https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af112a8a31688a55c851b701cbbb22eb.jpg 91274c6dbc96bded76f50c3e75b2294c https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/2cf9bd69ff89d1bb5b0db5538fb43f52.pdf 118ed4c77934c5f0890fed18d6e816cf PDF Text Text F?[C£_iMU_>ClltJíJ2.C>ÍC>O4O9 A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja iTELETi 2? A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA i ■* sk-^ ^■ < /a i; <«« jb ■' » ■} ''í $ A 4 Xk-i ^■‘íi- '^i ’SJf'Wl Qí* V ív k-•*)».'»>. 3-^ » ‘jLia üíy VÁLASZTÁSOK 2010 Mickelin Ckopin Andalúzia Steinmetiz; B amakás Antigoné ítélet retro XIII. évfolyam, 2. szám e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. április 9. �.4 -I „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 X- È addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt■99’ (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Órsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy fihn Alice „Odaországban’ Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság 2 3 3 3 3 4 4 5 5 6 7 7 8 9 10 11 11 12 12 12 13 13 14 14 15 16 Toborzás! Az idei év a választások jegyében telik, és ez az óriási közhely ezúttal karunkra is igaz. A soros HÖK-választásra utalunk ezzel, és címla­ punkkal is. William Hogarth 18. századi szatirikus angol festő egyik képét tettük a borítóra, amely a „Választások” című képciklusából származik. Önbizalommal mondhatjuk, hogy a mi saját, belső HÖKös választásunk mellőzte azon visszásságokat, kigúnyolásra okot adó körülményeket, amelyek láttán a festő a maga idejében ecsetet ragadott. Reméljük, hogy az eredmény, illetve a felállt testület megfelelően fogja szolgálni mandátumuk ideje alatt a hallgatóság és a kar érdekeit. Titokban abban is reménykedünk, hogy évről-évre egyre többen lesznek majd, akik a hallgatói önkormányzati mozgalmat magukénak érzik, és akár el is indulnak a következő választási versenyen, vagy munkájukkal - testületen kívülről is támogatják a megválasztott jelölteket és programjuk megvalósítását, esetleg csak részt vesznek a HŐK által szervezett programokon és ezáltal gazdagítják maguk is a kari hallgatói közéletet. Karunkon az idei évben a Hallgató Önkormányzat megválasztása március 20. és 23. között került megrendezésre. A voksolás rendben zajlott le, amely 21,3%-os részvétel mellett érvényes és eredményes volt. A szavazati joggal rendelkező 2374 hallgató közül 506 adta le voksát, 500 érvényes és 6 érvénytelen szavazat született. A szavazatszámláló bizottság közel öt óra munka után hirdette ki a megválasztott jelöltek alább olvasható névsorát. A küldöttek névsora abc-sorrendben következő: Arnóth Judit Besenyei Adám Csáki Réka Demkó-Szekeres Imola Hámási Kinga Hetzl Norbert Huszár Péter Kassai Barbara Kolonusz Éva Körösi-Szabó István Nagy Adrienn Palócz László Szabó Imre Szatmári-Mester Anikó Szilágyi Demeter Teleki László Tóth Bálint Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. A küldötteknek ezúton is gratulálunk, és eredményes jövőbeni munkát kívánunk! Látogassatok el az ítélet honlapjára! Helyreigazítás www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. Az előző számunkban szereplő „Az első polgári jogi jogesetmegoldó verseny karunkon” című cikk szerzője helyesen Bolyós Zsuzsanna. A hibáért elnézést kérünk az olvasóktól és az érintettektől. második oldal �Kari közélet «äeiSi Chopin-est a Pázmányon Zongorista zongorával a zongoristáról. Röviden így jellemezhető az im­ máron tizenegyedik sze­ mesztere megrendezésre kerülő Pázmány Szalon nyitóműsora, melynek ház^azdái Horváth Attila V tanár úr és Szilasi Alex zongoraművész. Az idei év első estéje a Chopin-év jegyében telt: megismerhettük a len­ gyel zongorista élettörté­ net, sokszor pikáns rész­ letekkel fűszerezve, amelyek kellemesen üdévé és befogadhatóvá tették az információkat. Olyan érdekességeket tudhatunk meg, mint hogy Chopin születési dátuma erősen vitatott, hogy a zeneszerző nem csak a zene, hanem a nők báiványa is volt: viharos szerelmi kalandját egy polgárukkasztó viselkedésű nővel pedig ne is említsük. ddig erre azt mondhatnánk, hogy érdekes, de semmi esetre sem lenyűgöző: az estet azt tette igazán különlegessé, hogy zongorán kísérve rögtön ízelítőt és megerősítést kaptunk Chopin zenei világából. Hor­ váth Attila boncolgató kérdéseire Szilasi Alex a zongorán játszva felelt. Megmutatta, miben rejlik Chopin lengyelsége, miért lett már életében legenda, miben mutatott Párizsnak újat. Több nocture, mazurka és etudes is felcsendült a II. János Pál pápa teremben, hamisíthatatlan Chopin-stílusban. A zongoraelőadás záróakkordjaként két játékos bravúrral lepett meg minket Szilasi Alex: a párizsi g szalonok világát varázsolta a terem falai közé. Chopin egyik kedvelt társaság-szórakoztatása volt az, hogy a hallgatóság tagjai által folyamatosan szőtt - meglehetősen abszurd - történetet kísért megfelelő zenei aláfestéssel. Most is a nézők segítségét kérték a házigazdák a produkcióhoz: íw született meg egy Pázmányos jegyespár viharos élettörténete. Amellett, hogy színre lépett a várható bizonyos harmadik, a katonaság is felvonult a Szaharában, s végül még az anyósok harcának is fültanúi lehettünk. De minden jó, ha a vége ige jó: jó: természetesen „happf lett a befejezé: befejezés. odik rögt rögtönzés ... is a közönség segítségét kérte: kérti itt A második mi szabhattuk meg, hogy milyen klasszikus zene­ művet, kinek a jellegzetes jellegzetes előadásmódjában, müven milyen stílusban szeretnénk meghallgatni - talán nem soKan mondhatják el magúkról hogy a Für Elise-t bluesként is ismerik. Szilasi Alex előadása heves tapsviharral zárult, de ez még nem az est végét jelentette: Pest me^e legjobb borai mellett beszélgethettünk tovább, akár az előadókkal is. Noha a nézők ők egy es részét nem karunk hallgatói tették ki, de így íí is kellemes meglepetés, hogy mennyien érdeklődnek a klasszikus zene iránt. Azok a hallgatók, akik a borkóstoló után is maradtak, még Szilasi művész úr fiát is hallhatták a zongorán játszani: meg kell hagyni, az alma nem esett messze a fájától. És hogy az sem szomorkodjon, aki kihagyta: még két előadás lesz idén a Pázmány Szalon megrendezésében, de már most ígéretet kaptunk, hogy jövőre az Erkelévforduló is étlapra (és műsorszámra) kerül. Kis-Molnár Flóra Olimpiai bajnok a Pázmányon sportolóként Pázmányos diplomával A teaest legutóbbi vendége Március 16-án Steinmetz Barnabás kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Sydney és Athén olimpiai bajnoka nagyjából másfél órát töltött társaságunkban, és a nagy érdeklődés mellett lezajlott eseményen oldott hangulatú beszél­ getés bontakozott ki. A vízilabda rejtelmei és a nagy meccsek felelevenítése mellett, a Pázmányos évekről is szó esett. A beszélgetés az Athéni olimpiai döntő legizg:;almasabb perceiből összeállított videóval kezdődé kezdődött, a szerbek elleni afeledhetetlenül izgalmas meccset még ennyi év után is feszülten izgulta újra a közönség. A drámai perceken való nosztalgiázás után természetesen azonnal a vízilabdára terelődött a szó, érdekes kulisszatitkokat tudhattunk meg a válogatottról és az ominózus mérkőzésről. Steinmetz Bernabás elmondta, ho^ az athéni döntőben 7:7-es állásnál bizony sok minden lejátszódott benne. valóban minden jóérzésű magyar ember előtt „lepergett az élete”. A végül 8:7-re megnyert döntő utáni perceket élete egyik legeufórikusabb pillanatainak titulálta. Kifejtette, hogy a szerbek nagyon kemény ellenfelek tudnak lenni, sokszor a sportszerűség határait feszegetik. A magyar váloga­ tott azonban technikai tudásban, és a kombinatív játékban jobb. Ha mindkét csapat a legjobb napját fogja ki, akkor nem lehet kérdéses a mieink győzelme - fejtette ki a vízilabdázó. Bár már régóta nem tudtuk megverni déli szomszédainkat, azonban a legfontosabb világeseményen az olimpi; olimpiákon, Sydney óta nem találtunk legyőzőre. A szerb válogatott az összes Világkupa, Unicum-kupa, és más kisebb tomák győzelmeit elcserélné egy olimpiai győzelemre, ebben nem kételkedhetünk. Élete másik riagy élménye, hogy az öccsével, Aoammal együtt le­ hetett olimpiai bajnok 2004-ben. Mint mondta, nagyon szoros kapcsolat fűzi az öccséhez, ezért sosem játszott ellene szívesen. Egyszer azonban 2 percre egy Vasas - Honvéd meccsen mégis neki kellett fognia, és a fiatalabbik Steinmetz fivér gólt is szerzett róla... A Pázmányos I” ' ' ’ " ' ’ ' ■ -bajno • ­ éveket felelevenítve olimpiai kunk elmondta, hogy rendkívülien jó közösségre talált karunkon, még ha sportolói elfoglaltságai miatt keveset is volt itt. Amikor Nápolyban játszott. kedvezményes tanrendje volt, így csak a vizsgákra járt haza, am ám lelkes eviolyamtarsaitol évfolyamtársaitól folyamatosan Kapta a tanulnivalót. Ha itthon volt, akkor a mindennapi edzések mellett igyekezett megfelelni a követelrnényeknek, amely - mint említette sokszor nem volt könnyű, ám a kitartó munka meghozta gyümölcsét. Pályafutása befejeztével sok sportoló depressziós lesz, és nem találja a helyét a világban. Hiányzik nekik az adrenalin, és ha nem gondoltak pályafutásuk utáni jövmükre, akkor megélhetési gondjai is akadhatnak. Steinmetz Barnabással szerencsére nem így történt, hiszen jogász édesapja mindig is tanulásra sarkallta a sport mellett. A kihívásokat kereste egész életében, ezért is igazolt át a Vasasból a Ferencvárosba 2009 nyarán. A Fradinál most egy új csapatot kell építeni, ahol a fiatalok mellett elkél az a mérhetetlen tapasztalat és tudás, mellyel ő rendelkezik. Steinmetz Barnabás példakép lehet minden fia­ talnak. Kétszeres olimpiai bajnok, emellett prakti------------------— „„un szinten záló jogász, és a mai napig a legmagasabb játszik klubcsapatában, a Ferencvárosban. Jelenleg egy cégnél dolgozik jogi tanácsadóként. Tudatosan építette fel az egész életét, sportolóként és magánember­ ként egyaránt. Van élet a Pázmány után olimpiai bajnok­ ként is - vontuk le a konklúziót az este végén... Palócz László Még több esetet akarunk! Úgy tűnik, a második polgári jogi jogesetmegoldó verseny, mely szintén a Polgári Jogi . Tanszék TDl’K-ja keretében zajlott zaj! keretéi le 2010. március 10-én még több hallgatótársunk érdeklődését keltette fel. Különösen faelemre méltó a nézőközönségben helyet foglaló megannyi levelezős hallgató száma - és egy versenyző páros akik munka után beugrottak még egy kis polgári jogi „mókára”. Nemcsak a sorok tölti töltődtek fel liallgatók sokaságával, hanem a kis jogászpalánták bátorsága is fokozódott, lar három páros is megméretette magát a Ugyanis immár tisztelt publikum és , h a mi nélkülözhetetlen „mozgó bíróságunk előtt. Az aktuális esettel mindenki csak a megnyitó után találkozik először, ezért úgy fair, hogy a párok kapnak egy rövid időt - kb. negyed órát - az közös feldolgozására, a szerepek kiosztására - ki lesz az alperes, illetve ki a felperes. Aki épp most gondolkozik azon, hogy talán nekem is be kellene neveznem, ki kellene próbálnom, az ne hátráljon meg! A versenyzők más-más évfolyamról szállnak ringbe, a legtöbben csak a második évfolyamról csöppenek bde, így elkerülhetetlen, hogy olyan dolgokról is szó essék, amit ők még csupán említés szintjén hallottak. Semmi pánik (a Rigán Törvénykönyvet nyugodtan használhatják a megoldáshoz)! A szemlélődök sem úszták meg az estét gondolkodás nélkül. Amíg az ,ügy\'édkék’ felkészülési idejükben hevesen nyalaztak nyáJazták a Ptk.-t, es és próbálták próbáltak minél több kártérítést kipréselni az ellenérdekű félből, addig a kö­ zönség agytekervényeit polgári jogi activity-vel moz­ gatták meg a szervezők. Minden induló, legyen az akár felperesi, akár alperesi pozícióban, szépen helytállt. * A zsűri végül egy lánypárost ítélt a legmeggyőzőbb­ nek és legtalpraesettebbnek, s őket jutalmazta az első legtalpi helyezéssel: Fáy Eszter Veronikát és Hrecska Renátát (szerkesztőségünk tagját). Gratulálunk nekik! Áki már részt vett ezen a versenyen azért, aki még nem, legalább kíváncsiságból jöjjön el a következőre! A következő eseményre 2010. április 20-án kerül sor, ISáX) órakor. Jelentkezéseiteket Pogácsás Anett tanárnő szeretettel váija, amennyiben versenyzőként kívántok részt venni az estén. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor PRO FACULTATE-NAP 2010. április 29. (csütörtök) kora délutántól késő estig Immár hagyományosan, nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a szorgalmi időszakot búcsúztató Pro Facultate-nap. Egész napos mulatság, zene, tánc, kulturális programok és sütés-főzés, eszem-iszom a kar dísztermében és kertjében! PRO FACULTATE-DÍJ 2010 Közeleg az újabb Pro Facultate-díj kiosztása. A 2003-ban alapított, idén nyolcadik ízben átadásra kerülő díj azokat illeti, akik a legtöbbet tettek a Kar építéséért, fejlődéséért. A Kar valamennyi hallgatója, oktatója, alkalmazottja szavazhat arra az oktatóra, aki szerinte a legérdemesebb a hivatalos, a Kari Tanács által jóváhagyott kitüntetésre. A szavazás (e-mailben: itelet@jak.ppke.hu, és szavazóla­ pon) április folyamán kerül majd megrendezésre, a díját­ adás pedig a Pro Facultate-napon történik, a díszteremben. Az eddigi díjazottak; Dr. Zlinszky János (2003), Dr. Bánrévy Gábor (2004), Dr. Kilényi Géza (2004), |Dr. Pálinkás Györ^ (2004), Dr. Péteri Zoltán (2004), Dr. Horváth Attila (2005\ Dr. Békés Imre (2005), |Dr. Gáspárdy Lászlói (2005), Dr. Tóth Mihály (2006), Dr. Lábady Tamás (2006), Dr. Szuromi Szabolcs Anzeim (2006), Dr. Schanda Balázs (2007), Dr. Radnay József (2008), Dr. Szabó István (2009). A 2010-es jelöltlista, amelyről kiválasztható a díjazott sze­ mély: Dr. Bándi Gyula, Dr. Belovics Ervin, Dr. Botos Katalin, Dr. Erdődy János, Dr. Gerencsér Balázs, Dr. Jobbágyi Gábor, Dr. Koltay András, Dr. Schlett András, Dr. Varga Zoltán, Dr. Varga Zs András. Az én szavazatom: harmadik oldal �Kari közélet Bérlőcske Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három fiatal leányzó, akik a sikeres felvételi után nyakukba vették a nagyvilágot, felköltöztek a fővárosba, hogy megkezd­ jék életük legszebb éveit, az egyetemista éveket. Fel­ merül a kérdés, hol is szálljanak meg? Böngészgették a lakáshirdetéseket, míg nem rábukkantak a hőn áhított .albérletre” (lakásbérletre). Az otthonos, tágas lakáska mindannyiuk tetszését el­ nyerte, a bérbeadó utasítására még át is kellett rendezni itt-ott (a bérlőnek!?). Ráharaptak a vonzó bérleti díjra, s sebtében meg is kötötték a határozott idejű (augusz­ tusig tartó) bérleti szerződést, de nem számoltak az egyéb kiadásokkal. Manyi néni, a bérbeadó segítőké­ szen állt a naiv kis leánykákhoz. Felajánlotta, hogy majd ő befizet minden számlát, ne vesződjenek vele a szor­ gos diákok. A három ifjú szépen megköszönte a segítő­ készséget, de arra hivatkozva, hogy ők még frissek és fürgék, amellett döntöttek, hogy saját kezűleg viszik a postára a csekkeket. Teltek-múltak a hónapok, s beköszöntött a zord tél. A szokásos kiadásokhoz immár fűtés számla is járult. Az egyik leányzónak mániájává vált, hogy folyamatosan nyári hőmérséklet uralkodjék a lakásban, mondván, ő fázik. Ám a következő hónapban ott lapult a csúnya fűtés számla a postaládában, ez az összeg a lakbér értékéhez közelített. Természetesen a leány ekkor már hallani sem akart arról, hogy ennyit kifizessen, pedig ő akart a kint repkedő mínuszokban pólóban járkálni a lakásban. A vita közöttük kezdett elmérgesedni: ki mit fizessen? Innentől kezdve menthetetlenné vált a helyzet. Fontos megemlíteni, hogy lányok - ha tudtak róla, ha nem - között egyetemlegesség állt fenn, így ők bérlőtársak, nem pedig társbérlők voltak. A vacogó hideg sokáig húzódott, a hőmérséklet benn azonban nem változott, tartotta az állandó 30 OC-ot. A „fázós” kislány azzal fenyegette a többieket, hogy őt nem érdekli a megállapodás, májusban hazaköltözik, s a továbbiakban egy kanyi fillért sem fognak tőle kapni. Márciust írunk. Á másik két ijedt bérlő hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Mikor a szerződés megköttetett, a lánykák kaucióként kéthavi lakbért fizettek Manyi néninek, aki ezt önkényesen bútorvásárlásra fordította. A legidősebb hölgyemény osztott-szorzott, s végül úgy döntött, hogy egyszerűbb lemondani erről az összegről, semhogy további adósságokba veije magát. A mese úgy ért véget, hogy ő hagyta el elsőként a bérleményt. A másik két fenyegetőző és fizetni nem kívánó társ hoppon maradt. Bár ha okosak voltak, ők sem jártak pórul, hisz Manyi néni nem követelhetett tőlük sem semmit, hisz számlát egyik hónapban sem adott a bérleti díjról. Hangsúlyoz­ nám, hogy ezt a megoldást csak akkor vegyük elő, ha hasonló helyzetben vagyunk. Hasznos tanácsok: 1. A bérleménnyel kapcsolatos költségeket mindig a bérlő fizesse be, soha ne háruljon ez a bérbeadóra! 