https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/8321a5b276c8c0984a351a396c1853cd.jpg 32d8d055fb31114b2076806b863dea98 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/6a5843a9f4bfbd33817f2c3b8a341318.pdf c039d5c598e6a52056c8e4ef932cbeb0 PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűLL lapja TTFT ETS A A A^ A-^ A-^ A 0) p A. PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA SZTRÁJK! Boytba György Kari TDK Vé^b Zoltán Szentföld Jakab András Merre baladunk? XIII, évfolyam, 1. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet s Sí«ií ííí 2010. március 19. �„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, In Memóriám Dr. Boytha György addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM In Memóriám Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÓK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón )en diplomai Alessandro Atya a Szentiöldön ^ortközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 ' Ivonas Merre haladunk? - 3. felvonár Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak BoticeUitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST 2 2 3 3 3 3 3 3 4 4 5 5 5 6 7 8 8 9 10 10 10 11 12 13 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elhunyt Dr. Boytha György címzetes egyetemi tanár, az Európajogi Tanszék volt tanszékvezetője. 1929-ben született Budapesten. Jogi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végezte, ahol 1957-ben avatták az áUam- és jog­ tudományok doktorává. 1961-től osztályvezetőként, majd főosztályvezetőként dolgozott az Szerzői Jogvédő Hivatalban (ma: Artisjus), később a szerzői ügynökség igazgatójaként működött. 1979-ben a ENSZ Szellemi Tulajdon Világ­ szervezetének (World InteUectual Property Organization) osztályvezetőjévé, később igazgatójává nevezték ki. 1985-ben már a Szerzői Jogvédő Hivatal főigaz­ gatója. 1993-tól Genfben a nemzetközi szerveze­ tekhez rendel Magyar Állandó Képviselet vezetője. 1961 óta oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi karán, 1995-től a Közép-Európai Egyetem vendégtanára volt. Karunkon 2000-2003 között az Európajogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. Számos külföldi egyetemre hívták meg vendégelőadóként. Több jogi témájú könyv, jegy­ zet és számtalan tanulmány szerzője. Tagja volt a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek és a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak is. Munkásságát végigkísérte a szellemi alkotások jogának szeretete, melyet értőn adott tovább jogászok generációinak. Kimeríthetetlen történelmi, zenei, irodalmi műveltsége lebilincselő előadóvá tették. Segítőkészségének és diákközpontúságának köszönhetően kitüntetett szeretetet élvezett a diákok körében. Az oktatás iránti elkötelezettsége, a szakma iránti alázata példaértékű marad tanszékünk számára. Egyik diákja így vall róla: „Nem pusztán szakember volt, de kifogástalan pedagógus is, aki nem csak csodálatraméltó szakmai múltjával, de emberi nagyságával is maradandót alkotott (...). Nekem ő volt az igazi értel­ miségi úriember megtestesítője, aki türelemmel kezelte néhol bizonyára kellemetlenül buta hallgatóit, és számomra korábban elképzelhetetlen módon egyenrangúként kezelte a gondjaira bízott diákot. Felsőokta­ tásban felettébb ritka módon nevelt is - sosem direkt módon, hanem csendesen, példával, egyetlen szemüvegvillanással, vagy akárcsak azzal, ha átható pillantással rád nézett. Óráin pedig nem csak a szakmáról tanultunk, de európaiságot, emberséget és alázatot is igyekezett átadni, annak a nagy jogászgenerációnak volt tagja, amelyre lelkünk mélyén mindannyian hasonlítani akarunk, és akik talán már soha többé sem fognak születni - pedig óriási szükség lenne rájuk. Boldog vagyok, hogy még tanulhattam tőle!’ Halála lesújtó hírként ért mindnyájunkat. Tanítványai és kollégái nevében búcsúzunk, emlékét szeretettel megőrizzük. Láncos Petra Lea Erdélyi út 2010. április 16-19. között újra megrendezésre kerül a hagyományos Pázmányos kirándulás Böjté Csaba testvér gyergyószárhegyi szeretetházába. A négy nap a kirándulásokon és az önfeledt szórakozásban kívül meg­ mutatja azt is, miként működik a Csaba testvér által vezetett gyermek­ otthon-hálózat. Az útra Christián Lászlónál (christian.laszlo@gmail.com) vagy Koltay Andrásnál (koltay@jak.ppke.hu) lehet jelentkezni. Az út költsége szállással, étkezéssel együtt 30.000,- Ft. Aki tud, előzetes egyez­ tetés után adományokat (élelmiszer, ruhák, játékok, könyvek) is hozhat. �» "Sídíí^****^ •* .f- Hírek Gólyabál 2009 „Pogóztál már nagyestélyiben? ...Nem ? Akkor gyere el...” Hangzott fel a Pázmány Rádióban a csalogató. Igen, elmondható, hogy ebben a tanévben rendhagyó gólyabálunk volt, ugyanis a korábbi évektől eltérően Egyetemünk mind az öt kara (Bölcsészettudományi, Hittudományi, Információs Technológiai, Jog- és Államtudo­ mányi, és a Vitéz János Kar) közösen szervezte meg az ünnepséget a Petőfi Csarnokban. A tavaly novemberben megrendezett gólyabálon ezúttal ötvöződtek a Kar hagyományos táncai, (palotás, keringő) és a „modem” táncok (rocky). Ennek megfelelően a programokat is legjobban a sokszínű szóval lehetne jellemezni. A vállalkozó kedvűek jelentkezhettek a bál szépe választásra, vagy kipróbálhatták énekhangjukat a karaoke szobában. Akik bíztak Fortunában, tombol^egyet válthattak. A fellépők között ott volt a JAK-on immár régi ismerősként üdvözölt Retro School Bánd a rock, Kowalsky meg a Vega a pop, valamint Hamvai P G. és Dj Juhász a disco stílus kedvelőinek örömére. Ha valaki egy kis pihenésre vágyott a forgatagban, vagy csak kíváncsi volt, hogy milyen a duda hangja, a kultúrszobában azt is meghallgathatta. Bízunk benne, hogy ez a gólyabál példa lehet arra, hogyan tud a teljes Pázmány együtt ünnepelni, megmutatva 2009 gólyáinak, mit is jelent Pázmányosnak lenni! Kustos Györgyi HÓK hírek Nyilatkozat ÜGYELET Minden szombaton 9.00 és 14.00 között ügye­ letet tartunk az aulában lévő pultnál levelezős hallgatók részére. Bármilyen problémával, ötlettel forduljatok hozzánk! Mivel a Karon némely hallgató alaptalan rágal­ makat teijeszt arról, hogy dr. Csapó Orsolya és ifj. dr. Lomnici Zoltán adjunktust „kirúgták a Karról, ezért kénytelen vagyok a következő cáfolatot nyilvánosságra hozni: 1. Dr. Csapó Orsolya adjunktus asszonnyal kapcsolatban senkinek semmilyen konfliktusa nem volt, továbbra is a tanszék megbecsült oktatója, fel nem merült munkaviszonyának megszüntetése. Dr. Csapó Orsolya, hosszabb ideje betegállományban van, amint felgyógyul, s munkavégzésre jelentkezik, óráit azonnal visszaadjuk, s részt fog venni a vizsgáztatásban is változatlanul. 2. Ifj. dr. Lomnici Zoltán esetében sem merült fel a Tanszék vagy a Kar részéről, munkaviszonyának megszüntetése, ilyen kezdeménye­ zést senki nem tett. Ifj. dr. Lomnici Zoltán 2010. február 1-én Dr. Schanda Balázs dékán úrral szabad akaratából kötött munkaszerződés módosításában, főállású munkaviszonyát közös megegyezéssel, másodállású munkaviszonnyá változtatta. Ifj. dr. Lomnici Zoltán, miután aláírta ezt a munkaszerződés módosítását, munkahelyén nem jelent meg, feladatait nem látta el, hanem a Dékán Úrhoz írt egyoldalú felmondással 2010. február 10-én megszüntette munkaviszonyát. így sem a Kar, sem a Tanszék senkit nem „rúgott ki”, dr. Csapó Orsolya munkaviszonya folya­ matos, dr. ifj. Lomnici Zoltán viszont egyoldalú felmondással szüntette meg jogviszonyát. Felhívom azon hallgatók figyelmét, akik tovább­ ra is valótlan rágalmakat teijesztenek ez ügyben, kénytelen lennék ellenük eljárást indítani. VÁLASZTÁSOK Március 20-23-án ismét hallgatói önkormányzati választások lesznek egyetemünkön. A 17 fős küldöttgyűlésbe szavazataitok alapján kerülnek be ajelöltek. A választásokon való aktív részvétel hozzájárul ahhoz, hogy minél nagyobb számban képviseltethessék magukat hallgatók a kari, illetve az egyetemi tanácsban. A felsőoktatási törvény alapján, ha a részvétel eléri a 25 száza­ lékot, akkor az egynegyedét, amennyiben meg­ haladja a 33 százalékot, akkor a tanács egyharmadát delegálhatja a hallgatói önkormányzat. TANKÖNYVBÖRZE Karunkon első alkalommal került megren­ dezésre a tankönyvbörze. Hallgatóink a már nem használt könyveiket három héten keresztül adhatták le a HOK-pultnál, amelyet egy délután az érdeklődők megvehettek. A nagy sikerre való tekintettel szeptemberben ismét megszervezzük a tankönyvbörzét. SPORT Februárban elindultak a sportprogramok is a karon. Hétfőn délutánonként játsszák a foci­ bajnokság mérkőzéseit, kedd este kosárlabdáz­ hatnak az érdeklődők, míg csütörtökön 13.00-tól röplabdázni lehet a tornateremben. Kz első polgári jogi jogeset­ megoldó verseny karunkon A hagyományos kari TDK-n kívül a Polgári Jogi Tanszék egy újfajta megmérettetésre szeretné felhívni a hallgatók figyelmét. Az első kari polgári jogi jogesetmegoldó verseny 2009. november 26-án került megrendezésre, melynek lebonyolításában és szervezésében sokat köszönhetünk Jobbágyi Gábor professzor úrnak és Pogácsás Anett tanárnőnek. A hivatalos megnyitót és köszöntőt követően a versenyzők félrevonultak, hogy a számukra még ismeretlen megoldandó esetet elemezzék egy rövid ideig, mielőtt a helyszínen felállított ún. „bíróság” előtt ismertetnék álláspontjaikat az adott ügy kapcsán. Igaz, a versenyezni vágyó kollegák száma még nem szökött a magasba, de érdeklődőkben nem volt hiány. a nézőtér szépen megtelt lelkes fiatalokkal. Minden kedves résztvevő egy-egy forró csésze tea mellett élvezhette a megoldásig vezető utat - más-más szemszögből. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani azoknak a HOKös munkatársaimnak és barátaimnak, akik az este folyamán munkájukkal segítettek. A Tanszék a közeljövőben ismét tervezi egy hasonló jellegű jogesetmegoldó verseny kiírását, illetve egy polgári jogi activity estet, melyre mindenkit szeretettel várnak. További információkért keressétek a honlapot, és a hirdetőtáblákat! Kustos Györgyi Dr. Jobbágyi Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (Polgári Jogi Tanszék) Gyermekjogi fotópályázat Az ítélet 2009. novemberi számában meghir­ detett gyermekjogi fotópályázatra beérkezett képekből a tavaszi félévben kiállítást tervezünk. Köszönjük az UNICEF által felajánlott képeket is. Brett SchÜke fiatal amerikai utazó-kalandor egy egész fotósorozattal illusztrálta a dévai gyer­ mekotthonban töltött hónapjairól szóló beszá­ molóját, amelyből az elkövetkező hónapokban szemezgetünk. Külön köszönet Vizer Tamás és Négyesi Bálint Pázmányos hallgatóink lelkes részvételéért! További jó munkát kívánunk! xz Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő 2009. december 1-től minden köztisztviselői po­ zíció elnyeréséhez kötelező előzetesen közigazga­ tási versenyvizsgát tenni. A vizsgázóknak alkot­ mány- és jogi ismereteikről, közigazgatás­ tudományi felkészültségükről, társadalomismere­ tükről, gazdasági és pénzügyi tájékozottságukról, valamint emberi jogi, etikai és adatkezelési tudásukról kell számot adniuk. Felkészítő tanfolyamot a Deák Intézet is tervez. Választható időpontok: április 30., május 7-8. és 10-15. június 28. - július 2. augusztus 23-27. Oktatott modulok: 1. A társadalom és a társadalmi együttélés alap­ fogalmai 2. Alkotmányos és jogi ismeretek 3. modul: Közigazgatás-tudomány és közigazga­ tási ismeretek 4. modul: Gazdasági, pénzügyi ismeretek 5. modul: Emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek A tanfolyam díja: 20.000, Ft Modulonkénti díj: 5.000,- Ft Figyelem! Kedvezmény a PPKE hallgatóinak! PPKE JÁK, ITK, HTK, BTK-n hallgatói jog­ viszonnyal rendelkezőknek, amennyiben hárman jelentkeznek csoportosan a teljes tanfolyamra és befizetik a díjat, jelentkezőnként 50% kedvez­ ményt biztosítunk. harmadik oldal �Kari közélet y Hogyan tovább a Pázmány után? Teaest Kocsis Mátéval, a VIII. kerület polgármesterével 2010. február 16-án a Hallgatói Önkormányzat által szervezett szokásos Teaest keretében Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, egykori Pázmányos diák volt a vendég. A helyszín a Spartacus Étterem volt, ahol az elkülönített terem zsú­ folásig megtelt, így a későn érkezők szomorúan konstatálhatták kívül rekedésüket. Az este folyamán megismerhettük Kocsis Mátét, mint embert, politikust, és egykori Pázmányos diákot. Választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogy milyen az élet a Pázmány után, illetve hogy mihez is kezdhetünk Pázmányos diplománkkal? A meghívottról néhány szót szólva: Kocsis Máté 29 éves, jelenleg Józsefváros polgármestere, a Fő­ városi Közgyűlés tagja, és Józsefváros országgyű­ lési képviselőjelöltje. Az időközi polgármester­ választást 2009. november 22-én nyerte meg, 67%os többséggel. Egész életében a VIII. kerületben élt, a helyi általános- és középiskola elvégzése után karunkon szerzett diplomát. Az egyetem után kezdett el dolgozni a Fidesznél, és a néhány éves kitartó munka meghozta gyümölcsét: 29 évesen az egyik legproblémásabb és legsokszínűbb buda­ pesti kerület polgármesterének mondhatja magát. A VIII. kerület valóban nem könnyű terep egy J" 1 i s fiatal pályakezdő polgármesternek, az emberek­ nek általában a gettó fogalma ugrik be, vagy a New York-i Harlemmel vonnak párhuzamot, ha meghallják, hogy „nyócker”. Etnikai sokszínűség jellemzi Józsefvárost, és évekig az egyik leg­ rosszabb közbiztonságú kerületnek számított. A polgármester inkább a lehetőségeket látja a környékben, célja ezek maximális kiaknázása, hogy az emberek ne csak a Rákóczi téri hero­ inistákra gondoljanak a kerület kapcsán. Buda­ pest egyetemi negyedét kívánja létrehozni. sétálóutcákkal, kávézókkal, éttermekkel. ígérete szerint a Szentkirályi utcából 2012-re sétálóutca lesz. Józsefváros arculatának megváltoztatása kemény feladat, sok munkával jár majd, hogy a VIIL kerület pozitív kontextusban is említésre kerüljön. A polgármester elmondta, hogy különösen számít a frissen végzett Pázmányos jogászokra az önkormányzati munkában. Émlítette, hogy dékán úrral egy gyakornoki programot fog létrehozni Pázmányosoknak. A közigazgatásban való elhelyezkedés a jogászok számára nagyon jó lehetőség, mert bár a fizetések nagysága nem éri el az ügyvédként vagy a versenyszférában praktizáló jogászokét, ám biztos megélhetést biztosít. A régi káderek mellett nagy szükség van a fiatalos lendületre és látásmódra is az önkormányzatoknál. A lehetőség tehát nyitva áll minden fiatal pályakezdő Pázmányos előtt. A régi Pázmányos időkről szólva elmondta, hogy örül neki, hogy itt végezhette a tanulmányait és faragtak belőle embert, mert már akkoriban is remek közösség volt a PPKE JAK. A rendezvényt vastaps zárta. Palócz László Beszédek a decemberi diplomaosztón A hallgatók búcsúja a Kartól Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves végzős hallga­ tók és jelenlévők! Igyekszem rövidre fogni, mert nem szeretnék abba a hibába esni, amiről Montesquieu így ír: ,Ami mélységben hiányzik a szónoknak, azt Î5-' hosszúsággal pótolja.” Megmondom őszintén nem könnyű társaim, s a magam nevében szólni és az egyöntetűen azonos gondolatokat kiragadni. Hiszen az elmúlt éveket mindenki a maga módján, önállóan élte meg, mind az örömöket, mind a bánatot, sikert és kudarcot, a vizsgákat, a szórakozásokat. Most azonban, azt biztosan merem állítani, hogy mindannyian örülünk. Örülünk, hogy elértük azt, amit éveken át tartó tanulással, remény­ kedéssel, fohászkodással, drukkolással, vagy így vagy úgy, vagy mindezzel együtt, de minden­ képpen szerettünk volna megszerezni, s ez nem más, mint a diploma! Ezen túlmenően, úgy gondolom, hogy az egyetem falai között eltöltött időben sokat tanul­ hattunk, de nem csak a jogtudományról, hanem az életről. így megtanultuk, hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben, miként oldjunk meg hirtelen felmerült problémákat, hogyan álljunk talpra csalódások után, miként nézzünk szembe, olyan tényekkel, amelyeket adott esetben nem tudunk megváltoztatni, illetve amelyeket egysze­ rűen csak nem értünk. Mert Sorén Kierkegaard szavaival élve „Az élet csak visszafelé érthető meg, de előrefelé kell élni!”