https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/20b64530ae0aa30925fe4c8dfca8da12.jpg a9a81c4ab0a23a99e2b3697c4f27d1ff https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/5ba8791fe9a2f520d787b7706a03e74e.pdf e37f26d48bd8af8ace0fa893e15d264c PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja PPKE_üteUtJ</_l .2002053-0 ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA EZ AZ ÉV IS ELKEZDŐDÖTT... SZABÓ MARCEL KILÉNYI GÉZA HERCZEGH GÉZA SMASHING PUMPKINS GREENPEACE TANDÍJ A100 ÉVES NYUGAT NEPTUN XI. évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.itelet.jak.ppke.hu 2008. március 10. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, Közeleg a tavaszi Kari TDK addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” Belépő a joghallgatók országos megmérettetésére (Pázmány Péter) IMPRESSZUM tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála’.’ (Teller Ede) Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszer Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató). Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilcnyi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotók Lalii tás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Grecnpcace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy cscttintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok 2 3 3 4 4 5 6 7 7 7 8 8 9 9 10 10 11 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál._ Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A közömbösség rendkívüli veszélyére oly sok irodalmár, tudós, politi­ kus, művész hívta már fel a figyelmet - mégis a kreativitás, az odafi­ gyelés és a véleményalkotás erejét sokan alábecsülik. Gyakran az az ér­ zésem, hogy bár egyetemünk több száz hallgatója a hétköznapok bizo­ nyos könnyed társalgásai során, egy-egy kötetlen fórumon rendkívüli odaadással, hozzáértően és új távlatokat nyitva hangoztatja vélemé­ nyét, tesz érdekes észrevételeket, a többség valahogy mégis vonakodik remek képességeit komolyabb, nagyobb téttel bíró feladathoz is fel­ használni. Azoknak, akik egy-egy előadást hallgatva az adott téma iránt érdeklőd­ ni kezdtek, vagy egy jogi szakkönyvet olvasva gondolatban véleményt formáltak egy abban tárgyalt kérdésről, esetleg pontosan tudják, mi­ lyen területtel szeretnének foglalkozni a jövőben és elmélyülnének ben­ ne, vagy éppen kiváló előadói képességekkel és meggyőzőerővel bírnak, érdemes egy pillantást vetni a következő, 2008 tavaszán megrendezés­ re kerülő Kari Tudományos Diákköri Konferencia kiírására. Gyakran egy ötletes évfolyamdolgozat - amelynek alkotója nem is gondolt arra, hogy műve megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen - hívja fel a konzulens figyelmét a tehetséges szerzőre, de sajnos az is megesik, hogy a szerző egyszerű közömbössége miatt nem jut el egy jól megírt dolgozat a bemutatásig. Ezév tavaszán az április 7-ig beküldött művek szerzői vehetnek részt a 2008. április 2S-én, 14.00 órakor a II. János Pál Díszteremben megrendezésre kerülő Kari TDK-n. Ezen a konferencián a szerzőnek öt perce van dolgozata rövid bemutatására, majd további öt percben reagálhat a pályaműhöz kritikákat fűző opponens szintén öt perces véleményére. A Kar tanáraiból álló zsűri értékelése és ajánlása után nem csak a pénzjutalomban részesülő helyezettek, hanem rendsze­ rint minden résztvevő számára megnyílik az út az Országos Tudomá­ nyos Diákköri Konferencián való részvétel felé. A következő, 2009-es országos rendezvénynek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Allamés Jogtudományi Kara lesz a házigazdája. A szervezők azon meggyőző­ dését, hogy egy terjedelmes dolgozat önmagában nem jelent kiemelke­ dő teljesítményt, jól tükrözi azon előírás, miszerint a pályaművek ma­ ximum kb. 60 oldalasak lehetnek (100.000 leütés). A mennyiség helyett igen fontos szempont az eredeti témaválasztás és az egyéni vélemény­ alkotás. Ez nem jelenti azt, hogy ‘soha nem tárgyalt témát’ kellene ta­ lálni - ahogyan Marcel Proust írja, „a valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot!’ Egy ilyen „valódi felfedezés” egyrészt rendkívül kellemes kö­ vetkezménnyel járhat, hiszen a díjat nyert hallgatók dolgozatát hatá­ lyos szabályzataink szerint védés nélkül, jeles minősítésű diplomadol­ gozatként fogadják el. Másrészt a konferenciákon résztvevő jeles szak­ emberek, elismert jogászok mindig örömmel üdvözlik a tehetséges fia­ talok munkáját, óriási elismerést hozva a hallgatóknak és Egyetemünk­ nek egyaránt. Remélem sokan kedvet éreznek ahhoz, hogy a közömbösséget leküzd­ ve munkához lássanak, és vagy a közelgő tavaszi, vagy az őszi TDK ra benevezzék dolgozatukat. Az első lépések megtételeként'érdemes eUátogatm a hup^www.jak.ppke.htVhaUg/index.html oldalra, ahol részle­ tes információkat tartalmazó tájékoztatók találhatóak, majd minden­ kepp ajánlatos felvenni a kapcsolatot a konzuli „ TDK titkárral is. Jó munkát kívánok! denS meUett a tanszekl Pogácsás Anett Kari TDK titkár �A hallgatói fórumról Másodéves előadó, 2008. február 19. és 20. A vizsgaidőszak mindig rázós, mindenki belát­ hatja. Oktatót, titkárnőt és hallgatót egyaránt próba elé állító hónapok ezek. A sérelmes ügyek valamely szintjével mindenkor szükség­ szerűen számolni kellett, akár a „nagy számok törvényéből” következően, vagy „megenge­ dett hibaszázalék”-ként, vagy másként, ami még normális, életszerű dolog és teljesen rend­ ben is volna. A legutóbbi vizsgaidőszak kapcsán azonban olyan mennyiségű negatív visszajelzés, panasz és kritika fogalmazódott meg a hallgatók ré­ széről, amely már jelentős visszhangot váltott ki bizonyos egyetemi berkekben, valamint a HOK-nél. Bárkinek feltűnhetett ez az elége­ detlenség-hullám, akinek az ismeretségi köre legalább átlagos kiterjedésű (miként az pl. jó­ magámnak is feltűnt, noha túl sok ismerősöm nincs, és HOK-ös sem vagyok). A panaszosok és a Kar Hallgatói Önkormány­ zata természetesen a Dékán Urat is felkeres­ ték, aki igen megértőnek mutatkozott a hall­ gatók problémái iránt. Ugyanakkor - miután az egyéni panaszokkal nem tud mit kezdeni a panaszok összegyűjtését és rendszerezését kérte a HŐK képviselőitől. A sérelmet szenvedett hallgatói érdekek becsatornázása végett született a fórum ötlete, „nem az oktalan vagdalkozás jegyében, hanem a párbeszéd kezdeményezése, az Egyetem dol­ gozói és a hallgatói közötti együttműködés és közös munka szellemében” Ez a visszacsatolás (avagy „feedback”, ha úgy tetszik) bármely in­ tézmény vagy közösség rendeltetésszerű mű­ ködésének a része (kellene, hogy legyen). En­ nek révén barátságosabbá, a felvételizők szá­ mára is vonzóbbá lehet tenni az intézményt, mert meg kell szoknunk, hogy a felsőoktatás már nem az, mint tíz éve, hanem hogy erősöd­ nie kell a szolgáltató jellegnek, és hogy a hall­ gató az, aki iskolát választ. Mindezen előzmények után meghirdetésre ke­ rült az esemény, elektronikus úton és a tutori szervezeten keresztül egyaránt. A gyűlés(ek)en megjelenhetett minden hallga­ tó, de különösen azok érdeklődésére tartott igényt, akik szívesen megosztották hallgató­ társaikkal a sérelmüket, problémájukat az in­ tézmény eljárásával, oktatókkal, adminisztrá­ cióval stb. kapcsolatban. Szerencsés módon a megjelentek hajlandóak voltak távollevő ismerőseik problémáit is arti­ kulálni, másrészt pedig - minthogy sok eset­ ben ún. típusproblémákról volt szó, amelyek tömegesen fordultak elő - ezen típusproblé­ mák egyszeri felvetése is eléri majd azt a ha­ tást, mintha az azonos sérelmet szenvedett „látens” hallgatók is teljes számban megjelen­ tek volna. Valójában tehát jóval többen voltak jelen, mint első látszatra. Az inkognitó érdekében az összejövetelen ki­ zárólag hallgatók, valamint a HŐK képviselői vettek részt, hogy összegyűjtsék a panaszokat, és azokat - név nélkül - továbbítsák a Kar ve­ zetése, elsősorban a Dekanátus és a tanszékve­ zetők részére. A fejleményekről a HŐK hivatalos weboldalán (www.hok.jak.ppke.hu) közölnek majd tájékoztatást. A Fórum azonban - ha úgy tetszik - még nem ért véget: a HŐK részéről a weboldalon található fórum (www.hok.jak. ppke.hu/forum) „Hallgatói panaszok” rovatá­ ban továbbra is várják a panaszokat, észrevé­ teleket (akár név nélkül), amelyeket helyben meg is lehet vitatni, megoldási javaslatokat felvetni, észrevételeket ill. panaszokat lehet küldeni a hok@jak.ppke.hu e-mail címre is. Tart Adám Neptun kontra hallgató 2007. december 5. és 2008. január 14. Emlékez­ tek? Ha nem, akkor segítek. Vizsgajelentke­ zés és tárgyfelvétel. Bár szerintem az első idő­ pont sokkal emlékezetesebb... Ez egy vicces nap volt... Kari össznépi vizsgajelentkezés szerdán délután 15 órától, összekötve az új Neptun rendszer első nagy próbájával... Ja, és magára vessen, aki nem vett részt Neptun oktatáson... Koszi... Sokan már órákkal korábban berendezkedtek egy-egy számítógép mellé, felkészülve étellel és itallal a „rövidke” néhány órás kemény csa­ tára. 14:30 körül a rendszer már félig össze­ omlóban volt. És mit mondtak erre a hozzáér­ tők? 15 órakor totális káosz várható... Lassan én is gép elé ültem A, B, C, D tervvel a kezemben. 15 óra, itt az idő! Próbálok belép­ ni... próbálok... próbálok... és még mindig csak próbálok. Fél siker, ha a Neptun login-ig eljutok. 20 perc múlva már a hajamat téptem, körmömet rágtam, és legszívesebben kettőt belerúgtam volna a számítógépbe. A képer­ nyő pedig mintha csak kárörvendően moso­ lyogna rám, miközben szorgalmasan küldöz­ geti szívhez szóló üzeneteit: „Service Error, A jelentkezők száma elérte a maximumot, kér­ jük próbálja meg később...” Már a telefonvonalak is égtek. Egyik kezem­ ben mobil, a másikkal a billentyűzetet ütöm. „Neked sikerült belépni?” „Segítenél nekem is felvenni a vizsgákat?” AÁÁAA!!!! Segítség!!! Belépni?! Segíteni?! A Service Error-on tovább nem jutottam! 15:40 Végre nagy küzdelmek árán, háromszor leizzadva beírom a neptunkódomat, jöhet a jelszó. Na talán most sikerülhet. „Kérem vár­ jon!”. .. jó, várok, hiszen azt tanították, hogy a türelem rózsát terem... Várok... Lassan 10 perce várok... Várhatnák itt életem végéig... Befagyott a rendszer... Idegbeteg fejjel már csak abban bízom, hogy nem csak én vagyok ilyen szerencsétlen, és még találok számomra megfelelő vizsgaidő­ pontokat. Győzelem! Bejutottam! Egy vizsgát sikerült is felvennem, mire a mi drága jó Neptununk szó nélkül kidobott... Kezdhetek mindent elöl­ ről... 16 órára végre teljes a siker. Most már tudok segíteni, ha valakinek kell... Én még a szerencsésebbek közé tartoztam. Azt már nem is ecsetelném, hányán maradtak le a villámgyors jelentkezés miatt a kötelező gyakorlatokról, és hányán próbáltak még 17 óra után is egyáltalán belépni... Aztán január 14. Tárgyfelvétel reggel 8 óra. Volt, aki már nagyban vizsgázott, én még csak akkor kászálódtam ki az ágyból.. .Leültem kicsiny gépem elé, feltűr­ tem a pizsim ujját, ismét harc! Telefon a ke­ zemben, MSN-en bejelentkezek, jól jöhet a segítség... Mekkora meglepetés! 8-kor már be is léptem... Elsőre sikerült! Vajon miért?! Kö­ szönet az éppen akkor vizsgázóknak, így a felhasználók száma nem érte el a maximu­ mot... Nesze neked Neptun! Belépve nem kis nehézséget jelentett szá­ momra, a tárgyak felvételének hatalmas szakértelmet igénylő művelete... Percek tel­ tek el, mire rájötte'm, hol is kell elkezdeni... Szegény szüleim a földszinten nem igazán tudták elképzelni, miért ordibálok egyma­ gámban az emeleten... Aztán hosszasan fel­ sorolt jelzők után kivették a szavaimból... Neptun... Megvan! Rájöttem! Kijelölöm... OK... semmi... Nekifutok még egyszer... kijelöl... OK... semmi. Azt hiszem, most igénybe ve­ szem valamelyik segítségemet... Érkezik is a válasz: Jelöld ki, add hozzá, fogadd el és vis­ sza. .. És ez csak egy tárgy felvétele... Az biz­ tos, hogy nem unatkoztunk... Biztatásul, lesz még pár ilyen idegölő csatánk... Aztán menj el utána úgy vizsgázni, hogy a vizsgáid között jobb esetben van leg­ alább 1-2 nap, vagy örülj, hogy egyáltalán ta­ láltál üres helyet... Mindebből milyen végkövetkeztetésre jutot­ tam? WE LŐVE NEPTUN (csak ne kelljen használni...) Mihalics Vivien harmadib nldnl �Nemzetközi kapcsolatok Beszélgetés Szabó Marcel külügyi dékán-helyettes úrral Szabó Marcel karunk külügyi dékán-helyettese, az Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék tan­ székvezetője, egyetemi docens. Tanult a cambridge-i és a Delfi egyetemen, a Pantheon-Assas, va­ lamint a Stanford egyetemeken. Dolgozott kormány- és nemzetközi jogi főtanácsadóként, oktatott a Szent Szív Katolikus Egyetemen, illetve a San Francisco-i Egyetem budapesti programján is. - Nagy vonalakban bemutatná Tanár Ur egyetemünk nemzetközi kapcsolatait? - Először is azt kell tudni, hogy egyetemünk nemzetközi kapcsolatai a diakok érdekében szer­ vezett nemzetközi kapcsolatok. Elsősorban te­ hát a diákokért, a diákok érdekében jönnek létre, és fejlődnek, és ennek következtében az elsődle­ ges kapcsolatok számunkra az Erasmus kapcso­ latok. Egyetemünknek jelenleg 32 európai egye­ temmel van bilaterális Erasmus magállapodása. Ezen egyetemek között több olasz, német és francia intézményt találunk, de van kapcsola­ tunk Norvégiától kezdve Portugálián át szinte mindegyik európai országgal, így gyakorlatilag minden diák megtalálhatja a számara szimpati­ kus célországot. Ezúton is szeretnék tehát bíz­ tatni minden kedves diákot, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mert ez egy vissza nem térő alka­ lom, még altkor is, ha valószínűleg nem ezek lesznek a legnehezebb félévek egyetemi pályafu­ tásuk során, mert az a tananyag, amit kint el kell sajátítani, messze elmarad az itthoni alma mate­ rünkben eltöltött félév nehézségeitől Részlete­ sebb információkat egyébként e programmal kapcsolatban a kari honlapon találhatnak. - Az Erasmuson kívül vannak még a hallga­ tók rendelkezésére álló lehetőségek? - Igen A másik program, amire fel szeretném hívni a hallgatók, illetve a lap olvasóinak figyel­ mét, hogy egyre több lehetőség van kikerülni az Egyesült Államokba (a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekre) különböző ösztöndí­ jakkal. Sajnos ezen lehetőségek korlátozottab­ bak anyagi szempontból, de így is óriási előnyt jelenthet a hallgatók számára, hogy tandíjmente­ sen bekerülhetnek egy amerikai felsőoktatási in­ tézménybe, hisz az Egyesült Államokban lénye­ gesen magasabb a tandíj, mint az európai egye­ temeken, míg a megélhetési költségek nagyjából európai szintűek. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a végzés után lehetőség van MBA (Master of Business Administration) ösztöndíjak elnye­ résére is, ennek mikéntjéről is a kari honlapon tájékozódhatnak az érdeklődők. Akinek erős jo­ gi valamint közgazdaságtudományi háttere is van, és végzős, annak számára a legnagyobb karrierlehetőséget talán ez a kapcsolat jelentené. A sikeres pályázók a képzés végeztével egy éves szakmai gyakorlaton vehetnek részt egy ameri­ kai nagyvállalatnál, ami - mondanom sem kell hatalmas előny a munkaerőpiacon. - Milyen kapcsolata van karunknak a carnbridge-i egyetemmel? - A cambridge-i egyetemnek van egy programja, mely levelezős rendszerrel működik és az a lé­ nyege, hogy harmad-, negyed-, és ötödéves diá­ kok a rendes egyetemi képzés mellett részt vesz­ nek egy európai és angol jogi képzésen, melynek eredményeképpen a cambridge-i egyetemtől kapnak diplomát. Ilyen jellegű kapcsolata a cambridge-i egyetemnek Magyarországon egye­ dülálló módon csak a Pázmánnyal van. Ettől is, mint a többi kapcsolatunktól azt várjuk, hogy a Pázmány az elkövetkező években, évtizedben épp a nemzetközi képzései miatt váljon még szé­ lesebb körben ismertté. Azt is tervezzük, hogy bizonyos, az alapképzésben szereplő tantárgyak később idegen nyelven is lehallgathatók legye­ nek. Különös gondot fordítanánk ugyanakkor arra, hogy a hallgatók a magyar terminológiát is pontosan elsajátíthassák. Nem akarunk ugyanis úgy járni, mint az az angol nyelvű középiskola, ahol a diákok Orániai Vilmost csak WiÚiam of Orange-ként ismerték és az érettségin Narancs­ házi Vilmosnak fordították. Egyébként a Pázmány a nagy európai kutató­ egyetemek élvonala felé tart, efelé igyekszünk, nem akarunk egyek lenni Európa sajnos számos olcsó diplomagyárai közül és ennek elismerése­ képpen az IRUN (International Research Universities Network), a Nemzetközi Kutató­ egyetemek Hálózata is tagjává fogadott minket. - Miért fontosak a nemzetközi kapcsolatok és miért fontosak a külföldi tanulmányok egy diák számára? - Mert az a tudás, amit az ember azzal szerez, hogy egy idegen kultúrában van, és ott kell ma­ gyarként helyt állnia, a saját jogrendszerét össze­ hasonlítania egy külföldi jogrendszerrel, képvi­ selni egyetemét és karát, felmérhetetlen. Ezen kívül egyfajta önreflexiót is magában rejt, mert az embert kint rengeteg hatás éri, sok mindenen elgondolkodik és megtanulja magát egy kicsit kívülről szemlélni Honnan hová tart, mit szeret­ ne elérni? Ilyen és ehhez hasonló kérdések me­ rülnek fel egy huzamosabb ideig tartó külföldi tartózkodás során, melyekre minden fiatalnak meg kell találnia a saját válaszát. Másrészről persze a külföldi tanulás segít elsajá­ títani az idegen nyelvű jogi szaknyelvet, mely önmagában is jelentős előnyt jelent a munkaerőpiacon való érvényesülésben és a szakmai előre­ haladásban, illetve előkészíthet magasabb szintű külföldi tanulmányokat. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy idén a nagy amerikai egye­ temek, mint a Harvard, a Georgetown, vagy a Princeton toborzott magyar diákokat saját, nemzetközi kapcsolatok és diplomácia témájú képzéseire, melyek természetesen világszínvo­ nalú tudásanyagot adnak hallgatóiknak. - Milyen irányban tervezi Tanár Úr a kapcso­ latok továbbfejlesztését? - Az angolszász országok felé szeretnénk ki­ csit erőteljesebben orientálódni, hiszen az an­ gol nyelv ismerete manapság nélkülözhetet­ len. Nemcsak a nemzetközi kapcsolatokban, de még az ügyvédi pályán is, hiszen ebben a globalizálódó világunkban szinte elkerülhetet­ len egy ügyvédi praxisban, hogy valaki ne ke­ rüljön kapcsolatba külföldi ügyfelekkel. Egyébként a Pázmány már ma is Magyarorszá­ gon szinte egyedülállóan jó kapcsolatokkal ren­ delkezik amerikai egyetemekkel, így - mint már említettem - a texas-i, San Francisco-i és St. Louis-i egyetemekkel és Cambridge-ben is is­ mernek bennünket, a cambridge-i egyetem dé­ kánja, James Crawford professzor a karunk díszdoktora. Ennek apropóján szeretném azt el­ mondani, hogy a Pázmány Egyetem neve nem­ zetközi jogi vonatkozásban is ismert a külföldi jogász társadalom számára, mert a két világhá­ ború közt a hágai Állandó Nemzetközi Bíróság tárgyalta a Pázmány Péter Királyi Egyetem kontra Csehszlovákia ügyet és ennek kapcsán szokták kérdezni külföldi jogászok, hogy ez még mindig ugyanaz az egyetem-e, és ilyenkor min­ dig el kell mesélnem egyetemünk bonyolult, a hallgatók számára azonban már egészen bizto­ san ismert történetét. Ziegler László Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Egyetemünk oktatói, hallgatói számára egyaránt örömteli hírként jelenthetjük be - és a könyvtár-támogatási pályázat feltételei alapján nyilvánosan is közölnünk kell -, hogy a Ja­ pán Alapítvány (www.jfbp.org.hu) immár két ízben nagyobb könyvadománnyal támogatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvtárát. Az elmúlt két évben érkezett, összesen félszáz, túlnyomórészt angol nyelvű szakirodalom a japán jog- és alkotmányfejlődés alapjaitól kezdődően a japán társadalom, vallás, történe­ lem, gazdaság és politika témakörét oleh fel. A könyvek egy része - tematikai bontás sze­ rint - a Kari Könyvtárban található meg, a másik részé pedig, hangsúlyozottan a jog- és al­ kotmánytörténeti tárgyuak, a Jogtorteneti Tanszék könyvtárában kaptak helyet. Haszno­ san forgathatják a müveket a japán jog iránt érdeklődő hallgatók, illetve mindazok, akik e távol-keleti társadalom es kultúra sajátosságait közelebbről is meg akarják ismerni. Kalocsai Ilona - Tamás Csaba Gergely negyedik oldal �Tíz éve született ítélet a GabcíkovoNagymarosi vízlépcső perében Herczegh Géza Professzor Úr Karunkon tartott előadást A hágai Nemzetközi Bí­ róság 1997. szeptember 25-én hirdetett ítéletet a Gabcíkovo-Nagymarosi vízlépcső perében. Az ítélet tizedik évforduló­ járól november 8-án az Európajogi és Nemzet­ közi Közjogi Tanszék TDK rendezésével em­ lékezett meg, amelyre meghívott előadónk Dr. Herczegh Géza profes­ szor úr, akadémikus, az Alkotmánybíróság volt helyettes elnöke, a Nemzetközi Bíróság egykori - magyarként mindeddig egyedüli - tagja (1993-2003) volt. Talán ez lehetett az egyik oka, hogy az előadást - melynek színvonalát Kovács Péter professzor úr és Adány Tamás tanár úr jelenléte is. garan­ tálta - az érdeklődők nagy száma miatt az eredetileg tervezett terem he­ lyett a Díszteremben kellett megtartani. A másik ok bizonyára maga a téma volt, mely ma is fontos, vegyes érzelmeket kiváltó - és a köztudat­ ban gyakran homályos. A rendhagyó TDK Kovács Péter profeszszor úr köszöntőjével és rövid bevezetőjével vette kezdetét, amely után Herczegh Géza professzor úr belefogott, hogy röviden fölvázolja, mi is tulajdonképpen ez a Bős (merthogy ez Gabcíkovo magyar neve évszázadok óta) -Nagymarosi vízlépcső ügy, amely miatt akkoriban tízezrek mentek az utcára, és tün­ tetésekkel követelték, hogy ne épüljön meg, és amely olyan, mint egy „vízikígyó”, amely mindig tekeredik, fordul még egyet. Ami az előzményeket illeti, 1977. szeptember 16-án Magyarország és Csehszlovákia megbízottai - a KGSTérdekek nem elhanyagolható preszsziójával - Budapesten aláírták a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról szóló szerződést. Ez tartalmazta volna a dunakiliti víz­ tárolót, a csúcsra járatással működtetni kívánt bősi erőművet, a nagy­ marosi vízlépcsőt stb. - mindezeket úgy, hogy rájuk külön-külön sem az energiaellátás miatt, sem a hajóforgalom miatt, sem árvízvédelmi okok­ ból nem volt szükség, a környezeti értékek védelme pedig még margi­ nális kérdésként is alig jött szóba. A korábban példátlan méretű és telje­ sítményű propaganda-komplexumnak azonban meg kellett épülnie. A rendszer hibáit és fogyatékosságait egyre karakterisztikusabban megtestesítő létesítménnyel szemben nálunk a társadalmi ellenállás fok­ ról fokra nőtt. Eközben az 1993. január 1-jén Csehországtól különvált Szlovákiában a vízlépcső szinte nemzeti üggyé vált - hiszen az egyéb­ ként tisztán magyar Csallóköz területére építhettek végre „valami szlo­ vákot” -, és az építési munkálatokkal sokkal előrébb jártak. így az ellen­ tét Magyarország és Szlovákia vitájává transzformálódott, és mindkét oldalról egyre erősebb politikai színezetet is kapott. A magyar kor­ mányzat az érdekek között lavírozva eleinte gyorsította az építkezése­ ket - hogy utolérjük a szlovákokat -, majd a politikai átrendeződés sze­ lét megérezve fokozatosan lassította a munkálatokat, végül 1989 no­ vemberében bejelentette azok abbahagyását. (Érdekesség, hogy a jegy­ zőkönyveket az akkor a Kormány elnökhelyetteseként hivatalban lévő Medgyessy Péter írta alá, Horn Gyula külügyminisztersége alatt.) A másik fél ez ellen természetesen tiltakozott, hiszen ekkor már anyagi­ lag is érdekelt volt a vízlépcső-terv végigvitelében. Elszántságukat mu­ tatja egy alternatív terv előhúzása, amely az eredeti, 1977-es szerződést úgy módosítaná, hogy magyar közreműködés nélkül, szlovák területen megépülő gáttal a vízlépcső megépíthetővé váljék. (Ez volt az ún. C va­ riáns lehetősége.) Ennek munkálataiba bele is fogtak, és nem voltak haj­ landók leállítani - amire válaszként a magyar Kormány bejelentette, hogy a szerződést 1992. május 25-ei hatállyal megszűntnek tekinti. A Duna elterelési munkálatait a szlovák fél ennek ellenére végigcsinálta. A hágai bíróság tárgyalóterme A viszonyt mindkét fél érdekében rendezni kellett. Szlovákia úgy érez­ te, a jog az ő oldalán áll, és semmilyen megértést nem tanúsított a ma­ gyar fél érvei iránt, ti. minek építsünk drága, gazdaságtalan erőművet, amely a környezetet - és a főváros ivóvízkészletét is - veszélyezteti. A két ország képviselői ezek után 1993. április 7-én „kompromisszummal” a Nemzetközi Bíróság elé terjesztették a jogvitát. Ez alapján a Bíróság­ nak három kérdésben kellett döntenie, amelyek röviden: 1. Jogo^ volt-e a magyar fél részéről a bős-nagymarosi munkálatok fo­ kozatos leállítása? 2. Volt-e joga Csehszlovákiának a C variáns megépítésére és működte­ tésére? 3. Melyek a jogkövetkezményei annak, hogy a magyar fél megszűnt­ nek tekintette a szerződést? A Nemzetközi Bíróság 15 független bíróból álló testület, melyben a vi­ lág fő jogrendszerei képviseltetve vannak; Statútum alapján működik, amelynek minden ENSZ-tagállam automatikusan részes államává válik. A testületet a felek ad hoc bíróval is kiegészíthetik. Ebben az ügyben a Szlovákia által jelölt ad hoc bíró a volt lengyel külügyminiszter Krzysztof Skubiszewski volt, aki egyébként 1993-ban éppen Herczegh professzor úrral együtt pályázott a rendes bírói posztra is. A peres fe­ lek képviselői közül elég kettőt kiemelni: Hazánk oldaláról James Crawfordot, a szlovák oldalról pedig Alain Pellet-t. Az ügy anyaga mintegy tizenkétezer oldal volt. Ami az esélyeket illeti, Szlovákia hivat­ kozhatott a nemzetközi szerződések jogára, mint a nemzetközi jog klas­ szikus és nagyrészt kikristályosodott integráns részére. Magyarország pedig főleg a környezetvédelmi jogra hivatkozott, amely akkoriban még fiatal, viszonylag új és puhább jogterületnek számított. A vita - szá­ mos technikai szakkérdéssel tarkítva - lényegében arról szólt, hogy a magyar fél szerint a vízlépcső súlyos és visszafordíthatatlan környeze­ ti károkat okozna, ezért annak meg nem építése részéről teljesen indo­ kolt volt, a szlovák fél szerint azonban Magyarország ezzel a magatar­ tásával elszegte a szerződést. (Az eseményeket tarkította az 1994-es ma­ gyar politikai hatalomváltás, és az új miniszterelnök utasítására a szlo­ vák féllel a vízlépcsőrendszer némileg módosított megépítéséről (!) ti­ tokban tárgyaló „Göbölyös-féle delegáció”. Tehát míg Hágában a ma­ gyar fél bőszen tiltakozott és védte a környezetet, közben hatalmi elit ötödik oldal �és a „betonlobbi” hirtelen éppen a mielőbbi építkezésben lett érdekelt. Bár a két fél együtt bármikor visszavonhatta volna a pert, az akkori mi­ niszterelnök, Horn Gyula valószínűleg abban reménykedett, hogy majd a Nemzetközi Bíróság kikényszeríti a vízlépcső megépítését, ezzel meg­ hozza helyette a népszerűtlen döntést.) Mit is tartalmaz a Bíróság ítélete? A furcsa döntés alapján a magyar fél­ nek nem volt joga felmondani a szerződést ökológiai végszükségletre hivatkozva, de az elavult terv már meghaladott, ezért kivitelezhetetlen, ezért Magyarország nem köteles Nagymarosnál vagy máshol vízlépcsőt építeni. Még furcsább a következő tétel, amely szerint Szlovákiának jo­ ga volt a C variáns megépítéséhez folyamodni - de nem volt joga azt üzembe helyezni! Milyen szerződés az, amely érvényben van, de még­ sem kell betartani? Milyen erőmű az, amely megépíthető, de nem lehet üzembe helyezni? A válasz adódik, ha visszatekintünk az időpontokra: Azért volt joguk a szlovákoknak megépíteni a C variánst, mert mi ezek után mondtuk fel a szerződést, vagyis - a contrario - ha nem lett volna joguk megépítem azt, érvényes lett volna a mi felmondásunk. Ezt pe­ dig a Bíróság nem mondhatta ki, már csak a pacta sunt servanda elve miatt sem. A harmadik kérdést a Bíróság a felek vagyoni követeléseinek kölcsönös elengedésével látta megoldhatónak. Az ítélet fogadtatását és utóéletét hosszan lehetne ecseteim, elég csak a kétes hírű „Bacó-Nemcsók-féle delegáció” tárgyalásaira utalni, mely ti­ tokban olyan keretmegállapodás tervezetet fogadott el, amely alapján az ítélettel ellentétben - mégis kiviteleznénk módosított formában a víz­ lépcső terveit. Utalhatunk az 1998-as botrányra is, amikor mindez kipat­ tant, és hatásai bizonyára még a választásokat is befolyásolták. Zárszóként engedtessék meg a professzor urat is szemmel láthatóan ér­ zékenyen érintő dilemmának a felvetése. Milyen kormányzat az, amely azért folytat egy pert, hogy azt elveszítse? Milyen vezetők azok, akik egy külső fórumnak az országra nézve kedvezőtlen döntését várják, hogy ne kelljen annak felelősségét maguknak viselniök? Milyen érték­ rend szerint adható kitüntetés azoknak, akik ebben a jelentős kárt oko­ zó folyamatban megkérdőjelezhető szerepet játszottak? Ha ezek a gon­ dolatok felvetődnek bennünk, és igyekszünk a tanulságok leszűrésével ezt a dilemmát föloldani, akkor már nem hiába foglalkoztunk a kacifán­ tos bős-nagymarosi üggyel - akkor már nem hiába készülünk a jogi hi­ vatásra. Herczegh Géza professzor úr, köszönjük szépen! Nagy Gusztáv Mestertanár Aranyérem kitüntetést ✓ kapott Kilényi Géza Professzor Ur Nagy megtiszteltetés érte