2. Nem mindegy, hogy bérlőtársakról vagy társ­ bérlőkről beszélünk. 3. Gyanús, ha a bérleti díjat a bérbeadó kezébe kell adnunk, s ő erről nem ad semmilyen számlát, s itt egy egyszerű kis papírdarab nem minősül annak. 4. A foglaló és a „kaució” nem ugyanazt jelenti. Bolyós Zsuzsanna - Pető Gábor Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV 2010. március 12. 14.00, II. János Pál pápa terem Szerző/Opponens 1. 2. 34. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Pap Zsófia opponens: Kuthiné Nagy Andrea Karády Anna opponens: Prokob Szilvia Vajtai Adrienn opponens: Baku György Finta Zsanett opponens: Kofalvi Edgár Manfréd Janovics Lilla opponens: Horváth Márton Karacs Dávid opponens: Csigi Tamás Schneider András opponens: Varga Adám Kocsy Béla opponens: Tmh Hanna Kurunczi Gábor Varga Adám opponens: R^h Ohvér Kuthiné Nagy Andrea opponens: Pap Zsófia Berta Anita opponens:. Hornyák Agnes Nebehaj Erika opponens: Szabó Andrea Szatmári Sarolta opponens: Somlai Dorottya Baku György opponens: Vajtai Adrienn Tóth Renáta opponens: Gönczi Marietta Szőke Dóra opponens: Varbai Kitti Turjányi Bernadett opponens: Tóth Harma Nagy Attila opponens: Lévai Zsuzsanna Varbai Kitti opponens: Szőke Dóra Varga Adrienn opponens: Samu Andrea Dolgozat címe Konzulens Tanszék Pontszám Helyezés Az egyházak jogi személyiségének kérdése polgári jogi és kánonjogi szempontból A háziorvos polgári jogi helyzete, és szerződései, s a praxisjog^ mint átruházható vagyoni értékű jog kérdései Orvos és beteg a polgári jogban. Az orvosi jogviszony tartalma es lehetséges szabályozása a gyakorlat és külföldi modellek tükrében A merchandising gyakorlata és jogi szabályozása Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 64 IL Dr. Jobbágyi Gábor Polgári Jogi Tanszék 68 I. Legjobb opponens Dr. Lomnici Zoltán; Dr. Pogácsás Anett Polgári Jogi Tanszék 53 Legjobb opponens Dr. Tattay Levente Polgári Jogi Tanszék 55 Csatabárd helyett békepipa Dr. Harsági Viktória Polgári Eljárásjogi Tanszék 52 A közvetett tettesség Dr. Újvári Ákos Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 65 A szerzői jogok büntetőjogi védelme Dr. Belovics Ervin Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék 51 Társadalmi felelősségvállalás (CSIG és a megváltozott munkaképességnek foglalkoz­ tatását érintő jogszabályok integrációja Dr. Bándi Gyula Környezetjogi és Gazdasági Szakjogok Tanszéke 35 Legjobb opponens Az etnikai nyilvántartásról Dr. Hajas Barnabás Alkotmányjogi Tanszék 68 I. Dr. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék 56 Dr. Mohi Csaba Európajogi és Nemzetközi Tanszék 49 Dr. Szilágyi Pál Béla Európajogi és Nemzetközi Tanszék 61 A házasság és a család alkotmányos védelme a jelenkori tendenciák, mint alkotmányjogi kihívások tükrében Nukleáris non-proliferáció és exportellenőrzes Az aranyrészvények megítélése az Európai Unió jogában Kínai jogi gondolkodás és filozófia Konfuciusztól Mao Ce-tung diktatúrájáig Dr. Varga Csaba Jogbölcseleti Tanszék 40 Drog, jog, kommunikáció Dr. Varga Csaba; Dr. Bory Noémi Jogbölcseleti Tanszék; Büntető üUiiLCLU niiyagi, Anyagi,. uijaiaöi Eljárási tés Végrehajtási Jogi Tanszék 49 Dr. Halustyik Anna Pénzügyi Jogi Tanszék 63 Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 50 Dr. Christián László Közigazgatási Jogi Tanszék 43 Dr. Seereiner Imre Közigazgatási Jogi Tanszék 55 Munkanélküliség és közigazgatás Dr. Gerencsér Balázs Közigazgatási Jogi Tanszék 37 Jogorvoslat az ingatlan-nyüvántartási eljárásban Dr. Kárpáthy Zoltán Közigazgatási Jogi Tanszék 47 A magyar és német társasági adó adóalanyainak összevetése. Különös tekintettel az eltérő német megoldásokra Az államnyelvről szóló törvény módosításának hatása a kisebbségek nyelvhasználatára Gyógyászati GMO-k a magyar közigazgatásban, avagy megjegyzések a géntörvény margójára A környezetünkért való felelősség érvényre juttatásában való ügyészi közreműködés lehetőségei, JxUlvIllMo különös tekintettel az ügyészi ICllClUdCgCI^ LvJxUlv törvényességi felügyeletre Kari TDK Bíráló Bizottság tagjai: negyedik oldal Dr. Jobbágyi Gábor Tüdományos Dékánhelyettes dr. Szilágyi Pál Béla Egyetemi Tanársegéd d. Békés Ádám Egyetemi Adjunktus 11. III. III. dr. Pogácsás Anett Kari TDK titkár �Közélet IQra a sztrájkról Sztrájk mint alapjog, avagy milyen a jó sztrájktörvény? Előző számban a sztrájktörténelem­ mel foglalkoztunk, most ismerked­ jünk meg a sztrájk „jogi oldalával”, a sztrájkjoggal! Az elmúlt években számos helyen hir­ dettek munkabeszüntetést szakszer­ vezetek a vasúton, a fővárosi tömeg­ közlekedésben, a helyközi közlekedés­ ben és több közszolgáltatást érintő te­ rületen is. Minden egyes sztrájk befe­ jeztével vita nyílt a sztrájk gyakor­ lásának helyességéről és a sztrájktör­ vény „minőségéről”. Számtalan kriti­ kai hang fogalmazódott meg például az elégséges szolgáltatás fogalmáról és a tájékoztatási kötelezettségekről a sztrájk bejelentésével kapcsolatban. A vita komolyságát jelzi, hogy a kérdés rendezése érdekében Szabó Máté ombudsman már egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordult. „Az 1989es sztrájktörvény létrejötte óta jelentősen megváltozott a helyzet. Magyarország időközben a szocializmusból a posztmodembe és az Európai Unióba lépett át’ nyilatkozta a biztos. A helyzet kétségtelenül változott 1989 óta, azt azon­ ban, hogy 1989. évi VII. törvénnyel bajok vannak-e igen sokan vitatják. Például az érintettek. ,Szabó Máté egy 20 éve kialakult és jól működő gya­ korlatot támad, amely gyakorlatilag talán az egyetlen igazán hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a gazdasági és hatalmi fölényben lévő munkáltatókkal szembeni’ - részlet a LIGA Szakszervezetek nyilat­ kozatából. Kár vitatni, hogy a sztrájk az egyetlen hatásos eszköz a munkavállalók kezében, a szakszervezetek nem vélet­ lenül tiltakoznak a törvény bármilyen jellegű módo­ sítása ellen. A sztrájktörvényt azonban több oldalról kell vizsgálnunk. Például onnan, hogy az hol érvénye­ sül. A sztrájk és a sztrájkjog - mint az előző számból megismerhettük - tiszta piaci viszonyok között alakult ki a XK. században, olyan helyzetben, ahol a mun­ káltató a profitért dolgoztat, a szakszervezet pedig tisztességes bért és munkakörülményeket követel. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor a sztrájknak hol is van igazán helye. Helye van-e a közérdekű szolgál­ tatást végző állami vállaltoknál és közalkalmazot­ taknál, vagy csak a versenyszférában és az olyan hely­ zetekben, amikor a munkáltató piaci szereplő és a ma­ gántőke érdekeit képviseli? Magyarországon a 11. világ­ háború előtt nem sztrájkolhattak a közalkalmazottak, később a sztrájkjogot pedig teljes egészében a szocia­ lizmussal összeegyeztethetetlennek nyilvánították A rendszerváltáskor megalkotott sztrájktörvény nem egy „bevált” külföldi modellt vett alapul, hanem a társadalom és a gazdaság demokratizálódási folyama­ tában jött létre. A nemzetközi gyakorlat is jelentős eltéréseket mutat, vannak nagyon szigorú szabályozást hirdető országok, és vannak a sztrájknak szinte teljesen szabad utat biztosító államok. Míg Olaszországban kötelező megállapodni az elégséges szolgáltatásról (a közszolgáltatásoknál legalább 50 százalékos teljesítést kell biztosítani a munkabeszüntetés alatt is) addig az angolszász országokban a felek közötti megállapodás­ ra építő gyakorlat a jellemző. Az is eltérő, hogy hol milyen területeken lehet, illetve nem lehet sztrájkolni. Ausztriában például tilos az egészségügyben, de Ang­ liában még a tűzoltóknál is megengedett. Az azonban - szinte - általánosságban elmondható, hogy a törvény a munkavállalót védi. (Franciaországban még a sztrájk­ törést is büntetik.) Magyarországon teljes, a demokráciában talán nem is megengedett korlátozása van a sztrájkjognak a fegy- veres- és rendvédelmi szféra egész területén, a törvény azonban ettől eltekintve véleményem szerint jó és jelen helyzetben nem lenne szabad változtatni rajta. Nem lenne szabad változtatni rajta, mert nincsen mögötte konszenzus a három érintett fél között (kor­ mányzat, szakszervezetek, munkaadói szervezetek). Nem lenne szabad most változtatni rajta, mert akik most változtatni akaiják, azok korlátozni akarnak. Korlátozni akarnak, mert a felelősséget egyértelműen a szakszervezetekre kenik rá, holott a vitatott kér­ désekben (elégséges szolgáltatás, tájékoztatás) legalább akkora szerepe van a tárgyalóasztal másik felén ülő munkáltatónak, mint a munkavállalóknak. A törvény a jóhiszeműségre alapoz, és arra, hogy mindkét fél a konfliktus mielőbbi megoldásában érdekelt. A sztrájk­ joggal pedig nem lehet visszaélni. A jogellenes sztrájkot a bíróság állapítja meg, a szervezőknek és az abban részt vevőknek számolniuk kell ennek lehetőségével és következményeivel. (Legutóbb a Magyar Posta rúgott ki 29 embert jogellenes sztrájkban való részvétel miatt - igaz vitatott körülmények között) Elfejeltjük azt a tényt is, amit az elmúlt 20 év statisz­ tikái igen jól mutatnak, hogy a magyar munkavállalók sereghajtók Európában, ha sztrájkok szervezésről van szó. ,Nem sztrájkoló nép a magyar, hiszen évente 10-12 munkabeszüntetésre kerül sor, ami alacsonyabb, mint az uniós átlag - mondta Dr. Berki Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyet­ tese a Magyar Munkajogi Társaság, valamint a Magyar Munkaügyi Kapcsolatok Társasága által rendezett esz­ mecserén. 1989 óta összesen 572 munkaügyi akcióra került sor, amelyből ténylegesen 226 volt sztrájk. Ebből hét esetben szolidaritásból tartottak akciót, 89 pedig rendes munkabeszüntetést jelent. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy jóval magasabb a figyelmez­ tető akciók aránya, 83 százalékban a munkáltatókra kiteijedő sztrájkokról beszélhetünk, a többi esetben a kormány, a parlament a célpont. Az elégséges szolgál­ tatásokról 93 esetben kellett tárgyalni, ebből 53 esetben meg tudtak egyezni erről” (HR Portál, Szilágyi Katalin). A címben feltett kérdésre válaszolni, hogy milyen az ideális és jó sztrájkjog válaszolni olyan, mintha arra válaszolnánk, hogy milyen az ideális világ. Nincs rá megfelelő válasz. A törvénynek szabályoznia kell és kereteket biztosítania. A mai magyar sztrájktörvény erre alkalmas. Amit vitatunk benne az nem a törvény hibája, hanem a konfliktusban érintett felek komp­ romisszumképtelensége. A megoldást az idő hozza el. a sztrájkkultúra kialakulása. Nem a keményebb szabályozás. Szabó Imre Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Az antik kultúra zseniális egyéniségeket adott az utókornak. A különböző szellemi műhelyekben meg­ születtek az emberi gondolatok és eszmék legfon­ tosabb alapkövei, amelyekre a későbbiekben felépít­ mények rakódtak. Bízvást ki lehet jelenteni, ameddig az emberi gondolkodás kereteit ki lehet feszíteni, azt a görögök megtették. Ezt a keretet vagy inkább kertet mi már csak gondozni, ápolni tudjuk, és ezt (saját érdekünkben) kötelességünknek kell, hogy érezzük. Szophoklész több - részben vagy egészben - fenn­ maradt drámája közül most eggyel szeretnék foglal­ kozni, az Antigonéval. A cikk célja az, hogy gondolkodásra bírjam hallgató­ társaimat. Bízva abban, hogy mindannyian ismeijük a mű tartalmát, rögtön rá is térek az elméleti kérdések boncolgatására. Ez a darab azért lehet érdekes számunkra, mert jogászhallgatók lévén - érdeklődünk a specifikus jog­ esetek iránt. Meglepően hangozhat a kijelentés, de Antigoné és Kreón konfliktusa bizonyítja, hogy az egyetemes emberi problémákat nem lehet megvizs­ gálni a teljesség igényével anélkül, hogy ne vennénk magunkra a jogász szemüvegét. Az egész egy nagy jogeset. Akár az élet. A jog az élet minden területét átszövi, és amikor Péteri professzor úr visszaemlékezik Grosschmid Béni híres példájára a jogalanyokról és jogtárgyakról, azzal a jogászi gondolkodásunk fejlesztését hivatott szolgálni. Szophoklész nem jogi művet írt, és mégis komoly problémákat vet föl a törvényekről. Mi a törvény és mi az ,én” viszonya a törvényhez? A konfliktus, mely feloldhatatlan, és egész létünket meghatározza. A mű minden szereplője vágyakozik valamire, céljai vagy ösz­ tönei irányítják, és amint ezek összeütközésbe kerül­ nek egymással, előkerül a jog. így van ez az Ant^onéban is, ahol Kreón, mint az új király hatalmat gyakorol, és nem engedheti meg magának, hogy ne tartsák be törvényeit. Nem mutathat gyengeséget, nem inoghat meg önmagában. Antigoné viszont „hősnő” akar lenni. nem nyugszik bele a sorsába. Szándékosan az új törvény ellen lázad - megboldogult bátyja emlékére és az Istenek akaratára hivatkozva de ha alaposan megvizsgáljuk beszédét, és figyelembe vesszük azt, hogy a mű végén „pillanatok alatt” öngyilkos lesz, elgondolkodunk. Nem lehetséges, hogy Antigoné sok­ kal inkább saját magával foglalkozott és önmagáért temette el Polüneikészt, mint sem azért mert őszintén ötödik oldal �Közélet szerette bátyját? Biztos, hogy az