https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/35dd5dd1e9d6ec35907a9e762c36c8d7.jpg 8c64da784fcae496be646d22d6e73e2e https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4e2e30519415c4ae8ed89e49dc3b6fc6.pdf cf53e55ebc3977a90fb64d1436699ac1 PDF Text Text X2OOZO5OS A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja z db z ITELET 9 TO ’QUITCH A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SOUTH PARK Társadalomkritika két dimenzióban KURDOK VARGA CSABA R.E.M. KARRIEREXPO GULYÁS LAJOS TÜNTETÉS XI. évfolyam, 3. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: mw.itelet.jak.ppke.hu 2008. május 5. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, A Shoa többé... (Soha többé...) addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) Április 16-án volt a Holocaust Emléknap. Erkölcsileg és törté­ nelmileg mellékes tény, hogy ezt a napot Orbán Viktor kormánya tette emléknappá - a politikai konnotációk okán mégis megemlí­ tendő. Április 16-án arra emlékezünk, hogy a magyar közösség IMPRESSZUM Felelős kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség • PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdokTörökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása 2 3 3 4 4 5 5 6 6 7 7 8 9 9 9 10 11 12 12 13 13 14 14 15 15 16 16 loborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.itelet.jak.ppke.hu A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott vál­ tozatban nem szereplő írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal romjain egy puccsista kisebbség felmondta a társadalmi szerző­ dést, és a politikai nemzet egy részét etnikai alapon akarta meg­ tisztítani - azaz Dunába lőni, elgázosítani. Nincs olyan ok, amely­ ből logikusan következhetnék, amelyre politikailag válaszként adódhatnék bármely gyilkosság. A Holocaust egy történelmi ese­ mény, amely nem oka vagy okozatja a magyarországi zsidókérdés bármely vitás elemének, hanem vitáink elmérgesítője, egyben ellehetetlenítője. A Holocaust után ugyan - Adorno töprengéseivel ellentétben - lehet még verset írni, de a zsidókérdést a genocídium kontextusa, a rasszizmus vádja nélkül igen nehéz újra elővenni. És tán lehetetlen is. És tán felesleges is. Mert magyar polgárként úgy véljük, hogy Magyarország problémái nem a zsidóságához, hanem a magyarság megkésett polgárosodásához kapcsolódnak. Ebben pedig nem a magyar zsidó polgárság a felelős, hanem az az úri Magyarország, amely befagyasztotta a társadalmi mobilizáció út­ jait, a paraszti tömegek polgárosodásának a lehetőségeit. így pol­ gárrá a németség és a zsidóság mellett a felülről polgárrá szegé­ nyedő egykori nemesi réteg vált csak Magyarországon. A II. világ­ háborúban, majd azt követően, a zsidó- és németüldözésekkel az­ tán sikeresen szabadultunk meg polgárságunk jelentős részétől, hogy aztán a maradékpolgárság a Kádár-rendszerben kontraszelektív módon híguljon fel. Ezt a kontraszelektív kádári polgársá­ got merevítette meg a rendszerváltás permanens perspektí-vátlansága. Polgári perspektíva kell az állóháború helyett. Különben egész Magyarországból Hollán Ernő utca lesz - és egy ilyen felál­ lásban kényszeredetten kell a posztkommunisták mellé beállni an­ tifasisztának. A posztkommunista antifasizmus akkor fog meg­ szűnni, okafogyottá válni, ha nem lesz fasizmus sem. Ha nem lesznek félreérthető jelképek, mondatok, ruhák, dalszövegek. Mert polgári Magyarországot nem a zsidótémák után tett kérdő­ jelekkel teremthetünk. A zsidókérdés megvitathatatlan - a szó minden értelmében. Ezért tegyünk pontot, s vegyünk nagy léleg­ zetet. Mindkét oldalon. Mert a polgári Magyarországhoz kell a zsi­ dó polgárság. De kellünk mi is. A Holocaust Emléknap az emlé­ kezésé - de a tervezésé is. A zsidóság végigjárta a maga szenvedés­ történetét, hogy mára minden metavallásától megszabadulva zsidó lehessen. Bátran és magyarként lehessen az. És nekünk, keresz­ tény polgároknak kell elfogadnunk őket ekként. Kiegyezés kell köztünk. A Holocaust Emléknap erkölcsi üzenete érthető: „soha többé”. A Holocaust egyéni üzenete az áldozatok és leszármazot­ taik számára is egyértelmű: „nem feledni”. De az egész közösség számára a politikai üzenet a megbékélés szükségszerűsége. Techet Péter �Barátságos mérkőzések kezdete Két OTDK verseny közti évben hagyomány­ teremtő szándékkal közös tudományos diák­ köri ülést tartott három jogi egyetem március 28-án az ELTE Dísztermében. Nem sok hi­ ányzott hozzá, hogy a hallgatóságon úrrá le­ gyen az OTDK-kon jól megszokott szurkolói hangulat, hiszen a felszólalásokat heves viták követték - természetesen többnyire egyete­ menként frakciókba tömörülve -, amelyekbe nem egyszer oktatók is beszálltak. Most a kommunikációs jogok voltak napirenden, amelyek a közelmúlt eseményeinek fényében rendkívüli aktualitással bírtak. A program az Országgyűlési Biztosok Hivata­ lában kezdődött, amelynek keretén belül a résztvevők megismerhették a biztosi munka­ módszereket, illetve a folyamatban levő pro­ jekteket. Az eseménynek otthont adó ELTE Díszterem pogácsákkal, valamint forró kávéval történt felszerelését követően - ősi Pázmányos zász­ lók büszke és ünnepélyes jelenlétében - meg­ kezdődött a konferencia. Az esemény megnyi­ tásaként Dezső Márta az ELTE tanszékveze­ tő asszonya kifejtette abbéli reményét, hogy az ülés az egyetemek tudományos együttmű­ ködését erősíti majd. Felszólalásában Chronowski Nóra tanszékvezető asszony (PTE) megemlékezett a korábbi években a Pázmány és Pécs Alkotmányjogi Tanszékei kö­ zött kialakult jó viszonyról, amelyet a gyakori kölcsönös meghívások tanúsítanak. Végül Schanda Balázs egyetemünk dékánja felhívta a figyelmet az OTDK-k közti időszakok lehe­ tőségeire, az ehhez hasonló „barátságos mér­ kőzések” tudományos eredményeire. Az első téma, a gyülekezési jog felelőse a Pécsi Alkotmányjogi Tanszék volt. A megszokott be­ vezető gondolatokat követően a heves vitákat kiváltó javaslatok következtek. A pécsi kolléga gondolataira (úgy, mint a gyülekezők arceltaka­ rása, azonosító nélküli rendőrök intézkedései, békés zónák kialakítása stb.), egyetemünk ötöd­ éves hallgatója, Berkes Lilla reagált. Válasza fe­ lért egy vitaindító gondolattal - a német Alkot­ mánybíróság gyakorlatát is megismerhettük -, így a téma tárgyalásának csak a késve megkez­ dett kávészünet vetett véget. A második téma felelőse a Pázmány volt, s en­ nek megfelelően Sabjanics István (IV évf.) tar­ tott referátumot a gyűlöletbeszédről. A vita mo­ derátora Hajas Barnabás tanár úr volt. A külön­ böző szabályozási kísérletek, illetve a vonatkozó AB határozatok bemutatása után ismertette vé­ leményét az előadó, amely szerint a megfelelő szabályozást a büntetőjogon kívül kell keresni. A korreferátumok elmaradtak, de az előadást követő vita eloszlatta hiányérzetünket. Az utolsó vitaindító előadásban a közszerep­ lők bírálhatóságával kapcsolatban fejtette ki álláspontját az ELTE hallgatója, amelyre Tőzsér Tamás (II. évf.) készült részünkről korre­ ferátummal. A téma rendkívül gyümölcsöző­ nek bizonyult, hiszen az előadás bírálatán túl­ lépve a heves véleménycsere újabb és újabb te­ rületekre tévedt. Az előadó témavezetőjét, Fleck Zoltánt is megszólították a vitában, de mellette Dezső Márta tanszékvezető asszony is kifejtette véleményét. A közös TDK zárásaként - immár este hatkor - a résztvevők a közeli Építész Pincében pi­ henhették ki a tudomány fáradalmait egy ízle­ tes vacsora elfogyasztása közben. Az ültetési rend - a Pázmány-Pécs közös TDK ülések ha­ gyományainak megfelelően - a lehető legve­ gyesebb volt, amely sem egyetemre, sem tudo­ mányos fokozatra nem volt tekintettel. A cél az ismerkedés volt. A vacsora közben Chronowski Nóra tanszékvezető asszony po­ hárköszöntőt mondott, amelyben a szervezés­ nek (Hajas Barnabás - PPKÉ, Lápossy Attila - ELTE) címzett köszönet mellett kifejezte azon szándékát, hogy jövőre Pécsre várják a másik két résztvevőt, remélhetőleg kiegészül­ ve Debrecen, Szeged és Miskolc TDK-ival. Az esemény alapját a Pázmány és Pécs között meglévő régi jó viszony jelentette, azonban a résztvevők körének szélesítését mi kezdemé­ nyeztük. A Pázmány Alkotmányjogi TDK hallgatóinak és a tanszék oktatóinak reményei szerint az elhintett mag termést hoz majd, és lesz folytatása a „barátságos mérkőzéseknek”. Deák-Varga Katalin - Várnai László Könnyű a bírónak... Nem egyszer hallottam már gyakorló jogá­ szoktól is, hogy könnyű a bírónak, bezzeg az ügyész vagy bezzeg a védő... Vitathatatlan tény, hogy az ügyésznek számtalan nehéz fel­ adattal kell szembesülnie akár egyetlen vád megszerkesztésénél is, és a védő dolga sem egyszerű, ha minden a védence ellen szól - né­ ha még maga a védenc is. De úgy gondolom, igen elhamarkodott vélemény, hogy a bíró csak ül a pulpituson, kérdezget, kap egy tény­ állást, behelyettesíti az ismeretleneket és kijön az ítélet, mint Leibniz ítéletgépénél. Ezt tá­ masztja alá a követező, a valóságban is leját­ szódott és már jogerős ítélettel lezárt eset is. Vádlottunk 35 éves közgazdász, igen jól él(t), amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját tu­ lajdonát képező 40 millió forint forgalmi érté­ kű ingatlan és egy szintén saját tulajdonát ké­ pező Porsche. Pár gyorshajtáson kívül nem volt más a rovásán. A vádbeli napon éppen egy keresztelőre sietett a barátnőjével, aki mellette ült az anyósülésen. Mivel késésben voltak, a megengedett 50 km/h helyett a szakértő szerint 102-120 km/h-val köz­ lekedett, amikor is a kanyarív végén a jelzőlám­ pa piros jelzését észlelte. Azonnal lassító féke­ zésbe kezdett, ám a kocsi (állítása szerint fék­ rendszeri hiba miatt - ezt a szakértő nem erő­ sítette meg) hátsó része elkezdett kifelé sodród­ ni, minek következtében átcsúszott az ellenté­ tes forgalmi irányú sávba, ahol belecsapódott az ott szabályosan közlekedő Fordba. Vádlott könnyebb sérüléseket szenvedett, de eszméletét vesztette, a mellette ülő nő a baleset óta kómában van. A Ford sofőrje olyan mara­ dandó fogyatékosságokat szenvedett, minek következtében elvesztette az állását (azóta sem talált újat), és mozgása jelentősen korlátozó­ dott; a Ford anyósülésén utazó nő (a sofőr fe­ lesége) a kórházba szállítás közben belehalt a sérüléseibe, a hátsó ülésen utazó nő nyakcsigo­ lyatörést szenvedett, amit később a szakértő maradandó fogyatékosságként értékelt. Vádlott amint magához tért, igyekezett felven­ ni a kapcsolatot a Ford sofőrjével, ám az orvo­ sok lebeszélték erről, mondván, hogy a találko­ zás túlzottan felizgatná a sértettet, ami az egészségi állapotát tekintve nem volt ajánlott, így vádlott írt egy bocsánatkérő levelet, ami­ ben felajánlotta a segítségét és a kártérítését is. Adva van tehát egy 187. § (2) bekezdés b) pont­ ja szerint minősülő halálos közúti baleset gon­ datlan okozásának vétsége, aminek a büntetési tételkerete egy évtől öt évig terjedő szabadság­ vesztés. Vádlottunk igen súlyosan sértette meg a KRESZ-szabályt, ráadásul (ha korábban nem is ilyen mértékben, de) nem is először. Ez a cse­ lekménye egy ember halálához, és három em­ ber maradandó fogyatékosságához vezetett, akik közül az egyikük azóta is kómában fek­ szik. Másrészről viszont figyelembe kell venni, hogy a vádlott azonnali tevőleges megbánást tanúsított (a kómába esett nő első osztályú ápo­ lását azóta is ő finanszírozza, a sértett sofőr­ nek felajánlotta azonnal a segítségét, igyeke­ zett vele a kapcsolatot felvenni és tőle telhető­ én a károkat enyhíteni), felelősségét végig elis­ merte, és a hatóságok munkáját segítette. Mit tegyen a bíró? Mi a helyes ítélet, ami után nyugodt lélekkel aludhat? A forgalomban részt vevő összes autós (köztük maga a bíró) és a tár­ sadalom igénye értelemszerűen az, hogy a sér­ tett sofőr bosszúszomját a bíró maradéktalanul elégítse ki - a vádlott viszont rendezett életvite­ lű értelmiségi ember, aki egy rossz pillanatban rossz döntést hozott, és emiatt ő is igen komoly lelki terhet visel azóta is, és ez valószínűleg így lesz élete végéig, lettét megbánta, azóta is a kö­ vetkezmények enyhítésével próbálkozik. Az íté­ let 2 év 6 hónap letöltendő szabadságvesztés, a felmerült 350.000 forint bűnügyi költség meg­ térítése és 4 év járművezetéstől eltiltás. Mivel a baleset után közvetlenül bevonták a vád­ lott jogosítványát, (a bíróságok mindenki által ismert elképesztő túlterheltsége folytán) az íté­ let jogerőre emelkedésekor a járművezetéstől el­ tiltás ideje gyakorlatilag egy hónap híján lejárt. Vélelmezhetjük, hogy egy jól menő közgazdász­ nak (drága ingatlan, drága autó...) a 350.000 fo­ rint nem jelent különösebb megterhelést. Marad a 2 év 6 hónap. Sok? Kevés? Az ügyész és a vé­ dő megtette, ami hivatali kötelessége volt, nyu­ godtan alkatnak. A bíró vajon jól döntött? Nyil­ ván. De a kérdés mindig benne lesz. És nem csak ebben az egy ügyben, hanem sok száz más ügy kapcsán is. Biztos, hogy könnyű a bírónak? Kovács Bence harmadik oldal �Varga Csaba - ex tunc és pro futuro Április 17-én átadták a Varga Csaba Professzor Úr számára készült Emlékkönyvet Varga Csaba nem most hatvanöt éves, de az angol királynő születésnapját is tör­ vény határozza meg, így a magyar jogtu­ domány is megengedhette magának, hogy idénre készítse csak el Varga Csaba emlékkönyvét. Hiszen a jogtudomány nem ténytudomány, így időképének sem kell igazodnia a fizikális idő linearitásához. A jogban sok minden megtörtén­ het, mert belőle semmi sem következik alternatívátlan szükségszerűséggel. A jogban a főszerepet az emberi akarat, az emberi tényező játssza. Varga Csaba jogelméleti munkásságának egyik legfon­ tosabb üzenete ez az ontológiai felisme­ rés, így az ünnepelt is bizonyosan elfo­ gadta ex tunc hatályú ünneplését. Április 17-én aztán végre átadásra került a szá­ mára készült