1 10 284 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/841f9c7fa859f74f2641aa45f27ee0b1.pdf b29590bb23b852216598d7b5cb234e5f PDF Text Text A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Catholic University Ír Tanulmányok Kutatócsoportja / Irish Studies Research Group tisztelettel meghívja Önt /cordially invites you to Szent Patrik Napi Ünnepi Szimpóziumára /the St. Patrick’s Holiday Symposium PPKE BTK, Sophianum, Mikszáth Kálmán tér 1. 108-as terem/Room 108 2025. március 31-én, hétfőn, 11.00–14.00 Monday, March 31, 2025: 11.00–14.00 The Bible in Irish Literature 11.00-11.15: Welcome Address: Nándor Máté Birher PhD, Dean of Faculty of Humanities PPCU HE Ragnar Almqvist, Ambassador of Ireland to Hungary 11.15-11.45: Dr. László Takács, PPKE ‘Saint Patrick's Creed’ from The Confessio (The Confession of St. Patrick) 11.45-12.15: Dr. Eglantina Remport, ELTE Patrick Pearse’s Biblical Drama: Íosagán (Little Jesus), The Singer and An Pháis (The Passion) 12.15-12.30: Coffee Break 12.30-13.00: Dr. Márta Pellérdi, PPKE Biblical Virtues and Vices: Priesthood and Widowhood in Mary Lavin's Short Stories 13.00-13.30: Ms. Fanni Fekete-Nagy, doctoral candidate, ELTE Rewriting the Annunciation: the Virgin Mary in Nuala Ní Dhomhnaill's Poetry 13.30-13.45: Irish Music, Dance, and Song Performances Contributed by Péter Somfai, Attila Hőgye, and Zsombor Borka with his friends � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2025 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource The Bible in Irish Literature Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Szent Patrik Napi Ünnepi Szimpózium Abstract A summary of the resource. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Catholic University Ír Tanulmányok Kutatócsoportja / Irish Studies Research Group tisztelettel meghívja Önt /cordially invites you to Szent Patrik Napi Ünnepi Szimpóziumára /the St. Patrick’s Holiday Symposium PPKE BTK, Sophianum, Mikszáth Kálmán tér 1. 108-as terem/Room 108 2025. március 31-én, hétfőn, 11.00–14.00 Monday, March 31, 2025: 11.00–14.00 The Bible in Irish Literature 11.00-11.15: Welcome Address: Nándor Máté Birher PhD, Dean of Faculty of Humanities PPCU HE Ragnar Almqvist, Ambassador of Ireland to Hungary 11.15-11.45: Dr. László Takács, PPKE ‘Saint Patrick's Creed’ from The Confessio (The Confession of St. Patrick) 11.45-12.15: Dr. Eglantina Remport, ELTE Patrick Pearse’s Biblical Drama: Íosagán (Little Jesus), The Singer and An Pháis (The Passion) 12.15-12.30: Coffee Break 12.30-13.00: Dr. Márta Pellérdi, PPKE Biblical Virtues and Vices: Priesthood and Widowhood in Mary Lavin's Short Stories 13.00-13.30: Ms. Fanni Fekete-Nagy, doctoral candidate, ELTE Rewriting the Annunciation: the Virgin Mary in Nuala Ní Dhomhnaill's Poetry 13.30-13.45: Irish Music, Dance, and Song Performances Contributed by Péter Somfai, Attila Hőgye, and Zsombor Borka with his friends Subject The topic of the resource szimpózium meghívó Creator An entity primarily responsible for making the resource PPKE BTK Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2025. március 31-én, hétfő, 11.00–14.00 Medium The material or physical carrier of the resource. digitális Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF Type The nature or genre of the resource plakát Source A related resource from which the described resource is derived PPKE BTK honlap Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant PPKE BTK, Sophianum, Mikszáth Kálmán tér 1. 108-as terem Language A language of the resource magyar Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke_btk_20250331_bibir.pdf https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c4729c8379a618cb2de9b9da51b9f87d.jpg cd66b53d6b86d8da229b51e0016408d1 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/eae7cd8ca29621333ad0dfd965388189.pdf 06db614c527144f336603d4bf474334d PDF Text Text T ízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara ����Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Kara ��Ü N N E P I K Ö T E T Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara s BUDAPEST, 2005 �FELELŐS SZERKESZTŐ: D r . b á n d i G yula dékán SZERKESZTŐK: D r . H o r v á t h A t t il a D r . Koltay A n d r á s ISBN: 963 361 727 8 © Szent István Társulat, 2005 © A szerzők, szerkesztők, 2005 Kiadja a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója 1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1. Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök Tipográfia és nyomdai előkészítés: BAUSZ KFT. �TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ (Seregély István nagykancellár) .............................................. 7 BEVEZETÉS................................................................................................ 9 A KATOLIKUS EGYETEM ÉS JOGI KARA Erdő Péter: Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek ............................................................... 17 H orváth Attila —Koltay András: Pázmány Péter egyeteme ..... 25 A Nagyszombati Egyetem alapítólevele ......................................... 35 Ex corde Ecclesiae - II. János Pál pápa apostoli rendelkezése a katolikus egyetem ekről.................... 39 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata .................................................... 53 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata ....... 55 Zlinszky János: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának kezdetei............................. 59 MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGOT Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival Az igazságot érdemes megismerni (Erdő Péter) .......................... 129 A sajátosságok megőrzése (Bándi Gyula) ..................................... 143 Az elszabadult elvárások kora (Botos Katalin) ............................ 149 5 �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig (Horváth Attila) ......................................................................... 159 Alkotmánybírák a szovjet laktanyában (Jobbágyi Gábor) ......... 169 Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek (Kilényi Géza) ............................................................................ 175 A galileai üzenet szellemében (LábadyTamás) ............................. 185 Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt (Péteri Zoltán) ............................................................................ 193 A tanári éthosz és a szentesi nyaraló (Radnay József) ................ 207 Eszmények és kényszerpályák (SzabóIstván) ................................ 215 Európa jövője és a keresztény hagyomány (Varga Csaba) .........221 Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot (Zlinszky János) ........................................................................... 235 Megváltoztatni a világot (egykori és jelenlegi hallgatók) .......... 249 AZ UNIVERSITAS TAGJAI (1995-2005) A Pro Facultate-díj alapító okirata éskitüntetettjei ................... 269 A kar oktatóinak listája .....................................................................273 A karon végzett hallgatók listája ..................................................... 285 A kar jelenlegi hallgatóinak listája ..................................................314 EPILÓGUS ..................................................................................................... 341 Képek jegyzéke .............................................................................................. 342 6 �ELŐSZÓ Aligha van nagyobb öröme a magyar megújulásért fáradozó magamfajta embernek, mint amikor a jó kezdeményezések időtállóságát látja. Ilyen jó kezdeményezés volt az új magyar katolikus egyetem alapítása. Pázmány Péter, a nagy magyar kardinális 1635'ben Nagyszombatban létesí­ tett egyetemet. Az egyetem idővel először Budára, majd Pestre került. 1950-ben az intézmény új nevet vett föl, ma is a nagy természettudós, Eöt­ vös Loránd nevét viseli. A háború utáni idők szomorú elképzelése szerint ezen az egyetemen nem volt már helye a katolikus teológiai karnak. A magára maradt kar egyetemi felsőoktatási intézményként megmaradt, és mint katolikus Hittudományi Akadémia működött tovább. 1989-ben elis­ merték ugyan egyetem-jellegét, de mindenki tudta, hogy egy egyetem létre­ jöttéhez valójában több karra van szükség. így 1992-ben csatlakozott hozzá a Bölcsészettudományi Kar, majd tíz évvel ezelőtt bátor, bölcs, keresztény magyar emberek létrehozták a Jog- és Államtudományi Kart. Ezzel lett a magyar felsőoktatás újszülöttjeként, az ismét Pázmány Péter nevét viselő Katolikus Egyetem a mi egyetemünk, mely mára kiegészült Információs Technológiai Karral is. Az egyetem, igazodva az „Ex corde Ecclesiae” kez­ detű apostoli rendelkezéshez, azóta pápai egyetem rangjára emelkedett. Egy egyetem a hozzáértők szerint harminc év alatt éri el felnőttkorát, amikor már az ott végzett növendékekből verbuválódik az oktatói gárda. A mostani évforduló is hirdeti, hogy ez az idő egyre közeledik. A Magyarországon megvalósítható igényeknek megfelelően biztosítani tudtuk az oktatás föltételeit. Az egyetem - mintegy nyolcezer hallgatójá­ val - kiveszi a részét az új magyar értelmiség kineveléséből. Tudom, hogy a jövő sem lesz könnyebb, elegendő csupán a bolognai - az európai felsőokta­ tást érintő - folyamatra utalni. 7 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kedves Hallgatók! Az egyetem eddigi, első korszakának idején - a fönntartót, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát képviselve - , az egye­ tem nagykancellárjaként mindig is érdekelt az egyetemen diplomát szerző, végzős hallgatók sorsa. Bár rövidesen elköszönök, m ert fölöttem is eljárt az idő, továbbra is bízom abban, hogy ők hatékonyan kiveszik majd részüket a magyar szellemi élet megújításából, és hasznára lesznek új, nagyobb hazánk, az Európai Unió építésének is. Arra pedig egyetemünk jellegére hivatkozva számítok, hogy az itt diplomát szerző leendő értelmiség tagjai a keresztény szellemiség hordozói és magvetői is lesznek. Korán megtanultam, és hosszú életem során megtapasztaltam, hogy emberi közösség nem létezhet jogrend nélkül. Ehhez jól képzett és szilárd erkölcsi alapokon álló jogászok kellenek. Kívánom, hogy az emberiség családjában - hazánk és nemzetünk kicsiny méretei ellenére is —intézményünk, és benne a jubiláló Jog- és Államtudo­ mányi Kar az egyéni és közösségi előrehaladás forrása legyen. Szeretném azt is, hogy egyetemünk megőrizze tudományos függetlensé­ gét az aktuálpolitikai küzdelmektől. Kérem keressenek kapcsolatot Magyarország és a nagyvilág egyetemeivel, kiváltképp a világegyházban működő katolikus felsőoktatási intézményekkel. Nagy hálával emlékezem az alapítókra, mindenekelőtt az első rektorra, Dr. Gál Ferencre. Köszöntőm a jogi kar alapításában meghatározó szerepet betöltő Dr. Zlinszky János Professzor Urat, a kar első dékánját, közvetlen utódját, Dr. Radnay Józsefet és a kar mai vezetőjét, Dr. Bándi Gyula Dékán Urat. Kívánom, hogy az eddigi küzdelem eredményes voltára emlékezve továbbra is álljanak ki a karért. Köszöntőm az egyetem rektorát, Dr. Fodor György Rektor Urat, az oktatókat, munkatársaikat és a hallgatók közösségét. Isten áldja meg a tízesztendős Jog- és Államtudományi Kar munkáját és jövőjét! Seregély István egri érsek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja 8 �BEVEZETÉS A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélge­ tésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a keresz­ ténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, kép­ zés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társa­ dalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társa­ dalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközök­ kel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy m indent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen m egtanul­ ható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos m értékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresz­ tény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfe­ lelően éljenek. A tét és a ránk váró veszélyek nagyságára való figyelmeztetésképpen áll­ janak itt T. S. Eliot ír költő, író szavai: „Az egyes népek sajátos kultúráját közös kultúrává alakító domináns hatóerő: a vallás. [...] Nem vallási beszé­ det tartok, és senkit nem kívánok megtéríteni. Csupán megállapítok egy 9 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tényt. Nem a mai keresztény hívők lelki közösségére gondolok, hanem arra a közös keresztény tradícióra, ami Európát azzá tette, ami; azokra a közös kulturális éltető elemekre, amelyeket e közös kereszténység magával hozott. Ha Ázsia maholnap keresztény hitre térne, attól még nem lenne része Euró­ pának. A kereszténységben bontakoztak ki művészeteink; a kereszténység­ ben gyökereztek - egészen a legutóbbi időkig - Európa törvényei. A keresz­ ténység az a háttér, amely előtt valamennyi gondolatunk értelme kirajzoló­ dik. Lehet, hogy egy európai nem hisz abban, hogy a keresztény hit igaz, és mégis, mindaz, amit mond, létrehoz és cselekedik, a keresztény kultúra eme örökségéből sarjad és nyeri értelmét. Egy Voltaire-t, egy Nietzschét csak egy keresztény kultúra képes megteremteni. Nem hiszem, hogy a keresztény hit teljes elsorvadását az európai kultúra túlélné. [...] Ha a kereszténység el­ vész, egész kultúránk vele együtt vész el.” [A kultúra meghatározása. Szent István Társulat, 2003. 142-143. o.]. Anélkül, hogy önmagunkat a csatába induló keresztes vitézek hősiességével felvértezve láttatnánk, fontos, hogy mindannyian tudatosítsuk magunkban: a mai, kétezer év felhalmozódott, hagyományos értékeit rohamléptekkel relativizáló világban minden keresz­ tény ember feladata a megőrzés, az öröklött tudásanyag és szellemiség to ­ vábbadása, ki-ki erejéből telő gazdagítása. A katolikus egyetem ezen építkezés apró kis építőköve lehet. Több m int negyven év ateista szemléletű diktatúrája után a semmiből kellett újjáteremteni Pázmány Péter művét. Mert igaz ugyan, hogy jogi értelemben nem szakadt meg az egyetem 1635 óta tartó folytonossága, a jogi kar is megszakí­ tás nélkül működik 1667 óta az immár Eötvös Lorándról nevezett egyetem kebelén belül, de az intézmény katolikus jellegét 1945 után - úgy tűnik egyszer és m indenkorra elveszítette. Az alapítástól kezdődően működő Hittudományi Karra ráépülve kellett tehát újrakezdeni a katolikus egyetem megszervezését, az alapító bíboros-érsek(ek) szellemi örökségét és célkitű­ zéseit ismét nyíltan felvállalni, és megpróbálni megvalósítani. A rendszerváltozással 1989-ben a magyar társadalom újra szabad leve­ gőhöz juthatott. A megnyíló - és korábban már szinte alig remélt - lehetősé­ gek talán túlzott várakozásokat is ébresztettek sokakban. A jogi oktatás á t­ alakítása, intézményi bővülése is nagy reményeket keltett atekintetben, hogy helyre lehet állítani a megszakadt folytonosságot, amelynek segítségé­ 10 �BEVEZETES vei sikerülni fog a modern kornak és a tradicionális erkölcsiségnek megfelelően felvértezett jogászokat képezni a régi és új egyetemeken. „...A buda­ pesti egyetem egyes karai elég sivár képet mutattak. A hallgatók ezrei irat­ koztak be, akiknek tíz százaléka sem járt az előadásokra. Nem egy tanár könyvének puszta felolvasására szorítkozott, a növendékek pedig rendet­ lenkedtek és gúnyolódtak. Tanár és tanítvány között óriási szakadék táto n ­ gott, a professzor hallgatóit nem ismerte, de nem is ismerhette, velük csak a vizsgaasztalnál találkozott, és így maga a vizsga szerencsejátékká vált. [...] Az egyetem abban az időben diplomagyár benyomását tette, amelyben vizsgaiparszeríí üzem folyt. [... ] A legtöbb ember bizony még ma is úgy képzeli el magának az egyetemet, mint egy mamutintézményt, amelynek fenntartása csak akkor indokolt, ha tízezernél több a hallgatója, helyesebben vizsgázója, akiknek nem is érdemes oda eljárni, mert ott nagyarányú időlopás és időpazarlás folyik.” - napjaink számos, a felsőoktatással kapcsolatban sűrűn meg­ fogalmazott panasza összegződik e szavakban. Pedig azokat gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vetette papírra 1928-ban [Pesti Napló, 1928. n o ­ vember 18.], aXIX-XX. század fordulójáról beszélve. így folytatta: „...segí­ tőtársul hívok minden magyar egyetemi professzort, vívjuk meg a maximu­ mig felfokozott munkateljesítéssel a végzetszerű nagy csatát a magyar egye­ temi gondolat végső győzelméért”. Pázmány, Lósy, Lippay, Klebelsberg és a többiek műve nem érhette el a „végső győzelmet”. Közbeszólt a történelem. De a felhívás ma is aktuális, sőt aktuálisabb, mint a korábbi évtizedekben. Éppen itt van már az ideje az újrakezdésnek, a folytatásnak. Ez a felismerés hozta létre a katolikus egyetemet, és ez a vágy az, amelyből a már létrejött intézménnyel kapcsolatban megfogalmazott panaszos hangok fakadnak. Ma már egyértelműen látszik, hogy a mélyreható társadalmi változások nem rövid idő alatt mennek végbe. Lehet, hogy ennek ellenére is több ered­ ményt m utathatott volna fel az elmúlt tizenöt esztendő Magyarországa, de az eddig elérteket sem szabad alábecsülni. Biztosan akadtak olyanok is, akik az Egyháztól is mást, olykor határozottabb fellépést, látványosabb társadal­ mi „jelenlétet” vártak volna el. Mindez igaz a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre is. Folyamatosan hallatszódnak elégedetlen, panaszos hangok, amelyek - jószándékúan, mindig az előrelépés elősegítésének igényével annak nem eléggé hangsúlyosan megmutatkozó katolikus jellegét, a kezdeti 11 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE célkitűzések hatékonyabb megvalósítását hiányolják. Tűi a folyamatosan jelentkező kisebb-nagyobb gondokon, annyit mindenképpen be kell látni: a társadalmi építkezés mindenhol, így az egyetemen is lassú folyamat, nem ha­ ladhat rohamléptekkel. Az új társadalmi rendszer csupán szabadságot adott a keresztény felfogás érvényesítésére, illetve bizonyos anyagi támogatást nyújt, de más hatásai által jóval inkább hátráltatja az oly sokszor emlegetett keresztény értékrend megtanítását, lehetséges alternatívaként történő megjelenítését a társadalom tagjai számára. Ha az építkezés lassú és terhes feladat is, nem szabad soha szem elől téveszteni a kezdeti célokat. Nagy a fe­ lelőssége mindenkinek, aki a katolikus egyetemért tesz, o tt tanít, dolgozik, hallgatóként egykori vagy jelenlegi tagja az universitasnak: nem csak egy egyetemet, hanem a katolikus egyetemet, tehát a katolikus gondolatot, vi­ lágképet, az újra - Prohászka O ttokár szavait némileg átfogalmazva - „dia­ dalra törő” világnézetet is képviseli. M ert kevesebbet, m int a diadalt, nem tűzhetünk ki magunk elé célként. Nem szabad engedni, hogy T. S. Eliot fent említett félelmei valóra váljanak. Az egyetem indulását kísérő kicsinyes po­ litikai akadékoskodás már a múlté: itt vagyunk, működünk, a feltételek adottak, de az idő előrehaladtával felelősségünk is egyre nő. A mi problémá­ ink az egész magyar felsőoktatás, illetve az egyetemes kereszténység problé­ mái is. Nem vagyunk tehát egyedül a kiutak keresésében. Ha felmérjük a feladat nehézségét, és nem rettenünk vissza tőle, máris egy lépéssel közelebb kerülünk céljaink megvalósításához. * * * Egy ünnepi kötet szükségszerűen torz képet tár az Olvasó elé. A benne szereplő megnyilatkozásokban jóval inkább előtérbe kerülnek a felmutat­ ható - bár a sok probléma árnyékában olykor talán nem is kellően tudato­ sult - értékek, m int a kritikus hangok. A rra törekedtünk, hogy utóbbiaknak is teret adjunk, hiszen csak így válhat teljessé az elmúlt tíz év képe. Ez a könyv azonban nem csupán mementó, nosztalgikus visszaemlékezés kíván lenni, hanem céljaink szerint olyan általános érvényű igazságokat, célkitű­ zéseket gyűjt össze és tesz közzé, amelyek a katolikus egyetem, illetve jogi kara számára - ne féljünk a szótól - örökérvényű „programot”, elvi megala­ 12 �BEVEZETÉS pozást is adhatnak. Nem újdonságokról van szó, de olyan gondolatokról, amelyek a napi munka és a tanulással töltött évek alatt talán nem mindig je­ lentkeznek a megfelelő intenzitással az universitas tagjainak életében. M int minden gyűjteményes könyv, a miénk is szükségképpen hiányos. Mind arra érdemes személyek, mind arra érdemes gondolatok is maradtak ki belőle. Ennek ellenére reményeink szerint kiérződik belőle az a szeretet, amellyel az alapítók, az elmúlt tíz év tanárai és diákjai a katolikus egyetem felé fordul­ tak, és amely hitünk szerint nem csak az egyetem, hanem az egész társada­ lom helyes működésének nélkülözhetetlen alapja is. A szerkesztők Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor 13 ��A katolikus egyetem és jogi kara ��Az európai kultúra keresztény gyökerei és a katolikus egyetemek Er d ő Pé t e r * Az Európai Unió Alkotmányszerződésének bevezetőjében a kereszténység említésének szükségességéről és alkalomszerűségéről szóló viták - függetle­ nül a kereszténységre utaló forma beiktatására irányuló erőfeszítések siker­ telenségétől - elmélyült reflexiót váltottak ki a katolikus vallás szerepével kapcsolatban földrészünk népeinek életében. A szó szoros értelmében vett felekezeti állam kontinensünkön ma már igen nagy ritkaság. Ebben az értelemben majdnem minden európai állam valamilyen módon el van választva a vallásoktól. Amikor azonban konkrét kérdésekben való törvényhozásról van szó, megnő az igény arra, hogy vala­ milyen kritériumot találjunk, valamilyen erkölcsi alapelvet, egy olyan érté­ ket, amelyet jogilag védelmezni lehet. Mielőtt az értékekről szóló fejtegetés­ be fognánk, röviden reflektálnunk kell az állam és a vallás kapcsolatára. Igaz, hogy az európai államok általában nem felekezeti, nem vallási államok, de ugyanígy igaz az is, hogy az állam egy bizonyos jogi struktúrát jelent, sőt talán a társadalom jogi kifejezésének is tekinthető. Ez legalábbis azokra az országokra érvényes, amelyek valódi és nem csupán névleges szuverenitás­ sal rendelkeznek. A nem szuverén országokban ugyanis lehetséges, hogy a jog egy másik társadalom szerkezetét, igényeit tükrözi. A társadalom viszont elválaszthatatlan a kultúrától. Természetesen a kultúrának is többféle meg- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 17 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE határozása lehetséges. A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű pasztorális rendelkezésében egyfajta meghatározást kínál, amikor pontosítja azokat a jelentéseket, amelyekben a kultúra szót használja. „A kultúra álta­ lános elnevezésével - írja a konstitúció 53. pontja - mindazokat az eszközö­ ket jelöljük, amelyekkel az ember sokrétű lelki és fizikai adottságait megne­ mesíti és kibontja; amelyekkel hatalma alá igyekszik vonni magát a koz­ moszt a tudás és a munka segítségével, emberibbé teszi a társadalmi életet mind a családban, mind az egész polgári társadalomban a szokások és az in­ tézmények fejlődése révén; végül, az idők múlásával műveiben kifejezi, közli és megőrzi a nagy tapasztalatokat és szellemi törekvéseket, hogy azok sokak, sőt az egész emberi nem haladására szolgáljanak. Következésképpen a kul­ túrának szükségképpen van történelmi és társadalmi vonatkozása, és a kultúra szó gyakran szociológiai és etnológiai jelentést hordoz.” Az értékek és a vallás Ennek a meghatározásnak az alapján lehetségesnek tűnik úgy felfogni a kul­ túrát, mint olyan tényezőt, amely az emberi közösség egységét és így mé­ lyebb értelemben a közösség rendjét garantáló és megvalósító tényező. Ha az urbanisztikai szerkezet, az építészet, a művészet, a zene, a konyhaművé­ szet, az ünnepek, az emberi élet nagy pillanatainak, így a születésnek, egy emberpár közös élete kezdetének - melyet ma is minden eltérő értelmezés ellenére házasságnak merünk nevezni - vagy az emberi halálnak a méltó és ünnepélyes átélése szerves egységet alkotnak, akkor joggal beszélhetünk kultúráról. M inden kultúra középpontjában rendező elvként o tt találunk egy világképet, egy erre épülő világnézetet, mely általában éppenséggel va­ lamely vallás. Európa tele van keresztény templomokkal. Az év és a hét rit­ musa a keresztény szemléletet és a keresztény liturgiát tükrözi. A falvak és a városok tele vannak a keresztény művészet emlékeivel. Nem csupán az ilyen képeken és szobrokon szereplő jelenetek és személyek származnak a Szentírásból, de gyakran ezeknek a műveknek a történelmi összefüggése és gyakorlati funkciója is a katolikus vallásosság megnyilvánulása. Nemcsak a templomok fejezik ki a vallásos életet, hanem gyakran a köztéri szobrok és oszlopok is, amelyeket azért emeltek, hogy egy fogadalmat teljesítsenek, 18 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI vagy a közösség háláját fejezzék ki Istennek azért, hogy megszabadultak egy járványtól vagy más veszedelemtől. Mindez semmiképp sem jelenthet nosz­ talgikus vágyakozást egy olyan vallás iránt, amelyben már nem hiszünk, nem lehet ok arra, hogy úgynevezett „kulturális katolicizmust” kínáljunk fel a társadalomnak, vagyis a katolikus vallás olyan haszonelvű megközelítését, mely a vallást csak azért tartja szükségesnek, hogy kulturálisan megerősítse a társadalmat. A hiteles személyes hit nélkül a vallás pusztán kulturális for­ mája még azt a szerepet sem képes betölteni, amelyet társadalmi-politikai okból szeretnének tulajdonítani neki. A katolikus meggyőződés szerint, de egészséges filozófiai megfontolások alapján is elmondhatjuk, hogy az értékek nem alkotnak külön szektort, mely a valóság többi részétől el volna szigetelve. Az érték ugyanis olyan m i­ nőség, mely mindig valamilyen relációt, mindig valamilyen viszonyt jelöl. Egy dolog kereskedelmi értéke egy bizonyos pénzösszeggel fejezhető ki. Más dolgokról azt mondhatjuk, hogy azért van értékük, mert egy személy egész­ ségének javára válnak, vagy kényelmét, gyönyörűségét, jólétét szolgálják egy vagy több embernek. Mindig valamilyen relációról van szó. Az ember társadalmi viselkedésének tipikus értékei azokra a hatásokra vonatkoznak, melyeket az emberi cselekvések gyakorolnak a közösség életére a jelenben vagy a jövőben. Egyesek azt mondják, hogy a történelem főszereplőinek bi­ zonyos tetteit majd a történelem fogja megítélni, az emberiség történelm é­ nek ítélőszéke előtt lesznek elbírálhatók. De mennyit ér az egész emberiség? Mennyit ér az egész történelem? Van értelme, van értéke? Manapság egyes viselkedési formákat igen negatívan minősítenek, mert károsítják a környe­ zetet, pusztítják a természetet. De miért olyan értékes a természet és a kör­ nyezet? Bizonyára azért, mert a környezet a mi világunk, ez az a tér, ahol az emberiség él. A környezet értéke tehát összefügg az emberiség értékével. De éppen amikor arra keresünk alapelvet, hogy az egész világmindenség értékét meghatározzuk, vagy felfedezzük, beleütközünk a transzcendencia kérdésé­ be. Ha az univerzumon kívül nincs más valóság, hogyan tekinthetjük érté­ kesnek ezt az univerzumot? Pusztán úgy, hogy az emberhez viszonyítjuk? Az emberiség az univerzumon belül helyezkedik el. Hogyan térhetünk ki egy térben és időben magára hagyott, magányos emberiség szomorú víziója elől? Ennek a félelemnek vagy szomorúságnak az alapján érthetjük meg azt az 19 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE olykor lelkes, szinte fanatikus vagy kétségbeesett keresést, mely kapcsolatba akar lépni más, földön kívüli kultúrákkal, más értelmes lényekkel. A Biblia elbeszélése szerint az egész világ és maga az ember is Isten te­ remtménye. A nnak a másik valóságnak a léte, amely meghaladja az univer­ zumot, értéket és értelm et ad minden teremtménynek. Az egyedi és közös­ ségi emberi létezés küldetés-jelleget kap, fontos feladatként jelenik meg. A híres osztrák pszichológusnak, Alfred Adlernek immár klasszikussá vált vé­ leménye szerint sok pszichológiai jelenség mögött az a fő tendencia vagy szükséglet fedezhető fel, hogy fontosnak érezzük magunkat. Aki nem érzi magát fontosnak és hasznosnak senki számára, az nem látja már értelmét és értékét a saját életének sem. Ezért amikor értékekről szólunk, nem teljesen elvont és a létező valósá­ goktól elkülönült minőségekről beszélünk. Az olyan értékek, amelyek her­ metikusan el lennének szigetelve egymástól és a valóság többi részétől, nem vívhatnák ki megbecsülésünket, hiszen éppen az alapjuk hiányozna. Ami­ kor Max Weber a 20. század elején azt írta, hogy az olyan értékek, m int a jó, az igaz, a szép és a szent semmilyen kapcsolatban sincsenek egymással, úgy tűnik, hogy a kérdés felszínén maradt, és figyelmen kívül hagyta az értékek lényegét, vagyis azt, hogy azok egy reláció hordozói és kifejezői. Manapság úgy beszélni értékekről, hogy nem jelöljük meg alapjukat, nem utalunk arra a végső, transzcendens valóságra, amely egyedül értékessé teheti az összes többi valóságokat, nem lehet elegendő ahhoz, hogy optimizmust adjunk az egyénnek és kohéziót, összetartást a társadalomnak. És főként - eltekintve a pszichológiai és társadalmi funkciójuktól - az igazi értékek feltételezik, hogy az egész univerzumnak van valamiféle értéke, és így feltételezik az iste­ ni valóságot. Ebben az értelemben az értékek Európája is feltételez egy világ­ nézetet, egy vallást, vagy több vallást, egy bizonyos - kifejezett vagy bennefoglalt - istenismeretet. Katolikus hitünk túlmegy Isten és a teremtés létének felismerésén, és úgy szemléli a világot, m int megváltott világot, amelyben már működnek Isten országának erői. Az ember hivatása az üdvösség és az a boldogság, amelyben az emberi természet Krisztus személyében máris részesült. Ha az értékek relációt fejeznek ki, ha alapjuk az Istenhez való viszony, akkor ez a viszony minden személyt és minden dolgot értékessé tesz. Aki 20 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI hisz Istenben, aki szereti Öt, az tudja értékelni önmagát és az őt körülvevő világot. Tiszteletben tartja a környezetet, képes arra, hogy felelősen visel­ kedjék. De tudja értékelni az összes többi embert is. A hit és a vallás - külö­ nösen az isteni kinyilatkoztatáson alapuló vallás - olyan erők, amelyek sze­ mélyes és közösségi kapcsolatokat építenek. Krisztus legfőbb parancsa a sze­ retet. Isten és az embertárs szeretete. Bizonyos, hogy a többi emberek méltósága, nagysága, értéke elismerésének alapja főként az, hogy Istent elis­ merjük minden dolog léte és értéke forrásának, vagyis „menny és föld” te ­ remtőjének. A mások iránti keresztény szeretet sajátossága, úgy tűnik, éppen az ellenségszeretetben érhető tetten. Jézus arra hív fel, hogy m inden­ kit olyan nagylelkűen szeressünk, mint ahogyan maga Isten szeret minket. De hogyan szerethetjük mi az ellenségeinket? Mi nem vagyunk sebezhetetlenek, mint Isten, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne védekez­ zünk, és ne védjük meg azokat, akik közel állnak hozzánk. Szükségünk van a földi javakra is, hogy életben maradjunk. Nem jelenti azt az ellenségszere tét, hogy az ellenség személyének értékét többre kell becsülnünk, m int a saját értékünket? Mindez megoldódik Krisztus megváltó művének fényé­ ben. Ugyanis a mi életünk is örök érték. Ha nem végződik minden a földi halállal, akkor megengedhetjük magunknak, hogy utánozzuk Isten nagyvo­ nalúságát. Ez a keresztény látásmód pedig szükségképpen befolyásolja a sze­ mélyes kapcsolatokat a családban, a helyi közösségben, de az egész társada­ lomban is. És ezt el kell ismernünk minden gyengeségünk ellenére és m in­ den hiba ellenére, amit a hívő emberek a történelem során elkövettek. A katolikus egyetemek szerepe A kommunizmus összeomlása után sok országban szükségét érezték a Kato­ likus Egyház ébredésének és annak, hogy megújuljon szolgálata a társada­ lomban. II. János Pál pápa az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezé­ sében emlékeztetett arra a szerepre, amit ebben a szolgálatban a katolikus egyetemeknek be lehet és be kell tölteniük. Ezeken az egyetemeken a kuta­ tás szükségképpen azt is célul tűzi ki maga elé, hogy integrálja ismeretein­ ket; dialógust valósítson meg a hit és az ész között; ismereteinket etikai érzé­ kenységgel és teológiai perspektívával párosítsa. 21 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Úgy tűnik ugyanis, hogy a legnagyobb akadály, mely a világ és az ember problémáinak szintetikus látását gátolja, ma éppenséggel a gondolkodás fe­ lületessége, a hallgatólagos lemondás arról a lehetőségről, hogy megismer­ jük az igazságot, hogy objektív igazságokat ragadjunk meg. Ügy tűnik, hogy egy bizonyos gyenge gondolkodás, mely gyakran gyökeres szubjektivizmus jellegét ölti, kétségbe vonja magát az embernek azt a képességét is, hogy bár­ milyen valóságról objektív értékű ismeretet szerezzen. És a világról való szükséges ismeretek nélkül hogyan képes az emberi közösség sikerrel küzde­ ni és dolgozni a saját túléléséért? A vallás komoly tanulmányozása erősíti az összes többi tanulmányok szintetikus értékét, és valóban hasznossá teszi azokat a gyakorlat számára, pontosabban szólva az élet számára. A katolikus egyetemnek egyre inkább figyelemmel kell kísérnie a mai világ kultúráit, de az Egyházon belül létező különböző kulturális hagyomá­ nyokat is oly módon, hogy előmozdítsa az állandó és gyümölcsöző párbeszé­ det az Evangélium és a mai társadalom között. Azok között a kritériumok között, amelyek egy kultúra értékét jellemzik, első helyen szerepelnek az emberi személy iránti érzék, a személy szabadsága, méltósága, felelősségtu­ data és nyitottsága a transzcendens felé. A katolikus egyetemek azon igyekeznek, hogy megkülönböztessék, és he­ lyesen értékeljék a modern kultúra törekvéseit és ellentmondásait, hogy al­ kalmasabbá tegyék azt a személyek és a népek integrális fejlődése számára. Különösen is indokolt megfelelő tanulmányokkal és kutatásokkal elmélyülten tanulmányozni azt a hatást, amelyet a modern technológia, főként pedig a tömegtájékoztatási eszközök a személyekre, a családokra, az intézményekre és a modern kultúra egészére gyakorolnak. Védeni kell a hagyományos kultúrák azonosságát, segíteni kell őket, hogy befogadják a ma aktuális értékeket, de ne áldozzák fel saját örökségüket sem, mely gazdagságot jelent az emberiség egész családja számára. A pápai tanításból kiindulva megfigyelhetjük, hogy a globalizáció ma már különösen is jellemzi a tudományos életet és a felsőokta­ tást. Egyfelől nagyon igaz, hogy a tudomány egyetlen, és az egész emberiség közös kincsét kell, hogy alkossa, másfelől az egyes emberi kultúrák és az egyes népek az Isten által teremtett világ gazdagságához tartoznak. Azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a gyakorlatban a hit alapján erre a szintézisre törekedni, és hogy ennek milyen társadalmi funkciója van, le­ 22 �AZ EURÓPAI KULTÚRA KERESZTÉNY GYÖKEREI gyen szabad éppen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem friss tapasztalataira hivatkoznom, hiszen ezt az egyetemet alig két évvel az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés kihirdetése után alapították. Kinek van szüksége a katolikus egyetemre? Sokaknak van szüksége rá. Sok értelmiségi ebben az országban azt várja egyetemünktől éppúgy, mint a Károli Gáspár Református Egyetemtől is, hogy olyan értelmiséget képezzen a jövő számára, amely alapmagatartásában különbözik a kommunista idők­ ben képzett értelmiség elterjedt szemléletétől és magatartásától. Ezt a re­ ményt tiszteletben kell tartani, de a katolicizmus nem kapcsolódik közvetle­ nül semmilyen párthoz, és semmilyen konkrét politikai vagy társadalmi programhoz. Minden karunkon oktatjuk az Egyház társadalmi tanítását, mégpedig a tanítóhivatal dokumentumai szerint, de ezeket az elveket töké­ letesen egyetlen konkrét politikai erő sem váltja valóra, bár természetesen lehetnek olyan csoportok, amelyek jobban hangsúlyozzák azokat az elveket, melyeket alapvetőnek tartunk, így például az élet és a család tiszteletét. Van azonban egyetemünknek egy másik sajátos jellemzője is, mely nagy reményt kelthet a társadalomban: lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy az értékeket egyfajta hierarchiába rendezzük. Az ilyen szemlélet pedig alkal­ mas a volt kommunista országokra olyan jellemző erkölcsi űr betöltésére. Ez az űr, amely a nyugati kultúrában is jelen van, mely magát valamikor keresz­ ténynek nevezte, egészen a felvilágosodás koráig vezethető vissza. Minden kultúra középpontjában —m int fentebb bemutattuk - valamilyen világné­ zet, sőt vallás áll. A szekularizáció európai kultúránkat eltávolította vallási alapjaitól. Ez a folyamat nem volt teljes, amíg az államok, az alkotmányok és magának a társadalomnak az általánosan elfogadott viselkedési szabályai nem kerültek ellentétbe az úgynevezett természetjoggal, mely az európai köztudatba nagyrészt a keresztény erkölcsi értékek alapján épült be. Mára a helyzet megváltozott. A természetjogot kétségbe vonják, illetve nem fogadják el mint az alkotmányok alapját. Maguk a nemzeti alkotmá­ nyokban és a nemzetközi dokumentumokban található emberi jogok sem világosak többé, és az emberek általában nincsenek tudatában annak, hogy mi indokolja ezeket a jogokat. Az élethez való jog például már nem rendel­ kezik olyan jelentéssel, amelyet mindenki egyaránt osztana. Ugyanígy utal­ hatnánk más szabadságjogokra is. A volt kommunista országok egyes politi­ 23 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kai és kormányzati csoportjai szerint ez a helyzet már olyan méreteket öltött, hogy fenyegeti az államok és társadalmak életéhez szükséges minimális er­ kölcs alapjait is. Ezért sokan kérik az úgynevezett történelm i egyházak segít­ ségét, vagy általában a vallásokét, hogy azok adják vissza a társadalomnak az értelmességbe vetett hitet és az erkölcsiséget. Mivel egyes országoktól eltekintve a volt kommunista országok általá­ ban még szekularizáltabbak, m int a nyugatiak, és bennük a szekularizáció is brutálisabb, erőszakosabb formában jelentkezett, ezért más a politikai té­ nyezők és a közélet felelőseinek reakciója is: sokan erőteljesebben és világo­ sabban kérik, szinte követelik az egyháztól, hogy újra alapozza meg erkölcsi­ leg a társadalom életét. Bárhogyan is álljon a dolog, ez a kihívás nagyon ígé­ retesnek tűnik a nyugati kultúra egészének fejlődése szempontjából. Fontos azonban, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a katolikus hit egyetemes üzenetet hordoz, amely éppen ezért nem kötődhet kizárólagosan egyetlen kultúrához sem. Az Evangélium örömhíre minden népnek szól, és ha úgy tűnik, hogy kultúránk elveszítette keresztény gyökereinek jelentős részét, ez azt jelenti, hogy ugyanazt a problémát találjuk magunk előtt, és ugyanazt a missziót kell vállalnunk, m int amit a világ minden más kultúrájával kapcso­ latban. Ez pedig az inkulturáció örök témája, vagyis azé a képességé, hogy tanúságot tegyünk Krisztus Evangéliumáról a különböző kultúrák környe­ zetében. 24 �Pázmány Péter egyeteme HORVÁTH ATTILA - KOLTAY ANDRÁS Az „egyetem” szavunk a nyelvújítás idején keletkezett, a latin universitas szót fordították le magyarra, amely eredetileg a tanárok és a tanulók összességét jelentette. (A kifejezést elsőként Verseghy Ferenc használta 1805-ben.) Az egyetem a középkor egyik legjelentősebb és legmaradandóbb alkotá­ sa. Az ókorban az egyes elismert tudósoknak saját iskolái voltak. A XII—XIII. században, amikor minden rend, népcsoport, foglalkozási csoport kialakította a maga szokásjogát, egyúttal megpróbálta kivívni magának a saját privilégiumait és autonómiáját is. A Corpus Juris Civilis szerint szerve­ ződve a professzorok és hallgatók fogtak össze a tanulás és a tudományos ku­ tatások művelése érdekében. Az egyetem polgárai maguk választhatták meg elöljáróikat, alakíthatták ki statútumaikat és bíráskodhattak tagjaik fe­ lett, a stúdiumokat sikeresen befejező hallgatóknak pedig tudományos foko­ zatot adhattak. Az első egyetemek még szabadon, ex consuetudine alakultak ki (Párizs­ ban, Oxfordban, Bolognában). A XII. században már - felismerve az egye­ tem jelentőségét - pápák és uralkodók alapították az universitasokat. így vetette meg az alapját XI. Gergely pápa a toulouse-i (1229), IV. Ince a római (1244-45), II. Frigyes császár a nápolyi (1224) egyetemnek. A német egye­ temi oktatás a XIV. században indult meg (Prágában 1348-ban, Bécsben 1361-ben, Heidelbergben 1368-ban, Kölnben 1388-ban). Ekkor alakultak ki az egyetem alapításának jogi feltételei: az uralkodói privilégium-leveleket - alapos vizsgálat után - a pápának kellett jóváhagynia. Magyarországon I. (Nagy) Lajos az ország akkor legsűrűbben lakott ré­ szén, Pécsett alapított egyetemet, melyet V. Orbán pápa (1362-1370) 25 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban 26 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME 1367'ben hagyott jóvá. Az egyetem az alapító halálát követő zűrzavaros időszakban 1390-ben beszüntette működését, és püspöki főiskolaként m ű­ ködött tovább. Nem bizonyult maradandó alkotásnak a Zsigmond által alapított óbudai (1395) és a Mátyás által létrehozott pozsonyi (1467) universitas sem. Ezzel le is zárult a középkori magyar egyetemalapítások sora. A követke­ ző időszakban létrejött egyetemek már új művelődési igények szolgálatában, a reformáció és ellenreformáció küzdelmeiben és hatása alatt fejlődtek. A török hódoltság m iatt Magyarország elveszítette fővárosát és az ország ko­ rábban legsűrűbben magyarlakta területét. A Bécsben székelő Habsburgházi uralkodók pedig nem tartották fontosnak egy magyar egyetem ügyét. Forgách Ferenc esztergomi érsek vezetésével az 1611 -es zsinaton már kör­ vonalazódtak a magyar katolikus megújulás egyes lépései, a megvalósítás azonban érseki székben utódjára, Pázmány Péterre (1616-1637) maradt. Ö - legsürgetőbb feladatként - elsőként a papnevelést szervezte meg (a bécsi Pazmaneum alapítása, a nagyszombati, Oláh Miklós által 1566-ban alapított szeminárium feltámasztása, a római Collegium Hungaricum fej­ lesztése is nevéhez fűződik). A bíboros azonban nem feledkezett meg a világiak katolikus szellemű képzéséről sem. Pázmány Péter - aki maga is tíz évig tanított a grazi egyete­ men - a katolikus vallás terjesztése és a nemzet méltóságának emelése érde­ kében alapította meg az egyetemet, a török hódoltság m iatt Nagyszombat­ ban - mely város 1543 óta volt az esztergomi érsek székhelye - , 1635. május 12-én. A jezsuiták jelenléte és egyházi központ-jellege miatt döntött a város mellett, a másik lehetséges megoldással, Pozsonnyal szemben. „Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkor­ mányzásra és az állam szolgálatára alkalmas embereket képeztessenek.” - áll az alapítólevélben. Az egyetem anyagi alapját részben а VIII. Orbán pápától kapott 40 000 forint - mely Pázmány három évvel azelőtti római útjának költségeit „térítette meg” -, illetve az érsek által adott 60 000 forint vetette meg. Pázmány Péter régi szokás szerint az alapítás megerősítése érdekében a pápához fordult, de a pápa - mivel csak a teológiai és a bölcsészettudományi kar megalapítására volt elegendő pénz, és ezért a jogi és az orvosi kar hiány­ 27 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zott - az intézményt az egyetemek kiváltságával felruházni vonakodott. így h át Pázmány az egyetemet a Jezsuita Társaságra bízta, amely rendelkezett az egyetemi rang adományozásának jogával, és emellett kiváló tanárokkal látta el az egyes tanszékeket. M indem ellett azt is elérte, hogy II. Ferdinánd német-római császár 1635. október 8-i privilégiumlevelével nemcsak hogy elismerje alapítását, hanem ugyanazon jogokkal ruházza fel, m int a kölni, bécsi, mainzi, ingolstadti, prágai, olmützi és grazi egyetemeket. Az 1635. no­ vember 13-án tartott szentmisén a nagyszombati székesegyházban nyújtotta át Dobronoki György rektornak az egyetem alapító oklevelét és az azt meg­ erősítő királyi okiratot. Jászberényi Tamás jezsuita szerzetes, a bölcsészettu­ dományi kar első dékánja túlzás nélkül tehette fel a szónoki kérdést évnyitó beszédében: nem lehet tudni, vajon nem Szent István jobbja működött-e az érsek áldott keze által. A jogban jártas egyháziak és világiak hiánya az egyetemalapító utódát, Lósy Imrét arra indította, hogy 1642-ben 15 000 forintot hagyjon végrende­ letében az egyetem jogi karának alapítási költségeire. Utóda, Lippay György érsek - aki élenjáró résztvevője volt a Wesselényi-féle összeesküvésnek, de még felelősségre vonása előtt meghalt - pedig így írt végrendeletében (1665): „Nagyszombatban az akadémián a jogtudományi kar alapítására h a­ gyok tizenötezer forintot; tartassék ebből a polgári jognak egy, a kánonjog­ nak egy doktora. Hogyha a kánonjogtudomány tanításának terhét a jezsui­ ta-atyák magukra akarják vállalni, adassék nekik évi háromszáz forint; a többiből tartassék a hazai jog tanára”. Lippay tizenötezer forintos alapítványa - Lósy korábbi tizenötezer forin­ tos hagyatékával együtt harmincezerre növekedvén - lehetővé tette az egyetem bővítését, és halála után néhány hónappal (immáron Szelepcsényi György érseksége idején), 1667. január 16-án megnyílhatott a jogi kar. A kar programjában jelentős súllyal szerepelt a hazai anyagi és eljárási jog oktatása, a kánonjog és a római jog mellett. Kitűzött célja volt az egyetemnek a közös jog tételeivel a hazai jog hiányait és érdességét orvosolni, tehát a jog tanításán keresztül a recepciós-jogegységesítő törekvéseket érvényre juttatni. A hazai jog oktatását olyan fontosnak tartották, hogy erre az alapító levél elő­ írásaiban külön kitértek: „A tanárokat és a római [császári] és hazai jog taní­ tásának módját illetőleg úgy végeztünk és úgy határoztunk, hogy három tanár 28 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME állíttassák be, kiknek ketteje a hazai jogot, tudniillik Magyarország szokásjo­ gát, vagyis a törvénykönyvet, mit Hármaskönyvnek hívunk, a jogintézmé­ nyeket és a törvénycikkelyeket adják elő és pedig ezeknek egyike elméletileg [az anyagi jogot] a másika pedig gyakorlatilag [az alaki jogot] adja elő, a mind­ két jognak, tudniillik a kánoni és a római és a hazai jognak törvénynyé vált szokását a törvényes per többi szükségleteivel [a peres eljárással] együtt, mind a nyolcados és megyei s a többi rendes és alsóbírósági ügyeket, mind pedig a szabad városok, a támokjogi és szentszéki ügyeket illetőleg a perben előfor­ dulni szokott ügyiratok felhozott példáival együtt. A harmadik végül tanítsa Justinianus rendeletéit és tanítmányait, az egész római törvénytárt és glossáit, azokhoz tartozó mellékletekkel együtt. A jogtudós tanárok főleg arra töreked­ jenek, hogy a hazai jogot, amennyiben lehetséges, vessék egybe a római és a kánonjoggal s a mik a mieinkből hiányoznának, azokból törekedjenek kiegé­ szíteni.” Mindennek a jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha tekintetbe vesszük, hogy francia jogot 1679-ben Párizsban, német jogot pedig 1709-ben Wittenbergben tanítottak először. 1760-tól kezdtek tanítani természetjogot, majd 1769-től az általános közjogot, a hazai közjogot, a büntetőjogot és a politikát. Ezután fokozatosan szélesítették a tananyagot újabb és újabb jogágakkal, tantárgyakkal. Az intézményt Mária Terézia 1773-ban - a jezsuita rend feloszlatása után - királyi magyar egyetemmé alakította („államosította”), ekkor egészí­ tette ki orvosi karral (1769), és tette ezáltal valódi egyetemmé, másrészt a kormányzat ellenőrzése alá vonta az oktatást, és elvárta, hogy a birodalomhoz hű jogászokat, állami tisztségviselőket képezzenek. Az egyetem 1777-ben Budára költözött, Kempelen Farkas kamarai tanácsos szervezte meg a költöz­ tetést tutajokon és hajókon. A királynő által kiadott Ratio Educationis (1777) a politikai kamarai tudományokat áttette a bölcsészettudományi kar­ ról, így jött létre a jog- és államtudományi kar. Az egyetem a királyi palota épületét kapta meg, míg a teológiai kar a volt jezsuita kolostorba költözött. A költözéssel járó építkezések Mária Terézia sürgetése ellenére is csak lassan haladtak, és csak 1780-ra fejeződtek be. Március 15-én az uralkodónő kiadta az egyetem második alapítólevelét. A királynő uralkodásának negyvenedik évfordulóján Buda királyi várában ünnepélyesen megnyílt az egyetem, ava­ tása alkalmából a kor egyik legnagyobb szabású ünnepségét rendezték. 29 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1784'ben II. József- Budát igazgatási központnak jelölve k i-a z egyete­ m et Pestre költöztette. A jogi és bölcsészeti kar a volt pálos kolostorba ke­ rült (Papnövelde u. 7.). 1782-ben az egyetem mérnöki intézettel és állatgyógyintézettel bővült. A reformkor politikai mozgalmaitól igyekeztek elszigetelni a jogi kart, így a magyar nyelv csak az 1845/46-os tanévtől kezdve lett hivatalos oktatá­ si nyelv, a latin helyett. Az 1848. március 15-i pesti forradalmat az egyetemi ifjúság indította el, és a forradalom kezdeti eseményeiben a diákság volt az igazi tömegbázisa a radikális dem okratáknak. Az egyetemi ifjúság már két nappal a forradalom után összeállította kilenc pontos javaslatát a felsőoktatás reformjára vonat­ kozóan. A forradalomnak az egyetemmel kapcsolatos első vívmánya az 1848. évi 19. te. volt, amely egyrészt az egyetemet az országgyűlésnek felelős val­ lás- és közoktatási miniszter felügyelete alá helyezte, másrészt deklarálta a tanulás és a tanítás szabadságának elvét. A szabadságharc leverése után az egyetem elvesztette autonómiáját, és a német lett a hivatalos oktatási nyelv. A jogi karon o k tato tt tárgyak között túlsúlyossá vált az osztrák jog. Betiltották a jogászbált és a magyar ruhák használatát. A helyzet 1860-ra annyira feszültté vált, hogy a hallgatók tün­ tetéseket szerveztek, melyeket az abszolutista kormányzat brutális módon oszlatott fel. A reformkorban kezdődött harc a magyar tanítási nyelvért vég­ legesen csak 1868-ban érte el célját. A jogi kar szakmai-politikai súlya a kiegyezést követően jelentősen megváltozott. Nem csak az autonómiáját nyerte vissza, hanem a kor megha­ tározó politikusai, jogászai is innen kerültek ki. Eötvös József és Trefort Ágoston miniszterek nevéhez fűződik az egyetem megújulása. 1874-ben készült el a központi épület Szerb utcai szárnya, majd az elkövetkezendő években számos új épületet emeltek, melyek elszórva helyezkedtek el a városban. A XIX. század utolsó harmadában a hallgatók száma 3200 körül volt, több mint telük jogász. A Károlyi Mihály nevével fémjelzett népköztársaság - de különösen a Tanácsköztársaság —diktatórikus módon avatkozott bele az egyetem és a jogi kar életébe. Az előbbi a kar akarata ellenére hozott létre tanszékeket és 30 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME nevezett ki oktatókat, míg az utóbbi megszüntette a jogi oktatást, helyette a kar épületében marxizmust tanítottak. A viharos történelmi események és a társadalmi feszültségek némi kon­ szolidálódása után az egyetem újra a megszokott rendjében működött. Az egyetemi tanács hamarosan kezdeményezte az alapító Pázmány Péter nevé­ nek felvételét. A vallás- és közoktatási miniszter 153425/1921. IV. számú le­ iratában közölte, hogy a kormányzó 1921. szeptember 1-jén hozzájárult a névváltoztatáshoz. Az 1920-as években Klebelsberg Kunó minisztersége idején az oktatást stratégiai kérdésként kezelték, a Trianonban meggyengült ország minden erejét arra összpontosította, hogy bemutassa a világnak a magyarság európai műveltségét. Jelentős összegeket fordítottak ösztöndíjakra és a külföldi kul­ turális kapcsolatok ápolására. Az 1930-as évek átlagosan 6000 hallgatójá­ nak egyébként közel egyharmada volt jogász. Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló 31 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 1950-ben, a szovjet m intát másolva először leválasztották az egyetemről a Hittudományi Kart, majd 1951 elején az Orvostudományi Kart az újon­ n an felállított Egészségügyi Minisztérium alá rendelték. (Ennyire szervilis módon egyik szocialista ország sem követte a moszkvai direktívákat.) Az egyetem ezután nem viselhette tovább alapítója nevét sem, ezért vette fel a többször is Nobel-díjra jelölt világhírű fizikus, Eötvös Loránd nevét (1950). A nemzetközi hírű oktatói kar jelentős részét eltávolították, és megbízható kádereket neveztek ki helyettük. A Hittudományi Kar önállósult, és Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia, később Pázmány Péter H ittu­ dományi Akadémia néven, egyházi intézményként folytatta tovább tevé­ kenységét, felkészülve a túlélésért folytatott harcra. Az ellenfelek az orszá­ got idegen uralomnak alávető politikai hatalommal karöltve mindent meg­ tettek a keresztény hit és szellemiség legfőbb magyarhoni tudományos műhelyének szétzúzásáért. A hatvanas évekre nagyjából konszolidálódott a helyzet, de a vallási-egyházi kérdésekben illetékes Állami Egyházügyi Hiva­ tal továbbra is ellenőrzése alatt tartotta az intézményt. A II. Vatikáni zsinat (1962-1965) hatására megszűnt a nemzetközi elszigeteltség, és létrejöhet­ tek kapcsolatok külföldi egyetemekkel. Az 1960-as évek második felében bevezetett új gazdasági mechanizmus az Eötvös Loránd Tudományegyetem és jogi kara életében is pozitív fordula­ tot hozott. Liberalizálódott az oktatás, egyre több tehetséges oktató került a tanári karba, és lehetővé vált - ha csak korlátozott módon is - , hogy a kar nemzetközi kapcsolatokat építsen ki. A nyolcvanas években a karon kiala­ kult ellenzéki csoportokból, oktatókból és hallgatókból került ki a rendszerváltozást előkészítő politikai elit jelentős része. 1989-ben megszűnt a pártirányítás, eltörölték a kötelező oroszoktatást, valamint a marxista ideológiát sulykoló tárgyakat, és visszaállították az egyetem autonóm iáját. Ekkor merült fel a logikusnak tűnő ötlet, hogy a Hittudományi A kadém ia - újra egyetemi karként - kerüljön vissza az ELTE szervezetébe. A tisztán egyházi intézmény „visszacsatolásához” azonban az Apostoli Szentszék hozzájárulására lett volna szükség. Ez azonban nem érkezett meg, a Vatikán szívesebben támogatta az önálló katolikus egyetem megalapítását, amely, miután a magyar állam 1990-ben elismerte a H ittudo­ mányi Akadémia egyetem-jellegét, lehetővé is vált. Az állami egyetemen 32 �PÁZMÁNY PÉTER EGYETEME történő teológiai képzés másik akadályát az állam és az egyházak - a módosí­ tott Alkotmány által deklarált - szigorú elválasztása képezte. Az új törvé­ nyek alapján lehetővé vált nem állami egyetemek alapítása, míg az 1990. évi IV. törvény az egyházi oktatási intézmények megfelelő finanszírozását garan­ tálta. Elkezdődhetett tehát a katolikus egyetem szervezése, amely 1992-ben jött létre, a Bölcsészettudományi Kar alapításával. A meglévő két karhoz 1995-ben a Jog- és Államtudományi, majd 1998-ban az Információs Tech­ nológiai Kar csatlakozott. A vatikáni Katolikus Nevelés Kongregációja 1999. március 25-i határozatával az egyetemet szentszéki alapításúvá tette. Az egyetem és a jogi kar további történetét azonban nálunknál avatottabbaktól ismerheti majd meg e kötetből az Olvasó. 33 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A nagyszombati egyetem alapítólevele Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. Temple János festménye (1885) 34 �A Nagyszombati Egyetem alapítólevele" Mi Pázmány Péter, Isten kegyelméből a Szent Római Egyháznak Illyriai Szent Jeromosról nevezett presbiter bíborosa, az esztergomi főegyházmegye érseke és ugyanezen helynek örökös grófja, a magyar birodalom prímása, az apostoli Szent­ szék született Követe, Főszekretárius és Kancellár és a Szentséges Császári és Királyi Felség Belső Tanácsosa stb. Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgába. Minden más eszköznél előbbrevalónak tűnt föl előttünk, hogy Tudomá­ nyos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem is hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezet e dologra, de a haza sze­ rencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mindezideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk. Most azonban, minthogy - Isten áldásá­ ból, aki igyekvőseinket égi kegyelmével kísérte - némi anyagi eszközök állnak ren­ delkezésünkre, úgy látszik, tehetünk valamit, ha nem is éppen a dolog nagyságá­ hoz, de mindenesetre a lesújtott haza helyzetéhez illőt. Elvégeztük azért a nagyon tisztelendő Vitelleschi atyával a Jézus társaság általános főnökével, hogy beleegyez­ zék a jézustársasági atyák nagyszombati kollégiumában egyetem emelésébe és annak minden gondját és kormányzását a Társaságra vállalva, az alant követ­ kező feltételekkel és módokon lássa el. Midőn tehát a Generális atya az Isten dicsősége és a hit ügyének előmozdítása iránti buzgalmából ajánlatunkat az egész Társaság nevében elfogadta, mi is a már előbb megtett és minden részében érintet-* * Az itt közölt magyar fordítást Sík Sándortól vettük át: In P á z m á n y P é t e r r e m e k e i . Ardói Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, é. n. 346-348. o. 35 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lenül maradó nagyszombati kollégiumi alapítványon, valamint azokon a jövedék meken kívül, amelyeket a nagyszombati kollégium eddig bírt, Dobronoky György tisztelendő' atyának, a Jézustársaság nagyszombati kollégiuma rektorának, egy­ szer s mindenkorra kezéhez szolgáltattunk 60 000 magyar forintot. Ezenfelül csá­ szári kötelezvényt adtunk át ugyanezen Rektor atya által a Társaságnak 40 000 forint folyósítandó összegről, hogy így egészben 100 000 forintnyi summa kelet­ kezzék. Akarjuk tehát, hogy a Társaság először ezt az összeget Magyarországon kívül biztos helyen vagy hasznos javak vételére, vagy kamatozásra fordítsa úgy, hogy ezen összeg gyümölcseiből a kollégiumnak az iskolákkal együtt alapjaiból való felépítését siettetni és a szükséges professzorokat alkalmazni lehessen. Miután pedig a kollégium és iskolák számára szükséges épület megépült és az egész 100 000 forint tőke kamatra vagy javak vételére teljesen kihelyeztetett, azután annak kamataiból évenként 1000 forintot szegény tanulók ellátására kell fordí­ tani az általunk Nagyszombatban emelt Szent Adalbert-otthonban (akkor is, ha a mondott otthon helyváltozatás következtében más városba kerülne). Ez a költ­ ség azonban, amint előrebocsátottuk, csak abban az esetben kötelezi a Társasá­ got, ha a mondott építkezések befejeződnek és ha a hátralevő 40 000 forintot is (mert egyedül ebből akarjuk ellátni a Szerit Adalbert-otthont 1000 forint költség­ gel) О Császári Felségétől megkapják és kihelyezik. És ha idő múltával, (ha Isten Magyarországot a török igától megszabadítja), alkalmasabb város találkoznék az Egyetem számára, szabadságában álljon a Társaságnak ezt a mi alapításunkat az Egyetemmel együtt máshová átvinni, úgy azonban, hogy az esztergomi egyházme­ gyén kívül ne kerüljön és a nagyszombati kollégiumnak előbbi alapítványa érintet­ len maradjon. Ha pedig (amitől a kegyelmes Isten óvjon) az Egyetem Magyaror­ szágon nem állhatna fönn tovább, hanem külső vagy belső ellenség erőszakából megtörténnék, hogy a társaság atyái távoznának, és minden reménység elveszne hamaros visszatérésükre; ez esetben köteles legyen a Társaság a fönt nevezett tőke kamatát és gyümölcsét Magyarországon kívül magyar kispapok használatára for­ dítani, úgy, hogy belőle papságra alkalmas ifjak neveltessenek és kötelesek legye­ nek fölszentelésük után Magyarországra visszatérni. Abban az esetben, ha a Társaság atyái távoznának Magyarországról, de reménység lenne, hogy csak néhány évig lesznek távol, azt akarjuk, hogy időközben az egész kamat megőriztessék a kollégium kárainak a visszatérés utáni jóvátételére (mert efféle mozgalmakban ilyenek be szoktak következni), vagy pedig az elköltöző személyek ellátására for- 36 �A NAGYSZOMBATI EGYETEM ALAPÍTÓLEVELE dítsák a kamatpénzt. Ha pedig akárhány év eltelte után a T ársaságnak ismét sza­ bad lenne Magyarországba visszatérni és az Egyetemet folytatni, változatlan aka­ ratunk, hogy ha a kispap nevelés megszűnik a tőlünk átruházott összeg gyümöl­ cseit a Társaság atyái az Egyetem előbbi használatára fordítsák és az Egyetem folytatódjék. Köteles lesz a Társaság arra is, hogy Nagyszombatban még ebben az 1635. évben egy filozófiai kurzus legyen etikával és matematikával együtt, a sko­ lasztikus teológia két professzorával. Legyen azonkívül ezen az egyetemen egy Szentírás-magyarázó tanár, egy professzora az Eseteknek, egy a Vitáknak, hason­ lóképpen a szent nyelvnek és az akadémiai fokozatokra emelések a máshol szokott módon történjenek. Esztergomi érsek utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak semmi más jogot nem akarunk ugyan engedé­ lyezni ezen általunk emelt Egyetemet illetőleg, mint amit a közjog engedélyez az egyes helyek egyházi elöljáróinak, mégis ugyanezen utódainknak és az érseki szék megüresedése idején az esztergomi káptalannak felhatalmazást adunk, hogy az ezen levelünkben meghatározott és a Társaság atyáitól elfogadott kötelezettségük szorgos betöltésén és teljesítésén őrködjenek, sőt ez kötelességük is legyen. Kivévén azonban mindenben a professzorok háborítatlanságát, kivévén még az előadások menetét és azt a módot, amelyet a Társaság, Institutiója szerint, az akadémiák kormányzásában használ. Ugyancsak utódainknak és az érseki szék megürese­ dése idején az esztergomi káptalannak ezt az egyetemet melegen gondoskodásába ajánljuk és gyarapítását s előbbre vitelét nagy szeretettel szívükre kötjük. Végre amint mi mindezeket a katolikus hit előmozdításának tiszta és őszinte szándékából és a drága haza felemelésére tesszük, akként a jóságos Istent lelkűnkből kérjük, vegye kegyelmesen a jóakarat ez áldozatának illatát és alapításunkra árasszon bőséges áldást, hogy az ő nagy Neve dícsőíttessék mindörökké. Költ Pozsonyban, az Úrnak 1635. esztendejében, május 12-én. Pázmány Péter a Szentséges Római Egyház presbiter bíborosa, esztergomi érsek s.k. 37 ��II. János Pál pápa Ex corde Ecclesiae apostoli rendelkezése a katolikus egyetemekről* BEVEZETÉS 1. Az Egyház szívéből született katolikus egyetem abba a hagyományfolyamba tartozik, amely visszavezethető az egyetem mint intézmény ere­ detéhez. Az egyetemet mindenkor az alkotás, az emberiség javáért ter­ jesztett tudás központjának tekintették. Hivatásánál fogva az Univer­ sitas magistrorum et scholarium a kutatásnak, oktatásnak és nevelésnek szenteli magát, ahol a hallgatók a tudás közös szeretetében szabadon érintkeznek tanáraikkal. A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-j át, amely az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének örömét jelenti a tudás minden területén. A katolikus egyetem privilégiuma, „hogy a valóság két rendszerét szellemi erőfeszítéssel egyesítse, amelyeket túl gyakran állíta­ nak szembe egymással, mintha ellentétek lennének: az igazság keresése és az a bizonyosság, hogy az igazság forrása már ismert”.*1 [...] 4- A katolikus egyetem kiváltsága és felelőssége, hogy fenntartások nélkül az igazság ügyének szentelje magát. Ily módon szolgálhatja egyidejűleg az ember méltóságát és az Egyház javát, az Egyházét, melynek „titkos meg­ győződése, hogy az igazság valódi szövetségese... és hogy a tudás és az * Fordította: Széchényi Kinga, lektorálta: Erdő Péter. A szöveget rövidítve és csökkentett jegyzettel közöljük. Alapkiadás: Szent István Társulat, 1991. 1 II. JÁNOS PÁL pápa: Beszéd a Párizsi Katolikus Intézetben, 1980. június 1. 39 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE értelem hű szolgái a hitnek”.2 Anélkül hogy bármi módon elhanyagolná a hasznos tudás megszerzését, a katolikus egyetem azzal tűnik ki, hogy a természet, az ember és az Isten teljes igazságát kutatja. Korunknak nagy szüksége van erre az önzetlen szolgálatra, amely az igazság jelentését hir­ deti, azt az alapvető értéket, mely nélkül a szabadság, igazságosság és az emberi méltóság megszűnik. A katolikus egyetem az egyetemes hum a­ nizmus eszközével az igazság minden aspektusának kutatását szolgálja, annak fontos kapcsolatát a legfőbb igazsággal, Istennel. Ezt félelem nél­ kül, lelkesedéssel teszi a tudás m inden területének szolgálatában. Tuda­ tában van annak, hogy előtte jár az, aki „az Út, az Igazság és az Élet”, a Logosz, aki Szentlelke értelmével és szeretetével képessé teszi az embert arra, hogy saját értelmével megtalálja a végső valóságot, melynek ő a kezdete és vége, és egyedül ő képes teljességében adni azt a bölcsessé­ get, amely nélkül veszélyben lenne a világ jövője. [...] 6. A katolikus egyetemen létrejön az Evangélium mérhetetlen gazdagságú üdvözítő üzenetének találkozása a hatalmas és változatos tudomány­ ágakkal, melyekben az Evangélium gazdagsága ölt testet; a katolikus egyetem lehetővé teszi az Egyház számára, hogy páratlanul termékeny dialógust folytasson a különböző kultúrákban élő emberekkel. Az ember életének a kultúra ad méltóságot, és miközben Krisztusban találja meg a teljességet, nem lehet kétséges, hogy az Evangélium megérinti és meg­ újítja az ember minden dimenzióját, és egyúttal gyümölcsözően hat a kultúrájára is. 7. Mai világunkban, amelyet a tudomány és technológia gyors fejlődése jel­ lemez, a katolikus egyetem feladatai még fontosabbak és sürgősebbek. A tudományos és technikai felfedezések hatalmas gazdasági és ipari növe­ kedést eredményeznek, ez azonban elkerülhetetlenül igényli a hasonlóan fontos cél kutatását, annak garantálására, hogy az új felfedezéseket az 2 JOHN H enry N ew m an kardinális: T h e id e a o f a Company, 1931. 40 U n iv e r s ity . London: Longmans, Green and �EX CORDE ECCLESIAE egyén és az egész társadalom javára használják fel. H a minden egyetem felelős a cél kutatásáért, a katolikus egyetemnek különösen meg kell felelnie ennek az igénynek: keresztény inspirációja segítségével a kutatás erkölcsi, lelki és vallási dimenzióival is rendelkezik, és a tudomány és technika eredményeit a teljes emberi személy perspektívájából méri fel. Ebben az értelemben a katolikus egyetemek állandó megújulásra hivatottak, m int egyetemek és mint katolikusok egyaránt. Mert „ami veszélyben van, az a tudományos és technikai kutatás, a társadalmi élet és a kultúra igazi jelentősége, de még mélyebb szinten maga az emberi sze~ mélyiség jelentősége”.3 Az ilyen megújulás teljes tudatosságot igényel abban, hogy egy egyetem, katolikus jellegénél fogva, inkább alkalmas az igazság elfogulatlan kutatására, olyan kutatásra, amely nincs alárendelve és nem függ semmiféle érdektől. 8. Miután a Sapientia Christiana kezdetű apostoli rendelkezésben az egyházi fakultásokkal és egyetemekkel foglalkoztam, kötelességemnek éreztem, hogy hasonló dokumentumot adjak ki a katolikus egyetemekről „Magna C harta”'ként, mely tartalmazza az Egyház hosszú és gyümöl­ csöző kapcsolatát az egyetemekkel, valamint az o tt szerzett tapasztala­ tait; nyitott az eljövendő eredményekre, melyek bátor alkotóképességet és szigorú hűséget igényelnek. [...] IDENTITÁS ÉS KÜLDETÉS A katolikus egyetem identitása 1. Jelleg és célok 12. Minden katolikus egyetem, mint egyetem, tudományos közösség, amely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örök­ ség védelmét és fejlődését kutatással, oktatással és azokkal az egyéb 3 II. JÁ N O S PÁL pápa: Felhívás a katolikus egyetemek nemzetközi kongresszusához, 1 9 8 9 . április 15. 41 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tevékenységekkel, melyeket a helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeknek nyújt. Rendelkezik azzal az intézményi autonómiával, mely a haté­ kony működéshez szükséges, és garantálja tagjainak az egyetemi sza­ badságot mindaddig, amíg az egyén és a közösség jogai az igazság és a közjó határai között maradnak. 13. A katolikus egyetem célja, hogy intézményes módon biztosítsa az egyete­ mek világában a keresztény jelenlétet, s szembesítse azt a társadalom és kultúra jelentős problémáival. Ezért minden katolikus egyetemnek mint katolikus intézménynek a következő lényegi tulajdonságokkal kell rendel­ keznie: 1. keresztény eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi kö­ zösség részéről is; 2. állandó reflexió a katolikus hit fényében az emberi tudás növekvő kincsestáráról, melyhez a katolikus egyetem saját kutatásával keresi a hozzájárulás lehetőségét; 3. hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; 4- intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, mely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. 14. „E négy jellegzetesség fényében nyilvánvaló, hogy az oktatás, kutatás és minden egyetemi tevékenység mellett a katolikus egyetem intézményi elkötelezettséggel kapcsolja munkájába a keresztény üzenet sugalmazását és világosságát. Ezért a katolikus egyetemet a katolikus eszmék, maga­ tartás és elvek hatják át. Ezek irányítják az egyetemi tevékenységeket, figyelembe véve e tevékenységek mibenlétét és autonómiáját. Egyszó­ val a katolikus egyetem, mivel egyetem és katolikus is, a tudomány különböző ágait reprezentáló tudósok közössége, és olyan egyetemi intézmény, melyben hathatósan jelen van és működik a katolicizmus.”4 4 U U n i v e r s i t é C a t h o l i q u e d a n s le m o n d e m o d e r n e . Document final du 2eme Congres des Délégues des Universités Catholiques, Rome, 1972. 42 �EX CORDE ECCLESIAE 15. Ezért a katolikus egyetem a kutatás helye, ahol a tudósok a valóságot vizsgálják tudományáguknak megfelelő módszerekkel, és így hozzájárul­ nak az emberi tudás tárházához. Minden egyes tudományágat sziszte­ matikusan tanulmányoznak, azonkívül keresik a különböző tudomány­ ágak közti összefüggéseket kölcsönös fejlődésük érdekében. Ez a kutatás nemcsak elősegíti az igazság keresését, de szükséges tanúja annak is, hogy az Egyház hisz a tudás és a kutatás valódi értékében. A katolikus egyetemen a kutatás szükségszerűen tartalmazza a) a tudás integrációjának keresését, b) a dialógust a hit és az értelem között, c) az etikai vonatkozást és d) a teológiai távlatot. [...] 2. A z egyetemi közösség 21. A katolikus egyetem céljait olyan hiteles emberi közösség megalkotásá­ val akarja elérni, melyet Krisztus Lelke hat át. Egységének forrása a következőkből ered: az igazság iránti közös odaadásból, az egyén méltó­ ságának közös megítéléséből, és végül Krisztus személyéből és üzeneté­ ből, mely megkülönböztetett jelleget ad az intézménynek. Indíttatásá­ nál fogva a közösséget a szabadság és jótékonyság szelleme hatja át, köl­ csönös tisztelet, őszinte dialógus és az egyén jogainak védelme jellemzi. A közösség elősegíti minden tagjának emberi kiteljesedését, másfelől a közösségben mindenki segíti az egységet, mindenki feladatának és tehet­ ségének megfelelően hozzájárul a közösséget érintő döntések meghoza­ talához, valamint az intézmény megkülönböztető katolikus jellegének fenntartásához és erősítéséhez. 22. A z egyetemi oktatók törekedjenek tudásuk mélyítésére, igyekezzenek beleilleszteni az egyes tudományágak kutatásának tartalmát, célját, módszereit és eredményeit egy összefüggő világszemlélet egészébe. A keresztény tanárok hivatása, hogy megváltói és tanítói legyenek a hite- 43 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE les, keresztény életnek, mely tanúsítja a hit és az élet, valamint a szak­ mai tudás és a keresztény bölcsesség között megvalósított integrációt. Az oktatókat lelkesítsék az egyetemi eszmények és a hiteles emberi élet alapelvei. 23. A hallgatók erőpróbája az olyan oktatás, mely egyesíti a kiváló humán és kulturális előrehaladást a specializált szakmai képzéssel. Ennek az előre­ haladásnak és felkészülésnek olyannak kell lennie, hogy az igazság és a cél keresésére ösztönözze őket egész életük során, mert „az ember lelkét úgy kell művelni, hogy fejlődjön a képessége az elmélkedésre, a megértésre, szemlélődésre, a egyéni döntésre, és hogy kifejlessze a vallási, erkölcsi és szociális érzékét”.5 Ez alkalmassá teszi a hallgatókat, hogy elérjék, vagy ha már elérték, elmélyítsék a hiteles, keresztény életvitelt. Fel kell ismerniük szakmai életük felelősségét, azt az örömet, hogy ők a holnap képzett „veze­ tői”, és Krisztus megváltói lehetnek, bárhol is gyakorolják hivatásukat. 24. A katolikus egyetem igazgatói és tisztviselői az egyetem és közösségének állandó fejlődésén fáradoznak vezetői szolgálatukban; a nem oktatói személyzet odaadása és tanúságtétele fontos az egyetem identitása és élete szempontjából. [...] 3. A katolikus egyetem az Egyházban 27. Minden katolikus egyetem, anélkül hogy megszűnne egyetem lenni, intézményi jellegének megfelelő kapcsolatban áll az Egyházzal. így köz­ vetlenül a helyi Egyház életében vesz részt, ugyanakkor, mert egyetemi intézmény, része a tudomány és kutatás nemzetközi közösségének; min­ den egyes intézmény részt vesz és közreműködik az egyetemes Egyház életében és küldetésében, ezzel vállalva a különleges kapcsolatot a Szentszékkel, az egység szolgálatát, amit az egész Egyháznak nyújt. Az 5 II. Vatikáni zsinat, G a u d i u m e t s p e s , lelkipásztori rendelkezés az Egyházról a modern világban ( 1 9 6 6 ). 44 �EX CORDE ECCLESIAE Egyházzal való kapcsolat következménye az egyetem intézményi hűsége a keresztény üzenethez, valamint az egyházi Tanítóhivatal elismerése és követése hit és erkölcs dolgában. Az egyetemi közösség katolikus tagjai az Egyházzal szemben hivatottak a személyes hűségre is. A nem katoli­ kus tagoktól elvárják az egyetem katolikus jellegének tiszteletben tartá­ sát, az egyetem pedig tiszteletben tartja az ő vallásszabadságukat. [•••] A katolikus egyetem szolgáló küldetése 30. Az egyetem alapvető küldetése az igazság állandó keresése a tudás kuta­ tása, megőrzése, és a társadalom javára való közvetítése révén. Ennek a küldetésnek a teljesítéséhez a katolikus egyetem sajátos jellegével és céljaival járul hozzá. I . A?; Egyház és a társadalom szolgálata 31. A katolikus egyetem oktatásával és kutatásával nélkülözhetetlen hoz­ zájárulást nyújt az Egyháznak. Valójában felkészíti hallgatóit - akiket keresztény elvek lelkesítenek, és keresztény hivatásuknak éretten és felelősségteljesen szeretnének é ln i-a rra , hogy felelős állásokat vállalja­ nak az Egyházban. Ezenkívül a katolikus egyetem felajánlja tudom á­ nyos kutatásának eredményeit, hogy segíthesse az Egyházat a kor prob­ lémáinak és igényeinek megválaszolásában. 32. A katolikus egyetem, mint bármely más egyetem, szervesen épül az emberi társadalomba. Az Egyház szolgálatának kifejtése során és mindig saját illetékességén belül, az a hivatása, hogy mind hatásosabb eszköze legyen az emberek és a társadalom kulturális fejlődésének. Kutatási tevékenységei közé tartozik a súlyos kortárs problémák tanulmányozása olyan területeken, mint az emberi élet méltósága, a mindenki iránti igazságosság előmozdítása, az egyéni és családi élet minősége, a világ­ béke és a politikai stabilitás keresése, a világ erőforrásainak igazságo­ sabb elosztása és egy üj gazdasági-politikai rend, amely jobban szolgálja 45 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE majd az emberi közösséget nemzeti és nemzetközi szinten. Az egyetemi kutatás fel akarja tárni korunk súlyos problémáinak gyökereit és okait, különös figyelmet szentel azok etikai és vallási dimenzióinak. Amennyiben szükséges, a katolikus egyetemnek rendelkeznie kell azzal a bátorsággal, hogy kimondja a közgondolkodásnak kellemetlen igazságokat, és ezáltal is a közösség valódi javát védelmezze. 33. Különleges elsőbbsége van annak, hogy keresztény nézőpontból vizs­ gálják és értékeljék a modern társadalom és kultúra uralkodó értékeit és normáit, valam int prioritás az életnek teljes értelmet adó etikai és vallási elvek átadásának felelőssége is. Ily módon a katolikus egyetem az igazi katolikus antropológia fejlődéséhez járulhat hozzá, mely Krisztus sze­ mélyén alapul, és lehetővé teszi, hogy a teremtés és megváltás dinamiz­ musa hasson a valóságra, és meghozza az élet problémáinak helyes meg­ oldását is. 34. A társadalmi igazságosság elősegítésének keresztény szellemű szolgálata különlegesen fontos minden katolikus egyetemen. Részt vesznek ebben az oktatók, és kifejlesztik a hallgatókban is. Az Egyház szilárdan elköte­ lezett az összes ember teljes kibontakozására. Az Egyház szociális tanítá­ saiban az Evangélium sürgető felhívást jelent a segítésre, „azok fejlődé­ sének elősegítésére, akik menekülnek az éhségtől, nyomortól, népbeteg­ ségektől és a tudatlanságtól, akik a civilizáció javaiból többre vágynak és emberi tulajdonságaikat aktívan szeretnék fejleszteni, akik céltuda­ tosan törekszenek teljes kibontakozásukra”.6 M inden katolikus egye­ tem felelősnek érzi magát azért, hogy konkrétan hozzájáruljon annak a társadalomnak a fejlődéséhez, amelyben dolgozik: keresni fogja a mód­ ját, hogy m indazok számára elérhető legyen az egyetemi képzés, akik profitálhatnak belőle, különösen a szegények és kisebbségi csoportok tagjai, akiket megfosztottak ettől a lehetőségtől. A katolikus egyetem felelős, amennyire lehetőségei engedik, a fejlődő nemzetek megsegítéséért is. [...] 6 VI. PÁL pápa: Populorum Progressio, pápai körlevél (1967). 46 �EX CORDE ECCLESIAE 37. A társadalom érdekében végzett szolgálatában a katolikus egyetem főként annak a régiónak az egyetemi, kulturális és tudományos életével kerül kapcsolatba, ahol működik. Bátorítani kell a párbeszéd és együtt­ működés eredeti formáit a katolikus és más egyetemek között a haladás, a kultúrák közötti megértés, a természet nemzetközi ökológiai tudattal való védelme érdekében. A katolikus egyetemek más magán- és nyilvános intézményekkel együtt a felsőoktatással és kutatással szolgálják a közérdeket. A kultúra sokszínűségének szabad kifejezéséhez szükséges különböző intézmé­ nyek egyéb fajtáját képviselni. Azon igyekezzenek, hogy a szolidaritás érzését előmozdítsák a társadalomban és a világban. Ezért teljes joggal várják el a polgári társadalomtól és a hatóságoktól, hogy elismerjék és védjék intézményi autonómiájukat és egyetemi szabadságukat, ezenkí­ vül azt, hogy joguk legyen az anyagi támogatásra, amely folyamatos fennmaradásukhoz és fejlesztésükhöz szükséges. [...] 3. Kulturális párbeszéd 43. Az egyetem természeténél fogva kutatásai alapján alakítja a kultúrát, oktatásával segíti a helyi kultúra átadását minden következő generáció­ nak, és oktatási szolgáltatásaival segíti a kulturális tevékenységet. Nyi­ tott minden emberi tapasztalatra, kész a párbeszédre és arra, hogy bár­ mely kultúrától tanuljon. A katolikus egyetem ezt a tudást meg is osztja másokkal, felajánlva az Egyház saját kultúrájának gazdag tapasztalatát. Emellett a katolikus egyetem tudván azt, hogy az emberi kultúra nyitott a kinyilatkoztatásra és a transzcendenciára, elsődleges és kitüntetett helyet biztosít az Evangélium és a kultúra közötti eredményes párbeszédnek. 46. A katolikus egyetem különösen érdekelt a keresztény eszme és a modern tudomány közötti dialógusban. Ez a feladat olyan egyéneket igényel, akik az egyes tudományágakban igen jártasak, ugyanakkor a teológiában is megfelelően képzettek, és akik képesek szembenézni az ismeretelméleti 47 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kérdésekkel a h it és az értelem kapcsolatának szintjén. Az ilyen párbe­ széd érinti a természettudományokat és a humán tudományokat is, melyek új és összetett filozófiai és etikai problémákat vetnek fel. A keresztény kutató mutassa meg azt az utat, amelyen az emberi értelem az Evangéliumból áradó magasabb igazságból gazdagodik: „Az értelem soha nem csökken, hanem inkább ösztönzést és megerősítést kap a mély megértés belső forrásától, az Isten Igéjéből és a tőle származó értékek hierarchiájából... A katolikus egyetem páratlan módon segít bemutatni a lélek felsőbbrendűségét, amely önmaga feladása nélkül nem szolgál­ hat egyébre, m int az igazság keresésére”.7 [...] 4. Evangdizáció 48. Az Egyház elsődleges küldetése az Evangélium hirdetése oly módon, hogy minden egyénben és társadalmi-kulturális összefüggésben, mely­ ben az egyének élnek, cselekszenek, kapcsolatot tartanak egymással, létrehozza a hit és az élet közötti kapcsolatot. Az evangelizáció azt jelenti: „elvinni az Evangéliumot az emberiség minden rétegének, és befolyásával belülről átalakítani és megújítani az emberi nem et... Ez nemcsak az Evangélium nagyobb földrajzi kiterjedésben vagy több embernek való hirdetését jelenti, hanem hatással kell lennie, sőt az Evangélium erejével mintegy át kell alakítania az emberiség értékíté­ letét, meghatározó értékeit, érdeklődési területeit, gondolkodásmódját, ihletének forrását, életfelfogását, ha azok Isten Igéjével és a megváltás tervével ellentétesek”.8 49. Jellegénél fogva minden katolikus egyetem jelentősen hozzájárul az Egyház evangelizációs munkájához. Élő, intézményes tanúja Krisztus­ nak és az ő üzenetének, fontos szerepet tölt be a világias kultúrákban és 7 8 VI. PÁL pápa: A Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségének küldötteihez, 1972. november 27. VI. PÁL p á p a : E v a n g e l i i N u n t i a n d i , p á p a i b u z d ítá s ( 1 9 7 6 ) . 48 �EX CORDE ECCLESIAE ott, ahol Krisztust és üzenetét alig ismerik. Ezenkívül is a katolikus egyetem minden alapvető tevékenysége kapcsolatos és összhangban van az Egyház evangelizációs küldetésével: a keresztény üzenet fényé­ ben folyó kutatás, melynek eredményeit az egyén és a társadalom szol­ gálatába állítja; a hittel telített oktatás, mely a hallgatókat képessé teszi az ésszerű és kritikus ítéletre, és tudatosítja az egyén transzcendens mél­ tóságát; a szakmai képzés, melybe etikai értékek épülnek, és kialakítja az emberek és a társadalom szolgálatának igényét; a kultúrával folyta­ to tt párbeszéd, melytől a hit érthetőbbé válik, és a teológiai kutatás, amely segít a hit mai nyelven való kifejezésében. „Pontosan azért, mert az Egyház egyre inkább tudatában van üdvözítői küldetésének a világ­ ban, azt kívánja, hogy ezek a központok szoros kapcsolatban álljanak vele, és jelen legyenek, tevékenykedjenek Krisztus hiteles üzenetének terjesztésében.”9 [...] BEFEJEZÉS Annak a küldetésnek, melyet az Egyház nagy reménységgel a katolikus egyetemekre ruház, nagy fontosságú kulturális és vallási jelentősége van, mert az emberiség jövőjét érinti. Az a megújulás, amelyet a katolikus egyete­ mektől kérünk, még alkalmasabbá teszi őket arra, hogy hivatásuknak meg­ felelően Krisztus üzenetét elvigyék az embereknek, a társadalomnak és a különböző kultúráknak. „Minden emberi valóságot, egyénit és társadalmit, Krisztus szabadított fel: a személyeket éppúgy, mint az emberek cselekede­ teit, melyeknek legmagasabb rendű, megtestesült kifejeződése a kultúra. Az Egyház a kultúrákra ható üdvözítő tevékenységét elsősorban egyéneken, családokon, oktatókon keresztül gyakorolja... Megváltónk, Jézus Krisztus az ő világosságát, reménységét adja mindazoknak, akik elősegítik a termé­ szettudományok, a művészetek, az irodalom és a modern kultúra által kimunkált számos terület fejlődését. Ezért az Egyház fiai és leányai legyenek 9 VI. PÁL pápa: Beszéd a jezsuita egyetemek elnökei és rektorai részére, 1975. augusztus 6. 49 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tudatában küldetésüknek, és lássák meg, hogyan hatja át és újítja meg az Evangélium ereje a szemléletmódot és a kultúrák uralkodó értékeit csakúgy, m int a belőlük fakadó élményeket és szellemi m agatartást”.10 Nagy reménységgel ajánlom ezt a dokumentumot mindazoknak a férfi­ aknak és nőknek, akik bármilyen formában részt vesznek a katolikus felső­ oktatás fontos küldetésében. Szeretett testvéreim, bátorításom és bizalmam kísérjen benneteket min­ dennapi nehéz m unkátokban, mely egyre jelentősebbé, sürgetőbbé és szük­ ségesebbé válik az evangelizáció ügye, a kultúra, és minden kultúra jövője számára. Az Egyháznak és a világnak is nagy szüksége van a ti tanúságtételetekre, hozzáértő, szabad és felelősségteljes közreműködésetekre. Kelt Rómában, Szent Péternél, 1990. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén, pápaságom tizenkettedik évében. 11. J Á N O S P Á L PB 10 II. JÁNOS PÁL pápa: A Pápai Kulturális Tanácshoz, 1989. január 13. 50 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE N 1151/98 CONGREGATIO DE I N S T I T U T I O N E CATHOLICA (DE-: S EM IN AR II S A T Q U E ST UD I O RU M IN ST IT U TI S , DECRETUM Cum in Tymaviensi civitate Em.mus Cardinalis Petrus Pázmány, S.I., Archiepiscopus Strigoniensis, a. D. MDCXXXV sub Societatis Iesu ductu Universitatem condidisset, eiusdem Institutionis prima Facultas Theologica fuit. Etsi Universitas a. D. MDCCLXX in Universitatem Regalem commutata atque ex civitate Tymaviensi a. D. MDCCLXXVII in civitatem v. “Buda” et postea a. D. MDCCLXXXIV in civitatem v. “Pest” translata est, tamen Theologica Facultas suam missionem usque ad a. D. MCML integre ac institutionaliter continuavit. Eodem anno, ab Universitate civili publice avulsa, Conferentia: Episcoporum Hungária: tradita, “Római Katolikus Hittudományi Akadémia” usque ad a. D. MCMLXXX nuncupata est; postea “Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia” nomen accepit. Varia difficilia rerum adiuncta effecerunt ut Facultas Theologica Universitati civili integrari non posset. Tempora vero volventia suaserunt Theologica: Facultati alia Instituta Studiorum Superiorum adnectere ita ut dicta Facultas in Universitatem Catholicam converteretur. Huic proposito libenter accedens Conferentia Episcoporum Hungária: die XXX mensis Ianuarii a. D. MCMXCII Catholicam Universitatem “Péter Pázmány” in Budapestinensi civitate erexit, quae annorum decursu maiora in dies incrementa sumere atque variis ditari Facultatibus et Institutis coepit. Rev.mi Rectoris memoratae Catholicae Universitatis precibus die XV mensis Iunii a. D. MCMXCVni haec Congregatio rogata est ut perpendere benigne vellet opportunitatem canonice hanc erigendi Universitatem ad normas de re vigentes. Quare, probe consideratis variis temporis locique adiunctis ac ratione habita sive studiorum structuraeque huius Universitatis, sive partitionis Facultatum Institutorumque ibi vigentium, necnon numeri docentium eorumque progressionis in muneribus, ac pariter alumnorum admissionis et curriculi universitarii ab iis agendi ad varios academicos gradus consequendos; consideratis praeterea tum supellectilibus scientificis subsidiisque didactico-p®dagogicis quibus instructa est, et certa pecuniarum cautione qua vita universitaria in tuto ponatur; perspecto denique consensu Hungáriáé Episcoporum, qui spondent de fructuosa eius progressione iuxta principia educationis catholicae, ut illa exstet veluti officina et rectrix cuiusque in regione conatus vulgandi altiora studia ad lucem Evangelii, praelucente Ecclesiae Magisterio; pratenti Decreto, ad normam can. 807 Codicis luris Canonici necnon art. 3 § 1 Normarum Generalium Apostolic® Constitutionis Ex corde Ecclesice, CATHOLICAM STUDIORUM UNIVERSITATEM DE PETRO PÁZMÁNY NOMINATAM in Budapestinensi civitate c a n o n i c e e r i g i t e r e c t a m q u e declarat, constantem Facultate Theologi®, Facultate Litterarum, Facultate luris Civilis, Facultate Informatic® et Instituto luris Canonici ad instar Facultatis; regendam autem propriis Universitatis Statutis ab eadem Congregatione approbatis. Insuper, hoc Dicasterium confirmat Conferenti® Episcoporum Hungari® Pr®sidem Universitatis Magnum Cancellarium ex officio, ut, Sanet® Sedis nomine, administranda: Universitati pr®sit et invigilet iuxta canonica de re pr®scripta et propria ipsius Universitatis Statuta; salvis omnibus iuribus et officiis, oneribus et honoribus ad Catholicas Universitates canonice erectas spectantibus, ceteris servatis de iure servandis; contrariis quibuslibet minime obstantibus. Datum Romae, ex aedibus eiusdem Congregationis, die XXV mensis Martii, in Sollemnitate Annuntiationis Domini, a. D. MCMXCIX. PRAEFECTUS A SECRETIS 52 �SZENTSZÉKI ALAPÍTÓ HATÁROZAT A katolikus nevelés kongregációja (Szemináriumok és Oktatási Intézmények Kongregációja) Amikor Pázmány Péter SJ bíboros őeminenciája, esztergomi érsek 1635'ben Nagyszombatban Jézus Társaságának vezetése alatt egyetemet alapított, ennek az intézménynek az első kara a Teológiai Fakultás volt. Bár az egyetem 1770-ben királyi egyetemmé alakult át, és 1777-ben Nagyszombatból előbb Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték át, Hittudományi Kara kül­ detését 1950-ig teljesen és intézményesen folytatta. Ebben az esztendőben a Hittudományi Kart a világi egyetemről hivata­ losan leválasztották, átadták a Magyar Püspöki Konferenciának. 