https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/4749de15179eda7bd9f85a3b95e04d83.jpg 5c5dde9ef102c50819d040774d1b5eb3 https://pazmanytar.ppke.hu/files/original/af28cb1ef1d2161882996f7ce638af99.pdf 2a1dfe10d8fd11999a5e42b1a821e3da PDF Text Text A PPKE-JÁK legnépszerűbb lapja ITELETS <D re A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA PÉTERI ZOETÁN NYOLCVAN ÉVES Vámpírok Erdélyken A^r^azoli Lengyel tragédia E^ykáz és politika Kafka Pro Facultate 2010 XIII. évfolyam, 3. szám e-mail: itelett^ak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet 2010. május 11. �Vargazoli meghalt „Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt39’ I (Pázmány Péter) IMPRESSZUM Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnwvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Gahger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TARTALOM Vargazoh meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga...55’ kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HOOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kpl Kis-Molnár FJóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGO kaotikus rendje! Küenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap 2 3 3 3 4 5 6 6 7 7 8 8 9 ’9 10 11 11 12 13 13 14 14 14 15 15 16 16 Toborzás! Az ítélet szerkesztőbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztőség bármely tagjánál. Látogassatok el az ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálható a lap korábbi számainak archívuma. második oldal A mai, média uralta világban Varga Zoltán vagy inkább: Vargazoli, így, egybeírva -, azaz egy olyan futballista, akinek nem örökítette meg % minden meccsen minden mozdulatát legalább harmincféle beállításból a kamera, és akinek legnagyobb mérkőzései után nem maradt 4' mozgókép, akkor is csak legenda lehet, ha itt él köztünk. Hisszük-e vagy sem a róla keringő történeteket - talán a mesélő szuggesztivitásán vagy a hallgató szkepticizmusán múlik. De ha valakinek a játékáról mindenki ódákat zeng, akkor jobban járunk, ha elhisszük azokat - így, beavatottként, kicsit mi is részesei leszünk a legendának. Vargazoli annak a Fradinak volt féltett kincse, amelyik a hatvanas években Európa egyik legjobb csapata volt, európai kupát nyert, és aranylabdást adott Albert Flórián személyében. Vargazoli univerzális játékos volt, távoli bombák, felhőfejesek, ollózások, cselsorozatok. pontrúgások mestere. De nem elsősorban emiatt lett legenda: élete igazi eltékozolt, soha ki nem teljesedő magyar élet volt. Olyan, amelybe szeretjük olykor belelátni magunk vagy akár - mint cseppben a tengert - az egész nemzet sorsát. Vargazoli a világ elől világgá ment, 1968-ban Nyugatra távozott. Hiába a Bundesliga, hiába Európa akkori legjobb klubcsapata, az Ajax, nem vert gyökeret igazán sehol. A tehetség mellé nehéz természet és ellene összeesküvő körülmények társultak. Az ifjú zseni így nem válhatott korszakos világsztárrá. Aztán sokkal később, a kilencvenes években hazajött, a Fradi edzőjének. A remény is visszatért egy kis időre: hátha most, amikor már senki nem számított rá, valóra válhatnak az álmok, egyenesbe kerülhet egy girbegurba élet, és egy csapásra megváltozhat a mi világunk is. Vargazoli még mindig kisfiús mosolyával együtt hazahozta őszinte, szinte gyermeki naivitását is. Csodát tennie a magyar futball közegében neki sem sikerülhetett, nem hagyták, és talán nem volt elég kitartó sem. A játék és a közönség iránti mély alázattal mindig a tökéletességre törekedett - hiába próbálták hozzáállását a nyugatról jöttek sznobizmusának beállítani. Nagy-nagy szeretet, de nagy-nagy értetlenség is fogadta, a távolból sok őszinte rajongó és tisztelő, közelében rengeteg ártó szellem. Vargazoli megint elbukott. A mi legendáink már csak ilyenek, mi leginkább veszteseinket tudjuk ünnepelni, a vesztett csatáktól az elvesztett futballvilágbajnokságokig. Mégsem a vesztesek, inkább a drámai elbukások népe vagyunk, és ne tagadjuk, olykor el is hisszük, jól áll nekünk ez a hősi póz. Jó tíz évvel ezelőtt Sydneyben, egy medencében hűsölve egy disszidens magyar barát - amikor néhány pillanatra kizökkentünk az önfeledt kerti sütögetős, sörözgetős, labdázgatós szórakozásból - fátyolos szemmel mesélt arról a szabadrúgásról, amit Vargazoli lőtt a Honvéd ellen, nyolcvanezer néző előtt a Népstadionban, 0-0-ás állásnál, az utolsó percben. Fel, a sorfal felett, egyenesen a pipába. A hazájától távol élő, magát így örökös boldogtalanságra ítélt magyarnak az a gól - nem túlzás - otthonát, fiatalságát, az elmúló időt jelentette, és jelenti még ma is. Hiába, a futball nem játék. Vargazoli elment, úgy, ahogy egy futballistának el kell menme - a pályán, játék után a kispadon ülve. Valaki, aki a miénk volt, most végleg elveszett - és csak félve merjük bevallani magunknak, hogy már régen elvesztettük őt. Mi pedig itt maradtunk a legendáinkkal, az apáról fiúra szálló emlékeinkkel, és valami furcsa, már-már jól eső melankóliával szívünkben. A szerk. �Kari közélet Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Április 21-én ünnepeltük karunk dísztermében Péteri Zoltán tanár úr nyolcvanadik születésnapját. Az eseményre megtelt a terem, rengeteg hallgató és tanár is részt vett az ünnepségen. A házigazda Koltay András tanár úr volt. Az első köszöntő, Schanda Balázs dékán úr beszédében visszaemlékezett ELTE-s diákéveire; mint el­ mondta, hallgatói évei alatt nem igazán rajongott a jogelméletért. Ez csak az államvizsgára felkészítő ún. szakszemináriumon, tanulmányai vége felé változott meg. Ekkor ugyanis új tanárt kaptak Péteri Zoltán személyében, az órák pedig egycsapásra élvezetesek és érthetőek lettek. E történet elmesélése után a dékán úr megköszönte az ünnepeltnek, hogy a kezdetektől részt vett a Pázmány jogi karának építésében. A következő köszöntést a volt alkotmánybírótól, az ELTE professzorától, Harmathy Attilától hallhattuk. Első mondataiban az idő múlásáról beszélt, és arról, hogy lelke mélyén nemigen hiszi el, hogy az ünnepelt valóban nyolcvanadik születésnapját ünnepli: „Zolihoz valahogy nem tartozik hozzá a 80 év...”. Majd felelevenítette a sok közös emlék közül az egyik legkedvesebbiket, a közös strasbourgi utazásokat, a hatvanas évek közepéről. Mint mondta, ők - bezárva a vasfüggöny mögé - ekkor ismerhettek meg „egy másik levegőt, egy másik világot”. Ennek megismerésében „Zolinak elévülhetetlen szerepe volt. Beszédét „Kedves Zoli, Isten éltessen”-nel és egy baráti öleléssel zárta. A harmadik köszöntő egyetemünk alapító dékánja, Zlinszky János professzor úr volt. Beszédében elmondta, hogy Péteri tanár úr kezdettől fogva a népszerű tanárok közé tartozott, és biztos alapokat nyújtott a hallgatók számára. Visszaemlékezett a kezdetekre, és megemlítette, milyen öröm volt vele dolgozni („kongeniális partner volt, az egyik, akire építeni Herczegh Géza professzor karikatúrája Péteri Zoltánról 1954-ből lehetett”). Mind a ketten elkötelezettek voltak az új kar felépítésében. Egy hallgatót idézett a kezdeti évekből: „mi azért vagyunk modem kar, mert sok az öreg tanárunk”. Hírek a Kari Tanácsról 2010. április 9. Ismét itt az idő, hogy krónikás! szerepünknek eleget téve ismét tollat ragadjunk, és híven beszámoljunk Nektek arról, miként határozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Tanácsa április 9-i ülésén. Javaslatot nyújtottak be a záróvizsgák kötelező letételi idejének meghosszabbítására, amelyet a Tanács elfogadott, így a vonatkozó szövegrész a TVSZ-ben módosításra kerül. Az új szabályrész alább olvasható: Kari rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekezdé­ séhez: Az osztatlan jogászképzésben, tekintettel arra, hogy a záróvizsga több, eltérő időpontban teljesítendő részvizsgából áll, melyeket a min­ denkor hatályos képzési követelmények szerint kell teljesíteni, a hallgatói jogviszony az abszo­ lutórium megszerzése miatti megszűnésétől számított hét éven belül a záróvizsga utolsó részvizsgáját is le kell tenni. Amennyiben a hallgató ezen határidőig nem teszi le a záróvizsga minden részvizsgáját, az addig megszerzett részjegyei érvénytelenné válnak. Ezt követően ismét hét éven belül van lehetősége a záróvizsga valamennyi részvizsgájának letételére. Átmeneti rendelkezés a TVSZ 173. § (14) bekez­ déséhez: Azon hallgatóknál, akiknek az abszolu­ tórium megszerzéséből eredően hallgatói jog­ viszonyuk 2007. július 1-je előtt szűnt meg, a hét éves periódust 2007. július 1-jétől kell számítani. Felmerült a szemináriumok rendjének, temati­ kájának szabályozása, elősegítendő, hogy a hallgatók valóban a gyakorlatból kapjanak ízelítőt ezeken az órákon, és ne a főelőadás megismétlésével, vagy számonkérésével teljen az erre szánt idő. A javaslatot a Hallgatói Önkor­ mányzat is támogatta, azonban csupán három igen szavazatot kapott, így a Tanács a tan­ szabadság elvére hivatkozva elutasította azt. Elfogadásra került egy új karunkon indítandó képzés, az igazgatásszervező alapszak szakin­ dítási kérelme, melynek célja, olyan szakemberek képzése, akik a megszerzett közigazgatási, jogi, gazdasági ismeretek alkalmazásával képesek igazgatási feladatok megoldására, közigazgatási döntések előkészítésére, végrehajtására, az ön­ kormányzati és más közigazgatási szervek működésének szervezésére. A szak elindítására azonban csak a MAB engedélyének birtokában lesz majd lehetőség. A professzor szavait követően Fekete Balázs tanár úr lépett a mikrofonhoz, aki bemutatta a születésnapi ajándékot. A Koltay Andrással közösen szerkesztett könyv Péteri Zoltán tizenhárom - a jogösszehasonlítás témakörében született - tanulmányára épül, de található benne még hat köszöntő írás, teljes bibliográfiai gyűjtemény, hosszú „életút-interjú'l” és egyéb érdekességek is. A könyv a Pázmány, az ELTE és a szegedi jogi kar anyagi támogatásával született meg. A bemutatás után a két társszerkesztő közösen adott át egy példányt a könyvből az ünnepeltnek. Végül maga az ünnepelt, Péteri Zoltán tanár úr lépett - jelentősen meghatódva - a pódiumra. Egy történetet mesélt el, felidézve Nelson admirális trafalgari csata előtti szónoklatát, amelynek utolsó mondata így hangzott: „Anglia elválja, hogy a mai napon mindenki teljesítse a kötelezettségét!”. Majd a győztes csata után, amikor a hadvezér halálos sebbel feküdt, ezek voltak utolsó szavai: .Köszönöm Istenem, teljesítettem a kötelességémét!”. Péteri tanár úr elérzékenyülve mondta ki Nelson szavait; mint mondotta, boldog lenne, ha a végső elszámolásnál ő is elmondhatná ugyan­ ezeket. Ezt követően szűnni nem akaró vastaps köszöntötte. A szervezők általi ajándékként minden jelenlévő kapott egy példányt az ünnepi kötetből, a rendezvényt pedig pezsgős fogadás zárta. Smitnya Sándor Jogesetmegoldás A félév utolsó polgári jogi jogesetmegoldó versenyén vehettek részt az érdeklődők április 20-án. A mostani egy kicsit eltért az eddig megszokottól, egy igen érdekes és színvonalas TDK dolgozattal ismerkedhettünk meg rögtön az elején, melynek témája: a polgári jog és az orvosi jog viszonya. közelebbről bemutatva a beteg és az orvos kapcsolatát. Pogácsás Anett tanárnő egy családi joggal kapcsolatos esettel örvendeztetett meg bennünket, a versenyzők különösebb nehézség nélkül feldolgozták az ügyet, mindnyájan derekasan helytálltak. Míg az indulók fel­ készülési idejüket töltötték, a jelenlévők - mármár szokásosnak nevezhető módon - közösen .kóstolgatták a kivetített szöveget, s néhányan negy-két megoldási lehetőséggel is előrukkoltak a közönség soraiból. Ám az 55.ítélet'.55 meghozataláig senki sem lehetett biztos abban, hogy az elgondolása helyes-e, illetve, hogy a bíróság is ugyanígy gondolkodott-e. Az estét hatalmas tapsvihar zárta, mely mindenkinek szólt. Itt a vizsgaidőszak, aztán a jól kiérdemelt nyári szünet, de fel a fejekkel, ősszel újult erővel, frissen, fiatalosan visszatér a polgári jogi jogesetmegoldó verseny! Bolyós Zsuzsanna harmadik oldal �I *»*> ■ •. *Í bw ‘kV ■.» átMi Kari közélet „Nemzetközis hallgatónak, de jól vagyon dolga. ” Az egyetemünk jogi karán néhány éve immáron nem csak jogászképzés folyik, hanem megkezdték a nemzetközi igazgatás BA, illetve idéntől az MA képzést is. A bolognai rendszer szülte megosztott képzés teljesen új szak: egyedül a győri egyetem előzött meg minket, nyomdokainkban pedig már a Corvinus is lépked, ugyanis ott a következő szemesztertől indul meg ez a képzés. De hogy tulajdonképpen mi is ez? Tetszetős leírást találhatunk a felvi.hu oldalán, ami azt sugallja, hogy ezek a bizonyos igazgatási szakemberek akik mi leszünk - szinte mindenre jók. Nem csak hogy kifinomult érzékük van az emberekkel való kommunikációhoz és a társas tudományokhoz, de a közigazgatás rögös területén is magabiztosan megállnak jogi oktatásuknak köszönhetően. A multifunkcionális bürokraták világában az igazga­ tási szakemberek elmehetnek önkormányzatok­ hoz, multinacionális cégekhez, nemzetközi szerve­ zetekhez dolgozni. Annyira jól hangzik. Már túlságosan is. Hogy miért is? Mert senki sem tudja szinte, mi is ez a szak. A laikusok erőszeretettel osztják be ezt a képzést a nemzetközi tanulmányokhoz, s csak megértőén bólogatnak mindenre a tudatlanságuk további leplezése érdekében: de nem kell még ennyire messzire sem mennünk. Egyetemünkön is néha fennakadást okoz, kik is azok a bizonyos titokzatos „nemzetközisek. E cikk segítségével szeretném kicsit jobban bemutatni ezt a szakot: egy közvéleménykutatást prezentálnék, amit az első- és másodéves hallgatókhoz sikerült eljuttat­ nom. íme hát, a mi elképzelésünk a szakról. í. Felvételi, avagy hogyan is jött ez? A bizonyos, végzős körében jól ismert kék könyvet bújva bukkanhattunk az országban két helyen erre a szakra: a nemzetközi igazgatás sokat sejtető hangzása talán sokunkat rögtön lebilincselt. És mi is kell hozzá? Rögtön meg is nézhettük: magyar és történelem, a jogász szak déjà vuje. Rövid kalku­ lálás: jogi kar, és ugyanazok a felvételi tárgyak... vajon mennyire lesz „jogos” a szak? Arra juthat­ tunk, hogy biztosan tömik majd a fejünk jogsza­ bályokkal, de nyílván sok-sok nyelvet is tanul­ hatunk majd... A közvéleménykutatásra választ adók szinte egy­ től egyig elsőként jelölték meg ezt a szakot. Itt illik megjegyezni, hogy többször hallottam sajnos jogászoktól, hogy mi biztos csak lecsúsztunk a jo­ gász szakról, azért vagyunk itt, amolyan pótlék­ ként. Itt az idő eloszlatni a tévhiteket: a válaszolók közül senki sem jelentkezett elsősorban a jogász szakra, s került véletlen ide. Ami még hízelgőbb: saját bevallás szerint senki sem bánta meg, hogy ide jött. 2. Elképzeléseink a képzésről A hallgatók többsége meg van elégedve a karunk nyújtotta képzéssel, noha akadnak problémák és megjegyezni való hibák. Az első és legfontosabb, amibe ütközünk, hogy gyakran oktatóink sincse­ nek tisztában vele, pontosan mit is tanultunk, mire lehet alapozni. Apró technikai hibaként akadnak olyan párhuzamosan oktatott tárgyak is, melyek közül elvileg az egyik a másikra épülne. A másik sarkalatos pont a nyelvoktatás kérdése. Itt negyedik oldal 1 egyetlen válaszoló csak elégedett, mindenki más panaszkodott: a szakon országismeretet, szakigaz­ gatási nyelvet és tárgyalástechnikát oktatnak, angol, német és francia nyelven. Azonban a probléma az, hogy a gyakorlaton a csoportok teljesen véletlenül vannak összeválogatva: sokan hiányoljuk a szintfelmérőt a munkaképes cso­ portok összeállítására. Több megjegyzés érkezett arra is, hogy ezek az idegen nyelvű órákon sok esetben felesleges információkat kell megtanulni. Konkrétan az országismeret esetén érkezett né­ hány válasz, ami hiányolta a „használható”, adott országra jellemző protokoll- és viselkedéskultúra oktatását. Ehhez kapcsolódik még a szaknyelv kérdése is, melynek képzésével ugyan mindenki meg volt elégedve elmondásuk szerint, de többen felháborodtak azon, hogy a diplomához állami finanszírozás esetén is biztosan be kell invesz­ tálnunk cirka 100 000 forintot: két szaknyelvi kurzus 25-25 000 Ft értékben, egy nyelvvizsga­ felkészítő tanfolyam, s végül maga a vizsga díja is középfokú szinten 25 000 forintot kóstál. A diplomázáshoz pedig nem elég a sikeres állam­ vizsga: egy középfokú, illetve egy szaknyelvi nyelvvizsga szükséges. Néhány javaslat is érkezett a probléma áthidalására: lehetne néhány idegen nyelven oktatott tárgyunk, vagy egy-egy ilyen előadás is. Egy másik kérdés a tantárgyak hasznosságát boncolgatta: vegyes érzelmekkel vallottak erről a válaszolók. Mindenki meg volt elégedve bizonyos fokig, de tudtunk megnevezni olyan tárgyakat, melyeket nyugodt szívvel ki lehetne húzni a tantárgylistáról, amolyan „töltelék érzését keltve bennünk. 