Festschrift (Theatrum Legale Mundi), amely formailag és finan­ szírozását tekintve a Péteri Zoltán emlék­ könyvével (lus unum, lex multiplex) indu­ ló sorozat része. Az ELTE és a Pázmány közös szerkesztésé­ ben született mű azonban mégis formabontó alkotás - hasonlóan az ünnepekhez. Mert míg más jogtudós esetében egyértelmű az életmű­ vük fő csapásiránya, addig Varga Csaba a jog­ elmélet valamennyi területén kiemelkedőt al­ kotott, nem egyszer elsőként a hazai jogtudo­ mány mívelői közül, így emlékkönyvében is kénytelenek voltak a szerkesztők lemondani bármiféle témakorlátról, s szabad teret enged­ ni Varga Csaba tisztelőinek. Ezért jegyezte meg humorosan Király Miklós egyetemi do­ cens laudációjában, hogy Varga Csabát értő módon igazából csak önmaga tudná értékelni. A humoros megjegyzés azonban sajnos lesújtó véleményt fejez ki hazai jogtudományunkról, ahol Varga Csaba szabad gondolkodása és nemzetközi kitekintése nem egyszer értetlen­ ségbe ütközik. Ahogy az ünnepelt egyik köny­ vének értő recenzense szomorúan konstatál­ hatta az áprilisi Valóságban: „Varga Csaba életművét - annak ellenére, hogy igencsak vál­ tozatos és végtelenül bátor felvetésekkel kom­ munikálja a honi mesterek felé az abszolút »cutting-edge« atlanti-an­ golszász jogfilozófiát is - a magyar jogbölcseletben ténylegesen, tehát érzéke­ nyen és értőn még senki sem olvasta végig”. De (sajnos) az emlékkönyv tartalma is formabontónak számít a magyar jogi könyvkiadásban - itthon ui. ritka, hogy egy Festschrift valóban eredeti gondolatiságú, s kizárólag idegen nyelven születetett tanulmányokat tartalmaz­ zon. A szerző életútját is­ merve azonban mindez természetes. Varga Csaba életműve a nemzetközi jogelmélet szerves része, s ahogy Király Mik­ lós mondta, „Tokióból, Stockholmból vagy Szöulból érkeznek rá reakciók”. A könyv egyik szerkesztője, H. Szilágyi István egyete­ mi docens is az életút nemzetköziségére hívta fel a figyelmet. Mindez Varga Csaba számára hatalmas tapasztalati anyagot, ismertséget és tudományos magabiztosságot biztosít - mert tudja, hogy amit mond, az nem félemeleti tan­ széki szobákban foszlik szét a dohányfüsttel, hanem a világ jogtudományának figyelme ál­ tal kísért. Varga Csaba életútja már ma is ke­ rek. A jogelmélet valamennyi területét bejár­ hatta, kutathatott, taníthatott, de szellemi és testi frissessége okán - amit mindenkor ironi­ kus hangvétele, tudományos dolgozatainak ma is születő nagy száma bizonyít - bízha­ tunk benne, hogy a Tanár Urat - aki sokak számára a „VéCsé” vagy a „VaCsa”, a titkos tippnek számító „csodabogár” a második eme­ letről - a jövő jogászgenerációi is még megis­ merhetik. Mert nem csak tudást, de egy élet­ szemléletet ad át ő, anélkül, hogy a patetikus semmit mondás, az öreguras magamutogatás, az érdemtelen önfényezés - oly sokaknál lát­ ható - szánalmas hibájába beleesnék. Varga Csaba relativizmusa, örök kritikus alapállása nem a semmibe, hanem pont a lényegbe fut ki. Mindennél beszédesebb példa erre az a törté­ net, amit Schanda Balázs dékán úr osztott meg a hallgatósággal. Amikor létrejött Egye­ temünk, már lezajlottak a felvételik, így az el­ ső évfolyam a más egyetemekre felvételt nem nyert hallgatókból rekrutálódhatott csak. So­ kakban felmerült a gondolat, hogy nem árta­ na azon az alapon válogatni az új hallgatók kö­ zött, hogy kinek van protekciója. Ugye, meny­ nyire ismerős ötlet ez itt, Kelet-Európa síksá­ gain? Az alapítók közül Varga Csaba azonban határozottan nemet mondott erre. Mert ilyen ember ő. Ahogy magánál, úgy másnál sem a rangot tartja fontosnak, hanem a teljesít­ ményt. Magányos lehet a Tanár úr a hazai pá­ lyákon ezzel az erkölcsi tartással. Varga Csaba zárszavában sem önmagát, hanem hivatásával szolgált tudományát emelte ki, rámutatva ar­ ra, hogy az elkészült vaskos munka a hazai és nemzetközi jogtudomány együttműködésének kiváló példája - pedig a példa igazából maga az ünnepelt. Eletútjával, szellemességével, fél­ szavaival, hümmögéseivel, többsoros monda­ taival, szivarjával, selyemsáljával, kritikai lá­ tásmódjával, szellemi kalandorságával, bátor­ ságával, vitriolos megjegyzéseivel, témagazdag munkásságával, humorával, fi­ gyelmességével, hatalmas tudásával. Isten éltesse hát a Tanár Urat - ex tunc és pro futuro egyaránt. Techet Péter A kritikus tömeg A Critical Massről (CM) pár évvel ezelőtt hallottam először, tavaly végre sikerült is részt vennem benne. Nagy él­ mény volt! Magyarországon elsőként 2004. szeptember 22-én, az Autómentes Nap alkalmából került megrendezés­ re a „Critical Mass Budapest” nevet viselő demonstráció. Az Amerikából elterjedt angol nyelvű szó jelentése („kriti­ kus tömeg”) arra utal, hogy a nagy autóforgalom miatt a kerékpárral, vagy akármilyen más nem motorral működő közlekedési eszközzel közlekedők, csak egy bizonyos tömeg esetén vehetik át a hatalmat az utakon. Az első ilyen el­ nevezésű felvonulást 1992 őszén szervezték meg San Franciscóban, először csupán 48 résztvevővel. Később egyre jobban elterjedt és népszerű lett a rendezvény, ezen felbuzdulva más országok nagyvárosaiban is megrendezésre ke­ rült. Itthon második alkalommal 2005. április 22-én, a Föld Napja alkalmából találkozhattunk a rendezvénnyel, ahol már tízezren vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonst­ rációja volt. 2005 után már nem csak Budapesten, hanem más nagyvárosokban (Debrecen, Győr, Pécs, Szeged) is zaj­ lottak kerékpáros megmozdulások. Egy évre rá, már majdnem 30 000 fő biciklizett, és a budapesti CM-ek történelmében először a köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. Zágon Orsi negyedik oldal �Széllel szemben...? Sokszor elgondolkodva nézem a suli elé begör­ dülő diáktársaimat, és miközben a kicsapódó kocsiajtó elől próbálok elugrani, kezdem meg­ érteni főpolgármesterünk helyzetét. Hiszen hová is lenne ez a sok szegény huszonéves, ha nem saját autójában állhatna a dugóban a kör­ úton, hanem esetleg másik 60 társaságában él­ vezné a Rákóczi úti ingyen hullámvasutat. Nem is lehet elvárni Budapest lakosságának 40%-ától, hogy lemondjon lételeméről, az autó­ val nem rendelkező nyavalyás 60%-nak azon képtelen igénye miatt, hogy levegőt szeretne kapni. Én tudom, ez presztízskérdés, meg ne­ hogy már emberek mellett kelljen állni, hiszen az olyan undorító. Elképzelni se merem (főpolgármesterünk se), mi lenne itt, ha bevezetnék a dugódíjat. Végehossza se lenne a tüntetésnek. Hiszen a behaj­ tási díj se jött be, már törvénytelennek is nyil­ vánították köszönhetően a fuvarosok lobbijá­ nak. Ez persze egyszerűbb, mint befejezni végre az MO-t. Nem így Stockholmban, ott a választópolgárok népszavazáson döntöttek a bevezetésről. A forgalomarányos (a csúcsfor­ galom óráiban a legmagasabb) útadó 22-25 szá­ zalékkal csökkentette a belváros járműforgal­ mát, 15 százalékkal a légszennyezést, káros közgazdasági hatást (például a belvárosi üzle­ tek vevőinek elpártolását) pedig nem sikerült kimutatni. Az elv támadhatatlan: aki autójával behajt a városba, többletterhet okoz a társada­ lomnak (lebénítja a forgalmat, szennyezi a le­ vegőt, zajt csinál stb.), méltányos tehát (ha már jogi egyetemre járunk), hogy a finanszí­ rozásba is beszálljon. Budapesten az év 160 napján van egészségügyi határértéket megha­ ladó szmog, ami elég messze van az Uniós megengedett 35 naptól. Sajnos már levegő­ szennyezettség mérőre se telik. A Ferenc kör­ út- Üllői úti mérő már évek óta ugyanazokat a százalékokat mutatja, egyszer ugyan véletle­ nül beállították, majd gyorsan ki is kapcsol­ ták, nehogy megijedjenek az emberek. A legújabb próbálkozás sem járt nagyobb si­ kerrel. A „Zöld zóna” bevezetésére tett kétség­ beesett kísérlet a jog útvesztőjében veszett el. Fodor Gábor megerősítette ugyan, hogy a környezetvédelmi és az egészségügyi tárcánál már dolgoznak azon a jogszabály módosítá­ son, amellyel idén bevezetik a szálló por kü­ szöbértékét. Ráadásul Demszky Gábor hozzá­ tette, hogy üdvözlik és támogatják ezt a jog­ szabály-módosítást, amellyel hatékony intéz­ kedéseket tehet a fővárosi önkormányzat a budapestiek egészsége érdekében. Ugyan a Bu­ dapesti Környezetvédelmi Program már ta­ valy intézkedéseket irányozott elő a levegő­ szennyezettség csökkentése érdekében, de a szándéknál tovább még nem jutottunk. A beígért jogszabály módosítások sorát a gép­ kocsik környezetvédelmi felülvizsgálati rend­ szerének újra szabályozása nyitná, amire a ter­ vek szerint év végéig sor is kerül. Ezt követné a KRESZ megújítása jövő év elején. A Zöld zó­ nába csak olyan járművel lehetne behajtani, melyek a környezeti felülvizsgálatot igazoló zöld vagy sárga matricával rendelkeznek. A tilalmi jelzőtáblák közé bekerülne a sok lég­ szennyező anyagot kibocsátó gépjárművek be­ hajtását tiltó tábla. Az államtitkár úr szerint (KvVM) a Zöld zóna a légszennyezés megaka­ dályozásának csupán egyik eleme, amely „na­ gyon komoly előnyökkel és felelős gazdasági döntések végiggondolásával jár”. A jelek sze­ rint alapos végiggondolásnak lehetünk majdan tanúi. A szennyezettség elleni küzdelem többi, fajsúlyosabb eleme, minden bizonnyal a tö­ megközlekedés leépítése, hiszen ez az egyet­ len, aminek ténylegesen neki állt a főváros a közlekedésügyben. Örvendetes, hogy április 9-10-én Budapesten tartotta ülését az IPCC (az ENSZ Éghajlatvál­ tozási Kormányközi Testületé), csak hajszál­ nyival lemaradva a BKV sztrájkról. Még a vé­ gén nem tartaná Rajendra K. Pachauri, az IPCC elnöke Magyarországot a klímaváltozás élharcosának. Visszatetszőnek tartom, hogy miközben környezetvédelmi miniszterünk gá­ láns meghívásának eleget téve, a világ kiváló tudósai az üvegházhatású gázok okozta iszo­ nyatos katasztrófák elhárításának lehetőségét keresik, kormányunk pont ezen anyagok men­ nyiségének növelésére törekszik. Gondolom senkinek nem újdonság, hogy a kipufogógáz­ ban nagy arányban előforduló CO2 és az O3 (ózon) üvegházhatású gáz. Azt is mindenki tudja (kormányunk is), hogy a tömegközleke­ dés leépítésével megugrana az autók száma, de hát olyan jó érzés egy Nobel-díjas szervezet ülésének otthont adni. Tény 1: Budapest a kontinens legszennyezet­ tebb nagyvárosai közé tartozik. Évente két­ ezer ember hal meg porszennyezettségtől, to­ vábbi százezer budapesti, pedig orvosi keze­ lésre szorul. Az asztmás megbetegedések szá­ ma tízszeresére emelkedett az elmúlt két és fél évtizedben, és háromszor több a tüdőrákos. Tény 2: A BKV kimutatása szerint a közleke­ dési vállalat a budapesti közlekedésből eredő levegő-szennyezettség mindössze 6 százaléká­ ért felelős, míg a tehergépkocsik 34, a sze­ mélygépkocsik, pedig 60%-ban felelősek érte! Tény 3: 22 km/h-ra csökkent az autók átlagse­ bessége, míg a tömegközlekedés keringési át­ lagsebessége 21 kilométer/óra. Lassan már minden értekezésem végén arra az álláspontra jutok, hogy diáktársaim, mint egyének tevőleges hozzájárulását kérem kör­ nyezetünk és egészségünk (!) megóvása érde­ kében. Eljön vajon az az idő, amikor végre központilag is tesznek valamit? Horvátth Sarolta Telefonbeszélgetés Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. [Telefoncsörgés] - Halló! - Jó napot kívánok! A Magyar Állam GSM nevében telefonálok. Sze­ retném felhívni az Ön figyelmét legújabb szolgáltatásunkra. Érdekelné? - Hát... az attól függ, miről lenne szó. - Nagyszerű! Akkor elmondom röviden: szolgáltatásunk megrende­ lői a jövőben, ha valamilyen bűncselekményt látnának, csak tárcsázzák a 112-t, és munkatársaink rövidesen a helyszínre érve azonnal az elkö­ vető nyomába erednek. Amennyiben elkapták, rögtön megbilincselik és bíróság elé állítják - természetesen a törvényeknek megfelelő eljárás keretében. A csomag kiterjed az egész bírósági eljárásra és az azt kö­ vető végrehajtásra is! - Értem. És mi a helyzet akkor, ha külföldön vagyok? Akkor is igénybe vehetem ezt? - Természetesen. Cégünk mindig a rendelkezésére áll, még külföld­ ön is. Persze akkor a helyi szolgáltatók által megadott számon lehet csak ezt elérni és az ottani munkatársak fognak kiszállni Önhöz. De biztosíthatom, hogy ők is olyan készségesek lesznek, mint a mieink. - Hmmm, nem is hangzik rosszul. - És ez még nem minden, a légjobbról még nem is szóltam! Minden tömegtüntetés esetén betelefonálóink automatikusan egy nyereményjá­ ték részeseivé válnak. Ha sikerül bukósisakos munkatársaink közül ki­ szúrnia azt a párat, aki nem visel azonosítószámot a sisakján, nyeremé­ nye a már a helyszínen átadott tökönrúgástól kezdve akár több év fel­ függesztett is lehet! - Meggyőzött. Szeretném megrendelni a csomagot. De... mi is a neve? - Igazság-szolgáltatás. Konta Balázs ötödik oldal �A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A felsőoktatásban az elmúlt években lezajlott átalakítás a jogász alapképzés hagyo­ mányos rendszerét érintetlenül hagyta. Következésképpen a szakosodásra, azaz a jogalkalmazás egy-egy speciális területének elmélyült ismeretét jelentő szakképesí­ tés megszerzésére változatlanul felsőfokú szakirányú továbbképzések keretében nyí­ lik csak lehetőség. Pályakövetési felmérésekből is tudjuk, hogy a hagyományos jogászi pályák telítettsége miatt a friss diplomásoknak csak egy töredéke tud klasszikus jogászi munkakörben elhelyezked­ ni, nagyobb részük más területeken, nem ke­ vesen a közigazgatásban próbálják hasznosíta­ ni jogi oklevelüket. Azon jogászok számára, akik vállalva a verseny kockázatát az egyre szűkülő piaci lehetőségekkel kecsegtető jogi pályán maradnak, kötelességünk biztosítani a szakmai tudás elmélyítésének különböző kere­ tek között történő lehetőségét: ez az újraala­ kult és az elmúlt 15 évben a hazai jogászképzés jelentős szereplőjévé vált Pázmány Péter Ka­ tolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Ka­ rának a továbbképzésekkel