, hogy nem áll meg az élet. Nem lehet a fájdalomba belemélyedni, mert az elet megy tovább. Egy pillanat és tovaszáll. S magunk sem tudhatjuk, hogy mikor ér utol a halál. negyedik oldal ház maga is ezen a két szinten dolgozik: a személyes kapcsolat és a hirdetés szintjén. - Mit jelent „hiteles tanúnak” lenni? - Van egy ismerősöm, akinek könyvesboltja van. Sok szép vallásos könyvet ajánl a beté­ rőknek, hangzatos gondolatokkal kísérve. De amikor egyszer megkérdeztem, hogy neki személyesen mit jelent a hit, nem tudott vála­ szolni. Egy hiteles tanú minden percben megéli a hitet, és át is tudja adni másoknak. - Milyennek találja az egyetemistákat? - Remélem, hogy idővel nyitottabbak és befogadóbbak lesznek, mint most. Ez a feladatom, ezért is vagyok itt. - Meghirdette az egyetemen a „ Vallásos érzék” című kurzust. Meséljen róla néhány mondat­ ban. - Szeretnék segíteni az embereknek megélni és megvallani a hitet. Szeretném megmutatni, hogy a hit és az értelem együtt járnak, nem tagadhatják meg egymást. Ennek Luigi Gius­ sani könyve szerint három előfeltétele van: a realizmus, az ésszerűség és az erkölcsi megis­ merés. Ezt a könyvet követve ismerhetjük fel, tudhatjuk meg, mit is jelent az, hogy az ember vallásos teremtmény. Aki követi a kurzust, láthatja, hogy a kinyilatkoztatás ésszerű hi­ potézis, következésképpen ésszerűtlen tagadni. A cél az, hogy az emberek ráébredjenek, hogy a vallás személyesen nekik szól. - Mit jelent az, hogy valaki „vallásos érzékkel” rendelkezik? - Hogy a mindennapokban is keresztény tud lenni. Hogy végiggondolja, mi az, amiért érdemes élnie, akár csak öt percre is, és megke­ resi, hogyan kapcsolódik ez a tapasztalat a boldogság iránti vágyához. - Mit tart még fontosnak elmondani magáról? - Mindig kész vagyok találkozni mindenkivel, oktatókkal és hallgatókkal egyaránt. Szeretném megismerni azokat a keresztényeket, akik az egyetemen dolgoznak és tanulnak. - Milyen programokat ajánl az érdek­ lődőknek? - Szeretettel várok mindenkit az egyetemisták kórusán minden hétfőn fél hétkor. A Krisztus Király Plébánián szoktunk összegyűlni Szilasi Alex vezetésével. A már említett Vallásos érzék című kurzust minden kedden 13 órától tartjuk a lelkészi szobában. A jövőben előreláthatólag rendezünk néhány érdekes kiállítást is az Egyetemen, de erről még nem árulok el többet - Üzen-e valamit a hallgatóknak? - Legyetek hűségesek a szívetekhez. Ha ko­ molyan veszitek a boldogság iránti vágyatokat, világos lesz számotokra, hogy egyedüllstenaz, aki megfelel nekünk. Borbás Dorottya Hányszor táncoltunk már a vég peremén? De még itt vagyunk! S próbáljuk úgy élni minden napunk, hogy környezetünkben maradandó nyomot hagyjunk. S komolyan, nem tudhatjuk, hogy mikor történik valami. Nem érdemes haragudni! Ki kell használni a lehetőségeket, minden édes percet. Persze bizonyos keretek között. Sokszor szívesen felpofoznám a szomorkodókat, hogy: „Ember!? Mozog a kezed, lábad, élsz, lélegzel! Ugyan, akkor mi okod nekike­ seredni? Inkább mosolyogj, hogy élsz!” Sokan nem tudják értékelni az életüket. Pedig kellene. Nem tudhatod, sem a napot, sem az órát. Annyi biztos, hogy soha nem felejtünk el Titeket, Téged! Mikola Orsolya * A vonatbalesetben elhunyt hallgatótársunk, Kukucska Zsófia emlékére. �Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Könyvajánló A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara különleges intézmény: alapítását tekintve meglehetősen új, értékrendje és szemlélete ugyanakkor évezredekre visszamenő. Néhány év alatt szó szerint a semmiből feltört, és elfoglalta méltó helyét a ma­ gyar jogászképzés élvonalában. Tette mindezt szilárd küldetéstudat alapján, a hazai jogászelit tagjait felsorakoztató professzori karral, újító és többletet is megkövetelő tanmenettel, valamint a pályán a helyüket megálló, végzett hallgatókkal - ugyanakkor meglehetősen kiszámíthatatlan és képlékeny társadalmi közegben, számtalan akadály, kétkedés, ellenállás és elszegett ígéret között. Ezt a kanyargós, rögös, de mégis szép utat tárja elénk a Kar alapító dékánja, mint leghitelesebb krónikás. A mű leginkább egy kortörténetet bemutató dokumentumgyűjteményként definiálható, meglehetősen sajátos szerkezettel: az öt részre tagolt, alapos, összefoglaló jellegű felvezetés után rögtön a kötet szinte egészét kitevő mel­ léklet következik, amely éves bontásban, sorszámozva tartalmaz a Karhoz kapcsolódó, válogatott írásokat. Olvasás közben azonban fokról-fokra kiderül, hogy itt sokkal többről van szó puszta dokumentumgyűjteménynél. Az alapítás dokumentumain keresztül megis­ merhetjük a tudós jogász professzor, volt alkotmánybíró Szerző karrierjét és küzdelmes életútját; a diktatúra után ébredező, a szabad­ ság szárnyait próbálgató társadalom sajátos, átmeneti állapotát; és ebben a viszontagságos közegben egy intézmény formálódását, amely - legalább is fogantatásakor - messze többre volt hivatott puszta jogászképzésnél. A rendszerváltozás után hazánkban meg­ teremtődtek az alkotmányos és jogszabályi feltételei egy független, demokratikus jogállam kialakításának. Voltak azonban, akik fölis­ merték: a jogszabályi környezet önmagában csak egy puszta váz, melyet ki kell tölteni tar­ talommal a jogállamiság valódi megvalósulása érdekében, és hogy a rendszerváltozás végre a fejekben is megtörténjen. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az elgondolás vezette Karunk alapítóit, mikor megszületett először egy kato­ likus Jogtudományi Intézet, majd egy teljes Facultas létrehozatalának terve. Hogy maga az elképzelés mennyire hiánypótló, milyen régóta várt volt, azt jól szemlélteti, hogy az oktatói kar igen rövid idő alatt, már az első évfolyam indulása előtt, mind az öt évfolyamra teljes egészében összeállt. A hallgatóság is a várt­ nál lényegesen nagyobb számban jelentkezett hisz az új Kar még egy esélyt adott nekik, hogy bebizonyíthassák, hajlandók tenni azért, hogy a jogászi pályára kerülhessenek. Az oktatás a lehető legjobb kezekben volt, hisz a tanárok a legnevesebb tudományos kutatók (egyetemi tanárok, akadémikusok), hivatásuk ranglétráját bejárt gyakorlati szakemberek közül kerültek ki, több évtizedes oktatói múlttal és példamutató értékszemlélettel. Tudták azt is, hogy nincs egyetem hallgatók nélkül, hanem az „velük és értük” van, akik a hivatott tanárokhoz szabadon csatlakozva alkotnak közösséget, művelődés céljából. Ezért a hallgató nem tárgy, hanem col­ lega minor, aki jogosult tanára figyelmére és törődésére, hogy tehetségét és képességeit az universitas keretei között, és annak dicsőségére kibontakoztathassa. Cserébe azonban el is vár­ ják tőle, hogy ne elégedjen meg pusztán a vizs­ gaminimum teljesítésével, hanem tegyen meg minden tőle telhetőt az ismeretek lehető legtel­ jesebb elsajátításáért és kamatoztatásáért. Nem kerülték el azonban az új Kart a ne­ hézségek sem, sőt néha szinte kifejezetten ke­ resték. A gondok már a Kar elhelyezésével elkezdődtek: az alapító szándéka szerint a székhely Esztergom lett volna, ez azonban, akárcsak az Alkotmánybíróság esetében, meghiúsult. Ideiglenes megoldásként az irgal­ mas rendi apácák ménesi úti épületében kaptak helyet az előadók és az oktatói szobák; majd komoly jogi és anyagi nehézségek árán sikerült megszerezni a Szentkirályi utcai épületeket. Mivel a Kar épüléséhez anyagi forrásokat is rendkívül szűkmarkúan biztosítottak, elhe­ lyezésben és berendezésben ma is az Egyetem legszerényebb Kara vagyunk. Akadályokat gördített egyre-másra az állami vezetés is. Törvény alapján a katolikus püspöki kar ugyan alapíthatott egyetemi kart, ehhez nem kell a Minisztérium engedélye; de ha a Karon oktatni is kívánnak, ahhoz már külön engedély szükséges - vélték. Kritikák össztüzébe került a hallgatók eredményességi rangsorolása is, hogy minden évben azok kaphassák a keservesen kiharcolt állami támo­ gatást, akik arra a legalkalmasabbak. (Érdemes ezt összevetni a közelmúlt felsőoktatás-finan­ szírozási reformelképzeléseivel.) Nem volt hiány sajtótámadásokból, dilettáns kritikákból és a legkülönbözőbb körökből érkező kétkedő levelekből sem, melyekre nem volt rest a Szerző személyesen, türelmesen, aprólékos részletességgel válaszolni. A kö­ tetben összegyűjtve ezek a tanulságos vá­ laszlevelek és interjúk is olvashatók. Mégis, per varios casus, per tót discrimina rerum kibontakozott és elismertette magát a Jog- és Államtudományi Kar, érezve az indíttatást, hogy változást hozzon az elmúlt negyven év ideológiailag megkötött oktatásában, és a rend­ szerváltozás folyamatában terjessze, kitel­ jesítse az új Alkotmány értéktartalmát. Annak érdekében, hogy a Karon végzettek még biz­ tosabban megállják a helyüket, az intézmény számos többletkövetelményt támasztott a hall­ gatóság felé, de cserébe többet is kívánt nyúj­ tani. A Szerző ezeket is részletesen ismerteti a kötetben, a korabeli dokumentumok tükrében. Az idők során sajnos sok eredeti elképzelés megakadt a központi felsőoktatási politika el­ lentétes irányú törekvésein, mások félbe maradtak belső ellentétek miatt, vagy kellő tá­ mogatás és kitartás hiányában, megint mások egyszerűen elfelejtődtek. Mindezek ellenére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Ál­ lamtudományi Kara kivívta az elismerést, és példát mutatott abban, hogy a felsőoktatásban is lehet törekedni nemcsak oktatásra, de nevelésre is. Évről évre tanítja hallgatóit jogál­ lamiságra, és az értékek helyes sorrendjére, amelyben az erkölcsi értékek az elsők, ez után következnek a szellemi értékek, s csak ezt követően az anyagiak - és nem fordítva. 2002-ben egy interjúban a Szerző arról beszélt, hogy bár a kezdeti álmokból nem minden való­ sult meg, azért a körülmények ellenére az Egyetem még azt csinálja, amit annak idején elképzeltek, és büszke az itt végzett hallgatókra, akik valóban minőséget képviselnek. Szívből kívánom, hogy ez még nagyon sokáig elmond­ ható legyen Karunkról. A most megjelent kötet pedig éppen arra szolgál, hogy eredeti tisz­ taságában bemutassa és megértesse, mit képzel­ tek el az alapítók, és miért hozták létre ezt az intézményt. Ezeket a gondolatokat pedig nem szabad sohasem szem elől tévesztenünk - mert ha az eredetet elvetjük, azzal viszonylagossá vál­ nak a következmények, az eredmények is. {Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei. Budapest: Szent István Társulat, 2008.) Nagy Gusztáv Búcsú 2/6 (Almaimban beszélgetünk) Álmaimban beszélgetünk Ugyanazon pádon ülünk Te engem nézel, én meg Téged Nincs sem harag, sem önérzet És akkor, ím megtörténik A csoda: ajkam megnyílik S kifolyik belőle minden Mit sok, hónap rejtett innen, Tőled el; mint a vulkán Mint a folyó, mint az orkán, Mintha beteg, lázas lennék Torkomon jön az okádék, Hogy sajnálom, de köszönöm, Mindazt, amit adtál nekem Rossz voltam és megbántam már, Hogy nem voltam igazi pár, Hogy ha volna egy időgép, „Milenneha” lehetőség Máshogy tenném, megláthatnád, Tudok én is lenni család: Barátnő és kis feleség Anya, nővér, boldog cseléd Szerető és bájos nimfa Halál, Élet, Átok, Ima Nem Veled és Nem a Tied Ami volt, többé nem lehet, Egyszer, majd, Valaki Mással Újra az új tudománnyal Elkezdem majd ami nem ment, Amit nem akart az Úr fent, Azt, mi nem működött köztünk Álmomban csak beszélgetünk. (PhS verse) ötödik oldal �Kilényi Géza professzor ’56-ja „Nem vagyok egy ’56-os hős, mert noha fegy­ verem mindig volt, de egyetlenegyszer sem sütöttem el és legalább háromszor voltam karnyújtásnyi távolságba ahhoz, hogy a velem egy oldalon állók pisztolyából, puskájából heveny ólommérgezés következtében otthagyjam a fogam...”- kezdi beszélgetésünket Kilényi Géza Tanár Úr, az Alkotmányjogi Tanszék professor emeritusa. Helyzetem nehéz, hisz terjedelmi okokból esé­ lyem sincsen arra, hogy az interjút egészében tárhassam a Kedves Olvasó elé. Nem szólhatok részletekbe menően, csupán említés szintjén azokról a történelem tankönyvekből hiányzó vagy talán apróságnak megítélt mozaik­ darabkákról, melyek egy tisztább képet adhat­ nának arról, amiről a rendszerváltásig nem lehetett beszélni. A számtalan esemény közül egyet ragadnék ki, amelyből talán megérthetjük, hogy milyen az, amikor ember, embernek farkasa, amikor a halál olyan közelségbe kerül, hogy az esendő ember orrában érezheti annak bűzét, és csak Istenben és önmagában bízhat... Csak azt remélem, közelebb hozhatom ’56 lélektanát, nemcsak a történettel, de Professzor Úr saját szavaival is. „Én napokig el voltam zárva a jogi kartól. Talán a harmadik napon sikerült bejutnom, majd a Katonai Tanszéktől (mert akkor ilyen is volt) megkaptuk azt a parancsot, hogy mindenki men­ jen a lakóhelye szerint illetékes katonai had­ kiegészítő parancsnoksághoz. Ott jelentkezzünk, mert Nagy Imre elrendelte, hogy miután egyál­ talán nem volt rendőrség, egyetemistákból álló zászlóaljak tartsák fenn a nyugalmat és a közbiztonságot. Akkor már borzasztó nehéz volt, akkor már sok fegyver volt az utcán. Nem tudom minek nevezzem őket, tudniillik, ma dicsfény­ ben úsznak a pesti srácok, akik meg is érdemlik, mert, hát sokan közülük meghaltak - folytatja az emlékektől felzaklatottan -, de az akkori sze­ memmel én egy kicsikét másképp láttam. Min­ den utcasarkon tizennégy-tizenhat éves gyerekek, amit szerezni tudtak, puskával, pisz­ tollyal vagy géppisztollyal eljátszották a rendőrt, igazoltatták az autósokat. Voltak olyan falra­ gaszok, hogy „Szabad ember jelvénye a fegyver”. Volt egy bizonyos, kaotikus helyzet. Nem loptak, raboltak, csak nem érték fel ésszel, hogy nem babra megy a dolog. A legkülönbözőbb helyeken voltak, különböző terek elnevezése alatt, teljesen spontán, felfegyverzett csoportosulások. Nem egységes fegyverek voltak, amit szerezni tudtak. En eleget tettem a parancsnak. A lakásunktól nem messze volt a kiegészítő parancsnokság, je­ lentkeztem. Azonnal átöltöztettek bennünket rangjelzés nélküli katonaruhába és a raktárból nagy ládákban hoztak, dobtáras szovjet gyárt­ mányú géppisztolyokat. A raktárban úgy tartják a fegyvereket, hogy ujjnyi vastagon be vannak zsírozva, hogy be ne rozsdásodjanak. Az első dolog az volt, hogy rongyokat kaptunk. Mini­ mum másfél óra volt, amíg egy géppisztolyt üzemképes állapotba hoztunk. ” Ilyenkor mi jár az ember fejében? „Semmi, semmi különös az, hogy most nekem, hogy kell minél gyorsabban hadra fogható ál­ lapotba hozni ezt a fegyvert. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi vár ránk. Bennünket azzal küldtek oda, hogy rendfenntartás lesz a fela­ hatodik oldal datunk. Lényeg az, hogy délután befut egy hír, hogy a Bosnyák téren van egy negyven-ötven főből álló felfegyverzett fiatalokból álló csapat, akiknek a körében elterjedt, hogy mi, tulaj­ donképpen katonaruhába átöltöztetett ÁVO-sok vagyunk, és az éjszaka folyamán ki akarnak füstölni bennünket. Ezt úgy délután négykor tudta meg a parancsnok és kifundálta, hogy az lesz a legjobb, ha megerősített járőrt küld, mert az egyetemisták voltak az egyetlenek, akik meg­ bízhatók voltak a felkelők szemében is, a legértékesebb dokument a diákigazolvány volt, mert lehet, hogy az A VO-sok mindent hamisí­ tottak, de diákigazolványt azt nem, nekünk meg itt volt a zsebünkben. A lényeg az, hogy kiküldtek egy megerősített járőrt. A megerősített járőr négy fő volt, parancsnoka egy tartalékos alhadnagy, akit szabályszerű katonai behívóval hívtak be. Úgy nézett ki, hogy két ember elöl, két ember hátul. Megyünk a Bosnyák tér felé, kiérünk a Thököly útra, jött egy katonai csapat­ szállító autó - maga már nem emlékezhet rá tulajdonképpen teherautó alvázára szereltek fel keresztpadokat, így ötven-hatvan ember elfért, de nem rendőrök ültek benne, hanem..., hát nem tudom, ilyen sötét alakok, na. Szerintem börtön­ ből szabadultak, nem tudom. Szóval jött egy ilyen rendőri csapatszállító teherautó, nagyon rondán néztek ránk. Most képzelje el, kijárási tilalom van, és dobtáras géppisztollyal menetel egy megerősített járőr. Élmentek a Keleti pályaudvar felé, mi pedig a Bosnyák tér felé. Egyszeresük jön egy Tátra típusú autó, ter­ mészetesen rendszám nélkül, mert akkor leszedték az összes rendszámot. Egy marha nagy vöröskeresztes zászló, mert akkoriban az volt a divat, semmi közük nem volt a vöröskereszthez, de mint a magyar zászló kilógatva az ablakon. Azok is nagyon csúnyán néztek ránk. Menetelünk, ők meg mentek a Keleti felé, de nagyon randán néztek ránk. Messziről meglát­ tuk, hogy a Bosnyák téren ott vannak ezek a srá­ cok, ők is megláttak bennünket. Jönnek felénk, mi meg szépen meneteltünk tovább azzal, hogy nem akarunk bántani senkit. Bennünket azért küldtek ki, hogy mi magyarázzuk el: kérem, mi egyetemisták vagyunk, mi is a forradalom oldalán állunk, ne bántsuk egymást, nincs értelme. Kérem szépen, jöttek egyre közelebb, mi meg mentünk előre, tehát a távolság egyre fo­ gyott. Útjavítás volt a Tököly úton, nagy prizmából összerakott utcakövek voltak feltomyosulva. Azt mondja, harminc vagy negyven méterre értünk egymástól. Ránk üvölt: Állj! Fel a kezekkel! Tudja, én 21 éves voltam, a legitim magyar miniszterelnök parancsára cselekedtem. Olyan nehezen viseltem el a gondolatot, hogy én most adjam meg magam, talán megérti. Szóval én, ha rajtam múlik akkor lebukom a kövek mögé aztán onnan próbálok tárgyalni, nem állok ott céltábla gyanánt. Az volt az isteni szeren­ csém, hogy ott volt az alhadnagy. Szóval én háromszor hagytam ott a fogam majdnem, és mindig nálam idősebb emberek bölcsessége mentett meg. Az alhadnagy azt mondta, hogy emeljük föl a kezünket. Most katonáéknád nincs pofázás, meg nincs parancs, meg nincs vi­ tatkozás. Nem szívesen tettem meg, megmondom őszintén. Nem akartam gyerekekre lőni, de nem akartam megadni sem magam. Na kérem szépen, a következő pillanatban az a Tátra kocsi, amelyikről beszéltem, mi az útszegélytől nem messze voltunk, odaállt közvetlenül. Bevet­ ték a zászlót, megjelent egy golyószóró, ránk irányozva, hátsó ablakba, kiugrott egy fickó, lekapta a vállunkról a golyószórót, be a kocsiba és el. Mi ott álltunk, felemelt karokkal, fegy­ vertelenül. Miután ártalmatlanok voltunk, hát ezek felálltak és jöttek felénk, és mi akkor, rákezdtük a magyar miatyánkot, hogy barmok, itt a diákigazolványunk, egyetemisták vagyunk, miért kellett ezt csinálni? Kik voltak azok akik lefegyvereztek? Azok is a mieink - mondták majd szólunk nekik. Soha nem láttuk őket. Lényeg az, hogy beszélgetünk és hát próbáljuk őket rávenni, hogy menjenek haza, mi azért vagyunk itt, hogy a kerület rendjét, biztonságát őrizzük. Nem kell, hogy helyettünk csinálják, még egyszer igazoljuk magunkat, egyetemisták vagyunk, nem A VO-sok, menjenek haza. Miközben ők, velünk voltak elfoglalva, nagy sebességgel és mindenféle megkülönböztetőjelzés nélkül jött egy mentőautó. Ezek is akkor vették észre, mi is velük voltunk elfoglalva. Már mel­ lettünk volt. A következő pillanatban, minden fegyverből tűz a mentőautóra. Na, most ennek előzménye volt, amiről mi tudtunk. Amikor a Rádió ostroma zajlott, éjszaka, a Bródy Sándor utca felől támadtak a forradalmárok és közben az AVH-nak - az AVH minden eshetőségre felkészült - nekik voltak olyan autóik, amelyek, Országos Mentőszolgálat feliratot viseltek és a lőszerutánpótlást a hátsó bejáraton keresztül mentőautókkal bonyolították le. Most attól a pil­ lanattól kezdve, hogy az köztudottá vált, hogy az A VO-sok számára a lőszert mentőautókkal szállították, a forradalmárok egyetlen men­ tőautónak se hittek. Lényeg az, hogy mindennel, pisztolytól kezdve a géppisztolyig, mindennel lőttek a mentőautóra. Sikerült az egyik hátsó gu­ miját kilőni, közben viszont volt egy kis szeren­ csétlen, kis vékony dongájú tizenkét-tizennégy éves gyerek, valahogy kilógott a sorból, keresztül­ lőtték. Úgyhogy az a mentőautó, kilőtt hátsó kerékkel vitte be az Uzsoki útra, hogy meg­ mentsék az életét. Na, látjátok, menjetek haza, az Isten áldjon meg bennetek, hát egymást lövitek le. Menjetek haza, mi itt vagyunk, fenn­ tartjuk a kerület rendjét. Menjetek haza, mond­ tuk. ” Mind a történet, mind beszélgetésünk alatt impulzusok hada ért, hol feszülten és izgalom­ mal várakozván, hol megkönnyebbülten só­ hajtva, vagy éppen nevetve szívtam magamba Professzor Úr ’56-ját. Lejegyezte: Kiss Viktória �52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t „Bár zord a harc, megéri a világ. Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. ” (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) Kikről írjon egy diáklap az ’56-os forradalom és szabadságharc kapcsán? A diákokról. A „szent suhancok”-ról. Természetesen! Mikor és hol kezdődött? A háború után - ’45-ben - alakult meg az első MEFESZ. Első elnöke Jónás Pál volt. ’44-től a sztálini Szovjetunió vezetői tudatosan építették fel a Vörös Hadsereg által megszállt térségben a szovjetmintájú totális diktatúrákat. ’50-ben a MEFESZ ellehetetlenült. Az állampárt, azaz az MD£ feloszlatta a MEFESZ-t egyúttal létrehozta a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t. ’56 tavaszán enyhülés volt érezhető. A be­ iratkozást követően megkezdődött a moz­ golódás Szegeden a diákok között. Az ’56-os Pilvax a szegedi Diákklub volt. A diákok mondták ki először, egymás közt, szűk körben, amit mások nem mertek, ez volt a szikra -, elegük lett, valahogy így: utáltuk azt, hogy az oktatóinkon láttuk, hogy nem szabadon be­ szélnek! 1956. október 16-án, Szegeden, az Auditórium Maximumban összegyűltek a szegedi diákok, abban az előadóban, ahol Radnóti Miklós böl­ csészettudományokat hallgatott. A gyűlést a DISZ hívta össze -, de a tömeg, a csurig megtelt előadó láttán elfogyott a DISZ képviselőinek bá­ torsága. A bölcsész- és joghallgatók vették át az irányítást, Lejtényi András és Tóth Imre, a gyűlést Kiss Tamás vezette le. A diákok el­ határozták, hogy az állampárt ifjúsági- és diák­ szervezetétől, a DISZ-től független, önálló, demokratikusan szerveződő és működő diák­ szervezetet hoznak létre. Az új diákszervezetet a szegedi diákok Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének, azaz MEFESZ-nek nevezték el. A diákok megállapodtak abban, hogy 20-án ismét összegyűlnek, elfogadják a MEFESZ szervezeti- és működési szabályzatát. A gyűlés ezt követően politikai tömeggyűléssé alakult át. Ez a nap - október 16. - a Hallgatói Önkormányzatiság és az Egyetemi Autonómia napja ma is! 1956. október 17. és 19. között a diákok karonként megtartották gyűléseiket és megválasztották képviselőiket. Szolcsányi János akadémikus, egyetemi tanár beszámolója szerint „...Budapesten az MDP Politikai Bizottsága is megvitatta a szegedi helyzetet, és a megoldás kidolgozására Marosán Györgyöt akarták Szegedre elküldeni. O azonban erre csak akkor vállalkozott volna, hogyha felhatalmazást kap tűzparancsra. (Ld. Kahler Frigyes, Sortűz Szegeden, Szegedi Műhely 1998/1-4-, 17. old.). Gerő Ernő távol­ létében Ács Lajos, az MDP központi ve­ zetőségének titkára nem járult hozzá a tűzparancs engedélyezéséhez [...]!’. Romsics Ignác összegyűjtötte és csoportosí­ totta a diákok követeléseit: „[1.] A külpolitiká­ val foglalkozók elsősorban a szovjet-magyar kapcsolatok új, kölcsönösségi alapokra helyezését, s ezen belül a külkereskedelmi szer­ ződések nyilvánosságra hozatalát, valamint a Pécs mellett feltárt urániumkincs világpiaci értékesítését kívánták. Emellett érintették a jugoszláv-magyar kapcsolatok normalizálásának szükségességét, s mindenekelőtt - az első pont­ ban - azt, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról. [2.] A legtöbb kívánság az ország politikai rendszerének megújítására vonatkozott. A diákok új kormányt akartak Nagy Imre vezetésével, s mielőbbi választá­ sokat általános, titkos és egyenlő választójog alapján, több párt részvételével. A sajtó-, a szólás- és a vallásszabadság ugyancsak szere­ pelt a követelések között. A koncepciós pe­ rekkel kapcsolatban a felelősök, név szerint Rákosi Mátyás és Farkas Mihály népbíróság elé állításának szükségességét hangsúlyozták. [3.] A gazdaság- és társadalompolitika terén a terv­ gazdálkodás magyar feltételeknek megfelelő revízióját, a normák, bérek és árak újraren­ dezését, a beszolgáltatások mérséklését s a magánparasztok elleni diszkriminációk megszüntetését követelték. Az államosítások érvénytelenítése vagy a működő szövetke­ zetek felosztása nem szerepelt a pontok között. [4.] A követelések negyedik csoportja a nemzeti szimbólumokkal és ünnepekkel foglalkozott. A diákok azt kívánták, hogy a vörös csillaggal ékesített 1949-es címert váltsák fel a nemzeti színek által dominált s a kettős keresztet is tar­ talmazó úgynevezett Kossuth-címerrel; hogy a Felvonulási téren magasodó hatalmas Sztálinszobrot bontsák le, s helyén az 1848-1849-es hősöknek és mártíroknak állítsanak emléket; hogy március 15-e legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap; s hogy a honvédség szovjet mintájú egyenruháját váltsák fel a magyar tradícióknak megfelelő uniformissal.”. A diákok követelték továbbá, hogy töröljék el a halálbüntetést politikai bűncselekmények ese­ tén, hogy az egyetemi ifjúság nagyobb részt kapjon az ország politikai és egyéb ügyeinek intézésében, követelték az egyetemi au­ tonómiát, a diákoknak szuverén egyetemi pol­ gárjogot követeltek. A követeléseket pontokba szedték. Bátran kijelenthetjük, föllázadt az egyetemi ifjúság! Követeléseik híre futótűzként terjedt az országban. Sorra alakultak meg a MEFESZ egyetemi és főiskolai szervezetei. De hogy történt a szétrajzás, abban a világban, ahol még nem volt internet és MSN? 1956. október 21-én, azt követően, hogy a szegedi diákok 1956. ok­ tóber 17-én és 18-án elküldték a Diáktestvéreink című írásbeli felhívást, a szegedi diákok küldöttei gyakorlatilag minden egyetemi és főiskolai központba elmentek, Kiss Tamás is, személyesen. Csaknem minden egyetemi és főiskolai központban voltak a szegedieknek kapcsolataik. A szegedi választott diákküldöt­ tek segítséget és pénzbeli támogatást kértek a rektoraiktól és a dékánjaiktól. Kértek és kap­ tak! A legtöbb nagygyűlést a DISZ és az egyetemi vagy főiskolai pártbizottság hívta össze -, de a DISZ és pártbizottsági vezetők nem tudták kézben tartani az eseményeket. A szegedi diákküldöttek részt vettek ezeken a nagygyűléseken. Ismertették a követeléseiket, a MEFESZ szervezeti és működési szabályza­ tát. A DISZ és pártbizottság által összehívott nagygyűlések, hipp-hopp, MEFESZ alakuló gyűlésekké alakultak át! A diákok az ország egyetemein és főiskoláin egy emberként csatlakoztak a MEFESZ-hez. A MEFESZ szó jelszóvá erősödött. A MEFESZ „volt az a szervezet [...], amelyiket nem a központi hatalom hozott létre, [...] hanem egy spontán alulról jövő dolog, amit magunk alakí­ tottunk ki és mi magunk találtuk ki, hogy ezt hogyan is csináljuk.”. A diákküldöttek felkeresték a munkásfiata­ lokat is. És eljött 1956. október 23. Várallyay Gyula így emlékezik 23-ára: „délelőtt folyamán óráról órára feszültebbé vált a hangu­ lat. Cholnoky Tibor rektor mechanikaórát tar­ tott mérnökhallgatóknak reggel tíz órakor. Az óra végén könnyes szemmel vett át egy csokor virágot két kollégánktól, és féltő hangon intette a diákokat: Nagyon vigyázzanak, fiúk! A gépészkaron pedig Mutnyánszky [Ádám] pro­ fesszor megszakította utolsó óráját és elbocsá­ totta a diákokat: Menjetek, fiaim! Fontosabb dolgotok van ma nektek, mint a mechanikaóra!’. (I. m. 32. old.) A műegyetemisták pedig aznap délután, zárt sorokban, összekapaszkodva elin­ dultak a város felé... Az elbukott szabadságharcot követően 8000 diák hagyta el az országot. Az ’50-es évek táján a magyar felsőoktatásban 3040000 diák tanult. A diákok több mint 20%-a kivándorolt-, a legtöbben az Amerikai Egyesült Államokba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Micsoda érvágás! Kik voltak Ok, a „szent suhancok”? Nagy gye­ rekek, akik szerelmesek voltak meg meccsre jártak - akkor még volt foci Magyarországon! -, olyanok, mint Bandi, Berci, Dóri és Döme, Fefe és Gyömbi, a két Viki. Nagy gyerekek, akik filléres cuccokban dobtak el álmokat, és csináltak történelmet. És tudom, Ti is megten­ nétek! Úton az egyetemre gondoljatok azokra, akik pont itt, ezeken a belvárosi utcákon, az Üllői úton és Baross Gábor utcán, estek el. Család és kisbabák helyett a halál lett osztály­ részük. És gondoljatok azokra is, akik kötelet kaptak, Tóth Ilonkára, az orvostanhallgatóra, és Mansfeld Péterre, aki nem volt még 18. Azokra, akiket sok év börtönnel sújtottak, akiknek keresztbe tört a pályájuk -, de semmit sem tennének másképp’, mint ott, ahova a sors állította őket, és akkor, ’56 őszén. És azokra is gondoljatok, akik huszonegynéhány évesen, nyelvtudás és minden egyéb nélkül el kellett, hogy hagyják családjaikat, szüleiket és testvéreiket, szülőföldjüket -, és azokra, akik nem élhették meg 1989. június 16-át, Nagy Imréék újratemetését. Teleki László hetedik oldal �Látatlanul látni A látássérült hallgatók a Karon - beszélgetés Márkus Petrával Október idusán van a Fehér Bot Napja. Ennek apropójából beszélgettem Márkus Petrával, aki már harmadéves hallgatónk. És vak. Nekünk, látóknak is sokszor nehezen megy a tanulás, képzelem, hogy mekkora erőfeszítés és akarat kell Nekik, ahhoz, hogy a - legtöbbször nem könnyű - tananyagot elsajátítsák, a mindennapok nehézségeiről nem is beszélve. Jelenleg Petra számításai szerint - hét látássérült diák tanul intézményünkben. A Neptun-on és például a liftben lévő Braille-jelzések hiányán kívül nem is tudnak olyat mondani, amin változtatni kel­ lene (a Neptun-nal mondjuk mi sem vagyunk mindig kibékülve...). - Mit jelent számodra az, hogy nem látsz? - Számomra a vakság ténye egy állapotot tükröz, amivel együtt kell élni. Szüleim próbál­ tak úgy nevelni, hogy tisztában legyek lehetőségeimmel és korlátáimmal is, így nem nagyon okozott problémát, hogy elfogadjam. Igyekszem nem sajnáltatni magam, és inkább abba a kategóriába tartozom, amely viccelődik fogyatékosságával. Véleményem szerint min­ den fogyatékkal élő - akár már azzal, hogy em­ berek között mozog - felhívja a figyelmet arra, hogy mik a képességei, mik a nehézségei, il­ letve, hogy miben szorul segítségre. Szerintem elengedhetetlen a megfelelő hozzáállás tanúsítása azokkal szemben, akikkel érint­ kezünk, hiszen ezáltal tudják az emberek megítélni, hogy hogyan kell pl. egy látás­ sérülthöz, sikethez vagy mozgássérülthöz vi­ szonyulni (pl. egy vak esetében mi karolunk a minket kísérőbe, és nem fordítva). Mi pedig igyekszünk minél jobban kielégíteni az em­ berek kíváncsiságát és ösztönözni őket, hogy merjenek tőlünk kérdezni. Ha látják, hogy nem sajnáltatjuk magunkat, és normális életet élünk, akkor ők is hamarabb oldódnak, jobban bele tudják élni magukat a helyzetünkbe, és rájön­ nek arra, hogy mi is ugyanúgy egyéniségek vagyunk, mint bárki más: nekünk is vannak érzéseink, értékeink, igényeink, és csak egy képességbeh eltérés a különbség. - Mikor vesztetted el a szemed világát? - Koraszülöttségem folytán az inkubátorban vagy túl sok, vagy túl kevés oxigént kaptam... Hogy egy vak jogász szavaival éljek: „inkubá­ torszökevény” vagyok. - Gyerekkorodban ezt a helyzetet hogyan élted meg? - Igyekeztem részt venni - amennyire csak tehet­ tem - minden játékban. Annak révén, hogy van egy nővérem, Rita - akihez gyakran jöttek a bará­ tai - sokat voltam látó környezetben. Ezen kívül sokat jelentett az is, hogy nem voltam kollégista a Vakok Iskolájában. Viszont amikor a tesóm el­ ment egy-egy buliba, nagy kedvem lett volna vele tartani, de szüleim elmagyarázták, hogy nem vagyunk összekötve, illetve ha majd nagyobb leszek, akkor én is mehetek. Ez, hogy nem tiltot­ ták meg, hanem elmagyarázták, hogy miért nem mehetek, nagyban hozzájárult, hogy nagyon jó a viszonyom testvéremmel és a sógorommal is. Mindketten segítettek a matematikában és az an­ golban is. Ráadásul, ha valami probléma adódik a számítógépemmel, „vakon bízhatom” a sógo­ romra. A hetedik osztályt egy hatosztályos gimnáziumban kezdtem, de szerencsére kellemesen csalódtam, mind a tanárokban, mind a diákokban, akik sohasem éreztették azt, hogy a vakság gondot okoz számukra bár e kérdéskör megítélése véleményem szerint nyolcadik oldal nagyban múlik az érintett látássérült személy hozzáállásán is. Nagyon jólesett például, amikor az osztálytársaim egy emberként mondták, hogy már pedig fogok táncolni a sza­ lagavatón, és azért, mert vak vagyok, nem maradhatok ki a „buliból”. Egy matektanár pedig megtanulta a Braille-írást is, ezáltal job­ ban tudott nekem segíteni. - Családod hogy kezeli a helyzetet, hogyan segít Neked? - Bármikor, bármelyikükre, az élet minden területén számíthatok. Gimnazista éveim kezde­ tén laptopom sem volt, Braille-írással jegyzetel­ tem. Amikor már rendelkeztem ezzel az eszközzel, az volt a baj, hogy elektronikusan kevés könyv volt elérhető. Emiatt segítségre szorultam a tananyagok feldolgozását illetően, amiben a családon kívül osztálytársaim és tanáraim is részt vettek. Szerintem ahhoz, hogy valaki integráltan tudjon tanulni - ami ebben az esetben nem speciális intézményt jelent - legalább a kezdetek­ ben szükséges, hogy legyen valaki a kör­ nyezetéből, aki segíti a tanulásban, és akivel az esetleges nehézségeket meg lehet beszélni - Milyen támogatóid vannak? - Van néhány egyesület és alapítvány, amely a látássérülteket hívatott segíteni. Én a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége alá tartozó egyik egyesületnek a küldöttje vagyok. Fontosak továbbá azon levelezőlisták is, melyeken meg tudjuk vitatni a felmerülő kérdéseket (pl. egyes listák profilja az, hogy az informatikában történő jártasságunkat igye­ kezzenek növelni), és e lehetőség által könynyebb az információáramlás is. - Van-e egy hely, ahova rendszeresen jársz, egy közösség, ahol szintén látáskárosultak, vakok vannak? - Régebben voltam kifejezetten látássérül­ teknek szervezett táborokban, bár most már inkább - többnyire látó - barátaimmal vagy a családommal szoktam nyaralni. Általános iskolában lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy lovagolhassunk, és egy évig síeltem is, de sajnos elég hamar megszűntek ezek a prog­ ramok. Évente egy-két alkalommal tartanak olyan összejövetelt (ún. teadélutánt, ahol van lehetőség karaoke-ra is), ahová látássérülteket és nem látássérülteket egyaránt várnak. Ezen kívül van egy kifejezetten sportolásra hívatott egyesület is, bár - főként idő hiányában - nem igazán tudok részt venni a programjain. Fontosnak tartom továbbá azokat a ren­ dezvényeket is, ahol az emberek megismerhetik a fogyatékkal élők lehetőségeit, esetleges prob­ lémáit. Ha módomban áll, akkor szívesen elkí­ sérem barátaimat egy-egy ilyen programra. - Mikor jutott eszedbe, hogy a jogra jössz? - Régóta az volt a célom, hogy a fogyatékosok ügyében tevékenykedhessem, hiszen azt látom, hogy időnként úgy alkotnak a fejünk felett jogsza­ bályokat, úgy akadálymentesítenek, hogy az érin­ tetteket nem kérdezik meg, és nem vonják be a döntéshozatalba... A szemléletváltás pedig lassú folyamat, melyben az érdekképviseleti szer­ veknek és a médiának is nagy a szerepe. A vakok ügyében még problémát jelent, hogy nincsen egységes érdekképviselet, és nagyon kevés olyan kérdést tudnék mondani, melyre a látássérültek többsége azonos megoldásban gondolkozna. Hogy miért pont a Pázmányra esett a választá­ som? Azért, mert jókat hallottam, végzett és je­ lenleg is itt tanuló hallgatóktól. - Hogy oldod meg a tanulást? - Sokat jelent, hogy internetről le lehet tölteni a jogszabályokat, amit egy képernyőolvasó program (Jaws fór Windows) tesz hallhatóvá. Bár problémát jelent, hogy a Magyar Közlöny pdf állománya képként jelenik meg, és a doku­ mentum levédettsége folytán a karakterfelis­ merő szoftverekkel nem tudjuk szöveges formává átalakítani. A tankönyvek egy részét a tanárok rendelkezésünkre bocsátják, ami pedig nincs meg, azt be kell szkennelnünk, amiből szerencsés esetben tudunk tanulni, de van, amikor a felismerés minősége igen gyatra. A kiadók piaci érdekeikre hivatkozva általában - még ellenszolgáltatás fejében sem - bocsátják rendelkezésünkre a tananyagot, és egyéb, nem feltétlen a tanulással kapcsolatos irodalmat, pedig mi ugyanúgy megtérítenénk az árát, mint más. Ezzel kapcsolatban egyébként készült egy általános ombudsmani jelentés is... A kézzel kidolgozott tételsorokat pedig egy-két évfolyamtársam mondja fel diktafonra, vagy diktálja le. - Ha végzel, mit szeretnél csinálni? Hol tudsz elhelyezkedni? - A kedvencem az alkotmány- és a polgári jog. Igazán két terület érdekel annyira, hogy nem is tudom megmondani, melyiket választanám: az adatvédelem és a fogyatékosok ügye. Még nem tudom pontosan, hogy hol tudnék dolgozni. Ez még a jövő zenéje. Mikola Orsolya �Monszun a Szentkirályi utcában Aki eddig még nem hallott a Monsoon zenekarról, annak éppen ideje tájékozódni egy kicsit. A Mon­ soon Robbie Williams Tribute zenekar tehetséges és lelkes fiatal zenészekből áll, akik nagy hoz­ záértéssel igyekeznek emelni a hazai pop zenei piac színvonalát, sikerrel. Rengeteg koncertet tudhatnak már a hátuk mögött, többek közt az idei Pázmányos gólyatáborban is találkozhattunk velük. A zenekar dobosával, Fábián Tiborral beszélgettem a zenekarról, az azzal kapcsolatos élményeiről, tapasztalatairól és jövőbeni terveiről. - Mikor és hogyan alakult a zenekar? - A Monsoon Robbie Williams Tribute zenekar 2006-ban alakult, ennek az előzmény zenekara a Passengers nevű formáció volt. Ezt négyen vittük tovább, így alapítottuk a Monsoont. léhát a már meglevő zenekar alakult át plusz tagokkal. Most már csak ketten vagyunk a törzstagokból, én és az énekesünk. A Robbie tribute zenekar úgy alakult, hogy rájöttünk arra, hogy ha több zenekartól dolgozunk fel dalokat, az kevésbé kon­ certképes, szóval egy irányra kell ráállni, és mivel Robbit nagyon szereti a zenekar minden tagja, így jött az ötlet, hogy csináljunk egy Robbie Williams tribute-ot. Magyarországon amúgy is nagyon ritkák a hozzánk hasonló popzenét játszó zenekarok. - Tanultatok zenélni? - Én 12 évig zongoráztam, most a kőbányai jazz konzervatóriumba járok, Krisztián és Marci autodidakta, Arnold pedig zeneaka­ démiát végzett zenész. - Pontosan hogyan kapcsolódtok a Pázmány­ hoz? - Én voltam Pázmányos. Még elsőben, mikor idekerültem, beadtam a HÖK-nek egy Passen­ gers CD-t, hogy szívesen játszanánk egyetemi rendezvényeken. Ezután elhívtak minket egy február 14-i Valentin-napi bulira. Utána már többször hívtak minket, aminek nagyon örültünk. - Miért pont Robbie Williams? Mitől tartjátok őt különlegesnek? - Szerintünk O az, aki megtestesíti az igényes popzenét. Tehát nem azt, ami múlandó, hanem ami megmarad, amire majd évek múltán is em­ lékezni fogunk. - Említetted, hogy ritka az ilyen típusú pop tribute zenekar. Hogyan fogadott titeket kezdetben a közönség? Hogy érzitek, mennyire van rá igény? - A közönség nagyon jól fogadta, mert Robbie Williamset a fiatalpktól az idősebb korosztályig mindenki szereti. És tekintve, hogy mi nem egy rock tribute zenekar vagyunk - amiből különben is elég sok van - be tudtunk jutni olyan helyekre, mint például az Alcatraz, a Jam Pub vagy a Morrison’s 2. Tehát ahol inkább a populárisabb vonal érvényesül. Az utóbbi két hely már törzs­ helyünknek számít. Ezen kívül volt alkalmunk már fellépni az RTL Klub Reggeli című mű­ sorában is, é^ az ott készült felvétel került fel DVD-nkre. Úgy érezzük, hogy van igény arra, amit csinálunk. Sőt, vannak a közönségből olyanok, akik szinte rendszeresen eljárnak a kon­ certjeinkre. - Mennyi időt vesz el a koncertezés és a próbák? - Havi 2-3 koncert az átlagos, a későbbiekben szeretnénk többet is. Nincs menedzserünk, tehát a koncerteket mi szervezzünk saját erőből. Próba meg heti egy kettő van, ezek három-négy órásak szoktak lenni. A basszus­ gitárosunknak van stúdiója, nála szoktunk próbálni. Régebben persze óradíjas termekbe jártunk. Másfelől nekem is van egy próbater­ mem, ez a Felsőerdősor utca 9-ben található, és Műhely néven fut. Itt három terem áll a zenekarok rendelkezésére, profi felszere­ lésekkel dolgozhatnak és mindezt stúdió­ körülmények között tehetik. A Műhely elsősorban profi zenekaroknak ajánlott. - Tervezitek-e, hogy saját szerzeményekkel rukkoltok elő, és ha igen, marad-e ez a pop vonal? - Igen, már nagyon komoly tárgyalások foly­ nak több kiadóval is. Vannak saját számaink, az énekesünk nagyon tehetséges zeneszerző. A pop vonalat úgy tervezzük, hogy továbbra is követjük. Arra törekszünk, hogy a saját stílusunkat vigyük bele a dalokba ezáltal nagyon igényes popot szeretnénk csinálni. Ter­ mészetesen ez továbbra is Monsoon néven fog futni. - Robbie Williams-en kívül milyen zenéket hallgattok, mik vannak még hatással rátok? Art brut, a brutális művészet Ha felnéztek a budai várra, kifeszítve láthatjátok a feliratot: Art brut Ausztriában és Magyarországon - Belső utak képei. De mit is jelent ez tulajdonképpen? Amint megpillantottam, azonnal felkeltette az érdek­ lődésemet, így egy nap ellátogattam a Nemzeti Galériába, s utánajártam. Az elnevezés - mely nyers, durva, csiszolatlan művészetet jelent - Jean Dubuffet, francia festőművésztől származik, aki az 1940-es években a társadalom perifériáján alkotók műveit gyűjtötte össze. De kik is ezek? Pszichotikusok, csavargók és rabok. A nálunk látható kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria és az Osztrák Kul­ turális Fórum együttműködésének eredménye. Három gyűjteményt ölel fel. Az egyik az osztrák művészetterápiás és pszichoszociáÚs műhelyek­ ből származó munkákat tartalmazza, s ehhez társul a budapesti Pszichi­ átriai Múzeum és gróf Teleki Ernő 1957 és 1970 között készült rajzsorozata. A tárlatot nézegetve láttam gyerekrajz-szerűségeket, zsírkrétás, színes, pacsmagos képeket. Hogy melyik stílusba tartoznak ezek az alkotások? Nem pontosan meghatározható, de nem is ez a - Elsősorban a Queen, a U2, mai zenekarok közül pedig szeretjük például a Maroon 5-ot. A gimnáziumi zenekarral annak idején rengeteg Guns n’ Rosest, Metallicat és Aerosmith-et játszottunk. Nekem amúgy nagy ked­ vencem még a Kispál és a Borz, valamint Jamie Winchester, más stílusból pedig a Dream Theater. A zenekaron belül azért az ízlésvilág nagyjából egységes, de mégis mindenki egy kicsit másféle zenét hallgat. - Ez az egyetlen zenekar, amiben benne vagy­ tok, vagy játszotok többen is? - A basszusgitárosunk, Vígh Arnold sok zenekarban játszik, például a Máté Péter Em­ lékzenekarban, a Back to Blackban is helyettesít néha, stúdiózik, ő a zenélésből él. A gitárosunknak, Lovrek Krisztiánnak is van más zenekara, Vödrös Marcinak, az éneke­ sünknek nincs, ő a zenélés mellett dolgozik. Nekem pedig van egy saját alternatív rock zenekarom, velük készül a nagylemez, ami egyébként ingyenesen letölthető az internetről (www.lazasojom.hu). - Budapesten rengeteg helyen léptetek már fel sőt, vidéken is többször játszottatok. Ter­ vezitek, hogy külföldön is felléptek majd? - Tervezzük, most éppen abban a dilemmában vagyunk, hogy egy Robbie tribute zenekarnak hogy lenet külföldön koncertet szervezni. Például Németországban vagy Ausztriában elég sok van a pop-tribute zenekarokból is. Most egy nagyon minőségi és igényes demo anyag összeállításán dolgozunk, továbbá ke­ ressük azt a koncertet a leszervezettek közül, ahol alkalmas lehet a helyszín egy olyan klip leforgatására, ami aztan felkerülhetne a demora. - Mikor várható egy új lemez? Szerintem egy fél éven belül. A számok már demók formájában készen vannak, ezeket majd stúdióban felvesszük. De manapság egy lemezt kiadni nagyon nehéz, és a kiadók sem vállalnak be semmi újat. Csak a biztosra men­ nek és ezért a fiatal tehetséges zenekaroknak nagyon nehéz érvényesülni. - Befejezésül: történt-e koncerten olyan dolog, ami meghatározó, vagy maradandó élmény volt? - A Jam Pubban volt koncertünk, és egyszer csak megjelent öt kopasz srác, akik nagyon szigorú szemmel néztek minket^ mikor ját­ szottunk. Egyszer csak a legszélsőnek elindult a bal lába ütemre. Végül az egész társaság hatalmas táncolásba kezdett. Akkor gondol­ tuk azt, hogy ha már az ilyen kopasz, kigyúrt embereket is táncra tudjuk perdíteni, akkor valószínűleg jó úton haladunJk. További információk: www.monsoonmusic.hu Vass Petra lényeg. Ezek az alkotók nem részesültek képzésben, ők nem vették fi­ gyelembe az aktuális irányzatokat. Függetlenek voltak mindentől. És mindenkitől. Az egész világtól. Betegségük miatt elszakadtak a megszokott környezetüktől, barátaiktól, családjuktól. De ők is éreztek, álmodtak, örültek és sírtak. S ezeket az érzéseket „kifestették”, „kiraj­ zolták” magukból. Terápiás módszerként - akkor ez még újdonságnak számított - alkalmazták. Elsősorban az avantgardisták körében talált megértésre. Ennek a gyógyítási módnak a hatására Európa-szerte gyűjtemények alakultak: Magyarországon - a torinói, párizsi, londoni és heidelbergi után - Selig Árpád lipótmezei orvos alapított múzeumot 1910-ben. Sajnos, 2007 végén az itt működő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet végleg bezárt... Erről beszélnek az akkor még ott lakó betegek, orvosok egy kisfilmen. Nagyon érdekesek a képek, elgondolkodtató, hogy mi zajlódhatott le a készítő fejében. De vajon mennyire nevezhető ez művészetnek? S ha annak nevezzük, nem veszíti el a klasszikus értelemben vett művészet az értékét? Énnek eldöntését mindenkire magára bízom. Még november 9-ig megtekinthető a kiállítás. Mikola Orsolya kilencedik oldal �Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? A címbeli kérdés persze nem bennem, és nem most merült fel először a történelem­ ben. Már első évben tanulunk a precedensjogról, és felvetődik bennünk - vagy legalábbis bennem -, vajon angolszász bará­ tainknak nem szúr-e szemet, hogy sokszor kifejezetten igazságtalansághoz vezet, ha egy ítéletet arra alapozunk, hogy korábban már hoztak ilyen témában döntést, jó lesz az nekünk is. Békés Imre professzor úr mondott egyszer erre egy példát: Angliában egy asszony ha­ zament, és bejelentette a férjének, aki munkanélküliként főfoglalkozásban elitta az asszony által keresett pénzt, hogy válni akar. A derék férj erre megerőszakolta. Ha jól emlékszem egy tatárjárás előtti időből származó ítéletre alapozva, az urat felmentették, mivel a precedens határozat úgy szólt, hogy a férjnek joga van a fe­ leségével bármikor házaséletet élnie. Lévén, hogy még nem váltak el, a férj csak élt ezen jogával. Aztán persze ment uniós fórum elé az ügy. Itthon más a helyzet. Nem precedensek alapján ítélkezik a bíró. De nagyon sok esetben az úgynevezett „bírói gyakorlat” szerint. Ami igencsak hasonló in­ tézmény. Ez persze könnyebbé és gyorsabbá teszi a dolgát, sőt, legtöbbször in­ dokolt is. De néha nagyon melléfog vele. Álljon itt példaként egy friss ítélet egy kerületi bíróságról, amit ittas vezetés ügyében hoztak: buliban a srác elfogadta a házigazda kínálását, és megitta a félliteres korsóból a narancslevet. Hazafele balesetet szenvedett az autójával, és kimutatták a vérében az alkoholt. A srác egyből felhívta a házigazdát, aki érdeklődésére be is számolt róla, hogy teljesen jó szándékkal némi vodkát is tett a narancslébe. Ciki. A bíró elfogadta az or­ vosszakértő véleményét, hogy a srác nem produkálta az ittasság klinikai tüneteit, és azt is, hogy nem érezte a fél liter narancslében a kevesebb, mint fél deci vodkát. Elfogadta az ügyvéd érvelését, hogy az ittas vezetés szándékos bűncselekmény, jelen esetben legrosszabb esetben is csak gondatlanság róható fel a srácnak, mondván, miért nem érdeklődött a házigazdánál, hogy van-e az italában alkohol. Arról nem is beszélve, hogy másodéven általános rész elején már mindenki tanult a büntethetőséget kizáró okok között a tévedésről. Minda­ zonáltal bűnösnek mondta ki a bíróság a srácot (egy év járművezetéstől eltiltás, 60.000 Ft pénzbüntetés), méghozzá ezzel az indoklással: „nem életszagú, hogy egy fiatal nem fogyaszt alkoholt egy buliban?’ Lefordítva: a bírói gyakorlat az, hogy akkor is elkaszáljuk a vádlottat ittas vezetésért, ha nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, úgyis 99 százalékban jogos az ítélet. (Persze tisztelet a kivételnek, hallottam már nem egy felmentést is hasonló ügyben) De nem csak a bírók között akadnak, akik az egyszerűség, gyorsaság és a kényelem érdekében kvázi megszokásból ítélkeznek. Csalásos ügyben az ügyész nem tudott jobb indoklást adni arra a kérdésre, hogy miért pont 56 tanút idézett be a több mint 300 sértettből, mint hogy ő csak megörökölte az ügyet, nem tudja, hogy korábban miért pont őket szúrták ki, és mi alapján. O csak jött, és tárgyalt megszokásból A kedvencem viszont az, amikor 4 óra előtt pár perccel telefonál a bíróságra egy ügyvéd, hogy „Hol­ nap tárgyalok önökkel, a vádlott kirendelt védője vagyok. Meg tudná mondani nekem, hogy hívják a védencemet?” Mert hát kirendelt védőjeként nem is kell annyira fáradni. Tisztelet persze a kivételnek továbbra is. Újra felteszem a kérdést: indokolt és üdvös, ha a 99 százalékos arány és a bírósá­ gok túltelítettsége miatt elfogadjuk a megszokást a jogalkalmazásban? Kovács Bence Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Reakció K. B. cikkére Kovács Bence kolléga legutóbbi számban megjelent cikkének (Nyári munka vagy szakmai gyakorlat?, ítélet 2008/4.) hatására én is késztetést éreztem arra, hogy megosszam néhány tapasztalatomat a nagyérdeművel - csak éppen az el­ lenkező szemszögből. Jómagam ugyanis, mivel már volt részem az idők során egyéb munka végzésében (ahol egyébiránt lehetőségem volt egy asztal­ nál borítékolni egy frissen végzett közgazdásszal, valamint egy bölcsész- és egy orvostanhallgatóval - csak hogy a kilátásokat mutassam), valamint az idő szorítását is érezve, szétküldtem önéletrajzomat a lakóhelyemhez közeli - mert hülye azért nem vagyok (?) - ügyvédi irodákba, aminek hatására néhány nappal később fel is vettek az egyikbe a gyakorlati időmet ledolgo­ zandó. Sajnos - tapasztalatlanságomat is elárulva - már itt elkövettem azt a hibát, mely a végzetemet okozta az elkövetkezendő harminc napban. Nálam ugyanis a nagy életta­ pasztalat a következő volt: ha van bármi egyéb végzettséged a jogin kívül, akármennyire is kecsegtető, ne írd bele az önéletraj­ zodba. Jelen esetben ez részemről a programozói végzettség volt, melyet nagy büszkén beírtam, mutatva ezzel, mennyire jól fogok majd érteni a Mikrofoszt termékcsaládhoz (ellentétben tudomásom szerint jó pár generációmbelivel), ami esetleg növel­ heti értékemet a „piacon”. Később kiderült: túlságosan is. Ugyanis az irodában meglátva értékeimet már megvolt a fe­ ladatom, mielőtt megkezdhettem volna az első napomat. A harminc nap alatt (amit mellesleg keményen le is dolgoztattak velem napi nyolc órában) feladataim az irodában az általam (alap­ pal) várt jogi munka helyett érdemeim hatására kizárólag a számi tógépekre korlátozódott: telepítettem operációs rend­ szereket (legalább hat alkalommal ottlétem alatt), majd a munkához kapcsolódó egyéb programokat, ezek után pedig gon­ dolkodhattam az ügyfélánomány mappái elrendezésének hatékonyabbá tételén, majd bevitelén a gépi adatbázisba - vagyis egyenként kb. 200 mappa tartalmát írhattam be word-dokumentumokba, különböző elrendezés szerint. Természetesen ezt mind azért, hogy jobban megismerkedhessem az iroda ügyeivel legalábbis az irodavezető véleménye szerint. Joggal kapcsolatos munkám a ledolgozott harminc nap alatt pedig mindösszesen annyi volt, hogy - a júliustól kezdődő cég-bejelentés-változás hatására - elsajátíthattam egy internetes kérelemkitöltő program használatát, de azt is csak abból a célból, hogy utána felhasználói útmutatót írhassak róla az iroda munkatársainak. Persze - mond­ hatná mindenki - semmi okom nem lehetne panaszra, hiszen kap­ tam érte fizetést. Csakhogy ennek mértéke nevetségesen alacsony volt (órabérben számolva a 100 ft/órát sem érte el) és miután a puszta gyakornok titulus helyett ezért ott a rendszergazdagépösszeszerelő-adat-báziskezelő-titkár munkaköröket láttam el, azt hiszem ez járt is. Viszont eredeti célomat - vagyis hogy a jog­ ban nagyobb jártasságot szerzek - messze nem értem el Összességében nézve tehát az élet nem fenékig tejfel és bizony az embernek jó néhány buktatón keresztül kell esnie, mire elég tapasztalttá válik annak vitelére. Remélem azonban, hogy írá­ sommal egy kicsit segítséget nyújtottam e buktatók elke­ rülésében a mostanság gyakorlatot keresők körében. Konta Balázs Röplabda a Karon Karunk mindig is tisztelettel, szeretettel tekintett az újító szellemre, az új kezdeményezésekre. Idén hasonlóval Szőcs Edit, a Hallgatói Önkormányzat tagja lépett fel. Szeptember elején kezdett munkálkodni a rendszeres röplabdázási lehetőség megteremtésén, amelyhez segítséget kapott Babicz Dávidtól, a HŐK sportért felelős alelnökétől. Végül, a Testnevelési Csoport nagylelkű hozzájárulásával, szeptember végén elkezdődtek az edzések, csütörtökönként 13-15 óra között, a tornateremben. Az eddig kis létszámú, de annál lelkesebb, vegyesen lányokból és fiúkból álló csoport egyelőre kötetlen program keretében ismerkedik a játék szabályaival, gyakorolja annak fogásait. További tervek akadnak bőven, minden csak létszám és lelkesedés kérdése. Ha elég nagy az érdeklődés a sportág iránt, a focihoz hasonlóan csapatok alakulhatnak, ame­ lyek szervezett bajnokság keretei közt mérhetik össze erejüket. Ez esetben a bajnoki for­ dulókra ismert és népszerű játékosokat hívnának, hogy ők is népszerűsítsék a sportágat. Egy ilyen kezdeményezés mindig nehezen indul be: sok munka, mire a hallgatók tu­ domást szereznek róla, rengeteg szervezést igényel az első csapatok összeállítása. Ugyanakkor aggodalomra semmi ok, hiszen a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. tizedik oldal �A középpontban: a nő Érdekes, hogy Lyonban mindig hétvégére süt ki a nap. Mintha csalogatná a lakókat, hogy az egész napot a városban töltsék, ilyenkor nem csak a turisták lepik el a tereket, parkokat, hanem a helybeliek is. Mint Erasmus-os diák, egyik csoportba sem tartozom igazán, de én is engedtem az időjárás hívó szavanak egy séta erejéig. A kis utcákat és a nagy tereket járva belebotlottam egy kis kiállításba, két mű­ vésznő együttműködésének és barátságának gyümölcsébe. Veronique Soriano festőnő igazi női festő. Sokan kikérik maguknak, hogy nincsen női irodalom, sem női képzőművészet, az alkotá­ sok többségén mégis erezni lehet a feminitást, a gyengébbik nem lágyabb vonásait. De Véronicjue Soriano magabiztosan vállalja női mivoltát, a képeken mitológiai és bibliai női alakok sokaságát vonultatja fel. Angyalokat, anyákat választ témául, de felismerhetjük Maria Magdolnát, Noé feleségét, Juditot, Salomét és Bethsabét is a festményeken. A hát­ térben kastélyokat, termőföldeket látunk, az alakok hasonló körülmények között jelennek meg, emiatt sokszor támad az az érzésünk, hogy már láttuk a képet pár perccel ezelőtt is. A színekkel sem játszik sokat a festőnő, csupán a piros, fekete, barna és kék színek je­ lennek meg. Ezekkel a hasonlóságokkal vi­ szont egyeni világot teremtett magának a művésznő, bár én nem éreztem ennek a világ­ nak az átgondoltságát. A nő sokkal inkább szívből fest, benyomásokat jelenít meg, ettől lesz egy festőnő női festő a férfiak raciona­ lizált, megszerkesztett képi világával szemben. Ha ezt az érzelmekkel teli alkotási vágyat át tudja ültetni a racionalitás világába, többé nem tehetünk különbséget nő és férfi alkotó között. Ilyenkor mondják néhány művésznőre, hogy úgy fest, mint egy férfi. Catherine Scelher szobrászművészno nagy barátságban van Sorianoval, és bár műveinek témája szintén a nő, szobrain mégsem érezzük női mivoltának nagy hangsúlyát. Alkotásai a természet és az ember munkájának összhangiát mutatják. Talált uszadék fákra, kövekre, aílati csontokra építi műveit. Nagy gonddal keresi a megfelelő alapanyagot, utána félreteszi azokat addig, míg felismeri a bennük rejlő, eddig ki­ használatlan lehetőséget, azt, hogy kifejezzék az elesettséget, a kiszolgáltatottságot, vagy éppen a közösségi tudat erejét. Fémből formai arcot a göcsötokkel teli fának, a medence­ csontnak: halfejű emberei mind-mind mintha néma kiáltással akarnák felhívni magukra a fi­ gyelmünket. Tekintetük miatt kétségbeesést érzünk még a táncoló alakra, a gyermekét ölelő anyára, vagy a családfa figuráira nézve Lőni vagy nem lőni... A közelmúlt eseményei miatt az emberek kritikus szemüvegen keresztül tekintenek a vadászokra. Tevékenységüket veszélyesnek, felelőtlennek, fölöslegesnek, az állatvédők akár még embertelennek is tilulálják. Kérdés, hogy mindennek mennyi a lét jogosultsága? Vizsgáljuk meg job­ ban ezeket a negatív állításokat !A vadászat legyen sport, hobby vagy hi­ vatás, tény és való, hogy veszélyes, az volt már az őskorban is, és habár másként, de az napjainkban is. Mindenki, aki erre adja a fejét, annak tisztában kell lennie, és van is, a veszélyekkel. Ahhoz, hogy valaki vadászhasson több akadályt is le kell küzdenie. Ilyen a fegyvervizsga elméleti és gyakorlati része, a vadászvizsga, mellyel a leendő vadászok betekintést nyernek a vadak, a vadgazdaság, valamint a fegyverkezelés rejtelmeibe. Ezek után még ki kell váltaniuk az aktív vadászjegyüket, adott esetben vadászati engedélyt kell szerezniük, meg kell kötniük a kötelező biztosításokat és a felelősségbiztosítást. Vadászat során vezetniük kell az ún. vadászati naplót. Ebben a vadász írásban határozza meg azt, hol, mikor és mire fog majd vadászni. Ezek az infor­ mációk garantálják egyrészt a biztonságot a vadász számára, másrészt pedig a környezetvédelem szempontjából is fontos szerepet játszanak ezek a dokumentumok, mivel így tudják a kilőtt állatokat nyilvántartani és a faj létszámát nyomon követni. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy mindent megtesznek azért, hogy felkészülten lépjenek a tettek mezejére. Nyilván sokan ellenségesen tekintenek a vadászok munkájára, de ne ítélkezzünk elhamarkodottan. A vadászok, bármilyen hihetetlen, de is. Kerek szemük és tátott szájuk életért kiált, mintha mindenki meg akarna fulladni ebben a világban, repülő alakjai is inkább sodródnak, mintsem tudatosan haladnának egy cél felé. Az uszadék fák nyílásaiból lábak, kezek merednek az ég felé, és a földön tátog a hozzá tartozó rémületet tükröző arc. A nagy érzelmek játékosa Catherine Scellier, a misz­ tikumot és a mindennapjaink primitívnek tűnő világát egyszerre tárja elénk. Hiszen az ember (Pilinszky szavaival élve) ’útszéli isten’, ugyanakkor ezt hajlamosak vagyunk elfelej­ teni, és kicsinyes vágyaink vezetnek minket miközben egyik napról a másikra élünk. Az emberen belül a nő érdekli igazán a művésznőt, s vele kapcsolatban a jelenlevő és a hiányzó rész egymáshoz viszonyulása. Mert minden nőnek szüksége van egy férfira, és minden férfi igazán csak egy szerető társ mel­ lett érezheti teljesnek az eletét. Két ember alkot egy testet, és Scellier műveinek nagy részénél hiányzik a másik fél. Az ölelés című szobor is a levegőt szorítja kitartóan, de két­ ségbeesve. Mellenél tátong az űr, és kedvünk lenne odatenni egy másik alkotást, hogy bár hazug módon, de egymásra találjon két lélek. S minthogy ezt nem tehettem meg. és nem is volt kétezer euróm, hogy hazavigyek egy szob­ rot, így kiléptem a macskaköves utcára, ahol vakított a nap? és a vénasszonyok nyarát élvezve, a lehulló leveleken lépkedve folytattam a sétát a sok-sok házaspár és szereímespár között. Aradszki Dea qélkülöz heteden elemei a társadalomnak. Ok töltik be a csúcsragadozó szerepét, mivel az erről a területről azok tel­ jességgel hiányoznak. Természetes el­ lenség híján bizonyos állatfajok túlszaporodhatnak, amik további prob­ lémákat okozhatnak, ugyanis ez által újabb állat- ill. növényfajok pusztulhat­ nak ki. Továbbá anyagi szempontból sem elhanyagolható a túlszaporodás kérdése, ugyanis a vadak rengeteg kárt okoznak még így is a mezőgazdaságban, nem beszélve az egyéb károkról, amelyek megtérítése szintén a vadászok kö­ telezettségei közé tartoznak. Ilyen például az, amikor a vad közúti balesetet okoz. Mint látjuk, egy vadásznak rengeteg kötelezettsége van az emberek, a gazdák, illetve a természet irányában, fontos társadalmi feladatot látnak el. Nem beszélve arról, hogy az állam konyhájára is eleget tesznek le, ugyanis minden egyes vadnak kilövési ára van, ami az államot illeti meg. Szó mi szó, a vadászok nem felelőtlen hebehurgya alakok, akik félvállról vennék saját, illetve mások életet, és jót szórakoznak az állatok szenvedésein, ők csakis a beteg vagy valamilyen szempontból hibás, il­ letve túlszaporodott fajok egyedeit lehetik ki, amelyek természetes szelekció révén előbb utóbb, így is, úgy is elhullanának. Kocsis Agnes „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Szeptember 28-án mutatta be a Pesti Színház lián Eldad rendezésében (Az élet mint olyan, Hat hét, hat tánc). A kellékes című darabot (eredeti címe: Josef Beider felvirágzása). Beider József (Kern András), a nyugdíj előtt álló színházi kellékese, egyik este legnagyobb meglepetésére nem találja üresen a nézőteret. Ezen annyira meglepődik, hogy megszeppenését, lámpalázait leküszködve ott marad a színpadon, eleinte félénken, bujkálva, majd szép lassan hozzászokva a közönségéhez, egyre magabiztosabban meséim kezd az életről, ami a színház, és a színházról, ami az ő egész élete. Természetesen nagyon hálás szerep ez Kern Andrásnak, egyszereplős darabjában kedvére „bohóckodhat” a színpadon, de valahogy mégis hiányzik az egészből valami. Eberhard Síréul műve Parti Nagy Lajos fordításával válik egyetlen hosszú monológgá. A magyar szöveg nagy erénye a ritmusossága és a kiéleződött, drámai helyzetek könnyed poénná alakítása. A fordító által „pestiesített” szöveg olyan természetességgel hangzik Kern szájából, mmtha eredetileg is ráírták volna. Még angol, orosz, német, kínai, japán nyelvű színjáték-karikatúrával is szórakoztatja a hirtelen lett közönségét. A kellékek, amelyek Beider József kezebe kerülnek, mind valamilyen más színdarab felismerhető elemei, koponya (Hamlet), bőrönd (Az ügynök halála). Találkozhatunk Pliszeckaja-kifigurázással lámpaernyő-selyemből tekert rózsaszín szoknyában balettozva, valamint felismerhetők klasszikus nagyok utánzott hangjai is. A Pesti Színház nyilván nem csupán jutalomjátékként tűzte műsorára a darabot. A röpke másfél óra - még annyi sem -, amelyre betévedtünk, megéri. De megérhette volna sokkal jobban is. Zágon Orsi tizenegyedik oldal �Konfliktusok a mindennapokban Avagy a bajok felmerülése egyben új lehetőség is Azt mondják, az ember ne nyilatkozzon általános jelleggel, ha a többségi véleményt nem ismeri, így saját nézőpontom szűrőjére hagyatkozva tudom csak ismertetni a következő mindennapi esetet, és abból a különöstől az általánosig megállapítá­ sokat tenni. Konfliktusok nap, mint nap történnek veled is, velem is, ahol sok ember él együtt ez elkerül­ hetetlen; arról nem is beszélve, hogy különböző szerepben vagyunk kénytelenek megállni a helyünket. Éppen ezen ismétlődő motívumra hi­ vatkozva a konfliktusok egy részéről már tu­ domást sem veszünk, rutinszerűen megoldjuk az együttélésből fakadó feszültségeket. Magamon észre veszem, hogy az utazás során elszenvedett kellemetlenségek során felgyülemlett feszült­ ségeket egy, az orrom alatt elmormogott meg­ jegyzéssel lerendezem, lehetőleg természetesen úgy, hogy a másik ne hallja. Hiszen csak nem fo­ gunk összeveszni a nap elején azon, hogy meglök­ tek, vagy ráléptek a lábamra... Ez a hozzáállás nem tudatos a részemről annyi­ ban, hogy alapvetően konfliktuskerülő természet vagyok, így reflexszerűen, átgondolás nélkül inkább továbbállok. Mégis azonban marad valami feszültség bennem egy-egy ilyen eset után. Lerendeztem, túl vagyok rajta, azonban mégsem érzem magam a helyzet magaslatán, felveszem ezért a közöny „álarcát”. Ennek következményeként már legközelebbi alka­ lomkor valószínűleg már előítéleteimtől telten fogok reagálni, előre várva a másik szereplő ma­ gatartását, nyugtázva, hogy úgyis ugyanaz fog történni mint előző alkalommal. Vajon jó ez így? Vajon mi történik egy ilyen helyzetben? Ez utóbbi kérdésre válaszolva tudnunk kell, hogy ha ténylegesen összeütközésbe kerülünk valakivel és alulmaradunk vele szemben önértékelésünk, önképünk sérül. Magunk tökéletlenségével ke­ rülünk olyankor tehát szembe, amikor a konflik­ tusainkat nem oldjuk meg, vagy annak nem megfelelő módját választjuk. Innen való tehát a feszültség érzete, amely a másik személy viselkedéséhez kapcsolódik. Nyilvánvaló tehát, hogy mindkét előbb említett reakció funkciója, hogy védelmet jelentsen a következő alkalom felmerülése esetén keletkező feszültség levezetésére, magunkban a konfliktus megoldására. A közöny az érzelmi oldalunk el­ rejtését szolgálja, magunkra erőltetése pedig el kívánja hitetni velünk, hogy teljes mértékben érzéketlenek vagyunk a külső történések iránt. Az előítéletek pedig a kiszámíthatóság érzetét keltik: már előre tudom, hogy mit fognak a viselkedésemre reagálni. Ez a viselkedésforma abból a szempontból megfelelő, hogy a konflik­ tus megoldásához passzív hozzáállást jelent, hiszen csak az érzelmi beállítódásunkat kell megfelelőre hangolnunk. Ahhoz azonban nem segít hozzá, hogy a minden­ napokban átélt konfliktusok megoldási módját átalakítsuk, megtanuljuk kulturált kezelésüket és ezzel a külvilág felé is példát mutassunk. Gondo­ lok itt a másik fél partnerként való figyelembe vételére a feszültség feloldásakor, amely az előző tömegközlekedési példára vonatkoztatva úgy je­ lenhetne meg, hogy emberi hangon, a másik szemébe nézve (ez nagyon fontos!) megkérem a lábamon álló / engem meglökő utast, hogy legyen szíves, hagyjon fel ezzel a magatartással. Azzal, hogy a másik felet bevonom a konfliktus leren­ dezésébe úgy hogy ránézek, hozzá beszélek, tudatosítom benne, hogy ő is szükséges ahhoz, hogy a feszültség megszűnjön. A nyugodt hangnem, provokációt mellőző hangsúly és a megfelelő szavak használata természetesen mind hozzásegít a békés rendezéshez. Ha partnerként veszem figyelembe a másik felet, fel kell is­ mernem az ő magatartásának forrását, indítékait, érdekeit. Az érdekek figyelembe vétele lehet, hogy az adott helyzetben rávilágít a másik fél érdekeinek, szándékainak hiányára, ami a prob­ léma megoldását egyszerűbbé teszi, hiszen a másik fél nem fogja az álláspontját védeni. Azon­ ban ha az érdekeit védi, azokat mérlegelnem kell abból a szempontból, hogy számomra elfogadható-e az ő szándéka, illetve meg kell kísérelnem megérteni az ő helyzetét, (lehet, hogy azért ül le előttem, mert aznap vérvétele volt és le van gyengülve). Az empátia, beleérzés más helyzetébe a legnehezebb a problémák feloldásánál, tekintve, hogy többnyire én-centrikusan állunk hozzá a különböző élethelyzetekhez, így a megoldatlan konfliktusok száma csak nő. Ezért kellene a kisebb, könnyebben kezelhető helyzeteket kezelni, hiszen a bonyolultabb, többszereplős problémák kezelésére a választ nehezebben találjuk majd meg... Az említett technikák természetesen csak egy nagyon kis szeletét képezik a lehetőségek tárházának, amelyek a - kisebb-nagyobb - konf­ liktusos helyzet békés megoldásához segítenek hozzá. Alkalmazzuk tehát bátran őket, hiszen minden konfliktushelyzet egy új lehetőség a kul­ turált megoldás felé... Fábián Beatrix Nagy házalakítás Talán sokan láttátok a Viasat 3-on futó Extrémé Makeover: Home Editiont, azaz a nagy házalakítás műsorát. A műsor rendkívül meg­ ható, szívmelengető, rá­ ébreszt az élet apró örömeire, a szeretet fon­ tosságára. A felállás a következő: van egy stáb, aki a beérkezett pályázatok kö­ zül kiválaszt egy, valami­ lyen oknál fogva hátrányos helyzetű családot, akinek a házát és vele együtt az életét gyökeresen meg fogják változtatni, és ami a leg­ megdöbbentőbb, hogy ezt mindössze egy hét alatt teszik meg. Ez idő alatt a stáb tagjai reggeltől estig azon fáradoznak, hogy egy olyan épületet húzzanak fel, amely szó szerint minden igényt kielégít. A profi csapat palotát varázsol a kis lyukakból, s rettenetes állapotban lévő házakból is. Ezt utolsó reményként, de olykor köszönetként, a hála jeleként is fel lehet fogni. Remény, mert gyakran sok éves szenvedés, szűkölködés után ez az első segítő kéz, ami javítani próbál a bajba jutot­ tak életkörülményein. A köszönetét pedig azért emelném ki, mert a közösség gyakran hozzájárul a munkálatok lefolytatásához, hálája jeléül a családok aktív szociális tevékenységért. Amíg pedig a munkálatok folynak, a családokat elküldik valahová nyaralni, de persze közben folyamatosan tartják velük a kapcsolatot, rémisztgetve őket a házuk ledózerolásának rémképeivel. tizenkettedik oldal A műsor világszerte nagyon sikeres, és népszerűségét mi sem bi­ zonyítja jobban, hogy többek között két Emmy-díjat is bekaszált a valóságshow kategóriában. Nem csoda, hiszen egy olyan amerikai vilá­ got tár elénk, ahol a csillogás és fényűzés helyett gyakran a minden­ napos túlélés a tét. S hogy miből futja jótékonykodásra? Felteszem, a reklámokból finan­ szírozzák, amelyeket az adás során rendszeresen viszont is hallhatunk, láthatunk. Magát a tevékenységet, a segítőkész szándékot, magát pedig a műsort is szép és jó dolognak tartom. Úgy érzem, hogy tényleg olyan családok kapnak lehetőséget az újrakezdéshez, akik mind nagyon megérdemelnek egy új esélyt az élettől. A kiválasztottak sokrétűek: vannak közöttük nyolcgyerekes egyedülálló anyák, háborús orvosok, súlyos rákban szenvedők, vakok, utcai lövöldözés áldozataként lebénult férfiak, avagy valamilyen közösségi feladatot ellátó, olyan szerény em­ berek, akik munkájukért cserébe korábban nem nagyon kértek/kaptak semmit. Van egy mondás, miszerint a pénz nem boldogít. Azonban ebben az eset­ ben, ezek az emberek segítség nélkül nem tudnának egyről a kettőre jutni, és újra a társadalom szerves részeivé válni. Örülök, hogy látok végre egy olyan műsort, amelynek nem az a célja, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek. Persze a támogatók nem pusztán nagylelkűség­ ből jótékonykodnak, de ebben az esetben mindez mellékes, ugyanis amellett, hogy ők is gazdagodnak, más rászorult embereknek is segítenek. Úgy vélem, ez a műsor egyben az adakozás és a jó cselekede­ tek reklámja is, ugyanis a nézők sorából talán olyasvalakinek is megeny­ hül a szíve, olyasvalakit is jó cselekedetekre motivál, aki szintén tudna, és ezután talán fog is segíteni szegény, elesett, kevésbé szerencsés em­ bereken. Kocsis Ágnes �A Hungária Fürdő Ebben a szép őszi időben sétáljunk egyet ked­ venc fővárosunkban - ne is sétáljunk messze Karunktól, és máris elszomorító állapotokat találhatunk a környékbeli utcákban, és megint megállapíthatjuk, hogy milyen „re­ mekül” sáfárkodunk műemléki épületeinkkel. A Dohány utcában található Budapest egyik legrégebbi fürdőépülete, pontosab­ ban már csak a romjai. A romjai, melyek a 2005 óta műemléki védelem alatt áÚnak, ezzel is konzerválva ezt a lehetetlen helyzetet. Elszomorító állapotban van, pedig 1820-tól működött, Pest városának harmadik legjelentősebb fürdőépületeként volt ismert. Mára csupán a Dohány utca 44. szám alatti, műemléki védelem alatt álló, 1910-ben emelt szecessziós épület homlokzatrésze maradt meg, a fürdőépület jelentős része el­ pusztult. Az 1820-as években a Hungária fürdő helyén állt telek tulajdonosa, Gamperl András selyemkereskedő kútásás közben ásványi sókban gazdag hideg vizet fedezett fel, s 1827. május 23-án nyitotta meg a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz azonban elmosta ezt az első épületet, s az újjáépült fürdőt az 1840-es évektől kezdték Hungária néven emlegetni a pestiek. Ekkor és egészen az 1920-as évekig a fürdő még a Wesselényi, a Nyár és a Klauzál utca által határolt hatalmas tömbből állt (a mai Do­ hány utca 42. és 46. szám alatti telkeken). 1890 körül a Nyár utca felőli szárnyat Novák Imre tervei szerint jelentősen átépítették, és kibővítették a korábban mindössze tizenöt káddal üzemelő fürdőházat. 1897-ben a Ringer család vásárolta meg a több fürdőszobával, négy vendégszobával és pihenőkerttel is rendelkező Hungária fürdőt, és a kor követelményeinek megfelelő, modern fürdőkomplexummá alakította át. A Nyár utca felől nyílt a kőfürdő, a hatvan kád- és a négy gőzfürdő, a Klauzál utca felől pedig a gyógyvizes népfürdő várta a vendégeket, ezerötszáz kabinnal, büfével és külön ún. di­ vatosztállyal. 1907-ben Ágoston Emil készített terveket a 44. számú telken felépí­ tendő impozáns, korszerű fürdőházra. 1910-ben adták át a többe­ meletes, bécsi szecessziós stílusú épületet, amelyben a korábban megszokott fürdőhelyiségek mellett egy úszóversenyek lebonyo­ lítására is alkalmas, oszlopos úszócsarnok is helyet kapott. Az uszoda üvegkupolája mechanikusan mozgatható volt, amelyet szép idő esetén széttoltak, hogy a vendégek a szabad ég alatt fürdőzhessenek. Az 1920-as években a Hungária fürdő az Ingatlanbank tulajdonába került. A fürdő Nyár utcai szárnyában csakhamar megnyitották a Con­ tinental Szállót, a Klauzál utca felőli népfürdőt lebontották, és helyére 1929-ben Vágó László tervei alapján art deco stílusú, hatemeletes bérházat emeltek (ma Dohány utca 46.). A megmaradt szecessziós épületrészben Kamara mozgó néven filmszínházat nyitottak, amely az 1950-es évektől több, rövidebb ideig működő színháznak adta át a helyét. Itt tartotta előadásait a Bányász (később Honvéd) Színház, a Fővárosi Nagy Varieté, legvégül a Tarka Színpad 1963-ig. 1965-től a szomszédos Continental szálló használta az egyre elhagyottabb egykori Hungária fürdő néhány helyiségét, de miután 1970-ben a szálló bezárta kapuit, a fürdőépület is egyre elhagyatottabb lett. Az 1980-as évekre az épület állapota életveszélyessé vált, a fürdő belső terét díszítő csempéket és majolikákat elhordták, az üvegkupola megsemmisült, s az épületben hajléktalanok rendezték be menedékhe­ lyüket. 1996-ban egy külföldi érdekeltségű cég vásárolta meg a telkeket, s egy kétszáztíz szobás, termálvizes szállodát kívánt építeni a Hungária fürdő és az egykori, mára földig rombolt Continental Szálló helyén a fürdő főhomlokzatának és első lépcsőházának megtartásával. 2001 szeptemberében az illetékes hatóságok nem járultak hozzá a bon­ táshoz, és garanciákat kértek az épület főhomlokzatának és első lép­ csőházának megóvására vonatkozóan. A városképvédelmi bizottság felszólította a beruházót, hogy fél éven belül végezze el az állag­ megóvási feladatokat. Az állagmegóvás nem történt meg, sőt, a tulaj­ donos korábbi bontási munkálatainak következményeként a hátsó uszodarész összedőlt, így 2002 nyarán az épületet életveszélyessé nyilvánították, s a tulajdonost a hátsó traktus teljes lebontására kötelezték. Mégis, kinek az érdeke? Ki a felelős azért, hogy egy értékes, belvárosi telek ilyen elszomorító, és egyszersmind életveszélyes állapotban van évek, évtizedek óta? Horváth László A nyomozó Fekete humor okosan tálalva Szeretnivaló film, sze­ retnivaló humorral. Amikor beültem a mo­ ziba, és a második perc után kilóra mérték a hölgy máját, aki az előző képkockán még kiskosztümben élete dolgaival volt elfoglal­ va, enyhén szólva is csak levegő után kap­ kodtam. Képtelen ba­ lesetek, a boncmester meg csak végzi a dol­ gát, és a végén ő smin­ keli a delikvenst (hát igen, magyar specialitás, Amerikában erre is külön embert vesznek fel... hiába, kis pénz, kis foci...). No, de hogy komolyra fordítsuk a szót: a film megosztó. Szélsőséges reakciót vált ki emberekből, vagyis vagy nagyon nem szeretik, avagy nagyon igen. Én ez utóbbi kategóriába tartozom. Gyil­ kos humorral megáldott történetecske, amit egy kimerítő „szellemi munkával” telt éjszaka után a lehető legőszintébb szívvel tudok ajánlani könnyed vasárnapi matiné gyanánt. Az első érzésem az volt, hogy „na, megint sikerült kiválasztanom egy életigenléstől igencsak távol álló filmet”. A patológia, a hullák, az elha­ gyott fiúcska, az antiszociális jellem, a lélekfagyasztó zene már épp kiüldöztek volna a teremből, mikor felcsendült az a bizonyos, az első szívmelengető poén. Tény, ami tény: fekete. Sőt az egész sztori akkora poén, hogy hiába a durva vicc, mégiscsak derűsen áll fel az ember fia/lánya a székből a vége felirat után. És ami a legszebb: körülbelül a felénél elkezdődik valami egészen furcsa csoda: a történet. Mert az is van neki, nemcsak az untig ismételt sokszorosan idézőjeles „mondani­ való”. Egy krimi kockái sejlenek fel szemünk előtt, s észre se vesszük, de a konditermi haláleseten borzongva mélázó közönségből átalakulunk ön­ jelölt Columbókká, és Malkáv Tiborral (Anger Zsolt) együtt nyomozzuk: vajon ki ölte meg Szirmai Ferencet? Vagyis oké, oké, hát persze hogy Tibor volt. Csak lazán leütötte és tarkón szúrta egy szikével, amíg a fe­ jére mért erős hatástól épp görcsöt kapott. Szakszerűen, egyszerűen. De ki bérelte fel? Miért? Hogyan? És a szálak csak bonyolódnak, Tibor meg csak ül némán. Néha szól, de akkor nagyon. Nem, ő nem akar randizni, csak moziba megy. Aztán lehet vele menni. Tibor patológus. Nem igazán társas lény, mondhatni a halottakkal jobban megtalálja a közös hangot. De az eddigiekből adódóan szerintem ezzel nem árultam el nagy titkot. Van neki anyukája. Rákos. De, mint meg­ tudjuk a Rák Hátrafelé Megy Alapítvány szóróanyagáról, a rák hátrafelé megy, ezáltal előrehalad, tehát visszafejlődik. Tehát Tibor is szeretné, ha egy svéd klinika foglalkozna a kedves mama rákjával, de ahhoz sok pénz, vagy az Alapítvány támogatása szükséges, amit sajna nem tudnak biztosí­ tani, de azért a remény hal meg utoljára, és ne adja fel, ők vele vannak, legalábbis lélekben. Nos, Tibor a rákkal így nem tud leszámolni (pedig próbálkozik erősen kézbe venni a bestia likvidálását), elég tanácstalan lesz, de töretlenül bíztatja édesanyját („Tibiké, nem akarok meghalni!” Tibi: „Aki nem akar meghalni, nem is fog. Pont^j s közben még szerelmi életére is marad energiája („Moziba megyek? „Ez meghívás akart lenni?” „Nem, de jöhetsz, ha akarsz?). Mikor már épp feladná a dolgot a mamával („Hát akkor az lesz, hogy meg fog halni!”), beüt a nagy lehetőség: Küklopsz akinek Róbert De Niro-s külsejétől az egész film a Rettegés fokához ha­ sonló árnyalatot kap - megbízza egy személy eltüntetésével. Tibor nem sokat dilemmázik az ölni vagy nem ölni kérdés erkölcsi vonulatán: mivel épp ráér, és kell az a 10 millió, hát nosza-rajta: megcsinálja. És ehhez képzeljük el Malkáv Tibor szenvtelen arcát, olykor rángatózó szemét, kissé darabos járását. A lényeg, hogy körülbelül két perc után felfogjuk: ez az ember komolyan gondolja, hogy tesz a világra magasról, de annyira sze­ retnivaló módon csinálja, hogy még a gyilkolást is elnézzük neki. A prob­ lémája csak ott kezdődik, hogy másnap levelet kap az elhunyt személytől... Tibornak nincs humorérzéke, és töretlenül moziba menne, még akkor is, ha a filmművészet haldoklik. De hosszas unszolásra elmegy azért szín­ házba is, hisz mégiscsak megnyugtatóbb dolog olyan művészeti ágra pazarolnia idejét, ami már rég kiszenvedett. De aggodalomra semmi ok: a mozi, különösen a magyar mozi, biztosan nem fog ilyen veszélyeztetett fázisba lépni, ha lesz még egy-két ilyen film, és még egynéhány Gigor At­ tilához hasonló, humort, macskasimogatást, boncolást „bevállaló” rendező. Ablonczy Zsuzsanna tizenharmadik oldal �Egy darabka nosztalgia A Háry Étterem Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elke­ rülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlehetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Háry Étterem a Bródy Sándor utcában. Éttermünk a hagyományos magyar vendéglő őstípusának felel meg, mind az étlapon sze­ replő tételek, mind pedig a hely belső kialakításának tekintetében, amely az eről­ tetett népies vonalat igyekszik hozni, ezzel pedig a nyolcvanas évek divatos étterem­ berendezési elveit követi; aminél azonban nagyobb baj, hogy bútoraik kényelmetlenek, és nem esik jól a hosszabb ideig tartó, ráérős üldögélés. A Háry Étterem haladni óhajt a korral - meg­ jelent itt is a terasz, nyilvánvalóan látták, hogy a környéken mindenhol van, hát itt is kell. Nos nem, nem kell. Felesleges, ugyanis a Bródy utca nem az a hely, mely csábítana kiülésre, a panorámát a szemközti Tabdi Borozó törzsközönsége szolgáltatja (persze amennyi­ ben valaki hamisítatlan VIII. kerületi szociotripre vágyik, úgy kihagyhatatlan). Az ételek a hagyományos magyar konyhát képviselik; egyik fogásról sem állíthatjuk, hogy szörnyű lenne, viszont maradandó élményt egyik sem okozott. Illetve a „két­ személyes csülöktál” gyakorlatilag minden mást is tartalmazott - vélhetően a „másodla­ gos felhasználás” jeleként. Igaz ugyan, hogy borjúpaprikást igazán kiválót ettünk itt, tehát ez pusztán valamilyen „véletlen” mellényúlás lehetett csak. Jöjjenek viszont a negatívumok: a kiszolgálás az eddig vizsgált helyek közül kizárólag a Zappa Café kelletlen személyzetével veszi fel a versenyt, az asztalunkkal foglalkozó főúr bizony lassú volt, maga sem ismerte az étlap egyes tételeit, nem tisztában a napi menü létével, ellenben hajlamos volt a számla tételeinek helytelen összeadására; illetőleg viszonylag gyenge az étterem italválasztéka. Összességében az étterem viszonylag széles törzsvendégkörrel rendelkezik, vélhetően azonban ezt pusztán az elmúlt évtizedek dicső múltja okozza. A lehetőség megvan egy nívós kisvendéglő létrehozására, az akarat azonban úgy látszik, hogy hiányzik. (Értékelés: 2/5) Horváth László A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of Leon CD kritika tudok változni, nem tudok változni”. Megvan? Na ez NEM a Verve. Már­ mint persze, az ő hatalmas, a „Kegyetlen Játékok” c. filmben sze­ replő dalukról van szó, azonban ez Hát vakok vagyunk, nem látjuk? mindössze egy rövid állomás volt kar­ Egyek vagyunk de hiányosak Vpkok vagyunk, örök árnyékban rierjük útján. Mert tegye fel a kezét, És egy villámcsapás fénye tudna csak megváltani minket aki tudja, hogy ezen kívül mit csinál­ Mert a szerelem hangzavar, a szerelem fájdalom tak magukkal Verve-ék! Az énekes A szerelem az a blues amit újra és újra kell, hogy énekeljek. Richard Ashcroft pl. 1999 óta dolgo­ (The Vérve: Lőve Is Nőise) zott szólókarrierjén, együttmű­ ködött a Chemical Brothers-el és az Az a baj az élvezetekkel, hogy valamiért mindig (egy hónapja említett, aki-nem-olvasta-magáralelkiismeret-furdalással kell, hogy fizessünk értük. vessen) Coldplay-jel is. Lassan 30 év is eltelik a Általában ugyanis elmondható, ha nekik adózunk, kezdés óta, de stúdióalbumnak ez a mostanában vagy rosszat teszünk, vagy ők tesznek rosszat megjelent, szójátékra apelláló „Forth” a negyedik. És ahogy a cím szótári értelme mutatja: valóban nekünk. Egészen megmaradt az a pillanat, ahogy egy „előre mutató” tendenciát sugároz az album. az 1-es villamoson ülök, és a véletlenszerű lejátszás funkciónak hála hirtelen felcsendül a „Sex On Vannak slágerek itt is, de főleg dallamos, pszichedelikus az egész... nem abból az „okéé, ez Fire” a Kings of Leon-tól. De akár a 30 másod­ most nagyon elvont, meg biztos nagyon altér is, perccel ezelőtti pillanatot is említhetném, amikor de egyszerűen nem élvezem” fajtából. Egy a Verve „Lőve is Noise”-a szólalt meg itt mellet­ nagyon okos album ez, nincsen rá jobb szó. Á tem az MTV2-n. Tiszta ügy: ha meghallom ezeket szövegek átgondoltak, frappánsak, és összhang­ a számokat, egy utánozhatatlan, nagyszerű érzés fut végig rajtam. Egy idő után mindenki kifej­ ban vannak az előadásmóddal. Richardék egy pil­ lanatra sem engedik ki a gyeplőt a kezükből: ha leszti a saját rutinját: érezheti már az első tak­ tusánál egy új számnak, hogy ez most beleillik-e a egy dallamot elkezdtek, azt végig viszik, és megőrzik a számok rockos, összefogott jellegét. zenei világába, vagy inkább léptetést nyom a zenelejátszón. És mégis: lassan másfél éve szeret­ Ez egy viszonylag új trend, a jelenhez képest legalább is, ugyanis ha megfigyeljük, mostanában ném rávenni mindazokat, akik eljutnak idáig, az ítélet utolsó oldalaiig, hogy adjanak egy esélyt: a bandák nagyon szeretnének tartozni egy adott zsánerbe. Ha britpop, akkor a letisztultság a esélyt olyan számoknak és előadóknak, akikkel lényeg, ha metál, az üvöltés, ha klasszikus rock, legfeljebb egy jeles költőnkről elnevezett rádió, és akkor a gitárszólón van a hangsúly. Különböző más, kisebb médiumok foglalkoznak. Ezek ké­ stílusokat ötvözni valamiért nem nagyon mernek rem, ugyanis potenciális örömforrások. Mégpedig az előadók ebben a harmadik évezredben, pedig a bevezetőben említett hátrányok nélkül! Most ragaszkodhatunk a dallamossághoz úgy is, hogy két előadót is választottam, nem csak, mert az értékeik hasonlóak, hanem mert meglátásom sze­ nem ez adja egyedül a szám motorját, és lehet úgy is hangsúly a hangszeren, hogy nem keverjük az rint jelenük sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a múltjuk. énekhang fölé. Ha már énekhang, muszáj rátérni Itt van például ez a „Bittersweet Symphony”-s a Kings of Leon-ra. Ez egy, a Verve-nél jóval fiata­ labb banda. Első albumukat 2003-ban adták ki, dolog. Tudjátok, a hegedűkkel a bevezetőben, meg a pasival, aki a klipben mindenkit fellök az bár mostanára ők is a negyedik CD-jüknél, az utcán, annyival indokolva tetteit, hogy „You „Only By the Night”-nál tartanak. Ritka felállás: know I can’t change, I can’t change - Tudod, nem mindegyik tagnak Followill (lefordítva „aka- Vajon még a modem idők lábai is pinában készült talpakon tápodnak majd? Atérezzük mind, ezekben az unalmas, fényes plázákban, Hogy a bejáraton túl az út csak messzebbre, messzebbre visz? tizennegyedik oldal The Verve ratkövető”) a vezetékneve; az énekes, basszus­ gitáros és dobos testvérek, míg a másod-gitáros, másod-énekes az unokatestvérük. A srácok az USA déli részéből származnak, és nevüket apjuk illetve nagyapjuktól kölcsönözték: mindkettejüket Leonnak hívják. Karrierjüket keresztény dalok éneklésével kezdték, csak ezután váltottak a rock and roll-ra. Minden bizonnyal Isten áldásával, hisz csupán öt év leforgása alatt eljutottak a brit Ústák élére. Persze az ún. „önerő” sem elhanyagolható: az énekes, Caleb hangja egészen kivételes. Amolyan egyszerre megnyerőén rekedt, erőteljes, de minden szólamot száz százalékig eltaláló és bármeddig kiéneklő fajta. Ha minden hangszert, ütemet és értelemmel bíró szöveget kiveszünk a számokból, az ő orgánuma akkor is megállja fölöttébb élvezhetőén - a helyét. De ezen elemek hiányáról egyáltalán nem szólhatunk, mert csakúgy, mint a Verve esetében, itt is egy szinte művészi, kreatív, de ízig-vérig rock ’n’ roll hang­ szerelés adja a kíséretet. Az eredmény: valami egészen különös, újra, meg újra és még egyszer meghallgatható album. És, hogy miért érdemes most nem csak szépen becsukni az újságot, vagy rátérni egy másik cikk olvasására, ezek meghall­ gatása nélkül? Nagyon egyszerű: lehet ülni a vil­ lamoson, hallgatni a dalokat úgy, hogy a szétáradó energia és jóérzés mellett ne érdekeljen, ha a műszőrmés, fakó néni vagy tweedzakós, hú-denagyon-komolyan-veszem-magam pasas értetlen­ kedve néz minket. Barát Zsófia �Járó-Kelő: Dublin - Okés fiúk, akkor most hozzunk létre egy várost, ami nagyon ütős lesz! - Jó, jó, de mégis hogyan? - Hát, van egy ötletem: csináljuk olyanra, mint egy angol nagy-kisváros. Csak mondjuk, hagyjuk ki mind azokat az elemeket, amik szürkévé és barátságtalanná tudják tenni ezeket! - O, hát ez nagyon jól hangzik. És hogy nevezzük el? - Hát hívjuk, mondjuk Dublinnak! A várostörténet valószínűleg nem egy ilyen beszélgetést hozna fel az ír főváros keletkezésének módjáról, pedig a sok pozitívum és a meglepően kevés árnyoldal szinte tudatosságot sugároz. Ez első blikkre persze nem annyira evidens. Ha bármilyen közlekedési eszközzel robogunk át a váro­ son, ekképpen részben el is zárva tőle, ugyanazt fogjuk látni, mintha Lon­ don külvárosában járnánk. A házak vörös vagy szürke téglákból, kőből állnak: a lakónegyedekben kicsit elválasztva egymástól, jókora nagyszobai ablakokkal, zsebkendőnyi kerteken át néznek az utcára. A belvárosban már közelebb szorulnak egymáshoz az épületek, és egy-két emelettel meg is nőnek. Még a bolthálózatok is ugyanazok, de legalábbis gyanúsan sok ha­ sonlósággal bírnak, mint az egy szigettel arrébb lévők. Nehéz megma­ gyarázni, mégis honnan ered az a markáns különbség. A levegőben úszik talán, és ahogy magába szívja az ember, úgy érzi át? Akkor már inkább a Guinness sörben... Komolyra fordítva a szót: mintha ebben a kedves ír városban kevésbé gyakran fordítanák annyit komolyra a szót. Az egész városban van valami lazaság, ami inkább a déli, kontinentális országokra jellemző. A taxiban nincs feszengés, a sofőr barátságosan ecseteli, hogy „shoda seyn i’ las’saterrday when th’fooball wa’on!”... jó persze azt már ne­ hezebb kivenni a jellegzetes ír akcentuson keresztül, hogy a múlt heti for­ galmat méltatja. Ha már forgalom: az is meglepő, hogy bár a város jócskán teli van emberrel, helyivel, külföldivel, továbbá, itt valamiért külön kategóriának számító, angollal, az egész mégsem tűnik nyomasztó tömeg­ nek. Inkább azt lehetne mondani: Dublin lüktet, valósággal zsong. A parkok teli vannak szerelmespárokkal, baráti társaságokkal, akiken világít az an­ golszász országokra oly kevéssé jellemző őszinte mosoly. A hangsúly itt az őszintén van, mert per­ sze mosolyogni az an­ golok is tudnak, sőt! Nagyon nevetnek, na­ gyon meglepődnek, na­ gyon együtt éreznek, csak az ember sosem lehet benne biztos, hogy ebből mennyi érzelem valós. Es még valami: hajlamosak a túlzásokra, különösen a bulizás terén: este 8-kor már látni szórványosan szalonspiccesen nem kicsit túlhaladott, meglepően alulöltözött hölgyikéket bóklászni, míg 10-re már, mintha betil­ tották volna a józanságot, elszabadul a pokol. Na, az írek ezt valahogy oko­ sabban csinálják. 8-kor persze itt sem üresek az utcát, épp ellenkezőleg: a buli központ lemple Bar környékén falkákban állnak a szórakozni vágyók. Mégis öröm rájuk nézni: jól érzik magukat, beszélgetnek, kezükben az el­ maradhatatlan fekete sör, amit egyelőre azonban inkább iszogatnak, mint vedelnek. A pubokban még jobb a hangulat, minden harmadik helyen ugyan­ is élő zenével szórakoztatják a közönséget. Itt könnyen megtörténhet, hogy a mellettünk álló barátságosan ránk mosolyog, látva jó kedvünket, minek (és az említett sötét nedűnek) hála, könnyen megjöhet a kedvünk az ismerős dalokba történő becsatlakozásra is. Ezt követően pedig akkor sem kell meglepődni, ha maguk a zenészek integetnek oda, ajánlják fel az épp leját­ szott számot nekünk, amiért olyan szépen együtténekeltünk. Ez pedig olyan mintha maga a város adott volna egy jó szoros ölelést. Mintha a pubok, utcák, emberek mind azt mondanák: no barátom, egy újabb jó kis nap telt el, ugye? Bezony. Hát így fordulhat elő, hogy az ember másnap, a reptérre kászálódva eldönti magában, hogy ha 2 év múlva a friss jogi diplomájával mégsem tud mit kezdeni, akkor üsse szikla, angolosan távozik, és elmegy, mondjuk, csaposnak egy bizonyos „jobb, mintha angol lenne” városkába. Barát Zsófia Szentendre varázsa Kegyes volt a Jóisten, s adott pár napsütéses őszi délutánt, így gondoltam egyet, és ellátogattam Szentendrére. Azelőtt még sosem jártam ott. Mindig mikor a piros metróval az Astoria irányába siklottam, hallottam, hogy Batthyány tér, átszállás a szentendrei hévre... Körülbelül háromnegyed óra alatt meg is érkeztem, majd besétáltam a városba. Hát, még a lélegzetem is elállt! Mintha egy másik országban, egy mesevilágban lettem volna! Hundertwasseri házak, gurgulázó em­ berek, tarkabarka árusok, ínycsiklandó illa­ tok... A Fő téren egy Szentháromság szobor található. Emberléptékű, a környező házikók sokaságában szinte fel sem tűnik. Körülötte presszók, éttermek, nem messze pedig, a dombtetőn egy kis templom tornya ágaskodik az ég felé. Szűk sikátorokon, apró, macs­ kaköves lépcsőkön keresztül lehet megkö­ zelíteni. Felkapaszkodva, néhány szusszanás után csodálatos panoráma tárul elénk: a Duná­ val körülvett Szentendrei-sziget, aprókavicsos folyópart, kígyóként tekergőző utcák, terra­ kotta cserepek, színes ablakkeretek. Néhány percre teljesen elfeledkezik az ember ön­ magáról, teljesen kikapcsol, s csak bámul. Nem véletlen, hogy ez a hely a művészetek és a kultúra paradicsoma. Lépten-nyomon múzeumok, kiállítások. Az üzletekben is jellemző kerámiák. Egyikbe betérve Kovács Margit alkotásainak utánzatát tanulmányo­ zom. Apró, kis női alak, cserépből, bongyor ha­ jacskával. Sajnos, a múzeumra az orrom előtt tették rá, a lakatot, így a kiállítását nem láthat­ tam. (Érdemes hat óra előtt kiérni...) Bosszankodtam is. Mérgem azonban a Skanzenhez érve teljesen elmúlt. Ennek a hi­ vatalos neve: Szentendrei Szabadtéri Múzeum. 