5 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/260e6ce745cb7be9735e6192b9607c73.jpg a9a6ae9673bd9e2eda4b7c7c48a7a273 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5156102cdea01c0731d0cb0b3c641814.pdf dd2434d091cb6d5809cd79f99581edba PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPK£_üt^_X_6J2.OO7^ZO(b ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA MAGYARORSZÁG PLAZA BANDI GYULA GÓLYABÁL PETŐFI RÁDIÓ DSIDA JENŐ JOGÁSZVILÁG HUNDERTWASSER X. évfolyam, 6. szám e-mail: itelet@jak.ppke. h u honlap: yvww.jak.ppke.hu/itelet 2007. december 6. �Magyarország Plaza „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, Hír: 2007 novemberében, a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged 2 3 3 3 4 5 5 6 7 8 8 9 10 11 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. A fenti cím nem ígér túl sok izgalmat. Az elmúlt néhány év alatt, az 1989-es nagy, már-már „kopernikuszi pálfordulat” óta sokan, sokmindent hordtak össze, a fogyasztói társadalmakat kritizálandó. A modern nyugati ember önként választott, lassú szellemi-lelki sorvadásának jelképévé is régen megtették már a plázákat. A „Magyarország Plaza” tehát elcsépelt jelkép. Unalmas. Mindent elmondtak már a fogyasztói emberről. Mindent elmondtak már a tömegek lázadásáról. Mindent elmondtak már a túlhajszolt fogyasztás következményeiről. Mindent elmondtak már a kiüresedett világban elvesztett örömökről. És nem ma. Évezredekkel ezelőtt. „Mene, tekel, ufarszin” megszámláltattál, és híjával találtattál: darabokra szaggattatol. E sorsunkat ma már szinte magától értetődő természetességgel fogadjuk el, elkerülhetetlenként. Néhanapján ugyan még szinte személyes sértésként éljük meg, amikor valaki dölyfös öntudat­ tal zárja be fülét szavaink előtt, de hármat számolva, csak végtelen, őszinte szánalmat érzünk. És csodálkozást. Hát így is lehet élni? Céltalanul ide-oda sodródva, az anyagi lehetőségektől függően egy telefonban, egy rend ruhában, egy kerekeken guruló vasdarabban lelni meg az élet legfőbb célját? Iszonyatos lehet az ébredés ebből a lázálomból. A végtelen űr észlelése az ember körül. De állj. Unalmas már a saját hangunk is. Magyarország Plazában nem mi vagyunk a többség. Nincsen morális jogunk fennsőbbrendűként viselkedni. Egyenlőség van. És ezt illik komolyan is gondolni. Nem lehet bennünk büszkeség, nem tekinthetjük kü­ lönbnek magunkat. Nem is tesszük. Nem is okoskodunk tovább. Csak szomorúak vagyunk. Feleim, lássátok szemetekkel, mik vogymuk, és még egyszer olvassátok el figyelmesen a hírt: Ti is egy olyan országban éltek, ahol a legújabb budapesti bevásárlóközpont, az Aréna Pláza megnyitásának előre meghirdetett időpontjában több száz fő várakozott az épület bejáratánál, hogy elsőként juthasson be Magyarország legnagyobb üzletházába. Nem kérhetünk mást fentről, mint irgalmat. A Török Szultán második oldal �Gólyabál elsőre Gólyabál volt... kellemes volt, új volt, különle­ ges volt, elegáns volt, maradandó volt. Kellemes volt, mert a Duna Palotában került megrende­ zésre, új volt, hiszen ez volt az első az egyetemi gólyabáljaink sorában, különleges volt, mert egyszeri alkalomról volt szó, elegáns volt, mert mindenki az alkalomhoz illő ruhában érkezett, olykor ismeretlennek tűntek az ismerős arcok a szép frizuráknak és ruhakölteményeknek kö­ szönhetően, maradandó volt, mert első élmény­ nek számított. A köszöntő beszéd után a szalagavatókat idéző palotással nyitották meg az estét, azt követően kezdődött meg az ünnepélyes vacsora. Eközben kellemes zene szólt, míg mi gólyák eleinte feszélyezetten később viszont már felszabadultan ismerkedtünk a környezettel, gondolkodva ezalatt azon, hogy kit válasszunk meg bálkirály­ nak, királynőnek. Éjfélhez közeledve az aszta­ lok szerinti kis társaságok egyre jobban meg­ szűntek, az emberek egyre jobban vegyültek, vidámabban mosolyogtak, a csillár fénye mellett megjelentek zöld, piros színű fények, a zene hangosabb lett.... minden bállá alakult, hiszen gólyabál volt. Zágon Orsolya Azoknak, akik ott voltak A nosztalgia kétélű dolog. Egy itallal a kezem­ ben bambulok a békés balkonon, és nézem a táncolókat. Legalább élvezik. Persze nem csak a jó hangulat és a rég nem látott barátok öröme a forrás, hanem a méregáron mért tömény. Meg sör, műanyag korsóban. Feszengek. Kortyolok egyet, nézem a tömeget, és ekkor valami beug­ rik. Már majdnem három éve, a saját gólyabálo­ mon mi volt a tömeg, és most mi. Akkor megtöltöttük a Barna szalont, az Éttermet, és mindenhol ment az őrjöngés, természetesen a dohányzó is mindig tele volt. .. Ahogy fogy az ital, úgy kedvetlenedek el egyre jobban, szándé­ kosan nosztalgiázom, maratom önmagam az emlékekkel. Eszembe jut, ahogy a pár hónapja ismert lányok habcsókforma szatén báli ruhá­ ban - egyelőre - kimérten fogyasztják az aján­ dék pezsgőt... ...Épp most szednek le egy félmeztelen, far­ mergatyás srácot a színpadról. Körbenézek, az emelet még mindig üres, egyik termet sem nyitották ki. Már tavaly is szellős volt a dohányzó. Hova lettek belőle az embe­ rek? Hol vannak a portyázó ötödévesek? Hol vannak az elsősök barátságát kereső, gimnáziu­ mot csendesen hiányoló másodévesek egyfős, mégis jól kivehető hordája? ..A topmodisch pincér most szól rá hatodjára egy pultnál álldo­ gáló, zavartnyakkendőjű fiatalemberre, hogy az előtérben dohányozzon. Tekintetén látszik, hogy megérti, bólogat, majd eltapossa a cigit a hatvanéves parkettán. Meglátom Patriket, épp megkéri a dj-t, hogy ésszel játsszon. Valami nem változik, ő már há­ rom éve is itt volt. Eszembe jut, hogy vártuk a Gólyabált, és már jóval előtte megvettük a je­ gyeket. Hajnalban álltunk a faltól falig tükör előtt, három öltönyös, rövid hajú Joghallgató (bizony, nagy j-vel). Azt se tudtuk eszik-e, vagy isszák, de már túl voltunk egy vizsgaidőszakon, és elhittük. Mármint magunkról. ...Hol van Bálint? Őt is rég láttam. Együtt kerültünk be, egy társaság, együtt lettünk mind a négyen tu­ torok. Mára csak én maradtam. ...Tényleg, Ödor? Ezért jó itt fént, látni mind a nyolcvan embert (viszonylag kései már az óra); a keszthe­ lyi hök-elnökkel épp valami sötét italt csapnak be. Megvan: már tavaly keveselltem a tanárurak-hölgyek számát, emlékszem, hamar ki­ ürült a vip rész. Valamit hiányolnak? Vagy nem bíiják a züllött öltönyösöket? Mennyivel könnyebb volt minden. Csak vártuk a sült galambot, de ha nem volt, az se zavart, ma pedig mi sütjük azt a galambot. Vagy nem. Talán ezért nem élvezem annyira? Megint sajnáltatom magam, a dicső, fakult múltat mélta­ tom, a szűkös jelennel szemben. Elfogyott az ital. Gondolkodom még egyen, de nem érzem, hogy fontos lenne, ahogy az estéről sem érzem, hogy bármi fontos lenne már. Csendben körbenézek. Látom az arcokat, régi tutorok, hökösök, évfolyamtársak, gólyák, akik mára harmadévesek, majd magamban odakép­ zelem azt a rengeteg embert, aki itt volt a négy gólyabál alatt: szerelmek, barátok, jegyzettest­ vérek, „dejócsaj”-ok, szimpatikus és kevésbé szimpatikus ismeretlenek, emberek, akikről tudtam, hogy Pázmányosok, ölelnivaló vadide­ genek. Igazságtalan és meggondolatlan lenne a szerve­ zőkre fogni. Egyszerűen valami hiányzik. Ter­ mészetesen nem jövök rá, mi az, valószínűleg nem a schilleri nosztalgikus évődés a megoldás. A nosztalgia kétélű dolog. A szerző ott volt Megalakult a Pázmány Kaszinó Egy telefonhívással kezdődött. Egy kedves ba­ rátom felhívott vasárnap este 10-kor, hogy kö­ zölje, mennyire elege van a tanulásból, és hogy a csütörtök esti buli sem dobja már fel. Szolidá­ risán végighallgattam panaszait, és vártam a végszót, ami után visszatérhetek a még aznap elolvasandó 20 §-hoz. Aztán előrukkolt egy öt­ lettel egy klubról, ahol össze lehet ülni, beszél­ getni, meg kártyázni. Olyan elitfajta, ahol az amúgy is nagypofájú és világmegváltó terveket dédelgető diák leülhet és elmondhatja vélemé­ nyét az életről egy/két/három pohár sör társasá­ gában. Először nagyon nem tetszett a terv. Ugyan hol van erre igény manapság? Meg az­ tán tutor lévén, én már csak tudom, mi sülhet ki abból, ha vadidegen embereket összeeresz­ tünk. Ám a telefont csak nem bírtam letenni, pedig ott volt az a 20 § amit még meg kellett tanulnom, inkább belementem, hogy segítek megszervezni. Végül is egy kudarccal több vagy kevesebb, már nem számít. Szkepticizmusomat leküzdve, belevágtunk lel­ kesen (ami a társamat illeti) az Ige tévesztésé­ be, szóltunk fűnek-fának, és féltünk. A Klub helyszínéül a Sparit választottuk, mivel azt mindenki ismeri. A kezdeti tervünket, misze­ rint kiplakátoljuk az egész sulit, akkor dobtuk sutba, mikor kiderült, hogy ehhez dékáni/ HŐK közös engedély szükséges. Lustaságunk (ami az engedélyek utáni mászkálást illeti) le­ győzte a lelkesedést. Aztán eljött a november 12-e hétfő. A nagy nap. Előzetes számításaink szerint és a vissza­ jelzések töménytelen mennyiségéből kiindulva durván 10 emberre számítottunk. Nos, heten voltunk, ami pont egy asztaltársaság. Hogy jó volt-e? Miután túltettem magam a számok okozta csalódottságomon, rájöttem, hogy, hisz pont ezt akartuk! Beszélgetni pár emberrel, ba­ ráttal, kifejteni véleményünket erről-arról. Rá­ adásul ebbe úgy belemelegedtünk, hogy a kár­ tya még csak elő sem került. Az idő elteltét csak sajgó hátsónk, és a sör okozta folyó ügye­ ink juttatták eszünkbe... Az eHt klub tehát megalakult, Kaszinó névvel. A tagság természetesen ingyenes és mindenki számára elérhető. Mivel célunk a rendszeresség, lelkesen (most már én is) tervezzük a követke­ ző alkalmakat. Reméljük egyszer eljöttök ti is! Horvátth Sarolta Az ítélet szerkesztősége ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik részt vettek a gólyabál megszervezésében: Antalfi Júlia, Balog Zsolt, Báti Erika, Bezzegh Kata, Horváth László, Kemenes Patrik, Kormos Péter Pál, Kovács Lóránt, Mihalics Vivien, Molnár Zita, Németh András, Odor Gergely, Scharle Zsuzsanna, Soós Erzsébet, Szendrődi Szabolcs, Szilágyi Demeter, Telekesi Marianna, Tóth Melinda és Vass Viktória. harmadik oldal �Felelősség a teremtett világgal szemben Beszélgetés a Pázmány-emlékérem idei díjazottjával, Bándi Gyulával Néhány héttel ezelőtt Bándi Gyula professzor, a Kar prodékánja kapta meg a Pázmány-emlékérmet. Ennek apropójából beszélgettünk a díjról, a munkájáról, az egyetemről, a környezetvédelemről. Az életről. - Számított erre a kitüntetésre? - Nem, egyáltalán nem. Őszintén szólva engem nagyon meg is lepett. Rendkívül örültem neki, és nagyon sokat jelent számomra. 2005-ben, a Kar fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Kari Tanáccsal együtt alapítottuk a „PPKEJÁK Emlékérmet” azért, hogy a kiemelkedő tevé­ kenységű oktatókat elismerjük. Az ember pedig nem azért szokott részt venni egy érem alapítá­ sában dékánként, hogy akkor mindjárt fel is ír­ ja, hogy majd én kapom a következőt. Kedves volt a dékán úr, Schanda Balázs, mikor az át­ adáskor azt mondta, hogy én tulajdonképpen az első menetben azért nem kaptam, mert nem volt, aki előteijesszcn. Mert ugyanis akkor az előtcijesztéseket elsősorban a dékán tette, s nyilván magamat nem javaslom. - Ön a Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszék vezetője. Mit takar ez pontosan? Mivel is lehet itt találkozni? - A felsőbb évesek számára ismerősek ezek a kötelező, illetve kötelezően választható tárgyak: kömyczctjog, versenyjog, munkajog, TB és szociális jog; bioctika és környezeti etika, kör­ nyezet és fejlődés, az egyltáz szociális tanítása. Nagy bánatomra a fatalok nagy része kevésbé tartja fontosnak ezeket, pedig ez rólunk szól. A környezetünket is tudatosan kellene óvni. - Tényleg, ha már itt tartunk... Azért Magyar­ országon - sajnos - még mindig nincs eléggé központi helyen a környezetvédelem. Anno hogy került kapcsolatba ezzel? - 1978-ban végeztem az ELTE Jogi Karán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem jogi tan­ székén kezdtem el tanítani, s ekkor még fogal­ mam sem volt a kömyezetjogról. Akkor mond­ ta az ottani tanszékvezető, hogy nekik ez pro­ filjuk lenne, csak éppen nincs, aki foglalkozzon vele. S kérdezte, hogy nem érdekel-e. Tulajdon­ képpen akkor kezdődött ez a „szerelem”. Tcliát nem lehet azt mondani, hogy valami nagy, előre elhatározott szándék vezetett és „dúlt” bennem a környezet iránti elkötelezettség. Persze, hogy foglalkoztam vele. Annyira, mint mindenki más. De ez, ily módon teljesen véletlen lehető­ ség volt. Sőt, sokszor olvashatjuk hasonló inter­ júkban, hogy ez meg az már kisgyermek kora óta tudta, hogy jogász akar lenni... Nálam ez sem igaz. Ahogy szegény édesapám is mondta, és ez még ma is igaz - és én is mondom a hall­ gatóimnak -, a jogi diploma az egyik Icgkonvcrtálliatóbb, talán a közgazdász mellett. Sok min­ dent lehet vele kezdeni, én is ezért választottam. - S akkor milyen volt az itthoni helyzet? - Nos, a környezeti jog lassan harminc évvel ez­ előtt rendkívül újszerű dolognak tűnt. Az egész világon foglalkoztak már vele. Magyarországon is létezett törvény 1975-től, de nem volt a köztu­ datban. De tegyük hozzá, hogy most sincs ott negyedik oldal igazán. Vegyük például csak a szelektív hulladék­ gyűjtést. Ez azt jelentené, hogy mindenki már otthon elkezdi szelektíven gyűjteni a szemetet. Tehát külön kis tasakokba, zacskókba pakol... - Igen. Ez most még csak néhány helyen, jelen­ tősebb bevásárlóközpontoknál valósul meg. Ott is csak néhány kuka „közreműködésével”. — Sajnos igen. Jelenleg ha ezt a követelményt bevezetnék Magyarországon, talán közfclliáborodás követné. Pedig az ember annyi felesleges­ re szán időt. S akkor azt a felelősségét, amit a teremtett világgal szemben fennáll, az ember egyáltalán nem akarja észre venni. Ha arról van szó, hogy hol lehet, mondjuk olcsóbban kapni egy plazmatévét, azért kilométereket képes utazni. Az, hogy téli gumi, nyári gumi az autó­ ra, az természetes. De miért pont erre? Az nem egy hercehurca? El kell menni gumit venni. Időnként ki kell cserélni. Télen a télire, nyáron a nyárira. S ez sem volt ennyire gyakorlat régeb­ ben. Azonban a környezet iránti felelősség érvé­ nyesülésének meg kéne a feltételeit teremteni. - De téljünk vissza a kezdetekhez. - Igen. Szóval harminc évvel ezelőtt a kömyezetjog területén - főleg Magyarországon - még minden olyan képlékeny volt. Most is napról napra változik ez a jogterület. Sok, a nem vilá­ gos, értelmezésre váró kérdés. Éppen ezért szoktam ezt mondani a kollégáknak, hogy pont ezért kell szeretniük ezt a területet, mivel ren­ get jogvitát eredményezhet, sokat kell gondol­ kodni rajta. Mén például mit jelent az, hogy je­ lentős környezeti íratás vagy nem jelentős íratás. Ezt nem lehet leírni tételesen... Másrészt a ka­ tolikus egyetem jogi kara valami újat akart. Már az alapításkor valami pici eltérést, különle­ gességet akartunk mutatni. E téren egy kicsit a kánonjoghoz lehetne hasonlítani, hiszen ez is egyetemünk sajátossága. Meg akarjuk tanítani többek között azt is, hogy döntéseink követ­ kezményei írem cgysíkúafc. Felelősséggel jár­ nak. Nem csak jogaink vannak, hanem kötclc- zettségeink is, melyek a szűkebb családon kívülre is kiterjednek. - S mi a helyzet külföldön? Sosem gondolt arra, hogy kimenjen? — Hogy úgy, örökre? Úgy nem. Gyakran járok mindenfelé, de mindig jó haza jönni. Ugyanak­ kor érdemes külföldet járni vagy külföldi kap­ csolatokat fejleszteni, hiszen a kömyezetjog te­ rén már a kezdetek kezdetén is sokkal fejlettebb volt a helyzet külhonban. A szükséges külkapcsolatok terén vegyük például a tanszéket. 2006 óta a Jean Monnet Tanszék kitüntető címet vi­ seljük. Ezt az oktatáspolitikai programot 1990 után az Európai Bizottság hozta létre és indítot­ ta be. Célja, hogy népszerűsítse az európai vo­ natkozású oktatást a közgazdaságtan, jog, poli­ tika és más társadalomtudományi tárgyakból. Én magam is viselem a megtisztelő címet, hogy Jean Monnet professzor, amit azok nyernek cl, akik fokozottan foglalkoznak az európai jog­ gal, így a környezetvédelemmel is, és ezt euró­ pai szinten is elismerték. Bizton állíthatjuk - és ezt láthatóan el is fogadták hogy az egész kömyczctjog tulajdonképpen európai jog, hi­ szen az elmúlt években nálunk is világosan olyan jogalkotási folyamat zajlott le, amely eu­ rópai jogi eredetű, s ebből a szempontból értel­ mezhető, írisz ott erre nézve sokkal nagyobb a gyakorlat is. Minderre - így az európai Bíróság ítélkezésére is - lehet hivatkozni, pótolva az itteni hiányosságokat. - Melyik példa az, ami igen egyszerű és nagy­ szerű lenne, ha bevezetnénk? - így hirtelen Németország példája jut eszembe. Ott minden műanyag palack betétdíjas. Tcliát nekünk, vásárlóknak is megéri visszaváltani, hi­ szen kapunk érte pár eurocentet. Igazán nem lenne bonyolult, majdnem ugyanez zajlik le pél­ dául a sörösüvegek esetén. Ezekből a már nem tiszta műanyagokból lehet más műanyag termé­ ket, akár kerti padot öntetni. Nyáron ezeknek hatalmas dömpingjük van. Azonban ehhez, hogy gazdaságos mennyiség legyen, a használt pa­ lackokat össze kell gyűjteni. De erre mindig az a válasz, hogy drága. Drága a környezetvédelem. Drága megvalósítani. Majd később. Mi most szegények vagyunk. Pedig liatványozottan nem lineárisan - fog ez a költség az idő függ­ vényében emelkedni, és egyre komolyabb kö­ vetkezményekkel jár az intézkedések elmaradása. - Ráadásul az emberek csak emberöltőkben gon­ dolkodnak. Hogy ők azt már úgy sem élik meg... - S ez elég nagy baj! Sőt nem is emberöltőkben, hanem választási ciklusokban, márpedig a kör­ nyezetvédelem hosszú távú gondolkodást igé­ nyel. De hadd hozzak egy párhuzamos példát, a felsőoktatást. Itt sem veszik észre, hogy a jövő kulcsa ebben van. Nem elsorvasztani kéne, nem elvenni, hanem tenni kellene bele a pénzt. Ha megnézzük Japánt, Dél-Korcát... Először el­ küldték az embereiket tanulni Amerikába, majd rájöttek, hogy sokkal költségkímélőbb és haté­ konyabb, ha ugyanezt otthon megcsinálják. De azért bízzunk a jövőben! Mikola Orsolya �Deák Intézet? Hogy miért éppen kérdés a cím? Mert nincs mindenki tisztában vele: mi is az a Deák Intézet?! Tanultabb kollégák már biz­ tosan tudják, hogy nem más, mint a PPKE Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete. A bolognai rendszerben a jogászképzés megmaradt osztatlan képzésnek, de legyünk tisztában a helyzettel, ez csak alapképzés, nem nyújt szakirányú végzettséget! Könnyebben lehet érvényesülni valamely jogi szakterület be­ hatóbb ismeretében. Erről beszélgettem Szalai Mártával, az intézet vezetőjével. Legfontosabb posztgraduális képzése az intézetnek a felsőfokú szakirányú tovább­ képzés, melyből 14 van jelenleg, de már elő­ készítés alatt van a tizenötödik. Felsorolni is nehéz, mennyi kitűnő, országosan és külföldön is elismert szaktekintély közül válogathat az intézet hallgatója. Az öt fél­ éves képzések államilag elismertek és egy­ ben akkreditáltak is. Most kettőt meg is említnék. Egyik az európajogi szakjogász képzés angol nyelven. A másik pedig a kri­ minalisztikai szakjogász képzés, melyről tudni kell, hogy a Pázmány elsőként és ed­ dig egyedüliként Magyarországon akkredi­ tálta ezt a szakirányú képzést. Az intézetben a jogi karon még nem vég­ zett hallgatóknak is lehetőségük van cél­ tanfolyamok látogatására. Ezen kívül 2008 februáijától indulnak készség- és képes­ ségfejlesztő képzések, melyek a munka­ erőpiaci alkalmasság eléréséhez fontosak. A fejlesztő képzés a következőkből áll majd nagy valószínűséggel: kommunikáció, protokoll, mediáció, állásinteijúra felkészí­ tés, szakmai önéletrajzírás, alapvető vezetői ismeretek és technikák, alapvető vállalko­ zási ismeretek, karriertervezés, pályázat­ írás. Az egyetem Karrier Irodája dékán úr dön­ tése alapján október lejétől a Deák Intézet fennhatósága alá került, Sergő András ve­ zetésével. A Karrier Iroda tervei között szerepel egy olyan adatbázis kidolgozása, mely összefogná a még aktív és a már vég­ zett hallgatókat. Ebben a félévben indult hódító útjára az intézet által szervezett Nyílt napok, ahol az egyes szakirányok fő képviselői az elő­ adók, akik a minőséget és a profizmust képviselik. A Nyílt napok lehetőséget nyújt nemcsak a posztgraduális képzésben résztvevőknek, hanem a kar minden hall­ gatójának és külsősöknek egyaránt arra, hogy kiszakadjanak a hétköznapok előadá­ saiból, munkából, és egy teljesen más tema­ tikára épülő rendezvényen tanulhassanak a legjobbaktól. Az elérhetőséget megkönynyítve, olyan időpontokban voltak a Nyílt napok szemináriumai, amikor már a hall­ gató és a dolgozó is többnyire ráért, egy­ szóval délutánonként. A következő ilyen ingyenes esemény 2008 márciusában vár­ ható. Az intézet képzései költségtérítésesek, vi­ szont a fent már említettek alapján min­ denképpen megéri. Sőt, a jelenlegi és volt pázmányos hallgatók kiemelt helyzetben vannak, mert különféle kedvezményekben részesülhetnek. Érdemes tehát a Deák In­ tézet honlapján (wwwjak.ppke/deak) néze­ lődni. Kun Gellért HÍVŐ SZÓ Részvétel vagy távolságtartás A katolikus egyház lényegében állam az ál­ lamban: tagjai egytől egyig állampolgárok is. Önálló kormányzattal rendelkezik, még­ sem tudja magát függetleníteni a társada­ lom problémáitól. Az egyház tevékenysége elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban mégis itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható. Minél jobban meg tud felelni transzcen­ dens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyabb a tár­ sadalomban betöltött szerepe. Az egyház­ állam kapcsolatrendszer legtöbbet emle­ getett, leginkább problémás pontja, hogy az egyházak, a hívők és a klérus vajon poli­ tizálhat-e. S ha igen, akkor milyen mérték­ ben? És egyáltalán mi számít politizálásnak? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy vallás és politika illetékessége között eredendő különbség van. Már a Szentírásban megta­ láljuk ezt a szétválasztást, majd később Szent Ágoston tanításaiban is. A Gaudium et spes zsinati dokumentum ezt így fogal­ mazza meg: „Az Egyház semmiképpen sem keveredik össze a politikai közösséggel (...), a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyan­ azoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen” (GS 76). Utóbbi mondat viszont ar­ ra utal, hogy a kettő között mégis vannak közös pontok. Kategorikus tiltással az egy­ ház csak a klérus tekintetében él: a papok­ nak a különleges eseteket és rendkívüli fel­ hatalmazást kivéve nem szabad részt venniük a (párt)politika alakításában (CIC 287. k. 2. §). Nem szabad azonban összeté­ veszteni a politizálással a közügyekben való szabad véleményalkotás Alkotmány által biztosított jogát, amely mindenkit megil­ let, s azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. De az er­ kölcsi eligazítással sem. Az ilyen megnyi­ latkozásokat viszont nem könnyű, sőt, tárgyát tekintve gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai néző­ pontból. Az, hogy ezeket az állásfoglaláso­ kat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilat­ kozásnak tartja; akinek viszont kényelmet­ len, esetleg hátrányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állampolgárságról tar­ tott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szavazattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitá­ ba, hogy jelentene-e többletterhet ez a dön­ tés magyar társadalomnak vagy sem. Az egyház evilági küldetésében különösen fontos szerepet kapnak a világi hívek. Tevékenységük a mindennapi élet szerve­ zésében, megújításában szabad, sőt függet­ len. A hívek annak érdekében, hogy a vilá­ got keresztény szellemben átformálják, nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. Minden állampolgár kötelezettsége hogy megfelelően tájéko­ zódjon és lelkiismerete szerint éljen a de­ mokrácia adta választási lehetőséggel. A tév­ hitekkel ellentétben az egyház elismeri azoknak a munkáját is, akik tevékenyen vesznek részt az állam irányításában. A föl­ di rend összetevőinek ugyanis, köztük a politika intézményeinek, Istentől kapott sa­ ját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Teleki Levente ötödik oldal �A diszkriminált többség Észrevételek a gyűlöletbeszéd legújabb bevezetési kísérlete apropóján TO PLEASE BE QUIET Nagyon meg kellene már oldani ezt a gyűlöletbeszéd-kérdést - gondolják a kor­ mányzati boszorkánykonyhában sündörgő bölcsek. Elvégre a gyűlölködés témája sok mindenre jó: lehet vele figyelmet elterelni a valós kérdésekről; lehet korszerű, européer színben feltűnni, mint aki életét - és szava­ zatát - adná embertársai méltóságának megőrzéséért; lehet összemosni a minden­ kori konzervatív oldalt az időnként hőbörgő néhány tucat Szálasi-fannal (ha nincs elhatárolódás a gyűlés kezdete után 30 má­ sodperc elteltével, akkor bizony egyértel­ mű, hogy a jobboldal lelke mélyén szimpa­ tizál a fasisztákkal!). A kérdés valóban súlyos. Ha a szólássza­ badság és a gyűlölködés által megsértett emberi méltóság egymásnak feszül, az el­ lentétet nehéz oly módon feloldani, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposztának se essen komoly baja (a szabadság is megma­ radjon, és a méltóság se csorbuljon). A kér­ désre a nálunknál némileg fejlettebb de­ mokráciák - mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali (á la Fábry Sándor) - is kétség­ beesve keresik a megfelelő választ, modern korunk ugyanis nem hagyja nyugodni az évszázados alkotmányos alapelveket, a tör­ ténelem kerekének új fordulatai - beván­ dorlás, terrorizmus, az emberi jogok ájult tisztelete, a régi, biztos alapok fokozatos elvesztése - új válaszokat igényelnek. A szabadság és a méltóság közti határvonalat ezek figyelembe vételével kell újrapozício­ nálni. Eközben nem árt újra felfedezni Európa szellemi, kulturális alapjait - hiszen a he­ hatodik oldal lyes válasz csak ezek figyelembe vételével található meg. Ezen gyökereket hajlamo­ sak vagyunk elfeledni, a nyilvánosság előtt kissé talán szégyellni is. Egy zsidó szárma­ zású amerikai professzor, Joseph Weiler mesélte el nekünk újra könyvében (Ke­ resztény Európa): van abban valami szim­ bolikus, ugyanakkor egyszerre gyakorlati jelentőségű, hogy „az amerikaiak a maguk emberi jogi univerzumában a szabadságra helyezik a fő hangsúlyt, az európaiak pedig a méltóságra!’ A szerző még ennél is to­ vább ment: az európai uniós alkotmány­ szerződés preambulum-vitájáról írott fejte­ getéseiben az emberi méltóságot határozza meg a közös európai jogfelfogás alapja­ ként, amelyet ő a kontinens keresztény kulturális gyökereiből eredeztet. Ennek fényében a regnáló igazságügyi mi­ niszter akár az emberi méltóság lánglelkű őrzőjeként is feltűnhet szemünkben. Ok­ tóber végén ugyanis elfogadták az általa beterjesztett törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyv módosításáról. A módosítás arra irányul, hogy megteremtse a gyűlöl­ ködés elleni fellépés lehetőségét a polgári jogban - nyilvánvalóan azért, mert a büntetőjogi megoldás bevezetésével az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatának fényében a kormányzat nem mert tovább kísérletezni. A testület ugyanis 1992-ben, 1999-ben és 2004-ben háromszor semmisí­ tette meg az egyes társadalmi csoportokat „gyalázó”, tagjainak méltóságát sértő kife­ jezéseket, megnyilvánulásokat korlátozó Büntető Törvénykönyv-beli rendelkezést, amely egy darabig meglepő makacssággal újra és újra felbukkant az aktuális kor­ mányzatok kodifikációs terveiben, míg ez­ úttal egy ravasz oldalvágással a polgári jog terepén próbálkoznak a közösségek védel­ mének jogi biztosításával. A Polgári Törvénykönyv módosított szö­ vege mindazonáltal már az első szemügyre vétel alkalmával is váratlan meglepetéseket tartogat. Lássuk a szöveget! „A személyhez fűződő jog sérelmét jelenti különösen az a nyilvános, súlyosan sértő magatartás, amely faji hovatartozásra, nemzeti vagy et­ nikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra vagy a sze­ mélyiség más lényegi vonására irányul, és személyek e vonással rendelkező, a társa­ dalmon belül kisebbségben lévő körére vo­ natkozik!’ Hagyjuk a jogászi szőrszálhasogatást másra a „súlyosan sértő”, sérelmet okozó magatartások meghatározhatatlan, túlzottan széles (ergo alkotmányellenes) fogalmáról, a korlátozás korábbi mércéjé­ nek jelentős (ergo az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján alkotmányelle­ nes) leszállításáról, amely esetben másodla­ gos kérdés, hogy büntető- vagy polgári jogi eszközökkel történik mindez. Mi az, hogy „súlyosan sértő”?? Elég lenne mondjuk csúnyán nézni?? Ami ennél is inkább szemet szúr: a felsoro­ lásban csak az ilyen-olyan kisebbségek sze­ repelnek, ami egyértelműen diszkriminatív a többségre nézve, amelynek identitását éppúgy meg lehet sérteni, mint bármely társadalmi csoportét. „Jogot tehát az árnya­ latnak”, mondja Illyés Gyula, de könyörgünk, jogokat a többségnek is! A perma­ nens közéleti viták-nyűglődések során a többségi identitás (értsd: a magyar) a közel­ múltban is számos alkalommal kérdőjeleződött meg, került gyalázásra, lett gúnyka­ caj tárgya. Másképpen: ha ezentúl a komp­ lett Hegedűs-családot elmarasztalhatják majd polgári perben, akkor mondjuk TGM miért röhöghet büntetlenül a markába?? És mi lesz az Egyházzal? A népszámlálások alapján 60%-nyian vagyunk mi, katoliku­ sok. Akkor ez most a többséget jelenti? Vagy csak a templomba járók számítanak? A Magyar Boszorkányegyház kaphat vé­ delmet e szabály alapján, katolikusék meg nem?? Amikor a közélet bérelt és önkéntes megmondóemberei úgyis csak a keresz­ tény egyházakkal szemben szoktak kö­ nyörtelenül kritikusak lenni? De menjünk tovább! Az új törvényszöveg megteremti annak a lehetőségét, hogy a sé­ relmet szenvedett fél konkrét azonosítha­ tósága hiányában is megállapítható legyen a jogsértés: „A jogsértő nem hivatkozhat ar­ ra, hogy sérelmezett magatartása nem köz­ vetlenül és felismerhetően a (...) sérelem alapján igényt érvényesítő fél vagy felek ellen irányult!’ Ezen felül pedig a törvény lehetővé teszi egyes társadalmi szervezetek és jogvédő alapítványok részére a per­ indítást. így megteremtődik a lehetőség egyfelől arra, hogy a közösség bármely tag­ ja érvényesíthesse a sérelemből fakadó igé­ nyét, illetve ennek hiányában közérdekű kereset indítására is lenne mód. A perindí­ tásijogosultság akkor is fennáll, ha az illető nem is szerzett tudomást a sérelmes kifeje­ zés közzétételéről, mondjuk egészen addig, amíg nem lett abból újsághír (Jóska gyere> Pestre megyünk perelni, valaki cigányozott �- svábozott, románozott, szlovákozott, boszorkányozott - egyet, mondhatják majd például az eldugott beregi falvakban). A sé­ relem tényleges bekövetkeztét, az egyének­ re lebontva ugyebár nem lehet érdemi bi­ zonyítás alá vonni, a bíróságoknak auto­ matikusan el kell fogadniuk bekövetkeztét. A törvény nem korlátozza a perindítás le­ hetőségét, ezért elvileg elképzelhető, hogy mondjuk a többszázezres hazai cigányság valamennyi tagja pert indítson, ami az igazságszolgáltatás totális megbénulását idézné elő (szerencsétlen jogsértő pedig mindenkinek fizetheti majd a kártérítést). És persze az sem elképzelhetetlen, hogy olyanok is pert indítsanak, akik külföldön élnek ugyan, de valamely Magyarországon egyébként kisebbségben lévő társadalmi csoport tagjai közé számíttatnak. így pél­ dául „zsidózás” esetén a planéta bármely, zsidó identitású lakója perelhetné a jogsér­ tőt (ekképpen hamarosan kedvelt turista­ célpont lehetünk, a nyaralás árát pedig behozza majd egy-egy kártérítési per!). Az már csak hab a tortán, hogy a vallási-nem­ zetiségi identitás számos esetben a jog szá­ mára bizonyíthatatlan - elvégre a jog által meghatározott keretek között ma mégsem lehet jogi relevanciát tulajdonítani a bőr­ színnek vagy más testi jegyeknek... Nos, a törvény végül nem vészelte át a Sán­ dor-palota veszedelmeit, a köztárasági elnök nem írta azt alá, így záros határidőn belül az Alkotmánybíróság asztalára fog kerülni. A fent említett számos megkérdőjelezhető megoldás alapján, figyelembe véve a korábbi gyakorlatot, nehéz elképzelni, hogy kiállja majd az alkotmányossági próbát. A baj nyilvánvalóan nem azzal van, hogy a törvényhozó megpróbálja fokozottabb vé­ delemben részesíteni a közösségeket, ez önmagában véve helyeselhető célkitűzés. A cinizmussal megvert ember azonban hajla­ mos azt hinni, hogy a mostani lépés csak álca, és a kormányzatnak voltaképpen tel­ jesen mindegy, mi lesz a törvény sorsa: ha átcsúszna az alkotmányossági rostán (erre kisebb az esély), akkor rendben vagyunk, ha meg nem, újra lehet egy kicsit rasszistázni, fasisztázni, xenofóbozni, ezúttal majd jól bemártva az Alkotmánybíróság tagjait is (akik nyilvánvalóan kizárólag rej­ tett Szálasista elkötelezettségből fúrhatták meg ezt a kodifikátori remekművet). Elvégre jól jöhet a politikai tőke kovácsolá­ sakor, ha mindig van mód valami vagy valaki ellen tiltakozni, és riogatni a társa­ dalmat a nácizmus újjáéledésével. Végered­ ményben, ha a konzervatív oldalon múlna, nyilván Szabó Albert lenne a belügyminisz­ ter, Bácsfi Diána felelne a honvédelemért, és rögtön újjáalakulna a Nemzeti Számonkérő Szék... Koltay András Fent kontra lent Tavaly ősszel történt valami ebben az országban. Azóta vitatkozunk, hogy mi és miért. Forradalmi hőstett vagy egyszerűen csak garázdaság kivonulni az utcákra, és barikádokat építeni, autókat felgyújtani, a televízió székházát megostromolni? Jogos rendőri fellépés, esetleg a jogállamiság kor­ rigálandó hibája vagy egy álorcájától megszabadult diktatúra önkénye nyilvánul meg a rendőr fenyegető gumibotjában, a műveleti terület fogalmában? A tavaly szeptemberi-októberi események egy év távlatából sem tekinthetők múlt­ nak, lezáratlan kérdésnek. Ugyanaz a kor­ mány van hatalmon, amely ellen utcára vonult a tömeg, ugyanazok a problémák határozzák meg a közéletet, amelyek 2006-ban kiváltották a harmadik Magyar Köztársaság legsúlyosabb válságát. De­ monstrációk, székházostrom, utcai har­ cok, barikádok az egyik oldalon; tömegbelövetés, megvakítás, rendőri brutalitás a másikon. A megvakítottak, a kivert fogúak, az igazságszolgáltatás áldozatai, a megalázottak ma sem kaptak elégtételt. A kor­ mány ma is ragaszkodik pozíciójához, s közben egyesek már paramilitáris szerve­ zeteket gründolnak félelmükben. Mi zajlik hát körülöttünk? Meddig mehet el a hatalom, meddig igazolható az erő­ szak, s meddig legitim a legalitás? Van-e civil szféra, s kell-e félnie a demokratának vagy sem? Vargha Bálinttal közösen úgy gondoltuk, hogy vitára érdemes kérdések ezek. És hol másutt, mint egy oly fakultás keretében le­ hetne ezen kérdésekről beszélgetni, amely a nevében a jog- és államtudományt és a katolicizmust együtt hordozza. Az egye­ temek a világ valamennyi szabad és demokratikus államában a politizálás, a közéleti viták nyílt terei, ahol a jövő értel­ miségijei friss lendülettel várnak választ társadalmuk általuk érzékelt problémáira a jelen értelmiségijeitől, kik nem ritkán akár tanáraik is. Az egyetem nevében is vállalt küldetése pedig, hogy kérdéseinket egy tu­ datos értékválasztás mentén fogalmazzuk meg. Akár kíméletlen precizitással, akár fájó következetességgel, akár provokatív módon, de az igazság vágyától vezérelve. Mert nem lehet egyszerre igaza a követ do­ bó tüntetőnek és a rá fegyvert emelő rend­ őrnek. Mert nem lehet egyszerre igaza az antiglobalista, nemzeti ellenzéknek és az országot uraló globalokomprádor elitnek. Valaki hazudik, valaki téved. Ha merünk kérdezni, tán az is kiderül, hogy ki. A Jogállami átmenetünk c. speciálkollé­ gium a rendszerváltással, jogállaminak állí­ tott átmenetünk jelenségével foglalkozik, de amint Varga Csaba rámutatott egy ta­ nulmányában, „a problémakörben rejlő látszólag időleges aktualitás voltaképpen mégis a jog végső létét, értelmét, jelenté­ sét, önazonosságát vallatja”. Mert a jog lé­ nyege nem a normális állapotban világlik ki, hanem a kritikus, rendkívüli helyzetek­ ben, amikor újra feltehetjük önmagunk­ nak a kérdést, hogy mi végre van jogálla­ miságunk, mi végre van jogunk. Oncél-e vagy csak eszköz, amelyhez szolgálandó érték kell? Tavaly szeptemberben, ahogy a rendszer­ váltáskor is, a magyar jogállamiságról kide­ rült, hogy öncél, melyet - úgy látszik - ön­ magában érdemes szolgálni. Állítólag. Van-e azonban válasza a jogfilozófiának a jogon kívül is? És van-e oly helyzet, mikor csak a jogon kívül fogalmazódhat meg a társadalmi tiltakozás? Mi a polgári enge­ detlenség, és - amint Varga Csaba írja má­ sutt - „mi marad meg a társadalomnak, ha polgársága engedetlenség helyett az enge­ delmesség útját választja”? Jó kérdések. Mi feltettük és feltesszük őket. A Jogállami átmenet c. speciálkollégium a tavaly őszi események apropóján két, ki­ bővített rendkívüli ülést tervezett, amelyet - némi nagyzolás okán - konferenciának nevezünk. Az első, már lezajlott szesszióban a jogtu­ domány oldaláról vizsgáltuk meg a kérdé­ seket. Varga Csaba nyitó előadásában nagyon mély, de tán csak mostanra (ki­ mondható) igazsággá érett gondolatokat skicceit fel a jog feladatáról. Hogy cél-e, vagy csak eszköz. Hogy a jogállamiság csodaszer-e, melyet elég átvennünk az őt kiizzadó nyugati kultúráktól, vagy egyet­ len nemzet sem spórolhatja meg küzdel­ meit, amelyekben a jog nem gát, de segít­ ség kell, hogy legyen. A mai magyar közállapotok feletti bölcselkedő reményvesztettség és mégis a csakazértis reménye szólt Varga Csabából. A másik két résztve­ vő, a jogvédő Schiffer András és a jogszo­ ciológus Fleck Zoltán, is ebbe az irányba tekerte mondandóját. Schiffer és Fleck azonban tényként ismerte el az alkotmá­ nyos jogállam létét, de míg Schiffer ko­ moly belső működési zavarokat állapított meg, s a tavaly szeptemberi-októberi ese­ mények kapcsán az államhatalom elsődle­ ges felelősségét hangsúlyozta, Fleck Zol­ tán efemer jelenségnek ítélte a tüntetése­ ket. A hallgatók többsége azonban inkább a Varga Csaba képviselte nézetet fogadta el. A fél 10-ig is elnyúló vita végül bebizo­ nyította, hogy eltérő valóságinterpretációk léteznek. Techet Péter hetedik oldal �Techet Péter reakciója (Síppal is, dobbal is, záptojással is, ítélet, 2007/5. szám) Láncos Petra Lea cikkére (Síppal, dobbal, záptojással, ítélet, 2007/4. szám) újabb ingereket váltott ki többekből, így a következőkben a vita további folytatásának adunk teret. A megszólított szerző válasza után egy új vitázó is beszáll a verbális küzdelembe. Aki csömört érezvén a túlzott értelmiségi nyavalygás olvastán - sürgős késztetést érezne arra, hogy továbblapozzon, kérjük, ne tegye! Közösségi együttélésünk alapvető kérdéseiről lesz szó. Ha pedig valaki még tovább akarna vitázni, javasoljuk a mindig rendelkezésre álló, hűséges kocsmaasztalt, illetve újságunk oldalait is -jövő év elejétől újra. Tyúk vagy a tojás? Örömmel tapasztaltam, hogy az ellentüntetések­ kel kapcsolatos írásom nem maradt visszhang nél­ kül, s hogy Techet Péter az idevágó gondolatait pa­ pírra vetette. Ezúton szeretnék reagálni néhány gondolatára. Hajói értettem, Techet Péter szerint Magyarorszá­ gon (még) nincs kiforrott politikai közösség („két ország van, két nemzetrész, két oldal”), így ha­ zánkban (jelenleg) a demokrácia sem lehetséges. Mivel alkotmányunk nem jelent elégséges kon­ szenzust ahhoz, hogy egy demokratikus rend ke­ retéül szolgáljon, pillanatnyilag a demokrácia já­ tékszabályai sem alkalmazhatóak. Az alapkérdés valójában a politikai tyúk vagy a to­ jás ősvitáját eleveníti fel: a politikai közösség van előbb, vagy a demokratikus rend? Az alkotmányos rend megteremtése, vagy a polgárok demokrati­ kus elköteleződése? Valójában a politikai közösség fejlődése és a demokratikus mechanizmusok mű­ ködése meglátásom szerint egymást támogató fo­ lyamatok. Míg a nemzetállami keret viszonylag homogén kulturális alapot nyújt a politikai közös­ ség fejlődéséhez, ez önmagában valóban nem fel­ tétlenül bizonyul elégségesnek. Azonban vélemé­ nyem szerint szemben a Techet Péter által vázolt statikus, esszencialista közösségképpel a politikai közösségek éppen a demokrácia nyújtotta eszkö­ zökkel emancipálódnak, illetve termelik folyama­ tosan újra önmagukat. A szabad véleménynyilvá­ nításhoz való jog (a további információs szabadsá­ gokkal egyetemben) azért képezi a demokratikus rend gerincét, mert nem csupán a társadalom kül­ ső feltételeinek, de magának a közösségnek az új­ ragondolását is lehetővé teszi (deliberative constitu­ tionalism). így a demokratikus alapjogok nem csak egy előre adott közösségben működőképe­ sek, de egyben közösségképző erővel is bírnak, hiszen a társadalom politikai arculatát cizellálják miközben egyre szorosabb párbeszédbe vonják tagjait. E párbeszéd alkotmányos kereteit és korlá­ táit két alapjog jelöli ki: a fennálló paradigmák megkérdőjelezését, a meggyőzést lehetővé tevő szabad véleménynyilvánításhoz való jog valamint párbeszédben résztvevők egyenlőségét biztosító, és marginalizálódásukat kizáró emberi méltóság­ hoz való jog. E két alapjog „bevetését” nem kell egy homogénebb közösség eljövetelére halasztanunk, hiszen éppen ezzel húznánk ki társadal­ munk alól a demokrácia szőnyegét és gátolnánk a közösség folyamatos egybeforrását és differenci­ álódását. E játékszabályok elfogadása önmagában elégséges konszenzust kell, hogy jelentsen a civil politikai küzdelmek keretbefoglalására függet­ lenül a vitatott téma természetétől. (Ha azonban a nagy politikai kérdések jellegéből akarunk követ­ keztetni arra, hogy valóban politikai közösséget alkotunk-e vagy sem, akkor csak vessünk egy pil­ lantást a nyugati demokráciákban aktuális politi­ kai kérdésekre. Látni fogjuk, hogy ugyanazok a „létkérdések” határozzák meg a politikai küzdel­ mek napirendjét, mint hazánkban. Kétségbe vonható-e ezek alapján pl. a francia vagy német poli­ tikai közösség léte?) Végül, óva intenék attól, hogy bármelyik „oldal” tartós győzelmét kívánjuk, hiszen alkalmasint az­ zal találnánk szembe magunkat, amin a rendszer­ váltás óta eltelt szűk két évtizede sem sikerült ma­ gunkat túltennünk. Láncos Petra Lea Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Márpedig demokratikus nemzetállam vagyunk, s ezt cáfolni meghaladott próbálkozás. Persze, az már egészen más lapra tartozik, hogy ez vajon jó-e, avagy sokkal inkább hátrányos számunkra. Kis ha­ zánk bő 90 ezer km2-ét magyar ajkú, magukat ma­ gyarnak valló népek lakják. Könnyen lehet, ha kép­ zeletben kintebb tolnánk határainkat, ezen állítás továbbra is fenntartható volna (ez azonban jelen körülmények között másodlagos). Ha Franciaor­ szág félmillió km2-es területét egy ötödére csök­ kentenénk - eltekintve az utóbbi években beván­ dorolt afrikai és kelet-európai betelepültektől attól még továbbra is fennmaradna a francia nem­ zetállam. A több magában foglalja a kevesebbet. A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság cáfolatától Techet Péter kollégám majdhogynem eltekintett, így e fogal­ mat nekem sem kell védelmembe vennem, pusz­ tán megjegyzem, ha nem jogállamban élnénk. Egyetemünk nem működhetne, s valamelyik ko­ rábbi cikkemért most épp börtönben ülnék. Ami pedig a mi kis képviseleti demokráciánkat illeti... Szabadon, politikai, társadalmi, erkölcsi, vagyis: úgy-ahogy világnézeti orientáltságunk szerint vá­ lasztjuk meg képviselőinket, akik ugyancsak sza­ badon képviselik saját, s ki tudja még kiknek az érdekeit. Már a Nemzeti Múzeum lépcsőin meg­ fogalmazták őseink igényüket: felelős kormányt! Ebből azóta sem lett semmi, és igencsak kérdéses: valaha is lesz-e belőle valami. Mintha a siralomház­ ban kitöltetnének egy űrlapot az elítélttel: milyen halált szeretne? Sortűz, akasztás, villamosszék, in­ jekció? Igazából nem mindegy? Persze, szép gesz­ tus meg minden, és tényleg nem mindegy, hogy mennyit agonizálunk: perceket vagy órákat, de a vége ugyanaz: The End. A célokat már rég nem mi választjuk, pusztán az eszközöket. Ami, valljuk be, elég lehangoló. Fel kell tennünk tehát a kérdést, ha a demokrácia korunk mainstream-je, vajon meglovagoljuk azt, nyolcadik oldal vagy fuldoklunk benne? Elég, ha kinézek az abla­ kon a békásmegyeri betondzsungelre, és minden­ felé surf-bajnokokat látok! Ja, mégsem. Sokkal in­ kább úgy fest a kép, mint valami temetőben, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki magának visz virágot és gyújt gyertyát. Kilátástalanságról akkor beszélhetnénk, ha kormos volna az üveg, de kérem szépen, itt még ablak sincs! Két ország van, két nemzetrész, két oldal, leg­ alábbis ezt állítja Techet Péter kolléga úr. Vegyük csak sorba és cáfoljuk meg ezt az igen komoly, bár hatásvadász állítást. Egy az ország, még, ha határa­ ink majdnem annyit vándoroltak is az elmúlt mil­ lenniumban, mint lóról nyilazó őseink. Egy a nemzet, mert ha nem így volna, a schmitt-i fogal­ makkal operálva polgárháborús viszonyok kö­ zepette élnénk. Hiszen ha a politika politikaivá válna, nem a BKV fogdmegjeivel hadakoznánk a metrón, hanem módszeresen egymást irtanánk. Mind ugyanazt szeretnénk: jobban élni, mint teg­ nap. Nem úgy, mint ahogy kampány idején a pla­ kátokon volt olvasható, hanem csak itt belül... Erezni akaijuk azt, hogy munkánkkal családun­ kat, környezetünket és országunkat szolgáljuk. Dőreség volna azt állítani, hogy egy baloldali a kommunizmust, egy jobboldali pedig a nagy Ma­ gyarországot építené. Persze valóban vannak szél­ sőséges táborok, de olyan meg kell, nem igaz? Megadja az egész bukóját, pont, mint a szegfűszeg a meggylevesbe: jó, ha van benne, de ne együk meg, s Ita mégis, hát nem halunk bele. S végül, ami a két oldalt illeti, ebben igazat adok a kolléga úr­ nak, de nem úgy, ahogy ő szeretné, ha szeretné! Hiba volna horizontálisan tagolni a társadalmat, s határvonalat húzni nyugat-kelet, bal- és jobboldal közé. Vagyunk mi, s vannak ők. Azonban egész nap járhatja valaki a várost, őket nem fogja észre­ venni. Mert ők ott fent vannak, hozzájuk csak re­ ferendumok formájában jut el az ima. Van egy egységes nemzet, mely a perifériára szorult saját határai között, s van egy országgyűlés ellenzékkel, látszólag hadilábon állva a mindenkori kormány­ párttal. Kilenc millió ember a homokdűnék kö­ zött, ezer ellenében, akik az oázisban hűsölnek. Két oldal. Egy gondolatébresztőt hagynék csak cikkem végé­ re. A demokratizálódás sok nagy nemzetnek hozta meg a maradandó sikert a 17-18. században, mely máig kihat világunkban elfoglalt vezető helyükre. Az angol polgári forradalom, az észak-amerikai ál­ lamok függetlenségi harca, majd pedig a Bourbo­ nok megbuktatása, ami a modem francia állam alapmozzanatának tekinthető. Ok joggal méltatják a demokráciát. A magyar, osztrák, orosz, német, olasz köztársaságok mind rövid életűek voltak, s az uralkodás joga nagy kvalitású, szuggesztív személyek kezébe került, mely rendszerek - egy kivételével - a II. világháborúban összeomlottak. Most újra demokráciában élünk, de vajon meg­ hozta végre ez az eszme az oly áhított nagyságot? Nem lehetséges, hogy egyes uralmi formák nem illenek bizonyos népek karakteréhez? Miért kell akkor erőltetni? A franciák szeretik a csigát, az an­ golok tejjel isszák a teát, a bajorok szeretik a kol­ bászt sörrel (sztereotípia), az oroszok a vodkát, a magyarok pedig a székelykáposztát. Kiskoromban spenóttal tömtek, most utálom, habár még mindig jobb, mintha csigával tették volna ugyanezt! lakács Gergely �Vagy igen, vagy nem Viszontválasz Láncos Petra Lea Tyúk vagy a tojás? c. cikkére Láncos Petra Lea válaszcikkében az én schmittiánus ihletettségű gondolataimmal a deliberatív de­ mokráciát szegezi szembe, mondván, akár van kö­ zösség most, akár nincs, akár van politikai harc, akár nincs, a kiút csak a vitán keresztül vezethet. A vita viszont eleve feltételezi, hogy valamiben egyetértünk, azaz mégiscsak valamilyen értelem­ ben véve közösség vagyunk. A deliberatív demok­ rácia tehát - azontúl, hogy, amint a liberalizmus, úgy ő is, „az ellenséget (...) a szellemi oldal felől a vitapartner fogalmában kísérelte meg feloldani” (Cári Schmitt: A politikai fogalma, 20. o.) - léte­ zőnek veszi azon kereteket (demokratikus közös­ ség), amelyeknek kialakítása lenne végül is a fel­ adat. Noha logikailag ez ellentmondás, a valóság­ ban még lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a vitanemzet preszupponált létében bízva akarják meghaladni a jelenlegi állapotokat. A valóság akár igazolhatja is őket. Vagy nem. Egy olyan vita azonban, amelyben az egyik oldalon Cári Schmitt áll, a másikon meg a deliberatív tábor, eldönthetetlen, mert egészen más fogalmakkal ír­ nak le valami egészen mást. A vita fogalmi lénye­ ge, hogy azonos rendszeren belül gondolkodjunk. (Egyébként ezen metodológiai megjegyzésem is Schmittet igazolná, aki tán kuncogva tárja szét ke­ zét, mondván, mégiscsak neki van igaza, amikor a politikum fogalmát a harccal, a közösségét a ho­ mogenitással, a vitát pedig az ellenséghez való szegődéssel azonosítja.) Miről is van szó azonban? Láncos Petra Lea szerint a közösség a vitában érik, s ezen vitában valamenynyi vélemény szabadon megjelenhet, mert - ahogy azt John Stuart Mill is megjegyzi - nem tudhatjuk, hogy később melyik válik hasznossá. A szabad közvita egyrészről gondolkodni tanítja a nagyérde­ mű közt, másrészről tiszteletre nevel, elfogadásra, s ezek biztosítására kialakulnak azon keretek (alapjogok), amelyek között immáron úgy folytat­ ható a vita, hogy annak lefolyása és eredménye is az így kialakult közösség érdekeit szolgálja. A vita alakítja ki és tartja fenn a közösséget. De! Meddig mehet a vita? Megkérdőjelezhetem-e a másik poli­ tikai létét, közösségen belüliségét, hasznosságát? Ha nem, miért nem? (Ha igen, akkor Schmitt örömmel kapcsolódik vissza a cikkbe, de most hagyjuk ki az öreget.) És miért gondoljuk azt, hogy a vita feltételei mindenki, minden társadalmi csoport számára azonosak? Konkrétan: ha egy rendszerváltás után a korábbi diktatúra haszonél­ vezői hasznaikkal együtt jelennek meg a demokra­ tikus homokozóban, milyen érvekkel győzhetnénk meg őket, hogy hagyják a homokozón kívül ko­ rábban megszerzett műanyag lapátjaikat, és mondhatnánk-e azt, hogy önmagában a homoko­ zóba se jöhessenek be? Ha nem, miért nem? (Ha igen, Schmitt megint tudná a választ.) És miért gondoljuk azt, hogy a közérdek a vita során kiala­ kult kumulatív érdekösszeggel azonos? Nem akarhatnak a köz egyénei olyat, ami nem a köz ér­ deke? A deliberatív demokrata kizárná a vitából a rasszista érveket ugyanúgy, mint a leninistákat, és nem fogadná el, hogy egy rasszista (leninista) többségű társadalom rasszista (leninista) alapú konszenzusra jusson a köz jövőjét illetően. Miért nem? (Ennek tagadására csak egy esszencialista közösség és valamilyen természetjog lenne képes, eleve igazolhatatlan tilalomfákat állítva persze.) Nos, a deliberatív demokrácia eszméje ugyan na­ gyon szép, csak túl absztrakt és túl optimista. Úgy véli, hogy a közösség egy formális vitában majdan úgymond kialakul, és egyébként is mindenhol ugyanúgy, azaz a vita révén; másrészről az embere­ ket egyetérteni képes, racionálisan gondolkodó, meggyőzhető lényeknek tartja. Ha így volna, való­ színűleg nem lenne sehol sem polgárháború, és a hazai autonóm jobboldali csoportoknak elég lenne adni egy Kis János összest, hogy letegyék kezükből az épp meggyújtott Molotov-koktélt. Élnék a gya­ núperrel, hogy Kis János után is (vagy tán pont azért:) szintén elröpülne az a koktél. Mert meggyőzhetetlenek vagyunk egymás számá­ ra. Mert irracionális hiteken alapuló mítoszok vé­ dik minden politikai szereplő egyéni igazát, és már nem csak azt nem tudjuk, hogy ki mucsázott, zsi­ dózott legelőször, de az sem számítana, ha jelent­ keznének az illetők. Mert a politikai harc lényege nem gazdasági, er­ kölcsi, esztétikai (stb.), hanem maga a harc. És nem lehet Schmittet nem idézni e helyütt: „A po­ litikai = pártpolitikai egyenlet akkor lehetséges, ha az átfogó, minden belpolitikai pártot és ellentétes­ ségeiket átfogó, relativizáló politikai egység (az »állam«) elveszti erejét és ennek következtében az államon belüli ellentétek nagyobb intenzitásra tesznek szert, mint a másik állammal szembeni közös külpolitikai ellentét? (i. m., 22. o.) Azaz nem azért van Magyarországon politikai közösségen kívüli létállapot, mert pártok működnek, eltérő programokkal, hanem azért, mert az ellentétek in­ tenzitása erősebb, mint a nyugat-európai belpoliti­ kában. Láncos Petra Lea szerint Nyugaton is a „létkérdések” adják a közéleti viták tárgyát. Pedig nem! Nyugaton a political correcíness véleményszű­ rőjén belül nem minden felvethető kérdés vetül fel. Nyugaton a konzervatív jobboldal valóságin­ terpretációja a hatvanas évekre végső vereséget szenvedett, s így mára a kinti közbeszédet egy alapvetően liberális nyelvezet dominálja. (Ami nem biztos, hogy baj.) A politikai közösség tehát kint letisztult, s a létkérdések megválaszolása után már csak derivativ kérdések képezik a viták tárgyát. Ezen letisztulás ára azonban a sokszínűség szürkülése, unalmasítása. Nálunk nem így van. Nem én, de a vitaindító cikk ismeri ezt el. Ha azon jelenségek, amelyeket Lán­ cos Petra Lea tanárnő elítél, vannak (márpedig vannak), akkor nem mondhatjuk azt, hogy ne le­ gyenek, pusztán megállapíthatjuk, hogy Magyaror­ szágon még nincsen politikai közösség, nincsen olyan egységes nyelvezet, amelyen belül értelme­ sen lefolytatható lenne bármely vita. Carl Schmitt elismeri, hogy mára (értsd: már a hatvanas évekre) sincs lehetőség homogén közösséget teremteni, így az állam, mint „konkrét, egy történelmi kor­ szakhoz kötődő fogalom” (Carl Schmitt: Verfas­ sungsrechtliche Aufsätze aus den Jahren 19241956, 373. o.), megszűnt. Helyette nem a deliberatív, a vita által homogenizáló állam, hanem a szabadság választandó. Mint antietatista és szabadságszerető egyén, csak örülni tudok mindennek. Nem szeretnék oly „or­ szágban” élni, ahol nem lehet valamely történelmi tényt tagadni, ahol nem lehet valamely kisebbséget szidni, ahol nem lehet záptojással véleményt nyilvá­ nítani, ahol valamely közösségi érdek nyomná el véleményemet vagy (urambocsá) tojást dobó vá­ gyamat. Carl Schmitt huncut anarchizmusát választom in­ kább, mint a liberális demokrácia véleményegysé­ gét. Még akkor is, ha néha tán kényelmesebb poli­ tikai harcoktól mentesen élni. Ha meg kevésbé akarunk elméletieskedni, s csak a vitaindító cikkben jelzett jelenségekre koncentrá­ lunk, szintén le kell szögeznünk egy s mást. 1. A tojásdobálás nem „üres vélemény”, mert tartalmi véleményt nem csak verbális, hanem más aktív módon is ki lehet fejezni. Egy „mongyonle” kísé­ retében eldobott záptojás nagyon is érthető (deskriptive tehát tartalmi) érv 2. Itt, a keleti vége­ ken mindig szokás Nyugatot idézni. Nem kima­ radva e népszokásból, utalnék néhány nyugat-eu­ rópai tüntetés jellegére. Repül ám ott is záptojás! Az, hogy kint elsősorban az autonóm baloldali, míg itthon az autonóm jobboldali csoportok élnek ezzel a lehetőséggel, remélem, önmagában még nem gond. 3. A homogenitás hiányát nem úgy kell feloldani, hogy a liberalizmus létválaszait fogadjuk el, hanem tudomásul véve, hogy létkérdésekben egy nem-homogén társadalomban nem tudunk megegyezni, az egyes vélemények bármilyenkénti érvényesítését elfogadjuk mint létező jelenséget. És esetleg igyekszünk a magunk igazát segíteni. Hol cikkben, hol záptojással. Vagy nem. liehet Péter kilencedik oldal �A fiatal Petőfi Avagy a Quimby vagy a magyarnóta szolgálja-e jobban a közt? Nincs Szabó család, sem műdalcsokor az ét­ vágyhoz, s néhányan már a közszolgálatiságot temetik. A Magyar Rádió új vezetése, az MSZP és a Fidesz támogatását egyaránt el­ nyert Stich György valódi reformokat, valódi megújulást ígért a néhol örcgurasan csordogá­ ló programfolyamban. A korábban a nyugdí­ jas otthonok állandó háttérzajaként működő Petőfi Rádióból emerkettőpetőfi lett (néme­ lyek szerint már ezen tény is mutatja, hogy percekre vagyunk a kollektív nemzethaláltól, inkluzíve a spcngleri Nyugat alkonyával), és az új adó a nap huszonnégy órájában ún. könynyűzenét játszik. Botrány. A nyugdíjas ott­ honok lakói már-már barikádokat akartak emelni, s a Kabarécsütörtök - Szabó család magyamóta szentháromságát írták lobogóik­ ra, de aztán egy jogvégzettnek eszébe jutott, hogy egyszerűbb bemószerolni az új adót az óertéténél, mén és állítólag nem közszolgálatiság az, ha nincs Farkasházy Tivadar meg Akácos út. A Médiatörvényből nem igazán derül ki, hogy miért szolgálnák a köz nagyobb érdekét Hofi Géza unott poénjai, mint egy kortárs magyar alternatív zenekar szövegei, vagy egy immá­ ron hatvanéves, tehát már nem is annyira könnyű zenei irányzat képviselői. Lássuk tót ezért, hogy mi is az a köz, és mi is lenne az ő szolgálata? Arisztotelész szerint a közösség még a közös értékekre alapozott, természetes közösség, s némivel később Cári Schmitt sem állít mást, amikor a demokrácia szükségszerű feltétele­ ként ír a homogenitásról. Tehát, ha a Dunán­ túlon tömörülnének a Szabó család rajongói, és a Duna-Tisza-közébe húzódnának vissza a nujazz rajongók, bizonyosan nem lenne vita tárgya, hogy mit jelent a közszolgálati rádió náluk. De mi legyen velünk, szerencsétlen ma­ gyarokkal, Tiszán innen és Dunán túl, akik közül néhányan a magyamótát szeretik (igen, úgy tudom, van ilyen alfaj a magyarságon be­ lül, mintha valahol már olvastam is volna ró­ luk), mások meg Ákosra esküsznek, némelyek pedig a csendre? Talán a preaufklérizmus gondolkodói is ilyen dilemmák előtt álltak, midőn megfogalmaz­ ták nézetüket, miszerint a posztkonvencionális államban nincs már olyan összetartó erő, tar­ tizedik oldal talmi elem, amely egyaránt elfogadható cél lehet a közösség egésze számára. így vagy abszolutizáljuk valamelyiket a társadalomban kurrens vélemények közül, és erőszakkal kényszerítjük a többiekre, vagy pedig belátjuk, hogy nem a jóságos Állam bácsi feladata célokat szabni, pusztán annyit várunk el tőle, hogy megteremtse azon kereteket, amelyek között mindenki követheti saját individuális életprogramját, és amelyek között lehetőség van értelmes vita során a közös ügyekről is valamiféle kompromisszumra jutni. A liberális, deliberatív demokrácia erről szól. Milyen legyen akkor egy liberális, deliberatív demokrácia közszolgálati rádiója? Három lehetséges (és ebből kettő meg is való­ sítható) opció kínálkozik. Az első megoldás szerint valamennyi társadalmi csoport a köz pénzéből saját fórumot létesíthetne, azaz nem csak emerkettő lenne alternatív zenékkel, de emerszázhuszonkettő is, amely meg esetleg a hazai raí-rajongók igényeit kielégítve, napi hu­ szonnégy órában sugározná a maglircbi és közel-keleti slágereket. Azaz mindenkinek rá­ dióadót! Akár személyeset is! Az állam pénzén állíthassa össze mindenki a neki tetsző mű­ sort. Egy ilyen ötletnek a technika, a józan ész és a költségvetés szabhat határt. A másik lehetőség, hogy eleve elbúcsúzunk a köz és a közszolgálat patetikus fogalmaitól, és kijelentjük, hogy majd a piac mindent megold, majd a piacon kialakulnak a választható alter­ natívák. Rock, opera, jazz, etno, rap, klezmcr, stb. Ha lesz igény, lesz rádió is, elvégre a kapi­ talizmusban a kereslet kínálatot szül. (Ne­ künk, akik már nem a vasfüggöny rosszabbik oldala mögül vágyakozunk a kapitalizmus iránt, hanem a kellős közepében élünk, bizo­ nyosan mosolyra húzódik a szánk ezen gondo­ latoktól, amelyeket tán már Bauer Tamás is unalmában tart még mindig igaznak.) Akinek jó magyar zenék kellenek, ne az állam pénzén akarja őket tóllgatni, mondják ma is az új Petőfi kritikusai, akiket persze még vé­ letlenül sem zavart az, hogy a Szabó családban viszont a jó magyar zenék rajongóinak pénze volt benne évtizedeken keresztül. A hayeki megoldással az is gond, hogy nem biztos, hogy minden igény mögött terem tőke­ erős csoport. Bár az az állítás, hogy az or­ szágosan fogtótó magyar rádióadók (Danubi­ us, Sláger) azért kényszerülnek borossbochkort és egyéb trutymót sugározni, mert ezt kívánják a népek, kissé delegitimálódott azáltal, hogy az új emerkettőpetőfi az arculat­ váltás óta nagyobb hallgatottsággal rendelke­ zik, mint tójdani, nagyonközszolgálati korsza­ kában. Azaz mintha mégis élne e kies hazában, valahol alant és kussban, egy számottevő ré­ teg, amely ugyan nem zárt le még hidakat a Sláger Rádió népbutítása miatt, de messziről kerülte a rádiókészülékét évek óta (liacsak nem tudta valahogy behozni a Rádió Cafét, de vidéki harcostársaink erről álmodni sem mer­ hettek). A piaci megoldás tehát azt kívánná, hogy szüntessük meg a Magyar Rádiót mindenes­ tül, s imádkozzunk a Nagy Fénylő Piachoz, hogy adjon nekünk olyan rádióadót, amelyre vágyunk. Ez a szemléletmód persze eleve feltételezi, hogy a köz érdeke egybeesik a köz­ érdekkel. Azaz, hogy a közszolgálat a minden­ kori köz kiszolgálását jelenti, s ha majd a nagy­ érdemű köz nem fog igényes zenét akarni, tót megkapja azt, ami kell neki. Ezen relativista nézet szerint nincs jogunk különbséget, értékrangsort felállítani, s nem tehetjük közneve­ léssé a közszolgáltatást. A szabad egyén majd eldönti, hogy mit néz, hallgat, s tó netán a ros­ tán pont az fog kiesni, amit mi értékesnek tar­ tanánk, ne akaijuk a többségre erőszakolni saját ízlésünket. Á kultúra csak annyi, ami kö­ rülvesz minket. Ha a mi kultúránk szőrtelenített mellkasú énekes fiúkat, a kelleténél na­ gyobb mellű énekes lányokat és kétsoros, öt szavas szövegeket termel ki, akkor tudomásul kell venni, hogy ilyen korban élünk. A köz­ szolgálat szolgálja ezt. Ausztriában például a közszolgálati ORF könnyű zenei rádióadója, az Ö3 erre állt rá, s kínálata nehezen külön­ böztethető meg a mi Danubiusunkétól. Ott az a közszolgálat. Szerencsére, a mi kultúrpolitikusaink, amikor John Stuart Millre lúvatkozgatnak, tudják, hogy az angol filozófus szabadságfogalma csak egy valamiként nevelt társadalomban ér­ vényes. Nem a világra meztelenül és lucskosan kiköpött emberek, tónem a nevelt, kulturált emberek szabadságát kell szolgálnia egy köz­ szolgálati adónak, s tó Magyarországon az or­ szágjelentős része el van (volt) zárva a hazai és külföldi zenék egy jelentős (jobbik) részétől, akkor igenis a szó legnemesebb értelmében vett közszolgálat az, amit az új Petőfi tesz: el­ vinni Joc Zawinult, a Quimbyt, a Morcheebat, a Hcaven Street Sevent, az Amorf Ördögöket (stb.) Nyírbátorba is. Ha Magyarországon le­ het Bartók adó, amely a komoly zenét játssza, s még senki sem kérdőjelezte meg létjogosult­ ságát, azaz: ha Magyarországon nem relativizáltuk még el a kultúra fogalmát, igenis emel­ jük be ebbe a kultúrába a könnyű zene arra méltó részeit is, s sugározzuk országszerte. Mert a közszolgálat nem a köz kiszolgálását, hanem egy közérdek képviseletét jelenti. A közszolgálati adónak nem a pillanatnyi tet­ szésindexek alapján kell összeállítania a prog­ ramját, hanem sokkal inkább valamiféle nem­ zet- és kultúrastratégiai tervek szerint. De ez nem jelentheti önhibernálását sem. A közszol­ gálatnak együtt kell mozognia a kultúrával. És talán ennek a kultúrának sohasem volt része az ízléstelen magyar műdal, de részévé válha­ tott a jazz vagy a rock az idők során. Az új Petőfi totót közszolgálati adó. És nem azért, mert növekszik a tóllgatottsága (tehát mégiscsak szolgálja valamely köz ízlését), ha­ nem sokkal inkább azért, mert a magyar és nemzetközi kultúra teljességét nyújtja másik két testvéradójával. Aki prózában szereti halla­ ni, annak ott a Kossuth. Aki az ún. komoly ze­ nében, annak ott a Bartók. És végre lett egy adó, amely számára a kultúra nem az elefántcsonttomyot (Bartók), de nem is a posztkádári pocsolyát (ex Petőfi) jelenti. És ez jó. Vagy legalábbis nem rossz. Techet Péter �Dsida Jenő 100 éves Akad úgy, hogy évekig járunk valahova, olyan helyre, ahol érzünk valami megmagyarázhatat­ lan!, és nem tudjuk megmondani, mi is az való­ jában. Aztán egyszerre, egy újságban elejtett megjegyzésre, vagy a polcról találomra leemelt könyvben lapozgatván belénk hasít a megvilá­ gosodás: hát ezért...! Ha útba esik, évek óta megállók a kolozsvári Fürdő utca egyik házánál, baráti vizitációra. Az utca máig érintetlen, még Funar keze sem ért cl idáig. A barátságos, nagy fák mögé búvó házak a századelő békés, fejlődő polgárvárosát idézik. Belül roskadozó könyvespolcok, makacsul bi­ zonygatva a tételt, bizony a megmaradás a könyveken is múlik, még ma is. Az utca levegő­ jébe szimatolva éreztem valami furcsa illatot, behunyva a szemem úgy tűnt, mintha rohanvást peregnének visszafelé az eltelt évtizedek, és az 1900-as évek kincses Kolozsváréba futnánk vissza. Egészen addig nem értettem ennek okát, amíg meg nem tudtam: Dsida Jenő a szom­ szédos házban, a ma Pavlovnak csúfolt Fürdő utca 14. szám alatt lakott haláláig. Eddig csak házsongárdi sírját látogattam, most végre, rövid időre, „szomszédok” lettünk. Na és? Kicsoda volt ez a Dsida, aki idén ünne­ pelné századik születésnapját? Egy régi, kivesző­ ben lévő mesterség művelője volt, kétes alak, amolyan költő-féle. „Szigorú, szakszerű kriti­ kus azt is mondhatná, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehetséges és sajnálatosan fiatalkorban meghalt erdélyi költő világéletében közhelyek­ ről írt. Igen ám, de ezek a közhelyek: szerelem, természet, együttérzés a szenvedőkkel, öröm olyan jelentéktelen kellemetességek miatt, mint üldögélni egy liavasi vendéglőben, sétálgatni egy kutyával, nézni egy rügyező faágat. Ezek a köz­ helyek: maga a mindennapi élet. Aki ezeknek örül, és örömét másokkal is közli, az szebbé te­ szi embertársai életét is. Petőfitől tudjuk, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jenőnél aliglia szerette valaki is jobban a virágokat. És az olvasó valahogy úgy képzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; sőt minél többet olvassa, annál jobb em­ ber lesz belőle. Ez a szelíd poéta megtanít gaz­ dag lelki életű, szelíd embernek lenni!’ - írja róla Hegedűs Géza. Élettörténete tragikus: gyermekkora óta kínzó szívbetegségével együtt élve pontosan tudta, hogy nem adatik neki hosszú élet. A trianoni Erdélyben éli rövid alkotó éveit, így művészeté­ ben ott lüktet az örökös fájdalom, ugyanakkor mégis mindennap mcgünncpli az életet - mert élni jó. Psalmus Hungaricusát ismeijük legin­ kább: „Vagy félczcmyi dalt megírtam /se szót: magyar, / még le nem írtam. / Csábított minden idegen bozót, / minden szerelmet bujtató liget. / Ó, mily hályog borult szememre, / hogy meg nem láttalak, / te elhagyott,,te bús, kopár sziget, / magyar sziget a népek Óceánján!” A vers a trianoni magyarság talán legszebb, legnagyobb hatású hitvallása, nem vádol, nem gyűlöl, csak eltökélten - szeret. „Minden este valamelyi­ künknek fel kellett olvasnia valamit munkái közül. Ezen a bizonyos estén - azt hiszem 1933ban vagy 34-ben lehetett - Dsida Jenőn volt a sor, és akkor felolvasta a Magyar Zsoltárt, a Psalmus Hungaricust. liidod, abban az évben bejárta Franciaország legszebb vidékeit, és vala­ hányszor szép vidéket látott, mindig Magyaror­ szág és Erdély fájt neki. Ez kijön a versben is. Mikor befejezte, könny volt mindenki szemé­ ben. Ekkor felállt Kós Károly - barázdás arcán hullottak a könnycseppek -, odament Dsida Je­ nőhöz, megölelte, és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!« Mindig elérzékenykedek, ha erre gondolok, és a szép napokra, amiket ott cltöltöttünk..!’ - írja Wass Albert a marosvécsi Helikon írótalálkozók em­ lékét felidézve. Dsida 1937-ben, harmincévesen veszi nőül szerel­ mét, Imbcry Melindát, nászukat Márton Áron áldja meg a Szent Mihály-templomban. A költő egy év múlva halott. „Kolozsvárt mindenki ismerte, mindenütt ott volt, mindenhol otthon volt. Akármelyik kávéházba vagy vendéglőbe mentél, biztos lehettél benne, hogy Dsida már ott van vagy öt percen belül megjelenik. De ma­ gántársaságot sem lehetett nélküle elképzelni, legalább is nem, ha irodalomról volt szó. Sosem értettem, mikor ér rá dolgozni, aludni, otthon lenni, magánember lenni. Különös csendes és ironikus nyugtalanság hajtotta helyről-hclyre. Mindig jókedvű volt és egy percig nem volt egye­ dül. Egy évvel ezelőtt úgy látszott, hogy felhagy a nomád életével. Jó állást kapott, meg is nősült, boldog volt. Debrecenben láttam utoljára, nászúton volt, komoly és nyugodt volt. Azt laallom, aztán nagyon sokat szenvedett!' - írta Szerb An­ tal a Nyugatban megjelent nekrológjában. Dsida már 1936-ban megírta Sírfelirat című négysorosát, a város felett nyújtózó Házson­ gárdi temetőben, a családi sírbolt homlokzatán olvasható: „Megtettem mindent, amit megte­ hettem, / kinek tartoztam, mindent megfizet­ tem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását!’ A legkevesebb, mit megtehetünk, hogy nem felejtjük X felejthe­ tetlen Dsida Jenőt. Nem neki, nekünk igazán fontos. Capt. Charles Ryder Dsida Jenő: Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok, sebes, mély vizeid bennem zúgnak. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem, hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson s mikor a szabályos, négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik, úgy-e hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet, melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok, melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s plctykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva, mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon, mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom, hogy valaki vagy, magok csiráztatója, emberek álma, kicsi őzikék együgyüsége, szálerdők erős magosba-húzója, apró madarak énekeltetője. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent, vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel, átlehelni a lelkemen, mint a legtitkosabb, legédesebb hangulatot, mely egyedül köt a földhöz, drága nyomorúságaimhoz. Mint a napot, mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg, mikor lehull a hegyek mögé. (1930) Dsida Jenő: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobában kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva kiabálni miden ablak alatt: Szakadt lelkeket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! A Dsida-család kriptája a házsongárdi temetőben (1930) tizenegyedik oldal �Jogászvilág régen „Dorbézolás után késeit is” Azok számára, akik panaszkodni merészelnének az egyetem szigorúsága miatt: íme egy megtörtént eset, amely visszanyúlik a régi szép időkbe, amikor is az egyetem saját bírói hatósággal rendelkezett, és ha már ez így volt, szemrebbenés nélkül alkalmaz­ ta is azt: két balszerencsés hallgatófejét vesztette el­ követett vétségei miatt. E kedves hagyományt esetleg érdemes lenne feleleveníteni: a gyengébben teljesítő hallgatók számára mindenképpen jelentős motiváló erőnek bizonyulna a kilátásba helyezett lefejezés. „Az egyetemek testületi szervezetének és ki­ váltságos állásának következménye volt önálló bírói hatóságuk, tagjainak polgári és büntető ügyeire nézve. A nagyszombati egyetem II. Ferdinánd császár és király által a birodalmi egyetemek jogaival felruháztatván, e kiváltságban is részesült. Az egyetemi tanács tagjai azonban majdnem kizárólag szerzetesek lévén, az egyetem bírói hatóságát, a király által előkelő jogtudós fő­ urak és nemesek közül nevezett egyetemi bíró (Judex Academiae), meghívott bírótársaival együtt, a hazai törvények és szokások szerint gyakorolta, az egyetem tagjai fölött, kik csak előtte törvényt állni kötelesek voltak. Az egye­ temi biró tisztét az első, báró Esterházy Dániel, a nádor öcscse viselte. Ezen jog gyakorlására nézve, valamint más he­ lyütt, úgy Nagyszombatban is, az egyetem és városi hatóságok közt már 1641., tehát kevéssel az egyetem keletkezése után súrlódások tá­ madtak. Az alkalmat erre két tanuló elfogatása szolgál­ tatta, kiket egy polgárnak sértegetése miatt, Bozó Dániel a város bírája elfogatott, és a ta­ nács az egyetemi rector Belleczi Péter felszólí­ tására, a prímás és nádor figyelmeztetése daczára, kiszolgáltatni vonakodott, támogatva a kir. Kamara által. A király Belleczi panaszára 1641. november 27. Draskovich György győri püspök elnöklete alatt bizottságot nevezett, mely 1642. február havában Nagyszombatba jött, de a városi tanács ellenkezésénél fogva czélt nem ért. Időközben az egyetem két bűntettes tanulót elfogatott, az egyetemi biró Esterházy Dániel azokat halálra ítélte, és az egyetemi téren le is fejeztette!’ íme egy újabb kedves epizód az egyetem történeté­ ből, ismét a fanyalgók szíves figyelmébe ajánlva. tizenkettedik oldal Sokan akadnak, akik olykor számonkérő hangnem­ ben beszélnek az egyetem túlzott szigorról tanúsko­ dó szabályairól - elsősorban nekik lesz tanulságos a következő néhány sor. „Már egy évtizeddel az egyetem újjáalakítása előtt, a kir. helytartótanács a joghallgatókat az egyetemi szabályok szoros megtartására kö­ telezte, a leczkék hanyag látogatóit az egye­ temi polgárok sorából kitöröltetni rendelte. A Barkóczy prímás által 1764. évben kiadott fegyelmi szabályok, melyek a kir. Kúria által a Foglár-féle egri jogi tanintézet számára meg­ állapítottak szerint lettek szerkesztve, a jog­ hallgatók felvételét a tanév kezdete után csak két hétig engedték meg, kivéve, ha késedel­ műk elegendő okát mutatják ki; - azokat minden nap misére, ünnep- és vasárnapon szent beszéd hallgatására, és a Boldogságos Szűzről czimzett társulatban való részvételre, minden hóban, és nagyobb ünnepek idején gyónásra kötelezték. A tanév kezdetétől sz. György napjáig esti kilencz, azontúl tiz óráig volt csak szabad a szállásokból elmaradni. A csapszékek, gyanús házak látogatását, tánczot és álarczoskodást szigorúan tiltották; minden más fegyver kizárásával, csak a kard viselését, és azt is csak esti nyolcz óráig, engedték meg; ki a karddal visszaélt, ettől az igazgató vagy dékán által egyidőre meg lett fosztva. A do­ hányzást az utczán, minthogy a jó erkölcsök­ kel ellenkezik, az adósságcsinálást megtiltot­ ták, és ez utóbbi intézkedésről a város polgárai is azzal lettek értesítve, hogy a szülék nyílt be­ leegyezése nélkül kölcsönül adott pénzt el­ vesztik!’ Remélhetőleg senki nem rója terhűnkre azt, hogy elsősorban a negatívjelenségeket emeltük ki, hiszen mindez azzal a nemes tanító célzattal történt, hogy elejét vegyük azok újra elltarapódzásának. Álljon itt újfent egy jelentés, amely nem túlságosan kedvező képetfest a régmúlt idők jogászijairól... De vigyázat, nem utánuk csinálni! „A jogászifjak viselkedése, zabolátlansága és durvaságai miatt számos panaszról olvasunk. De ez a kor egyébként másutt is hasonló pana­ szokkal van tele. A XVII.-XVIII. században Bécsben is a fegyelem meglazulásának számos tanujelével találkozunk. A XVII. század köze­ pe óta alig múlt el esztendő, hogy a hallgatók, elsősorban a jogászok valakin a nyílt utcán halálos sebet ne ejtettek volna. Napirenden voltak a harcok a városi és katonai őrséggel. Nagyszombatban is egymást érték a panaszok a jogászok véres verekedése, engedetlensége és fegyelmezetlensége miatt. A vallásgyakorla­ tokból, ahol csak lehetett kihúzták magukat. Előfordult, hogy éjjel kóborló és verekedésre alkalmat kereső jogászok a papi seminarium szakácsát súlyosan megsebezték. Amikor pe­ dig a kari igazgató kari ülésben carcerra (bör­ tönbüntetésre) ítélte őket, az összecsődült jogászok kiragadták a pedellus kezéből az el­ ítélteket. 1766-ban ezen a panaszon kívül még a következő fegyelemsértéseket jelentette a kari igazgató: Zelenay tanár háza előtt éjjel macskazenét adtak, szitkozódva reá. A Fekete Sas kocsmában egy orvost kezén karddal sú­ lyosan megsebeztek. Semmiféle büntetés és több hallgató kizárása sem tudta megakadá­ lyozni az éjjeli kocsmai kihágásokat. Egy joghallgató, lordai György kihágásairól, melyek azonban korántsem voltak egyedülál­ lók, a következőket jelentette a kari dékán 1761-ben a káptalannak: A tanulmányi év kez­ detén szállásán nagy verekedést rendezett, asztalokat, székeket zúzott össze, úgyhogy a polgárok és polgárnők a magyar temperamen­ tum e kitörései elől az ágyak alá bújtak. Azután a szomszédba ment és dorbézolás után késeit is. Nemessége miatt nem lehetett őt bezárással megbüntetni. Más alkalommal szál­ lásadó gazdáját karddal megkergette és mikor azt egy más polgár védelmébe vette, annak házába is kivont karddal berontott, és miután az bezárkózott, meggyilkolással fenyegette meg. Ezért a dékán lecsukatta és jelentette a rektornak ’az ifjúi hévnek’ tulajdonított kihá­ gásokat. Ez azonban semmit sem használt, mert nem sokkal utóbb egy hatvanéves asszonyt támadott meg, ütlegelt, véresre vert. Ezért csak három napig volt elzárva; a dékán javulási Ígéretében bízva, tekintettel nemessé­ gére is, kibocsátotta. A prímás, mint főpásztor és az összes magyar­ országi tanintézeteknek a királynő akaratából kirendelt protectora a fegyelmezetlenség meggátlására, hogy a joghallgatók botrányos kihá­ gásainak elejét vegye, az egri jogakadémia pél­ dájára fegyelmi szabályzatot adott ki 1764-ben: Joghallgatót csak erkölcsi és tanulmányi bizo­ nyítvány alapján lehetett felvenni, melyeket a dékán útján a kari igazgatónak be kell nyúj­ tani!’ Tovább haladva a régmúlt jogászifjainakfegyelmi problémáinak bemutatásában, újabb, a mának is érvényes igazságokra, megszívlelendő, tapasztalati úton megszerzett bölcsességekre, jótanácsokra lel­ hetünk. .. A XVIII. század végén a korábbiakhoz képest előrelépés történt a fegyelem terén: „...Az, hogy sokat javult az iskola nevelő hatása, leg­ jobban kitűnik abból, hogy az ifjak az egyetem elvégzése után egészen más erkölcsi viszonyok között élnek most, mint régebben. Az, aki alighogy elhagyta az iskolát, féktelen életmó­ dot folytatott, az egyetemen sem lehetett an­ gyal. Ha megvizsgálják a mai gyakornokok, ún. juratusok és patvaristák életét és erkölcseit és összehasonlítják a húsz év előttiekével, meg fognak győződni arról, hogy mennyit javult a helyzet. Ki ne ismémé az akkori juratusok naponként elkövetett kihágásait. Ugyebár nagyrészük éjjel-nappal az utcákon kóborolt minden kihágást megengedve magának, a já­ rókelőket különösen éjjel megtámadva?! Nemde Pesten a kocsmákban, utcákon és köz­ �tereken gyakran verekedéseket keltettek, me­ lyek a lakosság nagy veszedelmével, sőt igen nagy kárral és véres gyilkosságokkal voltak összekötve?! Nemde azon idők zavargásainak lecsillapítására és megfékezésére katonaságot is kellett a városba hívni, amelyek eltartási ter­ hét a pestiek, akik azelőtt attól mentesek vol­ tak, ma is viselik? Nemde ebből a kicsapongó és féktelen ifjúságból némelyeket javító bün­ tetéssel, a városból való kiűzéssel, másokat megint másként kellett megfenyíteni. Másfe­ lől ki nem látná nagy vigasztalódással, hogy a mai idők jurátusai nemcsak minden ilyen fajta kihágástól tartózkodnak, hanem bizonyos ko­ molyságot, különös jellembeli és erkölcsi sért­ hetetlenséget mutatnak, olyan erényeket, amelyek elődeiknek legnagyobb részben isme­ retlenek voltak!’ No, de mielőtt megnyugodva hátradőlnénk, alig újabb húsz évvel később (az 1810-es évek­ ben) új rendszabályok bevezetésére lett szük­ ség: „...Fegyvert, fokost, hüvelyes botot és más súlyos testi sértésre alkalmas eszközöket szigorúan tilos volt viselni. Felügyelők is vol­ tak, akik a kávéházakat, kocsmákat és szóra­ kozó helyeket látogatták és az ott talált hallga­ tókat hazatérésre szólították fel. Még szülők társaságában sem volt szabad ezeket a helyi­ ségeket látogatni. Viszont e szórakozóhelyek tulajdonosai, aki már ismerték a felügyelő személyeket, ezeket nem engedték be helyi­ ségeikbe, amiért is egy ízben az egyetemi ha­ tóság a városkapitányt kérte beavatkozásra!’ (Forrás: Pauler Tivadar: A budapesti Magyar Ki­ rályi Tudományegyetem története, Budapest, 1880. és Eckhart Ferenc: A Magyar Királyi Tudomány­ egyetem története, II. kötet, Budapest, 1936. ) ítélet-összeállítás Kis karácsony, nagy összefogás Egy korsó sör ára: 250 Ft. Ennyi pénz kell egy tepsi csokoládés piskóta sütéséhez is. A kü­ lönbség azonban óriási. A sörből sok-sok kor­ só kell még, hogy mosolyogjunk, a piskótából azonban elég egy szelet és egy apró szívccske boldogsággal lesz tele. A szeretet mindennél többet ér. A szeretet birtoklása és a szeretet nyújtása egy nagyon szép dolog és nélküle az élet nem lehet teljes. Minden ember, szeretetet sugároz valaki felé, és szeretetet kap valakitől. Sok kisgyermek azonban önhibáján kívül, so­ ha nem tapasztalhatná meg a szeretetett mert szüleik egyszerűen eldobják maguktól Őket. Sok ember próbál ezeken a csöppségeken se­ gíteni. Kiemelkedik Böjté Csaba atya, aki már évek óta több ezer árvát nevel szerte Erdély­ ben. Az atya áldásos munkájának hála, mára már 11 gyermekotthon, 8 napközi és 1 kisma­ ma otthon várja az elesetteket. A kisgyerme­ kek egytől egyig keresztény és magyar nevelésben részesülnek. Az O karácsonyukat próbáljuk, a lehetősége­ ink szerint felejthetetlenné, boldoggá tenni. Szeretnénk, ha minden dévai árvácska asztalá­ ra kerülne ünnepi vacsora és minden gyermek boldogan tölthetné ezt a szent ünnepet. Mo­ solyogva és nem magába roskadva. Nem meg­ válaszolatlan kérdések között, hanem abban a boldog tudatban, hogy valahol, valakik gon­ dolnak Rájuk. Éppen ezért a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesület a Hallgatói Önkormányzatokkal karöltve, egy egyedülálló összefogást hirdet meg. December 3-17. között minden egyete­ men és főiskolán akciót indítunk, melynek során összegyűjtjük a magyar diákok adomá­ nyait. December 19-én pedig útjára indul a MEEX Mikulás, mely a felsőoktatás hallgatóinak ajándékait juttatja el a Böjté atya árvácskáihoz. A következő adományokra van leginkább szükség: - mindenek előtt tartós élelmiszer (olaj, tészta, cukor, konzervek), tisztítószer (mosópor, öblí­ tő), tisztálkodó szerek, háztartáshoz szükséges kellékek - alapgyógyszerek (vitaminok, lázcsillapítók, köptetők, kötszer stb.) - gyermek alsónemű (zokni, alsónadrág), mert ruházatot sokat kapnak, de ezeket kevésbé szoktak küldeni, és gyorsan kopnak - gyerekcipők - magyar nyelvű meséskönyvek, gyerekköny­ vek, üres füzetek, írószer, kifestő Ami kevésbé kell, azok a játékok (ilyet hála Is­ tennek kapnak) és egyéb ruházat (szerencsére sokan növik ki gyermekkori ruhájukat, így abból is kapnak bőven). Egy korsó sör ára. Ennyit kérünk mindössze. Ebből a pénzből Csaba testvér otthonaiban 1 gyermek egész napi étkezését megoldják. Ezen a pénzen vegyél egy csokit, vagy egy kg lisztet, és dobd be a gyűjtőládába. Hidd el, óriási örömet fogsz vele szerezni és egy kicsi szív lesz Neked hálás. Keresd szervezőinket az iskoládban, vagy tájékozódj a wwwmeex.hu-n. Csanda Gergely elnökhelyettes Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) Istenhozzád. Nem a mi dolgunk volt, és gon­ dolom, már így is többet mondtál el, mint sokszor szerettél volna. Mi élveztük, de hidd el, most kivételesen nem azért, mert kíváncsi­ ak vagyunk mind, pletykás nép, aki szeret más életébe belekukucskálni. Mert erre adtál le­ hetőséget bőven: 52 művet hagytál hátra, mind, mint egy kis csepp, egy szem életednek gyöngysorán. Történetek, színdarabok: de ha a függönyt félrehúztunk, Te álltái mögöttük. Figyelmes olvasódra rákacsintottál: „Látod? Ez Én vagyok” - és mi faltuk-faltuk a könyveket. Hol fájdalmas, hol mosolygós képet tártál elénk, de mi mindet szerettük: az, hogy mögöttük Te fel-felsejlettéi csak ajándék volt: drága, értékes ajándék. Látod, mégis mohók és önzők voltunk. Miután beadtad a derekad, és végre csak magadról írtál: a le életedről mi ostromoltunk a fojtatásért. Telhetetlen népség. Jobbnak láttad titkaidat a sírba vinni magaddal. És most? Haragszol ránk, ha kinyitjuk fiókjaidat, hátha, hátha ott a Für Elisc folytatása? Ne tedd; biztos lesz erre kísérlet, és ha találunk valamit, szégyenkezve bár, de mégsem fogunk tudni ellenállni. Ne haragudj ránk, ha ez valóban így lesz. És azért se, lia kicsit haragszunk... nem, nem jó szó: ha kétségbe vagyunk esve, hogy most már sose tudjuk meg, hogy volt, mi történt azután: a pont után, amit annak vagy bármely más könyvednek a végére tettél. Nem mintha egy újabb könyv ki tudott volna elégíteni minket. Látod? Úgy szerettünk volna melletted állni, vagy inkább Te lenni: hogy át is élhessük, örökre a miénk legyen minden könyvednek minden pillanata. Hogy sose kelljen lecsukni a fedelet. Talán épp azért, mert annyira hozzá tudtunk szokni a sorokat olvasva a jelenléted­ hez. Ahhoz, hogy magaddal viszel a könyv mögé, megfogod a kezünket, és ránk kacsin­ tasz: „Látod? Ez Te vagy”. Bocsáss meg, de én nem tudok nekrológot írni. Én most nem fogom leírni, hol születtél, mikor, hány díjat kaptál, hány nyelvre fordí­ tották le könyveidet. Nem tudok elbúcsúzni, mert még ennyi könyv után sem ismerhette­ lek eléggé. Az egyiket dedikáltad nekem. De mi személyesen sose találkoztunk. Igazságta­ lan dolog ez. Amíg él a másik, az ember úgy érezheti végtelen számút kérdezhet még tőle. De a következő könyvnapon nem leszel ott. Nem kutathatom ki, hol olvasol fel, mert ilyen nem lesz többé. Apám mesélte, hogy egyik könyvedről kaptam a nevem. De nem köszönhettem meg. Nem voltam az ország­ ban, vagy nem tudtam, hol vagy, vagy vizsgák voltak... mind, mind szánalmas és gyatra ki­ fogás... Olyan jó lenne biztosnak lenni benne, hogy lesz még alkalom. De legalább is remélni.hogy egyszer talán még meg lehet kérdez­ ni... nem is... elég lenne megköszönni. Min­ dent: a nevet, a történeteket, a kulcslyukat, amin bekukucskálhattunk. Egyszer újra talál­ kozni. Még azután is, hogy fájdalommal, ke­ servesen azt kellett mondani: Istenhozzád. Barát Zsófia tizenharmadik oldal �„Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Hundertwasser-kiállítás Január 13-ig látogathatunk el Hundert­ wasser egészen más felépítésű világába, egy másik bolygóra, amelyet itt a Földön is kialakíthatnánk, ha lenne hozzá akaratunk és kitartásunk. De amíg a kanonizált poli­ tikai és értelmiségi elit, szolgálva a gazda­ ság vezető irányítóit, tulajdonosait a profit megszerzésével és nem az örök emberi ér­ tékek helyzetével, kiútjával (vagy annak hiányával), az unokáink örökségével fog­ lalkozik, mint egy kalitkába zárt trópusi madarat, megcsodálhatjuk a felkínált egyéb lehetőségeket is. A Szépművészeti Múzeum egy olyan kiállítást hozott Ma­ gyarországra, amely a festő egész életmű­ véből válogat. Szemügyre vehetjük a gye­ rekkori rajzokat, fiatalkori akvarelleket, az érett kori festményeket, grafikákat, kárpi­ tokat, de a megvalósult általa tervezett, fel­ újított, átalakított épületeket is. Sok mindent mondtak már Hundertwasserről, különleges világáról, egyedi szemlé­ letmódjáról, filozófiáról, családjáról, életé­ ről. Hogy varázslatos is, különc is, festő, grafikus, építész is, és nem utolsó sorban környezetvédő... Stílusát tekintve is ha­ sonlították már a szecesszióhoz, az eklekti­ kához, de a naiv festészet is hatott rá. Önmagát organikus művésznek vallotta. Mégis, mintha ezek mögött a fogalmak és adatok mögött elveszne a lényeg. Mert nem volt különcebb egyéniség, mint sok művész, csupán kialakított, kigondolt és átélt filozófiája sokunknak pont akkor ke­ rült a szemünk elé, amikor épp a legna­ gyobb szükségünk volt szürke világunk ki­ színesítésére. A Friedrich Stowasser néven született mű­ vész homogén életművet hagyott hátra maga után, jellegzetes festői nyelvén szinte mindent elmondott életszemléletéből. Már fiatalon is lelkes környezettudatos ember lévén számos előadást tartott, kiáltványt fogalmazott, amelyben a természettel való harmónia és a környezetvédelem mellett érvelt. Az ember nem létezhet természeti környezete nélkül; bár a fogyasztóként de­ terminált statisztikai egység, amit régebbi korokban embernek neveztek arra törek­ szik. Az egyenes vonalú, steril, modem építészet riasztotta, számára a „boldog­ ságot adó tér”, a „szerethető tér” megte­ remtése volt a cél. Vallotta, hogy az ember­ nek három bőre van: az elsővel születik, a második az öltözéke, a harmadik pedig a liázának a homlokzata. Ennek megfelelő­ en épületei egyediek, a színes felületek, a szabálytalan fonnák jellemzőek rájuk, be­ ás átnőve burjánzó zölddel. A derékszög, az egyenes vonal nem hogy idegen a ter­ mészettől, de Isten akarata ellen való, már­ pedig az embernek vissza kellene térnie a természet közelségéhez, csak így tudja újra megtalálni a belső liannóniát. A kiállítás középpontjában azonban nem az épületei állnak, hanem a festmények, grafikák és a kárpitok kapták a hangsúlyo­ sabb szerepet. Bár a téma e műveknél is az épületek és a víz, a természeti elemek be­ kapcsolása az ember mindennapi környe­ zetébe. Hiszen a jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy az ember a Föld legkárté­ Ember az országút szélén „Az ember sorsa nem a csillagokban van, hanem a társadalmi rendben. Abban a szer­ kezetben, amit az emberiség a maga élete mögé váznak fölépített, s ami bennünket is, egyedenként, a levegőben tart, azon a helyen, ahová föltomásztuk magunkat, mi vagy az apáink. Néha ledől, és mi vele dő­ lünk. Ezt nevezzük sorsnak. Hogy dő­ lünk, vagy nem dőlünk!’ (Wass Albert: Ember az országút szélén). Czegei Wass Albert késve érkezett hoz­ zánk, de nem késett el. Napjaink legolva­ sottabb, hazai kortárs írójaként van köz­ tünk. Elfoglalta helyét, mert nem csupán olvasmányélményt jelentenek a művei, ha­ nem olyan maradandó élményt, amelyek által gazdagodunk. tizennegyedik oldal Wass Albert közéleti emberként való voltát elsődlegesen az Igazságot Erdélynek! Justice fór Transylvania! művéből ismeijük meg. Mert dőlt a társadalom rendje, és mi nem akartunk dőlni vele. Az igazság és az em­ beri méltóság iránt elkötelezett, hazájától elszakadt szerző vallja: „A világon minden nemzet erkölcsi kötelezettsége, hogy orvo­ solja a gyűlölet, a tudatlanság vagy a sovi­ niszta vakbuzgóság által ütött sebeket, és amennyire lehetséges, szüntesse meg az ér­ telmetlen emberi szenvedést!’ A totális diktatúra diszkriminációjától szenvedve, a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot fájlalva, megfogalmazta A magyarok elleni diszkrimináció Romániában című petícióját, amelyet a világ elé tárt, konyabb állata. Felépítettünk magunknak egy új világot, egy természet-ellenes vilá­ got, amelyről lassan kiderült, hogy élhetet­ len. De struccpolitikával elhitetjük ma­ gunknak, hogy ez így normális, holott alig látunk kiegyensúlyozott, önmagával meg­ békélt embert. A művész más alternatívát mutat. Minden embernek önálló döntése, hogy melyiket választja. Olyan világot fest, amilyenünk lehetne, ha az emberek már nem hagyták volna azt megváltoztatni. Számára a festés vallásos tevékenység volt, hiszen az alkotás által közelebb kerülhe­ tünk Istenhez, és segíthetünk másoknak is közelebb kerülni. A festő feladata, hogy létrehozzon egy nyelvet, és olyan területre vigyen, amelyek messze vannak. Amikor festett, úgy érezte, álmodott. A kép az álom eredménye, de nem tudta meghatá­ rozni az álom eredetét. Álmodott egy saját világot, de nem csak magának. Mert „ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új való­ ság kezdete” Nem fogadta el azt a keserű tételt, hogy az emberféléknek két élete van: az egünkben álmodik, a másikban pe­ dig elfeledi, amit álmodott. Nem volt forradalmár, nem akart harcolni, csak kiutat keresni, valami jobb felé elmoz­ dulni. „A célom az volt, hogy sok embert boldoggá tegyek. Szép és fontos dolgokat akarok az embereknek adni, amelyek szá­ mukra jelentősek és gazdaggá teszik őket” Ilyenkor az írás végén illene egy tanulsá­ got, összefoglaló valamit, mondjuk a sem­ mit kódoló szóval jellemezve, üzenetet közvetíteni. Ez Hundertwassert bemutat­ va nem lehetséges, mert ahhoz mi túlontúl „százasok” vagyunk, ami elsőként nekünk okoz hátrányt bekormozva lelkünk perisz­ kópját, amiből nem tudunk úgy kilátni, mint a Mester. Aradszki Dea Eljuttatta az Egyesült Államok Szenátu­ sába, a Kongresszusi ülés napirendi pont­ jává tette. Folyamodványt nyújtott be az elnökhöz, Jimmy Carterhez, és a Kong­ resszus számos tagjának megküldte. Az adott nemzet kormányának meg kell értenie, hogy „az alapvető emberi jogok tiszteletét akarjuk látni, és ez magába foglalja a magyarok jogait is, bárhol legyenek is a világon!’ — válaszolta Jimmy Carter. Az óceánon túl sokan 1956-ban hallottak először a magyarokról, és sokan Wass Al­ bert munkásságából, önfeláldozó elhiva­ tottságából szereztek ismereteket Erdélyről. (Igazságot Erdélynek! Dokumentumgyűjte­ mény, Justice fór Transylvania! A Documentary Kráter, 2006.) Kisida Erzsébet �A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal CD kritika Mostanra márfél órával is elmúlt késő' És egyébként is csak a menekülés kedvéért jöttem ide. És Te? Te csak az én következő hibám vagy, Mint ahogy én is Neked. Tudod, bárki lehetnél Isten kegyelmezzen még meg nem születettfiaidnak: Remélem, nem olyanok lesznek, mint én. De azzal ellentétben, amit rólam hallottál: Egyszer volt még lelkem... (Two Gallants: Despite What 'You’ve Been Told) Két Gáláns Férfi. Két „Pompás”, „Udvari­ as”, „Lovagias” férfi. Két Gavallér. Two Gallants. Aligha. Mármint előadónak, ok. Miért ne. De a név? Valami vicc? Egy Páz­ mány Szalon kapcsán kezdtem el gondol­ kodni azon, hogy tulajdonképpen, akkor hogy is van ez a befolyás dolog a zenével. Mert tény és való, hogy olyan zenét - külö­ nösen, ha könnyűzenéről beszélünk - szere­ tünk és hallgatunk, amilyen a hangulatunk­ hoz illik. Egy szakítás vagy rosszul sikerült vizsga után a nyavalyának sincs kedve vala­ mi idétlen zenéhez. De ha csak amolyan át­ lagos hangulatban vagyunk, működik ez a másik irányba is: elszomoríthat, melankoli­ kussá tehet, vagy épp felvidíthat egy-egy dal. A kezdő kiáltást adhatja akár a hangu­ latunk, akár maga a szám: a visszhangja egyik lesz a másiknak. A ráhangolódás pe­ dig nem egyszerűen a dallamra, vagy az ütemre történik. Bármilyen „könnyű” is a könnyűzene, mégis egy bizonyos komplexi­ tást képvisel: ebbe a felsoroltakon kívül ugyanúgy beletartozik az énekes hangja, a hangszeren való játék stílusa vagy a szöveg. Igen, pont a szöveg. Ez talán a leglenyűgö­ zőbb, ugyanis ezen keresztül mutatható be, mennyire empatikus lény az ember. Ha egy olyan számot hallunk, melynek fent felso­ rolt elemei tetszenek, alapból együtt fo­ gunk érezni a szövegével is. A latin macsó­ nak elhisszük, hogy most aztán ő tényleg nagyondenagyon megbánta a dógot, és az a lány neki olyan nagyondenagyon kell (és már szinte mi is megráznánk a lányt, hogy te kis bamba, tessék szépen csak visszamen­ ni ehhez a jókötésű fiatalemberhez). Az ugribugri hű-de-naon-menő-és-cool-és-hajjajde-mennyire-lázadó kiscsajnak el hisszük, hogy a srác, akit kinézett, valóban neki való, és azt a béna barátnőt már ejteni kéne.... Na, és akkor jön a Two Gallants és felborítja a teóriát. A most ősszel megjelent albumuk­ ról az első kislemez gyönyörű. Csak az első pár gitárpengetésből álló dallamot és az éne­ kes Adam Stephens rekedtes hangját hallva beleszerettem. Egyértelművé vált, hogy utá­ na kell néznem kicsodák, micsodák ezek, és főleg áthallgatni ezt az új kis albumot, kü­ lönös tekintettel erre a számra. Majd kezd­ tem ráébredni a szövegére. Hogy miket éne­ kel a kellemes szám fölé a srác. Hát azt, amit fent olvashatunk. Hogy milyen egy dög, kiégett, más embert kihasználó tud lenni egy pasas. O, van még ilyen szám a CD-ről bőven, itt van pl. a „Reflections of The Marionetté”. Itt a hang a következő módon hízeleg: „Kedvesem, Alig várom, hogy elmenj ebből a városból, elkéstél, de eddig sem akarta senki, hogy itt legyél. Amint egyik lábaddal a hátamon, másikkal meg a korláton állsz, nem azt akarom látni, ahogy elesel, hanem azt, ahogy végleg el­ buksz”. Ha az ilyen, és ehhez hasonló kije­ lentésekhez várnának empátiát, az ember kiröhöghetné őket. De nem teszik. A szöve­ gek nem magyarázkodnak, nem tesznek úgy, mintha tükröt akarnának tartani elénk, hogy „ti is mind ilyenek vagytok”. Nem, nem vagyunk ilyenek. Lehet, hogy pont így még nem éreztünk, nem viselkedtünk. Nincs semmilyen törekvés az empátia kicsi­ karására. És mégis, az album több, mint hallgatható. Egy ritka, egyedi hangzás. A számok hihetetlenül nyugodtak: van köz­ tük pár nagyon lassú szomorú-szerelmes szám, ahol az akusztikus gitár és a védje­ gyüknek számító szájharmonika egy olyan igazi country-s tábortüzes estét idéz; emel­ lett megférnek az ugyan szintén nem gyors ütemű, de a dobot kihangsúlyozó erősebb hangzású dalok is, mint a „Deader”, vagy a ravasz, settenkedő „Miss Merri”. Ezt a mos­ tani anyagot két nagy album előzte meg, a 2004-es „The Throes” és a 2006-os „What the Toll Telis”. Ahogy azt a viszonylag közeli dátumok sejtetik: sok idő nem volt a fejlő­ désre. Meg mondjuk akarat se nagyon. Mo­ noton helyett inkább egységesnek mond­ ható, hogy váltig hűek maradnak ehhez a néhol erőteljesen, néha csendesen szenvedő kissé blues-os, folkos hangzáshoz. Tekintve, hogy a jelenlegi zenei felhozatalban, ahol már a korábban árnyalt indie is egyre min­ dennapibbá válik, nagyon üdítően hangzik ez a két fiatal különc. A szövegek ellenére is. Sőt, főleg a szövegek miatt. Valóban anynyira antipatikus ez a szókimondás? Lehet, hogy pont ők mutatnak rá, mennyire nem az empátia a fontos? Ha felfedezzük ma­ gunkban a rosszat, a csúnyát, a gonoszát, nem feltétlenül az a dolgunk, hogy kima­ gyarázzuk magunkat. Nem jó színben kell feltüntetni azt, ami sötét, és a másikat amo­ lyan bűnsegédként magunk mellé állítani, hogy bólintson rá: ami bennünk megfogant, az tulajdonképpen egész szép és elfogadha­ tó. Amiről ők énekelnek, azok a saját barát­ ságtalan gondolataik. Nekünk is vannak, nekik is. Igenis lehet egy számot önmagáért, a hangzásáért, üteméért, dallamáért, hang­ szeren való játék stílusáért, az énekes lungjáért és főleg a kígyót-békát kimondó őszin­ teségéért szeretni. Az, hogy ha elhallgat az ének, a dob és a gitár, a valósat elmondva és fölismerve mit teszünk, már nem empátia­ kutatás dolga, hanem valami egészen más... Barát Zsófia tizenötödik oldal �Járó-Kelő: Szeged Avagy visszhangok, csend, türelem és áldás a valóságban Az egész szinte túl jó konstellációnak tűnik, hiszen vasárnap van, az októberi nemzeti ünnep elővasárnapja. Sehol egy lélek, ez pedig egy kisváros: enni is kéne, de főleg megírni, és elímélezni azt a Foo Fighters-ikket az ítéletbe. Ráadásul sürgősen. S lön: egy pizzéria. Amolyan átlagos-féle, csak itt az „átlagosba” egy pesti számára meglepően sok minden fér bele. Nem tudok választani: egyrészről az egyik pizzában van spenót, a másikban camambert sajt. Én mindkettőt szeretem, itt fönn ilyen „szokatlanabb” feltétek meg csak a puccosabb he­ lyeken vannak. Persze, megfelezik nekem a pizzát, semmi gond: így mindkettőt megkóstolhatom. Lássuk milyen csapolt sör van: hiába az idei Sziget átka, de rászoktam. Ja, hogy Kaiser§ vagy Gösser... ejnye, ejnye bár mindig ezt jelentené a nehéz döntés. Senki sem lepődik meg, amikor két rágás és egy-két korty között kihajtom a notebookom, és pötyögni kezdek. Ők halál komolyan gondolták az ingyenes WIFI-t. És írom a cikket, már nem pánikolok a leadás miatt. Ekkorra már igazából tud­ tam, hogy úgyis megoldom. Vagy inkább: ez a vá­ ros megoldja nekem. Talán nem így kellett volna indítani. Hanem ott ahol az egész valóban kezdődött: hogy leszállunk a vonatról és beleszippantottunk a szegedi levegőbe. A mellettem álló fiú felsóhajt: „végre, végre újra itt vagyok!”. Be kell vallanom, nem értettem, miért ez a felhajtás az ő lelkében. Voltam már egyszer-kétszer Szegeden a közelmúltban: egy szép kis város­ kának tűnt, de amolyan pesties fölénnyel nézelőd­ tem csak; úgy, mint az a turista, aki saját ottho­ nának felsőbbrendűsége tudatában szemlélődik. Micsoda tévedés. De ezt csak másnap kezdem ka- & » > pizsgálni. A villamosokon, buszokon halk zene szól, a plazma tévé reklámokat sugároz, és minden utas engedelmesen mutatja meg a bérletét a sofőr­ nek. Ez a kulturált modemitás teljesen békésen fér meg a város klasszikus jellegével. A fasor mellett gördeszka-park, és valóban: az egész város csak úgy hemzseg a deszkásoktól. Ők itt nem huligá­ nok: megadják nekik a teret, ők cserébe ugyan­ olyan tisztelettel szállnak fel a buszra, mint bár­ mely más utas. Micsoda csend... A Dóm, a Tiszapart, az épület „A Közművelődésnek”, a Főtér: mind-mind kicsit bágyadtan bambulnak bele a hű­ vös őszbe. Először nem értem, mi ez, amit érzek a városon: szomorúság? Rezignáltság? Gyász? Együtt kell lélegezni, be kell szippantani a Tiszát, a széles utcákat és a száradó levelek illatát, hogy rá­ jöjjön az ember: ez csupán a nyugalom. Ez „A Nyugalom”. Pesten nehéz felismerni, mert itt csak egy-egy szerencsés öt percben, ha elkapjuk. De eb­ ben a városban, ebben az őszi szünetben nem sza­ bad félni, hogy átadjuk magunkat neki. És végrevégre elengedem magam. Megszorítanám a kezét a mellettem lépkedőnek: vajon tudja, hogy már én is tudom? Hogy a mély sóhaj részemről is ezt je­ lenti: „értem”. És innentől minden más: az ízek, amelyek az itteni vendéglőkben mind olyan kifi­ nomultak, egyszerre még markánsabbak lesznek. Valódi gyönyörűség most már minden falat, a bor sokkal gyümölcsösebb, a Virág cukrászda sütemé­ nye után elégedetten nyalogatom a számat. Visszabambulunk a Dómra. Értem. Látod, megértettem. Kétség sincs bennem, hogy egy ilyen helyen meg lehet úszni október 23-át. Itt tiszteletben tartják az ünnepet, és a város szellemét is. Nem fogja azt senki bolygatni. Az ünnep is visszafogott, nehogy a város bóbiskolását megzavaija. Másnap reggel még van idő egy kis vaníliás csigára a Kerek Perec pékségben és egy cappuccinóra is. Utána viszont már szaladni kell a pályaudvarra. Nem, nem, még nem szaladni. Még egy kicsit lehet itt üldögéli a fő­ téren; szaladni Pesten kell; itt időben vagyunk. Napszemüvegben ülök és télikabátban. Csípi az arcomat a levegő. Belemosolygok a fényképező­ gépbe. Úgy érzem magam, mint egy feltöltött elemecske. Sokáig tarthat egy ilyen feltöltődés. A pesti zsongás megcsap ugyan, mikor leszállunk a vonatról, de hamar akklimatizálódok. A nyuga­ lom-telítettség megmarad. Meglepően sokáig. Aztán persze visszajönnek a szorongások, a sietés, a zh-k... A retinán mégis megmarad a pirosodó le­ velek színe, az épületek, a széles, kövezett utcák. Ezt megnézegetve vissza lehet idézni talán az ér­ zést is. A lélegzetvételt lelassítani kicsit. Ha csak öt percre is. EHAVI IDÉZET „Krisztus él, köztünk van!” Barát Zsófia � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2007 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource X. évfolyam 6. szám 2007. december 6. Abstract A summary of the resource. Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Subject The topic of the resource Tartalom Magyarország Plaza Gólyabál elsőre Azoknak, akik ott voltak Megalakult a Pázmány Kaszinó Felelősség a teremtett világgal szemben Deák Intézet? Hívő szó - Részvétel és távolságtartás A diszkriminált többség Fent kontra lent Tyúk vagy a tojás? Síppal, dobbal, habverővel... és csigával! Vagy igen, vagy nem A fiatal Petőfi Dsida Jenő 100 éves Jogászvilág régen Kis karácsony, nagy összefogás Búcsú Szabó Magdától (1917-2007) „Ne törődj a derékszöggel, lakj kerek házban!” Ember az országút szélén A kígyó és a béka esete a szájharmonikás gavallérokkal Járó-Kelő: Szeged Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2007. december 6. Date Created Date of creation of the resource. 2007. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1621kb+5156kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_X_6_20071206 Relation A related resource T00083 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_X_6_20071206 Ablonczy Zsuzsanna Koltay András Schanda Balázs Szendródi Szabolcs https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/20b64530ae0aa30925fe4c8dfca8da12.jpg a9a81c4ab0a23a99e2b3697c4f27d1ff https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5ba8791fe9a2f520d787b7706a03e74e.pdf e37f26d48bd8af8ace0fa893e15d264c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_üteUtJ</_l .2002053-0 ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ AZ ÉV IS ELKEZDŐDÖTT... SZABÓ MARCEL KILÉNYI GÉZA HERCZEGH GÉZA SMASHING PUMPKINS GREENPEACE TANDÍJ A100 ÉVES NYUGAT NEPTUN XI. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu 2008. március 10. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Közeleg a tavaszi Kari TDK addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” Belépő a joghallgatók országos megmérettetésére (Pázmány Péter) IMPRESSZUM tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála’.’ (Teller Ede) Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszer Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató). Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilcnyi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotók Lalii tás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Grecnpcace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy cscttintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok 2 3 3 4 4 5 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál._ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közömbösség rendkívüli veszélyére oly sok irodalmár, tudós, politi­ kus, művész hívta már fel a figyelmet - mégis a kreativitás, az odafi­ gyelés és a véleményalkotás erejét sokan alábecsülik. Gyakran az az ér­ zésem, hogy bár egyetemünk több száz hallgatója a hétköznapok bizo­ nyos könnyed társalgásai során, egy-egy kötetlen fórumon rendkívüli odaadással, hozzáértően és új távlatokat nyitva hangoztatja vélemé­ nyét, tesz érdekes észrevételeket, a többség valahogy mégis vonakodik remek képességeit komolyabb, nagyobb téttel bíró feladathoz is fel­ használni. Azoknak, akik egy-egy előadást hallgatva az adott téma iránt érdeklőd­ ni kezdtek, vagy egy jogi szakkönyvet olvasva gondolatban véleményt formáltak egy abban tárgyalt kérdésről, esetleg pontosan tudják, mi­ lyen területtel szeretnének foglalkozni a jövőben és elmélyülnének ben­ ne, vagy éppen kiváló előadói képességekkel és meggyőzőerővel bírnak, érdemes egy pillantást vetni a következő, 2008 tavaszán megrendezés­ re kerülő Kari Tudományos Diákköri Konferencia kiírására. Gyakran egy ötletes évfolyamdolgozat - amelynek alkotója nem is gondolt arra, hogy műve megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen - hívja fel a konzulens figyelmét a tehetséges szerzőre, de sajnos az is megesik, hogy a szerző egyszerű közömbössége miatt nem jut el egy jól megírt dolgozat a bemutatásig. Ezév tavaszán az április 7-ig beküldött művek szerzői vehetnek részt a 2008. április 2S-én, 14.00 órakor a II. János Pál Díszteremben megrendezésre kerülő Kari TDK-n. Ezen a konferencián a szerzőnek öt perce van dolgozata rövid bemutatására, majd további öt percben reagálhat a pályaműhöz kritikákat fűző opponens szintén öt perces véleményére. A Kar tanáraiból álló zsűri értékelése és ajánlása után nem csak a pénzjutalomban részesülő helyezettek, hanem rendsze­ rint minden résztvevő számára megnyílik az út az Országos Tudomá­ nyos Diákköri Konferencián való részvétel felé. A következő, 2009-es országos rendezvénynek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Allamés Jogtudományi Kara lesz a házigazdája. A szervezők azon meggyőző­ dését, hogy egy terjedelmes dolgozat önmagában nem jelent kiemelke­ dő teljesítményt, jól tükrözi azon előírás, miszerint a pályaművek ma­ ximum kb. 60 oldalasak lehetnek (100.000 leütés). A mennyiség helyett igen fontos szempont az eredeti témaválasztás és az egyéni vélemény­ alkotás. Ez nem jelenti azt, hogy ‘soha nem tárgyalt témát’ kellene ta­ lálni - ahogyan Marcel Proust írja, „a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot!’ Egy ilyen „valódi felfedezés” egyrészt rendkívül kellemes kö­ vetkezménnyel járhat, hiszen a díjat nyert hallgatók dolgozatát hatá­ lyos szabályzataink szerint védés nélkül, jeles minősítésű diplomadol­ gozatként fogadják el. Másrészt a konferenciákon résztvevő jeles szak­ emberek, elismert jogászok mindig örömmel üdvözlik a tehetséges fia­ talok munkáját, óriási elismerést hozva a hallgatóknak és Egyetemünk­ nek egyaránt. Remélem sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy a közömbösséget leküzd­ ve munkához lássanak, és vagy a közelgő tavaszi, vagy az őszi TDK ra benevezzék dolgozatukat. Az első lépések megtételeként'érdemes eUátogatm a hup^www.jak.ppke.htVhaUg/index.html oldalra, ahol részle­ tes információkat tartalmazó tájékoztatók találhatóak, majd minden­ kepp ajánlatos felvenni a kapcsolatot a konzuli „ TDK titkárral is. Jó munkát kívánok! denS meUett a tanszekl Pogácsás Anett Kari TDK titkár �A hallgatói fórumról Másodéves előadó, 2008. február 19. és 20. A vizsgaidőszak mindig rázós, mindenki belát­ hatja. Oktatót, titkárnőt és hallgatót egyaránt próba elé állító hónapok ezek. A sérelmes ügyek valamely szintjével mindenkor szükség­ szerűen számolni kellett, akár a „nagy számok törvényéből” következően, vagy „megenge­ dett hibaszázalék”-ként, vagy másként, ami még normális, életszerű dolog és teljesen rend­ ben is volna. A legutóbbi vizsgaidőszak kapcsán azonban olyan mennyiségű negatív visszajelzés, panasz és kritika fogalmazódott meg a hallgatók ré­ széről, amely már jelentős visszhangot váltott ki bizonyos egyetemi berkekben, valamint a HOK-nél. Bárkinek feltűnhetett ez az elége­ detlenség-hullám, akinek az ismeretségi köre legalább átlagos kiterjedésű (miként az pl. jó­ magámnak is feltűnt, noha túl sok ismerősöm nincs, és HOK-ös sem vagyok). A panaszosok és a Kar Hallgatói Önkormány­ zata természetesen a Dékán Urat is felkeres­ ték, aki igen megértőnek mutatkozott a hall­ gatók problémái iránt. Ugyanakkor - miután az egyéni panaszokkal nem tud mit kezdeni a panaszok összegyűjtését és rendszerezését kérte a HŐK képviselőitől. A sérelmet szenvedett hallgatói érdekek becsatornázása végett született a fórum ötlete, „nem az oktalan vagdalkozás jegyében, hanem a párbeszéd kezdeményezése, az Egyetem dol­ gozói és a hallgatói közötti együttműködés és közös munka szellemében” Ez a visszacsatolás (avagy „feedback”, ha úgy tetszik) bármely in­ tézmény vagy közösség rendeltetésszerű mű­ ködésének a része (kellene, hogy legyen). En­ nek révén barátságosabbá, a felvételizők szá­ mára is vonzóbbá lehet tenni az intézményt, mert meg kell szoknunk, hogy a felsőoktatás már nem az, mint tíz éve, hanem hogy erősöd­ nie kell a szolgáltató jellegnek, és hogy a hall­ gató az, aki iskolát választ. Mindezen előzmények után meghirdetésre ke­ rült az esemény, elektronikus úton és a tutori szervezeten keresztül egyaránt. A gyűlés(ek)en megjelenhetett minden hallga­ tó, de különösen azok érdeklődésére tartott igényt, akik szívesen megosztották hallgató­ társaikkal a sérelmüket, problémájukat az in­ tézmény eljárásával, oktatókkal, adminisztrá­ cióval stb. kapcsolatban. Szerencsés módon a megjelentek hajlandóak voltak távollevő ismerőseik problémáit is arti­ kulálni, másrészt pedig - minthogy sok eset­ ben ún. típusproblémákról volt szó, amelyek tömegesen fordultak elő - ezen típusproblé­ mák egyszeri felvetése is eléri majd azt a ha­ tást, mintha az azonos sérelmet szenvedett „látens” hallgatók is teljes számban megjelen­ tek volna. Valójában tehát jóval többen voltak jelen, mint első látszatra. Az inkognitó érdekében az összejövetelen ki­ zárólag hallgatók, valamint a HŐK képviselői vettek részt, hogy összegyűjtsék a panaszokat, és azokat - név nélkül - továbbítsák a Kar ve­ zetése, elsősorban a Dekanátus és a tanszékve­ zetők részére. A fejleményekről a HŐK hivatalos weboldalán (www.hok.jak.ppke.hu) közölnek majd tájékoztatást. A Fórum azonban - ha úgy tetszik - még nem ért véget: a HŐK részéről a weboldalon található fórum (www.hok.jak. ppke.hu/forum) „Hallgatói panaszok” rovatá­ ban továbbra is várják a panaszokat, észrevé­ teleket (akár név nélkül), amelyeket helyben meg is lehet vitatni, megoldási javaslatokat felvetni, észrevételeket ill. panaszokat lehet küldeni a hok@jak.ppke.hu e-mail címre is. Tart Adám Neptun kontra hallgató 2007. december 5. és 2008. január 14. Emlékez­ tek? Ha nem, akkor segítek. Vizsgajelentke­ zés és tárgyfelvétel. Bár szerintem az első idő­ pont sokkal emlékezetesebb... Ez egy vicces nap volt... Kari össznépi vizsgajelentkezés szerdán délután 15 órától, összekötve az új Neptun rendszer első nagy próbájával... Ja, és magára vessen, aki nem vett részt Neptun oktatáson... Koszi... Sokan már órákkal korábban berendezkedtek egy-egy számítógép mellé, felkészülve étellel és itallal a „rövidke” néhány órás kemény csa­ tára. 14:30 körül a rendszer már félig össze­ omlóban volt. És mit mondtak erre a hozzáér­ tők? 15 órakor totális káosz várható... Lassan én is gép elé ültem A, B, C, D tervvel a kezemben. 15 óra, itt az idő! Próbálok belép­ ni... próbálok... próbálok... és még mindig csak próbálok. Fél siker, ha a Neptun login-ig eljutok. 20 perc múlva már a hajamat téptem, körmömet rágtam, és legszívesebben kettőt belerúgtam volna a számítógépbe. A képer­ nyő pedig mintha csak kárörvendően moso­ lyogna rám, miközben szorgalmasan küldöz­ geti szívhez szóló üzeneteit: „Service Error, A jelentkezők száma elérte a maximumot, kér­ jük próbálja meg később...” Már a telefonvonalak is égtek. Egyik kezem­ ben mobil, a másikkal a billentyűzetet ütöm. „Neked sikerült belépni?” „Segítenél nekem is felvenni a vizsgákat?” AÁÁAA!!!! Segítség!!! Belépni?! Segíteni?! A Service Error-on tovább nem jutottam! 15:40 Végre nagy küzdelmek árán, háromszor leizzadva beírom a neptunkódomat, jöhet a jelszó. Na talán most sikerülhet. „Kérem vár­ jon!”. .. jó, várok, hiszen azt tanították, hogy a türelem rózsát terem... Várok... Lassan 10 perce várok... Várhatnák itt életem végéig... Befagyott a rendszer... Idegbeteg fejjel már csak abban bízom, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, és még találok számomra megfelelő vizsgaidő­ pontokat. Győzelem! Bejutottam! Egy vizsgát sikerült is felvennem, mire a mi drága jó Neptununk szó nélkül kidobott... Kezdhetek mindent elöl­ ről... 16 órára végre teljes a siker. Most már tudok segíteni, ha valakinek kell... Én még a szerencsésebbek közé tartoztam. Azt már nem is ecsetelném, hányán maradtak le a villámgyors jelentkezés miatt a kötelező gyakorlatokról, és hányán próbáltak még 17 óra után is egyáltalán belépni... Aztán január 14. Tárgyfelvétel reggel 8 óra. Volt, aki már nagyban vizsgázott, én még csak akkor kászálódtam ki az ágyból.. .Leültem kicsiny gépem elé, feltűr­ tem a pizsim ujját, ismét harc! Telefon a ke­ zemben, MSN-en bejelentkezek, jól jöhet a segítség... Mekkora meglepetés! 8-kor már be is léptem... Elsőre sikerült! Vajon miért?! Kö­ szönet az éppen akkor vizsgázóknak, így a felhasználók száma nem érte el a maximu­ mot... Nesze neked Neptun! Belépve nem kis nehézséget jelentett szá­ momra, a tárgyak felvételének hatalmas szakértelmet igénylő művelete... Percek tel­ tek el, mire rájötte'm, hol is kell elkezdeni... Szegény szüleim a földszinten nem igazán tudták elképzelni, miért ordibálok egyma­ gámban az emeleten... Aztán hosszasan fel­ sorolt jelzők után kivették a szavaimból... Neptun... Megvan! Rájöttem! Kijelölöm... OK... semmi... Nekifutok még egyszer... kijelöl... OK... semmi. Azt hiszem, most igénybe ve­ szem valamelyik segítségemet... Érkezik is a válasz: Jelöld ki, add hozzá, fogadd el és vis­ sza. .. És ez csak egy tárgy felvétele... Az biz­ tos, hogy nem unatkoztunk... Biztatásul, lesz még pár ilyen idegölő csatánk... Aztán menj el utána úgy vizsgázni, hogy a vizsgáid között jobb esetben van leg­ alább 1-2 nap, vagy örülj, hogy egyáltalán ta­ láltál üres helyet... Mindebből milyen végkövetkeztetésre jutot­ tam? WE LŐVE NEPTUN (csak ne kelljen használni...) Mihalics Vivien harmadib nldnl �Nemzetközi kapcsolatok Beszélgetés Szabó Marcel külügyi dékán-helyettes úrral Szabó Marcel karunk külügyi dékán-helyettese, az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék tan­ székvezetője, egyetemi docens. Tanult a cambridge-i és a Delfi egyetemen, a Pantheon-Assas, va­ lamint a Stanford egyetemeken. Dolgozott kormány- és nemzetközi jogi főtanácsadóként, oktatott a Szent Szív Katolikus Egyetemen, illetve a San Francisco-i Egyetem budapesti programján is. - Nagy vonalakban bemutatná Tanár Ur egyetemünk nemzetközi kapcsolatait? - Először is azt kell tudni, hogy egyetemünk nemzetközi kapcsolatai a diakok érdekében szer­ vezett nemzetközi kapcsolatok. Elsősorban te­ hát a diákokért, a diákok érdekében jönnek létre, és fejlődnek, és ennek következtében az elsődle­ ges kapcsolatok számunkra az Erasmus kapcso­ latok. Egyetemünknek jelenleg 32 európai egye­ temmel van bilaterális Erasmus magállapodása. Ezen egyetemek között több olasz, német és francia intézményt találunk, de van kapcsola­ tunk Norvégiától kezdve Portugálián át szinte mindegyik európai országgal, így gyakorlatilag minden diák megtalálhatja a számara szimpati­ kus célországot. Ezúton is szeretnék tehát bíz­ tatni minden kedves diákot, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert ez egy vissza nem térő alka­ lom, még altkor is, ha valószínűleg nem ezek lesznek a legnehezebb félévek egyetemi pályafu­ tásuk során, mert az a tananyag, amit kint el kell sajátítani, messze elmarad az itthoni alma mate­ rünkben eltöltött félév nehézségeitől Részlete­ sebb információkat egyébként e programmal kapcsolatban a kari honlapon találhatnak. - Az Erasmuson kívül vannak még a hallga­ tók rendelkezésére álló lehetőségek? - Igen A másik program, amire fel szeretném hívni a hallgatók, illetve a lap olvasóinak figyel­ mét, hogy egyre több lehetőség van kikerülni az Egyesült Államokba (a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekre) különböző ösztöndí­ jakkal. Sajnos ezen lehetőségek korlátozottab­ bak anyagi szempontból, de így is óriási előnyt jelenthet a hallgatók számára, hogy tandíjmente­ sen bekerülhetnek egy amerikai felsőoktatási in­ tézménybe, hisz az Egyesült Államokban lénye­ gesen magasabb a tandíj, mint az európai egye­ temeken, míg a megélhetési költségek nagyjából európai szintűek. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a végzés után lehetőség van MBA (Master of Business Administration) ösztöndíjak elnye­ résére is, ennek mikéntjéről is a kari honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. Akinek erős jo­ gi valamint közgazdaságtudományi háttere is van, és végzős, annak számára a legnagyobb karrierlehetőséget talán ez a kapcsolat jelentené. A sikeres pályázók a képzés végeztével egy éves szakmai gyakorlaton vehetnek részt egy ameri­ kai nagyvállalatnál, ami - mondanom sem kell hatalmas előny a munkaerőpiacon. - Milyen kapcsolata van karunknak a carnbridge-i egyetemmel? - A cambridge-i egyetemnek van egy programja, mely levelezős rendszerrel működik és az a lé­ nyege, hogy harmad-, negyed-, és ötödéves diá­ kok a rendes egyetemi képzés mellett részt vesz­ nek egy európai és angol jogi képzésen, melynek eredményeképpen a cambridge-i egyetemtől kapnak diplomát. Ilyen jellegű kapcsolata a cambridge-i egyetemnek Magyarországon egye­ dülálló módon csak a Pázmánnyal van. Ettől is, mint a többi kapcsolatunktól azt várjuk, hogy a Pázmány az elkövetkező években, évtizedben épp a nemzetközi képzései miatt váljon még szé­ lesebb körben ismertté. Azt is tervezzük, hogy bizonyos, az alapképzésben szereplő tantárgyak később idegen nyelven is lehallgathatók legye­ nek. Különös gondot fordítanánk ugyanakkor arra, hogy a hallgatók a magyar terminológiát is pontosan elsajátíthassák. Nem akarunk ugyanis úgy járni, mint az az angol nyelvű középiskola, ahol a diákok Orániai Vilmost csak WiÚiam of Orange-ként ismerték és az érettségin Narancs­ házi Vilmosnak fordították. Egyébként a Pázmány a nagy európai kutató­ egyetemek élvonala felé tart, efelé igyekszünk, nem akarunk egyek lenni Európa sajnos számos olcsó diplomagyárai közül és ennek elismerése­ képpen az IRUN (International Research Universities Network), a Nemzetközi Kutató­ egyetemek Hálózata is tagjává fogadott minket. - Miért fontosak a nemzetközi kapcsolatok és miért fontosak a külföldi tanulmányok egy diák számára? - Mert az a tudás, amit az ember azzal szerez, hogy egy idegen kultúrában van, és ott kell ma­ gyarként helyt állnia, a saját jogrendszerét össze­ hasonlítania egy külföldi jogrendszerrel, képvi­ selni egyetemét és karát, felmérhetetlen. Ezen kívül egyfajta önreflexiót is magában rejt, mert az embert kint rengeteg hatás éri, sok mindenen elgondolkodik és megtanulja magát egy kicsit kívülről szemlélni Honnan hová tart, mit szeret­ ne elérni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések me­ rülnek fel egy huzamosabb ideig tartó külföldi tartózkodás során, melyekre minden fiatalnak meg kell találnia a saját válaszát. Másrészről persze a külföldi tanulás segít elsajá­ títani az idegen nyelvű jogi szaknyelvet, mely önmagában is jelentős előnyt jelent a munkaerőpiacon való érvényesülésben és a szakmai előre­ haladásban, illetve előkészíthet magasabb szintű külföldi tanulmányokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idén a nagy amerikai egye­ temek, mint a Harvard, a Georgetown, vagy a Princeton toborzott magyar diákokat saját, nemzetközi kapcsolatok és diplomácia témájú képzéseire, melyek természetesen világszínvo­ nalú tudásanyagot adnak hallgatóiknak. - Milyen irányban tervezi Tanár Úr a kapcso­ latok továbbfejlesztését? - Az angolszász országok felé szeretnénk ki­ csit erőteljesebben orientálódni, hiszen az an­ gol nyelv ismerete manapság nélkülözhetet­ len. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de még az ügyvédi pályán is, hiszen ebben a globalizálódó világunkban szinte elkerülhetet­ len egy ügyvédi praxisban, hogy valaki ne ke­ rüljön kapcsolatba külföldi ügyfelekkel. Egyébként a Pázmány már ma is Magyarorszá­ gon szinte egyedülállóan jó kapcsolatokkal ren­ delkezik amerikai egyetemekkel, így - mint már említettem - a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekkel és Cambridge-ben is is­ mernek bennünket, a cambridge-i egyetem dé­ kánja, James Crawford professzor a karunk díszdoktora. Ennek apropóján szeretném azt el­ mondani, hogy a Pázmány Egyetem neve nem­ zetközi jogi vonatkozásban is ismert a külföldi jogász társadalom számára, mert a két világhá­ ború közt a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság tárgyalta a Pázmány Péter Királyi Egyetem kontra Csehszlovákia ügyet és ennek kapcsán szokták kérdezni külföldi jogászok, hogy ez még mindig ugyanaz az egyetem-e, és ilyenkor min­ dig el kell mesélnem egyetemünk bonyolult, a hallgatók számára azonban már egészen bizto­ san ismert történetét. Ziegler László Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Egyetemünk oktatói, hallgatói számára egyaránt örömteli hírként jelenthetjük be - és a könyvtár-támogatási pályázat feltételei alapján nyilvánosan is közölnünk kell -, hogy a Ja­ pán Alapítvány (www.jfbp.org.hu) immár két ízben nagyobb könyvadománnyal támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvtárát. Az elmúlt két évben érkezett, összesen félszáz, túlnyomórészt angol nyelvű szakirodalom a japán jog- és alkotmányfejlődés alapjaitól kezdődően a japán társadalom, vallás, történe­ lem, gazdaság és politika témakörét oleh fel. A könyvek egy része - tematikai bontás sze­ rint - a Kari Könyvtárban található meg, a másik részé pedig, hangsúlyozottan a jog- és al­ kotmánytörténeti tárgyuak, a Jogtorteneti Tanszék könyvtárában kaptak helyet. Haszno­ san forgathatják a müveket a japán jog iránt érdeklődő hallgatók, illetve mindazok, akik e távol-keleti társadalom es kultúra sajátosságait közelebbről is meg akarják ismerni. Kalocsai Ilona - Tamás Csaba Gergely negyedik oldal �Tíz éve született ítélet a GabcíkovoNagymarosi vízlépcső perében Herczegh Géza Professzor Úr Karunkon tartott előadást A hágai Nemzetközi Bí­ róság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet a Gabcíkovo-Nagymarosi vízlépcső perében. Az ítélet tizedik évforduló­ járól november 8-án az Európajogi és Nemzet­ közi Közjogi Tanszék TDK rendezésével em­ lékezett meg, amelyre meghívott előadónk Dr. Herczegh Géza profes­ szor úr, akadémikus, az Alkotmánybíróság volt helyettes elnöke, a Nemzetközi Bíróság egykori - magyarként mindeddig egyedüli - tagja (1993-2003) volt. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy az előadást - melynek színvonalát Kovács Péter professzor úr és Adány Tamás tanár úr jelenléte is. garan­ tálta - az érdeklődők nagy száma miatt az eredetileg tervezett terem he­ lyett a Díszteremben kellett megtartani. A másik ok bizonyára maga a téma volt, mely ma is fontos, vegyes érzelmeket kiváltó - és a köztudat­ ban gyakran homályos. A rendhagyó TDK Kovács Péter profeszszor úr köszöntőjével és rövid bevezetőjével vette kezdetét, amely után Herczegh Géza professzor úr belefogott, hogy röviden fölvázolja, mi is tulajdonképpen ez a Bős (merthogy ez Gabcíkovo magyar neve évszázadok óta) -Nagymarosi vízlépcső ügy, amely miatt akkoriban tízezrek mentek az utcára, és tün­ tetésekkel követelték, hogy ne épüljön meg, és amely olyan, mint egy „vízikígyó”, amely mindig tekeredik, fordul még egyet. Ami az előzményeket illeti, 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megbízottai - a KGSTérdekek nem elhanyagolható preszsziójával - Budapesten aláírták a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról szóló szerződést. Ez tartalmazta volna a dunakiliti víz­ tárolót, a csúcsra járatással működtetni kívánt bősi erőművet, a nagy­ marosi vízlépcsőt stb. - mindezeket úgy, hogy rájuk külön-külön sem az energiaellátás miatt, sem a hajóforgalom miatt, sem árvízvédelmi okok­ ból nem volt szükség, a környezeti értékek védelme pedig még margi­ nális kérdésként is alig jött szóba. A korábban példátlan méretű és telje­ sítményű propaganda-komplexumnak azonban meg kellett épülnie. A rendszer hibáit és fogyatékosságait egyre karakterisztikusabban megtestesítő létesítménnyel szemben nálunk a társadalmi ellenállás fok­ ról fokra nőtt. Eközben az 1993. január 1-jén Csehországtól különvált Szlovákiában a vízlépcső szinte nemzeti üggyé vált - hiszen az egyéb­ ként tisztán magyar Csallóköz területére építhettek végre „valami szlo­ vákot” -, és az építési munkálatokkal sokkal előrébb jártak. így az ellen­ tét Magyarország és Szlovákia vitájává transzformálódott, és mindkét oldalról egyre erősebb politikai színezetet is kapott. A magyar kor­ mányzat az érdekek között lavírozva eleinte gyorsította az építkezése­ ket - hogy utolérjük a szlovákokat -, majd a politikai átrendeződés sze­ lét megérezve fokozatosan lassította a munkálatokat, végül 1989 no­ vemberében bejelentette azok abbahagyását. (Érdekesség, hogy a jegy­ zőkönyveket az akkor a Kormány elnökhelyetteseként hivatalban lévő Medgyessy Péter írta alá, Horn Gyula külügyminisztersége alatt.) A másik fél ez ellen természetesen tiltakozott, hiszen ekkor már anyagi­ lag is érdekelt volt a vízlépcső-terv végigvitelében. Elszántságukat mu­ tatja egy alternatív terv előhúzása, amely az eredeti, 1977-es szerződést úgy módosítaná, hogy magyar közreműködés nélkül, szlovák területen megépülő gáttal a vízlépcső megépíthetővé váljék. (Ez volt az ún. C va­ riáns lehetősége.) Ennek munkálataiba bele is fogtak, és nem voltak haj­ landók leállítani - amire válaszként a magyar Kormány bejelentette, hogy a szerződést 1992. május 25-ei hatállyal megszűntnek tekinti. A Duna elterelési munkálatait a szlovák fél ennek ellenére végigcsinálta. A hágai bíróság tárgyalóterme A viszonyt mindkét fél érdekében rendezni kellett. Szlovákia úgy érez­ te, a jog az ő oldalán áll, és semmilyen megértést nem tanúsított a ma­ gyar fél érvei iránt, ti. minek építsünk drága, gazdaságtalan erőművet, amely a környezetet - és a főváros ivóvízkészletét is - veszélyezteti. A két ország képviselői ezek után 1993. április 7-én „kompromisszummal” a Nemzetközi Bíróság elé terjesztették a jogvitát. Ez alapján a Bíróság­ nak három kérdésben kellett döntenie, amelyek röviden: 1. Jogo^ volt-e a magyar fél részéről a bős-nagymarosi munkálatok fo­ kozatos leállítása? 2. Volt-e joga Csehszlovákiának a C variáns megépítésére és működte­ tésére? 3. Melyek a jogkövetkezményei annak, hogy a magyar fél megszűnt­ nek tekintette a szerződést? A Nemzetközi Bíróság 15 független bíróból álló testület, melyben a vi­ lág fő jogrendszerei képviseltetve vannak; Statútum alapján működik, amelynek minden ENSZ-tagállam automatikusan részes államává válik. A testületet a felek ad hoc bíróval is kiegészíthetik. Ebben az ügyben a Szlovákia által jelölt ad hoc bíró a volt lengyel külügyminiszter Krzysztof Skubiszewski volt, aki egyébként 1993-ban éppen Herczegh professzor úrral együtt pályázott a rendes bírói posztra is. A peres fe­ lek képviselői közül elég kettőt kiemelni: Hazánk oldaláról James Crawfordot, a szlovák oldalról pedig Alain Pellet-t. Az ügy anyaga mintegy tizenkétezer oldal volt. Ami az esélyeket illeti, Szlovákia hivat­ kozhatott a nemzetközi szerződések jogára, mint a nemzetközi jog klas­ szikus és nagyrészt kikristályosodott integráns részére. Magyarország pedig főleg a környezetvédelmi jogra hivatkozott, amely akkoriban még fiatal, viszonylag új és puhább jogterületnek számított. A vita - szá­ mos technikai szakkérdéssel tarkítva - lényegében arról szólt, hogy a magyar fél szerint a vízlépcső súlyos és visszafordíthatatlan környeze­ ti károkat okozna, ezért annak meg nem építése részéről teljesen indo­ kolt volt, a szlovák fél szerint azonban Magyarország ezzel a magatar­ tásával elszegte a szerződést. (Az eseményeket tarkította az 1994-es ma­ gyar politikai hatalomváltás, és az új miniszterelnök utasítására a szlo­ vák féllel a vízlépcsőrendszer némileg módosított megépítéséről (!) ti­ tokban tárgyaló „Göbölyös-féle delegáció”. Tehát míg Hágában a ma­ gyar fél bőszen tiltakozott és védte a környezetet, közben hatalmi elit ötödik oldal �és a „betonlobbi” hirtelen éppen a mielőbbi építkezésben lett érdekelt. Bár a két fél együtt bármikor visszavonhatta volna a pert, az akkori mi­ niszterelnök, Horn Gyula valószínűleg abban reménykedett, hogy majd a Nemzetközi Bíróság kikényszeríti a vízlépcső megépítését, ezzel meg­ hozza helyette a népszerűtlen döntést.) Mit is tartalmaz a Bíróság ítélete? A furcsa döntés alapján a magyar fél­ nek nem volt joga felmondani a szerződést ökológiai végszükségletre hivatkozva, de az elavult terv már meghaladott, ezért kivitelezhetetlen, ezért Magyarország nem köteles Nagymarosnál vagy máshol vízlépcsőt építeni. Még furcsább a következő tétel, amely szerint Szlovákiának jo­ ga volt a C variáns megépítéséhez folyamodni - de nem volt joga azt üzembe helyezni! Milyen szerződés az, amely érvényben van, de még­ sem kell betartani? Milyen erőmű az, amely megépíthető, de nem lehet üzembe helyezni? A válasz adódik, ha visszatekintünk az időpontokra: Azért volt joguk a szlovákoknak megépíteni a C variánst, mert mi ezek után mondtuk fel a szerződést, vagyis - a contrario - ha nem lett volna joguk megépítem azt, érvényes lett volna a mi felmondásunk. Ezt pe­ dig a Bíróság nem mondhatta ki, már csak a pacta sunt servanda elve miatt sem. A harmadik kérdést a Bíróság a felek vagyoni követeléseinek kölcsönös elengedésével látta megoldhatónak. Az ítélet fogadtatását és utóéletét hosszan lehetne ecseteim, elég csak a kétes hírű „Bacó-Nemcsók-féle delegáció” tárgyalásaira utalni, mely ti­ tokban olyan keretmegállapodás tervezetet fogadott el, amely alapján az ítélettel ellentétben - mégis kiviteleznénk módosított formában a víz­ lépcső terveit. Utalhatunk az 1998-as botrányra is, amikor mindez kipat­ tant, és hatásai bizonyára még a választásokat is befolyásolták. Zárszóként engedtessék meg a professzor urat is szemmel láthatóan ér­ zékenyen érintő dilemmának a felvetése. Milyen kormányzat az, amely azért folytat egy pert, hogy azt elveszítse? Milyen vezetők azok, akik egy külső fórumnak az országra nézve kedvezőtlen döntését várják, hogy ne kelljen annak felelősségét maguknak viselniök? Milyen érték­ rend szerint adható kitüntetés azoknak, akik ebben a jelentős kárt oko­ zó folyamatban megkérdőjelezhető szerepet játszottak? Ha ezek a gon­ dolatok felvetődnek bennünk, és igyekszünk a tanulságok leszűrésével ezt a dilemmát föloldani, akkor már nem hiába foglalkoztunk a kacifán­ tos bős-nagymarosi üggyel - akkor már nem hiába készülünk a jogi hi­ vatásra. Herczegh Géza professzor úr, köszönjük szépen! Nagy Gusztáv Mestertanár Aranyérem kitüntetést ✓ kapott Kilényi Géza Professzor Ur Nagy megtiszteltetés érte Karunkat novem­ ber 12-én. Ekkor került sor ugyanis az Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) értékelésére, és ennek keretei között a Pro Scientia Aranyérem ki­ tüntetések átadására. A rangos elismerést az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapí­ totta, és 1989 óta kétévenként - az OTDK-k éveiben - kerül kiosztásra. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést azok a hallgatók kap­ hatják meg, akik kimagasló tanulmányi ered­ ményeik mellett tehetségükről és elmélyült szaktudásukról az OTDK-k alkalmával is szá­ mot adtak. A Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetés pedig azoknak az okta­ tóknak ítélhető oda, akik legalább 10 éve ered­ ményes tudományszervezői, tehetséggondo­ zói tevékenységet folytatnak, számos sikeres OTDK dolgozat konzulensei voltak, közéleti és szakmai megbecsülésnek örvendenek. Az említett ünnepi ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Szendrő Péter, az OTDT el­ nöke, Csányi Sándor, az OTDK-k egyik leg­ főbb mecénása, valamint Arató Gergely, az OKM államtitkára (Hiller István miniszter nevében) adta át az elismeréseket. A leírtak alapján nem lehet túl meglepő, hogy Kilényi Géza professzor úr egyike volt a Mes­ tertanár Aranyéremmel kitüntetetteknek. Pro­ fesszor úr ugyanis - kiemelkedő közéleti mun­ kássága, magas közjogi pozíciói mellett - min- hatodik oldal dig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyetemi oktatásnak, ezen belül is a hallgatók demonstrátori és TDK-tevékenységének. A Kar alapítása óta tantárgyjegyzője és máig elő­ adója is az Alkotmányjog főtárgynak. Tartott speciálkollégiumot is, főleg demonstrátorok­ nak, valamint a Doktori Iskola megalakulása óta az Összehasonlító alkotmányjog című tár­ gyat is oktatja a doktoranduszoknak. Legújab­ ban ő oktatja az Összehasonlító közjog című IV évfolyamos stúdiumot is. Az említett tantár­ gyakhoz több jegyzetet és tansegédletet is írt. Előadásai és egyéb szereplései rendszeresen megtöltik az egyetemi előadótermeket, kö­ szönhetően kiváló, utánozhatatlanul egyéni előadói stílusának, gyakorlatias, ugyanakkor a tradíciókra és a szerves jogfejlődésre is te­ kintettel lévő szemléletének. Előadásaiban a tananyag pontos ismertetése mellett ugyan­ úgy helyet kap a hatályos szabályozás jobbító szándékú kritikája, mint a több évtizedes gya­ korlati tapasztalatok ismertetése, vagy a de lege ferenda javaslatok - hiszen professzor úr a rendszerváltás óta vezető szerepet játszik a közjogi kodifikációs munkálatokban. Éppen ezért jól illik rá a 70. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötet címe: Formatori luris Publici, a közjog alakítója. Sajátos, de mindig korrekt és igazságos vizsgáztatási módszere miatt hallgatói mint vizsgáztatót is tisztelik. Az Alkotmányjogi TDK vezetőjeként igyek­ szik a tantárgy iránt különösen is érdeklődő hallgatóknak lehetőséget biztosítani elmélyül­ tebb szakismeretek megszerzésére, és nyilvános szereplésre. A hallgatók érdeklődését felkeltő előadásainak és TDK-szervező tevékenységé­ nek is köszönhetően mindig sok demonstrátora volt, akik kutatási tevékenységének irányításá­ ra tanrenden kívül sem sajnálta az időt. A „tűz­ keresztségen átesett” egykori demonstrátorok és TDK tagok közül ma már jónéhányan a jogi közélet csúcsszerveinél dolgoznak, illetőleg egyetemi oktatók. Tanítványai az egymást kö­ vető OTDK-kon számos helyezést értek el, emelve ezzel a Kar hírnevét is. Kilényi professzor úr mind hallgatói, mind kollégái körében nagy tiszteletnek és megbe­ csülésnek örvend. 