kapcsolatos leg­ fontosabb célkitűzése és feladata, amelyet az intézmény Deák Ferenc Továbbképző Intéze­ tének keretei között valósít meg. A szakirányú továbbképzés szervezésének ál­ talános feltételeiről szóló 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet a felsőfokú szakirányú tovább­ képzések újbóli nyilvántartásba vételének kö­ telezettségét írta elő. Ez a kötelezettség jó al­ kalmat kínált arra, hogy az egyes szakok kép­ zési és képesítési követelményeit újragondol­ juk, a jogi környezet és a szabályok változása­ ira figyelemmel a szükséges átalakításokat, ahol ez indokolt volt, elvégezzük. Ennek ered­ ményeként ez év szeptemberétől megújult tar­ talommal és keretek között hirdeti meg a to­ vábbképző intézet a kurzusait. A legszembetű­ nőbb változás szinte valamennyi képzésünket érintette: a szakképzés teljes óraszámának mi­ nimális csökkentése mellett a korábbi 4 sze­ meszter helyett 3 félévbe tömörítettük a tan­ anyagot, ezáltal az oklevél megszerzéséhez szükséges idő lerövidül, a képzésen való rész­ vétel tervezhetőbbé válik. Az intézet új képzések folyamatos bevezetésé­ vel is igyekszik megfelelni a piaci elvárások­ nak, pl. önálló versenyjogi és sportjogi, illetve a büntetőjoggal foglalkozó jogászok számára hiánypótlónak bizonyult kriminalisztikai szak­ jogász képző programjaival. Képzési kínálatunk kialakításakor figyelem­ mel voltunk arra is, hogy egyre növekszik azoknak az alapvetően nem jogi végzettséget igénylő munkaköröknek, foglalkozásoknak a száma, amelyek alapszintű jogi ismeretek megszerzését feltételezik. Míg a felsőfokú szakirányú továbbképzések elsősorban a szakosodást szolgálják, a Deák hatodik oldal Ferenc Továbbképző Intézet által szervezett szaktanfolyamok és konferenciák a napi mun­ kához jelentenek segítséget a gyakorló jogász számára. Ezek a rövidebb lélegzetű, munka mellett is könnyen elvégezhető kurzusok a ko­ rábban megszerzett jogi ismeretek folyamatos frissítését célozzák. Gazdag kínálatunkról a www.jak.ppke.hu/deak honlapon tájékozód­ hatnak az érdeklődők. A szakvizsga előkészítő tanfolyamainkkal el­ sősorban volt hallgatóinknak szeretnénk segít­ séget nyújtani ahhoz, hogy eredményesen sze­ repelhessenek a hatalmas joganyagot felölelő szakvizsgákon, de képzéseinken számítunk a más karokon oklevelet szerzett kollégák rész­ vételére is. Bár továbbképzéseink tudatosan gyakorlatközpontúak, az elméleti alapok megszerzését és erősítését is szolgálják. Az oktatók egy ré­ sze a jogalkalmazás, illetve jogalkotás speciális területének elismert szaktekintélyei, másfelől a Kar saját oktatóinak többsége gyakorló jo­ gászként, komoly jogalkalmazói tapasztalattal a háta mögött szerezte meg tudományos foko­ zatát és így vesz részt a posztgraduális egyete­ mi oktatásban, magas színvonalú, komplex tu­ dás megszerzését biztosítva ezzel a hallgatók számára. További sajátossága a Karon folyó képzések­ nek, hogy az intézmény világnézeti elkötele­ zettségének következményeként anélkül, hogy meggyőződését bármilyen formában ráerőltet­ né akár az oktatókra, akár a hallgatókra, fo­ lyamatosan törekszik arra, hogy az igazságról alkotott felfogásán és értékrendjén keresztül szemlélje a jog fejlődését, a jogintézmények működését, a gazdasági és a társadalmi viszo­ nyok egyes területeinek szabályozását, ebben a szellemben reflektáljon rájuk, és így is oktas­ sa őket. így teljesülhet a Kar jelmondata: „lustum, aequum, salutare!”, egyben ezzel tesz eleget a társadalom azon elvárásának, hogy az intéz­ mény olyan - szakmailag jól felkészült - jogá­ szokat képezzen, akiknek munkája által a jog nem csupán a társadalom kiszolgálója, hanem a közjó értéktartalmat hordozó eszközévé vá­ lik. Reméljük, hogy a 2008/2009-es tanévre meg­ hirdetett képzési kínálatunk felkelti érdeklődé­ sét és hamarosan Önt is hallgatóink sorában köszönthetjük. Szalai Márta A pályázatban előírt követelményeknek megfe­ lelően ismét áprilisban tartotta immáron máso­ dik közös állásbörzéjét a Károli Gáspár Refor­ mátus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A 2007-es börzéhez ké­ pest némi változásokkal így ismét közös ren­ dezvényen vehettek részt a két kar dolgozói és hallgatói, valamint az egyéb érdeklődők. A két kar a tél folyamán intézte a cégek és a programokon részt vállaló személyek postai és elektronikus úton történő meghívását. Az EEKI két karon működő irodája külön-külön egyeztetett a kar egyéb szervezeteivel, mint pél­ dául a dékáni vezetés vagy a Hallgatói Önkor­ mányzat. Az április 1-2-ai rendezvényen 25 kiál­ lító cég, a jogi hivatásrendek és a magánszektor magas beosztású jogi képviselői valamint szá­ mos egyéb szakember jelent meg, az érdeklődő hallgatói és külsős létszámot pedig többszáz fő­ re becsülik a szervezők. A kétnapos program el­ ső része a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar újpesti épületében volt. Itt különböző felnőttképzési programok mutatták be programjukat és koncepciójukat. A második nap jelentette a konkrét, standos megjelenéssel bíró állásbörzét, amely a Páz­ mány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Karának legnagyobb, elsőéves elő­ adójában volt. A reggel 9 órakor kezdődő ese­ ményen először a kiállítók, majd a kar hallga­ tói és egyéb érdeklődők töltötték meg a teret. A standokon megjelentek tanácsadó cégek, ügyvédi irodák, a közszféra képviselői, ban­ kok és más kiállítók, de nagy népszerűségnek örvendtek a különböző, reprezentációs célt szolgáló kóstoltató helyek is. A börze kiváló kiegészítő szolgáltatásokat is tartalmazott. A megjelentek pszichológushoz, grafológushoz és humánpolitikai szakemberhez is kérhettek időpontot, ahol önismereti tanácsokat és írás­ szakértői analízist is kaphattak, illetve próba állásinterjún vehettek részt. A standokon zaj­ ló programokat két kerekasztal-beszélgetés tette változatossá. Az elsőn - Schanda Balázs, a PPKE-JÁK dékánjának moderálásával - a jogi hivatásrendek vezetői találkoztak, és vi­ tatták meg egymással, hozták a közvélemény tudtára a ma végzett jogászok klasszikus jo­ gászi pályákon való elhelyezkedésének lehető­ ségeit. A másodikon - Szalai Márta, a DFTI intézetvezetőjének moderálása mellett - a pi­ aci réteg nagyvállalatainak jogi irányítói be­ szélgettek a mai pályakezdők elhelyezkedési nehézségeiről, lehetőségeiről. Sergő András �A legeslegjobb világ Jogász-expo, Állásbörze, Karrier-expo, stb. idén kijutott nekünk, joghallgatóknak is az állásaján­ latokból, potenciális gyakorlati helyekből. Ka­ runkon és valamely érthetetlen okból az ELTEn is (csak nagyobb hírveréssel) ugyanazon a na­ pokon mutatkoztak be a cégek. Lelkesedésem­ ben mindkettőn körülnéztem, és annyi prospek­ tust összegyűjtöttem, hogy máig hordom a sze­ lektívbe. Megvallom az I. előadóban felhúzott „kiállítást” élvezetesebbnek tartottam, mint az ELTE aulába bezsúfolt híres ügyvédek összejö­ vetelét. Persze ehhez nagyban hozzájárult egy bizonyos helyben sütöde fényes ötlete, hogy ba­ rackos táskát és sajtos pogácsát osztogasson a Pázmányos expón. Tetszett a gyorsolvasó teszt, amiből kiderült, hogy lassan olvasok, és azóta is lelkesen törölgetem a rengeteg hírlevelet, me­ lyet különböző regisztrálásokkal intéztem el ma­ gamnak. Szóval jó volt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Szakmai napokat hirdet az alábbi területeken: 2008. május 9, június 6-7. „A közbeszerzési eljárás gyakorlata” - 6 óra Előadó: Dessewffy Anna ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó 2008. május 23. „Érvénytelenség jogkövetkezménye, törlési perek” 6 óra Előadók: Farsangné Czukor Judit, bíró (Fővárosi ítélőtábla), Németh László, bíró (Fővárosi ítélőtábla) 2008. május 30. „A társasági és a cégtörvény legfrissebb módosításai” (elektronikus cégbejegyzés)-6 óra Előadó: Vezekényt Ursula, Legfelsőbb Bírósági tanácsvezető bíró A hatórás előadások ára 20.000 Ft + ÁFA A nyolcórás előadások ára 26.000 Ft + ÁFA Pázmányos főállású oktatók illetve Pázmányos alapképzéses hallgatók 3.000 Ft + ÁFA re­ gisztrációs díjat fizetnek Volt Pázmányos alapképzéses hallgatók, posztgrad. képzés volt, illetve jelenlegi hallgatói 10 % kedvezményben részesülnek Egy előadáson csak egyféle kedvezmény vehető igénybe!! A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Deák Ferenc Továbbképző Intézete Jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő felsőfokú szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: Kicsiny üröm azonban került az örömbe, bár inkább az azt követő napon, mikor előszede­ gettem a beszerzett híranyagot, prospektuso­ kat. Az ELTE-n vettem magamhoz olyan híres vállalatok, irodák anyagát, mint az Allen & Overy, Nagy és Trócsányi, Linklaters, Baker& McKenzie stb. Kiderült, hogy az ott megjelent cégek szinte kivétel nélkül gazdasági joggal foglalkoznak. Többségük társasági, vagy bank­ illetve tőzsdejoggal, tehát olyannal, ami tőlem a lehető legtávolabb áll. Persze azért elolvas­ tam a rövid leírásokat, hiszen nem árt, ha az ember képben van. Nagy nehezen átrágtam magam az angol ismertetőn, és amikor már a negyedikben is ugyanaz szerepelt, kicsit meg­ döbbentem. A sablon szöveg tehát így hangzik: ha szereted a csapat-szellemet, a kihívásokat, csatlakozz hozzánk, ez a világ egyik legsikere­ sebb ügyvédi irodája, és mi nyújtjuk számodra az ideális környezetet, ahol a leghamarabban sikeres lehetsz... és ez pepitában vagy húsz­ szor. Arról valahogy egy szót sem írtak, hogy megbízhatóan képviselik-e az ügyfeleiket, vagy azok megvannak-e velük elégedve stb. Ez nem fontos, csak az, hogy sikeresek vagyunk és te is nagyon gyorsan az lehetsz, persze csak, ha nem csinálsz lelkiismereti kérdést a kiszám­ lázott összeg nagyságából. Mindezek megma­ gyarázták azt a jogászokkal szemben érzékel­ hető előítéletet, amit már több ismerősömnél is tapasztaltam, de a miértjét nem értettem. Rövid olvasgatásom után tehát nehéz szívvel, de lemondtam a szinte rám tukmált sikerről és nekiálltam felmosni a lakást. Horváth Sarolta • Európa jogi szakjogász (magyar és angol nyelvű) • Gazdasági büntetőjogi szakjogász • Ingatlanforgalmi szakjogász • Kereskedelmi jogi szakjogász • Környezetvédelmi szakjogász • Kriminalisztikai szakjogász • Sportjogi szakjogász • Szabályozási (kodifikátor) szakjogász • Társasági szakjogász • Tőkepiaci és bank szakjogász • Versenyjogi szakjogász Nem jogász végzettségűek számára 2008. szeptemberi kezdéssel a következő szakirányú továbbképzéseket hirdeti meg: • Jogi szakokleveles gazdasági szakember • Jogi szakokleveles egészségügyi szakember • Környezetvédelmi jogi szakirány • Jogi szakokleveles sportszakember • Kriminalisztikai szakokleveles rendvédelmi szakember Jelentkezési határidő: 2008. július 15. Információ és jelentkezési lap: Deák Ferenc Továbbképző Intézet, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26-30. Tel: 4297200/342 vagy 4297224, és 2665286 Interneteim: www.jak.ppke.hu/deak Ki tud többet az Állásbörzéről? (Karrier játék nyereményekért) Hamarosan induló játékunkban az április elején megrendezett állásbörzéről faggatjuk hallgatóinkat. Aki helyesen kitölti, majd az Karrier Irodában (I. em. 137 - a TO fölött) leadja az ítélet lelőhelyeken található kérdőívet, értékes nyereményben részesül. Sorsolás a Pro Facultate-napon (május 8.) hetedik oldal �„Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Beszámoló az antifasiszta tüntetésen való részvételről Vállalkozásunk értelme az volt, hogy megkí­ séreljünk nem az otthonmaradással és elbújással viszonyulni egy alapvetően hamis diszkurzív térhez. Mivel humánumunkból kö­ vetkezően egyértelműen ellenezzük a közös­ ség etnikai alapú megosztását, ezért az ún. „antifasiszta” oldalon foglaltunk helyet. Amely elnevezésnek történelmi konnotációi egyébként okkal ellenszenvesek. Élménybe­ számoló április 11-ről, egy antifasiszta dél­ utánról, a Hollán Ernő utcából. A nap sütött, az időjárás kellemes kora tavaszi, a magyar társadalom még mindig megosztott. Egy iga­ zán flash flashmob története. Üzenetünk a következő volt: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrára! A fasiz­ mus nem ad mentséget a pusztító kormányza­ ti politikára. Gyurcsány Ferenc azzal zsarol támogatást a politikájához, hogy »Aki antifa­ siszta, az vele van. Aki nincs vele, az fasisz­ ta.