1980-ig Római Katolikus Hittudományi Akadémia, később pedig Pázmány Péter Hittudományi Akadémia néven működött. Különböző súlyos körülmények okozták, hogy a Hittudományi Kar a világi egyetemnek nem lehetett része. Az idők változása indokolttá tette, hogy a Hittudományi Karhoz más felsőoktatási egységeket is kapcsoljanak, úgy, hogy az említett kar katolikus egyetemmé alakuljon. Ezt a szándékot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szívesen fogadta, és 1992. január 30-án Budapesten megalapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mely az évek során egyre növekedett és különböző karokkal és intézetekkel bővült. A nevezett katolikus egyetem főtisztelendő rektora 1998. június 15-i kérvényében arra kérte Kongregációnkat, hogy jóindulatúan mérlegelje az Egyetem a kánoni alapításának alkalmasságát a kérdésre vonatkozó szabá­ lyok szerint. Ezért a hely és idő különböző körülményeit mérlegelve, figyelembe véve mind az Egyetem tanulmányi struktúráit, mind karainak és intézeteinek fel­ építését, az oktatók számát és tisztségükben való előmenetelét, valamint a hallgatók felvételét és azokat az egyetemi tanulmányokat, melyeket a külön­ 53 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE böző akadémiai fokozatok elnyerésére el kell végezniük; szem előtt tartva továbbá azokat a tudományos felszereléseket és oktatási segédeszközöket, amelyekkel az egyetem rendelkezik, valamint azt a biztos pénzügyi hátteret, amely az egyetemi életnek garanciája; tekintettel Magyarország püspökeinek egyetértésére, akik biztosítják az egyetem gyümölcsöző fejlődését a katolikus nevelés elvei szerint, hogy az műhelye és vezetője legyen a térségben mind­ azon törekvéseknek, melyek a magasabb tanulmányok terjesztését szolgálják az Evangélium fényében az Egyházi Tanítóhivatal vezetésével; a jelen határo­ zattal, a CIC 807. kánonja, valamint az Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli rendelkezés általános szabályai 3. cikkelyének 1. §-a szerint A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEMET Budapest városában kánonilag megalapítja és megalapítottnak nyilvánítja. Az Egyetem H ittudo­ mányi Karból, Bölcsészettudományi Karból, Jog- és Államtudományi Karból, Informatikai Karból és fakultási jellegű Kánonjogi Intézetből áll. Működését az Egyetem Kongregációnk által jóváhagyott Szabályzata irányítja. Központi hatóságunk megerősíti továbbá, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hivatalánál fogva az Egyetem nagykancellárja, aki a Szentszék nevében az Egyetem kormányzatának élén áll és az erre vo­ natkozó kánoni előírások, valamint magának az Egyetemnek a saját Sza­ bályzata szerint felügyeletet gyakorol, tiszteletben tartva mindazokat a jogo­ kat és kötelességeket, terheket és tiszteletbeli jogokat, amelyek a kánonilag alapított katolikus egyetemeket megilletik, egyebekben megtartva mindazt, amit a jog szerint meg kell tartani, minden ellenkező rendelkezés hatályon kívül helyezésével. Kelt Rómában, Kongregációnk székhelyén, 1999. március 25-én, az Angyali Üdvözlet ünnepén. Pio Laghi bíboros, prefektus Giuseppe Pittau SJ titkár 54 �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem küldetésnyilatkozata A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara a Pázmány Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek által 1635'ben Nagyszombatban alapított Egyetem Hittudományi Karának jogutódja. Bölcsészettudományi Karát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította az Apostoli Szentszék 1992. január 24-én kelt hozzájárulásával, mely az Egyetem egészét Katolikus Egyetemnek ismerte el. A Jog- és Államtudományi Kart a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 503/1995. számú határozatával alapította. Az Egyete­ men belül a Hittudományi Kar és a Kánonjogi Posztgraduális Intézet egyházi fakultás jelleggel bír, és a „Sapientia Christiana" kezdetű apostoli rendelkezés és az egyházi fakultásokra vonatkozó többi egyházi jogszabályok keretei között működik. Az Egyetem Magyarországon államilag elismert egyházi egyetem, összhangban az 1032/1993. (V 6.) kormányhatározattal, valamint a felsőok­ tatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 1. sz. mellékletével. Az Egyetem a Katolikus Egyház és a Magyar Köztársaság jogrendjében jogi személyiséggel rendelkezik. A Katolikus Egyházban hivatalos egyházi jogi személynek (persona iuridica publica) minősül. Az Egyetem székhelye Budapesten található, itt működik a Jog- és Államtudományi Kar, valamint a Hittudományi Kar; ugyanakkor az Egyetem Bölcsészettudományi Kara Piliscsabán oktat. Az Egyetem a jognak megfelelően karokat és önálló kar­ közi szervezeti egységeket alapíthat és tevékenységet folytathat Magyaror­ szág más pontjain is. Az Egyetem a katolikus egyetemekről szóló „Ex corde Ecclesiae" kezdetű apostoli rendelkezés szerint működik és tölti be egyházi küldetését. Emellett sajátos célkitűzései különösen a következők: Az Egyetem tudományos közösség, mely szigorúan és kritikusan segíti elő az emberi méltóság és a kulturális örökség védelmét és fejlődését kuta­ 55 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tással, oktatással és azokkal az egyéb tevékenységekkel, amelyeket a helyi nemzeti és nemzetközi közösségnek nyújt, különösen a hittudomány és az oktatott humán tudományok terén, de lehetőségeihez mérten a természet­ tudományok területén is. Az Egyetem törekszik - egyetemes, átfogó, elmélyülésre és szintézisre képes tudományos szemléletre; - az emberi személyiség, a keresztény és európai műveltségeszmény és a család tiszteletére; - az együttműködési készségre, mások értékeinek elismerésére; - a tudomány nyíltságára, nemzetköziségére, autonómiájára és az egye­ temi szabadság biztosítására az egyén és a közösség jogai, az igazság és a közjó határai között; - az ország és a magyarság - Pázmány Péter akaratával megegyező — szellemi és etikai felemelkedésének szolgálatára; - a keresztény életszemlélet és a katolikus tanítás megismertetésére, az erre épített szellemiség szeretetére, átélésére és megvalósítására az egész egyetemi tevékenységben, különösen pedig a nevelésben. Az Egyetem, m int katolikus egyetem rendelkezik az alábbi lényeges tulaj­ donságokkal: - katolikus eszmeiség, nemcsak az egyének, hanem az egyetemi közös­ ség részéről is; - állandó reflexió az emberi tudás növekvő gazdagságára a katolikus hit fényében, ennek a tudásnak saját kutatásokkal való gyarapítása; - hűség az Egyház által közvetített keresztény üzenethez; - intézményes elkötelezettség Isten népének és az emberiség nagy csa­ ládjának szolgálatára azon az úton, amely az életnek értelmet adó transzcendens cél felé vezet. Vallási vagy szent tudományok oktatásában az Egyetem a Katolikus Egyház Tanítóhivatalának útm utatásait tartozik követni a keresztény örömhír tel­ jességének megőrzése érdekében. A világi tudományok oktatását az Egye­ tem a katolikus hit fényében, azt tiszteletben tartva végzi. A tudományos és pedagógiai követelmények az Egyetem oktatásában nem maradhatnak el a 56 �K Ü L D E T É S N Y IL A T K O Z A T többi magyarországi egyetemekétől. A világi tudományokat oktató Karok­ nak meg kell felelniük a megfelelő képesítés megszerzéséhez előírt állami követelményeknek is. Az Egyetem az oktató munka korszerű színvonalon tartása érdekében a képzési területeknek megfelelő tudományágakban rendszeres tudományos munkát végez, figyelemmel kíséri és közreadja a tudomány új eredményeit. Az Egyetem alapképzést, szakképzést, tudományos és doktori képzést folytat. Az Egyetem oktató és tudományos munkájában együttműködik a kül­ földi katolikus egyetemekkel, szakmai tudományos szervezetekkel, továbbá más hazai és külföldi oktatási és tudományos intézményekkel. Fontos fel­ adata a nemzetközi kapcsolatok ápolása és bővítése. Azokkal az intézmé­ nyekkel, amelyekkel a kapcsolat tartósan és több területen alakul ki, az Egyetem az együttműködést szerződésben is rögzítheti. Az Egyetem fokozott figyelmet fordít a hazai felsőoktatási és tudományos intézményekkel kialakí­ tott kapcsolatokra, a tapasztalatok kölcsönös hasznosítására. Az egyetemi feladatok megoldását a Katolikus Egyház jogszabályai sze­ rint, a világi tudományokban való képzés tekintetében a magyar felsőokta­ tási rendszerhez igazodva, az Egyetem vezetői és vezető testületéi - az őket a katolikus egyházi és a magyar állami jog szerint megillető hatáskörön belül — önállóan szervezik és irányítják. Az Egyetem központi szerveire az állami jogszabályok közül csakis azok alkalmazhatók, amelyek a nem állami, illetve az egyházi egyetemekre vonatkoznak. Az Egyetem független minden párttól és politikai szervezettől. Ezért semmilyen szerve vagy szolgáltatása nem támogathat pártpolitikai jellegű megnyilvánulásokat. Területén ilyen jellegű rendezvények nem tarthatók. 57 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem / Jog- és Államtudományi Karának kezdetei Elgondolások, tervek és megvalósulás Z linszky J á n o s Sokszor és sokat kérdeztek már a kezdetekről, sok helyütt és különböző ter­ jedelemben volt alkalmam nyilatkozni álmokról, elvekről, tervekről és a va­ lóságról, amely nem mindig és mindenben fedte ezeket - noha meglepően sok valósult meg abból, amit kezdetben rendhagyón, úttörő módon, vagy ja­ vítani, jobbat alkotni akarva terveztünk meg. Nem akarok hát újabb napló­ szerű leírást közrebocsátani, hanem inkább néhány, szerintem és számomra sarkalatos kérdés megválaszolásával, elgondolás megvilágításával kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy az utódok értsék, mit miért tettünk, vagy akartunk tenni. Talán egy-egy korainak bizonyult elgondolás mégis erőre kap a későb­ biekben, ha nyoma marad: úgy vélem, van köztük jónéhány, amely megér­ demelné, hogy újra elővegyék. I. Személyes megjegyzések Összeállítottam a kar krónikásai számára azon írásaim jegyzékét, amelyek a kar szervezése során születtek. Nem adnak teljes képet, még az általam jegy­ zett okmányokról és cikkekről sem, hiszen sok azok közül az egyetemen készült, és az ottani irattárakból nem szedtem elő szinte semmit. Csupa olyan iratot tekintettem át, és szedtem időrendbe, amelyet otthon, a magam gépén, szigorún saját kezemmel készítettem, s most, hogy összeraktam őket, engem is meglep terjedelmük. Nem lehetséges, nem is érdemes mindet közreadni, de segítségemre voltak abban, hogy az időbeni kibontakozást jobban meg tudjam ragadni. Itt ugyan inkább tárgycsoportok szerint kívánok egyet-mást elmon­ 59 �A PÁZMÁNY JOG 1 KARÁNAK TÍZ ÉVE dani, de a témák egymásutánja vagy egymás mellettisége sem volt a munka során érdektelen: egy s más azért nem sikerült, mert egyszerűen fontosabb vagy elengedhetetlenebb teendők kiszorították tevékenységi körömből, s nem akadt, aki felkarolja. A megalakulással kapcsolatos kényszerű adottsá­ gok kitűnnek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vizsgálata során adott közös egyetemi s ehhez csatlakozó kari jelentésből, a kezdeti elvi elgondolások az MKPK részére készített iratból, mely a kar szervezésének ter­ vét tartalmazza, valamint 2000. június végén a JAK kari tanácsának tett számvetésből, és 2001 őszén a Szent István Társulat ülésén tartott számvetés­ ből. Feleslegesen növelné jelen emlékkötet terjedelmét ezek teljes szövegé­ nek közlése. Személyes elkötelezettségemmel kapcsolatban engedtessék meg annak előrebocsátása, hogy az egyetemi oktató-kutatói pálya iránti vonzalmam igen korán, már a M arton Géza mellett töltött éveim során jelentkezett, és kitar­ tottam e cél mellett, bár évtizedeken keresztül nem látszott lehetőség annak megvalósítására. Ennek érdekében iparkodtam kétszer is benyújtani kandidá­ tusi dolgozatot, tettem le nyelvvizsgákat, végeztem el a Marxizmus—Leninizmus egyetemen a szakosított filozófia-szakot. Ügyvédként is dolgoztam római jogi, jogtörténeti, valamint elvi magánjogi témákon, és 1970-től rendszeres szereplője voltam a Deutscher Rechtshistorikertag, a Société Internationale pour l’Histoire des Droits de l’Antiquité, valamint a Société Jean Bodin pour l’Histoire Comparative des Institutions ülésszakainak. Tettem ezt nem egy­ szerűen kedvtelésből, vagy kedvezőbb életkörülményekre törekedve, hanem mert meggyőződésem volt, hogy a jog történetének és római alapjainak okta­ tása az értéktartalmú és értékelvű jogtudatnak, jogfelfogásnak megalapozója, fenntartója, terjesztője lehet. E jogfelfogás érvényesülése a közjó és a közér­ dek számára fontos, érvényesítése jogász számára hivatás kérdése. így tanul­ tam, így örököltem, így vallom és igyekszem továbbadni. Mikor 1957 márciusában váratlan fordulat következett be sorsomban, és megszereztem diplomámat, azonnal megpályáztam a római jogi tanszék megürült tanársegédi állását M arton Géza mellett, majd, m iután a kari tanács Diósdi György pályázatát fogadta el, Szabó Imre tanácsára azonnal nekikezdtem első, kandidátusi disszertációnak szánt dolgozatom készítésé­ nek, s azzal 1957. november végére el is készültem. M arton még olvasta, tet- 60 �A KAR KEZDETEI szett neki, de aztán váratlanul meghalt, megtisztelő feladatként rám hagyva hagyatékát, művei befejezését. A nnak gondozása során derült ki a követ­ kező években, hogy az 1957. tavaszi hangulat lényegesen megváltozott. A római jog Jogtudományi Intézeten belüli kutatása tárgyában írt beadvá­ nyomat Szabó Imre félretette, kandidátusi dolgozatomat elbírálásra nem fogadta be az Akadémia. Maradt a gyakorlati, vállalati, nevében jogászi munka, ezt csak 1968 elején váltotta fel az ügyvédi tevékenység. Közbenső kísérleteimet, hogy visszajuthassak a tudományos-oktatói pályára, sorra elszegték, 1 egészen addig, míg 55 éves koromban a miskolci tanszéken egye­ temi adjunktusi alkalmazást nem kínáltak a római jog oktatására. Elfogad­ tam, s ezzel kezdődött végül is húsz évre nyúló egyetemi oktatói m un­ kám - mindjárt egy új oktatási egység felfuttatásával, megszervezésével. Miskolci megbízatásomat azzal vállaltam, hogy megkísérlem a még rám váró, szerencsés esetben 10-15 év alatt a római jog oktatását beindítani, és ha lehet, magamnak utódot nevelni. O tt tehát e két kérdéskörön volt a hangsúly. Induláskor nem lehetett előre látni, hogy a Miskolci Egyetem ke­ retében az egy tanszékre, majd egy intézetbe összpontosított jogtörténet, jogelmélet és római jog tárgyak oktatásának egészéért leszek egy-két éven belül felelős, tehát tehetek valamit ezek oktatásának összehangolásáért is.12 Am tanszékvezető elődöm, aki azért jött Miskolcra Szegedről, mert ott nem látszott számára önálló tér professzora mellett, mikor a szegedi tanszék vá­ ratlan megürült, mégis visszament oda, s alig szereztem meg a kandidátusi fokozatot, mikor már a tanszék-, majd intézetvezető docens székében talál­ tam magamat, anélkül, hogy erre törekedtem volna. 1 Első, Marton által még elismeréssel fogadott kandidátusi dolgozatomat, „Zur Frage der Ver­ schollenheit im römischen Recht”, a Magyar Tudományos Akadémia Világhy Miklós vezette jogi bizottsága azzal utasította el, hogy nincs benne az osztályharc kellően kidomborítva, írjak mási­ kat —második kísérletemet „Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és története Fejér megyé­ ben” címen 1977-ben, Degré Alajos kedvező véleménye alapján tárgyalták, de ismét átdolgozást javasolt Csizmadia Andor. 2 Miskolcra érkezésemkor akkori tanszékvezetőm, aki tudta, hogy magyar magánjogtörténettel fog­ lalkoztam, kifejezetten hangsúlyozta, hogy a római jog oktatásában szabad kezem van, ám a jog­ történet oktatásába ne szóljak bele - kutatni azt kutatok, amit akarok. Hogy két év múlva, az ő vá­ ratlan szívrohama miatt rám hárul majd a jogtörténet vizsgáztatási terhének jó része is, akkor senki sem látta előre. 61 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Lényegében m indhárom rám hárult területen sikerült eredményt elér­ nem. A római jog oktatását a heti két óra előadás, kollokvium és egy félév választható gyakorlatról négy óra főelőadás, két félév kötelező gyakorlat, kötelező két félév latin nyelv és szigorlati lezárás erejéig sikerült felfuttatni. Szigorlati tárgy lett a k ét jogtörténet is, megemelt óraszámmal, s átm entet­ tük az új jogi oktatás számára új anyaggal a jog- és államelméletet. Amellett sorra bevezettünk szabadon választható tárgyakat, amelyeket az ezekben szűkölködő intézmény örömmel fogadott: római büntetőjog, római közjog, római jog csendes recepciója Magyarországon, retorika, kártérítési jog fejlő­ dése, német nyelvű jogtörténeti diákkör, római jogi tudományos diákkör, utoljára jogászi etika és keresztény erkölcs. Fiatal oktatótársaim at buzdí­ tottam a fokozatszerzésre, a hallgatók legjobbjaiból a római jogi diákkör kereteiben gyakorlatvezetőket is képeztünk, ebből fakadt a római jogi anyag ismeretének a későbbi évek során tö rtén t elmélyítése, és ez a kar tudományos utánpótlása szempontjából nagy haszonnal járt. A római jogot megcélzókkal elmélyült latin forrásolvasáson és ógörög jogi nyelvbe való bevezetésen keresztül ismertettük az anyagot. Külföldi vendégtanárok bevo­ nása a német nyelvű róm ai jogi oktatásba, majd Béccsel, Salzburggal, Trierrel és Heidelberggel kötött diákköri kapcsolatok, valamint kutatói lehetőségek Frankfurtban a Max Planck Intézetben hozzájárultak ahhoz, hogy a hihetet­ len megvalósuljon. Miközben magam befejeztem Marton hátrahagyott kéz­ iratának kiadásra való előkészítését (a kiadás még tíz évet váratott magára), a - harmadik, ezúttal eredményes - kandidátusi disszertációmat, majd 1989 végére a nagydoktori disszertációmat is, két tanítványom szerzett még ottlé­ tem alatt tudományos fokozatot római jogból (azóta többen is az akkor indultak közül, mind a jogtörténet, mind a jogelmélet és a római jog terén). Az utódneveléshez sikerült 1991-ben komoly TEMPUS-támogatást kapni, amelynek körébe bevontam a többi jogi kar római jogi és jogtörténeti részlegeit is, így a miskolci előretörést sikerült országossá tenni az elvi és történeti tárgyak vonalán, éppen akkorra, amikor a rendszerváltás miatt az anyagi jogok tan­ anyaga bizonytalanná vált. A TEMPUS nagyban segített ahhoz is, hogy kiépül­ jön a könyvtár az intézetben. Mikor 1994-ben miskolci székemet átadtam, az ottani oktatás is, de a történeti tárgyak országos szintű oktatása is lényegesen jobban állt, mint amikor azt 1982-ben átvettem. Időközben két nemzetközi 62 �A KAR KEZDETEI találkozót is rendeztünk, egyet Budapesten a Soc. Jean Bodin részére, egyet Miskolcon a SIHDA részére, ezek a szinte már eltemetett történeti stúdiumok hazai életképességét ország-világ előtt ismertté tették. (A Société d’Histoire du Droit budapesti kongresszusát már a PPKE-JÁK és az ELTE együtt szervezte 1997-ben.) Mikor Sólyom László először hívott fel, az egyik ellenzéki alkotmánybí­ ró jelölt helyével megkínálva engem, egyik kérdésem volt, hogy tanítha­ tok-e tovább Miskolcon addig, mígnem rendben tudom továbbadni a stafé­ tabotot. Igennel válaszolt. így fogadtam el a jelölést, és azzal a jóleső tudat­ tal mondtam le a tanszékvezetői helyről 1993-ban, 65 évesen, hogy jó kezekbe kerül az ügy. Akkor már az Európai Unió jogi szakbizottságának, a Velencei Bizottságnak is tagja voltam, a tehermentesítés valóban jól esett, de nem hagytam cserben az egyetemet, hanem befejeztem a munkát. 1994-ben meghívtak világi küldöttnek az esztergomi egyházmegyei zsi­ natra. Nagy megtiszteltetésnek tekintettem, és részt is vettem rajta. Mire a zsinat összeült, tudtuk, hogy a polgári oldal - soha nem gondolt mértékben elvesztette a választásokat. A szocialistáknak többségük volt az új országgyű­ lésben, a kormánykoalíciónak pedig alkotmányozó, kétharmados többsége. Kitűnt, hogy valójában nincs elegendő politikához, államtudományokhoz, közélethez értő keresztény értelmisége az országnak - honnan is lenne, mond­ hattuk utólag okosan. A már addig is forgatott gondolat, hogy a megalakult katolikus egyetemen jó volna a keresztény szellemű jogi oktatást bevezetni, egyszerre rendkívül időszerű lett: inkább tegnap, mint holnap kellett volna. 63 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE II. Mit kívántunk létrehozni? A) A kezdeti elgondolások 1996 legelején - egy PHARE-támogatás elnyerésében bízva, Hans von Beck európai uniós nagykövet bíztatására az alábbiakban foglaltuk össze tervezett elgondolásainkat: A PHARE-támogatás eléréséhez összeállított fejlesztési terv 1996. év elején A Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek három tudományos kara van, ezek egyike a Jog- és Államtudományi Kar, amely jelenleg egy évfolyamon folytat 560 hallgatóval rendes jogi oktatást, 10 fő részére kánonjogi posztgraduális szakképzést és 23 fő részére posztgraduális tudományos doktori programot. Az egyetem e karon teljes körű jogi szakképesítést ad, hallgatóinak mintegy kétharmada az ország különböző vidékeiről jelentkezett, több kül­ földi részképzésben részt vett hallgatót is vett át, és mintegy 30 másoddiplo­ mást tanít a távoktatási szakon. Az egyetem jogi kara a miskolci, a budapesti, a pécsi és a szegedi jogi karral szerves együttműködést kíván kiépíteni. Elfogadja a többi intézmény­ ben történt részképzést, és szaktanfolyamait a többi egyetem hallgatói szá­ mára is meg kívánja nyitni. Az Államigazgatási és a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére külön rövidített doktori kurzus kidolgozása folyik. A tervezett hallgatói létszám évente felveendő 250 nappali és 250 táv­ oktatásos hallgató, kibocsátási terv a negyedik-hatodik év végére 200-200 fő. így évente fog belépni a rendes tanmenetbe 500 fő új jelentkező, a terve­ zett szaktanfolyamok és rövidített képzés előirányzott létszáma pedig tanfo­ lyamonként 50—80 fő. A rendes jog- és államtudományi, két tagozatú (nappali és távoktatás) képzés mellett a következő évben 5 rövidített tanfolyam, a következő öt évben további 6 rövidített tanfolyam beindítását tervezzük. 1996-ban indul: pénzügyi ügyintéző képzés; versenyjogi szaktanfolyam; környezetvédelmi szakképzés; főiskolát végzettek utánképzése; szociális igaz­ gatás és bioetika. Folyik: a kánonjogi és a posztgraduális doktori szakképzés. Tervezünk: művészeti és jogi interdiszciplináris képzést; külkereskedelmi szakképzést; Európa-jogi szakképzést; nemzetközi bírósági gyakorlati képzést; sajtó- és informatikai szakképzést; tanárképző szakot környezetvédelem és ál­ lampolgári ismeretek oktatására; valamint önálló közgazdasági kar létrehozását. Ami az alapoktatást illeti, abban megnyitjuk a szakosodás lehetőségét alternatív választható tárgyak révén. 3-5 évben ismerkedhetnek a hallgatók az adó- és piaci tárgyakkal, mindezek sajátos közgazdasági alapjaival, az ide 64 �A KAR KEZDETEI tartozó igazgatási szabályokkal, szerződési típusokkal (értékpapír stb.) és a párhuzamos nemzetközi intézményekkel és tervekkel. Ez azt jelenti, hogy 1996-ban a doktori kurzuson, 1997-től a rendes hallgatók számára is meg kell nyitni a választás lehetőségét. Ugyanez érvényes a versenyjogra. Itt a piaci viszonyok, a kartelljog, az áru­ minta, a vámjog, a nemzetközi összefüggések, a közös piac garanciális és áru­ mozgási szabályai, bírói gyakorlata, a protekcionizmus, a reklám szabályai és a tisztességtelen verseny meghatározása, valamint a piaci erkölcs és az élősködő gazdálkodás erkölcsi-gazdasági összefüggései szerepelnek a tervezett anyagban. Az önálló kurzusban és a doktori képzésben már 1996-ban, az alapokta­ tásban és a tanári szakon 1997-ben indulhat a környezeti ártalmak, a pazarló gazdálkodás, a szennyezés és a rekultiváció kérdéseinek tárgyalása, a hosszú távú beruházási politika és antropológiai, kozmológiai és etikai összefüggése­ inek, az e politikában rejlő gazdasági és megtakarítási lehetőségeknek a feltá­ rása, sor kerülhet az ehhez szükséges szellemi-kulturális-nevelési háttér meg­ teremtésének, a nemzetközileg bevált módszereknek, a mutatkozó trendek, már létező tervek és ellentétek kérdéseire. A tudományos továbbképzés és a másoddiplomások rövidített képzése ugyancsak 1996-ban indulhat be széles perspektívával. 1996-ban indítható a bioetika és az orvosi jog európai mintára szerveződő rövid tanfolyama orvosok és közigazgatási szakemberek számára, valamint végzett jogászok számára 1996-ban, e nyomon a rendes kurzusban 1997 után, külön rövidített alapképzésként a szociális gondozói képzéssel karöltve 1196 után. A művészeti értékek jogi problémáival kapcsolatos rövidített képzés nem jogászok számára 1996-ban vagy 1997-ben, az akkreditációtól függően indítható. A további tervezett szakosodási lehetőségeket és a tanárszakokat az akkreditáció számára egy-két éven belül kidolgozzuk és indítjuk, egyúttal a rendes kurzus választékát is bővítve. Az önálló közgazdasági kar létrehozása a magyar közgazdaság túlzott amerikanizálódása és még erős szocialista rendszerbeli kötődése miatt kívá­ natos, mivel e téren ugyanolyan a szakemberhiány, mint a jog terén. Jelenleg a közgazdasági intézetben három egyetemi tanár, négy egyetemi docens és néhány gazdasági-pénzügyi szakember vállalta az együttműködést és ez biz­ tató jel. Az erős gazdasági stúdium alapozása mellett (négy félév —szigorlat) a gazdasági szakosodás megalapozása és új tananyagok behozatala, készítése szerepel a közeli tervekben. Az egyetem jelenleg diákonként átlag évi 60 000 Ft jövedelemhez jut a tandíjból. Ebből fedezi az oktatás díját, főleg a fiatal oktatók fizetését és az adminisztrációt, valamint a dologi kiadásokat és az épület fenntartását. Állami támogatást egyelőre nem kap. A vallásszabadságról szóló törvény szerint az egyetem jogi és bölcsészet­ tudományi kara jogosult ugyanazon intézményi és hallgatói támogatásra, 65 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely az állami oktatási intézményeket megilleti. Ez ma a jogi karokon évente 275 000 Ft és 65 000 Ft hallgatónként. A kar ebből kívánja a követ­ kező évfolyamok elhelyezési gondjait megoldani, és az alapvető könyvtári­ infrastrukturális fejlesztést lehetővé tenni. A kar átlag 20 hallgatóra számít egy kvalifikált főállású, vagy két fiatal főállású oktatót, vagy négy kvalifikált másodfoglalkozásű ill. gyakorlatból jövő oktatót, mint minimális szükségle­ tet. A kínálkozó kooperációk révén ez a szám nemcsak biztosítva van, de felül is múlható, és ez a hallgatókkal való egyéni foglalkozás, gyakorlati útmutatás és irányítás szempontjából előnyös. Az évenként és hallgatónként 340000 Ft-os állami támogatásból a hallgatókra fordítandó diákjóléti, kollégiumi és támogatási keret a nappali tagozaton hallgatónként 65 000 Ft. Marad 200 nappali tagozatos hallgató után évente 55 millió Ft, a levelezők és nappali tagozatosok, valamint az indítandó kurzusok révén befolyik évente 200 x 60 000 Ft (nappali szakos évfolyamonként) = 12 millió Ft + 250x80000 Ft. (távoktatási évfolya­ monként) = 20 millió Ft + az öt indítandó szakkurzus után egyenként 60x90 000 Ft/év = 5 x5,4 millió Ft/év. A szükséges oktatói létszám és rezsi ennek mintegy felét veszi igénybe, de a maradékból nem oldható meg még a szükséges épületfejlesztés sem, nemhogy a tanfolyamok korszerű tananyaggal, irodalommal, infrastruktúrával, hallgatói gyakorlati elhelyezéssel kapcsolatos költsége. A partnerek ennek ugyan egy részét felvállalják, de a PHARE-támogatás nélkül a tervek megvalósítása vagy jelentősen elhúzódik, vagy jóval több terhet jelent maguknak a hallgatóknak. Ez a terv nyitva hagyta azt az akkor még vitatott kérdést, hogy Esztergom lesz-e a székhely vagy Budapest, ez a döntés részben anyagi lehetőségeken is múlott. B) A szervezés A létező katolikus egyetemet az akkor hatályos (Mádl Ferenc szövegezte) felsőoktatási törvény, az 1993. évi LXXX. törvény 48. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján egy új karral, a Jog- és Államtudományi Karral kívánta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kibővíteni. Ehhez a fenn­ tartó döntése kellett, és csupán be kellett jelentem az illetékes miniszternek, ő pedig az Akkreditációs Bizottságtól arról kért véleményt, hogy az új kar meg­ felel-e az oktatás színvonalának biztosításához szükséges feltételeknek. 66 �A KAR KEZDETEI Dr. Fodor Gábor miniszter úrnak Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelettel bejelentjük az 1993. évi LXXX. törvény 48. § 3) pontjára hivat­ kozással, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nagykancellárjának 503/1995. sz., 1995. április 3-án kelt értesítése szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megalapította a PPKE Jog- és Államtudományi Karát, kinevezte dékánját és jóváhagyta szabályzatát. Mellékelten megküldjük: - a kar ideiglenes Szervezeti és Működési Szabályzatát, - a PPKE Jog- és Államtudományi Karára jelentkezett oktatók névso­ rát és vállalt szaktárgyait, - a kar ideiglenes tanrendjét, - a kar ideiglenes vizsgaszabályzatát, - a kar Doktori Szabályzatának elveit és doktori-posztgraduális képzési programját, - a kar ideiglenes Habilitációs Szabályzatának elveit, - a kar oktatási egységei határozott időre megbízott vezetőinek felsoro­ lását. Kérem Miniszter Urat, hogy az Akkreditációs Bizottság, valamint a Felsőok­ tatási Tudományos Tanács állásfoglalásainak beszerzésével a bejelentést vegye tudomásul, és egyúttal a doktori program akkreditációját javasolni szí­ veskedjék. Tájékoztatjuk Miniszter Urat, hogy az első nappali évfolyam oktatását a PPKE Jog- és Államtudományi Kara az 1995/96-os évben meg kívánja indítani, egyúttal - a jelentkezők számától függőn - önköltséges távoktatási programot és doktorandusz-képzést is indít ugyanazon tanévben. A nappali hallgatók létszámát 200 főre tervezzük, az ehhez járó állami támogatást a PPKE Bölcsészettudományi Kara a már jelzett létszámban figyelembe vette. Az alapképzés vonatkozásában a többi, jogot tanító karra érvényes elő­ írást tekintettük irányadónak. Az elnevezéssel - Állam- és Jogtudományi helyett Jog- és Államtudományi —hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem állam­ jogra, hanem jogállamra kívánunk felkészíteni, de ennek bizonyos korszerű­ sítésen túl tanrendi vonzata nincs. Mi is „egyetemi végzettségű szakembere­ ket képezünk, akik a jog- és államtudományok alapjait elsajátítják - a jog­ rendszer főbb intézményeit, továbbá a jogalkalmazás módszereit ismerik —, megfelelő ismereteket szereznek a jogászi tevékenységhez kapcsolódó más társadalomtudományokban, az egyetemi jogászképzés során megszerzett korszerű szakismereteik és jogászi kultúrájuk alapján, gyakorlati tapasztala­ tok megszerzésével, szakirányú továbbképzéssel és önképzéssel alkalmasak a jogászi hivatásra”. 67 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindazonáltal az oktatásban rejlő lehetőségeket kihasználva —az orszá­ gosan szűk oktatási kapacitásra figyelemmel - fel kívánjuk használni összes lehetőségüket az alapoktatással párhuzamosan, részben azzal kombinálva, rövidebb szakképzési (államigazgatási, bírósági középszintű, szociális igazgatási stb.) formák bevezetésére, valamint a gazdaság, a közélet, a helyi igazgatás és az oktatás igényeit kielégítő szakirányú továbbképző tanfolyamok indítására. A nappali tagozatú képzésben előirányzott tíz féléves, 4000 órányi kép­ zési időtartamot tervezetünk rugalmasan kezeli. Lehetőség van heti 25 órás kötelező minimummal 12 félév, vagy a heti 35 órás maximummal 8 félév alatt is teljesíteni az előírt tantárgyi programot. (Előző esetben a lehetséges óraszám 4500, utóbbi esetben 4200 lenne, tehát a kötelező minimum mind­ két módon megoldható.) A főbb oktatandó tudományterületeket a szokásos négy blokk (magán­ jog, közjog, büntetőjog, általános és történeti tárgyak) helyett hét jogi tömbre (előbbiek nemzetközi, gazdasági, kánonjogi tárgyakkal kiegészítve) és egy nem jogi tömbre osztottuk. A négy első tömböt államvizsgával (vagy az előírások változása esetén komplett záróvizsgával) kívánjuk befejezni, amelyekben a magán- és a büntető anyagi és eljárásjog, az alkotmányjog, az anyagi közjog és közigazgatási eljárásjog, ill. a jogelmélet, politika és általá­ nos jogtörténet együtt szerepelnek. A továbbiakban a szigorlatok és záróvizs­ gák rendszere egyezik az eddigi tantervekével. A kötelezően előírt óraszámon belül a kötelező jogi tárgyak óraszáma a teljes képzés alatt 2090, a szabadon választhatóké 1070, míg a kötelező nem jogi tárgyaké 275, a szabadon választhatóké 460. Utóbbi keret elsősorban a szükséges nyelvi képzésre nyújt lehetőséget, ami megfelelő előképzettség esetén elhagyható, vagy szaknyelvi stúdiumokra fordítható. A tárgyak a szokott rendben épülnek egymásra, a választás szabadsága évről-évre nő, és módot ad már a tanulmányok alatt bizonyos szakosodásra, amit távlatilag lehetővé is kívánunk tenni. Ugyancsak lehetőség van már a tanulmányok során posztgraduális tudományos tanulmányokhoz való elő­ képzésre. A vizsgakötelezettség teljesítését időpont szempontjából lazítani óhajt­ juk (nem kötelező évet ismételni vagy kihagyni vizsgamulasztás miatt), viszont ezzel együtt a minőségi követelményeket szigorítani kívánjuk (nem kell senkit „kegyelemből” átengedni). A különleges tanrendre, külföldi vagy más felsőoktatási intézményben történő tanulásra a jó eredményű hallga­ tóknak lehetőséget kívánunk nyújtani. A jelentkezett nagyszámú és magasan kvalifikált oktatóra tekintettel a Magyar Katolikus Püspöki Kar eltekintett az eredetileg elgondolt intézet-kar kettős lépcsőjű indítástól, és eleve kart alapított. Mint a mellékletekből kitű­ nik, a jelentkezett oktatók közül 20 egyetemi tanár, doktor vagy akadémikus akad, közülük hatan jelenleg nem tanítanak, a többiek a párhuzamos okta­ tást vállalták. A jelentkezett docensek, Ph.D-fokozatúak (kandidátusok) száma 11, közülük jelenleg hat nem oktat, a többiek vállalták a párhuzamos- 68 �A KAR KEZDETEI ságot. 9 olyan fiatal oktatónk már jelentkezett, akik - részben már gyakorlat után - tudományos fokozatot kívánnak szerezni, és akikre már az új intéz­ mény saját tanári testületé épülhet. A jogászi köz- és tudományos élet további húsz kiváló képzettségű szakembere (a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Versenyhivatal alelnöke stb.) vállalt még oktatómunkát az induló karon. így a PPKE Jog- és Államtudományi Kara ma inkább meghaladja oktatói minő­ sítés szempontjából a többi kart. Ennek ellenére sem tartjuk a helyzetet vég­ legesnek, és azonnal indítani kívánunk olyan doktorandusz programot, amelynek keretében mielőbb kinevelhető az egyetem saját, megfelelően minősített oktatógárdája. A doktori program akkreditálása fontos része ter­ veink teljesítésének. Kérjük Miniszter Urat, szíveskedjék bejelentésünket tudomásul venni, az OAB és az FTT véleményét kikérve, az akkreditációt programunkhoz megadni. Kérjük továbbá, hogy szíveskedjék támogatni az új intézmény felépítésé­ hez a Közös Piac felsőoktatás fejlesztésére és modernizálására szánt 8 millió ECU kerettámogatásából megpályázni kívánt juttatás elnyerésére benyújtott kérelmünk teljesítését. Jelezzük, hogy a Magyar Püspöki Kar, mint fenntartó az 1995/96-os kez­ déshez a Ménesi út 27. alatti épületben biztosította elhelyezésünket. A jövőre nézve kilátásba helyezte a Szent István Társulat volt budapesti, Szentkirályi u. 28. alatti épületének átadását a kar céljaira. A távolabbi jövő­ ben, saját oktatógárda és könyvtári bázis birtokában, a kar áttelepülhet a renoválandó esztergomi egykori papnevelő intézet épületébe, ahol kollégi­ umi bázis kifejlesztésére is kínálkozik lehetőség. Budapest, 1995. május 25. Tisztelettel: Dr. Gál Ferenc a PPKE rektora Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Tájékozódni kellett arról, összehozható-e az elégséges színvonalú és lét­ számú oktatói gárda, akár fokozatosan, de biztonságosan. El kellett készí­ teni a szükséges szabályzatokat, akár átvéve m áshonnan, de esetleg ki­ használva a nem állami egyetemnek adott mozgásteret, a már létezőktől esetleg eltérő szempontok szerint is. Helyet kellett szerezni az induláshoz, és meg kellett tervezni, majd meg kellett kellett szerezni az intézmény fel­ futásához szükséges anyagiakat. Törekedni kellett arra, hogy az oktatás, amelynek hiánya országosan fájó módon bebizonyosodott, minél előbb elindulhasson. 69 �A PÁZMÁNY JOGI KARANAK TÍZ EVE Először úgy gondoltuk, hogy a tantestület kialakításának függvényében dönt majd az MKPK arról, vajon intézeti keretben indul-e az oktatás, a Bölcsé­ szettudományi Karon (ВТК) belül, vagy lehet rögtön jogi kart alapítani. Az elő­ munkálatokhoz összehívtunk egy szervezőbizottságot, Erdő Péter, Jobbágyi Gábor, Tersztyánszkyné Vasady Éva és Varga Csaba bevonásával. A munka bázisát az én alkotmánybírósági irodám és ottani munkatársaim adminisztratív többletteher-vállalása jelentette. Gál Ferenc rektornak, valamint Maróth Mik­ lós akadémikusnak, а ВТК dékánjának számoltunk be a munka haladásáról. A bizottságban egyébként a katolikus egyetemet Erdő Péter professzor képviselte, ő biztosította az alapító-fenntartóval tartandó kapcsolatot is. A bizottságban hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy legalább a többi jogi felsőoktatási intézmény követelményi szintjének elérése a célunk, de azt meg is kívánjuk haladni. A mi hallgatóink legyenek jobban felvértez­ ve szakmailag a közéletben, mint az országos átlag. A meghívandó személyekkel kapcsolatban természetesen lényeges kö­ vetelmény volt a szakmai színvonal mellett a keresztény elkötelezettség. Ezt így fogalmaztuk meg. Részemről tudatos is volt az, hogy a közélet vonalán az értéktartalm ú magatartás követelményei a különböző keresztény egyházak­ ban azonosak, a teológiai-dogmatikai különbségek ezeket nem érintik: így jobbnak tartottam az új nemzedék nevelése szempontjából a meggyőződéses, hívő protestáns oktatók bevonását a munkába, m int a forma szerint ka­ tolikus, de valójában közömbös oktatókét. Szakmai engedményt már csak az akkreditáció szempontja m iatt sem lehetett tenni, a tudományosan meg­ felelő oktató szükség szerint elfogadható, ha vállalja a kar szellemisége sze­ rint való oktatást. Amikor a szervezés 1994 nyarán megindult, az azóta kialakult felsőoktatási reformelképzelésekből csak annyi létezett, hogy a szocializmusból átörökölt rendszert jó lenne ésszerűsíteni, korszerűsíteni, az elvi alapokat az Alkotmány 70/G. § szellemében visszaállítani. A jogi képzés iránt országosan rendkívüli volt a kereslet, az ennek való megfelelés szándéka külön szempontja volt az ala­ pításnak. Mi, élve a kiforratlan jogi keretekkel és az egyházi intézménynek adott nagyobb mozgástérrel, újszerű, jobb és hatékonyabb oktatást kívántunk beindítani, bátran kipróbálva új módszereket ott, ahol hiányt, hibát, nehézkes­ séget éreztünk - akár annak reményében, hogy újításaink országosan is hoz­ 70 �A KAR KEZDETEI hatnak változásokat. Egy mintaszerű, a jogállam követelményeinek megfelelő Jog- és Államtudományi Kar lebegett szemünk előtt! Erre törekedtünk, bár alig kellett attól tartanunk, hogy nem lesz, aki hozzánk jöjjön, „versenyhely­ zet”, ami sarkalljon, nem létezett. A pálya vonzereje miatt országosan nyolctízszeres volt a jogi karokon a túljelentkezés. C) A z „alapító” A munka során valaki megtisztelt egyszer ezzel a jelzővel, és a karon belül ezt felkapták. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy nem járultam hozzá ennek terjedéséhez. Nem is helyeseltem. Egy jogi karon belül kivált vigyázni kell a pontos meghatározásokra. A kart a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapí­ tója és fenntartója, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alapította. Más szervnek, kivált magánszemélynek e konstitutív aktushoz nem volt, nem is lehetett illetékessége. Az MKPK „állította össze” —con statuere —karrá azo­ kat, akik erre vállalkoztak, és megfeleltek. Másrészt tény, és tudatosítani kell, hogy az egyetem más jellegű közös­ ség, m int egy egyesület, gazdasági jogi személy, vagy más, jogalanyisággal fel­ ruházott közösség. Az egyetem kara arra önként vállalkozó, hivatásszerűen - professio - felsorakozó és alkalmas tanárok egy célra töm örült közössé­ ge - unt vertens - , a hozzájuk művelődés céljából ugyancsak önként csatla­ kozott diákok, tanulni kívánók - studiosi - közösségével. Nélkülük az alapí­ tó alkotta keret nem tölthető ki, és az alapító ezt a szabad közös hivatásmű­ velést teszi lehetővé konstitutív aktusával, amelynek megvalósulása függ a hivatott - professi - tanárok és diákok önkéntes csatlakozó döntéseitől. Az alapítás törvényen nyugvó közjogi jogosítvány. A karban való műkö­ dés, oktatás vagy tanulás, az Alkotmány biztosította szabadságjogok gyakor­ lása - egyházi szemmel szabad akaratú személyek döntése a hivatás vállalása mellett. Keret nélkül nincs kar, karok nélkül nincs egyetem, de tanárok és hallgatók nélkül sem kar, sem egyetem nem működőképes. A kart professzorok és hallgatók alkotják, az egyetemet a karok. Az alapításnak és a hivatás vállalásának egybe kell csengenie —uni vertere. így lesz a tervből universitas, azon belül új fakultás. Az alapító szándék már évek óta létezett, mikor a szervezésre és az elő­ munkálatokra felkértek bennünket. A kar közösségének kialakításakor a 71 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE magam szakmai kapcsolatai, hitele nagymértékben közrehatottak abban, hogy a jogtudomány kiemelkedő egyéniségei olyan sokan és rövid idő alatt m ondtak igent a felkérésre. Bíztak abban, hogy az általam —vagy társaim által - előadott terv megvalósítható. Ilyen értelemben személyünk (személyem) mintegy kristályosodási pontként jelentkezett a közösség kialakításában. Az alapítás lehetőségét és a munka megkezdésének személyi, szervezeti, tantervi feltételeleit a szervezőbizottság teremtette meg, és abban bizonyos „mozgató” szerepem volt. E szerepet mindenkor előzetesen előtárt és elfogadott tervek, elgondolások alapján gyakoroltam, tiszteletben tartva az alapító-fenntartó minden közölt szándékát. Gál Ferenc rektor úr ezt érzékelve, meglehetősen szabad kezet engedett a karok vezetőinek, és úgy tűnt, hogy ezt helyesnek tar­ totta, és felelősséggel vállalta mindhárom dékán, Erdő Péter, Maróth Miklós és jómagam is. Ha az alapításban és a szervezésben betöltött szerepem mások részéről történt túlhangsúlyozása az egyetem vezetésében vagy a fenntartó köreiben a túlzott önállósodás veszélyének érzetét kelthette, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy a keresztény európai egyetemi ideál, az önálló fakultások auto­ nóm univerzitása helyébe a központosított egyetem irányított oktatási rész­ legeinek megvalósítása felé mozdult el a fejlődés, azt szívből sajnálom. A nnál is inkább, m ert vallom, hogy a szabadságától, közösségi felelősségétől megfosztott fakultás nem alkotmányos, és az Egyház által előírt feladatának sem tud igazán megfelelni. D) A z oktatók felkérése Személyes kapcsolat és szakmai ismertség alapján kerestük meg az első jelöl­ teket, ügyelve arra, hogy a többi jogi kar oktatását ne lehetetlenítsük el, de minden szempontnak megfelelő testületet hozzunk létre. A kívánalmakról jól tájékoztat az oktatást vállalók első nyilatkozata: 72 �A KAR KEZDETEI NYILATKOZAT Alulírottak, a jogtudomány művelői és oktatói, gyakorló jogászok és gazda­ sági szakemberek 1. a) egyetértünk abban, hogy hazánkban a jogállam megvalósításához szükséges a jogászképzés számbeli és minőségi fejlesztése, értékes jogi hagyo­ mányaink megőrzése és tudatosítása mellett a képzés anyagának modernizá­ lása, az alapképzés kiegészítése szakirányú részképzési, továbbképzési, utánképzési és posztgraduális tudományos felkészülést lehetővé tevő tanfo­ lyamokkal és lehetőségekkel. b) Egyetértünk abban, hogy indokolt a jogi felsőoktatásban egységes etikai-szociális szemlélet megjelenítése és képviselete a társadalmi pluraliz­ mus adta kereteken belül. c) Szükségesnek tartjuk a jogi, állampolgári alapismeretek terjesztését az állampolgárok minél szélesebb rétegében, mint a működő demokrácia egyik alapfeltételét. Szükségesnek tűnik előttünk sok területen, így a központi és helyi igazgatás tisztviselői, alkalmazottai között, de a gazdasági és társadalmi élet számos más területén is a megkívánt szakismeretek kiegészítésének lehe­ tővé tétele a társadalmi etika és jogi szabályozás alapvető ismeretével. 2. Egyetértünk abban, hogy a felsorolt célok és szükségletek jobb kielé­ gítését szolgálhatja egy további jogi felsőoktatási szakirány megindítása. Örömmel fogadjuk a Pázmány Péter Katolikus Egyetem döntését jogi kar alapításáról, vagy ennek kezdeteként jogi intézet felállításáról a Bölcsészet­ tudományi Kar keretében. 3. Vállaljuk, hogy a PPKE jogi intézetének, majd jogi karának kereté­ ben a felsorolt célok megvalósítására az állam- és jogtudományi általános fel­ sőoktatási program megvalósításában, az oktatói utánpótlás biztosítására és a tudomány művelésének előkészítésére posztgraduális tanulmányok támo­ gatásában és irányításában, szakirányú, interdiszciplináris, párhuzamos, utánképző programok kialakításában és oktatásában, a szükséges tananyag, tankönyvek, tansegédletek összeállításában, megírásában, kiegészítésében, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Részlegé­ nek oktatói testületé együttműködünk és munkálkodunk. 4) Tettük ezt a vállalást annak tudatában, hogy a PPKE katolikus egy­ házi intézmény, nagykancellárja a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, működésére irányadók az Egyházi Törvénykönyv és a hatályos egyházi jog vonatkozó rendelkezései. Ezen az egyetemen belül az Állam- és Jogtudományi Kar az oktatásban, a tudományos munkában és kutatásban a törvényben biztosított függetlenség­ gel és szabadsággal fog működni. A kar tagjainak, oktatóinak a társadalomra vonatkozó, és a jog világában érvényesülő etikai normák, elvek és szociális szemlélet terjesztésére törekvésben együtt kell működniök, amint az az intéz­ mény jellegéből meghatározón következik. A katolikus egyetem a Katolikus Egyház küldetésében vállal részt, ilyen szellemű oktatás és nevelés mellett vál- 73 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lal intézményes elkötelezettséget. E feladat megvalósításában a katolikus oktatók oktatói munkájukkal, példájukkal vállalják a tevékeny részvételt, a nem katolikus oktatók ennek tiszteletben tartásával vállalják feladatukat. A testület elsősorban a szigorú szakmai-tudományos színvonal követel­ ményeinek megvalósítására, emellett az egységes és következetes etikai szemlélet érvényesítésére törekszik, a személyes és tudományos szabadság tiszteletben tartásával, oktatók és hallgatók körében egyaránt. Ebben a szellemben az együttműködést vállaljuk. Budapesten, 1995. március 22-én dr. Bagdy Gábor sk., dr. Bánrévy Gábor sk., dr. Békés Imre sk., dr. Bódy László sk., d r. B o k o r P á l s k ., dr. Botos József sk., dr. Botos K atalin sk., dr. Boytha Györgyné sk., dr. Burián László sk., dr. Dósa Imre sk., dr. Erdő Péter sk., Frivaldszky János sk., dr. Gönczi Katalin sk., dr. Gáspárdy László sk., dr. Gaizler Gyula sk., dr. Gerics József sk., dr. Horváth Pál sk., dr. Hunkár Dénes sk., dr. Iván László sk., dr. Jobbágyi Gábor sk., dr. Kahler Frigyes sk., dr. Kilényi Géza sk., dr. Kiss Zsigmond sk., dr. Klicsu László sk., dr. K ö n c z e i G y ö r g y s k ., dr. K r a u s s O t t ó s k ., dr. Kravalik Gábor sk., dr. Lábady Tamás sk., dr. Ladányi Erzsébet sk., dr. L o n t a i E n d r e s k ., dr. Mádl Ferenc sk., dr. Paczolay Péter sk., Rabár Ferenc sk., dr. Radnay József sk., dr. Schanda Balázs sk., dr. Solt Pál sk., dr. Sólyom László sk., dr. Szentgyörgyi Rezső sk., dr. Tamás András sk., dr. Tersztyánszky Ödön sk., dr. T ó t h Á d á m sk ., dr. Varga Csaba sk., dr. Vasady Éva sk., dr. Végh Zoltán sk., ifj. dr. Zlinszky János sk.3 A kiadmány hiteléül is: Dr. Zlinszky János 1994 végére negyvenhat oktató jelentkezett, közülük az érdemi munkában végül is csupán hat nem vett részt (egyikük elhunyt), és közülük harminc­ ötén pályájuk lezárásáig voltak, illetve máig aktív tagjai a testületnek. Ezt igen jó aránynak tartom , s ez alapozta meg azt a lehetőséget, hogy 1995 ta­ vaszán kart alapított a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, szinte az utolsó pillanatban élve a törvény adta lehetőséggel. A jelentkezetteket bevontuk az érdemi kialakítás munkájába, további ötleteket kaptunk tőlük.4 Kezdettől nyomatékosan törekedtünk arra, hogy 3 Dőlt betűvel jelezve azok, akik végül a munkába nem kapcsolódtak be. 4 Az első év történetéről ld. JOBBÁGYI GÁBOR: Zlinszky János, a karalapító: a kar első éve. In I u s tu m , a e q u u m , s a l u t a r e . A PPKE-JÁK könyvei I. Budapest, 1998. 31-40. o. 74 �A KAR KEZDETEI a fakultás közössége - együttműködve - döntően befolyásolja az intézmény alakítását és ügyvitelét, eleget téve mind az európai, az Egyház által kialakított hagyománynak, mind a magyar Alkotmány előírásának is. Iparkodtam az egyelőre széteső csoportot „társadalmilag” is közelíteni, 1995 adventjében négy összejövetelre is meghívtuk otthonunkba a tanárokat, akik addig egymást nem, vagy csak alig ismerhették. A nem állami egyetemeknek adott lehetőséggel élve, a JAK első sza­ bályzatába felvettük azt a lehetőséget, hogy az egyetemi tanárok részére meghatározott 70 éves, valamint a kari vezetők részére megállapított 65 éves korhatárt feloldjuk. így több olyan kolléga volt a kar számára megnyer­ hető a felfutás időszakára, akik egyébként kiestek volna a felsőoktatásból, noha oktatói képességük, alkalmasságuk nem volt vitás. A karnak hat olyan akadémiai doktori-egyetemi tanári minősítésű oktatót nyertünk meg, aki felsőoktatásban nem működött, és hat olyan kandidátusi-Ph.D fokozatú, docensnek kinevezhető kollégát, aki ugyancsak nem működött a felsőokta­ tásban. E tizenkét fő eleve meghaladta a miskolci oktatás minősített oktatói­ nak induló létszámát, de még tizenkilenc olyan minősített oktatót is sikerült a kar számára megnyerni, aki másutt is oktatott. A jogélet jónéhány magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró, vezető beosztású személyisége vállalt oktatói szerepet, így a Legfelsőbb Bíróság elnöke, több alkotmánybíró - maga az elnök is - , az Alkotmánybíróság több munkatársa, a legfőbb ügyész, több magas beosztású bíró, ügyvéd, közjegyző, a Versenyhivatal elnökhelyettese stb. Ez a képzést gyakorlati irányba terelte, és időszerűvé tette. Elfogadtuk a bármely más karon, vagy akár külföldön is szerzett tudományos minősítést, illetve oktatói habilitációt. A JAK tehát kezdettől jobban volt ellátva okta­ tókkal, mint a többi jogi kar. Ezen az olyan rosszindulatú számjátékok sora sem változtatott, m int például az, hogy a sok gyakorló jogász oktató miatt „a minősített és nem minősített oktatók aránya kedvezőtlen”- ez állapíttatott meg kifogásként (a minősített oktatóknak a hallgatók számához való viszo­ nyítása helyett!) az akkreditáció során. Kifogásolta, vagy legalább is megkérdőjelezte egyébként az akkreditációs vizsgálat személyem alkalmasságát és összeférhetőségét is, alkotmánybírói tisztem okán. Ezzel kapcsolatban az alábbi levelet írtam az Akkreditációs Bizottság elnökének: 75 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE T. Dr. Róna-Tas András professzor úrnak az Országos Akkreditációs Bizottság Elnökének Budapest XIV, Ajtósi Dürer sor 37. Tisztelt Elnök Úr! Múlt héten köszönettel kézhez vettem az Akkreditációs Bizottság javaslatát Magyar Bálint miniszter úrhoz, a PPKE-JÁK működési engedélyének további négy évre - tehát a teljes oktatásra - történő megadása tárgyában. A vélemény egyúttal Elnök Úr és a Bizottság jogi referense megfontolá­ sába ajánlja annak mérlegelését, hogy a kar jelenlegi vezetője, alkotmánybí­ rói tisztére tekintettel, minősíthető-e teljes értékű egyetemi tanárnak, és al­ kalmas lehet-e az intézmény vezetésére. Véleményük kialakításához szeret­ nék - nem a nagy nyilvánosság számára, és nem is magam méltatására néhány tényszerű adalékot leírni, valamint e tárgyban a jogi szempontból el­ sősorban illetékes Alkotmánybíróság álláspontját ismertetni. Az 1989. évi XXXII tv. az Alkotmánybíróságról a 9. §-ában rögzíti, hogy az alkotmánybíró „...más állami szervnél nem tölthet be tisztséget, érdekkép­ viseleti szervnél vezető tisztséget, és nem lehet politikai párt tagja (...), tudo­ mányos, oktató, irodalmi (...) tevékenység kivételével más kereső foglalko­ zást nem folytathat.” Mikor 1989-ben jelöltek alkotmánybírónak, rögtön tisztáztam, hogy ez miskolci egyetemi oktatói tevékenységemet nem akadályozza. Nem kíván­ tam e munkát feladni mindaddig, míg megfelelő minősített oktató kezébe nem tudom átadni azt. A bíróság működése során mind nálam, mind más bíróknál (Sólyom László: ELTE; Lábady Tamás: Pécs, ELTE; Szabó András: Szeged; Ádám Antal: Pécs; Vörös Imre, Holló András: Miskolc) elfogadta egyetemi oktatói munkánkat, és ezzel összefüggőnek, tehát nem összeférhetetlennek minősí­ tette a tanszékvezetői ill. intézetvezetői megbízást. Ha ez elvben egy állami egyetemmel kapcsolatban, törvényes kivételként nem sérti az alkotmánybí­ rói tisztet, nem sérti egy államtól független egyetem esetében sem (ahol raj­ tam kívül ma még három bírótársam tanít aktívan). Az Alkotmánybíróság egyúttal úgy foglalt állást, hogy az alkotmánybíró tiszte nem állás, nem köztisztviselői státusz, hanem választott közjogi méltó­ ság, tehát a nem összeférhetetlen körön belül nem akadálya teljes munkavi­ szony létesítésének. Mint állami tisztséget, tehát véleményem szerint összeférhetetlent, nem fogadtam el Miskolcon sem a rektori, sem a dékáni tisztre jelölést. Ag­ gálytalanul elfogadtam viszont ugyanott a dékán-helyettesi tisztet, mint kari választott tisztséget. Az Alkotmánybíróság ezt nem minősítette összeférhe­ tetlennek. Ami az OAB szempontjából, tehát a tudományos és oktatási színvonal teljesíthetősége szempontjából felmerülhet, arra vonatkozólag bátorkodom a következőket előadni: 76 �A KAR KEZDETEI Miskolcon 1989 után, alkotmánybíróvá történt megválasztásomat követőn is folyamatosan előadtam heti 4 órában római jogot szigorlati tárgyként, vizsgateherrel, az utóbbi években a levelező tagozatnak is, továbbá vezettem a gyakorlatvezetők felkészítő szemináriumát, a német nyelvű jogtörténész szakkört, előadtam római közjogot és római büntetőjogot, valamint jogászi etikát választható tárgyakként. Ez az intézet- és tanszékvezetői teendők mel­ lett heti 10 órás átlagteher volt, úgy vélem tehát, hogy egy teljes állású egye­ temi tanártól elvárható terhelésen nem maradt alul. Két volt hallgatóm jutott el ez alatt a kandidátusi fokozat megszerzésé­ hez római jogból, többen jogelmélet és jogtörténet vonalán, és számos dóktorandusza volt az intézetnek irányításom alatt, amellett egy igen eredmé­ nyes TEMPUS-programot is bonyolított 1992-95 között. Mióta Miskolcon 65. évem betöltésével újraválaszthatóságom az inté­ zeti és tanszékvezetői tisztségre törvény alapján megszűnt, viszont a műkö­ désem alatt fokozatot szerzett öt kolléga a három tanszék és az intézet veze­ tését át tudta venni, foglalkozom - 1994 őszétől - a katolikus egyetem jogtu­ dományi részlegének megszervezésével, lévén ott a korhatár nem akadály. A tanári testület váratlanul gyorsan és színvonalasan összeállott, így már 1995 tavaszán megtörténhetett a kar megalapítása. Eredetileg nem gondoltam, hogy dékánja leszek a karnak, a szaktárgyam oktatási feladatát - esetleg a jogtörténeti részlegek vezetésével - kívántam ellátni, és azt el is látom folya­ matosan (12 órám van heti átlagban e félévben). A kar választása azonban rám esett. Az Alkotmánybíróság elvi állásfoglalása szerint a tisztség nem állami, tehát nem összeférhetetlen. Nehogy mint kereső foglalkozás kifogás alá es­ hessen, egyáltalán nem veszek fel illetményt egyetemi munkámért, míg al­ kotmánybíró vagyok, ami egyébként egy év múlva megszűnik. A PPKE-JAK vezetése egyébként - a régi egyetemi hagyományok és szabályzatunk szerint - már most is lényegében kollektív. Az oktatással kap­ csolatos döntések és határozatok az oktatási és általános dékán-helyettes, Bánrévy Gábor illetékességébe tartoznak, aki főfoglalkozású tanára karunk­ nak. A külügyekkel és könyvtárfejlesztéssel Varga Csaba professzor, szintén főállású oktatónk foglalkozik. Az oktatásfejlesztési vonal Jobbágyi Gábor egyetemi tanár illetékessége, ő is főállású oktatója a karnak. A gazdasá­ gi-pénzügyi vonalat a főállású hivatalvezető Mirtse László viszi, az ifjúsági szervezetek és rendezvények, valamint a kollégiumi ügyek felügyelete a kari főtitkár, az ugyancsak főállású Bittsánszky Géza feladatát képezik. így a dékán nincs apró ügyekkel agyonterhelve, foglalkozhat az intézményi kon­ cepciós kérdésekkel. A vezetők a folyó feladatokat heti operatív megbeszélé­ seken rendszeresen egyeztetik. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a PPKE-JAK szakmai színvo­ nalát és kibontakozását alkotmánybírói munkám nem veszélyezteti, nem is hátráltatja. Alkotmánybírói tisztem betöltéséről nem itt kell számot adnom, de lelkiismeretem ebben is nyugodt. 77 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kérem mindezek szem előtt tartását, amikor az OAB kérésére karunk vezetésével kapcsolatban az aggályokat fontolóra veszitek. Budapest, 1997. február 14. Tisztelő híved, Zlinszky János Álláspontom at a Bizottság elfogadta. E) A z oktatási terv A 10 félévre előirányzott, de hosszabb és rövidebb idő alatt is teljesíthető képzésben mintegy 4000 óra hallgatását irányoztuk elő, ez meghaladta az országos átlagot (3300). A klasszikus jogi és államtudományi stúdiumot egyrészt a középiskolából egyelőre hiányzó elméleti és nyelvi képzéssel, más­ részt a jogfejlődés kiszámítható irányát figyelembe véve közgazdasági-pénz­ ügyi, nemzetközi jogi és szakjogi többletképzéssel kívántuk kiegészíteni. A szakosodó szakma igényeit a tárgyak megjelölésekor is figyelembe vettük, hogy a megkívánt többlet el ne sikkadjon a megszokott tanulmányi keretek közt, így az első tantervi tervezetekben szerepel jelentős számú, más intéz­ ményekben külön tárgyként meg nem jelenített tantárgy is. Úgy véltük, hogy a teljes kari tanszéki és adminisztratív szervezet kiala­ kításában fel lehet használni a miskolci modellt, ott a kar szervezése négy nagyobb - tanszéknek nevezett - oktatási egységben indult. Ám egyrészt ki­ indulva abból az elvből, hogy a régi hagyomány szerint minden szigorlati vagy államvizsga-köteles főtárgynak, illetve minden főtárgyat oktató egye­ temi tanárnak tanszéke kell legyen, másrészt az alegységek sürgős kialakítá­ sát megcélozva, ezeket az induló egységeket közös adminisztrációjú és kézikönyvtárral felszerelt intézetekként gondoltuk el. A négy szokványos főegy­ ség helyett pedig nyolcat, esetleg kilencet kívántunk indítani, megbontva a közjog, magánjog, büntetőjog és jogelmélet-jogtörténet miskolci egységeit, külön nemzetközi jogi, közgazdasági, kánonjogi és szakjogi egységet tervez­ ve, a történeti és a jog- és államelméleti egységet pedig szétválasztva. A választott tárgyakban elért eredmények minősítését háromfokúra terveztük, a számonkérés jellege féléves tárgy esetén osztályozott kollokvi­ um, több féléves tárgy esetén záróvizsga (alapvizsga), szigorlat vagy állam­ vizsga. A tárgyjegyzőre kívántuk bízni, hogy több féléves tárgy esetén tart-e 78 �A KAR KEZDETEI közbenső számonkérést, és azt szóban vagy írásban teszi-e (levelező tagoza­ ton később minden félévben vizsgakötelezettséget írtunk elő), tárgyzáró vizsga mindig szóban, szigorlat és államvizsga testület előtt, szintén szóban teendő le. Az alapozáshoz szükségesnek láttuk megadni a jogászok részére a filozó­ fiai ismeretekből a logika, az ismeretelmélet és az etika alapfogalmait, mert ezek a középiskolai képzésből teljesen hiányoznak. Voltak javaslatok továb­ bi bölcsészeti tárgyak, legalább fakultatív beiktatására is, ám az egyetem böl­ csészkara nem m utatott készséget azok átoktatására, a jogi kar akkreditációja pedig erre nem terjedt ki. Az erősebb nyelvi alapozás szükségességét vallom most is, és kifejezet­ ten sajnálom, hogy ebben a kar, végül is engedve a külső nyomásnak, vissza­ lépett. A két nyelvvizsga hallgatóink jogászi pályán való érvényesüléséhez komoly előnyt jelentett - persze megszerzésük nehézséget is. Am irányt m u­ tathattunk volna a középiskoláknak is a hangsúlyosabb és alaposabb nyelvi képzés felé, amely egyébként is meghirdetett cél lenne. Minthogy a böl­ csészkar ebben az együttműködésben is elég nehézkes volt, végül is saját nyelvi és szaknyelvi oktatórészleget alakítottunk ki, amely, bár megszorított körben, de ma is működik, és lehetőséget ad a követelmények kiterjesztésé­ re erre irányuló szándék esetén. A középiskolákból az informatikai szakoktatás ugyancsak hiányzott, a tárgy alapvető ismerete pedig elengedhetetlen. E téren az elmúlt tíz évben jelentős a fejlődés, lehet, hogy ezt a tárgyat rövidesen el lehet hagyni, vagy csakis a jogászi információkeresés és -továbbítás módszertanára kell össz­ pontosítani. Fontosnak tartottuk a jogászok kommunikációs alapismereteinek és készségeinek fejlesztését. A politikai élet tanúsága szerint ebben mutatkozik a keresztény-polgári oldalon a legnagyobb hiány. így egy félév stilisztika és retorika után két év egyéni és csoportos kommunikációt irányoztunk elő. Eredetileg ehhez a részleghez (tanszékhez?) kívántuk a sajtó- és médiajogi ismereteket is csatolni, akár a BTK-val együttműködve. Ezt az erős alapozó programot dékánságom befejezte után, elsősorban anyagi szempontokra hivatkozva, de személyi okokra és kívülről jelentkező egységesítési igényekre is figyelemmel, javarészt felszámolták. Meggyőződé­ 79 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sem, hogy a képzésből ma is hiányzik, nem megszüntetni, hanem tökéletesí­ teni kellett volna. Az eredeti egyetemfejlesztési elgondolások között, társadalmi igény alapján, felvetődött egy önálló, közgazdasági diplomát adó részleg - esetleg karként vagy karközi intézetként való - létesítésének gondolata. Botos Katalin professzor asszony el is készítette ennek részletes tervét. Ám addig, míg ez - úgy véltük —megvalósul, a jogi karon irányoztunk elő ilyen képzési részleget, és ez részben átoktatott a BTK-ra is. A szokásos két félév helyett négy, a szokásos kollokvium helyett szigorlat és még egy kollokvium statisz­ tikából is biztosította a tárgy komolyságát. Meggyőződésem, hogy a tőlünk kibocsátott jogászok érvényesüléséhez ez a máig létező, bár szintén megnyir­ bált, komoly alapképzés jelentősen hozzájárul. Remélem, hogy a részleg egyetemen belüli önállósulása még megvalósulhat. A keresztény közélet szempontjából hézagpótló lehetne. Az alapozó jogi tárgyakról gyorsan kellett dönteni, hogy elkezdhessük az oktatást. Könnyebbséget jelentett, hogy ebben a körben mintegy saját pályán mozogtam, és nem voltam mások vállalásaira utalva. Az általános alapozó tárgyak és a közgazdaságtan mellett, első évben in­ dítani kellett a jogtörténeti és a jogelméleti oktatást. A római jogot magam vállaltam, a magyar jogtörténet és az egyetemes jogtörténet körében átvet­ tünk fokozatszerzés előtt álló fiatal kollégákat az ELTE oktatói közül, addig is a tárgyak egyikét Gerics József professzor, másikát H orváth Pál professzor vállalta. Előbbi főállásba nem tudott hozzánk jönni, de két idősebb kolléga csatlakozott második évben a magyar jogtörténet oktatói közé, Botos Gábor és Nagybákay Péter, m indketten kandidátusok. Az egyházjog oktatásának megszervezését Erdő Péter professzor a kánonjogi karközi intézet munkatársainak és saját tanszéke fiatal kutatóinak köréből megoldotta. A három félévre záróvizsgával és alternatív államvizs­ gával tervezett tárgy programját utóbb kiegészítettük az alapvető egyházi in­ tézmények ismeretébe bevezető féléves tárggyal, m ert a vallási alapismere­ tek hiánya a nem egyházi iskolából jött hallgatók körében döbbenetes volt. A jogi tárgyak között egy sor olyan stúdiumot nevesítettünk, amelyek országosan nem szerepeltek külön tárgyként. Kezdettől szigorlati tárgyként irányoztuk elő a versenyjogot, a környezetvédelmi jogot, az európai-közös 80 �A KAR KEZDETEI piaci jogot, tanítani akartunk iparjogot, szociális jogot, nemzetközi eljárások jogát, orvosi jogot, kriminológiát, kriminalisztikát, nemzetközi büntetőjo­ got és törvényszéki orvostant, viszont lemondtunk külön tárgyként az ag­ rárjogról, helyette választható tárgyként ingatlanjog került a palettára. Eredetileg szigorúbb, teljesebb anyagú államvizsgákkal kívántunk zárni, így a közjogi államvizsgában szerepeltettük a pénzügyi jogot és az államigaz­ gatási eljárást, az anyagi magánjogi és a büntetőjogi tudást is az eljárásjoggal együtt kívántuk vizsgáztatni, a magánjogba a kereskedelmi jog, a családi jog anyagát is belefoglalva, a jogelméleti vizsgának az államelmélet (politika) mellett tárgya lett volna az egyetemes jogtörténet is. Ez a hallgatóktól kö­ vetkezetesebb felkészülést követelt volna az évek során, de utóbb az orszá­ gos egységesítő törekvések tükrében - a saját tanári karunk teljes egyetérté­ sével sem találkozott az elgondolás - visszaálltunk az országos kívánalmak­ ra, nem feltétlenül az eredményesebb képzést szolgálva. 81 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE III. Az első hallgatók és a hivatali szervezet A) A hivatal Az MKPK - számomra váratlanul - kihasználta az utolsó törvényes lehetősé­ get a külön engedély nélküli karalapításra, és 1995 márciusában megalapí­ totta a kart. Egyúttal megbízott a kari tanácsnak, az ideiglenes, az MKPK által jóváhagyott szervezeti és működési szabályzat szabályai szerinti összehívásá­ val. Erre elkészítettük a felfutás teendőinek ütemtervét, s a kari tanács részére a szükséges működési, tanulmányi és szervezeti szabályzatokat. A nagykancellár, illetőleg a rektor kinevezte a tervezett részlegek vezetőit, és hozzájárult az 1995/96-os tanévre a felvételi megszervezéséhez. Ez magával hozta, hogy a kari hivatali apparátust is - minimális szinten - ki kellett alakítani. Annak vezetőjéül régi barátom at, a kiváló szervezőt és beruházási szakembert, Mirtse Lászlót javasoltam, akit az iparjog előadójaként is számba vettem. О ezt a fel­ adatkört 1999 nyaráig hűséggel és színvonalasan ellátta, akkor váratlanul meghalt. Első műszaki ügyintézőnk Barkó Antal gépészmérnök lett, aki ugyancsak haláláig látta el a műszaki-karbantartó részleg vezetésének felada­ tát. A tanulmányi részleg (majd osztály) vezetőjének Szepesi Lajosnét nyer­ tük meg, a pénzügyi ügyintézőt а ВТК-tói örököltük. Az ügyintéző apparátus első tagjai is а ВТК budapesti részlegétől kerül­ tek hozzánk, a kar Piliscsabára költözésekor, azok közül, akik oda nem kívánták áthelyezésüket. A felvételi lebonyolítására női munkatársakat vet­ tünk fel, a katolikus sajtóban közzétett hirdetés alapján két hónapra, azzal, hogy aki beválik, azt véglegesítjük. Máig többen dolgoznak közülük a kari adminisztratív állományban, illetve a tanulmányi osztályon. Az elvi irányí­ tás mindenütt a kar tagjainak kezében volt, a tanulmányi ügyeké Bánrévy Gábor, a felvételié Jobbágyi Gábor, a pénzügyi részlegé előbb Bagdy Gábor, majd Vasady Éva feladataként, az irodavezetőt és a műszaki részleget köz­ vetlenül a dékán irányította. B) A z első hallgatók A felvételt a katolikus sajtóban hirdettük meg elsősorban, de a napilapok is tájékoztattak róla. Jelentkezhettek a felvételi előtt eltelt három évben bár­ 82 �A KAR KEZDETEI mely jogi karon 100 pont feletti értékelést elért, de fel nem vett jelöltek, valamint az egyházi gimnáziumokban ugyanezen három évben érettségizet' tek, akik nem kerültek be felsőoktatási intézménybe, utóbbiak érettségi eredményük alapján. A 4,2'es átlagot fogadtuk el 100 pontként, minden további tizedet újabb 1 pontként. Ehhez kiegészítő pontot jelenthetett a nyelvvizsga, a latin érettségi, a hittanjegyek középiskolai átlaga vagy leg­ alább három évi, templomi hitoktatáson való részvétel (bármely vallásból). Fenntartottunk a felvételi bizottság hatáskörében egy 5%-os, ún. m éltá­ nyossági keretet is. Úgy terveztük, hogy nappali és levelező tagozatot indítunk párhuzamo­ san, megfelelve egyrészt az érdeklődésnek, másrészt pótolva a keresztény közéleti emberek hiányát. A váratlan érdeklődésre tekintettel a keretszá­ mot előbb 400 főre, majd 500 főre módosítottuk, ezen belül a levelező tago­ zaton a diplomásoknak külön keretet irányoztunk elő, hiszen az ide jelent­ kezők a közéletre korábban és nagyobb mértékben hathatnak, m int a kö­ zépiskola után érkezettek. A felvételre jelentkezőktől tandíjat kértünk, és nem titkoltuk a kar előre látható elhelyezési gondjaiból adódó nehézségeket sem. A jelentke­ zőktől írásos nyilatkozatot kértünk a következő szöveggel: Alulírott a PPKE Jog- és Államtudományi Karára kérem felvételemet nappali/távoktatási tagozatra. Tudom, hogy a PPKE katolikus intézmény, a katolikus keresztény érték­ rendben működik és oktat. Ezt az értékrendet elfogadom/tiszteletben tartom. Vállalom, hogy tisztességes módon és eszközökkel, fegyelmezetten és szor­ galmasan, társaimmal és oktatóimmal szolidárisán, a tehetségem szerint elér­ hető teljes eredmény elérésére törekszem tanulmányaim során. A PPKE-JAK magasabb oktatási teljesítményének elérésében tanáraimmal és társaimmal együttműködöm. Tudatosan és jó lélekkel vállalom azokat a nehézségeket és kényelmetlenségeket, amelyek a PPKE-JÁK alapításának és megszervezésé­ nek folyamatában az anyagi eszközök szűkösségéből adódnak, s amelyek nél­ kül az oktatást nem lehetett volna már ez évben megkezdeni. Terveztünk mindjárt első évben doktori képzést is, érzékelve, hogy a koros professzorok aránya miatt az utánpótlás nevelésének megkezdése sürgős fel­ adat. A felsőoktatási törvény a karoknak az alap-, a szak- és a doktori kép­ zést egyaránt lehetővé tette. Erre is többen jelentkeztek más karon végzett 83 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban) Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött 84 �A RAR KEZDETEI fiatalok, akiket egyelőre a római jogi gyakorlatok vezetésébe kívántunk be­ vonni, míg a doktori program ki nem alakul. Közülük elsőként Szabó Marcel szerzett tudományos fokozatot karunkon. C) Hol fogunk működni, hol fogunk oktatiú? Noha a minisztérium jelzései nem voltak kedvezők, és bőven hallatszottak két­ kedő vagy akár ellenséges sajtóvisszhangok is, mégis meghatóan sok hallgató jelentkezett. Ezért is növeltük meg csaknem kétszeresére az eredetileg tervezett létszámot, noha a meghirdetéskor még az is kétséges volt, tudunk-e egyáltalán valahol oktatni. („Jogot templomban is lehet tanítani!”- véltem.) Az első neki­ futáshoz megkaptuk az irgalmas rendi apácáktól a Ménesi úton azokat a helyi­ ségeket, amelyekből а ВТК éppen kiköltözött Piliscsabára. A zárda étterme volt a nappali tagozat előadója, egy emeleti folyósón ala­ kítottuk ki a hivatali és az oktatói szobákat, ezekbe összpontosítva a gyakorla­ tokat is. A zárda ebédlőjének mérete miatt végül is első éven a nappali tagozat az eredetileg tervezett 150-es létszámmal indult, azzal, hogy a levelezők közül az eredmények rangsora alapján a következő tanévben 100 fő átléphet a nap­ pali tagozatra - az előadásokat egyébként is mindkét tagozat hallgathatja. A levelezők előadásait szombatonként, bérelt helyen, a Villányi úti cisz­ terci templom melletti épületben tartottuk. Közben az esztergomi bíboros-érsek felajánlotta, hogy a volt szeminári­ um épületét, amelyből az orosz katonai kórház nemrég kiköltözött, átengedi a karnak. Am az épület műszaki állapota olyan volt, hogy renoválás nélkül egy szobába sem lehetett beköltözni, évi állagmegóvása 50 millió forint lett volna addig is, amíg a beruházás elkezdődik, és a rendbetételhez milliárdok és évek kellettek volna. A kar pedig első évben a 150 nappalis hallgató után 4,5 millió forint, a 350 levelezős után 14,5 millió forint bevételre számítha­ tott. Ezen felül 5 millió forintot és némi berendezési tárgyakat (padot, pol­ cot, széket, asztalt) kaptunk a BTK-tól. A normatív támogatást a minisztéri­ um előbb az akkreditációtól tette függővé, majd mikor az akkreditációt két évre megkaptuk, keret hiányában 1995-re megtagadta. Az MKPK egyelőre nem tudta elképzelni, hogy miből hozza rendbe az esztergomi épületet. Ezért a Szent István Társulattal egyetértve az egyházi célra visszakapott Szentkirályi u. 28-30. alatti épületeket ajánlotta fel az 85 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemnek a kar elhelyezésére. Itt a nehézség csak az volt, hogy abban ott volt a Franklin Nyomda.5 Amikor az épületben először szemlét tartottunk, a szervezőbizottság velem lévő tagjai alig tudták elképzelni, hogy o tt oktatási intézményt lehessen kialakítani, de nekem építőiparban edzett szemem se­ gített meglátni a lehetőségeket. Persze érzékeltem a várható költségeket, és észleltem a kapcsolódó jogi gondokat is. V árható volt, hogy nem lesz könnyű a helyzet rendezése a nyomdával, és egyeztetni kell a Szent István Társulattal is, eredetileg ugyanis annak volt joga az épületre. Gál Ferenc rektor úr felhatalmazásával végül is sikerült megfelelő megállapodásokat kötnünk. A nyomda épületén végzett beruhá­ zásaink egyik fő nehézsége az egyetem önálló „Műszaki Főmérnöksége” volt. A szerv a piliscsabai „zöldmezős” beruházás megvalósítására alakult, s füg­ getlen lévén a karoktól, nem vette figyelembe sem az oktatás felfutásának szempontjait, sem az eszközök hiányát, szűkösségét. Vezetőjét közvetlenül a nagykancellár nevezte ki, hivatalból tagja volt az egyetemi tanácsnak, bizo­ nyára nagy érdemeket szerzett а ВТК kiépítése során, de a jogi kar helyzetét és igényeit nem volt hajlandó - főleg nem parancsoló szükségként - figye­ lembe venni. Mi viszont ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szűkös anyagi eszkö­ zeinkből megvalósuló munkálatok folyamatába beleszólásunk, azok megva­ lósulási sorrendjére befolyásunk, a várható eredményekről és költségekről tudomásunk legyen. A nyomdával kötött kedvező megállapodás révén az első félév végére (1995 végén) kialakult bizonyos elvi lehetősége annak, hogy átvegyük a Szentkirályi utca 28-30. egy részét, 1996 őszi határidőre, a második tanév kezdetére. A főmérnökség vállalta a szükséges minimális tatarozás elvégez­ tetését, először 16 millió forintos költség-előirányzattal. Ezt a tandíjakból kigazdálkodhatónak véltük. A rövid időn belül, megkérdezésem nélkül, de terhűnkre m egkötött szerződés már 30 millió forintra szólt - ez akkor jelen­ 5 Ugyan amikor az állam „visszaadta” az Egyháznak a Szent István Társulat épületeit, a - közben már privatizált - Franklin Nyomda tulajdonosát kárpótolta a mátyásföldi, kiürített szovjet lakóte­ lep épületeiből. Ám a tulajdonos, akit a szerződésben nem kötöttek meg megfelelően, mátyásföldi ingatlanait és a Szentkirályi utcai nyomdát egyaránt eladta - utóbbit a kiürítés kötelezettségének vállalása nélkül - , és aztán a pénzzel eltűnt. Legalábbis ez volt a helyzet az új nyomdatulajdonos előadása szerint, és ezt a telekkönyv nem cáfolta. 86 �A KAR KEZDETEI tős különbségnek számított költségvetésünkben. Nyárra, a befejezéskor, ez az összeg bármilyen időközbeni jelzés nélkül megduplázódott, s mikor ez a nyár végi egyetemi tanácsülésen kiderült, az elosztható, nem túl magas, egyházi fenntartói támogatásból egyik társkar sem akart/tudott részünkre segít' ségül valamennyit átengedni. A következő évre szóló, a felvételkor beszedett tandíjból kellett az összeget előlegezni, a berendezési előirányzat terhére. Szerencse, hogy e tanévre kiharcoltuk az állami támogatást, és emeltük a felvett létszámot, így nem borult fel a költségvetés mérlege. 1996 augusztusában a Konrad Adenauer Stiftung támogatásával megkíséreltem Németországban a kar részére támogatást szerezni, de közvetlen eredménye az útnak csak a könyvtár fejlesztése, valamint a felsőoktatási kapcsolatok kiépítése terén volt. Ettől kezdve 2001-ig lépésről lépésre alakult az oktatás építményi kere­ te. A hallgatók és a kollégák vállalták ennek minden nehézségét. Az 1997/98-as tanév első félévének végére jutottunk oda, hogy az új tanterm e­ ket három évfolyamnak használatba kellett volna adni. A főmérnökség va­ lamely adminisztratív hibája miatt ezek használatát megtiltották, átm eneti­ leg bérelt termeket kellett keresni. Ez vezetett oda, hogy kar a beruházás bo­ nyolítását a főmérnökségtől saját kezébe vette, és az építkezés ezen szakasza volt a legsikeresebb költség és fejlesztés szempontjából. Az 1998. évi válasz­ tások sikere nyomán úgy tűnt, a társadalmi támogatásra is jobban számítha­ tunk. Felmerült a Szentkirályi utca 26. alatti épület, majd az Egészségügyi Minisztériumtól még egy hozzá közeli épület megszerzésének lehetősége. Az előbbi sikerrel is járt, az utóbbi fejében ugyan lemondtunk a 30. szám alatti épületre történő emelet-ráépítésről, de végül is ez meghiúsult - előbb а ВТК Stephaneum ának befejezése, utóbb az informatikai kar szervezése vitte el az eredetileg a Szentkirályi utcai beruházásra szerzett és ígért támogatásokat, így az egyetem vezetése nem merte vállalni a további bővítést. Az új gazdasági vezető sürgetésére az utolsó évben az egyetem elvonta a kartól az önálló beruházás intézésének lehetőségét, és - véleményem szerint in­ dokolatlanul - külső intézőre bízta. Ez nagyobb költséget, a végrehajtásban pedig állandó súrlódásokat okozott. Ezután a fejlesztés szinte teljesen leállt. Elhelyezését és berendezését tekintve a JÁK mind ez ideig a legszűkösebben és legszerényebben ellátott kara az egyetemnek. 87 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE D) A saját felvételi rendszer kialakítása Az 1995/96-os tanévre sürgősséggel meghirdetett felvételi során a kiegészítő pontrendszer jól vizsgázott. Kiváló első évfolyammal indult a kar. A követ­ kező évre az országos, kollégáink által egyetértőleg alkalmatlannak tartott magyar-történelem felvételi helyett saját rendszert kívántunk kialakítani. a) A rendszerben, az országostól eltérőn, több év gimnáziumi jegyeinek teljes átlagát értékeltük: a jogászi pálya sokfelé haladhat, az általános mű­ veltség és az egyenletes teljesítmény tanúsíthatja az alkalmasságot (4x5 = max. 20 pont). b) Ugyanez az oka a három kötelező érettségi tárgy átlaga értékelésének is. A matematika-jegy - sokak által tám adott - értékelése egyrészt a logikai készség mutatója, másrészt az egyházi gimnáziumok számára kedvező lépés is volt67(3x5 = max. 15 pont). c) Többletpontot adtunk - korlátozás nélkül - nyelvvizsgával igazolt nyelvtudásra/ tanulmányi versenyek eredményére, latin és hittan előtanul­ mányokra.8 d) Másoddiplomásoknál mindezek helyett az előző diplomát is értékel­ tük, választás szerint. e) Magát a felvételi vizsgát, amely a megszerezhető pontok kisebb felét tette ki, írásbeli és szóbeli részre osztottuk. Az írásbeli feladat az életből vett történet volt, azt kellett kérdések alapján feldolgozni. Értékeltük az egyéni gondolkodást, az elő­ adó- és rendszerező készséget, valamint a külalak rendezettségét - mint a stressz­ helyzetben tanúsított önfegyelem értékelésére alkalmas szempontot. Aki az összes hozott pontja és az írásbeli eredménye alapján esélyes volt még, azt hívtuk be szóbelire. Itt egy háromtagú bizottság - a jelölt által húzott bevezető kérdés alapján - beszélgetett a jelölttel: fellépését, előadó­ készségét, tájékozottságát tették mérlegre (előbb 2x15, majd 20+ 15 pont). 6 Rendszerváltás előtt ezekből az iskolákból humán pályára nehéz volt bejutni, így az oktatás súly­ pontja a reáltárgyak és a nyelvek felé tolódott el. 7 Előny a határon túli magyaroknak! 8 Mint közvetlenül hasznosítható ismeretekre, vallásra tekintet nélkül, de szintén kedvezően az egyházi középiskolában végzettek számára. 88 �A KAR KEZDETEI A legjobbakat vettük fel, de mindkét - nappali és levelező - tagozaton 20%-kal többet a majdani végzésre számítottaknál, számolva azzal, hogy első két évben a nem oda valók kirostálódnak. Másrészt a minisztérium által támo­ gatottak létszámán felül is vettünk fel tandíjfizetést vállalókat, közülük a job­ baknak esélyük lehetett arra, hogy a következő évben eredményük alapján bejuthassanak a támogatottak közé. Tandíjfizetőként mindenképpen felvettük a szóbeli és írásbeli felvételi vizsgán maximális pontot szerzett jelentkezőket. Ez a felvételi rendszer bizonyos finomításokkal hat éven át működött, és állítom, jobb eredményt m utatott, mint a többi kar felvételije. A hallgatók­ nak a felvételin kialakult rangsora a tanévek során, noha mód lett volna rá, alig változott, tehát a felvételi módszerünk igazolódott, mert kimutatta, kik lesznek a jobb hallgatók. A rendszert mégis kezdettől sokan támadták. Egyrészt kívülről, a kérdé­ sek, a pontozás miatt, egyházi oldalról is, amiért nem a jámborok részesül­ nek előnyben. Másfelől az Oktatási Minisztérium nézte egyre inkább rossz szemmel a rendszerünket. A felvételi feltételeink közlésétől is elzárkózott, míg az Alkotmánybíróság nem döntött javunkra. Ám az 1998. évi választási kam­ pányban élesen támadta a hittani ismeretekért szerezhető többletpontot is, itt-ott szélsőséges, valótlan állításokkal. Egész sajtóháborút vívtunk ez ügyben. Valódi oka e támadásoknak, a választási hangulatkeltésen túl, vélem é­ nyem szerint a felvételik elektronikus nyilvántartásában keresendő. Mikor a rendszert az Oktatási Minisztérium bevezette és vállalkozásba adta, az üze­ meltetésre vállalkozók esküdtek, hogy ez nem érinti a felvételi tartal­ mát - az egyetemi autonómia kérdése - , hanem csak a végrehajtás biztonsá­ gát: a gépi rendszer minden kívánt szempontot érzékelni fog. Amikor aztán megvalósult a rendszer, elkezdték az egyszerűsítését követelni, mert úgy olcsóbb az üzemeltetése, nagyobb rajta a haszon. A korlátozások mindmáig alkotmányellenesek, de a 2002-es választás után e tárgyban benyújtott panaszunkat az Alkotmánybíróság évekre - mind ez ideig - elfektette. Közben a törvény és a korábbi alkotmánybírósági döntés ellenére a minisztérium rendeleti úton beleszólt jó néhány lényegi kérdésben a felvételi rendszerek tartalmába is. Volt a rendszernek karon belüli ellenzéke is, egyenetlen elbírálások, visszaélési lehetőségek miatt, de ez nem volt jelentős, és a felvetések nyo­ 89 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE m án a rendszer finom ítható is volt. 2002 után azonban az egyetem feladta a küzdelmet a minisztériummal, és meghátrálásra kötelezte a kart. Hogy így talán nem biztosan a legjobbak kerülnek be az oktatásba, úgy tűnik, nem volt olyan fontos, hogy érdemes legyen ez ügyben autonóm iánkat a minisz­ tériummal szemben védeni. E) A z állami támogatás, a rangsor és a hallgatói juttatások körüli vita A z egyházi felsőoktatási intézményt azonos támogatás illeti meg a felsőokta­ tási tevékenységéért, m int a hasonló tevékenységet ellátó állami intéz­ ményt. Ez alkotmányos elv, amelyet az 1990. évi IV. törvény is tartalmaz, s az egyházak és az állam, illetve a Vatikán és a magyar állam közötti megállapo­ dások részletesen kifejtenek. A felsőoktatás szűkös befogadóképessége miatt egyelőre nem tudja az összes jelentkezőt minden szakon felvenni, és nem tud minden, egyébként fel­ vehető hallgató után normatív ellátást, valamint hallgatói támogatást adni az intézményeknek. A hallgatók művelődéshez való joga az állammal szemben alapjog, egyébként alkotmányos szabadság. A felsőoktatás hallgatóinak támo­ gatása - az esélyegyenlőség okán - politikai cél, amely felé törekedni kell. Ha a teljes kapacitás kihasználása a jelentkezők óhaja szerint nem oldható meg tandíj fizetése nélkül, úgy ez elfogadható költségvetési szempontok alapján: lehet a hallgatókat vagy egy részüket tandíj fizetésére kötelezni. Ezt azonban méltányos, az esélyegyenlőséget nem sértő módon kell elrendezni. Amikor a kart az MKPK megalapította, természetes volt, hogy az okta­ tást meg kívánja kezdeni. Az Oktatási Minisztérium (OM) e jogát először két­ ségbe vonta: a törvény ugyan lehetővé tette kar alapítását, vélték, de az új kar csak akkor oktathat, ha arra ők, a Felsőoktatási Tudományos Tanács (FTT) és az Akkreditációs Bizottság véleménye alapján külön engedélyt adnak. Jog­ szabályi alapul csak a törvény szolgált, és azt eltérően értelmeztük. Az egye­ tem kitartott álláspontja mellett, hogy alapíthat új kart, és azt csak bejelen­ teni köteles - mire alakulhat egy kar, ha nem felsőoktatási tevékenység folyta­ tására? - , s meghirdette a felvételit, az pedig váratlan sikerrel járt. Az FTT az oktatás iránti kereslet alapján kedvezően nyilatkozott, az Akkreditációs Bizottság álláspontja ugyan még nem volt ismeretes, az OM végül mégis azt javasolta, hogy kezdjük meg az alapoktatást, majd az akkreditáció alapján 90 �A KAR KEZDETEI megadják a támogatást. így is történt, ám 1995-ben - mint korábban jelez­ tem - a támogatást a keret hiánya miatt egyáltalán nem kaptuk meg. (Fodor Gábor miniszter véleménye egyébként az volt, hogy azonos mértékű támoga­ tás nekünk nem is jár.) így erre az első félévre 1996-ban, már Magyar Bálint minisztersége alatt kaptunk csak valamennyi ellátmányt (arra épp jó volt, hogy kihúzzon a felújítási költség-növekedés okozta bajból). A finanszírozási vita lényege az volt, hogy az állami egyetemek jogi karai kaptak fenntartói alapellátmányt (épületfenntartásra stb.), és kaptak nor­ matív, a hallgatók számához igazodó támogatást. Utóbbi két tételből állott: intézményi oktatási és hallgatói ellátmányból. Az OM úgy vélte, hogy a fenntartói ellátmányt a nem állami intézmény a fenntartótól kapja: ne ala­ pítson egyetemet, ha nincs rá pénze. A mi álláspontunk az volt, hogy a költ­ ségvetésből jutó támogatás minden nemét meg kell az egyházi intézmény­ nek is kapnia, hiszen nem vallási igényt elégít ki az egyetemmel (a teológiai karon sem!), hanem művelődést, képzést tesz a magyar állampolgárok igé­ nye és választása szerint lehetővé. Ez az álláspont végül is annyiban győzött, hogy a finanszírozást átszer­ vezték. 