. Azt, hogy most itt lehetünk talárban, valljuk be, nem csak saját magunknak köszönhetjük. Ezért szeretnék köszönetét mondani mindannyiunk nevében az itt egybegyűlt és velünk ünneplő csa­ ládtagoknak, társaknak, barátoknak, barátnők­ nek, akik mellettünk voltak és segítettek minket célunk megvalósításában! Továbbá köszönettel tartozunk, azon tanárainknak, professzoraink­ nak, akik, mint már említettem, nemcsak jogot oktattak nekünk, hanem tanácsaikkal, stílusuk- negyedik oldal kai, tudásukkal, az általuk képviselt világnéze­ tükkel és természetesen emberségükkel egyen­ gették útjainkat. Érissen avatott társaimnak további sok sikert és örömöt kívánok! Fegyelmükbe ajánlva Dalé Camegie gondolatát: „Két dologra kell töreked­ nünk életünkben: először arra, hogy megszerez­ zük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat!” Búcsúzni pedig egy Monty Python idézettel szeretnék mindenkitől: „Mindig nézzék az élet napos oldalát!”. Köszönöm. Till Vivien Tisztelt Dékán Úr, Tisztelt egyetemi és kari ve­ zetők, kedves hallgatótársaim, velünk ünneplők! Ha mostanság egy érettségi előtt álló végzős diák azt kémé tőlem, hogy mondjak egyetlen dolgot, amiért a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karát válassza, akkor a Közösséget mondanám. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy hiába büszkélkedik egy kar elismert oktatókkal, kimagasló tudományos sikerekkel, ha magát a kart alkotó hallgatók egymásra idegenként, pusztán vetélytársként tekintenek. Nálunk itt a Pázmányon, szerencsére ez nem így van. Kiváló szakmai tudással rendelkező és pedagógiai képességgel megáldott oktatóink vannak, nem egy professzor előadása iránt akkora az érdek­ lődés, hogy gyakran még az ablakpárkányon is ültünk, mert az összes ülőhely elfogyott. Ők nem csak a száraz jogi tudást adták át nekünk, hanem egy kicsit neveltek is minket, kialakítva bennünk azt a felelősségtudatot és lelkiismere­ tességet, amelyből jogászként - bármely területen helyezkedjünk is el - nem engedhetünk. Köszö­ net érte. Ami azonban legalább ennyire fontos, az a bennünk, hallgatókban meglévő igény arra, hogy az egyetem ne csak oktatási intézményként funkcionáljon, hanem a valamihez, valakikhez tartozás élményét is megadja. Mert közösségben, együtt mindig könnyebb. Könnyebb a küzdelmes vizsgaidőszakokban, amikor valaki más segít felvenni a Neptunon a vizsgaidőpontokat, mert minket se fenyegetés, se könyörgés hatására sem enged be a rendszer, vagy amikor vizsgára menet küld üzenetet egy évfolyamtárs, hogy gondol ránk. Könnyebb túljutni a kudarcokon, a vélt vagy valós sérelmeken is. A sikerek közösségben való megünneplése pedig az egyik legfelemelőbb érzés. Ilyen ünnep a mai nap is. Együtt ünnep­ iünk azokkal, akik segítettek minket abban, hogy ma itt állhatunk diplománkkal a kezünk­ ben. Hálásan köszönjük a támogatást és szeretetet szüléinknek és nagyszüleinknek, a testvérek­ nek, féijeknek, feleségeknek, gyermekeknek és a barátoknak. Számtalan dolgot köszönhetünk ennek a közegnek, amiben az elmúlt éveket töltöttük. Életre szóló barátságokat kötöttünk, megtaláltuk az igaz szerelmet, átérezhettük a közösségért való munkálkodás örömét, és a legyűrt akadályok által erősebbek lettünk. Sokan és sokfelé indulunk majd, amikor pár perc múlva kilépünk az egyetem kapuján, de ha egyszer összetalálkozunk egy minisztériumi folyosón. a bíróságon vagy a villamoson, mi. Pázmányos jogászok mindannyian tudni fogjuk, hogy melyik tárgyhoz kötődik az „adjuk meg mindenkinek az őt megilletőt” elve, hogy milyen volt a Pro Facultate napokon tanárainkat bog­ rácsot kavargatva látni, vagy hogy mit is jelent e három szó: iustum, aequum, salutare. Ez pedig már a Közösség. Ezekkel a gondolatokkal. a közösség teremtő erejében bízva kívánok nektek sok sikert és ké­ rem a Jóisten áldását további utunkra! Scharle Zsuzsanna �Kari közélet Alessandro Atya a Szentföldön Január elsején, korán reggel, amikor még min­ denki aludt - természetesen a szilveszteri buli után az utcán bolyongókat kivéve -, felkeltem, és „ötvenedmagammal” kizötykölődtem a reptérre, fel­ szálltam a gépre, mely elrepített minket Izraelbe, így kezdődött első zarándokutam a Szentföldre, melyre már hosszú ideje vártam. Vágytam szemé­ lyesen végigjárni azokat a helyeket, ahol Jézus élt, amerre O járt. A saját szememmel látni, érezni mindazt, amivel földi élete során találkozott. Ez nemcsak egy egyszerű külföldi utazás, hanem egy zarándokút, rengeteg lehetőséggel az imád­ ságra, arra, hogy beleéljük magunkat mindabba, amit Jézus tapasztalt meg földi élete során. „Öröm töltött el, amikorjelezték: Indulunk az Úr házába. Lá­ bunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem” (122. zsoltár). Célállomásunkra csak átszállással jutottunk, s ahogy közeledtünk Tel-Aviv felé, úgy szaporodtak meg az ellenőrzések és hosszabbodtak meg az átvizsgálásunkra szánt percek, éreztetve mindazt a feszültséget és félelmet, ami a Szentföldet áthatja. Ez az érzés még jobban felerősödött, amikor megérkezésünk után buszunk átvitt minket azon a falon, ami elválasztja Kelet-Jeruzsálemet a pa­ lesztin területektől. Éz több mint pusztán egy kőépítmény: nemcsak két város határát, hanem két különböző kultúra elhatárolását jelenti. Ellen­ tétek elszeparálását, melyek nem tudnak konszen­ zusra jutni. De konfliktusok a keresztények között is vannak: nem ritka, hogy a szentélyek előtt, várakozván a bejutásra, egyes csoportokat az őrök előre enged­ nek, verekedéseket robbantva ki ezzel. Ugyanak­ kor ez azt is mutatja, hogy az emberek érdek­ lődnek ezek után a helyek iránt, mert itt minden kőnek, falnak jelentése, szent története van, hi- Félnapos tréningek önbizalom-fejlesztő tréning - március 25. 14.00-18.00 Személyiség hasznos eszközként való használata Gyakorlati tapasztalatok a mindennapi kihívásokhoz - Helyzetfelismerés növelése - Akció-reakció Kapcsolatépítési készségek. Állásinterjú felkészítő tréning - április 15. 14.00-18.00 Hol keressünk állást? - Az önéletrajz és a motivációs levél elkészítése - Az inteijú folyamata - Az inteijú nonverbális kommunikációjának jellemzői - Az interjú verbális tényezői - Jellemző kérdések Videotréning - Próbainteijú. Munkahelyi beilleszkedést segítő tréning - május 6.14.00-18.00 A „belső és külső karrier” tervezésének módszertana - Beilleszkedés és alkalmazkodás — Az önfeladás problematikája, a környezet formálásának felelőssé­ ge -Jellemző munkahely típusok elemzése - Vezetői stílusok megvitatása - Együttműködési formák. Munkajogi ismeretek - március 19. 14.00-18.00 Jogállás 2010 - április 28. szén az itt zajlott események értelmet adnak az egész világ történelmének: itt Isten beszélt az emberekkel. Abrahám révén ide vezette népét, jelen volt a jeruzsálemi templomban, megteste­ sült, szenvedett és feltámadott. Értünk. A kövek. a beléjük írt feliratok tanúsítják, hogy nem pusztán egy legendáról van szó, hanem konkrét, valóban megtörtént eseményekről. Igazán megdöbbentem, amikor Názáretbe men­ tem megnézni a megtestesülés bazilikáját. Azt a barlangot, ahol az angyal hírül adta Máriának az ige megtestesülését. „ILlük ment hát, lement Názá­ retbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsesség­ ben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2, 51-52) Jézus korában Názáret egy aprócska falu volt, s pont ezért lehet megtalálni azokat a helyeket, amiről az evangélium szól. Kafamaumban, a Tibériai-tó partján például lehet látni Péter házát, azt a helyet, ahol Péter anyósa fogadta Jézust, aki meggyógyította őt. Ott van a zsinagóga, ahol Sportközeiben - így vagy úgy Beszélgetés Szabó Tünde olimpiai ezüstérmes úszóval Szabó Tünde 1992 augusztusában másodikként csap a célba Egerszegi Krisztina mögött a 100 méteres női hátúszás olimpiai döntőjében, Barcelonában. Tizennyolc évvel később dr. Szabó Tünde családanya, jogász, a Főpolgármesteri Hiva­ tal munkatársa. Az ország első sportjogászai közé tartozik, miután elvégezte egyetemünk nemrég indult sportjogi posztgraduális képzését. A diploma­ osztó után kaptuk mikrofonvégre. - Sportolói pályafutását ismerjük. De hogyan alakult az élete a barcelonai olimpia után? - Az olimpia után 18 évesen abbahagytam az úszást, s elkezdtem tanulni. Először a Testnevelési Egyetemet végeztem el, majd a Szegedi Egyetemen tanultam jogot, amiből szintén diplomát szereztem. Közben férjhez mentem, és született egy kislányom is, aki ma már 12 éves. Már nem is olyan kicsi O is úszik, korosztályában országos bajnok. Cégbemutatkozások 9-16 óráig a 28-as épület aulájában Kerekasztal-beszélgetések 10 óra: Egyetemünk jogi hivatásrendekben dolgozó öregdiákjaival 12 óra: Előadás karriermenedzsment, HR témában 13.30: Új utakon új lehetőségek - Kerekasztalbeszélgetés igazgatásszervezőkkel a nemzetközi világ és a hazai igazgatás képviselőivel. Egyéb szolgáltatások próba állásinteijú, önéletrajz tanácsadás, grafológus tanácsadás, pszichológiai tanácsadás és mindig érkeznek újabb megkeresések bizonyos sportrendezvények támogatására. Ezeket meg kell vizsgálni, a rendeletnek megfelelően kell eljárni. Emellett Budapestnek több mint 40 sportegyesülete van, amelyeket szintén koordinálni, jogilag felügyel­ ni kell. Sokrétű és változatos feladat ez. - A sportjog a jogtudomány új területe? - Újnak nem új, hiszen régen is létezett. Inkább nagyobb lett a sporttal kapcsolatos ügyek száma és változatosabb azok fajtája. Ezért van egyre nagyobb szüksége rá a sportszervezeteknek, jogászoknak. Nagyon sok területre lehet továbbosztani a sportjogot. Azzal, hogy ez a képzés elindult, van már néhány sportjogász az országban. - A képzés melyik részét tartotta különösen hasznosnak? - 0« nyíregyházi lány. Mikor került Budapestre? - Nemcsak szigorúan vett jogi tárgyakat tanultunk, hanem igazgatással, sportszervezetekkel, diplomáciával kapcsolatos tárgyakat is hallgattunk. Számomra az volt érdekes, hogy sokrétűsége ellenére - vagy éppen ezért - egységes egészet tudott alkotni ez a képzés, nagyon összeszedett volt. És noha én sportjoggal foglalkozom a városházán, nekem is volt sok olyan terület, amivel a munkám során nem találkozom. - Hat évvel ezelőtt kerültem Budapestre, azóta itt dolgozom, a Főpolgármesteri Hivatalban. - Mire mondaná leginkább a képzés után, hogy az ön munkáját segíti? - Mivelfoglalkozik Ön a Hivatalban? - Mindig úgy gondolkodtam, hogy bárhová kerü­ lök az életben, sporttal - így vagy úgy - foglalkozni fc^ok. Ez a diploma is ezt segíti. Szükség van képzett sportjogi szakemberekre, és örülök, hogy az elsők között lehetek. Sergő András - Aztán egy nagyot ugorva jött a Pázmány. A Pro Facultate-nap keretében jogász és igazgatás szakosoknak Jézus vitatkozott az eucharisztiáról s az emberek elutasították őt. „Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított” (Jn 6,59) ,Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázbanfeküdt. Szóltak neki miatta. Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjártfel is kelt és kiszolgálta” (Lk 4,38). Jeruzsálemben lehetőségem nyílt arra, hogy a Szent Sírban misézhessek, abban a barlangban, ahol Jézus Krisztus feltámadott. „Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él” (Lk 24,22-23) Jerikóban, a pusztában 26 fok volt, a banánfák meg roskadoztak a gyümölcsök terhe alatt. Betániába is betértünk, ami egy nagyon szegény város: a munkanélküliség és nyomor uralja. Itt találkoztunk egy palesztinai keresztény nővel. Számárrá!, akit sokszor fenyegetik különböző családok és férfiak, mivel árva kislányokat fogad be és anyaként bánik velük. Nemcsak műemlé­ kekkel találkoztunk, hanem olyan emberekkel, mint az említett Számár is, akik a hitükkel és imádságukkal példát mutatnak. Túl hosszú lenne leírni az egész zarándokutat, de összességében azt tudom mondani, hogy ami a múltban elkezdődött s meghatározta a világnak és minden egyes embernek az életét, mind a mai napig kihat és „provokálja szívünket”. Arra hív minket, hogy felismerjük Isten művét a minden­ napi életünkben: nemcsak azok által a kövek által, amik a Szentföldön vannak, hanem az emberek. az n',élő kövek által is, akik hisznek és köztünk élnek. Lejegyezte: Mikola Orsolya - Igen, hallottam a hírt, hogy itt indul a sportjogi szakjogász képzés. Már többedmagammal vártuk erre egy ideje, nem is volt kérdés, hogy ezt végzem el. - Elsősorban a fővárosban zajló nemzetközi eseményekkel foglalkozom. Budapesten rendelet szabályozza a nemzetközi versenyek - világ- és európa bajnokságok, világkupák stb. - támogatását. ötödik oldal �Kari közélet Merre haladunk? - 3. felvonás Folytatódik a vita a jogászképzés problémáiról Az Ítélet 2009/3. számában két, névtelenül szerkesztőségünkbe érkezett cikket közöltünk, egy tanártól és egy hallgatótól, akik eltérő nézőpontból ugyan, de egyaránt a jogászképzés, és közvetlenül a Pázmányos jogászképzés általuk észlelt gondjait kísérelték meg elemezni, illetve a terjedelmi korlátok miatt inkább csak számba venni. Ezt követően született meg az ötlet, hogy a későbbi számokban fórumot nyitunk, és megkérdezzük Karunk oktatóit és hallgatóit arról, mit gondolnak a cikkekben foglaltakról. A beérkezett írásokat folyamatosan közöltük a 2009. őszi számokban. Ezúttal egy újabb hallgatói írást közlünk. Ha olvasóink - tanárok vagy diákok - úgy gondolják, a vita tovább folytatódhat... 