«” Gyurcsány Ferenc az utcai fasizmusban megteremtette tehát ideális „ellenfelét”, amel­ lyel megtarthatja támogatójaként azt, akit így megfélemlített. Hasonlóan, mint Grósz Kár­ oly tette annak idején. Gyurcsány Ferenc ápri­ lis 11-én délután egy lombikban elő szerette volna állítani azt, ahogyan ő látja a magyar társadalmat. A progresszív antifasiszta tábor vezetőjeként - a retrográd kirekesztőkkel szemben. Mi, antitotalitárius polgárok meg­ mutatjuk (meg akartuk mutatni), hogy ez a ví­ zió hamis. Ez a politika meg akarja osztani az antitotalitárius tábort gyurcsányhívőkre és gyurcsányellenesekre, meg akarja osztani a gyurcsányellenes tábort fasisztákra és antifa­ sisztákra. Miközben a kormány felhatalmazás nélkül szervezi át a társadalmi alrendszereket - tagadva az egyenlő emberi méltóság eszmé­ nyét - pénzzel közvetített viszonyokká. Tőke és fasizmus ismét jegyesek. Ne essünk túszul. Félelemből ne reméljünk védelmet a kormány­ tól, hiszen az éppen, hogy terroristánk. Utasít­ suk el a fasiszta (1) kormánypolitikát és a fe­ dezésére szolgáló fasizmus (2)-öt is! A magyar politika alapvető ellentmondása nem a „fasiz­ mushoz” való viszony, amely hatvan éve ki­ múlt, hanem az államszocializmushoz való vi­ szony, amely tizennyolc éve kimúlni képtelen. A magyar politika alapvető problémája az államszocialista elitek szerepjátszása az or­ szág maradék értékkészletének kiszolgáltatá­ sában. Illetve ilyet is mondtunk április 11-e dél­ előttjén: „Ma négykor tüntetés a Hollán Ernő utcában a fasizmus és a fasiszta antifasizmus ellen. Nem kérünk Dimitrov elvtársból, sem Grósz Károlyból, de az üres- és bőrfejű ma­ gyar járványból sem. Utasítsuk el a fasizmus mindkét álorcáját, a hitleri nácizmust és a pinocheti neoliberalizmust egyaránt. Ne oszt­ hassa meg Gyurcsány Ferenc a kormányelle­ nes koalíciót a fasizmus-antifasizmus tengenyolcadik oldal lyén. Mondjunk nemet a metanarratívákra! Kreátor és kreatúra ma négykor találkozik egymással. Sem az egyikből, sem a másikból nem kérünk!” Az üzeneteket aznap az iwiw közösségi portálon többször leadtuk, és az előbbi üzenetet mintegy negyven szórólap for­ májában tudattuk az emberekkel, az antifa­ siszta megmozdulás helyszínén. A főüzenet célba-juttatásához egy-két ember által is ké­ nyelmesen kifeszíthető fehér vászonlepedőre piros színnel vittük föl a fő üzenetet: „Mondj nemet a kreátorra! Mondj nemet a kreatúrá­ ra!” A szórólapunkból juttatunk a „fideszes zászlót tartó gyereknek” valamint György Pé­ ter, Sükösd Miklós és Bárdos Deák Ágnes ún. ismertebb embereknek is. Az alábbiakban a helyszíni események, és barátaink kommen­ tárjai alapján szeretnénk pár tanulságot meg­ állapítani. Jellegzetes jobboldali komment volt: „Miért veszitek át az ellenség szóhaszná­ latát, miért kell elismerni, hogy van ilyen, hogy fasizmus?” Nos, azt gondoljuk, hogy varrnak Magyarországon, akik a választott po­ litikai identitást bűnös módon összetévesztve a leszármazás alapján bírt identitással, mások­ kal szemben gyűlöletet éreznek, és ha alkal­ muk van, akkor ki is élik. Számuk, jelentősé­ gük csekély, hatásuk a fentebb részletezett okok miatt az ország gyarapodásának és a kü­ lönböző gyökérzetű (keresztény vagy zsidó) középosztály megegyezéses változtatási szán­ dékának kerékkötője. Faut de mieux elfogad­ juk, hogy saját definíciójukkal ellentétben őket fasisztának hívjuk, hiszen előszeretettel élnek a harmincas évek szimbólum és fogalom­ készletével. Aki egyébkénti politikai aktivitást kifejt, azzal is megeshet, hogy a diszkreditálás szándékával fasisztának bélyegzik. Amennyi­ ben vallja az egyenlő emberi méltóság eszmé­ jét, ő védelemre érdemes. Nem ellenük tüntet­ tünk. Akik ellen tüntettünk, arra a fentebbi ér­ tékrendünkből következően, felelős magyar polgárként és antropológiai alapvetésünk mián is jó okunk volt. Jellegzetes reakciók az antifa­ siszta táboron belülről: „Menjetek el innen, menjetek át szembe, ott a helyetek”. Ezt álta­ lában arra alapították, hogy szórólapunk kéz­ hezvétele után markáns kormánykritikával ta­ lálkoztak. Válaszunkban határozottan érvel­ tünk amellett, hogy itt a helyünk, eszünkben sincs átmenni, ellenezzük azt a mondanivalót, amit ott kifejtenek. Nem vagyunk provokáto­ rok. Az antifasiszta tábor megosztása ellen küzdünk. Továbbá elítéljük azt a politikát, ami félelmet keltve szerez támogatást. Ezt követte az a cselekménysor, amikor egy asszony és vélhetően a férje kicsavarta a kezünkből a transzparenst és felszólított, hogy menjünk el, továbbá egy hölgy hisztérikus hangon ismétel­ te el, hogy „ez borzalmas”. Nem tudni, hogy ránk vagy az ellenoldalra értve e szavakat. Vá­ laszomban véleményünk figyelembevételére kértem, és javasoltam a szórólap áttanulmá­ nyozását. Ezt elutasította expressis verbis, azt igényelve, hogy ne mondjam el a véleménye­ met. Ne itt legalábbis. Ezt a kérést méltányol­ tuk, vagy egyszerűen csak konfliktuskerülés­ ből, a tüntetés végéig a transzparenst nem vet­ tük már elő. Ekkor történt, hogy a szórólap kézhezvétele után egy idős magas úr felém fordulva annyit mondott, hogy: „Ez így van” és kiállt a négy-öt idősebb velünk pörölő gyű­ rűjéből. Ezek után összes szórólapunk, fel­ használását követően, két idősebb jogvégzett úrral beszélgettünk. A kérdések zömmel a rendszerváltás intézményeinek tekintélycsök­ kent állapotát járták körbe. Továbbá a jogal­ kalmazásban rejlő abúzus lehetőségét vitattuk. Megosztották kellemes emlékeiket Bihari és Samu professzorokról. Az egyik úr saját jel­ lemzése szerint csepeli munkásgyerekből lett jogtanácsos, hét éve munka nélkül él. A meg­ beszélt rizlingkóstolás a közeli kocsmában saj­ nos elmaradt. Az esemény végén, gyér érdek­ lődés mellett, 5-6 percre még kifeszítettük a transzparenst. Egy idősebb néni közölte: ő már járt feltartott kézzel, mert zsidó, fontos­ nak tartotta megjegyezni azt is, hogy szinte csak keresztény barátja van, illetve „az ország meg fog halni (sic!) reformok nélkül”, és ren­ geteg az írástudatlan és lumpen elem, akiket a Fidesz mozgósít. Benyomásom szerint (a ke­ vés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve) a megjelentek nem az eredeti agenda miatt men­ tek ki, hanem eleddig kellően nem tisztázott okokból, vagy rejtett közösségi érzületből fa­ kadóan úgy érezhették, ez mindenképpen együtt jár a kormány helyeslésével és támoga­ tásával. Üzenetünket ebből a szempontból alapvetően elutasítás fogadta. Három joghall­ gató társammal dolgoztuk ki és tettük meg ezt a gesztust. Már másnap beszámoltam jelenlé­ tünkről a hungary.indymedia.org független (globkrit-balos) hírportálon, ahol szintén tar­ talmi észrevételeket kaptunk, érthetően sok­ kal empatikusabb hangnemben, hiszen egy kellően árnyalt álláspontot tükrözött a leírva esetleg emészthető (?) tract. Tessék utána ol­ vasni. Mi már ehhez (is) fáradtak vagyunk. Vargha Bálint Tamás �Próbaper május 7-én Avagy : ha van egy álmunk... Tavasz van. Szép idő és madárcsiripelés. Ilyen­ kor mindenki hajlamos két centivel a föld fölött járni, mert az első meleg napsugarak, és az ápri­ lisi szél bizsergető érzése valósággal lendületbe hoz a Múzeum utcán, s azon kapjuk magunkat, hogy nemcsak a lábunk száll az álmok szárnyán, hanem a gondolataink is. De vigyázat! Ezen óvatlan pillanatokban mindenkit elkaphat egy alattomos, ragályos kórokozó. A neve: tavaszi ál­ modozás. Szépen, lassan elkezdünk álmodni, s nem tudni miért, talán a szmogrengeteg közepet­ te bátortalanul felsejlő friss virágillat teszi, de egyre több dolgot kezdünk megvalósíthatónak vélni. Persze nem kell világrengető tervekre gon­ dolni, valószínűleg nem egy ilyen tavaszi mene­ telés alkalmával fog megszületni a relativitásel­ mélet cáfolata. Mindenki egész piciben kezdi a tavaszi álmodozást. A betegség mindenkit elkap­ hat, korra, nemre, végzettségre való tekintet nél­ kül, és nincs rá ellenszer, védekezni nem lehet el­ lene. Egy megoldás marad, ha nem akarunk vég­ leg álmaink áldozatai lenni: fel kell adni a meg­ valósíthatónak vélt terveket. De ha a kór annyi­ ra súlyosnak bizonyul, hogy semmi esetre sem tudunk öngyógyító módszerekkel kilábalni belő­ le, vegyünk igénybe szakszerű segítséget. Ma­ napság már válogatott szakemberekből összeállí­ tott csapat áll rendelkezésünkre, akik egyetlen apró csettintésünkre készek megszabadítani minket minden álmodozás okozta kellemetlen érzésünktől A kockázatokról és mellékhatások­ ról pedig mindenki megkérdezheti őket csupán apró ürességérzet a beavatkozás után. Ami iga­ zán vállalható áldozat a mérhetetlen vállalkozás­ kedv, tenni akarás és tettrekészség terheinek oly felszabadító lerázása ellenében. De nem szándékom a pánikkeltés. És minden­ ki megnyugtatására: közeljövőben tömeges megbetegedés nem várható. Az egyetlen ve­ szélyes gócpont, melynek elkerülése erősen javallott, ha nem akar valaki a lelkes résztvevőkhöz hasonlóan eme gyógyíthatat­ lan megbetegedés áldozata lenni: kerülje el 2008. május 7-én a Dísztermet a délutáni órákban, ahol is sor kerül a betegség legválto­ zatosabb felvonultatására egy próbaper kere­ tében. A bíró, ügyész és ügyvéd valamint a ta­ nú, vádlott és sértett is PAZMÁNYOS hallga­ tók közül kerül ki, persze csak egy per erejé­ ig. De vigyázat! Mindegyikük súlyos fokban fertőzött, május 7-én a Díszterembe menni csak saját felelősségre ajánlott: az álmodozást tőlük elkapni nem nehéz. Megvalósítani azon­ ban már lehet, hogy annyi nehézségbe ütkö­ zik majd, mint eme lelkes kis csapatnak. Ablonczy Zsuzsanna Felemás érzések Zappa Café Cikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk sorra, és azt sze­ retnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelít­ jük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Mai áldozatunk a Mikszáth Kálmán téren található Zappa Café. A Kar környékén található vendéglátóhelyek kö­ zül az egyik legstabilabb pont - már jó néhány éve működik, egy stabil törzsközönséget kiala­ kítva. Repertoárjába az ebédidőben beugró, jó­ részt a környékén dolgozók közül verbuválódott vendégsereg igényeinek való megfelelés éppúgy beletartozik, mint az esti órákban jól szituált harmincasok kötetlen találkozóinak lebonyolítá­ sa. Talán épp ezért tűnik úgy, hogy a kevesebb néha több lenne, minden rétegnek egyszerre megfelelni nagyon-nagyon nehéz. Belépve megragad bennünket a hely sajátos atmoszférája - talán kevesen tudják, de Buda­ pest egyetlen védett modern falfestménye uralja a látképet. Most, a tavasz érkeztével nyílik az étterem terasza, igazából ez az pont, ahol a többi, környéken található helyet egyér­ telműen előzni tudná, hiszen ilyen adottságú terület, mint a Mikszáth tér, a környező utcák­ ban nem áll rendelkezésre, csak a Baross utca Kálvin tér felé eső részén (gyk.: a Szabó Ervin Könyvtárnál); azonban ott jóval nagyobb a gépjárműforgalom, és az ott található két vál­ lalkozás (Kotyogó és Prága Kávézó) merőben más profilú. Előzni tudná, amennyiben a te­ raszon leülve nem kellene csaknem negyed órát várnunk - a bennünket egyébként érdek­ lődve szemlélő - főúr érkezésére (nos, mielőtt még felmerülne az kérdés, hogy miért nem sé­ táltunk be a pulthoz, leadni a rendelést; több alkalommal felhívták a figyelmünket arra, hogy náluk ez nem lehetséges). A Zappa azon ritka éttermek közé tartozik, ahol a napi ajánlatban szereplő menü minősé­ ge egyértelműen magasabb, mint az étlapon szereplő kínálatba tartozó ételek, tehát ezt egyértelműen ajánlani tudjuk; persze e jelen­ ség okára nem tudtunk rájönni. Az étlap tar­ talma azonban erősen szűkös, és nem látunk egy koncepciót, ami végigvonulna az étlap té­ telein, elég nehéz (csaknem lehetetlen) egy­ máshoz illő ételsort választani. Felettébb sajnálatos módon a Zappa a mai ma­ gyar vendéglátás számos gyermekbetegségét magában hordozza - nem vagyunk, nem lehe­ tünk megelégedve sem a kiszolgálással, sem a felszolgált ételek minőségével; főleg nem ezen az árszínvonalon. Ráérős baráti beszélgetés­ hez, kávézáshoz, esti „lazuláshoz” ajánlani tudjuk, összességében azonban rossz szájízzel távoztunk. (Értékelés: 2,5/5) Horváth László „Kicsi” Az igazság is eladó? Valamelyik este lefekvés előtt a tévé távirá­ nyítóját kattintgatva az egyik kereskedelmi csatorna új showműsorára bukkantam. Pár percig értetlenkedve néztem a műsort, majd felvillant bennem a pár hete plakáto­ kon látott kérdés: „Ön mindent elmond a fe­ leségének?” Végigolvastam a képújság is­ mertetőjét, hogy biztosan jól értem-e, amit látok. Az adás szereplői hazugságvizsgálóval előzetesen ellenőrzött igaz válaszokat kell, hogy adjanak életükkel kapcsolatos kelle­ metlen, zavarba ejtő kérdésekre. Az igazság ára 20 millió forint. Megdöbben­ tem. Talán az én ingerküszöböm alacsony, talán konzervatív vagyok, de számomra az igaz­ ság nem mérhető pénzzel. Nincs ára. „Ön­ nek van saját vibrátora? Ön butának tartja a feleségét?" Ha a versenyző bevallja ország­ világ és a stúdióban ülő szerettei (?) előtt, hogy homoszexuális, lop, csalja a feleségét, vagy hogy kitartott férfi, pénzt nyer. Ma egy olyan világban élünk, ahol minden eladó. Erkölcs, becsület és az igazság is... Fájdalmat és elkeseredettséget éreztem. Az utolsó csepp a pohárban ez a kérdés volt: „Ön jár templomba?” Itt már felháborod­ tam. Ez tényleg egy „ciki” kérdésnek szá­ mít? Olyan, mintha valaki bevallja, hogy lo­ pott? Miért kellemetlen ma erre a kérdésre válaszolni? Aki templomba jár, az nem elég „trendi"? Vagy, mert akkor kiderül, hogy nem csak önmagában bízik, mint a mai perc­ emberkék? Nietzsche ezt így fogalmazta meg: a hit a gyengék támasza. Valóban? A „nézettség növeléséért mindent" mottó je­ gyében az ismert műsorvezetőnő még firtat­ ja a válaszokat, ám van, hogy az „őszintén" kitárulkozó játékos maga ajánlja fel: „Kifejt­ sem"? Miért csinálják? Pénzért? Hírnévért? Vagy a megkönynyebbülésért? Nyílván egy konzervatív, hagyományos értékrendet valló ember nem lenne elég érdekes a műsor szá­ mára. Olyan kérdések, mint például: „Ön tisztességre neveli a gyermekeit?" vagy „Fontos Önnek a hazaszeretet?" nem emel­ nék a nézőszámot, és nem érnek 20 millió fo­ rintot sem. A legkézenfekvőbb így reagálni: ha nem tetszik, nem értesz vele egyet, ne nézd. Ez így is van. Nem is nézem többet, mert az én értékrendemmel ez a műsor nem fér össze. Azt gondolom azonban, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van. Egy olyan folyamatnak vagyunk a részesei, amely az emberek igényszintjét, érdeklődési körét aljasítják le. Más életében vájkálni, ter­ mészetesnek venni a devianciát, a szégyen­ érzet fogalmát eltörölni. De hol a határ? Meddig lehet ezt még fokozni? Van lejjebb? Radich Orsolya kilencedik oldal �A South Park apológiája A címből úgy tűnhet, mintha a South Park (a továbbiakban: SP) c. rajzfilm bármiféle véde­ lemre szorulna. A látszat azonban sztereotip is, csalóka is: a SP több milliós stabil rajongó­ táborával a háta mögött 1997 óta megállítha­ tatlanul menetel, s a tény, hogy 2007-ben ötödjére jelölték Emmy-díjra (e tekintetben örökké a The Simpsons sorozat mögött kullog, amely már 17 éve van a Comedy Central műsorán), bizonyítja, hogy Kenny szenvedései aligha ér­ nek véget egyhamar: 2008-ban a szerzőpáros (Trey Parker & Matt Stone) még javában ké­ szíti az epizódokat, megállapodás szerint to­ vábbi 