3. Oktató- és diákhozzáállás a képzéshez Néha szembesülünk azzal, hogy az alaptudásunk meglehetősen alacsony néhány témában, amelyről professzoraink magabiztosan és látványosan bele­ élve magukat tartanak előadást, s néhány tanár meg is jegyezte, hogy az egyetemekre bejutott diákok nagy része meglehetősen tájékozatlan. Ok­ okozati összefüggéseket keresve válaszolták a következőket a hallgatók: a középiskolai képzés színvonala meg­ felelő, többet egyszerűen nem lehet a középiskolai tanulók fejébe verni; a középiskolai képzés nagyon eltérő oktatási intézménytől függően. A köz­ ponti érettségi próbálja ezt megoldani, de mint sejtjük, a középszintű érettségik javításánál normális esetben a tanuló saját tanára próbál mindent kihozni a dologból: talán néha a valóság rovására is; a középiskolai képzés színvonala valóban alacsony, ez pedig az oktatási miniszté­ riumnak köszönhető. Ezt nem is kell tovább magyarázni: az oktatás látványo­ san és drasztikusan lefelé ívelő pályája kimutatható a költségvetési megvonások­ kal egyenesen arányosan; a középiskolai képzés színvonala alacsony, de aki akar, tud tanulni. Ha valaki érez magában ambíciót, megtanulhat bármit, vagy szülői segítséggel (magántanár fi­ nanszírozása), de akár anélkül is; a középiskolai képzés lényegtelen. Az egyetemnek kellene komolyabb bejutási limitet szabni: emelt szintű érettségit kel­ lene követelni az egyik felvételi tárgyból. A másik témakör, amit a kérdőív itt említett, arra kérdezett rá, hogy a hallgatók az egyetemen mennyit foglalkoznak az elméjük autodidakta pallérozására. A szak határtudományaival csak nagyon kevesen foglalkoznak, de szinte mindenki a nyelveket jelölte meg, mint önszorgalomból gyakorolt és fejlesztett terület. A gazdaság is előkelő pozíciót foglalt el a válaszok alapján: nem hiába gerince a záróvizsgának is a nemzetközi gazdálkodás. 4. Vizsgák A vizsgaidőszakok nehézségéről hihetetlen nagy szórás jellemezte a válaszolókat: mivel sokan közülük csak az első vizsgaidőszakon volt, nem pontosan tudták megmondani, hogyan is viszo­ nyulnak ezekhez. Volt, akinek nehéz volt, akadt olyan is, aki kisujjból rázta ki a dolgot. Egy érdekes megjegyzés volt itt, ami hiányolta a gyakoribb évközi számonkérést, mert az kényszerítő erejével megkönnyíteni a vizsgákra való felkészülést. Erre mondják, hogy az egyetemen már saját felelősség az idő beosztása, de talán jó tanács lehet ez a megoldást is. 5. Diploma, elhelyezkedés Megoszlanak a vélemények, hogy vajon leengedő lesz-e a BA képzés diplomája az elhelyezkedéshez. Tanárvélemény is akad, aki szerint igen, de legtöbben szeretnék elvégezni a karon idén indult MA szakot is, hogy így a nemzetközi ismeretek teljes repertoárjával felfegyverkezve mehessenek állásbörzére. De hogy mire is jó ez a diploma, hol lehet elhelyezkedni? A szak célja a közigazgatásban otthonosan mozgó szakemberek képzése, munka­ területként főleg állami szférát, nemzetközi szervezeteket és multinacionális cégeket megne­ vezve. A kérdőívben erre is akadt kérdés: meg­ döbbentő, hogy mindenki a minisztériumoknál akar elhelyezkedni, előszeretettel a külügyminisz­ tériumnál. A nemzetközi szervezetek is erős támogatottságot élveznek, s a multinacionális cégek eme jövőkép alapján csak nagyon kévé­ sünkét fogják alkalmazni: szinte senki sem szeretne ilyen helyen dolgozni. Egyetlen egy válaszoló élt az „egyéb” opcióval, s a magánvállalkozó pozíciót adta meg. Az állam által finanszírozott oktatás akkor éri el a célját minden esetben, ha olyan szakembert képez, amit a hazai piac fel tudni venni, hisz akkor a bizonyos adókon keresztül megtérülhet az oktatási költség, illetve a felsőfokú képzettségű emberek emelhetik a közkultúra színvonalát és minőségét is. Ennek tükrében is merült fel a hazai kontra külföldi munkavállalás kérdése, aminek válasza nagyon is tükrözi a fiatalok országról alkotott képét: ugyan szinte mindenki szeretne itthon dolgozni, ugyanakkor mindenki számára belefér néhány éves külföldi kiruccanás. Az ál-indok a tapasztalatszerzés, valljuk be, a vonzóbb és valódi a fizetések jóval magasabb színvonala. �Kari közélet 6. Egyetemi hangulat érzem, pár dologban hátrányom van n,Úgy nemzetközisként az egyetemen!’ Nem csak egy válaszoló érzi úgy. Mint ahogyan a HŐK választási kampányában is szerepelt a célkitűzés a nemzetközis hallgatók hatékonyabb „beintegrálására”, úgy mi is érezzük, hogy néha valóban mostoha­ szakként éljük meg a nemzetközi igazgatást a jogászhoz képest. Mentség talán, hogy viszonylag új ugyebár a képzés, az egyetem átállása pedig nehézkes: még is, ne csodálkozzon senki, hogy a kevésbé jogosabb speciálkollégiumokra csak nemzetközisek járnak: elvégre is, mit keresnénk mi például egy büntetőjogi szabadon választotton, vagy akár egy versenyjogi előadáson? Nem sokat konyítunk a témához, főleg nem elsősként. így marad körülbelül olyan 10-15 „értelmes” szabadon választható tárgy, amiért élet-halál harcot vívunk tárgyfelvétel idején. Ne csodálkozzon tehát senki, hogy a számunkra korábban megnyitott neptunon már csak a jó öreg 20/20 fogad, ha valaki a „híres perek...”-re kattint. (Ennek az órának például potom 3 perc elég volt, hogy a nemzetközis invázió áldozatává váljon) Az egyetem nyújtotta plusz lehetőségeken szívesen vesznek részt nemzetközis hallgatók saját bevallásuk szerint, de apró megjegyzést ide is beszúrtak a válaszolók: sajnos kevés nem csak joggal foglalkozó előadás van. A bírósági látoga­ tások azonban a nemzetköziseket is lázba hozzáktehát összességében, meg vagyunk elégedve a programokkal, csak talán néhány idegen nyelvű, nem jogi tárgyú előadást is szívesen vennék. 7. Nemzetközi igazgatás és a napi közélet Az egyetemünkön elengedhetetlen ugye a mindennapi tájékozódás a közéletről, ezt tanáraink is sűrűn éreztetik. Az ítéletben korábban megjelent, a jogász szak jövőjét boncolgató cikksorozatban a szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy a hallgatók érdektelensége nem is olyan nagy azért. Vagy hát, inkább érthető. A nemzetközisek körében is utána jártam a dolognak: a napi tájékozódást mindenki fontosnak tartja, minimum egy rádiós hír-hallgatás vagy egy Metropol elolvasásának a szintjén - noha jegyez­ zük meg, utóbbi hírértéke meglehetősen alacsony. Legtöbben a HVG-t olvassák szaklapként, vagy annak interneten elérhető cikkeit, de kevesen merik biztosan állítani, hogy teljesen otthon vannak az oktatóink által érintett aktuális témákban: általában többé-kevésbé hallottak valamit a hírekről, de mélyebben nem tudnak érdemlegesen hozzászólni a dologhoz. Talán valamiféle indokként hozható fel az, hogy még annyira sem politikai pályára készít fel a szak, mint a jogász, de azért mi is ludasak vagyunk, minden mennyiségben. Sokan beszélnek arról, hogy mit is kellene jobbá tenni a szakon, de a hallgatók számához képest irreálisan kevesen töltötték ki a kérdőívet, ami meg kell hagyni, nem lett volna nagy erőfeszítés. Ezek után hogyan is akarunk harcolni lehetőségeinkért?! 8. Afentiekbó'l leszűrhető néhány javaslat Több nemzetköziseknek szóló rendezvény Szintfelmérő az idegen nyelvű oktatása megkezdése előtt Több idegen nyelvű lehetőség (előadások, idegen nyelvű tárgyak szélesebb skálája) A tanrend ésszerűbb felépítése (hogy el­ kerüljük az „önök tulajdonképpen mit is vettek előző délévben?” típusú kérdéseket) Gyakorlatiasabb, „életszagúbb” tárgyak Nagyobb hangsúly fektetése a protokollra. kommunikációra, tárgyalástechnikára. közéleti megjelenésre épülő tárgyakra A jogász és nemzetközis szak hallgatóinak .összemelegítésé Kis-Molnár Flóra Kolimomentum 5 óra 30 perc. Megjöttek a takarítók. A népes takarítóbrigád önkéntes ébresztőórát játszva kellően hangos a nevetésével és a folyosón kiabálásával, hogy felvetje a fél szintet. Vagy nem is a takarítók ezek, hanem egy buliból éppen most hazaérő társaság? A magassarkúak hangját tihanyi echo módjára hangosítja fel a néma csend a folyosón. Az eredmény ugyanaz: fel lehet ébredni, hallatlanul korán. 8 óra. A koli kelésének átlagideje: legtöbben ilyenkor mennek reggeli tusolásra, rohangálnak a konyha és a szoba között (elvileg ugyanis tilos mikrót használni a szobákban, a konyhában van lehetőség erre), de persze a takarítóknak is ilyenkor kell belendülniük, hogy látványos legyen a takarításuk, persze megakasztva az amúgy is sietős rohanást, a későn kelők balszerencséjére. A három fős szobák ilyenkor kicsinek bizo­ nyulnak; a legtöbb szobában jobb esetben kettő szék akad az asztalnál a reggelihez, de legalább egy vízforraló használatéjért nem kell kitenni a lábunk a szobába: csap itt is akad. Tovább fokozódik a luxus... egy hűtő képében! A koli persze nem tömegesen indul meg az egyetem felé, de mindenkinek javasolt 1 órával korábban megkezdenie a BKV-zást, ha időbe be akar jutni a városba. Az út ugyanis meglehetősen hosszú: Óbuda III. kerületéből fél- háromnegyed óra bejutni az egyetemig normális esetben. Kivéve, ha valaki a metró elé ugrott. A koli lakossága majdnem BMW-vel közlekedik Busz, Metró, Villamos. A leggyorsabb ugyanis az 1-es villamos végállomásáról eldöcögni az Árpád hídig, s ott metróra szállni. És BKV-sztrájk idején? Nem kell kétségbe esni: még a szentendrei HÉV sincs annyira egetrengetően messze. De, mint minden rendes kollégiumban, itt is az esték a legszínesebbek. A Márton Áron szak­ kollégium, ahol havi 22 500 Ft-ért el vagyunk szállásolva, érdekes belső világgal rendelkezik: az ember mindent megkaphat, amit akar. Vagy 4 helyen lehet fénymásolni, 500 Ft-ért már fél óra masszázs is akad, de ugyanennyiért lehet akciós öveket venni. A kábé 70 Ft-os lejárt energiaital, a 100 Ft-tos Durex, az 1000 Ft-os ukrán vodka és hasonló eredetű cigi pedig már igazán a nya­ lánkságok közé tartozik. Másik szélsőségként adóbevallást is csináltathatunk, vagy japán nyelv tanulására is adhatjuk a fejünket, s még csak ki sem kell lépnünk a koleszből. Az esték folyamán megélénkül a folyosói hangulat is: sokan közösen főznek, vagy a fiúk éppen focizni mennek együtt, mások pedig a bulikat szervezik innen: alapozás helyben, azután pedig irány valami pesti szórakozóhely. De néhanapján pénteken még a buli kedvéjért sem kell elhagynunk az épületet: a hírhedt előtérbuli is a kollégiumi HŐK saját kreálmánya. De hogy tanulni is kellene? Ne is tovább! Szintenként akadnak tanulószobák, ahol jó oxigén-hiányban és sugdolózásban lehet küsz­ ködni a jogi könyvek világával. A kollégiumnak mellékesen akad saját könyvtára is, ami tekintélyes kisebbségekkel kapcsolatos anyagot mondhat magáénak. Ugyanis a kollégium, határon túli magyaroknak van eredetileg fenntartva: nem kell fennakadni tehát, ha az embernek valaki idegen nyelven vakkant oda a folyosón valamit. Márton Jirtíti Szakkollégium IQ A szórakozási lehetőségek átlagosak más kollégi­ umhoz mérve. Persze nekünk nem akad mászó­ falunk, mint egy BME-s szállás alagsorában, de nekünk is van valami konditermünk. Az udvaron röplabdapálya és kosárlabda pálya is van, valamint ingyenes aerobic órákat is tartanak vállalkozó szel­ leműek. Gépterem akad kettő is, ezeket 19-től 24-ig óráig vehetjük igénybe, de a szobákba is be lehet vezettetni az internetet (1000 Ft/hó), akár csak a tvkábelt, ahol még az HBO-t is ingyen lehet fogni. A szobákról is néhány szót ejtve: általában 3 fő lakik együtt, osztozik meg körülbelül 18-20 négyzetméteren, néha még pókokkal is meg­ osztva. Mindegyik szobának „hihetetlen” a pano­ rámája: kinek egy fitneszterem, kinek a szembe szobák, kinek pedig a főépület jut látványként. De pozitívumok is kellenek! Nekünk van az országban az egyetlen Szabó Ervin nevű könyvtárosunk. Jó a közösség. Ha hiányzik valami anyag, csak át kell kopogtatni a szomszédba. És a lényeg. A facebook-on tesztet tölthetünk ki arról, jó MASZ-osok vagyunk-e. Kis-Molnár Flóra ötödik oldal �Kari közélet Pro Facultate Nap 2010 h Sohasem voltak még ennyien a gesztenyéskertben.,. Karunkon Április 29-én Pro Facultate Napra került sor. A hagyományosan április végén megrendezendő Pro Facultate („a Karért”) piros betűs nap az évben. A rendezvény különlegessége, hogy azt teljes mértékben hallgatók, illetve a Hallgatói Önkormányzat szervezi, így a Kar által szervezett Pázmány nap mellett a legfontosabb és leglátogatottabb rendezvénnyé nőtte ki magát az évek során. A rendezvény a hagyományos szentmise után a Pro Facultate díj átadásával indult a Díszteremben, ahol hallgatói vélemények alapján kerültek kiosztásra a díjak az oktatóknak, hallgatói tisztségviselőknek, illetve kari alkalmazottaknak. A díjazottak között volt idén Dr. Botos Katalin professzor asszony és a közelmúltban elhunyt Dr. Boytha György, niint posztumusz díjazott. Kovács Lóránt egykori HŐK elnök, és Csízik Zoltánné, a Polgári Jogi Tanszék adminisztrátora. A díjátadó beszédek és laudációk után kétségünk sem férhetett hozzá, hogy a díjakkal tényleg olyan embereket díjaztak a hallgatók, akiknek a Karért végzett munkája maradandó, és munkássá­ guk mérföldkőnek számít a Kar történetében. Botos Kati néni külön kiemelte, hogy a legfontosabb relikviák között fogja tartani a díjat, hiszen ha az ember a hallgatóitól kap elismerést, az mindig külön­ leges. Továbbá elmondta, hogy az ellene irányuló őszi lejáratókampány után különösképp jól esik neki a hallgatók mellette való kiállása. Á hallgatókért díjat Kovács Lóránt kapta, akinek laudációjában Szilágyi Demeter kiemelte, hogy „Lóci” elnöksége alatt vált professzionálissá a HÓK működése. Posztumusz díjazott volt a nemrég elhunyt Boytha György professzor, díját családtagjai vették át meghatódva. Az adminisztrátori díjazott Csízik Zoltánné volt, aki­ nek nélkülözhetetlen munkája a Polgári Jogi Tanszé­ ken a sokszor nehézkes adminisztrációt is gördülé­ kennyé teszi. A díjátadó után a gesztenyéskertben kezdetét vette a főzés és az evés-ivás. A HÓK és a tutorok bográcsai mellett a Közigazgatási Jogi Tanszék, és a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet is főzésre adta a fejét. Az eredmény nem maradt el: a legkülön­ bözőbb ízvilágok közül válogathattunk. A bográcsok mellett három órától a bor is főszerepet játszott, tanárok és diákok együtt fogyasztottak el egy-egy pohárral. Számomra ez adta a rendezvény lényegét: összehozza az embereket. Rég nem látott ismerősök találkoznak, tanárok és diákok cserélhetnek eszmét kötetlenebb keretek között, egyfajta integrációs erőként is aposztrofálható a Pro Facultate nap: ide még az is ellátogat, aki amúgy nem szokott Páz­ mányos rendezvényeken részt venni, vagy a kari közéletben szerepet vállalni. A verőfényes napsütés­ ben elfogyasztott zsíros kenyerek és bor után, négy órakor a Hétcsapás Néptáncegyüttes varázsolta el a Gesztenyéskert mulatozóit. Mintegy másfél órás műsorukkal fergeteges hangulatot teremtettek, a résztvevők már igen csak ráhangolódva várták az esti koncerteket. Időközben a zsúfolásig megtelt a gesz­ tenyéskert, a felsőbb évesek és tanárok elmondása szerint sosem voltak még ennyien Pro Facultate napon! Hat órakor kezdetét vették a koncertek. Az első fellépő a Hated Tomorrow nevű zenekar volt, melynek énekese első éves jogász hallgatónk. Az együttes 2005-ben alakult, nemrégiben készült el első videóklipjük, melyet a zenetelevíziók is játszanak már. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) FELVETELTHIRDET a doktori (Ph,D,) képzésben való részvételre az állam- és jogtudományok területén A PPKE-JÁK Jog- és Államtudományi Doktori Iskola 2010 szeptemberében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén. A képzésben való részvétel feltételei: a.) hazai egyetem áUam- és jogtudományi karán egységes, osztatlan jogászképzésben szerzett, legalább ,jó” minősítésű („cum laude”) egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplomával rendelkező felvé­ telizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori képzésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt. b.) külföldi egyetem állam- és jogtudományi szak­ irányán szerzett és nem honosított, vagy nem államés jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkező pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell elis­ mertetni; c.) záróvizsga előtt álló egyetemi hallgatók jelentke­ zéskor leckekönyvük másolatát csatolják. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes fel­ vételt érvényteleníti; hatodik oldal d.) két élő, a tudományos kutatás körében alkalmaz­ ható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben - különösen a választott kutatási területre tekintettel - a Tanács a Dl Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holtnyelvből C típusú. vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsgával rendelkező pályázó felvételi pályázatát is; e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedé­ lyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyenértékű nyelvvizsgával történő felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszerzéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyen­ értékű nyelvvizsga meglétének igazolása feltétel. A képzés módja és díja: • nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban, állami ösztöndíj mellett • levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogvi­ szonyban; képzés díja: 83.000.- Ft/félév • egyéni felkészülés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (wwwjak.ppke.hu) Ezután következett egy feldolgozásokat játszó együt­ tes, a LeQwaRock. Á hangulat ekkortájt már a tetőfokára hágott, tanár-diák egyaránt az első sorok­ ban ugrált a koncerten. Kis csúszással, kilenc órakor kezdett a főfellépő, a magyar punk-rock zene leg­ jelesebb képviselője a várva várt Supemem. A feszti­ válhangulatot idéző koncerten nem volt olyan ember, akit ne ragadott volna magával az együttes lendülete. A koncertek végeztével, mi szervezők örömmel konstatálhattuk, hogy egy olyan Pro Facultate napot sikerült összehoznunk, amellyel reményeink szerint mindenkit sikerült megszólítanunk, és mindenki úgy emlékszik majd rá, hogy valóban egy piros betűs nap volt az évben. A gesztenyéskert viharos elhagyása után, a társaság nagy része a szinte már Pázmányos törzshelynek számító Living Room felé vette az irányt, ahol tovább folytatódott a mulatozás. A hajnalig tartó buliban jó volt látni, hogy tanárok is részt vettek, így továbbra is „jprofacos” hangulatban telt az este. Őszintén reméljük, hogy tényleg sikerült valami ten­ nünk a karért, annak hírnevének öregbítéséért, és azért, hogy a hallgatók évek elmúltával az ilyen kö­ zösségi események miatt is szép emlékekkel emlé­ kezzenek vissza a Pázmány Jogi Karán töltött évekre. Ahogy az este folyamán az oly sokszor elhangzott, én is ezzel a felkiáltással zárnám rövid beszámolómat: Csak a Pázmány! Jövőre veletek/önökkel ugyanitt! Palócz László A jelentkezéshez szükséges mellékletek: 1. adatlap; (WinWord dokumentum) 2. szakmai életrajz; 3. a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 4. az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok); 5. tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumen­ tum) 6. a kutatási terv vázlata 7. a felvételi eljárás díjának (5.000.- Ft) befizetéséről szóló igazolás. A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben, vagy személyesen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Állam­ tudományi Doktori Iskola Titkárságán, Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba lehet benyújtani 2010. június 18-ig. A jelentkezők felvételéről - a beadott pályázati anya­ gok és a július í5-ig esedékes szóbeli felvételi beszélgetés alayján - a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Dok­ tori Tanácsa dönt. A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes információk, valamint a szükséges nyomtatványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (wwwjak.ppke.hu) érhetők el. Információ: a 4297-291 közvetlen telefon­ szánon. A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (egyetemi docens) fogadóórája: csütörtökönként 10-11 és 16-17 óráig. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcse­ leti Tanszék (tel.: 4297-229). �Kari közélet Karrier Nap 2010 Kerületi polgármester öregdiák szerepben Karunk negyedszer rendezte meg éves állásbörzéjét április 28-án. 17 cég, 3 előadás, több tucat tanácsadás és több száz résztvevő jellemezte a rendezvényt. Az állásbörze legfontosabb eseménye idén is a cégek és ügyvédi irodák megjelenése volt, a standolás a tavalyitól eltérően két helyszínen zajlott. A főépület aulájának megszokott berendezése mellett idén a Tanulmányi Osztály előtti tér is megtelt, így a „zsibongó” név most elnyerte valódi értelmét. A 17 kiállító között volt ügyvédi iroda, jogi könyvkiadó, fejvadász cég, de jelen volt a közszféra is. A kiállítók megjelenését idén is kerekasztal-beszélgetések színesítették. Az első a kar klasszikus jogi munkakörben dolgozó öregdiákjai voltak a vendégek, és beszéltek egyetemről, pályakezdésről, munkáról és munkahelyről. Kocsis Máté, a kerület polgármestere és országgyűlési képviselője mellett egy neves ügyvédi iroda, egy ügyészség és egy bíróság képviselője beszélt. A második, délutáni alkalmon inkább az igazgatásszakosoknak mutattak utat a vendégek: a köz- és a versenyszféra keresi a rendszerezett jogi gondolkodású, de nem feltétlenül jogász fiatalokat. A meghívott vendégek külön felhívták a jelenlévők figyelmét a szakosodás fontosságára, hiszen az érvényesülésben ma már elengedhetetlen, hogy valaki a legjobbak között legyen egy szűk területen. Ezen túl fontos a magas szintű nyelvtudás, a szorgalom és a tudatos karrierépítés már az alsóbb évfolyamosoknak is. A fenti programokat pedig különböző trénerek, pszichológusok, személyzeti tanácsadó szakemberek tanácsadásai, személyes konzultációi tették teyesebbé. A nap lebonyolításáért köszönettel tartozunk a Hallgatói Önkormányzat és a Műszaki Osztály dolgozóinak, akiknek segítségével jöhetett létre ez a nap. Sergő András Jogász példatár Beszélgetés Ruszthiné Juhász Dorinával Ruszthiné Juhász Dorina egyetemünk első évfo­ lyamainak végzős jogászai között volt. Akkor és azóta is a versenyjog aktuális kérdései foglalkoz­ tatták. Ma a Gazdasági Versenyhivatal jogtaná­ csosa, az egyetem versenyjogi szakjogász posztgra­ duális képzésének oktatója. Emlékeiről és az általa látott lehetőségekről kérdeztük. - Mi az a tudás vagy tapasztalat, amit leginkább hasznosított, megtanult az itt eltöltött évek alatt? - Az egyetemi évek - mint sokaknál - az én esetemben is meghatározóak voltak: nemcsak a hivatásomat köszönhetem az egyetemnek, hanem itt ismertem meg a férjemet - évfolyamtársak voltunk -, és életre szóló barátságokat is kötöttem. Véleményem szerint egy felsőoktatási intéz­ ménnyel szemben alapkövetelmény, hogy ne csak a lexikális tudásra helyezze a hangsúlyt, hanem igyekezzen a hallgatókat erkölcsi, emberi szem­ pontból is felkészíteni a jogászi hivatásra. Ószintén mondhatom, hogy a Pázmány minden várakozá­ somat felülmúlta. A karon már a mi időnkben is olyan jogászegyéniségek tanítottak, akik nemcsak a tudásukat adták át, hanem a saját pályájukkal, életútjukkal is példát mutattak. Az egyetemnek köszönhetem, hogy azt is megtanították, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy a munka örömet' okoz­ zon, így én is azon szerencsések közé tartozom, akiknek a munkájuk egyben a hobbijuk. - Mikor alakult ki az állami szféra pályája iránti érdeklődése? - Amikor elsőéves voltam, még büntetőjoggal szerettem volna foglalkozni. Harmadéves korom­ ban az egyik büntetőjogi gyakorlaton a Tánczosféle gyermekgyilkosságot kellett elemeznünk, annyira megviselt a történteknek már a puszta olvasása is - napokig erről a szörnyűségről álmod­ tam -, hogy akkor ismertem fel, ez a jogterület nem nekem való. Szerencsére más jogágak - mint például nemzetközi jog, európajog, családjog. társasági jog - is érdekeltek, azonban amikor negyedéves koromban jöttek a versenyjogi tár­ gyak: rögtön megéreztem, hogy ez a jogterület igazán nekem való. Ehhez természetesen nagyban hozzájárult, hogy Boytha Györgyné és Tóth Tihamér nemcsak kiváló órákat tartottak - ahol szinte mindenre kiterjedő lexikális tudást, és na­ gyon hasznos gyakorlati ismereteket is elsajátíthat­ tunk -, hanem a jogterület iránti lelkesedésük és hivatástudatuk engem is magával ragadott. Azt hiszem, hogy az ő biztatásuk és a megfelelő irányba terelő kritikai észrevételeik nélkül én is azon jogászok táborát gyarapítottam volna, akik nem lelik örömüket a munkájukban, és „pusztán’ a megélhetésükért dolgoznak. Mivel a versenyjog ma Magyarországon - egy-két kivételes hatáskör­ től eltekintve - a Gazdasági Versenyhivatal „mono­ póliuma”, magától értetődött, hogy a diploma megszerzése után oda nyújtom be a pályázatomat. - Ma milyen esélye van a végzetteknek az állami szférában való elhelyezkedésre? Egyáltalán mennyire népszerű ma ez a pálya? - A jó munkahelyekre mindig nehéz volt bekerülni. Az állami szférában is vannak olyan munkahelyek, amelyek nagyon népszerűek - ilyen a Gazdasági Versenyhivatal is. Gyakran hallani, hogy az állami szférában protekció nélkül lehe­ tetlen elhelyezkedni. A kapcsolatoknak valóban nagy szerepük van, de ha valaki igazán elszánt és nagy munkabírású, előbb-utóbb be fog kerübi a hőn áhított munkahelyre. Az állami szférában manapság talán még nehezebb státuszhoz jutni, mint amikor én voltam friss diplomás. Szinte mindenhol létszámstop van, de a helyzet nem reménytelen, mert minden állami munkahelyen vannak kismamák, kiküldetésben dolgozók vagy egyéb okból fizetés nélküli szabadságon lévők, akiknek a helyére határozott idejű kinevezéssel be lehet kerülni. Az ilyen lehetőséget is meg kell becsülni, mert így a pályakezdő kap egy esélyt, hogy bizonyítson, és ha beválik, előbb-utóbb véglegesíteni fogják. A Gazdasági Versenyhivatal­ ban mindig kaptak esélyt a pályakezdők. Amióta bevezették, friss diplomásként ide is jellemzően ösztöndíjas foglalkoztatással lehet bekerülni, azonban ha valaki megfelelően teljesít, jók az esélyei, hogy üresedés esetén kinevezést kapjon. Itt sok pázmányos öregdiák dolgozik, ami annak is köszönhető, hogy az egyetemen már a mi időnkben is nagy hangsúlyt helyeztek az olyan ,fiatal” jogágak oktatására, mint a versenyjog. Úgy emlékszem, hogy akkoriban csak a Pázmá­ nyon volt kötelező tantárgy a versenyjog. Amióta a Karon megalakult a Versenyjogi Kutatóközpont, az egyetemen a versenyjogi képzés kiválósága egyedülállósággal párosult. A Kutatóközpont Szilágyi Pál vezetésével sokat és eredményesen dolgozik azon, hogy a magyar egyetemek közül a Pázmányon legyen a legjobb versenyjogi tudásköz­ pont, így a graduális hallgatók is nagy lehetőséget kaptak arra, hogy a többi egyetem hallgatóihoz képest jobban elmélyíthessék versenyjogi tudásukat. - Hogyan befolyásolja ezt a közigazgatásba való belépés átszervezése? A Közigazgatási kérsenyvizsga bevezetése kedvez a jogászoknak vagy hátráltatja? - A közigazgatásba való belépés átszervezése addig nem változtatja meg érdemben a rendszert, amíg lehetőség van az ún. ösztöndíjas foglal­ koztatásra. A jelenlegi rendszerben a közigazgatási intézmények inkább először egyéves, START kártyás munkaviszony keretében foglalkoztatják a pályakezdőket, és hiába teljesítenek jól, csak szerződésük lejártával kaphatnak először határo­ zott idejű, majd határozatlan idejű kinevezést és csak utóbbiaknak feltétele a közigazgatási ver­ senyvizsga megléte, vagyis a bekerülésnek nem, pusztán a bennmaradásnak. A frissen végzett jogászok számára a közigazgatási versenyvizsga első látásra nem tűnik igazságos belépési kor­ látnak, hiszen a záróvizsgákon már bizonyítottak, amelyek anyaga nagy részben lefedi a közigaz­ gatási versenyvizsga követelményeit. Azonban ha a rendszer egyszer „kifonja” magát, objektívebb ki­ választást eredményezhet, így nagyobb szerephez jut majd a pályázók tudása és rátermettsége. Sergő András hetedik oldal �siaÄ Közélet Erdély vámpírjai Egy amerikai Böjté Csaba testvér házában Ne tévesszen meg senkit a cím. Nem Drakuláról szólt beszélgetésem a fiatal amerikai utazóval, hanem az erdélyi Tusnádfürdőn, Csaba testvér gyermekotthonában szerzett tapasztalatairól. Brett Schilke az amerikai Wisconsin államból származik. 21 évesen „kultúrközi” pszichológiából és orosz nyelvből szerzett diplomájával vágott neki a világnak. Egy testvérvárosi programnak köszön­ hetően vetődött Kurganba, egy szibériai kisvá­ rosba. Gyermekvédelmi programot indított, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy már majdnem két éve él ezen a hazájától oly távoli vidéken. Gyermekvédelmi munkája révén kerültem vele kapcsolatba. Az élet különös véletlenje folytán eltöltött néhány hónapot a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői szeretetházában. Az itt végzett munkájáról mesélt nekem. - Hogyan vitt az utad épp Erdélybe? - Valójában egy szerencsés véletlen folytán, vagyis egy kezdetben igen kellemetlennek mondható jogszabályváltozás folytán. Az oroszországi vízu­ mom meghosszabbításához el kellett hagynom az országot, és három hónapot kellett külföldön töltenem a szabályok értelmében. Hat napom volt mindennek a leszervezésére. A gyors megoldást erre a szorongató helyzetre egy barátom révén találtam meg, aki korábban angoltanárként dolgozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői gyermekotthonában. Feltett a vonat­ ra, és azt mondta, hogy bízzak rá mindent, ő majd leszervez nekem mindent, mire odaérek. így is történt. Kilenc napig utaztam vonaton és buszon, mire ott találtam magam Tusnádfürdőn, anélkül, hogy bármi elképzelésem lett volna arról, mi fog történni, kihez, hova megyek pontosan. Nem beszéltem a nyelvet, nem ismertem a szokásokat. Igaz emiatt nem aggódtam annyira, mert hozzá­ szoktam már az évek során az új emberekhez, új környezethez. Már vártak rám az állomáson, és beköltöztem én is az otthonba. - Gondolom korábban is jártál már hasonló intéz­ ményekben? családon belüli erőszak és más veszélyes körül­ mény miatt kerültek ide. Az otthonnak van egy vezetője és 10 bentlakó hivatásos nevelő szülője, akik 5-12 gyermekből álló kis csoportokért felelnek. Van olyan szülő, aki gyermekével együtt azért költözött be az otthónba, hogy megszabaduljanak a nagyvárosok pénzhajhász fogyasztói világától. Mások puszta jó szándékból, elhivatottságból vállalják a munkát. A személyzetet is bele számolva körülbelül száz gyermek és felnőtt él a tusnádfürdői gyermek­ otthonban. Nem olyan ez a hely, amilyennek a gyermek­ otthonokat vagy árvaházakat gondolnánk; sötét szobákkal, komor felügyelőkkel és szigorú házi­ renddel, hanem valóban olyan ez mint egy otthon, ahol együtt él a nagy család. Cserépkályhákban és kandallókban ropog a tűz, tiszta szobák, meleg takarók, forró tea gőzölög a konyhában. Azt gondolják, hogy ezeknek a gyerekeknek semmijük nincs. Twist Oliver-szerű koszos arcú, kopott ruhájú éhező gyerekek képzelnek el, pedig ezek a gyerekek nem szenvednek hiányt. Ök olyanok, mint bárki más. Ismerik a legújabb slágereket és filmeket, intemeteznek, saját email címük van, nyelveket tanulnak. Az otthon könyvtára magyar, román, angol és német nyelvű könyvekkel van tele. Boldogok, egy nagy szeretetteljes családhoz taroznak, ahol biztonságban érezhetik magukat. tói - Hivatalosan a gyerekek és a személyzet angol­ tanára voltam, de ez csak napi 2 órát jelentett. Lényegében az egész napot a gyerekekkel töl­ töttem. Együtt éltem velük; együtt ettünk, együtt tanultunk, együtt játszottunk, együtt pihentünk és együtt ünnepeltünk. - Mi a legszebb emléked az ott töltött hónapból? - Kik élnek ebben az otthonban? Milyen gyerekek kerülnek ide? - Tusnádfürdőn nem csak árvák élnek, hanem olyan gyerekek is, akiket a szüleik valamilyen okból nem tudtak nevelni, maguk mellett tartani. Igyekeztem minél többet megtudni ezeknek a gyerekeknek az életéről. Rengeteg történetet hallottam, kezdve attól a kislánytól, akit egy fűtetlen, romos épületből mentettek ki tél idején megmentve őt a fagyhaláltól. Egy másik kisfiú pedig azért került például az otthonba, mert az anyja új párja nem tudta elfogadni őt. Sokan a családjuk rossz anyagi helyzete, alkoholizmus. nyolcadik oldal J. II ■ WH I •“x’i U nyomát nem találtam. Igaz, nincs itt koporsóban lakó, vérszívó ragadozó, de szerintem Erdélyben mégis léteznek „vámpírok, és ezek az alkoho­ lizmus, kábítószer, erőszak és a prostitúció, melyek épp olyan veszélyesek, és amelyek ellen nem lehet szemtől szembe felvenni a küzdelmet. Sokkal alattomosabb ellenségek ezek annál. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány azért küzd, hogy ezektől a vámpíroktól megmentse a gyermekeket és családokat. Marschalkó Linda Néhány szó a HÖOK-ról - Mi volt a te feladatod? - Valóban jártam, de Amerikában és Orosz­ országban kizárólag állami intézményként mű­ ködnek a különböző gyermekvédelmi intézmé­ nyek. Erdélyben ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy az állami szerepvállalás nem kizárólagos, mert nem tud minden igényt kielégíteni. Ezért engedi, hogy alapítványok is fenntarthassanak ilyen intézményeket. 1 - A Tusnádfürdőn töltött Karácsonyt például soha nem felejtem el. Azt a meghitt hangulatot, amikor összegyűltek a gyerekek, szülők, barátok, személyzet és több támogató, mecénás is a gyö­ nyörűen feldíszített óriási karácsonyfa mellett, ami alatt ott várta a gyerekeket a jószívű ado­ mányozók által felajánlott ajándék. Míg bent ben­ sőséges hangulatban ünnepeltünk, odakint befed­ te a tájat a friss hó. Felejthetetlen volt ez a pillanat. A külföldiek Erdélyről általában csak azt tudják, hogy itt élt Drakula gróf. A vámpír legendát kutatva érkeznek erre a misztikus vidékre. Én is hasonló elképzelésekkel érkezetem, de Drakula A HÖOK, teljes nevén a Hallgatói Önkor­ mányzatok Országos Konferenciája, Magyar­ ország főiskolai és egyetemi hallgatói önkor­ mányzatainak érdekképviseleti szövetsége. Azzal a céllal jött létre, hogy együttműködve a többi hallgatói érdekképviseleti szervvel, minden olyan problémával foglalkozzon, amely orszá­ gosan érinti a felsőoktatásban tanulókat. Tevékenységével növelni igyekszik a felsőoktatás színvonalát, mind napi szinten azzal, hogy hangot ad a hallgatók véleményének, igényeinek, mind, pedig szakmai szempontból, hiszen kiveszi a részét a jogalkotás e részterületén folyó munkából is. A HÖOK tagjai a magyarországi, állami és az állam által elismert nem áUami intézményekben működő, az intézmény szabályzata alapján a ka­ ronként külön megválasztott hallgatói önkor­ mányzatok, ennek hiányában az intézményi hallgatói önkormányzatok. A HÖOK legfőbb döntéshozó szerve a Közgyűlés, melynek tagjai a kari hallgatói önkormányzatok választott kép­ viselői. A Közgyűlések között a legfőbb képvise­ leti és döntéshozó fórum a Választmány, melynek tagjai a regionális szövetségek képviselői és a HOOK elnöke. A HÖOK végrehajtó szerve a tíztagú Elnökség. Az Elnökség az elnök irá­ nyításával gondoskodik a HÖOK szervezeteinek, az irodának és a HÖOK alá rendelt szervezetek hatékony működéséről. 2010, csakúgy, mint az egész országban, a HÖOK számára is a választás ideje. A szervezet május 8án tartja Tisztújító Küldöttgyűlését a Parlament felsőházában, amelyre minden érdeklődőt szere­ tettel vár! �s\ >'» »A. Közélet A történelem a jövő záloga H lengyel tragédiáról Ugyanott, 70 évvel ezelőtt. Talán nincs is olyan nemzet, amelynek ne lenne egy olyan vesztőhelye egy település, egy mező vagy erdő -, amely már nevében hívószó tengernyi fájdalomra. Ha nem lenne Trianon, mi minden bizonnyal Mohácsot emlegetnénk. Ha a szerbek pedig nemrég Koszovó elvesztésével nem szenvedték volna el az ő kis Trianonjukat, valószínűleg szintúgy a régmúlt történelmen búslakodnának. Lengyelország viszont az újabb kátyúi tragédiával most egyszerre néz a múltba és a jelenbe. Bár a nemzetközi média szombat délután már egye­ nesen „Kátyú 2”-ről cikkezett, kár lenne összemosni a két veszteséget. 70 éve valóban a lengyel értelmiség és hadsereg módszeres lemészárlásáról volt szó. Húszezer katona kivégzése akkor olyan horderejű volt, hogy nem volt olyan család, akit szegről-végről legalább ne érintett volna. A most Szfnolenszkben történtek ilyen horderővel nem bírtak, de mégis rendkívüli tragédiáról van szó. Másképp nem nevezhető egy olyan szerencsétlenség, ahol az áldozatok számánál csak rangjelzéseik és az állam­ életben betöltött pozíciók voltak magasabbak. A köztársasági elnök és felesége, a szárazföldi erők parancsnoka, a légierő parancsnoka, a haditengerészét parancsnoka, a nemzeti bank elnöke, az olimpiai bizottság elnöke, a lengyel emigráns kor­ mány utolsó elnöke, számtalan vezető ellenzéki (HS) képviselő... Hosszan lehetne folytatni. Csakúgy, mint azon állami vezetők listáját, akik a gyászszertartáson személyesen is részt kívántak venni. Az ő részvétük a tragédia nagyságához hasonlóan kiemelkedő volt. Persze naivak lennénk nem észrevenni a politikai indíttatást sem. Mert barátra bizony mindenkinek szüksége van. Az államnak is. EyjaQaUajökull persze sok mindent átírt, így akinek mégsem volt annyira muszáj jelen lennie (vagy tényleg nem is tudott volna), végül távol maradt. A magyar delegáció ott volt, és ezen túlmenően is a kormány külön nemzeti gyásznappal, valamint Kossuth téri állami megemlékezéssel próbálta leróni tiszteletét a lengyel-magyar barátság jegyében. Talán nem érdemes több szót vesztegetni arra, hogy maga a gesztus szép, a megemlékezéssel kapcsolatos állampolgári érdektelenségen ugyanakkor naivitás lenne csodálkozni, hiszen akiben megmozdult valami a hírek kapcsán, az már korábban meggyújtott egy mécsest, és elmondott egy imát választása szerint a Bem József téren vagy a Stefánia úti nagykövetség előtt. Érdemesebb e ponton egy-két szót ejteni a lengyel­ magyar barátságról. Kétségtelen, hogy a történelem, a sors párhuzamai örök időkre kapcsot jelentenek közöttünk. A két-két szomszédos hatalom közötti egyensúly megtalálása hasonlóra edzett minket. De mi a helyzet ma? Létezik-e még lengyel-magyar barátság vagy csak mi gondoljuk, szeretnénk? Az én megérzésem, hogy van is, és nincs is. A középiskolai történelemoktatás mindkét országban hagyomá­ nyosan részletes, így egyik oldalon sem találunk olyan embert, aki ne ismerné a „lengyel-magyar két jó barát...” mondást, vagy ne hallott volna közös királyunkról, 1. (Nagy) Lajosról, aki a lengyeleknél Ludwik Wégierski (azaz Magyar Lajos) néven ismert. Ezen a ponton, vagyis a történelmi perspektíván túl azonban mély homály tátong, főleg barátaink oldalán. Mi ugyanis gyakran látogatunk el hozzájuk, legalább a kötelező Krakkó-Auschwitz-Wieliczka vonalat bejárva, az átlaglengyel azonban, ha családi kötődéssel nem rendelkezik, csak ritkán vetődik el Budapestre, így halvány emlékképeik a mi szüléink generációjából származnak, és kizárólag a BudapestBalaton-tokaji-gulyás vonalon mozognak. Felis­ merve ezt a sztereotípiákba zártságot, egy Krzysztof Varga nevű, magyar kötődéssel bíró lengyel író tavaly Varsóban díjazott könyvet írt rólunk, lengyeleknek. A címe: Turulpörkölt. Azon túl, hogy az író próbálja megsemmisíteni az elfásult sztereo­ típiákat, és felismer egy-két kívülről világosabban látszó társadalmi folyamatot, magyar szempontból olyan negatív országimázst épít ki az olvasóban, amelyhez képest a régi berögződések inkább szol­ gálták az érdekeinket. Varga könyvét persze nem kell a lengyel nemzet kollektív véleményeként kezelni, ugyanakkor mementónak kiváló, és rávilágít valami fontosra. 2010-et írunk. Az EU tagjai vagyunk. Ok nagyok, mi kevésbé (bár próbálnánk már elszakadni, attól, hogy kicsik - sógorék még Burgenlanddal együtt is kisebbek). Nekik sok szavazatuk van, nekünk kevesebb. Közép-Európát a „sok kicsin” túl, kifelé leginkább ők szimbolizálják. És máris több dolog világossá válik. Hogy három éve március 23-át a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánítottuk. Hogy Óbuda polgármestere pár éve kiemelten támogat minden kapcsolódó rendezvényt. Hogy Sólyom László második hivatalos útja Gdanskba vezetett. Ezek a szimbolikus lépések nagyon fontosak. Mert az a helyzet, hogy mára kissé eltávolodtunk. A két nép máshová helyezi magát a nagy közös Európában. A lengyelek köszönik, jól érzik magukat, boldogok azzal, ahogy vannak. Ehhez képest mi még mindig nem leljük magunkat, és történelem szülte komplexusainktól kimerülve nem tudunk arra koncentrálni, amire kellene. Itt az idő, hogy büszkék legyünk magunkra, hogy újra megtaláljuk helyünket és szerepünket Közép-Európában, hogy mi is immáron előre nézzünk, és nem utolsósorban, hogy legyenek jövőbe mutató terve­ ink. Egyedül? Dehogy! Barátainkkal, közösen. Bárth Bertalan Válaszd a bringát és a friss levegőt! Egy kellemes, napsütéses szombat délután mi másra vágyik az ember, mint nyugalomra és csendre. A fárasztó hétköznapi taposómalom nehézségeit és rémségeit kiverve a fejéből, pihenni és kikapcsolódni próbál, hisz tudja: hétfőn minden kezdődik elölről, ez ellen nem tehet semmit. Mit sem sejtve, jól megérdemelt szabadidejüket töltve - ki a kanapén heverve a televízió előtt, ki a szabadban sétálgatva -, hirtelen több száz kerékpáros tűnik fel a semmiből, akik a Critical Mass: Válaszd a bringát! nevű rendezvénysorozathoz csatlakozva róják a körutat, a 4,6-os villamossal párhuzamosan haladva. Az elérni kívánt cél igen egyszerű és nemes; az autók számának csökkentése az utakon, vagy ahogy' a honlapjukon is szerepel: friss levegőt! Sajnos néhányuk nem a legideálisabb módját választotta a közlekedésnek, elfelejtkeztek arról, hogy a KRESZ alapján a kerékpár is járműnek számít, így nekik is be kelfkellenc tartaniuk az idevonatkozó szabá­ lyokat. Kora délután hangos kurjongatásoktól, dudaszótól és furcsa hahotázástól zengett a körút, melyre a környék lakói is felfigyeltek. Az egész körutat biciklisraj lepte el, akik nem törődve semmivel, csak tekertek, egymást követve nem épp libasorban, villamosra és gyalogosra tekintet nélkül. A kerékpár is ugyanolyan járműnek számít a KRESZ szerint, akárcsak az autó, így ennek a vezetéséhez is elengedhetetlenül szükségesek az alábbi feltételek betartása: járművezetésre alkalmas állapot (vagyis a kerékpárosoknak sem szabadna alkoholt fogyasztania), illetve a KRESZ-szabályok átfogó ismerete. Nos, a kedves demonstrálók java megfeledkezett ezekről az „apróságokról”. A sarki közértesek viszont örülhettek, méteres sorok álltak a pénztárak előtt köszönhetően a szomjas bringásoknak, akik szomjoltóként általában pár liter vizet tettek a kosarukba, de akadt olyan is, aki 3-4 doboz sört és némi töményét vásárolt. Hmmm, szerintük ez nem sorolandó az alkoholfélék közé?? A második pont még érdekesebb: a KRESZszabályok átfogó ismerete. Jómagam csupán egy negyed órát szemléltem a lelkes aktivistákat, de ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy felfigyeljek néhány olyan dologra, amelyet sikerült „elkövet­ niük’. Elsőként: a járdán kerékpározni tilos! A járda ugyanis elsődlegesen gyalogosok kényelmes köz­ lekedését szolgálja, ám ezen a szombaton megtré­ fálták őket a bicajosok, olykor szlalomozni kényszerültek a járókelők, ha el akartak jutni A-bóI B-be. (Kedvenc alakzatom a tripla bringás, mely nemes egyszerűséggel annyit jelent, hogy három személy tolja a bringáját egy sorban.) Egy másik lényeges szabály: a gyalogosok mindig elsőbbséget élveznek a zebrán, így nem lenne szabad őket megzavarni az átkelésben (természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne engedjük el például a szirénázó mentőt). A biciklisekre ez csak abban az esetben vonatkozik, ha leszállnak a járműről, és tolják maguk mellett. S végül, de nem utolsósorban, a piros jelzőlámpa a bringásoknak is megálljt parancsol. Hiába zárták le ezt az útszakaszt, s hiába irányították rendőrök a forgalmat, a tömeg hajlamos volt figyelmen kívül hagyni a gyalogosokat és a villamost, akadályozva őket a közlekedésben, pár percnyi kellemetlenséget okozva ezzel ember­ társainknak. Összegezve az eseményeket, a szombat délutáni .nyuginak” lőttek, a körút zajosabb volt, mint általában, de a cél, amiért majd két órát pedáloztak a résztvevők, nemcsak helyes, hanem követendő, sőt nem túlzás, ha azt mondom, még többen kellene csatlakoznunk az efféle kezdeményezésekhez. Mindannyiunk érdeke, hogy csökkenjen a lég­ szennyezettség, de az is fontos - amiről sajnálatosan néhányan megfeledkeztek -, hogyan juttatjuk el ezt az üzenetet a többi emberhez, mit lát belőle egy külső szemlélő, ha kitekint az ablakán. Az arany középút mindenesetre talán ez lehetne: élni és élni hagyni, azaz álljanak ki a céljaik, meg­ győződésük mellett, de mindezt úgy, hogy tar­ tózkodjanak mások megzavarásától, bosszantásától. Bűíyós Zsuzsanna kilencedik oldal �Közélet A Per világa Franz Kafka bizonytalan ügye Dr. Franz Kafka többek között azért is állhat egy jogi kar folyóiratának kereszttüzében, mert a híres író, aki a huszadik század egyetemes irodalmának meghatározó egyénisége lett, míg „civilben” jogot végzett ügyintézőként ténykedett egy biztosítási irodánál. Az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Cseh­ országban született 1883 júhusában. Prága zsidó negyedében látta meg a napvilágot, ami egy külön burkot képzett a cseh fővárosban. A prágai zsidók, sem csehnek, sem németnek nem mondhatták magukat. Teljesen elszeparált közösség volt az övéké, csak egymásra számíthattak. Kafka azon­ ban nem volt mélyen vallásos, ezért kirekesztetté vált a szűk körön belül is. Megindult az egész életét és életművét meghatározó ehdegenedési folyamat. Negatív világképének kialakulásában a legko­ molyabb szerepet családjához fűződő viszonya játszotta. Édesapja hajlamos volt őt bántalmazni, szeretetet soha nem mutatott az érzékeny fiú felé. Fiútestvérei meghaltak, de egyik lánytestvéréhez kifejezetten szoros lelki kapcsolat fűzte. Szemé­ lyes vélemény, de az ebben a korban kialakuló, és komoly fejlődésnek induló pszichoanalízis alap­ tételei, Freud, Adler és Jung korszakalkotó gondolatai az Anya, Apa és a Család meghatározó szerepéről a pszichés zavarok kialakulásában, Kafka esetében igazolódni látszanak. Nem tudta kezeliú az Apa elutasítását, hiányzott identitástudata, és ez rányomta bélyegét egész személyiségfejlődésére. Élete végéig nem találta meg lelke békéjét, folyamatosan üldözöttnek érezte magát, amiért drágán fizetett a szeren­ csétlen sorsú Kafka. Pszichoszomatikussá vált, azaz lelki problémái testi tünetekben jelentkeztek (például migrénes fejfájás), teljesen meghasonlott önmagával, depresszióra való hajlama fölerő­ södött. Szenvedéseit próbálta kompenzálni, ke­ reste problémáira a gyógymódot, de ez kényszeres tevékenységekbe csapott át (például folyamatosan pasztörizálatlan tejet ivott), és ezek (is) okoz­ hatták, hogy 1917-re tuberkulózist állapítottak meg nála, ami 1924-es halálához vezetett. Az elnyúló életrajzi bemutatásnak nem vagyok híve az egyébként rövid, gondolatébresztő írá­ soknál. Azonban Kafka írói stílusának meg­ értéséhez, és ezen belül is „A per” világának és hangulatának átérzéséhez szükségesnek véltem, hogy jobban megismerjük a személyiséget aki, ezt tizedik oldal a jogászi szemszögből is hallatlanul érdekes művet papírra vetette. Kafka rendkívüh racionális tudással rendelkezett. 