Karunkat novem­ ber 12-én. Ekkor került sor ugyanis az Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) értékelésére, és ennek keretei között a Pro Scientia Aranyérem ki­ tüntetések átadására. A rangos elismerést az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapí­ totta, és 1989 óta kétévenként - az OTDK-k éveiben - kerül kiosztásra. A Pro Scientia Aranyérem kitüntetést azok a hallgatók kap­ hatják meg, akik kimagasló tanulmányi ered­ ményeik mellett tehetségükről és elmélyült szaktudásukról az OTDK-k alkalmával is szá­ mot adtak. A Pro Scientia Mestertanár Aranyérem kitüntetés pedig azoknak az okta­ tóknak ítélhető oda, akik legalább 10 éve ered­ ményes tudományszervezői, tehetséggondo­ zói tevékenységet folytatnak, számos sikeres OTDK dolgozat konzulensei voltak, közéleti és szakmai megbecsülésnek örvendenek. Az említett ünnepi ülésen Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Szendrő Péter, az OTDT el­ nöke, Csányi Sándor, az OTDK-k egyik leg­ főbb mecénása, valamint Arató Gergely, az OKM államtitkára (Hiller István miniszter nevében) adta át az elismeréseket. A leírtak alapján nem lehet túl meglepő, hogy Kilényi Géza professzor úr egyike volt a Mes­ tertanár Aranyéremmel kitüntetetteknek. Pro­ fesszor úr ugyanis - kiemelkedő közéleti mun­ kássága, magas közjogi pozíciói mellett - min- hatodik oldal dig megkülönböztetett figyelmet szentelt az egyetemi oktatásnak, ezen belül is a hallgatók demonstrátori és TDK-tevékenységének. A Kar alapítása óta tantárgyjegyzője és máig elő­ adója is az Alkotmányjog főtárgynak. Tartott speciálkollégiumot is, főleg demonstrátorok­ nak, valamint a Doktori Iskola megalakulása óta az Összehasonlító alkotmányjog című tár­ gyat is oktatja a doktoranduszoknak. Legújab­ ban ő oktatja az Összehasonlító közjog című IV évfolyamos stúdiumot is. Az említett tantár­ gyakhoz több jegyzetet és tansegédletet is írt. Előadásai és egyéb szereplései rendszeresen megtöltik az egyetemi előadótermeket, kö­ szönhetően kiváló, utánozhatatlanul egyéni előadói stílusának, gyakorlatias, ugyanakkor a tradíciókra és a szerves jogfejlődésre is te­ kintettel lévő szemléletének. Előadásaiban a tananyag pontos ismertetése mellett ugyan­ úgy helyet kap a hatályos szabályozás jobbító szándékú kritikája, mint a több évtizedes gya­ korlati tapasztalatok ismertetése, vagy a de lege ferenda javaslatok - hiszen professzor úr a rendszerváltás óta vezető szerepet játszik a közjogi kodifikációs munkálatokban. Éppen ezért jól illik rá a 70. születésnapjára megjelent ünnepi tanulmánykötet címe: Formatori luris Publici, a közjog alakítója. Sajátos, de mindig korrekt és igazságos vizsgáztatási módszere miatt hallgatói mint vizsgáztatót is tisztelik. Az Alkotmányjogi TDK vezetőjeként igyek­ szik a tantárgy iránt különösen is érdeklődő hallgatóknak lehetőséget biztosítani elmélyül­ tebb szakismeretek megszerzésére, és nyilvános szereplésre. A hallgatók érdeklődését felkeltő előadásainak és TDK-szervező tevékenységé­ nek is köszönhetően mindig sok demonstrátora volt, akik kutatási tevékenységének irányításá­ ra tanrenden kívül sem sajnálta az időt. A „tűz­ keresztségen átesett” egykori demonstrátorok és TDK tagok közül ma már jónéhányan a jogi közélet csúcsszerveinél dolgoznak, illetőleg egyetemi oktatók. Tanítványai az egymást kö­ vető OTDK-kon számos helyezést értek el, emelve ezzel a Kar hírnevét is. Kilényi professzor úr mind hallgatói, mind kollégái körében nagy tiszteletnek és megbe­ csülésnek örvend. 2006-ban, 70. életéve betöl­ tésekor professzor emeritus-i címet kapott, azonban oktatói, tudományos tevékenysége és munkakedve azóta is töretlen. Szakmai ered­ ményein kívül precizitásával, pontosságával, rendkívüli munkabírásával és egyéb emberi tulajdonságaival mindig igyekezett személyes példát is mutatni környezetének. Ami a Pro Scientia Aranyérmet illeti, a kitün­ tetés jelentősége miatt helyénvaló azok felso­ rolása, akik Karunkról már korábban ebben a kitüntetésben részesültek, hiszen megérdem­ lik az említést: Pro Scientia Aranyérem kitün­ tetésben részesült Landi Balázs tanár úr (2001), és idén Navratyil Zoltán, aki kiemelke­ dő egyetemi tanulmányai és két OTDK-n is eredményes szereplése után megérdemelten vehette át az elismerést, és akinek ez úton is gratulálunk. Pro Scientia Mestértanár Arany­ érem kitüntetésben részesült Jobbágyi Gábor professzor úr (2001), Kari TDK elnök, aki év­ ről évre gondosan szervezi és vezeti a TDK munkálatokat, motiválja a hallgatókat az OTDK-n való szereplésre, és maga is számos díjnyertes OTDK dolgozat konzulense. Zlinszky János professzor úr mint Témaveze­ tő Mester (1995) részesült a kitüntetésben, és iskolateremtő, utánpótlásnevelő, mentori ér­ demeit később Honoris Causa Pro Scientia Aranyéremmel (2003) is elismerték. Rendkívüli büszkeségre adhat okot, hogy idén egy újabb Mestertanár Aranyérmes pro­ fesszorral lettünk gazdagabbak. Ez jogos és megérdemelt elismerés Kilényi Géza profes­ szor úrnak, és elismerés Karunknak is. Vissza­ igazolása az oktatók kiválóságának, és - min­ den egyéb kimutatás ellenére - a TDK munka eredményességének. Tisztelt Professzor Úr, az egész Kar nevében gratulálunk a kitüntetéshez! Nagy Gusztáv �A Hallgatói Mozgalom hírei Beszámoló a 2008. február 9-én tartott egri HÖOK Közgyűlésről A Közgyűlés egyhangú döntéssel állásfogla­ lást fogadott el, amelyben arra kéri a hallgató­ kat és mindenkit, akik eddig is támogatták cél­ jainkat, hogy a március 9-i népszavazáson ve­ gyenek részt, és támogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. „Mivel a népszavazás az utolsó lehetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelmű­ en elkötelezett a tandíj mellett, ezért a Hallga­ tói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarországi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallga­ tókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népszavazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és tá­ mogassák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét” A 9. napirendi pontban Török Márk számolt be a Hallgató Mozgalom jubileumáról. A HÖOK ősszel ünnepli 20. születésnapját. Sze­ gedi Tudományegyetem Hallgatói Önkor­ mányzatával kart karba öltve méltóképpen kí­ vánjuk megünnepelni e jeles alkalmat. (Es nem felejtjük el: A Hallgatói Mozgalom Szegeden született 1956. október 16-án (MEFESZ).) A 13. napirendi pontban a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról és ifjúságpolitika aktuális helyze­ téről tartottam előadást közel 40 percben. Az előadásom elején felhívtam a figyelmet az ál­ lam ifjúsággal kapcsolatos felelősségére -, az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami érdekre. Idéztem Howard Williamson ifjúságpolitika kereteit meghatározó gondolatait. Bemutat­ tam a hármas, Európa Tanácsi, közösségi és hazai szabályozási környezetet, valamint az Országgyűlés 2007. október 29-én nagy több­ „Magyarországi németek és erdélyi szászok tegnap és ma” Fotókiállítás Bistritz (Beszterce), Hermannstadt (Nagyszeben), Klausenburg (Ko­ lozsvár), Kronstadt (Brassó), Mediasch (Medgyes), Mühlbach (Szászse­ bes), Schassburg (Segesvár) és Siebenbürgen (Erdély) - az erdélyi szá­ szok nevezik így Erdélyt és egyes városait. 2008. február 16-án, szombaton, Farkas Márta, a Saxlehner András Egyesület vezetője és Gerencsér Balázs, a Flachbarth Ernő Kisebbségi Kutató Műhely vezetője nyitotta meg karunk aulájában megtekinthe­ tő fotókiállítást, melynek címe: Magyarországi németek és erdélyi szá­ szok tegnap és ma. A kiállítás az erdélyi szászok és a magyarországi németek többszáz éves, a történelmi és a mai Magyarország kultúráját és fejlődését meg­ határozó emlékeit mutatja be. Művelődéstörténet, néprajz és olykor jogtörténet is megmutatkozik a nemzetiségek ünnepeit és hétköznapja­ it, a kitelepítést és a fennmaradt emlékeket bemutató képeken. A megnyitó során Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes Bolyai Tudo­ mány Egyetem professzora rövid előadásában ismertette a szászok múltját és jelenét, amely keretet adott ahhoz a dokumentumfilmhez, amelyet a résztvevők ezt követően tekinthettek meg a tanári klubban. A Dunatáj Alapítvány által, Buglya Sándor rendezésében készített hat­ részes dokumentumfilm első két részét tekinthettük meg, amely $ltal közelebb kerülhettünk az erdélyi szászok életéhez, amely szerves része a magyar történelemnek is. A filmben megismerhetjük a szászok épít­ kezését, vallási hagyományait és azt a kultúrát amelyet magukkal hoz­ tak az óhazából. Mára már alig pár ezer szász él Erdélyben. Nagy részüket készpénzért „adta el” a dikta­ túra. Mára kultúrájuk fennma­ radását rengeteg tényező fe­ nyegeti, akadályozza. Reméljük, hogy ezzel a kiállí­ tással továbbítani tudjuk, és ezzel a szász és a német (sváb) kultúra megőrzéséhez hozzá tudunk járulni. A kiállítás anyagát a Budake­ szi Város Német Önkormány­ zata által, valamint Pozsony Ferenc professzor által a szer­ vezők részére bocsátott képek, rajzok és térképek alkotják, séggel elfogadott határozatát. Ezt követően is­ mertettem a Nemzeti Ifjúsági Stratégia célját, bemutattam a stratégiaalkotásért felelős szak­ értői testület tagjait - röviden: A szakértői tes­ tület tagja a szakértői/érdekképviseleti szerve­ zetként felkért HÖOK képviselője is. A Nem­ zeti Ifjúsági Stratégia komplex megközelítést követ -, az integrált ifjúságpolitika jegyében. Összefoglalásképp’ az intézményesített szervezeti/finanszírozási háttér szükségességét, a szabad részvétel és az egyenlő hozzáférés, a nyilvánosság és a visszacsatolás fontosságát emeltem ki. A 18. napirendi pontban Szávay István Kár­ pát-medencei Hallgatói Alapítvány létrehozá­ sáról szóló előterjesztését a Közgyűlés ellen­ szavazat és tartózkodás nélkül támogatta. Teleki László amelyek megtekinthetők március végéig. A kiállítás a tavasz folyamán továbbutazik Szegedre és Kolozsvárra. A megnyitóról és a programokról a Flachbarth műhely honlapján lehet bővebb információkat találni (www.jak.ppke.hu/flachbarth). A szászok­ ról szóló dokumentum­ film egyes részeit az Összehasonlító Ki­ sebbségvédelem szemi­ nárium keretében a ta­ vasz folyamán előre láthatólag bemutatjuk, amelyről részletesebb információk szintén a honlapon, valamint a Közigazgatási Jogi Tanszék hirdetőjén le­ het találni. Horváth Viktória Tegyünk a gyermekekért! A 2007 áprilisában felvetődött párunkban az ötlet, hogy hogyan tud­ nánk segíteni a magunk módján, a hátrányosabb sorsú gyerekeknek. Az ötletadó az Országgyűlés napirendje volt. A megszorítások a leg­ kisebb települések gyermekeit sújtották a legjobban. Ezért gyűjtést rendeztünk a kőteleki óvoda javára. Sokan kérdeztétek, miért pont er­ re az óvodára esett a választásunk. Alikor elkezdtük a keresést három megye élvezett elsőbbséget. Próbál­ tunk olyan intézményt keresni, ahol céltudatosak, szerények és rendel­ keznek alapítvánnyal. Hosszas válogatás után találtunk Kőtelekre. Ez a település 36 kilométer­ re van Szolnoktól északra. Körülbelül 1800 fő lakóhelye. Dinamikusan fej­ lődő község, ahol a mai politikai helyzetben sem veszítették el az optimiz­ musukat, és erőn felül fejlesztik falujukat, nem is kevés sikerrel Látogatásunk alkalmával nagy szeretettel vártak bennünket. Az óvo­ da sajnos már csak két csoporttal működik. Az összegyűlt pénz egy ré­ szét az óvoda alapítványi bankszámlájára utaltuk, másik részéből pe­ dig rollereket és más kerti játékokat vettünk. A pénz mellett össze­ gyűlt még jelentős mennyiségű játék és ruha is. Aíásodik utunk alkal­ mával, az óvodai foglalkozásokhoz szükséges papírt, festékeket, gyur­ mát vittünk a kicsiknek. Még egy örvendetes vonzata volt látogatá­ sunknak. Példánkat látva az egyik helyi párt is csatlakozott hozzánk, a település polgármestere pedig egy teherautónyi homokot ajánlott fel a homokozóba. így a kőteleki gyerekeknek gazdag gyermeknapot va­ rázsoltunk csupán 100 forintos adományokból Még egyszer szeretném megköszönni mindenkinek aki segített. Továb­ bá szeretném megköszönni Bándi Gyula professzor úrnak, hogy enge­ délyezte és támogatta céljainkat. D . - . r •. * J ° ' Bardoczky Erika Anna hetedik oldal �Az átlátszó gyilkos Normandia partjainál 2002 áprilisában partra ve­ tett a víz egy kisméretű bálnatetemet. Az állat gyomrában 800 kiló műanyag zacskót és szatyrot találtak. Azért ez meglátásom szerint elég ke­ mény, ha figyelembe vesszük egy ilyen zacsi súlyát... Ez és számos hasonló természetű ka­ tasztrófa-szerű esemény vezette a francia kor­ mányt arra, hogy az EU Bizottsága elé terjessze törvénytervezetét. A törvény 2010. január elsejei határidővel betiltaná az áruk megvásárlásakor a helyszínen térítésmentesen vagy ellenszolgálta­ tás fejében, a végső fogyasztó részére adott, egy­ szer használatos biológiailag nem lebontható sza­ tyor terjesztését. Az eset nem egyedi, ugyanis ha­ sonló okokból hozott gyártáscsökkentő, intézke­ dést több tengerparti ország, úgy, mint Írország, és Málta. Persze gondolhatnánk, ugye, akinek megadatott a tenger/óceán, az ne csak az előnye­ it élvezze, de a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Nem mindenki a tengeri életvilág kímélete miatt állította le a gyártást. Banglades például nem tar­ tozik a híresen állatbarát országok közé, még ta­ lán emberbarátnak sem mondanám. Mégsem nézhette ölbe tett kézzel azt, hogy emberek ezrei fulladnak meg a monszunok és áramlatok okoz­ ta árvizekben, mert a csatorna képtelen elvezetni A tavalyi év utolsó ítéletében olvashat­ tátok beszélgetése­ met Bándi Gyula FAminl az utolsó ' az utolsó halat kifogtuk és prodé-kármaL A be­ szélgetés kapcsán az utolsó folyót is megmérgeztük, l rájövünk majd, hogy j fogalmazódott meg a pénz nem ehető" /s bennem egy környe­ zetvédelmi rovatnak a gondolata. Annyi mindent nem tudtink/ok még er­ ről az egészről... Szelektív hulladékgyűjtés, pa­ pírzacskók, újrahasznosítás, környezetvédelmi szervezetek... Csak néhány azok közül a fogal­ mak közül, melyekkel nap mint nap találkozha­ tunk. De hogy is van ez tulajdonképpen?! A most következő néhány sorban az egyik legjelentősebb környezetvédő szervezet, a Greenpeace tevékenységébe nyerhettek bepil­ lantást, mégpedig azért, mert anno, az interjú után a Nyugati-pályaudvarnál - ha lehet azt mondani, sorsszerűén - Greenpeaceaktivistákba botlottam... Őket faggattam. - Mióta működik ez a ma már közel 2,8 millió támogatónak örvendő, független és nemzetközileg is híres, egyben