Az Örmény Egyház rituális könyve, a Mashtots‘, két különböző királykoronázási szertartásrendet őriz.

Az egyik a Kilikiai Örmény Királyság koronázási rendje, amely a Német-római Birodalom koronázási szertartásán alapul. A „A király felszentelésének rendje a római nagy egyház szokása szerint” című szöveget Nerses Lambronatsi fordította latinból örményre 1190-ben, majd később az örmény királyság politikai és egyházi viszonyaihoz igazították. A szertartás különlegessége a királyi eskü, amely az örmény és a francia koronázási hagyományokban jelenik meg, de a német-római mintában nem.

A másik szertartás, a „Király felszentelésének kánonja”, a bizánci császárkoronázási ceremóniára vezethető vissza, de az örmény változat több ponton eltér a bizánci modelltől: bibliai idézeteket és a király felkenésének rítusát is tartalmazza. A szöveg örmény fordítása valószínűleg a 12. század végén, II. Levon kilikiai uralkodó 1196-os koronázásához kapcsolódva készült.

A témáról Vahe Torosyan, a jereváni Meszrop Mashtots Ókori Kéziratok Intézete (Matenadaran) tudományos ügyekért felelős igazgatóhelyettese beszél. A Matenadaran a világ egyik legfontosabb örmény kéziratgyűjteménye, ahol a középkori liturgikus és történeti források jelentős része található. Torosyan kutatásai különösen az örmény egyházi és állami hagyományok kéziratos forrásaira irányulnak, ezért előadása fontos betekintést nyújt a középkori örmény királyság koronázási hagyományainak történetébe és forrásaiba.]]> Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.]]>