1906-ban szerezte meg jogi diplomáját a Német Egyetemen, ahol kiváló professzora, Hans Gross gondolatai (hetente 16 órát hallgatta előadásait) segítettek neki az osztrák-magyar jog visszás­ ságainak felismerésében. A per című munkáját különösképpen érdekes megvizsgálni jogászi szemszögből, mert egy különleges „eljárást” mutat be. A mű lényegét pár sorban szeretném össze­ foglalni, mert „Az átváltozás” című novelláján kívül a középiskolai irodalomoktatás nem tartja kötelezőként számon Kafkát. Ajánlani tudom mindenkinek a mű elolvasását, mert fölkészít a legrosszabbra. Persze javallott közben egy-két vidám nótát is meghallgatni, és ne egy elégtelennel zárult vizsgaélmény okozta szomorúság kellős közepén csapjuk föl a könyvet. Josef K. egy szép reggelen arra ébred, hogy két idegen közU vele letartóztatását. Megvádolták, bár ő nem tett semmit. A főszereplő „passióját.35’ követhetjük nyomon, ahogy az ellene indult, először komolytalannak hitt per hogyan nyomja rá bélyegét mindennapjaira, és hogyan emészti föl személyiségét, egész emberi mivoltát. Közben egy olyan abszurd világ kerül bemutatásra a Kafkára jellemző rideg és tényszerű stílusban, hogy az Olvasó elveszti biztonságérzését. A mű értelmezői közül sokan ezt a fagyos hangulatot a magánéleti válságának tudják be. A művet 1914-ben írta meg, abban az évben, amikor Fehce Bauerrel eljegyezték egymást. Kafka azon­ ban képtelen volt elvenni feleségül a nőt. Hivatalos eljegyzésük estéjén Kafka azt írta naplójába, hogy olyan volt az egész, akár egy per, egy eljárás, ahol mások döntenek életedről, te csak kívülről figyel­ heted. Felice-nek írt levelében úgy fogalmazott, hogy olyannak érzi kapcsolatukat, mint akiket egymáshoz kötöztek a Francia Forradalom utáni terror idején, és csak a kivégzésükre várnak. Végül nem házasodtak össze. Sok elemző azt állítja, hogy Kafka ezzel teljesen föladta önmagát, és ez jelenik meg a műben. Josef K. hatalmas küzdelmek után lemond pere sikeréről, és rezignáltan veszi tudomásul, hogy megölik. A végén már az is lehet, hogy hisz is saját bűnösségében. Ez a záróakkord (amit Kafka elsőként írt meg a műből!) rendel­ kezik egy nagyon érdekes szövegrésszel. Anúkor Josef K.-t közre fogja a két „őr”, és hárman sétálnak az utcán, feltűnik egy rendőr. Megállítaná őket, azonban maga a kivégzésre váró kezd el rohanni előle, ítéletvégrehatóinak segédkezve ezzel... Kafka kora társadalmát erősen kritizálja. Az emberek elidegenedtek egymástól, félelemben élik életüket, és nem is akarnak változtatni a dolgok állásán. Elfogadják sorsukat anélkül, hogy küzdenének. Meghunyászkodnak a Hatalom előtt. Hogy milyen Hatalom előtt? Erre a kérdésre nem kapunk választ. De a perben összemosódik valós és valótlan Hatalom („őrök” és a rendőr), és egyetlen biztos marad a végén: a halál. Te nem járhatsz jól semmilyen hatalommal szemben sem. Erre utal az a rész is, amikor a festő felsorolja Josef K-nak azt a három eljárási lehetőséget, ahogyan perét tárgyalhatják. Az első a fölmentés. Ez az, amit soha nem tesz a bíróság. Második a perhalasztás. Harmadik a perújrafelvétel. A lényeg, hogy semmiképpen nem szabadulhatsz meg a peredtől. Nincs szabadság. Foglalkozzunk egy kicsit a mű címével. „A per”, tehát egy jogi eljárás. Kétségtelen, hogy a jogász Kafka tisztában volt mind az anyagi, mind az eljárási és mind a végrehajtási jogi jogszabályok hibáival. Nem háborgott nyíltan ellenük sohasem. Éjszaka azonban, amikor műveit írta, felszabadult benne az a feszültség, amit a racionális tudás és a szembenálló tehetetlenség érzése okozott benne. Érmek lenyomata a regény. Valakit letartóztatnak, úgy, hogy nem követett el semmit. Az illető szabadon mozoghat. Nem tudja nyomon követni ügye alakulását, a bírósági tárgyalások kaotikusak, a bírák alkalmatlanok. Az egész rendszer átláthatatlan, és nincs belőle me­ nekvés. Kafka nyilvánvalóan görbe tükröt akart mutatni az osztrák-magyar jogszolgáltatásnak. A műben leírt szélsőséges per a valóságban nem történhetett volna meg. Azonban Josef K. ügye jól figurázza ki azt a bürokratikus rendszert, ami jellemezte a korabeli (i)gazságszolgáltatást. Bizony voltak letartóztatások koholt vádak alap­ ján, és a kétrészes eljárás első felében (ha kevésbé súlyos ügyről volt szó) valóban mozoghatott a vádlott szabadon. A valóságban sem volt könnyű nyomon követni az ügyek alakulását, jogbizony­ talanság uralkodott. Érdekesség, hogy mikor értő barátainak fölolvasta Josef K. perét, azok hatalmas nevetésben törtek ki, pedig a mű hangulata kifejezetten borongós, nincs benne semmi tréfa. De ha megértjük azt, hogy Kafka mind magánéleti, mind szakmai kiábrán­ dultságában írta meg ezt a művet, a groteszk (mármár az abszurd) eszközéhez nyúlva, jobban meg­ érthetjük barátai reakcióját. Az egész csak egy vicc. Kifiguráz, kigúnyol mindent és beletörődik sorsába. Legjobb lesz, ha mi is elfogadjuk az életet olyannak amilyen, és Péteri Professzor Úr szavaival élve: teljesítjük kötelességünket. Csak egyet ne felejtsünk el, amire Kafka nem volt képes: gondolkozzunk pozitívan. Stevanyik Adám �Interjú Ungarnreisen Salzburgban Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, egyre jobban erősödik bennem a honvágy: otthonom, családom, barátaim, megszokott környezetem hiánya. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ez az (érzés ilyen rövid idő alatt kialakul. TaBn ebből kifolyólag is rááll a szemem a „hazai” dolgokra, így Könnyűszerrel leltem rá egy magyar utazási irodára Salzburg egyik legforgalmasabb utcája, a Linzergasse mellett, a \Ú)lf-Dietrich-Straße 3-as szám alatt. Már messziről piros-fehér-zöld zászló jelzi érde­ keltségüket, a kirakatban prospektusok, képek és plakátok integetnek az arra járóknak, csalogatják a sétálgatókat kis országunkba: kikapcsolódni, gyógyulni, várost nézni. Örömmel böngésztem a kínálatot, miközben egyre csak nőtt bennem a kíváncsiság, hogy hogyan is ... került —.. ....... Salzburg —.j, egyik legfrekventál— tabo helyére ez a kis iroda, mely tökéletes prezentálója országunknak a salzburgiak számára. Kérdéseim azonban nem maradtak megvá­ laszolatlanul: a tulajdonossal, Stassák Pállal beszélgettem. - Feleségével, Stassák Ágnessel családi vállalko­ zásként tevékenykednek több mint 14 esztendeje. De hogyan is kerültek pont ide, Salzburgba? - Az utazás közvetítésére... - Igen. Mi nem az utazás szervezői, hanem az utazás közvetítői koncessziót kaptuk meg, tehát mi a saját nevünkben, saját nevünk alatt nem hozhatunk létre mondjuk egy buszos utazást. Mi más nevében, másnak a termékét, megállapodás alapján értékesítjük. - Bizonyára van már egy kialakult, visszatérő vendégkörük... - Mára már van törzskörünk, azonban akkor teljesen a nulláról indultunk, hiszen nem ....... ónk egy üzletet, hanem létrehoztunk átvettünk ei egyet. Elsősoroan a szenior korosztály, tehat tehát az idősebbek, nyugdíjasok az érdekeltek. c.. A hozzánk betérők általunk kicsit betekintést nyerhetnek az országba is. - Kétségtelenül így van! Magam is betértem néhány, közeli Reisebüro^a, magyar utak után érdeklődve, s kedvesen Önöket javasolták. Nem sok Magyar­ országot reklámozó, hirdető plakátot látni Ausztria ezen, hazánktól távolabb eső részén. Míg Bécsben számos magyar kiállításra hívjákfel a népfigyelmét, „hírverést. Miért onnantól mintha elvágták volna a ff* van ez így? - Még a rendszerváltozás előtt, munkámból kifolyólag Bécsben dolgoztam az IBUSZkirendeltségnél, a szerződés lejárta után azon­ ban hazatértünk Magyarországra. A 90-es évek elején, a határok megnyílásával már könnyebb volt menni, így volt lehetőségem élni egy iide szóló munkaajánlattal. Itt kaptam állast, s családommal együtt ideköltöztünk 1991-ben. - Sajnálatos, de ez a megfigyelése helytálló. Bécsben, az Opernring-en van a Magyar Turisztikai Hivatal, az Ungarisches Touris­ musamt, s elsősorban oda koncentrálnak. Pedig itt is van érdeklődés Magyarország irányába és egy kis hátszéllel még jobban fel lehetne lendíteni a turizmust. - Mennyire volt nehéz az osztrák piacra magyar állampolgárként „betörni”? - Már többször rendeztek magyar heteket, ha már ,fentről” nem is érkezik támogatás. Önök, itteni magyarok, vendéglátósok összefogtak. - Nem volt egyszerű. Az utazási irodai koncesszió megszerzése különösen nehéz, de gondoltam, hogy egy próbát megér a dolog: többéves ausztriai és magyarországi szakmai gyakorlatom volt, megfelelő végzettséggel szintén rendelkeztem... De hát nem vagyok osztrák állampolgár, másrészt nagyon szigorúak voltak az előírások, de találtam egy viszonylag járható utat, mely eredményeképp megalakí­ tottunk egy betéti társaságot, mely megkapta a koncessziót, kizárólag magyarországi utazá­ sokkal való foglalkozásra. Ez volt úgymond a kiskapuhoz a kulcs: nálunk nem lehet tenerifei utat találni, így nyilvánvalóan kevésbé jelen­ tettünk zavaró tényezőt a különböző érdeké.Ak körök számára. Miért? Miért kell ártatlan embereknek meghalni s mi vezethet egy 17 éves fiatal lányt arra, hogy ártatlanokat (és saját magát) megölje? Honnan űlölet? ered ez az óriási gyűlölet? Újra felmerült ■nnem ez a kérdés, amikor hallottam a moszkvai metrómerényletekről. Március 29-én, reggel 8 órakor a Lubjanka megállóhelyen robbant az első bomba s ezután mindössze háromnegyed óra múlva a Park Kultúri megállónál. A hírek szerint a két öngyilkos merénylő nő volt, akik a testükre erősített robbanószerkezet segítségével követték el a me­ rényleteket, amelyek 40 ember halálát okozták. Az ügyészség szerint olyan pokolgépek robban­ mdarabokkal és S2 hattak, amelyeket fémdarabokkal szögekkel töltöttek meg. A reggeli csúcsforgalomban az amúgy így is túlterhelt metró leállt, s a felszínen sem lehetett a robbanások közelébe jutni, mivel - Mit van mit tenni... Nem messze innen, Grofígmain-ban található egy étterem, a Gasthof Kaiser Kari, magyar specialitásokat kínál, melyre elég jelentős igény van. Hozzánk is gyakran betérnek, hogy ajánljunk valami konyhát, ahol magyarosan főznek. Ennek az étteremnek magyar a vezetője, s kölcsönösen kirakjuk a másik szóló­ támogatjuk egymást, kirakji szállodáinak lapjait, prospektusait. A Danubius Dar támogatásával, illetve egy az irodánk közelében található salzburgi szállodával karöltve jöttek létre két egymást követő évben, 2000-ben és 2001-ben a salzburgi magyar hetek, ahol a salzburgi közönség a magyar ételek-italok mellett a magyar folklórt és táncokat is megismerhette. - Ón, Önök már hosszú évek óta itt élnek, dolgoznak... Bizonyára jobban meg tudják nekem magyarázni, vagy legalább igazolni azon érzésemet, mely a salzburgiak zárkózottságát, távolságtartását mutatja. - Ennek mi is szenvedő alanyai voltunk kapcsolódott bele a beszélgetésbe Stassák Ágnes míg meg nem értettem és helyére nem raktam a dolgokat. Ennek gyökerei igen mélyre nyúlnak vissza: Salzburg önálló, mindentől, Bécstől is független érseki székhely volt. S ezt az autonómiát mind a mai napig őrzik a helyiek. Ez ..a ridegseg ridegség nemes: nemcsak a külföldiekkel, hanem a nem salzburgiakkal szemben általános. Bécsbe sem szívesen „mennek fel”, mert mit keres55nének ők a bécsiek között... Bizalmatlanság is elmondható még róluk, így szolgáltatásaink nyújtásánál ennek eloszlatására is külön figyelmet fordítunk. - Egyre többet hallani, hogy jönnek az osztrákok csináltatni hozzánk a fogaikat... Láttam Önöknél is „Zahnarzt”-ot hirdető plakátot. Mennyire van erre igény, mennyire keresett ez a többletszolgáltatás? - Hát, ugye itt is érzékelhető a bizalmatlanság, az óvatosság. Mert mi van, ha a hazatérés után el kezd fájni a foga a betegnek, ki tudja akkor kezelni, orvosolni a problémáját. Messze van már Salzburgtól Magyarország... Az alapötlet egyébként remek, hiszen egy fogászati kezelés is általában hosszabb időtartalmú, tehát a gyógykúrákhoz hasonlóan is heteket vehet, vesz igénybe, mialatt a vendég fizeti a szállást és az egyéb ;gyeb kiad kiadásait is. S hogy ezt az aggályt is eloszlassuk ;loszlassuk megfelelő partnereink vannak: már Hévízen és Bükfürdőn is lehetőség van fogászati kezelésre, s hazatérés utáni probléma esetén pedig itt, Salzburgban egy magyar fogorvosnő latja el a bajt, ha gond van. isnő Iá Mikola Orsolya a mentők s a Rendkívüli Helyzetek Miniszté­ riumának járművei foglalták el a helyszínt. Ennek következtében az áldozatok hozzátar­ tozói sem tudtak az állomások közelébe kerülni. ii óra magasságában közzétették a sérültek listáját, s azt, hogy kit melyik kórházban ápolnak. A taxisok máris hasznot kívántak húzni a helyzetből, s többszörösére emelték díjaikat a munkába igyekvőkkel szemben. A metró forgalma már a délutáni órákban hely­ reállt, a hozzátartozók mécsesekkel és virágokkal emlékeztek szeretteikre. Ez a terror­ akció a harmadik a rendszerváltás óta a moszk­ vai metró történetében. Talán véletlenül, de szintén március 29-ére esett a 2000-es zsani-veí;gyenói rajtaütés, amelyben az ülönleges alakulat 52 tagját OMON nevű különleges ölték meg a második csecsen-orosz háború idején, s már így is az oroszok fekete napjának számított. 2001 februárjában szintén pokolgép robbant, szerencsére az nem követelt áldozatot. 2006- bán a moszkvai metró zöld vonalán, az Avtozavodszkaja megállónál pokolgép robbant. Ez a terrorcselekmény 50 áldozatot követelt s lég­ alább lOOan megsérültek. Nem mentegetni kívánom az elkövetőket, akik valószínűleg csecsen muszlimok voltak, de nem szabad elfelejtenünk a sztálini „nemzetiség­ politikát”. 1944-ben Berija adott utasítást a csecsének és ingusok áttelepítésére KözépÁzsiába, amelynek eredményeként közel fél­ eportáltak vagonokban Kazahmillió csecsent dei sztánba, s aki elilenszegült, agyonlőtték. Tízezren már a szállítás közben meghaltak, további százezer ember pedig az éhezés, betegségek áldozata lett. Az indok egyszerű volt: „szét kell zúzni a náci ellenséggel kollaboráló szabotőröket és kémeket!”. A haragot csak tovább táplálta a két csecsenorosz háború már a rendszerváltás után, és a konfliktus mai napig sem tűnik feloldottnak... Both Hunor tizenegyedik oldal �g Egyház Egyházi személyek politikai szerepvállalása Ezúttal egy meglehetősen közkedvelt témában kívánok állást foglalni. Ez a kérdés az egyházi személyek politikai szerepvállalásának, illetve véleményformálásának lehetősége. Vagyis, hogy mikor, milyen minőségben és mennyit adhat elő politikai nézeteiből az Egyház felszentelt szol­ gálója? Időről időre újra felmerülő, sokak szerint mesterségesen generált probléma ez, amely vá­ lasztások és népszavazások esetén mindig közép­ pontba kerül. A kampányidőszakokon túl azon­ ban szinte egyáltalán nem. Elsőként azt tekintsük át, hogy egyáltalán mi az, ami politikai állásfoglalásnak számít. Nos, ennek eldöntése általában kifejezetten szubjektív ténye­ zőkön múlik. Mivel a Katolikus Egyház amellett, hogy transzcendentális irányultságú társaság, a földi világban jelenlévő közösség is, ezért le kell szögezni, hogy nem csupán joga, de kötelessége is híveinek iránymutatást adnia a társadalmat érintő legfontosabb kérdésekben is. Nem kell azonban mást tennie, minthogy interpretálja a vallás taní­ tását, és az ahhoz legközelebb álló vélemény támogatására szólítsa fel a hívőket. Ha a politikai részvételről beszélünk, először tisztáznunk kell, hogy mit is értünk politizálás alatt. Azért külö­ nösen fontos ez, mivel az Egyház megszólalásai nagy többségében nem politizálni akar, hanem mindössze híveinek ad erkölcsi útmutatást, vagyis saját közösségének, illetve mindenkinek, aki nem zárkózik el attól. A közügyekben való szabad véleményalkotás (alkotmány által biztosított) joga pedig mindenkit megillet, azt nem vitathatja el senki egyetlen egyéntől vagy közösségtől sem. Az erkölcsi eligazítást azonban semmiképpen nem szabad összekeverni a politizálással. Mi a határ az efféle megnyilatkozás és politikai állásfoglalás között? Tárgyát tekintve a kettőt nem könnyű sőt gyakorlatilag lehetetlen - megkülönböztetni egymástól, minthogy a világ legtöbb dolgát meg lehet közelíteni mind erkölcsi, mind pedig politikai nézőpontból. Az, hogy ezeket az erkölcsi állásfoglalásokat ki hogyan fogadja, és mennyiben tartja politikának, az legtöbbször önkényes alapon dől el. Akinek tetszik, erkölcsi megnyilatkozásnak tartja; akinek viszont kényelmetlen, esetleg hát­ rányos, az rögtön felteszi a kérdést: milyen alapon politizál az egyház? Példa erre a kettős állam­ polgárságról tartott népszavazás. A püspöki konferencia kinyilvánította, hogy az „igen” szava­ zattal ért egyet (a nemzeti szolidaritásra hivat­ kozva); ezzel még nem politizált. Ezt akkor tette volna, ha például beleszól abba a vitába, hogy jelentene-e többletterhet ez a döntés magyar társadalomnak vagy sem. Látni kell, hogy mivel az Egyház nem elsősorban az egyes emberrel, hanem sokkal inkább az emberek közösségeivel foglal­ kozik, ezért akaratlanul is érintkezik a politikai szférával. Napjainkban a politika szóról már min­ denki a pártpolitikára gondol. Viszont könnyen belátható, hogy valójában már az is politizál, aki akár csak egy közösség vagy egyén mindennapi kérdéseiről véleményt nyilvánít, s azt célként meg is akaija valósítani. tizenkettedik oldal Az Egyház és tagjai is felelősek az emberiség sorsáért. Ez a felelősség a mai világban egyre jelentősebb. Ha állást akarunk foglalni például a család témakörében, és adott esetben azt egy kormány intézkedéseihez viszonyítjuk - máris politizálunk. Nincs is ezzel semmi baj. A politi­ kával kapcsolatos esetleges előítéletek miatt nem tagadhatjuk meg az állásfoglalást, amikor nyilván­ valóan súlyos, hitet és erkölcsöt érintő kérdésekről van szó. Keresztényi magatartás lenne-e ilyen helyzetekben azzal érvelni, hogy nem politizálok; vagyis nem az én dolgom!? A 11. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: aki keresztény és olyan helyzetben van, hogy tehessen valamit az igazságtalanságok ellen, annak kötelessége jó példát mutatni. Az Egyház tehát kötelességének érzi, hogy hallassa szavát az emberiség sorskérdéseiben, a társadalom szellemi, lelki és gazdasági fejlődésének érde­ kében. Egyház és politika kapcsolata nem vezetők vagy rendszerek kapcsolata, hanem közös fele­ lősségvállalás a társadalom és az emberiség érdekében. Az Egyház küldetésében fontos szerepet kapnak a világi hívek. Az egyházi hierarchia és a világi hívek kapcsolatában előbbi feladata, hogy tanítsa és hitelesen értelmezze a világban követendő erkölcsi elveket. Ez az irá­ nyítás nem gyámkodás, hanem inkább irány­ mutatás. A világi hívek tevékenysége a minden­ napi élet szervezésében, megújításában szabad, sőt független. A földi rend összetevőinek, köztük a politika intézményeinek. Istentől kapott saját értékük van, nem csupán eszközök az ember céljainak elérésében. Az Egyház evilági küldeté­ sének megvalósítása tehát elsősorban a világi hívek feladata. Autonómiájuk azonban nem jelenti az erkölcsi törvényektől való független­ séget. Működjenek együtt másokkal, használják és érvényesítsék szaktudásukat, de cselekedeteik mindig legyenek összhangban a keresztény élet felsőbbrendű elveivel. A világi hívők a keresztény értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat; emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és együttműködnek a többi állampolgárral. Annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről. A katolikus vallás, a legtöbb valláshoz hasonlóan elsősorban az ember túlvilági életével foglalkozik. Az Egyház tevékenysége tehát elsősorban nem evilági, társadalmi, politikai vagy kulturális jellegű. Küldetése azonban itt a földön, a mindennapi élet során valósul meg, abból ki nem ragadható; a vallásos emberek állampolgárok is egyben. Az Egyház sajátos kettős jellege (természetfölötti és evilági) miatt mindkettő jelentős. Minél jobban meg tud felelni transzcendens küldetésének, annál értékesebb lesz földi tevékenysége és hatékonyább a társadalomban betöltött szerepe. Látható, hogy az Egyháznak nem elsődleges feladata és célja a társadalmi vagy a politikai élet alakítása. a kapcsolat mégis szükségszerűen fennáll. Ha azonban például a politikai cselekvést állítaná középpontba, súlyos szereptévesztésben lenne. A kérdés már csupán az, hogy ezek a társadalmi kérdésekben tett állásfoglalások meddig mehet­ nek el. Vajon megengedhető, hogy az Egyház társadalmi tanításához elvben közelebb álló politikai tömörülésre való szavazásra buzdítsák a híveket a papok, egy azzal látványosan nem azonosuló párttal szemben? Nos, az egyházi szolgálattevők feladata az, hogy az említett szociális doktrínát részletesen ismertessék híveik­ kel, akik aztán önálló értékelésre és állásfoglalásra képes emberi személyként meghozzák saját, jól megfontolt konkrét döntéseiket. Amennyiben azt az ideális helyzetet vesszük, hogy nem a párt-, illetve emberi szimpátia dönt az államot érintő kérdésekben, akkor az elvek ismertetése után már el kell hinnünk, hogy az emberek az általuk a lehető legjobbnak ítélt eszmerendszert képviselő csoportosulás mellett fogják letenni voksukat. Az már más lapra tartozik, hogy ez az ideális állapot sajnos nem létezik. Ezzel szemben vannak a papok számára kifejezetten tiltottnak tekinthető politikai megnyilvánulási módok is. Semmiképpen nem megengedhető például, hogy egy pap a templom és az egyházi öltözet vitathatatlan erejét használja fel arra, hogy az embereket egy-egy párt melletti feltétlen kiállásra szólítsa fel. Azt az érzetet keltve ezáltal, hogy aki ezzel szemben szavaz, az bűnt követ el. Ennek másik nagy veszélye a hívek egymással való szembeállítása, politikai nézeteik alapján. Ez megengedhetetlen. Az Egyház pásztora nem szíthat ellentétet hívei között, semmilyen módon. Mindez vonatkozik természetesen a nagyobb nyilvánosság előtt, tehát elsősorban a média különböző csatornáin tett megnyilatkozásokra is. Ha egy egyházi vezetőt ebben a minőségében kérnek fel nyilatkozat tételére, akkor nincs joga konkrét politikai állásfoglalások kinyilvánítására. Márpedig annak meglehetősen kicsi az esélye, hogy egy papot mint magánembert szólítsanak meg a médiában. Ezzel szemben azonban senki nem tilthatja meg egyetlen embernek, tehát a papoknak sem, hogy magánemberként, saját ismerőseik, barátaik vagy családtagjaik körében kinyilvánítsák konkrét politikai nézeteiket. Ez természetesen jogukban áll, de hangsúlyozni kell, hogy mindezt nem papként, hanem a társadalom egyszerű tagjaként tehetik meg. A konklúzió tehát a következő. Nem egészséges, és nem is megengedhető, hogy bármely egyházi közösség, illetve annak szolgálattevője hivatását és az emberekre gyakorolt megkérdőjelezhetetlen hatását használja fel annak érdekében, hogy valamely politikai erő támogatására szólítsa fel híveit. A véleménynyilvánítás joga azonban min­ denki számára adott, és senkitől sem tagadható meg. A magánemberként való állásfoglalás tehát olyan alapvető jog, amellyel bárki élhet. A hangsúly viszont azon van, hogy kizárólag mint magánember teheti meg ezt tiszta lelkiismerettel. Nem mint elismert sportoló, híres zenész vagy nagynevű színész. Kiváltképp pedig nem egy természetfeletti értékrend képviselőjeként, tehát papként. Teleki Levente �Irodalom Si- Napfény Elrich már azelőtt felébredt csörgőórájának vilá­ gításra, hogy az megszólalt volna múlt századi sípoló-csipogó hangján. Ismét rémálmok gyötör­ ték: képek egy olyan korból, mely már csak a történelemkönyvekben létezik - és eltemetve az ő tudatalattijának mélyén. Lassan feltápászkodott, lenyomta az órát még éppen azelőtt, hogy az nekikezdett volna reggeli rutinjának, és papucsot húzva kimászott a fürdőszobába. A tükör feletti neonégő érzékelve jelenlétét rögtön működésbe lépett, elvakítva Elrichet, aki miután visszanyerte látását, unottan vizslatni kezdte tükörképét. Onnan a megszokott sovány, szürkés-sárgás bőrű arc nézett vissza rá, mint... mióta is? Nem tudta. A Nagy Villanás óta - amely a későbbi időszámítás kezdő időpontjának számít - az időt egy központi óra méri, amely egyben az éveket is számolja. Ez az óra azonban rendszeresen elromlik, így az emberek már nem támaszkodhatnak az általa mutatott időre olyan bátran, migt régen. Mivel azonban ehhez az órához van viszonyítva a műszakkezdés ideje is, senkinek sem akaródzik mélyebben utánajárni a kihagyások okának, koc­ kára téve az azok alatti kisebb pihenőidőket. Arcának tanulmányozását a borotválkozás követte - arcszőrzete szürkés színű, tehát már idősebbnek számít - majd a felöltözés. A konyhában már várta az asztalán a szokásos reggeli: bádogtálban szin­ tetikus gabonapehely vitaminfolyadékkal leöntve és bádogbögrében egy kis kávé - mely egy meleg, szürkésbarnás színű folyadékot jelentett. A reg­ gelit elköltve az asztal közepére tette a reggelizéshez használt eszközöket és megnyomta a jobb sarokban lévő gombot. A többit majd az automata elintézi. Ezután cipőt húzott és elindult munkába. A város többi férfi tagjával együtt ő is a helyi gyárban dolgozott, mely a várost látta el élelemmel és az ahhoz használatos eszközökkel, az étkezések után hagyott ételmaradékokat hasznosítva pedig egyben áramot is termelt. Elrich rálépett a csúszószalagra, végighaladt a neonfényekkel világított széles folyosón, mely a város főútjának számított és befordult a szürke gyárépület szögletes kapuján. Odabent elfoglalta jól megszokott kabinját, ahol folytatta előző nap félbe maradt munkáját, amely megegyezett ugyanazzal, amit oklevelezése óta csinált. Leült a futószalag mellé és kiválogatta a csorba bádog­ tányérokat, amelyekből a város lakossága ételeit kapja. Fölötte villogott a neonlámpa, amelyet azó­ ta nem cseréltek még ki, amióta itt dolgozik. Délben átballagott az épület étkezdéjébe, egy re­ Szalai Zsolt: idetett valaki Könyvajánló „Az új költőnemzedék egyik ígéretes tagjának (...) harmadik verses­ IdctcU valaki kötete a benső és kül­ ső utak bejárásának könyve.” - iga Kemsei István, Szalai Zsolt idetett valaki című kö­ tetének fülszövegében. Kemseivel teljes mér­ tékben egyetérthetünk. A kötet versei valóban az ön- és világmegismerés témáját dolgozzák fel. Szalai lírájában megfigyelhető valamiféle lépcső­ zetes nyitás. Önmaga felé. Hiszen míg első kötetében (A romantika posztulálása, 2004) az olgektívebb, filozofikus-bölcselkedő, kívülre he­ lyezkedő költői magatartás érvényesül, addig a másodikban (sörülökazerkélyen, 2006) már egy szubjektivebb, az átélt érzésekről, a szerelemről is szólni vágyó és szólni is tudó hang látszik kibontakozni. Ennek a folyamatnak a betetőzése az idetett valaki (2009). Már a cím is megkapó, hiszen az „idetett’ értelmezhető befejezett melléknévi igenévként és múlt idejű igeként is (ahogy a szerző a kötet utolsó versének végén le is rántja a leplet: „csak idetett valaki vagy ! idetett valaki egyszer”), továbbá mint múlt idejű ige, annyi jelentéssel bír, ahány mondatvégi írásjelet képzelünk mögé (./?/!). Szalai kreativitása a versek formáján is látszik. Játszik a tipográfiával, a szöveg vizuális lehető­ ségeivel és kifejező képességével. Olvashatunk abszolút szabad verseket, időmértékes versrészletet, fordítást (mimar), vagy a papíron „széthulló”, majd újra „összeálló” sorokat is. Ugyancsak egyedi és frappáns a kötetszerkesztési technika. Ugyanis a cikluscímek külön oldalon helyezkednek el és Szalai Zsolt 1 ahogy haladunk a könyvben, besoroznak egymás alá, oly módon, hogy a korábbiak halványan, míg az aktuális cím mindig sötéten szedett. így végül egy teljes vers(töredék)et tesznek ki („tudod te is / kimetszett sag / ahogy időnk / elenged / a szemek sem beszélnek”). A „benső út bejárásának” legerőteljesebb ciklusa a kimetszett sarj. E versek mind-mind a gyermekkor emlékeit, pillanatképeit jelenítik meg, akként, hogy gyermekéveinek színhelyére visszatérve („máshon­ nan érkezel, van otthonod, / a veszíthető birto­ kolható..?; „nem várták vissza, izzadság és arcszesz bódulatában, érkezés-e ez egyáltalán..?), a lírai énből az ismerős látvány, az egykor meghatározó helyek előhúzzák az elfelejtettnek hitt élményeket („szét­ loccsannak emlékeid..? ; „gyermekkora emlékére ráborul a szomorúfűz?). Egymást követik az asszociatív versek a biciklizésről; a fáramászásról; az idős, kényszergyűjtögető Jolánról; a disznótorról; a dédiről, vagy Morcosról, az öreg puliról. Szálait láthatóan izgatja a kérdés, hegy mennyire átélhető és mekkora pontossággal rekonstruálható az, ami elmúlt. Jelen esetben a gyermekkor, 20-25 távbtából. A ciklus verseit átjáija a kitaszítottság, a kitagadottság és az önkéntes(?) száműzetés, vagyis a ,kimetszettség” érzete. Szalai Zsolt köteteinek elengedhetetlen eleme a német romantika nagy alakjainak megidézése (pl.: Hölderlin, Goethe, Schiller), s az az eszmetörténeti és filozófiai közeg, mely azt a korszakot áthatja. Szalai alkatából adódóan filozofikus jellem (filo­ zófiát is tanít) és ez az attitűd az idetett valakiből sem hiányozhat. A „külső utak bejárásának” ciklusa az ahogy időnk című. A versek egy olyan nászút élményeit foglalják össze, mely egy Renault4 képességeire van bízva, és öt országban megtett háromezer kilométert jelent. A nagy elődök városaiban (is) megélt szerelem, a pedezett betonfalú, hosszú padokkal megtöltött helyiségbe, ahol összegyűlik ilyenkor az egész gyár. szürkés fejek néma sora, és elfogyasztotta a szokásos ebédjét: rántott vitaminszeletet pürével, valamint desszertként édes tésztakockát. Munka után hazament és bekapcsolta a tévét. Megnézte a legújabb filmsikert, amelyben egy sze­ relmes pár hosszú évek megfeszített munkájának eredményeként megszerzi élete lakását. Elrich sze­ mében a lakás a legszebb volt, amit valaha látott (észre sem véve, hogy az ugyanolyan apró, szürke és sötét volt, mint minden polgár lakása, melyektől csak színes függönyében különbözött). A műsor végeztével megvacsorázott - főtt húskocka vita­ minlevelekkel - és ágyba bújt. Éjjel ugyanaz a rémálom tört rá: egy olyan helyen volt, ahol nem voltak sem betonfalak, sem mennyezet; felül mindenhol kékség volt, valami ismeretlen helyről jövő erős világosság. Alul pedig mintha apró, nyirkos zöld papírcsápok csapkodták volna a lábát, miközben menedéket keresve futott a nagy térség elől. Izzadtan ébredt reggel csörgőórájának világításra. Körülnézett és megkönnyebbülve tapasztalta, hogy ismét az 50 éve otthonának számító 9-es bunker biztonságos betonfalai között van. A. B. Chronos külső és benső út találkozását, a legalapvetőbb emberi érzelem és az európai kultúra össze­ fonódását jelzi. A tudomány, a művészet és az emóció teljes összhangja árad a versekből. Az út számos állomásáról (Hága, Jéna, Weimar, Grado, stb.) született vers az egymásra utaltság („óvatosságra intő javaslattal élsz: / „Azért csak kapcsold fel a fényszórót. Akkor is ha nem tudod, most aztán / tényleg hová?””), a rácsodálkozás („belakható, élhető város, mondom neked, ahogy sétálunk a Saale fölötti hídon?) és a kultúra befogadásának örömét („Goethe már sosincs otthon, így csak a kertben sétálunk..?) tükrözi. A kötet utolsó ciklusában „már a szemek sem beszélne!?. A költő három versben (alANORÁMA, tanárúr, nem kívánságműsor), megrendítő őszinte­ séggel vall apa és fia „elsorvadt” viszonyáról. Felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet feloldani egy régóta tartó konfliktust („Felálltok egymásnak, / apa és fia, mennél arrébb a kisszobába, még hiányozna a dulakodás, ! de hogy utánad szól, hozzávágod a papucsod”) és hc^ megbocsátható-e valaha a szülő bűne: a felelőtlenség („Elcsukló köszönések. Nincs kérés, nincs -bocsánat?). Az emberi önpusztítás naturalista képei sokkolóan hatnak az olvasóra, az addig ismert lágyabb, filozofikusabb költői hang kemény, ellentmondást nem tűrő tónusra vált („a lefolyókból bugyog vissza az alkohol. Hányok mikor írom, ő nem.” ; „El-elhalkuló lélegzetvételek, horkantások, a magatehetet­ lenség puffanásai a kanapén.” ; „Néma / kéts^beesés, már a szemek sem beszélnek. Ökölnyíre hízott nyirokcsomó a nyakán.”). Az idetett valaki a címadó verssel, egy ars poeticus önvallomással zárul, melyből kiolvashatjuk a vers, tágabb értelemben a kötet születésének folyamatát. A könyv elolvasása után konstatálhatjuk: öröm, hogy Szalai Zsoltot idetette valaki egyszer. Kötetbemutató: 2010. május 21. 