1. Túl sok a hallgató, túl sokan végeznek Az UNESCO felmérései szerint az elkövetkezendő harminc évben több felsőfokú végzettséggel rendelkező ember lesz, mint eddig a történelem során bármikor. Szüléink, vagy professzoraink korában ugyanis még az volt a tendencia; akinek diplomája van, annak munkája is van. Mára ez megváltozott, nem csak nyugatabbra, de AZlagyarországon is. A képzési irányszámok gyakran a duplájára, triplájára nőttek, ennek megfelelően a bemeneti és a kimeneti feltételek (tehát az intéz­ ményekbe való bejutás és végzés kondíciói) csökkentek. Ennek az az oka, hogy a tapasztalatok szerint viszonylag sok diák kell ahhoz, hogy kiala­ kulhasson egy olyan réteg, amely képes verseny­ helyzetbe hozni az ország gazdaságát. Bár a jogi képzés nem tartozik a bolognai folyamathoz, de annak alapvető felismerése az volt, hogy a mai információs bummban már nem elegendő a tizenkét évnyi iskolapad színvonalas munkaerő képzéséhez. Pontosan ezért érzik szükségességét mindenhol annak, hogy az eddigi privilegizált felsőoktatás helyett, egyfajta komolyabb, ha úgy tetszik „tömegképzés” jöjjön létre. A folyamat ebben a korai stádiumában természetesen azok számára, akik az universitas gondolatát másként képzelik el - különösen fájó. Ami ma en bloc a felsőoktatást, és így a jogi képzést is kellően jellemzi, az az ún. „academic inflation” folyamata. Az akadémiai infláció elmélete szerint a piacon fellelhető munkahelyek követelményei egyre inkább inflálódnak az azokra jelentkezők ellenében. Vagyis, amire korábban elég volt az érettségi, arra ma BA/BSe-t, amihez korábban főiskolai diploma kellett, ma már MA/MSe-t várnak el. Ez a jelenség átszövi a jogi területet is, a HVG és a Heti Válasz korábbi felsőoktatást értékelő különszámaiban a több lábon állásra hívták fel a figyelmet. Arra, hogy nem elegendő, ha az embernek van egy diplomája, mert ha jobb munkahelyet szeretne, szüksége lehet egy másik képzési ágról szerzettre is (például egy közgazdász oklevélre). A Pázmányon is komoly továbbképzések vannak, különféle specifikus területeken, nem beszélve a doktori iskoláról, amely az utóbbi időkben nagyobb érdeklődést tett szert, mint korábban. A vitaindító cikkben nyilatkozó oktató is arra mutatott rá helyesen, hogy a jogászok jövőjét illetően komoly paradigmaváltásra kerülhet sor a következő 15-20 évben. Határozott vélemé­ nyem, hogy a jogi képzésnek ennek megfelelően igazodnia kell a változó világhoz, nem maradhat archaikus állapotban. 2. A hallgató-oktató viszony nem kellően szoros Mivel a jogászok képzése is tömegképzéssé vált, gyakorlatilag nem várhatjuk el, hogy az oktatók szorosabb kapcsolatot ápoljanak a hallgatókkal. Hangsúlyozandó azonban, hogy ennek nem az oktató-hallgató tekintélyelvű kapcsolata az oka. Sajnos Magyarországon még mindig nem hevertük ki a rendszerváltás előtti időszakot, és ez a köz­ oktatásban is tökéletesen feltérképezhető. Ahogyan az orvos-beteg viszonyokban is kialakulóban van az eddigi alárendeltségi viszony helyett egyfajta part- hatodik oldal % neri kapcsolat, addig az oktatásban is ez a tendencia indult meg. Tehát, leginkább a hallgatókat kellene ösztönözni arra, hogy jó kapcsolatot ápoljanak az oktatókkal, hiszen a hallgatónak van kérdése, és nem az oktatónak. A magam részéről hiányolom az órai interaktivitást, de semmiképpen nem olyan mértékben, amely a tananyag átadásának hátrányára menne. Ebből a szempontból egy Pázmányos oktató véleményét osztom, miszerint „a hallgatók maguknak tartják a gyakorlatot”. Sok levélben olvasni, hogy a gyakorlatok arról szólnak, hogy az oktató újra ledarálja az előadáson és a könyvben található információkat. Ez valóban rossz és helytelen, időpocsékolás. Ahogyan egy másik, általam nagyon tisztelt professzor mondta: ,Annak semmi értelme nem lenne, ha én a könyvet olvasnám fel maguknak. Azt otthon, kényelmesebb körülmények között, a fotelban ülve is megtehetnék”. És valóban így van. A gyakorlatvezető oktatónak tehát törekednie kell arra, hogy az órai interaktivitást növelje, főleg, ha 20-30 fős csoportokról van szó. Sajnos úgy veszem észre, azok, akik az universitas eredeti gondolatait hirdetik, gyakran elfelejtik a hozzá kapcsolódó többi szó jelentését. A gyakorlat ugyanis más néven szeminárium. Bár elméletileg egyetlen hallgató sem kaphat diplomát (most már csak) egy félévnyi latin nyelvtan abszolválása nélkül, azért lefordítanám a szót magyarra; veteményeskertet jelent. Itt művelik meg a diákokat olyan szintre, hogy ne csak gazok nőjenek abban a bizonyos szellemi kertben. És ehhez az oktatók segítségére is kellően nagy szükség volna. Többször tapasztaltam, hogy maguk az oktatók ismerik el, hogy számukra az ideális létszám minél szűkebb csoportot jelent. Első évben jogtörténet gyakorlaton egy alkalommal nagyon kevesen jelentünk meg, erre pedig a gyakorlatvezető azt mondta; „na, ez már igazán szemináriumi létszám”. Tehát mire volna igazából szükség? Szűkebb csoportokra, elmélyültebb mun­ kára. Ebben a félévben is van olyan csoportom, ahol alig tízen vagyunk, és állítom, hogy ez az egyik legjobb óra, mert jól haladunk és az oktató is kifejezetten felszabadult ilyenkor. Nem kell drasz­ tikusan csökkenteni a létszámokat, egyszerűen elég volna 12-15 főben maximálni azokat, a diákok által oly áhított erotematikus módszer így nagyon is valósággá válhatna. Nem véletlen, hogy az angol­ szász oktatásban a legjobbakat ún. priváté schoolokban tanítják. Itt gyakran 4-5 fős csoportfoglal­ kozások vannak, az oktatónak lehetősége van mindenkire egyenlő mértékben odafigyelni. A tömegképzés problematikáját véleményem szerint legalábbis itt-ott - lehetne enyhíteni. 3. Az előadások szükségességéről Az előadásokról szeretnék még néhány szót szólni, mert ez a harmadik téma, ami a legtöbbeket fog­ lalkoztat. Egy ismert jogtörténész szállóigéje, hogy „az egyetem nem kocsma, hogy mindennap he kelljárni”. Ez a felfogás persze nagyon szélsőséges, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előadásoknak ne volna értelme. Egyszerűen az előadások misztifi­ kálásával, tudományosításával van probléma, holott az élőszó az egyik legkevésbé elsajátítható forma! Ahogyan a közhelyszámba menő latin proverbium is mondja, „verba volánt, seripta manent”, azaz a „szó elszáll, az írás megmarad”. Az előadásoknak tehát a diák műveltségének tágítása, kételyeinek, problé­ máinak megoldása volna a célja, és nem az írott anyag szóbeli reprodukálása. Pozitív példaként említeném a Bioetika kurzust, ahol az előadásokat videóra rögzítik, illetve azzal párhuzamosan diavetítést alkalmaznak, a lehető legjobb hatásfok elérése érdekében. Bár az oktatók nem tették elérhetővé a diákat önmagukban, de a videó és a dia együtt bármelyik hallgató rendelkezésére áll, feltéve, hogy regisztrál a kurzus weboldalán. El sem tudom mondani, mennyire helyeslendő ez a szemlélet! Saját kézből' tapasztaltam a nővéremen, aki az egyik közelben lévő, előkelő jogi kar hallgatója, hogy a diákok között kézről kézre teijednek a diák. Ennek az az eredménye, hogy a hallgatóknak fogalmuk sincs, hogy mit tanulnak meg, gyakran zagyváinak össze-vissza a ■vizsgákon, mert a dia önmagában nem áttekinthető, s mivel a dia az élőbeszéd kiegészítésére lett kitalálva. Viszont, ha valaki természetesen a megfelelő technológia mellett veszi a fáradságot, és végignézi újra az előadásokat, sok kétel-yt oszlathatna el. Sokszor előfordul az is, hogy az előadó közli a hallgatósággal, hogy a számonkérés anyagába az előadásokon elhangzottak is beletartoznak. Ezzel nem is volna baj, csak hogy általában homlokráncolva csodálkoznak azon, hogy a diákok nagyobb része (még azok is, akik járnak előadásra) nem emlékszik már azokra az információkra, melyek a kötelező irodalomban nem megtalálhatóak. A magyar tankönyvkiadás szomorú és siralmas helyzetét inkább nem ragoznám, itt nem értek egyet a hallgatók többségének véleményével, ugyanis ez nagyobbrészt egyáltalán nem a pro­ fesszorok hibája. Vannak olyan tudományterületek, ahol még a szakembereknek is nehéz naprakésznek maradni, hát még a diákoknak. Ha már a tanul­ mányi követelményrendszer is pontosan kiköti, hogy a diákoktól csak a taxatíve felsorolt anyagok­ ból lehet vizsgáztatni, akkor az oktató két dolgot tehet. Vagy elkészíti a plusz mondanivalóját és kiegészítéseit rövid jegyzet formájában - amire egy­ két alkalommal már volt is példa! - vagy a vizsgán, ha már kérdést tesz fel róla, megpróbálja elma­ gyarázni és átadni. Édesapám szintén egyetemen tanít - igaz, nem jogi területen - s az általa követett elv, hogy az utolsó lehetőség a tananyag átadására a vizsga. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyakran tényleg felkészületlen diákokat ne buktassák meg a számonkérés alkalmával! Hanem azt, hogy a számonkérés ne egyfajta „ki mit nem tud?” jelleggel folyjék. Tehát ha a hallgató ismeretei alapvetően. közepesen kielégítőek, akkor ne azon múljon az eredményesség, hogy az előadáson nem jegyzett meg, egy az oktató számára kellően fontos infor­ mációt. A hallgató-oktató partneri viszonylatának ugyanis kettős érdeke van; hogy a hallgató és az oktató is elégedett legyen. Hiszen ki kérdőjelezi meg azt, hogy az oktató számára nem az a boldogság, ha a hallgatók kiválóan elsajátították a tananyagot? 4. Mélyül a diák és a tanár közti kulturális szakadék Mélyül, ez egyértelmű, bár ez attól is függ, mire gondolunk. Netán, hogy a hallgatók butábbak lennének évről évre? Ezzel nem értek egyet. Netán felkészületlenebbek, középiskolai ismereteik gyen­ gébbek? Ez már közelít a valósághoz, ami talán azt is jelenti, hogy nem feltétlenül azok jelentkeznek jogászképzésre, akiknek tényleg való volna, vagy akiket ez tényleg érdekel. De ez is nagyon nézőpont �Kari közélet kérdése, hiszen el kellene dönteni, hogy mi a cél, tehát hogy mi az egyetemi képzés célja. Milyen szakembereket szeretnénk képezni, és mely rész­ területekre? A magam részéről inkább úgy látom, a hallgatók általános érdeklődése, a világra való nyitott­ sága csökkent, mely alaposan megnehezíti az interdiszciplinaritást, hiszen például alkotmány­ jogról nem lehet alapvető közéleti és politikai ismeretek nélkül beszélni, csak úgy, ahogyan magánjogi kérdéseket sem tudunk igazán megvitat­ ni a megfelelő szemlélet nélkül. Az elméleti rész fontossága talán itt kiemelkedő, de mégis fonto­ sabbnak tűnik, hogy a hallgató maga is utána olvasson bizonyos dolgoknak. Érdeklődés nélkül ugyanis nincsen megfelelő tanulás, elsajátításról pedig pláne nem beszélhetünk. Összességében tehát a képzés mindhárom része megújulást igényel. Megújulni köteles a hallgató, változni szükséges az oktató, és átalakulni kény­ szerül a képzés. Mindhárom feltétel be fog követ­ kezni előbb-utóbb, így vagy úgy, már csak rajtunk múhk, hogy mennyire leszünk ennek támogatói, avagy szenvedő alanyai. Szabó Levente Kari TDK 2009. november 24. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens Babják Tamara Kapitány Attila Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám opponens: Tankó Bojána A felek jogválasztásának korlátozása különös tekintettel az imperativ szabályokra Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Alagániogi Tanszék 51 2. Barát Zsófia Julianna opponens: Bendsák Márton Fordíthatóság, a jelentések tartalma és ezek problémái a nemzetközi jogban Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 54 legjobb opponens 3. Lévai Zsuzsarma opponens: Nagy Attila A nemzetközi kereskedelmi szerződéses kapcsolatok „legerősebb fegyvere” az elállás konc^ciója a Bécsi Vételi Egyezményben Dr. Szabó Sarolta Nemzetközi Magánjogi Tanszék 59 III. 4. Bartóki-Gönczy Balázs opponens: Krámli Gergő A hírközlés és médiaszabályozás Dr. Szilágyi Pál Béla Dr. Koltay András Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 62 II. 5. Baruch Kriszta opponens: Csanyi Nikolett A magyar büntetés-végrehajtás garanciarendszere az Európai Unión belül Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 39 Legjobb opponens 6. Gönczi Marietta «onens: ton András Közigazgatási szerződések, különös tekintettel a hatósági szerződésekre Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 63 II. 7. Hazafi Áron opponens: Alatics Tímea Az államfő parlamentfeloszlatási joga Franciaországban a III. Köztársaság idején Dr. Szabó István Jogtörténeti Tanszék 8. Juhász Gabriella opponens: Czitronyi Máté A letelepedési jog és az azzal való visszaélés Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 52 9. Klapsz Árpád opponens: Molnár Dávid A Lisszaboni Szerződés egy jogi megközelítésű kritikai elemzése Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 55 10. Kocsy Béla opponens: Fozsgay Szabó Péter A Kínai Népköztársaság tőzsdéje, aimak fejlődése és pénzügyi jogi szabályozása Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 11. Nagy Renátó opponens: Petik Rózába ;osszolgala Kádári titkosszolgálatok szervezete 1956-1973. Dr. Őry Károly Jogtörténeti Tanszék 50 12. Papp Dániel opponens: Fróhch Balázs Az Európai Közösségek Bírósága C-185/07. számú ítéletének hatása a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról,Î, valamint a határozatok ehsmeréseről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK Rendeletre Dr. Raffai Katalin Nemzetközi Magánjogi Tanszék 58 13. Szakács Nóra opponens: Abionczy Zsuzsanna A fogvatartási intézetekben a büntetés-végrehajtás állományába tartozó személyek aitai megvalósított hivatah bűncselekmények vázlata Dr. Vókó György Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 48 14. Szatmári Sándor opponens: Polös Csaba Az információs társadalom és a személyiségyédeiem sürgető kérdései. A magánszféra kiterjedésének új dimenziói és veszélyei az elektronikus térben. Valóban létezik-e még az elektronikus magánszféra? Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 15. Tinta Sándor opponens: Juhász Gabriella A földrajzi ^ybefüggőség, mint területszerzesi jogcím Dr. Kovács Péter Európajogi és Nemzetközi Közjogi Tanszék 16. Török Tímea opponens: Szendrődi Csaba Az egyesület mint társadalmi szervezet ügyeszi törvényességi felügyelete és a feloszlatással kapcsolatos néhány aktualitás Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 17. Versics Réka opponens: Bottá Ágnes A kötelezettségvállalás (commitment) alkalmazásának összehasonlítása az EU-ban és Magyarországon Dr. Szilágyi Pál Béla Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 64 I. 18. Scholz Ildikó opponens: Dorn Adrienn Eredetiség és átdolgozás a zeneművek körében Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 65 1. 