hírhedt szervezet? - Tulajdonképpen 1971 óta, tehát már több mint 37 esztendeje. Ekkor ugyanis néhány új­ ságíró és önkéntes elhajózott Amchitkába, erőszakmentesen tiltakozni az amerikai kor­ mány nukleáris robbantásai ellen. Magyarországon azonban csak 2002 júniusá­ ban nyitottuk meg kapuinkat. A tíz közvetlen munkatárs tevékenységét 5-600 aktivista segí­ ti. Nem szabad elfelejtkezni a TI 000 adomá­ nyozóról sem. - Mi a módszeretek? Mert hallunk ilyenek­ ről, hogy hídról lógattátok le magatokat... vagy legalábbis oda másztatok fel... nyolcadik oldal a vizet. így hát kivizsgálta a problémát és megta­ lálta a felelőst. A hajszálvékony nejlonzacskók a csatornákban találták meg végső állomásukat és iszonyatos mennyiségben felhalmozódva, eltömí­ tették az egész rendszert. Ott tehát életbevágó kérdés volt a gyártás azonnali betiltása. Nos, Franciaország ennyire nem bátor, vagy ta­ lán az Unió haragjától fél Félhet is, hiszen ezen zacskók betiltása a harmadéves joghallgatók kedvenc témájába, az áruk szabad áramlásának tilalmába ütközik. A fiatalság kedvéért: ha ugyanis egy tagállam olyan az importáló cégek­ re is kötelező rendelkezést hoz, amely közvetle­ nül, vagy közvetve alkalmas a Közösségen belü­ li kereskedelem akadályozására, az mennyiségi korlátozásokkal azonos intézkedésnek minősül, ami, pedig a Római Szerződés 28. cikkébe ütkö­ zik. Szerencsére a szerződés készítői is a nagy­ betűs „Jogászi Logikával” voltak megáldva, és létrehoztak egy kemény kivételt: a cikk rendel­ kezései nem zárják ki az olyan tilalmakat, me­ lyeket a közerkölcs, közrend, közbiztonság, az emberek, állatok, életének, egészségének védel­ me, növények védelme stb. indokol. Az eset e ki­ tételbe tökéletesen illik, ezért reményeink sze­ rint a Bizottság nem talál kivetnivalót a bejelen­ tett francia tervezetben. Ha már mindenütt keressük -és sajnos talál­ juk- a pénzt, mint befolyásoló eszközt, példa­ ként állíthatjuk a már említett Írországot, aki az un. plastax (szatyoradó) bevezetésével 2002-ben hetek alatt 94 százalékkal csökken­ tette a zacskóforgalmat. Ugyanezt tervezi Kí­ Greenpeace - Abszolút erőszakmentesen tevékenykedünk. A figyelem felkeltése az eszközünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a kampányokra. Ilyen­ kor közvetlenül megnevezzük az adott kör­ nyezeti szennyezést, ennek okozóit, a felelő­ söket, s a végsőkig kitartunk. Változást aka­ runk kicsikarni. A harcunkban sem állandó el­ lenségeink, sem állandó szövetségeseink nin­ csenek. - Itthon mik voltak a jelentősebb fellépése­ itek? Az elmúlt hetekben szinte naponta hallattatok magatokról a szmoggal, az energiaellátással kapcsolatban... - Csak néhányat említve 2002-ben demonstrál­ tunk a Sajó folyó szennyezése ellen, majd 2003ban nem engedtük, hogy elkendőzzék a paksi atomerőmű üzemzavarát, kiharcoltuk, hogy vonjanak ki egy ún. MDGN nevű allergizáló tartósítószert a babakozmetikumokból; 2004ben elértük, hogy ráírják az élelmiszerekre, hogy azok génmódosítottak-e, megakadályoz­ tuk a Zengő fáinak kivágását, az elmúlt évben pedig felhívtuk a klímaváltozásra valamint a folyószennyezési problémákra a figyelmet. Az általad említett problémákon kívül néhány nappal ezelőtt, 20-án hoztuk nyilvánosságra azokat a mérési eredményeket, amelyeket né­ hány héttel korábban a wolldorfi bőrgyárnál végeztünk. Összegezve azt lehet mondani, hogy a határértéket ugyan nem lépték át, de a habzásért egyértelműen ők a felelősek. - Kik a legfontosabbak itt, a magyarorszá­ gi Greenpeace-nél? - Ti, illetve mi! Vagyis: az aktivisták és az ada­ kozók, no meg mindenki, aki tesz valamit a környezetéért! na, ahol ez év június elsejétől már minden zacskóért fizetni kell, és ha már Kína is a kör­ nyezetet védi, mikor kezdjük el mi?! A román környezetvédelmi miniszter 2009 januárjáig kívánja kivonni a „bűnös” zacskót és helyette bevezetni az un. biodegradálodó (biológiailag lebomló) szatyrot, ugyanis egy egyszerű nej­ lon zacskó akár 400 évig is kitart. A bio-zacsi gyártásának két fő módszere van. Nagy tudá­ sú vegyészek rájöttek, hogyha többek között keményítőt, adnak a jól ismert kőolajalapú po­ lietilénből készült zacskóhoz, akkor egy idő után az darabokra hullik. A másik eljárással természetes alapanyagból (gabona félék) ké­ szítenek szatyor formázására alkalmas fóliát, amely majd az idővel komposztálódik. Erre azért is szükség van, mert 2007-ben 133 milliárd 540 millió, 780 ezer műanyag szatyrot és zacskót adtak az üzletekben a vevők kezé­ be, percenként egymillió darabot. Ezek a zacsik, túl azon, hogy rontják a környezet esztéti­ káját, bálnát ölnek, csatornát dugítanak, még a hulladék hegyeknek is komoly hányadát te­ szik ki. (A hírhedt nápolyi „szemét ügy” hatás­ vadász fényképészeinek sem kellett messzire menniük a sokkoló felvételekért.) Ha tehát a pénztáros néni értetlen és roszszalló arckifejezése ellenére, otthagyjuk a felaján­ lott műanyag szatyrot, és helyette tüntetőén előhúzzuk a nagyi kopott vászontáskáját, vagy esetleg a legutóbb ugyanitt kapott zacs­ kót, máris tettünk a világ érdekében. Horvátth Sarolta - Hogy lehet valaki aktivista? Mit kell eh­ hez tennie? - Huhhh, hát a legegyszerűbb, ha ellátogat a honlapunkra (www.greenpeace.hu), ott min-den részletesen le van írva. - Befejezésképpen kérlek, mondj pár taná­ csot kezdő környezetvédőknek! - Nem is gondoljuk, hogy mondjuk a zenele­ játszó készülék vagy a televízió akkor is fo­ gyasztja az áramot, mikor nem működik, ha­ nem csak ún. stand-by üzemmódban^van. Te­ hát ég a piros lámpa. Kapcsoljuk ki! így nem­ csak a természetet, hanem a pénztárcánkat is megkíméljük kb. 20 000 forint éves pluszki­ adástól. Használjunk több dugaszoló-aljzatos, saját kapcsolóval rendelkező (hosszabbítót. Sok ki­ csi sokra megy: egy-egy ország készenléti üzemmódban lévő készülékei akár több erőmű által megtermelt áramot is elfogyasztanak. A legolcsóbb és leginkább klímabarát pedig a „negawatt”, azaz az olyan energia, amit meg sem kell termelni. A fürdőszobánkban is lehe­ tünk klímabarátok: fürdés helyett elég egy gyors zuhanyozás. Miközben szappanozzuk magunkat vagy fogat mosunk, zárjuk el a víz­ csapot. Szereljünk fel víztakarékos zuhanyo­ zófejet, mert ez felére csökkenti a víz- és az energiafogyasztást. Használjuk a tömegközle­ kedést! Az autóbuszok, villamosok és vasutak akár háromszor energiahatékonyabbak, mint a személygépkocsik. A leghatékonyabb a vá­ rosi kötöttpályás közlekedés, amely a jövőben, ha bioenergia működteti majd, még tisztább lesz. Tehát itt a jó idő, elő a kerékpárokat - no meg a szmogmaszkokat -, s tekerjetek kerékpárral a suliba! Mikola Orsolya �Narratívák háborúja 2. A narratívák háborúja 2007 végén sem csendesedett. Miután októberben Varga Csaba, Schiffer András, Fleck Zoltán és a hallgatók egy elszánt kis köre ismét bebizonyíthatta önmagának, hogy a magyar valóság többféleképpen is látható, hol igazságos forradalom­ ként, hol egyszerű sátortáborként mutatva be a Kossuth téri eseményeket, novemberben immár egyetemünk dísztermében folytatódhatott a közéleti süketek párbeszéde. Lássuk hát az előző rész tartalmát. A fővárosi egyetemek egy jelentős részén pla­ kát hirdette a november 27-i eseményt, ahol a tudományos bemelegítő után a honi narratívák két olyan jeles képviselője csaphatott össze, mint az antiglobalista közgazdász, Bogár Lász­ ló és az eszdéeszes történész, Gerő András. Az eseményt Varga Csaba Tanár Úr nyitotta meg, aki a jog szerepét, a rendszerváltásról való gon­ dolkodás tudományos fontosságát, de egyben közéleti, nemzetstratégiai aktualitását és szük­ ségességét emelte ki köszöntő szavaiban. A két rendező (Vargha Bálint Tamás és e sorok írója) keresetlen felvezetéseit követően az első, ún. eszmetörténeti blokk még a tudományos kon­ ferenciák langymeleg unalmát ígérte, de már Horkay Hörcher Ferenc esztéta, a Heti Válasz főmunkatársának előadását követően éles vita bontakozhatott ki arról az előadói tézisről, hogy az ellenállás, mint olyan valóban baloldalias ízű jelenség-e. Mint a szerepéből kieső moderátor, magam azt az álláspontot képviseltem, hogy az ellenállás a mindenkori társadalmi attitűddel szembeni folyamat, s míg Nyugaton a társadal­ mi szocializáció inkább jobboldali, addig itthon inkább baloldali elemeket tartalmaz, követke­ zésképp a nyugati ellenállás (szélső)balról, míg térségünkben (szélsőjobbról érkezik. Végül ab­ ban egyeztünk ki, hogy a radikalizmus önálló kategóriáját alkottuk meg a baloldaliság és a jobboldaliság mellett, s valamennyi ellenállási formát egyaránt radikálisnak ítéltünk. Balázs Zoltán közgazdász, a Századvég főszerkesztője a rend fontosságát, különböző aspektusait járta körül, de az expozéját követő vitában megfo­ galmazta azt a kihívó tézist, ami a konferencia későbbi szakaszaiban is vitatott maradt: a ma­ gyar nemzeti közösség megszűntét. Molnár Attila Károly, eszmetörténész konzervatív szkepticizmussal ismerte el az eszmék, az abszt­ rakt igazságok hiábavalóságát, de mondanivaló­ ja mégis nagyon mély üzenetet hordozott: azt, amit Varga Csaba a jogi cselekvés példáján ábrá­ zolt egy novemberi jogelméleti konferencia megnyitásakör is, azaz az egyéni felelősséget. Az eszméktől, az absztrakt tételektől - Max Weber nyomán szólva: a tudománytól - nem várhatjuk a hic et nunc problémákra adható megoldást, mert mindez teljes emberi személyi­ ségünket, beleérző képességünket, erkölcsi énünket igényli. Mostanság, amikor tudottan káros jogszabályok aláírásakor bújunk alkot­ mányjogi dogmák mögé, nem árt ezen egysze­ rű gondolatokat megszívlelni. Az ezt követő előadásban Karácsony András, az ELTE jogi karának tanára a legitimitás és a legalitás fogal­ mi kettőségének történetét, problematikáját mutatta be, Cári Schmitt és a weimari alkot­ mány nyomán. Hogy a weimari kérdések és vá­ Tutortavasz Az újságírás egyik legnagyobb ellenségét, s paradox módon legnagyobb barátját, a közhelyes­ séget segítségül hívva azt mondhatnám, már tűkön ülünk a tavaszi felvételik miatt. Ilyen­ kor mindig azon gondolkozik az ember, kiből lesz az új viccmester, ki lesz a vezető pár év múlva, és ki fog őrjöngve végigrohanni reggel fél 7-kor a gólyatábor folyosóján azt üvöltve, „kelepeljeteK. Az ember már talán a táborban nézegeti, kik lehetnének tutorok, kik elég el­ szántak és alkalmasak erre a nem mindennapi feladatra. A tutor egyik legnagyobb elismerése, ha utolsó este csillogó szemmel odalép hozzá a gólya, s azt mondja, ő is tutor szeretne lenni. A tutorok egy titkos társaság alaposságával figyelik a gólyákat, s igyekszik nem pusztán a felvételi 10-15 perces beszélgetése alapján eldönteni, ki a megfelelő. Ilyen lehetőség a Potenciál-tábor, ahova azokat az elsősöket várjuk, akik meg­ ismerkednének a pontos tutori feladatokkal, megnézhetitek, kikkel kell együtt dolgoznotok, ha bekerültök, mi pedig megismeijük titeket. Elmegyünk egy közeli városba egy hétvégére, ismerkedünk, beszélgetünk, bulizunk, közben úgy figyelünk benneteket, mint a laboratóri­ umi állatkákat a tudósok. Idén április 11-13-ig lesz a Potenciál-tábor, ahova minden érdeklődő elsőst várunk, azonban korlátozott a létszám, csak a leggyorsabbak jelentkezését tudjuk elfogadni. Már kikerült az elsős előadó egyik hirdetőjére a jelentkezési lap, ahol megtaláltok minden pontos informáci­ ót a táborról, helyszínt, költségeket, feltételeket. A tábor nem követelménye a jelentkezés­ nek, pusztán megkönnyíti a munkánkat. Rögtön ezután következnek is a felvételik, amiről szintén a hirdetőn találhattok majd infót. A felvételiről egyelőre csak annyit, hogy nagyjából két részből áll, de mindkét résznek az a célja, felmérjük, alkalmasak vagytok-e egy focicsapatnyi őrült pesztrálására, és hogy be tudtok e il­ leszkedni a tutorok közé. Ha esetleg úgy érzed, nem felelnél meg valamelyiknek, mégis szíve­ sen lennél tutor, akkor gyere el a felvételire, és a tapasztalt felvételiztetők majd eldöntik. Bartolák Csaba laszok relevánsak és adekvátak-e a ma Magyar­ országán is - amint ezt felvetni voltam bátor -, szintén vitatott maradt. A második szesszió az­ tán eleve a hazai közélet két ellenpólusának adott lehetőséget - a szenzációhajhászok nem véletlenül csak erre ültek be, pedig a várva vár Tamás Gáspár Miklós valami újbalos szeánsza okán mégsem tisztelte meg Egyetemünket. A megjelent Gerő András szerint a 2006 őszi for­ rongás csak politikai, de nem társadalmi ellenál­ lás volt, Bogár László viszont saját fogalmi struktúrájában magyarázta a történéseket, egy­ ben a magyar társadalom válsággócait vette vé­ gig. A mai magyar jobboldalon Bogár László rendszeralkotó főművével, a Magyarország és a globalizációval - teljesen ki tudott lépni a balol­ dal tematizációs spiráljából, fogalomkészletéből, így egyedüliként lehet képes egy alternatív tár­ sadalomkép megrajzolására. Mindez a jobbol­ dalon - egyedülisége, bátorsága, újszerűsége okán - olyan revelatív erővel bír, hogy néhol már a vulgárbogárizmus is megjelenik egy-egy jelenség leírásakor: ez is azonban az elmélet gyakorlati hasznát, használhatóságát bizonyítja. A vitában Gerő András unott professzorként a pulpituson elnyúlva hallgatta végig, s ütötte le szerinte biztos sikeresen - az ellenérveket. Var­ gha Bálinttal kifejezett állóháborúba keveredett a mai rendszer legitimitásáról. Bogár László és a vitába bekapcsolódott Vass Csaba baloldali filo­ zófus is ennek hiányát emelte ki, így Vargha provokatív állítása, miszerint a mai magyar po­ litikai és jogi rendszer illegitim, nem hogy nem lett megcáfolva, de Vass Csaba történelmi pél­ dái által igazolást is nyert. Kevesen gondolhat­ tuk, hogy eme elméleti jellegű vita némely esz­ metörténészünkből akár egy ismert kötősza­ vunkat is kicsalhatja, mintegy dühödt ellenérv­ ként Pollányi téziseivel szemben. Bogár László igazi showmanként, mint Mick Jagger szokta koncertjein, a sarkokból indulva, bejárta a teret, s egy-egy válaszát a terem különböző szegleté­ ből hallhattuk viszont. A székébe és a vitába eközben teljesen belekényelmesedett Gerő András a kezdeti averziók és kioktató hangnem után, láthatóan tanáros jóindulattal, megértés­ sel, már-már empátiával és humorral kezelte a vele szemben igencsak ellenségesnek látszó kö­ zönséget. Mielőtt azonban a vita végleg elrelativizálta volna témánk fontosságát, mielőtt a fontos vita átcsúszott volna a kedélyes vitatkozásba vagy agresszív háborúba, Varga Csaba kimért precizitással foglalta össze az est tartalmi és formai tanulságait, vitáink