1997-től a teljes támogatást a hallgatói létszám alapján kapták az in­ tézmények, ehhez szedhettek tandíjat (egyes intézményeknek máig jelentős forrásuk a külföldi hallgatók fizette tandíj, például az orvosi képzésben). Az OM állapította meg az intézmények javaslata, igénye alapján, hogy melyik kar hány hallgató után kaphat ellátmányt. Véleményem szerint maga ez az elosztási mód is alkotmányellenes, sérti az esélyegyenlőséget. A kormánynak joga a költségvetés lehetőségei alapján megállapítani, mennyit szán például jogi képzésre. Ezt a keretet azonban az intézmény által meghatározott - és legfeljebb az akkreditáció szempontjá­ ból, tehát oktatási minőség szerint felülbírálható - létszám arányában kelle­ ne elosztani. így azonos arányban lenne minden intézménynek támogatott és tandíjas hallgatósága. Szerintem azt is az intézményi autonómia kereté­ ben kellene eldönteni, hogy az ellátmányt arányosan osztják-e szét az összes hallgatóra, és a hiányzó költségvetési fedezetet arányosan terheljék ki kiegé­ szítő tandíjként (szociális szempontok szerinti kedvezményeket a hallgatói ellátmányból lehet nyújtani), vagy a felvételin jobban teljesítők kapják a tá­ mogatott helyeket, és a többinek jussanak a tandíjas helyek. 91 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mindenesetre megállapítható, hogy az OM mind ez ideig a normatív ellá­ tás ilyetén arányos —alkotmányos - juttatását nem szorgalmazta. Többször is hiába tettük szóvá, hogy a PPKE-JÁK jóval kisebb arányú támogatást kap, mint például az ELTE-AJK. Nálunk a támogatott létszám az első diplomáju­ kat szerző hallgatók körében 50% körül mozgott, az ELTE-AJK esetében viszont ez az arány meghaladta a 90%-ot, alig volt támogatás nélküli hallgató­ juk. Ez nem az intézményi-, hanem az egyenlő hallgatói támogatás alkotmá­ nyos elvét sértette! Az OM álláspontja cinikus volt, mondván, hogy ne vegyünk fel a tám ogatott létszámon felül hallgatókat. Ám - ha az intézmény­ nek volt befogadóképessége - ez a művelődés szabadságát sértette volna. A mi esetünkben a keresztény szellemű jogászképzés minél kiterjedettebb vol­ tára való törekvés is közrejátszott abban, hogy alkotmányos oktatási kötele­ zettségünknek a lehető legnagyobb mértékben iparkodtunk eleget tenni. Az OM elve alapján a mi karunk támogatott és tandíjas hallgatóinak ez a fele-fele aránya azt jelentette volna, hogy a felvételi dönti el az egész ta­ nulmányi időre, ki tanulhat ingyen és ki nem: legfeljebb kibukni lehetett az ingyenes keretből, de akkor azt a keretet megvonta a minisztérium az intéz­ ménytől. Viszont még a mi gondosabban megtervezett felvételink sem nyúj­ to tt teljesen biztos alapot arra, hogy éppen a rászorulók, illetve a jobbak kapják a támogatást. Az sem lehetetlen, hogy egy egyébként tehetségesebb hallgató később ellustul, felületes lesz, vagy egyéb okból nem veszi tanulm á­ nyait elég komolyan. Az volt a meggyőződésünk, hogy - kivált, amíg nem mindenki tanul ellátmányból - az ellátott hely kötelez, és aki nem teljesíti kötelességeit, nem érdemli a kedvezményt a szorgalmasabb, igyekvőbb, kö­ telességét teljesítő, vagy a pályára alkalmasabb társával szemben. Ezért ve­ zettük be az éves rangsort. Évfolyamrangsor megállapítása 1995/96-os évben a PPKE-JÁK 1. évfolyamán A vizsgára bocsátás és értékelés előfeltétele mindkét szakon a tandíjfizetési kötelezettség teljesítése. Nappali tagozaton csak az bocsátható vizsgára, aki­ nek indexe legalább 25 óra félévi értékelhető teljesítménnyel került lezárás­ ra. Ebbe a 25 órás keretbe nem számítanak be azok a tárgyak, amelyekből a hallgató felmentést kapott. Ha a hallgató a 25 órás keretet ugyan teljesítette, de valamely kötelező tárgyból nem tehet - a feltételek teljesítésének hiányá- 92 �A KAR KEZDETEI ban (gyakorlatok látogatása) - vizsgát, e vizsgát az értékelés szempontjából halasztottnak kell minősíteni. 1.) A rangsor alapját az év folyamán mindkét tagozaton kötelező vizsgák (magyar jogtörténet, egyetemes jogtörténet, római jog, logika, ismeretelmélet, közgazdaságtan, egyházi jog, bevezetés a jogfogalmakba) jegyeinek összegzett értéke képezi. A két szigorlat kettős értékkel szerepel. Ennek során: a jeles eredmény = 5 a jó eredmény = 4 a közepes eredmény = 3 az elégséges = 2 az elégtelen = 1ponttal. 2. ) A vizsgaidőszak alatt letett vizsgák fentiek szerint számított összér­ téke a rangsort adó érték számlálója, míg a kötelező vizsgák száma a rang­ sor-érték nevezője lesz (ismétlés során letett vizsga két értékkel szerepel mind a számlálóban, mind a nevezőben). A nevező általában 16(12 kollokvium és 2 szigorlat), de a nevezőből levonandó azon tárgyak száma, amelyekből a vizsga alól a hallgató felmentést kapott, viszont hozzáadandó az ismételt vizsgák száma. A számítás szerint a vizsgaidőszak alatt le nem tett (halasztott) vizsga a nevezőben szerepel, a számlálóban nem (0 érték). Ha a hallgató a félévben halasztott vizsgát a második félév során pótolja, a számlálóba bekerül az érték, a nevező pedig ugyanúgy nő eggyel, mintha ismételt vizsgán felelt volna meg. 3. ) Az ily módon számított tört számlálójának értékét javítja (legfeljebb 5 ponttal) a hallgató szorgalmi többletpontjainak értéke. Ennek során: a) a távoktatási tagozaton figyelembe veendő a jelenlét a konzultáció­ kon, illetve a beadott írásbeli feladatok aránya. Ha ez az év folyamán leg­ alább 50-59% = +1, 60-69% = +2, 70-79% = +3, 80-89% = +4, 90% felett +5 pontot ér. b) A nappali tagozaton a negyedévi dolgozat jegyeinek átlaga adandó a vizsgaértékhez (számlálóban a jegyek összege, nevezőben a tárgyak száma), s ezt az értéket egy-egy tizeddel növeli az ezeken felül lezárt kötelező és szor­ galmi kollégiumok, valamint a speciálkollégiumok hallgatása, melyek mindenike egy-egy tizedponttal vehető számításba, legfeljebb +5 pont erejéig. 4. ) Az évfolyamok egyesített rangsora alapján 10%, mintegy 50-60 fő nem mehet tovább másodévre (nem kizárt számukra az újrakezdés a PPKE-JAK új felvételi rendszere alapján). Nem marad ki (biztos továbbju­ tó), akinek átlaga 3 érték feletti, és egyszer sem tett elégtelen vizsgát. Min­ denképpen kiesik (függetlenül a rangsortól), aki négy vagy több elégtelen vizsgát tett kötelező tárgyból (a nappali tagozaton a nyelv, a latin, a stilisztika és az informatika is kötelező, tehát ezek elégtelen eredménye is beszámít a négy bukásba). Halasztott vizsga nem számít bukásnak. Budapest, 1995. november 13. Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja 93 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Már a felvétel során meghirdettük, hogy az év végén a támogatott helyeket az első diplomát szerző hallgatók, tanulmányi eredményük arányá­ ban kapják. Jó eredménnyel tehát a tandíjas helyre felvett első diplomás is kaphat a következő évben támogatott helyet, s a támogatott helyet elért is visszacsúszhat tandíjas helyre, ha gyengébbnek bizonyul. „Tanulsz vagy fizetsz, rajtad áll!” - volt a jelszó. Ezt évenként meg kívántuk ismételni, mindaddig, amíg az OM a személyek után adta a támogatást. Minthogy ez eredeti szabályzatunkban már szerepelt, az autonómia elve szerint el kellett fogadni. Az OM -nek már csak azért sem tetszett ez a rendszer, mert így nem szabadult fel a kieső rossz tanulók arányában ellátmányi keret. Am amikor az első kifogások elhangzottak, a hírek szerint Magyar Bálint miniszter leál­ lította azokat, neki eleinte tetszett a megoldás. A minisztérium egyébként is törekedett arra, hogy abban a kérdésben, kit hova vesznek fel, elvonja a végső döntést az egyetemektől, karoktól. „Jogbiztonság!” - kiáltották: szegény hallgatónak nem elég a felvételi gyöt­ relme, most még tanulni is kényszerüljön anyagi biztonsága érdekében?! Ezt igazán nem lehet elvárni. Hogy a kérdés megoldódnék akkor, ha a költség­ vetés nyújtotta összegen felül szükséges ellátmányt a kar beszedhetné m in­ denkitől, kiegészítő tandíj gyanánt, nem kívánták elfogadni, nyilván politi­ kai, népszerűségi okokból. Egyébként sem volt ez országos kérdés, hiszen a többi kar nem követte példánkat. N álunk viszont az alkotmányos kötele­ zettségen túl - hogy fogadjuk, akit oktatni van módunk - a kar fejlesztésé­ hez szükséges eszközök biztosítását éppen ez a hallgatói többletlétszám tette lehetővé. Az OM következő lépése volt, hogy m egtiltotta tandíj szedését azok­ tól, akik után ellátm ányt kap a kar - azaz megvonta az intézménytől a d ön­ tési jogot abban a kérdésben, hogy tud-e a kapott ellátmányból az általa kívánt szinten oktatni, ez pedig véleményem szerint az Alkotmány 70/G. § szerint a tudom ány képviselői - a kar közössége, illetve az egyetem - által eldöntendő kérdés. Ezzel, politikai szempontokra figyelemmel is, m egte­ rem tődött a következetes alulfinanszírozás, illetve az intézmények pénz­ ügyi eszközökkel való zsarolhatóságának lehetősége, már a polgári kor­ mány intézkedéseként. A gondokra rávilágított az O M -nek e tárgyban írott levelem: 94 �A KAR KEZDETEI T. dr. Kiss Adám professzor úrnak Oktatási Minisztérium Felsőoktatási és Tudományos Ügyek helyettes államtitkára Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönettel vettem 0 -3 7 .566/1998.XV jelű leveledet. Valóban sok minden megoldódott az eredeti írásomban felvetett gondokból, de azért maradt, meg jöttek újak is. Mielőtt az elvi kérdésekre rátérnék, szeretném segítségedet kérni egy lát­ szatra nem oly jelentős, de egyrészt az egyetemi autonómiát sértő, másrészt a Minisztérium felső vezetésének valóban megváltozott magatartásával ellenkező, a régi diszkriminatív hangvételt idéző eljárással kapcsolatban. A PPKE évek óta több hallgatót vesz fel, mint a támogatott létszám, ami az országos feszültségben nyilván kedvező. A további években aztán mindig a legjobb létszámba tartozó hallgatók lesznek a támogatottak, a rosszabb tanulók az önköltségesek. Ennek a felvételi tájékoztatóban való közlése véleményünk szerint fontos a pályázóknak. Bakos Károly úr kérésünk ellenére közölte, hogy ezt a tájékoztatóból kihagyják, mégpedig dr. Kovács Tibor utasítására hivatkozva. Már az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a felvételi és tanulmányi feltételeket az egyetemek auto­ nóm módon állapíthatják meg, a Minisztérium azon önkényesen nem változtat­ hat. Ezért a kihagyás ellen tiltakozunk és kérjük, adj olyan értelmű utasítást, hogy felvételi tájékoztatásunkat ne csonkítsák meg. Szeretnék továbbá panaszt tenni amiatt is, hogy a PPKE-JÁK a már ta­ valy is járó, az országos átlagnak megfelelő 10%-os létszámemelést az idén sem kapta meg, sőt az ez évre felvetteknél a létszámunkat csökkentették 10 fővel, most pedig a 275 emelése helyett abból visszavettek ismét 10 főt. Ez annál méltánytalanabb, mert míg az ELTE például csak 10% önköltséges hallgatót vesz fel, a PPKE jogi kara mintegy 50%-ot, tehát jelentős mérték­ ben járul hozzá a feszültség enyhítéséhez, s ehhez képest az államilag támo­ gatott létszámát visszaszorítják. Ez azt jelenti, hogy nálunk a kapacitáshoz képest a hallgatók jóval kisebb aránya támogatott, ami diszkriminatív. A tandíjjal kapcsolatban sok részletgond jelentkezik, részletes tájékoz­ tatástok ellenére is. Egyrészt az első alapképzéssel kapcsolatban sok hallgató hivatkozik arra, hogy az OM úgy tájékoztat, miszerint joguk van válogatni abban, hányadik képzésüket tekintik elsőnek, azaz támogatottnak, és hol veszik igénybe a tandíjmentességet. Ezzel szemben a tandíjmentesség az álla­ milag támogatott létszámig az első alapképzésben részt vevőknek jár, s első az az alapképzés, amelyet a hallgató először kezdett el. Kedvezményező szabályt nem lehet kiterjesztőleg értelmezni. Nem egy alapképzés jár mindenkinek ingyenesen, hanem ez évtől az első alapképzés! A másik probléma a másoddiplomás képzésben részt vevő gyermekgondozásosok esete. Ezek után a kar nem kap térítést. Most az OM azt közölte, 95 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyelőre telefonon, hogy az eddig szedett önköltségből csak 1 ezer forint ha­ vonta a tandíj, az illetőktől az e feletti összeget az egyetem beszedheti, vi­ szont ezek után térítést nem kap. Nyilván nagy felzúdulás lesz, ha, miután közöltük, hogy aki ebbe a kate­ góriába esik, visszakérheti a befizetett 70.000 levelező vagy 90.000 forint nappali önköltséget, most ismét változtatunk, ezért azt kérem, hogy a he­ lyesbítést az OM tegye közzé világosan. Egyébként kérdem, hogy akkor a tá­ mogatott levelezők eddigi 50.000 forintjából sem minden tandíj? Bátorkodom végezetül utalni arra, hogy a finanszírozás üteme is, össze­ ge is valóban kedvezőn módosult. Azonban az egyenlő elbánásból még kima­ radt, hogy az állami karok kapnak úgynevezett fenntartási költséget is, amelynek eredeti normatív összege a hallgatói támogatást kissé meghaladta, most nem tudjuk mennyi. Mi mindenesetre az intézmény fenntartására nem kapunk semmit, ennyiben hátrányosabb ma is a helyzetünk. Utalni szeretnék továbbá arra, hogy a vezetői és központi oktatói pót­ lék úgy van megállapítva, hogy annak alapján minősített oktató gyakorlati­ lag ne kaphasson pótlékot. Ugyanis a tanítás heti egy órája félévenként 1 pont, és évi 20 pontot kell elérni: a vizsgáztatás, hallgatókkal foglalkozás, di­ ákköri munka, noha szerepelnek az oktatói feladatok közt, nem kapnak érté­ kelést. így akinek átlagban félévenként 10 órája nincs (nekem 13 van, nem személyes a panasz, de ez, jól tudod, ritka), az nálunk nem kaphat pótlékot, ugyanis a tanulmányok alatti szakdolgozatok értékelését nem számítják be az OM közlése szerint (bár ez a rendeletből nem következik), viszont nálunk diplomamunkák csak jövőre lesznek. Volna tehát még javítanivaló és megbeszélnivaló bőven, s ezért sajnálom, hogy Miniszter Ur egy találkozásra egyelőre nem tudott időt szakítani. A Pro­ fesszorok Batthyány Körében a múltkori megbeszélésen ilyen részlettémákat nem akartam felvetni, de előbb-utóbb jó lenne őket műsorra tűzni. Válaszodat és eddigi támogatásodat még egyszer köszönve, kérem a fentiek figyelembe vételét és egyértelmű tisztázását. Budapest, 1998. október 29. Tisztelő híved: Dr. Zlinszky János a PPKE-JÁK dékánja Az intézményi évfolyamrangsornak eredeti elképzelésünk szerint volt még egy szerepe. Em lítettem , hogy mintegy 20%-kal több hallgatót vettünk fel, mint amennyinek kibocsátására számítottunk, azért, hogy a tanulmányok során kirostáljuk az alkalmatlanokat. Az alkalmatlanságnak volt egy abszo­ lút és egy relatív mércéje: eltanácsoltuk azokat, akik egy évben négy, illetve tanulmányaik során nyolc elégtelen jegyet szereztek, vagy több elégtelen 96 �A KAR KEZDETEI átlagú félévet teljesítettek. Az abszolút mércén túl a második és a negyedik félév végén, a kiesőkön felül, a leggyengébb 10%-ba eső hallgatókat tan á­ csoltuk el, hacsak el nem érték a közepes átlagot bukás nélkül. Ez alól az intézkedés alól hallgatói kérelemre a tanulmányi dékán-helyettes egyszer felmentést adhatott, tandíjas helyen való megmaradásra egy évre. Hasonló gonddal elsősorban azok jelentkeztek, akik vagy munka, vagy más főiskolai tanulmányok mellett kívánták jogi tanulmányaikat végezni. Nehézségeik voltak mind az órahallgatással, mind a vizsgák torlódása miatt, és ilyenkor „méltányossági” engedményeket kértek. Elvünk volt, hogy az eltúlzott vállalás nem érdemel méltányosságot, sőt közvetve jogászi pályaal­ kalmatlansági bizonyíték! A kar kezdettől lehetőséget adott arra, hogy 12 félévre irányozza elő a hallgató a tanulmányait, esetleg halasszon félévet, de azt neki kellett előre kérelmeznie. A jogot figyelmes embereknek írták: ius vigilantibus scriptum, aki nem él a számára szükséges és adott lehetősé­ gekkel, utólag ne panaszkodjék! (Más kérdés a valódi méltányosság, bal­ eset, hosszú betegség, családi probléma esetén - ezek körében messzeme­ nően alkalmaztuk a méltányosságot, ilyen ügyben magam dékánként, de Bánrévy Gábor professzor dékán-helyettesként is bárkit kész volt fogadni és meghallgatni.) Véleményem szerint ez a rendszer a katolikus egyetem szolidáris és igaz­ ságos rendjéhez illett. Amíg az országban nem mindenki juthat be az általa kívánt felsőoktatási intézménybe, a bejutók előnyt élveznek, és ez kötelezi őket kedvező helyzetük lelkiismeretes kihasználására. Ezt felvételükkor meg is fogadták. Nincs joga senkinek elfoglalni más elől azt a helyet, amelyet nem képes betölteni, ez nem is igazságos, nem is szolidáris magatartás. A h a ­ nyagság, felelőtlenség, könnyelműség nem érdemel méltányosságot, kivált nem a jogászi pályán, hiszen ott magasabb az erkölcsi követelmény! Ez per­ sze a kari vezetőktől is több odafigyelést, felelős döntést követel, így a hely­ zettel való megismerkedést is, tehát fáradtságos, de ez a professzió követel­ ménye, a katolikus egyetemen különösen! Voltak gondok a hallgatói ellátmánnyal kapcsolatban is. Álláspontunk szerint a hallgatói önkormányzat, a hallgatói öntevékenység része a közélet­ re való felkészítésnek, azt nem szabad elfojtani akkor sem, ha esetleg ferdeségei mutatkoznak, hanem megfelelő időráfordítással és tanácsadással kell 97 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997) A kar felújított épülete 1999-ben 98 �A KAR KEZDETEI segíteni, a helyes irányba terelni. A kar autonómiájához tartozik, hogy a hallgatói ellátmány felosztásában érvényesülhessenek - a jogszabály biztosí­ totta keretek között - saját szempontjai. E törekvésünk is sorozatosan talál­ kozott felsőbb, kormányzati rosszallással. Kezdetben másfél évig a kar egyáltalán nem kapott hallgatói ellát­ mányt. Ez idő alatt a kari keretek szűkében is mindig szántunk pénzt a hall­ gatói önkormányzat működési költségeire és rendezvényeire. Ezzel a keret­ tel az önkormányzat gazdálkodott, a kar felügyelete alatt. így mindjárt kez­ detben keretet adtunk az első gólyatáborra, majd gólyabálra is. Aránylag hamar elindult az első hallgatói lap, a Jog-Aszok, majd a második, az ítélet, ez utóbbi most is él. A kar, amint lehetőség nyílt rá, megteremtett bizonyos sportolási, vala­ mint étkezési lehetőségeket is. A m ellett mindjárt az első évben terveztünk szociális támogatási keretet, elsősorban a rászorulók tandíjkedvezményének és tandíjmentességének lehetővé tételére, majd a kollégisták lakhatási tá ­ mogatására. Ennek megadásakor, amint mód nyílt rá, megadtuk a hozzászó­ lás, majd a javaslattétel jogát a hallgatói önkormányzatnak. Később együtt dolgoztuk ki a hallgatókkal az állami hallgatói támogatás felhasználásának rendjét is, juttatva a szociális keretből a nem támogatott rászoruló hallga­ tóknak is, amint ezt a szolidaritás keresztény - alkotmányos - elve előírja. Az OM ezen törekvésünket sem fogadta tetszéssel. Többfelől sorozato­ san kifogásolták mind az ellátmányban nem részesülő hallgatóknak ju tta ­ tott támogatást, mind a szociális és tanulmányi szempontoknak az elosztás­ ban való párhuzamos érvényesítését - lényegében jogszabályi alap nélkül, puszta okvetetlenkedésként, vagy az autonómia legkisebb megnyilvánulá­ sával szemben is mutatkozó ellenérzés miatt. Nyilván jelentkeztek persze e körben is panaszosok, akik úgy érezték, elesnek valamely előnytől, vagy megrövidülnek, és szaladtak panaszkodni. Jobb esetben házon belül - ott könnyebb volt a szempontoknak nyilvánosságot adni —, máskor viszont a minisztériumnak, esetleg a fenntartónak, később az egyetem gazdasági vezetőinek hangoztatott kifogással. O k eleve nem voltak tisztában ren d ­ szerünkkel, így ez sok belső magyarázkodással is járt. Bár a szabályzatok rögzítve voltak, az elveket - méltányosság, igazságosság, szolidaritás senki nem vonta kétségbe. 99 �A PÁZMÁNYJOGl KARÁNAK TÍZ ÉVE A hallgatói támogatás autonóm felhasználásával szembeni utolsó, és a helyzet teljes félreértéséből adódó támadás az egyetemen belülről érkezett, már lemondásom után, a Szentkirályi utca 26. épület megszerzésével kap­ csolatban. Az épületről egyesek azt híresztelték, hogy el kell adni, mert a rá fordított pénzt a kar jogellenesen, a hallgatói támogatásból vonta el. Ez annyira légből kapott híresztelés volt, hogy bár hivatalosan sohasem tár­ gyalták, legalább is velem nem, végül is elejtették a felvetést. Hogy kitől in­ dult ki, nem tisztázódott, így csak sejthető. Ezzel kapcsolatban a karnak adott tájékoztatásom: Dékán Úr, kedves Kollégák! A karon egy idő óta a Szentkirályi u. 26. sz. alatti épülettel kapcsolatban külön­ böző olyan híresztelések kaptak szárnyra, amelyek annak szabálytalan megszer­ zésére és megtarthatatlanságára vonatkoznak. Dékán Úr kérdésemre ugyan állí­ totta, hogy ilyen felfogás hivatalosan nincs, és decemberben Rektor Úr írásban is beadott kivizsgálási kérelmemet azzal tette félre, hogy annak nincs indoka. Most azonban Nagykancellár Úr levélben a következőket írta nekem: . .személyes beszélgetésünk után megkerestem az érintetteket... Érte­ sültem, hogy Te is beszéltél a rektorral, valószínűleg a dékánnal és a gazda­ sági vezetővel is, mint én. Láttam, hogy minden felvetett kérdésre megvédték az álláspontjukat. így az egyetem nem bővíthető. A normatíva és a tandíj a hallgatókra és a működésre fordítandó, nem beruházásra. A HÓK erről nem mondhat le. A 26. épületet el kell adni, mert nincs miből kifizetni, sőt az eddigi összeget is vissza kell származtatni a HOK-nek.” Ebből a néhány mondatból számomra az tűnik ki, hogy (bár nekem az érin­ tettek egyike sem fejtette ki, még kevésbé védte meg a leírt álláspontot) a fenn­ tartó püspöki kart egyetemünk és karunk illetékesei arról győzték meg, hogy: 1) a 26. épületet szabálytalanul, az ifjúsági normatív támogatás összegéből vásároltuk, 2) így a szóban keringő adatok szerint mintegy 100 millió Ft-ot a kar bevéte­ leiből ifjúsági célra vissza kell adni, 3) ezért nincs folyó évben pénz a hátralékos részletek kifizetésére, 4) így az anyagi helyzet csak az épület eladásával rendezhető. 5) Emellett az egyetem bővítésére, még egy épület megszerzésével, amire a kar normális elhelyezéséhez szükség lenne, s aminek reményében a Szentkirályi u. 30-ban elhagytuk a már engedélyezett és megtervezett emeletráépítést, nincs lehetőség, így a közgazdász szakképzésre és a jogi képzés további fejlesztésére sincs. A 26. épület megszerzése, valamint az emeletráépítés kiváltása az új épület tervezett megszerzésével ugyan az összes illetékesek tudtával, a kari és az 100 �A KAR KEZDETEI egyetemi tanács, valamint a fenntartó tájékoztatásával és egyetértésével tör­ tént, mégis úgy gondolom, hogy kapásból a részletekre nem minden kolléga fog emlékezni, ezért szeretném a magam álláspontját írásban világosan elő­ adni. Felelősségünk az együtt épített kar és egyetem iránt közös, így a tájé­ koztatáshoz kinek-kinek joga van. A vitás kérdések ugrópontja a forrásoldal. Igaz-e, hogy hallgatói pénze­ ket vontunk el beruházásra, és hogy ezért azokat vissza kell fizetnünk, így a kar ebben az évben nem tudja saját bevételéből a 26. épület esedékes részle­ tét kifizetni? (Az a megjegyzése az Érsek Úrnak, hogy a kar tandíjbevé­ tele - nem a normatív állami ellátmány, hanem a saját többletbevétel! - nem fordítható beruházásra, csak félreértésen alapulhat.) Amikor az 1995/96-os tanévben megkezdtük az oktatást, a JÄK sem oktatási normatív ellátmányt, sem hallgatói ellátmányt nem kapott. Csak tandíjbevétele volt. Ennek ellenére a HÓK működésére több millió forin­ tot, valamint tandíjkedvezményben megnyilvánuló hallgatói juttatásokat is adtunk. Amellett az első év bevételéből fedeztük a Szentkirályi u. 28. utcai szárnyának és a 30. épület első felújítását is, mintegy 60 millió forint összegben. Az 1996/97-os tanévben megkaptuk az egyházi intézményeknek adott 85.000 forint/fő támogatást a támogatott hallgatói létszámra, 500 főre. To­ vábbra sem kaptunk hallgatói normatív ellátmányt. A kar abban az évben a HÓK gazdálkodásához adott 5 millió forint összeget, támogatta a diákszálló­ ban lakókat 5000 forint/fő/hó összeggel, adott tandíjkedvezményeket és a demonstrátoroknak hallgatói támogatást. Amellett folytatta a 28. épület fel­ újításának finanszírozását. Az 1997/98-as évben kaptuk meg először az állami egyetemeknek is megadott normatív és hallgatói támogatást, előbb csak az első éves elismert létszám (250 fő), utóbb a teljes létszám után. Ebből a HŐK kapott 10 millió forint gazdálkodási keretet, a normatív támogatás további részét a közösen kidolgozott elvek szerint - a tanulmányi eredmény és a szociális helyzet fi­ gyelembe vételével - kiosztottuk hallgatói támogatásra. A JÁK továbbra is a maga bevételéből fedezte a diákszálló-támogatást, a demonstrátorok támo­ gatását, a tandíjkedvezményeket, mert a normatív támogatás elment az ok­ tatásra. Az I998/99-as tanévben megkaptuk az állami intézményeknek is járó normatív és hallgatói támogatást, de ekkor szűnt meg a tandíj a támogatott hallgatók részére. Ebben az évben merült fel a 26. épület megszerzésének le­ hetősége. A HŐK egyetértésével az ekkor mintegy 70 millió forint hallgatói támogatásból nyújtottuk a kollégiumi hallgatói támogatást (mintegy 20 mil­ lió forint), a demonstrátori támogatást és a tandíjkedvezményeket (mintegy 26 millió forint), és az így felszabaduló kari bevételt is figyelembe véve mint­ egy 100 millió forint első részlettel megvettük a 26. épületet az egyetemnek. Mind az egyetem vezetői, mind a fenntartó tudott erről, és vállalták, hogy az új épület nem a majdani bővítést váltja ki, hanem hallgatói célokat —menza, 101 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sport, előadóterem, HÖK-irodák - fog szolgálni. Beruházásra tehát sem ekkor, sem a következő évben nem fordítottunk hallgatói támogatást, mind­ össze nem kari tandíjbevételből, hanem normatív hallgatói támogatásból fe­ deztük a hallgatók különböző juttatásait! Nincs tehát olyan összeg, amit a hallgatóktól elvontunk, nincs mit visszafizetnie a karnak, így a kari bevételekben továbbra is van fedezete a 26. épülettel kapcsolatos tartozás rendezésének. Ha visszamenőleg el lehetne és kellene számolni a hallgatói juttatásokat, akkor fordított lenne a helyzet: a karnak kellene a saját bevételeiből nyújtott hallgatói juttatásokat visszaven­ nie - de erre természetesen nem köteles. Más kérdés, hogy a Szentkirályi u. 26. épületet nem „piacon” vettük, nem is lehet ott eladni. Sport- és ifjúsági célú létesítmény volt, az Ifjúsági és Sport Minisztérium engedélye kellett a vételhez, és ezt azért kaptuk meg, mert továbbra is sport- és ifjúsági célokat szolgál. Felújítására ilyen céllal lehet támogatásra pályázni, az előbb-utóbb nyilván sikerrel is járna, de fokról-fokra a kar is meg tudja oldani. Ha most „üzletelnénk” az épülettel, annak kellemetlen visszhangja lehetne... Ez még akkor is megfontolandó, ha az egyetem és a fenntartó egyszerűen visszavonják a karnak tett ígéretü­ ket, és az épületből az abba komoly saját anyagi eszközöket befektető kart ki­ rakni készek lennének. A 26. épületben azonban jelenleg egy intézetünk, egy tantermünk és több gyakorlónk is működik, a HŐK és egyes kari irodák mellett. Ezek áthe­ lyezésére a 28-30. épületekbe nincs mód, az oktatás teljes ellehetetlenítése nélkül. A JÁK minden értelmes áldozatot felvállalt eddig is a keresztény szel­ lemű közéleti képzés érdekében, és nyilván hajlandó értelmes áldozatokra to­ vábbra is. De mondvacsinált okokkal tönkretenni vagy súlyosan elnehezíteni munkánkat - tájékoztatásunk és megkérdezésünk nélkül - kockázatos. Leg­ alábbis az őszinte tájékoztatásra az universitas tanári kara joggal tart igényt. Jelen levelem ezt kívánja szolgálni, nem a saját becsületem védelmét. Budapest, 2001. március 27. Kollégiális tisztelettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, prodékán 102 �A KAR KEZDETEI IV. Oktatói munka és illetmény-rendszer A) Álló bér, mozgó bér Az egyetemi finanszírozás egyik nehéz, tökéletesen talán meg sem oldható kérdése az oktatói munka illetményének arányos és méltányos megállapítása. Ez valaha a köztisztviselői illetményekhez hasonlón a munkában töltött idő, beosztás és képesítés tényezői szerint rögzített rendszerben volt megszabva, oly tisztes mértékkel, hogy az egyetemi oktató nyugodtan és anyagi gondoktól mentesen élhessen hivatásának. Az oktatás - az igazságszolgáltatáshoz, igazga­ táshoz, egészségügyhöz hasonlóan - a szolgáltatási-társadalmi szektor része, amelyet a társadalom lehetőségei szerint finanszíroz, s amelynek tisztviselői hivatásszerűen, üzleti szempontoktól függetlenül, igény szerint látják el fel­ adatukat, nyújtva legjobb tehetségük szerint, amit tőlük a társadalom elvár. A rendszer működésének előfeltétele egyrészt a kiegyensúlyozott költ­ ségvetési gazdálkodás, másrészt e szolgáltatások alkotmányos állami kötele­ zettségként való felfogása, harmadrészt a szolgáltatási feladatok lelkiisme­ reti, hivatási kötelezettségként való felfogása. Ennek erkölcsi egyensúlyát bontotta meg a szocialista rendszer, midőn a szakmai-hivatásbeli kiválasztás és megbecsülés szempontja helyébe vagy mellé a szolgáltatási ágazatokba politikai, osztály-szempontokat vitt. Az ily módon kiválasztott - kontrasze­ lektált - tisztségviselők aztán nem hivatásnak, hanem kereseti lehetőség­ nek tekintették az igazgatást, gyógyítást, oktatást, ezzel megrontva teljes ágazatok belső erkölcsét. Az egyensúly megbomlása m iatt egyre nehezebbé vált a finanszírozás, hisz a résztvevők minél több pénzt kívántak minél keve­ sebb munkával elérni. Egyre nehezebbé vált az érdem szerinti juttatás is, mert a politikai szempont szerinti vezető sokszor képes sem volt, de nem is kívánt hivatásbeli érdem szerint jutalmazni, honorálni. A rendszert - úgy, ahogy lehetett - a hivatás „megszállottjai” tartották szinten. A politikai szempontok szerinti intézmények társadalmi szükségességét egyre inkább maga a társadalom kérdőjelezte meg, amely őket létrehozta. Ez vezetett oda, hogy a szolgáltatás állami-társadalmi feladatát üzletággá kívánták átváltoz­ tatni azok a neoliberálisok, akik a túlpolitizált állam tehetetlenségét átlátva minden téren a minimálisra kívánták visszafejleszteni az állam közrehatá­ 103 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sát. Ám az üzletszerűséggel óhatatlanul megjelenik a nyereségorientált, mégpedig a rövid távon nyereséges működést követelő szemlélet, noha e szolgáltatási ágazatok munkája csak hosszú távon kifizetődő, viszont elen­ gedhetetlen feltétele a gazdaság eredményességének is. Uj karunk minimális anyagi lehetőségekkel és jelentős szükségszerű fej­ lesztési igényekkel indult, meg kellett felelnie annak a keresztény elvnek is, mely szerint „méltó a munkás az ő bérére”, és a létminimumot mindenkinek biztosítani kell. Az volt a szándékunk, hogy ésszerű szervezéssel alacsony szinten tartjuk a szükséges oktatói és főleg adminisztratív létszámot, viszont akit alkalmazunk, és akitől egész m unkát várunk, azt tisztességesen javadal­ mazzuk, lehetőleg jobban, m int más intézmények. A hivatali gépezet kis létszámáról és lehetőleg elkötelezett voltáról már szóltam: elsődleges szempont volt, hogy munkája az oktatást szolgálja, és ne irányítani akarja azt! Arra törekedtünk, hogy a jogi tárgyakat oktató tanáraink minősített, főállású egyetemi tanárok legyenek: megállapítottuk a tanszéki, tudomá­ nyos, egyetemi közéleti és irányító m unkáért járó alapbért. Az előadások, vizsgák, dolgozatok elbírálását havonta, illetve féléves átlagban kiszámolt mozgó bérrel javadalmaztuk. El kívántuk kerülni azt a máshol nem ismeret­ len gyakorlatot, amelyben magas vezetői díjazásban részesítenek olyanokat, akik az oktató- és számonkérő munkából kevéssé veszik ki részüket (ez igaz­ ságtalan, és rossz hangulatot is kelt). Olyan oktatói feladatokra, amelyek nem kívántak teljes munkaerőt, félállású vagy külsős előadókat alkalmaz­ tunk. Előbbiek a mozgó bér mellé az alapbér egy részét kapták, utóbbiak csak a mozgó bért, munkájuk arányában. Ahol lehetett, terveztük a társkarok oktatóinak foglalkoztatását, de nem sok eredménnyel. A piliscsabai bölcsészkar túl messze volt, a H ittudo­ mányi Kar pedig csak a kánonjog tanítására delegált oktatót.9 El kívántuk kerülni azt a szemléletet, mely szerint a kari tisztségviselők olykor mintha elválnának a professzori kartól. Csekély pótlékot irányoztunk 9 Mikor az etika tárgy másodévben először meghirdettetett, az utolsó percben mondták le megtartá­ sát - így kénytelen voltam a másodéveseknek 1996/97-ben magam előadni. 104 �A KAR KEZDETEI elő a tanszék- és intézetvezetőknek, a dékánnak és dékán-helyetteseknek. Pótlékot adtunk viszont a nyelvvizsgák után, minden státuszban. A rendszer bevált, csiszolni, illetve az állami bérmozgásokhoz igazítani, finomítani kel­ lett, de lényegileg sokáig nem alakították át. Sikerült megfelelő arányokat kialakítani a levelező- és a nappali oktatás óráinak és vizsgáinak elszámolása között is, és megoldottuk a felvételiztetés és a vizsgáztatás megfelelő ellentételezését is, általában abból az összegből, amelyet az OM e célra biztosított. Ezt mi - ellentétben az országos gyakor­ lattal - erre is használtuk fel. B) Doktori képzés A karnak kezdettől fogva határozott elképzelése volt a saját kebelén belül megvalósítandó doktori képzésről, mint szükséges utánpótlás-nevelésről. Az első felvételivel együtt hirdettünk felvételt doktori képzésre is, más karokon végzett, jogtudományi és oktatói pálya iránt érdeklődő fiatal kollé­ gáknak. Ez irányú terveinket, másfél évi hallgatás után, az Akkreditációs Bizottság szegte el. Arról értesített, hogy belső szabálya alapján - mely egy­ előre nem nyilvános - doktori iskolát csak olyan karon akkreditál, amely már bocsátott ki saját diplomást. így doktoranduszainkat át kellett irányí­ tani az ELTE-ÁJK-ra, ez a karnak még költséget is jelentett, a doktoránduszoknak pedig időveszteséget. Ezért csak kis részben valósulhatott meg eredeti elképzelésünk a nemzedékváltásról. A doktori iskola indítása tehát egészen 2000 tavaszáig késett, mégis sikerült azt még dékánságom utolsó időszakában elindítani. Ez sokban Sólyom László professzornak az Akkreditációs Bizottságnál történt fellépé­ sén is múlott. О egyébként is szívén viselte az ügyet, és átvette tőlem a stafé­ tabotot, mikor már - az immár egyházi egyetemi statútum szabta - korhatár miatt sem lehettem a doktori iskola vezetője. Mikor pedig ő külföldre távo­ zott egy évre, Gáspárdy László professzor vállalta fel az ügyet. A doktori kép­ zés irányításában, a római jogi és jogtörténeti képzés kézben tartásában egé­ szen 2003-ig közreműködtem. Mindenesetre, amint a finanszírozás kérdéseit az egyetem központosí­ totta, a doktori képzésre nagyvonalúan előirányzott kari hozzájárulás fogyni kezdett, és végül lényegesen kisebb arányú lett a képzés, m int reméltük. Ez a 105 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE belső utánpótlás akadozásán érezhető is volt, pedig az eredetileg feloldott törvényes oktatói korhatárt most az egyetem statútuma írta elő (melynek értelmében az egyetemi oktatók munkaviszonya 70. életévük betöltésekor automatikusan megszűnik), amellyel nem lehetett vitatkozni. Saját intéze­ temben a generációváltást sikerült rendezni, de más területeken, például a büntetőjog oktatásában okoz ez gondokat. C) Kiegészítő és szakoktatás. Távoktatás A kari tervek közt már a legelső, az MKPK által elfogadott tervezetben is szerepelt az az elgondolás, hogy a régi szakági bontást az államigazgatási és a jogi képzésben lehetővé tesszük. Ez a bolognai elképzeléseknek a jogi okta­ tás vonalára való kivetítését jelenthette volna. Ezt végül is az országos fejlő­ dés mindinkább központosító és egységesülő irányú folyamata elszegte, pedig a jogi szakosodásról és a szakoktatásról tartott 2005. j úniusi jogászegy­ leti vita tanúsága szerint is lenne rá igény. Az önálló közgazdasági szakágazat megvalósítását az egyetem vezetése utasította vissza, bár annak is megszületett egy bizonnyal jól hasznosítható tervezete, és szerintem tagadhatatlan, hogy társadalmilag szükséges lenne, és volna is rá igény. Ugyancsak kezdettől törekedtünk, a jogi gyakorlati területek széttagolt­ ságát ismerve, az ELTE bevált rendszerét alapul véve, de azt továbbgon­ dolva, jogi szaktovábbképző részleg létesítésére. Tervünk az volt, hogy a jobb hallgatók, ha tanulmányaik során többletet vállalnak, e szakoktatás egy részét külön tandíj nélkül, még a záróvizsgák előtt teljesíthessék, így szakképzésüket lerövidíthessék, másrészt olcsóbbá is tehessék. E vonatko­ zásban nem voltunk kötve, ezért már korán megkezdtük e tervek gyakorlati kidolgozását. Ezt a célt szolgálta a Schum an Intézet diplomata szakoktatásá­ nak átvétele, ennek vezetője, Szalai M árta lett hosszú távon a szakoktatás felelőse, de ezt a célt szolgálta a Legfelsőbb Bíróság továbbképző részlegének átvétele is, Petrik Ferenc irányításával. Tőle aztán ezt a munkakört szintén Szalai M árta vette át. E szakképzésnek volt sajátos ága az a településfejlesztési tanfolyam, amelyet Rabár Ferenc professzor kezdeményezésére vállalt, és vitt végig a kar. Célja volt, hogy a helyi igazgatásban részt vevő tisztségviselőknek 106 �A KAR KEZDETEI megtanítsa a települések fejlesztésének hagyományőrző, gazdasági, szocio­ lógiai és környezetvédelmi elveit, valamint hogy a hallgatókat bevezesse ezek megvalósításának elektronikus lehetőségeibe is. A gondolatot hasz­ nosnak ítéltem, és felkaroltuk, de aztán a különböző —a kezdéskor még nem létezett - akkreditációs szempontok, amelyek m egvonták a karoktól a szakképzés tartalmi meghatározásának lehetőségét, nem tették lehe­ tővé, hogy a végzetteknek egy közönséges igazoláson felül szakképzési bizonyítványt is adhassunk. Voltaképpen ugyancsak a bolognai megállapodás szellemével csengett össze az a kísérletünk, amelyben az Államigazgatási Főiskola és a Rendőrtiszti Főiskola végzett hallgatóinak tettük lehetővé rövidített tanmenetben, egyes stúdiumok beszámításával a jogi doktorátus megszerzését. A tervek részletes kidolgozásában nagy segítségemre volt Tamás András professzor, e főiskolák anyagának és tanm enetének kiváló ismerője. Ennek a lehetőség­ nek autonóm megoldása rövid ideig futott, az OM maga kívánta a főiskolai végzettség beszámíthatóságát szabályozni. így elszegte a képzést - noha erre nem volt törvényes alapja. Fíosszabb ideig futott, és átmenetileg hasznosnak, sikeresnek bizo­ nyult az elektronikus távoktatási részleg. Az ötletet külső vállalkozóktól kaptuk, és mivel a távoktatás szerte a világon egyre jobban terjed, nem ellenhangok nélkül ugyan, de végül belevágtunk, tekintettel az ország távoli részein vagy akár határainkon túl élő, számítógéppel bíró hallgatók igényeire, valamint a jelentős anyagi haszonra. Az eredményről nehéz egy­ értelm űen nyilatkozni, mert főleg az elején sokan jelentkeztek távokta­ tásra olyanok, akik gyenge felvételi eredményük m iatt m aradtak le m ind­ két másik tagozatról, és vállalták a jelentős többletköltséget, csak hogy beiratkozhassanak. Ezek egy része - budapesti lévén - az előadásokra is bejárt, és nem az elektronikus tanm enetben dolgozott. Magam a számítógépes kérdésekben nem vagyok jártas (e hiány pótlá­ sára külföldi szakértőt is felkértem, mivel saját egyetemi informatika-felelő­ sünk mindvégig rangján alulinak tartotta, hogy a JAK vezetőivel szóba áll­ jon) , a részleg vezetését ezért az alkotmánybírói pályáját lezárt egykori kollé­ gámra, Tersztyánszky Ödönre bíztam. Ö lelkesen vállalta, és jó eredménnyel bontakoztatta ki azt. Szép, értékes, önálló tananyagok készültek, fiatal okta­ 107 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tóink és doktoranduszaink számára remek gyakorlati terep volt ez a terület, a kar építéséhez pedig komoly anyagi forrás, melynek szinte minden egyéb támogatás híján nagy hasznát vettük. Meggyőződésem, hogy a többi jogi kar irigységén, valam int a belső ellenkezésen múlt, hogy az Akkreditációs Bi­ zottság az oktatás ezen nem ét végül elszegte, bár szerintem ebben sem kel­ lett volna oly könnyen engedni. A polgári kormány által m eghirdetett államigazgatási képzési tervhez ugyancsak felajánlottuk együttműködésünket. Sajnos a Miniszterelnöki H i­ vatal jelentkezésünket és ajánlatunkat még válaszra sem m éltatta, így ez a terv be sem indulhatott. Siker reményével kecsegtetett az a szlovákiai magyar képviselők által indított tárgyalás, amelynek során a pozsonyi Comenius Egyetem jogi kará­ val terveztünk - kölcsönös beszámítással - közös oktatást, és annak végén m indkét ország jogi diplomájának megadását kétnyelvű hallgatóknak, összesen hat év alatt. Ez ugyan végül meghiúsult, de ugyanazon elv alapján létrejött hasonló közös oktatás a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemmel. Ezt dékánságom legsikerültebb akciói közé számítom. Közös Bólyai-Pázmány jogi képzés (Előadás a Márton Áron Kollégiumban) A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának meg­ alakulása óta vannak határon túli magyar hallgatói. Nem tudtak otthon be­ jutni az egyetemre, a jugoszláviai háborús események fenyegetésétől mene­ kültek, vagy más ok késztette őket arra, hogy jogi tanulmányaikat Magyaror­ szágon kíséreljék meg folytatni. Ugyan megvan a lehetősége, hogy az egyetemi diplomákat szinte minden szomszéd országgal kölcsönösen érvé­ nyesítsük, a jogi diploma azonban jellegzetesen országhoz kötött képzettsé­ get ad: aki határon túlról magyar egyetemen szerez jogi diplomát, gyakorlati­ lag bizonyosan hazánkban fogja e diplomával érvényesülését keresni, elvész a kisebbségi magyarság számára, mint értelmiségi utánpótlás. Ezen a gondon nem segít igazán a szomszéd országok egyetemein bein­ dítandó magyar nyelvű képzés sem. Aligha remélhető ugyanis, hogy bármely szomszéd országban az igazságszolgáltatás vagy akár a központi igazgatás ma­ gyar nyelvre váltson át. A magyar nyelven szerzett jogi tudást csak a többségi nyelven lehet igazán értékesíteni. Minthogy pedig a jogi szaknyelv nem egy­ szerű, jobb a jogi szakképesítést azon a nyelven megszerezni, amelyiken al­ kalmazni fogjuk. 108 �A KAR KEZDETEI Több előnye van viszont egy jogász többnyelvűségének. Egyrészt az ügyfelekkel való érintkezésben, másrészt ott, ahol az országok közt növekvő gazdasági, politikai s ebből következően jogi kapcsolatok miatt a gyakorlat­ ban, tájékozódásban, érintkezésben több nyelv használata szükséges, nagy könnyebbség, ha a folytonos fordítást ki tudjuk kapcsolni. Amellett a jogi diploma nemcsak lehetővé teszi a közéletben, igazság­ szolgáltatásban való részvételt, hanem képesít és jogosít is rá. Gondoljuk meg, az Egyesült Államokban az egyik állam diplomája nem jogosít a másik államban a bíróság előtti képviseletre: egy kaliforniai ügyvéd Iowában nem ügyvéd! Ahhoz, hogy több államban szerepelhessen, több diplomára van szüksége: a tőke globálisan működik, a jog - jórészt - határok között érvé­ nyesül, ott viszont kizárólagosan. Az egyetemeken szerezhető jogi tudás országhoz kötődik ma, de e tu­ dásnak van igen jelentős közös magja, tartalma. Valaha Európa, sőt Amerika és Ausztrália is közös jogot alkalmazott, és ezt tanították a 19. századig az összes egyetemen, legfeljebb mellé téve egy-egy ország sajátos szabályait. Több német egyetem a hazánkban szerzett jogi diploma alapján, egy évi otta­ ni tanulás és néhány vizsga után megadja a német jogi „magister” címet, mert az alapstúdiumban szerzett ismeretek nagy részét konvertálhatónak tartja. Létezik ez a közös mag hazánk és szomszédai jogrendjeiben is. Ez adja meg a lehetőségét annak, hogy ha valamely hallgató külföldi jogi felsőokta­ tásból jön át hozzánk, egyedi elbírálás alapján beszámítsuk az előző egyete­ men folytatott tanulmányait. Ezt a lehetőséget kívántuk most intézményesíteni. Ez irányban kezd­ tünk tárgyalást először a pozsonyi egyetem jogi karával, elvben szinte eljutva a megegyezésig, de a reményteli módon indult kezdeményezés - előttem is­ meretlen okból - félbeszakadt. Felvette viszont közben e szálat a kolozsvári Babes-Bólyai egyetem. Velük egyezségre jutottunk, annak alapján múlt tan­ évben megindult, azóta realizálódott a közös képzés. Mi ennek a közös képzésnek a lényege? A Pázmány egyetemen 10 félév kell a jogi diplomához, ezen belül minimum 3500 óra hallgatása, két idegen nyelv ismerete, 11 szigorlat, 4 záró-(állam)vizsga letétele, valamint egy szakdolgozat megírása és megvédése. A Babes-Bólyai 8 félév alatt teszi lehetővé a jogi tanulmányok befejezését, nagyjából ugyanazon főtárgyakban éves vizs­ gákat, államvizsgát és szakdolgozatot ír elő. Aki tehát mindkét országban jo­ gászként kívánna működni, 9 évig lenne kénytelen tanulni. A szerződő felek a tanulmányok kölcsönös elismerésével lehetővé te­ szik a tanulmányi idő 12 félévre való rövidítését mindkét diploma megszer­ zéséhez, ebből 4-4 félévet nappali tagozaton kell mindkét egyetemen hall­ gatni, további négy félév végzésének helyét a hallgató választhatja (töltheti megosztva, vagy csakis Budapesten, illetve Kolozsvárott ezt az időt, de akár más, külföldi egyetemen is). A minimális nappali hallgatási kötelezettség mindkét jogi szaknyelv elsajátítását kívánja biztosítani azoknak, akiknek ta- 109 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nulmányaik megkezdéséhez kellő ismereteik vannak mindkét nyelven (bár­ mely ország nyelvi kisebbségének kedvező e megoldás). A két egyetem a tanulmányi időn és az idegen nyelv tudásán túl kölcsö­ nösen beszámítja a diplomához szükséges vizsgák felét is. A 11 szigorlatból (vagy e tárgyakból Kolozsvárott tett vizsgákból) elismerünk 8 tárgyat: a római jogot, az egyetemes jogtörténetet, a közgazdaságtant, a munkajogot, a pénzügyi jogot, a nemzetközi közjogot, a nemzetközi magánjogot, az európai jogot. Mindkét egyetemen le kell vizsgázni a hazai jogtörténet, a büntető el­ járás és a polgári eljárás tárgyából, vagy azon tárgyakból, amelyeket az illető kar megkövetel, a másik pedig nem tanítja (ilyen például a PPKE-JÁK-on a kánonjog). Mindkét országban le kell tenni a záró- (állam)vizsgát. A szakdol­ gozatot kölcsönösen elfogadjuk, azonban mindkét országban meg kell védeni. A két egyetem kölcsönösen elfogadja egymás felvételi rendjét. Mind a Ko­ lozsvárott, mind a Budapesten felvett jogász, ha tanúságot tesz mindkét nyelv ismeretéről, és kéri e közös képzésre felvételét, automatikusan a másik egyetem­ re is befogadják. Ezt a felek megállapodás szerint kiterjesztették már magasabb évfolyamot végző, vagy éppen végzett hallgatókra is, ha kérték a másik egyete­ men is a kiegészítő képzést, és azt nappali tagozaton két évre vállalták. A két kar megállapodása szerint (amely a két egyetem közötti együtt­ működési keretmegállapodásba tagozódik) a felvett hallgatók tandíjmentes­ séget élveznek mindkét országban. Ez Kolozsvárott - értesülésünk szerint zökkenőmentesen megvalósult. Bár a tárgyalások megkezdésekor a tervet mind a Külügyminisztérium, mind a Határon Túli Magyarok Hivatala, mind az Oktatási Minisztérium örömmel fogadta és jóváhagyta, és noha a közös oktatás megvalósulásakor mind a külügyminiszter, mind a hivatal vezetője, de az államfő és az igazságügyi miniszter is kérte az Oktatási Minisztériumtól a költségfedezet megadását, és azt mind a korábbi oktatási miniszter, mind Pálinkás József miniszter úr személyesen is megígérték, az OM sajnos mind ez ideig nem biztosított tandíjmentes többletkeretet, azaz ellátmányt a közös képzésben részt vevő hallgatóknak (tavaly 20 fő, idén várhatóan további 50 részére). Budapest, 2001. október 12. Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE Jog- és Államtudományi Kar prodékánja Az együttműködés nem kapott olyan visszhangot, amilyet megérdemelt volna. A sajtó az erdélyi magyar egyetemmel volt elfoglalva, a kormánynak is az volt a szívügye. Mégis, ez az együttműködés az erdélyi magyar hallga­ tóknak a két diploma megszerzésének előnye révén a mindkét országban gyakorolható pályát nyitotta meg, így nagy jelentősége volt az értelmiség 110 �A KAR KEZDETEI helyben tartása szempontjából. Hogy mégis hosszas harcba került, míg e hallgatóknak itthon költségfedezetet tudtunk biztosítani, amelyet a rom á­ nok minden nehézség nélkül megadtak, ismét jellemző volt az OM hozzáál­ lására minden, nem általa kezdeményezett ügyhöz. A közös oktatás lényege volt, hogy a közös hallgatónak mindkét karon két évet kellett az ottani hivatalos nyelven elvégeznie. A hazai jogtörténetet és a két eljárási jogot mindkét egyetemen végig kell hallgatni és vizsgával zárni, az államvizsgatárgyakat is. A többi vizsgát, szigorlatot kölcsönösen el­ ismerjük, beszámítjuk, akárhol tette is, egy év nyilván az államvizsgákra megy, az ötödik évet akár külföldön is hallgathatja a közös hallgató. Azóta többen, csendben éltek ezzel a lehetőséggel. Belföldi karközi együttműködés keretében támogattuk a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karának felfutását, áttanítással, gyakorlatvezetők kiküldésével. Erről írott levelem a második évben: Dr. Tóth Károly professzor úrnak a KGRE-ÁJK dékánjának Budapest, IV. Viola u. 11. Dékán Úr! Tisztelt Barátom ! Megtisztelő felkérésednek, hogy a következő évben is vállaljam karotokon a római jog gondozását, a következők szerint tudok eleget tenni: Vállalom a tárgyjegyzést. Ezért illetményt nem igényiek. Megjegyzem, a velünk közölt akkreditációs feltételek szerint minden minősített oktató e szempontból csak egy intézménynél vehető számba, ez esetemben természetesen a PPKE. Az előadások tartására rendszerességgel nem tudok vállalkozni, arra dr. Varga Győző kollégát javaslom, aki tanszékemen dolgozik, s eddig nálunk a levelezőket oktatta. Varga tanár úr viszont hétfő-kedden foglalt, így szer­ dán, akár 8 órától, szeretné a római jogi előadást tartani. A gyakorlatok rendjét a múlt éviek szerint tudjuk biztosítani, de meg­ fontolandó, hogy ne vonjuk-e be azok vezetésébe - kellő felkészítés mellett az ez évben jelesen végzett hallgatóitokat. Budapest, 1999. június 28. Kollégiális üdvözlettel: Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja 111 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ugyancsak a református egyetem mellé álltunk homoszexuális hallgató­ jával szemben gyakorolt autonóm döntésével kapcsolatban. Hallgatóink, valam int a keresztény társadalmi tanítások és a művelődés terjesztése érdekében is támogattuk, helyiség rendelkezésre bocsátásával, meghirdetéssel, a hallgatók közötti népszerűsítéssel a Faludi Akadémia, a Iustitia et Pax, a D eák Ferenc Klub, a Füzér és más, szellemiségükben hoz­ zánk közel álló civil szerveződés tanfolyamait, rendezvényeit. Hogy a Szent István Társulat rendezvényeit a kar helyiségeiben tartotta, az a kölcsönös megállapodások alapján természetes. Politikai rendezvények elől elzárkóztunk, azt viszont a közéleti nevelés integráns részének tartottam , hogy közéleti szereplők - pártállásukra való tekintet nélkül - elvi, elméleti kérdésekben a karon megnyilatkozhassanak. Erre rendszeresen sor is került. D) A tutor-rendszer M ár Miskolcon is kísérleteztem azzal — mint az első évfolyam oktató­ felelőse -, hogy négy-öt elsőéves hallgató irányítását, gondozását egy-egy oktató felvállalja. Bevontunk ebbe a m unkába demonstrátorokat is. Most a JAK keretében, felhasználva, hogy a jelentkezett oktatóknak egyelőre csak kisebb száma kaphatott tényleges oktatói feladatot, teljes körben megvaló­ sítottuk az elképzelést: a hallgatók mindjárt az első év elején értesültek arról, hogy tanulm ányi, hivatásbeli, de egyéb gondjaikkal is az őket tutoráló oktatóhoz fordulhatnak, aki az év kezdete után hamar össze is hívta őket, első ismerkedésre. Máig emlékezetes számomra annak az elsőévesnek meg­ lepett, zavart és hitetlen arca, aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének a hét egyik következő délutánjára szóló meghívását mutatta nekem, és kérdezte, hogy ezt ő komolyan veheti-e. A kezdeményezés bizonnyal hasznos. Eredménye m indkét oldal hozzá­ állásán múlik. Voltak csoportok, akik tanulmányaik teljes ideje alatt tartot­ ták egymással is, tutorukkal is a kapcsolatot, és sok hasznuk származott ebből. Más esetekben a kapcsolatkeresés formai maradt, akár létre sem jött. A későbbi években felsőbbéves hallgatókat is bevontunk e munkába. Egé­ szében meggyőződésem, hogy a kezdeményezés eredményes lehet, és illik a katolikus egyetem szellemiségéhez. 112 �A KAR KEZDETEI V. Az Alkotmány 70/G. §, a tudomány felelőssége és szabadsága, az autonómia lépcsői A) Demokrácia az egyetemen Az egyetem sem egészében, sem egyes karai vagy oktatási egységei vonatkozá­ sában nem demokratikus intézmény, a szó mai, általános értelmében. Ám nem is jelent katonás vagy hierarchikus, alá-fölé rendeltségi vagy parancs­ uralmi rendszert, szervezetet. Az autonómia, helyes értelemben, a felelősségre érett személyek egymás közti egyenlőségét, kinek-kinek, illetve minden közösségnek a maga területén való autonóm hozzászólási, döntési szabadságát és felelősségét jelenti. Egyházi egyetemen ehhez járul az a megkötöttség, hogy egy tanítás sem helyezkedhet szembe az Egyháznak a hit és erkölcs dolgában hirdetett tanításával, az oktatók pedig életvitelükben sem tagadják meg azo­ kat. Az egyházi jelleg biztosítása érdekében végső soron az egyetem fenntartó­ jának, a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának az elnöke, az egyetem nagykancellárja hagyja jóvá a tanári kinevezéseket, a szabályzatokat, és tájé­ kozódik az oktatást és a kutatást érintő fontos kérdésekben. О hagyja jóvá az egyetemi és kari választott vezetők megbízatását is. Lehetséges, bár nem szük­ ségszerű, hogy a vezető testületekbe tagokat is delegáljon. Nekik azonban (az Alkotmány szerint) meg kell felelniök annak a kívánalomnak, hogy a tudo­ mány művelői legyenek, enélkül csak tanácskozási és nem döntési jogot kap­ hatnak. Ez az Egyház részéről létező felügyelet helyes formájában nem mond ellent annak az alkotmányos tételnek, amely szerint tudományos igazságok kérdésében kizárólag a tudomány művelői jogosultak dönteni. Meggyőző­ désem, hogy az Alkotmányban meghatározott, és rendkívül pontosan, félre­ érthetetlenül megfogalmazott döntési hatáskör megfelel annak a keresztény elvnek, amely szerint tanítson, aki tanítói hivatást kapott, és vállaljon fele­ lősséget azért, hogy igazságait hirdeti, megosztja, nem tartja meg magának. A szocialista rendszer évei megmutatták, mi lesz a politikai szempontok sze­ rint irányított egyetemből, s a rendszerváltás után kitűnt, hogy pusztán az autonómia a nem tudományos szempont szerint kiválogatott tudós közössé­ gek számára nem oldja meg, inkább tartósítja a bajt. 113 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Ezért a Jog- és Államtudományi Kar névsorának összeállítása, valamint működési szabályzatának megfogalmazása során egyaránt törekedtünk arra, hogy mind a személyek kiválogatása és meghívása, mind az együttműködés szabályozása megfeleljen az egyetemi hagyományoknak és az Alkotmány biztosította autonómiának. A szabályzat, mind a szervezet, mind a működés, mind a tanrend és tan ­ menet vonatkozásában a kari testület együttes munkája volt, úgy, ahogyan az növekedett. A kar első és legfontosabb irányító-döntési szerve a kari ta ­ nács. Amíg az a tervezett szabályzat szerint meg nem alakult, nem véglegesí­ tettünk semmilyen elgondolást, tanrendet, szabályzatot. A kari tanácsban elsősorban helyet adtunk a kar minden főállású egye­ temi tanárának, így téve eleget annak, hogy a fakultásban a professzorok univerzitása m űködjön együtt a közös cél érdekében. Helyet kapott továbbá minden főtárgy felelős oktatója, docense vagy akár megbízott oktatója is: szükségesnek láttuk, hogy a belső egyensúly a tárgyak között meglegyen, és ne maradjon képviselet nélkül egyetlen, az oktatásért felelősséget viselő részleg sem. A beosztott oktatók intézetenként kaptak képviseletet, és kép­ viseltette magát - választott dolgozó által - az ügyviteli, a műszaki és a tanulmányi osztály is. Hivatalból tagjai a kari tanácsnak a dékán, helyette­ sei, valamint az egyetem rektora, utóbbi felügyeleti jogkörben. A kari tanács másik része a hallgatói képviseletből adódott. Évfolyamonként és tagoza­ tonként egy-egy hallgató volt tagja a kari tanácsnak, általában tanácskozási, de a hallgatókat és a tanm enetet illetőn szavazati és javaslattételi joggal. Nem állítom, hogy másként nem lehetne a tanácsot összeállítani, de a közös döntésekért vállalandó közös felelősség így bizonyosan teljes mértékben tük­ röződött. Megfelelő előkészítés, a tárgyalási anyagok írásban való megküldése esetén a testület működőképes volt, nagy létszáma nem jelentett akadályt, és senki nem érezhette úgy, hogy „róla nélküle” döntenek, kivált olyan tárgyban, amelyben tudósi-oktatói szabadsága és kizárólagos döntési jogosultsága az Alkotmányban rögzítve van. (Mikor utódom alatt a vezetők más, egyszerűbb utat választottak, óvtam őket a várható következményektől.) A fakultásnak a szaktudomány kutatására és az oktatásra nézvést meg­ lévő kizárólagos döntési jogosultsága ugyanis értelmezésem szerint kiegészül az egyes tagozatok tanárainak a maguk tárgya körében meglevő kizárólagos 114 �A KAR KEZDETEI döntési szabadságával. Abban tudniillik, hogy tárgyuk elsajátítása milyen minimális tudás megszerzése esetén van biztosítva, hogy ehhez milyen módon, milyen tananyagból kell felkészülni, s hogyan lehet a felkészülésről meggyőződve a tárgy tudását minősíteni. Ugyancsak autonómiára tarth at igényt az egyetemi tanár oktatási részlegének, munkatársai körének kialakí­ tásában, megválasztásában: a kezdeményezésre és szakmai minősítésre d ö n ­ tési joga van, amelyet az intézmény másodlagos szempontjainak összehan­ golásakor a többi kolléga és az összesség szempontjai módosíthatnak, de nem helyettesíthetnek. így az egyes oktatási egységek vezető tanárainak kijelölése után az egységek belső képének további alakítására a dékánnak már csak köz­ vetett befolyása volt. A kar egészét e szempontból is együttesen alakítottuk, az alapelvekben megegyeztünk, de utána a maga szaktárgya területén egy-egy professzornak az egyénisége hagyott nyomott a maga intézetén. Ez az együttműködés megfelelő egyensúlyt terem tett a pénzeszközök felhasználásában, a könyvtár, a folyóiratok, az oktatási segédeszközök finan­ szírozásában, a jó ideig szűkös munkatér elosztásában, a tanrend m eghatá­ rozásában. Hogy a JÁK építésének öt éve oly ütközésmentesen folyt le, nagyrészt ennek a tudatosan közös döntési hatáskörnek volt köszönhető. Időigényesebb tán a nagyobb testülettel való együttműködés, a döntéshez előkészítve a megfelelő anyagokat, de sokszorosan megtérül. Ez az együtt­ működés adta a dékánnak és helyetteseinek, a tisztségviselőknek és alkal­ mazottaknak a kellő legitimációt, amely a jogi karon még fontosabb, m int másutt, de egyetlen tudományos intézmény életében sem mellőzhető h á trá ­ nyos következmények nélkül. Hogy a nehézkesebben működő kari tanács ne ülésezzék túl sokat, a második évtől - az egyik ifjú kolléga tanácsára - bevezettük a hetenkénti operatív értekezletet. Ezen a dékán, helyettesei, az intézetvezetők, a hallga­ tói önkormányzat vezetője, a hivatal vezetője és részlegvezetői vettek részt, szükség szerint ugyancsak előzetes tájékoztatással a napirendről, de itt ad hoc tárgyakat is fel lehetett vetni. így a kar egésze folyamatos tájékoztatást kapott az ügymenetről, és a dékán is frissiben értesülhetett a felvetődő gon­ dokról. Az általános tájékoztatás minél teljesebb voltát szolgálták a legalább évente tartott összoktatói értekezletek. Ezeken nemcsak a kari tanács tag­ 115 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jai, hanem m inden, bármilyen tárgyat bármilyen minőségben tanító, és minden, az oktatással kapcsolatban álló alkalmazott is részt vehetett. Itt a közelmúlt eredményeiről, az éppen időszerű gondokról, a közeljövő tervei­ ről átfogón számoltam be. Az autonóm karok együttese adja az autonóm egyetemet. Ennek taná­ csában a dékán és egy választott tag által képviseletet kapott az összes kar és a karközi intézet, hivatalból tagjai a rektor és helyettesei, de volt ennek a tanácsnak a nagykancellár által kinevezett tagja is, így a főmérnök, majd az egyetem gazdasági igazgatója. Lényegesnek tartottuk az első szabályzat kialakításakor a kari hatáskörök törvényességi és egyházi szempontból tör­ ténő felügyeletét, a tudományos hatáskör sértetlenül hagyásával. Az egye­ tem autonómiáját a testület az egyházi felsőbbséggel, illetve az államigazga­ tással szemben biztosította, ugyancsak kellő ügyviteli előkészítéssel és tájé­ koztatással. M inthogy az egyetem három, négy, majd öt részlege egymástól meglehetősen távol működött, és mindegyik beruházás igen költségigényes volt, de szűkösek voltak az anyagi kereteink, az együttműködés az egyete­ m en belül korántsem volt könnyű. A bölcsészkar még épült, a teológiai kar teljes felújításon m ent keresztül ez időszakban, a jogi kar éppen megkezdte működését, az informatikai kar a tervezés állapotában leledzett. Ebből eredt az egyetemi beruházási részleg teljhatalomra törtető törekvése, mely miatt az MKPK vizsgálatot is rendelt el, és amely sok súrlódást okozott. Dékánságom utolsó két évében ugyanilyen teljhatalom ra való törekvés mutatkozott meg az egyetemi gazdasági vezető tevékenységében (például belső ellenőr útján még az oktatást is bármikor, a kari vezetők tudta nélkül is ellenőrzése alá kívánta vonni). Ez is sok súrlódást okozott, ráadásul az OM ugyancsak centralizációs törekvéseket valósított meg, elsősorban a kari autonómia sérelmére. B) A hallgatói önkormányzat és ellátása A JÁK oktatási-nevelési programjában a hallgatói önkormányzat válasz­ tása, működése komoly szerepet játszott. A közéletre nevelünk, ez a szán­ dék tudatos volt bennünk, s e közéletet kicsiben a karon belül is lehetett modellezni. Ahhoz, hogy a hallgatók az önkormányzatot komolyan vegyék, biztosítani kellett részvételi és észrevételezési jogukat az őket érintő kérdé­ 116 �A KAR KEZDETEI sekben. Erre törekedtünk, még ha ennek fiatalos lendülettel és kevés tapin­ tattal járó megnyilvánulásait egyes kollégák időnként rossz néven is vették. Maga a választási szabályzat elkészítése, amit a hallgatók dolgoztak ki - bár hathatós támogatásommal - , már ilyen közéleti gyakorlat volt, még inkább az évenkénti választási előkészület és a választás lebonyolítása. Meg­ figyelhető volt, hogy évről-évre fejlődött az önkormányzati képviselőjelöl­ tek „programja”, amit aztán vagy hirdetményen, vagy a kari diáklapban tet­ tek közzé. A programok információt is hordoztak, megfogalmaztak hallgatói elvárásokat, itt-ott fellengzősen vagy végig nem gondolva, néha nyitott ka­ pukat döngetve, de többnyire indokoltan. A hallgatói döntési hatáskör legszabadabban a hallgatói rendezvények költségkeretének felhasználásában mutatkozott meg: itt csak a pontos elszámolás és bizonylatolás rendjét kellett a gyakorlatban megtanulniok. A kar szempontjából lényeges volt, és többlettájékoztatást is jelentett a hall­ gatói önkormányzat kezdeményező-közreműködő szerepe a támogatások elosztásánál, a hallgatók szociális helyzetének megítélésénél. Tapasztalhat­ tam, hogy évről-évre egyre lelkiismeretesebben igyekeztek e feladatnak megfelelni, ha nem, az elsődleges kritikát is ők kapták társaiktól. Ugyancsak lényeges kérdéskör volt a vizsgateher, a vizsgáztatás körében tapasztalható rendellenességek. Annál jelentősebb volt e körben minden észrevétel, mert az új kar teljes oktatási képe a valóságban csak a hallgatók előtt bontakozhatott ki. Egymás előadásait nyilván nem hallgattuk, sem a dékán, sem a tanulmányi dékán-helyettes számára nem volt lehetséges az összes kötelező óra és kollégium gyakorlatban történő megismerése, így csak hallgatói visszajelzésekre és a vizsgákon megmutatkozó eredményekre ha­ gyatkozhattunk. Esetleg az új tananyagok megismerésére volt - könyvből lehetőségünk. Elképzelés és valóság itt térhetett el egymástól leginkább, és itt volt a legnehezebb az eltérést észlelni. A hallgatói közéletért a kar kezdettől fogva sokat tett. Szűkös viszonyaink között is jutott a HÓK számára nemcsak pénz, de helyiség is. 1999-ben megva­ lósult az alagsorban a diákklub helyisége is, egyszerű, de modem berendezéssel, mint találkozóhely, és be is töltötte szerepét, jobban, mint a tanári klub. A hallgatók jobb ellátása szempontjából végig törekedtünk megoldani a kollégiumi kérdést. Sajnos, ebben az egyetem a jogi kart nem támogatta: az 117 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE informatikai kar azonnal kapott kollégiumot, új épületet egyetemi pénzből, a JAK ilyen igényei azonban egyre inkább háttérbe szorultak, és a távlati tervekből is kimaradtak. A hallgatók étkeztetése és sportolási lehetőségei szempontjából jelentős volt a Szentkirályi u. 26. épület megszerzése. Ezért ugyan sok, indokolatlan és méltánytalan támadás érte a kart, de végül hasznos, mondhatnám, feltétlenül szükséges bővítésnek mutatkozott. Az önszerveződő hallgatói egyesületek, a Pázmány Pódium és társai nem voltak ugyan hosszú életűek, de a maguk nem ében szintén hasznos kezdeményezések voltak, több nyári egyetem és sok sikeres évközi rendez­ vény szerveződött általuk. Valószínű, hogy a fenntartó e téren mutatkozó aggodalmasságát a háttérből érkező (sokszor indokolatlan) kritikák vál­ tották ki - a sikert mindig rosszindulat kíséri, és az Egyház érzékeny a vissza­ jelzésekre. C) Harc az autonóm, alkotmányos egyetemekért Keresztény szellemiségű közéleti emberek képzését, a keresztény társadalmi értékek tudatosítását tűzte maga elé oktatási-kutatási feladatként a PPKE, mégpedig annak - általunk szervezett-Jog- és Államtudományi Kara. Meg­ győződésünk volt, vagy legalábbis egyetértettünk abban, hogy a felada­ tot - Isten segítségével - a szabadon, meggyőződéssel egy célért m unkál­ kodó, felelős oktatói, munkatársi, hallgatói közösség tudja végrehajtani. Olyan, amilyet az Alkotmány 70/G. § előirányoz, amilyet Newman bíboros az egyetem lényegéről szóló művében kifejt, amilyet a Fides et ratio, az Ex corde Ecclesiae és más pápai megnyilatkozások tükröznek. Az Alkotmá­ nyon alapulva ilyet képzelt el az 1993. évi felsőoktatási törvény, s hogy erről a kijelölt útról le ne csússzék, jogot adott arra, hogy a tudományos autonó­ mia minden, akár kívülről, akár belülről történt megsértése miatt az A lkot­ mánybírósághoz lehessen fordulni. Ennek a fejlődésnek kezdettől volt - nem is titkolt - ellenzéke az O k ta­ tási Minisztériumban. Nyilván nem volt ráhatása az Alkotmány szövegére, sem annak alkotmányos értelmezésére. Ám a törvényt, hogy az A lkot­ mánnyal összhangban jöjjön létre, a miniszternek kellett saját kezűleg meg­ írnia, saját munkatársai annak nyilván más színezetet adtak volna. Az 1994- 118 �A KAR KEZDETEI évi választások után azok az erők, amelyek a művelődés szabadságát, az oktatáshoz való alapjogot, a tudomány szabadságát és a tanításhoz, kutatáshoz való jogot nem vallották államilag biztosítandó feladatnak - hanem csupán államcélként lebegett szemünk előtt valamely piacorientált, a gaz­ daságot kiszolgáló oktatásban és kutatásban rejlő üzleti lehetőség - , elkezd­ ték az Alkotmányra épülő felsőoktatást lebontani, átépíteni, szájuk íze szerint alakítani. Ez a törekvés időben egybeesett a JÁK szervezésével és építésével, így annak elgondolt, az Alkotmány és a törvény szellemével összhangban álló jobbítási, újítási kísérletei, mint az autonóm egyetem fej­ lesztését szolgáló elgondolások, egyre-másra ütköztek a minisztérium elgon­ dolásaival, nyílt, vagy még be sem vallott szándékaival. Az első sajtóviták a kar alapításával, annak jogosságával, ellátási igé­ nyével kapcsolatban merültek fel. Ugyanakkor felmerültek kérdések a kato­ likus felsőoktatás társadalmi indokoltságával kapcsolatban is, ezekre igye­ keztem is lehetőség szerint válaszolni. Közben azonban az OM kohóiban elkezdték főzni az új felsőoktatás centralizált elgondolásait. Amikor az első ilyen átalakítási tervezetet meg­ kaptuk, az egyetem nevében való észrevételezését Gál Ferenc rektor űr rám bízta. Miközben az OM az egyetemek integrációja címén támogatást kért az európai közösségtől, valójában távlatilag a teljes centralizáció előkészítésén dolgozott. 1996 nyarán a nyári egyetemen módom volt a jogásztársadalom álláspontját megfogalmazni a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer „reformjá­ ról”. Az OM nem „vette” az üzenetet. Megtörténtek az első pengeváltások a felvételi kérdésében. A vita azonban csak az 1997/98-as tanév felvételijé­ nek előkészítésével kapcsolatban élesedett ki, amikor az OM a felvételi tájé­ koztatóból ki kívánta hagyni az általunk kidolgozott felvételi többletpontok rendszerét. Elsősorban a vallásoktatásban való részvételből származó ponto­ kat vitatta. Az egyetem végül is a közlés megtagadása miatt az Alkotmánybíróságnál tett panaszt, és a testület 1998. április 7-én hozott döntésével ne­ künk adott igazat. 1998-ban a polgári oldal megnyerte a választásokat. Remélhettük, hogy az új vezetés több megértést tanúsít terveink iránt, amelyeket ismét a nyári egyetem keretében foglaltam össze: 119 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberében Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június) 120 �A KAR KEZDETEI Gondolatok a jogi oktatás és a szakvizsgarendszer reformjához Üdvözöljük a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának nyári egyetemén összegyűlteket, ifjakat és idősebb kollégákat! Ér­ deklődésükben bizonnyal része van a pályánk iránti megnövekedett társa­ dalmi érdeklődésnek is. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: a jogi oktatás iránti nagy társadalmi igény távlatilag indokolt-e. Ettől függ ugyanis egy sor további kérdés politi­ kai megoldásának indokoltsága, vagy felvetésének elutasítása. Tisztán alkotmányos oldalról nézve a kérdést, tudatosítani kell, hogy az államnak nem alkotmányos kötelessége, hogy a jelentkezők igényeit 100%-osan kielégítő módon bárkinek elérhető, támogatott és ingyenes fel­ sőoktatást működtessen. Az alsóbb fokú oktatás ingyenességének alkotmá­ nyos indoka egyrészt a demokratikus jogállami rendszer működtetéséhez szükséges informálódási és döntési képesség megalapozásának elengedhetet­ len volta, másrészt, tömörebben, az ebből eredő iskolakötelezettség teljesíté­ sének lehetővé tétele, anyagi terhek nélkül. Ha a közösség számára szüksé­ ges, hogy minden polgára megszerezze a műveltség bizonyos minimumát, tegye annak megszerzését lehetővé mindenki számára. Egyrészt mindenki felsőfokú képzettsége - noha hasznos lehetne - a köz szempontjából nem elengedhetetlen, másrészt az azt megszerzőknek személyes előnyt is jelent. Ez indokolja, hogy megszerzéséért személyes áldozat is elvárható az érintet­ tektől. Hogy milyen arányban magánérdek, ill. közérdek a felsőoktatás, ehhez képest mennyiben oldandó meg közteherként és mennyiben egyéni anyagi áldozatból —szolgáltatás-ellenszolgáltatás gyanánt -, ennek eldön­ tése a mindenkori kormányzat művelődéspolitikájára tartozik, mint jog, kötelesség és felelősség. Alkotmányos megoldásában része van a választóktól kapott mandátumnak, azaz nagy vonalakban a kormány a művelődéspoliti­ kájában köteles lenne valóra váltani választási ígéreteit. Az Alkotmány szerint tehát a kormány nem eleve köteles támogatni anyagilag a felsőoktatást, sem a benne résztvevőket, míg csak adott hely­ zetben a megvonással teljesen el nem lehetetleníti a felsőoktatás működé­ sét. Anyagilag a támogatások vonalán csak a diszkrimináció tilalma köte­ lező rá nézve. Köteles azonban a kormány az Alkotmány szerint arra, hogy mindenki számára azonos feltételekkel hozzáférhető felsőoktatást hozzon létre, működtessen, vagy engedjen működni, annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség, a foglalkozás szabad megválasztása és a művelődés alkot­ mányos jogai ne csorbuljanak. A feltételrendszer a bejutás lehetőségének meghatározásánál lehet különböző, igazodhat mind a felsőoktatás elvárá­ saihoz különböző oktatási ágakban, mind egyéb kívánatos szempontokhoz, de nem lehet mértéke a feltételeknek egyébként megfelelők számára pusz­ tán a létező, nyitva álló férőhelyek korlátozott száma. Addig tehát, amíg az előre megállapított mérték alapján jogi oktatásra joggal-alappal jelentke­ 121 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE zők nagyobb része hely hiányában kiszorul az egyetemekről, nem beszélhe­ tünk az alkotmányos elvárásoknak megfelelő jogi felsőoktatásról. A jogi felsőoktatás reformjának egyik célja éppen az, hogy a jogot tanul­ ni akaróknak ezt az igényét lehetőleg teljes mértékben kielégítse. Itt vetődik fel a kérdés, nem csalóka divat-e ez az igény, és nem teszünk-e rosszat azok­ kal, akiket további lehetőségek bővítésével a jogi karokra bebocsátunk? Nem kétséges, hogy a jogállami és piaci viszonyoknak jóval több és egé­ szen más jogászra van szüksége, mint a szocialista rendszer igazságszolgálta­ tásának, igazgatásának és gazdálkodásának volt. Önmagában ez a többletigény is oka, hogy ma a jogászok iránt megnőtt a kereslet, megnőtt a diploma piaci értéke, vonzó a pálya. További minőségi és mennyiségi igényeket fog tá­ masztani külkapcsolataink növekedése. Ám ezek az igények előbb-utóbb kielégíttetnek, a pálya telítődik, kialakul a verseny, és akik a mai kereslet lát­ tán indulnak a diploma megszerzéséért, egy évtized múltán csalódhatnak isi Felvilágosító és tájékoztató munka kérdése annak tudatosítása, hogy ez a helyzet bekövetkezhet, hogy nem minden jogásznak lesz tíz év múlva jól menő ügyvédi irodája, banki állása, sőt, a bírói vagy igazgatási életpá­ lyára sem jelent a diploma ígérvényt! Emellett a társadalom még igényli, igényelheti a jogi műveltséget, egyszerűen a polgári közélet, a társadalmi élet, a politika szempontjából. Jó lenne a jogállamban minél több jogot és politikát értő, értelmezni tudó művelt polgár. Jó lenne jelenlétük a sajtó, az irodalom, a média, a helyi és országos közélet minden területén. Am nem elsősorban erre a szükségletre, ennek kielégítésére készülnek a jogi tanul­ mányok iránt érdeklődő, érettségizett és diplomás diákjaink. Mégsem lehet egyszerűen tervgazdasági módszerekkel, bizonytalan számítások alap­ ján meghatározni, hány jogász számára nyitjuk meg a felsőoktatás kapuit. A várható piaci lehetőségeket tudatosítani kell, de azok számára, akik vál­ lalják a verseny kockázatát, meg kell adni a feltételek alapján mindenki számára nyitva álló művelődés lehetőségét. A numerus clausus a felsőokta­ tásban nem alkotmányos! Ha alkotmányosan nem lehet cél a jogi oktatás szűkítése, nem cél az a jogállam szempontjából sem. Egyelőre kellenek az új tudással felvértezett jo­ gászok. Am nem kétséges, hogy mind oktatásunk, mind vizsgarendszerünk javítható, reformálható. A kormány ilyen irányú terveivel alapjában egyet kell értenünk. Azonban egyeztetni kell a kormány elvárásait és céljait - me­ lyek mozgatója ma nagy mértékben financiális és bürokratikus, uniformizáló elképzelések sora —a felsőoktatás valódi szükségleteivel és lehetőségeivel: a felsőoktatás autonómiája azt jelenti, hogy a tanítás és a kutatás is szabad, s tudományos kérdésekben tudományos fórumoknak, szakmai elvárásokban szakmai fórumoknak kell megadni a döntés lehetőségét (a mi szakmánkban, mely elsősorban a gyakorlat számára képez utánpótlást, ez azt jelenti, hogy az egyetemi tantervek, tanmenet kialakításában és a szakvizsgarendszer fejlesz­ tésében szót kell adni a szakmai fórumoknak. Ilyen szempontból üdvözöl­ nünk kell például a jogászszövetség kezdeményezéseit). 122 �A KAR KEZDETEI Az oktatás reformja során végleg le kell számolni azzal az elképzeléssel, hogy a végzett jogásztól megkívánható a teljes, hatályos pozitív joganyag is­ merete. A iura novit curia valójában sohasem vélelem, hanem mindig fikció volt, de mára a lehetetlenség világába került, ad impossibile - pedig - nemo tenetur, még a joghallgató sem kötelezhető lehetetlenre. A túlfeszített köve­ telmények rendszere egy időn túl visszájára fordul, mert óhatatlanul önké­ nyessé válik, mi fogadható el mégis, a kívánt szinttől eleve elmaradva. Indokolatlan e követelményhez ragaszkodni már csak azért is, mert ha nem is tudjuk teljesen bizonyosan megmondani, mire lesz a holnap jogászá­ nak szüksége, azt biztosan tudjuk, hogy sem az itthoni, sem az európai, szupranacionális normatömeg jó részére nem lesz, hisz állandóan változik az is. A holnap jogászát egyrészt arra kell képeznünk, hogy ebben az alakító munkában részt tudjon venni, másrészt arra, hogy a változásokat meg tudja ragadni. Elengedhetetlen lesz végül bizonyos specializálódás a jogi pályán mozgók mindenike számára. Ez megkérdőjelezi az egységes diploma és egysé­ ges szakvizsga fenntartásának szükségességét, a szakosodásnak a tanulmá­ nyok valamely fokától kezdődő lehetővé tételét indokolja. Minél kevesebb olyan anyaggal kell a hallgatót terhelni, amelynek bizonyosan nem veszi hasznát (ennek hangsúlyozásakor távol áll tőlem, hogy vitassam az egyetemi tanulmányok olyan elméleti alapjainak jogosságát, melyek közvetlen gya­ korlati haszna nem, vagy csak nehezen igazolható). A szakosodás véleményem szerint megkezdhető már az egyetemi tanul­ mányok alatt. A 10 féléves tanmenetben - amely megfelelő finanszírozási és vizsgakövetkezmények kidolgozásával véleményem szerint is tömöríthető 8-9 félévre, de nyújtható 11-12-re is - mintegy 4200 hasznosítható óra áll az oktatás rendelkezésére, ez növelhető mintegy 4500 órára. Ebből az erősebb elméleti-történeti megalapozás mellett ma juthat idő olyan kisegítő ismere­ tek szerzésére, amelyeket régen a középiskola nyújtott. (Itt nyelv, kommuni­ káció, informatika, de akár filozófia, logika, ismeretelmélet és etika tanítá­ sára gondolok.) Minderre az órakeretből 25-30% elegendő, az alapozást segítő rész idővel feleslegessé is válhat, vagy előkészítő szakaszba kerülhet. További 50% juthat a klasszikus jogi tárgyak maradandó elveinek elsajátítá­ sára, a hatályos jog példáján keresztül (de nem annak bemagoltatására), és mintegy 20% felhasználható a szakosodás tudatos megalapozására. Indokolt lenne figyelni a szakmai felkészülés átjárhatóságára, más helyen végzett tanulmányok elfogadására, külföldi ösztöndíjas tanulmányok konvertálására. Indokolt a vizsgák letételének középiskolás rendszerét felol­ dani, és a sikertelen záróvizsgák pótlását későbbi tanulmányi szakaszban is engedélyezni, évismétlés helyett. Ez egyrészt oldja a kegyelem-vizsgák esé­ lyét, másrészt időnyereséget is jelenthet. A sorozatos vizsgahalasztást lehet anyagilag is szankcionálni, de mérőszempont lehet a gyengébb hallgatók eltanácsolásához is. A tanulmányok anyagi terheire nézvést abból kell kiindulnunk, hogy a felsőoktatás autonómiájának feltétele a kiszámítható finanszírozás. Az állam 123 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE az előző rendszerben elvonta a felsőoktatás vagyonát, és a finanszírozást állami feladattá tette (megszüntetve az autonómiát is). A vagyont úgy visszaadni, hogy abból a felsőoktatás folyamatossága biztosítható legyen, egyelőre az állam nem tudja (?!), így a folyamatos működtetés költségének fedezése állami feladat. Lehet, hogy van a felsőoktatás szervezetének elavult része (kivált az állam által kifejlesztett bürokratikus apparátus), de az éssze­ rűsítésnek az oktatási minőség és befogadóképesség növelése legyen a célja, ne csupán költségmegtakarítás! A felsőoktatás máris gyengén van finanszí­ rozva, és ez jelentős erőket von el az oktatástól, más kereső tevékenységek felé. Üdvözlendő, ha a gyakorlat és az oktatás között van kapcsolat, ha a gya­ korlat elitje oktatási feladatot vállal, kivált pályája második szakaszában. De tűrhetetlen az, hogy az oktató megszerzett képességét gyakorlati haszonba konvertálja, hogy ne legyen ideje hallgatóival foglalkozni, oktatói kínálatát színesebbé, gazdagabbá tenni, mert másképp nem tud megélni. Az egyetemi belső finanszírozási rend reformját keresni, a tényleges és minőségi oktatói munkát honorálni kell, a fő- és a mellékfoglalkozású oktatóét is. Meg kell teremteni a lelkiismeretes oktatómunka ellenőrzésének rendszerét az egye­ temi autonómián belül. De ehhez az egyetemeknek a szükséges és elosztható anyagi eszközökkel és tartalékokkal kell rendelkezniük. A szakosítás szükségszerűsége egyrészt felveti ötletként a ma egységes jogászképzésben a többféle - jogi, államtudományi, állam- és jogtudományidiploma visszahozatalát, másrészt egy harmadik, gazdasági, esetleg egy negyedik, fakultatív nemzetközi szakosodás diplomában megjelenített válto­ zatának lehetővé tételét. Ugyancsak indokolt lehet az egységes szakvizsga­ rendszer többszínűvé tétele, vagy annak szakonkénti kiegészítő teljesítmény­ hez való kötése is. Mindenesetre a jogi tanulmányok minden fokán bizonyos versenyhelyzetet kellene teremteni, azaz a szabaddá vagy szabadabbá tett indulás után mód legyen eltanácsolni, kiejteni vagy megállítani a pályára alkalmatlanokat: ne minden felvett hallgatónak kelljen végeznie, ne minden ügyvédjelölt legyen eleve ügyvéddé, ne minden fogalmazó előbb-utóbb bíróvá! Jogászok kellenek a jogállamban, de csakis jó jogászok kellenek! Építsük együtt a magunk és a jövő számára mindannyiunk egyetemét! Dr. Zlinszky János egyetemi tanár, a PPKE-JÁK dékánja Reményünkben azonban csalódnunk kellett. Az új miniszter kénytelen-kel­ letlen folytatta az integrációs tervek megvalósítását, hisz időközben az erre folyósított Európai Uniós pénzt az ország elköltötte. A megvalósítás alkot­ mányossága tárgyában többször is kikérték személyes véleményemet, ám abból nem m inden m ent át a minisztérium szűrőjén. Közben pedig a felvéte- 124 �A KAR KEZDETEI li, a rangsor és a tandíj ügyében (az első képzés ingyenességéről) folyamatos vitáink voltak a minisztériummal, még ha ezek udvarias hangnemben bo­ nyolódtak is. Eszrevételeztük, gyakorlatilag ugyancsak eredménytelenül, az oktatási biztos intézményének bevezetését: sajnos, azzal kapcsolatos aggodalmaim azóta jórészt indokoltnak bizonyultak. Aztán megjelent az új rendelet a felvételik rendjéről, sem a törvény elő­ írását, sem az intézményi autonómiát, de az Alkotmánybíróság megjegyzé­ seit sem véve számításba. Mind az Igazságügyi Minisztériumnak, mind az Oktatási Minisztériumnak észrevételeztem az ellentmondásokat. A kari au­ tonómia is újra sajtótéma lett 2000-ben. Minthogy a minisztériumok nem fogadták el a felvételi ügyében tiltakozásunkat, végül is újra az Alkotmánybírósághoz kellett fordulni - eredmény még máig sincs. 2002-ben új kormány került hatalomra, és Magyar Bálint miniszter most már teljes lendülettel fogott neki felsőoktatási elgondolásai megvalósításának - az Alkotmányt figyelmen kívül hagyva, a törvényt kívánta gyökeresen átalakítani. A sajtóban is hangot adtam aggályaimnak, s az államelnöknek is javasoltam a törvény Alkotmánybíróság elé vitelét - ez meg is történt. * * * Néha elgondolkodom azon, hogy vajon valóban jó és jövőbe mutató, előre vivő ügyért harcolok? Avagy tényleg lejárt az autonóm egyetemek, a szaba­ don és lelkiismeretük parancsa szerint hivatásukat gyakorló tudósok kora, s nem illik a modern időkbe az a - számos más Alkotmányban és nemzetközi egyezményben is rögzített - tétel, mely szerint a tudósnak joga kutatni, taní­ tani, szabad véleményét, meggyőződését hirdetni, s a kutatás, oktatás rend­ jét meghatározni, a művelődni vágyónak pedig joga megválasztani, mit, hol, kitől kíván tanulni, miben akar kiművelődni, s az állam szolgáltatni tartozik e jogok gyakorlásának keretét, úgy, hogy mindezek szabadságába nem szól bele? Csak piacot szolgál ki az állam, avagy kultúrát, ezáltal értékeket is? S elfeled­ hetjük-e, hogy a szolgálat a másik javának, érdekének szem előtt tartását jelenti? S hogy a másik legnagyobb értéke éppen emberi méltóságából adódó szabadsága, szabaddá pedig az igazság tesz? 125 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Vívódom ilyen gondolatokkal, hiszen még a szolgáló Egyház is - ugyan­ ezen gondolatkörből kiindulva, s ugyanúgy az ember méltóságát, Isten ké­ pére teremtettségét hirdetve - a gyakorlatban cselekvésével, aggodalmai­ val, pillanatnyi érdekek mérlegelése során olykor enged ezen általa is elis­ m ert és hangsúlyozott elvekből. Természetesen lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy Alkotmányunk vonat­ kozó szakaszai időszerűtlenek. De abban biztos vagyok, hogy számomra, a jogász számára, a hivatásomra tett esküm és lelkiismeretem parancsa szerint egyaránt kötelező az Alkotmány mindaddig, míg meg nem változtatják. És ahol már felszámolták az egyetem hordozta értékeket, az eredmény nem győz meg, inkább elriaszt! Ratio és fides egyaránt arra indít: ne adjam fel a harcot, mert jó célért folyik. 126 �Megváltoztatni a világot Beszélgetések a kar egykori és mai vezetőivel, tanáraival és diákjaival �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Erdő Péter �Az igazságot érdemes megismerni B eszélg etés D r . E r d ő P é t e r r e l * - Bíboros úr, hogyan körvonalazódott a rendszerváltozás környékén az, hogy hamarosan lehetségessé válik egyházi fenntartású oktatási intézmények indítása1 - Mögöttünk volt - az egész régióban - egy majdnem fél évszázados időszak, amikor a keresztény hit és a „hivatalos”, államilag támogatott kultúra, felsőoktatás, tudományos élet nagyon szigorúan nem csak, hogy el volt választva egymástól, hanem egyenesen szakadék feszült köztük. A hit gondo­ latai, logikája, ismeretanyaga is ki volt rekesztve bizonyos területekről, pél­ dául a világi tudományokat oktató egyetemekről. Magyarországon még sze­ rencsének mondhatjuk, hogy legalább a hittudományi felsőoktatásnak maradtak fenn egyetemi szintű intézményei a kommunista évtizedekben. Ilyen volt a hajdani „nagy” Pázmányról maradt Hittudományi Kar, amelyet valóban Pázmány Péter alapított, és amely Hittudományi Akadémia néven működhetett tovább a központi szeminárium épületében. Ez az államilag fakultási jogúnak elismert intézmény a szocialista időszakban is adott ki dok­ torátusokat. A nyolcvanas években - nem csak történelmi nosztalgiából - a professzorok arra a gondolatra jutottak, hogy ez az akadémia vegye föl Páz­ mány Péter nevét. Ehhez az akkori hatóságok hozzájárultak. Azután eljött 1989, készülőben volt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyhá­ zakról szóló törvény. Ekkor már látni lehetett azt, hogy az egyházaknak elis­ mert joguk lesz arra, hogy az oktatás, nevelés, kultúra, sport, szociális tévé- * Bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora (1998-2003) 129 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kenység, egészségügy területén intézményeket hozzanak létre, és tartsanak fenn. De nemcsak a jogot helyezte kilátásba ez a törvénytervezet, hanem azt is garantálta, hogy ezen intézményeknek az ugyanolyan jellegű állami intéz­ ményekkel egyező mértékű állami finanszírozásban lesz részük. Erre szüksé­ gük is volt, mert a vallásszabadság alapvető joga nem érvényesülhetett más­ képpen, hiszen nem adták vissza azokat az anyagi alapokat, amelyekből haj­ dan az egyházak intézményei működtek, tehát kellett valamiféle garancia a működésük biztosítására. Persze előre lehetett látni azt, hogy a nagy szabadság nekünk nagy próbatétel is lesz, mert tudtuk, hogy szükség van keresztény szel­ lemű nevelésre, oktatásra, szükség van arra is, hogy újra kezdjük a párbeszé­ det a kultúra, a tudomány világával, és újra elkezdjük megszervezni saját jelenlétünket a társadalom nagy nyilvánossága előtt. Ehhez a tömegtájékozta­ táson túl a felsőoktatásra is szükség volt. - Hogyan lehetett ezt megszervezni? - Az 1989. október 23-án módosított Alkotmány és az egyházak „Magna Chartájának” tekinthető 1990. évi IV. törvény alapján Magyarország olyan elválasztási modellt vezetett be, modern, az európai kívánalmaknak, elvárá­ soknak megfelelő formában, amely szerint az állami iskolák intézményesen nem köteleződhetnek el egyfajta világnézet mellett. Ez nagy szó, gondoljunk arra, hogy korábban kivétel nélkül a marxizmus-leninizmus mellett voltak elkötelezve. Ez persze azt is jelentette, hogy ha valahol mi az oktatás, neve­ lés keretében a katolikus hitet akarjuk zsinórmértékké tenni, akkor ez való­ színűleg nem állami intézményekben fog történni. Természetesen már 1988-89 fordulójától újra és újra szóba került, hogy nem lehetne-e vajon az egykori Hittudományi Kart az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez vissza­ kapcsolni? De az em lített jogszabályi háttér miatt egyértelmű volt, hogy Magyarországon nem lehet a német megoldást választani, hanem valami másban kell gondolkodni. Európa számos országában, Amerikában, és más­ hol is a katolikus intézmények, hittudományi karok nem az állami egyete­ mek keretei között működnek, tehát kézenfekvő volt a megoldás, hogy nálunk is katolikus egyetemre van szükség. Hogyan? 