2006-ban, 70. életéve betöl­ tésekor professzor emeritus-i címet kapott, azonban oktatói, tudományos tevékenysége és munkakedve azóta is töretlen. Szakmai ered­ ményein kívül precizitásával, pontosságával, rendkívüli munkabírásával és egyéb emberi tulajdonságaival mindig igyekezett személyes példát is mutatni környezetének. Ami a Pro Scientia Aranyérmet illeti, a kitün­ tetés jelentősége miatt helyénvaló azok felso­ rolása, akik Karunkról már korábban ebben a kitüntetésben részesültek, hiszen megérdem­ lik az említést: Pro Scientia Aranyérem kitün­ tetésben részesült Landi Balázs tanár úr (2001), és idén Navratyil Zoltán, aki kiemelke­ dő egyetemi tanulmányai és két OTDK-n is eredményes szereplése után megérdemelten vehette át az elismerést, és akinek ez úton is gratulálunk. Pro Scientia Mestértanár Arany­ érem kitüntetésben részesült Jobbágyi Gábor professzor úr (2001), Kari TDK elnök, aki év­ ről évre gondosan szervezi és vezeti a TDK munkálatokat, motiválja a hallgatókat az OTDK-n való szereplésre, és maga is számos díjnyertes OTDK dolgozat konzulense. Zlinszky János professzor úr mint Témaveze­ tő Mester (1995) részesült a kitüntetésben, és iskolateremtő, utánpótlásnevelő, mentori ér­ demeit később Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremmel (2003) is elismerték. Rendkívüli büszkeségre adhat okot, hogy idén egy újabb Mestertanár Aranyérmes pro­ fesszorral lettünk gazdagabbak. Ez jogos és megérdemelt elismerés Kilényi Géza profes­ szor úrnak, és elismerés Karunknak is. Vissza­ igazolása az oktatók kiválóságának, és - min­ den egyéb kimutatás ellenére - a TDK munka eredményességének. Tisztelt Professzor Úr, az egész Kar nevében gratulálunk a kitüntetéshez! Nagy Gusztáv �A Hallgatói Mozgalom hírei Beszámoló a 2008. február 9-én tartott egri HÖOK Közgyűlésről A Közgyűlés egyhangú döntéssel állásfogla­ lást fogadott el, amelyben arra kéri a hallgató­ kat és mindenkit, akik eddig is támogatták cél­ jainkat, hogy a március 9-i népszavazáson ve­ gyenek részt, és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. „Mivel a népszavazás az utolsó lehetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmű­ en elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallga­ tói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallga­ tókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és tá­ mogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét” A 9. napirendi pontban Török Márk számolt be a Hallgató Mozgalom jubileumáról. A HÖOK ősszel ünnepli 20. születésnapját. Sze­ gedi Tudományegyetem Hallgatói Önkor­ mányzatával kart karba öltve méltóképpen kí­ vánjuk megünnepelni e jeles alkalmat. (Es nem felejtjük el: A Hallgatói Mozgalom Szegeden született 1956. október 16-án (MEFESZ).) A 13. napirendi pontban a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról és ifjúságpolitika aktuális helyze­ téről tartottam előadást közel 40 percben. Az előadásom elején felhívtam a figyelmet az ál­ lam ifjúsággal kapcsolatos felelősségére -, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami érdekre. Idéztem Howard Williamson ifjúságpolitika kereteit meghatározó gondolatait. Bemutat­ tam a hármas, Európa Tanácsi, közösségi és hazai szabályozási környezetet, valamint az Országgyűlés 2007. október 29-én nagy több­ „Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma” Fotókiállítás Bistritz (Beszterce), Hermannstadt (Nagyszeben), Klausenburg (Ko­ lozsvár), Kronstadt (Brassó), Mediasch (Medgyes), Mühlbach (Szászse­ bes), Schassburg (Segesvár) és Siebenbürgen (Erdély) - az erdélyi szá­ szok nevezik így Erdélyt és egyes városait. 2008. február 16-án, szombaton, Farkas Márta, a Saxlehner András Egyesület vezetője és Gerencsér Balázs, a Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutató Műhely vezetője nyitotta meg karunk aulájában megtekinthe­ tő fotókiállítást, melynek címe: Magyarországi németek és erdélyi szá­ szok tegnap és ma. A kiállítás az erdélyi szászok és a magyarországi németek többszáz éves, a történelmi és a mai Magyarország kultúráját és fejlődését meg­ határozó emlékeit mutatja be. Művelődéstörténet, néprajz és olykor jogtörténet is megmutatkozik a nemzetiségek ünnepeit és hétköznapja­ it, a kitelepítést és a fennmaradt emlékeket bemutató képeken. A megnyitó során Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes Bolyai Tudo­ mány Egyetem professzora rövid előadásában ismertette a szászok múltját és jelenét, amely keretet adott ahhoz a dokumentumfilmhez, amelyet a résztvevők ezt követően tekinthettek meg a tanári klubban. A Dunatáj Alapítvány által, Buglya Sándor rendezésében készített hat­ részes dokumentumfilm első két részét tekinthettük meg, amely $ltal közelebb kerülhettünk az erdélyi szászok életéhez, amely szerves része a magyar történelemnek is. A filmben megismerhetjük a szászok épít­ kezését, vallási hagyományait és azt a kultúrát amelyet magukkal hoz­ tak az óhazából. Mára már alig pár ezer szász él Erdélyben. Nagy részüket készpénzért „adta el” a dikta­ túra. Mára kultúrájuk fennma­ radását rengeteg tényező fe­ nyegeti, akadályozza. Reméljük, hogy ezzel a kiállí­ tással továbbítani tudjuk, és ezzel a szász és a német (sváb) kultúra megőrzéséhez hozzá tudunk járulni. A kiállítás anyagát a Budake­ szi Város Német Önkormány­ zata által, valamint Pozsony Ferenc professzor által a szer­ vezők részére bocsátott képek, rajzok és térképek alkotják, séggel elfogadott határozatát. Ezt követően is­ mertettem a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célját, bemutattam a stratégiaalkotásért felelős szak­ értői testület tagjait - röviden: A szakértői tes­ tület tagja a szakértői/érdekképviseleti szerve­ zetként felkért HÖOK képviselője is. A Nem­ zeti Ifjúsági Stratégia komplex megközelítést követ -, az integrált ifjúságpolitika jegyében. Összefoglalásképp’ az intézményesített szervezeti/finanszírozási háttér szükségességét, a szabad részvétel és az egyenlő hozzáférés, a nyilvánosság és a visszacsatolás fontosságát emeltem ki. A 18. napirendi pontban Szávay István Kár­ pát-medencei Hallgatói Alapítvány létrehozá­ sáról szóló előterjesztését a Közgyűlés ellen­ szavazat és tartózkodás nélkül támogatta. Teleki László amelyek megtekinthetők március végéig. A kiállítás a tavasz folyamán továbbutazik Szegedre és Kolozsvárra. A megnyitóról és a programokról a Flachbarth műhely honlapján lehet bővebb információkat találni (www.jak.ppke.hu/flachbarth). A szászok­ ról szóló dokumentum­ film egyes részeit az Összehasonlító Ki­ sebbségvédelem szemi­ nárium keretében a ta­ vasz folyamán előre láthatólag bemutatjuk, amelyről részletesebb információk szintén a honlapon, valamint a Közigazgatási Jogi Tanszék hirdetőjén le­ het találni. Horváth Viktória Tegyünk a gyermekekért! A 2007 áprilisában felvetődött párunkban az ötlet, hogy hogyan tud­ nánk segíteni a magunk módján, a hátrányosabb sorsú gyerekeknek. Az ötletadó az Országgyűlés napirendje volt. A megszorítások a leg­ kisebb települések gyermekeit sújtották a legjobban. Ezért gyűjtést rendeztünk a kőteleki óvoda javára. Sokan kérdeztétek, miért pont er­ re az óvodára esett a választásunk. Alikor elkezdtük a keresést három megye élvezett elsőbbséget. Próbál­ tunk olyan intézményt keresni, ahol céltudatosak, szerények és rendel­ keznek alapítvánnyal. Hosszas válogatás után találtunk Kőtelekre. Ez a település 36 kilométer­ re van Szolnoktól északra. Körülbelül 1800 fő lakóhelye. Dinamikusan fej­ lődő község, ahol a mai politikai helyzetben sem veszítették el az optimiz­ musukat, és erőn felül fejlesztik falujukat, nem is kevés sikerrel Látogatásunk alkalmával nagy szeretettel vártak bennünket. Az óvo­ da sajnos már csak két csoporttal működik. Az összegyűlt pénz egy ré­ szét az óvoda alapítványi bankszámlájára utaltuk, másik részéből pe­ dig rollereket és más kerti játékokat vettünk. A pénz mellett össze­ gyűlt még jelentős mennyiségű játék és ruha is. Aíásodik utunk alkal­ mával, az óvodai foglalkozásokhoz szükséges papírt, festékeket, gyur­ mát vittünk a kicsiknek. Még egy örvendetes vonzata volt látogatá­ sunknak. Példánkat látva az egyik helyi párt is csatlakozott hozzánk, a település polgármestere pedig egy teherautónyi homokot ajánlott fel a homokozóba. így a kőteleki gyerekeknek gazdag gyermeknapot va­ rázsoltunk csupán 100 forintos adományokból Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki segített. Továb­ bá szeretném megköszönni Bándi Gyula professzor úrnak, hogy enge­ délyezte és támogatta céljainkat. D . - . r •. * J ° ' Bardoczky Erika Anna hetedik oldal �Az átlátszó gyilkos Normandia partjainál 2002 áprilisában partra ve­ tett a víz egy kisméretű bálnatetemet. Az állat gyomrában 800 kiló műanyag zacskót és szatyrot találtak. Azért ez meglátásom szerint elég ke­ mény, ha figyelembe vesszük egy ilyen zacsi súlyát... Ez és számos hasonló természetű ka­ tasztrófa-szerű esemény vezette a francia kor­ mányt arra, hogy az EU Bizottsága elé terjessze törvénytervezetét. A törvény 2010. január elsejei határidővel betiltaná az áruk megvásárlásakor a helyszínen térítésmentesen vagy ellenszolgálta­ tás fejében, a végső fogyasztó részére adott, egy­ szer használatos biológiailag nem lebontható sza­ tyor terjesztését. Az eset nem egyedi, ugyanis ha­ sonló okokból hozott gyártáscsökkentő, intézke­ dést több tengerparti ország, úgy, mint Írország, és Málta. Persze gondolhatnánk, ugye, akinek megadatott a tenger/óceán, az ne csak az előnye­ it élvezze, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Nem mindenki a tengeri életvilág kímélete miatt állította le a gyártást. Banglades például nem tar­ tozik a híresen állatbarát országok közé, még ta­ lán emberbarátnak sem mondanám. Mégsem nézhette ölbe tett kézzel azt, hogy emberek ezrei fulladnak meg a monszunok és áramlatok okoz­ ta árvizekben, mert a csatorna képtelen elvezetni A tavalyi év utolsó ítéletében olvashat­ tátok beszélgetése­ met Bándi Gyula FAminl az utolsó ' az utolsó halat kifogtuk és prodé-kármaL A be­ szélgetés kapcsán az utolsó folyót is megmérgeztük, l rájövünk majd, hogy j fogalmazódott meg a pénz nem ehető" /s bennem egy környe­ zetvédelmi rovatnak a gondolata. Annyi mindent nem tudtink/ok még er­ ről az egészről... Szelektív hulladékgyűjtés, pa­ pírzacskók, újrahasznosítás, környezetvédelmi szervezetek... Csak néhány azok közül a fogal­ mak közül, melyekkel nap mint nap találkozha­ tunk. De hogy is van ez tulajdonképpen?! A most következő néhány sorban az egyik legjelentősebb környezetvédő szervezet, a Greenpeace tevékenységébe nyerhettek bepil­ lantást, mégpedig azért, mert anno, az interjú után a Nyugati-pályaudvarnál - ha lehet azt mondani, sorsszerűén - Greenpeaceaktivistákba botlottam... Őket faggattam. - Mióta működik ez a ma már közel 2,8 millió támogatónak örvendő, független és nemzetközileg is híres, egyben hírhedt szervezet? - Tulajdonképpen 1971 óta, tehát már több mint 37 esztendeje. Ekkor ugyanis néhány új­ ságíró és önkéntes elhajózott Amchitkába, erőszakmentesen tiltakozni az amerikai kor­ mány nukleáris robbantásai ellen. Magyarországon azonban csak 2002 júniusá­ ban nyitottuk meg kapuinkat. A tíz közvetlen munkatárs tevékenységét 5-600 aktivista segí­ ti. Nem szabad elfelejtkezni a TI 000 adomá­ nyozóról sem. - Mi a módszeretek? Mert hallunk ilyenek­ ről, hogy hídról lógattátok le magatokat... vagy legalábbis oda másztatok fel... nyolcadik oldal a vizet. így hát kivizsgálta a problémát és megta­ lálta a felelőst. A hajszálvékony nejlonzacskók a csatornákban találták meg végső állomásukat és iszonyatos mennyiségben felhalmozódva, eltömí­ tették az egész rendszert. Ott tehát életbevágó kérdés volt a gyártás azonnali betiltása. Nos, Franciaország ennyire nem bátor, vagy ta­ lán az Unió haragjától fél Félhet is, hiszen ezen zacskók betiltása a harmadéves joghallgatók kedvenc témájába, az áruk szabad áramlásának tilalmába ütközik. A fiatalság kedvéért: ha ugyanis egy tagállam olyan az importáló cégek­ re is kötelező rendelkezést hoz, amely közvetle­ nül, vagy közvetve alkalmas a Közösségen belü­ li kereskedelem akadályozására, az mennyiségi korlátozásokkal azonos intézkedésnek minősül, ami, pedig a Római Szerződés 28. cikkébe ütkö­ zik. Szerencsére a szerződés készítői is a nagy­ betűs „Jogászi Logikával” voltak megáldva, és létrehoztak egy kemény kivételt: a cikk rendel­ kezései nem zárják ki az olyan tilalmakat, me­ lyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, állatok, életének, egészségének védel­ me, növények védelme stb. indokol. Az eset e ki­ tételbe tökéletesen illik, ezért reményeink sze­ rint a Bizottság nem talál kivetnivalót a bejelen­ tett francia tervezetben. Ha már mindenütt keressük -és sajnos talál­ juk- a pénzt, mint befolyásoló eszközt, példa­ ként állíthatjuk a már említett Írországot, aki az un. plastax (szatyoradó) bevezetésével 2002-ben hetek alatt 94 százalékkal csökken­ tette a zacskóforgalmat. Ugyanezt tervezi Kí­ Greenpeace - Abszolút erőszakmentesen tevékenykedünk. A figyelem felkeltése az eszközünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a kampányokra. Ilyen­ kor közvetlenül megnevezzük az adott kör­ nyezeti szennyezést, ennek okozóit, a felelő­ söket, s a végsőkig kitartunk. Változást aka­ runk kicsikarni. A harcunkban sem állandó el­ lenségeink, sem állandó szövetségeseink nin­ csenek. - Itthon mik voltak a jelentősebb fellépése­ itek? Az elmúlt hetekben szinte naponta hallattatok magatokról a szmoggal, az energiaellátással kapcsolatban... - Csak néhányat említve 2002-ben demonstrál­ tunk a Sajó folyó szennyezése ellen, majd 2003ban nem engedtük, hogy elkendőzzék a paksi atomerőmű üzemzavarát, kiharcoltuk, hogy vonjanak ki egy ún. MDGN nevű allergizáló tartósítószert a babakozmetikumokból; 2004ben elértük, hogy ráírják az élelmiszerekre, hogy azok génmódosítottak-e, megakadályoz­ tuk a Zengő fáinak kivágását, az elmúlt évben pedig felhívtuk a klímaváltozásra valamint a folyószennyezési problémákra a figyelmet. Az általad említett problémákon kívül néhány nappal ezelőtt, 20-án hoztuk nyilvánosságra azokat a mérési eredményeket, amelyeket né­ hány héttel korábban a wolldorfi bőrgyárnál végeztünk. Összegezve azt lehet mondani, hogy a határértéket ugyan nem lépték át, de a habzásért egyértelműen ők a felelősek. - Kik a legfontosabbak itt, a magyarorszá­ gi Greenpeace-nél? - Ti, illetve mi! Vagyis: az aktivisták és az ada­ kozók, no meg mindenki, aki tesz valamit a környezetéért! na, ahol ez év június elsejétől már minden zacskóért fizetni kell, és ha már Kína is a kör­ nyezetet védi, mikor kezdjük el mi?! A román környezetvédelmi miniszter 2009 januárjáig kívánja kivonni a „bűnös” zacskót és helyette bevezetni az un. biodegradálodó (biológiailag lebomló) szatyrot, ugyanis egy egyszerű nej­ lon zacskó akár 400 évig is kitart. A bio-zacsi gyártásának két fő módszere van. Nagy tudá­ sú vegyészek rájöttek, hogyha többek között keményítőt, adnak a jól ismert kőolajalapú po­ lietilénből készült zacskóhoz, akkor egy idő után az darabokra hullik. A másik eljárással természetes alapanyagból (gabona félék) ké­ szítenek szatyor formázására alkalmas fóliát, amely majd az idővel komposztálódik. Erre azért is szükség van, mert 2007-ben 133 milliárd 540 millió, 780 ezer műanyag szatyrot és zacskót adtak az üzletekben a vevők kezé­ be, percenként egymillió darabot. Ezek a zacsik, túl azon, hogy rontják a környezet esztéti­ káját, bálnát ölnek, csatornát dugítanak, még a hulladék hegyeknek is komoly hányadát te­ szik ki. (A hírhedt nápolyi „szemét ügy” hatás­ vadász fényképészeinek sem kellett messzire menniük a sokkoló felvételekért.) Ha tehát a pénztáros néni értetlen és roszszalló arckifejezése ellenére, otthagyjuk a felaján­ lott műanyag szatyrot, és helyette tüntetőén előhúzzuk a nagyi kopott vászontáskáját, vagy esetleg a legutóbb ugyanitt kapott zacs­ kót, máris tettünk a világ érdekében. Horvátth Sarolta - Hogy lehet valaki aktivista? Mit kell eh­ hez tennie? - Huhhh, hát a legegyszerűbb, ha ellátogat a honlapunkra (www.greenpeace.hu), ott min-den részletesen le van írva. - Befejezésképpen kérlek, mondj pár taná­ csot kezdő környezetvédőknek! - Nem is gondoljuk, hogy mondjuk a zenele­ játszó készülék vagy a televízió akkor is fo­ gyasztja az áramot, mikor nem működik, ha­ nem csak ún. stand-by üzemmódban^van. Te­ hát ég a piros lámpa. Kapcsoljuk ki! így nem­ csak a természetet, hanem a pénztárcánkat is megkíméljük kb. 20 000 forint éves pluszki­ adástól. Használjunk több dugaszoló-aljzatos, saját kapcsolóval rendelkező (hosszabbítót. Sok ki­ csi sokra megy: egy-egy ország készenléti üzemmódban lévő készülékei akár több erőmű által megtermelt áramot is elfogyasztanak. A legolcsóbb és leginkább klímabarát pedig a „negawatt”, azaz az olyan energia, amit meg sem kell termelni. A fürdőszobánkban is lehe­ tünk klímabarátok: fürdés helyett elég egy gyors zuhanyozás. Miközben szappanozzuk magunkat vagy fogat mosunk, zárjuk el a víz­ csapot. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyo­ zófejet, mert ez felére csökkenti a víz- és az energiafogyasztást. Használjuk a tömegközle­ kedést! Az autóbuszok, villamosok és vasutak akár háromszor energiahatékonyabbak, mint a személygépkocsik. A leghatékonyabb a vá­ rosi kötöttpályás közlekedés, amely a jövőben, ha bioenergia működteti majd, még tisztább lesz. Tehát itt a jó idő, elő a kerékpárokat - no meg a szmogmaszkokat -, s tekerjetek kerékpárral a suliba! Mikola Orsolya �Narratívák háborúja 2. A narratívák háborúja 2007 végén sem csendesedett. Miután októberben Varga Csaba, Schiffer András, Fleck Zoltán és a hallgatók egy elszánt kis köre ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy a magyar valóság többféleképpen is látható, hol igazságos forradalom­ ként, hol egyszerű sátortáborként mutatva be a Kossuth téri eseményeket, novemberben immár egyetemünk dísztermében folytatódhatott a közéleti süketek párbeszéde. Lássuk hát az előző rész tartalmát. A fővárosi egyetemek egy jelentős részén pla­ kát hirdette a november 27-i eseményt, ahol a tudományos bemelegítő után a honi narratívák két olyan jeles képviselője csaphatott össze, mint az antiglobalista közgazdász, Bogár Lász­ ló és az eszdéeszes történész, Gerő András. Az eseményt Varga Csaba Tanár Úr nyitotta meg, aki a jog szerepét, a rendszerváltásról való gon­ dolkodás tudományos fontosságát, de egyben közéleti, nemzetstratégiai aktualitását és szük­ ségességét emelte ki köszöntő szavaiban. A két rendező (Vargha Bálint Tamás és e sorok írója) keresetlen felvezetéseit követően az első, ún. eszmetörténeti blokk még a tudományos kon­ ferenciák langymeleg unalmát ígérte, de már Horkay Hörcher Ferenc esztéta, a Heti Válasz főmunkatársának előadását követően éles vita bontakozhatott ki arról az előadói tézisről, hogy az ellenállás, mint olyan valóban baloldalias ízű jelenség-e. Mint a szerepéből kieső moderátor, magam azt az álláspontot képviseltem, hogy az ellenállás a mindenkori társadalmi attitűddel szembeni folyamat, s míg Nyugaton a társadal­ mi szocializáció inkább jobboldali, addig itthon inkább baloldali elemeket tartalmaz, követke­ zésképp a nyugati ellenállás (szélső)balról, míg térségünkben (szélsőjobbról érkezik. Végül ab­ ban egyeztünk ki, hogy a radikalizmus önálló kategóriáját alkottuk meg a baloldaliság és a jobboldaliság mellett, s valamennyi ellenállási formát egyaránt radikálisnak ítéltünk. Balázs Zoltán közgazdász, a Századvég főszerkesztője a rend fontosságát, különböző aspektusait járta körül, de az expozéját követő vitában megfo­ galmazta azt a kihívó tézist, ami a konferencia későbbi szakaszaiban is vitatott maradt: a ma­ gyar nemzeti közösség megszűntét. Molnár Attila Károly, eszmetörténész konzervatív szkepticizmussal ismerte el az eszmék, az abszt­ rakt igazságok hiábavalóságát, de mondanivaló­ ja mégis nagyon mély üzenetet hordozott: azt, amit Varga Csaba a jogi cselekvés példáján ábrá­ zolt egy novemberi jogelméleti konferencia megnyitásakör is, azaz az egyéni felelősséget. Az eszméktől, az absztrakt tételektől - Max Weber nyomán szólva: a tudománytól - nem várhatjuk a hic et nunc problémákra adható megoldást, mert mindez teljes emberi személyi­ ségünket, beleérző képességünket, erkölcsi énünket igényli. Mostanság, amikor tudottan káros jogszabályok aláírásakor bújunk alkot­ mányjogi dogmák mögé, nem árt ezen egysze­ rű gondolatokat megszívlelni. Az ezt követő előadásban Karácsony András, az ELTE jogi karának tanára a legitimitás és a legalitás fogal­ mi kettőségének történetét, problematikáját mutatta be, Cári Schmitt és a weimari alkot­ mány nyomán. Hogy a weimari kérdések és vá­ Tutortavasz Az újságírás egyik legnagyobb ellenségét, s paradox módon legnagyobb barátját, a közhelyes­ séget segítségül hívva azt mondhatnám, már tűkön ülünk a tavaszi felvételik miatt. Ilyen­ kor mindig azon gondolkozik az ember, kiből lesz az új viccmester, ki lesz a vezető pár év múlva, és ki fog őrjöngve végigrohanni reggel fél 7-kor a gólyatábor folyosóján azt üvöltve, „kelepeljeteK. Az ember már talán a táborban nézegeti, kik lehetnének tutorok, kik elég el­ szántak és alkalmasak erre a nem mindennapi feladatra. A tutor egyik legnagyobb elismerése, ha utolsó este csillogó szemmel odalép hozzá a gólya, s azt mondja, ő is tutor szeretne lenni. A tutorok egy titkos társaság alaposságával figyelik a gólyákat, s igyekszik nem pusztán a felvételi 10-15 perces beszélgetése alapján eldönteni, ki a megfelelő. Ilyen lehetőség a Potenciál-tábor, ahova azokat az elsősöket várjuk, akik meg­ ismerkednének a pontos tutori feladatokkal, megnézhetitek, kikkel kell együtt dolgoznotok, ha bekerültök, mi pedig megismeijük titeket. Elmegyünk egy közeli városba egy hétvégére, ismerkedünk, beszélgetünk, bulizunk, közben úgy figyelünk benneteket, mint a laboratóri­ umi állatkákat a tudósok. Idén április 11-13-ig lesz a Potenciál-tábor, ahova minden érdeklődő elsőst várunk, azonban korlátozott a létszám, csak a leggyorsabbak jelentkezését tudjuk elfogadni. Már kikerült az elsős előadó egyik hirdetőjére a jelentkezési lap, ahol megtaláltok minden pontos informáci­ ót a táborról, helyszínt, költségeket, feltételeket. A tábor nem követelménye a jelentkezés­ nek, pusztán megkönnyíti a munkánkat. Rögtön ezután következnek is a felvételik, amiről szintén a hirdetőn találhattok majd infót. A felvételiről egyelőre csak annyit, hogy nagyjából két részből áll, de mindkét résznek az a célja, felmérjük, alkalmasak vagytok-e egy focicsapatnyi őrült pesztrálására, és hogy be tudtok e il­ leszkedni a tutorok közé. Ha esetleg úgy érzed, nem felelnél meg valamelyiknek, mégis szíve­ sen lennél tutor, akkor gyere el a felvételire, és a tapasztalt felvételiztetők majd eldöntik. Bartolák Csaba laszok relevánsak és adekvátak-e a ma Magyar­ országán is - amint ezt felvetni voltam bátor -, szintén vitatott maradt. A második szesszió az­ tán eleve a hazai közélet két ellenpólusának adott lehetőséget - a szenzációhajhászok nem véletlenül csak erre ültek be, pedig a várva vár Tamás Gáspár Miklós valami újbalos szeánsza okán mégsem tisztelte meg Egyetemünket. A megjelent Gerő András szerint a 2006 őszi for­ rongás csak politikai, de nem társadalmi ellenál­ lás volt, Bogár László viszont saját fogalmi struktúrájában magyarázta a történéseket, egy­ ben a magyar társadalom válsággócait vette vé­ gig. A mai magyar jobboldalon Bogár László rendszeralkotó főművével, a Magyarország és a globalizációval - teljesen ki tudott lépni a balol­ dal tematizációs spiráljából, fogalomkészletéből, így egyedüliként lehet képes egy alternatív tár­ sadalomkép megrajzolására. Mindez a jobbol­ dalon - egyedülisége, bátorsága, újszerűsége okán - olyan revelatív erővel bír, hogy néhol már a vulgárbogárizmus is megjelenik egy-egy jelenség leírásakor: ez is azonban az elmélet gyakorlati hasznát, használhatóságát bizonyítja. A vitában Gerő András unott professzorként a pulpituson elnyúlva hallgatta végig, s ütötte le szerinte biztos sikeresen - az ellenérveket. Var­ gha Bálinttal kifejezett állóháborúba keveredett a mai rendszer legitimitásáról. Bogár László és a vitába bekapcsolódott Vass Csaba baloldali filo­ zófus is ennek hiányát emelte ki, így Vargha provokatív állítása, miszerint a mai magyar po­ litikai és jogi rendszer illegitim, nem hogy nem lett megcáfolva, de Vass Csaba történelmi pél­ dái által igazolást is nyert. Kevesen gondolhat­ tuk, hogy eme elméleti jellegű vita némely esz­ metörténészünkből akár egy ismert kötősza­ vunkat is kicsalhatja, mintegy dühödt ellenérv­ ként Pollányi téziseivel szemben. Bogár László igazi showmanként, mint Mick Jagger szokta koncertjein, a sarkokból indulva, bejárta a teret, s egy-egy válaszát a terem különböző szegleté­ ből hallhattuk viszont. A székébe és a vitába eközben teljesen belekényelmesedett Gerő András a kezdeti averziók és kioktató hangnem után, láthatóan tanáros jóindulattal, megértés­ sel, már-már empátiával és humorral kezelte a vele szemben igencsak ellenségesnek látszó kö­ zönséget. Mielőtt azonban a vita végleg elrelativizálta volna témánk fontosságát, mielőtt a fontos vita átcsúszott volna a kedélyes vitatkozásba vagy agresszív háborúba, Varga Csaba kimért precizitással foglalta össze az est tartalmi és formai tanulságait, vitáink lezáratlanságát, netán lezárhatatlanságát, egyes (addigra már nem a pulpituson könyöklő) vitapartnereink felelőtlen szellemi kalandorságát - a rétorok után így a bölcs szólalt meg Varga Csabából: az, aki nem hisz a parttalan vitákban, ame­ lyekben pallérozódhat bár elménk, de hevüle­ tében közös ügyünk is együtt kásásodik el. Nem vitatkozni, de tanulni és tanítani kell, szóltak a záró gondolatok. A következő részekben tán erre is sor kerül. Addig is: maradjanak velünk. Techet Péter kilencedik oldal �100 éves a Nyugat A Nyugat első száma 1908. január 1-jén jelent meg és a folyóirat 1941. augusztus 1-ig műkö­ dött, Babits Mihály halála után szűnt meg. Megindulásakor Ignotus volt a főszerkesztője, szerkesztőjeként pedig Fenyő Miksa és Osvát Ernő szerepelt, valódi irányítója azonban utób­ bi volt. A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata lett. Nagyhatású lappá vált egyből a megjelenésé­ től kezdve, teret és lehetőséget adott a fiatal költőknek, íróknak. Célja a korabeli magyar irodalom bekapcsolása volt a modern európai költészetbe. A folyóirat a kulturális élet köz­ pontja lett, emiatt is érződött Babits halála után a lap hiánya. Az évforduló alkalmából LégyOtt címmel tízré­ szes beszélgetés-sorozatot indított a Nyugat százéves alapítá­ sának tiszteleté­ re a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum. A havonta je­ lentkező sorozat a folyóirat nép­ szerű szerzőit és szerkesztőit idé­ zi meg egy idő­ sebb és egy fia­ talabb kortárs író segítségével A száz éves év­ forduló tisztele­ tére nem csak a Petőfi Irodalmi Múzeum indít emléksorozatot, hanem Brüsszelben egy elő­ adás-, illetve beszélgetés-sorozatot is készíte­ nek, amelyben vizsgálják, hogy milyen volt a magyar társadalom viszonya a „Nyugathoz”. Száz évvel ezelőtt a Nyugat orientációs pont­ ja volt a közéletnek, kultúrának, politikának és az irodalomnak. A beszélgetések során azt a kérdést is taglalják, hogy milyen örökségei érvényesülnek ma a hajdani Nyugatnak, van-e hatása a mai világra. A Magyar Televízió is emlékezik, a lap hagyo­ mányait, szellemiségét bemutatva filmeket, dramatizált és szórakoztató műsorokat készí­ tett a folyóiratról és szerzőiről a centenárium alkalmából. A képernyőn felelevenítik a folyó­ irat közönségtalálkozóit, irodalmi esteket és vetélkedőket, ismertetik a szerzők munkássá­ gát, magánéletét. Ezek mellett január végén elindult a Fogadj örökbe! című sorozat, amelyben fiatal magyar írók, szerzők választanak és „fogadnak örök­ be” valakit a Nyugat írói és költői közül. Februárban indult a Nyugat mesék, a hétfő es­ ténként vetített kisfilmekből a Nyugat indulá­ sát és szerzőinek magánéletét ismerhetik meg a nézők. Az első részből kiderült, ki fedezte az indulás költségeit, a második epizódban a leg- A Nyugat 25 éves jubileumán (1932) vonzóbb nyugatost választották ki mai höl­ gyek, a további műsorokban pedig a szerzők szerelmeiről vagy éppen étkezési szokásairól tudhattunk meg részleteket. Márciustól közvetíti az m2 a VÁM Design Centerben szervezett nyugatos műveltségi ve­ télkedőket, amelyben a vasárnap esténként sugárzott irodalmi kvízműsorok résztvevői irodalmárok, írók és színművészek - játékos formában adnak majd képet a Nyugat koráról és szerzőiről. Február közepétől a vetélkedő indulásáig Csáth Géza írásaiból készült film­ adaptációkat vetít vasárnap koraesténként az m2 (Horváték, A varázsló álma és A Janika cí­ mű tévéfilmeket). A Nyugattal kapcsolatos eseményekről infor­ mációk szerezhetők: http://nyugat.oszk.hu il­ letve a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján (www.pim.hu). Zágon Orsi Jogállam, kérdőjellel lőrga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? (2007, Kráter Műhely, Pomáz) c. könyvéről Az Alkotmánybíróság hírhedett 11/1992es határozatában - némileg paradox mó­ don - egyszerre nyilvánította program­ nak és ténynek Magyarország jogállami­ ságát. Ez az illogikus metabeszéd akko­ riban alkalmas lehetett ugyan a ZétényiTakács-törvény elkaszálására, de a cson­ tok a szekrényben maradtak, s idővel kezdtek kipotyogni onnan Ma, amikor az egykori kiszesek hatalma szépen ki­ teljesedett, amikor az Alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján írhassa alá az államfő az új egészségügyi törvényt, különösen fontos, hogy megálljunk, s szomorúan tekintsünk viszsza múl­ tunkra, elszalasztott lehetőségeinkre, tudatos tévedéseinkre. Varga Csaba jogfilozófus, Egyetemünk népszerű oktatója legújabb kötetében ezt a tudo­ mányosan és közéletileg egyaránt bátor feladatot végzi el - és nincs okunk csalódni a Tanár Úrban: könyve olyan bátorra és pontosra sikeredett, hogy a hazai sajtó nem is szívesen recenzálja. A baloldal érthető okokból tartóz­ kodik a könyv tartalmától, de a jobboldal számos szereplője is - tán nyers egzisztánciális okokból - érdekelt az ehhez hasonló tudományos művek el­ hallgattatásában. Varga Csaba úgy jobboldali, keresztény gondolkodó, hogy mondandója nem a mindenkori Fidesz pártprogramhoz igazodik, úgy jog­ filozófus, hogy nemzetközi kitekintése, hatalmas szakmai tudása okán meg­ alapozottan és bátran cáfolhatja meg jogi dogmatikánk számos fogalmát, úgy közéleti szereplő, hogy saját útját járja. Kényelmetlen ember hát, ké­ nyelmetlen gondolatokkal A könyv folytatása Varga Csaba ezirányú mun­ kásságának: 1998-ben jelent meg az európai könyvpiacon is hiánypótló mű­ ve, a Jogállami átmenetünk című (ennek angol nyelvű változata a nemzet­ közi tranzitológiai bibliográfia megkerülhetetlen eleme). Ezen kívül két szerkesztett kiadás foglalkozik a témával: az Igazságtétel jogállamban című forrásgyűjtemény (1995) - közölve a keletnémet és cseh igazságtételi doku­ tizedik oldal mentumokat (különösen érdekes összehasonlítani a magyar 1992-es igazság­ tételt elutasító és a cseh 1993-es jóváhagyó alkotmánybírósági határozatot) elegánsan cáfolja a hazai jogászság önigazoló állításait, a jog alternatívátlanságáról szóló tanmeséket; a Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átme­ netben (1998) pedig olyan, egyébként liberális szerzők műveit közli a témá­ ban, amelyek saját táboruk hitelveinek cáfolatát, de legalábbis árnyalását biztosítja. Tavalyi könyvében a kérdőjelek immár az elbizonytalanodást jel­ zik; az elbizonytalanodás nem a jogállam hasznosságát, hanem mikénti fel­ használását illeti. Tán nem biztos, hogy a múlt eltakarítatlan romjain, min­ denféle erre alkalmas társadalmi környezet hiányában érdemes olyan fogal­ makat ültetgetni, amelyek megfelelő táptalaj nélkül megtévesztő díszei lesz­ nek csak egy globagyarmatosított, szuverenitását vesztett kelet-európai ál­ lamnak, vagy kifejezetten akadályok a káros folyamatok feltartóztatásában. Ősi igazság, hogy a jog van az emberért, s nem az ember a jogért, hogy a jogállam nem lehet egy újabb fétis, amit szolgálni vagyunk kötelesek min­ den mögöttes cél nélkül Mihelyt a társadalmi célok, a nemzetstratégia kiüre­ sedik, a jog nyomul be - de ha a jog nem szervesül és idomul a társadalmi el­ várásokhoz (a rendszerváltás egyedi elvárásaihoz, körülményeihez), ha fe­ lettünk lebegő Sollen-tétel marad, valóban csak a kényszer lehet érvényesü­ lésének egyetlen biztosítéka. De egy kényszerre alapozott jog, ahol a kény­ szerzubbonyt immár nem is a külföldi megszálló hatalom, hanem népünk ta­ nult bölcsei helyezik a nemzet testére, értelmetlen. Jogpozitivistaként tetsz­ het nékünk az általa is biztosítható rend, de a kínzó kérdést egyszer a jogtu­ dománynak is meg kell válaszolnia, hogy „pontosan mi is vezetett el oda, hogy (...) néhány év alatt éppen nekünk sikerült visszazüllenünk a perspektívátlanság és reménytelenség fáradtságába, az ország kiárusításából és más­ fél évtizede következetesen önfeladó egyezkedési politikákból adódóan a gyakorlati országvesztés rémálmának kilátásába, az eladósodottság, függés, tehetősségtelenség most már önjáró spiráljába, a puszta fennmaradásért folytatandó kemény napi küzdés örömtelen motorikus robotjába”. Techet Péter �Nőként Pakisztánban Benazir Bhutto decemberi meggyilkolása el­ gondolkodtató, hogy még napjainkban is van­ nak olyan országok, ahol úgy vélik, csak em­ beréletek kioltásával lehet bizonyos helyzete­ ket megoldani. Félelmetesnek hangzik, hogy Pakisztán ma a világ egyik legjobban felfegy­ verzett