19. Klajkó Csilla opponens: Uto-Siklódi Zoltán Elektronikus cégeljárás tipikus problémái az ügyvédi iroda szemszögéből Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 48 1. határterületei Helyezés 43 40 III. 45 50 51 hetedik oldal �Interjú Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Beszélgetés Végh Zoltánnal Nem tudom. Ti hogy vagytok vele, de ha kül­ földön járok, mindig keresem az ott élő magyarokat, izgatottan fürkészek mindent hazai nevek után, s megdob­ ban a szívem^ ha rá­ akadok egyre. így mikor a Salzburgi Egyetem Pázmányhoz hasonlóan labirintusos folyosóin bóklásztam, s megpillan­ tottam az egyik ajtó mellett egy táblácskát, melyen „Zoltán Vegh Ao. Univ. Prof. Df’ felirat állt, felcsillant a szemem. Ezt ^követő megkeresésemet Végh Zoltán Professzor Úr kedvesen fogadta. üzentem neki, hogy amikor jön, akkor én nyom­ ban levizsgáztatom, csak ezt ne csinálja... Mert ilyenkor csak ott ül az ember és vár, olyan „mint a svájci sajt, ahol az egyik lyuk a másikat éri”... Jelenleg kevés a gyakorlat, korábban volt úgyne­ vezett Arbeitsgemeinschaft, ahol a tanár és a diák együttműködésén lett volna a hangsúly, azonban az órák előrehaladtával a hallgatók száma is meg­ fogyatkozott s a szemeszter végére már tényle­ gesen négyszemközt maradtunk. De azok, akik rendesen bejártak, azok mind eÚsmerték azt, hogy máshol nem tanultak annyit, mint ezeken a személyes, kötelezettség nélküli diskurzusokon. Természetesen a munka komoly volt: Digestaexegézist végeztünk, jogeseteket oldottunk meg... - Nem tudom, hogy Ön hogy van vele, de nekem nagyon nincs ínyemre a klasszikusok modernizálása... Az ember végső soron azért jár színházba, hogy kiszakadjon a saját világából, s máshova csöppenjen, legalább pár óra erejéig. - S nálunk? - Itt Salzburgban melyik színházat preferálja? - Igen erős szálakkal kötődik a Pázmányhoz, neve a Polgári Jogi Tanszék honlapján még most is az oktatók között szerepel. - Ami itt túl laza, az Magyarországon túl szigorú. Ott a másik véglet a jellemző: rengeteg gyakorlat, mely által a hallgatóknak nincsen sok szabadideje. Az mondjuk kétségtelen, hogy így év közben is rá vannak szorítva arra, hogy a tananyaggal foglal­ kozzanak. Ugyanakkor egy egészséges középutat kéne találni abban, hogy mennyire vannak a diákok az egyetemhez kötve, és mennyi idő marad nekik a szabad tanulásra. - Az említett Schauspielhaus eredetileg amatőr színjátszókból állt, azonban mára már a darabok színvonala sokszor lekörözi a Landestheater-t. Ez utóbbi azonban szélesebb palettával bír: operákat és balettelőadásokat is műsorra tűznek. Nagyon szeretem még a salzburgi nyári játékokat - és épp most kaptam meg rá a belépőmet. Nagyon színvonalas, világhírű előadásoknak lehet ott az ember részese. - Ausztriában milyen az egyetemre való felvétel szűrése? Mennyire válogatják meg a diákokat? - Látom, nagy munkában van. - Magam sosem tanultam magyarországi egye­ temen, s már több mint 65 esztendeje Ausztriában élek, így pusztán konferenciák alkalmával ismer­ kedtem meg Zlinszky János professzor úrral, aki az - akkor még a Ménesi úton működő - Páz­ mányra hívott meg, mint római jogi vendég­ előadót. Később Jobbágyi Gábor meghívására évekig tartottam előadást „Bevezetés az osztrák polgári jogba német nyelven” címmel, azonban mivel ezek az órák tömbösítve voltak, s a hall­ gatók szembesültek azzal, hogy két hét leforgása alatt, ömlesztve kell ezeket a stúdiumokat elsa­ játítaniuk, és hogy ezeken a heteken más órákról hiányozniuk kell, leadták a tárgyat. Emellett foko­ zatosan visszaesett a német nyelv iránti érdeklődés is, így sajnos már évek óta nem oktattam Önöknél. Utoljára két éve, Zlinszky professzor úr születésnapja alkalmából voltam a Pázmányon. Ezen óráim során a célom mindig az volt, hogy a diákok megfelelően tudják használni a német nyelvet, de egy-egy kulcsfontosságú szakszó .nemtudása” ne gátolja őket a kifejezésben, s amennyiben tényleg szükséges, azt kipótolhatták magyarul is. - Hajói tudom, akkor a Miskolci Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán még most is tevé­ kenykedik. .. - Igen. Néhány évvel ezelőtt nagy megtisztelte­ tésben volt részem: díszoklevelet adományoztak számomra. így igyekszem is ezt az elismerést meghálálni. - Milyen főbb elveket követ, követett pályája során? - Mindig, itt is és Magyarországon is nagy hangsúlyt fektettem a gyakorlatra: jogeseteken keresztül megértetni a hallgatóval az anyagot. Nem egy-egy területet veséztem ki, hanem az összefüggésekre igyekeztem rávilágítani. - Mi a véleménye az osztrák és a magyar jogi oktatásról? - Tömören összegezve: a két véglet. Itt igazából úgy is el lehet végezni az egyetemet, hogy az ember csak vizsgázni jár be, hiszen a négy év Ausztriában csak négy évig tart a jogi egyetem alatt összesen négy gyakorlat elvégzése szükséges. A vizsgákat a hallgató tulajdonképpen majdnem bármikor leteheti. Volt egy olyan eset, amikor egy rendőr kolléga szolgálati elfoglaltságokra hivat­ kozva 32-szer mondta le a vizsgáját. A végén már nyolcadik oldal - Már úgymond mindenki egyetemre mehet, semmilyen felvételi vizsga nem létezik. Jó, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy tanulhasson, de szigorúbb feltételek kellenének hozzá. Nem tekinteném alapjognak, hogy bárki, akármennyire buta és akármennyire lusta is, beiratkozhat. Érettségi nélkül is lehet diplomát szerezni... Van egy úgynevezett különbözeti vizsga, mely alapján a bizottság eldönti, hogy az illető rendelkezik-e a megfelelő előismeretekkel s hogy leteheti-e az úgynevezett Studienberechtigungspriifung-ot. Ha ezt én, mint a bizottság elnöke javasolom, akkor le­ vizsgázhatnak, s amennyiben ezt sikeresen abszol­ válják, akkor folytathatják a megfelelő szinten a tanulmányaikat. Ezek a hallgatók sokszor moti­ váltabbak múlt az érettségizettek... - Számos feladatot betöltött, három évvel ezelőttig a salzburgi zenei életben is jelentős szerepet játszott. Amikor Ón felől érdeklődtem, néhány mondat után mondták, hogy nagy „színházbajáró”, komolyzene­ kedvelő. - Évekig elnöke voltam a Camerata Academica des Mozarteums Salzburg-nak. A zene nagyon fontos része az életemnek: magam is trombitáltam, majdnem 15 évig egy amatőr zenekar tagja voltam. Már fiatalon is a hangversenyek, az operák és a kamarazene bűvkörében éltem s mind a mai napig esténként, kikapcsolódásként megnézek egy-egy előadást. - Magyarországon melyik színházakat látogatta, látogatja? - Amikor csak sikerült jegyet szereznem az operába, akkor oda mentem. Ha meg már nem, akkor gyakori vendége voltam a Pesti és a Katona József Színháznak. Amikor Szegeden voltam, akkor ott mentem el előadásra. Utoljára is remek darabot láttam, egy vendégtársulat előadásában: Richard Strauss Ariadne Naxos szigetén című operáját, amelyben érdekes volt, hogy Ariadne nem egy szigeten, hanem egy kórház pszichiát­ riáján siratta szerelmét... - Szerencsére itt Ausztriában még nem történtek olyan radikális újítások, bár itt is volt már olyan, hogy egy klasszikus darabban robogó lépett a színre. Ólykor sikerül eltalálni az újításokat, de egyáltalán nem tetszik, amikor Goethe EjMsí-ján keresztül a rendező a saját mondanivalóját közli. Vagyis ez is rendben lenne, de akkor azt a címet adja neki, hogy X.Y Faust-ja Goethe nyomán... S akkor tudja a néző, hogy múe számítson. - Igen, még mindig akad tennivalóm. Jelenleg könyvet írok a „Mainz-i rabszolga-projekt” kere­ tében - a rabszolga-felszabadítást érintő latin szövegek fordítását és kiértékelését végezzük. Emellett elnöke vagyok a Hochschüler Innenschaft Salzburg-nak, azaz a diák választási bizottságnak, ami elég sok munkával jár. Továbbá a polcokon is rendet kéne raknom a szobámban... Mikola Orsolya Technológia 2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a KözépMagyarországi Operatív Program keretében kiírt egy Európai Uniós pályázatot a felsőoktatási intézmények technikai színvonalának emelésére Ezt a pályázatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meg is nyerte. Ennek segítségével lehetővé vált a cél, hogy megteremt­ sünk az Egyetem hallgatóinak, tanárainak és kutatói­ nak munkáját hatékonyan támogató informatikai kör­ nyezetet, ideértve minden olyan háttértényezőt, amely szükséges a nemzetközileg is versenyképesebb hallgatói, oktatási, kutatási, innovációs szolgáltatásokat nyújtó felsőoktatás megteremtéséhez, a minőségbiztosításhoz, az intézmény korszerű irányításához és költséghatékony gazdálkodásához. A mi karunkon Katona Klára Tanár­ nő és Kohán Miklós, a műszaki osztály munkatársa felelt a projekt megtervezéséért és kivitelezéséért. A pályázaton egyetemünk azért indult el, mert az európai átlagtól való technikai lemaradásunk miatt sokkal nehezebb volt a tudást átadni, feldolgozni, tartani a karok között a kapcsolatot, és e tényezők komoly gátját képezték a hallgatók érvényesülésének. A pályázat elnyerésével a kutatást, oktatást szolgáló technikai berendezések használata biztosítottá vált, va­ lamint az intézmény adminisztrációja is fejlett nyilván­ tartási rendszert kapott (Poszeidón program) és beve­ zették az internet alapú VOIP telefonvonalat az intéz­ ményen belüli hívásokhoz. Képzéseink egyre nagyobb mértékben állnak nyitva külföldi hallgatók előtt is, főként angol nyelven. �Interjú 4(«í A 21. század magyar Bartolusa Beszélgetés Jakab Andrással Tavaly novemberben je­ lent meg a Századvég Kiadó gondozásában és Jakab András szerkeszté­ sében „Az Alkotmány című, .'-íkr, kommentárja1”’ sas»:. mintegy háromezer oldal terjedelmű, kétkötetes munka, amely korszakos jelentőségűnek tekinthető az újkori magyar jogtu­ domány fejlődése szempontjából. A szerkesztő a feladatot 20Ö6-ban vette át Sólyom Lászlótól, aki a projekt eredeti elindítója volt, de aki köztársasági elnökké választása után (érthető módon) már nem tudta ellátni a szerkesztői felada­ tokat. A kommentár bemutatóját 2010. január 19-én az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egye­ temen tartották, ahol Sólyom László köztársasági elnök, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mél­ tatta a kötetet. Jakab Andrást, a mű szerkesztőjét, karunk egykori hallgatóját kérdeztük a munkáról. b - Az Alkotmány kommentárjának összeállítására eredetileg vállalkozó szerzőgárda kivétel nélkül Sólyom László tanítványai közé tartozik? - Egyáltalán nem. Sólyom Lászlót természetesen már korábban is mindannyian ismertük, de én pél­ dául csak egy németországi konferencián talál­ koztam vele. Megköszönte a neki elküldött mono­ gráfiámat. Ennek a munkának az elolvasása után döntött úgy, hogy engem is meghív a csapatba. Másokat az alkotmánybírósági időszaka alatt ismert meg, megint másokat az MTA Jogtudományi Intézetéből. Mindannyian jóval fiatalabbak voltunk nála, de a tanítványi lét hagyományos formai krité­ riuma - doktori értekezés megírása a felügyelete alatt - senkire sem illett. Amikor Sólyom László 2005-ben államfő lett, új szerkesztőre volt szükség, és a többiek engem választottak meg erre a megtisztelő feladatra. Ezek után bővült az eredetileg tizenöt fős alkotói gárda a végső, csaknem ötven főre. Többek közt Trócsányi László alkotmánybíró is ekkor csatlakozott hozzánk. Az újonnan érkezők egy részének már nem is volt személyes kapcsolata Sólyom Lászlóval, bár munkásságát nyilván ők is ismerték. - Hogyan választottad ki az egyes paragrafusok értelmezéséhez a szerzőt? - A szerzők egy része az eredeti csapat tagja volt, a többséget azonban már valóban én kértem fel. Ez utóbbihoz az Országgyűlési Könyvtár katalógusában megnéztem, hogy ki publikált a legtöbbet az adott témáról, ezeket az írásokat átnéztem jogászi okfejtés és alaposság tekintetében, és ha ez rendben volt, no meg persze ha az illető is elvállalta a felkérést, akkor ő lett az adott szakasz szerzője. Néhány témáról még senki nem írt magyarul, ott rokon témák kutatóinál puhatolóztam. Olyan is volt, hogy egy új szerzőt a régi szerzők ajánlottak a figyelmembe, mert az aktuális kutatási témája pont passzolt egy gazdátlan paragrafushoz. Igyekeztem elkerülni a baráti alapon való felkérést: olyan is volt, akivel személyesen csak a könyvbemutatón ismerkedtem meg, előtte csak olvastuk egymás írásait. De erre büszke vagyok, és szerintem ez lenne az egészséges egy tudományos vállalkozásnál. - Mi volt a szerkesztői munka legnehezehh része? - A hagyományos szerkesztői teendők, tehát a szö­ vegek egységesítése, a szakirodalmi feldolgozottság és a logikus okfejtés szempontjából való kritikus olvasás, illetve ezekben javítások kérése mellett a projekt méreteiből adódtak újszerű feladatok. Ez egyrészt a szponzorok meggyőzését jelentette (ez ügyben a szerzők maguk is sokat segítettek), más­ részt a kéziratok megtárgyalására irányuló konfe­ renciák megszervezését. Ami azonban talán a legne­ hezebb volt, az a csaknem ötvenfős csapat tagjainak folyamatos győzködése, hogy a vállalkozás valóban sikerülni fog. A csoportpszichológia ugyanis úgy működik, hogy amennyiben néhányan nem hisznek benne, akkor a többiek is majd arra hivatkoznak. fejlesztések Egyetemünkön Kialakítottunk külföldi felsőoktatási intézményekkel közös tanulmányi programokat, melyekben hazai és nemzetközi hallgatók & oktatók is részt vehetnek. Egyetemünk öt karral rendelkezik, melyek három különböző városban találhatóak meg: Budapesten, Piliscsabán és Esztergomban. Eddig a távolság lényeges akadályát képezte a hatékony közös munkának, egyáltalán a közös Pázmányos tudat megszületésének. Mostantól mindez megváltozhat! A pályázat eredménye, hogy az Egyetemmel kapcso­ latos összes hang- és videofelvétel, készítette akár bel­ ső, avagy kívülálló személy, bekerül majd egy közös archívumba. Lesz egy tv stúdiónk, ahol mindenféle oktatási célt szolgáló anyagot fel lehet majd venni, bevezetésre kerül a net tv, lesz lehetőségünk rádió­ adásokat készíteni, amiket interneten és földi sugár­ zással is lehet fogni. Ezen technikai újítások fizikai hátterét az Információs Technológiai Kar adja majd. Nálunk közvetlenül tapasztalható újítások a videokon­ ferencia órák bevezetése, ami lényeges utazási költségés időmegtakarítással jár mind nekünk hallgatóknak, mind pedig az oktatóknak, az informatikai labor LCD monitorokkal való felszerelése, a labor és a gyakorló hűtése, látássérült hallgatótársainknak pedig önálló munkaállomások kialakítása. Fejlesztéseink között említhetjük a néhány hónap múlva induló Pázmány University Electronic Press-t, vagy röviden e-kiadót, ami egy rendkívül örömteli kezdeményezés az egyetem részéről. hogy a kétkedők munkája nélkül úgysem lehet meg­ csinálni, és ezért aztán tényleg nem lesz meg a projekt. Ha ellenben mindenki elhiszi, hogy rajta kívül mindenki más teljes szívvel rajta van az ügyön, akkor ő is lelkes lesz. Ha úgy tetszik, a csapatmun­ kánál a sikerben való hit fenntartása az egyik kul­ csa magának a sikernek. Ez elsőre meglepően hangzik, de tényleg így működik. - Miben más ez az alkotmánykommentár, mint a korábbiak? - Első ránézésre nyílván a teljedelemben, hiszen sokszorosa a korábbi kommentároknak. De filo­ zófiájában is más, hiszen nem csupán összegyűjteni és rendszerezni akartuk az AB döntéseit vagy a szakirodalmi álláspontokat, hanem átfogó fogalmi rendszert (dogmatikát) építettünk, amellyel a jövő­ beli (még soha fel nem merült, hipotetikus) esetek is megoldhatóak. Ezen felül a háromezer oldalnyi szöveget nagyjából kétszáz oldalnyi mutató követi, ami a kézikönyvszerű használatot jelentősen megkönnyíti. Ez utóbbi is hiányzik más magyar­ országi kommentárokból. - Számos országban tanultál, tanítottál és kutattál: Ausztriában, Németországban, Angliában és Spanyol­ országban is. ián tehát összehasonlítási alapod, de vajon elég Jól ismered-e a létező magyarjoggyakorlatot? - Szerintem a külföldi tartózkodás előny egy ilyen vállalkozásnál. A legjobban egyébként mind a mai napig a magyar jogot ismerem, és a kutatásaim többsége is erre vonatkozik. De az elsődleges feladat szerkesztőként nem is a joggyakorlat pontos is­ merete, hanem a módszertani egységesítés és csiszolás. Ha az adott téma legjobb magyar szak­ értője írja valamelyik paragrafus kommentárját, akkor semmilyen szerkesztő nem tudna tartalmilag javítgatni a munkáján - az okfejtés logikusságát és szerkezetét azonban meg lehet ítélni, és az esetleges nyitva hagyott kérdésekre is fel lehet hívni az illető figyelmét. Ahhoz azonban, hogy egy szerkesztő ezt meg tudja tenni, a külföldi módszertani minták ismeretére van szüksége. - Mennyiben kötődik a munka a Pázmány jogi karához? Az e-kiadó lényege abban áll, hogy a hallgatók és a kutatók egyszerűen kiválasztják az adatbázisból a munkájukhoz szükséges tanulmányt, tudományos munkát és azt néhány perc alatt kinyomtatják. Ezek a munkák azért kerülnek be ebbe az adatbázisba, mert egyébként túl kevés példányszámra lenne igény, nagy nyomdában nem érné meg kinyomtatni őket. Ezentúl viszont mi egyszerűen kikeressük ami kell, kinyom­ tatjuk és fűzött könyvként tarthatjuk kezünkben az anyagot. Az e-kiadó jegyzeteket, könyveket, akár előad^anyagokat is nyújthat nekünk. Ezenkívül kutatási anyagok, tudományos közlemények, PhD disszertá­ ciók és az egyetem működésével kapcsolatos doku­ mentumok lesznek elérhetőek. A KMOP pályázat elnyerésével tehát rendkívül hasznos beruházásokat eszközölhetett egyetemünk. Most már közösen dolgozlratnak a karok: az ITK a technikai tudását adja, a BTK és mi, a JAK pedig tartalmilag járulhatunk hozzá a minden eddiginél sikeresebb együttműködéshez. 