1990 áprilisában módosult a közoktatási törvény, mely új változatában lehetővé tette, hogy 130 �DR. ERDŐ PÉTER egyházak is alapítsanak oktatási intézményeket, akár egyetemet is. Ugyan­ ekkor számos más civil kezdeményezés is elindult egyetemek alapítására, szóval megindult egyfajta társadalmi érlelődés. Egyes városokban, különö­ sen ott, ahol már a szocialista időszak előtt is voltak katolikus egyetemalapí­ tási tervek - tehát Egerben és Esztergomban - , jelentős számú elkötelezett világi ember összefogott, és megpróbáltak előkészületeket tenni egy katoli­ kus egyetem létrehozására. Közben újra meg újra felmerült a terv - az előb­ biek alapján nem teljesen reális igényként -, hogy a teológiai kar kerüljön vissza az ELTE-re. Ehhez természetesen a Szentszék véleményét is ki kellett kérni, amit annak idején a püspökök meg is tettek. A Szentszék nem válaszolt rá pozitívan, úgy tekintették, hogy a legkedvezőbb, ha a katolikus egyetem keretében valósul meg az a párbeszéd, ami a hit és a kultúra, a hit és a tudo­ mány között szükséges. Ennek a munkának lett azután az eredménye még 1990 tavaszán a katolikus egyetemi alapítvány létrehozása és bejegyeztetése. Az alapítók között nagyon sok olyan értelmiségi gyűlt össze, akiket lelkesített a gondolat, hogy egy katolikus szellemű egyetemet lehet létrehozni. Termé­ szetesen jogilag sokkal könnyebb volt egy meglevő egyetemet bővíteni, m int újat alapítani, és a Hittudományi Akadémiát az 1990-es új törvény már az egyetemek között, mint hittudományi egyetemet sorolta fel. Tehát volt egy Pázmány Péterről elnevezett, államilag elismert, egyetemi rangú intézmény, amely azonban addig csak teológiával foglalkozott, ezt kellett bővíteni. - Milyen elképzelések születtek a bővítésre? -Term észetesen több fakultásra gondoltak a tervezők, többféle tervezet is készült, és a helyet is nagyon keresték. Akkor még nem létezett az egyházi ingatlanokról szóló törvény. Az alapítók valóban felelős világiak módjára gondolkozván - én is nagyon buzdítottam őket ebben az irányban - nem azt kérték, hogy adjanak nekünk például volt szerzetesi épületeket, hiszen sze­ gény szerzetesrendeknek se volt akkor még hol újrakezdeni a közösségi éle­ tüket, hanem hogy nézzük meg, mit lehetne szerezni, ami nem terheli meg ezt a - még le nem zárt - kérdést az egyházi ingatlanokról. így kerültek elő­ térbe a szovjet laktanyák. Ekkor kaptunk kormányhatározattal egy szovjet laktanyát, ez Piliscsabán volt, ahol később helyet is talált az egyetem egyik 131 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kara, az első, amelyik világi tudományokat oktatott. 1992-re Seregély István érsek úr, a püspöki kar elnökének hathatós támogatásával született egy püs­ pöki kari határozat, amely a katolikus egyetem létrehozását m ondta ki, ehhez előtte természetesen kikérték az Apostoli Szentszék hozzájárulását. Ezután a magyar állam is elismerte az egyetemet, és - először ideiglenes he­ lyen, Budapesten, a Ménesi út 27-ben —elkezdődött az oktatás, ahol akkor bölcsészképzés volt. 1994-re a piliscsabai laktanya helyrehozatala, átépítése elérte azt a szintet, hogy a bölcsészkar ősszel már ott kezdhette meg a tan­ évet. Hatalmas esemény volt, az összegyűlt ünneplők nem fértek be egyet­ len helyiségbe sem, a szabadban tartottuk az évnyitót. Ezután a Ménesi úti épület lett az ideiglenes otthona az alakuló jogi karnak. - Hogyan indult az újabb kar szervezése? - Az egyetem m ár dolgozó tanárai az esztergomi főegyházmegyei zsina­ ton, 1994 nyarán különös intenzitással kezdtek el tárgyalni arról jogászpro­ fesszorokkal - élükön Zlinszky Jánossal —, hogy jogi karra is szükség volna a katolikus egyetemen. Miért is? Elsősorban azért, mert a jogászképzésben is fontos az, hogy milyen szellemben viszonyulunk a tételes joghoz, milyen fe­ lelősséggel kezeljük, és miként alkalmazzuk a jogszabályokat. Tehát egy új jogászgenerációt szeretett volna m indenki kinevelni. Össze is jö tt egy szer­ vezőbizottság, Paskai László bíboros úrhoz is elmentek a szervezők, aki báto­ rította őket, sőt felajánlotta, hogy Esztergomban a volt nagyszemináriumi épületet használhatnák a kar székházaként. Az persze romos volt, és nem is volt miből helyrehozni. Úgyhogy később a jogászoktatás szintén a Ménesi úti, ideiglenes helyen indult meg. A jogi kar szervezésében magam is részt vettem, így belülről láthattam , hogy milyen szempontok vezették az alapító­ kat, pontosabban a szervezőket, hiszen az alapító megint csak a püspöki kar, majd a magyar parlam ent volt. - Hogyan sikerült az elképzeléseknek megfelelő tanári gárda összegyűjtése? - Nagy nehézséget jelentett a tantestület kialakítása, ez persze termé­ szetes, hiszen a korábbi időkben a vezető jogászok esetében nem volt éppen 132 �DR. ERDŐ PÉTER kényelmes dolog hívő katolikusnak lenni, nem is könnyen juthatott felelős­ ségteljes beosztásba az, aki ezt megvallotta magáról. De voltak azért olyan tudósok, akik - ha nem is végig oktatóként m űködtek az előző évtizedek­ ben, de - mesterei voltak a szakmának, és vállalkoztak arra, hogy bekapcso­ lódnak az egyetemi oktatásba. Voltak olyanok is, akik külföldről tértek haza, esetleg már nem fiatalon, de mégis készen arra, hogy oktatói legyenek az új fakultásnak, vagy akik a gyakorlati életből léptek be az oktatásba, ta­ nácsvezető bírók, híres, sikeres ügyvédek is. Ezen tényezők együttesen alakították ki a tanári kart, amely így nagyon heterogén. A diákság is sokfelől érkezett, nem mindenki hívő katolikus kör­ nyezetből, de azért fokozatosan, ahogy az évek telnek, azt hiszem, ebben is van egyfajta előrelépés. N őtt a választék, azóta a Károli Gáspár Református Egyetemnek is alakult jogi kara, csökkent - sajnos - az egyetemi és főiskolai oktatásban résztvevő generáció létszáma, ugyanakkor az oktatási helyek száma növekedett, tehát könnyebb bejutni az egyetemre, éppen ezért job­ ban lehet válogatni közöttük. Akinek pedig a katolikus identitás vonzó, az inkább hozzánk jön. Azt hiszem, hogy a katolikus szellemű emberek találko­ zása ezen az egyetemen remélhető. Sok m inősített oktatóra van szükség, sok az intézmény, de kevés a tudo­ mányos fokozattal rendelkező ember, és az a kevés ember jár az ország m in­ den pontjára, tanítja a különböző tantárgyakat, tehát még ha híres, elismert oktatót kapunk is valamilyen tárgyra, kérdés, hogy a tanórán kívül tud-e foglalkozni a hallgatósággal. Ha nem, akkor az olykor éppen a lényeget, a szellemi megalapozást nehezíti. Azok a professzoraink, akik részt vettek a szervezőmunkában, mind ennek megfelelően gondolkodtak. Sok jó példát lehetne mondani, többek között Lábady Tamás esetét említhetném, aki nagy szeretetnek örvend a diákok között, és a magyar magánjog klasszikus tankönyvét írta meg. Büszkeséggel említhetem, hogy a Magyar Köztársaság elnökét immár két ízben is - kis túlzással - a jogi kar „adta”. Mádl Ferenc a doktori tanácsunk elnöke volt, Sólyom László pedig szintén a Pázmányon tanított. Kiváló emberek vettek részt ebben a munkában, világosan látszott a szakmai szimpóziumokon is, hogy bár nem mindenki gondolkozik ugyan­ úgy, akár még alapvető dolgokról sem, de az is nagy érték, ha a felmerülő kérdéseket civilizáltan meg tudjuk egymás között vitatni. Azt hiszem, hogy 133 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ebben a tekintetben is sokszor jó volt Pázmányosnak lenni, hiszen ezt is meg kell tanulnia az embernek, hogy a különböző vélemények kulturáltan és építő módon hogyan találkozzanak egymással. , - Hogyan érvényesül a katolikus egyház vezetésének a befolyása az egyetem mindennapjaiban, milyen a kapcsolat a Pázmány és a Vatikán között? —A katolikus egyetemeknek létezik egy világszövetsége, ezen belül van egy európai szövetsége. Éppen a kilencvenes évek végén lehettem részese annak, hogy csatlakoztunk, immár teljes jogú tagként ehhez a két szövet­ séghez, és attól kezdve bekapcsolódtunk működésükbe. Azok a katolikus egyetemek igazán sikeresek, azoknak vannak bőven diákjai is, amelyek ka­ tolikus identitásukat világosan, nyíltan vállalják. Amelyek azt mondják, hogy nem akarnak nagyon föltűnni azzal, hogy ők katolikusok - elsősorban az Egyesült Államokról beszélek - , nyugodtan lehetnek magánegyetemek, amelyek szabadon működnek és senkinek az elveit nem sértik, de ha a kato­ likus identitás nincs meg bennük egyértelműen, akkor nincs olyan rangjuk, nincs irántuk olyan nagy érdeklődés, m int a valóban, ténylegesen katolikus egyetemek iránt. - A magyar Katolikus Egyház hogyan érvényesíti akaratát az egyetem műkődésében? —A magyar állami jog szerint a püspöki kar az egyetem fenntartója. Ez azt jelenti, hogy például a jelentősebb kinevezések esetében maga a konfe­ rencia dönt, a szabályzatok esetében szintén, olykor a konferencia elnöke, az egyetem nagykancellárja az, aki jóváhagyja azokat. A legfontosabb sza­ bályzatokat maga az Apostoli Szentszék hagyja jóvá. A püspöki konferenci­ ának nagyon sokat köszönhet az egyetem, elsősorban a legitimitását. A Szentszék 1999-ben pápai alapításúvá tette az egyetemet, ez hallat­ lan erőt ad, azzal jár, hogy a világon mindenki tudja, hogy milyen elvek, szabályok szerint működik, és ez az intézményes kapcsolatoknak, egyenér­ tékűségnek, partnerségnek az alapja. A Szentszék által m egkövetelt szabá­ lyok számunkra egyébként nem tű ntek szorongatónak, inkább egy vezér­ 134 �DR. ERDŐ PÉTER fonalat jelentettek, hogy milyen irányba, milyen jelleggel fejlesszük egyetemünket. Jó partneri kapcsolatunk alakult ki a milánói, a leuveni katolikus egye­ temmel is, ahol persze a katolicizmuson kisebb a hangsúly, de említhetném Németországban Eichstättet, számos spanyol, francia intézményt, tenge­ rentúlikat is akár. Csak a katolikus egyetemek közül legalább 30-40 olyan egyetem van, amellyel gyakorlati tartalommal rendelkező együttműködési szerződést kötöttünk. A püspöki kar szerepe konkrét anyagi támogatásban is megmutatko­ zott. Az alapítástól kezdve 2001—2002-ig, amíg a piliscsabai campus kialakí­ tása zajlott, a Hittudományi Kar önálló székházát sikerült kialakítani, illetve a jogi kar épületeinek a felújítása folyt, azt az évi állami pénzkeretet, amit a Katolikus Egyház a rossz állapotban visszakapott épületek rendbe hozására évente kapott, legalább egyharmad részben az egyetemre fordította. Sok-sok templom, kolostor és más hasznos épület hátrasorolásával előnyt biztosított ennek a beruházásnak. Ugyanakkor a katolikus egyetem nem lehet deficites, tehát arra nem szorul és nem szorulhat, hogy a püspöki kon­ ferencia a hitéleti pénzeszközökből, vagy a hívők gyűjtéseiből tartsa fenn és működtesse. Ez lehetetlen is volna, hiszen egy nyolcezres hallgatói létszám­ mal rendelkező egyetemet ezekből nem is lehetne fönntartani. - Bíboros úr mit tart Gál Ferenc, a Pázmány első rektorának tevékenységé­ ben a leginkább kiemelendőnek? - Gál Ferenc rektor urat kispap koromtól ismertem és tiszteltem, tan í­ tott dogmatikára is. Amikor a katolikus egyetemi alapítvány létrejött, keres­ tük a kapcsolatot az alapítvány nevében egyrészt a püspöki karral, másrészt azokkal a professzorokkal, akik hajlandók voltak támogatni, felkarolni ezt a gondolatot. Én magam akkor a Hittudományi Kar legfiatalabb professzora voltam. Közben lassacskán kialakult a katolikus egyetem gondolata, és ekkor fölmerült a kérdés, hogy ki legyen a rektor. Magam is javasoltam, de többen is gondoltak rá, hogy Gál Ferencet kérjük föl, aki akkor már nyugal­ mazott professzor volt. Néhányan közülünk elmentek hozzá és megkérték, hogy vállalja el ezt a feladatot, és ő őszintén, örömmel és szeretettel igent 135 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mondott. Tudta, hogy a Szentszék szándéka és kívánsága az, hogy ez az egye­ tem létrejöjjön, és merte vállalni azt a nagy nehézséget, amit az egyetem megszervezése jelentett. Lelkesedése és a szeretete az, ami felejthetetlenné teszi, mint rektort. Nagyon érzékeny volt a szociális kérdések iránt. Észre­ vette azt, hogy vannak diákok, például határon túli magyarok, akik egysze­ rűen nem tudják fizetni a költségeiket, még akkor sem, ha nem fizetnek tan ­ díjat. Nekik a saját pénzéből adott, éveken keresztül nem vett föl fizetést, abból támogatták az ilyen diákokat. О mindig példakép és legenda lesz az egyetem számára. - Az: Ön rektori időszakából mire a legbüszkébb1 - Amikor 1998 tavaszán átvettem a rektorságot, elsődleges feladataim közé tartozott, hogy megszervezzem a rektori hivatalt. A jogi keretek tisztá­ zása, erősítése is a legsürgősebb teendők közé volt sorolható, de m ondhat­ nám az egyetemi tanács munkájának a megerősítését, az adminisztráció megszervezését, az egyes tisztségviselők szabályzat szerinti jogköre és a tény­ leges munkájuk közötti harmónia megteremtését is. Ezek nagyon sürgető feladatok voltak, különösen azért, m ert a hivatal átvétele után néhány hónappal az egész intézmény akkreditációjára került sor, 96 kötetet kellett összeállítani, és kisbusszal bevinni a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. Ez rendkívül nagy és intenzív munka volt, amelyben az egyetem minden okta­ tója részt vett. Ezek után fel kellett újítani az egyetem központi székhá­ zát - hiszen a jogi kar központi épülete egyúttal a rektori hivatal épülete is a Szentkirályi utcában, s közben a m unkaterület tőszomszédságában még dolgozni is kellett. 1999-ben kerülhetett sor a pápai alapító levél kiadására. Ennek a meg­ felelő kérvényezése, a szabályzatok átírása olyan kritériumok szerint, ame­ lyek a pápai alapításhoz szükségesek voltak, szintén feladataim közé tarto­ zott. Kevesen tudják, de az egyetem alapszabályának egyetlen hiteles szöve­ ge olasz nyelvű, amelyet a kongregációhoz adtunk be, a magyar fordítás csak a megértést segítő eszköz. A továbbiakban is nagy szervezőmunkát kívánt az új informatikai fakultás megindítása. Közben a piliscsabai campus építése folytatódott, nagy ünnepségnek lehettünk résztvevői, amikor fölavathattuk 136 �DR. ERDŐ PÉTER a Stephaneumot, a központi nagy épületet, amely Makovecz Imre művésze' tét dicséri, és amely azóta is látványosságszámba megy. —Bíboros úr fájó szívvel hagyta ott az egyetemet1 - Aki szeret tanítani, annak fáj érte a szíve, ha abba kell hagynia. A rek­ tori posztot is fájó szívvel hagytam ott, de még fájóbb szívvel a katedrát. A kánonjogot nagyon szerettem tanítani, és úgy érzem, hogy akadtak olyan fi­ atalok, akik ezt, az egyébként nagyon száraz hírben álló tantárgyat megsze­ rették. Létrejött egy - egyházi értelemben - kánonjogi fakultás is, amely a magyar jog szerint posztgraduális intézet, de amelynek elvégzésével állami­ lag elismert doktorátust lehet szerezni. A világi jogászképzést is erőteljesen kiegészíti ez: aki akar többet, esetleg fölvesz néhány órát a kánonjogi intézet programjából is, és aki akar, fokozatot is szerezhet belőle. - Szüksége van a magyar társadalomnak a Pázmányon történő jogászképzésre! - Világosan látszik, hogy a jogásztársadalomnak arra az emberi maga­ tartásra van nagy szüksége, amit egy hívő katolikus tud képviselni a joggya­ korlatban és a jogalkotásban. Ugyanakkor az is világos volt, hogy a magyar jogászképzésnek a negyvenes évektől a kilencvenes évekig terjedő időszaká­ ban bizonyos szakterületeken elég gyönge volt a minősége. A római jogot vagy a középkori európai jogtörténetet is eleinte igen vázlatosan, vagy egy­ általán nem oktatták, az egyházjog teljesen kimaradt - és nem is csak az Egyház belső joga fontos itt, hiszen az nem az állami jogrend része, hanem inkább az általános jogi kultúrához tartozik - , de kimaradt az egyházakkal, a vallással, a vallásszabadsággal foglalkozó állami jogszabályok anyaga is. Ennek részben az volt az oka, hogy a korábbi időben ez a terület nem volt részletesen törvényekkel szabályozva, sokkal inkább közigazgatási intézke­ désekkel történtek a döntések. Ilyenfajta kulturális kérdések mellett felme­ rült az is, hogy mivel Európa felé tartunk, az Európai Unió felé tart az ország, nagy szükség lesz arra, hogy a hallgatók jobban megismerjék az európai jog­ történetet, nem beszélve természetesen a minden megújuló jogi karon szűk- 137 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE séges európai uniós és nemzetközi jogi ismeretekről. Tehát volt egy tartalmi sajátosság is, ami m iatt indokoltnak látszott az új jogi kar megindítása. Ezután került sor a püspöki kar döntésére, majd az állami elismerésre. Ezek m ondhatni forradalmi évek voltak, és lázas munkával teltek, sok kényelmetlenség között. Ezeket mindenki hősiesen viselte, és a diákok is megértették, hogy itt és most valami új kezdődik, és hogy minket senki nem kényeztet el, a saját erőfeszítésünkkel kell előteremteni azt, amit ide megál­ modtunk. Persze az álmokat is tisztázni kellett, hiszen újra és újra fölmerült kérdésként, mit is jelent az, hogy katolikus egyetem. II. János Pál pápa éppen 1990 augusztusában adott ki egy apostoli rendelkezést a katolikus egyetemekről, ez az Ex corde Ecclesiae, kezdőszavai szerint „az Egyház szívé­ ből”. Ebben gyönyörűen bemutatja, hogy a hit és a tudomány, illetve a felső­ oktatás milyen nagymértékben összetartozik, hogy mennyire az Egyház szí­ véből született meg az egyetem intézménye maga is Európában, és hogy milyen fontos az, hogy a tanuló és kutató emberek egyfajta egységes képpel rendelkezzenek a világról. Ne pusztán bizonyos szakismereteket kapjanak, amit jól-rosszul elsajátítanak, hanem emberségben is gyarapodjanak, és az egész ismeretanyag olyan értékeket szolgáljon, amelyeket csak akkor tudunk magunkévá tenni, ha látjuk a terem tett világ egységét és látjuk azt, hogy a teremtett világ nem az értelmetlenségnek, a semminek van kiszolgál­ tatva, hanem ott áll mögötte maga az Alkotó. A keresztény világnézet segít­ ség a kutatásban, m ert azt a megnyugtató bizalmat adja a kutatónak, hogy végül is az egész, amivel foglalkozik, értelmes, a társadalom is értelmes, és nem csak azért, m ert bizonyos törvényszerűségeit már ismerjük, hanem azért is, mert az em ber nem a véletlen terméke, hanem „az ős-szeretet és a legfőbb okosság” hozta létre. - Végül is hogyan adtak választ a kérdésre, mit jelent a katolikus egyetem1 - Az is kérdés, m it jelent az egyetem, az egyetemesség fogalma? Ne áltassuk magunkat, a katolikus jelző történelmileg bizony azt jelentette, hogy az egész ókori világra kiterjedő. Tehát nem azt, hogy bármilyen világ­ nézet, bármilyen felfogás megfér az Egyházban, hanem hogy az földrajzi és természetfölötti értelem ben is egyetemes, univerzális, egységes. A katolikus 138 �DR. ERDŐ PÉTER alapállás persze mindig befogadó, párbeszédre törekvő, és ezt a második vatikáni zsinat óta még inkább szem előtt tartjuk. Ez azonban nem pusztán a „katolikus” névből következik. Azt hiszem, hogy ha mást nem, annyit m in­ denképpen elmondhatunk, hogy ezen a karon is valódi dialógus jött létre a világi tudományosság és a katolikus hit között. Ez pedig nagyon nagy dolog, mert azt jelenti, hogy itt lehet beszélni például arról, hogy létezik valami, amit természetjognak hívunk, egy olyan normatív rendszer, amely fölötte áll az emberi törvényhozó akaratának. Az állam sem úgy szuverén, hogy tör­ vényhozó szervei önkényesen bármit előírhatnának, hanem a terem tett világ adottságaihoz, az emberi természethez mégis csak alkalmazkodnia kell, vannak olyan alapvető erkölcsi követelmények, amelyeket a jogalkotónak is figyelembe kell vennie, és ezeket a követelményeket a jogalkalmazás során is szem előtt kell tartani. Fokozottan igaz ez a mai időkben, amikor szétesőben van az ember képe a világról, amikor a fiatal értelmiségiek szinte már nem reménykednek abban, hogy összképet tudnak kapni róla, inkább azt mondják, nem is érdemes törődni mással, mint saját előmenetelükkel, érdekeikkel. Sokszor már a tanulásban is fékező erő ez, mert azt mondják, nem érdemes tisztességesen megtanulni a dolgokat, hiszen nem ettől függ az előmenetel, a siker. Ilyen világban bátorítani kell az embereket, hogy mégis van megismerhető, megérthető összkép, az összképnek a valósághoz köze van, és érdemes az igazságot megismerni, igenis lehetséges igazság számtalan dologról, és azt az igazságot az életben használni is lehet. Ezt ma nagy meg­ győző erővel kell elmondani az embereknek, mert nem mindenki számára nyilvánvaló. Ez a katolikus egyetem fő hivatása. A cinizmus, a fáradtság, az egoizmus magatartása mindig kísértést jelent, és minél felelősebb helyen van az ember, annál nagyobb veszélyt jelentenek ezek a kísértések a közös­ ségre is. Fontos, hogy olyan emberek kerüljenek ki az egyetemről, akiknek tartásuk, és nem csak véleményük, hanem meggyőződésük is van a világról. - Reálisan nézve, megteremthető egy keresztény világnézetű jogi kar? - M inden világi tudomány művelésében fontos a világnézeti alap és a tudás integrális szemlélete. Olyan általános műveltségi tárgyak is bekerül­ tek a tananyagba a jogi karon, amelyek más karokon hiányoztak. Természe­ 139 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tes, hogy katolikus egyetemként kötelező volt számunkra az, hogy oktassuk a katolikus hitet. N em azzal az elvárással, hogy mindenki tegye is azt magá­ évá, fogadja is azt el, de azzal igen, hogy ismerjék meg, hiszen aki katolikus egyetemre jár, attól joggal várható el, hogy tudja azt, hogy mi is a katolikus hit, mi is a Katolikus Egyház. A jogászok közül is sokan megpróbálkoztak azzal, hogy elmondják, mit jelent katolikus, keresztény emberként jogot alkotni, művelni. A jogászi etikának is sajátosan keresztény szemléletű összefoglalásai születtek, Zlinszky János könyvét mindannyian ismerjük. Más munkák is készültek, külön a keresztény, katolikus hit bemutatására joghallgatók számára, a kánonjog különböző, hosszabb-rövidebb összefogla­ lásai, vagy a magyar állami egyházjog rendszerbe foglalása és egyetemi tan ­ könyvi szintű bem utatása. Fölmerült, és azóta is újra és újra téma, hogy a keresztény embernek, a keresztény jogásznak milyen társadalmi felelősséget kell vállalnia, hiszen nem pusztán egy szakmát gyakorol, és minél inkább olyan feladatkörökben dolgozik, amelyek a társadalom életére hatással vannak, annál inkább fon­ tos, hogy ezt a felelősségét át is érezze. Vannak olyan értékek, amelyek nélkül a társadalom tartósan nem m aradhat életben. Ezeknek az értékeknek egy egyetemen meg kell jelen­ niük, az oktatásban és a közösség életében is. Borzasztó nehéz meggyőzően beszélni, értő, befogadó vagy vitatkozó közönség előtt azokról az alapvető emberi értékekről, amelyekre a társadalomnak ahhoz van szüksége, hogy életben maradjon, előadást tartani az igazságosságról, az igazmondásról, a korrupcióról, a tisztességről, az élet védelméről, mint a legfontosabb kérdé­ sek egyikéről. Nagyon nagy dolog, hogy van egy hely, egy egyetem, ahol ezt meg lehet tenni. Ennél azonban sokkal nehezebb saját életünket ezekhez az értékekhez igazítani. Az igazi jó iskola nem az, amelyikben csak tanítják a jót, hanem ahol be is m utatják, hogy aszerint lehet élni. Ez borzalmasan nehéz, az egye- МО �DR. ERDŐ PÉTER tem minden karán az, talán a jogi karon, ahol az emberek fantáziája eleve hajlik a „csalafintaságra”, még egy kicsit nehezebb, mint másutt. De igazságosság nélkül, emberi igazságosság nélkül, annak bemutatása nélkül, h o ­ gyan lehet aszerint élni és dolgozni, a jogi oktatás valahol mégis csak félig lehet hatékony. Nagyon nehéz feladat ez, de egyben lehetőség is, és a Páz­ mányon muszáj, kell, kötelező, nélkülözhetetlen, létfontosságú megpróbál­ ni megvalósítani. Ha reálisan látjuk, hogy ez milyen nehéz, akkor van rá re­ mény, hogy megközelítsük. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 141 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Bándi Gyula �A sajátosságok megőrzése B eszélg etés D r . B á n d i G y u l á v a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara a Magyarországon működő hét másik jogi karhoz képest? - A jogi karok között óriási különbséget nehéz felfedezni, hiszen a jogászképzésnek vannak bizonyos alapvető hagyományai, és vannak bizonyos, jogi szabályozottság általi kötöttségei. Utóbbiak megmondják, hogy melyek azok a törzsanyagba, alapvető oktatási struktúrába tartozó kérdések, mondjuk a köz­ igazgatási jog, alkotmányjog, polgári jog, büntetőjog, amelyeket a tanrendben szerepeltetni kell. Ezen felül azonban nálunk az oktatási struktúrában sok olyan eltérő vonás fedezhető fel, amely nem található meg az egyéb jogi karo­ kéban, például a jogelméleti, jogbölcseleti, állambölcseleti képzés sajátossá­ gai, a közgazdasági képzés erőteljesebb volta, a környezetvédelmi kérdés, és természetesen a kar katolikus jellegét leginkább kifejező jogászi és keresztény etikai képzés, valamint a kánonjog. Eleinte még a hallgatók is mások voltak, most már nem annyira - sajnos. Tehát amikor a kar elindult, akkor még inkább volt mód arra, hogy egy kicsit válogassunk, nagyobb önállóságunk volt a felvételi rendszer kialakításában. Ami eddig esetleg lehetőség volt, az ezen­ túl lehet, hogy hátrány lesz. Arra gondolok, hogy a felvételi rendszerben az érettségi eredmények pontszámmá változtatásával egy erős hagyományokat őrző pannonhalmi bencés gimnázium magasabb szintet jelentő érettségije pontszámban azonosat, vagy esetleg kevesebbet ad, mint egy sokkal gyengébb * Egyetemi tanár, dékán (2003—), a Környezet- és Versenyjogi Tanszék vezetője (1997-) 143 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE iskola érettségije, ahol könnyebben lehet jobb eredményt elérni. Baljós sejtésem tehát, hogy az ilyesfajta sajátosságok eltűnőben vannak. - Ön a sorban a harmadik dékán a Pázmány jogi karának élén, az első időktői kezdve az oktatói gárdához tartozik. Fel lehet-e vázolni az elmúlt 10 évre visszavetítve egy fejlődési ívet, egy olyan képet, olyan pályát, amelyet a Pázmány az elmúlt esztendőkben bejárt.? Honnan indultunk, és hol tartunk most? - Annyiban pontosítanám, hogy az oktatási pályafutásom a Pázmányon csak akkor kezdődött, amikor a tantárgyam oktatása indult, tehát csak 1998-tól kezdődően. Vannak az egyetem fiatal oktatói között sokan, akik az első évfolyamokon végeztek, és ők még tudják, hogy szétszórtan, még pince­ helyiségekben is folyt az oktatás. Ahhoz képest most m ár sokkal konszoli­ dáltabb a helyzet. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez az épület sem oktatási célokra készült, tehát ennek is megvannak a nehézségei az oktatás szempontjából, de mégis egy stabilitást biztosít. Az egyetem igyekezett az első időszakban kialakítani a már eddig is tárgyalt sajátosságokat, hogy mi legyen az, amire a kar katolikus jellege miatt nagy hangsúly helyeződik több is volt a sajátosság a jogászképzés első pár évében, m int most, ezek egy kicsit visszaszorultak azóta. Ennek nem az egyetemi vagy a kari vezetés elha­ tározása az oka, hanem a megváltozott jogszabályi körülmények. Azt is mondhatnám, hogy valójában sok tekintetben az elmúlt 10 évben egy felfutó, lelkesebb időszakot éltünk, amelyben nyilvánvalóan voltak kiemel­ kedő és kevésbé kiemelkedő események, ezt egy kicsit stabilizálódó helyzet vál­ totta föl. Most megint ott tartunk, hogy újra körülnézünk, melyek azok a terü­ letek, amelyekben ismét, egy már konszolidáltabb alapokon álló, de mégis sajá­ tos arculatot lehet kialakítani. Gondolok például a továbbképzésre, mint az egyik jó példára. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elég régóta rendelkezünk továbbképző intézettel, megpróbáljuk a folyamatos képzést ilyen értelemben biztosítani, tehát újabb és újabb ajánlatokat tenni az itt és máshol végzett jogászoknak, hogy fejlesszék tovább tudásukat. Egy másik irány, amelyben a konszolidáció lehetőséget ad a továbbfejlő­ désre, a nemzetközi kapcsolatok bővülése. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tavaly sikerült tető alá hozni a Cambridge-i egyetem jogi karával azt a megái- 144 �DR. BANDI GYULA lapodást, amelynek keretében hallgatóink a brit és az európai joggal foglak koznak a Cambridge-i egyetemmel közös képzésünkben. Ezek mind olyan utak és lehetőségek, amelyeket nagyon szeretnék a jövőben még inkább bő­ víteni, és nem kizárólag nyugat felé. —M ilyen olyan országos, illetve tágabbra tekintve európai tendenciák vannak a felsőoktatásban, amelyek a Pázmány sorsát is esetleg befolyásolják, illetve ame­ lyek - részben erről már esett szó - az egységesülés felé hatnak1 - Az elmúlt időszakban, az elmúlt két évben a társkarok dékánjaival az volt egy egyik legnagyobb feladatunk, hogy a jogászképzést kivonjuk az ún. „bolo­ gnai folyamat” hatálya alól, amely Európában egységesen kettéosztja az egye­ temi képzést 3 + 2 évre. Három év után a mi fogalmaink szerinti főiskolai diplo­ mát ad, de tovább lehet folytatni a tanulmányokat újabb két évig, és akkor kapja meg a jelölt az egyetemi diplomát. Ennek az a lényege, hogy ne tanuljon mindenki öt évig az egyetemeken, hanem el lehessen helyezkedni bizonyos helyekre már a három év után járó diplomával is. Véleményünk szerint ezt nem lehet megvalósítani a jogászképzésben, annak eltérő jellegénél fogva. Három év alatt semmilyen szinten sem lehet megtanítani a jogot a hallgatóknak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy közös erőfeszítéssel végülis megőriztük ezt a sokak szá­ mára talán konzervatív tradíciót, tehát a jogászképzés azon kevesek közé tarto­ zik, amelyek megmaradtak egységesnek. Remélem, hogy ez nem csak átmeneti győzelem, és sikerül megőrizni azt a sajátosságot, amely a jogászképzést nálunk jellemzi. A „bolognai folyamat” az én megítélésem szerint azért hoz túlzottan egysíkú oktatási rendszert, mert nem számol a nemzeti sajátosságokkal, tradíci­ ókkal, a több évszázados oktatási hagyományokkal. - Beszélünk egységes európai és országos t szinten zajló folyamatokról is. Mennyiben nehezíti meg a Pázmány szellemiségének gyakorlati megvalósítását az a tény, hogy pontosan egy ilyen európai fejlődési folyamatba, egy olykor akár szelíd erőszak vagy nyomásgyakorlás árán is egységesülő Európába kell beintegrálód­ nunk? Itt azért némi ütközés, ellentmondás van, hogyan lehetne ezt feloldani? Alább kell-e adni az eredetileg kitűzött célokból1 145 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Nem hiszem, hogy hátrányt jelentene. Tessék csak megnézni, hogy Európában rendkívül nagy tradícióval rendelkező és nagy befolyású katolikus egyetemek vannak, a kapcsolatokat, amelyeket építeni törekszünk, el­ sősorban ezekbe az irányokba szeretnénk tovább fejleszteni. Érezhető, hogy az Európai Unió is tiszteletben tartja ezt a bizonyos zsidó-keresztény múltat és a gyökereket, amelyek az európai kultúra alapjai. - Magyarországon mennyiben függ a keresztény világnézeti alapú oktatás az államtól'' Nem csak a felsőoktatásra gondolok itt, hanem a teljes iskolahálózat működtetésére. Fenyegetne valamilyen veszély ennek létét? - Elég nehéz itt az aktuálpolitikai kérdéseket teljesen megkerülni, tessék megnézni az elmúlt év költségvetési törvényéhez kapcsolódó, vagy éppen a vatikáni megállapodás esetleges revíziójáról szóló mende-mondákat. Nagy­ mértékben függ a költségvetéstől az oktatás, a katolikus oktatás és természe­ tesen a felsőoktatás is. Itt egy alapvető félreértés látszott a megítélésben azok részéről, akik az egyházi iskolák állami támogatásának csökkentését követelik. Ugyanis amikor az állam támogatja ezeket az oktatási fonnákat, a legkisebbtől a legnagyobbig, akkor nem ajándékot ad, hiszen olyan feladatot látnak el ezek az intézmények, amelyet egyébként állami oktatási intézményeknek kellene ellát­ niuk. Tehát itt természetes elvárás, hogy az állam állja a költségeket. Sajnos az Egyház nincs olyan helyzetben, hogy jelentős mértékben támogassa a tanin­ tézményeket, így az induláshoz adott jelentős támogatáson túl ma már mi sem részesülünk pótlólagos anyagi forrásokból. A hallgatói normatíva állam által biztosított részéből, valamint a bevételeinkből tartjuk fenn magunkat. De ez azt is jelenti, hogy igyekszünk az önállóságot megőrizni. - Nyolc jogi kar van Magyarországon. Szükség van-e ennyire egy tízmilliós országban? - A nyolc jogi kar léte az oktatási tárcának is a problematikus, azt kér­ dik, minek ennyi jogász, miért támogassanak ennyi képzést, és főleg, miért kellene a katolikust külön is támogatni? Lehet, hogy a jogászképzésből kike­ rült hallgatóknak most átmeneti elhelyezkedési nehézségeik vannak, de 146 �DR. BANDI GYULA azért ne tessék elfelejteni, hogy nem csak a szűkén vett, klasszikus jogászi szakmákban lehet egy jogásznak elhelyezkedni. Nem igaz az, hogy a jogá­ szok távlatilag túl sokan lennének. Persze felvethető, valóban szükséges-e egy tízmilliós országban nyolc jogi kar? Ez valószínűleg több, m int amire szükség lenne. Közöttük mi az erős középmezőnyben vagyunk. Három „fia­ tal” és öt hagyományosan ismert, már legalább 20 éve működő jogi kar van, így azt hiszem, ez nem egy rossz helyzet számunkra. Ezen lehet még javítani. Hadd büszkélkedjek egy kicsit. Szegeden rendezték meg legutóbb a jogá­ szok dékáni kollégiumát, ahová a vendéglátó meghívta a különböző klasszi­ kus jogászi szakterületek képviselőit is, beszéljenek arról, hogyan látják, milyen a frissen végzett jogászi gárda. Nagy megelégedéssel hallottam a Leg­ főbb Ügyészség személyzetisétől, hogy arányaiban - mind abszolút, mind rela­ tív értelemben - a legtöbb jogászt az ügyészség tőlünk veszi föl. Felvetődik a kérdés, hogy miért? Azt hiszem, hogy ebben benne van az a bizonyos keresz­ tény szellemiség, amelyet a mi hallgatóink jobban, vagy nagyobb arányban képviselnek. Hiszen az ügyészségnek a törvényesség biztosítását kell szolgál­ nia, bizonyos erkölcsi értékekkel együtt, ugyanakkor egy ügyésztől elvárt szi­ gorú fegyelemmel kell működnie, tehát szüksége van az ilyen megalapozott­ ságra. A bírói poszton is szigorúbb erkölcsi hozzáállás, az átlagosnál komo­ lyabb erkölcsi tartás szükséges. Azt hiszem, hogy ezt mi meg tudjuk adni. - Tud-e néhány oktatási intézmény, ezek közül kiváltképp a Pázmány jogi kara látható nyomokat hagyni a jogásztársadalomban, és ezzel együtt a társada­ lom egészében? - Biztosan igen, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Elmond­ tam az előbb, az innen kikerült hallgatókra, a végzett jogászokra nagy szük­ ség van azokon a területeken, ahol nagyobb igény van az erkölcsi rend be­ tartására. Nagyon remélem, hogy a magyar közéletben is így lesz a jövőben, és akkor ezzel arányban nyilvánvalóan a jogászok társadalmi befolyása is je­ lentősebb lehet. Még nagyon kevés a tapasztalat, az eltelt idő nem elég arra, hogy azt mondhassuk, érezhető egy „pázmányos jelenlét” a társadalomban, de meggyőződésem, hogy ez így lesz majd a jövőben. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 147 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Botos Katalin �Az elszabadult elvárások kora Besz él g e té s D r . B o t o s K a t a l in n a l * - Hogyan került annak idején kapcsolatba a Pázmány alakuló jogi karával? - A jogi kar leendő első dékánja, Zlinszky János keresett közgazdász-oktatót a karra. Elsősorban régi barátjára, ismerősére, Rabár Ferencre gondolt, aki viszont engem javasolt a Közgazdasági Intézet élére. (Rabár Ferenc volt az Antall-kormány pénzügyminisztere, jómagam pedig a helyettese.) A kar alapításkori munkálataiból így én is kivettem a részem. Az eredeti elképzelé­ sek szerint ez a kar sokkal erőteljesebben követte volna a korábbi Pázmány Péter Tudományegyetemen működő jogi karnak azt a fajta kettősségét, amely két diplomát adott ki: egyet az államtudományok és egyet a jogtudo­ mányok terén. Zlinszky János elképzelése szerint karunk hivatása lenne az, hogy jelentős számban képezzen az egyetem szellemiségének megfelelően szakembereket a közszolgálatba. Ehhez azonban gazdasági ismeretek is szük­ ségesek. Később tisztázódott, hogy a jelenlegi oktatási rendszer csak egy dip­ lomát fog továbbra is kiadni, a jog- és államtudományi diplomát. Ekkor ala­ kult ki az az elképzelés, hogy a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet erőteljesebb gazdasági képzést adjon a nálunk végzett jogászoknak, ezzel valamennyire mégis közelítve az eredeti elképzelésekhez. - Sokan panaszkodnak arra, hogy az eredeti elképzelések, amelyek egészen más perspektívába helyezték volna a jogi oktatást, mára már beleszürkültek az * Egyetemi tanár, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet vezetője (1995-) 149 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egységesítő, központi törekvésekbe. Mindez a közgazdaságtani oktatásra is igaz, vagy azért sikerült megőrizni valamit a kar ezen sajátosságából? -V alam it igen, de természetesen az úthenger elől mi sem tudtunk kitér­ ni. Időkeretek közé van szorítva a közgazdaságtan oktatása, így nem jutunk el azokig a mélységekig, ameddig szerettünk volna. Azt válaszolja erre a felvetésünkre akár a jogi képzésért felelős Magyar Akkreditációs Bizottság, akár a kar vezetése, hogy ezeket a törekvéseinket a jogi továbbképzés kere­ tében valósítsuk meg. De ha valahol az alapoktatásban nincsen kiépített oktatói bázis, akkor a továbbképzésben sem lehet kialakítani olyan szemlé­ letbeli egységet, amelyre szükség volna. Természetesen egy jogász legyen el­ sősorban jogász, de hogyan lehet jó jogász az, aki szakmájának a gazdasági vetületeit nem érti? A gazdaság másról sem szól manapság, mint jogi konst­ rukciók adás-vételéről. Az sem biztos, hogy mindenki a hagyományos jogi pályák valamelyikén helyezkedik el, és az élet minden egyes területén szük­ ség van gazdasági ismeretekre. Szerencsés lenne ezeket már a legfogéko­ nyabb egyetemi évek alatt megszerezni. Azt gondolom, minden jogásznak minimum annyit kellene tudnia a közgazdaságról, amennyit mi tanítunk, de ez már tényleg - a kényszerből lecsökkenteti - abszolút minimum. - Van-e kitörési pont ebből az uniformizálódott rendszerből? - Némi lehetőséget jelentenek m eghirdetett választható óráink, de ezek esetében megfogalmazódott a félelem, hogy esetleg elszipkázzuk velük a jogi tárgyaktól a hallgatókat. Megjegyzem, valamennyi speciális kollégiu­ m unkat a következő évek jogi tárgyainak alátámasztása céljából „tervezzük meg”. Azért így is bőven akad munkánk. Én komolyan vettem azt, hogy az egyetem valóban egyetem, tehát az oktatók és a hallgatók, az egyetem karai­ nak közössége. Ezért szorgalmaztam a karok közötti együttműködést is, annak érdekében, hogy a Pázmány Egyetemen megvalósulhasson egy többé-kevésbé egységes, a keresztény gazdasági tanítást alapul vevő közgazda­ sági oktatás. Ennek eredményeként áttanítunk a bölcsészkarra és az infor­ matikai karra is. 150 �DR. BOTOS KATALIN - A rendszerváltozás kezdetétől aktív résztvevője a magyar politikai és köz­ életnek. 1989-90-ben az egész magyar társadalmon egyfajta hurráoptimizmus lett úrrá, mindenki azt hitte, hogy most majd minden egycsapásra megváltozik. Ma már tudjuk, hogy ez csupán vágyálom volt. Melyek voltak azok a valóban megalapozott remények, amelyek végül nem váltak valóra.7 - Magam a Kádár-rendszer elleni nyílt társadalmi „mozgolódásokban” aktívan kevésbé vettem részt, passzívan azonban annál inkább. Maga az a tény, hogy az ellentmondásokra, gazdasági lehetetlenségekre felhívtam a fi­ gyelmet, olyan tevékenység volt, hogy későbbiekben az akkor végzett hall­ gatóim elmondták, mindig várták, mikor jön be a titkosrendőrség az előadó­ terembe, és mikor visznek el. Bátorságot igényelt az igazság kimondása, pedig csak a realitások, a közgazdasági tények megismertetésére töreked­ tem. A Magyarország eladósodására vonatkozó információk például több­ szörösen titkosított adatoknak minősültek, amelyeket azonban a külföldi szakirodalom mindig közölt, így onnan elolvashattam. Ezt átélve, nagy vára­ kozásokkal tekintettem a ’87-88-ban lassan változni látszó világra, és ami­ kor az események felgyorsultak, úgy éreztem, be kell kapcsolódnom az orszá­ gos politikába. Meg kell jegyeznem, hogy férjem, Botos József, egyetemünk docense az 1956-os forradalom aktív résztvevője volt, és ez a bélyeg a rend­ szerváltozásig mindkettőnket elkísért. így egészen természetes volt, hogy az alternatívák közül a nemzeti-liberális-keresztény gondolkodásúak számára afféle „gyűjtő” szerepet betöltő pártot, a Magyar Demokrata Fórumot vá­ lasztottam a politikai aktivitás számára. Ide kötöttek mind a racionális meg­ fontolások, mind az érzelmi szálak. Szerettem volna a szabad, független, de­ mokratikus magyar piacgazdaság megteremtésében segédkezni. Részt v et­ tem a Nemzeti Kerekasztal gazdasági albizottságainak tárgyalásain. így láttam, mit örökölünk a múltból, úgyhogy nagy illúzióim nem lehettek. Egy tekintetben mégis voltak: azt hittem, hogy a polgári demokrácia puszta lété­ nél fogva is nagyobb kontrollt fog jelenteni a voluntarista döntések fölött. Még nem tudtam, mennyire voluntaristává - monopolista érdekérvényesí­ tővé - tud válni a piac maga is, ha a gazdasági hatalm at egyesek ügyesen megkaparintják. Azt sem láttam eléggé tisztán, hogy kiszabadulva a szocia­ 151 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE lista tábor szorításából, egy másik rendszer „fennhatósága” alá kerülve, mennyire kényszerpályán leszünk e „szép új világ”-ban. - A politikába kerülve milyen megvalósítandó célokat tűzött ki maga elél - Elsődleges cél a valóban szociális alapú piacgazdaság kiépítése volt. Meg kellett próbálni a középosztályt megerősíteni, elkerülni a „kevés gaz­ dag-sok szegény” latin-amerikai típusú társadalmi modelljének megvalósu­ lását. Ehhez azonban határozottabb állami szerepvállalás kellett volna, de ezt az akkori idők társadalmi közvéleménye nem tűrte. M inden állami be­ avatkozásban a régi szocialista rendszer visszatérésének jeleit látták, elutasí­ tották a „szociális”-t, mert azt hitték, azonos a szocialistával. Azok kereked­ tek felül, akik az amerikai gazdasági modellt kívánták nálunk is bevezetni. O tt az elmúlt 25 év alatt nagy erőkkel tört újra előre a szabadpiaci gondol­ kodás, amit divatosan neokonzervativizmusnak hívunk. Nyugat-Európában is egyre erőteljesebb lett ez a folyamat, visszaszorítván az állam szerepét. Nálunk viszont éppen hogy az állami szerepvállalás bizonyos megerősítésére lett volna szükség, hiszen az átállást a szabadpiaci rendszerre nem lehet min­ den átmenet nélkül megvalósítani. Nem a privatizáció elhalasztására, de észszerűbb ütemezésére, átgondoltabb koncepció alapján való megvalósítá­ sára gondolok. Mégis az IMF (Nemzetközi Valuta Alap) által szorgalmazott úton indultunk el, látható, milyen sikerrel. Azóta sem alakulhatott ki a szo­ ciális piacgazdaság. - A korábbi nyílt diktatúrából a magyar gazdaság egyből átkerült az akaratát szintén hatékony nyomásgyakorlással megvalósító új gazdasági rendbe, amely a legkevésbé sincs tekintettel a mi keresztény hagyományainkra. A jogtudományban is nehéz a kereszténységet hatékonyan képviselni. Van-e erre mód a modem közgazdaságtanban1 Meg lehet- e találni egyáltalán a keresztény értékek helyét a gaz­ dasági életben 1 - Hogyne lehetne! Nekem soha, a legkisebb nehézségembe sem került megvédeni saját álláspontomat, amely szerint lehetséges keresztény közgaz­ daságtan. Persze nem attól, hogy valaki egy kitűzőt magára aggat. Egy szem­ 152 �DR. BOTOS KATALIN életet kell megvalósítani a mindennapokban. Még az amerikai rendszer sem ellentétes a szociális piacgazdság gondolatával, csak az utóbbi több és jobb annál. Az általam helyesnek tartott rendszer is a vállalkozás és a piac szabadsá' gára épül, de az ebből eredő igazságtalanságokat a jog erejével igazítja ki. A vál­ lalkozó szociális felelőssége nem csupán az illető belső meggyőződésétől és erkölcsi hozzáállásától függ, hanem jogi kötelezettségtől. A gyakorlatban per­ sze máshol is torzultak ezek az elvek. Egymásra licitáltak a politikai erők, és finanszírozó hatalommá vált a jóléti állam. A szociális piacgazdaság, amely Nyugat-Európában oly nagy sikereket hozott a gazdaságban, ki van téve a globalizmus támadásainak. Ezek ellehetetlenítik azokat az állami beavatkozá­ sokat, amelyek a tőke erejének megnyirbálásával biztosítanák a munka és a tőke közti egyensúlyt. A legnagyobb kérdés ezért ma az, hogy hogyan lehet a globalizmus kihívásaira a szociális piacgazdaság értékeinek megőrzésével megfelelni. - Az; európai összefogás egyes megnyilvánulásai azonban nein utalnak arra, hogy a keresztényi gondolat, mint a védekezés egyik lehetséges „eszköze" teret nyerne nemzetközi szinten. Van-e bármijei, amely erre a szükséges visszatalálásra utalna? - A reményt sosem adjuk fel. Európa elkényelmesedett, elöregedett, a szociál-liberális eszmék által olyannyira átitatott lett, hogy ebben ezt a re­ ményt nagyon gondosan kell ápolni. Számos kis kezdeményezés hálózattá bővülésével elképzelhető, hogy áttörést lehet megvalósítani. Másfelől a po­ litikai erők, melyek most oly nagy lelkesedéssel támogatják a gazdaság libe­ rális, rövidtávú, mindenféle transzcendenciát nélkülöző megközelítését, rá fognak döbbenni, hogy saját maguk alatt vágják a fát. Spirituális megújulás­ ra van szükség, amelyben az a felismerés is benne foglaltatik, hogy a család­ ban megvalósítható együttműködés egyben a legalapvetőbb versenyerő. Ha ezt nem érezzük át, teljesen alulmaradunk a távol-keleti, más eszmei alapo­ kon, de komoly erkölcsiséggel bíró nagy világnézetek, ideológiák alapján ki­ alakult együttműködéssel szemben. Határozottan állítom, hogy Európa - de akár beszélhetünk az egész nyugati világról - versenyképességének feltétele ez a spirituális megújulás. 153 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Kicsit elébe is ment a kérdésemnek, hiszen eddig egyetlen eszközt említettünk a megújulásra, a törvéiryhozást. A z előbb elmondottak szerint ez azonban nem elegendő. - A jog csak a jéghegy csúcsa. Teljes, a gyökerekig lehatoló világnézeti bázis kell, amely a családoknál kezdődik. Amikor a kereszténység védi a csa­ ládot, annak méltóságát, gyakorlatilag a minőségi munkaerő-újratermelés legfontosabb feltételét fogalmazza meg. Az egészséges, majdan jól képzett gyermekek ugyanis általában a jól működő családokból kerülnek ki. Amikor ezt mondom, a liberálisok megmosolyognak, a keresztényeknek meg túlzot­ tan liberális. A Katolikus Egyház társadalmi tanítása azonban realista. Bölcs, nagyon bölcs állásfoglalásokat tett, nyugodtan alapozhatjuk rá a gaz­ daság építését. A hogyan elhatárolta magát a kommunista tulajdonelvétel­ től, pontosan látva, hogy az embereknek szükségük van a vagyonra, hogy m int gondos gazdák léphessenek fel, úgy határolta el magát a kapitalizmus egyes megnyilvánulásaitól is, megfogalmazva a méltányosság és igazságosság gazdasági alkalmazásának gyakorlati alapjait. - Ad nekünk választ bizonyos gazdasági kérdésekre a Szentírás? - Olyannyira, hogy speciális kollégium formájában ezt tanítjuk is. Lát­ hatjuk, milyenek voltak az első barter-szerződések, kötnek benne szerződést sírhely megvásárlására, pontosan megjelölve a szerződés tárgyát. Világosan beszél a méltányos bérről is. A Szentlélek által sugalmazott szerzők sora na­ gyon pontosan látta, hogy a társadalom nem nélkülözheti a gazdasági szer­ vezettséget. A mi feladatunk, hogy ezt a mai körülmények között is érvé­ nyesítsük. —Sikerülhet ez, látható formában? - Sokkal nagyobb társadalmi figyelemre lenne szükség, beleértve a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetemet is. Itt is az eddiginél hatékonyabban kell kép­ viselni a keresztény felfogást, nagyobb aktivitással, nagyobb támogatást élvezve. N em csak szép szavakat kell elmondani, igazságosságról, méltányosságról, 154 �DR. BOTOS KATALIN hanem azt is meg kell mondani, hogyan legyünk igazságosak és méltányosak, és a gyakorlati élet hétköznapi problémáiban is alkalmazni kell ezen elveket, saját munkatársainkkal, hallgatóinkkal, oktatótársainkkal szemben is. —Egy parányi ország tud egyáltalán karakán, önálló döntéseket hozni gazda­ sági kérdésekben? - Nagyon jó kérdés. Mindig van játéktér, amelyet ki kell használni, eset­ leg kereteit tovább feszegetni. Játéktér van, de szuverenitásunk, az nincs. Jogi, formális értelemben persze igen, de gazdasági értelemben nincs. A szűk játékteret sem szabad viszont alábecsülni. Sok mindent tehettünk volna, amit elmulasztottunk. Nem könnyű persze gúzsba kötve táncolni, de ez nem ad felmentést a cselekvés alól. Amíg a gazdasági döntéseket alapvetően meghatározó politikai közélet ilyen rövid távú szemléletű, nem is várható változás. Ki az a politikus, aki hosszú távú előnyökért cserébe felvállalna rövid távú terheket? Egyetlen hosszú távú érdek működik, a vagyonfelhalmozás, mert ugyan az emberek Istenben már nem hisznek, saját halhatat­ lanságukban annál inkább. - Erre a liberál-kapitalista világrendre, amelynek úgy-ahogy, tökéletlenül, de részei vagyunk, milyen jövő várhat? Több lehetséges forgatókönyvet is olvashat­ tunk már, egyik sem volt túlságosan kedvező a nyugati civilizációra nézve. Bekö­ vetkezhet-e drasztikus változás, egyfajta kataklizma? - Az IMF egy bizottsága legutóbbi jelentésében is igen kritikusan áll hozzá az Egyesült Államok gazdasági politikájához, pedig ezt a szervezetet maga az USA „mozgatja”. Szóvá tették a féktelen költekezést, amelynek nincsen fedezete, mindenki a lehetőségei határain túl nyújtózkodik, az erő­ seket a gyengék tartják életben, a kisebb országok hitelezik meg az Egyesült Államok előretörését. Ha bizonyos közös célok elérése érdekében történik ez, például a Mars-utazás miatt, amely az egész emberiség problémáinak megoldásában segédkezhet, azt mondhatjuk, ez így van rendjén. De önm a­ gában az, hogy a társadalomban mindenki pazarlóan él, olyan igazságtalan­ ságokra vezet, amelyek nem tarthatók fenn örökké. Az elszabadult elvárá­ 155 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sok korában élünk, amelyeket meg kell fékezni, szükség lenne önkorlátozás­ ra. Erre azonban nem hiszem, hogy komoly megrázkódtatás nélkül rá lehetne venni az embereket. Lehet, hogy egy kataklizma kell a változások­ hoz. Persze az em ber szeretné ettől a jövő generációit megóvni, mert a nagy változásokat mindig a konc feletti marakodás kísérte, m érhetetlen szenve­ dést hozva az emberiségre. El kell mondani az embereknek, miért érdemes visszatérni az etikához, miért érdemes nem kihasználni minden lehetőséget, miért kifizetődő hosszú távon az önmegtartóztató erkölcsösség. Nem úgy, hogy ez ellentétes legyen emberi természetünkkel. Az esendő, bűnre hajló emberi természetnek is jó lehet ez. Csak hát a számos deviancia, a bűnös pa­ zarlás ez ellen hat. De az Egyház mindig ad lehetőséget a visszatérésre. Ezen kell munkálkodnunk. (A b eszélg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 156 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Horváth Attila �A cementes zsákoktól a keresztény értelmiség kineveléséig Beszélg etés D r . H o r v á t h A t t il á v a l * - Hogyan került annak idején a Pázmányra1 - M áthé Gábor tanár űr, aki az ELTÉ-n máig is kollégám, szólt nekem, hogy indul ez a kar, és ő úgy véli, nekem itt a helyem. Ezek után kerestem meg Zlinszky Jánost, akkor még csak reménybeli alapító dékán urat, hogy nagyon szívesen közreműködnék a kar alapításában és az oktatásban. A kö­ vetkező alkalommal már ott ültünk az Alkotmánybíróságon a dékán úr szo­ bájában, és együtt terveztük a jövő feladatait. - Hogyan emlékszik vissza a kezdeti időkre1 - Igazi hőskorszak volt, a semmiből kellett valamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott nekünk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én fela­ datom az volt, hogy a magyar jogtörténet oktatását szervezzem meg, olyan körülmények között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztrá­ ció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni, és beszélgetni egymással, csak annyi helyünk volt kez­ detben, hogy az előadásokat és a szemináriumokat m egtarthattuk. Az elő­ adás egy ebédlő-szerű helyiségben zajlott, amely m ellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csörögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az első időkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi * Egyetemi docens, a Jogtörténeti Tanszék oktatója (1995-) 159 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, székeket, mindenki behozta a saját könyveit, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tudjunk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átra­ gadt, és ok maguk is segítettek ebben. - A „legendás” első gólyatábor története is tökéletes példája ennek a kezdeti lel­ kesedésnek, ahogyan a semmiből valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. - A gólyatábort, és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsőbbévesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíróságon, Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítet­ tem, hogy jönnek ősszel a hallgatók, kellene hát szerveznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsőbbévesek, én pedig az ottani alapító pro­ fesszorok között ülvén fiatalnak tűntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harm incezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a műsort, humoristát, disc jockey-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy Fábry Sándor humorista, aki akkor még nem volt annyira ismert, elvállalta, hogy eljön. Megkérdezte tőlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harm incezer forint. Azt m ondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés progra­ mot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli, hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a disc jockey. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a fel­ adatra, így a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lévén, a régebbi idők zenéit vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekből. Nagyon kellemes volt a han­ gulat, különösen, amikor kiderült, hogy hajnali háromkor vége a bulinak, és haza kellene m enni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt ren­ delkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátul­ jára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem, és így oda-vissza fordultam jónéhányszor, míg a hallgatókat hazaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet o tt hagyni őket éjjel háromkor az úton. 160 �DR. HORVATH ATTILA Ebből a történetből is látszik: ez kemény időszak volt, olykor tényleg csak öt perceink voltak, sokszor a dékán úrral is úgy beszéltünk meg valamely fon­ tos kérdést, hogy ő rohant egy másik megbeszélésre, és a lépcsőn két szóval adott instrukciókat, én is ugyanígy, ez alatt az idő alatt vezettem elő azt, hogy mit szeretnék csinálni. Ez egy egészen rendkívüli korszaka volt az életemnek. Tulajdonképpen most egy újabb kihívás előtt állunk, hiszen miután összeállt az egyetem - bár nyilván még mindig nem tökéletes minden - , most kellene a minőségen sokat javítani, mind az oktatás színvonalán, mind az egyéb feltételeken. - Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? - Egyik részről azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és talán valamilyen többletet tud adni az ide járó hallgatók­ nak. Nagyon sokan és sokat szoktak beszélni arról, hogy mi a jogszerű és az erkölcsös, nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meg­ határozva, de olyanok is vannak bőven, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. - Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kellene jobban megválogatni azt, hogy ki járhat ide? - Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyúj­ tunk nekik, akkor órájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldalról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon csekélyek, hiszen tömegképzésben ve­ szünk részt, 300 fős évfolyammal találkozunk, és gyakorlatilag csak a szemé­ lyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát m utatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak. - Аг ember azt gondolná, nem csak az elnevezésből, hanem egészen egysze­ rűen azért, mert ez az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy 161 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentősége van. - Egyfelől azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantárgyak, például a kánonjog, amelyet csak mi oktatunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol különböző értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. Természetesen a főbb tantárgyak ugyanazok, m int az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, tér el részben az állami egyetemekétől. - Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némiképp megfoghatatlannak tűnik, hogyan lehet egy jogtudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemi­ séget belevinni az oktatásba? - Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szempontból könnyű a helyze­ tem, mert a magyar történelem nek azokat a korszakait szoktam hangsú­ lyozni, amelyek például azt tükrözik, hogy milyen szerepe van az Egyháznak a társadalomban, milyen események voltak a magyar történelemben, ame­ lyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettős feladatot lát el, egyrészt ad egy általános műveltséget, másrészt egy gondol­ kodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagy mértékben belehelyezke­ dik az is, hogy az erkölcsnek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kiala­ kuljon a mai modern társadalomban. - A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tartozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud válaszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világ­ ban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani gondolko­ dásukat, amely értékekkel e falakon kívül szinte egyáltalán nem találkoznak? - Ez csak látszólag tűnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyi­ tottak, csak fel kell kelteni az érdeklődésüket, meg kell találni mindenkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíván­ csiságát valami iránt. O nnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen 162 �DR. HORVÁTH ATTILA ahogy elkezd érdeklődni a jog, az Egyház és a vallási tanítások iránt, onnan­ tól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sok­ kal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyőzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az első lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbösséget, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat, valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezőleg: olyan eszmerendszer, amely kifejezetten erősíti az azt képviselő embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jogásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, törté­ nelmi konfliktusba is kerül - ezt jogtörténészként állítom - , m int azoknak, akiknek nincsen hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A legnehezebb időszakokban azok állták meg a helyüket, akik nagyon erős világnézeti kötő­ déssel rendelkeztek. - Milyen lehetőség van, milyen lehetőségeket alakítottak ki az egyetemen belül az ilyenfajta szellemi nevelés érdekében, mellyel az egészen máshonnan érke­ zett, másfajta értékrendet fontosnak tartó fiatalok gondolkodását formálni lehet ? - M egmutatunk egy olyan életutat, felfogást, amely lehetséges alterna­ tíva a mai társadalomban. A személyes példamutatás tud hiteles, meggyőző lenni. A nnak idején, amikor 1986-ban elkezdtem dolgozni az ELTE-n, kife­ jezetten azokat a területeket kezdtem el kutatni és tanítani, amelyeket fon­ tosnak tartottam az akkori viszonyok közepette; ezek jó része ma is aktuális. Tanítottam a szocializmus alkotmánytörténetét, a nemzetiségi kérdést, a koncepciós pereket, a kereskedelmi jogot, amelyek akkoriban teljesen isme­ retlenek voltak Magyarországon. Ezeken a területeken keresztül m indenütt be lehet m utatni azt, hogy mit várok el azoktól, akiknek én ezt elmondom. - Említést tett többször is a személyes példamutatásról, melyre legtöbbször talán az előadásokon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tanórákon kívül bár­ mifajta olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott beszélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók 163 �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE gondolkodásának valamilyen irányba való terelgetése, a bizonyos értékek képvise­ letére való felhívás meg tud valósulni? - Természetesen lehet, egyébként nem is folytatnám ezt a pályát, ha ez nem le n n e lehetséges. A zért az órákon, előadásokon, szemináriumokon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, hogy ki az a tanár, aki emberként, erköl­ csös lén y k én t viszonyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt taníta­ niuk, akik emberként és ta n árk én t is alkalmasak erre a feladatra, ráadásul k u tató k én t is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a leg­ újabb eredm ényeket át kell ad n i a hallgatóknak, a másik oldalról viszont ezt olyan ta n á ri mentalitással kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdek­ lődésüket. Olyan tanárokra v a n szükség ehhez, akik esetleg akkor is érde­ kelnék a hallgatókat, ha nem lenne kötelező vizsgázni náluk, akkor is elm ennének hozzá, és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésről. A szűkebb értelem ben vett egyetemi oktatáson túl pedig számta­ lan lehetőség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tan­ szék m e lle tt működnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklődő és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön is foglalkozunk. Együtt folyta­ tunk kutatásokat, együtt készülünk fel különböző témákból, készítünk dol­ gozatokat, segítjük őket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmány­ utak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, előadásokat szervezünk az éppen aktuális kérdésekről, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a kör­ nyező országokba, a történelm i Magyarország területére, Erdélybe, Felvi­ dékre. B em utatjuk a jogélet legfontosabb intézményeit, elmegyünk a parla­ mentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sőt még börtönbe is elviszem a hall­ gatókat. - A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfontosabb közösségteremtő erő. Erőteljesebben jelenik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt? - Én nagyon bízom benne, hogy igen. N álunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes segítő hallgató is tevékenykedik a tanszéken. Sokszor 164 �DR. HORVÁTH ATTILA szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesznek körül, és ha bármilyen feladat merül fel, rögtön vannak jelentkezők, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bármiféle jutalm at várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán, és egy tanszék életében. - Melyek azok az oktatói kritériumok, amelyeknek meg kell felelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett elengedhetetlen követelmény, hogy a tanár katolikus vallású legyen? - Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felé­ nek katolikus vallásúnak kell lennie. - Miért nem mindegyiküknek? - Ez valószínűleg pillanatnyilag nem oldható meg, tehát nem biztos, hogy tudnánk találni megfelelő számú oktatót. Nagyon közeli még a rend­ szerváltozás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a má­ sikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a felada­ tot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más történelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatározni a szellemiséget, de hadd mondják el ők is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tőlük, hogy tart­ sák tiszteletben az egyetem elkötelezettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinőni, kb. 10—15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idő kell. - A z idősebb, nagynevű professzori kar és a fiatalabb évjárathoz tartozó oktatók között nincs feszültség? - Ellenkezőleg, nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. 1995-ben jó­ részt olyan oktatók kezdték el ezt a kart megszervezni, akik más, állami 165 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetemen már nyugdíjasnak számítottak volna. így viszont hatalmas fel­ adatokat kaptak, az alapítással együtt járó munkákat. —A Pázmány, szándékait tekintve, más szellemű intézmény, mint a többi jogi kar. Honnan sikerült toborozni a tanári kart, főleg a fiatalabbakat, 45 évnyi szoci­ alista rendszer után? - Egyrészről régebben is mindig akadtak a főszabály alóli kivételek, pél­ dául alapító dékánunk, akit világnézete folyományaként évtizedekig nem is engedtek katedrára. A fiatalabbak pedig a Kádár-korszak felpuhuló, már nem annyira szigorú diktatúrájában nevelkedtek fel, és így nagyobb lehető­ ségük volt arra, hozzám hasonlóan, hogy elvégezzék az egyetemet, és ne kelljen megtagadniuk a világnézetüket ezért cserébe. Annyit írjunk a 80-as évek ELTE jogi karának javára, hogy ott a kor körülményeihez képest sza­ bad volt a szellem, mind az oktatók, mind a hallgatók körében. Nagy tiszte­ lettel tekintek vissza jó néhány olyan tanárra, aki pályafutását még a nehéz időkben kezdte el, de megőrizte jogban való hitét és emberi méltóságát. - Milyen szándékok, milyen belső dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresztény értelmiség kinevelésének szándéka? Milyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk? - Amikor elkezdtem oktatni, még a legmerészebb képzeletemben sem m erült fel, hogy egyszer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetőség nyílt, ez olyan dolog volt, amelyet egyszerűen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótolni a negyven­ éves lemaradást, de mégis kinevelődjön egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni, és meg tudja m utatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a számukra, a XXI. századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a társadalom és az állam vezetői egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban - ezt a nemzet­ közi tapasztalatok is m utatják - a jogászokból kerülnek ki, nekik kell példát m utatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország beren­ dezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a 166 �DR. HORVÁTH ATTILA társadalomnak, akik később vezető pozícióba kerülnek, és a mi világnéze­ tünket képviselik, akkor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, tehát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, akkor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társadalom és a nemze­ tünk nem tud előrébb lépni. - Létezik, ELTE-Pázmány konfliktus1 - Közvetlen módon nem. Nyugodtan m ondhatom ezt, mert én is az ELTÉ-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is előfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekből és tévhitekből adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a főváros-központúság m iatt e két intézmény között esetleg még jobban felerősödik. Azt mondtam az ELTÉ-n, amikor ezt megkérdezték tőlem - fordított előjellel - , hogy még az ELTÉ-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, m ert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és őket is a jobb teljesítményre ösztönzi. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s zíte tte ) 167 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Jobbágyi Gábor �Alkotmánybírák a szovjet laktanyában B e szélg etés D r . J o b b á g y i G á b o r r a l * - A? alapítás első pillanatától jelen lévők egyike, Jobbágyi Gábor hogyan emlékszik vissza ezekre a kezdeti, „hősi” időszakokra? - A hatalmas nehézségek között nagy szolidaritásérzés, segítőkészség is tapasztalható volt mindenki részéről. Senki nem kérdezte, hogy mennyi pénzt kapunk, a kezdetekkor ingyen végeztük a m unkánkat, nem néztük a lehetetlen munkakörülményeket, hanem létre akartunk hozni valami újat, jobbat és ezért nagyon jó együttműködés alakult ki a résztvevő o k ta­ tók között. Az első évfolyamok hallgatóival is nagyon közeli volt a kapcso­ lat, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is maximálisan segítette a kar alakulását. - A jogi kar létrehozása csupán néhány ember eltökélt szándéka és munkája révén valósult meg? Ennyi elegendő is volt? - A kezdeti mag feltétlenül nagyon eltökélt volt, de ebben a stádium­ ban még nagyon könnyen megszüntethető lett volna ez a kezdeményezés, akár a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részéről, akár az akkreditációs eljárás révén. Nem lehet elfelejteni azt, hogy amikor a kar lé t­ rejött, akkor szocialista-liberális kormánykoalíció volt hatalmon, akikről köztudott, hogy nem különösebben szimpatizálnak a keresztény gondolat­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Magánjogi Intézet vezetője (1995-2003), a Polgári Jogi Tanszék vezetője (1995-) 169 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tál. Ennek ellenére a jogászkollégák részéről maximális segítőkészséget tapasztaltunk. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vagy az ELTE oktatói többé-kevésbé részt vettek a kar alapí­ tásában. Azt hiszem, hogy ez más szakmák esetében nem zajlott volna le így. A jogászok, illetve a társadalom részéről is határozottan pozitív hozzáállás volt tapasztalható. Emlékszem rá, hogy a Magyar Nemzet az alakulás hetei­ ben készített egy riportot Zlinszky Jánossal és velem, az alakuló kar életéről, a szervezés állásáról, amely után százával jöttek az érdeklődő, jelentkező levelek, még Stockholmból is, pedig még nem is m űködött a kar. - A z alapítók hogyan találtak egymásra? - Ismertük egymást már régebben, voltaképpen a jogász oktatók egy „céh” tagjai az országban, jól ismerik egymást. Talán az kötötte össze az ala­ pítókat, hogy erkölcsi alapállásuk folytán mindannyian a rendszerkritikusabb jogászi réteghez tartoztak. Semmiképpen nem m ondanám azt, hogy el­ lenállók voltunk a kommunizmus évtizedeiben, hiszen nem is lehettünk volna akkor egyetemi oktatók, de azt lehet mondani, hogy szakcikkekben, szakmai megnyilvánulásokban kritikusak voltunk, és valamilyen formában mindenki kapcsolódott az erkölcsi értékekhez, vagy egyszerű hívőként, vagy ezzel a témakörrel publikációiban is foglalkozott. Voltaképpen a jogászok között nem nagyon lehetett találni a kommunizmus évtizedeiben sem eltökélt rendszerbarátokat - leszámítva a „vérbírákat”, és azt az egészen szűk jogászi réteget, amely feltétel nélkül kiszolgálta a régi rendszert. - Vissza lehet idézni azt, hogy hol hangzott el először, kitől, melyik beszélgeté­ sen, hogy a katolikus egyetem jogi karát létre kell hozni? - Emlékezetem szerint az 1994-es esztergomi zsinaton hangzott ez el. Legjobb tudomásom szerint Zlinszky János vetette föl az egyházi vezetők előtt, hogy létre lehetne hozni a jogi kart. 17 0 �DR. JOBBÁGYI GABOR - Egy katolikus egyetemnél a tanári kar összetétele döntő tényező. Milyen problémákat vetett ez fel, honnan lehetett elegendő oktatót találni? - A kar megalakulásakor ezt nem néztük, nem úgy indult a szervezés, hogy megkérdeztük valakitől, milyen vallású. M int mondtam, a jogászság nem tartozott a kommunista rendszer bázisához, ismertük egymás tevé­ kenységét. Az ideológiailag máshová elkötelezett tanárok egyrészt nem is je­ lentkeztek nálunk, a későbbiekben sem, nem is kerestük meg őket. Arra fi­ gyeltünk, hogy az induló tanári kar szakmailag kiváló legyen, jogászi erköl­ csei az elmúlt évtizedekben nem eshettek kifogás alá. N em néztük meg, de tudomásom szerint egyetlen MSZMP-tag sem volt az alapítók között. - Milyen a viszony más egyetemek jogi karaival1 - Általában mindenkivel jó. A szakma szűk, egymásra vagyunk utalva. Egy-egy tanár több helyen is oktat. A jogászok között nem létezik szemé­ lyeskedésig menő liberális-konzervatív ellentét. A cselekvőképesség példá­ ul pontosan ugyanaz katolikus jogászi szempontból, m int liberális jogászi szempontból, tehát a szakmai kérdésekben általában nincsen világnézeti különbség, ahol mégis, ott kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás állás­ pontját, jókat vitatkozunk a nyilvánosság előtt. A politikusoknak példát le­ hetne venni erről a jogászi magatartásról, arról, hogy ha valakinek más a vé­ leménye, azt nem kell feltétlenül személyében is sárba taposni. - Elitképzés vagy tömegképzés? A keresztény, katolikus szellemű elit kineveiésére van szükség, amely szétrajzik a társadalomban, a legkülönfélébb, lehetőség szerint minél meghatározóbb posztokra kerülve, vagy pedig a nagy, több százas létszámú évfolyamokkal folytatott tömegképzés az alapfeladat? - Nehéz a kérdésre válaszolni, megkockáztatom, hogy is-is, tehát mind a kettőre szükség van. A jogászi diplomának az adja az értékét, hogy jól konvertálható, a politikusi vagy a kulturális pályán, a gazdasági élet­ ben, esetleg egy másoddiplomával együtt, jól felhasználható. Ugyanakkor viszont szükség van kiválóan képzett szakemberekre is, szerintem ezt egy 171 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE egyetem párhuzamosan is meg tudja oldani. A legtöbb jogi karon létezik levelező képzés, m egkockáztatható, hogy a joghallgatók többsége ma leve­ lező tagozaton végzi a tanulm ányait. Egy diploma mellé nagyobb részt megszerzik a jogi diplomát is. Nyilvánvalóan azzal a hallgatóval, aki m unka mellett, érettebb korában, heti egy alkalommal vesz részt egy kép­ zésen, nem lehet olyan intenzíven foglalkozni, mint egy nappali tagozatos hallgatóval, akivel a hét m inden napján találkozunk. A nappali tagozatos hallgatók között is van egy szűkebb mag, aki az átlagos egyetemi képzés keretei között ki akar emelkedni, ők részt vesznek például a diákköri m un­ kában, perbeszéd-versenyeken, külföldi pályázatokon. Ő k et támogatjuk, és voltaképpen ők az elit, mely az összes hallgató kb. 10%-át jelentheti. Nagyon jól szerepelünk az országos tudományos diákköri konferenciákon, a különböző tanulm ányi versenyeken, a külföldi pályázatokon, perbeszédversenyeken. Véleményem szerint az elitképzés és a tömegképzés nem zárja ki egymást. - Nemzetközi összehasoiúításban az elmúlt tíz év milyen eredményeket hozott, a nemzetközi jogászképzés mutatóit, trendjeit figyelembe véve hol tart a Pázmány? - Az Európai Unióhoz való csatlakozás, a nyugat felé nyitás tekinteté­ ben a magyar jogászság talán valamennyi magyar értelmiségi réteg között a legprogresszívebb, és talán a legaktívabb volt. Korábban a rendszerváltozás kezdetétől a jogászok a régi keretek lebontásában, az új keretek kialakításá­ ban, a külfölddel való kapcsolatépítésben az élen jártak, természetesen ez ránk is vonatkozik. Több nemzetközi hírű tudós dolgozik a Pázmányon, az első Alkotmánybíróság tagjai közül öt oktatott a Pázmányon, ők mindnyá­ jan kiváló kapcsolatokkal rendelkező, külföldön is elismert jogtudósok, m int Sólyom László, a köztársaság jelenlegi elnöke, Lábady Tamás, Zlinszky János, Kilényi Géza, Tersztyánszky Ö dön. Ők tovább folytatták és fejlesztet­ ték azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelyet addig is ápoltak, immár a Pázmány keretei között. Jelenleg több külföldi egyetemmel van együttmű­ ködési megállapodásunk, hallgatóink, oktatóink rendszeresen utaznak ki külföldi tanulmányutakra, pályázatokon vesznek részt. 172 �DR. JOBBÁGYI GÁBOR - M i a jövő legfontosabb feladatai1 - Azt hiszem a célkitűzés az volt, hogy létrehozzunk egy katolikus jogi kart megfelelő felszereltséggel, megfelelő oktatókkal. Ezt megvalósítottuk, tehát ez mindenféleképpen eredménynek tekinthető. Az első évnyitónkon, amelyet még Piliscsabán tartottuk, mondtam el, hogy ha 1985-ben, tíz évvel korábban azt mondja valaki, hogy a katolikus egyetem jogi karát magyar al­ kotmánybírák fogják megnyitni a kivonult szovjet csapatok által hátraha­ gyott laktanyában, akkor azt biztosan elmegyógyintézetbe zárják. H át ez a csoda megtörtént, nemcsak, hogy megnyitották a jogi kart, hanem az ország többi jogi karával egyenlő színvonalú és népszerűségű jogi karrá alakítottuk. - Mi az, amin változtatni kell, melyek a fő prioritások a jövőbeni1 - Az értékeket kell megőrizni. Az erkölcsi alapokkal való összefüggést és kapcsolatot kell hangsúlyosan fenntartani jogászképzésünkben, azt hiszem, itt vannak a magyar társadalomban borzasztó nagy gondok. Ha erkölcsileg megalapozott, jól felkészült jogászokat sikerül kibocsátani az életbe, akkor hosszabb távon talán ők el tudnak érni változást. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 173 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Kilényi Géza �Elveszett illúziók és kihasználandó lehetőségek B eszélg etés D r . K ilén y i G é z á v a l * - Mennyi esélyt adott volna 1985-ben arra, hogy tíz év elteltével egy katoli­ kus jogi kart a magyar alkotmánybírák hathatós segítségével fognak megszer­ vezni? - Az égvilágon semmit. Ma nagyon sok okos ember van, aki úgy véli, hogy előre látta a rendszerváltást, előre látta a Szovjetunió összeomlását. Nekem erről az a véleményem, hogy aki ezt állítja magáról, az vagy hazudik, vagy festi magát, tehát nem hogy tíz évvel korábban, de még 1988-89-ben sem lehetett a folyamatok végét látni. Nekünk nagyon nagy reményeink voltak, de ezeket a reményeket nem úgy foglaltuk össze, hogy a régi Magyarország helyén egy vadonatúj állami berendezkedést hozunk létre, hanem meghatározott konkrét célokat tűztünk ki magunk elé. Ezek közé tartozott az államszervezet elég alapos átalakítása, többek között az Alkotmánybíró­ ság létrehozása, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának megszüntetése, az alapvető jogoknak nem csupán deklarálása, hanem tiszteletben tartása, és még jónéhány dolog, amit ma már úgy foglalunk össze, hogy a demokratikus jogállam megteremtése. Rövidre zárva a választ, én sem voltam csillagjós, nem láttam a jövőbe, nem láthattam a saját sorsom alakulását sem. - Tehát 1988-ban, de még 1989 elején sem lehetett észrevenni, hogy irány­ változás fog bekövetkezni Magyarországon. A z így hirtelen ölünkbe hullott lehető­ * Egyetemi tanár, a Közjogi Intézet vezetője (1995-2003), az Alkotmányjogi Tanszék vezetője (1995-) 175 �A PÁZMÁNYJOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ségeket - amelyek eredménye a Pázmány Egyetem és a jogi kar megalakulása is mennyire sikerült az elmúlt 10-15 évben kihasználni? Mennyivel tarthatnánk talán előrébb? - Azt hiszem jól fogalmazott, amikor ölünkbe hullott lehetőségekről tett említést, tudniillik a Szovjetunió összeomlását nem mi idéztük elő, azt, hogy az összes volt szocialista országban végbement a rendszerváltás folya­ mata, szintén nem mi idéztük elő. Tettünk egyet s mást annak érdekében, hogy Magyarországon megváltozzék az államszervezet, megváltozzék a h a­ talmi struktúra, de azért nagyon sok minden, tőlünk teljesen független h a­ tásként, valóban az ölünkbe hullott. Bevallom - még akkor is őszintén, hogy ha ez talán disszonánsnak hat - , én 1989-ben nem ilyennek képzeltem el a 2005-ös magyar parlamentet, a magyar kormányt, illetőleg általában a ma­ gyar közéletet, m int amilyen jelenleg. Lehet, hogy annak idején sok volt bennünk az idealizmus. Mi örültünk annak a lehetőségnek, hogy kibonta­ kozhatunk, hogy tehetünk egyet s mást a változások érdekében, és tele vol­ tunk illúziókkal. M ost az illúzióink jelentős részében csalódnunk kellett. - Tudna mondani konkrét, a társadalom működését alapvetően befolyásoló kérdésekre példákat? Miben csalódott1 - 1988—89-ben volt egy olyan közhangulat, hogy megalkotjuk Magyaror­ szágon a piacgazdaságot, és ha megalkottuk, akkor a piac majd betölti a maga szűrő, szelektáló szerepét, azaz a becsületes vállalkozók talpon maradnak, a becstelenek azok tönkremennek, a piac tehát automatikusan szelektálni fog, ezért az állam vonuljon ki a gazdálkodás, a gazdaság területéről, ott nincs keresnivalója, engedje át a szelekciót a piac automatizmusának. Most, 15 évvel a hátunk mögött rá kellett döbbennünk arra, hogy a piac automatikus szelektáló szerepe egyáltalán nem, vagy nem tökéletesen működik, tehát nem igaz, hogy a jók talpon maradnak, a becstelenek kihullanak, néha pont az ellenkezője igaz. A rra is rájöttünk, hogy az államnak sajnos nagyon is jelen kell lennie a gazdasági életben, persze egészen másként, mint korábban. A másik nagy csalódás számomra, talán ez is a naivitásomon múlik, hogy azt hittem , elegendő a jogállami intézményrendszert létrehozni, meg­ 176 �DR. KILÉNY] GÉZA alapozni, és ez majd kitermeli a szükséges jogi, politikai kultúrát. Ma már vi­ lágosan látom, hogy mi a dolgok könnyebbik részét végeztük el, amikor a semmiből létrehoztunk egy jogállami berendezkedést. Ez két-három év alatt végbement. Ahhoz, hogy a jogállami működéshez nélkülözhetetlen jogi és politikai kultúrát általánossá tegyük, a mai fejemmel azt kell, hogy m ond­ jam, talán egy emberöltő is kevés lesz. De ezen kell munkálkodnunk, m ert a kettő csak együtt működőképes. Hiába hozunk létre jogállami intézménye­ ket, ha azt nem veszi körül jogállami, közéleti kultúra. Ami a közéleti kultú­ rát illeti, 1990 óta ebben talán inkább hátrafelé léptünk, mint előre, s ez engem - nem úgy, m int az alkotmányjog professzorát, hanem, mint egy m a­ gyar állampolgárt - mélységes szomorúsággal tölt el. - Köztudomásúlag javarészt az Alkotmánybíróságon szerveződött a kar, és az alkotmánybírák jelentős része az első perctől kezdve vállalta a részvételt ebben a munkában. Ont hogyan érte a felkérés ? Mennyiben vett részt a kezdeti szerve­ zőmunkában? - Zlinszky János alapító dékán urat abban az időszakban ismertem meg 1989-ben, amikor már folytak az Alkotmánybíróság létrehozásának előké­ születei. Később a bíróság öt alapító atyja között volt ő is, ott voltam én is, de nem sokáig ítélkeztünk öten, röviddel később újabb öt alkotmánybíró csat­ lakozott hozzánk. Aztán valahogy úgy alakult a dolog, hogy mi ketten ren d ­ szeresen azonos állásponton voltunk, vagy többségben, vagy kisebbségben, utóbbi esetben mindketten jónéhány különvéleményt írtunk. Tehát az, hogy a mi jogi gondolkodásunkban nagyon sok a hasonló vonás, egy kicsit közrejátszott abban, hogy elfogadtam a felkérést. A másik m om entum az volt, hogy tudtam, 1998-ban lejár az alkotmánybírói megbízatásom. Úgy gondoltam, hogy nem vagyok hozzánőve az alkotmánybírói székhez, van becsületes hivatásom, és azokat a tapasztalatokat, amelyeket a M agyaror­ szágon folyó közigazgatás-fejlesztési és alkotmányjogi kutatómunka egyik irányítójaként, később az alkotmányozással megbízott igazságiigyminiszter-helyettesként, majd alkotmánybíróként szereztem, talán tudom haszno­ sítani a felsőoktatás keretében. Tulajdonképpen nem kértem gondolkodási időt a felkérés után, hanem azonnal igent mondtam Zlinszky Jánosnak, és 177 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE első pillanattól kezdve részt vettem a kar létrehozásával kapcsolatos m un­ kákban. Az, hogy a semmiből valami újat hozzunk létre, nem állt teljesen távol tőlem, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodáját a semmiből egy szál magam hoztam létre annak idején, és az Alkotmánybíróságot is ötödmagammal hoztuk úgy létre, hogy annak magyarországi előzménye nem volt. Tehát lehet, hogy harmadik szempontként ez is szerepet játszott, hiszen ismét az a kedvemre való feladat várt ránk - nem rám, hanem jónéhányunkra - , hogy a semmiből valami újat, valami szépet, valami nemeset próbáljunk létrehozni. - Ez az új, ez a szép, ez a nemes mennyiben jelent eltérést a korábban már működött, illetve az azóta alakult jogi karokhoz képest ?Jelenleg nyolc működik az országban, így a Pázmánynak elsősorban akkor van létjogosultsága, ha valami eltérőt, valami többet, valami mást tud nyújtani, mint a többiek. Hogyan lehetne megfogalmazni ezt a szükséges eltérést? - Az állami fenntartású és alapítású egyetemekhez képest mindenkép­ pen egyfajta különbséget jelent, hogy mi egy bizonyos világnézet mellett kö­ teleztük el magunkat. Ezzel én nem azt akarom mondani, hogy létezik kato­ likus közigazgatási jog, meg katolikus alkotmányjog, meg református alkot­ mányjog, de azt mindenképpen akarom mondani, hogy nálunk a tananyag sem teljesen az, az oktatás módszertana sem teljesen az, és talán a tananya­ gon belüli egyes súlyponti kérdések sem teljesen azok, mint az állami egyete­ meken. Nem akarok olyan összehasonlításokat tenni, hogy ki oktat maga­ sabb színvonalon, m ert ezek nagyon kétes értékű dolgok, és abszolút nem vagyok ebben érdektelen, gyanús lenne, akármit is mondanék. Ha mégis válaszolni szeretnék a kérdésre, hogy mi az, amiben a Pázmány különbözik jó néhány más jogi kartól, akkor azt mondanám, hogy talán abban, hogy legalább is az alapító atyák között nagyon sokan voltunk, akik nem könyvből sajátítottuk el a szakmát, hanem nagyon kemény gyakorlati iskolákon mentünk keresztül, amíg elértük a professzori szintet. Tehát az ala­ pító atyák majdnem mindegyike bejárt egy tisztes életpályát. Örülök annak, hogy jelenleg is olyan tanszéket vezethetek, amelynek egyetlen oktatója sem csak oktat. Tehát nálunk a tudományos utánpótlás nem úgy adódik, mint 178 �DR. KILÉNY1 GÉZA jónéhány más jogi karon, hogy valaki jó eredménnyel elvégzi az egyetemet, és utána bennmarad tanársegédként, hanem úgy, hogy aki már megmártózott egy kicsit a jogalkalmazás gyakorlatában, az felkerül egy listára, és idővel, ha lesz szabad státuszunk, akkor számolunk oktatói közreműködésével. Nagyra becsülöm azokat a kollegákat, akik bennmaradtak az egyetem elvégzése után tanítani, vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudomá­ nyi Intézetében kutatnak, de talán ők nagyobb affinitással rendelkeznek a dolgok elméleti része iránt, és a gyakorlat nem csak, hogy távol áll tőlük, hanem azt bizonyos értelemben le is nézik. Talán pontosan azért, mert nem értenek hozzá, gyártottak egy ideológiát, hogy ők elméleti alapozást adnak a hallgatóknak, ők a gyakorlattal nem piszkítják össze a kezüket. Nekem erről egy picikét más a véleményem, más az ars poeticám, én igyekszem az életre, a jogalkalmazás gyakorlatára, annak a műhelytitkaira is megtanítani a hallgató­ imat, természetesen a kellő elméleti alapozás megadása után, de nagyon szé­ gyellném magam, ha beérném annyival, és nem vezetném be őket a jogalkal­ mazás mindennapi gyakorlati tevékenységeibe. - Egy egyetem, amely keresztény katolikus elkötelezettségű, mennyiben tud hozzájárulni ahhoz, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban olyan diákokat bocsásson ki évről-évre falai közül, akik a korábban említett negatív tendenciák ellen tenni tudnak? Mi egy egyetem feladata ebben a világban? - Úgy gondolom, hogy alapvetően az egyetem feladata az, hogy szilárd értékrenddel rendelkező, gondolkodni képes, elveiből semmit sem engedő, ugyanakkor kellő elméleti és bizonyos fokú gyakorlati ismeretekkel felvérte­ zett embereket bocsásson ki. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a mi ok­ tatási módszereink a legjobbak. Elmondanám, hogy mit tudok például a bruges-i egyetemen - amelyet az Európai Unió kiemelt egyetemként kezel folyó oktatási módszerről. O tt nem a hagyományos oktatási stílus dívik, hogy a professzor felmegy a katedrára, elmondja az előadását, a hallgatók jegyzetelnek és ezzel vége. O tt a tanár kiscsoportos foglalkozások m oderáto­ ra, aki a foglalkozás végén azt mondja, hogy nos, kedves kollegák, a legköze­ lebbi alkalommal erről és erről a témáról fogunk beszélni. Nincs tankönyv, nincs kötelező irodalom, nincs semmi, a hallgatók ügyességén, kapcsolat­ 179 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rendszerén, ráterm ettségén múlik, hogy a megadott tárgykörhöz mit tudnak összeszedni. M egtanulják az internet használatát, azt, hogy hogyan kell sze­ lektálni a szakirodalmon belül, megpróbálnak társadalmi kapcsolataik révén - jogászok körében - az adott tárgykör legfrissebb, esetleg még csak a tervezet állapotában levő jogszabályaihoz hozzáférni. Valaki a hallgatók közül önkéntes alapon vállalja, hogy tart egy húsz perces vitaindító elő­ adást, itt már m egm utathatja oroszlánkörmeit, hogy mennyire sikerült fel­ készülni, mennyire naprakész az ismeretanyaga, utána kibontakozik egy vita, amelynek a professzor csak egyik résztvevője, és annyiban moderátora, hogy időnként valam it összefoglal, és új irányt szab a vitának. Vizsgák nin­ csenek, nem kell a hallgatónak a folyosón izgulnia, ő az egész évben nyújtott teljesítménye alapján megkapja a félév, illetve az év végén az osztályzatot. Tudom, hogy nálunk ennek az anyagi feltételei hiányoznak, mi nagyon sze­ gény egyetem vagyunk, olyan szegény, mint a templom egere. A kiscsopor­ tos foglalkozások lényegesen nagyobb oktatói létszámot, talán más oktatói felkészültséget, a hallgatókhoz való más viszonyt igényelnének. De hát az ember néha miért ne álmodozzon? N éha a 300 fős előadótermet nagyon szí­ vesen felcserélném a professzori szobámmal, ahol 15 hallgató vesz körül, és egyenrangú partnerként beszélgetünk egymással. Tudniillik a jogásznak az a kenyérkereső foglalkozása, hogy beszéljen. Akár ügyvéd, akár bíró, akár ügyész, akár vállalati jogtanácsos, neki érvelnie kell, meg kell győznie az el­ lenérdekű felet, vagy éppen a hatóság emberét arról, hogy mi a helyes jog­ szabály-értelmezés. E módszer segédletével tehát a hallgatókat úgy tanítjuk meg a jogászi kultúrára, hogy észre sem veszik, mert egyszerűen emberszám­ ba vesszük őket, hagyjuk kibontakozni az egyéniségüket, hagyjuk, hogy vi­ tázzanak, és legfeljebb időnként csak irányt szabunk a vita menetének. - Van mégis valamiféle módja annak, hogy ezt a fajta oktatási struktúrát megvalósítsa? - Ezt az elképzelést egyetlen formában tudom úgy-ahogy megvalósítani, a tudományos diákkör keretében, ahova azok a hallgatók járnak el, akiket megcsapott a mozdony füstje, tehát valamilyen értelemben sikerült velük megszerettetni az alkotmányjogot. Velük kicsiben megpróbálok valami ha­ 180 �DR. K1LÉNY1 GÉZA sonlót véghezvinni. Arra törekszem, hogy a tanszéknek mindig legyenek a hallgatók közül demonstrátorai, olyan hallgatók, akik már részt vesznek a tanszék oktató- és kutatómunkájában. Volt demonstrátoraimat igyekszem a jogi közélet csúcsszerveihez bejuttatni. Részben azért, mert megérdemlik, részben pedig azért, hogy jó hírét keltsék a karnak, hogy napi munkájukkal bebizonyítsák, a Pázmányos diákok hadrafoghatók, érdemes Pázmányos di­ ákot alkalmazni, és így az utánuk következő generációknak talán könnyebb lesz az elhelyezkedés. Ezt néhány fővel, tehát a tanszékhez kötődő tudom á­ nyos diákköri tagokkal, demonstrátorokkal meg tudom csinálni. - Előbb egyedi példákról, viszonylag kevés számú emberről beszéltünk. Vajon egy katolikus szellemiségű jogi kar egészében véve mit tud hozzátenni a magyar társadalom, a jogásztársadalom építéséhez■Milyen lehetőségei vannak egy egyetemnek, amely társadalmi, vagy akár összeurópai szintű folyamatok ellenében próbálna hatni? - Azt gondolom, hogy legalábbis kisközösségi szinten meg lehet valósí­ tani azt, hogy a hallgatókat megpróbáljuk olyan közéleti kultúrára, olyan jogi kultúrára nevelni, ami garanciát jelent arra nézve, hogy egy korszerű gondolkodásmódot visznek magukkal. Én a mai magyar közéletből egyebek mellett bizonyos szemléletmódokat hiányolok. Azt a szemléletmódot, hogy akinek más a véleménye, m int az enyém, az nekem nem feltétlenül halálos ellenségem. Az bizonyára ugyanúgy jót akar, mint én, csak más úton keresi a jót. Az Alkotmánybíróság egy nagyon szűk, kis létszámú testület volt. Én mindig úgy ültem le egy vitához, alapos felkészülés után - hozzáteszem, hogy ez embert próbáló feladat volt, mert általában csütörtökön kaptuk meg a hétfői teljes ülések anyagát, és abban voltak olyan ügyek, amelyekhez értet­ tem, de voltak büntető- és civiljogi ügyek is, ahol kétszer annyi időmet vette igénybe a felkészülés, mint az adott jogág specialistájának, aki viszont a közigazgatási joghoz, vagy az alkotmányjoghoz értett kevesebbet - , hogy a dol­ gokról határozott véleményem volt. De ahhoz én nem ragaszkodtam csökö­ nyösen, nem gondoltam, hogy a bölcsek köve a kezemben van, hanem hagy­ tam magam meggyőzni. Ha meggyőztek arról, hogy változtatni kell az álláspontomon, akkor szólásra jelentkeztem, és azt mondtam, hogy alkot­ 181 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mánybíró urak, én egy negyedórával ezelőtt ezt a véleményt képviseltem, időközben meggyőztek arról, hogy revízió alá kell venni az álláspontomat, ünnepélyesen bejelentem, hogy ez és ez az új véleményem. Nem mondom, hogy ezzel a mentalitással egyedül voltam, de azt állítom, hogy voltak alkot­ mánybíró társaim, akik meggyőzhetetlenek voltak, m ert azt gondolták szerintem tévesen - , ha bevallják, hogy fél órával korábban tévedtek, akkor oda a nimbuszuk. Úgy gondolom, annak van oda a nimbusza, aki egy rossz­ nak bizonyult álláspont mellett makacsul kitart, és nem hajlandó változtat­ ni a véleményén. Ez egy apró kis momentum, de talán kicsiben, mint csepp a tengert, kifejezésre juttatja, hogy mi az a gondolkodásmód, amit sze­ retném , ha végzett hallgatóink elvinnének magukkal. Úgy gondolom, szélesebb körűek a lehetőségeink a hallgatók gondolko­ dásának, m entalitásának formálása tekintetében, m int amennyit e pillanat­ ban kihasználunk. V annak még kihasználatlan lehetőségeink, élni kellene ezekkel. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 182 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Lábady Tamás �A galileai üzenet szellemében Beszélg etés D r . Lá b a d y T a m á s s a l * - Mennyiben más a Pázmány jogi kara, mint a többi, jogtudományt oktató egyetem? - Nem attól más, hogy ezen az egyetemen ministráns gyerekek a hallga­ tók, ami tulajdonképpen az induláskor egy picit az elképzelés volt, hanem attól más, attól kell másnak lennie, hogy kik oktatnak, hogyan oktatják a tár­ gyukat, milyen szemlélettel oktatják a tárgyukat, és hogy ebből mi az, ami a lelkekbe beépül. Én azt gondolom, hogy egy keresztény szellemiségű egyetem­ nek az alapvető, meghatározó kérdése a tanári kara. Egy universitas attól egyetem, hogy katedrája van, és hogy mi az, ami a katedrán elhangzik, milyen segédeszközök, tankönyvek, jegyzetek állnak a hallgatók rendelkezésére, milyenek a kiegészítő tárgyak a tőtárgyak mellett. Ezek azok a körülmények, amelyek meghatározzák azt, hogy keresztény szellemiségű-e, vagy nem. - Hogyan került kapcsolatba a frissen szerveződő új jogi karral? - Számomra rendkívüli kihívást jelentett, amikor meghívást kaptam 1995-ben, az alkotmánybírói székben ülve Zlinszky János professzortól, aki alkotmánybíró társam volt, és aki ennek a karnak - mondhatjuk ezt - az ala­ pítója. Megkért, hogy adjak szándéknyilatkozatot a jövőbeni oktatási tevé­ kenységemre vonatkozólag, a kar akkreditációja érdekében, mint tudorná- * Egyetemi docens, a Polgári Jogi és Sajtójogi Tanszék vezetője (1996-2001), a Polgári Jogi Tanszék oktatója (1996-) 185 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nyos fokozattal rendelkező oktató. Én akkor már közel 25 éve a pécsi egye­ tem en oktattam, és nagyon szerettem azt az egyetemet, nagyon szerettem a pécsi egyetemi m unkát, de óriási feladatot és kihívást jelentett, hogy azt a keresztény szellemiséget, amiben én felnőttem, és amit az elmúlt rendszer­ ben is megpróbáltam az életemben több-kevesebb sikerrel képviselni, most tanárként képviselhetem, és adhatom át a fiatal generációnak. Azért is volt ez rendkívüli feladat és kihívás, mert a jogot én ideológiai alapon tanultam, 1968-ban diplomáztam, és bár azt az ideológiát soha nem tettem magamévá, nem vált lényem részévé, azért a diplomám mégis csak azon alapult, hogy a jog lényege nem más, mint a munkásosztály akarata, és a kapitalista világ­ ban a jog a kizsákmányolás eszköze. Ezt öt éven keresztül sulykolták belénk, és akárhogy is van, akárhogy is olvastam már mást az egyetemi évek alatt, akárhogy búvárkodtam a római jogi gyökerű, keresztény erkölcsön felnöve­ kedett európai jogi szellemiségben, azért ez kevés volt, mert a katedrán, az egyetemen mást kaptam . Úgyhogy ha jelentett is némi dilemmát, a pécsi egyetem iránti szeretetem és elkötelezettségem miatt, azért azt hiszem, a fel­ kérés pillanatában eldőlt, hogy ezt az egyetemet választom. - Hogyan lehet a sokak által világnézetileg semlegesnek gondolt jogban transzcendens értékeket találni1 Másképpen fogalmazva: hogyan lehet a keresz­ tény eszméket a jogi oktatásba belevinni? - Azt mindig tudtam , hogy a jog bizonyos értelemben természetjogi gyökerű, bizonyos értelem ben transzcendens, tehát emberen túli összefüg­ gései vannak. Itt, a katolikus egyetemen elkezdhettem oktatni a jog, azon belül a magánjog ezen összefüggéseit. Elkezdhettem a tulajdonjog lényegét magyarázni úgy, hogy a Teremtés Könyvét, a Biblia első sorait idéztem, melyek alapján a tulajdonjog lényege - amikor Isten azt mondja, népesítsé­ tek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá —az uralmi viszony, ugyanakkor azt is mondja, hogy nektek adok minden növényt, amely magot terem, és m inden fát, amely m agot rejtő gyümölcsöt érlel. Nektek adok, de ez a tulaj­ don kötelez. Nem tehetem vele azt, amit akarok, a tulajdon nem szent, ahogy ezt a klasszikus liberalizmus idején, Napóleon sugallatára a francia Code Civil megfogalmazta. A szabadság és a tulajdon nem szentségek, 186 �DR. LÁBADY TAMÁS hanem igenis, a tulajdon kötelez, a tulajdon közcélú felhasználása, a tulajdón közérdekű hasznossága együtt jár a tulajdonjog lényegével. Vagy pél­ dául a megbízási szerződést, annak bizalmi elemét, a megbízottra való ráhagyatkozást Krisztus mennybemenetele előtti utolsó szavaival, a galileai üze­ nettel magyarázom, amikor azt mondta apostolainak, hogy menjetek el a világba, és tegyetek kereszténnyé minden népet, tanítsátok és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a rájuk hagyatkozás, a bizalom a megbízási jogviszony lényege. A lehetőség, hogy ilyen szellemben oktassak, izgalomba hozott, lelkesített. Sokat olvastam már korábban is a klasszikus, római jogi emlőkön fej­ lődő európai jogi gondolkodásról, de kihívást jelentett az is, hogy a rendszerváltás utáni években a jelenlegi európai magánjogi kultúrához történő teljes emancipációt kellett megvalósítani, hiszen az Európai Unióhoz való csatla­ kozás előtti időszakban voltunk. Már a korábbi oktatási éveimben, a pécsi egyetemen is megpróbáltam valamiféle, az igazságnak megfelelő szellemi­ séggel oktatni a tárgyamat. Itt azonban abban a mélységben, azokkal a gyö­ kerekkel tehettem ezt, ahol bátran és nyugodtan citálhattam a középkori nagy egyházatya, Szent Tamás tételeit, vagy a jogban megjelent szociális gondolkodásra példaként hivatkozhattam a két pápai enciklikára, a Rerum Novarum-ra és a Quadragesimo Anno-ra. Ezek a XIX. század végén, a XX. század első harmadában már kifejezetten a tulajdonnal, a piaccal, a szerző­ dési szabadsággal, illetőleg annak korlátáival, az elesettek, a nincstelenek, a rászorulók, a szegények irányába való fordulással foglalkoztak. Ebben a szel­ lemben kell megmagyarázni azt, hogy a magánjog, amely az autonómia, a szabadság joga - mert hisz szabad szerződéskötés, szabad végrendelkezés, szabad tulajdonszerzés van - , tulajdonképpen csak az élet anyagi alapját garantálja. A vagyonjog helyett a személy méltóságának védelme az, amely garanciát ad arra, hogy teljesen autonóm módon élhetünk és cselekedhe­ tünk. Összefoglalva mindezt, azt szoktam mondani a hallgatóimnak, hogy a mai jogi kultúra tulajdonképpen három pilléren épül fel: ezek a görög szelle­ miség, a római jog és a keresztény erkölcs. Röviden azt is mondhatjuk, hogy az Akropolisz, a Capitolium és a Golgota. 187 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —A XX. század az Istentől való elfordulás százada. Nem csak itt, ebben a térségben, hanem voltaképpen az egész világon. Ennek ellenére, a mi 50-60 éves megkésettségünket, történelmi elmaradottságunkat is figyelembe véve, mi volt az a társadalmi igény, amely a katolikus jogi kart és az egész egyetemet életre hívta? Hiszen azért ez nem csupán néhány lelkes ember akaratán múlott. - A rendszerváltozás előtti időszakot hagyjuk el, mert azt valamennyien ismertük, megéltük, meglehetős keserűséggel és haraggal tekintünk vissza arra a korra, amelyben élnünk kellett. A rendszerváltás után két irányba mozdult el a magyar társadalom, egyrészt a liberális nosztalgiák erősödtek fel, másrészt pedig a konzervativizmus. Azt gondolom, hogy a keresztény szellemiség a kettő között helyezkedik el. A magyar társadalomban - és állí­ tom, hogy az európai társadalmak jó részében is - a szekularizáció, a laicizálódás korában igen erős és káros a média hatása. Az olykor villám­ gyors és számunkra kedvezőtlen társadalmi változások ellenére azonban lé­ tezik egy mag, amelyik az előbb említett krisztusi megbízás, a galileai üzenet szellemében él. Ráadásképpen még ma is tagadhatatlan a jog keresztény ér­ tékrendje. Hiába hagyta ki az Európai Unió alkotmánytervezetéből a ke­ resztény értékekre való hivatkozást, egyrészt implicite, tehát a sorok között számtalan vonatkozásban benne van, másrészt pedig a történelem bizonyí­ totta, hogy azok a korok, amelyek alapvetően - divatos kifejezéssel élve csípőből tüzelve tagadták a keresztény értékrendet, nem voltak életképe­ sek. Határozott meggyőződésem, bár lehet, hogy a társadalomban a létszá­ m ot tekintve kevesebben vannak azok, akik igénylik ezen értékrend fenn­ tartását, továbbfejlesztését, az ebben való gondolkodást, mégis létezik ez a közösség. És a történelem során nagy dolgokat - álláspontom szerint - min­ dig a kevesek vittek végbe. A magyar társadalomban a rendszerváltás után igenis volt egy olyan réteg, akik nagyon szívesen vették, hogy a gyerekeik egyházi iskolában ta­ nulhatnak, egyházi egyetemen abszolválják diplomájukat. Tehát volt egy társadalmi igény, és ez európai szinten is megtalálható, példaként em líthet­ ném a leuveni, vagy az olasz és spanyol egyetemeket. Európában az egyetemi képzésnek is megvan a keresztény szellemisége, ezt a szellemiséget pedig őrizni, fejleszteni kell. Különösen a magyar társadalomban, ahol korábban a 188 �DR. LÁBADY TAMÁS jogot ötven éven keresztül ideológiai blöffként határozták meg. Itt most újra úgy kell szemlélni azt, hogy követése igenis erkölcsi parancs, és hogy vannak olyan dimenziói, amelyek tőlünk függetlenül örökérvényűek, mint amilyen az emberi méltóság, az ember életének az érinthetetlensége, vagy a magánjog korábban említett tulajdonjogi felfogása. Nálunk is meg van minden évfolyamnak az a magja - és ez nem éppen csak kétszámjegyű mag, hanem legalább a kar egyharmada - , ahol az, amit megpróbálunk keresztény értékként továbbadni, valahogyan, valamilyen mértékig beépül a hallgatók gondolkodásába. Talán ők már ezt fogják elő­ írni gyerekeiknek, ezt fogják továbbadni munkájukban, környezetükben. - Megválogatják, hogy kiket vesznek fel az egyetemre, „keresztény tömegképzés" vagy pedig egy keresztény jogászi elit tudatos kinevelése zajlik az elkövetkezendő évekre1 -N agyobb arányban jelentkeznek ide katolikus középiskolában érettsé­ gizett hallgatók, m int más egyetemekre. Természetesen oda is jelentkeznek közülük, de azért a szülői, neveltetési háttér, egyáltalán a középiskola ke­ resztény szelleme mégiscsak sokszor ide tereli őket. Valószínűleg ezek között is nagy számban vannak azok a hallgatók, akik egyáltalában nem kötődnek a keresztény értékrendhez, de mint említettem, létezik és működik minden évfolyamon egy kb. 50-60 fős csoport, akik a magánéletükben is a keresz­ tény erkölcsi tételeket, szokásokat - azt a szellemet és azt az értékrendet, amelyet otthonról, a középiskolából hoztak, és szerencsés esetben itt azzal kapcsolatban újabb megerősítést nyertek - próbálják megtartani. A hallgatók kiválasztásával kapcsolatban nem hiszem, hogy nagyon változtatni lehetne az adott helyzeten, van egy központi felsőoktatási kon­ cepció, amely alapján egy felsőoktatási intézményben, legyen ez világi vagy keresztény, egyéb felekezeti főiskola vagy egyetem, bizonyos szabályo­ kat be kell tartani. Másrészt pedig nagyon nehéz felmérni egy felvételi keretében azt, hogy milyen szellemiségű, erkölcsi értékeket képviselő fia­ talt veszünk fel. Arról nem is beszélve, hogy jelen állás szerint meg is szű­ nik az egyedi felvételi rendszer, és mindenki csak központi vizsgát írhat majd. 189 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Hogyan értékeli az elmúlt 10 esztendőt, és hogyan képzeli el a jövőt, milyen irányokba kell tovább fejlődni? - Hiszek benne, hogy valami megfogant. Persze kevesen vagyunk. Ke­ vesen vagyunk, nagyon nehéz volt a tanári kar összeállítása is, mert nem csak én, hanem m inden kollégám ideológiai alapon tanulta a jogot, és hát ez bizony nagyon erősen befolyásolta a gondolkodásunkat. M ert a matematika teljesen egzakt tudomány, de amit mondok egy-egy képlet vagy egyenlet mögé, annak lehet valamiféle keresztény értéktartalma. A jogban ezt sokkal nehezebb megtalálni, és szerintem ez az oktatók felelőssége. Ezért vala­ mennyiünkön nagy felelősség nyugszik. Azt gondolom, hogy az elmúlt tíz esztendő minden küzdelmével, kudar­ cával, sikertelenségével együtt is sikertörténet. Katolikus, tehát keresztény szellemiségű jogi kart sikerült alapítani, megelőzve a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetemet, amellyel egyébiránt nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Sikertörténet, m ert meggyőződésem, amint már említettem, hogy az innen kikerült hallgatók leikébe, akármennyire távol is vannak már tőlünk, vagy majd eltávolodnak a későbbiekben az életük során ettől a szellemiségtől, valami azért beépült, ami kitörölhetetlen. A feladatokat alapvetően abban látom, hogy a tanári kart tovább kell erősíteni. Ha a tanár nem keresztény módon oktatja a tárgyait, ha nem kapcsolja össze azzal a történelm i folyamattal, amely kétezer éven keresztül Európá­ ban meghatározó volt, akkor lehet egyetemként még tovább működnünk, de az már nem lesz katolikus egyetem. Ez az oktatókon múlik, ezért nagy a felelősségünk, többek között nekem is, hogy a fiatal oktatók kiválasztásánál helyesen járjunk el, az itt diplomát szerzett fiatalok egyetemen tartásával olyan ifjú generációt gyűjtsünk össze, építsünk magunk köré, akik képesek lesznek majd nagynevű elődeik vállára állva tovább vinni ezt a szellemisé­ get. Van egy olyan elképzelésem, hogy ha lejár a bírói megbízatásom a Pécsi ítélőtábla elnökeként, akkor a gyakorlati pályával teljes mértékben felha­ gyok, és teljes erőm et az egyetemi oktatásnak szentelem majd. A tapasztalatom az, hogy az elmúlt tíz évben az egyetemi élet, az első nagy lelkesedést követően, nagy hanyatláson ment keresztül. Az ember éle­ tében a románc u tán mindig következik a csalódás, és most a már többször 190 �DR. LÁBADY TAMÁS emlegetett mag nagy felelőssége, hogy az egyetemi életet némileg aktivizál­ ja, felpezsdítse. A kezdeti időszakban voltak bálok, tanrenden kívüli előadá­ sok, nagyon jól működött az angoloktól átvett tutor-rendszer, amikor m in­ den oktatónak volt 10-15 hallgatója, akikkel közelebbi kapcsolatot alakí­ tott ki, volt egy színvonalas hallgatói újságunk. A lendület megtörése után most úgy látom, hogy valami megint elindult. Vannak kisebb, kifejezetten keresztény közösségek a karon. A magas létszám ugyan nagy ellenhatást képez, Ortega у Gasset is megírta, hogy a tömegnek milyen sodróereje van, és hogy mennyire eltérítheti az embert a helyes útról. A kisebb létszám m in­ dig jobb, de azért létezik egy mag, ha úgy tetszik, a bibliai mustármag, amely­ ből az Egyház is kinőtt. Ezt határozottan, mindvégig láttam az eltelt tíz esz­ tendő alatt. Ez ad reményt. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 191 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Péteri Zoltán �Az örökös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt Beszélg etés D r . P é t e r i Zo l t á n n a l * - Mennyiben különbözik a Pázmányé a többi magyarországi jogi kartól? - Nehéz erre a kérdésre pontos választ adni. Magam évtizedeken ke­ resztül, a Pázmány megalakulása előtt az Eötvös Lóránd Tudományegyete­ men oktattam, így elvileg van lehetőségem az összehasonlításra. A karunk alapításakor meghirdetett elvek mindenesetre arra m utattak, hogy itt egy olyan új kezdeményezéssel állunk szemben, amely már csupán szellemiségé­ nél fogva is valami mást, valami újat kíván nyújtani a korábban Magyaror­ szágon meghonosodott jogi oktatási formákkal szemben. Talán nem is h e­ lyes kifejezés azt mondani, hogy szemben, inkább azt mondanám, hogy azo­ kat kiegészítve. Azokat - ha szabad azt mondanom - egy tágabb horizontra helyezve, és áthatva egy alapvető szellemiséggel, egy olyan világnézeti elkö­ telezettséggel, amely nem megy a tudományosság rovására, és nem csonkít­ ja meg annak teljességét, mégis arra hivatott, hogy hitünk, a kereszténység, a keresztény egyházak és ezen belül a Katolikus Egyház felfogását, világné­ zetét, szellemiségét kifejezésre juttassa, és közvetítse a hallgatók felé. Ezt a többletet szerény megítélésem szerint bizonyos mértékben veszélyeztetik azok a tendenciák, amelyek újabban kibontakozni látszanak, és amelyek egyfajta közös nevezőre hozás jegyében a katolikus egyetemet és ezen belül annak jogi karát is tulajdonképpen a Magyarországon működő számos jogi kar egyikeként, hasonlóként az eddigiekhez hajlamos értelmezni. Ez megíté­ lésem szerint nem kívánatos tendencia. Természetesen nem arról van szó, * Egyetemi tanár, az Állambölcseleti Tanszék vezetője (1995-2004), professor emeritus (2004—) 193 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE hogy valami mást akarnánk csinálni, hogy valami forradalmian újat akar­ nánk bevezetni a jogi oktatásban, hanem arról, hogy célszerű volna meg­ őrizni azt a szellemiséget, a Pázmánynak azt a sajátos arculatát, amelyet az alapító atyák annak idején képviseltek, és meg is fogalmaztak. - E z a szellemiség, amely akkor megfogalmazásra került, azok az elvek, ame­ lyek mentén a kar szervezése és működése megindult, mennyire ültethetők át a gyakorlatban a jogi képzésbe, a jogi oktatásba, mennyiben lehet a keresztény esz­ merendszert a jogi oktatásban megjeleníteni? - A nagy ném et jogfilozófusnak, Gustav Radbruchnak van egy mind­ máig érvényes megállapítása, mely szerint a jogász élete és munkája egy örö­ kös főtárgyalás az igazságosság ítélőszéke előtt. Nézetem szerint ez a kérdés lényegét fejezi ki. N ekünk az igazságosságot kell - nem csak saját életünk­ ben és működésünkben - érvényre juttatnunk, hanem amennyiben ezt te­ hetjük, az ez irányú fogékonyságot kell hallgatóink felé közvetíteni. Ezt szer­ vesen kiegészíti azonban a teljességre törekvés, vagyis az, hogy ne zárkóz­ zunk be egy szűk, szorosan vett pozitív jogi keretbe, hanem sokkal tágabban fogjuk fel a hivatásunkat, éppen ennek az átfogó, univerzális eszmének, az igazságosságnak a jegyében. Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazsá­ gosságnak különböző megnyilvánulási formáit kutassuk, az egész társada­ lom, az egész emberi együttélés keretei között. Egy másik elem, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az igényesség. Külö­ nösen most, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, még fokozottab­ ban szembekerülünk azzal a kihívással, amely tudva, vagy kevésbé tudva m ár korábban is m indannyiunk előtt megnyilvánulhatott: versenyhelyzet­ ben vagyunk. Szemben állunk az új fejlődés kihívásaival. Ezekre a kihívá­ sokra kell választ adnunk. Nyilvánvaló, hogy nem az egyetlen megoldás az, am it mi, itt az egyetemen adunk. Sokféle válasz adható ugyanarra a problé­ mára, ugyanarra a jogi kihívásra. Az összehasonlító szemléletmód lehetősé­ get ad arra, hogy ezeknek az ismeretében, a hasznosítható tapasztalatokat átvéve, átültetve a saját gondolkodásunkba és gyakorlatunkba, kíséreljünk meg egy jobb, humánusabb emberi társadalmat felépíteni. Ezzel - az atlétika kifejezésével élve - magasra tesszük a lécet. Csak nagyfokú igényességgel 194 �DR. PÉTERI ZOLTÁN állhatunk helyt ebben a versenyben. Ha ezt elmulasztjuk, m úlhatatlanul belesüllyedünk a középszerűségbe, és visszavonhatatlanul egy kis népet megil­ lető, igen szerény hely jut csak nekünk az egyesült Európában, holott egy népnél sem vagyunk alábbvalóak. - Аг igazságosság kifejezés került az előbbiekben kihangsúlyozásra, de erre sokan azt mondhatják, hogy nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy valaki az igazságosságot, mint értéket elfogadja. Milyen is egy keresztény jogász■Mennyi­ ben bocsát ki, vagy mennyiben kellene más, az általánostól eltérő felvértezettségű jogászokat kibocsátania a karnak? - Megítélésem szerint a jogi tanulmányokat be kell illeszteni egy átfogó keretbe, amely természetesen magában foglal világnézeti, filozófiai pre­ misszákat is. Ezek túlnyomó részét a keresztény embert, és ezen belül a kato­ likus embert kötelező erkölcsi parancsok, természetjogi elvek, egyházi taní­ tások, dogmák képezik. Ezeknek az elsajátítása, érvényre juttatása közös törekvésünk kellene, hogy legyen a kar keretei között. Ez a filozófiai, világ­ nézeti megalapozottság át kell, hogy hassa az egész itt folyó oktatást, és tulaj­ donképpen egyfajta választ kell, hogy adjon az abszolutista és a relativista fi­ lozófiák örök problémájára. Hangsúlyozom, a jó értelemben vett relativiz­ musról beszélek, amelyet nagy szellemek, nagy jogászok is képviseltek, és képviselnek mindmáig, amelynek végső kicsengése azonban az ún. végső ér­ tékek, alapértékek tudományos igazolhatóságának kérdésével függ össze. Mi, keresztény katolikus emberek úgy vélekedünk, hogy ezek a végső igazsá­ gok nem csak a hit, hanem a tudomány számára is igazságok. H it és tudo­ mány nem ellentétesek egymással, s mi ennek a bizonyosságnak a jegyében végezhetjük a munkánkat. Ennek a továbbadása érzésem szerint felada­ tunk, sőt kötelességünk. Ugyanakkor azonban - a fair play szellemében is arra kell törekednünk, hogy ne valamiféle leegyszerűsített, esetenként pri­ mitív képet fessünk szellemi, politikai ellenfeleinkről, hanem kíséreljük meg az ő gondolkodásukat, cselekvésüket lehetőleg a maga teljességében megra­ gadni, megmagyarázni, megérteni, és azokra reagálva, az előbbiekben már említett magas igényességgel az általunk tévesnek vélt gondolataikat kiiga­ zítani. 195 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezek az elképzelések mennyiben valósíthatóak meg a mindennapokban egy olyan jogi oktatási rendszerben, ahol egy évfolyam kb. 300 fős nappali tagozatból, illetve összességében kb. 600 főből áll, és ahol több ezer hallgató jár erre a karra? Van egyáltalán szükség arra, hogy mindenkihez szólni akarjon egy-egy oktató, vagy érdemesebb inkább azzal a maggal foglalkozni, aki erre fogékonyságot mutat? - Azt hiszem, egy szélsőséges felfogást mindenképpen el kell kerülni. Mindenkivel, több ezer emberrel, vagy akár egy évfolyam több száz hallgató­ jával már csak azért sem tudunk foglalkozni külön is, m ert —nézzünk szem­ be ezzel a ténnyel —ezeknek a hallgatóknak egy jelentős része ezt egyáltalán nem is igényli. Bőségesen vannak olyan hallgatók, akiknek a számára az egyetem nem több, m int lehetőség a diploma megszerzésére - szándékosan nem kívánom a diplomagyár kifejezést használni. O k azok, akik jól vagy rosszul, de át akarnak kerülni az akadályokon, és minél hamarabb eljutni a vágyva vágyott diploma megszerzéséhez. Ezekhez hiába szólunk, mert ezek a szavak visszapattannak az érdektelenség faláról. De szerencsére igen sok olyan hallgatónk is van, akik ezt a többletet elvárnák, és őszintén meg kell vallanom, hogy e téren nem látom a helyzetünket tökéletesnek. A saját szakterületemen, a saját érdeklődési körömön belül ismételten szembesülök azzal a sugárzó érdeklődéssel, amely a hallgatók részéről megnyilvánul, és amelynek kielégítésére nem mindig tudjuk biztosítani a lehetőségeket, a szükséges kereteket. M indenképpen szükségesnek tartom több szinten ki­ bontakoztatni ezt a m unkát, kezdve az előadások érdekessé tétele formájá­ ban, amely vonzza a hallgatókat, és amely lehetővé teszi, hogy megteljenek az előadótermek, tehát hogy ne kelljen szembenéznünk olyan helyzetekkel, mikor megalázóan csekély érdeklődés kíséri a katedráról elhangzó szavakat. Emellett azonban további formákra is szükség volna. M indenképpen jó kez­ deményezésnek tartom a tudományos diákkörök rendszerét, ahol egy sző­ kébb kör számára lehetővé tesszük, hogy általuk érdekesnek tartott, általuk választott témákkal kissé részletesebben foglalkozzanak, és olvasmányaik, gondolkodásuk eredményeit mások számára is hozzáférhetővé tegyük. Ennek szélesebb körben történő publikálására megítélésem szerint meg kel­ lene teremteni a bővebb lehetőséget. Szükség van em ellett az ún. tudomá- 196 �DR. PETER) ZOLTÁN nyos utánpótlás és - tegyük rögtön hozzá - a jogi felsőoktatási utánpótlás külön képzésére. A két háború közötti időszakban elképzelhetetlen volt, hogy egy-egy népszerűbb, elismert professzor körül ne épült volna ki egy vi­ szonylag szűk körű hallgatói csoport, akikkel akár egyedileg is foglalkozott a professzor, külön-külön is leült velük beszélgetni, irányította olvasmányai­ kat, vezette az általa helyesnek tartott irányba képességeik kibontakoztatá­ sát, lényegében tehát egyengette az utat afelé, hogy ezek a fiatalok megtalál­ ják helyüket a jövő felsőoktatásában, tudományos kutatómunkájában. Ennek a megoldása nem tűnik könnyű feladatnak, figyelembe véve azt az esetenként nyomasztó helyhiányt, amellyel karunkon belül küzdenünk kell, és amely néha jelentős problémákat is okoz. - Beszéltünk az érdeklődő rétegről, és beszéltünk arról az érdeklődés nélküli rétegről, amelyhez nem lehet szólni, mert nem nyitottak a füleik, de azt gondolom, létezik egy olyan réteg is, amelynek tagjai esetleg csak sodródnak, és talán bizonyos mértékig megnyerhetők is lennének a keresztény szellemiségnek. Az egyetem adhat-e segítséget az ilyen, egyelőre még bizonytalan emberek neveléséhez? Van-e egy egyetemnek ilyen nevelő funkciója, szükség lenne-e erre, és ezáltal a szellemi­ ség megvalósulási lehetőségeinek a puszta tanrendi oktatásnál jóval tágabb pers­ pektívába helyezésére? - Ügy vélem, hogy a válasz igen. Karunk tevékenységéből m egítélé­ sem szerint fájón hiányoznak azok a kötetlenebb kapcsolatok, amelyek mind az oktatók között, mind oktató-hallgatói viszonylatban kellene, hogy létezzenek. Ilyen formák most kezdenek jelentkezni. Létrejöttek olyan, jórészt hallgatói kezdeményezések, olyan próbálkozások, amelyek közelebb hozzák a katedra magasságából lelépő oktatót. Megítélésem sze­ rint a mi oktatóink nagy többségükben készek volnának ilyen közvetle­ nebb kapcsolatformákat is elősegíteni és fenntartani. Sajnos, ennek az útnak úgyszólván az első lépéseinél tartunk, hiszen a mai rohanó világban ebhez nagyon nehéz helyet és időt találni, de én optimista vagyok, m ert ha figyelembe veszem, hogy honnan indult ez a kar, amelynek kezdettől fogva oktatója vagyok, és hova jutott már el eddig is, úgy gondolom, hogy ez az optimizmus megalapozott. 197 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Sokan panaszkodnak arra, hogy a tanár és az oktató közötti személyes kap­ csolat eléggé nehezen alakítható ki. A hallgatókért munkálkodó egyetemi tanár hitvallása mennyiben, hogyan foglalható össze? Mi, milyen adottság, képesség kell ahhoz, hogy valaki ne csak nagyszerű tudós, hanem igazán jó egyetemi tanár is lehessen! - Korábban sem csináltam titkot belőle, hogy sohasem akartam jogász lenni. Világéletemben pedagógusnak készültem, és életem nagy ambíciója volt, hogy jó tanár lehessek. Ahhoz a Gondviselés kegyelme, és a sors fordu­ latai kellettek, hogy megvalósulhatott az - nem középiskolás fokon - , amire készültem. Az én generációmat még annak idején, a nagy háború előtt, a ka­ tolikus nevelés nagyjai a bűvös három T betű tiszteletére nevelték: „több telik tőlem”. N em a karrier szempontjából, erre sosem törekedtem. De arra igen, hogy tőlem telhető lelkiismeretességgel igyekezzek helytállni ott, ahova az élet állít. Szerencsém volt, oda kerültem, ahol úgy érzem, hogy hasznára lehetek másoknak, és talán hasznára lehetek azoknak a fiatalok­ nak is, akiket oly hosszú évek óta taníthatok. Meggyőződéssel vallom, hogy az a három T betű ma is aktuális. N ekünk helyt kell állnunk egy kiterjed­ tebb közösségben, egy nagyobb világban is, és egy kis, sorscsapásoktól űzött nép gyermekeként kell képviselnünk ezt a tízmilliót, akik itthon élnek. Mindig ebben a szellemben próbáltam tevékenykedni, s ha Isten éltet még, próbálom folytatni, s befejezni pályámat. - Fel lehet-e vázolni az elmúlt tíz esztendőí fejlődési ívét, honnan indultunk, hol tartunk most, illetve hova kellene még eljutni! - Igen szerény kezdetektől indultunk, hiszen kisebbfajta csoda ennek a karnak a létrejötte, és megítélésem szerint hervadhatatlan érdemeik van­ nak azoknak az alapítóknak, akik ezt a m unkát vállalták, és sikerrel végre is hajtották. Magam nem tartoztam közéjük, de amikor igen korán meghívást kaptam a kar m unkájában való közreműködésre, örömmel, mindazonál­ tal - s ezt hadd tegyem hozzá - nagy meglepetéssel m ondtam igent, mert m int a generációm oly sok más tagja, én sem voltam optimista abban a te­ kintetben, hogy megélhetek-e egy szebb világot, egy humánusabb társadal- 198 �DR. PÉTERI ZOLTÁN mat, a diktatúra alóli felszabadulást. Ez nem látszott reálisnak, még kevésbé közelinek, s a magam részéről nem hittem, hogy életem folyamán erre sor kerülhet. Mikor mégis megtörtént, kötelességemnek tartottam , hogy a tőlem telhetőén bekapcsolódjak az új kezdeményezések kibontakoztatásá­ ba. A kezdetek igen szerények voltak, de érzésem szerint váratlanul gyorsan sikerült a fiatal, új karnak a maga számára megbecsültséget, tekintélyt, ran­ got szereznie, és meglepően gyorsan vált elismertté országos viszonylatban is. Az ismert angol közmondással szólva: a puding próbája az evés. Nos, ko­ rábbi hallgatóink igen nagy részéről vannak olyan információink, miszerint helytállnak választott életpályájukon, és ez múlhatatlanul bizonyítja az itt folyó oktatás értékeit. A feladat most abban áll, hogy ezt a tekintélyt, ezt a nehezen kivívott elismertséget ne hagyjuk elsorvadni. A rra van szükség, hogy követelményrendszerünket az említett értékek szolgálatában fenntart­ va, sőt tovább finomítva olyan, alapos jogászi műveltséggel rendelkező fiatal szakembereket képezzünk, akik amellett, hogy eleget tesznek az igényesség követelményeinek, azaz kiváló ismerői választott szakterületüknek, ugyan­ akkor át vannak hatva azzal a szellemiséggel is, amelyet ennek a karnak kell árasztania, és amelynek a kibontakoztatása, érvényesítése mindannyiunk kötelessége, akár a katedrán áll, akár a padokban ül valaki. - Elhangzott a korábbiakban, hogy tekintve a jogászképzés felduzzadt létszá­ mát, a nyolc jogi kart, az egységesülő Európát, versenyhelyzet elé kerülnek már a frissen végzett hallgatók is. Ha valaki keresztény, katolikus szellemiséggel veti bele magát a jogi munkába, nem jelenthet-e ez hátrányt a versenyben? Hiszen adott esetben olyan problémával szembesülhet, amelyet etikai alapon nem lehet, vagy csak kevésbé hatékonyan lehet ttiegoldani. A z ügyvédi munkában például ez gyak­ ran előfordulhat. Hátrányos-e a keresztény szellemiség megvalósítása a jogászi munkában:1Adott esetben jelenthet-e előnyt is a mindetmapokban! - Ügy gondolom, hogy a keresztény, katolikus elveknek nem a hangoz­ tatása, hanem a folyamatos napirenden tartása a feladat. Keresztényként élni kell. A kereszténység meggyőződésem szerint ennek az életvitelnek a gyakorlatában érhető tetten: olyan, lehetőség szerint erkölcsileg feddhetet­ len élettel kell a saját személyünkben is megvalósítani a kereszténységet, 199 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE amely ha ideálnak, esetleg sokak számára megvalósíthatatlannak tűnik is, mégis tám adhatatlan a maga erkölcsiségében. Ez véleményem szerint egy egységesülő Európában is helyet fog biztosítani a keresztény értékrend képviselői számára. H add utaljak ismét - amit most Ö n is említ - arra a ver­ senyre, amelyben nekünk is meg kell találnunk a helyünket, noha az félel­ metes nagyságrendű kihívásokat jelent számunkra. Imm ár csaknem 40 éve oktatok a strasbourgi nemzetközi összehasonlító jogi egyetemen, amelynek hallgatói túlnyomó többségükben fiatal végzett jogászok közül kerülnek ki, különböző népek, nyelvcsaládok, politikai felfogások képviselői. Jól látom tehát a verseny nemzetközi vonatkozásait. Az eszméknek, értékeknek ebben a kavargásában csak akkor találjuk, találhatjuk meg a helyünket, és vívhatjuk ki az általunk képviselt rendnek, eszmerendszernek és gyakorlat­ nak a méltó helyét, ha azt magas szinten tudjuk képviselni. Felvértezettnek kell tehát lennünk szakmailag, nyelvileg, kommunikációs készségben, hi­ szen a jogász társadalmi ember, a társadalom tagja, és bizonyos értelemben a társadalom formálója. Ezt a feladatot lehetetlen sikerrel végezni, ha az em­ bernek - szaktudása m ellett - nincs meggyőződése, saját értékrendje. A vá­ lasztás lehetőség. Éppen az adja az ember méltóságát, hogy gondolkodása, akarata segítségével szabadon választhat magának alapvető, végső értéke­ ket, amelyekre egész életét és cselekvését alapozza. Olyan cél ez, amelyet mindenkinek saját magának kell megvalósítania. - Ahogyan az előbb is elhangzott, a jogászi eredendően közéleti szakma. Mit jelent pontosabban a közéleti szakmaiság, mi az, amivel egy jogásznak a közéletben foglalkoznia kell? Nem csupán arra gondolok, hogy jogászokból eredendően nagyobb arányban lesznek közéleti emberek, politikusok, mert ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Igazié, hogy minden jogásznak, aki jogászként is dolgozik, valamennyire közéleti embernek is kell lennie? Ha igen, akkor mit takar ez a közé' letiség, és mennyiben nevelhetőek erre az egyetemen a hallgatók? - A közéletiség átfogó kategória. Egyetértek azzal a kiindulóponttal, hogy a jogász szükségszerűen közéleti ember, ennek a közéletiségnek azon­ ban számos aspektusa van. Nyilvánvaló, hogy vannak a jogászok között olyanok, akik elsősorban a gyakorlat terén tudnak maradandót alkotni, 200 �DR. PETERÍ ZOLTÁN emellett még a gyakorlat különböző területei is különválaszthatok. Van, aki politikusként arra törekszik, hogy eszméit egy nagyobb közösségben, például a parlamentáris demokrácia keretei között érvényesíteni tudja. Mások ezt a gyakorlatot szűkebben, a jog alkalmazásának területére konkretizálják, ki­ váló jogászok, bírák, ügyvédek, ügyészek stb. akarnak lenni. Vannak azon­ ban olyan jogászok is, akik számára ez a közéletiség az eszmék, az elmélet te­ rületén jelent feladatokat. Az ilyen, az elmélet iránt fogékony jogászok arra hivatottak, hogy az előbbiekben már említett világnézeti megalapozást se­ gítsenek kimunkálni, tovább építeni, a modern társadalom szükségleteihez alakítani, adaptálni. Az erre alkalmasak, az ez iránt érdeklődők a társadalmi életben végbemenő folyamatok jobb megismerését igyekeznek előmozdíta­ ni, az okokat kutatják, a folyamatok lényegét igyekeznek megragadni, és ezzel segítik elő a világnézeti tisztázódást, a célok kitűzését, konkrét felada­ tok megállapítását. Végül - és egy pillanatra sem tagadom, hogy én ebbe az utóbbi körbe tartozom - a közéletiségnek van egy olyan aspektusa is, leg­ alábbis az én meggyőződésem szerint, amely ezeknek a megszerzett ismere­ teknek a továbbadásával, széles körben való terjesztésével függ össze. Az erre hajlamot érzők arra törekszenek, hogy a nem egyszer fáradságos tépelődések, eszmélődések, gyakorlati tapasztalatok útján formálódó meggyőző­ désüket, ismereteiket továbbadják, szélesebb körben népszerűsítsék, nevel­ jék az utánuk következő generációt. Én magam egész életemben a közéletiségnek ezt az aspektusát vallottam a magaménak, ezen a téren igyekeztem tevékenykedni, mindig is pedagógusnak tartottam magamat, és az életem­ ből hátralevő rövid időben ezen már nem is szándékozom változtatni. - Ha a keresztény eszmeiségről, az általa vezérelt oktatásról, felsőoktatásról, jogi felsőoktatásról beszélünk, vajon nem korszerűtlen eszmékről társalgunk-e? Számos jel utal arra a világban, hogy a hit ereje, hatása egyre gyengül. Modern, mai világunkban is értelmezhető értéket képvisel-e a katolicizmus, a keresztény­ ség, amely az oktatáson keresztül megjeleníthető, vagy minden, amiről beszélünk, valójában csak visszarévedés a régmúltba? - Ha a kereszténység nem tud vonzó lenni, nemcsak kevés kiválasztott, hanem a tömegek számára is, ha a keresztény eszmerendszer valóban nagy 201 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE tömegek előtt veszti el érvényességét, és válik a múlt esetleg tiszteletre méltó, de már nem használható hagyományává, akkor a kereszténység való­ ban hanyatlásra - ha nem eltűnésre —van ítélve. A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a kereszténység - Prohászka O ttokár szavaival élve - „dia­ dalmas világnézet” volt és marad, amelyet mai, modern világunkban is lehet sikeresen képviselni. Tanításai nem elavultak, de természetesen nem tart­ hatók fenn olyan, „megkövesedett” formáikban, vagy megfogalmazásaik­ ban, amelyek csupán régmúlt korokhoz kapcsolódtak, és voltak időszerűek. Éppen abban látom a feladatot - és az előbb említett közéletiséget ez foglalja egységbe valamennyi aspektusában - , hogy ezt a modern értelemben vett kereszténységet kell kinek-kinek a maga választott területén segíteni meg­ fogalmazni. Nyilvánvaló, hogy Aquinói Szent Tamáshoz vagy Szent Ágos­ tonhoz hasonló lángelmék nem születnek minden évtizedben, de korunk­ nak is vannak mérvadó, az Egyház szociális tanításához sokat hozzáadó katolikus gondolkodói, akik igen sokat tettek a katolicizmus örök „modern­ ségének” fenntartása és biztosítása érdekében. Ez az az út, amelyet - ha kevesebb talentummal megáldva is - nekünk is folytatnunk kell. —A katolicizmus, illetve a kereszténység az egyetemességet hirdeti, és nem fel­ tétlenül veszi figyelembe tanításaiban a nemzeti sajátosságokat. A keresztény világnézetből eredő feladatok megvalósításán túl, esetleg azzal összefüggésben, mennyiben kell figyelemmel lenni a nemzeti gondolatra, a nemzeti értékrendre? A kettő hogyan egyeztethető össze, hogyan állítható esetleg hierarchikus sorrendbe? Egyetért azzal, hogy az egységesülő Európában ez is kardinális kérdés, a keresz­ ténység megtartása mellett? - Az univerzalizmus az alapvető, fontos eszmék egyike. A jogfejlődés is azt mutatja, hogy az eddigi történeti tapasztalatok alapján lehetőség nyílik a nemzeti jogrendszerek sokaságán felülemelkedő, nagyobb egységek kialakí­ tása gondolkodásunkban, amelyek, m int jogcsaládok, voltaképpen bizo­ nyos, az univerzális eszméhez kapcsolódó kultúrák kifejeződései. Nyilvánva­ ló, hogy ez alól az általános törvényszerűség alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, mi is beletartozunk, mint jogászok egy római-germán hagyomá­ nyokra épülő tradíció vonzáskörébe, egy olyan jogcsaládba, amely az ún. 202 �DR. PETERÍ ZOLTÁN szocialista kitérő után a Szent István által választott úton továbbhaladva, bennünket is Európa szerves egységébe illeszt bele. Ezen belül is van hely azonban - és ez az általam művelt összehasonlító jogtudomány egyik fő felis­ merése - a nemzeti hagyományok, az egyedi tulajdonságok továbbélése szá­ mára. Hittel vallom Sütő András gondolatát a különösség méltóságáról, hi­ szen a kis népek is hozzájárulhatnak a világ népeinek egyetemes kultúrájá­ hoz, a kis népek is gazdagíthatják ezt a kultúrát, a jog területén is kialakíthatnak olyan sajátos vonásokat, amelyek éppen a nemzeti jellegből, a nemzeti hagyományokból táplálkoznak, és beilleszthetők, be is illeszked­ nek egy közös, univerzális gondolat keretei közé. Nem hiszem, hogy az Euró­ pai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti önazonosság föladásával volna egy­ értelmű. Meggyőződésem, hogy mi magyarok a jog területén különösen nem szorulunk kitanításra az e téren nálunk sokkal kevésbé fejlett népek, nemzetek részéről. A magyar jogi gondolkodás - nevezzük géniusznak - ki­ termelt olyan sajátos eszméket, intézményeket is, amelyeket ma sem kell szégyellnünk. Csupán - bár ez nem mindig könnyű feladat —arra kell töre­ kednünk, hogy megtaláljuk a helyes összhangot egy univerzális eszme álta­ lánossága és a nemzeti identitás egyedisége, jelszava és gyakorlata között. - Említés esett már az elmúlt idők jogi oktatásáról. Lehet-e valamiféle össze­ hasonlítást tenni a mai jogi oktatás, illetve a múlt - értem ez alatt főképp a II. világháború előtti időszakot - jogi oktatása, jogi kultúrája közötti Mi az, amiben esetleg ma előrébb tartunk, mi az, amiben hiányt szenvedünk, és mi az, amit át lehetne emelni, meg lehetne ma is valósítani abból a rendszerből? - Annyiban nem vagyok kompetens ennek a kérdésnek a megválaszo­ lására, hogy jogi tanulmányaim csak 1948-ban, tehát a II. világháború lezá­ rása után kezdődtek, amikor egy sajátos kettősség volt még érezhető, és tulajdonképpen együtt éltek a múlt és a jövő bizonyos elemei. Nekünk még megadatott, hogy professzoraink között számos olyan kiváló régi szakembert tisztelhettünk, akik igen hamar, az ún. fordulat éve után elveszítették katedrájukat, és már nem gyakorolhattak hatást a jövő ifjúságának a neve­ lésére. Néhányat közülük még volt alkalmam hallgatóként a katedrán látni, és sokat tanulni tőlük. Tanulni szakismereteket, de tanulni valami többet is. 203 �A PÁZMÁNYJOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE Számomra lebilincselő modell a cambridge-i és az oxfordi egyetemen megvalósított módszer, amikor különböző szakmák művelői, jogászok, köz­ gazdászok, bölcsészek, művészettörténészek stb. élnek a college keretében, kölcsönösen érdeklődve egymás problémái, tanulmányai iránt, megvitatva, és a laikus szemével értékelve más tudományterületek eredményeit, vívmá­ nyait. Az angol jogi oktatásról volt alkalmam közelről ismereteket szerezni, és a nemzetközi fakultáson eltöltött évtizedek is megerősítették azt a meg­ győződésemet, hogy az angol jogi oktatás, éppen ennél a komplex jellegénél fogva, az általam ism ert legjobbak egyike, ha nem éppen a legjobb. Nem véletlenül mondta Grosschmid Béni, a nagy magyar magánjogász, hogy nem a jogszabályokat, hanem a jogi kultúrát kell elsajátítani, ami sokkal tágabb, sokkal gazdagabb tartalm ú fogalom, mint a tételes jogszabályokra való szórítkozás. Ezt egyes régi professzoraink töretlenül képviselték, és igyekeztek továbbadni a fiatalok számára, amivel az én gondolkodásomra is meghatá­ rozó hatást gyakoroltak. Szilárd meggyőződésem, hogy ennek fenntartásá­ ban - ami egyébként összefügg a legjobb európai egyetemi hagyományokkal, a túlzott prakticista szemlélet, az egyoldalú tételes jogi megközelítés ellené­ ben - rejlik a jogi felsőoktatás legfontosabb feladata. Sem a jogász, sem más szakma művelője nem válhat szakbarbárrá a felsőoktatás évei során. El kell sajátítani mindent, am it a szakmából el lehet sajátítani, erre az előzőek során már utaltam. Másfelől azonban nem szabad szem elől téveszteni a tel­ jesebb emberi létet, amelyet Széchenyi István a „kiművelt emberfő” fogal­ mával próbált megragadni. Ehhez pedig hozzátartozik egy sokirányú érdek­ lődés, a választott szakterület határain túl terjedő olvasottság, tájékozottság. - TÜl azon, hogy a teológiai kar révén milyen jogi kapcsolat fűzi a mai Páz­ mány Egyetemet az 1635-ben Nagyszombatban alapított egyetemhez, van-e valamiféle szellemi kapcsolatunk az 1948-ban „megtisztított”, korábban működő egyetemmel! Létezik-e tudatosan felvállalt folytatólagosság, amelyet nekünk kel­ lene továbbvinnünk! - A kérdés első részére feltétlenül igenlően tudok válaszolni. Ma már határozott törekvések figyelhetők meg arra, hogy a m últnak ez a hosszú időre háttérbe szoruló, és feledésre ítélt szakasza újra visszanyerje létjogo­ 204 �DR. PÉTERI ZOLTÁN sultságát. Ma már nem tilos beszélni régi nagy professzorokról, nem tilos a két háború közötti, vagy az azt megelőző magyar jogtudomány eredményeit felidézni. Úgy gondolom, hogy ennek a hagyománynak, egykori nagy előde­ ink örökségének továbbra is élő hagyományként kell továbbélnie. A fela­ dat, amelyből a mi karunknak is részt kellene vállalnia, ennek a szinte fele­ désbe merülő hagyománykincsnek a megőrzése, a múlt tudományos igényű, teljes, részletes feldolgozása. Hogy a saját érdeklődési körömből vegyem a példát, sürgető feladatnak látom a magyar államtudományi gondolkodás klasszikus műveinek, szerzőinek, az ún. szocialista korszakban megkísérelt, eleve egyoldalú megközelítését meghaladó feldolgozását. Ezzel tudnánk ki­ m utatni azt a kontinuitást, amely a magyar államtudományi gondolko­ dást - és általában egész jog- és államtudományi örökségünket - mindenkor, ha esetenként megkésve, némileg „vidékies” jelleggel is, de mégis az európai gondolkodás és joggyakorlat főáramlataihoz kapcsolta. (A b e s z é lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 205 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Radnay József �A tanári éthosz és a szemesi nyaraló B eszélg etés D r . R a d n a y J ó z s e f f e l * - Hogyan és mikor került kapcsolatba a szerveződő katolikus jogi karral1 - Zlinszky János alapító dékán szólt nekem, felkérve, hogy vegyek részt a munkában. O t régről ismertem, mint Marton Géza professzor dem onstrá­ torát, kettővel járt alattam az egyetemen. Az én tárgyam, a munkajog csak a harmadik évben indult be, de o tt voltam a kezdeteknél is, amikor a Ménesi úti apácazárdában az első „összoktatói” értekezlet volt. - Ekkor még tehát csak az ígéret volt meg mindkét részről, hogy ha egyszer lesz munkajogi tanszék, azon majd szerepet vállal, és kap. - Már akkor látható volt a tudatosság, amely alapján nem csak az első év oktatói gárdáját válogatták össze. Ma sem tudom pontosan, miért rám esett a választás - túl azon, hogy régről fogva ismertük egymást - , talán az addigra befutott pályám is szerepet játszott, s a munkajog sem bővelkedik oktatókban. - 2000'ben lépett a dékáni tisztségben Zlinszky János professzor úr örökébe. Milyen feladatok vártak akkor a dékánra? - Az első dékánunk - hallatlan munkabírással - szinte m indent szemé­ lyesen vezetett és felügyelt, nélküle nem lehetett komolyabb döntést hozni. * Egyetemi tanár, dékán (2000-2003), a Munkajogi Tanszék vezetője (1997-) 207 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Én ezt nem vállalhattam. A feladatokat meg kellett tehát valamennyire ősztani, főleg a gazdasági vezetést illetőleg. Más szempontból is igyekeztük a m unkát egy kicsit rendszeresebbé tenni. - Milyen érzésekkel köszönt le megbízatása lejártával, három év elteltével? - Azt hiszem, a rendszer finom átformálását, a mindenkori dékán által történő zökkenőmentes vezetés feltételeit sikeresen biztosítottuk. - Gondolta volna-e a nyolcvanas években, hogy az Ön életében egy keresz­ tény, katolikus jogi kar létrejöhet Magyarországon? - A keresztény gondolattal azért a diktatúrában is lehetett - elvétve találkozni. Egészen biztos voltam benne, hogy a rendszer valamikor meg fog dőlni, de abban őszintén megvallva már nem, hogy ezt én megélem. - Evés közben jön meg az étvágy. Ehhez képest vajon a korábban nem várt reményekből mi valósult meg, és mi nem az elmúlt tizenöt esztendőben? -T alán többé-kevésbé reális helyzet az, ahol most tartunk. Egy társada­ lom, amelynek részét képezzük, nem képes egyik pillanatról a másikra átfor­ málódni. Ehhez egy emberöltő is kevés. Az emberek nem cserélődtek le 1989-ben. A jogi oktatásban is ugyanazok maradtak, akik régen is tanítot­ tak az egyetemeken. - Az újonnan szerveződő Pázmány sem tudta kivonni magát e hatások alól? Hiszen saját maga válogathatta össze tanári karát. - Talán nálunk jobb a helyzet e tekintetben, de illúzió lenne azt gondol­ ni, hogy minden tökéletes. Egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő számú olyan elkötelezett oktató, aki egyéb kötelezettségeit is figyelembe véve vállalni tudta volna az oktatást nálunk (is). 208 �DR. RADNAY JÓZSEF - Miközben úgy sejtjük, hogy több generáció munkája szükséges ahhoz, hogy a társadalom átformálódjék, nem fenyeget-e az a nagyon súlyos veszély, hogy ahe­ lyett, hogy a keresztény gondolat megerősödne, inkább végleg jelentőségét veszti a tömegek, a társadalom szemében? - Ha csupán a saját erőnkben bízhatnánk, abban kételkedhetnénk, de nem ez a helyzet. Ezért én azt hiszem, hogy nem panaszkodni kell, hanem mindenkinek a maga posztján - Isten segítségével - kell munkálkodnia avé­ gett, hogy a társadalmunk minél inkább megtalálja a helyes utat. Csodák ritkábban történnek. M indenért keményen meg kell küzdenünk. - Ezek szerint a jövőben egy-egy zászlóvivő köré kell tömörülnünk? - A vezetőknek, zászlóvivőknek a szerepe mindig fontos volt, de ez nem pótolhatja a sok-sok meggyőződéses „aratómunkás” tevékenységét, együtt­ működését. - A Pázmány Egyetem lehet ilyen zászlóvivő? - Nagyon remélem, hogy igen. A magyar jogászkibocsátás egy jelentős részét mi adjuk. Ha végzett hallgatóink tisztességgel végzik a dolgukat, annak társadalmilag észrevehető, még ha nehezen is mérhető hatása lehet. - A kar alapításakor mindenesetre az idősebb oktatói gárda képes volt elhi­ tetni a hallgatókkal, hogy ez a gondolatrendszer a jogászképzésben is életképes és alkalmazható lehet. - Én nem feltétlenül azon mérem le a meggyőzés erejét, hogy szám sze­ rint hányán vallják magukénak a hitéleti és erkölcsi elveket. Ehhez emberi gyöngeségünk mellett az elvek, tételek lehetséges megvalósítása is hozzátar­ tozik. Ha hirtelenjében például a jezsuita atyák által tartott misék, egyes fia­ talok által szervezett összejövetelek hangulatára gondolok, semmiféle hi­ ányérzetem nincs. 209 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Lehet hogy ennyi sem kevés, de az előbb említett professzorok mégis meg tudták határozni egy egész jogi kar arculatát. Vagy ez csak illúzió volt? - Nem, Zlinszky János dékán úr például abszolúte ilyen személyiség volt akkoriban, de am int az előzőekben erre utaltam, ez a folyamat nem szakadt meg. - Meg lehetett egyáltalán őrizni a hitelességet és a függetlenséget a diktatóri­ kus rendszerben? - Igen, meg lehetett, bár nem könnyen, és más-más szinten. Ehhez ese­ tenként annak előzetes felmérése is kellett, hogy elfogadhatók-e az ottani „elvárások”, és nemleges esetben az esetleges ajánlat elől legjobb volt kitér­ ni. Példaként tudom említeni egyik nagybátyámat, aki kúriai bíró volt, és amikor a tanácselnöke 1949-ben felkérte, hogy az egyik nála lévő ügy iratait küldje meg a pártközpontnak, ennek nem tett eleget, beteget jelentett, és nyugdíjazását kérte. - A kezdeti koncepció úgy szólt, hogy az idősebb oktatói kar itt, helyben fogja kinevelni saját utánpótlását. Igen ám, de a kettő közötti, ún. középgeneráció hiányzik. A fiataloknak úgy tűnik, még idő kell. Pótolható az így keletkezett űr? - Ha nincsen más, akkor nyilván a fiataloknak kell átvenniük a staféta­ botot, amikor az idősek már nem végezhetik a munkát. Ez többé-kevésbé kényszer. - Történt komoly kísérlet a tanári kar ilyen irányú megerősítésére? - Tudomásom szerint csak az elkerülhetetlen esetekben. Egyébként nehéz az ilyen tevékenység, mert nem nagyon van honnan meríteni. A már valahová „beágyazódottakat”, lekötötteket nehéz kimozdítani, ezért megle­ hetősen kicsi a mozgástér. 210 �DR. RADNAY JÓZSEF - Leszámítva ezeket a többé-kevésbé „örökölt”, máshol is jelentkező terheket, milyen egyéb problémák, megoldásra váró feladatok jelentkeznek a Pázmányon? - Sok feladat van, hiánytalan felsorolásukra nincs mód. Néhányat mondanék példaként: a legjobb diákjainkat, akik érdeklődnek a doktori képzés iránt, itt kellene tartani, támogatni kellene őket, cserébe magas igé­ nyeket, elvárásokat kellene támasztani velük szemben. A különböző tanszé­ keken történő vizsgáztatás mércéjét is valamennyire egységesíteni, leg­ alábbis közelíteni kellene. Az oktatóknak ebben valamiféle konszenzusra kellene jutniuk. - Hogyan lehet egyáltalán bármiféle mércét az oktatói gárda egésze elé állí­ tani? A z egyetemi tanárokat nem képezik sehol. Általában abból lesz egyetemi oktató, aki tudományos tevékenységet folytat, de a tudós és a tanár szükséges képességei nem feltétlenül vágnak egybe. - Igen. Régen ez nem lehetett probléma, mert az egyetemi, űn. nyilvá­ nos tanárok olyan színvonalon tanítottak, és végeztek tudományos munkát, amely mindkét tevékenységben nagyon magasra helyezte a mércét. Köztük is lehetett egy-két kivétel, de nem volt jellemző. Moór Gyula, a Magyar Tu­ dományos Akadémia elnöke, az egyetem rektora, a világhírű tudós is úgy beszélgetett a hallgatóival, mint most mi ketten. - Miből adódott a régi professzorok előnyösebb helyzetei1 - Alapvetően abból, hogy már ők is hasonló nagyságoktól tanulhattak. Szerves fejlődéssel alakult ki valakinek a tudósi pályája, a mondás szerint: óriások vállain állhatták, és lehettek maguk is óriások. Az én generációm még tőlük tanulhatta a jogot. 211 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Ezáltal azért a későbbiek is, és a Pázmányos hallgatóság is - legalábbis rész­ ben, az idősebb oktatókon keresztül — e hagyományok folytatója lehet. Minden mai professzor is valamelyik régi nagyságot tekinti példaképének. - Igen, ez igaz, az általános folyamatosság azonban megtört. A régiek közül a háború után sokan meghaltak, vagy egyszerűen elüldözték őket, és olyanok is jöttek a helyükre, akik „rendszerhűen” oktatták a jogot. És még egy adalék a korábbi egyetemi tanárság magas színvonalának okaihoz: olyan anyagi megbecsültséget élveztek, hogy abból kényelmesen, jómódban éltek, és minden erejüket a tudománynak és a tanításnak szentelhették. Angyal Pál, az egyetem egyik háború előtti rektora a rektori díjaiból gáláns ajándék­ ként Balatonszemesen üdülőt vásárolt az egyetemnek, ahol a hallgatók nya­ ralhattak. О pedig —szenvedélyes tarokkjátékosként - ott kártyázott velük nyaranta. - Hát mindezt ma már valóban nehéz elképzelni. - Az intézményben érezhető légkör is más volt. A tanárok és a hallga­ tók között olyan, a kölcsönös tiszteletet megadó, de közvetlen szellem ural­ kodott, amely ma már szinte elképzelhetetlen. - Mi a legfőbb akadálya e szellem visszatérésének, illetve a megújulásnak? - Sok ellenhatás, eltérítő hatás van. Különösen hiányolom, hogy a hall­ gatók nem olvasnak eleget. Nagy erőfeszítéseket tettünk, és teszünk folya­ matosan, hogy érdekes és jó, magyar és külföldi folyóiratokat, könyveket szerezzünk a könyvtárnak, mégis azt látjuk, hogy az így adott lehetőségeket nem, vagy nem eléggé használják ki a hallgatók. - Nem lehet, hogy ez az oktatói gárda hibája is? Egy adott területet érdekessé kell tenni ahhoz, hogy utána a hallgató még jobban belemélyedjen, mint az az órán történt. - Biztos, hogy ez így van, a felelősség közös. 212 �DR. RADNAY JÓZSEF - Elegendő lenne egyébként csupán jogot olvasnia egy joghallgatónak1 - Mást is, m indent olvasni kellene, szépirodalmat, történelmet, szociológiát. Ezzel kapcsolatban egy jellemző történet: nemrég olvastam Felix Frankfurter visszaemlékezéseit, aki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósá­ gának bírája volt, előtte pedig húsz évig a Harvardon tanított. О sokat beszélgetett az évfolyamelsőivel, és mindig megkérdezte tőlük, hogyan, miért lettek jogászok? Ugyanazt a választ kapta, amit ő is adott erre a kér­ désre: „fogalmam sincs”. Én is, és még nagyon sokan a mai professzorok, befolyásos, vezető tisztségben lévő jogászok közül így vagyunk ezzel. Az lehet ennek az oka, hogy az, aki tágabb társadalmi kérdések iránt érdeklő­ dik, amelyek magukba olvasztják a történelem, az irodalom, a szociológia, a politológia, a filozófia egyes területeit, kérdéseit, az jellemzően - esetleg ösz­ tönösen vagy jobb híján, de - a jogászi pályánál köt ki. M ert ez az, ami ezeket egységbe tudja fogni. - Sokaktól hallottam ezt, lehet, hogy van benne igazság. - Ezért kellene szinte mindent olvasnia, mindennel foglalkoznia a jog­ hallgatónak, mert a jogászi pálya ilyen összetett, heterogén terület. Főleg az oktatóé, leendő oktatóé. Ezzel kapcsolatban szabadjon hivatkoznom Lawrence Lovell professzorra, a Harvard egyetem egykori elnökére, aki sze­ rint a jogászképzés javarésze önképzés. Az egyetem a hallgatókat segítheti, vezetheti, és főleg inspirálhatja, de az igazán értékes az, amit a hallgató az erőfeszítésével arányosan, a saját munkájával szerez meg. Ez vonzza minden hallgatónkat, és ezt segítsék elő tanáraink! - No igen, de ez most talán még mélyebb elhivatottságot igényel, mint koráb­ ban. Ma már a tanári fizetésből nehéz lenne szemesi tryaralót vásárolni... - Ez így van, de reméljük a legjobbakat. ( A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 213 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Szabó István �Eszmények és kényszerpályák B eszélg etés D r . S z a b ó Is t v á n n a l * - Túl azon, hogy vannak bizonyos tantárgyak, amelyeket kizárólag a Pázmá­ nyon oktatnak, és amelyek a keresztény szellemiséget tartalmuknál fogva is jobban mutatják be, hogyan lehet a jogi oktatásba belevinni a keresztény eszméket? - Úgy gondolom, hogy a jognak nincs olyan területe, amelyet ez a kérdés ne hatna át. Nyilvánvalóan vannak olyan tárgyak, amelyekben sokkal inkább érvényesül, és vannak olyanok, amelyeknek elegendő lehet a materiális lényegét megtanulni. De utóbbiaknak is adható némi többlettöltés, ha valaki a katolikus szellemiséget elfogadja, és aszerint oktat, dolgozik. A legfontosabb kérdések akörül forognak, hogy miként alkalmazza az illető a tudását, hogyan képes elválasztani, mi a jó és mi a rossz, és ha ezt tudja, úgy vélem, más jogász lesz, mintha csak tárgyi tudást szerez valamilyen jogi egyetemen. - A hallgatók kiválasztásában mennyire játszik szerepet katolikus mivoltuk? Lehet-e 600-700 fős évfolyamokon ezt az értékátadó szerepet hatékonyan érvé­ nyesíteni? - Ez lényegbevágó kérdés, mert nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a hall­ gatói létszám, ezek annál inkább fordított arányossággal érvényesíthető szempontok. Hosszabb távon át kell tekinteni, hogy ekkora hallgatói lét­ számmal az egyetem célját, szellemiségét milyen mértékben lehet megvaló­ sítani, és a jövőben lehet, hogy ebben eltérő szempontok is dominálni fog­ * Egyetemi docens, dékán-helyettes (2001—), a Jogtörténeti Tanszék vezetője (2002—) 215 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak. Úgy gondolom, hogy most elsősorban a működőképesség az, ami ezt a hallgatói létszámot szükségessé teszi. Lehet, hogy egyszer majd fel kell tenni azt a kérdést, hogy legyen-e ilyen hallgatói létszámmal, így egy jogi kara a Pázmánynak, de ha m ost jelentősen megváltoztatjuk ezt a helyzetet, akkor a kar működése kerül veszélybe. - A jogász szakma presztízse még a rendszerváltozás óta eltelt nem túl hosszú idő alatt is rohamosan csökkent, és a társadalom szemében nehezen kapcsolható össze a keresztény értékrenddel. Pontosan melyek azok az értékek, amelyeket itt át lehet adni, és amelyek a jogászi munkában hasznosíthatók? - A keresztény értékek közvetítésének legfontosabb eszköze az ember, az oktató életvitele és csak azután számít az, hogy mit mond. Ha a hallgató azt látja az oktatón, hogy a szavát megtartja, valóban karakán ember, akkor ez az első lépés afelé, hogy mondhasson valamit. A második lépés m egértetni a hallgatókkal, hogy hogyan gondolkozik egy jogász. H allottam már sokaktól azt, hogy a jogásznak az a dolga, hogy mindig megtalálja a kiskapukat. Én úgy gondolom, nem arra kell megtaní­ tani valakit, hogy az ügyfelét bármilyen módon és eszközzel győzelemre segítse. - Amiről beszélünk, az nyilván csak igen nehézkesen, és sok buktatót legyőzve tud megvalósulni. Érdemesbe egyáltalán küzdeni a keresztény jogászkép' zésért1 - Erre a kérdésre a válasz teljesen egyértelmű, igen, érdemes. Mindszenty József sem kérdezte meg 1948-ban, hogy érdemes-e kiállni a Katolikus Egyházért, m ert nem ez a kérdés. Amilyen helyzet van, abban a helyzetben kell élnünk. Az édesapám görög katolikus lelkész, 1958-ban kezdte el a szemináriumot, de ez a kérdés soha nem merült fel benne. Teljesen más dolog az, és ezt nagyon hangsúlyoznám, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk. Itt felvetődhetnek kételyek, válaszra váró kérdések, függetlenül attól, hogy milyenek a külső viszonyok. A katolikus értékrendet sok szempontból lehet képviselni. 216 �DR. SZABÓ ISTVÁN - A jogászi pálya - a jogászi éthosz szerint legalábbis - eredendően közéleti pálya, közéleti tevékenység, és aki szűk szakmai területen dolgozik, még az is egy kicsit közéleti személyiség. Egyetért ezzel a gondolattal? - Azzal a kérdéssel, vagy kijelentéssel, hogy a jogászi pálya közéleti pálya, maximálisan egyetértek, lényegében amikor azt kezdjük el boncol­ gatni, bogy milyen a jogászi végzettségű emberek elhelyezkedési lehetősége, mekkora a túlképzés, mindig ezzel érvelünk, hogy ez egy olyan pálya, ahol az elhelyezkedési lehetőségek nagyon széleskörűek, azért, mert ez egy közéleti szakma. És akkor rögtön hozzáteszem, hogy ezért is van nagy jelentősége a humánképzésben, egy közéleti szakmára vonatkozó képzésben a katolikus szellemiség érvényesítésének, mert egy olyan pályán, ahol az ember véle­ ményt formál, a közéletet formálja, ott sokkal nagyobb lehetősége van egy értékrend érvényesítésére, és így sokkal fontosabb az, hogy megfelelő irány­ vonalat képviseljen. Még csak nem is kell ehhez olyan hihetetlenül nagy tudás. Az ember, ha a mindennapi életét éli, és csak arra figyel, hogy a Veni Sanctén, az Evangéliumban és a Szentbeszédben mi hangzik el, és napi dön­ tései kapcsán ezekből egyet-egyet felidéz, rájön, hogy egy adott kérdésben pontosan hogyan is kell eljárni. - Föl lehetne-e vázolni egy fejlődési ívet, amit az elmúlt tíz évben a kar befu­ tott1Ahhoz képest, ahonnan indult, hol tart most, és mi az az elérendő cél, amely a közeljövőben megvalósítható lehetí - A cél a folyamatos képzése a megfelelő, katolikus szellemiségű jogá­ szoknak. A változások többirányúak. Néhány dolgot magával hozott a szer­ vezet növekedése, amely miatt szükségszerűen megváltozott a kar képe. Az a családias hangulat, amely az induláskor volt a Ménesi úton, nyilvánvalóan elmúlt, sajnos ezt magával hozta a szervezet növekedése. Úgy látom, hogy vannak olyan dolgok is a fejlődés folyamatában, amelyeket az induláskor va­ lahogyan elgondoltunk, és csak m enet közben láttuk, hogy az úgy nem mű­ ködik. Például a tanulmányi ügyek kapcsán próbálkoztunk egy teljesen új rendszerrel, amely szerintem csak részben vált be, ezen változtatni kellett, és ezt meg is tettük. Most, amikor gyakorlatilag a kar már felépült, működik, 217 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE jutottunk el odáig, hogy a minőségre nagyobb hangsúlyt fektessünk, mert amíg a kar indul, és folyamatos akkreditációs vizsgálatok vannak, nyilván­ valóan sokkal erősebb szempont az, hogy mindennek megfeleljünk. Mikor a kar elindult, és az első évfolyamok már végeztek, amikor majd ezek tagjai doktori fokozatot szereztek, onnantól lehet olyan értelemben a minőségre adni, hogy egy bizonyos fluktuáció elinduljon a tanári karban, és most már sokkal erősebben, dominánsabban a katolikus szellemiséget próbáljuk majd megvalósítani. (A b e szé lg e té s t K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 218 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Varga Csaba �Európa jövője és a keresztény hagyomány Beszélg etés D r . V a r g a C s a b á v a l * - A Pázmány jogi kara a rendszerváltozás szülötte. Abban az eufórikus han­ gulatban jött létre, ami az országot akkor jellemezte. Milyen célkitűzésekkel jött létre annak idején ez az intézmény ? - Egyfajta társadalmi erőfeszítés, várakozás, megújuló kezdeményezés állott mögötte; úgyszólván párhuzamosan az Egyház részéről kiinduló érdek­ lődéssel, ami találkozott a magyar katolikus társadalom, széles középosztály­ beli rétegek véleményével. Akkoriban az első szabadon választott miniszterel­ nök, Antall József égisze alatt létrejött egy miniszterelnöki tanácsadó testület, amelynek hamarosan magam is tagja lettem. A magunk részéről mi már a kor­ mányzat második évében nagyon erőteljesen tűnődtünk azon, hogy mik a stratégiai elmozdulási lehetőségek, hol és hogyan lehetne az ország számára hiteles gyökereket keresni, a jövőhöz önazonosságot visszaépíteni, bizto­ sabb, ám mai gondokra mégis megbízható válaszadásra képes fundam entu­ mot találni. Bennünket nem egyszerűen a hit kérdései mozgattak (hiszen politikai testület voltunk), hanem a jövő lehetőségei, a magyarság fennma­ radásának tényezői - együtt persze az ország keresztény hagyományával. Mindez nyilván egy társadalomtudós számára többet mond, hiszen többlet­ rétegeket, további kisugárzásokat is magában rejt, mint csupán a hit. Egyi­ dejűleg éreztük, hogy a keresztény hagyományban - úgy is, mint a magyar­ ság számára ezredéves folytonosságban, de úgy is, amiként ez a Vatikán égi­ * Egyetemi tanár, dékán-helyettes (1995-2002), a Jogbölcseleti Intézet vezetője (1995-2003), a Jogbölcseleti Tanszék vezetője (1995-) 221 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE sze alatt a világegyházban folytatódik - az éppen uralkodó, és folyvást változó társadalmi áramlatokkal szemben biztosan a jövő ígérete bontakozik ki. Hiszen a kereszténység olyan világkép, amelyben az erkölcs sohasem másodlagos, mert benne a jövőért viselendő felelősség döntő szerepet ját­ szik; megközelítései pedig mindig komplexek, mert az emberi személyiség és méltósága, m int elidegeníthetetlen értékek mindenkor előtérben állanak. Egy katolikus egyetem lehetősége kapcsán miniszterelnökünk szeme előtt viszonyítási pontként a két világháború előtti és közti magyar társadalom és oktatás rendszerének víziója lebegett, így egyebek közt annak mérlegelése, hogy a fővárosi és a nagy vidéki egyetemek (Pozsony és Kolozsvár, illetőleg Pécs és Szeged, majd Debrecen) milyen kötődésekkel rendelkeztek a külön­ böző keresztény egyházakhoz. A régi Pázmány Péter Tudományegyetem utódaként jelent meg a kommunista hatalomátvétel után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, így saját történelmi logikája szerint a miniszterelnök teljes joggal gondolhatta, hogy a dolgok rendes menete akkor áll vissza, ha az ország állami egyeteme a fővárosban újra visszaveszi katolikus arculatá­ nak kisugárzását, ami egykor - például Serédi Jusztinján hercegprímássága időszakában - fémjelezhette. Ez nem valósulhatott meg. Legalábbis nem lát­ tunk realisztikusnak egy ilyen várakozást, és ezért háttéranyagokkal, egy­ házi köröket is felölelő konzultációkkal, személyes érveléssel igyekeztük a miniszterelnöki elgondolást fogadókésszé tenni egy új, önálló intézmény alapításának megfontolására. S ez akkorra, amikor ő felkereste egri székhe­ lyén a Magyar Püspöki Kar elnökét, Seregély István érsek urat, sikerrel is járt. így az újonnan szerveződésnek induló Pázmányra várt immár a feladat, hogy egy teljes újrakezdést megvalósítson. Nagyon erőteljes gondolataink voltak tehát abban a tekintetben, hogy amit egy országért - adott szellemi állapotunkban, az igényeket és az anyagi lehetőségeket is figyelembe véve - tenni lehet, milyen módon fogalmazhat­ juk meg. Úgy gondoltuk - elsősorban társadalomtudományokban tűnőd­ ve -, hogy katolikus egyetemre, és ezen belül jogi karra szükség van, éppen a katolikus világkép mögött rejlő történelm i hagyományok (értékek, fogalmi és probléma-érzékenységek) aktív tudományos művelése céljából. Akkor előre láttuk már azt a helyzetet, ami hely és idő lehetőségeitől formában ké­ sőbb egészében realizálódott is - hiszen a most tíz éves katolikus jogi kar 222 �DR. VARGA CSABA évente több száz fiatal jogászdoktort, egy társadalom majdani elitjének a szegmensében elhelyezkedő, reményeink szerint jól képzett szakembert bo­ csát ki - , hogy ez nagyon komoly hatással járhat majd az országra, jövendő arculatának alakítására. Ebből a szempontból talán elmondható, hogy tö­ rekvésünk nem bizonyult sikertelennek. - Valóban katolikus lett az egyetem? - Érdekes kérdés, hogy miben rejlhet egyáltalán ma, és különösen nálunk (mai állapotunkban, jövőt illető várakozásunkban) egy egyetem katolikus minősége. Abban-e, hogy milyen a hallgatóságunk, milyen a tanári karunk? Bármiképpen közelítünk is, tény, hogy mára kialakult egy légkör nálunk, és tanítványaink, többnyire fiatalok, számtalan különféle háttérrel és múlttal érkezve, érintettek lesznek benne. Az oktatásban máris felbukkannak azok a pozitív vonások, amelyek egy keresztény világképben, s tudományos művelésében rejlhetnek. Számos tantárgyat m ondhatnánk példának. A környezetvédelemben például ilyen a környezetért, m int utó­ daink életteréért viselendő felelősség kérdése. Ami - általunk gondozott tárgyként - a jogbölcseletet illeti, alapüzenetként az érvényes jog mellett hangsúlyozzuk a döntéshozói helyzetben értelmező isszavonhatatlan szemé­ lyes felelősségét, a minduntalan felbukkanó alternatívák közötti jó válasz­ tás, az értékkonfliktusok mérlegelésének lehetőségét, a természetjogi és erkölcsi alapokat, s velük az Egyház társadalmi tanítását. A részkérdések sorában pedig találkozhatnak hallgatóink akár a cigányságra jellemző jogi attitűdök jogantropológiai magyarázatával, vagy éppen a bennszülött kultú­ rák jogvédelmének időszerűségével, tehát nemcsak olyan természetesként adódó kérdéskörökkel, mint Bibó István gondolatvilága, vagy a jogállami átmenet összetett, és jogbölcseleti dilemmákat is felvető problematikája. Ilyen és hasonló nyomvonalakon indultunk el, és helyenként hovato­ vább - nem örömtelen meglepetésként - azzal találkozunk, hogy immár di­ ákjaink sürgetnek bennünket, erőteljesebb bekapcsolódásra vágyva a nem ­ zetközi katolicizmus áramlataiba, és a Vatikán tudományos akadémiáin is zajló vitákba. Ez olyan feladat, aminek bizonyára csak idővel, és lassú lépé­ sekkel előrehaladva tudunk megfelelni. 223 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE —Antall Józsefet és kormányát annak idején erőteljesen vádolták azzal, hogy múltba révedő politikát folytat. A # gondolom, hogy ő semmi egyebet nem tett, mint felismerte, hogy 1920 után, egy mai ésszel szinte felfoghatatlan trauma után úgy tudott a nemzet megmaradni, hogy a politika rendkívül bonyolult, összetett nemzetépítésbe kezdett. Tehát egy nagy történelmi kataklizma, ezt követően pedig 45 évi szocializmus, egy központosított, diktatórikus társadalmi berendezkedés után csak úgy találhat magára ez a gyökereitől megfosztott és nemzetként már csak foszlányaiban viselkedő ország, ha szintén sokoldalú nemzetépítésbe kezd. A z egyetemalapítás, vagyis az, hogy a jövő, az elkövetkezendő évtizedek számára kiművelt emberfőket képezzenek, akik más szellemiséget képviselnek, mint a szoci­ alizmus évtizedei alatt képzett fiatalok, lehetett a miniszterelnök gondolkodásának lényege, ami rendkívül távlatos gondolkodást sejtet. Vajon reális célkitűzés volt ennek a megkísérlései - Ez a gondolatvilág mély áramokat szólított meg, tehát olyan folyama­ tokra m utatott rá, amik rejtőző örvénylésként mindig is jelen voltak, a tár­ sadalomban. Még erőteljesebben kifejezve: inkább aktivált olyan felismeré­ seket és törekvéseket, amik búvópatakokként már valahol jelen voltak, és munkáltak. H a ma Európa legjobb nyugati egyetemeire elmegyünk, egyre inkább azt érzékelhetjük, hogy a tudományos gondolkodás klasszikus kohó­ ja, az universitas m ára úgyszólván kivétel nélkül egyfajta felső szintű techni­ kusképzéssé lett. A m it tanítanak - tudásként, leginkább eljárásmódként, vagyis adott szerkezetben felmerülhető kérdésre a válaszadás know-how-ja­ ként -, az nem is a történelemből szervesen alakult ki, hanem valahol, vala­ kik, vagyis társadalomtervező elődök által már elvégzett tudatos kalkulá­ ciók, és azokból kifejlesztett alkalmazások csupasz termékei. A modern glo­ balizálódó világ anélkül fogadja be ezeket a kereteket, hogy bármiképpen is újragondolná, te h á t további mozgatókként technikusokat, úgyszólván vég­ rehajtókat nevelnek a már kialakított struktúrákhoz ahelyett, hogy egyide­ jűleg olyan szakembereket is képeznének, akik e drámai gyorsasággal válto­ zó, globális faluvá növekvő, döbbenetes megválaszolatlanságú alapkérdések és válaszutak e lő tt álló világban magukat a struktúrákat kritikusan újragon­ dolhatnák, n etán újraalkothatnák. Ha például szemügyre vesszük a modern respublikánus eszmét, vagy tüzetesen megvizsgáljuk a világszerte uralkodó 224 �DR. VARGA CSABA liberalizmust, aziránt érdeklődve, hogy milyen emberkép, és miféle antropo­ lógiai előfeltevés áll mögötte, leginkább tudományosan megválaszolatlan kérdésekre bukkanunk. A francia forradalom nyomán az utóbbi két évszá­ zad vajúdásából létrejött egy „szép új világ”, amit kész adottságként keze­ lünk, ahelyett, hogy a jelenkori történelmünk színpadára lépő új generációk felelősen birtokba vennék azt, vagyis kritikus tudatossággal viszonyulnának bármiféle készen kapotthoz. A katolikus válasz folyton visszakérdez, a keresztény hagyományok sze­ rinti tudományművelés újból feltesz visszatérő kérdéseket - teológiai alapo­ zással, morális igényeinken átszűrve, a jövő iránt vallott felelősséggel. M a­ gyarországon két vesztes világháború és fél évszázadnyi szovjet megszállás után - ami generációk életét szakította el egy békésebb, organikusabb or­ szágépítés lehetőségétől - nem egyszerűen az ország dolgait kellett rendezni, hanem egyidejűleg újra is gondolni Magyarországnak mind közép- és ke­ let-európai összefüggésben, mind a nyugat-európai világban, az önmagában is súlyos kérdésektől terhes Európai Unióban és az atlanti térfélben betöl­ tött és betöltendő helyét és szerepét. Ma is stratégiai döntések tömegére van szükség, és tény, hogy katolikus egyetemünk felállása évezredes művelésű tudományt és világképet, hagyományrendszert hozott vissza, az új alapítás tényénél fogva pedig különösebb ellenállás nélkül magunk mögött hagyhat­ tunk olyan ballasztokat, amelyekkel az állami egyetemek folyamatosan küszködnek, éppen múltbéli folyamatosságuk okából. - Ezeket a gondolatokat hogyan lehetett elfogadtatni a rendszerváltozást követő években a Katolikus Egyház vezetésével? Ok milyen értelemben voltak partnerek, mennyiben voltak esetleg bátortalanok, éltek-e még bennük a régi, rossz reflexek? - A remények és várakozások nagyobbak voltak, m int a közvetlen meg­ valósulások. Az Egyház ugyanabból a szocializmusból érkezett frissebb leve­ gőre, megnyomoríttatva, csaknem az ókereszténység szintjére szoríttatva vissza. Munkatársakban pedig az Egyház változatlanul szegény: olyan sze­ mélyi erőkkel építkezik, amilyenek a rendelkezésére állanak, tehát saját közeljövőbeni szükségletéhez m érten is még felépítetlen a háttere. Saját kö­ 225 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE rülményeinél fogva ezért érthetően óvatos, lépésről lépésre építkezik. Ehhez képest mi, egy új kormányzat, tömegerők, a katolikus egyetemi gondolat szinte berobbant az életébe. A történelem nek mégis olyan vallomással tar­ tozunk, hogy - főként eleinte, a hősi időkben - bámulatos rugalmassággal, a jövő biztos megsejtésével, szükségleteinek lehető előrelátásával és biztosítá­ sával működtek közre e közössé lett törekvés valóra váltásában. - Hogyan tud az egyetemi képzés minél intenzívebben és hatékonyabban részt venni az Európában meggyökeresedett hegemén szellemi áramlatok vissza­ fordításában, kompenzálásában, visszatalálva azokhoz az értékekhez, amelyek képviseletének szerves fejlődése a XX. század során többszörösen megbicsaklott? - Hadd válaszoljak technikai megközelítésben, és ebből majd kibomlik egy teljesebb válasz. Amikor a már létrejött katolikus egyetem jogi karának megalapításáról volt szó - s ez az Antall-kormány utáni évben történt - , tű­ nődnünk kellett azon, hogy gyakorlatában, kurrikuláris felépülésében mit jelent egy katolikus jogászképzés. Válaszunk nyilvánvalóan tapogatózó, és ennyiben bizonytalan volt, ám utóbb ez nagy bizonyosságba torkollott. Kiin­ dulópontunkat az az elhatározás képezte, hogy semmivel sem lehetünk alábbvalóak a legjobbként tisztelt hazai jogászképzési intézményeknél, teh át szakmai szinten, elmélyültségben, igényességben m inden szinten és vonatkozásban tudnunk kell nyújtani, amit a többiek. Nos, ezen felül pró­ báltuk feltárni azokat a többletterületeket, amelyekben a katolicizmus, teh át két évezredes m últunk, benne egy roppant szerteágazó és a klasszikus antikvitás bölcsességét is magába olvasztó humán gondolkodás és tapaszta­ lat szintetizálódott. A m it ilyenekként akkoriban megtaláltunk - bár a külső konformizmusok kényszere következtében ma már nem feltétlenül köve­ tünk - , az a jog és egyes szomszédterületeinek kapcsolata: jog és filozófia, jog és erkölcs, jog és teológia, jog és gazdaság, jog és nyelv, jog és kommuniká­ ció, jog és kultúra (és így tovább), amelyekhez nálunk, az induló jogászkép­ zésben melléktárgyak sora járult. Ezzel érdekes kísérletet hajtottunk végre, hiszen a jogász számára az európai kontinensen kétségbevonhatatlan kiin­ dulópontként jelenik meg a jog szövege, ugyanakkor azonban az a közeg, amiben és amire ezt alkalmazza, egy élő, mozgásban lévő, változó kihívások 226 �DR. VARGA CSABA közt a maga emberségét és esendőségét egyaránt megélő társadalom. Rá­ adásul ő maga is, akinek kezében a törvénykönyv van (hogy a jog normatív várakozásait a mindenkori jelen feszültségében konkretizálja), élő, felelős, saját hittel és moralitással, küldetéssel és jogászi éthosszal bíró emberi lény. A felmerülő válaszok tehát lényegesen bonyolultabbak, személyesebbek és konkrétabbak annál, semmint hogy puszta logikai következés értelmében a jog mechanikusan adódó válaszai lehetnének. A mi próbálkozásunk ezért ilyen irányokból próbált kiindulni, a jog helyét, forrásvidékét, ösztönző kö­ zegét szociális és emberi gyökereiben, kulturális, gazdasági és politikai intéz­ ményesedéseiben is nyomon követve és kutatva. Voltaképpen ez is olyan pont, ahol mi tényleg nagyon korszerűek voltunk. Mert a XX. század utolsó harmadától a nagy nemzetközi jogtudományi áramlatok valóban egyre in­ kább ezekre koncentrálnak, a nagy társadalmi totalitásra, újrafogalmazva a társadalmi összesség, s benne a jog, mint sajátos komplexum kapcsolatát is. A másik oldalról viszont a felsőoktatási rendszer egészéért felelős kor­ mányzati oldal óhatatlanul egyneműsít. így egyfelől első éveinkben hitünk és reményeink szerint valóban a magyarországi jogászképzés legjobb színvo­ nalán nyújtottunk elmélyedést azokban a tárgyakban és ismeretekben, amelyek minden jogi kartól elvárhatók, és ezen felül hallgatóinkat igenis megterheltük idegen nyelvekkel, rengeteg olvasmánnyal és kiegészítő kollé­ giummal. Ámde időközben és másfelől a magyar oktatási rendszer szép las­ san egységesült - úgyszólván az összes egymást váltó kormányzat ilyen irány­ ba hatott - , és ma már ezek a különbségek sajnos nem oly markánsak. - Tehát milyen szellemit fiatalokat akar a társadalom számára kibocsátani ez a kar? Tíz év elteltével mennyiben láthatjuk megvalósultnak a kezdeti célokat1 - Nagyon nehéz programszerűen válaszolni, ugyanakkor a nagy trendek azért mégis kialakultak. Ha a kérdés gyökerére gondolok, akkor emlé­ kez (tét) nünk kell arra, hogy a mai szerzetesi iskolák - akár Pannonhalma, akár a többi katolikus intézmény lebegjen is szemünk előtt - nem hasonlít­ hatók a békebeli idők által fémjelzett állapotokhoz, amikor egy katolikus (egyéb felekezeti és állami) országos népiskolai hálózatra ráépülve m űkö­ dött az oktatás; kialakult csatornákon keresztül szocializálódtak a gyerekek; 227 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE és ezért az elmúlt kor közép- és felsőfokú oktatási intézményei valóban opti­ mum-szinten tudtak teljesíteni. Ehhez képest ma össze-vissza válogatással, vagy éppen válogatatlanul, óhatatlanul a teljes társadalmi keresztmetszetet tükröző gyermekanyaggal foglalkoznak. Nyilván a mi élményünk is hasonló. Egyidejűleg azonban pozitív tapasztalat, egyenesen élményszerű, hogy közel négyezer hallgatónk közül immár milyen természetes sokaságot képez­ nek azok, akiket végig egymásba fonódó katolikus intézmények bocsátanak ki, és hogy sokuk —szemben saját generációnkkal vagy gyermekeinkével mennyire otthonosan hozza magával a keresztény légkört, és igényli itteni folytatását. Sokszor egyenesen elégedetlenek annak nálunk megtapasztalt intenzitásának viszonylagos gyengesége okán. Itt már persze kevésbé teljes évfolyamokra, m int inkább csak szűkebb csoportok benyomására gondolha­ tunk. Úgy érzem, hogy a katolicizmus ügye még folyvást nagy kihívások előtt áll. Nekünk is, m int bármely generációnak, újból rá kell jönnie, hogy a tö r­ ténelem semmit sem ad ingyen. M indenért meg kell harcolni. így nézve, egészében véve talán elértük azt, amit optimálisan a saját erőnkkel elér­ hettünk. Amikor újként, katolikus egyetemként megalakultunk, meg kellett küzdenünk azért, hogy betagozódjunk a Katolikus Egyház világméretekben felépült intézményi rendszerébe, szellemi műhelyeinek, intellektuális arcu­ latának a struktúrájába, feltérképezve, hogy a világ katolikus elhivatottságú szakmaisága jelenleg hol tart, milyen intézményei, szervezetei, fórumai van­ nak, így egyebek közt könyvtárunkat hogyan tudjuk úgy felépíteni, hogy abban a keresztény hagyományok is valóban méltón, és elérhető teljesség­ ben képviseltek legyenek. Iszonyatosan nehéz feladat. Talán az is elmond­ ható, hogy ebben vagyunk a legdeficitesebbek. Ha azt kérdeznők, vajon ko­ rábban is művelt nemzetközi szakmai kapcsolatrendszereinken túl egyidejű­ leg egy ilyen többletvállalást és fundamentális értékközösséget is feltételező szakmai nemzetközi közösség tagjainak is érezhetjük-e magunkat, úgy azt kellene válaszolnunk: szeretnénk, de még nem biztos, hogy elérkeztünk ide, sőt inkább a kezdeteknél tartunk, és feltehető, hogy éppen ez lesz a mostani második évtized alapvető feladata. Hiszen az első évtizedet erőteljesen le­ foglalták a felépülés, fenntarthatóság és akkreditáció, azaz a megnyugtató 228 �DR. VARGA CSABA színvonalú oktatás kiépítésének intézményi gondjai, adminisztrációs és egyéb formáinak a kialakítása. Ami nem jöhetett még valóban létre, az az, hogy megkíséreljük arra használni a katolikus egyetemet, amire hosszú távú többletfeladatként az valóban való. Elsődleges kérdés persze, hogy mire is van az Egyháznak szüksége. Annyit mindenesetre bizton láthatunk, hogy a közéletiségnek, a jog határ­ területeinek, lényegének, elhivatottságának, jogosító alapjainak és korlátainak hallatlanul fontos kérdései várnak megvitatásra. Olyan drámai kérdések, amelyek megoldást igényelnek nem csupán Magyarországon, de az egész világon. Ebből még keveset teljesítettünk. Kevés ilyen vitát ösztö­ nöztünk, kevés nemzetközi megvitatásban vettünk részt. Nem kell feltétle­ nül rosszul éreznünk magunkat, hogy még csak o tt tartunk, ahol, de lát­ nunk kell, hogy milyen irányban kell hamarosan továbblépnünk. Tőlünk kikerült azon hallgatóink, akik a hit, a családi háttér eddigi gya­ korló vallásosságának talaján továbbmozdulva, vagy akár pusztán megérintettként valóban azonosultak értékeinkkel, most már a keresztény hagyo­ mány talaján maguk is fundamentális kérdésekkel kezdenek el foglalkozni (legyenek azok a társadalom vagy szakmájuk alapvető gondjai), és ezzel immár megtöbbszörözik ezt az elköteleződést. Azt hiszem, ők azok, akik okán kiváltképpen érdemes volt ezt az egyetemet létrehoznunk - azért, hogy a folyamatosan meghozandó nagy stratégiai döntésekben, ezek m in­ dennapi előkészítésében, tehát a világban elfoglalt helyünk és a világunk által elfoglalt hely kritikai újragondolásában alkotó módon, a közös hagyo­ mány talaján részt vehessenek. Ok ebben talán már több szellemi muníció­ val, többletfelelősséggel és értékvállalással vesznek majd részt, mint esetleg az egyébként kiváló számos hazai társegyetem végzettjei. - A z innen kirajzó fiatalok el tudják foglalni a társadalomban azokat a pozí­ ciókat, ahonnan a világon változtatni lehet? Van-e arról valamifajta visszajelzés vagy kimutatás, hogy az elmúlt tíz évben ez miképpen alakult, mondjuk más egye­ temekhez képest? - Nem tudok arról, hogy lenne ilyen felmérés. Mulasztásunk esetleg, hogy nem alakult még ki régi hallgatóink elhelyezkedése és pályafutása nyo­ 229 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mon követésének a formája, a visszajelzés intézményes csatornáinak rend­ szere. A visszajelzések ezért még inkább impresszívek, élményszintűek. Habár visszatérően, mégis alapjában véletlenszerű találkozások eredménye­ ként találkozunk velük. De javarészt pozitívak. Eszerint legjobb diákjaink tényleg a legjobbak lesznek valahol - ElJ-kormányzatban Brüsszelben, kül­ földi és magyar egyetemeken, országos, központi vagy vidéki szerveknél -, ahol ki tudják harcolni maguknak pozícióikat. Nem olyan leegyszerűsítésre gondolok, hogy a katolicizmus eleve valami beépülő többletminőséget ered­ ményezne, m int ahogyan a sztálini időkben oly szépen nyugtattak meg ben­ nünket arról, hogy a kommunisták állítólag különleges anyagból vannak gyúrva. Nos, nem hiszem, hogy ilyen laboratóriumi úton kim utatható és fel­ ismerhető külső jegyekkel rendelkeznénk, de abban hiszek, hogy még a leg­ szűkebb szakmai kommunikációban is közösségünkből az emberi teljesség igénye feltétlenül ki- és átsugárzik. - Hisz abban, hogy Európa visszatalál a keresztény értékrend dominanciájához? - Roppant nehéz lenne egy tagadó válasz feltételezése —függetlenül attól, hogy a gyakorlati életben a „mindig”, vagy a „soha” abszolutizmusa ke­ rülendő. A globalizmus egyfajta egyneműsödést jelent, egy többnyire azonosítatlan centrum ból kiinduló homogenizáló szemlélet kisugárzását, amit a pénzügyi és gazdasági nagyszervezetek világa s a kozmopolitizmus belső erői nyilvánvalóan kíméletlenül ki is kényszerítenek. Ebben a kereszténységnek közvetlenül nincsen túl sok keresnivalója. Inkább mindezek előfeltételezettsége, járulékai és kísérő jelenségei érintik - gyakran negative - a keresz­ ténység lényegi tanítását. Ugyanúgy, ahogyan a bennünket körülvevő bio­ szférában a növény- és állatvilág genetikus sokszínűségének megőrzése is ma már probléma, szerencsénkre hum án világunkban is egyre több intézményes gondoskodással találkozunk arra nézve, hogy a világnak különösségekben megnyilatkozó egyetemessége, vagyis az emberi civilizációk sokasága, kulturformáinak változatossága fennmaradjon. Félelemből, aggodalomból, vagy egyszerűen gondoskodásból, a globalizáció motorjaként működő atlan­ ti világ is elkezdett már józanul eltűnődni afelett, vajon tudunk-e még to­ vább fejlődni. Az ehhez hasonló gondolatok rögvest a maguk ellenpontját is 230 �DR. VARGA CSABA létrehozzák, az utódainkért, a jövendő világ életlehetőségeiért való felelős­ ség gondolatát visszhangozva. Nos, ez az a pont, amelynél leginkább érzem, hogy a katolicizmusnak stratégiai tartalékai vannak. Mert múlt nélkül nem lehet előrerohanni. Az individualista, és ezért mára jórészt atomizált önér­ vényesítő egyedekre szétszakadt társadalmakban bármiféle teljességben, to­ talitásban, világkörnyezetben történő gondolkodás immár óhatatlanul meg­ fogalmaztat aggodalmas gondolatokat is. És bitem szerint ez a kétezer éves, öröklött és művelt tudásunk, pátoszunk, erkölcsi felelősségünk bőven tar­ togat olyasmit, amire bátran hagyatkozhatunk. A reálpolitikában például azt, ami a mai Európai Unióban jórészt brüsszeli műhelyekben zajlik, tisztelettel tudomásul kell vennünk: ilyenek vagyunk, jelenleg ez Európa. De nem hiszem, hogy Európa örökké ilyen maradna. Túl sok benne a fedezetlen mozgás, elhatározás, új nekiszánás. Ami nem élettapasztalatból való, hanem egy tetszőlegesen alakítható intellektualitásnak a logikumából levont. Szakmai szemmel nézve az Európai Unió előrerohanását, furcsa dolgoknak lehetünk tanúi, amelyekre éppen mi joggal lehetünk érzékenyek. Hiszen megtanultuk túlélni a sztálinizmust, a mai civilizátorok apáinak lassan enyhített diktatúráját. Meggyűlöltük a voluntarizmust, azt, hogy erőközpontokba gyűlt emberek elhatároznak valamit, és egy fejlett erőszakapparátus birtokában kíméletlenül végre is hajtják. Mert ez és ilyen volt a szovjet rezsim akkoriban. Most pedig a globalizmus jegyében találkozunk egy újfajta ahistorizmussal, a történelmi szemlélet teljes hiányával. Az Európai Unió képében találkozunk egy roppant fejlett technikai voluntarizmussal - munkaszervezéstől a fogyasztóvédelemig, közjogi intézményesedéstől a jogegységesítésig - , pedig a klasszi­ kus jogszociológiából (akár a nemzetköziből, akár közvetlen hazai előzmé­ nyünkből) tudhatnék: csakis a jog bármiféle mozgása mögötti, szervesülésre képes társadalmi mozgások tudnak összegződni valóságos társadalmi előre­ haladássá; tehát csakis egy társadalmi összfolyamatban szervesülő, követke­ zésképpen a jog eszközeivel csupán szimbolikusan megerősíthető egyébkénti társadalmi összmozgás tud valóságos előrelépést megvalósítani. Természeti tartalékaink folyamatosan merülnek ki a Földön. Nem ki­ zárt, hogy mostanság tündöklő eufóriáink ellenére - hiszen a nyugati civili­ záció kétség kívül félelmetes sikereket ért el - szerényebb korszakok is fog­ 231 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE nak hamarosan ránk köszönteni, amiként talán civilizációs ütközések ki nem zárható lehetősége is előállíthat majd olyan helyzeteket, amelyek újból és nyomatékosan döbbenthetnek rá helyzetünk eredendő sérülékenységére. Az az igény, hogy a keresztény hagyomány újra megfogalmazásra kerül­ jön, Európa önazonosságának el nem hanyagolható jegyeként, ezért hama­ rosan újra napirendre kerülhet. Akár csak a magyarság érzelmi és sorsközös­ ségbe vonása lehetőségét felvillantó közelmúltbeli népszavazás kudarcát, az európai Alkotmány tudatos kiüresítését is leginkább egy egyedi fogyasztókra meztelenített világ látleletének tekinthetjük. Jövőbeli kataklizmák és trau­ mák újragondolásra késztethetnek majd. Hiszen Európa erőssége csakis önmagában, azaz a múltból merítkező jelen lehetőségek kiaknázásában rej­ lik. Kizárólag önmagából tud építkezni. Másként, de nagyon egyszerűen kifejezve: elengedhetetlen, hogy Európa Európának megmaradjon. Ahhoz, hogy ne váljék egyszerűen piacává és ezzel prédájává annak, amit ma Ame­ rikának vagy éppen globalizációs erőfölénynek nevezünk, Európának való­ ban európaivá kell lennie. Vannak tehát dolgaink. S ha ezeket tesszük, úgy ez hosszú távon bizo­ nyosan megtenni majd a maga gyümölcsét. (A b e szé lg e té s t K o lta y G á b o r k é s z íte tte ) 232 ��A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Dr. Zlinszky János �Ha mi elveszünk, az szegényebbé tenné a világot B eszélg etés D r . Z linszky J á n o s s a l * —Hogyan, milyen körülmények között született meg az ötlet 1994-ben, hogy egy katolikus jogi kart kell alapítani, és hogyan zajlott az ötlet kivitelezése, a kar megszervezése? - Lényegében már akkor megvolt az ötlet, amikor a katolikus egyetemet létrehozták bölcsészkarral és teológiai karral, tehát eldőlt az, hogy a teológia nem megy vissza az ELTE keretébe és nem abból lesz újra Pázmány Egyetem. A két kar helyett akkor már harmadik karban is gondolkodtak, és ennek az alapításáról folytak is 1992-től 1994-ig elszórtan tárgyalások, de nem ju to t­ tak vele ötről hatra. 