1967-ben alapították, Magyarország jellegzetes tájainak népi építészetét, a falusi és me­ zővárosi társadalom különböző rétegeinek és csoportjainak lakáskultúráját, életmódját mu­ tatja be hagyományos településtípusok keretében a XVIII. század végétől a XX. század közepéig. Hét tájegység kapott helyet: a Felső-Tiszavidék, az Alföld, a Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony-Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros. Most úgy­ nevezett Hetedhét Játékév van, ez azt takarja, hogy még több alkalom van a játszadozásra, olyan játékok kipróbálására, amiről eddig csak hallottunk, vagy olvastunk. Ha csak hétvégén van időtök ellátogatni ide, akkor találkozhat­ tok a Szombati Szöszmötöléssel illetve a Tótá­ gas Vasárnappal. Egy idő után úgy fogjátok érezni magatokat, mint egy mesében! Nagy bánatomra a percek gyorsan peregtek, s vége szakadt a mókának. Haza kellett jönnöm. Remélem, Ti is kedvet kaptatok egy kis kirán­ duláshoz! Megfáradt jogvándorok, egy-két paragrafus között javaslom Nektek, látogas­ satok el ide, s újult erővel tudjátok folytatni utatokat! Mikola Orsolya Focibajnokság a Karon Idén is elindult a Pázmány JAK focibajnokság, a Kar saját focibajnoksága. Az immár több éve megrendezésre kerülő versenyre ezúttal 9 csapat jelentkezett. Természetesen ötletgazdag nevekből most sem szenvedtünk hiányt, találunk itt Bíbortótágas Fenevadakat, és egy olasz, Erasmusos diákkal felálló Nagymama 2.0-t is. Az elsőévesek is szép számmal képviseltetik magukat a tornán. Külön öröm, hogy a nemzetközi igazgatási sza­ kosok is játszanak, ők az Internazionale csapatnév alatt, ráadásul eddig igen jól teljesítenek. A felsőbbévesek is magukénak érzik a focibajnokságot, szinte mindegyik csapatban találhatunk labdazsonglőröket az idősebbek közül. Idén december elejéig fog tartani a bajnokság, ami tavasszal természetesen ismét megrendezésre kerül. A hangulat kiváló, amit a Galérián szurkoló csinos lányok tesznek csak még hangulatosabbá... Az állás a 4. forduló után: 1. Internazionale 3 3- 0 - 0 24-11 9 pont Red Devils Advocate 3 3-0 - 0 34-21 9 pont 3. Legis Lazio 43-0-1 26-19 6 pont 4. Nosztalgia FC 3 2 - 0 - 1 17-13 6 pont 5. Tesil 4 1- 1-2 34-29 4 pont 6. Nagymama 2.0 4 1 - 1 - 2 27-29 4 pont 7. Bíbortótágas Fenevadak 3 1-0 - 2 21-34 3 pont 8. Reál Margit 20-0-2 05-13 0 pont 9. Konyhai Vegyes Vágott 30-0-3 05-24 0 pont Babicz Dávid tizenötödik oldal �HÍVŐ SZÓ Tudomány és hit Idén több nagy hatású egyházi dokumentum megszületésének ünnepeljük kerek évfor­ dulóját. Ilyen a VI. Pál pápa által 1968-ban megírt, a helyes születésszabályozás kérdésével foglalkozó Humanae vitae kezdetű enciklika, az 1988-as keltezésű Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás fő témája a világi krisz­ tushívők szerepe, míg az úgyszintén 1988-ban, a megelőző évi Mária-év alkalmából kiadott Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél a nők méltóságával és hivatásával foglalkozik. Azonban az egyetemi, illetve a tudományos élet szempontjából legfontosabbnak minősít­ hető, jubiláló szentszéki dokumentum a II. János Pál pápa által írt Fides et ratio, vagyis a „hit és értelem” szavakkal kezdődő enciklika. Az 1998. szeptember 14-ére datált okmány megszületésének tizedik évfordulóján érdemes néhány gondolattal megemlékezni róla. Ha röviden össze akarjuk foglalni, azt mond­ hatjuk, hogy az enciklika az igazság kereséséről szól. A tudományoknak, legfőképp pedig a filozófiának a hithez való viszonyulásáról. A dolgok értelmének kutatása az ember legalapvetőbb tulajdonságainak egyike. Hiszen „maga Isten oltotta az emberek elméjébe a törekvést, hogy meg akarják ismerni az igazsá­ got és önmagukat, és Istent megismerve és szeretve eljuthassanak önmaguk teljes igazságához” A dokumentum kijelenti, hogy kétféle megis­ merés létezik. Az egyik az érzéki észlelésre, vagyis a tapasztalatra épül, és egyedül az ész világossága mellett haladhat előre, a természetes ész réndjéhez tartozik. A másik viszont az Isten által kinyilatkoztatott, hozzánk Jézus Krisztus közvetítésével eljutó, a Szentlélek által megvilá­ gosított igazságokhoz vezet el. Ez a hit útja. A kettő ugyan soha nem eshet egybe, ám nincs is közöttük áthidalhatatlan távolság. A kinyilatkoz­ tatásba vetett hit nem teszi fölöslegessé a gon­ dolkodás folyamatát. A kettő feltételezi és kiegészíti egymást: „Isten üdvtörténeti tettei kinyilvánítják és megerősítik a tanítást és a szavakkal jelzett valóságokat; a szavak pedig hirdetik a tetteket, és megvilágítják a bennük rejlő misztériumot” (8. pont). A hit és az ész működésének egyaránt elsődleges célja az igazság megismerése, közös tárgyuk pedig az igazság. Az enciklika szerint a modern kor új kihívása az igazság megismerésének elbizonytalanodása és vi­ szonylagossá válása. Az Egyház elveti azokat a filozófiai irányzatokat, amelyek az igazság megis­ merésének lehetőségét tagadják. így például a historicizmust, a moderniz­ must, a pozitivizmust vagy a pragmatizmust. A világ problémái az igazság válságából fakadnak, ezért olyan filozófiára van szükség, amely a valóságot oksági és kom­ munikatív felépítésben tanulmányozza. Ha a filozófia elutasítja a metafizikát, lényegében már nem is filozófia többé. A természettudósok számára azt javasolja, hogy kutatásukat abban az egészben folytassák, amelyet a filozófiai és erkölcsi értékek határoznak meg. Az Egyháznak szüksége van a hit és értelem közötti megfelelő összhangra, amelyet a keresztény bölcselet jelenít meg. A Katolikus Egyház számára ugyanis a legfontosabb, ha nem az egyetlen eszköz, amellyel elérheti és megszólíthatja a nem-hívő embereket, a filozó­ fia. Ennek a dialógusnak igaznak és őszintének kell lennie, mivel „csak így lehet legyőzni a Meghívó A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola 2005-ben indította útjára a Létkérdés Konferenciát, egy a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatának keretében évente megrendezett, egynapos tudományos konferenciát, amely párbeszédre invitálja a társadalom- és természettudományok, illetve a teológia neves képviselőit. A névadás nem volt véletlen, hiszen a konferenciák a min­ denkit érintő és érdeklő igazi „létkérdéseket” vitatják meg. A Főiskola idén, negyedik alkalommal is megrendezi ezt az évről-évre látogatottabb és elismer­ tebb konferenciát, melynek témája ezúttal: A HALÁL. Többek között olyan izgalmas előadáscímekkel hívogatjuk az érdeklő hallgatókat, mint A halál jelentései, Az eltávozás pszi­ chológiája, Igazságos-e a halál? Ízelítőül az előadók névsorából: Béres Tamás (evangélikus teológus), Cser Zoltán (buddhista teológus), Hegedűs Katalin (társadalomkutató, mentálhigiénés szakember), Kránitz Mihály (ka­ tolikus teológus, PPKE HTK), Nádas Péter (író), Pilling János (pszichiáter, thanatológus), Sivaráma Szvámi (vaisnava teológus), Tasi István (kultúraantropológus), Tóth-Soma László (val­ lásfilozófus). IV Létkérdés Konferencia: A HALÁL-Biztos? Helyszín: Gólyavár, ELTE Bölcsészet-tudományi Kar, 1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8. Időpont: 2008. november 20. csütörtök, 10.00 - 18.00 óráig Belépődíj: lOOOFt/fő. A rendezvény diákigazolvány felmutatásával ingyenes! Részletes program és további információk: www.letkerdes.hu HSLÓ! VAN roci ^ccs^ez ? ^ttóhöz7 vAfa! TÓRA 2AA\ vwcs széthúzásokat, és megtenni az utat az egy és teljes igazság felé” (92. pont). II. János Pál pápa hangsúlyozza az igazságnak, az igazság keresésének, így magának a filozó­ fiának az erkölcs területén betöltött lényeges szerepét. Az erkölcsteológiának olyan filozófiai etikára van szüksége, amely tiszteletben tartja az értékek igazságát. Ez az etika föltételezi, és magában foglalja a filozófiai antropológiát és az értékek metafizikai földolgozását. „Ha az erkölcsteológia ezt az egységes szemléletet követi, mely szükségszerűen kapcsolódik a keresztény életszentséggel, a természetes és természetfölötti erényekkel, képes lesz arra, hogy a legmegfelelőbben és hatékonyan közeledjék azokhoz a problémákhoz, melyek­ ben illetékes: a béke, a szociális igazságosság, a család, az élet védelme és a környezet prob­ lémáihoz” (98. pont). Az előző sorokban helyhiány miatt csupán néhány megfontolásra érdemes gondolatot emeltem ki e terjedelmes enciklikából. De aki szívén viseli a tudományok művelésének vallá­ sos lelkülettel való átitatását, annak javaslom, hogy az egész dokumentumot olvassa át, és annak mondanivalóján gondolkodjon el. A tar­ talmas időtöltésre garanciát jelent a mindenki által tisztelt szerző, II. János Pál pápa neve. Teleki Levente euUséMi a ma/ez. A/ew � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Subject The topic of the resource Tartalom Húsz éve éledt újjá a hallgatói mozgalom A jövő ismétli önmagát? Beszámoló a Pázmány Napról Nem 1 tánclépés „A hit csak emberi kapcsolatok útján terjedhet tovább” In Memóriám Zlinszky János alapító dékán könyve Karunk kezdeteiről Kilényi Géza professzor ’56-ja 52 éve alapították meg a legendás MEFESZ-t Látatlanul látni Monszun a Szentkirályi utcában Art brut, a brutális művészet Jó nekünk a jogalkalmazásban a gyakorlat? Szakmai gyakorlat vagy nyári munka? Röplabda a Karon A központban: a nő Lőni vagy nem lőni... „Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő” Konfliktusok a mindennapokban Nagy házalakítás A Hungária Fürdő A nyomozó Egy darabka nosztalgia A Negyedik Jelen - a Verve és a Kings of León Járó-Kelő: Dublin Szentendre varázsa Hívő Szó Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta,Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1379kb+3677kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_5_20081101 Relation A related resource T00088 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_5_20081101 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5337b0b0192c4588ac8b7a64c812ce13.jpg 62a9838edc50345bb9432cbd4627ff30 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fc2cc847c4df1e50e116e71ab6df43f6.pdf f3283f809e741442f0a432d0747f3745 PDF Text Text PPKE úteTet A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ©ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ A ROCK ’N’ ROLL ! KARÁCSONY HAJAS BARNABÁS SZLOVÁK SÖR KUNDERA KATOLIKUS MARXIZMUS OPUS DEI XI. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: ww. itelet.jak.ppke. hu 2008. november 28. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Chopin és McCartney ölelkezése addig volt országunk, Rock ’rí roll és komolyzene a Pázmány Szalonban míg az mi hitünk virágjában volt” Lehetett volna. Lehetett volna jobb világot teremteni. A múlt század hat­ vanas éveinek generációja őszintén hitt ebben, határon innen és nyugatra egyaránt. Különféle okokból, de a remény csalfának bizonyult. Talán lehetett volna. Kevésnek bizonyult a lelkesedés, a mindent elsöpörni képesnek tűnő friss lendület, az új nemzedékeket összetartó közös szentség, a rock ’n’ roll. A házibulik, bormámoros klubok és a „mi értjük, ti nem” észérvekkel alátámaszthatatlan, éppen ezért cáfolhatatlan igazsága nem szült közös akaratot, főleg nem közös cselekvést. Sehol, Lennon és a Rickenbaker nem csak nálunk, a puha diktatú­ rában. Lehetett volna? Talán igen. Talán nem. Mindenesetre az immár ötödik szezonjába lépett Pázmány Szalonban november 12-én megtörtént a kísérlet a már eltemetett remények feltá­ masztására. Rockerek (Horváth Tamás, Szabó Levente és Geier Attila, mind-mind gitárokkal felfegyverkezve) és az egy szem „komoly” zenész, Szilasi Alex zongorista vívott nemes párviadalt Horváth Attila docensünk felügyelete mellett, olyat, amelyben mindenki győzött; egymásra talált a két műfaj, mi több, kiderült, nincs is két műfaj: csak a zene van. Megtudtuk, hogyan ölelkezik össze Chopin és McCartney, hogy a lengyel-francia zeneszerző már régen a liverpooli vagánygyerek előtt megírta a Yesterday-t, hogy Tolcsvay Mozart-tól nyúlta a Nemzeti Dal zenéjét, vagy fordítva. Hogy minden egy és egy a minden. Hogy Beethovenben, Lennonban, Dylanben minden megvan, ami nekünk kellhet. Mert a jó zene őszinte. A jó zene öntudatos. A jó zene mindent elmond helyetted. Őszinteségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. Nyíltszívű embereket formál. A mai „fogyasztó ember” más dimen­ ziókban mozog. Nem kíváncsi az igazságra, mert az fájhat, nem gon­ dolkodik el a lényegről, miközben minden másra hajlandó energiát fecsérelni, fél a mélységtől, nem tud elrugaszkodni a felszíntől, nem hisz az örök igazságok létezésében. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után: a „tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló hajsza elsöpörte a könyveket, a filmeket, a zenét, és így a rock ’n’ rollt is. Mert a tömeg igenis itt van velünk, és lázad. Lázad a minőség, a kivétel, az erény ellen. Büszkén vállalja és hirdeti saját egyszerűségének felsőbbrendűségét. (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I hâve a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon 2 3 4 4 5 5 6 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal *★★ Itt volt velünk a Pázmány Szalon jóvoltából John Lennon. Aki háromperces művekben írta meg egy korszak örök himnuszait, akinek dalait hallgatva, szemünket behunyva úgy is tűnhet, hogy minden rend­ ben van. A XX. század nagy forradalmára, az ellenkultúra prófétája, a mindig fiatal, örök rosszfiú, akinek hamiskás mosolyáért mindenki min­ dent megbocsát, még tévedéseit is. Itt volt körünkben Bob Dylan, aki „itt se vagyok” arckifejezésével, három akkorddal és egy szájharmonikával, orrhangon énekelve költészetté emelte a zenét. Kocsmaköltészetté, igaz, de hány kocs­ maköltőt méltatnak ma komoly, öltönyös professzorok? Lehet, hogy már Katona József, Petőfi, Burns, Villon, Oscar Wilde vagy Dylan Thomas is rocker volt? A díszteremben üdvözölhettük Chuck Berry-t, a fehér hangú feketét, akitől biztosan nem vennénk használt autót, akinek a szeme sem áll jól, aki kacsázó színpadi mozgásával divatot teremtett (igaz, Angus?), és aki azokat a dalokat írta meg, amelyeket azóta sem tud senki felülmúlni, és amelyek születése óta most már lassan három emberöltő is eltelt, de frissességük, erejük nem hajlandó megkopni. „A rock örök és elpusztíthatatlan” - hirdette anno Schuster Lóránt a P Mobilból. Sajnos, tévedett. Az ember bármit képes elpusztítani. Rock is csak addig lesz, amíg az ember ember marad. Ütána jöhet a mindent könyörtelenül feloldó sivár, csak anyagban létező világ. „Ez csak rock ’n’ roll” - énekelte egykor a hitelesek szűk hazai táborá­ nak egy másik tagja, Nagy Feró. Ö is tévedett. Amit a Pázmány Sza­ lonban hallottunk, nem „csak” rock ’n’ roll. Hanem maga az élet. A Török Szultán �„íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Adventi beszélgetés Karunk oktatóival Karácsony. Vizsgaidőszak. Hát igen, kedves Kollegák és Kolleginák, egy egyetemi polgár számára összekapcsolódnak ezek a fogalmak. De jó is volt pár évvel ezelőtt, mikor már nagyjából Mikulás napjától fogva lelkesen vártuk a téli szünet kitörését, hogy félre lehessen dobni a tankönyveket, s csak a bejglire, szaloncukorhegyekre, ajándékokra kelljen koncentrálni! Nos, már gyökeresen más a helyzet. Kinek éppen melyik vaskos, súlyzózáshoz is alkalmas iromány az elmaradhatatlan a csillagszóró, angyalhaj, mécses mellett. De azért igyekszünk - ha mást nem is nagyon engedhetünk meg magunknak - a karácsony néhány napját szeretetben, békességben, együtt tölteni családunkkal. S ez oktatóinkkal sincs másképpen! Egy-egy megmérettetés előtt nyugtatgatjuk magunkat, hogy úgy is túl fogjuk élni, hisz’ a tanár is ember... S hogy ez mennyire így van, azt a következő néhány beszélgetés is alátámasztja, melyet egyetemünk öt oktatójával készítettem: Tersztyánszky Ödönné Vasadi Évával, El Beheiri Nadjával, Schanda Balázzsal, Komáromi Lászlóval és Szabó Istvánnal. - Mit jelent Önöknek a karácsony ünnepe? Hogy készülnek rá? -VE.: Karácsonykor megszületik Krisztus, az ige testté lön. Ez az egyik legnagyobb ünnep. Gyermekkoromtól kezdve egy külön rítus előzte meg. Az adventi időszakban apró csillagocskákat vágtunk papírból, és abba Írogattuk a jócse­ lekedeteket. S ezek is felkerültek a karácsonyfára. Ezt a tradíciót a lányaim is őrzik. Kislányként még szinte mindent otthon készítettünk. Nehéz idők voltak - háború, ostrom -, de a szüleim mindig odafigyeltek arra, hogy a megelőző néhány hétben belengje az otthont a várakozás hangulata. Elkezdtek készülni a sütemények, a szaloncukor. Amikor édesanya lettem, férjemmel mi is igyekeztünk megteremteni - mind lelkileg és formálisan - ezt a hangulatot. Apró, kis trükköket vetettünk be: Szenteste például a kulcs­ lyukban égő csillagszóró vagy a leterített angyal­ hajak teremtették meg ezt a miliőt. A fát mindig én díszítettem. A gyerekek pedig az üvegen átra­ jzolódó mozgásba belelátták az angyalok ráncát. - E. B. N.: Tízéves koromig Egyiptomban, később Ausztriában karácsonyoztunk. Nyilván ezek különbözően zajlottak. Egyiptomban ilyenkor különösen odafigyelnek a szegényekre. A karácsonyhoz hozzátartozik a másokkal való törődés. Azok a családok, amelyek megengedhették maguknak, állatokat vágtak le ás másnap reggel a kapukat kinyitván beengedték a rászorulókat és megajándékozták őket egy-egy csomag étellel. Ezt a nagyszüleim és mi is mindig megtettük. Ez a hagyomány aztán később, Ausztriában is folytató­ dott, igaz, más módon. Ott egy plébánián, barát­ nőimmel 24-én elmentünk, s ajándékokat vittünk a kijelölt családok számára. Voltak közöttük nagy­ családosok, szegények, egyedülálló, idős emberek. Tulajdonképpen a karácsony az egymásra való odafigyelést is jelenti. - S. B.: A Karácsony ünnepe által az Egyház évről évre emlékeztet minket arra, hogy Isten emberré lett, vállalta a mi, földi létünket. És hogyan vál­ lalta!? Hozzátartoznak és szeretem is a karácsonyi süteményeket, de a lényeg mégsem ez. Hanem egy olyan dráma, aminek a döbbeneté évről évre egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább a zsíroskenyeret választanám. Azaz: minden külsőség addig jó, amíg a lényeg felé segít. Azonban gyakran mintha elfedné azt. Idén azzal lesz különlegesebb a karácsonyunk, hogy nemrég megszületett harmadik gyermekünk. Őt is betehetjük a fa alá, még nem mászik el. így a betle­ hem még élethűbb. A külsőségekkel való készülést elsősorban a gyerekek miatt tesszük, de a lényegről nem szabad, hogy elterelje a figyelmet. - K. L.: Karácsonykor Isten olyan közel jött az em­ berhez Jézus Krisztusban, hogy emberré lett. Magára vette emberi létünknek - a bűnt kivéve - összes sajá­ tosságát. Ha Isten a Szeretet - ahogy hiszem, hogy az - akkor ez az esemény szükségszerű volt, mert az igazi szeretet folytonos jelenlét, eggyé válás. Persze, ha belegondolok: amennyire szükségszerű, annyira fölfoghatatlan is. A végtelen Isten - egy kisgyermek­ ben. Pár napja hallottam egy hasonlatot: „Az óceán egy kis ladikba szállt”. Kívánom mindnyájunknak, hogy az ajándékok után való futkosás mellett képesek legyünk ennek a titoknak a mélyére szállni! Ilyenkor mindig együtt a család. Testvéreimmel és szüléinkkel is együtt vagyunk. Nagyobbik öcsém hazalátogat az Egyesült Államokból, s ami még különösen széppé teszi az ünnepet, hogy kisebbik öcsémnek van két kislánya, akik sajátos üdeséget hoznak a családba. Ezt a két kis tündért látva a Megváltó gyermekségét is könnyebb átélni. Számomra sokat jelentenek az ad­ venti időszakban a roráték. Ezek a hajnak misék je­ lentik nekem a lelki készülődés, ráhangolódás legfőbb elemét. - Sz. L: A karácsony, a kereszténység legnagyobb ünnepe, mely nálunk csendesen zajlik. Fontos a nyugalom. Általában a szülőket látogatjuk meg, feldíszítjük a fát, megajándékozzuk egymást, s elmegyünk az éjféli misére. - Van-e valami nélkülözhetetlen, elmarad­ hatatlan „kellék” akár tárgyakkal, akár a menüvel kapcsolatban? - V É.: Hát, elmaradhatatlan a szentestei ebéd. Mindig én készítem. Két okból kifolyólag. Az egyik, hogy ugye ekkor van a névnapom, s megköszöntének. A másik, hogy segítsek a gye­ rekeknek. Már 16 unokám van - néhány héten belül születik a 17., aki kislány -, a vejeim elviszik a gyerkőcöket otthonról, míg a lányaim elren­ dezik a fát, s nálunk találkozunk. Együtt ünnepelünk. Amikor is nélkülözhetetlen a közös éneklés és a Szentírásból való olvasás. S a menü: sajtleves rántott hallal, majonézzel és bejglivel. Az estét azonban mindenki, a saját család­ jával, szűk körben tölti. A következő nap a másik nagyszülőké, s karácsony más napján ismét együtt vagyunk. Amennyiben a bejgli kelléknek számít, az nélkülözhetetlen. Általában 16-ot készítek: minden családnak 2 mákosat és 2 diósat. Már a férjem el is kezdte törni a diót. Idén úgy gondolom, hogy mivel már felcseperedtek a gyerekek, növelni is kell az adagot, mert keveslik. - E. B. N.: Nálunk karácsonykor mindig felcsendül­ nek a magyar dallamok. Nagyon szeretem a ma­ gyar karácsonyi zenét. A tipikusnak mondható énekeket és dalokat, mert megteremt egy bizonyos alaphangulatot és mély értékeket fejez ki. A legtöb­ bet áthatja a vallásosság, a hit, mely kifejezi a karácsony lényeg, Krisztus születését. A slágerek nagyon melodikusak, könnyedek, de pont ezért kedvelem őket kevésbé, mert nem kötődnek kultúrákhoz. Világszerte hallhatóak. A karácsonyi ételek közül nálunk sem hiányzott sosem a hal. Édesanyám mindig krumplisalátával tálalta. Böjtöt tartottunk 24-ig, ezt annak zárásaként fogyasz­ tottuk. S természetesen elmaradhatatlan a bejgli. Különösen a diósat kedvelem. - S. B.: Nagyon fontos a Bibliából való felolvasás. A családi ünneplés Szenteste Lukács evangéliumá­ val kezdődik, majd éneklünk. Erre egész advent­ ben készülünk. S persze az ajándékok. Melyet az angyalok hoznak. Ez különösen fontos, mivel így tudjuk a gyerekeket rávezetni, hogy tőlünk sem­ mit nem kapnak, legfeljebb általunk. - K. L.: Nálunk is kiemelt szerepe van annak, hogy a Születés történetét felolvassunk a Szent­ írásból. Ezen kívül vannak olyan díszek, ame­ lyeket kiskorom óta mindig a karácsonyfára aggatunk. Ez az állandóságra emlékeztet. Bár vál­ toznak az idők, a családom és én is változunk, a lényeg, hogy a gyermek Jézus meglátogat és meghív minket, változatlan. Felesleges lenne sorolni az ünneplés külsődleges eszközeit, mint nélkülözhetetlennek tűnő kellékeket, mert alig­ hanem mindegyikről hamar belátnánk, hogy valójában nem is szükséges. Az idősebb gene­ rációtól vannak elbeszéléseim pincei óvóhelyen, karácsonyfa és bejgli nélkül megünnepelt kará­ csonyról, s általában úgy emlékeznek ezekre az időkre, hogy ott tapasztalták meg igazán az ün­ nep lényegét. Szívből kívánom, hogy egyikünk­ nek se kelljen a pincében karácsonyozni, s legyen karácsonyfa, ajándék, ünnepi étek, családi együttlét, de legfőképp idő, legalább pár nap, egymásra. - Befejezésként azt kérném, hogy elevenít­ senek fel valami kedves emléket! - E. B. N.: A betlehem-készítésnek nálunk is nagy a hagyománya. Ausztriában rendszeresen ren­ deznek versenyeket is, hogy melyik a legszebb betlehem. Ezt próbáltam itthon is meghonosítani. A legnagyobb hangsúly azonban itt is az együtt töltött időn van. Azon, hogy a család aprajanagyja ott legyen, s együtt barkácsoljon. - S. B.: Tavaly a kari ünnepségen meséltem is egy akkor még friss élményemet: december elején Strasbourgba utaztam. Stuttgartig repültem, onnan vonattal mentem tovább. Az átszállásnál a pályaudvaron volt egy hatalmas betlehemi installáció, majdnem életnagyságú, faragott figurákkal. A Szent Család, a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Ehhez hasonlóan a strasbourgi pályaudvaron is volt fenyő, azonban alatta nem egy betlehem, hanem egy műanyag, színes hóember díszelgett. A városközpontban pedig ennél is érdekesebb látvány fogadott: törpék álltak a fa alatt. Bájos és hátborzongató, hogy a laicitás nevében így szekularizálódik egy ünnep, a politikai korrektség épp a lényeg ehiallgatására kényszerít rá szabad em­ bereket. Úgyhogy én azokhoz szeretnék ra­ gaszkodni, akik 2008 éve ezt az ünnepet máig érvényes ünneppé tették. - K. L.: Csodálatos emlék a pásztorjáték. Gyer­ mekként testvéreimmel családi körben rendszere­ sen beöltöztünk, hogy ilyen módon is felelevenítsük a Megváltó születésének történetét. Általában az éjféli mise előtt is szerepeltünk. Talán az öreg pásztort még most is hűen alakítanám. - Sz. I.: A karácsonyból mindig a fehér hóra, s a hideg téli napokon ropogó cserépkályhára emlék­ szem szívesen vissza. Vártuk a Jézuskát, s a sok szép ajándékot. A faluba, ahol laktunk, édesapám volt a lelkész, s akit a templomból ismertem, azokhoz be-belátogattam. Üldögéltünk, beszélget­ tünk, sok finomsággal megkínáltak. Mikola Orsolya harmadik oldal �Bojkottálni a szlovák sört? Az elmúlt hetekben egyre többször hallja az ember azt a felhívást, hogy a nemzeti érzelmű honpol­ gár lehetőleg kerülje tót szomszédaink aranysárga italának fogyasztását. A magam részéről már az ötlet puszta felvetését is meglehetősen szürreális­ nak találtam, de mindé esetre hosszas homlokráncolás közepette gon­ dosan mérlegelni kezdtem a lehetőséget. A válasz azonban hamar megfo­ galmazódott bennem: nem, a továbbiakban sem fogom bojkottálni az Aranyfácánt és társait. Mert a szlovák sör azért mégiscsak szlovák sör, és mint ilyen, finom. A célkitűzés persze vitán felül nemes, a nemzeti érzület kristálytiszta megnyilvánulása, főleg joghallgatók részéről, akiknek a sörfogyasztás mondhatni szakrális jelentőségű napi esemény. Mégis olyan halvány kételyek ébredtek bennem, hogy ez a kőkemény gazdasági embargó esetleg mégsem döntené romba két héten belül a szlovák gazdaságot, sőt még a szesziparban sem alakulna ki jelentős recesszió. Ez esetben pedig - valljuk be őszintén - a megalkuvást nem tűrő fácánaszketizmus is elveszti voltaképpeni értelmét. Pedig egy szellemes e-mail-spam még a tiltólistára felvett sörmárkákat (Zlaty Bazant, Steiger, Rekord, Sálon sör, Corgon, Lezák, Porter, Gemer) is lelkiismeretesen felsorolja. Ez a levél egyébként számomra forradalmian új informá­ ciókat is tartalmazott, eddig ugyanis a korábban csatos üvegben pompázó Kelt sört is szlováknak hittem, most pedig kiderült, hogy cseh. Annyi baj legyen. Megvannak azonban ennek az anti-pivo kezdeményezésnek a maga indítóokai, amelyek mellett kár lenne szó nélkül elmenni. A felvidéki magyarok helyzete ugyanis az elmúlt időszakban meglehetősen kellemetlenné vált, a magyar-szlovák viszony pedig mélypontra került. Ha nem süllyed ennél is mélyebbre. A két nemzet közti, és egyáltalán a szomszéd népeinkkel kapcsolatos etnikai szembenállás persze évszázados tradícióra tekint vissza, és okairól könyvtárnyi nagyságrendű irodalom született az idők során, így aztán hely (és a kellő ismeretek) hiányában én sem nyilat­ koznék róla bővebben. Viszont az a vélemé­ nyem, hogy a fiatal magyar értelmiségnek feltétlenül szembe kell néznie ezzel az egyébként kissé agyonhallgatott-átpolitizált problémával, méghozzá amennyire lehet, elfogulatlanul. A mai rákfene közvetlen kiindulópontja ugyan 88 éves, de a jelenkornak is megvannak a maga visszásságai a kérdésben. Megintcsak hosszan lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek a magyar társadalom jelenlegi döbbenetes mértékű megosztottságához ve­ zettek, mindenesetre szerintem nyilvánvaló, hogy a mai magyar értelmiségből, sőt a lakosságból is hiányzik az általános egészséges nemzeti öntudat. A hazai lakosság meglátá­ som szerint teljesen dipolarizált a hazafiasság és a határon túli magyarok kérdésével kapcso­ latban. A fiatalok egyik fele trianonos kapuc­ nis pulcsit visel, a másik felének pedig legfeljebb halvány fogalma van arról, hogy Gyergyószentmiklós miért is különbözik egy hajszállal mondjuk Ploiestitől. Szóval hiányzik az „aurea mediocritas” a totális közöny és az irracionális mértékű nacionalizmus között. Egy pázmányos hallgatónak talán furcsának tűnhet ez utóbbi kijelentés, de ez csak azért van, mert mi éppen egy olyan „mikrokoz­ moszban” élünk, ahol ezek a kérdések vi­ szonylag a helyén vannak. Az immár 15. születésnapját ünneplő Szlovák Köztársaság vezető államférfiúi az utóbbi időben mindenesetre elég sokat kellemet­ lenkednek. Az oktatási miniszter atyai jóindu­ lata folytán a magyar diákok megtanulhatják furcsa, hibrid nyelvű tankönyveikből, hogy a Slovenská Republica legdélebbi városa, Stúrovo a Dunaj folyó partján fekszik. Hehe. Mindannyiunk kedvenc nacionalista párt- és kormányvezére, Ján Slota - a köztiszteletnek örvendő valahai autótolvaj, akit utóbbiért jogerősen el is ítéltek - közben kedvesen „kócos” és „nyomorult asszonynak” titulálja a magyar külügyminisztert. Pártjának honlapján Európa-térkép jelenik meg Magyarország nélkül (Ausztria és Szlovákia osztozik rajtunk). Végül pedig csak úgy barátilag javaslatot tesz arra, hogy ugyan már, srácok, romboljuk le Bu­ dapestet a földig. Csak hogy a legközismertebb December 10. - Az Emberi Jogok Napja Hatvan évvel ezelőtt tettük meg jogfejlődésünkben az egyik legfontosabb lépést. 1948. december 10-én az ENSZ ugyanis megalkotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. John Peters Humphrey, kanadai jogász és elhivatott emberjogi aktivista szövegezte meg e dokumentumot, melyet az ENSZ közgyűlése nyolc ország - a szovjet blokk és Szaúd-Arábia - kivételével egyöntetűen megszavazott. Humphrey nem volt magára utalva e mérföldkő letételében, ugyanis Eleanor Roosevelt, az akkori First Lady, René Cassin bíró, Charles Malik diplomata és egy kínai professzor, P C. Chang segítette őt munkájában. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a II. világháború szörnyűségei ihlették. Harminc cikkelyben foglalja össze a minden embert megillető alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat. A leg­ fontosabb elemeket így foglalhatnánk össze: joga van minden embernek az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz; a kulturális életben való részvétel­ hez; mindenkinek joga van a magántulajdonhoz; védelmet biztosít a kínzás, negyedik oldal gyöngyszemeket idézzem. Koszi, Janika. És közben ő titulálja nacionalistának a magyar vezetést, és riogat a magyar fasiszta veszéllyel - holott aztán sok mindent el lehet mondani a mai magyar kormányról, de hogy külö­ nösebben dúlna kebelében a hazafiúi gerjedelem, azt talán kevéssé. A legutóbbi eset - ti. amikor szlovák roham­ rendőrök álltak neki aprófát gyártani magyar focidrukkerekből egy egyébként magyar több­ ségű város stadionjában - már az anyaországi körökben is kiverte a biztosítékot. De szerin­ tem korántsem eléggé. Félreértés ne essék, kissé véleményes esetnek tartom, hogy egy focimeccset az etnikai szembenállás demon­ strációjául használunk fel, de azt látni kell, hogy ez nem egy törvénybe ütköző cselekmény. A karhatalmat ilyen esetben bevetni pedig az. Adódik persze a kérdés, hogy mit is csináljunk. Az ország vezetésétől lelkiismeretesebb kiállást várnék a határon túli magyarok védelmében. Nem offenzívát, de defenzívát mindenképpen, mert eddig az se nagyon volt. Az egyszerű ember is sokat tehet ebben az ügy­ ben. A királyhelmeci koszorúzás például határozottan rossz húzás volt. Addig rendben van, hogy megtiszteljük a kinti magyar emlék­ műveket, sőt, koszorúzzunk tele minden négyzetmétert Pozsonytól Munkácson át Bras­ sóig, de könyörgöm, ezt ne nyilas-szerű egyen­ ruhában tegyük! Mert értelmetlen, mert félreérthető, mert veszélyes, de legfőképpen szánalmas. Menjünk ki ünnepelni/emlékezni öltönyben, nemzeti trikolór-szalaggal a karun­ kon, ahogy az párbajképes úriemberekhez illik. Mert eddig tényleg nem keltettünk valami jó benyomást magunkról. Aki meg ellenállhatat­ lan vágyat érez arra, hogy egyenruhában parádézzon, annak ott a hadsereg. Jelenleg egyébként a mi Slotánk mindenféle ok nélkül félti országa területi épségét és fordulgat az ENSZ BT-hez, hogy védelmet nyerjen a ma­ gyar militarizmus árnyékának növekvő fe­ nyegetése ellen (ismét csak hehehe). Mi pedig egyfelől védjük meg magunkat ver­ bális szinten, másfelől buzogjunk a hazáért, a nemzetért és a nyelvért, e három, egymástól válhatatlan dologért. És sörözzünk. Bendsák Márton a kegyetlen, embertelen bánásmóddal és büntetéssel szemben; megadja a gondolati-, lelkiismereti- és vallásszabadságot valamint a szabad vélemény­ formálás és -nyilvánítás szabadságát. Sajnos sokszor láthatjuk, hogy e jogokat nem adják meg az egyszerű em­ bernek. Ennek a szabad joghasználatnak pedig az az oka, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem törvényerejű dokumentum, ebből pedig egyenesen következik, hogy nem bír kötelező érvénnyel. Egyedül annyi előnye van, hogy nyomást lehet vele gyakorolni a kormányzatokra. Az viszont bizonyítja lényeges szerepét, hogy két kötelező erejű ENSZegyezménynek is az alapját képezi: a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának és a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának. Érdekességképpen pedig arról is tudhatunk, hogy a Guinness rekordok könyvében a Nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumen­ tuma. Összesen 322 nyelvre és nyelvjárásra ültették át. Születésének emlékére az 1950-ben tartott december 4-i ENSZ közgyűlés december 10-ét az Emberi Jogok Napjává nyilvánította. Hrecska Renáta �Az irodalom máshol van Avagy a Kundera-ügy tanulságai Néhány szó elegendő a kávéházban vagy az esti házibulin, hogy tudjuk, politikailag ki hol áll. Pedig politikáról szó sincs - csak irodalomról. De hát kit ne tartanának rögtön megveszekedett miépesnek azért, mert Csurka István Hamis tanúját olvassa, vagy magyartalan szadeszosnak, mert neki kezdett Komád György Kerti mulatságának? És persze fordítva is igaz: egy jobbikos mindenképp Wass Al­ bertét szereti, egy református lelkész akkor is Szabó Dezsőről nevezi el házi színházát, ha közben tudható, hogy Szabó nem éppen lelkesedett a szín­ házi műfajokért. De kit érdekel itt műfaj, esz­ tétikum, irodalom? Minden író politikai matricát visel magán, és minden olvasó - ha táborhű akar lenni - a matrica alapján válogat. Milán Kundera eddig, szerencsére, nem lett sem miépes, sem eszdéeszes író - mindannyian találhattak valamit művében, ami az ő eszmerendszerüket erősítette, pedig Kunderatól mi sem áll távolabb, mint bármi­ lyen eszmerendszer. Ám kiábrándult hőseinek magánéletébe is mindig be-betör a politika, különösen a csehszlovák létező szocializmus em­ bertelen arcúsága. Nincs regénye, ahol ne lenne sze­ replő, aki szimpatizált volna - mint oly sokan a csehek közül - a kommunistákkal, aki ne vált volna hitbuzgóvá új vallásában, de aki ki ne ábrándult volna még azelőtt, hogy divattá vált volna otthagy­ ni a kommunista álmokat. Milán Kundera maga is a saját kárán tanult - ezt eddig is tudhattuk. Kom­ munista volt, hitt benne fiatalon. Csodálkozunk? Egy véres háború után, egy antikommunista retorikájú megszállás után, egy kifáradt polgári világ­ ban? Kundera a csehszlovák fényes szelek nemzedékének tagja - sokan hittek e nagy generá­ cióból, majd lassan, halkan, fájdalmasan csalódtak. Mondhatni: megcsaladtak. Voltak, akik együtt is működtek a rendszerrel, az eszméből dedukálták napi teendőjüket is: feljelentve akár legjobb barátjukat, szerelmüket, szüleiket is, ha a gyakorlat nem egyezett az elmélettel. Am nem csak politikai radikalizmus, ifjonti hév, világmegváltó szándék vezette a feljelentő kezét, midőn levelét megírta egy szerelmi sokszöget könnyen lehetett egysze­ rűsíteni ekként az ötvenes években. Egy fiatal, cseh antikommunista kémkedni készül szeretett hazájá­ nak gyűlölt új vezetése ellen, ám közben szerelmes lesz egy lányba, aki viszont egy másik fiatal, egy kommunista érdeklődését is elnyerte. És aki ezért, az eszméből dedukáltan és a féltékenységből indukáltan, feljelenti a kémet a rendőrségen. A felje­ lentett hosszú éveket börtönben tölt, és felejteni próbál, a feljelentő 1968-ban már másutt áll, s aztán inkább külföldre távozik - hogy felejtsen. És közben eltelnek hosszú, nehéz évek - a lét elvisel­ hetetlen nehézsége? -, mire újabb ifjúcsehek jön­ nek, feltépendő a sebeket. Kunderai történet, mi? Igen, hiszen Milán Kundera személyes történetéről lehet szó. A regényeiben szereplő meghasonlott baloldaliak, a szerelmét feljelentő Jaromil és sokan mások - mind-mind a tépelődő Kundera alteregói? Olvassuk újra így Jaromil és a kis vörös hajú lány történetét Az élet máshol van lapjain. „Végül a lány elárulja neki: a bátyja úgy döntött, hogy titokban, illegálisan, törvényellenesen elhagyja az országot; holnapután már határon túl lesz. Micsoda? Hogy a bátyád el akarja árulni a forradalmat? A te bátyád emigráns akar lenni? Hát nem tudja, hogy minden emigráns automatikusan idegen kémszervezetek ügynöke lesz? (...)- A te bátyád a barikád túlol­ dalán áll. Ezért személyes ellenségem. Ha kitör a háború, a te bátyád rám fog lőni, én pedig őrá. (...) A fiú tehát újra megkérdezte: - Magad mész el a rendőrségre? (...) Én megértem, hogy nem akarsz magad elmenni. Majd elintézem én...” És Milán Kundera elintézte. (És Milán Kundera elintézte?) Jaromil elment a rendőrségre feljelenteni szerelme bátyját, másnap már kint is volt a szor­ galmas rendőrség a bátynál ugyanúgy, mint Jaromil I have a dream... Bevallom őszintén nem győzelmi beszámolóra készültem. Az amerikai választási maraton sajá­ tosságai, a szakértők által oly sokszor emlegetett Bradley-jelenség (és újabban ellen Bradley-jelenség) folytán, valamint a közvélemény kutatások gyakori bedőlése révén szkeptikus voltam a kimenetelt tekintve. Már épp azon gondolkod­ tam, hogy hogyan, milyen képet alkotva kellene őt megőrizni az utókornak, amikor megjöttek az első eredmények. Ahogy ezek sorra, még a várakozásokat is felülmúló fölényt hoztak, egészen másra terelődtek a gondolataim. Az utóbbi pár évben arról szóltak a hírek, hogy az, amit amerikai álomnak nevezünk, valójában nem is létezik. Vagy létezik, de kicsit északabbra. Aztán jött egy ember, aki mindent átírt. Két évvel azelőtt született, hogy Martin Luther King elmondta híres beszédét Washingtonban. A fehéreknek fekete, a feketéknek sokszor fehér volt. De ő mit sem törődve ezzel járta a maga útját. Bár anyagi gondjai sosem voltak, amikor 1992ben a politika porondjára lépett számtalan aka­ dályt kellett leküzdenie. Elsőként egy politikai kampányt szervezett az afroamerikaiak választási regisztrációjával kapcsolatban, ami 150 000 embert mozgatott meg. Volt, amikor el­ bukott, mint 2000-ben, amikor vesztett a képviselőházi helyért zajló versenyben, máskor már elsöprő fölénnyel győzött. 2004-ben Illinois szenátorává választották. Aztán mert egy még nagyobbat álmodni, és egy évvel azt követően, hogy Hillary Clinton bejelentette indulását az el­ nöki posztért, ő is beszállt a harcba. A mérlege minden idők legsikeresebb kampánya, több mint 600 mil­ lió dollár összegyűjtött adomány, a demokrata párt konvenciójának egyhangú tá­ mogatása, végül 364 elektor szemben McCain 174-ével. O az Egyesült Államok 44. el­ nöke. Barack Hussein Obama. Bárth Bertalan szerelménél. Pedig Jaromil szerelme csak hazudott, nem is akart disszidálni a bátyja, egyszerűen csak idősebb szeretőjénél volt, azért késett, és ehhez kel­ lett az alibi. És az alibi, a szerelem, a hitbuzgalom, a történelem találkozása tragédiába torkollott. Milán Kundera visszavonultan él Párizsban, utóbbi időkben inkább ír franciául, mint csehül, a cseh­ országi közéletben nem vesz részt, a mostani botrány kapcsán ugyan adott egy védekező nyi­ latkozatott a cseh hírügynökség egy fiatal munkatársnőjének, ám előtte húsz évig semmit sem szólt egykori hazájához. Menekült? Lelkiismeret furdalás? Még akkor is, ha maga Ha vei, az időközben idősödő popsztárrá avanzsált valahai író és valahai államfő kell a védelmére? „Milán, mi Önnek hiszünk!’ Ám Milán érzi, amit Jaromil érez az utolsó házi bulin: „Érezte, hogyan folyik le az arcán a gyalázat sara, s tudta, hogy ilyen mocskolt arccal egy percig sem maradhat itt velük tovább. Hiába is nyugtatgatják, vigasztalják!’ Milán Kundera az író ugyan vízbe fúlhat, mert kit is érdekel egy párizsi lakos egyéni sorsa - ám művei is vele tűnnek el, vele buknak alá? Ő is matricát kap, őt is innentől politikai tett lesz olvasni, nem olvasni? De miért mindig az író személyét húzzuk rá a műveire? Miért illik gyűlölni az Újlipótvárosban azt a Csurka Istvánt, akiről 1988-ban még így írt a magyar urbánus szépírók kiadója, a Magvető recenzense: „Csurka István ezúttal is szenvedélyes intellektussal, fanyar humorral, de egyszersmind szellemes játékossággal igyekszik diagnosztizálni, majd közérzetileg és morálisan is mind megnyug­ tatóbban gyógyítani vagy legalább mérsékelni mindazt, amit »betegségnek« lát és érzékel”. Ma bizonyosan nem írnának így róla. Miért? Tán Csurka ma már kevéssé szenvedélyes, kevéssé fanyar, kevéssé játékos, kevéssé lát és érzékel betegségeket? Dehogyis. Csurka István írói munkásságának esztétikumát tagadják meg Csurka István, a MIÉP elnökének politikai munkásságának politikuma alapján. Politikai kérdéssé válik az esztétika? Kundera, a barátját feljelentő valamikori kommunista egyetemista szépíróságára is hasonló sors vár? Ahogy a szellemes, szenvedélyes és fanyar Csurka „nácivá” nemesült az évek során, úgy lesz „kommunista” az érzékeny, elegáns, mély Kundera? Politikai kérdéssé válhatik egy szó és annak értéke? Ne tegyük. Ha már a magyar irodal­ mat megron-tottuk a politikai látásmóddal legalább a világirodalmat hagyjuk a helyén. Régen rossz, ha valaki eddig is csak azért olvasott Kunderát, mert az nem jelentette fel barátját. És régen rossz - valóban régen -, ha valaki csak azért utálja Csurkát, mert a Magyar Igazság és Élet Pártjának az elnöke. Válogassuk szét az esztétikai, a morális és a poli­ tikai érveket egy emberi életmű értékelése során. Szóljon erről a Kundera-ügy. Techet Péter ötödik oldal �Katolikus marxizmus „Elszámolnak jogtalanságaikért a befektetők” -főpapi szavak a gazdasági válságról November elején Reinhard Marx, München és Freising érseke könyvet jelentetett meg a gaz­ dasági válságról. Nem csak a főpap neve, de a könyv címe is (Das Kapital) emlékeztetett egy 19. századi közgazdász, bizonyos Marx Károly, főművére. A bajor főpap tudatosan épít a könyvében a párhuzamokra, elismerve, hogy névrokonát a szovjetkommunizmus bukásakor tán túl hamar temette a nyugati közvélemény - hiszen a mai pénzügyi válság mintha őt igazolná. De csak mintha. Reinhard Marx ugyanis menteni próbálja a kapitalizmust. Javaslata egy világ­ méretű szociális piacgazdaság, ahol a keresztényi elvek jobban beszüremkednek a gazdasági döntések világába is. Az alábbiakban idézetek olvashatók a könyvből, amely egy fiktív levéllel indul. Fiktív levél Marx Károlyhoz: „Kedves Marx Károly, kedves névrokonom, (...) úgy hiszem, a halála után Ön is bizonyosan belátta, hogy tévedett, amikor azt áhította, nem létezik Isten. (...) Az egyház társadalmi tanítása nagyon hasonló érdekeket követ, mint annak ide­ jén Ön: fel akarja fedni, és ki akarja pellengérezni a társadalmi igazságtalanságokat, hangot szeretne adni a szegényeknek és a kizsákmányoltaknak, magyarán azoknak, akiknek nincs lobbijuk a tár­ sadalomban... De hát kinek is írom én ezt... Maga is nagyon jól tudja, hogy az egyház a szociális kérdést már a 19. században sem akarta átengedni Önnek és az Ön által életre hívott kommunista mozgalomnak. Ön még meg sem született, amikor szociálisan elkötelezett keresztények, mint Franz von Baader és Adam Heinrich Müher a 18. század­ ban feljövő kapitalizmust keményen kritizálták, és rámutatattak az új gyárakban robotoló munká­ sok nehéz sorsára. (...) A tulajdon kötelez. Használatának egyidejűleg a közösség javát is szolgálnia kell. (...) Őszintén szólva, erősen kétlem, hogy Ön olyan vitatott és kérdéses szemé­ lyiségek, mint Lenin vagy Sztálin, védelmére kelne. Azonkívül Ön is bizonyosan jól tudja, hogy történelemfilozófiája szerint Oroszországban nem is törhetett volna ki a forradalom... Ennyiben az orosz forradalom inkább cáfolja, mint igazolja az Ön elméletét... Ám nem azért írok Önnek, mert különösebb örömet okozna közölni, hogy a történelem nem igazolta Önt... Sokkal inkább azért írok, mert az utóbbi időben nem hagy nyu­ godni a kérdés, hogy tán a 20. század végén, amikor a kapitalista Nyugat legyőzte a kommu­ nista Keletet, nem volt-e túl korai végleg pálcát törni Ön és az elméletei felett. Az elmúlt század második felében úgy látszott, mintha mégiscsak Ön tévedett volna... Miközben mára már tudjuk, hogy a 20. századi fogyasztói társadalom olyan kivétel volt, amitől búcsút kell vennünk. (...) Meglepetten állapítottam meg, hogy Ön, Marx úr, 150 évvel ezelőtt megmondta, hogy »a népeket bekebelezik a világpiaci hálóba, és ezáltal a kapi­ talista rendszer nemzetköziesedése« várható. Már a Kommunista Kiáltványban megírta, hogy »a burzsoázia a világpiaci gazdálkodás miatt az országok termelését és fogyasztását kozmopolita módon szervezi. Az ősi nemzeti iparokat megsem­ misítették és megsemmisítik«... És az ember úgy érezheti, hogy igazából a mai nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi szervezetek kritikáját olvassa...: »a burzsoázia minden nemzetet arra kényszerít, hogy a burzsoázia termelési módjai­ hoz igazodjék, amennyiben nem akar tönkre menni; mindenkit arra kényszerítenek tehát, hogy bevezessék az úgynevezett civilizációt, azaz burzsoává váljanak...« Napjaink világgazdasági fej­ lődését figyelve, úgy tűnik, hogy Önnek volt igaza... De, úgy látszik, még a tőke központosodásáról szóló elméletével is Önnek lett igaza... A globális versenyben egyre kevésbé tudnak a kisebb és közepes üzemek érvényesülni a nagyok konkurenciájával szemben. Elegendő csak egy pil­ lantást vetnünk a nyugat-európai és észak­ amerikai belvárosokra, hogy lássuk, egyre kevesebb kiskereskedő és szaküzlet van... Nos, itt hatodik oldal lenne tehát az ideje, hogy megkövessük Önt? A kapitalizmus tényleg csak a történelem egy fe­ jezete, amely ugyan hosszabb ideig tart, amint azt Ön a 19. században feltételezte, de mégiscsak valamikor összeomlik? (...) A kapitalizmus ezek­ ben a napokban igazolási kényszer alatt áll... Húsz évvel a szovjetkommunizmus győzelme után, ez több mint meglepő. Az antiglobalizációs mozgalom világméretűvé vált, és a legkülön­ bözőbb társadalmi helyzetű vagy származású em­ bereket képes a nemzetközi tőkés rendszer ellen egyesíteni. Szakszervezetisek és értelmiségiek, szocialisták és keresztények, fiatalok és nyugdíja­ sok, egyetemisták és parasztok tüntetnek egymás mehett. (...) Évekig megtiltották, hogy az állam beavatkozzék a piaci folyamatokba, és most az adófizetőknek kell jótállniuk a bankok spekulációs veszteségeiért... Ézek mind magánvállalatok, amelyeknek a jólfizetett menedzserei éveken keresztül egyre átláthatatlanabb, vakmerőbb üzleteteket kötöttek és mindezzel fokozták ügyfeleik pénzsóvárságát. Ezek az emberek nagyon is jól tudták, hogy eközben hatalmas koc­ kázatokat vállalnak. Ám ezek nem az ő kocká­ zataik voltak, hanem az ügyfeleiké... A nyereségeket privatizálták, a veszteségeket meg a társadalomra terhelték... A történelem menete tehát végül mégis Önnek ad igazat, Marx úr? A kapitalizmus végül tényleg összeomlik? Egészen őszintén válaszolok Önnek: Remélem, hogy nem... A történelem során mindenütt, ahol meg­ próbálták a termelési eszközök közösségi tulaj­ donba vonásáról szóló eszméit megvalósítani, államosítás történt. Ez el kellene, hogy gondol­ kodtassa Önt is... Persze, bizonyosan Ön sem kívánta, hogy a szovjetkommunizmust az Ön nevében hozták létre. Ám igenis felelősek az Ön írásai is abban, hogy egyáltalán létrehozhatták... Ezért maradok határozott ellenfele az elméletének - minden elismerésem ellenére... A társadalmi cél, hogy megszelídítsük a kapitaliz­ must, és közigazgatási eszközökkel szociális pi­ acgazdasággá fejlesszük, az egyetlen helyes út volt, és ma sincs értelmes alternatívája... Ezért ra­ gaszkodom a féktelen kapitalizmus és a szociális piacgazdaság közötti különbségtevéshez...” További részletek a könyvből: „Mit használnak a polgári szabadságjogok, ha az emberek nem kapnak értelmes bért a munkájukért, és nem tudnak kenyeret venni? A liberális álláspont számára Marx csak gúnyt tar­ togatott: »a munkaerő azonos kizsák-mányolása a tőke elsőszámú emberi joga«, írja a Tőke első részében... Marx szerint a politikai liberalizmus által kiharcolt szabadságjogok csupán formális szabadságot garantáltak... És ebben nem is tévedett egészen!’ „Úgy hiszem, egyetlen rendszert sem lehet pusztán jogi eszközökkel szabályozni, és az er­ kölcsről lemondani... Ez a gazdaságra is igaz, sőt: itt sem lehet hézagmentes szabályokat találni min­ den lehetőségre!’ „Hayek szerint a kereszténység egyik legnagyobb teljesítménye volt, hogy a római joggal együtt képes volt általános szabályokat adni az emberi együttélés számára... Hogy az istenkérdés élő maradjon, sokkal inkább egy társadalompolitikailag fontos és elsőrangú feladat tehát... Ter­ mészetesen államegyházra nincs szükség. De mindenki számára fontos, hogy az egyház és a vallás nyilvánosan is jelen legyen!’ „A mai világ cinikusai, akik gátlástalanul haj­ landók más kárán meggazdagodni, általában már nem királyi palotákban ülnek, hanem New York, London vagy más világvárosok irodáiban... Az antik elődjeiknek még egész hadseregekre volt szükségük, nekik elegendő a laptop, a mobiltele­ fon és az a némi pénz, amit a befektetésekre és az ügyvédi díjakra szánnak... De határozottan hiszem, hogy ezek az úgymond befektetők, a velük együttműködő bankárok és az ő jogászaik egykoron elszámolnak Isten előtt a jogtalansá­ gaikért. Nem hiszen, hogy a joghézagokra utalás segíteni fog majdan rajtuk...” „A Guantanamo Bay-féle rendszer helytelen! Nem politikailag, hanem erkölcsileg helytelen.” „A világcégek különböző nemzeti vállalatainál foglalkoztatott munkavállalók mára már nem kol­ légái, hanem ellenfelei egymásnak. Aki olcsón dol­ gozik, nyer; aki túl drága, félretolják... Míg a bochumi Nokia-gyár kapui előtt síró, kétségbe esett emberek gyűltek össze tüntetni a vezetőség döntése ellen, Romániában nagy volt az öröm... Ám néhány éven belül bizonyosan kénytelen lesz megállapítani a Nokia - nagy sajnálkozás közepette hogy az új gyártási helyszín is költ­ ségessé vált, és tovább kell állniuk - keletre vagy délre, mindegy hova, csak olcsóbban lehessen gyártani!’ „Belevezetnek egy vállalkozást a gazdasági örvényekbe, vagy egyenesen csődbe viszik a vál­ lalkozást: és míg az ezért felelős menedzsereket egy szép végkielégítéssel hazaküldik, addig a munkások utcára kerülnek.” „Ha egy alapvetően helyes dolog, mint a nemzetközi pénzpiac, veszélyes burjánzást mutat, azaz - ahogy Horst Köhler, német államfő megfo­ galmazta - »egy szörnnyé« vált, nos, ideje lenne a politikának cselekednie és világos határokat szab­ nia. 2008-ban eljutottunk a világgazdasági rend­ szerünk összeomlásának közelébe. Talán most már azok is felébrednek, akik eddig mindenféle éssze­ rű rendezési politikát blokkoltak. Én legalábbis ezt remélem. A szabad piacok, sőt, a szabad pénzpiacok híve vagyok, de a piacnak szüksége van keretekre, amelyekben a különböző jogos érdekeket figyelembe veszik... A változási folyamatok terheit igazságosan kell elosztani, Itt is igaz a régi elv: az erősebb váll többet bír. És a menedzsereknek jó példával kell elől járniuk!’ „Ma a nemzetközi politikai közösség feladata a tu­ lajdon társadalmi kötelezettségét, valamint a munka és a tőke helyes viszonyát biztosítani. Mert valóban úgy van, ahogy Marx Károly 1864ben írta a Nemzetközi Munkásszövetség statú­ tumában, azaz »hogy a munkásosztály felszabadítása nem lokális, nem is nemzeti, hanem olyan szociális feladat, amely valamennyi orszá­ got átfog...« Ám ez a felszabadítás nem egy for­ radalomban kell, hogy végbe menjen, ahogy azt a névrokonom elképzelte, hanem világméretű szociális gazdasági rendszerré kell fejlődnünk!’ (Reinhard Marx: Das Kapital. Ein Plädoyer für den Menschen. München, Pattloch Verlag, 2008, Ára: 19, 95 Euró.) Válogatta, fordította: Techet Péter �A tandíjról Hiába a népsza­ vazás elsöprő ered­ ménye, a tandíj kérdése még közel sem került le a lehetséges terhek A tandíj súlyosan károsítja az tabellájáról, és mi­ Ön és környezete tanulmányait!! vel a Magyar Rek­ tori Konferencia továbbra is kitart szükségessége mellett, úgy gondoltam, nem árt egy rövid, külföldi kite­ kintést tenni. Egy éves, németországi egyete­ men töltött tanulmányai idő után, úgy érzem kellő betekintést nyertem egy olyan rendszer­ ről, amely általános tandíjat szed. Mivel Németországban a szövetségi államok között ebben a kérdésben is jelentős eltérések mu­ tatkoznak, konkrét példaként Alsó-Szászországot veszem. Ebben az államban a 2006/2007-es őszi félév óta szednek tandíjat, 500 € mértékben, félévente. Ez alól csak szo­ ciális rászorultság útján mentesül a hallgató, mint például, ha tizennégy év alatti gyermeke van, vagy egy közeli beteg rokont gondoz. A további csökkentés csak a díj befizetése után nyílik meg, itt azonban olyan választék áll a diákok rendelkezésére, amelyből egy jogosult sem csúszhat ki: a tartományban összesen 400 intézmény 600 programja található meg, az ál­ talam vizsgált felsőoktatási intézményben pedig 68 lehetőség kínálkozik. Ezek odaítélése eltérő, egyeseket kimagasló tanulmányi ered­ mény, szociális rászorultság, másokat pedig egyéni tényezők mérlegelése útján. Az ösztöndíjak mellett a finanszírozás talán legelterjedtebb formája az állami segítség igénylése. Ennek során az illetékes szerv megvizsgálja a hallgató, illetve eltartói anyagi helyzetét, majd ehhez mérten szab ki egy összegben, vagy havonta felvehető támo­ gatást, melynek mindössze a felét kell a tanul­ mányok befejezte után visszafizetni az államnak, és azt is kamat nélkül... ráadásul ezek a lehetőségek nem csak akkor lépnek fel, ha a szülők képtelenek vagy nem kívánják fi­ nanszírozni a tanulmányokat, az ezektől eltérő esetekben legfeljebb alacsonyabb annak összege. Egy átlagos szociális körülményekkel rendelkező német diák minimum 800 €-t kap így az államtól. A szülők oldaláról jelentkező finanszírozási képtelenség egyébként viszony­ lag ritkán fordul elő - főképpen a volt NSZK területén - mivel itt annak ellenére, hogy nincs minimálbér megszabva, a gyakorlatban nettó, havi 1150 € alatt nem keres senki - ez az adómentesség határa is. Ha ezek egyike sem segítené ki a hallgatót, utolsó lehetőségként marad a diákmunka, melynek keretében átlagosan heti 12-16 óra munkával keres meg havonta legfeljebb 400 €-t. A helyi ár-érték arányok jobb meg­ értéséhez érdemes megjegyezni, hogy egy helyi diák szükségleteinek kielégítése havonta 230260 € között mozog (az albérleti vagy kol­ légiumi díj nélkül, amely 168 € és 270 € között mozog). Tehát, amint látjuk, a Magyarországon beve­ zetni kívánt hasonló összeg közel sem akkora terhet róna a tanulni vágyókra, és azok család­ jára, mint például Németországban, tekintve, hogy itt a legalacsonyabb keresetek felét sem teszi ki egy félévi tanulás díja, és még a megterhelőnek nem nevezhető diákmunkával is egyszerűen finanszírozható. Felvetődik a kérdés: mit kap a tanulni vágyó mindezért cserébe? A tételes felsorolása a hazai és a németországi egyetemek nyújtotta lehetőségek, szolgáltatások eltéréseiről túl hosszú lenne, ezért csak pár, szembetűnő különbséget emelnék ki, mint például az ingyenes pszichológusi és tanácsadó irodát, amely a diákok magán- és egyetemi indíttatású lelki gondjainak feldolgozásában segít. De em­ líthetném a jól felszerelt tornatermekben, Az internet hatalma Gazdasági világválság így, gazdasági világválság úgy... a csapból is ez folyik már egy ideje. Sorra halljuk a „jobbnál jobb” híreket, elbocsátá­ sokról, a cégek, bankok, biztosítók tönkremeneteléről, adók jövőbeni várható emelkedéséről bérek csökkentéséről, és még sorolhatnám. Gon­ dolhatnánk, szűkös idők várnak majd most mindenkire. Hát az biztos, hogy sok mindenkit érinteni fog, de a baj egyeseket elkerül. Az internet, azon belül is az internetes közösségi portálok is ezek közéjük tartoznak, azok ugyanis a válság ellenére egyre jövedel­ mezőbben működnek. Ha belegondolunk, ez logikus is. A kétségbeesett emberek egyre többet látogatják az internet közösségi portáljait, egyre többen regisztrálnak, igényelnek meghívókat, teremtenek kapcsolatot egymással. Már a nyáron átlagosan két másodpercenként történt egy új regisztráció. Ez az arány pedig a válság óta csak tovább javult. Az emberek emellett kezdik bebiztosítani magukat azzal, hogy kihasználva az internet nyúj­ totta lehetőségeket, azon keresztül jelentkeznek B és C munkahelyre, az esetleges elbocsátás miatti félelem okán. Ebből az internetes portálok hatalmas hasznot hajtanak, a reklámfelületek felértékelődnek. A közösségi portálok népszerűségének növekedésére mi sem jobb példa, hogy eddig a legnépszerűbbnek számító erotikus oldalak látogatottsága sportpályákon történő, rendes edzést magába foglaló, fakultatív testnevelési lehetőségek hosszú sorát is, amelyek közül nem hiányoznak az olyan sportok sem, mint a lovaglás, az íjászat vagy a floorball. Ami pedig talán a leg­ fontosabb: a professzorok és az egyetemi vezetés hozzáállása a diákokhoz. Sajnos Magyarországon az a tapasztalat, hogy a Rektori Konferencia a diákokról, megkérdezésük és érdekük vizsgálata nélkül, sőt, egy majdnem abszolútnak mondható népakaratra is fittyet hányva dönt olyan kérdésről, amely egyértelműen befolyásolja a magyar lakosság anyagi helyzetét, és ezáltal az egész ország gazdaságát, foglalkoztatási rendszerét. Mégis tegyük fel, hogy a lakosság elfogadja a tandíj létjogosultságát, és bevezetik. Vajon az oktatási tárca és végső soron a kormány mekkora részt kívánna lekanyarítani a „fel­ sőoktatás érdekében”? És még ha az összeg döntő része az intézményeknél is maradna, hogyan állnának át a tandíjat pártoló pro­ fesszorok, dékánok és főképp a rektorok, a jelenleg sajnos elterjedt látásmódjukról melyben a hallgató alig több mint egy szám, amely a fejkvótát növeli - egy olyanra, ahol a diák már fizető „ügyfél”? Itt, Németország észak-nyugati felén könnyen belátható az 500 € létjogosultsága, mert az eredmény magáért beszél: több tanár oktat, ezáltal kisebb csoportokra oszthatók a diákok, és olyan felszereltséggel, utaztatással ösztönzik őket a különféle gyakorlati ismeretek meg­ szerzésére, hogy sajnos a diplomák értékének összehasonlításban, a magyar diák, a süllyedő hajóhoz hasonlatos felsőoktatás utolsó mat­ rózaként, már csak - a gyakorlatban kevéssé hasznos - lexikális tudásba kapaszkodhat, mint végső árbocba a habok felett. Pozsgay-Szabó Péter visszaszorult a közösségi portálok és a különböző levelezőprogramok mögé. Az internet elengedhetetlen eszköze a mai világban. Munkaterület, szóra­ kozás, hobby, kinek mikor mi. Egyre jobban, és megállíthatatlanul terjed a világban úgy, hogy a következ­ ményeit fel sem tudjuk mérni. Az is kérdéses hogy a jelenlegi online rendszer mit is takar, erre utalnak azok a törekvések, hogy a tudósok magát a fogalmat akarják újra­ definiálni. A dolog mellett ugyanis nem lehet elmenni, mivel az internet megállíthatatlanul terjeszkedik. David Weinberger filozófus, író és min­ demellett internetguru úgy véli, hogy az internet jelenleg is változik, amit mi még csak most kezdünk érzékelni. Mi, laikus emberek és az internet állandó használói azt hisszük vagy re­ méljük, hogy akik az internet honlapjait szerkesztik, és az informá­ cióikat közük, azok mind profik, és adataik is hitelesek. Ebből ered a felhasználok sebezhetősége és bizonytalansága, ami a jövő megoldandó problémái közé tartozik. Kocsis Agnes hetedik oldal �Romantikus Németország A Loreley-szikla legendája A Rajna-völgyben Mainz és Koblenz között található Loreley-szikla ma Németország legis­ mertebb helyeinek egyike. Korában semmilyen szerepe nem volt, csupán sziklaként (ley) em­ legették, ahol a visszhangot „lesték” (luren). Hírnevét Heine, Clemens Brentano kitalált bal­ ladája alapján 1823-ban megírt versének köszönheti. Ez a vers Friedrich Silcher dal­ lamával vált népdallá. A legenda szerint a régi időkben a Loreley-sziklán, a Rajna fölött esténként egy gyönyörű leány jelent meg, aki a holdfénynél aranyhaját fésülte, és olyan szépen énekelt, hogy minden hajós csak őrá figyelt. A szép dal veszélyt hozott a hajó­ sokra, mert úgy elbűvölte őket a leány éneke, hogy megfeledkeztek mindenről, s a csónak zátonyra futott, vagy örvény nyelte el. Lakott azonban a közelben egy fiatal halász, akit egészen közel engedett magához a tündér, nap­ nyugtakor megmutatta neki, hogy merre van­ nak a halak. A halászlegény mindig bőséges zsákmánnyal tért haza, és mindenkinek mesélt a ragyogó szépségű leányról. Hallott a leányról a pfalzi választófejedelem fia is, s egy este csó­ nakon arra vette útját. A tündér akkor is a Loreley-sziklán ült, és aranyhaját fésülte. Amikor az ifjú meghallotta a bűvös éneket, a hajóból a szik­ lára akart ugrani, de elvétette a lépést, és a Rajna habjai összecsaptak felette. A választófe­ jedelem vigasztalhatatlan volt, amikor meg­ tudta, hogyan vesztette el egyetlen fiát. Nagy sereget küldött a tündér lány ellen, hogy foglyul ejtsék. A lány fenn ült a Loreley-sziklán, s mikor megérkeztek a katonákkal rakott hajók, éppen borostyán nyakékével játszott. Megkérdezte a harcosokat, mi járatban vannak. - Téged akarunk elfogni! - hangzott a felelet. A leány felnevetett, a borostyánt a vízbe dobta, és így énekelt: „Gyorsan, gyorsan, édesapám, Küldd a fehér lovakat, Elutazom habok szárnyán, Hogyha jön az alkonyat.” Hirtelen vihar kerekedett, hullámzott a Rajna, sistergett a fehér tajték. Két hullám felcsapott a sziklára, és elsodorta a leányt. Látták a ka­ tonák, hogy tündérrel van dolguk, s dolguk végezetlen tértek haza a gyászoló apához, a Loreley-sziklán pedig soha többé nem énekelt a tündérleány. A valóságban ez egy mai napig rettegett, ka­ nyargós szakasza a Rajnának, ahol valóban van néhány zátony, ami a hajósok vesztét okozhatja. Mihalics Vivien Opus Dei - Isten műve „Mit érdekel engem, hogy valaki miniszter vagy utcaseprő?” Szánjunk néhány percet egy szent ember élet­ művének átgondolására. Josemaria Escriva de Balaguer y Albás Spanyolországban született 1902-ben, életét azonban már Rómában fejezte be, 1975. június 26-án. Életvitelével teljességgel kiérdemelte, hogy II. János Pál pápa szentté avatta 2002. október 6-án (emléknapját június 26-án tartjuk). Amiért a napokban eszünkbe juthat a 20. század egyik legjelentősebb egyházi személyisége, főművének, az általa vezetett lel­ kiség! mozgalomnak a létrejötte. Az Opus Dei - magyarul: „isten műve” - megalapítása 1928. október 2-ára, vagyis nyolcvan évvel ezelőttre datálható. Escriva 1902. január 9-én a spanyolországi Barbastro városában, Huesca tartományban látta meg a napvilágot. Vallásos családjának hat gyermeke közül ő volt a második legidősebb, ám három fiatalabb lánytestvére tragikusan korán meghal. Teológiai tanulmányait a longronói szemináriumban, majd Saragossában végezte. 23 éves korában, 1925. március 28-án szentelték pappá. Apja ezt már nem élhette meg: négy hó­ nappal korábban hunyt el. Már a teológia mel­ lett elkezdett jogot tanulni. Később egy ideig magántanárként tanított is római jogot és kánonjogot, mivel a családfő halálát követően édesanyjáról, illetve testvéreiről is neki kellett gondoskodnia. 26 évesen élete legmeghatá­ rozóbb eseményét élte át: lelki napok alatti elmélkedései hatására rájött, hogy Isten élet­ szentségre és apostoli munkára hívja meg. Egy ideig csak abban volt bizonyos, hogy hivatást kapott, tevékenysége még nem öltött hivatalos formát. Nemsokára azonban már szükség volt valamiféle megfogható elneve-zésre is, amely keretet adhatott a világban való működésüknek. Mivel pedig az egész, amit véghezvitt, és amire törekedett végsősoron Isten műve, így már a későbbi világszervezet neve is egyértelművé vált. Az Opus Dei az első személyi prelatúra. A szemé­ lyi prelatúrák létesítésének gondolatát a II. Vatikáni Zsinat vetette fel Presbyterorum ordinis kezdetű dekrétumában (PO 10b), a klérus jobb nyolcadik oldal elosztásának céljából. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „a papok megfelelő elosztásának elősegítésére vagy különös lelkipász­ tori, illetve missziós feladatok ellátására bizonyos területeken vagy bizonyos társadalmi csoportok körében az Apostoli Szentszék az érdekelt püspöki konferenciák meghallgatásával személyi prelatúrákat alapíthat, melynek világi papokból és diakónusokból állnak” (294. kánon). A személyi prelatúrák területileg nem körülhatárolt in­ tézmények. A leírt definíció ellenére az Opus Dei klerikusokat és világiakat egyaránt magában foglaló intézmény. Hiszen tagadhatatlan, hogy napjainkban egyre nagyobb feladat és felelősség hárul a világi hívekre a vallásos értékek átadásával kapcsolatos munkában. A prelatúra 1930. óta nőket is felvesz tagjai közé. Szorosan az Opus Dei mellett működik a soraiba kizárólag felszentelt papokat felvevő Szent Kereszt Papi Társaság. Je­ lenleg körülbelül négyezer taggal rendelkezik. Az Opus Dei egyik legfőbb deklarált célja a világi társadalmak keresztény elvek mentén való megújítása, a földi élet átitatása a kereszténység eszmeiségével. Ezen alapelv fontosságát és nép­ szerűségét támasztja alá, hogy ma már az egész világra kiterjedő szervezetről beszélhetünk. Napjainkban világszerte több mint nyolc­ vanötezer tagot számlál a közösség. Ennek je­ lentős része, mintegy negyvenkilencezer ember az európai kontinens lakosa. Magyarországon 1992-ben kezdte apostoli munkáját az Opus Dei. Budapesten ma két képzési, illetve kulturális in­ tézménye működik. Az alapító Escriva számos megfontolásra érdemes gondolatát jegyezte le megjelent műveiben. Az olvasó számára a legismertebb és egyben legtanul­ ságosabb a magyar nyelven Út címen megjelent írás. Először 1934-ben jelent meg Consideraciones espirituales (Lelki szemlélődések) címmel, majd az 1939-es Camino című második kiadás már a mai formát kapta. Maga a könyv 999 aforizmát tartal­ maz, melyek az értékes keresztény élethez nyúj­ tanak támpontot. Végezetül gondolatébresztés és figyelemfelkeltés céljából álljon itt tizenkét rövid, kiragadott gondolat ebből a műből. Olyan in­ telmeket választottam, amelyek mindennapi életünk szempontjából is különösen hasznosnak bi­ zonyulhatnak. Viselkedésed legyen lelked békéjének és rendjének tükre. (3.) Sohasem lesz belőled vezér, ha a tömeg­ ben nem látsz mást, mint lehetőséget, mely magasabb álláshoz segít. (32.) Mások bírálatánál, miért teszed ítéletedbe saját kudarcaid keserűségét? (52.) Ha nem kelsz fel megszabott időben, so­ hasem valósítod meg élettervedet. (78.) „Holnap!” néha bölcsességet jelent, de gyakran a legyőzőitek határozó szava. (251.) Megbocsáthatatlan, ha valaki tudós lehet­ ne és nem lesz azzá. (332.) A megalkuvás biztos jele, hogy nincs igazunk. Ha valaki engedékeny eszményeit, becsületét, vagy hitét illetőleg, akkor nincs eszménye, sem becsülete, sem hite. (394.) Óvakodjunk a „hangos” erényektől. (410.) A kritizálás, rombolás nem nehéz: akár­ melyik kőműves belevághatja csákányát a katedrális faragott, szép kövébe. Az építés azonban mesterkezeket igényel. (456.) Amikor a siker tapsát hallod, jusson eszedbe a gúnykacaj, mely kudarcaidat kí­ sérte. (589) Hallgatásodat sohasem bánod meg; beszédedet gyakran. (639) A „nagy” szentség minden pillanat „kis kötelességének” teljesítéséből áll. (817.) Teleki Levente �A gyülekezési jogról, meg minden másról Beszélgetés Hajas Barnabással, az Alkotmányjogi Tanszék adjunktusával Gyülekezési jog speckol. Katalógus nincs. Minek is?! Ki nem hagynánk! Mert érdekes, izgalmas, aktuális. Hajas Barnabás Tanár Úr vezeti, akiről óráról órára egyre többet tudunk De még mindig nem eleget! Ezért faggattam kicsit... - Tanár Úr, mi adta az ötletet, hogy legyen egy gyakorlat, mely a gyülekezési jogról szól? - 2002 óta dolgozom az ombudsmanok mellett. Szabó Máté megválasztása - nagyjából egy éve új ombudsmani szerepfelfogást hozott, új megol­ dásokat is kívánt. Leegyszerűsítve: nem csak a panaszok elintézésére és megválaszolására kon­ centrálunk, az országgyűlési biztos fellépése proaktív. Nem csak követjük az eseményeket, hanem legtöbbször ott is vagyunk, ahol a fela­ datainkkal kapcsolatos fontos dolog történik. Három nagyobb ilyen témánk van idén: a haj­ léktalansággal, a gyermeki jogokkal és a gyüle­ kezési joggal foglalkozó projekt. Ez utóbbival kapcsolatos ez a szeminárium is, melyet tulaj­ donképpen - a másik speckolomhoz, a rendvé­ delmi órához hasonlóan - a hallgatók érdeklődése miatt indítottunk el. 2007. október 22-étől fogva máig 22 napon, összesen 50 különböző ren­ dezvényen vettünk részt. Nincs is nagyon olyan esemény, amely nélkülünk zajlana. Igazából ez adta a speckol ötletét: ugye mindig történik valami érdekes, izgalmas, ami kapcsolódik a tananyaghoz, és ezekről az előző félévben is sokat meséltem, ráadásul a hallgatók is rendszeresen érdeklődtek a téma iránt. - Kikkel járnak ezekre a rendezvényekre? - A gyülekezés jogi projektben résztvevő munkatársaim közül négyen járunk „tüntetni”: Halász Zsolt, Lápossy Attila, Tóth László és jó­ magam. Lápossy Attilán kívül mindhárman a Pázmányhoz kötődünk, itt tanultunk, Halász tanár úrral pedig itt is oktatunk. - A Tanár Úr az első évfolyam hallgatói közé tartozott, akik az 1995-ben, újonnan létrejött jogi kar induló évfolyamán kezdtek tanulni. Mennyi­ ben lehetett más Önöknek, legelsőknek? - Rendkívül nagy volt bennem és tulajdonképpen az évfolyam többségében is a bizonyítási vágy, hogy majd mi megmutatjuk, s „csakazértis” jo­ gászok, mégpedig jó jogászok leszünk, és ezért mindent meg is fogunk tenni. Ugye akkor még különböző épületekben folyt a tanulás. Velünk együtt fejlődtek a dolgok. Rendkívüli tudású, karizmatikus emberek oktattak minket. Hirtelen csak három nevet említenék: Zlinszky, Kilényi és Péteri professzor urakét. Volt egyfajta helyzeti előnyünk, hogy mi voltunk az első évfolyam. Ez óriási elvárásokat is jelentett, és mi is nagyon meg akartunk felelni. Tudtuk, hogy évek múlva a mi és nem mellékesen az Önök - eredményeink alapján ítélik meg az egyetemet. Másrészt mo­ tiváló tényező volt például az évfolyamrangsor is, melyet minden félévben kifüggesztettek, s akkor az ember nyilván nemcsak azt nézte meg, hogy ő hol van... - Mennyiben vették ki a részüket a munkából? - Hát, most csak azt említeném, hogy egyszer az évfolyamunk például külön felhívás nélkül megtisztította az ablakokat. Az első évben - vic­ cesen szoktam is mondani - egy zárda ebédlőjében és szobáiban vendégeskedett az egyetem. Majd amikor a magyar katolikus püspöki kar visszakapta a Szent István Társulat egykori székházát, ide kerültünk. - Milyen volt az évfolyam? - Nagyon jó közösség alakult ki. A mai napig is - irigylésre méltóan - tartjuk a kapcsolatot. Volt, hogy reggel fél nyolctól este nyolcig bent voltunk az egyetemen. Beszélgettünk. Sokan közülünk még most is itt vannak, már ok­ tatóként. Csak néhány z név említésképpen: Bárándy Gergely, Békés Ádám, Csepely-Knorr Tamás, Éles Anita, Gyeney Laura, Halász Zsolt, Komáromi László, Kovács László, Móritz Balázs, Paksy Máté, xPatyi Gergely, Tahyné Kovács Ágnes, Újvári Ákos... - Szép helyezést ért el az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. - Másodéves voltam, mikor az egyik alkotmányjog előadáson Kilényi Professzor Úr mondta, hogy tu­ dományos diákkört szervez, és hogy szeretné, hogy az valamiféle verseny is tállóvá váljon. Javasolt is néhány témakört, melyek közül választani lehetett. Morvái Attila barátommal kiválasztottunk egyet: a Stabilitás és mobilitás a közigazgatás vezető poszt­ jain címmel. Ez még egy fel nem dolgozott téma volt, de pont ezért volt jó. Másfél éven keresztül dolgoztunk rajta, délutánonként könyvtárba jár­ tunk, interjúkat készítettünk. Végül I. helyezést értünk el az OTDK-n 1999-ben. - Több TDK-dolgozat, vagy tudományos pályázat konzulense is. Hogy van minderre ideje? - Igyekszem a diákok számára - ha nem is azonnal, de - mindig rendelkezésre állni. Ezt a példát lát­ tam, s magam is ezt követem. Volt olyan, hogy ki­ lenc alkotmánybíróból öt az egyetemünkön tanított. Nyilván nagyon elfoglaltak voltak, de mindig volt pár percük a hallgatókra. Mikola Orsolya Járó-Kelő: Szarvas Ha már az embert nem részesítette abban a szerencsében a sors, hogy szarvasinak te­ remtette, akkor legalább legyen az ismerősei között egy. Ha nincsen, ismerjen meg egyet. Ha megismerte, menjen el meglátogatni. Innen vál­ nak izgalmassá a dolgok. Pontosabban, amolyan békés-izgalmassá. Szarvas ugyanis Békés megye közel 18 000 lelket számláló városkája, nem mellesleg a történelmi Magyarország földrajzi középpontja. Mintha ezek a tulajdonságok pre­ desztinálnák a helyet: ez egy igazi békés-lazulóscsomópont. Ebben a városban is vannak látványosságok, amiket érdemes végiglátogatni, mint mindenhol, de itt főleg leírni jó. Létezgetni. Köszönni a Körös holtágnak, miközben kávét iszogatunk a partján: „Szervusz Körös...”. A folyó mintha hümmögne egyet miközben komótosan tovább folydogál. Aztán sorban lehet köszönni mindenki másnak. Hiszen itt tényleg ismer mindenki mindenkit. Lehetetlen úgy lemenni a Belvárosi sörözőbe, az Azték Clubba, vagy a Napestig szórakozóhelyre, hogy - kedves ismerősüld? révén ugyebár - ne köszöngetne oda nekünk folyton valaki. Az igazán meglepő, hogy a fiatal felnőttség nem ég Pest-lázban. Persze, ha a munka, lehetőségek odaűzi, fölmegy a vízfej fővárosba, aztán mégis szépen hazajön, ha ideje megengedi. És ez így van rendjén. Van­ nak itt is szórakozóhelyek, kávézók, fürdő, fel­ sőoktatási intézmény - szóval minden, ami egy városba kell, csak persze olcsóbban, barátságo­ sabban. Az embernek az az érzése, hogy nin­ csenek különösebb távolságok: sem helyek, sem emberek között. Az idei tavasszal rendezett Ma­ jálison például az egyik párt standjánál bőven csapolták a sört. A másikénál a kolbász volt igazán fenséges... legfeljebb el kellett menni a harmadik standhoz a mustárért. Ezzel pedig nem volt semmi baj, mert alapvetően mindenki ismerte a másikat, és úgyis kortyolt már otthon a háziból, a nap is melegen sütött és desszertként kecsegtető volt a pörkölt mandula illata... akkor meg minek időt vesztegetni arra, hogy ki hova tartozik politikailag, meg miért... Csacsiság. Később, már nyár fele úgyis hatalmas hír rázta meg a városka nyugalmát. A Piton. Kezdetben még nem lehetett tudni, hogy milyen kígyó, de később elterjedt, bizony: pilonról van szó. Ál­ lítólag az emberekre is veszélyes bestia jól be­ leszabadult a Körösbe. Ez nyáron igencsak problémás, mert ilyenkor a fiatalok és idősek is szeretnek beleszabadulni a vízbe, a kettő össze­ fér hetősége meg legalábbis kérdéseket vet föl. Annyira, hogy egy édesanya végül megelégelte a helyzetet és levelet írt a polgármesternek, hogy ugyan, csináljanak már valamit A Pitonnal, mert ő így nem engedi el a kisfiát kenutáborba. Következő lépésként a hírekben lemegy: A Pitont megtaláltuk. Már igencsak legyengült ál­ lapotban volt, nem is tudott volna senkinek ár­ tani. Ráadásul kimúlt. Eltemettük... Ezen a ponton tán már sajnálni is lehetett volna a szerencsétlen állatot, míg ki nem derült: nem is létezett. A turisták elcsábításában vetélytárs békésszentandrásiak találták ki. Ejnye-ejnye, a kis kópék. Viszont-csínyről egyelőre nincs tu­ domás, de drukkolunk Szarvasnak. Máskülön­ ben az élet megy tovább: időnként az arborétumból a Körösön átrepül egy-egy kósza páva. Majd rájön, hogy igazából sem úszni, sem repülni nem tud. Jönnek és összevadásszák, visszaviszik. Ilyesmi. Közben a város van. Létezget. Szépen, meghitten, lazán. Ennek megfelelően jelenthetem: az idő őszi-meleg, a fák pirosas színekben pompáznak és a virágok itt még mindig nyílnak. A folyó meg folydogál. 100%-ig piton-mentesen. Barát Zsófi kilencedik oldal �A pszichológia jazz-zenészei Nem véletlenül van két pszichológus karunkon, hanem hogy megvizsgáltassanak minket magunkkal, amikor „pályára lépünk”. A szakmáról és a Karrier Iroda tréningjeiről beszél­ gettünk Keresztes Karola és Léder László trénerekkel. - Pár szóban bemutatkoznátok? Kik vagytok, és hogyan kerültetek ide? - Léder László: Egy szakmai rendezvényen találkoztam^Bánhegyi Viktóriával, régi isme­ rősömmel. Ő említette, hogy a Karrier Iroda keres trénert egy programjához. - Vannak pszichológusok, és azon belül van­ nak trénerek? Mi a különbség? - LL: Igen, van olyan, hogy trénerképző, de igazából tréner a szakmai tapasztalattól lesz az ember. Sokan nevezik magukat trénernek, de itt is a piac dönti el, hogy elfogadja-e tré­ ningnek. Ha valaki nem jó tréner, azt nem hívják sehova. - Keresztes Karola: Arról nem is beszélve, hogy minden csoportnak más trénerre van szüksége. Van tréner és tréning pedagó­ gusoknak, közgazdászoknak és más csopor­ toknak is. Mindenkinek az ő szükségeire és céljaira. Az a leghasznosabb, ha a trénerség mellett a pszichológusnak van az adott terü­ leten is még egy kis hozzáértése. - Mégis mi a lényege egy ilyen tréningnek? - LL: Olyan lélektani jelenségek jelennek meg egy tréning során, amik a hétköznapi életben csak sokára vagy egyáltalán nem. Ezeket kezelni kell tudni. Egy munkahelyen például nem ritka, hogy konfliktusok, feszültségek keletkeznek. - KK: Egy-egy ilyen konfliktust el is „ját­ szunk”. így igaziban láthatja mindenki, hogyan kell viselkednie bizonyos szituációkban. Ezt a végén meg is beszéljük. - Máshogy kell felkészülnötök egy jogásztré­ ningre? - LL: A tréning alapeleme a rugalmasság. Nincs konzervtréning, oár sokan ezt gondolják. Amikor készülünk, több forgatókönyvet is elkészítünk. Egy tréner inkább egy jazzzenészhez hasonlítható, mint egy szimfonikus zenészhez. Ettől kezdve az adott tréningen jelen lévők határozzák meg a megfelelő mód­ szert. És igen, ez szakmára specializálva is vál­ tozó, mert egy szakma nagyon meghatározza az embert. Gyakran ezeket kell felismertet­ nünk a résztvevőkkel, de néha éppen hogy ki kell léptetni őket elképzeléseikből. A nem létező, virtuális életpályák visszautasítására gondolok. A filmekből ismert drága öltönyös, a másikat legyőző jogász képe az emberek nagy részét rombolja, s nekünk időben kell szólni. A pályaválasztásban is vannak „reklámok”, aminek ugyanannyi köze van a valósághoz, mint a valódi reklámnak. - KK: Volt olyan tréningünk, amit előre megszerveztünk, ismertük a csoportot, közö­ sen alakítottuk ki a tematikát, egyszóval nagyon felkészültünk... Aztán ment a nap 1,5 órait, ami után leültünk Lacival, és újrater­ veztük az egészet. - Mire számíthat egy jogászhallgató ezen a tréningen? - LL: A jogi szakma egy embert próbáló pálya, bár ezzel nincs egyedül. Nagyon fontos az ő esetükben, hogy a morális személyes értékeket ez a pálya ne írja fölül. A feladatunk tehát úgy­ nevezett pályaszocializáció. Az első évek nagyon meghatározóak és kritikusa egy életpá­ lyában, erre pedig igazán lehet előrekészülni. Sőt keU is, hogy a karrierépítés ne ad hoc men­ jen. Abban a szerencsés helyzetben is vagyunk, hogy nem vagyunk annyira messze még az egyetemtől, így jobban megértjük a diakok gondolkodását. - Mi a rövid, vázlatos tematikája ennek a három alkalomnak? - KK: 3 állomásos szerdai jogásztréningünket önismereti alkalommal kezdtük november közepén, mert ez a legfontosabb. Van belső és külső karrierépítés. Előbbihez iól kell ismerni magadat. Ha ezt nem tudod, Könnyen nyers karrierépítésbe szaladsz, s olyan leszel 10 év múlva, mint a rossz híd, amely a két végéről indulva középen nem találkozik össze. A másik két alkalom már jóval konkrétabb dolgokról szól. Az álláskeresés nagyon fontos lépeseiről, Erasmus Körkép - Nijmegen Új rovatunkban külföldön vendégszereplő Erasmusos hallgatóinkat kérdezzük a kinti élményeikről, örömükről, bánatukról, arról, hogy mit jelent nekik ez a rendhagyó (fél)év. Biczó Anna, Nijmegen (Hollandia) - Melyek voltak az első élményeid a megérkezé­ sedet követően? - A program már augusztusban elkezdődött, volt egy bevezető hetünk, amikor egymást, a várost és az egyetemet ismertük meg. Mindenkit men­ torcsoportokba osztottak, ahová a világ minden tájáról összerakták a hallgatókat, az ausztráltól kezdve az amerikain át az ÉU tagállami diákokkal bezárólag. - Hogy tetszik a város és környéke, a holland mentalitás? - Hollandiában mindenki beszél angolul, az öreg nénitől kezdve a kisiskoláson keresztül a bolti eladóig, sőt nagyon jól. Sokat segített nekik az, hogy a televízióadásokat nem szinkronizálják, így már kicsi gyermekkoruk óta hallják az angolt. A vonatállomáson az információs pultnál angolul nemcsak hogy elmagyarázzák az irányokat, hanem rögtön kezedbe is nyomják a térképet. Érződik, hogy ez a „nyugat”: mindenki jól öltözik, mo­ tizedik oldal solyog, utazik a világban és élvezi az életet. Min­ denhol bicikliút fut, ez a legjobb közlekedési eszköz errefelé. Olcsóbb, ha secondhandben veszed, ami bár állítólag lopott, de legalább nem vesztesz annyit, ha ellopják, amint ez velem is megtörtént. Pár hónap után meg már az eső sem vészes a bicik­ lin, elég csak gyorsabban tekerni Itt, a német határ mellett, ahol Nijmegen található, az érzése az em­ bernek az, hogy minden egy karnyújtásnyira van: például áttekertünk Németországba, pár órára van Berlin és Belgium, csak két óra Amszterdam, ami az ország túlsó fele. - Miben más náluk a felsőoktatás? - Az egyetem itt is szeptemberben kezdődött, de a tanítási módszer teljesen más, mint otthon. Min­ den órára elég keményen fel kell készülni, sokat kell olvasni, természetesen angolul. Az órán per­ sze ezeket megbeszéljük, de emellett összefüg­ géseket is keresünk, és összehasonlításokat végzünk más országok jogával. Az órák anyaga természetesen ki van vetítve, és meg is kapjuk a Blackboardon, ami lényegében az itteni Neptun. Az év felosztása hasonló, mint nálunk, tehát még a vizsgaidőszak örömeit nem tapasztaltam meg, de azt tudom, hogy lesz olyan vizsgám, amihez minden könyvet lehet használni. Számomra ez hi­ állásinterjúról, a kiválasztásról, felvételi tech­ nikákról lesz szó. Hogyan készüljünk föl? Mit tegyünk? Mit mondjunk, mit ne mondjunk? Több mint egy évig egy ügyvédi irodánál foglalkoztam kiválasztással, amiből sok tapasz­ talatot szűrtem le. - LL: Magyarországon nagyon szélsőséges munkahelyi kultúrák vannak. Ha az elején egy rossz - vagy legalábbis konfliktusokkal terhelt - munkahelyre kerülsz, az nagyon ko­ molyan rombolhatja a pályádat. Ezért fontos, hogy a személyiségem és a munkahelyem belső értékrendje és munkakultúrája mege­ gyezzen, különben sérülés lesz. Már pedig emberek évekig beragadnak ilyen munkahe­ lyekre csak azért, mert nem tudják azonosí­ tani a maguk körül kialakult helyzetet. És azt láttuk magunkon is, hogy ha az ember meg­ találja a munkahelyet, amelyet saját magával közös nevezőre tud hozni, akkor indul meg az egészségesen épülő szakmai karrier is. Sergó' András Akarsz róla beszélni? Aktív ősz aktív egyetemistáknak Most, mikor már a csipkebogyót is megcsípte a dér, most, amikor már a Karrier Iroda ablakai is folyton csukva vannak, s mikor többet van sötét, mint nem, nos, mifelénk csak ilyenkor kezdődik az élet. A nyári lusta álmatlanságnak vége, az egye­ temisták mellett fölébredtek a gyakorno­ kokat eddig fogadni nem óhajtó jogi osztályok és ügyvédi irodák csőstül rohamoz­ zák a Pázmányt. A színes-szagos faliújságon mindez olvasható, néha nézegethető is. Apropó, olvasás! November 8-9-én lezajlott az Improved Reading és a Karrier Iroda má­ sodik olvasásfejlesztő tréingje. A szemnek való gyorsulás és az észnek való jobb felfogóképesség 10 fiatalnak kapcsolódhatott össze, és mivel jóval több tartott erre igényt, így az ismétlésben még lehet reménykedni. (Kereseteket az I. em. 137-ben fogadjuk.) Szemeszterünk második felét azonban a pszichológia és a jog határterületei aranyoz­ zák be. Aki szerint ez lehetetlen, az láto­ gasson el a szerdai jogásztréningekre, amely a jogásziét mintatantervbe nem került elemei közül szemezget. A mellékelt interjú ebbe enged komolyabb bepillantást. hetetlen, milyen lenne, ha a Pázmá­ nyon is nyitott Ptk-ból vizsgáz­ nánk. - Hogyan jössz ki az ösztöndíjadból? - A „Nyugat” az árszínvonalon is meglátszik: Az élel­ miszerárakon a boltban, de inkább a sörárakon a bá­ rokban, ami csak 2 dl, de 2,20 Euró alatt nem kapod meg. Körülbelül a kávéárak is innen kezdődnek, és eléggé drága a vonatozás is (Amsz­ terdam oda-vissza 29 Euró). A szállásért is jócskán kell fizetni, nagyjából 305 Éurótól kezdődik. A koli általában egy szoba, ami igaz csak a Tiéd, de a fürdő, konyha közös. Mindez azért nem nyomja rá a hangulatra a bélyegét. Mindenki lelkesen és nyi­ tottan érkezett, sok barátság kötődött már. -Ajánlanád másnak is, hogy ide jelentkezzen? - Határozottan igen! Örülök, hogy belevágtam, és hogy itt lehetek. Az egyetem weblapja: http://www.ru.nl/english/ faculties/faculty_of_law/ Bárth Bertalan �Forint helyett mosoly „A Bátor Tábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyerekeket, és sokkal bátrabb, egészségesebb, jókedvűbb és élményekkel telibb gyerek jön ki” Peti, 15 éves a Bátor Tábor egyik táborozója Manapság szinte érthetetlennek tűnik, hogy egy felnőtt ember a legdrágább kincséből, a szabadidejéből miért áldoz fel egy évben mini­ mum tíz napot másokra. Ráadásul teljesen ingyen, önkéntes alapon, pénz helyett gye­ rekek mosolyáért. A Bátor Tábor élményterápiás foglalkozásait önkéntesek - tábori nevükön cimborák közreműködésével valósítja meg. Fogarasi Szilvi a Bátor Tábor egyik önkéntese az alapítvány négyszáz segítője közül. A kamasz diabéteszes turnusban volt cimbora a hatvani táborban. - Miért jelentkeztél a táborba? - Táboroztatással régi iskolámban hét éven át foglalkoztam szervezőként. Sok oka volt annak, hogy azt befejeztem, lényegében kiöregedtem belőle, illetve ha maradok, túl sok energiámat vitte volna el a változásban lévő tábor terelgetése. Ami azt illeti, nagyon is sajnáltam, hogy véget ért életem táboroztató szakasza. Ekkor talált rám egy rádióműsor a Bátor Táborról valamikor tél végén. Kiváló lehetőségnek éreztem, hogy folytassam, amit befejezni nem is igen lehet. Arra gondoltam, hogy ha sikerülne, akkor az új társaság, az új kihívások, amivel egy teljesen más jellegű tábor jár, még inspirálóan is hatnának rám. Ebben aztán szerencsére nem is kellett csalód­ nom. - Sokan megrettennek, amikor megtudják, hogy a tábor lakói beteg gyerekek. Te nem ijedtél meg ettől? - Féltem, hogy esetleg majd rosszul kezelem a betegség jelenlétét, de szerencsére a tábor alatt az ember erről tényleg megfeledkezik. Sokat segített ebben a nyitott, tenni akaró csapat. Furcsa volt az is, hogy ezúttal nem én voltam a főszervező. Eddig az utolsó fűszálrezdülésig mindent mi találtunk ki magunknak, most pedig egy kész, hagyományokkal rendelkező táborban kellett megtalálnom a helyem. Egy kis félsz volt bennem a korosztály miatt is. A kamasz turnus résztvevői között a legfiatalab­ bak éppen a korábbi táboraim legidősebb lakói­ val voltak egyidősek. A programtartó társaimat sem ismertem korábban. Ugyan­ akkor kíváncsian vártam, hogyan fogunk tudni együttműködni. Szerencsére nagyon jól összekovácsolódott csapat lettünk. - Mit tanultál a táborban? - Baby shark... Bili... (nevet). A tréfát fél­ retéve kaptam egy komoly leckét abból, hogy a korosztály hogyan kezeli, dolgozza fel a betegségét. Megtanultam én magam is ter­ mészetességgel fogadni az ilyesmit. Nem helyes, hogy alapjáraton nem tanuljuk meg, hogy a beteg gyerekek voltaképpen átlagos gyerekek. Ugyanúgy élnek, ugyanúgy olvasnak például mindenféle ifjúsági magazint aktuális együttesekről, mint valamikor mi. Azt hiszem, sokkal inkább fel vagyok vértezve a saj­ nálkozás ellen, amiből bizony ők sem kérnek. Ehelyett inkább menjünk kézműveskediú meg íjászkodni! Nem egyszerű elfogadásról be­ szélek, ez több annál. - Miért jó önkéntesnek lenni? - A közös étkezéseket vagy az esti beszél­ getéseket nagyon szerettem. Az utolsó esti tábortűz is örök emlék marad. Emellett számos igen jó embert ismertem meg. Sok pillanatot fényképként őrzök a mai napig. De én szétválasztanám az önkéntességet a cimboraságtól, vagyis a táboroztatástól. Persze, szép dolog, hogy önkéntesként tesszük és nem pénzért, de számomra itt a táboroztatás élménye dominál. Jó adni, jó látni őket mosolyogni. Egyszerűen szeretek közösen ját­ szani, ez nem teher, számomra is élmény. Hiszen együtt nevetünk, nem igaz? Pontosan tudom, hogy ezek a táborok életre szóló élményeket adnak a gyerekeknek, és ha ön­ magában ezt nézzük, akkor ez teljesen független attól, hogy ki milyen alapon jött. Megígérhetem, hogy legközelebb is elsősorban táboroztatni fogok menni. Ha pedig tanulok közben valamit, hát állok elébe. (www.batortabor.hu) Ughy Szabina Mégis fenyeget a „Genoizmus”? A fogalom az 1997-ben készült Gattaca című sci-fi filmből származik. A történet szerint a jövőben az emberi genom teljes feltérképezésének hatására a gyermekeket azok születése előtt „megtervezhetik” szüleik: megadhatják kinézetét, valamint a vizsgálat alapján kimutatott betegségekre való hajlamot is kizárhatják. Mivel az ily módon megtervezett emberek nagyobb teherbírásúak és hosszabb életűek, mint természetes úton született társaik, esélyeik is nagyobbak lesznek a jó munkahelyeket illetően. Az így kialakult, munkáltatás során alkalmazott DNS alapú hátrányos megkü-lönböztetés neve lett genoizmus. Ennek bekövetkezése a film készítésének idején még igencsak távolinak tűnt, ám azóta történtek bizonyos tudományos felfedezések, melyek során bár nem a teljes genomot térképezték fel mára a tudósok, de nagy részét már igen. Még ez sem adna nagyobb aggodalomra okot, ha társulna ehhez megfelelő szabályozás, ami az említett állapotot megelőzné. Itt lép a képbe az általam nemrég felfedezett cikk az index.hu-ról, aminek főcíme az alábbi volt: „Az USA szenátusa április végén egyhangúlag elfogadta a genetikai alapú diszkriminációt tiltó törvényt, amely egyértelműen megtiltja, hogy a munkaadók és az egészségbiztosítók DNS-teszteket kérjenek, illetve hoz­ záférjenek a dolgozóik, illetve ügyfeleik genetikai adataihoz. A magyar országgyűlés május elején szintén egyhangúlag fogadta el a humángenetikai adatok kezeléséről szóló új törvényt, amely viszont nem tiltja ugyanezt.” Utánanéztem az említett jogszabálynak („2008. évi XXI. törvény a humán­ genetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól”) és az állítás alaposnak bi­ zonyult. A törvényben nem csak a munkaadók és biztosítók, de senki nem lett kizárva a humángenetikai adatok kezelőinek köréből, így - bár a mintavételhez az érintett hozzájárulása kell - azt bárki megteheti genetikai vizsgálat vagy humángenetikai kutatás céljából Az előbbi cél a veszélyesebb, ugyanis míg eddig a munkaadók az alkalmazottak kiválasztásánál „csak” azok magánszférájába hatolhattak be (nemrég hallottam, hogy mostanság már az iwiwen is utánanéznek az embernek), ezután már a vizsgálat segít­ ségével teljes géntérkép alapján is válogathatnak, vagyis felvehetik csak a legteherbíróbb, betegségekre legimmunisabb, stb. embereket, míg mások­ nak csak az aljamunka marad - esetleg szakképzettségüktől függetlenül is. Ugyanez igaz a biztosítókra is (csak azokat biztosítják, akik kevésbé betegeskednek, stb.), ám ez jelenleg inkább az Egyesült Államokban prob­ léma, ahol így is az egyik legrosszabb a helyzet a TB-t illetően. A problémát a cikk szerint mind Péterfalvi Atilla, mind a TASZ, valamint két nagyobb párt (Fidesz, KDNP) is felismerte, az Ország­ gyűlés mégsem szavazta meg. A jogszabály ilyetén állapota pedig táp­ talajt szolgáltathat az említett jövőkép megvalósításához, melyre jelenleg még nincs példa, azonban csak időbe telik annak megjelenése, ha a lehetőség adott marad. (Forrás: http ://index.hu/tudomany/genadat802/) Konta Balázs tizenegyedik oldal �(Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Szenvedély, egy szelet kultúra és persze hatalmas üzlet egyben. Napjainkban a legelterjedtebb reg­ geli ital, a modern ember életének része, mindegy, hogy egyszerű papírpohárból kortyolgatja, miközben a villamos után rohan, vagy aranyozott porceláncsészéből, elegáns öltözetben egy felka­ pott kávéház teraszán. Tömegcikk, mégis külön­ leges, kis mértékben jótékony hatású, nagy mennyiségben káros. Sokan rajonganak érte, mások ki nem állhatják. Ez mind: a kávé. Az ital élvezetének eredete állítólag a XIII. századra nyúlik vissza. Naironi professzor, a XVII. században, Rómában értekezést írt a kávéról, így vált ismertté a növény felfedezésének mondája, amely így szól: Egy pásztor Abesszíniában, Kaffa hegyvidékén az 1440. év egyik reggelén azzal állított be a szomszédos kolostorba, hogy nyája az elmúlt éjjel nem pihent, sőt: az állatok nyugtalanok voltak. Ebből a bará­ tok arra következtettek, hogy a juhok olyan növényből ettek, amelynek élénkítő hatása van. A helyszínen meg is állapították, melyik cserje okozta az álmatlanságot. Ezt a körülményt a szerzetesek a maguk javára használták fel, hiszen az éjszakát átvirrasztó barátok a kávécserje gyümölcsének főzetével űzték el szemükről az álmot. A mondából valószínűleg csak annyi igaz, hogy a kávéfőzés az abesszíniái fennsíkon vált először szokássá és később innen terjedt tovább. Azt, hogy ezen a területen milyen régre nyúlik vissza a kávé fogyasztása, senki sem tudja pon­ tosan. Az azonban biztos, hogy a XV században terjedt át Arábiába és Egyiptomba, ahol eleinte sok ellenségre talált. Közéjük tartozott Kair Bég is, aki 1511-ben lett Mekka helytartója, és akinek szándékában állt bebizonyítani a kávé szentségtörő voltát. E célból értekezletet is össze­ hívott, amely kimondta, hogy a kávéfogyasztás ellenkezik a Korán igéivel. A raktárakat fel­ perzselték, és akit e bűnös szenvedélyen kaptak, azt háttal egy szamárra ültették és így vezették végig Mekka utcáin, kitéve őt a tömeg gúnyo­ lódásának. A Bégnek azonban hamarosan vissza kellett vonnia szigorú rendelkezéseit, mert a kávé egyre szélesebb körben lett ismert és kedvelt. Olyannyira, hogy az ital szenvedélye továbbter­ jedt észak felé, és a XVI. században két kereskedő Konstantinápolyban már kávéházat nyitott. Európában a XVII. században indult hódító útjára a fekete ital. Az első szállítmány 1624-ben érkezett Velencébe. Ekkor ittak keresztény állam területén először kávét. 1642-től rendszeresen is megindult a behozatal, 1645-ben pedig megnyílt az első velencei kávézó. Párizsban XIV Lajos ide­ jében terjedt el szélesebb körben. Itt egyébként egy örmény kereskedő nyitotta az első kávéházat, de a helyiség túlzottan keleties berendezése miatt nem aratott átütő sikert. Annál inkább megfelelt a francia ízlésnek a szicíliai Procopio üzleti kezdeményezése, aki a Comédie Francaise-zel szemben nyitotta meg Európa első igazán mo­ dern kávézóját, ahol már nem csupán kávét, hanem teát, csokoládét és fagylaltot is - amelyet egyébként ő honosított meg Párizsban - lehetett kapni. Az első angol kávéház Oxfordban 1650ben, az első német kávézó Hamburgban, 1679-ben kezdte meg működését. A XIX. században a kávé meghódította az egész világot és kiszorított minden, a régi időkben szokásos reggeli ételt és italt, köztük a köles-és zabpépet és a köménymagos levest. A kávénövényről az első hiteles tudósítás Alpinótól, a kiváló padovai botanikus tanártól ered, aki tanulmányozta Egyiptom növényzetét és erről 1592-ben könyvet írt. A kávé a Coffea nemzetségbe tartozó cserje vagy kisebb fa, melynek fajai főleg Afrikában és Dél-Azsiában élnek. Virágaik fehérek, illatosak, a jázminéhoz hasonlóak. A Coffea nemzetség nagy létszámú, de csak két jelentős tagjának terméséből készítenek kávét: Az arab kávéból (Coffea Arabica) és a Coffea Robustából. A Coffea Arabica sokkal jobb kávéalapanyagnak szánjít, ezzel tizenkettedik oldal együtt kényesebb a Robustánál. A kávécserjéknek 900 méter tengerszint feletti magasságra, ter­ mékeny talajra és 15-24 °C közötti hőmérsékletre van szükségük a megfelelő fejlődéshez. Az Ara­ bica adja a kereskedelemben kapható kávé mint­ egy 75%-át. A Coffea Robusta igénytelenebb, ellenállóbb, tűri a hőséget, a nagy páratartalmat és általában a 900 méter alatti síkságokon terem. A kávéültetvényeket többnyire friss erdőirtások talajába telepítik. A magot ágyakba vetik, majd 34 hónap múlva a kb. 4-5 cm magas csemetéket faiskolába ültetik, ahonnan az esős időszak elején az egy, legfeljebb két éves fák végleges helyükre kerülnek. Az arab kávé a negyedik, a Robusta kávé már a harmadik évben teljes termést hoz. 1820 éves korban a cserje termése fokozatosan csökkenni kezd, de gondos ápolás mellett az idős, 50-60 éves cserjék is kielégítő termést hozhatnak. A gyümölcsöt érés után szüretelik. A legjobb minőségű kávé akkor nyerhető, ha a szüreteléssel addig várnak, amikor a gyümölcs szinte már bill­ ióban van. A leszedett gyümölcsöt száraz vagy nedves eljárás útján dolgozzák fel. A száraz eljárás sze­ rint a gyümölcsöket rétegekbe rakva kevergetik, miközben erjedés indul meg a húsos részekben. Ezután cementteraszokra kiterítve, a napon kiszárítják. így kerül a hámozatlan mag a kávéhántolóba. A nedves eljárás szerint a gyümölcsöt aratás után azonnal gépbe rakják, ott kellő nyomás és vízsugár segítségével megfoszt­ ják húsától, majd újból megmossák és napon vagy szárítókamrábán kiszárítják. A kávét mindkét esetben további tisztításnak, válogatásnak vetik alá, ezután szállítják el. A feldolgozás utolsó fázisa a pörkölés, amelyet zárt edényben, folya­ matosan emelkedő hőmérsékleten végeznek, miközben a kávészemeket folyamatos mozgásban tartják. Ha alacsony a hőmérséklet, a kávészem belseje nyers marad, ha túlságosan magas, kellemetlen, kozmás íz keletkezik. Ha a pörkölés kész, a kávét hideg szélárammal gyorsan le kell hűteni. A nyers kávéban levő mintegy 5-10% cukor nagy része a pörkölés során karamellizálódik, így a pörkölt kávé cukortartalma már csupán O.5-1.5%ig terjed. Ehhez hasonlóan a koffeintartalom egy része is elbomlik, így a pörkölt kávé kevesebbet a tartalmaz, mint a nyers növény. A sok káros hatás mellett a koffein jótékony hatá­ sai közé tartozik, hogy fokozza a szívműködést, az anyagcserét és a légzést, növeli a vérnyomást és a vérkeringési sebességet, tágítja az agyi ereket. Megszünteti az álmosságot, javítja a hangulatot, stimulálja az agykérget, gyorsítja a gondolkodást és átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő, amelyet azonban rohamos teljesítmény­ csökkenés követ. Egy csésze kávé elfogyasztása után 5 perc múlva a test szinte minden szövetében kimutatható a koffein. Koncentrációja fél óra alatt eléri a maximumot, majd lassan lecsökken. Nagy koffeinadag azonban kézremegést, vér­ tolulást és szívtáji nyomást okozhat. Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, melyet Vietnám, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Brazília és a szegényebb kávétermelő országok, (Niger, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság) között ellentétek feszülnek. Bár a kávé megosztja az embereket, tagadha­ tatlanul szimbólum, jelenség, a baráti beszélgetés vagy az ébredés elengedhetetlen része és feltöltődés (vagy csak hisszük, hogy az...). Bármit is gondolunk azonban, a lényeg mindig a mérték, hiszen mindannyian ismerjük a bölcs mondást: a jóból is megárt a sok. Borbás Dorottya Tudtad-e? - hogy a legnagyobb kávéfogyasztó az Amerikai Egyesült Államok, amely a világ összes kávéjának mintegy 30%-át importálja? - hogy Európában a finnek isszák a legtöbb, a románok a legkevesebb kávét? - hogy a kávé gazdasági károkat is okozhat, mivel a dolgozók idejük egy részét termelés helyett kávézással töltik? (Ennek kiküszöbölésére jelentek meg a kávéautomaták!) - hogy Indiában azt a kávét tartják a legjobbnak, amit a sakálok és a cibetmacskák ürülékéből szed­ nek össze? - hogy a barista eszpresszó alapú italokat és italkülönlegességeket készít, napi munkája a mix­ erhez, alapanyaggal kapcsolatos tudása a sommelierhez hasonlítható? - hogy VIII. Kelemen Pápa azt mondta, hogy a kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital? - hogy a legrégebbi kávékészítési mód a török, más néven arab módszer? - hogy Etiópia a legdrágább és legkeresettebb kávéfajta termelője? A legfontosabb kávévariációk Espresso Café cortado Doppio Ristretto Espresso, Lungo Espresso, Corretto Caffè Roma Macchiato Latte macchiato Capuccino Melange Freddo Eszpresszó technológiával készített, 25 ml űrtartalmú, sűrű, tartalmas ital. Ez a legtöbb íz és aromaanyagot tartalmazó kávéital A spanyol elnevezés jelentése: eszpresszó kávé kevés tejjel, amit külön kancsóban szervíroznak és általában a felszolgáló önti a kávéhoz Két espresso egy csészében a szokottnál kevesebb, 20 ml vízzel a szokottnál több, 30ml vízzel Az olasz elnevezés espresso kávét jelent, melyet párlat kísér, vagy annak hoz­ záadásával készül. A párlat általában grappa, azaz olasz törkölypálinka Espresso kávé, egy szelet citromhéj hozzáadásával Az olasz elnevezés foltost jelent, az ital ugyanis espresso egy foknyi tejhabbal a tetején, ami épp csak megszínezi a kávéitalt Espresso nagyon sok (2-3 dl) meleg tejjel, a tetején tejhabbal. A macchiato fordí­ tott változata, itt a feketekávé kevés a tejhez képest, alig színezve meg azt A krémes espresso és a habosított tej tökéletes elegye Feketekávé, tej és tejszín keveréke. Tetején nincs tejszínhab. A francia ere­ detű elnevezés jelentése: keverék. Tört jégre kitöltött üvegpohárban szervírozott espresso. �Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnepe November 7., A38 hajó. A metálzene szerel­ mesei most bizonyára mind elégedetten kon­ statálják, mennyire jó koncerteken vehettek részt ezen az estén. Az Insane, a Cadaveres, a Replika és a Stopyt zenekar előtt az estét a Zulu nyitotta. A korai, 20 órás kezdés ellenére, a közönségnek nagyon egyszerű dolga volt, hogy ráhangolódjon az éjszakára, hiszen a fiúk erős hangzásvilágukkal és tartalmas szövege­ ikkel tökéletes hangulatot teremtettek. Én most őket, a Zulu zenekar világát és tagjait szeret­ ném egy kicsit közelebb hozni a kedves olvasókhoz. Ebben Urbán Marci, a zenekar dobosa volt a segítségemre. -A Zulu név hallatán azt hiszem, a legtöbben felkapják a fejüket. Honnan jött, hogy ez lesz a zenekar neve? - Mikor beléptem, én is ugyanezt kérdeztem. Tulajdonképpen, ez a leleményes név egy nagyon hosszú este után született meg. Nem voltam jelen akkor, de megmondom őszintén, nekem tetszik! -A zenekar eddigi pályafutása alatt elég sok tagcsere volt. Pontosan mikor alakult és Te mióta erősíted a Zulut? - Egészen pontosan 2005-ben alakult a Zulu, és ami azt illeti, valóban sokféle zenész fordult már meg a zenekarban, akik azóta is nagyobb zenekarokban játszanak. Én Személy szerint 2007-től zenélek a fiúkkal. Az énekesünkkel, Csaba Zolival, régebb óta ismerjük egymást. Még a gimnáziumban volt egy kisebb formációnk, ez volt az eX-L. - Volt szerencsém még annak idején ott lennem egy-két eX-L koncerten, sőt még a Másnap című lemezetek is megvan. - Az eX-L volt az első zenekarom, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Nagy rutint sze­ reztem, viszonylag elég korán, és meg kell, hogy mondjam, egész jó számaink voltak, per­ sze azt hozzá kell tennem, hogy amatőr szinten. - Az eX-L-hez képest már egészen más stílust játszik a Zulu. Mesélj egy kicsit arról, mit is takar valójában a gloomy stoner? - Az eX-L-nek is megvolt a maga világa, és ennek a zenekarnak is. Igazság szerint a borongósabb hangulat nagyon sok helyen megjelenik, attól függetlenül, hogy milyen szá­ mot játszunk. Négytagú a zenekar, és ez négy teljesen eltérő világot jelent, ami összeérik eggyé. Ez a Zulu. Valaki szerint stoner rock, de annyiféle zene egyesül a Zuluban, hogy nehéz pontosan megállapítani. - Mikorra várható a következő lemez? Mik a terveitek ezzel kapcsolatban? - Január végére tervezzük az újabb stúdió munkákat, nagyon reméljük, hogy most nem jön semmi se közbe, és akkor tavaszra kiadnánk egy nagy lemezt. - Mesélj egy kicsit a tagokról. Milyen együtt dolgozni? - Egy szóban: fantasztikus. Nagyszerű emberekkel zenélek együtt, mind zeneileg mind em­ berileg. Sok éve zenél már mindenki, van, aki képzettebb, gondolok most a basszusgitá­ rosunkra, Fánczi Gáborra, aki a Zeneakadémián tanul, és ha nem ott tanulna, akkor is a zseniális szóval illetném. Söptei Balázs, a gitárosunk - elképesztő érzéke van a zenéhez, nagyon sok dalunkat ő írja, és egy élmény vele játszani. Csaba Zoli, a frontemberünk nagyon is tudja, hogy mit hogyan kell csinálni és hogyan kell összetartani egy zenekart, de persze mindenkinek van még mit tanulnia. Nem vagyunk profik, de reméljük, hogy egyszer majd olyan számokat játszhatunk együtt, amelyek mindenkinek a szívéig érnek. - Te mióta dobolsz? Kik vannak rád nagy hatással? - Kiskorom óta, azaz lassan már 13 éve dobolok. A klasszikus zenével kezdtem testvéremmel együtt az ETŰD zeneiskola keretein belül. Ez után kezdtem el foglalkozni a jazzdobolással. Pár évvel ezelőtt megismertem Nesztor Iván tanár urat, aki nem csak remek tanár, hanem pedagó­ gus is, és nagyon nagy hatással van rám, valamint annyira nagy szaktudással rendelkezik, hogy keresve sem lehetne nála jobb tanárt találni. Rajta kívül nagy tisztelője vagyok a külföldi zenészeknek is, akiknek a zenéje nagyban hozzásegített az egyéni stílusom kialakításához. Tehát Jojo Mayernek, Tony Williamsnek, Jack de Johnettenek. Ugyanakkor nem csak dobosok vannak rám hatással, gondolok itt a Chick Koreára, Keith Jarrettra, és még számos művészre, bőgősökre, fúvósokra, akik a jazz világát képviselik. - Tudomásom szerint több zenekarban is játszol. Ezek mellett mennyire van időd a tanulásra, marad-e szabadidőd? - Jelenleg négy zenekarban játszom, igaz, mostanság nincs annyi időm ezekre, mert készülök a Zeneakadémiára. Jelenleg a BGF hallgatója is vagyok, habár lélekben néha nem vagyok ott. Szabadidőm, nem nagyon van. Ha végzek a BGF-en, irány a zeneiskola, ha ott végzek, jöhet a gyakorlás, és ha azzal is végeztem, akkor jön a barátnőm, család, barátok.. - Térjünk vissza a Zulura, azon belül pedig november 7-ére, amikor is az A38 hajón elég nagy nevek társaságában léphettetek színpadra (Insane, Cadaveres, Replika). Hogy éreztétek magatokat? - Azt kell, hogy mondjam, nagyszerű este volt. Kiváló az A38 technikai felszereltsége, a szervezők is, a hangulat remek volt, és nagy élmény volt a nagyokkal játszani. - Sok kezdő zenekar álmodozik arról, hogy egyszer majd a Szigeten is fellépnek. A honlapotokon olvastam, hogy ezen ti már túl vagytok. Milyen volt és hogy sikerült az ott adott koncertetek? - Mi is kezdőkként kerültünk be két éve. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk a Szigeten, és jó érzés volt ott fellépni. Ráadásul amennyire én emlékszem, igen jól szerepeltünk. - Mik a terveitek a jövőre nézve? - A koncert után, most egy kisebb időre ismét a próbák lesznek előtérbe helyezve, és készülünk az újabb koncertekre. Ha minden igaz, egy estére csak egy műfajt fogunk előny­ ben részesíteni: nem mást, mint a drum ’n’ bass-t! További információk: www.zulumusic.hu yass petra Sokan nem tudják, vagy nem akarnak róla tudomást venni, hogy Halloween ünnepe tulajdonképpen euró­ pai eredetű. Írországban és Skóciában ezen a napon október 31-én-ünnepelték a kelták az újévet. A kelták szerint ezen a napon térnek vissza a földre az elmúlt esztendőkben elhunyt bűnösök, azóta már állatok testében lakozó lelkei. Ezek a halott lelkek a hagyo­ mány szerint összezavarhatják az élők lelkeit. Nem véletlen, hogy rettegés és félelem övezte október 31-e estéjét. Ám a pogány szokás erre is kitalált egy ellen­ szert! Úgy védekeztek, hogy maguk is szörnyű, ijesztő maskarát öltöttek, tábortüzet raktak, áldozatokat mu­ tattak be, így próbálva távol tartani a láthatatlan, gonosz szellemeket. Miután a rómaiak meghódították a keltákat, ők tovább­ ra is megmaradtak szokásuknál, s a külső behatások után az ünnep egyfajta mediterrán jelleget is felvett. 1845-ben Írországból élelem hiánya miatt sokan ván­ doroltak ki az Újvilágba nagy reményekkel és álmokkal szerencsét próbálni, magukkal víve Hal­ loween ünnepét. Amerikában sokkal nagyobb felhajtást kerítettek a dolognak, mind a gyerekek mind a felnőttek körében népszerűvé vált. A gyerekek jelmezbe öltözve jártak házról házra hogy minél több cukrot kuncsoroghas­ sanak ki szomszédaiktól, míg a felnőttek jelmez­ bálokat rendezve ünnepelték meg az ünnepet. Felmerül a kérdés, hogy vajon honnan is ered, a mára már az ünnep jelképévé vált a töklámpás készítésének a szokása? Talán vannak, akik úgy gondolják, hogy ez már amerikai találmány, de csak részben van igazuk, ugyanis ez szintén a keltákhoz vezethető vissza. Állítólag réges-régen volt egy Jack nevű részeges kovács, aki állandó tréfáival egyszer az ördögöt is felszalasztotta a fára, aminek tövébe pedig keresztet raj­ zolt. Az ördög csak akkor jöhetett le a fáról, ha megígérte, hogy többet soha nem fogja zaklatni Jacket. így is lett, ám Jack egyvalamire nem számított. Ugyanis mikor meghalt, nem engedték be a mennybe iszákossága és csínytevései miatt, de a pokolban sem volt már kívánatos személy. Az ördög azonban odadobott neki egy fadarabot a pokol tűzéből, ami Jack berakott egy répába, azóta járja Jack a világot. És itt jön az amerikai hagyományteremtés a képbe, akik lassan áttértek a répáról a tökre, megteremtve Halloween egyik legjellegzetesebb jelképét, a kivájt sütőtököt, benne égő gyertyával a holtak leikeinek felajánlott ételáldozatként tették ki házaik elé a kísértetektől, ártásoktól tartó emberek. Mára természetesen e kellékek funkciója csupán a díszítésre redukálódott, és Európa-szerte egyre nép­ szerűbbé válik. Magyarországon az utóbbi években, az amerikai szokáshoz hasonlóan egyre több gyerek járja az utcákat édesség reményében, és egyre több fiatal rendez bulit Halloween ünnepe alkalmából. Az idősebb generá­ ciókból sokan elu­ tasítják az ünnepet, és nem akarnak részt venni Amerika majmolásában, míg má­ sok, főleg a fiatalok, élvezik az új hagyo­ mány nyújtotta lehe­ tőségeket. Kocsis Agnes tizenharmadik oldal �Újrakezdték nulláról A lyoni Szépművészeti Múzeum új tematikus időszaki kiállítással jelentkezett október végén. A szervezők a második világháború után kialakuló európai és észak-amerikai művészet bemutatására vállalkoztak, amikor megfogant bennük az „1945-1949 - Újrakezdés nulláról” című kiállítás gondolata. „Újra kell kezdenünk nulláról, mintha a művészet sosem létezett volna eddig!” - ahogy Barnett Newmann tömör fogalmazását olvassuk, megtaláljuk benne a kiállításnak az esszenciáját, amely hűen mutatja a második világháború kitörésével kialakult általános lelkiállapotot. A világháború befejezése után mindenki az öröm és a kétségbeesés érzései között ingadozott. Újra béke lett, de már láthatóak voltak azok a folyamatok, amelyek végül a Kelet és Nyugat kettéválasztásához és a hidegháború létrejöt­ téhez vezettek. A művészeti életben pedig ugyanúgy hangsúlyossá váltak azok a jegyek, amelyek a regresszív folyamatokra adott válaszokként megjelenve, újabb mederbe sodorták a művészet folyamát. A művészek úgy gondolták, hogy az alkotási módokat, a művészeti formákat át kell alakítani, mert a megváltozott körülmények között a régi tech­ nikák már nem képesek válaszolni a világ új je­ lenségeire, s így érvényüket vesztették Számos festő, szobrász Eszak-Amerikában, s szerte Európában újraalkotta a művészetről vallott felfogását, és „újrakezdték nulláról”. Ezeknek az alkotóknak a műveit gyűjtötték össze; a 66 kiállító között vannak ismert és kevésbé ismert személyek. A szervezők elképzelése szerint Párizs és New York, mint a tengely két vég­ pontjának képviselői mellett bemutatkoznak Európa más nemzeteinek alkotói is. A német, holland, olasz, spanyol festők a kapitalista világ képviselői, míg a vasfüggöny mögötti művészeti világot lengyelországi és cseh­ szlovákiai művészek képviselik. De műveik között ilyen formán nem lehet különbséget tenni, a két ellentétes társadalmi-politikai berendezkedés az alkotásokon nem tűnik fel. A művészet szabad világ, még ha tudjuk, hogy ez olykor csak elméletben valósult meg a keleti blokkban, és figyelő szemekkel kísérték az alkotók pályáját, a hatalom számára érthe­ tetlen, modern műveket. Az absztrakció új formáival kísérleteztek a művészek, új anyagokat, új filozófiát kezdtek el kialakítani ebben a periódusban. A hábo­ rúról, deportálásokról, atombombáról készült fotográfiákat átalakítva, kiegészítve, mintegy szimbólummá emelve láthatjuk. Sötét, illetve fekete-fehér foltok sokasága a világégésre em­ lékeztet. Azonban meglepően sok az ilyen mű, ami kissé bosszantó, és talány, hogy az azo­ nosságot szándékosan hangsúlyozták a szer­ vezők, vagy ez csupán a kor alkotóinak minél nagyobb számban való megjelenítése miatt alakult ki. A gyermekrajzok és a graffitik világában új lehetőséget látva egy naiv korszak kezdődött, mely eltörölte a figurativ és abszt­ rakt alkotás közötti határvonalat. Egyszerre jellemzi a rend és a káosz a műveket. Nincs kompozíció, nincs cím, mégis érezzük, hogy minden kép visszavezet a kiindulóponthoz, a háborúhoz. A háború pedig magában hordja a családok szétesését, a nyomorúságot, az éhezést. Azonban nem csupán fekete-fehér és komor képekből áll a kiállítás. De a meleg tónusú képek is egységesek abban, hogy a von­ alak kusza halmazában, a színfoltok és alakza­ tok rengetegében nem találjuk a nyugodt helyet, ahol megpihenhet a szemünk. Csak benyomásokat kapunk, és egyedül ezekre hagyatkozhatunk, mikor értelmezni akarjuk a műveket. Mindenképpen új irányt vetnek az alkotások, azonban érezni lehet a tapo­ gatózást, s mintha az alkotók egymásnak válaszolgatnának a képeiken keresztül. A dinamikus, spontán ecsetvonások nélkülözik az átgondoltságot, amit megerősít az a videó is, amely Hans Hartugot örökíti meg alkotás közben. Festése egy különös ritmusú tánc, amely alatt hihetetlen gyorsasággal készül el a mű. Arshile Gorkyval együtt többen vallják, hogy egyetlen feladatuk van a világon: festeni, és sohasem szabad abbahagyni az alkotást. A holland Bram van Velde viszont úgy fogalma­ zott, hogy ő sosem volt festő. Az ő feladata csak az, hogy megörökítse a kor jelenségeit, s minthogy rengeteg szinten lehet vizsgálódni, olykor teljesen elveszve érzi magát. Mi is elveszve érezhetjük magunkat a rengeteg név és hasonló ecsetvonások között. A kiállítás idő szerint hat részre tagolódik, ezeken belül láthatjuk minden alkotó munkáját kis csok­ rokba gyűjtve. Az alkotók menynyisége miatt a kiállítás szervezőinek nagy feladatot jelent­ hetett az átláthatóság, a követhetőség kia­ lakítása, amit sikerült megoldaniuk. Ez egy hangulatát tekintve igazi késő őszi kiállítás, amit rengeteg konferencia, beszélgetéssorozat kísér a mai francia művészet helyzetéről és irányáról, amelyek közül kedvére válogathat a nagyérdemű közönség. Aradszki Dea magányba csak, hogy ne kelljen elszenvednünk a vereséget, mert úgysem ment volna, vagy, hogy így legalább egy lépéssel a másik előtt járhatunk. A film tényleg olyan, mint egy elégia, és önkéntelenül is Arany János jut róla eszembe. A 108 percen végigvonul a lassú, bágyadt, tűnődő hangulat; a „megestvéledés” kérlel­ hetetlen jele mindenhol felsejlik, a zenében, a természeti jelenetekben (olyannyira, hogy a kopár tengerpart egy pillanatképének egyene­ sen azt a címet adnám: „Az elmúlás”). Az életét egyfajta csendes, cinikus szemlélő­ dőként figyelő Kepesh professzor (Ben Kingsley) mintha csak az Oszikék egy mo­ dernizált darabjából lépne elénk. Félig lenyu­ godott playboyként tengeti napjait, néha-néha kiszemelve egy-egy tanítványát napi fo­ gyasztás végett. Consuela Castilloval (Pénelopé Cruz) is ilyesféle kezdeti elképzelé­ sei voltak, ám a nő „formalitást” követelő, műalkotásszerű lénye bűvkörébe keríti, és csakhamar ráül vállára az a bizonyos zöld szemű szörny, aki kicsinyesebbnél kicsi­ nyesebb leskelődésekbe és féltékenységi ro­ hamokba taszítja a férfit, a végzetesnek bizonyuló következményeket pedig az öre­ gedéstől és kötődéstől való félelme tetőzi be. Az ő szájából hangzik el a sorsát beteljesítő mondat a film elején: az öregedéssel tulaj­ donképpen belül nem változik semmi, akkor hát miért várják el az embertől, hogy másként viselkedjen, csak mert külsőleg kissé meg­ kopott? De hogy a végére bíráljam is kissé Isabel Coixet filmjét: hibái éppen a legnagyobb előnyeiből adódnak: az elgondolkozó, vonta­ tott tempó rendben van, ha nem túl hosszú. A büszkeség és vezeklés is rendben van, ha nem teng túl a könny és sírás. És a bús zongo­ raszóló is jó lett volna, ha meg tud maradni az „éppen hogy elég” szinten. A vége felé sajnos kezdett átcsapni az elégia búskomorságba, a slusszpoén pedig, fájón mondom ki: a sablon­ szerűségbe. Ám túlfolyó könny csatornák ide, melankólia oda, az alapélményt nem tudta elrontani ez a pár baki, a hideg-borús estére tökéletesen megfelelő, nagyvárosi-jelenkori problémákat és fényeket felvillantó film, attól még marad, ami: válasz azokra a bizonyos ki nem mondott, és meg nem válaszolt kérdésekre. Ablonczy Zsuzsanna Filmajánló: Elégia A tökéletes válasz (tás) A helyzet úgy áll, hogy rájöttem: a filmek az én pszichológusaim. Mindig megtalálom a hangulatomnak megfelelő, a gondolatban fel­ tett kérdésekre az éppen legtökéletesebb választ adó darabokat. Az Elégia is valahogy így lenne leírható: a tökéletes válasz. De hogy pontosan mire is? Válasz a kérdésre, hogy a gyerekszájból, gólya hozza-e koncepcióban elmesélt koncentrációs tábor élmény-halmaz sokadszori feldolgozását nézzem-e két órán át, avagy a filmet a szép­ ségről, az elmúlásról, a magányról és minden­ nek cinikus öniróniájáról. Válasz arra, hogy vajon mitől is félnek az életben a huszonéves lánykák (a huszonévesnek épp csak hogy beszorítható, egyébként csodás Pénelopé Cruz tolmácsolásában). És válasz arra, hogy mitől is félnek az elmúlással perelő ötvenes agg­ legények, akik írnhol a sors furcsa fintorának hála épphogy úgy viselkednek deresedő (Ben Kingsley esetében inkább csak tar) homlokuk dacára, mint bakfis hódolójuknak kellene, hisztikkel és féltékenységi jelenetekkel együtt. Válasz arra, hogy mire képes a félelem, a félelem a magánytól, a büszkeség csorbulásától, az elhagyatva léttől. Válasz arra, hogy miként űzzük magunktól ezeket úgy, hogy önön félelmünk miatt saját magunkat taszítjuk a tizennegyedik oldal �Ügyes próbálkozás Építész Pince Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket láto­ gatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Múzeum utcában található Építész Pince. A Kar környékének egy, a szokásos „Pázmányos” helyek közül kissé kieső, ám üde színfoltja a most vizsgált kellemes pince. Elöljáróban: a Múzeum utca - Ötpacsirta utca sarkán található épületben évtizedek óta üzemel „vendéglátó-ipari üzemegység”, körülbelül két évvel ezelőtt rövid átalakításra bezártak. Meg kell, hogy mondjam, ez igencsak jót tett, ugyanis az újranyitott Építész Pince megőrizte erényeit, ám tényleg egy modern, ízléses, minőségi és - ami igencsak fontos - reális árfekvésű hely lett. A belső tér kialakítása a ma divatos, kissé minimalista stílust követi. Emi­ att is, valamint a viszonylag nagy, sötét felületek miatt is, kissé barát­ ságtalannak érezhetjük. Vala­ hogy hiányzik az a bizonyos meghitt kuckószerűség, de érmék hiánya nem tűnik fájó­ nak. A felszolgált ételek köre viszonylag szűk, de ezt a hi­ ányt nagyban ellenpontozza a napi menü léte és minősége. Egyetlen ponton lehetünk elégedetlenek: a kiszolgálás minősége sajnos csak átlagos; hiszen az érkezésünket köve­ tő húsz perces várakozást nem mentegetheti semmi, fő­ leg úgy, hogy rajtunk kívül két vendég volt az étteremben. Összességében elmondható, hogy egy sikerre ítélt próbálkozással van dolgunk; igazán kár, hogy apróbb hibák rontják ezt a kedvező képet. Értékelés: 3,5/5 (bízva a javulás esélyében). Horváth László (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven CD kritika Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, így marad, ha akarom, és ránk szakad az ég, ereidben véres alkohol, keresed az arcod, de nincs sehol, aki megszületik, meglakol. Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, Tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, Tudom, egyszer élünk, akkor is minek, Te mindent megtettél... Tudom, hogy boldog még sohasem voltál, Hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, Nincs benned semmi, ami hasonlít rád, Mégis azt mondom én, mégis azt mondom én: Tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, Ahol mindig sötét van... (nincs harag) (Heaven Street Seven: Tudom, hogy szeretsz titokban) „Magyar Világsztár”. Ez a Heaven Street Seven új CD-jén, a „Jazz”-en az egyik dal címe. Sajnos eddig még nem ebbe a kategóriába soroltuk őket, és úgy tűnik: ez így marad egy darabig. Mintha a tehetséges emberek hajlamosak lennének a szeleburdiságra. Úgy általában is, de ennyi album után a Heaven Street Seven avagy HS7-tel kapcsolat­ ban már biztos levonható ez a következtetés. A fiatalka, bő 10 éves csapat egy nagyon izgalmas színfoltja a magyar könnyűzenének. Pályájukat egy angol nyelvű korong kiadásával kezdték és később, mikor már magyarul jelentették meg CDjeiket, megőrizték azt a szokásukat, hogy fordítást is készítettek a legtöbb számhoz. Mint­ egy arra várva, hogy egyszer csak felfedezi őket a nemzetközi zeneipar, és akkor majd jól kitörnek. Ez nem annyira abszurd ötlet, mint (a hazai előadók konstans sikertelenségébe belenyugvó rádióhallgató számára) elsőre tűnik. Míg a Wikipedián az együttes leírásakor a „rockzenekar” kifejezést találjuk, valójában ez épp annyira indie zene, mint amit a brit szigetek minden második előadója művel. Mint ilyen pedig elvileg nem is kéne különösebb nehézségekbe ütköznie ennek a bizonyos kitörésnek. Ez egyelőre mégis várattat magára, minden bizony­ nyal a pénzügyi válság miatt, esetleg folyama­ tosan elveszik a demo CD a postában (ó ezek a gaz, altér, jó-hanganyag-lenyúlós postások) de az is lehet, hogy a külföldi fülek még nem annyira kifinomultak, mint a mieink. Vagy: hazánkon kívül is feltűnik, hogy a minőség, nos enyhén kifejezéssel élve is, egyenetlen. A HS7 dalok - és ez minden egyes CD-jük esetében igaz - viszony­ lag egyszerű skálán osztályozhatóak. Tény ugya­ nis, hogy mindig, minden kiadványon vannak „A” kategóriás számok. Szöveg, dallam összeillik, jól hangzik, élvezhető, dúdolható, adott esetben tán­ colható a dal. Aztán ott vannak a „B” kategóriá­ sok, amiket... hát, ha már mélyre rejtettük a zsebünkben azt a zenelejátszó alkalmatosságot, vagy túl erősen kéne nyomni a léptető gombot... ugyan hallgassuk végig. A közepén majd úgyis rájövünk, nincs is semmi baj a számmal, a maga elvont kis módján egész jó, legközelebb, ha könynyebben a kezünkbe akad az említett szerkentyű, mégsem hallgatjuk végig. És vannak a „C” kategóriások, amiket semmilyen körülmények között sem! Mert nemes egyszerűséggel idegesítők. Ami ebben a vegyességben igazán elkeserítő, hogy sokszor nem is a hangszereléssel, a hangzás kreatív jellegével vagy akár a dallamos­ sággal van a gond. Fölékevernek viszont valami eszméletlen bárgyú, maflaságában sem szórakoz­ tató, hidegrázós rímekkel felszerelt szöveget. így születnek olyan sorok, miszerint: „Fenyeget az idegen agy / elvisznek, ha magamra hagy / mondd meg Bébi, hol szúrtuk el / megmondtam, hogy felezni kell” vagy „Inkább azt mondják meg, hogy a gleccserek / a szívemben mikor... / Inkább azt mondják meg, hogy miért nem lehet / szalonna a kutyából”. Végig lehet egy számot hall­ gatni ilyen szövegekkel, borsódzó hát nélkül? HS7-ék valószínűleg alábecsülik a szavak jelen­ tőségét. Egy nemrégiben folytatott beszélgetés során pont arról volt szó, hogy ki, miért, milyen zenét szeret. Egy olyan ember volt a vitapart­ nerem, akinek véleményének határozott súlyt adok; nem csoda hát, ha némileg legörbült a szám, mikor az általam kedvelt (angol) számokat „háttérzenének” minősítette. Én, mintegy visszakézből, rávágtam, hogy az ő zenéje meg szín­ tiszta (angol) közhely-halmaz. Mindenkit megnyugtathatok: a berendezés egyben maradt, az étkészlet darabjainak száma nem csökkent és a mentőket sem kellett mozgósítani. A vitát ugya­ nis rövid úton rendezni tudtuk: kiderült, hogy míg az általam hallgatott zene sokszor szinte költői babérokra törő szöveggel van ellátva (legalábbis elfogultságom így ítéli), addig az ő kedvenc számaiban inkább a hangszer használatá­ nak virtuozitása a meghatározó. Az tehát, hogy mennyire értünk, és ennek megfelelően, meny­ nyire kedvelünk egy zeneszöveget, nagyon is ko­ molyan befolyásolja, hogy, hogyan viszonyulunk magához a dalhoz, mint egészhez. Innentől pedig kifejezetten nehéz megérteni Szűcs Krisztián csapatát. Annál is inkább mert előző albumukról, a „Tudom, hogy szeretsz titokban”-ról a címadó dal és a „Mikor utoljára láttalak” szintén hátbor­ zongató, de jó értelemben. Még a fent említett kategorizáláson is felül állnak ezek a dalok, nem csak jók, hanem egyenesen zseniálisak. Igaz, nem lehet mindig zseniálisnak lenni, és valóban, a mostani albumon jól el is titkolták a fiúk, hogy van erre affinitásuk. „A” kategóriás számból itt sincs kevés, az idegesítő dalok száma pedig egész elhanyagolható. A „Ne menj vissza”, „Hullik a zápor”, „Mától nem számolom” és „Zombik fényes nappal” mind kitűnő példák az élvezhető, többször meghallgatható, egészen fülbemászó „jó kis magyar könnyűzenére”. Mégis, azzal a keserű érzéssel marad az ember, mikor végighallgatta ezt az új összeállítást, hogy ezt bizony összecsapták. Nagyon nehéz elhinni, hogy az előző albumon ment valami, és mostanára elfelejtették. Minden számban az köszön vissza: ez lehetett volna egy kategóriával jobb, ha csak egy kicsivel több időt töltenek a szöveggel, helyenként a hangsze­ reléssel. Akkor, pedig itt állnák egy magas szín­ vonalú, olykor egészen sziporkázó lemezzel. Ez a csapat ugyanis világszám. Tudna lenni. Csak kapnák már össze magukat! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Karácsonyi gondolatok A minap hallgattam a híreket a rádióban. A vidám hangú bemondónő nagy boldogsággal közölte: várhatóan idén is az mp3-lejátszók, plazmatévék, laptopok, mobiltelefonok lesznek a legnépszerűbb ajándékok karácsonyra. Elgondolkoztam: miért alakult így? Sajnos a média, a sajtó, a reklámok egészen más képet festenek a karácsonyról, mint amilyennek a valóságban lennie kellene. Ezen társaságok sze­ rint „ciki” a nagymamától kapott pulcsi, „ciki” az anyutól kapott sapka, „ciki” a hugitól kapott plüssmackó. A média szerint a legcikibb ebben a világban az, hogyha szeretünk valakit. Jártamban-keltemben sokszor találkozom így karácsony tájékán kedves arcú, pirospozsgás télapókkal, akik vidáman integetve köszöntenek: Merry Christmas! Be kell, hogy valljam, általában én is mosolygok, egy-egy darab kifejezetten tet­ szik is, ám sötét és áthatolhatatlan fellegként tornyosul közénk az, hogy ez egy más kultúra kel­ léke. Vegyük észre, hogy nem vagyunk rászorulva an­ golszász hagyományokra! Nekünk is megvannak saját szokásaink, amelyeket kötelességünk ápolni. Például nálunk december 6-án jön a Mikulás. Ablakunkba tett csizmáinkba ajándékot vagy virgácsot tesz - kinek mit, érdemei szerint. Szép a kandallókra akasztott zokni is, de nem szebb a mi szépen kitisztított csizmáinknál! Azután, nálunk a karácsonynak semmi köze a Mikuláshoz, de még a Télapóhoz sem. Véle­ ményem szerint nem szabadna engedni, hogy kisangyalok és a Kisjézus által nekünk ajándéko­ zott szépségeket ezentúl valami Merry Christmas-t éneklő télapó hozza. Én még a régi hagyományokon nőttem fel, és feltett szándékom, hogy meg is őrzöm ezt gyermekeim számára; nemzetünk jövője számára. Valamilyen szinten persze elismerés, hogy annyi sokféle ember vette át ünnepünket. Hiszen 1 S’ .55 5 '2 láthatjuk, hogy lassan vallási meggyőződéstől függetlenül, mindenki boldog karácsony táján. Ilyenkor végre lehet bulizni, jókat enni és rengeteg ajándékot bezsebelni. Éz sokak számára elég vonzó ajánlat ahhoz, hogy két napig megfeledkezzenek a vallási részletekről. Az viszont nem megengedhető, hogy a katolikus karácsony is ilyen szintre degradálódjon! Nekünk ennél többről szól, minekünk többet jelent és töb­ bet kell, hogy jelentsen ennél! A mi számunkra ugyanis az Élet születik meg Szentestén, nem pedig az új mp3-unk! Bízom benne, hogy Ti, akik e sorokat olvassátok itt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, hason­ lóképpen látjátok ezt a kérdést. Úgy vélem, hogy mi, akik ide járunk, egy picit más értékrendet val­ lunk magunkénak, mint amilyet a propaganda próbálna belénk sulykolni. Nekünk feladatunk ugyanis, és nekünk van képességünk arra, hogy meglássuk a média látszatfényessége által elhomá­ lyosított valódi szépséget! A másik pedig, amiről nem szabad elfeled­ keznünk, hogy a karácsony elsősorban Jézus Krisztus szent ünnepe. O valóban nem vár tőlünk nagy felhajtást, csak annyit kellene rászánni e megemlékezésre, hogy legalább eszünkbe jut. Ha esetleg természetesnek vélnénk, hogy ez az 0 ideje, akkor pedig lépjünk egy kicsit előrébb és tegyük meg, hogy hálás szívvel, szeretteink kezét fogva köszönetét mondunk életünkért, csalá­ dunkért, barátainkért azon a Szent estén! Áldott karácsonyt kívánok egyetemünk minden kedves Oktatójának és Hallgatójának! Hrecska Renáta Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Különleges élményben volt részünk a minap: Bérces László tanár úr Grosics Gyulát, az Aranycsapat kapusát és Kű Lajost, egykori válogatott futballistát hívta meg egy rendhagyó „sportjogi” előadás megtartására. Egy élet meséje elevenedett meg előttünk Gyula bácsi előadásában. Végigkísérhettük pályafutását a kezdetektől, megismerhettük leírásából Vili bácsit, a dorogi ificsapat edzőjét, aki eltanácsolta a focipályától („Ha még egyszer meglátlak a pálya közelében, olyat kapsz...!”). Újra átélhettük vele a komáromi felnőttcsapatban játszott első meccsét, amelyen egy véletlen folytán léphetett pályára az akkor még papnak szánt 15 éves ministráns fiúcska (mivel, ha nincs „Pap” [az eredeti kapus neve], jó lesz a ministráns is), és a komáromi kiruccanás után kapott szülői nyaklevest. Ami eztán jött - a közhellyel élve -, már történelem. Előadásában az volt a szívmelengető, hogy még életének nem éppen pozitív fordulatairól is olyan finom humorral emlékezett meg, amivel ellensúlyozni tudta például az ÁVO székhelyére, az Andrássy út 60.-ba szállításának tragikumát (Gyula bácsi tényleg úgy gondolta, hogy hazaviszik szülővároskájába, mert a rendes uraknak éppen útba esik, csak eltévesztették az irányt). Előadásának fénypontja az 1954-es világbajnoki döntő szomorú története volt. Még ennyi év távlatában is megindultságával küszködve mondta: akkor, július 5-én nemcsak 11 magyar volt a pá­ lyán, hanem 15 millió. Az elkeseredettség és a büszkeség keltette indulatok közepette tört ki belőle: úgy érezték, csalódást okoztak, hogy nem számít már semmi, még a korábbi olimpiai győzelem sem... Kű Lászlótól is több megható történetet hallhattunk a magyar foci diadalmas időszakának utolsó éveiből, kezdve az 1972-es lengyel­ magyar müncheni olimpiai döntőtől (2-1-re nyertünk), a bukaresti román-magyar mérkőzés előtt az erdélyiek üzenetét tolmácsoló lányon keresztül a magyar válogatott mindezidáig utolsó, Európa Bajnokságon rúgott góljáig. Csak meséltek és meséltek, mi pedig hallgattuk, mint gyermekek, akiknek egy hajdanvolt, letűnt nagy birodalomról mondanak csodás történeteket. S mint a gyermekek, a mese végeztével feláll­ va megpróbáltuk elképzelni: milyen is lenne, ha az a birodalom feltámadna hamvaiból, és újra olyan dicsőségessé emelkedne, mint régen...? Ablonczy Zsuzsanna � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 5. szám 2008. november 28. Abstract A summary of the resource. Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Subject The topic of the resource Tartalom Chopin és McCartney ölelkezése „íme a Szűz fogan méhében, és szül fiat...” Bojkottálni a szlovák sört? December 10. - Az Emberi Jogok Napja Az irodalom máshol van I have a dream... Katolikus marxizmus A tandíjról Az internet hatalma Romantikus Németország Opus Dei - Isten műve A gyülekezési jogról, meg minden másról Járó-Kelő: Szarvas A pszichológia jazz-zenészei Erasmus Körkép - Nijmegen Forint helyett mosoly Mégis fenyeget a „Genoizmus”? (Majdnem) minden, amit a kávéról tudni kell Bemutatkozik a Zulu zenekar Halloween ünnep Újrakezdték nulláról Filmajánló: Elégia Ügyes próbálkozás (Majd)nem (Világ)híres? - Heaven Street Seven Karácsonyi gondolatok Életek meséi - Grosics Gyula és Kű Lajos a Pázmányon Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Kovács Bence, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Viktória, Vass Petra, Zágon Orsolya, HÖK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. november 28. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1487kb+4078kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_6_20081128 Relation A related resource T00089 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_6_20081128 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Fábián Beatrix HÖK Horváth László Horvátth Sarolta Ítélet Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Kovács Bence Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c055e889c0f43f7052ac86668dd76a06.jpg 86b36138603380e229e8fe7bce2730ba https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6c0a0b2e4340f716649d5269d6378ff8.pdf e3d509839eb98041db0e4c2d06a65c15 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_útetetJ<»_l JZOO^O^OS ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA BOJTÉ CSABA, A REMÉNY HÍRHOZÓJA KARRIERTAVASZ KÖNYVTÁR OTDK TUTOROK LADY DIANA ERASMUS XII. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet/a/jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2009. március 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Hogyan tovább? addig volt országunk, Böjté Csaba atya levele míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátih Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére... Egy újságcikk tanulságos utóélete 2 3 4 5 5 6 6 7 7 7 8 8 8 9 9 10 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Nemcsak a részvények esnek, meg az árfolyamok, hanem mintha a világ nagyhangú elöljárói is elcsendesedtek volna. A politikusok elbizonyta­ lanodtak, a bankárok sokkal visszafogottabban nyilatkoznak. Talán ez nem is volna baj, az a szomorú, hogy az emberiség nagy tömege, a hol­ naptól, már nem a jót, nem szép álmaik beteljesedését várja, hanem reményvesztetten félnek az eljövendő napoktól, mely nagyon sokak szerint csak munkanélküliséget, háborút, összeomlást, anarchiát, pusz­ tulást fog hozni. Félünk, mert szinte kitapintható, ahogy napról napra párolog, vékonyodik el az embertársainkban, a közintézményeinkben vetett bizalmunk, hitünk. Elillan az összetartozás kellemes érzése, az, hogy együtt jobb, könnyebb, szebb ez a világ. Elmagányosodunk, bezárkózunk, félünk egymástól és sok mindenben megtorpanunk. Igen, biztos, hogy a világunk GDP-ben mért rohanása megtorpant. De talán ismerős a kis nyuszi és a teknőc párbeszéde? A nyuszi szalad, a teknőc ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőcöt, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknőc egyre csak azt mondja, hogy: te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk! De miért lenne jó - kérdi a nyuszi -, hogy lassan megyünk? Mert nem jó felé megyünk - jön a csendes válasz a teknőctől! Megtorpant a világunk, de nem is baj - mondom fél szájjal - mert talán nem jó felé mentünk. Nem hiszem, hogy nekünk még több autóra, és csillogó- villogó ruhára, limlomra, elektromos kütyüre lenne szükségünk. Jó lenne most egy csendes, visszafogott séta. Úgy gondolom, hogy mindannyian arra vá­ gyunk, amit a betlehemi barlang jelképez, arra, amit a Mária karjaiban simuló kisgyermek mosolya jelent: Biztonság, szeretet, egymást átkaroló jóságra van szükségünk! Mária figyelő, egy életre ki­ mondott alázatos igenjére, Szent József megbízható férfiúi hűségére, ki a nem vér szerinti gyermekére is gondoskodó jósággal tekint. Nekünk ma a család melegére, megértésre, elfogadásra, a ránk ragyogó tekintettel felnéző kisdedekre van szükségünk. És mindezt miért csak fél szájjal mondom? Az biztos, hogy nem azért, mert nem hiszek a názáreti csendes, örömteli családi élet világot megújí­ tani tudó erejében. Hiszem, hogy mindaz, mi igazán értékes az életünkben, mi az embert emberré teszi, azt nem tudja elvenni tőlünk a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, melyek országainkat érinti. Családod, barátaid iránti őszinte szeretetedet, azt, hogy gyermekeiddel vidáman elmenjél kirándulni, vagy egy zimankós este leüljél sakkozni, römizni, azt nem tudja senki elvenni tőled. Azt, hogy egy jó sörre bará­ taiddal leülj, és egymást férfiasán ugratva elbeszélgessetek, gondolom, megteheted, még ha nem is dübörög a gazdaság. Azért vagyok visszafo­ gott, mert a szabad akaratú ember, félelmében, a pánik hangulatban nem biztos, hogy ezt a csendes, visszafogott, természethez, önmagához, családjához visszavezető utat fogja választani. A harmincas évek elején kipattanó gazdasági világválságra se ezt a választ adták a népek vezetői. A hatalomért, és annak megtartása érdekében, óriási kölcsönöket vettek fel, újból felpergették a termelést, a fogyasztást, és beindultak a hatalmas fegyvergyárak, a háborús gépezetek, és az emberiséget belesodorták a második világháborúba. Az anyagiak szorongatásából hihetetlenül gyor­ san kinőttek a mindent elsodró, kegyetlen jobb és baloldalú diktatúrák. Nem jó felé mentünk, a termelés, fogyasztás mókuskereke már nagyon gyorsan pergett. Hiába volt mindenféle szerződés a fenntartható világ­ ról, mi egyetlen gyárat se, sőt egyetlen villanyégőt sem kapcsoltunk volna ki, ha lenne vevő az előállított termékekre. Megtorpantunk, hogyan tovább? Alázatos imádkozó lélekkel kérem az Urat, hogy a názáreti csendes élet mellett tudjunk dönteni. Krisztus mu­ tatja nekünk a kétezer éves utat, a szeretet útját. Képesek vagyunk a mindannyiunkat boldoggá tevő szeretet mellett dönteni, vagy világunk újból a gonosz lélek játékszere lesz? Van megoldás, kiút, és lelkünk mé­ lyén érezzük, látjuk is ezt az utat. Merjünk külön-külön is, de együtt, es a jó szándék által vezetett őszinte szeretet útja mellett dönteni, nem feledve azt, hogy bármi is történik körülöttünk, az nem jogosít fel ben­ nünket arra, hogy letérjünk erről az útról, melyen kívül minden más csak pusztulás, szakadék. Kisebb testvéri szeretettel: Csaba testvér �„Ezért mondom néktek: ne aggódjatok! Beszélgetés Böjté Csaba ferences-rendi szerzetessel Böjté Csaba, erdélyi ferences szerzetes az árvák atyja. Ma már 1800 árva, félárva, illetve a családi fészekből kihullott gyermek felkutatását, felkarolását, nevelését és útjára bocsájtását végzi munkatársaival együtt Déván, Szászvárosban, Kolozsváron, Szovátán, Petrozsényben, Kovásznán, Nagyszalontán, Tbrockón, Gyulafehérváron, Szárhegyen, lUsnádfürdőn és más erdélyi városokban. Csaba testvér - ahogy mindenki szólítja - sokunk szívében keltette életre a reményt; a reményt arra, hogy a 21. század zűrzavaros, eligazodási pontokat nehezen nyújtó világában is van helye az emberi méltóság tiszteletének, a szeretetnek, a másokkal való törődés­ nek, a közösség felé megnyilvánuló alázatnak, az odaadásnak; nem zabálhat fel, nem pusztíthat el minden emberit a materiális javakat mindenek felett értékelő, egyeduralomra törő szem­ léletmód. Immáron két éve, hogy Karunkról is rendszeresen útra kel egy hallgatókkal és adományokkal tömött busz, amely a szárhegyi gyermekotthon felé veszi az irányt lehetőségeinkhez képest tehát mi is támogatjuk Csaba testvér és csapatának munkáját. Ötvenedik születésnapja alkalmából a Frigyesy Ágnes által készített beszélgetés közreadásával köszöntjük Őt. - Lassan 15 éves dévai gyermekvédelmi tevékenységem során Isten nagyon sok kedves gyermekkel, munkatárssal, jótevővel ajándéko­ zott meg. Nincs két egyforma ember, gyermek, mindegyik Isten áldása, ajándéka. Az évek alatt voltak megrendítően szép percek, de csontig vágó nehéz pillanatok is. Megtapasztaltam Isten kézzel érinthető közelségét, dé a marék porból született lényem behatároló korlátáit is. Szívem­ ben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép „kalandba”, és megengedte, hogy nem a test és a vér kíván­ ságából, hanem az ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem. A Szent Ferenc Alapítvány keretében nagyon sokan szövetséget kötöttünk szeretetből, bizalommal az élet szolgálatára. Alapítvá­ nyunkat 1993-ban hoztuk létre Erdélyben, 2002ben Magyarországon. Isten kegyelmét szün­ telenül érezzük, mert újabb és újabb feladatot bízott ránk, és mindig küldött társakat, anyagi segítséget is, hogy az élet szolgálatát ered­ ményesen tudjuk végezni. Jelenleg 1800 gyer­ meket nevelünk negyven helységben, szeretettel. Azt szeretnénk, ha a bajba jutott és tőlünk segítséget kérő gyermekek, fiatalok, szépen kibontakoznának, felnőnének, hogy felelős apák, anyák, becsületes állampolgárok, jókedvű, életerős, Istent és embert szerető, tisztelő felnőttek legyenek, akik akár „a jég hátán” is megállják a helyüket, eltartják család­ jukat. - Magyarországi bemutatkozásuk során egy napot önökkel töltöttem Gödöllőn. Ezek a gyermekek testileg-lelkileg egészségesek. A szeretet csodára képes? - Örvendek, ha így látja. Csodálom, Isten mi­ lyen jó minőségű embereket teremtett. Szilá­ gyi Domokos költő ezt így fogalmazta meg: „Mennyi mindent kibír a nyavalyás”. Pedig sok nehézségen estek át ezek a gyermekek. Hiszen arra születtünk, hogy épek, egész­ séges, boldogok legyünk ezen a földön. - Csaba atya, egy évtizedes szeretet-gyakorlás és átadás után, hogyan látja: szeretette csak szeretettel válaszolhatunk? - Tegnap prédikáltam az emmausi tanítványokról. Milyen csodálatos Jézus gesz­ tusa, aki az elszomorodott, elcsüggedt, elbátortalanodott tanítványok után siet, akik épp ott akarják hagyni az egész ügyet. Jézus utánuk megy és beszélget velük: nyugtatja, bíztatja, bátorítja őket. Isten ezt ma is megteszi újból és újból az emberiséggel. És mi is ezt kell, hogy tegyük. Az emberek útközben elfáradnak, elcsüggednek, reménytelenné vál­ nak, de ha Jézus Krisztus szellemével - sok­ szor vérző szívvel -, melléjük szegődünk, segíthetünk, hogy talpra álljanak, és erőt merítsenek. - Csaba testvér! - így szólítják önt az árvák. Beszéljünk az első pillanatról! Meglátott az utcán egy csellengő gyermeket és úgy érezte, segítenie kell? - Isten szerencsére nagy szívet teremtett belém, mindig vonzódtam a kisebb, az elesettebb felé. A ferencesek magukat kisebb testvérnek tartják. A világ kisebb testvérei akarnak lenni. Ennek jelentése: a kicsinyeket, az elesetteket támogatjuk és szeretjük. Hiszem, hogy ezen a földön a legnagyobb érték az élet. Mélyen megrendített, amikor tudatosult ben­ nem: Kétezer évvel ezelőtt - hatalmi szóra - ki­ oltják a gyermekek életét Betlehemben. Szent József választhatott hivatása, karrierje, barátai, az egész életformája és a kis Jézus között. Szent József - bár nem övé vér szerint a kis Jézus -, mégis az élet, a gyermek mellett döntött. Az egyetlen helyes döntést hozta meg. Ma is, aki nem az élet mellett dönt, nem a szeretet mellett dönt, nem a gyermekek mellett dönt, lehet, hogy nagyon gazdag lesz, de boldog soha. - Csaba atya átélhette-e gyermekkorában a teljes családi együttlét örömét? - Sajnos nem Édesapámat politikai okok miatt börtönbe zárták. Rólam csak úgy szerezhetett tu­ domást, hogy édesanyám három év múlva elküldte neki a kis, kék színű papucsomat a cso­ magban. Apám ekkor felujjongott: Hűha, fiam van! „Madárnyelven” tudta meg, hogy élek. Kiszabadulása után - a börtönben többször megverték, és a hasnyálmirigye kifakadt - más­ fél hónap múlva meghalt. - Megrázó történet. Miért került édesapja börtönbe? - 1956 után költeményeket írt. Egyik versében térről, farkasüvöltésről, és a közelgő tavaszról írt. Ezt a „rendszer elleni izgatásnak” minősítették a kommunisták. Emiatt kapott hét évet, melyből négy és fél esztendőt leült. -E drámai események közepette született meg a testvére? - Igen. Miután Édesapám kiszabadult a börtön­ ből, e rövid másfél hónap alatt fogant meg a húgom, aki apám halála után nyolc hónappal született - nagyon tisztelem a szüléimét, mert nagyon kevés idő adatott nekik arra, hogy sze­ ressék egymást. -Hogyan érlelődött önben a gondolat, hogy pap lesz? - Nekem nagyon fájt mindaz, ami Romániában történt a kommunista időkben. Egyfelől láttam azt a mérhetetlen rombolást, melynek annyi ál­ dozata volt. Az egész rendszer: a kollek­ tivizálás, az államosítás, a börtönbe zárások, nem vitték előbbre a világot. A kommunizmus nagy kitérő volt. A nyolcvanas évek elején, nem láttam más lehetőséget a világ megváltoz­ tatására, mint, hogy tanuljak, pap legyek, és szolgáljam Istent, ezáltal mosolyt hozhassak a földre. - Tudomásom szerint Csaba atyát titokban szentelték pappá... - A kommunista időkben, ha valaki templom körüli körökben mozgott, előbb-utóbb zaklatni kezdték. Én is jártam ifjúsági találkozókra, amikor házkutatást tartottak nálunk. Szegény anyám nagyon megijedt, mert apámat egy­ házkutatás alkalmával vitték el. Amikor a Teológiára jelentkeztem, azzal kerestek meg, kizárnak a pártból. Mondtam nekik, nem vagyok párttag. Erre azt válaszolták: akkor kizárnak a KlSZ-ből. Mondtam nekik, KISZtag sem vagyok. Próbáltak megfélemlíteni, de a püspökség felvett Gyulafehérvárra, és rendes körülmények között végeztem el a teológiát. A ferences rendbe titokban jelentkeztem 1982ben, s erről a döntésemről csak a lelki vezetőm, az érsek és a provinciális tudott. Ekkor már készültem a szerzetesi életre. - Édesanyja örült-e, hogy Csaba atya a papi hivatást választotta? - Azt hiszem, inkább féltett, nehogy apám sorsára jussak. Meg attól is tartott, vajon megállom-e a helyem? Szerencsére elmond­ hatom: édesanyám még él, és az egyik legked­ vesebb munkatársam. - Csaba testvér 1800 gyermek nevelését, gon­ dozását vállalta. Milyen körülmények harmadik oldal �közül kerültek ezek a fiatalok annak idején először a dévai Magyarok Nagyasszonya Kol­ légiumba? - Mindegyikük sorsa más. De nekem ter­ mészetes: ha valaki bekopog, és segítséget kér, nyitott ajtóra talál. Általában, ha a plébánosok, vagy az emberek látnak kószáló, csellengő gyer­ mekeket, szólnak. Egyik gyermekünk például kiszökött otthonról. Az anyukája bezárta a házba. A kicsi, négy éves kislány nagyon félt, mert egerek futkostak a lakásban. Kiugrott az ablakon, s kószálása közben találtak rá. Három hét múlva került elő az édesanyja, s miután látta, hogy jó helyen van nálunk, ránk bízta a nevelését. Szeretném hangsúlyozni: igazából én csak „család-fenntartó” vagyok. Egy-egy nevelő mellé kerül nyolc-tíz gyermek, így működik nálunk a „család”. Persze az én nyakamba is felülnek a gyermekek, de valójában egy-egy „szociális család” gondozza őket. - Mennyire sérültek ezek a gyermekek, amikor odakerülnek a dévai kollégiumba? - Mindig mondogatom nekik: ne nézegessenek vissza! Kell látniuk maguk előtt a célt, amely felé haladnak. A gyermek, ha sokat néz vissza­ felé, és számba veszi a hántásokat, veréseket, rúgásokat, vagy a megerőszakolását, ment­ hetetlenül összecsap feje fölött a hullám. Fontos, hogy lásson maga előtt célt, és azt próbálja megvalósítani. Ez a gyógyulás legjobb módja. - És a sok-sok szeretet, amit kapnak a Kol­ légiumban. - Igen, ez nagyon fontos. Erezze, hogy sze­ retik, értékelik, hogy ő is képes valamire. Hogy ennyien megtapsolják Budapesten, Gödöllőn vagy Győrben. Ez mind gyógyít és erőt ad nekik álmaik szövögetésében. - Papi jelmondatában Csaba atya hivatása világosan kirajzolódik, holott szolgálata kezde­ tén nem tudhatta: Isten ennyi teremtményét bízza majd gondoskodó szeretetére. Nem csodálatos ez a Gondviselés? - Gyermekkoromban mindig arra vágytam, olyan házam legyen, ahová bárki bekopoghat. És ha bajban van, otthonra találjon. Fontos tudni: a gyermekek mellett befogadtam sok­ sok fiatalt is, akik nevelik őket. Sokan munkanélküliek voltak, mások különféle gon­ dokkal küszködtek. A második vatikáni zsinat egyik gondolatát választottam papi jel­ mondatommá, mely így hangzik: „Isten azt akarja: az emberiség egy nagy' családot alkos­ son és mindannyian egymásnak testvérei legyünk!’ Frigyesy Ágnes Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Januárban újabb friss diplomásokat avattunk. A búcsúzók szavára érdemes odafigyelni - ismerik a leghasznosabb infokat a vizsgákkal kapcso­ latban, és talán már mást is tudnak, mást is megtanultak, mint azok, akik útja még hosszú és rögös az oklevél átvételéig. Hallgassuk meg őket! Bezzegh Katalin beszéde Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Egyetemi Tanács, hallgatótársak, kedves szülők, családtagok és vendégeink! Örülök, hogy veletek oszthatom meg ezt a napot, ami a sokatokkal közösen megtett út egy kereszteződése, ahonnan együtt zarándokolunk tovább. Az elmúlt évek érettebbé tettek minket, friss jogászokká váltunk. Most a mi kezünkben lesz a döntés, hogy mire fordítjuk a kapott talentumokat és azt a tudást, amit az egyetemi évek alatt elsajátítottuk. Ezen a héten előttem csak úgy, mint előttetek, sokszor lepergett az elmúlt 5 év, a maga minden várakozásával és csalódásával, sikereivel és kudarcaival, barátságaival és szerelmeivel, a gólyatáborokkal, felező bulikkal és Pro Facultate napokkal együtt... Ma, amikor megálltam az egyetem, az Alma Mater előtt, ugyanazt éreztem, mint a legelső napon. Izgalmat és kétségbeesést. És ott volt az a torokszorító érzés... Jogász leszek? Hogy mit jelent jogásznak lenni? Egyelőre még csak elképzeléseim vannak róla, ugyanakkor nagyon közel érzem magamhoz az egyik legidősebb, még ma is praktizáló ügyvéd, Gayer Gyula gondolatait, aki szerint egy jogásznak minden élethelyzetben úgy kell viselkednie, hogy figyelemmel legyen arra, hogy betartsa nemcsak a jogi, hanem az erkölcsi és morális szabályokat egyaránt. Nemcsak azért kell jogkövető magatartást tanúsítania, mert jogász, hanem azért, mert egy jogász saját maga számára is csak akkor lehet hiteles, hogyha betartja a szabályokat, akkor is, ha senki nem figyeli, vagy ellenőrzi őt. A mai világban az ügyvédek és jogászok számára az egyik legnagyobb kihívás embernek maradni mindig, minden körülmény mellett. Kérlek, ne felejtsétek el soha, hogy a döntéseinkben, nem pedig a tetteinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában. Az, hogy ma ilyen emberekként állhatunk itt Önök előtt, köszönhető a csalá­ dunknak és az egyetemünk oktatóinak. Hallgatótársaim nevében is szeretnék köszönetét mondani Családjaink tagjainak, akik a tőlük telhető minden módon próbálták könnyíteni és segíteni az egyetemi éveinket. Szeretnénk köszönetét mondani egyetemünk oktatóinak, akik rendíthetedenül vezettek át minket a jog útvesztőin. Szeretnénk megköszönni a professzorainknak, hogy az elmúlt rend­ szer viszontagságai között is megtartották hitüket és meggyőződésüket, s hogy tudásuk legjava mellett erkölcsi tartást is kaptunk tőlük. Köszönjük fiatal ok­ tatóinknak, hogy a mai, anyagias világban úgy döntöttek, mégis egyetemünk oktatói lesznek. Szeretnénk megköszönni a Katolikus Egyháznak, hogy ezen az egyetemen tanulhattunk, és hogy egy jog- és államtudományi kar, nem pedig egy állam- és jogtudományi kar hallgatói lehettünk. Daimer szavaival szeretnék búcsúzni: „három dolog nem tér vissza soha: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az eltelt nap!’ Köszönöm. Sáhó Eszter beszéde Tisztelt Egyetemi Tanács, Avatottak, Kedves Szülők, Rokonok és Barátok! Amikor végigtekintek otthon a könyvespolcon, tudatosul bennem, hogy mennyi mindenen vagyunk túl. Sokat küzdöttünk ezért a diplomáért, vagy ahogyan egymás között szoktuk mondani, azért a két betűért, amit a mai naptól a nevünk elé írhatunk, de azt hiszem, most mindegyikünk arra gon­ dol, hogy megérte, sőt, annak kizárólag az elvégzett munka adja az értékét. negyedik oldal Nem tudom, a többiek is így éreztek-e, de én az utolsó államvizsgám után csak arra tudtam gondolni, hogy végre kialudhatom magam, és másnap könyvet sem kell a kezembe vennem. Tudtam, hogy vége van, teljesítettem a diplomához szükséges összes feltételt, de nem töltöttek el magasztos gon­ dolatok. Először akkor éreztem, hogy valami olyat értem el, amire büszke lehetek, amikor a múlt héten megkaptam az egyetemtől a meghívókat a mai napra. Kinyitottam, és ez állt benne: „az Egyetemi Tanács tisztelettel meghívja a diplomaosztó díszülésre, melynek keretében a Jog- és Államtu­ dományi Kar végzős hallgatóit doktorrá avatják!’ Ekkor öntött el az érzés, hogy az én diplomaosztómról van szó, engem is doktorrá fognak avatni. Kedves Avatottak! Nem tesz minden nap esküt az ember! A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a most letett doktori eskü nem az életben oly gyakran előfonjuk) formalitások egyike, hanem egy életre szóló iránymutatás mindennapi cse­ lekedeteinkhez. Mit is jelent ez számunkra? Beléptünk a társadalmi elitbe? Úgynevezett értelmiséginek számítunk? Elértünk valamit és kifújhatjuk ma­ gunkat? Zlinszky János professzor úr mondta egyszer: az összes szerelmes filmben a „happy end”-et a házasság jelenti, de a valóságban nem így van. A házasságkötéssel kezdődik a kemény munka. Úgy érzem, a diploma is ehhez hasonló. Már eddig is sokat tettünk érte, de életünk küzdelmes része még hátra van. Minden nap be kell bizonyítanunk, hogy érdemesek voltunk erre a kitüntetésre. A sok gratuláció azonban, ami most majd körülvesz bennün­ ket, nemcsak minket illet. Sőt. Ebben a diplomában benne van mindazok munkája, akik mellettünk voltak akkor is, amikor erősek voltunk, de akkor is, amikor elbizonytalanodtunk a tudásunkban vagy önmagunkban. Hadd mondjam el, nekem ez az egyetem az első egyházi intézmény az életemben, előtte állami iskolákba jártam. És én itt, a Pázmányon tapasztaltam először, hogy tanáraink nemcsak ki merik mondani véleményüket, hanem igényük is van arra, hogy azt megosszák velünk. Ezáltal nemcsak doktorrá segítettek bennünket, hanem bölcsebbé, és talán emberibbé is váltunk általuk. Ezen a karon nemcsak jogi tudást, hanem útravalót is kaptunk. Oktatóink az előt­ tünk álló jogászi pályára tele batyuval engednek el minket. A ránk váró nehéz döntéshelyzetekben lesz hova visszatekintenünk, lesz mit előhúznunk ebből a batyuból. Tanáraink mellett, akiknek ajegtöbbet köszönhetünk, az a csalá­ dunk, azon belül is elsősorban szüléink. Ok is kellettek ahhoz, hogy jogásszá válhassunk. Támogattak bennünket, amikor érettségi után úgy döntöttünk, ezt a hivatást választjuk, végigizgulták velünk a felvételit, aztán az összes vizsgaidőszakot. De azt gondolom, ami nekünk a legtöbbet jelentette: egy­ szerűen ott voltak, amikor szükségünk volt rájuk. Az volt a legfontosabb, hogy biztos pontként és mindig ott álltak mögöttünk. A szüléink otthon, a tanáraink pedig itt az egyetemen arra buzdítottak minket, hogy tanuljunk, mert a tudás érték, nyelveket beszélni érték, a társadalmat, az embereket szolgáim érték. Hozzá kell tenni, tették mindezt úgy, hogy legtöbbjük még ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek fiatalként egészen mást oktattak az iskolában és esélyük sem volt olyan tudást, tapasztalatokat szerezni, mint most nekünk. Évfolyamom nevében mindezt most megköszönöm tanári karunknak, és úgy gondolom, a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy ezt megtegyük majd saját szüléink irányában is. Köszönöm a figyelmet, és mindenkinek Isten áldását kívánom további munkájához! �Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár Beszélgetés Kalocsai Ilonával, a kari könyvtár vezetőjével Bizonyára mindannyian voltatok már karunk könyvtárában. Nem mindegy azonban, hogy mikor, ugyanis az utóbbi időben egy kicsit megváltozott. Rö­ viden úgy foglalhatjuk össze, hogy felzárkóztunk a kari könyvtárak versenyében. Kalocsai Ilonává], a könyvtár vezetőjével beszélgettünk a fejlesztésekről - Első fejlesztésük már belépéskor feltűnik: egy mágneskapu és paraván. Milyen problémák vezettek idáig? - Ilyen biztonsági berendezés minden nagyobb könyvtárban létezik, nálunk is eljött az ideje ennek. Óhatatlan, hogy bizonyos leleményes hallgatók azt gon­ dolják, hogy a szabályok ellenében, a figyelmet ki­ játszva hosszabb időre magukhoz veszik a könyvet. Öt évvel ezelőtt tartottunk egy teljes körű leltárt és az ered­ mény elszomorító volt - rengeteg könyv hiányzott... - Gondolom, ezt nem hagyhatták szó nélkül... - Valóban nem. A leltár után kamerákat szereltünk fel, most pedig az Oktatási- és Kulturális Mi­ nisztérium pályázatán elnyert összegből mágneska­ pukat tettünk a kijárathoz. - Ez azt jelenti, hogy most már egyáltalán nem vihetjük ki a könyveket? - Szó sincs róla. Az eddigi szabályoknak megfelelően, diákigazolvány leadásával a könyvek kivihetők má­ solásra, de aznap vissza is kell azokat hozni. Ebben tehát nem állt be változás, csupán abban, hogy anélkül, hogy az erre alkalmas készülékkel inaktiválnánk a ki­ adványok mágnescsíkját, senki sem viheti ki őket észrevétlenül. - A könyvtár nagy fejlesztéseken van túl. Elkészült a kis olvasóterem is... - Valóban. Nagyon örülünk, hogy sikerült kialakí­ tani. A karunk közel kétmillió forintot szánt rá, hogy egy igazán színvonalas kisolvasó készüljön. Itt is van Wifi, minden tankönyvből vagy két példány, itt olvashatóak a nagy kézikönyvek, mint például a Révai Nagy Lexikon, és itt egy polcon megtalál­ hatók egyetemünk és karunk kiadványai. Ebben az olvasóteremben összesen kilencszáz kötetet tartunk. Húsz férőhelyével pedig száz főre egészítette ki könyvtárunk olvasótermi befogadóképességét! Te­ kintettel arra, hogy nyáron ez a legmelegebb helyi­ ségünk, légkondicionáló berendezést is szereltünk bele. - Kilencszáz kötetet tartanak a kis olvasóban. Jól tudom, hogy körülbelül 35 000 kötetük van összesen? - így van. A többi könyvet a nyolcvan férőhelyes Nagy Olvasóteremben találhatják meg. Itt minden kötelező irodalomból 5-5 példánnyal rendelkezünk. Ezeken kívül vannak itt is kézikönyvek, szótárak, valamint a leg­ fontosabb és legújabb jogi, államtudományi, történelmi, közgazdasági magyar és külföldi szakirodalom. A galérián pedig a folyóirataink vannak. - Amit látunk, az az összes kötetük? - Nem egészen. Régi kiadású szak- és tankönyvein­ ket, a szakdolgozatokat, különböző folyóiratok bekötött változatait és néhány jogtudós értékes ha­ gyatékát a raktárunkban őrizzük, ám igény szerint ezek is megtekinthetőek. - Beléptünkkor az informatikai rész tárul elénk, és a folyóiratok. Milyen sajtótermékeket olvashatunk a könyvtárban? - Megrendelt folyóirataink listája megtekinthető a kar honlapján. Nagy általánosságban elmondható, hogy a napilapokat, a joghoz köthető heti- és havi lapokat, különböző szakfolyóiratokat megtalálják nálunk. Külföldről is járatunk kiadványokat. Ter­ mészetesen ezeken kívül itt is olvashatják Karunk lustum, Aequum, Salutare című folyóiratát, és persze az ítéletet... - A kari honlapot többször említette. A könyvtár mely elektronikus szolgáltatásai érhetőek el innen? PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Szerződéskötések fogalmazása, kérelem, prezentá­ ció, szakmai tanácsadás angolul vagy németül? E fe­ ladatok hallatán sokan arra gondolnak, az alapnyelvi készségek elégségesek lehetnek, a munkaerőpiaci tapasztalatok azonban azt mutatják, szükség van szaknyelvi tudásra is. Ezért döntött úgy Karunk vezetősége, közösen a Nyelvi Lektorátus szakmai mentoraival, hogy lehetőséget biztosít jogász és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) hallgatóknak angol és német nyel­ ven a PROFEX Államilag elismert jogi- és közigaz­ gatási szaknyelvi vizsga megszerzésére. - Előkészítő tárgyalások után 2006-ban jogosítványt szereztünk arra, hogy Karunk lektorátusa a pécsi PROFEX államilag elismert nyelvvizsgaközpont beje­ lentett vizsgahelye legyen. Ez azt jelenti, hogy egyetemünkön, ismerős helyszínen, PROFEX vizs­ gáztató tanáraink készítenek fel nyelvvizsgára, és ők vizsgáztatnak is - fogalmazott Lovas Judit, karunk Nyelvi Lektorátusának vezetője. A PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai nyelvvizsga írásbeli és szóbeli részből áll, amelyekre külön-külön is lehet jelentkezni, továbbá három­ fokozatú - tehát alap- (Bl), közép- (B2) és felső­ fokon (Cl) letehető. A vizsgafejlesztők mind a ma­ gyarországi hagyományokat, mind az Európa Tanács nyelvtudásszintekre vonatkozó ajánlásait szem előtt tartották. A vizsga államilag akkreditált nyelvvizsgatípusként a diplomaszerzés feltételeinek teljesítéséhez hozzájárul, és garantálja a nyelvpótlékra való jogosultságot. Lektorátusunk jogász- és nemzetközi igazgatási alapszakos (BA) képzésben részt vevő hallgatóink mellett jogászok­ nak, közigazgatásban dolgozóknak, államigazgatási karok hallgatóinak, jogi asszisztenseknek is ajánlja. A PPKE JAK bejelentett vizsgahelye évente kétszer szervez PROFEX nyelvvizsga előkészítő tan­ folyamot. Vizsgázni minden év novemberében lehet. Az érdeklődők a felmerült kérdéseire szívesen adunk felvilágosítást a lektoratus@jak,.ppke.hu email címen, valamint a 429-7200/232-es telefon­ számon. Az ügyfélfogadási időben a Nyelvi Lektorátus irodavezetője, Kuslits Mária (363-as szoba) áll a hallgatók rendelkezésére. Szederkényi Éva PROFEX jogi- és közigazgatási szakmai vizsga bejelentett vizsgahelye Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Nyelv Szint Részegység Tanfolyamok Vizsgák Angol Alap- (Bl), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere Német Alap- (B1), közép- (B2) és felsőfokon (Cl) írásbeli (A), Szóbeli (B Őszi, tavaszi félév Minden év novembere - A kar honlapján megtalálható a könyvtár kataló­ gusa, a szakdolgozatok listája, mely 1999. óta folya­ matosan bővül és mára kb. 5500 címet tartalmaz, a Hein Online nevű jogi adatbázis, mely amerikai jogtörténeti gyűjtemény és a legújabb szerzemény, a Westlaw jogi adatbázis. - Mondana néhány szót a Westlaw-ról? - A Kar összes számítógépéről hozzáférhető. A West­ law egy olyan angolszász jogi adatbázis, amelyben a világ angolszász területeinek és az Európai Úniónak a hatályos jogszabályait, különböző jogeseteit talál­ hatják meg, ezen kívül híreket olvashatnak olyan for­ rásokból, mint például az Economist, vagy a Financial Times. A Westlaw-t a Könyvtári Bizottság döntése alapján vásároltuk meg - ötezer euróba került a 2009 évi előfizetése. A mi könyvtárunk Ma­ gyarországon a harmadik, a CEU Könyvtára és az Országgyűlési Könyvtár után, akik rendelkeznek vele. - Az informatikai részlegről mit tudna mondani? - A Nagy Olvasóteremben van egy számítógépünk, melyet leginkább a könyvtári katalógussal és saját munkára használhatnak. Informatika laborunkban tíz számítógép áll a hallgatók rendelkezésére, ame­ lyeken elérhetőek a számítógépes alapprogramok, a Complex jogtár, az internet, természetesen a Neptun és a könyvtári katalógusunk. Egyébként pedig itt található a ruhatár is, és itt a bejárata a Királyok Ter­ mének. - Csodaszép az a terem! - Könyvtárunk nem ezen a helyen állt egészen 2001ig, előtte a mai Római Jogi és Jogtörténeti Tanszék helyén volt. 2001-re azonban a kar kialakította a 30as épület I. emeletén a Kari Könyvtárat, s így az ún. Királyok Terme is hozzánk került. A Királyok leimét nem tartjuk nyitva, mert a romantika festészetének egy ritka emléke, és meg szeretnénk őrizni szépségét. Csak külföldi és belföldi vendégeinknek, valamint gó­ lyáinknak szoktuk megmutatni. - Hallgatótársaimtól azt szoktam hallani - és én is alátámasztom -, hogy nagyon fejlett könyvtárunk van. Itt mindig megtalálhatjuk az adott irodalmat, ami kell a munkánkhoz, és az On kollégái is segítőkészen állnak rendelke­ zésünkre... - Nagyon örülünk annak, ha a hallgatók elégedettek. Kollégáim mindannyian könyvtári szakképzettséggel rendelkeznek, a könyvtárat pedig igyekszünk a Karhoz méltóvá tenni. Tagjai vagyunk az Egyházi Könyvtárosok Egyesületének (EKE), és személyes képviseletünk van az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumában. - Néhány hallgatótársam hosszú ideje tartó prob­ lémája az, hogy miért nincs nyitva a könyvtár szombatonként? - Volt egy nagyon rövid időszak, amikor ezen a napon is be lehetett jönni, de mindössze három-négy ember használta ki a lehetőséget. Nem tűnt jó ötlet­ nek, hogy nyitva legyünk. Ugyanez áll a nagy Infor­ matika Laborra is. Azok, akik addig fontosnak érezték, hogy szombaton is igénybe vegyék a szol­ gáltatást, érdekes módon eltűntek... - Most láttam, hogy a kis olvasó sincs nyitva pénteken. Talán ugyanez az oka? - Nem. A kis olvasó tanulmányi célt szolgál pén­ tekenként, záróvizsgát tartanak itt, szekciós üléseket. - A Kar életében milyen feladatai vannak a könyvtárnak? - Egyrészt biztosítanunk kell Önöknek a nyugodt tanulást, a szakirodalmat. Ezen kívül mi szerezzük be a szakirodalmat a tanszékeknek is. Mindegyiknek van külön könyvtárfelelőse, aki összegyűjti, s leadja a szakkönyv igényeket. Feladatainkban az Infor­ matikai Csoport, a Műszaki Osztály és a Gazdasági Osztály segít minket. Ezeken kívül könyvtárközi kapcsolatokat tartunk fenn, melyek többek között cserekiadványokban nyilvánulnak meg. Hrecska Renáta ötödik oldal �Tavaszi szél tutort áraszt Vége az első vizsgaidőszaknak. Már mindenki tudja, mire jó a Szásztükör, kik a jellemgyenge akarnokok és azt, hogy van latinul az örömlány. Ennél is fontosabb azonban, hogy újra itt a tutor­ tavasz! A rügyfakadással és a korafebruári bulikkal az el­ sőéves Pázmányosok életében is elérkezik az, amit a gólyatábor óta várnak, a tutorfelvételi. Legaláb­ bis a tutorok mindig ezt szeretnék hinni, és ál­ talában kétféle ember jelentkezik. Az egyik őszinte, nem mindig bevallott rajongással tiszteleg tutora előtt, aki mindenben segített, s mintegy meghálálva a legnemesebb módon, ő maga is tu­ torrá kíván érni, s áldozni minden elsőéves számára, aki ezt kéri. A másik lehetőség, amit kevésbé várunk, ha a je­ lentkező elégedetlen egyetem eleji tapasztalataival és a patriarchalitás jegyében kirendelt szellemi vezetőjével. Ekkor a dacos jelentkező úgy érzi, sőt, tudja, többet adhat kiforratlan segítőjénél, s így fel is ajánlja segítségét, s bízik annak használ­ hatóságában, s elődje túlszárnyalásában. Mivel jelen sorok botcsinálta újságírójának sok évvel ezelőtti tutora már elvégezte az egyetemet - lega­ lábbis nem olvassa az ítéletet, megengedhető a személyes nosztalgia, a könnyes múltidézés és az önző belső monológ, amivel elárulom, én magam is az okoskodó Gerzsonok csoportjába tartoztam. Nevess ki, de ne vess meg, ahogy a grafiti hirdeti. Akkortájt nehéz volt elhinni, hogy egy olyan srác húz ki a felsőoktatási csávából, aki igazságügyi or­ vostanról szóló csúnya könyvekből mutogatja a gólyáknak a villámcsapás által leszakított kéz sérüléseit, valamint egy húszperces beszélgetés alatt képes elfogyasztani negyven szem epres cukorkát, mialatt idegesnek tűnő mozdulatokkal magyarázza, hol is van a huszonhatos gyakorló. Kérlek, kedves olvasó, aki az előadásra várva természetesen nem az előadáson! - arra vetemedtél az összes kézzelfogható tartalommal bíró cikk átnyálazása után, hogy egy fél­ revezetőén egyértelmű cím alapján értékes in­ formációkat szerzel, nézd el nekem a szentimen­ talitásba csapó önfeltárást, és ne add fel, mert valóban oka és célja van a tanmesének. Az előző szóvirág lényege tehát az, hogy akkor nem hittem el, hogy ez a srác tényleg segíteni jött, és amikor hallottam a felvételiről, azonnal fel is iratkoztam a Lapra, s éreztem, erre születtem. Fel­ vettek, örültünk, gólyatáboroztunk, majd eljött az első komolyabb kérdések időszaka a gólyák részéről. Olyan kérdéseké, amit már nem feltétlenül tudsz, ha csak jegyzetért és inni enni jársz be az egyetemre. Leginkább én lepődtem meg, amikor tudtam a válaszokat, és el is gondolkodtam. Ezek tényleg a TO előtt álldogálva ragadtak rám? Egyre többről ugrott be, hogy a cukorkás srác mondta, és ez további gondolatokra sarkallt, és ezek közül csak egyik volt a hála. Ez persze még annyira nem érdekel senkit, mint a korábbi okfejtés, de mégis, rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű dolog tutor­ nak lenni, viszont ezzel arányosan tölt el büszkeséggel. Minden valamire való tanmesének bír minimális tanulsággal, de ebben az esetben nem kockáz­ tathatom meg, hogy a fentebb kiszínezett em­ lékömlengések alapján bárki eljutna a cikk eredeti mondanivalójához, így én magam vonom le, mint­ egy induktív módszerrel. Ha úgy érzed, jó volt a tutorod, jelentkezz. Ha esetleg úgy érzed, te magad is végigjárnád a raszkolnyikovi jellemfej­ lődést, jelentkezz. Bartolák Csaba Rügyfakadás tutor módra Itt a tavasz, és ismét frissít a tutorság. Nem csak az derül ki, hogy mikor, hanem az is, hogy mi alapján válogatjuk új tagjaikat. Tavasszal mindig felpezsdül a tutorság élete, és ez nem csak a közelgő gólyatábornak, és annak szervezésének szól Ilyenkor, egészen pontosan áprilisban felvételiztetünk, meghallgatunk mindenkit, aki jelentkezik, illetve belefér a háromnapos eljárásba. Persze itt rögtön felbuzog a sok államtörténeti jegyzet és „Róma apróbetű” között, hogy minek ide felvételi? Itt nem az segít, aki szeretne? Minek szűrni? Ezek könnyen megválaszolható kérdések, ha elgondolkodsz azon, az első évfolyamból mindenkire rábíznád-e tizenöt kedves ismerősödet. Nyilván nem, és ezt nekünk ki kell szűrni. Persze ez valóban nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Van néhány értékelési szempont azon kívül, hogy ittunk-e gólya­ táborban a sráccal, vagy a hölgy külső értékei elhomályosítják belső hiányosságait. A tutori szerep egy felelős beosztás, így sajnos ki kell belőle hagynunk azokat, akik nehezen dolgoznak csapatban, esetleg valamilyen küldetéstudat miatt annyira vezetnének, hogy nem marad kit. Nehéz dolog ezt eldönteni egy tízperces beszélgetés alapján, éppen ezért a felvételi előtt korlátozott számban megpattanunk egy hétvégére valamelyik közeli városba, és összeengedjük a tutorok néhány erre kiképzett megfigyelőjét a potenciális jelentkezőkkel. Innen ered a név, Potenciál-tábor. Sajnos mindkét csapat száma korlátozott az arányok és a megfigyelhetőség miatt. Mert itt bizony figyelünk, és ilyenkor minden tutor a spicli énjével nevet a poénjaidon, fogja a homlokod, és amikor valami rendszerelleneset mondasz ebédnél, ő kibújik a papucsból, és lábbal kapcsolja be a diktafont. Figyelembe vesszük, rendelkezel-e elegendő tudással, amit át lehet adni, rendelkezel-e olyan emberi és vezetői képességekkel, amivel kiérdemied a csoportod tiszteletét, és hogy nincs-e a múltadnak olyan sötét foltja, amely inkább rontana a tutorság hírén, mint segítene. A sok jegyzetelés és laboratóriumi vizsgálat el­ lenére remekül szórakozunk általában, és valóban eléri a célját a tábor: jobban megismerjük azokat, akikre rábíznánk a Pázmány új évfolyamát. Azokat, akikkel szívesen táborozunk évente négy hétvégét, akiből az évek alatt barát lesz, vagy több, szóval azokat, akik életünk részévé válnak, és ha jól választunk, olyan pluszt kapunk mi is, már bent lévők, és ti is, most jelentkezők, hogy évek múltán minden tu­ torként töltött percre boldogan gondolunk majd vissza. Tehát ha úgy érzed, megfelelnél, jelentkezz. Ha úgy érzed, kipróbálnád magad, jelentkezz. Fontos, hogy ez az első és utolsó lehetőség, hiszen csak elsőéves hallgatók jelentkezését tudjuk elfogadni. A következő időpontokat tartsd szem előtt, és akkor nem maradsz le semmiről. Felvételik meghirdetése: március 2. Potenciál-tábor jelentkezési határideje: március 20. Potenciál-tábor: április 3-4-5. Tütorfelvételi: április 15-16-17. Bartolák Csaba, a tutorok elnöke hatodik oldal Gyomorgörcs Gyomorgörcs, reszketés, félelem... Elengedhetetlen „kellékei” a vizsgaidő­ szaknak. Mi lesz, ha... Nem, sikerülni fog! Ötöst kapok! ... Majd néhány óra múlva: Csak a kettes legyen meg... Még később: Tuti bukás... Efféle - de egész biztosan hasonló érzések cirkulálnak általában minden hall­ gató fejében. Egyik este rajtam is eluralkodott a rettegés, mikor megpillantottam Törőcsik Marit a tévében. Az ml vasárnap esti műsorában beszélt a 74. életévét betöltő színésznő, megrendítő őszinteséggel, tisztasággal, nemes egysze­ rűséggel. Egy ország aggódott érte, mikor hirte­ len kórházba került, hetekig kómában volt, de felépült. S ez a „második esély” őt is megváltoz­ tatta. Ahogy mesélt, emlékeztetett arra, amire egy darabig magam is minden nap gondoltam: élek. Azt mondják, akit meglegyintett a halál szele, mindent másképpen lát. Tisztábban, világo­ sabban. Az élet minden napját képes értékként felfogni, az apróságokban is meglátni a szépet. Az élet és halál között lebegő ember, ha kap még egy esélyt, megváltozik. Minden megvilágosodik előtte, képes az életet értékelni. A Nemzet Színésznőjét hallgatva bennem is visszaváltozott valami. Mintha pillanatok alatt megszállt volna valami belső béke és nyugalom, valamiféle har­ mónia. Ahogy a kórházban eltöltött napokról mesélt, az Öt körülvevő szeretettől, melyet hálásan köszön, s mely éltette és erőt adott Neki... Kicsit visszafogta magát, kevesebbet dolgozik, de azért az idei filmszemle megnyitását elvál­ lalta, s újabb szerepre is készül... Mert hiába, az ember nem tudja meghazudtolni önmagát, min­ den baj ellenére folytatni akarja ott, ahol abba­ hagyta. Amikor külső körülmények megálljt parancsolnak neki. Elgondolkodtam azon, hogy vajon egy ilyen fi­ gyelmeztetés, „oda koppintás” meddig elégHát, addig, míg a közvetlen élmény kezd a feledés homályába merülni. De vigyázni kell, mert egyszer végképp vége lehet az örökös ma­ lomnak. Amikor már nem kapunk második vagy sokadik esélyt. Nem tudhatjuk, hogy mikor jön el az utolsó óránk... - ez a riport is erre emlékeztetett. E gondolatokkal fejemben újult erővel és mosolyogva tudtam folytatni a tanulást, ame­ lyre, erőnk teljében, szerencsére megvan a lehetőségünk; és ezt ki is kell használni. Amennyire és ameddig lehet. Mikola Orsolya �Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Úgy gondolom, erre a kérdésre talán többen is felkapják a fejüket. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen többen kerestek már meg ezzel a kérdéssel. Aki nem ismerne, annak el is mon­ dom, hogy miért. Közel öt éve kerültem kapcso­ latba az első diákszövetkezettel, és szinte minden feladatkörben dolgoztam már. Bizonyára Ti is megfordultatok már mindenféle kecsegtető aján­ lattal felfegyverzett ilyen és olyan diák­ szövetkezetek honlapján és bizonyára Nektek is megvannak a tapasztalataitok ezen a téren. De azok kedvéért, akik kíváncsiak egy másik ember tapasztalatára, úgy döntöttem, talán érdemes összefoglalni a legfontosabbakat, amit én ez alatt az öt év alatt összegyűjtöttem. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ha meg­ nézünk egy hirdetést, elsősorban az órabér a leg­ fontosabb mindenki számára. Csak ezek után következik a mérlegelés. Hol is van a munka? Mikor kellene dolgozni? Mit is kellene dolgozni? E kérdésekből épül fel a diákszövetkezetek rek­ lám kampánya is. Mi pedig bosszúsan vonjuk le a következtetéseket. Ha jó az órabér, messze van. Ha jó helyen van, akkor pedig biztosan túl alacsony az órabér. Ha vi­ szont minden stimmel, akkor is találkozhatunk azzal a csalódott érzéssel, amikor a munkahelyen nem azt kapjuk, amire jelentkeztünk. Felkínálnak pl. egy adatrögzítéses munkát, majd mikor oda érkezel, kiderül, hogy két napon keresztül fénymá­ solnod kelt Esetleg elmész egy munkahelyre azzal a tudattal, hogy te nyolctól négyig vállaltad a munkát, ott mégis kilenctől ötig számítanak rád. Ebből az a következtetés adódik, hogy mindig körültekintőnek kell lenni! Mindig kérdezd meg pontosan mi a munkakör és meddig tart! Ne hagyd magad lerázni olyan kérdésekkel, hogy: „Biztosan így van, ahogy mi mondjuk, de ott úgyis elmond­ ják majd”. Ebből csak rosszul jöhetsz ki. Vagy elmész egy olyan munkát elvégezni, amit igazából nem is vállaltál volna el, vagy lemondod, amiből meg az következik, hogy „nem megbízhatónak” titulálnak, és nem keresnek meg a jobb aján­ lataikkal Ráadásul ezeket a Te hibádnak tüntetik fel, holott nagyon sokszor a diákszövetkezetek hi­ báznak. Az én „kedvenc” élményem az volt, amikor még „kezdő” diákként elvállaltam egy munkát az egyik ismert diákszövetkezetnél. Kitöltöttem minden űr­ lapot a bejelentkezéshez, elmentem csináltattam egészségügyi kiskönyvet (a feladatkörhöz elvárt követelménynek megfelelően) Ledolgoztam az első két hetemet (ez július utolsó két hete volt, s ebből a pénzből mentem volna nyaralni augusztus végén). Mindent úgy tettem tehát, ahogyan azt elvárták. Majd egyszer csak augusztus 4-en csörög a tele­ fonom. A diákszövetkezet volt. Azért hívtak, mert nem tudták átutalni a fizetésemet, mivel nem töltöt­ tem ki egy papírt (!), és tegnap már leadták a név­ sort, akiknek fizetést kell utalni. Kérték, hogy fáradjak be és töltsem ki a hiányzó dokumentumot, hogy a jövő hónapban (szeptemberben) majd elkiűdhessék a júliusban ledolgozott keresetemet. Na, hát erre köpni-nyelni nem tudtam. Mint ahogy írtam ebből a pénzből szerettem volna nyaralni menni. Nos, hát képzeljétek a helyembe magatokat. Első önálló kereset, első nyaralás, melyet Te magad szervezel úgy, ahogy le akarod. Erre egyszer csak azt mondják, hogy nincs meg a pénzed, amiért dol­ goztál. Viszont ekkor gyanússá vált néhány dolog. Először is, ha nem volt meg a papír, ami kellett volna a fizetéshez, miért nem az előtt hívtak mielőtt a fizetést átutalták, miért egy nappal utána? Másodszor - és itt folytatnám a történetet -, amikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapokat, mindenből kaptam egy fénymásolatot, és rémlett, hogy minden szükséges papírt ki is töltöttem, így megkérdeztem a leányzót, aki hívott, hogy ugyan mondja már meg melyik papír hiányzik. Meg is kaptam a választ, azonban ezzel világossá vált szá­ momra, hogy a lap nem hiányozhat, hiszen bi­ zonyítékom volt rá, hogy kitöltöttem. Másnap bementem az irodába és ismételten megkérdeztem az illetékeset, hogy most akkor púért is nem kap­ tam tulajdonképpen fizetést. 0 ismét előjött a hiányzó lap problémájával. Nyomatékosan közöl­ tem, hogy higgye el, kitöltöttem a papírt. Szinte összeveszett velem hogy márpedig nekem nincs igazam, mert akkor meglenne, ők nem hagynának el ilyen fontos dokumentumot stb. Na ekkor lett végképp elegem belőle, és előrántottam a bi­ zonyítékot, vagyis a fénymásolatot. Hát most a lány volt az, aki köpni-nyelni nem tudott, hebegett, meg habogott valami bocsánatféleséget, és hogy ő nem tudja hogyan tűnhetett el a lap. Nos, hogy végül el tudtam menni a megtervezett nyaralásra, azt csak édesanyámnak köszönhetem, aki kiderítette, hogyan lehet hónap közepén is pó­ tutalással megkapni a fizetésem - mivel hozzá kell tennem -, a diákszövetkezet egy bocsánatkérésen túl semmit nem tett ezért. Nos, azt hiszem, ez a példa tanulságos lehet mindenkinek. Egyébként a diákszövetkezetben nem én voltam az' egyetlen pórul járt ember. Nem ismertem a lányt, akit két héttel ezután láttam a szövetkezetnél, de pityeregve ült az ügyfél pult előtt, és a főnökkel tár­ gyalt, hogy ne aggódjon, mert kifizetik neki kézbe a pénzét, és el lesz rendezve, hogy megkapja időben, ami jár neki Akkor láttam utoljára azt a bizonyos diákszövetkezet. De azért, hogy ne men­ jen el végleg a kedvetek a munkavállalástól, el kell mondanom, hogy az elmúlt három évben jó tapasztalatokat szereztem és az új diák­ szövetkezetnél szerencsére nem értek még csalódá­ sok. Úgy tűnik az általános tapasztalatokból egy tanulságos példa kerekedett ki, remélem azért hasznos emlék lesz, mikor munkát vállaltok, s ki tudja, talán a következő számban ismét olvashat­ tok néhány hasznos információt. Császár Adrienn Karriertavasz A füvek és fák rügyezésével a Karrier Iroda is újra kiny­ itott. Illetve kinyitott volna, ha medve módjára aludta volna át a telet az első emeleti kollektíva. De tavaszi kikeletünk persze derült égből való villámcsapás lett volna, ha nem állnának mögöttünk az előkészítés jéggel borított hetei. Persze a tél sem telt eseménytelenül, hiszen lezajlott a 2009-es év első programja, a Karrier Intézettel meg­ szervezett állásinterjú nap. A helyzeti előnyre tavasszal is lesz lehetőség, amire keretes szövegünkben egy januári résztvevő hívja föl a figyelmet. Éljünk vele, főleg a fel­ sőbb éves hallgatóknak érdemes. De egyéb, rövidebb lélegzetű ese­ ményeinken is ajánlott a megjelenés. Szerda délutánonként morzsáinkat csipegetheti mindenki, aki szeretné az öt év jogi tanulmányok nyújtotta lehetőségeken túl a munkaerőpiac egyéb szeleteit is megismerni. Végül meg kell említeni, hogy idén tavasszal is lesz olvasásfejlesztő tréning, immáron harmadszor pallérozhatjuk elménket. Végezetül, de nem utolsó sorban közöljük örömmel, hogy idén tavasszal is lesz találkozási lehetőség a munkaadók és a munkavállalók számára. Az április 29-ei Pro Facultate nap keretében lesz lehetőség kipróbálni az ál­ laskeresést kicsiben, részt venni beszélgetésen a szakma nagyjaival, és egyéb karrieres lehetőségek is várnak mindenkit. $ 'A d á 2007-ben végeztem, és mivel továbbra is tájékozódni akartam az Egyetem kínálta lehetőségekről, nem iratkoztam le a Karrier Iroda hírleveléről Innen értesültem az állásinterjú tréningről is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy régóta van állásom, s még sosem voltam - a mai értelemben vett - ál­ lásinterjún. Nagyot változott azóta a világ, és kíváncsi voltam - ha az élet úgy hozná -, hogyan kell „profi” módon felkészülni egy meghallgatásra, milyen kérdésekre lehet számítani, és általában hogyan zajlik egy állásinterjú. Számomra a legnagyobb haszna az volt, hogy magabiztosabbá tett, s nemcsak állásinterjún hasznosítható ismereteket adott. Ajánlom mindenkinek, mert meggyőződésem, hogy sok kudarcélménytől kímélhetjük meg magunkat, s felkészülten nagyobb esélyünk lesz. Köszönöm a szervezőknek és a trénernek, Gerlei Bélának. „ . „ .. . Fodomé Schtszler Terézia A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében: Március 4.: Önismereti és jogászi identitást fejlesztő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 12-20 óráig Március 18.: Állásititerjúra felkészítő tréning Óktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április L: Munkahelyválasztást és munkahelyi beilleszkedést segítő tréning Oktató: Léder László és Keresztes Karola 14-18 óráig Április 22.: Vállalkozási ismeretek Oktató: dr. Katona Klára 14-18 óráig Május 6.: Munkajogi ismeretek Oktató: dr. Stágel Bence 12.30-16.30 óráig A képzés helyszíne minden alkalommal a 4-es gyakorló (Bp., Szentkirályi u. 28. III. emelet 353.) Az képzések díja 2500 Ft + ÁFA, a Vállalkozási ismeretek és a Munkajogi ismeretek Pázmányos hallgatóknak ingyenes. Jelentkezni lehet Nagy Olivérnél a nagyo@jak.ppke.hu címen vagy a 429-7200/310-es telefonszámon. A jelentkezés a díj befizetésével válik hivatalossá. Jelentkezési határidő: minden képzés előtt 2 nappal 12 óráig. A képzési alkalmak minimális létszáma 8 fő. hetedik oldal �x X X x x xbűnözés Leírni sem merjük, kimondani sem. Pedig az utóbbi időben egyre többen és egyre többet teszik meg. Hogy a Jobbik háza tájáról hallottunk már ilyesmit, nem nagy kunszt. De hogy a Hírszerző is ingassa a fejét a baloldaliak politikai korrekt nyelvezete okán - az már megállásra késztető pil­ lanat. Mi is történt? Induljunk messziről. Évszázadok óta cigányszármazású emberek élnek velünk együtt: nem csak kultúrájuk, de egész létük, lényegük elválaszthatatlan mindattól, amit ma­ gyarságnak hívunk. És nem azért, mert külföldön - hála az ízléstelen operetteknek - sokszor velük, az ő zenéjükkel, virtusukkal azonosítanak ben­ nünket. Hanem azért, mert a cigányság része a magyar nemzetnek, irodalomnak, kultúrának - és hétköznapoknak. Nem bevándorlók ők, mint a törökök Németországban vagy Hollandiában, akikhez az ottani jobbikosok könnyen vághatják oda: „menjetek haza” - mert a magyar cigányok­ nak nincs másutt haza. Éppen ezért kell sürgősen megoldani az esetleges együttélési problémákat. Budaiként nem tudhatom, hogy vannak-e egyál­ talán problémák. En személy szerint nem találkoztam még bűnöző cigánnyal, nekem még nem volt sohasem kellemetlen tapasztalatom roma emberrel. Persze, mondom, nem a Nyírség­ ben élek. Ahogy azok sem a Nyírségben vagy DélBaranyában éltek s élnek, akik évtizedeken keresztül erőltették a politikailag korrekt nyelvezetet a magyar közbeszédre. Bennük azon­ ban nem volt meg a tapasztalatlanság alázata. Am virágnyelvük egy ideig legalább súrolta a valóság felszínét, egy ideje viszont - mintha - már nem is érintkeznék vele. Másról szól. Elmélet volt és elmélet is maradt. És még csak nem is vitatom, hogy szép elmélet. Ahogy valamennyi utópia is mind-mind szép elmélet volt - csupán hasztalan, és ami a politikában hasztalan, az egy idő után káros is. Nos, a politikailag korrekt nyelvezet célja a prob­ lémák elfedése volt. Hogy a meglévő indulatok, olykor rasszista dühök ne tudjanak megfogal­ mazódni. Mivel nem voltak szavak, nem lehettek viták sem, így maradtak forró, forrongó indula­ tok. És egyszer csak az lett az egészből, ami. A politikailag korrekt nyelvezet nyelvtanához már kitalálói sem tartják magukat, Gusztos Péter is cigányokról beszél. A szélsőjobb eközben készségesen ad keretet a korábban ki nem mond­ ható, mert meg nem fogalmazható ellen­ érzéseknek. Először a miskolci kapitány nyilatkozott, majd megtörtént a veszprémi tragédia, és mások is szólásra jelentkeztek a témában. És nem mindig a kiengesztelés vágya, hanem az elkeseredett két­ ségbeesés, a düh hallatszott csak. És lassan úgy látszódhat, mintha ebben az országban csak „cigánybűnözők” és „cigánybűnözőzők” élnének. Mintha az egész cigányság fogta volna a kést, amit beleszúrtak azon a tragikus vasárnap este a román kézilabdázóba. Ne engedjük, hogy a politikai korrektséget felváltsa a politikai inkorrektség. Maradjunk a valóságnál. Igen, valószínűleg van a bűnözésnek egy olyan formája, ami azért alakulhat ki tán nagyobb számban a hazai cigányság körében, mert e bűnözés valódi okai is e néprétegben talál­ hatók meg. Eddig igaz lehet. De ez még nem cigánybűnözés. És még nem is cigány bűnözés. Hanem társadalmi anomália. A kipontozatlan valóság. Techet Péter Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM Tamás Gáspár Miklós a mi pusztai Trockijunk. Jó szívvel szerethetik mindazon baloldaliak, akik nem akarnak felelősnek látszani min­ dazért, amit a baloldal művel és művelni szo­ kott szerte a nagyvilág­ ban s kishazánkban. Tamás Gáspár Miklós kibújik a kritika alól: ő már rég másutt áll, miközben ellenfelei céloznák. Am az elvek válto­ gatása még nem jelent elvtelenséget, pusztán hűtlenséget - ahogy Révész Sándor írja. Tamás Gáspár Miklós nagyon is „elves” ember: neki valóban elvei vannak. Éppen, mikor melyik. Mielőtt azonban azt gondolná bárki is, hogy Tamás Gáspár Miklós éppen azért lenne elvtelen, mert elvei számosak és könnyen változnak - téved. A Kolozsváron anarchistaként indult, a Kádár-rend­ szerben liberalizmussal lázadó, a rendszerváltáskor sétapálcával burke-iánus konzervatív és mára marxistává lett filozófus-filológus egy örök kereső ember. És György Péter szerint a saját kárára téved. (Ha azonban hiszünk az értelmiség felelősségében, hozzátehetjük: a mi kárunkra is.) Nem kényelmesedik el a válaszban, ha azt nem érzi teljes egészében önmaga számára meggyőzőnek. TGM ugyanis maximalista: kompromisszumokkal nem elégszik meg. Ha az aktuális elvben csalódik, jöhet az újabb alámerülés, az újabb izmus. A filozófus tavaly év végén volt hatvanéves. Mi el­ tekintettünk a saját bejáratú laudációtól, elvégezték azt mások helyettünk. Barátai, egykori és tán jövő­ beli eszmetársai, figyelői ugyanis emlékkönyvet ál­ lítottak össze a belpesti belterj e nagy ünnepére. Eklektikus alkotás született. Némi másodfrissességű filozófiai traktátus, kisesszé, egy-két laudáló cikkecske - amelyekben néha kínosan dicsérik már TGM egyébként valóban meglévő műveltségi és minden egyéb kvalitásait -, néhány műelemzés, egy Kőszeg Ferenc-vallomás és pár kortörténeti doku­ mentum, visszaemlékező, bús, melankolikus írás. Talán ez utóbbiak a legérdekesebbek, mert bepillan­ tást engednek a mi megőszült hatvannyolcasaink fénykorába, a hetvenes-nyolcvanas évek állott idejű világába. Ami persze nem volt igazi fénykor, mert Nyugat-Európával ellentétben, itt, Kelet-Európában. Pesten és Kolozsvárott egyaránt, valóban egy diktatúra ellen kellett lázadni - és az mindig ne­ hézkesebb, mint a kapitalizmusban baloldali zsúrfiúskodni. A könyvben számos valahai eszmetárs vallja meg így; a könyv nyújtotta szűkkörben-, hogy ő is csaló­ dott ám a fenenagy liberalizmusban, s egy-egy bekezdést, ha kiragadnánk a többiből, akár a radikáljobboldali rendszerkritikusok is elpana- szólhatták volna. Egy-egy mondatot szó szerint átkontrollcékontrollvézhet Bogár László is valamely új könyvébe. Azt például, hogy „a rendszerváltás óta Magyarország a tőke hátsóudvarává vált” (Csordás Gábor). Vagy azt, hogy „tévedésnek bizonyult” az 1989-es liberális demokráciában látni az igazságta­ lanság elleni eszközt (György Péter). Vagy, hogy „a rendszerkritika is a rendszert erősíti”, ahogy kiábrándultán írja keserű cikkében a kolozsvári Se­ lyem Zsuzsa. Persze, bármily hasonlóak az érzések, TGM-nek és körének elvei még véletlenül sincsenek karnyújtás­ nyira a jobboldali nézetektől, a jobboldali kiábrán­ dultságokból. Mert egyvalami változatlan maradt Tamás Gáspár Miklós életművében. Az ellenség. A Beszélő 2008. decemberi számában nyilatkozza, hogy az SZDSZ-szel még mindig közösek az ellen­ ségei Márpedig Cári Schmitt szerint ellenségeink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Ahogy Derrida mondja: azok vagyunk, amik nem vagyunk. TGM és az SZDSZ tehát egyként ugyanaz nem. És vala­ hol e következetességében van a baj. A könyvből is érződik a közös ellenségkép. Bár azért így sem egészen tanulság nélküli a túloldali töprengéseket, tépelődéseket olvasgatni. [György Péter - Radnóti Sándor (szerk.):A máskéntgondolkodó. Tamás Gáspár Miklós 60. Budapest, Elet és Irodalom, 2008.299 oldal, 2.700,- Ft] Techet Péter A villanykapcsoló Lehet egyszerű, lehet díszesebb, a környezetbe simuló vagy figyelemfelkeltően kiemelkedő. A minket körülvevő tárgyak, eszközök között talán az egyik legfontosabb. Sokfelé megtalálható, de kedvenc tartózkodási helye a fal, leginkább az ajtó mellett, mindenki számára könnyen elérhetően. A hetek, hónapok vagy akár az évek is csendes szemlélődéssel telnek számára. A villanykapcsoló jól érzi magát a falon. Neki feladata van, s minden pillanatban várja, hogy ennek eleget tehessen. Egy érintésre elégedetten hátradől, s lám a fény kigyullad. Aki bejött a helyiségbe, nyugtázza, hogy világos van, esetleg örül - a villanykapcsoló mindenesetre elégedett. Lám szükség van rám! - gondolja, talán nélkülözhetetlen is az ő léte, és ez boldogsággal tölti el. Nem tudja mióta, de az ő születése óta biztosan a villany kapcsolók gondoskodnak arról, hogy fényt adjanak az embereknek. Az áram én vagyok! - szokta mondani néha magában, és ilyenkor előfordul, hogy baljós gondolatok is előjönnek a precíz szerkezetben. Ez leginkább akkor következik be, amikor egyedül marad a kivilágított helyiségben. Mennyi áram van bennem? - gondolja aggódva. - Nem fogy el? - s felrémlenek előtte az emberek szavai az energiapazarlásról, az áramfogyásról. Ez főképp olyankor történik, amikor magára hagyják, kimennek a helyiségből és nem törődnek vele. Nem is a fény zavarja leginkább, hanem az előbbi gondolatok és a pazarlás bizonyossága. Nem kellett volna lekapcsolni? De igen! Hrecska Renáta nyolcadik oldal �Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Egy közérdekű felhívás keltette fel a figyelmemet és irányította rá arra a kérdésre, amely a televízió által közvetített programok, valamint a kiskorúak viselkedése közötti kapcsolatra keresi a választ. E tekintetben élesen megoszlanak a vélemények a társadalomban, mint oly sok más határozott állás­ foglalást igénylő kérdés esetében is. Paradox módon ez a problémafelvetés is egy médiumon keresztül jutott el hozzám, amiből kö­ vetkezően (legalábbis rám nézve mindenképpen) helytállónak bizonyul azon állítás, hogy a televízió a mindennapi életünk részét képezi, s hatással van ránk. Be kell ismernünk, hogy a televízió átalakította életvitelünk ütemezését, sza­ badidőnk eltöltésének módját, s ezzel szerves részévé vált életünknek. Nem csoda tehát, hogy foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogy az egyes közvetített tartalmak milyen hatással vannak ránk, illetve társadalmi környezetünkre. E körben nyilvánvalóan érdekesebb vizsgálódási alanyoknak bizonyulnak a gyerekek, hiszen iden­ titásuk még formálható. Egy gyermek felnőtté válása során, amikor elsajátítja a társadalom által elvárt mintákat (szocializáció), sok különböző tényező játszik szerepet. Normális esetben e folyamatban a média hatása a többi szocializációs tényező a család, barátok, iskola hatásaival ke­ veredik, tehát a tévé hatása nem tekinthető kizárólagosnak. Gyakran éppen közös prog­ ramként tartják számon a televíziózást, amellyel alapvetően addig nincsenek is problémák, amíg a többi szereplő, s elsősorban a szülő, segít feldol­ gozni a látottakat. A baj akkor történik, ha a gy­ erek elveszti a realitásérzékét, a szülő pedig a kontrollt gyermeke nevelése felett. Korábban csak közvetetten, de sajnos mára személyes tapasztalat útján is meggyőződtem róla, hogy egyes szülők egyfajta „babysitter”-ként tekintenek a televízióra. Az ilyen szülők felelőtlen hozzáállásával a gyereknek lehetősége van válo­ gatás nélkül megnézni mindent, sőt még az sem valószínű, hogy az anya vagy apa segítenek az élmény feldolgozásában - mivel nem tudják mit nézett a gyermek, vagy esetleg fel sem merül ben­ nük ennek szükségessége. Ennek hatásai pedig nem kiszá-míthatók sem rövid, sem hosszútávon - ez nyilvánvalóan egyéni helyzet függvénye. Nem kell, hogy patakokban folyjon a vér a tele­ vízióban, vagy hogy szükségszerűen erőszak­ ábrázolásra kerüljön sor, a gyerekre e hélkül is hatással vannak a sugárzott tartalmak. Annyit ele­ gendő megérteni, hogy a gyermeknek a televízió is a valóságot jelenti, amely nyilvánvalóan egy torzított változat, s ezt tudatosítani kell benne is. A szülőknek időt és energiát kellene tehát ráfordí­ taniuk a gyerekükre, hogy annak irányában lehetővé tegyék a látottak feldolgozását. Nem elégséges e tekintetben a piktogramok feltüntetése a műsorok során (amelyek néha olyan messze áll­ nak a sugárzott tartalomtól, mint az a bizonyos távolság Makó és Jeruzsálem között), a szülők hoz­ záállásában szükséges változást eszközölni. Erre kívánta felhívni a figyelmet az ORTT öt héten át tartó kampánya, amely a tudatos média­ fogyasztásra ösztönöz. A kampány három kisfilmből összeállított anyag, amely a szülők felelősségét igyekszik hangsúlyozni azzal, hogy bemutatják a kiskorúak személyiségfejlődésére leginkább károsan ható médiatartalmat: a félelemkeltést, az erőszak - és szexualitás-ábrá­ zolást. Ezek a kisfilmek (ún. spot-ok) az Európai Unió finanszírozásából készültek, s korábban Romániában sugározták őket több mint 2000 al­ kalommal, amelynek következtében a lakosság 60%-ához eljutott a bennük foglalt információ. A társadalmi sikereket látva az ORTT és a román Nemzeti Audiovizuális Tanács együtt­ működési megállapodásának köszönhetően de­ cember végétől megtekinthetőek a kisfilmek a televízióban, illetve a www.ortt.hu honlapon. Mint tudjuk, egy felhívás még nem elégséges kezdeményezés a változásra, arra mindenesetre elegendő, hogy hatására a dolgozó anyukák, il­ letve apukák felkapják egy pillanatra a fejüket, hogy a gyermekük esetlegesen igényli a tár­ saságukat és a velük való kommunikációt. Sajnálatos módon az utóbbi időben a híradások rendszeres témájává vált a gyermekek által elkövetett erőszak, ami a helyzet súlyosbodását mutatja. Egyre gyakrabban derül fény a gyer­ mekek egymás, vagy környezetük irányában tanúsított erőszakos cselekedetekre, így ha­ marosan elkerülhetetlenné válik a politika és a törvényhozó által egy, a jelen állapotra vonatkozó, hatékonyabb megoldás kidolgozása is. Fábián Beatrix Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! (2008 novemberében Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja a gödöllői egyete­ men tartott előadást, amelynek során elmon­ dott szavait többen úgy értelmezték, hogy a nagycsaládok ellenében, a magzatelhajtásról, mint családtervezési módszerről jóváhagyólag szólt. Az ügyből jelentős sajtóbéli polémia keletkezett. Ehhez kíván hozzászólni - lapunk megjelenési sajátosságaiból adódóan némileg megkésve - Karunk alapító dékánja, a római jog professzora.) Ez a figyelmeztetés jut eszembe egyre-másra. Elektromos postán kapom, majd az általam értékelt Magyar Hírlap hasábjain, még hozzá az általam íróként ugyancsak értékelt, noha sokszor heves, érzelmeitől indíttatva a célon túllövő Bayer Zsolt tollából olvasom a jövő nemzedék érdekeit képviselő ombudsman elmarasztalását. Majd az általam ugyancsak kedvelt Echo TV szer­ kesztői megbeszélésén szereplő három újságíró szájából sorra hallom vissza Bayer Zsolt vádjait, aki egy levél alapján elfogadhatatlan hangnemben marasztalja el a jövő nemzedék képviseletét hi­ vatásként felvállaló polgári jogok biztosát. A közleményekből kitűnik, hogy se Bayer Zsolt nem vette magának a fáradtságot Fülöp Sándor megkérdezésére, se az Echo TV bármelyik megszólalója - újságírók, a tájékoztatás hivatott művelői - nem adtak módot a megtámadottnak arra, hogy álláspontját kifejtse. A sajtó és média erkölcsi követelményei minimuma, hogy a tájékoztató meggyőződjék az általa taglalt vélemény, a más szájába adott szavak igazságtar­ talmáról. Pedig, ha már lelkesen ítélkezünk éppen azokról, akiket látatlanban is védenünk kellene, akkor legalább az alapvető, már a rómaiak XII táblás törvényében is kimondott elv szerint nem sza­ badna ítélni mindkét oldal meghallgatása nélkül. Ennyit a sajtó és média fórumain megszólaló hi­ vatott szereplőktől, mint alapvető etikai követelményt el lehetne várni. (Persze lehet, hogy tudták, akkor kútba esnék a hangzatos polémia.) Megvallom, én a Gödöllőn elhangzottakat is­ mertető levél tartalmát eleve kétségbe vontam. Ösmerem Sólyom László elnökünket annyira, hogy soha nem jelölt volna - kivált nem a számára különösen fontos helyre - olyan embert, akinek a vele szemben megfogalmazott gyermek és életellenes nézetek szemére vethetők lennének. Ebben a bizalmát vesztett világban, a hiteltelen közszereplők seregében számomra az elnöknek van annyi hitele, előlegezek annyi bizalmat neki, hogy pusztán e miatt s adjak hitelt a levélnek: lehet, hogy az írója félig értett, félre értett, nem értett valamit az általa hallottakból. Remélem, nem szándékosan magyaráz félre, tesz értetlenné valamit, hogy ez által ronthassa hitelét valakinek, aki jó célokat felvállalva, közérdekből szól, cse­ lekszik. Mondom, ennyit az Elnök kiválasztottjának is megelőlegeznék. Ám ismerem az érintettet is. Fülöp Sándor sem nem őrült - mint azt Bayer Zsolt, a tőle megszokott szerény hangnemben megfellebbezhetetlenül feltételezi -, sem nem gazember. Nem kiirtani készül a jövő magyar nemzedékeit, hanem életfeltételeiket javítani. E célja miatt előre felkészülhetett persze közíróink széles köréből támadásokra, finan­ ciális indokok, nők önrendelkezésének sérelme, és más szempontok alapján. Az álmában sem juthatott eszé-be, hogy épp az úgynevezett nemzeti szárny, épp a keresztény tényezők fogják először megtámadni. S hogy miért mégis éppen ők? „Mert sok ba­ junkat nincs kin megtorolni, egymást vádolni, egymást marcangolni” szoktuk mi, magyarok. Ezzel megtakarítjuk a másik oldalnak, az életet valóban ellenzőknek, a bokros csomagokat, családi megszorításokat kitalálóknak, az óvodákat, iskolákat bezáróknak, a támadást. Ali indítjuk meg a harcot az ellen a hatóság ellen, aki, úgy gondolhatják ők és joggal, netán akadá­ lyozná őket piac- és profitmentő munkájukban, zsebük töltögetésében, holmi szociális, erkölcsi vagy alkotmányos szempontok hangoztatásával. Remélem, rövidlátásból, félreértésből, netán megszólalási viszketegségből szóltak, akik ellene szóltak az ombudsmannak. A másik lehetőség ugyanis az, hogy egyesek sorainkba férkőzve ezt tudatosan teszik. Elgáncsolni akarják, már előre is, jövőnk érdekében kifejtendő munkáját. És teszik ezt látszólag, az erkölcsöt és életet védő ítélkező magaslatából. Nem félnek a rájuk váró ítélettől? Zlinszky János kilencedik oldal �Wales gyöngyszeme Lady Diana emlékére Ki is volt valójában Diana? Hogy kezdődött az ő életének tündérmeséje? Hogyan volt képes mindannyiunk szimpátiáját egyetlen mosolyával el­ nyerni? A humanitárius munkát végző, emberszerető nő tragikus halála után egyfajta Diana-kultusz alakult ki Hercegnő és átlagos ember volt egyszerre. Pártját fogta a betegeknek és hátrányos helyzetűeknek, továbbá a taposóaknák használata elleni fellépése valóban a problémára irányította a figyelmet világszerte, olykor viszont politikai naivitása miatt kinevették. Fájdalmában jobb millió nő osztozott, mikor hűtlen férje miatt válására került a sor. Élete olyannyira a szemünk előtt zajlott, hogy elmondhatjuk, a valóság show-k előtti korszakban Diana életét akár egy igazi - és tragikusan záruló - valóság show-nak is tekinthetjük. Diána Wales ékessége, (Diana Frances Spencer) 1961-ben, brit arisz­ tokrata családba született. Szülei válásakor Diana és bátyja édes­ apjukhoz, és, ezzel 16. századi althorp-i rezidenciájába kerültek Londonból. Édesanyja révén ír, skót, angol és amerikai vér is csörgedezett ereiben, apai révén azonban II. Károly leszármazottja volt. Élete koránt sem volt olyan fényűző, mint gondolhatnánk, pincérnősködött, takarított, majd egy óvodában segédként is elhe­ lyezkedett. Spencer család évszázadok óta közel állt a brit királyi család­ hoz, a XVII. században uralkodói támogatásban részesültek. Diana anyai nagyanyja, sokáig Erzsébet királynő barátnője és udvarhölgye volt. Min­ debből látható, hogy Diana tökéletes jelölt volt Károly herceg fe­ leségének. Károly herceg szerelmi élete mindig is sajtótéma volt, mikor már a harmincas éveit járta, nagy nyomás nehezedett rá, ugyanis ideje volt megházasodnia. 