2007-ben új irányt vett egyetemünk élete, s egy lassan hároméves fejlődés végén és egy remélhetőleg hosszú időkön át tartó, gyümölcsöző jövő előtt állunk most. Tulajdonképpen létrejön közöttünk egy „virtuális közös campus”, ahol tényleg átérezhetjük, hogy mindannyian Pázmányosok vagyunk, tanuljunk akár technikai csodákról, nyelvé­ szetről vagy éppen törvényekről. Hrecska Renáta - A munka a magyarországi jogi karok és oktatóik közös erőfeszítésével született. Maga a Pázmány is jelentős előrendeléssel segített minket, egy konfe­ renciát is tartottunk itt, és a szerzők jelentős része itt tanít vagy itt tanult (mint például jómagam). Sólyom László is kiemelte a könyvbemutatón, hogy jelenleg a két-három legfontosabb hazai jogtudományi műhely egyike a Pázmány. Ezzel én is egyetértek. - Miként látod a Pázmányjövőjét és esélyeit a hazaijogi oktatásban és jogtudományban? - Egy új jogi kar mindig lehetőséget jelent, hogy ne csak leutánozzuk azt, amit más jogi karok csinálnak, hanem valóban újat alkossunk. Biztatónak gondo­ lom az angol nyelvű oktatás hangsúlyozását, vagy épp a hagyományos, merev tanszéki struktúrák fellazítására irányuló törekvést. A lustum Aequum Salutare folyóirat minősége is optimizmusra ad okot. - Miért nem kapható a kommentár a könyvesboltokban? - Mert a könyvesboltok nagyjából 40%-os árréssel dolgoznak. Ennek megfelelően a már így is borsos árú kötet jóval drágább lenne. A Századvég Kiadó honlapján azonban megrendelhető elektronikusan, és ez a fajta könyvkereskedés szerintem manapság már eléggé bevett gyakorlat. Koltay András kilencedik oldal �Publicisztika Vén Európánk A közelmúltban napvilágot látott az a hír, miszerint a szomszédos országokhoz képest is nagyon rossz hazánk demográfiai helyzete. A KSH legfrissebb adatai szerint 34 ezerrel csökkent a népesség egy év alatt. A szám persze önmagáért beszél. S az is beszédes, hogy nálunk 20 magyar fiatal 23 gyereket szeretne, de ebből csak 13 (!) születik meg. A jelenség persze nem újdonság Európában, így élhetnénk azzal a hagyományos módszerrel, hogy vigyázó szemeinket Nyugatra vetve megnézzük. ők hogyan orvosolják ezt a problémát. Megnézzük, de mi van, ha nem tetszik, amit látunk? Legutóbbi bécsi emlékeim jutnak eszembe. Járok-kelek a városban, utazok a metrón, és bizony látom, hogy minden harmadik ember az Unión kívüli gyökerekkel bír. Budapesten nemrég jelentősen megcsappant a kínaiak száma - most már látom, hová mentek. De nem csak ők vannak jelen nagy számban, mellettük törökök, albánok és sok más, távoli kultúrából érkező. Miért? Mert ez az Unió fő demográfiai politikája. Ha a népek Európája nem képes az önmaga reprodukcióját megoldani, jöjjenek más népek, akik majd megteszik helyettünk. Aki pedig ezt ellenzi, annak nincs szíve vagy rasszista. így az átlag nyugat­ európai polgár kínosan ügyelve arra, hogy a fenti jelzők egyikét se aggassák rá, helyesli is ezt a politikát. Mindaddig, amíg a szomszédságába meg nem érkezik egy család, és mindaddig, amíg pár év után el nem költözik egy másik városrészbe, mondván, hogy ott még csak a sajátjai (vagy egyéb európai népek) laknak. Azt gondolom, vén Európánk vezetői az elmúlt pár évtizedben a veleszületett egyenlőség zászlóra tűzése mellett elfelejtettek valamit. Azt, hogy a jog alapja a kötelezettség teljesítése. Pedig ez régen természetes volt, és tulajdonképp a sajátjainkkal szemben továbbra is gond nélkül alkalmazzuk. Igen beszédes ma is, hogy Angliában a választási jegyzékbe mindenkinek külön regisztráltatnia kell magát. Hogy lehet ez? A választási jog adófizetéshez van kötve. Ha nem veszel részt a közterhekben, nincs jogod beleszólni abba, hogyan alakuljanak az ország dolgai. Ellenben a migránsokkal szemben - a demográfiai helyzet jobbításának oltárán feláldozva - az asszimiláció szikráját sem követeljük meg. Ez az, ami a problémák fő gyökere. Ma, ha Svédországban menedékjoghoz fordul egy koszovói, jellemzően kiutalnak neki egy lakást, és az első dolga, hogy kirakja a parabola antennát, majd egész nap a hazai csatornákat nézi, az előírt nyelvi kurzust (jellemzően) ellógja, és jól él a neki nyújtott szociális támogatásból. Végül világra hoznak pár gyermeket, akik svéd állampolgárok lesznek. És mindenki boldog? Nem hiszem. A franciák, akik már nem mernek bemenni Párizs bizonyos külvárosaiba, az olaszok, akik 2007 óta a bevándorlók által elkövetett erőszakos bűnözések kiugró mértékével nem tudnak mit kezdeni - ők biztos nem. Nem ez az első közösségi politika, amit nyugodtan mondhatunk elhibázottnak. Hiszen ma a termelést elősegítő támogatások helyett gazdáink arra kapnak pénzt, hogy kivágják a szőlőiket (hiszen oly sok a bor már Európában), vagy hogy búza helyett energiafüvet ültessenek (amiről köztudott, hogy hamar kiszipolyozza a termőföld energiáját). Csak remélem, hogy mire célországgá válnánk, maguknak sikerül megoldást találnunk hazánk elöregedésére, mielőtt mások találnak nekünk. azon Persze emlékezetes. a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után lehet, hogy túl sokat kérek. Pedig ők nem is akartak bevándorolni... Bárth Bertalan Nem (csak) leányálom! Az egyetemünk képzésén résztvevők túlnyomó része a gyengébbik nem tagja, ezt a folyosókon rohanva is tapasztalhatjuk. Nem csak a jogász, de a nemzetközi igazgatás szakokon és erős többségben képviseltetik magukat a lányok. Miért van ez? Korábban a jogász (tágabb értelemben az ügyvédi) szakma totális férfi-monopólium volt: közrejátszhat ugyan a női emancipáció hiánya is, de a hölgyek maguk is más szerepkörben látták magukat. Az önálló, saját lábán megálló nő a rendszerváltás vége felé leginkább a szolgáltatási szférában egyre nagyobb mértékben megjelenő magánválblkozások terén talált magára, tessék csak a fodrászatokra, varrodákra és kozmetikákra gondolni. Az új évezred és az új generáció azonban magával hozta a régi vágású férfiak rémálmát, s ezzel megjelentek az azonos fizetésért harcoló businesskisasszonyok, akik inkább a karriert választották a család helyett, gyakran éppen férjükre hagyva a családépítés hagyományosan női szerepkörét. Azonban még a mai nap is csak álom a férfiak és a nők egyenjogúsága, a legújabb kutatások szerint is a férfiakat részesítik előnyben nagyon sok esetben a munkaadók, a tetejébe azonos munkakörben is nagyon eltérő lehet a nők és a férfiak fizetésének mértéke, „természetesen” a férfiak javára. De azért szépen lassan a női nem magasan képzett rétege is megtalálja a hangját, egyre több női közéleti személyiséget láthatunk, a politikában és a gaz­ daságban is, akár csak a jog világában. A kutatók között is szép számmal találhatunk hölgyeket, nevük immáron nem csak apró betűvel van szedve egy neves férfikolléga mellett, hanem - éppen az egyenjogúság jegyében - talán még meg is előzve a tizedik oldal hímnemű társkolléga nevét, azonos betűmérettel virít egy-egy tudományos publikáció alján. A gyengébbik nem megerősödése a jogászszakmá­ ban több okra is visszavezethető. Egyes elméletek szerint több fiú lenne a szakon, de ők legtöbbször nem jutnak be. Nem a tudás mértékének különbö­ zőségét kell felhánytorgatni, hanem inkább a milyen­ ségét: a felmérések szerint a fiúk sokkal gyakorlatiasabbak (ezért jók inkább a matematika és a termé­ szettárgyak terén), míg a lányok sokkal inkább haj­ lamosak a precíz, pontos tanulásra, és valljuk be, a felvételi tárgyként megjelölt történelemben nem elég csak tessék-lássék módjára tudni az évszámokat. Másik magyarázat, hogy a lányok rákényszerülnek arra, hogy jogásznak menjenek. Elsőre ez meghök­ kentőnek tűnhet, de a nemek eltérő tanulási kész­ ségét tovább boncolgatva a legtöbb lány számára a mérnöki pálya alapból esélytelen, s akkor mi marad kis hazánk társadalmilag megbecsült szakmái között? Az orvos és a jogász, semmi más. A tanári állás is va­ laha ezek között szerepelt, de az alulfisetettség meg­ tette a hatását a presztízs lerontásának érdekében. És mi van, ha egyszer bekerültek a lányok a jogi egyetemre? A tanulás mellett megjelenik a hatalmas kérdőjel is az évek előre haladtával: vajon jól választottunk? Sok lány elbizonytalanodik, hogy mit is keres itt, miért is tanul, s hogy nem csak szülői ráhatás miatt kezdte-e el a minimum öt évig tartó képzést? Kevés lány adja fel végleg, de a tartózkodás oka is részben az ismeretlentől való félelem lehet: nem mernek váltani, és nem is tudják elképzelni, hogy mit csinálhatnánk a jog helyett. Elvégre is, ki akarná eldobni több éves befektetett munkáját? Kis-Molnár Flóra Come on law! Nem tudom. Nem akarok nagy igazságokat kinyilatkoztatni. Amit a következő sorokban olvashattok, az személyes vélemény, a teljesség igénye nélkül és a téma teljes körbejárásának hiányában. Vélemény, ami nyitott az új ismeretek és ellenvetések felé. Gondolkodásra az késztetett, hogy tapasztalni kezdtem a jogszabályok tartalma és gyakorlati megvalósulása közti különbségeket. A jog, mint a társadalom rendjét biztosító kény­ szerszabályok összessége elengedhetetlenül fontos az emberiségnek. Sok ember él a földön, akik bizony készek embertársaikon keresztül lépdelve mindent megtenni vélt vagy valós boldogságukért. Azonban az ember attól ember, hogy az ösztön volta mellett gondolkodásra is képes, és rájött arra, hogy nem muszáj úgy élnie, mint a természet egyéb élőlényei teszik. Képes arra, hogy koordi­ nálja és ellenőrizze életviszonyait, ezért elkezdte magát szabályozni. Ez volt a jogrendszerek létre­ jöttének legfőbb oka. Hogy miért írtam le ezeket a könnyfakasztóan bölcs sorokat? Mert pontosan ennél az oknál lennék kíváncsi a Ti vagy Önök véleményére! Mi a jobb az embereknek? A) Jogszabályok, amik tételesen le vannak fektetve ugyan, de a gyakor­ latban mégsem úgy érvényesülnek, ahogy le vannak írva, illetve nem is feltétlen egyértelmű a megfogalmazásuk, vagy B) ha nincsenek jogsza­ bályaink, csak olyan bíróságaink, amelyek a múlt ítéleteinek segítségével döntenek. Igen, a prob­ léma alapvetően egyszerű. A kontinentális, avagy az angolszász jogrendszerek közül melyiket érezzük hitelesebbnek? Hiteles. Szándékosan élek ezzel a szóval és nem az igazságosságéval. Tudom Hallgatótársaim, hogy jogi stúdiumaink során az első, amit belénk ültet­ nek, hogy a jog célja az igazságosság megterem­ tése. lustum, aequum, salutare. Azonban szerintem a 21. század jogrendszerének nem lehet ilyen célt kitűznie. Megváltozott a világ, és vele együtt az emberek. De a ma emberének is szüksége van egy olyan társadalomformáló erőre, amiben bízhat, hogy megvédi a másik ember elől. Vagy legalábbis reménykedhet, hogy segíteni tud rajta. Mert ha tudom, hogy ezek a jogszabályok nem segítenek rajtam, nem is fogok velük fog­ lalkozni, elvesztem a hitem a jogban. Ez azért is járhat súlyos következményekkel, mert én magam is ellene fogok szegülni, és erre fogom buzdítani társaimat is. Megbosszulom a rossz jogot. Ha azonban nincs jogszabály, nem tudom, hogy mi a jog. Csak annyit tudok, hogy van, de hogy ez kedvezni fog-e nekem vagy sem? Ez csak az ítélet után derül ki. Nagyon izgalmas kérdés, mert a velem pereskedő fél is ugyanebben a helyzetben van: mindketten váijuk a kiszámíthatatlan ítélet eredményét. Tudjuk, hogy ez számunkra rosszul is elsülhet, de még is megpróbáltunk a jog segít­ ségéhez fordulni. Szerintem ez azért van, mert a common law hitelesebb formája az európai ember konfliktus megoldásának. Abból az emberképből indul ki, hogy mi nem a jóra törekszünk, hanem arra, ami a boldogulásunkhoz szükségeltetik. Ezért bármire hajlandóak vagyunk, éppen ezért az összes emberi viszony leszabályozásával (mint anno a porosz Allgemeines Landrecht) nem is próbálkozik. Úgyis lehetetlen... Eölhasználja segítségül a precedenseket, de ajudge made law lényege pontosan a bíró. A bíró sze­ mélyiségétől, erkölcsi érzékétől, igazságérzetétől �Publicisztika függ a döntés végkimenetele. A kérdés, hogy ez nem igazságtalanabb-e, mint az előre lefektetett jogszabályok. A válaszom egy újabb kérdés: a jogalkotó vagy az őt utasító kormányzati emberek személyisége nem ugyanilyen döntő a „paragrafusok megalkotásánál? Lehet aztán vitatkozni, hogy de a kontinentális jogrendszerekben is komoly mérlegelési jogköre van a bírónak, meg hogy lehetőség van a méltányosság alkalmazására, stb. Szerintem a lényegi kérdés: melyik a hitelesebb megoldás az embereknek? Melyikben fognak hinni? Hol fognak inkább a jog segítségéhez for­ dulni? Mert a jog csak akkor képes társadalom­ formáló erővé válni, ha minden ember hasznát meri/tudja venni. Márpedig ez egyre kevésbé jellemző, sajnos. Ennek több oka is van. Ezek közül kettőt emelnék ki. Egyrészt nem ismeri azt a töménytelen mennyi­ ségű érthetetlen jogszabályt, ami a rendelkezéséré állna. Másrészt lehetősége sincs az alkalmazásukra - ha ismeri őket, ha nem -, mert maradjunk annyiban, hogy a pereskedés drágább, mint a gumicukor. Ez utóbbi kitétel természetesen az angolszász jogrendszereknél is fenn áll. De akkor mégis mi a megoldás? Szerintem nincs megoldás. Amióta ember az ember, gyúijuk meg gyűljük egymást, és ez így is van rendjén. Nem tudunk kibújni emberi mivoltunkból. De minél inkább vágyunk az egyenlőségre, a kiegyensúlyo­ zott jogszabályokra, az igazságos jogra, annál in­ kább be fog következni mindennek az ellentettje. Ezt már Platón is megírta, nem saját ötlet. Legalább az angol jog nem ringatja magát ilyen hiú ábrándba. Mint ahogy sok más jogrendszer sem. Lehet éppen ezért működőképesebbek? Hitele­ sebbek? Stevanyik Adám Sztrájk, mint végső eszköz Január közepén egy hétre megbénult a budapesti tömegközlekedés. Ez sokunknak -különösen a vizsgaidőszak közepén - igen nagy bosszúságot okozott. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk eljutni úticélunkhoz, késtünk, idegeskedtünk, és vártunk. Az egészet nem tudtuk hova tenni. A híradásokból érthetetlen volt, hogy hogyan is zajlanak az események: miért nem jár a busz, és miért jár a metró? Most akkor ki sztrájkol és ki nem? Kik azok a sztrájktörők? Miért nem tud megállapodni egymással a munkáltató és a szakszervezetek, és egyáltalán: mi is az a sztrájk? Mielőtt a fenti kérdéseket megválaszolnánk, és megértenénk azt, hogy mi vezet odáig, hogy egyik napról a másikra eltűnnek a buszok fő­ városunk utcáiról, utazzunk vissza az időben és ismerkedjünk meg egy kicsit a ,sztrájktörténelemmel”! Arra a kérdésre igen nehéz, sőt talán lehetetlen is válaszolni, hogy mikor és hol történt az első sztrájk, hiszen sokféle fajtáját, formáját és lehe­ tőségét ismerjük a munkavállalói nyomásgyakor­ lás e formájának az egészen extrém akcióktól (a későbbiekben számos ilyenről lesz szó) a klasszikus bérharcokig. Tulajdonképpen több ezer évvel ezelőttről is indulhatunk, hiszen sok történész már a Kr.e. 494-es római secessiot vagy éppen az ókori Egyiptomban a Dejr el-Medinai munkások III. Ramszesz elleni felkelését is sztrájkoknak tekinti. A Magyarországon lezajlott első „sztrájkhof vagy legalábbis sztrájkhoz hasonló akcióhoz viszont már egy egészen konkrét eseményt ta­ lálunk a „szakirodalomban”. 1526-ban Beszterce­ bányán kirobbant az első munkásfelkelés, amihez néhány napon belül mintegy 4000 bányász € csatlakozott a Garam-menti bányákból. A fel­ kelés, melyet az elviselhetetlen nyomor miatt szerveztek, tragikus véget ért: Werbőczy István kegyetlenül „rendet rakott”. A sztrájk szervezőit kivégezték, a bányászok pedig jó ideig nem mertek tettekkel is érvényt szerezni követe­ léseiknek. Nem volt vidám dolog a sztrájk a XDÍ. század Amerikájában sem, ekkortól beszélhetünk ugyanis valójában „sztrájktörténelemről”. Az 1873-as gazdasági válság miatt a munkanélküliek száma az egekbe szökött. Ennek hatására egyre gyakoribbá váltak világszerte, főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel közömbösítettek. A munkavállalók és a ,munkásosztál^ azonban egyre öntudatosabbá és egyre bátrabbá kezdett válni. A szakszervezetek zászlajukra tűzték a nyolcórás munkaidőt (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...), a követelés nyomatékosítására pedig 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdettek. Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Millwaukee-ban a kivezényelt rendőrség a tö­ megbe lőtt, s kilenc holttest maradt a helyszínen. Pár száz kilométerrel odébb Chicagóban a karhatalom hasonlóan brutálisan lépett fel; a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök kö­ zötti összecsapásban négyen vesztették életüket. Később a tömegtüntetések szervezőit koholt vádak alapján halálra ítélték. Május 1-je tehát nem a „szeretet ünnepe”, ahogyan azt egy majálison készített közismert videofelvételből megtudhatjuk, hanem ennek az eseménysornak az évfordulója. Ahogy haladunk a történelemben számos érdekes sztrájkkal is találkozhatunk. Egy bizonyos Adrián Swain nevű angol hősünknek például egyenesen az volt a mániája, hogy F következetesen melegítőben szeretett munkába járni - tanár volt az illető -, hiába tiltotta azt mindenféle szabályzat. Kirúgták. Nem mellesleg, szakszer­ vezeti tisztségviselő volt. Bár a 35 éve az iskolánál dolgozó munkaerő furcsa szokását illetően egészen biztosan megoszlottak a vélemények kollégái körében, mindez nem akadályozhatta meg őket abban, hogy sztrájkot hirdessenek visszavétele érdekében. A munkabeszüntetésben résztvevő tanári kar tekintélyes létszáma miatt az iskolát már-már a bezárás fenyegette. A lakat azonban sose került fel az intézmény kapujára, mivel visszavették a renitens munkaerőt, aki egyébként azt is sérelmezte, hogy az öltözködést szabályozó utasítást nem véleményeztették a szakszer­ vezettel. Sztrájkot akár két percre is lehet hirdetni. Az alábbi idézet 2009. január 8-án a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonaton elhang­ zott: „A Gázai Övezetben kialakult helyzet miatt a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy határozott, hogy kifejezi szolidaritását a palesztin emberekkel. Ennek jegyében a szerelvény két perccel tovább várakozik az állomáson. Ugyanez történik a Norvégiában közlekedő valamennyi személyvonattal. Az izraeli katonák azonnali távozását követeljük a palesztin területekről. Köszönjük megértésüket.” Ez volt talán a sztrájktörténelem legrövidebb munkabeszün­ tetése. Nehéz helyzetben lennének a magyar mozdonyvezetők, ha hasonló akciót szeretnének szervezni, hiszen hazánkban a késést és a kétperces sztrájkot bajosan lehetne szétválasztani egymástól... A leghosszabb sztrájk Margaret Thatcher 1983-as újraválasztása után történt. A takarékosság jegyében hozzákezdett a veszteséges bányák bezáráshoz. Közel száz - főként walesi - bányát akart megszüntetni, ezzel 80 ezer bányász állása került veszélybe. A munkások egy éven keresztül, 1984 és 1985 között sztrájkoltak, három milliárd font veszteséget okozva az államnak. Ebben az évben számos konfliktus volt a bányászok között. A feketelábú bányászról szóló népdal is ekkor született, amit előszeretettel énekeltek a sztrájkoló bányászok a sztrájktörők füle hallatára. Utóbbiak azonban ettől mégse egy jó hangulatú kóruspróbán érezték magukat, különösen mikor a gerincük eltűrését láttató sorokat kellett végighallgatniuk. A miniszterelnök végül nem engedett a sztrájkolók követelésének, és a bányákat bezárták. Egészen meghökkentő és vicces „sztrájkfel­ hívások is születtek például Dél-Amerikában. 1997 októberében a kolumbiai hadsereg első embere, Manuel Bonnet nyilvánosan „sztrájkra55” szólította fel az ellenlábas gerillák asszonyait, barátnőit. A szándéka az volt, hogy a megvonás hatására az ellenfelei hajlandók lesznek tűz­ szünetet kötni. Ez volt a célja a bogotai polgár­ mesternek is, aki egyenesen eltiltotta egymástól a párokat. Terve bejött, nemsokára életbe lépett a tűzszünet. Felsorolásunkból végül nem maradhatnak ki a franciák sem. Az egyik legkevésbé empatikus sztrájkoló is közülük került ki. Történt ugyanis, hogy az Air Francé egyik pilótája megvárta, míg az utasok szépen felszállnak a gépre, kényelmesen elhelyezkednek, majd indulás helyett bejelentette, hogy ő akkor most sztrájkba lép. A francia „sztrájkkultúra” azonban annyira fejlett, hogy az emberek csalódottan, de egy hangos szó nélkül leszálltak a gépről. Ugyanezt képzeljük el itthon... A sztrájk tehát, mint fenti összeállításunkból kiderül, igen sokrétű „fegyver”. Alkalmazása azonban mégsem elvetendő, még akkor sem, ha az a nem sztrájkolóknak nehézséget okoz, hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz nekünk is szüksé­ günk arra, hogy érdekeinkért kiálljunk. Akár munkabeszüntetéssel is. Szabó Imre tizenegyedik oldal �Irodalom Az Arnylakók Novella ,yAz emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés 9> (H. PL.) Ismerős az az érzés, amikor a szemed sarkában mintha mozgást látnál a sötétben, de mikor odanézel, nem látsz semmit? És annak az érzése, hogy folyamatosan figyelnek? Én folyton ezeket érzem. De én tudom is ennek az okát... 1929. február 13-án születtem, Midnight Town poros kisvárosában. Születésem napján az elbeszélések szerint esős volt az idő, de volt is oka a szomorúságra. Édesanyám azzal az emberfeletti erőfeszítéssel, mellyel nekem életet adott, el is dobta a sajátját magától, mellyel elnyerte örök hálámat iránta. Apám születésemtől fogva egyedül nevelt. Bár soha nem hozta szóba anyám halálát, titkon mindig úgy éreztem, hogy engem hibáztat ezért. A házat, melyben születtem, anyám halála után nem tudta elviselni többé, így nem sokkal később, három éves koromban el is költöztünk onnét a Cambridge-i egyetem campusába, ahol apám tanított; fizika-biológia szakos professzor volt. Mivel ő mindig előadásokat tartott, nem volt ideje velem foglalkozni, így gyermekkorom nagy részét az egyetem épületében töltöttem. Szabad bejárásom volt a tanári irodákba és apám biológia szertárába is. így szerettem meg a biológiát; amelyen belül később, egyetemi éveim alatt az emberi agy felfedezésére szakosodtam. Rendszeresen járattam az emberi aggyal kapcsolatos kutatásokról szóló szaklapokat, így felkeltette figyelmemet, mint fedeznek fel újabb bizonyítékokat arra, hogy az agy sokoldalúbb, mint aminek hittük; valamint az, hogy milyen hatással vannak rá bizonyos vibrációk. Ekkor határoztam el, hogy én is magánkutatásba kezdek a témával kapcso­ latban. Mivel édesapám szakterülete révén nekem is völt némi betekintésem a technikai részekbe, sikerült megépítenem egy szerke­ zetet, mellyel hitem szerint sikerül olyan rezgé­ seket keltenem, amelyekre az általam szerzett kísérleti állatok reagálni fognak. Kíváncsi­ ságom pusztán tudományos céllal indult, de utólag visszagondolva mintha olvastam volna valamit bizonyos médiumokról, akik erős elektromágneses sugárzásnak tulajdonították újonnan kialakult képességeiket. E képessé­ geket ők szellemekkel és spirituális erőkkel hozták összefüggésbe. A kutatásaim kezdetben semmi eredményt nem hoztak. Éveket töltöttem a szerkezet folya­ matos módosításával, valamint a patkányok megfigyelésével, de semmi nem utalt arra, hogy bármi változást okozott volna életükben a naponta mellettük bekapcsolt erős hullámokat kibocsátó szerkezet. Már a kísérlet teljes kudarcként való elkönyvelését határoztam el, amikor egyik nap felfigyeltem valamire: a tizenkettedik oldal patkányok elkezdték kerülni a ketrec sötét helyeit és ha lekapcsoltam a világítást, heves visításba kezdtek. A dolgot először nem tudtam mire vélni, gondoltam idővel el fog múlni ez a reakció, de később már nem csak akkor viselkedtek így, mikor bekapcsoltam a gépet, hanem máskor is. E problémát - melyről kezdetben azt hittem, hogy a gép által véletlenül okozott agykárosodásnak köszönhetem - úgy próbáltam orvosolni, hogy az állatokat átvittem egy másik szobába, remélve, hogy a meg­ változott környezet hatására megváltozik a viselkedésük is - de nem így történt. Akármit csináltam velük, a patkányok iszonyodtak a sötéttől, mintha valami gonosz lenne ott, aki csak arra les, hogy eléije őket. Mikor az első patkány szívrohamot kapott a lekapcsolt lám­ pától, úgy döntöttem, kísérletemet kiteijesztem más állatokra is: először kutyákon, majd macskákon, nyulakon próbáltam ki gépemet, minden esetben ugyanazt érve el: totális félelmet a sötét, vagy árnyékos helyektől. ★ Mire túljutottam a 200. kísérletemen is, kíváncsiságom nem ismert határokat: mi történhetett ezeknek az állatoknak az elmé­ jével? Mi rémisztheti őket ennyire a sötétben? Mivel semelyik kísérleti példány nem mutatott egyéb pszichikai és fiziológiai változást, úgy döntöttem, a kísérletet elvégzem immár a főemlősök egy példányával is. Mivel az alsóbb rendű állatok és a főemlősök agyhullámai eltérőek, addig nem tapasztaltam semmi változást a kutatások során, akár bent voltam a kísérleti laborban a gép működése alatt, akár nem. Az újabb kísérlethez ezért alakítani kellett a rádióhullámok erősségén és frekvenciáján is. A nagyobb dózis érdekében kialakítottam egy kalapszerű eszközt, melyet a fejre húzva a kísérleti alany agya erősebben kapja a kibocsátott sugárzást, mint testének más része. Ez vezetékes összeköttetésben volt hangvilla alakú szerkezetemmel. Mivel a város nem rendelkezett állatkerttel - legalábbis nem olyannal, ahol majmokat is tartanak - kény­ telen voltam emberi alanyt keríteni kutatá­ somhoz. Tekintve azonban, hogy annak ered­ ményéről és ártalmas hatásáról nem voltak megfelelő adataim, nem akartam másnak ártani, kísérleti nyulat csinálva belőle. így egyedüli esélyként magamon próbáltam ki a szerkezetet. Bár így utólag nagy hiba volt ez tőlem, életem legnagyobb hibája, de akkor úgy éreztem, a tudomány érdekében meg kell ezt a lépést tennem. Bárcsak tudtam volna akkor, hogy ezzel nem segítek az emberiségen, hanem hatalmas veszélytől óvtam volna meg azzal, ha nem folytatom a kísérletet: a tudás veszélyétől! E)e persze ezeket akkor még nem tudtam, így a megfelelő óvintézkedések megtétele után melyek kiteijedtek arra a lehetőségre is, hogy többet ép ésszel nem szállók ki a gépből fejemre húztam a kalapot és beültem a géphez erősített székbe. Kezdetben nem éreztem semmi változást sem a szervezetemet tekintve, sem a körülvevő környezetet; ezért úgy határoztam, megeme­ lem a sugárzás erősségét. Az ezt követő néhány percről csak halvány emlékeim vannak: egy erős fényt láttam, majd szürke pontokat és sok, nagyon sok figyelő tekintetet. A saját sikolyom­ ra ébredtem nem sokkal később. Ébredésemet követően először megvizsgáltam magam, testileg-szellemileg ugyanaz vagyok-e, mint voltam. Ezek az eredmények sikerrel zárultak, így feltételeztem, hogy agyamra mégsem volt káros hatással a gép. Majd eszembe jutott, hogyan reagáltak az állatok a sötétben. Mivel a laborban a vizsgálat alatt minden lámpa égett, nem volt árnyékos rész odabent. Úgy határoztam hát, hogy lekapcsolok párat a lámpákból, lesz-e valami hatással rám a bekövetkező félhomály. És akkor megláttam őket. Az árnyékos részeket foglalták el, de azokat teljesen kitöltötték testükkel - vagy ami volt nekik helyette. Kisebb és nagyobb, nyálkásnak tűnő, rémisztő teremtmények voltak. Egyesek csápokat viseltek a szájuk helyén, másoknak az egész felső részét - melyet nem nevezhetek fejnek - kitöltötték a szemek. E teremtmények pedig csak álltak szótlanul és engem figyeltek. Kezdeti rémületemen azzal a gondolattal estem át, hogy az egész talán a gépezet rezgései miatt van, amely megzavarja a látóidegeimet. így lekapcsoltam a még mindig működő gépet. De a lények nem tűntek el! Ott álltak és néztek rám. Ekkor már tényleg elfogott a rémület és amilyen gyorsan csak tudtam, kirohantam a laborból, az ajtót bezárva magam után, hátha nem tudnak követni. De ez sajnos nem így történt. A laboron kívül a másik szoba sötétjében újabb teremtményeket vettem észre, részben hasonló, részben teljesen különböző felépítéssel, amint