1994-ben a választások elvesztése a jobboldalt megle­ hetősen sokkszerűen érte, és rájöttek arra, hogy a közéleti emberek képzése fontos lenne, legalább annyira, m int a tanároké a katolikus iskolákban. 1994 nyarán rendezték az esztergomi egyházmegyei zsinatot, amin én dele­ gátus voltam, és azon is felmerült, hogy ezt a bizonyos harmadik kart, a jogi kart jó lenne megszervezni. Akkor még Paskai László volt a prímás-érsek, aki megkérdezte, vállalnám-e a koncepció kidolgozásának feladatát. Erede­ tileg az volt az elképzelés, hogy a bölcsészkar keretén belül egy jogi intézetet hoznak létre úgy, ahogy a miskolci kar is indult annak idején. 1994 őszére ki­ dolgoztam a koncepciót, milyen helyigénye lenne a karnak, első nekifutásra kik lehetnének a tanárok. Létrehoztunk egy ötfős szervezőbizottságot, amelyben benne volt későbbi rektorunk, Erdő Péter, jelenlegi bíboros-prí­ * Egyetemi tanár, a PPKE-JÁK alapító dékánja (1995-2000), a Jogtörténeti Intézet vezetője (1995-2001), a Római Jogi Tanszék vezetője (1995-2001), professor emeritus (2004—) 235 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE más, Jobbágyi Gábor tanár úr, Tersztyánszkyné Vasadi Éva és Varga Csaba professzor úr. - Hogyan lehetett egy egyelőre még csak képzeletben létező, az élő oktatási hagyományoktól eltérő igényű, katolikus jogi kar számára oktatókat toborozni, mindenféle anyagi támogatás nélkül jogi kart szervezni? - Az említett bizottság tagjaival kezdtük el együtt, egy előre kidolgozott m enetben, nagyrészt az Alkotmánybíróságon összeszedni, hogy kikről is lehetne szó, mint leendő oktatókról. Amikor a megbízást megkaptam ennek a bizottságnak a megszervezésére, akkor még alkotmánybíró is voltam, és még tanítottam is Miskolcon. Az alkotmánybírák között többen is voltak, akik egy katolikus fakultás alakításának fontosságát átlátták, és az oktatást is vállalták, m ondhatni, az Alkotmánybíróság az alakuláskor elvállalta a patronálást, rám bízva, hogy e többletfeladatot hogyan oldom meg. Mikor a kar ténylegesen megalakult, és az én dékáni megbízatásom is szóba jött, föl­ vetődött az a kérdés, hogy az alkotmánybíró tisztségével ez nem ütközik-e, nincs-e összeférhetetlenség, hiszen az alkotmánybíró nem folytathat kereső foglalkozást oktatáson és szerzői m unkán kívül, és nem vállalhat állami tisztséget vagy megbízatást. Abban m aradtunk, hogy oktatni oktathatnék ugyan, de hogy ne legyen keveredés a dologból, ameddig én alkotmánybíró voltam, addig az itteni tevékenységemért, sem mint tanár, sem mint dékán nem vettem föl semmiféle pénzt, se tiszteletdíjat, se költségtérítést. Ez így nem minősülhetett kereső foglalkozásnak, amit az alkotmánybírósági tör­ vény kizár. Az Alkotmánybíróság teljes ülésen hozott arról egy határozatot, hogy ilyen feltételek m ellett úgy tekinti, hogy a törvény összeférhetetlenségi passzusai rám így nem vonatkoznak, mert a katolikus egyetem kara választja a dékánt, nincs szükség még állami jóváhagyásra sem, tehát egyik irányú összeférhetetlenség sem állt fenn. Saját lakásunkon is történtek bizonyos előkészületek, az egymást nem ismerő professzorokat ádventben szombatonként, vasárnaponként négy-, ötfős csoportokban összehívtuk, hogy a testület kicsit összeforrjon és össze­ ismerkedjék. A dventi puncs mellett beszélgettünk. 236 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Addigra, októberre már előzetesen kiderült, hogy kiket érdemes meg­ szólítani, megírtuk a leveleket, és azt láttuk, hogy váratlanul nagy körben találkozott megértéssel az ötlet. A november második felében m egtartott első alakuló ülésen nagyrészt összeállt a tanári karnak nem csak az a része, ami az első évre volt szükséges, hanem a teljes vertikum, tehát a tanítandó főtárgyakra volt elegendő megfelelő jelölt. - Milyen szempontból kívánt az induló kar mást nyújtani, mint a többiek? Mennyire erőteljesen jelentkezett ez az eltérés már a kezdeti koncepció kialakítósakor? - Ki kellett dolgozni, hogy milyenek legyenek a súlypontok, mi az, amit nem tartunk fontosnak, mi az, amit a többiekhez képest jelentősnek ta r­ tunk. Akkoriban az érvényes felsőoktatási törvény szerint egy létező nem ál­ lami egyetem új kart csak bejelenteni tartozott, nem kellett engedély hozzá, és lényegében „házon belül” dőlhetett el, hogy mit tartunk szükségesnek ta ­ nítani, hogy csak azt a minimumot nyújtsuk, amiben a jogi diplomákban egyeznek a többi karok, vagy annál többet, mást. Nekünk eleve az volt az el­ képzelésünk, hogy többet szeretnénk nyújtani, mint a többiek, mert ha már kevesen vannak a keresztény szellemű közéleti emberek, akkor legalább le­ gyenek jól felvértezve. Kifejezetten súlyt kívántunk fektetni az alapozó tá r­ gyakra, tehát a történeti, elméleti tárgyakra, be akartuk vezetni kötelezőn a kánonjogot, m int ahogy az a korábbi Pázmány Egyetemen, a régi karon is volt. A gazdasági és társadalmi élet igényeit figyelembe véve erősebb közgazdasági képzésre és erősebb nemzetközi jogi irányultságra gondoltunk - a fő jogi tárgyak mellett - , és néhány olyan praktikus tárgyból szigorlat beve­ zetésére, amelyekről akkor már látszott, hogy fontosak lesznek - így például nagyobb súlyt akartunk adni a pénzügyi jognak, a versenyjognak, a környe­ zetvédelemnek. Amellett a gimnáziumból kikerülő ifjúság akkori hiányossá­ gait érezve, bizonyos, általában jogászoknak szükséges alapokat is akartunk adni a filozófián belül, ismeretelméletet, logikát, kommunikációs ismerete­ ket, retorikát, stilisztikát. 237 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - A Pázmány egyetem, és ezen belül a jogi kar milyen egyfelől jogi, másfelől szellemi folyamatosságot képvisel az 1635-ben Pázmány Péter által alapított egyetemmel? - Intézményi kontinuitása csak a teológiai karunknak van, a jogi kar jogutódja a volt királyi, most állami ELTE. A teológiai kar abból kivált 1950-ben, és főiskola lett, később már Pázmány néven, és utána a katoli­ kus egyetemre került át. Ez az intézményi oldala a kérdésnek. A szellemi kontinuitásról: Pázmány Péter katolikus egyetemet alapított, és azt a jezsuitákra bízta. Egy katolikus, bár több vallásű magyar királyságon belül oktattak, tehát az, hogy keresztény legyen az egyetem, nem volt kérdéses. Ez a jellege m egm aradt a későbbi királyi tudományegyetemnek is. Érdekes, hogy Európában ritka az olyan egyetem, amelyik teológiai doktorátust világi egyetemen a d h ato tt, de a háború előtti egyetem ezt tette, mert két karon tanított kánonjogot, a jogi karnak és a teológiai karnak is volt kánonjogi tanszéke. Persze ez 1948-ban megszűnt, de mi visszahoztuk, működik a kánonjogi továbbképző intézetünk. Tehát az egyetem ismét megkapta ezt a jogot, és később megkapta a pápai egyetem rangját is, ami­ vel persze csak szellemiségében utódja a régi Pázmánynak, mert az nem pápai, hanem királyi egyetem volt. - Mit jelent pontosan, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pápai alapítású? - Az ősi középkori felfogás szerint a tudományok egyetemének szuvere­ nitása volt, tehát olyan uralkodó alapíthatta csupán, aki a többi uralkodó fölött állt. Ez a kezdeti időkben a császár vagy a pápa volt, így voltak pápai és császári egyetemek. A bolognai például császári, a párizsi pápai egyetem volt. Azok a királyok, akik a császártól független szuverenitást igényeltek maguknak, ennek egyik jeleként maguk is alapítottak egyetemet. így jött létre a krakkói, a prágai, vagy annak idején a bécsi egyetem. Tehát az egye­ temnek a szuverenitást valamely szuveréntől kellett kapnia, és úgy gyako­ rolnia a saját polgárai fölött. Az egyetemi polgárra nézve a városi hatóság­ nak nem volt joghatósága, csak magának az egyetemnek. Ma is így van ez, 238 �DR. ZLINSZKY JANOS az igazi egyetemeknek vagy egy állam, vagy az Egyház adja az autonómiáját. Az egyházi jogban szerepel, hogy milyen feltételekkel lehet egy egyetem az Egyház által elismert vagy alapított egyetem. Szükséges, hogy oktatóinak többsége katolikus legyen, hogy elismerje a tudományok terén a katolikus szellemiséget, hogy legyen teológiai fakultása, és így tovább. A mi pápai elis­ merésünk, az ezt tanúsító oklevél kiadása azt jelentette, hogy a pápai állam­ ban az erre illetékes vatikáni szervek a Pázmány Egyetem kapcsán elismer­ ték, hogy megvan mindazon adottsága, ami egy katolikus egyetem számára szükséges, és ezért erről kiadtak egy statútumot. - Miért gondolta azt a szervező bizottság, illetve a Püspöki Konferencia annak idején, hogy katolikus, keresztény szellemiségű jogászképzésre szüksége van a magyar társadalomnak1 Valóban szüksége van rá? Hogyan lehet ezt megvalósítani? - Hogy szükség van rá, az eléggé ugrásszerűen megmutatkozott abban a pillanatban, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, mert minden jóindulat mellett is kiderült, hogy a közélet igazgatása és a részvétel az állami életben szaktudást is igényel, és az a szaktudás, amit a szocialista rendszerben adtak, csak igen hézagosán nyújtott ehhez alapot. Ezen túl azonban a jognak feltét­ lenül van tartalmi erkölcsisége is. Ez az Alkotmányban ugyan 1989. októbe­ re óta benne van, tehát a mi Alkotmányunk emberi jogokra és az állami fel­ adatokra erkölcsileg is ráépülő törvény, de ennek a gyakorlati megvalósítá­ sához számos, korábban képzett jogásznál hiányzott az alap. Egyszer hallottam tréfásan mondani, amikor a mi karunk indult, hogy az azért olyan modern szellemű, mert sok öreg professzora van. Ebben volt igazság. Sokan voltunk olyanok, akik még a régi egyetemről hoztunk tapasztalatokat. Tud­ tuk mindannyian, hogy milyen az az egyetem, amit nem szocialista alapokon építenek fel, ahol a jog az elsődleges, és nem az állam. Nem véletlen a névválasztásban észrevehető különbség sem, nálunk jog- és államtudományi, és nem állam- és jogtudományi kar van. Azt fejezi ez ki, hogy a jogállam, és nem az államjog az elsődleges. 239 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE - Mit jelent, illetve hogyan fordítható le, hogyan bontható ki az értelme a kar három jelszavának, a iustum, aequum, salutare так? - Egy nap éppen millió dolgom volt a dékáni irodában, és órára is kellett mennem, amikor Bittsánszky Géza berohant, hogy azonnal mondjak neki egy kari jelm ondatot, mert a zászlóra rá kell írni, anélkül nem tudjuk meg­ rendelni. A latin nyelvű mise prefációjában szerepel a iustum, aequum, salutare, ami azt jelenti, hogy amikor az Úristennek a tiszteletet megadjuk, az méltó és jogos, igazságos és hasznos is. A magyar miseszövegben ez nem így van lefordítva. O tt azt mondják, méltó és igazságos, illő és üdvös. Pedig az illő nem szerepel az eredeti szövegben, a iustum pedig nem igazságos, hanem jogos. Az aequus viszont igazságot jelent, jelenti a méltányosságot, illetőleg az egyenlőséget is, tehát a jogi igazságosság két különböző vetületét. A salutare pedig az, ami üdvös, vagy másképpen hasznos. Ha úgy vesszük, a jognak célja van, a társadalmi élet igazságos rendezése, az igazsá­ gosság fő célja pedig, hogy eredményes és hasznos legyen, ezért választottuk ezt a három jelszót, mely fedi azt a tartalm at, amit egy jogi oktatásban fon­ tosnak tartunk. —A z egyetem 1992-ben Pázmány Péter nevét vette fel. Mi az, amit ez a név­ adás mai szemmel jelképez, és mi az, ami Pázmány Péter egykori munkássága, illetve történelmi szerepe számunkra irány adásként mutathat? - Pázmány olyan időszakban töltötte be a maga püspöki és érseki m éltó­ ságát, a XVI-XVII. század fordulóján, amikor a kiterjedt török uralom és a kettészakadt ország, a reformáció által megosztott társadalomban felemel­ kedésre, keresztény megújulásra, de kifejezett magyar megújulásra is szük­ ség volt, persze az értékek megtartásával. Nagyon harcosan képviselte a magyar klérus érdekeit ott is, ahol az ellentétben állt a Habsburg Birodalo­ méval. О maga —ellenreformációs szellemiségű tanítása mellett is - elfo­ gadta azt а XVI. században és а XVII. század elején Magyarországon, Euró­ pában tulajdonképpen első ízben megfogalmazott nézetet, amely a katolikus valláson kívül más bevett vallásokat is megtart. Ezzel lényegében elfo­ gadta - ha nem is a teljes vallásszabadságot, de - több vallás szabadságát 240 �DR. ZLINSZKY JÁNOS Magyarországon. A magyar fennmaradás és megújulás érdekében egyrészt a katolikus szellemi megújulást is képviselte, másrészt a magyar értékeknek a védelmét ott is, ahol azokat esetleg éppen protestánsok képviselték. Nagyon határozott magyar keresztény álláspontot képviselt, amelynek meghirdetett célja volt az ország egységének a helyreállítása, és megnyomorodott helyzeté­ ből való fölemelése. Ugyan ő ezt már nem élte meg, de a folyamatot ő indí­ totta el. - Hogyan viszonyult az oktatáspolitika a karalapítás ötletéhez? - A minisztérium akkor rögtön bejelentette, hogy támogatást nekünk nem ad, tehát azt csinálunk, amit akarunk. Az akkori miniszter, Fodor Gábor úgy vélte, hogy szerinte nem kell ugyan engedély a kar alapításához, de az oktatáshoz ahhoz már igen. Erre jogalapot nem tudott megnevezni, és balszerencséjére a felsőoktatás és az államigazgatás közötti vitákban akkor alkotmánybírósági illetékesség volt a törvényben kikötve. Körülbelül az Alkotmánybíróság fele vállalkozott arra, hogy ezen a karon tanítani fog, ez jó hátteret adott arra, hogy az állami szervekkel folytatott vitákban esetleg nekünk lesz majd igazunk. Mindamellett igyekeztünk a jogi alapon is meg­ maradni. Ezek az akadályok végül is elhárultak, 1995 tavaszán jelenteni tudtuk, hogy a tanrend is kész van, a tanári kar is kész van, ha akarják, lehet a hallgatókat toborozni, most már csak hely kell ahhoz, hogy taníthassunk. - Milyen tervek születtek a kar elhelyezésével kapcsolatban? Meg lehetett volna szervezni a jogi kart esetleg Esztergomban, amely helyszín a számos egyéb, praktikus előny - és persze hátrány - mellett óriási szellemi, lelki többletet adha­ tott volna, hiszen a katolikus egyetemnek azért talán - legalábbis részben - mégis­ csak az Egyház ősi központjában lett volna a helye? - Piliscsabán, a bölcsészkar területén akkor kevés volt az épület, így oda nem lehetett menni. Az esztergomi érsekség a régi szeminárium épületét, amelyben korábban szovjet kórház volt, az azzal szemben levő épületeket pedig Esztergom városa ajánlotta fel, tehát a Bazilika alatti alagúttal össze­ kötve, a csodálatos tér két oldalán lett volna a kar. Azonban a kivonuló 241 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE szovjet hadsereg olyan állapotban hagyta hátra a szemináriumot, hogy annak csak az állagmegóvása évi 50 millióba került, és biztos, hogy többe került volna az újjáépítése egymilliárdnál. Az Egyház pedig közölte, hogy pénzt az építkezéshez egyelőre nem tud adni, tandíjat szedhetünk, és amit abból ki tudunk gazdálkodni, azt fordíthatjuk ilyen célra. Úgyhogy az esztergomi in­ dulást ez szegte el az elején. Én szívesen vittem volna a kart Esztergomba. Meggyőződésem, ha sikerült volna megépíteni az egyetemvárost a Bazilika két oldalán, akkor az kiváló adottságú és minőségű oktatási intézmény lehe­ te tt volna, és mentes lenne számos olyan hatástól, amivel egy nagyváros óhatatlanul szétszórja a hallgatókat. Jobb egy egyetemet kisebb településen irányítani. Miskolcon láttam, ahol szinte minden hallgatóm kollégista volt, és ha ott voltam, akkor este és reggel is lehetett velük érintkezni, akár este kilenckor a kollégiumban is lehetett beszélgetni. Itt ez képtelenség, mert nem lehet összeszedni az embereket. Esztergomban persze kellett volna sok tanári lakás, nyilván az apparátus egy részének ott kellett volna laknia, kol­ légium kellett volna. Talán érdemes lett volna vállalni a többlet-nehézsége­ ket annak érdekében, hogy abban a spirituális-lelki értelem ben meghatáro­ zó környezetben dolgozhassunk, ahol a magyar állam megalakult, amely a magyar katolicizmus központja. Néhány más felvetődő ötlet mellett a budapesti Szentkirályi utcai épü­ let is fölmerült, amit az állam az Egyháznak vissza akart adni. Ez volt koráb­ ban a Szent István Társulat székháza, amelyet az Antall-kormány még vissza akart váltani privatizált magánnyomdász használójától, és adott neki a mátyásföldi szovjet lakótelepen több egészen szép épületet, cserébe azért, hogy innen vigye el a nyomdáját. Ahogy nálunk a privatizáció lenni szokott, az illető eladta a mátyásföldi épületeit, amelyeket rendbe szedett, a nyomdát pedig eladta egy másik nyomdának a kiköltözési kötelezettség nélkül, és a pénzzel együtt eltávozott hazánkból. Úgyhogy itt maradt nekünk ez az épü­ let, benne a nyomdával, amelynek már nem volt kártalanítása. Neki egy pert lehetett volna legfeljebb a nyakába akasztani, és talán azért is adták oda ezt az épületet a jogászoknak, hogy majd talán ők valahogyan kiveszekszik maguknak. Végül is a nyomdával kapcsolatban sikerült egy áthidaló megol­ dást találni, szakaszosan hajlandó volt az épületből kivonulni, mi pedig elhatároztuk, hogy nem várunk erre, hanem addig a Ménesi úti irgalmas 242 �DR. ZLÍNSZKY JANOS apácáknál tanítunk, ahol az ott megürülő öt vagy hat szobát és az éttermet, amiben az előadásokat tartottuk, éppen akkor hagyta el a végleg PilisCsabára költöző bölcsészkar. Ez szolgált a kar első otthonául. - Elérkezett a nagy pillanat, az első tanév kezdete... - Eredetileg arra gondoltunk, hogy 150-150 hallgatót veszünk fel nap­ pali és levelező tagozatra, főleg azokat, akik más jogi karokon legalább 100 pontot elértek, de nem vették fel őket, illetve azokat, akik egyházi iskolában 4-es vagy 5-ös érettségit tettek, és nem jelentkeztek sehova. Ezeknek hir­ dettük meg a nyáron a felvételt. Mivel igen nagy volt a túljelentkezés, a végén ügy döntöttünk, hogy a létszámot nem 150-ben, hanem 250-250 főben határozzuk meg. így indult el az oktatás 1995 őszén. A Villányi úti Szent Imre plébániatemplomban volt az évnyitó, az oktatás pedig a Ménesi úton. Azok a tan á­ rok, akiknek egyelőre nem volt órájuk, mivel csak első évfolyamot indítot­ tunk, vállalták az elsőéves hallgatók tutorálását. Valóban viszonylag sanya­ rú körülmények között, de rendkívül nagy lelkesedés mellett dolgoztunk. Az első évfolyam annak idején érezte, hogy nem lenne jogászhallgató, ha mi most nem kezdenénk el ezt a műveletet, amiről a minisztérium folyamato­ san igyekezett lebeszélni minket. Abban bíztunk, hogy az egyszer megindí­ tott kerék majd gurulni fog magától is, bizonyos tehetetlenségi nyomatékkai. Nagy szerencsénk volt, hogy a Püspöki Kar rögtön kart alapított, és nem intézetet a bölcsészkaron belül, mert már azon a nyáron megváltoztatták a Mádl-féle felsőoktatási törvényt, és belevették, hogy új kart ezentúl csak engedéllyel lehet alapítani, de ez már ránk akkor nem vonatkozott. Úgy­ hogy az első félévben anyagi támogatás nélkül m űködtünk, tandíjat szedve, ebből valamennyit összespóroltunk arra, hogy a Szentkirályi utcában az első helyiségeket olyan állapotba hozzuk, hogy esetleg a következő évben, ami­ kor már két évfolyam lesz, akkor már át lehessen ide jönni. Egy aránylag nagy bökkenőt kellett átlépni. Amikor Fodor Gábor miniszter 1995. decem ­ berében távozott a kormányból, egyik utolsó döntésével megtiltotta, hogy a következő évi felvételi tájékoztatóba belevegyék a katolikus egyetemet. Utódjának, Magyar Bálintnak hervadhatatlan érdeme, hogy január 1-jén 243 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE kezdte meg működését, és január 7-én máris megadta az engedélyt, hogy föl­ vegyenek bennünket a kiadványba. Saját felvételi rendszert alakítottunk ki, írásban és szóban, olyan ponto­ zással, amit a magunk karára találtunk ki, részben a tanulmányi eredményen, részben az érettségin, részben pedig a felvételin írásban és szóban elért ered­ mények alapján, ahol többek között minden igazolt nyelvtudást, minden iga­ zolt hittantanulást - nem csak a katolikust - és a latintudást külön is pontoz­ tuk. Akkor is voltak viták, de azon az állásponton voltunk, hogy a kar ebben autonóm, és az Alkotmánybíróság a vita eldöntésekor igazat is adott nekünk. A többi kérdés azután már nem került az Alkotmánybíróság elé. 1995-96 telén sikerült a nyomdával olyan egyezségre jutni, aminek alap­ ján átadták nekünk az épület Szentkirályi utcai frontján a földszintet és a II. emeletet, valamint a III. emelet egy részét és a 30-as épületet. Minden félév­ ben külön meg kellett komponálni, hogy az építési területet hogy lehet egyez­ tetni az oktatási területtel, és hogy lehessen ehhez annyi helyet összehozni, hogy a tanárok azért dolgozni is tudjanak, és a diákokat is el lehessen helyezni. - Amikor az európai folyamatokra tekintünk, amelyeknek ha nem is elsődle­ ges fontosságú, de mindenesetre jelképerejű eseménye az a tény, hogy az európai Alkotmány-tervezetből kimaradt a kereszténységre való utalás, amikor a végze­ tesnek látszó összeurópai népességfogyás okaira és következményeire gondolunk, felmerülhet az a gondolat bennünk, hogy vajon nem korszerűtlen dolog-e a keresz­ tény értékeket ma a felsőoktatásban, a jogi felsőoktatásban képviselnií Hogyan lehetne ezeket hatékonyan megjeleníteni, illetve van-e valójában jövőkép ez előtt a gondolatrendszer előtt! .Sokan mondják elavultnak a kereszténységet, eszméit pedig múzeumok polcaira, tankönyvek lapjaira száműznék. —Akkor lehetne múzeumba tenni valamit, ha már megvalósult, és utána túlnőttünk rajta, de erről még szó sincsen. Jogrendünk alapja a 15 év alatt gyakorlatilag és lényegében nem módosított magyar Alkotmány, amelynek értékrendje fedi a keresztény közösségi értékrendet. Nyilván a vallási érték­ rend az ember belső lelkiismereti kötelességét tekintve túllép ezen, de a társa­ dalmi értékrend alapjai, a türelem, az együttműködés, a másik emberszámba vétele, az egyenlőség, a szabadság, az emberi méltóság tiszteletben tartása 244 �DR. ZL1NSZKY JÁNOS keresztény értékek, amelyeket az Alkotmány magában foglal, és kötelezőn előír az egész jogrendszerre nézve. Egyelőre ott tartunk, hogy ezt meg kell valósítani, át kell vinni a társadalmi életbe. 15 év alatt nagyon sok minden történt e tekintetben, de sok az is, ami hiányzik, és ami nélkül a jog nem működik. Még a szellemi elitünk sincs feltétlenül azon a szinten, ami az alkot­ mányos értékrend elsajátítását, természetes elfogadását jelentené, nem hogy a széles társadalmi rétegek. A frissen kikerült fiatal jogászok sok szempontból fogékonyabbak a társadalmi élet követelményei és az alkotmányos alapelvek iránt, mint az a középgeneráció, amely ezeket nem tanulta meg. Az egyik oldalon a keresztény értékrendet előírja az Alkotmány. Nem kifejezetten a keresztény értékrendet írja elő, de keresztény értékrendet ír elő, az értékek fedik egymást. Külön fakultatív tantárgyunk is van, mióta rá­ jöttünk arra, hogy érdemes kimutatni, hogy a jogászi etika lényegében leve­ zethető a keresztény etikából, ami egyben a társadalmi etikát is jelenti. A másik oldalon ott a keresztény igazságosság, mint a sarkalatos erények egyi­ ke, minden jogrendszer alapvető követelménye, akár az emberek közötti egyenlőség, az állampolgárok közötti egyenlőség, a joggal szembeni egyenlő esélyek vonatkozásában, akár abban a vonatkozásban, hogy akit saját hibá­ ján kívül a társadalom hátrányos helyzetben talál, azt próbálja felemelni, tehát a méltányosság kérdését tekintve. Ezek az értékek keresztény értékek. A szegényekkel és az elesettekkel való törődés, illetve az emberek közötti különbségeknek legfeljebb a kötelességek vállalásában való érzékeltetése semmi esetre sem csak jogon alapul. Úgy vélem, mindegy, hogyan nevezzük, de a társadalom saját törvényei szerint igényli a keresztény értékrendet. Egyelőre azért sem tudja megvalósítani, mert nem tudja, hogy mi az. Meg kellene tanulni, és utána kivinni a gyakorlatba. Mi erre képezünk, és erre ta­ nítunk szakembereket. - Jogászként nem indul-e hátrányból a versenyben az a diplomás fiatal, aki ezeket az értékeket tartja szem előtt, aki ezek szerint dolgozik, hiszen számos olyan helyzet képzelhető el, amikor egyszerűbb lenne más utat választani? - Egyszer megkérdezte tőlem Miskolcon egy naiv és őszinte tanítvá­ nyom, hogy az én erkölcsi felfogásommal lehet-e a jogi pályán érvényesülni. 245 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE A kkor én egy eléggé sikeres ügyvédi praxis után voltam, és azt mondtam neki, hogy hosszú távon feltétlenül sikerült. Persze, ahogy azt az előbb ecse­ teltem, az Alkotmány előírja azoknak az értékeknek a képviseletét, amelye­ ket a szabadságokban, illetve az alapjogokban megfogalmaz, így hát nincs választásunk. Egy jogász nem m ehet szembe a joggal. A jogásznak nem az a mestersége, hogy a jog kibúvóit a laikusok számára pénzért megismertesse, hanem hogy a jog követelményeit a társadalom javára érvényesítse. És a jog­ ban, a nemzetközi egyezményekben szerepelnek ezek a követelmények. Függetlenül attól, hogy belevettük-e a keresztény gyökereket az európai Alkotmányba, az egyenlőségnek, a szolidaritásnak, a személyes szabadság­ nak és méltóságnak, az együttműködésből adódó előnyök közös elosztásá­ nak az értékei nélkül a társadalom nem funkcionál. Ha kihagyjuk belőle szándékkal ezeket az elveket, akkor előbb vagy utóbb csődbe fog jutni. A jómódú országokban nem csak az általános jólét virágzik, hanem a nyo­ mor is nő, tehát nem igaz az, hogy gazdag országban jobb koldusnak lenni, m int szegény országban vezetőnek. Gazdag országban rossz koldusnak lenni, és minél gazdagabb az ország, sajnos annál több benne a koldus. Kérdés, hogy mi, keresztény értékrendet vallók hol találhatjuk meg h e­ lyünket a politikában. Nem eléggé tudatos bennünk a keresztény értékvállalás, nem mindenek fölött való. Arra való tekintet nélkül kellene érvénye­ sülnie, hogy a saját pillanatnyi anyagi vagy egyéb érdekem mit diktál. Egy erős kisebbség képes volna hatni a társadalom többségére, mert annak je­ lentős része befolyásolható, nem rendelkezik szilárd alappal. Az ezt célul tételező mozgalmaknak nem az a dolguk, hogy egymást közt nyüzsögjenek, és sirassák a hazát egy pohár bor m ellett, hanem hogy azok közé kimenjenek, akik bizonytalanok, és az ingadozókat a maguk pártjára állítsák. A közéletben tehát részt kell venni, a vezető pozíciókért viszont nem illendő tolongani, hisz a szolgálatot hátul állva, kis körben is gyakorolni lehet. 246 �DR. ZUNSZKY JÁNOS - A kereszténység is az egyetemességet hirdeti, a nemzeti sajátosságokon felülemelkedve, és más megközelítéssel ugyan, de jelenlegi európai világunk is az egységesülés felé tendál. Hogyan lehet ebben a rendszerben, hierarchiában, ebben az értékrendben megtalálni a nemzeti érdek megfelelő helyét? Hogyan lehet a nemzeti érdekeket az oktatásban képviselni? - A teremtés és a világ, sőt - ha nem akarom kifejezetten keresztény szemlélettel megközelíteni a kérdést - az anyagi világ is egységes, és mégis számtalan színt tartalmaz. Annak ellenére, hogy igen kevés apró építőelemből van felépítve, a variációk száma a létezők bármely rendjében hatalmas, és ma már a tudomány rájött arra, hogy a variációk csökkentése, ha fajok pusztul­ nak el, állatfajok, növények vesznek ki, végső soron kárára válik az egész világnak. Ez a sokféleség önmagában érték. Ez az ember világában is így van. Az egyesült Európa alapszabályzata ennek a sokféleségnek a tudatos elfogadá­ sát és támogatását írja elő úgy, ahogy Svájcban a többségi német nép az abszo­ lút kisebbségben lévő olasz, inkább római maradványú román kisebbséget lel­ kesen támogatja és iskoláztatja, de más hasonló európai kisebbségi rendszerre is igaz mindez. A mi nemzeti színünket ebben a sokféleségben csak mi tudjuk megtartani és kibontakoztatni. Erre szabadságot adnak nekünk. Nem jogot, hanem szabadságot. Ebben szívesen segítenek is nekünk. Az európai jogrend az esetleges támadásokkal szemben védi ezt a szabadságot. De ha nekünk nem kell a szabadság, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem akarunk magyarok lenni, nekünk kényelmesebb a saját nyelvünk és a saját kultúránk helyett valamilyen egyetemes világpolgárságban felolvadni, senki nem fogja ránk kényszeríteni azt, hogy minden áron magyarok legyünk. Van azonban egy világméretű veszély is, mely az egész emberiséget fenyegeti. Ha továbbra is így bánunk a bolygóval, melyen élünk, akkor belátható időn belül elpusztítjuk azt. Ez nem speciálisan magyar kérdés. A mi saját problémánk a nemzetfogyás kérdése. A határainkon túl élő magyar­ ságot ráadásul az asszimiláció és az elvándorlás is érinti, amelyet szomszéda­ ink régóta tudatosan, hatalmi eszközökkel segítettek elő. így mire az európai határok megszűnnek, akkor lehet, hogy már nem lesz tizenötmillió magyar. A házasság intézményének megromlása, a kilátástalanság és a magzatel­ hajtások a népességben nagymértékű fogyást idéznek elő. Ezek úgymond 247 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE „biológiai” veszélyek. Ezeken felül az elzártság utáni kiszabadulásnak van egy olyan hatása, mely a nemzet kulturális, egyéni vonásaival szemben bizo­ nyos általános, divatos értékeket tukmál ránk. N éha nem is érzékeljük, hogy ezek mennyire ellenkeznek az emberi méltósággal és az alapjogokkal. Tehát olyan jellegű uniformizálódás folyik, mely a közép- és alsóbb rétegeket azért fenyegeti, m ert a kínálkozó könnyebb utak révén a saját, csak fáradt­ sággal megtartható kulturális értékektől elfordulnak. Ez megmutatkozik a nyelv vulgarizálódásában, az értékrend megrogyásában, a fogyasztási szoká­ sokban. Elfordulunk attól, ami speciálisan a mi ízlésünk szerint való, s vesszük mondjuk a lángos helyett a hamburgert, hogy egy szimbolikus pél­ dát mondjak. A hagyomány továbbadására egyszerűen nincs idő, a vizuális média elnehezíti a családon belüli, a generációk közti beszélgetéssel, vagy az irodalom révén közvetített értékek továbbszállását, amelyeknek a tudatosí­ tása tekintetében távolról sem tesz a nevelés és az oktatás eleget. Az európai kis országok között számos olyan van, amely hangsúlyozza nemzeti sajátosságait, például a szlovének, a finnek vagy az írek, és ezzel jól boldogulnak. Ha mi, m int magyarok elveszünk, az is szegényebbé tenné a világot. Azt nem lehet mondani, hogy jogi kötelezettség terhel bennünket nemzeti önazonosságunk megtartására, de talán annyit mondhatunk, hogy a magunk nemzetével szemben bizonyos erkölcsi kötelezettségünk azért van. (A b e szé lg etést K o lta y A n d r á s k é s z íte tte ) 248 �Megváltoztatni a világot Be sz é l g e t é s egykori és jel en l eg i h a l l g a t ó k k a l A kar egykorvolt és jelenlegi hallgatóival kerekasztal-beszélgetés került megrendez zésre, amelyen kifejthették véleményüket az intézmény működéséről. Nem első­ sorban az éppen aktuális, gyakorlati jellegű kérdések körül forgott a szó, sokkal inkább a távlatos problémák megvitatása, a kar és az egyetem szellemi alapjai kerültek terítékre, ezúttal hallgatói perspektívából. A beszélgetésben részt vevő - jelenlegi vagy korábban, akár már évekkel ezelőtt végzett —hallgatók ter­ mészetesen nem feltétlenül reprezentálják a kar teljes hallgatóságát, de talán képe­ sek arra, hogy legalább a hasonló kérdésekről gondolkodó réteget megjelenítsék. A beszélgetést Koltay Gábor vezette, ennek szerkesztett szövegét adjuk most közre. A beszélgetésben részt vevők: C h r is t ia n Lá s z l ó (a végzés éve: 2002) D o b o s T ib o r (III. évfolyam) K a t o n a K o l o s (a végzés éve: 2005) KÁPOSZTÁS ÁGNES (a végzés éve: 2005) K o v á c s O rsolya (III. évfolyam) PÜNKÖSTY ANDRÁS (IV. évfolyam) SELYEM-TÓTH SÁNDOR (IV. évfolyam) STÁGEL BENCE (a végzés éve: 2002) S za b ó K r is z t in a (IV. évfolyam) S zelényi S zilvia (IV. évfolyam) S zilágyi P á l (a végzés éve: 2004) TELEKI LÁSZLÓ (IV. évfolyam) TOMASITZ ISTVÁN (a végzés éve: 2002) Za la i P é t e r (III. évfolyam) 249 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Miért a Pázmány? KÁPOSZTÁS ÁGNES - Azt m ondhatom , hogy félig tudatosan választottam, tehát a Pázmány is szerepelt az elképzeléseim között. 18 évesen, a pályaválasztáskor nagyon fontos szempont, hogy az ismerősök mit mondanak. Azt tapasztaltam, hogy akik a Pázmány jogi karára jártak, mindannyian nagyon pozitívan nyilatkoz­ tak az intézményről, szerették az egyetemet, jónak tartották a tanárokat, ní­ vósnak az oktatást és mozgalmasnak a társasági életet. Mindenki, aki ide járt, azt mondta, érdemes megpróbálni, mert nem fogunk csalódni. Pünkösty A n d r á s - A családi neveltetés is predesztinált arra, hogy ha van rá lehetőség, akkor a katolikus egyetemre menjek tovább tanulni. Oda, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkozhatok, ahol közös szemszögből láthatjuk a világot, ezáltal együtt tudunk tovább gondolkodni, és formálni a környeze­ tünket, olyanná, amilyenné mi szeretnénk. C h r is t iá n L á s z l ó - Nagyon örültem annak, hogy ide kerültem. Az első és legkedvesebb meglepetés az volt, hogy az egyetemen és a kollégiumban is mindenhol azt láttam, hogy rengeteg olyan hallgató van, aki nem véletlenül, hanem tuda­ tos választás alapján került ide, nem beszélve arról, hogy sokan jöttek, jöt­ tünk katolikus gimnáziumból. Ez gyorsan kitudódott, és segített abban, hogy összerázódjon a társaság. K o v á c s O rsolya - Szintén egyházi gimnáziumban érettségiztem, számomra egyértelmű volt, hogy a Pázmányra jöjjek. A hozzám hasonlóan gondolkodó ismerőseim nagy része itt tanult, ide jelentkeztek. Sokan egyházi iskolából jöttek a Páz­ mányra, tehát esetükben a keresztény szellemiséget bizonyos mértékig már korábban megalapozták, amit itt, a folytonosságot megőrizve tovább lehet építeni. 250 �HALLGATÓK Za l a i P éter - A világnézeti elkötelezettség nálam is meghatározó volt, ezért írtam be első helyre a Pázmányt a felvételinél. Egy másik ok volt az, hogy a felvé­ teli még a régi, hagyományos módon zajlott, ez volt az egyetlen olyan egye­ tem, ahol volt szóbeli része is a felvételi vizsgának. Elgondolkodtam azon, milyen egyetem az, ahol a leendő jogász a száját nem nyithatja ki, hanem csak egy tesztben kell kitöltenie, bekarikáznia a válaszokat. Ez is egy olyan ok, amiért érdemes volt ide jönni, és máig is azt látom, hogy más egyetemek­ kel szemben itt a legnagyobb a szóbeli vizsgáztatás aránya, ami lényegében a leendő a munkaeszközünket edzi. Pü n k ö sty A n d r á s - A Pázmány felvételi rendszere volt a legjobb akkor, amikor ide jö t­ tünk, az volt a legmegfelelőbb arra, hogy kiszűrjék a jelentkezők közül azt, aki a leginkább alkalmas a jogászi pályára, hiszen ez volt az egyetlen egye­ tem, ahol szóbeli felvételi is volt, ahol az élet legkülönbözőbb területeiről összegyűjtött kérdésekről és témakörökről beszélgetett el a jelentkező a felvételiztető bizottsággal. Ezen keresztül abba is betekintést nyerhettek a bizottság tagjai, hogy elkötelezett-e a felvételiző, mondjuk a keresztény értékrend iránt, van-e erre irányuló érdeklődése. Ügy gondolom nagyon fontos, hogy az egyetem ezt valamennyire láthassa, hiszen ha a katolikus egyetem működésében meg akarja követelni a katolikus értékrend tisztele­ tét, akkor az ide járó diákok jelentős részének valamilyen m értékben elköte­ lezettnek kell lennie ebben az irányban. Az ide járó hallgatóság az, ami leg­ inkább meghatározza az egyetem jellegét. Ha az ide járókat egyáltalán nem érdekli az, hogy az intézmény világnézetileg elkötelezett a katolikus eszmei­ ség mellett, akkor az nem lesz képes küldetését betölteni, nem lesz képes olyan keresztény jogászi réteg, ha úgy tetszik, értelmiség kinevelésére, amelynek tagjai képesek hatni környezetükre, befolyással vannak másokra. D o b o s T ib o r - Akkoriban olvastam Tamási Áron Ábel-trilógiáját, amikor életemben először jöttem be az aulába, és ott, a boltívek alatt eszembe jutott, amit a mű végén az író megfogalmazott: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon 251 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE érezhessük m agunkat benne. Azonnal rájöttem arra, hogy én itt otthon érzem magam, olyan, mintha hazajöttem volna. Nagyon fontos, hogy a diák úgy menjen be az intézménybe, hogy azt a magáénak érzi, úgy érzi, hogy ott szívesen dolgozik, tanul, olyan emberekkel találkozik, akik az ő szellemisé­ gével, értékrendjével egyező véleményen vannak, vagy akikkel esetleg ütköztetni tudja a maga álláspontját. A Pázmány ad egy „szemüveget” a hallgatóknak, egy szemüveget az életről. Ha akarja, a hallgató ezt elfogadja, és felveszi, ha nem, akkor más utat választ. K a t o n a Ko l o s - Egész életem ben büszkén fogom vállalni, hogy annak idején minden szülői, tanári, vagy egyéb ráhatás nélkül kizárólag ezt az egyetlen egyetemet, ezen belül kart jelöltem meg a jelentkezési lapomon. N em tudnám felsorolni az összes jót, amit ettől az intézménytől, közösségtől kaptam. Ez az öt év az egyetemen olyan időszak volt az életemben, amely alatt rengeteg tapaszta­ lattal gazdagodtam, és reményeim szerint a „felnőttség” állapotához is köze­ lebb értem. Tanárok, sőt példaképek, barátságok, barátnők, és természete­ sen az ezzel járó tapasztalatok, mindezekhez fűződő örömök és csalódások sora volt ez az időszak, de mind a pozitív, mind a negatív élmények haszno­ sak, mert nélkülük nem kaphattam volna valós képet a később a külvilág­ ban rám váró körülményekről. Mitől katolikus egy egyetem? K o v á c s O rso lya - Nagyon fontosnak tartom, és ez az egyik nagy előnye a Pázmánynak, hogy akármilyen rendezvényre megyek, ami az értékrendemhez közel áll, biztosan találkozom Pázmányosokkal. Nyáron Kalotaszentkirályon, Erdély­ ben voltam, és rögtön három Pázmányos joghallgató jö tt velem szembe. A fontos közéleti rendezvényeken is mindig vannak Pázmányos joghallgatók, így az ember rögtön könnyen egymásra talál azokkal, akikkel hasonló a gon­ dolkodása. 252 �HALLGATÓK C h r is t iá n Lá sz l ó - Azt gondolom nem is kell ilyen messze menni, hogy ezt lássuk. Ha az ember elmegy itt Budapesten egy templomba, szinte m indenhol találkozik Pázmányosokkal. Nekem először ez meglepő volt, de végül megelégedéssel vettem tudomásul azt, hogy mindenhol ott vannak a Pázmányosok, hogy nem csak nekem fontos az, hogy gyakoroljam a vallásomat, hanem más Päzmányos társaimnak is. Egy másik aspektusa ennek a kérdésnek, hogy ugyan azok is sokan vannak, akik nem úgy gondolkoznak, ahogy mi, akik gyakorol­ juk a vallásunkat és eljárunk templomba, de velük is nagyon kulturáltan tudtuk a nézeteinket ütköztetni, nagy beszélgetéseket, vitákat folytattunk. St á g e l B ence - A Pázmány jogi karának sajátosan kettős küldetése van a magyar fel­ sőoktatási rendszerben. Egyrészt oktatási struktúrájában és az oktatók sze­ mélyes példáján keresztül a jogászi hivatás megalapozását kell nyújtania, másrészt a keresztény örökség letéteményeseként hitbéli és kulturális érté­ keket kell közvetítenie. DOBOS TIBOR - A nyílt napokon általában ez az első kérdés, hogy mennyire katolikus az egyetem, és egyáltalán mit jelent ez az egész. Nehéz kérdés, mert nem mind­ egy, hogy a hallgatók válaszolják meg, vagy a vezetők, a tanulmányi osztály vezetője, a dékán-helyettes, esetleg egy idősebb professzor, aki avatottabb ebben a témában, és aki mindenki számára érthető választ tud adni. Sokan nincsenek tisztában azzal - még az elsős hallgatók közül se, akik beiratkoztak, és már itt vannak - , hogy mit jelent az, hogy katolikus egyetem. S zilá g y i P ál - Szerintem egy katolikus, egyházi fenntartású egyetem számára elen­ gedhetetlen, hogy a katolikus, keresztény szellemiséget hatékonyan képvi­ selje. Nem szeretem az abszolutizálásokat, nem tartanám helyesnek, ha mondjuk azt írnák elő, hogy legyen az oktatók vagy a hallgatók száz száza­ léka katolikus, mert mindenkitől lehet tanulni, olyanokkal is szóba kell állni, olyanokat is be kell fogadni, akik esetleg más állásponton vannak, de 253 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005) Farsangi összejövetel az elsó's eló'adóban (1999) 254 �HALLGATÓK azért a szellemiségnek mindenképpen tükröződnie kell egy katolikus egyetemnél. Za l a i P éter - Ha például a Jogbölcseleti Tanszéken nem volna olyasvalaki, aki a konzervativizmussal foglalkozik, más pedig a liberalizmussal vagy más esz­ merendszerekkel, akkor szííkebb lenne a mi tanulási lehetőségünk is. Ilyen szempontból hasznos az, hogy az oktatók között vannak más értékrendet képviselők is. S z a b ó K r is z t in a - Szerintem a katolicizmusnak nagyon fontos része a nyitottság. Nem is tudott volna másképp elterjedni annak idején. Fontos, hogy az egyetem összességében a katolicizmust képviselje, de semmiképpen sem szabad nega­ tívan hozzáállnunk a más meggyőződésűekhez. Igenis vitatkozni kell velük, el kell velük beszélgetni, el kell mondani nekik, hogy én miért szeretek egy katolikus közösségbe tartozni, miért szeretek egy katolikus egyetemre járni, így jókat lehet vitatkozni és ezek szerintem nem olyan viták, amelyek elide­ genítik egymástól az embereket, hanem ellenkezőleg, mindenki profitálhat belőlük. Pü n k ö s t y A n d r á s - Nagyon fontos a nyitottság, de ha mi magunkat katolikus egyetem­ ként definiáljuk, akkor ide elsősorban olyan hallgatókat várunk, akik ezt elfogadják, és maguk is vallják, és természetesen másokat is, de nem olyan számban, hogy ez megkérdőjelezze az egyetem katolikus voltát. D o b o s T ibo r - En úgy érzem, hogy hiányzik az, hogy valaki meghatározza, mit is jelent a XXI. század elején az, hogy a Pázmány katolikus egyetem. Mit foglal ez magába? Egy értékrendet takar, egy hallgatói-oktatói kört, egy kisebb-nagyobb csoportot, akik katolikus neveltetésben részesültek? Létezik egy defi­ níció erre az egyetemi statútumban, de a hallgatóknak, a fiataloknak ezt 255 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE senki nem „fordította le” érthető nyelvre úgy, hogy ők is megérthessék, és a mindennapokban alkalmazhassák. T eleki Lá sz l ó - Katolikusnak lenni nem kiváltság. Sokkal inkább felelősség és szolgá­ lat. Embert és intézményt - a megfogható életet és az emberi képzeletet nem szerencsés párhuzamba állítani; temérdek hiba származhat a külön­ böző szinten elhelyezkedő lételemek hanyag összevetéséből. Mégis, mi a fel­ adata a katolikus embernek - és rajta keresztül az általa létesített intéz­ ménynek? Az Egyház társadalmi tanításának és az emberi személy tiszteleté­ nek közvetítése - m inden ember felé. A Duna m entén és a világ minden táján élő összes em ber felé. Hogy mit jelent nekem a katolikus egyetem? Röviden: küzdelmet. Sok-sok küzdelmet. Amit megért és megér nap, mint nap, folyamatosan megvívni. Ká po sztá s Á g n es - A z értékrend és a szellemiség a legfontosabb. Én is csatlakoznék a nyi­ tottságot vallók táborához. Ennek kapcsán fontos, hogy annak, akinek nem volt lehetősége a családján keresztül, vagy máshonnan megismerni a keresz­ tény világkép alapjait, itt lehetősége legyen erre. D o b o s T ib o r - Egy kicsit a tanár-diák viszonyban közelíteném meg a dolgot. Ügy érzem, hogy a tanárokra nagyobb feladat hárul, egy kicsit a nevelő szerepet is be kellene tölteniük, ahhoz, hogy a katolikus jelleg érezhetővé váljon minden hallgató számára. A tanári karunk nagy része úgy gondolja, hogy egy egyetemi hallgatónál már nincs szükség nevelésre, azt a gimnáziumban vagy otthon megkapta. Szüléink nagy része valószínűleg nem katolikus szel­ lemben nevelte a gyerekét, így nagyon sokan, akik egyébként fogékonyak lennének rá, iránytű nélkül maradnak, ha itt nem foglalkoznak a lelkűkkel is, túl a tananyag leadásán. 256 �HALLGATÓK Za l a i P é t e r - Megragadnám két aspektusát a Pázmányos szellemiségnek. Az egyik a barátság, a közösségteremtés, amely abból fakad, hogy közösen látjuk a vilá­ got, közösen gondolkodunk, hasonló módon szórakozunk, a szabadidőnket hasonló módon töltjük el, és ennek az eredménye az, hogy mély barátságok szövődnek, erős kötelékkel egymáshoz kapcsolt közösségek alakulnak ki. A másik a bátorítás arra, hogy elkövetkező életem során a keresztény érték ­ rendet érdemes képviselni, érdemes aszerint élni, és hogy a jogász mindig a közélet része, közéleti szereplő, minden megnyilvánulása, fellépése tükröz valamilyen gondolatvilágot, ennek megfelelően kell tehát viselkedni. Pü n k ö s t y A n d r á s - Itt a Pázmányon olyan nagyformátumú professzoregyéniségektől tanulhattunk, akik mindig nyitottak voltak arra, hogy megosszák az életta­ pasztalatukat, akár például politikai, akár ennél távlatosabb kérdésekről. Hogy a diákság ezt mennyire használta, használja ki, az egy másik kérdés. Kezdetben, amikor bizonyos fajta szelekciót jelentett a felvételi vizsga, ez nagyon is működött, hívták ezeket a tanárokat, professzorokat, tartsanak előadásokat, beszélgetéseket, stb. Jártam egy órára, aminek az volt a címe, hogy katolikus politológia. Erre az egyik félévben mindössze hárman jelen t­ keztünk, és ahhoz, hogy ez a speciális kollégium hivatalosan is elindulhas­ son, a tanár érte díjazást kapjon, azt hiszem legalább h at vagy nyolc jelen t­ kező kellett volna. A tanár megtartotta az órát, azért, mert érdekelve volt abban, hogy továbbadja a tudását, ha van olyan, aki meghallgatja. Sokszor egyedül voltam az órán, és így szemtől szemben beszélgethettünk. Nagyon sokat gazdagodtam ezekből az eszmecserékből. S zilá g y i P á l - Korábban elhangzott, hogy nincs meghatározva, mi az a katolikus egyetem, mit is értünk ez alatt. Szerintem nem is biztos, hogy rövid, pontos definícióval ezt meg lehet határozni. A hallgatók, amint bekerültek az egye­ temre, az első évben azonnal találkoztak Zlinszky János professzor úrral, Péteri Zoltán tanár úrral, másodévben Lábady Tamással, akik óráikon, sze­ mélyes hozzáállásukkal, magatartásukkal, fennkölt kifejezéssel élve példa­ 257 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE mutatásukkal képesek megmutatni, mit értenek ez alatt. Nem csak a puszta tananyagot adták le, hanem személyes élettapasztalatukat is megosztották velünk, adott esetben világnézeti útm utatást is adtak. Karácsonykor pél­ dául Lábady Tamás tanár úr rendszeresen verseket szavalt, és a karácsony­ hoz illően búcsúzott el a hallgatóktól. Az ehhez hasonló élmények vezetnek el minket oda, hogy meg tudjuk határozni, mitől katolikus egy egyetem. KÁPOSZTÁS ÁGNES - A tanár-diák kapcsolatban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Nagyon fontos, hogy elhivatott tanároktól tanulhassunk, lehetőség szerint minél kisebb létszámú, mondjuk 8-10 fős csoportokban, közvetlenül beszél­ gethessünk velük, és tanulhassunk tőlük. Egész életemben maradandó emlékként gondolok vissza Pálinkás Gyuri bácsi óráira, aki sajnos már nincs köztünk. Évekig az ő előadásait látogattam, hozzájártam gyakorlatra, sokat tanultunk tőle szakmailag és emberségben is, rajta keresztül kerültünk köz­ vetlen kapcsolatba azokkal a hallgatókkal, akik hozzá jártak, és hasonló igé­ nyeik voltak, m int nekünk. S zilágyi P á l - Annyit megemlítenék, mielőtt szó érné a ház elejét, hogy a korábban em lített tanárok soha nem abszolutizálták saját világnézetüket, a tananya­ got mindenféle objektív követelménynek messzemenően megfelelően adták le, és ehhez adták hozzá többletként saját meggyőződésüket. S elyem -Tó t h S á n d o r - Ez az egyetem soha semmit nem kényszerített rá a hallgatókra, a keresztény értékrendhez való csatlakozás lehetőségét viszont biztosítja a diákoknak. 258 �HALLGATÓK Keresztény értékek C h r is t iá n L á sz l ó - Valószínűleg minden egyetemen átélhető élmény a karizmatikus pro­ fesszorok magával ragadó előadása, amit mindenki egész életén keresztül megőriz magában, de itt kaptunk egy olyan többletet ezekhez a csodálatos előadásokhoz, ami a keresztény szellemiségből fakad. M ert valóban nem az jelenti a keresztény mivoltot, hogy kitesszük a keresztet az ajtó fölé m inden teremben. A keresztény, katolikus egyetem legfontosabb küldetése, hogy szellemiségét úgy közvetítse, hogy ezáltal - sokáig meghatározó élményeken keresztül - gazdagodjon az egyes ember. Hasonlóan fontos küldetés az, hogy az értékrendek hasonlósága folytán életre szóló barátságok kötődjenek itt. Több, m int két évvel ezelőtt végeztem, és azóta is napi kapcsolatban vagyok a barátaimmal. Meggyőződésem, hogy ezek a barátságok nem fognak fölbomlani egyik pillanatról a másikra. S zelényi S zilvia - Gyakran hangzik el különféle fórumokon, itt a miénken is, hogy „keresztény értékrend”. Nehéz azonban utána részletezni, pontosítani, mit is értünk ez alatt. Egyfelől, bár rendkívüli fontosságú dolgokról beszélünk, anélkül minősíttetnek sokak által olcsó közhelynek az ide tartozó értékek, hogy azokat megpróbálnánk ténylegesen megvalósítani, másfelől a precíz meghatározás valóban nem könnyű feladat. Az eddigiekben a közösség tisz­ teletét, a barátságot, a nyitottságot, a befogadást említettük. T eleki Lá s z l ó - A közösség ideális esetben nem kizárólag a hallgatók közösségét jelenti. Az egyetem szellemi (és tudományos) műhely, polgári közös­ ség - oktatók és hallgatók közössége. Enélkül nincs egyetem; és enélkül nincs jogászképzés. Bár Bibó István kiemeli az európai társadalomfejlődésben betöltött kulcsszerepét, oktatóink és hallgatóink előtt nem kellően közismert az euró­ pai egyetem-eszme jelentősége. Az újkor számos vívmánya, amely a mai ér- 259 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002) Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004) 260 �HALLGATÓK telemben vett szabadság elérését szolgálta, az oktatók és hallgatók e polgári közösségében (is) gyökeredzik. K o v á c s O rsolya - Szerintem az alázat rendkívüli fontosságú, ami leginkább talán Péteri Zoltán tanár úr előadásaiból és gondolatvilágából sugárzik. Alázat a tanítás, a katolicizmus iránt, alázat a nemzettel szemben. О mindig azt mondta, hogy egy kis nemzet gyermekeiként mindig tegyük magasabbra magunkkal szemben a lécet, mert csak így tudjuk hitelesen képviselni mind magyarsá­ gunkat, mind katolikus mivoltunkat. S zilágyi P á l - Ne felejtsük el a családot sem, mint az egyik legfőbb értéket. S z a b ó K r is z t in a - Értékek közül a szeretet a legfontosabb, nem is értem, miért nem ezzel kezdtük, hiszen ez minden másnak az alapja. Teljesen mindegy, hogy ki hon­ nan jött és mit gondol, megpróbálom tisztelni és úgy hozzáállni, hogy érezze a belőlem áradó szeretetet. Sok tanárunktól volt alkalmunk ezt megtanulni. S zilágyi P á l - Fontos az, hogy itt gondolkodó embereket neveljenek, az egyetem adjon egy olyan erkölcsi mércét, amit később az itt végzett hallgatók jogász­ ként megvalósíthatnak. Fontos, hogy az egyéni ötleteket ösztönözzék. Ezért tartanám azt nagyon jónak, hogy ha még kisebb, mondjuk ö t-h a t fős cso­ portokban lehetne szemináriumokat tartani, akkor sokkal jobban lehetne inspirálni a hallgatókat. St á g e l B en ce - „Iustum, aequum, salutare”- áll a jelmondatunkban, ami azt jelenti, hogy nem attól válik valaki értelmiségivé, hogy diplomát szerez, hanem hogy a gyakorlati életben „jogosan, igazságosan és üdvözítőén”, a köz javára gyakorolja jogászi hivatását. 261 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Megváltoztatni a világot? Z a l a i P éter - Hiszünk abban, hogy képesek lehetünk megváltoztatni a világot, és ebben a tudatban erősít meg bennünket a Pázmány, és az itt minket körül­ vevő légkör. Úgy érezzük, érdemes küzdeni ezért. S elyem -T ó t h S á n d o r - Számunkra nem, de a külvilág szempontjából talán ódivatúnak, maradinak tűnhet az, amit képviselünk, de erről nincsen szó. A „konzerva­ tív” kifejezés, eszmeiség amúgy sem rokonértelmű a megújulásra képtelen­ séggel, a maradisággal. K o v á c s O rsolya - Kétezer éves rendszerről van szó, ha pedig kétezer évet túlélt a keresz­ ténység, akkor nem mondhatjuk azt, hogy túl konzervatív, hogy mai vilá­ gunkban nincsen helye, legfeljebb a közvetítésével általánosan elfogadottá, még ha nem is követetté vált értékek megőrzésére kellene törekedni. Ez önámítás, mert ha nem tűzünk ki egy felettünk létező mércét, és saját magunkat fogadjuk el annak, nagyon hamar önkényes értelmezést nyerhet az egyébként oly szívesen és gyakran hangoztatott erkölcsi alapelvek sora. S zilágyi P á l - Én megnézném azokat, akik a kereszténységet kritizálják, mit szólná­ nak, ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének az életükből ezek az értékek. O k lennének a legjobban meglepődve, jaj, mi is történik velem? Za l a i P é t e r - A XX. század jó néhány évtizedében próbálták meg lerombolni a kereszténységet azok a percemberek, akik az Egyházzal szembefordultak. Mindig beletört a bicskájuk. Egy kissé most is ilyen idők tanúi vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy ezúttal sem fog sikerülni a tervük. 262 �HALLGATÓK S z a b ó K r is z t in a - A keresztény értékek nem csak kétezer véve voltak aktuálisak, hanem ma is azok. Szerintem nem érdemes róluk úgy beszélni, mint egy, a történelmi múlt ködébe vesző, valaha széles körben érvényesült eszmerendszerről, hanem meg kell tudnom mondani, el kell tudnom magyarázni egy velem szembejövő ateistának, vagy bárki másnak, hogy miért nekem, nekünk van igazunk. Ez a fajta „apostolkodás” minden keresztény köteles­ sége. Za l a i P éter - Az életviteleddel tudod legmeggyőzőbben bizonyítani a kereszténysé­ gedet. Ha valaki Pázmányos, annak nem csak a tudásában jelentkező több­ lettel, hanem jóságával, alázatával és a szeretetével is ki kell tűnnie. D o b o s T ib o r - Az említett professzorok azért hitelesek, mert ők valóban azt sugároz­ zák magukból, hogy a kereszténységet meg is élik, és nem csak beszélnek róla. Amikor Zlinszky János professzor úr volt a dékán, minden évfolyamot fogadott egy teázásra, szinte minden hallgatóval találkozott a Dékán Úr, és mindenkihez volt egy-két szava, mindenkivel el tudott beszélgetni. Ember-, azaz hallgatóközpontú volt, elérhető volt mindenki számára. Nem csak egy vezető volt, hanem egy ember, aki mögött hosszú életút áll. Ahhoz, hogy katolikus legyen az egyetem, a kétezer éves értékekre, és a hozzá hasonló professzorokra kell építeni. Elengedhetetlen, hogy folyamatosan építsük tovább a tanári kart, a fiatal oktatókat, akik elődeik útján m ennek tovább. S zilá g y i P á l - Látom a reális veszélyét annak, hogy idővel kiöregednek a nagy nevek, miközben hiányos a 40-50 éves középgeneráció. Félek attól, hogy nem lesz majd kitől tanulni, amikor a példaképek elmennek. Sok ambició­ zus fiatal, leendő tanár van, akik majd egyszer talán megfelelnek a követel­ ményeknek, de nekik is tanulniuk kell valakiktől. 263 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Felvétel az 1998-as gólyabálról Mulatság a kar kertjében (2004) 264 �HALLGATÓK TOMASITZ ISTVÁN - Miközben végig arról beszélünk, hogy van egy réteg, aki nemcsak érdeklődő, hanem folyamatosan igényli azt, hogy az egyetem valóban hatékonyán, kézzelfoghatóan jelenítse meg katolikus jellegét, ne felejtsük el, hogy a jelenlegi hallgatóság döntő többsége passzivitásba burkolózik. Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy kizárja életéből a keresztény világnézetet, lehet, hogy a közömbösségük abból fakad, hogy nem sikerül őket megfele­ lően megszólítani. D o b o s T ib o r - Mindenki panaszkodik, hogy a hallgatók passzívak, egyre passzívab­ bak. Ez tényleg igaz, de ki tesz azért, hogy ezen változtassunk? A tanárok többsége csak megtartja az előadást, és utána rohan tovább. így nem lehet megmozgatni a hallgatókat. Arcra meg tudom mondani, hogy ki az, aki baráti társaságával a kötelező órákon túl itt marad, és tesz még valamit, akár elmegy velük focizni vagy sörözni, beszélgetni. Za l a i P éter - Előttem van egy kép, ahogy a középiskolában a m atem atikatanár fölénk hajol, és azt mondja, gyerekek, most barátkozzatok, mert az egyete­ men már nem lehet, itt fogjátok egymás kezét. Ennek élő cáfolata, hogy itt már első év végén igazi barátságok kötődtek sokak között, kialakultak kisebb-nagyobb körök. Mindig összejövünk valakinél, és egy jó pohár bor mellett megbeszéljük, ki mit gondol a világról. K a t o n a Ko l o s - Sokakban van igény és elképzelés a Pázmányos diákok egységbe ková­ csolására. Ez tetszik, és sajnálom, hogy ennek a törekvésnek nem volt feltét­ lenül mindenkivel szemben eredménye. Ha a későbbiekben beérik ez a munka, ami ebből a szándékból fakad, akkor létrejöhet egy sokkal szorosabb egység a Pázmány diákjai, valamint a Pázmány diákjai és oktatói között. 265 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE C h r is t iá n Lá s z l ó -V olt egy olyan időszak, amikor az én emlékeim szerint kiválóan műkö­ d ö tt a közösség, akkor még kisebb volt az egyetem épületének használható része, kevesebben jártunk ide. Akkor mindenki a sajátjának érezte a frissen megalakult egyetemet, jókat beszélgettünk, jó társaság volt. Annak idején, amikor az újdonság és a meggyökeresedett rendszer hiánya miatt sokkal spontánabbul m entek a dolgok, a közösség önépítése jól működött. Z a l a i P éter - A nehézségek ellenére, amelyeknek csak egy töredékét tudtuk most megemlíteni, m indannyian örülhetünk, hogy ez az intézmény létrejött. Itt tudtunk egymással találkozni, és az, hogy együtt indulunk, rengeteget jelent, bátorítást ad. Az életben biztos, hogy együtt sokat elérhetünk. 266 �Az universitas tagjai 1995-2005 ��A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK SZABÁLYZATA a Pro Facultate ^díjról A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa, azon gondolattól vezérelve, hogy a Kar tudományos, erkölcsi és szellemi épülésé­ hez kimagasló áldozatvállalással hozzájárult oktatóit méltó elismerésben részesít­ se, az arra érdemeseket a Kar egésze elé példaként állítsa, ezen elismeréssel hagyo­ mányt teremtve, az alábbiak szerint határozott. 1. § A Kar tudományos, szakmai, erkölcsi és lelki épülését kimagaslóan szolgáló, a Karért a legtöbb áldozatot hozó oktatókat a Kar minden évben díjazásban részesíti. 2. § (1) A díj elnevezése Pro Facultate. Formája díszes kivitelű, magyar és latin nyelvű oklevél. (2) A díj névválasztásában is kihangsúlyozásra került a szellemi folya' matosság az egykori Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemmel, így a díj mintája és előképe az ott 1936Tan létrehozott Pro Universitate díj. 3. § (1) Az oklevél szövege magyar nyelven: „Mi, a Pázmány Péter Ka tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar oktatóinak és hallgatóinak universitasa PRO FACULTATE oklevelet adományozunk .............................. -nak, akinek a Karért végzett munkáját ezzel is elismerjük és megköszönjük, őt pél­ daképként állítjuk az universitas minden tagja elé. Kelt.” (2) Az oklevél szövege latin nyelven: „Nos communitas professorum et cives academici facultatis scientiae Juris et Politicae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae, diplomám „PRO FACULTATE” donamus ................................ Cum qua, hoc modo quoque agnoscimus suum laborem pro facultate, gratias agentes pro negotio suo. Tamquam 269 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE exemplarem ad im itandum proponimus coram omni membro universitatis. A nno Domini.” 4. § A díj m inden évben ünnepélyes keretek között, egy vagy több okta­ tó számára, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és alkalmazottainak nyilvános­ sága előtt kerül átadásra. 5. § A díj odaítéléséről a Kar oktatói, alkalmazottai és hallgatói együtte­ sen döntenek. 6. § A szavazásra egy, minden évben előre kijelölt hét áll rendelkezésre, amely idő alatt m indenki élhet szavazati jogával. A Kar minden oktatója, al­ kalmazottja és hallgatója rendelkezik szavazati joggal. A szavazás lebonyolí­ tása a Kari Tanács felügyelete alá tartozik. A Kari Tanács döntése alapján Dr. Bándi Gyula dékán s. k. 2003. december 19. 270 �A Pro Facultate-díj eddigi kitüntetettjei Bánrévy Gábor (2004) Kilényi Géza (2004) Péteri Zoltán (2004) Gáspárdy László (2005) Zlinszky János (2003) Pálinkás György (2004, posztumusz) Békés Imre és Horváth Attila (2005) 271 ��A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog' és Államtudományi Karának oktatói (1995-2005)* A REKTOR t Gál Ferenc, egyetemi tanár (1992-1998) Erdő Péter, egyetemi tanár (1998-2003) Fodor György, egyetemi tanár (2003-) DÉKÁN Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2000) Radnay József, egyetemi tanár (2000-2003) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2003—) ALKOTMÁNYJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kilényi Géza, egyetemi tanár Balogh Zsolt, adjunktus C s e r v á k C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Hajas Barnabás, tanársegéd H a l á s z Iv á n , m e g b íz o tt o k ta tó J á s z i O r s o ly a , P h .D - h a llg a tó J u h á s z A lb i n , P h .D - h a llg a tó * Kozma Ákos, adjunktus Radványi Miklós, megbízott oktató Salamon László, mestertanár Schanda Balázs, docens T á b ik F erenc, a d ju n k t u s Varga Zs. András, adjunktus A lis tá k e l k é s z íté s é n é l a k ö t e t le z á r á s a k o r ( 2 0 0 5 . j ú liu s á b a n ) é r v é n y e s t a n s z é k i s t r u k t ú r á t v e t t ü k fig y e le m b e . A d ő l t b e t ű v e l s z e d e t t e k e k k o r n e m t a n í t o t t a k a k a r o n . E gy o k t a t ó t m in d ig c s a k eg y ta n s z é k h e z s o ro ltu n k b e. 273 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÁLLAM- ÉS JO GTU DO M Á NY I DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE Sólyom László, egyetemi tanár (2000-2002, 2005) Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (2002-2003) Gáspárdy László, egyetemi tanár (2003-2004) B Ü N TETŐ JO G I ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Békés Imre, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2003) Vókó György, egyetemi tanár (2003-) Bárándy Gergely, tanársegéd Bárándy Péter, megbízott oktató Belovics Ervin, mestertanár Békés Adám, tanársegéd Boros János, megbízott oktató Bory Noémi, tanársegéd Busch Béla, docens Eperjes Krisztián, tanársegéd H. Varga Mariann, megbízott oktató Horváth Katalin, tanársegéd Ihász Sándor, megbízott oktató Iván László, megbízott oktató Jacsó Judit, megbízott oktató K a r a s s z o n D o r o tty a , a d j u n k t u s Kiss Zsigmond, c. docens K ö r in e k L á s z ló , e g y e te m i ta n á r L é v a y M ik ló s , e g y e te m i ta n á r M a j z i k M á t y á s , m e g b íz o tt o k ta tó Margitán Éva, adjunktus M e le g h G á b o r , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Gábor, mestertanár Nyilas Levente, megbízott oktató Papp Géza, megbízott oktató t Pálinkás György, c. docens Sinku Pál, mestertanár Sodor István, megbízott oktató Sótonyi Péter, megbízott oktató Szívós Mária, adjunktus Szűcs András, megbízott oktató Tamási Erzsébet, adjunktus Újvári Ákos, tanársegéd Varga Réka, megbízott oktató Varga Zoltán, adjunktus Vaskúti András, megbízott oktató 274 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK BÜN TETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS KRIMINALISZTIKAI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Tóth Mihály, egyetemi tanár Bánáti János, c. egyetemi tanár Bodor Tibor, megbízott oktató Bogár Péter, megbízott oktató Borbély Zoltán, megbízott oktató Bolya Lajos, megbízott oktató Brunner Tamás, megbízott oktató Csák Zsolt, adjunktus Gimesi Ágnes, megbízott oktató Kardon László, tanársegéd Kádár András, megbízott oktató Magyar György, megbízott oktató Móritz Balázs, tanársegéd Trappné Kiszely Rita, megbízott oktató DEÁK FERENC TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET VEZETŐJE Petrik Ferenc, c. docens (1999-2003) Szalai Márta (2004—) EURÓPAJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Király Miklós, docens (1997-2001) Boytha György, c. egyetemi tanár (2001—2003) Szabó Marcel, docens (2003-) D i e n e s - O e h m E g o n , c. d o c en s Király Béla, megbízott oktató Láncos Petra, Ph.D-hallgató Margitay Becht Beáta, Ph.D-hallgató Czuczai Jenő, adjunktus Csepely-Knorr Tamás, tanársegéd Erdős István, tanársegéd M á d l F erenc, e g y e te m i ta n á r G e h é r J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Mohi Csaba, adjunktus Gorka Sebestyén, megbízott oktató Gyeney Laura, tanársegéd P app M ó n ik a , ta n á r s e g é d G y e r t y á n f y A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Szemerkényi Réka, megbízott oktató Waters, Leslie, megbízott oktató 275 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE HELLER FARKAS KOZGAZDASAGTUDOMANYI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Botos Katalin, egyetemi tanár A Iv in c z J ó zse f, m e g b íz o tt o k ta tó Ádám Zsigmond, megbízott oktató Katona Klára, adjunktus K is m a r th y L o r á n d n é , m e g b íz o tt o k ta tó Á r v a L á s zló , m e g b í z o t t o k ta tó t Keller Judit, megbízott oktató Báger Gusztáv, egyetemi tanár Bittsánszky Géza, adjunktus K le k n e r n é N y i t r a i R é k a , d o c e n s B o d a Z so lt, m e g b íz o tt o k ta t ó M á t y á s A n ta l , m e g b íz o tt o k ta tó Botos József, docens N o v o t n i k Im re, m e g b íz o tt o k ta tó Körösi István, docens B o to s M á té , m e g b íz o tt o k ta t ó t Rabár Ferenc, megbízott oktató Bódy László, adjunktus Csillik Péter, adjunktus Dénes Sándor, c. docens R ie g e r L á szló , m e g b íz o tt o k ta tó H o r v á t h K a ta lin , m e g b í z o t t o k ta tó V a rg a S á n d o r, m e g b íz o tt o k ta tó Schlett András, adjunktus S z e g ő S zilv ia , m e g b íz o tt o k ta tó H u n k á r D é n e s , e g y e te m i ta n á r V a ss C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Ivicz Mihály, adjunktus Zá v o d n y i k J ó z s e f m e g b íz o tt o k ta tó IDEGENNYELVI LEKTORÁTUS VEZETŐJE Misejéné Lovas Judit Ábrahám Károlyné B a r ta lis M ó n i k a J árfás Ágnes Juhászné Suhajda Ágnes Kácsor Judit B a r th a M á r i a K á lm á n A n d rá s B á th o r y O r s o l y a K is d i Á g n e s B ara n ya i T ib o m é Berthóty László K is s z e b e n i K r is z tin a B o k o r K r i s z t in a K o m á r o m i A ttilá n é B o r o n k a in é S . Ágnes K o r e n ts y M á r ia B o ro n ka i Iv á n n á Korányi Honoráta C s o k n y a i I lo n a K o v á c s Z o ltá n Dzsida Orsolya La u k ó K a ta lin E g ey E m e s e L e á n y fa l v i G y ö n g y i G y ő r fy Z s u z s a n n a Majsai Erzsébet Merkely Béláné Horváth Judit 276 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK M iseje B a lá z s S e re s F a n n y M o ln á r A n d r e a S ik o ta K r is z tin a M o so n y i É v a Nagy Csilla S o m o g y i T ó t h K a ta lin N a g y V e r o n ik a S zilá g y i C s a b a O r b á n A d o r já n n á P Má n d ify M á r ia Szőkefalvi Nagy Eszter Takács S. Pálné P aál Z s u z s a n n a T orre, C a r lo s d e la Paksy Nóra T ó t h F erenc P app E s z te r Tóth László P á lo s E m e s e V a rg a B a r n a b á s P á n d i H o r v á t h E rzs é b e t V á m o s G ézá n é S zen d e Á k o s Perlaki Rózsa V la d á r Z s u z s a n n a P etri M á r t a W e is z e r M a r i a n n Sasvári Katalin W e n in g e r N ó r a S c h a n d l V e r o n ik a INFORMATIKAI OKTATÁSI CSOPORT VEZETŐJE (1995-1998) Groma Sarolt (2003-) D ó s a Im r e B a lla Ib o ly a Csulák László 277 Győri Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE JOGBÖLCSELETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Varga Csaba, egyetemi tanár (1995-) Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus (Állambölcseleti Tanszék, 1995-2003) Chertes Attila, adjunktus Cserne Péter, tanársegéd Fekete Balázs, tanársegéd Frivaldszky János, docens Győrfi Tamás, docens H. Szilágyi István, docens H o r k a y H o r c h e r F eren c, d o c e n s Paksy Máté, tanársegéd T a k á c s P éter, d o c e n s Tattay Szilárd, tanársegéd Z o m b o r F eren c, m e g b íz o tt e lő a d ó Z s id a y Á g n e s , m e g b íz o tt e lő a d ó JOGTÖ RTÉNETI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Horváth Pál, egyetemi tanár, professor emeritus (Egyetemes Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) G e r ic s J ó zsef, e g y e te m i t a n á r (Magyar Jogtörténet Tanszék, 1995-2002) Szabó István, docens (2002-) B e r é n y i, A n d r é , m e g b í z o t t o k ta tó Öry Károly, főiskolai docens Botos Gábor, docens P ap A n d r á s , P h .D 'h a llg a tó C s o n to s G á b o r , a d j u n k t u s R a ff a y E r n ő , e g y e te m i ta n á r G e r ic s n é L a d á n y i E r z s é b e t, d o c e n s G ö n c z i K a ta lin , d o c e n s Ruszthi Hunor, Ph.D'hallgató Sáry Pál, adjunktus G y u l a fa l v i E d it, P h .D 'h a l l g a t ó S t ip t a Is tv á n , e g y e te m i ta n á r H e n n e , T h o m a s , m e g b í z o t t o k ta tó Komáromi László, tanársegéd Szigeti Magdolna, adjunktus Tatham, Allan E, megbízott oktató Tomasitz István, Ph.D'hallgató Tóth Zoltán József, adjunktus Völgyesi Levente, adjunktus M á t h é G á b o r , fő is k o la i t a n á r W é b e r R ó b e r t, ta n á rse g é d M e z e y B a r n a , e g y e te m i t a n á r Zakariás Kinga, Ph.D'hallgató Zinner Tibor, c. egyetemi tanár Horváth Attila, docens Jany János, adjunktus K u n T ib o r, fő is k o la i t a n á r M o r v á i A tt i la , ta n á r s e g é d 278 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK KÁNONJOGI INTÉZET INTÉZETVEZETŐ Erdő Péter, egyetemi tanár (1995-2002) Kuminetz Géza, egyetemi tanár (2002—) Linczenbold Levente, megbízott oktató Szabó Péter, docens Szuromi Szabolcs, egyetemi tanár Vígh Annamária, tanársegéd Zakar Ferenc Polikárp, egyetemi tanár A n t a l ó c z y P éter, d o c e n s F ü lö p T ib o r, d o c e n s Gudenus, Philipp, megbízott oktató Hársfai Katalin, docens Lefkánits György, megbízott oktató KERESKEDELMI JOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Lévay Miklósné Fazekas Judit, egyetemi tanár (1998-2002) (2002-2003) Miskolczi Bodnár Péter, egyetemi tanár (2003-) T a n G y ö rg y, d o c e n s Barochné Szabó Mariann, adjunktus Brehószki Márta, tanársegéd Gyulai'Schmidt Andrea, adjunktus S é lle y Z o ltá n , ta n á r s e g é d S z a la y L á szló , m e g b íz o tt o k ta t ó Szatmáry István, tanársegéd J a n s s e n n é F elka i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d 279 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE KÖRNYEZETJOGI ÉS VERSENYJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Bándi Gyula, egyetemi tanár Lánchidi Péter, Ph.D-hallgató Mikó J á n o s, m e g b íz o tt o k ta t ó Á b r á k Ild ik ó , m e g b íz o tt o k ta tó B ír ó G y ö r g y , m e g b íz o tt o k ta tó Boytha Györgyné, c. docens Csépai Balázs, Ph.D-hallgato P é te r J u d it, a d j u n k t u s E n d r é d y I s tv á n , m e g b íz o tt o k ta tó R e in ig e r R ó b e r t, m e g b íz o tt o k ta t ó Farkas Péter, docens Hajdú István, megbízott oktató S z á n t ó T ibor, m e g b íz o tt o k ta t ó H e r m á n y C s a b a , m e g b íz o tt o k ta tó Tóth András, Ph.D-hallgató Tóth Tihamér, adjunktus R á d a i Ö d ö n , m e g b íz o tt o k ta tó S z lá v ik J á n o s, e g y e te m i t a n á r Jávor Benedek, adjunktus K e r e k e s S á n d o r , e g y e te m i ta n á r V a rg a Jó zsef, m e g b íz o tt o k ta tó Kovács Ágnes, tanársegéd Zlinszky János ifj., docens KÖZIGAZGATÁSI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Tamás András, egyetemi tanár Christián László, tanársegéd Demcsik Tamás, docens Egerszegi Gyula, c. docens Gerencsér Balázs, tanársegéd Józsa Fábián, adjunktus Kántás Péter, adjunktus Kárpáti Zoltán, mestertanár Krauss Ottó, adjunktus M á t é J á n o s , m e g b íz o tt o k ta tó Molnár Miklós, egyetemi tanár O c s k ó A n d r á s , m e g b íz o tt o k ta tó Oláh József, adjunktus P a lo ta i D á n ie l, ta n á r s e g é d Patyi Gergely, tanársegéd Seereiner Imre, adjunktus 7abler, M a r g a r e t, m e g b í z o t t o k ta tó Ugrón Gáspár, tanársegéd Virág Jánosné, adjunktus Mikó Zoltán, megbízott oktató 280 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK MUNKAJOGI ÉS SZOCIÁLIS JO GI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Radnay József, egyetemi tanár Bassola Zoltán, mestertanár Bánsági Györgyi, megbízott oktató Fabók András, tanársegéd t Farkas József c. docens K iss L e n k e , m e g b íz o tt o k ta tó F ejérd y T a m á s, a d ju n k tu s S z a b ó L á s z ló , a d ju n k tu s Hartai Győző, tanársegéd T a k á c s G y ö rg y , m e g b íz o tt o k ta t ó t Kleeberg László, adjunktus Lakatos Hedvig, megbízott oktató t Rosner Vilmos, c. docens K á v á s s y P ál, m e g b íz o tt o k ta tó NEMZETKÖZI KÖZJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Kovács Péter, egyetemi tanár B a lo g h L á s zló , m e g b íz o tt o k ta tó Kravalik Gábor, adjunktus Kussbach Erich, egyetemi tanár Láng Péter, adjunktus Gál Gyula, docens P r e h o ffe r E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó J a n ts its Á g n e s , m e g b íz o tt o k ta t ó Tőkey Mária, Ph.D-hallgató Ádány Tamás, adjunktus B a lo g h A n d r á s , P h .D - h a llg a tó NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI ÉS ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZEKVEZETO Burián László, egyetemi tanár Bánrévy Gábor, egyetemi tanár, professor emeritus Horváth Éva, c. egyetemi tanár K o n d o r B e n c e , P h .D - h a llg a tó N a g y Z s u z s a n n a , P h .D - h a llg a tó Rafifai Katalin, adjunktus Szabó Sarolta, tanársegéd Tóth Zsuzsanna, tanársegéd 281 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE ÖSSZEHASONLÍTÓ M AGÁNJOGI ÉS KÖZJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ (2005) Paczolay Péter, egyetemi tanár (2005—) S ó l y o m L á s z ló , e g y e te m i ta n á r Szőnyi Viktor, adjunktus PÉNZÜGYI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Halustyik Anna, docens Békés Balázs, adjunktus Halász Zsolt, tanársegéd Klicsu László, adjunktus Tersztyánszkyné Vasadi Éva, mestertanár POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ G á s p á r d y L á s z ló , e g y e te m i ta n á r (1998-2005) Bándi Gyula, egyetemi tanár (2005—) B a k o s J u d it, m e g b íz o tt o k ta t ó Kiss Tamás Lajos, megbízott oktató Bérces László, mestertanár Csikyné Szobácsi Julianna, megbízott oktató Eles Anita, tanársegéd Kovács László, tanársegéd Könyves Béláné, c. docens K o r m o s E r z s é b e t, m e g b íz o tt o k ta tó F o r s tó b e r G á b o r , ta n á r s e g é d P a lo tá sn é F e k e te E r ik a , a d ju n k tu s Gláser Szilvia, tanársegéd Harsági Viktória, adjunktus Telek Zoltán, megbízott oktató Im r e g h G é z a , c. d o c e n s Újlaki Tamás, tanársegéd T e le k n é V a s e n s z k y Z s u z s a n n a , m e g b íz o tt o k ta tó 282 �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - OKTATÓK POLGÁRI JO GI TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár Lábady Tamás, docens Lomnici Zoltán, tanársegéd Lukács Tamás, megbízott oktató Bagi István, mestertanár Bókái Judit, mestertanár B ö lc s k e i J á n o s, ta n á r s e g é d Csapó Orsolya, tanársegéd Fábián Ferenc, adjunktus Ferencz Antal, egyetemi tanár N e m e s c s ó in é M a r t o n y i Z s u z s a n n a , ta n á rse g é d F e r e n c zy R ita , ta n á r s e g é d Mogyorósi Dorottya, megbízott oktató Monory B u lc s, d o c e n s Murányi László, mestertanár N o c h ta T ibo r, a d j u n k t u s M a t k ó Id a , d o c e n s G a r a y M á r ia , c. d o c e n s Graf Tamás, adjunktus Koltay András, tanársegéd O b e r f r a n k F erenc, c. d o c e n s Tattay Levente, egyetemi tanár Végh Zoltán, egyetemi tanár K o lo z s i B éla , d o c e n s Köles Tibor, c. docens Landi Balázs, adjunktus RÓMAI JO G I TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ Zlinszky János, egyetemi tanár, professor emeritus (1995-2001) El Beheiri Nadja, docens (2001—) Andrási Dorottya, mestertanár Erdődy János, tanársegéd S z á n t a i K a ta lin , m e g b íz o tt o k ta tó G e d e o n M a g d o ln a , a d j u n k t u s R ih m e r Z o ltá n , a d j u n k t u s G y u l a i A n d r e a , ta n á r s e g é d T ó t h F erenc, a d j u n k t u s K a h le r F rigyes, c. d o c e n s Varga Győző, docens S c h m id t B e a trix , ta n á r s e g é d 283 �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE TESTNEVELÉSI CSOPORT VEZETŐJE Draskóczy Imre Forgó András Littner Anita Renczes Krisztina Szilágyi Beáta MEGSZŰNT OKTATÁSI EGYSÉGEK KOMM UNIKÁCIÓ TANSZÉK TANSZEKVEZETO H o r á n y i O z s é b , e g y e te m i ta n á r D á n ie l F eren c, m e g b íz o tt o k ta t ó L ő r in c z É v a , m e g b íz o tt o k ta t ó G y o r g y e v ic s M ik ló s , ta n á r s e g é d t Szegedi Márton, egyetemi tanár S?