18:00, Alexandra Könyvesház (Nyugati tér 7.), Alexandra Pódium Bende Tamás tizenharmadik oldal �Ajánló A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Nos, van egy közös kedvenc tavaszi napunk (nem, nem a vizsgaidőszak egyik találomra választott napja, közel sem. Ez pedig a Pro Facultate, ami ugyebár kulturális esemény, társadalmi kohéziós alkalom - persze ha nem akamnk tudósnak tűnni, akkor jobb, ha abban maradunk, hogy egy tökéletes nyárkezdő esemény minden apróbb (és nagyobb) jogászkezdemény számára. Az ember érdekes dolgokat hall, bort is kóstol, zenét is hallgat, netán táncol is, tehát megéhezik. Mit is ehetünk ilyenkor? Barabás Lőrinc Eklektric: Trick A válasz egyszerű: bográcsos ételeket (e cikk írásakor még a Pro Fac 2010 előtt vagyunk, az idei menü még nem ismert), illetve bármi mást. Bármi mást enni azonban máskor is lehet, de bográcsozni, na azt az albérletben nehéz kivitelezni. Mégpedig mert macerás, meg ugyebár sokan is kellenek hozzá, hiszen kevés emberre bográcsban nem lehet főzni, és a lassú tűzön főtt pörkölt zamatát normál körülmények között, konyhában nem lehet visszaadni. Bográcsban főzni jó. Egyrészt azért, mert közösségi program, egyedül ülni mellette nem jó, sőt, unalmas; másrészt pedig azért, mert szertartásos. Külön rituáléja (mit rituáléja! tudománya!) van annak, hogy milyen fával fűthetünk be, és mikor tehetünk rá vékonyát avagy vastagot. Fával fűtünk, bizony, a széles körben ismert „gázkereszt” egyrészt a gyengék játékszere, másrészt pedig akkor kotyvaszthatnánk gáztűzhelyen is, hfezen sokkal semlegesebb íze lesz így az elkészült mesterműnek. Használjunk csak nyugodtan fát, de óvatosan, a bográcsos ételek akkor a legfinomabbak, ha lassú tűzön készülnek. Az én bográcsos pörköltem valahogy így néz ki: lassú tűzön hagymát zsírban (nem olajban, bográcsozunk, hellóhelló, ez most nem fogyókúra!) üvegesre pirítok, majd a tűzről levéve (amúgy megbámul) beleteszem az őrölt .édesnemes” fűszerpaprikát (tippet nem tudok adni, szerencsére „hand made’' by nagymama), rá a kockákra vágott húst, majd sót és borsot. Miközben puhul, mehet bele 1-2 összevágott paradicsom, paprika (netán egy erős paprika is), és lassan megpuhítjuk. Esetleg önthetünk bele nagyon (!) pici vörösbort is, ez nem lehet több egy decinél semmi esetre sem (de lehet, marhánál); de tulajdonképpen elhagyható. Ha a köretet belefőzzük, akkor ne akkor tegyük bele a krumplit, amikor a hús már puha, hanem értelemszerűen jóval korábban. Sertéscombból, vagy lapockából a legfinomabb; baromfinál pedig nem árt, ha kicsit érettebb, tehát nem grillcsirke nagyságú. Néhányan tesznek bele őrölt köményt is, én nem szoktam, de nem árt; jobban szeretem kiélvezni az ízeket, tehát nem rajongok a minden mást megölő fűszerezésért. Amit viszont tilos: bármiféle ipari alapanyagot; tehát piros aranyat, paradicsomsűrítményt, egyéb szemetet a bográcsba, vagy annak közelébe hordani! A pörkölthöz persze kovászos uborkát eszünk, ami messze nem ugyanaz, mint az úgynevezett savanyú uborka. Hogy mennyire? Legközelebb kiderül! Két évvel a Ladal után Barabás Lőrinc és zenésztársai újabb lemezt adtak ki, a címével ellentétben trükközés nélkül, sok mindenben a bevált dolgokat követve. A Trick nem próbálja meg túlszárnyalni elődjét, se újradefiniálni a nu jazzt. Kicsit másabb, korántsem savanyú és kétségtelenül az övék. A trombitás-dalszerző 2006-ban alapította meg Eklektric-et. Az elnevezés magáért beszél, illetve a zenéért, természetesen. Dalaik olyan hatásokat tettek egymás mellé, amelyeknek alapesetben nem feltétlenül lenne közük a másikhoz: így került össze a hip-hop, a többi tánczenei stílus és a jazz. A 2007es Ladallal debütált ez a hangzásvilág, és a közönség egyből rávetette magát. Szinte mindegyik szám sikerrel ötvözte az említett stílusokat: a dob (Delov Jávor) és basszusgitár (Bata István) néhol középtempósan lüktető, néhol táncosabb alapozásaira Lőrinc minimál-trombitálása felelt; a billentyűs hangszerek (Premecz Mátyás) egyszer csilingelő, máskor karcos megszólalása együtt volt jelen a scratch-elésekkel (Dermot); Sena Dagadu vagy Kemon rapjeit Fábián Juli jazzéneke egészítette ki. 2009-ben jött ki a Trick, a Barabás Lőrinc Eklektric második lemeze, ami számos változást mutat elődjéhez képest. A legszembetűnőbb, hogy sokkal egységesebb, kevesebb hatást mutat fel, mint a Ladal. Ennek egyik fő oka az. hogy Sena kilépett az együttesből, és csak a ’Strange 2___ 2____________ Night’-ban vendégszerepel énekkel, továbbá az eddigi DJ helyére más lépett (DJ QC). így a hip-hop nagyrészt eltűnt a hangzásból és kevesebb a középtempós dal. Helyette jóval nagyobb lett a pörgősebb tánczene szerepe. A nehezebben befogadható, instru- i mentális szerzeményekből is | kevesebb van a Tricken: a jazz nem 1 különül el annyira a többi ha- W tástól, jobban közeledik azokhoz ■ és integráns részükké válik. I Mégse lehet okunk panaszra I azért, mert a Trick nem váltotta H meg a yilágot vagy legalább a nu ■ jazzt. És azért sem, mert ez a I lemez könnyedebb és egyszerűbb I lett, mint az elődje. Sőt, még azért I se, mert kevesebb izgalmat hoz, I mint a Ladal. Ugyanis a Barabás ■ Lőrinc Eklektric még mindig egy ■ ugyanolyan kúlan lüktető jazzt I játszik, amire a lehető legjobb I érzéssel lehet bólogatni. I Bradák Soma Kis-Molnár Flóra: Ébresztés Tegnapi szenvedélyünk összecsavarodva hever a sarokban. Bőrömön fojtogató ölelésed tengeri só illata rajzolja elém Mandula szemeid. Bőrödre aranyport fújt a felkelő nap pogány szertartásként. Csigolyáid fel;lém fordulnak. Érintésemre bízva a vágy ébresztését. Bende Tamás: nem tudnék talpamon a sebek begyógyultak. az üvegszilánkokat feltakarítottam. a seprű ismét a falhoz támasztva, régi helyén. szavaitokat már nem tudom visszaidézni. csak a talpamon lévő hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra. de a kukát kitettem az ház elé. ma jött érte a szemeteskocsi. az apró részleteknek nincs jelentőségük. csak arra kérlek titeket, hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakőre, nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak. nem tudnék még egyszer feltakarítani. Horváth László tizennegyedik oldal �Ajánló Irány BORGO kaotikus rendje! Jó ideje írok kiállításokról cikkeket, s mindig reméltem, hogy egyszer teljes lehet a jutalomjáték-sorom, amikor a legtöbb olyan művészről írhatok, akik nagy hatással vannak rám. Hozzáteszem, sokkal nehezebb egy olyan személyről írnom, akit ismerek, aki közel áll hozzám (tehát meg van az esély arra, hogy a jutalomjáték kínná növi ki magát). Most elérkezettnek láttam az időt, hogy Borgó György Csabáról írjak, akit teljes szívemből tisztelek és szeretek. A Miskolci Galériában május 7-én nyílik egy kiállítása, mely egy teljes hónapig lesz látható vasárnap és hétfő kivételével 9-17 óráig. Borgó Marosvásárhelyen született, fordulatos élete alatt volt úszó, atléta, válogatott birkózó, testnevelési főiskolás, járt a református teológiára, volt megyei ló­ farok begyűjtő ügynök, korongozó, modell egy művészeti népfőiskolán, önkéntes tejkihordó és ki tudja, mi még, de elsősorban mindig is képzőművész. Ars poeticája szerint úgy rajzol vagy fest, „ahogy az Athos-hegyi vagy a montecassinoi szerzetesek írtak, akik azt hitték, hogy ahány vonalat húznak a perga­ menre, annyi sebet ejtenek a sátánon...” Ez a mondat mindent elárul képeinek látványvilágáról, s ugyanúgy szellemiségéről. Festményei, rajzai vibrálnak, mindig az az érzésem, mintha mozgóképet látnék. Megindul a sok figura (fél-absztrakt kisautók, kacsák, kémények, bábuk és csak a művész tudja, hogy mi minden még), lüktetve repülnek a térben, magukévá téve, teljesen belakva azt. Talán e vibrálás miatt van, hogy órákig el tudom nézni egyetlen képét. Művészete teljesen egyedi, világa összetéveszthetetlen más alkotók képeivel. A szimmetriaelv, a központosított alkotások, a fél­ absztrakt figurák egységes motívumrendszerré állnak össze, gondosan kialakított nyelvezettel. Figuráinál talán csak színei jellegzetesebbek, színelméletéről sokat tudnának mesélni az egri főiskolás diákjai, de engem csupán az a fantasztikus összhang és végletekig fo­ kozott színkavalkád ragad meg, ami képeire jellemző. Litográfiáinál, nyomatainál is legalább annyi színár­ nyalatot használ, mint olajfestményeinél. A Borgójelenség, a „borgóizmus” első ránézésre szinte megfejthetetlen jelképrendszernek tűnik, de ha aprán­ ként, külön-külön kezdjük el figyelni a figurákat, könnyen felfedezhetjük az apró részletekben az egy­ séges egésszé összeállt kaotikus rendet. Azért csodálom Borgó művészetét, mert teljes egész, megismételhe­ tetlen és utánozhatatlan képi világot alakított ki, világszemlélete, gondolatainak vezérmotívumai kódol­ va vannak minden egyes képben. Ebben a borgói kódo­ lásban fedezhetjük fel akkori lakóhelyének jellegzetes tereit (Százhalombatta őskori temetkezési sírdombjai, a szennyezett Duna, füstölő kémények), apró emlékeket idéző épületeket (Marosvásárhelyi Kultúrpalota erkélye. í A.’«5 ÍV í/i’* .....A Sí ? szentmártonkátai kút), de ugyanúgy egyetemes jelké­ peket is (hét pecsét, aradi akasztófák, 12 törzs). Több ezer éves szimbólumok és egészen friss vizuális vagy akár érzelmi-érzéki élmények leképezései tehát egymás mellett találhatóak. Miskolci kiálKtásának címe: Jónás merülései. Jónás bib­ liai alakja is egy szimbólum, a hányattatás, ellensze­ gülés, megbocsátás (talán az egész esendő emberi jel­ lem) szimbóluma. Szimbólumokon keresztül gondol­ kodtat el minket, s képeit nézve tudjuk, hogy nincs egyetlen ecsetvonás sem indokolatlanul meghúzva. A gond csak ott van, hogy olykor nem látjuk meg, nem értjük meg ezeket az egyetemes szimbólumokat, amelyre egész európai kultúránk épül, s amiből nekünk is kellene továbbépítkezni, ha hagyni akarunk valami maradandót a világra, vagy ha csak meg akarjuk érteni azt. Érdemes néha elgondolkodnunk, hogy vajon lesz-e olyan motívum, ornamentika, szimbólum a korunkból. Kilenc kicsi rongybaba Shane Acker 2009-es „egész estés” animációs filmje a külföldi bemutató után jó fél évvel végre nálunk is mozikba került. Korábban ugyan voltak olyan híresz­ telések, hogy - mivel külföldön nem sikerült túl nagy bevételt szereznie - itthon csak DVD-n lehet az alko­ tást megtekinteni, úgy látszik a hazai forgalmazók mégis akként döntöttek, megéri megpróbálni a mozis vetítést nálunk is. A „9” című film megalkotásának története 2005-be nyúlik vissza, mikor is nagyjából 10 és fél perces alakban elnyert a Sundance fesztiválon több díjat is. Ezt követően a történet eredetiségén felbuzdulva Tim Burton (Alice Csodaországban) és Timur Bekmambetov (Éjszakai őrjárat) úgy döntöttek, hozzávágnak a készítőhöz egy kisebb summát, hogy rövidfilmjének történetét kibővítve, immár nagyfilmként vihesse azt vászonra. Ez azonban sajnos az alkotáson is meglátszik: bár a film így sem a teljes délutánunkat foglalja le (csupán 79 perc), a cselekmény a néző szemében mégis kissé elnyújtottnak tűnik. A film az emberiség különbözőképpen elmondott, ám ugyanarra visszavezethető - saját teremtménye által előidézett - végzete után néhány hónappal (héttel?) kezdődik, mikor is egy félig lerombolt ház felső emeletén életre kel főhősünk, aki kivételesen egy rongybaba, hátán egy hatalmas 9-es számmal. Ébredése után a háborút követően megmaradt, emberi marad­ ványokkal elszórt romok között kutatva ráakad még több ilyen szerzetre, melyek különböző számokat viselnek testük valamelyik részén. Miután főhősünk is csatlakozik vegyes csapatukhoz, véletlenül felébreszt egy gyilkos gépet, amelynek célja, hogy az emberiség létének utolsó jeleit is eltörölje a Föld színéről... Az eredeti rövidfilmmel ellentétben itt már nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes szereplők is. Megtudhatjuk, hogy alkotója felépítésüket folyamatosan fejlesztette, verziónként külön számmal és személyiséggel látva el őket - melyek közül a legutolsó és így a legjobban megszerkesztett példány főhősünk - és ez kialakítá­ sukon is látszik: vezetőjük 1-es, akinek száma egy pénzérmén látható, mely a kalapjához van erősítve (ami egyben egyfajta koronának, vagy törzsi státuszszim- amit érdemes lesz megőrizni? Vajon nem arról van-e szó napjainkban, hogy hiába nő fel új generáció, mert az elődök nincs mit átadjanak neki? Hiányzik a „meséld el a fiadnak!” parancsoló üzenete... Sokan azért ked­ velik jobban a régi korok művészetét, mert ott még érthető volt minden, a tájkép tájkép maradt, a portré pedig portré. De korunk a legtökéletesebb káosz felé haladva már nem ezt hívja életre. A felszín mögött húzódik a lényeg, a sorok között kell olvasnunk nap mint nap. A művészet is változik, alakul, de gyakran elfelejti eredeti rendeltetését, és besorolja magát a popkultúra felszínes világába. Ekkor jelenik meg Andy Warhol Marilyn Monroe-t ábrázoló képe, s több millió hasonló alkotás. Borgó ezzel szemben olyan ember, akit elszomorít, hogy a mai ember az igazi szimbólumokat már látni és értelmezni sem tudja. A számok jelentései végigvonulnak történelmünkön és kultúránkon, és Borgó művészetében is megkerülhetetlenek. A rítusok­ nak, színeknek kulturális jelentése, miértje volt. Minden mindennel összefüggve egységes egészet alkotott a világban, s ez a sokrétű motívumrendszer generációról generációra szállt, míg meg nem tiltották, vagy ki nem ment a divatból a róla való beszélgetés. Ezért sokan nem értik és nem is érthetik Borgó művészetét. Vannak köztük, akik saját kudarcukat be nem vallva elfordulnak (és ugyanígy tesznek a legtöbb modem festménnyel), és vannak, akik pusztán eszté­ tikai érzékük kielégítését találják meg képeiben (volt, aki azt kérte a művésztől, hogy fessen neki egy lila árnyalatú képet, mert nagyon tetszenek neki a festő munkái. Csak sajnos hozzátette: fontos, hogy lila le­ gyen, mert az illik az új ülőgarnitúrájukhoz!). De számos ember csodálja ezt a kiegyensúlyozott. szimmetrikus, áttekinthető renddé rendezett Káoszt, az egész hangulatvilágot, ami az embert magával ragadja, amikor ránéz egy művére. Figyeljük, hallgassuk, és értsük Borgót, nehogy úgy legyen magyar festő, ahogy Publius Ovidius Naso alkotott a száműzetésében. A művész idén májusban lesz 60 éves. Ezúton is Isten éltesse sokáig! Aradszki Dea bólumnak is értelmezhető), szeme írisze pedig mind­ össze három részből áll, így ennek megfelelően szomorú és gonosz tekintettel tud csak nézni; a többiek közül még kiemelendő az elmebeteg 6-os, csíkos anyagból varrt testével és töltőtollhegyekből álló ujjakkal, melyekkel folyamatosan rajzol; valamint a harcos 8-as, aki nagydarab figura, száma a vállán teto­ válás, és egy fél ollóval van felszerelkezve, amelyet kardként használ. A történet a játékidő növelésével bővült - a rövid­ filmben látható gonosz csak az első akadály lesz hőseinknél, amelyet le kell gyűrniük céljuk elérése során - azonban minden igyekezet ellenére elég erőltetettre sikerült, mely nincs híján logikai buktatóknak sem. Ezt azonban bőven ellensúlyozza a film látvány­ világa: végig komor, sötét felhőkkel teli, poszt­ apokaliptikus környezetben játszódik a film, romos házakkal és oszladozó emberekkel - ez utóbbiak soha sem teljesen láthatók, hogy a kisebbek is élvezni tudják a filmet -, az ilyen típusú filmek kedvelőinek igazi csemegének számít. Ha hasonlítani lehet valamihez, leginkább a Fallout című számítógépes játéksorozat hangulatához áll a legközelebb - leszámítva az ott szereplő, különböző élőlényeket. Mindent összevetve egy látványos, fordulatokban gazdag animációs film a 9, melyet egyszer minden­ képpen érdemes megnézni és bár a kisfilm ismeretében én többre számítottam történet terén, az ilyen témájú filmek között mégis az emlékezetesebbek közé tehető. A. B. Chronos tizenötödik oldal �Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! 2010. május 3-án befejeződött a kari labdarúgó-bajnokság tavaszi szezonja. Az alábbiakban az utolsó négy forduló érdekesebb mérkőzései és a végeredmény olvasható. 