Istenek iránt érzett tisztelete vagy az igazságérzete késztette megszegni Kreón törvényét? Másrészről nagyon érdekes azon is elgondolkodni, hogyan vállalt felelősséget Antigoné más emberekért. Például édesanyja öngyilkossága. Nem gondolt azzal, hogy ki hozta őt világra és egy anyának milyen érzései vannak? Ha engem barlangba zárnak és ott éhen halok, milyen érzései lesznek ezután? Csak az ÉN a fontos, meg a „hős” tett? Tudhatta, hogy Haimón (Kreón fia) szereti, tiszta szívéből. Az élő szeretetét föláldozta a halott emlékéért és az isteni törvények érvényesítéséért. Helyes értékrend ez? Még egy kérdés. Vajon az Istenek miért nem mentik meg az életét, ha az ő akaratuk szerint cselekszik? De már át is váltunk Haimónra. Öngyilkosságot elkövetni egy nő lialála miatt? Milyen szeretet ez? Önző? Az emberi élet mindennél fontosabb, és szereplőink csak úgy dobálják el maguktól, mintha bizonyosak lennének a szebb és jobb folytatásban. De miért? Szubjektív véleményem, de Antigoné és Haimón pszichológiai szempontból a két személyiséget vizsgálva nem pozitív szereplők. Lehet ezzel szemben érvelni, de hogy ők hozták a halált a műbe az fontos tény. Hasonló a véleményem Rómeó és Júlia tragédiájáról. Nem érzem át az ő „hősi” voltukat sem. Meghalni a szerelemért? Az milyen szerelem? Ezekkel nem mentem föl Kreónt, és még azt sem mondom, hogy Iszméné (Antigoné testvére) pozitív személyiség lenne. Kreónban, ami a legjobban bosszant, hogy nem marad konzekvens ahhoz az értékrendhez, amit jómaga fölállított. Ezzel teljesen hitelét veszti, mint uralkodó és ember egyaránt. A mű végén kiengedné Antigonét a börtönből, Teiresziasz az öreg jós vészjósló szavai miatt. Pedig ez a figyelmeztetés arról szól, hogy nem kérte ki az Istenek véleményét az új törvény meghozása előtt (mitologikus elem). Lehetséges, hogy ez az egyetlen olyan hibája Kreónnak, amivel megsérti az Istenek, azaz a Természet törvényét? Ha kikérte volna a város népének véleményét, akkor nem szegül szembe az Istenekkel. De királyi akarata sem érvényesült volna. Ezért inkább Türannosz módjára (amitől úgy féltek a görögök, mint Asterix és Obelix gall faluja, attól hogy a fejükre szakad az ég) önhatalmúlag hozza meg a törvényeket. Mint egy Isten. Iszméné tekinthető Antigoné ellenkező végletének. Ő elfogadja az életet, de nem érezhetjük­ úgy, hogy meghunyászkodik? Lehet-e ember kiegyensúlyozott úgy, hogy közben tudja: igazságérzete jelentősen sérült. Nem áll ki semmiért, bele nyugszik mindenbe. A sérelmek pedig csak nőnek és nőnek. Komoly belső feszültséget okozva. Az elfogadás mégis szimpatikusabb, mint az öngyilkosság. Még egy kérdésre térnék ki, amit már a cikk elején is felvetettem. Jogászi szempontból hogyan értékelhetjük a művet? Most nem akarok ki térni azokra a jogelméleti illetve jogfilozófiai vitákra, amelyek a jog­ pozitivizmus és természetjog ütközéseként élik meg a mű fő konfliktusát. Vagy emberek vs. Istenek vagy férfiak vs. Nők vagy demokrácia vs. Zsarnokság és még sorolhatnám a mű konfliktus- elméleteit. Engem inkább az érdekelne. Ti mit gondoltok arról, hogy mi a jog, mi a törvény, mi a rend, mi a hatalom és a tekintély, de legfőképpen mi az igazság? Az én olvasatomban, ebben a műben nincs hős. De gonosz és rossz sincs. Mindenki ember. Tele hibákkal és gyarlóságokkal. Azonban meg kell tanulni együtt élni. Különbözőek vagyunk eltérő képességekkel illetve lehetőségekkel. Mindannyian mást és mást akarunk. Akkor soha nem fogunk tudni egymással békében élni? Szophoklész drámájának végkicsengése ez. Stevanyik Adám hatodik oldal Rendhagyó andalúz útikalauz Andalúzia Spanyolország legdélibb és egyben leg­ népesebb tartománya. A spanyolok általában is híresek a vidámságukról, kitörő életörömükről hát még e kü­ lönleges vidék lakói. Ha meg akarjuk érteni, honnan jön ez az életszemlélet, egészen Andalúzia történelmének hajnaláig kell vissza­ tekintenünk, azokra, akik 3000 évvel ezelőtt lakták a Guadalquivir folyó völgyét. Ezek az oly távoli andalúz ősök a történetírók tanúsága szerint kedves, igen boldog és szívélyes, a végletekig vendégszerető népek voltak. A Paradicsom lakóinak sajátos álmodozó nemtörődömségével élték napjaikat és élvezték a föld ajándékait. Törvényeiket időtlen idők óta versbe foglalták. A föníciaiak évezredeken át éltek itt, hosszabb ideig, mint az egyiptomi piramisok építői a Nílus völgyében. Igen fejlett kultúra volt az övék, de nem anyagi, hanem szellemi javakat halmoztak fel. Nem emeltek piramisokat, sem nagy templomokat vagy óriási emlékműveket. Túl elegánsak voltak ahhoz, hogy a .barbárokhof hasonlóan lelkesedjenek e túlzásokért. Ezek az andalúz ősök nem szerettek háborúzni. Szerettek békében élni, nagyra vágyás és félelem nélkül. Az élet napos oldalát nézték, és minden nap jót ettek. Jobban vonzotta őket az anyagi javaknál a finomság, a könnyedség tökéletesítése egy dallamban, táncmozdulatban vagy versben. Inkább elmélkedtek az élet és a világegyetem misztériumán, mintsem ku­ tatták titkait. Egyszóval, hajlamuk volt a boldogságra. Amikor az antik világ felfedezte Andalúziát, teljesen lenyűgözte. A görögök és rómaiak képzeletében úgy jelenhetett meg e távoli mesés táj, mint később az európaiak képzeletében a Csendes-óceán paradicsomi szigeteinek képe. Andalúzia volt annak a kornak az El Doradoja. Az étel és ital itt karnyújtásnyira voltak ugyanúgy, mint a csók szép lányaik ajkán! A tartessusi istenek nem követeltek véráldozatot, épp oly békések és nagylelkűek voltak, mint híveik. A föníciaiak és görögök átörökítették az isteneiket, a kultúrájukat és szokásaikat. Teljes odaadással adóztak Astartének, a termékenység istennőjenek, akinek tiszteletére pompázatos szertartásokat mutattak be. T 'ti i* A szívükben a termékenység istennője minden más isteneket megelőzve uralkodott. Azt mondják, ez lehet a gyökere az andalúzok Mária iránti mérhetetlen tiszteletének. A Római Birodalom néhány évszázaddal később meghódította az akkori világot, Andalúziát is a fenn­ hatósága alá hajtva. A paradicsomi Fönícia a múltba veszett, és a helyén született Bética, egy újabb római tartomány. Új nyelvet és kultúrát hoztak magukkal, újabb történelmi porréteggel fedve a legendás hírű Argantonio föníciai király kertjét. Az andalúz lelket, azonban sem a Római Birodalom sem a későbbi civilizációk nem rengethették meg. A halhatatlan föníciai örökség tovább élt a szívekben. Andalúzia a különböző hódító népek, vérük és kul­ túráik keveredése által vált azzá, ahogyan ma ismeijük, hiszen mindezek mély nyomot hagytak a régre visszanyúló szellemi örökségen. A keltibérek mérték­ letes lelki alkata, a rómaiak kiegyensúlyozott méltó­ ságérzete, a sémik melankóliája, a mórok barokk dagályossága, a spanyolok büszkesége és a cigányok nosztalgiája mind alkotórészei az andalúz léleknek. Andalúz Húsvét Az andalúzok mérhetetlen életszeretete tükröződik az ünnepeikben is, amelyből az év majdnem minden napjára jut egy. Megünneplik védőszentjeiket, a Szűzanyát, vallásos és nem vallásos ünnepeiket zajos körmenetekkel, zarándoklatokkal, a sokat vitatott bikaviadalokkal és a legkülönbözőbb népszokásokkal. Legnagyobb ünnepük a Húsvét és az azt megelőző Nagyhét, a Semana Santa, amely Virágvasárnaptól Húsvétvasámapig tart. Erre a kiemelkedő alkalomra Spanyolország minden vidékéről és külföldről ünnep­ lők tömegei érkeznek Andalúziába. Míg az e vidéken oly tipikus kis fehér falvak meghitt légkörben ünnepelnek, addig Sevilla és Granada utcái megtelnek a kíváncsiskodó tömegekkel. A különböző gyüleke­ zetek hatalmas Krisztust és a Szűzanyát ábrázoló - a passió egyes jeleneteit megörökítő - szobrot cipelnek körbe templomukból indulva a város legforgalmasabb utcáin. Azon versengenek a gyülekezetek, hogy a virágokkal pazaran díszített, ünneplőbe öltöztetett szobraikkal túlszárnyalják a többiekét. Egészséges verseny ez, amelynek nyertesei e szoborköltemények csodájára járó ünneplők, de ugyanakkor sajátos áldozat és hatalmas erőpróba ez a gyülekezet bivalyerős férfi tagjai számára, akik vállukon hordozzák a közel egy tonna súlyú szobrot. Amikor feltűnik a hatalmas feszület, megváltozik a hangulat: bánatos siratóénekek hangzanak fel a tömegben. A kúp alakú süveget viselő mezítlábas vezeklők után a gyönyörű fekete csipke­ fátyolba öltözött gyertyahordozó nők haladnak el, mellettük pedig a gyerekseregek azon versenyeznek. hogy ki tud nagyobb labdát gyúrni a lecsöpögő viaszból. Mindezt a tipikus és összetéveszthetetlen ünnepien gyászos dallamokat játszó zenekar kíséri, amibe a hét végére belesajdul az ember feje. A Nagy­ szombati hajnalig tartó mise csendjével megnyugtatja a lelket, és az ünnepsorozatot a Húsvétvasárnapi Feltámadás záija. A Nagyhét megünneplésének e módja szokatlannak tűnhet számunkra, külsőségekben nagyon eltér az itthon megszokottól, de azt ne felejtsük, hogy Húsvét lényege és üzenete a világon mindenütt ugyanaz! Kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot! Marschalkó Linda �K *** Közélet • i Véget ért a Kennedy-korszak Lassan egy éve már, hogy Edward Moore Kennedy agydaganat következtében meghalt. 1962-től nyolcszor választották újra a „szená­ tus oroszlánját”. A családban „Teddf volt a legkisebb, így nehéz dolga volt a bátyaihoz felzárkózni a politikai eredmények terén. Ennek ellenére a sors úgy rendezte a dolgokat, hogy mégis neki sikerült tartósan a politikai pályán maradnia. Életét, ahogy egyetlen Kennedy-ét sem nem kerülték el a botrányok és kudarcok sem, ennek ellenére a szegények­ ért és rászorulókért vívott harca miatt sikerült kivívnia a társadalom elismertségét és tovább­ vinnie a család szellemiségét. Sokáig kérdés volt az amerikai sajtóban, hogy lesz-e örököse a Kennedy-dinasztiának, de nagyon úgy tű­ nik, hogy megtörik a család politikai siker­ sorozata. Bár John E Kennedy lánya, Caroline (aki egyébként karitatív tevékenységéről ismert az amerikai köztudatban) segédkezett Obama elnöknek a 2007-es választási kam­ pány során. Amerikában közhely az a megállapítás, hogy a Kennedy-család történetét hihetetlen sikerek és hatalmas tragédiák jellemzik. A Kennedyátok című könyv írója, Peter Klein megdöb­ bentő tényeket közöl: A család alapítója egy nincstelen ír emigráns volt, akinek a leszár­ mazottai alig száz év múlva amerika első számú családjai közé emelkedtek és a család­ ból került ki minden idők talán legnépszerűbb Csillag Mint tudjátok, sorozatunkban rendszeresen körülnézünk egy, a Kar környékén található vendéglátóhelyen, most azonban kissé rend­ hagyó lesz a „i,gasztro” rovat. Hogy miért? Megtörtént az, amiről már annyit hallhattunk: Michelin-csillagot kapott egy hazai étterem, a Cbstes. Miért is fontos ez? Fontos ez egyáltalán? Tényleg, mi tulajdonképpen a Michelincsillag? Nos, az úgy volt, hogy egy francia testvérpár 1891-ben feltalálta a leszerelhető gumiab­ roncsot (a fúvott gumi egy habókos skót, bizonyos Mr. Dunlop találmánya volt), és - 1 Ted Kennedy, a szenátus nemrég kimúlt oroszlánja amerikai elnöke: John Fitzgerald Kennedy. Ugyanakkor az író 39 tragédiát számolt össze a családban, amelyek között balesetek, fiata­ lon bekövetkező halálos betegségek, drogha­ lálok és a közismert merényletek vannak. A könyv JFK halálának a 40. évfordulójára ké­ szült, aki máig tisztázatlanul vált merénylet áldozatává 1963. november 22-én, Dallasban. A halálesetről számos teória született s keve­ sen találták elfogadhatónak a gyilkosságról készült Warren-jelentést, de nem tűnik túl biztonságos dolognak a kérdéssel foglalkozni. Allard Lowensteinnel, a képviselőház jogász tagja egy „elégedetlen ügyfele” végzett, mikor feszegetni kezdte ezt a témát és pénzt gyűjtött a vizsgálatok újrakezdéséhez. Pár évvel később John testvére, Robert E Kennedy szintén merénylet áldozata lett, amikor 1968. június 4-én megválasztották a miután az autózás egyre divatosabb lett jobb körökben - kiadtak egy térképet, amin be­ jelölték a Párizs környékén található jobb hoteleket és éttermeket, hogy legyen miért autóba ülni. Ez a kiadvány lett a Michelin Guide, ami lassan nemzetközi lett. A hatvanas években Franciaországban egyre divatosabb lett az új konyhaművészet, a W', nouvelle cuisine”, egyre többen utaztak el valahová kizárólag enni, és egyre inkább státuszszimbólum lett odajárni, ahol a nagyok főznek, ekkor jelentek meg a sztárszakácsok (mint Paul Bocuse), és kaptak kedvet egyre többen alkotva főzni. Ahogyan egyre „menőbb’ lett szakértő kül­ sővel hümmögni, ha egy jó étterem szóba ke­ rült (és természetesen ahogyan egyre több lett a műkedvelő), úgy lett egyre fontosabb az éttermeknek, hogy ki kerül be a katalógusba nem pusztán az étteremnek éri meg ez azon­ ban, hanem maga a város is profitál az ismert­ ségből, illetve Michelin-olvasó általában nem napi 5 eurót költő hátizsákos turista, így hosszú távon üzletileg is megéri ebben benne lenni. Egyre többen szerepelnek is. Kelet-Európa azonban eddig kapott csillagot, csak előttünk nem sokkal egy prágai étterem, illetve néhány vendéglő lett javasolt. Magyarország sem most került be először a kalauzba: korábban már címlistában szerepelt demokrata párt elnökjelöltjének Los Angeles­ ben. Richard Nixon igazi ellenfél híján, simán nyert az elnökválasztáson. Bobby 10 árvát hagyott maga után. Nagy reményeket fűztek a család rajongói az elnök fiához, John E Kennedy Jr.