14 részt. A SP legendává lett, sőt, újab­ ban megkapta a - számomra újabban már giccsszámba menő - „kult” jelzőt is. De vajh’ mi állhat a külcsín és belbecs szem­ pontjából - látszólag! - egyaránt primitív rajzfilm sikerének hátterében? A SP az a rajzfilm, ami már a jó öreg általános suliban, gimiben is kétfelé választotta az osztá­ lyokat: a (kósza stréber kivételektől eltekintve) töretlenül lelkes hímneműekre, valamint a ha­ sonlóan egyöntetű elkötelezettséggel fújoló jánykákra. Persze, ez az odaadás és visszatet­ szés akkor még egyaránt a trágár beszédnek, miegymásnak szólt, mivel a lázadó kamaszokra jellemző, hogy mindent szeretnek, amit a szü­ lők nem, és így belekapaszkodtak a durva verbalitás felszínébe. (Hozzátenném, hogy az ere­ deti szövegben alig van káromkodás, nem így a szókincsünk páratlan gazdagságát kellően kiak­ názó magyar szinkronban) <■ Az azóta eltelt idő alatt azért a legmegátalkodottabb ellenzők is juthattak valamire. Úgy értem: a szellemi igényességhez hozzátartozik, hogy valamiről csak a közelebbi megismerését köve­ tően formáljunk véleményt, és e kb. tíz év talán elég volt, hogy a kezdetben értelmetlen és szürrealisztikus marhaságok új értelmet nyerjenek számunkra, s hogy úgy mondjam, ne a trágár­ ság kösse le az ember figyelmét, ha néha megte­ kint egy-egy részt. Horribile dictu, alkalomad­ tán mélyebb értelem is kibontakozhat előttünk! Kíséreljük meg tehát pár ad hoc szempont alap­ ján árnyalni régi sztereotípiáinkat. Az alkotók nem hülyék Még csak nem is iskolázatlanok. Igaz, hogy kissé „betegek”, ámde jó értelemben véve. Trey Parker (39) egy kisvárosban, a coloradói Coniferben nőtt fel, nem messze a ’97-es isko­ lai lövöldözésről elhíresült Columbine-tól. ki­ tüntetett diák volt a felsőiskolában, az egyete­ men japán, film- és komolyzene szakot vég­ zett. Parker és családja szolgál alapul a South Park-beli Stan Marsh fiktív szereplőnek. Matt Stone (Több fokozata van filmből és matema­ tikából a Coloradói Egyetemtől. A South Parkban rá alapul Kyle Broslofski fiktív sze­ replő (akit zsidó származása miatt Eric Cartman állandóan gúnyol, akit viszont kö­ vérsége miatt gúnyolnak). A ’90-es évek elején találkoztak egymással, projektjeikben lassan kiforrta magát az a felállás (a négy, nyolcéves iskolás fiú), akik később a SP szereplőivé vál­ tak. A végeredmény: egy „suttyó” vidéki kis­ város (South Park) szokatlan mindennapjait elmesélő, minimális vizuális technikával elké­ szített rajzfilm. A főszereplők osztálytársak, tizedik oldal és epizódról-epizódra mindig furcsa kalan­ dokba csöppennek. Már a kezdetektől fogva megoszlottak a véle­ mények, a kritikusok nem jósoltak nagy jövőt a sorozatnak, több civil szervezet pedig a be­ tiltását követelte. Voltak, akik azzal támadták (pl. Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdő aktivista), hogy a SP egyenesen a demokráciát veszélyezteti. De mégis, miért éppen ez a rajzfilm kavarta fel ennyire a közvéleményt? A „szent cél” érdekében... „Explicit lyrics”- figyelmeztetés, trágárság, késő esti műsoridő, egyszerű kartonfigurás kivitelezés: mind-mind az olcsóság látszatát akarják elhitetni. Van, akivel sikerül, és van, aki ennél messzebbre lát. A SP egyetlen „bű­ ne”, hogy szókimondó, nincsen benne tabuté­ ma. A sorozat gyerekekről szól, de nem gye­ rekeknek készült (megértéséhez kell egy alap­ műveltség, ami egy hatéves, de még tizenhat évesnél sem feltétlen adott), más oka van an­ nak, hogy rajzfilmként valósult meg. A készí­ tők rájöttek arra, hogy a rajzfilm megfelelő forma kicsi, de kemény igazságok kimondásá­ ra: éppen azért hanyagolják a gazdag vizuális világot, hogy ne a külcsín kapja a fő hang­ súlyt, mint ahogyan a nézők többnyire a szap­ panoperák, valóságshow-k, valóságtorzító híradók csili-vili és vérprofi világából kiindul­ ván elvárná. Hiába tolták késő estére a SP ve­ títését, még így is szép számmal nézik, és velem együtt - igen jókat derülnek rajta. Voltaképpen a szólásszabadságért küzdő, gon­ dolkodást, kritikai érzéket fejlesztő társadalom­ szatíráról van szó, aminek mondanivalója meszsze túlmutat az egyszerű képi megjelenítésen. Szó sincs róla, hogy egy szűk, de így is jelenté­ keny piacot képező deviáns (perverz) réteg igé­ nyeit elégítenék ki a SP szerzői! (Nem úgy, mint pl. a zenében a Marylin Manson-féle „shockrock”.) Nincs szó mainstream-be simulásról, konszolidálódásról sem. Ezt bizonyítja, hogy a SP belháborúktól sem mentes: a készítők fő­ ként a cenzúra miatt néha magával a sugárzóval (igen, akitől függenek!) is összebalhéznak. Em­ lékszünk a pár éve dán újságokban megjelent Mohamed-karikatúrák miatt kitört botrányra. Ezzel kapcsolatos a „Cartoon Wars” c. két ré­ szes epizód, amelyben szintén szerepelt (volna) Mohamed, csak a Comedy Central kivágta az ominózus képsort. Erre a „fiúk” őket is kigú­ nyolták: amikor megjelenne a kép, a következő felirat tűnik fel: a „Comedy Central megtiltot­ ta, hogy Mohamed-kép jelenjen meg a hálóza­ tán”. A rész pár excellence a szólásszabadság (Ist Amendment) és a félelemkeltés, antidemok­ ratikus szemlélet (strucc-politika) küzdelméről szól. Ám ez csak apró szeletkéje a munkássá­ guknak: ugyanúgy előveszik a Szcientológia egyházát és kifigurázzák „a meleg löm Cruiset” (amit a Paramount-nál ki is vágtak), Paris Hilton-t, Michael Jackson-t, az amerikai elnök­ választást, szupermarketek térhódítását, a klónozást, az esőerdők kipusztítását, a doppin­ golást, a televíziós nézettségért folytatott har­ cot, az ateizmus és a vallás küzdelmét, a valőságshow-kat, foglalkoznak a dohányzás, a fia­ talkorúak drogfogyasztása, az etióp gyerekek helyzete, az iraki háború, a könyvolvasás nép- Eric Cartman, személyesen szerűsítése, a számítógép- és videojáték-függő­ ség, az örökbefogadás, a testi fogyatékosok tár­ sadalmi helyzete, vagy a karácsony jelentőségé­ nek problémáival, korunk és a fogyasztói társa­ dalmak megannyi rákfenéjével. Egyébként talán ennek a műsornak nincs is szüksége a feljavított kivitelezéssel potenciáli­ san szerezhető „gumirajongókra”. Mi több, éppen a SP egyszerű külsőségei képezik azt az előretolt védelmi vonalat, amelynek rostá­ ján fennakadnak mindazok, akiknek a soro­ zat egyébként sem való, akik inkább csukott szemmel járnak. Mindezen kijelentések per­ sze az én véleményemet tükrözik, szubjekti­ vek; ám e szempont jelentéktelenné válik, amennyiben van legalább egy ember, aki a SP-t ugyanúgy értelmezi, ahogyan én. A túlzás metafizikája Záró kitekintésként - mintegy jelezve, hogy a SP témája még általánosabb társadalmi érde­ kek húrjait pendíti meg - közelíthetünk a kér­ dés felé az absztrakció egy magasabb fokáról, amit én egyszerűen „a túlzás metafizikájának” neveznék. Nem, egyáltalán nem kell óriási dol­ gokra gondolni, csupán arra az egyszerű tör­ vényszerűségre, hogy az emberek (értsük itt a demokráciákban mérvadó mennyiségi többsé­ get) szükségszerűen visszariadnak mindenfaj­ ta „érthetetlen” és/vagy szókimondóbb meg­ nyilvánulástól. (Mely jelenségről pl. Ady End­ rétől Csurka Istvánig az összes örök vesztes „vészmadár” sokat tudna mesélni.) Élvonat­ koztatva a SP-tól, vegyük azt egy pillanatra szemügyre az összes többi „szélsőséges” kifeje­ zési formával egyetemben, amely a nagykö­ zönség értetlenségébe ütközik. Ide sorolódik a különböző szubkultúrák összessége, deviáns csoportok, politikai radikálisok, stb. Tévedés, és én sem állítom, hogy mindahányat el kellene fogadni, vagy hogy a nyersebb megnyilvánulá­ sok ne szorulnának finomításra, mielőtt azok mentén valamit érdemben, a társadalom jobbí­ tása érdekében kezdeni lehetséges. Csupán azt mondom: a felül lévő rétegeknek megértővé kell válni a túlzások iránt is (ki olvasott már igazi púnk dalszöveget?), és meglátni azt, hogy ami számukra a kellemetlenséget, elhatároló­ dást jelenti, az az alulról/szélről jövőnek az egyedüli kitörési pontot, amit keresetlen eszkö­ zeivel keresni tud. Ha az üzenet (tartalom) és a �mögötte álló lény végső soron értéket képvisel, a kifejezés (forma) idővel úgyis vele szelídül majd, ha teret engednek neki, és nem tartani kell tőle, hanem a fentiek szerint megértéssel lenni iránta. Példának okáért, vegyük észre azt a kalifor­ niai punkbandát (NoFX), amely így énekel: „Don’t forget the ’-ty’ which follows ’liber’ in the Constitution...” Megnézném, hogy egy átlagos, VIVA-n főmúsoridőben leadott sláger mikor hoz fel ilyen „intellektuel” té­ mát, vagy hogy Paris Hilton hazai másolatai mikor fognak a magyar alkotmányos érté­ kekről énekelni? Summa summarum, becsüljük meg a SP-ot: a szerzőpáros enged minket nézőket véleményt alkotni, nem befolyásolnak, nem állnak egyik oldalra sem, vagy ha igen, akkor ott valami „ré­ gi dolog” újrafeltalálásáról van szó, úgy mint pl. a mértékletességéről az „Öngyulladás” c. rész­ ben. (Nézzétek meg, halálos!) Fogadjuk el, hogy nem véletlenül feszegetik a határokat, bi­ rizgálják a receptorainkat, piszkálódnak olykor kellemetlenül. Leendő értelmiségiekként tud­ nunk kell disztingválni, és - ha a szükség úgy hozza - legyenek is fenntartásaink, ámde ugyanígy az elismerést is meg kell adni. És még ha akad is a világképünket sértő epizód, hát ez van, „ez egy ilyen bicikli”, mert - ahogyan mindennek - a szórakozásnak is ára van. Tarr Adám Katt ide: http://sp.hostoffice.hu Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban A „kurd kérdés” megoldatlanságához a közvé­ lemény érthetetlenséggel, s az ebből fakadó közönnyel viszonyul. így van ez annak ellené­ re, hogy a probléma megoldása a Közel-Kelet stabilitásának egyik alapfeltétele. A krízis megoldásában Törökországnak, mint az Euró­ pai Unió tagjelöltjének, s mint a közel 50 milli­ ós kurd kisebbség 40%-át magába foglaló és el­ nyomó államnak kellene élen járnia. Sajnos azonban csak kellene... A törökországi kurdok az atatürki Török Köz­ társaság megalakulásának kezdete óta folyto­ nos üldözésnek voltak és vannak kitéve. Tö­ rökország Európai Uniós csatlakozásának re­ ményével mindez a megváltozás esélyével ke­ csegtetett Változásra azonban semmi jel nem utal... Arról a többnemzetiségű Törökországról be­ szélünk, amely legkevesebb 30^10 népcsopor­ tot foglal és olvaszt magába, s amely a nem­ zetállami eufória lázában égve mesterien töröl el kisebbségi kultúrákat a föld színéről. Történeti előzmények A Török Köztársaság megalapításával s annak megálmodója, Kemál Atatürk színrelépésével egyidejűleg megkezdődött a kurd népesség sa­ nyargatása is. A kurdokat Atatürk nevetséges módon hegyi tö­ rököknek nevezte, a kurd nyelv használatát be­ tiltotta, a kurd város és családneveket „törökösítette”, ezáltal a kurdok létét módszeresen ellehe­ tetlenítette. A kurdok ellen irányuló asszimiláció heves ellenállásába ütközött, melyet a török had­ sereg véresen és kegyetlenül megtorolt. A kurdok nyelvhasználata A kurd nyelv használata Törökország meg­ alakulása óta tiltott volt. A nyelvhasználati tilalom 1983-tól 1991-ig szünetelt, ámde a még ezután is hatályban maradt terrorelleni tör­ vény 8. paragrafusa akadályozta a kurd nyelv alkalmazását, mint „az állam egysége ellen irányuló propaganda”. E törvényt csu­ pán 2003-ban helyezték hatályon kívül. 2002 augusztusától az elméletben, s 2004-től a gya­ korlatban is léteznek kurd nyelvű rádió és te­ levízióadások, amelyeket mind tartalmilag, mind terjedelmileg szigorú keretek közé szo­ rítottak a média hatóságai. Emellett a ma­ gánszektorban megalakulhatott néhány a kurd nyelv oktatását magára vállaló intéz­ mény is, „amelyek működése nem veszélyez­ tetheti az egységes és oszthatatlan államterü­ let létét” (idézet a török médiatörvényből). 2003 óta engedélyezték a megszületett gyer­ mekek számára a kurd nevek viselését, azon­ ban a nevek bejegyzésénél nem alkalmazható a kurd nyelvre jellemző X, Q, és W betű. Korlátozás alá esik a kurd népdalok hallgatá­ sa, valamint azok nyilvános előadása is. A gyakorlatban azonban még ezen megszorí­ tott kisebbségi jogcsökevények sem érvénye­ sülnek. Előfordult olyan eset, hogy egy né­ metországi kurd nemzetiségű fiatal csupán azért nem léphetett be az ország területére, mert vezetéknevében a Kurdisztán szó szere­ pelt. Az önkény gyakorlata az egyesületi jog­ ban is érvényesül. A Kürd-Der civil egyesület például annak köszönhette végérvényes betil­ tását, hogy kurd nyelvoktató tanfolyamokat szervezett, valamint egy kurd nyelvű televízió csatornát üzemeltetett Törökországban. Kurdok részvétele a politikában A legnagyobb kurd támogatásnak örvendő párt a Dehap, valamint a betiltott, különböző áramlatokkal rendelkező PKK. A Dehap (Demokratikus Néppárt) a Hep (Munkáspárt), a Dep (Demokrata Párt) és a Hadep (Szociáldemokrata Párt) utódpártjaként tekinthető, minekutána az elődpártokat a ter­ rorizmus és a szeparatizmus koholt vádjával egymás után betiltották, s tagjaikat folyamato­ san és módszeresen zaklatták a hatóságok. A Dehap jelenleg a kurd kérdés egyfajta új megoldását képviseli, elsőként vázolt fel egy, a szeparatizmust mellőző, Törökország hatá­ rain belül megvalósítandó tervet. 