1981. február 24-én az eljegyzéssel csöppent Diana a kezdetben valóságos tündérmesének tűnő életbe. Felfoghatatlanul sok, közel 1 mil­ liárd néző kísért figyelemmel az eseményt a televízióban. Ettől kezdve az érdeklődés iránta nem lankadt, sőt folyamatosan az emberek és a média figyelmének középpontjába került. A kor legismertebb hírességévé vált, a média ál­ landó figyelmét később, botrányosra sikere­ dett válásakor is kihasználta - a közvéleményt férje, a trónörökös ellene hangolta, holott maga sem élt feddhetetlenül a házasság ideje alatt. Igazi ikonná azonban tragikus halálát követően vált, amely együtt érte új­ donsült vőlegényével egy párizsi alagútban, a lesifotósok elől menekülőben. Az 1997-ben elhunyt hercegnő emlékére a világot már bejárt kiállítást most Budapesten rendezik meg, a Károlyi-Csekonics Rezidenciában (Múzeum utca, egy percre az egyetemtől), amelynek anyagát Diana családja állította össze. A kiállítás május 3-ig látogatható, megtekinthetők benne a hercegnő gyermekkori fotó, videói és többek között esküvői ruhája is. Diana testvére fontosnak tartja, hogy ne csak Dianára emlékezzünk, hanem tartsuk élet­ ben azokat az alapítványokat is, amelyekért a walesi hercegnő fáradhatat­ lanul küzdött; a jelentős bevételt termelő kiállítás-sorozat is ezt a célt szolgálja. Kocsis Ágnes Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról A diákköri tudományos konferenciák nélkülözhetetlen részévé váltak Karunk (és minden, küldetését komolyan gondoló egyetem) életének. 2009 tavaszán az ELTE jógi kara ad otthont a mindig nagy figyelemmel kísért és óriási jelentősséggel bíró országos megmérettetesnek, ahol a kiírásban előírt limit alapián a PPKE-IÁK legfeljebb 50 dolgozattal képviseltetheti magát. Legtehetségesebb versenyzőink az elmúlt másfél év alatt meghirdetett három kari TDK valamelyikén szerezhettek jogot a nevezésre. A 2007/2008-as tanév során tartott két kan TDK alkalmával 21 hallgató már kvalifikálta magát, így a legutóbbi, 2008 novemberében megrendezésre került helyi fordulón a 36 jelentkezőből értelemszerűen már csak 29 mű szerzője juthatott tovább az országos fordulóra. 2009. április 6. és 8. között a XXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián Karunkat képviselő ötven hallgató a különböző jogi egyetemek neves oktatatói, közéleti személyiségek, a jogászság elismert szakemberi, a szakmai kamarák illetve cégek, vállalkozások képviselői előtt mutathatják meg rátermettségüket, tehetnek tanúbizonyságot tehetségükről Aki teheti, maga is látogasson cl ekkor az Egyetem térre, hiszen a komoly megmérettetés helyszínen mind oktatóink, mind hallgatóink támogatása különösen sokat jelent a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karát képviselő ötven versenyzőnek! A legutóbbi kari TDK díjazottjai (2008. november 13.): L Horváth Dusán (dolgozatának címe: A számítógépi programokba foglalt találmányok nemzetközi védelme; konzulense: dr. Boytha György) 2. megosztva: Schütt Attila (Racionalizmus, utópia, totalitarizmus - A XX. századi diktatúrákhoz vezető út Oakcshott, Molnár és Mannheim elméletének tükrében: Fekete Balázs Veres Zoltán (Környezetvedelmi szempontok a tu­ lajdonjog korlátozásához; Bándi Gyula) 3. megosztva: ftrkas Vhjk (,>A régi törvényességről az új törvényességbe a törvény által” avagy a legalitás kérdése a magyar és a spanyol jogállami átmenetben; Varga Zs. András) Rónyai Nóra (A tisztességtelen kereskedelmi gyakor­ latról szóló irányelv felmerülő jogharmonizációs prob­ lémái Magyarországon és az Európai Unió egyes tagállamaiban; Szilágyi Pál) Kiváló opponensek lettek: Veres Zoltán; Varga Ádám; Stcfanich Éva A XXIX. OTDK-ra (2009. április 6-8., Budapest) Karunk által nevezett hallgatók és konzulenseik: Ablonczv Zsuzsanna; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék' Baku György; Dr. Bory Noémi Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Bojnár Katinka; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Dalmay Klára; Dr. Jobbágyi Gábor, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Polgári Jogi Tanszék Deák-Varga Katalin; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Delbó Márta; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Dezső Adrienn; Dr. Halász Zsolt Pénzügyi Jogi Tanszék Dominek Balázs; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Dorn Adrienn; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Faddi Tímea; Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék tizedik oldal Farkas Balázs; Dr. Lábady Tamás Polgári Jogi Tanszék Farkas Vajk; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Fekete Katalin; Dr. Horváth Attila Jogtörténeti Tanszék Gazsó Balázs László; Dr. Halustyik Anna, Ifj. Dr. Lomnici Zoltán - Pénzügyi Jogi Tanszék Gebes Serhiy; Dr. Eperjes Krisztián Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Holló József; Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék Horváth Dusán; Dr. Boytha György Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Horváth Marcell; Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Jakab Hajnalka; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Józsa Katalin; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kaliczka Alexandra; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Koncz Zsuzsanna Zsófia; Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék Konta Balázs; Dr. Péteri Zoltán Jogbölcseleti Tanszék Kovács Bence; Dr. Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Kozma Gergely; Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék Kretter Diána; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Kurunczi Gábor, Ráth Olivér; Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék Laukó Olga; Dr. Hársfai Katalin - Kánonjogi Intézet Leitert Dávid; Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék Molnár Sarolta Judit; Dr. Csapó Orsolya Polgári Jogi Tanszék Nagy Gusztáv; Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Alkotmányjogi Tanszék Orbán Endre; Dr. Varga Zs. András Alkotmányjogi Tanszék Pintér Attila; Dr. Brehőszki Márta Kereskedelmi Jogi Tanszék Pintér Győző; Dr. Boytha Györgyné, Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Pongrácz Zoltán Tamás; Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék Póta Margaréta; Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Rónyai Nóra; Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Schütt Attila; Dr. Fekete Balázs Jogbölcseleti Tanszék Serák István; Dr. Landi Balázs, Dr. Koltay András Polgári Jogi Tanszék Somlai Dorottya; Dr. Könczöl Miklós Jogbölcseleti Tanszék léchet Péter; Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Till Vivien; Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék Tóth-Zsámboki Judit; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Urbán Péter; Dr. Tóth Tihamér Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Várnai László; Dr. Ádány Tamás Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Veres Zoltán; Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Wachtler Angéla; Dr. Gerencsér Éalázs Közigazgatási Jogi Tanszék Zalka Gábor; Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyeites dr. Pogácsás Anett kari TDK titkár �Erasmus körkép: Bergen Alikor közöltem a hírt, hová is távozom a következő fél évre, mindenki rémülten a szívéhez kapott: „Norvégia?? Az hol is van pontosan? És januárban?? De ott nagyon hideg van, meg fogsz fagyni!” 2009 januárjában érkeztem Bergenbe, Norvégia második legnagyobb városába, mely mégis egy nyugodt, cso­ daszép kisváros. A norvég táj már az Oslóban töltött nyári nyelvtanfolyam során elvarázsolt, de ilyenkor télen, ha lehet, még gyönyörűbb. Apropó, itt aján­ lanám mindenki figyelmébe a nyáron megren­ dezésre kerülő EILC tanfolyamot: általában 3 hétig tart, Oslóban vagy Tromsöben kerül megren­ dezésre, és norvégul próbálják tanítgatni a leendő Erasmusos hallgatókat. Ez már csak azért is hasznos, mert sok olyan embert ismerhetsz meg, akikkel majdan együtt fogod tölteni a sokak által életed egyik legszebb időszakának titulált fél, illetve egy évet. Dióhéjban a városról: Bergenben talán egyetlen negatívuma, hogy szinte mindennap esik az eső. De ez valahogy más, mint a hazai eső, gyorsan meg lehet szokni, vagy inkább beletörődni. Az elmúlt félévben 83 napig megállás nélkül esett, és míg az ittlévő diákokat ez szörnyülködéssel töltötte el, a norvégok hallatlanul büszkék voltak rá, hogy ezzel bekerülhettek a Guiness-rekordok könyvébe. A külföldi diákokat a Fantoftban szállásolják el, ami egy 8-17 emeletes házakból álló hatalmas kollégium, csaknem 2000 diákkal, ami már magában garantálja a jó hangulatot. Én rendkívül szerencsésnek mond­ hatom magam, hiszen a 16. emeleten kaptam szobát. Ez természetesen csak a megérkezésem utáni nap tudatosult bennem, mikor megjavították a liftet: az első nap ugyanis valamilyen okból nem működött, így egyedül kellett felcipelnem a közel 40 kilós bőröndjeimet a 16. emeletre. A kilátás azonban min­ denért kárpótol A város lényegében a lábunk alatt terül el, havas hegycsúcsokkal körülvéve. így min­ den reggel, mikor felkelek, és kinézek az ablakon, nem tudom megállni, hogy ne készítsem el a kétszázadik képemet arról, ami a szemem elé tárul. Mindenkinek külön szobája van, saját kis fürdővel, a konyhán pedig 6 másik emberrel osztozunk: ál­ talában ez a színhelye a közös főzéseknek, éjszakába nyúló pókerpartiknak. Az egyetem: a tavaszi félévre érkező hallgatóknak sajnos már nem rendeznek orientációs progra­ mokat, viszont rendelnek mellénk egy buddy-nak nevezett norvég tutort, aki mindenben segít. Az egyetemen felvett kurzusaim (sajnos?) majd csak márciusban, illetve áprilisban kezdődnek, de az eddig hallottak alapján a tanítási módszer ki­ csit más, mint otthon. Az előadások általában úgy zajlanak, hogy az előadó felvezet egy témát, ame­ lyet később a diákokkal közösen vitatnak meg, a vizsgán pedig egy többoldalas esszét kell pro­ dukálni a megadott témáról, ellenben a nyelvtan­ folyamok ingyenesek, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem oroszt tanulni. A lelke­ sedésem az óra első percéig tartott, mikor nyil­ vánvalóvá vált, hogy az oktatás norvég nyelven zajlik: néha már azt sem tudtam eldönteni, most norvég vagy orosz nyelven beszél a tanár. Zavarom akkor vált teljessé, mikor az 50 fős tömegből engem kiszemelve megkért, hogy akkor legyek szíves, és olvassam fel az előttem levő szöveget oroszul A kevés kivételtől eltekintve a legtöbb nyelvet angolul tanítják, így a norvégot is. Itt már az abc-nél gondok akadtak, hiszen vajmi kevesen tudják kiejteni az y-t (azt hiszem ez a hang nálunk az ü, az ű és az í betű sajátos keverékeként áll elő), így házi feladatként el kel­ lett mennünk a helyi akváriumba megnézni, hogy a halak hogy tapasztják a szájukat az üvegre. Na valahogy nekünk is így kellene megformálni a fent nevezett y betűt. Jó hangulat itt is garantált! Költségek: az ösztöndíj sajnos csak a kollégiumra elég, így nagyon sokan dolgoznak a diákok közül ahhoz, hogy ki tudjanak jönni pénzügyileg. Mi jelen­ leg a munkakereső fázisban vagyunk, de jövő héttől talán már az IKEA vagy a helyi McDonald’s lelkes dolgozói közt fognak számon tartam minket. A legalacsonyabb órabér 120 NŐK, ami átszámítva körülbelül négyezer forint, amiből már békésen meg lehet itt kint élni A csekély számú érintett kedvéért: az alkohol megfizethetetlen. Egy korsó sör ezer forintnál kezdődik, úgyhogy valamilyen okból kifolyólag az utóbbi időben megnőtt az otthonról küldött, szeszes italnak látszó tárgyat tartalmazó cso­ magok száma. A közlekedés és a bevásárlás egyaránt nagyon drága, a hazai árak háromszorosával kell szá­ molni, de azért itt is meg lehet találni a helyi ak­ ciókat: ennyi halat még életemben nem ettem, mint itt 1 hónap alatt, ugyanis a hal nagyon olcsó, így a menü minden nap: HAL (lazac, hekk, ton­ hal, bálnahús, kagyló, rák,és amit még el lehet képzelni) Ha lusták vagyunk főzni, elmegyünk a helyi halpiacra, ahol egy nagyon kedves bácsi, aki hihetetlen módon beszél magyarul, mindig megkínál minket egy kis füstölt lazaccal, vagy amit éppen megkívánunk. Zárásként néhány szó a lakosokról: a norvégok 90%-a beszél angolul (a maradék 10 azért nem, mert még nem tud beszélni), ezzel együtt nagyon kedves és segítőkész emberek. Ha bármi segítség­ re van szükséged, gondolkodás nélkül behívnak a tüneményes faházukba, megkínálnak egy kis kakaóval, vagy süteménnyel, és érdeklődve hall­ gatják kis országunkról szóló történeteinket. Az elmúlt egy hónapban rengeteget kirándultunk a hegyekben, a fjordoknál, hihetetlen helyeken síeltünk, így igaz a mondás : aki egyszer meglátja Norvégiát, sosem felejti. Ámulatba ejtő, bájos ország, amit mindenkinek csak ajánlani tudok! Az egyetem honlapja: http://www.uib.no/en Pap Zsófia Karnevál Németországban A farsang a középkor óta a vízkereszt és a ham­ vazószerda közötti idő­ szakot jelöli, ham­ vazószerda után kez­ dődik a húsvétig tartó böjt. A karneváli szezon, vagyis az „ötödik év­ szak”, sok helyen már a II. hónap 11 napján, 11 óra 11 perckor elkez­ dődik. A valódi farsangi ün­ nepségsorozat, vagy más néven a karnevál, hamvazószerda előtti csütörtökön kezdődik. Ál­ talában Kölnben indul, az utcai parádé pedig Düsseldorfban és Mainzban folytatódik egészen hétfő hajnalig. A Rajna-vidéken a csütörtöki nap az asszonyok farsangja. Ilyenkor a hölgyek átveszik az irányítást, sok városban megrohamozzák a városházát, a férfiak pedig régi nyakkendőt kötnek, mert a hölgyek levágják a nyakkendő végét. Más tájakon a hagyományoknak megfelelően ezt a napot „zsíros” vagy „piszkos” csütörtöknek nevezik, mert ekkor lehetett a böjti időszak előtt utoljára állatot vágni. Ilyenkor különösen zsíros ételeket főztek, hogy a zsír meg ne romoljon. A „kormos” péntek szintén egy régi szokásról kapta a nevét: a gyerekek korommal dörzsö­ lik be az arcukat. Szombattól kezdve aztán kilométeres farsangi menetek vonulnak át a városokon és a falvakon. Jelmezes zenészcsoportok, táncformációk és lovas gárdák sorakoznak fel, miközben a konfetti- és cukorkaesőben „Aalaf” és „Helau” szavakat kiáltanak. A legfontosabb napok a rózsahétfő és húshagyókedd. A rózsahétfő, a farsang utolsó előtti napja, a karnevál csúcspontja, amely régiónként más néven ismeretes (farsang, böjtéjszaka). Az első rózsahétfői felvonulást Németországban 1823-ban Kölnben rendezték, két évvel később követte ezt Düsseldorf és 1836-ban Mainz. A rózsahétfő szó eredete vitatott: néhányan a „rhosen” bolondozni szóból származtatják, mások pedig a „rózsavasárnapra” (Sonntag Laetare) vezetik vissza, mert ezen a napon nyújtotta át a pápa az aranyrózsát az arra érdemes személyeknek. Ezen a napon milliónyi ember énekel és táncol az utcákon. Kocsik haladnak el az utcákon, rajtuk hatalmas papírmasé figurákkal. Ezekkel az alakokkal a bolondok a politikusokat és programjaikat gúnyolják. Németországban évről évre karnevál-herceget is választanak. Hamvazószerdán a keresztény tam'tás szerint elkezdődik a húsvétig tartó böjti időszak. Ekkor a katolikus papok a bűnbánat jeleként hamu­ val egy keresztet rajzolnak a hívők homlokára. Ez emlékeztet a múlandóságra. A „hét nélkülözés héten”, ahogy a böjti időszakot Néme­ tországban nevezik, sok ember megpróbál lemondani valamiről. A bolondos szokásokban hamvazószerdát hering fogyasztásával vagy más az egyes régiókra,jellemző, a karnevál- és a farsang végét jelző szokásokkal ünnepük. Észak-Hessenben szalmamedve-nappal ünnepel­ nek. Ezen a napon a fiatalemberek betekerik magukat szalmába, a fiatal lányok végigvezetik őket a faluban, majd a szalmát elégetik, hogy elűz­ zék a telet. A pohtikai pártok a hamvazószerdát a pohtikai ellenféllel való általános leszámolásra használják. Ezért is nevezik ezt a napot poli­ tikai hamvazószerdának. Mihalics Vivien tizenegyedik oldal �Már csak órái vannak a Földnek? Soha nem szerettem a fizikát, bár azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül Kissé fogyaté­ kosak is maradtak az ismereteim, mivel a tanárom sem erőltette meg magát, és én sem érdeklődtem eléggé. Azt azonban minden hiányosságom ellenére tudom, hogy az asztak lámpám nem magától világít. Banális? Sajnos az a helyzet, hogy a világon rengetegen élnek, akik az ilyen alapvető is­ meretekkel sincsenek tisztában, köszönhetően a szabadszellemű oktatási rendszernek. Mivel bízom benne, hogy „kollégáimból” minden próbálkozás el­ lenére sem sikerült még kiverni a józanészt, csak röviden utalnék rá, hogy Magyarország villamos energia termelését 35%-35%-ban atomenergiából és földgázból fedezi, a maradékot kőolaj és megújuló energiaforrás adja. Termelésünk tehát még egészen környezetbarátnak mondható, ha eltekintünk az atom hulladék évszázadokig tartó sugárzásától és a földgázfüggőségünktől. A világ legnagyobb szennyezője, Amerika, azonban nincs ilyen jó helyzetben. Az ott elhasznált villamos energia felét ugyanis széntüzelésű erőművek állítják elő. Aki nem tudja ez mit jelent, jobb, ha felidéz magában egy a 19. század Angliájában játszódó filmet és jó mélyet szippant a levegőből. Ugyanez érvényes Ausztráliára, aki a világ egyik legnagyobb szén ex­ portőre és felhasználója. Azt viszont talán mind­ nyájan tudjuk, hogy a szennyezés sajnos nem áll meg a határokon. Talán ennek köszönhető, hogy 2007-ben egy szél­ mentes napon Sydney lakosai úgy döntöttek kikapcsolják a díszkivilágítást egy órára és fel­ szólították az állampolgárokat, hogy hasonlóan cselekedjenek saját lámpáikkal. Ezzel rengeteg áramot spóroltak meg, sőt néhány erőművet le is kellett állítani rövid időre, mégsem ez volt azon ok, ami miatt a WWF (Természetvédelmi Világalap) környezetvédelmi világszervezet felkarolta a kezdeményezést. Nehéz ugyanis megállapítani mennyi energiát lehet megspórolni egy óra alatt az energiatakarékos LED lámpák ki-majd bekapcsolásával. A legnagyobb ered­ mény a fejekben keletkezett. Nem kérdés vajon melyik okoz nagyobb megdöbbentést a Pekingi Olimpia fináléja, vagy amikor este 9kor hirtelen elmegy egy órára az áram? Ezt ismerték fel olyan városok vezetői is, mint Las Vegas, Los Angeles, London, Hong-Kong, Róma, Varsó, Dubai, Budapest, Pécs, stb., amikor a 2008-as Föld Órájához csatlakoztak. Emberek milliói vettek részt egyénileg is és kapcsolták le saját otthonukban a világítást, jelezvén ezzel, hogy ők igenis tudják, miből keletkezik az áram, és azt is, hogy az nem végtelen. A világszintű összefogás elsődleges jelentősége annak a tudatosítása, hogy nem szabad pazarlóan bán­ nunk erőforrásainkkal és feleslegesen szenynyeznünk amúgy is túlterhelt levegőnket. Voltak, akik csak szórakozásból csatlakoztak, mert vonzotta őket az ötlet, összehozni egy pikniket a haverokkal gyertyafény és gitár mellett a sötét városban, amire már a díszkivilágítás kiépítése óta nem volt lehetőség (javaslom néz­ zétek meg ti is a www.youtube.com-on az Earth Hour 2009 című videót, hogy kedvet kapjatok!). Tavaly Budapest csatlakozását a Föld Órájához Rétvári Bence fővárosi kereszténydemokrata képviselő javaslatára, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a közgyűlés. Ezen a sikeren felbuz­ dulva, idén március 28-án este 20 órától 60 percen keresztül ismét lekapcsolják a főváros dísz­ kivilágítását. Hogy mi is kihasználjuk ezt a ritka al­ kalmat az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség úgy döntött, pikniket rendez a Gellérthegyen a Lődombon (a Citadella sétány által közrefogott zöld terület a Szirtes utca torkolatánál), ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Várunk szeretettel Téged is, egy zenés, gyertyás/fáklyás beszélgetésre március 28-án, szom­ baton, este 20 órától! Több információ a http://www.iksz.net/ Zöld Zóna rovatában található. Horvátth Sarolta Gólyabál 2008 A Gólyatábor felejthetetlen élményei után, az ifjú jogász tanoncok következő legfontosabb ál­ lomása a Gólyabál; természetesen minden gólya izgatottan, csinos ruhában, elegánsan érkezett a számukra különösen is emlékezetes Bálra, amely (jegytől függően) ízletes vacsorából, utána pedig pörgős koncertekből állt. Több hónapnyi munkát és előkészületet igényelt az idei ren­ dezvény, büszkén elmondhatjuk, hogy idén no­ vember 29-én 242 vacsoravendéget láttunk vendégül a Gólyavár Rendezvény- és Konferen­ ciaközpontban. A bál nyitó beszédekkel indult, többet közt a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Szilágyi Demeter köszöntötte a megjelenteket, illetve a kari vezetés nevében Szigeti Magdolna üd­ vözölte bálozó gólyáinkat. A beszédek után el­ sőéves diákjaink előadták a hagyományos nyitótáncot, a palotást; ezúton is szeretnénk megköszönni Draskóczy-Littner Anitának a betanítását. A színpadi konferálást idén a tu­ torok vezetői Bartolák Csaba és Glück Diána végezték. Az est későbbi óráiban a diákok szavazhattak a gólyabál királyára és király­ nőjére: idei nyerteseink Litavecz Dániel és Kasi Marietta voltak, akik éjfélkor átvették megérdemelt díjaikat. A báli zenét az Amala Bánd szolgáltatta, akik „a hazai autentikus cigányzene mellett más országokban élő cigányok zenéjének stílusje­ gyeit is ötvözik, Indiától egészen Andalúz­ iáig”; Kalányos Zsolt, a zenekar vezetője Karunk hallgatója. Az Amala Bánd után az Irie Maffia két DJ-je adta a zenét nagyjából hajnal háromig. A súlyos ütemekre a Gólyabál résztvevői hatalmasat tombolhattak. Végül mind a Gólyák, mind a Bál többi résztvevője (szülők, felsőbbévesek) elégedetten távozhat­ tak, mert az este igencsak jól sikerült. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szervezőnek az áldozatos munkát és kitartást, legfőképpen Telekesi Mariannának, aki a rendezvény egyik főszervezőjeként rengeteget tett azért, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Soós Erzsébet - Vhss Petra Az ősz folyamán Czibolya Gábor, Karunk korábbi hallgatója megkereste Dékán Urat, hogy engedélyezzen karácsonyi ajándékgyűjtést 2008. november 17. és december 15. között Karunkon a felvidéki és kárpátaljai gyermekek javára. Dékán Úr továbbította felénk a megkeresést, a HŐK pedig megszervezte gyűjtést. Az összegyűlt ajándékokat a Rákóczi Szövetség eljuttatta a rászoruló gyerekeknek. Örömmel jelentjük, hogy az idén sikerült megtöltenünk az autójukat! Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki gyarapította az ajándékgyűjtő doboz tartalmát! Felelősségünk teljes tudatában? Lassan más végzős társaimmal együtt lehetőséget kapunk a nagy megmérettetésre... És itt most, bár igen nagy kihívásnak tűnik még, nem a záróvizsgákra gondolok, hanem a nagy betűs életben való helytállásra, ami nem kizárólag végzősöket érintő ügy, hiszen előbb-utobb ez mindenkit utolér. Nejn tudom, másokat is foglalkoztat-e ez a kérdés, de én sokat gondo­ lkoztam már: Vajon elég felnőttek vagyunk-e már az Élethez? Engem a felnőttségnek azon ismertetőlegye érdekel, amely a saját magatartásunkhoz való tudati viszonyulásunkban jelenik meg. s ebből is a tetteinkből fakadó esetlegesen negatív következmények vállalásának képessége. Egyszerűbben meghatározva: a felelősség körüli problémák foglalkoztatnak mind a külvilág, mind pedig önmagunk felé. Ezek ugyanis szükségszerű velejárói a felnőttségnek, akár akartuk, akár nem; s nem csak jogi szférában, hanem az élet minden területén: a munkában, családi, baráti körben egyaránt. Azzal, hogy majd egyszer végre diplománk boldog birtokosaként a társadalomban szerepet vállalunk, hatalmas felelősség fog ránk nehezedni, hiszen - jellege természetese attól függően alakul majd, hogy ki milyen területen kíván majd tevékenykedni - a végzettségünkből kifolyólag bizalmat előlegeznek meg számunkra, s környezetünk vélelmezi az egyetem belénk plántált tudás maradéktalan meglétét. Természetesen ez a bizalom nagyonis hízelgő, ugyanakkor együtt jár azzal, hogy - a jogi tudásunknak is megfelelő - cselekvésünkért vállalnunk kell a felelősseget, még akkor is, ha ez kellemetlen, s esetlegesen a kívánt hatás elmaradt. Márpedig ez nem olyan hozzáállás, amelyet itt, az egyetem keretei között kell(ene) megtanulnunk, ehhez meg kellene) érnünk. Természetesen hasznosak e körben az erkölcsi nevelést is magukban foglaló kurzusok; azonban ezt az utat mindenkinek önmagának kell megtennie, s ezzel megtapasztalnia a felnőttségnek ezt a kevésbé kényelmes oldalát is. Elsőként például úgy, hogy a saját önmagunkkal szemben vagyunk képesek a felelősség vállalására, vagyis hogy, elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy bevalljuk magúnknak, a felelősség bennünket terhel, s nem elhárítjuk azt. Természetes emberi reakció, hogy szeretnénk - ideális esetben el­ sőként önmagunknak, s utána a külvilág elvárásainak - megfelelni, minden helyzetben a lehető legjobb megoldását megtalálni. Ugyanakkor tökéletlen emberi mivoltunkból kifolyólag az esetleges tévedésekkel is számolnunk kell. Nem arra gondolok, hogy minden esetben magunkat kellene hibáztatnunk, de az eredmény bekövetkezésében játszott szerepünk megértésére, tudatosítására és vállalásara van szükség ahhoz, hogy fejlődjünk, és így egyszer majd felnőjünk. S a fejlődés nem csupán egyéni, hanem társadalmi szinten is mérhetővé válna, ha mindenki felismerné a saját szerepet, lehetőségeit, cselekvési útjait és választásával merne szembe nézni, mert ugyebár az egyén felelőssége ugyanúgy fennáll a társadalom sorsának alakulásáért, mint fordítva... „ ° Fóbia» Beatrix tizenkettedik oldal �Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! Járó-Kelő: Brüsszel Ritka az a pillanat, amikor valamit a lelkünket szinte ízigvérig ismerő eladó elénk tár kirakatában, és az nekünk (természetünk­ kel oly ellentétes mó­ don) nem kell. Pedig a brüsszeli boltok tulaj­ donosai aztán pontosan tudják, melyik szív mitől is döglik. Nem csoda: a város hemzseg az eurokratáktól és a turistáktól, akik Európa minden országából tódultak ide. A város kevesebb, mint 150 000 lakosából körülbelül 50 000 főt számlálnak a külföldiek. Ez a szám a turisták és feketemunkások nélkül értendő. A belvárosban és az EU-negyedben szinte csak elvétve található valódi belga, az itt élő külföldiek gúnyos megjegyzése szerint ők is legfeljebb annyiról ismerszenek meg, hogy semmilyen érdekes, más nációra jellemző karakter nem fedezhető fel rajtuk. Ám a semmilyenséggel csak felületesen lehetne vádolni az ittenieket. Példás, figyelmes házigazdák ők. Egy Pázmányos joghallgató érdeklődésére szolgálhat, milyen is az Uniós központ. A válasz: gyönyörű! Amikor karácsonyi fényekbe öltözik minden ház, a Grand’ Piacé aranyozott házaira csipkemintát vetítenek, és színes fényeket táncoltatva ünnepi dalokat játszanak bele az éjszakába: nos kevés lenne azt mondani, hogy lélegzetelál­ lító! Az utcán annyi a látnivaló, a szépen kifestett, méltósággal és barátsá­ gosan pompázó ház, hogy öröm letenni a térképet. A Gare Centrale környékén már elkezdi orrunkba fújni a szél az „ízek utcája” illatait. Aztán ahogy a Bourse-re, a tőzsde utcájára érünk, amerre csak nézünk, mindenhol mézeskalács házikóra emlékeztető boltok kínálják a híres belga csokit, és eperrel, tejszínhabbal megrakott goffrit. No, és természetesen a már említett kirakatok, melyek csipkét, a francia tervezőkkel versenyre kelő ruhaköl­ teményeket, ékszereket, bőrdíszműket (ezen belül is - ó mily’ fájdalom gyönyörűséges táskákat) kínálnak. Ezekre minden bizonnyal lesz igénye és pénze a kedves turistának, és EU-s dolgozónak... Előbbinek - ha nem diák, és számolt a kísértéssel - minden bizonnyal igen. No de mi a helyzet az utób­ bival? Ambivalens pozíció ez. Minden bizonnyal sokakat érdekelne, mi több, kelnének magukból ki örömükben, ha elnyernének egy állást az Európai Par­ lamentben. Nem csoda, hiszen a jó fizetés reményén kívül szakmai tapaszta­ latot, elismertséget, aranyat érő kapcsolatokat lehet szerezni. Ám muszáj észben tartani, hogy ez mind csakis kemény munkával érhető el. Napközben a Parlament csillogó ablakai, és méltóságteljes, modern falai egy valóságos méhkaptárt rejtenek. Ha fél nyolckor lépünk be az épületbe, már megannyi dolgozót fogunk kabát és táska nélkül látni (tehát már jóval túl az érkezésen), ahogy tovasietnek a folyosókon. Este 9 felé is bőven lesznek, akik csak akkor hagyják el az épületet. Persze, aki itt dolgozik, igazán a történések közép­ pontjában érezheti magát, és úgy tűnik, mindenki szereti a munkáját. Ám ennek ára van: állítólag átlagban három évig bírják az emberek itt a tempót, aztán hazamennek. Brüsszel ugyanis mindent megtesz azért, hogy az eu­ rokraták otthon érezhessék magukat. Csakhogy ők ezt legfeljebb hétvégén élvezhetik ki. A kérdés: kivel? Természetesen munkatársakkal szoros barát­ ság alakulhat ki, azonban kinek lenne ideje egy kapcsolatra? „Itt mindenki csak átutazóban van”, meséli egy itt dolgozó, „senki nem akar semmi ko­ molyat, úgyis tudjuk, hogy csak ideiglenesen vagyunk itt”. Brüsszel nem egy rideg hely, csak éppen túl sokan vannak itt egyedül. Persze a város igyekszik a már említett fényekkel, dalokkal, csodaszép árukkal kedvükre tenni. Csak hát az emberi lélek már úgy van ezzel, mint egy tükör. Szereti akképpen be­ fogadni a boldogságot, hogy azt átsugározhassa a másik emberre; nem egy sötét felület, mely magába gyűjti és elnyeli a fényt, az örömet. Brüsszel nem elutasító: barátsággal vár vendégségbe mindenkit; bátorság kitartás és elhi­ vatottság kell azonban ahhoz, hogy elfogadjuk az invitációt. Barát Zsófia A történet már korábban kezdődött. Néhány polgárpukkasztó, unatkozó művész kitalálta, hogy a művészetnek nincs magasztos értéke. Eltűnt a nemesség, a modorosság, a befejezett, kerek világszemlélet az élet egyéb területeiről, így nem szükséges, sőt, egyenesen visszamaradott dolog ezeket fenntartani a művészet számára. Lekopasztották azt a fát, amely folyamatos átalakulása közben évezredeken keresztül mindvégig hatalmas lombkoronával és erőteljes gyökérzettel rendelkezett. Nem kellett nekik. Gyakor­ latilag a művészet lényegét tagadták meg, s szórakozásukká tették azt, amit eddig minden művész hivatásként élt meg. Ennek a vonu­ latnak az esszenciáját képezi a ’ready made’ művészet, amelyet szemlélve legtöbbünk azt mondaná, hogy „ilyet én is tudok!”. A lyoni Modern Művészetek Múzeuma pedig egy új tárlattal megint megmutatja nekünk, hogy milyet is tudnánk, ha akarnánk. Miért megint? 2007-ben rendeztek itt egy hasonló kiállítást, „The Freak Show” címmel, ahol közel 50 feltűnő, különleges, néha őrült ötlet bemutatásával hívta magára a figyelmet a múzeum. Most pedig itt van ennek a művészeti vadhajtás-irányzatnak a folytatása. „Mindegy mi!”- napjaink művészetének e különös vonalát képviselők mottója szerint a téma lényegtelen, a mondanivaló má­ sodlagos jelentőségű. Viszont az esztétikai értéket is figyelmen kívül hagyták, egyfajta hozzá nem értést, amatőrséget érzékeltet­ nek, hangsúlyoznak a művek. A művészek úgy kezdtek el festeni, mint a gyerekek, triviális, szegényes témákat találva. A mindennapi élet jelenetei gyakori témák, olyan jelenségek bemutatása, melyek nem hordoznak mondanivalót, rutincselekvések, apró mozzanatok ábrázolása, minden hangsúly nélkül. így jelennek meg a számomra oly kiábrándító cím nélküli alkotások. Egytől egyig visszautasítják ezek a művészek, hogy nekik el kellene magyarázni a modern művészetet, és legfőképpen azt, hogy ez egyáltalán miért nevezik ezt művészetnek. Szükségszerű velejárója ennek az irányzatnak az alkotók túlzott fesztelensége; bizalmaskodása, nem számít a közön­ ség reakciója, a szabadságot teljes egészében élik meg, sőt fitog­ tatják. Mégsem ez a felszabadult természetes öröm érzékelhető a műveken, hanem az a cél, hogy valami extravagánsat alkossanak. Ha pedig ez cél, akkor ez hiba. Hiszen az eszköz lehet extravagáns, lehet figyelemfelkeltő, akár polgárpukkasztó is, de ha ez céllá alakul, akkor ott baj van. Mert láthattunk már-már az abnormális határán levő fantázia-szüleményeket (említhetném például Wim Delvoye Disney figurákkal tetovált sertéseit), de mindnek volt más, több célja, mint a meghökkentés. Vannak viszont olyan alkotások, amik mulatságosak, különösek, de nem adják azt az élményt, amiért általában kiállításra megyünk. Megnézzük ezeket a műveket, megállunk előttük fél percre, elolvassuk a címeiket, de sajnos legtöbbjükre már fél óra múlva sem emlékezünk. Mert üresek. Üre­ sek, és mi hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nem értünk hozzá. Hogy tudatlanok vagyunk. A régi korok művészete ma is ámulatba ejti a szemlélőt, de a fo­ tográfia feltalálásával az élethű ábrázolás feladata megszűnt; nyil­ vánvaló, hogy új értelmet kellett keresni a művészetnek. Ennek a folyamatnak viszont a végét jelenti a „ready made”. Éppen ezért csodálatos, hogy ez az elide­ genedett életérzést, a fo­ gyasztói társadalom primitívségét tükröző ötlet­ irányzat csak egy oldalága a modern művészetnek. A többi ága pedig folyamatosan újabb és újabb hajtásokat ereszt, növekszik, nyújtózik a fény felé, ezzel erősítve a modern művészetbe vetett hitünket. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �A vendég imája A Bástya Bisztró Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Rákóczi úton található Bástya Bisztró, azonban elöljáróban álljon itt egy rövidke ima, melynek apropóját idei első lapszámunk megje­ lenése adja. Uram! Vigyázz az újévben is, kedvenc éttermünkre, és főleg a szakácsára: Mert megtanítottak minket arra, hogy a húst mindig meg kell enni, különben visszakapjuk másnap fasírozottként. Mert megtanítottak minket arra, hogy a kitálalt ételt maradéktalanul el kell fogyasztani, mert ha nem, másnaptól az adagok nagysága kéthar­ madára csökken. Mert megtanítottak minket arra, hogy soha se fogadjuk el a pincére ajánlását, mert az, biztosan tegnapról maradt. Mert soha nem kaptunk torokgyulladást a hideg sörüktől, vagy a forró levesüktől. Köszönjük, hogy megáldottad szakácsunkat képzelőerővel, hogy mit szeretett volna nekünk főzni, és Köszönjük, hogy minket is megáldottál hu­ morérzékkel, amikor megláttuk mit ered­ ményezett a képzelőerő. Adj nekünk bölcsességet, hogy megérthessük sza­ kácsunk magyarázatát, miszerint a kitálalt étel, nem égett oda, hanem amit érzünk, az egy új íz­ világ, aTa franc, és amit hiányolunk ételünkből, az nem is belevaló. Adj nekünk szeretetet, hogy megbocsáthassunk, azért a sok-sok elvesztegetett időért, amit a Amikor beültem a moziba, valami hasonlót vár­ tam ettől a filmtől, mint amit általában vár az ember egy kelet-európai filmtől: kisvároska (lehetőleg fejlődésben erősen elmaradott), benne kis (általában csonka, legoptimálisabb es­ etben apahiányos) családocska, kis problémácskák (anya a környéken fellelhető egyetlen gyár oszlopos alkalmazottja, napi robotba belefásultan, otthon alkoholba fojtja életundorát, lánya korán érett, férfi társaságot meg nem vető, szeretetet kereső, szintén elveszett lélek, és persze a legkisebb gyerek - neme lényegte­ len - akivel majd valami történik). Na szép, mondhatni, ezek vagyunk mi itt „keleten”. De hát hiába, az égvilágon semmi pozitívra ne számítson az ember, ha beül a moziba, és csakazértis azt akarja nézni, hogy mi van, a mi lehetne helyett. A filmkészítők pedig mostanság „csakazértis” azt akarják megmutatni, hogy mi van itt „nálunk”. Az pedig nem kecsegtet túl sok jóval. Na, de mi van akkor, ha mégis van­ nak olyan elfajzott emberek, akik „csakazértse” akarnak beállni az önsajnálók kötelezően válasz­ tandó táborába és „csakazértis” jól, ad absurdum boldogan próbálják tengetni életüket a létező sze­ rény körülmények között? Hát bizony, ekkor születik egy nagyon jó film, itt és most története­ sen a Cselek, amiben minden elem megvan, hogy papírforma „kilátástalan-az-életem-jaj-mi-értelmeennek”-jellegű történetté váljon (szocreál kis­ városka: pipa, csonkacsalád: pipa, anya-lánya-fia: pipa). A film mégsem ezt az utat választja: Ste- tizennegyedik oldal megrendelés után, valamint a fogások között kel­ lett eltöltenünk. Adj nekünk türelmet, hogy elviselhessük szaká­ csunk magyarázatát arról, hogy miért nem kapjuk meg azt, amit az étlapról megrendeltünk, és amit kaptunk, az „miért akkora és olyan, mint amilyen!’ Mert ha erőt kérnénk, Uram, ki tudja, mi is történne! Azonban nézzük, mit tapasztaltunk legutóbb: A Bástya Bisztró némiképp kilóg a sorozatban eddig szereplő vendéglátóhelyek közül, hiszen egyrészt távolabb van a Kartól, mint az eddig szereplőek, másrészt pedig kissé kilóg ebből a sor­ ból, hiszen teljesen más filozófia alapján működik, mint az afféle diáktanyák. Rendkívül ízlésesen sikerült berendezni az étter­ met a legutóbbi felújítás után, azonban itt is feltűnik a dizájn egyik nagy veszélye, hogy tulaj­ donképpen hosszabb távon székeik talán kényel­ metlenek: 1-1,5 óránál többet üldögélni már nem kellemes rajtuk. Kifejezetten szimpatikus, hogy érkezéskor nem rohan le egyből a pincér italrendeléssel, hanem néhány percig hagyja, hogy tanulmányozzuk az étlapot. Furcsa, de sem klasszikus magyaros ét­ termi vonalat nem látunk az étlapon, sem pedig nagy különlegességeket, viszont a választék nem túl széles - a „főétel” rovat például mindössze nyolc ételt tartalmaz. Sajnos egyre inkább láthatjuk, hogy itthon ma ez egyre inkább terjed, Cselek Mert így is lehet fekék nem élnek éppen rózsás körülmények között, mondhatni szegények, mégsem sugározza egyikük arca sem, egyetlen képkocka erejéig sem a csüggedtséget. Mindenki éppen jól megvan azzal, amije van. És valóban nem kell lemonda­ niuk semmiről: van házuk, a nővérnek munkája és barátja, közös családi kirándulások, szóra­ kozóhely, boldogság. Csak egy kicsit lerobbantabbán, „szocreálosabban”, mint lehetne. De nem érdekel senkit. Vagy legalábbis nem az az életük középpontja, hogy a pénztelenség miatt kesereg­ jenek naphosszat. Mert így is lehet. Stefeket és nővérét, Elkát anyjuk egyedül neveli, mert apjuk már jó pár éve otthagyta a családot. A kis Stefek - akinek vasutas pályája nagyjából hiszen a hozzávalók frissessége és egyenletes minősége másképpen nem biztosítható. A vizsgálat idején bébi csirkepaprikást, illetve mozzarellával grillezett csirkemellet kóstoltunk, előbbit galuskával, utóbbit pedig gombával; és bizton állíthatjuk, hogy a sorozatunk kezdete óta ízlelt második legfinomabb ételt tisztelhetjük ebben a csirkemellben (az örök első: az Apacuka tárkonyos ragulevese); a „bébi csirkepaprikás” azonban erősen vitatható. A „bébi” kitétel itt a jérce korára utal, elviekben tehát zsenge kell, hogy legyen; az én elképzeléseim szerint azonban ízletesebb egy kissé „érettebb”, tehát legalább „kamaszkorú” csirke, hiszen a pörköltfőzés során üdvös, ha nem csak a hozzáadott fűszerek domi­ nálnak, hanem a csirke saját íze is - ezt persze csirkéje válogatja, hiszen ez néha messze áll a tökéletestől. Összességében nagyon jó, színvonalas kis helyet sikerült összehozni, amit bátran tudunk ajánlani mindenkinek. Probléma csak egy helyen van sajnos az áraik egy picit magasabbak a sorozat­ ban eddig megszokottnál; bár a Zappa árait messze nem érik el, a kiszolgálás minősége pedig messze meghaladja azt. (Értékelés: 4/5) Horváth László borítékolható - azonban nyomozni kezd, mert az állomáson egy férfiban felfedezni véli eddig csak fényképről látott apját. A napok telnek-múlnak, és Stefek összebarátkozik a férfival, egyre közelebb jut a megoldáshoz, nagyon lefoglalja nyomozói szerepköre, ám mégis marad ideje nővérével néhány apró áldozatot hozni azért, hogy másra rámosolyogjon a szerencse. Andrzej Jakimowski filmjének kulcsa nem a történetben rejlik. Az van is, meg nincs is, kicsit olyan „legyen már valami sztori, ha már filmről beszélünk”-érzése van az embernek az apás vonulat láttán. Utólag átgondolva az egész légkör emlékeztet kissé az Amélie csodálatos életére. Apró örömök az életben, csak épp itt apró jótettekre cserélték fel az eső illatát... no meg persze a helyes kis párizsi miliőt magyar szemnek sokkal otthonosabbnak ható lengyel kisvároskára. És ha valaki arra gondolna ezen a ponton, hogy igen, a kutya ott van elásva, hogy a sztori nem tipikus „keleti”, hanem tipikus „nyu­ gati”, az bizony téved. Itt nem az agyonrágott, nosza rajta, „keressünk már boldogságot” felk­ iáltással indul rohamra a film apraja-nagyja, hanem lassú, megfontolt mozdulatokkal felveszik azt a földről. Nem kell elszántan hajszolni el nem érhető célokat, romba dőlni, ha nem érjük el, csak egyszerűen meglátni azt a legjobbat, ami történetesen lehet: nem egy Mercedes, csak mondjuk egy Zsiguli, de ugyanúgy megfelel a cél­ nak. Mert így is lehet... Ablonczy Zsuzsanna �Március 15. ünnepére Még tart a tél. Békés csend honol, vastag hópaplan borít be mindent. A természet nyu­ godtan alussza álmát, ám hamarosan ráköszönt az ébredés. A fenti világban is a csend az úr. A szétforgácsolódás, a megosz­ tottság, a gondosan elhintett állandó fenyegetettség, az egymástól való félelem hó­ takarója lepi be. Síri ez a világ. Egy nemzet al­ szik a hó alatt - haldoklik. Túl soká tart ez az álom. Jó lenne már felébredni! A segélykiáltásokat senki sem hallja, a hó fölött csak a csupasz fák várakoznak. Egy dicső kép él emlékükben, arról az időről, amikor még minden virágzó volt. A hideg szél fütyülésében már ez az emlék is inkább álomnak tetszik. A nemzet azt hiszi, álmodik. Nem fél, és nem is fázik. Lassú fagyás az, ami felemészti. Téli álmot alszunk meddig még?! Március van, beköszönt a tavasz a maga pompájával, derűjével, mi mégis alszunk. Talán már meg is fagytunk... Elvégre hosszú ez a tél. Nem’is tudom - lassan hetven év. Néha még mozdulunk picit, mario­ nett-figuraként még bólogatunk, s a tehetetlen báb akár még mosolyog is, ha azt festik az arcára. Egy nemzet, melynek lelke a népe. Csakhogy ez a lélek mintha már régen kiégett volna, s szálló pernye a hideg szélben. Március van. E hónap szép emlékeket őriz egy nemzeti hőstettről, amiről nem tudni, meddig em­ lékezhetünk még meg. Az a március, az az 1848. március 15-e lerázta a béklyókat, és örökké tartó tavaszt ígért. Ami lehetett volna, aminek lennie kellett volna, százhatvan évvel ezelőtt véget ért, s álom maradt csupán. Milyen fennkölt, milyen szép, ahogy készülünk a közelgő ünnepre, fejet hajtva a 48-as hősök előtt. Ám ha magunkba nézünk, bi­ zony nem lehetünk büszkék! Az elmúlt évtizedek felemésztették az összetar­ tozást, a nemzeti büszkeséget, az önbecsülést. Évszázadról évszázadra ezer veszély fenyegette népünket, de mégis volt újra, mindig volt tovább! Azonban az utóbbi idők soha nem látott veszélyeket hoztak magukkal. Mindennél aktu­ álisabbak Petőfi szavai: „Ébredj, Hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed...” Amikor elérkezik március 15-e, ezen a vasárnapon nem a munkaszüneti napnak kellene örülni, és ne az ilyen-olyan programok összeállítása legyen a fő gondunk! Talán az enyhe zsörtölődést is mel­ lőzni kellene, hogy miért van másnap hétfő, és miért kell újra a kis fontos dol­ gaink után szal­ adni. Az év globális napjai között lega­ lább egy legyen, amikor eszünk és szívünk a hazánk­ kal telik meg! Nem baj, ha csor­ dultig akár, hiszen rengeteg a mulasztásunk, szinte mérhetetlenül sok a tennivaló, ami ránk vár. Mi vagyunk talán az utolsók, akik még tehetünk azért, hogy népünk, melyért őseink annyi áldoza­ tot hoztak, ne csak némi emlékfoszlány legyen talán még az sem. Ki-ki otthon, vagy társaságban, esetleg elzarándokolva a történelmi helyek valamelyikére, gondoljon arra, mit tehet azért, hogy nemzetünk felemelkedése ne örök álomra szenderült vágy maradjon csupán! Az összetar­ tozás, az önbecsülés, a haza iránt érzett felelősség, büszkeség tegye újra erőssé nemzetün­ ket! Hrecska Renáta HÍVŐ SZÓ Az Egyház a világban - az Egyház társadalmi tanításának megalapozása A Szentszék különböző szerveinek elsődleges feladata egy olyan általános, kintsük, hanem hozzánk hasonlónak, mintegy segítő társnak” (Sollicitudo rei de egyben a kor szükségleteihez alkalmazkodó, állandóan megújuló tanrend­ socialis 39). Sokféle kifejezési formájával találkozhatunk: az anyagi támo­ szer kialakítása, amelynek segítségével az Egyház alkalmassá válik, hogy gatástól a nyilvános demonstrációkig. Jellemző még, hogy főképpen vészhe­ aktuális kérdésekben véleményt nyilvánítson, adott esetben alternatívákat lyzetekben mutatkozik meg. Veszélye azonban, hogy a jósággal, önzetlenséggel kínáljon fel az emberiség számára. vissza lehet élni; és az emberek közül sokan hajlamosak is Az Egyház pedig nem csak jogot formál erre a kihasználni a segítő szándékkal hozzájuk közelítőt. Koc­ véleménynyilvánításra, de kötelességének is tekinti azt kázat az is, hogy a szolidaritás helytelen alkalmazása (vö. Rerum novarum 13). Ez a rendszerezett tanítás az könnyen vezethet egy „atyáskodó” állam kialakulásához, Egyház szociális tanítása. amely indokolatlan esetekben is segítséget nyújt. Ez vi­ szont megszüntetheti a társadalom felelősségét. Ézeket el A keresztény szociális tanításnak három jól körülhatárol­ ható alappillére van. Az első és legfontosabb a személy, kell kerülni, hiszen a szolidaritás elvének nem elsősorban aminek minden esetben a kiindulási és a legfőbb vi­ az egyes esetek megoldására kell irányulnia, hanem sokkal szonyítási pontot kell jelentenie. Az Egyház számára az inkább arra, hogy ne alakulhasson ki olyan igazságtalan emberi személy méltósága megkérdőjelezhetetlen, hiszen helyzet, amiből szükségszerűen származnak további az magában a teremtésben, és a benne elnyert istenképbűnök. Meg kell azonban nyilvánulnia minden szükséget más-mivoltában kap megalapozást (vö. Katolikus Egyház szenvedő, kiszolgáltatott helyzetben lévő irányában. Katekizmusa 1700). A társadalom valamennyi kez­ A harmadik a szubszidiaritás elve. Ez azt jelenti, hogy deményezésének a személy az alapja, az alanya és a célja „amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik (Id. Gaudium et spes 25). Az ember, lévén közösségi lény, révén meg tudnak valósítani, azt hatáskörükből kivenni egyszerre egyén és a társadalom tagja - egészséges fej­ és a közösségre bízni tilos” (Quadragesimo anno 79). lődéséhez mindkét dimenzióra szüksége van. Ugyancsak Mindenképpen arról van tehát szó, hogy a társadalom a személyi méltóságból és annak eredetéből következik, vagy annak egy jelentősebb csoportja kisegít egy hogy minden ember alapvetően egyenlő (Id. Gaudium et kisebb csoportot (esetleg egyént); nem figyelmen kívül spes 29). Ez alapján egyértelmű, hogy bármiféle elnyo­ hagyva annak érdekeit, önállóságát és szabadságát. A más a természet rendje ellen való támadás; tehát tár­ szubszidiaritás-elv semmibe vételének sajnos számtalan sadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek kijár a példáját láthatjuk korunkban is. Elég csak arra gondol­ XIII. Leó pápa személy tisztelete. ni, hogy fejlődő országokba sok esetben csak látszat­ A következő lényeges alapelv a szolidaritás elve. Az Egyház segítség érkezik a várva várt nyugati „megmentőtői”, értelmezésében a szolidaritás a társadalomban megnyilvánuló olyan jóakarat, aki azonban azért jön, hogy befektetett pénzén megvegye az emberek, il­ törekvés, amely minden ember javára irányul „Nem holmi szánalom és bizony­ letőleg az állam bizalmát, de önállóságuk már nem áll érdekében, nem talan irgalmasság vagy felületes részvét, hanem eltökélt akarat a közjó szol­ hagyja őket talpra állni. gálatára, állandó gondoskodás róla, azaz mindenkiről külön-külön és Látható tehát, hogy az Egyház szociális-társadalmi problémákra kínált összességében, mert mindnyájan felelősek vagyunk egymásért” (Sollicitudo rei megoldási lehetőségei, legalábbis az alapok egyáltalán nem idegenek a nem socialis 38). A szolidaritás annak felismerése, hogy az ember csak közösségben keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézenfekvő, igaz tud kibontakozni, ezért rászorul másokra, függ a másik embertől; ugyanakkor gyakran mostohán kezelt fogalmakról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, neki is részt kell vállalnia a közösség építésében. Tehát a szolidaritás sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. megköveteli egymás kölcsönös segítését. „A szolidaritás segít bennünket abban, Teleki Levente hogy a másikat - személyt, népet, nemzetet - ne valamiféle eszköznek te­ tizenötödik oldal �A magyarok Istenére... Úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj? Nem látod a kiutat? Ehhez hasonló szavakat olvashatunk azokon a plakátokon, melyek egyetemünk lelkészségére hívják fel a figyelmünket. Mert hitünk és Isten az, amelyre támaszkodhatunk, ha „egy nagy, sötétlő erdőbe” jutunk. S kinek ne lennének gondjai, problémái? Több mint ezer éve, hogy Szent István Szűz Máriának ajánlotta az országot. Magyarország azért állt be a katolikus országok sorába, mert válaszút elé került: vagy rövid tündöklés után az enyészetté válik a többi nomád néphez hasonlóan, vagy letelepedik, s felveszi a kereszténységet. Utóbbi mellett döntöttünk. De hol tartunk ma? Mi történik? Miért nem hisznek az emberek? Ez magyar jelenség? Számtalanszor törnek bennem felszínre ezek a kérdések, fájdalmasan, kétségbeejtően. Nehezen tudom megérteni azokat, akik nem hisznek. Valamiben. Mi jelent számukra kapaszkodót? Talán azért látok annyi elkeseredett, életunt em­ bert magam körül? Persze máshol is vannak problémák: Spanyolor­ szágban buszokon hadakoznak. Az ateisták buszok oldalára írták ki: „Isten valószínűleg nem létezik. Ne aggódj, élvezd az életet”. Hát, ha ez valóban így lenne, akkor lenne igazán ok aggodalomra! De nem kellett sokáig várni, megérkezett rá a válasz: „Isten létezik. Töltsön el Krisztus élete!’ Mikola Orsolya Helyeselem, amit az előttem szóló mond, ez valóban megfelel annak a kulturális helyzetnek, amelyben élünk. A hívő, a valóban komoly és nem felszínes keresztény nem maradhat közömbösnek a mai emberek lelki válsága előtt, mert akik eltévedtek és reménység nélkül élik meg az életüket, azok között lehetnek rokonaink és bará­ taink is. Persze mindig van okunk, hogy panaszkodjunk. Ez szükséges provokáció a mi lelki lustasá­ gunknak és „langyosságunknak”, de fontos hang­ súlyozni, hogy a mi panaszunk nem ugyanaz, mint a világ panasza - ami gyűlölködő és azzal fe­ jezi ki magát, hogy elítél másokat - hanem szeretetből születik. A velőmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: „Hol maradt Istened?” (Zsoltár 41,11). Ez a zsoltárrészlet jól magyarázza, hogy honnan származik ez a szomorúság, ami kitölti a szívün­ ket: onnan, hogy az emberek nem ismerik fel is­ tent. A buzgóságból származik, vagyis az isten országa iránti szenvedélyünkből, az emberek üd­ vössége iránti szenvedélyünkből. Olyan, mint ha egy drága barátunk beteg lenne: bajára van gyógyír, de ő elutasítja azt, mert makacs, ostoba és büszke. Könnyű lenne csak úgy nézni őt, de nem szabad elfelejteni, hogy mi is ilyenek voltunk Krisztussal való találkozásunk előtt, s gyakran még most is ilyenek vagyunk. Alázatosan fel kell ismernünk, hogy kicsinyek vagyunk. De Isten lehajolt hozzánk, szeretett min­ ket. S ha minket sikerült megváltoztatnia, akkor másokat nem tud megváltoztatni? Ha mi megté­ rtünk, nem lehet, hogy mások is térjenek meg? Ez semmilyen körülménytől nem függ, csak éntőlem, csak attól, ami bennem történik. És mindez a szabadságomról szól. Persze mindenki egy meg­ határozott országba, kultúrába, családba születik, melyben felnő, s mindez jelentősen meghatározza a személyiségét. A magyar történelem tele volt szenvedéssel és megpróbáltatásokkal, de végül a belső szabadságunk révén fel tudtuk dolgozni a meg­ próbáltatásokat. Ezen okulva is láthatjuk, hogy a mi felelősségünk a változtatás, amit először magunkkal kell kezdeni, s csak ez után lehetséges a környezetet is alakítani. Alessandro Caprioli, kari lelkész Egy újságcikk tanulságos utóélete Miközben az ország gőzerővel robog a gaz­ dasági, valamint nem mellékesen a szellemi és morális összeomlás felé, népessége pedig szó szerint kihalófélben van, ismételten olyan témák uralják a nyilvánosságot, amelyek újbóli, sokad­ szor! megtárgyalása sem képes közelebb vinni minket az áhított társadalmi békéhez és nyuga­ lomhoz. Igen, igen, megint a rasszizmus (és azzal együtt persze az antiszemitizmus, idegen­ gyűlölet, tolerancia stb.) kérdéséről van szó. Mint immáron lassan húsz éve mindig. Az első szabadon választott magyar kormány mega­ lakulásától kezdve a mindenkori konzervatív oldallal szemben folyamatosan kijátszható, és ki is játszott kártya ez. Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány megtette nyilatkozatát, és abban annyit mondott: a városban elkövetett utcai rablások elkövetői kivétel nélkül cigány emberek, a „magyarok” inkább benzinkutakat meg bankokat rabolnak ki Nekem ugyan személy szerint nem tetszik, ha a cigányokat ab ovo kizárjuk a magyar nemzet köréből (szívem mélyén talán még hiszek a XIX. századi gyökerű „kulturális nemzet” eszméjében), és amennyiben azt elfogadják, szívesen, magától értetődően magyarnak tekinteném valamennyi cigány, zsidó, sváb és egyéb polgártársamat, de e distinkción senki nem akadt fenn. Annál nagyobb felzúdulás követte a rendőri vezető szavait azok állítólagos rasszista tartalma miatt; mint mond­ ták, a bűnelkövetők nemzetisége nem nyilván­ tartható, illetve vizsgálható adat, továbbá megengedhetetlen, hogy a kapitány kijelentésével a cigányokat (erőszakos) bűnöző alkatúnak, a bűnözésre genetikailag kódoltnak ítélje. A vádak abszurditása nyilvánvaló: aki látott már cigány­ embert, az tudja, hogy etnikai hovatartozása különösebb vizsgálat nélkül felismerhető; ami pedig a második kijelentést illeti, a rendőrka­ pitány egész egyszerűen nem tett efféle álta­ lánosító kijelentést. Pásztor Albertét eltávolítása majd azonnali visszahelyezése után a fővárosi liberális értel­ miség ismét síkra szállt a sértve érzett emberi jogok védelmében. A legtalálóbban György Péter Élet és Irodalomban megjelent cikke (2009. február 6.) foglalja össze ezt a némileg hisztérikus attitűdöt: írásának címe alapján, ami történt, nem más, mint „a jogállam és a felvilá­ gosodás kormány általi elárulása”. Ezt követően Veszprémben cigány származású elkövetők brutálisan meggyilkoltak egy román kézilabdázót, mely tragédiára reflektálva jelent meg Bayer Zsolt cikke a Magyar Hírlapban (Betelt a pohár! 2009. február 9.). A megjelenést követően maga a miniszterelnök kérte arra az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat, hogy mondják le a lap előfizetését, egyúttal arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a rek­ lámok megjelentetését a lapban, továbbá utasí­ totta a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítsen elő „sajtóetikai vagy jogi eljárást” a megjelent írással kapcsolatban. A felszólítás több okból is sántít: a miniszterelnöknek általában véve nincsen joga bármire is kérni vagy utasítani az ál­ lami intézményeket és állami tulajdonú vállala­ tokat; a cikkel a szerző nem követett el jogsértést, „sajtóetikai eljárás” indítására pedig a kor­ mányzatnak egyelőre nincsen módja. A „politikai korrektség” képmutató álcája mögé bújva nem lehet örökké a közösség alapértékeiért aggódó értelmiségit vagy jogvédőt alakítani. Felelős közéleti személyiség mindezidáig nem mondta, és nem is gondolta, hogy a cigányság­ ban genetikailag kódolt a bűnelkövetésre való hajlam. Még Bayer cikke is hosszasan szólt a tisztességes cigány emberek sokaságáról. Min­ denkinek közös érdeke a cigányság társadalmi integrációja. Mindenki szereti a Száztagú a t? ,s 'g a Cigányzenekart. Mindenki elismeri valamennyi társadalmi közösség méltóságát, jogát a kulturális önazonosságra - de csak abban az esetben, ha cserébe az adott közösség is elfogadja a többségi társadalom normáit. Az együttélés alapvető sza­ bálya ez; éppúgy igaz a britföldön élő muszlimok, mint a magyarországi cigányság esetében. Éppenséggel nem olyan nehéz e normákkal együtt élni: a hátrányos helyzetűek pozitív disz­ kriminációja, az emberi jogok fokozott tisztelete éppen, hogy kedvez e közösségeknek. Fel­ háborító, és egyben fárasztó a rasszizmus vádjá­ val való folyamatos szembesítés - és ami még rosszabb, ellehetetleníti a valós problémák kezelését és megoldását. A gondok megnevezése nem hátrányos megkülönböztetés, a tisztessége­ sen élő cigányokat pedig nem érheti hátrány a bűnöző cigányok miatt. Mélyen egyetértek György Péterrel abban, hogy mindannyiunknak szeretnünk kell Ma­ gyarországot, és „csak akkor lehet ez az ország megint kinek-kinek az otthona, hogyha min­ denkinek az lesz. (...) Nincs két, nincs három Magyarország, csupán egy van..Senki nem gondol mást a konzervatív oldalon sem. Éppen ideje lenne már elkezdeni azért az egyért dol­ gozni. Koltay András � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2009 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XII. évfolyam 1. szám 2009. március 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Subject The topic of the resource Tartalom Hogyan tovább? „Ezért mondom néktek: ne aggódjatok!” Köszöntő beszédek a 2009. január 30-i diplomaosztón Nélkülözhetetlen segítőnk: a könyvtár PROFEX szaknyelvi vizsga a Karon Tavaszi szél tutort áraszt Gyomorgörcs Mit érdemes tudni a diákmunkákról? Karriertavasz A Karrier Iroda képzési programja a 2008/09 tanév tavaszi félévében xxxxxxbűnözés Emlékkönyv haladóknak, avagy micsoda nem TGM A villanykapcsoló Ne hagyd, hogy a televízió nevelje fel a gyereket! Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Wales gyöngyszeme Jelentés a tudomány műhelyében folyó munkáról Erasmus körkép: Bergen Karnevál Németországban Már csak órái vannak a Földnek? Felelősségünk teljes tudatában? Gólyabál 2008 Lélekben elnyelt fények Mindegy nekik! A vendég imája Cselek Március 15. ünnepére Hívő szó A magyarok istenére Egy újságcikk tanulságos utóélete Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Bárt Bertalan, Bendsák Márton, Borbás Dorottya, Császár Adrienn, Fábián Beatrix, Horváth László, Horvátth Sarolta, Hrecska Renáta, Kocsis Ágnes, Koltay András, Konta Balázs, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Vass Petra, Vass Viktória, Zágon Orsolya Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2009. március 5. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (647kb+3790kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XII_1_20090305 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XII_1_20090305 Relation A related resource T00090 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bárt Bertalan Bartolák Csaba Bendsák Márton Borbás Dorottya Császár Adrienn Fábián Beatrix Horváth László Horvátth Sarolta Hrecska Renáta Kocsis Ágnes Koltay András Konta Balázs Mihalics Vivien Mikola Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Vass Petra Vass Viktória Zágon Orsolya https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8027699e2c7000ec1597af91bdd7695d.jpg a4f78c3a62c01a4b39489cec3154f78f https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/d1d14c672f2d4ad437ad254464294608.pdf 582dbcebe1b544eaac2e4d3df7859c05 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja TTELETW A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KUTYAVILÁG SCHANDA BALÁZS RADNAY JÓZSEF ÜGYVÉDI TÖRTÉNETEK X. évfolyam, 4. szám BOTOS KATALIN ROLLING STONES JOGÖSSZEHASONLÍTÁS PALIO GÓLYATÁBOR VÁROSMISSZIÓ e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. október 16. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Kutyavilág addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai 2 3 3 4 5 6 7 8 8 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Olvasom az újságban, hogy „a kisállattartókat kiszolgáló iparág” óriási üzletté nőtte ki magát a világban. A gazdag, jóléti társadal­ makban idősek otthonai nyílnak kutyák számára, összkomforttal, 24 órás állatorvosi felügyelettel várva „az agg négylábúakat”. Számos országban egyébként a kedvtelésből tartott kutyák és macs­ kák száma már jóval meghaladja a 15 év alatti gyermekekét. A kutyák számára már biztosítást is lehet kötni, az üzletközpontok kávézóiban több menü közül választhatnak a kutyavendégek, gaz­ dáik pedig kempingágyat, esőköpenyt, ruhákat, ékszereket vehet­ nek nekik. Cégek specializálódnak kutyaházasságok megkötésére, ünnepélyes ruhában, nyakörvcserével. Akinek pedig nem futja ku­ tyára, bérelhet a rendelkezésre álló kölcsönzőkből. Az elutazó gaz­ dák elegáns kutyaszállodákba helyezhetik el kedvenceiket. Talán kutyának kellene lennünk nekünk is. Rámordulnánk az ide­ genre, de önkéntelenül is megnyalnánk az arcunkba lógatott kezet. Ragaszkodnánk ahhoz, aki enni ad nekünk. Megugatnánk azt, akit rossznak parancsolnak. Vicsorogva üvöltenénk, ha a kerítés vasa biztonságot ad, és vonyítva lapulnánk, ha ijesztenek. Tűrnénk, hogy játszadozzanak velünk. Ha eldobnák a botot, századszor is visszahoznánk csaholva. De hát talán Kutyaország már ez, és kutyanép, amely kétségbe­ esetten élni próbál. Kábán felkel, káromkodva munkába megy, remegő gyomorral várja a nap végét, végiglapozgatja a tévécsator­ nákat, és dühösen lefekszik. Ha jut rá, behabzsolja az elé tett kutya­ eledelt. Elbódulva és elnehezülve a szánni való kéjtől, minden remény elvész arra, hogy „a hozzáértő dolgozó kutyák gyüleke­ zetében hányjuk-vessük meg száz bajunk” - ahogyan a kutya-életet élő kutya-költő rég megírta. ★★★ Mégsem lehetünk kutyák. Nem vakkanthatunk mindenkire, aki föl­ döntúli örömökről próbál mesélni nekünk. Mindenkire, aki össze kívánna békíteni minket. Mi emberek vagyunk. Ember módjára kell élnünk. Talán kissé szegényesebben, mint az említett újságcikk dús­ gazdag, nyugati kutyái, de emberhez méltón. Elfogadva megváltoztathatatlanként, hogy másokkal élünk együtt. Hogy ha jót teszünk mással, magunkkal is tesszük. Hogy az emberi létezés szükségszerűen közös erőfeszítés. Hogy minden egyes em­ ber számít, az is, aki olyan nyomorult-fásult arccal jön szembe reggelente a metrón, hogy sírni vagy üvölteni támad kedvünk tőle. Alit számít, hogy rossz korban élünk? Volt valaha „jó kor”? Mit számít egy ember élete? Alit számít akár egy egész emberöltő, egy teljes nemzedék? A társadalom, és így az emberi létezés nem az éppen élők egyetértése alapján működik, hanem az egymást követő nemzedékek közös vállalkozása. Az előttünk jártak örökösei va­ gyunk, megbízottjai, akik néhol egyértelműen irányt szabva, néhol a megértés keserves feladatát ránk bízva adták kezünkbe a világot. És egyúttal az utánunk jövők számára őrizzük meg azt, egyszerű gondnokként vigyázva arra, nehogy elherdáljuk a súlyos örökséget. A jövő generációk pedig csak akkor jutnak hozzá ezen örökséghez, ha maguk is annak gondnokaivá válnak. Érdekes, csak azoknak nincsen semmije, akik éppen most élnek. Semmi olyan, amit ma­ gunkkal vihetnénk innen. ★★★ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mindig jönnek újabb kutyák. És mindig jönnek újabb emberek. Ha kutyavilág is ez, mégis csak a miénk. Dolgunk van benne. És ha kutyasorban tartva is, gúnyos röhej vagy bántó közöny tárgyaként élünk is, de élünk. És maradunk embernek. Ha maradunk. Rajtunk múlik. Koltay András �Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Gróf Esterházy János öröksége ma különösen időszerű. 2007. április 19-én, a Rákóczi Szövet­ ség és a Magyar Tudományos Akadémia Etni­ kai Kisebbségkutató Intézete által szervezett konferencián Duray Miklós többek között az alábbi jellemzést adta a mártír politikusra em­ lékezve: „a főrend polgáriasodott tagja, követ­ kezetességgel megátkozott politikus, kisebbségi gyalogmagyar, a keresztény-szociális gondolat megjelenítője, érző lelkű politikus, háborús bűneiért elítélt politikai bűnöző”. Minden bi­ zonnyal a legenyhébb kifejezés az, hogy meg­ lepő, hogy az Európai Unió tagállamaiban ma is háborús bűnösként tartanak nyilván olyasvalakit, és jeltelen tömegsír­ ban nyugodhat egy olyan közéleti személy, aki rendíthetetlen következe­ tességgel állt ki keresztény értékek, emberi jogok és a magyar nemzet ér­ dekeinek védelme mellett. 2007-ben emlékezünk gróf Esterházy János felvidéki politikus, a XX. szá­ zadi magyar történelem egyik kiemelkedő alakja halálának ötvenedik évfordulójára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Kara is csatlakozni kívánt a nagyívű felvidéki és anyaországi ren­ dezvénysorozathoz, ezért a Karon működő Flachbarth Ernő Kisebbségi Jogi Kutatóműhely (wwwjak.ppke.hu/flachbarth) tudományos dolgozat­ író versenyt hirdetett meg, illetve kerekasztal-beszélgetést szervezett Es­ terházy János emlékére. A dolgozat-író verseny célja az volt, hogy Esterházy életével, örökségével, az őt körül vevő politikai rendszerrel, illetve rehabilitálásával kapcsolatos pályamunkák szülessenek. 2007. április végéig kilenc pályamunka érke­ zett be, amelyeket Karunk professzoraiból álló bizottság bírált el. A bizott­ ság elnöke Kilényi Géza professzor volt, tagjai pedig Kovács Péter és Varga Csaba professzor, valamint Horváth Attila docens voltak. Pályamunkát nyújtott be: Farkas Mária, Kiss Karolina, Nagy Viktor, Oláh Fruzsina, Pallya Kata, Pápay Piroska, Varga Vivien, Veres Zoltán, Versics Réka. Az értékelés során a bírálók egyetértettek abban, hogy jó színvonalú pá­ lyamunkák érkeztek be, ezért minden pályázatot - amelyik esetében az le­ hetséges - évfolyamdolgozatként jeles eredménnyel elfogadni javasoltak. Az első három helyezett dolgozat: Farkas Mária: Az ún. szlovák- magyar lakosságcsere diplomáciai és jogi elemzése; Versics Réka: Az Eszterházy János elleni bűnvádi eljárás- összefüggésben az egyéb csehszlovákiai számonkérésekkel (holtversenyben a fenti dolgo­ zattal); Varga Vivien: Kárpátalja és Felvidék sorsa a XX. században a diplomácia tükrében. A dobogós helyezettek a Diákjóléti Bizottság jóvoltából pénzjutalmat kaptak. A Rákóczi Szövetség minden pályázónak ajándékcsomagot, vala­ mint az első helyezetteknek nagy értékű könyvjutalmat adott. A helyezett dolgozatokat a Flachbarth-füzetek periodika - soron következő - 3. szá­ mában közöljük. Ezúton is gratulálunk nekik! 2007. május 9-én a PPKE-JÁK Dísztermében kerekasztal-beszélgetés ke­ retében emlékeztünk Esterházy Jánosra. Résztvevők voltak: Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke, Kovács Péter alkotmánybíró, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, az Esterházy Emlékbizottság tagja, valamint Varga Csaba, tanszékvezető egyetemi tanár. A beszélgetést Horváth Attila moderálta. Az emlékülés rövid összefoglalója szintén megtalálható lesz a Flachbarth-füzetek 3. számában. Gerencsér Balázs Szabolcs Karunk hallgatója. Hegedűs Gábor a Bangkokban megrendezésre került XXVI. Nyári Universiadén (az egyetemi-főiskolai hallgatóksportolók legnagyobb világversenyén) a bronzérmet szerzett magyar vízilabdacsapat tagja volt. Ezúton gratulálunk a kiemelkedő eredményhez! Csak így tovább a vizsgaidőszakban is! Ad multos Annos! A nyolcvanéves Radnay József köszöntése „Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos kö­ zösség, amely szigorúan és kri­ tikusan segíti elő az emberi mél­ tóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi kö­ zösségeknek nyújt!’ fogalmaz II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelke­ zésben, a katolikus egyetemek­ ről. Ahhoz, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1995. április 3-án megalapított Jog- és Államtudományi Kara ebben a szellemben folytathassa működését, nagyban hozzájárult Dr. Radnay József jogászprofesszor te­ vékenysége. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Radnay József egész életét a jogtudomány művelésének, gazdagításának, oktatásának és alkal­ mazásának szentelte. 1927. június 2-án született Farmoson. Jogi dip­ lomát 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Dolgozott a MÁV ügyészségénél (1950-1953); a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (1953-1960); a Nehézipar Minisztérium jogtanácsosaként (1960-1970); a Munkaügyi Minisztériumban, majd az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjeként (19701988); a Legfelsőbb Bíróságon tanácselnöki beosztásban, valamint a Munkaügyi Kollégium vezetőjeként (1992-től) és a Gazdasági Kol­ légium tagjaként (1988-1997). Nyugállományba vonulása után is megmaradt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munka­ ügyi szakágában tanácsadói munkakörben. Mindemellett közremű­ ködött az új Munka Törvénykönyve előkészítésével foglalkozó szakbizottság munkájában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának (PPKE JÁK) szervező és oktató munkájában kezdettől fogva részt vett, és vezette a Munkajogi Tanszéket. 2000-től három esz­ tendőn át a Kar dékánjaként tevékenykedett. Fáradhatatlan munka­ bírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott előadási és tárgyalási stílusával nemcsak korábbi munkahelyein, valamint a Katolikus Egyetem professzori gárdájában vívott ki ma­ gának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság körében is. Munkajog című - több kiadást megért - egyetemi tan­ könyve meghatározó kézikönyve a hazai munkajog oktatásnak, ugyanúgy, mint a nemzetközi és európai munkajogi normák össze­ hasonlító elemzése a magyar munkajoggal, a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata alapján. Mindmáig sokat fáradozik azon, hogy a PPKE JÁK-on megindult tudományos műhelymunka hosszútávon, előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi és nemzetközi jogi kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást, segítve a jogtudomá­ nyok területén tevékenykedő újabb jogász generációk képzése elmé­ leti, módszertani és személyi feltételeinek megteremtését. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara szeretné kifejezni megbecsülését, köszönetét és háláját Radnay József professzornak, Karunk prodékánjának, nyolcvanadik szüle­ tésnapja alkalmából. A gondviselő Isten áldását kérve egész életére és további munkájára: Ad multos Annos! DDr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. intézetvezető egy. tan., a PPKE KJPI elnöke harmadik oldal �Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Beszélgetés Schanda Balázs dékán úrral Schanda Balázs tanár úr egyetemünk Alkotmányjogi Tanszékének vezetője, több önálló kiadvány, illetve számos tanulmány és cikk szerzője az állami egyházjog, vallásszabadság, illetve az alkotmányjog egyéb témaköreiben. 2007 júliusától karunk újonnan megválasztott dékánja. - Dékán Úr, hogyan került kapcsolatba az egyházzal és hogyan maradt meg az egyház iránti érdeklődése jogászként is, mind az el­ méletben, mind a gyakorlatban? - Ez talán furcsa megfogalmazás, hogy ho­ gyan kerültem kapcsolatba az egyházzal, hiszen az egyház tulajdonkeppen egy nép, aminek tagja vagyok, azaz nem egyszerű ér­ deklődésről van szó. Nyilván a közösségben mindenki a maga szakterületének megfelelő­ en éli a neki szóló szerepet. Az, hogy jogász lettem, tulajdonképpen az akkori felvételi rendszer eredménye: végignéztem, hogy me­ lyek azok a szakok, ahova matematikai esé­ lyem van bekerülni, azaz hova lehet magyar­ ból és történelemből felvételizni, és az így leszűkített választékból maradt a jog. Az egyetem évei alatt azonban határozottan megtetszett ez a világ, és ebben nagy szerepe volt Erdő Péternek, aki abban az időben ká­ nonjogból tartott speciális kollégiumokat az ELTE-n. Az érdeklődésemet ő irányította az állami egyházjogra, azaz arra a joganyagra, ami a vallásszabadság érvényesülésével, az egyház működési feltételeivel foglalkozik. Meghatározó tanáregyéniségként ő adta az első tippeket, ötleteket, hogy mely irányban érdemes olvasni és később, hogy miről érde­ mes írni. 1992-ben, mikor már az egyetem vége felé jártam, Erdő Péter felkért, hogy működjek közre egy kiadvány elkészítésé­ ben, mely a Szent István Társulat gondozásá­ ban, „Egyház és vallás a mai magyar jogban” címmel jelent meg. Ezután a szakdolgozato­ mat is hasonló témában készítettem el az Alkotmányjogi Tanszéken, és az érdeklődé­ sem azóta is változatlan. Később az Alkot­ mánybíróságon dolgoztam, ahol sajátos alkotmányjogi szempontból kaphat az ember áttekintést a jogrendszer egészéről, azonban ma is leginkább az állam és egyház viszonya, a vallásszabadság kérdései foglalkoztatnak. - Mennyiben foglalkoztatják ezen kérdések az alkotmányjog, és mennyiben az egyházak szemszögéből, tehát az állam és egyház relá­ ciójából? - Itt, a Pázmányon először a Kánonjogi Inté­ zetben tanítottam, mégpedig az alapítás óta. Alkotmányjogot korábban csak az ELTE-n oktattam, mígnem Bándi Gyula dékán úr három évvel ezelőtti meghívására kerültem a PPKE Alkotmányjogi Tanszékére. Miután a negyedik oldal rendkívüli elismertségnek örvendő alapító tanszékvezető, Kilényi Géza professzor úr ta­ valy betöltötte 70. életévét, én vettem át a tanszék vezetését. A modem állam a népszuverenitás elvével, az úgynevezett népre való hivatkozással legiti­ málja magát. Ez a szekularizáció következ­ ménye, folyománya - az egyházak helyzete a modem államban azonban az alkotmányjog lényegi kérdése maradt, sőt, ha elkerüljük ezt a kérdést, akkor tulajdonképpen az állam döntéseivel, politikáival kapcsolatos alapvető, elvi kérdésekre sem tudunk választ adni. Ha az Alkotmányról beszélünk, remélem sokak számára nyilvánvaló, hogy az az állam számá­ ra nem pusztán valamiféle szervezeti és működési szabályzat, hanem egy morális do­ kumentum - nem véletlen, hogy az alkotmá­ nyozás pillanata egy nemzet életében általá­ ban egy olyan katartikus időszak, amikor a politikai közösség - felülemelkedve korlátain - létre tud hozni egy konszenzust. Lehet azt mondani, hogy az alapjogi, elvi kérdések job­ ban érdekelnek, mint a technikai szabályok, azonban ez sem helyes megfogalmazás, hi­ szen technikai szabályoknak gyakran elvi jelentősége van. Különösen így van ez a val­ lásszabadság garanciarendszerével: sokszor egy-egy apró, gyakorlati kérdés eldöntéséhez is az alapelvekhez kell fordulnunk. Sőt, al­ kotmányjogi szempontól a jogágak merev elhatárolása sem állja meg a helyét, hiszen az Alkotmány a jogrendszer egészét át kell, | hogy hassa. - Milyen tervei vannak Dékán Úrnak az egyetemmel kapcsolatban? Hogyan látja a Karjelenlegi helyzetét? - Elsőként azt szeretném elmondani, hogy engem ez a kihívás váratlanul ért. Nem is csak az idejét, de a személyemet illetően is. Nem kész tervekkel csöppentem bele a fel­ adatba. Messzebbről kezdve: a kilencvenes években nagy igény volt a jogi felsőoktatásra. Az a korszak tehát, amikor létrejött egyete­ münk jogi kara, egyfajta konjunktúra idő­ szaka volt. A Kar úgy tűnik, hogy megállta a helyét a hazai jogi karok versenyében, amikor mérni, rangsorolni próbálják az egyetemeket, akkor a hazai jogi karok rangsorában általá­ ban a második helyre kerülünk, amin persze még lehet javítani, azonban önmagában nem rossz eredmény. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jogi oktatás iránti igény csökkent, ma már nem olyan tömeges az érdeklődés, mint akár néhány évvel ezelőtt. Talán látszik az is, hogy önmagában a jogi végzettség nem biz­ tosít szilárd egzisztenciát. El kell tehát gon­ dolkodni azon, hogy' mi az a többlet, amivel egy joghallgatónak, egy frissen végzett jo­ gásznak rendelkeznie kell, hogy piacképes le­ gyen, és mi az, amit nekünk ehhez kínál­ nunk kell, hogy továbbra is versenyben maradjunk a többi jogi karral. - Mit gondol a Karjövőjércíl? - Nem elégedhetünk meg azzal, hogy pusz­ tán a karok versenyében nézzük a Pázmányt. Mielőtt ezt tennénk, arra kell reflektálnunk, hogy a küldetésünkhöz hűségesek vagyunke. Mit jelent az, hogy katolikus egyetem va­ gyunk? Mi kell ahhoz, hogy a mi Karunk is a hit, a tudomány és a kultúra párbeszédének helye legyen? Ha a jogról beszélünk, mit, mi­ lyen többletet jelent az, hogy az emberké­ pünk egy teremtett és megváltott ember képe, akinek méltósága ennélfogva nem az Alkotmány betűjéből származik, hanem ab­ ból, hogy Isten a saját képére teremtett min­ ket, sőt emberi sorsunkban is osztozott? Ennek önmagában is vannak következmé­ nyei. Azaz nem csak arról van szó, hogy egy­ két plusz tantárgyat előírunk - az természe­ tes, hiszen elvárható, hogy hallgatóink rendelkezzenek valamiféle tudásanyaggal az egyházról, illetve legyen valamiféle ismeretük a kánonjog kultúrájából - hanem arról is, hogy lássuk: mit jelent az emberi személy tisztelete akár a magánjog viszonyaiban, vagy a bünetőjog világában. Ez a többlet a mintatantervben nem tetten érhető, azonban ha az identitására, küldetésére folyamatosan ref­ lektál a Kar, akkor az itt végzettek - szinte észrevétlenül - megalapozottabb szemlélettel kerülnek ki a képzésből. A többlet nehezen �mérhető, azonban abban van a lényeg. Meg­ győződésem, hogy ha a küldetésünkhöz hű­ ségesek vagyunk, akkor az egyetemek ver­ senyében sem fogunk lemaradni. - Kin az identitásunknak valami egészen konkrét leképeződése abban, amit tanulunk? - Hogyne lenne. Az egyetem elkötelezettsé­ ge akár az egyes tantárgyakra lebontva is ér­ zékelhető lehet. Nem csak a kézenfekvő pél­ dára, a Kánonjogi Intézetre gondolhatunk, mely az országban egyedülálló, és széles körű nemzetközi elismertségre tett szert, hanem szinte bármelyik tanszékre. Akár olyan apró­ ságokra, hogy a kömyezetjoggal fogalkozó kollégák - és nem véletlen, hogy a környezetjognak nagy jelentőséget tulajdonítunk gyakran teremtésvédelemnek nevezik a kör­ nyezetvédelmet. Nagyon bízom benne, hogy konkrét módon leképeződik az egyetem identitása az oktatásban - ehhez persze az is kell, hogy az oktatás mögött működjenek olyan szellemi műhelyek, kutatócsoportok, melyek tudományos igénnyel reflektálnak a felmerülő kérdésekre. - Mit tehetünk mi, hallgatók, annak érdeké­ ben, hogy Karunk ilyenformán hűséges ma­ radjon küldetéséhez? - Nagyon sok munka van, amit közösen kell elvégeznünk, mindenekelőtt tanulnunk kell, Önöknek is, nekünk, oktatóknak is, hiszen mi minden órán vizsgázunk. Azt is tudni kell, hogy nem vagyunk könnyű gazdasági hely­ zetben, ám egyfajta igényességet fenn kell tartanunk magunkkal szemben. Ezzel kap­ csolatban egy történetet szeretnék elmesélni. Annak idején, mikor a Kar még csak épp­ hogy beköltözött jelenlegi épületébe, egyszer fél lépcsőfordulóval Zlinszky János profeszszor úr mögött baktattam fölfelé a lépcsőn. Azt hiszem, nem vett észre. Egyszer csak meglátott egy használt papírzsebkendőt a földön, lehajolt, felvette és kidobta. Nem azért, hogy ezt mások lássák, hanem egysze­ rűen azért, mert a szemét helye a szemetes. Azt hiszem, ez az a hozzáállás, amit vala­ mennyiünknek tanúsítani kéne. Egyszerre jelent ez alázatot, és azt is, hogy magunkénak érezzük az intézményt. Gyakran rosszabbak a tárgyi körülmények, mint amit nyújtani szeretnénk, mégis, minden műanyag széket, a könyvtár minden könyvét meg kell becsül­ nünk. Keresnünk kell annak a módját, hogy a körülményeket javítsuk. Még inkább meg kell becsülni mindazokat, akik az egyetemért dolgoznak. Az oktatók és az adminisztráto­ rok, a munkánkat segítő, lehetővé tevő sze­ mélyzet nagyrészt elhivatottságból dolgozik az utóbbiak általában ügyvédi praxist sem tartanak fenn a munkájuk mellett. Közössé­ get alkotunk, ahol a tisztelet nem függhet at­ tól, hogy kiket félünk vizsgáztatóként. A portás, a tanulmányi előadó, a tanszéki admi­ nisztrátor is nélkülözhetetlen tagja e közös­ ségnek, nem csak a professzor. A megelőlegzett tisztelet jobb belépő, mint a követelések bejelentése. De az is fontos, hogy egymást se­ gítsék, lépjenek ki a személytelenségből, hi­ szen tömegben könnyen elvész az ember, a közösség viszont megtart. A sok apró gesz­ tus összeadódva olyan hellyé teszi az épületet, ahova jó reggel megérkezni. A lényeg valahol az, hogy magunkhoz legyünk hűségesek, az­ az igényesek abban, ahogy dolgozunk, amit ki­ adunk a kezünkből, és végülis abban, hogy az Igazságot keressük - ne éljük be kevesebbel. Ziegler László Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde 2001. szeptember 1. Tisztelt Kollégák! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának 2007/2008-as tan­ évét megnyitom. Az évnyitó mindig alkalmat ad arra, hogy az előttünk álló feladatokat átgondoljuk. A ten­ nivalók, az elvégzendő munka kérdésére azonban csak akkor tudunk választ adni, hogyha tudjuk azt: kik vagyunk. Mi az ami, intézményünk sajátos jellegét adja? Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint más egyetemek? Azoknak, akik először vannak itt - persze at­ tól is függ, honnan jöttek, hiszen sok helyen ez természetes - feltűnhetett: mi a Himnuszt énekeljük, és nem hallgatjuk. Az egyetem közösség. Közösséget alkotunk: az oktatók, a hallgatók, és mindazok, akik­ nek a munkájára rá vagyunk utalva, akik nap, mint nap ellátják a hivatali és gyakorlati teendőket. Meghatározó kell, hogy legyen közöttünk a kölcsönös tisztelet. Ne felejtsék ezt el akkor sem, amikor elégtelent kapnak: az osztályzat nem a személynek szól, még csak nem is a tudásnak, hanem kizárólag az adott vizsgán nyújtott teljesítménynek, és semmit nem von le, nem vonhat le a személy értékéből. ítéletet majd Más mond rólunk, majd mond rólunk Más - ezt persze nem fe­ lejthetjük el. Ahogy a katolikus egyetemekről szóló apos­ toli rendelkezésében II. János Pál pápa fogal­ maz: a katolikus egyetem „hivatásánál fogva az Universitas magistrorum et scholarium a ku­ tatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésé­ nek, felfedezésének és közvetítésének örö­ mét jelenti a tudás minden területén”. A ka­ tolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét - az igazság keresését és azt a bizonyosságot, hogy az igazság forrása már ismert - szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állítanak szembe egy­ mással, mintha ellentétek lennének: az igaz­ ság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert!’ (Ex corde Ecclesiae 1). A relativizmus korában a jogtudo­ mány, a jogi képzés számára felszabadítólag hat az, hogy van Igazság. A jog nem csak többségi szavazások eldöntötte állapot, ha­ nem egy biztos rendre épül. Ha ettől elsza­ kad, csak látszólag szabadult meg béklyóitól, valójában, éppen szabadságunkat veszítjük el. „A katolikus egyetem célja, hogy intézmé­ nyes módon biztosítsa az egyetemek világá­ ban a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt, a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyé­ nek, hanem az egyetemi közösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, mely­ hez a katolikus egyetem saját kutatásával ke­ resi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresz­ tény üzenethez; 4. intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy családjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendentális cél felé vezet!’ (Ex corde Ecclesiae 13). Az életnek transzcendens cél ad értelmet, és mindannyian azt akarjuk, hogy legyen célja az életünknek. Az egyetem javaslata szemérmes javaslat, nem kíván senkitől álszent, őszintétlen gesztusokat - pusztán a tisztességes emberi magatartást -, azonban arra híy hogy ne csak tudásban gyarapodjunk, ne csak arra készüljünk föl, hogy versenyképes polgárként megálljuk helyünket a világban, hanem hogy magunkkal szemben legyünk igényesek. Ne csak a tanulásban, munkában, hanem abban is, ami mindennek értelmet ad, azaz, hogy ne adjuk fel az igazi boldogság vágyát, azt, amit csak az Igazsággal való személyes találkozás jelent. Amellett, hogy jó munkát, jó tanulást kívánok mindenkinek, azt kívánom, hogy az egyetem olyan hely legyen, ahol minél többen találkozhatnak Azzal, Aki maga az Igazság a tanulás, a tudás is így nyer igazi értelmet. Az igazságra lettünk teremtve. ötödik oldal �minden a helyén volt. Az utóbbi négy év tapasz­ talatai alapján bátran állíthatom, idén a regisztrá­ ció villámgyorsan, gördülékenyen lezajlott, ami elsősorban (Scharle) Zsuzsinak és (Szendrődi) Szabinak volt köszönhető. A kari vezetők, Schanda Balázs dékán, Szigeti Magdolna dékánhelyettes, Szabó Marcel dékán­ lyaavatás és eskütétel tette fel. A záróbulin im­ már igazi elsősként, gólyaként táncolhattatok pirkadatig... És táncoltatok is pirkadatig! Miután hazamentetek, mi még maradtunk, ko­ raestig. Elrendeztünk mindent, visszacipeltük a pótágyakat, kitakarítottunk. Befejezésül engedjétek meg nekem a személyes, őszinte hangvételt. Jól éreztem magamat, vele­ tek, azzal együtt, hogy itt nyomta a vállamat a legtöbb felelősség. Büszke vagyok Rátok, gó­ lyákra, ifjú hallgatókra, szervezőkre, tutorokra és hökösökre. Úgy érzem, mind méltók vagytok a Pázmányos jelzőre, címre! Ahogy a gólyatábor is méltó e jelzőre! Köszönöm mindenkinek, aki időt és erőt nem sajnálva hozzájárult a rendez­ vény sikeréhez! Kemenes Patrik (HÖK-elnök) .. .és ahogy a tutor látta helyettes, Szikora Gyula osztályvezető (Műszaki Osztály) szombat délután tették tiszteletüket a gólyatáborban. Rengeteg nélkülözhetetlen, érté­ kes információval szolgáltak részünkre. A szom­ bati bemutatkozó keretében tartotta meg Teleki László HOOK ifjúságpoHtikáért és jogi ügyekért felelős elnökségi tagja előadását a HOOK-ról és a képzési hozzájárulásról, a tandíjról. A szentgyörgyvári borkóstoló és ebéd felejthetet­ len élmény volt. Vasárnap Szűcs Balázs atya celebrált Szentmisét a gólyáknak, ifjú hallgató­ inknak. Az akadályverseny, a próbatárgyalás, a strandolás és hajókirándulás kerekítette ki, tette teljessé a gólyatábort. A táborra a koronát a gó­ Szombaton reggel hétre rendeltük a gólyákat a déli pályaudvar gödrébe, ahol a hagyományos játékok és idegesítő kérdések után elindultunk a Nagy Útra. A közel ötórás túra kiváló lehetőség volt az ismerkedésre. Érdekes különbségek ala­ kultak ki az öt vagon között, valahol csendben lapítottak a gólyák, valahol pezsegtek (az utóbbi­ ban nagy szerepe volt beépített gólyáinknak, aki­ ket többfordulós felvételin választottunk ki arra, hogy tévinfókkal és talmi feszengéssel beépül­ jenek a riadt elsősök közé). Az utat a tutorok elapadhatatlan dalkincsének köszönhetően min­ denki átvészelte, majd egy profi regisztráció után elfoglalták a szállást. Mivel a tutoroknak az az el­ ve, hogy a lekötött gólya a jó gólya, folyamatosan foglalkoztattuk őket a négy nap során. Volt, hogy egyszerű csoportbeszélgetésen tágítottuk elméjüket, volt, hogy akadályversenyen segítet­ tük a csapatszellem kialakulását, de az is előfor­ dult, hogy informálisan beszélgettünk a fonto­ sabb kérdésekről, mint pl. a 26-os gyakorló pozí­ ciója, vagy az egyetemen található porral oltók használata, de egy közös volt minden napban: az esti buli. A nap nyugvásával fordítottan arányo­ san keltek életre az amúgy fáradt gólyák, s talán néminemű szesznek köszönhetően napról napra jobban élvezték a zenét, de én nem ezzel magya­ ráznám a feltámadást: minden csoporttal töltött perccel közelebb és közelebb kerültek egymáshoz a gólyák, és az utolsó napra kivétel nélkül min­ den tutor egy csapatot segített, nem pedig 10-12 külön személyt. A hangulat a hétfő esti gólyaava­ táskor tetőzött, amikor Kemenes HOK-elnökünk felhívta az összes tutort a színpadra, hogy megköszönje nekünk a segítséget. A gólyák a tu­ tor szó hallatán spontán versenybe kezdtek: ki üvölti hangosabban a tutorának nevét... Leírha­ tatlan érzés, amikor négyszáz szem egyszerre csil­ log, és többször percekre megáll az avatás az egészséges őijöngés miatt. Ezek azok a percek, amelyek a sok-sok munkáért, felszín alatti szer­ vezkedésért és küzdelemért kárpótolják az em­ bert, és egy egész évre erőt adnak, és az, amikor végignéz a tutor a kétszáz üvöltve tapsoló, sárga­ pólós gólyán, és azt mondja magában: „ez tényleg egy jó évfolyam”. Bartolák Csaba Síppal, dobbal, záptojással Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy rossz érzésekkel tölt el egy-egy gyűlésre, tüntetésre szervezett ellentüntetésről szóló tudó­ sítás. Habár én magam, bevallom, nem vagyok sem gyülekező, sem tüntető, sem ellentüntető típus, mégis határozott véleményem alakult ki arról, milyen az, amikor az ellentüntetések a civi­ lizált véleménynyilvánításból átcsapnak a szá­ momra elfogadhatatlan „obstrukcióba”. E gon­ dolatok tolmácsolása, és esetleg egy termékeny vita kialakulása érdekében ragadtam klaviatúrát. Előrebocsátom, hogy érvelésem elsősorban nem jogi jellegű, továbbá nem tudományos igényű, és csupán szerény véleményemet tükrözi. Úgy tudom, a demokrácia alapjául szolgáló több­ ségi princípium lényege az, hogy egyenlők kö­ zött csakis a számbeli fölény dönthet. Meglátá­ som szerint a demokráciában két okból fogadjuk el racionálisan és viseljük el érzelmileg a többség döntését. Egyfelől a rendszer garantálja annak esélyét, hogy egyszer a mi véleményünk alkotja majd a többséget. Másfelől azonban a demokrá­ ciajátékot csak egy olyan közösség határain belül játszhatjuk, mellyel megfelelő módon azonosul minden tagjuk, azaz: a többség döntését a kisebb­ ség nem egyfajta idegen elnyomásként, hanem testvérei által való „leszavazásként” éli meg. Az előbbi feltételt a rendszer maga, míg az utóbbit a nemzetállami keretek - nézőpontom szerint feltétlenül garantálják. Egy többségre alapuló rendszerben a zsarnokság elkerülését, illetve a de­ mokrácia önfenntartását számos alapvető jogok­ ban is kifejeződő elv és szabály segíti elő. Ezek nem csupán az általunk előnyben részesített po­ litikai rendszer alapjául szolgálnak, de egyben an­ nak esszenciáját, „ízét” is adják. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen fűszer a szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jogunk, mely mindannyiunkat egyenlő módon megillet, s melynek bizonyos megvalósulási formáit egy másik összetevő, a gyülekezési jog segíti elő. A szabad véleménynyil­ vánításhoz való jogunk nyilvánvalóan nem csu­ pán a többségi/kisebbségi pozíciónk elfoglalása­ kor, hanem a döntést megelőző véleményformá­ lási szakaszban is elengedhetetlen szerephez jut. Minden vélemény attól értékes, hogy szabadon, valamely többséget vagy kisebbséget erősítve kí­ ván hozzájárulni a közt érdeklő politikaivá ava­ tott) kérdésekhez. Azaz: meg akaija mondani, mi, együtt, hogyan éljünk, és segít nekünk ab­ ban, hogy e kérdésekben miként döntsünk. Mindezek alapján a szabad véleménynyilvánítás­ hoz való jogunk a demokrácia nélkülözhetetlen előfeltétele, hiszen a véleményformáláshoz szük­ séges információk szabad áramlása nélkül a „többségei? bebetonozódnának, és zsarnokság­ hoz vezetnének, míg egyben a többségi demok­ rácia „elviselhetősége” és igazolása is megszűnne. A demokrácia és a véleménynyilvánításhoz való jog kapcsolatának eme igénytelen felvázolására azért vállalkoztam, hogy érzékeltessem: az olyan ellentüntetések, melyek valamely vélemény elfoj­ tására, elhallgattatására irányulnak, valójában a demokráciát kezdik ki és a véleménynyilvánítás­ hoz való jogot lehetetlenítik el. A vélemény­ nyilvánításhoz való jog nem arról szól, hogy azt fogjuk hallani, ami tetszik nekünk. Sőt! Ám má­ sokat megakadályozni abban, hogy ezt a jogukat szabadon gyakorolhassák, és meggyőző erejüket latba vetve a holnap többségét alkossák a másik fél alapvető jogainak megtagadását, a személy­ nek kijáró tisztelet megtagadását, és a demokrá­ cia lényegének megtagadását jelenti. Ahogy a tüntetőknek, úgy az cllcntüntetőknek is joguk van a véleménynyilvánításhoz. Ám a kölcsönös tisztelet, a másik fél egyenlőként és politikai, nem személyes ellenfélként való számbavétele azt kívánja, hogy egymás meghallgatásával, vala­ mint egymás mondanivalójára való tartalmi rea­ gálással nyilvánítsunk véleményt. Az obstrukció terméketlen, az ellentüntető frusztrációjának ag­ resszív megnyilvánulása - „üres” vélemény Nem szolgáltat ellenérveket, nem veszi komolyan sem ellenfelét, sem önmagát. Nem tudja mit akar, csak azt, hogy mit nem. Mindeközben pedig má­ sokat erőszakkal elhallgattat, saját fülsüketítő te­ hetetlenségét kényszerítve rá mindenkire. Olyan, mint a kisgyerek, akik szemét összeszorítva, fü­ lét befogva, ordítva záija ki a külvilágot, amikor valami nem tetszik, vagy amikor valamitől fél. Az alapjogok horizontális hatálya ugyan gyakran fejtörést okoz, ám a jelen kérdés megoldása véle­ ményem szerint ugyanennyire politikai érettség függvénye. Amennyiben már egyszer egy alapve­ tő jogokra épülő demokratikus rendszer mellett döntöttünk, legyünk annyira felnőttek, hogy szabályait és éthoszát akkor is elfogadjuk, ha olyannal találkozunk, ami ma nem tetszik. Ki tudja, holnapra talán más lesz a véleményünk. Láncos Petra Lea hetedik oldal �A gólyatáborról háromféleképpen... Keszthely, 2007. augusztus 25-28. .. .ahogy a gólya látta Be kell, hogy valljam: mindenki csak riogatott, hogy ó, a gólyatábor így, a gólyatábor úgy... Mekkora szivatások vannak ott... Nehogy jelent­ kezzem... stb. Kicsit sikerűit is megijeszteniük, de talán már csakazértis úgy voltam vele, hogy el­ megyek, hisi igazából ilyen csak egyszer van az életben, kár lenne kihagyni. S jól döntöttem! Életre szóló élményekkel és - remélhetőleg a ké­ sőbbiekben is fennmaradó - barátságokkal gaz­ dagodtam. Szombat reggel indult a vonat Budapestről. Én csak Székesfehérváron csatlakoztam, nagy izgal­ mak közepette: kedves tutorom, Júlia gondoskodóan felhívott, hogy a harmadik vagonban vannak. Hát, én - nem is tudom, miért - elölről számoltam, s így nem találtam egy Pázmányost sem a közelben. Anyukám - akit sehogy sem sike­ rült lebeszélnem, hogy 18 éves kislányát már csak nem kéne egészen a peronig kísérnie - pánikba is esett, hogy tuti rossz vonatra fogok felszállni..., mikor - hadd dicséljem kicsit a szervezést neonzöld pólókban szaladgáló fiatalok rám talál­ tak. Rögtön eligazítottak, Julcsi bemutatott a 15ös tutorcsoport többi tagjának, s leültetett. Igaz, hogy csak máshol volt hely, de nem bántam! Hosszú Gáborékhoz verődtem a hátralévő közel négy óra erejéig. S hogy mit csináltunk? Gyilkosoztunk! Bizonyára ti, ex-gólyák mind ismeritek ezt a játékot, de rám az újdonság erejével hatott, s rendíthetetlenül simogattuk-cincáltuk egymás fejét és fülét, annak függvényében, hogy épp' ki volt a felügyelő, illetve kik voltak a gyilkosok. Miután megérkeztünk és elözönlöttük a keszthe­ lyi vasútállomást, majd végigcibáltuk a kollégium felé a poggyászainkat, elmentünk megebédelni. (Be kell, hogy valljam, elbizonytalanodtam, ne­ vezhetem-e azt a két pár virslit ebédnek...) Utána tutorfoglalkozást tartozzunk, mialatt még jobban megismerkedtünk egymással, s memori­ záltuk a neveket: Júlia, ajapán jégtáncosnő, Dóri, a dán diplomata... Vicces volt, ahogy az elején pusztán már a feladat megértése is gondot oko­ hatodik oldal zott néhányunknak! Hogy mit csináltunk a nap hátralévő részében, arra már nem is emlékszem hirtelen... Habár, ha nem csal a memóriám, ek­ kor volt még előadás, ahol a Dékán Urék kö­ szöntöttek minket. Este meg természetesen buli! Ezt kár is kommentálni! Zene, kaja, pia, tánc, pia, pia, pia... Másnap meg másnaposság... De hát istenem! Erről szól a gólyatábor. Ezen az első éj­ szakán még próbálkoztam aludni, de hamar rájöt­ tem: abszolút felesleges! Vasárnap délelőtt bortú­ rán vettünk részt. Lehetne azt is mondani, hogy kutyaharapást szőrivel, de azért annyi mennyisé­ gűt itt nem lehetett inni. Érdekes volt az előadás a különféle borokról. Az elején még figyeltem is, aztán elkalandoztam. Valami olyasmi rémlik, hogy a nem színes szőlőből előállított borokat ré­ pával színezik, de erre ne alapozzon senki sem­ mit, lehet, hogy csak álmodtam... Majd utána a pincészet melletti kellemes vendéglőben ebédel­ tünk. Gulyásleves volt palacsintával. Szerintem egyikünk se hitte, hogy egy palacsintát is meg lehet rosszul csinálni. No, de sikerült! Sebaj, a gulyásos tányért annyiszor töltötték csurig, ahány­ szor csak óhajtottuk. Visszaérkezésünk után pe­ dig a vasárnapi szentmisét celebrálta Balázs atya. S hogy hol? Hát az ebédlőben. Biztos vagyok benne, hogy a többséget megnyerte közvetlen stílusával. Aztán pedig az akadályverseny követ­ kezett! Huh, az fantasztikus volt! Azt még nem is meséltem, hogy ehhez indulót kellett kreálni, és zászlót kellett rajzolni. Mégpedig annak az or­ szágnak a lobogóját, amelyet az ügyeskezű tuto­ rok húztak. Ránk Luxemburg esett. „Luxem­ burg a székhelyünk/ Borotvált a szőrzetünk...” Hirtelen csak ezek a sorok jutnak eszembe, de gondolhatjátok, hogy a többi is hasonlóan szelle­ mes volt! (Nem csoda, hogy nyertünk!) Szóval: mondták, hogy szorosan álljunk egy fara­ kás elé, egymáshoz is közel, mert fényképezni akarnak. Mi persze, hiszékeny gólyák totál elhit­ tük. Mindenki igazgatta a frizuráját, vigyorgott, mint a vadalma... Amikor... Zutty! Jéghideg víz­ zel zúdítottak nyakon minket. Nem tértünk ma­ gunkhoz! Majd röhögésben törtünk ki Aztán a vizezésnek még nem volt vége! Nagy-Britanniába kellett eljutnunk. A feladat: ha nincs se repülő, se hajó..., akkor mit tehet az ember?! Hát persze! Mi mást?! Beleveti magát a Balatonba, s úszik. Angliáig meg sem áll! De nem volt ám ilyen egy­ szerű a feladat! A szurkolást is pontozták. így mi mindnyájan beleugrottunk a hűsítő habokba. Nem véletlen’ a győzelem! Ezeken kívül ínycsik­ landó volt a borsos puding - a korábbi csapatok bezzeg fahéjjal nyalták -, a mandulaaromás Tescos kenyér... Ja, majdnem elfelejtettem! A mi to­ jásunk: Béla! Furcsán nézhetett ránk Keszthely lakossága, mikor ezt a férfinevet harsogtuk a vá­ rosi parkon keresztül sétálva. Habár ez még kutyafüle volt a Pázmány- és jogászindulóhoz képest, melynek kb. minden második szavát cen­ zúrázni lehetne. Azért odafigyeltünk ám: amikor egy kisgyerekes családot láttunk, akkor befogtuk a kereplőnket, s elcsendesedtünk... Azért néha így is furcsán néztek ránk! Visszaérve a szállá­ sunkra az éhes csorda finom vacsorával tömte meg a bendőjét, majd kezdődött a nem is hajna­ lig, hanem inkább másnap reggelig tartó tivor­ nya. Na, ekkor már meg sem próbáltam álomra hajtani a fejem. Inkább én is jót szórakoztam! Huh, hogy mekkorát táncoltunk! Igaz, a zene olykor hagyott maga után egy kis kivetnivalót. Nem is igazán értettem, hogy mi volt az oka, hogy olyan hajnali öt környékén, mikor már a többség kidőlt, akkor adták le a népszerűbb szá­ mokat, addig meg bármennyire is könyörög­ tünk, nem engedtek. A hét első napjára már igencsak elfáradt kis csapatunk. Délelőtt tutor­ foglalkozás volt, majd ebéd után strand illetve hajókázás. Meg kell, hogy súgjam, másodmagammal elmentünk egy kicsit megnézni a „Balaton fővárosát". A bóklászásunk után igyekeztünk szálláshe­ lyünkre visszatérni, s kicsit pihenni, mert este már gólyaavatás volt! De nem durva, megalázó, hanem jókedélyű, vicces! Letettük a nagyesküt, miközben gólyaállásban egyensúlyoztunk. S ek­ kor volt az eredményhirdetés! Hát, majd ki­ ugrottunk a bőrünkből! Szerintem a tutorok is, mikor a színpadon álltak, s végignéztek a boldog, vidám gólyáikon, azt érezhették: hogy igen, meg­ érte a fáradozásuk. Majd megkezdődött a mulat­ ság! Őszintén szólva, ezt már nem bírtam végig, viszonylag korán kidőltem a sorból, s az álmok mezején vándoroltam. Másnap pedig már jöttünk haza. Fáradtan, élmé­ nyekkel gazdagodva gurult ki a vonatunk a keszthelyi állomásról. Mindnyájan a puha ágyikónkra vágytunk, de csöppet sem bántuk, hogy belevágtunk, s bár fáj a lábunk, a hátunk, s a vál­ lunk, de már váijuk, hogy újra találkozzunk! Hú, milyen kis rímfaragó lettem. Szóval csak azt akartam írni, hogy szuper volt, megismertük egymást, s tuti, hogy jövőre is - igaz, hogy már nem gólyaként -, de elmegyünk. Mikola Orsi .. .ahogy a Hallgatói Önkormányzat látta A Gólyatábor. A Gólyatábor Karunk hagyomá­ nyos rendezvényeinek egyike. A gólyák, az ifjú hallgatók számára meghatározó szervezett együttlét. E szervezett együttlét sok évre, a kép­ zés teljes idejére - és bizony tovább, azon túl is fontos emlék, közösségteremtő közösségi él­ mény Idén a szervezési munkálatok már tavasszal, a hallgatói önkormányzati tisztújítást követően megkezdődtek. A szervezők csapata folyamato­ san bővült. Nyár elején kész volt a pontos prog­ ram, amelyen mindössze pár pontban kellett később változtatni. Remélhetőleg tartalmas, és bízom benne, élvezetes programmal szolgáltunk, szolgálhattunk gólyáink, ifjú hallgatóink számá­ ra. Számotokra. Csapatunk nem tagozódott klikkekre. Hosszú évek után ismét, talán első ízben, a szervezők, a tutorok és (a nem feltétlenül a küldött) HÖKösök, egy szívvel, egy dobbanással dolgoztak áp­ rilis óta együtt, egymásért, a - tavasszal még nem ismert, még csupán leendő - gólyákért, ifjú hall­ gatóinkért, értetek. Egymást segítve minden helyzetben! Karunk dékánja, Schanda Balázs egy dolgot kért tőlünk az idei gólyatábor költségvetését illetően: ne kelljen kari/egyetemi forrást igénybe venni a lebonyolítás során. Az elvárást teljesítettük! A rendezvényt 19.000.- Ft. plusszal zártuk! A szervezők egy része már pénteken leutazott, hogy mindent előkészítsen számotokra. Az érke­ zésetek időpontjára, szombat koradélutánra már �Botos Katalin Politika és gazdaság A szocializmus éveiben minden egyetemista tanult politikai gazdaságtant. Ennek első számú tétele volt, hogy a politika - sűrített gazdaság. És ez igaz is volt. Mindenek előtt a politika meg­ határozta külgazdasági kapcsolatainkat, leszakí­ tott az integrálódó Európáról s új külgazdasági orientációt hozott létre. Külföldi partnereink kez­ detben csaknem kizárólag a szocialista országok lettek, komp -ország oda-vissza hajózott. A politi­ kai hatalom közvetlenül beavatkozott a gazdasági életbe, megmondta, ki mit termeljen, mennyiért, s kinek mi jár a megtermelt javakból. Egyszóval, közvetlenül helyettesítette a piacot, a gazdaság működési mechanizmusát. Nem csupán meghatá­ rozta a fő irányvonalakat, de egyenesen egybeolvadt vele. Ha kellett, az erőszakszervezeteket is mozgó­ sította: padlás-lesöprés, koncepciós gazdasági pe­ rek, véres ítéletek. Nem ismert tréfát a gulyáskommunizmus sem. Hiába, hogy némiképp módosították a terv-utasításos rendszert. Kis magyar pénzelmélet-történet című munkámban bemutattam, hogy még a tudo­ mányos kutatás szintjén se tűrt meg a fővonaltól eltérő nézeteket. Öngyilkosságba hajszolt embere- „Isten megadja az egyháznak, hogy az emberiség készségesebb legyen az evangéliumi mag befogadá­ sára. Úgy vélem, itt az ideje, minden egyházi erőt be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Egyetlen Krisztushívő, az Egy­ ház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfőbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek!’ (Redemptoris Missio 3.) Budapestre érkezett az Európa négy nagyvárosát már megjárt városmisszió. Fővárosunkat elbontotta a „Nézz fel!” felszólítással ellátott, illetve a sötét­ kék hátterű tizenkét csillaggal körülvett templo­ mot ábrázoló plakát. De honnan is ered a város­ misszió, és mit akar üzenni nekünk az Egyház? II. János Pál pápa meghirdette Európa újraevangelizálásának feladatát: „Emlékezzünk meg az Egyház számos gyermekéről, akik Európa történe­ te folyamán a családi, hivatásbeli és társadalmi élet rejtettségében éltek nagylelkű és hiteles, szent éle­ tet. Az »öreg« kontinensen is széles társadalmi és kulturális rétegek vannak, melyekben a szó szoros értelmében vett pogányokhoz szóló missziót kell teljesíteni” (II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa). A nem hívők körében is mindig nagy szeretetet ébresztő pápa szavai a városmisszió által életre kel­ tett nagy ívű összefogásban látszanak beteljesedni. A direkt evangelizációval foglalkozó Emmánuel Közösség buzdítására négy európai nagyváros fő­ pásztorának - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel közreműködésével született meg a városmissziók (ICNE) terve, amelyhez ötödikként csatlakozott Erdő Péter bíboros. nyolcadik oldal két, vagy egyenesen likvidálta az ellenkező nézete­ ket vallókat. Ács Lajos a hatvanas évek éléjén kiugrott a PM harmadik emeletéről, mert nevetsé­ gessé vált „kapitalista” kamat-teóriájával. Ausch Sándort 1971-ben Paksnál fogták ki a Dunából, mert a KGST- mechanizmusát nem hatékonynak nevezte, és valuta-konvertibilitást javasolt bevezet­ ni. Nem csoda, hogy a jóindulatú Hetényi István OT -elnökhelyettes nem engedte hasonló követ­ keztetésekben gazdag kandidátusi értekezésemet 1972-ben nyilvánosságra hozni, s titkosították azt. A helsinki folyamat szellemében kissé enyhébb szelek fújdogáltak, így megjelentek mégis a KGST trf-rubel rendszerét bíráló írásaim, de Andropov elvtárs budapesti látogatásakor a 80-as évek elején újfent letiltottak a közlésről. Állítólag személyesen közölte a veszélyes bírálók neveit a Központi Bi­ zottság gazdasági titkárával. S mivel az idő tájt ful­ ladt bele a Balaton fél méteres vizébe a pártüdülő strandján egy este Andropov tolmácsa, aki Ká­ dárral való találkozásain közvetített 1956-ban, nem is kísérletezhettem a trf-rubel rendszerről cikk­ írással addig, amíg az említett első titkárrá avan­ zsáló GPU vezető is el nem távozott az élők sorá­ ból. A KGST energia-politikáját bíráló munkám meg végképp tiltó listára került. A nyolcvanas évek végén felgyorsultak az esemé­ nyek. Beléptünk az IMF-be, valóban a szovjetek jóváhagyása nélkül. A lépés „bátor” megtételére az ösztönzött, hogy az ország a teljes fizetésképtelen­ ség határán állt. Reformokat kezdeményezett a politika, de a lényeges fordulatra, a tulajdonviszo­ nyok, és a devizagazdálkodás megváltoztatására csak 1990 után kerül sor. A rendszerváltozás után a kapitalizmus (újra)építése kezdődött el. Ahogy annak idején a politika „intézkedett” az ál­ lamosításokról, most is a politika határozta meg az „államtalanítás”, azaz a privatizálás menetrendjét. A választott módszer eredményeképpen - s a sú­ lyos, megörökölt adósságteher miatt, melyet kifi­ zettünk e bevételekből -, nemjött létre középosztályi társadalom. A jövedelem-differenciák megnöve­ kedtek, a tulajdon zöme külföldi kézbe került. Ha korábban a külkereskedelmen keresztül vol­ tunk előbb német, majd szovjet gyarmat, most közvetlenül a tulajdonviszonyok alapján lett az or­ szág a multinacionális tőke gazdasági terepe. Gaz­ dasági szuverenitásunk ezáltal erősen korlátozott, s a maradék „szabad” területeken pedig rendkívül igen erős a gazdaságnak az államtól való kölcsönös függése. A kisvállalkozások nagyrészt a közszférá­ tól függenek, önkormányzati intézményeknek, köz­ vetve tehát politikai megrendelőknek dolgoznak. A nagy cégek lobbiereje pedig erőteljesen megnyil­ vánul a központi gazdasági döntésekben, különö­ sen, ha azok képviseletét egy párt politikai prog­ ramjának részévé teszi. A privát gazdaság behatol a korábban a közszféra által ellátott területekre. A hatalom gyakran nem tudja, vagy nem is akaija szabályozó erejét érvényesíteni e magántörekvé­ sekkel szemben. A gazdaság - sűrített politika lett. Élesen elválik a gazdasági racionalitás és a társadal­ mi felelősség, az utóbbi az állam nyakán marad. Ami önmagában természetes is lenne, de kellő for­ rás híján az állam ezt a gyeplőt is a lovak közé dobja, az öngondoskodás jelszavával. Csakhogy amíg Eu­ rópa boldogabbik fele ez öngondoskodáshoz azért rendelkezik valamelyes vagyonnal, megtakarítá­ sokkal, a magyar társadalom és gazdaság az ala­ csony jövedelem-szintek, az elmaradt középosz­ tály-képzés miatt erre gyakorlatilag nem lesz képes. Városmisszió Budapesten A nagyvárosok missziójának időszerűségéről nyi­ latkoztak 2000 októberében „az alapító atyák”, vagyis Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel bíboros érsekei: „A városi élet kedvezni látszik az elpogányosodás egyre szélesedő folyamatának. Ugyan­ akkor tanúi lehetünk a kultúránk alapját jelentő kereszténység iránti nagyobb érdeklődésnek is. A di­ rekt evangelizáció területén több mint két évtizede dolgozók egybehangzó híradásai szerint valódi vál­ tozás tanúi lehetünk az utóbbi néhány évben. A kö­ zelmúlt missziós kezdeményezéseinek tapasztala­ tai megmutatják, hogy Európa nagyvárosaiban a korábbinál nagyobb nyíltsággal és egyre sürgetőb­ ben jelenik meg az élet értelmének és Istennek a keresése. Korunk az Evangélium hirdetéséért ki­ ált!” (Marik József - Kunszabó Zoltán: Nagyváro­ sok missziója, Vigília, 2007/2). A cél tehát egyértel­ mű: a megújuló kereszténység éppen a nagyváros sajátos körülményei között találja meg új bázisát. Az Egyház minden országban más és más mottó­ val köszöntötte a nagyvárosok lakóit. 2003-ban Bécsben a „Nyissátok ki az ajtókat Krisztusnak!” felkiáltással kezdődött az ünnepi hét. 2004 őszén Párizsban közösen keresték a választ a kérdésre: „Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?”. 2005 őszén Lisszabonban újra meghirdették az Egyház legnagyobb titkát, hogy „Krisztus él”. 2006 őszén Brüsszel egyszerűen azt mondta, hogy „Gyertek, nézzétek meg!”. Budapesten pedig a kisbabás pla­ kátról jól ismert, „Reményt és jövőt adok nektek” ígérettel vette kezdetét a 2007. szeptember 16-22. között megtartandó városmisszió. A városmisszió minden helyszínen azonos építő­ elemekből áll: 1. Nemzetközi kongresszus mintegy 1000-1200 többségében külföldről érkezett résztve­ vővel. Itt többnyire előadásokra, tanúságtételekre kerül sor, illetve szentmiséken, szellemi műhelyek munkájában vehetnek részt a küldöttek. 2. A plé­ bániák missziós programjai: számszerűen a legtöbb programot a plébániák nyújtják a plébániákhoz közel eső utcákon és tereken. 3. Központilag szer­ vezett missziós helyszínek: a főváros forgalmas pontjaira koncentráló program, főleg bevásárló­ központokban, pályaudvarokon, kültéri színpado­ kon. 4. Mindenkinek szóló programok: a missziós hét kezdő és záróeseményei, amelyre az egész vá­ ros és minden külföldi meghívott is hivatalos. A városmisszió programjai lapzártánk után kez­ dődtek meg, így élményeinkről és tapasztalataink­ ról a következő számban tudunk beszámolni. Sáhó Eszter Reményt sjövőt adok nektek! Városmisszió - Budapest 2007. szeptember 16-22. �Jogösszehasonlítás á la Lausanne Magyarok a lausanne-i kaszinó előtt Történetünk valamikor májusban kezdődik, Pé­ teri Zoltán professzor úr irodájában, amint rendkívül szívélyesen ellátja jelentkezési ívein­ ket az ajánlási záradékával, felvételi esélyeinket növelendő. Sok éve már, hogy hirdeti a Nemzet­ közi Jogösszehasonlító Akadémián való rész­ vétel lehetőségét hallgatóinak a „Jogcsaládok” szemináriumon és a Jogösszehasonlító TDK al­ kalmain. így hát többen, akik már végigjártuk az összes kurzust (ami nem feltétel, viszont je­ lentős könnyebbség), végzős harmadévesekként belevághattunk, merthogy a sikeres jelentkezés­ hez befejezett harmadik év szükségeltetik. Jelentkezésünk hőn óhajtott célja kijutni az Akadémia nyári „szessziójára”, lehetőleg ösztön­ díjjal, merthogy a tandíj (és a helyszínül szolgá­ ló Lausanne-ra, illetve a svájci árszínvonalra te­ kintettel a szállás, élelem és minden más is) amúgy megfizethetetlen lenne. Étkezést és zsebpénzt így nem is, „csupán” lakóhelyet és ingyenes oktatást biztosítottak az ösztöndíja­ soknak (ki a kicsit nem becsüli...). Magát az Akadémiát legegyszerűbben a strasbourgi anya­ intézmény, a Faculté Internationale de Droit Comparé oktatási és képzésbeli küldetésének megtestesítőjeként aposztrofálhatnánk, amely lehetőséget nyújt joghallgatók és diplomások számára a jogösszehasonlítás (avagy: összeha­ sonlított jog) tudományában történő elmélyü­ lésre, három szemeszter erejéig. A „szemeszter” vagy „ciklus” megnevezés egyébként háromhe­ tes, ill. a legutolsó kurzus esetében kéthetes idő­ szakot jelent. Az első ciklus angol és francia, a továbbiak sajnos kizárólag francia nyelven hoz­ záférhetők. Azelőtt volt német nyelvű kurzus is, sőt, mindhárom „européer” nyelven végig volt oktatás, ám Constantincsco Dékán Úr eze­ ket megszüntette, sajátosan soviniszta módját adva ezzel a francia nyelv tanulására való ösz­ tönzésnek. C’es la vie? A sikeres felvételi után kezdődő lausanne-i tar­ tózkodásunk egy, július-augusztuson átívelő, szűk hónapnyi időtartamot ölelt fel. A tanítás július 30-tól augusztus 18-ig tartott, vagyis há­ rom héten keresztül. Minden héten három tárgy, három tanár (átfedések voltak, persze), há­ rom vizsga, szóbelik és írásbelik, az egyes okta­ tók preferenciájának megfelelően. Mondhatom, az Akadémia változatos összetételű tanári kart és hallgatóságot vonzott, igazi „nemzetközi tár­ saság” gyűlt össze. Olasz, román, belga, francia, bolgár, iráni, német, stb. reménybeli és remény­ telen jogászok sora, és nagyszámú magyar, meglehet, hogy Péteri professzorunk hatására. Tréfásan meg is jegyezte, hogy „indítványozni kellene a magyar nyelvű oktatás bevezetését, hiszen egy ilyen könnyű nyelv, mint a magyar, hetek alatt könnyűszerrel elsajátítható”. Tanáraink palettája a hallgatókéhoz hasonlóan színes, műveltségük európai színvonalú volt. Az angol csoport tanárainak nemzeti megoszlá­ sa: amerikai és ír professzorinák, két német, egy belga, görög-angol, pakisztáni-svájci, végül egy olasz prof. Az iszlám jogot, mint elvárható, a palesztin gyökerekkel rendelkező Sami Aldeeb tartotta, de pl. a kínai jogot a német, míg a be­ vezetést és az angol tulajdonjogot a görög-an­ gol Banakas adta elő. A metodológiát az ír hölgy adta elő, igencsak helyénvaló módon, hisá ő a Svájci Jogösszehasonlító Intézet igazgatója is egyben, tehát a gyakorlati összehasonlításhoz is konyít. Az amerikai hölggyel együtt ők voltak a „native English speakers”, igyekeztünk tehát tő­ lük elsajátítani a „lav^ kiejtésének művészetét, mérsékelt sikerrel. Legjobb tanárunk talán a bel­ ga Herboots professzor volt, aki nem kis átélés­ sel magyarázta a „trust” intézményét (common law), igazi egyszemélyes színházat rendezve emeritus létére! Korábbi évfolyamok szerint ő a „buktatóember”, többen is elvéreztek rajta előt­ tünk (többi tanárunk kevésbé volt szigorú). Minthogy eredményeink még nem érkeztek meg, csak reménykedhetünk a sikerben. A magyar hallgatók angol nyelvtudásuk és tu­ dásanyaguk tekintetében a többi nemzet hallga­ tóitól nem maradtak el, szokott „Hongroise” kiejtésükkel remekül elboldogultak. Ha meg­ gondolom, e téren az olaszok bizonyultak a leg­ gyengébbnek. Vicces kiejtésük (minden szó végét megnyomják egy ,,e”-vel), bolognai tan­ rendszerük (negyedik évüket kezdik, s mind­ máig nem találkoztak római joggal) valamint puskázásra való hajlamuk - a románokkal kar­ öltve - némileg rontotta értékelésüket. Vicces volt, hogy éppen az olasz professzorunk ültette őket széjjel az egyik vizsgánk előtt, de csakis őket! Nyilván tudja, milyenek az övéi... Hétfőtől-csütörtökig tehát oktatás, pénteken­ ként vizsga volt. Az érdemi felkészülés szerda­ csütörtök esténként (éjszakánként) zajlott, mi­ után suliból hazaslattyogtunk a gondozott tóparton, avagy ha esett, felkapaszkodtunk a trolira. Hétvégéink szabadon teltek, kinek strandon napozgatva (a tó hűvös és kristály­ tiszta), kinek a városban (látnivaló volt elég). Adott esetben elhajóztunk a festői Montreaux meghódítására, ki-ki Vévey-be is, egyesek pedig vasparipán vették be Genf kapuit. Aki most utána számol, és a heti négy tanítási napot szembeállítja a három tantárggyal, rá­ jöhet, hogy ennyi idő alatt nemigen lehetett esé­ lyünk a tudomány legmélyére hatolni, hanem épp’ hogy csak szakíthattunk ama bizonyos fá­ ról. Nekünk, szerencsénkre, akiknek Péteri professzor úr már jóval alaposabban előadta az anyagot, s nem is csak tárgyanként 5 órában, többnyire ismétlésszámba ment a dolog, egy csi­ pet idegen nyelvi kihívással fűszerezve. Az ola­ szok, románok már kissé szkeptikusakban álltak a dologhoz, de ha valamelyikük meg is bukik, azt a gyakori bulizásnak köszönhetik majd, hiszen ismétlem: a tanárok emberségesek. Miért volt érdemes részt venni? Nos, ha kiderül, hogy megfeleltünk a vizsgákon, a „csertifikát” mindenképpen jól mutat majd az önéletrajzban. Az említetteken kívül kiemelendő még a látó­ körszélesítés momentuma, ami tiszta haszon. Például eleddig csak a jogegységesítés (unification du droit) távoli, fennkölt célja lebegett a szemünk előtt, mint a jogösszehasonlítás alkal­ mazott területe. Gyakorlatias „angol” oktatóink viszont „a jog kufárairól” (merchants of law) beszéltek, akik pl. a nemzetközi magánjog terü­ letén aratnak bőséggel. Kevéssé hangzik fennkölten, nemde? Amiért végül is Lausanne telitalálat volt, az a tény, hogy amit a padban ülve tanultunk, annak az utcákon a saját szemünkkel láttuk a megva­ lósulását, és ezzel alig túloztam. Többnyelvű társadalom, nyitott gondolkodásmód, jólét, ész­ szerű megoldások. (Bővebben írok erről: w™ ahonap.hu, megjelenik októberben.) Hasonló bonuszként aposztrofálhatjuk a svájci­ ak nemzeti (!) jogösszehasonlító intézetét. Égy Józsefváros-méretű egyetemi campus (Lausanne-Dorigny) közepén található, amely terü­ let lenyúlik egészen a Genfi-tó partjáig. Pár lé­ pésre található az UNIL egyetem jogi fakultása, szintén egy nagyobbacska könyvtárral. Nem mellékes, hogy e két intézmény biztosította, ké­ pes volt biztosítani a szesszió rendezésének tár­ gyi feltételeit. Az Intézetben a legújítóbb, legfejlettebb jogi megoldások átvétele végett folyamatosan vizs­ gálják a különböző jogrendszereket, s kapnak erre megrendeléseket a svájci kormányzattól (szövegtervezetek, vélemények, elaborátumok kidolgozása stb.). Mindezt az alkalmazott jogi munkát látni, azt hiszem, sokunk számára fel­ ért egy revelációval, új irányt szabván ambíció­ inknak. Amint a Péteri professzor úr is meg­ állapította: „Itt mások a lehetőségek. Nekünk, magyaroknak kemény munkával és szorgalom­ mal kell ellensúlyoznunk a nyugatiak jobb anyagi feltételeit.” Miután mind épségben fogtunk partot idehaza, így minden jó, ha a vége jó. Ha végre egyszer megtanulok franciául, bízvást jelentkezem majd a második évfolyamra is, mert - ahogyan ír tanárnőnk a beavatottak huncut mosolyával az arcán kinyilvánította: „Comparative law is always fun!” - Mindig móka... TarrÁdám kilencedik oldal �Győztes Pázmányos jogászok Diadal a miskolci EU Vándorkupán A Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi ka­ ra 2007. május 10-11-én rendezte meg az Euró­ pán Law Moot Court Competition mintájára a III. Miskolci EU Vándorkupa Európa-Jogi Perbeszédversenyt. A rendezvényen a csapatok - jo­ gászhallgatók és már végzett jogászok kü-lön ka­ tegóriákban - írásbeli beadványok készítésével és annak szóbeli ismertetésével mérhették össze a közösségi jogi tudásukat. Jogi karunk a posztgraduális „fiatal jogászok” szekcióban képviseltette magát a versenyen. A csapat tagjai Schmidt Richárd (csapatkapitány, ügyvédjelölt), Hegedűs Levente (köztisztviselő) és Pasqualetti Gergő (köztisztviselő) korábban karunkon végeztek, jelenleg a Deák Ferenc To­ vábbképző Intézet angol nyelvű EU szakjogász­ képzés posztgraduális hallgatói. A versenyről a beadványok leadási határideje előtt 10 nappal olvastak a Pesti Ügyvéd című havi lap­ ban. Á versenykiírásban egy fiktív jogeset szere­ pelt, melyhez beadványokat kellett készíteni alpe­ resi és felperesi oldalról egyaránt. Ezek terjedelme nem haladhatta meg a 15-15 gépelt oldalt. A fiktív jogesethez hasonló, precedens ügyeket kerestek, s azokat felhasználva sikeres beadványt készítettek, hiszen bekerültek a miskolci döntőbe. A döntő május 11-én délután volt a posztgraduá­ lis szekció számára. A perbeszédverseny olyan volt, mint egy bírósági tárgyalás. A csapatok egy­ más ellen érveltek előbb alperesként, majd felpe­ resként. Mindkét alkalommal először ismertetni kellett a jogesetet 10 percben, utána pedig 5-5 percben kellett reagálni az ellenfél hivatkozásaira és érveire, valamint a bíróság kérdéseire. A háromtagú bíróság (egyben zsűri) értékelte a csapatokat, mind az írásbeli teljesítményt, mind pedig a szóbelit (külön írásbeli zsűri - az ELMCvel ellentétben - nincsen). A zsűrit Somssich Ré­ ka (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium), Maczonkai Mihály (PTE, dékánhelyettes, docens) és Angyal Zoltán, (ME Európajogi és Nemzetkö­ zi Magánjogi Tanszék, adjunktus) alkotta. A bírák több szempontot vettek figyelembe az értékelésben. Először is azt, hogy a kiírásban sze­ replő kritériumoknak megfelelően, közösségi jo­ gi alapon közelítették-e meg a versenyzők a kér­ déseket. Ezen kívül azt, hogy az ötéves és a posztgraduális tanulmányok elméleti rendszerét hogyan voltak képesek átültetni a gyakorlatba, mert ez a megmérettetés elsősorban gyakorlat­ orientált volt. A legfontosabb pedig, talán az volt, hogy mennyire tudtak speciálisan EU-s jogi gondolkodást alkalmazni az érvelések és hivatko­ zások terén. A győztes csapat tagjainak véleménye szerint az volt a mindent eldöntő a pontozásban, hogy egyedi ötletekkel próbáltak előrukkolni és mindig sikerült, szinte azonnal reagálni a zsűri vagy az ellenfelek kérdéseire és támadásaira, persze he­ lyesen. Elmondták, hogy voltak olyan csapatok is, akik felolvasták a jogeset ismertetését, vagy a jogszabályi hivatkozást keresgették hosszú perce­ kig, ami ugye nem befolyásolta pozitívan sorsuk alakulását. Ricsi, Levente és Gergő azonban hiányolták azt, hogy a Pázmányon tanuló joghallgatók nem érte­ sültek a megmérettetésről, ezáltal nem is indultak a versenyen. Mindenkinek ajánlják ezt a jövőben, mert itt kipróbálhatják, mennyire talpraesettek, mennyire jó a kommunikációs képességük, és nem utolsó sorban érezhetnék, hogy milyen egy hivatalos tárgyalás résztvevőjeként helytállni. Azt még elárulom, hogy győzteseink nem érik be ennyivel! A következő megmérettetésüket már nem hazai környezetben, hanem a European Law Moot Court Competition versenyen képze­ lik el, melynek döntője Luxemburgban lesz. Kun Gellert Ügyvédi történetek 1. rész Vádemelés a temetkezési vállalkozó ellen Ügyvédnek lenni mindig is érdekes dolog volt. Olyan esetekkel lehet találkozni, amelyek egy hétköznapi ember számára már-már elképzelhe­ tetlenek. Bérces László, a Polgári Eljárásjogi Tan­ szék mestertanára úgy gondolja, hogy egy-egy büntető- vagy polgári jogi törvénynek a megér­ tetését nagyban segíti, ha az elmélet párosul a gyakorlattal is. Az ügyvédi történetek sorozat­ ban Bérces tanár úr különböző, érdekesebb ügy­ védi eseteiről lesz szó. Az első részben egy temet­ kezési vállalkozó elleni vádemelés körülményeit újuk le. Egy vidéken élő házaspár Budapestre szeretett volna költözni, és úgy gondolták, hogy a község­ ben eltemetett őseiket exhumáltatni szeretnék, és a fővárosban temetnék őket újra, mert idős ko­ ruk miatt a vidéken lévő sírhoz már nem tudtak volna kijárni. Ennek érdekében megkeresték a helyi plébánost, hogy kitől lehet engedélyt kérni, és miként lehet elvégeztetni az exhumálást. A plébános közölte a házaspárral, hogy a helyi te­ metkezési vállalkozónak van erre jogosultsága, akit később felkerestek, és az el is vállalta a mun­ kát. A megrendelésnek eleget téve a segédmun­ kásával elvégezte a munkát, a megrendelők a maradványokat Budapestre szállították, és újra­ temették. A temetkezési vállalkozó és segédje elkezdte viszszatemetni a kiásott, üresen hagyott gödröt, azonban ahogy elkezdték a munkát, rövid időn belül hatalmas vihar tört ki, így az egyébként tizedik oldal agyagos talaj miatt nem tudták visszatemetni a gödröt. A balesetveszély elhárítása érdekében a kiásott gödör négy sarkára faoszlopokat vertek le, azokat két helyen dróttal körbekerítették, melyekre figyelemfelhívó műanyag szalagokat helyeztek. Sajnálatos módon még aznap éjjel is­ meretlen tettesek jogtalanul eltulajdonították a temető kovácsoltvas kapuját és a temetkezési vállalkozó által levert négy faoszlopot is. Másnap ezt tapasztalva, a vállalkozó újabb négy oszlopot vert le, amit következő éjjel ismét eltulajdo­ nítottak. Ezt követő napra esett Mindenszentek ünnepe, és a temetkezési vállalkozó egyéb elfoglaltságai miatt a második eltulajdonítást követő napon az oszlopokat már nem verte le, és nem kerítette körbe a kiásott sírhelyet. Az este folyamán a szomszédos sírhelyhez egy édesanya érkezett 16 éves fiával a kegyeletét leróni. A fiú, miközben nagyszülei sújának keresztjénél a gyertyát akarta meggyújtani, véletlenül belecsúszott a kiásott gö­ dörbe, ahonnan kijönni azonban már nem tu­ dott, mert éles fájdalmat érzett a lábában. Édes­ anyja a temetőben lévő szemtanúk segítségét kérte fia kihúzásához, aki ezt követően nem tu­ dott ráállni a lábára. Ezután kihívták a körzeti or­ vost, aki gyermeket megvizsgálva úgy döntött, hogy mentővel be kell szállítani a közeE városi kórházba. Miután ez megtörtént, a gyermek tér­ dén röntgenvizsgálatot végeztek, mely szalagsza­ kadást nem mutatott ki. Ezt követően az orvo­ sok azt tanácsolták az édesanyának, hogy vigye haza gyermekét, és abban az esetben, ha a pana­ szok nem szűnnek meg, akkor hozza vissza a kórházba. Pár nap elteltével a panaszok nem szűntek meg, így a gyerek visszakerült a kórházba, ahol a második röntgenvizsgálat már kimutatta a térdszalag-szakadást, és így elrendelték az azonnali műtétet. Az elvégzést követően 8-10 nappal az édesanya ment gyermekéért a kórházba, hogy hazavigye. A gyerek felkelt az ágyból, majd 2-3 lépés megtétele után összeesett és meghalt. A halál oka tüdőembólia volt. A műtét során va­ lószínűsíthetően vérrög keletkezett, ami a felke­ lést követően megindult, és ez okozhatta a halált. A temetkezési vállalkozó ellen foglalkozás köré­ ben elkövetett halált okozó veszélyeztetés miatt indult eljárás, melyben a védelemnek az eljárás során firtatnia kellett azt, hogy esetlegesen nem történt-e orvosi műhiba, megtörtént-e a megfe­ lelő vérhígító beadása, ugyanis annak hiányában a halálnak ez is lehetett volna közvetlen kiváltó oka, illetve a védelemnek rá kellett mutatnia arra is, hogy a temetkezési vállalkozó foglalkozása szabályainak esetleges megsértése nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett halállal. Végül ez utóbbi vélekedést a bíróság elfogadta, és meg­ állapította, hogy a halálos eredmény bekövet­ keztében gondatlanság nem terheli a vállalkozót. Magyar Attila �HÍVŐ SZÓ Szent Imre herceg ezeréves jubileuma Példaképekre minden korban, mindenhol és min­ denkinek szüksége van, volt és minden bizonnyal lesz is mindig. Olyan embereket keresünk, akikre valamilyen okból felnézhetünk, akiket követhe­ tünk, mert valamilyen szempontból jobbnak tartjuk őket, mint saját magunkat. Sportolókat, színészeket, államférfiakat dicsőítünk, egyfajta hi­ ánypótlásként. Napjaink fokozódó sztárkultusza mellett a valódi értékeket keresők egyre erősebben vágynak igazi életpéldákra. Többek között ennek köszönhető például Teréz Anya vagy II. János Pál pápa személye iránti hatalmas érdeklődés. Igaz, so­ kan csak haláluk után Jöttek rá”, hogy mennyire értékes emberek voltak. Mások pedig meglovagol­ ták a divat hullámait, és pénzt kerestek az értéke­ ket keresőkőn. Ahogy az mindig is lenni szokott. Bár szerencsére az XX-XXI. században is nagyon sok szép erkölcsi példát adó emberi életet találunk (közeli példa erre az egy éve boldoggá avatott Salkaházi Sára), érdemes néha messzebbre visszanyúl­ ni, és kutakodni a történelem kifogyhatatlan kin­ csestárában is. Nem elfeledve persze, hogy a hoszszú évszázadok alatt könnyedén megszépülhetnek a dolgok. Mi, magyarok is számos nagy egyéniség­ gel járultunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Az országunkat a Szűzanya oltalmába ajánló, a keresztény magyar államot megteremtő Szent István, illetve az erős­ kezű Szent László királyok csak a legnevesebbek a magyar szentek között. Azonban most nem róluk emlékezünk meg, hanem születésének ezredik év­ fordulója alkalmából a fiatalon elhunyt Szent Imre hercegről. Imre herceg Szent Istvánnak, az első magyar ki­ rálynak és feleségének, Boldog Gizellának a gyer­ meke volt. Nem az egyetlen gyermeke, de testvérei még fiatalabb korukban meghaltak. Hogy Imre melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Ne­ vét minden bizonnyal anyai nagybátyja, II. Henrik német-római császár után kapta. Életéről csak krónikák és legendák alapján vannak csak infor­ mációk. Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök. A későbbi szent püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, és elvé­ geztette vele a kor legmagasabb szintű iskolai fo­ kozatait. A tudományok mellett a rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától atyja mellett nevel­ kedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, fi­ nom, nem e világból való alaknak rajzolták. „Pedig - íija joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiesség­ nek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos nyerseségéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának ne­ velte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él, és szenteli meg az ural­ kodás német hagyományait” Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végző­ dött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka, békét aján­ lott a császárnak. István trónutódlási terveit a fiatal herceg tragikus halála hiúsította meg. Imrét vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, s 1031. szeptember 2-án be­ lehalt sérüléseibe. Halálának pontos helye sem is­ mert, valószínűleg a bihari Igfon-erdő. Szentté avatása után itt épült fel a XI-XII. század forduló­ ján a Szent Imre apátság épülete, mivel középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén mo­ nostort építettek. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pá­ pa I. István királlyal és Gellért püspökkel együtt avatta szentté 1083. november 4-én. Ünnepe: no­ vember 5. Teleki Levente Isten éltessen Deim Pali bácsi! Kiállítás-beszámoló Aki a nyári bulizások után ki van éhezve a kultú­ rára, akinek megfáradt a szeme a sok mozifilmtől, vagy csak egyszerűen van egy felesleges fél órája, látogasson el az V kerületi Aulich utcába, ahol a Hamilton Aulich Art Galéria rendezett kiállítást Deim Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas festőmű­ vész képeiből. Deim Pál 75 éves lett idén, s a kiállítás igyekszik is bemutatni a több mint negyven éves életpálya vissza-visszatérő motívumait. Á tavalyi, Emst Mú­ zeumban rendezett gyűjteményes kiállítására most teszi fel a koronát a festő, számos idén alkotott ké­ pet vehetünk szemügyre. Világában geometrikus teret épít fel, amit vonalak, szálkák, kapszulák („Deim-nudlik) áramlása jár át. Ebben a közegben jelenik meg a bábu formájú ember magányosan és egyben a szubjektum zárványaként, vagy éppen az uralkodás nem éppen szcmlesütött kacsintásával, olykor párosán vagy társaival. Deim maga is bá­ buknak nevezi alakjait, melyeket megformálva a végletekig leegyszerűsítette az ember bonyolult biológiai és szellemi struktúráját. Az ember tiszta, általános érvényű vizuális jelekké, képletekké vált, amely ábrázolásban elhagyható a lényegtelen, és jobban észrevehető a lényeges. Formailag legköze­ lebbi rokonaik a kuglibábuk és a tájékoztató táblák nemzetközi szimbólumjelei. Ezek a bábuk (miként mi, mindannyian) élnek, szeretnek, elválnak, meg­ halnak, lelkűk elhagyja testüket. Minden cselek­ vésnek transzcendens vetülete van. Különös nyel­ ven szólnak a képek, szimbolikusak, túlvilágiak. Ars poeticája a végtelent, az egészet kereső művé­ szé. Ahogy ő fogalmaz: „Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végered­ ményben az ember minden tevékenységét - leg­ alábbis a vallás, a hit dolgában - mindig ehhez pró­ bálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áramkörbe, igazolandó, hogy nemcsak egy por­ szem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épült fel, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektum­ mal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek!’. Deim művészetének egyik központi fogalma, mint az igaz művészet origója, a szintézisre való törekvés. A hagyományhoz fűződő viszonya, ha­ sonlóan példakép mestereihez, Barcsayhoz, Vajdá­ hoz, rendkívül erős. Hisz a provincia erejében, szentendrei művészként vallja, hogy mindenki más körülmények között nő fel, s ezen az ablakon ke­ resztül látja minden ember olyannak a világot, amilyennek látja. így lehet felismerni képein a szentendrei templomokat, a kolostor-képeket, a szentendrei mesterek hatásait. Ezen a kiállításon is láthatunk képeket a Golgota-sorozatból, a Csend­ képekből, a Tantrikus képekből. Korábbi alkotása­ iból merítve visszatér korábbi témáihoz, hozzá rak, elvesz belőlük, visszatekint, összegez. De a felépí­ tett világában már nem a csend, a rend uralkodik, hanem a kiáltás és a deformáció. Deim 75 évesen a teljes, valljuk meg őszintén, deformációba hajló vi­ lágunkat jeleníti meg, a bábu lassan megtörik, el­ veszik kétarcú, csalfa világunkban. Jajkiáltása ne­ künk szól: az Éghez kiált, de minket figyelmeztet. Figyelmeztet időnk véges voltára, bűne-inkre, elveszettségünkre, arra, hogy az igazi halál ott kez­ dődik, amikor már nem törekszünk a fény felé. Óriási kartonból és farostlemezből készült alkotá­ sai (A lélek elhagyja otthonát, Zizegő világegyetem kapuja) mind erre emlékeztetnek. Mi, emberek térben és időben korlátozott, szűk keretek közé szorított lények vagyunk, de képesek vagyunk ha­ tárainkat fokozatosan tágítani. Mindig lenniük kell körülöttünk kis ablakoknak, amelyeken ke­ resztül eljuthatnak hozzánk az érzékeinken túli vi­ lág fényei. S a festőnek úgy kell megalkotnia szűk építményét, hogy azon keresztül minél több fény hatolhasson be a végtelen sejtések birodalmából. A képek megértéséhez nem csak a szemed, a lel­ ked is nyisd ki! Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Palio, avagy a lélek jutalma Egy civettina beszámolója Az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően ed­ digi életem legboldogabb hét hónapját töltöt­ tem Sienában, abban a toszkán városkában, amelyben minden évben kétszer megren­ dezik a híres lovas versenyt, a Palio-t. Az útikönyves leírást félretéve a magam tapasz­ talatai és élményei alapján szeretnék egy kis ízelítőt adni abból, mi az a Palio, és miért is nevezik „a lélek futamá”-nak. Bevallom őszintén, Sienába érkezésem előtt sohasem hallottam e versenyről. Először ak­ kor „találkoztam” vele, amikor albérletet ta­ láltam a belvárosban, a Piazza dél Campo kö­ zelében. A „házinéni” kíváncsiskodó kérdé­ semre, amely arra irányult, hogy mik lehet­ nek azok a tompa puffanások, amelyeket a több száz éves ház falai között hallok, el­ mondta, hogy azok csak a dobosok, akik gyakorolnak a Palio-ra... Később részletesen elmesélte, mi is ez a egész cécó - dél-olasz lé­ vén őt kevésbé hozza lázba ez az őrület -, ám akkor még nem értettem belőle semmit. El­ mondta, sikerült azt a házat választanom, ahol a Civetta contrada (vagyis Bagoly kerü­ let) székhelye van, és mivel itt fogok lakni, én is civettina leszek. Nem késlekedett hozzá­ tenni, hogy épp ez az a kerület, amely a leg­ régebb óta, 28 éve nem nyert a versenyen... Na, gondoltam, ez jól kezdődik... Siena a városfalon belül 17 kerületre, úgyne­ vezett contradákra van osztva, s ezeket álla­ tokról nevezték el (pl. chiocciola (csiga), bruco (hernyó), isrtice (tarajos sül). A sienaiak ezekben contradákban születnek, keresztelkednek, házasodnak, élik a társadalmi-közös­ ségi életüket. Nem pusztán jópofa szokásról van szó, ez számukra az Elet. Mindezek után beláttam, én pusztán „tiszte­ letbeli civettina” lehetek, semmi több. Annál is inkább, mert azt tartják, ha nem ide szü­ letsz, az dönti el, melyikhez tartozol, hogy az első sienai éjszakádat hol töltőd. No mármost én ezt az Oca (liba) contrada területén lévő szállodában aludtam... (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ők nyerték a júliusi fu­ tamot©). Téved az, aki azt gondolja, a Palio csupán egy folklorisztikus esemény, melyet a turisták ez­ reinek rendeznek évről évre. Maga a futam nem több mint másfél perc. A lovak mind­ össze három kört (közel 1000 m) futnak a híres Piazza dél Campo-n. Aki csupán erre az tizenkettedik oldal egy napra látogat a városba, egy felejthetetlen élménnyel lesz ugyan gazdagabb, de nem érzi át, nem érti meg mit is jelent a sienaiak szá­ mára a Pailio. Contrada-tagnak lenni hagyo­ mány. Nyakba kötni a nagyapától vagy nagy­ mamától örökölt, vagy kereszteléskor kapott címeres selyemsálat - olyan technikával, hogy hét hónap alatt sem sikerült megfejte­ nem a titkát -, melyet minden fontos alka­ lomkor, felvonuláskor viselnek, büszkeség. Minden héten más contrada szervez szabad­ téri, 100-200-300 fős közös vacsorát az ut­ cán, és nem számít, hogy ott általában embe­ rek közlekednének, sőt az sem, ha netán lejtős az az utca (ami nem túl ritka Sienában), ők kiteszik az asztalokat és a székeket, lezár­ ják az utca két végét, mert ott most össze­ gyűltek a contradaiolik (kerület-tagok), és vacsorázni akarnak. Dobolnak, zászlót for­ gatnak, énekelnek. Az étkezés végeztével már evőeszközzel csapkodják az asztalt és így éneklik himnuszukat, merthogy a contradaknak olyan is van, a dallam ugyanaz, csak a szöveg más és más. Egy-egy ilyen estén fel­ lobogózzák az adott városrészt, és falra sze­ relhető lámpákkal biztosítják a világítást. Július 2. és augusztus 16. Az év minden pilla­ natában, hónapról hónapra, hétről hétre a sie­ nai emberek e két napra készülnek. Szenve­ délyesen, szeretettel, odaadással, hittel, biza­ lommal, reménykedéssel. A vizsgaidőszak végeztével július 1-én tértem vissza Sienába. Meglepetten tapasztaltam, hogy „átöltözött” a város. A Piazza del Campo-t pár nap leforgása alatt lóversenypályává alakítják, kerítést és tribünt állítanak fel, le­ szólják körbe sárga tufával, amin tíz contra­ da lovai futnak majd. Csak tíz, az előző évben nem futott hét, és a verseny előtt egy hónappal kisorsolt további három. A teret körülvevő házakat vörös és barna kárpitok díszítik, minden utca felzászlózva, kivilágít­ va. Angela, akinél laktam, figyelmeztetett, hogy mielőtt először rálépek a tufára, kíván­ jak valamit. Kívántam... A Nagy Nap előtti este zajlik az általános próba, amikor ló és lovas kipróbálhatja magát az igazi verseny előtt. A zsokét a contradak szerződtetik, míg a lovakat sorsolják. Termé­ szetesen a jószágok innentől fogva különle­ ges elbánásban, csucsujgatásban részesülnek. Naponta járatják, csutakolják és fésülik őket, répát és fejes salátát kapnak enni, kézből. Te­ hát a lovakat meg kell becsülni. A ló az egyik főszereplő. A verseny reggelén pedig beveze­ tik a templomba és a pap megáldja... A futam előtt két órával kosztümös felvonu­ lás kezdődik, amit a Torre del Mangia félre­ vert harangja jelez. Én már 3-4 óráyal előbb kiültem a térre, hogy biztosan beférjek, ugyanis ha lezáiják a teret, onnan se ki, se be. Este hét óra van. Az élmény leírhatatlan. Van valami a levegőben. Visszafojtott lélegzet, fe­ szült izgalom. A téren néma csend. Az összes fej egy irányba fordul, a rajt irányába. Egy pisszenés sem hallik. Szólítják a contradak lo­ vait a sorsolás szerinti sorrendben. A legnehe­ zebb feladat a tíz lovat egy sorba állítani, két kötél közé. Ez akár fél órába is telhet. De amikor sikerül, eldördül a lövés, s a rajtbíró indítja a versenyt. A futam végét a kevésbé gyakorlott néző akkor vesz észre, amikor el­ szabadulnak az érzelmek... Vagy megkezdő­ dik a határok nélküli ünneplés, vagy kiül az arcokra a keserűség és csalódottság, „egy év munkájának” hiábavalósága. A győztes con­ trada zászlaja pedig ott lobog a városháza ab­ lakában. .. Csak álltam a pályán és néztem az embere­ ket. Nem sírtak, zokogtak..., férfiak, nők, gyerekek, idősek, fiatalok... Mindenki. Majd egymás nyakába borultak, úgy énekeltek. A zsokét (fantino) - akinek teljesítménye bá­ mulatra méltó, hiszen szőrmentén üli meg a lovat, csak a kantár és egy bot van a kezében - hősként ünneplik, egymást tapossák az emberek, hogy a vállukra vehessék, vagy hoz­ záérhessenek a lóhoz. A győzelem után első útjuk a templomba vezet... Júliusban a Pro­ venzano templomba, augusztusban a Dómba mennek hálát adni. Maga a „nyeremény” a dicsőségen túl persze maga a Palio, ami nem más, mint egy gyö­ nyörűen hímzett drapéria, minden évben más híres mesterek keze munkája. A győzelem után még számos éjszakán vo­ nulnak végig a győztes contradak a Piazzán, büszkén a magasba tartva „nyereményüket”. Curm a szájukban, merthogy új Palio szüle­ tett. És a készülődés újrakezdődik, mindad­ dig, amíg Siena áll. Mert a Palio a lelkekben van... Radich Orsolya �Vásárolj okosan! Az angol kocsma Úgy tűnik, a nyári uborka-szezon a kereskedőknek is betett. Nincsenek szaftos politikai hírek, hosszabban időz a média az időközben felbukkanó, aprócska hírek mellett is. Igazából nem nagy ügy ez a guárgumi-dolog sem. A szakértők röpke két hónap után megállapították, hogy alig került a polcra dioxinnal mérgezett termék, és az így fellelhető mennyiség is olyan csekély, hogy a 20 éven keresztül történő napi fogyasztás okozhat csak komolyabb tüneteket. Ez van. Téma lezárva. Többet nem lesz arról szó, hogy miért is kell nekem „gyümölcsjoghurt” fedőnév alatt Indiából származó gyomnövényma­ got ennem?! Ugyanis, Kedves Olvasó, erre szükség van. E nélkül nem tudnám tömi a joghurt/füge/müzli ízesítésű tejcsokit, tudniillik a víz nem törik. Saj­ nos a fizika/kémia alaptörvényeit még éles eszű gyártóink sem léphetik át, szóval: ha nem rakják bele az alapanyagot, akkor az nem is lesz benne. A guárgumi kocsonyásító/sűrűsítő hatását így nagy elismerés övezi „gazdaságos” körökben. Egy E-412-t biggyeszteni a csomagolásra meg nem kerül semmibe. Maga a növény nem mérgező, illetve még nem bizonyították be. Lassan idő­ szerű lenne a vizsgálat, mivel az élelmiszerek 80%-ában megtalálható. Van olyan termék, amibe belerakják, amit kell! A csodaital receptje még min­ dig titkos, de legendák keringenek az eredeti alkotórészekről (amit 1904-ben betiltottak „hangulatjavító” hatása miatt). Sajnos van egy-két kevésbé titkos összetevője is, ami miatt kiváló rozsdaoldó a szóban forgó ital. Magas foszforsav-tartalmának köszönhető, hogy a benne áztatott csirkecsont egy nap után hajlítható. Jó poén, próbáld ki! Azt mondják, minden esemény csak egyszer hír. A folyószennyezés tehát már nem lehetne az. Csak a változatosság kedvéért ez most szegény Rábánkkal történik. A Boxmark bőrgyárnak köszönhetően (ti. az általuk a Rábába bocsá­ tott naftalin-szulfát mennyisége ötszöröse az Unióban megengedettnek) több civil szervezet is az osztrák termékek elleni bojkottra szólította fel a magyar vásárlókat. Elkeserítő, hogy a most tetőpontjára ért „ügy” már hat éve húzó­ dik, miközben egy szűrő felszerelése csak két hétig tartana. A bojkott termé­ szetesen önmagában nem szünteti meg a környezetszennyezést. Nyomásgyakorolásra viszont alkalmas. Bár nem tudom képes lesz-e valaha is lemondani a magyar fogyasztó közönség az osztrák sörökről, hogy helyette a németet, csehet, ne adj’ Isten, a magyart válassza! Magyarországon egyébként sem divat magyar árut vásárolni. Sokan tartják a hazait az árához képest silánynak, rövid életűnek. Van is benne igazság. Ha­ zánk azonban büszkélkedhet jó pár olyan termékkel is, ami állja a versenyt az import áruval szemben. Rengetegen mégis megveszik inkább a kínait, a szlo­ vákot, a románt, csak azért, mert nem nézik, mit emelnek le a polcról. Ese­ tenként az, a kínai javára írható csekély árkülönbözet kever be, amit, ha le­ nyelnénk, talán nem kellene bezámj/eladni pár magyar üzemet, és lenne állása az „apjuknak” is. Van itt egy kis ellentmondás. Tudom én, hogy az ún. magyar gyárak már rég külföldi kézben vannak, de többféle szempontból lehet valami „magyar termék”. Egyesek szerint csak a magyar tulajdonú üzemben gyártott áru a magyar, mások megelégszenek a magyar alkalmazottak, dolgozók termékeinek hazaivá nyilvánításával (lásd „Suzuki, a mi autónk”). Én azt a verziót pártolom, amely honfitársaink fog­ lalkoztatását tartja a meghatározónak. Nincs kedvetek negyedórákat tölteni a polc előtt Rubik-kockaként forgatva a terméket, és keresgélni a származási országot? Akkor figyelmetekbe ajánlom a httpAwww.hmo.hu/index.php ol­ dalt, itt fenn van az összes regisztrált tag. Továbbá, érdemes benézni a www. tudatosvasarlo.hu honlapra, ahol még a csomagoláson található jelzések értel­ mezéséhez is segítséget kaptok! Most érkeztünk el fejtegetésem céljához. A nyár botrányai többünket rádöb­ bentettek arra, hogy igenis tudunk tenni saját magunkért, nemcsak sodródni a gazdaság generálta árral! A pénz nagy úr, és mi döntünk arról, hogy mire költjük, hogy kit/mit támogatunk! Ténylegesen azt esszük-e, amit akarunk, avagy jó illatú műanyaggal keltjük a jóllakottság érzését? Minimális időráfor­ dítással, és az általános iskolában szerzett tudásunkat felhasználva (ti. olvasás) máris a szükséges információk birtokába juthatunk. Álláspontunk jogi szin­ ten is támogatásra talált, amikor 2007. július 1-én hatályba lépett az EU azon rendelete, mely az élelmiszerek címkéin és reklámjaiban használt, összetevők­ re vonatkozó állításokat hivatott „kordában tartani”. Itt az az alapkövetel­ mény, hogy a feltüntetett adatok az átlagfogyasztó számára is érthető módon jelenjenek meg. Rövidke cikkembe nem fért bele a tudatos vásárlás minden fortélya, csak egy­ két aktuális kérdésre hívtam fel a figyelmet. Akinek fontos, mire költi egyre kevesebb pénzecskéjét, nyissa hát ki a szemét, vagy tájékozódjék bátran a fent megjelölt honlapokról! Az angol kocsma mintha éppen csak rád várna, nem kérkedő, de megfe­ lelően öntudatos cégtáb­ láival, a nagyotmondást szinte kínosan, arisztok­ ratikusan kerülő kül­ sejével már a távolban feltűnvén megnyeri szí­ vedet. Csak azoké ez az öntudat, akik ismerik az elmúlt messzi időt, bir­ tokolják azt, akiktől nem vették el, és akiknek sze­ mernyi kétségük sincs afelől, hogy a jövő is ugyanígy, csak rájuk vár. Számunkra, az oly sok­ szor megnyomorított, csekélyebb értékünket mára már alaptörvénynek elfo­ gadó népek számára az angol kocsma talán még több is, többet ad, többet mutat magából, mint sok helybélinek. „Alapítva 1830-ban” - az utcai felirat elolvasása után szinte elégedetten lépnénk tovább, mintha csak egy műemlék falán nyugvó feliratot olvastunk volna. Némi hitetlenkedéssel, mégis meg­ nyugvással, sőt, reménnyel tölt el ez az oly természetes, egy pontos adatot hig­ gadtan a tudtunkra adó felirat, hiszen mi olyan helyekről jöttünk, ahol már régóta inog a hitünk abban, hogy az ember is képes az örökkévalóságnak épí­ teni. Az angol kocsmák pedig minden kétséget kizáróan, magától értetődő természetességgel az örökkévalóságnak épültek, kevesebbért talán egyetlen téglát sem fogtak volna kezükbe építőik. Az angol kocsmában magadat látod, kívülről. És nem csak jelenkori önmaga­ dat, sőt talán azt a legkevésbé. Látod önmagad a fiatalság lázában, hevülten vi­ tázva mindenkivel mindenről, semmitmondó, közhelyes kijelentéseket mindent átható, csontig hasító bölcsességekként magasztalva, ostoba tévesz­ mékért és féligazságokért lelkesülve, de mindenkor szinte kétségbeesetten szomjazva a valódi igazság után. Látod magad később, miután meglelted az igazságot, és megpróbálsz valamit kezdeni vele, addigra már rájöttél, hogy az egész embert, teljes életet követel - nem erre számítottál, mikor azt a kocs­ maasztalnál megismerhető, kibeszélhető, helyben, sebtében megélhető vala­ minek vélted. A kocsmaasztal, és a körülötte vitázó társaságod, barátaid, ellen­ ségeid az utat mutatták meg, az eszköz voltak a megismerésre: de maga az igazság már kint van az utcán, és ott van benned, követ, akárhová mész. Ha alaposabban körülnézel, látod magad a jövőben, évtizedek múltával, bár vo­ násaidat pontosan kivenni már nem tudod. Nem tudod, vajon mire is mentél a fene nagy igazságoddal, képes vagy-e még az őszinte mosolyra, képes lennél-e még ölre menni az igazságodért, egy kevéssé sem kétkedve a harc értelmében. De látod magad, és megnyugodhatsz: megőrizted magadban azt, amit feltétlenül meg kell. Ennél többet nem lehet, nem is szabad látnod jövődből. Ha körbenézel, láthatod a jelenedet is, az embereket, akikkel azonos korban vagy kénytelen élni, és akik - mily furcsa! - most egyáltalán nem hatnak za­ varóan. Önkívületben vitatkozó asztaltársaságok, amilyen a tiéd is volt, nem is olyan régen, magányosan a sörükbe feledkező alakok, nagy bánattal a szí­ vükben, a munka utáni feloldódást hajszoló komoly, nyakkendős emberek, a szemedben valahol félúton tartva a mély tisztelet és a szánakozás között, könyvükbe révedő, kopott ruhájukkal valamit magukból mutatni szándékozó diákok, talán valamennyiükben ott rejtezik a nagy filozófus. És láthatsz má­ sokat is, az elmúlt századokból itt ragadva. Láthatod az angol irodalom javát, Eliot-ot, Wilde-ot, Bums-t, költőiket, művészeiket, akik éppen ilyen asztalok­ nál ültek, vitatkoztak, ettek, ittak, éltek, és, ha eljött az idő, haltak meg. Itt ma is biztonságban vannak, az utcára már nem merészkednének ki. Az ő igaz­ ságaikat is megviselte az idő, nem mintha változtak volna, csak felismerésük lett nehezebb. Akik a kocsmába betérve ülnek asztalukhoz, azokkal szóba áll­ nak még, időnként elégedetten, szinte észrevehetetlenül biccentenek évszáza­ dos társaságuk tagjai felé. Ez hát az angol kocsma - maga az élet, mégpedig a jó élet reménye. A hely, ahol felkészülhetsz a rád váró megpróbáltatásokra, a menedék, ahol ellátják sebeidet, és ahol új erőre kaphatsz. Sörödet kortyolgatva tétován elmoso­ lyodsz, sóhajtasz egyet - és máris az utcán találod magad, odahagyva bizton­ ságot nyújtó odúdat. Horvátth Sarolta Capt. Charles Ryder tizenharmadik oldal �Hideg zuhany Filmkritika: Forró zápor (rendezte: Antonio Banderas) Addig oké, hogy egyébként is csak azért ültünk be a moziba, mert más dolgunk nemigen akadt, s va­ lahol azt olvastuk, hogy Banderasnak sikerült összeválogatnia új filmjéhez a legszebb spanyol színésznőket. Alpári, triviális szándékokkal, s nem egy kultúrsznob élvezkedő kifinomultságával ké­ szültünk a filmre. Még valami rágnivalót is vet­ tünk, pedig ez igencsak nem szokásunk, s ha énünk szellemibb része két székkel odébb ült volna tőlünk, bizony kellő megvetéssel szemlélte volna létünk. Egy idősödő hölgy volt is kedves emlékez­ tetni minket többször, hogy ne zörögjünk, de mi­ vel esetében nem hihettük el, hogy a spanyol színészjánykák szépsége taszította a terembe (s más érvet elképzelni sem tudtunk a Forró zápor mel­ lett), nem tartottuk fontosnak, hogy tiszteletben tartsuk nézői jogait. Zörögtünk, vártuk a beígért Malagát, a hetvenes éveket, a Franco-éra suttogó, izzadt szexualitását, a spanyol lányokat, bikinit, nyarat, ilyesmit. Malaga és a hetvenes évek be is jött. A többi pedig csak a rendező szándékában lé­ tezhetett. És akkor álljunk meg egy elméleti kapa­ vágásra itt. Miről szól egy film, mitől jó? Kell egy ötlet, amely a rendező valós vagy nem valós élmé­ nyén nyugszik, s amely olyan erősen feszíti fantá­ ziáját, hogy vászonra kívánkozik. Ez lehet egy történet, lehet egy életérzés, bármi. Banderas Mala­ gában született, irigyeljük is ezért rohadtul őt, ott gyerekeskedett, csókolózott, vesztette el a szüzes­ ségét, s közben a nap le-föl ment a tenger távoli horizontján, s hol erős szél fújt, hol meg nyári zápor hullt. Kedves, galacsinná gyűrhető emlékek ezek. El lehet a haveroknak mesélni, sőt: filmet is lehet belőlük készítem. A rendező tudatában a film a forgatás előtt már kész van, hiszen előbb születik az élmény, mint a szerződés. A mi élmé­ nyünk azonban nagyban függ a szerződéstől. Hogy ki, hogyan és mit vihet a vászonra, jelen esetben például EU-s pénzekkel megtámogatva. És ha kérhetnénk, Antonio Banderas például őriz­ ze meg emlékeit szűk baráti köre számára. A Forró zápor ugyanis borzalmas. Bővebben: nyá­ las, semmit mondó, nagyzoló, rosszul szerkesztett, elnagyolt, giccses, primitív A történet, aminek szá­ munkra is átélhető élménnyé kellett volna formá­ lódnia, három srác fiatalkori útkereséséről szól. Nagyon jó és szörnyen közhelyes filmeket lehet erre az elcsépelt témára komponálni. Banderasnak az utóbbi sikerült. A három srác, a gazdag, alvilági ügyvéd csemetéje, aki apja tanácsa ellenére nem jogra jár, hanem csajozni, a veseműtéten átesett, és ezért (most figyeljenek!) költői babérokra törő, tel­ jesen irreális karaktert megformáló álmodozó és a nagy mellek fanatikusa, akinek anyja prostiként tizennegyedik oldal dolgozik Londonban. A három sráchoz társul még az álmodozó szereplő kvázi barátnője, aki táncos akar lenni, s e szent cél érdekében néminemű szol­ gáltatásokat nyújt a helyi pénzes csávónak. Van még egy rossz fogú katonakölök és a törpének be­ cézett gonosz törpe, aki az egyetlen filmbe illő ka­ rakter. Láthattunk egy túlsúlyos lányt is, aki nem éppen a hetvenes évek Spanyolországában hivata­ los államideológiává tett katolikus természetjog ta­ nítása szerint szervezi szexuális életét. Ja, és a szexuálisan túlfűtött, idősödő tanárnőről se feled­ kezzünk el, aki felvilágosítja költő tanítványát, hogy Dante előtt és után is van irodalom. Köszön­ jük, már ezért megérte. A három fiú ezen kívül néha uszodába jár, csajokról beszélget (eddig tény­ leg nagyon eredeti), esőben táncol (ez lenne a mű­ vészivonulat, gondolnánk), és bánkódik, meg filo­ zofál. Főleg a veseműtét következtében költővé avanzsált srác bölcselmeitől, és a meteorológusnak készülő narrátor folyékony szavaitól kíméltük vol­ na meg leginkább önmagunkat, pedig biztos ezek alkotják a mű eszmei mondandóját. Lássuk hát ak­ kor. Zanzásítva így szól: nem álmodozni kell, ha­ nem cselekedni. Ennyi. Egyébként a gondolat jó, nem túl eredeti, de nem is lejárt, csak kicsit mé­ lyebbre kéne máskor ásni, mint a Forró zápor elfo­ lyó története. Mert valóban nehéz kilépni a fia­ talság álmaiból a szennyesszürke valóságba, még akkor is, ha a gyönyörű és eszmei nő helyett „csak” egy szép, de valós lány áll előttünk. Az álmok be­ burkolnak. Nincs döntés, csak a végtelen lehetősé­ gek világa. Nincs akarat, csak csoda. Nietzsche szerint azonban az ember nem tud nem akarni. Azaz szükségszerű, hogy döntsünk. Egész éle­ tünk, világunk, ahogy azt Cári Schmittől is tud­ hatjuk, döntéseken nyugszik. Minden másodperc­ ben végtelen elágazás elé állít bennünket a Sors. És nem lehet nem dönteni. Mert a nem-döntés, az egyhelyben topogás, az élet kihagyása, elmulasztá­ sa is döntés. De ha elindulunk valamely úton, ak­ kor is elmúlik az élet. Nicolas Sombart írja vissza­ emlékezései között, hogy „az emberben, ha kellő kort megér, derengem kezd, hogy az élet mérlegén a vágyódás az után, amit elmulasztottunk, többet nyom a latba, mint a beteljesedés mindmegannyi diadalérzete”. Egy jó filmrendező ezt a láthatatlan súlyt, a fiatalság ezen úgyis értelmetlen vergődését ábrázolta volna. Miként léphetünk el Dante mellől (ha már Banderas annyira ragaszkodik Dantéhoz, ám legyen: példázza ő az eszmei elvágyódás hal­ vány világát), miként láthatjuk meg a Másikban a másikat, s nem csak önmagunk vágyainak mani­ fesztálódását. Szellemi maszturbáció vagy fejesug­ rás a valóságba, a „szabadság szakadékába”, ahogy Sartre írta volt. A film persze nem erről és nem így szólt. A finom kérdésekre hangolt életmérleget le­ húzta a kövér lány és a közhelyek súlya. Banderas a Bravó Girl filozófiai mélységéig jutott el, s tény­ leg csak a „lény önmagad” jelszava nem hangzott el a filmben, de azon kívül minden, amitől egy szakközépiskolás tinilány biztos nagyon megha­ tódna. Mi kevésbé. Csalódtunk. Nem a hiány, ha­ nem a tartalom zavart minket. Nem vártuk Banderastól, hogy vesse fel a Lét nagy kérdéseit (és előre szólunk, hogy ezentúl sem várjuk ezt tőle), de egy kellemes, utónyári filmet viszont nagyon is. Máskor több csajt, s kevesebb filozófiát kérünk. Öntet nélkül. Techet Péter The Killers: Sam városa CD ajánló „Bepakolom a bőröndöm. Ellenőrzőm az arcomat: Egy kicsit öregebbnek nézek ki Egy kicsit hidegebbnek... Egy mély levegővel, egy nagy lépéssel, egy kicsit közelebb jövök. Egy kicsikét közelebb... Érthetetlen okokból!’ (The Killers: Fór Reasons Unknown) Előre szeretném bocsátani, hogy nem arról van szó, hogy lemaradtam. Pontosan tudom, hogy a Killers legújabb albuma már korántsem fér bele a haj­ nalfriss kategóriába, tekintve, hogy már jó ideje le­ vehető a zeneboltok polcairól. És mégis: sosem volt időszerűbb írni róluk, hiszen most egyben egy kon­ certbeszámolót is letudhatok. A régi olvasó tehát bocsásson meg, hogy a „valami nagyon új és valami nagyon régi” összehasonlítás most nem annyira találó (mintha eddig olyan sziklaszilárdan tartottam volna magam ehhez...), az új meg tekintse ezt amolyan „egyet olvas, kettőt kap” akciónak. Szóval Killers. Nehéz honnan kezdeni. Állítólag a jelen kor legnagyobb R&R csapatáról van szó, de spéciéi itthon addig, amíg nem voltak nagy betűk­ kel kiírva a Sziget-felhozatal legtetejére, annyira nem szúrhattak szemet. Nem így Angliában. Volt ugyanis egy ügyes húzása ennek a nagyon fiatal amerikai bandának: először Angliába utaztak, és meglovagolták az ottani indie hullámot. Senkit ne tévesszen meg, semmi köze nincs ennek az indiai Beszól a felső tízezer. Mégpedig rímekben, s elég bunkón. Éveken keresztül kellett hallgatniuk az elnyomott ilyen-olyan kisebbségek, munkáskölkök meg egyéb hátrányos helyzetűek rapsíralmait, de egyszer s mindenkorra vége ennek. Most jönnek ők, a gazdagok és szépek, BMW-jükkel, apuka bankkártyájával, Prada cipőben meg Lacoste pólóban. És persze felhajtott gallérral, mert úgy a király, mert ez is csak azt mutatja, hogy övék a jövő. München néhány rádiója már ontja az új slágert, a bajor főváros aranyifjú rapcsapatának, a Stehkragen (Álló gallér) beköszönő számát. Nem teketóriáztak a fiúk, s már a címben mindent elmondanak: „Énre Armut kotzt uns an” (Há­ nyunk a szegénységetektől). Hát igen, a későbbi­ ekben se számítsunk nagyobb szociális érzékeny­ ségre. Az egyébként elég gagyira (olcsóra, hehe) sikeredett klipben a müncheni éjszakai élet fő szimbólumai, úgy mint a csaj, a kocsi, a pia, a kre­ ditkártya és hasonló fontosságok vonultatnak fel, s közben ömlik a szöveg. Például, arról hogy „csak a Prada cipő kényelmes, és csak Lacoste és Ralph �kultúrához, a szó az angol „individual label”-ból származik, azt jelenti, független kiadó. Miután a rockzene is újra populáris lett (lásd NuMetal hul­ lám és egyéb „finomságok), kellett egy újabb kife­ jezés azokra az előadókra, akik nem a csili-vili CD füzetkékből, vagy helyes pofiból, hanem ismét csak a zenéből akartak megélni. Őket karolták fel a kisebb kiadók, és hamarosan ehhez a zeneszem­ lélethez kapcsolódott egy jellegzetes hangzásvilág is. Ide tartozott egy időben a Franz Ferdinand, a Manic Street Preachers, az Interpol, Kate Nash vagy az Editors. Persze a szigetországban már ezek is nagy nevek, tehát némileg kinőtték a skatulyá­ jukat. Mindenesetre hasznos kis skatulya, termé­ keny táptalaj a „kinövésre”. Hamar felismerte ezt Brandon Flowers és kis csapata is, és láss csodát, 2005-ben az első kislemez a „Hot Fuss” című al­ bumukról, a „Somebody Told Me” hatalmas siker lett Angliában; a „Mr. Bnghtside”-nak köszönhe­ tően meg az USA-ban is beplatinázódott az egész lemez. Nem is csoda: a CD-ről szinte bármit ki le­ hetett volna emelni, a siker garantált lett volna: annyira belefért a jelen hangzásába, és mégis anynyira ismerős a sok U2, Smiths és (számomra kü­ lön boldogság) Cure hatás miatt. Ideje volt ütni a forró vasat, és előállni új anyaggal. De vajon lehet a sikereket még tetézni? Hajjaj. Őszintén: tegye fel a kezét, aki még nem hallotta a „Read My Mind” c. számot. Na akkor nekik ítéletet le, és mars a fej­ hallgatóhoz. Ha ismét megengeditek a személyes hangvételt: ez volt az a szám, ami miatt elkezdtem futni: akkora szépség, és kitömi kívánó, mégis visszafogott energia van benne, hogy muszáj vala­ hogy ezt levezetni. Persze ha csak ezt az egy szá­ mot hallgatnánk meg, nem jönnénk rá arra a csa­ varra, amit az egész új korong produkált: a Killers egy képzeletbeli hajóra szállt, és szépen visszatért Amerikába. Ami kellett nekik, összeszedték a szi­ getországból: stílusérzéket, gyakorlatot és nem utolsósorban csatorna-rekesztő rajongótábort. „Kösz szépen: de akkor most ugye nem fogtok haragudni, ha újra elővesszük az amcsi akcentu­ sunkat, ugye?” Nem haragszunk. Még én se, pedig a gitár mögül valahol elveszett a Cure. Az új CD egy utazásra invitál minket: van itt intro, amely köszönt „SanÉ Tbwn” azaz Sam városában. Majd persze jönnek a slágerek „WhenYru WereYoung”. „Fór Reasons Unknown” és a már említett „Rcad My Mind”. A gyöngyszemek többségében mégis azok a dalok maradnak, amelyek nem élik meg (egyelőre legalábbis) a kislemez státuszt. Nincs ugyanis páija pl. a „My List”-nek: az eleje olyan, mintha egy eunuch énekelne; nincs refrén, csak bevezetés és kibontakozás; egy ponton alig hallod, aztán (mire már jól felcsavartad a hangerőt) szét­ robban a füled. Zseniális és nem utolsósorban hát­ borzongatóan gyönyörű. Az „Uncle Johnnf meg az egyik legjobb példa Mr. Flowers különös tehet­ ségére, miszerint úgy tud énekelve üvölteni, mint­ ha majdnem megfulladna. Nem a szarkazmus be­ szél belőlem: tényleg ezek miatt olyan lenyűgöző ez az egész együttes, még a magnón keresztül is. No de élőben...!? Miután sikerült mindenkit aki megtisztelt figyelmével a Mikáról szóló cikkem ol­ vasásával, jól átvernem (mégse jött a Szigetre a sze­ rencsétlen), kicsit izgultam, hogy kedvenc gyilko­ Békák feat, rapperek Lauren inget hordok”. És ez a dal legszemélyesebb, legemberibb része. De nézzük tovább a gazdagrap gyöngyszemét: „Hé, kisember, hányok a szegény­ ségedtől, nincs neked apád, anyád, akik tudnak valamit? Nem München déli részén élsz, ahol a szépek és a gazdagok?”. A végén pedig közös pénz­ szórásra szólítanak fel, csakhogy valami morális tanulsága is legyen az egésznek. Nos, amikor először meghallgattam a dalt, mulat­ ságosnak tartottam. Arra gondoltam, hogy nincs is keményebb támadás egy réteg ellen, mint saját esz­ közeivel, saját nyelvezetével járatni le. Elképzeltem magam előtt egy berlini punkbandát, ahogy unal­ mában kihalássza laptopját a sörösüvegek közül, hogy aztán cirka fél óra alatt összedobja a zenét és a szöveget, így égetve örök ellenfeleiket, a millio­ mos csemetéket. A szöveg nagyon komoly, olyan szinten prosztó, hogy erre csak az ellentábor lehet képes, véltem naivan. A müncheni, felhajtott gal­ léros srácok csak nem csinálnak ilyet. Még ha így is élnek, éreznek, csak nem éneklik világgá bekép­ zeltségüket. Úgy tűnik azonban, hogy mégis. A Tageszeitung német balliberális napilap utánuk járt, rájuk lelt, s megdöbbenve tapasztalta, hogy nem maró gúny, nem polgárpukkasztás szülte a csapatot. A banda két tagja, Yachtmeistcr (aki jogász lesz, mint az apja) és Goldmann X., valamennyi, társadalmi ré­ tegükkel szembeni klisét készséggel visszaigazol. Büszkén és nyugodtan. Hogy a legnagyobb bulik a milliárdos papa kontójáról mennek, hogy az élet­ ben a siker a fontos, a siker pedig a részvényt, a pénzt, az ingatlant jelenti. Nincs hát önirónia, sem önkritika, a müncheni együttes tényleg komolyan gondolja, amit tesz és mond. Unják már a szegé­ nyek nyavalygását, a sok szerencsétlen vesztest, akik alulról kiabálnak felfelé, akik nyomorúságos világukat éneklik meg dalaikban. A gazdagok ez­ zel a dumával kiabálnak vissza nekik, paradox módon, a szegények kifejezési módját, a rapet használva fel mindehhez. A müncheni aranyifjak felülről néznek lefelé, s saját életüket, a partikat, a nőket, a kocsikat, a pénzszórás művészetét tárják elénk, hogy büszkén nevethessenek a szemünkbe. Mert mi nem München déli részén élünk. Mert minket nem a pénztárca vastagsága tesz sikeressé. Mert nekünk nem elég a slusszkulcs felmutatása a csajozásnál. Az ő szemükben a mi szerelmeink, a mi sikereink, a mi értékeink nevetségesek. Csak a lenézés közös. Mi őket, ők minket tartanak sze­ rencsétlennek. Míg azonban külföldön eddig csak a bárpultig ju­ tott ez a mandzsettagombos yuppie réteg, nálunk már a hatalom csúcsain ül. Noha még nem rappelnek, csak reformálnak. De ugyanolyan büszke megvetéssel, mint müncheni kollégáik. És jelsza­ vaik is hasonlóak: siker, teljesítmény, pénz. MC Kóka és DJ Bajnai is készíthetne hát egy klipet. El­ mesélhetnék a magyar népnek (továbbiakban: békák), hogy miként élnek ők itthon, Magyar­ országon (továbbiakban: lecsapolandó mocsár). Gyurcsány Audiján pedig, mint a tavalyi választási saink vajon szintén cserben hagynak-e. Nem hagy­ tak. Öt órával a koncert előtt már egy elég kelle­ mes kis helyet foglaltam az oldalsó korlátnál (a színpad előtt már akkor is hatsoros réteg volt, ergo még így is a későn jövők közé számítottam). Már ahogy előkészítették a színpadot a fellépésre, ko­ torászta mindenki az állát a poros padlóról. A szín­ pad világító fényekkel, függönnyel, fadobozokkal, virágokkal, agancsokkal volt feldíszítve. Egy me­ sebeli város: Sam városa. És valóban az első dal mi más is lett volna, mint a lemez címadó dala. Min­ den hibátlan: a számok sorrendje, a hangzás, a színpadi mozgás. Hála Istennek, hogy Brandon Flowers itt-ott eltévesztette a szöveget, mert kü­ lönben már gyanús lett volna az egész: de így szinte már ez is a tökéletességhez tartozott. A két ráadással együtt másfél óra hosszú koncertbe gya­ korlatilag az összes számukat és egy meglepetés feldolgozást is beletömörítettek. Amikor pedig az „Exitude” is elcsendesült, biztos vagyok benne, hogy mások is úgy voltak vele, mint én: ezután az ember nem megy el megnézni más zenekart a ki­ sebb sátrakban. Ezután az ember csak valami csen­ des, elégedett delíriumban tengődik, hogy lám ilyen is lehet egy koncertélmény. És valóban, teljes volt: a Killers mindent kiadott magából, ami benne volt. Ami most minden benne volt. Ugyanis egy kis csalódásra emlékeztető félmosoly - nem tehet­ tem róla -, mégis kiült az arcomra, miután felkap­ csolták a reflektort. Nem hangzott el az „Indie Rock ’n’ Roll” az első albumról. Persze nem tud­ tam haragudni rájuk: stílust váltottak, és csak a fanok kedvéért nem akartak hipokriták lenni. Kiálltak, elmondták nekünk, hogy ők most hogy vannak, mi meg bólogattunk, hogy igen, nekünk így is tetszetek. Akkor meg igazából talán nincs is miért szemrehányást tenni. A zenekar hatalmas lett: kinőtt a skatulya mögül. Barát Zsófia klipben, ismét megcsillanhatna a fény, s Kóka he­ likopteren szállhatna alá kedveséhez. A háttérben pedig Demcsák Zsuzsa szólózhatna arról, hogyan undorodik a szegényektől. Ritmusra suhoghatná­ nak a selyem nyakkendők. Ez a közeg azonban nem csak a baloldalon, s nem csak a legfelső polcokon található meg. Szellemisé­ gük áthatja az egész közéletet. A jobboldali újgaz­ dag vállalkozó fia vagy a lila öltönyös volt párttit­ kár gyermeke szintén hányik a szegényektől. Az ő dolguk persze, mondhatnánk. Azonban a társada­ lom széles köreiben is az ő partikuláris érdekeik váltak elfogadott és követett értékekké. A plázák népe noha még nem él úgy, mint a lakóparkoké, de céljai, vágyai már arra húzzák. Ő is felhajtott gal­ lérral szeretne menő lenni. Ó is elhiszi, hogy az Er­ zsébetvárosban irodaházakra meg trendi kávézók­ ra, s nem romkocsmákra vagy alternatív galériákra lenne szükség. O is elfogadta, hogy a tudomány nem számít, hogy az Akadémiát tényleg a földdel egyenlővé kéne tenni, hogy aztán helyén egy újabb bank, egy újabb multi építhessen csodapalotát. A rendszerváltás sajátos hordaléka, az újgazdagok, immár nem csak az ország vagyonát, de lelkét és gondolkodását is uralják. A magyar neoliberalizmus nem a vizitdíjjal jelent meg legelőször. És sajnos nem csak a neoliberális­ nak hitt oldalon. Közöny, irigység és pénzimádat. Alul s felül, mindenütt. Sörhasú nemzeti vállalko­ zóknál és eszdéeszes menedzsereknél egyaránt. A magyar béka pedig tapsol, amikor a mocsarát csapolják. Rappelve mondom: ez a baj. Techet Péter tizenötödik oldal �A dinoszauruszok Budapesten Széljegyzetek a Rolling Stones-koncert margójára 45 évvel megalakulása után, másodszor járt Buda­ pesten a nyáron a Rolling Stones, angol tánczenekar. A hír hallatán itt-ott gúnyos hangok is hallatszódtak, amelyek jobbára a tagok dinoszauruszokéhoz hasonuló korára, a színpad mögött vélelmezetten megbúvó újraélesztő-készülékekre, és a pénzcsör­ gés hangját megunni képtelen, a méltósággal történő visszavonulás esélyét eljátszó kivenhedt ze­ nészekre vonatkoztak. (És igen, a poént, amely sze­ rint Keith Richardsnak nem volt szüksége maszk­ mesterre ahhoz, hogy eljátssza a rá osztott szerepet a Karib-tenger kalózai harmadik részében, MIN­ DENKI elsütötte!) A huszonéves cinikusok hangja azonban rögvest elnémulhatott, miután döbbenten konstatálhatták, hogy Mick Jagger hatvan felett is jobb formában van bármelyikünknél, Keith pedig bárkit, bármikor az asztal alá inna még ma is. Az androgün énekes (Jagger), a II. Ramszesz kairói múmiájára vitathatatlanul szinte megtévesztésig hasonlító szólógitáros (Richards), a megrögzött kocsma- és börtöntöltelék fazonú ritmusgitáros (Wood) és az életunt nagypapát adó, a székéről jó eséllyel bármelyik pillanatban leforduló dobos (Watts) bizonyították a korábban kevesek által hitt tételt: ha a rock ’rí roll nem öl meg huszonévesen, akkor jó sokáig konzervál. Persze, csak ha hitele­ sen, őszintén csinálják, és nem trottyosan, poca­ kosán, izzadtságszagúan állnak ki ötévente, az anyagi gondokat megoldandó. A fanyalgók kifinomultabb érve azt tette szóvá, hogy a tagok technikai képzettsége már nem üti meg a maiak mércéjét. De könyörgöm, kit érdekel a kifinomult hangszerkezelés, ha a rock ’rí roll univerzum egész lényege testesül meg abban a mozdulatban, amikor Richards a hangszere felé nyúl? Akkor is kifizetek tizenötezer forintot a je­ gyért, ha semmi mást nem csinál, csak fel-alá sétál a színpadon egy órát! A Rolling Stones az egyetlen zenekar a világon, amelyik úgy lett önálló iparág, utazó cirkusz, saját korábbi nagyságukat minden tűmén kötelezőn meghaladó társulat, hogy közben nem vesztette el a hitelességét. A mainstream részei lettek már a hatvanas évek végére, de ez nem torzította el sem személyiségüket, sem zenéjüket. A színpadon ma is olyan bulit nyomnak, hogy arra nem lehet nem megőrülni. Semmi felesleges arcoskodás (az elvárt pózokon túl persze), allűr, csakis a kőkemény zene és a finoman kidolgozott, és egy percig sem eltúl­ zott színpadi látvány Mindezt iszonyatosan kemény munka árán kapjuk. Annak, hogy elképesztően laza legyél a színpadon, és ne csak annak látszódj, nagy ára van. Ne akaijuk megfejteni a titkukat. A Stones a feneketlen életörömről szól. Az életről, amit jó élni. Minden daluk a miénk. Mert a rock ’rí roll őszinte. A rock ’rí roll öntudatos. Őszinte­ ségre és öntudatra, emberségre és szeretette nevel. A mai „fogyasztó ember” más dimenziókban mo­ zog. Nem kíváncsi semmire, nem gondolkodik el életéről, fél a mély érzésektől, nem tud elrugasz­ kodni a felszíntől. A túlzásba vitt technicizálódás, Ortega y Gasset után, „a tömegek lázadása”, az alantas ember előretörése, a tulajdonért zajló haj­ sza elsöpörte a rock ’rí rollt is. A transzcendens értékeket nem rajtuk keresztül kell megtalálni, de a földi világról mindent tudnak. Nem a Gonosz követei ők, de cinikusan, csak hogy felkapjuk a fejünket, kacérkodnak a rosszal is. Daluk, a Sympathy fór the Devil elismeri a Sá­ tánjelenlétét a világban, és ránk bízza a választást. A rock ’rí roll önmagában nem változtatja meg a világot, mint négy évtizede hitték. Nem arra való. És ezt ma már a nagy öregek is tudják. De azért még nyomják, mindhalálig. Még megtelnek rájuk a stadionok, de már nem róluk szól a világ. A sta­ dionokban egy kiveszőben lévő faj még megma­ radt példányai találkoznak. Még a szalonrockerek is - akik az attrakcióra kíváncsian jöttek el, egy olyan társadalmi eseményre, amelyen „illik ott UnJ roll miridenK.- alti az összes Hókós, ismerős arcoKt lenni” - kibújnak a bőrükből, legalább két órára, hogy aztán persze hazafelé az autóban titokban szégyenkezzenek az asszony meg a gyerek előtt. A mama pedig kissé csalódottan távozik a koncert­ ről, mert az a tetű Jagger nem énekelte el neki az Angie-t. Nagy László valamikor a hetvenes években azt válaszolta a riporteri noszogatásra, hogy üzenjen valamit a jövő generációinak: csőkoltatom őket, ha még lesz emberi arcuk. Keith Richards arca, min­ den ráncával együtt, emberi arc. Amikor a Yru Got the Silver-t énekli, minden rá van írva. Mindenen túl van már, és mindenre felkészült. Ha a pokolra jut - és erre van némi esély biztos, hogy azon nyomban cigit meg piát fog lejmolni Lucifertől. A Török Szultán EHAVI IDÉZET „Sokkal fontosabb, hogy a Mennyország létezik, mint az, hogy bármelyikünk bejusson oda” C. S. Lewis � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 4. szám 2007. október 16. Abstract A summary of the resource. Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Subject The topic of the resource Tartalom Kutyavilág Pázmányos emlékezés gróf Esterházy Jánosra Ad multos Annos! Hűségesnek lenni küldetésünkhöz Schanda Balázs dékán tanévnyitó beszéde A gólyatáborról háromféleképpen... Síppal, dobbal, záptojással Botos Katalin: Politika és gazdaság Városmisszió Budapesten Jogösszehasonlítás á la Lausanne Győztes Pázmányos jogászok Ügyvédi történetek 1. rész Hívő szó Isten éltessen Deim Pali bácsi! Palio, avagy a lélek jutalma Vásárolj okosan! Az angol kocsma Hideg zuhany The Killers: Sam városa Békák feat. rapperek A dinoszauruszok Budapesten Ehavi idézet Barát Zsófia rajzai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter (az online kiadás szerkesztője), Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. október 16. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (858kb+3873kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_4_20071016 Relation A related resource T00081 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_4_20071016 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2265268fb4c80ff81ecd5a84742849c5.jpg a509a53ae505900a80e898a02ef7e8f4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/dcbd367ddab0e4d9fdd3b60a19a73bb4.pdf be3ba29315c9b01baf6407ccd93e7331 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ■fi A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA KERESZTÉNY EURÓPA, KATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ BENES-DEKRÉTUMOK HALLGATÓI MOZGALOM TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám FOO FIGHTERS 15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2007. november 8. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, 15 év addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet 2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal 1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tűnt a Páz­ mány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendő diákoknak jó előre valami más, valami több lett ígérve ahhoz ké­ pest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelőző negyven évnek csupán lehe­ letét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az ok­ tatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hi­ ányzik ebből az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közös­ ség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltűnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy - ugyan egyéneit csak meglehetős lazasággal összekapcsoló, de mégis - működő közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-meden­ cei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jelle­ gű, más minőségű létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek - persze nyílván inkább ösztönös - tudatá­ ban kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsősorban nem a jogszabály betűit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettől tanár: a törvény könyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pon­ tosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagy­ szombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig időnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akár­ mennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitűzött célok elérése, hiszen a külső körülmé­ nyek, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egye­ lőre kevés a látható eredménye, időközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendő, elérhető cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit előmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor működik he­ lyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik min­ dennapi munkájukat. Akkor működik helyesen, ha az itt tanulók azt ke­ resik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában - saját, jogászi pályafutásukon felül - a kö­ zösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelőmunkát megkövetelő feladat fel­ vállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükség­ telen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízű kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníte­ ni, képviselni, átadni, másokat meggyőzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpát­ medencei méretekben? Az első 15 év arra volt elegendő, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külső körülmé­ nyek fogságában vergődünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt lát­ juk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de előrébb jutunk raj­ ta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. �MEEX- az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt meg­ erősítő októberi döntése lényeges, elsősorban hallgatókat érintő változásokat hozott a Tanul­ mányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részle­ teinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoz­ tatni az olvasót. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelőző nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtől kezdve, valamennyi kurzuson (CV KV is). 1. EGYSZERŰSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Korábbi rendszer Hatályos állapot 170. 5 (2) [...] A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfel­ vételi időszak lezárultát követően, a szorgalmi időszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetőség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására. Hatályos állapot Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, miről van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a cél­ lal hozta létre, hogy lehetőséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassa­ nak az extrém sportok világába és mindezt el­ érhető áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmeré­ szebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és ők kivitelezik! A szervezet nevéhez fűződik Európa harmadik legsikeresebb rendezésű sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítábo­ rok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés sze­ relmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fűszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsőként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklődésre tekintettel. Rendezvényeiket a pi­ acon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. így a néhány év­ vel ezelőtt még luxusnak tekinthető extrém sportok mára már minden egyetemista számá­ ra elérhetővé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tar­ tós együttműködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkor­ mányzat terveiben szereplő, novemberi sporthétVégén már ízelítőt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklődéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HŐK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekez­ déséhez A vizsgaidőpont változtatására - a Neptun rend­ szeren keresztül - legkésőbb a vizsganapot megelő­ ző nap déli 12 óráig kerülhet sor. 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi időszakban valamely okból nem vesz fel egy tár­ gyat, amelyet egyébként az előtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a re­ gisztrációs hét lezárását követő első hét végéig szol­ gáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt kö­ vető második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Ha­ lasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen időszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírá­ sául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig meg­ szokott halasztott tárgyfelvételi időszak meg­ hosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtől kez­ dődően a regisztrációs hetet követő második hét vége a határidő. A másik lényeges változás, hogy ezen időszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi előadójával fel­ vetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi időszak­ ban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyel­ met arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, te­ hát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidőkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgy­ felvételi időszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyző oktatótól, illetve tanszéktől kapott hivatalos igazolást - amely tartalmazza azt, hogy az előadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette - a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDŐPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelőző második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidőpontra, illetve arról leiratkozni. 3. ,,TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet [...] Kari rendelkezés a ÍVSZ 170. § (2) bekez­ déséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzés­ ben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke hu­ szonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történő felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek előhallgatási köte­ lezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetőségek kimerítése után dé­ káni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 175. § (13) Ha ajelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetőségeket kimerítette, kérelmére a Dékán - az utolsó alkalmat követő záróvizsga idő­ szakban - újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszűnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizs­ gákat már a következő ZV időszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrődi Szabolcs 2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az őszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezők: Boldizsár és tsai. harmadik oldal �A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori első évfolyam egyik legnépszerűbb okta­ tója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környeze­ tébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társada­ lomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelműen kiérződik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos időkre? - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett va­ lamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott ne­ künk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörté­ net oktatását szervezzem meg, olyan körülmé­ nyek között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egy­ mással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az előadás egy ebédlőszerű he­ lyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csö­ rögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, széke­ ket, mindenki behozta a saját könyveit a tan­ székre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tud­ junk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és ők maguk is segítettek ebben. - A legendás elsőgólyatábor története is tökéle­ tes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, aho­ gyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíró­ ságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szer­ veznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem vol­ tak felsőbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Össze­ sen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira is­ mert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy el­ jön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer fo­ rint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségveté­ sünket, így az esti zenés programot úgy oldot­ tuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, béke­ beli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé­ negyedik oldal - Az ember azt gondolná, nem csak az elneve­ zésből, hanem egészen egyszerűen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantár­ gyak, például a kánonjog, amit csak mi okta­ tunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol külön­ böző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a főbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némi­ képp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba? vén, a régebb idők zenéi vonultatom fel, a hat­ vanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy haj­ nali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtar­ tóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat ha­ zaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem le­ het ott hagyni őket éjjel 3-kor az úton. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és ta­ lán valamilyen többletet tud adni az idejáró hall­ gatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak be­ szélni arról, hogy mi a jogszerű és mi az erköl­ csös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatá­ rozva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kel­ lenejobban megválogatni azt, hogy kijárhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldal­ ról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon cse­ kélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorla­ tilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szem­ pontból könnyű a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalom­ ban, milyen események voltak a magyar törté­ nelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős fela­ datot lát el, egyrészt ad egy általános műveltsé­ get, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mér­ tékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcs­ nek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modem társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tar­ tozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud vá­ laszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gon­ dolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni min­ denkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklődni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbössé­ get, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerend­ szer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jo­ gásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténész­ ként állítom -, mint azoknak, akiknek nincsen �hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A leg­ nehezebb időszakokban azok állták meg a he­ lyüket, akik nagyon erős világnézeti kötődéssel rendelkeztek. juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elme­ gyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hallga­ tókat. - Említést tett többször is a személyes példamu­ tatásról, melyre legtöbbször talán az előadáso­ kon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tan­ órákon kívül bármifajta olyan közösségi alkal­ makat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott be­ szélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való te­ relgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni? -A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfon­ tosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jele­ nik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Természetesen lehet, egyébként nem is foly­ tatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, előadásokon, szemináriumo­ kon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszo­ nyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is al­ kalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a má­ sik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitás­ sal kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklődésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallga­ tókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt foly­ tatunk kutatásokat, együtt készülünk fel kü­ lönböző témákból, készítünk dolgozatokat, se­ gítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elő­ adásokat szervezünk az éppen aktuális kérdé­ sekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környező országokba, a történelmi Magyaror­ szág területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat­ - Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes se­ gítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sok­ szor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesz­ nek körül, és bármilyen feladat merül fel, rög­ tön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bár­ miféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, ame­ lyeknek meg kellfelelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerválto­ zás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a fel­ adatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más tör­ ténelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatá­ rozni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötele­ zettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresz­ tény értelmiség kinevelésének szándéka? Mi­ lyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmeré­ szebb képzeletemben sem merült fel, hogy egy­ szer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótol­ ni a negyvenéves lemaradást, de kinevelődjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a szá­ mukra, a XXL századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a tár­ sadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják - jo­ gászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a tár­ sadalomnak, akik később vezető pozícióba ke­ rülnek, és a mi világnézetünket képviselik, ak­ kor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, te­ hát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, ak­ kor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társa­ dalom és nemzetünk nem tud előrébb lépni. - Létezik ELTE - Pázmány konfliktus? - Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondha­ tom ezt, mert én is az ELTE-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTE-n, amikor ezt megkérdez­ ték tőlem - fordított előjellel -, hogy még az ELTE-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor Kolisnak lenni jó! Elkezdődött a tanév,,és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MASZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fő erősíti a „Pázmányos szintet”. Meg­ maradt a keménymag, és még sok új lakó csat­ lakozott a csapathoz. Vajon a zökkenőmentes beköltözés után mi következett? Talán monda­ nom sem kell... ismeijük meg az új lakótársa­ kat, szomszédokat... Már az első este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe... Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elő az otthoni „finomságok”, és nem meglepő, hogy az első tanítási nap kicsit nehezen indult... Este megtartottuk az év eleji szintgyűlést is, beavatva új társainkat a kollégi­ um házirendjébe, a felsőbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák vég­ leges beosztása, megkezdődött a kollégiumi fo­ cibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégium­ ba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila ta­ nár úr és Szikora Gyula, a Műszaki Osztály ve­ zetője, jelezvén, hogy Karunk igenis törődik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mon­ danék köszönetét a Pázmányos kollégisták ne­ vében a tanszékek által összegyűjtött könyve­ kért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MASZ könyvtárának, a hallgatók ta­ nulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi minden­ napokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik főként elsőévesek, valamint a jó időn, összehoztunk egy kis szerda esti főzőcskézést a kollégium kénjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezők bevásároltak, előkészí­ tették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaén a suliból, már két bogrács­ ban főtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunk­ nak, Janónak köszönhetően. A kollégiumi tár­ saság nagyszerűségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Saj­ nálatos viszont, hogy nem mindenki bújt kJ a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Ők nem tudják, mit hagytak ki... Vacsora után egy- Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kiliagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfá­ radva búcsút intettünk egymásnak, de csak éb­ redésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állítat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklődj a feltételekről a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien ötödik oldal �A Hallgatói Mozgalom hírei 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felél’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hall­ gatói Önkormányzatának szervezésében Veszp­ rémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés meg­ mozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felső részéről, a stadion parkolóból in­ dult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés di­ ák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Mó­ ricz Zsigmond utcán át a B épület felé’’ Az első felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseleté­ ben szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi kataszt­ rófához vezet. A szakminisztert a hallgatók előtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyete­ mi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai ja­ vaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meg­ hozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságta­ lan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárása­ ként a közös felelősségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egye­ tem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete előtt egy-begyűlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsú­ lyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. *** hatodik oldal 2007. október 6-án Veszprémben tartotta őszi közgyűlését a Hallgatói Önkormányzatok Or­ szágos Konferenciája (HÖOK). Az idei őszi közgyűlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív ja­ vaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett - és formális - részvétel a HÖOK részéről; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhőtámogatás). A Közgyűlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hősies helytállásukért! A köz­ gyűlés a napirend előtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi — II. Rákóczi Ferencről elne­ vezett - magyar anyanyelvű Főiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogad­ ta el a Közgyűlés. A beszámolómat 312 igen sza­ vazattal - tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyűlés. A Közgyűlés a tandíjjal szemben alternatív javas­ latot fogadott el. Az előterjesztő Miskolczi Nor­ bert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javasla­ tot tesz arra, hogy az államilag támogatott hall­ gató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés első 6 félévében a hallgatói nor­ matíva 3-5%-ának megfelelő összeget, mester­ képzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelő összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges ér­ demjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fi­ zetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasz­ nálni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztön­ díjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsőbb évesek tanulmányi ösztön­ díja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíj­ hoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK al­ ternatív javaslata -jelen esetben - a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egy­ úttal megkezdtük a budapesti demonstráció elő­ készítését. 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Moz­ galom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsőjében, Sze­ geden a MEFESZ. A DISZ-ből a hallgatók töme­ gesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forra­ dalom kirobbantói és hősei - a szabadságharco­ sok - a mai hallgatói mozgalom szülői. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik előttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás - azaz a tandíj ellen. A gyülekező a Margit híd budai hídfőjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fák­ lyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntető fáklyákkal gyönyörű és méltóságteljes képet mu­ tatott a pesti estében - végig a Margit-hídon. Az OKM előtt elénekeltük a Himnuszt. Az első be­ szédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Re­ gionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörő örömmel fo­ gadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE - és így tovább. Mi, pázmányosok sem val­ lottunk ám szégyent a részvételt illetően - nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékről, Debre­ cenből, Nyíregyházáról, Kecskemétről. Maszla­ vér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök kö­ vette. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alter­ natívjavaslatáról és az OKM semmitmondó vála­ száról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgató­ kat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers - és végül a Szózat - remek fogla­ latba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsőoktatási kerekasztal ülése a hall­ gatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbi­ zottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyőződésből, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott esz­ közeivel igenis lehet európai módon, európaiak­ hoz méltó magatartással élni - itt, Magyarorszá­ gon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekértfelelős elnökségi tagja Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprő többséggel elfoga­ dott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a té­ nyeket: A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv 125/A §-a szól a képzési hozzájáru­ lásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támoga­ tott hallgatót - és e hallgatók családjait - bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanul­ mányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglevő szociális szakadékot hallgató és hall­ gató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztö­ nöz, nem biztosítéka a minőségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsőoktatási intézménynél marad. Rész­ ben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsőoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallga­ tói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentő- �Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnő az ítélet legutóbbi szá­ mában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható - általa visszásnak ítélt - jelensége­ ket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetők hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasz­ talt formákban nyilvánul meg a demonstráló tö­ meg stb. Igen, kell erről beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogá­ solt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fájulhat - épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán - olyan mérvű ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Cári Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fo­ gadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a nor­ matív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „levál­ tásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá té­ telével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Cári Schmitt szerint - és vélemé­ nyem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudós­ hoz tudunk fordulni - a pohtikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, nor­ matív keretbe helyezése történik az alkotmányo­ záskor - de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüE a rendet, hanem az ele­ ve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egé­ szében mindazt, ami a pohtikai döntésben nyilvá­ nul meg. A rendszerváltók azonban abba az illú­ zióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történő irogatással, húzo- gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányo­ zásnak nevezni) valódi változásokat generálhat­ nak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implici­ te nemzetállamiságot is, de ezek halott betűk: az „élő jog;’ szintjén sem jogállam, sem nemzet­ állam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendőrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizo­ nyításához elegendő, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a kö­ zösség hiányából eleve következik - már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnőnél mara­ dunk - a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az előzetes pohtikai döntés elmaradása okán az ország vezetőit és la­ kóit nem köti össze semmiféle konszenzus, ho­ mogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses győzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhető olyan pohtikai döntésként, amely megteremthetné azt a pohtikai közösséget, ame­ lyen belül valóban léteznének azok a cikkben fel­ tételezett közös nevezők, melyek mellett eleve lehetetlennek tűnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemta­ ni szabályok, amelyeket az írás számon kér az el­ lentüntetőkön, valamiféle külső mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miköz­ ben a mai belpolitikai csatározások nem a polito­ lógia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha­ nem a schmitti (nietzschei) ősharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentáhs kérdései, azaz a lét­ válaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai pohtikai vi­ ták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségé­ ben is megválaszolták már a pohtikai egzisztenci­ ális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel ben­ nünk. Itthon azonban még hátravan egy döntő (szó szerint: döntő) csata. Márpedig az ilyen kon­ fliktusok „nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevő« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Cári Schmitt: A pohtikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bőrfote­ lünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálok tettét, s elnyúlt hangon, fel­ emelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegéről, de mindez külső okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe győzedel­ meskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok va­ lóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnő szavai az akkori kor akkori tüntetőihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkal­ mazandók, így az a pohtikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet aka­ dálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövőd­ jenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymás­ sal, hiszen a pohtikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálok néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Cári Schmittet olvasniuk.) Techet Péter tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsőoktatásban. Nem beszélhetünk a felsőoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz cs/vagy nem hatékony intézmé­ nyi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem ha­ tékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jog­ alkotó a hallgatóra - és annak családjára -, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élő államilag támogatott hallgatót, és annak csa­ ládját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsőoktatásban való részvétel, a felső­ oktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezett­ séget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpoliti­ kai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöld­ fülűjobb- és baloldah, magát ifjúság- és oktatás­ politikusnak nevező pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kér­ dés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönző, a minőséget ja­ vító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél magasabb színvonalon minél értéke­ sebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint - elvben - senkinek sem keh/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a fel­ vett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekko­ ra összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató norma­ tíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsőoktatási intézmény a félév lezárását követően veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. Á tandíj kötelezően havi 10.500- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnőtt ember, hiszen magunk is hallgatók va­ gyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseH ennek következményeit. (A nem önhibából tör­ ténő kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak - önhibájából — nem teljesítés ese­ tén a lezárt félévet követően fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyako­ rolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehe­ tővé. És ami a legfontosabb: államilag támoga­ tott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait - a javaslatunk jogalkotó által történő befogadása esetén - nem sújtja többé önkénye­ sen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsőoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta - mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyaló­ bizottság liallgatói tagjait a következő választmá­ nyi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László hetedik oldal �Városmisszió, satöbbi... Avagy: Merre tovább? Lisieux-i Szent Teréz Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van...)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok... Képkockák egy mai ember életéből. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Em­ léknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk őket, mert szinte csupán belőlük áll az éle­ tünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szaba­ dulhatnánk meg tőlük. Nem ismeijük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolko­ zunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, kül­ ső szépségre plasztikai műtétek és csoda-fo­ gyasztószerek segítségével. Nincs idő már „ömlengős”, metafizikai töltetű beszélgeté­ sekre, a megfelelés kényszere erősebbnek bi­ zonyul mindennél... és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismer­ tük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetű enciklikájának szavait: „(a fogyasz­ tás) az embert egy hamis és felületes igény­ kielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy előse­ gítené személyiségének konkrét és hiteles megélését” De mit is jelent valójában a személyiség „hi­ teles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapve­ tő fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyu­ lást” (amelyről azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazás­ ra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévéműsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen kö­ rülmények között egyértelműen furcsa len­ ne, ha az „egyháf szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor- nyolcadik oldal sabban „emészthetőek” , mint a vallás első lá­ tásra és hallásra talán ijesztő közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tűnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen - és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem - mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélysé­ gekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy min­ den mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi ter­ mészetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismeijük, tud­ nunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a sze­ mélyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitől ma a leginkább távolo­ dunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén ősszel Budapest adott otthont, és amely elsődlegesen a modern vá­ rosi ember megszólítását célozta. A rendez­ vény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós program­ mal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szak­ rális művészetek bemutatásával próbálta kö­ zelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a va­ lami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklődés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid időre is). Azóta sokan, sokféle­ képpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt vi­ szont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társa­ dalomnak sem nevezhető képződményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és vélemé­ nyünk megismertetése bizony mindenkit megillető, alapvető jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változ­ tatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erő­ feszítés... „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége műve­ inkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mond­ ta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók - és ezáltal a Városmisszió - védőszentje, valami­ kor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem le­ het az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gon­ dolkozunk a jövő felől, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak - és másoknak is - a kétségkívül közhelyes, ámde annál fon­ tosabb kérdést: „Merre tovább?” Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipke­ készítőnő kilencedik gyermekeként. Négy­ éves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ek­ kor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881től a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nővére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz - bár szerette volna - fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszűntek, teljesen meggyógyult. 1886 őszén édesapja kivette az iskolából, ettől kezdve magánórákra járt. Eközben nővére, Marié is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Te­ réz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsó­ kolta. Ekkor szánta el magát igazán a bűnö­ sökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljáró­ jánál, de életkora miatt ezúttal is elutasítot­ ták. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püs­ pökhöz, ám tőle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihall­ gatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasá­ ga után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kár­ melita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadal­ mát. 1893-ban kezdett el verseket, színdara­ bokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas előkészület után Céline nővére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre el­ kezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmen­ tették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nővérek által kor­ rektúrázott változat. Hamarosan több nyelv­ re lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, ja­ pánra és oroszra. Magyarul először 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka �Városmisszió és Csodapatika Városmisszió Budapest 2007 Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezői ol­ dalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszol­ gáltunk, keresztény szellemiségű könyveket árultunk a Jézus Szíve templom előtt és a Fe­ renciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyűjtős játékot az emberekkel, aminek fődí­ ja egy könyvjelzőben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásvány­ víz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsőséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lé­ nyege az volt, hogy az előre általunk jól össze­ szerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmen­ tesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyó­ gyulásra, főképp azért, mert a gyógyszerek mind egytől egyig ehető cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erős - saját alkalmassá­ gomra irányuló - szkepticizmusomat legyőzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Először persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervező barátok - ba­ rátnők, de aztán jöttek az igazi kihívások. Na­ gyon jó volt látni, hogy a felnőttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyűj­ tötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon- bán mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gőg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betege­ imnek” origamis múltjukat is fel kellett frissí­ teniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy szí­ nes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga előtti esténél is sokszor félelmetesebb lel­ kiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jel­ lemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türel­ metlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöb­ bentő őszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fő­ hős, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a pa­ tikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fel­ lelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most meg­ javítja veszekedős és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendő anyósát. Kér az egész csa­ ládjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy ki­ nek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a sa­ ját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így ke­ rült nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját ma­ gunknak mire van szükségünk. Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Ba­ zilikába. Arról nem a szervezők tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára ér­ keztem meg. Az viszont meglepett, hogy a be­ járati lépcső tetején egy biztonsági őr kinézetű ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karsza­ lag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenség­ gel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt el­ intéztük a karszalagot, de jött a következő. Sor­ ba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én na­ gyon gőgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvű vagyok, nincs szük­ ségem fordítógépre. De ők erősködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bűnbánatról maradtam le, va­ lamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket ta­ lálnom. A szervezők javára, volt négy nagy ki­ vetítő a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt lát­ ni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlé­ kezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetőséget, amire mindnyájunknak szük­ ségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egé­ szet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség hatá­ rára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hall­ ja meg! Sáhó Eszter Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse - az elsősorban a Semmel­ weis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenről szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informati­ kus képzést is folytat. 2008. január 1-jétől pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A ke­ resztény eszmeiség talaján képezzük a jövő és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensőséges hangulatú ünnepségnek a II. Já­ nos Pál pápa terem - azaz a PPKE JAK díszter­ me - adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny egri érsek, a PPKE egykori nagykancelláija, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancelláija, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Ta­ más Gergely - a végzett diákok nevében. Seregély István kitüntetést adott át - a teljesség igénye nélkül - Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubá­ nak, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklós­ nak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékán­ jának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoraművész játéka szí­ nesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklődő egyetemi polgárok két­ oldalt és a karzaton is álltak a helyszűke miatt. Köszönöm - az EHÖK nevében is - a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név sze­ rint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh And­ rásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsanná­ nak, Szendrődi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter- Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Váss Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dé­ kánokról, név szerint Maróth Miklósról (Böl­ csészettudományi Kar - Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élő, követendő. Ok mind - szó szerint - a semmiből teremtettek egy-egy új világot! Teleki László kilencedik oldal �HÍVŐ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerződések alá­ írásával ezen a napon született meg az Európai Unió elődjének számító Európai Gazdasági Kö­ zösség. Az egyértelmű gazdasági és béketeremtő célkitűzéseken kívül a további alapmotivációk egy­ értelműen eredeztethetők a keresztény eszmeiség­ ből. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvető emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó első megállapodások. Az EU-t évekkel később létrehozó szerződés így ír er­ ről: „Emlékeztetve az európai kontinens megosz­ tottsága megszüntetésének történelmi fontosságá­ ra..., megerősítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabad­ ságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett” Az alapítóknak ebből a szempontból „könnyebb’ dolguk volt, hiszen ők még személye­ sen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, ame­ lyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst, így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a későb­ biekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy mara­ dandó államközösség csak az említett elveken szü­ lethet. Ezért nem is akarták tagadni - sőt az ere­ deti alkotmány szövegébe bele is foglalták -, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségéből. A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hi­ vatalosan az egyesült Európa jelképének elfoga­ dott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedő tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indok­ lás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimboli­ zálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám ősidők óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szint­ re emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillő kép a Jelenések könyvében található: ,AZ égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebből következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezője Szűz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövőjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodás­ módnak. Sárba tiprása az alapokat jelentő eszmék­ nek. A szöveg fellengzős, túlzottan patetikus és híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehető belőle, az a született győztesekre jellemző káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Meg­ találhatók ugyan benne a hagyományos eszmék béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. -, de csak mint elért és elérendő célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésből és három részből álló szöveg első fejezetének felvezető mon­ data: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a közép­ pontban!’ Visszatérés a humanizmus emberköz­ pontúságához. Az azonban természetfeletti irá­ nyultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megálla­ pítja a valamennyi kormányfő által elfogadott nyi­ latkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a nö­ vekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetar­ tás kulcsát” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétől is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létező felé tö­ rekszik az ember egész életével, akkor hamar elve­ szítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte ér­ telmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú időre száműzte Európa neve mellől a keresztény jelzőt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem vé­ letlenül maradt ki a vallási kötődés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzőket. Teleki Levente Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereiró'l Bár az Európai Unió alkot­ mánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi vissz­ hangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a keresztény­ ség vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése vál­ totta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszí­ tett aktualitásából, annak ellenére, hogy első meg­ jelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját je­ lentő preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerző az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetődő voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükröző­ dik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külső falait az a téves, ám széles körben érvénye­ sülő feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerző alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a fel­ vetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmá­ nyaival ellentétes lenne. Európa országaiban Fran­ ciaországtól Írországig a legtérőbb megoldások lé­ teznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenről, a franciák „a büszke la- tizedik oldal icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozá­ sáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság;’) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdődik, és más módon is az európai történelemből építkezik. A kereszténység­ re ennek megfelelően lehetett volna ideológia­ mentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerző alapjogi érvének lényege pedig, hogy Euró­ pában ugyanazon alapvető jogokat felvilágosult­ humanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagy­ ja a kettő közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerző könyve következő részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az eu­ rópai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külső és a belső béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükröződik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kap­ csolatos gondolkodásban is észlelhető a „keresz­ ténység-deficit”. A szerző II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetű enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresz­ tény értékek, amelyek Európa jövője szempontjá­ ból fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetéséről szól. A fogyasztói társada­ lom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidő eltöltésének módjára, ezért ma külö­ nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erőszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos for­ májának tartják. Az enciklika mondanivalója azon­ ban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház Javaslatot tesz, és semmit nem erőszakol rá senkire!’ Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fő oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthető. A de­ mokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, ha­ nem a tagállamok politikai kultúrájában is felis­ merhető. Végső oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemo­ sódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménység­ gel záija könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s - talán nem is tudatosan - az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek!’ (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária �A Benes-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkötetni? A Kassán mcgliirdetett csehszlovák kormányprog­ ram részeként, Eduard Benes csehszlovák államel­ nök rendelkezései elsősorban a németeket sújtot­ ták, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pe­ dig közvetve érintette a két kollektíván bűnösnek tekintett, Csehszlovákiában élő kisebbséget. Ezek közül valószínűleg Benes 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következmé­ nyekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más ál­ lami járulékok megvonását, az állami alkalmazás­ ból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlat­ ták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasz­ tották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat tele­ pítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai ma­ gyart - elsősorban értelmiségieket - ítéltek el há­ borús bűnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvé­ delmét felvállaló és ellenállását megszervező cso­ portok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezér­ alakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermun­ kán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbünte­ tést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosítot­ ták. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétől 1947 februárjáig tartottak. Ebben az időszakban 44 ezer személyt szállítottak fűtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kivá­ laszthatták az igényelt munkaerőt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták fele­ lősségre a háború alatt állítólag elkövetett bűnei­ kért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bűnös­ járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településről összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebből összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány ele­ inte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azon­ ban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. *** ként kellett volna elhagynia szülőföldjét. Csehszlo­ vákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdődött a dél-alföldi szlo­ vákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlová­ kiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét el­ hagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Ma­ gyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttele­ pített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóhá­ zat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülők 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értel­ mezés szerint azt jelentette, hogy az előző száza­ dokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetősé­ get adtak az anyanemzethez való visszatérésük­ höz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampol­ gárságukat, kihúzták őket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja ve­ gyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar la­ kosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentős része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája... 60 éve volt rá, de nem sikerült felnőnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormány­ koalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Benes-dekrétumok. Köz­ jogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértő lépésére: „Magyarország el­ fogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Benes-dekrétumok megerősítésé­ ről szóló szlovák parlamenti határozatot” - mond­ ta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfőinek találkozóján, ívan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folyta­ tott megbeszélését követően. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Róbert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszé­ di kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlo­ vák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt leve­ lében a kollektív bűnösség elvével kapcsolatban egyértelmű állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétől. Az elkövetkező hetekben min­ den bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különböző médiumokból Benes reanimált dekré­ tumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelő magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely Az európai lobogó tizenkét csillaga Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója há­ rom katolikus politikus: a nemet Adcnaucr, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lo­ bogó eszméje - 12 arany csillag kék alapon - szin­ tén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitől ered, akit a Szeplőtelen Szűz 12 esiliagli koronája ihletett. A történet a következő: A második világháború alatt, amikor a nácik de­ portálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. — 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Taná­ csot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelősének. Hat évvel később az Európa Tanács­ hoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasol­ ták, hogy egy keresztet tűzzenek földrészünk lo­ bogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elő ötletével, aki látva egy Mária-szobrot a Szeplőtelen szobrát a 12 csillagú koronával — azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképező) lobo­ góra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az ötletével felkereste az Európa Tanács akkori főtit­ kárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elő­ adta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplőtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona? A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de át­ vitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apoka­ lipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hal­ lani Európa keresztény gyökereiről, talán nem sej­ tik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsi­ dó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok [.folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc tizenegyedik oldal �Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története - forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatárai­ tól messze eső, erdélyi helyszíneken. L jelenet (Hajnal, derengő félhomály, amelyből kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A néző lassanként felismeri, a Hősök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 előre nevezett versenyző megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet váljanak rájuk, és láss csodát, be is futot­ tak! Túl sok néző nem volt kíváncsi az indulás­ ra, egy-két szülőt és barátot leszámítva, akik ál­ mos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az előtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos ők már tudhatták, fárasztó löur elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit?Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elő­ ször és utoljára. „Ákosként, pici csillagvirágont, meg­ vagy? Hát hogyne, Tanár Úr!" És a busz lassan el­ hagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan vi­ selkedik, Gyuszi bácsi, a sofőr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt. Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond; majd Farkaslakán fényképczkcdtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentő csíkit. Szejkefürdőn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezető úton átívelő megannyi gyönyörű székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hoki­ meccsre, ahol a Románia Kupa döntőjében lát­ hattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fővárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltűntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az ő szí­ neik maradtak...” A narrátor hangja elkomorodik, érezhető, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhe­ lyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az előírt érkezési határidőt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondűzőhöz címzett étteremből kerülnek elő, nagy boldogságban. A láza­ dó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. így hát Gyuszi bácsi, a sofőrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szeredafelé a nap­ lementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs előtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szűz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendő gyermekeire. radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó előtti napra is! Felmentünk a Gyilkos­ tóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoros­ hoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kris­ tálytiszta patak, az örökzöld fenyőerdők, néhol pirosló és sárguló őszi fákkal vegyítve... Haza­ felé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves feren­ ces szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyere­ kek tündének, a legfiatalabb egy újszülött, a legidősebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fi­ úkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog es­ tét a kislányoknak. A többiek már javában va­ csoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érződik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangula felelős 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Estepedig igyekeztünk vissza, hi­ szen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szük­ ségük van rá. Este a hajrá előtt a helyi bárban meg­ tudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár ő úgy nyilatkozott, hogy ez az első, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé... Sokat veszítettünk vele... De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, ők elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülésifolyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Ma­ rosvásárhelyen, amit két helyi kötődésű ver­ senyzőnknek köszönhetően, rövid idő alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor, 2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltő aláfestő-zene megala­ pozza a hamarosan kirajzolódó drámát.) Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó előtt ha­ talmas baleset, beáll a sor egy kisfaluban. A rendőr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd el­ uralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentő kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítő: van. Sikerül tehát elke­ rülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantam a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nőmén est ómen, mondhatná erre Toki bará­ tunk, ahogy a már 2000 éve itt élő dákok is. Ez a kényszerpihenő kifejezetten jót tett a közhangulat­ nak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.) tizenkettedik oldal Pázmányosok Tamási Áron sírjánál Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglal­ ni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elől a sárga trikósok, a régi bajnokok, hát­ rébb a jövő emberei, tudtuk, frissítő után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselő sport­ társ zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az első pihenőhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az első akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenőt rendeltek el, hi­ szen az első király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!” 4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Ro­ zsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfo­ nya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtő a vá­ laszték, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védőszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzőinket körbe táncolták a rajon­ gók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születés­ napja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja... De másnap sem volt megállj, fá­ október 1-én este tizenegykor a Hősök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudo­ másul kellett vennünk, hogy a két korábbi baj­ nok megőrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. Á gyönyörű hegyek, a tiszta tekin­ tetű székelyek üzenik: Budapesttől 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavált Bodor Mihály - Nobilis Márton �A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár...” Lalala... Lalala... Hú, egyszerűen képtelen va­ gyok kiverni a fejemből ezeket a sorokat! Nem­ rég láttam A Szépség és a Szörnyeteg című mu­ sicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is - mikor a legis actiókat próbálom memorizálni - ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívű Béllé (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap fog­ lyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély ször­ nyű ura (Homonnay Zsolt, Szabó P Szilvesz­ ter). Hogy kiszabadítsa apját, Béllé önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám leg­ nagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvará­ zsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségük­ kel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelen­ nek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erőszakos és nagyké­ pű Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó... Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdődik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyer­ mekkori Disney-filmes élményeiteket s vissza­ csöppentetek a gondtalan gyermekkorba - amúgy amikor a nézőtéren körbenéztem, mo­ solyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év... tehát jó helyen voltam -, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagy­ mező utcában - ez volna az Operett Színház -, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Hel­ mer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelőtt pedig teljes re­ konstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülről is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézőtér soraiban helyet foglaltam, már akkor Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház előadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sőt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor be­ ültem az előadásra, valami mást vártam. Igazá­ ból nem volt időm átnézni, hogy miről is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepe­ tés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésről, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenki­ nek kicsit más. Az előadás inkább lélektani je­ lentőségű volt, mint színházélménynek eladha­ tó. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt ta­ láljuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyez­ tethető, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezető tünetei a több szervrendszert érintő anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünet­ együttes egykori felfedezőjéről, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. O akkor azt gondolta, hogy a be­ tegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mon­ golidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mon­ gol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetőtlenek” „Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami - tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetőjétől - egy fiktív kép történetén alapul. A szereplők egy sosem­ volt Picasso képet festenek a maguk kifejezés­ módjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tud­ tunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: ők spe­ ciálisak. Ok lényegében a Baltazár Színház. Első tánc­ színházi darabjuk ez a mű. Külön mozgásrend­ szert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták - tudom meg egy leírásból. Meg az­ tán hatalmas belső teremtő erőket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember először nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A ze­ ne megnyugtató, a szereplők szimpatikusak és őszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézőknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetessé­ get. Amiből nekünk is lenne mit tanulnunk bő­ ven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, őszinte örömöt okoz. A csillogó úgy éreztem magam, mint egy mesében: előt­ tem lutalmas színpad - melyet még egy füg­ göny rejt el a kíváncsiskodók elől körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapok­ ból, s át-, sőt meg akarom élni azt, ami a szín­ padon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék... Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek le­ hettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teás­ kanna és -csésze, komód és toliseprű között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tud­ tam, merre nézzek. Artisták lengtek a magas­ ban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiu­ mon s minden káprázatosán színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbűvölőbb meséjéből készült produkciót. Nálunk a nagyszerű rendezést Böhm György, a koreográ­ fiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellőképpen felcsigáztam az érdeklő­ déseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségről, a szeretet megváltó erejé­ ről, a gyűlölet elítéléséről, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a fel­ hangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a har­ madik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház előadásai ideiglenesen a Bu­ dapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetők meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nap­ pal lebontották a fejük felől a társulat otthoná­ ul szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelem­ mentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német előnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bankjogi főosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentő feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát a referenciaszám feltüntetésével — juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu tizenharmadik oldal �Este A mi „mégiscsak operatőrünk” filmje Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikéből. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekről szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplők és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer - a filmben a fiatal Lila Wittenborn - száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörűek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetőségek és a nagy „mi lett volna ha?” - sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bővebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, ő is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben - hogyhogynem? - akad némi homály. Legalábbis lányainak elsőre emészthetetlen „nagy szerel­ mem Harry aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédéből. Aztán a rég nem látott barátnő felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amiből ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetőségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhető) adjuk fel, törődjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedő életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhető csak egyáltalán valamiféle életnek - nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnője, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menő létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellék­ vágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetűssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába vesző olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatőr. Ablonczy Zsuzsanna GPS - Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók művei kevésbé ismertek a hazai nagykö­ zönség előtt, s megszólalási lehetőség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vo­ nultat fel az anyaországtól elszakadtak művésze­ te. Sok olyan kérdés foglalkoztatja őket, amelye­ ket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Ho­ gyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és vég­ ső soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturá­ lis identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai művésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környező országokban? tizennegyedik oldal A földrajzi távolság Magyarországtól, és az orszá­ gukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar művész váija hiába, hogy elismcijék, ki­ állítsák, vásárolják, csodálják műveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mö­ gé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Emst Múzeumban a GPS - Ismeretlen szcéna című kiállítást, mely a három határon túli régió - Fel­ vidék, Erdély. Délvidék - magyar ajkú művészei­ nek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékű, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzőművészet­ re, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon be­ lül gondolkodjunk magyar művészetről. A kiállí­ tás másik érdekessége, hogy fókuszában főként az újabb művészeti médi­ umokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a művek nem annyira esztétikai funk­ ciót töltenek be, inkább problémafelvető, figye­ lemfelhívó alkotások. Éppen az új művészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyab­ ban dolgoznak fel társa­ dalmi problémákat alko­ tásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi foto­ gráfiák nyomán az egy­ kori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotók­ kal megmutassa a tájon a változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon válto­ zott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi re­ formátus egyház és kastélyt megörökítő képén jól látható az egykor szép épület kar­ bantartásának hiánya, és a mellette épülő ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserűségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kap­ csolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi ut­ cákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdőíveken kellett válaszolniuk a járókelőknek. A felmérés kimu­ tatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzeti­ ségű embertársainkat. Éles határ húzódott a ma­ gyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállí­ tott szobor, „Az önmagával szomszédos ország"? Aliglia. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Pár­ kány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendőrkor­ donnal, tiltakozásul a bősi vízerőmű felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütő Andrást idézve „a baj hűséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik!’ Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különböző helyszíneken (disznóól, étterem, iro­ da, konditerem, osztályterem, stadion). A mű- �Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvána után CD kritika .fiz idő nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó... hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idotállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek... Ugyanaz a történet" (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró műanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tűkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet... OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint... végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejéről a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CDijét az angol listákról, és első lett az ilunes előrendelései vész kommentálja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különböző társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a hely­ szín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a művész hibája. A kiállított művek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfogla­ lásra, clgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiál­ lított művek a művészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezők. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan művészek, akiknek fontos az anyanyelvűk, vizuális kul­ túrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a glo­ balizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebb­ ségként, de mégiscsak szülőföldjükön. így hangzik egy felkiáltás előbb angolul, majd romá­ nul, végül magyarul írva, beterítve cg}' egész fa­ lat: „B..., már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mén ugyebár európaiak let­ tünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magya­ rok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelki­ szellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hi­ ányzik a mindennapjainkból. És ezt az űrt igye­ keznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyó­ gyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar művészet: ismerős isme­ retlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az első számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerű Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosán átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtető klipekből. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hűen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgős ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (¥>ur Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyű. Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvána jogdíjaiból, a büszkeségből, hogy mégis csak ő verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrieijét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy főszereplő a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzőt nagybetűstől, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó ő a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortűz mellett ne hangzana el, az „Everlong”, az első nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After Y>u"-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az előző stúdióalbumról is a „Best of \W’ ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütős, számugratást nemigen engedő zenehallgatási élményt nyújt. így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elő kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha előzőleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a főétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gőzölgő „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok időbe, amíg kifőz valami újat és meglepően fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia tizenötödik oldal �„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítőleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlődés (a továb­ biakban: FF) fogalma. Ez elkeserítő ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányán hallották már ezt a kifejezést? Az EF egyedül a kömyezetjog keretein belül képe­ zi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környe­ zetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenn­ tartható fejlődés: a XXI. század globális kihívása” című vitasorozatnak. Mivel itt az előadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Vi­ lágbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrőlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert ered­ ményez. Planétánk területe viszont állandó, és fáj­ dalom, de a kőolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthető grafikont rajzoltak fel, ami ijesztő képeket fest a közeljövőről. Helyzetünk persze jóval bo­ nyolultabb. Európa időközben a népesség elörege­ désének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nőre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdő régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tűnik, hogy a politikusok által sugalma­ zott „fejlődés” nem segít a szegényeken: az általá­ nos jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlődésből csak az profitál, akinek azelőtt is volt vagyona. így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlődő országok” , de Európa vi­ szonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás. Az FF nem egyenlő a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerűen: nincs! A növekedés - ami mennyiségi fogalom - a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés" között. Az FF meg­ oldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlődni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felclősebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minőségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem ru­ galmas, nem előrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezető...? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás poli­ tikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetően hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növeke­ dés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos ki­ fejtette, hogy a főbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „Á jog hatalmas eszköz, de megfelelő konszenzus kell Hazánkban az erőfeszítések első eredménye, hogy végre valaliára 2007 nyarán megszületett a Nem­ zeti Fenntartható Fejlődés Stratégia, az Uniós Stra­ tégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk? Szili Katalin (aki a vitasorozat fővédnöke) köszöntőjéből kiderült, hogy előző alkalommal ötpárti képviselői konszen­ zus született, és ebből a politikai összefogásból lét­ rejön majd az ún. Jövő Bizottság’. Bár már előre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjo­ gosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” - szór lőtt a konferencia levezető elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagja­ ként is tevékenykedett. A konferencián csak néliány szó esett a környezet védelméről, ami pedig elengedhetetlen a fennma­ radáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hul­ ladékgyűjtés mellett sem. Ezeket már ismcijük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyug­ vást hozott az elkeserítő tények után, hogy a kö­ zönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elő­ adókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklődést mutatta. Horvátth Sarolta - TarrAdám EHAVI IDÉZET mögé, és a puszta politikai megegyezés - mint pl. az EU Nizzai Kartája - nem elég, liancm végrehaj­ tandó norma kell!" Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentős csökkenése, energiatakaré­ kos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenőrizhetővé teszi). „Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (...) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is? KodolányiJános, 1943 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 5. szám 2007. november 8. Abstract A summary of the resource. Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Subject The topic of the resource Tartalom 15 év MEEX - az extrém sportok szerelmeseinek, elérhető áron Őszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívő szó - Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Benes-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS - Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvána után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. november 8. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (646kb+3849kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_5_20071108 Relation A related resource T00082 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_5_20071108 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ecdfb014f1315341fb130bfb71d9822d.jpg 589e824351de6a082c96354748f776fa https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/20f9b581dcf787836897e1e9e058b025.pdf a95c8319068534f95939bb4358dfd957 PDF Text Text JZ 2.OO 20407 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NYOLC ÉVTIZED SZOLGÁLAT Zlinszby János, alapító dékán jubileuma II. JÁNOS PÁL PÁPA negyedik köztársaság HAJÓKIRÁNDULÁS XI. évfolyam, 2* szám FELEZŐPARTY HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA PÁZMÁNY SZALON e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: wmw. itelet.jak.ppke. hu 2008. április 7. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Ledőlt a határ! addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALO M Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai 2 3 3 4 5 6 6 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közvélemény különösebb felzúdulás nélkül lépett túl egy decem­ berben bekövetkezett, túlzás nélkül történelmi eseményen. Az európai egységesülési folyamat újabb állomásaként Magyaror­ szág belépett a schengeni övezetbe, az EU-n belül számunkra is le­ omlottak a határok. Az esemény történelmi, mégis gyorsan napirendre tértünk fölötte. Igaz, az ember nem feltétlenül érzi az események súlyát, éppen ak­ kor, amikor azok megtörténnek. Mégis, milliónyian várták, vártuk ezt az eseményt. Aki emlékszik rá, milyen volt a szlovák-magyar határon megalázó vizsgálati eljárások közben várni a kegyes bebocsáttatást Felvidékre, vagy aki érezte saját alsóbbrendűségét, ami­ kor a dölyfös osztrák határőrök vallatták úticélja felől, az tudja, mi­ ről beszélek. Akinek szedték már ízekre az autóját - kibontva a kár­ pitot is, eldugott szamizdat-irodalom után kutatva - a román-ma­ gyar határon, miközben azon izgult, hátha a gyerekülés alját nem nézik meg, és így a Nyugaton kiadott Sütő András-kötetek eljuthat­ nak a szerzőjükhöz Marosvásár helyre, az tudja, mit fog jelenteni néhány év múlva Románia belépése a schengeni övezetbe. Lehet finomabban fogalmazni, de nem érdemes: 2007. december 21-én a határokkal együtt egy kicsit ledőlt a trianoni béke is. Nem kellenek a hangzatos szavak, mert az eséllyel élni kell, és csak idővel dől el, ju­ tunk-e előrébb a lehetőség által. Nem kell „nemzeti újraegyesítés”-ről beszélni, hanem tenni kell érte. Racionális okokból is - a piac is jobban működik, ha nagyobb, az érdekérvényesítés is hatékonyabb, ha többen akarják - de legalább annyira a lelkünk megmentése miatt is. Mert nekünk, kis népnek csak a nemzeti keretek képesek valamiféle önálló arculatot adni. Az önálló arculat pedig nem azért kell, hogy le­ gyen, hanem azért, mert érték. Értékes, mert egyedi. Mert nem csu­ pán minden egyén megismételhetetlen csoda (cinikusan inkább: a cso­ da lehetősége), hanem minden közösség is az. Nekünk igenis kincset rejt Ady minden verssora, Rippl-Rónai minden ecsetvonása, Bartók minden leírt hangjegye. Aki nem így gondolja, még nem válik rossz, amorális emberré, csak éppen veszít, sokat veszít - neki lesz rosszabb. Aki állt már a Hargita tetején, Márai Kassájának főterén, Munkács vá­ rának romjain, Nándorfehérvárnál, ahol összefolyik a Duna a Szává­ val, az tudja, miről beszélek. Aki még nem, sürgősen induljon útnak. Sokan nem reméltük még akár évekkel ezelőtt sem, hogy egyszer le­ hetségessé válik mindenféle papír és engedély nélkül átsétálni Felvi­ dékre, ha az embernek úgy tartja kedve. Mások egy percig sem szűn­ tek meg hinni abban, hogy jövendő életünket alapvetően megkönnyí­ tő - ténylegesen és szimbólum-erejénél fogva is -, kiemelkedő jelentő­ ségű lépéshez valaha is eljuthatunk. És íme, most megtörtént. 2007. december 22-én gyalogszerrel, papírok nélkül - ösztönszerűen ma­ gammal akartam vinni ugyan őket, de aztán idejében észbe kaptam sétáltam át az Esztergomot és Párkányt összekötő hídon, a süvöltő té­ li szélviharban, másodmagammal. A túloldalon beültünk a Sissyhez címzett presszóba, és a kötelező becherovka és Arany Fácán kortyolgatása közben - elvégre ünnepelni jöttünk - szemmel tartottam a szlo­ vák rendőrök utánunk betérő garmadáját. Furcsa látvány, még min­ dig, még sokáig rossz érzéseket kelt majd az emberben. De ez ma már mindegy. A határ ledőlt. Újra egymáséi lehetünk, itt és ott. A lehető­ ség adott. A többi rajtunk múlik. Koltay András �Ad perpetuam memóriám Április révén érdemes megemlékezni egy szomorú évfordulóról. Napra pontosan hatvan évvel Apor Vilmos püspök mártír­ halála után, 2005. április 2-án hunyt el Ka­ rol Wojtyla, vagy ahogyan a legtöbben is­ merték: II. János Pál pápa (1920-2005). En­ nek már három éve, neve azonban egyálta­ lán nem vált az emberi feledés áldozatává. II. János Pál pápa az egész 20. század egyik legjelentősebb személyisége volt. A harmadik évezred hajnalán elhunyt egy­ házfő minden ember számára szerethető vezető volt. Igyekezett mindenkihez kö­ zel lenni, utazásai során öt kontinens több mint száz országában tett látogatást. Ka­ rizmatikus megjelenésével és beszédeivel a legszélesebb tömegekre hatott. Soha nem politikai, hanem lelkipásztori céllal utazott. Ennek ellenére mégis jó politikus volt. Magyarországra például mindössze két évvel a köztársaság kikiáltása után ér­ kezett először. A kommunizmus kelet-eu­ rópai összeomlásában szerzett érdemei el­ évülhetetlenek. Szociális érzékenysége különösen erős volt; erről tanúskodik a szociális témá­ ban kiadott megnyilatkozásainak nagy száma. A Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) vagy a Centesimus annus (1991) kezdetű enciklikái egytől egyig az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekre kerestek és ad­ tak megszívlelendő feleletet. Aktualitá­ sukat pedig mind a mai napig meg tud­ ták őrizni. Beszédet mondott többek kö­ zött az ENSZ-ben, az UNESCO-ban, il­ letve az Egyházak Ökumenikus Világta­ nácsánál is. Ez utóbbi azért is fontos, mert beiktatása után egyik legfontosabb feladatának az egység megteremtését tartotta. Ebben szintén komoly eredmé­ nyeket ért el. Találkozott és együtt imádkozott protestáns egyházak vezető­ ivel. A canterbury érsekkel többször ta­ lálkozott. Történelmi lépéseket tett a ka­ tolikusok és a zsidóság megbékélése felé: 1986-ban a pápák közül elsőként elláto­ gatott a római zsinagógába, a Vatikán­ ban fogadta a jeruzsálemi főrabbit, és 2000-ben a Siratófalnál bocsánatot kért a keresztények által a zsidók ellen elkö­ vetett bűnökért. Történelmi szempontból is rendkívüli je­ lentőségű volt Mihail Gorbacsovval való 1989-es találkozása: elérte, hogy a szovjet állam újra elismerje az ukrán egyházat és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot is létesített a Vatikánnal. A katolikusok számára különösen nagy fontosságú volt, hogy 1983. január 25-én kihirdette a II. Vatikáni Zsinat egyház­ szemléletén alapuló új Egyházi Törvény­ könyvet (Codex Juris Canonici), amely az­ óta is hatályban van. Az ő nevéhez fűző­ dik a Katolikus Egyház Katekizmusa is, amely az Egyház tanítását foglalja öszsze. Ennek összeállítása az azóta XVI. Bene­ dek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger vezetésével történt. Ezen kívül is több nagy horderejű reformot hajtott végre a földi egyház működésének meg­ könnyítése érdekében. Végezetül néhány tény a halhatatlan egy­ házfő pápaságáról. II. János Pál volt a harmadik leghosszabb ideig hivatalban lé­ vő pápa Szent Péter és IX. Pius után. Két alkalommal kíséreltek meg ellene me­ rényletet. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Mindent összevetve megállapítható, hogy tevékenysége és személye nélkül az egyház befolyása közel sem lenne akkora a világ­ ban, mint amekkora napjainkban. Az egy­ ház megbecsülésének és hatalmának újkori alapjait ő rakta le. Bátran mondhatjuk, hogy neve fennmarad az örök emlékezetre. Teleki Levente Utcai békeharc Avagy: Köszöntjük a felvonuló Negyedik Magyar Köztársaságot! 2006 óta nem a miénk itt a tér. Hol rend­ őrök oszlatnak, hol rendőrlovak (ún. emele­ tes állatok) tipornak közénk, hol könnygáz marja szemünk, hol tereket zárnak le hóna­ pokra, hol viszont a Kisváros egykori Hu­ nyadi századosa vezeti Gárdáját a baloldal nagyobb örömére. A tereket viszsza kell hát foglalni, ennyit gondoltak csak a Negyedik Köztársaság (4K) nevű project öt­ letgazdái is. A politikailag tán se­ hol sem álló szervezet tavaly ősz óta különböző utcai megmozdulá­ sokkal hívja utcára a homo ludenst. Ősszel zászlókeresés volt. És idén tavasszal újra ez lesz. A kanadai, amerikai parkokban ját­ szott játék lényege, hogy két csa­ pat alakul azzal a céllal, hogy egy­ más zászlóit megszerezzék. A min­ denkori játéktér (Lipótváros, Er­ zsébetváros, Újlipótváros, stb.) két részre van osztva, a csapatok a sa­ ját területükön védik zászlóikat, az „ellensé­ ges” területen pedig támadnak. Az Aréna Házában bújócskával egybekötött zászlókeresést rendezett a Negyedik Köztár­ saság. Elvégre a plázák is a mieink, nekünk, a mi szellemi, testi épülésünkre építik őket hát birtokba is vesszük, a magunk módján. Aztán egy februári na­ pon metrópartyt hirdet­ tek: a cél az volt, hogy a | kék metró teljes szaka- I szán végig menjenek úgy egy vagonban, hogy bent közben bui van. Zene, pia, tánc. Az underground házi­ buli a békávésok megértő gumibotozásába, anyázásába fulladt - a homo kadaricus le­ győzte azon az este a homo ludenst. Márci­ us 22-én pedig a Nemzetközi Párnacsata Nap részeként Budapesten, a Gödörnél és számos más vidéki városban egyszerre in­ dult meg a párnadobálás. Inkább párnával, mint könnygázzal, ugyebár. A Negyedik Köztársaság idén is megalakul egy-egy esemény erejéig az utcán: akinek elege van a harmadikból, vegyen részt ben­ nük. Információk szerezhetők a szervezet honlapján: www.negyedikkoztarsasag.hu. ^ÁROD? Techet Péter harmadik oldal �Nyolc évtized szolgálat Beszélgetés a nyolcvanesztendős Zlinszky Jánossal, karunk első dékánjával Karunk alapító dékánja márciusban töltötte be nyolcvanadik életévét. A születésna­ pi ünnepségről a következő oldalon olvashattok. A jubileum alkalmából az ünnepel­ tet kérdeztük a kar működését alapvetően meghatározó értékekről. keket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőokta­ tásban képviselni? Hogyan lehetne ezeket haté­ konyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt? So­ kan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. - Miért gondolta azt az a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jo­ gászképzésre szüksége van a magyar társada­ lomnak? Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerű­ en megmutatkozott abban a pillanatban, ami­ kor a rendszerváltás bekövetkezett, mert min­ den jóindulat mellett is kiderült, hogy a köz­ élet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen héza­ gosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltétlenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989 októbere óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk em­ beri jogokra és az állami feladatokra erkölcsi­ leg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósításához számos korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallot­ tam tréfásan mondani, amikor a mi karunk in­ dult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető kü­ lönbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az állam­ jog az elsődleges. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődleges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, ami­ kor a végzetesnek látszó összeurópai népesség­ fogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy va­ jon nem korszerűtlen dolog-e a keresztény érté­ negyedik oldal - Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 18 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem mó­ dosított magyar Alkotmány, amelynek érték­ rendje fedi a keresztény közösségi értékren­ det. Nyilván a vallási értékrend az ember bel­ ső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társadalmi értékrend alapjai, a türe­ lem, az együttműködés, a másik emberszám­ ba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az em­ beri méltóság tiszteletben tartása keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszer­ re nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 18 év alatt nagyon sok minden történt e tekin­ tetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nél­ kül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társa­ dalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogá­ szok sok szempontból fogékonyabbak a társa­ dalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresz­ tény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rájöttünk arra, hogy érdemes ki­ mutatni, a jogászi etika lényegében levezet­ hető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarka­ latos erények egyike, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közöt­ ti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vo­ natkozásban, hogy akit saját hibáján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresz­ tény értékek. A szegényekkel és az eleset­ tekkel való törődés, illetve az emberek kö­ zötti különbségeknek legfeljebb a kötelessé­ gek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényű a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja meg­ valósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlat­ ba. Mi erre képezünk, és erre tanítunk szak­ embereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a verseny­ ben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értéke­ ket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, ami­ kor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítványom, hogy az én er­ kölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán ér­ vényesülni. Akkor én egy eléggé sikeres ügy­ védi praxis után voltam, és azt mondtam ne­ ki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Per­ sze, ahogy azt az előbb ecseteltem, az Alkot­ mány előírja azoknak az értékeknek a képvi­ seletét, amelyeket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem mehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pén­ zért megismertesse, hanem hogy a jog köve­ telményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jogban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetle­ nül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyö­ kereket az európai alkotmányba, az egyenlő­ ségnek, a szolidaritásnak, a személyes sza­ badságnak és méltóságnak, az együttműkö­ désből adódó előnyök közös elosztásának az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az el­ veket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jut­ ni. A jómódú országokban nem csak az általá­ nos jólét virágzik, hanem a nyomor is nő, te­ hát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, mint szegény országban ve­ zetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni és minél gazdagabb az ország, sajnos an­ nál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg helyünket a poli­ tikában. Nem eléggé tudatos bennünk a ke­ resztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvé­ nyesülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős ki­ sebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak jelentős része befo­ lyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor mellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bi­ zonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. -A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelitessel ugyan, de jelenlegi európai vi­ láguk is az egysegesüles fele tendál. Hogyan le­ het ebben a rendszerben, ebben a hierarchiában ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti ér­ dek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? �- A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megkö­ zelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak el­ lenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztulnak el, állatfajok, növények vesz­ nek ki, végső soron kárára válik az egész világ­ nak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Euró­ pa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadását és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszolút kisebbségben lévő olasz, inkább ró­ mai maradványú román kisebbséget lelkesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló euró­ pai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, ha­ nem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges táma­ dásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyete­ mes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha to­ vábbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztít­ juk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdé­ se. A határainkon túl élő magyarságot ráadá­ sul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszédaink régóta tudatosan, ha­ talmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatelhajtások a népesség­ ben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni voná­ saival szemben bizonyos általános, divatos érté­ keket tukmál ránk. Néha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jel­ legű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, mert a kínál­ kozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfor­ dulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizáló­ dásában, az értékrend megrogyásában, a fo­ gyasztási szokásokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus példát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyek­ nek a tudatosítása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátossága­ it, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, mint magya­ rok elveszünk, az is szegényebbé tenné a vilá­ got. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötele­ zettség terhel bennünket nemzeti önazonossá­ gunk megtartására, de talán annyit mondha­ tunk, hogy a magunk nemzetével szemben bi­ zonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. Koltay András „A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat” Ünnepség a nyolcvanéves Zlinszky János tiszteletére Nem is oly régen ünnepeltük, igaz, nem nap­ hoz, hanem évhez kötötten Karunk 10. (újjá)születésnapját. Talán nem túlzás azt állí­ tani, hogy már akkor is főleg Zlinszky Jánost ünnepeltük. És 2008. március 7-én volt Zlinszky János prodékán úr 80. születésnapja - ekkor pedig újra megünnepelhettük azt is, hogy az országnak van katolikus jogi kara. Persze az ünnepelt valószínűleg tiltakozna az ellen, hogy a Kar alapítását kizárólag az ő ér­ demének tudjuk be, és természetesen nem is állítjuk, hogy abban mások ne vettek volna tevékenyen és lelkesen részt, ám ahogy a gyakran hallott szlogen is mondja: nem jött volna létre, ha nincs... Zlinszky János. Az ünnepelt életútja azonban korántsem volt olyan egyenes és meredeken felfelé íve­ lő, mint amilyet egy, ilyen végkifejlet után gondolna az ember. O még azok közé tarto­ zik, akik kétszer is Pázmányosok lehettek eredetileg ugyanis még az át nem keresztelt Pázmány Péter Tudományegyetemre iratko­ zott be jogot hallgatni. Innen politikai okok­ ból 1951-ben kizárták, családját Budapestről Kelet-Magyarországra telepítették ki. Ez­ után 6 évig ácsként dolgozott, államvizsgáit csak 1957-ben tehette le. Tanársegédnek nem vették fel, kandidátusi disszertációját több­ ször is visszautasították. Állami vállalatok­ nál helyezkedett el, később ügyvédként dol­ gozott. Mindeközben persze a tudományos tevékenységet nem adta fel - halálos ágyán Marton Géza, a római jog professzora őt kérte fel tudományos hagyatékának gondo­ zására, ezen felül is publikált és (ha enged­ ték) külföldre járt előadásokat tartani. Ok­ tatni csak 1982-ben kezdhetett el Miskolcon, a nemrégiben alapított jogi karon római jo­ got. Eleinte csak heti két napon tanított, majd ügyvédi praxisát feladva hamarosan intézetvezető lett. Már egyetemi tanárként, alkotmánybíróként láthatott hozzá élete - szakmai szempontból legnagyobb hatású munkájához, a, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudo­ mányi Karának újjáalapításához. A Bölcsé­ szettudományi Kar már 1992 óta létezett, az első (1994-es) tervek szerint először ennek ke­ retében kezdődött volna meg a jogi oktatás, egy jogtudományi intézet keretei között, mely fokozatosan fejlődött volna ki egy önál­ ló karrá. Nem kis mértékben Zlinszky János érdeme is, hogy már az első hívó szóra olyan személyiségek vállalták előzetes szándéknyi­ latkozattal az oktatást a még nem is létező in­ tézményben, mint Botos Katalin, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Lábady Tamás, Sólyom László, Varga Csaba. A merész vállalkozás ma már egyértelműen látjuk - sikerrel járt. 1995. április 3-án a Magyar Katolikus Püspö­ ki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, melynek első dékán­ ja Zlinszky János lett. Ha rövid fejszámolást végzünk, rájövünk, hogy Zlinszky János 1946-ban (18 évesen) megkezdett tanulmányait 29 évesen fejez­ hette be, 54 évesen kezdhetett csak el oktat­ ni és 67 éves volt, mikor 1995-ben az új jogi kar megalapításra került. Nos, maga az ün­ nepelt írja le egy helyen, hogy türelem a legfőbb erény. Es persze egy ilyen életúthoz az is kell, hogy valaki sokáig legyen fiatal. A mai szabályok szerint 65 éves koráig le­ het valaki tanszékvezető - akit most ün­ nepiünk, már ezen a koron túl volt, mikor tevékeny részt vállalt „valaminek a semmi­ ből történő létrehozásában”. A kritikus hangok persze még mindig mondhatnák, ha nem ő hozza létre, akkor is megtette volna más, mert létrejötte szük­ ségszerű volt. Nos, még ha ez igaz is lenne, akkor se feledjük: nemcsak abban volt sze­ repe Zlinszky Jánosnak, hogy a jogi kar lét­ rejött, hanem alapító dékánként abban is, hogy milyen lett. Persze kár lenne titkolni, hogy sok minden nem olyan már, vagy so­ ha nem is volt olyan, mint amilyennek az alapítók megálmodták. A felsőoktatás rendszere óhatatlanul is az uniformizálásra törekszik, legyen szó akár állami, akár nem állami felsőoktatási intézményről. A március 6-ai ünnepségen sokan megszó­ laltak. A hálás tanítványok, akik ma már kollégák, és akik nemcsak Zlinszky Jánostól tanulhattak, hanem rajta keresztül belépőt nyerhettek külföldi egyetemekre. Osztrák kollégák, akik már akkor hallhatták őt elő­ adni, amikor itthon még „hallgatásra volt ítélve”. Megszólalt az egyetemi évfolyam­ társ is, akivel először barátként élték át a nehezebb éveket,,később már kollégaként is a derűsebbeket. És megszólalt a volt alkot­ mánybíró kolléga, aki Zlinszky Jánosnak is köszönheti, hogy megszerette az alkot­ mánybíráskodást, mert az ő szemléletmód­ ja volt azonos a sajátjával: a jogban megfo­ galmazott értékek mögött mindig meg kell tudni látni az embert. Szűk helyen nagy emberekről írni hálátlan feladat, mert mindig úgy érzi az ember, hogy kimarad valami, ami fontos. Ezúttal pedig elmondhatom, minden, ami kima­ radt, fontos. Nem lehet néhány sorban vis­ szaadni azt, amit Zlinszky János személyes példamutatásával a Kar közösségének adott. A címbéli idézet tőle származik mindenért megküzdeni, értéket teremteni és mindezt fiatalos lendülettel, jókedvűen tenni: nos, emiatt merem azt mondani, hogy Zlinszky János még csak 80 éves. Bol­ dog születésnapot kívánok a Kar valamen­ nyi volt és jelenlegi hallgatója nevében! Tóth Áron László ötödik oldal �Ismeretlen tettes Felezőparty „Sunt lacrimae rerum” Időpont: 2008. március 6., helyszín: A38 állóhajó. A hagyományokhoz híven, bár a hagyományostól kicsit eltérően, idén is megrendezésre került a HŐK szervezésében a várva várt Felezőparty. Végre a felénél vagyunk! - mondhatják az 5. féléven túllé­ pő jogászpalánták. De miért is volt az idei buli a hagyományostól egy kicsit eltérő? A programot olvasva 21-22 óráig állófogadás, welcome drink a Fele­ zőknek. 