öór A n n a , m e g b íz o tt o k ta t ó H a l á s z L a jo s, m e g b íz o tt o k ta t ó K é r i E le m é r, m e g b íz o tt o k ta t ó LOGIKA TANSZÉK TANSZÉKVEZETŐ B en ed ek A n d rá s, docens A c z é l P etra , a d j u n k t u s K o v á c s M a r ia n n e , ta n á r s e g é d A l b e r t G á b o r , m e g b íz o tt o k ta t ó O r b á n K r is z tin a , ta n á r s e g é d B a r a n y i K á ro ly , m e g b íz o tt o k ta t ó S z a b ó I s tv á n G y ö r g y , a d j u n k t u s D é v é n y i P éter, ta n á r s e g é d T ó t h O r s o ly a , ta n á r s e g é d E s z e s B o ld izsá r, m e g b íz o tt o k ta tó Z e n t a i Is tv á n , a d j u n k t u s TÁVOKTATÁSI INTÉZET VEZETŐJE 7é r s z ty á n s z k y Ö d ö n �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán diplomát szerzettek névsora 2000-2005 у 2000 TAVASZÁN PRAECLARE Éles Anita Morvái Attila Parlagi Mátyás SUMMA CUM LAUDE Aradi Zita Békés Ádám Gergely Boncz Ditta Bőgős Fruzsina Bratiánu Eszter Burger Ildikó Csépai Balázs Cserei Gyula Dászkál Angéla Detrői Ferenc Dósa Kinga Fechte N. Sorina Fedák Eszter Fejéregyházi Éva Fekete Dalma Mária Feldmayer Györgyi Ferenczy Rita Gáspárdy Ilona Gláser Szilvia Gyenei Laura Flajas Barnabás Flalász Zsolt Flonti Zsófia Huszágh Andrea Jeney Orsolya Kaluber László Karafiát Katalin Kertész Andrea Kishonti Noémi Ágota Kókai Judit Komáromi László Kovács Ágnes Kovács Elvira Kovács László Láng Dóra Magyar Attila István Maráth Gabriella Martonyi Zsuzsanna Maurer Erika 285 Mester Katalin Mezey Róbert Mondschein Anita Móritz Balázs Nemescsói András Paksy Máté Papp Katalin Rozsos Éva Schmidt Beatrix Somogyi Lilla Sőléd Tünde Tarr Krisztina Tóth Péter Benjámin Tóth Zsuzsanna Újvári Ákos Urbányi András Vas Adrienn Viola Judit Viola Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ádány Tamás V ince Agócs Ilona Arató Franciska Bakonyi P éter Balla Piroska Balsai Szabolcs Bana Grácia Bana Tímea Bárándy G ergely Barta Tímea Bedő Mária Веке A ndrea Веке Kamilla Béky Zoltán Balázs Berényi A ndrás Berkó Lilla Berta Eszter Berzétei Dóra Bíróné Oláh E d in a dr. Bottka Viktor Budai Zsolt Csekő Zsolt Csuha Krisztián Dani Beáta Deák Ferenc Dévényi Péter Dóczi Gergely Ecsi Annamária Fazekas Róbert Fekete A nnam ária Fekete Katalin Fekete Zita Fenyvesi Zsuzsa Forgács József P é te r Földessy Máté Fridrich Katalin Gaál Erika Galántai Éva Galántai Gergely G artner Nikolett Gecser Szilvia Gonda Imre Gór Zoltán Gyulafalvi Edith Halász Barbara Haraszti Lajos Harcos Gábor Hartai Győző Hegedűs Márta Boróka Hidasi Nóra Horváth Adrienne H orváth Krisztina Huber Gábor Jásdi A ttila Jászi Orsolya Jenőffy A drienn Katalin Jeszenszky Gábor Zsolt Juhász Roland Karczag Alexandra Kardos Éva Kelemen László Kelemen Örkény Kepics Brigitta Kikindai Zoltán Iván Kiss Gergely Kiss Klára Viktória Kiss Pál Barna Koczkás János Koiss László Komáromi M árta Kosik Kristóf János Kovács Attila Kovács Gergely Kovács Tamás Sándor Kozma Ágnes Körösi Koppány Krzyzewsky Beáta Karolina Lakner Szilvia 286 Lenk Zsuzsanna Mácsai Gyöngyvér Gizella Magyarosi Szilvia Major Szilvia Márkusfalvi'Tóth Ádám Mátyás Brigitta Mayer Rita Migály Zoltán Mikó Katalin Molnár Arnold Morován Zsolt Nagy Bernadett Nagy Emese Nagy Gábor Naszódi Nikoletta Navratil Szonja Nehéz-Posony Márton N ém eth Gábor Pál Helga Pálos Réka Palotai Dániel Pándi Brigitta Papp Zsuzsanna Pátzay Péter Patyi Gergely Péter Ákos Pohánka Béla Pokorádi Márta Poór Júlia Rácz Fruzsina Raskoványi Zsuzsanna Remetei Filep Zsuzsanna Ress Erzsébet Rita Réti Barbara Ristyák Dóra Sárdi Orsolya Sas Tamás Schnitta Zsuzsanna Dóra Sélley Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2000) Siki Laura Skultéty Anikó Somorjai Márk Starecz József Suppan Ágoston Szabó Györgyi Szalainé Pauleczki Zsuzsanna dr. Szalóki Anna Szengofszky Richárd Szentirmai Endre Szmodits Zoltán Szokó Carmen Regina Tátrai Bálint Marcell Téglásy Balázs Teleki Mariann Terék Tihamér Tóth Attila Tóth István Tóth Katalin Tóth Mónika Törös Judit Varga Anetta Varga Zoltán Veres Mónika Világos Beatrix Wéber Róbert Márk Zeller Anikó RITE Burján Richárd Csapiár Szabolcs Czakó Annamária Deme Nóra Krisztina Dovák Viktória Endreffy Balázs Gerő Tamás Gyuricza Szabolcs Hamar Orsolya Hegedűs Katalin Markovics Barbara Nagy György Pántya Mónika Andrea Pócsi Ágnes Kata Schlotthauer Péter Solymosi Katalin Szabó Mónika Csilla Szterényi Sándor József Szűcs Péter Szűts Dóra 2000 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Babai Belánszky Tamás Barta Krisztina Bognár Ákos Boné László Czapné Fekete Mariann Gerencsér Ferenc dr. Horváth Erika Kiss Andrea Mohácsy Gábor 287 Műnk Julianna Szabó Ferenc Szanka Alexandra Varga Edina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE Ámon Andrea Ascsillán Endre Bálint Attila Árpád Balogh Szilvia Beréti Zsolt Bilics Gabriella Bittsánszky Ádám Cseh László Ferenc Csepely-Knorr Tamás Cserjési Péter Csordás Ágoston Domokos Gábor Drávái Katalin Egedy Gergely dr. Egri Katalin Gerei Tamás Götl Beáta Gréczi Zoltán Gyulai Eszter Gyuricza Zsolt Hajdú István Hortobágyi Rita Huszár Márk Huszár Péter Jakab Szabolcs Juhász Péter Juhászné Budai Ildikó dr. Kálló Katalin Karancsy Mónika Kerekes Henrietta Kertész Balázs Gábor Keszthelyi Csaba KiS'Simon Bernadett Koblinger Dóra Koch Beáta Kollár Szabolcs Kosa Ádám Kovács Ákos Kovalcsik Ildikó Kováts Sebestyén Kövi László Krajnyák András Krezinger György Lángi Zsuzsanna László Judit Lehel Zoltán Zsolt Léhmann Zoltán Mekis Viktória Mogyorósi Dorottya dr. Nádasdy Miklós Nikolits Réka Pálházi Gábor Patakfalvi'Vigh Katalin Pátrovics Amrita Popovics Natália Radványi Bálint Sándor Annamária Schieder Katalin Simon Attila Simon Dávid Stumpf Adrienn Szelényi Gábor Szilágyi Orsolya Szőllősi Virág Sztvorecz Zsuzsa Takács Judit Török Zombor Utry Ágnes Varga Brenadett Varga Judit Varga Marianna Varga Szabolcs Varjas Attila Zombori Gábor RITE Fehérgyarmati-Tóth Réka Hartmann Kristóf Hegedűs Katalin Kiss Rajmund Kővári Kálmán Kun Emese Nagy László Nemere János Nemes Barbara Papp Orsolya Patassy Bence Réthelyi Zoltán 288 Révész Balázs Szallerbeck Zsolt Szentes Árpád Szivek Norbert Tóth Anna Vermesy Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) 2001 TAVASZÁN PRAECLARE Durczi Zsuzsanna Esztervári Adrienn SUMMA CUM LAUDE Arató Kinga Árvay Gábor Zsolt Bankó Katalin Bertényi Imre Bisztrai Gábor Budai János Gergő Csákányóczky Éva Cserne Péter Csörsz Emese Czeglédi Beáta Dávid Zsófia Engel Veronika Eperjesi Tímea Fedor Kristóf Fodor Katalin Eszter Gruber Judit Gulics Boróka Hídvégi Katalin Hornyik Zsuzsanna Horváth Henrik Ivanics Zita Ivanovics Georgina Jakab András Kacsóh Lilla Kánai Pál dr. Kapronyi Ferenc Kemenes Csaba Kertész Gábor Körmendiné Kovács Veronika Kövesdy Viktória Kratochwill Dávid Landi Balázs Zoltán Mravinác Andor Nemes Ákos Németh Szabolcs Pálfalvi László Papp Dávid Pintér Ágnes Zsófia Rácz Júlia Rádai Ágota Solymár Károly Staviczky Péter Szabó Attila János Szauder Orsolya Tattay Szilárd Téglásy Péter Tüske Gábor Varga Szilvia Weimann Krisztina Zsadányi Nagy Fruzsina Pretsner Kamilla CUM LAUDE Alliquander Tamás Ambrózi András Asztalos Katalin Csilla Babosa István Bácsatyai György Baffia Gergely Gábor Balázs Gábor Balkányi Katalin Balogh András József Balogh Zoltán Richárd Bán Gergely Bánki Melinda Baruch Gábor Békés Gergely 289 Benedek Szabolcs Benkő Ágnes Béres Judit Bertalan Judit Bíró Gyula Borbély Kata Borvendég Zsuzsanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Bory Noémi Bucsányi Réka Butenkov János Csáki Dimitrij Csala Győző Csányi Tamás Cserháti Anna Bianka Cserháti Eszter Rita Csillag Attila Csizma Zoltán Miklós Czigányik Nóra Czirbus Tamás Czóbel Mária Gyöngyi Dárdai András Ernő Dudás Lilian Egyházi Tímea Endreffy Zoltán Erdős Hajnalka Erős Emese Farkas Alinka Fehér Diána Fekete Karolina Fekete Noémi Erzsébet Ferenczy Réka Filipovits Viktória Flieg Dóra Frei János Fridman Róbert Frischfeld Henrik Péter Fűzi Ákos Fűzi Tamás Gáspár Andrea Gemela Zsuzsanna Gerencsér Balázs Gettler András Gőz Gyöngyvér Eszter Gulácsy-Tóth Tamás Gyarmati Ágnes Gyenes Viktor Győri Judit Katalin Hangyási István Harmat Albert Heincz Gabriella Hillier Dorottya Hódi Alexa Viktória Hódsági Kata Horváth István Horváth László Horváth Péter János Horváth Petra Teréz Horváth Teréz Ivanics Gábor Izsa Szabolcs Jakabfi Zoltán Jány Attila Pál Juhász Albin Kádár Orsolya Kállay Márta Kántor Kinga Kapitány Zsuzsanna Karika Márton Karikás Andrea Karkosák Balázs Kékkő Orsolya Király Zsuzsanna Kis Balázs Koltai Enikő Konkoly Manrikó Kosza Yvette Kovács Dorottya Kovács Gabriella Kovács Krisztina Ágnes Kovács László Kozma András Köncse Rita Könyves Rita Körtvélyessy Zsolt Kuglet Zsolt Lambertus Katalin Lánchidi Péter Lancz Attila Láng Eszter 290 László Viktória Lásztity Alexandra Lévai Alexa Ligeti Artúr Miklós Loós Éva Lugosi-Szabó Katalin Mácsik Zoltán Máj Károly Makai Dániel Makula Gergely Markowszky Eszter Marticsek Dénes Márton Judit Máté Erika Ildikó Máté Viktor Mészáros Gábor Mészáros Réka Miháltz András Mikesy Orsolya Mód Péter Molnár Anita Molnár Norbert Morvay Boldizsár Muszatics Péter Nagy Csilla Nagy Veronika Nagy Zsófia Nisóczi József Levente O tt István Pap Orsolya Papp Erika Papp Ildikó Pavletits Zsófia Gyöngyi Pelle Orsolya Pelyhe Szilárd Pétervári Orsolya Pletenyik Zoltán Pregun Gabriella Pusztai Borbála Rapport Gyöngyi Rátkai Balázs Trisztán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2001) Reményi Bence Richter Richárd Romhányi Rita Rövid Levente Safarcsik Viktória Sándor Péter Schleifer Dóra Selmeczi-Kovács Zsolt Sík Tímea Simon Péter Sipos János Somorácz Gergely Soproni Zsolt László Sövegjártó Kristóf Steiner Renáta Subái Gáspár Sugár Hajnalka Szabó Klaudia Szabó Miklós Szabó Péter Szakái Györgyi Szalai István Szathmári Irma Veronika Szeberényi Lívia Szederkényi Olga Székács Júlia Szénási Viktória Szente Réka Miléna Szmodis István Tamási Artur Tarjányi Bence Temesi Kinga Tokaji Fruzsina Tomaj Balázs Tomcsányi Zsuzsanna Toronyi Kristóf Tóth Orsolya Ugrón Gáspár Gábor Vajda Ákos Vámos Andrea Varga Antal Varga Aranka Varga Dávid Varga Réka Várszegi Réka Völgyi Andrea Vutskits Péter Wetzel Tamás Zubriczky Barbara Vaskó Gábor Vereség Orsolya Vermes Zsuzsa RITE Albert Katalin Antóny Zsolt Bíró Balázs Bonivárt Beatrix Boros Dániel Bujdosó Gábor Csonka Árpád Dombrádi Judit Dragon Pál Drescher Ivor Egyed Éva Érdi Gábor Paragó Gyula Für István Gárdos Zsombor Zoltán Greffné Lex Annamária dr. Holp András Horváth Tímea Illyés Péter Imre Adrienn Kun Olivér Lex Andrea Maros Veronika Miklós Barna Molnár Csaba Murányi Márton Németh Miklós Panker Szilárd Perényi Nóra Rédling Beáta 291 Sipos Balázs Benedek Sipos Krisztina Carmen Szabó András Szabó Eszter Szakács Enikő Szalay István Szeghy Balász dr. Szokola Ildikó Türk Zoltán Váczy Attila Marcell Vágási Emőke Varga László Vattay Krisztina Zorkóczy Miklós �A PÁZMÁNY JOGÍ KARÁNAK TÍZ ÉVE 2001 ŐSZÉN PRAECLARE Filipszky Tamás SUMMA CUM LAUDE Farkas Roland Fekete Eszter Gyurcsó Judit Juhász Zsuzsanna Kovács Rita Edit Medve Richárd Ákos Péceli Ádám Szabó Sarolta Szentes Katalin Dóra Tóth Dóra Virág Zsolt Virágh Attila CUM LAUDE Bácsi Éva Judit Baltay Tímea Krisztina Bartha Gábor Benő László Tamás Bereczky Orsolya Berényi Diána Birher Nándor Bisztray Zsolt Márton Bittsánszky Géza Boros Ildikó Botos András Gábor Budavári Krisztina Búzás Melitta Dobos József Éliás Krisztina Élő Gábor Fakó Beatrix Ferenczi Brigitta Fodor Anetta Forgács Gábor Galó Gabriella Gámán Tünde Gebe Zoltán Gerencsér Gábor Gyarmati Franciska Kata Haidegger-Nagy Ágnes Éva Hauberl Emőke Horányi Cintia Juhász Andrea Kemény-Beke Ádám dr. Keresztes Orsolya Kontér Tamás Kovács Eszter Kovács Melinda Kriston István Lenkei Mirtill Márton Bernadett Mészáros Zsófia Mihálffy Angéla Mina András Attila dr. Molnár László Zsolt Neményi Réka Néráth Andrea dr. Nógrádi Mária 292 Ötvösi Orsolya Palanovics Dorottya Paluch Tünde Perbíró Gábor Petróczky Anna Pikali Petra Pile Klára Pohl Petra Mercédesz Récsényi Attila ifj. Silling Ákos Sipos Attila Sóki A nett Rita Stefán László Péter Stumpf Adrienn Ramóna Sümegh Attila Szabó Ágnes Szanyó Edina Szemes Róbert Szenei Ildikó Szepesi Andrea Éva Tili Annamária Tóta Áron József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Tóth László Tóth Zoltán Vámossy Andrea Eveline Varga Zsigmond Vig András Gergő Vörös Álmos András Zubornyák Emília Zsigmond György RITE Benkó Balázs Csabai László Csonka Szabolcs Albert Erika Orsolya Gergely Dorottya Негру Miklós Horváth Viktória Jávor Ágnes Kele Mária Kovács Anett Éva Molnár Tamás Nemes Tamás Órai Győző Zoltán Pápay Zoltán Szilárd Reichert Péter Szutrély Gergely Tenk László Tóth István 2002 TAVASZÁN PRAECLARE Pomeisl András József SUMMA CUM LAUDE Antal Veronika Balla Gábor Békési Zsófia Blatnyák Zoltán Bolla Zsófia Bollók Szilveszter Bolya Boglárka Erdődy János Fehér Kinga Fodor Bea Forstóber Gábor Fuglovics Gabriella Fiilöp Hilda Gaál Péter Geiger Nóra Gernhardt Katalin Greguska Péter Harmat Anita Hlacsok Krisztina Holdampf Gusztáv Horváth András Horváth Réka Horváth Zsuzsanna Juhász Orsolya 293 Jurida Petra Natália Koch Tímea Kozma Zsuzsanna Lásztity Dusán Lévai Mariann Lindmayer István Megyeri Andrea Micskey István Molnár Olga Borbála Molnár Patricia Rita Móricz György Nagy Péter �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Nagy Szilvia Andrea Nyári Péter Orosz Krisztina Oszkó Rita Ostor Balázs Pfeifer Péter Pintér Andrea Pongrácz Judit Rajkai Viola Reisz Mónika Rostási Szabó Csilla Schlosser Annamária Somogyi Szilvia Stágel Bence Sütő Katalin Száz Ágnes Szeremlei Zsófia Eszter Takács Eszter Takács Rita Tauber Szilvia Tésenyi Renáta Edit Tóth Balázs Miklós Török Rózsa Traser Julianna Sára Urbán Kristóf Vácz Gergely Várady József Vizi László Tamás dr. CUM LAUDE Abay-Nemes Orsolya Ábrahám Judit Aján Anita Antalóczy Péer Aszalós Györgyné dr. Bácskai László Bagaméry-Szalay Róbert Balogh Tímea Bara Emőke Bárdos Szonja Barkó Péter Békés Orsolya Bekk Mária Belákovics Eszter Bencsik Dávid Berecz Tímea Bézsenyi Balázs Birherné Szabó Adrienn dr. Birkás Györgyi Biró Ádám Péter Biró Tamás Bogdán Tamás Imre Bohn Eszter Bokor Adrienn Borbára Marcell Brindza Renáta Christián László Csákó Gergely Csapiáros Ágnes Czakó Mónika Czímer István Dekovics Zsófia Márta Dely Zsófia Desics Péter Detrich Zsuzsanna Dévényi Márton Dienes Orsolya Katalin Drágán Gyöngyvér Erdélyi Dorottya Erdősi László Faix Zsófia Farkas Norbert Fazekas Dóra Fekete Erzsébet Edina Fekete Imre Fodor Krisztina Frank Ágnes Frivaldszky Gáspár Gaál Tibor Gáti Anikó Gegus Eszter Gerendás Anna 294 Gonda Marietta Gonda Mónika Gönczy Andrea Griniusz Ádám Grósz András Gulrich Zsófia Gulyás Noémi Gurbán Györgyi Gyulai Judit Halmai Miklós Tamás Haraszti Anikó Haverla Ditta Hegedűs Ákos Hegedűs Magor Miklós Hete Norbert Béla Hidelmayer Csicsman Judit Hódy Gábor Horváth Bence István Horváth Melinda Horváth Zsolt Hős Hajnalka Игарка Judit Hruby Attila Huncsik Gyöngyi Inokai Balázs Istella Csilla �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) Jávorszki József Kálnoki-Gyöngyössy Zsófia Kancsár Anita Kántor István Zoltán Karászi Margarita Kárpáti Júlia Kárpáti Krisztina Karsai Krisztina Kegyes Anna Kinga Kelemen Zsolt Kemény-Beke Pál Kende Júlia Kenézi Diána Kerekes Gábor Kéringer Csaba Kisgyörgy Orsolya Kiss Balázs Kiss Károly Miklós Kiss Krisztina Kókány Csaba Győző Koltay András Koncsekné Kovács Ágnes Kondor Bence Barnabás Korcsmáros Aliz Kosa Mónika Szidónia Kovács Adrienn Kovács Benedek Márton Kovács György Kun Annamária Éva Lakos István Sándor Lovas Márta Lukács Krisztina Lukács Zoltán Majoros Márta Máltesics Eszter Manhertz Zita Mátyás Krisztina Mécs Katalin Ágnes Medveczky Gábor Medveczky Viktória Mészáros Gergely Mészöly Dóra Mihályi Rita Mikié Sándor Miklovicz Judit Renáta Minárovits Zsuzsanna Mohos László Molnár Csaba Imre dr. Molnár Pál Mosolygó Sára Muhari Nóra Musulin Kata Aliz Nádor-Nikitits Grácia Nagy Gábor Bálint Nagy Katalin Nagy Orsolya Nagy Szabolcs Nagyné Feckó Beatrix Nedwed Mária Bernadett Németh Anita Németh Doris Tímea Németh Ildikó Neumann Attila Oláh László Zoltán Onczay Gábor Orbán Péter Orosz János Pálné Vörös Nikoletta Pátzay Ádám Penziás Dávid Peterdi Anikó Petrássy Miklós dr. Petreczky Krisztina Pintér Evelin Pluhár Hajnalka Pócza András Polony Gergely Pongor Lilla Potrák Inez Pózna Viktória Pozsgai Petra Presser Zoltán 295 Puruczky József László Puskás Renáta Rábai Mónika Rácz Balázs Rácz Margit dr. Rácz Zsuzsanna Rádonyi Dénes Radvánszki János Regős Norbert Rétháti Viktória Révész Margit Rosdy Tamás Sári Zoltán Sárközy Gergő Sárvári Tamás Sas Melinda Say Viktória Schmeck Richárd Schmidt Erika Veronika Schmidt Zoltán Schmidtné Iváncsics Cecilia Schümeky Zsombor Sefer Iván Dávid Sidorow Károly Siller Imre Sinku Emese Skarka Cecília Somogyi Árpád Somorjai-Dörflein Richard Soóky Saul Márk Soós Mihály Spanga Zsuzsanna Steffel Boglárka Stefka Annamária Sugár Balázs Surányi Eszter Sydó Zoltán Dr. Szabó Endre Győző Szabó Szilvia Szabó Zorica �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szacsky Borbála Szalay Klára Gabriella Szaniszló Brigitta Szarka Eszter Szász Bertalan Ákos Szénégető Adrienn Szentesi Mária Szentkláray Bence Szeremlei Andrea Szilágyi Andrea Szilágyi Beáta Szinessy Péter Szőkefalvi Nagy Gábor Szövényi Márk Szuhács Renáta Szűcs Katalin Szűcs Viktor Takács Péter Attila Tamás Csaba Tar György Tarján Zoltán György Tarlós Mónika Tebeli Izabella Teszársz Anna Torna Vanda Tomasitz István Tóth András Tóth Gyula Ferenc Tóth Judit Viktória Tóth Krisztián József Tóth Péter Tóth Szandra Töpler Eszter Trieb Gergely Uhel Gábor Újvári Zoltán Ukös Gabriella Vajda Zoltán Valler Hilda Zsuzsanna Váry Viktória Veressné Borovszky Tímea Vikor Áron Dávid Vitályos Á ron László Vukov Antal Weinbrenner Ágnes Werderits Krisztián Wiedemann János Windisch László Winkler László Wolf Judit Zakar Gergely Zakariás Andrea Zalán Benedek Gáspár Zarka Szilvia Hona Zsákos Szőke Melinda Zsifkó Mariann RITE Alberti György Andrási Gergely Balsai Csaba Bazsó Bernadett Boros Árpád Boros Márta Bugyi Csaba Béla Búkor Beáta Dalmy Julianna Mária Danes Ferenc Danes Judit Dobai Zsófia Fekete László Gáspár Tamás Gresa Katalin Hajnal Gábor Horváth Ferenc Igaz Iván dr. Imreh Borbála Kliment Géza Péter Kovács Eszter Adrienn Kovács Róbert Kováts Dénes Marton Bernadett Valéria Molnár György Nagy Ádám Dániel Nagy Gergely Tamás Pap Tamás 296 Rapai Teodóra Sáray András Seereiner Márta Süslecz László Szalai Nóra Szalay Adrienn Szobonya Gergő Miklós Tamás Gabriella Török Petra Üveges Sándor Varga Edina Virág Benedek Zsilvölgyiné Tóth Szilvia Zsíros Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2002) 2002 ŐSZÉN PRAECLARE Rédei Alexandra SUMMA CUM LAUDE Ákos Tamás Borbás Zsuzsanna Haraszti Judit Hóbor Gabriella Jakab Izabella Káplár Orsolya Csilla Korényi Sarolta Pál Andrea Sipos Gabriella Steindl Eszter Zakariás Kinga Rita CUM LAUDE Ábrahám Dániel Ács István Árva Zsuzsanna Eszter Aszmann Róbert Babkó Norbert Balogh Ákos Balogh Zsigmond Baranyai Ágnes Bárdos Gergely Baumgartner Ágnes Bergmann Boglárka Bertalan Ágnes Bicskey Eszter Biró Marcell Bíró Ágnes Bodrogi Péter Borhegyi Ferenc Boros Emese Boros Linda Ágnes Búj tor Anna Krisztina Csapó Ágnes Csuka Péter Czeller-Kovács Péter József Dalos Judit Deák Gábor Debre Magdolna Dékány Anita Desits Eszter F. Kiss Gabriella Fedák István János Fehér Gyula Financsek Zsuzsanna Katalin Fodor Beatrix Fónagy Gergely Főmet Béla Galambos Eszter Gáspár Miklós Glegyák Eszter Goldfárth József Gömöri Dóra Győri Attila László Győrvári Brigitta Ágnes Gyurcsán Judit Anna Gyurcsánszky Balázs Hergert Ottó 297 Herkner Gyula Hoffmann Péter Ákos Holtzer Éva Horváth Alexandra Horváth Éva Horváth Mihály Huszák Balázs Kádár Mercédesz Kálnoki-Gyöngyössy Márton Kampfmüller Sándor Karsai Orsolya Kiss Renáta Kiss Virág Klósz Beáta Komjáthy Zsuzsa Eszter Kovács Annamária Kovács Balázs Kövér Krisztina Krizsanits Gergely Kukucska Szilvia Láng Géza Károly Liziczainé Galavics Krisztina �A PÁZMÁNYJOG1 KARÁNAK TÍZ ÉVE Lovas György Lőcsy Viktória Lukács Krisztián Manger Marcell Marton Klaudia Melegh Anna Mezey Franciska Molnár Ágnes Ilona Molnár Balázs Péter Molnár Richárd Monori Levente Márk Nagy Izabella Nagy Orsolya Ágnes Némethy Eszter Nyitrai Károly Olajos Csaba Padlovics Ágnes Pálvölgyi Miklós Papp László Parties Krisztina Pataki Szabolcs Percze Szilvia Katalin Pfiszterer Orsolya Pista Balázs Pokorádi Katalin Pólik Cecília Povolnik Beáta Pozsonyi Máté Pulics Krisztina Ramel Rami Réti István Sauer Zsuzsanna Sághy Andrea Zsuzsanna Scholz Evelin Schultz Andrera Seprényi Andrea Simkó Gabriella Simon Péter Miklós Sitkéi Tamás Somosy Edina Sőrés Zsuzsanna Sramkó Katalin Strbka János Syposs Csilla Szabados Tamás Szabó Csaba Szabó Péter Szabó Zsófia Szakály Noémi Szalai Judit Zsuzsanna Szelőczei Anna Szentgyörgyi Júlia Szokoly Péter Takács Zoltán Tamás Olivér Viktor Tasi Mihály Tolnay Rita Tóth Attila Szabolcs Tóth István Tölgyesi Viktória Turu Olga Ugrón Zsolna Újházi Edina Újhelyi Péter Ujváry Katalin Vámos Istvánná Varga Veronika Vida Márta Vidéki Noémi Vladov Veronika Zakariás Mónika RITE Bánfalvi Sándor Bentouminé Horváth Helga Bódy Ágnes Eszter Boné Beatrix Császár László Csermák Bálint Csiha Kinga Hajnalka Emődy Teodóra Endrédy Zoltán Fekete Zoltán Féner Viktor Friedery Réka Renáta Gazsi László Hadrik Hajnalka Hegedűs András Hepp János Herczeg Kata Horváth István Ivády Péter Kása Karolina Katona Hedvig Kézsmárki Éva Mónika Kiss András Kosztolányi Örs Kürthy Levente 298 Laczkóné Hesz Boglárka Lantos Emőke Márton Andrea Mátrai Magdolna Mészáros Melitta Mészáros Renáta Mizsei Erzsébet Molnár Gábor Molnár Orsolya Molnár Tamás Németh Noémi Péteri Nikoletta Schiesz Erika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Somlai Zita Szabó Balázs Szentgyörgyi Andrea Szigetvári Mária Tamasi Zoltán Tokodi Judit Tusor Gabriella Villányi Zsuzsanna Zsolnay András 2003 TAVASZÁN SUMMA CUM LAUDE Abermann Szilvia Andréka Tamás Bácsi Hajnalka Balázs Katalin Botár Ildikó Tünde Csavlek Agnes Dobos Agnes Viktória Dóczi Noémi Katalin Domonkos Gyöngyi Drén Pál Márton Drucskó Éva Dudás Dalma Fekete Balázs Goda Tamás Gábor Gyorffy-Bengyel Katinka Helembai Eszter Herega Judit Horváth Evelin Edit Horváth Katalin Renáta Illés László Juhász Mária Kelemen József Kézdi Árpád Kocsis Orsolya Kocsiscsák Gergely Korentsy Endre Péter Labundy Rita Likárovics Erzsébet Lomnici Zoltán Lukácsi Katalin Margitay-Becht Beáta Mentes Andrienn Mikó Ádám Péter Nagy Ákos Nagy Krisztina Nagy Rita Nagy Zsuzsanna Krisztina Nagy né Dobos Éva Anna Németh Gergely Németh Nóra Neuberger Ákos Novák Péter László Ohlendorf Nóra Pecsenye Tibor Petia Csaba Tamás Petróczy Katalin 299 Pócza Róbert Pungor Szilvia Riba Tamás Ritter Eszter Schwartz Viktória B eáta. Seres Tamás Somogyi Dávid László Szabó Dávid Szalma László Balázs Szaszovszky Géza Tasi Petra Anikó Ternácz Krisztina Tóth Katalin Török Bernát Ferenc Vadász Viktor Vándor András Vészelik Evelin Weidinger Ivett Wirth Irén Emília Zafír Virág Zsolnai Ágnes Katalin �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE CUM LAUDE A bért János Angelus Dóra Gréta A niot Péter Aszmann Eszter Bajor Gabriella Bakó József Balásfalvi'Kiss András Baláti Péter Balázs Péter Bálint György Rudolf Banczerowski György Bánhegyi Gergely Barabás Nikolett Bartha Levente Benyó Anette Bercsényi Zsófia Bognár Miklós Bokor Katalin Luca Bolyky Orsolya Borókay Réka Boros Emese Krisztina Boros Gábor Boros-Peklár Emese Judit Bózsó Andrea Brehószki Márta Csapó Orsolya Zsuzsanna Csapó Zsolt Csehi Regina Csulák László Czvalinga Katalin Deák Bertold Deák Etelka Deli Orsolya Disznós Edit Dobrai Balázs Drienyovszki Lilla Éhn Dávid Éliás Dávid Enyedi Eszter Eperjes Krisztián Erdészné Horváth Orsolya Farkas Adrienn Fehér Nóra Fekete András Felszeghy Petra Fenyves Gábor Fenyvesi Henrietta Fiore András Földeák Anna Franczia Mercédesz Frank Zita Frenreisz Zoltán Friedel Zsuzsanna Füzes Bernadett Gábor Eszter Garancsy Dóra Géczi Róbert Gerse Károly Gódor Mónika Gombás Georgina Gombolai Henrietta Gombos László Győri János Gyurcsa Éva Harcsa János Hargittay Szabolcs Hartwig Beáta Hatás Orsolya Liliána Hatházi Vera Heckenast Dóra Henis Orsolya Hidassy Dóra Hochman Ágnes Holczinger Krisztina Honti Katalin Csilla Horacsek Szilvia Hornyák Gyula Horony Levente 300 Horváth Alexandra Horváth Katalin Horváth László Horváth Orsolya Horváth Tímea Horváth Zoltán Illés Krisztina Jakubász Attila Jauernik Ágnes Kádár Ernő Kádár Miklós Gergely Kalmár Tibor József Kalotai Kinga Kálovics Eszter Kamoncza Márta Kanizsai Katalin Kárpáti Bernadett Karpiák Gabriella Kázmér Dániel Kérdő Gábor Kerékgyártó Gizella Keszler Ágnes Keszthelyi Alajos Kiss Gabriella Kocsis Kata Kóder Eszter Komáromi Zsolt Koncz Marina Kóré Veronika Kovács Krisztina Kovács Réka Kovács Zsolt Kökényesi Attila Körmendi Szilvia Kratochwill Éva Krikovics Ágnes Rita Lázár Zsigmond Legény Péter Leitner Nóra �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Lente Zsolt Lovász Ernő Mabda Gábor Macsári Viktória Major Katalin Majtényi Anikó Mándics Botond Markos Zsombor Máthé Csilla Mattyasovszky-Zsolnay Bence Mayer Endre Méhessy Renáta Zsuzsanna Mester Györgyi Mészáros Kinga Mária Mikóczy Ilona Moravcsik Krisztina Nagy Béla Nagy Brigitta Nagy Emese Nagy Enikő Mária Nagy Eszter Nagy Ilona Nagy Orsolya Nagy Péter Nagy Viktória Német Zoltán Németh Adrienn Németh József Németh Nóra Németh Zoltán András Nosztrai Eszter Nyisztorné Ladocsy Judit Nyúl Balázs Olajos Anita Opor Gergely László Orosz Tibor Ömböli Zsuzsanna Pákh Éva Mária Pallós Nikoletta Pálmai Éva Mária Palotás Csongor Papp Dorottya Papp Zsófia Pátkai Katalin Payrich András György Percze Zsófia Pető Nikoletta Prekovits András Rácz Viktória Anikó Rentes Attila Réthelyi Szabina Rideg Dávid Ruszthi Zsolt Sáfár Károly Sasvári Attila Schelbauer Balázs Schenek Ágnes Schmidt Barbara Sengel Éva Sifter Veronika Siklósi Zoltán Péter Simányi Balázs Márk Sipos Tímea Sonnevend Alexandra Spengler Katalin Stanka Gergely Surányi Boglárka Surányi Katalin Sümegi Szilvia Szabó Ferenc Szabó Tibor István Szabó Tímea Szalay Ferenc Szamos Márton Szántay Eszter Szántó Anett Szappanos Réka Szász Gabriella Szederkényi Zsolt 301 Szentpály Dóra Szilágyi József Szilágyi Katalin Szilágyi Szilvia Szűcs Balázs Tósoki Ernő Tóth Ágnes Tóth Balázs Tóth Erzsébet Katalin Tóth Zoltán Tóth Zoltán Tőkey Mária Tömösvári Andrea Tömpe Márton Török András Gábor Tündik Ágnes Újvári Éva Urbán Katalin Erika Vágó Laura Vámos Attila Ványi Dóra Váradi Tamás Varga András Varga Beáta Varga Karolina Varga Mónika Katalin Varga Szabolcs Varga Virág Várpalotai Viktor Vég Tímea Vezekényi Csaba Vörös Ágnes Wéber Natália Werner Éva Závodi Tímea Ziegler Csilla Zumbok Gabriella Zsákai Szilveszter Zsíros Krisztina Zsolnay Edit �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE RITE Bagi Judit Bertók Judit Bilecz Katalin Csikós Andrea Dóra Domonkos Veronika Rita Dózsa Kata Drabos Erik Kasszián Egedy Klára Feczkó Eszter Gróf Pálma Horváth Dóra Igaz György Károlyi Eszter Kemény Csaba Károly Kiss Erik Richárd Kokas Dániel Kontár Ágnes Kulik Mihály Lakatos Balázs Lantos Veronika Lippai Zsuzsanna Karola Mártha Ágnes Eszter Nagy Éva Nagy József Nagy Tamás Némethi Csanád Palotai Eszter Pintér Ákos Poprádi Péter Zsolt Rafajlovics Emília Ruzsbaczky Nóra Sinkó Doris z Stan Nicolaie Szécsi Ágnes Szlanka Tamás Tógyer Hajnalka Visontai Csongor Zs. Szőke Andrea 2003 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Árvái János Fejes József Gáspár Anna Kalota Ágnes Mária Láncos Petra Le a Madarász Hedvig Marschalkó Petra Melicher Csilla Ondrusek Eszter Sashegyi Nóra Szabó Mária Tóth Melinda Tunyogi András Márton CUM LAUDE Ábrahám Dominika Ábrahám Júlia Bazsányi Gabriella Bence Rita Bodó Gergely Sándor Bőgi Eszter Burián Ottó Cserpes Gyöngyi Edit Czakó Kornélia Dankó Rita Deák Roland Dudics Lóránt István Farkas Dóra Farkas Szilvia 302 Fehér Ákos Fekécs Zita Forgács Karolina Füzér Diána Gönczöl Anikó Gyarmati Éva Henrietta Gyorgyevics Benedek �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2003) Gyulavári Krisztina Hoblyák Júlia Hornung Ágnes Horti István Horváth Adrienn Horváth Szilvia Ifjú Lilla Incze Ádám Jávor Johanna Juhász Mihály Kálóczi Eszter Kanizsai Katalin Keczán Márk Kiss Anita Kiss Nikoletta Kondorosi Nóra Kun Ildikó Kuris Győző Laurencsik Yvette Lukács Gergely Marosi Gyöngyi Máthé Gergely Mersits Tímea Mravik Magdolna Judit Nagy Dávid Nagy Georgina Timea Nagy Zoltán Németh Tibor Nuszpl Judit Ágnes Orosz András Orosz Andrea Ötvös Nóra Csilla Pásztor Krisztina Pistár Terézia Pohánka Zsolt Prónay Zsuzsanna Rétvári Bence Máté Sábián Zsolt Sándor Roland Schönweitz Bettina Simon Mihály Soós Mária Süveges Antal Pál Szegedi Bernadett Szegvári Lívia Székely Kornél Szekeres Beáta Szemenyei Árpád Richárd Szepesi Kinga Szilasi Erika Szlifka Gábor Takács Judit Takács Rella Terenyi Sándor Tímár Áron Tószegi Anikó Ujsághy György Újvári Dóra Valent Andrea Varga Borbála Vargáné Balogh Orsolya Várszegi Zsolt Vermes Dóra Visegrádi Ágnes Wolher Szilvia RITE Bakos Réka Balla Pál Dániel Barna Gábor Bordás Ákos István Bozzay Ágnes Judit Esztergomi Éva Gallai Zsuzsanna Hajnalka Gulácsy Imola Anna Hegedűs Anikó Hevesi Ágnes Eszter Horváth Imre Illich Ferenc Jánosi Nóra Kaáli Kornélia Kanta Renáta Kapuvári Balázs Készéi Gergely Koblinger Gábor Korbácska Zsófia Kovács Éva 303 Kugler Viktória Lehotai Lilla Lőrincz Éva Révész Dóra Sas Károly Sztruhár Sándor Tomsits Tulipán Váradi-Szabó Johanna �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 TAVASZÁN PRAECLARE Vator Zsuzsanna SUMMA CUM LAUDE Aszódy Anett Asztalos Zsuzsa Bárdi Bernadett Borsfái Balázs Burai-Kovács János Déri Tamás Előházi Csilla Fazakas Beáta Ágnes Gajdics Ágnes Gabriella Gelencsér Anita Grácz Zsuzsanna Horányi Márton Krisztián Illés Levente Ákos Imre Melinda Juhász Dorina Kaszás Ágnes Katona Margit Kóka Gábor Kómár András Kopándi Rita Bernadett Könczöl Miklós Körmendy Anita Kitti Madách Gabriella Petra Márton Péter Matusik Tamás Mezőfi Brigitta Nagy Márta Nagy Péter László Németh Ágnes Peti Viktória Pintér Edit Rácz Zsuzsanna Ratatics Zsuzsanna Remes Gábor Rózsahegyi Gabriella Anna Simányi Zsolt Skoda Szilvia Szentpéteri András Szőke Zsófia Takácsné Hódos Zsuzsanna Tóth Viktória Ujfalussy Zsolt Újvári Viola Ulviczki Éva Ungár Eszter CUM LAUDE Ábel Ágota Adamis Krisztina Akii Miklós A ntal Kadosa Adorján Árvay Dóra Asbóth Lőrinc Babály Henrietta Badacsonyi Zsolt Bagi Éva Bajzáth Orsolya Katalin Bak László Bakti-Bartus Anna Katalin Balázs Győző Balázs Veronika Balogh Dóra Balogh János Balogh László Bán Janka Bánáti Kristóf Bánhegyi Zita Barna Márton Ádám Bartos Eszter Katalin 304 Bellosevics Balázs Belső Zsuzsanna Benczéné Matkocsik Ágnes Benke Judit Benkó Adrienn Benyovszky Zsombor Bertha Veronika Bihari Zsófia Bisztriczki László Bódis Robert Sándor Bognár Károly �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Bognár Szilvia Bohátka Gergely Borbély Magdolna Borbély Mária Boros Adrienn Botka Zsuzsanna dr. Csáky Zsófia Csányi Zsuzsanna Császiné Herczeg Henrietta Csatári Adrienn Csegezy Árpád Csikós Anikó Csongor Péter Csonka Balázs Csordás Hedvig Ágnes Cziráky Gábor Czirok Sándor Darvas Zoltán Dávid Vera Deákné Rubóczki Angéla Dezsényi Edit Éva Dobrovoczky Ágota Dzsinich Gergely Ecsedi Leticia Éger Pálma Egyed Annamária Endrefi Zsolt Ertsey Krisztina Fábiánkovits Anna Faller Beatrix Renáta Farkas Dominika Fehér Zoltán Fekete Gyöngyvér Fekti Ákos Felcsuti Katalin Felföldi Nóra Fényes Orsolya Fidlerné Kádár Anna Ágnes File Gabriella Fodor Bernadett Fröhlich Balázs Füle Balázs Gadavics Kata Gál Csilla Emese Garami László Gárdos Adrienn Gégöl Gazsó Gelányi Anikó Gerencsér Ildikó Geszti Gábor Mihály Glóner Péter Görhöny Barbara Grébecz Kristóf Balázs Gregó Zoltán Grósz Dóra Gulyás Dóra Gulyás Gergely Győző Gyalog Ágnes Anikó Gyenes Kata Gyulai Judit Gyurcsó Ildikó Halmágyi Csaba Hanti Margit Kinga Haraszti Kinga Edit Hegedűs Levente Héjjá Ildikó Henn Péter Holecz Csilla Horváth Eszter Horváth Gyöngyi Horváth Linda Horváth Rita Hosszú Ágnes Hricz Andrea Huszti Lívia Hutás Péter Ákos Ilauszkiné Pokornyi Katalin Imre Júlia Jaskó Luca Magdolna Józsa Ágnes Juhász Ágnes Juhász Gábor 305 Juhász-Miczura A ndrea Kacz Ivett Kajtár György Kakas Máté Kallivoda-Koltay András Kalotai Péter Kanalas Edina Káplány Szilvia Karádi Teodóra Elida Kardos Angelika Csilla Kátai Tóth Béla Katona Edit Kele Bernadett Kenese Attila Kertész László Keszey Gábor Keyha Ádám Kiricsi Karola Kisnémet Erika Kiss Balázs János Kiss Ilona Erzsébet Kiss Péter Kiss Teréz Klausz Kornél Knol Balázs Kóborné Benedek Ibolya Kóczián Lilla Koczkás Krisztina Kollár Ádám Komáromi Pál Komjáti Péter Kontrát Richárd Korsósné Bajzát Terézia Kóti Réka Ágnes Kotsis Éva Kovács Péter Kovács Zoltán Kozma Judit Kőhalmi Attila König Orsolya Krámer Veronika �A P Á Z M Á N Y JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kreczinger Csilla Kristin A ndrea Kudelich Ferenc Kurcsics Gerda Lantos M elinda Láposi E nikő László Á ro n Márk Lázár Á g o ta Katalin Lenkei Balázs Lovas B eatrix Magyar P éter Majosházi Linda M akara Zsuzsanna Erzsébet M am uzsich Milán M artsekényi Atilla Viktor Mátyási D ániel M edovarszki Lívia Megyei G yula Mérei Balázs Mészáros Anikó Mészáros Iván Mező Balázs Béla Mikó G ergely Mikula M árta Mikuska Orsolya Minda P éter Mizsák Éva Mohácsi M áté Molnár L inda Molnár M arianna Muskovszky András Nádasi Viktórai N ádudvari Gyöngyi Mária Nagy A ttila Mihály Nagy Eszter Nagy Ju d it Nagy László Nagy O rsolya Ném eth Á gota Németh Z oltán Pál Novák A m an d a N yéki Renáta N yusti Szilvia O cskó Eszter O rosz Márta Páczay György Páncsity Zora Papp Alexandra Papp Eszter Paulovics Ivett Pesti Ivett P éter Zsuzsanna Pétsy Zsolt Pfléger Réka Pigniczky Ágnes Pikéthyné Babolcsay Dorottya Prédl Tamás P uchard Tamás Pus Ferenc Rácz Attila Rácz Krisztina Zsuzsanna R adács Péter R adványi Kornélia Rappensberger Odett Nárcisz R uszthi Hunor S ándor Judit Sávai Anikó Eszter S chm idt Richárd Serfőző Henrik Smaraglay Gábor Somlai Attila Somogyi Áron Mátyás Somogyi Eszter Stefka Nóra Ágnes Sulyok Tünde Szabó Angéla Szabó Gergely Szabó Klára Szabó Petra Szakos Franciska Szarka Gábor Levente 306 Szécsei Judit Szécsi Mária Katalin Szegedi Ágnes Szelid Zoltán Szende Zsófia Szentgyörgyi Ágota Szilágyi Pál Béla Szilágyi Szilvia Szilvássy Zsófia Szilvásy György Péter Sztankó Kármen Szuper Géza Szűcs Eszter Szűcs Katalin Tafferner Tamás Taizs Gábor Takács Dóra Takács Péter Tánczos Szilvia Tanoss Zsuzsanna Tari Fruzsina Tauber Tünde Tengerdi Réka Tomanek Péter Tóth Gyula Gábor Tóth László Török Éva Ildikó Tőzsér- Zsolt Udvarhelyi Zsuzsanna Uza Orsolya Váczy Zoltán Kristóf Vágó Lilla Valacsai Pál Vályi Ákos Váradi Nóra Varga Annamária Varga Gergely Vargha Máté Várszegi Sarolta Veres Csaba Vigh Annamária �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2004) Vihart Katalin Virág Regina Virók Melinda Wagner Olga Etelka Zafiri László Zsólyomi Emese RITE Árkosi Kinga Katalin Ay Zoltán Nándor Bakcsi Krisztina Báló Zoltán Balogh Márk Baricz Tibor Bende Nóra Bodnár Mária Borsos Károly Brehószki György Csipkés András Csúz Attila Czakó Károly Devich Gáspár Domina László Béla Elek Eszter Emődi Katalin Friskó Angelika Gál Dorina Görgényi János Hadházy Sándor Hegedűs Györgyi Horváth Gabriella Horváth János Huiber Tibor Attila Jantsky Viktória Kahn Evart Kálmán Kinga Karacs Imre Kiss Veronika Kovács Péter Körösi Szabolcs Gábor Kristó Ágnes Lázár Márk Lestyán Veronika Lónyai Márta Lőrincz Arnold Major Mária Nemesi Csaba Pacsirta István Gábor Palkó Barbara Pallai Mária Panics Gergely dr. Papp Bálint 307 Rónaszéki Áron Schoefinius Eszter Seiler Borbála Semjén Gábor Spánik Beáta Spitzer Katalin Lujza Szabó Attila Szabó Erika Szabó Szilvia Szabó Zoltán Szabóné Mihályfi Mónika Szalay Zsolt Szeker Dániel Szerdahelyi Mária Szikra Lívia Zsuzsa Szőke Anna Szűcs Tamás Tóth József Varga János Zsolt Vittay Dorottya Windt Mária �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 2004 ŐSZÉN SUMMA CUM LAUDE Dobrocsi László ifj. F. Kiss Judit Kiss Orsolya Virág Kovács Georgina Lénárt Szilvia Nemeskéri-Kiss Zita Petri Bernadett Pőcze Edina Raskó Gabriella Romwalter Péter Szabó Eszter Terták Linda Tóth Adrienn Tóth Eszter Varga Julietta CUM LAUDE Apatini Jolán Aradi Csilla Baloghné Egri Judit Becze Réka Békés Imre Béldi Betegh Sándor Belkó Erika Belső Béla Berethalmi András Bergerné Tóth Nikoletta Boytha Dóra Búzás Julia Anita Csömör Ildikó Kinga Drescher Márton Fehér Zsófia Fodor Veronika Gakovic Dániel Gál Ilona Győrfi Gábor Halász Bence György Flarcsa Anita Tímea Hegyes Ágnes Herbák Henrietta Hirják Gabriella Zsuzsanna Hoffmann Éva Honváry Attila Horváth Nóra Orsolya Horváth Zsolt Benedek Horváth-Megyeri Cirill Ijjas Balázs Kapcsos Gergely Karda László Kiss Márton Gábor Kocsis Máté Sándor Kolozsvári-Kiss István Kováts Antonia Piroska Kökényesi Csilla Kudar Gábor Áron Laczkó Melinda Láda Regina Lamboy Beáta dr. Lammel Kálmán Lengyel Veronika Rita Lippai Krisztina Löchli Edith Rita Lukács Gábor Lukács Réka Major Mónika Majoros Sándor Majtényi Márton Makula Krisztina Mandits Andrea 308 Mile Attila István Militär Ágnes Molnár István Nagy Béla N attán Miklós Nedeljkovic Linda Németh Ádám Németh András Németh Mónika Novák Csaba Oláh Gaszton Olasz Tiborc Osztoics Éva Pásztor Zsolt Pfenning Tímea Rácz Eszter Rumi Tamás Sára Kinga Mária Sárik Zsófia Schmidt Ádám Tamás Schnörch Rita Simon Krisztina Erzsébet Simon Petra Sulyok Annamária Szabó Adrienn Szántó Edina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Szarka Gergely Sziklai Tamás Szilágyi Ferenc Sziráki Barnabás Sziics Mária Tandary Dénes Tasnádi Zita Mónika Tóth Ferenc Túri Emese Ujj Boglárka Veronika Várady Gergely Véghely Anita Vukovári Viktor RITE Arany Szilvia Asztalosné Gyurókovics Zsuzsanna Balezer Balázs Balina Béla Bőgi Tamás Bulkai Péter Pál Dala Áron Demeter-Novák Endre Fahn Gábor Farkas Ciprián Fekete Roland Ferenczi Gáborné Gál Éva Kicsi Zselyke Borbála Komondi Viktória Kovács Attila Krisztián Költő Dénes Kőrössy Teréz Lehotai Péter Marossy Réka Ónozó Emese Reiter Gyöngyi Robotka Árpád Somogyi Kinga Ulveczki Rita Zorkóczy Tamás 2005 TAVASZÁN PRAECLARE Pogácsás Anett SUMMA CUM LAUDE Bernáth Miklós Bodó Enikő Bordás Tímea Domahidi Ákos Fejes Erik László Fischera Anett Gátas András Geszti Mariann Groszman Judit Hajdú Gábor Tibor Hermann Ivett Annamária Hős Nikolett Illés Henrieta Jakab Katalin Jászay Viktor Kardos Andrea 309 Katona Kolos Kiss Karolina Kovács Krisztina Kulcsár Zita Lukács Zsuzsa Mészáros Dóra Molnár Sándor Polgár András �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Polgár Csilla Sepsey Balázs Tamás Stajz Annamária Szabó Helga Szilágyi Dorottya Turek Zsuzsanna Varga János István Zsigmond András CUM LAUDE Ábrahám Virág Ács Balázs Lajos Antolik Gyula Asbóth László Áy Mónika Baka Tímea Balabás Csaba Balázs István Balla Vilmos Balogh Erika Bányai Zsuzsanna Bata Tímea Bauer Beáta Bebesi Zsuzsanna Bede Máté Benkő Petra Berta Aliz Bíró Zoltán Boda Zoltán Bogyay Katalin Bolberitz Kristóf Bordás János Boros Balázs Sándor Borsós Beáta Erzsébet Botos Éva Bózsár Stella Budaházi Árpád Bujdosó Klára Buzsikné Herbszt Mónika Büki Andrea dr. Cser Zsuzsa Ágnes Csorna Zsuzsanna Csonka Georgina Csorba Júlia Zsófia Czigony Ferenc Czimbalmos Edit Cziráki Szabina Katalin Czvikovszky Nóra Dalmay Andrea Dámosy Bálint Dankó János Demeter Ákos László Dénes Lilla Dénes Oszkár Dinnyés Viktória Annamária Dobos Lilla Domány Katalin Dopsa Melinda Dózsa Attila Erdei Csaba Fáczán Gábor Fáy Judit Fekete Borbála Fenyvesi Judit Ferencz Zoltán Filó András Fodorné Kis-Fekete Ildikó Gál Gábor Gannoruwa Kinga Gerebics Melinda Gerstenbrein György Gidófalvy Dénes Gömbös Eszter Klára Görhöny Ádám Grosz-Tenger Henriette 310 Gullai Péter Gulyás Judit Gulyás Kovács Gergely Gyerkó Tamás Györke Viktória Gyurkó Annamária Haász Csaba Hajdú Csaba Attila Halász Zsuzsanna Halmy Gergelyné Rábai Edina Hanzó Gabriella Hargitai Julianna Róza Harka Péter Harmath Zsolt Hegedűs Csilla HeigLKis Dóra Hídvégi Áron Arnold Holzmann Olivér Hornyák Eszter Hortobágyi Sándor Horváth Csaba Horváth Diána Horváth Edit írisz Horváth Marcell György Horváth Péter Ilonczai Éna Izsák Rita Jáger Szilvia Jakab Katalin Janitsáry Iván Jánó Christopher Jécsákné Orosz Tímea �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Joó Éva Andrea Juhász Gergely Előd Jungbert Zsófia Kábái Anikó Kádas Anna Kanyicska Diána Káposztás Ágnes Kardos Melinda Katus József Keresztesi Réka Kévés Zsuzsanna Kiss István Kiss Kamilla Dóra Kiss Petra Éva Kiss Teodóra Kissné Varga Melinda Klics Orsolya Katalin Kolesza Ákos Kollai Márk Konstanczer Réka Koppány Julianna Kosa Edit Kosa Mónika Kosztarab Ibolya Kovács Erzsébet Kovács Gabriella Marianna Kovács Tibor Kovács Veronika Kovács Zsanett Ködöböcz Katalin Kökény Ilona Körmöcziné Németh Katalin Lazányi Gábor Lehel László dr. Lehel Szilvia Lelkes Miklós Lukácsi Zsuzsanna Magony Judit Magyar Csaba Markovich Réka Maszlag Gábor Mátyók Éva Mayer Cecília MenczeLKiss Gergely Mérész Tamás Attila Mészáros Tamás Mikó Adrienn Mód Kristóf Mogyorósi Dénes Molnár Adrienn Molnár Árpád Molnár Vilmos Murányi Odett Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Gabriella Nagy Imre Nagy József Nagy József László Nagy Noémi Nagy Szabolcs Novák Ágnes Orbán Andrea Viktória Ormosi Kinga Pál Csilla Pál Szandra Palotai Zsuzsanna Ágnes Pálvölgyi Andrea Pály István Papp Erzsébet Pasqualetti Gergő Patay Gábor Paulicska Tamás Pazicski Norbert Pető Zsófia Csenge Pocsai Tamás Poór Judit Pulay Brigitta Edit Puskás Éva Rácz Szilvia Ranyák Eszter 311 Reseterits Dániel Rudasits Katalin Ruff Bálint György Sápi Szilvia Sára Botond Sarbak Péter Sas Mariann Cintia Selmeczi Gabriella Sepsey Gábor Sipos Kinga Ágnes Smelka Máté Sólyom Ágnes Sólyom Borbála Somlói József Soó Zsuzsa Soróczki'Pintér Beáta Stanicz Rita Steinmetz Barnabás Strausz Linda Stubendek Piroska Svendor Enikő Szabó Annamária Szabó Dániel Gergely Szabó Edit Szabó Pál Balázs Szabó Violetta Szalai Andrea Szalai Tibor Szalay Krisztina Szamosi Ferenc Szaniszló Attila Szántó Adrienn Szász Hunor Zsolt Szax János Szebeni Dóra Szendrey Adrienn Szilágyi Gergő Péter Szomolai Csaba Szűcs Gabriella Sziits Patricia Takács Zita �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Tarczal Katalin Tasnádi Ferenc József Tolnay-Knefély Eszter Torgyik Edina T óth Boglárka T óth Ildikó T óth Rita T óth Tamás Tyihák Krisztina Udvardi Krisztina Ujfalussy Kristóf Ujváry Tamás Varga Dávid Vártok Judit Andrea Vecsey Tamás Végvári Tamás Veisz Gábor Veres Ildikó Zsófia Vértesy László Vincze Árpád Virók Zsuzsanna Vorobey Viktor Vörös Mária Wéber Krisztina Wilhelm Krisztina Wirth Barbara Szilvia Zsirkai Éva RITE Bácskái Zsófia Báji-Patai Gergely Bakó Zoltán Balogh Enikő Baltás László Baranyai Anikó Izabella Bebesi Erika Bednár László Bencze Katalin Benedek Rózsa Beréti Krisztián Bevíz Ákos Bíró Adrienn Bogó Dániel Bőgi Viktória Bölönyi Gabriella Csáthy Márta Csepregi Györgyi Czigler Dezső Tamás Cziprián Mónika d ’ Elhougne Győző Dadi Eszter Daróczi István Dézsi-Péterfy Ferenc Dzodzoglu Sziderisz Etl Éva Krisztina Fábián Gyula Zoltán Fábiánné Balázsik Helga Fekete Zsuzsanna Ferenczi Norbert Földes Csaba Fülöp Zoltán Attila Gajdics Gábor Gelencsér Zita Gereben Andrea Gocsman János Péter György Emília Handler Ákos Herpai Gábor Hodosi Gábor Hoffman Andrea Horváth Beáta Igyártó Gyöngyi Ikanov Gábor Imre Levente Ivanics István Bálint Jakab Annamária Jakab Hanna Andrea Jancsó Gábor Máté Jászay Tilda Kalcsó Bettina Kelemen Ilona Tünde 312 Keve Tibor Béla Kizman Anna Klekner Bibor Kmeczkó Zita Kneipp István Komáromy Emőke Kovács András Kovács Áron Kovács Balázs Kovács Orsolya Kulcsár Kata Lakatos István Lambertusz József László Csaba Lengyel Bernadett Major Miklós Marton Ida Medveczky Mihály Mendelson Antonella Beatrice Mihályi Szabolcs László Miklós Éva Mischinger Ádám Misek János Péter Molnár Dániel Molnár István �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - DIPLOMÁSOK (2005) Móritz András Murányi László Nádudvari Emőke Nagy Nándor Nagyné Szűcs Gabriella Nemescsói Fanni Németh András Némethné Simon Bernadett Némethy Zsuzsanna Nyerges Éva Paál Gabriella Papp Orsolya Partos Adrienn Pásztor Edit Payrits Eszter Pere Attila Péterfi Zsuzsanna Pető Petra Pintér Ádárn Pis Izabella Pitter Gábor Sebestyénné Préger István Rigler László Rigó Ildikó Romhányi Zoltán Rustyák Renáta Sántha Andrea Tünde Sebesi Csaba Siska Imre Sója Dalma Heléna Somfai Katalin Krisztina Szabó Anett Szabó Zsolt 313 Szabó Zsuzsanna Szépné Elönti Henriett Szikora Péter Pál Szilágyi Péter Zoltán Szilvácsku Zsolt Szolnoki Róbert Szőke Zsófia Teremi Sándor Tündik Henrietta Vajda Gábor Vajta Mátyás Vasziljevics Tamara Veilandics Gábor Veres Csaba Norbert Veress Orsolya Vitályos Eszter Zoltán Beatrix �A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatói 2005 nyarán 1. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ábrahám Judit Agárdi Zsanett Arszenievits Péter Babicz Dávid Bagoly Andrea Bakonyi Andrea Baksa Balázs Bálint László Balogh Boglárka Barabás Orsolya Baranyi Erika Barsi Lilla Bársony Dávid Bartha Judit Bartóki Balázs Bartolák Csaba Barvircz Zsanett Báti Erika Zsuzsa Becsy Luca Bedecs Andrea Berta András Gábor Bihary Zsófia Bódis Noémi Erzsébet Boglutz István Bognár Patrícia Klaudia Bogoly Sandra Bors Melinda Bozóky Alex Bogi Gergely Búzás Ilona Csanádi Adrienn Csatári Géza Csavajda Krisztina Cseh Sándor Balázs Cséka Miklós Cseszlai Ádám Csíki Annamária Csiky András Csillag Adrienn Csiszár Kinga Csollák Zoltán Csontos Tibor Czető Anett Czigány Eszter Dankó Máté Dávid Norbert Deák-Varga Katalin Dezső Adrienn Dobovics Márton Dominek Balázs Dorn Adrienn Erdődi Anna Esik Julianna Fábián Beatrix Hajnalka Fabiányi Gábor Zsolt Faragó Zsuzsanna Farkas Balázs Farkas Edit Farkas Mária Farkas Vajk 314 Fazakas Réka Mária Fekete Katalin Fekete Kornélia Fekete Krisztián Fenyvesi László Fiola Hajnalka Zsuzsanna Futó Dániel Fürst András Gál Nikolett Gál Réka Galambos Dóra Judit Galgóczi Ádám Gergely Judit Gippert Adrienn Gondi Ferenc Gróf Veronika Andrea Gugyela Gergő Gurbi Marianna Gyenes Eszter Győri Anett Hallgató Veronika Andrea Havasi Szilvia Hazafi Áron Helmeczy Zsófia Hetzman Katalin Julianna Holecz Róbert Holló József Holló Mónika Horváth Ákos Horváth Dávid �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (I. ÉVFOLYAM) Horváth Dávid Miklós Horváth Dóra Horváth Hajnalka Horváth Imre Horváth Katalin Horváth László Horváth Sarolta Hugyecz Renáta Viktória Huszár András Iliász Alexandrosz István Nóra Izsák Gábor Jakab Hajnalka Jákhalmi Gábor Jánosi Attila Jéger Angéla Juhász Péter Lajos Kálmán Petra Karácsony Nikoletta Karner Anett Nikolett Karsa Ildikó Kecskés Barbara Kemenes Patrik Kiss Attila Kiss Csaba Attila Kiss Eszter Vivien Kiss István András Kiss Judit Kiss Zoltán Koch Richárd Kocsis Péter Kocsis Tamás Kóczán Krisztina Koncz Zsuzsanna Zsófia Konta Balázs Kopácsi Orsolya Kopasz János Korbuly Tamás Kóródi Krisztina Kosa Lehel István Kovács Bence Kovács Gergely Kovács Izabella Kovács Kitti Kovács Zsuzsanna Kozák Kornélia Kozma Róbert Körösi Anna Köteles Ildikó Kővári Anett Krámli Gergely Krizsán Katalin Kulcsár László Kun Lívia Kun Renátó Zsolt Kuti Renáta Kvalla Zsófia Lakatos Linda Láng Kristóf István Lászka Aliz Laukó Olga Laza Veronika Lefler Gabriella Leitert Dávid Péter Lengyel Lili Lengyel Linda Ling Dániel Lovász Éva Lukács Eszter Mária Madarász Judit Magyar Adám Major Máté Majoros Gábor Majoros Gábor Tibor Maráczi Miklós Márki Zsófia Markó Adrienn Marosdi Emese Márton Enikő Mavrák Hedvig Mazák János Richárd Medvegy Melinda 315 Méri Beáta Mérvéi Krisztina Mészáros Péter Zoltán Michna Gabriella Mária Mikófalvi Ádárn Milkovics Petra Mocsári Aliz Mohácsi Marianna Mohi Viktória Mohr Katalin Molnár Annamária Molnár Eszter Molnár László Molnár Sarolta Judit Molnár Zsombor Nagy Ágnes Nagy Barnabás Nagy Éva Nagy Éva Irén Nagy Judit Nagy Krisztina Nagy Szabolcs Nagy Szilvia Nagyistók Bence Nebehaj Eszter Németh Dézi Nobilis Márton Pál Odor Gergely István Oláh Fruzsina Oláh Viktória Klára Orosz Anita O tt Gabriella Pach Nikolett Padányi József Palik Tímea Palotai Hajnalka Pap Eszter Papp Csilla Papp Katalin Papp Tímea Parázsó Helga �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Parti Renáta Pataki Ádám Almos Pátkai András Gyula Pege Ágnes Pelsőczi Dóra Pencz Bernadett Mónika Péter Máté Petre Anikó Petrik Gábor Pintér Attila Pintér Győző Pólik Anikó Poór Viktória Pór Nikoletta Póta Margaréta Pozsgay-Szabó Péter Prohászka Beáta Quirin Márta Reich Brigitta Rózsa Anikó Rudolf Petra Ruppert Zoltán Sabjanics István Salamon Csaba Sallay Szilvia Mária Salusinszky Réka Sándorfi András Gyula Sánta István Sári Szilvia Scherer Gábor Schiszler Magdolna Scholz Ildikó Schuller Márta Schütt Attila Sebők Péter Simándi József Simon János Simon Klára Krisztina Slakta Linda Sólyomváry Zsuzsanna Mária Somodi Csaba Somogyvári Anita Soponyai Georgina Spanyol Orsolya Spira Eszter Mirjam Strasszer Anett Stubendek Ákos Suták Vanda Szabó Anikó Szabolcsi Nelli Szakács Zsuzsanna Szántó Éva Szatmári Sándor Miklós Szecsődi Krisztián Szeder Sarolt Szeifert Ildikó Szenczy Ákos Szente István Szilágyi Emese Szlávik Zsófia Szobóczky Zsófia Szőke Orsolya Kinga Szűcs László Tahy Bálint Táj ti Edit Takács Ágnes Takács Edina Takács Szilvia Takács Veronika 316 Tálas Ágnes Tancsik Annamária Tarr Ádám Tihanyi Erika Till Vivien Tóth Gábor Tóth László Tóth Máté Rábán Tóth Tamás Tóth-Zsámboki Judit Trencsényi Krisztina Udvarnoki Zsuzsanna Unger Anikó Ürmös Krisztián Varga Balázs Varga Krisztián Marcell Varga Orsolya Varga Vivien Várnai László Vass Milán Vass Viktória Veres Tünde Veres Zoltán Versics Réka Vigh András Vladár Zsolt Weisz Gábor Miklós Wellmann György András Zalán Barbara Zalka Gábor Zilai Anna Zombor László Zsibrita Boglárka Dóra Zsigmond Réka Ildikó �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (l. ÉVFOLYAM) 1. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ács Nikoletta Áfra Marietta Ágoston Zita Katalin Altsach Dávid Antal Dóra Antal Zsófia Arnold Katalin Bagó Attila Bajgó Anita Ildikó Bakos Nikolett Bálint Gergely Bálint Natália Boglárka Balla Ildikó Gabriella Balla Róbert Barcza Zoltán Baronfeind Klára Bata Marianna Bátki Dávid Beck Erika Bedőcsné Lanczendorfer Marietta Belső Mónika Benya Diána Bényi Brigitta Béress Erika Blaumann Zoltán Bocsi Barbara Bódis Rita Gabriella Borbély Anett Bordás Barbara Borgulya Katalin Borsi Tamás Both Csilla Beatrix Bötkös Tamás Bráz Orsolya Breznyánszky Eszmeralda Budai Katalin Budai Katalin Burka Anikó Császár Gyula Balázs Csávás Attila Csécsei Etelka Cserháti Szabolcs Csiki Eszter Csókási Zsuzsa Katalin Czene-Polgár Viktória Dabolczi Ildikó Deák Adrienn Deák József Demeter Patrik Dénes Balázs Dervalics Bernadett Dobos Adrienn Dobzsevics Zsófia Dohi Anetta Kitti Dókus Debóra Vanda Domboróczki Zita Dömöcsök Viktória Dráviczki Diána Dudla Melinda Eck Johanna Éles Klára Emmer Eva Eszter Elemér Fehér Marianna Félegyházy Megyesy Péter Fetter Gábor Filáj Gábor Fodor Andrea Fűzik Máté G. Nagy Lilla Imola Gál Melinda Galloné Farkas Katalin Garay Zsolt Gazsóné Paraszt Szilvia dr. Géczi Dóra Géczi Gábor Gelencsér Balázs 317 Gerendási Eszter Gergely Enikő Gergely Ferenc Gerinczy András Gerinczy Veronika Gigler András Grónai Adrienn Grüli Tamás Gulyás Dávid György Bence Hadiné Bodnár Rita Hajdú Barbara Hajdufi Csilla Hamar Balázs Pál Harsányi Gabriella Havasi Zita Hitterné Mészáros Brigitta Hofstadter Ákos Holló Eszter Homoki Andrea Horváth Alma Szilvia Horváth Edit Horváth Eszter Horváth Eszter Horváth László Kristóf Horváth Zsolt Huszár Balázs Huszáros Gergely Iklódi Kristóf Iványi Éva Jakab Ildikó Jancsó Katalin Jesztl Emese Juhász Georgina Juhász-Laczik Tamás Kállay Piroska Kalmár Szilvia Kármán Zsuzsanna Karsai Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Kaszta Imola Márta Kazup Mónika Orsolya Kelemen Viktória Kerek István Kis Gergely Kiss Anita Kiss Anita Kiss-Deák Emese Kocsis Katalin Kolozsi Péter Komjáti Ágnes Kopcsándy Katalin Kóróczky Anikó Kosa Zsanett Kovács Anita Kovács Balázs Kovács Erzsébet Kovács Géza Ifj. Kovács Kinga Kovács Tünde Kovács Zsigmond Ozsvát Kozma Judit Kozma Zsófia Kráner Emília Kriskó Helga Kristóf Marianna Kürthy-Kovács Kitti Lívia Láda Zsuzsa Lengvári Tibor Lengyel Anett Leszkó Ivett Lévai Zita Erika Liszkai Ernő Lorbert Zsuzsanna Lövész Csilla Luspay Miklós Majoros Melinda Majoros Petra Alexandra Mandics Edit Marinkás Csilla Martin Anita Mészáros Ildikó Mészáros Lilla Mezei Gabriella Mezei Rita Miklya Attila Modla Mónika Ildikó Mohai Tünde Molitorisz Gergely Szilárd Molnár Anita Molnár Judit Molontay Patrik Morzál Ádám Mozsonyi Norbert Nagy Ágnes Nagy András Nagy Anikó Nagy Attila Nagy Marianna Nagy Mónika Nagy Szilvia Nagypál Csaba Naményi Krisztina Nemcsok Dénes Sándor Németh Éva Németh Hermina Németh Judit Németh Viktória Nikovits Tibor Nózsi Beáta Öffenberger András Ördög Mónika Pál Nikoletta Pálfi Tamás Páll Anita Pallya Kata Pauman Dániel Máté Péntek Rita Perger Enikő Pétervári Eszter Polgárné Derzsi-Wernitzer Krisztina 318 Pomázi Gergely Pötörke Krisztina Pribóczky Katalin Princz Hajnalka Gyöngyi Pusztai Szilvia Rákos Gyöngyvér Riczkó Anikó Melinda Rózsa György Rövid Sándor Ruttkay László Ruzsinszky Klaudia Éva Salavecz Gábor Sáli Henrietta Sára Szabolcs Sáránszky István Schmidt Tibor Dániel Simon Máté Simonies Zsolt Sin Attila Sipos Marianna Glória Somogyi Farkas Tamás Somogyi Kinga Sörös Dóra Boglárka Stéger Anita Süveges Éva Szabó Andrea Szabó Anna Szabó Csaba Szabó Hedvig Orsolya Szabó Krisztina Szabó Mónika Szabó Mónika Szabó Norbert Szabó Péter Szabóki Árpád Szabóová Annamária Szajkó Péter Szakállas Rita Szakályné Fülöp Lilla Szalai Andrea Szalainé Búzás Krisztina �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Szalma Csilla Éva Szaniszló József Szénássy Tímea Szép Viktória Szikes Péter József Szilágyi Melinda Szöllősi Szabolcs Sztancsik András Sztrein Beáta Szucskievicz Bettina Szűcs Erika Erzsébet Szűcs Tamara Tamáskó Rita Tar Andrea Tárkányi András Tekes Adrienn Tettamanti Katalin Tivadar Isabela Adriana Tömöri Róbert Tóth Ágnes Zsuzsanna Tóth Beáta Éva Tóth Erzsébet Beáta Tóth Szabolcs Tóth Tamás Tóthné Simon Mária Tóvölgyi Anita Ditta Tűri Györgyi Türkössy Zsolt Tyszkiewicz Árpád Dániel Vadász Annamária Vajó Zsuzsa Vánkus Viktória Varga Éva Varga Izabella Varga Renáta Varga-Kovács Emese Varsa Máté Vashegyi Éva Vass Mariann Vass Viktória Véber Emília Végh Zsuzsanna Végvári Tamás Vékony Krisztina Vénkuti Krisztián Vetési Melinda Villányi Ferenc Ernő Vimi Zita Vincze Renáta Vizvári Vendel Zelei Éva Mária Zentai Gergely Zságer Judit Zsidel Szilvia 2. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Abaffy Patrícia Franciska Ádám Zsófia Agócs Edit Ágoston Zoltán Albert József Alleram Kinga Almási Zsuzsanna Amtmann Zénó András Aranyos Károly Badó Judit Bajcsay Gergely Bak Szilvia Balázs Gergely Balla Anita Balla Mária Báló Noémi Balog Zsolt Bán Zsófia Barabás Viktor Barnás Balázs Bartos Levente Barzsó Dávid Bati Balázs Bauer Péter Pál Baumann Róbert Bednárik Zsófia Békési Anikó Bencze Krisztina Benedek Linda Julianna Benke Zsanett Benkő Emese Béres András Berkes Lilla Beszedics György Bezzegh Katalin Birk Balázs 319 Biró Zoltán László Bitter Balázs István Blaschek Orsolya Bodnár Alexandra Bódy Katalin Bogdán Brigitta Bogdán Gabriella Bogdán Szlávna Boné Zoltán Dénes Borók Andrea Boros Anikó Emese Boros Melinda Bökönyi-Benedek Csengele Böszörményi Gergely Brassnyó Gergely László Buric Hrvoje Búzás Kinga Csabai Virginia �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Császár Katalin Csekeő Bálint Csiribán Rita Csokonai-Vitéz Dániel Czégény Mária Czégény Sándor Czinege Tímea Dabasi Anita Dankó Virág Cecília Darai Melinda Daróczy Linda Deák Imre Debreczeni Károly Delbó Márta Deli András Dénes Zsófia Dobiás Katalin Dobó Zoltán Dobos Tibor László Dobrovolni Pálma Dudits Gábor Egerszegi Lilla Tünde Elek Barbara Szonja Endre János Erdélyi Kinga Erdélyi Mariann Ilona Fábián Bertalan Fabinyi Zsolt Falus Dóra Farkas Attila Farkas Balázs István Farkas Barbara Farkas Dalma Judit Farkas Kata Fázsi László Milán Ferencz Domonkos Fiala Gergely Fodor Virág Bernadett Forgó Kinga Freier Katalin Friedrich Ábel Friss Eszter Fröhlich Johanna Fülöp Natasa Katalin Füredi Katalin Gaál Gergely Gábor Zulejka Erika Galambos Judit Gallai Pál Garai Péter Tibor Gáspár Dominika Gazsó Balázs László Gelencsér András Generál Ivett Gera Anita Lujza Gérusz Krisztián Glasz Georgina Grigalavicius Petra Gurbi Andrea Gyöngy Dóra Győri Mihály Győriványi Réka Hajdú Nóra Halász Csilla Halász Miklós Halász Viktor Patrik Harangozó Péter Hargitai Áron Héjjá Dániel Herbert Attila Herczeg Bernadett Herczeg Zsuzsanna Herényi Gyöngyvér Hetesi Bettina Hétházy Csilla Holler Bianka Horváth Judit Hum Róza Hutflesz Krisztina Alexandra Illés Tamás ‘Illyés Dóra Diána 320 Istella Csilla Jakab Anita Janoch Viktor Gyula Jeszenszky Anna Józsvai Gergely Juhász András Juhász Gergely Róbert Jung Katalin Kajli Dóra Káldy Györk Kalecz Gergely Kaliczka Alexandra Kamocsár László Kancsal Milán Kancsár Roland Kányási Zsófia Kapuvári Szilvia Károlyi Vilmos Kásler András Katona Ágnes Kávássy Béni Péter Kávássy Leila Viola Kelédi Annamária Keller Valéria Kemenes Krisztina Keresztes László Kéringer Szabolcs Kévéi Gábor Kincs Gabriella Kisbán Krisztián Kiss Gergő Kiss László Gábor Kitti Emese Klapsz Árpád László Kocsis Attila Márkó Kóger Eszter Kolenák Klaudia Kolláth Anna Komáromi Katalin Korai Diána Koreny Kinga �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kottra Gergő Kovács Ágnes Kovács Erika Kovács Eszter Katalin Kovács Lilla Magda Kovács Linda Kovács Lóránt Kovács Nikoletta Kovács Tarsoly Zsófia Kozma Gergely Kozma László Köcsky Rudolf Kretter Diána Krizsán Adrienn Krüpl Attila Kun Tamás Attila Kurucz Réka Kutasi Annamária Labancz Orsolya Ildikó Láng Andrea Lángi Dóra László Dávid Lefler Mónika Legeza Viktor Leskó Krisztina Lindmayer Bence Linter Bernadett Lovas Samu Lőrincz Zsuzsa Magyar Nóra Marincsák László Márki Zoltán János Márkusz Mónika Rita Mátó Eszter Mátray Mariann Zsuzsanna Matt Kinga Menczel Réka Menyhárt Anna Merényi Ramón Mezei András Mező István Mező Sarolta Miklós Csaba Mikó András Mikó István László Mikuska Zoltán Miilei Ádám Lajos Minya Tamara Mohári Enikő Moldovai Márton Álmos Molnár Beáta Molnár Dávid Molnár Etele Molnár Vanda Muhari Nóra Murai Renáta Murányi Emőke Ildikó Nagy Ágnes Nagy Anita Nagy Gusztáv Nagy Ildikó Nagy Judit Nagy Líviusz Nagy Tamás Viktor Nagy Viktor Németh András György Németh Bettina Németh Gergő Oláh Angelika Edit Oláh László Pádár Dávid Pál Rita Pálfi Marcell Pálfy Gabriella Páll Balázs Panyiczki Adrienn Papp Gergely Papp Judit Evelin Paszternák Zalán Pásztor Gábor Pásztor Rózsa Eszter Pataki Linda 321 Paulina Fernanda Réka Pécsi Márk Pencz János Pernyész Melinda Péter Dániel Pethő Katalin Mária Petró Szilvia Pintér Judit Pleskovics Emma Éva Pomozi Tünde Marietta Popescu Balázs Popovics Eszter Pozbai Viola Prancz Balázs Pretz Noémi Prónik Judit Radich Orsolya Mária Rajnai Krisztina Ráthy Orsolya Katalin Révész Anna Richter Balázs Péter Rigó Orsolya Izabella Robotka Imre Rónyai Nóra Rozgonyi Péter Máté Rózsa Zsuzsanna Rück István Sabau Iuliana Sáhó Barnabás Sáhó Eszter Sályi Eszter Sánta Áron Sánta Zsófia Sántha Dóra Sárfy Katalin Sarkadi László Scharle Zsuzsanna Schimmer Erika Schmalz Péter József Schroth Katalin Schuszter Attila �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Serák István Séri Anna Simon Zoltán Sindler Orsolya SipoS'Tompa Levente Smidéliusz Dávid Somogyi Viktória Somogyi Zsolt Somogyvári Zoltán Soós Zoltán Sturmann Ágnes Surányi Tamás Szabadka Zsuzsanna Szabó Annamária Szabó Csilla Szabó Dóra Szabó Emese Szabó Gergely Szabó Mariann Szabó Nóra Szabó Zsolt Szakács Árpád Szalai Adrienn Szatmári Csaba Székely István Szekeres Éva Anett Szemes Gergely Szentimrey Szabolcs Gergely Szeőcs Kornél Szikora Tamás Attila Szilágyi Tamás Szimicsku Szilvia Szimon József Szőj ka Annamária Szőcs Katalin Szurgyi Nikolett Szűcs Balázs Táborszky Bence András Takács Helga Takács Klára Taliga Flóra Tamás Kinga Tar Ágnes Tardi Henriett Tax Beáta Te ehet Péter Thaly Krisztián Florentin Tircsi Tamás Gábor Tollas Orsolya Eszter Tolnai Krisztina Tóth Anett Tóth Orsolya Ildikó Tóth Polina Tóth Zsuzsanna Tótok Csilla Trombitás Magdolna Tulner Kitti Túri Petra Újvári László Ungár Judit Eszter Urbán Ágnes Vajda Ádám 322 Vámos Veronika Váradi Éva Varga Andrea Bernadett Varga Brigitta Edit Varga Dániel Varga Norbert Varga Szilvia Varga Viola Varga Virág Várnai Botond Varsányi Edit Zita Vas György Vass Orsolya Vesztergom Barnabás Viola Kornél Virág Csaba László Völgyes Ivett Anna Wachtler Angéla Wirth Andor Wittek Veronika Wurst Katalin Zagyvái Zsanett Zakkar Viktória Závecz Eszter Zöldé Krisztián Zsilavecz Veronika Zsilla László Zsupán Norbert Zuggó Ádám �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) 2. Ádám Réka Zsófia Ádám Zoltán Adamkó Balázs Attila Ágoston Dániel Albert'Tóthné Siklósi Adrienn Ancsin István dr. Angyal Zsuzsanna Antal Péter Antal Zsófia Babeczki Zsuzsanna Balassa Bálint Balassa Tamás Balázs Zoltán Balda Róbert Balisano Ciro Balogh Emese Katalin Balogh Emese Klára dr. Balogh Géza Balogh Lóránd Balogh Mónika Balogh Zsolt Károly Baloghné Bakos Adrienn Bardóczky Erika Anna Baris Gábor Barta Sándor Bártfay Éva Bartha Anna Ilka Bartha Ince Bartus János Bartus Katalin Bauer Judit Bedő Katalin Mária Begán Gábor Behovics Judit Benedek Diána Benes Viktor Benis Péter Bezerics Anikó ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Bódi Zita Bogár László Bókáné Katona Tímea Boné Krisztina Bozzay Beáta Bőjthe Kinga Bősze Viktor Bősze Viktorné Budai Gábor Bulyáki János Vendelné dr. Bunyevácz Anasztázia Buzogányné Molnár Erika Chen Chen Christián Ágnes Claessen Janina Csanádi Gábor Ferenc Csatári Zoltán Csatáry Eszter Kinga Csecsődi Nikoletta Csehné Horváth Zsuzsanna Csereklyei Dániel Cserey Csilla Cseri Ágota Cserkúti Gábor Csernyák Gábor Cseszregi Róbert Szilveszter Csinády Rita Veronika Csirke Judit Csontos Cecília Czibulka Zoltán Czuczor Gergely Czupy Barbara Dandó Ákos Dános Ottó Deli Adrienn Dénes Tibor Dénes Zoltánná Dobó Tímea Dobricza Éva Katalin 323 Dócs Beatrix Doman Zoltán Dóra Lajos Dorogi Zsolt Döme Gábor Druskóci Lívia Egeresi Gabriella Egresits Tamás Egry Emőke Egyed Orsolya Laura Elek Anita Ember Gabriella Enders Andrea Engler Dóra Eőry Nikoletta Erdei Mónika Enikő Erdélyi Krisztina Fábián Tibor Fábiánná Esztrenga-Horváth Petra Faragó Mónika Fári László Farkas Attila Farkas István Roland Farkas István Zoltán Farkas József Farkas Péter Farkasné Szakszón Anikó Fehér Andrea Fejős Gabriella Fekete Adrienn Fekete Károly Fenyvesi Mariann Fetter Ádám Filipecz Noémi Flumbort András László Fodor Enikő Fogarasi István Forgács Gabriella �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Frank Brigitta Fritz Anikó Futó Ágnes Fülöp Nóra Füzér Ágota Lúcia Fűzi László Gábor Eszter Gábori József Benedek Gacsal Bernadett Gál Dezső Gál Gabriella Gál Tünde Garami Gergely Garancsy Georgina Gáspár Krisztina Gazdag Erzsébet Genedics Kamilla Gerencsér Andrea Gergev Adrienn Gerhát Róbert Gerner Viktória Gill Borbála Gojsza Gabriella Gomány Csaba Gőbel Zita Göncziné Fridrik Gabriella Gönczöl Szabó Dániel Gross Jenő Grósz Gábor Grundtner Marcell Gulácsi Ádám Tamás Gulyás Anna Gunics Katalin Guszter Katalin Éva Gutwein Eleonora Gyarmati László Péter Gyökeres Zoltán Győré Rita Győrffy Péter György Mária Haász Gabriella Hajdú Dénes Menyhért Hajnal Éva Halász Imre Haller Ildikó Halmos Csaba Hargitai Krisztina Harmati István Harsányi Erzsébet Havas Éva Heffler Nóra Heiler Krisztina Hegedűs Éva Hegedűs Krisztina Heim Norbert Béla Herczegh Anna Herman Dávid Levente Hermann Krisztina Hetzmann Diána Hideg Miklós Hoffmann Szabolcs Holakovszki István Holló Szilvia Eszter Holly Katalin Hordós Gábor Hortobágyi Szabolcs Horváth Ágnes J úlia Horváth Ildikó Horváth Judit Horváth Nikolett Horváth Rita Horváth Szabolcs Horváth Zoltán Illés Andrea Illésné Rigó Klára Ilovai Zoltán Norbert Jármai Pál Jávor Péter Sándor Jugenheimer Szandra Juhász Balázs Juhász Gábor Juhász Pál 324 Juhász Péter Kádár Éva Kalmárné Sass Margit dr. Kaltenecker Kinga Kámán Attila Kántor András Kapuvári Katalin Karatka Lajos Karcsai Henriett Kármán Csilla Kárpáti Viktória Karvalics Helga Kasza Pál Dávid Katona Tibor Kecskeméti László Kecskés Tamás Kelemen Edina Kelemen István Kelényi Krisztina Kern Darinka Keszi Edina Keszthelyi Áron Király Kornél Kis Tamás Kis Zoltán Kisari Katalin Kiss Annamária Kiss György Kiss Hajnalka Éva Kiss Roland Kiss Tünde Tímea Kissné Honti Katalin KneuseLHerdliczka Zsófia Kocsis Borbála Kollmann Gergely Konkoly Adrienn Kontár Csaba Kopp Kristóf Kordik Szabolcs Kotsis Klaudia Kovács Árpád �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (2. ÉVFOLYAM) Kovács Bálint Kovács Beáta Kovács Béla Kovács Dániel Kovács Gábor Kovács Henriett Kovács Judit Kovács Marianna Krisztina Kovács Vivien Kovács Zsuzsanna Körcsönyei Éva Körösi Erika Küblik Nikoletta Kunits Péter Kuszák Róbert Lakatos Veronika Laposa Zoltán Laskai'Varga Béla Lasztovicza Gábor Lédig Zoltán Légrády László Leipold Diána Lendvai Gábor Lentsés Zsuzsanna Lerch Balázs Lévay Éva Lisovszki Jánosné Lix Péter Lovas Péter Lovasi Ilona Magyar Angéla Ildikó Májai Zoltán Majoros Ágnes Majoros Mónika Mák Ildikó Makrai György Mándrik Gábor Marozsán Tünde Máté Borbála Szilvia Mátékovits István Merkl Balázs Mertlik Krisztina Mészáros Zoltán Mészáros Zsuzsanna Mészárosné Cziráki Renáta Meszler Andrea Meyer Ervin Mezei Zsolt Miháldi Ferenc Mihályi Mária Adrien Miklós Annamária Miskolcziné Lengyel Katalin Módos Eszter Mohácsi Norbert Mohácsi Zsolt Molnár Balázs Molnár Brigitta Molnár József-László Monoki Szilvia Monori Józsefné Muhari István Murányi Adrienn Murányi Ildikó Nádasdi Ádám Nagy Attila Nagy Bernadett Melinda Nagy Dóra Nagy Gabriella Nagy Henrietta Nagy Ildikó Nagy Margit Nagy Tamás Nagy Viktor Ferenc Nándori Nikolett Necz István Nemes Krisztina Edit Németh Bence Németh Nikoletta Németh Nóra Nemoda Gyöngyi Nick Péter Nikolettiné Tóth Éva 325 Nothof Sándor Novák István Nyárs Tamás Gergely Nyáry Krisztián Nyéky Boldizsár Csaba dr. Nyúl Gábor Ocsovai A ndrea Ilona Ofella Zoltánná Orbán Győző dr. Orémusz Hajnalka Orosz A nett Ország-Krisz Axel Osváth Béla Ozorai N óra Katalin Ökrös Péter Pákay Péter Pákozdi Emese Pálfi N ándor Palla Gabriella Pap Zoltán Papp Tibor Pári András Pásztorné Herbáth Veronika Pataki Lőrinc Patakos Piroska Paulisinecz Éva Pázmándy Bence Pécsi-Huszár Réka Pekker Kornélia Perecz László Péter Mihály Pethő Emese Petrányi Gábor Petrik Helga Petrovics István Pielka Angelika Pikulik Szandra Pillémé Raksányi Ildikó Pintér Beatrix Pintér Éva Pintér József Balázs �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Pittlik T ím ea Polgár D óra Polgári A n n a m á ria Polster K risztina Preczlik G á b o r Pruzsina M ó n ik a Pucsok Ju d it Puskás K risztina Rácz Szilvia A n n a Rádi A nna Rádi Péter Radios M elin d a Radnóti P é te r Rák Rudolfné Rákhely R e n á ta Raskovics Já n o s Rétszilasi M ó n ik a Révász T ibor Richter K álm án Riemer Z suzsanna Rógán V eronika Rózsa Éva Sághy Eszter Sajó Ferenc Z so lt Salamon H elga Sári Péter Sarkadi V iktória Schieszl Ferenc Schnitchen László Endre Schultz Julianna Schultz Zoltán Schuszter M á rto n Schütz Judit Schwartz N o rb e rt Seffer Dániel Selei András Selmeczi O liver Semjén Á rpád Simon Eszter Sinka Zoltán L ajos Sinkó Erika Sipiczki János Károly Sipos Tamás Györgyné Sipos Viktória Slezák Orsolya Soha Tamás Somogyi Balázs Somogyi László Zoltán Sőtér Zsuzsanna Mária Straszinszky Csaba Sullay Gergely Surján Lajos Sülé P éter Sütő Á gota Szabó A nikó Szabó A n n a Judit Szabó Eszter Szabó Katalin Szabó Kinga Szabó László Szabó Z oltán Szabó Zsófia Szabó Zsuzsanna Szabóné Varga Mária Szalainé Kalas Andrea Szarka N orbert Szász H e n riett Szávó T ím ea Székely A ndrea Viktória Szeles B eáta Széli B rigitta Szendrődi Szabolcs Szeőke Krisztina Szepesi Viktória Szíjártó Orsolya Szklenár Gergely Szögi N óra Szőke Tam ás Szöllősi Bernadett Szöllősi C saba István Szőllősi Terézia Szuchánszki Rita Tünde 326 Táborszki Ágnes Takács Éva Takáts Eszter Tamás Kristóf Tamás Krisztián Szabolcs Tapasztóné Kéki Zsuzsanna Tari Zsuzsa Tarr Erika Enikő Tavaszi Henriett Teremi Nóra Tímár Tímea Tokody Klára Tomity Sándor Tomory Miklós Torma Szilvia T óth Attila T óth Bernadett T ó th Eszter T óth Hajnalka T ó th Katalin T ó th Krisztián T ó th Renáta T ó th Rita T ó th Sylvia T óth Viktória T óthné Kaczúr Brigitta Törcsi Péter Török András Török Mónika Ugrai Gábor Unyi Györgyi U rban Péter Vadonná Kondás Diána Viktória Vágó Barbara Vámosi Adelina Vivien Vankó Gábor Varga Attila Varga Csaba Varga Emese Varga Gabriella �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Varga János Varga János András Varga Péter Varga Tamás Varsányi Margit Várszegi Szilvia Vásárhelyi-Nagy Anikó Vasdinyei Péter Végh Aliz Végh Edvárd András Velebny Adrienn Vencli Katalin Veres Klára Vígh Ádám Világi Tibor Vízy Dorottya Vörös Gábor Wéberné Berkes Erika Weibl Edit Zádori Diána Adrienn Zakariás János Zálogh Judit Zay Andrea Zeleszkó Ferencné Zoltán Ákos Zólyomi Anita Zórádné Rózsavölgyi Judit Zöld Csilla Katalin Zsiros Réka Zsóka Dana Zsoldos Anita Zsolnai Richárd 3. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ács Andrea Ács Angéla Ágh Andrea Ágostházy Szabolcs Albert Huba-Attila Alexovics Gábor András Csaba Andréka Zoltán Pál Antal Réka Antoni Richárd Árpási Zsolt Babossné Érdy-Noll Janka Badacsonyi Zoltán Bak Veronika Bakosi Zoltán Balázs Adrienn Balczó Barnabás Bálint Ádám Balogh Eszter Orsolya Balogh Zsuzsa Bán Gergely Bánhegyi Enikő Bányász Csaba Barabás Katalin Annamária Baráth Annamária Dóra Barbalics Berta Bárdi Gyöngyi Barna Károly Bársony András Zoltán Bartal György Lajos Bartos Bálint Dániel Bathó Ferenc Batki Dóra Bencsik Erika Benedek Tamás ifj. Berhidai Parragh Imre Berkovics Gergely Bertalan Zsuzsanna Bezzeg Tamás Áron Biró Judit Bitai Zsófia Boda Gábor János Boda Veronika Bolvári Emese Bordács Csaba Borsos Natália Buri Edina Hajnalka Budi Máté János Csapó Gábor Csárics Vera 327 Csatlós Judit Csató Zoltán Csendes Richárd Csernyi Henriett Csondor Katalin Czilli Máté Czimmermann Zsolt Gábor Czupy Melinda Dankó Gyula Gergely Dankovics Erika Dávid Ágnes Éva Demeter Gellért Zsolt Dévényi Nóra Ildikó Dinnyés Zsuzsanna Dobai Bálint Dobos Péter Dobozy Ágoston Dénes Dombay Krisztina Dudás Hajnalka Csilla Elek Adrienn Judit Erdélyi Ádám Erdmann Zsófia Fábián Ábel Balázs Fancsalszki Erna Farkas Gábor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Fehér Attila Fehér Gábor Fehér Judit Fejes Tamás Fekete Ágnes Alice Földes Csongor Frigy Adrienn Fügedi Zsófia Eszter Fülöp Judit G. Nagy Kinga Ágnes Gaál Zsolt Gaál Zsuzsanna Galambos Gábor Galambos Péter Garas Ádám Gendúr Éva Kinga Gerzsenyi Anita Gilyán Júlia Glázer Zsófia Erika Göbölyös Attila Görgényi Tímea Gróf Klaudia Guba Veronika Rita Gumik Orsolya Gyóllai Éva Győrfi Diána Győriványi Bálint Győrky Szilárd Flajnal Márton Hantosi István Hardy Zsófia Hartmann Eszter Herczeg Attila Hermány Zsófia Hinora Bálint Holczer Linda Gyöngyi Hollósi Lilla Horvai Melinda Horváth Adrienn Horváth János Horváth Marcell Horváth Péter Pál Hujber Edina Iván Beáta Iván Béla Ivaskovics Alice Jakab Szilvia Lilla Jákli Balázs Jakubász Tamás Jászberényi Dániel Jenőfi Márk Józsa Judit Józsa Sarolta Réka Juhász Dávid Juhász Gábor Kalocsai Zsófia Karádi Csaba Tamás Katona Ágnes Kazinczy Dorottya Kecskés Balázs Keglovics Andrea Kerék Máté Kerekes Dóra Keresztes Klaudia Kereszty Dorottya Kéri Szilvia Kertész Pál Kindlovits Ágnes Kis Mariann Kiss Brigitta Kiss Eszter Kiss Evelin Kiss Gellért Kiss Nikolett Kiss Nikoletta Kiszély András Knódel Márta Kocsis Klaudia Kohuth Viktor Kollmann Máté Kondor Oktávia Kondrács János 328 Korányi Dávid Kormányos Szilvia Kovács Andrea Olga Kovács Anita Kovács Gabriella Zsuzsanna Kovács Gergely Kovács Orsolya Kozma Orsolya Kővágó Zoltán Krolmusz Bence Krómer Zsuzsanna Kulcsár Alexandra Kunfalvi Róbert Lattmann Péter Lázár Györgyi Magdolna Lázár Ingrid Leitli Norbert Lénárdt Attila Lendvai Adrienn Lengyel Nikolett Lévai Eszter Lombos Péter Barnabás Lukonics Eszter Markovics Tamás Máté Angéla Meisinger Anna Mezei Péter Milosevits Dávid Molnár Edina Noémi Molnár Erika Molnár Eszter Molnár László Molnár Máté Molnár Sarolta Mucsy Réka Nadvorna Yanina Nagy Bernadett Nagy Csilla Nagy Kata Hildegard Nagy Veronika Navratyil Zoltán �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Nedeczky Anna Németh Katalin Németh Krisztián Tibor Nizsalovszky Edina Noszlopi Botond Nyáry Dorottya Pádár Nikoletta Judit Pallagi Katalin Parapatics Tamás Pető Nóra Pfeiffer János József Pickarczyk Zoltán Pletka Éva Pokorádi Tamás Polgár Mariann Povazsán Csilla Radvánszky Marianna Zsófia Radványi Anna Mária Rákosy Lídia Rátkai Erika Reszler Balázs János Rozs Péter Bertalan Rózsa Anett Sárközi Andrea Schmitt Pál Péter Schuszter Piroska Sebő Annamária Silye Attila Simon Éva Simon Kinga Sipos Gergely Sitka Károly Sólyom Eszter Somlai Gábor Soós András Spiegelhalter Renáta Stachó Krisztina Ágnes Sugár Judit Surányi Szilvia Szabó Bence Márton Szabó Ildikó Szabó Margit Szabó Marianna Szabó Sándor Szabó Zsombor Szakács Erős Mária Szálamon Mariann Szedő Péter Szele Bernadett Szenderák Szabina Szigeti Zsuzsanna Szíjártó Marcell Szikinger Ágota Szlanyinka Anna Erzsébet Szűcs Zsombor Péter Támba Krisztina Tatár Márk Péter Tátrai Melinda Marianna Topuzidu Alexandra Tóth Ákos 329 Tóth Áron László Tóth Balázs Tóth Diána Petra Tóth Hajnalka Tóth Klaudia Tóth Magdolna Túri Renáta Turóczi Eszter Júlia Vágó Eszter Vajda Tímea Valentyik István Gusztáv Varga Emőke Varga Éva Varga Klió Enikő Varga Kristóf Varga László Vargha Bálint Tamás Vargha Gyula Végh Abigél Veres Ilona Vincze Miklós Vinkelman András Virágh Ajtony János Wágner Melinda Wéber Krisztina William Edina Zakor Anikó Edina Zalai Péter Gábor Zelei Bence �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE 3. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Ábrahám Katalin Ackermann Szilvia Ádám János Ádám Mónika Agócs Henrietta Andrási Ágnes Katalin Apró Attila Lajos Ásin Magdolna Bakos Gyula Balogh Beatrix Bán Gábor Zoltán Bánszki Lászlóné Baranyai László Baranyai Lilla Bartók György Berczeli Sándor Bérezi Attila Berényi Linda Berta Mariann Bertalan Géza Bertóti Andrea Bodolay Ádám Bognár Krisztián Bognár László Börzsei Luca Klára Braun Péterné Brenner Tamás Bustya Éva Olga Csepiga Krisztina Csizmás Artúr István Csizmazia Gábor Csörgő Zsuzsa Dalmay Klára Debrőci Daniella Dobi Tibor János Dudás Éva Edelényi Nikoletta Eleső Ariel Enyediné Szeferinusz Erzsébet Eőry István Esztergályos Mihály Miklós Fábián Krisztina Farkas Anita Mónika Farkas László Farkas Marianna Farkasinszki Lóránt Filep Julianna Fodorné Schiszler Terézia Folcz József Földi András Fuchsné Mazur Éva Margit Fügedi Orsolya Gábor Judit Gallai Veronika Garay Ildikó Gróz Katalin Gubicza Endre Gyimóthy Eszter Györke Alexandra Györke Zsófia Györög Bence Hajas Zoltán Hajdú Mónika Hajdú Zsolt Halász Dávid Hannák Judit Hansági Nóra Haszonits Diána Havasi Tamás Havril Katalin Hazadi István Hegedűs Márta Hegyi Menta Napsugár Hennel Dániel Herr Angéla Hesz Tamás Holládi-Horváth Mónika Holló Sándor 330 Hornyák Gábor Hornyik Veronika Horváth Csilla Horváth Katalin Nóra Horváth Lóránt Horváth Péter Horváth Szonja Laura Horváth Tamás Horváth Zsófia Eszter Horváthné Szabó Éva Hugyecz Gabriella Ipkovich Eszter Jágerné Szentirmay Melinda Julianna Jáki Zoltán Gábor Jámbor Zoltán Jancsó Réka Gabriella Jeney Patrik Flórián Jeruska Anikó Juhász István Juhász Róbert Kács Gabriella Kaiser Fanni Kaplony Miklós Kari Károly Katona Adrienn Katona Dániel Kerecsanin Máté Kerényi Géza Királycsik Helga Edit Kiss Annamária Kiss László Kiss Tímea Klaric Klaudia Klotz Gabriella Koch Anna Kocsis István Zsolt Kocsondi Mária Klára Kollai Bogárka Orsolya �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (3. ÉVFOLYAM) Kolnhofer Tamás Konczlik Lilla Kopácsi Zita Kopeczky Kornél Korcsog Tamás Kormos Réka Korpás Rita Kovács Beáta Borbála Kovács Bence Kovács Gábor Kovács Tímea Kovács Zsuzsanna Kovalcsik Gábor Körmöndi Kitti Králl Diána Zita Kreczinger István Szabolcs Kreitl Györgyi Krizsa Norbert Árpád Kulcsár Zoltán Kuti László Tamás Lajtai Bálint László Lakatosné Zsupin Erika Láng Tamás László Anita László Edina Latorcai Csaba Lázár Mónika Lázár Zsuzsanna Lehrer Anita Lekli Beáta Lelkes Péter Lovas Izabella Lukácsi Péter Majtényi Erzsébet Marczali Tamás Márton Attila Marton Tivadar Máté Bálint Boldizsár Matkő Balázs Mátyás Dóra Berta Mátyus Kristóf Zoltán Mayer Ottó Richárd Mengyán Edit Menyhért Gábor Mészáros Adrienn Miskolczi Róbert Mizser Ágnes Mohay Ákos Molnár Mária Molnár Péter Molnár Péter Csaba Mondok Viktória Nádor Géza Nagy Anikó . Nagy Edina Nagy Gabriella Nagy László Nagyné Fodor Zita Nátrán Roland Nduttu Andrew Németh Adrienn Németh László Odor Brigitta Ollári Zoltán Orbán Gyula Ordas Eszter Őré Orsolya Ostorházi László Ottinger Zoltán István Páj Gáborné Pap Katalin Pásztor Gábor Pelle Szilvia Pete Gábor Pintér Máté Gábor Pintér Sándor Pintér Zsófia Poldauf Gábor Pólyák Zsuzsa Pongor Dániel Gábor Posvancová Monika Pozsgai György 331 Rabé Nóra Viktória Rácz Mária Rébeli Szabó Judit Réz Beáta Rikker Nándor Rimaszombati László Rimóczi Imre Rosner Ferenc Saly Tamás Samu Nagy István Schranc Tünde Sebestyén György Simon Anna Sipos Ágnes Erzsébet Sívó Iván Somfai Gábor Balázs Somfai Kata Szabadházy András Szabó Adrienn Szabó Csilla Szabó Gabriella Szabó Ivett Szabó Márta Szádeczky-Kardoss Gábor Száldobágyi Zsigmond Szalóki Ivett Székely Gábor Székely Rita Szelényi Tamás Péter Szénási Andrea Szerdahelyiné Bíró Gyöngyvér dr. Szerélni Szabolcs Szert Boglárka Szigeti Emília Szilassyné Albert Csilla Szili Márta Szoboszlay Balázs Szombati Ivett Szomráki Pál Szőrfi Zsanett �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Szurok Zsuzsanna Szűcs Ágnes Szvorényi Róbert Tajcs Mariann Takács Péter Takács Péter Zoltán dr. Tamás Anna Telegdy Károly Toldi Enikő Tóth Marietta Tóth Nikolett Ágnes Tóth Zoltán Tounkara Fatouma Zsuzsa Tüske Rita Gabriella Uhlyarik Ildikó Ujváry Noémi Andrea Vágvölgyi Péter András Vajda Zsolt Varga Nóra Varga Zoltán Varga Zsanett Várhegyi Mariann Vaszilkó Zsuzsanna Veres Sándor Vigh Imre Gyula Villányi Gábor Wégner Krisztina Zámbori János dr. Zöllner Polett Zugh Kinga Zsigmond Róbert Zsilinszky László 4. ÉVFOLYAM, NAPPALI TAGOZAT Ambrus Mariann Asbóth Dalma Asztalos Attila Bajusz Krisztina Ilona Bakos Péter Balázs Katalin Erzsébet Balsai István Bánhegyi Éva Bárándy Zsófia Barna Júlia Zsuzsa Bartal Ágota Bartha Kinga Erzsébet Básty Cecília Baumann Lilla Bekő Szilvia Béldi Zsuzsa Benyovits Anikó Bérces Adrienn Mária Berényi Hajnalka Biró Judit Bobkó Attila Bocskai Patrícia Bócz Katalin Bodánszky Nikolett Bodonovich Klára Bogár Orsolya Bogdán Orsolya Boronkay Miklós Borsa Gergely Börzsönyi Zsuzsanna Budai Erika Bukovszky Bernadett Bunda Rita Anikó Buzsik Szilvia Csajkovits Zoltán Csepely Balázs Cserép Viktória Cseri Tímea Csernus Péter Ádám Cserny Helga Cséve Edit Szilvia Csiszár Zsuzsanna Csitos Orsolya Csókay Anna Eszter Csömör Ditta Zsófia Csoszánszki László Csótai Renáta Zsuzsanna Csörgei Zsuzsa Csuti Elemér Gábor Czibulka Edit 332 Czigány Ágnes Czudar Balázs Da-Ronco Zoltán Dedics Zsigmond Dernovics Mátyás Dósa Noémi Egresits Tímea Erdélyi Ágnes Fábián Gábor György Farkas Barbara Ildikó Fehér Tamás Filep Eszter Fórika Zsolt Földházi Márta Frenyó Edit Fülöp Emese Gausz Krisztina Klaudia Gera Annamária Gerencsér István Bálint Gergely Ferenc Árpád Gergelyi Ágota Germus Orsolya Giba József Goike Viktória Gonda Adrienn �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Gór Csaba Gyula Gordos Gergely Göczey Kinga Gönczi Anna Mária Guba Dániel Guczi Zsófia Bernadett Hajdú Tádé Miklós Hámori Szabolcs Herman Szilárd Hermann Mónika Éva Hevér Tibor Hofstadter Katalin Horváth Diána Renáta Horváth Gábor József Imre Katalin Izsák Anita Jagudits Katalin Jakab Borbála Jelenka Erika Józsa Réka Juhász Dorottya Magdolna Juhász Judit Káré A nett Eszter Keller Katalin Petra Kelly Krisztina Kerekes Anna Kéri Diána Keszericze Gábor József Király Éva Mária Kiss Ágota Kiss Kinga Kiss Nóra Kiima Olga Kocsis Hajnalka Kollár Zsuzsanna Koltai Nikolett Anasztázia Komka Éva Mária Kondákor Eszter Dóra Kondor Boglárka Koós Emese Kormos Mária Kortsmáros Zoltán István Kosztolányi Adám Kovács Attila Kovács Balázs Kovács Kristóf Artúr Kovács Orsolya Zsuzsanna Kozák Nikolett Könnyid Balázs Kun Krisztina Kuzsel Dániel Laki Gábor Lampert József Legeza Dénes Lengyel Gabriella Leposa Martina Réka Losonczi Katalin Lőrincz Andor Ludwig Tamás Mádl Edina Magi Julianna Maka Bernadett Márk Roland Márkus Szilvia Diána Mészáros Ildikó Mihalik Éva Milisits Barbara Molnár Irén Moskovszky Dolly Edit Nádasdi Anita Rozália Nagy Áron Nagy Attila Nagy Bernadett Nagy Dániel Nagy Gergely Attila Nagy Márton Nagy Rita Katalin Nagy-György Anita Nánay János András Nedeczky Sándor Péter Németh Borbála Németh Eszter 333 Németh Gabriella Nógrádi Péter László Novák Andrea Novák Beáta Nyíri Barbara Oláh Viktória Olvasó Réka Orsó Gergely Ország Ilona Osztheimer Márton Packosz Nikiforosz Pál Balázs Pál Laura Anna Pálos Gabriella Panácz István Páncsity Ágnes Panka Zoltán Pap Dóra Pap Orsolya Papp Zsófia Pásztor Bernadett Peilóber Gábor Perlaki András Pfiszter Tamás Pintér Eszter Ágnes Pócsföldi Tamás Pógár Erika Poroszlai Tünde Dorottya Prinz Gergely Piinkösty András Raszler Tibor Rózsa György Rubovszky Zsófia Ruppert Éva Ruzsics Boglárka Eszter Sándor Ildikó Sándor Lénárd Sándor Mátyás László Schlemmer Tamás Sebők Zalán Selyem-Tóth Sándor �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Sima Péter Simon Emese Júlia Simor Miklós Sindler Veronika Sipter Orsolya Ajnácska Siroki Krisztina Solymár Eszter Soós Adám Zoltán Soós Eszter Sóti Melinda Sülé Andrea Szabó Dóra Rebeka Szabó Krisztina Ágnes Szabó Nikolett Szabó Orsolya Szabolcs András Zoltán Szabolcsi Helga Annamária Szalay Beatrix Szecskó Karola Szekeres Orsolya Szelényi Szilvia Szenes Attila Csaba Szentkirályi Orsolya Szerencsés Gergely István Szili Orsolya Szinapidis Írisz Szladek Nikolett Szombati Eszter Szomódi Zoltán Szöllősi Anett Szőrös Lívia Ágnes Tahy Ábel Takács Gergely Takács Orsolya Kitti Takács Veronika Takácsi-Nagy Eszter Mária Tallián Renáta Tari Zsófia Tirjer Linda Tordas Eszter Tóth Eszter Barbara Tóth Katalin Krisztina Tóth Pálma Ibolya Tóth Zsuzsa Tölgyesi Zsombor Török Balázs István Török Zsuzsanna Trinn Adrienn Trugly Csanád Turjányi Ákos István Turpinszky Mariann Ujfalussy Márk Vadász Zsuzsanna Vágó Attila Vajda Krisztina Adél Varga Attila Varga Lilla Vavroh Géza Alajos Végh Luca Karolina Velkei Mónika Vesztergombi Barbara Anita Vígh Judit Vikman Klára Villányi Dániel Vincze Enikő Vinkler Katalin Vittay Dániel Zarnócz András Zsendely István 4. ÉVFOLYAM, LEVELEZŐ TAGOZAT Arató Petra Zita Argyelán Krisztina Árvay Eszter Bácskai Krisztina Bajnóczi Adám Balázs Karina Felicia Bálint András Balog Adám Balogh Zsófia Baltavári Richárd Barabás Gábor Baranyai Zsuzsanna Barcza Katalin Ildikó Bártfayné dr. Felsővályi Kinga dr. Bay Eszter Beliczai Tibor Bende Noémi Benke Barnabás Benke Ildikó Bereczky Gábor Berényi Aurélia Bertók Gábor Mihály Bihari Zoltán 334 Bíró Tímea Bobkó Péter Bognár Julianna Böll Gábor Brunner Zsófia Sára Cserhalmi Antal Csontó Éva Czerok Péter Czibolya Gábor Dávid Ferenc Dávid Péter Deák András �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (4. ÉVFOLYAM) Dobos Anna Dobos László Dóda Balázs Dombi Lőrinc Dombos Hajnalka Dominiák Ildikó Dózsa Etelka Draxler Zoltán Elliott Attila Antal Engelbrecht Katalin Eördögh Attila Eszes Kristóf Fábián Adrienn Fábián Erika Fábián Éva Faix Nikoletta Farkas Bernadett Farkas Diana Farkas Gábor Farkas István Farkas László Zoltán Fehérvári Andrea Eszter Fejes Ákos Fejes Éva Fekete Annamária Filep Henrietta Főczén Amália Frisch Kató Veronika Futó Adrienn Gaál András Gaál István Gábor Nikolett Garai Zsófia Garas Ildikó Gerencsér András Gerencsér Ida Gszelmann Aliz Gulácsi Bernadett Gurin Éva Győrfi József Gyulai Tamás Barnabás Hadobás Edit Hajdú Sára Hajdú Viktória Hajnal Tamás Hajós Krisztina Hanczné Szabó Edit Haracsek Zsolt Harkó Attila Zsolt Hellényi Áron Hercsuth Andrea Herédi István Hermán Róbert Horony Ákos Horváth Zoltán Horváth Zsolt Hudák Mariann Hulmann Tamás Illés Andrea Imréné Nagy Marianna Izsák Katalin Jáger Krisztina Jámbor Dávid Gyula Jelencsik György Jezerniczky Katalin Juhász Péter Kádár Péter Elek Kádas Tünde Kali Péter Sándor dr. Kántor Ákos Kardos Dóra Kasza Mónika Kaszonyi Alexandra Katona László Kecskés András Kecskés Egon Zsolt Kelemen Gyöngyi Kertész Ádám Kertész Melinda Kiss Krisztina Kohut György Kondor Adrienn 335 Kondor Attila Csaba Kosa Beáta Kovács Dóra Kovács Judit Kovács Mihály Attila Kovács Miklós Kökény Ferenc Könyves Kinga Margit Krak Anita Krammer Henriett Kristóf Bálint Krizsán Józsefné Kúrán Andrea Kurka Csilla Kutasi Csilla Kürthy Anikó Lassú Veronika László Gergely Leyrer Richárd Mátyás Lipóczi Gergely István Lőrincz Réka Lukács István Lukács Józsefné Madarazs Mária Magdolna Magyar Nóra Magyar Zsuzsanna Major Mária Majoros Gábor Marton Zsolt Máthéné Lillafüredi-Nagy Barbara Matolcsiné Szimon Ildikó Mazács Ferenc Mechler Márk Medveczky Zoltán Méri Mónika Mészáros Enikő Mészáros István Mészáros Katalin Mezei László Mihály Miczán Klára �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Mihályiné Michtiov Emese Mariann Mikesy Domonkos Mile Adrienn Katalin Mitták Tünde Molnár Dávid Morvái Zita Mucza Krisztina Nádai Tibor Nagy Katalin Nemessuri Péter Németh Ákos Neszmélyi András Néveri Gabriella Éva Noszkó'Horváth Mihály Oberfrank Olivér Odor Eszter Orszáczki Zsófia Osztrovszki Lilla Pál Zsuzsa Patakiné Gramantik Ildikó Pázmány Márta Peőcz Eliza Kata Persina Katalin Petrov Sarolta Pifko Gyula Pintér Éva Katalin Pirkner Nóra Piros Réka Pleizer Csaba Pohli Viktória Rácz András Rencsik Imola Emőke Róka Géza Rónai Zsófia Rózsa Mónika Rupp Zoltán Salánki András Salha Omár Saliba Krisztina Sára Levente dr. Sáránszky Miklós Sárkány Diána Éva Scarpula Mistrál Lorenzo Schalkház Éva Edit Schmuczer Anita Sipos Nóra Spieglné Balogh Lívia Stark Zoltán Steinmetz Ádám Stoll Béla Stolpa András Péter Surányi Kornélia Surányi Mátyás Sűrű Diána Szabó András Péter Szabó Attila Szabó Gergely Szabó János Szabó Tamás Szabóné Körmöczi Zsuzsanna Szabóné Zöldi Andrea Szakács András Szakács Rita Szalai Tamás Szalimka Nafszika Szaló Péter Szalontai Zoltán Szántai Krisztina Szántó Anita Szántó Attila Szántó Melinda Száva Tamás Szegvári Linda Szeder Zsolt 336 Szekeres Adrienn Szentirmai Gábor Szentkereszti István Szeremlei Roland Szilágyiné Pozsonyi Zsuzsanna Szolnoki Balázs Szutrély Nóra Tolnai Gábor Torda Otília Tordai István Torzsás Tímea Tóth Csilla Tóth Ernő Tóth Ferenc Tóth György Attila Tóth Péter Miklós Töröcskei Fanny Török Hajnalka Krisztina Tripsánszki Ferenc Trunkné Jánosy Zsuzsanna Ugray Attila Untsch Gergely Uzsonyik István Vajda Szabolcs Varga Zsófia Váry Zalán Véber Zoltán Véghné Decsi Orsolya Vida Dóra Viski József Völgyi Krisztina Vuity Zoltánná Warvasovszky Donát Wieland Ildikó Anna Zahuczky Andrea Zsikla György Dániel Zsíros József �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) 5. ÉVFOLYAM (ABSZOLUTÓRIUM ELŐTT) Balla Gergely Krisztián Csizmadia Gábor Farkas Balázs Roland Geréb Lilla Gogolák Hrubecz Csongor Havas Gábor Ivány Borbála Jandrasics Eszter Vilma Klementisz Réka Labancz Zsuzsanna Dóra Lakatos Mária Csilla Maier Péter Márton-Keresztes Emőke Mécs László Nagy Balázs Pecze Xénia Radnai Éva Katalin Reőthy Balázs Rózsa Dániel Sinka Péter Szabó István Szentgyörgyi Zsombor Szoboszlai Roland Vajda Edit Andrea Veres Anna Mária ABSZOLUTÓRIUMOT SZEREZTEK Ácsné Nagy Krisztina Ampli Krisztina Andrási Beáta B. Lawani Alex Babati Péter Bagdy Judit dr. Bakonyiné Sas Éva Bálint Erika Katalin Balla Melinda Anna Balla Tamás Balogh Rita Bán Ágnes Bán Attila Bánfi Mikolt Bánné Gróf Tünde Baranyi Krisztina Baráth Viktória Barla Viktor Barlai Réka Barta Szilvia Bartalis Beáta Báthori Eszter Bednárik Katalin Bedő Andrea Békefi Géza István Békés Beáta Békés Dalma Lídia Belev Márta Benedek Erzsébet Berényi Krisztina Bernáth Imre Bessenyei Krisztina Bethlen Dávid Biricz Antal Bíró István Bíró Zsolt Bitay Márton Örs Bleszity Richárd Bogdán Rajcs Ágnes Bokor Renáta Boldis Gergely Bónis Péter Borbás Gábor Borbély Csaba Borbély Sarolt Boros Zsóka Borsos Donát Botka Gábor Botos Eszter Bottyán Balázs 337 Böhm Anna Bölcskei Krisztián Börcsök József Buczkó Andrea Krisztina Budaházy Attila Budai Ágnes Burián Hunor Butyka Mária Büki Péter Costin Glad Gabriel Csánkné Zimmler Györgyi Csányi Beáta Csapó Krisztián Ferenc Csárádi László Császár Dániel Csépányi Krisztina Csicsely Tamás Csizmadia Iván Csonka Péter Csötönyi Tünde Ibolya Csuha András Czajner Tamás Czenczer Orsolya Czina Krisztina Dávid Krisztina �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Deák András Péter Demeter Gergely Demjén Péter Dénes Edit Diószegi Péter Dobolyi Tünde Dobos Szilvia Dobosné Kiss Izabella Dobozy Gedeon Ábel Dobrossy Attila Dóka Anikó Dombai Gábor Dömötör Szilvia Döndőné Hajnal Tünde Drabik Beáta Dukai Miklós Duszin Linda Elek Márton József Erdélyi Antónia Franciska Erdélyi Attila Erdős Viktor Esztergomi Éva Erna Fábián Istvánná Fábry Mátyás Faragó Dániel Gergely Faragó Réka Teodóra Farkas Attila Zoltán Farkas Diana Farkas Zoltán Favari Emonat Fazekas Dóra Katalin Fehér József Fejéregyházi Ágnes Fekete Szabolcs Fercs János Ferenczy Péter Flaskár Lejla Flóra Kamilla Fodor Miklós Zoltán Fógel Andrea Födi István Földi Bernadett Földváry Gábor Fraknói András Frankó Gergely Füstös Melinda Erzsébet Füzér Bernadett Füzér Judit Gaál Tamás Gáli Emese Galla Cecília Galyas László Garamvölgyi László Gáspár István Gáti Eörs Dénes Géczi Levente Sándor Gheysar Judit Grünvald Mária Gyarmati Zsolt Gyarmati Péter Győré Gabriella Zsuzsanna György Róbert Györgypál László József Györke Gábor Gyuris Teréz Piroska Hajós Ádám Péter Halabi Kinga Harangi Gabriella Harmath Attila Hegedűs Veronika Henkei Viktória Herbert Zsuzsanna Hermann Mónika Hermányi Virág Mária Hevesi Áron Hirt Mihály Hittner Hanna Mária Holové Zsolt Hornyánszky Ádám Hornyik Annamária Horváth Csilla Horváth Gellért 338 Horváth Henrietta Horváth Judit Horváth Melinda Horváth Sándor Hölter Ivett Hrabovszki Cecília Hruby Henriett Hudy Gabriella Huszti-Orbán Krisztina Ignácz József Illés Frigyes Illich Éva Erika Illyés Zsuzsa-Eszter János Ildikó Jaskó Zoltán Jenei Gergely Joó István Józsa Erzsébet Borbála Juhász Hajnalka Juhász Zita Kacsó Sarolta Kacsóh Gergely Kádár Tibor Kádas Veronika Kakuk Tamás Kálóczi Szilvia Kaluha Roland Kápolnai Orsolya Kárász Beatrix Kárpáti Melinda Kasza Tamás Kecskeméti Endre Kelemen Katalin Kelemen Miklós Kerényi Gyula Péter Kéri Zoltán Keszthelyi Kristóf Gábor Kilián Viktória Király Krisztián Kis Dóra Kiss Irén Angelika �AZ UNIVERSITAS TAGJAI - HALLGATÓK (ABSZOLUTÓRIUMMAL) Kiss Katalin Kiss Katalin Kiss Marianna Kissné dr. Dániel Petra dr. Kiss Réka-Emese Kiss Tamás Kiss Virág KisS'Pogány Tamás Kocsis Dániel Kocsis Nikoletta Kollár Tamás Kolláth Anna Katalin Kolozs Anikó Koncz Katalin Kónyár Marietta Koppány Gergely László Kosztyu Tamás Kovács András Kovács Kornél Kovács Luca Kovács Viktória Kölber Ágnes Kővári Eszter Kriston Ildikó Küblik Henrietta Kurunczi Adrienn Kussinszky Kornél Kürthy Gábor Lábdy Tamás Láda Mónika Lányi Zsófia Lázi Mónika Lehoczki Frigyes Lipták Gergely Lotz Ágoston Lovas Mercédesz Lukács Szilvia Lukács Tamás Maczali Csilla Madarász Kinga Éva Magyar Erzsébet Magyar Lívia Majzik Zsuzsanna Maród Csilla Marschalkó Linda Márton Zsolt Matisz Márk Matoltsy Réka Mayer Réka Megyeri Tibor Sándor Méhes Katalin Mehringer Henriette Mengyi Roland Mészáros Éva Adrienn Mészáros Kinga Mészáros Melinda Mezei Zsuzsanna Mézes József Micserics József Mihályi Réka Mihályka Márta Mikecz Tamás Ákos Mikó Attila Mikola Rita Milosákovics Anikó Mocsáry Gábor Mohácsi Mihály Molnár Ákos Molnárné Komáromi Anita Molnárné Kontra Bernadett Mousa Delel Attila Mucska Péter Nacsa Zsuzsanna Nagy Bálint Nagy Barnabás Nagy Gábor Nagy János Nagy Judit Nagy Katalin Nagy Krisztián Nagy Krisztina Nagy Krisztina 339 Nagy Péter Zalán Nagy Rita Nagy Szilvia Nagyné Branszeisz Katalin Nahm Judit Nemes Tamás Németh Judit Noszlopy Katalin Novák Nóra Nyári Piroska Nyikos Tamás Antal Onody Gyula Orbán Ferenc Orosz Ivett Oszlányi Ákos Döme Őri Richárd Palotás Zsolt Pánczél István Pap Kálmán Pápai Márton Papp Zoltán Paraszt Dorottya Parnó Román Pátrik Gábor Attila Pattantyús-Ábrahám Vince Péter Nóra Pintér Gábor Piros Ádám Piukovics Gáborné Polik Szilvia Poór Virág Povázsony Júlia Pőcze Zoltán Pudes Patrícia Rácz Katalin Polixénia Ráczné Zöldág Dóra Rádi Vilmos Gábor Radics Patrik Ragályiné Karlovitz Kinga Rák Balázs Rampasek Éva �A PÁZMÁNY JOGI KARÁNAK TÍZ ÉVE Rédei Andrea Riecke Katalin Riskóné Gyüre Ágnes Román Balázs Rózsa Barbara Rózsa Gábor Salamon Gergely László Salibáné Pap Teréz Sámi Zsombor Sándor István Zoltán Sándor Katalin Lujza Sárkány Erzsébet Sáska Zoltán Attila Sebestyén Zsuzsanna Selmeczi Réka Sifter Elemér Simon Ákos Simon Barna Gábor Simon Csaba Simon Viktória Zsófia Sipos Ferenc Sipos István Sándor Sipos Sára Mária Sisa Ferenc Sobor Dávid Somogyi Farkas József Stegmajer Péter Sülé Krisztina Sütő Gyula Szabó András Ernő Szabó Erzsébet Szabó Gábor Szabó Gabriella Szabó Krisztián Szabó Réka Szabó Viktor Szánthó Zoltán Szántó Szonja Szarvady Attila Szász Csaba-János Szász Marianna Szász Niké Szathmári Tibor Széchy Andrásné Szedoglavits Réka Mária Szeidl Agnes Szeift Ádám Székely Réka Szentmiklósi Tamás Szepezdi Zsuzsa dr. Szilágyi Nóra Szincsák Zsuzsanna Szirtey Árpád Szűcs Mátyás Taba Zsófia Takács Dániel Takács Gábor Takács Nándor Takács Szabina Tamási Róbert dr. Tarjám Zsolt Tiborcz Attila Tiborcz Péter Tímár Krisztina Timár Mátyás Sándor Todorut Annamária Tokodi Dániel Torna Gábor Topor Adrienne Torday Balázs Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Andrea Tóth Eszter Tóth Éva Tóth Ildikó Tóth Károly Tóth Mária Éva 340 Tóth Péter László Tóthné Kis Brigita Tóthné Pintér Matild Török Noémi Tujner Balázs Túrós Rita Udvardy-Nagy Kinga Újváry Zsolt Ulics Erika Ungárné Árky Nóra Uza Péter Uzonyi Zoltán Varga Miklós Dániel Varga Orsolya Varga Zalán Varga Zsolt Varga Zsuzsanna Várossy Tamás Varsányi Zoltán Csaba Vásárhelyi Emília Vasas Géza Vaskó Judit Vass Sándor Gergely Végső Marianna Vida László Vincellér Zoltán Viniczay Gábor Zsolt Vitéz Viktória Viz Tamás Vudi Csaba Wittner Márton Ziegler Ottilia Zih Szilvia Valéria Zoltán Levente Zöldág Petra Zsámboki Balázs Zsellér Máté Zsikó Roland Zsíros Ágota �EPILÓGUS „Ulpianus, a nagy jogtudós a jogot (a társadalmi törvényt) az igazságból (az erkölcsi rendből) vezette le. A jó és méltányos szabályok és döntések művé­ szetének nevezte, minket pedig nem csak művészeinek (saját indíttatásból ezt művelőknek), hanem papjainak (elkötelezett m unkásainak). Különböz­ tetnünk kell művészi módon, nem sablonosán, nem lélektelenül, helyes és helytelen, igaz és hamis között, s nem hamis látszatbölcselkedéssel, hanem igaz filozófiával kell a társadalom kérdéseihez közelítenünk. [...] A klasszikus értelemben vett, de nagyon is modern jogászi hivatásra készülnek, erre vállalkoztak most induló hallgatóink. M indnyájan hivatalo­ sak e papi tisztre, vajha sokan választottnak is bizonyulnának! A föld sójává kell lenniök, a világ világosságává, a maguk sajátos területén. A világossá­ got a tudás, a só erejét az erkölcsi alap adja nékik. M indkettőt meg kell szerezniük. [...] Erre a gyűjtő, alkotó és tanuló munkára hívom a Pázmány Péter Katoli­ kus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát, tanárokat és diákokat! Egyete­ mes, egy célra tartó közös munkára! Nem kész a házunk, de készül, mert építi az Úr. Általunk építi, teremtő társnak szánt, hív. Ha tiszta szándékkal, mások javát keresve, saját verítékünket nem kímélve építünk, meg fogja adni ígérete szerint a növekedést!” Részlet Dr. Zlinszky János, a PPKE-JÁK alapító dékánjának első ünnepi tanév­ nyitó beszédéből, 1995. szeptember 24- 341 �A KÉPEK JEGYZÉKE A b o rító k é p a budapesti H orváth Mihály téren álló Pázmány Péter szoborról készült fénykép felhasználásával készült. A szobor R a d n a i B é la alkotása (1914), a fényképfelvételt H a jd ú T á d é készítette. Az e lő z é k e n Pázmány Péter bíborosi és érseki pecsétje látható. 