rám merednek, szótlanul. Megpillantva őket nem tudtam a cselekedeteimet uralni többé, fejvesztett rohanásba kezdtem, ki a folyosóra, ki az épületből. Az udvarra érve kissé megnyu­ godtam, de ez csak addig tartott, amíg újabb példányokat nem vettem észre - a legközelebbi fa árnyékos lombkoronájában. Ez volt őrületem - és hátralévő életem - első napja. if: 'k K'íóí'aL két év telt el. Az első hetekben aludni sem tudtam, tudván, hogy a sötét tele van nyálkás, csápos, iszonyatos gülüszemű lények­ kel, melyek minden sarokban és árnyékos területen engem figyelnek. Elneveztem őket Amylakóknak, hiszen csak az árnyékos helyeken tűntek fel. a világos részeken sosem. Lakásomat átalakítottam: kiszedtem belőle minden tárgyat, ami árnyékot vethet, és az összes szobát felszereltem erős lámpákkal. Az �Irodalom éjszakákat felkapcsolt villany mellett töltöttem, nappal pedig csak olyan helyekre mentem el, ahova a legszükségesebb volt és csak akkor, ha tudtam, hogy van ott világítás. De így sem kerülhettem el őket teljesen. Minden eresz alatt, minden sikátorban láttam őket: álltak és fi­ gyeltek. Általában engem néztek - gondolom feltűnt nekik, hogy én is látom őket - de voltak esetek, amikor más embereket figyeltek meg. Megpróbáltam szólni hozzájuk, de nem hallottak engem - legalábbis nem látszott rajtuk - és én sem hallottam még egyikőjüket sem. Kezdetben azt hittem, hogy csak én látom őket, de eszembe jutott, hogy minden áUat, amellyel kísérleteztem, ugyanazt a viselkedést tanúsí­ totta, amelyet én is mutatok most, így létezésükhöz nem férhet kétség. Ekkor fogtam bele a keresésbe. Feltételeztem - bár erre semmi alapom nem volt -, hogy ha az átkozott gépem adta segítséggel én is látom őket, talán más is kapcsolatba került már velük. Keresésemet siker koronázta. Kiderült, hogy az emberiség kezdete óta láttak ilyen lényeket: rajta voltak a barlangrajzokon, egyiptomi falvéseteken, etruszk agyagtáblákon. Azonban idővel ezek az ábrázolások eltűntek. Mintha az emberiségnek a fejlődés során kikopott volna az a képessége, hogy látja őket. Azonban nekem a gépemmel A vizsgaidőszak Megint tél volt, tele nyomasztó szürkeséggel és ronda köddel, városi szmoggal. Sötét tócsákkal az amúgy is mocskos belvárosi utcácskában, ahol Brúnó egyetemének épülete - nem, nem magasodott, semmi sem tud magasodni egy ekkorka mellékutcában, ahol minden épület nagyjából egyforma méretű - kívülről nagy­ jából akkorának tűnik, mint egy körfolyosós bérház. Tehát nem magasodott, csak ott volt, mint valami biztonságot nyújtó kuckó, kiismer­ hetetlen zugaival, rideg és kopár, néha mégis egészen otthonos légkörével - máskor pedig egy rossz álom díszleteként, amit talán nem látsz, mégis tudod, hogy ott van. Brúnó barátunk nyúzott arccal üldögélt a folyosó egyik kínzóan kényelmetlen padján, és a szembántóan vibráló neonlámpa alatt gondterhelten mélázott. Éppen elege volt, gyűlölte a világot, és úgy érezte magát, mint rossz amerikai krimisorozatok kiégett irodai multirabszolgái, akik mindenféle csúnya dolgot követnek el gyűrött öltönyben és félrecsúszott nyakkendőben. Valamiért az embernek ilyenkor, amikor arra vár, hogy végre bemehessen abba az átkozott terembe, csupa-csupa felesleges gondolata támad. A várakozás első órájában próbál még kétségbeesetten tanulni, amikor pedig rájön, hogy innentől csak butább lesz, akkor elkezd feleslegesnél is feleslegesebb problémákkal foglalkozni. Először is eszébe jut, hogy ki lehetett az, aki megvette ide ezeket a középkori kínzóeszközre emlékeztető lócákat, és vajon miért nem verték le még azt a szörnyen kattogó neoncsövet. Fel sem merül benne, hogy a pad, amin ül, semmiben sem különbözik a sikerült valahogy hatnom erre az elsatnyult érzékelésre, újra működésbe hozva azt. Ha nem ismertem volna ennek következményeit, még büszke is lettem volna magamra - így azonban csak gyűlölhettem gépemet, mely ilyen tudást adott a kezembe. E lények az idők kezdete óta figyelnek minket és mi nem tehetünk ellene semmit. Semmit, csak egy dolgot: figyelmen kívül hagyjuk őket. Ez volt az a megoldás, amit az emberi faj választott magának; és az érzékelésnek ez a szintje elkorcsosult minden emberben, meghagyva pusztán azt az érzést egyesekben, hogy figyelik őt, míg másokban a mozgás érzetét a sötétben. Én maradtam az egyetlen, aki még látja őket, és az egyetlen, aki beleőrül e tudásba. Jelenleg a bostoni elmegyógyintézet foglya vagyok. A bizonyítékok birtokában már nem hittem azt, hogy őrültnek néznek - sőt, éppen az ellenkezőjét gondoltam. A teljes megerősí­ téshez pedig nem kellett más, mint a gépem, mellyel megmutathatom mindenki számára az igazságot. Valamivel azonban nem számoltam. Hosszabb távolmaradásom következtében, mely az eszeveszett kirohanásommal kezdődött az egyetemi épületből, a labor használatának szükségéből gépemet elvitették onnan az egyik raktárba, az egyetemi épület alá. Ez alatt azt a világ minden pontján rendszerbe állított liasonló ülőalkalmatosságoktól, csak az elmúlt napok­ ban gömyedten meredt maga elé, és okosodni próbált, a neon vibrálása pedig - tekintve, hogy más a fénye, mint a monitornak - csak egyszerűen szokatlan ilyenkor megszokott élőhelyének világítása után. Brúnó ilyenkor, hideg januári reggeleken, amikor borzasztóan konzervatív szabású öltö­ nyében (amiben úgy néz ki, mint egy kisvárosi temetkezési vállalkozó) várja a villamost, hogy elrepítse mai szenvedéseinek színhelyére, min­ dig arra gondol, hogy mennyire elege van, és hogy már hónapok óta egyesével számolja a tárgyait - hiszen minden egyes órával közelebb kerül az áhított célhoz. Egyre nehezebben viseli a hideg izzadságcseppeket a füle mögött, vala­ hányszor becsukódik mögötte a persze kizá­ rólag ilyenkor a kelleténél hangosabban csat­ tanó kilinccsel záródó ajtó, egyre nagyobbat sóhajt belül, amikor tételt húz. Tényleg, a tételek! Undorodik, valahányszor gusztustalan, színes papírcsíkokat lát, rajtuk nagyobb helykihasználás végett szétszerelték és bedobozolták. Egyes részei eközben eltűntek, míg másokat elállítottak, tönkretettek. Gépem eképpen használhatatlanná vált, anélkül pedig személyemet egyszerű üldözési mániás őrültnek tekintve begyógyszereztek és bezártak ide, ebbe a szobába. Látva, mennyire rettegek a sötéttől, itt éjjel-nappal ég a villany és ez így jó. így legalább - ha már bizonyítani nem tudok semmit - azok a rettenetes lények nem érnek el, nem találnak meg. Itt nyugodtan meg­ öregedhetek. .. ★★★ A fenti sorok írója a bostoni elmegyógyintézet egyik paranoid-skizofréniásoknak fenntartott gumiszobájában vesztette életét 30 évesen, 1959. február 11-én. Halálát egy hirtelen áramki­ maradás okozta, mely túl nagy hatással volt gyenge szívére, így infarktust kapott. Az ezt megelőző pillanatban az osztály hangos volt hisztérikus ordításától, mellyel a következő szavakat ismételte: „Körülvettek! Elvisznek! A sötétbe taszítanak!”. Mikor az ápolók rátaláltak, haja tejfehér volt, élettelen szemei pedig az egyik üres sarokba meredtek. A. B. Chronos számokkal (39/A; 20/B.... stb.); érdekes, régen még igyekezett „okosan” tételt húzni, külön szisztémája volt, hogy honnan húz, milyen sorrendben - aztán egyszer csak nem koto­ rászott többé izgalomtól remegő kézzel, lianem w',minden mindégé alapon odanyúlt, és felvette a legfelsőt, majd egykedvű, higgadt hangon bediktálta a számát. Unta a várakozást. Szorította fejét a nemrég a nyeklő műanyagpohárból bedöngölt három bűnrossz kávé, dörzsölte nyakát a konformista fehér ing gallérja - számtalanszor megfogadta gyerekes módon, hogy ha egyszer végez, egy életre beteszi az egyszínű fehér ingeit a szekrénybe, rázárja az ajtót, a kulcsot pedig eldugja önmaga elől - és megpróbált bele nem gondolni a következő három órába, ameddig végre bejutnak a szobába, ahol ül egy ember, aki jelen pillanatban élet és halál ura, de való­ színűleg belül ugyanúgy unja, mint Brúnó és sorstársai. Megdörzsölte szürke karikák mögül pislogó, táskás szemeit - „még két vizsga, és úgy fogok kinézni, mint Derrick” - majd szexisen őszülő első tincseire gondolt, amik közül bizony (zsenge kora dacára) már néhány szál ott maradt zh lapokon, tanszéki szobák mélyén, és senki által sem olvasott szakkönyvek oldalai közé csukva. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, barátunk nyelt egyet, majd gépiesen nyakkendője csomóját megigazítva, túlzottan sietős mozdulattal állt fel, és lépett az ajtó felé. Amikor köszönt, még megállapította, hogy nem is remeg a hangja majd az ajtó (a kelleténél hangosabban) becsukódott. Horváth László tizenharmadik oldal �Ajánló Boticellitől Picassóig A Szépművészeti Múzeum kiállításai Megfáradt vándorként még a vizsgaidőszakban ki emlékszik már arra?! - vezetett utam a Hősök terénél magasodó Szépművészeti Múzeumba, ahol még éppen el tudtam csípni az itáliai festészet reneszánszát bemutató kiállítást. A XV-XVI. századból származó alkotások tárlata egyedülálló, több éves munka eredménye volt: nem vándorkiállításról van szó, hiszen csak egyszer és csak nálunk látható. A 130 kép egyharmada magyar kézben van, míg a többit világhírű kép­ tárak - mint például a firenzei Uffizi, a madridi Prado, a New Y^rk-i Metropolitan Museum, a párizsi Louvre - adták kölcsön számunkra. A már-már megszokott kapurendszeren áthaladva, a tömegen keresztülvergődve, kissé sötétben - bár lehet, hogy csak a tanulás következtében hagyott alább szemem világa - hét termen keresztül, Uccellótól indulva gyönyörködhettünk a képek­ ben. A téma, az örök és kiapadhatatlan forrás a Biblia volt, melynek megelevenedő jelenetein a reneszánszra jól jellemző emberábrázolás volt megfigyelhető. Emellett a részletekig ható aprólékosság, a táj és az ember összhangja látható. A képeket sorra véve jó volt kicsit „nosztalgiázni”, jogi tanulmányaim mellett művészettörténeti és irodalmi ismereteimet feleleveníteni. Az első szekció „A festészet tudománya” címet viselte, s a festészeti technikák változását mutatta be, majd „Az emberarcok, angyalarcok keretében portrékat tekintettünk meg. A következő részben („Reneszánsz határok nélkül”) a gótikával illetve az északi művészetekkel való kapcsolatát mu­ tatták be. Számomra a leglenyűgözőbb rész „Az eszmény testet ölt: az érett reneszánsf elnevezést viselő szekció jelentette, ahol többek között Raffaello, Correccio és Leonardo da Vinci képeit lehetett megtekinteni. Nem tehetem meg, hogy ne emeljem ki Leonardo Hölgy hermelinnel című, 1489 körül készült képét. melyet a modern portréfestés első remekének tekintenek, s majdnem olyan híres, mint a Louvrei Mona Lisá-f. hangoztatta -, a lengyelek számára ez a kép az egyetemes emberi kultúrát jelképezi, és így nem szívesen adják ki a kezükből. A felbecsülhetetlen képen - értéke a 80 milliárd forintos biztosításból azért érzékelhető - egy fiatal lány, minden bizonnyal a 16 éves Cecília Gallerani található, akinek apja Sforza herceg udvarában dolgozott, nem volt nemes származású, de lányát nagy gonddal nevelte, és műveltsége Leonardot is megíhlette. Az ábrázolás újszerűsége abban valósul meg, hogy a mester a szokásos, ikonszerű ábrá­ zolás helyett a kezében egy állattal - a címmel ellentétben nem hermelinnel, hanem inkább vadászmenyéttel -, a válla felett jobbra tekintve ábrázolja. Ez a fehér lény szimbolizálja a tiszta­ ságot, mint nemes értéket és utal a herceg címe­ rére is, aki ekkor az úgynevezett Hermelin Rend tagja volt. A kép aprólékos kidolgozásából való elmélyülést követő felocsúdás után továbbhaladva az ötödik részben „Tiziano: a festészet diadala” rész kere­ tében az érett reneszánsz velencei mestereinek, Giorgione és Tiziano képei láthatóak, majd „A Velence és hátországa” szekció Tintoretto és Paolo Veronese munkásságába nyújt betekintést, amikor is Velence nagyhatalommá vált. Ezt tükrözik a ké­ pek a város színeinek képi megjelenítésével: az alakok ruhái sárgás-bíbor és kék színben pom­ páznak. Az utolsó rész. ,A reneszánsz válsága és a manierizmus,55’ már a humanizmus optimista világképének megrendülését tükrözi Baccafumi, Parmigioanino, Lelio Orsi és Bronzion révén. A kiállítás vége felé, a kijárat irányába botorkálva megakadt a szemem egy festményen: a. keresztet cipelő Jézust segíti Cirénei Simon. Tiziano alkotása igazán különleges. Simon fejének teteje nem látszik, a kereszt nagyobbik része is csak félig látható. A késő reneszánsz alkotáson megjelenik maga a Tiziano is: Simon az ő képmása. Sokáig a sötét tónusú képet nézve szinte ott éreztem magam Simon mellett, megelevenedett előttem a jelenet, a hiányzó részek a képzeletembe kitel­ jesedtek és magam is ott voltam és segítettem. A kiállítás február 10-éig volt megtekinthető. Remélem, minél többen láttátok! Mikola Orsolya Leonardo menyétje Ez azonban nem Párizsban, hanem - hacsak nem utazik éppen - Krakkóban látható, ahonnan nagyon nehezen adták ki. Nyolc éve nem volt távol „hazájától”, s ha visszakerül a helyére, újabb tíz évig megint „nem megy sehova”, mivel - mint ahogy ezt a Czatoryski Múzeum képviselője is tizennegyedik oldal Két órám közötti szünetben ellátogattam a Szépművészeti Múzeum soron következő időszaki kiállítására, melynek címe: Degas-tól Picassóig. Ez sejteti, hogy a kiállítás kronologikus rendet kö­ vetve mutatja be az egyes művészettörténeti korok remekműveit. A realizmussal kezdve, az impresszionizmuson és szimbolizmuson keresztül az avantgarde-ig láthat műveket az érdeklődő. A festmények a moszkvai Puskin Múzeumból származnak, mégpedig két orosz textílgyáros, Mozorov és Scsukin gyűjte­ ményéből. A tárlat első művei, melyek többek között Corot, Dias de la Pena, Daubigny, Courbet alkotásai, a realista ábrázolást példázzák: a környező világ pon­ tos megjelenítése, az emberek és a tájak részletes kidolgozása jellemzi. Az első kép ami a szemünk elé tárul Corot Fürdő'ző Diánája, mely mellett a burbizoni iskola több alkotójának remekei láthatók, mint a realiz­ mus színfoltjai. Közülük többen vidékre költöz­ tek, hogy a falusi élet egyszerűségéből táplálkozva nyeljenek ihletet, és - szakítva a teremben történő festészet „szürkeségével’ - a "1,plein air” irányzatát támogassák. Ezen megfontolásukat mutatja például Bouveret Aez ifjú pár megáldása című műve. Érdekes, hogy ezek az alkotók mind az emberi élet egy-egy, sokszor egyszerű pillanatát próbálják megragadni és ábrázolni, míg másokat egy mező és egy felette elrepülő madár nyűgöz le. A következő részleget az impresszionista képek alkották. Ez az irányzat a 19. század végén, 20. század elején alakult ki, s főként egy - ráadásul nem impresszionista alkotóval fémjelzett: a párizsi Manet-val. Ezen művek a mester által átélt spontán érzést, látványt vetítik a vászonra, és ezért különösen érdekesnek hathatnak műveik, hiszen egy bizonyos szögben, egy bizonyos megvilágítás­ ban, egy bizonyos testhelyzetben láttak úgy vala­ mit, ahogyan azt lefestették. Kiemelném