-hoz, de ez is szertefoszlott, mivel az ifjabb JFK és felesége szörnyethalt, amikor 1999-ben lezuhant a ma­ gángépük, miközben épp egy családi esküvőre siettek. Klein felveti azt a teóriát, hogy a családot elátkozták s fel is idéz egy mendemondát, miszerint az elnök apja, Joseph R Kennedy aki egyébként Roosevelt elnök nagykövete volt Angliában - nem hagyott imádkozni egy rabbit a zsidó újév alkalmából, miközben utaztak a hajón Anglia felé, s ezért a rabbi elátkozta a politikust. Állítását Klein a Bibliával támasztotta alá. A két merényletet sokan a maffiának, mások a KGB művének, megint mások az amerikai bankároknak tulajdonítják. Mindenesetre tény, hogy a Kennedy-k nem a sors kegyeltjei. S bár ígéretes és hosszan tartó befolyású politikai dinasztiává nőtték ki magukat, ma már nagyon úgy néz ki, hogy az amerikai közéletből végleg eltűnik a család. Both Hunor magyar étterem (Náncsi Néni), azonban nem kapott csillagot, illetve a hely nem is váltotta be a hozzáfűzött reményeket sem. Nekünk, akik egyelőre még nem fogyasz­ tunk nap, mint nap menüt a Costesben azért jó ez, mert így legalább reménykedhetünk abban, hogy a nyugati vendéglős-mentalitás­ nak legalább egy része leszivárog a minden­ napok éttermébe is. Ne áltassuk magunkat: a magyar vendéglátás még nem tart ott, hogy tömegesen lehetne csillagokat osztogatni (ez nem is cél), de egy ilyen elismerés sokat segíthet legyőzni az egyenfőzőcskézést. Reméljük, ez is segít abban, hogy eltűnjenek az egyenéttermek egyénétlapjai, amelyeken ugyanazok a mirelit-alapanyagokból készült, egyforma ízű, agyonmikrózott ételek szere­ pelnek. Hogy a kétnapos rántott hús nem fog brassóivá manifesztálódni harmadnap. Hogy javul a mindennapok étlapja is, eltűnnek az ehetetlen pizzák. Hogy eltűnnek azok a gu­ lyások, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az eredetivel, túlfűszerezve, hogy elnyomjuk a hús mellékízét, amit a takarmánytól kap. Reméljük, lassan változik valami, és egyre boldogabb lehetünk minden éttermi túránk után. Mert enni (és főzni is) jó! Horváth László hetedik oldal �Egyház Mit kaptunk az Egyháztól? Most, amikor már évek óta nagyjából csak az jut el hozzánk az egyházakkal kapcsolatban, ami bot­ rányos, de legalábbis kritizálható, érdemes rávilá­ gítani egy másik nézőpontra is. Ez pedig a vallásos elvek gyakorlati haszna. Amikor mindenfelől az egyházakhoz kötődő személyek ellen támasztott vélt, koholt, adott esetben valósnak tetsző vádakkal találkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek csupán kiragadott és felnagyított példák. Veszélyes tendenciákról hallunk szinte kizárólag egyes egyházakra levetítve, miközben azok valójában sajnos a világi élet minden más színterén is jelen vannak. Ráadásul arányaiban általában sokkalta nagyobb mértékben. A lényeg ezektől rendkívül távol áll. Ezt az esszenciát az elvek, a vallásos többség által még ma is képviselt és megélt eszmék jelentik. És az elteijedt tév­ hitekkel ellentétben ezeknek az elveknek gyakor­ lati hasznuk is van. A vádak az elmúlt évtizedben különösen gyakran érintik a Római Katolikus Egyházat, illetve szolgálattevőit. Ennek az egyház­ nak a legszilárdabb azonban az elvi megalapozása is, ezért nem árt, ha e kettő elterjedtsége között időről időre megkíséreljük csökkenteni a kialakuló szakadékot. írásom különleges aktualitását az adja, hogy az elmúlt hetekben jóformán másról sem hallunk a Katolikus Egyházzal kapcsolatban, mint pedofil és perverz papokról és azok erkölcstelen, beteges cselekedeteiről. Azt természetesen meg sem sza­ bad kérdőjelezni, hogy a bűnösöknek feltétlenül bűnhődniük kell, méghozzá nem csupán egyházunk joga szerint, hanem az egyes világi jogrendek által támasztott keretek között is. A legfelsőbb egyházi hatóság állásfoglalásait is szem előtt tartva, ki kell jelentenünk, hogy semmi ilyen és ehhez hasonló bűntett nem maradhat titokban, illetve megtorlás nélkül. Bármennyire is szomorú és hihetetlennek tetsző az ilyen természetellenes viselkedés egyházi berkekben, sajnos, kiváltképp a mostanában egyre gyakrabban előkerülő őszinte vallomások tudatában, már nemigen lehet cáfolni ezek előfordulását. Mindenekelőtt le kell szögez­ nem, hogy az Egyháznak semmi oka nincs arra, hogy védekezésre kényszerüljön. Én magam azonban mégis kénytelen vagyok leírni azt, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az ilyen tettek papok között a világ többi szektorához viszonyítva akárcsak közelítő arányban is fordulnak elő. Csak éppen nem az az igazán érdekes hír, ha egy átlagos munkahely dolgozói közül többnek vannak pedofil hajlamai, hanem, ha a világméretű egy­ házszervezet egy-egy tagja támadhatóvá válik. Hangsúlyoznom kell a támadhatóság kifejezést. hiszen teljes körű bizonyítás hiányában egyelőre bűnösségről nem beszélhetünk. Jelen történelmi helyzetben is el kell fogadnunk, hogy a világban nap mint nap megtapasztalható mocsok, bár az Egyház egyes tagjait megfertőzheti, magától az Egyháztól még mindig rendkívül messze állnak. Egyértelmű ugyanakkor, hogy az Egyházzal kapcsolatba hozható egyetlen ilyen eset is több a megengedettnél. Ezen tettek álszent kiemelése, és az egész katolicizmus ezek miatt történő kárhoztatása mégis ahhoz hasonlítható, mintha az összes magyar ügyvédet elítélnénk, csak azért, mert egy vagy két jogi képviselőről kiderült, hogy megvesztegethetők. A példa hasonlóan életszerű és közeli. Ezzel azonban ehelyütt ennél többet nem érdemes foglalkoznom, megteszik azt helyettem mások, máshol. Azt kell ellenben áttekintenünk röviden, nyolcadik oldal hogy mi az, amivel más csatornákon jóval keve­ sebbszer találkozhatunk. Mik azok az igen fontos hatások, előnyök, amelyek az Egyház jelentős mértékű, nélkülözhetetlen munkája nélkül nem, vagy csak sokkal kisebb mértékben valósulhattak volna meg. Milyen különösen lényeges alapelvek, viselkedésformák, intézmények, művészeti és egyéb értékek közvetítését és megteremtését kö­ szönhetjük a Katolikus Egyház áldásos tevékeny­ ségének. Lássuk: mit kaptunk az Egyháztól? Kezdjük a legkézenfekvőbb, és megkérdőjelezhe­ tetlen tényekkel. Olyan dolgokról van itt szó, amikkel mindannyian találkozunk már az általá­ nos iskolában. Híres és népszerű műalkotások tömegéről beszélhetünk. Festmények, szobrok és szebbnél szebb épületek őrzik a vallásos témák által megérintett művészek keze nyomát. Az em­ beri történelem folyamán a művészet szinte vala­ mennyi ága rendkívüli mértékű ihletet merített a katolikus tanítás alapjait tartalmazó szent könyv­ ből, a Bibliából. Annyi műalkotást köszönhetünk a katolicizmusnak, hogy az egyetlen más vallásról vagy eszmerendszerről sem mondható el. A világ kulturális bölcsőjének beállított Európa ugyan so­ kat merített például az antik görög-római kultúr­ körtől is, ám végleges formájának kialakulásáért elmondhatatlanul sokat tettek a katolikus egyház­ fők, vallásos uralkodók és természetesen a kereszténységből táplálkozó művészek. Különösen sokat kell, hogy jelentsen számunkra az, amit a kultúra terjesztéséért, az oktatás fejlődéséért és annak egyre szélesebb körben való elérhetőségéért tett az Egyház. E területen szintén elvitathatatlan a munkája és megsüvegelendő a teljesítménye. Az egész egyetemi oktatás a papok tanító tevékenysége nyomán fejlődött ki, és érte el mai színvonalát. Hogy ezt egyenes vonalú fejlődésnek tartjuk-e, esetleg nem, az már megítélés kérdése. Az viszont vitathatatlan, hogy a káptalani iskolák, illetve az ott folytatott képzés, valamint a papok képzésének egyre magasabb nívóra emelése iránti igény nélkül jókora, adott esetben több évszázados késésben is lehetett volna az egyetemi oktatás kialakulása és fejlődése. A növekvő tudásvágy és a megszerzett tudás átadása iránt érzett elkötelezettség együtt teremtették meg az alapokat. S ez a kettő abban az időben egyszerre, elsődlegesen a papok, még inkább a szerzetesek kiváltsága volt. Nem véletlen, hogy az egyetemek alapításához a kezdeti időszakban a római pápa hozzájárulása kellett. Mindez tehát elengedhetetlenül szükségeltetetett ahhoz, hogy a XI. században, Bolognában megalakulhasson az első egyetem. Az oktatás témakörével kapcsolatban nem vitatatható az sem, hogy a még mindig magas képzési színvonalat biztosító katolikus egyetemek és főiskolák mellett az általános- és középiskolák népszerűsége sem csökken jelentősen. Az ismer­ tebb és népszerűbb közoktatási intézmények - így például a bencések, a ferencesek vagy a piaristák iskolái - még ma is az elitképzés egyik lehetséges színtereként szerepelnek a köztudatban. Teljes joggal. Ehhez társul az a nem csak keresztények között közkedvelt nézet is, hogy a rossz, lusta vagy buta gyereket katolikus iskolába kell íratni. Itt aztán a valláson alapuló pedagógiának köszön­ hetően még a családban elrontott nevelés káros hatásai is könnyedén meggyógyíthatók, és az iskolából kikerülve a fiatal a kívánt szintet fogja mutatni úgy erkölcsi, mint értelmi szinten. Mindemellett a katolicizmus olyan évezredes gyökerekből táplálkozó eszmerendszert mutat be számunkra, amely egy ideális társadalom kialakulásának alapfeltételeit tartalmazza. Olyan elvek ezek, amelyekre józanul és logikusan gondolkodva minden társadalomnak magától is rá kellene ébrednie. Az, hogy az élet-imádástól megrészegült emberek számára ez mégsem természetes, nem az Egyház hibája. És ezeknek az embereknek kéjes örömet okoz, ha azt mond­ hatják, „lám, ezek sem jobbak, mint mi!” Ez a primitív kárörvendés okozza a tömegtájékoztatásban és közbeszédben érzékelhető látványos hangsúly-különbségeket. Sokan hajlamosak elfelejteni azt is, hogy ez az eszmerendszer nem csupán papíron létezik. Olyan nagyszerű emberek egész sorát nevelte ki, akiket még a hasonló dolgok iránt nem különösebben fogékony világ is gondolkodás nélkül elismer. Elég, ha csak a közelmúltból Teréz anyát vagy II. János Pál pápát említjük. Csupán kiragadott példák az elmúlt két évezred számtalan nagy hatású, joggal az életszentség hírében álló kereszténye között. Ok egytől egyig megélték azt, amit vallottak és tanítottak. És egyikükről sem olvashatjuk azt, hogy elégedetlenül, boldogtalanul vagy csalódottan halt volna meg. Ezzel szemben azok, akik éjt nappallá téve kizárólag az élvezeteket és a világi örömöket kergetik, nem kevés esetben halnak meg úgy, hogy gyógyíthatatlan hiányérzetük van. Elgondolkodtató párhuzam. Ezek után már mindenkinek csupán annyi a teen­ dője, hogy átgondolja a fentieket, nem részleteit kiemelve, hanem összefüggésében tekintve azt. Majd érdemes körülnézni saját környezetünkben is, hiszen mindenki tud olyan papokról, akiknek életvitele annak ellenére is követendő, ha ők is esendőek, emberek. Bűncselekmények alól termé­ szetesen az ő esetükben sem létezhet felmentés. Am abban biztos vagyok, hogy összességében sokkal több a követhető és elismerésre méltó életpélda papi körökben, mint a sajnos mégis jóval látványosabban megjelenő negatív jelenségek. Ezzel együtt nem vonható kétségbe, hogy bizonyos kérdések tekintetében elérkezett az elgondol­ kodás ideje, mind az Egyház berkein belül, mind pedig azokon kívül. Teleki Levente �Egyház Keresztény gazdaságszemlélet A címben megjelölt téma az elmúlt években különleges aktualitást nyert. Az egész világot sújtó újkori gazdasági világválság ugyanis sokakat ráébresztett arra, hogy valami rosszul működik. Ne legyenek illúzióink, mindenkit azért biztosan nem. Viszont ebben az időszakban talán nem haszontalan áttekinteni, milyen utat mutat a Katolikus Egyház a gazdaság hosszú távon is rendezett működésének kialakítására. Ezúttal nem elsősorban a későbbi recesszió elkerülésére, illetve a jelenlegiből való kilábalásra irányuló konkrét lépéseket tekintjük át, hanem a legfon­ tosabb gazdasággal kapcsolatos keresztény alapelveket. Mindenekelőtt azt kell elfogadnunk, hogy az Egyháznak, mint intézménynek meglehetősen szűk mozgástere van a szociális és gazdasági kérdések konkrét megoldása tekintetében. Ezzel szemben azok a keresztény emberek, akik a világban, a többi ember között élnek, már jóval többet tehetnek. A Katolikus Egyház feladata annyi, hogy megadja azokat az irányelveket, amelyek mentén mi magunk „megválthatjuk a mi kis világunkat. XIII. Leó pápa nagyhatású újítása, a Rerum novarum (1891) kezdetű szociális enciklika óta az Egyház egységes tanrendszerrel rendelkezik a társadalommal kapcsolatos kérdé­ sek megoldását illetően. Egy folyamatosan épülő, megújuló, mégis örök rendszerrel, amely kézzelfogható és megvalósítható válaszokat kínál minden társadalmi kérdésre. Mert „az Egyház nem tartja elégségesnek, hogy rámutat a gyógyulás útjára, hanem sajátkezúleg nyújtja az orvosságot” (Rerum novarum 22). Ezt a tanítást tanulmányozva nyilvánvalóvá válik, hogy az Egyház szociális-gazdasági felvetésekre kínált megoldási lehetőségei, legalábbis azok alapjai egyáltalán nem idegenek a nem keresztények értékvilágától sem. Hiszen kifejezetten kézen­ fekvő, igaz gyakran mostohán kezelt fogal­ makról van szó. Ami valójában a problémát jelenti, az a megvalósítás. Annak sem a gyakorlati feltételei hiányoznak, sokkal inkább a tetthez elengedhetetlenül szükséges szándék. AII. Vatikáni Zsinat résztvevői a Gaudium et spes kezdetű dokumentum gazdasággal foglalkozó fejezetének legelején összegzik az Egyház gaz­ dasági tevékenységről alkotott állásfoglalásainak alapgondolatát: „A gazdasági életben is tisztelni és érvényesíteni kell az emberi személy méltóságát és teljes hivatását és az egész társadalom közjavát. Az ember ugyanis szerzője, középpontja és célja az egész gazdasági életnekl’ (Gaudium et spes 63). Ez az eszme végigkíséri és meghatározza valamennyi ebben a témában közreadott egyházi megnyilatkozást. A véleményalkotást megelőzően szükséges, hogy tisztában legyünk a gazdaság, mint társadalmi tényező fontosságával. A világ népességének fo­ lyamatos növekedésével az emberiség szükségletei is arányosan nőnek. Ennek követésében és kielégítésében kiemelkedő funkciót töltenek be a piac szereplői. Ahhoz, hogy az igényekkel lépést lehessen tartani, elengedhetetlen a termelé­ kenység állandó növelése, tehát a gazdasági fejlődés; amit önmagában az Egyház is támogat és helyesnek tart. Ez a fejlődés viszont, mai profitorientált világunkban elkerülhetetlenül egy­ fajta verseny kialakulásához vezet; amivel együtt jár az is, hogy sokan eszközként fogják kezelni és kizárólag saját hatalmuk, befolyásuk növelésére adta lehetőségeket. így használják fel a piac ] ’ eljutunk oda, hogy a termelés elsődleges céljává a lehető legnagyobb nyereség, illetve a hatalom megszerzése válik. Pedig az emberiség haladását célzó gazdasági tevékenységnek és bármiféle anyagi gyarapodásnak minden esetben az ember és a társadalom szolgálatában kell állnia. Az ezzel szemben véghezvitt folyamatok egyértelműen a fentebb említett alapelv ellenére vannak: a legfontosabb ugyanis minden esetben a közjó szolgálata. A fejlődés irányítása tehát kollektív felelősség: nem lehet kizárni belőle senkit, de részt is kell vennie benne mindenkinek. Komoly veszélyt hordoznak a gazdasági élet egyes szereplői között kialakult egyre növekvő különb­ ségek, amelyek a társadalomban és nemzetközi szinten is a szakadékok mélyüléséhez vezetnek. Törekedni kell ennek megállítására. Ez viszont nem egyszerű feladat, hiszen akinek hatalom van a birtokában, az a legritkább esetben akar lemondani arról; akinek viszont semmije sincs, az pusztán saját erejéből nem lesz képes felállni. Ehelyütt különösen nagy szerepe lehet a szoli­ daritás alapelvének. Külön foglalkozik az Egyház társadalmi tanításábán az állam szerepével, így a gazdaságban elfoglalt helyével is. Ebben a szegmensben pedig az állam kiemelkedően nagy felelősséggel bír. Ez a felelősség, az általánosan eltegedt sztereotípiá­ val szemben természetesen nem kizárólagos, hiszen „a szolidaritás elsősorban azt jelenti, hogy mindenki felelősséget visel mindenkiért, így ez nem köthető kizárólag az államhof (Id. XVI. Benedek, Caritas in veritate 38). Mégis gyakran az államra hárul például a piaci folyamatok esetleges káros hatásainak helyrehozása; adott esetben az igazságosság elvére tekintettel akár a pénzügyi egyenlőtlenségek valamilyen formájú kiigazítása is. Lényeges feladata van a verseny szabadságának megóvásában is, elsősorban annak szabályozásával és a monopóliumok korlátozá­ sával. Az állam tehát nem vonulhat ki a piac­ gazdaság rendszeréből: fel kell építenie és fenn kell tartania azt. Ahogy azt az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában is olvassuk, „a szabad piac csak akkor tudja a maga teljességében kibontakoztatni előnyeit, ha az áUam oldaláról létezik olyan szervezet, amely a gazdasági fejlődés irányát megszabja és irányítja, amely gondoskodik az igazságos és átlátható szabályok betartásáról, és - ameddig feltétlenül szükséges - közvetlenül is beavatkozik. Mint minden más szektorban, az emberek jogainak védelme és érvényesítése a gazdaság területén is elsődlegesen a közhatalom kötelessége. Az állam legfontosabb tevékenységei közül végül ki kell emelni a közös értékek (azaz mindenekelőtt környezetünk) feletti őrködést. A gazdasággal kapcsolatban még két lényegi fo­ galom van, amit az Egyház is gyakran említ: a tulajdon és a munka. A tulajdon vonatkozásában mindenekelőtt a Föld egyetemes rendeltetését kell említeni: az ember jogszerűen birtokolt javait köteles nem csupán saját, hanem az emberiség közös vagyonaként is kezelni, vagyis önös érdekein túl másoknak is hasznára kell lennie. A tulajdonhoz való jogot a Katolikus Egyház is az ember alapvető jogai között tartja számon, és tanítja: mindenkit megillet a jog, hogy önmagá­ nak és családjának elegendő része legyen a javakból; egészen addig, amíg az a közjót szol­ gálja. Amikor viszont valaki a közjó rovására visszaél tulajdonával, az államnak közbe kell lépnie. Az állam egyik legfontosabb feladata ugyanis a közjó védelme. Felügyelnie kell, hogy ne kerüljön veszélybe a társadalomban létező igazságos egyensúly. A túlzott befolyásolás veszélye nélkül arra kell törekednie, hogy a gazdaságban végzett munkából, illetve annak eredményeiből mindenki tehetségéhez és munká­ jához mérten kivehesse a részét. Ösztönöznie kell valamennyi polgárát - vezetőket és vezetetteket egyaránt -, hogy az általa megalkotott, a közjót előtérbe helyező gazdaságpolitikát valósítsák meg saját életükben is, tevékenységük minden pilla­ natában. A munka a keresztény tanítás szerint isteni rendeltetés és az ember lényegéhez tartozik. Ezért mindenkinek kötelessége dolgozni, és mindenki­ nek joga van a munkához. Fontosságát alátámasztja a munka személyi jellege, valamint hogy az ember munkájával tökéletesítheti a teremtést. A munka azon legjellemzőbb emberi tulajdonsá­ gok egyike, melyek megkülönböztetik őt a többi élőlénytől. Az ember munkája előbbre való a gazdasági élet bármely más területénél. A munka tehát kötelesség, azonban mégis az ember szolgálatában áll, és soha nem lehet fontosabb az embernél. A társadalmi tanítás lényegi része a jog szerint adott, tisztességes mértékű munkabér fontosságának kiemelése is. Ennek szükségessége azért megkérdőjelezhetetlen, mivel ,a munka díjazása az a konkrét út, amelyen keresztül az emberek zöme hozzáférhet azokhoz a javakhoz, amelyek közös használatra vannak rendelve” (II. János Pál, Laborem exercens 88). Mindenki, különösen, akinek családját kell eltartania, jogosult a tisztességes munkabérre. E témában kiemelendő még az érdekvédelmi- és szakszervezetek szerepe is. Alapításukhoz termé­ szetes jog fűződik. A Katolikus Egyház pedig nem csupán elismeri ezt a jogosultságot, hanem kifejezetten hasznosnak is tartja, és támogatja az ilyen intézményeket. A munkások ugyanis helyzetükből adódóan nem képesek minden esetben önmaguk megvédésére, hiszen a munkál­ tató mindig megkérdőjelezhetetlen erőfölényben van. Az ezzel való visszaélés különösen súlyos bűnnek tekinthető. Sajnos azonban azt kell látnunk, ilyen meglehetősen gyakran fordul elő. Az elbocsátások, a bércsökkentések és más tisz­ tességesnek nem feltétlenül nevezhető munka­ adói döntések ellen az egyszerű munkás egyedül csak akkor léphet fel, amennyiben hajlandó megkockáztatni akár munkája elvesztését is. A szakszervezetek viszont a kollektív fellépés mellett az államhatalom támogatását is hígak, ezért befolyásuk sokkalta nagyobb lehet. Mégsem vállalhatnak azonban konkrét politikai szerepet, mert akkor önnön céljaikkal kerülhetnek szembe. Helyzetükkel visszaélni pedig nekik sincs joguk. Ez különösen a sztrájkjog alkalmazását illetően fontos. A napjainkban szinte első reakcióként alkalmazott munkabeszüntetés, egy ideális társadalomban csak végső eszköz lehetne. Ezek tehát a keresztény társadalmi doktrína gazdaságot érintő legfontosabb alapelvei. Mind­ ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a világ­ ban elterjedt nézetekkel ellentétben a Katolikus Egyház tanítása korántsem elavult és alkaknazhatatlan elveket tartalmaz. Sokkal inkább azt állapíthatjuk meg, hogy ezen eszmék egyáltalán nem állnak messze a tisztességes, másokra tekintettel lévő, akár vallásos, akár hitetlen, de józan gondolkodású emberektől. Teleki Levente kilencedik oldal �Interjú Magyarok a „világ színpadán’’ Salzburgban Salzburg: „die Bühne der Welt”, vagyis a „világ színpada”, kétségtelenül pezsgő kulturális élettel. Melyben mi, magyarok is jelen vagyunk. Néhány héttel ezelőtt a Großes Festspielhaus-ban vendégszerepelt a Győri Balett a Keep Smiling című táncszínházi produkcióval, melyben Charlie Chaplinnek állítottak emléket. A nézőtéren ülve, magyarként, osztrák földön magyar előadást nézni, együtt nevetni a táncosokkal, tapsolni nekik... En nemcsak kívül, hanem „belül” is büszkén mosolyogtam! Néhány nappal később a helyi Schauspielhaus programját böngészve megakadt a szemem a „Liliom von Franz Molnar” kiíráson. Számos kérdés ötlött fel bennem, hogy hogyan, miért éppen e darabot adják elő... Hogy ne maradjanak megválaszolatlanul, Robert Pienz-et, a darab rendezőjét, a színház igazgatóját kérdeztem. Egy bohéman rendetlen direktori szobában, kávé mellett beszélgettünk a magyaroktól kiindulva, a Schauspielhaus-on át az európai kulturális közösség koncepciójának megfogalmazásáig. S Tű t y SÍ .11 »■t **.* t h à 1 II :i 'i.HOOOLAT CHAPtlNHEK-; ..hommage o CHAHIN-j abba a színházba többet nem mennek. így érthető, nézhető, élvezhető műsort kell szolgáltatnunk, elveinket szem előtt tartva. A mindenn^i gazdasági, társadalmi, politikai problémákra reflektálunk a magunk módján. - A távolmaradáson kívül hogy reagálnak még az osztrákok? - A helyiek és alapvetően általában az itteni közönség nagyon udvarias: fujjogásra nincs példa. De mivel a visszajelzésekre szükségünk van, minden évben készítünk felméréseket. - Alapvetően tetszett, habár kényes egy táncos véleményét kérni egy táncműről, mivel mi alapvetően nagyon kritikusak vagyunk mind saját magunkkal, mind a szakmánkkal kapcsolatosan, de azért igyek­ szem mindig laikusként szemlélni. De a legjobb 1 ’ visszajelzéssel ebben az esetben is a gyerekek szolgálnak... - Annak ellenére, hogy elsősorban a kisebbeket célozta meg a darab, a „laikus közönség” is sokat tanulhattunk belőle... - A közönségünk nagyrészt állandó: aki szereti az ilyen fajta előadást, az évek óta bérletes tag. Főként a diákok és a nyugdíjasok tartoznak ide, de mindig van egy „mozgó” közönség is, aki csak az adott darabra kíváncsi, az csalogatja hozzánk. - Peter Breuer-nek, a Salzburg Ballett igazgatójának egyben e darab koreográfusának - egyik legnagyobb WD erenye, erénye, hogy rendkívül jo Jó kultúrpolitikát folytat: megvizsgálja a közönség igényeit, s megpróbál annak eleget tenni. Alkotásai sikeressége a mondanivaló könnyű értelmezhetőségében, sokszí­ nűségében, aktualitásában, valamint professzionális kivitelezésében rejlik. Az együttes táncosai magasan kvalifikáltak, a szákmai színvonaluk, technikai tudásuk és művészi kifejezésmódjuk a közönséget megannyiszor magával ragadja, lenyűgözi. - Mi az ars poetica-juk? Hogy tudná jellemezni a Schauspielhaus-t? - Biztos is vagyok abban, hogy most minden kisgyerek balettozni akar... - A színpadon könnyedséggel találkozik az élet és a halál, küzdenek, táncolnak, nevetnek... A színpad egy olyan hely, ahol felnőttként egy gyermek is felléphet, illetve gyermekként egy felnőtt. A színpad egy időre reményt, aggodalmat, különböző gondo­ latokat kölcsönöz a nézők számára, s egy Jelenetben valósítanak meg ellentétes dolgokat, mint a hamleti „lenni vagy nem lenni...” kérdése. Magában a Játékban az élmény a mérvadó: az érzés és a felismerés a színház igazi lényege, nekünk is, a kulisszák mögött szervezőknek is, a közönségnek is. A színjáték és a valóság a színház keretein belül nem állnak ellentétben egymással: a valóság a színészi Játék által elérhetővé válik. A mi Schauspielhaus-unknak a mottója a Játékhoz, Játékban való kedv, s a „receptünk, hogy mindig aktuális dolgokról szólunk. - Többek között ez is volt a cél! Az új, felnövekvő generációval megszerettetni a színház- és táncművészetet, megértetni azt, előidézni azt, hogy kiala­ kuljon egy vonzódás aahhoz. A darab a tánc történetének bemutatásával is ezt próbálja meg elérni: az ősi táncrítusoktól a keringőn át, a táncirodalom gyöngyszemein keresztül a hiphop-ig... Tudatosítani a fiatalokban a táncművészet esztétikai sokszínűségét és sokféleségét, azt, hogy mindez érzéseket közvetít, s hogy a balett nem ódivatú, sőt, újból és újból megújul és tovább él. - S ez alapján például melyik korosztály az - ha egyáltalán lehet ilyen statisztikai megállapítást tenni amelyik a leginkább a publikumot alkotja? - A darabok problémái multikulturálisak. Nyitnak külföldfelé is? - A német nyelv ebből a szempontból igen előnyös: németországi és svájci kapcsolatokkal, partner­ intézményekkel is rendelkezünk, a „cserejátékok, vendégszereplések minden évben rendszeresek. V( - Otthon is vannak hasonló kezdeményezések? - Törekvések vannak, de kifejezetten ilyen előadá­ sokról én még nem tudok.^Legfeljebb hasonlóakról, mint például a Magyar Állami Operaház balett­ társulatának, a Magyar Nemzeti Balettnek a karácsonyi időszakban futó Diótörő, de á Budapest Táncszínház, a Bozsik Yvette társulat, a Pécsi Balett, a Góbi Rita társulat, és más egyéb együttesek is igyekeznek odavonzani a színházba a gyermek­ közönséget, megszerettetni velük a táncot, a színhá­ zat, kinevelni az jövő közönségét. Hogy esett éppen erre a darabra a választása? - Molnár „Liliom”-ja. azok közé a darabok közé tartozik, mely a magyarok és az osztrákok számára is egy identitásképet jelenít meg. Ez a darab már kezdettől fogva szerepel a hazai színpadokon, s a közönség mindig szívesen fogadja. - Az ,fíngst essen Seele auf” (Afélelem megeszi a lelket) című produkcióban is a Liliomban szereplőhöz hasonló motívum volt megfigyelhető: egy idősebb nő és egy fiatal, marokkóiférfi szerelmét hogyanfogadja a környezete, s ez az ellenségesség hogy emészti fel kapcsolatukat... Lehet azt mondani, hogy az idei évad darabjai e köré a rendezőelv köré épülnek? - Alapvetően igen: mindig megpróLái^.A iróbálunk valami többletet nyújtani a nézőknek. S a közönség érti, mit akarunk mondani: látnak valamit, láttatunk valamit. elsősorban a színészi Játékon és a fénytechnikán van a hangsúly, a díszletek csak Jelképesek. Mi csak szín­ darabokat Játszunk, modern színházként, ennek megfelelő rendezésben. S azért a verseny e téren sem kicsi: a városban még itt a Landestheater, a festspielhausi vendégprodukciók, a Kleines Theater is. - Jelentős nézői „utómunkára” van szükség a darab teljes befogadására, azonban - észrevételem szerint - a megértés még pont a megérthetőség és az érthetetlenség határán van. Még egy olyan területen, ahol mindenki számára befo­ gadható az „üzenet”. E mögött mekkora a tudatosság? - Az észrevétele teljesen helytálló: a modern színházak közé tartozunk, de az érthetőség határát nem lépjük át. Nyílván anyagi okok miatt sem, hiszen Salzburg nem nagy város, a közönséget pedig alapvetően a helyiek képezik, s ha egyszer nem élveznek egy darabot, akkor erre a reakció az, hogy tizedik oldal % - Nem gondoltak még arra, hogy más nyelven is ínnadra állítsanak egy-egy előadást, előa színpadra hogy más országokba is képviseltethessék magukat? - Dolgozunk ezen. Korábban még ú^ véltem, hogy az Európai Unió együttműködésével erre hivatalos kereteket teremthetnénk. Azonban ennél egy egy­ szerűbb és gyorsabb utat látok kivitelezhetőneK: egyszerűen nekünk, direktoroknak kell összebeszél­ nünk. A távlati célom azonban az, hogy egy nagy, európai, közös kulturális színpadot valósítsunk meg: lehetőséget az összes uniós tagállam csereszereplé­ seire, színdarabok cseréjére. Üdítőleg hatna ez az egész színházi életre: új rendezők, más nációból, az ottani aktuális problémák, történetek feldolgozá­ sával... Végül is az Európai Uniót ilyen síkon is lehetne érteni. Véleményem szerint ez az egész közösséget, a különböző nemzetiségű embereket, országokat közelebb hozná egymáshoz, a kultúra nyelvén megérteni a másikat igazán nemes, szép és nem lehetetlen feladatat. Remélem, mihamarabb kézzelfogható eredményekről tudok beszámolni. - Korábban a társulat tagja voltál, ismered a mostani szereplőket is? - Igen, mindegyikük személyes Jó barátom, a mos­ tani társulat tagjainak a zöme kollégám volt. A salz­ burgi együttes a mai napig tiszteletbeli tagként kezel, csakúgy, mint a győri társulat, ami különösen nagy boldogsággal tölt el. - 12 évig voltál a Győri Balett tagja, mielőtt Salzburgba szerződtél. - Igen, hosszú ideig a győri társulat szólistája voltam, több szakmai és állami kitüntetésben is részesültem, majd 2005-ben kértek fel, hogy csatlakozzam a salzburgi baletthez. Pályafutásomnak egy sérülés ve­ tett véget... Mindezek ellenére szerencsésnek mond­ hatom magam: számos, csodás szerepet formál­ hattam meg, táncolhattam el, rengeteg nagy egyéni­ séggel dolgozhattam együtt. Megmérethettem magam külföldön is, rengeteget utaztam, és szám­ talan embernek okozhattam örömöt. - Ezt én is nagyon remélem, valóban remek és korszakalkotó lenne! - Néhány napja szerepelt a győri társulat a Festspielhausban... Ezt követően utam a konkurens Landestheater premierjére, az Eine kleine Tanzgeschichte-re, vagyis a tánc történetét feldolgozó, elsősorban gyermekeknek szóló darabra vezetett, mely után a társulat egykori magyar tagjával, Sándor Zoltánnal beszélgettem a darabról, a színházról, a balettről és a győri társulat vendégszereplé­ séről, melyben évekig táncolt. - Súgott is a szívem... Annak idején még öt-hat alkalommal nekem is volt alkalmam, hasonló keretek között ott fellépni. Most is, a hagyományoknak meg­ felelően. a nyugat-európai turnéjuk egyik állomásaként adták ák elő a salzburgi közönségnek a Keep Smiling - Hommáge á Chaplin-t, Dhaplin-t, ami hatalmas natali siker volt. Ilyenkor, közvetve én is részesülhetek sikerükben, ha magam már nem is léphetek sosem a szá­ momra világot jelentő deszkákra... — Hogy tetszett a hemutató? Mikola Orsolya �Ajánló CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Mi lehet a köze egy földimogyorószemnek a sikerhez és a boldogsághoz? Meglepően sok... Abban az évben, amikor Lady Gaga a világ egyik legnagyobb popsztára lett azáltal, hogy úgy tesz, mintha őrült lenne, a siker porondjára lépő Florence Welch tényleg az - írja az angol Times egy, a Florence and the Machine énekesnőjéről szóló inteijúban. Azonban a diszlexiával diagnosz­ tizált valamint kényszerbetegségre, hiperaktívitásra és inszomniára egyaránt panaszkodó Florence határozottan tagadja, hogy őrült lenne. Neeeeeeeem”, visít fel, „Nincs olyan pillanata az életemnek, amikor megkérdőjelezném, hogy épelméjű vagyok! De sosem akarnék lelketlen lenni. Ha a gondolataim kevésbé lengenének ki, talán sosem írnék dalokat. És nem is énekelnék!’ Azért pedig igazán nagy kár lenne. A Kate Bush és Siouxie Sioux nyomdokaiba boldogan lépő 23 éves lány az egész világot ámulatba ejti hangjával. Paul Epworth producer szerint éneke olyan, mint egy mezőn keresztülfutó ordítás, amely a dalszövegek lágyságával vegyítve egyszerűen halálos. Helyen­ ként kétségbeejtő, másutt kétségbeejtően szép. Nem csoda hát, ha itthon a Petőfi Rádió több héten keresztül a 2009-ben megjelent „Lungs’ albumról származó „Yiu’ve Got the Love’ c. számot játszotta a leggyakrabban. Művészettel foglalkozó szülők lányaként Florence gondolatai, jó képességei ellenére, már gyerek­ korában is hajlamosak volt elkalandozni az isko­ lában. Többször kapott figyelmeztetést órán való énekelgetésért. Miután a Camberwell művészeti főiskolát otthagyta, figyelmét inkább egy saját zenekar alapítására fordította. Két tiszavirág-életű együttes után jött létre a Florende and the Machine. A formáció egyetlen állandó tagja maga Florence, míg a többi zenész a dal illetve az éne- kesnő igényeinek megfelelően szerepel. „A leg­ többjükkel hosszú ideje dolgozom együtt, tudják miket írok, mi a stílusom, mit akarok. A hosszú idő persze relatív: A „Lungs” Welch kisasszony debütáló albuma és fellépések is csak 2006ban kezdődtek. Ekkoriban történt, hogy az együttes menedzserre talált: Mariead Nash azután döntött az együttműködésről, hogy a részeg Florence követte a WC-re a „Something Got A Hold On Me”, Etta James számot énekelve. Három évvel később megszületett a 55-,Lungs” és gyakorlatilag minden dal róla a „Kiss With A Fist”-től, a „Rabbit Heart (Raise It Up)”, és a legendás „Wiu’ve Got The Love”-on keresztül, egészen a januárban újra kiadott „Dog Days Are C)ver”-ig hatalmasat szólt. A siker receptje már ránézésre is biztos: egy soulos, indie-s hangzással álunk szemben, gyönyörű énekkel és még szebb, frappáns szövegekkel. Régóta szükség volt egy olyan női énekesre, aki ezt a populárisán dallamos és mégis alternatív hang­ zást jól vissza tudja adni. A dalok ugyanis tudnak gyengédek lenni mindenfajta nyávogás nélkül, és a keménység nem elcsépelt, émelyítő ízű „Girl Power”-ben testesül meg, hanem kétségbeesett, helyenként eltökélt és mélységes, mélységes őszin­ teségben. Florence nő a javából, és nincs szüksége sem a társadalom, sem a pop-világ által generált sablonokra ahhoz, hogy az legyen, még akkor is, ha éppen nem elhaló hangon, búgva trillázik, hanem mély, kemény hangon kiált. Ugyanakkor nem is kőkemény rock-csajszi: ha éppen arról kell dalt írni, hogy a kedves más lány homlokát csókolja, és erre nincs más megoldás, mint italba fojtani magunkat, akkor azt megénekli úgy ahogy van, nem kívánva revánsot egy elektromos gitár tépésével. A sztereotípiákat azzal küzdi le, hogy egy pillanatra sem szűnik meg egyéniség lenni, és odafigyelni mindarra, ami érdekli. „Eszméletlenül foglalkoztat az emberi test belseje, mert nem értem. Pedig ez akkora része az életemnek: testnek lenni!’ Mondja a fent említett inteijúban, majd elkezdi lóbálni kaijait „A testemet saját magam növesztettem!” Állítólag a következő album melynek felvételét már meg is kezdték - több dala fog az emberi testről szólni. Addig még egy év és sok koncert van hátra, ám a Florence and the Machine pályájának felfelé ívelő vonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 20í0-es BRIT Awards-zon a „Lungs” megnyerte a MasterCard legjobb angol albumának járó díját. A siker receptjében tehát nem kétséges, tehetséget és szerencsét egyaránt találunk. A fő összetevő azonban mégsem ez, hanem valami, amit mind­ annyian megirigyelhetünk, és remélhetőleg el is sajátítunk ahhoz, hogy sikeresek és főleg boldogak legyünk: „A lelkesedés! Én egy földimogyoró­ szemért is tudok lelkesedni!” - kiált föl vigyorogva Florence. Barát Zsófia Bin-Jip - egy zenekar és egy film Bin-Jip, azaz üres házak. Ez a név egy dél-koreaijapán filmet és egy magyar együttest is takar. Mindkettőre szeretném felhívni a figyelmeteket. Harcsa Veronika (ének), Kaltenecker Zsolt (billen­ tyű), Gyémánt Bálint (gitár) és Andrew J (ritmus, hangminták, scratch) legfrissebb felállása koránt­ sem új. Több mint egy éve dolgoznak így négyen együtt, de már a Bin-Jip előtt is voltak közös munkáik (nem is sikertelenül). Harcsa Veronika neve talán ismerősen csenghet a Petőfi Rádió hallgatóinak, főleg ha azt mondom Erik Sumo Bánd, ahol Kiss Erzsi mellett ő a másik női hang. Az első album anyagát március 5-én, az A38 hajón mutatták be. Elmondásuk szerint a koncerteken arra fognak törekedni, hogy a dalokat úgy adják elő, ahogyan a lemezen hallható lesz. Cserébe a számokban, számok között improvizációkat ját­ szanak Andrew J groove-jaira. És hogy mindez miért jó? Mind a négy zenész magasan képzett, elismert művész. Pontosan tudják, mikor mire van szükség, miből mennyi kell. A Bin-Jip zenéjét a trip-hop, electronic, nu-jazz szavakkal szokták kategorizálni, de akinek ez nem mond semmit, hallgasson bele az együttes hivatalos myspace oldalán zenéjükbe. Harcsa Veronika hangja töké­ letesen illik Andrew J modern hangjaihoz és ritmusaihoz, a két hangszeres zenész pedig szinte észrevétlenül építi tovább a dj által felvetett alaphangzásokat, hogy aztán a koncerten, élőben, néhol teljesen elszabaduljon minden. Látszólag. Ugyanis a művészek nagyon is tudatosan, okosan építik fel a számokat. Mégsem válik mesterkélté. Megmarad a hangok pontos helye, de olyan könnyedén játszanak mindezzel, hogy a közönség úgy érzi, nem is lehet ezt másképp, csak így Harcsa Veronika egyik interjújában mesélte, hogy mikor megnézte a Bin-Jip - Lopakodó lelkek című filmet, írt egy számot. Nem csodálom. A 2004-es alkotás valóban nagyon inspiráló lehet a művészek számára, de mindenképp elgondolkodtató. A történet nagyon röviden: egy fiatalember minden nap, a város egy negyedében, minden ajtóra szórólapokat ragaszt. Éjjel aztán oda tör be, ahol nem szedik le a cetlit napközben, mert üres a lakás. Nem a vagyonát szerzi így, hanem szállását. Cse­ rébe, mielőtt másnap végleg elmenne, kitakarít, kimossa a szennyest, és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Egyszer aztán (ahogy ez már csak lenni szokott) összeakad egy nővel, aki (miután megszabadította erőszakos férje uralma alól) mellészegődik. Innentől ketten jáiják a várost, teljes némaságban, szavak nélkül. Ebben az állandó szótlanságban valami olyan mély és erős kapcsolat alakul ki köztük, amire szó talán nincs is, A film rendezője, Kim Ki-duk (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz, A sziget), nem törekedett nagyon elvont, vagy túlságosan látványos jelenetekre, vagy képekre. Igaz, hogy a film második felében összemosódni látszik a képzelet a valóságos, érzé­ kelhető világgal, de ez még nem zavaró a hollywoodi filmeken felnőtteknek sem. A történet is és a film képe is szép. Nem lenyűgöző, nem ,háromdés” élmény. Egyszerűen csak szép. Galiger Enikő tizenegyedik oldal �Ajánló Alice „Odaországban’’ Tim Burton legújabb filmje az ismert karakter, Aliz egy újabb kalandját meséli el az álmok földjén, az ottaniak által nevezett Odaországban. A történet röviden a következő: az immár felnőtté cseperedett Aliz, miután otthagyja meglehetősen zavarbaejtőre sikeredett eljegyzési ünnepségét, egy nyulat követve belepottyan a már ismert üregbe, hogy azon keresztül Csodaorszába jusson. Később kiderül: odajutásának oka volt. Csodaország lakói akarták őt vissza­ hívni, hogy ismét megmentse a vidéket a ke­ gyetlen Vörös Királynő hatalmától. A filmet nézve az embernek olyan érzése támad, hogy a rendezőt bizony igencsak aka­ dályozta két tényező a film elkészítése során: egyrészt a Disney-logó (mely tudvalevőleg csak olyan filmeknek lehet sajátja, amelyek még a legkisebb gyermekek számára is nézhetőek, vagyis gyakorlatilag semmilyen erőszakos jele­ netet nem tartalmaznak), valamint a játékidő rövidsége. Ennek megfelelően egy szemkápráz­ tató, ámde történetileg üres filmet láthatunk. Tim Burton (Karácsonyi Lidércnyomás, Beetle Juice, Támad a Mars!) a tőle elvárható szintet hozta a látványvilág megteremtésével: a környe­ zet gyakorlatilag tökéletes (a Vörös Királynő várában különböző állatok tartják a csillárt, asztalt, stb.), a karakterek részletesen kidolgo­ zottak (Alice jól ismert öltözéke, a Bolond Kalapos felemás nagyságú és egymástól füg­ getlenül mozgó szemei, stb.) és némileg észre­ vehető a rendezőre jellemző groteszk alakzatok megjelenése is (az Álmosvölgy Legendájából jól ismert kicsavart fával kezdve egészen a várárok­ ban úszó, arc alakú kövekig) ám a történet (vagy annak hiánya) megbontja az egyensúlyt. Aliz valami rejtélyes oknál fogva - habár a film alatt végig rémálmait emlegeti — amnéziában szenved a Csodaországban tett korábbi útjaival kapcsolatban, ami jó alapot ad arra, hogy újra felvonultassa a film a már ismert karaktereket. Azonban ezek újrafeltűnései is vegyes kimene­ telűek: a szereplők nagy része emlékszik Alizra még ifjú korából, igazolva a film folytatás sze­ repét, azonban például a korábban már pillan­ góvá változott Bölcselő most újfent hernyó alakban pipázik annak a bizonyos gombának a tetején... A történet rövidsége miatt a szereplők nagy része - melyből elég sok akad - kidolgo­ zatlan marad, pár mellékszereplő mindössze egy-két percre bukkan fel minden előzmény nélkül (pl.: a beszélő kutya), majd aztán ismét eltűnik a homályban. Ettől pedig a karakterek súlytalanokká válnak, akiknek helyzetét a néző nem tudja kellőképpen átérezni. A Mia Wasikowska által alakított Aliz alakja szintén ezek közé tartozik: az egész történet alatt csak sodródik az árral, hiszen már a film elején közük vele a végzetét, melytől nem képes elszabadulni. A film alatt végig nem ő vezeti a történetet, minden próbálkozása dacára csak egy mellékszereplővé alacsonyul, szerepe a néző szemében már-már közömbössé válik. Talán a legjobban kidolgozott karakterek - nem véletlenül - a Johnny Depp (Ollókezű Edward, Álmosvölgy Legendája, Charlie és a Csokigyár) által alakított Bolond Kalapos - akinek itt újabb részletet ismerhetjük meg a múltjából, mely talán elmebeli állapotára is (k)alappal szolgálhat -, valamint a rendező feleségeként annak minden filmjében szereplő Helena Bonham Carter (Nagy Hal, Halott menyasszony), aki a Vörös Királynőt alakítja. Előbbi karakteréhez hűen meglehetősen bolond, folyton ugyanazon az agyalágyult kérdésen töri a fejét, miközben alig van tisztában pillanatnyi helyzetével; utóbbi megmaradt a kegyetlen úrnőnek, aki szemreb­ benés nélkül lecsapatja bárkinek a fejét, tekintet nélkül az elkövetett cselekmény súlyára. Tim Burton filmjeinek kedvelőjeként (a fent említett filmek mind tőle vannak, és csak aján­ lani tudom őket) számomra a fésületlen mester zsinórban már a második rossz próbálkozását követte el ezzel a filmmel: míg a legutóbbi Sweeney Todd esetében a tőle nem megszokott brutális erőszak irányába tévedt el Burton, a jelen film kapcsán bár a mesés környezet megvalósul, a történet teljesen átgondolatlan­ nak tűnik. Ennek akadálya lehetett a már emlí­ tett Disney stúdió is, bár’ ez korábban (pl. az Ollókezű Edward esetében) nem korlátozta a kellően groteszk hangulat megteremtésében. Az elvont ötleteket érezzük azért a film során egyes párbeszédekből („valami nőhet a fejében a Vörös Királynőnek, attól olyan nagy neki”), ezek mégsem adják vissza a már megszokott hangulatot. Összegzésképpen a filmet az egyszer megnéz­ hető kategóriába sorolnám, melyet a látvány­ világ miatt érdemes megnézni, de nem ez lesz az a film, amiről mindenkinek a rendező neve fog beugrani. Talán ha a játékidő és a korhatár magasabb lett volna, a film is jobban beváltotta volna a hozzá fűzött reményeket. Aki pedig egy kellően sötét hangulatú Alice átdolgozásra kíváncsi, annak ajánlani tudom American McGee Alice című játékát, amelyben a főhős egy elmegyógyintézetből kerül át Csodaországba, ahol is kalandjait egy hatalmas konyhakéssel felszerelkezve kezdi el... A. B. Chronos Bende Tamás: felszárad izzadt kavicsok között törött kagylók, elhagyott csigaházakat mos a víz. bőrünkre száradt só a szégyen, lassan eltűnik minden, illat, szín, mosoly. partra vetett halak tátogják a titkot, de a titok sosem érhető, morajlás öli a hangokat, kiégett tekintet pásztázza a tájat. sziget, tán túlpart, dombok. az érzék csalódás, önmagunkba temetkezünk, test köré csavart törölköző. talán minden folt felszárad egyszer, helyükön csak a megbánás marad. Bende Tamás: titkom az ártér neszezése kihallatszik bőröm alól tuják illata izzad tenyeremben a takaró ráncaiba csomagolom önmagam te rájöttél a titkomra valahol ott a sikoly és a nevetés között amikor mellettem aludtál el ruhák nélkül boldogan Kis Molnár Flóra: Terra Nova Erős a hang. Zúg a fülem, visít. Hiába vagyok, mégsem létezem. Szórna-széma, a test csak sír. Komplex képek, kavargás, káosz. Az agyam a dió, körülötte a héj. Én vagyok az ég, s a világ csak fátyol. Utánad kapok, ellibbensz. Eszme vagy. Lelkem kietlen világa. Más univerzumok járnak körülöttem. Szférák feszülnek köztünk, S ahogyan vegetálunk. Az együtt létezés megszűnik. Akarom azt a világháborút. Akarom a zajt. Szeretném, ha összeroppanna világunk. Tükör az. Ezer apró szilánk. Üvegmozaik. Ha kiengeded a lelked, szilánk nem sebzi meg. Más lelkek apró elemei. Építőkockák. Építsünk egy újat. Földet. Kettőnknek. Kis Molnár Flóra: Tudás A titok megmarad. A kapu bezárul. S mi csak ülünk mögötte. Kezünket nyújtjuk. De nem kaphatjuk meg. Boldog a tudatlanság. tizenkettedik oldal �Ajánló Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Már jó ideje nézi a Budapesti közönség a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum kiállításának plakát­ jait. Azokat, melyek közül az egyik egy mosolygó koponya, a másik pedig egy denevérként plafonról lelógó, unott tekintetű kislány. Jómagam is, ahogy a 49-es villamos vonalán naponta legalább kétszer utazom, unatkozásom kellős közepén megfigyel­ tem, hogy szinte minden megállóban ott figyel a kislány, vagy ott vicsorog a sárga koponya. Furcsa­ mód észrevettem, hogy egyetlenegy kiállítás pla­ kátja sem kötötte le így a figyelmemet, mint ez a kettő. Már néha