21 óra? Nem korai egy kicsit?! Hát... De... 22 óráig a „vendég­ sereg” létszáma elég foghíjas... Nem gond... aki időben érkezett, jól járt. A rendezők pezsgővel és szendvicsekkel várták az „ünnepeiteket”. Nem sokkal később elkezdett özönleni a nép, és hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. A jegyszedők nem unatkoztak, a ruhatárak megteltek. Mit mutat ez? Az érdeklődés meglepően nagy volt. Bent már dübörgött a zene, az RSB nevű zenekar élő koncertjével szó­ rakoztatta a bulizni vágyó fiatalokat. Minden lány az első sorban akart tombolni, hiszen Zola, a VTVA Tv műsorvezetője volt az énekes... Tomboltunk mi U2-re, Bikinire, meg amit el lehet képzelni. A bátrab­ bak még a színpadra is felmerészkedtek, hátha néhány ritmus erejéig megszerezhetik a mikrofont... Ha mégsem, akkor marad a l)áttértánc... Éjfél körül DJ O’Neal a Peaches’n Cream lemezlovasa vette át a tere­ pet, és zárásig keverte a zenét. Körbenézve, nagy számban tették tiszteletüket öreg diákjaink és végző­ seink is, de a tanári karból csak egy-két ismerős arc tűnt fel a tömegben. Hajnali 4-5 óra körül kicsit megfáradva, fájós lábbal a tömeg búcsút in­ tett a csütörtök éjszakának, és a hatalmas hajó ismét az ürességtől kongott... A party fergeteges volt! Jövőre is hasonlóan jó bulit várunk! Köszönet a szervezőknek! Mihalics Viven Történetünk egy törvénnyel kezdődik. Ez sem különbözött társai­ tól: már önmagában is tökéletes volt. Aztán egy nap mégis megje­ lent benne egy joghézag. Ez a joghézag egyedül érezte magát, társ­ ba vágyott. Egy nap rájött, hogyan teheti ezt meg: osztódni kezdett, így jött létre először még egy joghézag, majd még egy és még egy. Aztán mikor már joghézagok egész garmadája létezett, az emberek úgy döntöttek, orvosolni kell a dolgot. Ekkor megszületett egy öt­ let. Az ötletből gondolat csírázott ki, amit tett követett. Hatására megjelent a magzati állapot és elkezdett fejlődni, fejlődni. Fejlődé­ se lassan ment végbe, sok mindent kellett legyőznie ezalatt. Egyszer aztán mégis megrepedt a burok és nagy éljenzés közepette megszü­ letett ő. Születésekor nevet is kapott, úgy nevezték: Ismeretlen let­ tes. Neki tetszett a név, különlegesnek tartotta. Ahogy növekedett, elkezdett ismerkedni a világgal. Megismerte a madarak csicsergését, a fák- és a virágok tarkaságát, a nyári szél il­ latát. Tetszett neki a világ úgy, ahogy van. Aztán egyszer csak feljelentették. Először nem is értette, mi történt. Mikor megtudta, hogy ez mit jelent, nagyon elszomorodott. Hiszen ő nem követett el semmit. Miért őt jelentik fel? Miért nem azt, aki elkö­ vette a bűncselekményt? Teljesen kétségbe esett. Mialatt a megoldáson gondolkodott, újra feljelentették. Majd újra és újra. Cselekednie kellett. Tanácstalansága kétségbeesett megoldást szült: el kell menekülnie eb­ ből az országból. Talán, hogyha átjut a határon, akkor megint úgy él­ het, mint előtte: megvalósíthatja önmagát. Össze is pakolt és a határ­ nak vette az irányt. Ekkor már több száz feljelentés volt ellene. Csakhogy a határon váratlanul megállították. Személyit kértek tőle és mikor kiderült, hogy nincs neki, elfogták. Hamarosan fény de­ rült a kilétére is. Amikor a határőr megtudta, kivel áll szemben, ar­ cát rettegés fogta el. Remegő kézzel előrántotta pisztolyát, és őrá fogta. Bezárta egy szobába, amíg az erősítés megérkezik, fiikor megérkezett, berángatták egy autóba, és órákat utaztatták. O szo­ morúan nézte a tájat. Azt a tájat, amit már szabadon sosem láthat többé. Erre a gondolatra könnyek gyűltek a szemébe. Ezután bevitték egy számárai ismeretlen épületbe, annak is egy sö­ tét termébe és kivallatták. Ő elismert mindent, számára már vége volt úgyis a világnak. A madarak hangját már csak emlékeiben hall­ hatja újra. Az ügy rövid úton bíróság elé került, ahol a bíró meglát­ va bűnlajstromát elkerekítette szemét. Az ítélet előre látható volt: életfogytig tartó szabadságvesztés. Olyan bűncselekmények miatt, amiket nem is ő követett el. De ő már nem bánta. Neki úgyis vége. Haláláig egy sötét cellában fog ülni, ami pedig még sokára fog be­ következni. Túl sokára. Mikor elítélték, az országban található több ezer befejezetlen ügy száma lecsökkent nullára. Hajókirándulás március 15-én Élménybeszámoló... vagy inkább benyomások sorozata Karunkon régi hagyomány, hogy március idusán egy válogatott kis csapat hajókirán­ dulásra indul, méghozzá felfelé a Dunán. Hosszú éveken keresztül a végcél Eszter­ gom, ezzel együtt pedig Párkány volt, ta­ hatodik oldal valy és idén pedig Visegrád. Szerencsénk volt, a hét megelőző napjaival ellentétben e jeles napon már sem hideg, sem eső nem volt - esőben és ködben ugyebár nem olyan kellemes dolog hajókázni. Az úticél jó vá­ lasztás volt: Visegrád egy­ szerűen gyönyörű (mint az egész Dunakanyar), szá­ momra szinte hihetetlen, hogy Budapesthez ilyen kö­ zel üyen érintetlen, már-már falusias kis ékszerdobozokat találhatunk, ahol még - leg­ alábbis fővárosi mércével mérve - ennyire emberlépté­ kű a világ. A koreográfia már évek óta ugyanaz: a hajó utasai 15-én reggel felszállnak („behajóz­ nak”), majd néhány óra múl­ va a hajó kiköt, és rövid vá­ rosnézés (szabad program) Konta Balázs után visszaindulunk Budapestre - visszaér­ kezés valamikor az esti órákban. Egyszerű recept, mégis bevált: talán a Pro Facultate Nap mellett Karunk egyik legjobban eltalált rendezvénye, talán nem túlzás azt mondani, a diplomaosztókon elhangzott búcsúbeszé­ dek tanúsága szerint is, az egyetemi élet egyik legemlékezetesebb programja. Miért jó hajókirándulásra jönni? Hogy mi­ ért ez számomra már évek óta a tavaszkö­ szöntő rituálé? Nos, a választ sem én, sem a hajó többi utasa sem tudná pontosan meg­ fogalmazni. Egyszerűen azért, mert jó együtt lenni, mert jó Pázmánypsnak lenni itt pedig ezt igazán átérzed. Átérzed, mert olyan csapat alakul(t) ki, akikkel tényleg közösséget alkottok. Valami van ebben a rö­ vidke hajóútban, ami vadidegen embereket percek alatt közel visz egymáshoz. Talán az első tavaszi napsugarak, talán a Duna va­ rázslatos csillogása, talán a hajó, mint uta­ zási eszköz békebeli, lelassult hangulata, nem tudom. Mindenesetre egy napon, egy ünnepen magunk mögött hagyjuk a nagy­ város külső és belső zajait, és az ünnep tényleg ünneppé válik. Kicsi �Nevet kaptak a gyakorlótermek Kedves hagyomány teremtődött a karon, amikor a tavalyi év végén - követve más egyetemek példáját - három gyakorlóterem korábbi, legendás jogásznagyságokról ke­ rült elnevezésre. A Polgári Jogi Tanszék egykori 331-es szobájából Nizsalovszky End­ re terem lett, a 12-es gyakorló Pálinkás György, míg a 6-os gyakorló Gáspárdy László nevét vette fel. Utóbbi kettő nemcsak a magyar jogászélet, hanem a Pázmány legen­ dájává is vált közelmúltbeli halálát követően. A felavatott termeket a névadók portré­ ja és rövid életrajza díszíti, ezeket adjuk közre most az ítélet lapjain. kezdve, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán, amelyet haláláig cím­ zetes egyetemi docensként szolgált. Szemináriumi órái mind-mind elményszámba mentek, anekdotái baráti társaságokban élnek tovább. Oktatói tevékenységét mind­ végig a hallgatók szinte rajongásig fokozó­ dó szeretete övezte, saját bevallása szerint valamennyi munkahelye közül az egyete­ men érezte magát a leginkább otthon. Catania, Milano, Trento, Athen, Torino, Krakkó, Palermo, Róma, Trier, Regens­ burg, Utrecht, Coimbra, Aachen, Trieste, Jena, Olomouc stb.) hívták vendégprofes­ szorként, konferenciákra előadóként, nem­ zeti referensként; tagja volt a polgári eljá­ rásjogászok legrangosabb képviselőit tömö­ rítő nemzetközi szervezeteknek. Gáspárdy László (1937-2006) 1960-ban, Szegeden avatták jogi doktorrá. Végzés után hosszabb időt töltött az ügyész­ ség kötelékében, 1960-tól a budapesti Vili. Kerületi Ügyészségen, majd a .Fővárosi Főügyészségen, illetve a Legfőbb Ügyészsé­ gen. 1962-től 1970-ig előadóként tevékenyke­ dett az ELTÉ-n. 1968-ban lett kandidátus „A tilos szerződések” című értekezésének megvédését követően. 1982-ben megalapí­ totta .a Miskolci Nehézipari Műszaki Egye­ tem Állam- és Jogtudományi Intézetében a Polgári Eljárásjogi Tanszéket, melyet 2003ig vezetett. Akadémiai doktori címét 1984ben szerezte „A polgári per idődimenziója” című értekezésével. A Miskolci Egyetemen számos vezetői megbízatást látott el: 19841992 között dékánmelyettes, 1993-tól több éven át a Civilisztikai Tudományok Intéze­ tének igazgatója, később a Deák Ferenc Ál­ lam- és Jogtudományi Doktori Iskola veze­ tője. Á Miskolci Egyetem Pro Universitate, a Kar a Pro Facuítate lurisprudentiae ki­ tüntetésekkel, professor emeritus és dqctor honoris causa címmel ismerte el munkáját. 1997-től 2004-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Pol­ gári Eljárásjogi tanszékének vezetője. 20032004 között a Doktori Iskolát is vezette. Széles műveltségéről tanúskodó egyetemi előadásai, különleges személyisége a hallga­ tók nagy szeretetet vívta ki. Ennek eredmé­ nyeképpen kapta meg a Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem jogi karának közösségétől 2005 tavaszán a Pro Facultate-díjat. A hazai jogászélet aktív szereplője: részt vett többek között az Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottságának, a Jogtudományi Közlöny Szerkesztőbizottsá­ gának, a Jogi Szakvizsgabizottságnak, a Ma­ gyar Professzorok Világtanácsának munká­ jában. 1995-ben a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend tagjává ütötték. Közéleti tevékenységéért 2005-ben a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend Lovagke­ resztjét, valamint a Pro Cultura Christianae kitüntetést vehette át. Tudományos munká­ jának eredményeképpen számos önálló és társszerzőkkel írott könyv, valamint közel kétszáz tanulmány született. Számos külföl­ di egyetemre (Poznan, Parma, Bologna, Nizsalovszky Endre (1894 - 1976) Pálinkás Görgy (1929 - 200^0 Régi bíró családból származott, közvetlenül az érettségi vizsga után, 1948-ban elkezdett dolgozni a Szentendrei Járásbíróságon. Ké­ sőbb a Fővárosi Bíróság irodai dolgozója lett. 1954-ben, huszonhat évesen kezdte meg az ELTE esti tagozatán jogi tanulmányait, 1959ben avatták doktorrá. Ezt követően, 1960-tól bírósági titkár lett, majd ugyanazon év júniu: sában bírónak neveztek ki a Miskolci Városi Bíróságra. Nagy jótéteményként nem kellett politikai ügyekben bíráskodnia. 1976-tól a Legfelsőbb Bíróság bírája, tanácselnök, a Büntető Kollégium tagja. A kor legnagyobb közérdeklődést kiváltó bűnügyeit szmte kivé­ tel nélkül ő tárgyalta, rendkívül szigorú bíró hírében állt. Soha nem tagadta, hogy a halál­ büntetés elkötelezett híve. Harminchat év bí­ rói szolgálat után, 1996 decemberében men­ tette fel a bíróság elnöke. A köztársasági el­ nök ezt követően a Magyar Köztársaság Kö­ zépkeresztjével tüntette ki. Színes egyénisége, óriási kultúrtörténeti tudá­ sa, irodamii műveltsége, kitűnő beszédkészsé­ ge élvezetessé tették minden megnyilatkozá­ sát. A tárgyalások, amelyeken elnökölt, ese­ mény-számba mentek a Legfelsőbb Bírósá­ gon. Nem mesterember volt, hanem művész, művésze a jogalkalmazásnak. Ügyészek sze­ rint élmény volt nála tárgyalni, az ügyvédek is szívesen jártak be tárgyalásait hallgatni. In­ doklásai szóban és írásban szinte irodalmi al­ kotások voltak, nem pedig száraz jogi fogal­ mazványok. Az ulpianusi eszme képviselője volt, mely szerint a jog a jónak és a méltá­ nyosságnak a művészete. A bírói talárt nem csak viselte, hanem hitt is benne: azon a na­ pon, amelyen utoljára bíráskodott, levette, és búcsúzóul megcsókolta. A jogászi pályát a bírói karrier befejezése után sem kellett végleg elhagynia. Már 1982től tanított az ELTE-n, majd a Bűnügyi Tu­ dományok Intézetének megalakulásától Jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia tagja. Viharos történelmi korokat átívelő, egyetemes műveltségű, szorgalmával és tehetségével kiemelkedő, reneszánsz tudósi alkat, aki a magyar jogtu­ domány talán legnagyobb generációjában érdemesült az első helyek egyikére. Munkássága a civilisztika rendkívül széles kö­ rét fogta at: a polgári jog, kereskedelmi jog, váltójog és a perjog egyes kérdéseit nemzet­ közi hírű tudósként dolgozta fel. A tételes jog és joggyakorlat beható ismerete birtokában elsősorban a jog egészének funkcionális ér­ tékrendje és logikai struktúrája érdekelte. A jogintézmények elméleti (történeti, filozófiai, társadalmi) mélységeit is igyekezett megis­ merni, a jelenségeket mindig a maguk élő va­ lóságában és mozgásában vizsgálta. 1930-tól egyetemi tanár, a magyar magánjog előadója. 1945 után egyre több támadás érte, az 1956-os forradalom alatt tanúsított ma­ gatartása miatt végül 1957 szeptemberében eltávolították az egyetemről. Bűnéül nem csupán azt rótták fel, hogy „ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki , hanem hogy mun­ kálkodott „az ún. egyetemi autonómia érde­ kében” is. Soha többé nem taníthatott, csak a kutatómunka maradt meg számára. Élete kései szakaszában a családi jog, valamint korát megelőzve - az orvostudomány és a biológia jogra gyakorolt hatását vizsgálta. „Jogfosztottkénr’ is, idős korában, de ifjon­ ti kedvvel másodszor is felépítette saját tu­ dományos világát, alkotások sorával tette teljesse tudományos életművét. Tanítványa­ ival kapcsolata nem szakadt meg, háza szin­ te sosem volt üres, körülötte mindenki érez­ te a tudás, az érték, a szeretet és elismerés láthatatlan erejét. Legfontosabb művei: A zálogjogok és a tel­ ki teher néhány főkérdése (1928); Az érdek­ kutató jogtudomány a magánjogban Ó1933); A „negatív” részvényiogi reform (1937); Korlátolt dologi jogok (1942); Magyar kötel­ mi jog (1944); Családi jog (1953); Szellemi al­ kotások joga (1958); A család jogi rendjének alapjai (1963); A szerv- és szövetátültetések joga tekintettel más rendhagyó orvosi mű­ veletekre (1970). hetedik oldal �A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Voltatok már a Pázmány Szalonban? Ha a válasz nemleges, akkor nem tudhatjátok, hogy milyen fantasztikus élményt hagyta­ tok ki! Feltétlen be kell pótolnotok! S erre van is lehetőségetek szerdánként fél 7-kor a II. János Pál pápa teremben. Az idei utolsó alkalom: április 23-a. Aki ezt is kihagyja, magára vessen! A legutóbbi alkalom után - március 5-én - fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kicsit kifaggatom Horváth Attila Tanár Urat a Szalon eredetéről, a kezdetekről... De mielőtt beszélgetésünkre rátérnék, néhány szóban a szalonokról. Az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárát felütve a következőképpen határozza meg: francia eredetű. 1. jelentés: fogadószoba, társalgó. 2. valamely magánháznál rendszeresen összejövő politikusok, írók, művészek szűk körű társasága, köre... Nos, mi sem politikusok, sem írók nem vagyunk, csupán jurátushallgatók, de időnként ös­ szegyűlünk a Díszteremben, s kikapcsolódunk. Olyannyira, hogy a hét második felére ös­ sze tudjuk gyűjteni a hiányzó energiát ebből a körülbelül másfél órából. Nos, azoknak, akik nem voltak még, leírom a receptet. Hozzávalók: gondos szervezők: Nyéki Boldizsár és „Tsai”, házigazdák: dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész. No, meg persze a lelkes közönség. Na, ha mindezt összegyúrjuk, egy jó állagú alapot kapunk. Erre jön rá a máz: ami alatt Horváth Attila és Szilasi Alex kettősét értem. Szórakoztatva tanítanak minket. Ha előkészítettük az alapot és hozzávalókat, már csak össze kell dolgozni, ami azt takar­ ja, hogy alkalmanként egy-egy adott témát fókuszba helyezve kalauzolnak el minket a ze­ ne birodalmába. Legutóbbi alkalommal - a reneszánsz és a Biblia éve alkalmából - a bor és a Biblia kapcsolatát vizsgáltuk. Annyira nehéz az élmény megosztása, hogy inkább rátérek a Horváth Attila Tanár Úrral folytatott beszélgetésre ... - Honnan eredt a Szalon ötlete? - Néhány évvel ezelőtt Nyéki Boldizsár kért fel egy ilyen kulturális est vezetésére, me­ lyen Szilasi Alex zongoraművésszel karölt­ ve egy-egy témát körüljárva világítjuk meg az összefüggéseket. A zene és a történelem - irodalom szemszögéből. - Igen, valóban, nagyon jó a kapcsolatunk. Zseniális művész. Bármit képes lejátszani. Ezt a szalonok alkalmával a közönség is lát­ hatja, mikor kérhetnek számokat. S pillana­ tok alatt képes interpretálni, egyik hang­ nemből átrakni a másikba, ill. egyik műfaj­ ból, például a jazzből átrakni rockba. - Igen, kezdeti törekvéseim voltak. Négy évet zongoráztam. De a testvérem őstehetség. Ko­ rábban még a konzervatóriumot is el szerette volna végezni. De inkább más pályára lépett, de attól függetlenül komponál. Van egy kis há­ zi hangstúdiója, mely’ segítségével különböző hangszereket tud imitálm. Lejátszik egy-egy szólamot, s a végén ezeket összekeveri. Na­ gyon klassz kis művei születtek. Egyszer még a szalon vendége is volt. - Ki találja ki a témákat? - Mindig az aktualitásnak megfelelően ala­ kítjuk a műsort. így adódott, hogy mivel a 2008-as esztendő a reneszánsznak és a Bib­ liának is az éve, e körül fog a további két szalon is forogni. - Mennyit készül, készülnek egy alkalomra? - Témától függ. Például a múltkorira, amikor a borról beszéltem, viszonylag sokat, ilyenkor bevonulok a könyvtárba, s körbebástyázom magam. A fellelhető összes szakirodalmat át­ böngészem. Az elején persze sokkal több elő­ munkálatra volt szükség. Rengeteg komolyze­ nei művet meghallgattam, számos zen,eszer• > nyolcadik oldal - Rendkívül jó előadó. Élvezetesek az órái. S kitűnik valami. Az irodalmi jártasság. Nincs olyan Magyar Állam- és Jogtörténet előadás, melynek során ne hivatkozna valamelyik szerzőre, műre. Akár a világ- akár a magyar irodalom nagyjai közül. - Valóban. Nagyon szeretem a könyveket. Középiskolás koromban végigolvastam az irodalmi klasszikusokat, és betűfalást azóta sem hagytam abba. Ha időm engedi, mindig könyvmolykodom. S jogi szemmel is vizsgá­ lom, hogy melyikben, hol, milyen jogi vo­ natkozást lelhetek, melyekre akár az elő­ adások során is utalhatok. Ezt különösen fontosnak tartom, hiszen a hallgatóknak is könnyebb egy példa, ráadásul irodalmi pél­ da kapcsán megérteni az esetet. Sajnos, ma már - ez oktatás fogyatékosságainak követ­ keztében - egyre óvatosabbnak kell lennem... Mikszáth-tól is egyre kevesebb mindent ismer az ifjúság. - Közéleti tevékenységet is folytat. Nem rövid a sor: Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Katolikus Jogászok Egyesülete, Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság, Függet­ len Jogász Fórum, Széchenyi Alap, Lippay György Kör, Kovász Egyesület, Deák Ferenc Társaság, Pázmány Pódium Rákóczi Szövet­ ség, Civil Jogász Bizottság. Mondana ez utóbbival kapcsolatban néhány szót? - Nagyon jó barátoknak tűnnek az „Alexxel”, ha lehet ezt mondanom. Ekkor kezdődött ez a barátság? - A Tanár Úr is tanult zenélni? készülnöm, azt tudtam, inkább csak a tölte­ lék tárgyakkal gyűlt meg a bajom. A pszi­ chológiával kapcsolatosan is annyi felesle­ geset tanultunk. Kedves emlékeim közé tar­ tozik, mikor egyik alkalommal rohantam be az órára, hogy megkérjem a tanárt, hogy hadd pótoljam máskor a zh-t, mikor pis­ szegtek a többiek, hogy üljek Je, írjam meg, mert megvannak a válaszok. így hát a leül­ tem, s szép sorban megsúgták, hogy az A-t, B-t, C-t vagy D-t kell bekarikáznom. Jelest is kaptam. Mikor is a jegy aláíratásá­ nál kerestem a tanár urat, aki aláírja. S hát persze, hpgy tőle kérdeztem meg, hogy hol találom. Őt... zőnek utána olvastam... Mostanra már kiala­ kult egyfajta rutin. Ennek következtében kü­ lönösebb egyeztetésekre, próbákra sincs szük­ ség. Volt olyan is, hogy annyira elfoglaltak voltunk mindketten, hogy pusztán a téma volt azonos. A műsor nagy része rögtönzés volt. Egymásnak dobtuk a labdát. Amikor Alex mondott valamit, arról nekem jutott eszembe valami érdekeség, és viszont... Könyvtár, olvasás, zenehallgatás, „fellépés”... hogy van minderre ideje?Hiszen nem csak nálunk, a Pázmányon, hanem fő­ városunk többi jogi egyetemén, az ELTE-n és a Károlin ráadásul még az Államigazgatási Főiskolán is oktat. - Egyszerű: éjszaka. De igazából ez nekem kikapcsolódás. Nem nagy veszteség egy-egy filmet elmulasztani. - Mondjuk, hozzá szokhatott a rohanáshoz, mert Ön is azok közé a ritka hollók közé tar­ tozik, akik két egyetemet végeztek egyszerre. - Igen. Én annak idején az ELTE jogi és tör­ ténész, történelem szakos karán is tanultam. Ez főleg vizsgaidőszakban volt nehéz. De történelemből különösképpen nem kellett - A Civil Jogász Bizottságnak, tehát az Októ­ ber 23 Bizottság Alapítvány az Ember Jogai­ ért egy úgynevezett „Összefogás az igazsá­ gért” mozgalmat indított a 2006. október 23ai budapesti véres hétfő féléves évfordulóján a példátlan rendőri brutalitásból és a nagytö­ megű önkényes őrizetbevételből kifolyólag. Fel akarjuk hívni nemzetközileg is a figyel­ met a kialakult helyzetre. Aggasztónak tart­ juk, hogy a - véleményünk szerint - alaptala­ nul megindított eljárások még most is foly­ nak. DVD kiadványunkkal is szélesebb kör­ ben akarjuk elterjeszteni az ott történt esemé­ nyeket. A valóságnak megfelelően. Kevesen beszélnek arról, hogy például a Magyar Rádió épületének udvarában mik történtek. Milyen, úgymond kínzó- helyet alakítottak ki, ahol fiatalokat ütlegeltek. Történelmi emlékeket idéző módon számo­ kat írtak a testükre, közölve, hogy mostan­ tól nincs nevük, csak számuk. Lehetne még folytatni a sort, de a lényeg az, hogy többek között ezekből az eseményekből kifolyólag öt párttól független jogásztársammal létre­ hoztuk ezt a bizottságot. Most, az ügydön­ tő népszavazás előtt is jártuk az országot... Mikola Orsolya �Emo után Tecktonik Hát igen, ilyenekkel is kell valakinek foglal­ koznia, fejlesztenie, újítania arról, hogy mennyire hasznos, szükséges... lehetne vi­ tatkozni. De egy biztos, körülöttünk van, mindig is volt és mindig is lesz valami új, most franciaországi fiataloknak köszönhe­ tő egy újabb stílus megjelenése, a tecktonik. Mikor gimnáziumba kerültem, mindenki­ nek a nagy rocker korszakát kellett élnie, számos boltban az acélbetétes bakancsok, szegecses övék, halálfejes kendők voltak a sláger, később az emo lett a követendő a fi­ atalok számára. Ezt már olyan nagy lelke­ sedéssel nem követtem, így elnézést kérek a terület szakértőjétől, ha valami hibát vétek. Mindenki fekete hajjal, fekete ruhában jár­ kált, melankóliára és depresszióra való haj­ lammal, erősen feketére húzott szemekkel. Hogy mi az emo és mi a lényege, pontos vá­ laszt nem tudott adni rá senki. „Az Emo egyszerre minden és semmi”- válaszolták. Viszont ma már közel nyolc éve egy újabb stílus kialakulása vette kezdetét. A Párizsból indult szubkultúra jellemzői: az extra gyors kézmozdulatokkal kísért, jellegzetes tánc elektronikus zenére, szűk, unisex viselet, szo­ lid punkfrizura, nyitottság más kultúrák felé, emellett a drogok és az alkohol elutasítása. Alexandre Barouzdin és Cyril Blanc nevéhez fűződik a tecktonik kitalálása. Ez a két partiszervezéssel foglalkozó fiatal volt az, akik megunva a korábbi partikon szóló elekt­ ronikus zenéket, egy új zenét kezdtek el ját­ szani saját klubjukban. Ezt a stílust Mentsük meg a Földet? Gyakran olvasok magukat tudományosnak tartó „zöld” honlapokon, folyóiratokban, a Földet veszélyeztető tevékenységekről és értetlenül állok az effajta népbutítás előtt. Legutóbb eldöntöttem, le kell rombolnom ezt a közhelyet, legalább az előtt a pár kol­ léga előtt, aki veszi a fáradtságot cikkem végigolvasására. Gondolom, senkinek nem mondok újat, ha a 65 miihó évvel ezelőtti katasztrofális mér­ tékű élőlény-kipusztulást egy üstökös vagy kisbolygó becsapódása és annak járulékos hatásainak (klímaváltozás, fotoszintézis időleges megszűnése, a tápláléklánc felbo­ rulása stb.) tulajdonítom. A legismertebb következmény a dinoszauruszok kipusztu­ lása és a helyükbe lépett emlősök felgyor­ sult evolúciója mára már általános iskolai tananyag. A Yucatán-félszigetbe csapódott meteorit okozta óriási robbanás, és így a le­ vegőbe jutott forró por elsötétítette a Na­ pot, savas eső áztatta a növényeket és az ál­ latokat, ami az akkori ökoszisztéma teljes megsemmisülését eredményezte. Csak a fel­ szín alatt élő állatok és növények élték túl, amikből év milliók alatt kialakult egy telje­ sen új fauna, csúcsán az emberrel. Talán nem szükséges részleteznem a kialakulás fá­ zisait és a különböző korok neveit, amiket már a gimnáziumban se tudtam megjegyez­ ni. Figyelemre méltó azonban, hogy egyes tudósok már csak úgy emlegetik évezredün­ ket, mint „antropozoikum”(emberi kor, me­ zozoikum után szabadon). Az ember mára akkora változást okozott a természetben, ami megfelel a földtörténeti korok elkülöní­ tését indokolta tényezőknek. Ismét egy bra­ vúr a teremtés koronájától. Nem az olajat a tengerbe borogató tankha­ jókról akarok itt szónokolni, sőt az erdőir­ tást is figyelmen kívül hagyom, hisz való­ színűleg csekély köze van ezekhez a rémtet­ tekhez fiatal kohégáimnak, és amúgy is tele van velük a sajtó. Hahgatótársaimhoz in­ kább közelebb áll a vásárlás szelleme. Ma­ gyarországon átlagosan 320 kg szemetet termelünk évente személyenként. Elgondol­ kodott már valaki azon, hogy ez hova ke­ rül? Vajon mekkora helyet foglal el 10 milliószor 320 kg szemét? Inkább ne is számít­ suk ki. Országszerte telnek be a szeméttele­ pek, és tiltakozások tömege akadályozza az újak nyitását. Sajnos államunk területe nem nő aranyosan a lakosság által megtermelt hulladékkal. Az Uniós előírásoknak megfe­ lelő, szigorú szabályaink számunkra nem biztosítják a szomszéd országokba szállítás lehetőségeit, mint német barátainknak. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben egy dolgot tehetünk; kevesebb szemetet termelni! tecktoniknak nevezték el, utalva az északi és déli elektronikus zenék találkozására, ame­ lyek úgy találkoznak, mint a földkéreg leme­ zei (tektonikus mozgás). Emellett az új irány­ zat elnevezésében benne van technora és az elektronikus zenére való utalás is. Ezzel pár­ huzamosan született meg az új tánc is, amely a hiphopból és az időnként akrobatikus, hir­ telen, gyors kézmozdulatok áll össze. Az öltözékük leginkább szűk, testhez simu­ ló pólók, nadrágok, fekete, fehér vagy ne­ onszínű anyagból. Ami a frizurát illeti, ext­ ravagáns, enyhén punkos. Eszmerendszerük kezdettől fogva elutasí­ totta a drogot, alkoholt, ezek helyett ma­ guk által kevert energiaitalt fogyasztanak és vallják, hogy a személyiség a lényeg. Az öltözködés sem márkafüggő, mindenki olyan ruhadarabot vásárol, amilyet megen­ gedhet magának. A személyiség megjelenik a táncban is, az alaplépések megvarrnak, de utána mindenki kreativitásától függően ala­ kíthatja koreográfiáját. Az internet segítségével (http://www. tecktonik-music.com/) hamar elterjedt az irányzat, és nagy esély van arra, hogy vi­ lágméretű népszerűségre tesz majd szert. Számos országban vannak már követői, Magyarországon is, Békéscsabán például már tecktonikus tánccsoport is létezik.Van arra is lehetőség, hogy a Francia Intézet szokásos július 14-ét ünneplő utcabálján hi­ vatalosan is bemutatkozzon a stílus Buda­ pesten. Tehát fel kell készülnünk a tecktonic stílus­ ra, hiszen innentől kezdve a legszélesebb választékú, legdivatosabb boltokban, mint ahogy ezt eddig megtapasztalhattuk az acélbetétes bakancstól, az emos ruhákig, csak szűk, fekete-fehér, neonfényű öltözé­ kekből válogathatunk... Zágon Orsi Nem igényel komolyabb erőfeszítést a ke­ vesebb csomagolással járó terméket leemel­ ni a polcról, ami általában olcsóbb is, mint agyon zacskózott társaik. Kicsit már nehe­ zebb a világról alkotott nézetünket megvál­ toztatni. Tudniillik, létezik egy közmondás „a kevés néha több”, és igen, egy ajándék sem attól nagyszerű, ha minél több és na­ gyobb. Te sem attól vagy értékesebb, ha mindep nap más ruhában és cipőben jelensz meg! Őseink még tudták, hogy kell megja­ vítani, ami elromlott. Manapság inkább ve­ szünk egy újat, a régi, pedig kerül a szemét­ be, hiszen van rá pénz. Vajon akkor is így vélekednél, ha a következő szeméttelep a te szomszédságodban épülne fel? A legújabb kutatások szerint Földünk nem a kőolaj-, vízhiány, vagy természeti kataszt­ rófák miatt válik lakhatatlanná. A nagyobb gondot pár évtizeden belül a szennyezett­ ség és a hulladékhegyek okozzák. Persze minden lebomlik egyszer, jó része pár száz év, a maradék pár ezer év alatt. Erőforrásaink is évmilliók alatt regenerá­ lódnak. Az ember által kipusztított fajok helyére új élőlények lépnek. Lassan vissza­ áll az eredeti hőmérséklet, a levegő összeté­ tele is konszolidálódik. Nem bolygónk sor­ sáért kell aggódnunk, ennél nagyobb pusztí­ tást is túlélt már. A Föld köszöni szépen jól lesz - ha Isten másképp nem rendeli -, pár millió év alatt kiheveri múló betegségét, az embert. Horvátth Sarolta kilencedik oldal �A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Apacuka Étterem Egy bírónő leszúrása Cikksorozatunkban a Kar környékén található ven­ déglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kér­ lelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Horánszky utcában található Apacuka étterem. Belépéskor a hely először választásra kényszerít, mégpedig - a különben igen barátságos- belső trak­ tus, és a fedett, fűtött télikert között. Ha jól aka­ runk dönteni az utóbbit választjuk, az sokkal han­ gulatosabb. Első látásra a dekorációk és a berende­ zés alapján nem igazán tudjuk, hogy ki is az igazi célközönség, kiket tekintett a belső tér megálmodó­ ja a reménybeh vendégkörhöz hasonlónak. Minden­ esetre határozottan a divatos, romkocsmás (a kert elzárt részét uraló, vörös téglából készült kémény, a tűzfalak) és a picit talán túl tökéletesen is megter­ vezett belső igazán hangulatos délutáni beszélgetés­ hez, de esti lazuláshoz egyaránt. Az ételek terén csupa pozitív élményről tudok be­ számolni, az étlap is hozza a hely hangulatát, túl­ súlyban vannak a modernebb iskolához sorolható, mediterrán jellegű fogások, és örömteli, hogy vég­ re a normális ársávú éttermekben is megjelentek a ponty egyhangúságán felülemelkedő halételek, ille­ tőleg a sajnos egyre kevesebb helyen fogyasztható vadételek, vagy a napi gyakorlatból sajnálatosan ki tudja, mi okból - kikopott kacsa. Talán abba köt­ hetünk bele, hogy klasszikus, házias ételek kedvelő­ it nem kápráztatják el annyira... Végre valaki nem a „Venesz-féle” alapkönyv, vagy az „Ételkészítési alapismeretek” című könyv kezdőfogásai alapján képzeli a főzőcskézést, és még napi menüben is meg mer néha kockáztatni valamilyen rendha­ gyóbb fogást. Az étlap nem túl hosszú, de eléggé változatos, és jól tudom, hogy nem lehetséges túl sok, állandóan az étlapon tartott fogás esetében egyenletes minőséget biztosítani. Pusztán abba köt­ hetünk bele, hogy ha valaki naponta óhajt itt ebé­ delni, és valami okból nem menüt fogyaszt, hamar rá tud unni kedvenc fogásaira; illetőleg ebédidőben gyakran sokat kell várni, ha nem menüt rendelünk. Örömteli, hogy olyan, ritkán kínált levesekkel is ta­ lálkozhatunk (pl.: tárkonyos vadraguleves), ame­ lyek valami oknál fogva nem jellemzőek máshol. Rendkívül jók a lávakövön sült ételek, csak annyit jegyeznék meg, hogy egyes ételek fűszerezésénél gyakran nem sikerül homogén hatást elérni, kissé kusza lesz az elkészült étel (többek között a díszí­ tésbe kerülő anyagok „ütik” az ételnél felhasznált fűszert, ezt talán bölcsebb lenne elkerülni. Összességében rendkívül meggyőző, jól sikerült hellyel találkozunk, látni mögötte a koncepciót és látni azt is, hogy az éttermet nem pusztán fe­ jőstehénként üzemelteti a tulajdonos, hanem szívvel-lélekkel „vendégül lát”, nem pusztán „vendég­ látózik”. Ez pedig sajnos egyre ritkább... (Értéke­ lés: 4/5) Az ügyvédi történetek sorozat második része hasonlóan az októberben meg­ jelent első részhez, különleges ügyvédi esetet vesz nagyító alá. Bérces Lász­ ló, egyetemünk Polgári Eljárásjogi Tanszékének mestertanára ügyvédi praktizálása során rengeteg érdekes és meghökkentő esettel találkozik, ezekből szemezgetünk az ítélet hasábjain. Történetünk központi szereplője egy budapesti büntetőügyekkel foglalko­ zó bírónő, akit az otthonában fényes nappal, délután fél négy körül szíven szúrtak. Rengeteg vért veszített, azonban nem halt meg, és minden erejét összeszedve letántorgott a lakása alatti üzlethelyiségbe, ahol az ott tartóz­ kodók, látva állapotát, azonnal értesítették a mentőt és a rendőrséget. A rohammentő az intenzív osztályra szállította, és pár nap múlva kihallgat­ ható állapotba került. A bírónő a rendőrség kérdésére, hogy ki volt az el­ követő, azt a választ adta, hogy a közelmúltban egy büntetőügyének vád­ lottját szabadlábra helyezték, és ő követte el a bűncselekményt. Az adott személy ellen azonnal elfogatóparancsot adtak ki, és pár órán belül a rend­ őrség Balatonfüreden elfogta, majd a budapesti Gyorskocsi utcába szállí­ totta kihallgatásra. Ott azonban a gyanúsított teljes alibit igazolt, mely so­ rán bebizonyította, hogy a történtek idején külföldön tartózkodott. Vis­ szatérve a kórházba, a rendőrség kínos helyzetbe került, hiszen egy jogi végzettséggel rendelkező személyt kellett figyelmeztetnie a hamis vád törvényes következményeire. A bírónő erre úgy döntött, hogy elmondja az igazat. Azt mondta másodjára, hogy a saját öccse szúrta meg, akivel fe­ szült a viszonya. A rendőrség azonnal a lakóhelyére, egy Somogy-megyei faluba megy az öccsért, ahonnan őt is a Gyorskocsi utcába szállították. A kihallgatás során a testvér azt állította, hogy a kérdéses időpontban végig a faluban tartózkodott, ezt az alibit igazolják a szülők is, akiket azonban a rendőrség elfogultnak tart a fiú mellett, a saját lányuk ellen. A család felkérésére a fiú védelmét Bérces László tanár úr vállalta el. Több tanú is jelentkezik, hogy látta a bírónő öccsét a falu postáján délelőtt 10- fél 11 környékén. A rendőrség tudva, hogy a gyanúsítottnak nincs sem jogosít­ ványa, sem gépkocsija, megvizsgálja azokat a lehetséges módokat, mely során a testvér elviekben felutazhatott Budapestre az elkövetés időpont­ jáig, délután fél négyig. Átnézve a MÁV és a Volán menetrendeket, arra a következtetésre jutottak, hogy akár ott lehetett volna az adott időpontban Budapest peremterületén a bírónő testvére, így elkezdték végigjárni az öcs egy régebbi fényképével az aznap szolgálatot teljesített vasúti- és Vo­ lán-dolgozókat, hogy ők visszaemlékezzenek arra, hogy esetleg látták-e a kérdéses személyt. Ha igen, abban az esetben megdőlt volna a védelem ál­ lítása, hogy nem hagyta el a védenc a faluját. A Somogy-megyei faluból vonattal kétszeri átszállással lehet felutazni Budapestre és az egyik vasút­ állomáson a rendőrség talált egy takarítónőt, aki a kép alapján úgy gon­ dolta, hogy az adott napon látta ezt a személyt. A szembesítés során a vé­ denc egy sötét napszemüveget viselt, melyet egy fényérzékenység miatti korábbi szemműtét miatt kellett hordania. A tanúnak egy szemüveg nél­ küli képet mutattak, és mikor szemüvegben meglátta a gyanúsítottat, nem ismerte fel, és miután levette a szemüveget már nem gondolta, hogy őt látta. A védenc előzetes letartóztatása megszűnt ezzel, így szabadlábra helyezték, majd bizonyítottság hiányában megszűntették a büntetőeljárást. A védelem számára ez két okból nem volt elfogadható. Először is, így az előzetesben töltött időért nem járt kártérítés, mert nem vétség hiányában szűnt meg az eljárás. Másodsorban pedig erkölcsi okokból sem volt megfelelő a döntés. A védelem a határozat ellen jogorvoslattal élt a fővárosi főügyészhez, kérte hogy bűncselekmény hiányában szüntessék meg az eljárást. Ennek helyt ad­ tak, majd a bírónő öccse kártalanítást is kapott. Az ügy végén a bírónő kétrendbeli hamis vád miatt lett elítélve, valamint el lett tiltva a bírói foglalkozás gyakorlásától. Az elkövető tényleges kilétét az­ óta is homály fedi... (Folyt, köv.) Kicsi tizedik oldal Magyar Attila �Eső után Bernhard Schlink: Das Wochenende, 2008, Zürich, Diogenes Ezerkilencszázhatvannyolc nem egy év­ szám - annál sokkal több: egy generáció, egy lassan múló vita, egy semmivé lett álom, egy harci kiáltás, egy fogalom. Kon­ zervatív körökben hatvannyolc lett minden rossz oka, balliberálisok számára viszont a történelem utolsó nagy forradalma. Hat­ vannyolc egy nagy filmvászon, amire min­ denki kivetítheti vágyait, félelmeit, elfele­ dett vagy féltve őrzött álmait, elmúló ifjúsá­ gát, a lázadás romantikáját és a terror bor­ zalmait. Ezerkilencszázhatvannyolcban a fi­ atalság szembe akart nézni szüleinek életé­ vel, a nácizmus elfeledett tetteivel, a nyárs­ polgári társadalom élethazugságaival. Több szabadságot, több igazságot akartak csak. Meg rövidebb szoknyát, rock’n’rollt, szabad szerelmet és drogokat. Mert ha a vágyaink nem sikerülhetnek az objektív világban, még mindig menekülhetünk a szubjektum végtelen labirintusába. Hatvannyolc „hősei” azonban mára megöregedtek. Ősz hajú nők, férfiak, nyugdíj előtt álló értelmiségiek let­ tek, egy gyermekeikkel szembe került régi generáció. Néhányan visszasompolyogtak a polgári életbe, újságírók, politikusok, orvo­ sok, ügyvédek, tanárok lettek, s kirakatba való elvekként megőrizték hajdani énjüket. Mások nem nyugodtak bele, s a terrorig fe­ szültek. A hetvenes évek ezért sikeredtek Németországban igen forróra: a Vörös Had­ sereg Frakció (RAF) brutális gyilkosságok­ kal, emberrablásokkal akarta a nyugatné­ meteket a Nagy Földi Szocialista Paradi­ csomba kényszeríteni. De a terroristáknak is megadatik az öregség, az elmúlás, s néhányuk többéves börtönbüntetés után láthatja, miként foszlik semmivé élete. Ezt a szánal­ mas generációt vonultatja fel, beszélteti, gondolkodtatja Bernhard Schlink idén meg­ jelent regényében. Schlink Berlinben közjo­ got és jogelméletet oktat, de a széles közvé­ lemény regényíróként ismerhette meg. Elő­ ször jogászi precizitással, furfanggal szer­ kesztett krimiket írt (Selbs Justiz, Die gordische Schleife, Selbs Betrug, Selbs Mord), de később igazi drámákat. A német múlt feldolgozhatatlan kérdéseit tárgyalta újabb műveiben (Dér Vorleser, Heimkehr) ezekben a német sorskérdések a magánélet perspektívájából mutatkoznak meg. Miként viszonyuljon a felnőtté érett jogász, ha kide­ rül, gyerekkori szeretője egykoron kon­ centrációs táborokban dolgozott? Bocsás­ son meg, felejtsen vagy büntetést követel­ jen? Van-e helyes a helytelenben? Adorno szerint nincs, Schlink regényhősei azonban nem ilyen feketén-fehéren látják a világot. Idei regényében Schlink szereplői egykori hatvannyolcasok: megöregedett, felejteni és emlékezni egyszerre akaró nők és férfiak, akik egy hétvégére ismét újra összejönnek, hogy a börtönből húsz év után kiengedett, terroristává lett valamikori barátjukat, Jörgöt Bern hard Schlink Das 11 ochenende fit»mart • ____________________________________ köszöntsék - és közben feltolulnak azok a kérdések, amelyeket a hétköznapokban, éve­ ken keresztül tudtak megválaszolatlanul elte­ metni önmagukban. „De arra, hogy miről vi­ tatkoztak, és mit kerestek, és miért foglalták el az előadókat és az utcákat, nem emlékezett máú’ Mert mintha minden mindegy lenne már. Most mégis kilépnek polgári hétköznap­ jaikból, hogy néhány napot együtt töltsenek azon barátjukkal, akit megvetnek bár, de aki csak azt folytatta, amit ők megalkuvásból egykoron abbahagytak. Három nap egy vidéki házban. Tizenhárom ember. Az evangélikus lelkésznő, aki a szét­ folyó kereszténység mintapéldánya lehet­ ne, a mindent és annak ellenkezőjét is elfo­ gadni akaró dialektikus szeretetéé. Ulrich, a vállalkozó, feleségével és könnyűvérű, de apja nemzedékét kinevető lányával. Ilse, a macskáival egyedül maradó nő, aki regény­ írásba menekül. Andreas, a terror hajdani ügyvédje, akit azonban már nem az eszme, csak a cinizmus tart egykori elvbarátai mel­ lett. Henner, az újságíró, aki mindenféle nőben a feledést keresi, hogy aztán egy hét­ vége erejéig a vidéki ház úrnőjébe szerelmesedjék bele. Margarete, a vidéki ház úrnője. Christiane, Jörg nővére, aki anyaként védi, aki az árulásig félti, szereti kisöccsét. De itt van Marko is, egy mai fiatal baloldali akti­ vista, aki nevetségesen folytatni akarja Jörgék terrorját, és Ferdinand, Jörg elfele­ dett fia, aki Zürichből jött apját megláto­ gatni, hogy a hatvannyolcasok szemébe mondja, ők sem jobbak, mint a nácik. „Fel­ háborodtatok szüléitek generációján, a gyil­ kos generáción, de ti ugyanolyanok lette­ tek? A fiú szavai nyársként állnak a be­ gyógyulni hitt sebekbe. A nagy generáció­ ból mindenki felejteni akart inkább: mintha hatvannyolc és a német vörös terror között nem lenne összefüggés, mintha hatvan­ nyolc nem járult volna hozzá a globalizációhoz, a társadalmi, közösségi kö­ telékek szétszakadásához, mintha hatvan­ nyolc eszméi megvalósíthatók lennének még mindig, mintha érdemes lenne ma is harcolni az igazabb világért, mintha tragi­ kus hősök, s nem tragikomikus gyilkosok lennének mindahányan abból a nagy gene­ rációból. Kérdések, vádak és végül még vá­ laszok is születnek ezalatt a három nap alatt. Schlink mindenkit megérteni próbál. A terroristát ugyanúgy, mint szenvedő fiát. Az új nemzedéket hárman képviselik. Marko a posztpubertáns forradalmi ro­ mantika nevetséges és taszító figurája. Dorle, a huszonéves lány, aki szüleiben egy megöregedett társaságot lát csak, s nem is sejti, hogy szexuális szabadságát tán mégis nekik köszönheti. De ő teszi fel a terrorista Jörg kapcsán a fájó kérdést, hogy „mi értel­ me volt egy ilyen sz*r életnek”. Ferdinand pedig a német keménység folytatója; ahogy a szülők a nácikat, ahogy a nagyszülők a zsidókat, úgy gyűlöli ő hatvannyolcas apját. Három nap történetét meséli hát el Schlink. Egy igazi kamaradrámát kerekített a vidéki nyaraló köré a jogász-író, ahol kiderül, miért hagyta el a nő a férfit a szerelmi légyott után; ahol kiderül, ki árulta el a barátot, s ki maradt egyáltalán barát; ahol kiderül, hogy milyen álombuborékká vastagodott köréjük a felejtés, a magány, a kínzó csend; ahol kiderül, hogy mégsem a szabadság szül igazságot, hanem az igazság szabadságot. Mert „az élethazugságok nem csak fájdalmakat tártak fel, de maguk okozzák is a fájdalmat. Ahogy megakadályoz­ nak bennünket abban, hogy lássuk a másikat, és abban, hogy a másik láthasson bennünket’’ Hatvannyolc és utótörténete teli van még ilyen élethazugságokkal, a németek magán­ életében és közéletében egyaránt. Mert bár minden illúzió kipukkant, minden izmus elfoszlott, de „a tegnap egyetlen problémája sem lett megoldva, ahogy a maiak sem”. A harmadik napon hatalmas eső árasztja el aztán a pincét. A víz megtisztít, de bele is lehet fúlni. A németség a nácizmus utáni ön­ tisztulásba lassan belefúlni látszik, mert a hatvannyolcasok felöntötték a kollektív tu­ datalattit. Ideje kitisztítani a pincét. A ven­ dégek az eső elmúltával közösen merik ki a vizet. És „a pince! A pince száraz volt.” Minden elmúlik egyszer hát. A nácizmus ugyanúgy, mint az önostorozó hevület. A hatvannyolcasok ugyanúgy, mint kritikusaik. Mintha tényleg semminek sem lenne értelme már. És közben a melankólia kaparja a falat. Szép, tanulságos regényt írt Bernhard Schlink, aki részben maga is eme uralomra jutott, de búcsúzó nagy generáció részese. Techet Péter tizenegyedik oldal �Juno Mintha mi sem történt volna Pedig csak 16 éves. Normális? Kérdeznék sokan, köztük én is vissza­ gondolva a kis, csöppet szeszélyes 16 éves önmagámra. Es még most is. Marad a kérdés: vállalni egy terhességet, a fürkésző szemeket, megszülni a gyereket, aztán szépen odaadni másnak, mintha mi sem történt volna? Naná! Aliért is ne? Juno MacGuff (Ellen Pag?,) felnőttebb, mint sok, élekor alapján an­ nak nyilvánított felnőtt. O be tudja látni, hogy még nem elég érett egy gyermek felnevelésére, hisz még maga is gyerek. Vállalja vi­ szont tettei szemmel láthatóan gömbölyödő következményeit: meg­ szüli tévedése tárgyi bizonyítékát, és örökbe adja. Nem törődve a háta mögött összesúgó kisvárossal belátja, hogy egy élet sorsa nem kerülhet a napi teendők listájának közepe tájára. Legalábbis így nem: Március 25., 9 óra - abortusz 11 óra - próba a bandával. így viszont már sokkal inkább: március-november 0-24 óra - terhesség. November 18. - gyereket szülni. November 19. - próba a bandával. Jelen korunk problémáját jól fogja meg Diabio Cody forgatókönyvíró, aki egyébként azt nyilatkozta az Oscar-díj átadó ceremónia előtt, hogy, ha nem jön be neki ez az írós-filmkészítős projekt, visszatér eredeti foglalkozásához, ami nagyjából úgy lenne körbeírható, hogy éjszakai szórakozóhelyen (úriemberek előtt ruhadarabjaitól szabadul meg ze-. ne kíséretében. Nos, talán az elnyert Oscar-díj elég visszatartó erőnek bizonyul számára. Juno unatkozott. Elment tehát barát­ jához, hogy meglesse, mit csinál. Na ezt így nem folytatom, mert csak egy félresikerült Micimackó feldolgozás­ sztori kerekedne ki belőle. A lényeg: az unalmat ettől kezdve 9 hónapon át az ifjú hölgy mellőzni kényszerül szó­ tárából. Várandóssága alatt az örökbefoga­ dó tökéletes pár életébe is akarva akaratlanul beleolvad, s kiderül, hogy a látszat nem is fedi annyira a valóságot. De ettől még nem kell nagy tragédiákra és óriási drámák­ ra gondolni. Egyszerű problémák egy egyszerű környezetben. Senki nem öl meg senkit, senki nem leple­ zi le évezredes, soha-senki-nemtudhatja-meg típusú féltve őrzött titkát. Itt pusztán csak egy 16 éves lány lett terhes, aki örökbe adja gyerme­ két megszületése után, s közben azért átmegy a kötelező tinikori párkeresési mizérián kissé sarkí­ tott változatban („Járhatnánk is, ha már van egy gyere­ künk”). Pont. Na és akkor mi van? A baj csak az, hogy manapság ezt a 9 hónapot igencsak nem tudjuk már egy vállrándítással letudni. Sokkal fontosabb, hogy legyen egy meg „mégegy” diplománk, lakás, kocsi előléptetés egzisztencia biztos párkapcsolat és még ezermillió dolog. Ja!JEs éljük is ki magunkat, mert ugye egy gyerekkel már nem lehet. És aztán ha ez mind meg­ van már jöhet is ő. Es hogy ez mikor is jön el? Hát még jogászok közt is kisebb fejszámolással látható, hogy nem egyhamar. Pedig egy gyerek minket is újra gyerekké tesz. Megtanulunk újra rácso­ dálkozni a világra, és megkérdezni magunktól a lehető legegysze­ rűbbnek tűnő dolgokat. Rájövünk nagy igazságokra, miközben együtt cseperedünk gyermekünkkel. Legalábbis valami hasonlóról regélnek az immáron boldog gyerek tulajdonosok. Csak lehet, hogy ildomos lenne ezt olyan korban kivitelezni, amikor még meg tu­ dunk mozdulni járókeret és egyéb gyógyászati segédeszközök nél­ kül. Meg ugye az sem mellékes szempont, ha a gyerek osztálytársai nem hiszik azt, hogy a nagymama/nagypapa neveli a gyereket va­ lami rejtélyes okból kifolyólag. Egy szó, mint száz, ez a filmecske elgondolkodtat az élet ilyen rop­ pant egyszerű dolgain, mint: se túl korán se túl későn. Vagy: ha ne­ kem van, de nem kell, másnak meg nem lehet, de kell neki, akkor miért is ne adnám neki? Persze most tekintsünk el az egyéb mellé­ kesnek azért nem mondható körülményekről, mint estlegesen kiala­ kuló kötődés anyajelölt-gyerek(jelölt) között, ami számos esetben felvet problémákat, mint a társadalom hozzáállása, ami csak épp egy pillanat erejéig kerül említésre, és azért egy középiskolás lány­ nál nem utolsó probléma, vagy hogy az apától végig nem tudjuk meg, hogy ő akkor mégis mit akarna. A film lényege ugyanis nem a terhes nő pszichoanalízise. Csak nézzük meg, csodálkozzunk rá az élet egyszerűségére, a film gördülékeny humoros dialógusaira, és legyünk újra 16 éves kamaszok. Ja, hogy a lány terhes is 16 éves lé­ tére? Na és? Majd elmúlik! Ablonczy Zsuzsanna Prah, Jugóból Színhely: vidéki, lerobbant ház konyhája, voltaképpen hozzátoldott, üvegezett veranda, amelyben mégfa­ likút van. PB-palackos gázrezsó, régi, nehézkes asztal és hokedlik, valamint üveges konyhaszekrény; jak, bokrok látszanak odakintről; jobbra, a kertbe vezető üveges ajtó , mellett egy vedlett fonott karszék, az ablakpárkányokon oefottek, az ablakban nagy üveg uborka kovaszolódik. Nappal Középkorú Nő házi ruhában krumplit pucol a konyhaasztalnal, a megpucolt krumplit víz­ zel teli lábosba dobalja. Jön középkorú Férfi jobbról, a kert felől, kezében szatyor. Ezekkel a sorokkal kezdődik Spirò György Prah című drámája, amit a Radnóti Színházban Valló Péter ren­ dezésében mutattak be. A Férfi (Schneider Zoltán) és a Nő (Börcsök Enikő) nyer a lottón, több mint hatszáz millió forintot. Ez a történet alapja, a darab elején kiderül a nyeremény, onnantól kezdve a Férfi és a Nő küz­ delmét láthatjuk egymással, önmagukkal és a főnyereménnyel. Spirò nagymértékű naturalizmussal ábrázolja ennek a családnak a mindennapjait, életüket. A Férfi és a Nő munkásemberek, van, aki prolinak mondaná őket, nem műveltek, de nem is tanulatlanok, egyszerűek, de nem primitívek, tudják, hogy a nyereményük két Nobel-díjat ér, hogy mi a részvény, a tőzsde, tudják, hogy az infláció magasabb, mint a kamat, ismerik a Riviérát, és a koleszterinmentes táplálkozást. Küzdelmes és nyomorúságos életükbe villámcsapásként érkezik ez a számukra elérhetetlen nagy mennyiségű pénz, ami nemcsak felszakítja a múltat, előhozza a jelen keser­ veit, de szörnyű jövőt is sejtet. Eleinte félnek a „varázslatos” szelvénytől, mindenhova dugdossák, nehogy el­ vesszen, így találják meg a számukra a legmegnyugtatóbb helyet a szelvénynek, ami nem más, mint a Jugo­ szláviából hozott kakaóporos doboz. Erre utal a mű címe is: Prah, ami valószínűleg port jelent. A hirtelen nagy öröm után jön a kétségbeesés, hogy nekik is olyanokká kell válniuk, mint a gazdagok, el kell ütni a gyalogosokat a zebrán, le kell nyírni a Férfi haját, nem kell köszönni a szomszédnak.. .El kell menniük külföldre, mert majd jön a rokonság kunyerálni, a gyerekek lezüllenek, nem fognak tanulni, drogozni fognak, bimkók lesznek, a Férfi nőzni fog, bérgyilkosok támadnak majd rájuk a pénzükért..... és az eleinte nagy örömből hirtelen aggasztó félelem, kétségbeeses lesz. Innentől kezdve a szereplők egy kellemetlen problémának tekintik a főnyereményt, ami a többi mindennapi gond között most a legsúlyo­ sabb, amit meg kell oldani. ............................... , „ . „ . , .. ,, .. Elgondolkodtató játékot nézhetünk végig másfél órában, amelyben maró tarsadalomkntika es tanulságok mellett, humoros részekkel kön­ nyítettek az alkotók a feszültségen. Koltai Tamás kritikája szerint Spirò hajszálpontosan írja meg a rendszerváltás veszteseit, az elmúlt tizenhét év borzalmas társadalmi valóságának változatlanságát. „Nem tudod kicserélni, aminoli. homorúság, az volt. Azt nem lehet kicserélni utólag’.’ Zágon Orsi tizenkettedik oldal �Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! Bár magát az eseménysorozatot kicsit erőltetettnek vélem, Itália és az olasz kultúra iránt érzett rajongásom mégis arra indított, hogy ellátogassak a Reneszánsz évet meg­ nyitó Medici-kiállításra. Néhány zavaró körülménytől eltekintve (mint például a megvilágítás minősége, vagy az idegennyelvű tárlatvezetés zavaró hangossága) bátran állíthatom, hogy a tár­ lat színvonalas összeállítású, élvezhető. Hűen mutatja be a Mediciek műgyűjtői- és mecénási tevékenységét, valamint bepillan­ tást enged a kor kultúrájába és életmódjába. A mintegy 200 műből álló kiállítás darabjai olyan reneszánsz művészek keze munkáját dicsérik, mint például Fra Angelico, Domenico Ghirlandaio, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Giorgio Vasari, Ghiberti, Donatello vagy Michelangelo. Számomra a legnagyobb élményt a portrék mellett a Firenze mindennapjait felidéző tárgyak jelentették. Egy ruha, melyet mint­ egy 500 évvel ezelőtt valamelyik gazdag ke­ reskedőcsalád úrnője viselt... egy súlyos brokát falikárpit, mely mögött ki tudja mi­ lyen intrikák szövődtek... egy firenzei pénzérme, a fiorino, amely a magyar fize­ tőeszköz őse is egyben. Kupák, serlegek melyekből talán valaha az II Magnifico ud­ varában kortyolták a híres toszkán borokat.... Corvin Mátyás kódexe előtt időzve elgondolkodtam, vajon a ma embere képes lenne-e ilyen hónapokon vagy akár éveken át tartó aprólékos és míves munkára... A legkisebb részleteiben is nagy precizitás­ sal kidolgozott portrék a halandó ember halhatatlanná tételének vágyát és a hírnév fontosságát tükrözik. A ma mérnökeinek is példaértékű a quatt­ rocento és cinquecento épülettervezéseinek nagyszerűsége, melyeket famodellekkel (a firenzei dóm kupolája, Strozzi-palota) szemléltetnek a tárlaton. Akit kicsit is vonz a reneszánsz kultúra, a történelem s talán Itália is megérintette már, javaslom, töltsön egy néhány órát a Szépművészeti Múzeum termeiben. Május 18-ig nem késő... Radich Orsolya A Mélyföld fenegyereke Februártól március közepéig tartott holland-flamand kulturális fesztivál, a LOW fesztivál. A szervezők olyan átfogó képet akartak adni a kortárs holland-flamand művészeti ágakról, amely segítségével a ró­ luk kialakult egyoldalú és sematikus képet átrajzolhatják, kiegészíthetik a látogatók. Budapesten mintegy 20 helyszínen, több mint 100 eseményt és 500 fellépőt nézhettünk-hallgathattunk meg. A mély földiek kortárs kultúrájuk egész arzenálját vonul­ tatták fel a közönség előtt, a képzőművé­ szetüktől kezdve a jazz, kortárs könnyű­ vagy komolyzenéjükön át elhoztak nekünk filmeket, színházi darabokat, táncelőadáso­ kat. A rendezvénysorozat az Ernst Múze­ umban látható Wim Delvoye flamand kép­ zőművész kiállításával vette kezdetét. Delvoye érdekes, különc figura, szinte már csak a saját szórakoztatására teszi azt, amit csinál. A kezéből kikerülő művek a művé­ szet és a groteszk provokáció határán mo­ zognak, az ötleteit elszánt következetesség­ gel valósítja meg, néhol a tudomány segít­ ségül hívásával. A művészet és az élet kö­ zötti határvonal, a kettő között feszülő el­ lentét érdekli, amelyet olyan témákban ke­ res és talál meg, amelyek mindenkit érinte­ nek (pl. az emésztés). A művészek általában kezdeti inspirációi­ kat azokból a tapasztalatokból, benyomá­ sokból merítik, amelyek régóta körülveszik őket; abból a kultúrából, abból a társadalmi rétegből, abból a városból, abból a környe­ zetből ahol az illető született, látott, fel­ nőtt, és gondolkodott. Ez Delvoye esetében sincs másképp, fantáziáját leginkább a belga-flamand kispolgári miliő giccsvilága ra­ gadta meg, majd csavart egyet a jellegzetes delfti porcelán mintáin, és gázpalackokra festette azokat; majd barokk díszítéssel fa­ ragott fa betonkeverőt készít, de az általa oly nagyra tartott gótika is furcsa össze­ függésben jelenik meg. Rozsdamentes acél­ ból lézerrel vágott ki betonkeverőket, mar­ kológépeket, egyéb munkagépeket - mind­ ezt életnagyságban és gótikus stílusban. Ezek az eredetileg erőt sugárzó gépek most légiesen finoman csipkézett, részletgazdag, elegáns stílusban jelennek meg, mi pedig csak találgathatunk, hogy akkor most mit is látunk. Egy biztos: Delvoyenak épp ez volt a szándéka. A gótika iránti érdeklődése további elképzeléseket, terveket szült. Je­ lenleg eddigi legnagyobb szabású művén dolgozik. Egy általa iBest-of-templom’-nak nevezett kápolnát épít az antwerpeni kikö­ tőben, mely a tervek szerint 2009-ben ké­ szül el. Célja természetesen nem kicsinyes: a tökéletes gótikus templomot akarja meg­ alkotni belga, francia, olasz és spanyol katedrálisok alapulvételével. Persze ez a töké­ letes gótika is csak a művész szemszögéből lehet az, hiszen kérdéses, hogy a gótikus építészet Isten felé törekvő filozófiájához mennyire illenek az üvegablakokon megje­ lenő csontok, fogak, szeretkező párok, em­ berek és állatok szinte felismerhetetlenül elrendezett, zsúfolt kompozíciókban meg­ jelenő röntgenfelvételei. De pont itt figyel­ hető meg a művész ars poeticája, a fenn­ költség ütköztetése az emberi anatómiával, a túlvilági és a mindennapi élet ellentéte. Szélsőségek találkozása jelenik meg tetovált disznóin is. A kismalacokra tetovált motívu­ mok (többek között Walt Disney figurák, Harley-Davidson képek, Louis Vuitton védje­ gyek) együtt nőnek a disznókkal egy Peking melletti farmon egészen azok természetes ha­ láláig. A malacokat meg lehet venni, sőt az interneten videokamerás megfigyelőrendszer segítségével egész nap lehet nézni, ahogy esz­ nek, dagonyáznak, alszanak, vagy ahogy épp fehér bőrüket kenik naptejjel. A kiállítás láto­ gatói is kaptak egy kis ízelítőt mindebből. Ez az igazi Tig Brotner’! De Delvoye eddigi legnagyobb visszhangot váltó alkotása nem is igazán műalkotás, in­ kább tudományos kísérlet, egy megszállott el­ me következetes és kitartó munkájának ered­ ménye. Ez a Cloaca. A művész célja az embe­ ri emésztőrendszer másolatának elkészítése volt, egy olyan gép, amelyet etetnek, amely enzimek segítségével emészt, és amely ürít, akár egy élőlény. A gépet a Genti Egyetem tu­ dósainak segítségével fejlesztette és tökélete­ sítette nyolc változaton keresztül. A sznobiz­ mus (vagy az anális fixáció) csúcsa az, hogy az emberek több ezer dollárt képesek kiadni a Qoaca végtermékéért, miközben a sajátjukat mindennap lehúzzák a WC-n. Itt jelenik meg a fogyasztói társadalom, és elsősorban a mű­ tárgypiac éles bírálata. Hiszen Delvoye maga is tudja, hogy a gépe által termelt ürülék nem műalkotás, sőt, ez maga a megtestesült szék­ let, melyet csak az tesz érdekessé, hogy nem élő szervezetből jött. Meg kell vallani, hogy annak ellenére, hogy üveg alá rejtették ezt a kiborgot, enyhe félig emésztett ételszag ter­ jengett a teremben. A rendkívül barátságos teremőr elmesélte, hogy aznap sok salátát, gyümölcsöt meg kenyeret hoztak a Cloacanak a közeli Két szerecsen kávéház és bisztró­ ból, és az ebédet 1 óra körül fogja kapni... Hi­ szen folyamatosan etetni kefi, mert ’elpusztul’. A Cloaca lógójára is nagy hang­ súlyt feketett a művész, tudva, hogy ezt a ter­ méket is éppúgy el kell tudni adni, mint a töb­ bi fogyasztási cikket. A Cloaca Company lógója a nagy márkákat utánozza, de minde­ nekelőtt a Coca-Cola betűire emlékeztet az írásmód. Természetesen azonnal feltesszük a költői kérdést: lehet, hogy nincs is olyan nagy különbség a nagy márkák és a Cloaca termé­ ke között? Végső soron a tapasztalat azt bizo­ nyítja, hogy úgyis a marketingen dől el az el­ adásra szánt cikk sikeressége... Kétséget kizáróan - még ha ellentétes érzel­ mekkel is, de - a látogatók emlékezni fog­ nak erre a kiállításra, fognak róla beszél­ getni, vitázni, elgondolkodni rajta, mert épp erre sarkall, épp ez a célja Delvoye­ nak. Mert néha könnyed humora van, né­ mely alkotása pedig több a puszta provoká­ ciónál, és hogy egy-egy művét milyen érzel­ mekkel nézték meg, ez ízlés és gusztus dol­ ga. És mint tudjuk, ebben nem lehet vita. Aradszki Dea tizenharmadik oldal �Jog és dráma Beszélgetés Hegyi Árpád Jutó csávái morálon alapuló, lélektanilag gazdagon ár­ nyalt világa. Mozart Don Giovanniján ke­ resztül be lehetne mutatni az „érzéki zsenia­ litás” (érzéki omnipotencia) valamint a köz­ erkölcs és jog sajátos összeütközését a zene drámai-érzelmi dimenzióján keresztül. Hegyi Árpád Jutocsa, DLA, színház- és operarendező, a Magyar Álla­ mi Operaház korábbi igazgatója, a színházi mesterség elismert képvi­ selője és tanára Budapesttől Chicago-ig. Talán kevesebben tudják, hogy Karunkon is oktatott az őszi félévben: H. Szilágyi István tanár úr társaként a ,Jog és dráma” című kurzust vezette nagy sikerrel Ot kérdeztük tapasztalatairól. - A kurzuson csak a klasszikus lélektani drá­ mák elemzésére kerül sor, melyeknek jogi alapja is van, vagy előkerülhetnek jogi esete­ ket feldolgozó művek is? Mennyiben segíti a jogi pályára lépni vágyókat a kurzus, a ma­ ga nem mindennapos módszereivel? érzelmi vihart tár fel, melyet a pusztán jogi, tudományos megközelítés a maga szakmai következetességével és elvárásaival termé­ szetesen nem lát meg. - A drámairodalom telis teli van bírósági pe­ reket feldolgozó, mérhetetlenül izgalmas színdarabokkal, ahol a helyszín maga a bí­ rósági tárgyalóterem, a (drámai) szereplők pedig maguk a jogtudósok, bírók, ügyészek, ügyvédek (és persze egy jogi procedúra minden más szereplője). A dráma pedig nem más, mint maga a bírósági tárgyalás. Ezeknek a drámai pereket bemutató színda­ raboknak az elemzése és feltárása roppant gazdag jogi és drámai tartalmakkal és szak­ mai, művészi élményekkel gazdagíthatná a hallgatókat. (R. Rose: Tizenkét dühös em­ ber, H. Wouk: Lázadás a Cain hadihajón, H. Kipphardt: Az Oppenheimer ügy, stb., stb.) Legalább ilyen fontos perspektívája a „Jog és dráma” c. tárgynak az, hogy kicsit elmozdulva a színház dimenziója felé, a hallgatók belekós­ tolhatnak az előadás művészetébe, az előadói képességek gyakorlásába. Bizonyos szerepek szövegének drámai felolvasása, később előadá­ sa, a telt, argumentációra alapozó beszéd-mód elsajátítása, a meggyőző, drámai stílus és be­ szédkészség igen hasznos lehet a pályán. Bíró­ sági (drámai) jelenetek eljátszása, szerepek jo­ gi-drámai elemzése és eljátszása a legmaga­ sabb szintre fejlesztheti a hallgatók szereplési, előadói (jogászi) képességeit. - Hogyan fogalmazódott meg egy, a jogot és a drámát közös tanegységbe tömörítő kurzus gondolata? - Ez a kurzus a jog tudományának és a drá­ ma művészetének közös területeit kutatja. Ez első hallásra abszurdnak tűnik, de szín­ házirendezői tapasztalataim azt mutatják, hogy a drámák mélyén igen sokszor lapul jogi probléma. Ez nem véletlen, hiszen a dráma lényege a konfliktus. Azt is lehetne mondani, hogy a dráma művészete a konf­ liktusok bemutatásának művészete. - Hol húzódik a határ a jog és a dráma kö­ zött? Milyen többletet ad e kettős szemszög­ ből való közelítés, és mi szükségeltetik e külö­ nös vizsgálathoz? - Az emberi élet konfliktusai, összeütközé­ sei, feszültségei adják a dráma alapanyagát. A konfliktusokkal teli emberi élet drámai feldolgozása pedig maga a színház. Ha az ember társadalmi életének konfliktusait, vi­ táit, ellentéteit tudományosan boncoljuk, akkor eljutunk a jog tudományához. Ha ugyanezeket a konfliktusokat a színházmű­ vészet dimenziójában ábrázoljuk, eljutunk a dráma művészetéhez. Kézenfekvő tehát a kihívás, hogy elemezzünk jogi eseteket drá­ mai megközelítésből, illetve drámai esete­ ket jogi megközelítésből. A dráma művésze­ te így segít a jog tudományát gazdagabban, szélesebb körben szemlélni - és viszont, a dráma művészetét a jog tudománya segít mélyebben, bonyolultabban értelmezni. Ezért aztán a „Jog és dráma” - kurzust ket: ten vezettük, egy jogtudós (dr. H. Szilágyi István) és egy színházművész, - én. A két szemlélet - és a két személy - egyfelől izgal­ mas feszültségeket, másfelől egymást ki­ egészítő, komplex látásmódot mutatott be. A hallgatók élvezték, hogy a jogi esetek mö­ gött a dráma művészete mennyi izgalmas lélektani, emberi, szerelmi... stb. réteget, - Milyen drámai művek, és jogi esetek értel­ mezésével foglalkoztak az órák során? - A szemeszteren többek között Shakespeare velencei kalmárjának adóssági pőrét elemez­ tük jogi szempontból az uzsorás zsidóval szemben. Ez mérhetetlenül izgalmas, ellent­ mondásos jogi, jogtörténeti, jog-erkölcsi, val­ lásjogi területek bebarangolására adott lehe­ tőséget. Amikor aztán a port, Shakespeare segítségével kinyitottuk a teljes emberi drá­ ma felé, akkor olyan érzelmi mélységekhez, a lélek olyan viharos szenvedélyeihez jutot­ tunk, a gyűlölet és a szerelem megrázó ener­ giáinak olyan rejtélyes működésébe pillant­ hattunk be, melyek a jogi kérdéseket mint­ egy kitágítva és átvilágítva merőben új szí­ neket, izgalmakat, mélységeket kölcsönöz­ nek a velencei kalmár pőrének. - A drámairodalom megannyi jobbnál jobb lehe­ tőséget kínál e szemléletmód, megközelítés kitel­ jesítéséhez. Elegendő az idő egy féléves kurzus alatt a legfontosabb művek megtárgyalásához? - Ezzel a felvetéssel eljutottunk a „Jog és drá­ ma” című tantárgy perspektívájának kérdé­ séhez. Shakespeare Szeget szeggel-e vagy Rómeó és Júliája, Hamletje „jogi és drámai” szempontból megérne egy-egy kurzust. Kur­ zust érdemelne Antigoné megtörhetetlen („antigonisztikus”) alakja, hiszen az ő törté­ netén keresztül az “isteni” jog (erkölcs) és a praktikus-politikai jog dupla igazságának drámai dimenziókban történő analízisével foglalkozhatnánk. Külön kurzus témája le­ hetne Schiller Ármány és szerelemének jogi, erkölcsi és drámai elemzése, a Molieredarabok jogi csűrcsavarjainak vígjátéki vilá­ ga, a Molnár Ferenc darabok múlt századi, budapesti- józsefvárosi szokásjogokon és - Mutatkozik esély, illetve volna lehetősége, kedve a „Jog és dráma” folytatására esetleg mindkét félévben történő meghirdetésére, így lehetőséget nyitva mások előtt is, hogy a szín­ házak mellett a Pázmányon is találkozhassa­ nak Önnel és művészi szemléletével? - Egy ilyen, mondjuk kétszemeszteres, fa­ kultatív tantárgy beindításához, ahogy a hallgatók aktivitását és kedvét érzékeltem a kurzuson, lenne affinitás. Magam is szíve­ sen tanítanám tovább a „Jog és dráma” tár­ gyat a Pázmány Jogi Karán. Szendrődi Szabolcs A közelmúlt híres perei... .. .előadássorozat legutóbbi előadására 2008. március 13-án került sor. Egyfelől izgatottan, másrészt viszont aggódva vártuk a J8 órai kezdést. Izgatottan, mert első alkalommal szerveztük közösen ezt, a Pázmányon már népszerű és hagyományos programot. És, mert olyan neves vendégeket sikerült invitálnunk, mint Bárándy György, Szebeni László és Házi Lajos. Mindezek után egyértelmű, hogy féltünk. Féltünk, hogy képesek leszünk-e olyan színvonalas előadást összehoznunk, mint elődeink (Tóth Eszter, Kozma Gergő). Nem kis szerénységgel konstatáljuk, hogy sikerült. Bármennyire is szeretnénk, természetesen nem csak minket illet a dicséret. Szükségünk volt a fentiekben említett meghívott előadóinkra, az érdeklődő hallgatókra, akik pesszimizmusunk ellenére szépen feltöltötték az (eloadas előtti órákban még oly hatalmasnak tűnő és üresen kongó) I. előadót. Szóval, ismét teljes gőzzel és ugyanúgy izgulva csapunk bele a következő „híres perek” előadás szervezésébe. A téma és a meghívandó ügyészek, bírák, ügyvédek még számunkra is nagy kérdőjel. Amit biztosan tudunk, hogy az eset ismert, de nem lerágott csont lesz, leendő vendégeink pedig elismert, szakterületükön megbecsült jogászok lesznek. . .. .és ahogy már egyes események végén megszokottá vált, mi is köszönetét szeretnénk mondani mindenkinek, aki nélkül ez az eloadas nem jöhetett volna létre (itt csak az vegye magára, akinek inge!). Köszönjük!! Végül egy közérdekű infó. Aki nem tudott részt venni az előadáson, de felvette a tárgyat, vagy csak érdeklődő, a jogtörténeti tanszék demonstrátori oldalán olvashat összefoglaló leírást az előadásról. z Hardt Angéla - Paulusz Bogata s tizennegyedik oldal �Haverok, buli... és a másnap reggel CD kritika: We Are Scientists' Ez az ajtó mindig nyitva áll, Ez az ajtó mindig nyitva áll Senki sem mer minket kizárni De ha mégis mennünk kell, még van rá esély Hogy egy újabb helyen záróra után is kiszolgálnak. Ez az este kezd lapos lenni, de az idő nekünk semmi, Mint ahogy ebben a napszakban mindig, az idő már nem jelent semmit Egy utolsó, utolsó kör, hisz az idő úgyse jelent semmit Mondd, mondd, hogy azért itt maradsz velem! (We Are Scientists: After Hours) Lehet, hogy az általános paranoia terméke, vagy csak az egészséges önmegkérdőjelezésé, de az is, hogy csak a sok átunatkozott környezetismeret óra an­ nak idején hozta elő ezt a jelenséget. Annyi biztos, hogy valamilyen ponton valószínűleg mindenki szeretett volna egy „Kívüllátod nézőkét”. Valami olyan gépet, amivej egy másik személy szemén keresztül alkothatunk véle­ ményt magunkról. És akkor végérvényesen kiderül, hogy a hajunk inkább szé­ nakazalra, vagy esetleg Monroe-s loknikra hasonlít inkább; nevetésünk édes kacaj-e, vagy olyan öröm-megnyilvánulás, amelyet bármelyik magára valamit adó ló megirigyelhetne. Személyiségünkkel kapcsolatban megnyugodhat­ nánk, hogy esetlenségünket az ellenkező nem elragadónak tartja, vagy épp döntő átalakulásra szánhatnánk magunkat miután egyértelmű lett: magabiz­ tosságunk egy politikust is megrémisztene. Nos ha lenne ilyen szerkentyű, én azért elküldenék egyet a We Are Scientists tagjainak. A 2000-ben alakult csa­ pat ugyanis a következőképpen jellemzi számait: „rockzene, az elgondolkod­ tató, néha epikus, gyakran hangos, valamennyire táncolható és hallgatólago­ san humanista fajtából”. Ez így persze gyönyörű borító is egy könyvnek, ami­ nek ajánlása - ha az új albumról a „Brain Thrust Mastery”-ről vett első kisle­ mezt, az „After Hours”-t ennek vesszük - látszólag alátámasztja ezt. A lemez további részére azonban már kevésbé illik. Mindenesetre igazságtalan lenne ennyire előre futni a történetben: ha ugyanis az első nagy albummal, a „With Lőve and Squalor”-ral vetjük össze a kijelentést, az legalább annyira irreális, mint egy Pro Facultate napon kezdeni a fogyókúrát. És ha már itt tartunk, én sokkal egyszerűbben tudnám jellemezni az említett korongot: a fiúk minden átbulizott este után, ennek megfelelő állapotban írtak egy-egy dalt érzelmi komplexitásukról. Egyszóval olyan szövegek születtek, mint: „Jó a buli, de ta­ lán abba kéne hagyni az ivást. Miről is beszélgettünk eddig?”, „Elegem van abból, hogy a földön ébredek 6-7 alkalommal egy héten belül”, „Nem is kéne Közlöny Centrum Napjainkban már nem csak a joggal hivatás­ szerűen foglalkozó szakembereknek, jogi tanul­ mányokat folytatóknak, hanem szinte minden­ kinek egyre fontosabb, hogy tisztában legyen a hatályos jogszabályokkal. A Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó ehhez kíván segítséget nyújtani azzal, hogy jogi szolgáltató és tájékoz­ tató központot működtet Budapest belvárosá­ ban, a Dohány utca és a Nyár utca sarkán. Várkonyi Judittal, a Közlöny Centrum vezetőjé­ vel beszélgettünk. - Köztudott, hogy papíron, CD-n, sőt online for­ mában a Közlönykiadó jelenteti meg azokat a kiadványokat, amelyek a mindannyiunkra kö­ telező jogszabályok hivatalos és hiteles szövegét tartalmazzák. Az emberek többsége azonban az ilyen kiadványokat ma még viszonylag ritkán forgatja. Vajon változni fog ez a jövőben? - Valóban mi vagyunk a hazai jogalkotás hivatalos kiadója, és ez számunkra olyan feladat, ami a jogi kultúra fejlődését, a jogszabályok általános tisztele­ tét is kell, hogy ösztönözze. Ha az átlagember szem­ pontjából nézzük, ez leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy a jogszabályokat mindenki számára elér­ hetővé tegyük. A Közlöny Centrum működtetésé­ nek is egyik fő célja, hogy a Magyar Közlöny Lap­ ás Könyvkiadó jogi információszolgáltatását nem csak a szakmai felhasználók, de a széles nagyközön­ ség számára is elérhetővé tegye. - Ha már itt tartunk: mitől más a Közlöny Cent­ rum, mint a kiadótól korábban megszokott bol­ ti árusítás? - Amikor felvetődött egy hazai viszonylatban példa nélkül álló jogi szolgáltató központ ötlete, olyan, vál­ tozatos információt és összetett szolgáltatásokat kí­ náló - divatos szóval ma úgy mondhatnánk: „multifunkciós” - helyről álmodtunk, ahol mindenki kényelmes, otthonos körülmények között böngészhet bármilyen jogszabályt, és intézheti egyéb ügyeit. A itt lennem, még kevésbe földig innom magam”. Persze az inspi­ ráció forrásért mérsékelten le­ het őket elítélni. Az angolszász diákélet egyébként is ritkán szól másról, és az akkor még három tag Chris Cain, Keith Murray és az azóta kivált Michael Tapper fősuliban találkoztak. A korong zenei világát tekintve a szokásosat kapjuk: a dob pörög, a gitár egyszerű akkordokat játszva adja az alapzajt, miközben az énekes meglehetős monoton hangon próbálja eladni magáról, hogy ő ameri­ kai létére is Oasisosabban tudja elhúzni az „aaaaaaay”-t mint bármelyik szi­ getlakó. Persze a zsánerűkbe teljesen beleférnek a fiúk, nincs azzal semmi gond, csakhogy a mezőny már 2005-ben is tele volt ezzel a fajtával; kevés fül­ re hathatott üdítően. Ezt a legelső kislemezük, a „Nobody Move, Nobody Get Húrt’’ 56., C-listás helyezéséből ők maguk is leszűrhették. De ha a felsőokta­ tás éjjeleket átbulizós gyöngyszeme még empátiából sem őket hallgatja, akkor mit? A kérdésre egy pánikroham volt a válasz, aminek terméke a beszélő ne­ vű „Crap Attack” c. album lett. Ritka szánalmas, amikor egy banda második CD-je az első újragondolása. Ebben az esetben meg különösen: mintha besza­ badultak volna az említett egyetemista koliszobájába, felmarkolva egy pár darabot a CD gyűjteményéből, és válogatás nélkül, Simon and Garfunkel-től Arctic Monkeys-ig mindent lemásoltak volna. És valóban, az érzés nem csalt: 2006-ban a Maximo Park-kai és az említett nagytestvérrel turnéztak. Talán pont ez segített, hogy a kislemez újrakiadása már a felvállalható 21. helyre ke­ rült az angol listán. Most pedig visszatérhetünk 2008 márciusába, amikor megjelent a legfrissebb alkotás. Ha önmagában nézzük, még nem tűnik kor­ szakalkotónak, de határozottan több kreativitás, érzelem és zenei kifinomult­ ság ragadt a duóra. Feltűnik még a monotonabb hangvétel, de több benne a rock rí roll, így például a „Dinosaurs”-ban. A „Spoken Fór” egy nagyon kifi­ nomult, nyávogás mentes lassú szám; az indító „Ghouls” pedig elvont, anél­ kül, hogy unalmas lenne. Az eredmény egy határozottan szórakoztató album, amit akár 3 hónap elteltével is szívesen levesz a polcról az ember. A legszebb pedig a fejlődéstörténet: az, hogy a csapat élő példa lehet arra, hogyan fejlő­ dik ki egy igazi XXL századi rockbanda. Ki tudja, ha így haladnak, még a vé­ gén tükörképet mutat nekik a „Kívüllátod nézőke”. kiadó termékeinek, kiadványainak forgalmazásán kí­ vül a Közlöny Centrum fontos célja, hogy itt min­ denki ingyenesen hozzáférjen a hatályos magyar és EU-s joganyaghoz. Úttörő vállalkozás ez, hiszen hiá­ ba született törvény az elektronikus információsza­ badságról, Magyarországon ma még sok olyan em­ ber van, akinek nincs lehetősége internetezni se a munkahelyén, se otthon. Nálunk bárki ingyen hasz­ nálhatja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó által folyamatosan aktualizált, felhasználóbarát Magyar Hivatalos Jogszabálytár DVD-t és EU Jogszabálytá­ rat, kedvére kereshet-kutathat bennük. Ha pedig va­ laki nem igazodik el a jogszabályok dzsungelében, de konkrét kérdésre keres választ, annak értő szakem­ ber segít akár a program kezelésében, akár a számí­ tógép által kiadott találatok értelmezésében. - A Közlöny Centrumba betérők tehát megtalál­ hatják mindazt a jogi információt, ami hazai viszonylatban a világhálón létezik. - Valóban így van, és mindent elkövetünk azért, hogy meggyőzzük a nagyközönséget arról: a jogi informá­ ció nem privilégium, hanem bárki által szabadon hoz­ záférhető, sőt mi több, kényelmes, kellemes körülmé­ nyek között is megszerezhető, a keresésben pedig a leglaikusabb ügyfél is szakértő segítséget kaphat. - A szűk értelemben vett jogi szolgáltatásokon kívül mit kínál még a Közlöny Centrum? - Internetkávézónkban a korszerű számítógépek kedvezményes tarifájú, széles sávú internet­ elérhetőséggel segítik a más irányú információkere­ sést is, diákigazolvánnyal pedig az első órában in­ gyenesen lehet böngészni a világhálót. Kedvező áron lehet nálunk fénymásolni, szkennelni, faxolni, anyagokat CD-re, DVD-re menteni, memóriakár­ tyáról letölteni, valamint digitális nyomtatást, spirá­ lozást, hőkötést, illetve laminálást rendelni. Ezekből a szolgáltatásokból a diákigazolvánnyal rendelke­ zők, további árkedvezményt kapnak. Olvasósar­ kunkban a legfontosabb hazai napilapok mellett hangulatos környezetben kínáljuk helyben olvasás­ ra a jogi és gazdasági szaksajtó széles palettáját, sőt ismeretterjesztő folyóiratokat, és egyes külföldi na­ pilapokat, hetilapokat is. Kiegészítő szolgáltatás­ Barát Zsófia ként MÁV és BKV-jegyeket is értékesítünk. Húsz­ huszonöt személy befogadására alkalmas előadónk, alkalmas kisebb rendezvények, tanfolyamok, to­ vábbképzések befogadására. - Kiket várnak a szolgáltató központba? - Ahogy az eddig elmondottakból kiderült, a Köz­ löny Centrumba nem csak azokat várjuk, akik mun­ kájuknál fogva érintettek a jogalkalmazás valamely fázisában, illetve tanulmányaik folytán „szomjasak” a legfrissebb jogi információkra, bár az egy helyen megtalálható szolgáltatások sokfélesége nekik is ked­ vező idő- és a költségmegtakarítási lehetőséget kínál. Rajtuk kívül azonban szívesen látunk mindenkit, aki bármilyen okból - akár jogszabály-alkalmazóként, akár a jog alanyaként - jogszabályok megismerésére törekszik, vagy egyéb információéhségét igyekszik csillapítani az internetezés, sajtóolvasás által. Jövőbe­ li jogalkalmazókként, termékeink, szolgáltatásaink potenciális fogyasztóiként természetesen kiemelt fi­ gyelmet fordítunk a jogi-közgazdasági tanulmányo­ kat folytató egyetemi hallgatókra, akiket a nekik megfelelő szolgáltatásokkal rendszeres látogatókká szeretnénk tenni. Nálunk az anyaggyűjtéstől a színes nyomtatáson, sokszorosításon át a hőkötésig kényel­ mesen tető alá hozható egy komplett évfolyam- vagy szakdolgozat. Kívánjuk, hogy minél többen készüljenek nálunk a diplomára, és a tanulmányok végezté­ vel állást kereső, majd szerencsés esetben pályakez­ dő fiatalokként térjenek be újra hozzánk! D. A. tizenötödik oldal �Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai XVI. Benedek pápa szavai a ma emberéhez szólnak egy olyan korban, amely már szinte elvesztette a kapcsolatot Istennel. Olyan meg­ világításba helyezi a húsvéti eseményeket, amely az anyagelvű világ számára már-már felfoghatatlan. Az azonban, hogy a zuhogó eső ellenére is tízezrek követték az eseménye­ ket, arra utal: Talán még van remény... „Nagypéntek, amelyet az emberi szomorúság és a vallásos csönd hat át, az elmélkedés és az ima csöndjével zárul” - mondta beszédében XVI. Benedek pápa. „A Szentatya szerint so­ sem volt még ekkora szükség arra, hogy te­ kintetünket Jézus Krisztus felé fordítsuk. A kereszt a „halhatatlan élet forrása, az igazsá­ gosság és béke iskolája, a megbocsátás és az irgalmasság egyetemes öröksége.” Általa min­ den ember Isten barátjává, a „Mennyei Atya gyermekévé” vált. Az egyházfő hangsúlyozta: Isten számára nem létezik faji vagy kulturális különbözőség. Jézus Krisztus azért halt meg, hogy az egész emberiséggel megismertesse Is­ tent, hogy felszabadítson a gyűlölet és a bos­ szúvágy terhe alól. XVI. Benedek feltette a kérdést: „Mit tettünk azzal az ajándékkal, amit Jézus nekünk adott?” Elfogadjuk-e a ki­ nyilatkoztatást? És ha igen, vajon eszerint élünk-e? Mindannyian tudjuk, hogy sokan nem ismerik Istent, sőt olyasfajta „szabadsá­ got” keresnek, mely egyenesen kizárja őt. Megint mások pedig azt állítják: nincs szüksé­ gük rá. A pápa arra szólította fel a híveket, hogy a keresztutat végigjárva nyissák meg szívüket Jézus előtt, hiszen ő maga az igazság, mely képessé tesz minket szeretni. Az Egy­ házfő Péter apostol szavait hozta fel példa­ ként: „Vétkeinket testén fölvitte a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz életet él­ jünk. Ti az ő sajgó sebei által gyógyultatok meg’’Ez Nagypéntek igazsága- fűzte tovább a gondolatot XVI. Benedek: „A megváltó Krisztus a kereszten visszaadta a méltóságun­ kat, mert Isten fogadott gyermekeivé tett bennünket, akiket saját képére és hasonlatos­ ságára teremtett. Hódoljunk tehát a kereszt előtt” - zárta beszédét a Szentatya. úúM TUDOM M/T beriség „nyílt sebeinek” nevezett, és ame­ lyekre gyógyír csupán a feltámadt Jézus és azok lehetnek, akik mellette kötelezik el magukat. Végül a híveket testvéreinek nevezve felszó­ lított mindannyiunkat: „Engedjük, hogy a húsvét fénye bevilágítson bennünket’.’ Rá­ mutatott: Áz ünnep pillanataiban nem fe­ ledkezhetünk meg néhány olyan vidékről, mint Darfur, Szomália, a Közel-Kelet és Tibet, ahol ezekben a pillanatokban is háború dúl. Végül, mielőtt áldást osztott volna a „városnak és a világnak”, Mária közbenjárá­ sát kérte, hogy legyen a mi oltalmazónk, és „vezessen bennünket a testvéri együttérzés és a béke útján.” _ _ , Húsvét vasárnapján az egyházfő Urbi et Orbi áldása előtt mondott beszédében a 138. zsoltár régebbi változatának sorait idézte: „Resurrexi et adhuc tecum sum” (Föltámad­ tam és veled vagyok most és mindenkor) „A húsvéti virrasztás ünnepén a sötétség fénnyé változik, az éj átengedi a helyét a nappalnak, amely nem ismer alkonyt’’- fo­ galmazott a pápa. A Megváltó áldozata által Borbas Dorottya mi is képessé váltunk arra, hogy bekapcso­ lódjunk abba párbeszédbe, amely közte és az Atya között zajlik. Á feltámadt Jézus kijelentése ránk is vonatkozik, akik Isten fiai, vagy ahogy fogalmaz, „Krisztus társ­ örökösei” vagyunk. A feltámadás által mi is új életet kapunk, ha egyesítjük Isten szavát a sajátunk­ kal és kijelentjük, hogy vele mara­ dunk, és követjük őt. így jutha­ tunk el a húsvéti misztérium mély­ Biblia és hatása a zeneirodalomra. ségébe - fejtette ki az Egyházfő Újjászületés a zenében? beszédében. Krisztus feltámadása Korabeli hangszerek és ételek. lényege szerint a „halhatatlan sze­ Meglepetésvendégek. retet eseménye”. „Az Atya szereReneszánsz ételkóstoló. tetéé, aki odaadta fiát a világ üdvözítésére, a Fiú szeretetéé, aki A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: mindannyiunkért ráhagyatkozik az Atya akaratára, a Lélek szere­ Dr. Horváth Attila egyetemi docens tetéé, amely feltámasztja Jézust a halálból és átalakítja testét.” A pá­ Szilasi Alex pa ezért arra buzdított bennünket, zongoraművész hogy „térjünk meg mi is a szeretethez”, utasítsuk vissza gyűlöle­ Az estek időpontjai: tet és annak minden formáját. Ez­ A bor megjelenése a Bibliában es 2008. március S. szerda 18:30 után az egész emberiséghez szólt: a: egyházi liturgiában. Nőnapi ajándékkoncert Szilasi Alextöl. és meglepetés hólgvvenJ-v< inknek. arra kért bennünket, ne csukjuk be Reneszánsz muzsik.* cs ételek. Kóstoló. 2008. április 2. szerda 18:30 a szemünket a szeretet előtt, hi­ A Biblia és hatása a zenére. 2008. április 23. szerda 18:30 Vendég- Dr. Fodor György rektor szen egyedül Krisztus az, aki ké­ A szalon vendégelt hungaricumokkal lepjük meg. pes gyógyítani, megvédelmezni a Helyszín: PPKE JAK II. János Pál pápa terem (Díszterem) gyengéket, szabadságot hirdetni a 1082 Budapest Szentkirályi u. 28. • A belépés díjtalan. raboknak és vigaszt nyújtani. Ezt Szervező: Boldizsár és Tsai. JTD követően bírálta az emberi kap­ Információ: nyekyb@citromail.hu, www.pazmanyonline.hu.www.zeneszalon.hu csolatokban oly gyakori egoiz­ must, igazságtalanságot, gyűlöle­ tet és erőszakot, amelyeket az em­ Biblia és a Reneszánsz éve WJW TULIZaK, ^06-7 LEVEZESSEM A SWSSZT ETTŐL TAXIST LESZSA TUSOL oM > -róBB LESZ A Ml A Aj / VALC) � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 2. szám 2008. április 7. Abstract A summary of the resource. Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Subject The topic of the resource Tartalom Ledőlt a határ! Ad perpetuam memóriám Utcai békeharc Nyolc évtized szolgálat A katolikus egyetem nem adottság, hanem feladat Felezőparty Ismeretlen tettes Hajókirándulás március 15-én Nevet kaptak a gyakorlótermek A Pázmány Szalonról, Horváth Attilával Emo után Tecktonik Mentsük meg a Földet? A követendő példa Ügyvédi történetek (2. rész) Eső után Juno Prah, Jugóból Reneszánsz év, Mediciek... Magnifico! A Mélyföld fenegyereke Jog és dráma A közelmúlt híres perei... Haverok, buli... és a másnap reggel Közlöny Centrum Urbi et Orbi - XVI. Benedek pápa húsvéti gondolatai Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs. Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. április 7. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2031kb+7106kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_2_20080407 Relation A related resource T00085 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_2_20080407 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolata Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/7c6a32949e2e51429a39195b17fc99a2.jpg 5b4017a276dd629ee75ba9a4fe538297 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/62a7fe650ba69dc19575e9c805156550.pdf 79c5421570218c191abd3efbab722bfc PDF Text Text JZOOSÍOO1 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja LET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA NEKÜNK CSENGETTEK BIBLIA ÉVE KLÍMAVÁLTOZÁS KARRIER COLDPLAY XI. évfolyam, 4. szám GÓLYATÁBOR KARI TDK 25 ÉVES A CIC e-maikitelet@jak.ppke.hu honlap: www. itelet.jak.ppke. h u 2008. október 1. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Templom a tóban addig volt országunk, „Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, Halljátok? Erdély harangoz a mélyben. Elmerült székely faluk hangja szól Halkan, halkan a tengerfenéken. Magyar hajósok, hallgatózzatok, Ha jártok ott fenn förgeteges éjben: Erdély harangoz, harangoz a mélyben!’ (Reményik Sándor: Atlantisz harangoz) míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) 3 3 4 5 5 6 6 7 7 8 Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés 9 9 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 2 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Erdélybe utazni mindig jó. Barátsággal látnak vendégül minket, gyönyörűséges városokban és tájakon feledhetjük az ott­ honi zűrzavart. Elzarándokolni oda olyan, mintha otthonról térnénk meg végre haza. Mégis, ennek ellenére is, mindig fáj kicsit a szívünk, amikor Erdélyben járunk. Nincs most itt az alka­ lom, hogy felidézzem e fájdalom eredőjét, kinek füle van rá, amúgy is, maga is hallja az Erdély földjéből föl- föltörő sóhajt. Erdélynek sok arca van. Akad, amelyik vidámabb - mint ücsörögni Marosfőn a Mókus vendéglőben, Szárhegyen jót húzni Ervin atya mise­ borából, Gyimesbükkön elkvaterkázni a nyugalmazott állomásfőnökkel - és van, amelyik kifacsarja az ember szívét. A Marosvásárhely és Szováta közelében fekvő Bözödújfalut meglátni az utóbbiak sorába tartozik. A falu a már dögszagú diktatúra egyik utolsó gonosztettének áldozata. Bözödújfalu közelében ugyanis gát épült, és víztározót alakítottak ki, állí­ tólagosán árvízvédelmi okokból. A 625 méter hosszú, 28 méter magas gát és az erdőszentgyörgyi víztározó építése a múlt század nyolcvanas éveiben indult meg, és már a Kárpátok Géniuszának dicstelen vége után fejeződött be. Az építkezés a diktátor által meghirdetett erdélyi falurombolási prog­ ram legsikerültebb akciójaként, szimbolikus jelentőségűvé vált. Mert árvízvédelem ide vagy oda, a cél egyértelmű volt: a Székelyföld szívós, szétverhetetlen magyar közösségeinek erőszakos elpusztítása, a szülőföldtől, otthonuktól, az ősök sírjától való brutális elszakítása, és nagyvárosok paneltömbjeibe történő száműzése. 1985-ben kezdődött el a falu kitelepítése, de 1992-ben még százhuszonhat lakosa volt. 1994-re a falu - két, katolikus és unitárius - templomával együtt teljesen víz alá került, lakosai elköltöztek. Mindössze tizenkét ház menekült meg a víz romboló árjától. A falubéliek nem felejtenek, máig nem hajlandók csendben tudomásul venni otthonuk pusztulását. Évről évre összegyűlnek, a világ legtávolabbi sarkaiból, kit hová vetett a sors, onnan kel útra, és emlékezik. A falu első világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből, a tó mellett kialakított emlékhelyen az egykorvolt közösség emlékét márványtábla őrzi, rajta a következő szöveg áll: „A tó fenekén Bözödúj­ falu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szim­ bóluma!’ De hogyan lehetne béke, ha nincs, még nincs megnyugvás? Ha ma is, mindennap - nem mindig látványos, csendes, az anyaország számára talán alig látható - elkeseredett harcot kell folytatni az önazonosság megőrzéséért, a közösségi identitás megváltásáért és erősítéséért, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi magyarnak egyaránt? És hogyan lehetne béke a lelkűnkben, ha itthon is, nekünk is napi har­ cokat kell vívnunk hitünk, eszméink, gondolataink megmaradásáért? Hogyan leljünk békét egy olyan világban, ahol a hangoskodók, a tömegeket pórázon vezető véleményformálók tagadják még magának az objektív igazságnak a létezését is? Azt mondják, nincs igazság, pontosab­ ban, hogy annyi van, ahányan keresik, és megtalálni vélik. Ez még nem is volna baj, ha mindegyik vélemény azonos esélyekkel indulhatna, és ha békében tudnánk egymás mellett létezni. De ez nincs így. Ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor, a költővel szólva: tatán eltűnünk hirtelen, mint erdőben a vadnyom. Ahogy a bözödújfalusi tem­ plom hanyatló tornya is ledől egyszer. De addig még: napról napra meg kell vívnunk kicsinyke csatáinkat. Hátha sikerül. Hátha felépülhet még újra az a templom. Ha nem a tóban, akkor a partján, másutt, bárhol. Koltay András második oldal �Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Tisztelt Tanártársaim, Tisztelt Munkatársak, Tisztelt Hallgatók! Tisztelt Kollégák! Szeretettel köszön­ tök mindenkit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Karának tanévnyitóján. Külön köszöntőm elsőéves hallgatóinkat, akiket a mai tanévnyitóval fogadunk egyetemi polgárrá, közösségünk tagjává. Mert az egyetem közösség: oktatók, hallgatók és a munkánkat segítők közössége, közösség, melyet egy közös cél hoz össze és tart együtt. Mi ez a közös cél? Mi az egyetem rendeltetése? Az egyetem mindenekelőtt az igazság keresésének helye. Nem a társadalmi mobilitás, hasznos ismeretek oktatásának helye vagy a munkaerőpiac eszköze, hanem az igazság keresésének helye. Amikor munkához látunk, mindig a valóságból kell kiindulnunk. Ki vagyok, milyen a helyzet, melyben élek? A helyzet az, hogy a világ, melyben élünk, alapvetően azért beteg, mert nem a valóságból indul ki, hanem fantáziákból. Képzelhetem magam táncosnőnek, azonban ettől még nem leszek az. Törvénybe iktathatom erre azt, hogy korra, nemre való tekintet nélkül mindenkit alkalmazni kell táncosnőként, aki erre vágyik - az eredmény megjósolható. Környezetünk az élet alapkérdéseiben így jár el. Azt hiszi, hogy parlamenti döntéstől függ, hogy az emberi élet mikor kezdődik, és hogyan végződhet. Az eredmény: eldobott emberi életek és dédelgetett háziállatok korát éljük. (Miért kell kamionnyi macskaalmot szállítani Görögországból Moszkvába?) Azt hiszi, hogy ha megszavazza, hogy két férfi és egy kutya életközössége családot alkot, akkor megváltoztathatja a család fogalmát. Tagadja a szeretetnek azt a minőségét, mely az embert képessé teszi arra, hogy végleges elkötele­ ződéseket vállaljon, kiszolgálja a változó érzéseket, miközben rombolja a felelős­ ségvállalás lehetőségét. Az érvényesülést magasztalja, a naponta hűséggel végzett szolgálatot lenézi. Az eredmény boldogtalan, frusztrált és depressziós emberek tömege, és egy szétzilált társadalom. (Önök között ülnek a jövő alkotmánybírái, professzorai, állam­ titkárai, sztárügyvédei. De ők vannak kisebbségben - akik kimagasló tehetséget kaptak, bontakoztassák ki felelősséggel és alázattal. Számunkra azonban minden ember, minden hallgató méltósága érték. Míg ma klasszikus jogászi hivatásrendek telítettségéről hallani, a szolgálat számos, kevéssé látványos helyén hiány van. Ha hallgatóink közül valaki látványos, fényes karrier helyett gyámügyi előadóként húz majd le negyven évet, boldog emberként hasznos szolgálatot végezve, az számunkra sem kudarc, hanem siker.) Az egyetem az igazság keresésének helye. Ugyanis van igazság. Ezt a legalapvetőbb tényt is tagadja az uralkodó kultúra: eszerint igazság nincs, csak igazságok - az én igazságom, a te igazságod, magyar igazság és szlovák igazság, az egyik szülő igazsága és a másik szülő igazsága, s egy harmadik igazság, a gyermeké. Ha nincs igazság, nincs egyetem sem. Akkor csak a szakismereteket kell oktatni, hogy a munkaerőpiacon minél versenyképesebb diplomásokat gyártsunk. Ez nem egyetem, ez az a verseny, melyben egyetemünknek nincs keresnivalója. (Megjegyzem: hiszek abban, hogy ha hűségesek vagyunk küldetésünkhöz, az ezen a téren is eredményesebb hallgatókat jelent.) Az igazság az, hogy van különbség jó és rossz között, és a különbség nem érzelmi vagy szubjektív kérdés. Lehet, hogy rettentően tetszik egy cipő, ha nem a méretem, nem nekem való - az emberek többsége (egyelőre) ezt még belátja. Lehetek szerelmes más ember fele­ ségébe, de ez nem váltpztatja meg azt a tényt, hogy ő nem az enyém. És itt nem pusztán etikai elvekről van szó, hanem a valóságról, az igazságról. Megélni a valóságot, kimondani az igazságot - egyáltalán, hogy van igazság, az emberi élet alapvető kérdéseiben is - néha bátorságot igényel, mert az uralkodó kultúra rögtön kirekesztéssel vádolja meg azt, ki hisz az igazságban. Ezzel pedig a szabadságot számolja fel, azt a szabadságot, mely az emberi személy kibontakozásának, és a társadalom fejlődésének alapvető feltétele, helyébe egy látszat-sza­ badságot helyezve, a fogyasztás és a választás szabadságát, egy szabadságot, mely a valóságtól is elszakadhat. A valóságtól elszakadó szabadság nem szabadság, hanem illúzió. A mi egye­ temünk legyen az igazi szabadság helye, ha kell, szigete. Akkor lehetünk igazán szabadok, ha szívünk végtelen vágya választ kap. Legyen e válasz helye az egyetem! Az igazság, az, hogy van igazság, meghatározó, szemléletet adó alap a jogász számára, a jogi oktatás, jogi tárgyak oktatása számára. Enélkül a jog pusztán technika, szabályok praktikus vagy kevésbé praktikus halmaza. A valóságtól elszakadó, az igazságot megtagadó jog önmaga karikatúrájává válik. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara arra hív, hogy a jogot az igazságban találjuk meg, jogot és igazságot ne két külön világként lássuk. Az uralkodó szemlélet szétválasztotta ezt a kettőt, és ez a jog számára halál. Addig tudunk értelmesen jogról beszélni, amíg elfogadjuk, hogy a jog mögött van egy objektív rend, a jó és a rossz közötti különbség nem érzések, hangulatok, szubjektív vélekedések vagy többségi szavazás kérdése. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a 20082009-es tanévet. Isten áldása legyen munkánkon és közösségünkön! Pro Facultate 2008 Sajnos az idei Pro Facultate nap is elmúlt. Mégpedig jó régen, hiszen még májusban esett meg. Mint (oly sokan) tudjátok, ez Karunk egyik legdicsőbb napja, egy igazi családias légkörű ünnepély. Ez az a nap, amikor kötetlenül bográcsozik együtt oktató és hallgató, amikor együtt kóstolja a bort professzor és gólya. Hogy miért ünnepély? Mert ez igazi ünnep, olyan ünnep, ami közel hoz bennünket egymáshoz. Az idei év mérlege: Pro Facultate-díjas: Dr. Radnay József; a munkajog professzora; A díjat mindenki csak egyszer kaphatja meg (eddigi díjazottaink: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007)). Idén először azonban a „Hallgatókért” díj is odaítélésre kerül a Karon dolgozó legnép­ szerűbb tanszéki adminisztrátornak, ezt pedig Nemes Józsefné és Varga Mónika (Közigazgatási Jogi Tanszék) adminisztrá­ torok nyerték el. A másik idei újdonság a „Hallgatói Közéletért”-díj, amelyet a diákok önszerveződéséért legtöbbet tett hallgató nyerhet el: elsőként Teleki László; a HÖOK elnökségi tagja vehette át kitüntetését. Gratulálunk! A nap a hagyományos keretek között zajlott, déltől a díszteremben szentmisével indult, majd a díjátadók következtek; ezt az ELTE Perjátszókörének előadása követte. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos tanárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsoztunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhatott a nagyérdemű közönség. A napról készült fotók a HŐK honlapján elérhetőek: www.hok.jak.ppke.hu Köszönjük mindenkinek, aki ott volt! Horváth László harmadik oldal �Gólyatábor 2008 Gólyatábor lélektana Szeptemberenként sajátos hobbi az Egyetemen a gólyatábor elemzése. Mindenki értékel, jó esetben tapasztalat, rosszabb esetben mások véleménye alapján. A gólyatábor látogatóit két csoportba lehet osztani (módszertan: az értékelés szempontjából azok a releváns egyetemisták, akik már láttak az aktuális gólyatáboron kívül legalább egyet, csak az összehasonlítások hitelessége végett). Vannak a lelkes optimisták, akik szerint mindig az aktuális a legjobb. Ezt általában mindig meg is magyarázzák a hökösök (tutorok) felsőbbévesek olyasmivel pl., hogy: a hangulat tavaly se volt rossz, de idén még jobb. Vagy: a gólyák tavaly kevésbé buliztak, most sokkal többen őrjöngtek a színpadon. Persze - mint mindenhol, itt is - léteznek olyanok, akik a tapasztaltság látszatát erősítendő többnyire kritikai éllel fordulnak a Pázmányos hosszú hétvégéhez. A kaja mindig kevés/rossz, a felsőbbéveseket mindenki bántja, pedig ők csak szeretnék jól érezni magukat, és ezért járják végig hajnalban a folyosókat óbégatva, nagy a fejetlenség a szervezők között, „nem kommunikálunk”. Természetesen nem ennyire fekete vagy fehér az igazság. A tutorok nevében önkényesen nyilatkozva, ez a gólyatábor is jó volt. Nehézségek mindig vannak, de jó esetben a legfontosabb és legnagyobb csoport, a gólyák ebből semmit nem érzékelnek. Egész nap hajtanak, előadásokon ülnek, csoport­ foglalkoznak, akadályversenyen az elmúlt ötven év legidegesítőbb slágereit éneklik fahangon -, eláznak a rájuk törő vizesfiúk miatt, versenyt üvöltenek a tutorukért; szóval gólyatáboroznak. Nagyjából napi 24 órában foglalkoztatva vannak, hogy ne érezzék egyedül magukat, hogy minél több embert ismer­ hessenek meg. A tutorok ebben segítettek, ezért rohangáltak egész nap. Amikor napokkal a tábor után megkérdeztem a többieket, hogy érezték magukat, többnyire még mindenki fáradt volt és beteg, de ahogy kimondtam a gólyatábor szót, mindenkinek felcsillant a szeme, és erőn felüli lelkesedéssel mesélte, milyenek a gólyák, és hogy megint bulizni kell velük, mert igénylik. Hát ezért jó tutornak lenni. Engedtessék meg a szubjektív vélemény a negyedik szervezői gólyatáborom után, de negyedik oldal szerintem az idei igen jó volt, de legalábbis különleges. Ha másért nem is, akkor azért, mert valószínűleg ez volt az utolsó. Koszi mindent, tutorok! Boxer Gólyatábor, egy HOK-ös szervező szemével Kihívásokkal teli négy nap volt az idei gólyatábor, 25 szervező egy emberként dolgozott négy napon át. Büszkén mondhatjuk el, hogy az elmúlt évek legnépesebb gólyatáborát tartottuk idén hiszen közel négyszázan voltak velünk Keszthelyen. A tábor szervezése számunkra jóval korábban kezdődött, sokan közülünk a nyár nagy részét megbeszéléseken, akár keszthelyi tárgyalásokon töltötték, hogy az idén karunkra frissen felvett diákok jól érezhessék magukat. Idén új indulókkal, új lendülettel egy fiatal csapat indult neki ennek a négy napnak, amely bár mint említettem kihívásokkal telinek bizonyult, egyszerre rengeteg sikerélményt és örömet is tartogatott számunkra. Többhónapnyi kemény munka és négynapi még keményebb hajtás minden pillanata, minden könnycsepp és minden verejték megérte, az utolsó estén tartott gólyaavatáson látott arcokért. Ezúton is szeretném megköszönni minden szervező­ társamnak az eddig tanúsított kitartást és együttműködést, kívánom, hogy az év többi rendezvényén is ilyen sikerrel működjünk csapatként! Legfőképp pedig megköszönném Szilágyi Demeter, Döme HŐK elnökünknek, hiszen nélküle nem tartanánk itt. Soós Erzsébet Gólyatábor, gólyaszemmel Hosszú gimnáziumi éveim után, az érettségi befejeztével izgatottan vártam, vajon milyen lesz az egyetemi élet. Új társaság, rengeteg tanulnivaló, új lehetőségek. Régi szokás szerint ahhoz, hogy valaki igazán egyetemistának mondhassa magát, túl kell élnie a gólyatábort, ahol majd igazi gólyává avatják. Ennek fényében sok más hallgatótársamhoz hasonlóan úgy döntöttem, hogy részt veszek a gólyatáborban és belevetem magam az „ismeretlenbe”. Augusztus 27-én, végre eljött a nagy nap. A találkozó reggel nyolckor volt a Keleti pályaudvarnál. Jómagam csak később, a tábor helyszínén csatlakoztam a csoportomhoz. A többiek ekkor már némi „helyzeti előnnyel” rendelkeztek, hiszen ők már a pályaudvaron is csapatépítő játékokat játszottak, amelyek során könnyebben megjegyezték egymás neveit, ezáltal a hangulat is gyorsabban oldódott. Mint már említettem, én a keszthelyi kollégium előtt vártam a többieket. Ez kicsit növelte bennem a feszültséget, hiszen annyi ember közül megtalálni a saját csoportomat és tutoromat, nem ígérkezett egyszerű feladatnak. A segítőkész HÖK-ösök közreműködésével ezt a problémát megoldottuk, és örömmel láttam, hogy egy régi barátnőm is abba a csoportba került, amelyikbe én, és azt hiszem, ez mindkettőnknek nagy segítség volt a tábor hátralévő részében is. Azoknak, akiknek nem volt ilyen nagy szerencséjük, azaz a saját csoportjukból senkit sem ismertek, a legnagyobb segítséget a tutorok jelentették. Ők foglalkoztak azzal, hogy a csoportjukon belül mindenki jól érezze magát, valamint felvilágosítást adtak arról, hogy mire számíthatunk majd, egyetemi éveink során. Az én tutorom Leó volt, akiről bátran állíthatom, hogy a legjobb tutorok egyike. Mindig odafigyelt ránk, és gondoskodott arról, hogy tényleg jól érezzük magunkat. A tutorfoglalkozások alatt sok mindent megtudhattunk tőle az egyetemről, és megosztotta velünk személyes tapasztalatait is. Az első napon megismerhettük az egyetem vezetőségének tagjait, akik elmondták mi mindent kezdhetünk a jogi diplomával. A dekanátus iránymutatása után, az egyetem vallásos szelleméhez méltó módon, szentmisén vettünk részt, Alessandro Caprioli atya celebrálásával. Ez után a vacsora következett, majd kezdetét vette az esti buli. A gólyatábor elsősorban persze arról szól, hogy a gólyáknak kisebb-nagyobb feladatokat kell megoldania, csapatépítő jelleggel. Ezek közül a legfontosabb talán az akadályverseny volt, amely a második napon került megrendezésre. Itt az első feladatok egyike az volt, hogy rajzoljuk le a zászlaját annak az országnak, amelyet ránk osztottak, valamint ehhez írjunk egy olyan indulót, ami az adott országhoz valamiféleképpen kapcsolódik. Hogy vicces legyen a történet, mi voltunk Kazahsztán. Az indulónkat természetesen abból a filmből vettük, amelynek főszereplője Borát, a „kazah hős”. Mondanom sem kell milyen jól szórakoztunk mind a zászló megrajzolása, mind pedig az induló megkomponálása közben. Ezt az indulót minden állomáson elő kellett adnunk, csak ezután láthattunk neki a feladatok megoldásának. Ezek közt szerepelt például kötélhúzás, lépcsőn felfelé futás, tojásdobálás, �csoportos állóképalkotás egy adott téma szerint, továbbá kellett énekelnünk és sárban kúsznunk a Balaton parton. Ami külön nagyon tesztett, hogy nem csak magára a feladatmegoldásra kaptunk pontot, hanem a lelkesítésre, a szurkolásra is. Ez mindenkire ösztönzően hatott. Az állomások némelyikén még meglepetés is várt minket: az egyiknél a szervezők azt mondták, hogy egy csoportképet szeretnének rólunk készítem. Ali persze gyanútlanul be is álltunk hozzá, de a meglepetés az volt, hogy pont amikor „repült a kismadár”, jól lelocsoltak minket vízzel. Nos, a fotók nagyon viccesre sikerültek. Mikor megnéztem őket az interneten, a HŐK honlapján - www.hok.jak.ppke.hu - nagyon jót nevettem rajta. A nap végén ismét lehetett Helló! Csá! Cső! Szia! Jó napot! Nap, mint nap alkalmazzuk a színesebbnél színesebb, külön­ bözőbbnél különbözőbb üdvözlési formákat. Ugye elvileg ezek az udvariasságot szolgálják, léhát, illendőségből köszönünk. Mégis, sokszor úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha elmarad... Helló! Huhhh, elsősorban ez az a köszönési forma, amitől egyszerűen irtózom! A telefonfelvételnél alkalmazott halló eltorzul formája. Rideg, s a legtöbben ezt gondolhatják, miközben ezt mondják: „Na, helló. Mondd már **** meg, mit akarsz. De gyorsan lökjed, mert nem érek rá...”. Na, kb. ilyen háttértartalmat sugall. A „Csá”-ról Feltétlen egy lapon kell említenem a „Cső”-vel. De ha már itt tartunk, a „Csűrni” és a „Csőtészta” sem hiányozhat. Hogy ezek hogy jöttek?! Hát, ha jól tévedek, akkor még a Való Világos korszak (szenny)maradványai. De nem esküdnék meg rá. Be kell, hogy valljam, én is gyakran élek velük. Főképp’ mikor szeretteim idegeit akarom (tovább)nyirbálni. S ha nektek is ez a célotok, akkor hallgassatok rám, tuti beválik. bulizni, és tekintve, hogy ilyen jól sikerült a második nap, én is bátrabban mentem le szórakozni a többiekkel. A buli előtt az egyetem néptánccsoportja a „Hét Csapás” tanított nekünk pár lépést, majd jó hangulatú táncház vette kezdetét. A lelkesedésünk lankadatlan maradt a későbbi karaoke partyn is. A harmadik napon három fordulóban, busszal utaztunk a borkóstoló helyszínére. Itt egy előadás keretében elmondták, mit kell tudni a kóstolt borokról, majd a kóstolás után nagyon finom gulyáslevest és almás pitét ebédelhettünk a borospincéhez tartozó étteremben. Ezután hazaindultunk. A borkóstolás utáni jókedv szerencsére a buszon is megmaradt. A délután további részében sport programok várták a vállalkozó kedvűeket. Lehetett focizni, röpizni, ki mit akart. Volt tanár-hallgató meccs is, ahol a bátor HÖK-ösök mérték össze erejüket egyetemünk fiatal oktatóival. Én személy szerint inkább csak pihentem a parton és beszélgettem a csoporttársaimmal. Ekkor megosztottuk egymással kinek, hogyan tetszett a gólyatábor, ki hogyan érezte magát az egyes programokon. Este pedig kezdetét vette a várva várt gólyaavatás. Egyértelműen ez volt a tábor csúcspontja, hiszen ezen minden gólya és Köszönések Szia. Nos, szia. Ez már kicsit elcsépelt, de azért még ez a legjobb. Kedves. Bár a Szerbusz valahogy jobban tetszik. Bár ez a rövidebbik jobban elterjedt. De mennyivel szebb a Tschüfi!? Nem? Vagy csak én gondolom ezt? Végül is magyarra fordítva ez is Csak egy mese... Már jócskán benne járunk az új tanévnek nevezett valamiben, ami egyeseknek szörnyűséges rémálom, másoknak csodálatos leehetőségek újabb színes, kiaknázatlan tárháza, de egyvalami biztosan közös: mindenkinek hoz valami újat. Az alapszint úgymond „basic level” - a szimpla „túlélőknek” egy újabb évet, amin át kell evickélniük valahogy. Áz „advanced” szinten lézengők már többet gondolnak bele az egyetemi lét fogalmába, mint puszta vegetációt szobanövény módjára (tudjuk jól: csak épp locsolni kell kicsit néha, úgyis megél). Ok már a tettek mezejére lépve, felelősségteljes számítással gondolnak az egyetem falai között letöltendőre, „ha már úgyis itt kell lenni, akkor ugyan csináljuk is valamit” alapon. Ok azok, akik tanulmányi oldalról közelítenek a jövő felé, különböző kutató­ csoportokba merészkednek, tdk-t Írogatnak, esetleg újságszerkesztésre adják fejüket az új évben. E kategória legszűkebb rétege olyan elvetemült, hogy a még elvetemültebbek által szervezett, jogi szakbarbárrá válástól megóvni próbáló kulturális eseményekre (például Pázmány Szalon, avagy a Vetítő) is elmerészkedik. Nagy csodálkozásukra nem is fáj annyira, nem is olyan nagy butaság, sőt esetenként még - horribile dictu - kellemes időtöltésnek is bizonyul. És végül ott a legmenthetetlenebb fajta. Az a bizonyos, amelyik a jogi egyetemen „létezést” mesterfokig fejlesztette (és nem feltétlenül a tanulmányi átlagra fókuszálva). Az, amelyik nem átall 12 órákat az egyetem falai között tölteni, anélkül hogy akár egyetlen tanórára is bedugná az orrát, mondván: ő most „fontosabb” annál, mintsem hogy ilyen bagatell ügyekre pazarolja értékes, amúgy is zsúfolásig betáblázott idejét. Az, amelyik kitalálja azokat a délutáni időtöltési lehetőségeket, amelyek színesíthetik a hallgatók úgynevezett egyetemi életét és az, amelyik kialakítja köreit a hasonló menthetetlenekből. Áz, amelyik attól érzi igazán jó magát, ha tevékenyen léphet fel valamiben, legyen ez akármilyen veszett ügy és az, amelyik a végsőkig ragaszkodik a minden szervező együtt vett részt. Itt már csak egy feladatunk volt: gólyaállásban esküt tenni, amelyet a hagyomány szerint a gólyák a tábor utolsó napján, de hallgatói életük kezdetén tesznek, hiszen az egyetem még csak most kezdődik el. A gólyaesküvel tehát a tábor programjai lassan befejeződtek, hiszen a negyedik napon már csak a hazaút volt hátra. Összességében úgy érzem, hogy a jó szervezésnek és programoknak köszönhetően rengeteg új élménnyel gazdagodtam és nagyon jól döntöttem akkor, amikor elhatároztam, hogy részt veszek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Gólyatáborában. Köszönjük! Kiss Petra ugyanazt jelenti, de valahogy... Olyan édes! Mint a süß! J Ez a ß nagyon jó! De komolyan! Mondjátok ki: csűűűsz! Jó, nem? Még a nyelvet is bizsergeti, s mosolyra kényszeríti a szád. Ha már a német üdvözléseknél tartok, akkor a Grüß Gott-ról sem szabad megfeledkezni Ez főképp Ausztriában elterjedt. S mennyire szép: Adjon Isten! Jó napot! No komment. Ez számomra olyan semmilyen. Mondjuk annak is kell lennie. Hivatalos. Hozzá lehet kötni a Jó estét is. A jó reggel-t már nem feltétlen, mivel azt oly’ ritkán alkalmazzuk, hogy nem vált elcsépelté! Szintúgy a Jó éjszakát! is... Legfeljebb’ a családtagok egymás közt. De legtöbbször ez is elmarad... No, mi van még. Hát, bárhogy’ is erőlködöm, most más nem jut az eszembe, csak az, hogy figyeljünk még oda arra is, hogy mit és hogyan mondunk! Ne csak odahányjuk a másiknak a szavakat, mert az érződik. Tudatosan ügyelni kell a hangsúlyra és a hanglejtésre! That’s all! Mikola Orsolya kitűzött célhoz, legyen az akármennyire is szélmalomharc. Az, amelyik a kialakított, szintúgy elvetemült köreiben végsőkig megbízik, és az (nagyon ritka az ilyen, kihalófélben lévő fajta, érdemes megfigyelni, ha netalán véletlenül találkozunk egy ilyennel), amelyik nem tudja még, hogy a tanmese a teknősbékáról és a skorpióról pontosan e kategória tagjainak (és tagjairól) szól, „bárkivel megtörténhet” alcímmel. A mesékben kevésbé otthonosan mozgóknak álljon itt bejezésül a tanmese vágatlan változata: A skorpió megkéri a folyóhoz érve a teknősbékát: - Vigyél át engem a hátadon a túlsó partra. Mire a teknősbéka ezt feleli: - Nem viszlek át, mert a fullánkoddal megmarsz, meghalok és odaveszünk mind a ketten. A skorpió erre így felelt: - Nem, dehogy! ígérem, vigyázok, amúgy sem tennék ilyet Veled! A teknősbéka végül beleegyezik, felveszi a hátára a skorpiót, ám alig mennek pár métert, a skorpió belemélyeszti fullánkját a teknősbékába, mire az fájdalmasan így szól: Miért csináltad ezt? így mind a ketten meghalunk. A skorpió így válaszolt: - Nem tehetek róla, ilyen a természetem... Ablonczy Zsuzsanna ötödik oldal �Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Dávidot 2008. május 22-én több százan kísértük el utolsó útjára... Elija „A mély gyász, amit egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.” Köszönetnyilvánítás (Arthur Schopenhauer) Dávid nem jön vissza többé... Még annyi mindent terveztünk... ha kijön a kórházból, beülünk egy kis kávézóba és „megváltjuk a Világot”, mint gyakran azelőtt. Azt ígérte, hogy az állatkertbe is elvisz. Tudtam persze, hogy súlyos betegségben szenved, de ezzel együtt lehet élni, ebből nem lehet baj. Az nem lehet, hogy elveszítsem azt az embert, akiben annyira megbíztam, aki mellettem állt a bajban, és erőt adott a továbblépéshez! Még O, a halálos beteg aggódott értem az egyszerű kis mandulaműtétem miatt. IGAZ BARÁT volt. Nem is sejtettem, milyen fájdalmai lehettek, hiszen bármikor meglátogattam derűsen fogadott. Csak utólag gondoltam át, hogy mekkora erő kellett mindahhoz, amin keresztül ment. Mikor rosszabbodott az állapota, nyugtatgatott: ne aggódjak, nem lesz baj... Tőle tanultam meg, mit jelent küzdeni, és soha nem feladni! Akkor éjjel, egy pillanatig furcsa szívszorítást és légszomjat éreztem. Talán épp akkor, amikor Dávid lelke eltávozott... nem akart búcsú nélkül itt hagyni. Kevesebb a mosoly mióta elmentél. Biztos vagyok benne, hogy az örökké élő városban, ott fenn is annyian fognak szeretni, mint itt a földön. Bartók Réka Tisztelt Tanárok és Kedves Diáktársak! Mivel nem tudok Önökkel személyesen Pádár Dávid halála sokkolta Karunk hallgatóit és oktatóit, sőt, öregdiákjait és munkatársait is, mindazokat, akik ismertük. A hír futótűzként terjedt... Ismertük Őt, és ismertük a családját. Ujfalussy Márkban és bennem az első hír hallatán megszületett az öntevékeny gyűjtés ötlete. Sokszor kételkedem abban, hogy a modern universitas universitas-e klasszikus értelemben. Most, mégis, egy szeretett, őszintén tisztelt társunk halála kapcsán bebizonyítottuk, mi, hallgatók és oktatók, hogy igenis van összefogás, Pázmányos egység és öntudat. Igen rövid időn belül hallgatók és fiatal oktatók, öregdiákok és munkatársak - közel félszáz felajánló Dávid temetése költségeinek részbeni fedezésére összegyűjtött 143.700.- Ft-ot. Köszönöm! Az összeget Márk adta át Dávid édesanyjának. A Kar is - tudtommal saját költségvetése terhére - további 130.000,- Ft-ot utalt át Dávid családjának. Az utalás ügyes-bajos ügyeit Márkkal, Katával és Rékával intéztük. Ezt is köszönöm! találkozni, ezúton szeretnék köszönetét mondani mindenért, amit Dávidért tettek. Dávid mindig nagyon szeretett ide az Egyetemre bejönni, és büszke volt, hogy a Pázmány Jogi Karára járhat. Nagyon szép időt töltött itt, még a vizsgákra is jókedvűen indult. Nagyon fontos volt itt számára minden és mindenki. Sok-sok ismeretséget, barátságot kötött itt, és ez sokat jelentett számára. Az, hogy ez az Egyetem az igazi Alma Mater, a betegsége idején még inkább megmutatkozott. Rengetegen látogatták, telefonáltak Neki, és drukkoltak a felgyógyulásáért. Sajnos, Isten ezt másképpen gondolta. Ezért szeretnék most utólag hálás köszönetét mondani minden Őérte mondott imáért, miséért, telefonért, látogatásért, ajándékért, és azért, hogy olyan sokan eljöttek Dávid végső búcsúztatására. Köszönöm az együttérzésüket és nagylelkű adományukat egyaránt a magam és Dávid nevében. Kérem, őrizzék meg Dávidot jó emlékezetükben. Kívánok eredményes vizsgázást és nagyon jó egészséget! Pádár Erzsébet, Dávid édesanyja Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) „Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom...” Búcsúzunk Tőled, Bondár Sándor (1988-2008). Amikor utoljára beszéltünk, elköszöntünk egymástól... nem gondoltam, hogy örökre... Tudtam, hogy csak eljött a hétvége, néhány nap és újra együtt leszel velünk... nem így történt... búcsú nélkül hagytál itt bennünket... Hirtelen szertefoszlott oly sok álom, félbe maradt oly sok munka, és itt maradt oly sok megtört szív... Már az egyetemre lépve 16 évesen is nagy terveket szövögettél. Igen, 16 évesen... Te már ilyen fiatalon, messze a családodtól beléptél a nagybetűs életbe. Első utad a HÖK-be vezetett. Soha nem felejtem, milyen elszántan kampányoltál, hogy segíthesd a diáktársaid boldogulását. Már akkor tudtad, hogy mit akarsz. Hamar megismerhetett a nagyközönség is, hisz nincs olyan ember, aki ne tudná ki is „ukrán Sanyi” vagy Szása. hatodik oldal Egyéniségeddel, humoroddal, erőddel gazdagítottad a kollégisták közösségét is. Vicces mondataid szinte szállóigévé váltak... „Hogy az?” „Meddig működik?” Aztán váratlanul, szó nélkül üresen hagytad a 10-es szobát... Nem láthatunk többet a női konyhában szorgalmasan paragrafusokat magolni, nem takarítasz, nem halljuk többé hangodat, a cipőd kopogását, nem érezzük az illatod... Húúú, érzitek csajok?...megjött Sanyi.. .valahogy mindig azt hittem randizni mész.... Olyan elegánsan, olyan „Sanyisan”. A konditeremben sem futsz többet, nem mesélheted el, milyen napod volt az irodában... Bulizni sem fogunk már együtt, nem mész oda többet a lányokhoz, hogy elmondhasd: „Angyalom milyen szép vagy!” Mi láttuk, ahogy „felnőttél”. Dolgoztál, aktív voltál az órákon, beloptad Magad a tanárok szívébe, két egyetemen tanultál és vizsgáztál. Kiálltál az igazadért és a barátaid mellett, volt akaraterőd... nem is kicsi... Számíthattunk Rád, ha valaki bajba került... Három év alatt a técsői kisfiúból komoly férfi lett... Egészséges és erős voltál... az élet mégis kegyetlen volt Veled, pont Veled... Mi még most sem hisszük el!!! Sokáig vártuk a telefont, hogy tévedés történt... Vártunk, de nem költöztél vissza hozzánk... Hiányzol Sanyi!!! Nincs nap, hogy ne jutnál eszünkbe, ne figyelnénk, hogy mikor jössz ki a szobádból. Sanyi, ha hallod ott fent, tudnod kell, hogy soha nem felejtünk el! „Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, őrizzetek szívetekben!’ Mihalics Vivien �Kiállítás a Biblia éve alkalmából 2008 a Biblia éve. Ennek alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum szervezésében Bibliai találkozások címmel kiállítás került megrendezésre. A Biblia a keresz­ tény, illetve a zsidó vallás szent könyve. Az elne­ vezés görög ere­ detű, könyvek, Prohászka Ottokár iratok jelentéssel bír... De még mielőtt belemelegednék - szeren­ csétekre - eszembe jut, hogy katolikus egyetemre járunk... Úgyhogy nyugalom, ezt a szálat már el is varrtam. Körülbelül 15 termen keresztül tekinthetők meg különböző korok kiadásai, e témájú festmények, filmek illetve Prohászka Ottokárról is szól néhány szoba. A legérdekesebbnek a látáskárosultaknak, vakoknak készült Szentírásokat találtam. Ugye, nem is gondol az ember bele abba, hogy az emberiség legfontosabb könyvéhez mi, látók milyen könnyen és hányféle formában hozzájuthatunk. Mégsem bújjuk - tisztelet a kivételnek - minden nap. Sajnos, még nem teljesen, de részben már az ő számukra is olvasható a Biblia. S ez alapvetően Louis Braille-nek köszönhető, aki gyermekkorában elvesztette szeme világát. Élkeserítette és dühítette, hogy míg az egészséges emberek számára természetes dolog az írás és az olvasás, a vakoknak ez megoldhatatlan probléma. A pontírás ötletéhez az alapot Charles Barbier „éjszakai írása” adta, aki a látó katonák számára egy sötétben is olvasható titkosírást fejlesztett ki. Mert végül is ha belegondolunk, éjszaka még a látók is vakok. A lényeg az, hogy a betűket egy hatszor hatos kockában helyezi eh A sorokat vízszintesen és függőlegesen is megszámozta, így minden betűt egy kétjegyű szám jelöl. S ezeket a számokat szurkálta át. Nos, ezt fejlesztette Braille tovább, mégpedig úgy, hogy a papírt domborítják, s nem kód, hanem karakterírást alkalmaz. Egy karakterhely hat pontnyi. Ezek egy kis, álló L téglalapban helyezkednek el, úgy, hogy a téglalap három pont magas és két pont széles. A pontok számozása fentről lefelé^ történik a baloldali sorom Attól függően, hogy a 6 lehetséges pontból melyeket használjuk fel - domborítjuk ki, kapunk egy betűt, vagy más karaktert. A pontok nagysága mindig egyforma, erőssége az értelmezés szempontjából lényegtelen. A rendszer végül 1825-ben születik meg és 1829től terjesztik. Magyarországon 1893-ban vezették be, a mai formáját pedig Mihályik Lajos alakította ki, hisz’ nálunk vannak ékezetek is... Sajnos azonban ezeknek a könyveknek az előállítása, olvasása, kezelése nagyon nehézkes, hisz’ terjedelmesek, mivel a pontok méretét nem lehet változtatni. Például Fekete István Tüskevára 10, Jókai Mór Aranyembere 21 kötet. A múzeum második felében pedig Prohászka Ottokár életébe nyerhettünk betekintést. 1858-tól 1927-ig élt. Székesfehérvár püspöke volt - a vasútállomás közelében van is egy neki emléket állító templom, mely’ mily’ M 1 N 3E® S S ææ in Z u 0 V w ? /: no X 0 11 Fine verse A Braille-ABC furcsa, de az ő nevét viseli -, de nem mellesleg kiemelkedő egyházi író. Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a XX. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége emelkedőben van, elfelejtett műveit újraolvassák. A második világháború utáni korszak történetírása és irodalom­ története a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrend-szerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik. Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkás-mozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben három könyvét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) címűt indexre tették. Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” - írta 1915. április 15-én. Talán még mindig azok... Rossz alvó volt, és ezért a szobája mellett volt egy kis kápolnája, éjjelenként ott imádkozott. Igazán különleges, hogy ezt is kialakították, hogy a látogatók ezzel is megismerked­ hessenek. Remélem, kedvet csináltam egy kis kiránduláshoz Székesfehérvárra. A kiállítás még november 9-éig tekinthető meg keddtől szombatig 10 és 18 óra között, vasárnap pedig 14 és 18 óra között a Városháza téren, a Püspöki Palotával szemben. Mikola Orsolya Willkommen in EU? Mennyi jó dologgal jár EU-s polgárnak lenni... Például pusztán a személyi igazolványod segítségével utazhatsz keresztül Európán. De mi a helyzet a diákokkal? A diákok minden európai országban kedvezményeket élveznek, de vajon ezt más országokban is fel tudják használni? Na, az már más kérdés. Mert bár a rendes diákigazolványt (ha jól tudom) nem lehet mindenhol felhasználni, ennek ellensúlyozására alakultak különböző szervezetek, melyek olyan (diák)igazolványokat állítanak ki, amelyek felmutatásával különböző országokban különböző kedvezményeket szerezhet a szegény (magyar) diák. Ezek közül is a legismertebb az ISIC (International Student Identify Card), melyet - az UNESCO segítségével - mind több, így a nem EU-s országokban is elfogadják. Egy erős kivétellel persze: ugyanis míg szerény hazánkban a BKV - korábbi tapasztalataim alapján igen meglepő módon - a fentebbi kártyát gond nélkül elfogadja nemzetközi diákként, másik kedvenc állami „zártkörű részvénytársaság”-unk, a MÁV honlapján az alábbi velős sorokat olvashatja a (természetesen kizárólag magyar nyelven elérhető szövegként csak magyarul tudó) szegény tanuló: „A nemzetközi diák­ igazolvány igénybe vehető-e belföldi utazás céljára? Nem vehető igénybe belföldi utazás céljára? így utazzon a külföldi diák Magyar­ kedvezmény jár 2 és fél napig... Az európajogi tanulmányok terhe alatt nevelt, kissé paranoiás élnebulóban talán olyan szavak ötlenének fel, mint „munkavállalók szabad mozgása” és „közvetett disz­ krimináció”. Még szerencse, hogy bennem nem. (Forrás: http://www.isic.org, http: //www. mavstart.hu/ugyfelszolgalat/gyik.php) Konta Balázs országra. Csakhogy itt a dolog nem ért véget, ugyanis ezt megspékeli szeretett hárombetűsünk a következő sorokkal: „Az Uniós államok 26 év alatti polgárai megkaphatják-e a belföldön érvényes 33%-os kedvezményt? Igen, bármely vi­ szonylaton péntek 10.00 órától vasárnap 24.00 óráig, és a vasárnapi közlekedési rend szerint meghirdetett ünnepnapokon korlátlan számban, 2. osztályon” Vagyis az uniós polgároknak a (minden!) 26 év alatti magyar polgárnak járó hetedik oldal �ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Összeállította: Techet Péter Az ítélet tavaszvégi száma vezércikkben emlékezett meg a Holocaust Emléknapról. Nem azért, mert ez így politikailag korrekt - noha valóban ez politikailag így korrekt hanem mert meggyőződésünk, hogy a magyar történelem sorsfordító pontjait, amelyek mindig tragédiaként jelennek meg (1919, 1920, 1944, 1956), empátiával, megértéssel, bátorsággal kell kibeszélni, feldolgozni. A Holocaust Emléknap kapcsán is erről szóltunk: hogy ne feledjünk; hogy mindig emlékezzünk - de végre meg is békéljünk. Ahogy a neokonzervatívok egyik zászlóshajójánál, a Kommentár című folyóiratban közzé tett kiáltványában (Tizenkét állítás a Soáról, Kommentár, 2008/3, 3. o.) írta Ablonczy Balázs és Novák Tamás: ne legyen politikai célokból instrumentalizálható sem az áldozatok fájdalma, sem a magyar nép egyes köreinek akkori bűnös kollaborálása. „1. A holokauszt egyetemes, magyar és zsidó tragédia. (...) 12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg’’ Noha mi nem vagyunk neokonzervatívok, és nem is szeretnénk annak látszani, üzenetünk mégis hasonlóan egyértelmű volt; mások azonban nem a mondatokat, hanem vélt árnyékait látták csak meg. Fontos orgánum lettünk hát. Bácher Iván, a Népszabadság munkatársa a 168 Órának nyilatkozva sanda szándékokat látott a vezércikkben. (Lám, „Magyarország legked­ veltebb napilapjának” publicistája „a PPKE JAK legnépszerűbb lapjának” egyik publicistájával foglalkozik...) Erre született egy személyes email a vezércikk szerzőjétől a 168 Órának és Bácher Ivánnak címezve, illetve Vargha Bálint Tamás részéről egy olvasói levél, amelyet a 168 Óra meg is jelentetett. Viszontválasz nem érkezett. Szerencsére - mert így tudhatjuk, hogy nincs harag. Csak néha még mindig félreértjük egymást. Pusztán dokumentációs célzattal közöljük alábbiakban az ítélet megidéztetésének körülményeit. Bácher Iván a május 29-én megjelent 168 Órának nyilatkozik... „Bácher: Kocsmajáróként sok jobboldali fiatallal és idősebbel is sörözök. írásomban próbáltam distinkciót tenni: amikor egy nyugdíjas a saját élettörténete miatt mindent elfogadhatatlannak tart, ami »a komcsikhoz« kapcsolható, és pöfög a pultnál, az egészen más, mint amikor egy politikában szerepet vállaló diplomás tesz hasonlót. A mögöttesekről persze keveset tudni. Tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken. 168 Óra: Mégis, mi történhet? Bácher: Most kaptam meg a Pázmány Péter Egyetem Jogi Karának hallgatói újságját. Tisztességesen emlékeznek benne a holokausztemléknapról. Csak éppen írnak arról is: szerintük a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai páíyákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémákat. Hozzáteszik: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek. 168 Óra: Sajátos. Bácher: Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? Van tízezer zsidó vallású ember Magyarországon, az ügyvédek között lehet pár tucat. Ám származás szerint többen is lehetnek a jogi pályán. A származást kellene firtatni? És milyen széles skálán? (...) 168 Óra:/1 Pázmány Péter-egyetem lapjának cikke mintha egybevágna azzal, amit Elek István állít: vannak »humanizálható«., az antiszemitizmustól > nyolcadik oldal elkülönülő okai a zsidóság iránti ellenszenvnek. Bácher: Éppen azért haragszom Elek Istvánra, mert kreál egy olyan zsidózást, amely szerinte elfogadható. Ez lenne az »úri zsidózás«. Eszmetársaival Móricz, Mikszáth, Krúdy műveiből keresik ehhez a példákat. (...)” Erre született egy személyes email... „Tisztelt Bácher Iván! A 168 Óra 2008. május 29-i száma ismét témánál van. Balog Zoltánt az Árpád-sávos lobogóról faggatja, Önt „meg a »hétköznapi antiszemitizmusról«. Ön szerint létezik ilyen - és ebben bizonyosan igaza is van. Hétköznapi, de tán ünnep- és szünnapi antiszemitizmus is van, elvégre az antiszemiták nem pihennek nyáron sem. Sajnos. De nem pihennek azok sem, akik az előbbiekből élnek meg. Mert vannak antiszemiták és vannak, kiknek érdekük, hogy legyenek antiszemitáik. Jelzem, nem a jobboldal elemi igénye, hogy naponta kelljen elhatárolódnia olyan jelenségektől, amelyekhez sem formálisan, sem informálisan nem kötődik (...)- de ez most más téma, hagyjuk. Levelem oka az indirekt megszólítottság. Ön az interjúban ugyanis arról szól, hogy »tudományos eszközökkel nem lehet felmérni, hogy valójában mi történik - például - az egyházi iskolákban, egyetemeken«. Majd példát említ - nem egészen értem egyébként, hogy mire a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói újságját, az ítéletet. Mivel egyházi egyetemre járok, s a fentebb nevezett diáklap munkatársa vagyok, kétszeresen is érintve érezhetem magam. Az, hogy tudományos módszerekkel nem lehet vájkálni az egyházi egyetemek falai között, az egyházi egyetemek hallgatóinak fejeiben, nem probléma. Az egyetemek autonómiája, a privátszféra szabadsága, a gondolkodás és szólásszabadság joga miatt nem kell sem Önt, sem a 168 Óra valamely munkatársát beengedni az összes szemináriumi órára, a sörözésekre vagy a családi ebédekhez. Az egyházi egyetemek mindegyike jogi keretek között működik, tanterve államilag jóváhagyott, diplomája államilag elfogadott - úgyhogy nincs különösebb indok arra, hogy speciális vizsgálat, megfigyelés, »felmérés« alá vonjuk őket. Persze, a történelmi sérelmek okán tán nem meglepő, ha egy katolikus oktatási intézmény nem a posztkommunista utódpárt zászlóshajója, miközben mégis (...) egyik egyébként népszerű - tanára épen eme párt országgyűlési képviselője (...). Ön eztán részletesebben szól az ítélet 2008. májusi számáról, amelyben az antifasizmus és a zsidóság kérdése (problémája?) valóban hangsúlyosan jelenik meg: ennek oka a Holocaust Emléknap, amelyhez én írtam vezércikket, illetve a Hollán Ernő utcai tüntetés, amelyről - és az ott abszolvált performance-áról és annak fogadtatásáról - a lap másik munkatársa, Vargha Bálint Tamás számolt be. Ön is elismeri, hogy »tisztességesen emlékeznek benne [az újságban] a holokausztemléknapról«. Valóban - hiszen a szándék is ez volt. (...) Majd Ön mégis tesz két valótlan állítást: 1. »[S]zerintük [azaz szerintünk - TP] a probléma gyökere abban rejlik, hogy a keresztény jogászértelmiség nem ment olyan szakmai pályákra, amelyekre a zsidók igen. Szerintük az ebből adódó aránytalanság okozta a problémát«. Ilyen kitétel az írásban nem szerepel - nem a jogásztársadalom származási vagy vallási összetétele érdekelt bennünket. Arról írtam, hogy (...) a hazai problémák objektív gyökerét a megkésett polgárosodásban, míg a szubjektív eredőjét az úri középosztály teszetoszaságában, merevségében véltem felfedezni - és semmiképp sem abban, hogy hány »zsidó« van vagy volt a jogászok között. Hiszen ezt nem is tudhatom. És itt kapcsolódunk a második - khmm csúsztatásához. 2. »Az ember töprengeni kezd: kire tetszenek gondolni, kedves keresztény joghallgatók? (...) A származást kellene firtatni?« Ön szerint tehát származási alapon - hovatovább tehát majdnem rasszista módon - gondolkodunk a zsidó-magyar párbeszédről az ítéletben. Pedig nem. Hiszen nem is írtunk ilyet. Magyarországon mindenki magyar a nemzetiségek jelentős része is bír magyar identitással. Ázaz nálunk a közösségképző erőt nem az etnikai vagy vallási hovatartozás határozza meg - hanem a szociokulturális közeg. Ekként pedig beszélhetünk »keresztény középosztályról« vagy »budai katolikusokról« vagy »békési szegényparasztságról« - vagy »zsidó polgárságról«. Itt a származás nem biológiailag, hanem szociológiailag érdekes - ha egyáltalán érdekes. De az újságban mi erről sem írtunk. Arról írtunk, hogy a magyar polgárság nem lehet teljes, s nem töltheti be feladatát, ha oktalan és megoldhatatlan viták mentén szakítja szét önmagát. Árról írtunk, hogy keresztény polgárként nekünk a mi oldalunkkal kell foglalkoznunk. (...) Sajnos, Ön a cikk fő üzenetét hogy megegyezés, de legalábbis dialógus kell »köztünk« (és itt persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy kik a »köztünk« két oldala) - csak egy mondatra méltatta. »Hozzáteszik [ti az ítélet]: most már kezet kell nyújtania keresztény és zsidó értelmiségnek«, mondja Ön. Kár, hogy a rákövetkezőkben nem ennek mikéntjéről beszélt. Pedig erről kéne inkább. Tisztelettel, Techet Péter” És egy olvasói levél is megjelent aztán a 168 Órában... „Aki olvasta az egyetemi folyóiratot, az nyomát sem leli az Ön inkoherensen kanyargó gondolatmenete által odaképzelt állításnak, miszerint Techet Péter azt javasolná, hogy valakinek a »származását« kellene firtatni. A cikk tisztességes. Minden sora vállalható. A zsidó identitás Magyarországon egy izgalmasan perturbáló kulturális elsajátítás, amiben egyaránt vannak öröklött és választott elemek, mint mindenben, ami kulturális. A zsidóság Magyarországon nem a vallási előírások szerint képzett közösség, ritka esetben tekint népként, politikai közösségként magára. A 20. században olykor akár intellektuális mozgalmakként hallatlanul plurális és ezerféle frontvonal mentén tagozódva jelent meg (vö.: Judapest.org). A bántóan egydimenziós bácheri zsidóságkép, valljuk be, szellemileg sem különösebben vállalkozó kedvű. Miközben a zsidó lét leglényege a saját identitásának állandó megfogalmazása, újrafogalmazása, problematizálása, amely történelmi élményektől inspiráltán egyaránt lehet krízisszerű - vagy kiegyensúlyozott és egészséges. Az államszocialista kollektivizáció a magyar középosztály „úri-keresztény-dzsentri ” és „zsidó” örökséggel érkező tagjait egyaránt tulajdon- és jogfosztottá tette, a rendszerváltás tulajdonrendezése és a rendszerváltás utáni állami elosztási modellek egyaránt hátrányosan érintették ennek a középosztálynak az újraépülését. Kérem Bácher Ivánt, hogy legközelebb, ha alkalma nyílik, akkor az együttműködés és a jóindulat hangján szóljon, ahogyan Techet Péter is tette. Vargha Bálint, joghallgató” Nos, az ítélet a jövőben is foglalkozni mer kényes témákkal, de a jövőben sem lesznek soha olyan szándékaink, amelyeket Bácher Iván tulajdonított nékünk. Uff. �Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Személy szerint a szakmai gyakorlat híve vagyok, azzal az ember tapasztalatot, ismerősöket és barátokat szerezhet, összességében pedig közelebb kerül a kitűzött célhoz (feltételezem, hogy e cikk olvasóinak túlnyomó többsége a gyakorló jogászi pályát tekinti annak), még ha kevesebb sört is ihat így a nyár alatt - azt ugyanis el kell fogadni, hogy a szakmai gyakorlatért az esetek tÖDüségében nem jár fizetés. Év közben a PKKB-n gyakornokoskodtam, úgyhogy gondoltam, az ítélkezési szünetben eljött a fizetős munka ideje. Kitaláltam, hogy ezúttal kipróbálok valamit, ami távol áll a jogtól, már csak a változatosság kedvéért is. Ezúttal a kertészkedést dobta a gép. A harmadik napon sikerült a bokaszalagjaimat úgy hazavágnom, hogy ezzel a kertépítői pályám a belátható időre befejeződött. Ez a három nap viszont megtanított erre-arra. Elsősorban: ha az ember el akar szakadni a jogtól, ne vallja be, hogy jogi egyetemre jár. Égy nagy lakópark kertjén dolgoztunk, a második nap végére jött hozzám villanyszerelő, szobafestő, burkoló és targoncás is jogi állásfoglalásért. A főnökről nem is beszélve. A főnök hobbiszinten űzi a hatósági szervek szívatását, így aztán nem is nagyon meglepő., ha egyszerre legalább három eljárás folyik ellene. Úgyhogy első nap végére már az egész építkezés tudta tőle, hogy kihez kell menni, és mindenki meg is talaít, én már csak azt hallottam, hogy „hol van a doktor úr?...” Nem sikerült elszakadnom a jogtól. Másodszor: megerősödött az a véleményem, hogy attól, hogy az ember végzős joghallgató, meg nem biztos, hogy ő az okosabb. A főnököm példának okáért elmondta az összes vonatkozó rendelkezést arra nézve, hogy mihez van joga a rendőrnek, ha igazoltat, mit kérdezhet, és mit nem, mi után lehet panaszt tenni ellene és hol... De mások is azon az állásponton vannak, hogy ők bizony jobban értenek a joghoz. Úgyhogy állásfoglalást elfogadnak, tanácsot nem. Kar is próbálkozni. Harmadszor: újfent hallottam jó pár történetet a rendőri szervek korruptságáról, és egy nagyon is bizonyos bíró elfogultságáról. Mindezekért persze engem vettek elő? Az már nem ért meglepetésként, hogy azokban az emberekben, akik nem gyakorló jogászok? sokszor elég erős eŰenszenv el a jog képviselőivel szemben. De hogy mindenért en tartsam a hátamat, ez új volt. Nehéz volt például meggyőznöm egyeseket, hogy belőlem nem lesz lefizethető bíró. Sőt arról is, hogy a jogászok nem feltétlenül tömörülnek maffiába. Mindenesetre kipróbáltam egy újabb szakmát, szereztem új ismerősöket és barátokat, és megtanultam egy életre, hogy ha nem vágyok eppen (negatív) hírverésre, nem vallom be, hogy jogász vagyok, és hogy kutya kötelességünk együtt dolgozni azon, hogy a jogalkalmazas minden területe megtisztuljon a korrupciótól, sőt annak még az árnyékától is. Kovács Bence Tanulj meg olvasni! A PPKE-JÁK Karrier Iroda és az Improved Reading Budapest közös olvasásfejlesztési tréninget tart egyete­ münkön. Olvasási készségfejlesztő tréningünket elsősorban olyan munkatársaknak ajánljuk, akik munkaidejük jelentős részében szöveges információk feldolgo­ zásával, elemzésével foglalkoznak. A tréning elsődleges célja a rossz olvasási szokások kiküszöbölése és a különböző olvasási képességek (sebesség, megértés, emlékezés) javítása. A kurzust legfeljebb 12 fős csoportokban, a résztvevők egyéni képességeire alapozva tartjuk. Időpont: november 8-9. napján 9-16 óráig Helyszín: Budapest VIII., Szentkirályi u. 28. 6-os gyakorló (I. em. 118.) Részvételi díj: 32.000,- Ft + 20 % ÁFA; aktív Pázmányos hallgatóknak (BTK, JÁK stb.): 5000 Ft + 20 % ÁFA Jelentkezés módja és részletes információ név, e-mail cím és telefonszám megadásával személyesen a Karrier Irodában (I. em. 137. - a TO fölött), a 429-7200/338-as telefon­ számon vagy a karrier@jak.ppke.hu címen. (Egyéb információk a www.proread.hu honlapon.) Van élet az egyetem után Bemutatkozik a Karrier Iroda Jelen cím vehető akár fenyegetésképpen is, de ugye senki sem veszi annak. Vehető persze egyértelmű ténynek is. Aki ismeri a karon működő Karrier Irodát, nem tehet másként, csak megnyugvással tudomásul veheti: Van élet az egyetem után! Világért sem szeretnénk ezt amolyan jó tanuló felel - rossz tanuló felel rendszerű Karinthy-parafrázisnak tekinteni, s a Szentkirályi utcát jókra és gonoszokra osztani. Pusztán jelezzük, hogy mára a hétköznapokhoz tartozik a tudatos előre gondolkodás öt éven túlra is, szinte már ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a Karrier Iroda a jogi kar vérkeringésének felpezsdítésére. Aki még ismeretlen az előadók és tanszékek bukdácsolóinak, annak azért, aki pedig a kelleténél többet felejtett a nyáron, annak ezért ajánljuk négyesfogatunkat. L Az I. emelet 139. és a földszinti aula Karrier faliújságja között húzódik a Karrier Front. Aki ebbe beleakad, az sok információval lesz hasznosabb. 2. A Karrier Iroda nem állásközvetítő, így nemcsak az ötödévesek tavaszi időeltöltési lehetősége, még a záróvizsgák előtt. Némely képzés igenis hasznos az első- és másodéveseknek is. 3. Önéletrajzot leadni sosem kötelező, csak ajánlott. Aki ezt megteszi, könnyebben belebotolhat egy sok tapasztalattal bíró gyakornoki helybe vagy egy testhezállóbb pályakezdő állásba. 4. Aki az egyetem után még tovább is szeretne tanulni, az megteheti a Deák Ferenc Továbbképző Intézetben, a Karrier Iroda anyaszervezetében. Szakjogászi továbbképzések és szakvizsga-felkészítők minden félévben. Részletekért ajánljuk az ítélet mindig friss számát, faliújságunkat és a www.jak.ppke.hu/karrier weboldalt. Addig is várunk mindenkit személyesen is első emeleti irodánkban, a finom kávét készítő automatától csak pár lépésre. Sergő András • Gyakornoki és állás­ ajánlatok: a köz- és a magánszféra jogi munka­ köreit ismerheted meg. Tanulási időben „kipróbál­ hatod” magad. • Képzések, tréningek, előadások: minél könnyeb­ ben és sikeresebben alkal­ mazkodni egy teljesen más fajta hozzáálláshoz. Képes­ ség- és készségfejlesztés, tárgyalástechnika, pálya­ orientáció és pályakezdő tanácsadás. • Állásbörze: évente egyszer találkozz álmaid munkaadójával! Kiállítók, beszélgetések, szakmai konferenciák, egyéb programok. • Posztgrad: ha nem elég az alapdiploma, lehet továbbképződni: itthon és külföldön. • Alumni: ha tudod vagy szeretnéd tudni, milyen a Pázmányos lét. Öregdiákok és öregdiákság egy életre. I. em. 139. - a TO fölött, www.jak.ppke.hu/karrier karrier@jak.ppke.hu kilencedik oldal �Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Nemrég Pannonhalmán voltam lelkigyakorlaton. Úgy érzem, sikerült végre egy-két kérdésben megnyugtató gondolatig jutnom Nem mondom, hogy végered­ ményre vagy megoldásra, mert ezek a kérdések szerintem élet­ fogytig tartó gondolkodást és véle­ ményformálást igényelnek. Az egyik ilyen nagy kérdés számomra az volt, hogy egy keresztény ember hogy vállalhatja a bírói feladatot, amikor Krisztus külön megmondta: ne ítélj, hogy ne ítéltess! Elsősorban elgondolkodtunk azon, hogy amikor a bíró ítéletet hoz, akkor az embert, az ember tettét, mindkettőt vagy valami egészen mást ítél-e meg. Sőt, mi alapján ítél egy bíró, ki ad, és ki adhat egyáltalán erre jogosultságot? Melyek azok az értékek, amelyek alapján ítélhet? Hiszen láthatjuk, hogy a történelem során nemhogy a jog, hanem a stabilnak mondott erkölcs is folyamatosan változott. Arra jutottunk, hogy ember nem ítélhet meg (nemhogy el-) másik embert, legfeljebb a tettét minősítheti. De mégsem szabad pusztán csak a tettet nézni, figyelemmel kell lenni ugyanúgy az emberre, az előéletére, a környezetére, a társadalom szempontjaira... Annak a társadalomnak a szempontjaira, amelyik - végeredményben - Istentől kapott szabad akarat által a bíró kezébe teszi le a döntés lehetőségét. Az tehát elég egyértelmű, hogy ezáltal nem az embert ítéljük meg, hanem a tettet, mégis figyelembe kell vennünk a szubjektumot, mégpedig az elkövetőét és a bíró szubjektumát egyaránt, a tágabb szubjektumot, vagyis az elkövető közvetlen környezetének érdekeit, és nem csak az objektumot, amit az éppen hatalmon lévő vezetés nyilvánít ki jogszabályok formájában. Az is világos, hogy az Istentől kapott szabad akarattal élve az emberek bírát nevezhetnek ki, aki megítéli a tettet az objektum és a szubjektumok együttesével. De vigyázni kell, mert az sem állandó, ami alapján a bíró ítél. Hiszen az objektum, a jogszabályok is napról napra változnak, akár szöges ellentéte is lehet a korábbi törvénynek az új, attól még betartandó lesz. Hacsak persze nem ütközik az erkölccsel - ami viszont szintén változik. Vannak állandó értékek, mint a felebaráti szeretet, örök parancs a ne lopj és a ne ölj is, de pl. a Tízparancsolat tiltja a paráznaságot, miközben koronként és társadalmanként igen változó volt, hogy mi számít paráznaságnak, azon belül is mi számít az állam által is üldözendő bűnnek. Úgyhogy talán ebben a nehéz kérdésben támpont lehet az ember, a bíró szubjektuma, erkölcsi értékrendje, lelkiismerete is. Ha a bíró önnön lelkiismerete ellen cselekszik, az az ítélet már nem lehet jó. Ezek után térjünk vissza az eredeti kérdéshez: mit lehet kezdem a „ne ítélj, hogy ne ítéltess” paranccsal? Keresztelő Szent János a Jordán partjánál hozzá özönlő sokaságnak azt tanítja, hogy a katona ne erőszakoskodjon, elégedjen meg a zsoldjával, a vámos pedig ne szedjen többet, mint amennyi elő van írva... Vagyis nem azt mondja, hogy ne legyenek katonák, ne legyenek vámosok és ne legyenek bírák, hanem azt, hogy ne éljenek vissza a helyzetükkel, tegyenek a lelkiismeretük, az erkölcs szerint. Érdekes megvilágítása volt a kérdésnek az is, hogy tulajdonképpen nem csak a bíró ítél, hanem gyakorlatilag mindenki minden nap hoz döntéseket más ember életéről, sorsáról, értékeli más ember teljesítményét. Egy tanár nap, mint nap osztályozza a diákjait, a szülői nevelés része, hogy ha a gyerek rossz volt, akkor azt elbírálja és kiszabja a méltó büntetést, de még egy autószerelő is mérlegel, hogy pl. egy ügyfél mennyire ért az autójához, mennyire kell neki befolyásolnia, hogy vegyen új alkatrészt, vagy elég, ha figyelmezteti, hogy elkopott az ékszíj, és aztán az illető dönthet az ékszíj sorsáról. Mindegyik egy-egy módja az emberi ítélkezésnek. Mi ennek az egésznek a lényege? Szerintem az, hogy mindig legyünk tudatában annak, hogy nincs jogunk megítélni, elítélni egy embert sem. Legfeljebb egy-egy tettét, teljesítményét, hozzáértését... (És így lehet lapunk címe is: ítélet, anélkül, hogy ezzel megsértenénk a krisztusi tanítást!) Kovács Bence tizedik oldal Törékeny egység Beszélgetés Szilágyi Demeterrel, a Hallgatói Önkormányzat új elnökével Szilágyi Demeterrel, Dömével akkor ismerkedtünk meg jobban, amikor a tavalyi gólyatábor utolsó reggelén csikket szedtünk a belső udvarban, hogy az indokolatlanul szigorú helyi igazgató ne kapjon agyérgörcsöt. Azóta a Hallgatói Önkormányzat elnöke lett. - Kezdjük az elején. Mióta vagy HÖK-elnök? - Idén június ötödikén választott meg a közgyűlés. - Könnyen ment? Emlékeim szerint mindig nagy harc volt ezért a posztért. - Szokatlan módon én voltam az egyetlen jelölt. Kemenes Patrikkal, az előző elnökkel egy hónappal a választás előtt beszéltünk arról, hogy ő lemond, és rám gondolt utódként. - HÖK-ös mióta vagy? - 2007 márciusában kerültem be. Emlékszem, én voltam a tizenhetedik, az utolsó küldött, aki bejutott. - Az akkori tizenhétből hányán hököznek még most is? - Mire gondolsz? Hányán HÖK-ösök, vagy hányán dolgoznak még most is? Ezek szerint a kettő elválik egymástól. Van, aki nincs megválasztva, mégis sokkal többet dolgozik, mint egy másfél éve megválasztott küldött. - A csapat nagy része tehát lecserélődött? - Igen, többnyire az én évfolyamom ( a III. - a szerk.), és a másodévesek a jellemzőek a HÓK-ben, de már van egy elsőéves lány, aki, segít. - Akkor mi van ezzel a küldöttgyűléssel? Ók egy taláros társaság, aki titkos, éjszakai összejöveteleken dönt a hallgatók életéről, a többiek pedig dolgoznak? - A küldöttek aktív tagjai a munkában is aktívak. Az a baj, hogy a küldöttek közül sokan már nem foglalkoznak a HÖK-kel. Mégis fontos szerv, mivel ez felelős a legitimációért, ez adja a napi döntéseink súlyát. - Mi az, amiben változtatnál az eddigi HÖK-ökhöz képest, és mi az, amit megtartanál a korábbi évekből? - A programok felépítését, a félév menetét mindenféleképp megtartjuk. Kevésnek tartom viszont a kulturális programokat. Színház, múzeum, Terror Háza, Láthatatlan kiállítás. Több olyan programra lenne szükség, ami nem a vesét és a májat mozgatja meg, hanem a szellemet. A másik fontos különbség, hogy erősítenünk kell az érdek-képviseleti funkciót. Tavasszal, a vizsgaidőszak után már volt két panasznap, de úgy érzem, ezt tovább kell fejleszteni. - Szerinted milyen hely a Pázmány jogi kara? - Sajátos a légkör. Ahogy beszélgetek már jogi karon tanuló ismerőseimmel, érzem, jó helyen vagyok. Valószínűleg a katolikus szellemiség miatt sokkal családiasabb a Pázmány, mint a többi egyetem. Nem klikkek, hanem baráti társaságok vannak. Persze a tutoroknak ebben is jelentős szerepe van, sokat számít a csapatkovácsoló szerepük, főleg a gólyatáborban. Amit fontosnak tartok, hogy legyen presztízse annak, ha valaki a Pázmányon tanul, vagy végzett. A kikerült hallgatók segítsék egymást, mert tudják, jó helyről jöttek. - Mit gondolsz, hogy vélekednek az emberek a mindenkori HÖK-ről? Igaz, hogy saját zsebbe dolgoznak, és csak azért hököznek, hogy a tanároknál pluszpontokat szerezzenek, és hogy könnyebben ismerkedjenek? - Majdnem személyes sértésnek veszem. Aki így gondolja, jöjjön be a HÖK-höz, dolgozzon velünk, és hamarosan látni fogja, nincs így. Nyilván volt, aki erre a szemléletre akár rá is szolgálhatott, de ez ránk egyáltalán nem igaz. A költségvetésünk nyilvános, többszörösen ellenőrzött. Nagyon szívesen megmutatom mindenkinek, aki bejön hozzánk. - Mit gondolsz a felvételi arányokról? Tavaly a nappali helyeink kétharmada volt már csak állami, a többi költségtérítéses. Idén tovább csökkent az államisok aránya. - Sajnos ez tendenciának tűnik, mivel jelentősen csökkentették az állami helyek számát, mondván, túlképzés van jogászokból. Gondolom sokan hallották Jobbágyi professzor úr szavait az évnyitón. Túlképzés csak rossz jogászokból van. Reagálva a változásokra, tervezzük, hogy egy tavalyi kezdeményezést, az úgynevezett „Road show”-t továbbvisszük. Végigjárjuk az egyházi iskolákat, hogy közvetlenül beszélhessünk a gimnazistáknak a Kar nyújtotta lehetőségekről. - Hogy értékeled a gólyatábort? - Messziről kezdem, mert ez egy érdekes történet. Amikor megválasztottak, nagyjából két hónapunk volt a tábor megszervezésére. Ennyi nem elég. Szerencsénkre pár idősebb segítőnk is akadt, plusz öt-tízen egész nyáron itt voltunk az egyetemen, és küzdöttünk, hogy sikeres legyen a tábor. Kezdésnek szerintem jó, természetesen sok kisebb és nagyobb hibával. Itt kell, hogy megköszönjem mindenkinek, aki segített, és a tutoroknak, akik nélkül nem ment volna ennyire gördülékenyen. - Mennyire változott az emberek hozzáállása, mióta megválasztottak? Sok lány adta meg a telefonszámát? - Lényeges változást nem érzek. Akik Dömeként, és nem HÖK-elnökként ismertek meg, tudják milyen vagyok. A frissen bekerült gólyák nyilván a gólyatábor alapján ítélnek meg, és ott sajnos nem sok időm volt kapcsolatokat építeni és ápolni. A telefonszámokra pedig nem mondhatok semmit, a barátnőm is olvassa az interjút (nevet). Valójában sejthető, hány telefonszámot kaptam. - Iwiwes jelölések száma? Mindig epekedve hallgattam a többi tutort, ahogy mesélik, két nap alatt húszán jelölték be. Engem ketten jelöltek be, abból egy másodéves. - Én is dömpingre számítottam a tábor után, de szintén kettő. Valószínűleg azért van, mert nem értem rá beszélgetni, és ezen változtatni kell. Meg ugye aki dolgozik, annak nincs ideje ismerkedni (nevet). - Hogy lehet hozzátok bekerülni? Ahogy én emlékszem, mindig nagy harc volt. - Ez ma már nincs így. Nem vagyunk elitisták, mindenki jöhet, aki dolgozna. Folyamatosan változik a csapat, szükség van az utánpótlásra. Bartolák Csaba �Afrodita álma A Három nővér újragondolva A beharangozóban, vagy népies nevén „trailer”ben ezt halljuk: „balkáni kliséktől mentes balkáni történet”. Namármost ez alapvetően egy érdekes ellentmondás. A film elején például kiderül, hogy bizony a városka neve, ahol a történet játszódik, csak x ideig viselte a Titov Veles nevet, és most már „szerencsére” csak Veles, de a régi beidegződéseknek hála, a szereplők a film 99%ában csak nem tudnak elszakadni annak a tények a hangoztatásától, hogy márpedig ők bizony Titov Veles-ből származnak. Amúgy szerényen megjegyzem a történet szempontjából ennek vajmi kevés, mondhatni nulla jelentősége van, akkor hát mi ez, ha nem enyhén erőltetett balkáni sorstörténet? És ezen a ponton mégis ellent kell mondanom. A balkáni filmekben már annyira megszoktuk a balkáni klisét, hogy nehéz lenne a hirtelen váltás. Nekünk nézőknek is, és a készítőknek egyaránt. Ezt a kérdést egy szó, mint száz zárjuk azzal a bölcsességgel, miszerint az idült alkoholistát sem lehet az alkohol maximális megvonásával leszoktatni, különben belehalna a hiányába. Vagy ha a történethez közelebb álló hasonlatot akarunk keríteni, azt mondhatnánk: mint ahogy Afrodita sem tudta egyik percről a másikra leszoktatni heroinfüggő nővérét az élvezetek eme káros válfajáról. A történetről pedig annyit, hogy az már annál inkább tipikus, csak épp a balkáni jelző nélkül: adott három nővér, kicsi, középső és (mily meglepő) a legnagyobb, három teljesen különböző karakterrel megáldva. A kicsi (ő lenne a címszereplő, Afrodita) anyjuk távozása óta néma, a középső a „nagyvilági” dáma (már amennyire nagyvilági lehet a nő egy jobb napokat is látott macedón ipar­ városban), a legidősebb pedig szimplán csak: a felelősségteljes drogos. Persze, hogy megjelenik a hősszerelmes (és itt és most elnézést a plágiumért, de ezt egy ajánlóban olvastam, és nincs ennél jobb jelző rá) „szűzoltó” Aco, aki minden eszközt bevetve csapja a szelet, hol az egyik, hol a másik nővérnek. Aztán persze alapelem a csehovi elődképből átkacsintó elvágyódás is: mindenki ki akar törni, el akar menekülni: Slavica a tisztes megélhetésbe, Sapho a nagyvárosba, Afrodita az anyaságba. A filmet Afrodita belső monológjával kommentálva kísérhetjük végig, és nagy nehézségek árán sikerül csak kibogozni, hogy mikor fantáziái, és mikor zökken vissza újra a valóságba. A nagy álmodozások az anyai örömökről persze ismét kiváló terepet nyújtanak egy röpke tényfeltáró riportra az egészségügyi intézmények helyzetéről, de ez már igazán fel se tűnik, ha épp belemélyedünk Afrodita bánatának mély átélésébe. Ami igazán nem esik nehezünkre Virginie Saint-Martin operatőr képeit nézve, lévén azok a történet által sugallt kilátástalansággal totális ellentmondásban állnak. Nagy tereket látunk, és a sok vontatott kameramozgástól még jobban erősödik bennünk a város bágyadt, álomszerű jellege, ami (legalábbis bennem) a teljes depresszió helyett inkább remény-érzetet keltett. Mindenesetre tessék elmenni, egy esős hétköznap délután megnézni, beleérezni, (depresszióra hajlamosoknak kevésbé) átélni, kissé eltűnődni, elbágyadni, végül kötelezően visszazökkeni a tipikus magyar sorstörténetbe. Ablonczy Zsuzsanna Lyoni randevú a kortársakkal Azon a napon gyönyörűen sütött a nap Lyonban, pont „városnézős” időjárás volt, így elhatároztam, hogy felfedezem egy kicsit Franciaország második legnagyobb városát. Megtaláltam a lyoni Szépművészeti Múzeumot, persze kedvet is kaptam hozzá, de hiába, mert a francia szokásoknak megfelelően aznap éppen sztrájkoltak a teremőrök. De akkor már nem lehetett lebeszélni engem egy kiállításról, az egyik sztrájkoló ajánlotta a Kortárs Művészetek Múzeumát. Aztán egy úr rögtön le is akart beszélni róla, mert ő tudott egy sokkal jobb kiállítást Lyontól hatvan kilométerre. A tanácsát nem fogadtam meg, mentem tovább a múzeumhoz. A Kortárs Művészetek Múzeumában szeptemberben nyílt egy három részből álló kiállítás. Az első részben fiatal művészek útkereséseit tárták a nagyközönség elé „Rendez-vous” címmel. Videó installációk tömege jelezte, hogy a lelkűkben, fejükben kavarog a világ ellentmondásossága, groteszksége, de nem lehetett látni a jó és kevésbé jó ötleteken kívül egy átgondolt, megérlelt képi világot, látásmódot sem. A művészek neve alatti „Cím nélkül” feliratok is ezt a bizonytalanságot mutatták. Lóri Hersberger kiállított művei már egészen más benyomást keltettek, ami nem csoda, mert érett művészről van szó. Hatalmas neoncsövekkel játszva meséli el nekünk, hogy a művészet csak illúzió. Fénnyel, üveggel és tükörrel fejezi ki, hogy a mai ember mennyire eltávolodott a természetes környezettőL A neon lett nekünk a nap, az összetört fekete üveg a föld, a pszichedelikus színekben úszó neonfal óriási fémhordókat, behorpadt tartályokat világít meg. A következő teremben üvegfalak sokasága található, egy lakás szimbólumai Mindegyik üveg be van törve, pókhálószerűen repedezett az egész „lakás”: „Optimize your Feng Shui”. Mulatságos, hogy a mai ember mi mindent kitalál, hogy álmegoldásokkal helyrehozza az álproblémáit, miközben továbbra is tanácstalanul, tétován topog az igazán fontos döntések előtt. Nem véletlen, hogy az utolsó (a művész által egyébként „Irrospektív”-nek keresztelt) kiállítás Kendell Geers műveiből áll össze, talán ő testesíti meg azt az eszményt, azt a vad, robbanékony formavilágot, azt a figyelemfelkeltést, ami felé az itt megtekintett fiatal művészek igyekeznek. Kendell Geers képei, installációi nem egyszerű ötletek, puszta viccek, helyzetek. A fekete-fehér színvilág erőteljesebbé teszi gondolatait, azokat a problémákat, amelyekkel a világ küzd, és amelyeket sosem fog megoldani. Talán az új és még nagyobb gondok elfelejtetik velünk a mostaniakat, de aligha fogjuk tudni megoldani őket. Kendell Geers sem próbálkozik meg ezzel, nem is várhatjuk el tőle. Képei erősek, nyersek, merészek, provokatívak. A Johannesburgból jött művész világába beépült egész társadalma, a faji és vallási problémák, betegségek, járványok, a nagyhatalmak versengése, az Egyesült Államok külpolitikája. Az egyik falon egy hatalmas szív keresztekből összeállítva. Azonban minden egyes kereszt két összefordított gumibotból áll. A jó, a szeretet szimbólumai, és az erőszak tárgyiasult eszköze. A képek plakátokra emlékeztetnek, egy-egy szó vagy kérdés jelenik meg; a háttérben pedig megjelenik a szexualitás, amit szintén nem leplez, nem eufémizál, hanem a maga egyoldalú testiségében, ösztönösségében jeleníti meg. Az Amerikát is megjárt művész képein sok az Egyesült Államokat negatív vagy kétértelmű színben feltüntető felirat, szójáték. A betűkkel, karakterekkel való játék amúgy is az egyik fő jellemzője alkotásainak, betűket megfordít, összerak, olyan mértékben összetol, hogy már csak egy érdekes mintázatot látunk, és a mű címéből tudhatjuk meg az elrejtett szót. így van ez a „Hét főbűn” című installációjánál is. Az ember akaratlanul is menekül a teljesen fekete teremből, amit csak a foszforeszkáló neoncsövek vibrálása világít meg. Miután pedig gyorsan elhagyta a termet, elgondolkodik azon, nem a lelkiismerete szólalt-e meg ilyen szokatlan módon. Kendell Geers nem az örök problémákra keresi az örök választ, hanem a jelenlegi, specializált gondokat mutatja, erősíti fel, vagy figurázza ki. Szimbolikusan születési évet is választott: az 1968-as évet, a diáklázadásoknak, Martin Luther King meggyilkolásának, Marcel Duchamp halálának éve. A történelem és a politika nagy szerepet játszik a művészetében. Valójában minden művében ezekre reagál, nemtetszésének ad hangot. A legtöbb ember megszokta ezt a világot, megtanult benne élni, így lassan az abnormális normálissá vált, a polgárháborúk, az ellenséges hatalmak megszállása, a pazarló energiafogyasztás ma már némely országban mindennapi jelenség. Ezekről diplomatikus, visszafogott véleményt formálni nehéz, egy művész számára pedig maga a megsemmisülés. Ezért lett Kendell Geers életműve kíméletlen, extrém társadalompolitika: „Punksnotdead”. Aradszki Dea tizenegyedik oldal �Klíma... változás? „Néha már itt is beleakad néhány a halászok hálójába” - szólt Santina, kedves olasz idegenvezetőnk egy barrakudára mutatva, amikor egy héttel ezelőtt Genova hatalmas, fedett akváriumában sétálgattunk. Ügyetlen kérdésemre, hogy „Visszadobják-e a vízbe?” egy ötvenes olasz nő tört angolságával így válaszolt : „Nem, hiszen tönkreteszi a természetes környezetet. Valójában nem ez az élőhelye, csupán a tenger hőmérsékletének emelkedése miatt jelent meg errefelé!’ Ezen beszélgetés alkalmával döbbentem csak rá igazán, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés egyáltalán nem csupán a jövő generációit érinti, és hogy rövid időn belül érzékelhető, negatív változásokat idéz elő, amelyek életünk majdnem minden területére kihatnak és jelentősen megváltoztatják az alapvető viszonyokat. Az a tény pedig, hogy a tudósok többsége szerint az utóbbi ötven év éghajlati változásai nagyrészt egyértelműen emberi tevékenységre vezethetők vissza, még inkább elgondolkodtató. A probléma gyökerét a mindenki által jól ismert „üvegházhatásnál” fedezhetjük fel, amely önmagában véve természetes jelenség , hiszen nélküle Földünk átlaghőmérséklete 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának változása azonban már módosíthatja a föld légkörének energiamérlegét. A folyamat lényege, hogy minél több ilyen gáz halmozódik fel, annál kevesebb hő távozik a világűrbe, a troposzféra - a légkör alsó tartománya - pedig felmelegszik. A tudósok jelenlegi becslései szerint a föld felszíni hőmérséklete 1990 és 2100 között átlagosan 1,1-6,4 °C-kal növekszik majd. A hő­ mérsékletváltozás, valamint az óceánok szintjének emelkedése pedig jóval azután is folytatódhat, hogy ezen gázok kibocsátása már befejeződött. Ez annak köszönhető, hogy a széndioxid sokáig a légkörben marad, csakúgy, mint a többi üvegházhatású gáz, tehát többek között a metán, a dinitrogénoxid, a halogénezett szénhidrogének és a kénhexafluorid. Charles Keeling klimatológus volt az első,aki az ötvenes években megmérte a légkör szén­ dioxid koncentrációját és görbén ábrázolta azt, ez az úgynevezett Keeling-görbe. Az említett grafikonon megfigyelhető az ún. fűrészfog-effektus, az erdők ugyanis minden tavasszal nagy mennyiségű széndioxidot vonnak ki az atmoszférából, ami a koncentráció visszaesésében jelentkezik. Az ősz beköszöntével növekszik a széndioxid koncentráció, ami a lebomlással jár együtt. tizenkettedik oldal Azonban minden ősz végén kicsivel több széndioxid marad a légkörben, mint amennyi előtte volt. Kijelenthető tehát, hogy az emberi beavatkozás egyér­ telműen befolyásolja a folyamatot, méghozzá egyre növekvő mértékben, hiszen a mesterséges eredetű üvegházhatású gázok légköri koncentrációja az 1990-es évekre elérte a valaha mért leg-magasabb értéket. Az IPCC (Intergovernmental Panel On Climate Change) jelentése a következőképpen határozta meg a világ szén­ dioxid kibocsátását szektorokra lebontva: ipar: 43%, lakóépületek: 21%, egyéb épületek: 10%, közlekedés: 22%, mezőgazdaság: 4%. Bár a levegőbe kerülő természetes és mesterséges aeroszolok (egyszerű részecskék vagy folyadékcseppek) a lehűlés irányába hatnak, az üvegházgázok melegítő hatását nem tudják kellőképpen ellensúlyozni. Nem hagyhatunk szó nélkül egy másik álláspontot sem, amely szerint a globális felmelegedés természetes hatásokra vezethető vissza, a legfontosabb tényezőknek pedig a napciklust, a napállandót, a vulkáni tevékenységet és a föld pályaelemeinek változását tartja. A közvetlen okok mellett meg kell említenünk olyan folyamatokat is, melyek közvetett módon játszanak szerepet éghajlatunk változásában. Ilyen például az őserdők irtása. Az erdőégetés során átlagosan évente egy milliárd tonnával kerül több széndioxid a levegőbe, valamint az általuk képzett csapadék- és felhőmennyiség is elvész, ezáltal erősödik az üvegházhatás. Az ózonlyuk növekedése is fokozza a Föld hőmérsékletének emelkedését. Az ózon koncentrációjának csökkenésével a káros UVsugarak nagyobb mértékben hatolnak be a légkörbe. A „védőréteg” pusztulását egyébként főként a levegőbe kerülő atomos klór, fluor és bróm okozza. A globális felmelegedés hatásai között amelyeket valószínűleg nem kerülhetünk el említhetjük többek között a természeti környezet átformálódását, a tengerszint emelkedését, a csapadék eloszlásának megváltozását, valamint egyes állat- és növényfajok kipusztulását, amely egyidejűleg az agresszívebbek elszaporodását ered­ ményezi. Újra megjelenhetnek rég legyőzöttnek hitt betegségek, mint például a malária, amely nagy kihívást jelent majd az orvostudomány számára. Az ökológiai egyensúly megbomolhat, az árvizek sosem látott mértékben megszaporodhatnak. Ez várhatóan befolyásolja a mezőgazdasági termelést és a fejlett országok GDPnövekedését, bár a közgazdászod között még mindig vitás, milyen mértékben. És mindez ez csak töredéke az aggasztó prognózisnak... Néhány gleccser rohamos olvadásnak indult. Jó példa erre a perui Quelccaya, melynek területe tízszer olyan gyorsan csökken, mint tíz évvel ezelőtt. A jégolvadás követ­ kezményeként ugyanakkor nagy mennyiségű édesvíz kerülhet az Atlanti-óceánba, amely lelassítja és hosszú távon várhatóan megszünteti a Golf-áramlatot. Nem feledkezhetünk meg továbbá az El Nino effektusról sem, amely azon időjárási rendellenességek gyűjtőneve, amelyek akkor lépnek fel, amikor valamilyen okból a Csendes Óceánban egy nyugat-keleti irányú meleg tengeráramlás jelenik meg. Ez elnyomja a Déli Sark felől érkező hideg áramlatokat és többek között - hurrikánokat, szélviharokat idéz elő, mint például az 1998-ban Hondurasban és Nicaraguában pusztító Mitch hurrikán. A tavak eltűnésének jelenségét pedig mi sem példázza jobban, minthogy az Aral-tó is a kiszáradás szélére került. Az ENSZ először 1972-ben szervezett konferenciát a klímaváltozásról, ahol a résztvevők határoztak egy környezet­ védelemmel foglalkozó ENSZ program, az UNEP elindításáról is. A WMO (Metorológiai Világszövetség) 1979-ben rendezte meg az első Világéghajlati Konferenciát, amelynek keretében felhívást intézett az országokhoz, hogy tartsák kordában az üvegházgázok kibocsátását, próbálják megelőzni a kedvezőt­ lenváltozásokat. Az IPCC ((Inter­ governmental Panel On Climate Change), az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testület 1988-ban jött létre. Főbb feladatai a kiváltó okok rendszerezése, a hatások elemzése, illetve lehetséges vá­ laszstratégiák készítése. A témában már több nemzetközi egyezmény született, ilyen például ENSZ Éghaj­ latváltozási Keretegyezmény (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC), és az ezt kiegészítő Kiotói Jegyzőkönyv, amelyben az aláíró országok vállalták, hogy az üvegházgázok kibocsátását 2012-ig átlagosan 5,8 %-kal csökkentik. Az egyezményt hazánk 2002-ben ratifikálta. Egy, a nagypapám által használt, 1927-ben kiadott lexikonban nem találtam utalást a klímaváltozásra, vagy bármely kísérő­ jelenségére. Persze, hiszen akkoriban ez még nem volt olyan általános téma, mint napjainkban, amikor (elviekben) minden a környezetvédelemről szól. Akkor, az akvárium kárpitján tovább sétálgatva pedig csak remélni tudtam, hogy nem jön el az a kor, amikor a mellettem úszkáló halak már kizárólag ilyen léte­ sítményekben lesznek láthatóak. Borhás Dorottya �Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Ahol a felszín is csak suttog... HÍVŐ SZÓ 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Az már a harmadik nap volt, hogy a fejemet az ölébe mertem hajtani. Aadig nem bíztam benne. Tudtam, hogy értem van ott. Épj> annyira, mint a mellettem úszkáló bácsiért, es a lumbágójáért. Vagy a távolabb lubickoló lány hastaji fájdalmaiért. Tulajdonképpen több mint száz éve értünk van itt. Én pedig miatta jöttem ide, ezért a néma orvosért. A Medve tóért. Szovátafürdő picurka erdélyi település, és benne szinte mindenki magyar: a palacsintaárus éppúgy, mint a strand belépőit kezelő úr. Barátságosan mosolyognak az emberre. Ki van írva: gyerek és felnőtt jegy van. Azonban amikor felnőtt jegyet próbálunk venni, értetlenül néz ránk a pénztáros: „Diákok vagytok, nem?”. Szerényen bólogatunk. A hölgy pedig kiszámlázza a gyerekjegyet. Itt eleg csak az idelátogatók kisujját elkérni. Nem kellenek siófoki árak. Nem kell siófoki bícsháusz fíling. A siófoki bájgúnárok és cicalányok is hiányoznak. Ide a gyógyulást remélő emberek jönnek. Bennük pedig meg lehet bízni, hogy maradnak, amíg csak tehetik, és úgyis eljönnek megint. Akkor meg minek bunkónak lenni? Egyébként: nehéz is lenne. A tó, a környező hegyek mélán bambulnak egymásra. A tűlevelűek és lombosok mozdulatlanok: a szél kerülőutat választ, nem igen viszi erre útja. Még a madarak is suttogva énekelnek, a kabócák vidám ciripelése hozzájuk képest hangzavar. Nem vagyok beteg. Mit keresek itt? Az igazság az, hogy a megfázásom is elmúlt már. De van, hogy az embernek nem a teste gyengélkedik, és ilyenkor tán nehezebb is orvosságot találni. Telhetnek el „eseménydús” hónapok, amik lefáraszthatják a lelket. És amit csak mertem remélni, amikor felkaptam a telefont, és a túlsó végnek szegeztem a kérdést: „Mikor megyünk Szovátára?” az bizony igaz. Ez a hely a lelket is gyógyítja. Maga a tó heliotermikus. Felmérések szerint a századfordulón 80 fokot is elért a víz hőmérséklete, ami mára 30 fok körülire mérséklődött. A felszínen lévő vékony édesvíz az, ami átengedi a napsugarakat, hogy aztán az alatta lévő sós vizet fel tudják melengetni. Ennek a sós víznek köszönhetően lehet lebegni a vízen. Meg lehet ezt próbálni ülve, „állva” néha egy-két karmozdítással. Vagy: rá lehet feküdni a vízre. Szép egyenesen lebegni. Nincsenek hullámok, nem kell félni, hogy bántani fogja a tó a szemünket, arcunkat. Csak hagyni kell, hogy lebegjünk, miközben ő a fülünkbe suttog. Csendes szavait nem csak fürdés közben lehet hallani. Most, hogy itt az ősz? szépen partra tette betegeit a víz, de aki figyelmes ahhoz továbbra is beszél. Ki lehet ülni az út mentén kialakított teraszra, és onnan figyelni; a nyár múltával is zöld erdőben pedig nagyokat lehet barangolni. Ellátogatni a közeli településekbe, sóbányákba. Tanacsai ugyanis végig vissz­ hangozni fognak. Még akkor is. amikor már rég magunk mögött hagytuk, és utunk hazafelé visz. Az egyetemi erdélyi út jelenleg szervezés alatt áll és még idén őszre várható! Figyeljétek a plakátokat, hogy Erdély sok más rejtett kincsével is megismerkedhessetek! Barát Zsófia Az 1983-ban megszületett második Egyházi Törvénykönyv, amely közvetlenül az 1917-es megjelenésű elődjének megreformált változata, több szempontból is jelentős újdonságokat hozott mind az egyházjog, mind pedig az egész Katolikus Egyház életében. Az új Codex luris Canonici (közismert rövidítése: CIC) megújításának, aktualizálásának terve már a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) előtt felvetődött. A reform szándékát még XXIII. János pápa jelentette be 1959-ben, és 1963-ban bizottságot is alakítottak az átdolgozás végrehajtására. A tényleges munka érthető módon mégis csak a Zsinat után vette kezdetét. A Zsinat elveire épülő új törvénykönyv ezt követően még majdnem két évtizeden keresztül készült, hangsúlyozottan kollegiális keretek között. Végül II. János Pál pápa hirdette ki, miután többekkel együtt ő maga is javította. Az ünnepélyes kihirdetés 1983. január 25-én a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli rendelkezéssel történt. Ennek értelmében 1983 adventiének első vasárnapjától (nov. 27) lépett hatályba az új CIC, amely azóta is a Katolikus Egyház jogszabályainak legmagasabb szintjét jelenti. A Codex-nek, elődjéhez hasonlóan egyetlen hivatalos szövege az eredeti latin, fordításai csak az Apostoli Szentszék előzetes jóváhagyása után, a püspöki konferenciák engedélyével adhatók ki. Magyar nyelven az Erdő Péter bíboros, napjaink legnevesebb hazai kánonjogásza által fordított, szerkesztett, illetve magyarázatokkal ellátott, többszöri kiadást megélt változatból ismerhetjük meg a Törvénykönyvet. A fordító személye ez esetben garancia a hitelességre. Miben hozott tehát újat az 1983-ban megjelent új Codex az Egyház és a világ életében? Valójában nem is maga a CIC jelentett valódi újdonságot: a II. Vatikáni Zsinat volt az, amely megújította, de legalábbis elkezdte megreformálni az egész egyházi közgondolkodást. A törvényhozás, illetve az egyházjog egészének megújítása pedig a zsinati elvekre, mint alappillérekre épült. Fontos volt, hogy a Zsinaton olyan értékeket fedeztek fel, amelyekről addig az Egyház egyáltalán nem akart tudomást venni. A. Római Katolikus Egyház többek között abszolút újdonságként felfedezi a vallásszabadsághoz való jogot, mint alapvető és jogos emberi igényt. Természetesen a társadalmi keretek, a mindenki által elfogadandó erkölcsi elvek és a közjó határain belül. Ennek egyik fontos jeleként az 1. kánon azonnal leszögezi: „Ennek a törvény­ könyvnek a kánonjai csak a latin egyházra vonatkoznak”. Meg sem próbálja tehát minden ember életét erőltetetten leszabályozni, de még a görög katolikusok számára is csak a fő irányvonalakat mutatja meg. A vallásszabadság közvetlen zsinati alapja a Dignitatis Humanae kezdetű dokumentum. Másik nagy újdonsága a Zsinatnak, illetve a Codex-nek, hogy lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonít a világi (laikus) hívőknek. Az Egyház belátta, hogy ők azok, akik a világban élve, egyházi szempontból civil munkahelyeiken és az élet más szegmenseiben közvetlenül érintkezve a hívő és nem hívő emberekkel, a leghatásosabb D E C R E, TALES Dr GREGORII PAPAE IX, SVAE INTEGR.ITATI VNA erM GLOSS IS REST ITVT A£. DE Í.1CENTIA SVtmORVM. Inxdibus Populi Romani M. D. LXX X11. módon járulhatnak hozzá a világ megszenteléséhez. A CIC 225. kánonjának 1. §.-a így szól erről: „A világiaknak, akiket Isten - mint minden krisztushívőt - a keresztség és a bérmálás által az apostoli munkára küld, általános kötelességük és joguk, hogy mind egyénileg, mind társulásokban azon dolgozzanak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja; ez a kötelesség különösen olyan körülmények közt sürgető, amikor az emberek az evangéliumot csakis általuk hallhatják, z és Krisztust csakis általuk ismerhetik meg.” így az, hogy a Zsinat óta az Egyház elismeri az állam szuverenitását a világ dolgait illetően, nem jelenti azt, hogy ezzel kivonulna a világból. Éppen ellenkezőleg. Az Egyház ezentúl még közvetlenebbül szólít meg minden laikus hívőt, legyen az tanár, marketing-menedzser vagy éppen politikus. Ennek a gondolatnak a fő zsinati alapja a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció. Mindenen túl különösen kiemelkedő jelentőséggel bír az új Codex luris Canonici legutolsó kánonjának befejező néhány szava. Az 1752. kánon az egész törvénykönyv egyfajta konklúziójaként leszögezi, hogy „a lelkek üdvösségének az egyházban mindig a legfőbb törvénynek kell lennie”. Ezzel a félmondattal kijelöli az Egyház számára egyetlen lehetséges utat, és egyszersmind jóformán felülírja az egész törvénykezési folyamatot. Hiszen az, ami a lelkek üdvösségére válik, kétségkívül nem minden esetben esik egybe azzal, ami törvényes vagy jog szerinti. E néhány gondolatot azért hangsúlyoztam, mert egyrészt a világ nagyobb része számára fontosságuk kiemeli őket még a többi újdonság közül is. Másrészt ezek jó illusztrálják a II. Vatikáni Zsinat és egyben az új Egyházi Törvénykönyv jelentőségét is. E kettő ugyanis valósággal új, minden eddiginél sikeresebbnek ígérkező úton indította el a Római Katolikus Egyházat. Teleki Levente tizenharmadik oldal �Szauna Azt mondják, egészséges, így fogtam magam, és elmentem nyár közepén - amikor nem mellesleg általában kint is 40 fok van - szármázni. Örök élmény maradt. Gondoltam, nincs még egy olyan eszement, aki ilyen hőségben extra módon izzasztja magát... így reménykedtem, hogy azt a néhány négyzetméternyi területet egyedül fogom birtokolni. De sajnos nem így történt. Csalódnom kellett. Nem vagyok egy vézna, nádszál alkat, mégis törékenynek éreztem magam azok között az alakok között, akik odabent tanyáztak. No, sebaj, nyeltem egy nagyot, szippantottam még a kinti levegőből, s bementem. A sarokba akadt is egy hely. Lekucorodtam. Sususususususus... - Hallottam az alattam letyepetyélő némbertől. Egyfolytában csak szövegelt. Az elején még hallgattam, de mivel semmi értelme nem volt annak, amit összehordott, ezért feladtam, s kikapcsoltam az agyam. Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, hogy legalább még jobban megtanulom kizárni a külvilágot, s összpontosítani. Mégpedig a könyvemre. Nem tudom, miért, biztos intelligens(ebb)nek akartam tűnni, azért vittem magammal a fülkébe is... Tocs... tocs... - Ismételten erre neszeltem fel. Az egyik félszekrény simogatta sellő combjairól az izzadtság apró gyöngyszemeit, melyek nála már... Oh, inkább nem is folytatom. Úgy éreztem magam, mint Beethoven gazdája, mikor az a hatalmas eb ázottan megrázta magát, és csurom vizes lett minden. Hát, igen, kb. én is így jártam. Majd egy varázsütésre kiürült szauna, s elterülhettem a törülközőmön. S élvezhettem a magányt. Miközben elgondolkodtam azon, hogy mennyire lehet egészséges ez az egész, és tulajdonképp’ honnan is ered a szauna... Maga a szó finn eredetű, a savu, füst szóból származik. Mintának a finn szokások tekinthetők, melyekkel a skandináv országokban előfordulók szinte teljesen megegyeznek. Régen a szauna multifunkcionális helyiségnek szá-mított, hiszen ez egy nagyon tiszta, hideg és meleg „közeget” is tartalmazó hely volt. Ezért használták alapvetően fürdőszobának, betegek gyógyítását és szülést is folytattak benne. S mivel eredetileg füstszaunáról lehet beszélni^ húsfüstölésre is ezt használták. A mindennapoknak olyannyira része, hogy szinte minden munkahelyen, családban van szauna, mely nemcsak a kikapcsolódás, regenerálódás, relaxáció célját szolgálja, hanem egy-egy sikeres üzletet is jelent, ha a meghívott fél elfogadja a szívélyes invitálást. Az ottani szokások szerint teljesen mezítelenül kell használni. Természetesen a férfiak és nők külön fülkében izzadnak, illetve amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a nők veszik először igénybe, aztán őket követik a férfiak. Majd a 70-90, de akár 130 fokos forróság után belecsobbanak a jeges vízbe. Vagy csak egyszerűen kiállnak a hidegbe, hogy lehűljenek. Az északiakkal ellentétben nálunk - több okból kifolyólag is - a ruhás változata terjedt el. Talán ez azzal is magyarázható, hogy itt nincs még minden háztartásban, s nyilván az ember vadidegenek és a másik nem előtt - mivel nálunk a két nem egyszerre, koedukáltan használja levetkőzni. Rendszeres szaunázónak az tekinthető, aki legalább kéthetente részt vesz a „rituálén”. Igen, annak is nevezhetjük, hisz’ négy szakaszból - előkészítő, hevítő, hűtő és befejező - áll, s ezeknek a különféle alkalmazásai alapján lehet elkülöníteni a típusokat. Például: ingerllő vagy irritáló; élénkítő vagy ionizáló; lazító vagy relaxáló; kimerítő vagy exhaustív szaunázás. Az első mindössze egyszeri tartózkodást takar, mely 8-12 percig tart. Aztán utána következik a lehűtés. Ennek igen frissítő, élénkítő hatása van. A második az első három szakasz kétszeri ismétlését jelenti, s alapvetően ez is élénkítő hatású, bár jobban megterheli a szervezetet. A harmadik fajta szintén az első három szakasz ismétléséből áll, de nem kétszer, hanem háromszor. Ez a leginkább stresszoldó hatású, legernyesztőbb típus. Vizsgaidőszakban kifejezetten ajánlott! (Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg... Csak szólok, hogy utána elalszik az ember, mint a tejbepapi.). De még ezt is lehet fokozni a negyedik típussal, amikor is akár négyszer-ötször is ismételgetik a szakaszokat. Ennél többször azonban nem ajánlott, mert az más egészségkárosító hatásokat vonhat maga után. Egy ilyen után pedig fix, hogy aludni kell. Mindezek fényében eldönthetjük napszaktól, fáradtsági szinttől, későbbi teendőinktől és a szaunázás céljától függően, hogy melyik típust alkalmazzuk, és bármelyik mellett döntünk is, ne felejtsük el a szaunázás során elvesztett vízmennyiséget pótolni. S hogy mire is jó pontosan? Nos, edzi a szívet, javítja a vérkeringést, erősíti az immunrendszert, méregtelenít, stresszoldó hatású. Azt is mondhatnánk, hogy kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer. Szülőhazájában, Finnországban van, hogy receptre írják fel. Ezek tudatában javaslom mindenkinek a szaunázást, de azért kérlek, nézzetek be a kabinba, mielőtt beléptek, hogy nehogy úgy érezzétek magatokat, mint a konzervben a heringek! Mikola Orsolya Problémák a magyar vendéglátással Az ítélet elmúlt három számában három környékbeli éttermet teszteltünk (Spartacus, Apacuka, Zappa Café). Sorozatunk idén is folytatódni fog-e számunkban azonban tekintsük át, milyen bajokkal is szembesülhetünk, ha arra adjuk a fejünket, hogy felkeressük egy „vendéglátóipari üzemegységet”. Mi is a baj a mai magyar éttermi kultúrával? Mert baj az van bőven. Baj van a felszolgált ételek minőségével, a vendéglátóhelyek üzletpolitikájával, árszínvo­ nalával, a személyzettel. Röviden: csaknem mindennel. Rendkívül büszkék vagyunk a magyar konyhára; azonban mit lát ebből egy hazánkba érkező külföldi? Egyen éttermekben egyen étlapokat, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek várják őt. Felhozatal? Bécsiszelet, hortobágyi húsos palacsinta, brassói (utóbbi azért is vicces, mert sikerült tönkretenni egyik legízletesebb ételünket; találtam már panírozott húsdarabkát brassóiban... vajon hogy került oda?), ehetetlen pizzák. Gulyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap (lásd: natúr, grill fűszersótól mentes sült csirkecomb - amely állatot nagyüzemi körülmények között nevelték - bőrének íze). Egyen étlapok? Sok esetben hiányzó ételleírások, ostoba fantázianevek („Pityu tizennegyedik oldal > Kedvence”), vagy helytelen ételnevek („Gordon Blue” a „Cordon Bleu” helyett). Budapesti, közepes árkategóriájú étteremben „cápasteak” (muhahaha!). Kelletlen pincérek, bunkó kiszolgálás. Feltűnő trükközések, harmadnapos maradékból „átala­ kított” fogások; „hibás” bankkártyaolvasó, emiatt feltűnően magas számla. Idén még csak nyolc vendéglátóhely szerepel az Egyesült Államok Nagykövetségének feketelistáján, ahová azon vállalkozások kerülnek, akik durván megkárosították az állampolgáraikat (igaz, zömük night club); igaz a lista lassan frissül. Magyar borok? Fantasztikus boraink vannak, és nem csak a Takler-Gere-Bock-Dúzsi szegmens­ ben; hanem az egyel olcsóbb kategóriában is; de nem tudunk élni velük. Vendéglátóhelyen vagy az előbb említett kategória van, vagy az a típus, amelynek palackján a „H-1575” felirat szerepel, mint termelő... („Milyen borotok van?” „Piros és fehér!’ Ááá!) A középborainknak nincs piaca. A Bortársaság és hasonlók még tartják őket, de nem igazán keresi őket a tipikus vásárló, mert nem tud róluk; a Tesco-Auchan-Cora triónak pedig már drágák. Eltűnnek. Magyarországon nincs Michelin-csillagos étterem, sőt, jó ideig még nem is lesz. Egyesek erre azt mondják, hogy nem is baj, hiszen nincs rá fizetőképes kereslet. Nos, itt a tévedés, méghozzá több helyen is. Egyrészt, a csillag odaítélése nem árszínvonal függvénye, másrészt a hazánkban található, magasabb kategóriás szállodák és éttermek java része áraiban nem marad el a bécsi, vagy müncheni műintézményektől, és - vélhetően - vendég is akad. Hiányzik azonban valami. Ez a valami a spiritusz, hogy törekedjünk valami jobbra, valami minőségire. Persze, egy-két csúcsétteremtől nem fog megváltozni semmi, azonban lassan leszi­ vároghat a példa a hétköznapi vendéglátóhelyek szintjére is. Nincs igényünk rá. Mire alapozzuk turizmusunk, ha nem az ételeinkre? Mink van ezen kívül? Az éhes vendég hiába nézi meg Parlamentet, nem fog tetszeni neki. Horváth László �Viva la Coldplay CD-kritika, koncert-beszámoló Egész télen csak elragadtattuk magunkat Repültünk a tetők fölött, gondolatban esküvőztünk Egész nyáron csak rohantunk De most gyere vissza a túlpartról, legyél türelemmel és ne félj már Mert nem, nem akarok már állandóan hadakozni És nem, nem akarom fegyverként használni, és újrahasznosítani a bosszút És nem, nem akarom követni a Halált és az O összes barátját! (Coldplay: Death and All Of His Friends) Szóval képzeld el, hogy a szomszédban lakik egy fiú... vagy ha fiú vagy, legyen, mondjuk lány. Tudsz a létezéséről, és persze gyakran bele is botiasz. De hát az egyetemen, a barátok barátai között, az utcán még annyi fiúval/lánnyal találkozhatsz, aki felkeltheti a fi­ gyelmedet. Miért éppen ez az ember érdekelne itt a szomszédban? No: ez a helyzet a Coldplay-jel. Vala­ mennyire szinte mindenki tud itt Magyarországon is a létezésükről. Vagy, mert hallotta a TV-n a „Qocks” első pár taktusát A Nagy Könyv „címdalaként”, vagy tudja, hogy a frontember, Chris Martin Gwineth Paltrow hollywoodi színésznő férje... vagy azért már hal­ lott pár számot, amit a zenecsatornák úgyis lejátszanak olykor. A globális valóság azonban kicsit más: az együttes nevét a U2-val egy szinten szokás em­ líteni, zenei díjaktól roskadoznak polcaik (16 közül 5 Grammy), jelenlegi albumuk, a „Viva La Vida or Death and All Of His Friends” pedig elnyerte az ugyan kérdőjelesen pozitív, ám mindenesetre elis­ merésre méltó, „a mindenkori legtöbbször letöltött” album címét. Nem rossz eredmény egy bő tízéves rock-csapattól. Az említett új CD azonban némileg eltér az eddigiek stílusától, ami egyébként az együttes jellemzése szerint „nagyon kemény lágy rock”. Kicsi­ vel több a kísérletezés: a „Life in Technicolor” például szöveg nélküli és szinte elektronikus, míg a sláger „Vida La Vidá”-n már úgy érezni: egy egész vonószenekar követi Chris hangját. Maga a CD ret­ tenetesen változatos: ötvözi a hangulatokat és stílu­ sokat. Mindig más hangszer viszi az alap dallamot, adja meg a fő irányvonalát a számnak. így ha mond­ juk a „Violet Hill”-t nézzük, az egy nagyon kemény basszusra és dob ütemre épül, míg a „Strawberry Swing” már vidám gitár felütésekre. Az album mégis konzisztens marad, és ezt színvonalának köszönheti Chris Martin elmondása szerint ez annyira így van, hogy míg ezelőtt volt benne némi kétség minden egyes CD kiadásánál, hogy megfelelő-e, ez esetben magabiz­ tos az eredményben: ez eddigi legjobb munkájuk. És valóban: azokra az elemekre, amik védjegyüket adják, nagyon vigyáznak, és most sem feledkeztek meg róluk. így változatlan az egyszerű dallam, amit min­ den számban végigvisznek, hogy a kifinomultságot inkább a szöveg, a többi hangszer komplementer sze­ repe és Chris hangja adja meg. Ennek ellenére nem biztos, hogy mindenkinek rögtön ennyire pozitívak a benyomásai az új albumot hallgatva. Ahhoz, hogy át­ csepegjen belénk a rajongás érte, bizony nem árt egy légtérben lenni a bandával Erre volt lehetőség Bu­ dapesten szeptember 23-án, amikor a Coldplay először lépett fel Magyarországon. Szóval képzeld el, hogy a szomszéd fiút/lányt egyszer csak fenn látod színpadon szerepelni! És akkor rájössz, hogy mindaz, amit ott látsz megvolt benne a lépcsőházban is. Na, de hogy O tényleg így tudjon sugározni... hogy ennyire, ennyire fan­ tasztikusan tehetséges legyen... Hirtelen érzel valamit, hogy ez most más, ez most tényleg más... Nos, ez a koncert is ilyen egészen különleges élménynek bizonyult. Olyannak, amilyet kevés előadó tud nyújtani. Minden számnak külön karak­ tere volt: világítás, kivetítő motívumok - ez persze az alap. De a fiúk minden számot úgy tomboltak végig, mintha először adnák elő. Chris éneke olyan volt, mintha bele akarna halni a dal boldogságába, fájdalmába. És amikor egy daluk fő jellemzője az volt, hogy szép: akkor azt az előadás nagyon-nagyon széppé varázsolta! Akkor a fiúk nevettek az ég felé, a kijelzőn tűzijáték ment, és a csarnok teteje billió számra ontotta a selyempapír-pillangókat. A banda és a közönség végig imádták egymást. Chris megtan­ ult nem egy magyar kifejezést, hogy rajongóit így köszöntse, és a „Politic” c. számukba beleköltötte, mennyire örül első budapesti koncertjüknek. Rengetegszer váltottak helyet, a csarnok különféle pontján tűntek fel, hogy szinte mindenki egészen közelről láthassa, hallhassa, érezhesse őket. A közön­ ség cserébe hangosan üvöltötte a „Viva La Vida” dal­ lamát, minden alkalommal, amikor a csapat elcsendesül. A „Fix You”-n egy emberként énekelte, hogy „Lights will guide you home, And ignite your sóul, And I will try to fix you”. Amikor ez megtörtént, Chris leguggolt a színpad szélére, hogy megköszönje, majd ahogy a nézők elcsendesedtek, ő is énekelve ígérte, hogy „A fények hazavezetnek majd, és meggyújtják a fényt csontjaidban - Én pedig megpróbállak rendbe hozni Téged”. És az utolsó szót megnyomta, mintha tudná: itt mindenk­ inek ez a szó a fontos. Lehet, hogy ő már ezerszer énekelte. De mi most halljuk először tőle, személye­ sen. És ez volt az a bizonyos pont. Ahogy egyszer csak az ember megérzi a szomszéd fiú/lány esetében. Egyszeriben tudja, hogy az a másik olyan külön­ leges, hogy az semmihez nem fogható. Hogy olyan nincs még egy. Barát Zsófia tizenötödik oldal �Felhívás! Kari TDK 2008. november 13.14.00 óra II. János Pál terem (Díszterem) A Szent István Társulat az új tanév kezdetén 2008. szeptember-október hónapokban - a jogi karok hallgatói és oktatói részére kedvezményes áron kínálja megvételre Zlinszky János felsőoktatással kapcsolatos írásai gyűjteményét, mely „A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karának kezdetei” címmel jelent meg a 2008 évi könyvnapon. A kötet bolti ára 6800 Ft, most kedvezménnyel 5500 Ft-ért vehető vagy rendelhető meg a Szent István Jusztinianusz Könyvesboltjában, 1083 Budapest, Szentkirályi u. 30. sz. alatt. Levélbeni meg­ rendelés esetén a kiadó utánvéttel küldi meg a kötetet. Tisztelt Hallgatók! 2008 őszén is megrendezésre kerül a Kari Tudományos Diákköri Konferencia, melyen a résztvevők jogot szerezhetnek a 2009 tavaszára meghirdetett Országos Tudományos Diákköri Konferencián való szereplésre, illetve a legjobbnak ítélt dolgozatok bemutatói és opponensei között győzteseket hirdet és pénzjutalmakat oszt ki a Kar tanáraiból álló zsűri. Nevezni 2008. október 30-ig lehet bármilyen jogi témájú, maximum 100.000 karakter terjedelmű dolgozattal, melyet az adott tanszék vezetőjének ajánlásával együtt kérünk eljuttatni a Polgári Jogi Tanszékre (329-es szoba). Bővebb információkat a http://www.jak.ppke.hu oldal Hallgatóinknak / TDK pontja alatt találhatnak, további kérdéseiket pedig a pogacsas@jak.ppke.hu e-mail címre várom Dr. Jobbágyi Gábor tudományos dékánhelyettes tanszékvezető dr. Pogácsás Anett TDK titkár Tavasz, TDK, ébredés Rendkívül jó érzés végigtekinteni a legutóbbi, 2008. április 25-én a II. János Pál Díszteremben megrendezésre került Kari Tudományos Diákköri Konferencia összesítő listáján - a lelkes résztvevők, a változatos témájú dolgozatok a komoly munka terén is egyfajta ‘tavaszi ébredésről’ tanúskodnak. Ez nem csak azért örvendetes, mert az idei kari verseny színesnek, érdekesnek bizonyult, hanem mert a 2009 tavaszán az Eötvös Loránd Tudományegyetem által vendégül látott országos versenyre is felkészült hallgatókat, ígéretes dolgozatokat nevezhetünk. Ahogyan Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) elnöke fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémián tartott legutóbbi OTDT ülésen: „Az intézményi konferencia nagy jelentőséggel bír, hogy a tömegképzésben legyen alkalma a tanárnak megtalálni a tehetséges és szorgalmas diákot, a diáknak meg a tanárt!’. Az ilyen együttműködés és elmélyült kutatómunka eredményeként idén tavasszal Karunkon igen értékes pályaművek kerültek bemutatásra, a legkiválóbb dolgozatok szerzői és a legjobb opponensek pedig természetesen ezúttal is díjazásban részesültek: A dolgozat szerzője A dolgozat címe Tanszék Konzulens Opponens Helyezés Fröhlich Johanna A demokrácia és a morális alkotmányértelmezés Alkotmányjogi Tanszék Dr. Balogh Zsolt Techet Péter Séták István A privátautonómia kérdésköre a szerződési jogban, avagy valóban diszpozitív-e a Ptk.? Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Techet Péter Nagy Gusztáv A pénzügyi-gazdasági alkotmányjog alapjai Alkotmányjogi Tanszék Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Berkes Lilla Sipiczky János Az önkormányzati rendeletek megalkotásának és hatályosulásának vizsgálata a gyakorlatban Alkotmányjogi Tanszék Dr. Hajas Barnabás Tőzsér Tamás Techet Péter Az alkotmányozás mint egzisztenciális-faktuális jelenség Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Serák István Techet Péter Ideiglenes ideiglenesség? Alkotmányjogi Tanszék Dr. Varga Csaba Fröhlich Johanna Baruch Kriszta A büntetés-végrehajtást övező európai és magyar garanciarendszer Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Szakács Nóra Józsa Katalin Küzdelem az állatkínzás ellen a jog eszközeivel a magyar szabályozás története és nemzetközi kitekintés Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Békés Adám Havasi Szilvia Korbuly Tamás A csalás tényállásának és a tényállás körének változása különös tekintettel a számitógépes csalásra Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Belovics Ervin Lovász Éva Mocsári Aliz Anya és csecsemő a börtönben Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Dr. Vókó György Varga Orsolya Dr. Békés Adám, Dr. Újvári Ákos Zalka Gábor Dr. Tóth Mihály Kelédi Annamária Dr. Radnay József Papp Tímea III. helyezés I. helyezés Tóth-Zsámboki Judit Az életveszélyt okozó testi sértéssel kapcsolatos problémákról legjobb opponens Büntetőjogi és Büntetés­ végrehajtási Jogi Tanszék Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszék Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Kömyezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék Czégény Sándor Autonómia vagy elkészítés (nyomozás a büntetőeljárásban) Rádi Péter Képesek lesznek-e megmaradni az üzemi tanácsok, áldozataivá válnak? avagy a szakszervezetek kényszer Urbán Péter Versenyszabályok alkalmazása a postai ágazatban Dr. Tóth Tihamér Pintér Győző Wachtler Angéla Az európai integráció hatása magyar közigazgatásra, különös tekintettel a kistérségekre Közigazgatási Jogi Tanszék Dr. Gerencsér Balázs Krizsán Adrienn Horváth Marcell A Panama-csatorna szerződések. Egy kis nemzet küzdelmei az önállóságért. Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Kovács Péter Várnai László Csíky András A hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi normák változása Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék Dr. Jaskó Luca Padányi József Fábián Beatrix Hajnalka Az orvos polgári jogi felelőssége - Az orvos kárfelelősségének vizsgálata a megbízási és a vállalkozási szerző és figyelembe vételével Polgári Jogi Tanszék Dr Landi Balázs Konta Balázs Farkas Balázs Kontraktuális és deliktuális felelősség összefüggései és elhatárolása Polgári Jogi Tanszék Dr. Lábady Tamás Gazsó Balázs László Jelzáloghitelek az EGTben, különös tekintettel a német, osztrák, Gazsó Balázs László svájci és magyar megoldásokra Polgári Jogi Tanszék Ifj. Dr. Lomnici Zoltán Póta Margaréta Jánosi Attila Az egészségügyi tevékenységgel kapcsolatos kártérítési perek Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Veres Zoltán Kretter Diána Politika és média a jogi szabályozás tükrében Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Tamás Kinga Kurucz Réka A mezőgazdasági földterület megszerzésének szabályozása, különös tekintettel az Európai Bíróság Dániával szemben hozott ítélete kapcsán Polgári Jogi Tanszék Dr. Bagi István Dorn Adrienn Póta Margaréta Az orvosi felelősség Polgári Jogi Tanszék Dr. Koltay András Kocsis Péter . Tóth Viktória Az abortusz jogi szabályozása Európán kívül Polgári Jogi Tanszék Dr. Jobbágyi Gábor Jánosi Attila Bartus Katalin A Lámfalussy-modell és annak jogi megvalósítása, hatásai és a kapcsolódó magyar szabályozás Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Molnár László Goldea Dániel A magyarországi kis- és középvállalkozások tőkfinanszírozásának jogi kérdései és problémái Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Csehi Zoltán Baranyi Erika Pintér Attila Faktoring oda és vissza; szerződéstípusok határain túl Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Szabó Andrea Somogyi Zsolt A társasági jog alanyainak polgári jogi felelőssége Kereskedelmi Jogi Tanszék Dr. Brehószki Márta Juhász Júlia Somlai Dorottya Jog a realista prózában és a francia polgári törvénykönyv mint irodalom Jogbölcseleti Tanszék Dr. Paksy Máté Bálint László II. helyezés II. helyezés legjobb opponens A ‘tavaszi ébredésről’ lekésett hallgatók a várhatóan 2008 őszén megrendezésre kerülő következő kari versenyen még jogot szerezhetnek a közelgő országos megmérettetésen való részvételre. További részletekért bátran vegyék fel velem, illetve a tanszéki TDK titkárokkal a kapcsolatot, és mindenképp érdemes időnként ellátogatni a http://www.jak.ppke.hu/haUg/index.html, TDK oldalra is. Pogácsás Anett - ’ Kari TDK titkár pogacsas@jak.ppke.hu � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 4. szám 2008. október 1. Abstract A summary of the resource. Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Subject The topic of the resource Tartalom Templom a tóban Schanda Balázs dékán ünnepi köszöntője a 2008/09-es tanév megnyitóján Pro Facultate 2008 Gólyatábor2008 Köszönések Csak egy mese... Pádár Dávid (1983-2008) emlékére Búcsú Bondár Sándortól (1988-2008) Kiállítás a Biblia éve alkalmából Willkommen in EU? ítélet az ítéletről? (Egy publicisztika utórezgései) Van élet az egyetem után Nyári munka vagy szakmai gyakorlat? Tanulj meg olvasni! Van élet az egyetem után Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Törékeny egység Afrodita álma Lyoni randevú a kortársakkal Klíma... változás? Hívő szó - 25 éves az Egyházi Törvénykönyv Járó-Kelő: Szováta, Medve tó Szauna Problémák a magyar vendéglátással Viva la Coldplay Tavasz, TDK, ébredés Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. október 1. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1720kb+7710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_4_20081001 Relation A related resource T00087 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_4_20081001 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László