6. forduló, április 12. Intemazionale - Red Devils A. 3-7 A tabellán elfoglalt helyezés alapján a Red Devils gólarányjavításra számíthatott, ehelyett szoros, csak a végén eldőlő mérkőzést láthatott a közönség. A döntetlenre sokáig esélye volt az Internek, a győzelem azonban irreális lett volna. N. Vaskapu - Tesil 4-8 A szokásosnál kevesebb néző előtt lejátszott meccsen némileg meglepő vereséget szenvedett a Vaskapu. A vezetés még megvolt, de egy kapu előtti tűzijáték után egyenlített a Tesil, majd fordított és egy büntetővel a félidő végéig 1-4-re elhúzott. A második 20 percben már csak az eredmény után futhatott a Vaskapu, a Tesil jó játékát átmentette erre a félidőre is. A sok lövést, szép és jó iramú játékot hozó meccset megérdemelten nyerte meg a Tesil. Bp. Rangers - Konyhai Vegyesvágott 5-16 A néhányak által talán tévesen „kiesési rangadónak” titulált mérkőzésen a KW percek alatt elhúzott több góllal és nem hagyott kétséget a meccs kimeneteléről. A Rangers rúgott egy-két szép gólt, de a meccset nem tudta szorosabbá tenni. A végén már egyik csapat sem törődött a védekezéssel, így csak a különbség lehetett kérdéses. Bíbortógás F. - Evergreens 9-11 A forduló legizgalmasabb meccsét hozta a lelkes Bíbortógás és a tartalékos Evergreens csatája. Oda-vissza potyogtak a gólok mindkét oldalon, többször is megfordult az eredmény, a félidőben az Evergreens vezetett 6-4-re. A második játékrészben 10-5-nél már eldőlni látszott a meccs, de a Bíbortógás felállt és szorossá tette a végét. Az öldöklő csatában a kevésbé fáradt csapat nyert. A fordulóban játszották még: Sopronig Mászok - Fegyencjárat 10-5 7. forduló, április 19. Intemazionale - Sopronig Mászok 0-7 Az állandó kapusát nélkülöző Internek nem volt esélye a listavezető Sopronig Mászok ellen, akik győzelmükkel karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtől. Tesil - Konyhai Vegyesvágott 11-7 Jobban kezdett a KW és már két góllal is vezetett, amikor a közvetlenül a félidő előtt egy fölösleges szabálytalanság és az azért megítélt büntető, valamint kiállítás visszahozta a Tesil reményeit. Az emberelőnyben kiegyenlítettek, majd két újabb, erősen vitatható büntetővel a vezetést is megszerezték. A jelentős lélektani hátrányba került KW ezt már nem tudta megfordítani és 7-est is hibázott. A négy büntető és egy kiállítás ellenére is sportszerű, jó iramú mérkőzés szorosabb volt, mint az eredmény mutatja. Bp. Rangers - Bíbortógás F. 2-15 A 9. és a 10. helyezett csatája a vártnál simább Bíbortógás-győzelmet hozott. A Rangers hiába vezetett több szép támadást is, a befejezésbe rendre hiba csúszott. A Bíbortógás E győzelmével megelőzte a tabellán az Inter csapatát. További eredmények a fordulóban; Fegyencjárat - Evergreens 5-6, N. Vaskapu - Red Devils A. 7-10. 8. forduló, április 26. Bíbortógás E - Sopronig Mászok 4-14 A forduló legnagyobb kérdése az volt, hogy bebiztosítja-e bajnoki címét a Sopronig Mászok csapata. A „szenvedő alany” ezen a héten a Bíbortógás Fenevadak volt, akiknek - mint legtöbb ellenfelüknek - esélyt sem adtak és megérdemelten nyertek. Intemazionale - Konyhai Vegyesvágott 1-2 A nem túl gólgazdag mérkőzésen inkább a küzdelem dominált, a végeredmény már az első félidő végére kialakult. A második játékrészben több lehetősége volt az Internek, gólt azonban még büntetőből sem tudtak szerezni, így végül a KW nyerte az alsóházi rangadót. Red Devils A. - Bp. Rangers 9-9 A forduló meglepetését az utolsó helyezett és a második csatája hozta: A tartalékos Red Devils, nincs jobb szó rá, elszórakozta a győzelmet. A meccs többször is állt döntetlenre, majd a 2. fél­ időben a Devils elhúzott több góllal, azonban a Rangers az utolsó percekben egyenlített. A kékek rászolgáltak a döntetlenre és - mint utóbb kiderült - egyetlen szezonbeli pontjukat szerezték. A forduló további mérkőzésein a Fegyencjárat lelépte a több emberét is nélkülöző Tesil-et (16-1), Az N. Vaskapu pedig hozta a kötelezőt az Evergreens ellen (7-4). 9. forduló, május 3. Konyhai Vegyesvágott - Fegyencjárat 7-6 A mérkőzés tétje a 6. hely volt, ennek megfelelően komoly erőbedobással kezdett mindkét csapat. A vezetést a KW szerezte meg és meg is tartotta a meccs végéig. A fegyencjárat minden felzárkózási kísérletére újabb góllal tudott válaszolni és számos kihagyott helyzete alapján, nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. Red Devils A. - Bíbortógás F. 10-6 A forduló előtt a 3. helyre visszacsúszó Devils számára fontos volt a győzelem. A sok .kölcsönjátékossal” teletűzdelt vörösök nem tudtak egyértelműen elhúzni a Bíbortógásoktól, a 2. félidő közepén döntetlen volt az állás. Fáradó ellenfelük azonban a hajrában elvesztette kapusát és már nem tudott visszazárkózni. Sopronig Mászok - N. Vaskapu 9-3 A már bajnok Sopronig Mászok számára tét nélküli volt a mérkőzés, a Vaskapunak azonban mindenképpen nyernie kellett, hogy megtartsa 2. helyét. A Mászok azonban - nagyon sportszerűen - teljes erőbedobással küzdött és az 1. félidőben gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 0-6-tal fordultak a csapatok, majd a Vaskapu szépített, de a meccset nem tudta szorossá tenni, pedig zsinórban három szabadrúgást is rúghatott, veszélyes helyről. A végére már mindkét csapat kiengedett, és itt is, ott is született néhány szép gól. A Sopronig Mászok 9. meccsét is megnyerte, a Vaskapu vereségével visszacsúszott a 3. helyre. Az utolsó fordulóban a Bp. Rangers simán kikapott az Evergreenstől (1-11), az Intemazionale pedig csak a végén tudott kicsit javítani a gólarányon a Tesil ellen (5-10). A Pázmány Liga 2010. tavaszi kiírásának végeredménye: 1. 2. 3. 4. 5. 6. Sopronig Mászok Red Devils Advocate N, Vaskapu FC Evergreens Tesil Konyhai Vegyesvágott 7. Fegyencjárat 8. Bíbortógás Fenevadak 9. Intemazionale 10. Bp. Rangers 9 9 9 9 9 9 GY 9 6 6 5 5 4 4 2 1 0 D 0 2 0 1 1 0 0 0 1 1 V 0 1 3 3 3 5 5 7 7 8 RG 110 85 81 57 75 49 70 60 40 31 KG 25 ■ 49 43 55 82 83 59 98 56 123 Pont 27 20 18 16 16 12 12 6 4 1 A Sopronig Mászok csapata kiemelkedett a mezőnyből, ellenfeleinek nem egyszer kétszám­ jegyű gólt lőtt. Kiváló egyéni teljesítmények mellett csapatként is jól működtek, a kreatív és erőteljes támadójátékuk sosem ment a védekezés rovására. A Csányi Márk, Gyimesi Tamás, Karsai Balázs, Kótai Szabolcs, Ladányi Tamás, Lévai Gábor, Stikes Péter, Szabó György, Szilágyi Demeter összetételű csapat imponáló, 110-25-ös gólaránnyal nyerte a bajnokságot. A következő kiírás nagy kérdése lesz, hogy ki tudja megszorítani a friss bajnokot. A bajnoki címvédő Red Devils Advocate számára a végén még az ezüstérem is veszélyben forgott, de az utolsó meccsüket hozták. Többször előfordult, hogy nem tudtak teljes létszámban kiállni, talán ennek is köszönhető, hogy pontokat hullajtottak. Igaz, a bajnoki címhez a Sopronig Mászokat is le kellett volna győzni, de egyetlen vereségüket, még a 2. fordulóban éppen ellenük szenvedték el. A relatíve gyengébb félév ellenére a Red Devils továbbra is komoly ellenfele bárkinek. A Nosztalgia Vaskapu FC ebben a félévben be kellett étje a bronzéremmel. Az első két helyezett mellett a végül 5. Tesil-től is kikaptak, és ez a vereség a második helybe került. A legbővebb játékoskerettel és a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapat bármire képes lehet, ha jobban megszervezi magát és kiélezett helyzetekben is hozni tudja a rá jellemző jó csapatjátékot. Végig a dobogó közelében tanyázott, de a „nagyokat” nem tudta megszorítani az Evergreens, sőt, az Intemazionale ellen is csak az utolsó pillanatban mentett pontot. Más csapatokhoz hasonlóan, többször küzdött létszámgondokkal, de a kötelező győzelmeket hozta. Az Evergreenszel azonos pontszámmal végzett a Tesil, de az első fordulóban éppen tőlük kaptak ki, ezért mögéjük szomlnak a végelszámolásánál. Gólarányuk (kb. 20-szal többet rúgtak és kaptak, mint az azonos pontszámot elért Evergreens) azt mutatja, hogy jóval nyíltabb játékot vállaltak fel. A Red Devils ellen elért 8-8-as döntetlenjük és a Vaskapu legyőzése alapján akár előrébb is végezhettek volna. A Konyhai Vegyesvágott helyzete a tabellán elég tiszta: Az előtte állóktól kikapott, a mögötte találhatóakat megverte. Nem túl szerencsés sorsolása (a félév elején találkozott az összes erősebb csapattal) miatt eleinte nem állt túl jól a tabellán, ellenfelei talán ezért egy kicsit le is becsülték. A 6. helyet az utolsó fordulóban, igazi ki-ki meccsen szerezte meg. A sok kapott gól azt mutatja, hogy védekezésben feltétlenül javulniuk kell. A csapat utoljára indult ezen a néven, és újraszerveződik a következő félévre. A Fegyencjárat egyértelműen jobb csapat annál, hogy a 7. helyen álljon. A nagyokat nem tudták megszorítani, és a középmezőnybeli csapatok ellen sem voltak meggyőzőek. A Tesil 16-1-es legyőzése viszont akkor is szép eredmény, ha az ellenfél tartalékos volt. A mögöttük állóknak viszont nem hagytak esélyt. A Bíbortógás Fenevadak lelkes és szimpatikus játékot játszott a félév során és hét veresége ellenére sem vallott szégyent senki ellen. Az első fordulóban, az Inter ellen aratott győzelme so­ kat ért, ezzel lettek nyolcadikok. Szoros meccset játszottak még az Evergreenszel és a KW-vel is. Az Intemazionale is azok a csapatok közé tartozik, akik többre képesek, mit a szerzett pontjaik mutatják. Az Evergreens csak az utolsó pillanatokban mentett pontot ellenük, és a KW is csak egy góllal győzte le őket. Sérülések őket is hátráltatták, de az egyetlen győzelem a Rangers ellen kevés. Mindenesetre nem vallottak szégyent. A bajnokság utolsó helyezettje, a Bp. Rangers azért érdemel dicséretet, mert az olykor nagyon súlyos vereségek ellenére is hétről hétre újra kiálltak és újra megpróbáltak nyerni. A Red Devils ellen elért döntetlen sem a véletlen műve: mutatja, hogy ők is többre képesek, de védekezésben (123 kapott gól) feltétlenül javulniuk kell. A szervezők, Sokolowski Márk és Stevanyik Ádám ezúton is köszönik a csapatoknak a részvételt, a pontos megjelenést és a sportszerű, kirívó durvaságoktól mentes játékot. Nagy Lajosnak és Nagy György Attilának a színvonalas játékvezetést, a szurkolóknak pedig a lelkest buzdítást. Találkozzunk a Pázmány Liga 2010. őszi kiírásában is! Pázmány sportnap Április 28-án másodszor került megrendezésre Karunkon a Pázmány sportnap, és örömmel nyugtázhattam, hogy a szerdai munkanap ellenére sok hallgatótársam részt tudott venni egy kis testmozgásban. Aki tanulmányi kötelezettségei miatt nem tudott megjelenni, azt csak bíztatni tudom, hogy jövőre is szeretnénk egy teljes napot áldozni a kari sportéletre és pótolhatja az idei kimaradást, aki meg lusta volt eljönni az bánhatja, mert jó hangulatú röplabda- kosár- és foci­ meccsekből maradt ki. Délelőtt 10 órakor kezdődött a röplabda mini torna 3 csapat részvételével. A felek olyan hévvel csaptak bele a játékba, hogy még csapatnevet sem volt idejük választani, így a lebonyolítás megkönnyítése végett, 1-es 2-es és 3-as csapatoknak lettek megjelölve. ' ’ M 9 9 9 9 Az összesítésben legjobb eredményeket felmutató 1-es és 2-es csapat vívta meg a döntőt, amit a végig magabiztosan játszó, mindösszesen egy vereséget szenvedő 2-es csapat nyert meg. A Hegyi Bernadett, Péntek Bálint, Lantos Dávid és Deli Péter alkotta négyes teljesen megérdemelten bizonyult a legjobbnak. A játék jó színvonalú volt és a hangulatra sem lehetett panasz. A mérkőzések az én ,játékvezetésem” alatt folytak, de külön kiemelném Tóth Máté kollegát, aki mint szervezőtárs nem lett volna köteles játszani, de mégis besegített a 3-as csapatba mely nélküle csak 3 főt számolt volna. Délután jött egy kis foci torna, ahol hat jogász és egy bölcsész csapat képviseltette magát. Az „A’ csoportból a Red Devils és a Konyhai Vegyesvágott csapatai, míg a „B” jelű kvartettben a Fegyencjárat és a Btk Tóth Máté bizonyultak a legjobbnak. A mérkőzések sportszerűek voltak és jó hangulatban teltek, egyedül a Vaskapu és a Red Devils^ csatája lett nagyon feszült. A harmadik helyért való küzdelemben a Btk bizonyult jobbnak. A vég^ kiegyenlített meccsen a helyzeteit jobban kihasználó csapat győzött. A döntőt a Red Devils^ csapata nyerte meg a végig hősiesen küzdő Fegyencjárat ellen. A vörösök a másodé félidőben fokozatosan felőrölték, és végül magabiztosan győzték le ellenfelüket. Este zárult a program, amikorra már nem maradt más tisztem, mint bezárni a 2010-es sportnapot és megköszönni a részvételt. A 26-os épületből kilépve boldogan indultam végig a Szentkirályi utcán, azzal a gondolattal, hogy lehet a Pázmány jogi Karán egyre színvonalasabb sportéletet formálni, mert van rá igény. Stevanyik Ádám � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource 2010 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Ítélet Alternative Title An alternative name for the resource. The distinction between titles and alternative titles is application-specific. Ítélet - Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar HÖK lapja Description An account of the resource XIII. évfolyam 3. szám 2010. május 11. Abstract A summary of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Subject The topic of the resource Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Creator An entity primarily responsible for making the resource Felelős kiadó: Dr. Schanda Balázs dékán A szerkesztőbizottság tagjai: Aradszki Dea (rnűvészet), Bende Tamás (irodalom), Barát Zsófia (zene), Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László (kulinária), Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András (felelős szerkesztő), Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya (interjú), Palócz László (kari közélet), Sergő András (karrier), Stevanyik Ádám (sport). Szabó Imre (közélet), Szendrődi Szabolcs (terjesztési igazgató), Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente (egyház), Tóth Bálint András (kari közélet) Szerkesztőség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource Schanda Balázs, Aradszki Dea, Bende Tamás, Barát Zsófia, Bárth Bertalan, Bolyós Zsuzsanna, Both Hunor, Galiger Enikő, Horváth László, Hrecska Renáta, Kis-Molnár Flóra, Koltay András, Konta Balázs, Marschalkó Linda, Mikola Orsolya, Palócz László, Sergő András, Stevanyik Ádám, Szabó Imre, Szendrődi Szabolcs, Pető Gábor, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Tóth Bálint András Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010. május 11. Date Created Date of creation of the resource. 2010. Medium The material or physical carrier of the resource. papír (sz + ff) Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource A4 (210x297) ; (2034kb+27620kb) Type The nature or genre of the resource folyóirat Source A related resource from which the described resource is derived PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Relation A related resource T00112 Spatial Coverage Spatial characteristics of the resource. Magyarország ; Budapest Extent The size or duration of the resource. 16 p. Language A language of the resource magyar Publisher An entity responsible for making the resource available PPKE; Mitró Tamás Rights Information about rights held in and over the resource PPKE Rights Holder A person or organization owning or managing rights over the resource. PPKE Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context PPKE_itelet_XIII_3_20100511 Table Of Contents A list of subunits of the resource. Vargazoli meghalt Péteri Zoltán tanár úr nyolcvan éves Hírek a Kari Tanácsról Jogesetmegoldás „Nemzetközis hallgatónak de jól vagyon dolga..." Kolimomentum Pro Facultate Nap 2010 A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara (1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.) KarrierNap 2010 Jogász Példatár Erdély vámpírjai Néhány szó a HÖOK-ról A történelem a jövő záloga Válaszd a bringát és a friss levegőt! A Per világa Ungarnreisen Salzburgban Miért? Egyházi személyek politikai szerepvállalása Napfény Szalai Zsolt: idetett valaki A Pro Fac konyhája Az Eklektric és a kúl Kis-Molnár Flóra: Ébresztés; Bende Tamás: nem tudnék Irány BORGÓ kaotikus rendje! Kilenc kicsi rongybaba Befejeződött a Pázmány Liga 2009/10-es kiírása! Pázmány sportnap Aradszki Dea Barát Zsófia Bárth Bertalan Bende Tamás Bolyós Zsuzsanna Both Hunor Galiger Enikő HÖK Horváth László Hrecska Renáta Kis-Molnár Flóra Koltay András Konta Balázs Marschalkó Linda Mikola Orsolya Palócz László Pető Gábor Schanda Balázs Sergő András Stevanyik Ádám Szabó Imre Szendródi Szabolcs Techet Péter Teleki László Teleki Levente Tóth Bálint András