1994-ben csupán ez a párt volt képes átlépni a 10%ban meghatározott bejutási küszöböt. E párt kép­ viselője volt az a Leyla Zana, akit azért ítél­ tek 15 év börtönre, mert a Nagy Török Nem­ zetgyűlésben mind török, mind kurd nyelven felhívta a figyelmet a két nép barátságának fontosságára... A PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) illegálisan került megalapításra 1978-ban és 1984-ben kezdte meg fegyveres harcát Dél-Törökország területén. A három nagy fegyverszünet éveiben (1993, 1995, 1998), mikor tárgyaláso­ kat kezdeményeztek a török féllel, az állam nem volt hajlandó semmiféle engedményre, Elnöküket, Abdullah Ocalant 1999-ben egy minden jogiságot nélkülöző eljárás során sze­ paratizmus vádjával az állambiztonsági bíró­ ság halálra ítélte, az ítéletet azonban utóbb életfogytiglani börtönre változtatták. A PKK által folytatott harc eleddig több mint 40.000 áldozatot eredményezett, nagyobb ré­ szük sajnos kurd nemzetiségű. A PKK napjainkig egy önálló Kurdisztán megteremtését tűzte zászlajára, míg a pártból kivált utódszervezetek, a KKK (Kommunista Kurdok Szövetsége), valamint a Kongra-Gel (Kurdisztáni Népkongresszus) a kurdkérdést Törökországon belül egyfajta területi autonó­ miában gondolkodva szándékoznak megolda­ ni, mindezidáig sikertelenül. Megoldások a kurd kérdésre A kurd kisebbség helyzetének megoldása, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alap­ kritériuma Törökországot is engedmények meg­ tételére kényszeríti. Ennek alapja az emberi jo­ gok feltétel nélküli betartása, valamint egy mű­ ködőképes jogállam megteremtése. E két mo­ mentum a demokrácia létének alapja. A kurdok számára biztosítani kell az alap és a szabadságjogaik gyakorlati érvényesülését. Emberjogi szervezetek azonban mind a mai napig aggasztó jelentéseket adnak, különösen a kurdok által lakott területeket bejárva. Tö­ rökországnak fel kell végre számolnia a nem­ zetállami illúzióit, s számolnia kell soknemze­ tiségű lakosságának voltával. A kurdok egyszersmind egy etnikai kisebbség, s a lakosság egy része. Ezt Törökországnak el kell ismernie, s az alapvető alkotmányjogi sza­ bályokat ehhez igazodva meg kell alkotnia. El kell végre szakadniuk azon kitételüktől, me­ lyet még az 1923-as Lausanne-i Szerződésben rögzítettek, hogy ugyanis csupán a nem müzlim vallású kisebbségeket ismerik el való­ di kisebbségnek, kizárva ezzel a müzlim kur­ dokat a kisebbségi státuszból. Elengedhetetlenné válik tehát az ország fejlő­ dése szempontjából egy radikális demilitarizáció, egy államigazgatási decentralizáció, vala­ mint magasabb szintű demokratizálódás. A történelmi és földrajzi tényezőket figyelem­ be véve az általam legelfogadhatóbb megoldás egy olyan regionális autonómia, vagy egy szö­ vetségi állam létrehozása lenne, mely együtt járna a kurdok törvényhozásban való megjele­ nésével, és egy saját kisebbségi önkormányza­ ti rendszer kialakításával. Törökországnak véget kell vetnie az évtizedek óta tartó kurdüldözésnek, s biztosítani kell a kurdok szabad és békés joggyakorlását. S Eu­ rópa is felébredhetne már... Nagy Viktor tizenegyedik oldal �Van barátod? Továbbgondolt házi feladat Az esetlen időbeosztásom úgy hozta, hogy majdnem egyedül ültem be megnézni ezt a fil­ met. Aztán úgy esett, hogy mégis akadt egy kísérőm, akivel megvettük a jegyet, és jót ne­ vettünk mikor a filmcímet kérdésnek értő pénztáros srác félreértvén szándékainkat, minket a kapcsolatépítés eme fura módját vá­ lasztó egyetemistáknak nézett. De aggodalom­ ra semmi ok. Végül mindenki megértett min­ dent, és mi megkaptuk jegyünket. Ám matiné lévén, nem készültek a tavaszi napsütés - még véletlenül sem az egyetemi előadás!! - elől mo­ ziba menekülők áradatára, a büfé nem üze­ melt. így hát felkerekedtünk, s vettünk egy kis ellátmányt filmélményünkhöz a közeli kis­ boltban. Kényelmesen visszasétáltunk, és már kezdődött is az előadás. Ám előtte egy barát­ ságos női hang diszkréten figyelmeztet: „Kér­ jük telefonjaikat a film zavartalan élvezete ér­ dekében szíveskedjenek kikapcsolni. Köszön­ jük!’ S valóban, mindenki el is némít, csak épp az én telefonom szólalt meg (utólag is elnézés mindenkitől aki, esetleg e sorok olvasása so­ rán épp a mozi-élményét elrontóra ismerne rá). De nem is szaporítom tovább a szót! A vil­ lanyok már leoltva. Kezdődjék hát a Van bará­ tod c. film! François (Dániel Auteuil) műkincskereskedő. E, mint megszállott műkincskereskedőéknél általában lenni szokott, hősünk is elég szépen bele van szerelmesedve a régi tárgyakba. Sze­ relmének kiteljesülésére a film első tíz percé­ ben rögtön sor is kerül szemünk láttára, mikor is élete értelmét borsosán áron felül megszer­ zi egy aukción. Csakhogy a történet, ugye egyik „láv-sztoriban” sem ilyen egyszerű, új­ donsült párunknak is át kell verekednie magát az irodalomórai fogalmazásokból ismert tár­ gyalás vagy, ha úgy tetszik, bonyodalom ré­ szen. Nos, jelen esetben a gonosz negatív sze­ replő François munkatársa, aki fondorlatos módon igyekszik elválasztani a férfit „Tőle”. Nem átall olyan fogadásba hajszolni Francoist, melynek tétje a váza lényének tulajdoni helyzete. S a feladat: hősünk tíz napon belül találjon olyan embert (???!), akit a barátjának, mi több: a legjobb barátjának nevez. „Hah, mi sem egyszerűbb ennél” - gondolja François, s nézi telített naptárját. Minden este vacsora, egyik befolyásos ember adja a kilincset a má­ siknak galériájában. Nemhiába, hisz így van ez, ha valaki fontos ember. Nos, most már csak az a kérdés: ki is legyen, kit ezek közül a legjobbnak nevez? Ki az, ki ismeri minden ba­ ját? S ki az, kinek ő ismeri minden gondolatát? Ki az, ki, ha siker éri irigység nélkül együtt örül vele? Ki az, akit felhívhat hajnali három­ kor? Mi sem egyszerűbb, de a lista mégis csak apad, az idő fogy, és még mindig nincs meg „az az egy”. Párizs útjait rója egy mindent tu­ dó, szerény taxissal (Dany Boon) kutatva kol­ légák és volt osztálytársak után, akikről szép sorjában kiderül, hogy nem ők azok. François mégsem adja fel. Mindennap beül a taxishoz, és keresi őt, aki majd elhozza neki a várva várt győzelmet, s a váza nyújtotta boldogságot. Nem lehet azonban a nap 24 órájában legjobb barát után kajtatni, hősünk megpihen hát egy focimeccsen taxisával, és mivel az emberek megéheznek a nagy energiákat felemésztő ke­ resgélésben, ennie is kell, taxisa elhívja hát szüleihez vacsorára. De íme a jó ötlet! Miért is ne játszhatná el a taxis, hogy ő a legjobb ba­ rát? És már meg is nyerte a fogadást! Csak épp egy stílusos bevonulás kell melybe már „Őt” (értsd: a vázát) is bele lehet vonni. S a ta­ xis szívünket melengetőén lelkes: megy, ahova Francois mondja, hogy menjen, s megteszi, amit Francois kér. Csak épp a felismerése nem melengeti szívünket. És hopp, el is érkeztünk a tetőponthoz, melynek szereplői: François, a taxis és a váza (a fogalmazást író egyszeri kis gimnazista valószínűleg nem érzi ennyire egy­ szerű hoppnak utolsó vércseppjeinek kiizzadását valami végső lényeges gondolat papírra ve­ tése céljából...). A film alapötlete az a fogalmazás, amin, tet- szik vagy nem, mindenkinek túl kell esnie va­ lahol úgy áltsuli 5-6. osztálya magasságában. A címe: „A barátom és én”. Patrice Leconte rendező-forgatókönyvíró valószínűleg csillagos ötöst kapott erre a beadványára. Mindeneset­ re, ha bármi haló vány köze is volt a házi fel­ adat ezen mozgóképes megoldásához, én biz­ tos azt adtam volna. Egyszerű film, egyszerű mondanivalóval és nyilvánvaló csalódással azok számára, akik minden következő jelenet előtt azon szurkolnak, hogy: „Na, mikor jön már a szerelmi szál?” Nekik, sovány vigasz­ ként csak ennyit mondhatok: néha bizony nem csak az oldalbordát kell becsalogatni a moziba, hogy ott képekben szembesítsük érzelmi hen­ dikepjeivel, úgy okoskodván, hogy hátha eb­ ből majd tanul. Bizony esetenként nem árt ön­ vizsgálatot is tartani, ezen film által például arról, hogy hány ember akad, akivel hajnali háromkor különösebb, válogatott, becézőnek egyáltalán nem nevezhető szavak kísérete nél­ kül elbeszélgethetünk? Vagy már csak egy vá­ za és esetleg egy munkavacsora maradt a no­ teszunkban is „barát” címszó alatt...? S hogy szól a kisiskolás utolsó bekezdése, ahol egy végső mély lélegzetvétellel nekifut a meg­ oldásnak? Nos, a film végeztével a mozi teljes közönsége összenézett, mint amikor az ember az élet egyszerű igazságaira döbben rá az élet nemkevésbé egyszerű dolgaiból, és jót nevetve kisétált a moziból. Majd az egyik jobbra vette útját, a másik pedig balra. Ablonczy Zsuzsanna Közlemény Tánciskola a Pázmányon Kedves Olvasóink! Nemrég olyan dolog történt kedvenc Karunkon, ami bizony igencsak ritkaságszámba megy... Je­ lentkezett a HÖK-nél Csergő Laci, hogy szívesen tartana egy társastánc-tanfolyamot, amennyi­ ben ezt a hallgatók igényelnék. Nos, március végén realizálódott ez a kezdeményezés: klasszikus társastáncokat tanulhatunk csütörtök esténként 6 és 8 óra között, remek hangulatban, egy igen lelkes csapat tagjaiként, egy héttel később pedig a tanári gárda két fősre bővült: Laci mellé Hárnási Kinga csatlakozott, hogy a hölgyek lépéseinek elsajátításához segítséget nyújtson. A kurzus anyaga meglehetősen széles: van itt a keringő tői kezdve, egészen a rock & roll-ig minden, amire csak a résztvevők vágynak, sőt, Laci ígérete szerint akár még az ír tánc alapja­ it is elsajátíthatjuk, ha a tervezett programba belefér. Örömteli, hogy a táncolni vágyók száma hétről-hétre egyre inkább növekszik, már az első al­ kalommal kinőttük az eredeti helyszínként felmerült Tanári Klubot, és minden héten új arco­ kat láthatunk az óra megkezdésére várakozók között. Ne feledjétek: Csütörtökön 18:00,1. Előadó. Gyertek Ti is táncolni! Horváth László „Kicsi” Tájékoztatunk minden érintettet, hogy „A Hallgatói Fórumról” c. cikkünk (Id. idei első szám), folytatásának elmaradása nem a szer­ kesztőség restségének tudható be, hanem azon illetékes egyetemi fórum hallgatására vezetendő vissza, amely részére a kari HŐK a hallgatói észrevételeket továbbította. En­ nek következtében - miután ez idei utolsó számunk - a Hallgatói Fórum panaszaival kapcsolatos fejleményekről legközelebb az ősszel lesz lehetőségünk tudósítani. tizenkettedik oldal �Gulácsy Lajos álomvilága „Az elveszett Éden, mely fájva fájón Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg? (Juhász Gyula) Március közepétől július 20-ig tekinthetjük meg Gulácsy Lajos A varázsló kertje címet vi­ selő gyűjteményes kiállítását az Andrássy úti KOGART Házban. A mintegy kétszáz fest­ ményt és grafikát felvonultató tárlat méltó módon mutatja be a művész életpályáját. Érde­ kes, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósház közvélemény-kutatása szerint Gulácsy életmű­ ve az öt legfontosabb magyar képzőművészeti életmű egyike, de ennek ellenére alkotásaiból utoljára 1966-ban rendeztek retrospektív kiál­ lítást. A KOGART Ház tehát eleget téve az érdeklődők igényeinek, számos magán- és köz­ gyűjteményből állította össze ezt a kiállítást. Gulácsy már 17 éves korában a nyilvánosság elé lépett festményeivel. A budapesti Mintarajziskola növendéke volt, de egy év után professzorai el­ tanácsolták a művész-pályáról A lényegében au­ todidakta művész korai képein megjelenik a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió hatása, de valójában művei nem sorolhatók egyik irányzat­ hoz sem. Rómában, Firenzében, majd Párizsban járt tanulmányúton, és az itáliai táj erős hatással volt művészetére is. Az olasz városok középkori, reneszánsz hangulata rabul ejtette, képein az Itá­ lia édeni tája jelenik meg, rokokó hangulatú zsánerjelenetek, történelmi és irodalmi alakok tűn­ nek fel a képeken. A magasba nyúló fák érdekes kontrasztot alkotnak az alul sétáló alakokkal, me­ lyek hol egyedül, hol párban, egymást átkarolva, némán suhannak el A kiállítóterembe érve egy­ ből megragadja a látogatót ez a különös képi vi­ lág, a sok sötétzöld, vörös és bíbor tónusú képek azt sejtetik, mintha most érkeztünk volna meg egy csendes, békés lápvidékhez, és észre sem veszzük, de a szemünk csak gördül-gurul egyik festményről a másikra. Hömpölygünk a képek­ kel, ezzel a lágy, légies világgal. Az első világháború híre Velencében érte az ér­ zékeny művészt. E hír hallatára idegrendszere összeroppant, és ettől kezdve rövid megszakí­ tásokkal idegszanatóriumok, elmegyógyinté­ zetek lakója volt. Az orvosok systémás katatóniát és schizofréniát állapítottak meg. De hogy igazán megértsük elmebaja okát, el kell rugaszkodnunk az orvosi műszavaktól, és figyelmünket arra a korra, arra a társadalmi közegre kell összpontosítanunk, amelyben Gulácsy élt. Esetében ugyanis -mint sok más művésznél- nem az elmebaj a lényegi elem, ha­ nem valami egészen más. A múlt században relatíve sok volt azoknak az alkotóknak a szá­ ma, akik megőrültek. Ok voltak azok, akik nem voltak képesek elviselni azt, hogy végig kell nézniük a világ pusztulás felé vezető útját, és ez ellen nem tehetnek semmit. Ok azok, akik nem voltak hajlandóak közönyösséggel, cinizmussal tekinteni az emberiség jövőjére, akik intenzíven élték meg az átalakuló világot és ennek átformálódó értékrendjét. Más művé­ szeket elkerülte az elmezavar, de ennek nem a művészi nagyságuk volt az oka, inkább óva­ tosságuk, önmaguk féltése. Ok nem merültek le a mélybe, de nem is tudtak ormán felhozni igazgyöngyöt. Gulácsy menekülni akart ebből az átalakuló világból, álomvilágot alkotott ma­ gának, melyet Na’Conxypannak nevezett el. Padova, Brescia, Nervi és Genova - a tanul­ mányutak régi helyszíneire emlékeztetnek ezek az ősi, idilli, tiszta békés tájak, jelenetek. Na’Conxypan egy külön világ, külön lakosok­ kal, külön nyelvvel (amelynek szótárát a mű­ vész meg is alkotta). A szürrealizmus és az expresszionizmus hatása érződik ezeken a mű­ veken, de az irányzatok jellemző jegyeit egyé­ ni módon használja fel képi világának kialakí­ tásához. Ez az egyéni, különleges látásmód okozza azt, hogy alkotásai után oly nagy az érdeklődés napjainkban is. Mert mindenki sze­ retne egy kis időt, apró helyet, amikor és ahol elbújhatna a világ elől, vagy inkább a világot zárhatná ki a saját világából. Gulácsy festmé­ nyein áttörnek ezek az érzések; szenvedélyes szerelmespárjai, lidérc módjára bolyongó alak­ jai, sötét hosszú fái mind-mind egy letűnt vi­ lágra figyelmeztetnek, mely talán már sohase tér vissza. A képek hangulatot adnak, csende­ sen, szelíden a néző mellé sompolyognak, megérintik a vállát, és álomvilágba csalogat­ ják. Színükkel, illatukkal elkábítják a látoga­ tót, gomolygó füst képében körülölelik őt. Gulácsy hitt abban, hogy a jelenkort meg lehet változtatni. Igazságkereső énjének megnyilvá­ nulását életrajzírója jegyezte fel: a festő egy napon kijelentette, hogy „Most minden más­ képpen lesz”. Ugyanakkor pedig hangsúlyoz­ ta: „Tessék ezt komolyan venni”. „Gulácsy igazi tragédiája, amely elől a téboly lárvája mögé menekült: egy tiszta művész egy tisztára művészietlen korba született bele és megpróbálta azt a maga számára elviselhetővé tenni, sőt a maga képére és hasonlatosságára szépíteni. Túlságosan gyönge és gyöngéd volt ehhez, és túlságosan erőszakos és kíméletlen a kor, hogy ez sikerülhessen. így menekült las­ san, de biztosan egy másik dimenzióba innen, a halál életéből az élet halálába: az őrületbe. De mint Oféliáé, az ő tébolya is szép volt. Da­ lolva merült el az örvénybe és virágokat hin­ tett a habok közé’’ (Juhász Gyula). Aradszki Dea Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Sziasztok jogászok! Nyilvánvalóan hallottatok arról, hogy 2006-ban egy új szak indult egyetemünkön, a Nemzetközi Igazgatási alapszak, melynek feladata a szakleírás szerint: „olyan nemzetközi igazgatásszervezők képzése, akik alkalmasak a közigazgatási szervezetrendszerben, továbbá a nemzetközi nagyvállalat­ okon belüli nemzetközi vonatkozású döntések előkészítésére és végrehajtására, a közigazgatási szervek és az önkormányzatok nemzetközi kapcsola­ tainak szervezésére, európai uniós szervezetekben történő ügyintézésre közigazgatásban igazgatási, szervezési feladatok ellátására, hatósági eljárások lefolytatására, középvezetői feladatok elvégzésére, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához!’ A szakleírás találó, ám szeretném megjegyezni, hogy még odébb vagyunk a fent említett készségek és a tudásanyag elsajátításától, annak ellenére, hogy immáron második éve koptatjuk az egyetem padjait. Ez természetesnek mondható, hiszen egy új képzés elindításakor min­ dig felmerülnek problémák. A jogász szak már hosszú-hosszú évek óta működik az egyetemen, tehát már több „nemzedék” került ki a nagybetűs Életbe, akiknek pályája, illetve az életben való boldogulása pontosan követhető. A tanrend ennek megfelelően alakult, alkalmazkodott az új elvá­ rásokhoz, egyes tanegységeket kivettek, míg másokat hozzáadtak a képzés törzsanyagához. A mi esetünkben azonban nincs ilyen, a tananyag kis­ sé még kiforratlan, mi diákok pedig azt se tudjuk, hogy hogyan fogjunk hozzá. Ráadásul a képzési forma is kissé „idegen”. Azelőtt nappali tagozaton tanultam, s most levelező tagozaton kezdtem el tanulmányaimat (a nappa­ li tagozat csak idén indul). Fura volt, hogy csak szombaton vannak órák, meg az, hogy a diáktársaim közül sokan idősebbek nálam, hogy hétköz­ nap dolgozni kell menni, és még sorolhatnám... Az egyetemi előadások azonban kiválóak. Nehéz megmondani, hogy kinek az előadása a legjobb, de általánosságban elmondható, hogy minden tanár törekedett arra, hogy előadásaik érdekesek legyenek. A vizsgán alapvetően jóindulatúak a vizsgáztatók, a bukások javarészt a tanulás hiányának köszönhetőek. Persze a mi vizsgáink messze nem olyan nehézségűek, mint a jogászoké. A csapatunkról elmondható, hogy a lehető legváltozatosabb társaság, amit életemben láttam. Csepregi Horváth Bálint tizenharmadik oldal �Albertina Ha már nagyon elegem van a hétköznapi robotolásból, valahova el kell mennem. Gondolom, ezzel mindenki hasonlóképpen van... így egyik szombaton Bécsbe utaztam, többek között azért, hogy megtekinthessem az Albertinál, a világ egyik legjelentősebb múzeumát, ami az elmúlt néhány hónapban a Monet-tól Picassóig cí­ mű kiállításnak adott otthont. Jó pár termen keresztül barangoltam, s szebbnél szebb képeket csodálhattam meg, ezek közül emelnék ki néhány festményt, mutat­ nám be alkotójukat. De nem szabad megfeledkeznünk a képek gyűjtőjéről, a Batliner családról sem. A jogász végzettségű Herbert Batliner kora if­ júsága óta rajong a képekért. De vajon mi mo­ tiválta, hogy ennyi festményt felvásároljon? Mikor ezt a kérdést feltették neki, azt vála­ szolta, hogy valami érdemlegeset szeretne hát­ rahagyni maga után. Jelenleg több mint 500 darabból álló gyűjteményét bocsátotta az Albertina Múzeum rendelkezésére. Egy felté­ tele volt: ha valamelyik képre szüksége lenne, azt bármikor visszakaphassa. A képtár cseré­ be gondozza és őrzi az értékesnél értékesebb alkotásokat. Néhány szóban a „kollégáról”: 1928-ban Liech­ tensteinben született és nevelkedett. A pénz­ ügyek igazgatásához való tehetségét édesapjá­ tól örökölte, aki 40 évig a hercegség tanácsosa­ ként az állami bank igazgatója volt. Batliner berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági ta­ nulmányai - majd bírói tevékenységének évei - után 1955-ben Vaduzban alapított ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelő ügynökséggé fejlődött. Liech­ tenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segített az adóelkerülés tör­ vényes lehetőségéhez, s Batliner ennek jegyé­ ben „feltalálta” a családi alapítvány intézmé­ nyét. Az előírást teljesíteni tudó - másfél mil­ lió eurós minimális vagyonnal rendelkező ügyfelei között Gianni Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, amint a rumgyáros Bacardi, és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal. A képzőművészet iránti rajongás mellett ma­ radt ideje és lehetősége más tevékenységre is: az ő nevéhez fűződik a sixtusi kápolna új or­ gonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, el­ nöke az Albertinál támogató alapítványnak. A házaspárt a gazdag gyűjtemény szinte vala­ mennyi darabjához személyes emlék fűzi. A bécsi megnyitón Rita Batliner megindultan válaszolt a kérdésre, miszerint nehéz volt-e megválni ezektől a festményektől: nagyon is, olyan üres lett minden nélkülük! Azt a Mirót például születésnapjára kapta, a négy gyer­ mek mindegyikének születését „megünnepel­ ték” egy képpel, akadt elég alkalom családi megemlékezésekre. A Batliner-házban az öröm forrása mindig valamilyen festmény, képző­ művészeti remekmű. A gyűjtés irányát meghatározta az Ernest Beyelerhez, a híres bázeli galeristához fűződő barátsága: ötven évvel ezelőtt az ő hatására tá­ madt fel érdeklődése a francia impresszioniz­ mus és posztimpresszionizmus iránt, s valószí­ nűleg tőle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módjuk volt rá, vásároltak Picassót. Ma negyven van a birto­ kukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz tizennegyedik oldal * avantgárd művészettel: az 1905-35 közötti al­ kotások, Chagall, Malevics szintén fontos sze­ repet játszottak. A fő gondolat az volt, hogy a gyűjtemény együtt maradjon. Ezért vitték ala­ pítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad. A klasszikus modern gyűjtemény otthona most már Bécs. Az Albertina szabadon válo­ gathat belőlük kiállításaira. Rita és Herbert Batliner pedig már elkezdte a kortárs képek gyűjtését: végtére is üresek a falak, nem ma­ radhatnak úgy. A következőkben öt képet emelnék ki: nyilván a kiállítás címadóit, Monet Vízililiomok-ját, Picassótól a Meztelen nőt madárral és furulyá­ zó férfival című festményét, illetve Chagalltól a Papírsárkányt, Degas-tól a Két táncosnőt és Nolde-tól Az erdő-t. Előrebocsátanám, hogy én is pusztán benyo­ másokat, benyomásaimat szeretném megosz­ tani Veletek. Ne várjatok semmilyen átfogó ismertetést... Arra a könyvnyi terjedelem is sok esetben kevésnek bizonyul... Egyedül Emil Nolde-ről szólnék picit többet. Hogy mi­ ért? Mert az ő neve kevésbé ismert, s mert en­ nek ellenére csodálatos képek alkotója. Monet vízililiomjait nézve szinte odaképzeli magát az ember a tópartra. Csodálatos, ahogy a színekkel játszik. Azt mondják, hogy az elmosódottság - tényleg, mintha egy nedves üvegabla­ kon keresztül szemlélnénk a tájat - a szürke há­ lyogának köszönhető... Ki tudja? Mindeneset­ re Michael F Marmor, az amerikai Stanford Egyetem szemészprofesszora számítógépes szi­ mulációval rekonstruálta, mit láthattak a művé­ szek. S kutatásai szerint Monet és a szintén ha­ sonló cipőben járó Degas festményeinek homá­ lyossága szemproblémájukból adódott. Picasso e képe a bukolikus énekeket, a pásztorköltésze­ tet idézi. Egy teltebb, nőideál, mellette egy véz­ na, furulyázó férfi. Chagall papírsárkánya csak a háttérből sejlik. A rá jellemző mese-, fantázia­ világot ábrázolja. Bizonyára ismeritek a Hege­ dűs a háztetőn című „népies műeposzt”. Nos, ez a kép is azt a zsidó világot idézi. Degas balerinái. Nos, ehhez szinte nem is fűz­ nék kommentárt. Táncosnők, állandó és örök téma. Hasonló témájú műveinek száma szinte megszámlálhatatlan. Mégis, mindegyik könynyed, légies balerina lenyűgöző. Emil Nolde német festő. Aki jártas Németor­ szágban, annak lehet, hogy fel is tűnik, hogy jé, mintha látott volna egy ilyen elnevezésű helységet a térképen... S igen! Jó a sejtés. Ez csak egy felvett név, szülőfaluja után. O az északi expresszionizmus legjelentősebb képvi­ selője. Művészetének középpontjában a táj áll. Az általam kiválasztott kép is ezen alkotások közé sorolható. A természet közelében nőtt fel, s az ott látha­ tó formák elevenednek meg, fantomokká, dé­ monokká változnak képzeletében. Eszköz­ használatát tekintve eléggé bátor volt. Hagy­ ta, hogy ösztönei irányítsák, bátran kipróbált mindent. Nem félt ecset helyett kartont, szi­ vacsot vagy az ujjait használni. Színválasztá­ saira is a vakmerőség volt jellemző. Néhány hónapra még a Die Brücke-hez is csatlakozott. Másik oldala a vallásos témájú festészet. Itt is háttérbe szorította a külső valóság ábrázolá­ sát. Bibliai történéseket elevenített meg. Remélem, kedvet csináltam Nektek, hogy a vizsgaidőszak fáradalmait egy képtárban he­ verjétek ki. Van belőlük itthon is elég. Mikola Orsolya Gyógyszerjog Április 8-án és 9-én „Europäisches Zullasungssystem für Humanarzneimittel” címmel tartott előadást egyetemünkön né­ met nyelven Katarzyna MiaskowskaDaszkiewicz, a Johannes Paulus II Katholische Universität in Lublin tanára. A résztvevők megismerhették az emberi gyógyszerek piacra kerülésének szakasza­ it, célját, felhasználási területeket, ennek akadályait, a gyógyszer kétféle fogalmát, a szükséges engedélyeket és az egységes szabályozás hiányának problémáit. Ennek megoldására mondta ki az Európai Parla­ ment és Tanács 2001-ben egy egységes, az emberi gyógyszerekről szóló Közösségi Kódex elkészítésének szükségességét, amit minden tagállamnak le kell fordítani. 7 jogi iránymutatást fogalmaztak meg, amelyek közül a legfontosabb a belső pia­ con történő forgalomba hozatal szabályo­ zása. Vendégtanárunk részletesen beszélt a home­ opátiás és növényi gyógyszerekről, a gyer­ mekgyógyszerekre vonatkozó speciális sza­ bályozásról és a határtermékekről, mint pél­ dául a kozmetikumok és különféle élelmisze­ rek. Bemutatta a gyógyszerelőállítás fizikai, kémiai, biológiai és állatkísérleti szakaszait, és végül beszámolt az embereken való tesz­ telések 4 fázisáról. Hallhattunk az „orphan drugs”-ról, vagyis a különleges és ritka betegségek kezelésére használható gyógyszerekről is. �Magyarország irányába gyorsul az R.E.M. CD kritika: R.E.M- Accelerate Az utóbbi időben elvesztem a gondolataim között A visszhangok is csak konganak a fejemben Tegnap át is vehettem a túlkomplikálásért járó fődíjat Hisz össze-vissza beszélek dolgokról melyekben én sem hiszek. Higgyél hát Te, és bennem, és semmi másban! Szoríts sarokba: tegyél valakivé! Mondd meg végre, üres ember lettem hát? Ez a tükörből visszanéző üres ember, én vagyok? (R.E.M - Hollow Mán) A jegyzeteim között keresgélek, füzetpapírok, nyomtatott szövegek szálldogálnak a levegő­ ben. Egyszer csak a kezembe akad egy lap, rajta az aláhúzott mondattal: „Nyisd ki, tartsd fenn, és őrizd meg a kommunikációnak azo­ kat a csatornáit, amelyeken keresztül az em­ berek tudatják egymással, hogy mit érzékel­ nek, éreznek és kívánnak”. Annak idején ez a Fuller-mondat nyílván a vizsgára való készülés hevessége okán lett olyan erős ceruzavonalak­ kal aláhúzva, hogy próbára tette a papír vas­ tagságát. A könyv e részén már nem található­ ak kósza rajzok; nyílván már kezdtem belátni a vizsgáig rendelkezésre álló idő szűkösségét. Most viszont megérintett, azon az egyszerű „egyetemista lány éldegéli az életét 2008 máju­ sában” szinten. Ez az egész: annyira egyszerű, és annyira igaz. Bármire levetíthető. Végül is, mit ér egy tanár minden bölcsessége, ha ezt nem tudja átadni hallgatóinak egy számukra érthető, érdekes módon? Mit ér a fiú vágyako­ zó pillantása, ha nem néz elégszer a lány felé, hogy tekintetük találkozhasson? És végül: mit ér az az együttes, aki nem figyel rajongó tábo­ rának ösztönzésére vagy kritikájára, mikor új albumot készít? Mert bizony a klasszikus „Ze­ ne nélkül mit érek én..?” nagyon könnyen megfordítható ebbe az irányba is. Nos, az utóbb említett kommunikációs kapcsolatnak sikerességére példa az R.E.M legújabb CD-je, az „Accelerate”. 