13. oldal: Tanévnyitó ünnepség a budapesti királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1927. szeptember 26. Balról az első gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, mellette dr. Fináczy Ernő rektor. K é s z ítő je is m e r e tle n . 26. oldal: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek. 26. oldal: A Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem főépülete Nagyszombatban. Le g eza L á s zló fe lv é te le . 31. oldal: Az egyetem alapításának 300. évfordulójára készült jubileumi díszzászló. 34. oldal: A nagyszombati egyetem alapítólevele. 34. oldal: Pázmány Péter megalapítja az egyetemet. T e m p le J á n o s f e s tm é n y e (1885). 52. oldal: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapító határozata. 84- oldal: Dr. Gál Ferenc, a Pázmány első rektora (a képen a Hittudományi Akadémia dékánjaként 1963-ban). K é s z ítő je ism e re tle n . 84- oldal: Az apácazárda bejárata a budapesti Ménesi úton, ahol az 1995/96-os tanévben a jogi kar működött. K é s z í t ő je ism e re tle n . 98. oldal: Egyetemi előadó kezdeti stádiumban (1997). K é s z ítő je ism e re tle n . 98. oldal: A kar felújított épülete 1999-ben. L e g e z a L á s z ló fe lv é te le . 120. oldal: Az első tanévnyitó a Villányi úti konferencia-központban, 1995 szeptemberé­ ben. K é szítő je i s m e r e tle n . 120. oldal: Az első diplomaosztó a Pázmány jogi karán (2000. június). K é szítő je ism e re tle n . 128. oldal: Dr. Erdő Péter bíboros-érsek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt rektora. K é szítő je ism e re tle n . 142. oldal: Dr. Bándi Gyula, dékán. P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 148. oldal: Dr. Botos Katalin, egyetemi tanár. K é s z ítő je is m e r e tle n . 158. oldal: Dr. Horváth Attila, egyetemi docens. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 342 �168. oldal: Dr. Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 174. oldal: Dr. Kilényi Géza, egyetemi tanár. P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 184- oldal: Dr. Lábady Tamás, egyetemi docens. K é szítő je is m e r e tle n . 192. oldal: Dr. Péteri Zoltán, egyetemi tanár, professor emeritus. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 206. oldal: Dr. Radnay József, prodékán, egyetemi tanár. K o lta y András felv é te le . 214- oldal: Dr. Szabó István, egyetemi docens. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 220. oldal: Dr. Varga Csaba, egyetemi tanár. K o lta y A n d r á s fe lv é te le . 234- oldal: Dr. Zlinszky János, a kar alapító dékánja. P rin z G e r g e ly fe lv é te le . 254. oldal: Hallgatók a Pro Facultate-napon (2005). P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 254. oldal: Farsangi összejövetel az elsős előadóban (1999). K é s z ítő je ism e re tle n . 260. oldal: Csoportkép a frissen megszerzett diplomával (2002). K o lta y G e rg e ly fe lv é te le . 260. oldal: Elmélyült tanulás a kari könyvtárban (2004). K é s z ítő je ism e re tle n . 264- oldal: Felvétel az 1998-as gólyabálról. K é szítő je ism e re tle n . 264. oldal: Mulatság a kar kertjében (2004). P rin z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Zlinszky János, a Pro Facultate-díj első kitüntetettje (2003). U g r ó n G á s p á r fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Bánrévy Gábor, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Kilényi Géza, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P r in z G e rg e ly fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Pálinkás György, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004) • K é szítő je ism e re tle n . 271. oldal: Dr. Péteri Zoltán, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2004). P rin z G erg ely fe lv é te le . 271. oldal: Dr. Gáspárdy László, a Pro Facultate-díj kitüntetettje (2005). H e g e d ű s S á n d o r fe lv é te le . 271. oldal: A Pro Facultate-díj 2005-ös díjazottjai: baloldalon Dr. Békés Imre, mellette Dr. Horváth Attila. P r a n c z B a lá z s fe lv é te le . 343 �A kötet megvásárolható a Szent István Társulat könyvüzleteiben, illetve megrendelhető postán a Szent István Könyvklub, Vevőszolgálati Iroda, 1364 Budapest, Pf. 277. címen, interneten a www.stephanus.hu weboldalon, vagy a szit@stephanus.hu e-mail címen keresztül. Ára: 2490 Ft f Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyom da alapításának 123. esztendejében Felelős vezető: Papp Lajos vezérigazgató Tel.: 66/386-211 http://w w w .lang.hu/gykner.nyom da E-mail: knernyomda@ gyomaikner.hu ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Évkönyvek Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ünnepi kötet : Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Description An account of the resource A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara 2005-ben ünnepli tizedik születésnapját. Bár a kar maga hivatalosan tízesztendős, egyik hallgatója az intézmény fiatal voltára irányuló kérdésre egy beszélgetésben szinte sértődötten vágta rá: ez a kar, ez az egyetem nem tíz, hanem kétezer éves. Valóban, a katolikus egyetem és jogi kara olyan társadalmi igényeknek próbál megfelelni, amelyek - folyamatosan változó formákban és olykor kevésbé, máskor erőteljesebben látható módon - a történelem során folyamatosan jelentkeznek, és amelyek kétezer esztendeje a kereszténységben öltöttek testet. A katolikus, keresztény szellemű oktatás, képzés - annak alacsonyabb szintjeitől a felsőoktatásig - létszükséglet a társadalom, különösen egy, a kommunizmus igájába kényszerített, onnan pedig csak a közelmúltban kitörő, annak átkos hatásait még sokáig hordozó társadalom számára. A nyílt diktatúrából átkerültünk a más, finomabb eszközökkel dolgozó, mégis az emberi együttélés hagyományos keretei, az emberi lélek természetes szükségletei ellen ható burkolt korlátozások korába, amely egy mindent materiális alapon, az anyagi haszon szempontjából mérő világrendet épített fel. Ebben a számunkra új és nehezen megtanulható rendben kell megtalálni helyünket, mozgásterünket. Erre lehetőség is nyílik. A számos ellenhatás dacára ez a világrend bizonyos mértékben és keretek között biztosítja az egyének, a társadalmak szabadságát. A keresztény emberek felelőssége pedig abban áll, hogy ezzel a szabadsággal megfelelően éljenek. Subject The topic of the resource Felsőoktatás -- jogi -- Magyarország Felsőoktatás -- katolikus Felsőoktatás -- egyházi -- katolikus -- Magyarország Felsőoktatás-történet -- Magyarország Creator An entity primarily responsible for making the resource Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Bándi Gyula (környezetjogász, ügyvéd, ombudsman, egyetemi tanár) (1955-) (főszerk) Horváth Attila (jogtörténész, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1959-) (szerkesztette) Koltay András (médiajogász, emberi jogász, köztisztviselő, lapszerkesztő, egyetemi tanár) (1978-) (szerkesztette) Szent István Társulat Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1995-2005 Date Created Date of creation of the resource. 2004-2005 Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource 165x240 mm ; 351kb+143544kb Type The nature or genre of the resource nyomtatott anyag ; könyv ; ISBN 963-361-727-8 Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Relation A related resource Központi irattár Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 343 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_10_eves_a_ppkejak_2005 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Tartalom Seregély István: Előszó Bevezetés A katolikus egyetem és jogi kara Megváltoztatni a világot Az Universitas tagjai (1995-2005) Epilógus Képek jegyzéke Bándi Gyula Horváth Attila Koltay András Szent István Társulat https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1d9f7edae95243453aca942a97f57bd0.jpg 2cc96df5940d9c0811fa8e4b973ad3f4 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/623c5f5ee8ba14b0400b9777c4a300a2.jpg 4443b850858c6d7c510f1c40e0495b74 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c382e06a2c5f2607689cceb6e880d537.jpg 9feae50a929e5a3ec6669e91c42bb79d Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ex libris Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ppke-ex-libris Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ex libris Dr. Adamkovics Ágost Adamkovics Ágost - író, ügyvéd; Ex libris tartalma: 1. Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913; 4.o. ; VI. Tábla; "Ádámkovich. 6. T. 2. Lipót király Ádámkovich Györgynek valamint testvérének A. Mártonnak 1661. VI. 11. c. n. l. ad. – Siebm. W. T. 1." 2. J. SIEBMACHER'S grosses und allgemeines WAPPENBUCH in einer neuen, vollständig geordneten und reich vermehrten Auflage mit heraldischen und historisch genealogischen Erläuterungen. VIERTEN BANDES FÜNFZEHNTE ABTHEILUNG. Der Adel von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone. Bearbeitet von Géza von Csergheö, Major a. D. (Heft 1 – 7 unter Mit-Redaction des Iván von Nagy.) NÜRNBERG. VERLAG VON BAUER UND RASPE. (E. Küster.) 1893. " Wappen: In B. auf gekr. gr. Boden eine r. gew. flugb.w. Taube einen gr. Oelzweig im Schnabel Haltend. – Kleinod. Geharn. geb. Arm in d. Faust einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend, – das Gelenk besteckt mit d. Taube des Schildes. – Decken. Bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I., d. d. Laxenburg, 11. Juni 1661 für Georg Adamkovich mit d. Ehefrau Barbara Skabovich und für seinen Bruder Martin Adamkovich mit d. Ehefrau Dorotea Molitorisz." Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Adamkovics Ágost ex libris Description An account of the resource Ex libris Dr. Adamkovics Ágost Adamkovics Ágost - író, ügyvéd; Ex libris tartalma: 1. Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913; 4.o. ; VI. Tábla; "Ádámkovich. 6. T. 2. Lipót király Ádámkovich Györgynek valamint testvérének A. Mártonnak 1661. VI. 11. c. n. l. ad. – Siebm. W. T. 1." 2. J. SIEBMACHER'S grosses und allgemeines WAPPENBUCH in einer neuen, vollständig geordneten und reich vermehrten Auflage mit heraldischen und historisch genealogischen Erläuterungen. VIERTEN BANDES FÜNFZEHNTE ABTHEILUNG. Der Adel von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone. Bearbeitet von Géza von Csergheö, Major a. D. (Heft 1 – 7 unter Mit-Redaction des Iván von Nagy.) NÜRNBERG. VERLAG VON BAUER UND RASPE. (E. Küster.) 1893. " Wappen: In B. auf gekr. gr. Boden eine r. gew. flugb.w. Taube einen gr. Oelzweig im Schnabel Haltend. – Kleinod. Geharn. geb. Arm in d. Faust einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend, – das Gelenk besteckt mit d. Taube des Schildes. – Decken. Bg.–rs. Adels- u. Wappenbrief v. König Leopold I., d. d. Laxenburg, 11. Juni 1661 für Georg Adamkovich mit d. Ehefrau Barbara Skabovich und für seinen Bruder Martin Adamkovich mit d. Ehefrau Dorotea Molitorisz." Subject The topic of the resource Ex libris Dr. Adamkovics Ágost 1896-1968 Creator An entity primarily responsible for making the resource Adamkovics Ágost (1896.VII.31. Nagylak - 1968.VI.12. Tótkomlós) Date Created Date of creation of the resource. XX. század Medium The material or physical carrier of the resource. papír Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource ex libirs, pecsét Type The nature or genre of the resource papír Relation A related resource 30886/1 https://catalogus.jak.ppke.hu/record/-/record/display/manifestation/PPKE_JAK105432/2c4d6e88-edbf-46d2-aea1-61d996539c47/solr/0/24/1/7/titleOrder/ASC 30886/2 https://catalogus.jak.ppke.hu/record/-/record/display/manifestation/PPKE_JAK105435/2c4d6e88-edbf-46d2-aea1-61d996539c47/solr/0/24/4/7/titleOrder/ASC Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Nagylak Tótkomlós Extent The size or duration of the resource. 63 mm x 110 mm ; 193+210 KB Language A language of the resource magyar ; latin Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE PPKE-JÁK könyvtár Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context adamkovics_agost_ex_libris Adamkovics Ágost Ex libris Nagylak Tótkomlós https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/9260ff34b40531351fb7cb2430d18f2a.png 0749b624a134d8d2f0a57dbc155ea9df https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/cb011fbe972e9e07b145e2035ce81ab1.mp4 66a76058a5aab8c270e87bab125c7f86 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (74 832kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 9:48 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Gazdasági jogi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Gazdasági jogi szakjogász képzés Description An account of the resource Szalai Ákos egyetemi docens mesél a gazdasági jogi szakjogász képzésről. Subject The topic of the resource 00:22 Miért jött létre ez a képzés? 02:36 Mennyire gyakorlatorientált? 04:10 Hogyan választották ki az oktatókat? 06:08 Kiknek ajánlható a képzés? 08:40 Röviden/3 szóban hogyan jellemezné a képzést? Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Szalai Ákos; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (74 832kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=j7JF73Zi4GI&list=PLuIBmo0YYBdb0iPilz2cHJMwFThM8o7wP&index=12 Relation A related resource T00102 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 9:48 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE; DFTI Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_gazdasagi_jogi_szakjogasz_kepzes Bakóné Petőcz Éva gazdasági jogi szakjogász Makovi Péter Szalai Ákos https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/24b519b20cf5336cd74c1cc1c9eee39f.png 2b7321e2213fc3659ac31a557a55f99d https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/11b803d4b6127e38ac4e49331ca6ec51.mp4 94a3dccff9af102cd9158c7da6ae5926 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (56 502kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 9:09 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Katolikus társadalmi tanulmányok képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Katolikus társadalmi tanulmányok képzés Description An account of the resource Gájer László tanszékvezető egyetemi tanár mesél a katolikus társadalmi tanulmányok képzésről. Subject The topic of the resource 0:28 Hogyan jött létre a képzés? Milyen témák kerülnek elő? 2:10 Hogyan képzeljük el a képzést, és mi a célja? 04:56 Hogyan választották ki az oktatókat? 5:37 Mi hívta életre a képzést? 6:03 Mi a haszna a képzésnek? 08:02 Kiknek ajánlható a képzés? Részletek: https://bit.ly/kattarstanulmanyok Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Gájer László; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (56 502kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=SosXHe7eOJ4&list=PLuIBmo0YYBdb0iPilz2cHJMwFThM8o7wP&index=9 Relation A related resource T00104 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 9:09 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE; DFTI Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_katolikus_tarsadalmi_tanulmanyok_kepzes Bakóné Petőcz Éva Gájer László katolikus társadalmi tanulmányok Makovi Péter https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/65edf185e834fd20d65cd567f0731980.png 29cb7b2679bd6359c6d26c847195cc5f https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/c3c8b8e73ecf5bd1267ca5369a97fa36.mp4 3bcebeb8c8cd24aad071e3adcc65152a Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (72 925kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 8:56 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter, PPKE Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Környezetvédelmi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Környezetvédelmi szakjogász képzés Description An account of the resource Bándi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár mesél a környezetvédelmi szakjogász képzésről. A teremtésvédelem, a jövő nemzedékének kérdése és az integratív szemlélet Subject The topic of the resource 00:23 A képzés jellemzői, aktualitása, fő témakörei 02:41 Kik oktatnak? 04:55 Kiknek ajánljuk a képzést? 07:11 A képzés rövid bemutatása Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Bánfi Gyula ; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (72 925kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=XIUsAyFEBok Relation A related resource T00105 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 8 :56 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_kornyezetvedelmi_szakjogasz_kepzes_20230523 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/e296e0ae8ce3f10bccf66fa8a575639e.png cded417125fff42bd45ad42ee5cc8a75 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/1bad9683d378f00e006d7f0a7606623e.mp4 f93f7240a749beb7ad22bf634acedc72 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (56 604kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 7:28 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Pénzügyi jogi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Pénzügyi jogi szakjogász képzés Description An account of the resource Halász Zsolt tanszékvezető, egyetemi docens mesél a pénzügyi jogi szakjogász képzésről. Subject The topic of the resource 00:25 Milyen célból jött létre a képzés? 02:19 A képzés során érintett legfőbb témakörök 03:01 Mennyire gyakorlatorientált a képzés? 03:46 Kinek ajánlható a képzés? 05:00 Miért hasznos a képzés? Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Halász Zsolt ; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (56 604kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=D3Bu6hUsWoo Relation A related resource T00106 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 7:28 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_penzugyi_jogi_szakjogasz_kepzes_20230523 Bakóné Petőcz Éva Halász Zsolt Makovi Péter Pénzügyi jogi tanszék https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/fddd673d02993d58db9a6c4fc8afc4da.png daad81e89190a5b009db3abd4a461bb6 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/91548d8af0db530572c852c401e258d8.mp4 2dbf04af928277f3e09f034320f0b334 Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (37 137kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 4:47 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Jogi szakokleveles gazdasági szakember képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Jogi szakokleveles gazdasági szakember képzés Description An account of the resource Halász Zsolt tanszékvezető, egyetemi docens mesél a jogi szakokleveles gazdasági szakember képzésről. Subject The topic of the resource 00:24 Miért jött létre a képzés? 01:08 A képzés célja 01:38 Fő jellemzők, témakörök 03:01 Oktatók 03:40 Kinek ajánljuk a képzést? Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Halász Zsolt ; PPKE Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (37 137kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=pj7CSgGhDNI Relation A related resource T00103 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 4:47 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_jogi_szakokleveles_gazdasagi_szakember_kepzes Bakóné Petőcz Éva Halász Zsolt Makovi Péter Pénzügyi jogi tanszék https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6bd5c6a95d45a3b9358546ad9c1236fd.png b391104e11aa44f5cc0e36e2b4c9f992 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4203c15f21302f64d133d48282221507.mp4 8476b3b7654e3a2e2d6d18573c66256c Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Deák Ferenc Továbbképző Intézet Moving Image A series of visual representations imparting an impression of motion when shown in succession. Examples include animations, movies, television programs, videos, zoetropes, or visual output from a simulation. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data mp4 (35 756kb) Duration Length of time involved (seconds, minutes, hours, days, class periods, etc.) 5:24 Producer Name (or names) of the person who produced the video Bakóné Petőcz Éva Director Name (or names) of the person who produced the video Makovi Péter Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource [DFTI] Fogyasztóvédelmi szakjogász képzés Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. [DFTI] Fogyasztóvédelmi szakjogász képzés Description An account of the resource Gyulai-Schmidt Andrea egyetemi docens mesél a fogyasztóvédelmi szakjogász képzésről. Subject The topic of the resource 00:27 Miért van igény erre a képzésre? 03:08 A szak megindításának célja 03:34 Kinek ajánlható a képzés? 04:13 A képzés jellemzői Creator An entity primarily responsible for making the resource Bakóné Petőcz Éva; Makovi Péter, PPKE Contributor An entity responsible for making contributions to the resource PPKE; Gyulai-Schmidt Andrea Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2023.05.23. Date Created Date of creation of the resource. 2023.05.23. Medium The material or physical carrier of the resource. video Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource mp4 (35 756kb) Source A related resource from which the described resource is derived https://www.youtube.com/watch?v=vrYVGo1Njhs&list=PLuIBmo0YYBdb0iPilz2cHJMwFThM8o7wP&index=8 Relation A related resource T00101 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Magyarország, Budapest Extent The size or duration of the resource. 5:24 Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE; DFTI Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context DFTI_fogyasztóvédelmi_szakjogasz_kepzes_20230523 Bakóné Petőcz Éva fogyasztóvédelmi szakjogász Gyulai-Schmidt Andrea Makovi Péter https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/ab3815608a61a9fdbf32896471c1b87c.jpg b956fb62dc0f7d573f02c7a9d84b4962 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/12b3ce7eec1f27f0a8f83b43d6417731.pdf 9faec955ec7377834c1183bfb546f626 PDF Text Text 1/ I E3 t - / lUW’ 2005. február I IJ Pázmány Péter Katőlíííus Egyetem^^^es^lamtudomanyi Kar Hallgatói önkormányzatának 'i lapja �FAR NGI 18.30 Kapunidtás 19.00 Vacsora Szalonzene: MADE IN 23.00 Rómeó és Júlia (Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán^, Mészáros Árpád) 00.30 Latin táncbemutató és tanítás, Salsa Diabolica (salsa, merenge, cha-cha-cha) 01.30 Legjobb jelmez választás 02.30 Farsang szépe választás Tombola Zene: DJ. Dominique, DJ. Verbanits 2006. február 18. szombat 19.00-04.00 BM DUNA PALOTA (Budapest V., Zrínyi u. 5.) g à a IR étU«»' óo o Vacsora és sétálójegyek elővételben a HŐK Irodában 2006. február 10-től, illetve a helyszínen a rendezvény alatt korlátozott számban kaphatók, és* >ak jegyárak elővételben; Hallgató: 4500, ex-pázmányos 5500, külsős 6500Ft Sétajegy; hallgató 2000, ex-pázmányos 2500. külsős 3000Ft Megjelenés alkalomhoz illő, illetve farsangi Jelmezben! Szervező; PPKE JAK Hallgatói Önkormányzat Iníormáció: HŐK Iroda, www.pazmanyonline.hu, info@pazmanyonline.hu, nyekyb@citromail.hu �Főszerkesztői köszöntő: Uj Irány Balog Zsolt "T Az a megtiszteltetés ért, hogy idén januártól én lehetek az ítélet .* főszerkesztője. Ez komoly kihívás, mert a lapnak egyszerre több । követelménynek is meg kell felelnie. Egyrészt méltónak kell lennünk arra, hogy az ország egyik legjobb jogi karának kiadványa legyünk; másrészt a hallgatók újságjaként hasznos, igényes, és nem utolsó sorban érdekes cikkeket kell közölnünk. Az ítélet az utóbbi fél évben jelentős fejlődésen ment keresztül. Változott a megjelenés, könnyedebb, ugyanakkor színvonalasabb lett a lap - ezúton is köszönet Lukács Tamásnak. Ezek olyan ered­ mények, amelyeket mindenképpen érdemes megtartani. Vannak azonban területek, ahol változásokra van szükség; és több szempontból is szélesíteni kell az ítélet kínálatát. Elsősorban három területre fogunk nagyobb figyelmet fordítani: a Kar oktatóinak és hallgatóinak tudományos, szakmai tevékenységére; a könnyedebb, kikapcsolódással kapcsolatos témákra; illetve a hallgatói élet számára fontos, közérdekű információk megjelenítésére. Az új rovatszerkezet szerint a vezércikk a Fókuszpont a »•,nagy” újságok hagyományait követve az ítélet első oldalain lesz, és a mindenkori központi témával fog kimerítően foglalkozni. Állandó rovataink lesznek az interjúk, esszék, elemzések, a kultúra, a szórakozás és a sport számára. Terveink szerint remélhetően néhány héten belül elindul az ítélet online kiadványa. Az online kiadással olyan feladatokat is el tudunk majd látni, amikre eddig nem voltunk képesek. Többek között naprakészen és teljeskörűen fogjuk prezentálni az összes, tanulmányokkal kapcsolatos információt. A nyomtatott és az online formátum összehangolásával pedig tovább növelhetjük az ítélet színvonalát. Remélem, hogy a fenti célok megvalósításával egy igényes és egyben érdekes kari újságot tudunk bemutatni! üdvözlettel: Balog Zsolt 3, �Programajánló Február 27. bétfő Február 14. kedd Valentin Napi FELEZÓŐŐ BULI!!! helyszín: A38 állóhajó Február 16. csütörtök, 19:30 Parlamentlátogatás Február 28. kedd Bíróságlátogatás Március 1. szerda, 17:00 Chopin Születésnapi Est, km: Szilasi Alex és az Akadémia Quartet helyszín: MTA Díszterem Irodalmi Szalon, Vendég: Jókai Anna írónő házigazda: Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex helyszín: Díszterem Február 16. csütörtök, 20:00 Március 8. szerda 18:30 Thanksgiving party helyszín: Spartacus Pázmány Szalon házigazda: Dr. Horváth Attila egyetemi docens és Szilasi Alex zongoraművész helyszín: Díszterem Február 18. szombat Farsangi Jogászbál helyszín: Duna Palota Február 22. szerda, 18:00 Pázmány Péter Kulturális Klub, a vendégek: Erdődy János, Ruszthi Hunor, és Újlaki Tamás házigazda: Ziegler László I/N helyszín: Tanári Klub Március 15. szerda Hajókirándulás Impresszum: PPKE-JÁK HŐK ítélet c. kiadvány Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Főszerkesztő-. Balog Zsolt Általános főszerkesztő-helyettes-. Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes-. Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szakmaifőtanácsadó'. Kovács Lóránt 4. A Szerkesztőség tagjai-. Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Fölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László Akik munkánkat segítik'. Dr. Budabázi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente �TARTALOM Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány Programok Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár Hallgatótársunk emlékére Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub Jókai Anna: Ima Magyarországért Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!? Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!? Valentin napi versek Sport: Kindl Gabriella Vad Fügefa: Imádkozni jó! Vad Fügefa: Lelkigyakorlat Irodalom: Elfeledett Művészet Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon Filmajánló: Kontroll Színházról - Színházra: Az Orfeum Riport: Kovács Lóránt 3 4 6 8 10 12 14 15 16 18 20 21 22 23 24 25 5. �Fókuszpontban Dr. Nyéky Boldizsár Á.Zs. A korábbi számainkhoz hasonlóan ebben a számban is bemutatjuk egy olyan hallga­ tótársunkat, aki a HÖKben tevékenykedik. Ez alkalommal Dr. Nyéky Boldizsár a so­ ros. Amit rólad már többen tudunk, harmadéves levelezős vagy, a HŐK rendezvényszervezője. Hökös? Az aztán soha nem akartam lenni, sem a sotén, sem a bgf-en. Itt sem. Általában beképzelt, törtető alakokok, az összes ösztöndíjjal ök utaznak, stb. Ilyen társaságba nem óhajtottam keveredni. Két éve csak hosszas unszolásra adtam be pályázatot, amellyel nagy csodálkozásomra évfolyamtársaim beszavaztak a HOK-be. Azóta benne vagyok és rendezvényeket szervezgetek. Sok időt, energiát elvesz, de élvezettel csinálom. A rendezvények kapcsán sokat látunk az egyetemen. Mégis mivel foglalkozol mikor nem az egyetemre jársz?? Melyek a kedvenc rendezvényeidé Röviden. Egy budapesti kórházban vagyok szü­ lész-nőgyógyász, ügyelet- és részlegvezető, magánrendelek két helyen, két alapítvány munkáját segítem pályázatok elnyerésével, a Meglepetés új­ ságban mint szülész-nőgyógyász szakértő válaszolok az olvasók kérdéseire, 1996 óta szü­ lésznőképzőben tanítok, és cégemen keresztül főként egészségügyi reklámmal és marketinggel foglalkozom. A Pro Facultate kari nap, amely egy igaz ,happening”, ahol tanáraink bográcsban főznek })■ a számunkra, sőt koncertet is adnak, a Takler pincészet borait kóstolgathatjuk, néhány pohár sör mellett beszélgethetünk, bulizhatunk a Gesztenyés udvarban. A Diákexpo, amelyet most első ízben tartottunk az egyetemen, a Gólyabál és a gólyatábor, de szívem csücske a Pázmány Szalon. Ennyi minden mellett hogyan jutott eszedbe, bogy elkezdd ajogot ? És hogy leltél hökös? Az a pletyka járja, 6 havifizetésedből zongorát vettél az egyetemnek. Igaz ez? A munkám legyen bármilyen változatos, azért úgy éreztem, kezdek kissé szakbarbárrá válni. Olyan tevékenységet kerestem, ami kissé meg­ mozgatja az agysejtjeimet és mindamellet még műveltebbé is tesz. így adtam ismét tanulásra a fejem. A jog valamilyen szintű ismerete, úgy gon­ dolom, az általános műveltség része kell legyen. Valójában azt hittem, már az első féléveben kibukom, de tévednem kellett, eddig minden fél­ év megvan. Bocsánat, elsőben csúsztam egyet in­ formatikából. Elfelejtettem az informatika dol­ gozatot beküldeni, így azt másodéven újra föl kellett vennem. Szerencsére akkor már, igaz az utolsó pillanatban, de beküldtem a megoldást. (köszönet Kerek Istvánnak, a szerk.) A pletyka végülis igaz. Szerettem volna belopni az egyetem falai közé a zenét. Az egyetem kultú­ rált, társaságban mozogni tudó, művelt embere­ ket kell hogy kibocsájtson. Ehhez meg kell tanul­ ni viselkedni, úgy, hogy közben még jól is érez­ zük magunkat. Ezért kértem fel Szilasi Alex zon­ goraművész barátomat és Horváth Attila tanár urat, hogy legyenek egy ilyen sorozatnak, a Páz­ mány Szalonnak a házigazdái. Szerencsére elvál­ lalták, így immár a 4. félévet kezdhetjük. A hang­ szer kimondottan koncertek adására nem igazán alkalmas, így mindenesetre köszönöm művé­ szünknek, hogy amíg nem sikerül jobbat szerezni, hajlandó folytatni a sorozatot. Azért Alex közreműködésével tovább bővítenénk a re­ 6. �pertoárt. Kis koncertsorozatot szeretnénk indíta­ ni. A „félórás koncertek”, lévén, hogy Mozart és Bartók év kezdődött, főként Mozart, Bartók, de emellett Chopin és más szerzők műveit is bemutatnák. Ezekre a koncertekre, akárcsak a Szalonba, a hallgatók és tanáraink számára a belépés díjtalan. Milyen rendezvényt terveztek ebben ajelévben? Ami újszerű, szeretnénk egyes hazánkban tartóz­ kodó külképviseletek munkatársait meghívni a Diplomácia és Jog konferenciánkra márciusban, és megrendezni áprilisban az I. Fiatal Jogászok Tudományos Találkozóját. Itt hasonlóan a Diákexpon elhangzott előadásaikhoz, visszajel­ zést szeretnénk nyerni a már végzett hallgatóink­ tól, hogy mire vitték, hogyan állják meg a helyü­ ket pázmányos diplomával a kezükben. Persze a rendezvényt egy kellemes esti party zárná. A Páz­ mány Szalon mellett elindítjuk az Irodalmi Sza­ lont is, neves kortárs írók és költők meghívásá­ val. Az első vendég március 1-én Jókai Anna lesz. Szeretnénk február 14-én Valentin Napon egy jó kis felezőbulit az A38 állóhajón és február 18-án egy igazi Farsangi Jogászbált a Duna Palotában. Természetesen az elmaradhatatlan Március 15-i Hajókirándulásra és a Pro Facultate Napra ismét számíthattok. Február 22-én pedig a Tanáraink ember közelben újul meg, ahol Erdődy János, Ruszthy Hunor, és Újlaki Tamás lesznek a vendégeink. Téged állandóan mosolyogni látunk, a legnehezebb vizsgák előtt is vidám vagy. Nem volt mégolyán, hogy rosszpasszban voltál? Amíg két kezed és lábad van és helyén van az eszed, kutyabajod nincsen. Amikor 2003-ban motorbalesetem volt és félig leszakadt lábbal ül­ tem az aszfalton, egy pillanatra átsuhant az agya­ mon, hogy egy lábbal, nyomorékként kicsit más, talán kevésbé vidám lesz az életem. Szerencsére életben is maradtam, a lábam is megmaradt. És még mindig könnyebb újratanulni járni, mint mondjuk letenni egy jogelmélet szigorlatot. Mire a legbüszkébb az életben ? Amire igazán büszke lennék, hogyha már benőtt volna a fejem lágya és boldog családi életet élhet­ nék. Azért büszke vagyok, hogy nem kevés év után is még szeretem a munkámat, sikeresnek érezhetem magam. Konkrétan talán a 2000-2001ben általam koordinált „Csöppnyi Szeretet’ szoptatást népszerűsítő társadalmi célú reklám­ kampányra vagyok a legbüszkébb. Őrzöm a Gógl Árpád és Mikola István miniszter uraktól ezért kapott köszönőlevelüket is. Mi a véleményed az egyetemről? Nagyon sok tiszta szemű és tiszta eszű hallgató jár ide. Hogyha tényleg megtanuljuk mindazt, amit nálunk tanítanak, még sokra vihetjük. Örülök, hogy eddigi segítőinken túl, főleg az első évfolyamból egyre többen dolgoznak a rendezvények szervezésén. Mit üzensz a hallgatóknak? Egy Csöppnyi Szeretetet kívánok egymáshoz és tanáraitokhoz. És az életeteken kívül a hallgatói közéletet is ti kell, hogy alakítsátok. Úgyhogy gyertek, segítsetek fellendíteni! P.S.: Köszönöm a rendezvények megvaló­ sításában való lelkes segítségeteket! Antalfi Júlia, Barát Zsófia, Gyökeres Zoltán, Kerek István, Kovács Gabi, Kovács Lóránt, Leipold Diána, Lukonics Eszter, Majoros Gábor, Németh András, Pádár Dávid, Prancz Balázs, Pölös Csaba, Varga Dani, Vass Viki, Ziegler László, és a felsorolás még korántsem teljes! 7. �Hallgatótársunk emlékére... Nádasdi Anita Rozália Zarnócz András V. évfolyamos választották. Hitt abban, hogy nem elég, ha csak hallgató 2005. december 16-án elhunyt a órákra járunk, rengeteg speckolt felvett, a koliskóciai Dundee-ban. Ösztöndíjasként bán rendszeresen több kurzusra járt a tisztségei tanult a helyi jogi karón. Szavakkal nem ellenére is, és "kontárkodott" az önkormánylehet leírni a döbbenetét, ami eluralkodott zatban is. Emberfelettinek tűnik, annyi mindent tett, és az évfolyamon. Ennyi lenne az élet? És a rengeteg Miért..? kérdés. Szóljanak ezek a hozzá kell tenni, többször akartuk, úgy Pál utcai sorok azoknak, akik ismerték, és azoknak, módjára rendesen megverni a piszok vizsga szerencséje miatt. Megszokott volt, hogy vizsga akik nem voltak ilyen szerencsések. előtti nap este még az anyag fele érintetlen volt, és Sokat beszélgettem barátaival, ismerő- tnásnap 4-es vagy 5-ös érdemjeggyel jött ünneseivel, és mindenkinek sok-sok emléke van róla, pelni. Szerintem ez nem csak szerencse. Általámindenkinek mást jelentett. Engem toleranciára, valamelyik történelmi regény olvasása miatt türelemre, a közösség fontosságra tanított. csúszott el a készüléssel, vagy valamelyik tisztsége Ki volt Ö? Az én Andrisom Kecskeméten érettsé- vitte el az idejét. Hihetetlenül sokat tudott gizett katolikusként a Refiben, mert "ott voltak beszélni, viszont nem volt excentrikus, önimádó, lányok" és szerelembe is esett, ahogy az már a jó tudott körömszakadtáig küzdeni az állás­ fiúkhoz illik. Aktív kisdiákként a Csiperót szer- pontjáért, ha tudta, hogy helyes. Nagyon tájékovezte, amire 2002-ben el is vitt. Ez egy nemzet- zott volt, és bár magát konzervatívnak vallotta, közi diákcsere program Kecskeméten, amit min- borzasztó nyitott és elfogadó volt, a konzervatiden évben megszerveznek, mindenféle progra- vizmushoz tapadó negatív attitűdöktől mentes mok során a gyerekek megismerik egymás kultú- ember. Hajnalokig tudtunk beszélni a világról, a ráját, szokásait, barátságokat kötnek. Azért is koliról, magunkról, jövőről. Istenről, a mentem, hogy megismerjem Juditot, akit évekig vallásokról. A jogi tanulmányokon belül is szám­ ,res publica” mellett a szeretett, aki, ahogy Ö mondta szívvel tanította talan dolog érdekelte, a 35„rés meg élni. Mert Andris nagyon is racionálisan pénzügyi jog, a közgazdaságtan. A szakdolgozaműködő férfi volt. Első év végén vizsgaidőszakBotos Katalin tanárnőhöz akarta írni, talán bán azt kellett eldöntenie, indul-e a helyi képvi- könyvelő Édesanyjától hozott pénzügyis-közselő választásokon, vagy egyetemista lesz a követ- gázos véna miatt. Az évfolyamdolgozatát H. kező 4 évben. Kompromisszumos megoldás mei‘goldás Szilágyi István tanár úrhoz írta a helyi született - azokat szerette a legjobban - külsős tag önkormányzati rendszerről. Hitte, hogy lett 2004-ig Kecskemét Város Önkormány- értelmiségiként köteles tenni a rosszabb zatában. Mellette aktív Fidelitas-os volt, és cser- sorsúakért, de nem volt misszionárius típus, a rá kész is. 2002-ben felvették a Szent Ignác Katoli- annyira jellemző aurora mediocritas szerint kus Szakkollégiumba. Következő évben az Ügy- «szel kellett ezért az eszméért is küzdeni. Andris intéző testület diák tagja lett, ahol a fenntartó az az ember volt, akikre nyugodtan lehetett bízni Jezsuita renddel együtt rengeteget dolgozott a bármit, aki ha bírta, megtette, amit ígért, és koliért, és a magyar szakkollégiumokat össze- titkán vállalta túl magát, így mindig állta a fogni kívánó "mozgalom" szervező tagja volt, szavát. Én az életemet is rábíztam, gondolkodás 2004-ben a kollégiumi Diák Bizottság elnökévé nélkül. Többször megtörtént, hogy olyan 8. �tánclépésekre vett rá, amikor kockáztatva is éreztem az életem, de tudtam, nem ejt el. Szabó Marcel tanár úr a gyászmise után azt mondta, hogy képviselt mindent, amiért ezt az egyetemet létrehozták. Szerintem igaza van, de nekem hihetetlen, hogy egy hónapja még olívabogyót dobáltunk egymás szájába, és most valami magasztos eszme zászlóvivője lett. Egy hónapja is az volt, szó se róla, de egy hónapja azt hittük jövőre együtt készülünk a vizsgákra, és a tavaszi skót felföldi túrát terveztük. 2005 májusában épp Piroskánál ünnepeltük a büntetőeljárás szigorlatát, mikor megmondta, hogy elmegy egy évre Dundee-ba jogot tanulni. kicsit kipihenni az elmúlt éveket, magával foglalkozni, és jól megtanulni angolul. A levelei alapján pihent is rendesen, túrázgatott, amire az érettségi óta nem jutott ideje rendesen, bulikba járt, a francia Virginievel és Juliennel lakott együtt, más népek szokásait ismerte meg és kénytelen volt egész nap angolul beszélni. Édesanyja mondta neki, hogy "ennyi pénzből kisfiam, nagyon jó helyekre lehetne elmenni", de rendre azt válaszolta, most rengeteg embert ismer meg, többet nem lesz ilyen lehetősége. Pedig egy-két kivételtől eltekintve szinte minden európai országban járt már, nagyon szeretett utazni. Most végleg elutazott, hitem szerint egy sokkal jobb helyre és társaságba, mennyeien érzi magát, és pár évtized múlva újra olívabogyót dobálunk egymás szájába beszélgetés közben. Kérlek Benneteket, akik ismerték, netán ked­ velték, szerették, igyekezzünk a jelenben élni, tanuljunk meg gondoskodni a kapcsolatainkról, ne legyünk biztosak, hogy a szeretteink. ismerőseink mindig velünk lesznek, és ki tudjuk fejezni, mi is fűz hozzájuk. Adjunk szeretet, türelmet, időt a másiknak, míg adhatunk. Fogadjuk el mások hibáit és erősségeit, éljünk együtt okosan, boldogan. Ahogy Andris is élt. Nem alkuszom Koporsóm fíigg Eger falán, Dózsa vagyok trónomon. Mohácsnál veszett minden tán de magyar vagyok, s nem alkuszom. Vesztes világháború, majd trianoni borzalom: Kárpátokból töviskoszotú; magyar vagyok, nem alkuszom. István és Werbőczy népe égre emelt szemmel kéne mindezeknek ellenére újból járani! Jó Budámat elfoglalták, Habsburg-török rémuralom, három részre szaggathattak, de magyar vagyok, nem alkuszom. Barna, vörös nemzetvesztők, vérbe tiport '56-om, kommunista pártvezetők: magyar vagyok, nem alkuszom! Istenünknek szent nevére, őseinknek emlékére gondolj mindig magyarom! Rákóczimat leverték, hiába volt forradalom: hulltak a magyar leventék, de magyar vagyok, nem alkuszom. Elcsalt, hazug rendszerváltás, millió kisemmizett magyarom, eladósodás, nemzetfogyás, magyar vagyok, nem alkuszom. S nincs eltűnés, nincsen halál, dicsőség vár majdan miránk, csak hit kell hozzá s bizalom! Nagyhatalmak '48-at legázolták boldogon. Csak a lány s az asszony sírhat, én magyar vagyok, nem alkuszom. Magyar vagyok 1000 éve és 500 év szenvedése s bármilyen jövendölése nem tudott elpusztítni! Ilyen volt mindig e nemzet: kemény, szívós, erős, edzett. Magyar vagyok, nem alkuszom! Dawe 9. �Pázmány Péter Kulturális Klub Zicglcr László Ki ne szeretné az izgalmias esti beszélge­ téseket finom bor és némi barapnivalló társa­ ságában? Ez az az igény, amit a Pázmány Pé­ ter Knlturális Klub (PPKK) hivatott kielégí­ teni. Első műsorunkban egyetemünkön oktató kitű­ nő személyiségekkel ismerkedhettek meg köze­ lebbről. Vendégeinket olyan dolgokról faggatjuk majd, mint hogy hogyan kerültek a jogi pályára, mi motiválta őket abban, hogy oktatóként egye­ temünkön maradjanak és természetesen magáné­ letükről, már amennyire ők bepillantást engednek ebbe. Műsorunkat február 22-én (szerda) tarjuk 18 órakor, helyszín az 1-es gyakorló (az elsős előadóval szemben. Műsorvezető: Ziegler László, hostessek: Gémest Csilla, Kukucska Zsófi, Fanjuk Anita. Vendégeink; Dr. Újlaki Tamás 28 éves, a Polgári Eljárásjogi Tanszéken tanársegéd. Főállásban a jeles minősítésű szakvizsga letételét követően bírósági titkár. Sokoldalúnak tekinthető a szakmában, hi­ szen az eljárásjog tudományának és gyakorlatának művelésén túl anyagi joggal is foglalkozik, polgári, illetve társasági jogot is tanít rendszeresen a Károli Gáspár Református Egyetemen, illetve alkalom­ szerűen az ELTÉ-n. Rendszeresen publikál, eddigi fő műve, hogy fia­ tal kora ellenére a megjelenés alatt lévő Polgári Törvénykönyv magyarázatában egy fejezet kivéte­ lével a kötelmi jog általános részét teljes egészében ő írta. Mindezeken túlmenően rendszeres résztvevője a kari és egyetemközi labdarúgó életnek, aktuális csapataival több bajnokságot, kupát nyert meg, illetve érmes helyezéseket ért el. 10. Dr. Erdődy János 1979-ben született és tanársegéd a Római Jogi Tanszéken. 1998-2002 között de-monstrátori tevékenységet folytatott a PPKE JAK Magyar Jogtörténeti Tanszékén és a Római Jogi Tanszéken, majd áttekintő jegyzetet készített a tantárgy anyagából. Ösztöndíjat nyert a strassbourgi Pacuké Internationale de Droit Comparé első szesszióján. 2002/2003-as tanévtől PhD hallgatóként megbízott előadói státuszt ka­ pott a Római Jogi Tanszéken és szemináriumveze­ tést vállalt. 2000-2003 között a PPKE JÁK Deák Ferenc továbbképző Intézet, banki szakjogász kép­ zését végezte el. Dr. Ruszíhi Hunor a budapesti József Attila Gim-náziumban érettségizett, jogi tanulmányait a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem Jog és Állam­ tudományi Karán végezte, itt diplomázott 2004ben. Az egyetemi évek alatt tevékeny szerepet vállalt a Kar életében; másodévesként kezdett el az akkori Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéken deBörtönlá tolatásokat monstrátorként dolgozni. ■S' O' szei-vezett; OTDK-n vett részt. Szakmai gyakorlatot végzett ügyészségen, az Előadóművészi Jogvédő Iro­ dában, ügyvédi irodában, dolgozott a BM Beván­ dorlási és Állampolgársági Hivatalban. Jelenleg a Jogtörténeti Tanszék munkáját segíti, főként a vizsgáztatási és az oktatási, valamint szeivezési feladatok területén- ösztöndíjasdoktorandusként. Szenvedélyesen szereti a zenét, 8 éves kora óta tanul hangszeren játszani, és a mai napig rendszeresen fellép könnyűzenei zenekarával. A belépés ingyenes, a műsor után pedig állófogadás­ sal várjuk minden kedves vendégünket. További műsorainkba szándékunk szerint közéleti személyiségeket, egyházi vezetőket és egy'etemi éle­ tünk meghatározó alakjait fogjuk meghívni. Február 22-én tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! �Complex Jogtár A legteljesebb magyar és európai jogi adatbázis ^«»9» jkVa’ PA*«*** COTC^^'-®* C iftV'''LÎlO** SX»*«*’ Most érdemes áttérni! AJÁNDÉK Thomson DivX asztali DVD lejátszó minden új előfizetőnek.* *Aj CornpLcx Jogtár* c^itUsr» 200^ eKtàhvr 1 a à tf«cember 20. töi&tt. ntoB^ www.jogtar.hu complex KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT, 1S18 Budapest. Pf. 101 •Telefon; (36-1) 464-5656 •Tetefex: (36-1) 464-S6S7 www.comptex.hu, www.jogtarJiu • E-malkugyfelszotgstat^jk-kérsiOv.hu több mint kiadó Szakmai partner �Vers Ima Magyarországért Jókai Anna Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts, mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen mind aki lázad, báránybőrjelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten 12. más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Oregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor k műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten­ hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fiit itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga. (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) �Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácitudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (... csak csendesen, akinek füle van, hallja, a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A Születés előtt túl hosszú volt az Advent - hiszen az életünk hovatovább ráment mielőtt nem késő. Te mondd ki az Ament.) 13. �Gasztrokultúra Coffeeshop Budapesten!? Kovács Lóránt Vajon Magyarországon is lehet már nyilvánosan, esetünkben illegálisan. .hallucinogén anyagokat” kapni, vagy csak elhallgatták előlünk a Btk. módosítá­ sát? Kíváncsiságunk nem hagyott nyugod­ ni bennünket, így utánajártunk, mit is rejt e név magában... Aki a Kálvin téren száll le a metróról, bizonyára szembetalálkozott már az új hely plakátjával, amin kávék és bagel-ek vannak, így sejteni lehetett, hogy nem egy amszterdami bolt kihelyezett üzletéről van szó. Igaz, a belvárosban már sok kávézó van, de a Starbucks magyar változata még hiányzott. (Bár a Nyugati mellett már nyílt egy hasonló California Coffee Company de erről majd a későbbiekben...) Várakozásunk valamennyire beigazolódott: új irányvonalat képviselő kávézó nyílt a Múzeum körúton. Aki rohan és nincs ideje (vagy kedve) beülni egy feketére, de a fáradtság mégis arra ösz­ tönzi, hogy kávéval dobja fel a napját, ugyanúgy megtalálja számára megfelelő italt és helyet, mint aki egy meghitt beszélgetésre vágyik. Az italokra semmi kifogásunk nem volt. Olyanok voltak, amilyenre vágytunk (könnyen lehet, hogy csak pont eltalálták ízlésünket). Az ételek jól illeszkednek a coffee-to-go stílushoz (bagelek és társai), de szerencsére nem az eddig megszokott gyorséttermi hagyományokat követik. (Egyetlen apróság, hogy a süteményeket eredeti néven írják ki, és ehhez magyar változatot társítanak, ami kicsit megtévesztő lehet). Összességében olyan hely, ami jól illeszkedik az egyetemi élethez; könnyed beszélgetésre alkalmas hely, az árai nem vészesek karunktól pedig szinte karnyújtásnyira van;) I4, Italok: Ételek: Kiszolgálás: ■w Árak: Összességében: i �Hightech Nokia N-70 - Van új a nap alatt?! Nagy Tamás Megláttuk, megszerettük, kipróbáltuk (majd még jobban megszerettük :) és most fájó szível veszünk búcsút tőle! Egy beszélgetés során kezünkbe került ez a készülék. Tetszetős külseje miatt egyből fel­ keltette az érdeklődésünket. Valamelyik korábbi típusaN70 ra mintha emlékeztetett volna, de később rájöt­ tünk, hogy legfeljebb csak / külsőleg. Nagy kijelző, 1 plusz egy kamera hozzá... I’ vajon milyen képet csinál? Nem csalódtunk: ahhoz i képest, hogy telefonba épített kameráról van szó, min- 1 den várakozást felülmúlt! ( Egy 2 megapixeles kamera l van beépítve a hátoldalába, jí A 20szoros (digitális) nagyi- i) tási lehetőség és a vaku csak i) i1 hab a tortán! Akinek nem len­ ne elég egy kamera, az nyu­ godtan használhatja az előla­ pon található társát, igaz azt inkább videotelefonáláskor célszerű használni. 4 qhi Á telefon készítői mindent & 7pqrs megpróbáltak megtenni annak * + érdekében, hogy minél jobban szórakoztassuk magunkat használat közben: rádió, MP3 lejátszó, 3D játék (tudom, térbeli dolog max. építőkocka lehetne, de komolyan így nevezik...). Persze azokra is gondoltak, akik a telefonnal nem csak szórakozni akarnak, hanem esetleg a telefonáláson kívül- másra is szeretnék használni. Naptárában megadhatjuk napi teendőinket, jegyzeteket készíthetünk, nehogy valamit elfelejtsünk (születésnapok * esetében kifejezetten hasz nos!), olvashatjuk leveleinket vagy K XHTML böngésző segítségével 'd felléphetünk az internetre. Gondoltuk, a Nokia weboldalán II I, megnézzük, mit hagytunk ki a || '.1 tesz-telés folyamán. „Létrehozha3J tunk zenével kísért diavetítést. '■ t Tényleg? Lássuk! Őszintén szólva '1 ez a kezdőknek nem lesz könnyű L11 falat, de meg lehet vele birkózni, k i I Összességében nagyon pozitív ,1 benyomást keltett, főleg a fényképek miatt. Persze nem elvetendő a videotelefonálás része sem, de mivel az nem annyira elterjedt még (habár a lehetőség már megvan rá a szerk.) egy esetleges telefonvá­ def 3 1 I 2 abc sárláskor nem fog döntő mno 6 I módon befolyásolni. 5 jkl NOKIA Nseries Köszönet az I-Phone-nak a tesztelési lehetőségért I C Btuv 0 4 « További információk: www.i-phone.hu 15. �Valentin-napi versek Az irracionalitás szereleme Az irracionalitás vagyok, Kereshetsz számokkal. Mérhetsz műszerekkel. Megérinthetsz kezeddel; Nem találsz! Mert afölött vagyok. Az élet, Egy többlet. Ahová nem hallasz, Ahová nem látsz. Érintheted lelkem, Asztrálfényt ver vissza testem. Csillagokat láthatsz nappal, Szétszóródva zizegve. Összeölelkezve! Rendszerem túl van a rendszeren, Szerelmem nagyobb a szerelmen, S ha beszélsz velem, Magamévá teszem szavad, S lelked belémolvad. Kiélhetetlen szerelem! Egy perc és elhiszed. Én idő felett lebegek! Magas sóhajodtól - a végek rengenekS nevetéssé válik az érzésen. Afölött is Úr vagyok: változtatok, Siklyos kéj, sikamlik a szél Én viszem a hangot. Te a dallamot, Ha csókolsz számba. Én oda is beleharapok. Füled meghallja a mennyet. Mennyei szavaim hatolnak, S érezheted azt. Minden helyett; Most látod; - Én így szeretek!!! Thaly Krisztián Florentin Valentin sanzon Vakon jár az idő, Almokban kószán ténfereg. Ropogtatja csontját az állandóság. Nem futhatok el? Állok inkább...Önmagámban hova mehetek? Talán elengedsz, vagy megtartasz örökre. Derűbe merengve halkan dúdolunk, Ingaként lógunk nehezékkel lábainkon. Álldalak úgy, mint csak én tehetem Arcod lesz utolsó képem, mit elémrajzol képzeletem Kiáltok amikor csak akarok...Örökké Tiéd maradok! Ravasz kíntól gyötörve vagyunk, Engem Te kísértesz, téged senki. Sárának András 16. �Valentin napi versek Szerettél már úgy...? Szerettél már úgy. Hogy ujjaddal összcráncoh homlokod húztad szét, kívántad, bárcsak a fejedből az ő képe illanna így szél? Mert pihennék viccelnél, s nevetnél, élnék újra már Hisz a beléd ivódott kép, s érzelem széjjeltép már. Mert mar, szívbe, húsba, lélekbe hatol Az emlékkép mindenhova behatolhat! A szerelem, mit egykor, s ma érzel. Nagy lánggal, óriási kemencében ég el De az emberi szív csúf, csalfa. Mert a szerelem lelked kemencéjében: kifogyhatatlan. Te meg csak szenvedsz. Attól, mi egykoron örömet szerzett S közben gyűlölet után epekedsz Mert akkor tán könnyebb lenne őt feledni, A képét elmédből, lelkedből, szívedből kiűzni. Szemed megérzi, szíved megérti: Törékeny lelked csalódás éri! - nem először, s nem utoljára Elméd, kevés sikerrel, kéri: Feledd! Volt idő, élet előtte is! Lesz idő, élet utána is! És mégis, reményed a ködös reménytelenséget kémleli A remény kerekét lehet-e megállítani??? Hogy téged tovább vigyen a csalfa úton, nehéz megakadályozni. Jön hát a kérdés: mit illene megválaszolni Mi legyen hát e veszendő, halandó. Az értelmetlenségben értelmet kereső, Az érzéketlenségben érzékiességet kutató Kies lelki pusztákon tengődő Vergődő, ide-oda csapódó, A remény csalfa mezején ballagó, Múltbeli hibákat kereső, önmarcangoló Emberrel???; kinek lelke lángoló. Elméje folyton folyvást fogadkozó: 'Szerelmes, én biz' többé nem leszek!' Egyszerre vágysz: gyűlölni s szeretni E kettőt kegyetlen mód, egy kemencében sütik ki! Vágysz a mindennapi kínoktól megszabadulni Emlékek kínjától, kínos emlékektől Melyek evésben, ivásban, alvásban gátolnak. Lélegezni nem hagynak, fojtanak. S közben észre sem veszi, A nagy varázsló: az idő, őt megvicceli Hisz egy nap arra ébred: Már nem az ő képe az, mi éltet, ... mi levegővételre késztet... Szerettél-e már úgy. Hogy a fájdalom felőröl? S elméd, a gondolatba már-már beleőrül. Hogy ő tied, nem lehet. Ha őt magadénak hitted is, egy kis időre A valóság belekukkant látcsöved végébe. Budapest, 2005. november 20. Komáromi Noémi Lassú dal Egy lassú dal, egy lassú érzés; Lassú szerelem, lassú végzés. Az ütem fékez, egy hang énekel; Lassan! Csak lassan érlek el... Lassú most a gitár húrja; lassú a dobogás, lassan búgja; a lassú érzés lassú dalát; lassú dalhoz az élet szavát; Lassan! Csak lassan Születik komoly kérdés; S a lassú dalban együtt jár a válasz és az érzés. /2004.10.11./ Pozsgay-Szabó Péter 17, �Sport ICindl Gabriella Hutflesz Krisztina Kindl Gabriella a Dunaferr kézilabda­ csapatának játékosa. Mohácson kezdte a pályáját, majd Pécsre, Győrbe igazolt, innen került Dunaújvárosba. Jelenleg a többszörös magyar bajnok Dunaferr alap­ játékosa. Gabca, mert aki ismeri így hívja a Dunaferr 186 cm magas balátlövőjét, 1979. szeptember 15-én született Mohácson. A kézilabdával is itt ismer­ kedett meg 10 éves korában, de ekkor még sok más sportág mellett (röplabda, kosárlabda, atlétika) hobbyként űzte Oszlár Ferenc kezei alatt NB/II-es szinten. Mohácsról a gimnázium második osztályában Pécsre igazolt, ahol a pécsi serdülő csapat mellett kettős játékengedéllyel még a mohácsi együttesben is játszott. Egy serdülő torna alkalmával pedig a Győri ETO is felfigyelt rá, és bár nagyon szeretett korábbi csa­ pataiban játszani, útját Róth Kálmán megkere­ sésére Győr felé vette. Innentől már minden erejével a kézilabdára koncentrált. Bár fiatal volt még, mikor a Rába-parti együtteshez került, szülei maximálisan mellette álltak, és hagyták, hogy lányuk maga döntsön jövőjéről. Gabca hamar hozzászokott az önálló élethez, ehhez persze a Győrben kialakult közösség is nagyban hozzájárult. Ő pedig élt az élet adta lehetőséggel és fél évvel érkezése után az ifi mellett már a felnőtt edzéseket is látogatta és szépen lassan az pedig egy sportoló mindig azért dolgozik, hogy győzzön, de nekik akkor minden erőfeszítés ellenére sem sikerült. Jól érezte magát Győrben, 2003-ban mégis elhatározta, hogy váltani fog, méghozzá Magyarország kézilabda-történetének egyik legsikeresebb klubjához, a Dunaferrhez igazolt. Dunaújváros méreteinél fogva sem olyan nyüzsgő, mint Győr, de az emberek kézilabda szeretetét Gabca ^ttes alapembere lett. pécsi SCrdülŐ CSaORt mellett iránti is kiemeli. Minden­ A felnőttben eleinte imi hol megismerik őt csak néhány tárnakcttOS jatckcngcdcllycl j5 és csapattársait és dásnyi lehetőséget még a mohácsi együttesben is játszott nem telik e! nap. kapott, később viszont már mind támadásban, mind védekezés­ hogy ne hallana pár kedves szót az emberektől. ben csapata erőssége lett. Állítása szerint nehéz Persze a legfontosabb, hogy a sok második hely volt feldolgozni, hogy szinte már elkönyvelten után, végre aranyérem került a nyakába, mind a ezüst lányok voltak, hiszen sem itthon, sem bajnokságban, mind a Magyar Kupában (2x nemzetközi szinten nem tudtak a csúcsra érni. magyar bajnok ,és MK győztes a piros-fehér 18. �együttessel). A legutóbbi szezon sajnos nem úgy alakult, ahogy azt várni lehetett, hiszen Kulcsár Anita tragédiája és a sorozatos sérülések igencsak visszavetették a csapatot, de a lányok hihetetlen összetartásról tettek tanúbizonyságot és minden ellenére végig nyitott volt a bajnokság és a Magyar Kupa sorsa is! A 2005-2006-os szezonnak pedig egy jelentősen kicserélődött újvárosi csapat vágott neki a küzdelmeknek, ahol a mindig mosolygós 13-as közreműködésével nem lehet más a cél, mint a bajnoki cím visszahódítása. Végezetül pedig mást nem tudok elmondani, mint, hogy Gabca méltán lehet példaképe bármelyik gyereknek, nemcsak sportolóként, de emberként is. Remélem, hogy ez a pár gondolat, amit most megfogalmaztam róla segített, hogy az olvasó kicsit jobban megismerhesse. Aki pedig személyesen is szeretné megtapasztalni kedvességét, az látogasson el egy Dunaferr vagy válogatott meccsre. Biztos vagyok abban,hogy nem fog csalódni! 7 i' • �Vad Fügefa Imádkozni jó! Sáhó Eszter „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6) Azt mondjajézus: éhezni és szomjazni kell az igazságot. Már megint egy olyan feladat, ami annyira megfoghatatlan. Persze, hogy mindenki keresi az igazságot! Miért kell ezt külön kiemelni? Jézus úgy érezte, hogy fel kell rá hívnia az emberek figyelmét. Legtöbbször a közhely­ mondatok között sínylődik igazságkeresésünk is. El kellene ebből a helyzetéből mozdítani, mert a nyolc boldogság egyikét sem a Biblia papírlapjára szánta Jézus, hanem az életre! De hogyan lehetne ezt konkréttá tenni? Mikor számítunk igazságkeresőnek? Imádkoznunk kell. Ez az az idő és tér, mikor meg tudjuk beszélni a Jóistennel, hogy jó úton haladunk-e vagy sem. Sokszor szeretnénk Őt faggatni, mikor valami rossz ér bennünket, hogy miért így tötént, miért pont velem, miért pont most stb. De általában esélyt sem hagyunk Neki arra, hogy válaszolni tudjon, mert nem ülünk le imádkozni; egyedül és csendben. A két mód aláhúzandó, mert csak egyedül és csak csendben lehetünk képesek az elmélyedésre. Ha őszinte válaszokat, útbaigazítást várunk Istentől, nekünk is őszintének kell lennünk. Ott állsz az Úr előtt, tudod, hogy mindent tud rólad. tudod, hogy itt nem 53-ikertelhetsz”, hogy egyenesnek kell lenned; EZ MAGA AZ IMA! Tudatosítanunk kell, hogy kivel állunk szemben. Ő teremtett minket; ilyeneknek, amilyenek vagyunk. Ezért a félelemnek nincs és nem is lehet helye az imában. Azok vagyunk, aminek Isten előtt érezzük magunkat. Ha félelemmel vagyunk teli, ezt az érzésünket is nyugodtan tegyük az oltárra. Isten majd kezd vele valamit. Meglepő dolgokat tud művelni, bízz Benne! 20. Az ima bármilyen formát ölthet. Ne gondoljuk, hogy csak akkor imádkozunk, mikor templomban vagyunk, vagy a Miatyánkot mondjuk. Persze ezek is segítenek, és ne feledjük, a Miatyánkot maga Jézus adta a kezünkbe. Milyen jó érzés, ha belegondolunk, hogy ugyanazon persze a fordítás miatt eltérőszavakkal fordulhatunk Atyánkhoz, amelyekkel annak idején a Fiú tette. Az egyéni imát kiegészíti a közösségi ima. Felemelően nagy élmény olyanokkal imádkozni. akiket szeretünk. Mi a Vad Fügefán egy alkalommal sem hagynánk ki, hogy együtt álljunk az Úr elé. Mindenki persze csak ha akarjaa benne levő gondolatokat csak úgy, ahogy jönnek, kimondja. Bármit, bármilyen hosszan, őszintén. Mikor befejezi. Ament mond, és akik körülötte állunk, mindannyian újra Ament mondunk. így mindenki imádkozik a többiek kéréséért, és együtt mondunk köszönetét is. Általában körben állunk, középen egy kis gyertya jelenti a fényt, és a Szentírás kézről-kézre adásával mondjuk el azt, ami egyébkén magánügy, amit nem mondanánk el senkinek, de itt el lehet! Mi így próbáljuk meg teljesíteni Jézus kérését. �Vad Fügefa Lelkigyakorlat Fülöp Emese Nem a sok tudással lakikjól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli." Lqyolai Szt. Ignác 33 1 Lelkigyakorlatról mesélni sosem könynyű... Látszólag, külső­ leg egy lelkigyakorla­ ton tulajdonképpen semmi különös nem történik. A valódi tör­ ténések, változások a résztvevők lelkében ( mennek végbe. Idén ősszel három napot töltöttünk Tahiban, a r Szív Lelkiség! Köz­ pontban, a Jézus Szíve Népleányai Társaság lelkigyakorlatos há­ zában. Két nagyon erős , j élmény ért ezen a hét­ végén. Az egyik a csendhez. az egyedülléthez köthető, a másik pedig a közösséghez, az együttléthez. A Szent Ignác féle lelkigyakorlatok lényege a CSEND. A csend, ami körülvesz, kizárja a külvilágot és befelé fordulásra int. Befelé és Isten felé fordulásra. Hogy válaszolni tudjak a kérdésre: Ki nekem az Isten? Milyen az én Istenem? A csendben egészen egyszerű és egészen megdöbbentő válaszok tudnak születni. Hogy Isten a Teremtőm, aki szeretetből és szeretetni alkotott. Isten a Megváltóm, aki az életét adta értem, és ezzel az életem mérhetetlenül értékessé tette. Meg hogy Isten a barátom, aki feltétel nélkül bízik bennem és csupán ennyit vár cserébe tőlem is. S»1 M Nagyon fontos volt számomra, hogy ezt a csendet nem egyedül éltem meg. Ott volt velem a közösség. Néhányukat régóta és jól ismerem; van, akivel még csak egyszer-kétszer beszélgettem. Mindenki más vágyakkal, elvárásokkal, más lelkiállapotban jött. Mégis egység volt köztünk. A közös imák, megosztások, a nagy séták és beszélgetések mind ezt az egységet erősítették. Ezt a csendet és ezt az egységet próbáljuk áthozni a fogunkban tartva a mindennapokba. ebből próbálunk megmutatni valamit a szerda esti találkozásainkon, hogy mind többen 21. �Irodalom Elfeledett Művészet Teleki Levente Vajon hány olyan rendkívüli emher élt már az évszázadok hosszú során világunk­ ban, aki soha nem vagy csak jóval halála után kapta meg a neki tehetsége és életműve miatt egyébként járó elismerést? Pedig is­ merjük el, ez az, amire valamilyen formá­ ban mindannyian vágyunk: megbecsülés és elismerés. A következőkben egy ilyen méltatlanul elfeledett, azonban kiemelke­ dően tehetséges személyiséget szeretnék röviden az olvasó figyelmébe ajánlani. Komjáthy Jenő a szomorú életutakban gaz­ dag magyar irodalom egyik legtragikusabb sorsú költője. A 19-20. század fordulójának meg nem értett költőnemzedéke talán legtehetségesebb tag­ ja volt. Mindössze harminchét évet élt, egyetlen verseskötete a halálakor jelent meg. Életének leg­ nagyobb részét vidéken, többnyire kicsiny falvak­ ban töltötte, ahol csupán ellenségességgel és kor­ látoltsággal találkozhatott. A szellemi élet min­ denkori fellegvárába, Budapestre csak néhány­ szor jutott el. Ennek ellenére volt képes maradan­ dót alkotni. Költészete egészen egyedi, nem könnyű hozzá hasonlót találni a magyar iroda­ lomban. A sajátosan filozófiai hangvétel, a min­ dent meghatározó élet- és hazaszeretet mindvégig jellemezte verseit. Halála után egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a későbbi Nyugat költőóriásai, így például Babits Mihály, Kosztolányi Dezső felismerjék a művészetében rejlő hatalmas értéket. Azonban a mai napig nem a neki kijáró helyen szerepel a köztudatban és tankönyveink­ ben. Komjáthy Jenő: Margit húgom emlékkönyvéhe Légy tiszta, mint a hó és forró mint a tűz. Mint Vénusz lángoló és mint Diána szűz; Erős, miként a szírt, mint a galamb, szelíd; Tudj és szeress és csak a szeretetbe higgy; Csapongj s figyelj, légy óvatos, mégis merész. Hitednek szárnyait kormányzza kétkedés, S fakadjon eszményhitből minden kételyed. Csalódás edzze, erősítse hitedet; Vidám, mint a pacsirta, szorgos, mint a méh. Szárnyad pillangóé, de szemed a sasé. Napod unalmait izzítsa képzelet; A földön járj, s az égbe ringasd fejedet; Gyanakvó légy a rossz, bizalmas jó iránt. Szív tengerén hajózz, de szabjon ész irányt; Hajtóerőd az érzelem s kormányosod A messzelátó, mindig éber öntudat; Csak boldogítni és ne boldogulni vágyj. És boldogságod lészen épp e tiszta vágy; Áldozd fel önmagad, önzetlen-nemesen, S kikért föláldozád, úr léssz a szíveken. Úrnője léssz, kinek tekintetét leséd. 22. Lényed kiterjed, fényét messze hintve szét. Egyéniséged megtagadva nemesül. Körötted minden fölragyog s meglelkesül: A szeretet hatalma áldott és szelíd. Eltörli a világnak minden bűneit; Szeresd a hont! - De hisz ezt mondanom se kell! Fokozd hát e szerelmet még magasbra fel! Szeresd atyánkat és minket, testvéridet. Szivünkbe önts reményt, gyulassz magas hitet: Szeresd az embert! És csupán embert keress! Az örök emberi lehet csupán nemes; Szeresd a költőt! Ne tégy, mint a többiek. Ne legyen a szived olyan sivár, rideg; Szavában új, dicsőbb világot kelni láss: A költészet vallás s a költő Messiás! S ha mindezt megtevéd, ne félj te semmitől, Ragyogva élsz tovább, bár minden összedől, A nő tebenned Ideállá magasul. Halandó volt előbb, most halhatatlanul! �Pázmányonline Túl a Tízmilliomodikon! Loci Tavaly még csak egy gondolat volt, idén már valóság! És ez még nem avége! Terve­ ink szerint a tavaszi félévtől a www.pazmanyonline.hu végre elérheti rendelteté­ sét... Másfél évvel ezelőtt azt vettem észre, hogy karunkon igen rossz (főleg a levelezés) hallgatók tájékoztatása, szinte semmilyen információ nem jut el hozzánk időben. Ezt két dologgal lehet ha­ tékonyan orvosolni: (elektronikus) hírlevél kül­ désével és honlap létrehozásával. Neki is álltunk többen elkészíteni ezeket, kisebb-nagyobb siker­ rel. Ez úton szeretnék köszönetét mondani dr. Nyéky Boldizsárnak, Kerek Istvánnak, Teleki Lacinak és Prancz Balázsnak a segítségért! Remé­ lem az elmúlt évben némi javulást éreztetek ezen a területen:) A hírleveleknél technikai akadályba ütköz­ tünk, ezért egy ideig akadozott a működése, de mára sikerült áthidalni a felmerült problémát, így most már minden gond nélkül tudok levelet küldeni közel 2000 hallgatónak! Ha kaptok ilyen e-mailt, ne nyomjátok meg egyből a delete gom­ bot, hanem olvassatok bele, hátha számotokra is értékes információt tartalmaz a levél! (Ha még nem kapjátok, de szeretnétek, akkor küldjétek egy levelet az info@pazmanyonline.hu címre feliratkozás tárggyal. Ha nem szeretnétek kapni, akkor hasonló módon cselekedjetek, csak a tárgy­ hoz leiratkozást írjatok.) A Webes felületet két nagyobb részre bontot­ tuk: egyik a karunk számára, (www.pazmanyonline.hu); a másik pedig az egész egyetem számára készült: www.pazmanydiak.hu. Az utóbbi olda­ lon olyan információkat jelentetünk meg, ami mindegyik kar hallgatójának hasznos lehet: pá­ lyázatok, ösztöndíjak, albérlet meghirdetése. Ez a része kicsit kiesett a látogatási körön, így változ­ tatni kellett. Most a két oldalt egyesítettük és egy kicsit átformáltuk. Büszkék vagyunk arra, hogy egy év alatt több mint 65 000 látogató érkezett az oldalunkra és ők összesen több mint 11 000 000szor (azaz tizenegymilliószor!) nézték meg! Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a mostani weblap mennyiben lett más, mint a korábbi változatoktól? Röviden: mostantól mindent egy helyen találhat­ tok meg! Kicsit bővebben; felkerültek az albérlet hirdeté­ sek, pályázati és ösztöndíj lehetőségek és ha minden jól megy, akkor hamarosan munkalehe­ tőségekről is tájékozódhattok. Nagy lépésnek számít, hogy létrehoztuk az ítélet on-line kiadását. A korábbi számok anyagát tartalmazó archívum mellett terveink szerint naprakész be­ számolókkal állunk majd mindnyájatok rendel­ kezésére. így már nem csak havonta egyszer a nyomtatott újságból értesülhettek az egyetemmel kapcsolatos eseményekről, hanem „percrőlpercre” a neten is. Amire pedig Téged is kérünk; ha bármilyen ötleted, javaslatod, véleményed van, nyugodtan küldd el az info@pazmanyonline.hu címre, hogy megfelelő irányba tudjuk továbbfejleszteni a weboldalt! Jó klikkelést! 23. �Filmajánló Kontroll - avagy, fény a (metró) alagút végén Ablonczy Zsuzsanna Tegnap, ahogy a metróra vártam, kirázott a hideg. Naná, hogy megborzongtam a tudatra, hogy valami elvetemült esetleg a sínek közé vethet! Naná, hogy a Kontroll miatt! A történetet nem hiszem, hogy sokaknak be kel­ lene mutatnom, de hogy mégis megtegyük amit meg kell az ilyen filmajánló-szerűkben: a hűdenagyongazdagdemégiséletunt srác bkv-ellenőrként tengeti mindennapjait s kollégái társaságá­ ban kalandosabbnál- kalandosabb ellenőrzések­ ben vesz részt, megédesítve ezzel mindannyiunk napjait. Persze, hogy mégse legyen ilyen egyszerű az élet egy rejtélyes sorozatgyilkos és egy medve­ ruhás lány is feltűnik a sínen...ööööö akarom mondani a színen... De, hogy nehogy valakinek az jöjjön le ebből, hogy a Kontroll propagandafilm a bkv-ellenőr szakma népszerűsítésére, megsúgom: nem az. Az első 20-30 percből rögtön kiderül, hogy az elle­ nőr élete nem fenékig tejfel. Ha pedig valakiben olyan érzetek támadnának e sorok olvasása köz­ ben, hogy Antal Nimród filmje egy újabb „hű de nagyon magyar, de tulajdonképpen nem szól semmiről” film, annak is megsúgom: nagyon nem az. Mármint magyar hát, hogyne volna az, ami viszont a sztorit illeti, na az van neki. Persze nem feltétlenül derül ki az első percben. Ezért ne álljunk fel egyből rosszallóan bosszankodva és azon gondolkodva, hogy ugyan hány üveg sört vehettünk volna a jegy árából. Végig kell élni a kalandot Bulcsúval (Csányi Sándor), hogy megértsük mit is akar (amit persze ő sem tud meg a film végéig). Nem bonyolult a mondanivaló -a mindenkire felszabadítóan ható önálló felis­ merés öröme és a poéngyilkos megtisztelő cím el­ kerülése végett most mellőzném a csattanó-mon­ danivaló kifejtését, de enélkül is bizton állítha­ tom: mindenki így vagy úgy, de fel fogja ismerni: ez a film valószínű, szól is valamiről. Ha mást nem is, de legalább metróhasználati oktatófilm­ ként fogjuk fel. De az is lehet azon sok és sok met­ rófelhasználó egyike közé tartozunk, aki e film 24. hatására pici, ám sötétedéssel egyre erősödő szo­ rongással a lelkében álldogál, az egyszeri metró aluljárójában: „Mi van, ha én is?...Ha engem is?:., oda a mélybe?...Még mielőtt? .... mielőtt.... mie­ lőtt.... na! mi is?„ ...Hát igen. Mi is az a még mie­ lőtt? MI előtt? Van- e ennek értelme? Félni a sö­ téttől? Csak mert sötét? És amiben élünk? Nem sötétebb az is mint valami más, nem annyira sötét? Ha valaki most a sötét - nem sötét kanti hatást tükröző megközelítése miatt tántorodna el a film kikölcsönzésétől, pusztán ezért ne tegye. Nem ilyen bonyolult a képlet. Sötét- nem sötét, fekete-fehér, mindenki azt gondol bele ebbe a filmbe amit akar. A Kontroll pusztán egy új utat villant fel: lehet még jó filmet csinálni hétközna­ pi történetből na meg persze a hozzáadott - a köz igényeit kielégítendő- néhány akciófilmes, üldözős, rohangálós jelenettel. És mi lehetne a végső konklúzió? A Kontrollt lehet szeretni, lehet nem szeretni, de azért nem árt ismerni, hisz ki ne érezte volna legalább egyszer életében hogy el kell menekülnie a világ elől? És ha épp nem volt más, hát beszaladt a koszos, sötét aluljáróba. Na jó, annyira talán azért még nem volt rossz a napja senkinek. Antal Nimródnak legalábbis bizonyára nem volt e film forgalomba hozatala óta, hisz első nagyjáték­ filmes próbálkozásával azóta is szépen menetel a diadalúton {csak néhány ezek közül: Chicago-i Nemzetközi Filmfesztivál JBdíja, Pados Gyula operatőr nyerte meg az Ezüst Kamera 300 díjat, a Kontrollfilm két alkolójAt ií díjazta a KoppenháM-i Nettizítközi Fiimfisttivái és még somlhalnAni. ). persze nem lenne teljes a film idegtépő, mikorleszmárvégeafeszültségnek hangulata az alvilági zene nélkül. amiért pedig a NEO együttesnek köszönhet a rendező és persze a mi idegrendszerünk is. A film elindít egy úton, vagy ha nem is, legalább átsuhan az agyunkon a gondolat: lehet hogy, keresni kellene a fényt. Már csak az a kérdés, hogy melyik fény felé szaladunk az alagútban... �Áz Orfeum - Múlt és jövő találkozása Radich Orsolya Az 1. világháború kezdetéig az Operett Színház épületben orfeum működött. A háború kitörésekor a "szórakoztató-palota" bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy "a boldog békeidők". 1923-ban Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka és az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált. A színház története során mindig legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása és modern művészi megoldások által való n gazdagítása. Budapest - Bécs mellett - az operett fővárosa, s bárki könnyedén meggyőződhet a minőségileg magas operettszínvonalról. Működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, vagy a mai napig is fiatalokat megszégyenítő lendülettel parádézó szubrett, Oszvald Marika. A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, s nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz, hogy csak néhányat említsünk; Hello Dolly!, West Side Story, Kabaré, Őrült nők ketrece. Valahol Európában, Elisabeth. A mai Operettszínház épülete Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján 1894-ben épült. 1999 és 2001 között zajlott az épület teljes rekonstrukciója, melynek keretében a legkorszerűbb európai szín­ padtechnikát telepítették, egyben visszakapta eredeti gyönyörű ornamentikáját, a nézőtér pe­ dig korábbi emeleti páholysorát, a nézőteret pe­ dig továbbra is a gyönyörű százéves csillár ra­ gyogja be. Ma a színház 917 férőhellyel rendelke­ zik. Bár mostanság az új generációnak köszönhetően (Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, a 33'.sztárházaspár” Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra, és még sokan mások)az egykori orfeumot szinte csak musical sikereiről ismerjük a 2004.január 23-a óta folyamatosan műsoron lévő, 185 előadást megért Rómeó és Júliáról, vagy a 2005-ös Tavaszi Fesztivál keretében bemutatott Szépség és a Szörnyetegről - érdemes figyelmet szentelni néhány klasszikus darabnak is. A 2005/2006-os évadban olyan örök érvényű Kálmán Imre darabok is műsoron vannak, mint a Marica Grófnő, a Csárdáskirálynő, vagy Lehár Ferenc klasszikusai közük a Luxemburg grófja. Az évad kezdete óta látható a Strauss opera .operettváltozata”, a Dr. Bőregér (ajánlom j)' figyelmetekbe a darab vége felé az égből aláhulló §-okat...). Azok számára, akik továbbra is a musical műfaj elkötelezett hívei, van egy jó hírem: Májusban a színház új musicallel örvendeztet meg minket; műsorra kerül a Rudolf (Az első csók). Frank Wildhorn és Jack Murphy új műve. A Budapesti Operettszínház, bécsi Vereinigte Bühnen és a Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciójában készülő előadás igazi kuriózum. Kíváncsian várjuk! 25. �Riport Kovács Lóránt Riport Kovács Lóránttal (Lóéival), a HŐK PR refernsével. Az utóbbi időben egyre többet találkozhatunk ötleteivel és nevé­ vel, ezért feltettünk egy-két kérdést: Ki az az (élő) ember, aki előtt megemeled a kalapod? Sok ilyen van. Ha egyet kell kiemelni, akkor Tomka Ferenc Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem szeretsz magadban? Mindenre igent mondok Mi az a tulajdonság, amit a leginkább nem szeretsz másokban? pontatlanság Mi a kedvenc szavad? Cipőfűző (nem a szó, hanem a hozzá tartozó történet az érdekes...) Mi a legfontosabb lecke, amire az élet tanított? Melyik a kedvenc könyved? Gábriel Garda Marques Szerelem kolera idején Ne a saját akaratomat keressem Mi lehetne a mottód? » ,Accidit in puncto, quid non separatur in anno? (Horatius) Egy pillanat alatt megtörténhet mindaz, ami évek alatt nem történt meg. Mi az, amit eddig a leginkább megbántál? Egyik ismerősömnek elfelejtettem megcsinálni, amit ígértem... Színház vagy mozi? mindkettő Mi a kedvenc tévéprogramod? Minden, ami sport Társaságba járó vagy otthon ülő ember vagy? Társasági Szőke vagy barna? Kávézolvagy teázol? Nem a hajszín az elsődleges, az úgyis könnyenváltozhat;) Attól függ, milyen a hangulatom Jó vagy valamilyen művészeti ágban? Egy gyerek vagy több gyerek? (web)design ha ez művészetnek számít Több Budapest vagy vidék? Mikor és hol vagy a legboldogabb? Budapest Távol a feladatoktól, bármikor Ki az az ember, akitől a legtöbbet tanultál? Sport? Egyik ismerősömtől (Gubicza Ágostontól) Foci és tenisz Mitől nem tudsz éjszaka aludni? Mindig tudok aludni 26. �»•QUllííl» a Pázmány Péter l^roiikus Egyeterrj^entlűfétái^^írai Dísztermében Plágium és ggerlgaféng fl zene„szerzés" lilkai mindkettő könnyen megfért egymással a főúri szalonokban és azokon kívül is. Intrika és szellem mozarttól napjainkig^ különös tekintettel a 200&-os mozart és Bartók évre. Ki kitől „szerzett"? n rejtelmekbe bevezetnek a hazigazdők: Dr. Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Rz estek vendégei: Dr. Vékás Lajos, az Akadémia Quartet és a SZOFI Egyetemi Színtársulat fiz estek kezdési időpontjai: Z00&. március 8„ szerda este 18.30 ZOOó, március 29., szerda este 18.30 2000. április 26., szerda este 18.30 R szalon vendégeit hungaricumokkal lepjük meg. Helyszín: PPK6 JRK díszterem [108i2 Bp. Szentkirályi u. 88-30.] Szervező: Hallgatói Önkormányzat A szalonba a belépés dQtalan. információ: HŰK Iroda, www.pazmanijonllne.hu,www.zeneszalon.hu lnfo@pazmanyonllne.hu, nyekyb@citromaiLhu partnerünk: 9 R .i2_ �VALENTIN NAPI FELEZOIDLI 02.14. A38 ZENE: DJ BÁRÁNY VODKA + REDBULL AKCIÓ! 1^11] at ì � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2006 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource IX. évfolyam 2. szám 2006. február Abstract A summary of the resource. Főszerkesztői Köszöntő; Új Irány Programok Fókuszpontban: Dr. Nyéky Boldizsár Hallgatótársunk emlékére Kultúra: PPKK Pázmány Péter Kulturális Klub Jókai Anna: Ima Magyarországért Gasztrokultúra: Coffeeshop Budapesten!? Hightech: Nokia N70 - Van új a nap alatt!? Valentin napi versek Sport: Kindl Gabriella Vad Fügefa: Imádkozni jó! Vad Fügefa: Lelkigyakorlat Irodalom: Elfeledett Művészet Pázmányonline: Túl a tízmilliomodikon Filmajánló: Kontroll Színházról - Színházra: Az Orfeum Riport: Kovács Lóránt Creator An entity primarily responsible for making the resource Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK; Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szerkesztőség tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László közreműködők: Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Balog Zsolt - főszerkesztő; PPKE HÖK; Lapkiadó: Dr. Bándi Gyula dékán és Dobos Tibor László HÖK-elnök Általános főszerkesztő-helyettes: Pozsgay-Szabó Péter Elektronikus főszerkesztő-helyettes: Farkas Balázs István Főszerkesztő-helyettesek: Cseri Tímea, Fazekas Gergely Szerkesztőség tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Csekeő Bálint, Ferencz Domonkos, Fülöp Emese, Hutflesz Krisztina, Nagy Tamás, Pölös Csaba, Radich Orsolya, Sáhó Eszter, Tarr Ádám, Ziegler László közreműködők: Dr. Budaházi Árpád, Dorogi Zsolt, Dr. Koltay András, Dr. Nyéky Boldizsár, Dr. Szilvásy György Péter, Pádár Dávid, Teleki László, Teleki Levente Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2006. január Date Created Date of creation of the resource. 2006. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A5 (148x210) ; (11708 kb+396 kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_1_200602 Relation A related resource T00073 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 26 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_1_200602 Balogh Zsolt Bándi Gyula Budaházi Árpád Cseri Tímea Dobos Tibor László Dorogi Zsolt Farkas Balázs István Fazekas Gergely Koltay András Kovás Lóránt Nyéky Boldizsár Pádár Dávid Pozsgay-Szabó Péter Szilvásy György Péter Teleki László Teleki Levente