idegesített látványuk, olykor pe­ dig sokáig bambultam rajtuk, és szinte kiabált felettük az írás: Glenn Brown. Ki is lehet ez a férfi? Megnéztem. Ahogy a pénztárnál ingyen elvehető kiadványt olvasom, lélekben felkészülök, hogy én egy min­ denhonnan vevő, a festészeti korokból idéző és azokat átalakító festői munkákat fogok látni, az úgynevezett mash-up művészet jeles képviselőjé­ nek alkotásait. Tipikus polgárpukkasztó művész lehet, hiszen radikális, szokatlan szemlélete van a festészetről. Azt vallja, hogy a modern kultúrában már elfogadott más alkotóktól átvenni egyes alkotásokat, azokat átformálni, összemosni más művekkel, s így önálló alkotás jön létre. Gondol­ junk csak a DJ-k munkájára. Ars poeticája szerint a világban hozzá sodródó képeket átemeli és kisa­ játítja, és mint valami kulturális kincset, felhasz­ nálja saját művészetében. Ezen információk birtokában lépek be a terembe. Az első kép, amit megpillantok, egy zöld kutyát ábrázol, mellette zöld szőrös (!) kutyakoponyával. Kétségtelenül bizarr látvány, főleg, ha még hozzá­ tesszük, hogy a figurák megmunkálása olyan érzetet kelt, mintha millió kis féreg lenne rajtuk. Ezek az ecsetvonások már ismerősnek tűnnek a koponyás plakátról, de így közelről szemlélve jobban látszódik a művész technikai tudása. Minden festményén dinamikus vonalak láthatóak. de ha közelről megnézzük a képeket, feltűnik, hogy a felszínük teljesen sima. Mintha szemfény­ vesztést látnánk. A másik teremben pedig az ellen­ kezője tárul elénk: Glenn Brown képes volt több kilógramm olajfestéket egy asztalra kenni úgy, hogy a festéktől az asztalnak megváltozott a formája. A mű címe alatt olvashatjuk, hogy 12 év alatt készült el vele. Jó munkához persze idő kell. Látunk még barokk stílusra emlékeztető kislányt, mutogató bohócot, megtermékenyítést, rózsa­ csokrot, oszlásnak indult, lúdtalpas lábfejet, fe­ jetlen női testet - hogy csak néhány képet említsek. A képekben közös, hogy mindegyikük háttere számítógépes technikával készült, feltűnő­ en homogén. Az alakok pedig mintha egy pusztulóban levő vüágból jönnének, onnan fednék fel esetlenségüket, groteszkségüket. Féregszerű ecset­ vonások uralják az arcokat, lepik el a virágcsokrókát. Képeinek másik része giccs és sci-fi ihletésű. Jövőbeli, futurisztikus tájakat látunk, melyek már ismerősek képregények és fantasy filmek hátte­ Villányi László: mondja édesanyám Könyvajánló Villányi László, a győri székhelyű Mű­ hely folyóirat többek között Radnóti- és József Attila-díjas költő-főszerkesztője 2009 őszén új kö­ tettel jelentkezett. A mondja édesanyám című könyv a 11. a szerző köteteinek sorában. Varga Mátyás meg­ fogalmazása szerint a kötet „hátterében egy­ fajta órai historyt sejt az olvasó”. Való igaz, a töredékszerű, rövid, központozást mellőző versek mind-mind valamiféle családi emlékből. elbeszélés-maradványból, történet-darabból építkeznek. A könyv felépítése is az emlékezés folyamatának rendezetlenségét és esetlegessé­ gét követi. A versek a kronológiát mellőzve mojii váltják egymást, mint elő-előbukkanó gon­ dolat- és emlékfoszlányok. Olvashatunk a lírai én családjáról, az anyai és apai ágról egyaránt, emigrálásokról (Németország, Uj-Zéland, Dá­ nia, Ausztrália), (újra)házasodásokról („nagy­ anyám nővére Emma néni ! a cigányasszony jóslatát beteljesítve ! háromszor megy féijhez...”), a Világégésről és a „testvéri Szovjetunió kegyességéről”. Mindezt 3-16 sorban. A verseket - ahogyan az a címből is kikö­ vetkeztethető - az anya-fiú viszony köti össze. A haldokló édesanya és fia utolsó beszélge­ téseinek, a kórházi ágy mellett eltöltött óráknak megidézése olyan közel enged a költő szub­ jektív érzéseihez, élményeihez, hogy az olvasó már-már egyszerre hatódik meg és érzi magát zavarban („most felkelek mondja édesanyám / s nem mondhatom béna a lába / gondosan oda­ készítem papucsát”). Villányi László költészetének meghatározó témája a szerelem. A kortárs felfogás szerint reiből. A művész maga is kigúnyolja műveit, hiszen egyik ilyen képének azt a címet adta, hogy „Esztétikai szegénység...”. Glenn Brown művészeti filozófiájával sok ellenséget szerzett magának. Nem mindenki volt hajlandó elfogadni, hogy az átvétel lehet egyedi is, hogy más művének egyértelmű felhasználása a festészetben is teremthet új alkotásokat. Persze eddig is találkoztam olyan művekkel, amelyek régebbi festmények újrafogalmazásai voltak, de olyan művésszel még nem, aki egész pályáját erre építi. Brown ráadásul nem is kért engedélyt a művek felhasználásához. így történhetett meg, hogy egy Dali-festmény saját verzióra való átalakítása miatt a Gala-Salvador Dali Alapítvány be is perelte a festőt. De a festőnek neves híve akadt a Taté Modem igazgatója személyében, aki elismerően nyilatkozik Brown művészetéről. Szerinte műveinek eredetisége az „eredeti” művek kiválasztásában és vegyítésében áll, ugyanis az alapul vett műveket átalakítja, és teljesen más jelentést ad nekik. Véleményem szerint ez legtöbbször sikerül is a művésznek, azonban éppen egy Dali-képnél én sem találtam túl eredetinek a kompozíció jobbról balra kicserélését, a fekete­ fehér színvilágot és a kép elnyújtását. Összességében furcsa, groteszk képeket láthatunk. Én többet vártam. Persze a jó marketing megtette a hatását: elmentem végül, van már Glenn Brown matricám, néztem képet a 3D-s szemüveggel is, kérdőívet töltöttem ki, és ugyanazzal a jeggyel megnézhettem volna mindhárom kiállítást is, ami csupán azért maradt ki, mert a Hatalmi játszmák című kiállítást aznap este nyitották meg (szerintem ígéretesnek mutatkozik). De a Fókuszban a gyűjtemény című kiállításon a vakok és gyengén látók számára adaptált, tapintható műtárgymáso­ latok kiállítása remek és üdvözlendő ötlet. Aradszki Dea szerelemről nehéz írni, hisz az újat mondás kényszere itt jelentkezik a legerőteljesebben. Villányi mégis képes újat és új formában mondani. Szikáran, lecsupaszítva, szinte tárgyi­ lagosan ír: „és hogy állsz a szerelemmel / kér­ dezi halálos ágyán édesanyám / várakozom fe­ lelem ! mintha valami megnyugtatót monda­ nék . A kötetben egy különleges téma is megjelenik: a gének átörökítésének kérdése. Nyilvánvaló, hogy az édesanya haldoklásának kapcsán a fiúban felmerül a kérdés, hogy az elmúlás után mennyi az, ami a szeretett szülőből itt maradhat („lehet sejtjeid még mindig itt élnek bennem ! újságolom édesanyámnak..!’). Villányi László mondja édesanyám című köte­ tében letisztult és közérthető verseken keresztül dolgozza fel a történelem fricskáit, a kiszolgál­ tatottságot, a gyermekkor átszivárgó emlékeit és az édesanya elvesztésének tényét. A könyv az Orpheusz kiadó gondozásában jelent meg és megvásárolható az írók Boltjában (Budapest, Andrássy út 45.), valamint az Alexandra könyváruházban (www.alexandra.hu). Bende Tamás tizenharmadik oldal �A, ítélet retro Ml Az ítélet retro című rovatunkban a korábbi ítélet-évfolyamok írásaiból szemezgetünk. 1998 óta bizony tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze! Olyan cikkeket kerestünk Nektek, amelyek megítélésünk szerint örökkön érvényes - de legalábbis a mai hallgatóság érdeklődésére is számot tartó - mondanivalót fogalmaznak meg. Elődeink csontkeze, illetve karunkat már elhagyó hallgatók szelleme így nyúl felénk a múltból... E számunkban a sajnálatos körülmények között kimúlt szóbeli felvételik aranyköpéseinek egy töredékét közöljük - a felvétel e módja a régi időkben nem csupán a hallgatóság hatékonyabb kiválasztását biztosította, hanem felejthetetlen perceket szerzett a részt vevő oktatóknak, és mindazoknak, akik utólag értesültek az elhangzottakról... A második cikk a Szentkirályi utcába költözés utáni első öt esztendő azon műintézményeit mutatja be, amelyek!» a hallgatók sűrűn összegyűltek, megbeszélni a tanórákon elhangzottakat. Ezek némelyike ma is változatlan formában üzemel, tessék felkeresni őket egy kis múltidézésre! A harmadik írás pedig a felejthetetlen Uhrin Benedek talán legnagyobb slágerét elemzi a jogász-irodalmár szemszögéből. Best of felvételi aranyköpések 1997-2001 Minden felvételi időszak alkalmával az okozza a legtöbb mulatságot számunkra, hogy sírva vihogunk a legújabb felvételizők egyes kérdésekre adott, lehengerlő öntudattal kinyilatkoztatott, valami elképesztő tudatlan­ ságot, ép ésszel szinte felfoghatatlan ostobaságot bizonyító feleletein (ráadásul egyre több és egyre nagyobb hülyeségeket képesek mondani az új jelöltek). Bizonyíték ez arra, hogy az érettségi, melytől egykor annyira reszkettünk, gyakorlatilag értéktelen. Most az eddig összegyűjtött aranyköpések kirívóan legnagyobb hülyeségei közül szemezünk, csak remélve azt, hogy az idézett megszólalók közül senki nem hallgatója az egyetemnek (egyrészt tudatlansága okán, másrészt a szerkesztőség tettleges felelősségre vonásának elkerülése céljából)! A válaszokat témakörök szerint csoportosítottuk. Végezetül olvashatjátok öt kedvencünket, melyek - kiemelkedve a többi, szintén örökbecsű darab közül - szinte új távlatokat nyitnak a butaságot művészetté, sőt, tudománnyá fejleszteni kívánók számára. TÖRTÉNELEM • Pál javasolta, hogy a túlzott aszkétizmust mellőzzék, mert mindenkinek joga van a jóléthez. • Szent László másik fontos tevékenysége szentté avatásában nyilvánult meg. • A zsidó vallás szent könyve a Korán - És a Tóra? - Ja, az is! • Az 1848-49-es forradalom lényege, hogy kilépjünk az Osztrák-Adagyar Monarchiából. • Thököly arról híres, hogy összeszedte a hegyi népet. • Az 1054-es egyházszakadás előtt volt az avignoni-római kettős pápaság, utána lett az avignoni-római-moszkvai hármas pápaság. • Széchenyi fő műve a Tőke. • Csoóri Sándor több évet élt Indiában s ott is halt meg. • Mindszenty József neves kommunistaellenes aktivista volt. • Mit tud Pázmány Péterről? Pázmány Péter költő volt és politikus. Gondolom, köztiszteletben álló személy volt. • Mikor tört ki az 1848-as forradalom? - Február 1-jén. • Ki kötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? - Az SZDSZ és az MDF • Mivel ért véget az I. Világháború? - A Varsói Szerződéssel. • Mondjon magyar kormányzókat! - Göncz Árpád, Fráter György. • Ki volt Szent Imre nevelője? - Várszegi Asztrik. • A Római Birodalomban milyen államforma következett a királyság után? A cárság. • Mikor alapították a Szovjetuniót? - XVIII. század. - Nem. Mikor szűnt meg? - 1450-es, 60-as évek. Nem jó. Azt mondja meg, mely országok tartoztak hozzá! - .. Az északiak! - Például? - Norvégia! • Magyarországon 1849 után a hivatalos nyelv az osztrák. EGYHÁZ • A pápák közül II. János Pál tevékenységét emelném ki, aki sokat utazik. • A Vatikánnak a világon a legmagasabb a GDP-je. • A pápa református vallású. • A Vatikán hadserege papokból és bíborosokból áll. • Történelmi egyház Magyarországon a pogányság. • A keleti kereszténység vezetője a tibeti láma. • Mondjon párat a tízparancsolatból! - Felebarátod feleségét szeresd! • Mondjon magyar szenteket! - Szűz Mária. • Foglalja össze a keresztény tanítás lényegét! - Hát, ezt így Anscluss nem tudnám megmondani. • Ki volt az első pápa? - VII. Gergely. • Luther Márton templomi könyvnyomtatással foglalkozott, és egyet-kettőt ki is szögezett a templomkapura. TÁRSADALMI ÉLET • Amit az iskolában tanítanak, abból sajnos sok mindent nem kell komolyan venni. • A feminizmus azt jelenti, hogy a nők el vannak nyomva a férfiak alatt. • Az eutanázia például azt jelenti, hogy ha valakinek az anyósa lélegez­ tetőgépen van, kikapcsolja a lélegeztetőgépet. • Mi a cigányság vezető rétege? - Á maffia. • Passzív ellenállás az, amikor valaki aktívan elkerüli azokat a helyeket, ahol a törvényeket be kell tartani. • Ha valaki sok évig él egyedül, annak rendszerint házasság a vége. POLITIKA • Az RMDSZ egy román alapítvány, a kuratórium elnöke Tőkés László. • Nem tudom, ki az új köztársasági elnök, mert szerintem alkalmatlan. • Csutka István a Munkáspárt elnöke. • Ki volt kormányon 1994—1998 között? (háromdiplomás felvételiző) - A miép és az MSZMP JOG • Milyen jogi pályákat ismer? - Van a jogász, az ügyvéd és a védőbíró. • Két szabadságjogot ismerek: a vallásit és a szexuálisát. • Az Alkotmánybíróság létrehozza az Alkotmányt és belefoglalja az alkot­ mányos jogokat. • Az Alkotmány egy intézmény, szervei: Alkotmánybíróság, a zászló, a címer. TERMÉSZETTUDOMÁNYOK • Svájcban az egyik hivatalos nyelv a svéd, mert Svájc Svédországgal határos. • Magyarország szomszédai: Északon Románia és Szlovénia, Kárpátalja Csehországban (!!) és Koszovó Délen. • Magyarország jellemző állatfaja a béka. • Ha elolvadnak a sarki jégtáblák. Magyarországot elönti a víz. • Hol van Bős és Nagymaros? - A Tiszán. - Hol ?? - A Maroson! • Bős-Nagymarosról mi jut eszébe? - A víziorgona. • Ha kivágják az őserdőt, megállnak a szelek. ÉS VÉGEZETÜL MINDEN IDŐK ÖT LEGJOBBJA • A Vatikán egy halász tetemén (!!) épült szeretetotthon (!!!), amit Mária Terézia alapított (!!!). • Szent István kért egy koronát (!), majd megfogalmazta a szatmári (!!) tizenkét pontot (!!!). • A Rákóczi-szabadságharc végén Károlyi Mihály (!!) Világosnál (!!) letette a fegyvert (!!!). • Ki volt Szent István felesége? - Bajor Gizi (!!!). • Mit csinált Hitler a II. világháború elején? - Festegetett (!!!). Kocsmatörténelem 1996-2001 Az egyetemi élethez éppúgy hozzátartozik a kocsmai „tanulmányutak’ megtétele, akár az elő­ adások, zárthelyik, szóbeli vizsgák. Valószínűleg a Pázmányon is ez volt az első igazán lényeges terület, amelyben a liallgatóság elérte más, évtizedek óta működő egyetemek színvonalát. Ez az írásunk betekintést nyújt a hőskorszakba éppúgy, mint a jelenbe, inkább boncolgatva a hol, mikor, hányszor kérdéseit, hiszen a miértre már úgyis tudjuk a választ... Legyünk őszinték: bár az első héten ’96 szeptem­ berében még mindenki ott volt minden előadáson tizennegyedik oldal (ahogy az az elsős évfolyamokra általában jellemző), a másodikon már ki- kiszökdöstünk jó néhányan, hogy inkább egy sör mellett ismerkedjünk az egyetem hangulatával. A hely általában a népszerű Izsáki borozó volt a Szentkirályi utcában, mely csalogató három betűjével („BOR”) már messziről az oázis ígérete volt a környék hajléktalanjainak és alkoholistáinak. Melléjük pedig, úgymond „hiány­ pótlásként” csodálatos módon tökéletesen beillet­ tünk mi, Pázmányosok. A hely specialitása a málnás fröccs volt (a kimért bor tisztán, de még szódával is ihatatlannak bizonyult), valamint az, hogy akár délelőttől kezdve hosszú órákon keresztül voltunk képesek ülni a teijengő bűzben, minősíthetetlen kiszolgálás és állandóan trutyiban úszó mellék­ helyiség mellett. Sajnálatos módon az egykor kul­ tikus hely immár jó ideje zárva tart. Egy fokkal feljebb léptünk az igényességben: kö­ vetkezett a Blues Pub a Krúdy utcában. A kísérő­ zene minőségére, mely poétikus ifjúkorunkat (vagy inkább apu/anyu ifjúkorát) idézte - Hendrix, Hooker, BB King, stb. - nem lehetett panasz. A sör itt is csak sör volt, de valahogy mégsem lett igazi törzshellyé sohasem. A szomszédos Darshan (és a később megnyílt Darshan-udvar), szintén a Krúdy utcában már inkább. Bár a mosdókban méretes felirat figyelmeztetett: .mindenféle kábítószer fogyasztása �ítélet retro tilos”, ezt azért már magunktól is tudtuk, és különben sem ránk vonatkozott. Az árszínvonal azonban nem engedte meg az egész napi „kihelye­ zett szemináriumok helyszínen való megtartását, így hát innen is továbbálltunk. Ezentúl mindennap a Horánszky utcai Gösser söröző felé vettük utunkat, csak hogy minden irányból „védve legyünk, ha esetleg kedvünk támadna egy kis beszélgetésre az igen leterhelő órák után. Az azóta Vén Pipás néven futó egysében megtaláltuk a számításunkat: csendes, nyugodt kis zug volt, finom ételekkel, kedves kiszolgálással. A sör pedig m^ mindig sör maradt itt is. A Régi Spartacus, melynek egykor komoly neve volt a vendéglátóiparban, egyesítette mindazt, ami ahhoz kellett, hogy jól érezzük magunkat: az egyetem tőszomszédságában, később már az egye­ tem épületében feküdt, szolid árakkal, hangulattal. Ami megfizethetetlen; a személyzet ismerősként üdvözölt minket, már előre tudták, mit kérünk, és mindig volt egy kedves szavuk felénk. Szerencsére mindez a most a helyén (az egyetem épületében) üzemelő Spartacus Pizzéria és „Élménycenter”-re is igaz. Történelmi eseményként végre lett saját menzánk, egyben saját, igazi, hamisítatlanul Pázmányos törzshelyünk is, ahová a már végzettek is visszajárnak, és inkább már azelőtt betérnek, mielőtt régi tanáraikat üdvözölnék az egyetem másik épületében. Az árak több, mint kedvezőek, a hangulat parádés. Alkalom nyílt saját bulik megrendezésére, rendezvények tartására (volt már itt évfolyam-, érettségi találkozó, végzősök .bankettje”, koncertek, ráadásul nem egy, az egyetemre meghívott vendég végezte itt az estéjét az előadás megtartása után - no, nem rosszra gondolni, nem az asztal alatt). Szintén gyakran megfordultunk a Múzeum körút egyes egységeiben: Irish Cat (semmi extra, angol stílusú csehó, hétvégenként tánc, hét közben jó sötét boxokkal, ahol nem zavar senki, bár olykor a pincérre azért szükség lenne). Múzeum kávézó (finom saláták), stb., ahogyan a Ráday utca is kif(^hatatlan a szórakozóhelyekből (bár ’96 táján még harmadennyi sem volt). Bár a Ráday utca legtöbb helye kissé túlzottan steril (mondjuk ki: sznob), azért a Berliner pincéje, vagy a Bakáts téren az Orfeusz még őriz valamit a régi hangulatból. Javasolható még az Építész Pince a Múzeum utcában, illetve a Mikszáth tér sarkán található Zappa Café, amely ráadásul jó sokáig nyitva van és kiváló pilsenit csapolnak benne. A Mikszáth téren van egy kiülős hely is (a neve a homályba vész), de az sajnos időjáráshoz kötött. Az igazán bátrak a Kálvin téri aluljáróba is leme­ részkedhetnek, a Cha-Cha-Cha sem rossz, de az aluljáró igazi arca leginkább a rran^ííban lelhető fel (a telefonfülkék mellett). Non-stop nyitva tartás, a kemény magyar valóság élethű megjelenítése, a fiatalok és az „alsó tízezer” sajátos keveredése adja a hely imázsát, és ha szerencsétek van, találkozhattok Dezsővel is, aki a magyar vendéglátás egyik igazi, régi vágású nagymestere, a pesti flaszter élő legen­ dája (vigyázat, Fradi-drukker és eléggé jókötésű is, úgyhogy liláknak belépés csak saját felelősségre). Mint látható, nem lehet minket megvádolni azzal, hogy nem voltunk elég nyitottak, és nem jártuk be alaposan a környéket a megfelelő hely után kutatva. Az elmúlt években megszámlálhatatlanul sok időt töltöttünk el ezekben a kocsmákban. Első indulat­ ból talán azt mondjuk; időpazarlás volt, de ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy minden percét élveztük. Igazából a kocsmaasztal mellett volt lehetőségünk megismerni másokat, itt szövődtek a szerelemek éppúgy, mint a barátságok, és itt alakultak ki az igazi ellentétek is. A hangos »,világmegváltók’-ból mára megfontolt „majdnemjogászoké lettünk, az eltelt évek pedig örökre elindítottak minket valahová (egyelőre csak a jó ég tudja, hová, de reméljük, a jó irányba), és ebben bizony a kocsmáknak is elévülhetetlen érdemeik vannak. Persze ez a kis kedvcsináló (mely vélhetően teljesen haszontalan, mert a kedv nyilván e nélkül is megvan) nem felbujtás az órák elbliccelésére, inkább az előadásokon hallottak megbeszélése és közös elemzése, ami értelmét adja az összejöveteleknek. Úgyhogy: egészségünkre! Sz. V Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Verselemzés Vin nekem egy aranyos kis pulikutyám Reggel pórázon sétáltatja a nagymamám Mivel hogy kislány ó', a neve Rebeka Nagymamám rám bízta, mertfáj a dereka Refrén: Ejnye-ejnye Rebeka, meg ne tudja nagymama Könnyelműség, emiatt leszel mama Vidd el kisfiam sétáim a Rebekát Vigyázz jó erősen fogd a pórázát A téren sok kis kutya csapja a szelet Vigyázz rá jól kisfiam, mert bajba eshet A téren szabadon engedtem Rebekát Hálából gyorsan megcsóválta a farkát Örömében el is futott jó messzire Biztosan tudta, hogy ott van a pincsije Ez a kutyaszerelem visz majd a hajha engem A mű nagysága éppen abban rejlik, hogy a szerző egyszerű, hétköznapi nyelven tud megfogalmazni súlyos társadalomkritikát, és egyben filozofikus útmutatást is adni a jövőre nézve. Mindenképpen elmondható, hogy korát meghazudtolóan előremutató és sokáig érvényes mondanivalójú mű született, amit feltétlenül érdemes jogászi szemmel is górcső alá venni. Stílusában és műfajában a darab a harmincas évek francia sanzonjait (Edith Haf, Maurice Chevalier) idézi, mintegy ezzel is felhívva a figyelmet azokra a visszásságokra, melyek azóta sem egyenlítődtek ki a modern társadalmakban. Ilyennek nevezhetjük azt a látszólag semmitmondó, ámde annál súlyosabb problémát, miszerint bár a «i.gyönyörű kis pulikutyá» a mesélő tulajdona (1. sor), őt mégis a nagymama viszi reggelente sétálni. Ezzel adja meg a szerző azt a rá oly jellemző komor-borongós alaphangot, mely annyi művében megtalálható. Az eb neve Rebeka (3. sor), mely természetesen a bibliai Rebeka, Izsák felesége, Jákob és Ézsau édesanyja történetére utal. Igen nehéz megfejteni az utalás mögötti szándékot, mi is csak találgatni tudunk. Köztudott, hogy Rebeka jobban szerette fiai közül Jákobot. Felmerülhet akkor a kérdés, a történet két másik szereplője közül (ti. a mesélő és a nagymama), vajon melyiket szeretheti jobban Rebeka, a pulikutya? A nagymama dereka fáj (4. sor), és ezzel a látszólag jelentéktelen közbevetéssel, mely azért alapvetően határozza meg a történet alakulását, mintegy a társadalombiztosítási rendszer tarthatatlan állapotára figyel­ mezteti hallgatóságát a Mester. A refrén (5. sor) szívbemarkoló fájdalmassággal figyelmeztet a tragédiára: Rebekának nem szabad utódot szülnie, hiszen objektív (a társadalom állapota) és szubjektív (egyéni körülmények) okok azt legalábbis ,nem teszik tanácsossá”, ahogy eufémizálva megfogalmazza („könnyelműség”) mindezt a költő. A nagymama szavaiban érződik az aggodalom, amikor akaratán kívül el kell, hogy engedje az ártatlan Rebekát unokájával (7. sor). Már érződik a közelgő tragikus végkifejlet előszele. A hallgató és az olvasó megborzong egy pillanatra, hiszen Rebeka, kinek ábrázolása leginkább a régi görög .tragikus triásá’, azaz Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész hősnőábrázolásaíhoz hasonlatos, rohamosan közeleg sorsa felé. És végül bekövetkezik az elkerülhetetlen; Rebeka szinte maga fut sorsa elé (13. sor). Mint minden tragikus hősében, így az ő sorsában is ott a szebb jövő ígérete: Rebeka, aki puli létére egy pincsit választott (14. sor), ezzel mintegy megteremtette a fajok közti egyenlőtlenségek eltörlését, ami ma ugyan már alkotmányos alapjog, de azért korántsem tekinthető mindenki által elfo­ gadottnak. A befejezésben (15. sor) a mesélő kétségbe esve ismeri fel azt, hogy ő is tevékeny részese volt a tragédiának, hiszen ő az, aki megszabadította a kutyát rabláncától, azaz ő vette le Rebeka pórázát. Ám a felismerés kései, és a hiba immár végleg helyrehozhatatlan. M.B. tizenötödik oldal �____________ B______________________________ Kari sportélet Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság lújon ki nevet a végén? Immáron a 4. forduló is megrendezésre került Karunk futball bajnok­ ságában. Kezd kitisztulni a kép az erőviszonyokat illetően. Sejthető már, hogy melyik csapatoknak van esélyük az első helyre odaérni, és kik fognak küzdeni egymással az utolsó hely elkerüléséért. Még 6 forduló van hátra, de már idáig is számos izgalmas mérkőzésre került sor. Ezek közül szemeznék ki néhányat, és foglalnám össze Nektek. Az első forduló egy szoros meccset hozott (az Inter csapata maradt alul komoly csatában), a többi „papírforma” eredménynek számított. A második forduló legígéretesebb meccse előtt csak tippelni lehetett, hogy ki fog győztesként távozni a pályáról. A Red Devil^ csapata mellett szólt az, hogy évek óta kiegyensúlyozott, nagyon jó futballt játszanak, de sejteni lehetett, hogy az újonnan szerveződött Sopronig Mászok nagyon komoly ellenfele lesz a vörösöknek. A fiúkon látszott, hogy már másztak Sopronig, mert kiváló erőben voltak mindannyian és bravúros játékkal, megérdemelten győztek március első napjának rangadóján. A harmadik forduló az „alsóházban” tanyázó Bíbortógás Fenevadak és az addig még pontot sem szerző Konyhai Vegyesvágott harcát hozta a „kiesés” ellen. A Konyhai a mérkőzés végéig jobban játszott, és több gólos előnyre is szert tett, de az utolsó percekre elfáradtak. Kemény pillana­ tokat éltek át a lefújásig. Ha a Bíbortógás kicsivel korábban kap észbe bármi történhetett volna. A negyedik fordulóban két mérkőzés is volt, ami jó iramú izgalmas játékot hozott. Az Evergreens hősies küzdelemben az utolsó pillanatban tudott pontot menteni az Inter ellen. Alább közlöm Tóth Máté beszá­ molóját a meccsről: március 22-én az első mérkőzést a nemzetközi igazgatás szak zászlóshajója, az Intemazionale vívta az Evergreens csapata ellen. Utóbbiak egy fővel kevesebben jelentek meg, de az Inter sportszerűségből belement a 3-H-es játékba. A mérkőzés elején az Inter került előnybe, amit a zöldek gyorsan ki is egyenlítettek. Azonos erők csatáját hozta az 1. félidő, a csapatok 3-2-es Inter vezetéssel fordultak. A második játékrészben az Inter hátrányba került, majd ismét megfordította a meccset. Az utolsó percekben a mindent egy lapra feltevő, kapusát is előre hozó Evergreens kiegyenlített egy 15 másodperccel a lefújás előtt lőtt góllal. A fordulatos, sportszerű mérkőzés eredménye: 5-5. Utolsó összefoglalónk a Nosztalgia Vaskapu FC - Fegyencjárat meccsről szól. Személyes kötődésem van a mérkőzéshez, mert a Vaskapu színeiben játszom immáron 3 éve (korábban nem ez volt a csapatnév, csak miután megnyílt az Egy’etemmel szemben található vendéglátó ipari egység változtattuk meg nevünket). Megpróbálom objektívan összefoglalni az eseményeket. Óriási iramban kezdődött a meccs, nagyon jó hangulat volt a lelátón is (a pálya fölött egy „gangról” lehet követni az eseményeket és kb. 15-20 fő gyűlt össze). A vezetést a Vaskapu szerezte meg, de Itamar jött rá a Fegyencek válasza. Ezt követően ismét a fekete mezben játszó Nosztalgia csapat szerzett vezetést, de a válasz most sem késett, kettő-kettő. A félidő előtt egy szerencsésen megpattant beadás után a „hazai” csapatnál volt az előny. A második félidő első tíz percében hatalmas csata folyt a pályán és volt lehetőség az egyenlítésre. Ekkor azonban jött a negyedik gól, amit gyorsan követett az ötödik is. Ezt már nem tudta lereagálni az egyre inkább fáradó Fegyencjárat és a mérkőzés végére teljesen összeesett. A sportszerű, jó iramú meccset végül a Vaskapu nyerte meg 9-2 arányban. Zárom soraimat azzal, hogy csak ajánlani tudom a Pázmány Ligát hétfőn délután egy és öt között bárkinek, aki szereti a focit. Kellemes kikap­ csolódás az a 40 perc, amíg egy meccs tart. Azoktól a csapatoktól elnézést kérek, akikről nem ejtettem szót ebben a cikkben, nem láttam a mérkőzésüket. A következő alkalommal igyek­ szem pótolni liiányosságomat. Reméljük a jó kezdés után további kiváló mérkőzések következnek, és ne feledjétek: ha bárkinek kedve támad a focihoz, akkor készüljön a Pro Facultate nap előtt megrendezésre kerülő „egydélutános” focibaj­ nokságra! Stevanyik Adám 2010. márc.22. - 4. forduló Intemazionale- Evergreens 5-5 Sopronig Mászok- Bp. Rangers 19-3 N’Vaskapu Fc- Fegycncjárat 9-2 Tesil- Bíbortógás E 16-4 Konyhai V- Red Devils A. 1-16 2010. március 29. - 5. forduló Internazionale- Bp. Rangers 10-2 N’Vaskapu Fc- Konyhai Y 10-3 Sopronig Mászok- Evergreens 13-1 Tesil- Red Devils A. 8-8 Fegycncjárat- Bíbortógás E 11-5 Unod a banánt? Közigazgatási versenyvizsga (kiwi) tanfolyam Felkészítő tanfolyamok a Deák Intézetben: - április 30., május 7-8. és 14-15. - június 28. - július 2. - szeptember 6-10. íK'< >1 ■ ■ Jelentkezés és információ: 1 - www.jak.ppke.hu/deak - 06 (1) 429-7200 ! 310 I. em. 139. F 'x _ 2009. ascsmber l-tSi. cenni, A vlzsgizáhnak alketoS társadaíom/smeretukróí, gazdáit és péfiZű^^SI^^ jg versenyvizsgát fsés adatkezelési [udásukró! kell számot adnsuk. KarrierNap 2010 cégek - Standok - előadások öregdiákok - kerekasztal - grafológus - pszichológus - önéletrajz állásinterjú jogászok igazgatásszervezők 5^ '5 <3 oq Figyelem! 2010. április 28. � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 2. szám 2010. április 9. Abstract A summary of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Subject The topic of the resource HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (művészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. április 9. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (1362kb+25215kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Relation A related resource T00111 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_2_20100409 Table Of Contents A list of subunits of the resource. HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁS 2010 Chopin-est a Pázmányon Olimpiai bajnok a Pázmányon Még több esetet akarunk! PRO FACULTATE-NAP Bérlőcske Kari TDK - JEGYZŐKÖNYV Újra a sztrájkról Jog és pszichológia Szophoklész Antigonéjában Rendhagyó andalúz útikalauz Véget ért a Kennedy-korszak Csillag Mit kaptunk az Egyháztól? Keresztény gazdaságszemlélet Magyarok a „világ színpadán” Salzburgban CD ajánló: Florence and the Machine - Lungs Bin-Jip - egy zenekar és egy film Alice „Odaországban" Bende Tamás: felszárad; Bende Tamás: titkom Kis Molnár Flóra: Terra Nova; Kis Molnár Flóra: Tudás Ludwig Múzeum a villamosmegállókban Villányi László: mondja édesanyám ítélet retró Kocsmatörténelem 1996-2001 Uhrin Benedek: Van nekem egy kiskutyám Élesedő jogász-nemzetközi focibajnokság Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András