28 év és 17 album. Ennyi áll a csapat mögött. Ez pedig esélyt ad magas és mély pontokra is egyaránt. Pályájuk ívét elnézve, az nagyjából olyan esetlegesnek tűnik mint a névválasztás: állítólag a szótár felcsapásánál pont a „Rapid Eye Movement” szóra esett a szemük. Egé­ szen 1994-ig tehát töretlenül haladtak a csúcs felé. Aztán történt valami. Hogy az énekes, Michael Stipe-ot kedvetlenítették-e el a HÍV betegségéről szóló, mint utóbb kiderült: hamis pletykák, vagy a dobos, Bili Berry agyvérzése volt-e az ok: nem világos. Mindenesetre a kö­ vetkező három CD nagy bukás volt, kevés slá­ gerrel. A rajongók értetlenül álltak a kicsit uncsi, melankolikus számok előtt, és kezdték kihúzogatni a csapat nevét az „ezt még le kell töltenem” listájukról. Ezután nem lett volna meglepő, ha végleg eltűnnek a süllyesztőben; azonban megint: érthetetlen okokból erőre kaptak. A 2004-es Around the Sun, bár kevés dübörgős rock slágert tartogatott, de legalább teli volt dallamos számokkal. A rajongók hálát adhattak Bushnak, hogy Stipe-ot megihlette: a CD teli volt anti-elnök fröcsögéssel: végre megint volt valami, ami erős érzelmeket, igazi zenét csalt elő a csapatból. Mégis: ez még min­ dig nem volt elég: a rajongók a „Monster” c. 1994-es album energiáját és a ’92-es „Automatic fór the People” líráját sírták viszsza. No, és itt jön be az a hatalmas robbanás, amit csak egy közönségére figyelő együttes tud kicsiholni magából, ennyi év után is: meg­ született az Accelerate! Itt végre minden van, ami kell. Az összes szám egyszerre dallamos, energikus, rockos és sors­ nak hála: nem depi! Kell ennél több? Hát per­ sze: a turné, ahol meg mutathatják: ez élőben is mind ilyen jól hangzik. Erre, pedig a négy évvel ezelőtti tapasztalat a garancia. Akkor, amint megláttam a vékony, kopasz és erősen ráncos pasast, ahogy egy maszkszerű, festett kék csík­ kal a szeme körül a mikrofonért nyúl, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó döntés volt-e 15 évesen levenni apám polcáról az A fór the P CD-t. Azonban mikor még másfél óra múlva is szívet, lelket beleadva bulizott az együttes, ez a kétség elszállt. Nem csak az előadás energiája volt lenyűgöző, hanem Stipe viszonya a közön­ séghez. Mindig rendkívül szimpatikus, ha egy előadó, a dalok között beszél a nézőtéren csápolókhoz, elmeséli, hogy azok miről szólnak, és fő­ leg ha a fellépést megelőzően rászánt 5 percet, hogy megtanuljon egy-két szót a rajongók nyel­ véből, hogy aztán azzal köszönthesse őket. Rá­ adásul egy-egy szám között világosan olvasható­ an kivetítették a dalok szövegét, hogy az is együtt énekelhessen, és megérthesse őket, aki még nem hallgatta elégszer az albumot ahhoz, hogy kívülről fújja. Ez a hozzáállás pedig, ak­ kor, és minden bizonnyal idén, augusztus 16-án, a Szigeten is meg fogja hálálni magát. A közön­ ség 28 év után is szívesen és szakadatlan lelke­ sedéssel tombol a koncerten, és hallgatja végte­ len lejátszás funkción azokat a számokat ame­ lyeket az ő elvárásait figyelembe véve, miatta, neki is érte írtak. Most tehát, ezekben a szép, meleg hónapokban talán ideje lenne több szin­ ten is példát venni erről a lenyűgöző kapcsolat­ ról. Akkor végre az oktató tudománya beszivá­ roghatna a padban ülők fejébe, a fiú szemében tükröződhetne a lány hasonló vágyakkal teli pil­ lantása, és minden csápoló közönség ott érezhetné önmagában kedvenc együttesének lüktetését. Barát Zsófia Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Tudósítás a Vetítőről - Ez most komoly? Igen, kérünk... Nagy,mosoly ül ki a pár arcára, ahogy átveszik a mozizás élvezetének fokozását hivatott cseme­ gét. Ok sem az ingyen pattogatott kukorica miatt jöttek. Ebben a pillanatban kialszik a lámpa, és elindul a film. Kezdetét vette egy újabb „Vetítő - Pázmány Filmklub”. Ezek a szerdai mozi estek szépen illeszkednek az egyetemen folyó kulturális programok sorába, és öröm látni, hogy egyre több ember kíváncsi a program szervezője, Ablonczy Zsuzsanna által, az alkalmakra gondosan kiválogatott filmekre. Túl az első évfordulóján, ez a program megőriz­ te azt a célját, hogy mindig különböző, de egyaránt izgalmas témákat vegyen célpontba. Voltak itt már hóvihar és fókák ellen küzdő pingvinek, „fapuma” helyett más névre hallgató büfé körül lebzselő szeretnivaló antihősök, legutóbb pedig 12 esküdtszéki vitát folytató dühös ember. Azon túl, hogy mindig jó elnyújtózni az óriásvászon előtt, belefelejtkezni egy másik sors örömeibe, ne­ hézségeibe, a filmek izgalmas kérdéseket is felvetnek. Ha már egyetemista ugyanis az ember, meg szokott lenni az a rossz szokása, hogy szeret gondolkodni egy adott témán (tisztelet a ki­ vételnek). Ezt a vágyat pedig sok pláza-moziban eltöltött alkalom kissé kielégületlenül hagyhat­ ja (és akkor még a jegy árába bele sem mentünk; amikor egyes filmek után az az érzése támad­ hat a nézőnek, hogy ennek az élménynek kompenzálása képen talán inkább ő érdemelne meg já­ radékot). Arról pedig, hogy a felmerült kérdések se maradjanak megválaszolatlanul, a meghívott vendégek gondoskodnak. Itt volt például Réz András, filmkritikus és Badó Attila a Szegedi Tu­ dományegyetem rektor-helyettese. Senki ne gondolja, hogy amit előadnak, amolyan kioktatós beszédek leimének. Egy bizonyos „Sanyi”-t meg­ személyesítő színész például a „mennyire volt könnyű azonosulni a szerepével” c. kérdésre kellett, hogy válaszoljon, ami meglepő eredménnyel szolgált (kiderült, hogy a karaktert a színész egy csak általa ismert személyről mintázta). A beszélgetést végül bor mellett folytatott beszélgetés zárja, ilyenkor a meghívottakkal, egymással (világ csodája) még közvetlenebbül lehet eszmét cserélni. A haza vezető úton pedig lehet azon mor­ fondírozni, hogy milyen kérdést lett volna érdemes még megkérdezni, föl kellett-e volna csippenteni azt a pár papírzacskó alján maradt félig-kipattogott szemet, de legfőképpen: milyen film ad okot majd magára a morfondírozásra legközelebb! Barát Zsófia tizenötödik oldal �Az egyházi oktatásról Pro Facultate-nap Hazánkban az oktató-nevelői szektor jelenti állam és egyház kapcsolatrend­ szerének legkényesebb pontját. A rendszerváltás után az úgynevezett vatiká­ ni megállapodás, illetve a mindenki számára szabaddá váló verseny lehetővé tette az egyházi iskolák elterjedését és megerősödését az ország minden tá­ ján. Az egyház nem sokkal azelőtt még teljességgel elképzelhetetlennek tűnő mértékben kapott (vissza) épületeket és lehetőségeket. Mindezek mellett a 20. század egyik legismertebb személyisége, II. János Pál pápa is több magyaror­ szági katolikus oktatási intézménynek biztosított különleges legitimációt. Pél­ dául a pannonhalmi bencés gimnáziumban tett látogatásával (1996), valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szentszéki alapításúvá tételével (Kato­ likus Nevelés Kongregációja, 1999. március 25.). A sokak által túlzottnak tartott előjogok és az állami támogatás azonban szokás szerint irigységet szült, és többek között a média fáradhatatlan munkájának köszönhetően ma már az emberek többsége változásokért ki­ ált. A megváltozott körülmények miatt valóban érdemes lehet az 1990-es években megkötött szerződések oktatási tevékenységről és intézmények­ ről szóló részeinek felülvizsgálata. Kétségtelen viszont, hogy a normatí­ vákért, és az egyre kevesebb gyermekért folyó élesedő verseny futásnak köszönhetően a rendszer önmagától ki fogja vetni a bele nem illő közok­ tatási intézményeket (is). És ebből a szempontból nem fog számítani, ha egy-egy iskola esetleg előnyből indul. Azt sem lehet persze egyértelműen kijelenteni, hogy egy állami vagy alapítványi fenntartású iskola rosszabb helyzetben lenne, mint az egyháziak. Az ideális természetesen az lenne, ha a minőségi oktatást és nevelést folytató intézményeken kívül más nem maradhatna meg, ellenben azokat a lehető legmagasabb színvonalra fej­ lesztenék. Sajnos ezt nem könnyű - mondhatni: lehetetlen - megvalósíta­ ni, főleg hazánkban. Az emberek hajlamosak arra, hogy ha valami jól mű­ ködik, abból minél nagyobb hasznot akarjanak húzni maguk számára, amíg még lehet. Általában ugyanis nem a távlatokban gondolkodni tudás jellemzi korunk profitorientált vezetőit. Amíg még a katolikus gimnáziu­ mok, főiskolák és egyetemek is presztízskérdést csinálnak abból, hogy egymást megelőzve szerezzék meg a tanulókat, vagyis a pénzt, addig ne várjuk, hogy jobb legyen a helyzet. El kellene például gondolkodni azon, hogy hány egyházi fenntartású felsőoktatási intézményre is van szükség, illetve, hogy nem inkább az egységben van-e tényleg az erő. Az egyházi iskolák létének szükségességével viszont nem lehet és nem is érdemes vitatkozni. Ahogyan általában senki nem is teszi. Ezek az isko­ lák ugyanis olyan űrt töltenek be a társadalomban, amire az államnak nin­ csen sem kapacitása, sem pedig illetékessége. Ez mindenekelőtt az erkölcs területe. A helyesen működő katolikus iskolákban olyan értékrendhez és világnézethez lehet hozzájutni, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy mindent és mindenkit a valódi értékén tudjunk kezelni. Éppen ezért még a nem vallásos emberek is gyakran azt gondolják, hogy a katolikus iskola olyan, mint valami mosógép: csak bedobom a gyereket, aztán né­ hány év múlva kijön tisztán, mindegy, hogy milyen nevelést kapott előt­ te. Énnek is köszönhetően jutottunk el az egyházi iskolák napjainkban ta­ pasztalható felhígulásáig. Természetesen ezeket az alapvető értékeket máshonnan is meg lehet szerezni, csak sokkal kisebb rá az esély. Egy ál­ lami iskola soha nem adhat valóban követhető értékrendet, hiszen nem fogja tudni úgy megalapozni, hogy azt mindenki fenntartások nélkül el­ fogadja. Szem előtt kell tartani tehát azt is, hogy a vallásos eszmeiség és értékrend nem lehet kizárólag a vallásos emberek kiváltsága, akkor ugyanis alapvető küldetése ellen lenne az egyház. Teleki Levente 2008. május 8. (csütörtök) ír jó eg\ miért lógatod az orrod? CW MÉM MC&vfá-TAV. WM'W JOGBÓL 7 DE hiszed az ÉLŐFORM 2008. május 8-án újra Pro Facultate-nap lesz Karunkon. Hagyomá­ nyainkhoz híven idén is kiosztjuk a Pro Facultate-díjat, melyet hall­ gatóink, oktatóink és valamennyi alkalmazott szavazatai alapján a Karon oktató tanáraink kaphatnak meg, azok, akik a legtöbbet tet­ tek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, ok­ tatója, alkalmazottja szavazhatott arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitünte­ tésre. A díjat egy személynek csak egy ízben lehet odaítélni. Az eddigi díjazottak: Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), Dr. Pálinkás György (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Békés Imre (2005), Dr. Gáspárdy László (2005), Dr. Horváth Attila (2005), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm (2006), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Schanda Balázs (2007) Idén először azonban a „Hallgatókért”-díj is odaítélésre kerül a Ka­ ron dolgozó legnagyszerűbb tanszéki adminisztrátornak, az ő sze­ mélyéről szintén a hallgatóink szavazatai döntenek. Újdonság még a szintén első ízben kiosztandó „Hallgatói Mozgalomért”-díj, amely az egyetemisták önszerveződéséért, a hallgatói közéletért legtöbbet tett hallgatók nyerhetnek el. A nap a már hagyományosnak nevezhető keretek között zajlik: dél­ től a II. János Pál pápa teremben szentmisével indul, majd a díjáta­ dók következnek; ezt követően egy „próbatárgyalás” kerül megren­ dezésre. Délután fél háromtól az udvaron - mint az szokásos - ta­ nárainkkal, tutorainkkal közösen bográcsozunk, kora estétől pedig koncerteken (Retro School Bánd, Monsoon Robbie Williams Tribute Bánd) szórakozhat a nagyérdemű közönség. A délután fo­ lyamán borkóstolással, grillezett ételekkel és sok-sok szeretettel vá­ runk mindenkit! A részletes program: 12:00 Szentmise a II. János Pál pápa teremben (Díszterem) 13:00 Pro Facultate-díj, Hallgatói Mozgalomért-díj, Hallgatókért-díj átadása 13:45 Per játszókor előadása 14:30 Programok az udvaron: - bográcsozás oktatókkal, grillezés, borkóstoló 14:30 Párhuzamosan az 1. gyakorlóban: - Egyetemi lelkészség előadása, karrier tanácsadás 15:30 Koncertek, előadások: Hét Csapás néptáncegyüttes előadása, utána közös néptánc, Monsoon (Robbie Williams tribute bánd), Retro School Bánd 22:00 kapuzárás � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2008 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XI. évfolyam 3. szám 2008. május 5. Abstract A summary of the resource. Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Subject The topic of the resource Tartalom A Shoa többé... (Soha többé...) Barátságos mérkőzések kezdete Könnyű a bírónak... Varga Csaba - ex tunc és pro futuro A kritikus tömeg Széllel szemben... Telefonbeszélgetés A Deák Ferenc Továbbképző Intézetről Karrierexpo 2008 A legeslegjobb világ Állásbörze „Menjetek el innen, menjetek át szembe..’’ Próbaper május 7-én Felemás érzések Az igazság is eladó A South Park apológiája Egy elfeledett kisebbség - kurdok Törökországban Van barátod? Tánciskola a Pázmányon Gulácsy Lajos álomvilága Haditudósítás a Nemzetközi Igazgatási Szakról Albertina Gyógyszerjog CD kritika: R.E.M. Accelerate Egyetemi Életbe Vetített Sorsok Az egyházi oktatás A Pro Facultate-díj átadása Creator An entity primarily responsible for making the resource Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelős szerkesztő), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.itelet.jak.ppke.hu Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Horváth László, Horvátth Sarolta, Koltay András, Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Radich Orsolya, Szendrődi Szabolcs, Takács Gergely, Tarr Adám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Zágon Orsolya, Ziegler László Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2008. május 5. Date Created Date of creation of the resource. 2008. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1965kb+6086kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XI_3_20080505 Relation A related resource T00086 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 pp. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XI_3_20080505 Ablonczy Zsuzsanna Aradszki Dea Barát Zsófia Bartolák Csaba Borbás Dorottya Horváth László Horvátth Sarolta Koltay András Kun Gellért Magyar Attila Mihalics Vivien Mikola Orsolya Radich Orsolya Schanda Balázs Szendródi Szabolcs Takács Gergely Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Zágon Orsolya Ziegler László