Monet Szénakazlak című művet, aki pont egy olyan pillanatot ragadott meg, mely által magam is a mezőn érezhettem magam, naple­ mentekor. Az impresszionisták elsősorban tájképékét festettek. Degas azonban a személyek ábrázolásában is élt ezzel a Fényképésznek modellt álló táncosnő című művében, melyen a nőalak rendkívül nyújtott és figyelemreméltó pillanatnyi testhelyzetben látható. Az impresszionizmussal szemben jelent meg a modernista ábrázolás, amelynek keretében egy Van Gogh képet is megcsodálbattunk, A börtönudvar című alkotást. Hihetetlen erővel tükrözi a festő érzéseit a hideg színek, megtört arcok és a sab­ lonos ábrázolás által, hiszen ekkor elmegyógy­ intézetben volt. A következő termet a szimbolizmusnak szentelték, mely a 20. század elején virágzott és a lényegi sajátossága az, hogy az alkotó elszakad a puszta természeti látványtól és a festményébe beviszi a belső érzelmeit, érzéseit is. Ezért központi jelentősége van a színekkel való játéknak. Ezen a körön belül láthattam Carried Anyák és gyermekek című művét, mely a művészetben gyakori anya­ ábrázolás példája. Megtekintettem még Denis A művész felesége című alkotását, amely misztikus módon, beszédes színekben és érdekes háttér­ momentumokkal ábrázolja a hölgyet, ezenkívül még Matisse Fehér vázáját, amely az alkotó öröm­ érzetét sugározza a vidám színekkel és virágokkal. A Fauveok, a vadak mozgalmának alkotásai volt a következő állomás, mely az avantgárd első mozgalma. A valós ábrázolástól és egyáltalán a valóságtól elrugaszkodva, számomra érthetetlen és sokszor kivehetetlen műveket termett. Itt láttam a Fatörzseket, amely elöl egy rendkívül kidolgozott, szép fatörzset ábrázol, a mögötte lévő erdő viszont elmosódik, ezzel is arra ösztönözve, hogy csak az első fatörzsre koncentráljunk. A további avantgárd művek között láttam Picassoképeket: A két akrobatát, amelyen látható egy ké­ pein többször is visszatérő női arc. Ez azt a benyo­ mást keltette bennem, hogy ezek az akrobaták nagyon fáradtak, nagyon meggyötörtek, s szerin­ tem az alkotó is ezt kívánta tükrözni. A másik Picasso-festmény az Izabella királyné címet viseli. Ezen a művön már jól kivehető a kubizmusra jellemző szögletesség. Engem ezek a művek mindig arra emlékeztetnek, hogy az alkotó talán egy faszobrot festett le, és ez a festmény is úgy hatott. Egy másik híres alkotó Henry Rousseau, kinél visszatérő jelenség a dzsungel valamint a vadállatok és az extrém környezetben történő ábrázolás. A további művek szintén a kubizmus jeles alkotásai, mint például Braque Kastélya, mely legfőképp egy vonalzóval készített gyerekrajzra emlékeztetett. A kiállítás április 25-éig megtekinthető, ajánlom mindenkinek! Both Hunor �Fis Ajánló iiAj ru Bródy Café kCikksorozatunkban a Kar környékén található vendéglátóhelyeket látogatjuk, azt szeretnénk kideríteni, melyiket is javasolhatjuk egyértelműen, és melyik az, amit jobb elkerülni. Módszertanunk: természetesen álcázva közelítjük meg a kiszemelt egységet, és kérlelhetetlenül szigorúak leszünk. Lassan közeledünk utunk végéhez, mert bármilyen nagy is a kocsmasűrűség kedvenc kömyékékünkön, kezdenek elfogyni a kellemes vendéglők/italmérések. Ma a nagy idők tanúja, a „Bródy” lesz áldozatunk. A Bródy Sándor utca - Horánszky utca sarkán évtizedek óta uralja az utcaképet a kellemesen jellegtelen ablaksor és porta, a tudatlan egyetemista először hajlamos is elmenni előtte anélkül, hogy felkapná fejét. Pedg ha tudná, hogy igazi mérföldkő ez a hely a Pázmányos szórakozás történetében (bizony, a nótaestek), akkor talán tenne egy próbát. Nos, belépve nem számíthatunk túl látványos dolgokra: valahonnan a ’80-as évek végéről itt maradt berendezés fogad, már szinte sehol sem látott békebeli műbőrtokos étlappal. Amelyen teljes megelégedésünkre klasszikus „kockásabroszos” ételek sorakoznak, nem pedig a mindenhová beszivárgó egyenpulykamell mirelit gyümölcsökkel. Nem, rendes tészták, pörköltek, szóval az átlagos mindennapos menzapótléknak megfelelő a menü. A decens, őszes hajú pincér bácsi nem gyorsan, de némi ironikus derűvel szállítja a kívánt borjúpörköltet, amely meglepően hozza műfaji kellékeit, és még azt is hajlandó vagyok elhinni. hogy nem tejelésből kiöregedett tehénként merengett borjúkorának finom legelőiről, hanem - ha nem is boíjú - de mondjuk kamaszkorú szarvasmarha. A köretként fogyasztott tarhonya helyi viszonylatban díjnyertes, összességében ilyen korrekt pörköltet e környéken Feri bácsi Szentkirályi utcai Király Sörözőjének (A CBA-val majdnem szemben, a kínai helyén, ha valaki még emlékszik rá) megszűnte óta nem ettem. Jó, tudom, kissé túlfűszerezett, kissé (túl)zsíros, a beleloccsantott vörösbor is lehetne kevesebb, de nyílik a konyha ük-<4 I i- ,1 *• ajtaja, és megértek mindent. A szakács egy negyvenes, kövér, bajuszos úr, aki kinéz egy cigire és egy borra a pulthoz - a nehéz marhapörkölt pedig a koncepció része, erre mondják alföldi bográcsversenyeken, hogy „látszik, hogy férfi főzte”. A desszertként kért palacsinta kissé hideg, ettől - túrós palacsinta lévén gyakorlatilag meg is hal, vitathatatlan erényei nem domborodnak ki, de kissé melegebben kifejezetten finom lenne. Összességében korrekt kiskocsma, ahol enni is lehet, mégpedig régimódi, nehéz, büdös szagokat maguk után hagyó ételeket. A konyha kifejezett pozitívumok és nagy hiányok nélkül működik, a vendégkör inkább 50 feletti, akiken látszik, hogy már akkor is idejártak, amikor én még csattogós falepkét tologattam óvodában, és elégedettek ezzel így. A vörösboruk viszont kifejezetten pocsék. Éhséget maga után hagyó nap zárultával enni tökéletes, randihelyszínnek azért nem javasolhatjuk könnyű szívvel. Horváth László A fotográfia termékeny szerelmese Ihncsó Zoltán kiállításáról A technikai találmányok mindig új utakra vezetik (olykor pedig kényszerítik) az embereket. Gondol­ juk csak el, milyen nagymértékben változott meg a festészet szerepe a fotográfia megjelenésével. Hiszen hajdanán a festészet is egyfajta dokumentá­ cióként szolgált, a tehetős emberek arcképeik meg­ rendelésével adtak a festőknek feladatot és ezzel honoráriumot. A festők feladata volt minél élet­ szerűbb portrék megalkotása, idilli tájképek szépsé­ gének bemutatása. A fotográfia megjelenésével e feladatuk végérvényesen megszűnt. Bár meg kell vallani - számomra sajnálatos módon - ezt az álta­ lam giccsnek nyilvánított festmények alkotói nem igazán vették észre. S ők továbbra is próbálkoznak erdei ösvények és szép bakfisok ábrázolásával, amit olykor „kettőt fizet, hármat vihet” festményakción próbálnak eladni (reményeim szerint kevés sikerrel). Szomorú, hogy a legtöbbször meglévő technikai tu­ dásuk mellett teljességgel hiányzik kreatív képzelő­ erejük, hogy valami újszerűt teremtsenek... A modemitásnak tehát meg kellett születnie a művé­ szetekben, hiszen eredeti funkcióját már nem tölt­ hette be, az emberi kéz nem versenyezhetett a teclinika pontosságával. S íme, ezzel együtt egy új „faj” is keletkezett; a fotográfusoké. Igazából mindig kissé félek, amikor fotográfiai kiál­ lításra megyek: vajon nem találom-e mesterkéltnek a megörökített pillanatokat? Vajon nem fogok-e a laikus könnyelmű csapdájába beleesni azt mondván, hogy ilyet én is tudnék csinálni? Ezekkel a félel­ meimmel érkeztem a Mai Manó házba is, ahol többek között Vancsó Zoltán fotográfiáit tekint­ hetjük meg Szándéktalan fény című kiállításán. Ahogy beléptem a terembe, szinte nem is megörö­ kített pillanatokat láttam, hanem a szó eredeti értelmében fény-képeket. A fekete-fehér képek alatt idézeteket látunk, Mészöly Miklós gondolatait, melyeket - egyfajta értelmező kéziszótárként - Vancsó választott ki a képeihez, mivel bevallása szerint hasonló dolgok foglalkozatják, mint az írót. Kétségtelen, hogy a forma mögött olykor nehéz megtalálni a tartalmat, s ebben készségesen segít nekünk Vancsó Zoltán, finoman vezetve kezünket. Fekete-fehér képein Japán, Spanyolország, DélAfrikai Köztársaság, Mauritius, Olaszország és hazánk apró jeleneteit láthatjuk. Az első ránézésre szigorú, megrendezett kompozícióknak tűnő fotók valójában tökéletes pillanatképek. Azért olyan megragadóak, mert olykor meg nem fogalmazott gon­ dolatainkat látjuk visszatükröződni (mint a Tokiót ábrázoló képen, ahol a nap helyett a szmogos, felhős égen utcai lámpák látszanak, mint a jövő uralkodó fényforrása), olykor pedig a nyugodt, mozdulatlan alakok békéje érint meg minket, vagy egy múló pillanat, amikor kutyánk a kanálisban szagot fog. Az emberi alakokat megjelenítő fényképek szá­ momra sokkal izgalmasabbnak tűntek társaiknál, de nem azért mert embereket ábrázolnak. Hanem éppen azért, mert nem az alakokon van a hangsúly, azok szinte beleolvadnak a kompozícióba, szinte csak statiszták. W Vancsó fényképezőgépével különős, misztikus dimenziókba emeli a leghétköznapibb jelene- v teket. Egyik kedvenc képemen obsz lakóház fala látható, vakablakában Szűz Mária szobra, s R mellette lévő nyitott ablakban * pedig egy ötvenes férfi meztelen ■ hátát látjuk. „Szomszédok’ - ol- & vashatjuk címként. Ebben a kép- U ben benne van az olasz kisváros ■ mindennapi szakralitása a hagyó- s mány és a tisztelet minden ízévei, s a másik oldalon az elvisel- ® hetetlen délutáni hőség. Szinte halljuk is a szobából kiszűrődő rádió hangját, ahol régi slágerek mennek, vagy 3 jelentéktelen, de hangos beszélgetéseket az utcán. E fénykép ellenére Vancsó képei zömében ,csendes” képek. A kiállításon megtekinthető videó melletti kiírás figyelmeztet minket, hogy az összeál­ lítás nézése közben vegyük föl a fejhallgatót. Végig nyugodt, hódító zenét hallunk. Zene nélkül is élvez­ zük a képeket, de köszönjük szépen a lehetőséget. A kiállítást március 28-ig tekinthetjük meg. De nem csak ezért érdemes a Mani Manó Házba (Magyar Fotográfusok Háza) ellátogatni, hiszen ezen kívül megtekinthetjük Baricz Kati gyerekportréit, vala­ mint az Európai Bizottság „Képzelj el egy új világot.n’ címmel kiírt fotópályázat díjazottainak munkáit is, ahol vannak izgalmas alkotások. Aradszki Dea ■Sí. tizenötödik oldal �Kari sportélet ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften neon \ so.aa-2s.oo í lé-of Studienangebote der Fakultät für Vergleichende Staats- und Rechtswissenschaften rfieBonr res/TBf9Bm r/tepo/tru. a. rűL rőaj pbl / 1 i HOSAftLABD/l > sojo MOftA y & 2'^ 'Sí Ä-'iV v» pp*« 4 j.’,^ Ifr - j FÜR GRADUIERTE JURISTEN: LL.M.-Studiengang mit den Spezialisierungsrichtungen: - Internationales Untemehmensrecht: Schwerpunkt Ostmitteleuropa - Internationale und Europäische Verwaltung Für Bewerber mit Bachelor-Abschluss: Master in Europäische und Internationale Verwaltung A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása Tag der offenen Tür: Anfang Mai 2010 Bewerbungsfrist: 30. Juni 2010 Nähere Informationen zu den Programmen und den Stipendienmöglichkeiten: LQra elindult a kari focibajnokság. A mérkőzések minden hétfő délután 13-17 óra között kerülnek megrendezésre, 2x20 perces időtartamban. A bajnokság február 22-én vette kezdetét és május 3-ig tart. Szeretettel várunk a meccseken minden érdeklődőt! www.andrassyuni.eu 1088 Budapest Pollack Mihály tér 3. Kontaktperson; Matthias Schäfer llm@andrassyuni.hu meiv@andrassyuni.hu 2010, február 22. - í. forduló Sopronig Maszok- Konyhai Vegyesvagott N’Vaskapu Fc- Budapest Rangers Intemazionale- Bibortogas Fenevadak Tesil- Evergreens Red Devils Advocate- Fegyencjarat 17-1 17-0 6-7 4-9 13-6 2010. március 1. - 2. forduló Internazionale - Fegyencjarat NVaskapu Fc - Bibortógàs E Sopronig Màszok - Red Devils A. Tesil - Bp. Rangers Evergreens - Konyhai Y 5-6 14-2 8-4 B-6 9-3 2010. március 8. - 3. forduló Intemazionale - N’Vaskapu Fc Red Devils A. - Evergreens Sopronig Maszok - Tesil Konyhai V - Bibortogas E Fegyencjarat - Bp. Rangers 2010. március 22. - 4. forduló 13: 00-13:40 ü: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Evergreens Sopronig Maszok - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Fegyencjarat Tesil - Biborti^as E Konyhai Y - Red Devils A. 2010. március 29. - 5. forduló 13: 00-B:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Internazionale - Bp. Rangers NVaskapu Fc - Konyhai Y Sopronig Maszok - Evergreens Tèsil - Red Devils A. Fegyencjarat - Bibortógàs E 5-10 8-1 13A 9-8 B-3 2010. április 12. - 6. forduló 13: 00-ß:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Sopronig Maszok - Fegyencjarat Intemazionale - Red Devils A. NVaskapu Fc - Tesil Bp. Rangers - Konyhai Y Bibortógàs E - Evergreens 2010. április 19. - 7. forduló B: 00-B:40 B: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Intemazionale - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Evergreens NVaskapu Fc - Red Devils A. Tesil - Konyhai Y Bp. Rangers - Bibortogas E 2010. április 26. - 8. forduló 13:00-13:40 13: 50-1430 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Bibortógàs E - Sopronig Maszok Fegyencjarat - Tesil Internazionale - Konyhai Y N’Vaskapu Fc - Evergreens Red Devils A. - Bp. Rangers 2010. május 3. - 9. forduló ü: 00-13:40 13: 50-14:30 14: 40-15:20 15: 30-16:10 16: 20-17:00 Konyhai Y - Fegyencjarat Bp. Rangers - Evergreens Red Devils A. - Bibortogas E Tesil - Intemazionale Sopronig Maszok - N’Vaskapu Fc A tabella állását a kari újságban, az ítéletben követhetitek nyomon. A változtatás Jogát a szervezőkfenntartják! � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 1. szám 2010. március 19. Abstract A summary of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Subject The topic of the resource In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport), Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. március 19. Date Created Date of creation of the resource. 2009. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2021kb+24710kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Relation A related resource T00110 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_1_20100319 Table Of Contents A list of subunits of the resource. In Memoriam Dr. Boytha György Erdélyi út Gólyabál 2009 HÖK hírek Nyilatkozat Az első polgári jogi jogesetmegoldóverseny karunkon Gyermekjogi fotópályázat Közigazgatási versenyvizsga-felkészítő Hogyan tovább a Pázmány után? Beszédek a decemberi diplomaosztón Alessandro Atya a Szentföldön Sportközelben - így vagy úgy Félnapos tréningek - Jogállás 2010 Merre haladunk? - 3. felvonás Kari TDK Egy magyar professzor a salzburgi egyetemen Technológiai fejlesztések Egyetemünkön A 21. század magyar Bartolusa Vén Európánk Nem (csak) leányálom! Come on law! Sztrájk, mint végső eszköz Az Árnylakók A vizsgaidőszak Boticellitől Picassóig Bródy Café A fotográfia termékeny szerelmese A Pázmány-Liga 2009/2010. II. féléves kiírása ANDRÁSSY UNIVERSITÄT BUDAPEST Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Tarr Ádám Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András