lezáratlanságát, netán lezárhatatlanságát, egyes (addigra már nem a pulpituson könyöklő) vitapartnereink felelőtlen szellemi kalandorságát - a rétorok után így a bölcs szólalt meg Varga Csabából: az, aki nem hisz a parttalan vitákban, ame­ lyekben pallérozódhat bár elménk, de hevüle­ tében közös ügyünk is együtt kásásodik el. Nem vitatkozni, de tanulni és tanítani kell, szóltak a záró gondolatok. A következő részekben tán erre is sor kerül. Addig is: maradjanak velünk. Techet Péter kilencedik oldal �100 éves a Nyugat A Nyugat első száma 1908. január 1-jén jelent meg és a folyóirat 1941. augusztus 1-ig műkö­ dött, Babits Mihály halála után szűnt meg. Megindulásakor Ignotus volt a főszerkesztője, szerkesztőjeként pedig Fenyő Miksa és Osvát Ernő szerepelt, valódi irányítója azonban utób­ bi volt. A Nyugat a huszadik századi magyar irodalom meghatározó folyóirata lett. Nagyhatású lappá vált egyből a megjelenésé­ től kezdve, teret és lehetőséget adott a fiatal költőknek, íróknak. Célja a korabeli magyar irodalom bekapcsolása volt a modern európai költészetbe. A folyóirat a kulturális élet köz­ pontja lett, emiatt is érződött Babits halála után a lap hiánya. Az évforduló alkalmából LégyOtt címmel tízré­ szes beszélgetés-sorozatot indított a Nyugat százéves alapítá­ sának tiszteleté­ re a Petőfi Iro­ dalmi Múzeum. A havonta je­ lentkező sorozat a folyóirat nép­ szerű szerzőit és szerkesztőit idé­ zi meg egy idő­ sebb és egy fia­ talabb kortárs író segítségével A száz éves év­ forduló tisztele­ tére nem csak a Petőfi Irodalmi Múzeum indít emléksorozatot, hanem Brüsszelben egy elő­ adás-, illetve beszélgetés-sorozatot is készíte­ nek, amelyben vizsgálják, hogy milyen volt a magyar társadalom viszonya a „Nyugathoz”. Száz évvel ezelőtt a Nyugat orientációs pont­ ja volt a közéletnek, kultúrának, politikának és az irodalomnak. A beszélgetések során azt a kérdést is taglalják, hogy milyen örökségei érvényesülnek ma a hajdani Nyugatnak, van-e hatása a mai világra. A Magyar Televízió is emlékezik, a lap hagyo­ mányait, szellemiségét bemutatva filmeket, dramatizált és szórakoztató műsorokat készí­ tett a folyóiratról és szerzőiről a centenárium alkalmából. A képernyőn felelevenítik a folyó­ irat közönségtalálkozóit, irodalmi esteket és vetélkedőket, ismertetik a szerzők munkássá­ gát, magánéletét. Ezek mellett január végén elindult a Fogadj örökbe! című sorozat, amelyben fiatal magyar írók, szerzők választanak és „fogadnak örök­ be” valakit a Nyugat írói és költői közül. Februárban indult a Nyugat mesék, a hétfő es­ ténként vetített kisfilmekből a Nyugat indulá­ sát és szerzőinek magánéletét ismerhetik meg a nézők. Az első részből kiderült, ki fedezte az indulás költségeit, a második epizódban a leg- A Nyugat 25 éves jubileumán (1932) vonzóbb nyugatost választották ki mai höl­ gyek, a további műsorokban pedig a szerzők szerelmeiről vagy éppen étkezési szokásairól tudhattunk meg részleteket. Márciustól közvetíti az m2 a VÁM Design Centerben szervezett nyugatos műveltségi ve­ télkedőket, amelyben a vasárnap esténként sugárzott irodalmi kvízműsorok résztvevői irodalmárok, írók és színművészek - játékos formában adnak majd képet a Nyugat koráról és szerzőiről. Február közepétől a vetélkedő indulásáig Csáth Géza írásaiból készült film­ adaptációkat vetít vasárnap koraesténként az m2 (Horváték, A varázsló álma és A Janika cí­ mű tévéfilmeket). A Nyugattal kapcsolatos eseményekről infor­ mációk szerezhetők: http://nyugat.oszk.hu il­ letve a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján (www.pim.hu). Zágon Orsi Jogállam, kérdőjellel lőrga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? (2007, Kráter Műhely, Pomáz) c. könyvéről Az Alkotmánybíróság hírhedett 11/1992es határozatában - némileg paradox mó­ don - egyszerre nyilvánította program­ nak és ténynek Magyarország jogállami­ ságát. Ez az illogikus metabeszéd akko­ riban alkalmas lehetett ugyan a ZétényiTakács-törvény elkaszálására, de a cson­ tok a szekrényben maradtak, s idővel kezdtek kipotyogni onnan Ma, amikor az egykori kiszesek hatalma szépen ki­ teljesedett, amikor az Alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján írhassa alá az államfő az új egészségügyi törvényt, különösen fontos, hogy megálljunk, s szomorúan tekintsünk viszsza múl­ tunkra, elszalasztott lehetőségeinkre, tudatos tévedéseinkre. Varga Csaba jogfilozófus, Egyetemünk népszerű oktatója legújabb kötetében ezt a tudo­ mányosan és közéletileg egyaránt bátor feladatot végzi el - és nincs okunk csalódni a Tanár Úrban: könyve olyan bátorra és pontosra sikeredett, hogy a hazai sajtó nem is szívesen recenzálja. A baloldal érthető okokból tartóz­ kodik a könyv tartalmától, de a jobboldal számos szereplője is - tán nyers egzisztánciális okokból - érdekelt az ehhez hasonló tudományos művek el­ hallgattatásában. Varga Csaba úgy jobboldali, keresztény gondolkodó, hogy mondandója nem a mindenkori Fidesz pártprogramhoz igazodik, úgy jog­ filozófus, hogy nemzetközi kitekintése, hatalmas szakmai tudása okán meg­ alapozottan és bátran cáfolhatja meg jogi dogmatikánk számos fogalmát, úgy közéleti szereplő, hogy saját útját járja. Kényelmetlen ember hát, ké­ nyelmetlen gondolatokkal A könyv folytatása Varga Csaba ezirányú mun­ kásságának: 1998-ben jelent meg az európai könyvpiacon is hiánypótló mű­ ve, a Jogállami átmenetünk című (ennek angol nyelvű változata a nemzet­ közi tranzitológiai bibliográfia megkerülhetetlen eleme). Ezen kívül két szerkesztett kiadás foglalkozik a témával: az Igazságtétel jogállamban című forrásgyűjtemény (1995) - közölve a keletnémet és cseh igazságtételi doku­ tizedik oldal mentumokat (különösen érdekes összehasonlítani a magyar 1992-es igazság­ tételt elutasító és a cseh 1993-es jóváhagyó alkotmánybírósági határozatot) elegánsan cáfolja a hazai jogászság önigazoló állításait, a jog alternatívátlanságáról szóló tanmeséket; a Kiáltás gyakorlatiasságért a jogállami átme­ netben (1998) pedig olyan, egyébként liberális szerzők műveit közli a témá­ ban, amelyek saját táboruk hitelveinek cáfolatát, de legalábbis árnyalását biztosítja. Tavalyi könyvében a kérdőjelek immár az elbizonytalanodást jel­ zik; az elbizonytalanodás nem a jogállam hasznosságát, hanem mikénti fel­ használását illeti. Tán nem biztos, hogy a múlt eltakarítatlan romjain, min­ denféle erre alkalmas társadalmi környezet hiányában érdemes olyan fogal­ makat ültetgetni, amelyek megfelelő táptalaj nélkül megtévesztő díszei lesz­ nek csak egy globagyarmatosított, szuverenitását vesztett kelet-európai ál­ lamnak, vagy kifejezetten akadályok a káros folyamatok feltartóztatásában. Ősi igazság, hogy a jog van az emberért, s nem az ember a jogért, hogy a jogállam nem lehet egy újabb fétis, amit szolgálni vagyunk kötelesek min­ den mögöttes cél nélkül Mihelyt a társadalmi célok, a nemzetstratégia kiüre­ sedik, a jog nyomul be - de ha a jog nem szervesül és idomul a társadalmi el­ várásokhoz (a rendszerváltás egyedi elvárásaihoz, körülményeihez), ha fe­ lettünk lebegő Sollen-tétel marad, valóban csak a kényszer lehet érvényesü­ lésének egyetlen biztosítéka. De egy kényszerre alapozott jog, ahol a kény­ szerzubbonyt immár nem is a külföldi megszálló hatalom, hanem népünk ta­ nult bölcsei helyezik a nemzet testére, értelmetlen. Jogpozitivistaként tetsz­ het nékünk az általa is biztosítható rend, de a kínzó kérdést egyszer a jogtu­ dománynak is meg kell válaszolnia, hogy „pontosan mi is vezetett el oda, hogy (...) néhány év alatt éppen nekünk sikerült visszazüllenünk a perspektívátlanság és reménytelenség fáradtságába, az ország kiárusításából és más­ fél évtizede következetesen önfeladó egyezkedési politikákból adódóan a gyakorlati országvesztés rémálmának kilátásába, az eladósodottság, függés, tehetősségtelenség most már önjáró spiráljába, a puszta fennmaradásért folytatandó kemény napi küzdés örömtelen motorikus robotjába”. Techet Péter �Nőként Pakisztánban Benazir Bhutto decemberi meggyilkolása el­ gondolkodtató, hogy még napjainkban is van­ nak olyan országok, ahol úgy vélik, csak em­ beréletek kioltásával lehet bizonyos helyzete­ ket megoldani. Félelmetesnek hangzik, hogy Pakisztán ma a világ egyik legjobban felfegy­ verzett országa, ahol már az atomfegyverek is megjelentek, az ellenzéki politikusokat pedig merényletekkel távolítják el a hatalom közelé­ ből. Benazir Bhutto (akinek a neve jelentése „Összehasonlíthatatlan”) a Pakisztáni Nép­ párt vezére volt, az ország egykori miniszter­ elnöke, az első nő, aki iszlám ország élén állt. Bhutto családjában, amelyet a „pakisztáni Kennedy-klánnak” is neveztek, szinte örökle­ tessé vált, hogy a családtagok gyilkosság áldo­ zatai lettek. Apját, Zulfikar Ali Bhuttot 1979ben felakasztották, két bátyját tisztázatlan kö­ rülmények között gyilkolták meg. Vajon Bhutto gyermekeinek is ezt az utat kell majd bejárniuk? A politikusnő halálát követően gyermekei már fel is vették anyjuk vezetékne­ vét, fia, Bilaval Bhutto Zardari pedig már be is töltötte a gyilkosság következtében megürese­ dett helyet, hiszen a családban náluk a vezérség úgy öröklődik, mint máshol a vagyon vagy a föld. Még az életük árán is. A szép, egzotikus kinézetű nő nem csak Pa­ kisztánban élvezte a nép szeretetét, Nyugaton is kedvelték. Oxfordban és a Harvardon szer­ zett diplomát, apja mellett már lánykorától kezdve közelről figyelhette a politikát. Jól be­ szélt angolul, és tökéletesen értette az urdut is. Keleti eleganciáját és egzotikus kinézetét a People Magaziné is értékelte, miniszterelnök­ ké választásakor a világ ötven legszebb arca közé is beválasztották. Kétszer volt miniszterelnök, mindkét esetben korrupciós váddal távolították el posztjáról. Vá­ lasztási ígéreteit egyszer sem tudta teljesítem, mindkétszer idő előtt lemondatták. Családja sem segített a helyzetén, sőt férje Aszif Zadarit a „Mr. Tíz Százalék” nevet is kiérdemelte, állí­ tólag minden állami megrendelésből tíz száza­ lék vándorolt az ő pénztárcájába. Kétségtelen, hogy miniszterelnöksége alatt Pakisztán a világ három legkorruptabb országa között volt. Bhutto 2007 őszén ment vissza nyolc éves száműzetéséből Pakisztánba. Visszatérésének célja volt, hogy újra országa miniszterelnöke le­ gyen, demokratikusabbá tegye, és mint ahogy azt már korábban is tette; kivezesse az országot jelenlegi helyzetéből. Hazatérésekor ellene elkö­ vetett merényletek sorozata követte egymást, amelyek 133 emberéletet és közel 400 sérültet követeltek. Az utolsó merénylet végül sikeres volt, így halt meg végül Bhutto, alig két héttel a pakisztáni választások előtt, december 27-én, Francia közöny anyja halála, temetésén máshol járnak cikázó gondolatai A szomszédja, Raymond egy magát raktárosnak valló selyemfiú, akivel barátkozik, de ő is közömbös szamára. Szerelmes kalandjai kimerülnek a testi vágyak kielégítésében. Vi­ szont bizonyos Marie-val közelebbi kapcsolatba kerül, ha a íánv akarná, Meursault elvenné fele­ ségül, de a férfi eközben nem szereti Raymond-hoz fűződő kapcsolata miatt össze­ tűzésbe keverednek pár arabbal a selyemfiú ballépései miatt, mivel az egyik arab nő nemű családtagjával szűri össze a levet, ami köztu­ dottan nem jelent jót a hódítóra nézve. Meursault egy fura indíttatásból visszamegy a tengerpartra, ahol az incidens történt. Észreve­ szi azt az arabot, aki késsel hadonászott. És hogy a forróság, a párás levegő vagy a kés pen­ géjéről a szemébe pislákoló fény Következté­ ben, de pisztolyát elsütve megöli a földön fek­ vő férfit. Ha csak ennyi történt volna nem is lenne érdekes a mű. Viszont nem így történt! Albert Camus francia íróról kevés fiatalnak jut eszébe akármi is. Pedig a 20. századi modern irodalom egyik kiemelkedő alakja volt. 1913ban született Algériában, apját fiatalon elveszí­ tette, a francia ellenállás tagja lett a nácizmus­ sal szemben; 1956-ban felemeli szavát a magyar forradalom védelmében. Legismertebb müve a Közöny, melyet 1942-ben a II. világháború ide­ jén írt. Eredeti címe LEtranger, vagyis Az ide­ gen. A Közöny címet Illés Endrének, a regény első magyar kiadójának köszönhetjük. A Közöny történetét a főszereplő, Meursault mondja el, mely élete utolsó heteiről szól Az Al­ gériában élő, minden vonatkozásban középsze­ rűnek tekinthető hivatalnok élete igen egyhan­ gú. Minden egyes nap ugyanaz a forgatókönyv: munka, ebéd, munka, lakás. Nincs rá hatással Egy elmaradt nekrológ Márton Szabolcs, élt 19 évet. Fájdalmat érzünk, mert jól ismertük őt. Együtt töltöttük a hétközna­ pokat: ácsorogtunk a buszon, koccintottunk a Vén Diákban, tervez­ gettük az egyesület jövőjét. Oly fiatalon kellett meghalnia! Nem sokkal temetése után egy levél érkezett családjához. Édesapja bontotta fel a borítékot. Könnyel telt szemmel olvasta: fia felvételt nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karára. Felvették, s ő ahelyett, hogy jövőjét, álmait szövögetné, a föld alatt fekszik egy koporsóban. Pedig milyen életvidám volt, mosolygós, olykor különc, olykor elmerengő barátunk. Szabolcs sokat gondolkozott a halából, nem félt tőle, s most Isten közelében lehet. Az a szenvedély, aho­ gyan tervezgette a Magyar Keresztény Szövetség jövőjét, hivatását mind­ annyiunk számára példaadó lehet. Fájó szívünk parancsára az ő emlékére rendeztük meg 2007-es fociku­ pánkat. Sokan megjegyezték azon a napon nevünket. Boldog küzdel­ met láttunk az iskolások és a felnőttek arcán egyaránt. S mi MaKSZ-osok kötelességünknek kell, hogy érezzük Szabolcs immár földöntúli céljai megvalósítását földi eszközökkel. Merjünk vágyakozni arra, hogy mi is egy kicsit jobbá tehetjük a világot Isten segítségével. Hintsük el a jövő generációjában a hit és a hazaszeretet magját, hogy boldogabb, nemesebb életet éljenek, mint társaik, s építsék Isten orszá­ gát itt, a földön. Hívjuk a fiatalokat és az időseket közös imádságra, helyi idő szerint 18 óra 16 perckor. Életéről, az első nőről, akit a muszlinok meg­ választottak vezetőjüknek, film készül. Mahesh Batt indiai származású rendező vállal­ kozott a film elkészítésére, amelyben „egy őszinte és senki számára nem bántó tablót ké­ szül állítani a bátor asszonyról”. Magyar nyelven a Kelet lánya címmel már megjelent Bhutto önéletrajzi írása: „Az én éle­ tem nem egy hétköznapi élet. (...) A minket ért nehézségek és csapások mellett azonban nagy áldásnak tartom, hogy a hagyomány bástyáit bevéve én lehettem az iszlám első szabadon választott női miniszterelnöke?’ Zágon Orsi Itt kezdődik az első részben elrejtett részletek egységes képpé formálódása. Negatív hősünk belső, drámai küzdelméhez az kellett, hogy öl­ jön, börtönbe kerüljön. Aki az életével egyálta­ lán nem törődött, nem érdekelte mi volt, mi van, vagy mi lesz, ez az ember - mert a törté­ net végén már elmondhatjuk róla, hogy embercsak azt szeretné, ha volna még egy napja, és megváltoztathatná az életét. Bonyolult lelkivi­ lággal rendelkező fiatal férfi, hogyan juthat el idáig? Melyek azok az apró történések körülöt­ te, amiktől elpattan egy szál odabenn? Camus ezeket a jeleket rejtette el a sorok kö­ zött művészi pontossággal. Lélektani fejlődésutat mutat be, a mögöttes filozófiai tartalom­ mal megspékelt naturalista mű. Egydélutános olvasmány, amin nem egy dél­ után fogsz gondolkodni, magadba nézni, és rájönni arra, hogy... Kun Gellért szervezzünk konferenciákat, kulturális programokat, sportrendezvé­ nyeket, klubokat! Szólítsunk meg minden korosztályt, s mindannyiszor mondjuk el nekik, milyen jó kereszténynek és magyarnak lenni! S tettük ezt azon a napon, mikor egybegyűltünk, hogy lefussuk együtt az 1956 métert, mikor lélekben berregtettük motorjainkat az ecsém ta­ lálkozón a kápolna felé vezető úton, ahogyan átadtuk a Pro Patria em­ lékserlegünket mindannyiunk példaképének: Bábel Balázs érseknek. Mert az egyház Krisztus felé mutat, s mi nap, mint nap, hétről hétre belépünk második otthonunkba, a templomba, Isten szent falai közé. Isten terveinek megvalósításához szükség van ránk, s ezt az egyház is felismerte. Számos püspök személyesen nekünk küldte el jókívánságát, s Erdő Péter bíboros úr külön üdvözölte egyesületünk munkáját). Szük­ ség van ránk, ezt bizonyítja immáron 1300 bejelölés az iwiwen. Ok hal­ lottak már rólunk, s nem késlekedtek ismerősnek jelölni bennünket. Külön jó, hogy pártoktól elhatárolódva dolgozunk, ám felemeljük sza­ vunkat az emberi jogok megsértése, sárba tiprása ellen! Ahol tudunk, hangot kell adnunk szavunknak. Jó lehetőségnek bizo­ nyul erre a Calipso, ill. ettől az évtől kezdve a Mária Rádió. Emellett sportrendezvényünkről számos médium tudósított. S dübörgött végig Pest utcáin a zene, kiköltözött a templom falain kívül­ re a hit, s mi ott voltunk a Mission Is Possible Kávézóban a többi fiatal­ lal, akik imádságbaiu jókedvben szeretnék eltölteni rövid földi életüket. Mert az, hogy hivő fiatalok vagyunk, sokak lelkét megmelengeii, mások számára új reményt ad: hallottuk a betelefonálóktól a Mária Rádióban. Van teliát feladatúnk, s felelősségünk, hisz egy kicsit ugyan mások va­ gyunk, mint a többi fiatal, de talán több feladatra is hivatottak a ma­ gyarság szolgálatában. N. B. Anikó tizenegyedik oldal �Járó-Kelő: Debrecen Avagy Magyarország legnagyobb kálvinista templomának és a pici marcipán-gombák otthona - Na és, hogy tetszik? Kicsit összerezzenek. Idegenvezetőmre pillantok, mintegy megerősítésért, vajon megmondha­ tom-e az igazat... bátorítóan rám mosolyog. - Nekem... szóval, nekem tulajdonképpen... nagyon is tetszik. Az érdeklődőnek kissé kinyílik és lebigygyed az ajka. Szemöldökét felhúzza, és mélyebb, meg­ rökönyödött hanggal kérdezi: - Miért?! Visszanézek a mellettem ülőre, aki elmosolyodik és egy „naugye” pillantást vet rám. Debrecent a következő módon reklámozta számomra környezetem: „Magyarország leg­ pökhendibb helye”, „Ha ma osztanák, a város címet nem kapná meg”, „Alig vártam, hogy végre elkerüljek onnan”. A magam részéről csak egy emlékem volt a városról, és ez sem volt különösebben részletes. Sőt valójában nem is maga a város ragadt meg annyira éle­ sen 15 évvel ezelőtt, hanem egy pici, marci­ pán-gomba. Igen: kicsi, tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú gomba marcipánból. Egy cukrászda kirakatában láttam, akkora volt, mint az én kis 7 éves hüvelykujjam. De (itt drámai fordulat következik) nem kaptam meg! Az emlék szerint árkádok alatt sétáltunk el, és egy nagy térre értünk ahol egy hatalmas templom állt. Közben pedig csak egyre a pici, marcipán-gombára tudtam gondolni. (Valószí­ nűleg toporzékoltam is, a helyzet komolysá­ gát hangsúlyozandó, hogy „akajom, akajom, akajom”). Nos, a cukrászda minden bizonnyal zárva lehetett, kizárt ugyanis, hogy annyira sanyarú gyerekkorom volt, hogy Édesanyám megtagadta volna tőlem ezt az akkor kb. 5 fo­ rintos csemegét. Snitt, ennyi. A nem éppen hí­ zelgő jellemzések ellenére tehát azzal a felté­ tellel voltam hajlandó újra elmenni Magyaror­ szág kálvinista fővárosába, hogy ezúttal ka­ pok pici, marcipán-gombát. Igyekszem szabadkozni: nagyon sok volt a Dr. Boytha Györgyné kitünetése Dr. Boytha Györgynél a Gazdasági Verseny­ hivatal Versenykultúra Központja 2007. de­ cember 7-én a Versenykultúráért-díjjal tün­ tette ki. A rangos díj karunk oktatójának ki­ emelkedő teljesítményét ismerte el, amellyel nem csak a magyar versenyjog fejlődéséhez és elismertségéhez járult hozzá alapvetően, hanem a jogász képzésben is úttörő szerepet vállalt. Dr. Boytha Györgyné 1991 és 2000 kö­ zött a Gazdasági Versenyhivatal Versenyta­ nácsának elnöke volt, és 1998 óta karunk cím­ zetes egyetemi docense. Az elismerés kiemel­ kedő súlyát jelzi többek között az is, hogy Só­ lyom László köztársasági elnök úr alábbi sza­ vainak kíséretében került sor az átadására: „Tudjuk, hogy Boytha Enikő a nyolcvanas években anyja volt a versenytörvénynek, utána ennek a hivatalnak az elnökhelyettese, a Versenytanács első elnöke, úgyhogy az ő kezében volt kilenc évig - ez egy alkotmány­ bírói élet - ennek a joganyagnak az igazi ki­ formálása. Úgyhogy itt annyi érdem rakó­ dott egymásra, hogy szinte be sem látható? Szilágyi Pál tizenkettedik oldal napsütés, és ez lehet, hogy elvakított. Bizonyá­ ra meg voltam kímélve a város „dzsuvásabb” részeitől. Bizonyára megzavart a vizsgaidőszak utáni nyugalom és szinte-semmittevés. Azon­ ban kénytelen vagyok kijelenteni: nekem tet­ szett. Megvolt az a bukéja, ami gondolom min­ den Pesten kívüli városnak egy pesti számára: a nyugalom és csönd, a terek nyitottsága, a kes­ keny utcák felett tornyosuló hazak hiánya. Pillantsunk csak ki hat a Nagytemplom tor­ nyából. Megláthatjuk azt az utcát ahol, sike­ rült Debrecen pezsgőbb oldalát is megismer­ nem. A főtér közelében lévő barátságos hely kávéház/sörözőből, söröző/pubba, pub/dizsibe képes váltani egyetlen nap leforgása alatt. Ha máshova fordulunk, persze itt is megtaláljuk az obiigát lakótelepeket. Ezek békésen ücsö­ rögnek a centrum szélen, mintegy se közelibb­ re, se távolabbra nem vágyva. Kövessük most a villamos vonalát (no, ez talán mégis egy ki­ csit megmosolyogtató vonás: minden állomás­ nál bemutatkozik a szerelvény, miszerint ő az egyes villamos, mely kissé fölöslegesnek tűn­ het, nem lévén másik a városban) és rátalálunk a Debrecen Plázára. Amolyan kötelező vonás, nem messze a múzeumtól, ahol helybéli körbe­ vezetőm meglepetésére még állnak az új pa­ dok. Tán mégse olyan destruktív itt a mosta­ ni fiatalság? Elgondolkodva nézek rá: milyen lehetett a régi...? Ha távolabbra nézünk, megláthatjuk az egyete­ met. Ide az erdőn keresztül vezet az út, ahova ösvényeket nem, a közepébe inkább egy kis tisztást, tavacskával és híddal álmodtak, a sze­ relmespárok, kisgyerekek és fáradt apukák nagy örömére. Az egyetem -milyen csoda- egy újabb térre néz. Tiszteletet parancsoló mind ki- viliről, mind belülről. Elnézegetve a hatalmas boltíveket a süllyesztett kerengőt csak egy pil­ lanatra fog el az irigység, mert hát ugye ne­ künk meg van arany festék a falainkon, és az ugye sokkal jobb... Visszatérve a templom tete­ jére, ha lenézünk közvetlen elénk, egy árkádos átjárót találunk. Most már csak le keÚ sétálni a kijárathoz. Ki kell állni a templom elé és elin­ dulni balra. A boltívek alatt hamarosan ráaka­ dunk a „Gara” cukrászdára... Idegenvezetőmnek is el kellett ismernie, hogy határozottan kezd „kipofozódni” Szabó Mag­ da szülőhelye. Azt hiszem azt is, hogy egy újonnan idecsöppenő számára tartogat egy­ két kifejezetten szimpatikus vonást. Főleg pe­ dig nem lehet nem becsülni egy olyan várost, ahol tizenöt év után - igaz immáron 50 Ft-os áron - még mindig lehet kapni tömzsi szárú, piros, fehér pettyes kalapú pici, marcipángombát. Egyet kaptam is a kávém mellé. Tízet pedig elvitelre... Barát Zsófia Csak egy csettint és! Vééégre! Kisütött a napocska! Hurrrá! Olyan jó kimozdulni, sétálgatni egy kicsit. Csak... Csak ne húzná a vállamat a táska! Valljuk be, kedves kolleginák - természetesen tisztelet a kivételnek -, hogy a leendő elitnek képzelvén ma­ gunkat magas sarkúban és retiküllel illegünk az egyetemig. Ha beszakad a hátunk, ha nem. Nos, ez előbbi problémát az áhított séta érdekében úgy hárítottam el, hogy... Egy pillanat! Ez szigorúúúan bizalmas hadititok! Na jó, négyszemközt vagyunk. Tehát, be kell, hogy valljam: mindig két cipő van nálam. A sportcsukában trappolok egészen a Nemzeti Múzeumig. Ott táskámból előkotrom a csini cipellőket. Nos, meg kell említeni azt is, hogy a női táskából kihalászni - belátható időn belül valamit - hatalmas feladat. így ezt leküzd­ ve, s a cserecipőt felhúzva el kell jutni a Szentkirályi utcáig. Kipp-kopp... Kipp-kopp... Útköz­ ben egyensúlyozok a különféle útburkolati képződményeken, az esetleges macskaköveken. S si­ ker! Odaértem! (Ilyen örömöket élek át még például akkor is, mikor fellépek a mozgólépcsőre. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én... Félek rajta. Olyan ingatag...) De térjünk csak vissza a táskához! Ugye végre - a középiskolás évekkel együtt - elhagytuk a kétvállas, viszonylag gerinckímélő vál­ tozatot. Persze nyilván praktikusabb lenne most is olyat használni. De ugggyan már! Mi, ko­ moly, egyetemi polgárok vagyunk, az olyan gáz lenne. De tényleg! így félvállas változatával jár a többség. Ez egy kisebb csónak nagyságú táskát takar. De hogy ez hogy húzza az ember vállát! Én mindig arról álmodozom, hogy csak egy csettintés... Tehát csak egy csettintés és repülnek utánam a dolgaim. Nekem nem kell cipelnem semmit, ha van kedvem, rohangálok, s nem húz vissza semmilyen teher... Na, de sajnos, ez eddig csak egy álom. A cipzáros banánhoz hasonló­ an! Pedig milyen jó lenne azt is összehúzni, ha már nem bírom... Mikola Orsolya �Diplomaosztók decemberben és januárban 2007 decemberében 93, 2008 januárjában 62 jelölt tett ünnepélyes esküt Karunkon, őket az Egyetemi Tanács ünnepélyesen doktorrá fogadta. Az alábbiakban két jelölt ünnepi beszédét közüljük. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Be kell vallanom, nehéz feladat végzős hallga­ tóként most itt állni, és mindenki nevében szólni, elbúcsúzni az egyetemtől. Hiszen ezek­ ben az ünnepi pillanatokban fölelevenedik bennünk az elmúlt öt év megannyi öröme, si­ kere, csakúgy, mint csalódása és küzdelme az egyetem falain belül és azon kívül is. Abban pedig biztos vagyok, hogy mindenkinek más jut eszébe most, így nem tartanám illendőnek, hogy a saját kellemes és kellemetlen emlékei­ met idézzem fel a mai napon. Felesleges is a múltidézés, hiszen az itt lévők közül szinte mindenki így, vagy úgy, közvetve vagy köz­ vetlenül átélte velünk ezt az öt évet: a család­ tagok (szülők, nagyszülők, testvérek), bará­ tok, barátnők is gyakran saját bőrükön tapasz­ talhatták, mi is történt velünk. Csak a legsar­ kalatosabb pontot, a vizsgaidőszakot említem. Gondolom sokaknak ismerős a helyzet, ami­ kor már nem is mindig lehettek tisztában az­ zal, hogy éppen mit tanul a gyerek, de nagyon tanulja, és már kérdezni sem merték, hogy mit, csak annyit tudtak, hogy valami jogra végződő vagy legalábbis azzal kapcsolatos. Egy rossz időpontban feltett kérdés, például: „Sok van még hátra?”, vagy a bíztató meg­ jegyzések: „Úgyis menni fog” - néha igen kü­ lönös és riasztó reakciókat váltottak ki belő­ lünk, amely ijesztő volt kívülállók számára, és aggodalomra adott okot. Épp ezért, azt hi­ szem, mindannyiunk nevében mindenekelőtt azoknak az ittlévőknek adnék hálát, akik vé­ gigélték, illetve küzdötték velünk ezeket az éveket, és annak ellenére bíztattak minket, és itt vannak, hogy esetleg hónapokig nem lehe­ tett velünk normálisan kommunikálni. Köszönettel tartozunk továbbá professzora­ inknak, tanárainknak, akik közül egyesek nemcsak jogot oktattak, hanem tanácsaikkal, egyéniségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsó sorban emberségükkel igyekeztek utun­ kat egyengetni, minket a jó irányba terelni. És végül kedves végzősök, kollégák! Egy ilyen jeles alkalommal, mint amilyen a mai, az emberek szeretnek nagy szavakat használni: olyasmiket például, hogy most lé­ pünk ki a nagybetűs életbe, véget ért életünk legfontosabb korszaka, és hogy most búcsú­ zunk legszebb éveinktől. Szokás ugyan, de én nem szeretnék ilyen közhelyekkel élni, inkább csak egy Weöres Sándor idézetet olvasnék fel útravalóul: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik inga­ dozva ágaznak a sokféle véges és változó mér­ ték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyo­ morultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni!’ Köszönöm! Wéber Krisztina Tisztelt ünneplő jelenlévők! Ünnepi beszéd helyett egy sokat próbált levelezős hallgató kissé kusza gondolataival sze­ retnék búcsúzni. Öt évvel ezelőtt azért jelentkeztem a jogra, mert úgymond „dühös lettem” az ügyvédem­ re, aki úgy hozatta el magát velem a bírósági tárgyalásra, hogy otthon felejtette az aktát, valamint a Széna tér helyett a Pesti Központi Kerületi Bíróságra irányított. Ő persze nem a Pázmányon végzett! Nagy lelkesedéssel és tudásvággyal kezdtem az első évet úgy 600 társammal együtt. Sok új fel­ adattal kellett megbirkóznunk. Gyorsan ráéb­ redtünk, hogy eredményesebben tudunk helyt­ állni, ha segítünk egymásnak. Ez a felismerés kovácsolt bennünket közösséggé. A vállalkozá­ som irányítása során szerzett tapasztalatokat az egyetemi tanulmányok során is igyekeztem hasznosítani Szerveztem egy internetes fóru­ mot, ahol a tanulást segítő anyagokat és mindannyiunkat érintő információkat helyeztünk el természetesen a szerzői és szomszédos jogok maradéktalan tiszteletben tartásával Ezúton is szeretném megköszönni mindazok munkáját, akik a fórum fenntartását segítették. Ez a fó­ rum még most is működik, és reményeink sze­ rint szakmai fórummá növi ki magát. Ötévi közös erőfeszítés, a közös gondok, ku­ darcok és sikerek összekovácsoltak minket. Az államvizsgákra való közös felkészülés so­ rán még a bioritmusunk is összehangolódott. Az utolsó államvizsgám után olyan érzésem volt, mint amikor leszereltem a hadseregből. A különbség azért lényeges. Amíg a seregben csak vágtuk a centit, hiszen a „siker” garantált volt. A záróvizsga sikere kemény munka és sok áldozat gyümölcse. Nagyon sokat tanultunk! Ennek az Egyetem­ nek vannak olyan professzorai, akiknek a be­ szédei máig emlékezetesek, és szó szerint idézhetőek. Csodálattal vegyes tisztelettel őrzöm őket emlékezetemben. Nem véletlen, hogy kétféle professzor létezik a Pázmányon: olyan, aki alkotmánybíró volt, és olyan, aki lesz... Ők megváltoztatták a világlátásunkat, a társadalom működéséről alkotott képet. Vállalatvezetőként, képviselőként, és öt gyer­ mekes családapaként is azt kell megállapíta­ nom, hogy másként működne a világ, ha az üzleti élet és a társadalom vezetői hivatástu­ dattal rendelkező jogvégzett emberek lenné­ nek. Egy elhivatott jogásznak sokkal nagyobb a társadalmi felelőssége. Alázatra tanít a felismerés, hogy minél többet tanulok, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy még mennyi mindent nem tudok. Sokan választanak valamely népszerű szak­ mát, mert úgy gondolják, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. A pénz persze fontos, de nekünk olyan értéket kell teremtenünk a hiva­ tásunk útján, ami pénzben nem kifejezhető. Ne feledjétek, aki mindent csak pénzért tesz meg, előbb utóbb a pénzért mindent megtesz. Nekünk az a hivatásunk, hogy jobbá tegyük társadalmunkat! Hát tegyünk érte! Végül szeretném megköszönni a szülők, a há­ zastársak, a gyermekek önfeláldozó türelmét, mert az ő szeretetteljes türelmük nélkül so­ kaknak közülünk nem sikerülhetett volna. Ostorházi László A legközelebbi otthonpótló... Új, most induló cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Logikus, hogy a hozzánk legközelebbivei, az épületben található Spartacus étteremmel kezdjük sétánkat. Induljunk! Belépve kellemes hangulat fogad, a viszonylag kis alapterületű hely egyből otthonosnak érződik, ráadásul vélhetően - feltéve, hogy csúcsidőben megyünk - találkozhatunk ismerőseinkkel is. A „Szpari” egyik nagy előnye itt válik kézzelfoghatóvá. Pozitív, hogy a nemdohányzók számára kü­ lönterem van; negatív azonban, hogy viszonylag kisméretű, a kékes megvilágítástól hűvösnek érezzük, és amennyiben itt foglalunk helyet, úgy 4 kiszolgálás sebessége bizony kívánnivalót fog nagy ni maga után. Élesen külön kell, hogy válasszuk a kétféle menüsort, hiszen létezik menürendszerű (11 és 15 óra között), illetve az azon kívüli étkeztetés egy­ aránt. Nos, a szólás szerint „az élethez szerencse kell” - ugyanez igaz a napi ajánlatból való választásra is. Sajnálatos módon az itt szereplő ételek minősége és mennyisége egyaránt hullámzó; ami nem is lenne akkora probléma, de viszonylag kevés alaptípus áll rendelkezésünkre, és az önkiszolgáló szisztémából eredően délután három körül már (mondjuk a hasábburgonya esetében) bizony előfordulhatnak később megbánt döntések is... Más a helyzet a reggelikkel, amelyeket 10 óráig fogyaszthatunk, e téren egyértelműen elégedettek lehetünk. Viszonylag (a korai időponthoz, és a környékbeli lehetőségekhez képest) széles választékból válogathatunk, és maximálisan pozitív élményekkel térhetim haza. Nézzük, mi a helyzet az étlapon található ételekkel, amelyek közül az önkiszolgáló pult zárása után választhatunk. Sajnálatos módon a választék némiképp szűkös - az étlap java része pizza (a hazánkban kapható pizzák és a hagyományos pizza közötti kapcsolat vizsgálata értelemszerűen nem e cikk tárgya), illetőleg néhány hagyományos éttermi étel (pl: rántott sertésborda'). Amennyiben a vendég éhes, és valamit bekapni óhajt, de nem vágyik különleges kulináris élvezetekre, és megelégszik egy konstans minőséggel - ezek közül fogyasztani jó választás. Amibe azonban itt bele kell, hogy kössünk, az ezen ételek ár/érték aránya; sajnos az adottságokhoz, és a környéken megszokotthoz képest az étlap e rovatának jobb oldala egy magasabb kategóriát képvisel - talán ezért sem népszerű ilyenkor falatozni. Összességében: a „Szpari” hozza a tőle elvárt szintet, különösebb megbocsáthatatlan hibák nélkül, de feltűnő erények híján üzemel. (Értékelés: 3,5/5) Kicsi tizenharmadik oldal �Szerelem a kolera idején Kalandorok Mese a szerelemről, angol akcentussal Florentino Ariza nagyon szeret. 51 éven 4 hónapon és egypár napon keresztül re­ ménytelenül. Aztán állhatatossága meghozza gyümölcsét és elnyeri 72 éves szerelme im­ máron kissé remegő kezét. Kábé mint a leg­ kisebb királyfi vs. királylányt elrabló sár­ kány sztori. Csak épp egy kicsit marquezesebben. Egy csipet fekete humor és egy csi­ pet pajzánság. Épp amennyitől a történet leküzdi a szeretlek, amíg élek, és a férfi ne szégyellje könnyeit típusú szappanopera-fel­ hangokat. Marquez megfelelő iróniával tudja kezelni az örök szerelem és a „mással aztán soha” témáit, láttatva a dolog kivitelezhetetlenségét. Megtanít minket nevetni önsajnála­ tunkon, megmutatja az utat a „reménytelen kilátástalanságból” és cinkos kacsintással odasúgja, hogy azért néha még a legjobbak is keresik azokat a bizonyos „kiskapukat”, le­ gyen szó akár egy állásról a hajózási társa­ ságnál, akár egy-egy (vagy Florentino Ariza esetében hatszázhuszonhét) búfelejtő esté­ ről. Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük ma­ gunkat. Mondja ő. Most már csak az a kér­ dés, hogy mit kezdett ezzel a „márkez” ér­ zésvilággal Mike Newell rendező? Elvárás, elvárás, elvárás. Nagyjából ez az a három legfőbb dolog, amivel szembe kell néznie az embernek, mikor könyv adaptáci­ ójára adja fejét. Nos, Aliké Newell, közhelye­ sen mondva, igen csak nagy elvárásokkal körülbástyázott fába vágta fejszéjét és megint csak közhelyeket puffogtatva lehet­ ne ehhez rögtön azt hozzáfűzni, amit az ese­ tek 99,9 százalékában hozzá is szoktak: hogy bizony-bizony mi mind tudtuk jól, hogy ez lesz a vége. Mégsem illő annyival le­ rendezni ezt a filmet, mint például a Harry Potter és a Tűz Serlege című, szintén Newell gyöngyszemet, hogy kevesebbet, nem úgy, nem annyira adja, mint a könyv tette. Hát persze, mind olvastuk, elképzel­ tük valahogy és a rendező úr, pimasz mó­ don, meg csak nem akarja olyan óriásinak elgondolni a magyar mennydörgőt, mint mi teljes identitástudatunktól vezérelve tettük azt. Na de, hogy mi is az igazi eltérés a két papírlap-köteg mozgóképpé rendezése kö­ zött? Vegyük ismét a két példát: adott a Harry Potter-sztori: angol rokonainál sanya­ rú életét tengető árva gyermek, aki felfede­ zi csodás képességeit, és ezzel a kis senkiből a varázslóvüág ásza lesz. Csiszolatlan gyé­ mánt létét tudatosítandó a (R)oxford Bo­ szorkány és Varázslóképző Szakiskolába fel­ tizennegyedik oldal vételizik, ott angol bará­ tokra lel, isszák a szigorú­ an alkoholmentes mézsörü­ ket, kapják karácsonyra a kötött pulcsikat és kardigá­ nokat, vezetik a repülő ko­ csit (persze a kormány a jobb oldalon), és közben megmentik párszor a vilá­ got a gonosz Tudjukki vis­ szatérésétől. Na és mi a helyzet a Marquez-feldolgozással? A történet a sze­ gény fiúról és a gyönyörű lányról, akik közt szerelem szövődik első pillantásra, de a lány haszonleső apja a realitásokat és a rangot választja lánya jö­ vendőbeliéül, amibe a leányka (kisebb ma­ kacskodás és kötelező tinédzserkori lázon­ gás után) beletörődik. És szinte boldogan él, míg ura fél évszázad után meg nem hal. Ek­ kor az időközben igencsak megestvéledett hajdan volt ifjú ismét felajánlja azóta sem (csupán kisebb-nagyobb kényszerhelyzettől vezérelt megszakításokkal) szűnő szerelmét az immáron nagymamakorú kislánynak, melyre az igent mond, s innentől boldogan hajóznak, míg meg nem halnak. Aíindez a történet fűszerezve árulással, szerelemfél­ tésből elkövetett gyilkossággal, örömlányok­ kal és rengeteg autentikus hatású muzsiká­ val. Mégis mi az alapvető különbség, az a kis más, ami miatt nem sorolható fel egy darab kettőspont után, kart karba öltve a két adap­ táció? Minden valószínűség szerint velem van a baj. A probléma, hogy nem tudom el­ képzelni Harry Pottert, amint eredetiben, teszem azt kínaiul kezdi kántálni az épp odaillő varázsigéit. Nem tudom elképzelni, de nem is kell. Tipikus angol történet, tipi­ kus angol színészekkel, tipikusan angol nyelven (és angol akcentussal, mert ugyebár hogy máshogy?). Talán velem van a baj, de a tipikus kolumbiai történetet a tipikus spa­ nyol és kolumbiai színészek tolmácsolásá­ ban sem igazán tudom elképzelni mondjuk akadozó angol akcentussal. Milyen rossz ne­ kem. Ugyanis el kell fogadni a globalizált vi­ lágunk alapfeltételeit: ez a sztori bizony le­ gyen akármilyen tipikusan kolumbiai, akkor is csak angol nyelven lesz eladható. Ézek az igények és pont. így hát hagyjuk is a felesle­ ges felkiáltásokat a feltartóztathatatlan el­ len. Akinek nem teszik, az meg vegye meg dvd-n, válassza a „languages” menüpontot és a „spanish” opcióval máris élvezheti az eredeti hatást. De uniformizálás ide global­ izáció oda, a film „átjön-e a Marquezérzésvilág”-át elég alaposan elintézte. Pedig nem járt rossz úton. Megvolt benne az egész varázs és még a 138 perc sem csúszott át a „nézem az órám és még mindig csak ennyi?!”-kategóriás fihnéhnénybe. Minden ironizálás ellenére Shakira autentikus beüté­ sű dallamai sem visznek el újra korunk tár­ sadalmi elvárása problémájához. De ismét­ lem a hiba csak bennem van... Aíinden eset­ re én kivárom a dvd-n a spanish menüpon­ tot... Ablonczy Zsuzsanna Bevallom, mostanában félve ülök be egy-egy magyar filmre, főleg ha arra a „vígjáték” szót erőltetik. Ez főleg azért van, mert már előre sej­ tem, hogy valamelyik háború előtti megismétel­ hetetlen gyöngyszemről húznak le tizedik bőrt Fenyőtől Csányiig. A másik alternatíva az első játékfilmes agyonreklámozott szuperproduktu­ mok klisés, valamelyik amerikai filmben már biztos látott romantikus (kécceraláhúzva!) egymásrátalálások szánalmas próbálkozásait kísér­ hetjük figyelemmel. Viszont a Kalandorok megérte a 950 HUF-ot. Na­ gyon is! Persze itt is volt eleinte félelmem, hiszen egy első játékfilmes vállalta magára a forgató­ könyv megfilmesítését Paczolay Béla személyé­ ben. Első hallásra a recept egyszerű: vegyünk egy jó forgatókönyvet, gyűjtsünk hozzá megfelelő stábot, és szerezzünk szalonképes, autentikus (nem agyonreklámozott) színészeket. Egyszerű­ nek hangzik, nem? Hááát... Nem tudom, hogy az utóbbiba hányán gondoltak bele igazából, de inkább csak neveket említenék: Haumann Péter, Rudolf Péter, Pogány Judit, Schruff Milán, Gáspár Tibor (Simon), Kovács La­ jos (Jakab vajda). A történet röviden: A negyedik feleségétől önkéntes száműzetésbe (saját autójá­ ba) vonuló „majdnem sikeres” trombitás (Rudolf P) telefonhívást kap édesapjától (Haumann), hogy azonnal haza kell utaznia Erdélybe. Az apa a kiruccanásra elcsábítja a legifjabb Elekest (Schruff Milán), aki poggyászként csak a mobil­ ját, barátnője hitelkártyaszámát és játékszenve­ délyét viszi magával az útra. Megkezdődik a nem­ zedéki road movie: persze kiderül hogy otthon áll a bál: a nagyapának menekülnie kell a sáfáros, féltékenykedő feleségtől (Pogány Judit), nincs más hátra: irány vissza... hova is? A konfliktus a kocsi zárt terében bontakozik ki: a nagyapa reményekkel teli, hisz úgy gondolja a székesfővárosban új életet kezdhet, az ifjabb láncdohányos Elekes Géza, aki a Gundelben ter­ vezgeti következő fellépését fél bevallani hogy egyetlen otthona az, amin most furikáznak Aíagyarország felé. Nem beszélve a legifjabb gene­ rációról, aki magyarázatokat gyárt jóval idősebb barátnőjének, hogy a számláján lévő pénz egy si­ kertelen internetes pókerjátszma okán voltnincs. Az út hosszú, és a három generációnak nemcsak a népmeséi akadályokkal, hanem saját maguk problémáival, a kiúttalansággal is meg kell küzdeniük. A karakterek rendkívül jól el vannak találva. Szívem csücske Elekes Géza, aki nagyon hasonlít az Üvegtigris Lalijára, illetve Kovács I.ajos vajda alakítása, ami ad egy kis „Emir Kusturica” ízt is a történetnek. A lendüle­ tes, néhol viszont okkal lelassuló történetet remek szintre emeli Pados Béla operatőri munkája, aki nemcsak a szépséges erdélyi tájat, hanem a kont­ rasztokkal teli romániai valóságot is hitelesen ábrá­ zolja. A road movie jelleghez tökéletesen passzoló zenét a Kistehén Tánczenekar szolgáltatja. Volt szerencsém a filmet egy vidéki közönségta­ lálkozón megtekinteni, ahol a produceren (Pata­ ki Ági), és a rendezőn kívül Rudolf Péter is részt vett. Mindhárman egyetértettek: a Kalandorok keserédes humora túlmutat a vígjáték műfaján, és remélik a közönségnek is leesik a tantusz. Hát leesett! És aki nem hiszi... Kovács A. Dániel �Első sítáborom emlékei - Ravascletto 2007. december. Nagy szervezkedés folyik a kollégiumban. Gondoltam, ez egy kihagyha­ tatlan alkalom, így izgatottan és kíváncsiság­ tól hajtva vettem a bátorságot és jelentkeztem életem első sítáborába. Beszereztük a szükséges sífelszerelést, a szá­ momra 10 kg-os síbakancsokat, és a kölcsönzős bácsi végigmérő nézése után megállapított „neked elég lesz az 150 cm-es” léceket. , Időpont: 2008. február 7-12. Úticél: Ravascletto, egy kis olasz városka nem mes­ sze az osztrák Határtól. Indulás hivatalosan reggel 8 óra. Hősök tere. Gyülekeznek az emberkék a parkolóban, beáll a kb 50 fős busz is, amelynek majdnem a felét pázmányosok töltik meg. Nem is értem... Kevéssel 8 előtt megérkezik csoportvezetőnk is barátaival Nagyol nézünk... közülük is hárman pázmányosok... Úgy érzem jó kis tábor lesz... Fél 9 körül el is indulunk. Gyors név­ sorolvasás... mondjuk, hogy' mindenki meg­ van... A busz a legjobbak közül való, igazi sítáboros busz... léctartó az nincs, így marad a toilett... A két pihenővel megszakított, igazi barkóba partikkal és a kihagyhatatlan Aranka szeret­ lek többszöri elhangzásával színezett közel 9 órás utazás után délután 5-re megérkeztünk Belvedere nevű szállásunkra, ami engem kí­ vülről egy régi fogadóra emlékeztetett. Nagy sárga épület, sok pici spalettos ablakkal. És nol a lio? Ja, hogy az itt nincs, majd a pályákon... Jól van... nem kell mondani sem­ mit... nekem ez újdonság! A szobák elfoglalása után - ahol számomra szintén érdekesség volt a 6 fős emeletes ágy tettünk egy rövid sétát a városkában. Szűk, kihalt utcák, magas sokablakos épületek. He­ lyiekkel csak a közeli kocsmában találkoz­ tunk, akik nagy örömmel fogadtak minket, aztán két integetéssel kísért búcsúzás után vis­ szabotorkáltunk a szállóba. A reggelek valahogy mindig nehezen indul­ tak, de ez betudható az egészséges életmód­ hoz előírt nyugodt reggelizésnek... Fél kilenc helyett néha kilenckor sikerült is elindulni a pályákhoz. A szerpentineken felfelé kanya­ rogva a kilátás gyönyörű volt. Lent a még al­ vónak tűnő város, fent pedig már megjelent a hó, messziről Játszódtak a sípályák. Mindenki fáradtan tekintett ki az ablakon, valójában ez a kis idő volt az igazi napi pihenés. Megérkezve felvettük a sibakancsokat, ami nekem az utolsó napig csizma volt, és úgy éreztem magam, mint robotzsaru... de ezt in­ kább hagyjuk... Na de miért is jöttünk?! Hát, hogy meghódítsuk a pályákat! Felsorakoznak a kezdők- Leírhatatlanul türelmes oktatóink, Marci és Adám vezeté­ sével, remegő lábakkal felküzdöttük magunkat a tányéros felvonóval a bébi pályára. Emlékszel Bogi? Az a hiszti, amit mi ott levágtunk. A há­ ton lecsúszás a specialitásom, ha valaki kérdezné... Még szerencse, hogy a ruhám vízál­ ló... Természetesen oktatóink még mindig ki­ tartóan bíztatnak bennünket: „nyugi, kel) fel, nem kell idegeskedni, van remény...!’’ Koszi... kelj fel... de hogyan?! Ez nem nekem való! Nem kellett volna eljönnöm! Elegem van, és haza akarok menni, most! Végül kisírt szemekkel, nagy küzdelmek árán megtanultunk esés után felkelni... Aztán jött az újabb akadály. Sorban előttünk kígyóztak a külön­ böző síiskolák kb 3-5 éves tanoncai, a kis világítós szörnyek. Most mit csináljak?! Se fékezni, se ke­ rülni nem tudok... Itt az ideje, hogy elvágódjak, ez úgyis jól megy... Botjaim repültek jobbra, bal­ ra, de semmi gond, ezeket Marci úgyis hozza utá­ nam. .. Hupsz... még mindig csúszok... na ilyen­ kor jön jól a pályaszéli háló... Mi az eredmeny? Léceim keresztben, én meg fejjel lefelé, hóval teli szájjal gyönyörködöm a tájban... és még fél óráig fetrengek a röhögéstől... Végülis nem gáz... úgysem ismer senki... Második nap a felvonós bácsi már előre kö­ szönt, és lelkesen brávózott, hogy legalább a tányéros felvonóból nem estem ki. Táborunk hat napjába egy szombat is beleesett. Az igazi bulinap. A keménymag megmutatta a helyi discoban, hogyan buliznak a magyarok. Az utolsó napi síelés inkább az utolsó fényké­ pekről, utolsókor felvonózásról, utolsó esésekről szólt. Fájdalmas búcsút vettünk Ravasclettotól, és a pályától indultunk egyenesen haza. A haza­ felé útról csak a Rio Maré Pate, fokhagymás kétszersült és sajtos chips illategyvelege jut eszembe, ami altatólag hatott az utasokra... az­ tán felébredtünk a Hősök terén... Azóta is napi téma a sítábor... Remélem, jövő­ re ismétlünk! Most pedig futkoshatunk a fényképek után, és harcolhatunk az alattomos náthával... Mihalics Vivien Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve CD kritika: Smashing Pumpkins - Zeitgeist Lefegyverezni téged egy mosollyal, Aztán itt hagyni, ahogy ők is itt hagytak engem Annak a keserűségével, akit magára hagytak Hogy kétségek között hervadozzak Jaj az évek égetnek Az évek égetnek, égetnek, égetnek Kisfiú voltam... Koravén kisfiú... Amit most választok az az én igazi hangom Miért, mi mást tehetne egy ilyen kisfiú? A gyilkos bennem ugyan az aki benned van! Kedvesem, Küldök neked most egy mosolyt... (Smashing Pumpkins- Disarm) Még szerencsére, hogy nem kérték az ellen­ őrök a matricát a diákomról. Nem mintha nem lett volna rajta. Ám lehet, hogy lerítt rólam: ha valaki most megszólít, az testi épségében vagy egészségében könnyebben/kevesbé kön­ nyen sérül. Fülhallgatót fel, zenét be. Első szám. Pont, amire szükségem volt; zúzás, mi­ nimális szöveg, nulla elvontság. Úgy látszik, kellett ez a kis fortyogás, hogy egyáltalán ked­ vem legyen a cikket megírni. Amikor először hallgattam meg a „Zeitgeist”-ot, egy napos, szombat délután volt. Boldogságos, nyugodt hangulatban kezdtem neki a mosoga­ tásnak, és örültem, hogy végre kibékültek ezek a Csattanó Sütőtökék és élőálltak valami újjal. Ak­ kor azonban csalódnom kellett. Persze a csapat arculatához mindig hozzátartozott dübörgő „zaj”, a kirobbanó, üvöltő basszus, ami hátbor­ zongató kontrasztot alkotott Billy Corgan nyá­ vogó hangjával; én mégsem ebbe a profilba sze­ rettem bele. A kedvenc számaim közé inkább az olyanok illettek, mint a „Tbnight, Tönight” vagy a „1979”. Különösen az utóbbiról még a szokott­ nál is nehezebb írni. Muszáj hallani Sőt inkább hallgatni, hisz van ezekben a „nyugisabb” szá­ mokban valami megunhatatlan. lÁrsze, nem áll rosszul a zúzás egy' alapvetően alternatív bandá­ nak, de ezek a dallamos, lágy számok valahol még vérfagyasztóbbak. Hisz egyben gyönyörű- ek is. Nos, ezeknek a daloknak a gyűjteménye főleg az 1993-as „Siamese Dreams . Én úgy' re­ méltem ennek nyomdokaiba lép az új anyag is. Nem így történt. Nincs szó kedveződen arculatváltásról. Épp ellen­ kezőleg: 2000-res felbomlásuk után inkább úgy döntöttek, szinte teljesen visszanyúlnak legutol­ só, nagy sikerükhöz, a, „Mellon Collie and the Infinite Sadness”-hez. Éppen csak annak zsenia­ litását, és a már említett gyöngyszemeit hagyták ki Nem az a baj, hogy' zúzós, hanem egyszerűen csak olyan lapos az egész, mint az egyetemista humorérzéke hétfő reggel. Talán még a második kislemezükben, a „Thats The Way My Lőve Is”ben van valami fülbemászó (lehetséges, hogy ép­ pen azért választották ezt, mert a „Tarantula” mint első választás kb. annyira volt zseniális, mint amennyire a címét adó állat ölelgetnivaló). A kutya ennél az albumnál, mint ahogy általában is, ott van elásva, hogy a csapat volt egy' hangulat­ ban a felvételkor, megíráskor, és figyelmen kívül hagyták azt a lehetőséget, hogy az ember nem mindig akar felkapni egy vasalót és kecsesen oda­ hajítani a másik irányába. Oké, aki Smashing Pumpkins-ot hallgat, valószínűleg nem számít Britney Spears pompon-lányos korszakának megfelelő dallamokra. Viszont lehet, hogy csak szomorú, vagy nosztalgikus, vagy édes-Keserű, nem pedig agresszív. Vagy talán ezzel akartak fel- készíteni arra az érzésre, ami az átlátszó „logisz­ tikai” okokból lemondott budapesti fellépés után fogta el az ember lányát? Nem jött be: ilyenkor még egy másik akár kevésbé hőn szeretett banda anyázásait is jobb hallgatni Én abban reménykedek erre ők maguk is rájön­ nek, és ahelyett, hogy’ újból feladnák, inkább le­ porolják az 1993-as CD-jüket. Ebben ugyanis minden megvolt, és ezt igazán tudom ajánlani az olvasónak. Van itt is zúzós szám, mint a „Geek USA”, lassú, szinte suttogó, majd kirobbanó, mint a „Mayonnaise”, daílamos-tombolós: erre példa a „Cherub Rock” és a „Rockét”, szimplán gyönyörűre pedig a „Disarm”. Az én személy'es kedvencem mégis a „Hummer”, amiben minden felsorolt elem megvan. Ez a szám külön megér­ ne egy cikket, ugyanis pár percén belül stílusok, hangulatok, ütempk, és dallamok egész skáláján megy keresztül Épp ez a dühítő: aki ilyet tud, miért választja mégis a könynyebbik utat? Én re­ ménykedek abban, hogy nem kiégésről csak begyöpösödésről van szó. Az meg egy kis fűnyíró­ val, hasonlóan mogorva kritikákkal, durcás hall­ gatókkal meg csak orvosolható... Barát Zsófia tizenötödik oldal �PPKE-JAK Karrier Iroda Kihez szólunk? Várjuk azokat is, akik már befejezték tanulmányaikat, s azokat is, akik még csak belekóstolnának a munka világába. Mit nyújtunk? Gyakornoki helyek, álláspályázatok, diákmunka, képzések, tréningek, tapilap számítógépes szolgáltatás, tavaszi kafrierexpó, öregdiák kontaktok stb. Hol vagyunk? Személyesen az I. em. 137-ben lehet hozzánk fordulni (a Deák Intézet­ ben). Faliújságunk lent az aulában található. A neten elérhetők vagyunk a wwwjak.ppke.hu/karrier címen. JÖN JÖN JÖN JOGÁLLÁS 2008 Állásbörze és alumni találkozó a Pázmány Jogon április 2-án 9-től 17 óráig, az I-es előadóban az EEKI szervezésében. KÍNÁLAT: cégreprezentációk, céges tesztek » grafológiai tanácsadás, karriertanácsadás, önéletrajz készítési tanácsadás próbainteriúk, próbatesztek - személyiségteszt *• Kóstolj bele ! © a munka világába - kerekasztal beszélgetés cégek képviselőivel - kerékasztal beszélgetés hivatásrendek legfőbb képviselőivel (a helyszíneket keresd a hirdetőkön) *• Kóstolj bele ! © a cégek (ehető) termékeibe (keresd aznap a standokon) VÁRUNK MINDEN VOLT ÉS JELENLEGI HALLGATÓT! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete SZAKMAI NAPÖKAT hirdet 2008 tavaszán, az alábbi területeken: Március 28-án 13.00-17.20 „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” Előadó: Dr.Vezekényi Ursula, tanácsvezető bíró, Legfelsőbb Bíróság Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDG Március 29-én 10.00 - 14.20 „Az előzetes dpntéshozatali eljárás a büntető ügyszakban” Előadó: Dr. Czine Ágnes kollégiumvezető bíró, Fővárosi ítélőtábla Díja: 20000 Ft + AFA Kód: 1PRDH. Április 11-én 1030-16.40 „Lakás- és helyiségbérlettel kapcsolatos jogszabályok változásának következmé­ nyei a bírói gyakorlatban” Előadók: De Czukorné De Farsang Judit, Fővárosi ítélőtábla, bíró és De Szabó Klára, Fővárosi ítélőtábla, bíró Díja: 26.Q00 Ft + AFA Kód: 1PRDI Április 12-én 1000-14.20 „K felszámolásokkal és átszervezéssel kapcsolatban keletkező munkaügyi viták” Élőadó: De Radnay József ny. legfelsőbb bírósági kollégiumvezető, professor emeritus a ,PPKE JÁK-on Díja: 20.000 Ft + AFA Kód: 1PRDJ A szakmai napok célja elsősorban az, hogy a jogszabályváltozások által módosu­ ló gazdasági es pénzügyi élet gyakorlatában segítséget nyújtson, amelyre való felkészülést a törvények előkészítésben részt vett szakemberek előadásaival igyekszünk elősegíteni Előadóink a jogszabály-módosítások gyakorlatorientált ismertetése mellett az előadásokkal és az azt követő szakmai beszélgetésekkel ha­ tékony segítséget nyújtanak a jog speciális területein felmerülő problémák leg­ megfelelőbb megoldásában. Pázmányos főállású oktatók és pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000,-Ft + 20% AFA díjért vehetnek részt. Pázmányos részállasú oktatók 10% kedvezmény­ ben részesülnek. A Doktori Iskola jelenlegi hallgatói három szakmai napon térí­ tésmentesen vehetnek részt, az ezen felülieken 3.000,-Ft + 20% ÁFA díjat fizetnek. Jelentkezés és információ: Deák Ferenc Továbbképző Intézetben Tel /Fax: 429-7224 zatonyi@jak.ppke.hu, www.jak.ppke.hu/deak HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - mint a magyarországi felsőoktatási hallgatók törvényben nevesített or­ szágos érdekképviseleti szerve - hitet tesz a Bolognai Folyamat irányadó dokumentumaiban, különösképpen a Berlini Nyilatko­ zatban megfogalmazott elv mellett, amely szerint a felsőoktatás közjó és közfelelősség. Továbbra is nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezésre, amely ésszerűbbé, hatékonyabbá teheti a felsőoktatás finanszí­ rozásának rendszerét. Eddig is partnerek voltunk a reformban, illetve partnerek lehetünk az újító szellemű javaslatok tekinteté­ ben. Kísérletet tettünk a kormányzat által bevezetett tandíj ki­ váltására. A tandíj helyett javasolt alternatívánk a már meglévő elemekre épült. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium azonban nem tartotta bevezetésre alkalmasnak a HÖOK javaslatát. A fentiek értelmében továbbra is teljességgel elutasítjuk az állami finanszírozású képzések költségeinek - részben vagy egészben - a hallgatókra történő áthárítását. Mivel a népszavazás az utolsó le­ hetőség a tandíjmentes hazai felsőoktatás megvédésére, és mivel látszik, hogy a Kormány egyértelműen elkötelezett a tandíj mel­ lett, ezért a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájá­ nak Közgyűlése - amely magában foglalja az összes magyarorszá­ gi felsőoktatási intézmény hallgatói érdekképviseletét - arra kéri a hallgatókat és mindenkit, akik eddig is támogatták céljainkat, hogy a Köztársasági Elnök által 2008. március 9-re kiírt népsza­ vazáson - élve alkotmányos jogukkal - vegyenek részt és támogas­ sák a HÖOK tandíjellenes küzdelmét. Pázmány Szalon 2007/08. II. szemeszter - Biblia és a Reneszánsz éve. - Biblia és hatása a zeneirodalomra. - Újjászületés a zenében? Korabeli hangszerek. - Meglepetésvendégek. A rejtelmekbe bevezetnek a házigazdák: De Horváth Attila - egyetemi docens Szilasi Alex - zongoraművész Időpontok: 2008. április 2. szerda 18.30 2008. április 23. szerda 18.30 Helyszín: PPKE JÁKII. János Pál pápa terem (Díszterem) 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. Szervező: Boldizsár ésTsai A szalon vendégeit hungarikumokkal lepjük meg. A szalonba a belépés díjtalan. Információ: nyekyb@gmail.com, info@pazmanyonline.hu wwwpazmanyonline.hu 33 KKEDirer ^ÉrreMKL kje» usrreK,. re x z-ssezfu eirüL szi/lErerr £67 3-ASoMi uskeo?-------— csak. ti/mr vene^reL. AfáMty) a twrHwewi&v vám5-ös ÉN ipév /r ezeiM ÚT VT&'RIJŐ /! Wtö7■rét, HO&* sose taü itassa FéLRe A MUC-atóHat! r----- � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 1. szám 2008. március 10. Abstract A summary of the resource. Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Subject The topic of the resource Tartalom Közeleg a tavaszi Kari TDK A hallgatói fórumról Neptum kontra hallgató Nemzetközi kapcsolatok Megérkeztek a Japán Alapítvány újabb könyvadományai Tíz éve született ítélet... Mestertanár Aranyérem kitüntetést kapott Kilényi Géza Professzor Úr A Hallgatói Mozgalom hírei Fotókiállítás Tegyünk a gyermekekért Az átlátszó gyilkos Greenpeace Narratívák háborúja 2. Tutortavasz 100 éves a Nyugat Jogállam, kérdőjellel Nőként Pakisztánban Francia közöny Egy elmaradt nekrológ Járó-Kelő: Debrecen Dr. Boytha Györgyné kitüntetése Csak egy csettintés! Diplomaosztók decemberben és januárban A legközelebbi otthonpótló Szerelem a kolera idején Paczohy Béla: Kalandorok (2007} Első sítáborom emlékei — Ravasdetto Hozzánk vágott sütőtök, unalmasan elkészítve PPKE-JAK Karrier Iroda HÖOK Közgyűlési állásfoglalás a tandíjról szóló népszavazásról Szakmai Napok Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő). Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tart Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. március 10. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (4011kb+824kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_1_20080310 Relation A related resource T00084 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_1_20080310 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorotty Horvátth Sándor Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Pozsgay-Szabó Péter Radich Orsolya Sáhó Eszter Schanda Balázs Scharle Zsuzsanna Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Ziegler László