országa, ahol már az atomfegyverek is megjelentek, az ellenzéki politikusokat pedig merényletekkel távolítják el a hatalom közelé­ ből. Benazir Bhutto (akinek a neve jelentése „Összehasonlíthatatlan”) a Pakisztáni Nép­ párt vezére volt, az ország egykori miniszter­ elnöke, az első nő, aki iszlám ország élén állt. Bhutto családjában, amelyet a „pakisztáni Kennedy-klánnak” is neveztek, szinte örökle­ tessé vált, hogy a családtagok gyilkosság áldo­ zatai lettek. Apját, Zulfikar Ali Bhuttot 1979ben felakasztották, két bátyját tisztázatlan kö­ rülmények között gyilkolták meg. Vajon Bhutto gyermekeinek is ezt az utat kell majd bejárniuk? A politikusnő halálát követően gyermekei már fel is vették anyjuk vezetékne­ vét, fia, Bilaval Bhutto Zardari pedig már be is töltötte a gyilkosság következtében megürese­ dett helyet, hiszen a családban náluk a vezérség úgy öröklődik, mint máshol a vagyon vagy a föld. Még az életük árán is. A szép, egzotikus kinézetű nő nem csak Pa­ kisztánban élvezte a nép szeretetét, Nyugaton is kedvelték. Oxfordban és a Harvardon szer­ zett diplomát, apja mellett már lánykorától kezdve közelről figyelhette a politikát. Jól be­ szélt angolul, és tökéletesen értette az urdut is. Keleti eleganciáját és egzotikus kinézetét a People Magaziné is értékelte, miniszterelnök­ ké választásakor a világ ötven legszebb arca közé is beválasztották. Kétszer volt miniszterelnök, mindkét esetben korrupciós váddal távolították el posztjáról. Vá­ lasztási ígéreteit egyszer sem tudta teljesítem, mindkétszer idő előtt lemondatták. Családja sem segített a helyzetén, sőt férje Aszif Zadarit a „Mr. Tíz Százalék” nevet is kiérdemelte, állí­ tólag minden állami megrendelésből tíz száza­ lék vándorolt az ő pénztárcájába. Kétségtelen, hogy miniszterelnöksége alatt Pakisztán a világ három legkorruptabb országa között volt. Bhutto 2007 őszén ment vissza nyolc éves száműzetéséből Pakisztánba. Visszatérésének célja volt, hogy újra országa miniszterelnöke le­ gyen, demokratikusabbá tegye, és mint ahogy azt már korábban is tette; kivezesse az országot jelenlegi helyzetéből. Hazatérésekor ellene elkö­ vetett merényletek sorozata követte egymást, amelyek 133 emberéletet és közel 400 sérültet követeltek. Az utolsó merénylet végül sikeres volt, így halt meg végül Bhutto, alig két héttel a pakisztáni választások előtt, december 27-én, Francia közöny anyja halála, temetésén máshol járnak cikázó gondolatai A szomszédja, Raymond egy magát raktárosnak valló selyemfiú, akivel barátkozik, de ő is közömbös szamára. Szerelmes kalandjai kimerülnek a testi vágyak kielégítésében. Vi­ szont bizonyos Marie-val közelebbi kapcsolatba kerül, ha a íánv akarná, Meursault elvenné fele­ ségül, de a férfi eközben nem szereti Raymond-hoz fűződő kapcsolata miatt össze­ tűzésbe keverednek pár arabbal a selyemfiú ballépései miatt, mivel az egyik arab nő nemű családtagjával szűri össze a levet, ami köztu­ dottan nem jelent jót a hódítóra nézve. Meursault egy fura indíttatásból visszamegy a tengerpartra, ahol az incidens történt. Észreve­ szi azt az arabot, aki késsel hadonászott. És hogy a forróság, a párás levegő vagy a kés pen­ géjéről a szemébe pislákoló fény Következté­ ben, de pisztolyát elsütve megöli a földön fek­ vő férfit. Ha csak ennyi történt volna nem is lenne érdekes a mű. Viszont nem így történt! Albert Camus francia íróról kevés fiatalnak jut eszébe akármi is. Pedig a 20. századi modern irodalom egyik kiemelkedő alakja volt. 1913ban született Algériában, apját fiatalon elveszí­ tette, a francia ellenállás tagja lett a nácizmus­ sal szemben; 1956-ban felemeli szavát a magyar forradalom védelmében. Legismertebb müve a Közöny, melyet 1942-ben a II. világháború ide­ jén írt. Eredeti címe LEtranger, vagyis Az ide­ gen. A Közöny címet Illés Endrének, a regény első magyar kiadójának köszönhetjük. A Közöny történetét a főszereplő, Meursault mondja el, mely élete utolsó heteiről szól Az Al­ gériában élő, minden vonatkozásban középsze­ rűnek tekinthető hivatalnok élete igen egyhan­ gú. Minden egyes nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, ebéd, munka, lakás. Nincs rá hatással Egy elmaradt nekrológ Márton Szabolcs, élt 19 évet. Fájdalmat érzünk, mert jól ismertük őt. Együtt töltöttük a hétközna­ pokat: ácsorogtunk a buszon, koccintottunk a Vén Diákban, tervez­ gettük az egyesület jövőjét. Oly fiatalon kellett meghalnia! Nem sokkal temetése után egy levél érkezett családjához. Édesapja bontotta fel a borítékot. Könnyel telt szemmel olvasta: fia felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Felvették, s ő ahelyett, hogy jövőjét, álmait szövögetné, a föld alatt fekszik egy koporsóban. Pedig milyen életvidám volt, mosolygós, olykor különc, olykor elmerengő barátunk. Szabolcs sokat gondolkozott a halából, nem félt tőle, s most Isten közelében lehet. Az a szenvedély, aho­ gyan tervezgette a Magyar Keresztény Szövetség jövőjét, hivatását mind­ annyiunk számára példaadó lehet. Fájó szívünk parancsára az ő emlékére rendeztük meg 2007-es fociku­ pánkat. Sokan megjegyezték azon a napon nevünket. Boldog küzdel­ met láttunk az iskolások és a felnőttek arcán egyaránt. S mi MaKSZ-osok kötelességünknek kell, hogy érezzük Szabolcs immár földöntúli céljai megvalósítását földi eszközökkel. Merjünk vágyakozni arra, hogy mi is egy kicsit jobbá tehetjük a világot Isten segítségével. Hintsük el a jövő generációjában a hit és a hazaszeretet magját, hogy boldogabb, nemesebb életet éljenek, mint társaik, s építsék Isten orszá­ gát itt, a földön. Hívjuk a fiatalokat és az időseket közös imádságra, helyi idő szerint 18 óra 16 perckor. Életéről, az első nőről, akit a muszlinok meg­ választottak vezetőjüknek, film készül. Mahesh Batt indiai származású rendező vállal­ kozott a film elkészítésére, amelyben „egy őszinte és senki számára nem bántó tablót ké­ szül állítani a bátor asszonyról”. Magyar nyelven a Kelet lánya címmel már megjelent Bhutto önéletrajzi írása: „Az én éle­ tem nem egy hétköznapi élet. (...) A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám első szabadon választott női miniszterelnöke?’ Zágon Orsi Itt kezdődik az első részben elrejtett részletek egységes képpé formálódása. Negatív hősünk belső, drámai küzdelméhez az kellett, hogy öl­ jön, börtönbe kerüljön. Aki az életével egyálta­ lán nem törődött, nem érdekelte mi volt, mi van, vagy mi lesz, ez az ember - mert a törté­ net végén már elmondhatjuk róla, hogy embercsak azt szeretné, ha volna még egy napja, és megváltoztathatná az életét. Bonyolult lelkivi­ lággal rendelkező fiatal férfi, hogyan juthat el idáig? Melyek azok az apró történések körülöt­ te, amiktől elpattan egy szál odabenn? Camus ezeket a jeleket rejtette el a sorok kö­ zött művészi pontossággal. Lélektani fejlődésutat mutat be, a mögöttes filozófiai tartalom­ mal megspékelt naturalista mű. Egydélutános olvasmány, amin nem egy dél­ után fogsz gondolkodni, magadba nézni, és rájönni arra, hogy... Kun Gellért szervezzünk konferenciákat, kulturális programokat, sportrendezvé­ nyeket, klubokat! Szólítsunk meg minden korosztályt, s mindannyiszor mondjuk el nekik, milyen jó kereszténynek és magyarnak lenni! S tettük ezt azon a napon, mikor egybegyűltünk, hogy lefussuk együtt az 1956 métert, mikor lélekben berregtettük motorjainkat az ecsém ta­ lálkozón a kápolna felé vezető úton, ahogyan átadtuk a Pro Patria em­ lékserlegünket mindannyiunk példaképének: Bábel Balázs érseknek. Mert az egyház Krisztus felé mutat, s mi nap, mint nap, hétről hétre belépünk második otthonunkba, a templomba, Isten szent falai közé. Isten terveinek megvalósításához szükség van ránk, s ezt az egyház is felismerte. Számos püspök személyesen nekünk küldte el jókívánságát, s Erdő Péter bíboros úr külön üdvözölte egyesületünk munkáját). Szük­ ség van ránk, ezt bizonyítja immáron 1300 bejelölés az iwiwen. Ok hal­ lottak már rólunk, s nem késlekedtek ismerősnek jelölni bennünket. Külön jó, hogy pártoktól elhatárolódva dolgozunk, ám felemeljük sza­ vunkat az emberi jogok megsértése, sárba tiprása ellen! Ahol tudunk, hangot kell adnunk szavunknak. Jó lehetőségnek bizo­ nyul erre a Calipso, ill. ettől az évtől kezdve a Mária Rádió. Emellett sportrendezvényünkről számos médium tudósított. S dübörgött végig Pest utcáin a zene, kiköltözött a templom falain kívül­ re a hit, s mi ott voltunk a Mission Is Possible Kávézóban a többi fiatal­ lal, akik imádságbaiu jókedvben szeretnék eltölteni rövid földi életüket. Mert az, hogy hivő fiatalok vagyunk, sokak lelkét megmelengeii, mások számára új reményt ad: hallottuk a betelefonálóktól a Mária Rádióban. Van teliát feladatúnk, s felelősségünk, hisz egy kicsit ugyan mások va­ gyunk, mint a többi fiatal, de talán több feladatra is hivatottak a ma­ gyarság szolgálatában. N. B. Anikó tizenegyedik oldal �Járó-Kelő: Debrecen Avagy Magyarország legnagyobb kálvinista templomának és a pici marcipán-gombák otthona - Na és, hogy tetszik? Kicsit összerezzenek. Idegenvezetőmre pillantok, mintegy megerősítésért, vajon megmondha­ tom-e az igazat... bátorítóan rám mosolyog. - Nekem... szóval, nekem tulajdonképpen... nagyon is tetszik. Az érdeklődőnek kissé kinyílik és lebigygyed az ajka. Szemöldökét felhúzza, és mélyebb, meg­ rökönyödött hanggal kérdezi: - Miért?! Visszanézek a mellettem ülőre, aki elmosolyodik és egy „naugye” pillantást vet rám. Debrecent a következő módon reklámozta számomra környezetem: „Magyarország leg­ pökhendibb helye”, „Ha ma osztanák, a város címet nem kapná meg”, „Alig vártam, hogy végre elkerüljek onnan”. A magam részéről csak egy emlékem volt a városról, és ez sem volt különösebben részletes. Sőt valójában nem is maga a város ragadt meg annyira éle­ sen 15 évvel ezelőtt, hanem egy pici, marci­ pán-gomba. Igen: kicsi, tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú gomba marcipánból. Egy cukrászda kirakatában láttam, akkora volt, mint az én kis 7 éves hüvelykujjam. De (itt drámai fordulat következik) nem kaptam meg! Az emlék szerint árkádok alatt sétáltunk el, és egy nagy térre értünk ahol egy hatalmas templom állt. Közben pedig csak egyre a pici, marcipán-gombára tudtam gondolni. (Valószí­ nűleg toporzékoltam is, a helyzet komolysá­ gát hangsúlyozandó, hogy „akajom, akajom, akajom”). Nos, a cukrászda minden bizonnyal zárva lehetett, kizárt ugyanis, hogy annyira sanyarú gyerekkorom volt, hogy Édesanyám megtagadta volna tőlem ezt az akkor kb. 5 fo­ rintos csemegét. Snitt, ennyi. A nem éppen hí­ zelgő jellemzések ellenére tehát azzal a felté­ tellel voltam hajlandó újra elmenni Magyaror­ szág kálvinista fővárosába, hogy ezúttal ka­ pok pici, marcipán-gombát. Igyekszem szabadkozni: nagyon sok volt a Dr. Boytha Györgyné kitünetése Dr. Boytha Györgynél a Gazdasági Verseny­ hivatal Versenykultúra Központja 2007. de­ cember 7-én a Versenykultúráért-díjjal tün­ tette ki. A rangos díj karunk oktatójának ki­ emelkedő teljesítményét ismerte el, amellyel nem csak a magyar versenyjog fejlődéséhez és elismertségéhez járult hozzá alapvetően, hanem a jogász képzésben is úttörő szerepet vállalt. Dr. Boytha Györgyné 1991 és 2000 kö­ zött a Gazdasági Versenyhivatal Versenyta­ nácsának elnöke volt, és 1998 óta karunk cím­ zetes egyetemi docense. Az elismerés kiemel­ kedő súlyát jelzi többek között az is, hogy Só­ lyom László köztársasági elnök úr alábbi sza­ vainak kíséretében került sor az átadására: „Tudjuk, hogy Boytha Enikő a nyolcvanas években anyja volt a versenytörvénynek, utána ennek a hivatalnak az elnökhelyettese, a Versenytanács első elnöke, úgyhogy az ő kezében volt kilenc évig - ez egy alkotmány­ bírói élet - ennek a joganyagnak az igazi ki­ formálása. Úgyhogy itt annyi érdem rakó­ dott egymásra, hogy szinte be sem látható? Szilágyi Pál tizenkettedik oldal napsütés, és ez lehet, hogy elvakított. Bizonyá­ ra meg voltam kímélve a város „dzsuvásabb” részeitől. Bizonyára megzavart a vizsgaidőszak utáni nyugalom és szinte-semmittevés. Azon­ ban kénytelen vagyok kijelenteni: nekem tet­ szett. Megvolt az a bukéja, ami gondolom min­ den Pesten kívüli városnak egy pesti számára: a nyugalom és csönd, a terek nyitottsága, a kes­ keny utcák felett tornyosuló hazak hiánya. Pillantsunk csak ki hat a Nagytemplom tor­ nyából. Megláthatjuk azt az utcát ahol, sike­ rült Debrecen pezsgőbb oldalát is megismer­ nem. A főtér közelében lévő barátságos hely kávéház/sörözőből, söröző/pubba, pub/dizsibe képes váltani egyetlen nap leforgása alatt. Ha máshova fordulunk, persze itt is megtaláljuk az obiigát lakótelepeket. Ezek békésen ücsö­ rögnek a centrum szélen, mintegy se közelibb­ re, se távolabbra nem vágyva. Kövessük most a villamos vonalát (no, ez talán mégis egy ki­ csit megmosolyogtató vonás: minden állomás­ nál bemutatkozik a szerelvény, miszerint ő az egyes villamos, mely kissé fölöslegesnek tűn­ het, nem lévén másik a városban) és rátalálunk a Debrecen Plázára. Amolyan kötelező vonás, nem messze a múzeumtól, ahol helybéli körbe­ vezetőm meglepetésére még állnak az új pa­ dok. Tán mégse olyan destruktív itt a mosta­ ni fiatalság? Elgondolkodva nézek rá: milyen lehetett a régi...? Ha távolabbra nézünk, megláthatjuk az egyete­ met. Ide az erdőn keresztül vezet az út, ahova ösvényeket nem, a közepébe inkább egy kis tisztást, tavacskával és híddal álmodtak, a sze­ relmespárok, kisgyerekek és fáradt apukák nagy örömére. Az egyetem -milyen csoda- egy újabb térre néz. Tiszteletet parancsoló mind ki- viliről, mind belülről. Elnézegetve a hatalmas boltíveket a süllyesztett kerengőt csak egy pil­ lanatra fog el az irigység, mert hát ugye ne­ künk meg van arany festék a falainkon, és az ugye sokkal jobb... Visszatérve a templom tete­ jére, ha lenézünk közvetlen elénk, egy árkádos átjárót találunk. Most már csak le keÚ sétálni a kijárathoz. Ki kell állni a templom elé és elin­ dulni balra. A boltívek alatt hamarosan ráaka­ dunk a „Gara” cukrászdára... Idegenvezetőmnek is el kellett ismernie, hogy határozottan kezd „kipofozódni” Szabó Mag­ da szülőhelye. Azt hiszem azt is, hogy egy újonnan idecsöppenő számára tartogat egy­ két kifejezetten szimpatikus vonást. Főleg pe­ dig nem lehet nem becsülni egy olyan várost, ahol tizenöt év után - igaz immáron 50 Ft-os áron - még mindig lehet kapni tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú pici, marcipángombát. Egyet kaptam is a kávém mellé. Tízet pedig elvitelre... Barát Zsófia Csak egy csettint és! Vééégre! Kisütött a napocska! Hurrrá! Olyan jó kimozdulni, sétálgatni egy kicsit. Csak... Csak ne húzná a vállamat a táska! Valljuk be, kedves kolleginák - természetesen tisztelet a kivételnek -, hogy a leendő elitnek képzelvén ma­ gunkat magas sarkúban és retiküllel illegünk az egyetemig. Ha beszakad a hátunk, ha nem. Nos, ez előbbi problémát az áhított séta érdekében úgy hárítottam el, hogy... Egy pillanat! Ez szigorúúúan bizalmas hadititok! Na jó, négyszemközt vagyunk. Tehát, be kell, hogy valljam: mindig két cipő van nálam. A sportcsukában trappolok egészen a Nemzeti Múzeumig. Ott táskámból előkotrom a csini cipellőket. Nos, meg kell említeni azt is, hogy a női táskából kihalászni - belátható időn belül valamit - hatalmas feladat. így ezt leküzd­ ve, s a cserecipőt felhúzva el kell jutni a Szentkirályi utcáig. Kipp-kopp... Kipp-kopp... Útköz­ ben egyensúlyozok a különféle útburkolati képződményeken, az esetleges macskaköveken. S si­ ker! Odaértem! (Ilyen örömöket élek át még például akkor is, mikor fellépek a mozgólépcsőre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én... Félek rajta. Olyan ingatag...) De térjünk csak vissza a táskához! Ugye végre - a középiskolás évekkel együtt - elhagytuk a kétvállas, viszonylag gerinckímélő vál­ tozatot. Persze nyilván praktikusabb lenne most is olyat használni. De ugggyan már! Mi, ko­ moly, egyetemi polgárok vagyunk, az olyan gáz lenne. De tényleg! így félvállas változatával jár a többség. Ez egy kisebb csónak nagyságú táskát takar. De hogy ez hogy húzza az ember vállát! Én mindig arról álmodozom, hogy csak egy csettintés... Tehát csak egy csettintés és repülnek utánam a dolgaim. Nekem nem kell cipelnem semmit, ha van kedvem, rohangálok, s nem húz vissza semmilyen teher... Na, de sajnos, ez eddig csak egy álom. A cipzáros banánhoz hasonló­ an! Pedig milyen jó lenne azt is összehúzni, ha már nem bírom... Mikola Orsolya �Diplomaosztók decemberben és januárban 2007 decemberében 93, 2008 januárjában 62 jelölt tett ünnepélyes esküt Karunkon, őket az Egyetemi Tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Az alábbiakban két jelölt ünnepi beszédét közüljük. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Be kell vallanom, nehéz feladat végzős hallga­ tóként most itt állni, és mindenki nevében szólni, elbúcsúzni az egyetemtől. Hiszen ezek­ ben az ünnepi pillanatokban fölelevenedik bennünk az elmúlt öt év megannyi öröme, si­ kere, csakúgy, mint csalódása és küzdelme az egyetem falain belül és azon kívül is. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindenkinek más jut eszébe most, így nem tartanám illendőnek, hogy a saját kellemes és kellemetlen emlékei­ met idézzem fel a mai napon. Felesleges is a múltidézés, hiszen az itt lévők közül szinte mindenki így, vagy úgy, közvetve vagy köz­ vetlenül átélte velünk ezt az öt évet: a család­ tagok (szülők, nagyszülők, testvérek), bará­ tok, barátnők is gyakran saját bőrükön tapasz­ talhatták, mi is történt velünk. Csak a legsar­ kalatosabb pontot, a vizsgaidőszakot említem. Gondolom sokaknak ismerős a helyzet, ami­ kor már nem is mindig lehettek tisztában az­ zal, hogy éppen mit tanul a gyerek, de nagyon tanulja, és már kérdezni sem merték, hogy mit, csak annyit tudtak, hogy valami jogra végződő vagy legalábbis azzal kapcsolatos. Egy rossz időpontban feltett kérdés, például: „Sok van még hátra?”, vagy a bíztató meg­ jegyzések: „Úgyis menni fog” - néha igen kü­ lönös és riasztó reakciókat váltottak ki belő­ lünk, amely ijesztő volt kívülállók számára, és aggodalomra adott okot. Épp ezért, azt hi­ szem, mindannyiunk nevében mindenekelőtt azoknak az ittlévőknek adnék hálát, akik vé­ gigélték, illetve küzdötték velünk ezeket az éveket, és annak ellenére bíztattak minket, és itt vannak, hogy esetleg hónapokig nem lehe­ tett velünk normálisan kommunikálni. Köszönettel tartozunk továbbá professzora­ inknak, tanárainknak, akik közül egyesek nemcsak jogot oktattak, hanem tanácsaikkal, egyéniségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsó sorban emberségükkel igyekeztek utun­ kat egyengetni, minket a jó irányba terelni. És végül kedves végzősök, kollégák! Egy ilyen jeles alkalommal, mint amilyen a mai, az emberek szeretnek nagy szavakat használni: olyasmiket például, hogy most lé­ pünk ki a nagybetűs életbe, véget ért életünk legfontosabb korszaka, és hogy most búcsú­ zunk legszebb éveinktől. Szokás ugyan, de én nem szeretnék ilyen közhelyekkel élni, inkább csak egy Weöres Sándor idézetet olvasnék fel útravalóul: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik inga­ dozva ágaznak a sokféle véges és változó mér­ ték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyo­ morultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni!’ Köszönöm! Wéber Krisztina Tisztelt ünneplő jelenlévők! Ünnepi beszéd helyett egy sokat próbált levelezős hallgató kissé kusza gondolataival sze­ retnék búcsúzni. Öt évvel ezelőtt azért jelentkeztem a jogra, mert úgymond „dühös lettem” az ügyvédem­ re, aki úgy hozatta el magát velem a bírósági tárgyalásra, hogy otthon felejtette az aktát, valamint a Széna tér helyett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra irányított. Ő persze nem a Pázmányon végzett! Nagy lelkesedéssel és tudásvággyal kezdtem az első évet úgy 600 társammal együtt. Sok új fel­ adattal kellett megbirkóznunk. Gyorsan ráéb­ redtünk, hogy eredményesebben tudunk helyt­ állni, ha segítünk egymásnak. Ez a felismerés kovácsolt bennünket közösséggé. A vállalkozá­ som irányítása során szerzett tapasztalatokat az egyetemi tanulmányok során is igyekeztem hasznosítani Szerveztem egy internetes fóru­ mot, ahol a tanulást segítő anyagokat és mindannyiunkat érintő információkat helyeztünk el természetesen a szerzői és szomszédos jogok maradéktalan tiszteletben tartásával Ezúton is szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a fórum fenntartását segítették. Ez a fó­ rum még most is működik, és reményeink sze­ rint szakmai fórummá növi ki magát. Ötévi közös erőfeszítés, a közös gondok, ku­ darcok és sikerek összekovácsoltak minket. Az államvizsgákra való közös felkészülés so­ rán még a bioritmusunk is összehangolódott. Az utolsó államvizsgám után olyan érzésem volt, mint amikor leszereltem a hadseregből. A különbség azért lényeges. Amíg a seregben csak vágtuk a centit, hiszen a „siker” garantált volt. A záróvizsga sikere kemény munka és sok áldozat gyümölcse. Nagyon sokat tanultunk! Ennek az Egyetem­ nek vannak olyan professzorai, akiknek a be­ szédei máig emlékezetesek, és szó szerint idézhetőek. Csodálattal vegyes tisztelettel őrzöm őket emlékezetemben. Nem véletlen, hogy kétféle professzor létezik a Pázmányon: olyan, aki alkotmánybíró volt, és olyan, aki lesz... Ők megváltoztatták a világlátásunkat, a társadalom működéséről alkotott képet. Vállalatvezetőként, képviselőként, és öt gyer­ mekes családapaként is azt kell megállapíta­ nom, hogy másként működne a világ, ha az üzleti élet és a társadalom vezetői hivatástu­ dattal rendelkező jogvégzett emberek lenné­ nek. Egy elhivatott jogásznak sokkal nagyobb a társadalmi felelőssége. Alázatra tanít a felismerés, hogy minél többet tanulok, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy még mennyi mindent nem tudok. Sokan választanak valamely népszerű szak­ mát, mert úgy gondolják, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. A pénz persze fontos, de nekünk olyan értéket kell teremtenünk a hiva­ tásunk útján, ami pénzben nem kifejezhető. Ne feledjétek, aki mindent csak pénzért tesz meg, előbb utóbb a pénzért mindent megtesz. Nekünk az a hivatásunk, hogy jobbá tegyük társadalmunkat! Hát tegyünk érte! Végül szeretném megköszönni a szülők, a há­ zastársak, a gyermekek önfeláldozó türelmét, mert az ő szeretetteljes türelmük nélkül so­ kaknak közülünk nem sikerülhetett volna. Ostorházi László A legközelebbi otthonpótló... Új, most induló cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Logikus, hogy a hozzánk legközelebbivei, az épületben található Spartacus étteremmel kezdjük sétánkat. Induljunk! Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületű hely egyből otthonosnak érződik, ráadásul vélhetően - feltéve, hogy csúcsidőben megyünk - találkozhatunk ismerőseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy előnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára kü­ lönterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kisméretű, a kékes megvilágítástól hűvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy 4 kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog nagy ni maga után. Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerű (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egy­ aránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplő ételek minősége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredően délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony előfordulhatnak később megbánt döntések is... Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelműen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai időponthoz, és a környékbeli lehetőségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetim haza. Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szűkös - az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerűen nem e cikk tárgya), illetőleg néhány hagyományos éttermi étel (pl: rántott sertésborda'). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minőséggel - ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel - talán ezért sem népszerű ilyenkor falatozni. Összességében: a „Szpari” hozza a tőle elvárt szintet, különösebb megbocsáthatatlan hibák nélkül, de feltűnő erények híján üzemel. (Értékelés: 3,5/5) Kicsi tizenharmadik oldal �Szerelem a kolera idején Kalandorok Mese a szerelemről, angol akcentussal Florentino Ariza nagyon szeret. 51 éven 4 hónapon és egypár napon keresztül re­ ménytelenül. Aztán állhatatossága meghozza gyümölcsét és elnyeri 72 éves szerelme im­ máron kissé remegő kezét. Kábé mint a leg­ kisebb királyfi vs. királylányt elrabló sár­ kány sztori. Csak épp egy kicsit marquezesebben. Egy csipet fekete humor és egy csi­ pet pajzánság. Épp amennyitől a történet leküzdi a szeretlek, amíg élek, és a férfi ne szégyellje könnyeit típusú szappanopera-fel­ hangokat. Marquez megfelelő iróniával tudja kezelni az örök szerelem és a „mással aztán soha” témáit, láttatva a dolog kivitelezhetetlenségét. Megtanít minket nevetni önsajnála­ tunkon, megmutatja az utat a „reménytelen kilátástalanságból” és cinkos kacsintással odasúgja, hogy azért néha még a legjobbak is keresik azokat a bizonyos „kiskapukat”, le­ gyen szó akár egy állásról a hajózási társa­ ságnál, akár egy-egy (vagy Florentino Ariza esetében hatszázhuszonhét) búfelejtő esté­ ről. Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük ma­ gunkat. Mondja ő. Most már csak az a kér­ dés, hogy mit kezdett ezzel a „márkez” ér­ zésvilággal Mike Newell rendező? Elvárás, elvárás, elvárás. Nagyjából ez az a három legfőbb dolog, amivel szembe kell néznie az embernek, mikor könyv adaptáci­ ójára adja fejét. Nos, Aliké Newell, közhelye­ sen mondva, igen csak nagy elvárásokkal körülbástyázott fába vágta fejszéjét és megint csak közhelyeket puffogtatva lehet­ ne ehhez rögtön azt hozzáfűzni, amit az ese­ tek 99,9 százalékában hozzá is szoktak: hogy bizony-bizony mi mind tudtuk jól, hogy ez lesz a vége. Mégsem illő annyival le­ rendezni ezt a filmet, mint például a Harry Potter és a Tűz Serlege című, szintén Newell gyöngyszemet, hogy kevesebbet, nem úgy, nem annyira adja, mint a könyv tette. Hát persze, mind olvastuk, elképzel­ tük valahogy és a rendező úr, pimasz mó­ don, meg csak nem akarja olyan óriásinak elgondolni a magyar mennydörgőt, mint mi teljes identitástudatunktól vezérelve tettük azt. Na de, hogy mi is az igazi eltérés a két papírlap-köteg mozgóképpé rendezése kö­ zött? Vegyük ismét a két példát: adott a Harry Potter-sztori: angol rokonainál sanya­ rú életét tengető árva gyermek, aki felfede­ zi csodás képességeit, és ezzel a kis senkiből a varázslóvüág ásza lesz. Csiszolatlan gyé­ mánt létét tudatosítandó a (R)oxford Bo­ szorkány és Varázslóképző Szakiskolába fel­ tizennegyedik oldal vételizik, ott angol bará­ tokra lel, isszák a szigorú­ an alkoholmentes mézsörü­ ket, kapják karácsonyra a kötött pulcsikat és kardigá­ nokat, vezetik a repülő ko­ csit (persze a kormány a jobb oldalon), és közben megmentik párszor a vilá­ got a gonosz Tudjukki vis­ szatérésétől. Na és mi a helyzet a Marquez-feldolgozással? A történet a sze­ gény fiúról és a gyönyörű lányról, akik közt szerelem szövődik első pillantásra, de a lány haszonleső apja a realitásokat és a rangot választja lánya jö­ vendőbeliéül, amibe a leányka (kisebb ma­ kacskodás és kötelező tinédzserkori lázon­ gás után) beletörődik. És szinte boldogan él, míg ura fél évszázad után meg nem hal. Ek­ kor az időközben igencsak megestvéledett hajdan volt ifjú ismét felajánlja azóta sem (csupán kisebb-nagyobb kényszerhelyzettől vezérelt megszakításokkal) szűnő szerelmét az immáron nagymamakorú kislánynak, melyre az igent mond, s innentől boldogan hajóznak, míg meg nem halnak. Aíindez a történet fűszerezve árulással, szerelemfél­ tésből elkövetett gyilkossággal, örömlányok­ kal és rengeteg autentikus hatású muzsiká­ val. Mégis mi az alapvető különbség, az a kis más, ami miatt nem sorolható fel egy darab kettőspont után, kart karba öltve a két adap­ táció? Minden valószínűség szerint velem van a baj. A probléma, hogy nem tudom el­ képzelni Harry Pottert, amint eredetiben, teszem azt kínaiul kezdi kántálni az épp odaillő varázsigéit. Nem tudom elképzelni, de nem is kell. Tipikus angol történet, tipi­ kus angol színészekkel, tipikusan angol nyelven (és angol akcentussal, mert ugyebár hogy máshogy?). Talán velem van a baj, de a tipikus kolumbiai történetet a tipikus spa­ nyol és kolumbiai színészek tolmácsolásá­ ban sem igazán tudom elképzelni mondjuk akadozó angol akcentussal. Milyen rossz ne­ kem. Ugyanis el kell fogadni a globalizált vi­ lágunk alapfeltételeit: ez a sztori bizony le­ gyen akármilyen tipikusan kolumbiai, akkor is csak angol nyelven lesz eladható. Ézek az igények és pont. így hát hagyjuk is a felesle­ ges felkiáltásokat a feltartóztathatatlan el­ len. Akinek nem teszik, az meg vegye meg dvd-n, válassza a „languages” menüpontot és a „spanish” opcióval máris élvezheti az eredeti hatást. De uniformizálás ide global­ izáció oda, a film „átjön-e a Marquezérzésvilág”-át elég alaposan elintézte. Pedig nem járt rossz úton. Megvolt benne az egész varázs és még a 138 perc sem csúszott át a „nézem az órám és még mindig csak ennyi?!”-kategóriás fihnéhnénybe. Minden ironizálás ellenére Shakira autentikus beüté­ sű dallamai sem visznek el újra korunk tár­ sadalmi elvárása problémájához. De ismét­ lem a hiba csak bennem van... Aíinden eset­ re én kivárom a dvd-n a spanish menüpon­ tot... Ablonczy Zsuzsanna Bevallom, mostanában félve ülök be egy-egy magyar filmre, főleg ha arra a „vígjáték” szót erőltetik. Ez főleg azért van, mert már előre sej­ tem, hogy valamelyik háború előtti megismétel­ hetetlen gyöngyszemről húznak le tizedik bőrt Fenyőtől Csányiig. A másik alternatíva az első játékfilmes agyonreklámozott szuperproduktu­ mok klisés, valamelyik amerikai filmben már biztos látott romantikus (kécceraláhúzva!) egymásrátalálások szánalmas próbálkozásait kísér­ hetjük figyelemmel. Viszont a Kalandorok megérte a 950 HUF-ot. Na­ gyon is! Persze itt is volt eleinte félelmem, hiszen egy első játékfilmes vállalta magára a forgató­ könyv megfilmesítését Paczolay Béla személyé­ ben. Első hallásra a recept egyszerű: vegyünk egy jó forgatókönyvet, gyűjtsünk hozzá megfelelő stábot, és szerezzünk szalonképes, autentikus (nem agyonreklámozott) színészeket. Egyszerű­ nek hangzik, nem? Hááát... Nem tudom, hogy az utóbbiba hányán gondoltak bele igazából, de inkább csak neveket említenék: Haumann Péter, Rudolf Péter, Pogány Judit, Schruff Milán, Gáspár Tibor (Simon), Kovács La­ jos (Jakab vajda). A történet röviden: A negyedik feleségétől önkéntes száműzetésbe (saját autójá­ ba) vonuló „majdnem sikeres” trombitás (Rudolf P) telefonhívást kap édesapjától (Haumann), hogy azonnal haza kell utaznia Erdélybe. Az apa a kiruccanásra elcsábítja a legifjabb Elekest (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobil­ ját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenve­ délyét viszi magával az útra. Megkezdődik a nem­ zedéki road movie: persze kiderül hogy otthon áll a bál: a nagyapának menekülnie kell a sáfáros, féltékenykedő feleségtől (Pogány Judit), nincs más hátra: irány vissza... hova is? A konfliktus a kocsi zárt terében bontakozik ki: a nagyapa reményekkel teli, hisz úgy gondolja a székesfővárosban új életet kezdhet, az ifjabb láncdohányos Elekes Géza, aki a Gundelben ter­ vezgeti következő fellépését fél bevallani hogy egyetlen otthona az, amin most furikáznak Aíagyarország felé. Nem beszélve a legifjabb gene­ rációról, aki magyarázatokat gyárt jóval idősebb barátnőjének, hogy a számláján lévő pénz egy si­ kertelen internetes pókerjátszma okán voltnincs. Az út hosszú, és a három generációnak nemcsak a népmeséi akadályokkal, hanem saját maguk problémáival, a kiúttalansággal is meg kell küzdeniük. A karakterek rendkívül jól el vannak találva. Szívem csücske Elekes Géza, aki nagyon hasonlít az Üvegtigris Lalijára, illetve Kovács I.ajos vajda alakítása, ami ad egy kis „Emir Kusturica” ízt is a történetnek. A lendüle­ tes, néhol viszont okkal lelassuló történetet remek szintre emeli Pados Béla operatőri munkája, aki nemcsak a szépséges erdélyi tájat, hanem a kont­ rasztokkal teli romániai valóságot is hitelesen ábrá­ zolja. A road movie jelleghez tökéletesen passzoló zenét a Kistehén Tánczenekar szolgáltatja. Volt szerencsém a filmet egy vidéki közönségta­ lálkozón megtekinteni, ahol a produceren (Pata­ ki Ági), és a rendezőn kívül Rudolf Péter is részt vett. Mindhárman egyetértettek: a Kalandorok keserédes humora túlmutat a vígjáték műfaján, és remélik a közönségnek is leesik a tantusz. Hát leesett! És aki nem hiszi... Kovács A. Dániel �Első sítáborom emlékei - Ravascletto 2007. december. Nagy szervezkedés folyik a kollégiumban. Gondoltam, ez egy kihagyha­ tatlan alkalom, így izgatottan és kíváncsiság­ tól hajtva vettem a bátorságot és jelentkeztem életem első sítáborába. Beszereztük a szükséges sífelszerelést, a szá­ momra 10 kg-os síbakancsokat, és a kölcsönzős bácsi végigmérő nézése után megállapított „neked elég lesz az 150 cm-es” léceket. , Időpont: 2008. február 7-12. Úticél: Ravascletto, egy kis olasz városka nem mes­ sze az osztrák Határtól. Indulás hivatalosan reggel 8 óra. Hősök tere. Gyülekeznek az emberkék a parkolóban, beáll a kb 50 fős busz is, amelynek majdnem a felét pázmányosok töltik meg. Nem is értem... Kevéssel 8 előtt megérkezik csoportvezetőnk is barátaival Nagyol nézünk... közülük is hárman pázmányosok... Úgy érzem jó kis tábor lesz... Fél 9 körül el is indulunk. Gyors név­ sorolvasás... mondjuk, hogy' mindenki meg­ van... A busz a legjobbak közül való, igazi sítáboros busz... léctartó az nincs, így marad a toilett... A két pihenővel megszakított, igazi barkóba partikkal és a kihagyhatatlan Aranka szeret­ lek többszöri elhangzásával színezett közel 9 órás utazás után délután 5-re megérkeztünk Belvedere nevű szállásunkra, ami engem kí­ vülről egy régi fogadóra emlékeztetett. Nagy sárga épület, sok pici spalettos ablakkal. És nol a lio? Ja, hogy az itt nincs, majd a pályákon... Jól van... nem kell mondani sem­ mit... nekem ez újdonság! A szobák elfoglalása után - ahol számomra szintén érdekesség volt a 6 fős emeletes ágy tettünk egy rövid sétát a városkában. Szűk, kihalt utcák, magas sokablakos épületek. He­ lyiekkel csak a közeli kocsmában találkoz­ tunk, akik nagy örömmel fogadtak minket, aztán két integetéssel kísért búcsúzás után vis­ szabotorkáltunk a szállóba. A reggelek valahogy mindig nehezen indul­ tak, de ez betudható az egészséges életmód­ hoz előírt nyugodt reggelizésnek... Fél kilenc helyett néha kilenckor sikerült is elindulni a pályákhoz. A szerpentineken felfelé kanya­ rogva a kilátás gyönyörű volt. Lent a még al­ vónak tűnő város, fent pedig már megjelent a hó, messziről Játszódtak a sípályák. Mindenki fáradtan tekintett ki az ablakon, valójában ez a kis idő volt az igazi napi pihenés. Megérkezve felvettük a sibakancsokat, ami nekem az utolsó napig csizma volt, és úgy éreztem magam, mint robotzsaru... de ezt in­ kább hagyjuk... Na de miért is jöttünk?! Hát, hogy meghódítsuk a pályákat! Felsorakoznak a kezdők- Leírhatatlanul türelmes oktatóink, Marci és Adám vezeté­ sével, remegő lábakkal felküzdöttük magunkat a tányéros felvonóval a bébi pályára. Emlékszel Bogi? Az a hiszti, amit mi ott levágtunk. A há­ ton lecsúszás a specialitásom, ha valaki kérdezné... Még szerencse, hogy a ruhám vízál­ ló... Természetesen oktatóink még mindig ki­ tartóan bíztatnak bennünket: „nyugi, kel) fel, nem kell idegeskedni, van remény...!’’ Koszi... kelj fel... de hogyan?! Ez nem nekem való! Nem kellett volna eljönnöm! Elegem van, és haza akarok menni, most! Végül kisírt szemekkel, nagy küzdelmek árán megtanultunk esés után felkelni... Aztán jött az újabb akadály. Sorban előttünk kígyóztak a külön­ böző síiskolák kb 3-5 éves tanoncai, a kis világítós szörnyek. Most mit csináljak?! Se fékezni, se ke­ rülni nem tudok... Itt az ideje, hogy elvágódjak, ez úgyis jól megy... Botjaim repültek jobbra, bal­ ra, de semmi gond, ezeket Marci úgyis hozza utá­ nam. .. Hupsz... még mindig csúszok... na ilyen­ kor jön jól a pályaszéli háló... Mi az eredmeny? Léceim keresztben, én meg fejjel lefelé, hóval teli szájjal gyönyörködöm a tájban... és még fél óráig fetrengek a röhögéstől... Végülis nem gáz... úgysem ismer senki... Második nap a felvonós bácsi már előre kö­ szönt, és lelkesen brávózott, hogy legalább a tányéros felvonóból nem estem ki. Táborunk hat napjába egy szombat is beleesett. Az igazi bulinap. A keménymag megmutatta a helyi discoban, hogyan buliznak a magyarok. Az utolsó napi síelés inkább az utolsó fényké­ pekről, utolsókor felvonózásról, utolsó esésekről szólt. Fájdalmas búcsút vettünk Ravasclettotól, és a pályától indultunk egyenesen haza. A haza­ felé útról csak a Rio Maré Pate, fokhagymás kétszersült és sajtos chips illategyvelege jut eszembe, ami altatólag hatott az utasokra... az­ tán felébredtünk a Hősök terén... Azóta is napi téma a sítábor... Remélem, jövő­ re ismétlünk! Most pedig futkoshatunk a fényképek után, és harcolhatunk az alattomos náthával... Mihalics Vivien Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve CD kritika: Smashing Pumpkins - Zeitgeist Lefegyverezni téged egy mosollyal, Aztán itt hagyni, ahogy ők is itt hagytak engem Annak a keserűségével, akit magára hagytak Hogy kétségek között hervadozzak Jaj az évek égetnek Az évek égetnek, égetnek, égetnek Kisfiú voltam... Koravén kisfiú... Amit most választok az az én igazi hangom Miért, mi mást tehetne egy ilyen kisfiú? A gyilkos bennem ugyan az aki benned van! Kedvesem, Küldök neked most egy mosolyt... (Smashing Pumpkins- Disarm) Még szerencsére, hogy nem kérték az ellen­ őrök a matricát a diákomról. Nem mintha nem lett volna rajta. Ám lehet, hogy lerítt rólam: ha valaki most megszólít, az testi épségében vagy egészségében könnyebben/kevesbé kön­ nyen sérül. Fülhallgatót fel, zenét be. Első szám. Pont, amire szükségem volt; zúzás, mi­ nimális szöveg, nulla elvontság. Úgy látszik, kellett ez a kis fortyogás, hogy egyáltalán ked­ vem legyen a cikket megírni. Amikor először hallgattam meg a „Zeitgeist”-ot, egy napos, szombat délután volt. Boldogságos, nyugodt hangulatban kezdtem neki a mosoga­ tásnak, és örültem, hogy végre kibékültek ezek a Csattanó Sütőtökék és élőálltak valami újjal. Ak­ kor azonban csalódnom kellett. Persze a csapat arculatához mindig hozzátartozott dübörgő „zaj”, a kirobbanó, üvöltő basszus, ami hátbor­ zongató kontrasztot alkotott Billy Corgan nyá­ vogó hangjával; én mégsem ebbe a profilba sze­ rettem bele. A kedvenc számaim közé inkább az olyanok illettek, mint a „Tbnight, Tönight” vagy a „1979”. Különösen az utóbbiról még a szokott­ nál is nehezebb írni. Muszáj hallani Sőt inkább hallgatni, hisz van ezekben a „nyugisabb” szá­ mokban valami megunhatatlan. lÁrsze, nem áll rosszul a zúzás egy' alapvetően alternatív bandá­ nak, de ezek a dallamos, lágy számok valahol még vérfagyasztóbbak. Hisz egyben gyönyörű- ek is. Nos, ezeknek a daloknak a gyűjteménye főleg az 1993-as „Siamese Dreams . Én úgy' re­ méltem ennek nyomdokaiba lép az új anyag is. Nem így történt. Nincs szó kedveződen arculatváltásról. Épp ellen­ kezőleg: 2000-res felbomlásuk után inkább úgy döntöttek, szinte teljesen visszanyúlnak legutol­ só, nagy sikerükhöz, a, „Mellon Collie and the Infinite Sadness”-hez. Éppen csak annak zsenia­ litását, és a már említett gyöngyszemeit hagyták ki Nem az a baj, hogy' zúzós, hanem egyszerűen csak olyan lapos az egész, mint az egyetemista humorérzéke hétfő reggel. Talán még a második kislemezükben, a „Thats The Way My Lőve Is”ben van valami fülbemászó (lehetséges, hogy ép­ pen azért választották ezt, mert a „Tarantula” mint első választás kb. annyira volt zseniális, mint amennyire a címét adó állat ölelgetnivaló). A kutya ennél az albumnál, mint ahogy általában is, ott van elásva, hogy a csapat volt egy' hangulat­ ban a felvételkor, megíráskor, és figyelmen kívül hagyták azt a lehetőséget, hogy az ember nem mindig akar felkapni egy vasalót és kecsesen oda­ hajítani a másik irányába. Oké, aki Smashing Pumpkins-ot hallgat, valószínűleg nem számít Britney Spears pompon-lányos korszakának megfelelő dallamokra. Viszont lehet, hogy csak szomorú, vagy nosztalgikus, vagy édes-Keserű, nem pedig agresszív. Vagy talán ezzel akartak fel- készíteni arra az érzésre, ami az átlátszó „logisz­ tikai” okokból lemondott budapesti fellépés után fogta el az ember lányát? Nem jött be: ilyenkor még egy másik akár kevésbé hőn szeretett banda anyázásait is jobb hallgatni Én abban reménykedek erre ők maguk is rájön­ nek, és ahelyett, hogy’ újból feladnák, inkább le­ porolják az 1993-as CD-jüket. Ebben ugyanis minden megvolt, és ezt igazán tudom ajánlani az olvasónak. Van itt is zúzós szám, mint a „Geek USA”, lassú, szinte suttogó, majd kirobbanó, mint a „Mayonnaise”, daílamos-tombolós: erre példa a „Cherub Rock” és a „Rockét”, szimplán gyönyörűre pedig a „Disarm”. Az én személy'es kedvencem mégis a „Hummer”, amiben minden felsorolt elem megvan. Ez a szám külön megér­ ne egy cikket, ugyanis pár percén belül stílusok, hangulatok, ütempk, és dallamok egész skáláján megy keresztül Épp ez a dühítő: aki ilyet tud, miért választja mégis a könynyebbik utat? Én re­ ménykedek abban, hogy nem kiégésről csak begyöpösödésről van szó. Az meg egy kis fűnyíró­ val, hasonlóan mogorva kritikákkal, durcás hall­ gatókkal meg csak orvosolható... Barát Zsófia tizenötödik oldal �PPKE-JAK Karrier Iroda Kihez szólunk? Várjuk azokat is, akik már befejezték tanulmányaikat, s azokat is, akik még csak belekóstolnának a munka világába. Mit nyújtunk? Gyakornoki helyek, álláspályázatok, diákmunka, képzések, tréningek, tapilap számítógépes szolgáltatás, tavaszi kafrierexpó, öregdiák kontaktok stb. Hol vagyunk? Személyesen az I. em. 137-ben lehet hozzánk fordulni (a Deák Intézet­ ben). Faliújságunk lent az aulában található. A neten elérhetők vagyunk a wwwjak.ppke.hu/karrier címen. JÖN JÖN JÖN JOGÁLLÁS 2008 Állásbörze és alumni találkozó a Pázmány Jogon április 2-án 9-től 17 óráig, az I-es előadóban az EEKI szervezésében. KÍNÁLAT: cégreprezentációk, céges tesztek » grafológiai tanácsadás, karriertanácsadás, önéletrajz készítési tanácsadás próbainteriúk, próbatesztek - személyiségteszt *• Kóstolj bele ! © a munka világába - kerekasztal beszélgetés cégek képviselőivel - kerékasztal beszélgetés hivatásrendek legfőbb képviselőivel (a helyszíneket keresd a hirdetőkön) *• Kóstolj bele ! © a cégek (ehető) termékeibe (keresd aznap a standokon) VÁRUNK MINDEN VOLT ÉS JELENLEGI HALLGATÓT! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete SZAKMAI NAPÖKAT hirdet 2008 tavaszán, az alábbi területeken: Március 28-án 13.00-17.20 „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” Előadó: Dr.Vezekényi Ursula, tanácsvezető bíró, Legfelsőbb Bíróság Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDG Március 29-én 10.00 - 14.20 „Az előzetes dpntéshozatali eljárás a büntető ügyszakban” Előadó: Dr. Czine Ágnes kollégiumvezető bíró, Fővárosi ítélőtábla Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDH. Április 11-én 1030-16.40 „Lakás- és helyiségbérlettel kapcsolatos jogszabályok változásának következmé­ nyei a bírói gyakorlatban” Előadók: De Czukorné De Farsang Judit, Fővárosi ítélőtábla, bíró és De Szabó Klára, Fővárosi ítélőtábla, bíró Díja: 26.Q00 Ft + AFA Kód: 1PRDI Április 12-én 1000-14.20 „K felszámolásokkal és átszervezéssel kapcsolatban keletkező munkaügyi viták” Élőadó: De Radnay József ny. legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, professor emeritus a ,PPKE JÁK-on Díja: 20.000 Ft + AFA Kód: 1PRDJ A szakmai napok célja elsősorban az, hogy a jogszabályváltozások által módosu­ ló gazdasági es pénzügyi élet gyakorlatában segítséget nyújtson, amelyre való felkészülést a törvények előkészítésben részt vett szakemberek előadásaival igyekszünk elősegíteni Előadóink a jogszabály-módosítások gyakorlatorientált ismertetése mellett az előadásokkal és az azt követő szakmai beszélgetésekkel ha­ tékony segítséget nyújtanak a jog speciális területein felmerülő problémák leg­ megfelelőbb megoldásában. Pázmányos főállású oktatók és pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000,-Ft + 20% AFA díjért vehetnek részt. Pázmányos részállasú oktatók 10% kedvezmény­ ben részesülnek. A Doktori Iskola jelenlegi hallgatói három szakmai napon térí­ tésmentesen vehetnek részt, az ezen felülieken 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjat fizetnek. Jelentkezés és információ: Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Tel /Fax: 429-7224 zatonyi@jak.ppke.hu, www.jak.ppke.hu/deak HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - mint a magyarországi felsőoktatási hallgatók törvényben nevesített or­ szágos érdekképviseleti szerve - hitet tesz a Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban, különösképpen a Berlini Nyilatko­ zatban megfogalmazott elv mellett, amely szerint a felsőoktatás közjó és közfelelősség. Továbbra is nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ésszerűbbé, hatékonyabbá teheti a felsőoktatás finanszí­ rozásának rendszerét. Eddig is partnerek voltunk a reformban, illetve partnerek lehetünk az újító szellemű javaslatok tekinteté­ ben. Kísérletet tettünk a kormányzat által bevezetett tandíj ki­ váltására. A tandíj helyett javasolt alternatívánk a már meglévő elemekre épült. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban nem tartotta bevezetésre alkalmasnak a HÖOK javaslatát. A fentiek értelmében továbbra is teljességgel elutasítjuk az állami finanszírozású képzések költségeinek - részben vagy egészben - a hallgatókra történő áthárítását. Mivel a népszavazás az utolsó le­ hetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelműen elkötelezett a tandíj mel­ lett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarorszá­ gi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népsza­ vazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogas­ sák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. Pázmány Szalon 2007/08. II. szemeszter - Biblia és a Reneszánsz éve. - Biblia és hatása a zeneirodalomra. - Újjászületés a zenében? Korabeli hangszerek. - Meglepetésvendégek. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: De Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Időpontok: 2008. április 2. szerda 18.30 2008. április 23. szerda 18.30 Helyszín: PPKE JÁKII. János Pál pápa terem (Díszterem) 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. Szervező: Boldizsár ésTsai A szalon vendégeit hungarikumokkal lepjük meg. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: nyekyb@gmail.com, info@pazmanyonline.hu wwwpazmanyonline.hu 33 KKEDirer ^ÉrreMKL kje» usrreK,. re x z-ssezfu eirüL szi/lErerr £67 3-ASoMi uskeo?-------— csak. ti/mr vene^reL. AfáMty) a twrHwewi&v vám5-ös ÉN ipév /r ezeiM ÚT VT&'RIJŐ /! Wtö7■rét, HO&* sose taü itassa FéLRe A MUC-atóHat! r----- � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 1. szám 2008. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Subject The topic of the resource Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4011kb+824kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_1_20080310 Relation A related resource T00084 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_1_20080310 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorotty Horvátth Sándor Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pozsgay-Szabó Péter Radich Orsolya Sáhó Eszter Schanda Balázs Scharle Zsuzsanna Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Ziegler László https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c651b57e0828c0215c54968db437dc37.jpg aac931e3aa8d161f6075ca726ba2fedb Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Szász Móric 1552. évi magyarországi hadjárata Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. 9. Fraknói Műhelyelőadás Description An account of the resource előadás előadó: Kanász Viktor (Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) Fraknói-centenárium (1924-2024) Subject The topic of the resource történelem Creator An entity primarily responsible for making the resource Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. március 13. (szerda), 17:00–18:00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Az esemény online követhető Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/564ad200beae3cc194028eb869ae4bd2.jpg a8457f9a26980dd77fdccf94168decfd Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Fraknói Kutatócsoport IX. egyetemi műhelyszemináriuma Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Frankói-centenárium (1924–2024) Description An account of the resource MEGHÍVÓ a Fraknói Kutatócsoport IX. egyetemi műhelyszemináriumára, melyen a Kutatócsoport következő vatikáni részprojektjét mutatjuk be és zárjuk le: TUSOR PÉTER A római Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve A Magyar Szent Korona országai növendékeinek szentelési bejegyzései (1599–1713) (Collectanea Vaticana Hungariae II/11), Budapest–Róma 2024 Abstract A summary of the resource. FRANKÓI-CENTENÁRIUM (1924–2024) ELKH MEGHÍVÓ a Fraknói Kutatócsoport IX. egyetemi műhelyszemináriumára, melyen a Kutatócsoport következő vatikáni részprojektjét mutatjuk be és zárjuk le: TUSOR PÉTER A római Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve A Magyar Szent Korona országai növendékeinek szentelési bejegyzései (1599–1713) (Collectanea Vaticana Hungariae II/11), Budapest–Róma 2024 Subject The topic of the resource történelem Creator An entity primarily responsible for making the resource Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. április 10. (szerda), 17:00–18:00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource műhelyszeminárium Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 1053 Budapest, Papnövelde u. 7., Bogdánffy-terem Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20240410_fraknoi9.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8c4e342b82c190804f47cc2f98898d7d.jpg e0dfc790d7d181fc222058db1829815a Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Fraknói Vilmos püspök megemlékezése Description An account of the resource A Nemzeti Örökség Intézete és a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tisztelettel meghívja Önt Fraknói Vilmos püspök, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára halálának 100. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésére. Abstract A summary of the resource. Köszöntőt mondanak: Móczár Gábor főigazgató, Nemzeti Örökség Intézete dr. Marie-Theres Arnbom történész, Fraknói Vilmos oldalági leszármazottja, Bécs Beszédet mond: dr. Tusor Péter kutatócsoport-vezető, Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Ünnepi beszédet mond: dr. Kollár László Péter főtitkár, Magyar Tudományos Akadémia A felújított síremléket megáldja: dr. Török Csaba c. prépost, egyetemi tanár, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Subject The topic of the resource megemlékezés Creator An entity primarily responsible for making the resource Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. november 19. (kedd), 14 óra Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Fraknói Vilmos síremléke, Fiumei úti sírkert, 45. parcella, 1. sor, 96. sír (1086 Budapest, Fiumei út 16-18.) Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20241119_frakno100.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9d1721f801067d25af38ff737d34f48b.pdf 75f469991b1d3177893fc407e5d8b1a6 PDF Text Text FRAKNÓI-CENTENÁRIUM (1924–2024) X. FRAKNÓI AKADÉMIA Fraknói Vilmos püspök, nagyváradi kanonok, az MTA-főtitkára és a magyar történetkutatás (Nagyvárad, Festum Varadinum, 2024. május 02–03.) A Nagyváradi Egyházmegye, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport (PPKE BTK) és a Moravcsik Gyula Intézet tudományos konferenciája �2024-ben van Fraknói Vilmos halálának 100. évfordulója. Fraknói volt a vatikáni magyar történeti kutatások fő szervezője a szentszéki gyűjtemények 1881-től kezdődő fokozatos megnyitását követően. Útnak indította a Monumenta Vaticana Hungariae-t, majd az 1890-es években saját költségén megalapította a Római Magyar Történeti Intézetet. Nem egyedül dolgozott, a munkálatokba többen is bekapcsolódtak. Fraknói munkatársainak a szerepe fontos, római működésüket azonban még nem vizsgálta alaposabban a történettudomány. Magának Fraknóinak római éveiről, terveiről és kiváltképpen örökségéről szintén lehet még újat mondani. A róla elnevezett, 2015 óta immáron X. alkalommal szervezett Fraknói Akadémia első és második szekciójának előadásai a Vatikánban elkezdett magyar történeti kutatások hőskorát járják körbe új adatok és szempontok alapján. A harmadik szekció, Fraknói Vilmos, a „magyar Ranke” szerepét vizsgálja a modern medievisztikai és kora újkori kutatások meghonosításában Magyarországon. Újonnan elkészült életmű-bibliográfiájának elemzése mindezen túlmenően 18–19. századi munkásságára is rápillantást enged. Az utolsó két szekció előadásai a kötődését Váradhoz, Erdélyhez, MTA-főtitkári tevékenységét, továbbá a munkásságát övező vitákat, valamint publicisztikáját és halálának körülményeit mutatják be. �Május 02., csütörtök 14.00–14.30 Megnyitók (Moderátor: Tusor Péter) Exc. és Főtiszt. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök Az MTA II. osztályának képviseletében Prof. Dr. Solymosi László akadémikus A PPKE BTK képviseletében Dr. Birher Nándor dékán I. szekció, 14.30–15.30 (Moderátor: Kanász Viktor) Tusor Péter, (tudományos tanácsadó, egyetemi tanár – Fraknói KCs., MGyI, PPKE) A Római Magyar Történeti Intézet alapítása. Fraknói vitája a nagyváradi káptalannal és a püspöki karral Szovák Kornél (tudományos tanácsadó, intézetigazgató – MGyI, PPKE) Fraknói vatikáni kutatásai és a középkori magyar történelem Fedeles Tamás (tudományos tanácsadó, egyetemi tanár, Fraknói KCs., PTE) Pápai tizedek és adószedők a 14. századi Magyarországon. Fejérpataky László és a magyar Monumenta Vaticana 15.30–16.00 Diszkusszió 16.00–16.30 Szünet �II. szekció, 16.30–17.30 (Moderátor: Szovák Kornél) Kanász Viktor (tudományos munkatárs – Fraknói KCs., HUN-REN PTE-PPKE) Nápoly bűvkörében. Óváry Lipót itáliai kutatásai Nemes Gábor (tudományos főmunkatárs, intézményvezető – Fraknói KCs., Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ) Fraknói, Lukcsics József és az egyházmegye-történetírás kezdetei Kruppa Tamás (tudományos főmunkatárs, egyetemi docens – Fraknói KCs., SzTE) Erdély Rómában. Veress Endre vatikáni kutatásai 17.30–18.00 Diszkusszió 18.00–18.30 Szünet III. szekció, 18.30 Esti előadás (Abendvortrag) Rupert Klieber (professor emeritus – Universität Wien, Katholisch-Theologische Fakultät) Der ungarische Episkopat von 1804 bis 1918 im Spiegel des Lexikons „Die Bischöfe der Donaumonarchie” (Band I: Das Königreich Ungarn, 2020) (Forgó András tolmácsolásával) �Május 03., péntek IV. szekció, 09.30–10.30 (Moderátor: Solymosi László) Rácz György (főlevéltáros, egyetemi docens – MNL-OL, PPKE) A magyar medievisztika megalapozója: Fraknói Vilmos Fazekas István (egyetemi taná r – ELTE, HUN-REN Egyetemtö rté neti Kutató csoport) Fraknói Vilmos és módszeres magyar kora újkor-kutatás kezdetei Nemes Gábor (tudományos főmunkatárs, intézményvezető – Fraknói KCs., Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ) Fraknói életmű-bibliográfiája 10.30–11.00 Diszkusszió 11.00–11.30 Szünet V. szekció, 11.30–12.30 (Moderátor: Fedeles Tamás) Lakatos-Balla Attila–Balla Tünde (Nagyváradi Egyházmegyei Múzeum és Levéltár) Rómer Flóris és Fraknói Vilmos nagyváradi irathagyatéka Lőrincz Zita (MA-hallgató, PPKE BTK) Erdély Fraknói Vilmos történetírásában Orsós Julianna (tudományos munkatárs – Fragmenta et Codices Kcs., HUN-REN–OSZK) Fraknói kutatásai kortársai (Thaly, Marczali, Kossuth) szemében 12.30–13.00 Diszkusszió �VI. szekció, 15.30–16.30 (Moderátor: Tusor Péter) Hőgye Attila–Cziráki Csongor (BA-hallgatók, PPKE BTK) Fraknói mint az MTA főtitkára Oláh P. Róbert (tudományos segédmunkatárs, levéltáros – Fraknói KCs., Győri Egyházmegyei Levéltár) Fraknói Vilmos publicisztikája Trianon előtt s után Rétfalvi Balázs (kü lső tudomá nyos segé dmunkatá rs, gyűjtemé nyvezető – Fraknói KCs., Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár) – Kanász Viktor (Fraknói KCs.) Fraknói Vilmos († 1924), Trianon áldozata Diszkusszió 16.30–17.00 17.00 A konferencia lezárása (Szovák Kornél és Tusor Péter kurátorok) �Kurátorok TUSOR PÉTER, SZOVÁK KORNÉL Igazgató: Kanász Viktor Aligazgató: Sági György Szervezők Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport PPKE BTK Moravcsik Gyula Intézet Együttműködő partner PPKE BTK Kubinyi András Történész Műhely További információk www.institutumfraknói.hu Kapcsolat: kanaszviktor@gmail.com Rövidítések Fraknói KCs. – Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, HUN-REN PPKE-PTE ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem HUN-REN – Magyar Kutatási Hálózat MGyI – Moravcsik Gyula Intézet, HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont MNL-OL Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár OSzK – Országos Széchényi Könyvtár PPKE – Pázmány Péter Katolikus Egyetem PTE – Pécsi Tudományegyetem SzTE – Szegedi Tudományegyetem � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Fraknói Vilmos püspök, nagyváradi kanonok, az MTA-főtitkára és a magyar történetkutatás Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. X. Fraknói akadémia Fraknói-centenárium (1924–2024) Description An account of the resource A Nagyváradi Egyházmegye, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport (PPKE BTK) és a Moravcsik Gyula Intézet tudományos konferenciája Abstract A summary of the resource. 2024-ben van Fraknói Vilmos halálának 100. évfordulója. Fraknói volt a vatikáni magyar történeti kutatások fő szervezője a szentszéki gyűjtemények 1881-től kezdődő fokozatos megnyitását követően. Útnak indította a Monumenta Vaticana Hungariae-t, majd az 1890-es években saját költségén megalapította a Római Magyar Történeti Intézetet. Nem egyedül dolgozott, a munkálatokba többen is bekapcsolódtak. Fraknói munkatársainak a szerepe fontos, római működésüket azonban még nem vizsgálta alaposabban a történettudomány. Magának Fraknóinak római éveiről, terveiről és kiváltképpen örökségéről szintén lehet még újat mondani. A róla elnevezett, 2015 óta immáron X. alkalommal szervezett Fraknói Akadémia első és második szekciójának előadásai a Vatikánban elkezdett magyar történeti kutatások hőskorát járják körbe új adatok és szempontok alapján. A harmadik szekció, Fraknói Vilmos, a „magyar Ranke” szerepét vizsgálja a modern medievisztikai és kora újkori kutatások meghonosításában Magyarországon. Újonnan elkészült életmű-bibliográfiájának elemzése mindezen túlmenően 18–19. századi munkásságára is rápillantást enged. Az utolsó két szekció előadásai a kötődését Váradhoz, Erdélyhez, MTA-főtitkári tevékenységét, továbbá a munkásságát övező vitákat, valamint publicisztikáját és halálának körülményeit mutatják be. Subject The topic of the resource Fraknói Vilmos, történelem Creator An entity primarily responsible for making the resource Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport (PPKE BTK) Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. május 02–03. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF Type The nature or genre of the resource konferencia program Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nagyvárad, Festum Varadinum Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE BTK Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20240502_fraknoi10.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e1cc89e9a5131025a98e248bd3228934.jpg 856f5ee9e24797344f84e1d9fc2c1ede Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Protagonisti e Collaboratori Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Studiosi dell’Europa Centro-Orientale negli Archivi Vaticani (1881–1918) Fraknói-centenárium (1924–2024) Abstract A summary of the resource. 9.30 — Saluti iniziali. Gaetano Platania. Presidente dell’INSR — László Solymosi, Hungárián Academy of Seiences • 9.40. Introduzione ai lavori. Matteo Sanfìlippo, Università della Tuscia — Péter Tusor, Università Cattolica Péter Pázmány • 10.00 -Sezione I. Moderatore: Roberto Regoli, Università Pontificia Gregoriana •Rainer Murauer, Theodor Sickel e l'inizio delle ricerche storiche a Roma 1881—1901 • Christine Maria Grafinger, Le ricerche vaticane e le relazioni con il mondo scientifico di Ludwig von Pastor, storico dei Papi • Tomás Cernusák, Boemia e Moravia: due approcci per la ricerca delle fonti vaticane a cavallo dei secoli XIX e XX • Discussione — 11.10 Coffe break 11.30 — Sezione IL Moderatore: Andreas Gottsinann, Istituto Storico Austriaco • Alessandro Boccolini, Gli archivi vaticani e romani per lo studio della Storia della Polonia: tradizione e nuove prospettive di ricerca • Dorota Gregorowicz, Acta Nuntiaturae Polonae: una lunga storia con lo sguardo al futuro — dalle spedizioni romane ottocentesche fino all'Open Access di oggi «Jadranka Neralic, Le ricerche storiche degli studiosi croati (Ivan Crncic e Karlo IIorvat, Sime Ljubic e Tadija Smiciklas) nell9Archivio Vaticano e a Roma • Discussione - 13.00 Lunch break 15.00 — Sezione 111. Moderatore: Gaetano Platania, Istituto Nazionale di Studi Romani • Katalin Nagy, Le richieste per lo studio di Vilmos Fraknói nelTArchivio Vaticano (1881-1885) • Péter Tusor, Vilmos Fraknói e i Monumenta Vaticana Históriám Regni Hungáriáé Illustranti^ • Kornél Szovák, Le ricerche vaticane di Fraknói e la storia medievale dell’Ungheria • Tamás Fedeles, La figura e le ricerche vaticane di László Fejérpataky • Discussione — 16.30 Coffe break 17.00 — Sezione IV. Moderatore: Matteo Sanfìlippo, Università degli Studi della Tuscia • Viktor Kanász, Dal campo di Garibaldi agli archivi. Lipót Ováry e le ricerche vaticane • Gábor Nemes, Collaboratore e successore di Fraknói: József Lukcsics • Tamás Kruppa, Endre Veress ele fonti vaticane della Transilvania • Discussione • 18.10 Conclusioni Subject The topic of the resource történelem Creator An entity primarily responsible for making the resource Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport (PPKE BTK) Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. június 6. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource konferencia program Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Istituto Nazionale di Studi Romani Piazza dei Cavalieri di Malia, 2 - 00153 ROMA Language A language of the resource olasz Rights Information about rights held in and over the resource PPKE https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/77d5659644806b0f43efa0395cc60fa7.jpg d31e88832dc35506d35f5016647e1be3 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Still Image A static visual representation. Examples include paintings, drawings, graphic designs, plans and maps. Recommended best practice is to assign the type Text to images of textual materials. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Frankói Vilmos (1843–1924) emlékülés halálának 100. évfordulóján Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Frankói-emlékév 1924–2024. Description An account of the resource Megnyitó Birher Nándor PPKE, dékán Elogia Lamm Vanda MTA, alelnök Solymosi László akadémikus CVIII/124 bemutató Zakar Péter (SzTE, rektorhelyettes) Török Csaba (EszE, egyetemi tanár) Zsuppán András újságíró Hegedűs István (Gondolat Kiadó, igazgató) Moderátor: Tusor Péter Subject The topic of the resource Fraknói Vilmos, emlékülés Creator An entity primarily responsible for making the resource Frankói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. november 19., 17:00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource JPG Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant 1053 Budapest, Papnövelde u. 5–7. Központi Szeminárium, Díszterem Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20241119_fraknoi.jpg https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/bbf197b01681168114c87803d5f1b161.jpg f7dd59257cb204d8dbd04cd2b87b3aca https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/501e5cb85f99b0988238c8093ad22ae3.JPG c94b53513135ec9d1ebdf7880e0cff9e Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ex libris Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke-ex-libris Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Hodossy Imre (Lubotény, 1840. január 7. – Budapest, 1909. február 24.) országgyűlési képviselő, szül. 1840-ben Sárosmegyében; tanulmányait Eperjesen, Kassán és Pesten végezte. Az 1861. országgyűlésre Sárosmegye részéről más ifjakkal együtt az országgyűlési képviselők mellé mint kis követ küldetett fel. Ugyanekkor ügyvédi oklevelet nyert. Kevéssel azután Sárosmegye tiszteletbeli főügyésze lett. 1869-ben pedig Sárosmegye kis-szebeni kerülete országgyűlési képviselőnek választotta meg és azóta folyvást ugyanazon kerületet képviseli az országgyűlésen. Az egykori Deák-pártnak szabadelvű árnyalatához tartozott. Az 1875. fuzió alkalmával a szabadelvű pártba lépett. Az 1878. bosnyák occupatio idején azonban a szabadelvű pártból kilépett s kevéssel azután a kőzjogi alapon álló ellenzékhez csatlakozott és ma is a nemzeti pártnak tagja. Mint országgyűlési képviselő főleg közjogi s igazságügyi kérdésekkel foglalkozik s 1870 óta az igazságügyi bizottságnak tagja. 1870-ben Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter felhivására emlékiratot írt a polgári házasság intézményének létesítése ügyében. 1873-74-ben résztvett a kereskedelmi törvény szerkesztésére egybehívott bizottság munkálataiban és az országgyűlésen ezen törvényjavaslat előadója volt. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876. törvény az ő tollából folyt. A budapesti ügyvédi kamara 1878-ban elnökévé választotta s e tisztet 1893-ig viselte; midőn pedig erről lemondott, akkor az ügyvédi kamara tiszteletbeli elnöknek választotta meg. 1882-ben a magyar jogászgyűlésnek elnöke volt, 1885-ben pedig az országos ügyvédgyűlés választotta elnökének. A pesti Naplóban és a Nemzeti Ujságban több politikai czikk jelent meg tőle. Czikkei a Jogtudományi Hetilapban (1867. Kegyuri jog és telekkönyvi intézményünk), a Jogtudományi Közlönyben (1869. Közigazgatási biráskodás Magyarországon.) Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Vasárnapi Ujság 1880. 11. sz. arczk. Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-1897. Bpest, 1892. 234. l. Pallas Nagy Lexikona IX. 268. l. Forrás: Szinnyei: Magyar írók élet és munkái Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Hodossy Imre könyvtára Description An account of the resource Hodossy Imre (Lubotény, 1840. január 7. – Budapest, 1909. február 24.) országgyűlési képviselő, szül. 1840-ben Sárosmegyében; tanulmányait Eperjesen, Kassán és Pesten végezte. Az 1861. országgyűlésre Sárosmegye részéről más ifjakkal együtt az országgyűlési képviselők mellé mint kis követ küldetett fel. Ugyanekkor ügyvédi oklevelet nyert. Kevéssel azután Sárosmegye tiszteletbeli főügyésze lett. 1869-ben pedig Sárosmegye kis-szebeni kerülete országgyűlési képviselőnek választotta meg és azóta folyvást ugyanazon kerületet képviseli az országgyűlésen. Az egykori Deák-pártnak szabadelvű árnyalatához tartozott. Az 1875. fuzió alkalmával a szabadelvű pártba lépett. Az 1878. bosnyák occupatio idején azonban a szabadelvű pártból kilépett s kevéssel azután a kőzjogi alapon álló ellenzékhez csatlakozott és ma is a nemzeti pártnak tagja. Mint országgyűlési képviselő főleg közjogi s igazságügyi kérdésekkel foglalkozik s 1870 óta az igazságügyi bizottságnak tagja. 1870-ben Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter felhivására emlékiratot írt a polgári házasság intézményének létesítése ügyében. 1873-74-ben résztvett a kereskedelmi törvény szerkesztésére egybehívott bizottság munkálataiban és az országgyűlésen ezen törvényjavaslat előadója volt. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876. törvény az ő tollából folyt. A budapesti ügyvédi kamara 1878-ban elnökévé választotta s e tisztet 1893-ig viselte; midőn pedig erről lemondott, akkor az ügyvédi kamara tiszteletbeli elnöknek választotta meg. 1882-ben a magyar jogászgyűlésnek elnöke volt, 1885-ben pedig az országos ügyvédgyűlés választotta elnökének. A pesti Naplóban és a Nemzeti Ujságban több politikai czikk jelent meg tőle. Czikkei a Jogtudományi Hetilapban (1867. Kegyuri jog és telekkönyvi intézményünk), a Jogtudományi Közlönyben (1869. Közigazgatási biráskodás Magyarországon.) Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Vasárnapi Ujság 1880. 11. sz. arczk. Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-1897. Bpest, 1892. 234. l. Pallas Nagy Lexikona IX. 268. l. Forrás: Szinnyei: Magyar írók élet és munkái Subject The topic of the resource Hodossy Imre könyvtára Creator An entity primarily responsible for making the resource Hodossy Imre Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource [ante 1909] Date Created Date of creation of the resource. [ante 1909] Medium The material or physical carrier of the resource. 2,5×4,6 cm (lapméret) ; 1 lap ; rézkarc Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource ex libirs, pecsét Type The nature or genre of the resource papír Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Budapest Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE PPKE-JÁK könyvtár Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context hodossy_imre_konyvtara Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke Hodossy Imre Magyar Országgyűlés Elnöke Szinnyei József https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/574dc591a757c3856f2fb4070eae9dac.pdf 6fb2c16111a986cca81facdf55d8060f PDF Text Text XVII. Lelkiségtörténeti Konferencia ERKÖLCS, ETIKA ÉS MORÁL A MAGYAR RÉGISÉGBEN 2024. április 12–13. PPKE BTK, Sophianum Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. I. emelet 112. HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport ��PROGRAM 2024. április 12. péntek 9.00–9.10 A konferenciát megnyitja ft. Vincze Krisztián külügyi és tudományszervezési rektorhelyettes, Pázmány Péter Katolikus Egyetem; tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem HTK I. sz. Keresztény Bölcseleti Tanszék 1. szekció Elnök: Armando Nuzzo, tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Olasz Tanszék; csoportvezető, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 9.10–9.30 9.30–9.50 9.50–10.10 10.10–10.25 Simon József, A kora újkori magyar erkölcsfilozófiai gondolkodás tablója Vincze Krisztián, A katolikus morálteológia helyzete és jellege a barokk idején Gőzsy Zoltán, A katolikus egyház normaközvetítő szerepe és funkciója a 18. században és a 19. század első felében Vita, hozzászólások Szünet 2. szekció Elnök: H. Hubert Gabriella, ny. igazgató, Evangélikus Országos Gyűjtemény 10.40–11.00 11.00–11.20 11.20–11.40 11.40–12.00 12.00–12.15 Bajáki Rita, A Tízparancsolat az imakönyvekben Bogár Judit, Erkölcsi tanítás a gyermekeknek szánt imakönyvekben és imádságokban Gábor Csilla, Etikai és lelkiségi normaközvetítés Vásárhelyi Gergely elmélkedőkönyvében Papp Kinga, Házasság és jó erkölcs Wesselényi Kata Egy hittel egy reménnyel két egyező szívnek Isten eleiben fel nyújtott áldozatja című imanaplójában Vita, hozzászólások Ebédszünet �3. szekció Elnök: Lovas Borbála, egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék 13.30–13.50 13.50–14.10 14.10–14.30 14.30–14.45 H. Hubert Gabriella, Jámbor élet – Morális antropológia prédikációs köntösben Maczák Ibolya, Erkölcsi prédikációk kompilációi a régi magyarországi halotti beszédekben Szelestei N. László, A boldog halál életalakító szerepe 18. századi kiadványainkban Vita, hozzászólások Szünet 4. szekció Elnök: Bajáki Rita, tudományos főmunkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 15.00–15.20 15.20–15.40 15.40–16.00 16.00–16.15 Kónya Franciska, Kovács Ferenc kéziratos Campe-fordítása: egy gyermekeknek szóló erkölcskönyvecske Posta Anna, Erkölcsi tanítóköltemények Szőnyi Benjámin kéziratban maradt neolatin versgyűjteményében Horváth Sándor, Az első horvát bonton, avagy jezsuita nevelési, viselkedési regulák a 18. század közepéről Vita, hozzászólások �2024. április 13. szombat 5. szekció Elnök: Báthory Orsolya, tudományos főmunkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 9.30–9.50 9.50–10.10 10.10–10.30 10.30–10.50 10.50–11.05 Bíró Csilla, Két magyar vonatkozású királytükör erénykatalógusa a 14. és a 15. századból Szádoczki Bálint, Egy bíboros erényei – Aragóniai János erkölcse az irodalmi és a történeti források tükrében Garadnai Erika, Puritán erkölcs vagy harcos polémia – Matkó István Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje című erkölcsi oktató munkája és a szerző polemikus munkásságának kérdései az 1660-as években Éliás János, „A Bortúl meg győzettetvén káromkodott” – Vétkek és penitenciatartás a Nagykunsági Református Egyházmegyében 1740–1821 Vita, hozzászólások Szünet 6. szekció Elnök: Maczák Ibolya, tudományos főmunkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 11.20–11.40 11.40–12.00 12.00–12.15 Hernády Judit, A vitézi ethosz megjelenési formái és szövegszervező ereje Listius László Magyar Mársában Laczházi Gyula, Az önzetlen szeretet problémája II. Rákóczi Ferenc Vallomásaiban Vita, hozzászólások Szünet 7. szekció Elnök: Szelestei N. László, ny. egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK 12.30–12.50 12.50–13.10 13.10–13.30 13.30–13.45 Kővári Réka, Az erkölcsös élet megfogalmazásai a Kájoni Cantionale énekeiben Szádoczki Vera, Farsangi énekek és az erkölcsök Kovács Eszter, A tisztességes és boldog élet titka – A Cithara Sanctorum életvezetési témájú verseinek változásai a 17–18. század folyamán Vita, hozzászólások 13.45–13.55 Zárszó �Rezümék Bajáki Rita tudományos főmunkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport A Tízparancsolat az imakönyvekben A Kivonulás könyve 20. fejezete tartalmazza a „tíz” parancsolatot, amelynek mondataival a 16–17. századi imakönyveinkben is találkozunk. De nem csak imakönyvben fordulnak elő, és számtalan alkalommal nem úgy, ahogyan az ószövetségi könyvben olvashatók. Előadásomban a Tízparancsolat előfordulásait vizsgálom, s bemutatom milyen műfajú kiadványokban, valamint hányféle variáns és különböző funkció jellemzi ezeket a szövegeket. Bogár Judit egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Magyar Irodalomtudományi Tanszék Erkölcsi tanítás a gyermekeknek szánt imakönyvekben és imádságokban Bár előadásom címe talán többet sejtet, valójában csak 17–18. századi, magyar nyelvű, katolikus imakönyvekről és imádságokról lesz szó. A vizsgált korszakban nem találkozunk ugyan a mai értelemben vett gyermekimakönyvekkel, de több kiadvány is megjelent nemesi családok gyermekeinek, fiataljainak ajánlva vagy iskolások használatára, és az általános imakönyvekben is felbukkannak gyermekeknek szóló imák. Előadásomban ezekben a kiadványokban és szövegekben vizsgálom az erkölcsi tanítás megjelenését, mibenlétét, jellegzetességeit, „gyermeki” vonásait. Bíró Csilla igazgató, Magyarságkutató Intézet, Eszmetörténeti Kutatóközpont Két magyar vonatkozású királytükör erénykatalógusa a 14. és a 15. századból Előadásomban egyrészt egy hazánkban talán kevésbé vizsgált műre, a prágai domonkos Henricus de Bitterfeld 1390-es években írt De contemplatione et vita activa című értekezésére koncentrálok, amelyet Lengyelország királynőjének, Anjou Hedvignek, Nagy Lajos királyunk lányának ajánlott, másrészt pedig a karthauzi Andreas Pannonius 1467-ben Mátyás királyhoz írt királytükrére, a Libellus de virtutibus Matthiae Corvino dedicatusra. Mindkét királytükör jellegzetessége, hogy szerzetes írta egy-egy uralkodónak, továbbá mindkettőnek meghatározó része a teológiai és a kardinális erényekre épülő erénykatalógus. A két mű ezen részei összehasonlító vizsgálatának eredményeit szeretném bemutatni az előadásomban. �Éliás János kutató, Debreceni Egyetem BTK „A Bortúl meg győzettetvén káromkodott” – Vétkek és penitenciatartás a Nagykunsági Református Egyházmegyében 1740–1821 A vétkek és az azokat követő penitenciatartás fontos szerepet töltöttek be a református egyházközségekben. A penitencia betart(at)ása alapvetően határozta meg a lelkész és a közösség viszonyát, mivel az erre vonatkozó szokások eklézsiánként eltértek. A Nagykunsági Egyházmegye huszonhat egyházközségéből tizenötben (Abád, Derzs, Füzesgyarmat, Inoka, Karcag, Kenderes, Körösladány, Kunhegyes, Mezőtúr, Nagyrév, Sas, Szentimre, Szőllős, Törökszentmiklós, Ványa) maradt fenn forrás penitenciatartásról a korszakban. E jegyzékeket a lelkészek jellemzően az 1760-as évektől kezdték el vezetni az egyházközség anyakönyvébe. A legkorábbi ilyen forrásunk 1740-es, a nagyobb felháborodást okozó ügyekről részleteiben is olvashatunk az egyházmegyei jegyzőkönyvben. Előadásunk célja megvizsgálni a lelkészek és a közösség viszonyát, illetve a penitenciatartás mértékét 1740 és 1821 között az egyházmegye kebelében. Az előadás a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. Gábor Csilla a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, egyetemi tanár, Babeș–Bolyai Tudományegyetem BTK Magyar Irodalomtudományi Intézet Etikai és lelkiségi normaközvetítés Vásárhelyi Gergely elmélkedőkönyvében Vásárhelyi Gergely egyik könyve, az Esztendő által az az anyaszentegyháztól rendeltetett vasárnapokra és innepekre rendeltetett evangéliomok és episztolák…, a szerzői szándék szerint az egyházi év evangéliumi perikópáinak mentén a Krisztus-követés kézikönyve: nem csupán erkölcsi előírásokat tartalmaz, hanem azok interiorizálásának eszköztárát is. Előadásomban emez interiorizációs eszközrendszer szöveges eljárásait veszem górcső alá, többek között a figyelmes, elmélyült és személyre szabott olvasásra vonatkozó intelmet, a bibliai jelenetek alkalmazását az elmélkedő élethelyzetére vagy a bűn illetőleg a valódi (mert szeretetből, s nem félelemből fakadó) bűnbánat „természetrajzának” felvázolását. Arra is figyelek, milyen (szöveg)használati utasításokat ad a szerző az elmélyülni kívánó olvasónak. Garadnai Erika tudományos kutató, Országos Széchényi Könyvtár Puritán erkölcs vagy harcos polémia: Matkó István Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje című erkölcsi oktató munkája és a szerző polemikus munkásságának kérdései az 1660-as években Kézdi Vásárhelyi Matkó István (1625–1693) írói, prédikátori alakja elsősorban hitvitázó tevékenységéről lehet ismert a magyar régiség kutatói számára. A felső-magyarországi hitvitában is jeleskedő református prédikátor azonban nemcsak polemikus munkákat jelentetett meg, hanem abban az időben adta ki az angol nyelvről magyarra fordított Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje (1666, Szeben, RMNY 3324) című erkölcsi oktató művét is. Az elsősorban a hívek egyéni kegyességi �gyakorlatát szorgalmazó könyvecske (Berg Pál megállapítása) csak az utóbbi időben került ismét a kutatás látóterébe, hiszen Matkó munkássága az erdélyi ortodox románság körében is nyomot hagyhatott, fordítójának, Ioan Zobának köszönhetően (ezt Nagy Levente tárta föl számunkra). Előadásom Matkó István kegyességi művének és a korszakban megjelent polemikus munkáinak (Fövenyen épített ház romlása, 1666 Szeben, RMNY 3323; Bányász csákány, 1668 Patak, RMNY 3481) tükrében vizsgálja Matkó írói munkásságát. Vajon a protestáns erkölcs, a puritán kegyesség elvei tetten érhetők-e a polemikus munkák szövegvilágában? Egyáltalán megjelenik-e a korszak hitvitáiban a vitázás mikéntjére (erkölcsére, etikájára) vonatkozó, akár felekezeti különbségeket is tükröző olvasói, vagy szerzői elvárás, igény? Illetve megjelennek-e a puritán kegyességnek az egyéni vallásgyakorlatra írt tanácsai, erkölcsi elvárásai a felekezeti összecsapások argumentációjában, vitás kérdéseiben? Az előadás e kérdések felvetésére és tárgyalására vállalkozik. Gőzsy Zoltán egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem BTK A katolikus egyház normaközvetítő szerepe és funkciója a 18. században és a 19. század első felében Az előadás a katolikus egyház normakommunikációs tevékenységében bekövetkezett módosulásokat, illetve azok okait vizsgálja. A 18. században és a 19. század első felében folyamatos változásokat tapasztalhatunk a normaközvetítés súlypontjában, funkciójában, tematikájában, melyekre hatással volt az egyház cselekvési környezete. A funkcionális elvárások és a közvetítendő értékek területén bekövetkezett transzformációk mentén változott a papság kompetenciaszintje. Az erkölcsi, morális tartalmak, mellett már olyan értékeket kellett közvetíteniük, mint a fejlődés, a fejlesztés, valamint a megfelelő, tudatos életvitel. Ennek propagálása a klérus feladata volt. Az erre való felkészítés beépült a papképzésbe, majd a papi tevékenységbe, kommunikációba. A megfelelő plébánosi működés egyik alappillérét jelentette, hogy elméleti és gyakorlati szempontból is magas színvonalat vártak el a lelkipásztortól, ami hivatásuk professzionalizálódását hozta magával. A papság készségeinek, feladatainak mennyiségi és minőségi bővülése azt eredményezte, hogy a 19. század elejére a plébánosok egyfajta hivatásrendi identitással bírtak, amelynek megfogalmazása a mindennapi kihívások, illetve visszajelzések, interakciók során formálódott. Felkészültségük és kompetenciáik tudatában kínáltak megoldási javaslatokat az 1822-es nemzeti zsinaton a társadalom erkölcsi javításához, az ifjúság megfelelő szellemiségű neveléséhez. Hernády Judit DigiPhil-munkatárs, HUN-REN–BTK Irodalomtudományi Intézet A vitézi ethosz megjelenési formái és szövegszervező ereje Listius László Magyar Mársában Listius László (1628–1662) Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete című, az epikus jellegű, címadó költemény mellett rövidebb verses szövegeket is tartalmazó kötete 1653-ban jelent meg Bécsben. A mohácsi vereséget középpontba állító epikus alkotás elsődleges forrása Brodarics István De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohacz verissima historia című latin nyelvű történeti írása volt, a kötet fő irodalmi mintájának pedig Zrínyi Miklós 1651-ben napvilágot látott Adriai �tengernek Syrenaia tekinthető. Zrínyi Szigeti veszedelmével szemben azonban Listiusnál feltűnően nagy teret nyernek a didaktikus kitérők, melyekben szerző a vitézi ethosz kérdéseit a magyarság történeti múltját és aktuális helyzetét figyelembe véve fejtegeti. Mivel a cselekményszövés igen mereven követi Brodarics narrációját, Listius művének érdekessége leginkább az általa szövegezett részek eszmetörténeti vonatkozásaiban áll. Előadásomban a Magyar Márs központi szerepű etikai gondolati keretének bemutatására teszek kísérletet. Horváth Sándor mb. tanszékvezető, ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ, Szombathely, Szlavisztika Tanszék Az első horvát bonton, avagy jezsuita nevelési, viselkedési regulák a 18. század közepéről A kiváló horvát jezsuita misszionárius, Mulih György számos alkalommal járt népmissziós utakon a 18. század közepéig Magyarországon is – különösen azokon a vidékeken, ahol horvátok is éltek. Mulih elsősorban káj-horvát dialektusban írta azokat a könyveit, amelyeket elsősorban e missziók alkalmával osztott szét a résztvevők között. Mind a missziókat, mind a kateketikai tevékenységet általában a legfontosabb feladatának tartotta. Könyveiben ezért néhányszor visszatérő részt alkottak a szülők, a hitoktatók és a gyerekek/hittant tanulók számára összeállított regulái. Az úri asztali etikett szabályait is összefoglalta. Első alkalommal 1742-ben adta ki e regulákat a Duhovno zercalo (’Lelki tükör’) című kiadványában. A nyugat-magyarországi horvátok számára 1747-ben kiadott katekizmusba (Horvatszki katehkizmus) is beépítette – csá-dialaktusban – a kötet összeállítója, aki vagy maga Mulih volt, vagy esetleg egy ezen a vidéken szolgáló ferences, talán Palkovits vagy Bogovich. A keresztény etikettet francia jezsuita elődjétől vette át: Léonard Périn könyvecskéje először 1617ben látott napvilágot Bienséance de la conversation entre les hommes címmel, majd több kiadást megért, többek között latinul is megjelent. A Mulih által vázolt gyermeknevelés módszertana – regulája – pedig egészen Rotterdami Erasmusig nyúlik vissza. A horvát szövegekből – alapvetően az 1744-ben Zágrábban megjelent Skola Kristusseva szövege alapján – tekintjük át azt, hogy a 18. századi közepén a horvátoknak milyen erkölcsi, nevelési és viselkedési szabályok mentém javasolták az ideális vagy legalábbis követendő keresztény életvitelt megvalósítani. H. Hubert Gabriella ny. igazgató, Evangélikus Országos Gyűjtemény Jámbor élet – Morális antropológia prédikációs köntösben Foktövi János 1614-es kéziratos prédikációkötete egyedülálló mű a régi magyar irodalomban. A Keserű Bálint megbízásából mintegy negyven éve készült első átirat után a technika (online forma) lehetővé teszi, hogy létrejöjjön a kritikai kiadás. A korábbi kutatást folytatva az antropológiai vázra felfűzött morális – elméleti (teológiai) és gyakorlati – szabályrendszer bemutatása és elemzése mellett a kötet műfajának pontosítását és az online kiadás elveit is érinti az előadás. �Kónya Franciska könyvtáros, MTA Könyvtár és Információs Központ Kovács Ferenc kéziratos Campe-fordítása: egy gyermekeknek szóló erkölcs-könyvecske Joachim Heinrich Campe 1777-ben adta ki a Sittenbüchlein für Kinder aus gesitteten Ständen című művét. Ennek két magyar koraújkori fordításáról tudunk. Nyomtatásban viszont csak Földi Ferenc Erkölcskönyvecskéje jelent meg (1789-ben). Ugyanebben az időben készítette el Kovács Ferenc is a maga fordítását: Az öreg Becshalmi a gyermekek között címmel. Utóbbit szinte egyáltalán nem említi a szakirodalom. Előadásomban röviden összevetem a két Campe-fordítást a német forrásszöveggel, majd a Kovács-kéziratra fordítom a figyelmet. A konferencia témájához kapcsolódva pedig a vizsgált műben az ifjúság számára ajánlott erkölcsi normák áttekintésére vállalkozom. Kovács Eszter tudományos kutató, Országos Széchényi Könyvtár A tisztességes és boldog élet titka. A Cithara Sanctorum életvezetési témájú verseinek változásai a 17–18. század folyamán A Cithara Sanctorum kiadásait vizsgálva egyértelműen kimutatható a hagyományokhoz való hűség és az állandó megújulás. Az első kiadásokban megtalálható énekek megmaradtak, de a gyűjtemény folyamatosan újabbakkal egészült ki. Ezek egyre magasabb szintet képviselnek, látszik, hogy folyamatosan nő a közösség tagjainak teológiai tudása, általános műveltsége és lelki igénye a mélyebb, misztikus imádságra. Előadásomban a keresztény emberhez illő életről elmélkedő énekeket fogom bemutatni ebből a szempontból. Hogyan változtak az évek során? Mikor kerültek újabb ilyen témájú énekek az énekeskönyvbe? Itt is jellemző-e a tanító verseknél megfigyelt fejlődés? Végül a történelmi helyzet változása, a viharos 17. század után a 18. század békésebb időszaka befolyásoltae ezen énekszövegek formálódását? Kővári Réka tudományos főmunkatárs, HUN-REN–BTK Zenetudományi Intézet Az erkölcsös élet megfogalmazásai a Kájoni Cantionale énekeiben Kájoni János énekszöveg-gyűjteményében nincs kifejezetten az erkölcsös életre nevelő, azt szem előtt tartó ének. Cantionale Catholicum c. énekeskönyvében ennek ellenére olvashatunk olyan versszakokat, amelyek valamilyen módon mégis ezt a tematikát járják körül, belőlük egy-egy mozzanatot kiragadva fogalmazzák meg az embernek a másik emberhez, vagy éppen Istenhez való kapcsolatát, adnak (többnyire általános, nem konkrét) útmutatást arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenni, hogy majdan a mennyországba jusson. Az Istenfélelem középpontba helyezése, a bűnöktől való szabadulás célkitűzése és a jóra való törekvés a legáltalánosabb gondolatok, amiket nem csupán a halva fekvő ember élő társaihoz intézett intelmei (halottasok) között találunk, de szinte bármilyen témájú vagy időszakra (pl. karácsony) való énekek között is. Az üdvösségre vezető iránymutatások különböző megfogalmazásait igyekszünk felvázolni előadásunkban (akár csak egyegy versszak kiemelésével is, ha maga az ének másról szól), s ezeken keresztül bemutatni a 17. század közepének vallásos és erkölcsnevelő gondolkodásmódját. �Laczházi Gyula egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék Az önzetlen szeretet problémája II. Rákóczi Ferenc Vallomásaiban A II. Rákóczi Ferenc Vallomásaiból kibontakozó önértelmezés meghatározó eleme az az antropológiai koncepció, amely az emberi cselekedeteket erkölcsi értelemben aszerint osztályozza, hogy azokat az önszeretet vagy Isten szeretete motiválja. Az önszeretet, melyben a vallomástevő az Istentől eltávolító erőt lát, s így minden bűn forrásának tekinti, a bűnvallás és az önértelmezés rendre visszatérő eleme. Az önszeretet hangsúlyos tematizálásával Rákóczi a 17. századi filozófia központi kérdéséhez kapcsolódik. Az utóbbi időben megélénkült Rákóczi-kutatásoknak köszönhetően sokkal árnyaltabban látjuk a vallomások morális diskurzusainak összetettségét, s azt, milyen mintákra támaszkodhatott Rákóczi Vallomásai megírásakor, illetve hogyan viszonyult lehetséges mintáihoz. Előadásom az újabb kutatások eredményeit is figyelembe véve a tiszta szerelem (amour pur) fogalmát veszi szemügyre. A kutatás eddig ugyanis nem szentelt figyelmet annak, hogy a Vallomások második könyvében Rákóczi – két francia arisztokrata hölgyhöz való szerelmét elemezve – a tiszta, azaz az önszeretettől mentes szeretet vagy szerelem lehetőségére is reflektál. A földi szerelem erkölcsi elítélése és a tiszta szerelem iránti igény ellentéte, mely e reflexiókban megjelenik, elméleti szinten végül feloldatlannak bizonyul. E szerelmek ábrázolásának elemzése, a narratíva összetettsége és a reflexiók olykor egymásnak is ellentmondó volta mégis a Vallomások morálfilozófia diskurzusának egy fontos aspektusára hívja fel a figyelmet: Rákóczi emlékiratában ugyan valóban meghatározó egy olyan tanító jellegű diskurzus, amelyben a szerelmek története az evilági gyarlóságot, tévelygést képviseli, de ez a diskurzus olykor elbizonytalanodik és nem válik kizárólagossá. Maczák Ibolya tudományos főmunkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Erkölcsi prédikációk kompilációi a régi magyarországi halotti beszédekben A régi magyarországi egyházi beszédek jellegzetes szövegalkotói eljárása a kompiláció – és ezek révén a szó szerinti, jelöletlen szövegátvételek jelenléte. Nem jelentenek kivételt a halotti beszédek sem – jó példa erre Kelemen Didák életműve. Előadásomban ezúttal néhány eddig kevéssé vizsgált alkalmi beszédét vizsgálom, melyben a minorita hitszónok Pázmány Péter etikai tárgyú prédikációiból emelt át szövegrészeket. Eljárása nemcsak a szövegalkotás szempontjából érdekes: a forrásszövegek kiválasztása sajátságos szempontokat ad a halotti beszédek tartalmáról, erkölcsi felfogásáról – és ez utóbbi retorikai szerepéről. �Papp Kinga tudományos munkatárs, Jakó Zsigmond Kutatóintézet Erdélyi Múzeum-Egyesület Házasság és jó erkölcs Wesselényi Kata Egy hittel egy reménnyel két egyező szívnek Isten eleiben fel nyújtott áldozatja című imanaplójában Hadadi Wesselényi Kata után hét nyomtatásra előkészített, letisztázott imádságos könyv, úgynevezett imanapló maradt fenn. Előadásom központjában a legkorábbi szövegeket tartalmazó Egy hittel egy reménnyel két egyező szívnek Isten eleiben fel nyújtott áldozatja című kötet áll, amely saját és férje imáit, verseit is tartalmazza. Ezek nagyrészt rövid házas életük nehéz pillanataiban (koraszülött gyermek, gyermekvárás, szülés, betegségek) készültek és egy utólagos szerkesztés alapján kerültek egy kötetbe, azzal a céllal, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. Előadásom arra keresi a választ, hogy milyen a tiszta és erkölcsös házasság a 18. századi református nemesasszony (és férje) szövegeiben, milyen bibliai, etikai normák alapján rajzolja fel Wesselényi Kata a jó és a rossz házasságot a kézirat paratextusaiban, illetve hogyan egészítik ki, illusztrálják ezeket saját és férje szövegei. Ezenkívül Wesselényi Kata könyvjegyzéke alapján megpróbálom beazonosítani azokat a teológiai munkákat, melyek a szövegeit befolyásolhatták, formálhatták. Posta Anna egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Erkölcsi tanítóköltemények Szőnyi Benjámin kéziratban maradt neolatin versgyűjteményében Szőnyi Benjámin, református lelkipásztor, költő és író (1717–1794) latin nyelvű költészete kéziratos formában maradt ránk, a 223 oldalnyi terjedelmű versgyűjteményét sohasem publikálta. A kéziratos kötet első része erkölcsi tanítóköltemények gyűjteménye, a második rész jelentős hányadát pedig a fiziko-teológiai versek teszik ki. Az első rész egy szerzői előszóval kezdődik, amelyben Szőnyi arról ír, hogy a költészet eredendő funkciója az erkölcsi nevelés, a bűnök elleni fellépés, a jók erényesebb életre való ösztönzése és a rosszak bűnöktől való elriasztása. Szőnyi három könyvre osztotta fel az első egységben szereplő költeményeit. Az első könyvben található versekben mintegy bevezetésként a Magyar Királyságot mutatja be, a második könyv epigrammái a keresztény erényekről, a harmadik könyv költeményei pedig az emberi bűnökről szólnak. Ezekhez még egy függelék is kapcsolódik, amelynek témája a keresztény irányzatok egymás közötti békéje és egyetértése. A kötet második fele bőséges fiziko-teológiai korpuszt tár az olvasó elé, amely több helyen bibliai-teológiai értelmezését is tartalmazza a bemutatott természeti elemeknek, csodás jelenségeknek és élőlényeknek. Az előadásban a kötet átgondolt koncepcióval és felépítéssel rendelkező, vélhetően kiadásra szánt első részét, az abban hangsúlyos erkölcsi tanítóköltészetet mutatom be részletekbe menően, amellyel Szőnyi a hitvédelmet szolgálja, ugyanakkor ezzel összefüggésben itt-ott már fizikoteológiai utalásokat is belecsempész a versekbe. �Simon József egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem BTK Filozófia Tanszék A kora újkori magyar erkölcsfilozófiai gondolkodás tablója Az előadás kísérletet tesz arra, hogy felvázolja a magyar erkölcsfilozófiai reflexiók történetét a korai modernitásban, és eközben téziseket fogalmazzon meg e történet alapvető körvonalaira nézvést, különös tekintettel a protestáns felekezetek különböző képviselőire. Az áttekintés kiindulópontját Gyalui Torda Zsigmond Quaestio: An honesta sint natura: an vero opinione (Padua: Fabrianus 1549) című műve képezi, míg végpontját Bethlen Miklós Önéletírásának Elöljáró beszédében (1708) jelöljük ki. A bevallottan nagyívű – így egyes esetekben a részleteket szándékoltan homályban hagyó – történeti áttekintés alapvetően azt az elméleti kérdést járja körül, hogy miként jut el a magyar eszmetörténet az erkölcsi értékek természetes – azaz nem konszenzuális – voltáról alkotott nézettől (Gyalui Torda) ugyanezen értékek objektivitásának tagadásáig, ahogy azt Bethlennél látjuk. Eközben az előadás a következő kérdésekre keres válaszlehetőségeket: Milyen relativizáló tendenciák jelentkeznek a kora újkori magyar erkölcsfilozófiai gondolkodásban? Milyen koncepciók mentén fogalmazzák meg egyes szerzők az erkölcsi értékek természetes-objektív státuszának álláspontját? Hogyan függ össze az emberi szabadság az értékek természetes-objektív státuszáról alkotott elképzelésekkel? Milyen konfesszionális keretekbe illeszkednek a fenti kérdésekre adott válaszok? Hogyan viszonyulnak a magyar erkölcsfilozófiai tradíció különböző szerzői a természetjogi hagyomány Grotius előtti, és Grotiusszal kezdődő szakaszához? Milyen elméleti filozófiai háttér előtt és milyen teológiai előfeltételek mentén fejtik ki a gyakorlati filozófia területén vallott téziseiket a korszak magyar gondolkodói? És végül: beszélhetünk-e egységes magyar erkölcsfilozófiai tradícióról a 16. századi kései humanizmus és a 17. század végi modern természetjogi gondolkodás között, vagy csupán egymástól elkülönült értelmiségiek szövegeit erőszakoljuk bele egy fragmentált történetbe? Tárgyalt szerzők: Gyalui Torda Zsigmond (?–1569), Christian Francken (1549–1611?), Enyedi György (1555–1597), Pataki István (1641–1693), Apáti Miklós (1662–1724), Bethlen Miklós (1642– 1716). Szádoczki Bálint doktorandusz, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskola Egy bíboros erényei – Aragóniai János erkölcse az irodalmi és a történeti források tükrében Aragóniai János bíboros-legátus és esztergomi érsek személye (1456–1485) az irodalomtudományban Bonfini Symposion című művéből jól ismert mint az erkölcsi tisztaság kérlelhetetlen védelmezője. Személyének, tevékenységének vizsgálatára azonban a hazai tudományosságban néhány próbálkozástól eltekintve (például Pajorin Klára vagy Farbaky Péter róla szóló tanulmányai) nem jutott kellő figyelem. Az előadás során Bonfini említett művéből kiindulva összegyűjtöm, milyen erkölcsi tulajdonságokat emel ki róla az Ascoliból származó mester, majd azokat, más, Aragóniai Jánosról szóló elbeszélő forrásokban olvasható jellemzésekkel vetem össze. Emellett megvizsgálom, mennyire lehet hiteles a főpapról Bonfininél kialakuló kép. Az előadás során igyekszem kitérni a kor főpapok felé megfogalmazott erkölcsi elvárásaira és összevetni azokat Aragónia János tetteivel, és felvázolni a rá jellemző erkölcsi magatartást. Végül arra is fény derülhet, volt-e a bíborosnak főpap-példaképe. �Szádoczki Vera tudományos munkatárs, HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Farsangi énekek és az erkölcsök Többen foglalkoztak már azzal, hogyan jelenik meg a farsang a 17–18. századi lelkiségi és világi irodalomban, milyen prédikációk hangzottak el/jelentek meg, milyen kalendáriumi és dramatikus énekeket olvashatunk ebben az időszakban. Jelen előadás ezen kutatásokhoz kíván kapcsolódni egy új műfajt vonva be a vizsgálódásba: a népéneket. A 17–18. századi kéziratos és nyomtatott énekeskönyveink nagy része az egyházi év időszakai szerinti felosztást követi, amelyek közt – noha nem hivatalos időszak – a farsang is többször megjelenik. Milyen énekeket soroltak a farsangi énekek közé? Mikor, milyen céllal hangozhattak el ezek? Milyen irodalmi eszközökkel kívántak ezekben élni annak érdekében, hogy a testi-lelki kicsapongást fékezzék és ezzel párhuzamosan a buzgó, bűnbánó lelket erősítsék? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben egyfajta lajstromot is készít erényekről és bűnökről. Szelestei N. László ny. egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Magyar Irodalomtudományi Tanszék A boldog halál életalakító szerepe 18. századi kiadványainkban Híveknek készült 18. században Magyarországon kinyomtatott, halállal foglalkozó verses és prózai alkotásokat veszek szemügyre. Nem tárgyalom a halál okát, sem teológiáját. Az alábbi kérdésekre keresem a választ: Hogyan jelennek meg a művekben a keresztény normák? Mennyi bennük az elbeszélő rész? Az érzelmi ráhangolásban mekkora szerepe van a félelemkeltésnek és az örömre irányultságnak? Különböznek-e a felekezeti megfogalmazások? Mennyire fonódik egybe a jó életnek és a boldog halálnak a tárgyalása és milyen ezeknek az aránya? Mi a szerepe a négy végső dolognak? Vannak-e jellemzően öregeknek, betegeknek szóló kiadványok? Közelít-e egy-egy mű más lelkiségi könyvekhez, például a katekizmushoz? Vincze Krisztián külügyi és tudományszervezési rektorhelyettes, Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem HTK I. sz. Keresztény Bölcseleti Tanszék A katolikus morálteológia helyzete és jellege a barokk idején A morálteológiai kérdéseket a katolikus egyház teológiája a 16. század második feléig a dogmatikán belül taglalta, majd önállóvá vált diszciplína alakjában karakterét hosszú időn keresztül leginkább a kazuisztika alakította. A barokk időszakában művelt morálteológia elsősorban azért volt gyakorlati jellegű, mert a lelkipásztorkodásban szolgáló papokat kellett segítenie annak megítélésében, hogy egy-egy konkrét esetnek mi a megfelelő erkölcsi megítélése, a tettek hogyan ítélhetők meg önálló mivoltukban, másrészt elkövetésük körülményei hogyan befolyásolják erkölcsi értékelhetőségüket. A kazuisztika művelői mindeközben legtöbbször a probabilizmus vagy a rigorizmus irányzatát képviselték. Az előadás ezen erkölcsi rendszereket, s a kazuisztikát mutatja be különböző szerzők és nézeteik tükrében. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2024 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Erkölcs, etika és morál a magyar régiségben Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. XVII. Lelkiségtörténeti Konferencia Description An account of the resource A Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport hagyományainak megfelelően a húsvét utáni héten, ezúttal 2024. április 12–13-án, Budapesten rendezi meg XVII. Lelkiségtörténeti Konferenciáját, melynek témája: erkölcs, etika és morál a magyar régiségben. Subject The topic of the resource etika, morál, konferencia Creator An entity primarily responsible for making the resource HUN-REN–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2024. április 12–13. Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF Type The nature or genre of the resource absztrakt füzet Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK, Sophianum Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. I. emelet 112. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE BTK Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20240412_moral.pdf